Készült: 2020.08.05.12:23:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

92. ülésnap (1999.10.18.),  49-131. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 3:58:23


Felszólalások:   49   49-131   131-145      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Semmiféle félreértés nincs: ugyanolyan gyakorlat szerint fogjuk tárgyalni most is a költségvetést, mint ahogy az elmúlt 8 évben bármikor. Ebben volt egyetértés. Ennek a lényege az, hogy a vezérszónoki körben - tehát holnap délelőtt hangzanak el a vezérszónoklatok - nincs kétperces hozzászólás, ezt követően pedig természetesen minden frakció maga dönti el, hogy milyen módon kíván részt venni a vitában. Egyetlen korlátozás van - de ebben megint csak egyetértés volt -, hogy meghatároztuk az egyes frakciók időkeretén belül azt, hogy mennyi az az idő, amit a tévéadás idejében beszélhetnek az egyes frakciók, és mennyi idő az, amit tévéadásidőn kívül. Ez az egyetlen korlátja a holnapi vitának, ettől függetlenül pedig minden frakció úgy osztja be az időkeretét, ahogy akarja. És mondom még egyszer: ez semmilyen módon sem tér el egyetlenegy pontjában sem a korábbi évek gyakorlatától.

Van-e még valaki, aki hozzá kíván szólni ehhez a kérdéshez? (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezés nem történt.

Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a T/1658. számú törvényjavaslat általános vitája 30 órás időkeretben történjen. Kérem, szavazzanak! (Jelzésre:) Bocsánat, félreértés van! Csak a napirend elfogadása történik kézfelemeléssel, most gépi szavazás következik. Tehát azt kérem, mindenki a szavazógép használatával nyilvánítson véleményt, adja le a szavazatát.

Tehát még egyszer kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a T/1658. számú törvényjavaslat általános vitája 30 órás időkeretben történjen. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 282 igen szavazattal, 9 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett a törvényjavaslat időkeretben történő tárgyalását elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Még mindig azt kérem, hogy mindenki maradjon a helyén, mert további határozathozatalra kerül sor hamarosan.

Az elfogadott napirendi ajánlás szerint szerdán megkezdjük a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A Házszabály 53. § (1) bekezdése és a (4) bekezdés b) pontja alapján azt indítványoztam, hogy az előterjesztés általános vitáját az Országgyűlés 15 órás időkeretben tárgyalja.

Az időkeret felosztására vonatkozó indítványt a napirendi ajánlás melléklete tartalmazza.

A Házszabály 53. § (1) bekezdése értelmében - ugyanúgy, mint az imént - a határozathozatal előtt bármely képviselőcsoport egy tagja 3 perces időkeretben felszólalhat. Megkérdezem, kíván-e valaki ezzel a lehetőséggel élni. (Nincs ilyen jelzés.) Senki sem jelentkezett, legalábbis a monitor nem rögzített jelentkezőt.

Akkor most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a T/1659. számú törvényjavaslat általános vitája 15 órás időkeretben történjen. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 268 igen szavazattal, 24 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett a törvényjavaslat időkeretben történő tárgyalását elfogadta.

Az elmúlt ülésünkön lezártuk a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról szóló, T/1458. számú törvényjavaslat általános vitáját. Indítványozom a törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 260 igen szavazattal, 14 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta. Az imént elfogadott napirend szerint a részletes vitára a mai ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó Állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése. (Jelentős számú képviselő hagyja el a termet. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Kérem, hogy akik nem most kívánnak részt venni a vitában, biztosítsák annak a lehetőségét, hogy a vitában részt vevők viszont nyugodt körülmények között mondhassák el a véleményüket! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

(A jegyzői székben Vidoven Árpádot dr. Szabó Erika váltja fel.)

ELNÖK: Az előterjesztést T/1658. számon, az Állami Számvevőszék véleményét T/1658/1. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1658/4-18., 21. és 23. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 40 perces időkeretben.

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kormány - az államháztartásról szóló törvényben előírt kötelezettségének eleget téve - az előírt szeptember 30-ai határidő előtt, szeptember 24-én tette le a tisztelt Ház asztalára a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatot, annak I. kötetét és ezzel egy időben a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetési javaslatát is.

Az úgynevezett fejezeti köteteket és az államháztartás 3 éves prognózisát is a törvényi határidő előtt, annál 1 héttel korábban terjesztettük be. Nem kis eredménynek tartjuk, hogy így a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, továbbá a társadalombiztosítás jövő évi kereteit és kapcsolatait meghatározó feltételek párhuzamosan és összefüggéseiben tekinthetők át.

A költségvetés közel 100 ezer adatot tartalmaz, több mint 2 500 oldalon. Joggal mondhatjuk, hogy a kormány elé tűzött legfontosabb célok elérését szolgálja a 2000. évi költségvetés: megfelelő keretet teremt az állami és önkormányzati intézmények működéséhez, ezáltal az állami funkciók zavartalan ellátásához.

A most beterjesztett költségvetés nem tartalmaz felesleges és értelmetlen megszorításokat, ugyanakkor egyáltalán nem laza. Kényszerítő erőt jelent valamennyi intézmény számára gazdálkodásuk további racionalizálásához, feladataik jobb ellátásához. Az államháztartás elsődleges kiadásai az 1999. évi 5 869 milliárd forintról 2000-re 6 390 milliárdra nőnek. Ez az inflációt leszámítva reálértékben körülbelül 2,5 százalékos növekedést jelent. Szó sincs tehát reálkiadásokat csökkentő megszorításokról, de felesleges lazaságról sem.

Az átlagos 2,5 százalékos növekedés mellett egyes kiemelt területekre ennél sokkal több pénz fog jutni, másokra ennek megfelelően kevesebb. A költségvetésben egy értékrend tükröződik, amelynek a legfontosabb jellemzője, hogy a gyors gazdasági növekedést munkahelyteremtéssel és a családok helyzetének javításával, valamint a fogyasztás növelésével kívánja összekötni a költségvetés. Azoknak kívánunk többet juttatni, akik lehetőségeikhez és tehetségükhöz mérten hozzájárulnak - vagy a nyugdíjasok esetében hozzájárultak - a jövedelmek megtermeléséhez, a jelenbeli és a jövőbeli gazdaság építéséhez.

Kiemelten támogatja a jövő évi költségvetés a gyermekeket nevelő családokat - adókedvezményekkel és gyermeknevelési támogatás bevezetésével -, az otthonteremtőket - a még véglegesen ki nem alakított otthontámogatási rendszer kereteiben majd támogatással és kamatkedvezményekkel -, a kis- és középvállalkozásokat, ahol a legtöbb új munkahelyet teremtik, a vidék- és az agrárgazdaság fejlesztését támogatásokkal és infrastrukturális beruházásokkal, valamint Magyarország nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozását, elsősorban az Európai Unióhoz és a NATO-hoz történő csatlakozásokat.

(15.50)

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés realitását a gazdasági fejlődés jó irányba mutató tendenciái alapozzák meg. A legutóbbi két évben a magyar gazdaság olyan pályán haladt, amire a nemzetközi átlagot jelentősen meghaladó bruttóhazaitermék-növekedés és emellett kedvezően alakuló egyensúlyi helyzet, valamint folyamatosan csökkenő infláció volt jellemző. Nehéz körülmények között értük el ezeket a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredményeket. A világgazdaság átrendeződése, az orosz válság, a szomszédunkban lezajlott háború, a belföldi árvizek és belvizek mind-mind rontották lehetőségeinket.

De ezeken a külső nehézségeken kívül meg kellett küzdenünk azokkal az úgynevezett prognózisokkal is, amelyeket ellenzéki politikusok és a hozzájuk kapcsolódó vagy csatlakozó gazdasági és pénzügyi kutatók, elemzők, újságírók készítettek a gazdaság és a költségvetés lejáratására. A múlt év végén és ez év első felében tetőzött kampány során, amelyben a jó szándékú óvatosság a sületlenségekkel és a rossz szándékú, politikai indíttatású lejáratási elemekkel keveredett, sikerült ugyan némi bizonytalanságot kelteni a gazdaság szereplői, a lakosság és a befektetők körében - ami tovább rontotta a gazdasági környezetet -, ennek ellenére lényeges egyensúlytalanság vagy gazdasági visszaesés nem következett be.

Az idei év jó eredményei mögött alapvetően a vállalkozások versenyképességének a javulása, a magyar emberek szorgalma, kitartása és a nehéz helyzetekben megmutatkozott összefogás ereje áll. A nehéz körülmények között elért jó eredményeinket a hazai gazdasági szereplők és a külföldi hitelezők, befektetők egyaránt méltányolják.

A kormány a következő évekre vonatkozóan is olyan gazdaságpolitikai eszköztárt kíván alkalmazni, amely a gazdaság szereplői számára kedvező feltételeket teremt. Az adóterhelés fokozatos csökkentése, az export és a belföldi kereslet óvatos növelése, ösztönzése mellett az egyensúly javításán alapuló gyors növekedés, a területi egyenlőtlenségek enyhítése, a dolgozó állampolgárok megbecsülése és biztonságának növelése, az infrastruktúra fejlesztése a gazdaságpolitika fő jellemzői.

A tények azt mutatják, hogy idén a gazdaság az előző két évinél némileg mérsékeltebb, ám nemzetközi összehasonlításban továbbra is gyors ütemben növekszik. A növekedés fő hajtóereje az export és a beruházások erőteljes bővülése mellett a belső kereslet növekedése. A kedvezőtlen külső konjunktúra ellenére termékexportunk az első hét hónapban volumenben mintegy 12 százalékkal emelkedett, ami többszörösen meghaladja a világkereskedelem bővülésének ütemét. Az import volumene az idén az első hét hónapban már az exportéval megegyező mértékben emelkedett.

Az év eddig eltelt időszakában az ipari termelés 7,7 százalékkal, az építőipar teljesítménye pedig több mint 6 százalékkal nőtt. Az első félévben a beruházások is erőteljesen, 6,6 százalékkal növekedtek, és ami a legjobb: ezen belül a vállalkozói körben a növekedés ennél gyorsabb volt, 9 százalék. A reálkeresetek mintegy 3 százalékkal, a fogyasztás pedig 3,5 százalékkal növekedett. Ezek a kedvező mutatók alapozzák meg a gazdaság év végéig várható 4 százalék körüli növekedését.

Az infláció a múlt év végén és az idei év első felében is gyors ütemben mérséklődött. Július óta az áremelkedések üteme azonban némileg magasabb az előző félévinél. Ennek oka egyrészt a kőolaj és a nyersanyagok világpiaci árának a várakozásokat meghaladó emelkedése, másrészt a gyógyszerek és egyes jóléti cikkek, például a dohányáruk gyorsabb áremelkedése. Ennek ellenére is valószínű, hogy az idei évben az infláció tíz százalék alatt lesz. E kedvező növekedési és inflációs mutatók mellett a gazdaság egyensúlyi helyzete is javul.

Az államháztartás teljes hiánya a tavalyihoz képest csökkent, és az első negyedévi nehéz helyzet ellenére az év egészében a bruttó hazai termék 4 százaléka körül tartható. A folyó fizetési mérleg hiánya várhatóan a terveknek megfelelően kis mértékben, körülbelül 2,5 milliárd dollárra emelkedik.

Az ország nemzetközi pénzpiaci, befektetői megítélése sokat javult. A növekedési, egyensúlyi, árstabilizálódási jellemzők nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltóak.

Mindezek alapján reális az a feltételezés, hogy a magyar gazdaság 2000-ben, illetve a szóban forgó középtávú időszakban tovább haladhat a jelenlegi makrogazdasági pályán, amelyet a viszonylag gyors, ugyanakkor a gazdasági egyensúlyt nem veszélyeztető növekedés jellemez.

Egyre inkább ennek lehetőségét támasztja alá a külső tényezők kedvezőre fordulása is, hiszen egy kétségkívül rossz periódus után ma a világgazdaságban egyre erősödnek a stabilizálódásra és a bővülés ütemének gyorsulására utaló jelek, különösen a számunkra gazdaságilag legfontosabb országokban, az Európai Unió területén.

A kormányzati gazdaságpolitika hatékony végrehajtása, továbbá a külső feltételek megfelelő alakulása mellett a gazdaság 2000-ben is gyorsan, 4-5 százalékos ütemben fog növekedni. Ehhez az export és az import körülbelül azonos ütemű, 9-11 százalékos növekedése, az állóeszköz-felhalmozás 8-10 százalékos bővülése és a lakossági fogyasztás 3-3,5 százalékos emelkedése tartozhat. Ez jelentős reálkereset-, illetve életszínvonal-emelkedést jelent.

Célkitűzéseinknek megfelelően szakítottunk azzal a gazdaságpolitikával, amely a lakossági fogyasztás csökkentésével visszaesésbe taszította a gazdaságot. Úgy gondoljuk, az idei tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy helyes egy olyan gazdaságpolitika, amely egyszerre ösztönzi az export és a belső kereslet növekedését, és ez a két motor húzza előre a bruttó hazai termék növekedését.

A belföldi felhasználás, valamint az export és import jelzett dinamikái mellett a külső egyensúly is megfelelően alakulhat 2000-ben. A folyó fizetési mérleg hiányát jövőre is 2,5 milliárd dollár körülire tervezzük, és azzal lehet számolni, hogy a nem adósságképző tőkebeáramlás ellensúlyozza majd ezt a hiányt.

Az egyik legfontosabb gazdasági célkitűzésünk az áremelkedések ütemének visszaszorítása. Az antiinflációs gazdaságpolitika jelentős sikere, hogy a gazdasági növekedés gyors üteme és az egyensúly javítása mellett a '90-es évek közepének rohanó inflációja 1998-ra évi 14,3 százalékra, '99-re 9-10 százalék közöttire, 2000-re pedig évi 6-7 százalékra csökken. Ennek eléréséhez szükség van a kiáramló jövedelmek kordában tartására, átlagosan 8,3 százaléknál nem magasabb béremelésre, az államháztartási hiány arányának a bruttó hazai termékhez viszonyított csökkentésére - 3,5 százalékra tervezzük ezt csökkenteni -, az állami szektorban az indokolatlan áremelések korlátozására, valamint a monetáris és fiskális politika megfelelő összehangolására.

A folyamatok ilyen alakulása - amint azt a költségvetési irányelvek megtárgyalásakor már részletesen is bemutattuk - reálissá teszi azt a feltételezésünket, hogy a 2000. éven túl középtávon a bruttó hazai termék évi öt százalékot meghaladó, az áru- és szolgáltatásexport és -import 9-11 százalékos évi növekedése lehetséges, amit keresleti oldalról a belföldi kereslet 5 százalék körüli éves bővülése támaszt majd alá.

A fizetési mérleg deficitje a bruttó hazai termék arányában csökkenni fog, 2001-ben és 2002-ben is évi 4-5 százalék között alakulhat, míg az infláció, ha az eddigieknél kisebb lépésekben is, de folyamatosan tovább csökkenthető lesz. 2002-ben szeretnénk elérni, hogy az évi áremelkedési ütem a 3,5-4,5 százalékos sávba kerüljön. A legjobb úton haladunk tehát az Európai Unióba való csatlakozás felé gazdasági fejlettségi elmaradásunk fokozatos csökkentésével, és valószínű, hogy az uniós csatlakozás után az infláció csökkentésével megcélozhatjuk az Európai Monetáris Unióhoz történő csatlakozásunkat is, néhány évvel az uniós csatlakozást követően.

 

(16.00)

 

Tisztelt Országgyűlés! Rátérnék a 2000. évi költségvetés konkrétabb, tartalmi kérdéseire. A kilátásokat és a feladatokat figyelembe véve, meggyőződéssel gondolom, hogy a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban jó költségvetést, jövőképet adó költségvetést terjesztettünk be, olyat, amely megalapozza az új évezredbe történő belépésünket.

Az elmúlt időszak folyamán gyakran szembesültünk a kormányzati kiadások és az elfogadott állami célok között fennálló kapcsolatrendszer azonosíthatóságának problémáival. E nehézségek enyhítése végett vezettük be a költségvetési törvény előirányzatainak funkcionális, azaz feladatorientált megjelentetését. Ez lehetővé teszi a megalapozottabb politikai döntéshozatalt önöknek is, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvésünkkel összhangban az államháztartás kiadásainak nemzetközileg is elfogadható bemutatását alapozza meg.

A 2000. évben a költségvetési politika az államháztartás hiányának és jövedelemátcsoportosító szerepének folyamatos csökkentésére, az egészséges növekedést segítő kiadási struktúra kialakítására tette a hangsúlyt úgy, hogy semmiféle eseti vagy drasztikus intézkedést nem érvényesít.

Minden bizonnyal több kiemelt területet is meg lehetne jelölni, hiszen bőséges a tennivalók tárháza, 2000-re azonban öt súlyponti terület előnyben részesítését javasolja a kormány, részben forráslehetőség-növelésen, részben más intézkedések életbe léptetésén keresztül.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A családtámogatást, a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását, az agrár- és vidékfejlesztés céljait, az otthonteremtés feltételeinek könnyítését és az Európai Unió- és NATO-integrációval kapcsolatos tennivalók anyagi fedezetének biztosítását javasoljuk kiemelt területekként kezelni.

Természetesen számos olyan terület van az országban, ahová a korábbi években, évtizedekben felhalmozódott lemaradások behozatala érdekében sokkal több pénzt kellene juttatni. E lemaradások, feszültségek megítélésében, a sürgősségek kijelölésében eltérnek a vélemények, mindenki a saját gondját érzi a legsürgetőbbnek. Sajnos, az elosztható pénzek azonban korlátozottak, egyszerre nem tudunk valamennyi gondon segíteni, csak lépésről lépésre, hosszú évek, évtizedek kemény munkájával lehet a lemaradásokat behozni, a feszültségeket csökkenteni.

A kormány javaslata alapján önöknek, képviselőknek kell majd eldönteni, hogy mely területeket, milyen mértékben részesítsük előnyben. Javaslatunk szerint a legjelentősebb növekedés a jóléti funkciók kiadásaiban lesz, amelyben visszaigazolható a család társadalmi szerepének erősítésére, illetve a lakáshoz jutás feltételeinek megteremtésére tett kormányzati erőfeszítések sikeressége.

Családi pótlékra 2000-ben 134 milliárd forintot javasolunk jóváhagyni, amit kiegészít további több mint 50 milliárd forint gyermekek után járó adókedvezmény; ez utóbbi 30 százalékkal haladja meg az 1999. évit.

A családi támogatásoknál, amelyek egyébként szerkezetükben is átalakulnak, többek között belép majd 2000-től a gyed - a gyermekgondozási díj -, jelentős forrásbővülés van. Szemben az 1996. évi közel 139 milliárddal, 2000-ben 250 milliárdot folyósítunk a családok támogatására. Ha ehhez az adókedvezményt is hozzáadjuk - 50 milliárdot -, akkor négy év alatt a növekedés 139-ről 300 milliárd forintra nő.

A korlátozott lakásépítési kedvezményeket 2000-től jelentős támogatástöbbletet biztosító finanszírozási konstrukció fogja majd felváltani amellett, hogy érvényben marad az áfa-visszaigénylési kedvezmény is.

Az önök előtt lévő költségvetési törvényjavaslat előirányzatai szerint az agrár-, vidék- és területfejlesztési célra a kormány által javasolt támogatások mértéke 1999-hez képest 14 százalékkal nő, ez a bruttó hazai termék növekedési ütemét közel 4 százalékponttal haladja meg. Ezzel a költségvetés megfelel az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben megállapított kötelezettségeknek.

A mezőgazdasági és vidékfejlesztési terület kiemelt kezelésére utal az is, hogy az agrárgazdaság céljára a kormány által javasolt kiadási előirányzat mértéke jelentősen meghaladja a 2000. évi költségvetési kiadások átlagos növekedési ütemét. A támogatások lehetőséget teremtenek a mezőgazdasági termelés versenyképességének és piaci feltételeinek javítására, a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőség megteremtésére, a jövedelemszerzés ösztönzése révén a vidék lakosságmegtartó képességének javítására és a területi aránytalanságok mérséklésére is.

Indokoltnak tartom megemlíteni végül azt is, hogy a költségvetési támogatások mellett közel 40 milliárd forint összegű, a bevételek között számításba vett, az Európai Uniótól érkező Phare-támogatás is segíti a mezőgazdasági feladatok megoldását.

A központi költségvetési szervek többletforrásai jelentős részben az Európai Unió közösségi vívmányainak átvételéről szóló, nemzeti programban megfogalmazott feladatok megvalósításához kapcsolódnak, így kiemelt szerepet kap jövőre az állat- és növényegészségügy fejlesztése, a közösségi agrártámogatások fogadására alkalmas kifizető ügynökségek létrehozása, a korszerűbb és biztonságosabb okmánycsalád fejlesztését szolgáló program, a schengeni követelményeknek megfelelő határregisztrációs rendszer kiépítése, a környezetvédelemhez kapcsolódó jogharmonizáció és intézményfejlesztés, valamint az Európai Unióhoz történő csatlakozás statisztikai feltételrendszerének megteremtése.

A közszférában dolgozó mintegy 800 ezer munkavállaló keresete 2000-ben átlagosan 8,25 százalékkal nő - a jövedelmek növekedése ennél nagyobb lesz -, ez reálértékben 2,5-3,5 százalékos reáljövedelem-növekedést jelent. A 2000-et követő években ennél gyorsabb, 3-4 százalékos évi reáljövedelem-növekedéssel számolunk. Kétségtelen, hogy még ez a növekedés is csak lassan fogja ellentételezni azt a rombolást, amelyet a Bokros-csomag okozott, amelynek nyomán két év alatt 21 százalékkal csökkent a reálkereset.

Tisztelt Ház! Jövőre a mintegy 1500 központi költségvetési szerv működésére és az általuk ellátandó feladatokra fordítható költségvetési kiadás előirányzata 1354,8 milliárd forint, amely összeg 18,7 százalékkal haladja meg az 1999-re jóváhagyott előirányzatot. Ezen növekmény egy részét a költségvetési szervek saját bevételi előirányzatának növekedéséből, másik részét a költségvetési támogatás többletéből fedezik. Ez a gyors növekedés azonban szerkezeti változásokat is takar, és magában foglalja például a honvédelmi kiadások NATO-csatlakozás miatt szükséges rendkívül gyors növekedését és számos olyan kiadásnövekedést, amelyet korábban más fejezeteknél soroltunk fel. Összehasonlítható szerkezetben a központi költségvetés intézményi kiadása 14,9 százalékkal nő.

A központi intézményeknél rendelkezésre álló kiadási előirányzatok növekedésének jó része azért van, hogy lehetőséget teremtsen a foglalkoztatottak számára 8,25 százalékos egy főre jutó keresetnövekedésre, amely a működés hatékonyságának javításával, tudatos létszámgazdálkodással biztosítható.

Az illetményemelés a 2000. évben döntően a köztisztviselői, bírói, ügyészi illetményalap és a közalkalmazotti illetménybértábla és pótlékalap 8,25 százalékos emelésével valósul meg. A költségvetési javaslat kidolgozására az említett paraméterek, illetve a tervezési köriratban is rögzített elvárások keretei között, a tárcák önállóságának érvényesítése mellett kerül sor. Ez is egy újdonsága a 2000. évi költségvetésnek.

Szakítottunk a korábbi bázis alapú szemlélettel és valamennyi minisztérium szabad kezet kapott az egyes feladatok, illetve intézmények közötti átcsoportosításra.

 

(16.10)

Való igaz, hogy ez az új gyakorlat egyelőre nem eredményezett nagyon lényeges változásokat az intézményi szerkezetben vagy a feladatok között, de a feladat alapú költségvetés-készítés gyakorlatát a jövőben is fenn kívánjuk tartani.

A védelmi kiadások növekménye elsősorban a NATO-tagságból fakadó feladatok megoldását szolgálja, így a békefenntartásban való részvétel, a külföldi kiképzések, a gyakorlatok, a kommunikációs feladatok és a NATO biztonsági beruházásai programjához történő hozzájárulás költségeit.

Az egyéb területeken kiemelt támogatásban részesülnek az ezeréves államiságunk és a kereszténység felvételének ezredfordulós megünneplésével kapcsolatos programok és beruházások. A felsőoktatás területén kiemelkedő feladat az intézményhálózat strukturális átalakítása, a folyamatos működés biztosítása a 190 ezer főre növekvő államilag finanszírozott hallgatólétszám mellett. Az intézményhálózat átalakítása, a felsőoktatás-politikai reformok véghezvitele világbanki fejlesztési program keretében is zajlik. A közoktatás terén új feladat az értékelési és vizsgaközpontok kialakítása, a minőségbiztosítás elemeinek bevezetése.

Az egészségügyi ágazat számára a központi költségvetési szervek területén tervezett támogatásnövekmény lehetővé teszi, hogy folytatódjon az 1999-ben elindított központi gyakornoki rendszer az egészségügyi felsőfokú szakképzés kiegészítéseként, folytatódjon a sürgősségi betegellátás megerősítése, valamint két szakmai fejlesztési program, a hagyományos röntgenpark és az onkológiai sugárterápiás eszközpark fejlesztése. A központi egészségügyi intézmények elmaradt ügyeletidíj-tartozásainak kifizetésére 2 milliárd forintos célelőirányzat szolgál.

Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok a 2000. évben több mint 1500 milliárd forint felhasználható forrással rendelkeznek majd. 681 milliárd forint származik a központi költségvetési kapcsolatokból, mely szintén összehasonlítható szerkezetben 8,9 százalékkal haladja meg az előző évi előirányzatot, vagyis a támogatásoknál a reálérték hosszú évek óta most először közel 3 százalékkal növekszik. E növekmény az államháztartás egészével azonosan az önkormányzatoknál és intézményeiknél is lehetőséget nyújt az átlagkeresetek 8,25 százalékos emelésére. E területen sem kerülhetők meg azonban a gazdálkodás hatékonyságát javító intézkedések.

Ugyancsak a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásokból növekedhetnek a lakossági szociális juttatások a nyugdíjakéval azonosan 8 százalékkal, míg a beruházási célú támogatások 9 százalékkal. A címzett és céltámogatások feltételeinek javítása révén olyan létesítmények megvalósítására nyílik kedvezőbb lehetőség, mint a szennyvízelvezető csatornák, -tisztítók, valamint a hulladéklerakó helyek.

A központi költségvetési kapcsolatokból származó források szabályozásánál (Kuncze Gábor: Figyelünk! - Derültség.) több hagyományos elv érvényesítése mellett a hangsúlyt a feladatorientáltság, valamint az esélyegyenlőség erősítésére helyeztük. Ezért csökken a lakóhelyen maradó személyi jövedelemadó mértéke 5 százalékra, miközben a normatív támogatások aránya növekszik, a közoktatási normatíváknál például 10 százalékpontra.

Az önkormányzatok rendelkezésére álló források - mint mondtam - összességében majdnem 9 százalékkal nőnek úgy, hogy a finanszírozási rendszer változása a meglévő jövedelemkülönbségek mérséklését szolgálja. Még így is többszörös különbségek maradnak fenn, ezért a jövőben további, önkormányzatok közötti átcsoportosító lépésekre fogunk javaslatot tenni. Lehetetlen és értelmetlen helyzet az, hogy például a helyi iparűzési adóbevételek függvényében néhány városban kiemelkedően magas jövedelmek keletkeznek, míg több mint 3 ezer kisebb önkormányzat alig jut ilyen bevételekhez. A javasolt szabályozási módosításokkal az önkormányzatok kiegyensúlyozottabb pénzellátása valósulhat meg. Erre azért van szükség, hogy a bölcsődések, óvodások, iskolások, a szociális segélyezettek az ország különböző településein legalább hasonló színvonalú ellátáshoz juthassanak.

2000-ben folytatódik az állami folyamatok decentralizációja, hiszen az önkormányzatokra vár majd a "segély helyett munka"-elvű munkanélküli ellátórendszer, valamint az eddigi lakástámogatási finanszírozás helyett a javaslatunk szerint ésszerűbb és hatékonyabb helyi otthonteremtési támogatási rendszer működtetése. Emellett nagy lépést teszünk az egységes okmánycsalád körzetközpontokhoz történő telepítésében is. Ezekre a pótlólagos feladatokra további támogatás fog majd beépülni az önkormányzati források közé.

Tisztelt Ház! Végezetül szeretném megköszönni az Állami Számvevőszéknek az alapos vizsgálatot, a magas szakmai hozzáértést tanúsító jobbító szándékú észrevételeket. Az Állami Számvevőszék részletes vizsgálatai során nagyfokú gondossággal és jó szándékkal, előremutató célzattal megfogalmazott észrevételek többségét a törvényjavaslat véglegesítése során hasznosítani fogjuk. A Számvevőszék kifogásolja, hogy az államháztartási törvény nagy terjedelmű módosítása a költségvetési törvényjavaslatban szerepel, koncepcionális áttekintést, megújítást javasol. Úgy gondolom, ez elfogadható észrevétel. Ennek megvalósítására fogunk törekedni a jövőben. A normaszöveg módosítására vonatkozó pontokat, amelyek többnyire jogtechnikai jellegűek, elfogadjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot mérlegelve módosítási kezdeményezéseikben olyan jobbító szándékú javaslatokat fogalmazzanak meg, amelyek biztosítják az államháztartás egyensúlyának megőrzését a fejezeti főösszegek megszavazása során.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Árpádnak, az Állami Számvevőszék elnökének.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék megtisztelő feladatának tartja, hogy véleményével hozzájárulhat az önök felelősségteljes munkájához, a jövő évi költségvetési törvény megalkotásához.

A Számvevőszék nem foglalkozik, nem is foglalkozhat gazdaságpolitikai kérdésekkel, köztük a fejezetek közti arányokkal vagy akár a hiány mértékével. Sommás értékelést sem ad, ilyet a törvényi előírások hiányában nem is adhat, hanem az önök tájékozódásának megkönnyítésére a törvényjavaslat esetleges feszültségpontjaira, bizonytalansági tényezőire irányítja a figyelmet. Törvényi kötelezettsége az egyes előirányzatok számításokkal történő megalapozottságának, a teljesíthetőségi kockázatok figyelembevételének a vizsgálata, emellett értékeli a törvényjavaslat jogszerűségét és összhangját az államháztartási törvénnyel, valamint más kapcsolódó törvényekkel. Vizsgálja a törvényjavaslaton belül a számszaki egyezőségeket, a pontosságokat is.

E véleményét természetesen nem pusztán a normaszöveg tanulmányozása alapján teszi meg. Messzemenően támaszkodik arra a tapasztalatanyagra, amelyet a több hónapos tervezőmunkával párhuzamosan folyó vizsgálatsorozat hoz, és amelynek során a számvevők az előirányzatok kialakítását minden költségvetési fejezetnél részletekbe menően áttekintik. Erről önöknek egy külön kötetet adtunk át.

A pénzügyi kormányzat meghatározott ütemterv alapján alakítja ki a törvényjavaslatot, így volt ez most is. A több hónapos munkával, megfeszített munkával azonban évek óta nehezen megkerülhető, hogy a javaslat benyújtását közvetlenül megelőzően rendkívül összesűrűsödnek a teendők. Ebben a fázisban véglegeződnek még az utolsó pár napban is a nem egy helyen változó információk, számszerű adatok. Az Állami Számvevőszék ebből adódóan nem a végleges - illetve a több kötetes javaslat egyes köteteinek későbbi közreadása folytán nem is a teljes - törvényjavaslatot tudja véleményezni. Az egyidejű benyújtásnak - megjegyzem, még a nyomdatechnika is közös, mert egy helyen, a PM-ben készülnek az ÁSZ-dokumentumok is - az egyeztetési zavarokkal és esetleges félreértésekkel kapcsolatos hátrányok mellett van határozott előnye is. A pénzügyi és a számvevőszéki szakértők mindvégig együttműködnek, így a munkatársaim folyamatában ismerkedhetnek meg a törvényjavaslattal, amely a szakmai viták alapján közben is formálódik.

 

(16.20)

 

Lehetőség nyílik arra is, hogy már menet közben a javaslatokat átvegyék, és bizonyos korrekciókra kerüljön sor. Ez azonban nem változtat azon, hogy a számvevőszéki vélemény benyújtásakor nem rendelkeztünk a Pénzügyminisztérium összegzett észrevételével, és gyakran a törvényjavaslat és az ÁSZ-vélemény benyújtását követően is folytatódtak a szakmai egyeztetések. Így történt ebben az évben is, ennek eredményeként a bizottsági viták megkezdésekor kellett további részletkérdéseket tisztázni. Nyilvánvaló, hogy néhány kérdésben fennmaradhat a véleménykülönbség. Ez természetes, különösen azért, mert a zárszámadástól eltérően itt nemcsak a tények és a szabályok betartottsága, hanem a lehetőségek és a várható folyamatok megítélése a kérdés.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az önökhöz eljuttatott, írásba foglalt véleményünket most az államháztartási törvény módosítására vonatkozó észrevétellel kezdtük. Csak helyeselni tudjuk, hogy az előterjesztő a törvény ismételt kiigazításával tudatosan a gazdasági változások követését választja. Nem tartjuk szerencsésnek azonban a megvalósítás módját, nem kerülheti el figyelmünket, hogy az államháztartási törvényt 1992. évi hatálybalépése óta eddig 21 alkalommal módosították, most ezt a törvényt nem kevesebb mint 62 helyen javasolja az előterjesztő ismételten megváltoztatni. Ez még akkor is kifogásolandó, ha két elszámolási rendezést szolgáló korrekcióra éppen az Állami Számvevőszék korábbi észrevételeinek figyelembevételével kerül sor.

Mindez jelzi, megérett az idő az államháztartási törvény egészének átfogó áttekintésére, a koncepcióra is figyelmet fordító megújítására. Célszerűnek tartanánk, ha az Országgyűlés megfelelő előkészítés után önálló témaként foglalkozna, az ellenőrzési rendszer korszerűsítése igényére is figyelemmel az államháztartási törvény áttekintésével és módosításával. Nem tagadom, örülök annak, hogy erre a miniszter úr expozéja szerint a Pénzügyminisztérium lehetőséget lát.

Ezzel összefüggésben szeretnék rávilágítani arra is, hogy a számviteli törvény is számos problémát vet fel a közszféra pénzügyi ellenőrzése szempontjából. Ebben a törvényben ugyanis a társasági jog hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezések vannak túlsúlyban, amelyek mechanikus alkalmazása a költségvetési szervekre, gondokat vet fel. Ellenőrzési tapasztalataink megerősítik, hogy az államszámvitelről önálló törvényt volna célszerű alkotni, esetleg arra vonatkozó önálló fejezetet lehetne szerepeltetni a számviteli törvényben. Így jelentőségének megfelelően, magas szintű jogszabály tartalmazná a közpénzek felhasználásának előírásait is.

Mindannyian tudjuk: a 2000. évi költségvetés és ahhoz csatlakozóan az államháztartási prognózis meghatározó jelentőségű abban, hogy a gazdaságpolitika korlátozott mozgásterének körülményei között is továbbhaladhassunk a gazdaság fejlesztésének célul kitűzött pályáján. Ezért tartottuk volna szerencsésebbnek, ha az idei teljesítés várható adatainak sorában nem az adótörvényekhez kapcsolódóan hónapokkal korábban készült dokumentumokban, hanem felfrissítve a költségvetési törvényjavaslatban találkoztak volna a képviselők és az előirányzatok kockázatait elemző számvevők is.

Azt is meg kell említenünk, hogy a mindennapi gazdálkodási gyakorlaton túlmutató társadalmi vonzatú következményei is lehetnek annak, ha a jövő évben tovább erősödne az önkormányzati feladatok és a megvalósításukra rendelkezésre álló források közötti különbség. Ez annál is inkább figyelmet érdemel, mert már idén, 1999-ben is a helyi önkormányzatok egyharmada forráshiány miatt támogatásra szorult. A forráskiegyenlítésnek a törvényjavaslatban szereplő módját nem vitatjuk, sőt megítélésünk szerint elmozdulás történt az önkormányzatok közti nemkívánatos különbségek kiegyenlítése irányában. Hasonló ajánlással, mint önök ezt jól ismerik, korábban maga a Számvevőszék is élt.

 

(Dr. Szabó Erika helyét a jegyzői székben
Vidoven Árpád foglalja el.)

Összességében azonban úgy ítéljük meg, hogy nem lenne szerencsés halogatni az önkormányzati gazdálkodás feltételeinek, a feladat- és hatásköri rendszerének, a vonatkozó szabályozásnak a teljes körű felülvizsgálatát és megreformálását. Itt is meg kell jegyeznem, örülök annak, hogy javaslatunk a Pénzügyminisztérium részéről kedvező fogadtatásra talált.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan azt a zárszámadással kapcsolatban már jeleztük, a pénzügyi kormányzat az utóbbi években eredményes erőfeszítéseket tett a zárszámadási, illetve a költségvetési törvényjavaslat belső tartalmának, szerkezetének, bemutatásának a törvényi előírásokhoz igazodó javítására, korszerűsítésére. Ugyanakkor tartalmi eredménynek és nem csak prezentációs kérdésnek tartjuk, hogy a törvényjavaslatban megjelenik a központi költségvetés funkcionális szerkezetű mérlege, amely a nemzetközi elszámolási rendszerek átvételének egyik kezdő lépése, és minden vitatható gyengeségével együtt elősegíti a kormányzati programok és az ellátott feladatok jobb áttekinthetőségét.

Azt is előremutató lépésként ajánljuk szíves figyelmükbe, hogy az államháztartási törvény tervbe vett módosítása felhatalmazza a pénzügyminisztert bizonyos teljesítménykövetelmények kidolgozására és érvényesítésére. Ezek alapján a központi költségvetési szervek munkája az eddigieknél jobban szervezhető és minősíthető lesz. Mindez az ellenőrizhetőség szempontjából is kedvezőbb, és előmozdíthatja a gazdaságpolitika központjában álló versenyképesség-javító célok valóra váltását.

A felelős döntés-előkészítést az is jól segítheti, hogy a központi, valamint a társadalombiztosítási, államháztartási alrendszerek költségvetése egyszerre, egy időben rendelkezésre áll a parlamenti vitához. Ez lehetőséget nyújt a két alrendszer költségvetési kapcsolatának teljesebb megismerésére és megítélésére. A részletes analízis azonban bizonyos prezentációs gondok miatt még nehézségekbe ütközik, például a központi költségvetés fejezeteitől származó, a társadalombiztosítás bevételeit növelő hozzájárulások, elemzések körében. Ennek további tisztázását célszerűnek tartanánk. A társadalombiztosítási költségvetéssel kapcsolatos észrevételeinket majd szerdán Sándor István alelnök úr fogja elmondani a vitában.

A vázolt pozitívumok, a fejlődés ellenére ezúttal is kénytelenek vagyunk jelezni, hogy a 2000. évi költségvetési törvényjavaslat előterjesztésére vonatkozó törvényi előírások érvényesülésében a korábbiakhoz hasonló hiányosságok is tapasztalhatók, magában a törvényjavaslatban, az általános indoklásban és annak mellékleteiben hiányoznak az idősorokat bemutató táblázatok, az előző évre utaló tényadatok. Igaz, hogy az utólag benyújtott pótkötet a hiányosságokat, az október 8-án benyújtott dokumentum a hároméves államháztartási prognózist nagyrészt pótolta.

Javaslatainkkal a törvény elfogadását szeretnénk elősegíteni, az ellenőrzésekkel, elemzésekkel feltárt kisebb-nagyobb hiányosságok kiküszöbölésére néha szükséges kiegészítésekre hívjuk fel a figyelmet. Ennek sorában különösen fontosnak tartjuk a normaszövegek kiegészítését a hiány finanszírozásának konkrét módjával, és nem tagadom, ismét csak azt tudom hangsúlyozni, örülök annak, hogy miniszter úr a normaszöveg pontosítására vonatkozó észrevételeinket elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az ezredforduló kihívásaira választ kereső hároméves stratégiában foglaltak valóra váltása érdekében, a költségvetési törvényjavaslat pontosabbá tételének elősegítésére ajánlom szíves figyelmükbe az Állami Számvevőszék véleményét és javaslatait. Kérem, amennyire lehet, vegyék figyelembe.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági vélemények, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor. Az elfogadott napirendi ajánlás szerint a költségvetési bizottság előadójának és a kisebbségi vélemény ismertetőjének 10-10 perc, a további bizottsági előadók felszólalására 5-5 perc áll rendelkezésre.

Először a költségvetési bizottság felszólalói következnek. Megadom a szót Mádi László úrnak, a bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.

MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy lenni szokott minden év őszén, a költségvetési bizottság és a parlament idén ősszel is a következő év főbb gazdálkodási, gazdasági problémáival, de az élet más területei - önkormányzatok, honvédelem, egészségügyi, szociális szféra - problémáinak legfontosabb kérdéskörével is foglalkozik.

 

(16.30)

Próbálja meghatározni azokat a szabályokat, lehetőségeket, amelyekkel az emberek, a családok, a gazdasági egységek és az egész társadalom a lehető legkedvezőbb körülmények közé kerül.

A költségvetési bizottságnak feladata és tiszte az, hogy ezeket a kérdéseket alaposan körbejárja, így hát nem csoda, hogy a bizottságban mintegy háromórás vita zajlott le a költségvetési törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Rengeteg érv és ellenérv hangzott el. Mint ahogy lenni szokott, az ellenzék kritizálta a benyújtott törvényjavaslatot, a kormánykoalíció pártjai pedig rámutattak annak értékeire, előremutató voltára. A bizottsági döntés során 18 igen, 12 nem szavazattal a költségvetési és pénzügyi bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Mindannyian láthatjuk a statisztikákban, hallhatjuk a hírekben, hogy a magyar gazdaság ebben a régióban, de az egész világon belüli összehasonlítás próbájaként megállapíthatóan gazdagszik, növekszik, fejlődik. Azok a gazdasági statisztikai mérőszámok, amelyek ezt a növekedést hivatottak felmérni és bemutatni számunkra, imponáló 3,5-4-4,5 százalékos növekedés körüli ütemet jeleznek erre az évre, és jeleznek a jövő évre. Az a mi dolgunk és kötelességünk, a magyar parlament országgyűlési képviselőinek, hogy ezen növekedés, fejlődés gyümölcseit a családok, az egyszerű emberek és természetesen a gazdasági szervezetek számára a lehető legnagyobb mértékben biztosítsuk, elősegítsük. Hiszen így érhető el az, hogy az emberek életkörülményei javuljanak, így érhető el az, hogy a gazdasági növekedés tovább folytatódhasson, és a következő generációknak, gyerekeinek, unokáinak egy erős, a magyar gazdaságban és a társadalmában biztos alapokon álló országot örökítsünk.

Ahhoz, hogy a jövő év legfontosabb problémáit, lehetőségeit feltérképezzük, először szembesülnünk kell az 1999. év legfontosabb adottságaival, lehetőségeivel. Ha ezt megtesszük, azt kell hogy lássuk, hogy bár rengeteg csapás érte ezt az országot és a magyar polgárokat - gondolok itt elsősorban a természeti csapásokra, de gondolhatok itt a háború következményeire, vagy gondolhatok itt a körülöttünk lévő gazdasági válságok következményeire, hiszen én magam, aki Nyíregyházán élek, a megyét jelentős mértékben sújtó orosz gazdasági válságot nem kis mértékben, nem kis kárral láttam begyűrűzni az országba -, az ország mintegy 1-1,5 százalékkal alacsonyabb gazdasági növekedés ellenére is mintegy 3,5-4 százalékos, jó esetben remélhetőleg 4 százalékos gazdasági növekedést produkál ebben az évben. Tehát annak ellenére, hogy ezek a csapások jelentős mértékben sújtottak bennünket, ma már megalapozott az a pénzügyminisztériumi felszólalás, ami azt jelentheti az Országgyűlés tagjai számára, hogy a korábban megadott kereteknek és terveknek megfelelően az ország gyarapszik és fejlődik.

Mik a legfontosabb gazdasági céljai a polgári kormánynak? Azt gondolom, tovább kell folytatni azt a dinamikus gazdasági növekedést, amelyről beszéltem. Ez azt kell hogy jelentse, hogy a családok kedvezőbb helyzetben vannak, ma már, ebben az évben - és említettem, hogy az ez évi folyamatokat bázisként fontos figyelembe vennünk - 2,7 százalékos reálbér-növekedés van, a nyugdíjaknak a statisztikában kimutatott növekedése reálértékben mintegy 4,8 százalékos, ami az előző ciklusban a kampányév kivételével egyetlenegy évben sem fordult elő. Azt gondolom, ezek nagyon komoly előrelépések.

Azt is látnunk kell, hogy az infláció is rendkívül jelentős mértékben csökkent. Még jobban csökkent, mint ahogy erre az évre terveztük, hiszen akkor 10-11 százalékkal számoltunk, ma már komoly eséllyel mondhatjuk azt, hogy ez az arány 10 százalék alatt marad. A jövő évben az infláció további csökkentését tervezzük. A kormány meg fog tenni mindent, minden olyan lépést, ami ebbe az irányba mutat, és azt gondolom, hogy ez több szempontból is rendkívül előnyös, rendkívül hasznos. Hasznos az egyszerű emberek számára, hiszen az infláció leginkább a szegény embereket sújtja, ők azok, akik a legkevésbé tudják továbbhárítani az inflációs árnövekedésből eredő károkat. Ők azok, akik a legnagyobb fogyasztási aránnyal - a kenyér, a fűtés, az élelmiszerek, ruházkodás legnagyobb arányában - kénytelenek elszenvedni a magas inflációt a leginkább. Éppen ezért nagyon dicséretes, és azt gondolom, támogatnunk kell az infláció tervezett csökkentését, amelynek kapcsán azt is látni kell, hogy a magasabb infláció emlegetése egyértelműen az infláció növekedésének irányába hat. Azt gondolom, nem járunk el felelősen, ha itt egy versenyfutást kezdeményezünk, és azt próbáljuk túllicitálni, hogy milyen magas lesz az infláció. Azt gondolom, hogy a 6-7 százalékos mérték egy optimista mérték, de azt gondolom, hogy egyúttal benne van a gazdaságban, és ebben az irányban közös a felelősségünk, hogy lépjünk intézkedéseket.

Az, hogy az állam a jövő évben tovább akar lépni a tekintetben, hogy egyre kevesebb forrást osszon el, egyre kevésbé avatkozzon bele a magyar gazdaság működésébe, ez egyúttal azt is jelenti, hogy több marad a családoknál, és több marad a gazdaságban is. Ez annak az elvnek a beismerése, ami szerintem nagyon fontos, hogy az emberek és a gazdasági szereplők hatékonyabban tudják elkölteni a pénzüket. Az állam igenis adjon elsőbbséget a gazdasági szereplők beruházásainak a saját beruházásaival szemben. Ez nem jelenti azt, hogy az államnak ne lenne felelőssége a régiók felzárkóztatása ügyében, vagy az államnak ne lenne felelőssége az oktatásban és az egészségügyben, és az államnak ne lenne felelőssége az utak karbantartásában és az autópályák építésében. Azt gondolom, mi ezt a felelősséget érezzük, és nemcsak ígérünk, hanem teszünk is annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok jobban érezzék magukat, hogy a magyar állampolgárok jövőre abból a gazdasági növekedésből, ami várhatóan mintegy 4-5 százalékban meg fog valósulni, a lehető legkedvezőbb, a lehető legjobb arányban részesedjenek.

Nagyon fontos az az elv, hogy az állam nem gondolja magát minden helyzetben a legjobb gazdának, és például komoly lépéseket szán tenni a tekintetben, hogy az önkormányzatoknak további forrásokat juttasson például a munkahelyek teremtésében azzal, hogy a munkanélküliellátó-rendszert átalakítja. A kormány szintén komoly szándékot fogalmazott meg a tekintetben, hogy a lakásépítések, az otthonteremtés tekintetében az önkormányzatokat és a gazdasági szereplőket jobban bevonja. Nagyon jól tudjuk, hogy az otthonteremtésnek nagyon sok olyan tovagyűrűző hatása van, ami az egész gazdaság növekedésére serkentőleg, élénkítőleg hat. Azt gondolom, nagyon fontos a munkahelyek teremtése és egyáltalán a szegényebb emberek életkörülményei szempontjából az, hogy a minimálbér emelését tervezi a kormány, az előző ciklushoz képest lényegesen nagyobb mértékben, tehát jóval az inflációs mérték fölött.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt kezdeményezte, hogy 25 ezer forintos minimálbér érvényesüljön a jövő évben, azok akik dolgoznak, a munkabérükből meg tudjanak élni, minél inkább a munka tudja biztosítani számukra a megélhetést. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a szociális segélyezés helyett igazán a munka jelenti azt a lehetőséget, ami a társadalomban való aktív szerepvállalást és ami a jövő szempontjából a lehető legkedvezőbb helyzetet jelenti a magyar polgárok szempontjából.

A kormány azt tervezi, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt támogatja, hogy a bérek emelkedjenek az inflációnál nagyobb mértékben, azaz 2-3 százalékos, de legalább 2-2,5 százalékos reálbér-növekedés legyen, ami, azt gondolom, mindannyiunk számára egyértelműen nagyon fontos, és a családok számára pedig a gyed újbóli bevezetésével és a gyerekek után járó adókedvezmény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mintegy 30 százalékos növekedésével a családok élethelyzetét kívánja javítani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Szekeres Imrének, a bizottság elnökének.

(16.40)

DR. SZEKERES IMRE, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Goldwater amerikai politikus egyszer azt mondta: ha egy kormánynak elég hatalma van ahhoz, hogy mindent megadjon, amit kívánunk, akkor elég hatalma van ahhoz is, hogy elvegye. Lefordítva a mi helyzetünkre: ha egy kormánynak lehetősége van arra, hogy jó költségvetést készítsen, akkor lehetősége van arra is, hogy rosszat. Jó példa erre a most benyújtott költségvetés tervezete. Pedig a lehetőség megvolt. Három éven át jelentősen nőtt a gazdaság és csökkent az infláció. Lehetőség volt tehát arra, hogy a közalkalmazottak magasabb bért kapjanak, hogy a családok számára könnyebb legyen a gyermeknevelés, hogy az időseknek tisztességesen emeljék a nyugdíját, és hogy a magyar vállalkozók megerősödjenek.

S erre fel mit készített a kormány? Miről akarja, hogy majd itt szavazzunk? Egy olyan tervezetet, ami nem más, mint a reménytelenség költségvetése! Ahogyan azt a költségvetési bizottság ülésén az ellenzéki képviselők, a szocialisták és a szabaddemokraták kifejtették, és követelték, követeljük itt is, hogy a kormány vonja vissza ezt a tervezetet! Vonja vissza, mert szakmailag megalapozatlan és társadalmi hatásait tekintve katasztrofális! És hogy ez így van, mutatja az is, hogy sem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, sem kormányának egyetlenegy tagja nem hallgatta végig a pénzügyminiszter expozéját, nem vállalt közösséget tehát azzal a tervezettel, amely most itt előttünk van! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet, mint ahogy a bizottságban elhangzott, a reménytelenség költségvetése (Dr. Horváth Zsolt: Ez nem bizottsági vélemény!), mert tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket a szegények és gazdagok között, és nem nyújt felemelkedési lehetőséget a középrétegeknek. Nem biztosít felzárkózási esélyt a szegényeknek. Ez a költségvetési tervezet egy központosító, a társadalmat, a gazdaságot és a kultúrát maga alá söpörni kívánó kormány politikájának fényképe. Egy olyan fénykép, ami még az államháztartási törvény előírásainak sem felel meg, ahogy azt az Állami Számvevőszék jelentéséből megismerhettük. De kérdezem én: ez tényleg a kormány fényképe? Vagy a Fideszé? Tényleg a kormány fényképe vagy a Fideszé? És a kérdés azért jogos, mert a kisgazda miniszterek nem szavazták meg a kormányülésen ezt az előterjesztést, és remélem, tisztelt kisgazda képviselők, van önökben annyi tartás, hogy itt sem fogják megszavazni! (Folyamatos zaj és közbeszólások a teremben.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet a reménytelenség költségvetése, mint ahogy a bizottságban elhangzott (Dr. Horváth Zsolt: Ez nem hangzott el!), mert tovább növeli a jövedelmi különbségeket. Gondolják végig, az elmúlt három év alatt a magyar gazdaság 13 százalékos növekedést tudott produkálni. Megteremtettük tehát azt a többletet, amelynek ésszerű felhasználásával már az idén is csökkenteni lehetett volna az egyenlőtlenségeket. Tudjuk, hogy nem ez történt. A jövedelmi különbségek ebben az évben a TÁRKI adatai szerint 15 százalékkal nőttek, és ez a tervezet - mint ahogy a számítások mutatják - ezt a különbséget fogja növelni. Ezt akarják a tisztelt Ház tagjai? Vagy a családi pótlék! Nem fogadhatjuk el, hogy a távol levő Harrach úr egyetlen forinttal sem akarja emelni a családi pótlékot! Mert a szegényebb családoknak csak ez a támogatás jut. Adókedvezményt ők, tisztelt pénzügyminiszter úr, nem tudnak igénybe venni. Ez a kormány ezzel a tervezettel képes a csodára is! Képes arra, hogy a családi pótlék reálértékét 20 százalékkal csökkentse, vagyis hogy 20 százalékkal kevesebb tejet és kenyeret lehet majd venni érte.

Vagy a születések száma! Önök tavaly júliusban kerültek kormányra. Ebben az évben már hónapról hónapra csökken az élveszületések száma. Tisztelt MDF-es Képviselők! Ez az önök családi programja? Ezt akarják megszavazni? (Dr. Horváth Zsolt: Bizottsági véleményt!) Meg akarják szavazni, hogy csak azok lesznek jogosultak gyedre, akik aránylag jó módban élnek? A rászorultak, akiknek nincs munkahelyük, a pályakezdők, vagy akik tanulnak, csak a kis összegű gyesre jogosultak! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Demagóg! - Dr. Horváth Zsolt: Bizottsági véleményt mondjon, elnök úr, ez nem hangzott el a bizottságban!) Kérem, ne szavazzuk meg, hogy még hátrányosabb helyzetbe kényszerüljenek az amúgy is szegény sorsúak! (Rozgonyi Ernő: Amit ti négy év alatt csináltatok!) És ne szavazzuk meg, hogy a közepes jövedelműeket a lecsúszás veszélye fenyegesse!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet a reménytelenség költségvetése a közalkalmazottak, köztük a pedagógusok, az orvosok és a nővérek számára! Nekik mindösszesen 5 százalékos béremelést tudott kiharcolni az egészségügyi és az oktatási miniszter, aki szintén távol van a költségvetés vitájáról. És ahhoz, hogy a bérük legalább annyival nőjön, mint az infláció, majd kénytelenek lesznek elbocsátani pedagógusokat és orvosokat. Mert ez a tervezet erre kényszeríti őket. Eközben a kormányzatnál például Stumpf István - aki szintén távol van - hivatalában 17 százalékos béremelést terveznek. Nem felháborító ez, tisztelt képviselőtársam? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: De!) Ezt akarják önök megszavazni? (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból és az ellenzéki padsorokból: Igen!) Igen, hallom a kormánypárti sorokból, hogy ezt akarják megszavazni! (Balsay István: A hátad mögött mondták!) Jellemző!

Ez a tervezet egyébként, tisztelt képviselőtársaim, a reménytelenség költségvetése a gazdaság szereplői számára is. A pénzügyminiszter a kis- és középvállalkozások zsebéből kivesz százmilliárd forintot azzal, hogy nem adja vissza az áfát. A távol levő gazdasági miniszter viszont mindösszesen 5 milliárd forintot szán a kis- és középvállalkozások támogatására. Tehát ha ezt a törvényt megszavazza a parlament, a kis- és középvállalkozások 95 milliárd forintot veszítenek. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy ők már most is milyen kevés pénzt tudnak a vállalkozásukba visszaforgatni. S ha már a beruházásokról van szó, ez a tervezet itt is reménytelenséget jelent, visszafogja ugyanis az állami beruházásokat, mint ahogy ebben az évben nem épült egyetlenegy kilométer autópálya sem. Pedig egészen mást harangoztak be! És a költségvetés tervezete jövőre sem vállal erre garanciát! Így soha nem fogunk megszabadulni az autópályadíjtól! Vajon mit szól ehhez Gémesi György képviselőtársam és azok, akik azért harcoltak? Ezt akarják megszavazni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet a reménytelenség költségvetése a falvak és a városok önkormányzatai számára is. A tervezet ellehetetleníti ugyanis az önkormányzatokat, már gyakorlatilag úgy függnek a költségvetéstől, mint régen a tanácsok. Ha megszavazzuk ezt a költségvetési törvényt, az önkormányzatokból nyugodtan kihúzhatjuk az "ön" szót. Pedig '98-ban a szocialista-liberális kormány (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nosztalgiázás?!) 20 százalékkal növelte az önkormányzatok költségvetését! Akkor úgy éreztem, hogy ez nemcsak nekünk, hanem más pártoknak is fontos! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Igen, képviselőtársam, ha elolvasná a '98-ról szóló jelentést, ezt a számot találná benne!

Azt gondoltam, hogy fontos önöknek a helyi önkormányzat, pedig látszik, hogy nem, mert nem terveznek mást, mint azt, hogy csökkentik az önkormányzatok pénzügyi mozgásterét. Tehát nem becsülik sokra az önkormányzatokat. Ezért van az, hogy harmadára akarják csökkenteni a személyi jövedelemadó helyben maradó részét, s mindezt azzal indokolják, hogy a felzárkózást támogatják. Csakhogy ez az elvonás nem erre szolgál! Hiszen a tervezetből kiderül, hogy az így elvont 60 milliárd forintból a kormány csak 5 milliárd forintot kíván a hátrányos helyzetű térségek támogatására fordítani. Kérem, erre nem szabad igennel szavazni!

S igen, ez a tervezet a reménytelenség és a hazugság költségvetése a magyar mezőgazdaság számára! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Hol?) Torgyán József 413 milliárd forintot követelt. (Dr. Horváth Zsolt: Ez biztos, hogy nem hangzott el a bizottságban!) Ha a vidékfejlesztési és földművelési miniszter ezt a költségvetést megszavazza, akkor egyértelművé válik, hogy csak propagandafogás volt az akkori követelése. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tervezet nemcsak a reménytelenség költségvetése! Ez polgárellenes! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Húhú!) Fejenként 60 ezer forinttal akarja megrövidíteni azt a kétmillió állampolgárt, aki belépett a magánnyugdíjpénztárba, és így körülbelül 120 milliárd forintot vesz ki a polgárok zsebéből. Polgárellenes, mert kevesebb pénzt ad az egyházaknak, a tudománynak és az ombudsmannak is - ha megszavazzuk. De remélem, nem szavazzuk meg. (Zaj a teremben.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mit csinál a miniszterelnök úr? Látható: csendes betlit játszik! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Horváth Zsolt: Ha legalább tudnál ultizni!) Elkövetett gazdaságpolitikai hibái miatt megszigorításokat akar. Ezt nyíltan nem vállalja fel, de itt a bizonyíték: ha megszavazzuk a tervezetet, jövőre mindenre, ami fontos, kevesebb pénz jut. Nem építenek utakat, nem lesz csatorna, nem lesz pénz a pedagógusok és az orvosok bérének emelésére. Jövőre megint mindenki egy kicsit rosszabbul érzi magát.

Ne legyen így! Még tőlünk függ! Gondoljanak azokra, akiket képviselnek! Minden egyes képviselő, aki igennel szavaz, felelős mindazokért (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) a káros hatásokért, amit a pénzügyminiszter ebben a tervezetben elrendelt. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

(16.50)

ELNÖK: Képviselő úr! Lejárt a rendelkezésre álló időkeret. Megadom a szót Csákabonyi Balázs úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának öt percben. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Helyesbítenem kell az elnök úr által bejelentetteket, mert én az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményét fogom tolmácsolni, ugyanis többségi előadót a bizottság nem állított. (Derültség.) Ennek nyilván az az oka, hogy a bizottsági ülés többórás vitájában, írd és mondd, mindössze egyetlenegy érdemi kormánypárti felszólalás hangzott el, az is inkább a tervezet negatívumairól beszélt, mint annak erényeiről. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Mindezekre való tekintettel röviden összegezném az ellenzéki véleményeket. Az észrevételek során szinte egyöntetűen került megállapításra az a tény, hogy lényeges eltérés van a kormány inflációs várakozásai és a független gazdaságkutató intézetek előrejelzései között. Míg a kormány 6-7 százalékra tervezi az infláció várható mértékét, addig a gazdaságkutató intézetek szerint ez 8-10 százalék körül várható. Ez olyan bizonytalansági tényezőt jelent, amelyre feltétlenül fel kellett hívni a figyelmet, különös tekintettel arra, hogy a kormány a bérkiáramlást az általa becsült inflációs mértékhez kívánja igazítani. Az ettől történő lehetséges eltérés felveti annak a veszélyét, hogy a következő évben nagyon széles rétegek reáljövedelme fog csökkenni, minimum 1-2, de esetleg ezt meghaladó százalékpontokkal is.

Kiemelésre került az, hogy a nyugdíjasokat mintegy 30 milliárd forintos hátránnyal sújtja a javaslat. A hatályos nyugdíjtörvényben létezik ugyan egy kiegészítő mechanizmus, amely lehetőséget teremt arra, hogy az infláció tervezettől eltérő mértékű növekedése esetén pótlólagosan kompenzációt nyújtson, nem veszi figyelembe azonban a tervezet azt, hogy a nyugdíjasok fogyasztói kosara az átlagostól jelentősen eltér, így a legnagyobb inflációs nyomásnak kitett területek, például az egészségügy, a gyógyszer, a háztartási energia, a lakhatási költségek, az alapvető élelmiszerekben várható áremelkedés jelentősen meghaladják az átlagos fogyasztói árnövekedés mértékét.

Megfogalmaztuk, hogy a családtámogatásokkal kapcsolatos elképzelések elfogadhatatlanok számunkra, mert nem a legrászorultabb családok támogatásának emelését irányozzák elő, hanem éppen ellenkezőleg, tovább szélesítik azoknak a körét, akik az adókedvezményben jelentkező támogatást nem vagy csak részben tudják igénybe venni. Megítélésünk szerint az igazságosabb út a családi pótlékok jelentős emelése lenne, ami annál is indokoltabbnak tűnik, mivel azok - az 1999-ben is elmaradt emelés hiányában - 2000-ben már mintegy 20 százalékot veszítenek vásárlóértékükből. Kiemeljük, hogy az egészségügyi kiadások reálértéke gyakorlatilag nem növekszik, holott mindenki előtt ismert az a nehéz, hovatovább válságos helyzet, ami ott kialakult.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek mellett rámutattunk arra, hogy az előterjesztés rendkívül bőkezűen bánik a költségvetés működési kiadásaival, a központi szerveknél átlagosan mintegy 16 százalékos növekedést irányoz elő, míg egyéb területeken még a szintentartás is csak nehezen képzelhető el a szükséges források hiányában.

A bírósági fejezet, valamint az OIT tervezetének előirányzatai jelentősen eltérnek az intézmények vezetői által igényelt és írásban benyújtott költségvetési tervezet, valamint a pénzügyminiszter által előterjesztett költségvetési tervezet között. A kormány-előterjesztés nem tartalmaz kellő fedezetet még a 8,25 százalékos bírói, ügyészi illetményemelésekre sem, mindössze 5 százalékban kerül ez előterjesztésre, ugyanakkor a hiányzó 3,25 százalék létszámleépítésből nem fedezhető, mert a jelentősen megnövekedett bírósági és ügyészségi feladatok nem létszámleépítést, hanem jelentős fejlesztést igényelnének.

Ugyancsak szólni kell arról, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosi hivatala szinte ellehetetlenül az előterjesztésben szereplő dologi kiadások megnyirbálása miatt, hiszen a csökkenő működési kiadások 17 százalékát jelentik, amelyek már a működőképesség határait is elérik.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezek és még az el nem mondottak alapozták meg az ellenzék egységesen támogatott azon álláspontját, hogy az előterjesztés ebben a formájában általános vitára nem alkalmas, ezt a kisebbségi véleményt 13 szavazat erősítette meg. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Most az egészségügyi bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Horváth Zsoltnak, a bizottság előadójának.

DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az egészségügyi és szociális bizottság előadójaként is és úgy mint a költségvetési bizottság tagja engedjen meg egyetlen mondatot.

Az előbb elhangzottakról a költségvetési bizottság kisebbségi véleményét elmondó képviselő úr a saját véleményét mondhatta el, mert ezek a mondatok (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem! Kisebbségi! Ott a jegyzőkönyv!) a költségvetési bizottság ülésén nem hangoztak el, egy része érthetően nem is hangozhatott el, hiszen (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is volt ott a képviselő úr!) most rögtönözte a képviselő úr. Képviselő úr, ott voltam az ülésen, ne mondja már!

Még egy gondolatot engedjenek meg hozzá, hogy mindaz, amit egyébként ön elmondott...

ELNÖK: Szeretném figyelmeztetni, hogy bizottsági előadóként adja elő a mondandóját! Az előbbi... (Közbeszólások a Fidesz soraiból: És a Szekeres? - Taps a Fidesz soraiban.) Az általános vitában nyilván önnek lehetősége lesz reagálni arra, ami elhangzott. (Révész Máriusz közbeszólása.) Addig kérem, hogy bizottsági előadóként adja elő a mondandóját.

DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Igen. Bizottsági előadóként szeretném elmondani, az egészségügyi és szociális bizottság ülésén elhangzott, hogy a Szekeres képviselő úr által mondottaknak annyi köze van a költségvetéshez, mint a csendes betlinek az ultihoz, hajszálpontosan. (Taps, derültség a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén egyébként egy egészen más hangnemben érdemi vitát folytattak az ellenzéki és a kormánypárti képviselők a költségvetésről mintegy 3 óra időterjedelemben. Ebből néhány általános kitétel után a bizottság természetesen a profiljába tartozó 2 nagy minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium költségvetésével foglalkozott. Részletekbe menően egy 3 órás vitát bizottsági előadóként értelem szerint nem lehet elmondani, de néhány dolgot ebből érdemes kiragadnunk.

Általánosságban tisztáztuk mint képviselők, hogy az önkormányzatok jövő évi költségvetési támogatása szerencsére növekszik, méghozzá a személyi jövedelemadóból ott maradó rész, a hiedelmekkel ellentétben, a 38,3 százalékról 40 százalékra növekszik, ami nyilvánvalóan egyértelműen bizonyítja azt, hogy minden önkormányzat helyzete ebben az értelemben javulni fog.

A helyben maradó részre is rávilágítottunk, hogy a korábbi 13 százalékról 5 százalékra csökkent, ám ugyanakkor a korábbi 25 százalékos normatív támogatás 35 százalékra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy azokra a feladatokra, amelyeket az önkormányzatok az ott élő emberek érdekében látnak el, a pénzeszközök jelentősen megnövekedtek a normatív támogatásokon belül; ez egy területileg kiegyenlítettebb, jobb, biztonságosabb ellátást fog nyújtani azoknak az embereknek, akik az ország bármely településén éljenek is. Ezt egy komoly eredménynek tartottuk.

Elhangzott ennek a vitának a részleteiben, hogy a családok helyzetén ez a költségvetés tovább javít. Az előző évben sikerült megállítani azt a folyamatot, amelyet egyébként a TÁRKI is igazolt a korábbiakban, hogy a gyermekek vállalása nagyon sok magyar család számára egyenlő volt a szegénység vállalásával. Ez a folyamat megállt. A TÁRKI vizsgálatai azt is igazolták, hogy noha a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelműek közötti különbség valóban növekedett az elmúlt években is, ám ugyanakkor tegyük hozzá, hogy a középrétegek helyzete ezen a sávon belül egy tömbben és jelentősen megemelkedett. Ez egy óriási eredmény, és ezt is el kell mondanunk akkor, amikor a TÁRKI vizsgálatait nézzük. Vagyis sikerült megállítanunk azt, hogy a középrétegek a szegénységbe lecsússzanak. Ez az első és legfontosabb lépés a szegénység elleni harcban, amelyet az előző évi költségvetésben megvalósítottunk.

A következő évi költségvetésnek, vagyis a 2000. évi költségvetés legfontosabb feladatának azt tartjuk, mint ez a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy azoknak az embereknek, akik Magyarországon dolgozni akarnak és képesek munkát vállalni, munkahelyet teremtsünk.

 

(17.00)

Ez volt az, aminek érdekében a költségvetést meg fogjuk szavazni, és ez az, amely a legfontosabb támogatandó út, hiszen az öngondoskodás és az öngondoskodásra való képessé tétel az egyetlen mód, amellyel a szegénység ellen érdemben küzdeni lehet.

Ugyanakkor beszéltünk arról is, hogy ebben a költségvetésben az új elemek megvalósulása tételesen... - ilyen például a gyermekgondozási díj, illetve a családi adókedvezmény növelése, amely (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szerintünk az öngondoskodás elvére épül.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tizenöt perc szünet következik, negyed hatkor folytatjuk munkánkat. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Kisebbségi vélemény?) A szünet után a kisebbségi véleménnyel folytatjuk a munkát.

 

(Szünet: 17.01 - 17.14

Elnök: Dr. Wekler Ferenc

Jegyzők: Kapronczi Mihály és Németh Zsolt)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Megadom a szót Kökény Mihály úrnak, az egészségügyi bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselő úrnak.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak a rend és a jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg, hogy szemben a Horváth Zsolt képviselőtársam által mondottakkal, a bizottság ülésén nem került szóba Szekeres elnök úr mondanivalója.

Az egészségügyi és szociális bizottság szocialista és szabad demokrata képviselői a jövő évi költségvetési javaslatot általános vitára alkalmatlannak minősítették, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy a kedvező gazdasági folyamatok és optimista prognózisok ellenére rendkívül szűkmarkúan bánik az embereket, s ezen belül a valóban rászorultakat érintő jóléti kiadásokkal, szűkmarkúan bánik az egészségügyi és szociális ágazattal.

Elfogadhatatlan és végső soron a kormányprogramban vállalt ígéretekkel is ellentétes, hogy az egészségügy beruházási előirányzatai befagynak, hogy az AIDS-megelőzést, a mentálhigiénét, a röntgendiagnosztika fejlesztését is szolgáló szakmai programok elolvadnak, és sorsuk követhetetlenné válik az intézményi keretek árnyékában. Elfogadhatatlan, hogy bár a szociális feladatok bővülését törvények írják elő, s az állampolgári jogok biztosa folyamatosan sürgeti az elavult és méltatlan elhelyezési körülményeket nyújtó idősgondozó és fogyatékosokat ellátó intézmények korszerűsítését, a fejezet támogatása valójában csökken.

Ezt a Szociális és Családügyi Minisztérium jelen lévő főosztályvezetője is elismerte, amikor azt mondta, hogy ők ugyan elég hangosak voltak, de más minisztériumok vezetői még náluk is hangosabbak voltak. Úgy fogalmazhatnék, hogy az egészségügyi és szociális ellátórendszer látványos vereséget szenvedett a költségvetési alkukban.

Kicsit konkrétabban néhány érzékeny területről: az ellenzéki képviselők kifogásolták, hogy a közmunkaprogramok finanszírozása éppen akkor nem nő, amikor a kormány a munkanélküli-ellátások korlátozására készül, a munka világába akarja visszavezetni a munkanélkülieket, legalábbis a retorikában.

Másodszor: sajnálatos, és az igazságosság, valamint az esélyegyenlőség elvét sérti, hogy ismét nem jutott pénz a családi pótlék emelésére, holott ez az a juttatás, amelyhez minden család hozzájut, függetlenül a biztosítási jogviszonyától és az adóköteles jövedelmétől. A családi pótlék, mint ahogy erről a költségvetési bizottság kisebbségi véleményében már szó esett, második éve egy fillérrel sem emelkedik, és ennek következtében ennek az ellátásnak a vásárlóereje az 1998. évi érték 80 százalékára csökken jövőre.

Harmadszor: az egészségügy központi költségvetési támogatása az idei zárolás előtti eredeti előirányzathoz képest mindössze 5 százalékkal nő, ezen belül a felújításra szánt pénzeszköz nominálisan is csökken, és nyoma sincs az alapellátás privatizációját elősegítő finanszírozási háttér megteremtésének, amelyről az egészségügyi miniszter úr előszeretettel szokott szólni a nyilvánosság előtt.

Ez a helyzet azért is tarthatatlan, mert egy évvel ezelőtt a kormány azzal érvelt, és ez is elhangzott a bizottsági vitában, hogy új koncepció kidolgozásán szorgoskodik. Ehhez kellenek a háttérintézmények, ezért szenvednek az egészségügy már megkezdett fejlesztési programjai csúszást. Tudomásul vettük, mint ahogy azt is tudomásul vettük, hogy új prioritásokra kell a pénz. Ehhez képest viszont a mai napig nem állt össze az egészségügy fejlesztésének stratégiája. Az Állami Számvevőszék úgy fogalmazott, hogy az egészségügy reformjára vonatkozó dokumentumok továbbra sem állnak rendelkezésre.

Nincs tehát, tisztelt képviselőtársaim, vállalható program az egészségügy korszerűsítésére, és ehhez nyilván nehéz forrástöbbletet biztosítani. Ezért kellett az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságában nagyon határozott nemet mondani erre a költségvetésre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Most az emberi jogi bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Hargitai Jánosnak, a bizottság előadójának. (Jelzésre:) Nincs a teremben.

A kisebbségi véleményt Tabajdi Csaba ismerteti. Megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. TABAJDI CSABA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán nemcsak a kisebbségi véleményt fogom ismertetni, hiszen az általam elmondott, a kisebbségre vonatkozó kritikák nagy részével Hargitai úr a bizottsági ülésen egyetértett.

Ami a költségvetést illeti, azt lehet mondani, hogy a Fidesz amit az egyik kezével ad, azt a másik kezével visszaveszi és visszalopja. Hiszen ahol reálértéken próbálnák tartani a támogatást, ott ha ezzel az alulbecsült inflációval számolnak, akkor tulajdonképpen becsapják az embereket, mert kevesebbet adnak. Ez történik az önkormányzatok esetében, ez történik a családok esetében is. És különösen gond a kisebbségek vonatkozásában, hogy a Fidesz szorongatja az önkormányzatok nyakát, sanyargatja őket, nem ad kellő támogatást, és ez sok helyen feszültség forrása lesz és lehet 2000-ben a többség és a kisebbség között.

Ami a 2000. évi költségvetés tervezetét illeti: nincs arányosság a három terület, a hazai, a határon túli kisebbségek és az egyházak között, hiszen erről már Szekeres Imre képviselőtársam is szólt, hogy kevesebbet ad az egyházaknak, talán azért, mert nincs általános választás 2000-ben.

Ami a hazai és a határon túli kisebbségeket illeti: a hazai kisebbségek megint a "futottak még" kategóriába kerültek a határon túli magyarokkal kapcsolatosan. Amikor a Fidesz mostani költségvetésén számon kérjük, hogy nincs pénz a kisebbségi intézmények átvételére, akkor nem valamiféle ellenzéki véleményt kérünk számon a jelenlegi kormányon, hanem szembesítjük a saját kormányprogramjával, hiszen a kisebbségi törvény módosításának is kulcseleme, hogy a kisebbségek vehessék a kezükbe az intézményeiket, lehessenek saját gazdái a kulturális intézményeknek. Ilyen értelemben elég rossz példát adunk, mert kéri a jelenlegi magyar kormány a vajdasági magyaroknak az autonómiát és joggal kéri, ugyanakkor idehaza nem teremtjük meg a kulturális autonómia valóra váltásának a feltételeit.

Ennek egyszerűen hiányzik a pénzügyi fedezete. A kisebbségek számára komoly gondot jelent az, hogy több mint száz új kisebbségi önkormányzat alakult a '98-as választások után, a kormány egyszerűen elfelejtette biztosítani a kompenzációs keretet, nevezetesen azt, hogy hová helyezzék el a települések a kisebbségi önkormányzatokat, hiszen a kormány '95-ben és '96-ban 500-500 milliót biztosított erre.

 

(17.20)

Ez megint csak azt bizonyítja, hogy tulajdonképpen a kisebbségi feladatok jelentős részét, azt, amit a kormánynak vállalnia kellene, áthárítja az amúgy anyagi eszközökkel nem nagyon rendelkező települési önkormányzatokra. Ezzel tulajdonképpen már egy helyi feszültségforrást épít be a jövő évi költségvetésbe.

Külön aggályosnak tartom azt, hogy az életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlására nincs keret; a zsidó származásuk miatt megölt, illetve deportált honfitársaink ügyéről egyszerűen elfelejtkezett a 2000. évi költségvetés. Az egyszeri és megbocsáthatatlan diszkriminációt, sőt bűnt nem követheti a kárpótlási folyamatban egy újabb hátrányos megkülönböztetés! Elsősorban nem pénzről, hanem alapelvekről, emberiességről, jogegyenlőségről, bármiféle diszkrimináció tilalmáról van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a hazai kisebbségeket illeti, sajnos gyönge volt a tárca érdekérvényesítő képessége, mert például feladatfinanszírozásra mind a három kisebbségi közalapítvány - a Nemzeti és Etnikai Közalapítvány, a Cigány Közalapítvány és az EÖKK - reálértékben kevesebb támogatást kap. Az meg egyszerűen méltatlan, hogy az Országgyűlés a saját biztosaival, az ombudsmanokkal úgy jár el, ahogyan eljár!

Végül: az Európai Unió kritikáját is kiváltó cigányproblémában a középtávú programra teljesen hiányoznak az anyagi források, gondolok a kollégiumokra, gondolok a tehetséggondozási fejkvóta értékcsökkentésére vagy az Országos Cigány Információs Művelődési Központ költségvetésének elfelejtésére.

Kedves Képviselőtársaim! Ez a költségvetés egyszerre rossz a többségnek, és rossz a nemzeti kisebbségeknek. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Most az európai integrációs ügyek bizottságának előadói következnek, de időközben megérkezett Hargitai János. Megadom a szót a bizottság többségi véleményének elmondására.

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, amiért a megengedettnél hosszabbra nyújtottam a szünetet. Természetesen az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta a 2000. évi költségvetés tervezetét, én itt a kisebbségi álláspontot hallva és a Házszabályt is betartva csak a többségi véleményt kívánom ismertetni.

A bizottság értelemszerűen csak azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a kompetenciájába tartoznak, így tárgyaltuk a hazai kisebbségek finanszírozási helyzetének változását; szóba kerültek a határon túli magyarok támogatási lehetőségei és érintőlegesen az egyházak finanszírozásának kérdései is; a központi költségvetési fejezeteket érintő részek közül a kisebbségi biztosok hivatalának költségvetését érintő kérdések, valamint a középtávú cigányprogram finanszírozása vagy finanszírozatlanságának kérdései; a cigányetnikumot érintően a Gandhi Gimnázium kérdései is.

A többségi álláspontot osztók véleménye az volt, hogy ez az első olyan költségvetés - legalábbis a mi bizottságunkban semmiféle kritikát nem kapott, és ezért mondom, hogy ez az első olyan költségvetési beterjesztés -, ahol az Áht. határidői minden tekintetben érvényesültek, mert kritika ezzel kapcsolatban nem hangzott el.

Azt is megállapítottuk, hogy egy olyan költségvetési tervezet van előttünk, ami minden eddigi költségvetéssel szemben a legtöbb információt tartalmazza a képviselőknek ahhoz, hogy a döntésüket meghozzák. Újként értékeltük is ezt, de ennek az értelme csak az elkövetkezendő költségvetésekben jön meg, amikor a költségvetés más metszetben is bemutatja, hogy egy-egy területen mennyit kíván költeni az állam az adófizetők pénzéből az adott területen - a funkcionális metszetről beszélek.

A hazai kisebbségek finanszírozása kapcsán nem tartjuk szerencsésnek azt az összevetést, amit egyébként sokszor meg szoktunk tenni, hogy megnézzük azt, hogyan változik ennek a területnek a finanszírozása, és ezt összevetjük a határokon kívüli magyar kisebbség támogatási kérdéseivel.

Pozitív számokat itt is lehet persze mondani, mert a költségvetés 16 százalékkal akarja növelni a hazai kisebbségek normatív támogatását. Ugyanakkor Tabajdi képviselő úrnak igaza van, hogy nagy az aránytalanság az országos önkormányzatok finanszírozási növekményét látva vagy a nemzeti kisebbségi közalapítvány finanszírozási növekményét látva. Ezért a többség álláspontja az, hogy itt valamifajta arányosítást kell tennünk, ennek hangot is adtunk a bizottságban. Nagy valószínűséggel ehhez az arányosításhoz egy módosító indítvány során a kisebbségben lévő képviselők is csatlakozni tudnak.

Annak is hangot adtunk, hogy a legnagyobb jelentősége annak van, hogy a települések közötti forrásátcsoportosítás kapcsán igazán azokat a településeket hozza helyzetbe a költségvetés, ahol feladatot ellátó települések vannak, azaz intézményekkel rendelkeznek, hiszen viszonylag kevés az szja, ami helyben marad, és a költségvetés helyből elvon valamennyi szja-t, ezt az oktatási normatívákon osztja újra.

Ez általában kedvezően érinti a hazai kisebbségeket, hisz a hazai kisebbségek tömbszerűen, általában kisebb településeken élnek, olyan településeken, amelyek azonban feladatot látnak el. Tehát ezeken a kicsi településeken, de intézményekkel rendelkező kicsi településeken valamelyest megfigyelhető az oktatási normatíván keresztül oda juttatott forrásbővülés, amit mi pozitívnak értékeltünk.

A bizottság kisebbségi és többségi álláspontja is tökéletesen megegyezett abban, hogy szerencsétlennek tartjuk azt, ami az ombudsmani hivatal finanszírozása kapcsán előállt. Mi ezt a hivatalt olyannak tekintjük, ami nehezen vagy egyáltalán nem fog tudni kijönni azokból a költségvetési forrásokból, amit a költségvetés neki szán, ezért módosító indítványokkal kívánjuk ezt korrigálni.

Ugyanilyen álláspontot fogadott el a többség a cigányprogram finanszírozatlanságát illetően. Nem látjuk egyértelműen megnyugtatónak azokat a költségvetési forrásokat, amivel az egyébként nagyon jó szándékú középtávú programokat a kormány finanszírozni tudná vagy finanszírozni akarná.

Mivel már sokadszor előkerült ennek a bizottságnak az ülésén a Gandhi Gimnázium problémája, a Gandhi Gimnázium kapcsán azt tartanánk szerencsésnek, ha az állami költségvetés, az állam valamilyen intézménye ezzel a közalapítvánnyal egy középtávú szerződésben szabályozná azt, hogy hogyan kíván forrásokat juttatni ennek a példaértékű intézménynek, hisz ez is illeszkedik a középtávú (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) cigányprogram finanszírozásába.

Köszönöm türelmüket. Még egyszer elnézést a késésért. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most az európai integrációs ügyek bizottságának előadói következnek. Megadom a szót Szabó Istvánnak, a bizottság előadójának.

 

(17.30)

 

SZABÓ ISTVÁN, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az európai integrációs ügyek bizottsága a költségvetési törvényjavaslatot az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészüléssel kapcsolatos költségek, a kiadások és a források vonatkozásában vitatta meg, valamint ezen számoknak a költségvetésben való megjelenítését vizsgálta.

A bizottság annak fényében is tárgyalta a törvényjavaslatot, hogy korábban a bizottság elnöke maga is kérte a pénzügyminiszter urat, hogy a költségvetés tervezésekor kiemelt figyelmet fordítson a kormány az integrációs költségek költségvetésben való megjelenítésére.

Az előterjesztő Pénzügyminisztérium megfelelő intenciókkal látta el tervezési köriratában az egyes tárcákat az EU-csatlakozásra való felkészülés költségeinek fejezeti szintű tervezéséhez. Az idei költségvetési tervezést nagyban segítette és fontos kiindulást jelentett az acquis átvételének nemzeti programja, amely a korábbi változathoz képest részletes költségvetést tartalmazott a feladatokhoz rendelten, s ily módon a költségvetési tervezés során a 2000. évi jogharmonizációs feladatok tervezését segíti.

Az egyes tárcák a fejezeti szintű tervezés során eltérő mértékben, de a csatlakozásra való felkészülés költségeinek megjelenítésére vonatkozó kívánalmakat alapvetően teljesítették. Itt kell megjegyeznem, hogy a magyar költségvetési tervezés során a tárcák a fejezeti számokon és kereteken belül meglehetősen nagy szabadságfokkal járnak el. Lehetséges tehát, hogy a fejezetek tervezési munkájában konzekvensebb számon kéréssel el lehetne azt érni, hogy a jelenleginél világosabban, áttekinthetően jelenjenek meg a törvényben az európai uniós csatlakozásra fordítandó költségvetési források és kiadások. Ez azonban elsősorban formai kérdés, és nem az integrációs célú elemek bentlétét vitatja a költségvetésben. Ugyanakkor be kell látni azt is, hogy a költségvetés prezentációjában nem nevesíthető minden költség, mert alkalmasint például működési költséget érint.

Mindezek figyelembevételével rendkívül fontos, hogy - közelítve a csatlakozás hipotetikus időpontjához - a költségvetés mindinkább megfeleljen egyebek mellett annak a követelménynek is, hogy abban jelenjenek meg a felkészülésre fordítandó összegek, egységes tartalmi és alaki megjelenítésben és elkülönítetten is.

Összességében úgy értékeljük, hogy jelentős előrelépés tapasztalható a két évvel ezelőtti állapothoz képest. A csatlakozás feltételezett időpontjához közeledve kívánatos, hogy e tendenciát fenntartva, az előbb megfogalmazott kívánalmak is teljesüljenek. A tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslatból, annak fejezeti szintű magyarázataiból, illetve a segélyprogramokkal kapcsolatos társfinanszírozási összegek vonatkozásában a harmadik kiegészítő kötetből, ha némi nehézségek árán is, de jól megtalálható és visszaolvasható, hogy az egyes fejezetek mennyi pénzt szánnak 2000-ben az európai uniós feladataik megoldására.

Mindezekre figyelemmel a törvényjavaslatot az európai integrációs ügyek bizottsága 13 igen szavazattal, 9 nem ellenében általános vitára ajánlja.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Karl Imre úr ismerteti. Megadom a szót.

DR. KARL IMRE, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Némiképp kénytelen vagyok ellentmondani az előttem szóló Szabó István képviselő úr interpretációjának. Az az igazság, hogy úgy ítélem meg, a bizottsági ülésről elmondottakban több olyan dolog hangzott el az ő felvezetésében, amit a bizottság mint követelményt fogalmazott meg most és korábban ezzel a témával kapcsolatosan, és kénytelen vagyok több olyan megjegyzést tenni, ami a költségvetés ténydolgaira és annak tartalmára utal. Nagy örömmel vettem volna magam is természetesen, ha ezek a dolgok ilyen világosan megjelennek ebben a költségvetésben.

Valóban a múlt héten tárgyalta ezt a napirendet az integrációs ügyek bizottsága, és ebben az arányban, 13:9 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot, viszont egy komoly eszmecsere jellemezte ezt a vitát. Tehát ezen a bizottsági ülésen az ott jelen lévő ellenzéki képviselők szinte kivétel nélkül véleményt mondtak, és a kormánypárti képviselők közül is többen érdemben hozzászóltak ehhez a kérdéshez.

El kell hogy mondjam, a jelen lévő ellenzéki képviselők egységesen nemmel szavaztak, nem volt tartózkodás, tehát mindenki elvetette ennek a költségvetésnek az általános vitára való alkalmasságát. A kifogásaink két nagy csoportra oszthatóak. Az első csoportba azokat az általános kifogásokat lehetne sorolni, amelyek azt kifogásolták, hogy a 2000. évi költségvetéssel szemben sok olyan követelmény nem teljesül, amely elvárható lenne. Ezek főként a költségvetés megalapozottságát, illetve azt kifogásolták, hogy a benyújtott költségvetési javaslat nem a társadalom és a gazdaság legfontosabb kérdéseire koncentrál, vagy nem megfelelően koncentrál azokra, és további feszültségeket gerjeszt. Ebbe nem kívánok részletesen belemenni, ezt más bizottságok nyilván el fogják mondani, és az úgynevezett alternatív költségvetési javaslatunk ilyen irányú módosító indítványunkat tartalmazni fogja.

A másik nagy csoport, amit részletesebben fejtenék ki, az európai integráció ügyét, illetve ennek az ügynek a költségvetésben történő megjelenítését érinti.

Tisztelt Ház! Korábban nem véletlenül mondtam azt, hogy komoly eszmecsere volt, mert azt szerettem volna megerősíteni, hogy abban a kérdésben nem volt vita a bizottsági ülésen, hogy szerettünk volna egy olyanfajta előterjesztést kapni, ami az európai integrációs ügyeket világosan mutatja be számunkra. Ebben mindenképpen a kormánypártok és az ellenzék között egy komoly egyetértés volt. Ezt - meg kell hogy jegyezzem - a tavalyi évben a költségvetést megelőzően szintén szóvá tettük. Azt kell mondjam, egyszerűen nem lehet megszerezni ebből a költségvetésből azokat a szükséges információkat, amelyek érdemi vitára, illetve megfelelő döntésre megalapozottságot nyújtanának.

Azt szerettük volna megtudni a költségvetésből, hogyan illeszkedik egymáshoz az ANP, a közösségi jogok átvételének nemzeti programja és az éves költségvetés, azt, hogy az egyes tárcáknál milyen nagyságú feladatot jelent ez; kértük, hogy legyen világos, hogy az uniós pénzek felhasználása hol és hogyan történik, biztosított-e a kofinanszírozás, tehát az a rész, amit a magyar költségvetésnek kell vállalnia az uniós pénzekhez. Ez nemcsak a bizottság ellenzékének az igénye volt, nem is csak az európai uniós bizottságé, hanem - azt hiszem - a parlamenté, az egész társadalomé is, és ez az előírása az Európai Uniónak, amit, úgy gondolom, be kellene tartani.

Mit kaptunk helyette? Kaptunk egy oldalt a Pénzügyminisztériumból, ez a hároméves prognózis 383. oldalának fénymásolata volt, és hozzá egy jókívánságokat tartalmazó mellékelt levelet. Ebből a táblázatból néhány dolgot ki lehet venni, például azt is, hogy a környezetvédelem, ami nem áll a legjobban, mondjuk, 610 millió forintot, a PM pedig 6633 millió forintot kap a felkészüléshez. Nincs megfelelő módon bontva az előcsatlakozási alapok pénze, nem tartalmazza a költségvetés az ISPA és a SAPARD előcsatlakozási alapok elosztását sem. Nem derül ki az, hogy az önkormányzatok, illetve a központi költségvetés között ez hogyan oszlik meg. Vannak az államháztartási törvény előírásainak be nem tartására utaló jelek is, nincsenek összehasonlító adatok a fejezetekben.

Tehát összességében úgy ítéltük meg, hogy a csatlakozás finisében ma egy másfajta szemléletű, a modernizációra és a felkészülésre érdemben koncentráló költségvetésre lenne szükség, ez pedig nem az.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Most a foglalkoztatási bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Bernáth Ildikónak, a bizottság alelnökének.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a többi bizottsághoz hasonlóan megtárgyalta, hosszú, szenvedélyes és alapos vitában megvitatta a 2000. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot.

A vitában elhangzott többségi vélemény szerint a kormány az államháztartási törvényben előírt határidőre benyújtotta a törvényjavaslatot, amely a jövő évi költségvetési számokon túlmenően tartalmazza a szintén az államháztartási törvényben előírt hároméves gazdasági prognózist is.

(17.40)

A költségvetési törvény nemzetgazdasági szintű mutatói szerint a gazdasági növekedés további, az Európai Unió átlagát meghaladó 4-5 százalékos növekedéssel számol, amely megfelel a Magyar Nemzeti Bank gazdasági előrejelzéseinek is. A gazdasági növekedéssel összhangban a gazdasági irányelvekben jóváhagyott inflációcsökkentés trendje tovább folytatódik. Így jövőre várhatóan 6-7 százalék körüli inflációval számolhatunk.

A várható inflációcsökkenés mellett ugyanakkor nő a lakosság vásárlóereje is. A bérek és a nyugdíjak 8,25 százalékos növekedése lehetővé teszi a 2 százalék körüli reálérték-növekedést. A költségvetést közgazdaságilag megalapozottnak tartjuk mind a bevételi, mind a kiadási oldalon, mind pedig a tervezett hiányt illetően. A gazdaságpolitikából, a várható külgazdasági és belgazdasági helyzetből adódóan a bevételek és kiadások nagy valószínűséggel teljesíthetők lesznek. A költségvetés egyik legfontosabb célkitűzése megítélésünk szerint az, hogy a gazdasági növekedés és a munkahelyek bővülése révén az ország hosszú távú érdekei szerint egy virágzó, kedvezőbb helyzetet teremtsünk, és az Európai Unióba minél jobb helyzetből lépjünk be.

A munkaképes korú embereket munkára kívánjuk ösztönözni. Ennek érdekében támogatja a benyújtott javaslat a munkahelyteremtő beruházásokat, a kis- és középvállalkozásokat. A munkanélküliség csökkentésének egyik eszközeként növekedni fog a közösség érdekében helyben, a településeken végzett közmunkák aránya. Meggyőződésünk, a szemléletváltozás a dolgozó, adófizető polgárok igazságérzetével összhangban valósul meg. A munkanélküliség csökkenése, a foglalkoztatottak számának növekedése nemcsak a családok helyzetét javítja, de jótékony hatással lesz a költségvetés bevételi oldalára is, hiszen a kifizetett munkabérek, keresetek után nagyobb összegű személyi jövedelemadó-bevétel várható a költségvetésben. A családok helyzetének javítása érdekében 30 százalékkal nő a gyermekek utáni adókedvezmény, amelyet természetesen azok tudnak igénybe venni, akiknek adóköteles jövedelmük van. A gyermekvállalás, gyermeknevelés terheinek csökkentését szolgálja a gyermekgondozási díj újbóli bevezetése is.

Az önkormányzati alrendszert illetően hosszú évek után a jövő év lesz az első olyan év, amikor reálértékben nő az önkormányzatok részére biztosított állami támogatások összege. A személyi jövedelemadó visszaosztott aránya továbbra is 40 százalék, azonban a helyben maradó megosztási arány változtatása azt a célt szolgálja, hogy a települések közötti jövedelemkülönbségek tovább már ne növekedjenek. Mindez a különbségből adódó összeg pedig az oktatási, szociális és kulturális normatívában kerül az önkormányzatok részére felhasználásra.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Összefoglalva a vitában elhangzottakat, a bizottság többségének véleménye alapján a beterjesztett költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Benedek Mihály úr ismerteti. Megadom a szót.

BENEDEK MIHÁLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság ülésén mi nyolcan ellentétes véleményt fogalmaztunk meg az előbb elhangzottakkal szemben. Miért? Elsődlegesen azért, mert mi a költségvetést csak a bizottság kompetenciájába tartozó részei oldaláról közelítettük meg. Ha innen vizsgálom a költségvetést, alapvető kifogásként fogalmazódott meg, hogy a kormány előzetes egyeztetés nélkül nyújtotta be a költségvetési javaslatát a parlament elé, amely módszer már '98-ban is több érdekképviselet ellenérzését váltotta ki.

Azt gondoljuk továbbá erről a költségvetésről, hogy a kormány inflációs várakozásai is túl optimisták, mert a költségvetésben megfogalmazottakkal ellentétben a gazdasági kutatóintézetek zöme 8-10 százalékra becsüli a 2000. év inflációs rátáját. Ettől kezdve gyakorlatilag az összes reáljövedelem-növekedést - kezdve a bérektől egészen a nyugdíjakig - meghatározó számok egyike sem igaz ebben a költségvetésben.

Meglátásunk szerint széles rétegek reáljövedelme 1-2 százalékkal csökkenni fog. Ez nem más, mint egy burkolt megszorító intézkedés a bérből és fizetésből élőkkel szemben. Ha csak a nyugdíjasokat tekintem, mintegy 25-30 milliárd forintot veszítenek ezen az üzleten. Mi - a bizottságban kisebbségben maradottak - azt tartjuk a legjobb családtámogatásnak, ami a legrászorultabb családokhoz is eljut. A kormány által javasolt adókedvezmények csak a családok szűk körét érintik, és gyakorlatilag ott, ahol a jövedelem mértéke nem éri el az adókedvezmények érvényesítésének szintjét, a családi pótlék két év alatt közel 20 százalékot veszít értékéből.

Elfogadhatatlannak tartottuk és tartjuk, hogy az egészségügyi kiadások reálértékben gyakorlatilag nem növekednek, miközben az egészségügy súlyos válsággal küzd. A bizottságunkat alapvetően érinti az előbb már említett közhasznú munka ügye a költségvetésben. Miközben a nyilvánosság előtt folyamatosan arról beszélnek a kormánypárti politikusok és a kormányzati tisztviselők, hogy a közhasznú munka szerepét és lehetőségeit növelni szükséges, eközben a '98-as 6 milliárd forinttal szemben a kormányzat 2000-ben mindösszesen 2 milliárd forintot szán a közhasznú munkavégzések támogatására. Tehát véleményünk szerint nem növekedésről, hanem drasztikus támogatáscsökkentésről van szó.

A 8,25 százalékos köztisztviselői, közalkalmazotti béremelésről: az átlagkereset-növekedéssel az egyik alapvető problémánk, hogy a költségvetés csak 5 százalékos fedezetet nyújt erre a lehetőségre. Nem tartjuk megalapozottnak azt a kormánypárti érvelést, amit az előbb hallhattunk, hogy minden önkormányzatnál vannak olyan tartalékok és kapnak olyan pénzmennyiséget, amelyből a hiányzó rész pótolható. Nem hiszem, hogy az önkormányzatok további létszámleépítést képesek lennének elviselni. Ugyanakkor, amikor gyakorlatilag majd minden területen a szinten tartás vagy a visszalépés figyelhető meg, akkor a kormány működését kiszolgáló intézményrendszert, elsősorban a Miniszterelnöki Hivatalt 16 százalékos növekedéssel támogatja ez a javaslat.

Tisztelt Országgyűlés! Az előbbiekben felsorolt kifogások alapján döntöttünk úgy mi nyolcan, hogy nem támogatjuk a 2000. évi költségvetési javaslat általános vitára bocsátását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Most a gazdasági bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Balla Györgynek, a bizottság előadójának.

BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A gazdasági bizottság ez év október 12-én megtárgyalta a T/1658. számon jegyzett törvényjavaslatot. A bizottság többségi véleménye szerint a javaslat fontos eleme, hogy 1990 óta először a tisztelt Ház egyszerre tudja tárgyalni az államháztartás egészére vonatkozó javaslatot. Véleményünk szerint a törvényjavaslat a kormány lehetőségeit is figyelembe véve alkalmas a főbb irányok megfogalmazására.

Mindannyian tudjuk, hogy az államháztartásnak a kormány által meghatározható kiadásai a magyar gazdaság bevételeinek mintegy egyötödét teszik ki. Önmagában csak az államadósság éves kamatterhe az államháztartás 15 százalékát emészti fel, ezért nem lehet a polgárok áldozatos munkája által megtermelt jövedelmek államháztartást megillető forintjait teljes egészében az itt élők sorsának jobbítására fordítani. A polgárok 1999-ben lélegezhettek először szabadabban, érezhették, hogy nem kell attól tartaniuk, hogy nehezen megszerzett jövedelemtöbbletüket az infláció falja fel. Az év végére várhatóan a rendszerváltás óta először lesz az infláció egyszámjegyű, és a jövő évtől - összhangban a kormány gazdaságpolitikájával - további jelentős csökkenésre lehet számítani.

A gazdasági növekedésből származó többletek felét a bérek növekedésére kell fordítani, a másik felét a növekedés folyamatossága érdekében beruházásokra lehet költeni. Jól hangzó, ámde megalapozatlan ellenzéki érvelés, amely a teljes többlet felélésére tesz javaslatot, feláldozva ezzel a fenntartható növekedés forrásait, és ellehetetleníti hosszabb távon a munkavállalók érdekeit.

 

(17.50)

 

Mi nem Princz Gábor vagy Tocsik Márta jövedelmét szándékozunk tartósan növelni, hanem a dolgozó emberekét. Továbblépünk a családok támogatásában, a gyermeknevelés terheinek könnyítésében. Mi hisszük, hogy elsősorban azokat kell támogatnunk, akik vállukon viszik az országot. További 30 százalékkal növeljük a gyermekek után járó adókedvezményt, és bevezetjük a jövedelemarányos gyedet. A szocialista kormányok üres szólamaival szemben a valódi otthonteremtés lehetőségét kívánjuk megteremteni.

Ellenzéki oldalról bírálat hangzott el az ügyben, hogy a kormány a költségvetési törvény keretében számos más jogszabály pontosító célzatú módosítására is javaslatot tett. Véleményem szerint az MSZP alaki típusú kifogásai nem elegendőek érvként arra vonatkozóan, hogy a jórészt tőlük örökölt pontatlanságok a jövő évben is vitákra adjanak okot.

Kifejezetten farizeus magatartásnak gondoljuk a kormány központosító tevékenységéről litániákat zengők valótlan állításait. A tényleges központosítás ugyanis a Bokros Lajos, Horn Gyula és Kuncze Gábor nevével fémjelzett kormány tevékenységével alakult ki. Az előző kormány döntéseivel került ki ugyanis az önkormányzati rendszerből a feladat ellátásához szükséges forrás. Az a kormány gondolta úgy, hogy a feladatok meghatározásával kötelezően megmondja, hogy az önkormányzatoknak mire kell költeniük az elvileg szabadon felhasználható forintjaikat, s mindezt úgy, hogy a gazdagabb önkormányzatoknak ez ne okozzon gondot, a szegényebbek viszont tovább szegényedjenek.

A polgári koalíció kormánya tehát nem tesz mást, mint szembenéz ezzel, és kimondja, hogy ha már szűk a zsold, akkor az a bakának is járjon, ne csak a tábornoknak. Igazságosabbá tesz egy rendszert, amitől persze az nem lesz gazdagabb, csak tisztességesebb. Nem tudja visszapótolni az előző kormány által az önkormányzati rendszerből kivett milliárdokat, de képes jobban elosztani a rendelkezésre álló forrásokat. Mi nem hisszük ugyanis azt, hogy egy ember sorsát alapvetően és végérvényesen meghatározhatja, hogy az ország mely településén él. Nekünk épp oly fontosak a Zagyvarékason élő polgárok, mint a budapestiek; hisszük, hogy egy tószegi gyereknek is jár az, amit egy szerencsésebb vidéken lakó megkaphat, és nem gondoljuk, hogy egy Nagykörűben, Kőtelken, Újszászon vagy éppen Hunyadfalván lakóra kevesebb figyelmet kell fordítani, mit másokra.

Ellenzéki képviselők sora felvetette, hogy nem találja az otthonteremtés támogatásához szükséges forrásokat a költségvetésben. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy segítettünk nekik, és tételesen, oldalszám szerint megmutattuk, hogy hol lelhetik fel azon összegeket, amelyek a jövő évben 31 százalékkal lesznek magasabbak, mint az 1999-ben felhasznált lakhatási támogatási források.

Bírálat érte a tervezés főbb számait is - inflációnövekedés s a többi -, ezért kénytelenek voltunk emlékeztetni arra, hogy ellenzéki oldalról szinte szó szerint ugyanezen kifogások hangoztak el a tavalyi költségvetéssel kapcsolatban is, ámde a jövő nem az ellenzéket igazolta. És ha már vannak a Házban olyanok, akik szeretnek kártyázni, csak nem tudják a szabályokat, hadd mondjam el, hogy a bizottságban... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem mondom el. (Szalay Gábor: Jól teszed!) Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Göndör István úr ismerteti, megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Úgy, ahogy Balla György képviselőtársam elmondta, sajnos sok esetben a kormánypárti képviselőknek kellett védelmükbe venniük ezt a költségvetési tervezetet. Nagyon hitelesen adta vissza Balla úr azt is, hogy ők egyfolytában azzal foglalkoztak, mi volt még '98 előtt, és nem azzal, hogy mi van ebben a költségvetési tervben a 2000. évre vonatkozóan.

Azt, ami a közel hatórás vitában elhangzott, azt hiszem, nincs lehetőségem visszaadni, de bejelenthetem azt, hogy képviselőtársaim az általános vita során részletesen és tételesen fogják bemutatni, milyen álságosak azok a megoldások, amelyeket most Balla képviselő úr újra megpróbált elmagyarázni, a lakáskérdés megoldására vonatkozó javaslatra, a munkanélküliek ellátására vagy akár a családok helyzetére vonatkozó kérdések taglalására gondolok.

Kifogásoltuk azt is, hogy ilyen kevés idő még nem állt képviselőknek rendelkezésére költségvetési tervezet megvitatására, kevesebb mint 60 óra a kézhezvétel és a bizottsági ülés megkezdése között. Azt hiszem, ez jogosan kifogásolható.

Ez a költségvetés a benne foglaltakkal továbbra sem alkalmas arra, hogy a társadalom vagy a gazdaság szereplőinek bizalmát helyreállítsa a kormány gazdaságpolitikája iránt. Azt hiszem - és ennyiben előre vállalom, hogy eltérek a bizottsági véleménytől, de azért összefügg azzal -, amiket ma elmondott Szájer képviselő úr, mi ezeket vitattuk, mint például a '99-es inflációt, amelyről a pénzügyminiszter úr is úgy nyilatkozott, hogy a várható már messze nagyobb, mint a tervezett. Tehát amikor azt mondjuk, hogy ezzel a költségvetéssel komoly bajok vannak, akkor a gazdasági növekedés, az infláció tervezett mértékét vesszük erősen górcső alá.

Ez a költségvetés valóban vágyakra épül, mint a '99-es, és nagyon alapos kifogásokat lehet megfogalmazni a költségvetés belső szerkezetével, a súlyarányokkal kapcsolatban is. Sok esetben a törvényjavaslatban megfogalmazott jelszavak nincsenek összhangban azokkal a számszaki adatokkal, amelyeket tartalmaz ez a dokumentum. A kormány kísérletet sem tesz arra, hogy a '99. évi költségvetésben lévő baklövéseket megpróbálja helyrehozni, de valóban, majd a mértékekről döntenek a kormánypárti képviselők.

Az azonban egyszerűen minősíthetetlen, hogy ez a törvényjavaslat két olyan törvénymódosítással foglalkozik, amely jelenleg a Ház asztalán van. Erre még nem volt példa! Nem tudom, a Ház vezetése hogy fogja majd házszabályilag kezelni. Konkrétan a szerencsejátékokról szóló és a társasági adóról szóló törvényre gondolok. Még azt is hozzáteszem, hogy miután a költségvetést várhatóan decemberben fogadjuk el, még egy másik szabályt, a kihirdetésre vonatkozót is sértjük: hogy fogják ezt kihirdetni november közepén?

Most egész konkrétan azok a további törvényjavaslatok, amelyek nem a hatályba léptető szakaszok közt vannak, hanem önállóan megjelennek a törvényjavaslatban, és valójában tényleg nincs közük ahhoz, ami a költségvetésben van. A lakás-takarékpénztárak céltartalék-képzési rendszere; a közoktatási törvény: hogy ki alapíthat közoktatási intézményt - mert ha normatívákról esne szó, semmi gond, de az, hogy ki alapíthat, nem tudom, miért van itt -; vagy a NAT órakeretének felosztása: ez sem forrásösszefüggő kérdés. A felsőoktatási törvény: hogy és milyen formában lehet megpályázni a Széchenyi professzori ösztöndíjat. Az Állami Számvevőszék tisztségviselőinek összeférhetetlenségét szabályozó rész; vagy a Nemzeti Bank közgyűlésének és felügyelőbizottságának feladat- és hatáskörével foglalkozó részek. Azt hiszem, hogy ezeket - még akkor sem, ha egyes részek módosításával egyetértünk - nem kellett volna, nem kellene a költségvetési törvénybe belegyömöszölni, hanem önálló törvényjavaslatként lehetett volna a Ház elé hozni, és ugyanúgy meg lehetett volna vitatni. Ez alkalmas arra, hogy megint - ugyanúgy, mit egy évvel korábban - a figyelmet eltereljük arról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami ebben a sok kötetben van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Vidoven Árpádnak, a honvédelmi bizottság előadójának.

VIDOVEN ÁRPÁD, a honvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága 1999. október 13-ai ülésén megvitatta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló T/1658. számú törvényjavaslatot, különös tekintettel annak XIII. fejezetére, amely a Honvédelmi Minisztérium jövő évi tervezett büdzséjét tartalmazza.

A minisztérium kiadási előirányzata a 2000. évben 189,4 milliárd forint, amely jelentős mértékben, 27,9 milliárd forinttal, 17,3 százalékkal meghaladja az előző évit.

A fiatal magyar demokrácia történetében először fordul elő, hogy a kiadásokat teljes egészében fedezi a költségvetési támogatás, azaz a Honvédelmi Minisztériumnak nincs bevételi kötelezettsége, amelynek teljesítése évről évre problémát okozott a tárcának. Ez az előttünk fekvő költségvetés egyik nagy erénye.

Ha az idei támogatás mértékét vesszük alapul, azt tapasztaljuk, hogy a növekedés több mint 40 százalék, egészen pontosan 43,47 százalék, amely az elmúlt évekhez viszonyítva kiemelkedő előrelépés. Megállapítható - és itt egy ellenzéki szocialista képviselő bizottsági vitában elhangzott szavait szeretném szó szerint idézni -: "Nagyon örömteli az a növekedés, amely a tárca előirányzatainál látható, tapasztalható, továbbá az is jó, és ebben is egyetértünk, hogy végre megszabadultunk az irreális bevételi előirányzatoktól."

 

(18.00)

 

Az előttünk fekvő törvényjavaslat végre orvosol egy hosszú idő óta húzódó problémát. A NATO-definíció szerint a védelmi kiadások meghatározásakor a Honvédelmi Minisztérium fejezetéből minden évben le kellett vonni a Hadigondozotti Közalapítvány részére biztosított előirányzatot. 2000-ben a Hadigondozotti Közalapítvány 4,2 milliárd forintos kiadási előirányzata a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetében szerepel anélkül, hogy ezen összeg a HM-től megvonásra került volna.

A költségvetés nemzetközi kötelezettségvállalásainkat is messzemenően figyelembe veszi. Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy a NATO-hoz történő csatlakozás során az összes védelmi kiadás évi - a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított - 0,1 százalékos emelését vállaltuk. 2000-ben a Magyar Köztársaság védelmi kiadásai - és ebbe nemcsak a HM kiadásai tartoznak bele, hanem a Belügyminisztérium fejezetében szereplő határőrség 23,8 milliárd forintja, a Miniszterelnöki Hivatalnál egyéb védelmi kiadások címén 242,6 millió forint, valamint a Gazdasági és a Pénzügyminisztérium költségvetésében is szerepelnek védelmi jellegű előirányzatok - összesen 214,3 milliárd forintot tesznek ki. A jövő évben ennyi pénzt fog a kormány az ország polgárainak biztonságára, védelmére költeni. Ezen összeg a várható GDP 1,71 százaléka, szemben az idei 1,61 százalékkal.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A vita egy jelentős része a személyi kiadások körül zajlott. A szolgálati törvény alapilletménye 26 ezerről 28 150 forintra fog emelkedni, azaz 8,25 százalékkal nő, ami pontosan megfelel a közszférában dolgozók keresetnövekedésének. A tárca mindent elkövet annak érdekében, hogy különösen a szerződéses állomány és a NATO részére felajánlott szervezeteknél szolgálatot teljesítők illetményhelyzete még jelentősebb javulást mutathasson, ehhez azonban szükséges a szolgálati törvény módosítása, amely a jövő évben esedékes.

Szóba került a régóta időszerű és az előző kormány által elmulasztott, átgondolt haderőreform végrehajtását előkészítő stratégiai felülvizsgálat kérdése is. Ellenzéki képviselők megkérdezték, számol-e a költségvetés a stratégiai felülvizsgálattal összefüggő költségek valamilyen módon történő kezelésével. Tekintettel arra, hogy a haderőreform kérdésében éppen a mai napon kezdődtek meg a hatpárti tárgyalások, tehát még nincsen abban a stádiumban, hogy azt tényként kezelhetnénk, a költségvetést pedig majdan megszületendő döntésekre nem lehet alapozni, ezért a törvényjavaslat természetszerűen nem tartalmazza a későbbiekben megszülető döntések következtében szükségessé váló változtatásokat. A benyújtott költségvetési javaslat ugyanakkor felhatalmazza a honvédelmi minisztert, hogy a fejezet kiadási főösszegének változatlanul hagyása mellett a pénzügyminiszter egyetértésével a haderőreform elfogadása után az elkerülhetetlen átcsoportosításokat, változásokat megtegye.

Összegezve: a honvédelmi bizottság a kormány által benyújtott törvényjavaslatot 12 igen szavazattal 9 ellenében általános vitára alkalmasnak ítélte.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most az ifjúsági és sportbizottság felszólalói következnek.

Először megadom a szót Tóth Andrásnak, a bizottság előadójának. Kérem a képviselő úr mikrofonját bekapcsolni.

TÓTH ANDRÁS, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A parlament ifjúsági és sportbizottsága 1999. október 13-ai ülésén megtárgyalta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. A bizottsági vita kitért a törvényjavaslat általános értékelésére, részletesen pedig az Ifjúsági és Sportminisztérium fejezettel foglalkozott.

A költségvetés általános értékelése során a bizottság többsége elfogadta a 2000. évre vonatkozó makrogazdasági mutatókat, azokat megalapozottnak, teljesíthetőnek minősítette. Az ezen mutatók által meghatározott tervezési mozgásteret tudomásul vette. Az általános értékeléssel bővebben nem kívánok foglalkozni, hiszen a már elhangzott bizottsági vélemények elemeit tudnám csak ismételni. Ehelyett részletesen a fejezeti irányzattal kapcsolatos véleményeket szeretném ismertetni.

A XXIV. számú, Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetési fejezet tárgyalása során a bizottság üdvözölte, hogy az ifjúsági és sportfeladatok finanszírozására 2000-ben 12 százalékkal több költségvetési forrás áll rendelkezésre, mint az idén. Ez a várható infláció mértékét közel kétszeresen meghaladja, így jelentős reálérték-javulás tapasztalható ezen a területen. A fejezeten belül az idei évhez képest jövőre preferenciaátrendeződés figyelhető meg. A sydneyi olimpián történő sikeres szereplés, az ifjúsági előirányzatok kiemelt növelése, a kábítószer-fogyasztás megelőzéséhez kapcsolódó előirányzatok többszörösére történő emelkedése olyan preferenciák, amelyeket még ellenzéki képviselők is elismeréssel fogadtak.

A sporttámogatási irányzatok közül a sportági szakszövetségek működési kiadásainak támogatása jövőre kiterjed a fogyatékos sportolók sportszövetségeire is. A jövő évi olimpián és paralimpián történő részvételhez kötődő állami támogatás, a pontszerzők eredményességi jutalmazása és egyes szakosztályok kiemelkedő felkészülési támogatása összesen közel 800 millió forint összeggel jelenik meg a fejezeten belül. A Magyar Olimpiai Bizottság feladatainak támogatása, az olimpiai műhelyek támogatása, hazai rendezésű sportesemények támogatása, a szabadidős sportprogramok rendezéséhez történő hozzájárulás, a sportvállalkozások támogatási programja önálló költségvetési sorokon jelennek meg. A futballfejlesztési program és a nemzeti atlétikai program mellett elindul a kosárlabda-fejlesztési program is, erre 100 millió forint támogatási keretet biztosít a jövő évi költségvetés tervezete. Megkülönböztetett figyelmet kap a fogyatékosok sportjának fejlesztése és az ifjúsági és sportlétesítmények akadálymentesítése is.

Súlyos örökségként terheli a fejezetet a sportszervezetek köztartozásainak rendezésére tervezett 850 millió forint. Olyan teher ez, melynek nagyságrendje megközelíti az idén sportlétesítmények építésére, korszerűsítésére fordított támogatás összegét. Az elmúlt esztendőben felhalmozott ilyen kötelezettségek hiányában nyilván ez az összeg felhasználható lenne például újabb sportlétesítmények építésére, felújítására vagy más ifjúsági és sportcélokra.

Az ifjúsági előirányzatok nominális támogatási összege 34 százalékkal növekszik 2000-ben, emellett itt is megfigyelhetünk egyfajta preferenciaátrendeződést. Csökken a gyermek- és ifjúsági alap programok támogatása és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány támogatási összege, ellenben kiemelkedően, többszörösére növekszik a két- és többoldalú nemzetközi csereprogramok és az ifjúsági turizmus támogatása. Önálló soron jelentik meg a határon túli fiatalok együttműködési programja és az ifjúsági párbeszéd és szervezeti demokrácia programja.

A kábítószer-fogyasztás megelőzéséhez kötődő előirányzatok többszörösen haladják meg az 1999. évi keretet, kiemelve ezzel is a drogkérdés fontosságát. A drogmegelőzési program félmilliárdos kerete mellett a kábítószer-problémával kapcsolatos képzés, továbbképzés, a nemzeti droginformációs központ felállításának, a drogkutatások, -vizsgálatok, alacsony küszöbű intézmények szolgáltatásai fejlesztésének támogatásával együttesen mintegy 850 millió forint használható fel jövőre a kábítószerprogramra.

Összességében - tudomásul véve a költségvetési tervezési korlátokat, emellett elismerve, hogy éppen a tervezési korlátok miatt preferenciaátrendeződésre van szükség, és ez azt is jelentheti, hogy az egyes feladatokra felhasználható összegek reálértéke, egyes esetekben normális értéke nem megőrizhető - a bizottság a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló T/1658. számú törvényjavaslatot 10 igennel 8 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Csizmár Gábor ismerteti, megadom a szót.

CSIZMÁR GÁBOR, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nem véletlen, hogy képviselőtársam azokról a kritikákról, amelyek a bizottság ülésén általánosan a költségvetéssel kapcsolatosan megfogalmazódtak, nem szólt, hiszen ezek voltak a lényeges kritikai elemek, s ezekből vezethetők le a fejezettel kapcsolatos kritikák is.

Az első mindjárt azt, hogy méltatlan körülmények között tárgyalja az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot, hiszen ahogy kiszámoltuk, a 2113 oldalnyi előterjesztésből 3 nappal a bizottsági ülés előtt kaptunk meg 1637 oldalt. Ez soha nem volt még a magyar parlament történetében, hogy mindössze három nap álljon rendelkezésre ekkora előterjesztés-mennyiség feldolgozására. Úgy gondoljuk, hogy ez a parlament tekintélyének, a költségvetés tekintélyének lejáratása.

Azok a makroszámok, amelyekből a költségvetési törvényjavaslat kiindul, tehát 4-5 százalékos gazdasági növekedés, 6-7 százalékos infláció és a bérek 8,2-8,7 százalékos várható növekedése, megítélésünk szerint irreálisak, elfedik azt a valóságot, amit egyébként a kormány képviselői is nyilvánvalóan jól tudnak.

 

(18.10)

 

Lehetőséget adnak egy optimista pozitív propagandára, amely a valóságban egyébként nyilvánvalóan egészen más számokat fog mutatni. Így elfedik ezek a számok azt, hogy a nyugdíjak reálértéke várhatóan csökkenni fog, újabb 30 milliárd forintot fogunk a nyugdíjasok zsebéből kiszedni, legalábbis a parlamenti többség. Elfedi azt, hogy a közalkalmazottak jelentős többségének nemhogy növekedne a keresete reálértékben, hanem valószínűleg csökkenni fog. Elfedik a számok azt a valóságot, hogy az a családtámogatási rendszer, amelyet a kormány továbbra is erőltet itt az Országgyűlésben, az a szegényektől áramoltat át forrásokat a gazdagok irányába, 20 százalékkal csökkenti a családi pótlék értékét, vásárlóerejét, és továbbra is a gyermekkedvezmény irányába indít el növekedést, amely a családok egy nagyon nagy részének nem vagy nem teljes egészében igénybe vehető támogatás.

Felháborító az, ahogy a helyi önkormányzatokkal bánik ez a költségvetési törvényjavaslat. Az ÁSZ elemzése szerint mindössze 6,3 százalékkal növekednek a '99-es előirányzathoz képest a javasolt források. Ez várhatóan mindenképpen reálérték-csökkenéshez fog vezetni, és ami itt forráscsere címen történik, az valóban a csendes ulti kategóriája, de lehetne mondani egy hazárdabb játékot is, ez az "itt a piros, hol a piros" játék a kormány részéről.

A feladatok és források közötti feszültség tovább nő, olyan többletfeladatok, mint a közoktatási törvény változása, amelyből körülbelül 8,8 milliárd forint lefedetlen marad, a lakástámogatási rendszer, a munkanélküli-ellátás, a közmunka megszervezése, az okmányirodák megszervezése mind-mind pluszfeladatként jelenik meg, források biztosítása nélkül.

A kormány 8,25 százalékos béremeléssel számol, eközben csak 5 százalékra biztosít forrást, és a 3,25 százalékra pedig azt mondja, hogy létszámleépítéssel kellene megoldani, akkor, amikor ez a létszámleépítés már lezajlott, akkor, amikor ezzel párhuzamosan új feladatokat kapna ugyanez az intézményrendszer. A dologi kiadások növekedésével pedig nem számol, nem ismeri el ezt a költségvetés. Úgy gondoljuk, hogy ez - azzal összefüggésben, hogy a központi költségvetési szervek kiadásai 16 százalékkal nőnek - felháborító, kiáltó ellentmondás, és ilyen típusú módosító indítványok ennek az egyenlőtlenségnek a kiküszöbölésére indokoltak.

Áttekinthetetlen - és itt csak megerősíteném az európai integrációs bizottság kisebbségi előadójának megfogalmazásait - az európai csatlakozásra fordított források nagyságrendje, felhasználási módja, és ez a nemrégiben megjelent országjelentés tennivalóival nincsen szinkronban.

Ami a fejezetet illeti, úgy gondoljuk, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium fejezetben aránytalan az ifjúsági és a sportfeladatokra biztosított források nagyságrendje. Az ifjúsági területen a gyermek- és ifjúsági alapprogramra az előző évihez képest is 70 millióval, de a '98. évi tényhez képest 190 millióval kevesebbet tervez, a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványra 80 millió forinttal kevesebbet tervez a költségvetés, mindeközben persze dicsekszik a 12 százalékos fejezeti növekménnyel.

Befejezésül: azért sem tartottuk általános vitára alkalmasnak ezt a költségvetési törvényjavaslatot, mert egy sor olyan feladatot, amely '99-ben is volt, és amelyre biztosított forrást a költségvetés, 2000-ben újra megismétel, tehát áttekinthetetlen, hogy mire akar költeni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most az idegenforgalmi bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Hadházy Sándornak, a bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr!

HADHÁZY SÁNDOR, az idegenforgalmi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló T/1658. szám alatti törvényjavaslatot az Országgyűlés idegenforgalmi bizottsága 1999. október 12-ei ülésén megtárgyalta, és azt 12 igen, 7 nem szavazati aránnyal általános vitára alkalmasnak tartotta.

El kell mondanom, hogy a bizottsági ülés igen jó hangulatú volt, és konstruktív hozzászólások hangzottak el, ennek során azonban az ellenzéki oldal nyilvánvalóan azt hangoztatta - mint ahogy itt már hallhattuk is -, hogy a 6-7 százalékos infláció nem lesz tartható, hogy a 4-5 százalékos gazdasági növekedés túlbecsült. Nos, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy igazából sem a kormánypárti oldal, sem az ellenzéki oldal nem lát egészen pontosan a jövőbe, és éppen ezért ezt a polémiát, ezt a vitát egészen rövidre fogtuk. Ezt követően áttértünk az érdemi részre, az idegenforgalmi ügyekre.

Abban egyetértés mutatkozott, hogy ugyan a turizmus a külkereskedelmi mérleg exportbevételeinek több mint 10 százalékát teszi ki, ez körülbelül 2,5 milliárd amerikai dollár, de még most sem kapta meg a költségvetésben az ennek megfelelő hangsúlyt, szerepet és elismerést. Úgy gondoljuk, hogy ezen változtatni kell. A kormánypárti oldal az év közepétől kezdődően igen erőteljes lobbizást folytatott a kormányzatnál annak érdekében, hogy a turizmus fejlesztésére a források bővüljenek. Nos, reményeink részben teljesültek, hiszen a tavalyi 6 milliárd forinttal ellentétben a következő évben több mint 8 milliárd forint áll majd rendelkezésre a turizmus fejlesztésére.

Úgy gondoljuk, hogy ez jelentős eredmény, hiszen ez több mint 30 százalékos növekedés, és látható, hogy nagyon kevés olyan terület van a költségvetésben, amelyen ilyen jelentős, ilyen dinamikus előrelépés történt. Azt várjuk egyébként, hogy ezt a 30 százalékos forrásnövekedést az idegenforgalom meg fogja hálálni, és a bevételi oldalt is tovább tudjuk növelni.

A turizmusról szóló nyílt napon a miniszterelnök úr említette azt, hogy a cél az ötmilliárd dolláros bevétel. Mi szeretnénk ezt minél előbb teljesíteni.

A bizottsági ülésen számos érv hangzott el, elsősorban a kormánypárti oldal részéről szintén azzal kapcsolatban, hogy ezeket a forrásokat nem elég megteremteni, nem elég rendelkezésre bocsátani, hanem a lehető leghatékonyabb módon kell azokat felhasználni, szakítva a korábbi évek gyakorlatával. A források között kell számon tartani többek között a Miniszterelnöki Hivatal soraiban megjelenő több mint 4 milliárd forintot, amely az országképépítésre szolgál, ez egy kommunikációs feladat, és úgy gondoljuk, hogy ezek a feladatok az idegenforgalomtól átkerülhetnek ide.

A turisztikai ágazat új vezetése szeretné a minisztériumok közötti együttműködést javítani, éppen ezért a Gazdasági Minisztériumon belül 8 főt kíván erre a feladatra átcsoportosítani, illetve új személyeket felvenni és alkalmazni, és ezekhez a forrásokat is megteremtették. Ez nagyon fontos azért, mert a turizmus egy igen sokrétű ágazat, és az oktatástól kezdve a műemlékvédelemig, a természetvédelemig minden hozzá tartozik, és ezért ezeket a feladatokat össze kell hangolni. Ugyancsak gondot kell fordítani az európai uniós együttműködés előkészítésére is.

Mindezek alapján a kormányzati oldal a költségvetés tervezetét általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi véleményt Tompa Sándor képviselő úr ismerteti. Tessék!

TOMPA SÁNDOR, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már kezdtem aggódni, amikor a bizottság többségi véleményét ismertető Hadházy képviselő úr elmondta az érveket - ezek egy része kritikai érv is volt -, amelyeket osztottak kormánypártiak és ellenzékiek is, azonban szerepébe visszazökkenve végül is a kormánypártiak érveit próbálta összefoglalni számunkra.

Igen, az idegenforgalmi bizottság ülésén megfogalmaztuk, hogy minden idők második legjobb magyar költségvetésétől az idegenforgalom területén többet vártunk. Többet várt a szakma, többet várt a több mint egy éve működő parlamenti idegenforgalmi bizottság is. Úgy látjuk - és itt ezt már a kisebbségi véleményeket ismertető képviselőtársaim, szocialista képviselőtársaim elmondták -, hogy ez a költségvetés a csalódások költségvetése, hiszen a nyugdíjasok, a közszféra dolgozói, de a családosok számára is nagy-nagy csalódásokat fog okozni január 1-jétől.

 

(18.20)

De nézzük konkrétan, hogy az idegenforgalom területén mi a helyzet! Mint ahogy ez itt elhangzott, és az elmúlt héten megrendezésre került a turizmusról szóló nyílt nap keretében is ismertetésre került, a magyar gazdaságnak a legdinamikusabb ágazata ma az idegenforgalom. Tíz év alatt megötszörözték az idelátogatók a költésüket, de ezalatt a közel tíz év alatt az idegenforgalmi bevételek is megháromszorozódtak. És ebben az évben is közel 1,7 milliárd USA-dollárral járult hozzá az idegenforgalom a gazdaság bevételeihez.

Ehhez képest mit tartalmaz az idegenforgalom számára a "minden idők második legjobb magyar költségvetése"? 30 százalékkal nőnek a turizmusra fordítható összegek, mondta a kormánypárti képviselőtársam. Ez tényleg több, mint a többi ágazat esetében megállapítható, azonban sokkal kevesebb, mint ahogy azt egyébként a szakma megalapozottan megfogalmazta. Kraft Péter helyettes államtitkár úr 24 milliárd forintban jelölte meg ezt a szükséges összeget ahhoz, hogy a legdinamikusabban fejlődő ágazat szerepét tényleg el tudja vinni az idegenforgalom, turizmus.

Többek között ebben van vitánk a kormánypárti képviselőtársainkkal, hogy például a Növekedéskutató Intézet - amelyet a Gazdasági Minisztérium felkért arra, hogy számszerűsítve is mutassa be a kormány és ezen keresztül a parlament idegenforgalmi bizottsága számára is, hogy mit jelent az idegenforgalom hatása a gazdaság növekedésére - tanulmányainak megállapításai ellenére is ilyen szerény mértékben és ilyen szerény számokkal szerepel a jövő évi költségvetésben az idegenforgalom támogatása. Sőt, ha figyelmesen végigtanulmányozzuk a költségvetés fejezeteit, alig-alig kerül sor arra, hogy ennek az egyébként legdinamikusabban fejlődő ágazatnak a fontosságát a költségvetés kiemelné.

Ugyancsak mi, ellenzéki képviselők, szocialista képviselők ilyen kritikusan fogadtuk azt, amit a képviselőtársaink pozitívumként említenek, hogy a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében az országkép formálására 4 milliárd forint került elkülönítésre; azt gondoljuk, hogy ennek az idegenforgalom rovatán volna a helye, és ott tudna igazán érdemi hatást elérni.

Összességében mi úgy ítéljük meg - mint ahogy a bevezetőmben is mondtam -, hogy "minden idők második legjobb költségvetése" a csalódások költségvetése lesz, és ez az idegenforgalomra is igaz; az idegenforgalomban dolgozók, az idegenforgalomból élők, az idegenforgalomban a költségvetés számára bevételt termelők számára ez a csalódás költségvetése lesz, ezért nem tartottuk mi - szocialista képviselőtársaimmal - általános vitára alkalmasnak a 2000. évre tervezett költségvetést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a környezetvédelmi bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a bizottság alelnökének.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a környezetvédelmi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A környezetvédelmi bizottság megtárgyalta és megvitatta a 2000. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, általánosságban és különösen a környezet- és természetvédelem területét érintő részleteiben. A bizottság a költségvetési törvényjavaslat megtárgyalása során részletesen elemezte a költségvetésnek a nemzetgazdaság egészére vonatkozó környezet- és természetvédelmi előirányzatát, valamint a környezetvédelmi tárca költségvetését. A költségvetésről szóló törvényjavaslat ajánlásának megfelelően értékelte a Környezetvédelmi Minisztérium 1999. évi költségvetési teljesítményét.

A bizottság kormányzati oldalát képviselő többség azon a véleményen van, hogy az elvégzett munka az 1999. évi költségvetésben biztosított lehetőségekkel arányban álló volt. A minisztérium óvakodott minden túlköltekezéstől, és ez biztosíthatja a lényegesen emelt szintű, 2000. évre szóló költségvetés arányos és jó felhasználását.

A Környezetvédelmi Minisztérium munkája igazodott a nemzeti környezetvédelmi programhoz, megkezdte és részben elindította az uniós csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációt. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy a jogharmonizáció területén bizonyos lemaradások mutatkoznak, és ezeket a lemaradásokat sürgősen pótolni kell. A környezet- és természetvédelem a nemzetgazdaság egészét érinti, ezért az erre a célra fordítandó és a költségvetésben megjelenő tételek többségükben más tárcáknál jelentkeznek. Ezeknek a költségvetési tételeknek biztosítaniuk kell a nemzeti környezetvédelmi program 2000. év végéig szóló intézkedési tervében szereplő kiadásokat. A költségvetési javaslat 158,1 milliárd forintot irányoz elő más tárcáknál a most megjelölt célra, és ez meghaladja az intézkedési tervben szereplő 150,6 milliárd forintos szintet. Ez egy igen fontos előrelépés.

A Környezetvédelmi Minisztérium költségvetési fejezeti kezelésű része örvendetes és jelentős növekményt mutat. A tárca költségvetése mindösszesen 58998,5 millió forint, ami az előző évhez képest 126,2 százalék növekmény. Tényleges realizálhatóságát azonban többen kétségbevonták. Az ÁSZ megállapítása szerint a költségvetési támogatás az intézmények működtetésére fedezetet nyújt ugyan, de a szakmai feladatok végrehajtásának mértékét a tervezett egyéb bevételek - nemzetközi segélyprogram, környezetvédelmi termékdíj és a többi - realizálása határozza meg. Az ÁSZ álláspontja kétségtelenül egybecseng a környezetvédelmi bizottságban elhangzott többségi és kisebbségi véleményekkel.

A feladatok elvégzésének értékelésénél, de úgyszintén a 2000. évi költségvetési javaslat fejezet szerinti értékelése során megkerülhetetlenül foglalkozni kell azzal, hogy a növekmény csak akkor képes kifejteni áldásos hatását, ha a minisztérium képes az integratív szerepre. Ezt az integratív szerepet fokozottan kell 2000-től kezdődően betölteni a minisztériumnak, mert ellenkező esetben nem biztosítható az előbb megjelölt emelt összeg tényleges hasznosulása. A fenti fenntartások hangoztatása mellett a bizottság többsége úgy ítélte, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium költségvetési részesedése nemcsak a működési feltételeket, de bizonyos - az uniós csatlakozás szempontjából fontos - területeken előrelépést is lehetővé tesz.

Ismételten hangsúlyozni kell viszont, hogy annak a bizonyos integratív szerepnek, amelyre már utaltam, még ezen túlmenően koordinatív szereppel is kell párosulnia. Ennek hiányában az egyes minisztériumoknál a ténylegesen a környezetvédelem és a természetvédelem céljait szolgáló összegek, ismételten hangsúlyoznám, nem fognak megfelelően hasznosulni.

Utalni kívánok arra, hogy a környezetvédelmi nevesített fejezeti kezelésű előirányzatok, fejlesztések, amelyek tárcánként jelennek meg, összességében viszont feltétlenül biztosítják a nemzeti környezetvédelmi program időarányos megvalósulását, és nézetünk szerint ez alapvetően fontos. Ha ez az időarányos rész megvalósulhat, akkor mi biztosítékát látjuk annak, hogy az elkövetkezendő mintegy három esztendőben, az uniós csatlakozásunkig teljesíthetőek azok a feltételek, amelyek elvárásként jelentkeznek.

A környezetvédelmi bizottság többsége a költségvetést általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Szabó Imre ismerteti. Tessék!

SZABÓ IMRE, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Én azt gondolom, hogy dr. Turi-Kovács Béla képviselőtársam hozzászólásában, amely ugyan a többségi véleményt fogalmazta meg, rendkívül sok volt a feltételes mód alkalmazása, rendkívül sok volt a "ha teljesül, ha az integratív szerep megvalósul, ha a koordinációs szerepet be tudja tölteni, ha a megkezdett program szerint végre lehet hajtani" és így tovább és így tovább. Ezek után, én azt gondolom, talán megalapozottnak tűnik az, hogy a bizottságban elég markáns módon megfogalmazódott az a kisebbségi vélemény, hogy nekünk, a kisebbségnek ez a költségvetés, legalábbis ami a fejezeti számokat illeti, nem a csalódások költségvetése.

Azt kell mondanom, hogy sajnos nem a csalódások költségvetése, mert akik figyelemmel tudtuk kísérni a tárca elmúlt másfél évének a ténykedését, tevékenységét, a tárca tevékenységében azok a törekvések, amelyekről nagyrabecsült képviselőtársam előttem szólt, bizony nem voltak tetten érhetők, mert ha lett volna kezdeményezés az integrációra, ha lett volna kezdeményezés a kooperációra, a vezető szerep betöltésére netán, akkor ebben az évben nem magyarázkodni kellene a környezetvédelmi tárca költségvetési pozícióját illetően, hanem arról lehetne már beszámolni, hogy megtörtént egy áttörés.

 

(18.30)

 

És ugyan a területfejlesztési pénzek az FVM-ben egy kicsit amorf módon időnként ide-oda áramolva, időnként a helyi gazdák támogatásával hivatottak a lyukakat betömni, viszont a környezetvédelem végre megfelelő pozícióba került.

Sajnálatos módon nekünk ez a környezetvédelmi fejezetben lévő költségvetés nem ezt jelenti. Azt jelenti, hogy ha megvizsgálom a környezetvédelmi törvény és a nemzeti környezetvédelmi program megvalósítási lehetőségét a számok tükrében, akkor azt kell megfogalmaznom, hogy ezek nem kapnak megfelelő támogatást, nem kapnak megfelelő lehetőséget a környezetvédelmi tárca keretén belül e költségvetési számok ismeretében.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdéskörét már többen említették - és szabadjon egy pillanatra itt megállnom. Azt gondolom, hogy Magyarország környezetvédelmi állapota messze elmaradott ahhoz képest, amit az EU direktívái számunkra megfogalmaznak. Azt gondolom - és akkor lehetett volna a költségvetés e fejezete a csalódások költségvetése -, hogy ha már a környezetvédelmi miniszter politikai súlytalanságánál, szakmai körökben való lejáratódásánál fogva nem alkalmas eléggé arra, hogy a kormányzaton belül képviselje a tárca érdekeit, akkor legalább az európai kitekintéssel is rendelkező pénzügyminiszter egy kicsit nagyobb figyelmet fordít a környezetvédelmi tárca EU-csatlakozását elősegítő finanszírozási kérdésekre. Mert ha ez így történt volna, akkor nem fordulhatna elő az, hogy az a növekmény, amely egyáltalán előáll, kizárólag az ISPA segélyprogramból származik, nincs mellétételezés, hazai forrásnövekményként egyáltalán nem szerepel a tárca fejezeti költségvetésében.

A kiadási oldalon 29 százalékos a növekedés, míg a bevételi oldalon 40 százalékos. Ugyanakkor a termékdíjak nem emelkednek megfelelő számban, ugyanakkor a környezetterhelési díjról szóló törvényjavaslat réges-régen nem kerül a bizottság, majd a parlament elé. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem - tudva, hogy ennek jelentős része a környezetvédelem tekintetében is az önkormányzatoknál jelentkezne pluszforrásként -, hogy azt gondolom, hogy az önkormányzatok finanszírozási problémáiról már sokat hallhattunk ma, tehát bőven rájuk férne.

Nem jelenik meg a környezetvédelmi alap célelőirányzata a javaslatban. A termékdíjak bevételéről már beszéltem: csak 10 százalékkal nőnek. Számunkra úgy tűnik, hogy a bányajáradék 10 százaléka egyszerűen eltűnt a költségvetésből. Erre sem a tárcától, sem pedig más szakmai köröktől nem kaptunk érdemi magyarázatot. Nem nőtt a nemzeti kármentesítésre fordítható összeg nagysága, és több más, a környezetvédelemre fordított tétel tételesen is csökkent.

Mindezek alapján azt gondolom, hogy - a költségvetés egészéről nem szólva, nem szólva a növekedésről, nem szólva az inflációs várakozásokról és egyebekről, hanem szűken csak és kizárólag a környezetvédelmi ügyeknél maradva - nyomatékosan fogalmazhatjuk meg azt a kisebbségi véleményt, hogy ez a költségvetés a mi számunkra elfogadhatatlan, általános vitára nem tartjuk alkalmasnak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a kulturális bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, a bizottság alelnökének.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, a bizottság előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottságban a 2000. évi költségvetés kulturális részét illetően tulajdonképpen vita nem volt, ami nem jelenti azt, hogy egyes részekkel kapcsolatban ne lett volna ellenvélemény, de erről nyilván a kisebbségi vélemények előadója beszélni fog. Az én tisztem a többségi vélemény előadása, amely egyébként megegyezik az Állami Számvevőszék e tárgyban írt véleményével is, és tulajdonképpen két sarkalatos pontból indul ki.

Az egyik, hogy 2000-ben a gazdaság fellendülése miatt a gazdasági feltételek kedvezőbbek lesznek, mint az idén voltak. A másik pedig, hogy a költségvetés e részénél, a XXIII. fejezet előírásainál figyelembe vették a kormány kulturális politikáját, az ott meghatározott célokat, és ennek megfelelően hat pontra fordították a legnagyobb figyelmet, ezek pedig a következők: először is a 2000. évi évforduló és keresztény államiságunk ezeréves fennállásának méltó megünneplése, az ehhez kapcsolódó beruházásokkal együtt; a kulturális finanszírozás inflációt meghaladó összegű emelése, a határon túli magyarság kulturális támogatása, ebbe beleértve a magyar színházak és a magyar nyelvű adások támogatását is; az egyházi alapintézmények, közgyűjtemények, műemlékek finanszírozása; és mivel e tárca foglalkozik az egyházi ingatlanok átadásával, visszaadásával, a tulajdon e körű rendezése; az ötödik kiemelt feladat bizonyos kiemelt, országos jelentőségű beruházások támogatása - itt az általános indokolás tételesen, részletesen felsorolja, hogy mikről van szó, de ezek között szerepel a Nemzeti Színház felépítése is; végezetül, de nyilvánvalóan nem utolsósorban a működőképesség megtartásának biztosítása.

Minderre összesen, a kulturális célok támogatására a költségvetés XXIII. fejezete 58402,8 millió forintot irányoz elő, amely 6409,5-del több, mint az 1999. évi, vagyis az idei.

A 6. pontra visszatérve, amely az intézmények működőképességének biztosítását szándékszik támogatni: erre, tehát a működőképesség biztosítására az előirányzat 15 317,3 millió forint, ez viszont 1158,8 millió forinttal nőtt az ideihez képest.

Itt kell szólnunk azonban azokról a kulturális támogatásokról is, amelyek nem a XXIII. fejezetben, tehát nem a kulturális tárcánál, hanem máshol jelentkeznek: az önkormányzatok normatív támogatásánál, vagyis a XI. fejezet 23. címe alatt. Itt az összes normatív támogatás a közművelődési és közgyűjteményi feladatoknál 11 319 milliárd (Sic!), vagyis 15 százalékkal magasabb, mint az idén. Ez pedig úgy jön ki, hogy az eddigi, évi 634 forint/fő támogatás felemelkedik 731 forint/főre, ugyanígy emelkednek a megyei, fővárosi típusú normatívák: azok 210-ről 242-re, de e tételeknél van egy fix összeg is, amely állandó, tehát nincs egy főre számolva. Ez 1999-ben 53 millió volt, 2000-ben 61 millió lesz. Emellett továbbra is léteznek a központilag előirányzott, de önkormányzatoknál felhasználásra kerülő előirányzatok, amelyek pályázat alapján nyerhetők el. Ez az előirányzat 492 millióról 506 millióra nőtt, illetve a hivatásos zenészek és énekkarok támogatása 300 millióról 350 millióra.

Mindezeket összegezve s megismételve az Állami Számvevőszék megállapítását is, amely szerint e költségvetési fejezet megkapta azokat a kondíciókat, melyek ebben a gazdasági helyzetben elvárhatók, a kulturális és sajtóbizottság a törvénytervezet előterjesztését általános vitára alkalmasnak tekinti. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Pál Béla képviselő úr ismerteti.

PÁL BÉLA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

A Magyar Szocialista Párt képviselői a kulturális és sajtóbizottságban megvitatták a kormány által T/1658. számon benyújtott törvényjavaslatot a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről, és ezt általános vitára alkalmatlannak tartották, s az ezt indokló véleményüket a bizottság ülésén is megfogalmazták. Igaza van Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy nem volt vita a bizottság ülésén, mert megfogalmazott véleményünkkel szemben kormánypárti ellenvélemények nem hangzottak el.

Mi a törvénytervezetet két szempontból vizsgáltuk. Először formai szempontból. Azt találtuk, hogy formai, eljárásjogi szempontból nem tartjuk általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot, hiszen a 63. és a 64. oldalon a 73. § keretében az előterjesztő kormány módosítani kívánja az 1997. évi CXL. törvényt, a kulturális alaptörvényt.

 

(18.40)

Természetesen e területre nézve kedvezőtlenül és úgy, hogy közben megsérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 19. és 20. §-át, hiszen előzetes érdekegyeztetés nélkül terjeszti elő a kormány, kárt okozva ezzel a törvény által érintett tevékenységformáknak, a kulturális intézményekben dolgozó munkavállalóknak és így közvetett módon az e szolgáltatásokat igénybe vevő adófizető állampolgároknak is.

Másodszor azt vizsgáltuk, hogy tartalmi szempontból hogyan felel meg a törvény a Fidesz és a kormány választási ígéreteinek. Kétségtelen tény, hogy a kulturális terület finanszírozását illetően néhány területen előrelépés tapasztalható, ahogy erről az előbb a többségi vélemény előadója szólt. Ugyanakkor viszont az is megállapítható, hogy a törvényjavaslat számos pontja még csak köszönő viszonyban sincs a Fidesz választási programjával és a kormányprogramban foglaltakkal sem. Továbbra is kedvezőtlenül módosítják a kulturális alaptörvény számos olyan rendelkezését, amelyeket már 1999-ben életbe kellett volna léptetni, ahol pedig nem módosítják, ott pedig nem tartják be ezeket a rendelkezéseket. Például nem a törvényben előírt módon és arányban, hanem jóval kevesebb összeggel tervezik a képzésre, továbbképzésre szánt keretet, csökken a törvény végrehajtására szolgáló művelődési tevékenységeket támogató miniszteri keret, s ez újra a kultúra maradékelven való finanszírozása felé tereli a folyamatokat.

Elmarad az a kormánypárti ígéret is, mely szerint a közművelődési, közgyűjteményi dolgozók bérét úgymond fókuszáltan tervezik rendezni, ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a tervezett 8,25 százalékos béremelés egy részét továbbra is létszámcsökkentéssel kívánják előteremteni, pontosan abban a szférában, amelyben az elmúlt időszakban már közel 10 százalékos létszámcsökkentés történt.

Végezetül pedig, a korábbi miniszteri ígéretek ellenére mégiscsak sor kerül e törvénytervezetben a nemzeti kulturális alapprogram további megnyirbálására. S azt már csak pluszként mondom, hogy e törvénytervezet újra, még lehetetlenebb helyzetbe hozza a közművelődési és közgyűjteményi területen dolgozókat, akiknek az amúgy sem magas nettó bére a következő évtől várhatóan nem nőni, hanem jelentős részüknek valószínűleg csökkenni fog.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam elmondott indokok alapján a T/1658. számon benyújtott törvénytervezetet a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről a kulturális és sajtóbizottság szocialista párti képviselői általános vitára alkalmatlannak tartották. Részletes véleményünket, módosító javaslatainkat a törvénytervezet általános és részletes vitája során fogjuk megfogalmazni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Most a külügyi bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Búsi Lajos képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

BÚSI LAJOS, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés külügyi bizottsága az 1999. október 13-ai ülésén megvitatta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot és az Állami Számvevőszék véleményét a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról, és azt általános vitára alkalmasnak tartotta 10 igen és 8 nem szavazat ellenében.

A bizottság többségi véleménye szerint, a költségvetés sarokszámainak ismeretében, a Külügyminisztérium 2000-ben is képes lesz a feladatainak oly módon eleget tenni, hogy érdemben előmozdítsa a magyar külpolitika egymással összhangban álló, egymást erősítő prioritásainak érvényesülését; igaz, nagyon szigorú és takarékos, de ésszerű módozata válik szükségessé a költségvetés felhasználásának.

A Külügyminisztérium költségvetése nominálisan 2,7 milliárd forinttal nő. Figyelembe véve a magyar gazdaság helyzetének javulását, az infláció és a forint leértékelésének csökkenő tendenciáját, összességében elmondható, hogy 2000-ben a Külügyminisztérium és a külképviseletek megfelelő feltételek között gazdálkodhatnak. A Külügyminisztérium változatlanul kiemelt figyelmet fordít működési hatékonyságának fokozására. Ennek keretében további takarékossági intézkedésekre is szükség, illetve lehetőség van.

Az 1999. évivel megegyező mértékű létszámleépítés várható, amit a nyugdíjkorhatárt elértek nyugdíjazásával és a megfelelő foglalkoztatási formák alkalmazásával lehet biztosítani. A Külügyminisztérium érdemi tevékenységét nem érintő működési költségek csökkentése terén is vannak tartalékok. Úgy vélem, a minisztérium tartja magát az olcsóbb állam gondolatához.

A nemzetpolitikai célok érvényesítése szempontjából kiemelten jelentős eredmény, hogy a Külügyminisztérium 2 milliárd forintot kap a határon túli magyar felsőoktatás helyzetének javítására, ami a határon túli magyarság régóta megfogalmazott kérése volt. Vitatott, miért a Külügyminisztérium foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Úgy vélem, és úgy is tudom, hogy a Külügyminisztérium és az Oktatási Minisztérium között folyamatos egyeztetés folyik ebben a témakörben. Az erdélyi egyetem témája mind oktatási, mind diplomáciai kérdés - jelen állapotában véleményem szerint inkább diplomáciai kérdéskörbe tartozó. Magyarországnak mind nemzetpolitikai, mind regionális politikai szempontból alapvető érdeke fűződik a térségbeli és kiemelten a szomszédos országokban működő külképviseleti hálózat fejlesztéséhez. Ehhez szervesen illeszkedik majd az új csíkszeredai és kassai főkonzulátus tervezett megnyitása.

Tisztelt Ház! Magyarország európai uniós felkészülésének költségvetési forrásai a 2000. évi költségvetésben összességében nem csökkennek, hanem átrendeződnek. Ez a tagsági felkészülési folyamat haladásával párhuzamosan természetes dolog. Az integrációs államtitkárságnál szereplő, a belső piaci felkészüléssel összefüggő feladatokra előirányzott összeg azért csökken, mert egyrészt e téren az alapvető feladatok már megvalósultak, például tanulmányok készítése, másrészt a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programja keretében kerül sor az egyre specifikusabb feladatok megoldásának finanszírozására. Ennek megfelelően a többi tárcánál nő az integrációs felkészülésre fordítható keret.

A Magyarország európai uniós csatlakozásával összefüggő tételek nem csupán az integrációs államtitkárság fejezeténél jelennek meg a minisztériumi költségvetésben, hanem a tárca általános működési kiadásai között is szerepelnek olyan jelentős összegek, amelyek szorosan kapcsolódnak a felkészüléshez. A Külügyminisztérium például kiemelt hangsúlyt fektet a konzuli szolgálat számítástechnikai hátterének korszerűsítésére, ami előkészíti Magyarországnak a schengeni rendszerhez való kapcsolódását. Ez uniós csatlakozásunk fontos feltétele.

A Külügyminisztérium továbbra is kiemelt jelentőséget tulajdonít az integrációs képzéssel, az EU-kommunikációs stratégiával és a külső PR-ral összefüggő feladatok ellátására. A bizottság ülésén számos építő jellegű javaslat hangzott el a költségvetés lehető legracionálisabb felhasználásával kapcsolatosan mind a kisebbségi, mind a többségi véleményt támogató képviselők részéről.

Elnök úr, köszönöm a szót és a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Molnár Gyula bizottsági alelnök úr ismerteti. Megadom a szót.

MOLNÁR GYULA, a külügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Hogy fontos-e a költségvetés a Magyar Köztársaság számára? Azt gondolom, hogy fontos, bár a teremben azt kell érzékelnünk, hogy két államtitkár hallgat minket, és igazából egy közepes terjedelmű módosításnak megfelelő érdeklődéssel zajlik a Házon belül ez a vita. Ez sajnálatos, hiszen azt gondolom, jelentős és fontos évről van szó.

Ez a kormány első költségvetése, első teljes éve, amikor mind a tervezésben, mind pedig - reményeik szerint, gondolom - a megvalósításban teljes évet tudhatnak maguk mögött. (Varga Mihály: Hol az MSZP? - Burány Sándor: Itt vagyunk!)

Fontos-e az Európai Unió mint kérdés, fontos-e a külügy, a külpolitika a kormány számára? Napirend előtt a külügyminiszter úr szájából hallottuk, hogy az országvélemény kiváló minősítést adott Magyarországnak, hogy mennyire kiemelt és fontos feladat, s mennyire egyetértenek a parlamenti politikai erők abban, hogy az Európai Unió, s az Európához való csatlakozás kiemelt politikai kérdés. Mégis azt kell mondjam, az az általános csökkenés, ami tapasztalható a többi tárcánál, picit talán súlyosabban érinti a Külügyminisztériumot, és a többségi véleményhez képest szeretném ezt ki is fejteni a saját hozzászólásomban.

Az eddigi években 30-40 százalékos költségvetés-növekedést tapasztaltunk a Külügyminisztériumnál, ez jelentős részben feladatnövekedésekkel is párosul természetesen. Most is van feladatnövekedés, de nem olyan mértékben, a költségvetés növekedése szinte az infláció mértékét sem éri el.

Szó volt a forintleértékelésről. A forintleértékelés kompenzálása a Külügyminisztérium számára kiemelten fontos lehet, hiszen ez az a tárca, amely kiadásainak a többsége vagy jelentős része devizában keletkezik, nemzetközi tagdíjak avagy pedig olyan külszolgálatban dolgozó magyar állampolgárok fizetése, amelyeket sokkal de sokkal súlyosabban érint a forintleértékelés. Becslésünk szerint ez legalább 1 milliárd forint kiesést jelent.

 

(18.50)

2,7 milliárdos növekedésről beszéltünk, ami tartalmaz egy 2 milliárdos tételt, az erdélyi egyetemmel kapcsolatos költségeket, ami kormánydöntéssel került be, és amit fontos, érdemes és kívánatos célnak tartunk. Nagyon szeretnénk azt, ha a kormány a bizottsági ülésen elhangzottak alapján ennek a belső tartalmát pontosan meg tudná határozni a következő időszakban. Pontosan azért, mert egy külföldön elköltött pénznél még inkább figyelemmel kell lennünk a pénzköltés belső tartalmára, különösen akkor, ha ez mondjuk például egy olyan kényes relációban történik, mint Románia. Nem szabad semmilyen támadási felületet adnunk a román nacionalistáknak egy ilyen 2 milliárd forintos csomag formájában.

Az hangzott el, hogy nem csökken az EU-ra fordítható pénz, el van osztva a különböző tárcáknál. Tételesen azt látjuk, hogy a Külügyminisztériumnál a tavalyi 441 millióhoz képest 380 millió szerepel az EU-csatlakozásra. Ez mégiscsak elgondolkoztató akkor, amikor mindenki arról beszél, hogy megkezdődnek a lényegi tárgyalások az Európai Unióval. Ezért javasoltuk azt, és ezért fogunk ilyen szellemben módosító indítványokat benyújtani, hogy lehessen látni azt, hogy az integrációra fordított összegek hol és miképpen jelennek meg a különböző tárcáknál, nevezzük ezt most a munkanevén integrációs alapnak.

Mi is történik tulajdonképpen itt, amikor az ÁSZ-jelentését is hozzávesszük? Az ÁSZ azt mondja, hogy a dologi kiadások '99-hez képest is alacsonyabbak reálértékben. Az ÁSZ azt a megfogalmazást használja abban a dokumentumban, ami jelenleg rendelkezésünkre áll, hogy a realitásokat figyelembe véve valószínűsíthető, hogy ez az összeg nem lesz elegendő a Külügyminisztérium számára. Nagyon fontosnak tartom azt, amit a többségi vélemény képviselője elmondott, ami a bizottsági ülésen is elhangzott: az ott jelen lévő pénzügyminisztériumi és külügyi illetékesek felelősséggel állították, hogy a Külügyminisztérium költségvetésében nem lesz törés, nem lesz probléma.

Én abban nem hiszek, hogy pluszcélokat meg lehet valósítani akkor, amikor a működés feltételei nincsenek biztosítva, vagy pedig csak kétségesen vannak biztosítva. Ezért én nem hiszek, bármennyire fontos lenne, az új missziók nyitásában - Kassa és Csíkszereda hangzott itt el. Nagyon szeretnék ebben hinni, szeretném hinni azt, hogy mind a politikai célok megvalósíthatók, mind pedig a pluszfeladatok, amelyeket a tárca esetlegesen a későbbiekben kap vagy vállal. Nem látunk erre garanciát, a külügyi bizottság nyolc tagja ezért sem támogatta a költségvetés elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most a mezőgazdasági bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, a bizottság alelnökének.

BEBES ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága az 1999. október 12-ei ülésén megtárgyalta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló T/1658. számú törvényjavaslatot. A törvényjavaslathoz tett szóbeli kiegészítés után az alábbi többségi vélemény fogalmazódott meg.

Figyelembe véve a magyar gazdaság helyzetét, valamint azokat a prioritásokat, amelyeket a költségvetés megjelöl, a költségvetés számait figyelve az agrár- és vidékfejlesztés vonatkozásában kiemelt terület a vidék- és területfejlesztés, fontos az európai uniós csatlakozás előkészítése, az intézményrendszer korszerűsítése.

A 2000. évi költségvetés számai ugyan nem az agrár-érdekvédelmi szervezetekkel kötött megállapodás főbb számait tartalmazzák, de a mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre szánt összeg eléri az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben meghatározott határértéket.

Az 1999. évhez képest kedvező, hogy a piacrajutási, valamint a beruházási támogatások determinációja a korábbi évekhez képest lényegesen kisebb. A bevételek esetében a segélyekből befolyó 40 milliárd forint említhető, amelyekből 18 milliárd forint Phare-segélyből jön össze.

A kormánypárti képviselők hozzászólásaikban érzékeltették, hogy az agráriumnak természetesen jó volna magasabb támogatási összeg, azonban figyelembe véve a Magyar Köztársaság költségvetésének korlátait, fő feladatnak tartották, hogy a rendelkezésre álló keret megfelelően kerüljön felhasználásra. Természetesen a kormánypárti képviselőknek, akik a mezőgazdasági bizottság tagjai, nemcsak az agráriumot, hanem a költségvetés egészét kell figyelniük.

Azt is figyelembe kellett venni, hogy a mezőgazdaságban az agrárolló záródását nem csak a támogatás növelésével érhetjük el. A belső termelés fokozása külső piacok hiányában további árcsökkenést idéz elő, ezért megfelelően működő értékesítés hiányában az agrárolló tovább nyílhat. A piacrajutási támogatásoknál ugyanakkor mindkét oldalról szükségét látták, hogy abból ne csak a kereskedő, hanem a termelő is részesedhessen. Ugyancsak fontosnak tartották a képviselők, hogy a beruházási támogatások emelkedjenek, ebben a kérdésben többen is jelezték, hogy módosító indítványokat fognak benyújtani.

A támogatásokon túl fontos, hogy mennyi tőkét lehet bevonni az ágazatba, ezért is fontos a beruházási támogatások emelkedése. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a középtávú agrárprogram készüljön végre el, és a költségvetésben meglévő számokhoz megfelelő célokat rendeljenek hozzá. A bizottság reméli, hogy megfelelő időben foglalkozhat majd a 2000. évi költségvetéshez kapcsolódó szabályozórendszerekkel, ami részleteire bontja a költségvetés sarokszámait.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot a bizottság a vitában elhangzott módosító javaslatokkal, elképzelésekkel 14 igen, 10 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta, és általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Pásztohy András ismerteti. Megadom a szót.

PÁSZTOHY ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint önök előtt is ismeretes, a parlament mezőgazdasági bizottsága a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvénytervezetet 14:10 arányban tartotta általános vitára alkalmasnak.

A bizottság kisebbségben maradt ellenzéki képviselői alapjában véve négy szempont szerint értékelték a törvénytervezetet: a mezőgazdaság súlyos válságára figyelemmel, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény érvényesülése oldaláról, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint az érdekképviseletek megállapodására figyelemmel, valamint az európai uniós csatlakozásunkra nézve, különös tekintettel a felkészülésünk mai állapotára.

A mezőgazdasági tendenciái képviselőtársaim megítélése szerint ellentétes képet mutatnak a nemzetgazdaság egészének alakulásához viszonyítva is. Jól mutatja ezt a tényt a mezőgazdaság termékkibocsátásának csökkenése. Az év első felében a felvásárlási árszínvonal 8,7 százalékkal csökkent, míg az exportvolumen 14 százalékkal volt alacsonyabb. Ez jelzi azt is, hogy az ágazatban nincs jövedelem, mintegy ezer milliárdos tőkehiány halmozódott fel az ágazatban az elmúlt évek során.

Látható, hogy a mezőgazdaságban rendkívül komoly problémák vannak, az ágazat konszolidációjára, válságkezelésére lenne szükség ahhoz, hogy a romlást megállítsuk, egyensúlyi helyzetet teremtsünk. Mindezt nem segíti az a tény, hogy már ebben az évben elfogyott a piacrajutási támogatás, valamint a beruházásokra, fejlesztésekre szánt források is elapadtak.

Az is helytelen, hogy az értékesítéshez, exporthoz kötődő növény-egészségügyi és állat-egészségügyi költségek a kormány részéről nem támogatottak. Ha valami, akkor ez EU-konform támogatás lenne.

Az elmúlt időszakban az FVM vezetése többször hangoztatta a termékpálya piaci szabályozásának fontosságát. Nevezetesen a mezőgazdaság minden szereplője - a termelő, a feldolgozó, a kereskedő - osztozzon a hasznon. Ezzel sem találkozunk a törvénytervezet olvasásakor.

Több képviselőtársam felhívta a figyelmet arra, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt a kormány nem tartja be, pedig az eligazítást ad, hogy milyen jellegű támogatás kell ahhoz, hogy az ágazat rendbe jöjjön.

Súlyos hiba továbbá, hogy a kormány a mai napig nem terjesztette a parlament elé a törvénynek megfelelő középtávú agrárpolitikai programját. Sajnos, az ágazatról szóló jelentést is késve nyújtotta be, melynek tapasztalatai nehezen érvényesíthetők a költségvetési tárgyalás során, valamint az adótörvényekben.

A költségvetési törvénytervezet nem szól arról, hogy az ágazatba a költségvetésen túlmenően vajon érdemes-e befektetni. Enélkül pedig hiányt szenvednek azok az elvárások, amelyek például a jövedelmezőséget, az agrárolló záródását, az exportárbevétel növekedését sürgetik.

 

(19.00)

A vitában felmerült Torgyán miniszter úr és az érdekképviseletekkel történt megállapodás azzal a szándékkal, hogy a költségvetés tervezetében viszont látjuk-e az egyezség tartalmi részét, illetve azt, hogy a kormány ezt komolyan gondolja-e. Sajnos a költségvetési előirányzatban nem látjuk viszont a megállapodásban foglaltakat. A megállapodás beruházásra 66 milliárdot, piacjavításra 75 milliárdot, termelésre 65 milliárdot szán, ezzel szemben beruházásra 42 milliárd, piacjavításra 59, termelési támogatásra 35 milliárd juthat. Ez mintegy 64 milliárddal kevesebb a megállapodásban foglaltaknál.

A vitában az is elhangzott, hogy a kormány által szándékolt európai uniós csatlakozás időpontjáig a feltételeket teljesíteni kell. A kisebbségben maradtak abban egyetértettek, ha komolyan gondoljuk a csatlakozást, ha nem, akkor is elengedhetetlen az ágazat konszolidációja, technológiai megújulása.

Tekintettel arra, hogy mindezek nem tükröződtek vissza a költségvetési tervezetben, ezért azt a mezőgazdasági bizottság ellenzéki képviselői általános vitára alkalmatlannak találják. Ezt alátámasztja az is, hogy a költségvetés záradékában ezt maga a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter is elfogadhatatlannak tartotta, hiszen amikor aláírta a XII. fejezetet, hozzáfűzte a saját záradékát, mely szerint ez a kormányjavaslat a minisztérium javaslatait nem tartalmazza. Ebből az a következtetés vonható le, hogy maga a Kisgazdapárt sem tarthatja általános vitára alkalmasnak, mert a költségvetés nem fordítható abba az irányba, amerre a mezőgazdaság javítása érdekében fordítani kellene.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Most az oktatási bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Lezsák Sándornak, a bizottság elnökének.

LEZSÁK SÁNDOR, az oktatási és tudományos bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága október 13-án tárgyalta a 2000. év költségvetési tervezetét. A kormánypárti többség megállapította, hogy az oktatás terén folytatódik a négy esztendőre előirányzott kormányprogram időarányos teljesítése. Ennek értelmében az oktatás és a tudományos kutatás feltételeinek kiemelt javítása a költségvetési támogatás terén elsőbbséget élvez, míg a központi költségvetés összes kiadásai jövőre 7,8 százalékkal növekednek, addig az oktatás területén a kiadások növekedése másfélszerese, 12,9 százalék lesz.

A tudományos élet területén rendkívül szerény mértékben, hozzávetőleg 1 százalékkal növekszik a bruttó hazai összjövedelmen belül a tudományos kutatásokra fordított források aránya. Az Oktatási Minisztérium működési költségvetése 11,5 százalékkal, a Magyar Tudományos Akadémiáé több mint 10 százalékkal növekszik. A pedagógusok átlagkeresete e törvénytervezet szerint 8,25 százalékkal emelkedik 2000-ben.

A korábbiakhoz képest növekszik a központi normatív támogatás által finanszírozott hallgatói juttatások, képzési támogatások összege is. Új elem a költségvetésben, hogy tételesen tartalmaz korábban nem részletezett normatívákat, például a diákotthoni elhelyezés vagy az ezt kiváltó lakhatási támogatás normatívája 33 ezer forint/év lesz, a tankönyv- és jegyzettámogatás normatívája 7 ezer forint, a sport- és kulturális normatíva összeg 820 forint lesz egy esztendőben.

A közoktatásról szóló törvény értelmében jövőre több mint 30 százalékkal növekedik a közoktatás állami támogatása, és jelen van a 2000. év költségvetésében a felsőoktatási törvény módosításával kialakítható új szerkezet pénzügyi garanciája.

Közismert, hogy jövőre az ország által megszavazott NATO-tagságunkból fakadóan többletterhek hárulnak a költségvetésre, és az idei év árvizei, a délszláv háború és a nyugati országok reméltnél lassabb gazdasági növekedése nyilván nehéz helyzetbe hozta a költségvetés tervezőit. A bizottság ülésén megfogalmazódott, a világtörténelemben már nagyon sok ország tönkrement abban, hogy erején felül áldozott a hadseregre, de az még nem fordult elő, hogy egy ország azért ment volna tönkre, mert erején felül áldozott az oktatásra. A bizottság többsége úgy véli, sikerült megtalálni azt az arányt, hogy várhatóan eleget tehetünk hadsereg-fejlesztési kötelezettségeinknek is, és továbbra is megmarad az oktatás fejlesztésének lehetősége.

Kevés tárca mondhatja el magáról az elmúlt szűk esztendő költségvetései után, hogy az egymást követő két esztendőben az oktatásra fordítható költségvetési támogatás reálértéken is emelkedett. Mindezek ellenére a szavazásnál támogató többséget jelentő képviselők is jelezték, hogy korrekciós javaslatokkal, módosító indítványokkal segítik a közoktatás, a felsőoktatás, a szakképzés, a felnőttképzés, a tudományos kutatás és fejlesztés kormányprogramban is megfogalmazott érdekeinek érvényesítését, megvalósítását.

Összességében: kritikai megállapításokkal, kételyekkel együtt a jövő évi költségvetésről szóló kormány-előterjesztést a bizottság tagjai többségi döntéssel általános vitára alkalmasnak ítélték.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. A kisebbségi véleményt Szabados Tamás képviselő úr ismerteti. Tessék!

SZABADOS TAMÁS, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási bizottságban kialakult kisebbségi véleményt szeretném röviden ismertetni. Szeretném elmondani, amit képviselőtársaim más bizottságok képviseletében már többször elmondtak, hogy úgy éreztük, méltatlan körülmények között került előterjesztésre a költségvetési javaslat, hiszen az anyag több mint háromnegyed részét a bizottság tagjai három nappal a bizottsági ülés előtt kapták meg. El lehet képzelni, hogy ez a szakértői egyeztetést és egyéb más oldalt mennyiben zavart.

Kilenc évig ebben az Országgyűlésben az volt a gyakorlat, hogy már szeptemberben beterjesztette az illetékes kormány a költségvetési javaslatot, amelyet egy hónapig úgymond pihentetett, volt idő felkészülni az egyes bizottságoknak, képviselőknek a költségvetési vitára. Ez most nem történt meg, de hála az Állami Számvevőszéknek, van áttekintésünk a költségvetési javaslatról.

Ebben a bizottságban is megfogalmazódott az, hogy bizony feszített gazdasági előrejelzéseket fogalmazott meg a kormány, amikor 4, de inkább 5 százalékban jelezte előre a gazdasági növekedést és 6 százalékban az inflációt. Mindkettőt túlfeszítettnek tartjuk, bár szeretnénk, ha megvalósulna, de gondolják meg, kormánypárti képviselőtársaink, minden egyes százalék tízmilliárdokat jelent a költségvetésben.

Az oktatási bizottság két szempontból vizsgálta a törvényjavaslatot, főleg annak közoktatási részét, egyrészt az önkormányzati finanszírozásra vonatkoztatva, másrészt pedig a nyáron történt oktatásitörvény-módosítás tükrében.

Az oktatási bizottság számára is kulcskérdés, hogy az önkormányzatok finanszírozása hogyan történik, mert a közoktatás finanszírozását ez alapvetően befolyásolja. Nézzük, mit is erről a költségvetési törvény! A költségvetési törvény 8,9 százalékos önkormányzati forrásbővülésről ír, amit az Állami Számvevőszék - megfelelő módon bizonyítva - 6,3 százalékban állapít meg. Tehát itt van egy ambivalencia és egy egymásnak meg nem felelés a költségvetési törvény és az ÁSZ-jelentés között.

Nőnek az önkormányzatok feladatai, mint a lakástámogatási rendszer módosítása, munkanélküli-ellátások változtatása és egyéb más területen, és közben tudjuk azt is, hogy a közoktatási törvény módosítása - már az általános, illetve részletes vitában jeleztük ezt - mintegy 50 milliárd forint többletköltséget jelent a 2000. évi költségvetésben az állami költségvetésnek. Miközben nőnek a közoktatásra szánt normatívák - aminek őszintén lehet örülni -, az önkormányzati forrásbővülés nem teszi lehetővé, hogy itt valódi forrásbővülésnek örülhessünk, hiszen az önkormányzatok választás elé kerülnek: ha végrehajtják a közoktatási törvényt - remélem, végre fogják -, akkor elmaradnak azok a pluszfeladatok vagy azok a más kötelező feladatok, amelyeket az önkormányzatoknak kötelező ellátniuk.

Szinte majdnem egybehangzó volt az ellenzék részéről, de még a kormánypárti oldal is bírálta a kötelező béremelést a közszférában.

 

(19.10)

Egyrészt örvendetes az, hogy a közszférában nem tesz különbséget pedagógus, egészségügy, belügy és egyéb más oldal között. Viszont az örömünk lelohad, ha azt látjuk, hogy a 8,25 százalékos béremelést mindössze 5 százalékig garantálja a költségvetési törvény, további 3,25 százalékot az önkormányzatnak ki kell gazdálkodnia - ahogy a Pénzügyminisztérium képviselője mondta - racionált gazdálkodással, többek között létszámleépítésekkel.

Kicsit értetlenül állt az oktatási bizottság az 1100 fő alatti települések kiegészítő normatív támogatásának nagyon furfangos megfogalmazása láttán. Hiszen a kormányprogramban, de még a székesfehérvári, illetve a siófoki kampányban is az hangzott el, hogy az 1100 fő alatti települések alanyi jogon fognak kiegészítő normatív támogatást kapni az általános iskolai oktatás, tehát az alapfokú oktatás ellátására. Mit tartalmaz a költségvetési törvény? Azt, hogy ezt az 1-4. osztályra garantálja, de csak akkor, ha a többi feladatot társulásban látja el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ez nem az, kedves képviselőtársam, amire gondoltunk. Ezért nem tudtuk támogatni a költségvetési javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Most az önkormányzati bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Perlaki Jenő képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

PERLAKI JENŐ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és rendészeti bizottság október 12-én megtárgyalta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. Az én feladatom most az, hogy elmondjam, melyek azok az indokok, amelyek alapján általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot a bizottság többsége, elsősorban az önkormányzati költségvetések szempontjából.

A helyi önkormányzatok forrásszabályozásának 2000. évre vonatkozó alapvető jellemzői a következők: a normativitás, a szolidaritás a gyenge jövedelmi háttérrel rendelkező önkormányzatok működőképességének erősítése érdekében, a területi kiegyenlítés az infrastrukturális ellátottság különbségeinek mérséklése céljából, valamint az, hogy társulással oldják meg azokat a feladatokat, amelyeket így lehetséges.

Hogy megfeleljek azoknak, akik azt gondolják, hogy a kormányprogramot nem teljesíti a Fidesz-Magyar Polgári Párt, azok számára idézek "Az új évezred küszöbén" című programból két mondatot. Az egyik így hangzott: "A központi államhatalom feladata, hogy felügyelje a törvényességet, bizonyos alapvető közszolgáltatásokat minden esetben biztosítson, valamint hogy mérsékelje az önkormányzatok eltérő adottságaiból szükségszerűen következő egyenlőtlenségeket." A másik mondat pedig így hangzik: "Az önkormányzati finanszírozást szilárd, normatív alapokra helyezi, helyreállítja a feladat- és forrásmegosztás arányait"; folytatom: "és az új szabályozásban kiegyenlítetten lesznek jelen az alapellátást finanszírozó normatív támogatások, a kiegyenlítést szolgáló támogatások, valamint a helyi megosztott és saját bevételek csoportjai".

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat ezeknek a szempontoknak megfelel. A vitában először a forrásnövekedés számai hangzottak el. Idézek néhány számot és arányt: 8,9 százalékkal több pénz kerül a központi költségvetésből az önkormányzatokhoz, 5 százalékkal több jut a központi költségvetésből a bérre, 8 százalékkal növekednek a szociális juttatások, 9 százalékkal a beruházási támogatások, a címzett támogatások összege 48 milliárd forintról 52,3 milliárd forintra változik. Hogy ki jár jól, és ki rosszul, erre a kérdésre nagyon egyszerű lesz válaszolni. Néhány példát mondok; elsősorban rosszul senki sem jár. Tehát egyetlen település sem jár igazán rosszul, csak legfeljebb nem olyan sebességgel fog fejlődni, mint más települések. A községek példáján mutatom be, hogy 15-16-18 százalékkal járnak jobban a kisebb települések. A nagyvárosok jellemzően nullszaldósak: Nyíregyháza, Miskolc, Debrecen, Békéscsaba a példa erre. Az oktatás 79 százalékban lesz fedezve központi forrásokkal, ha hatályba lép a következő évi költségvetés.

Néhány konkrét feladattal kapcsolatban is felmerült kérdés, hogy mennyi jut a közmunka támogatására. Az anyagban egyrészt van 2 milliárd forint a közhasznú munkára, másrészt 5,6 milliárd forint szabadul fel május 1-jétől a többlet szociális segélyekre, a közhasznú munkára és az igazgatás többletköltségeire. Az otthonteremtésre 20 milliárd forint helyett 30 milliárd forint lesz a következő évi költségvetésben.

Mivel korlátozott az idő, most a kiegyenlítésről és az azzal kapcsolatban kialakult vitáról szeretnék beszélni. Elhangzott az, hogy csökken az önkormányzatok szuverenitása, önállósága, és központosítás történik. Ezt amiatt állították az ellenzékiek, hogy a helyben maradó személyi jövedelemadó 5 százalék lesz. 40 százalék marad az önkormányzatoknál a személyi jövedelemadóból. Ennek jelentősebb része feladatarányosan kerül elosztásra, más része a keletkezés szerint. Olyan helyeken, ahol egyáltalán nincsen helyben maradó személyi jövedelemadó, és az Európai Közösségben többségben vannak az ilyen országok, ott is van önkormányzatiság, és ott sem kiáltanak segítségért ebben az esetben.

Mindezen érvek alapján 18:8 arányban általános vitára alkalmasnak találta az önkormányzati bizottság a 2000. évi állami költségvetés javaslatát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Csabai Lászlóné képviselő asszony ismerteti. Megadom a szót.

CSABAI LÁSZLÓNÉ, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha a 3173 önkormányzat többsége és a 7 önkormányzati szövetség egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a 2000-es költségvetés önkormányzati része forrásoldalról nem biztosítja a szükséges feladatok ellátását, akkor ez többségi vélemény. Ha én a hozzászólásomban kisebbségi véleményként az önkormányzati szövetségek állásfoglalását fogalmazom meg, akkor ez valójában nem kisebbségi vélemény, hanem többségi vélemény.

A hozzászólásomban három kérdésre kerestem a választ. Hogyan biztosítja a költségvetési törvény egyéb fejezete az önkormányzatok működését? Hogyan biztosítja a költségvetési törvény önkormányzatokra eső része - az szja és az állami támogatás - az önkormányzatok működését, fejlesztését és a többletfeladatokat? Milyen a költségvetés és a rendészeti szervek egymáshoz való viszonya?

A válaszokat próbálom röviden megfogalmazni. A költségvetési törvény és az adótörvények tovább sújtják a kis és középkeresetű lakosságot, nem kezeli a közüzemi és OTP-tartozásokat, nem kezdődött meg az adóreform, nem rendezi az értékalapú ingatlanadó feltételeit, nem tervezi az egészségügy átfogó átalakítását, és a korábbi időszakhoz képest nagyobb pénz folyik el az egészségbiztosításnál. Nem jelent többletforrást az önkormányzatoknak a környezetvédelmi forrásoknál. Összességében nem teremt jó feltételeket az önkormányzatok számára.

A 2. pont: az önkormányzatok költségvetési részesedése - akár a GDP-t nézzük, akár az államháztartást, akár a költségvetési kiadásokat - az elmúlt évhez képest arányaiban csökken. Akkor kíváncsi vagyok arra, hogy mitől jó az önkormányzatok számára ez a költségvetés. Az ÁSZ állapítja meg, hogy 1994-hez képest a központi szervek költségvetése 22 százalékkal nő, az önkormányzatok költségvetése 25 százalékkal csökken. A különbség 47 százalék. Nincs ez másképp a 2000-es költségvetésnél sem.

A központi szervek dologi kiadására ez a költségvetési törvény 16 és 22 százalékos növekedést tervez, az önkormányzatoknál dologi kiadások növekedésével a költségvetés nem számol.

(19.20)

Szeretném megkérdezni: ez azt jelenti, az önkormányzatoknál nem lesz energiaár-emelés 2000-ben? Mert ha nem lesz, ennek igazán örülnénk.

A számokkal való bűvészkedés révén látszik úgy, hogy az önkormányzatok 7,3 százalékkal fogják növelni az összbevételüket. De természetesen ez nincs így, mert a viszonyítási alapot is bűvészkedi a kormány, amikor a 1,9 százalék tavaly elvett pénzt hol beleszámítja, hol nem számítja be a bázisadatba.

Nem fedezi ez a költségvetési törvény a közalkalmazottak és köztisztviselők 8,25 százalékos bérnövekedését. Tizenötezer elbocsátandó pedagógussal, szociális munkással és köztisztviselővel számol. Tizenötezer emberrel! Ennyi munkanélkülit kíván termeltetni az önkormányzatokkal jövőre, akik majd valószínűleg közhasznúmunkásként fognak dolgozni. Ezt egyébként sem az ágazati törvények, sem a törvények által ellátandó többletfeladatok nem teszik lehetővé, de a jelenlegi közállapotok sem indokolják, és ez az intézkedés gyermekellenes.

Szívesen ajánlom az államtitkár úr figyelmébe Balsay és Mádi úr előző önkormányzati ciklusban elhangzott hozzászólásait az szja helyben maradó részéről, amikor azt mondták, hogy ez központosítást jelent. Igen, azt mondjuk, hogy központosítást jelent. Egyetértünk azzal, hogy jövedelemkülönbségek kiegyenlítésére fordítódjon a személyi jövedelemadó egy része, de nem értünk egyet azzal, hogy a normatív támogatás növekedését ebből a forrásból fedezzék.

Tehát összességében úgy fogalmazunk, hogy lehetnek részigazságok abban, amikor azt mondjuk, hogy valamilyen területen javult a helyzet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De összességében ez nem igaz, ezért nem tartjuk általános vitára alkalmasnak a költségvetést. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a számvevőszéki bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Körömi Attilának, a bizottság előadójának.

KÖRÖMI ATTILA, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága 1999. október 11-ei ülésén megvitatta a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot és az ahhoz kapcsolódó állami számvevőszéki véleményt. A bizottság a törvényjavaslatot 9 igen, 5 nem szavazattal általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak.

A bizottság feladata elsősorban a költségvetési tervezet megalapozottságának vizsgálata azzal, hogy a költségvetési tervezet jósága mindig csak a zárszámadáskor mérhető, ezért a bizottságnak elsősorban folyamatokat kellett vizsgálnia, és a következőkre alapozta a támogató véleményét.

A kormány 1998-ban a fiatal demokrácia történetében először az államháztartás egészére vonatkozó javaslatot nyújtott be tárgyalásra a parlamentnek, így a képviselők egyszerre dönthettek a társadalombiztosítási alapok költségvetéséről és az állami intézmények és tevékenységeik támogatásáról. Idén továbblépett a kormány, és a költségvetési bevételek, kiadások mértékére, valamint az államháztartás hiányára az adózást érintő változásokkal együtt tett javaslatot, ezzel is megalapozottabbá téve a benyújtott költségvetés tervezetét. A költségvetés általános indoklását megalapozó kötet az 1999. szeptember 30-ai határnap helyett szeptember 24-én eljutott a képviselőkhöz, az egyéb kötetek, amelyeknek október 15-éig kellett volna eljutniuk a képviselőkhöz, ezzel szemben már október 9-én nálunk voltak. Ezzel a képviselők több mint két hétig készülhettek a költségvetés általános vitára való alkalmassága vizsgálatának bizottsági tárgyalására. Hiszen az általános vitára való alkalmasság az I. kötet alapján történik.

Az Állami Számvevőszék elnöke hangsúlyozta, hogy a költségvetés megalapozottságát nem kifogásolta, sőt néhány területen azt tapasztalták, hogy a korábbi évekhez képest jelentős előrelépés történt, jó néhány ponton kifejezetten megalapozottnak nevezhető. Észrevételeik döntő többségéről a Pénzügyminisztériummal sikeresen egyeztettek, és egyezségre is jutottak. Külön kiemelendő, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás során olyan számsorok kerültek bemutatásra, melyek feladatcsoportonként jelzik, hogy mire mennyit költünk. Az Állami Számvevőszék tehát olyan észrevételeket tett, amelyeket az évek során vagy ismétel, vagy ezeket el kellett hogy hagyja, hiszen javuló tendencia mutatható több területen.

Az Állami Számvevőszék a költségvetés feszített voltára hívta fel leginkább a figyelmet, de úgy, mint nem szokatlan jelenségre. A bizottság ülésén azonban elhangzott, hogy a szakma tavaly körülbelül hasonló mértékben tartotta feszítettnek a költségvetést. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy az infláció a várakozásoknak megfelelően alakul 1999-ben, sőt némileg a tervezett szint alatt tartható. Az össz nemzeti termék növekedése is teljesülni fog, és az államháztartás hiánya is valószínűleg tartható lesz. Mindezek a tények azt mutatják tehát, hogy valóban megalapozott volt az 1999-re vonatkozó elképzelés, és úgy látjuk, hogy a 2000. évre vonatkozó költségvetési javaslat is teljesíthető lesz.

Egy fontos dolgot még szeretnék elmondani hozzászólásom végső konklúziójának levonása előtt. A bizottsági ülésen felmerült, hogy a kormány nem nyújtotta be a hiány finanszírozásának módjára szóló javaslatát, pedig ezt az államháztartási törvény előírja. Csakhogy 1999. január 1-jétől a pénzügyminiszter kaphat felhatalmazást arra, hogy a hiány finanszírozásáról gondoskodjon, és majd csak a zárszámadáskor mutassa be. Tehát a kormány ezt nem nyújtotta be, de mi ezt nem hibának, hanem erénynek tartjuk, hiszen növeli a kormány mozgásterét a bankokkal, pénzintézetekkel szemben, magyarul: nem teszi kiszolgáltatottá a költségvetés hiányának finanszírozását, hanem ebben a tekintetben is a kormány tud diktálni.

Tisztelt Ház! A bizottság a nehézségeket, kockázati elemeket is figyelembe véve, amint a tisztelt Állami Számvevőszék jelentésében is szerepel, a fentiek következtében a költségvetési tervezetet általános vitára alkalmasnak találta. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Veres János úr ismerteti. Megadom a szót.

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Körömi képviselő úr elmondta a szavazás eredményét, én pedig arról szeretnék beszélni, amiről ő nem beszélt. Nevezetesen arról, hogy az ÁSZ elnökének véleménye és az ÁSZ-jelentés alapján nemcsak az hangzott el, amit ő mondott, hanem az is elhangzott: tarthatatlan az, hogy az ÁSZ ma, vagyis a bizottsági ülés napján kapta meg a kiegészítő köteteket, nyilvánvalóan erről jelentést nem is tudott adni a bizottságnak. Amit ő erényként említett meg, ez az október 9-e, ez két nappal volt a bizottsági ülést megelőzően. Nyilvánvalóan komolyan felkészülni a bizottsági vitára nem nagyon lehetett a képviselőknek, tehát egyáltalán nem annyira rózsás a helyzet, mint ahogy a határidőket illetően képviselőtársam ezt megemlítette.

A költségvetés megalapozatlanságával kapcsolatban szeretném elmondani, hogy volt olyan rész, amelyet megalapozottnak tekintett az ÁSZ, más kérdésekben pedig nem kívánt nyilatkozni. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a teljesítés kockázatai nagyok az ÁSZ véleménye szerint is. A képviselőtársak mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról meglehetősen nagy problémákat érzékeltek a költségvetés benyújtott változatában, így komoly gondként jelenik meg az, hogy a központi költségvetés kiadásai 16 százalékkal nőnek a központi költségvetési szerveknél, miközben más területen ettől lényegesen elmaradnak a tervezett növekedések.

A hozzászólók nem tartják megfelelőnek az inflációs prognózist. Ez mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők részéről kételyként fogalmazódott meg. Megfogalmazódott az a kétség is, mely szerint ha az idei bevételek nem teljesülnek, márpedig látható, hogy a költségvetés időarányos teljesítésében lényeges lemaradás van az adóbevételeknél, akkor mennyiben tekinthető megalapozottnak a 2000. évi bevétel tervezése. Kormánypárti képviselő fogalmazta meg azt, hogy teljesen rendezetlen az önkormányzatok finanszírozása ebben a költségvetésben, hiszen nincs arányban - az ÁSZ megállapításai is tartalmazzák ezt - a feladatnövekedéssel az önkormányzatok költségvetésének bővülési lehetősége.

A képviselők megfogalmazták azokat a problémákat is, amelyek a törvényjavaslat törvényességi hiányosságait jelentik. A képviselő úr már szólt arról, hogy nem feltétel a költségvetési törvénnyel beterjeszteni a hiányfinanszírozás módját, mi azonban továbbra is azt mondtuk ellenzéki képviselőként a bizottsági ülésen, hogy amennyiben ez nem szerepel a költségvetésben, akkor az nem is teljes értékű.

(19.30)

Hiszen így nem látható, hogy milyen módon lesz a hiány finanszírozva a 2000. évben. Természetesen nagy vita bontakozott ki nálunk is az FVM költségvetésének megítélését illetően. Mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról elhangzott az, hogy nem megfelelő az FVM költségvetésének a növekménye, nem tudja finanszírozni azokat a feladatokat, amelyek az FVM működési körébe tartoznak, úgy a vidékfejlesztés, mint az agrárterület finanszírozását illetően.

Komoly gondként fogalmazódott meg, hogy 64 ponton módosítja az államháztartási törvényt a benyújtott tervezet, ebből az ÁSZ kettő ponton talált olyat, ami az ő véleményével, az ő javaslatával egyező, a 64-et eltúlzottnak, szükségtelennek tekintették, lévén hogy az államháztartási törvény olyan törvény kellene hogy legyen, amely stabilitást ad az államháztartásnak és nem pedig a folyamatos módosításai kiszámíthatatlanságot kölcsönöznek.

Heves vita bontakozott ki az APEH finanszírozási megoldásait illetően. Mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról vitatták a benyújtott költségvetésben szereplő, eltúlzott és nem nagy túlteljesítéshez vagy nem megfelelő túlteljesítéshez kötött APEH-finanszírozási többletlehetőségeket. Az EU-csatlakozással kapcsolatos költségek áttekinthetetlenségét mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról megfogalmazták. A költségvetés ugyan a feladatok megbontása alapján egy újszerű megközelítést is tartalmaz, azonban a megállapítások szerint ez inkább kuszábbá, semmint áttekinthetőbbé tette a benyújtott költségvetési javaslatot.

Egyértelművé vált a bizottsági ülésen az is, hogy olyan koncentráció megy végbe a költségvetésben, amely nem tartható, nem támogatható, és az egyes alrendszerek közötti átcsoportosítás ez alapján mindenképpen negatív folyamatnak ítélhető meg. Komoly kritika hangzott el a benyújtott költségvetési tervezet kapcsán a beruházások növekményének kicsi volta miatt, azaz úgy tűnik, hogy a GDP-növekedést a kormány a fogyasztás növekedéséből kívánja elérni, nem pedig a beruházások növekedéséből.

Összességében, miután a költségvetést a bevételi oldalon megalapozatlannak, a kiadási oldalról pedig nem megfelelő arányúnak ítélték meg zömmel az ellenzéki képviselők, de kormánypárti hozzászóló is ilyen módon ítélte meg a költségvetést, ezért nem tudták támogatni az ellenzéki képviselők a költségvetés elfogadását. A kormánypártok sok módosító javaslattal - legalábbis a kormánypárti hozzászóló szerint több módosító javaslattal - a költségvetés általános vitára alkalmassága mellett foglaltak állást a képviselőtársam által már elmondott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) 9:5-ös szavazati arányban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a területfejlesztési bizottság felszólalói következnek. Először megadom a szót Becsó Zsolt képviselő úrnak, a bizottság előadójának.

BECSÓ ZSOLT, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési bizottság október 13-ai ülésén megtárgyalta a T/1658. számú, a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. Az új évezred küszöbén benyújtott törvényjavaslat általános vitára alkalmasságát csak és kizárólag a polgári koalíció képviselői támogatták.

A területfejlesztési bizottság többsége örömmel üdvözölte, hogy az államháztartási törvényben megfogalmazott kívánalmaknak megfelelően - mind a határidőt, mind a tartalmat tekintve - került beterjesztésre a törvényjavaslat. A polgári koalíciós képviselők részéről egyetértés fogalmazódott meg abban, hogy a kormány erőteljes antiinflációs politikát folytat, hathatós lépéseket tesz az infláció visszaszorítására. A kiszámítható gazdasági feltételeket biztosító tervezett adó- és járulékmódosítások a bizottság többsége részéről szintén támogatást kaptak, mivel meggyőződésünk, hogy a nyugalom ösztönzőleg fog hatni a gazdaságra és a vállalkozásokra. A továbblépés elemeivel, a főbb prioritásokkal azonosulni tudunk.

A családok támogatása, a gyermekvállalás terheinek csökkentése azt jelenti, hogy a polgári koalíció kormánya a magyar családok kormánya. Nem lehet vitás a jelenlegi lakáskörülmények ismeretében az otthonteremtés lehetőségeinek kiszélesítése. Mind az új munkahelyek teremtésében és a régiek megtartásában a vállalkozások jelentős szerepet játszanak, így a kis és közepes méretű vállalkozások kiemelt támogatása nem lehet kérdéses. Magyarország a NATO teljes jogú tagja lett. Ebből is következik, hogy a hadsereg régóta időszerű korszerűsítése nagy erőkkel kell hogy folyjon.

Örömteli tény, hogy az agrár- és vidékfejlesztés, a területfejlesztés szintén kiemelt elsőbbséget élvez. Figyelemmel az FVM-fejezetben az agrár- és vidékfejlesztési célra tervezett előirányzatokra, a különböző egyéb kedvezményes hitelkonstrukciókra, garanciavállalásokra, továbbá a többi tárcánál a területfejlesztéssel, vidékfejlesztéssel összefüggő előirányzatokra, összességében a források mintegy 14,4 százalékkal bővülnek.

A bizottság érdemi munkáját fogja megkönnyíteni az az összeállítás, amit hasonlóan a tavalyi évhez, az idén is ígér a Pénzügyminisztérium, s ami reményeink szerint pontosan bemutatja, hogy a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban milyen előirányzatok milyen módon jelennek meg, ezeknek mi a végösszege, milyen a dinamikája. Tény, hogy megmaradnak a térségi adókedvezmények a jövedelemadó-rendszerben. A törvényben megteremtődnek a lehetőségek arra, hogy megszilárduljon a területfejlesztés intézményrendszere, elsősorban a regionális fejlesztési tanácsok. Lényegesen bővülnek az igénybe vehető Phare-segélyek. Regionális programokra a költségvetési törvényjavaslatban mintegy 17,9 milliárd forint Phare-segély felhasználási lehetősége szerepel, ezen túl folytatódik a Phare-CBC-program is. A területfejlesztési intézményrendszer fejlesztésénél is számíthatunk EU-forrásokra, elsősorban a képzés, a tréningek terén.

Tényként állapítható meg, hogy növekedési állapotban van a magyar gazdaság, ami kedvező mozgásteret ad a magyar területfejlesztési politika számára. Tehát olyan helyzetben vagyunk, hogy nem egy tűzoltás jellegű területfejlesztésre, hanem egy offenzívebb, a területi gazdasági szerkezetet érdemben is befolyásoló területpolitikára van lehetőség. Ehhez járul hozzá az, hogy a támogatási célprogramok országos átlagban 108,7 százalékos dinamikát mutatnak, az FVM fejezetébe tartozó agrárberuházások, vidékfejlesztés, területfejlesztés dinamikája összességében pedig 135 százalékos értéket mutat.

Növekednek a területfejlesztésre fordított privatizációs bevételek is, 7 milliárdról 9,5 milliárdra. A holnapi nap folyamán a területfejlesztési törvény módosítása várhatóan elfogadásra kerül, így rövidesen felállhatnak az új összetételű regionális fejlesztési tanácsok, megalakulhatnak és megkezdhetik működésüket a régiók munkaszervezetei. A régiók működési feltételeit meg kell teremteni, s ez költségvetési hozzájárulás nélkül nem mehetne. Ezért fontos, hogy a költségvetés erre a célra pénzt különített el. Nagyon fontos az is, hogy a kistérségek is működési hozzájárulást kapnak majd a költségvetésből.

Összességében az állapítható meg, hogy a területfejlesztés költségvetés-politikai feltételei részben a gazdaságpolitika általános jellemzői, részben a területfejlesztést szolgáló speciális eszközök bővülése révén a jövő évben tovább javulnak.

Röviden, de külön szeretnék szólni a leghátrányosabb helyzetű megyék kiemelt költségvetési támogatásának kérdéséről. Az elmúlt években olyan sajátos konstrukció került alkalmazásra, melynek az volt a lényege, hogy a már elfogadott költségvetési előirányzatok részbeni átcsoportosításával, illetve elkülönítésével pluszforrásokat biztosítottak Borsod, Nógrád, Szabolcs-Szatmár megyék számára. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A jelenlegi törvényben az önálló rendelkezés nem szerepel... (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Öt perc letelt, sajnos meg kell vonnom a szót.

BECSÓ ZSOLT, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm.

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Baja Ferenc képviselő úr ismerteti. Megadom a szót. Kérem, kapcsolják be a képviselő úr mikrofonját!

DR. BAJA FERENC, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság tagjai többségi és kisebbségi véleményt is megfogalmaztak. A kisebbségi véleményt megfogalmazóknak a következő problémái vannak a jelenlegi költségvetéssel, és emiatt, előre jelzem, nem tartja alkalmasnak ezt a költségvetést az általános tárgyalásra.

Nem tartja alkalmasnak azért, és itt szeretném azt jelezni, hogy az általános vita szabályai szerinti véleményünket fogjuk megfogalmazni, amelyben ennek a költségvetésnek a jogszabályi kereteit, illetve a területfejlesztési törvényhez kötődő jogszabályi alkalmazással és az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményrendszerével vetettük össze a költségvetést; és ebből kiderült, hogy ezen törvényi szabályok szerint, tehát a területfejlesztési törvény végrehajtásához és Magyarország európai uniós csatlakozásához való alkalmazkodás szempontjából a területfejlesztési finanszírozási rendszer nem megfelelő a jövő évi költségvetésben. Nem csak azért nem megfelelő, mert összegszerűségében kevés; ez is egy komoly probléma, hiszen az elmúlt időszakban, év mint év, az inflációt messze meghaladó forrással bővült a területfejlesztés, ráadásul elkülönített formában, nem pedig előirányzatokhoz kötődően és olyan előirányzatokhoz kötődően, amely előirányzatok keretében a tárca átcsoportosíthatja azokat a területfejlesztési forrásokat, amelyekről úgy gondolja, hogy agrártámogatásra áthelyezhetők.

(19.40)

Sajnos, ebben az esztendőben ez megtörtént, területfejlesztési forrásból átcsoportosítottak mezőgazdasági ártámogatásba.

Tisztelt Ház! Ez ellentétes a területfejlesztési törvénnyel és az Európai Unió területfejlesztési finanszírozási elveivel is. Ellentétes azért, mert ezek az elvek a programozáshoz kötődnek, a programozás pedig költségvetési-pénzügyi biztonságot kell hogy adjon az érintettek számára. A jövő évi költségvetés ezt a fajta biztonságot nem adja meg. Ráadásul ez a költségvetés nem lép tovább a tekintetben, hogy integrált forrásokat lehessen felhasználni a területfejlesztés egészében. Az Európai Uniónak ez is egy alapelve, integrált fejlesztési források felhasználását kéri, ezeket az integrált fejlesztési forrásokat lehet kofinanszírozásként az európai uniós segélyekhez kötődően felhasználni.

Sajnos, a jelenlegi helyzet nem ezt jelenti, úgy tűnik, hogy az az egyetlen integrált program, amelyik Borsod megyében zajlott, és az a másik, félig integrált program, amelyik három megyében elkülönített forrásokat jelenített meg a térségek számára, nem kapta meg a jövő évi költségvetésben a kedvező prioritást, nincs elkülönített kerete ennek a hárommegyés programnak, ebből adódóan hátrányosan fogja érinteni Magyarország hátrányos helyzetű térségeinek felzárkózását, és pláne hátrányosan fogja érinteni ennek tervezhetőségét.

Ráadásul problémát jelent az is, hogy az önkormányzatok nem kellő prioritással vannak jelen ebben a költségvetésben - Csabai Lászlóné képviselőtársam beszélt erről -, ebből adódóan a helyi támogatáshoz kötődő helyi fejlesztési forrás is hiányos a rendszerben, még kevésbé lehet majd felhasználni azokat az európai uniós támogatásokat, amelyek növelnék a területfejlesztés forrás- és intézményrendszerét.

Rendkívül problematikus az, hogy ilyen körülmények között megszűnik a programozás lehetősége és a programozás feltételrendszere. Abból adódóan, hogy nincs a költségvetési rendszerben elkülönült, stabil forrása a területfejlesztésnek, hanem ez kiszolgáltatott a minisztériumi átcsoportosításhoz kötődően, nem teljesül az a jogszabályi alapelv, amely mind a területfejlesztési törvényben, mind pedig Magyarország európai uniós csatlakozási dokumentációjában jogszabályilag is meghatározott. Éppen ezért, bármilyen furcsa is, nemcsak az a probléma, hogy kevés az eszköz a területfejlesztésre, nemcsak az a probléma, hogy nem integrált a területfejlesztési forrásrendszer felhasználása a költségvetésben, hanem effektíve érvényes jogszabályoknak sem felel meg, ezért a bizottság kisebbségi véleménye szerint a költségvetés nem alkalmas az általános vitára.

Köszönöm szépen elnök úr, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Most a társadalmi szervezetek bizottságának felszólalói következnek. Először megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a bizottság alelnökének.

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága október 12-ei ülésén megvitatta a most tárgyalt költségvetési törvényjavaslatot és az ahhoz kapcsolódó állam számvevőszéki jelentést, és azt általános vitára alkalmasnak tartotta.

Röviden összefoglalom a bizottság többségi véleményét; egyúttal szeretném jelezni, hogy nagyon sajnálom, hogy ezt nem hallhatja minden frakció. Szomorú, hogy van olyan országgyűlési képviselőcsoport, nevezetesen a szabaddemokraták képviselőcsoportja, amelynek egyetlen képviselője sincs jelen a tisztelt Házban.

Bizottságunk a hatáskörébe tartozó előirányzatokkal foglalkozott, ez a dolga, és megállapítottuk, hogy nagyon jelentős összegről van szó, amikor a civil világ, az egyesületek, alapítványok világáról beszélünk, hiszen több tíz milliárd forint jut állami támogatásként az úgynevezett harmadik szektornak, a nem haszonelvű szervezeteknek. Ebből - mint ahogy az ÁSZ-jelentés is tartalmazza - körülbelül 27,5 milliárd forint olyan nevesített összegként szerepel, amely a költségvetésben úgy jelenik meg, hogy egy szervezet neve közvetlenül szerepel, és ő működési támogatásként kapja, illetve programtámogatásként szerepel, olyan összegként, amely elsősorban pályázati úton juthat el az önszerveződő közösségekhez, egyesületekhez, alapítványokhoz.

Ezen 27,5 milliárd forinton túl természetesen még igen magas összeg jut a szervezeteknek, hiszen a normatívák is jelentős összegűek ezen a területen. Ne feledjük, már jellemző az állami feladatátvállalás civil szervezetek részéről, például szociális területen ez igen jól fejlődik az elmúlt időszakban, és az ezen a területen rendelkezésre álló állami normatívák közvetlenül is eljuthatnak a civil szervezetekhez. Összességében azt mondhatjuk, hogy az így biztosított összeg megfelelő keretet biztosít a szervezetek működéséhez, programjaikhoz. Ezen belül lehetőséget biztosít új munkahelyek megteremtésére is, hiszen tudjuk, hogy az egyesületek, alapítványok 1999-ben már több mint 50 ezer embert foglalkoztattak. Ennek bővítését is lehetővé teszi ez a költségvetés.

Ezen túl mi foglalkoztunk az Országgyűlés fejezetében szereplő civil szervezetek működési támogatására biztosított összeg kérdéskörével is, ez az előző évben 323,1 millió forint volt, az idén 350 millió forinttal szerepel, ez több mint 9 százalékos emelkedés. A dologgal kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy nagyon megnyugtató az emelkedésnek ez a mértéke.

A fentiek alapján tehát a társadalmi szervezetek bizottsága a törvényjavaslatot 8 igen, 1 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kisebbségi véleményt Hegyi Gyula képviselő úr ismerteti. Tessék, képviselő úr!

HEGYI GYULA, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is ki kell igazítanom Halász János alelnöktársamat nagy tisztelettel, ő egy sajtóhibás változatot idézett, természetesen nem 1, hanem 5 nem szavazat volt a bizottságunkban az általános vitára ajánlás ellenében. (Dr. Veres János tapsol.) Az 1 tartózkodó szavazatot pedig a MIÉP képviselője adta le.

Néhány kérdés, ami szóba került a bizottsági ülésünkön. Az egyik, amit többen elmondtak: szinte kizártnak tartjuk, hogy az infláció a kormány által megjelölt 6 százalék körül legyen. Hadd emlékeztessek arra, hogy Pongrácz Tibor úr, a Magyar Demokrata Fórum szakértője, az Antall-kormány volt pénzügyi államtitkára is 8 százalék körüli inflációról beszélt. (Varga Mihály: Ő is tévedhet! - Dr. Hende Csaba: Ki van zárva!) Természetesen mindenki szeretné, ha az infláció minél alacsonyabb lenne, de olyan szektoroknál, mint a társadalmi szervezetek vagy az egyházak, amelyek jellegzetesen állami támogatásból - vagy abból is - élnek, természetesen minél alacsonyabb a becsült infláció, annál kevesebb kormányzati támogatást kapnak, így az infláció alábecslése ezeknek a szektoroknak az esetében azt jelenti, hogy megrövidítik őket különböző összegekkel.

Elhangzott - vegyük figyelembe, hogy a nyugdíjasszervezet az egyik legfontosabb társadalmiszervezet-típus Magyarországon -, hogy a nyugdíjasok számára a 8 százalék alatti nyugdíjemelés elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan azért, mert a becsült, az általunk becsült inflációt sem éri el, ezen túlmenően a nyugdíjasok vásárlási szokásai is egészen mások, ilyen értelemben a nekik legfájdalmasabb árak valószínűleg még az infláció fölött fognak emelkedni, és ez nyilvánvaló elfogadhatatlan hárommillió nyugdíjas és az őket képviselő baloldali, közép- és jobboldali nyugdíjas szervezetek számára egyaránt.

A társadalmi szervezetek támogatása - ahogy alelnöktársam helyesen említette - szűk 9 százalékkal növekszik, ilyen értelemben valószínűleg eléri az inflációt. Ezzel együtt azt szeretnénk mondani, hogy a különböző tárcáknál valóban több milliárd forintos olyan összeg van, amelyről azt gondoljuk mi, a bizottság ellenzéki tagjai, hogy a bizottság nyilvánosan, hatpárti alapon, szakértői bázisra alapozva ezen pénzek egy részét jobban fel tudná osztani, mintha egyes minisztériumoknál történik - noha természetesen vannak olyan projekt jellegű támogatások is, amelyek ügyében nem a bizottság lenne az illetékes.

Fontosnak tartottuk - és ez talán tanulság is lehet arra, hogy érdemes az ellenzéki képviselőkre odafigyelnie a kormánypárti többségnek -: az egyházi egy százaléknál azok, akik nem egy egyházat kívánnak támogatni az átengedett jövedelemadó-részükkel, azok egy, a parlament által megjelölt célt támogatnak.

 

(19.50)

Még az előző ciklusban jelöltünk meg szociális karitatív támogatás lehetőségét, amelyre több mint 172 millió forint érkezett be, ennek odaítéléséről holnap fogunk dönteni. Az új parlamenti ciklus első évében a millenniumot jelölték meg, ami egyébként nemes cél természetesen, de a mi ellenzéki megítélésünk szerint - ezt tavaly elmondtuk ebben a Házban - ez nem egy olyan cél, amely megmozgatja az embereket abban, hogy az adójuk egy részét átengedjék. Amikor valaki ilyet cselekszik, akkor szeret maga előtt látni valakit, akin segít - egy éhezőt, egy hajléktalant, egy árvízkárosultat.

Nos, a tavalyi 170 millióval szemben mindössze 45 millió forintot utaltak át az állampolgárok, egynegyedét tehát, mint az előző célmegjelölés esetében, ami azt mutatja, hogy ez egy rossz döntés volt a tisztelt kormányzati többségtől. Hozzá kell tennem, hogy a jövő évi előirányzat - az árvízkárosultak segítése, gátépítés - általunk is elfogadható, tehát ilyen értelemben, ha önök nem is mondják ki, hogy korrigálták a hibát, mi ezt mindenképpen elismerjük és tudomásul vesszük.

Szeretnénk azt is látni - ezt már máskor is szóba hoztam, akkor is itt volt Varga államtitkár úr, akkor is olvasott újságot, ezt hozzá kell tennem -, szeretnénk biztosítékot látni arra, hogy a második 1 százalék, amelyet az állampolgárok a civil szervezetek támogatására fordítanak, az utolsó fillérig a civil szervezetekhez jusson át, és technikai hiba miatt végül is ne a Pénzügyminisztériumnál vagy az államkasszában landoljon, ahol, tudom, szükség van pénzre, de az állampolgárok 1 százaléka ne oda menjen, elég legyen az a 98 százalék.

Végül, ha csak egy futólagos kérdésben is, elhangzott az a vélemény, hogy a Magyar Televízió működését minden valószínűség szerint a következő évi költségvetés nem fogja biztosítani, noha a televíziónál más természetű problémák is vannak, amelyekre most nem feladatom kitérni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági előadók felszólalásainak végére értünk. Az általános vitát elnapolom, holnap délelőtt a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1511. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1511/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.




Felszólalások:   49   49-131   131-145      Ülésnap adatai