Készült: 2020.08.12.15:09:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

83. ülésnap (1999.09.07.),  291-299. felszólalás
Felszólalás oka Tárgysorozatba vétel
Felszólalás ideje 18:43


Felszólalások:   291   291-299   299-301      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket, hogy megkezdhessük a szavazást.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági elnöki értekezlet javaslata alapján ajánlás készítésére, illetve tárgysorozatba-vételről való döntésre az Országgyűlés elnöke kijelölte a bizottságokat. Erről az érintett bizottságok közvetlenül kaptak értesítést, az érdeklődő képviselők a szokásos módon tájékozódhatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Tavaszi ülésszakunkon és tegnap egy-egy előterjesztés általános vitáját lezártuk. Most a részletes vitára bocsátások következnek. Indítványozom az egyes állami vezetők tisztázatlan érdekeltségi kapcsolatai következtében kirobbant Fidesz-Lockheed-botrány tényeit és következményeit vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/1304. számú országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátását. (Az eredményjelző táblán: 12 igen, 4 nem, 0 tartózkodás.)

Kérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket. Kérem a szavazógép bekapcsolását. (Megtörténik.)

Tisztelt Országgyűlés! Megismétlem, hogy most a Fidesz-Lockheed-botrány tényeit és következményeit vizsgáló bizottság felállításáról szóló H/1304. számú országgyűlési határozati javaslat részletes vitájáról szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 220 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a részletes vitára bocsátással egyetért.

Indítványozom a gyermekgondozási díj bevezetésével - (A kivetítőn, amelyen az elnöki pulpitus látszik, futni kezd a kép. - Közbekiáltások: Megbolondult a gép! Fut az elnök úr!) majd megállítják; szeretném megnyugtatni az Országgyűlést, hogy nem én futottam, csak a kép futott a falon - összefüggő törvénymódosításokról szóló T/1280. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról szavazzanak. Aki egyetért a részletes vitára való bocsátással, az igennel szavazzon. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 236 igen szavazattal, 13 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a részletes vitára bocsátással egyetért.

Tisztelt Országgyűlés! Az SZDSZ képviselőcsoportja a Házszabály 98. § (5) bekezdése alapján az Országgyűlés döntését kérte a Kuncze Gábor és Wekler Ferenc képviselők által T/1243. számon benyújtott, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslatának tárgysorozatba-vételéről. Az indítvány tárgysorozatba vételét a költségvetési bizottság június 7-i ülésén elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 98. § (5) bekezdése alapján a tárgysorozatba-vételről az Országgyűlés az előterjesztő legfeljebb ötperces felszólalása után határoz. A tárgysorozatba-vétel tárgyában képviselőcsoportonként egy képviselő, valamint az elsőként szólásra jelentkező független képviselő legfeljebb két perc időtartamban felszólalhat, majd az előterjesztő a felszólalásokra legfeljebb két perc időtartamban válaszolhat.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e szólni. (Jelzésre:) Megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak.

(17.20)

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményünk szerint az államháztartási reformfolyamatban egy rendkívül lényeges lépés volt a nyugdíjreformtörvény elfogadása. Nem azért persze, mert ez most jobb helyzetet teremt a nyugdíjasok számára, és nem is azért természetesen, merthogy ez most a nyugdíjkassza számára teremt jobb feltételeket, de hosszú távon mindenképpen jelentősnek mondható az államháztartás szempontjából, a nyugdíjkassza szempontjából, de természetesen azért is, mert ez is egy olyan javaslat volt, amely erősíti az öngondoskodás szemléletét.

Nem is lett volna semmi probléma a dologgal, ha az új kormány megalakulása után a különböző javaslatok nem kezdik ki ennek a törvénynek éppen az egyik legfontosabb részét. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyugdíjra történő összes befizetésből 1998-ban 6 százalékot, 1999-ben 7 százalékot, és végül 2000-ben 8 százalékot kellett volna a kötelező magánnyugdíjpénztárakba befizetni. Akik ezt a változatot választották, ezen törvényi szabályozás ismeretében hozták meg döntésüket. Ezt a döntést verte keresztbe az a javaslat, hogy 1999-ben maradt a 6 százalék, sőt a jelenlegi elképzelések szerint 2000-re is maradna a 6 százalék. Ebben az ügyben Alkotmánybírósághoz fordulás is van, illetve ebben az ügyben jelentős vita van jelenleg is. A mi véleményünk szerint itt a törvényhozás lényegében olyan módon avatkozott bele a folyamatokba, hogy szerződésszegésre kényszerítette a magán-biztosítópénztárakat.

Ennél is nagyobb baj azonban, hogy ez a bizonyos 8 százalék, ez a hosszabb távú elképzelés biztosította volna a fedezetét annak, hogy a magánnyugdíjpénztárat választó leendő nyugdíjasok valóban hozzájussanak ahhoz a tőkefedezeti részhez, amit a nyugdíjtörvény egyébként részükre biztosított volna.

Jelentősek voltak tehát a bizonytalanságok az elmúlt időszakban - lehet mondani, hogy lassan egy éve - a nyugdíjreform körül, jelentősek voltak a bizonytalanságok már csak azért is, mert különböző hírek láttak napvilágot arról, hogy a kormány létrehozott egy tárcaközi bizottságot. A tárcaközi bizottság megvizsgálta a magánnyugdíjpénztárak rendszerének körülményeit, és azt állapította meg, hogy az eredeti elképzeléseknek megfelelően léptek be a tagok a magánnyugdíjpénztárakba. Ebből adódóan az eredeti elképzeléseknek megfelelő mértékű hiány keletkezik ilyen módon a nyugdíjkasszában, amit természetesen pótol azonnal az, hogy a magánnyugdíjpénztárak viszont a befizetett összegeken állampapírokat vásároltak. Vagyis a kormány tárcaközi bizottsága azt tartotta volna szükségesnek és indokoltnak, hogy ez a bizonyos 8 százalék maradjon meg.

A probléma ezek után abból keletkezik, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magánnyugdíjpénztárat választani 1999. augusztus 31-ig lehetett, szeptember 1-jétől ez a lehetőség már nem áll fenn, ugyanakkor azonban ezt a döntést megváltoztatni még két év lehetőségük van azoknak, akik ezt a korábbi döntésüket meghozták. De mi van azokkal, akik a számos bizonytalanság következményeként nem tudták eldönteni, hogy mit lépjenek, és ezért nem hozták meg a döntésüket a korábban említett határidőig? Mi őrájuk gondolva javasoltuk még tavasszal, hogy növeljük meg ezt a határidőt is két évvel, és növeljük meg természetesen a visszalépés határidejének lehetőségét is, hogy a két dátum végül is valamilyen módon szinkronba kerüljön egymással. A javaslat tárgyalására nem került sor.

Most ugyan a határidőn már túl vagyunk, de az Országgyűlésnek van lehetősége arra, hogy elfogadja ezeket a határidő-módosítási javaslatokat, és ebben az esetben néhány hónap eltelte után továbbra is ebben a nagyon fontos kérdésben a polgárok részére rendelkezésre áll a döntés lehetősége. Remélem, hogy a kormányzati munka a későbbiek során megszünteti majd a nyugdíjrendszer reformját övező bizonytalanságokat, és valóban felelős, a saját jövőjüket érintő döntéseket tudnak hozni azok, akik választják vagy nem választják az új rendszert.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Hozzászólásra jelentkezett kétperces időtartamban Ágota Gábor, a Fidesz frakciója részéről. Megadom a szót. (Ágota Gábor: Nem kívánok szólni, ez valami tévedés!) Tévedés? (Ágota Gábor: Igen!) Horváth Zsolt jelentkezett Ágota Gábor helyett. (A kivetítőre pillantva:) Kérem Ágota nevének törlését!

Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A kötelező magánnyugdíjpénztárak kérdése nagyon fontos döntés volt a Magyar Országgyűlésben, amelyet régóta támadtunk, illetve nem értettünk egyet nagyon sok részletével. Ahogy az előbb az indoklásban hallottuk, a magánnyugdíjpénztárba átlépők járulékát a költségvetés fedezi, és ez fokozatosan emelkedő ütemben történik meg.

 

(17.30)

Ez viszont azt jelenti, hogy akik átlépnek ebbe a rendszerbe, és ezt a rendszert választják, azok után ott marad egy hiány, amelyet meg kell finanszírozni, ugyanis így tudjuk garantálni a nyugdíjak kifizetését azoknak a nyugdíjasoknak, akik ma nyugdíjat kapnak a felosztó-kirovó rendszerben.

Annak, hogy a törvényt meg kellett változtatnunk az eredetileg beütemezett 7, illetve 8 százalékkal szemben, az az oka, hogy garantálnunk kell azoknak a nyugdíjasoknak a nyugdíját, akik ma még a régi rendszerből kapják. Az egy határozott, szerintem talán David Copperfield mutatványaihoz hasonlatos szemfényvesztés volt, hogy azt állítjuk, hogy mivel a magánnyugdíjpénztárak államkötvényeket vásárolnak, ezzel a költségvetést semmiféle teher vagy hiány nem éri. Ez nem igaz, hiszen ők befektetőként vásárolják ezeket, a hiány lefinanszírozása megtörténik, de ezzel együtt is ez a költségvetésnek súlyos milliárdok terhét jelenti. Hasonlatos ahhoz, amikor egy háztartásban úgy jutunk pénzhez, hogy előbb az értékeinket odaadjuk valakinek, majd kölcsönt veszünk fel, hogy ebből kifizessük azt, ami a megélhetésünkhöz kell.

Ez a javaslat, amit önök beterjesztettek, további jogbizonytalanságot eredményez, mivel ismételten megnyitja ezt az időtartamot, megint kiszámíthatatlanná teszi, hogy mi lesz a felosztó-kirovó rendszerben lévő nyugdíjasokkal. Éppen ezért ezt nem tudjuk elfogadni és nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Az MSZP részéről Kökény Mihály úr jelentkezett szólásra. Megadom a szót kétperces időtartamban.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt képviseletében szeretném támogatni Kuncze Gábor és Wekler Ferenc javaslatának tárgysorozatba-vételét az elmondottak alapján.

Ismereteink szerint is eléggé világos, hogy jövőre is - immár másodszor - 6 százalék marad a magánpénztárba fizetendő járulék összege. Változatlan a kormányzat, a kormánypártok részéről a nyugdíjreform felpuhításának szándéka, és ahogy ezt Kuncze Gábor képviselőtársunktól hallottuk, történik mindez annak ellenére, hogy a tárcaközi bizottság mást javasolt. Politikai döntés született.

Ugyanakkor tudjuk nagyon jól, akik ismerjük a Nyugdíj-biztosítási Alap egyenlegét, hogy ott semmi rendkívüli nincs, minden a tervezettek szerint alakul. Azt is tudjuk, hogy a pénztárak befektetései zömmel állampapírokban vannak, ami - akárhogy is érvelt most Horváth Zsolt képviselőtársam - mégiscsak kedvező az államháztartás egésze szempontjából, hiszen ez a folyamat segít a kölcsönök szerkezetét átalakítani - nincs idő arra, hogy ezt most hosszabban fejtegessem -, ugyanakkor pedig az öngondoskodásra, a megtakarításra épülő magánpénztári rendszert folyamatos támadások érik. Éppen ezért korrekt az, hogy miután a kormány változtatja a kondíciókat, az állampolgárok választási lehetőségei is bővüljenek.

Ennek alapján a Szocialista Párt támogatja az indítvány tárgysorozatba-vételét. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Kuncze Gábor jelzésére:) Két percre megadom a szót Kuncze Gábor úrnak.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, túl nagy vitát nem váltott ki a dolog, de akkor hadd idézzek az önök kormánya által létrehozott tárcaközi bizottság anyagából két részletet. Egyrészt a Pénzügyminisztérium szakemberei kifejtették: "A nyugdíjpénztári tagdíj pótlása miatt keletkező hiány finanszírozása nem okoz problémát." Keletkezik egy hiány az államháztartásban, ezt kell valahogy finanszírozni, erre államkötvényt bocsát ki a költségvetés, amit a nyugdíjpénztárak felvásárolnak - már 1990-ben az összes bevételük 84 százalékát állampapírokba teszik. Erre mondom én, hogy ilyen módon nem okoz problémát az államháztartási hiány finanszírozása.

A másik megállapítása a bizottságnak: "44 év szolgálati idő után a nyugdíjba vonulónak a 75 százaléknyi tb-nyugdíj mellett biztosítani lehessen a 25 százalék tőkefedezeti járulékrészt. Ehhez tehát szükség van jövőre - 2000-ben - 8 százalékra emelni a magánpénztári tagdíjat." Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, ha nem lépjük meg ezt a 8 százalékot, és ha nem teremtünk ezzel bizalmat a nyugdíjreform iránt, akkor a ma pályakezdőinek és a ma fiataljainak a nyugdíjával szórakozunk, vagy másrészt annak idején majd a költségvetésből kell fedezni a törvény szerint egyébként nekik járó fedezeti hányadot. Ez az, amikor mindig azt mondjuk, hogy a döntésképtelenség, a reformok visszacsinálása egyet jelent a jövőnkkel való játszadozással.

A mi javaslatunk támogatását azért kérem önöktől, hogy éppen a ma fiataljai számára biztosítsunk megfelelő döntési alternatívát, és biztosítsunk számukra lehetőséget ahhoz, hogy saját magukról minél inkább gondoskodhassanak, szemben azzal a szemlélettel, ami önökön eluralkodott, hogy gondoskodjon mindenkiről az állam. Úgy gondoljuk, ez nem helyes, ezért kérem a javaslat a támogatását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tárgysorozatába veszi-e a Kuncze Gábor és Wekler Ferenc képviselők által T/1243. számon előterjesztett törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 126 igen, 191 nem, 1 tartózkodás mellett a javaslatot nem vette tárgysorozatba.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést T/1240. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1240/9. és 13. számokon kapták kézhez.

Megkérdezem Varga Mihály államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Az államtitkár urat illeti a szó.




Felszólalások:   291   291-299   299-301      Ülésnap adatai