Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok többsége a települési önkormányzatok kötelezettségével foglalkozik. Az állam feladataival részletesebben a bizottsági ajánlásban szereplő 1., 2., továbbá a 23., 24., 25. és a 26. indítvány foglalkozik. Kimondatlanul az a fő kérdés, hogy az Országgyűlés akár a költségvetési törvényen keresztül, akár a vízgazdálkodás országos koncepciójához csatlakozó nemzeti programok formálása révén mennyire kívánja ellenőrizni a vízügyeket. Ennek a kérdésnek van külügyi vonatkozása is, például az, hogy csakis kormányközi tárgyalások révén lehetne elérni a környező országokban letarolt erdőségek újratelepítését és csökkenteni ezáltal Magyarország alvízi fenyegetettségét.

És itt, tisztelt Ház, bármennyire is éjfél felé közeledünk, hosszabb időre meg kell állnom. Ugyanis az általam igen tisztelt Pozsgai Balázs MSZP-s képviselőtársam a vita előző szakaszában olyan állítást fogalmazott meg, amely szerint szükségtelenek ezek a kormányközi tárgyalások, mert egyáltalán nincs igazolva az erdő kivágása és a hazai árvizek közötti összefüggés, s Pozsgai Balázs képviselőtársam egy tanulmányra hivatkozva illúziónak nevezte ezt.

A képviselő úr becsületére legyen mondva, az elmúlt napokban eljuttatta hozzám azt a tanulmányt, amely alapján állítását megfogalmazta. Ez a tanulmány az "Árvíz 2000" című kiadványban jelent meg, szerzője Váradi József, a minisztérium munkatársa, "Az ár- és belvízveszély elhárításának időszerű kérdései és a jövő feladatai az elmúlt másfél év eseményei alapján" címet viseli. Valóban, ebben szerepel az az állítás, amit Pozsgai képviselő úr is megfogalmazott, hogy "az erdősültség növelésével kapcsolatban felmerült és erősen élő illúzió", mondja, vagy pedig: "az erdőterületek az utóbbi 30 évben nőnek Ukrajnában, és az is bizonyított tény, hogy az erdők önmagában nem oldják meg az árvizek problémáját".

Idézhetném tovább a Pozsgai képviselő úr állítását igazoló tanulmányt, nem teszem. Helyette összegyűjtöttem néhány sajtótudósítói, egyetemi és akadémikusi véleményt annak érdekében, hogy állításomat igazoljam, miszerint igenis, erős összefüggés van a vízgyűjtő-területi erdők kivágása és a hazai árvizek erőssége között. A sajtó munkatársai nyilván ellenőrzik állításaik valódiságát. Az 1998 novemberi árvíz idején szinte valamennyi napilap közölte a környezetvédők felhívását, akik állításuk szerint már évek óta javasolták azt, hogy a magyar és az ukrán állam a saját érdekében adjon támogatást a letarolt folyóvölgy fásítására, mert enélkül a jövőben erősbödő árvizekre számíthatunk.

A Napi Magyarország 1999. február 2-i száma címben figyelmeztet arra, idézem: "Az esztelen erdőirtás okozta tiszai árvizek." A cikkíró szerint: "Egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy az esztelen természetpusztítás okozta az 1998-as kárpátaljai árvizet, amelyben több ezer családi ház vált romhalmazzá. Az ukrajnai Kárpátokban a rendszerváltás után 25 ezer hektár erdőt vágtak ki, és ennek hatására átalakult a hegyvidék vízrajza."

(22.50)

A minisztériumi szakértő hozzám eljuttatott tanulmánya szerint Ukrajnában nem csökkent, hanem nőtt az erdősültség az elmúlt évtizedekben. Valószínűnek tartom, hogy az ukrajnai átlagos tendencia - amiben benne van a Csernobil körüli nagy területek kényszerűségből történt erdősítése is - nem feltétlenül érvényesül az országnak csak kis részét képező Kárpátalján.

A Népszava 2000 áprilisi számában nyilatkozott Katona Kálmán akkori vízügyi miniszter és árvízi kormánybiztos. Kijelentette: "Hazánk tárgyalásokat kezd a környező országokkal a fásításról is, a letarolt területeken ugyanis rendkívül gyorsan zúdul le a víz, és ezt a tömeget a Tisza és mellékfolyói nem képesek levezetni." A Hajdú-Bihari Napló idei áprilisi száma vezércikkben panaszkodik arról, hogy "itt, ezen a tájon terül szét a letarolt Erdélyi Kárpátokból akadálytalanul lezúduló több balatonnyi víz".

Sok lapértesülést, véleményt sorolhatnék még föl, de az idő rövidsége miatt idéznem kell egy illetékes tudományág tudósait is. Csatári Bálint egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója szerint a klímavizsgálatok bebizonyították, hogy az utóbbi csapadékos évek ellenére folytatódik a térség kiszáradása. A terület jobb vízellátása érdekében ezért be kell fejezni a Tisza szabályozását, újra kell gondolni az öntözőrendszerek és a belvízcsatornák fejlesztését, újraélesztését és karbantartását. A tudós igazgató véleménye szerint az Alföld egyre szélsőségesebb környezeti konfliktusoknak van kitéve, a környező államokban letarolt erdők miatt nő az árvízveszély, az elhanyagolt parcellák miatt pedig a csapadékosabb időszakban fokozódik a belvízkatasztrófák előfordulásának esélye. A kutatók tapasztalatai szerint az alföldi telek, tavaszok és őszök a század elejinél jóval szárazabbak, míg a nyarak a korábbinál csapadékosabbak lettek.

A Szegedi Tudományegyetem docense, Rakonczai János hidrogeográfus szerint "A Kárpátokban bekövetkezett gyors hóolvadás pillanatok alatt árhullám formájában jelent meg a Tiszán és mellékfolyóin. A pusztító árvizek keletkezésében a csapadék szélsőséges időbeli eloszlása mellett nem elhanyagolhatók az emberi beavatkozások sem, mint például az erdőirtások, vagy az, hogy a folyókat a hegyvidéki területeken gátak közé szorítják." - mondta. A szélsőséges csapadékhelyzetben és rekord árvizekben ugyanakkor a globális klímaváltozás helyi következményei is megnyilvánulhatnak. A hidrogeográfus szerint "A Kárpátokat borító erdőségek korábban fel tudták fogni a csapadék egy részét, az utóbbi évtizedekben azonban - leginkább a rendszerváltást követő rablógazdálkodás során - a fák jó részét kiirtották, a legnagyobb mértékben Ukrajnában. A letarolt részeken a talaj eróziós hatásra lepusztult, és a felbukkanó nyílt kőzetfelszínbe nem tud beszivárogni a csapadék. A számítások alapján akár 15-20 százalékkal több csapadékvíz kerülhet a letarolt területekről a folyóba, ráadásul a növényzet késleltető hatásának hiányában kétszer gyorsabb lesz az árhullám."

A tavalyi árvíz után a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium az árvizek elleni átfogó stratégiát dolgozott ki, amelyben a gátrekonstrukció mellett alternatív megoldásokat is javasoltak. Ebben szükségtározók kialakítását, zöldfolyosók létrehozását és néhány helyen a folyók ártereinek szélesítését kezdeményezik. A zöldfolyosó a folyó életterének megnövelését jelenti, a kevésbé értékes mezőgazdasági területek rovására. Mindemellett a minisztérium szorgalmazza az erdősítést a környező országok hegyvidéki tájain.

Felsorolásom hadd zárjam a Zöld Levél című újság 2000 március-áprilisi számából vett idézettel. A környezet- és természetvédő szervezetek országos találkozóján elfogadott egyik állásfoglalás arra kéri a kormányt, hogy kezdeményezzen határozott intézkedéseket a nemzetközi szervezeteknél és a szomszédos országok kormányainál annak érdekében, hogy a hazai folyók vízgyűjtő területén azonnal szüntessék meg az erdőirtást, és kezdjék meg a letarolt területek újraerdősítését. A felsorolt szakmai szervezetek és tudományos kutatóhelyek állításai arról tanúskodnak, hogy az állam feladatait tartalmazó vízügyi koncepciónak része kell hogy legyen a környező országok erdősítésének a szorgalmazása.

A 24., 25. és 26. pontban leírt indítványokkal ellentétben - amelyek a kormány kötelezettségeit bővítenék - én nem ilyen irányban látom a megoldást, hanem abban, hogy ezt a fontos teendőt az Országgyűlés teszi a vízügyi koncepció részévé.

Köszönöm figyelmüket, és külön köszönöm Pozsgai Balázs képviselő úrnak, hogy összegyűjthettem az ő késztetésére ezt a felsorolást.

Köszönöm szépen.