Készült: 2020.08.10.21:16:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

84. ülésnap (1999.09.08.),  1-163. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 5:31:22


Felszólalások:   1   1-163   163-309      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok valamennyi képviselőtársamnak. Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és természetesen mindenkit, aki a mai ülésnapunkat figyelemmel kíséri.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 3. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Kocsi László és Németh Zsolt jegyző urak lesznek segítségemre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt munkánkat megkezdenénk, egy dologról szeretnék önöknek beszélni. Ez a tegnapi sajnálatos megnyilatkozás a Ház falai között, amelyről magam is a nyilvánosságból értesültem. A képviselő úr, aki ezt tette, elnézést kért a nyilvánosság előtt. (Varga Mihály: Kevés!) Reményeim szerint a jövőben ilyen nem fog előfordulni. Hozzátenném, hogy a Ház akusztikai viszonyai és a hangzavar nem tette lehetővé, hogy a pulpituson bármelyikünk hallhassa ezt a megnyilatkozást; természetesen a jövőben ilyen esetben el fogunk járni, és azt kérjük a képviselőtől, hogy őrizze meg a Ház méltóságát és tekintélyét. (Varga Mihály: Mondjon le!) Én ezzel ezt az ügyet lezártnak tekintem.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a kormány az ülést megelőzően visszavonta a szövetkezet gazdálkodásával kapcsolatos ideiglenes szabályozásról szóló T/1404. számú törvényjavaslatát, ezért az előterjesztés tárgyalására az Országgyűlés elnöke nem tett javaslatot. Erre figyelemmel a törvényjavaslat vitájára a mai napon nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/1501. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1501/1-12. számokon kapták kézhez.

Emlékeztetem önöket, hogy a hétfői ülésnapon döntöttünk az előterjesztés 20 órás időkeretben történő tárgyalásáról. Felkérem a jegyzőket, hogy ismertessék a frakciók rendelkezésére álló időkeretet, valamint az általános vita mai napra javasolt tematikus vitaszerkezetét. Kocsi László jegyző urat kérem meg, hogy ezt ismertesse.

KOCSI LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés elnökének javaslata szerint a mai napon a törvényjavaslatban szereplő közvetett adók módosítására tett rendelkezéseket vitatjuk meg. Ennek tematikus felosztása a következő:

Első rész I. fejezet: az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása. II. fejezet: a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása. Negyedik rész V. fejezet: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása. VI. fejezet: a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása. XI. fejezet: a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Az időkeretre vonatkozóan Németh Zsolt jegyző úr tesz ismertetést önöknek.

NÉMETH ZSOLT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A frakciók rendelkezésére álló időkeret a mai napon a következő:

Fidesz: tévéadásidőben 42, adásidőn kívül 50, összesen 92 perc. MSZP: tévéadásidőben 45, adásidőn kívül 49, összesen 94 perc. FKGP: tévéadásidőben 23, adásidőn kívül 28, összesen 51 perc. SZDSZ: tévéadásidőben 20, adásidőn kívül 23, összesen 43 perc. MDF: tévéadásidőben 17, adásidőn kívül 20, összesen 37 perc. MIÉP: tévéadásidőben 16, adásidőn kívül 20, összesen 36 perc. Függetlenek: adásidőn kívül 9 perc.

Tájékoztatom a képviselőket, hogy a független képviselők közül Kupa Mihály képviselő úr jelentkezett elsőként felszólalásra. Az MSZP képviselőcsoportja a képviselő úr részére az adásidőn kívül időkeretéből 5 percet biztosított számára, így a képviselő úr a csütörtöki ülésnapon felhasználható 2 perces időkeretét a mai napra áthozva összesen 9 perccel rendelkezik. A felszólalók sorrendjét pedig annak figyelembevételével állítottuk össze, hogy ezt a 9 percet 12 óra után kívánja felhasználni.

Emlékeztetem önöket, hogy a másik tárgyalási napra átvitt időkeret a tévéidőt nem érinti.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Felhívom a képviselők figyelmét, hogy felszólalásaik során a tartalmi összefüggéseket figyelembe véve, lehetőség szerint tartsák be a jegyző úr által ismertetett tematikus vitaszerkezetet.

Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi Orosz Sándor, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. (Dr. Dancsó József fellép a szónoki emelvényre.) Képviselő úr, öné a szó.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mielőtt az általános forgalmi adó szerepéről beszélnék a 2000. évi adó- és járuléktörvény-változtatási csomagban, úgy érzem, szólni kell az általános vita során a költségvetés szerkezetéről, az adóbevételek fontosságáról, és ezen belül is a mai nap tárgyalandó témájáról, az általános forgalmi adóról.

Amint az ismeretes, az államháztartás főbb bevételei öt területről származnak: a központi költségvetés, elkülönített állami pénzalapok, az Egészségbiztosítási Alap, a Nyugdíjbiztosítási Alap és a helyi önkormányzatok bevételeiből. Ezek közül a legnagyobb súllyal a központi költségvetés bevételei esnek latba, hiszen az államháztartás 2000. évi 6679 milliárdos bevételéből körülbelül 50 százalékkal a központi költségvetés tételei részesednek. Ezután lényegesen kisebb súllyal a helyi önkormányzatok bevételei - 22 százalékkal, 1475 milliárd forint - és a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételei - körülbelül 15 százalékkal, 993 milliárd forint - részesednek.

Ha tovább vizsgáljuk a legnagyobb tételt, a központi költségvetés bevételeit, akkor a következő megállapításokra juthatunk. A bevételek ezen körben egyébként az alábbi tételekből tevődnek össze: társasági adó, vám- és importhoz kötődő bevételek, általános forgalmi adó, fogyasztási adó, személyi jövedelemadó, intézményi bevételek, egyéb bevételek, és az előző években ide sorolták a privatizációs bevételeket is. Tehát megállapíthatjuk azt, hogy a központi költségvetési bevételeken belül a legnagyobb tétel, 1020 milliárd forint, amely sor összesen több mint 30 százalékkal és az összbevételből is 15 százalékot meghaladóan részesedik. A központi költségvetésben súlyát tekintve az áfa után a személyi jövedelemadó következik, 627 milliárd forint, 18 százalékos aránnyal, amelyet a fogyasztási adó követ 14 százalékkal. Ezekből a számokból is látszik, nem véletlen az, hogy a jövedelem-központosításban az általános forgalmi adó játssza a legnagyobb szerepet, így ennek az adótételnek a módosítása, változtatása rendkívüli odafigyelést igényel. Ennek következtében elmondható az, hogy az általános forgalmi adó szabályozása évek óta stabilnak tekinthető, és az Európai Unió hozzáadott érték típusú forgalmi adórendszerekre előírt ajánlásával kevés kivételtől eltekintve összhangban van.

(9.10)

Úgy vélem azonban, hogy ennél a mondatnál el kell egy kicsit időznünk, mivel célszerű nemzetközi összehasonlításokat is tenni, különös tekintettel a jövedelemkoncentráció összetevőire. Ennek alapján megállapítható az, hogy Magyarországon a GDP-hez viszonyítva az adó- és járulékbevételek aránya 40,3 százalék, amely az OECD-országok átlagát 2,6 százalékkal meghaladja, viszont az EU-államokétól 1,9 százalékkal elmarad. Bármily hihetetlen tehát, nem mondhatjuk azt, hogy Magyarországon túlzott lenne a jövedelemkoncentráció, inkább az átlagos érték körül alakulónak kell tekintenünk.

Érzékeltetésül és érdekességként megemlíthető, hogy a skandináv országokban a jövedelemelvonás jóval meghaladja a magyart, de Franciaországban és Ausztriában is így van ez, míg Svájcban, Spanyolországban, Írországban jelentősen kisebb ez a teher a jövedelemtulajdonosoknál; akár 6-7 százalékkal is.

Az egyes adónemeket vizsgálva még érdekesebb a kép. A fogyasztást terhelő adók - így az áfa, a jövedéki és fogyasztási adó aránya - összességében európai mércével mérve magasak, több mint 3 százalékkal meghaladják mind az OECD-, mind az EU-államok átlagát. A jövedelemadók - szja, társasági adó - aránya ugyanakkor az OECD és az Európai Unió államainak kétharmadát éri csak el. A fogyasztást terhelő adók és a jövedelemadók magyarországi arányának nemzetközitől eltérő alakulása több okra vezethető vissza. Így szerepet játszik ebben a GDP makroszerkezete, a munkatermelékenység szintje, a gazdaság egyensúlyi követelményei, a fogyasztás-felhalmozás aránya, a magasabb áfakulcs, a vámok viszonylag magasabb szerepe.

A jövedelemadók alacsony részesedése a bevételekből a személyi jövedelmek viszonylag alacsony arányával, a jövedelmek színvonalával magyarázható főként, de valószínű, hogy a feketegazdaság nagyobb mértékének is szerepe lehet benne. A nemzetközi tendenciák és az Európai Unióban érvényesülő ajánlások jelzik, hogy a személyijövedelemadó-csökkentés áfaemeléssel történő ellentételezése nem célszerű.

Tisztelt Ház! Ezen általánosabb áttekintés után most már górcső alá vehetjük az általános forgalmi adó változásait a jövő évre vonatkozóan. Ezek a változások azért is fontosak, mivel tudjuk, hogy az áfabevallás adatai jól tükrözik a gazdasági folyamatok nagy részét. Következtetéseket vonhatunk le a gazdasági növekedés összetevőire. Például: exportbővülésen vagy a hazai értékesítés növekedésén alapul-e, a belföldi eladások értéke hogyan viszonyul a fogyasztói és termelői áremelkedésekhez. Az egyes nemzetgazdasági ágazatok teljesítményére és arányaira is következtethetünk, de vizsgálhatjuk a tárgyieszköz-beszerzést a folyó értékesítéshez viszonyítva.

Az általános forgalmi adó 2000. évi változásai négy fő területen következnek be.

Egyrészt: szigorodnak az áfa-visszaigénylés feltételei. A visszaigénylés bevételi összeghatára valamennyi adóalanynál 4 millió forint. Az áfa-visszaigénylés bevételi összeghatárának 2 millió forintról 4 millió forintra történő növelése az áfaalanyok mintegy 7 százalékát - megközelítőleg 75 ezer visszaigénylő pozícióban lévőt - érinti, ami miatt csökkent az átalányadózásba belépők száma.

A havi bevallásra kötelezett akkor igényelhet vissza adót, ha az elszámolandó adója három egymást követő adómegállapítási időszakban negatív. A korlátozás azonban nem általános érvényű, csak egy szűk kört érint, és bizonyos feltételek esetén ennek a szabálynak az oldására megvan a törvényes lehetőség.

A tárgyi eszközök beszerzése esetén a visszaigénylés összeghatára 200 ezer forint. Az adóalany nem igényelheti vissza azon beszerzései áfáját, melyek ellenértékét az eladó részére ő maga sem egyenlítette ki.

A szigorítások körébe tartozik, hogy az Art. alapján az áfa visszaigénylésének kiutalására nyitva álló határidő 200 ezer forint feletti visszaigénylés esetén 45 napra módosul, egyébként marad a 30 napos határidő. Az áfa-visszaigénylések számának mintegy 60 százaléka 200 ezer forint alatti volt, így a visszaigénylőknek csak kisebb hányadát érinti. Mivel a kisvállalkozások áfa-visszaigénylései döntő mértékben a 200 ezer forint értékhatár alatt vannak, ezért esetünkben a visszaigénylés kiutalására nyitva álló határidő továbbra is 30 nap. Őket tehát nem érinti az új szabályozás.

Másrészt: egyes termékek és szolgáltatások besorolásának változása. Az egyes termékek és szolgáltatások adómértéke - közösségi jogharmonizációs kötelezettségeinkkel összhangban - a kedvezményesből a normál adókulcsba kerülnek. Ezek hatása legfeljebb 1-2 milliárd forint. E javak a lakossági fogyasztásból minimális súlyaránnyal részesednek, ezért a változásnak nincs érdemleges hatása, így a módosítások árhatása is elhanyagolható.

Harmadrészt: az alanyi adómentesség értékhatárának megváltozása. 1999-ben az alanyi adómentesség feltételeinek - 2 millió forint bevételi határ - megfelelő összes áfaalany 62 százaléka választotta az alanyi adómentességet. Jelenleg 294 ezer fő alanyi adómentes áfaalany van.

Negyedrészt: az adminisztrációs kötelezettségek egyszerűsítése. Az éves bevallási kötelezettség bevételi határának 3 millió forintról 8 millió forintra történő emelésével nő azok száma, akik adóbevallási kötelezettségüknek évente csak egy alkalommal tesznek eleget. Ez a kör döntően befizetői pozícióban van, így kedvezően érinti őket, hiszen adójukat később, az éves bevallással egyidejűleg - a tárgyévet követő február 15-e - fizetik be. Az intézkedéssel az áfaalanyok mintegy 30 százaléka válik éves adóbevallóvá.

Mindezek alapján úgy vélem, sikerült bemutatnom az általános forgalmi adó súlyát és szerepét a költségvetési bevételi rendszerünkben, és sikerült rávilágítani azokra az elemekre - a szigorításra és a jobb ellenőrizhetőségre, az adminisztrációs terhek csökkenésére -, valamint azokra a lépésekre, amelyek az EU-jogharmonizációt segítik, amelyek támogatják a változások révén az alapjában véve stabil és változatlan, de vélhetően hatékony áfatörvény alkalmazását. Ennélfogva jobban figyelembe veszi a költségvetési bevételi elvárásokat, és segíti a tisztességes gazdálkodók, vállalkozók működését, a szürke- és a feketegazdaság jelentős fehérítésével.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Soron következik Francz Rezső képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Danka Lajos képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A beterjesztett adótörvények nagy meglepetést okoztak, miután a köztudatba az vésődött be és a választási program nagy ígérete volt a 2000-re meghirdetett adóreform. Az adóreformból ugyan nem lett semmi, én egyrészt nagyon együttérzek a kormánypártok képviselőivel, mivel most kerültek szembe azzal a helyzettel, hogy a kiadásoknak a megfelelő fedezetet, ellentételt biztosítani kell. A korábbi kiadási ígéretek következtében kénytelenek valamiképpen ezt a fedezetet előteremteni.

A sok csűrés-csavarásnak az lett a vége, hogy legjobb, ha marad a régi adószabályrendszer, és ezzel úgy a választási ígéretek, mint a kormányprogramban lefektetett adóegyszerűsítés, nyilvántartási rendszer egyszerűsítése is elmarad. Nyilvánvaló, hogy az inflációból, illetve a keresetek növekedéséből következő személyi jövedelemadó-sávok változatlanul hagyása mellett a bevételi többlet biztosított.

Nagy meglepetést keltett - már mások is érintették - a boradó, a 250 liter/fős határral. Ez teljesen új dolog, és már látom lelki szemeimmel, amint a fináncok kajtatják a borosgazdák pincéit. Ezzel sikerült új adónemet bevezetni, bár nem hiszem, hogy ez olyan népszerű lesz a bortermelők között.

(9.20)

Annál is inkább, mert egy öttagú család esetében már 250 liter/fő sem érvényes, hiszen 1000 literben maximálja a törvényjavaslat az egy család által jövedékiadó-mentesen használható, illetve előállítható bormennyiséget. És urambocsá!, ha valaki, mondjuk, lakodalomra készül, akkor ez közel sem elég!

Nagyon sok olyan dolog van, ami a korábbi várakozásokkal ellentétben nem adókönnyítést, hanem adóterhelés-növekedést jelent. Nagyon nehéz elfogadni, és tényleg - a korábban is emlegetett Bokros-programhoz hasonlóan - a kiadások finanszírozását a 45 napos áfa-visszatérítés egyértelműen a vállalkozó rétegre teszi, növeli azok terheit. Nagyon nehéz tudomásul venni azt a pavlovi beidegződést, ami adott esetben Bokros nevének említésekor a tisztelt kormánypártok soraiból mint kórus felhangzik. Annál is inkább, mert ha az önök által, most az előttünk lévő törvény segédanyagaként kiadott táblázatokat és grafikonokat megnézik, akkor teljesen egyértelműen látni lehet, hogy az infláció letörése 1995-ben indult meg, nem most kezdődött, nem kizárólag ennek a kormányzatnak a törekvései következtében került az infláció 10 százalékpont köré. Nagyon jól lehet látni szintén az önök által kiadott mellékletekben, hogy az államháztartás hiánya, a fizetési mérleg javulása 1995-ben kezdődött, és igen markáns trenddel a kedvező irány felé tolódott el.

Nagyon meglepő, amikor a minap a miniszterelnök úr szájából is halljuk és a rendszeres szerdai - a múlt héten csütörtöki - rádiónyilatkozatában is, hogy nem itt tartana az ország abban az esetben, ha nem lenne ez az adósságteher. Kérem szépen, 1994-95-ben mi is ezzel néztünk szembe, ugyanis a költségvetés mind nagyobb hányadát emésztette fel az adósságszolgálat, nevezetesen ezen belül a kamatköltségek kiadásai! Ez azt jelentette, hogy a költségvetésben a kormány, a parlament mozgástere szűkül, mert a költségvetés mind nagyobb hányadát viszi el az adósságszolgálat. Pontosan ezért, nem dalolva, hanem a kényszernek engedve kerültek a Bokros-csomagban megfogalmazott szigorítások bevezetésre, de azok meghozták a maguk eredményét. Nagyon könnyű most azt mondani: "Ha nem lenne ez az adósságteher."

Mi valamennyien még ingyen tanultunk, hogy mást ne mondjak. Annak az oktatásnak a költségeit, azoknak a kiadásait és annak az államrendszernek a kiadásait kétségkívül viseljük mi is a mai napig, de ostoba feltételezés lenne azt gondolni, hogy ez önöket most az újdonság erejével lepte meg. Kár azt mondani, hogy nem tudták, meg ezt találták! A pénzügyminisztériumi államtitkár úrral, Varga Mihály úrral együtt ültünk a költségvetési bizottságban, váltakozó társakkal, Németh Zsolttal, és hadd ne soroljam. Ugyanazokat a papírokat kapták, mint mi! Mi most nem kapjuk ugyanazokat a papírokat, mint önök, mert mondjuk, a Nemzeti Bank havi jelentéseit az új kormány ideje óta ellenzéki képviselők nem kapják - hogy más kapja-e, arról nincs tudomásom, de ezt megtakarították. Nyilván így nehezebben is látunk bele a gazdaság mai általános helyzetébe - de önök kapták, önök tudták! Hallották maguk azt, hogy mondjuk, Mózes azon sopánkodott, hogyan kerültek a zsidók Egyiptomba? Nem, cselekedtek! Jobb lenne, ha maguk sem azon sopánkodnának, hogy mennyi az adósságállomány; ez egy tény, ez köztudott volt, amikor kormányra törekedtek, és tudták, hogy ezt a dolgot meg kell oldani! Nyilván tudták is, úgyhogy most kár visszamutogatni, inkább azt nézzük, hogy hogyan lehet előrehaladni és megteremteni a kiadások és azok fedezetének előteremtéséhez szükséges harmonikus egységet.

Elvitathatatlan, hogy az adókkal és a támogatások rendszerével képes a kormány ösztönözni a vállalkozókat, az adóalanyokat, a kormány által elvárt helyes magatartást.

A kormányprogram ígéretei között szerepelt az agrárium szerkezetének korszerűsítése. Ezt a szót gyakran lehet hallani, de hogy ez alatt mit értenek, az viszont számunkra mind a mai napig rejtély maradt, annál is inkább, mert a sokat emlegetett agrárprogram elméletileg létezik, pár változata nekem is megvan, bár ez idáig nem emelkedett kormányhatározat rangjára. Elméletileg tehát létezik, gyakorlatilag ennek a kivitelezése ismeretlen, hogy egy céltudatos tevékenység ez irányba hat-e; nincs agrárstratégia. Ezzel szemben ezek az adótörvények is azt támasztják alá, hogy az agráriumnak hihetetlen nagy terhei vannak.

A kormány magának tudja be az infláció csökkentésében elért eredményeket, hogy az infláció 10 százalék körüli, remélhetőleg alatti. Ezen belül a fogyasztói kosár egyharmadát kitevő élelmiszerek ez évi átlagos árszínvonal-emelkedése 2,1 százalék. Ha 9,4 százalék az átlaginfláció és ezen belül az egyharmad 2,1 százalék, akkor könnyű elképzelni, hogy vannak jelentős tételek, amelyek a 9,4 százalékot meghaladják. Ha a kormánynak van köze a 9,4 százalékos átlaginflációhoz, akkor van köze ahhoz is, hogy ezen belül az élelmiszer-árucsoportban 2,5 százalék az átlagos árszínvonal növekedése, és ezen belül a termelői árak csökkenése több mint 10 százalékpont. Ezen belül az élőállatok felvásárlása és azon belül a sertésárcsökkenés 35 százalékpont.

Ha a kormány tehet az inflációról, akkor a kormány tehet az élelmiszertermelők ellehetetlenüléséről is. Erre vonatkozóan segítséget kérnek, és mivel azt ígérték annak idején - nevezetesen a miniszterelnök úr -, hogy a polgárokkal együtt kívánnak kormányozni, akkor ezek után felmerül a kérdés, hogy a paraszt polgárnak számít-e. Ha igen, akkor tessék annak az érdekeit is figyelembe venni.

Nyilvánvalóan nagy vita lesz majd a költségvetésben a Torgyán úr által kért 413 milliárd forintról. Az igény nem megalapozatlan; az már más kérdés, hogy ennek a felhasználására mit terveznek, és mennyire lehet ezt okos érvekkel alátámasztani és megnyerni hozzá a tisztelt Házat. De erre nagyon nagy szükség lenne, mert nemcsak az V. kerület, nemcsak a nagyvárosi élelmiszer-vásárlók érdekeit kellene figyelembe venni, hanem annak azt az egyre szűkülő rétegét is, amely ezt megtermeli.

Soha nem volt még ilyen alacsony a mező-, erdő-, vadgazdálkodásban foglalkoztatottak száma, mint ma. A legutóbbi statisztikák szerint mindössze 144 ezer ember áll itt alkalmazásban, de teljesen más a megvilágítás, ha azt a statisztikai adatot nézzük, hogy hány embernek van kapcsolata valamilyen formában a mezőgazdasággal, kik azok, akik évente legalább 90 órát foglalkoznak az agráriummal: ez megközelíti a 1,5 millió főt. Az már megint más dolog, hogy ebből mindössze 144 ezren regisztráltatták magukat mint mezőgazdasági vállalkozót, mezőgazdasági termelőt. A kormány azt ígérte, hogy egységes nyilvántartási rendszert dolgoz ki és vezet be. Erre igen nagy szükség lenne, ezt mi annak idején a kormányprogram meghirdetésekor, tárgyalásakor is támogattuk.

Arra kérem a tisztelt kormánypártiakat, hogy időnként olvassák a saját választási programjukat és a kormányprogramjukat, és annak megfelelően támogassák az adótörvényeket is - mert mást ígértek, mint amit most tesznek.

Köszönöm megtisztelő bizalmukat. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Danka Lajos képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt, amely szemben az elterjedt nézetekkel nemcsak a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók pártja, hanem az egyetlen olyan párt, amely alapítása óta a kis- és középvállalkozások, valamint a közép- és kisjövedelmű rétegek érdekeit is képviseli, csak olyan változtatásokat tud támogatni, amelyek az említett rétegeknek a helyzetén nem rontanak, sőt javítanak. (Dr. Kis Zoltán: Nesze neked, Fidesz!)

A Független Kisgazdapárt az előző évben megszavazta az adótörvényeket azzal a kikötéssel, hogy a kormányprogramnak megfelelően fognak az adótörvények változni a 2000. évtől. Kiemelten az áfatörvények kapcsán nem érzékeljük azokat a változtatásokat, amelyeket a Gazdasági Minisztérium a kis- és középvállalkozások támogatására dolgozott ki.

(9.30)

A Gazdasági Minisztérium államtitkára a bizottsági ülésen a következő módon fogalmazott: "Gondolj a kicsikre!" A Pénzügyminisztérium az áfatörvények kapcsán megfogadta ezt a javaslatot, hiszen ha adókról van szó, egyből a kis- és középvállalkozásokra gondol.

A fenti elképzelésekhez támogatást adnak az ellenzéki, internacionalizmuson nevelkedett képviselők (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Az anyját!), hiszen ők még azt is kétségbe vonják, hogy a kis- és középvállalkozások a nemzeti össztermék 45-50 százalékát adják és a munkavállalók 75-80 százalékát foglalkoztatják.

Lehet, hogy ezek a vállalkozások - a fent elmondottak ellenére - nem a gazdaság motorját képezik, viszont a motor alapjaként működnek, hiszen a gazdaság stabilitását ezek adják. Amennyiben a gazdaság gerincét képező vállalkozásokat összeroppantjuk, a mamutok az extraprofit lefölözése után úgy hagyják magára a magyar gazdaságot, ahogy a brazil válság idején bebizonyították.

A fentieket figyelembe véve a Pénzügyminisztérium által összeállított anyagokban nem találtuk azt a koncepciót, amely szerepel a PM tájékoztatójában: "Ez utóbbi szigorítás során a szabályok kialakításakor figyelembe vettük a kis- és középvállalkozások azon esetleges nehézségeit, amelyeket a visszaigénylési szabályok változásából származó likviditási gondok okozhatnak, és olyan könnyítések kerültek beépítésre, amelyek elsősorban ezen vállalkozói körnek kedveznek."

Frakcióm szakértői végignézték az idevágó javaslatokat, azonban a fenti idézet szerinti változtatásokat az anyagban nem találták, sőt az összes módosítás ellenkező irányba hat. Az elmondottak szerinti gondokat nemcsak a mi szakembereink, hanem a koalíció többi pártjának szakértői sem találták. Ezek után a javaslatról azt kell mondanom, hogy a Pénzügyminisztérium apparátusa egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni a kormányzó pártok gazdaságpolitikai elképzeléseit. A minisztérium vezetésének le kellene vonni az elmondottakból következő konzekvenciákat.

A Független Kisgazdapárt, mint fegyelmezett koalíciós partner, nem kíván mást, mint a kormányprogram végrehajtását. Jelesül: az áfa-visszaigénylés szigorításával szemben az ellenőrzések szigorítását. Azután, hogy a kormány pluszpénzeket juttatott az adóhivatalnak, illetve az adónyomozó hivatal felállításához, valamilyen eredményt most már fel kellene mutatni. Ez jelenleg nem látható.

Az áfa-visszaigényléssel kapcsolatban a felvetett módosítások egyértelműen a kis- és középvállalkozások ellen hatnak. Például a 4 millió forintos forgalom elvárása a kis- és középvállalkozásoktól azt jelentené, hogy 10 százalékos haszonkulccsal számolva - amit adott esetben nem is lehet realizálni - 400 ezer forint bruttó hasznot kellene adott vállalkozásnak felmutatni, ami éves viszonylatban is egy kényszervállalkozásnál irreális elképzelés. Ha félévben a kezdő vállalkozás elérné a 4 millió forintos forgalmat, akkor is beruházásai után áfáját hét hónap múlva tudná visszaigényelni, ami a költségvetés megfinanszírozását jelentené a kisvállalkozások részéről.

A másik szigorítás, mármint hogy az adóalany nem igényelheti vissza azon beszerzései áfáját, amelyek ellenértékét az eladó részére ő maga nem egyenlítette ki, támogatható, abban az esetben, ha az áfa befizetését is csak akkor írja elő a törvény, ha a számla értékét a vevő befizette. Hiszen a jelenlegi gyakorlat szerint a vállalkozói pénznek jelentős része fagyhat benn az állami kasszában, amennyiben az illető a hatályos törvényeknek megfelelően jár el, hiszen a kintlévő követelései után az áfát jelenleg be kell fizetnie, amit nem tud visszaigényelni a bírósági eljárás végéig, ez két-három évet is jelenthet.

A fenti módosítások csak és kizárólag a kis- és középvállalkozásokat érintik. Szintén ezt a réteget érinti a 200 ezer forint feletti áfa-visszaigénylés 30 napról 45 napra történő módosítása, hiszen egy-egy ilyen nagyságrendű áfatartalommal rendelkező beruházás esetén a vállalkozó finanszírozási problémáknak nézhet elébe egy-egy beruházás esetében.

Végül, de nem utolsósorban az egyes termékek és szolgáltatások besorolásának változtatásáról kell szót ejtenem. Az Európai Gazdasági Közösség irányelveinek H-mellékleteivel összhangban történő áfakulcsemelés, amely az azbesztmentes fékbetétet, a napkollektort, továbbá a verseny- és élsportot, valamint az azzal összefüggő szolgáltatásokat illeti, véleményünk szerint ellentmond az összes környezetvédelmi és egészségügyi szempontnak. A problémát az jelenti ebben az esetben, hogy ezek a termékek nem túl elterjedtek magyar viszonylatban, és ezt az anyag is tartalmazza.

Tehát a mi véleményünk szerint ezeknek a módosításoknak a módosítására mindenképpen szükség van.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megszokhattuk, hogy az adóreform, az adóváltozások, a költségvetés központi kérdése a parlamenti vitáknak. Valóban, ezek azok a kérdések, ahol a gazdaság helyzetét meg tudjuk ítélni, és olyan változásokról tudunk határozatot hozni, amelyek elősegíthetik az ország stabilitását, növekedését, az országban lévő társadalmi viszonyok rendbetételét, és gyors ütemben, nagymértékben segíthetik elő, ha sikeresen járunk el.

Ilyen értelemben az a gondolat, hogy a kormányprogram az adóreformot meghirdette, egy nagyon pozitív gondolat volt, hiszen az adórendszer változtatása nélkül nem lehet átütő eredményeket elérni. Érthető-e, hogy az adóreform elmaradt? Abban az értelemben, hogy az ígért és meggondolatlanul ígért hirtelen változás - az össz-bruttótermelés 60 százalékának központosítása helyett csak 40 százalékát kívánja az új kormány központosítani - túl merész volt és meggondolatlan, ezért ennek az elhalasztását és új adók bevezetésének az elhalasztását nem lehet negatívan megítélni, ezt pozitívnak kell tartani.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs szükség reform értékű változásokra. A magyar központosítás sok hibával rendelkezik, nem ösztönzi megfelelően a beruházásokat, nem segít megfelelően a bajbajutott rétegeknek. Itt meg kell mondani, hogy nemcsak a kisjövedelmű, alacsony jövedelmű leszakadókról beszélek, hanem a társadalom azon középosztálybeli polgárairól, akik helyzete lényegesen romlott, és továbbra is romló tendenciák érvényesülnek az életükben.

Miért kell az ő helyzetükön változtatni? Miért kell beruházásokkal segíteni? Azért, mert most a magyar gazdaság nemzetközi méretekben egy súlyos visszaesésre példa. Ezt keservesen éli meg minden magyar állampolgár, hiszen az Ausztria és Magyarország közötti teljesítménykülönbség ilyen mélyen, mint jelenleg - illetve az elmúlt tíz évben, de még jelenleg is -, sohasem volt.

(9.40)

Fellendülést kell létrehoznunk, ez a feladatunk, és ehhez stabilitásra van szükség a társadalomban, tehát a leszakadó, lecsúszó rétegek támogatására és nagymértékű beruházásokra. Ezt a kormány az adóreform-intézkedésekkel, az adóváltozások csomagjával nem is vette célba. Ez nagyon nagy hiány! Arra hivatkozik, hogy a magyar jövedelmek központosítása nem lényegesen tér el a fejlett ipari országok színvonalától, és ugyanez állítható a beruházásokra is. A különbség azonban az, hogy ezek az országok 1950 óta, vagy mondjuk, a második világháború befejezése óta egy viszonylag nyugodt, állandó, stabil növekedést éltek meg, ahol társadalmi megrázkódtatásokra nem került sor. Magyarországon nem ez a helyzet! Magyarország súlyos társadalmi megrázkódtatást él át, és ezen a kormánynak segítenie kell, ennek tudatában kell lenni, és minden intézkedést ennek megfelelően kell meghozni.

Két kérdésről szeretnék beszélni konkrétabban, az egyik az itt már lényegesen tárgyalt áfa-ügyek. Meggondolta-e a kormány akkor, amikor az áfatörvényt napirendre tűzte és ilyen módon tűzte napirendre? A közgazdaság-elmélet azért dicséri az áfát, mert az egykulcsos áfarendszer semleges adó, amely minden állampolgárt egyformán sújtana. Ilyen pozitív adó azonban ténylegesen nincs egy országban sem, az adókulcsok differenciáltak. A magyar áfarendszer súlyos hibája azonban, hogy a nemzetközi normákhoz képest ez a differenciáltság sokkal szélesebb. Tehát ha a kormány hozzányúl az áfához, akkor ezen változtatni kell.

Miért semleges ez az adó? Azért, mert egyformán sújtja az összes fogyasztási cikket, nem differenciál aszerint indokolatlanul, hogy hány termelési fázison esett keresztül a termék, amíg eljutott a fogyasztóhoz. Hiszen a forgalmi adóknak az a bajuk, hogy azt a terméket, amely több fázison megy keresztül - például amikor vasércből hengerelt acél lesz, hengerelt acélból féltermék, féltermékből gép s a többi, s a többi -, többszörösen sújtja adóval, és ennek a fogyasztója sokkal több adót fizet, mint ami csak egyszeri termelési folyamat után jut valamilyen termékhez. Ez indokolt. Ha azonban ez indokolt, akkor az áfa-visszatérítésekbe nem lehet belenyúlni, az áfa-visszatérítéseket meg kell adni, mert csak akkor érvényesül ez a jó tulajdonsága az áfarendszernek.

Meggondolták-e, uraim, amikor ezt a változtatást létrehozták? Nem is beszélve arról, amiről itt már többen beszéltek ma is és az előző napok vitájában, hogy az önök ígéretével ellentétben ez a kis- és középvállalkozókat sújtja, amit önök az áfarendszerben változtatásként végrehajtottak.

Nem indokolatlan annak a kérdésnek a felvetése, hogy az áfarendszerben létrejövő csalási lehetőségeket szűkíteni kell. Ez azonban csak akkor megvalósítható, ha végiggondoljuk, hogy kit sújtunk ezzel, és melyik az a réteg, amely ezt a negatív hatást zavarmentesen át tudja élni. Ha meggondoljuk, hogy a kisvállalkozók és a középvállalkozók körében, akiknek a foglalkoztatottai igencsak nehéz helyzetben vannak az esetek nagy részében, ezt a jövedelemcsökkenést hogyan élik meg, akkor nagy baj van, mert semmilyen ellentételezés az önök javaslataiban nem szerepel.

Ezért hibás az áfa ilyen értelemben való korrigálása, meggondolatlan, és körültekintés nélkül lett elővezetve. Nincsenek olyan hatástanulmányok, amelyek ennek a részletkérdéseit feltárták volna, azok a pozitív ígéretek, hogy ez csak kevés embert érint, véleményem szerint félrevezetők, ez igenis sok embert érint közvetve és közvetlenül, ezért meg kell gondolni, hogyan nyúlunk hozzá.

Még egy kérdést vetek fel, ez nem tartozik a közvetett adók körébe, ez a társasági adó kérdése. A társasági adók változtatása nélkül nem lehet beruházási többletet elérni az országban. Ma már indokolatlan a külföldi társaságok egyedi megállapításokkal való speciális támogatása. Ezeket ki kellene futtatni, de ugyanakkor minden magyar vállalatot, kis-, és középvállalatot, de nagyvállalatot is, amely jelentős változást hoz létre abban, hogy a termelését korszerűsítse és a jelenlegi fizetőképes kereslethez tegye alkalmassá a kínálatát, és ezért beruház, azt adókedvezményben kell részesíteni. Ezért javasolni fogjuk a társasági adó változtatását is, és olyan módszereket, amelyek kifuttatják az egyedi kedvezmények rendszerét, de ugyanakkor széles körű beruházási kedvezményt adnak a hazai vállalatok mindegyikének.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azért kértem szót most, mert a ma délelőtt folyamán két kormánypárti megszólalást hallhattunk, és ha valaki, mondjuk, éppen az érintett kör figyelte ezeket a megszólalásokat, rájöhetett arra, hogy tele van ellentmondásokkal. Miközben mindkét kormánypárti megszólaló felmondta a jól hangzó szlogeneket, közben nem adott magyarázatot számos kérdésre.

Nem adott magyarázatot arra, hogy miért sújtja a kormány éppen az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításával a kis- és középvállalkozásokat. Mivel magyarázzák a kormánypárti képviselők, hogy azzal segítik a vállalkozásokat, ha mondjuk, valaki január, február, március hónapban negatív adót produkál, visszaigénylő pozícióba kerül, ezt adott esetben majd valamikor júniusban fogja visszakapni? Mitől vállalkozásbarát ez a politika?! Mivel magyarázzák azt, hogy a szigorítás az első három negatív adó-visszaigénylő hónap pozíciójára érvényes csak, és utána ezt már feloldja a kormány? Mi ebben a logika? Magyarázzák már ezt el a ma délelőtt folyamán, mert ez teljes mértékben érthetetlen számunkra is és a kisvállalkozók számára is!

Vagy azt is magyarázzák el, hogy miért előnyös a kis- és középvállalkozások számára a 4 millió forintos határ, amely alatt egyszerűen nem igényelhető vissza az általános forgalmi adó. Én úgy gondolom, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy abba kellene hagyni a törvényjavaslat felolvasását, és arról kellene önöknek beszélni és arról kellene meggyőzni a kis- és középvállalkozásokat, hogy önök hogyan gondolják az ő segítésüket ezzel az adómódosító törvényjavaslattal.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Danka Lajos képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy látom, képviselőtársam félreértette, amit mondtam. Mi sem értünk egyet az előttünk lévő előterjesztéssel. Ezért próbálunk módosításokkal javítani rajta. Ugyanis mi teljesen egyértelműen úgy érezzük, hogy a kormányprogrammal szemben hatnak azok a javaslatok, amelyeket a Pénzügyminisztérium beterjesztett.

Tehát mi a kormányprogram végrehajtását kérjük számon a Pénzügyminisztériumon, és abba az irányba fogunk módosításokat benyújtani, hogy ez a kormányprogram végrehajtásra kerüljön.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiból.)

 

(9.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Keller képviselőtársam szólt arról, hogy az áfatörvény hogyan érinti a kis- és középvállalatokat. Délután vagy délelőtt, amikor sor kerül rám, részletesen el fogom mondani, hogy mennyi negatívumot tartalmaz ez a törvény a kis- és középvállalatokkal kapcsolatban.

Nem erről szeretnék szólni, hanem arról, hogy az áfatörvény, illetve az egész adótörvény változatlanul hagyása igen negatívan érinti a szegény embereket. Tulajdonképpen mindenki tudja, aki egy kicsit is foglalkozott az adópolitikával vagy az adóelmélettel, hogy az áfa a szegényeket jobban sújtja, mert a szegények több fogyasztási cikket vásárolnak, jövedelmük nagyobb hányadát költik fogyasztásra. És ha nagyobb hányadát költik fogyasztásra, akkor nyilvánvaló, hogy az európai viszonylatban és a fejlett országok viszonylatában igen magas 25 százalékos áfa jelentős összeget vesz ki a zsebükből, így kevesebb diszponálható, szabad rendelkezésű jövedelem marad a szegényeknek. Az egész jövedelmük tulajdonképpen fix költség lesz, mert a magyar szociológia egyértelműen igazolja, hogy a szegények jövedelmének durván 80-90 százaléka fix költség, és csak 10 százaléka diszponálható, szabad rendelkezésű jövedelem.

Ha ezt a 25 százalékos áfát továbbra is megtartjuk, a szegények helyzete gyakorlatilag ellehetetlenül, ha viszont csökkentenénk az áfát, akkor a szegények körében nőne a diszponálható, a szabad rendelkezésű jövedelem. Lelki viszonylatban is sokkal jobban éreznék magukat, és talán még megtakarításra (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) is maradna nekik. Ha pedig megtakarításra is maradna nekik, akkor a nemzetgazdaság is jobban járna.

ELNÖK: Köszönöm szépen...

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Ezt az öngólt nem lehet egy nemzetgazdaságnak elviselni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces hozzászólási lehetőség. Köszönöm szépen.

Hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék valamelyest reflektálni az ellenzéki képviselők előző kétperces hozzászólásaira. Keller László azt kéri számon, hogy mikor, hogyan szeretné a kormány a kis- és középvállalkozásokat megfelelő módon támogatni. Javaslom a képviselőtársamnak, hogy olvassa el az e héten napirendre vett kormányzati előterjesztést, amely a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról fog szólni, és holnap kerül általános vitára - kizárólag külön ezzel foglalkozik.

Persze nincs bennem kétely. Tudom, hogy azt sem fogják megfelelő hatékonyságúnak gondolni, úgyhogy ezzel lezárva ezt a vitakört, szeretnék visszatérni a mai nap célirányosan megjelölt vitatémáihoz, az áfa-, jövedékiadó-körhöz.

Az áfakört, az áfát elég komoly vita előzte meg, hogy mi is legyen vele, milyen beterjesztésű is legyen. Természetesen az ellenzéki képviselők itt most változatlanul azt hiányolják, hogy az úgynevezett reform elmaradt. De nehogy azt gondolja bárki is, hogy azért hiányolják, mert egy reformban a gazdaság elősegítését szolgáló ötleteket hiányolják! Azt hiányolják, hogy szerettek volna végre egy hathatós változást látni, amelyet azután apró darabokra szedhetnek szét, és pontról pontra bebizonyíthatják, hogy miért nem jó ez a reform, mert ez a reform pont azok ellen irányulna, akik érdekében esetleg meg szeretnék hozni. Tehát ők ezt a reformot hiányolják, nem pedig azt, amely az igazi gazdasági változások felé hat.

Azon gondolkodom, hogy a most benyújtott adótörvénycsomag kapcsán mérsékelt változások tapasztalhatók, mégis óriási az ellenállás az egyes részterületeken. Hát mi lenne akkor, ha ténylegesen a február-március-áprilisban első gondolati körben napvilágot látott, mondhatjuk, hogy reform értékű adóváltozást tartalmazó programcsomag került volna be a parlamentbe? Bár ez abban a tekintetben is elgondolkodtat, hogy kormánypárti oldalról is több olyan utalást hallottunk, hogy "ezt az egészet így nem fogjuk megszavazni". Magam is kíváncsian várom a módosító indítványok összességét, majd pedig a szavazás végeredményét.

Az áfakörrel kapcsolatosan nagyon nagy dilemma, hogy a magyar áfakulcs felső értéke jellegzetesen magasabb az uniós országokban használt áfakulcsnál. Az aktuális kormány tudja, hogy a tervezett csatlakozási időpontig ezt csökkenteni kell.

Ugyanakkor a másik oldal, az alacsonyabb áfakulcs problémája is ott van. Miért érzékeny ez a terület? Azért érzékeny, mert a 12 százalékos kedvezményes kulcsba döntő többségében a családok mindennapi megélhetéséhez szükséges energia, többek között az élelmiszer-szállítmányozási körök tartoznak. Ha ehhez hozzányúlunk, azonnal meg fog jelenni a szolgáltatások, a termékek áraiban. Viszont - hogy Varga államtitkár úr kedvenc példáját engedelmével megismételjem - a tavalyi törvénykezés során történt egy technikai hiba, amikor a 25 százalékos áfakulcskörből az eldobható, papíralapú pelenka kikerült, és ezek után gondoltuk, hogy ez nem olyan nagy baj, hiszen ezt azok használják, akik gyermekeket vállaltak, és a kormányprogram amúgy is célirányosan támogatja ezeket a családokat, gyermeket vállalókat, legyen ez nekik egy megelőlegezett kedvezmény. Fél év elteltével a Pénzügyminisztérium megvizsgálta ennek a papíralapú pelenkának az árgörbéjét. Meglepő módon, hogy a 25 százalékból leesett, nagyon komoly kedvezményt kapva ez az érintett termelői és forgalmazói kör, inflációarányosan növekszik az eldobható, papíralapú pelenkák ára. Ez azt jelenti, hogy a gyártó- és kereskedősor zsebre vágja azt a kedvezményt, amelyet esetleg a kormány valamely réteg felé célirányosan juttatni szeretne.

Ha ez megtörtént, mit várhatunk akkor, amikor majd ténylegesen elérkezik az az idő, hogy a 25 százalékos áfát csökkenteni kell, ugyanakkor az uniós elvárásoknak megfelelően a 12 százalékos áfakörből például az energiahordozót a magasabb kulcsúba kell majd áthelyezni? Az fog történni, hogy az emelkedést azonnal továbbhárítják az érintett termelők és kereskedők, a csökkenés hasznát viszont zsebre vágják. A végfogyasztóhoz sajnos nem ér el a kormányzati szándék.

Ennek fényében itt volt arról szó, hogy a 12 százalékos kulcsot 14, esetleg 15 százalékra emeljük. Hogyan lehet ezt ellentételezni? A rendszer imént említett összetettsége miatt a kormány-előterjesztés nem nyúlt az áfa alsó-felső kulcsa változtatásának dilemmájához, de az áfatörvénnyel kapcsolatban történtek változások.

Nagyon jó kérdés, hogy mi az a határ, amelynél felismerünk egy problémát - ez az áfacsalás kiterjedt köre -, és ezt megakadályozandóan mikor érintünk egy olyan szintet, amely már az elviselhetetlenség szintje - nem az áfacsalóknál, hanem azok körében, akikre egyébként esetlegesen vonatkozni fog a szűkítés köre. Tehát a kormányzatnak azt a határt kellene jól megcéloznia, hogy kivédje az áfacsalások szintjét, ugyanakkor az egyéb kis- és középvállalkozókat, az érintett áfakörösöket ne érintse tragikusan a meghozott változás.

Ahogy tegnap is említettem, igazából folyamatos áfa-visszaigénylő tartósan senki sem lehet, mert annak veszteséges cégnek kell lennie. Átmeneti periódusokban lehet áfa-visszaigénylés, ezt elismerem. És abban a körben, akik áfát tartósan vissza tudnak igényelni, most már tudjuk, hogy a legtöbb áfacsalás volt, hiszen a megvizsgált - úgy emlékszem - 19 ezer eset pontosan azt mutatta, hogy az áfa-visszaigénylés hogyan folyt le az utóbbi időszakban: ennek több mint fele jogtalan áfa-visszaigénylés volt.

 

(10.00)

 

Tardos Márton úr vázolt egy képet, egy elméleti, eszmei képet arról, hogyan működik egy gazdaság, és ebben az áfát hogyan értelmezi a gazdaság. Én ezt értem, de ez egy ideális kép, idealisztikus kép, olyan kép, amely a valós gazdaságban nem, vagy csak nagyon ritkán érhető tetten. Mert milyen a magyar rendszerünk? Hát egy kicsit nem jogkövető, és természetesen ha valaki rájött arra, hogy áfát lehet visszaigényelni az államtól úgy, hogy nem működő, de létező cégeket létrehozok - netán lopott személyigazolvánnyal és a többi, hadd ne fokozzam -, majd pedig körbeszámlázunk egymásnak, és folyamatosan visszaigényeljük az áfát az államtól, nem létező szolgáltatás és nem létező eladások, áruértékesítések után.

Na hát ez a legnagyobb tragédiája sajnos a magyar rendszernek, ebben nem tekinthetjük azt, hogy idealisztikus a rendszer, mert ideális esetben azt feltételezzük, hogy az aktuális törvényeket betartja minden érintett személy. Akkor nem is lenne áfacsalás, tehát nem kellene ezzel a problémakörrel foglalkozni, nem kellene 4 milliós határt beállítani, és nem kellene megnövelni a visszaigénylés időpontját! Mellesleg ebben a kérdéskörben a Magyar Demokrata Fórum nem ért egyet a visszaigénylési idő 45 napra való meghosszabbításával; úgy érezzük, hogy az adóhatóság, az APEH fel van szerelve olyan technikai, személyi állománnyal, hogy 30 nap alatt meg kell tudnia oldani azt a feladatot, hogy jogos a visszaigénylés vagy nem jogos a visszaigénylés.

Ugyanebben a kérdéskörben, úgy érzem, szinte egységesen elfogadható az az álláspont, hogy csak azt az áfát lehet visszaigényelni, amelyiket már befizették. Jó néhány cég, főleg a multinacionális cégek, akik oda beszállítók, pontosan tudják, hogy 4-6 hónapos fizetési határidővel engednek beszállítónak lenni valakit. 4-6 hónapig nem fizetnek a beszállítónak a terméke után, de természetesen a számla birtokában azonnal jelentkezik az APEH-nál, és mintha már kifizette volna a terméket, az áfát már el is számoltatja abban a hónapban. Hát, nem hiszem, hogy az állam, a költségvetés arra való, hogy néhány cégnek, netán multinacionális cégnek az esetleges pénzügyi kérdéskörét az állam finanszírozza előre odaadott ingyen pénzzel, kamatmentesen. Erre egyik állam sem vállalkozhat.

Az áfakörben én is egyetértek, mi is egyetértünk abban, hogy vannak olyan termékkörök, amelyeknél módosulást szeretnénk elérni. A Danka képviselőtársam által említett napkollektorokkal teljesen egyetértünk, mi is kezdeményezni fogjuk - vagy együttesen -, hogy ez a termékkör a 25 százalékos áfakörből kerüljön a 12 százalékosba, hiszen egy új energiaforrás elterjesztésének a lehetőségét adja; Magyarország számos területén - 2000-2200 órás évi napsütéses területeink vannak - alkalmazható lenne. Modern technológiáról van szó, ezért az ára magas, nem vagyunk egészen fizetőképesek minden területen, próbáljuk meg ezzel ezt az energiaigénylést kiváltó, modern technológiát behozni és elterjeszteni.

Itt már meg sem merem említeni a kis- és középvállalkozóknak, pontosabban az egyéni vállalkozóknak az átalányadózását, mert az ellenzék olyan törvényszerűnek vette, hogy ez megtörtént, hogy már azt kérik tőlünk, nehogy meg merjük említeni pozitívumként, hogy az átalányadózás köre kiterjesztett a jövő évtől kezdve 4 millió forintos értékhatárig. A KISOSZ, KIOSZ és minden kisvállalkozást, egyéni vállalkozót tömörítő szervezet folyamatosan kéri az aktuális kormánytól - némelyik kormány ezt nem hallgatta meg. Ez a kormány, úgy néz ki, hogy meghallgatta ezeknek az érdek-képviseleti szerveknek a kérését -, hogy igenis lehessen átalányadózás a jellegzetesen egyszemélyes művelésű szakmákban; mindenki tudja, hogy ez a szolgáltatások nagy körére kiterjed. Ezt a kérést szerintem teljesen szinkronba hozta a kormány az érdekelt szervezetekkel.

A jövedéki adókör problémájáról. Két körben tárgyalnám; az egyik a gyümölcspálinka, a borpárlatok kérdése - tegnap majdnem részletesebben elmondtam, mint amennyi időnk ma áll erre rendelkezésre. Még egyszer meg szeretném ismételni: értjük az európai uniós elvárásokat, pontosabban azt, hogy a valódi gyümölcspálinkák és borpárlatok magasabb jövedéki kulccsal vannak az európai uniós országokban, mint nálunk. Ennek megfelelően fel kell emelni egy bizonyos csatlakozási idő elérkezésééig ennek a jövedéki mértékét, csak én azzal nem értek egyet és a Magyar Demokrata Fórum azzal nem ért egyet, hogy teljesítünk egy európai uniós elvárást, és közben tönkreteszünk egy olyan ágazatot, amely jellegzetessége, ismert hírneve Magyarországnak - többek között a gyümölcspálinka-gyártó cégek.

Sajnos az ipari méretekben gyártott brandyk és whiskyk mint helyettesítő termékek, nagyon könnyen kiszorítják a gyümölcsalapanyagot igénylő valódi pálinkákat. Ez a helyzet, a végfogyasztó sajnos bizonyos kategóriánál mérlegel, és elfordul attól a terméktől, amelynek végtelenül, irreálisan magas lesz az ára. Ha az uniós elvárásokat maradéktalanul betartjuk, akkor a magyar gyümölcspálinkáknak irreálisan magas áruk lesz. Ennek még egy hátulütője van, a beszállítói oldal, az a mezőgazdasági oldal, amely a gyümölcsalapanyagot biztosítaná ezeknek a cégeknek.

Nagyon kérem a kormányt, hogy együttesen kezelje ezt a problémát, alapanyagkérdés oldaláról és a jövedéki adó esetleges emelésének oldaláról, hogy ez az ágazat ne menjen tönkre addigra, mire csatlakozunk esetlegesen az Unióhoz, mire teljes jogú tagok leszünk.

A bor-kérdéskör, a bor mint jövedéki termék. Nagyon meglepő most Francz képviselőnek a megnyilatkozása, ugyanis a tavaszi bortörvényváltozás kapcsán a mezőgazdasági bizottságban Orosz Sándor és az MSZP teljesen egyetértve a jövedéki adó bevezetése mellett érvelt, sőt azt mondta, hogy bizony lehet, hogy mi ezt nem mertük megtenni, de most teljes körrel támogatni fogjuk a bor jövedékivé válását, amikor is azon a bizottsági ülésen Glattfelder Bélával egy vitába keveredtek. Itt tetten érhető az a szándék, hogy hátulról támogatjuk, de amikor nyílt színre kerül, majd elmondjuk, hogy szegény gazdák, hát nektek ez nagyon rossz lesz, a VPOP fog titeket fenyegetni - tehát az üzenet kifelé az, hogy ez a kormány ellenetek irányul.

Megjegyzem, hogy ez a kormány tanulmányok és a Hegyközségi Nemzeti Tanács kérése és véleményezése alapján merte egyáltalán az indítványt megtenni. Ez azt jelenti, hogy a szőlő- és borágazatban tömörülők, annak a legmagasabb érdek-képviseleti szerve és szakmai szervezete, a hegyközségek által a hierarchia csúcsán a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa áll, ez 22 borvidéket tartalmaz, a 22 borvidékből 20 igennel szavazott a jövedéki adó bevezetésére, 2 nemmel. A Hegyközségi Nemzeti Tanács ajánlásainak 80 százaléka bekerült a jövedéki adó témakörébe, szinte néhol szóról szóra, 20 százaléka nem került be. Vannak benne jogos kritikák a hegyközség részéről, amelyekről mi is úgy érezzük, hogy felvállalható, ezért módosító indítvánnyal megpróbáljuk korrigálni ezeket a lehetséges változásokat.

Én nagyon kérem az ebben érintetteket, hogy rémhírt ne terjesszenek, ismertessék meg mindenkivel a jövedéki kör lényegét, ami a borágazatra vonatkozik, hogy nem kell jövedéki adót fizetni az őstermelőnek, hogy egyszerűsített adóraktári helyzetben van, de bizony adminisztrációs pluszmunkája lesz, el kell ismerni. Az a kérdés, hogy végre egyszer rendet akarunk-e tenni vagy szándékunkban áll-e rendet tenni a kialakult kellemetlen borhamisítási piacon, mert a végcél - és ez közös cél kell hogy legyen ellenzéki és kormánypárti oldalon - valahol ez. Csak ennek a keretét kell úgy megtalálni, hogy ebbe ne haljon bele egyetlenegy őstermelő, egyetlenegy borászatban érdekelt cég sem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását és különösen a pontosságát. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Francz Rezső képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Nem először tesz tanúbizonyságot az általam nagyon tisztelt Font Sándor képviselőtársam a szelektív hallásáról.

Olvasom az újságban, hogy a balesetek 30 százalékát alkoholisták, illetve a részegség okozza.

 

(10.10)

Ebből levonható-e az a következtetés, hogy megbízhatatlanabbak a józanok, hiszen azok a balesetek 70 százalékát okozzák? Nevezetesen én nem a jövedéki adó bevezetése ellen tiltakoztam, hanem a 250 literes mértéket találtam túl alacsonynak.

Másodszor: nem minden bortermelő, szőlőtermelő gazda tartozik borvidékhez, hegyközséghez, mert olyan helyen is termelnek szőlőt, ahol nincs hegyközség, mert arra a törvény alkalmatlannak találta az ottani minőség miatt, de saját célra állítanak elő. Tehát nem feltétlenül lehet összekapcsolni a hegyközséget és a bortermelést, mert másutt is termelnek.

Még egy dolog: az áfával kapcsolatosan felvezette, hogy a nagy áruházláncok 50-60 napra fizetnek. Igaz, de a következtetés levonása helytelen, kedves képviselőtársam! Ugyanis, aki a beszállító volt, az a feldolgozóüzem, a számlát kibocsátotta, és az áfát befizette. Tehát tételesen itt nem az adóhivatal jár rosszul, hanem az a feldolgozó, aki a nagy áruházláncnak szállít, mert befizette az áfát, eladta az árut, és bizony jobb esetben 50-60 napot várhat arra, hogy megkapja az ellenértékét.

Tehát a kormány teendője nem az lenne, hogy az áfáért aggódjon, hanem a kínos 30-60-90 napos fizetési határidők kérdésében, ami nemcsak a feldolgozók és a nagykereskedők, de mondjuk a sertéstartó gazdák és a húsfeldolgozók, a tejtermelő gazdák és a tejfeldolgozók között is érvényes, kellene, hogy tegyenek, lépjenek valamit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth Zsolt képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Képviselő úr, öné a szó.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, engedje meg, hogy orvosként egyetlen mondattal hadd reagáljak. Ön a személyenként 250 liter bor éves elfogyasztását kevésnek minősítette. Ez ellen hadd tiltakozzam! Személyi fogyasztásra 250 liter bor, annak, aki termeli, ez hihetetlen sok. Ne mondják nekem azt, hogy ez kevés, ráadásul a családtagok számával ez emelkedik! (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Francz Rezső közbeszól.) Ezer liter, tessék végig gondolni, hogy mit csinál az az ember májával! Ez tönkreteszi! Ne haragudjanak, ez egészen egyszerűen elfogadhatatlan...

ELNÖK: Képviselő úr, amennyiben szólni kíván, úgy ezt kérheti. Képviselő úr, kérem, hogy folytassa a hozzászólását, és kérem a többi képviselőtársamat, hogy tisztelettel hallgassák végig a hozzászólót! Képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tehát nem tudom elfogadni, hogy ez kevés lenne. Abban az esetben, ha azt feltételezem, hogy ezt a mennyiséget értékesíteni szeretné (Kovács Kálmán: Micimackó és társai! - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ökör iszik magában!), akkor természetesen ez kevésnek tűnik, de ebben a pillanatban nem ugyanaz a helyzet, akkor egészen másról beszélünk.

Az általános forgalmi adóval kapcsolatban szeretnék reagálni még a felszólalás előtt elhangzott kétpercesre. Valószínű, hogy csak nyelvbotlás lehetett, hogy az alacsony jövedelműek fogyasztanak a legnagyobb mértékben, mert nyilván ez nem állja meg a helyét. Ugyanakkor a forgalmi adóról viszont el kell mondani, hogy a legméltányosabb adónem, ugyanis valóban arányos a fogyasztással, arányosan fizeti meg a terhét mindenki annak, amit elfogyaszt, és ha egészében vesszük - lehet, hogy ez filozófiai kérdés is -, tulajdonképpen az egész munkánk eredménye fogyasztásban realizálódik. Tehát végül is mindenki méltányos helyzetbe kerül.

Amit képviselő úr kifogásolt, hogy az általános forgalmi adóban tervezett esetleges változások végre nem hajtása rosszabb helyzetbe hozta a nehéz körülmények között élőket, azért nem igaz, mert az alsóbb kulcsokat sem változtattuk meg.

Köszönöm szépen, képviselő úr. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Font Sándor képviselő úr jelezte kétperces hozzászólási szándékát. Képviselő úr, nem tudok önnek időt adni, mert a 17 perces televíziós időkeretet felhasználták.

Tállai András képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Áfatémában szeretnék reagálni. Eddig két bírálat hangzott el az áfatörvény változásával kapcsolatosan. Egy-egy elemét emelik ki természetesen az ellenzéki képviselők, és nem rendszerben tekintik az áfatörvény változásait, illetve magának az áfatörvénynek a lényegét.

Úgy gondolom, ha sokat fogom hallgatni ellenzéki képviselőtársaimat, akkor arra fogok gondolni, hogy a magyar vállalkozások finanszírozását egyetlenegy kérdés oldja meg, az pedig az áfa-visszaigénylés, az áfa-visszautalás kérdése. A figyelmet teljesen ebbe az irányba terelik, sugallva azt az érzést, ami néhány vállalkozóban megvan, hogy ha ő áfát fizet, akkor az azt jelenti, hogy neki visszajár. Önök teljesen ebben a szellemben közelítik meg ezt a törvényi módosítást.

De szeretném felhívni a figyelmüket, hogy rosszul emlékeznek, és elfelejtenek dolgokat. Elfelejtették többek között azt a törvényi változást, amit 1994-ben 1995. január 1-jétől önök fogadtak el, önök szavaztak meg, önök találtak ki. Az pedig arról szól, hogy áfát nem lehet visszaigényelni csak annak a vállalkozónak, akinek az árbevétele eléri a 2 millió forintot; azon túl nem lehet visszaigényelni csak annak a tárgyieszköz-beszerzőnek, akinek a tárgyieszköz-beszerzésén lévő áfa a 100 ezer forintot elérte. Tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ezt önök szavazták meg 1995. január 1-jétől. Tehát akkor a szigorítással, korlátozással egyetértettek, természetesen most nem értenek vele egyet.

Francz képviselő úr, azt hiszem, félreérti a változás lényegét, amely azt sugallja, hogy csak azt az áfát lehet kiutalni, amelyet pénzügyileg teljesítenek. Ezek szerint ön egyetért azzal, hogy azok a multinacionális cégek, amelyek nem fizetik meg a kis- és középvállalkozónak majd csak öt vagy hat hónap múlva a beszállítói számláját, azt az áfát visszaigényeljék. Úgy gondolom, egyet kell értsünk, hogy ez a mechanizmus így nem helyes.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Horváth János... Bocsánatot kérek, Francz Rezső képviselő úr jelezte, hogy szólni kíván.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Természetesen nem azt mondtam, mint amit Tállai képviselőtársam elénk tálalt. Én nem azt mondtam, hogy a monopóliumokat, illetve a nagy bevásárlóközpontokat sajnálom, hogy nem igényelhetnék vissza az áfát, épp ellenkezőleg, a kormánynak csak lenne teendője e hallatlan nagy fizetési fegyelmezetlenség megszigorítását illetően.

Amikor egy cégnél június 7-én - konkrét cégről van szó - felszámolást indítanak, június 11-én a bíróság jogerős határozatot hoz, a felszámolást jóváhagyja. Milyen nyugodt szívvel lehet szállítani egy olyan cégnek, amely köztudottan 70 napra fizet, holott három nap alatt elindulhat a felszámolás, és a szállító hoppon marad? Tehát az áfaanomália, amit Font képviselőtársam felvetett, hogy nyilván visszaigényli az áfát a nagy bevásárlólánc anélkül, hogy a számlát kifizette volna. Én arra világítottam rá, hogy a szállító számlázott, és a számlázással egy időben befizette az áfát az adóhivatalnak. Ezek után, ha a monopolhelyzetben lévő nagy bevásárlóközpont pedig nem fizeti ki a számlát, de az áfát visszaigényli, akkor valójában a költségvetés nem sérült, de a szállító hoppon maradt, mert ő befizette az áfát, kibocsátotta a számlát, és az ellenértéket 60-70 napra kapja. Ez süket fülekre talál önöknél. Ebben kellene intézkedniük, hogy ilyen ellehetetlenülés ne legyen, mert ez a termelőket lehetetleníti el.

Másrészt: a 250 liter boron lehet vitatkozni, hogy sok vagy kevés, de aki bortermelő, szívesen megkínál olyan családtagokat, szomszédokat, akik nem termelnek bort. Tehát én a 250 litert nem kötelező fogyasztásként... - hanem az adómentességet tartom szűknek.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth János képviselő urat illeti a szó, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Azt tanácsolom a kormánynak, hogy ne hallgasson Francz Rezső képviselő úrra, amikor a képviselő úr azt ajánlja, hogy a kormány tegyen valamit azért, hogy a 60-70-80 napos fizetés ideje rövidebb legyen. (Kuncze Gábor: Van az 90 is!) Általában vállalkozások, eladók és vevők úgy kalkulálják az árat, hogy abba beleveszik a fizetési időt is. Ha 30 napos fizetésre számítanak, akkor az ár úgy kalkulálódik, ha 60 napos, akkor úgy kalkulálódik.

Francz Rezső képviselő úr, azzal egyetértek, hogy ettől lehetnek eltérések, de szeretném, ha azt a kijelentést újragondolná a képviselő úr, hogy a kormánynak az a dolga, hogy elejét vegye a számlák olyan kifizetésének, ami 60-70-80 napig tart. Lehet, hogy ez az egészséges, lehet, hogy erről váltó készül vagy valami más fizetési megoldás, de ez nem a kormány dolga. A kormány dolga csupán az, ha nem tartják be a szerződést, akkor tegyen valamit, és erre megvan a mechanizmus.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

(10.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tállai András képviselő urat illeti a szó, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Francz képviselő úrnak újra reagálnom kell. Meggyőződésem, hogy mi egy dudát fogunk a kezünkben, csak Francz képviselő úr azt a végét fújja, ami nem szól... (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Szabados Tamás: Az nem is szólhat!) Tudniillik két dolgot elismer. Elismeri azt, hogy a nagy cégek visszaigénylik azt az áfát, amit nem fizettek meg a beszállítóinak. Tehát ezt elismeri. Azt is elismeri, hogy a kisbeszállítók nem kapják meg a számlájuk ellenértékét. Tehát ebben teljesen azonos a véleményünk. Utána vált a gondolatmenetében, és az állami költségvetés szempontjából ítéli meg, hogy de hát az állami költségvetés ahhoz a bevételhez hozzájutott.

Mi ezzel a változással azt is szorgalmaznánk többek között, hogy ezek a kisvállalkozók ne legyenek ennyire kiszolgáltatva a nagy gazdasági erejű cégeknek, és csak akkor igényelhessék vissza az áfát, ha kiegyenlítették a számlát a kisvállalkozónak. És ez a pénzforgalmi szemlélet irányába hat, ami egyébként az áfa szempontjából teljesen elfogadható, mert nem reális az a dolog, hogy valaki árut, szolgáltatást vesz igénybe nagy összegben - több millió forintos számlákon vagy tárgyi eszköz vásárlása esetén is -, és ugyanakkor az áfáját már rég visszaigényelte, de az állami költségvetés számára ez nem érkezett meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tekintettel arra, hogy több képviselőtársam nem jelezte kétperces hozzászólási igényét, Gidai Erzsébet képviselő asszony következik, a MIÉP képviselőcsoportjából; majd őt követi Glattfelder Béla képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, önt illeti a szó.

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy igen nagy és széles körű téma körül zajlik most a vita, valószínű, hogy nem lesz elegendő néhány nap ezen a héten, és majd talán a költségvetési vita kapcsán visszatérhetünk még az adókkal és járulékokkal kapcsolatos kérdések tisztázására.

Egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik felvetették, hogy itt valójában elmaradt a várva várt adóreform, de ez már a korábbi időszakban is elmaradt. Egyetértek Csúcs László képviselőtársammal, aki adókiigazításokról beszél, mindenekelőtt abból a célból, hogy a keletkezett gazdasági deficitet, amely a költségvetési veszteségben is tükröződik, megfinanszírozzák az adó változtatásával, egészében egy adóemeléssel. Márpedig az itt ülő közgazdász kollégák tudják, elsőéves hallgatóknál is alaptétel tudni, hogy adópréssel, adónöveléssel gazdasági veszteség nem finanszírozható meg, legfeljebb tüneti kezelést lehet adni, de alapjaiban nem oldja meg a gazdaság súlyos veszteségének - ami a magyar gazdaságot is jellemzi - a rendezését. Tehát itt nem adókiigazításra, hanem egy gyökeres, átfogó gazdaságpolitikai változáshoz, irányváltáshoz kapcsolódó adóreformra van szükség.

Azt nagyon hiányolom, hogy az egész adóvita során, illetve az elkészített anyagok háttéranyagaként nem készítette el a kormányzat a gazdaság veszteségének egy gyökeres, alapos, ok-okozati, nyomozati vizsgálatát, nem készített olyan elemzést, amelynek alapján az adókiigazítások mértékét, milyenségét elkészíthette volna, kiszámíthatta volna. Ezek a számítások nem történtek meg. Márpedig enélkül áltatjuk magunkat, és hamis képletekhez jutunk, nem sikerül az a cél, hogy a veszteséget minimalizáljuk.

Mire vezethető vissza a gazdaságnak, a gazdaság deficitjének - ha a halmozott veszteséget nézem, akkor több ezer milliárd forintos veszteségének - az okozata? Három tényezőt kell kiemelni mindenekelőtt, amelynek felülvizsgálatát, elemzését vállalta, előterjesztette a programban ez a kormányzat is, de nem végezte el. Az egyik a privatizáció kérdése. Nem lehet laza mozdulattal átlépni a privatizáció ügyét, hiszen ennek a törvénytelen privatizációnak az eredményeképpen a magyar gazdaság és a magyar nép teljes mértékében vagyonvesztett lett. A nemzet elvesztette vagyonának több mint 80 százalékát. Visszavezethető ez; és súlyos felelősség terheli a Németh-kormányzatot, amely a spontán privatizációt engedélyezte, majd folytatódott, és '94-98 között, fékevesztett törvényesített szabadrablás zajlott le az országban, amelynek nyomán értékeinket, vagyonunkat itthon, illetve külföldre kiszállítva veszítettük el.

Ennek következményeképpen jelenik meg az a második ok, amely a gazdaság bajait magába sűríti, a súlyos eladósodás. Magyarország továbbra is a világ legeladósodottabb országai közé tartozik; ez az alapkérdésekhez tartozik, és nem tüneti kezelésként jelenik meg, aminek következtében az adóssághitelből hitelt finanszíroztunk, ami valójában a gazdaság összeomlását eredményezte. Ha megnézzük, akkor a belső adósság eléri a 7 ezer milliárd forintot, és most a legutolsó statisztikai adatok szerint, az MNB havi közleménye szerint is 27 milliárd dollárra növekedett a bruttó külső adósság, amelyen belül 54 százalékot tesz ki az MNB és a kormányzati eladósodási arány, amely korábban 30 százalék alatt volt. Ezek nagyon súlyos olyan jelek, amelyek az alapokra engednek következtetni, arra, hogy ez a gazdaság igen nagy bajban van.

Ehhez kapcsolódik harmadik tényezőként a spekulatív pénzpiac elszabadulása, amely azt jelentette, hogy gyakorlatilag a kettéosztott gazdaságban a fizikai gazdaság - vagy nevezzük úgy, reálgazdaság vagy termelő gazdaság - háttérbe szorul, és uralja a spekulatív pénzpiac, amely mint közismert, szintén közgazdasági alaptétel, a gazdaság fenntartását hosszú távon nem képes biztosítani, tehát további veszteséget jelent, és a források kivonását gyorsítja. Mégpedig a reálszférából is egy erőteljes tőkekivonás zajlik, de az országból is kiáramlik épp a multinacionális cégeken keresztül ez a forrás, hiszen az export 70 százaléka a kezükben van, és a szabadkereskedelmi piacon burjánzó növekedése következtében, vagy a vámszabad területek növekedése, terjedése következtében további járulék- és adófizetési kötelezettség alól mentesülnek mindazok, akik ezekhez az engedélyekhez hozzájutnak; ez tőke- és forráskivonást jelent az országból.

Ez azt jelenti, hogy nem lehet adóprés növelésével a lakosságra, a végső fogyasztóra - a legnagyobb adóbefizetőre - áthárítani ezeknek a súlyos gazdasági veszteségeknek a megfinanszírozását. Ezt csak úgy lehet, ha egy jelentős minőségi gazdaságpolitikai irányváltás következik be, tehát szakítás a monetarizmusra épülő nemzetellenes gazdaságpolitikával, és egy új, a fizikai gazdaságot, a termelő területet, a nemzeti érdeket, vagyont védő és az itt élő családok érdekeit, a magyar vállalkozók érdekeit védő, a magyar gazdák érdekeit védő gazdaságpolitika valósul meg, amelyre számtalan nemzetközi történelmi példa van - csak hogy például List Frigyest emeljem ki, ha már gazdaságtörténeti adalékot szeretnének ehhez tudni, van -, amiből igazán meríthetnének tapasztalatot, tudást, és nem ilyen dilettáns kézzel nyúlnak hozzá a gazdaság rendbehozatalához, mert ez nem azt eredményezi, hanem a további gazdasági összeomlás veszélyét mutatja meg.

Nehezményezzük és kifogásoljuk, hogy az egész adó- és járulékkiigazítás nem nyúl a társasági adóhoz. Szintén több képviselőtársam felvetette - márpedig azonnal meg kellene szüntetni és meg kellett volna szüntetni, sőt, nem is lett volna szabad életbe léptetni - a multinacionális külföldi cégek adómentességét; tehát jutalmazni a forráskivonó, rossz terméket, nemegyszer mérgezett élelmiszert, lejáratos termékeket, bóvlit a piacra bedobó, külföldről behozó cégeket, adómentességet adni, jutalmazni ezeket a cégeket, és közben a tisztességesen dolgozni akaró, gazdálkodni akaró hazai termelőket, vállalkozókat büntetni.

Ha megnézzük a vállalkozások számát, akkor mintegy 90 százalékot tesz ki a kis- és középvállalkozók aránya, elsősorban a hazai vállalkozók aránya. Ezek jelentős része kényszervállalkozó, mert hiszen a privatizáció következtében elvesztették munkahelyüket - így jelenik meg az 1 millió 200 ezer munkanélküli -, és kényszervállalkozásból gyakorlatilag alkalmatlanok arra, hogy tisztességesen fizessék az adót, ezért ügyeskednek, ha fenn akarnak maradni. Ezek a pénzügyi viszonyok alkalmatlanok arra, hogy számukra az élni és élni hagyni elvet biztosítsák.

Ezért javasolni fogjuk, hogy a multinacionális, a külföldi cégek és a külföldi tulajdonban levő pénzintézetek adómentességét szüntessék meg, ezek adóbefizetésekkel, mégpedig a társasági adó befizetésével terheltek legyenek, mégpedig olyan formában is, hogy törvénymódosítással visszamenő hatállyal az elveszett, elmaradt hozadékot is fizessék meg a magyar államnak, a magyar kormányzatnak, tehát a magyar népességnek és a magyar adófizető családoknak, amelyek eddig ezeket a cégeket eltartották, és tulajdonképpen a létüket finanszírozták meg.

 

(10.30)

Nem értünk egyet azzal, hogy a magyar vállalkozók nem kaptak kedvezményt, ezért javasolni fogjuk a hazai vállalkozók adókedvezményét, és ne csak adóprés alatt legyenek kénytelenek bizonyos adóügyeskedéssel esetlegesen olyan területre sodródni, amely a korrupció veszélyét jelenti. Hiszen közismert, az egész privatizációs folyamat, adózási folyamat súlyos gazdasági visszaélésekkel, korrupcióval tarkított, amely korrupció, ne feledjük el, a kormányzati szintig megy el. Márpedig, ha fentről és a fölső szinten megjelenik, akkor lefelé ezek sokkal erőteljesebben hatnak, és ha a mintát veszik, akkor nem csoda, hogy Magyarország ma Európa egyik legkorruptabb országává vált.

Ha továbbvisszük az adóterheket, akkor fel kell tenni azt a kérdést: ha már fizetjük az adóprést - hiszen megnéztem, és azt hiszem, bárki ezt áttekintheti -, egy átlagos magyar család, akinek nincs gépkocsija, nyolc- és tízféle járulékot és adót fizet be, akinek gépkocsija van, az tíz-tizenkétféle járulékot és adót fizet be. Ezt egyszerűen egy 35-40 ezer forintos átlagfizetésből képtelen kifizetni. Tehát meg kellett volna nézni, hogy meddig terjed a magyar népesség közteher-fizetési képessége. Erre vonatkozóan már a nyolcvanas években, amikor bevezetésre került 1988-ban az új áfa- és szja-rendszer, akkor sem végezték el, tovább görgetve most sem készítettek ilyen számításokat. Márpedig, ha ezek a számítások nincsenek meg, akkor nehogy azt higgye bárki is, vagy legalábbis dilettáns, ha ezt hiszi, hogy majd a meg nem lévő jövedelemből képesek ezen adóterhek befizetésére, és ha nem fizetik be, akkor majd őket jól megbüntetjük. Nem itt kell kezdeni a büntetést! A büntetést ott kell kezdeni, ahol a multinacionális terület van, ott kell kezdeni, ahol kormányzati szinten összefonódott korrupciós láncok alakultak ki, nem a magyar családnál, az átlagcsaládnál és nem a hazai kisvállalkozónál vagy középvállalkozónál.

Ezért, ha így tekintjük, akkor ma - de ez a korábbi évekre is jellemző, tehát tovább tolja ez a kormányzat is azt, amit korábban hibásan csináltak - a költségvetés bevételi oldalánál az adóbefizetés több mint 60 százalékát a lakosság fizeti be, a kiadási oldalon pedig, ha megnézzük, több mint 50 százaléka mire fordítódik? Adósságfinanszírozásra! Olyan adósságra, amelyért nem felelős a magyar népesség, olyan adósságra, amelyet egy rossz törvényhozással, mint az 1750 milliárd forintos piszkos pénz... - megfinanszírozzák a pénzügyi szférát, megfinanszírozzuk a Magyar Nemzeti Bankot, és még elszámoltatni se tudjuk, pedig köztulajdonban van.

Ezért a költségvetés bevételi oldalánál meg kell szüntetni, hogy még 1 százalékot se érjen el a pénzintézetek adóbefizetése, szégyenteljes ez a bizonyos 22 milliárd forint, 283 milliárd forint a társasági adó, amit zömmel magyar vállalkozók fizetnek be. Ehhez egy jelentős társaságiadó-változtatásra, a külföldieknek szóló adómentesség megszüntetésére van szükség. Ami az általános forgalmi adót, jövedéki adót illeti, nem értünk egyet a 4 millió forint alapú visszatérítési forrásnagysággal, mert hiszen ez a kisvállalkozókat bünteti elsősorban és a középvállalkozókat. Nem lehet azzal megszüntetni a korrupciót, hogy nehezítem a helyzetüket, mert aki akarja, úgyis megtalálja a kiskaput, és aki meg igazán nagyhal, az eddig is korrupt volt, a jövőben is az lesz. Nem ezzel fogom a pozícióját rontani, hanem azzal, hogy bizony az adórendőrség szerepét fokozom, és ellenük fokozom az adórendőrség szerepét. De természetesen a rendőrség vagy a vámhatóság funkcióját növelem, szigorítom, de ehhez őket érdekeltté kell tenni, tehát például fizetésrendezéssel, mert különben rákapcsolódnak a korrupciós láncra, és olyan szövevény alakul ki, amikor nem lehet lefogni ezeket a nagyhalakat, és akkor a tömeges kisvállalkozókon lehet természetesen a büntetést behajtani, akik jórészt nem tehetnek arról, hogy kénytelenek voltak ügyeskedni. Tehát csak a gazdaság rendbehozatalával, a beruházások élénkítésével, munkahely teremtésével lehet számukra is a megélhetés biztonságát nyújtani, lehet ezzel egy stabil gazdaságot elérni, és ez fogja majd a korrupciót visszafogni, nem pedig az, hogy ilyen mesterségesen létrehozott, kreált alapokat teremtek, szigorításokat, amelynek, tudjuk, az eredménye igen-igen szerény lesz.

A jövedéki adó jó részével egyetértünk, ezt el is fogjuk fogadni, de a többi esetben javasoljuk a pénzügyi tisztánlátást, a pénzügyi a nagytakarítást és természetesen olyan adómódosításokat, ami elfogadható, vállalkozásbarát és nem a magyar családok további jövedelemforrását vonja el, hanem valahol a megélhetésük biztonságát is szolgálják az adóbevételek akkor, ha természetesen az így befizetett közterheket rendeltetésszerűen használják fel, és nem piszkos pénzek finanszírozására, nem az adósság további görgetésére és finanszírozására, hanem áttekintik, hogy miből keletkezett ez, és hogyan lehet felelősségre vonást követően, személycserékkel együtt ezeket is módosítani, és egy új gazdaságpolitikai irányváltással a magyar gazdaság stabilizálásának alapjait megteremteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony hozzászólását. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Egyet lehet azzal érteni, hogy az adóprés igen veszélyes a nemzetgazdaság számára, hogy adókulcscsökkentésre van szükség, az adókulcscsökkentést azonban, valóban igaz, alapos hatásvizsgálattal lehet csak végrehajtani, mert nagyon sok ága, sok kinövése lehet.

Az adókulcscsökkentésről magam már kormánypárti képviselőként a '95- 96-os költségvetési vita során nagyon sokat szóltam, tehát van erkölcsi alapom most is szólni erről. Az adókulcscsökkentés egyrészt a beruházási és a fogyasztási cikkek iránti keresletet növeli, a megtakarításokat növeli. Az adókulcscsökkentés a munkaerő iránti keresletet növeli, tehát a munkanélküliség ellen egy igen jó gyógyszer. Az adókulcscsökkentésnek költségcsökkentő hatása van, ezáltal az adókulcscsökkentés a költséginflációt is mérsékli. Az adókulcscsökkentésnek a bér-ár spirál szempontjából is pozitív hatása van, mert hűti a bérkövetelést, és így a keresletinflációt is csökkenti. Végső soron - két percben nem tudom ezeket a vetületeket teljesen kifejteni, de - az adókulcscsökkentés egyértelműen inflációmérséklő is. Az infláció mérséklése pedig egyértelműen a hatékonyság növelését, a nemzetgazdaság gyógyítását jelenti. Még egyszer ismétlem, hogy a kormánynak az adókulcscsökkentés érdekében lépni kellett volna, persze hatásvizsgálattal. Erről részletesebben majd később szólok.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth Zsolt képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Megadom a szót.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, amit ön elmondott az adókulcscsökkentésről, szakmai felkészültségét nagyban alátámasztják, tehát valóban így van, ez mind megállja a helyét.

Egyet hozzá kell tennünk: minden kiadást valamiből finanszíroznunk kell. Ezt ön ugyanolyan pontosan megérti, ahogyan most az ön véleményét elfogadtam. Azt állítani, hogy az adókulcscsökkentés a gazdaság minden bajára megoldás, alaphelyzetben nem feltétlenül igaz. Ha összevetjük és megnézzük, hogy az adóprés, pontosabban az adóterhelés egyes országokban mekkora, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a magyar adóterhelés nem tartozik a magas adóterhelések közé, nemzetközi szinten ezt az összehasonlítást el lehet végezni, ugyanakkor az egyes gazdaságok fejlettségi szintje nagyban meghatározza, hogy ahhoz milyen adóterhelés az, amely részben a gazdaságot, részben a költségvetés kiadásait képes finanszírozni. Nagy rendszerek átalakítása előtt állunk, ami - mint tudjuk - mint minden rendszer-átalakítás, többletforrást igényel a rendszer átalakítása idején. Az elmúlt időszakból pedig örököltünk olyan átalakítandó területeket, finoman próbálok fogalmazni, amelyek nem teszik lehetővé azt a nagyarányú adócsökkentést, amit a képviselő úr jelen pillanatban kér, hiszen ugyanakkor meghallgatjuk a másik oldalt a kiadásra, akkor önök igen gyakran el szokták mondani, hogy mely területre mekkora forrásokat kellene a kormányzatnak biztosítani.

(10.40)

Egyik a másikat feltételezi. Tehát egymást kizáró lenne az, hogy adót csökkentsünk, ugyanakkor hatalmas mennyiségű pluszforrásokat biztosítsunk a költségvetés egyes területeinek. Kérem, ezt vegyék figyelembe, hogy ez a kettő egy egyensúly, amit meg kell tartani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Takács Imre képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnézést, elnök asszony, muszáj reagálnom. Mivel a témával már évtizedek óta foglalkozom, elnézést, hogy egy-két külföldi szakember nevét is megemlítem. Képviselőtársaimtól kérek elnézést.

Mirlees, Mitschke, Feldstein, Peterson és a többiek egyértelműen igazolják, hogy az adókulcscsökkentés jó az államháztartásnak is, nem csak az egyénnek. Nem tudom ezeknek a gondolatoknak az egészét kifejteni, de a végső konklúziót elmondom.

Ha az adókulcsot csökkentem, akkor az adókulcscsökkentés hatására több profit marad a vállalkozóknál. Azt hiszem, ezzel egyetért képviselőtársam. Ha több profit marad a vállalkozónál, akkor egyértelműen nagyobb lesz a beruházási lehetősége. Ha nagyobb lesz a beruházási lehetősége, akkor több lesz a növekedési lehetőség, a fejlesztési lehetősége is. Ha nagyobb a fejlesztési lehetősége, akkor nagyobb adóalap képződik. Ha magasabb az adóalap, ami után az adót fizetik, akkor logikus, hogy az alacsonyabb adókulcs ellenére is nagyobb befizetés történik. Ez tehát egyértelmű.

Viszont valóban fennáll az a veszély, hogy ideiglenesen gond lehet az adóbefizetéssel. Ebben az esetben viszont a megtakarítások nőnek, és ezt az ideiglenes adóbefizetési problémát ki lehet egyenlíteni a megtakarításokkal. Tulajdonképpen annyiban valóban igaza van képviselőtársamnak, hogy ha az adókulcscsökkentés hatására nem nő a nemzetgazdaságban a teljesítmény, akkor komoly egyensúlyi zavarok következhetnek be, ezt már - mivel letelt a két perc - nem tudom elmondani, de egyértelmű, hogy az adókulcscsökkentés jó az egyénnek is és a nemzetgazdaságnak is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mádi László képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Takács Imre Képviselőtársam! Nagyon sok mindenben egyetértünk, ám egyrészt van az elmélet, másrészt a gyakorlat. Az elmúlt négy év, az MSZP-kormányzás ideje alatt az adócsökkentés nem igazán volt jellemző a kormányzati tevékenységre. Most összességében ebbe az irányba szeretnénk lépni. A tavalyi évben ebben történtek is nagyon komoly lépések. Azt gondolom, hogy a járulékcsökkentés, az szja tekintetében is ezt kell hogy mondjuk.

Ha most megnézzük az állam szerepének változását a jövő évben, akkor összességében azt kell hogy lássuk, hogy az állam az újraelosztásban még visszább szorul (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem csak ennyi!), és ezáltal ön azt az elvet képviseli - amit, úgy látszik, ezek szerint közösen képviselünk - , hogy az emberek, a vállalkozók, a különböző gazdasági társaságok jobban tudják elkölteni a pénzt, hasznosabban tudják elkölteni a pénzt, munkahelyek számának gyarapításában, a gazdasági növekedésben pozitívabb szerepet játszanak, mint az állam. Az államnak ott van a szerepe, hogy az infrastruktúra-fejlesztésben és más módon lehetőséget teremtsen arra, hogy az elmaradottabb térségek és a gazdaság egészének vérkeringése egészségesebb legyen.

Azt gondolom, az is közös cél - és ebben bízom -, hogy a feketegazdaságot visszább szorítsuk. Ilyen irányba kívánunk lépni a jövedéki adó tekintetében és az áfacsalások, a fiktív számlázások elkerülése érdekében, hiszen azt hiszem, a közteherviselés elve szintén olyan elv, amit közösen tudunk képviselni, hiszen ez szolgálja az igazságosság és a gazdasági hatékonyság tekintetében is az előbbrelépést. Tehát arra kérem képviselőtársamat, hogy ebben a szellemben, konstruktívan, így vitatkozzunk tovább, és tegyük meg a konkrét javaslatainkat is. Úgy látszik, az elvek szintjén egyetértünk. Bízunk benne, hogy a következőkben önöknél a konkrét lépések is - nemcsak a szavak, hanem a tettek tekintetében is - konzisztensek, ezzel egybecsengőek lesznek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csak egy perc! Az első szótól az utolsóig egyetértettem Horváth Zsolt képviselő úr bölcs gondolataival arról, hogy vagy adót csökkentünk, vagy kiadásokat bővítünk.

Csak azt szeretném kérdezni, hogy részt vett-e a képviselő úr a Fidesz választási kampányában, és használta-e ezt a választásiprogram-brosúrát. (Felmutatja.) Mert ennek a 12. oldalán azt olvasom, hogy a tb-járulék összegének csaknem felére - 25 százalékos - csökkentése mellett növeljük az egészségügy költségvetését, gyökeresen új bérrendszert vezetünk be, mely az ott dolgozók számára jelenlegi jövedelmük megkétszereződését jelenti. Képviselte-e ön ezt az álláspontot, hogy egyszerre csökkentjük és növeljük a másik oldalon? Mert ha képviselte - és ezzel félrevezette a választókat egy választási kampányban -, akkor azon bölcs gondolatok jegyében, melyeket Horváth képviselő úr itt most elmondott és amelyekkel egyetértek, elnézést kell kérnie az összes választótól azért, hogy a választási kampányban durván félrevezette őket.

Egy perc! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Dancsó József képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Takács képviselőtársam gondolatmenetére szeretnék egypár szóval reagálni.

Ő - nagyon helyesen - egy elméleti vázat próbált felvázolni arra vonatkozólag, hogy hogyan hat az adócsökkentés a keresletre. Szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét arra, hogy ez önmagában hibás gondolkodás. Hiszen ha abból indulunk ki, hogy az adókat csökkentjük, és ő olyan következtetéseket vont le, hogy ezáltal valóban ténylegesen több profit marad a vállalkozóknál, ebből nyilván nem az következik, hogy az infláció fog csökkenni - ahogy ő elképzelte - a beruházások növekedésével, hanem azáltal, hogy a beruházások nőnek, a keresletet is nyilvánvalóan növelni fogják ezek a vállalkozások. Ez pedig - akárhogy nézzük - inflációgerjesztő tényező, ilyen szempontból tehát nem ül, amit képviselőtársam mondott.

Egyébként egész más a helyzet ma Magyarországon, hiszen nem erről van szó. Nincs inflatorikus veszély, hiszen kapacitásfölösleggel rendelkezik a magyar gazdaság, azt hiszem tehát, hogy nem állnak ezek a szavak. Egyébként úgy érzékelem, hogy a magyar inflációt az előző időszakban kötött olyan államközi szerződések, illetve állami szerződések nyomják, mint például az energiaszektorban bekövetkező áremelések vagy olyan külső tényezők, mint például az olajárak emelkedése, melyek mindenképpen meghatározzák azt, hogy egy olyan kényszerpályán mozog a gazdaság, hogy innentől kezdve nagyon nehéz az árakat csökkenteni.

Azt kell mondanom tehát, hogy piaci szempontból abszolút mértékben nincs inflatorikus veszély, inkább azokkal a mechanizmusokkal kell küzdeni, amelyek eleve beépültek a rendszerbe, és ezeket innentől kezdve nagyon nehéz leszorítani. Szeretném tehát képviselőtársam figyelmét felhívni arra, hogy a gondolkodása csak abban az esetben jó, ha nincs kapacitásfölösleg, de sajnos a magyar gazdaságban kapacitásfölösleg van.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Tájékoztatom, képviselő asszony (Dr. Gidai Erzsébet: Igen, másfél perc.), hogy 1 perc 45 másodpercük van a hozzászólásra.

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Egyetértek Mádi képviselőtársammal és Takács képviselőtársammal is. Kétségtelen, hogy az adócsökkentés beruházást élénkítő, és ennek vannak növekedésserkentő hatásai. Bár volt erre tavaly törekvés, de valójában, ha az egész egyenleget nézzük, akkor tavaly több mit 11 százalékos adószint-emelkedés következett be, és az idén is 7-8 százalék vagy ennél magasabb adószintemelés várható.

Amit nagyon erőteljesen kifogásoltam: a nemzetközi összehasonlításokkal vigyázni kell, mert önmagában néhány számarány még nem mutatja meg a helyzet tényleges milyenségét. Például azt, hogy milyen nagy az adóarány, a járulékokkal együtt kell nézni, és ma az adó- és járulékarány bizony, európai viszonylatban is nagyon magas Magyarországon.

De ami nagyon lényeges, még ennél is lényegesebb: milyen a közteherviselő-képességük családoknak és a magyar vállalkozóknak? Márpedig ilyen hatástanulmány elkészítése nélkül nem lehet az adórendszer módosítását megvalósítani. Ezt korábban sem végezték el, tehát a korábbi kormányzatoknál is nagyon súlyos hiba volt, hogy nem végezték el. Ezt legalább egy alkalommal meg kellene csinálni, mielőtt még bármiféle intézkedésre is sort kerítenének, mert nem lesz eredményes. Nem lehet a korrupciót visszafogni, nem lehet a feketegazdaságot visszafogni, ha ezen a területen nincs tiszta kép, és nincs kiépítve erre alapozott döntési mechanizmus, amely - továbbra is hangsúlyozom - nemcsak adóreformot vagy adóváltoztatást jelent, hanem szükségessé teszi a gazdaságpolitikai irányváltást, és természetesen ehhez kell kapcsolni az adórendszerben bekövetkező változásokat.

 

(10.50)

Különben egy eredménytelen rendszerről van szó, és nem fogja hozni azokat a várt sikereket...

ELNÖK: Képviselő Asszony!

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): ...amit gondoltak volna az előkészítői ennek a reformnak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Gidai Erzsébet: Elnézést kérek!) Sajnos, lejárt az önök rendelkezésére álló idő, így kénytelen voltam önt félbeszakítani.

Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Mádi László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Bauer Képviselőtársam! Remélem, hogy akkor támogatta a múlt évben azt a drasztikus járulékcsökkentést, amit a Fidesz 6 százalékos mértékben megtett, és a szolidaritási járulékcsökkentést, és remélem, támogatni fogja azokat a javaslatokat is, hogy amennyiben többletforrás áll rendelkezésre, akkor a Fidesz-frakció az egészségügy támogatását az oktatás mellett a jövő évben nagyon fontosnak tartja. Kérem támogatását!

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Karl Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ez a kérdés nem egyszerű közgazdasági szakmai vita, hanem igenis igaza van Bauer Tamásnak, mert az egész kérdéskör abból indul ki, hogy Magyarországon van egy létező közgazdasági és társadalmi igény arra, hogy az adók csökkenjenek. A választási ígéretek során minden párt, a mi pártunk is olyan ígéretet tett, hogy ezeket fokozatosan csökkenteni fogja a következő ciklus alatt, és hogy úgy mondjam, ebben a Fidesz járt az élen, ő ígérte a legnagyobbat. Ezzel szemben az történt, hogy a tavalyi évben és az idei évben is ez az adóprés erősebben nyom, az adók fokozódnak.

Úgy gondolom, hogy egy elég farizeus magatartás, hogy most egy másik fajta érvrendszerrel pont az ellenkezőjét próbálják a fideszes szakmapolitikusok megérvelni, mint amit korábban tettek. Arról nem is beszélve, hogy azt az érvet előhozni, hogy erre a pluszpénzre azért van szükség, mert a szükséges átalakulásokhoz pluszpénz kell, azért sem időszerű, mert pontosan a Fidesz az, amely ezeket az intézkedéseket újra 2000-re elodázza, annak ellenére, hogy ezekre az átalakításokra természetszerűleg a magyar költségvetésben rendkívül nagy szükség lenne. Kértük, hogy ez a reformfolyamat induljon meg. Úgy gondolom, hogy ezt nem elméleti vitaként, hanem egyszerű politikai köpenyegforgatásként kell felfogni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Egy perc elég lesz. Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hogy a keresletnövelés inflációgerjesztő... - én azt mondtam, hogy ha az adókulcs csökken, akkor az költségcsökkentést eredményez, és ha költségcsökkentés jön létre, akkor a költséginfláció is csökken, ez a közgazdaságtan ábécéje.

A másik: a túlzott keresletnövekedéstől nem kell félni abban az esetben, ha még túlzottabb a termelékenység növekedése, tehát ha a termelékenység növekedése jóval meghaladja a kereslet növekedését, márpedig a KSH jelentése szerint a termelékenység kedvezően alakul a magyar nemzetgazdaságban.

A harmadik: ha a magyar nemzetgazdaságban vannak mozgósítható kapacitástöbbletek, és a gazdaság gyorsan tud váltani a gyorsan változó igényekre, akkor inflációs veszély nemcsak az elmélet szerint, hanem a gyakorlat szerint sincs.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának 17 perc 50 másodperce van jelenleg, a Szocialista Párt képviselőcsoportjának 19 perc 50 másodperce, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 14 perc 28 másodperce, a Szabad Demokraták Szövetségének 8 perc 57 másodperce, az MDF és a MIÉP képviselőcsoportja felhasználta a tévéidőben rendelkezésére álló időkeretet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Glattfelder Béla képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Orosz Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnöknő! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A jövedéki törvény tervezett módosításáról szeretnék beszélni. A jövedéki törvény 1998 elején lépett életbe, és amikor ezt az előző Országgyűlés megalkotta, döntően két szempontot tartott szem előtt; egyrészt az adóbevételek biztonságos beszedéséhez fűződő állami érdeket, másrészt pedig Magyarország jogrendszerének az Európai Unió jogrendszeréhez való igazítását, harmonizálást. Bár a jövedéki törvény bevezetését sok ellentmondás is övezte - hiszen például a kisebb sörfőzdék, bérfőző üzemek gyakran nem tudták teljesíteni a szigorúbb feltételeket -, mégis visszatekintve a jövedéki törvény eddigi hatásaira megállapítható, hogy az eredeti célkitűzések alapvetően teljesültek, mi több, várakozáson felül teljesültek.

Először is elmondhatjuk, hogy Magyarország joggal büszkélkedhet azzal, hogy az összes európai uniós tagjelölt ország közül Magyarország az egyetlen, amelynek olyan jövedéki rendszere van, amely már jelentős elemeit tekintve megegyezik az Európai Unióéval. Másrészt pedig az elmúlt évben, 1998-ban a jövedéki adók beszedésében jelentős javulás következett be: összességében az előző évihez képest mintegy 60 milliárd forinttal nőttek az állami bevételek, és ha eltekintünk az áremelkedések ütemétől, illetve a fogyasztás növekedésétől - amelyek nyilvánvalóan a bevételek növekedésének irányába hatottak -, akkor is mintegy 30 milliárd forintnyi olyan adóbevétel-növekedésről beszélhetünk, amely kifejezetten a jövedéki adó bevezetésének, illetve a jövedéki adózási fegyelem megszilárdulásának köszönhető. Mindez összesen azt jelenti, hogy az 1998-ra tervezett bevételeket 11 százalékkal tudta tavaly az adóhatóság, illetve a VPOP túlteljesíteni.

A jövedéki adónak köszönhetően Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a kőolajtermékekkel való visszaélés gyakorlata, pedig tudjuk, hogy az olajmaffia működése ezen a területen mennyire virulens, élénk volt, és milyen nagy mértékben járultak hozzá a hazai szervezett alvilág kiépüléséhez az olajtermékek körében elkövethető bűncselekmények. A most tárgyalt törvénytervezet célja az, hogy a jövedéki termékek körében az adóbeszedéshez kapcsolódó fegyelmet még tovább javítsa, és még további állami bevételeket reméljen a feketegazdaság visszaszorításához.

Mindig fontos kérdés, hogy milyen mértékű adóemelkedéssel számolunk a következő évi törvénynél. Itt általában 7 százalékos adóemelés történik, kivéve néhány területet. Ilyen például a dohány, amelynél a kormány két javaslatot is tesz: egyrészt azt javasolja, hogy a jövő évben 15 százalékkal emeljük az adó mértékét, majd egy másik javaslatban azt célozza, hogy ezt az év közben egy újabb 15 százalékos adóemelés kövesse. Itt a magasabb adóemelésnek az az oka, hogy Magyarország nem érte még el azt az adószintet a dohánytermékek esetében, amelyet az Európai Unió minimális adószintként a tagok számára előír, Magyarország pedig ezen a területen egészségügyi, illetve adóbevételi szempontokra tekintettel nem kér derogációt, tehát itt fokozott mértékű adóemelésre van szükség. Az Országgyűlés felelőssége eldönteni, hogy melyik változatot támogatja.

A másik fontos eltérés, hogy a pálinkák esetében is magasabb mértékű adóemelésre kerül sor. Ennek az az oka, hogy Magyarország ezen a területen sem érte el a kötelezően előírt adómértéket, és itt egy olyan jelenség is megfigyelhető, hogy a kommersz pálinkák, illetve a különböző whiskyk adómértéke és a gyümölcspálinkák, illetve a borpárlatok adómértéke közötti különbség fokozatosan szűkül. Ez azért fontos, mert az Európai Unióban ezekre a termékekre majd csak egy egységes adókulcsot alkalmazhatunk; jelenleg még többfajta adókulcsot alkalmazunk. A magyar kormány célkitűzése az, ami megjelenik ebbe a törvényjavaslatban is: az Európai Unióba való belépésünkig bezárólag a lehető leglassabb ütemben csökkentse ezt a különbséget. Azonban fontos megjegyezni, hogy nemzetközi oldalról a magyar kormányt rendkívül jelentős mértékű diplomáciai nyomás éri amiatt, hogy az adókulcsok különbözetét ennél gyorsabb mértékben csökkentse.

A törvénytervezet fontos változást tartalmaz a tekintetben, hogy jövő év augusztus 1-jétől a bor teljes egészében a jövedéki törvény hatálya alá kerül. Szeretném ebben az ügyben előzetesen is megköszönni a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának, a Pénzügyminisztériumnak, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak azt a szakmai együttműködést, amelynek eredményeképpen ez a törvénytervezet kialakult, és szeretném azon képviselőtársaimnak is megköszönni, akik a törvénytervezet megalkotását megelőzően politikai egyeztetéseken mind az ellenzéki, mind a kormánypárti oldalról támogatták ennek a törvényjavaslatnak a megfogalmazását.

(11.00)

A törvényjavaslat ugyanis e tekintetben nem előzmények nélkül való, hiszen 1998-ban, amikor hatályba lépett a jövedéki törvény, akkor a bor volt az egyetlenegy olyan szeszesital, amelyik nem került a jövedéki törvény hatálya alá, szemben azzal, hogy például az Európai Unióban a bor is a jövedéki törvény hatálya alá tartozik. Ez akkor jó döntésnek tűnt, hiszen ennek hatására a bortermelők kedvezőbb körülmények között folytathatták jövedelemtermelő tevékenységüket, illetve általában gazdálkodásukat.

Azonban sajnos az lett a következménye ennek a döntésnek, hogy mivel a bor a fogyasztási adó hatálya alatt maradt, és ott az adózási szabályok közel sem olyan szigorúak, mint például a jövedéki törvény hatálya alatti termékekre, ezért a borra vonatkozóan a feketegazdaság óriási tért nyert. Például maguk a borosgazdák említik fel sokszor, hogy mivel Magyarországon a jövedéki törvény hatálybalépése miatt például az olajszőkítés lehetősége beszűkült, ezért azok, akik korábban tartályaikkal olajszőkítéssel foglalkoztak, a borhamisításra, a műborgyártásra tértek át. Ennek következtében elképesztő mértékben megnövekedett a forgalomba hozott műborok mennyisége. Gondolom, mindannyian találkoztunk különböző piacokon, közterületeken árult, olyan bornak nevezett lőrével, amely - ahogy mondani szokták - legfeljebb a tévéből látta a szőlőt. Sajnos, előfordult egy mérgezési eset is.

Összességében véve a Pénzügyminisztérium számításai szerint ez az adóelkerülő és hamisító magatartás a magyar államnak mintegy ötmilliárd forintnyi kárt okozott. De ennél lényegesen nagyobb az a kár, amit maguknak a borosgazdáknak okoztak a hamisítók azáltal, hogy a bor, illetve a szőlő ára hihetetlen mélypontra zuhant, és most már lassan ott tartunk, hogy a krumpli drágább lesz a szőlőnél. Ennek éppen ez az egyik legfőbb oka, hogy míg szőlőből meglehetősen drágán lehet csak bort előállítani, addig a valódi borral versenyző hamisított műbor ára - legalábbis a termelőnél, illetve a hamisítónál - 30-40 forintra jön ki, amit mintegy 60-70-80 forintért adnak el a fogyasztónak, ez valami olyan alacsony ár, amivel egyetlenegy tisztességes valódibor-termelő sem tud versenyezni.

Ha ezt a gyakorlatot nem tudjuk megszüntetni, fennáll a veszélye annak, hogy a magyar bor nemzetközi hírneve előbb-utóbb rendkívül nagy mértékben csorbát fog szenvedni, ami mindannyiunk számára rendkívül kellemetlen lenne, hiszen a bor jelentős exportcikkünk, egy olyan termék, amelyre joggal kellene hogy büszkék legyünk.

Úgy gondolom tehát, hogy mindannyiunk érdeke, hogy a borhamisításnak, a műborgyártásnak végre véget tudjunk vetni. Sok lehetőséget megvizsgáltunk, és végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a legmegfelelőbb mód, ha a bor végre a jövedéki törvény hatálya alá kerül. Meg kell jegyeznem, hogy az Európai Unióban a bor a jövedéki törvények hatálya alá tartozó termék, kötelezően, még akkor is, ha a borra nem vetnek ki jövedéki adót. Ez egy logikus rendszer, éppen azt szolgálja, hogy ne legyen egyetlenegy olyan termék sem, amelyre kevésbé szigorú szabályok érvényesek, kevésbé szigorú szankciók vonatkoznak, amelyek kifejezetten mintegy ösztönzik a hamisítást.

Úgy gondolom, hogy a bor jövedéki termékkörbe sorolása jó a bortermelőknek, hiszen a hamisítás, a műborgyártás megszüntetésével kutatóintézeti számítások szerint a szőlő, illetve a bor felvásárlási ára 20 százalékot meghaladó mértékben emelkedhet.

Európai uniós csatlakozásunkkor mindenképpen be kellene vezetni ezt a rendszert. Ha most lépjük meg ezt a szükséges lépést, akkor termelőink EU-tagságunk előtt megismerhetik a jövedéki rendszert, és az Európai Unióba már e tekintetben is felkészülten, a kihívásoknak megfelelni képesen tudnak majd belépni.

Végezetül, mivel tulajdonképpen itt egy adócsökkentésről is szó van, ez jó a fogyasztónak is, hiszen amíg jelenleg a tisztességesen adózó termelőnek a nettó termelői ár 11 százalékát kell befizetnie, addig a jövőben majd a tervezet szerint az adó mértéke 10 forint/liter lesz. Ez azt jelenti, hogy a borok túlnyomó többségénél, különösképpen a minőségi borok esetében ez egy valódi adócsökkentést jelent, néha meglehetősen nagy mértékűt, és csak nagyon kevés olyan mennyiségű bor van, amely esetében ez egy egész csekély mértékű adóemelést jelentene. Azonban nyilvánvaló, hogy a termelői árak emelkedése ezt a csekély mértékű adóemelkedést bőségesen kompenzálná.

Arról is kell néhány mondatot szólni, hogy vajon indokolt-e ezt az adómértéket csökkenteni, van-e erre vonatkozó javaslat. Azt hiszem, hogy hosszú távon lehetséges az adó mértékének a csökkentése, most mégsem ajánlható. Azért nem ajánlható, mert a jövedéki törvényben a szankciók egy része az elcsalt adó mennyiségéhez kapcsolódik. Ha csökkentjük az adó mértékét, akkor a szankciókat is nagymértékben csökkentenünk kell, ebből kifolyólag a hamisításnak nehezebben tudnánk gátat vetni.

Ezért én úgy vélem, hogy helyes most ezzel az egyébként adócsökkentést jelentő adómértékkel elindulnunk, és ha a borpiacon a rend és a fegyelem helyreállt, a hamisítások, a műborgyártás megszűnt, abban az esetben közelíthetjük a magyar adószintet az Európai Unió bortermelő országainak nulla kulcsos szintjéhez. De csak akkor, ha a fegyelem már helyreállt, addig ugyanis a szankcionálás lehetőségét veszítenénk el.

A másik vitatott kérdés, amiről itt szó volt, hogy vajon milyen mértékben érinti ez a kistermelőket. Nos, úgy fogalmaztuk meg a törvényjavaslatot, hogy a kisebb bortermelőket, pontosabban a kisebb szőlőtermelőket ez a javaslat a lehető legkisebb mértékben érinti csupán. Azt lehet mondani, hogy az érintettségük annyi, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy majd ha tagok leszünk az Európai Unióban, részt tudjanak venni a szőlő- és borpiac szabályozásában, így tehát az Európai Unióban támogatásokhoz tudjanak jutni. Ezen nem megy túl a rendszer a kistermelők esetében.

A nagyobb termelők esetében egyszerűsített adóraktár bevezetésére ad lehetőséget, míg az ezer hektolitert meghaladó termelésű bort értékesítő termelők azok, akik teljes egészében a jövedéki rendszerbe kerülnek.

A kistermelők kedvezménye, hogy a saját maguk által elfogyasztott bor nem tartozik az adó hatálya alá: családonként, háztartásonként legfeljebb ezer liter, illetve fejenként 250 liter. Vitatható, hogy ez a mennyiség elég vagy sem. Én ezt egy egészen apró részletkérdésnek tartom, egy olyan kérdésnek, amelyről szerintem nem érdemes túlságosan éles vitákat folytatni, aligha hiszem, hogy ez a kérdés lenne az, ami miatt ennek az ügynek a tárgyalása során egymással szembe kellene fordulnunk.

Végezetül, mivel az idő meglehetősen rövid, azt szeretném elmondani önöknek, hogy a kormányzat és a Fidesz frakciója is teljes egészében nyitott azok iránt a módosító javaslatok iránt, amelyek könnyebbé, egyszerűbbé és átláthatóbbá kívánják tenni a bor jövedéki adóraktári rendszerbe vonását, amelyek a kistermelők érdekét szolgálják. Azonban nem vagyunk nyitottak olyan javaslatok iránt, amelyek a műborgyártás és a hamisítás lehetőségeinek fenntartására adnának lehetőséget.

Úgy tapasztalom, hogy az eddigi tárgyalások és egyeztetések, amelyeket az ellenzékkel, illetve a többi kormánypárttal folytattunk, ebbe az irányba hatnak, és ezért köszönöm azokat a támogatásokat, amit eddig a törvénytervezettel kapcsolatban előadtak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Orosz Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Zsikla Győző képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Hétfőn a miniszterelnök úr a kormány és reményei szerint az Országgyűlés munkájában követendő prioritásokról, elsődlegességekről szólva külön megemlítette a vidékfejlesztést. Azt gondolom - és ezt a Magyar Szocialista Párt nevében határozottan le is szögezem -, hogy ezzel a prioritással egyetértünk.

Ebből a szempontból vizsgálnám meg hozzászólásomban az előttünk lévő törvényjavaslatot, mert meggyőződésem, hogy nem a méltatlan számháborúk jelzik azt, hogy valaki mennyire veszi komolyan a vidékfejlesztést, hanem a tényleges intézkedések és azok együttes hatása. Nem hiszem, hogy azon fogják lemérni az emberek, hogy a kormányzat és az Országgyűlés intézkedései a vidéken élők életén segítettek-e, hogy 413, 450 vagy - ahogy a miniszterelnök úr egy nyilatkozatában mondta - 500 milliárdot költenek erre.

Nem ez a számháború lesz a döntő, hanem az, ami a Magyar Szocialista Párt meggyőződése, hogy ezért a helyes célért, nézzük meg, mire akarunk költeni, legyen tehát erre vonatkozóan egy közös stratégiánk. Erre a jelenleginél mindenképpen költsünk többet, de arra is legyenek garanciák, hogy az a fajta pénzosztogatás, ami az első félévben folyt, szűnjék meg.

 

(11.10)

A vidékfejlesztés prioritás lesz - mondta a miniszterelnök úr, és azt gondolom, hogy ez a jövő idő helyénvaló, hiszen e törvényjavaslatban ez nem látszik. Néhány nem lényegtelen formai elemmel, néhány hiánnyal, ezt követően néhány kritikai megjegyzéssel szeretném ezeket az állításokat igazolni.

Ami a formai elemeket illeti, jelenleg a napirend szerint az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitája zajlik. Nagyon szívesen kiegészíteném azzal: valamint a kormány által önkényesen e törvénnyel módosítani remélt törvények vitája zajlik. Több mint húsz törvényjavaslatról kell egységes általános vitát folytatni, ami még akkor is nehézkes, ha ez a hármas tagolás, amely az általános szakaszban megvalósul, bekövetkezik.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ebben még nem is igazából az a probléma, hogy ezt a költségvetési bevételi oldalt így együtt nézzük meg, hanem sokkal inkább az, hogy úgy tűnik, a kormány szokásává válik ez a fajta jogalkotás, hiszen talán a képviselőtársaim is találkoztak olyannal már, hogy megkaptuk a T/1517. számú törvényjavaslatot, ahol érdekes címmel találkozhatunk: az államszervezetre vonatkozó egyes törvényi rendelkezések, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény, valamint a halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítása. Hm, érdekes! Kíváncsian várom azt a fejleményt, amikor az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosítása keretében Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter, mondjuk, a halálbüntetés minősített esetére vonatkozó Btk.-beli szabályozást kívánja módosítani.

Miért probléma ez? Azért probléma - és ebben megint egyetértünk -, mert az állampolgároktól jogkövetést kérünk és remélünk. De ezt lehetővé is kellene tenni! Az a fajta jogalkotás azonban, amelyet ez a gyakorlat mutat, nehezen érvényesíthetővé, követhetetlenné teszi a jogszabályokat. Hallom már: Bokros-csomag. Igen, éppen ezért vagyok kénytelen ezt elmondani, hiszen éppen a ma kormányon lévők vitatták ennek alkotmányszerűségét. Azt gondolom, okkal-joggal vártuk volna tőlük, hogy akkori kritikájukból legalábbis a saját gyakorlatukra nézve szabják meg azt a követelményt és vonják le a következtetést, hogy ilyen hibát nem követnek el. Márpedig azt gondolom, hogy a jogkövetéshez szükséges ismeretek megszerzése vidéken és elsősorban a kisebb jövedelműeknél okoz igazán nehézséget, ezért ezen formai elemmel - mondjuk így - szeretném bizonyítani azt, hogy bizony ez a mostani adótörvény-módosítás nem a vidéken élők szempontjai szerint történik.

A második kör, amelyről beszélni szeretnék, a hiányérzeteim. Terjengős, de azt gondolom, hogy ha már egyszer a vidékfejlesztés prioritás, mégsem használja ki a törvényjavaslat azokat a lehetőségeket, amelyek számára adódnak. Nem foglalkozik számtalan olyan kérdéssel, amelyről tudja, hogy probléma, megoldására itt kínálkoznék az alkalom, és nem él vele. Engedjenek meg egy egyszerű példát! Épp a hét elején - a józan ész diadalának köszönhetően - a kormány visszavonta a szövetkezeti moratórium törvényjavaslatát. Ezzel nagyon egyetértünk, és reméljük, hogy több alkotmánysértő, a tulajdon szentségét és a szövetkezés szabadságát sértő törvényjavaslat nem kerül az Országgyűlés elé. Ugyanakkor a szövetkezeti üzletrész probléma változatlanul fennáll. Abban, azt gondolom, teljes az egyetértés, hogy ezt kezelni kell - ennek kezelésére azonban épp az adótörvények módosítása nyújthatna lehetőséget. A kormány, mert ezek szerint csak szavakban vidékfejlesztő, ezzel a lehetőséggel nem él.

Azt gondoljuk, szükséges volna az üzletrész kérdéskörnek a teljes adórendszerben elfoglalt helyét, szabályozását áttekinteni, és az államnak e törvények segítségével is módot kellene adni az üzletrész problémával érintett feleknek arra, hogy problémájukat kezeljék. Adókedvezmények, bizonyos prioritások a támogatási rendszerben lehetnének ennek az elemei.

És még egy: aki vidékfejlesztő, az óhatatlanul szövetkezetbarát, és azt gondolom, ez a kormányprogramból is kiolvasható. Ugyanakkor miért szövetkezzenek az emberek akkor, ha a helyzet az, hogy ugyanannyiért kapja a szövetkezet szolgáltatását a tag is, mint a kívülálló? Azt gondolom - és a Magyar Szocialista Párt álláspontja az -, hogy ezt a helyzetet is például az adótörvényekkel lehetne és kellene rendezni.

A másik kérdés: a miniszterelnök úr beszélt a hat csapásról. Sokfelé hallottam, hogy a hetedik csapás maga a kormány - de most nem élcelődni kívánok ezzel. Ugyanakkor az mégis érdekes helyzet és groteszk is, hogy miközben tudjuk, hogy az árvíz és a viharkárok igen súlyos megelőző és majd kárelhárító munkával jártak, nem gondolkodott el a kormány az ennek a tevékenységnek az eredményeként nála és a költségvetésben jelentkező többletbevételek visszajuttatásáról. Csak egy egyszerű példa, hiszen a gázolaj adó-visszatérítése a mezőgazdasági tevékenység egyik támogatási eleme is, ezzel a technikával, azt gondolom, nagyon egyszerűen, ha szükséges, egy új törvénnyel - amely törvénynek ebben a törvénycsomagban lenne a helye - lehetne és kellene gondoskodni. Megállapításom tehát, hogy amikor tehetne a kormány, akkor sem tesz a vidékért.

Néhány kritikai megjegyzés, és tényleg csak címszavakban, hiszen a Magyar Szocialista Párt részéről már eddig is több minden elhangzott.

Önmagában az a minősítés, amellyel egyébként több kormánypárti képviselő eddigi hozzászólása is összhangban van, miszerint mégsem kis- és középvállalkozás-barát ez az adócsomag, önmagában ez a minősítés már felveti azt a gondolatot, hogy éppen, mert a vidéki térségekben a legáltalánosabban elterjedt vállalkozás a kis- és középvállalkozás, ha egyszer ez igaz, akkor vélhetőleg nem vidékfejlesztő prioritások vezették a jogszabály-előkészítők tollát.

Csak utalnék még egyszer arra a vitára, amely az általános fogyasztási adó visszaigénylésének kereteiről vagy annak a feltételrendszeréről szólt, és szeretném még egyszer megerősíteni azon meggyőződésünket, hogy önmagában ennek az egyetlenegy szabálynak az ilyetén való bennhagyása ebben a törvénycsomagban súlyos hátrányokat fog okozni, elsősorban vidéken.

A másik kérdés a járulékok ügye, ezekről kevesebbet beszélünk, hiszen majd a harmadik szakaszban lesz, amikor ennek részleteiről szólunk. De ha a vidékfejlesztés szemszögéből vizsgáljuk, óhatatlanul el kell mondani azt, hogy a járulékok nem növelése, pusztán egy tételesen meghatározott egészségügyi hozzájárulásnak a meghatározása elsősorban és döntően azokban az ágazatokban fog nehézséget okozni és többletbefizetést eredményezni, többletterhelést okozni, ahol a jövedelmek elmaradnak az átlagtól. Azt gondolom, sejthetik a következő gondolatomat: a mezőgazdaság éppen ilyen, és mivel a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés szoros összefüggése valószínűleg a képviselőtársaim számára is nyilvánvaló, ebből is az következik, hogy bizony ha a mezőgazdaság szereplőinek ilyen többletmegsarcolása zajlik, az nem fogja eredményezni a vidéken maradó jövedelmeket és ennek megfelelően a vidékfejlesztést.

Itt szeretnék utalni arra, hogy több ponton végig kellene gondolni, mennyire precíz a törvényjavaslat szövegének a megfogalmazása. Itt csak egy agrárösszefüggést említenék: az illetéktörvény felépítmény-meghatározása, ahogy mondani szokás, pötyög.

Az utolsó ilyen kritikai észrevétel a biztosítási adó. Mindenki, aki a mezőgazdaság környékén és vidéken él, pontosan tudja, hogy miért is nincs biztosítás. Nem azért, mert ezek az emberek nem szeretnek előrelátni. Nincs miből! Ha ilyen intézkedésekkel megdrágítva elvesszük a mezőgazdaság szereplőitől és a vidéken élő szerény jövedelmű emberektől azt a lehetőséget, hogy önmaguk biztosításával önmagukról gondoskodjanak, azt gondolom, ez azt minősíti, aki beterjesztette.

Azt gondolom tehát, hogy ezekkel a kritikai észrevételekkel is illusztrálva tételesen is bizonyítható, hogy kifejezetten a vidék és az agrárgazdaság szereplői számára hátrányos rendelkezéseket tartalmaz, és ezen harmadik megállapítás is azt támasztja alá, hogy ez sajnos mégsem prioritás, már ami a vidékfejlesztést illeti.

Hölgyeim és uraim, köszönöm a megtisztelő figyelmüket. Ez a vidékellenes törvényjavaslat-csomagot ebben a formájában a Magyar Szocialista Párt nem tudja támogatni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

(11.20)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Zsikla Győző úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A jövedéki törvényben új elem a bor jövedéki adója, most erről kívánok szólni néhány szót. Fő indokok: az európai uniós jogharmonizáció, valamint a borhamisítás visszaszorítása. Ezekkel úgy magam, mint a Kisgazdapárt frakciója teljes mértékben egyetértünk. A borhamisításról viszont az a véleményem, hogy aki eddig elkerülte a szabályokat, nyilván ezután is megpróbálja, ezért e területen valódi előrelépés a büntetés szigorítása és az ellenőrzés fokozása nélkül nem lehetséges. A zárjegy és a hatósági zár alkalmazása javítja az ellenőrizhetőséget, de még egyszer mondom, hogy ha az ellenőrzés nem fokozódik, akkor ez csak egy felesleges áldozatvállalás lesz a forgalmazók részéről. Felhívom tehát a figyelmet a VPOP ilyen irányú megerősítésének szükségszerűsítésére.

Úgy gondolom, hogy a javaslat a szőlőtermelőknek indokolatlan adminisztrációs terheket jelenthet. Ugyanis a jövedéki szabályokat azokra a szőlőtermelőkre kiterjeszteni, akik nem készítenek bort, szerintem felesleges. Hiszen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa úgy a mennyiség, mint a minőség vonatkozásában nyomon követi a szőlő útját - különben is, nem a szőlőt, hanem a bort hamisítják. Az ellenőrzés lehetőségét az, hogy a szőlőtermelőknek a VPOP felé is adminisztrálniuk kellene, nem fokozza, mert ha a szőlőtermelő össze kíván játszani a bortermelővel, azt a javaslat után is megtehetné, mert papíron tud igazolást adni a nem létező és be nem szállított szőlőről, és utólag nem lehet ellenőrizni, hogy a beszállítás megtörtént-e vagy sem.

Mindebből látható, hogy az ellenőrzésnek a bor szállítása, tárolása és a forgalomba hozatala folyamán van értelme, ezért felesleges adminisztrációs teher volna az eredeti törvényjavaslat ide vonatkozó része a szőlőtermelők részére, különösen a csemegeszőlőt termelők részére, akik a borral kapcsolatban egyáltalán nem érintettek.

Mindezen indokok miatt adunk be képviselőtársaimmal módosító javaslatot, tehát hogy a szőlőtermelőkre ne vonatkozzon ez a törvénytervezet. Érdemes megemlíteni, hogy legalább tízszer annyi azon szőlőtermelők száma, akik csak szőlőként értékesítik a termést és nem készítenek bort, mint azoké, akik bort is készítenek. Ebből következik, hogy az új rendszer beállítása és fenntartásának költségei javaslatunk elfogadása esetén sokadrészükre csökkennének, el nem fogadása viszont felesleges adminisztrációt jelent a termelőknek, pazarlást és értelmetlen pénzkidobást a költségvetésnek.

Néhány szót szólnék az adó mértékéről. Mivel az európai uniós jogharmonizáció a törvényjavaslat másik alapvető indoka, utánanéztem, hogy a bort milyen adók terhelik a jelentősebb európai uniós bortermelő országokban. A jövedéki adó Franciaország kivételével mindenütt nullakulcsos, sőt több helyen még a pezsgő is az. A forgalmi adó átlagosan 15-16 százalék körüli, ezzel szemben nálunk 25 százalék forgalmi adó terheli a bort. Ausztriában a 0 százalékos jövedéki adó és a 12 százalékos áfa mellett van ugyan 10 százalékos fogyasztási vagy italadó, de azt a termelő által közvetlenül értékesített bor esetében nem kell megfizetni. Németországban és Olaszországban nincs sem jövedéki, sem fogyasztási adó a boron.

Ezek alapján megállapítható, hogy ha elfogadjuk a javaslatban szereplő 10 forint/liter adómértéket a borra - figyelembe véve a 25 százalékos áfát is -, akkor Magyarországon legalább dupla akkora adóteher nehezedik a borra, mint a fontosabb uniós bortermelő országokban. Ezért képviselőtársaimmal módosító javaslatban javasoljuk csökkenteni az adó mértékét 5 forint/literre azzal, hogy egy-két év múlva, az uniós csatlakozás előtt ezt tovább csökkentsük a 0 forint irányába. Egyébként a szakma érdekképviselete is ezt javasolja.

Ha a képviselőtársaim ezt nem fogadják el, olyan versenyhátrányba kerülnek a magyar szőlő- és bortermelők, amely visszavetheti az ágazatot az új évezred elején. Ez több tízezer termelő megélhetését befolyásolja, veszélyezteti. Egyébként az előbb említett indokolatlan adminisztráció mellőzésével a fejezeten belül ennek a csökkentésnek a forrása megteremthető.

Amit Glattfelder képviselőtársam mondott, hogy ezt azért nem lehet megtenni, mert a törvény a szankciókat az adó nagyságához köti, erre azt tudom mondani, ez csak technikai kérdés, hiszen most folytatjuk az egész törvény módosítását, tehát e vonatkozásában lehet ezen változtatni, és a büntetéseket szigorúbb elbírálás alá lehet venni. Tehát ez csak elhatározás kérdése, technikai kérdés, azaz nem befolyásolja az adócsökkentés lehetőségét.

A jövedéki adókkal kapcsolatban még a mezőgazdasági termelők által felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszatérítéséről szólnék néhány szót. Habár a gázolaj jövedéki adója már százalékosan nem különíthető el forgalmi adóra, útalapra, környezetvédelmi hozzájárulásra, de a befolyt adóból valamilyen mértékben elkülönítenek környezetvédelemre és útfenntartásra. Mivel a mezőgazdasági termelők gépeikkel a gázolajat elsősorban a termőföldeken használják fel, nem, vagy csak minimálisan rongálják a közutakat. Arra való tekintettel is adtam be módosító javaslatot, hogy igényelhessék vissza az általuk felhasznált gázolaj jövedéki adójának 80 százalékát, szemben a törvényjavaslatban szereplő és az eddigieket tovább görgető 65,6 százalékkal.

Úgy gondolom, hogy a mezőgazdaság európai uniós támogatási szintjét is figyelembe véve, a javasolt adó-visszatérítés emelése szükséges, mert ez is hozzájárulna mezőgazdaságunk évtizedek óta tartó romló helyzetének javításához. Mi, kisgazdák, úgy az adótörvények, mint a költségvetés vonatkozásában, igyekszünk mindent megtenni ezért. A mezőgazdaság talpra állítása nemcsak a vidék, hanem az egész nemzet érdeke, mert ha tömegesen mennek tönkre a termelők, nem biztosíthatók folyamatosan a jó minőségű és elérhető árú élelmiszerek, akkor vidéken sokan munkanélkülivé válnak, és fokozódnak a szociális feszültségek is.

Mindebből is látszik, kedves képviselőtársaim, hogy itt nem csupán gazdasági kérdésről van szó. Kérem, ezt vegyék figyelembe, amikor a bizottságban, illetve a parlamentben a módosító javaslatokról szavazni fognak. Különösen a koalíciós társak, a fideszes képviselők támogatását kérem, hogy segítsék a magyar mezőgazdaság és a vidék felemelkedését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek; normál hozzászólásra pedig Kovács Kálmán következik, az SZDSZ részéről, majd a kétpercesek után.

Elsőként Glattfelder Béla úrnak adom meg a szót két percre, a Fidesz részéről.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Természetesen a büntetések és az ellenőrzés szigorítása ügyében a képviselő úr nyitott kapukat dönget, hiszen ez a cél. Alapvetően az a cél, hogy a bor forgalmazásának ellenőrzése szigorodjék, ne pedig az előállítás, illetve a szőlőtermelés ellenőrzésének legyen indokolatlan szigorítása.

Szeretném megjegyezni, hogy a törvényjavaslatban a jövedéki szabályok gyakorlatilag nem terjednek ki azokra, akik csak szőlőtermeléssel foglalkoznak. Kell ugyan nyilvántartást vezetniük - ezzel a VPOP felé is el kell számolniuk -, de ezt a nyilvántartást a jövedéki szabályozástól függetlenül is érdemes bevezetnünk, hiszen az Európai Unióban - ha támogatáshoz akarjuk juttatni a magyar borágazatot - fontos, hogy ilyen elszámolásokkal, nyilvántartásokkal rendelkezzünk.

Egyébként a nem borcélú szőlőtermesztés esetében pedig - csemegeszőlőről van szó - a jövedéki törvény azon szabálya lesz érvényes, amely arról szól, hogy a nem borkészítés céljára felhasznált szőlővel külön kell elszámolni, tehát nem a borkészítéshez használt szőlővel azonos szabályok vonatkoznak erre. A borszőlőt másra is fel lehet használni, nemcsak bor előállítására, hanem például üdítőitalok előállítására is, és ezért került ez a szabály beépítésre.

 

(11.30)

Az Európai Unióban a pezsgőre minimum adószint van megállapítva, tehát minden európai uniós államban kell a pezsgő után egy meghatározott minimális mértékű adót fizetni, ami egyébként meglehetősen magas.

Megjegyzem, hogy a magyar, illetve az európai uniós országokban meglévő adószintkülönbség semmiképpen nem okozhatja a magyar bor versenyhátrányát, legalábbis a jövedéki adó tekintetében, hiszen az Európai Unióban a jövedéki adót nem abban az államban kell megfizetni, ahol a bort előállították, hanem ahol elfogyasztották. Ha tehát mi ezt exportáljuk, akkor az ottani adószintet kell megfizetni - ha ez nulla, akkor nullát -, ha viszont ide importálunk bort, akkor ott hiába adómentes a bor, itt nálunk adóznia kell.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kis Zoltán úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. A felszólalásban, úgy tűnik, mindenkinek egy a véleménye, hogy a borhamisítással szemben keményen fel kell lépni, és ennek egyik eszköze a jövedéki törvény módosítása, amely a borelőállítást ebben a körben szabályozza.

Ezzel túl sokat vitatkozni nem is lehet, nem is kell. Valóban így van, az Európai Unió szabályozásának megfelelő jogintézményről van szó, azonban ez csak az egyik lába a dolognak. Amíg meghagyjuk az álszemérmes szabályozásban a kannás kiszerelést, amíg bennhagyjuk a törvényben azt, hogy bort úgy is forgalomba lehet hozni, hogy azt őstermelői kategóriában állítják elő, addig nem tettünk meg mindent.

A mi álláspontunk szerint ezzel a szabályozással együtt vissza kellene térnünk arra, amit 1997. január 1-jével kívánt az akkori kormány bevezetni, hogy aki piaci értékesítésre állít elő bort, az csak vállalkozói jogviszonyban teheti, ugyanazon megkötöttségekkel, mint ami az összes piaci szereplőre vonatkozik, és akkor már mindenféle olyan szabályozás feleslegessé válik, amit a kis, közepes és nagyobb kiszerelésre vonatkozóan megkötöttségeket állít elő, nevezetesen a 6 literes, 60 literes kannás kiszerelés, valamint a 2 literes palackos kiszerelésnek a különböző felsorolása.

Ami a büntetési tételeket illeti, ezt nyugodtan meg lehet oldani úgy, hogy csökkentjük a jövedéki adót, és emeljük a büntetési tétel szorzószámát - tehát teljesen egyetértek a kisgazda képviselő módosító indítványával. Természetesen a jövedéki adó nem jelenthet hátrányt az alföldi borok értékesítése terén, mert ez megint a borhamisítás irányába tolná el az amúgy is kritikus és rossz helyzeti lehetőségeinket, beleértve nyilvánvalóan az export lehetőségeit is.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kovács Tibor úrnak, az MSZP képviselőjének.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak egy rendkívül rövid megjegyzés. A törvényjavaslat indoklásában az hangzik el, hogy erre a módosításra azért van szükség, mert így akadályozható meg a borhamisítás.

Mi a bizottsági vitában megkértük a kormány ott jelen lévő képviselőjét, hogy legyen szíves, magyarázza el nekünk, mutassa be, hogy ez a jogszabály hogyan fogja megakadályozni a borhamisítást. Hát eléggé bizonytalan indoklást kaptunk, és itt értek egyet a Zsikla képviselő úr által elmondottakkal, hogy nem elégséges ez a jogszabály. Az ellenőrzések és az ellenőrzési szabályok kiegészítésére is szükség van ahhoz, hogy a borhamisítás alapvetően elkerülhető legyen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Karl Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy itt a kérdésben hozzászóló képviselő urak, bármelyik párt részéről tették meg a javaslatukat, abban egyetértenek, hogy Magyarországon a bortermelés több szempontból rendkívül fontos. Fontos ez azoknak a vidéki embereknek, akik ebből élnek vagy ezzel egészítik ki megélhetésüket, fontos az országnak, és ebből a szempontból az európai uniós csatlakozásunk is - hogy úgy mondjam - egy megfelelő előkészítést igényel.

Igaz az a követelmény, hogy az uniós csatlakozás miatt azokat a normákat, amelyek erre a kérdéskörre vonatkoznak, szintén érdemes időben bevezetni. Éppen ezért a bornak a jövedéki törvény hatálya alá történő bevonását, úgy érzem, mindenképpen támogatni kell, azzal, hogy ennek a termelő oldaláról előnyökkel is kell járnia, különösen, ha az adminisztrációs előírások bizonyos nehézségeket is okoznak. Éppen ezért azt gondolom, hogy a Szocialista Párt a jövedéki adó mértékénél nagy valószínűséggel ezt a kisgazda előterjesztést támogatni fogja, hiszen ennek a mértéke inkább jelképes kell hogy legyen, és ez konkrét adóbani, és így végül is termelési költségbeni előnyöket is kell hogy okozzon azok számára, akik ezzel foglalkoznak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Rozgonyi Ernő úr, a MIÉP részéről, de nem tudom megadni neki a szót, mert a MIÉP kimerítette az időkeretét. (Téves jelzés történt.) Valahogyan biztosan megnyomta a gombot, mert a gépe világít, de akkor kérem törölni.

Ismertetném a hátralévő időkereteket még a televíziós közvetítés idejére: a Fidesznek 1 perc 41 másodperc ideje van; a Szocialista Pártnak 7 perc 45 másodperce volt, ebből le kell vonni az előbbi felszólalás idejét, 1 perc 24 másodpercet, ha jól követtem most az órát; a Független Kisgazdapártnak 6 perc 24 másodperce, az SZDSZ-nek 7 perc 4 másodperce van.

Ezek után megadnám a szót hozzászólásra Kovács Kálmán úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem túlzás, azt hiszem, ha azt mondom, hogy már a gazdaság szereplője és az utca embere is úgy összegzi a véleményét az Orbán-Torgyán-kormány első évéről, hogy ez alatt nem tettek semmit. Azt hiszem, hogy ha az ígéretekkel összevetjük, nem is juthatunk más megállapításra. És ha most látjuk az adó- és költségvetés-tervezetet, akkor mondhatjuk nyugodtan, hogy most sem tesz, és már nem is fog jelentős dolgot tenni ebben a választási ciklusban.

Egyszeri nagy adócsökkentést ígért, hatékonyabb államot. Nos, ha megvizsgáljuk, elmaradt a kiadási oldal reformja, nem tett semmit az egészségügy reformjáért, a pazarlás megszüntetéséért, szétverte ugyan az egészségügyi önkormányzatot, de helyette nem tudott újat kitalálni a finanszírozásra, nem tudta megoldani a problémát. Az államháztartás pazarlásának megszüntetését ígérte - de hol van a hatékonyabb állam? A működési kiadások épp az államigazgatásban 30 százalékkal nőttek egy ilyen árvizes, nehéz esztendőben is. És 7 százalékban ugyan - rettenetes nagy mértékben - csökkentette az egészségügyi hozzájárulást, ugyanakkor az egyösszegű hozzájárulást növelte 50 százalékkal, és így, tessék megkérdezni a vállalkozókat, tessék megkérdezni az érintetteket, többet fizetnek-e. Igen, nem fizetnek kevesebbet - ennyit a nagy terhek egyszeri csökkentéséről.

Ugyanakkor tehát nem teremtem meg az igények csökkenését, mert nem hozok létre hatékonyabb államot, nem hozok létre hatékonyabb felhasználást, nem szüntetem meg a pazarlást - akkor persze, hogy nem marad más, mint növelni az adókat.

Ha a kormány által számunkra kiosztott dokumentumot áttanulmányozzuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a hírekkel ellentétben és az expozéval ellentétesen a bevételi terv reálértéken is 1 százalékkal nő. Tehát akkor Magyarországon mégis csak nő az adóteher, nem pedig csökken.

Új adónemek bevezetése jelenik meg. Az MDF padsoraiból egyenesen azt hallottuk - rettenetes dolog -, hogy "ebből az új adónemből kívánjuk megoldani a vidék csatornázását, növelni a támogatásokat". Te jó Isten! Hát Magyarországon egy kormányzat már nem tud mást elképzelni, mint hogy ha a feladatait nem tudja megoldani, akkor új adónemeket vezet be, és az adókat növeli? Én azt hiszem, nem ez az az ígéret, ami miatt a Fideszre szavaztak az emberek, és azt hiszem, hogy nem ez a helyes útirány.

A helyi adók központosított terve szintén arra utal, hogy ha már az adónövelésnek lesznek korlátai, az új adók bevezetésének lesznek korlátai, akkor a helyi adókat, tehát az elosztást próbáljuk átalakítani.

A másik nagyon fontos elem, hogy a közteherviselést hogyan osztom el a társadalom egyes szereplői között. Elég sok minden el fog hangozni a holnapi napon a személyi jövedelemadó tervezetének hatásáról, hogy növelni fogja a társadalmi különbségeket, mert a kisebb jövedelműek körében növeli az adóterhet a változatlan sáv, a kedvezmények megállapítása. És a gazdaság szereplőinél is a kis- és középvállalkozások körében növekednek és nehezednek az adóterhek. Három hét múlva majd beszélni fogunk az ezen vállalkozások támogatásáról szóló törvényről, viszont cselekszünk az adóelvonások területén az ő rovásukra.

Nem tesz semmit a gazdasági növekedés folytatásáért, fenntartásáért, hiszen a sokat ígért gyorsuló infrastruktúra megállt, és a beruházások támogatása elmaradt.

 

(11.40)

Amit tett az adók területén, talán jobb lett volna, ha nem teszi, ami lényeges módosítást végrehajtott, azokat a következő napok vitája fogja szétszedni elemeire, és azt hiszem, mindannyiunk számára igazolni, hogy sajnos azok az intézkedések, amelyeket tett - és kétségtelen, hogy a technikai-adminisztratív intézkedések mellett van néhány érdemi -, ezek éppenséggel nem egy korszerű, csökkentett, egyszerűsített adórendszer irányába hatnak.

Kezdeném az áfa-visszaigénylés rendszerével, ami tökéletesen mutatja, hogy a négy alapelvvel hogy megy szembe a kormány. Ígérte az alapelvben az adminisztráció csökkenését. APEH-oldalról csökkenni fog az adminisztráció, de a vállalkozói oldalról nem, hiszen egyre több igazolást kell a vállalkozónak a visszaigényléshez felmutatni, mégpedig nehéz technikai igazolásokat: például, hogy 20 százalékot mikor éri el az export hányada; például, hogy 3 hónapig igazolnia kell, hogy ő igénylő pozícióban van; például, hogy most már 8 millió forintos jövedelemhatárig kell gyűjtenie és igazolni majd, hogy elért-e már ahhoz, hogy egyáltalán lehívhassa az első visszatérítést.

A második, hogy a kis- és középvállalkozásnál több forrást hagyok. A kis- és középvállalkozások készpénzkészletét - ezeknél a legérzékenyebbek a vállalkozások a készpénzre - éppen megnehezítem. Hiszen azzal, hogy már az említett háromhónapos igénylési pozícióval a 2 millióról 8 millióra növelt értékkel... - tehát csak akkor kezdhetek el visszaigényelni, ha elértem a 8 millió forintot, illetve a visszatérítésnek a 30 napról 45 napra történő emelésével mind-mind a kis- és középvállalkozók készpénzkezelését nehezítem.

Már az MDF soraiban is értik, és azt hiszem, egyre inkább meg fogjuk érteni, hogy a 45 napra növelés nem javítja az ellenőrzés hatékonyságát. Tessék elképzelni, ha január 1-jén benyújtok egy visszaigénylést, és van rá 45 napja a hivatalnak, akkor február 1-jén még ezt fogja vizsgálni egészen február 15-ig. Tehát a február 1-jén beérkező igényléseket majd csak február 15-én fogja kézbe venni a hivatalnok, és onnan kezdve természetesen már csak 30 napja van. Tehát ez nem az ellenőrzés hatékonyságát, hanem a pénz állami büdzsében tartását fogja növelni 15 nappal, azt viszont minden hónapban.

Végül ellehetetleníti a lízingrendszert. Nem minden lízingelő vállalkozó csaló Magyarországon. Márpedig a mostani tervezet szerint akkor igényelhetem vissza az áfát, ha minden tételét kifizettem áfavonatkozásban egy terméknek, tehát egy lízing esetében, ha az utolsó lízingtételt egy kétéves lízingnél kifizettem. Két évig bent fekszik az államnál a pénzem a költségvetésben, mert feltételezik rólam, hogy a lízingkonstrukciót csak azért választom, mert csalok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem azért, mert forráshiányos helyzetben ez az egy megoldásom.

Úgy látszik, hogy a mai tervezet - és csak az áfáról szeretnék konkrétan beszélni - is mutatja (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), hogy ez a tervezet ellentétes azokkal az irányokkal, amelyeket a kormány meghatározott.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Herczog Edit. Bocsánat, Kertész István jelentkezett hozzászólásra a Szocialista Párt részéről, Herczog Edit helyett.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egeret vajúdtak a hegyek, és abból is a gyengébb fajtát. Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr mint előterjesztő bizonyára egyetért abban, hogy ez az előterjesztés nem sorolható a legsikeresebb törvényalkotási termékek közé. A negatív minősítésnek tartalmi, szerkezeti, stiláris, adatkezelési okai is vannak.

Politikai döntéssel kiüresített javaslat került késve a képviselők asztalára. Késve, mert bár júniusban még hároméves adóreformról folyt a vita, de az 1501. számú törvényjavaslatot két hete kaptuk kézhez, egy hete kaptunk költségvetési sarokszámokat tartalmazó kiegészítő anyagot, és csak a hét végi postával kaptuk meg azt az egybeszerkesztett kötetet, amely a hatástanulmányokat is tartalmazta, azt viszont fogyatékosan, hiszen a megszokott, dinamikus számításokat, úgy gondolom, nem véletlenül teljesen mellőzte. Ehelyett kaptunk egy kisebb választási programot, "A kormány állásfoglalása az adó- és járuléktörvények változtatásához" címmel.

Tisztelt kormányzó Frakció! Tudomásul kellene venni, hogy most már nem választási programot, nem ígéretek halmazát kell előterjeszteni törvényalkotás címén, hanem megfontolt koncepción alapuló gazdaságpolitikai lépéseket, ezek törvényhozási vonzatait, és ha lehet, úgy, hogy ezek legalább beszélő viszonyban legyenek a valósággal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van a törvényjavaslatnak néhány olyan pontja, amely támogatható. Egyrészt az egyéni vállalkozó halála esetén a vállalkozás folytatását elősegítő szabályozási pontok, másrészt a társaságok jogutódlásával összefüggő pontok, harmadrészt az óvatosan kiterjesztett átalányadózás. De nagyon sok a negatívum!

Az érdekképviseletek által is kritizált szigorító javaslatokból az az általánosító vélekedés és sommás vélemény világlik ki, hogy a vállalkozók általában megsértik a törvényeket, és ezért arra kell a szabályozásnak koncentrálni, hogy ezeket a törvénysértő vállalkozókat hogyan lehet a jog előírásaival kordában tartani. Úgy gondolom, ez nem mehet így sokáig.

Tételesen vizsgálva a kérdéseket: korábban a bruttó árbevétel 4 millió forintos összegében volt megjelölve az éves adóbevallás benyújtására kötelezettek köre. Most ez a nettó 8 millió forintban került meghatározásra, azaz 2,6-szeresére nőtt ez a határ. Ez viszont azzal függ össze, hogy az éves adóbevallást benyújtók esetleges áfa-visszaigénylési követeléseit - azaz a fejlesztéseket terhelő áfát - csak a következő évben tudják benyújtani. Ez a kezdő kisvállalkozó számára rendkívül kedvezőtlen fejlemény. Ugyancsak ilyen az az előírás, amely a tevékenységét folytató, árbevétellel rendelkező, de jelentős fejlesztést végrehajtó vállalkozó visszaigénylését is megnehezíti.

Különösen érthetetlen az a bürokratikus előírás, amely a havi bevallásra kötelezett adóalany esetén tárgyéven belül legalább egymást követő három hónapban negatív egyenleget ír elő a visszaigénylés feltételeként.

Az állam szerepének túlértékelésére vezethető vissza, hogy a tervezet szerint a veszteséges vállalkozás felszámolása során csak korlátozottan igényelhető vissza a forgalmi adó. Ez abból a feltételezésből indul ki, hogy a gazdasági vállalkozások között nem lehet masszívan sikertelen, veszteséges vállalkozás, ahol a felszámolás során az esetleges forgalmiadó-visszatérítés növelheti az egyéb hitelezők megtérüléseit. Nem tehát a felszámolás alá került adóssal szemben lép fel az állam, hanem hitelezőtársai rovására hozza magát kedvezőbb helyzetbe.

Ezzel az államnak tulajdonított különleges szerep tükröződésével találkozhatunk a csődtörvény tervezett változtatása során is. A tervezett módosítás az államháztartás valamennyi rendszerét megillető követeléseket kiveszi a csődeljárás költségei fedezésére előírt 1 százalékos letéti kötelezettség hatálya alól. Ez látszólag a költségvetést jogosan kímélő módszer, a valóság azonban az, hogy ettől a felszámolás költségei nem lesznek kisebbek, csak az állam e költségek fedezése alól kibújva a terheket a többi hitelezőre hárítja át.

Mostanában sokat foglalkoztunk a természeti károkkal, a tragédiák következményeivel. Ez a csődeljárási módosítás és az áfarendszerek előzőekben említett változtatása, valamint a biztosítási adó bevezetése ahhoz hasonlítható, mintha az állam az őt ért károkat is a többi károsulttal akarná megfizettetni.

Nem állhatom meg, hogy néhány mondat erejéig ne foglalkozzam a személyi jövedelemadó-rendszer változásaival, pontosabban mondva: változatlanságával. Az szja-rendszerben az adósságok változatlansága azt eredményezi, hogy az 1999-es 20,5 százalékos átlagos adóterhelés 21,7 százalékra nő, rontva a magyar élőmunka és a magyar export versenyképességét.

Önmagában a gyermekek után járó adókedvezmény 30 százalékos növekedése pozitív fejlemény. Valójában azonban az igazán rossz helyzetben lévők pozíciója szempontjából ez egyáltalán nem jelent előrelépést. 1999-ben egy egykeresős, háromgyerekes családban legalább 510 ezer forint bérjövedelem kellett a gyermekkedvezmény igénybevételéhez, 2000-ben a megnövelt kedvezményt 615 ezer forint éves bérjövedelemmel lehet elérni, ami közel 20 százalékos béremelési igényt jelent. A kormány 2000-re 8,5 százalékos keresetemelkedéssel számol, ezért megállapítható, hogy a gyermekkedvezményt érvényesíteni tudók aránya jelentős mértékben nőni fog.

A KSH ez évi I-V. havi adataiból megállapítható, hogy a fizikai foglalkozásúak körében a kereset a vizsgált 13 nemzetgazdasági ágból 7 esetben nem éri el azt az átlagos jövedelmi szintet, ami igénybe vehetővé tenné ezt a háromgyermekes kedvezményt.

 

(11.50)

Ez azt jelenti, hogy a fizikai foglalkozásúak többsége Magyarországon nincs abban a helyzetben, hogy elérje ezeket a kedvezményeket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy utolsó gondolatmenet: egyáltalán nem szűk körről van szó tehát, egyáltalában nem lehet bagatellizálni ezt a kérdést, egyáltalában nem biztos, hogy a képviselői jövedelmek szintjén kell meghatározni az adókedvezmény igénybevételi lehetőségét.

Churchill idézetével kezdődött...

ELNÖK: Képviselő Úr! Lejárt az ideje!

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mádi László, a Fidesz képviselője; illetve 1 perc 41 másodperces hozzászólásra.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ellenzék soraiból említették a kis- és középvállalkozók helyzetét. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a jövő évben, a 2000. évben több módon is kíván az ő érdekeikben lépni. Elsőként meg kell említenem azt, hogy - mint önök is láthatták a beterjesztett anyagból - mintegy 22,2 százalékkal, közel 90 milliárdra nő az a pénzalaptömeg, ami a kis- és középvállalkozók tevékenységét, beruházását, fejlesztését kívánja előmozdítani és segíteni. Tehát azt gondolom, hogy a szavak helyett a tettek tekintetében itt lényeges előrelépés történik, és ezt igenis értékelni kell.

Ellenzéki képviselőtársam szintén nem szóltak arról, hogy évente 110 ezer olyan vállalkozó van, akinek a változás következtében év közben nem kell adóbevallást készítenie és adót sem fizetnie, hanem majd csak az adóévet követő évben. Én azt gondolom, hogy ez a kis- és középvállalkozások számára jelentős kedvezményt jelent.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Szólásra következik Kékkői Zoltán, a Független Kisgazdapárt képviselője; 6 perc 24 másodperc áll még rendelkezésére.

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/1501. számú törvényjavaslat az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szól. A mai napon az első témakörhöz tartozó törvényjavaslat általános vitája folyik. Az előttem felszólalók jóformán mindent elmondtak a változtatásokról.

Engedjék meg, hogy az általános fogalmi adóról szóló törvény módosításánál pár szót ejtsek az áfatörvény 48. §-ának (4) bekezdése helyébe lépő rendelkezésről, mely így szól: az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az éves és negyedéves bevallásra kötelezett adóalany esetén a 28. és a 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve ha az adóalany év közben jelentkezik be, az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot s a többi.

Az indokolásban a következő van: a visszaigénylés szigorításával a szándék két irányú. Egyrészt elősegíti az ellenőrzés hatékonyságának növekedését, másrészt kifejezésre juttatja azt a szándékot, hogy csak ténylegesen működő vállalkozások igényelhessék vissza az áfát. A visszaigénylésre jogosító bevételi összeghatár 4 millió forintra emelkedik, melynek eredményeképpen a visszaigénylést tartalmazó bevallások száma jelentősen lecsökkenne, a kiutalás előtti ellenőrzöttség szintje nagymértékben javulna. Ez az indokolás talán elfogadható lenne, ha nem 25 százalékos áfáról beszélnénk. Célszerűbb lenne gyakrabban, például negyedévenként időarányosan, egymillió forint értékhatárig lehetővé tenni az elszámolást.

Hozzászólásomat, véleményemet az első rész II. fejezete, a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása tárgyában folytatnám, ezen belül is főleg a bor jövedéki körbe vonásával. Az előttem felszólalók már ezt a változtatást is sokféleképpen véleményezték. Összegezve: többségük egyetért azzal, hogy megoldást kellene találni a borpiacon kialakult helyzetre. Gondolok a borhamisításra, a fogyasztási adókötelezettség kijátszására. Még egyszer: a borhamisítás felszámolása a törvényjavaslat legfőbb célja. A hamisított borok nemcsak az egészségre károsak, de kiszorították a piacról a valódi szőlőből készült borokat is. Az ország szőlőterületének körülbelül 80 százalékán fehérbornak való szőlőt termelnek, ezek hamisítása jóval könnyebb, mint a vörösboroké.

A jövedéki adózás alá vont bor adóterhei nem növekednek, mivel erre eddig is volt 11 százalékos fogyasztási adó. A százalék fix forint/liter összegre történő megváltoztatása a minőségi bor előállítására ösztönzi a termelőket, borászokat. Az adóalap, adómérték fejezetben az 54/B. § (3) bekezdésében a következő áll: adómentes a természetes személy által előállított, saját fogyasztásra szánt bor, a természetes személy háztartásában élő nagykorú családtagonként, gazdasági évenként 250 liter, de háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiség s a többi. A szőlőtermelő családokban több tulajdonos is van. Várhatóan a korlátok miatt - például az 500 négyzetméteres területhatár, vagy az ezer hektoliteres egyszerűsített adóraktárkorlát - a tulajdonlás osztódni fog. Az adómentesség nyomon követése nehézkessé válik. Az előbb említett szőlőtermelő családon belül a több tulajdonos a mértékek tekintetében további problémát okoz az egyszerűsített adóraktárak engedélyezésénél. Az egyik ilyen gond, ha a megtermelt bor mennyisége az ezer hektolitert meghaladja, vagy ha nem haladja meg, de egy tárolási vagy feldolgozási hely közös. Több külön háztartásban levő termelőnek is lehet közös pincéje.

Kérésként merült fel, hogy egy egyszerűsített adóraktáron belül két vagy több egymáshoz valamilyen módon kapcsolódó vállalkozás is működhessen. Az egyszerűsített adóraktári engedély az 54/E. § (2) bekezdésében korlátozza a fajtabővítésre vagy házasításra vásárolható szőlő vagy szőlőbor mennyiségét. Teljesen felesleges az ilyen korlátozás, amikor szőlőbor előállítása esetén ezer hektoliter a felső határa annak, hogy valaki egyszerűsített adóraktári engedéllyel rendelkezhessen. Előfordulhat, hogy nagyobb területen új telepítést, fajtaváltást kell végrehajtani. Természeti katasztrófa is bekövetkezhet, például jégverés. Ilyenkor ha nem vásárolhat a bortermelő, értékes piacoktól eshet el.

A (3) bekezdés b) pontjában szerepel a hordós bor kiszerelés, a forgalmazásnál. Ez megint csak lehetőséget biztosít visszaélésekre. El kellene hagyni.

Végezetül a bor jövedéki termékkörbe vonásával egyet lehet érteni, de szükséges megemlíteni, hogy a jelenlegi törvény nagy adminisztrációs munkát jelent majd a szőlőtermelőknek és a borelőállítóknak. Ezt egyszerűsíteni kellene úgy, hogy az eredeti szándék érvényesüljön. Ennek érdekében módosító javaslatokat nyújtunk be.

Egypár szót szeretnék mondani a módosító javaslat 58. §-ához. Ez a rész a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni adó-visszatérítés mértékével foglalkozik. Az előző évihez képest a változás az, hogy most százalékban adja meg az adó-visszatérítés mértékét. A teljes adó 65,6 százaléka, ami tavaly 49 forint 20 fillér/literrel szemben idén... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy pillanat, befejezem. Tehát a százalékos áttérés véleményem szerint célszerű, mert így nem kell majd évenként módosító javaslattal a jövedéki törvény 89. §-ához hozzányúlni.

A T/1501. számú törvényjavaslat első témakörében kiemelt első rész I. és II. fejezetében tárgyaltak elfogadását módosító javaslatokkal támogatja a Kisgazdapárt frakciója.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ügyrendi felszólalásra jelentkezett Szakács Imre, a Fidesz képviselője. (Dr. Horváth Zsolt: Tévedés! - Dr. Szakács Imre nem tartózkodik a teremben.) Téves?

Kétpercesre jelentkezett Tállai András, a Fidesz képviselője. A Fidesznek még 38 másodperc áll rendelkezésére.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném befejezésképpen hangsúlyozni: az áfa-visszaigénylések célja alapvetően az, hogy a törvénytelen visszaigényléseknek gátat szabjunk. Azonkívül nem hangzott el a vitában az sem, hogy az áfatörvény módosítása a vállalkozók alapvető áfalevonási jogát nem fogja korlátozni. És az sem, hogy azok a vállalkozók, akik beruháznak, fejlesztenek és ezért keletkezik visszaigényelhető áfájuk, azok bevételi korlát nélkül visszaigényelhetik az áfájukat. És azoknak sem korlátozza a levonási jogát, akik tevékenységükből adódóan folyamatosan visszaigénylő pozícióban vannak, rájuk ez a korlátozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem fog vonatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.00)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A televíziós közvetítés végére értünk, újraindul a felszólalási lehetőség. Ismertetem a frakciónként rendelkezésre álló időkeretet. A Fidesz 50 perccel rendelkezik, a Magyar Szocialista Párt 49 perccel, a Kisgazdapárt 28 perccel, a Szabad Demokraták Szövetsége 23 perccel, a Demokrata Fórum 20 perccel, a MIÉP 20 perccel és a függetlenek 9 perccel rendelkeznek. Az előre bejelentkezettek sorrendjében adom meg ezek után a szót.

Következik Lotz Károly, az SZDSZ képviselője, neki adom meg a szót; őt követi Kerényi János, a Fidesz részéről.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az adókra és a járulékokra vonatkozó kormányzati törvényjavaslat - mint csepp a tengerben - jellemzi, hogy a kormány miképpen viszonyul a választóknak tett ígéreteihez, meghirdetett gazdasági és társadalompolitikai stratégiájához, valamint az azokat valóra váltani hivatott operatív célkitűzésekhez.

Különösen alkalmas az egybevetésre a jövedéki adók területe, nevezetesen itt és most a pénzügyminiszter úr által az 1997. évi CIII. törvény módosítására előterjesztett törvényjavaslat II. fejezete. Néhány példával érdemes visszaidézni, mit is ígért a koalíciós kormányprogram az új évezred küszöbén az adórendszer megváltoztatása, reformja tekintetében. Idézték már néhányan, én csak emlékeztetésként: a kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket; 2000-re a kormány nagyobb szabású adóreformot készít elő, ennek célja nem új adónemek bevezetése; a kormány eltökélt szándéka, hogy a következő évek során az infláció üteme folyamatosan mérséklődjék - és így tovább. És mit mond a kormányzat nevében az előterjesztő pénzügyminiszter úr az előttünk fekvő törvényjavaslat általános indoklásában? "Az általános jellegzetességek között kell megemlíteni az adminisztrációs költségek és kötelezettségek mérséklését és az adózás szabályainak egyszerűsítését, a módosítás a jövedéki adónál a költségvetési bevételek reálértékének megőrzése miatt szükséges."

A javasolt módosítások a fentiekben röviden vázolt ígéretektől, célkitűzésektől azonban meglehetősen távol állnak. Ezen túlmenően nem követik a parlamentben nem túl régen tárgyalt, a koalíciós pártok által rendkívül jónak tartott 2000. évi költségvetési irányelvekben megfogalmazottakat sem. Emlékezzünk csak vissza, milyen vita volt itt a költségvetési irányelvekben megfogalmazottaknál annak idején! Ez még a tavasz végén volt, nagy viták sorozata zajlott itt le, a kormány kitartott, hogy milyen jók ezek az irányelvek. Nos, ezek azoktól az irányelvektől is lényegesen eltérnek. Az átgondolt és összehangolt koncepciók helyett inkább a többletforrások igénye, azok minden áron való megszerzése érhető tetten. Így a bornak jövedéki adó hatálya alá helyezésével egy jelentős, a magyar agrárium szempontjából kiemelkedő fontosságú termékcsoport esetében igenis új adónem bevezetéséről van szó. Ezt alátámasztják azok a tények is, hogy jóval bővebb termékkörre terjed ki a bor jövedéki adója, mint jelenleg a fogyasztási adó és az 1997. évi CIII. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat.

A fenti tényezőkből viszont egyértelműen következik a kérdés, vajon e változásnak mi lesz a gazdasági szereplőkre gyakorolt következménye, és milyen lesz az inflatorikus hatás. Meg kívánom jegyezni, hogy a jövedéki adó tervezett mértéke elsősorban az alacsonyabb árfekvésű borokat, az úgynevezett asztali borokat termelők számára jelentős adóteher-növekedést fog jelenteni. Ezzel kapcsolatban néhány megjegyzés itt már elhangzott, hogy a minőségi bortermelés számára kétségkívül kedvező, de a körülbelül közel háromnegyed részt kitevő alacsonyabb árfekvésű borok esetében ez adóteher-növekedést jelent. Ezzel függhet össze, többen is felvetették, a szankciók növekedése ellenében ugyanakkor az adómérséklés lehetőségét, amelyet a magunk részéről is támogatunk.

A törvényjavaslat 54/C., 54/H. §-aiból azonban az legalábbis rendkívül jól érzékelhető, hogy az érintettek számára az adminisztrációs terhek egészen biztosan növekednek. Például a szőlőtermelők bejelentkezési, nyilvántartási és elszámolási kötelezettsége vagy a bor előállításának adóraktári engedélyhez kötése, mindezek következtében, de számtalan egyéb tényező következtében a terhek, az adminisztrációs terhek jelentős növekedésére lehet számítani. A kérdés egyéb vonatkozásait illetően számos, a mai napon már felszólalt képviselőtársamhoz csatlakozom.

A jövedéki adónak az infláció várható alakulására fontos és növekvő befolyása van. Ez utóbbit jól jellemzi, hogy a fogyasztási adóval együttes aránya az összes adó- és adó jellegű bevételhez viszonyítva az 1995. évi 9,3 százalékról a tervek szerint 11 százalékra, a GDP arányában pedig 3,6 százalékról 4 százalékra, míg az államháztartási bevételben 5,6 százalékról 7,5 százalékra emelkedik. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az infláció mértékére a jövő évben a pénzügyminiszter úr által korábban megjelölt 6 százalékos növekedés mellett, egy-két kivételtől eltekintve, valorizálás címén a törvényjavaslat minden jövedéki terméknél nagyobb emelést javasol. Így az üzemanyagoknál, a sörnél, a pezsgőnél, az alkoholtermékeknél átlagosan 7 százalék, a pálinka és borpárlat esetében 10-15 százalék a növekedés mértéke.

Különösen az üzemanyagok áremelkedésére kell kiemelkedő figyelmet fordítani. Ennek hatása az infláció alakulására mind közvetlen, mind közvetett formában egyértelműen jelentkezik. Erre vonatkozó számítások szerint minden százalékpontos benzináremelés közvetlen inflációt gerjesztő hatást eredményez, mert nincs olyan zegzuga... - hogy úgy mondjam, az utolsó szálig minden területre behatolva - a költségvetés folyamán erről még bizonyára sokat fogunk beszélni a költségvetési tárgyalások alkalmával -, bárhova behatolva megjelenik az árakban. Fontos lenne tehát a várható következményeket bemutató számítások készítése a kormány részéről, ha előbb nem, de legalább a részletes vitához való felkészülés időpontjára, mert bizony ezek elmaradtak. Tehát igazából az inflatorikus hatás, különösen pedig a szénhidrogéntermékek árának és ezen belül pedig a benzinár emelkedésének nincsenek bemutatva az inflatorikus hatásai.

Kedvező hatásúnak tekinthető viszont a közúti járművek üzemanyagaként használható cseppfolyós és gáz halmazállapotú szénhidrogének jövedéki adójának mintegy felére csökkentésére tett javaslat. Igaz ez még akkor is, ha ennek indoka nem az elmúlt évi vitában általunk kijelölt érv, vagyis a hatékony környezetvédelem, tavaly ezzel foglalkoztunk leginkább, hanem a palackozott PB-gáz átfejtésének elkerülése. A várható inflatorikus következmények kapcsán külön kell szólni a dohánytermékekről, különösen pedig a cigarettánál tervezett egy- vagy kétlépcsős, vagyis 15, illetve 30 százalékos adónövelésről. Ezt az európai uniós csatlakozás most szükségszerű elemeként beállítani minden érdemi szakértő szerint megtévesztő. Itt bizony kilóg a lóláb, aktualizálva: a fináncláb. Egyszerűen arról van szó, hogy a költségvetés növelni kívánja a bevételeket, és ehhez olyan termékeket keres, amelyek értékesíthetősége érdemben várhatóan még nagyobb adótartalom mellett sem csökken jelentősen.

(12.10)

Ezt a gondolatot zárva: tudomásul kell venni, hogy a jövedéki adónak nemcsak közvetlen inflatorikus hatása van, hanem az inflációs várakozásokra is igen jelentős mértékben kihat. Ugyanakkor reális veszélyt jelent, hogy az inflációt meghaladó úgynevezett valorizáció hivatkozási alapként jelenhet meg például más jellegű ártárgyalásokon - szakértőink ezt számos területen kiemelték -, érvényesülhet számos más fogyasztási cikk áránál, de hatása bizony még a bértárgyalások alkalmával is jelentkezhet. Ezért kell rendkívüli módon figyelni és óvatosnak lenni az úgynevezett valorizáció kifejezésével és alkalmazásával.

Az 1501. számú törvényjavaslat II. fejezetét és annak indoklását áttekintve jelentős számban találunk úgynevezett technikai jellegű módosításokat. A törvény jellegére és terjedelmére, az európai uniós harmonizáció igényeire, a kapcsolódó jogszabályi környezet korszerűsítésére, az érintett termékkör bővítésére tekintettel elvileg tudomásul vehető, hogy az előterjesztő - az elmúlt évhez hasonlóan - idén is javasolt technikainak minősíthető pontosításokat, változtatásokat. Felmerül azonban a kérdés, hogy kellő körültekintéssel végzett szabályozás esetén is valóban szükség van-e évről évre 12-15 ilyen jellegű módosításra.

Szeretném a Pénzügyminisztériumot önmagával szembesíteni, amikor hivatkozom az adórendszer kiszámítható és stabil jellegének kialakításra tett többszöri fogadalmára. Vagyis komolyan meggondolandó, hogy valóban szükség van-e minden technikai módosításra, vagy fontosabb-e itt a kiszámíthatóság és stabilitás.

Az ígéretek és a tények idő korlátozta, csupán vázlatos egybevetése után szeretnék még egy fontos kérdést szóba hozni, felhívni arra képviselőtársaim figyelmét. Az európai uniós csatlakozásra való felkészülés az adópolitika területén is fontos, senki sem vitatja. Az átgondolt, következetes, a csatlakozással összefüggő sokirányú gazdasági és társadalmi szempontokat figyelembe vevő koncepciót azonban az 1501. számú törvényjavaslatból hiányolom. Mindenekelőtt: az EU-normák követése esetleges, nagyon is esetleges, és ahol megvan, ott sem következetes. Ahol az európai uniós harmonizáció az adóbevételek növekedését jelentené, ott a módosítást sürgősen végre kívánja hajtani, ahol viszont mód nyílna kedvező változtatásokra - mégpedig az adózó számára kedvező változtatásokra -, ott szűken bánik a lehetőségekkel. Meggyőződésem, hogy néhány, nem kellően átgondolt, mindenáron gyorsított változtatás indokaként az európai uniós harmonizációra való hivatkozás csak üres jelszó, és alkalmas az európai uniós csatlakozás elleni hangulatkeltésre.

Nyomatékkal szeretném leszögezni: értelmetlen újra és újra, pont a legrosszabbkor az európai uniós normákhoz való alkalmazkodásra - különösen az adóemeléseknél - hivatkozni. Ezt sajnos a pénzügyminiszter úr a nyitóbeszédében is megtette. Ha lehet valamivel a magyar népet az Európai Unió ellen hangolni, ez az adóemelések kiemelése. Tudom, hogy időnként szükséges, vannak ilyen körülmények, de ennek a hivatkozása most, ebben az időszakban rendkívül rossz, és ezt elkerülendőnek tartom. Ez inkább csak valamiféle tetszetős csomagolás, mint valós szükségszerűség.

Összefoglalva megállapítható, hogy a jövedéki adóra benyújtott módosítások egy része elfogadható, ugyanakkor több módosítás - mind általános gazdaság- és társadalompolitikai szempontból, mind szigorúan vett szakmai megfontolásokból - jelen formájában nem állja meg a helyét. Ezek megváltoztatására, pontosítására, finomítására, különösen pedig - a magam részéről - a jövedéki adó tekintetében érdemi javaslatokat, módosító indítványokat kívánunk tenni.

Vannak olyan részek is, amelyek nem tekinthetőek kellően megalapozottnak, hiányoznak a valós megítélésükhöz szükséges hatáselemzések és számítások; erre ismét utalni szeretnék. Ezek bemutatását - gondolok az inflatorikus hatásra, különösen a szénhidrogéntermékek esetében -, a viták alapján szükségessé váló korrekciókat továbbra is várjuk a kormányzattól.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kerényi János úr, a Fidesz képviselője; őt Kovács Tibor, az MSZP képviselője követi.

DR. KERÉNYI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jövedéki adóról szóló CIII. törvény módosításának egyik legfontosabb eleme, hogy a jövedékiadós termékek köre kibővül a bortermékkel. Hozzászólásomban elsősorban ezzel a témakörrel kívánok foglalkozni. A javaslat alapjaiban változtatja meg a szőlő- és borágazat feltételrendszerét, piaci viszonyait.

A bor jövedéki termékké válását az EU-szabályozással való összhang, a borpiacon kialakult helyzet rendezése, az adóelkerülések és a borhamisítások visszaszorítása indokolja. Az elmúlt évek szőlő- és borágazatra vonatkozó törvényi szabályozása - gondolok itt a '94. évi hegyközségi törvényre és a '97. évi bortörvényre - a jó szándék ellenére ezeket a problémákat nem oldotta meg. Nem készült el a szőlőkataszter, amely nélkül csak hozzávetőleges adataink vannak a szőlőágazat területi adatairól, valamint fajtamegosztásáról.

A törvényjavaslat pontos elemzése kapcsán szeretném felhívni a figyelmet néhány olyan problémára, amit a módosító indítványokkal szükséges lesz javítani. A csak szőlőtermesztéssel foglalkozók részére előírt nyilvántartási és bejelentkezési kötelezettség komoly problémát fog okozni a termelőknél. Sokan úgy érzik, hogy a hegyközségekre nem lesz szükség a törvény hatálybalépése után. Úgy gondolom, hogy a hegyközségeknek fel kell vállalni a törvényben előírt kötelezettségek ismertetését, tudatosítását.

Túlzottnak tartom, hogy a szőlőtermelő is a jövedéki törvény hatálya alá tartozzon, és nem tudok egyetérteni azzal a felszólalással, hogy minimális a nyilvántartási kötelezettség, mivel az előterjesztésben a következők szerepelnek: "A szőlőtermelőnek a vámhatóságnál nyilvántartási számot kell kapnia. A nyilvántartási szám megszerzéséhez a szőlőtermelő köteles bejelentkezni a vámhatósághoz. A bejelentkezésnek tartalmaznia kell a szőlőtermelő nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát, azonosítószámát vagy adószámát, a szőlőtermelő címét, székhelyét, telephelyét, telephelyeit, a szőlőterület tulajdonosának nevét címét - ha nem a tulajdonos műveli a szőlőterületet -, a megművelt szőlőültetvények helyét, helyrajzi számát, nagyságát, telepítésének évét, a megművelt területek használati jogcímét, a felelős üzemvezető nevét, a szőlőtermelő nyilatkozatát."

Szóval, nem tudom, ezeket az adatokat hogy fogja majd kezelni a Vám- és Pénzügyőrség. Nem beszélve arról, hogy az 500 négyzetméteres terület annyira kevés, hogy gyakorlatilag egy háztelek mérete, tehát rengetegen fognak belekerülni ebbe a körbe.

A 10 forint/liter mennyiségre kivetett adó túlzottan preferálja a minőségi borokat. A szőlőtermesztésben a fajtaváltás 10-15 éves folyamat, a minőség pedig fajtafüggő. A hegyközségi törvény így is indokolatlan előnyt biztosít a hegyvidéki borvidékeknek az Alfölddel szemben. Gondolok itt arra, hogy a huszonkét tagú Hegyközségek Nemzeti Tanácsában az alföldi borvidék csak három taggal képviselteti magát, míg a szőlőültetvények közel 50 százaléka az Alföldön van.

Fizikailag megoldhatatlannak tartom az 56. § (6) bekezdésében leírt, hordós borra vonatkozó szabályozást, amely a hivatalos zár felhelyezését javasolja. Az ilyen formában értékesítőknek más megoldást kell választani, mert gondoljunk arra, hogy adott városból reggelenként 10-15, esetleg 50 kisteherautó indul ilyen szállítási formával, és ennyi pénzügyőrt nem lehet beállítani.

Komoly gondot fog jelenteni a melléktermékek - borseprő, kékalj - adóraktáraknak történő értékesítése. Ezt előttem egyetlen felszólaló sem említette, de ez igen nagy problémát fog jelenteni. A jelenlegi átvételi ár a seprő esetében nem fedezi a szállítási költségeket, a kékaljjal kapcsolatban pedig egyszerűen úgy csinálunk, mintha nem lenne. A kékalj komoly környezetvédelmi problémákat jelent. Jelen pillanatban az országban egyedül Dorogon van ilyen megsemmisítő üzem. Tehát erre is fel kell készülni az elkövetkezendő időszakban.

Nehéz helyzetben van a törvényhozó, amikor adott ágazatban maga a legfelsőbb szakmai képviselet kéri a szigorúbb törvényi szabályozást.

 

(12.20)

Úgy érzem, az előttünk lévő törvényjavaslat Európa egyik legszigorúbb, borra vonatkozó jövedéki szabályozását tartalmazza. Azzal együtt remélem, hogy a szőlő- és borágazat fejlődését szolgálja, nem pedig a söriparét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kovács Tibor, az MSZP képviselője; őt Bánki Erik, a Fidesz képviselője követi. (Kovács Kálmán: Kétpercesre nincs lehetőség?) Bocsánat, elnézést, egy kis türelmet kérek, Kovács úr.

Kétperces felszólalásra kért lehetőséget Glattfelder Béla, a Fidesz képviselője. Köszönöm a figyelmeztetést.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Lotz Károly képviselő úr felszólalásával kapcsolatban kértem szót amiatt, mert úgy éreztem, hogy a képviselő úr gyakran rébuszokban beszél, pedig fontos lenne, hogy az általa érintett kérdésekben konkrétan megismerjük az SZDSZ álláspontját, mert csak olyan álláspontokról lehet egyeztetni, amelyeket ismerünk. Ilyen módon például utalt arra, hogy sok helyen indokolatlannak tartja a törvény módosítását. Jó lenne, ha pontosan megjelölné, hogy mely pontokon és milyen szempontok alapján tartja indokolatlannak a törvény módosítását. Ez alig egy éve hatályba lépett törvény. A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a pénzügyminiszter úr létrehozta a Jövedéki Tanácsot, amelybe meghívta a különböző jövedéki iparágakat, egy közös munkatervet készítettek, aminek az volt a célja, hogy a törvény alkalmazásának előrehaladtával párhuzamosan a jövedéki iparágak és a Pénzügyminisztérium megvizsgálja, hogy mely területeken szükséges a törvényt módosítani. A beterjesztett törvényjavaslat technikai értelemben is a Jövedéki Tanács ajánlásait, így a jövedéki iparágak ajánlásait foglalja magában.

A másik felvetése, amit túlságosan talányosnak tartottam, hogy hibásnak tartja, ha az EU-ra, az EU-harmonizációs kötelezettségekre alapvetően indok nélkül hivatkozunk. Fontos lenne, ha megjelölné, hogy mely területeken érzi úgy, hogy felesleges az EU-harmonizációra hivatkoznunk, mert vagy nem áll fenn az EU-harmonizációs kötelezettségünk, vagy pedig az általa kifogásolt módosítás alapvetően nem teljesít valamilyen EU-harmonizációs kötelezettséget. Úgy érzem, hogy az Európai Unió jövedéki szabályozása meglehetősen szigorú, a felkészülésre rendelkezésre álló idő meglehetősen csekély, ezért indokolt abban az ütemben, ahogy ezt a törvényjavaslat tartalmazza, az Európai Unió jövedéki szabályozását átvennünk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Kálmán úr, az SZDSZ képviselője.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor részben érintem Glattfelder képviselő úr észrevételét is. Elhangzott sokszor, hogy az EU-harmonizáció miatt haladunk ilyen ütemben bizonyos adójogszabályok módosításában. Szeretnék a többi indokról beszélni egy pillanatra. Azt már tudjuk, hogy a feketegazdaság visszaszorítását ebben a formában a bornak a jövedékitermék-családba történő várható besorolása nem fogja csökkenteni, ezt már kormánypárti körökből most is, ma is hallhattuk. Az adminisztrációs terheket ebben a formában rendkívül meg fogja növelni, és éppen olyan körben, az őstermelők vagy kistermelők körében, akik igenis nagyon nehezen birkóznak meg a technikai adminisztrációs kötelmekkel, nagyon megnehezíti majd az ő munkájukat az, hogy adminisztrációs kötelmeket rovunk rájuk.

És végül a bevezetés ütemezése, mértéke - például a bor jövedéki adóval történő terhelése, 10 forint literenként -, éppen úgy tűnik, hogy a kistermelőket, a kicsiket sújtja a naggyal szemben. Amikor azt mondjuk, hogy természetesen a harmonizáció érdekében meg kell lépni az adórendszerekben is egy módosítást, akkor egy egyfelől arra gondolunk, hogy azzal az ígérettel összhangban, hogy ugyanakkor az összes adóteher - különösen a gazdálkodás területén - csökkenjen; másrészt ne essünk át a ló túloldalára, nem kell a legszigorúbb európai előírásokat vennünk; harmadrészt pedig talán akkor legyünk figyelemmel olyan EU-harmonizációs előírásokra, amelyek - adó- vagy vámtételek - a gazdaságban éppen kedvezőek. Szeretném említeni, hogy például többször elhangzott a napokban is, hogy tudásalapú társadalmat épít ez a kormány is, a jövő társadalmát. Hol van a beígért vámtételcsökkentés például az informatikai eszközök vámjában? Nincs! A tudásalapú eszközök vámja továbbra is megmaradt.

Azt hiszem - amire vonatkozott a kérdés -, az EU-harmonizációval egyetértünk, ütemét és annak minden elemét arányosan kell megválasztanunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Glattfelder Béla, a Fidesz képviselője.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Sajnos, a képviselő úr felszólalásából az mindenképpen kiderült, hogy a jövedéki szabályozást nem kellőképpen ismeri, és különösképpen nem ismeri az Európai Unió vonatkozó szabályozását, de a benyújtott szabályozást sem. Egyedül a bort emelte ki, nem tudom, hogy miért ez ragadt meg az emlékezetében. Az Európai Unióban a bor kötelezően a jövedéki szabályozás alá eső termék, következésképpen ha Magyarországon is jövedéki termékkörbe vonjuk a bort, akkor ezzel egyértelműen az Európai Unió követelményeinek teszünk eleget.

Másrészt ennek az időpontja: azt gondolom, ha egy olyan rendszert akarunk kiépíteni, amely működni fog az európai uniós tagságunk idejére, akkor ezt most kell megtenni. Egyébként meglehetősen fokozatosan kerül sor a bevezetésre, hiszen a törvény hatályba lép majd január 1-jén, de az alkalmazása jövő év augusztus 1-jén kezdődik meg igazából. Nagyon szakaszos, folyamatos bevezetés van, nem egyik pillanatról a másikra szakad az ágazat nyakába ez a szabályozás.

Azt gondolom, nem véletlen, hogy maga a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a borágazat szakmai képviselete is támogatja a törvényjavaslatot, mert a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is úgy ítéli meg, hogy ez a javaslat alapvetően alkalmas arra, hogy Magyarországon a borhamisítást és a műborgyártást visszaszorítsa. Ez teljesen egyértelmű, mindenki így véli egyébként, kivéve a borhamisítókat, nyilvánvalóan nekik más érdekük van, nekik az az érdekük, hogy ez a törvényjavaslat ne kerüljön elfogadásra.

Egyébként a törvényjavaslat az európai uniós normákat figyelembe véve a lehető legalacsonyabb szintű terheket rakja a kisebb termelőkre, és például a képviselő úrnak az a megállapítását egész egyszerűen nem is értem, miszerint az adó bármekkora mértéke - legyen az akár 10 forint/liter, vagy ennél nagyobb, vagy kisebb - méret szerint differenciálná, előnyben vagy hátrányban részesítené az egyes termelőket. Itt alapvetően arról lehet talán beszélni, hogy a minőségi vagy a kevésbé minőségi bortermelőket hogyan preferálja vagy diszpreferálja ez a jelenlegi fogyasztási adóhoz képest. Méret szerint ez nem differenciál.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lotz Károly úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Glattfelder képviselőtársamnak arra a kérdésére válaszolnék, hogy az EU túlbeszélését és túlhangsúlyozását miért tartom veszélyesnek. Azért tartom veszélyesnek, mert most négy-öt évvel... - nem tudjuk még pontosan, mennyi idő a csatlakozás, optimális esetben 3-3,5 év múlva történik meg, azt megelőzi egy népszavazás - a hangulat szempontjából nem biztos, hogy nekünk most kell túlhangsúlyoznunk a csatlakozás hátrányait. Mire hivatkozom, hogy most ne a borról beszéljek? A bornál egyébként nem is az EU-csatlakozás az elsődleges, hanem nagyon jól tudjuk, mindazoknak a hátrányoknak az elkerülése, amelyek a jövedéki termékekre vonatkozó szankciók kijátszására vonatkoznak. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy a bor jövedéki termék legyen vagy ne, tudjuk, hogy előbb-utóbb annak kell lennie.

Hogy más termékre hivatkozzam, az általános indokolás azt mondja, hogy "egyes szeszipari termékek...", felsorol négy-öt tételt, és "cigaretták esetében az EU-irányelvben meghatározott minimum adószint elérése céljából". Ezzel lehet igazán hergelni a magyar népet, hogy egy minimum adószintet most azonnal el kell érnünk. Nem kell azonnal elérnünk! Ezt fokozatosan, szépen a csatlakozási időpontig el lehet érni, és nem kell ezt túlhangsúlyozni, mint ahogy a miniszter úr is a felvezető beszédében szinte egyetlen és legfontosabb elemként ezt emelte ki. Számos egyéb ok van, ami miatt ezt egyébként fokozatosan meg kell tenni.

Ami pedig azt illeti, hogy milyen változtatásokat kell végrehajtani, erre való a részletes vita. Még meg is intett az elnök úr, hogy ne menjünk itt bele részletes és tételes paragrafusonkénti vitába. Ez lesz, amit majd a részletes vita keretében el fogok mondani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

(12.30)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Glattfelder Béla úr, a Fidesz képviselője.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Úgy látom, hogy Lotz Károly képviselő úr valamit félreértett. Ugyanis szó sincs arról, hogy akár a dohánytermékek vagy a szesztermékek esetében ez a törvénytervezet azt a célt szolgálná, hogy most és azonnal, 2000. január 1-jén érjük el az Európai Unió adott termékre vonatkozó minimum adószintjét.

Ugyanis nézzük a dohányt! A dohánynál arra van előírás, hogy a fogyasztói áron belül az adótartalomnak el kell érnie legalább a fogyasztói ár 57 százalékát. Nálunk ez ma 39 százalék. Ha ez a 15, illetve 15 plusz 15 százalékos adóemelés megtörténik, abban az esetben sem érjük el ezt a minimum adószintet, hanem egy meglehetősen alacsony mértékű szintet tudunk csak elérni: 41 százalékra fog nőni a fogyasztói áron belül az adószint, tehát még egy meglehetősen nagy hátrány van.

Itt igazán nem beszélhetünk arról, hogy a cigaretta esetében ezek az adómérték-emelések meglehetősen nagy fokozatossággal történnek. Inkább azt lehet ezzel kapcsolatban felvetni, hogy ilyen lassú ütemben a csatlakozás tervezett időpontjáig nem fogjuk utolérni az Európai Unió által ajánlott vagy kötelezően előírt minimumszintet.

A szesz esetében pedig szintén arról van szó, hogy egy fokozatos közelítés történik, méghozzá nagyon alacsony szinten, kismértékben közelítünk csak az Európai Unió által előírt minimumszinthez. Megjegyzem, hogy ez 40 százalékos alkoholtartalmú pálinkák esetében alig 10-20 forinttal befolyásolja a palackonkénti árat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Kovács Kálmán úr, az SZDSZ képviselője.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Azt hiszem, hogy Glattfelder képviselőtársam félreértette vagy azt a részét nem figyelte a válaszomnak, amit kifejezetten az EU-val kapcsolatban mondtam.

Nekem az az álláspontom - és azt hiszem, a vitában mi többször képviseltük az előző időszakban is, és képviselni fogjuk a jövőben is -: természetesen a harmonizáció jegyében olyan lépéseket is meg kell lépni, amelyeket egyébként a magyar gazdaságból nem most következően kellene meglépni, vagy lassabb ütemezéssel. A problémát én csak ott látom, hogy meglépünk bizonyos megszorításokat, bizonyos adónemek bevezetését, bizonyos, végül is a fogyasztón csattanó kötelezettségeket, és ekkor hivatkozunk az EU-ra.

Ugyanakkor például a jövedelemkoncentráció területén nem lépjük meg azokat a lépéseket, amelyek az adókönnyítés oldalán lennének, amelyek a fogyasztói oldalban a könnyítés oldalán lennének. Mert ha átlagosan csökkenne, nemcsak szövegben, az előterjesztés szövegében, hogy tudniillik 1,2 százalékkal csökkenni fog, hanem valójában is csökkenne az adóteher Magyarországon, akkor könnyebb szívvel viselné el a magyar állampolgár, hogy az EU-harmonizáció miatt az új adónemek, bizonyos már bevezetett adónemek bizonyos mértékét el kell érnünk.

Tehát én csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy valóban, az uniós csatlakozás és az egész modernizáció szempontjából nem jó, hogyha ott hangsúlyozzuk a harmonizációs kötelezettséget, ahol ez társadalmi teher, ahelyett, hogy büszkén vállalnánk, hogy mi például azért akarjuk ezt, mert a feketegazdaságot akarjuk így visszaszorítani, és nem azért, mert az EU-harmonizáció ezt írja elő. És ott pedig, ahol ez társadalmi könnyítés lenne, abban vagy késlekedünk, vagy azt csak a saját kormányzati dicsőségünkként mutatjuk be.

Szóval, én ezt érzem egy ellentmondásnak, és arra hivatkoztunk mind a ketten, hogy jobb lenne, ha vagy nem említenénk egyik esetben sem az EU-t, vagy mind a két esetben törekednénk erre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Glattfelder Béla úr. Megadom a szót.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Sajnos, az a gond - elnök úr, köszönöm szépen -, hogy a képviselő úr megint rébuszokban beszél.

Kérem, pontosan nevezze meg azt a terméket, amely esetében EU-harmonizációs okból olyan adóemelés vagy valamilyen szabályozásváltozás történik, amit ön feleslegesnek tart ebből a szempontból, amelyről úgy ítéli meg, hogy ez fölöslegesen rak terhet akár a termelők, akár a fogyasztók vállára, mert ön szerint európai uniós jogharmonizációs vagy más egyéb szempontból ez nem indokolt. Tehát azt kérem, hogy konkretizálja a hozzászólásának a lényegét!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kovács Kálmán úrnak adom meg a szót két percre.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Hosszabban a részletes vitában, most röviden, mert az áfáról beszélünk: a kétkulcsos áfa, az áfa határának felső értéke és általában az egész áfarendszerünk például nem igazán EU-konform. Ott a könnyítés irányába kellene lépnünk, a konformitás jegyében!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Glattfelder Béla úrnak.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A képviselő úr megint téved, nem az áfáról volt szó az előbb, hanem a jövedéki törvényről.

Köszönöm szépen. (Kovács Kálmán: Butaságot beszélsz, az adórendszerről van szó!)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője; őt Kupa Mihály független képviselő követi.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedik, miután itt ültem, és nem tudtam gombot nyomni, az előbb elhangzott vitához nekem csak egy rövid megjegyzésem lenne.

Egyre gyakoribb az a hivatkozás, hogy bizonyos törvénymódosításokat azért kell megtegyünk, hogy megtörténjen a harmonizáció az európai jogrendhez. Ugyanakkor tudjuk, hogy a csatlakozási tárgyalások arról is szólnak, hogy egyrészt a magyar jogrend mikorra tud megfelelni az európai jogrendnek, másrészt mihez kérünk vagy miből kérünk úgymond engedményeket vagy derogációt. Ez kizárólag a kormány kompetenciája, és sajnálatos módon a parlamentnek erről semmilyen információja nincs. Nagyon csekély információk jelennek meg az európai integrációs bizottságban, de a parlament összességében erről semmilyen információ nincs. Miért arra kér a kormány derogációt? Miért nem másra? Miért pont annyira? Ezekről semmilyen információnk nincs, és emiatt nem tud a parlament érvelni azokkal a javaslatokkal szemben vagy amellett, amit a kormány a parlament asztalára letesz. Ez a rövid megjegyzés az előző vitához.

Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban pedig azt szeretném elmondani, hogy nyilván a vita e szakaszában, amikor már nagyon sok érv elhangzott a legkülönbözőbb dolgokról, nehéz új érveket felhozni. Én elsősorban a jövedéki adó módosításáról szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Az a bizottsági vitában is, de a törvényjavaslat indoklásában is elhangzott, hogy a kormány követelményként fogalmazta meg a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy feleljen meg a stabilitás, a folyamatosság, a kiszámíthatóság követelményének, amivel mi természetes módon egyetértünk. Én a tekintetben szeretném kifejteni a frakciónk véleményét, hogy ez a javaslat vagy a javaslatnak ez a része hogyan felel meg ezeknek a követelményeknek.

Az, hogy a jogszabály módosítására, pontosítására szükség volt, nem vitatható, sok apró részletét a napi gyakorlat vagy a napi működés kapcsán nyilvánvalóan módosítani kellett.

És hogy nehogy olyan vád érjen bennünket, hogy csak kritizálunk és a jót nem vesszük észre a törvényjavaslatban, el szeretném mondani, hogy üdvözöljük azt a módosítást, ami a tüzelőanyagok tekintetében adómentességet ad, hogyha azt villamos erőművekben vagy távfűtőművekben használják. Ez nyilvánvalóan rendkívül fontos olyan városokban, ahol a távfűtőműveket vagy szenes fűtéssel, vagy más jellegű, de ennél drágább fűtési móddal biztosítják. Tehát ezt mindenképpen üdvözölni szeretnénk.

Ugyanakkor nyilvánvaló az, hogy az ellenzéknek nem az a dolga, hogy dicsérje a kormány előterjesztéseit, hanem rámutasson azokra a hibákra, amit ők maguk hibának gondolnak.

A stabilitás tekintetében mindenképpen elmondható, hogy a tekintetben stabil és kiszámítható a jogszabály, hogy most is az inflációval megegyező mértékű valorizáció történik. Én egyetértek Lotz képviselő úrral - és emlékeztetnék arra, hogy az elmúlt évi vitában is elmondtuk -, hogy ezt mi nem tartjuk jó megoldásnak. Az előző kormány időszakában ezt a gyakorlatot már megszüntettük, és a várható inflációnál lényegesen alacsonyabb mértékű valorizáció történt. Ennek számtalan indokát lehet felsorolni.

Csak példaként említeném, hogy a magyar sajtóban rendkívül sok példa mutatja azt, hogy milyen hihetetlen nagy a jövedéki termékeknek az adótartalma, már-már oda jutottunk, hogy gyakorlatilag az alapanyagárak alig befolyásolják az eladási árakat, mert hiszen az adótartalom olyan hihetetlen mértékű. Emlékeztetnék arra, hogy amikor rendkívüli mélyponton volt a kőolaj világpiaci ára, a kőolajtermékek a benzinkutaknál akkor sem lettek sokkal olcsóbbak, mert hiszen az árat nem elsősorban az alapanyagár, hanem az adó határozza meg.

 

(12.40)

 

E tekintetben tehát úgy gondolom, hogy mértékletességet kellett volna tanúsítania a kormánynak.

Különösen érthetetlen ennek fényében - és itt megkérdezném a jövedéki tanács elnökét, hogy valóban egyetért-e ezzel -, hogy az autógáz adóját 50 százalékkal csökkenteni kell. Nekem, ellenzéki képviselőnek ezt a javaslatot üdvözölnöm kellene, de meg kell mondanom őszintén, az a véleményem, hogy rendkívüli mértékben becsapjuk az állampolgárokat, ha ezt a lépést megteszi a kormány. Ugyanis mi fog történni? Az indoklásban mi hangzott el? Az hangzott el, hogy azért kell ezt megtenni, hogy a háztartási PB-gáz fogyasztását autóhajtásra ezentúl illegálisan ne használják az állampolgárok, hanem itt is a legális csatornába kerüljön át a fogyasztás. Nekem kétségeim vannak a tekintetben, hogy ezzel ez elérhető, mert akik már eddig berendeztek erre, a technikai berendezéseiket ezentúl is használni fogják, hiszen a 15-20 forintos árkülönbség így is megmarad, ami még mindig abba az irányba irányítja az állampolgárokat, hogy ezt kihasználják.

Másrészt pedig semmilyen más környezetvédelmi oka a dolognak nincs. A katalizátoros autók szénmonoxid-kibocsátása már semmivel nem nagyobb, mint a gázautóké, a gázautóknál pedig például a nitrogénoxid-kibocsátás lényegesen magasabb, mint a benzineknél. Tehát környezetvédelmi oka sincs a dolognak. Viszont nyilván rendkívül nagy lesz a csábítás arra, hogy az állampolgárok átálljanak a vegyes tüzelésű autóra. Ha az állampolgároknak csak az 5-10 százaléka áll át, ez a benzinoldalon már 10-15 milliárd forintos adóbevétel-kiesést jelent majd a költségvetésnek, és nincs kétségem a tekintetben, hogy erre rendkívül rövid idő alatt fog reagálni a kormány, hogy valahogyan kompenzálja ezt az adóbevétel-kiesést. Ezt vagy úgy fogja csinálni, mint ahogy a mostani javaslatban benne van, hogy a benzin üzemű járművek adójával fizetteti meg, vagy pedig, miután már mindenki berendezkedett a vegyes tüzelésű autóra, felemelik újra vissza az adóját. Akkor ugyanúgy járnak az állampolgárok, mint az emlékezetes 20-30 évvel ezelőtti időben, amikor olajkályhát vetettek mindenkivel, és amikor már mindenki megvette, az akkori kormány felemelte az adóját. Tehát megfontoltságot kérnék e tekintetben.

A tegnapi vagy tegnapelőtti sajtóban megjelent az Ásványolaj Szövetség véleménye, hogy ők nem értenek egyet ezzel a módosítással. Van más módja is különben a feketekereskedelem visszaszorításának, legalábbis az én véleményem szerint: el kellene törölni teljes mértékben a PB-gáz jövedéki adóját, és a vegyes tüzelésű autók adóját kellene úgy megállapítani, hogy az itt jelentkező adóbevétel-kiesés ezáltal kompenzálódjon. Ezt én sokkal jobb megoldásnak tartom. Kérem, hogy a kormány ezt fontolja meg.

Néhány további gondolatot is szeretnék még elmondani. Adómentesen használhatnak üzemanyagot a nálunk nemzetközi szerződés alapján tartózkodó NATO-csapatok. Felvetődik a kérdés, hogy az amúgy is finanszírozási gondokkal küzdő magyar hadseregnek miért nincs erre lehetősége. Erre nemigen tudok most magyarázatot adni. Talán a jövedéki tanácsban ezt is meg lehetett volna vizsgálni.

Ugyanilyen dolog, amiről már például Zsikla képviselő úr is beszélt, hogy a mezőgazdasági termelésben fogyasztott gázolajok jövedéki adója visszaigénylésének mértékét emelni lenne szükséges. Úgy gondolom, hogy egy 75-80 százalékos szint mindenképpen elfogadható lenne, már csak azért is, mert ez az egyik leghatékonyabb és a leginkább ellenőrizhető módja a mezőgazdasági támogatásnak, hiszen itt nyilvánvalóan számon kérhető minden egyes forint, amit a fogyasztó visszaigényel. Tehát az amúgy is segítségre szoruló mezőgazdaságot, úgy gondolom, így lehetne közvetlenül támogatni.

A bor jövedéki adókörbe kerüléséről már sokan szóltak. Én csak néhány olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami azért nem volt itt egyértelmű. Elhangzott, hogy a szakmai szervezetek ezzel a törvényjavaslattal egyetértenek. El kell mondanom, hogy alapvetően a mi frakciónk is egyetért ezzel a javaslattal. Azt vitatjuk, hogy van jó néhány pontja ennek a módosításnak, amely vagy nem megfelelően van szabályozva, vagy pontatlan. A képviselőtársaim közül is jó néhányan rávilágítottak, és többen hivatkoztak arra, hogy persze itt ezt a szabályozást már sokan megismerhették, ennek ellenére azért a szőlősgazdák és a bortermeléssel foglalkozók túlnyomó többsége csak sajtóhíradásokból értesült a változtatás módjáról. Tehát rendkívül kevesen vannak azok, akik valóban tájékozottak, és akik maguk is elmondhatták a véleményüket.

A másik, amire már szintén utaltam az előzőekben: nem egyértelmű, hogy ez a szabályozás hogyan fogja megszüntetni a hamis bor előállítását. Ez ebből a törvényjavaslatból egyáltalán nem világlik ki. Úgy gondolom, van még mit tennie a kormánynak a tekintetben ezen a törvényen kívül is, hogy a borhamisítás Magyarországon megszűnjön.

Azt szoktuk mondani, hogy az ördög mindig a részletekben van elbújtatva. Nem tételesen felsorolva csak néhányra szeretnék rávilágítani. Nincs szabályozva e javaslatban a hordók zárjegyekkel történő ellátása, a termelők önfogyasztásának nyilvántartása, az ebből adódó adminisztrációs többletek; nincs szabályozva a technológiai veszteségek elszámolásának vagy nyilvántartásának lehetősége; és egyéb más olyan technikai problémák adódnak, amelyekkel nyilván azok vannak leginkább tisztában, akik a mindennapi életben foglalkoznak ilyen jellegű dologgal. Ezért kár, hogy a kormányzat nem hallgatta meg az ő véleményüket a törvényjavaslat benyújtásával kapcsolatban.

Összefoglalóan az a véleményünk, hogy frakciónk ezen problémák miatt nem tartja támogatásra alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Glattfelder Béla, a Fidesz képviselője.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Rögtön a végén kezdem, azzal, hogy a kormányzat a szőlő- és bortermelők véleményét nem hallgatta meg az előterjesztéssel kapcsolatban. Az igazság az, hogy nemhogy meghallgatta a véleményüket, hanem együtt csinálták! Az történt, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Pénzügyminisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokának szakemberei együtt leültek és megcsinálták ezt az előterjesztést. Tehát egész egyszerűen az történt, hogy napi kapcsolatban voltak, tizenvalahány levélváltáson és írásos feljegyzésen keresztül nyilvánított véleményt a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, amely vélemények túlnyomó többségükben beépültek; van néhány nyitott kérdés, amelyről vita folyik.

Megjegyzem egyébként, hogy amiket ön itt felsorolt olyan kérdésekként, mint amelyek nincsenek szabályozva, azok részben szabályozva vannak, csak el kell olvasni törvényt, másrészt pedig a végrehajtási rendeletben szabályozható kérdések, vagy a törvény más, már hatályban lévő részeiben már eddig is szabályozva voltak.

Nem az a kérdés, hogyan szünteti meg ez a hamis bor előállítását, hanem az a kérdés, és erre kellene válaszolniuk a kritikusoknak, hogy a törvény hatálybalépése után még látnak-e arra lehetőséget, hogy valaki hamis bort úgy forgalomba hozzon, hogy ne legyen túlságosan nagy a lebukás esélye; ne legyen olyan nagy a lebukás esélye, ami a szankciókkal együtt már elriasztja a lehetséges hamisítókat a hamisítástól. Ha látnak arra lehetőséget, hogy valaki ügyesen még hamisítani tudjon, akkor azt kérjük, arra tegyenek javaslatokat, hogy ez ne történhessen meg.

Néhány szempont még azokkal kapcsolatban, amiket felvetett. Az egyik ilyen a derogációs listák ügye. Ezek hozzáférhetők voltak mind a tárgyalásokat megelőzően, mind a tárgyalásokat követően. A külügyminiszter úr rendszeresen beszámol az európai integrációs ügyek bizottságának ülésén, és ott minden kérdésre válaszol, meglehetősen hosszasan.

(12.50)

A bor jövedéki adóztatásával kapcsolatos tájékoztatás: a törvény tartalmazza (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), elrendeli, hogy tájékoztatni kell a termelőket, és erre határidőt is szab. Több mint fél évvel a szabályozás hatálybalépése előtt kötelező lesz a termelőt... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) tájékoztatni az új rendeletekről.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, ön sem gondolja komolyan azt, hogy ha a külügyminiszter úr az európai integrációs bizottságban utólag tájékoztatást ad, hogy milyen ügyben, milyen kérdésekben kért a magyar kormány derogációt, az kellő tájékoztatást jelent a parlament számára?

Ez nem a mai nap témája, csak egy félmondatos megjegyzés: nem véletlen, hogy korábban kezdeményeztük, hogy a parlament ellenőrző szerepe ebben a tekintetben növekedjen, hiszen jó lenne, ha a parlament egésze, a tárgyalásokat megelőzően kapna valamiféle koncepciót arra vonatkozóan, hogy a kormány képviselői milyen felhatalmazással mennek egy-egy tárgyalásra. Nyilvánvalóan nem lenne szerencsés, ha ez teljes részletességgel a nyilvánosságra kerülne, hiszen a tárgyalási pozíciónkat gyengítené, de legalább az alapelveket meg kellene ismertetni a parlamenttel ahhoz, hogy egy ilyen törvényjavaslat vitájában egy-egy törvényjavaslattal kapcsolatban ezek ismeretében mondhassuk el a konkrét véleményünket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Glattfelder Béla úrnak.

GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A valós helyzet az, hogy nem általában kapnak tájékoztatást a képviselők a tárgyalási szempontokról, hanem ha bemennek a Külügyminisztériumba vagy az illetékes tárcához és megkérdezik, hogy a kormánynak egy konkrét ügyben, az előkészítés adott szakaszában mi a véleménye arról a bizonyos ügyről, milyen álláspontot kíván majd képviselni, akkor erről részletekbe menő tájékoztatást kapnak.

Magam is többször jártam - még ellenzéki koromban is - a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban, ahol akkor napra kész tájékoztatást lehetett kapni arról, hogy egy adott kérdésben mi az éppen aktuális álláspont, és ez ma is így van. Ugyanígy a tárgyalások lezárultát követően bármely országgyűlési képviselő - az európai integrációs ügyek bizottságának tagjai meg aztán különösképpen - megkapja a tárgyalási dokumentumokat, a tárgyalásról készült beszámolókat, megnézheti a tárgyalás eredményeképpen elkészült pozíciópapírokat, ezzel kapcsolatban a bizottság ülésén megjelenő kormányzati tisztségviselőknek kérdéseket tehetnek fel.

Még egyszer mondom, a külügyminiszter úr meglehetős rendszerességgel megjelenik a bizottság ülésén, és ott minden kérdéssel kapcsolatban alapvetően kielégítő, részletes tájékoztatást kapnak a képviselők. Semmilyen akadálya nincs annak, hogy a tárgyalások kapcsán keletkező bármelyik dokumentumba az európai integrációs ügyek bizottságának bármelyik képviselője - természetesen a titoktartási kötelezettségek mellett - betekintsen.

Ezt ön is megtehetné, ha venné erre a fáradságot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kupa Mihály, független képviselő úr; őt Horváth János, a Fidesz képviselője követi.

DR. KUPA MIHÁLY (független): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Engedjék meg, miután nekem rendkívül korlátozott az időmennyiségem, olyan adókról is mondjak néhány mondatot, amelyet holnap, holnapután tárgyalnak meg, mert ott meg nem jutok szóhoz.

Hát adóreform idén nem lett. Talán nem is baj, mert kevés volt az idő, és még kevesebb volt a politikai egyetértés és a lakossági támogatás ahhoz, hogy az adózás érdemben változzék. Pedig egy sor változásra feltétlenül szükség van és szükség is lesz. Itt a harmonizáción vitatkoztak - muszáj megcsinálni! Megtehetjük, hogy a belépés napján zúdítjuk a lakosságra az összes változást, de az lenne a lehető legrosszabb lépés, mert addig nem vagyunk kötelesek, mondjuk, a forgalmi adókat harmonizálni, csak amikor belépünk. Ezt meg kell csinálni! A társasági adón előbb-utóbb módosítani kell, főleg az osztalék- és a nyereségelosztási szabályokon; és hát az iparűzési adó sem az az adó, amely a lakosság kedvence, és amely érdemlegesen működne.

Lényegében változatlan maradt az adórendszer, de akármilyen jóindulatúan számol is az ember, több millió állampolgárt ez a változatlanság hátrányosan fog érinteni. Ez elég nagy probléma, mert növekvő gazdaság mellett az emberek igénye, elvárása az, hogy ők is egy kicsit jobban éljenek, hiszen elég sokszor sújtotta őket az adórendszer - én ezt jószívvel és őszintén mondhatom - nagyon nehéz gazdasági helyzetekben.

Négy területet említenék meg, amely nem az igazi, és ahol jó lenne elgondolkozni.

Személyi jövedelemadó. Az általányadózás kiterjesztése jó, még jobban is ki lehet majd terjeszteni, ki kell próbálni. A valorizálás hiánya azonban megfontolandó; megfontolandó, hogy valorizáljunk-e. Más kormányok is megcsinálták azt, hogy változatlanul hagyták az adótáblát, csak hát akkor éppen a gazdaság ment tönkre, nem lehetett mit csinálni. De most tényleg, egy egészségesen fejlődő, növekvő gazdaságban meg kell ezt fontolni, hiszen még azok a kedvezményezettek is - 1 millió forint körüli jövedelemnél, két gyerekkel -, akiknél növeljük a támogatást, reálértékben vesztesek lesznek. Nem hiszem, hogy ez lenne a cél. Ez nem olyan nagyon sok ember sajnos - a gyerekek miatt mondom -, de ezt meg kellene fontolni.

Az áfánál az a benyomásom, hogy a szigorítások az APEH adminisztrációját egyszerűsítik, de nem a vállalkozókét, és nem használnak a vállalkozóknak. Kérem szépen, a magyar vállalkozók zöme 90-120 napos fizetési határidőkkel dolgozik. Ez a szigorítás, tehát ez a három hónapos, illetve 4 millió forintos bevételi határ rontja a likviditásukat. Az áfa nemcsak adó, az egy likviditást jelentő pénz az államnak is és a vállalkozónak is! Ezt meg kellene fontolni, mert éppen azt a réteget érinti, amelyik amúgy nem hitelképes. Egy-egy vállalkozó mögött általában négy-öt eltartott ember áll; tehát ott rontjuk a helyzetet, ahol éppen javítani kellene, és ez a kormány szándéka is.

Iparűzési adó. Kérem szépen, ez se nem versenysemleges, se nem jó. Meg kellett volna fontolni - lehet, hogy most nem lehetett -, hogy ezt az adót valahogyan átalakítsuk, mert végül is ez egy nyereséget sújtó bruttó forgalmi adó, a vállalkozók legnagyobb terhe. Van, ahol van, van, ahol nincs. Vagy akkor lejjebb kellene szállítani és mindenütt alkalmazni, azzal, hogy kedvezményt adhat a helyi önkormányzat, de semmiképpen sem ezt a rendszert és ezt az átcsoportosítást, illetve azt a halvány célt, hogy ez majd a megyék bevétele lesz - hát decentralizálni kellene, nem központosítani! Ezt csak hallottam, ez nem egy hivatalos vélemény - meg kellene fontolni.

Biztosítási adó. Én nem olvastam semmiféle olyan EU-anyagot, amely szerint kötelező lenne harmonizációként bevezetni a biztosítási adót. Egy: nincs ilyen anyag. Kettő: Magyarország alulbiztosított. Nálunk 100 dollár az átlagos egy főre jutó biztosítás, Csehországban 400, a lengyeleknél 300, a szlovéneknél 400 és így felfelé. Most kezdenek az emberek rájönni - sajnos a katasztrófák és a vagyoni bizonytalanság miatt -, hogy biztosítani kell, tehát nem lenne célszerű ezt az egészséges folyamatot ezzel most megtörni. Ez 5,5 millió embert érint; plusz azt a 40 ezret, aki most új lakást fog építeni a kormány jóvoltából, mert nyilván ők is biztosítanak. Tehát nem egy helyes dolog, a bevétele nem olyan nagy, 5 százalékos áremelést jelent, plusz azt a 3-4 milliárd forintot a biztosítók rá fogják terhelni a biztosítottakra, hiszen továbbhárítják.

Úgyhogy meg kellene ezt fontolni. Én ezt nem fogom támogatni, sem a sajtóban, sem itt, mert ennek nincs itt az ideje. Nem célszerű dolog, miközben az 500 milliós betétek után a kamatokat nem adóztatjuk, azzal, hogy a kamatadó infláció - de nem bonyolódok bele, mert ez már részletvita.

 

(13.00)

A jövedéki adóról. Igen, fel kell emelni minden terméknek az adótartalmát, ami az EU szerint kötelező lesz, és minél gyorsabban kell ezt megcsinálni! Nem lehet az, hogy majd kétezer-iksz január 1-jén vágjuk rá a lakosságra az egészet! Emelni kell! Az inflációt meghaladja... Meghaladja, mert akkora a lemaradásunk, és nagyon nagy a csempészés is!

A bor jövedéki adó alá helyezésével messzemenően egyetértek, én is meg a hegyaljai emberek is, mert nálunk, Tokaj-Hegyalján valódi bor van, és nem hamisítanak, ha felesleg van a valódiból is. És el kell kezdeni, igen, be kell vezetni a törvényt, az adminisztrációra meg kell tanítani az embereket, hiszen úgyis nyilván kell tartani minden terméket ahhoz, hogy el tudja adni az Európai Unió piacán.

Végül: nagyon hiányzik az adórendszer-változásból, egyáltalán az egész gondolkodásból a regionalitás. Magyarországon megalakultak a régiók. Egy árva vas forrásuk nincs! Az nem fog működni - az első évben működhet -, amikor az EU regionális politikájának az alapja a források és a döntések decentralizálása, hogy mindig a kormány fogja kipótolni, mert ezt sem az EU nem fogja szeretni, sem mi nem fogjuk szeretni. Tehát valahol a decentralizáció irányába - a személyi jövedelemadónál, nem tudom, hol - el kell kezdeni lefelé menni, és olyan forrásokat leadni - persze itt a kiadásokat át kellene nézni -, amelyek biztosítják legalább részben ezeknek a regionális tanácsoknak, a régióknak a normális és jó működését, mert nagyon sok pénzt el tudunk veszíteni, ha ez nem megy.

Én elismeréssel adózom, mert végigkísértem a Pénzügyminisztérium hősies munkáját, mert éjjel-nappal variációkat csináltak, tehát anyagok vannak, adat rengeteg van - de hát nem volt elég idő. De ezt a munkát nem szabad elveszíteni, hanem folytatni kell, hiszen úgyis meg kell csinálni.

És köszönettel tartozom a szocialistáknak, hogy kaptam tőlük 5 percet. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Személyesen is nagyon köszönöm az expénzügyminiszter úrnak a felszólalását; számos megfontolandó észrevételt, javaslatot fogalmazott meg.

Jómagam a biztosítási adóra vonatkozóan reflektálnék néhány vonatkozásban. Az egyik az, hogy kétségtelen, hogy az Európai Unió ezt nem írja elő, viszont az európai uniós országok gyakorlatában, azok többségének gyakorlatában ezt az adót ismerik, használják és kivetik. Tehát ilyen értelemben a korábbi tárgyalásokon, ami a biztosítóintézetekkel történt a minisztérium, a kormányzat részéről, az adó létét nem kifogásolták. Ezzel kapcsolatosan a kérésük annyi volt, hogy ne év elejétől vessük ki, hanem április 1-jétől, hogy a 2000. évi dátumváltással kapcsolatosan ne legyen olyan adminisztrációs és megvalósíthatósági probléma, amit az együttes bevezetés vagy együttes helyzet mindenképp eredményezett volna.

A cél az, és ebben tényleg egyetértünk, hogy a biztosítottságot növeljük. Tehát hogyan lehet azt elérni, hogy különböző káresemények vagy katasztrófahelyzetek kapcsán az emberek problémái, a polgárok veszteségei a leginkább rendezve legyenek? Azt gondolom, hogy az államnak is szüksége van bizonyos pénzforrásokra arra nézve, hogy a katasztrófák bekövetkeztekor helyt álljon. Az idei év erre nézve mindenképp kellő nyomatékkal felhívja a figyelmet erre a problémára, és azt gondolom, hogy az államnak e tekintetben bevételekre van szüksége.

Az kétségtelen tény, hogy a biztosítóintézetek helyett a biztosítottakra hárulna ez a teher, ami nem biztos, hogy javítaná a biztosításkötést és a biztosítottságot, tehát ilyen értelemben a koalíciós egyeztetések zajlanak, és meg fogjuk fontolni a javaslatokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kertész István úrnak, az MSZP képviselőjének.

(A jegyzői székeket dr. Szabó Erika és
Kapronczi Mihály foglalja el.)

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak egyetlenegy gondolatmenet erejéig a biztosítási adóval kapcsolatosan Mádi László felvetésére:

Úgy gondolom, hogy ez a biztosítási adó egy olyan bevételt biztosít az államnak, amelyet a saját kárai fedezésére akar felhasználni. Magyarul az állam áthárítja saját kárait azokra a biztosítottakra, akik saját magukról szeretnének gondoskodni. Úgy gondolom, semmiféleképpen nem nevezhető ez korrekt eljárásnak, mint ahogy a törvény számos más vonatkozásban is az állam különleges, privilegizált szerepének erősítését célozza meg.

A csődeljárásra hivatkozhatom, hiszen ott is az a helyzet, hogy kivonja magát az 1 százalékos költségfedezés alól, ugyanakkor a többi vállalkozó számára ezeket a költségeket fedezni kell, tehát nem arról van szó, hogy a felszámoló vagy a felszámolt céggel szemben lép fel az állam kemény kézzel, hanem azokkal a szerencsétlen helyzetbe került vállalkozókkal, akik egyébként is hitelező pozícióban vannak, és kénytelenek fedezni az államra eső arányos részt, és ezen túl is. Nem más a biztosítási adó vonatkozásában sem ez a helyzet, és úgy gondolom, ez valahol helyzetértékelési, szereptévesztési problémákra is utal.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem gondolom, hogy tudatos félreértés vagy félremagyarázás eredményezte volna, de úgy érzem, hogy Kertész képviselőtársam félreérti a kormány szándékát.

Nem az állam kárait vagy nem az állami vagyonban esett veszteségeket kívánja a kormányzat ebből finanszírozni. A helyzet fordított volt, hiszen csak ebben az évben 10 milliárdos nagyságrendű az a költségvetésre nehezedő teher, amiért nem az állami tulajdonban, hanem a magánszemélyek kárai kapcsán az állam helytállt. Tehát ilyen értelemben a Fidesz által vezetett kormány a polgárok biztonságát, biztosítottságát kívánta ezzel is fokozni, kiindulva sajnos abból a tényből - mint ahogy Kupa képviselőtársam is utalt rá -, hogy ma Magyarországon nagyon kevés az egy főre jutó biztosítási kötvény, tehát nagyon kevéssé vannak biztosítva a magyar állampolgárok tulajdonai.

Az állam ebben helytállt, ezt mindenképp szeretnénk később egy egészséges arányra szorítani, az emberek öngondoskodását javítani. Ennek technikái kétségtelenül megoldásra várnak, akár egy katasztrófaalap felállításában, akár pedig a biztosítóintézetekkel való együttműködés kapcsán más lehetőségek feltárásában. Ez egy közös felelősség, ebben várjuk esetleg a javaslatokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazából itt már a holnapi vita megelőlegezése folyik, de ha már belefogtunk a biztosítási adó vitájába, azt azért világosan láttatni kell a közvéleménnyel, hogy itt arról van szó, amit Burány Sándor képviselőtársam a tegnapi vezérszónoklatában kifejtett, hogy a kormány kísérletet tett arra, hogy hogyan lehet a kiadásokra valamilyen fedezetet teremteni.

A koalíciós partnerek sorra jelezték azon szándékok meghiúsítását, amelyekre a Fidesz vagy a Pénzügyminisztérium gondolt, és a rostán egyedül a biztosítási adó maradt fenn. Ezt valamilyen módon a kormány megpróbálta becsempészni a törvénycsomagba. De fölöslegesen beszélünk a biztosítási adóról, hiszen tegnap Csúcs László vezérszónoklatában teljesen világossá tette azt, hogy a kisgazdák ezt az új adót nem tudják támogatni. A szocialisták szintén világossá tették, hogy az új adó bevezetéséhez nem adják a szavazatukat, és a többi párt megszólalásából is egyértelművé tehető az, hogy itt biztosítási adóval nem nagyon tudnak számolni.

Én azt javaslom, tisztelt Mádi képviselő úr, azon gondolkozzanak, hogy azt a bevételkiesést, ami majd a költségvetésben emiatt jelentkezik, hogyan próbálják meg kezelni, akár kiadási oldalról, akár más adótörvények módosításával.

Itt tehát egy fölösleges vitát kreálunk, az az érzésem, bár jogos az, hogy Kupa képviselőtársam megfogalmazta az ő észrevételét, mert ő ezt máskor nem tudja megtenni, de innentől kezdve a vitának nincs értelme, mert látszik az, hogy a biztosítási adót, ha igazat mondanak a kisgazdák, nem fogja bevezetni a kormányzat, illetve az Országgyűlés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(13.10)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Keller Képviselőtársam! Nekem más a véleményem, annyiban is, hogy ez a vita nem felesleges, hiszen a vita arról szól, hogyan lehet a magyar polgárok életének biztonsága tekintetében az államnak olyan lehetőségeket találni, amelyek ezen biztonságot javítják, amelyek javítja annak a lehetőségét, hogy katasztrófahelyzetekben az emberek életkörülményei ne lehetetlenüljenek el, az emberek számára legyen lehetőség arra, hogy az életüket folytatni tudják. Ez természetesen múlik rajtuk is, tehát az öngondoskodás és az ő felelősségük is megáll ebben a kérdésben, de kétségtelen, hogy az államnak is van felelőssége. Ezen felelősség alól mi nem akartunk kibújni, és az ez évi események is azt mutatják, hogy nem is fogunk kibújni.

Ami pedig arra vonatkozik, hogy a kormányzat gyorsan gondoskodjon arról a bevételről, amely a biztosítási adó jövő évi bevezetésének hiányában fennáll: mivel ellenzéki képviselőtársaim kijelentették, nem szavazzák meg a biztosítási adót, nagyon bízom benne, hogy az a korábban ígért konstruktív magatartás, ami arra is utal, hogy a költségvetési hiány és az egyensúly tekintetében nem fognak felelőtlen módosító javaslatokat beterjeszteni, ez vonatkozik majd önökre is. Tehát ezeket oly módon fogják majd érvényesíteni a módosító javaslataikban, hogy nemcsak népszerű intézkedéseket, hanem az esetleges népszerűtlenséggel együtt járó intézkedéseket is felvállalnak, ugyanis ez a felelősség és a konstruktivitás által megkövetelt igény.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Mádi Képviselő Úr! A céllal teljes mértékben egyetértünk, nevezetesen azzal, hogy a kormányzatnak, az Országgyűlésnek elő kell segíteni azt, hogy az emberek minél nagyobb számban igyekezzenek felkészülni arra, ha adott esetben katasztrófa következik be, akkor minél nagyobb védelmet kapjanak. Ez rendben van, ez nagyon fontos cél, de az oda vezető út az, ami nem teljes mértékben van az elgondolásunk szerint. Hiszen ha azt mondja a képviselő úr, hogy itt segíteni kell az öngondoskodást, akkor azt kellett volna megfontolni, hogy vajon milyen kedvezményekkel lehet elősegíteni, hogy a polgárok minél nagyobb számban kössenek biztosítást.

Ha nem kedvezmény oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor ismét előkerül az, amiről már nagyon sokat beszéltünk itt az elmúlt két nap során, hogy kevésbé kellene terhelni az embereket, több pénzt kellene ott hagyni a polgároknál, több pénzt kellene ott hagyni a vállalkozóknál. Ezt meg is hirdette a Fidesz, a kormány a programjában, csak megint azzal szembesülünk, hogy ezt a programot nem tudja végrehajtani, és kínlódva előhoz egy új adónemet. Például a biztosítási adó intézménye olyan dolog, amiből teljesen világosan kitűnik az, hogy a kormány most a kormányprogramjával szemben egészen mást cselekszik, mint amit az embereknek ígért.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének.

NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepett Mádi László képviselő úr érvelése, ugyanis úgy gondolom, hogy az öngondoskodás éppen arról szól, hogy az emberek minél szélesebb körben biztosítsák önmagukat. Szeretném őt emlékeztetni arra, hogy az elmúlt évi költségvetési vitánál csak módosító indítványok útján lehetett bevinni azt, hogy a mezőgazdaságban például a biztosítási díjak 30 százalékos támogatása megmaradjon, és ezzel ösztönözzük arra a mezőgazdasági termelőket, hogy a számukra nem túl előnyös konstrukciójú termény-, illetve vagyonbiztosításokat megkössék. Tehát az eredeti javaslatban ez sem volt bent.

Mi törekedtünk arra, hogy katasztrófaalapot hozzunk létre. A sors fintora, hogy ugyan nem lett létrehozva a költségvetésben mezőgazdasági katasztrófaalap, azonban a kormánynak innen-onnan kellett összekaparni azokat a milliárdokat, amelyeket erre a célra kellett fordítani. Reméljük, az idei évben - tanulva ezekből az esetekből - lesz mezőgazdasági katasztrófaalap, és nagyon remélem azt is, hogy a biztosítási adó nem kerül elfogadásra, de amennyiben ez megtörténne, mi feltétlenül szeretnénk azt, hogy a mezőgazdasági termékbiztosítások a nullkulcsos körbe kerüljenek át. Mert meggyőződésünk, hogy a kormánynak, illetve az államnak lényegesen nagyobb a felelőssége akkor, ha a termelők körében a biztosítottság szintje még a 10 százalékot sem éri el, szemben azzal, ha netán 40-50 százalékos szintre ezt fel lehetne emelni, és valóban a biztosítótársaságok és a termelők között folyna az az alku, amely most különböző érdekérvényesítési csatornákon az állammal szemben van.

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Karakas János úrnak, az MSZP képviselőjének.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Folytatom Németh Imre okfejtését mezőgazdasági biztosítás témájában. Tény és való, hogy eléggé átgondolatlan és gyors volt ez a biztosításiadó-javaslat, hiszen ezt mutatja az, amire már felhívta Németh képviselőtársam is a figyelmet: az állam bácsi egyik oldalról támogat, a másik oldalról meg visszavesz. Igazából ennek a konstrukciónak nem látom sok értelmét. Arról nem is beszélve, hogy van egy másik mezőgazdasági biztosítási forma, az úgynevezett nonprofit biztosítók támogatása, biztosítási szövetkezés, amelynek - nagyon helyesen - a terjesztését támogatja az állam. Ezeknek a terjedése is megakadhat ezzel. Tehát ennek az egész logikáját nagyon nehéz átlátni.

Az öngondoskodás másik részéről - szeretnék ráerősíteni arra, amit Németh Imre mondott -: nagyon-nagyon fontos, hogy a katasztrófahelyzetek esetére legyen valami önsegélyező rendszer, amelybe maguk a kárvallottak is erre rákészülve befizethetnek, de az induláskor, különösen a nagyobb részét, az állam különíti el - a mezőgazdasági területre mondanám ezt -, a mezőgazdasági katasztrófaalapot, amit a nem biztosítható mezőgazdasági károkra kellene megköttetni, létrehozni. Szeretném mondani Mádi úrnak, hogy ennek az előzetes anyagai fellelhetők az FVM-ben és a PM-ben, tehát nem hiszem, hogy újból fel kellene találnunk ezt a konstrukciót, legfeljebb annyi feladata van úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki képviselőknek, hogy ez irányba agitáljanak, és próbálják megértetni a termelőkkel, hogy ennek van értelme, de ha ilyen biztosítási adókkal operálunk, akkor nem hiszem, hogy ez sikerül.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig nem említettem - csodálkozom, hogy négy szocialista képviselőtársam nincs tisztában a múlttal és a szocialista kormányzat tevékenységével -, hogy ennek az adónak a tervezetét a szocialista kormány dolgozta ki. Tehát mi most egy olyan szakmai koncepciót hoztunk elő, amit a Horn-kormány idején az akkori Pénzügyminisztérium dolgozott ki a biztosítási adó koncepciójában 1994-ről 1995-re. Az más kérdés, hogy akkor végül elvetették, de maga a koncepció egyértelműen innen származik.

Mi a biztosítókkal tárgyaltunk, és két dologban is kompromisszumra jutottunk, annyiban, hogy alacsonyabb adókulccsal és nem év eleji bevezetéssel indítanánk ezt az adónemet, mindazzal együtt, hogy további egyeztetések szükségesek, és megfontolunk minden javaslatot, ami azt a célt segíti elő, hogy a katasztrófahelyzetekben és a különböző káresemények kapcsán a polgárok biztosítottságát, az ő életkörülményeiket kompenzáló megoldásokat előtérbe tudjuk helyezni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kertész István úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

(13.20)

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Mádi László egy érdekes fordulatára szeretnék hivatkozni. A Fidesz által dominált kormányzat több mint egy éve van hatalmon, és most Mádi László azt mondta, hogy azok a törvények, amelyeket most előterjesztettek (Dr. Mádi László: Egy törvény!), azok jelentős részben a szocalista-szabaddemokrata kormányzat időszakában kerültek megfogalmazásra. Egyrészt: megfogalmazásra kerültek, mert nem állták ki a próbát a koalíción belül sem, tehát nem történt bevezetés, még csak kezdeményezés sem. Másrészt: én ezt nem büszke módon terjeszteném elő, hanem sajnálatos tényként, hogy a Fidesz által uralt kormányzat még mindig az elődje által kidolgozott javaslatokra támaszkodik sok vonatkozásban.

A másik része ennek a gondolatmenetnek: a Fidesz által uralt kormányzat fellép az inflációgerjesztés ellen, csökkenteni akarja az inflációt. Ugyanakkor a biztosítási adó természetszerűleg inflációgerjesztő adó, akármekkora milliárdos nagyságrendről van szó, hiszen a biztosítási díjak növelésére hat. Ha pedig a biztosítási díjak növelésre kerülnek - különösen mezőgazdasági körben -, akkor természetesen a mezőgazdaságban foglalkoztatott vállalkozó megpróbálja ezt érvényesíteni terményei árában.

Úgy gondolom, hogy ez a kezdeményezés egyértelműen inflációt növelő hatású, és egyáltalában semmi garanciát nem tartalmaz arra, hogy kárenyhítésre elkülönítetten, valamiféle célzott programként kerüljön összegyűjtésre, hiszen maga az adó jellege miatt csak a költségvetés bevételi oldalát növeli, és a kiadási oldal teljességgel esetlegesen alakul, semmi szoros kapcsolat nincs a felhasználás és a képzés között ebben a vonatkozásban az adójelleg miatt. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Karakas János úrnak, az MSZP képviselőjének.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nos, Mádi úr, lehet, hogy a Horn-kormány idején az apparátus kidolgozott egy anyagot. Tulajdonképpen szó volt annak idején például a vagyonadóról is, amit önök is rendkívüli módon elleneztek - már a politikai és a törvényhozó vonal -, aztán mégis beterjesztették például az ingatlanadót, ami tudomásom szerint hasonló módon vagyonadó, aztán le is vették a napirendről, mert politikai oldalról érezték azt, hogy olyan mértékű ellenállásba ütközik, amit nem szabad felvállalni.

Tehát én igazából ezt a fajta érvelést így nem tudom elfogadni, hisz az elmúlt ciklusban ön is és én is képviselők voltunk, és nem emlékszem arra, hogy ez konkrét formában vihart kavarva bekerült volna akármelyik bizottság vagy akárki elé. Az, hogy a háttérben mindenki dolgozik, koncepciókat dolgoz ki, ez egy külön dolog. Úgy érzem, ezek bizonyos elemeit nem is árt, ha az ember használja, hisz mindig voltak és lesznek okos gondolatok, amiket nem szabad kidobni azért, mert most egy személyt vagy egy csoportot felmentenek, vagy ne adj isten kormányváltás van. Ezek elemeit hasznosítani lehet, mint ahogy hasznosítják önök is, és hasznosította a '94-es időszakban a Horn-kormány is.

Bizonyos részeiben, azt mondom, még büszke is lehet az ember rá, hisz ez mutathatja azt is, hogy valahol szükség van a kormányzati apparátusra, szükség van a minisztériumi szakemberekre, akikre hosszú távon minden kormány számít. Tehát én ezt az érvelését a biztosítási adó témában nem tudom elfogadni, mert ez nem érv.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Mádi Képviselő Úr! A biztosítási adóval kapcsolatban fokozatosan gyengültek az érvei, és aztán mikor már teljesen elgyengült - a Kisgazdapárttól nem kapott igazából semmiféle komolyabb támogatást, hogy bizonyítsa, milyen nagyszerű ötlete ez a kormánynak, illetve a Fidesznek -, akkor végső elkeseredésében már ismét az előző kormányhoz nyúlt, vagyis a politikai akarat üres halmazzá vált, ezt ismerte be tulajdonképpen, és ezért hozzányúltak az előző kormány apparátusa által kidolgozott elgondolás végrehajtásához.

Ez így tulajdonképpen rendjén is van, de azt világosan kell látni, tisztelt képviselőtársam, hogy most akkor tulajdonképpen önök a selejtből élnek, abból, amit mi már a szemétkosárba dobtunk, önök pedig politikai akarat és reformelgondolások híján szépen kiemelik azokat a szemétkosárból, és akkor most ezt erényként próbálják itt a polgárokkal, a közvéleménnyel, meg velünk is megetetni. Hát ez olyan falat, képviselőtársam, ami még a koalíciós partner torkán sem megy le, rajtunk pedig végképp nem tud átmenni! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mádi László, a Fidesz képviselője.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ellenzéki Képviselők! Ha teljességgel elvetjük azokat a javaslatokat, amelyeket a szocialista kormány idején előhoztak - zömében ez történik meg -, akkor az a baj. Ha a szocialisták által előkészített valamilyen javaslatot, ami egyébként nem koncepciójában lett megtagadva, hanem azt mondták, hogy még nem ért meg az idő, azóta eltelt négy év, ami elég hosszú idő ebben a rendszerváltással tűzdelt évtizedben, akkor azt gondolom, nem biztos, hogy hátrány ezt elővenni, amennyiben koncepcióról van szó.

Azt hiszem, önök sem tagadták meg azt, hogy a szocialista kormány javasolta először ezt a koncepciót. Ezzel kapcsolatosan most úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne hozzá, eddig úgy tettek a vitában. És szerintem lehet, hogy most hallották először, ami azért nagy szegénységi bizonyítvány, hogy az önök kormánya ezen dolgozott és ennek bevezetésére tett javaslatot. Én nem tudom, milyen volt akkor a frakció és a kormányzat közötti együttműködés. (Keller László: Jó!) Sajnálom, hogy önök ezekről nem tudnak, hiszen a parlamenti frakcióknak kell ellenőrizniük a kormány működését. (Keller László: Az Országgyűlésnek!)

De mindezzel együtt én azt gondolom, nem árt, ha erről a kérdésről itt szó van, hiszen nem vitatom el a jó szándékot, és bízom benne, hogy a jó szándék közös, az, hogy a katasztrófahelyzetekben a problémákat meg kell oldani, Magyarországon az emberek öngondoskodását javítani kell, a biztosítottságot javítani kell, és ebben meghallgatjuk a javaslatokat, és a javaslatok után döntünk felelősséggel, hiszen a felelősség a miénk, ezt nem tagadtuk soha, és ennek megfelelően fogunk döntést is hozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője; őt Takács Imre, az MSZP képviselője követi.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt percek tapasztalata indok arra, hogy lépjünk vissza, és nézzük a nagyobb képet. Amit itt igen tisztelt képviselőtársaink a mi szórakoztatásunkra produkáltak az elmúlt percek alatt, annak igen teátrikus és hasznos volt az intellektuális tartalma, szakmai tartalma, törvényhozó jellege, azonban mégis annyira a részletek részlete volt, hogy úgy érzem, hasznos, szükséges az egész képet nézni megint.

Nézzük az egész képet! És akkor olyan tényezők, olyan elemek jelennek meg előttünk, hogy ez a törvényjavaslat, a kormány állásfoglalása az adó- és járuléktörvények változásához az egész ország, az egész nemzet dolgaival foglalkozik. És itt ebben az összefüggésben Orbán Viktor miniszterelnöknek nem azért van igaza, mert ő a Fidesz elnöke. Vagy Kovács László képviselő úrnak, Kuncze Gábor képviselő úrnak nem azért nincs igaza, nem azért tévednek, mert ők az ellenzék vezérei. Jó lesz, ha a nyilatkozataikat, azokat a tételeket, amelyeket ők képviselnek, az analízis, a valóság tükrében nézzük.

Miről is van szó? Közgazdaság-politikáról, gazdaságpolitikáról! És ennek az ismeretanyagnak van egy tudománya, és jó abból többet, nem pedig kevesebbet használni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Attól tartok, hogy mi megengedjük azt a luxust magunknak, hogy nem használjuk azt a tudásanyagot, ami rendelkezésre áll. Használjuk, de nem egészen. Ez luxus; mondhatjuk: tékozlás is. Talán még súlyosabb szavakkal is lehetne illetni. A gravitáció törvénye nem azért népszerű, mert az egyik párt vagy a másik párt mögé áll, hanem azért, mert az a természet törvénye, gravitáció. Józan ész? Politikai platform? Közgazdasági logika? Ezek megpróbálhatnak olyan nézeteket előhozni, ami a gravitációval, tehát az alapvető természeti törvényekkel nem vág össze, de mégis ilyeneket csinálunk és ilyenek történnek.

 

(13.30)

Gondolok arra, hogy amikor az adózás rendjéről van szó és a járulékok változtatásáról, akkor valahogy mintha elfelejtenénk azt, hogy miért is van ez az egész. Azért, mert szervezett társadalomban élünk, Magyarország, ennek kormánya van, nem anarchiában él az a 10 millió magyar itt, mintha az emberek úgy élnének, hogy nem volna szükség bevételre és kiadásra, organizációra és szervezésre, törvényre és a végrehajtására, hanem igen, szervezett társadalomban élünk, és ennek megvannak a költségei. A költségeit beszedjük, magunkat megadóztatjuk. Hogyan adóztatjuk meg magunkat? Erről van itt szó!

Az, hogy Magyarország úgy találja magát most, hogy az össznemzeti termékből beszed egy jelentős hányadot, az elvonások, aztán ennek egy részét visszajuttatja a társadalomnak, persze közben egy részét elkölti a társadalom adminisztrálására - ezeket az arányokat, ha időnként föltartanánk és belenéznénk, talán akkor kevesebb időt töltenénk olyan részletekkel, amelyek bizony időről időre változnak. Például az, képviselőtársaim, hogy a biztosítás adóztassék-e vagy ne adóztassék, nagyon érdekes téma, és úgy látszik, most nagyon időszerű, az Országgyűlés majd állást foglal. Azonban az az állásfoglalás, ami megszületik, nem azonos azzal, mint ami négy évvel ezelőtt lett volna, vagy talán ami négy évvel később lesz. Az élet alakul, a társadalom alakul.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Vannak adóalapok, amiket használunk és vannak, amiket nem. Azt, hogy a biztosítás egy olyan szolgáltatás-e, amit most megadóztatunk vagy nem, jó volna szakszerűen vizsgálni. Mert gondoljunk csak arra, ha nem szedjük be azt az adót, ami a biztosítási szolgáltatás adóztatása révén jönne be, akkor nyilván azt másutt fogjuk beszedni. Tehát az azt is jelenti, nemde, hogy az a be nem szedett adó máshonnan fog bejönni, tehát a magyar polgárok másik csoportja fogja megfizetni. Azt is gondolhatjuk, hogy azok, akik biztosítási kötvényt kötnek, szubvencionálva lesznek nem is olyan nagyon komplikált módon. Ha ezt a gondolatmenetet folytatjuk, akkor kevesebb teátrikus hajlamunk lesz ennek a vitatására. Ugyanilyen módon tárgya lehet megfontolásoknak, hogy adóztassuk-e, adót szedjen-e be a kormány, a kincstár a kamatjövedelmekből vagy az ingatlanokból. Ez is a társadalom állásának, a közgazdaság-politika helyzetének az akkori stádiumától függ.

Talán emlékszünk rá, azok, akik közgazdaságtannal bepiszkították a kezüket valamikor életükben vagy tanulták, hogy volt száz évvel ezelőtt egy olyan közgazdasági filozófia, az egyetlen földadó, a "single tax movement", Henry George, aki azt mondta, hogy egyetlenegy adót kell csak kivetni és semmi mást, minden adó eltüntethető. Csak a földet megadóztatni, és abból annyi adójövedelem befut majd, amennyi elég az egész társadalom, az egész kormányzat működtetéséhez. Lényegében ez a gondolat sehol sem vált általánosan használatossá, bár vannak ma is a világon olyan helyek, olyan országok és olyan városok, ahol ez működik. De az egy földadó ideje elmúlt.

Most, ma nálunk, a Magyar Országgyűlésben még ennek a kimondása is furcsán hangzik, mintha nem tudnánk azt, hogy az ingatlan és a föld megadóztatása egyik módja annak, hogy finanszírozzuk azt a kormányzatot, amit országosan, helyileg szükségesnek tartunk. Hogy ennek eljön-e majd az ideje vagy nem, ezt én most nyugodtan föltehetem ilyen föltételes mondatban, mert mint országgyűlési képviselő, nem vagyok tagja a kormánynak. Tehát ha most erről beszélgetek, ezt nem fogja senki sem úgy értelmezni, a sajtó sem, más sem, hogy valaki fideszes arról beszél, hogy ha... Tessék elhinni, hogy ezt most közgazdaságtan professzori minőségemben és országgyűlési képviselői minőségemben mondom! Csupán azért, hogy a mi törvényhozói gondolkodásunkat szélesítsük, mélyítsük és tisztázzuk.

Megint csak visszatérve, visszagondolva az elvonások és juttatások témájához. Elvonunk Magyarországon többet, mint amennyit szeretnénk, és nem juttatunk eleget azoknak a szemszögéből, akik ezt kapják. De mégiscsak Magyarország egy olyan ország, ahol az elvonások és juttatások aránya magas. Kevesebb jobb volna, sokszor elmondjuk sokan. Miért volna kívánatosabb? - egy általános filozófiai válasz jön nyomban. Nevezetesen azért, mert ha a jövedelmet megkereső emberek, tehát akik a termelésben részt vesznek, ha azoknak a jövedelme az ő kezükben marad, és ők döntik el, mit tesznek vele, az egy egészségesebb, jobb hatásfokú és méltányosabb gazdaságfilozófia, mint az, hogy a kormányzat elvonjon minél többet, és a végtelen bölcsességével és végtelen hatalmával döntse el, hogy mi történjen. Tudjuk, hogy ilyen kormányok voltak, és csődbe is mentek, ebben az évszázadban is tapasztaltunk hasonló jelenségeket.

Tehát az elvonások és juttatások mértékének az alacsonyabbra szállítása egy olyan dicséretre méltó elem ebben az okmányban, ami előttünk van, ami mindnyájunknak közel áll a szívéhez, bár néha politikai megfontolások alapján nemigen mondjuk ki. Mondjuk ki, igen tisztelt képviselőtársaim! (Bauer Tamás: De nincs benne!) Ha nincs benne, akkor tanácsoljuk, hogy benne legyen, de én úgy emlékszem, hogy benne van. (Bauer Tamás: Rosszul!) És hallottam a pénzügyminiszter úrtól ismételten, és hallottam a miniszterelnök úrtól, hallottam az igen tisztelt képviselőtársaktól az ellenzéki oldalon. Van itt egy konszenzus, amit talán - köszönöm, Bauer Tamás képviselő úr - érdemes aláhúzni és többet hangoztatni. Ugyanis olyan nagy tételekkel birkózunk, itt van előttünk, olvasom, hogy a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Alapra 8,6 százalék, azután az Egészségbiztosítási Alapra 14 százalék. És nagyon helyesen úgy teszi ezt le az asztalunkra a pénzügyminiszter, hogy ezt sok közgazdasági elméleti tudás nélkül is egyszerűen kiolvashatjuk. Ugyanis látjuk, hogy az összbevételeknek egy igen jelentős hányada el van már kötelezve. Ez nem a kormányzat bölcsességétől vagy hatalmasságától vagy teátrikus képességétől függ. Ez egy kötelezettség, legyen a miniszterelnök bárki, nem bárki, de egy arra alkalmas személy, és élvezze az ország bizalmát, de hogy milyen pártból, és honnan jön és milyen filozófiai háttérrel, ezek kötelezettségek.

Azután itt az igen nagyon jelentős kötelezettség az adósság, az államadósság kamatterhe. Igen tisztelt képviselőtársaim, megint annyi tisztázatlan elem van! Halljuk azt, tegnapelőtt hallottuk és azóta is képviselőtársainktól, hogy most már ne hárfázzunk azon, hogy Magyarországnak nemzetközi adósságai vannak, azok megvannak, azokat megörököltük, mint a szamár a fülét, most már így éljünk mostantól fogva. Azonban, tisztelt Ház, jó azt mégiscsak tudni, hogy ha valami fáj, akkor miért fáj. A diagnózis hasznos. Igenis, a diagnózis az, hogy Magyarország, ez az ország 10-20-30 évvel ezelőtt olyan kölcsönöket vett fel, amik nem úgy fektetődtek be, a beruházások nem olyan természetűek voltak, hogy azok ma termelnének, olyan jövedelmet hoznának, aminek alapján az ország népe magasabb életszínvonalon élhetne, magasabb lenne az adóalap, és ez a pozitív folyamat érvényes lenne.

(13.40)

Tehát jó azt kimondani, hogy mik a megöröklött hibák, és akkor kevesebb apró csatározás történik. Remélem, hogy a következő napok során még az általános vitában visszatérhetek ezekre az eseményekre. Engedtessék meg, hogy egy példát említsek még:

Az, hogy a kormánykoalíció hogy dolgozza ki és vitatja meg felelősséggel ezeket a témákat, azt hiszem, dicséretre méltó. Hasonlóképpen elismerésre méltó az, hogy az ellenzék hol és mikor mutat rá hiányosságokra vagy ajánl, javasol alternatív megoldásokat. Ez nem joga az ellenzéknek - mint ahogy sokszor hallom -, igen tisztelt képviselőtársaim, igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ez nem az önök joga, az önök kötelessége! Ezt mi elvárjuk és megköszönjük. Tessék szíves lenni folytatni ezt, és beszélgessük meg ezeket!

Nincs a kormánypártoknak, a kormánykoalíciónak monopóliuma bölcsességből és az ellenzéknek monopóliuma ostobaságból. Emberek vagyunk itt, akiket a magyar nép választott és küldött ide, és amikor ilyen nehéz témákkal foglalkozunk, mint a gazdaságpolitika, akkor különösen hasznos a bölcsesség és az alázatosság. Remélem, hogy ezt gyakoroljuk az elkövetkezendő napok során.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most felolvasom a frakciók részére még rendelkezésre álló időt. A Fidesznek 11 perc, az MSZP-nek 21 perc 15 másodperc, a Független Kisgazdapártnak 28 perc, az SZDSZ-nek 2 perc 36 másodperc, az MDF-nek 20 perc, a MIÉP-nek 20 perc áll rendelkezésre, a független képviselő úrnak pedig elfogyott az ideje.

Megkérem Takács képviselő urat, hogy foglaljon helyet, mert három kétperces is megjelent a monitoron. Tardos Márton képviselő úr, SZDSZ, tessék!

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Reagálni szeretnék Horváth professzor itteni felszólalására, egyetértve az utolsó mondatával, hogy alapvető vitákra van szükség. Úgy ítélem meg, hogy ezekre az alapvető vitákra azonban nem került sor. És arra figyelmeztetem a kormány képviselőit és a kormányt támogató politikusokat, hogy az a közgazdasági kérdés, hogy Magyarországon szükség van-e több akkumulációra és több beruházásra, mind a magánszférában, mind az infrastrukturális területen, és ehhez kell az ösztönzést megteremteni, egyáltalában nem kapott választ, nincs fölvetve az anyagban - csak jóindulatú mondatok vannak benne -, semmilyen gyakorlati kérdés nincs, és nem is került a viták során megválaszolásra.

Figyelmeztetni szeretném még Horváth professzor urat arra is, hogy a növekedés kérdésében - az adózás kérdésében pedig különösen - a nemzetközi közgazdasági elmélet sajnos ma nem ad egyértelmű útmutatásokat; nemcsak Henry George egyadórendszere nincs a gyakorlatban, hanem még az a kérdés is, hogy milyen mértékű állami támogatás indokolt vagy indokolatlan, hogy a keynesi gondolatok milyen mértékben indokoltak egy fölfelé törekvő gazdaság fejlesztésében. Ezek nagyon is vitatott gondolatok, tehát nekünk magunknak kell megtalálnunk a saját utunkat, figyelembe véve más bölcs emberek gondolatait, de nem támaszkodhatunk egyértelmű tanácsokra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kertész István úrnak, MSZP.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Horváth professzor úr gondolataihoz magam is csatlakoznék. Ezeket az alapvető vitákat nem lehet megspórolni. Ez nyilván nem egy éves költségvetés és nem egy éves adótörvény-módosítás során kell hogy rendezésre kerüljön. Úgy gondolom, hogy az adórendszer és a támogatási rendszer stratégiai kialakítása külön politikai vitanapot, külön fórumot, külön konferenciát érdemelne, ezért azt hiszem, hogy egy erre vonatkozó kormányzati kezdeményezés üdvös lenne.

Abban is egyetértünk, hogy a közös költségeket fedezni kell valamilyen bevételből. Abban viszont, hogy mennyi ez a közös költség és miből kerül fedezésre, azt hiszem, ebben már színesebb a kép. A kormányzat nagyon részletesen leírja azokat a prioritásokat, melyeket pozitívumként lehet és kell értékelni. Nem igazán írja le őszintén - és úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés nagy hibája - azokat a többletkiadásokat is kapó területeket, ami feltehetően nem fogadható olyan pozitívan, olyan egyértelmű közmegelégedéssel. Nem tartalmazza az előterjesztés - ezért mondom -, hogy a kormányzat, a Fidesz-kormányzat mind 1999-re, mind 2000-re többet költ, mint a GDP folyóáras növekedési üteme. Ez tehát azt jelenti, hogy a központi kormányzati kiadások a GDP-nél jobban nőnek, tehát az elvonások e téren forrásigénnyel jelentkeznek.

A prioritásokról is szeretnék beszélni, mint említettem. Egy olyan prioritása van a kormányzatnak, amiről nem ír, amit szégyenlősen, szemérmesen elhallgat. 1999-ben a Miniszterelnöki Hivatal támogatási összege 178 százalékkal nőtt, 2000-re a Miniszterelnöki Hivatal kiadási többlete 155 százalékkal nő. Vajon ez a több mint duplázódás, közel háromszoros összeg nem érdemel olyan prioritást, olyan említést, mint a többi tétel? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgy gondolom, hogy a korrekt véleményalkotáshoz ennek vizsgálata is szükségeltetik.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Horváth Képviselő Úr! Korábban is kezdtem egyszer így a reagálásomat. Amikor szakmai tételekről beszél, egyszerűen nem lehet nem egyetérteni. Csak úgy, ahogy Tardos vagy Kertész képviselő úr már említette: ha megnézzük ezt az anyagot, ezek rövid, alig tízsoros, a fülünknek rettentően jól hangzó dolgok, csak ami történik, ami ezzel szemben a valóságban van - az a nagyon kis számú melléklet, amit megnézünk -, ezt nem támasztják alá.

Ezért kellene hogy ezekről vitatkozzunk, mert azzal, hogy az elvonások, juttatások mértéke hogy változik és az arányuk milyen legyen, hogy az elvonások csökkenjenek, egyet lehet érteni. De ha csak azt az apró kis játékot nézzük meg, ahogy csúfot űztek a költségvetésből az 1998. év végén, hogy egy indokolatlanul magas növekedéssel meg lehetett kerülni azt, hogy a kiadásokat csökkentsék, lefaragják - most ugyanez a dolog történik, tehát ez a szűkszavú bevezető, ami ehhez a törvényhez készült, ahhoz nem elég, hogy azt lehessen mondani, hogy a kormány eltökélte magát abban, hogy fölvállalja a kiadások drasztikus csökkentését.

Ebben mi partnerek is lennénk. Úgy, ahogy Tardos képviselő úr mondta, erről lehetne érdemben vitatkozni. De úgy néz ki, hitem szerint erről nem is fogunk tudni beszélni, mert mire a költségvetés egyáltalán a kezünkbe kerül, addigra ezen már régen túl leszünk. Akkor ezt már úgy kezeljük, hogy a bevételek ex ante, kész, annyi-amennyi, és osztani kell! Nem akarom a tegnapi viccet visszaidézni, ami elhangzott az emelvényről. Nálunk mindig az elosztással volt a baj, és most is ezzel van a baj. Egyszer kellene, hogy a kormányzó többségnek legyen kellő bátorsága ahhoz - amikor a feltételek is megvannak hozzá -, hogy a kiadásokhoz nyúljon hozzá. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Horváth János képviselő úr kétperces felszólalásra jelentkezett, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm Tardos képviselő úrnak, hogy a kívánságot gerjeszti a holnapi fölszólalásomhoz. Valóban, az a kiosztott feladatom, és az volt a szándékom, hogy azokról a témákról beszéljek... - folytatva Tardos képviselő úr mai felszólalását és annak egyik fő témáját, nevezetesen a társasági adót. Igen. Az, hogy mi történik az országban, lesz-e beruházás, lesz-e növekedés, és lesz-e kinövekedés a bajokból; nagyon jólesett hallani egy órával később egy másik ellenzéki képviselő úr, Takács Imre képviselő úr rövid kétpercesében, hogy mi ez a folyamat, és mi következik ebből.

 

(13.50)

Jó volt hallani, hogy két képviselő az ellenzéki oldalról - mintha összebeszéltek volna - a gazdaság logikáját hasznosítva orvosságot ajánlottak. Hogy lesz-e és képes lesz-e a kormány, ez kérdés. Akkor lesz képes a kormány, ha az Országgyűlés egésze összeáll ebben kritikájával, segítségével, megvilágításával. Ismétlem: a bölcsességre nincs senkinek se monopóliuma, együtt fogjuk ezt csinálni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most végre Takács Imre képviselő úr felszólalása következik, MSZP; őt követi majd Karakas János képviselő úr.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az ebédidő táján mindenkinek jó étvágyat kívánok ehhez a témához, és gratulálok ahhoz, hogy szellemi étket fogyasztanak, nem pedig mást. Nem akarok végső konklúziót levonni ebből a mai vitából, de sok minden tetszett. Magamnak felírtam talán a legfontosabb gondolatot, és jó lenne, ha a parlament a következő években vagy évtizedekben ehhez részben igazodna. Azt írtam le, hogy nekünk, közgazdászoknak a tények elemzésekor nem szabad túlzott politikai hatásra törekednünk, mert akkor annyira felesküszünk az adott pártra, hogy megszűnünk szakemberként gondolkodni. Azt hiszem, hogy azok az összecsengő gondolatok, amelyeket ellenzékből is és kormánypártból is el-elmondtunk, egyértelműen azt igazolják, hogy csak akkor halad előre a vita, akkor eredményes a vita, ha a szakember szól, persze megfelelő politikai vetületben.

Az előzőekben nagyon sok adatot említettek a képviselőtársaim. Én is az adóreform kapcsán megemlíteném, hogy tulajdonképpen két nagy adóforradalom zajlott le a világon: az egyik adóforradalom 1891-ben volt, amikor a progresszív adóztatást talán az 1848-as események hatására bevezették; a másik adóforradalom pedig - szakember kollégáim tudják - az 1980-as években zajlott le, amikor nőtt a közvetett adók aránya, csökkent a közvetlen adók aránya, az szja és a társasági adó felső határkulcsát csökkentették, az adóalapot kiszélesítették, és nagyon sok adókedvezményt megszüntettek.

Az áfa, amely tárgya a mai vitánknak, gyakorlatilag nagyon érdekes történetre nyúlik vissza, mert az amerikaiak dolgozták ki az első világháború vége táján, majd a franciák 1958-ban bevezették, ezt követően tíz év késéssel a többi európai ország... - sajnálom, hogy elment Kupa képviselőtársam, aki előtt kalapot akartam emelni, de emelek így is - 1988-ban tért rá az áfára. Az áfának igen sok előnye és hátránya van, a gazdaságtörténet ezt igazolja. Az adólogika két szempontból közelíthető meg: a haszonelv alapján, amikor azt mondjuk, hogy a fogyasztás arányában adóztassunk vagy a fizetőképesség elve alapján, amikor azt mondjuk, hogy a jövedelem vagy a vagyon arányában adóztassunk.

Magyarországon a '90-es években jelentősen megnőtt a közvetett adók aránya. A közvetett adók aránya a '90-es éveket figyelembe véve évente 20 százaléka volt az államháztartás összes bevételeinek, a közvetlen adók aránya pedig csak 15 százalék. A délelőtti kétperces hozzászólásaim során már említettem, hogy a közvetett adók kapcsán az okozza az egyik gondot - az áfa is ide tartozik -, hogy az áfa a szegényeket jobban sújtja, hiszen a szegények jövedelmüknek jóval nagyobb hányadát fordítják fogyasztásra. A húsz OECD-ország közül 13 országban egyes termékek, szolgáltatások preferálása a szociálpolitikai szempontok érvényesítése miatt kedvezményes áfakulcsot élvez, így az alapvető árucikkekre, a gyógyszerekre, az élelmiszerekre jelentős kedvezményt adnak.

Nálunk szerencsére az elmúlt években és most is érvényesül ez a kedvezmény, azonban el kell gondolkodni, hogy ezt a kedvezményt nem kellene-e nagyobb mértékben kiszélesíteni. Tudom, hogy ez a költségvetés szempontjából bevételi problémákat eredményez, de a szegénység nagymértékű növekedése, a hatalmas jövedelemkülönbségek kialakulása miatt érdemes lenne ezen elgondolkodni, ha nem is a 2000. évi költségvetés kapcsán, hanem a következő évek költségvetése kapcsán.

Amikor készültem erre a felszólalásra, az "Igazságosabb és testvériesebb világot" című könyvet néztem meg, amelyet a Katolikus Püspöki Kar fogalmazott meg. Szó szerint idézem ebből a könyvből azt a részt, ami ide tartozik: "Nemcsak a szociális kérdés miatt, de a gazdaság jövője érdekében is meg kell akadályozni a társadalom végleges kettészakadását. Ha társadalmunk a jövőben is egy szűk elit rétegből és a társadalom peremén élő tömegekből áll majd, akkor az az Európai Unióban csak kiszolgáltatott helyzetben tengődhet. A megnövekedett társadalmi igazságtalanság gátolhatja a gazdaság fejlődését is." - írja az említett könyv. Ezért is szükség van az adóreformra, a közvetett és közvetlen adók arányának újragondolására és átdolgozására. De hozzáteszem, hogy a közvetett adókon belül még a fogyasztási adó és az áfa arányának megváltoztatását is újra kellene gondolni.

A közvetett adók arányának csökkentése a szociális feszültségeket is mérsékelné, hiszen az alacsonyabb áfakulcs miatt több jövedelemmel rendelkeznének a szegények, így az állam a transzferkiadásai közül a segélyeket csökkenthetné, ezáltal a többi transzferkiadásra - így a családi pótlékra, valamint a kormányzati kiadásokra, például az infrastruktúra fejlesztésére - több forrás szabadulna fel. Célszerű lenne ezen összefüggések feltárására megalapozott hatásvizsgálatot végezni, jól tudom, hogy ennek elvégzése nem egyszerű dolog.

Végeredményben a közvetett és közvetlen adók helyes arányának kialakításával csökkenthető a szegénység, a nagy jövedelmi egyenlőtlenség. Végső soron szeretnék szólni, azokkal a gondolatokkal foglalkozni az áfával kapcsolatban, amelyeket az érdekvédelmi szervezetek különböző fórumokon már hangsúlyoztak. Azzal az érdekvédelmi szervezetek, a munkaadók és egyéb szervezetek egyetértenek, hogy az államnak helyes elgondolása az, hogy a jogtalanul visszaigényelt adókat felszámolja, és minél kevesebb jogtalanul visszaigényelt adó szerepeljen a gazdaságban. De azt ezek a szervezetek is elítélik, hogy az áfa a kis- és középvállalatokat igen nehéz helyzetbe hozza. Amikor az idegenforgalmi bizottságban erről beszéltünk, és bizottsági kisebbségi előadóként szóltam, ezt már megemlítettem, erről most nem akarok szólni, viszont holnap a kis- és középvállalatokról lesz vita, ezt majd ismét előveszem.

 

(14.00)

Mi az, ami gondot okoz az áfával kapcsolatban? A visszaigénylés kifizetésének határideje 30 napról 45 napra változik, ez eleve nehéz helyzetet teremthet.

A másik: a kétmillió forint árbevétel helyett csak négymillió forint elérésekor igényelhető vissza a forgalmi adó; az OKISZ hiába javasolta, hogy ne legyen árbevételi értékhatár a normál adózóknál.

A harmadik: a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége jogosan kifogásolja, hogy a három hónapos negatív egyenleg rögzítése - vagyis ekkor a visszaigénylőnek tartoznak - és a 45 napos visszatérítési határidő miatt sokan csak öt-hat hónap elteltével kapják meg az áfát. Még ez sem biztos, hiszen ha a vállalkozónak egymást követő két hónapban bármilyen kevés áfatúlfizetése volt, akkor a három hónapos határidő újra kezdődik.

Véleményem szerint nemcsak itt érinthető negatívan a különböző intézkedések sora, hanem én már említettem azt, hogy a mezőgazdasági vállalkozók a gázolaj jövedéki adójának visszaigénylésével is nagyon rosszul járnak. Hiszen addig, amíg az APEH-hez tartozott ez a feladat, addig a vállalkozók 30 napon belül megkapták ezt az összeget. Hajdú-Bihar megyében megtapasztaltam, hogy sokszor öt-hat hónap múlva kapják meg ezt az összeget, amióta a Vám- és Pénzügyőrséghez tartozik. Tehát nemcsak ebben az esetben lehet érezni a kis- és középvállalkozások nehéz helyzetét, hanem a mezőgazdaságban is.

Gyakorlatilag az idegenforgalomban nagyon sok kis- és középvállalat dolgozik, ezért a turizmust is nagyon kellemetlenül érinti ez az intézkedés. Azt pedig már mindegyikünk jól tudja, a könyökünkön jön ki, hogy a turizmus egyedül az az ágazat, amely a folyó fizetési mérlegen belül pozitív szaldóval zár évek óta, a külkereskedelmi mérleg és az egyéb szolgáltatások évek óta negatív szaldóval fejezik be az évet.

Tehát a turizmust nem megvédeni gyakorlatilag azt jelenti, hogy a folyó fizetési mérleg negatív egyenlegét tovább fokozzuk. Ezért kell újragondolni a kis- és középvállalatokkal és az áfával kapcsolatos rendszert, mert nehéz helyzetbe hozhatja a magyar gazdaságot.

Én azt hiszem, és örülök annak, hogy Horváth képviselőtársam azt mondja - ha jól emlékszem -, hogy nem monopóliumunk nekünk a butaság, és nem monopóliuma a kormánypárti képviselőknek a jó érvek elhangzása. Mindegyikünk rendelkezik jó érvekkel, ezt meghallgatni a kormánynak szent kötelessége.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Karakas János képviselő úr, MSZP; őt követi majd Tállai András.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Én a jövedéki adótörvényhez szeretnék néhány szót hozzáfűzni, ezt is különösen azért, mivel egy új területre, a borra terjesztődik ki, erről szeretnék szólni egynéhány szót.

Tény és való, hogy ha Európa felé menetelünk, akkor a gazdaságunkat és a törvényeinket is igazítani kell ehhez. Tehát a jövedéki törvény egy EU-konform törvény, hisz a Közös Piac országaiban ez már bevezetett. Amit még segít ez a jövedéki törvény, az, hogy a bor is idekerült, valahol segítheti a hamisítás megfogását is.

Igazából azt kell mondani, hogy ahhoz, hogy ezt a hatását elérje, nem elég, hogy meghozzuk ezt a törvényt, mivel nagyon sok embert érint. Nagyon sok érzelmet korbácsolhat föl, ha ezt logikus érvekkel nem tudatjuk, nem ismertetjük az adófizető polgárokkal. Márpedig úgy érzem, hogy ebben már most hátrányban vagyunk, és így adódhatnak elő olyan érzelmi kitörések, amelyekben arról beszélnek, hogy visszatér az ötvenes-hatvanas évek időszaka, amikor szigorúan vették a boradót. Meg kell értetni a törvényhozóknak és a rá épülő minisztériumi apparátusnak, hogy ez nem így van.

Eszközt kell adni a hegyközségi tanácsok kezébe - ez a pénzeszközökre is vonatkozik -, hogy szintén tudatosítsák az emberekben, hogy ez az ő érdeküket is szolgálja. Valahol türelmet is kell gyakorolnunk azokkal a kicsikkel szemben, akik az elején még igazából nem tudják fölfogni, hogy miről van szó. Nagyon sok idős ember foglalkozik borral, nagyon sok idős ember ad el néhány hektó bort, tőlük nem várható el, hogy közlönyt olvassanak, tehát valahol segíteni kell őket ezekben az adózási kérdésekben.

Én nagyon szeretném azt, ha ez az adótörvény, ami olyan szempontból példaértékű, hogy nyár elején már elkezdődött ennek az előzetes vitája, a szakmai anyagoknak a véleményezése, amibe bevonták az érdekképviseletet, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát is... Egy lépcsőfok maradt ki, mégpedig az utolsó, hogy a hozzánk beadott anyagot utoljára nem véleményezhette a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. Ezt nekünk kell majd korrigálnunk, és remélem, hogy többpárti egyetértéssel a kormány is el fogja fogadni a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a kiérlelt módosító indítványait, hisz csak így várható el, hogy az egyik legnagyobb fórum meg tudja értetni, és teljes vállszélességgel a jövedéki törvény és ezen adótörvény bevezetése mellé álljon.

Én nagyon bízom benne, hogy ha ezt a támogatást megadjuk a hegyközségeknek úgy anyagilag, mint az előbb említett módon, akkor ez oda vezethet egy idő után, hogy a VPOP mumus szerepe minimálisra csökkenhet, az ellenőrzés esetenként már nem kap akkora szerepet, mint amekkorát az elején kell adni, és bejöhet az a normál állapot, ami, mondjuk, Franciaországban vagy Németországban már természetes.

Nem akarom tovább ragozni a kérdést, majd a részletes vitákban mód és lehetőség lesz arra, hogy a benyújtott konkrét indítványokról beszéljünk.

Viszont többen felvetették már a jövedéki adó témájában a gázolaj-visszatérítés mértékének a kérdését. Én úgy érzem, hogy a jelenlegi mértéket még növelni is lehetne, és nem lenne nagy baj, hogyha ezt a megnövekedett visszatérítési mértéket úgy fogná föl a kormányzat, hogy ez a termelőknek nyújtott mintegy közvetett támogatás, egy EU-konform támogatási forma, ami ráadásul, azon túl, hogy EU-konform, még igaz is (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az igény a termelők részéről - mindjárt befejezem -, hisz nagyon sok olyan eszközt használnak, ami nem veszi igénybe sem a közutat, semmit.

Igazából valahol ezt a formát mégis ismételten át kellene gondolni, és ugyanezt kérem a kormány részéről, hogy fogadják el az agrárosok ez irányú módosító indítványait, nem jelent olyan nagy összeget.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának lejárt az ideje. Felszólalásra következik Molnár László képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon-nagyon sok okos gondolatra, ami nem hangzott el gyakorlatilag az adó, a járulékok és az egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó törvény általános vitájában, már nincs módom. Én ugyanerről szeretnék beszélni, csak egy picit máshonnan indulva, más oldalról megközelítve.

Először is szeretném megköszönni a minisztérium apparátusának ezt az összevont, egységes szövegszerkezetben lévő kiadványt, mert végre teljesült egy olyan óhajunk, hogy amiről beszélünk, azt nagyjából egy helyen meg tudjuk találni.

 

(14.10)

Viszont meg kell jegyeznem azt, hogy sajnos elég későn kaptuk meg. Ha ezt megcsinálták, akkor arra nem nagyon lett volna szükség, amit előtte kaptunk.

Az általános vitával kapcsolatban picit talán távolabbról indulnék el, mint ahogy a legtöbb parlamenti képviselőtársam a mai napon tette, tekintettel arra, hogy esetleg egy kivételével én már újat mondani nem tudok, mert minden elhangzott a vitában.

Gondom van azonban picit talán a parlament működésével, a parlamenti hagyományokkal, a vita jelenlegi helyzetével is. Azt látom ugyanis, hogy a parlamentben mi, képviselők hajlamosak vagyunk arra, hogy sokat foglalkozzunk a múlttal. De ha mindig a múlttal foglalkozunk, nem biztos, hogy ez az állampolgárokat érdekli, hiszen a múltat már megértük. Engem általában a jelen és a jövő érdekel. Nagyon oda kellene figyelni arra, hogy a szokásjogot és a színjátékot kikapcsoljuk a munkából. Nézzenek most körül! Amíg a televízió közvetítette a parlament adását, több-kevesebb képviselő volt jelen, bár akkor sem volt mindenki jelen. De tessenek megnézni most! Gyakorlatilag az ország egyik legfontosabb törvényéről folyik a vita, mert ezek a törvények általában minden állampolgárt érintenek, és alig van jelen képviselőtársam.

Van egy másik probléma is: az ellenzéki képviselőtársaink állandóan a szemünkre vetik, hogy ti, kormánypártiak nem csináljátok ezt, nem csináljátok azt, nem csináljátok amazt. Nem akarok általánosságokba vagy konkrétumokba belemenni, belemehetnék abba is, csak akkor egy parttalan vita alakulna ki. Itt is van egy kis problémám. Hol kezdődött a problémám? Gyakorlatilag magával a választási eredménnyel. Sajnos tudomásul kell venni, hogy ebben a törvényhozásban a jelenlegi kormánypártoknak igen szerény a többségük. Sajnos! Most látjuk, mennyire hiányzik nekünk az a lehetőség, hogy a törvényhozásban esetleg a választók bizalmából megkaphattuk volna a kétharmados többséget, hogy mennyivel másként csinálnánk bizonyos dolgokat, gyökerestül tudnánk változtatni olyan dolgokon, amiken sajnos most nem tudunk. Miért? Mert - és ez elhangzott a mai vitában is - az ellenzéki képviselőtársaink nagyon sok esetben minket kérdőre vonnak a tévé előtt, utána meg látjuk, hogy amikor ott az adandó alkalom, a lehetőség, akkor viszont nem támogatnak bennünket, hanem esetleg még a munkánkban akadályoznak is. Könnyű most rajtunk számon kérni azokat, amiket több éve, hangsúlyozom, '88 óta, amióta gyakorlatilag ez a komplex új adórendszer be lett vezetve, senki nem mert és nem is tudott elvégezni.

Mi az én problémám ezzel? Az, hogy a törvényeket, a törvény-előkészítést sajnos ugyanaz az apparátus végzi, amely már több évtizede nem tud a saját gondolatköréből kitörni. Itt az én fő problémámat az jelenti, hogy a képviselők között is vannak olyan sztárképviselők, és vannak olyan szorgalmas hangyák, akiknek csak a folyosói beszélgetések alkalmával tudunk érveinkkel előjönni, mert máshol esetleg meg sem hallgatnak bennünket. Ilyenkor, egy ilyen általános vitában van módom arra, hogy elmondjam, ezek az adótörvények túlzott mértékűek. Ezen adótörvények betartása az adózó állampolgárok részéről egyszerűen lehetetlen. Hiszen magunk sem értjük, hogy mi van ide leírva. Az apparátus sem egységes, amely ezt számon kéri tőlünk.

Én, mint kisvállalkozó, amikor bemegyek az adóhivatalba, remegek. Gondolom, a többi adózótársam is így van ezzel. Miért? Mert ma ehhez az előadóhoz megyek, ott ezt mondják, holnap a másik előadóhoz megyek, azt mondják, a lényeg az, hogy büntetés nélkül nem tudom megúszni a bennlétet. Ha kijönnek, az még borzasztóbb, még nagyobb a büntetés. És akkor mit látok? Azt látom, hogy az adózás rendjéről szóló fejezetekben a büntetési tételek meg vannak emelve. Tudom, ez a téma nem a mai napra vonatkozik, nem is szeretnék ezzel konkrétan foglalkozni. Remélem, a holnapi nap folyamán esetleg a tévé előtt is módom lesz beszélni erről, ha nem, akkor megteszem ezt a tévé után.

Még egy óriási gondom van: ezek az adózási törvények, az adózási mértékek; a törvény is sok és a mérték is sok, az adó fajtája sok. Hihetetlen sok az adó! Mi, vállalkozók, üzletemberek nem tudjuk követni szinte, hogy miről van szó, mi változik itt. Ma elképzelem azt, hogy nagyjából tudom, mik voltak a tavalyi rendelkezések, de mire megtanulom, addigra megváltoznak. Nagyon sok esetben az ellenzéki képviselőtársaim részéről elhangzott az a kritika a kormányzati oldalra, hogy változatlan az adórendszer, változatlanul hagyjuk az adórendszert. Ki fognak nevetni! Én örülök neki, hogy változatlan marad, mert eddig bárki is változtatott rajta előttünk, mindig be volt magyarázva, hogy az a változtatás a mi érdekünkben, a kisemberek és kisvállalkozók érdekében történt. Közben mit vettünk észre? Azt, hogy a gyakorlatban az elvonásaink, a terheink, a befizetéseink folyamatosan nőttek. Ha nem változik valami, akkor nem biztos, hogy nem nőnek a terheink, mint ezt a képviselőtársaim már megfogalmazták előttünk, mert gyakorlatilag a változatlanul hagyással is bizonyos fokig nőhetnek a terheink, de ha valamin nem változtatnunk, az már bizalmat gerjeszt olyan értelemben, hogy esetleg nem fognak emelkedni a terheink.

Van itt még egy nagyon-nagyon érdekes dolog. A mai napon és folyamatosan is előttem már észrevételezték, hogy az Európai Unióról annyi minden hangzik el ebben a parlamentben, hogy én remegek ettől az Európai Uniótól. Képzeljék el, mit csinálnak az egyszerű állampolgárok! Hiszen minden kapcsán, ami rossz történik ebben az országban, arra hivatkozunk, hogy azért csináljuk, hogy az Európai Uniónak megfeleljen, az európai uniós előírásokat be tudjuk tartani. Egy dolgot szeretnék a jelen lévő képviselők figyelmébe ajánlani: az áraink önmaguktól elérték szabályozás nélkül is az európai uniós árakat. Nem látom, hogy a bérek és a nyugdíjak tudták követni ezeket az árakat. Úgy látom, hogy nem tudják követni ezeket az árakat. A gazdaság rendbetétele nem azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy emelem az adót, bevezetem a jövedéki törvényt ott, ahol eddig nem volt. A gazdaság rendbetételénél ilyenkor miért nem hivatkozunk a piac önszabályozó szerepére? Miért nem hivatkozunk arra, hogy ha esetleg belpiaci keresletet tudunk teremteni ebben az országban, akkor gyakorlatilag a gazdaság önmagát is rendbe teszi? Miért? Mert annak a vállalkozónak, üzletembernek nem kell megmondani, hogy mit csináljon, mit termeljen. Soha nem is mondta meg nekünk senki. Mi tudtuk mindig, hogy mit kell csinálni. Csak amikor látjuk, hogy 2-3 millió ember iszonyatos szegénységben él, a rendszerváltás óta elvesztett mindent, ami a biztonsággal kapcsolatos volt, már a kifejezést sem merjük használni, akkor miről beszélünk itt, tisztelt képviselőtársaim!?

Megint azt mondom: menjek végig a törvényeken részletesen? Előttem már mindenki megtette. Örülök, hogy egyáltalán módom van erről beszélni.

Itt van egy másik dolog: mi van a bevallásokkal? Nem tudják leegyszerűsíteni nekünk azok a szakemberek, akiknek ez a mindennapi kenyerük, ezért kapják a fizetésüket, hogy a mi gondjainkat megoldják. Emlékszem rá, hogy '63-ban voltam először a családommal, édesapámmal adókivető bizottság előtt, és egyoldalas volt az adóbevallásunk. Mégis be tudtuk fizetni az adót korrekt módon, és aki be akarta fizetni az adót, akkor is befizette, aki nem akarta befizetni, a hatóság rákényszerítette. Most is meg kell ezt néznünk, csak természetesen törvényesen kellene néznünk.

Néhány dolgot szeretnék konkrétan megemlíteni. Mi is gyakorlatilag az alapvető probléma? Mi a gyakorlat? Kezdeném az áfával. Az áfa a legigazságosabb adó véleményem szerint, tekintettel arra, hogy az mindenkit sújt, azzal mindenki találkozik. Természetesen egy szegény ember és egy gazdag ember másképp közelít hozzá. Miért? Mert ugyanaz a kiadás egy szegény embernek megerőltetőbb, mint egy jó jövedelemmel rendelkező gazdag állampolgárnak.

 

(14.20)

De ha ezen nem tudunk változtatni - mivel a gazdaság jelenlegi állapotában nem tudunk változtatni -, akkor meg kellene nézni, hogy melyek azok a könnyítések, amelyekkel ez életszerűbb lenne; nem pedig azt, hogy mivel lehet ezt nehezíteni.

Ne haragudjanak, már több mint egy éve, de az előző években is arról beszéltünk, hogy az APEH-ot megerősítettük, lett adórendőrségünk. Minden fejlesztést megadunk a behajtó szerveknek, és akkor nem azt mondják, hogy 30 napról lecsökkentjük 20 napra, hanem kitoljuk 45 napra?! Ezt is meg kell indokolni! Akkor el kell mondani az állampolgároknak és a kisvállalkozóknak, hogy: uraim, a költségvetés olyan helyzetben van, hogy szükségetek van arra, hogy ti finanszírozzátok ezt a pár napos különbözetet. Nem hiszem, hogy az ellenőrzésnél arra lehet hivatkozni, hogy esetleg az áfacsalókat jobban meg tudják azzal fogni, hogy ha több napig fog az az apparátus rágódni egy ügyön, mint ahogy eddig. Ha megfelelő szakértelemmel, megfelelő számítógépes háttérrel, megfelelő eszközökkel fel vannak szerelve, akkor azok az emberek, akiknek ez a mindennapi munkájuk, és megvan hozzá a tapasztalatuk, megoldják a problémát.

A másik nagy kérdés a borral kapcsolatos jövedéki adó. Természetesen a cigarettával, az alkohollal és az egyéb termékekkel egyetértünk, és a magam részéről én is egyetértek. Azért fogalmazok egy kicsit sarkosabban, mert én vagyok a Független Kisgazdapárt országos vállalkozói tagozatának az elnöke. Nekem mindennap azokhoz az emberekhez kell mennem, akik a munkavállalók mellett a fő terheket viselik. Kiskőrös és térségében lent voltam, azon a csodálatos alföldi borvidéken, ott egy gazdát sem találtam, aki ne mondta volna azt, hogy: jó, jó, a jövedékit vezessék be. Azt senki nem mondta, hogy nem szeretne a hamisítás ellen küzdeni. De azt elmondták, hogy ez a törvény, ahogy az ő ismeretükben megjelent, nem szól a hamisítás ellen, önmagában nagyon kevés a hamisítás megfékezéséhez. Viszont a mértéke olyan, hogy azt a borvidéket teljesen tönkreteszi.

Nem ötletnek adom, de meg kellene azt is nézni, hogyan lehetne differenciálni borvidék és borvidék között. Ha tényleg az a törvény célja, ami eredetileg volt, hogy a hamisítást kiküszöböljük, akkor miért nem elég a sima nyilvántartás? Legyen jövedéki, legyen a törvény szabálya alatt, de figyelembe véve az alföldi és a szegényen termő borvidékek igényét, esetleg lehetne ez nulla adókulcsos is.

A gázolaj jövedéki visszatérítéséről majdnem minden képviselőtársam beszélt. Van még egy konkrét problémám, visszakanyarodva az általános forgalmi adóhoz. Hangsúlyozom, hogy a felszólalásom előtt megkerestem a vállalkozók érdekképviseleti szervezeteit. Pénteken és vasárnap is egy ugyanilyen kihelyezett ülésen vettem részt vidéken, ahol több vállalkozó mondta el a véleményét. Konkrétan kérdezték, hogy ebben a kérdésben, amelyet most idézek és említek, történt-e esetleg valami. Ezt azért tartom fontosnak, mert erről még senki sem beszélt.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán ismét fel kell vetnünk a behajthatatlan követelések áfájának elszámolását. Vagyis a csődbe menő nagy cégek részére beszállító kisvállalkozó nem elég, hogy elveszti a beszállított áru értékének összegét, hanem a jelen szabályozás szerint az áfát is az államnak ajándékozza. Tudom, hogy a csődtörvény is benne van ebben az adócsomagban, remélem, hogy a következő napokban lesz még módom egy picit bővebben foglalkozni ezzel.

Csak távirati stílusban, mivel általános vitáról van szó, mindenféleképpen meg kellene említeni, hogy a személyi jövedelemadónál is el kellett volna gondolkodni, hogy a tavalyi évi háromkulcsos adótáblánk nem a legjobban sikerült. Nem látom az idei módosítás lehetőségét, nem látom, hogy pozitív elmozdulás lett volna ezzel kapcsolatosan, de a részleteit nem fejteném tovább.

Az illetékek emelkednek, viszont a biztosítási adóról már beszéltünk; lerágott csont, nem szeretnék még egyszer beszélni róla. Viszont van itt egy olyan dolog, amit mindenki figyelmen kívül hagy és a gépjárműadóval kapcsolatos. Igaz, hogy a törvényben csak technikai módosítás jellegű dolgok vannak, de tekintettel arra, hogy közvetlenül nagyszámú autós ember van érintve a gépjárműadóval, szeretném felhívni a kormányzati szervek figyelmét és képviselőtársaim figyelmét, akár a kormány, akár az ellenzék oldalán, hogy ennek az adónak a mértékét csökkenteni kellene, mivel év közben egyéb más rendelkezések folytán adó jellegű kötelezettség lett ráterhelve a gépjármű-tulajdonosokra. Mégpedig az, hogy származási szempontból eladás előtt be kell vizsgáltatni a gépkocsikat. Tudom, hogy ez egy biztonsági és bűnüldözési szempontból kívánatos dolog, de ennek a költségét az adózó állampolgárok, a gépjármű-tulajdonosok fizetik. Mivel ez egy kötelező tétel, fel lehet úgy fogni, hogy ez is egy adótétel. Sőt, ez egy olyan adótétel, ami közvetetten a költségvetésnek is segít. Miért? Mert új munkahelyek létesítésével jár együtt.

Nagyon sok dologba bele tudnék még menni e törvény kapcsán. De a lényeg az, hogy mikor érjük el azt az optimális időszakot, hogy keményen fizessünk adót, kérjék azt számon tőlünk, akár állampolgároktól, akár a munkáltatói és a munkavállalói oldaltól, mindkét tábort beleértve. Esetleg olyan lenne, hogy a vállalkozók is egységes adót fizethetnének egy megfelelő mértékkel, amiről tudjuk, hogy ezt az adót befizetjük, és utána vége van az adóterheinknek. Nem az van, hogy ezt az adót befizetjük a nagy kalapba, utána meg oldalról jön a helyi adó, utána valahol a hivatalokban találkozunk még egy adóval, csak nem adónak, hanem illetéknek hívják. Utána, amit évek munkájával megspóroltunk, azt is meg szeretnék adóztatni. Ha esetleg valakinek a hozzátartozói, kedvesei, szülei elhaláloznak, akkor fizetünk átírási illetéket. Szóval, lehetne ezt ragozni nagyon hosszan - nem szeretném.

Egy picit talán eltértem a tárgytól, engedjék meg nekem, de egy mezei országgyűlési képviselő oly ritkán jut olyan helyzetbe, hogy elmondhatja azt, ami a szívén van.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Fónagy János politikai államtitkár úrnak. Tessék!

DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim!

Az igazsághoz tartozik, hogy nem nagyon akartam szólni, de a képviselőtársaimat hallgatva óhatatlanul a székely góbé jutott az eszembe: amikor kapott egy papírt az adóhivataltól, hogy ez az utolsó felszólítás, megörült, hogy megszűnik az adóhivatal.

Szóval, adózni mindenképpen kell, és úgy gondolom, hogy ezt érzelmi alapon közelíteni elég reménytelen vállalkozás. Már csak azért is, mert van egy törvényhozói felelősségünk, ami sok egyéb mellett arra is kiterjed, hogy a becsületes többség védelmében megpróbáljuk a vétő kisebbség dolgait korlátozni, lehetőségeit beszűkíteni.

Mindezt annak kapcsán mondom, hogy a Gazdasági Minisztérium is hosszú szakmai polémiákat folytatott az elmúlt hónapokban, például áfaügyben, de ugyanakkor, gondolom, nem mondok sok újat a képviselőtársaimnak, ha azt mondom, hogy azért az áfával kapcsolatos dolog nagy össznépi játék, és hovatovább a fagyis is megkérdezi, hogy kérek-e áfás számlát.

Tehát nyilvánvaló, hogy amíg az adómorált nem tudjuk oda szorítani, ahol egy polgári társadalomban nagyjából lennie kell, addig senkinek nem örömet okozó intézkedésekkel kell - megint a többség védelmében mondom - oda szorítani. Nyilvánvaló, hogy az ellenőrzést is növelni kell, de nyilvánvaló módon ez is állampolgári ellenkezéseket vált ki.

Ugyanez vonatkozik az egyszerűsítésre is. Az egyik oldalon nyilvánvaló érdek az egyszerűsítés, a másik oldalon pedig a kötelező processzusok betartása.

Köszönöm szépen.

(14.30)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Mivel több felszólaló nem jelentkezett, ezért, tisztelt Országgyűlés, az általános vitát elnapolom, folytatására holnap reggel kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1207. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1207/136. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nem jelentkezik senki.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Kezdeményezem, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslat szerkezeti rendjét követve a módosító javaslatokat 6, azaz hat szakaszban tárgyalja meg. Az egyes vitaszakaszok ismertetésére felkérem Szabó Erika jegyző asszonyt. Tessék!




Felszólalások:   1   1-163   163-309      Ülésnap adatai