Készült: 2020.08.14.17:12:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

82. ülésnap (1999.09.06.),  46-104. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:19:21


Felszólalások:   35-43   46-104   104-134      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy az elhúzódó szavazásra és a szavazás jellegére tekintettel szünetet nem rendelek el, folytatjuk munkánkat a szavazatok összeszámlálásáig.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/1501. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1501/1-7. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, aki az ajánlás szerint 40 perces időkeretben tartja meg miniszteri expozéját. Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy az expozét kísérje figyelemmel.

Miniszter úr, önt illeti a szó.

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Először kerül az Országgyűlés elé az adó- és járuléktörvények módosítására vonatkozó javaslat úgy, hogy egyúttal a képviselők rendelkezésére áll a 2000. évi költségvetés tervezett kiadásaira vonatkozó javaslat is. Így látható világosan, hogy miért van szükség a gazdaságból a megtermelt jövedelmek egy részét különböző csatornákon elvonni, mire tervezi azokat a kormány felhasználni.

Amint az az önök kezében lévő anyagokból látható, azzal számolunk, hogy a magyar gazdaság gyors növekedése 2000-ben is folytatódik. A bruttó hazai termék jövő évi 4,5 százalékos várható növekedése segíteni fogja Magyarország felzárkózását az Európai Unió gazdaságaihoz, ez a növekedés jelentősen meghaladja majd mind az Európai Unió, mind pedig a közép-kelet-európai térség országainak növekedését.

A kormányzat antiinflációs stratégiája eredményeként az áremelkedések évi ütemének, az inflációnak további gyors csökkenésével számolunk. A gazdaság gyors növekedése és a pénzromlás ütemének csökkenése úgy fog megvalósulni, hogy a gazdaság egyensúlyi helyzete is javul, egyaránt csökken a folyó fizetési mérleg hiányának, az államadósságnak és az államháztartási hiánynak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya. A növekedés ösztönzése érdekében javítani szükséges a magyar gazdaság versenyképességét, ezt a konkrét programokon túl az államháztartás jövedelemelvonásának csökkentése is szolgálja. 2000-re a jövedelemcentralizáció várhatóan 1,2 százalékponttal, a bruttó hazai termék 41 százalékára csökken.

Az adórendszer javasolt változtatásai teljes mértékben összhangban vannak az előbb vázolt gazdaságpolitikai fő irányokkal. A tervezett változtatások ugyan szűkebb körűek az év elején elgondoltaknál, irányuk azonban teljes mértékben egybeesik azokkal és folytatása az 1999-es változtatásoknak. Az adórendszer egyszerűsítését és áttekinthetőbbé tételét célzó, az első félévben kidolgozott átfogó adóreform elképzelései meggyőződésünk szerint helyesek és elfogadhatóak voltak. Nem számolhattunk azonban mindazokkal a bel- és külföldi eseményekkel, amelyek az elmúlt hónapokban szinte sokkszerű megrázkódtatásként érték az országot. Ilyen körülmények között nem lett volna helyes a kidolgozott adó- és járulékreform által kiváltott szükségszerű feszültségekkel a lakosságot tovább terhelni.

Melyek az önök előtt lévő adótörvénycsomag közös jellegzetességei? A változtatásokat először is adópolitikánk folyamatossága jelzi. A tavalyi változtatások szinte kivétel nélkül beváltak, azok nem igényelnek újabb korrekciót. Fontos értéket jelent az adórendszer és az adópolitika stabilitása és kiszámíthatósága is, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat elősegítő néhány változtatás. A javaslat felöleli valamennyi adót, vámot, illetéket és a társadalombiztosítási járulékot érintő változtatást, továbbá néhány, az adó- és járulékrendszer eredményesebb működtetését lehetővé tévő más törvényjavaslatot. A két tucat törvényt érintő javaslat célja az is, hogy a különböző elemek összhangját biztosítsa.

Kétségtelen tény, hogy a szakmai, technikai előkészítő munkát nehezebbé teszi az az új megoldás, amely szerint a költségvetés bevételeit érintő valamennyi változtatást egyetlen javaslatba foglalva készítettük el. Ez azonban kettős előnnyel is jár a törvényhozás számára. Egyrészt megkönnyíti a javaslatok tárgyalását, másrészt világossá teszi, hogy az adórendszer nem tetszőlegesen egymásra szórt elemek halmaza, hanem összefüggő, egymással harmonizált részekből áll. Az egyes elemek megalapozottan csak a többi elem változását is figyelembe véve alakíthatók.

A következőkben rövid áttekintést kívánok adni a javasolt változtatások főbb elemeiről.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az érdeklődés középpontjában évről évre a személyi jövedelemadó változásai állnak, különösen az adótábla és a különböző kedvezmények alakulása. Jövőre éppen az átrendezés elkerülése volt a legfőbb cél. Ezt szolgálja az, hogy a javaslat szerint nem változik a személyi jövedelemadó-tábla és az adójóváírás. Ez azt jelenti, hogy alapelvként, ha valakinek nem változik a jövedelme, nem változik az adója sem. Illetve változatlan jövedelem mellett is csökken a családosok által fizetendő adó, mivel a személyi jövedelemadó 2000. évi változtatásai között feltétlen elsőbbséget élvez a családok helyzetének további javítása.

Több mint 1 millió családot érint a tavaly bevezetett gyermekkedvezmény további emelése. A javaslat szerint a családi kedvezmény mértéke 30 százalékkal, gyermekenként havi 500-800 forinttal nő. Átlagos adóterheléssel számolva a kedvezmény révén az egy- és kétgyermekes családokban gyermekenként évi közel 130 ezer, a három- és többgyermekes családokban gyermekenként évi több mint 170 ezer forint adóalap után nem kell adót fizetni. Ez tehát azt jelenti, hogy egy háromgyermekes család 500 ezer forint jövedelem után egyáltalán nem fizet adót. Összességében 45 milliárd forintot meghaladó adóbevételről mond le a költségvetés az érintett családok javára.

Kisebb egyszerűsítő változásoktól eltekintve az adókedvezmények sem módosulnak. A stabilitás és a jogbiztonság indokolja az adókedvezmények megtartását. Az öngondoskodás és a civil kezdeményezések támogatását több javasolt változtatás is határozottabban érvényesíti. Ezek mindegyike az adóztatás egyszerűsítését, az adórendszer átláthatóságának növelését célozza. A javaslat szerint az önkéntes kölcsönös pénztári befizetések, valamint a magán-nyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj adókedvezménye egységesen 30 százalékra változik. Nem módosul azonban az önkéntes pénztári befizetések 100 ezer, illetőleg 130 ezer forintos adókedvezményi felső határa. Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések után járó kedvezmény csökkenését ellentételezi, hogy a munkáltatói hozzájárulás a jelenlegi adókötelezettség helyett a havi minimálbér 115 százalékáig nem visel adót, és ez után járulékot sem kell fizetni.

 

(17.00)

A közcélú adomány alapján egységesen a befizetett összeg 30 százaléka vehető igénybe adókedvezményként. Az egyszerűsítés érdekében az igénybe vehető kedvezmény összegére tételes összegű korlátot tartalmaz a javaslat. Ez közhasznú szervezet támogatása és közérdekű kötelezettségvállalás esetében együttesen 50 ezer forint, kiemelkedően közhasznú szervezetnek adott adomány esetében 100 ezer forint, együttes előfordulás esetén pedig 150 ezer forint.

Várhatóan kedvezően fogadják az érintett vállalkozók az átalányadózás választására jogosító bevételi értékhatár emelését, a tevékenységek körének bővítését, valamint a választási lehetőség kiterjesztését a tevékenységét kezdő vállalkozóra is. Az átalányadózást a jövőben minden olyan főállású egyéni vállalkozó választhatja tevékenységétől függetlenül, akinek a bevétele nem haladja meg a 4 millió forintot, és az áfatörvény szabályai szerint alanyi adómentességet választott. Az átalányadózást választó vállalkozókat érintő kedvező változás az áfa szabályai között, hogy az alanyi áfamentesség értékhatára a jövő évtől 2 millió forint helyett 4 millió forint lesz.

Az új körben az igazolás nélkül elismert költség 30 százalék, amely fedezetet nyújt a társadalombiztosítási járulékokra, illetve más, önálló tevékenységet végzőkhöz hasonlóan 10 százalék átalányköltséget is elismer a módosuló szabályozás. Törvényben meghatározott termék-előállítást vagy szolgáltatást végzőknél az elismert költség ennél jóval magasabb, változatlanul 80 százalék, a kereskedőknél 87 százalék, illetve 93 százalék.

A tartós gazdasági növekedés meghatározó eleme a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítása. Ehhez járul hozzá a javaslat szerinti változás azzal, hogy az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők számára a gyorsított értékcsökkenési leírás összeghatára 100 ezer forintról 200 ezer forintra emelkedik.

Jelentős adminisztrációs tehertől szabadulhatnak meg az egyéni vállalkozók annak következtében is, hogy a számítógéppel végzett nyilvántartásaikból nem kell az adatokat a pénztárkönyvbe átvezetni. A gazdaság minden szereplője számára jelentős adminisztrációs tehercsökkenést jelent, hogy a javaslat szerint megszűnik az üzemanyag-többletfelhasználás miatti adószankció is.

Egyszerűsíti az adózást, hogy a jövőben vagyonátruházásból származó bevételt csak akkor kell bevallani, ha abból jövedelem keletkezik. Az ingó tárgyak nem üzletszerű értékesítése esetén az adóévi jövedelem adómentes része a javaslat szerint a jelenlegi kétszeresére, 200 ezer forintra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy ingó vagyontárgy értékesítése esetén általában 800 ezer forint bevételt mentesít az adózás alól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A törvénycsomag valószínűleg legnagyobb visszhangot és leghevesebb vitát kiváltó része az általános forgalmi adó módosítása. Az áfaváltozások közül csak a leglényegesebb elemre, az áfa-visszaigénylés feltételeinek szigorítására térek ki.

A kereken egymillió működő vállalkozás nagyobbik részét, mintegy 600 ezret a módosítás nem érint, mivel ezek alanyi vagy tárgyi adómentesek. A jellemzően kisvállalkozások körébe tartozó egyéni vállalkozásoknál a mentesség aránya közel 80 százalék. A visszaigénylés feltételeinek újraszabályozása tehát nem érinti a vállalkozások teljes körét, különösen nem érinti a kisvállalkozásokat.

A változtatás alapvető célja, hogy áfát csak az a vállalkozó igényelhessen vissza, aki azt meg is fizette, és visszaigénylése nem csupán a közpénzek időleges használatára irányult. A szigorítás másik célja az illegális adóügyletek visszaszorítása. E célokat szolgálja az áfabevallások számának csökkentése, mert ezáltal növelhető az ellenőrzött visszaigénylések aránya, következésképpen a jogosulatlan visszaigénylések nagyobb hányada szűrhető ki. Az ellenőrzéseken túl radikálisan csökkenteni kell a jogosulatlan visszaigénylések számát a visszaigénylés jogszabályi feltételeinek változtatásával is, mert az adatok azt bizonyítják, hogy csak az ellenőrzés vagy a szankciók szigorítása kevés.

A visszaigénylések szigorításának egyéb javasolt eszközei is főként az említett célokat szolgálják, ezek közül a fontosabbakat érdemes megemlíteni. A javaslat szerint a visszaigénylésre jogosító bevételi összeghatár a jelenlegi 2 millióról 4 millió forintra emelkedik.

Ténylegesen működő vállalkozásoknál tipikus, hogy az értékesítések után fizetendő adó nagyobb a levonható adónál. Amennyiben a fizetendő adó és a levonható adó egyenlege mégis negatív, az gyakran személyes és nem vállalkozási célú beszerzéseket sejtet, ezért célszerű a visszaigénylési küszöb felemelése. Ez kizárólag a nagyobb méretű, sokmilliós forgalmú vállalkozásokat, összesen mintegy 16 ezer vállalkozást érint, hogy a havi bevallásra kötelezett adózók jövőre csak akkor jutnak visszaigényléshez, ha elszámolandó adójuk legalább három egymást követő időszakban negatív. A szigorítást különösen az indokolja, hogy ezen adózók igénylik vissza az összes visszaigényelt adó kétharmadát. Folyamatos visszaigénylő pozíció esetén e feltételnek a tárgyéven belül egyszer kell megfelelni. A szigorítás nem érinti a gyakorított áfamegállapításra jogosult adóalanyokat.

Valamennyi adózót érinti azonban, hogy nem lehet visszaigényelni a beszerzés után az adót addig, amíg annak árát az adóalany nem fizette meg. Ez a rendelkezés nem korlátozza a beszerzések utáni adólevonási jogot, ugyanis a vissza nem térített összeg a következő időszakban a fizetendő adót csökkenti, illetve a vételár kiegyenlítése esetén visszaigényelhetővé válik.

A tárgyi eszköz beszerzéséhez kapcsolódó áfa-visszatérítés szigorítására is sor kerül. Jövőre csak akkor lehet e jogcímen visszaigényelni az áfát, ha a beszerzésre jutó, előzetesen felszámított áfa legalább 200 ezer forinttal meghaladja a fizetendő adó összegét. A tárgyi eszköz beszerzéséhez kapcsolódó visszaigénylési jogcím független a bevételi összeghatár eléréséhez kötött visszaigényléstől, az induló vállalkozásokat, a működési feltételek megteremtését szolgáló beruházások megtérülését segíti. Az e jogcímen történő visszaigénylés 1 millió forint összegű beruházást feltételez.

Az éves bevallásra kötelezett adóalanyok esetén a bevételi összeghatár 8 millió forintra emelkedik. Az intézkedés csökkenti az e körbe kerülő vállalkozások adminisztrációs terheit. A változtatással 110 ezer adózóval nő az éves bevallásra kötelezettek száma; többségüknek kedvező a változás, mert adójukat később fizethetik meg, és csak egyszer egy évben kell adóbevallást készíteniük.

Tisztelt Országgyűlés! A jövedéki adó rendszere jól működik, legalábbis az adóbevételek alakulása ezt mutatja. A beterjesztett módosításra elsődlegesen a fix összegű tételes adók valorizálása érdekében kerül sor, amely a jövedéki adókból származó költségvetési bevételek reálértékének megőrzése érdekében a jövő évben sem kerülhető el. A javasolt adóemelés mértéke követi az inflációt, átlagosan 7 százalék. A kivételt egyes szeszipari termékek és a cigaretta jelentik. E körben ugyanis ma még nem teljesítjük az Európai Unióban meghatározott minimális adószinteket. A csatlakozásig hátralévő években, így jövőre is magasabb, a tervezett inflációt meghaladó adóemelés ütemezése szükséges.

A legkritikusabb elmaradásunk az említett minimumkövetelménytől a cigaretta esetében van. Az Európai Unió előírásai szerint a cigaretta tételes és százalékos jövedéki adójának a legkeresettebb cigarettamárka esetében el kell érnie a fogyasztói ár 57 százalékát. Ez a mutató ma Magyarországon alig 40 százalék.

Az önök előtt lévő javaslat az adóemelésre két változatot tartalmaz. Az egyik változat januárra és júliusra 15-15, azaz összesen 30 százalékos, a másik változat egyszeri, januári 15 százalékos adóemelést javasol. Természetesen minél kisebb adóemelést fogadnak el ma, annál nagyobb emelésre lesz szükség az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjában.

Az adóemelések mellett a javaslatban adócsökkentés is szerepel, mégpedig a gázüzemanyagokra. Az összecsengő szakértői becslések szerint ma a gázüzemre átalakított gépkocsik tulajdonosainak 90 százaléka illegálisan tankol, átfejti a háztartási palackos PB-gázt, amely nem visel jövedéki adót, így lényegesen kisebb áron szerezhető be. A környezetvédelmi és biztonsági megfontolások mellett az adókikerülés visszaszorítását is célozza a javaslat.

(17.10)

Az adócsökkentéssel a gázüzemanyag fogyasztói ára közel azonos szintre kerülhet a palackos PB-gáz árával, így már nem lesz érdemes feketén, a háztartási PB-gázpalackból való átfejtéssel tankolni, vállalva az azzal járó baleseti és egyéb kockázatokat is. Számításaink szerint a forgalom növekedése nemcsak ellensúlyozni fogja az adócsökkentést, hanem már az is a bevételek növekedésével jár, ha a jelenlegi adózatlan forgalom aránya csökken.

A további módosítások közül a bor jövedéki adó hatálya alá vonása jelent az érintettek számára nagyobb változást. Ez főként az adóelkerülések, borhamisítások visszaszorítása érdekében szükséges. A javaslat a szőlőtermeléstől a forgalmazásig a teljes termékpályát zárt, ellenőrzött rendszerbe foglalja. A javasolt szabályozás figyelembe veszi a bortermelés sajátosságait, az érintettek nagy számát, valamint a végrehajthatóságot. Mindemellett olyan feltételrendszert tartalmaz, amelynek a bortermelők meg tudnak felelni, s nem kényszerülnek tevékenységüket megszüntetni.

A bor jövedéki adótörvény hatálya alá vonását - figyelembe véve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának álláspontját - a jövő évi szüret kezdésére, 2000. augusztustól javasolja a törvénymódosítás. Ha a bortermelők az engedélykérelmet 2000. június 30-áig benyújtják, akkor az új szabályok hatálybalépésétől már kvázi adóraktárként működhetnek, anélkül, hogy az engedélyek kiadását meg kellene várniuk.

A szőlő-bor jelenleg a fogyasztási adó hatálya alá tartozik, 11 százalék fogyasztási adót kell fizetni a termelői árra. A javaslat szerint a jövedéki adó bevezetésével egyidejűleg a fogyasztási adó megszűnik, az új adó pedig mennyiségi alapon, literre megállapítva kerül kivetésre. Így az adómódosítás nem érinti igazából a bor árát. A javasolt adómérték 10 forint/liter.

Az európai uniós szabályozással szinkronban adómentesség érvényesül a magánszemély bortermelő által előállított bor egy bizonyos mennyiségére. Ez lényegében a saját fogyasztást takarja, amelyet a törvényjavaslat a szőlőtermelő magánszemély háztartásában élő felnőtt családtagonként évi 250 liter, háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségben határoz meg. Természetesen lehet vitatkozni, hogy a 250 liter fedezi-e a bortermelők éves szükségletét, személyi használatát, de úgy gondoljuk, hogy ez elegendő.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által benyújtott törvényjavaslat szerint az adórendszer egyetlen új elemmel, a biztosítási adóval egészül ki. A javaslat jelentőségén túl heves reagálásokat váltott ki már eddig is. A javasolt biztosítási adó kizárólag a vagyonbiztosításokat érinti, és továbbra sem kell adót fizetni az életbiztosítások, a baleset- és betegbiztosítások után. Az egy évre fizetendő biztosítási adó összege szerződésenként átlagosan havi 80 forint, pedig ebbe az átlagba bele kell számolni a nagyvállalatok sok milliós vagyonbiztosításait is.

A biztosítási adó az Európai Unió számos országában alkalmazott adónem. Bevezetésével 2000-ben 3-3,5 milliárd forint, az azt követő években 8-9 milliárd forint adóbevételre lehet számítani.

Messzemenően túlzottak azok az ellenérvek, amelyek az amúgy is alacsony biztosítási kultúra további visszaesésével vagy a biztosítási adó túlzottan magas adminisztrációs költségeivel számolnak. A szolgáltatások igénybe vétele után az állampolgárok ma is fizetnek adót, általában áfát, miért lenne ez alól kivétel a biztosítási szolgáltatás.

A biztosítási adót a biztosítási díjjal együtt a biztosítóhoz kell majd befizetni. E pénzintézetek 2000. január 1-jére összpontosuló adminisztrációs terheit nem kívántuk tovább növelni, ezért javasoltuk az adó 2000. április 1-jén történő bevezetését.

Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítási ellátások fedezetét képező fizetési kötelezettségekre is a stabilitás a fő jellemző. Ezért jövőre változatlan marad a munkáltatói és az egyéni járulékfizetési kötelezettség, nem módosul a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége sem. Sajnos az eredetileg tervezettől eltérően jövőre nincs lehetőség a munkáltatói járulékterhek 1999-ben megkezdett csökkentésére. Remélem, hogy ez a tehercsökkenés 2001-től folytatódhat, tehát tovább csökkenthető a munkáltatók élőmunka-terhelése.

A táppénz-finanszírozás javasolt változtatásai összességében nem növelik, hanem csökkentik a foglalkoztatók terheit. Igaz, hogy a táppénz évi 30 munkanap időtartamra történő munkáltatói-önfoglalkoztatói finanszírozása növeli terheiket, ezt azonban túlkompenzálja a betegszabadság idejére és a táppénz egyharmadára vonatkozó fizetési kötelezettség megszűnése. Összgazdasági szinten a vállalkozások terhei így mintegy 2 milliárd forinttal csökkennek.

A változtatási javaslat megfogalmazása során messzemenően törekedtünk a munkavállalók érdekeinek érvényesítésére is. Ezért az új konstrukciónál az egészségbiztosítási pénztárak és a kifizetőhelyek folyósítják a táppénzt.

Mindenképpen ki kell emelni, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos adminisztráció jelentősen csökken. Egyrészt megvalósul az adó- és járulékigazgatás teljes integrációja, ami azt jelenti, hogy jellemzően megszűnik a havi bevallási kötelezettség, másrészt feleslegessé válik az egyharmados táppénz-finanszírozással kapcsolatos adminisztráció. Mindennek eredményeképpen például az egyéni vállalkozók az eddigi havi bevallás helyett negyedévente lesznek kötelesek e kötelezettségüket teljesíteni.

Minimális mértékben emelkedik a tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség, ami azt jelenti, hogy a mai havi 3600 forintról 2000-ben havi 3900 forintra változik.

Nem változik a magánnyugdíjpénztárakba fizetendő tagdíj 6 százalékos mértéke. Lehetőség van azonban arra, hogy akár az állampolgár, akár foglalkoztatója saját elhatározásából a kötelező 6 százalékot 10 százalékig kiegészítse. Ehhez adó- és járulékfizetési kedvezmények is igénybe vehetők.

Tisztelt Országgyűlés! Az illetéktörvény módosítására vonatkozó javaslatok elsősorban a gazdasági élet szereplőinek illetékkötelezettségeivel függnek össze. Az elmúlt évtizedekben végbe ment társadalmi-gazdasági folyamatok stabilizálódása következtében egyes különleges korábbi kedvezmények fenntartása már indokolatlan. A javaslat szerint megszűnik két adómentesség, a gazdasági társaság apport címén történő vagyonszerzéshez kapcsolódó és a jogutód nélkül megszűnő gazdasági társaságok felhalmozott vagyonának tagok közötti felosztásához kapcsolódó illetékmentesség, amelyek valójában sértik az adósemlegesség elvét. Ugyancsak a pénzügyi környezet semlegességét biztosítja a statisztikai illeték megszüntetésére vonatkozó javaslat.

Tisztelt Ház! Az adózás rendjének változását a többi adótörvényhez hasonlóan a visszafogottság jellemzi. A javaslatok döntően az adórendszer egyszerűsítését és tisztaságának növelését célozzák. Az adó- és járulékbeszedési rendszerek integrációja keretében tavaly csak a formális integráció valósulhatott meg. Az elmúlt hónapokban folytatott munkának köszönhetően lehetővé válik a tartalmi integráció, az egységes adó- és járulék-folyószámla kialakítása, a bevallási-befizetési rendszer harmonizálása. Az egységesítés érdekében megváltozik a járulékok elszámolási rendje, a jogorvoslat intézményrendszere.

Régóta indokolt változást hoz a módosítás a számlavezetés terén azzal, hogy az Egészségbiztosítási, illetőleg a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesített befizetéseket az állami adóhatóság a jövőben külön-külön számlán tartja nyilván.

Az integráció nem érinti a magánnyugdíjpénztár tagját terhelő tagdíjfizetési kötelezettséget. A járulékfizetési fegyelem azonban arra inti a jogalkotót, hogy az eddigieknél határozottabb állami védelmet nyújtson a pénztártagok javára a jövendő nyugellátások fedezetére előírt tagdíjfizetési kötelezettség megsértőivel szemben. Ezért a javaslat előírja, hogy a tagdíjfizetési kötelezettségek ellenőrzése és a kintlévőségek behajtása az állami adóhatóság feladatát képezi.

A jogosulatlan áfa-visszaigénylések visszaszorítását célzó szabályt az általános forgalmiadó-rendszer változásán túl az adózás rendje is tartalmaz, mert a 30 napos kiutalási határidő 45 napra változik.

(17.20)

A kis- és középvállalkozások likviditási nehézségeire figyelemmel a 45 napos kiutalási határidő csak a 200 ezer forintot meghaladó visszatérítendő összeg tekintetében alkalmazható. E változással összhangban a gyakorított áfaelszámolás és -bevallás feltételei is megváltoznak. A javaslat a gyakorított elszámolás lehetőségét a fogyasztói árkiegészítésre jogosult adózóknál, illetve konkrét feltételek teljesítése esetén a jellemzően az árbevételüket a nullaszázalékos és a kedvezményes adókulcs alá tartozó értékesítésből szerző adózó esetében teszi lehetővé.

Az Országgyűlés tavaly őszi ülésszakán fogadta el az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvényt, amely létrehozta az APEH nyomozó hatóságát. A törvény parlamenti tárgyalása során, sőt még azt követően is heves vitákat váltott ki. Ellenzéki képviselők indítványára még az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is megvizsgálta a kihirdetett törvényt. Alkotmánysértést nem tapasztalt, de az esetleges visszásságok kiküszöbölésére ajánlást tett. A javaslat ennek az ajánlásnak megfelelően garanciális szabályként meghatározza a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés szervezeten belüli engedélyezésének és ellenőrzésének rendjét, az adónyomozók által alkalmazható feltartóztatást célhoz köti, meghatározza az intézkedés helyét és módját.

Tisztelt Országgyűlés! Az adók és járulékok módosítása, a megtárgyalás előtt álló törvényjavaslat a kormányzati célkitűzéseket tükrözi, megfelel a kormányprogramban megfogalmazott céloknak. Ezért arra kérem önöket, hogy a kormányzati törekvéseket segítő észrevételeikkel és a törvényjavaslat elfogadásával segítsék, támogassák a munkánkat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megköszönöm a miniszter úr expozéját.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az Országgyűlés 191 igen szavazattal, 123 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett az őszi ülésszak munkarendjéről szóló előterjesztést elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A bejelentést követően most a bizottsági vélemények, valamint a kisebbségi álláspontok ismertetésére kerül sor, az elfogadott ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben.

Először megadom a szót Mádi Lászlónak, a költségvetési bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Alelnök úr, önt illeti a szó.

MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság, alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság nagyon kimerítő, hosszas vitát követően 16 igen és 11 nem szavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára ajánlotta, és tárgysorozatába vette.

Ezt természetesen egy hosszas vita előzte meg, mintegy 3,5-4 órás terjedelemben a képviselők hosszasan vitatták az egyes adótörvények módosításával együtt járó hatásokat, azoknak különböző ágazatokra, jövedelemcsoportokra, rétegekre vonatkozó kihatásait. E tartalmi vitát megelőzően egy hosszasabb ügyrendi vita is keletkezett, hiszen ellenzéki oldalról a hatástanulmányokkal való mélyebb megismerkedés lehetőségét igényelték volna. A bizottságban ki lettek osztva a törvényjavaslathoz kapcsolódó számítások és a Pénzügyminisztérium háttéranyagai. Végül is - mint ahogy a vita is bizonyította - az ellenzéki képviselők jól felkészülten már ott elmondhatták a véleményüket, és ma a vitát meg tudjuk kezdeni a Parlament falai között.

A kérésnek megfelelően a parlament tematikus szerkezetben tárgyalja a különböző adótörvények vitáját. Bár csomagban van egy egységes, átfogó módosítás megfogalmazva a kormány oldaláról, de lehetőség nyílik arra, hogy egyes témacsoportokban érdemi vita alakulhasson ki a Parlament falai között.

Az ellenzéki képviselők részéről kritika érte, hogy egyáltalán adóreformnak nevezhetjük-e ezt az előterjesztést. Azt gondolom, hogy az adóreform léte vagy nem léte egy messze vezető téma, nehezen definiálható dolog. Számos olyan változtatás van ugyanakkor a beterjesztett javaslatban, amely egyértelműen reform jellegűnek, reform értékűnek mondható. Az egyik ilyen, és a Fidesz-Magyar Polgári Párt számára különösen fontos, az egész kormánypárti koalíció számára fontos téma a családtámogatások rendszerének további erősítése a személyi jövedelemadó törvényen belül, ami lehetővé teszi azt, hogy mintegy 30 százalékkal nőhessen az az adókedvezmény-mérték, amely lényegében a családok rendelkezésére áll, és amely tekintetében az adóelengedést a pénzügyi kormányzat és a parlament remélhetőleg a családok rendelkezésére tudja bocsátani.

Azok a célok, amelyek a 16 igen mellett voltak, egyértelműen a stabilitást erősítő intézkedések mellett is szóltak, hiszen - mint ahogy a miniszterelnök úr is a mai napirend előtti felszólalásában jelezte - azon változtatások, sokkok után, amelyek érték az országot különböző katasztrófák képében, nyilvánvalóan átállási nehézségekkel és bizonyos csoportok számára óhatatlanul is esetleges veszteségekkel járó átalakítást a kormány már nem javasolt a jövő évre. Ez egy, a stabilitást erősítő folyamatosságot, kiszámíthatóságot követő adócsomag képében jelenik meg most a Ház asztalán.

Az egyszerűsítések és az adminisztrációcsökkentés mellett el kell mondani azt, hogy ez bizonyos körben konkrétan nem jelenik meg. Ezt nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti oldal is látja. Ugyanakkor például a bor jövedéki adóssá tételénél a feketegazdaság visszaszorítása indokolja azt, hogy ezen adminisztrációcsökkentés ebben a körben nem valósul meg. De ennek az a pozitív hozadéka, hogy ebben a körben vissza tudjuk szorítani a feketegazdaságot, és többletbevételekre is tudunk szert tenni úgy, hogy a magyar bor exportpiacokon való megjelenését egyértelműen javítani tudjuk.

Az áfa és az szja az a két adónem, amely tekintetében lényeges változtatások lesznek. Itt a költségvetési bevételek és a feketegazdaság csökkentése van leginkább szem előtt, amellett, hogy nyilvánvalóan lesznek olyan lépések az adórendszerben, amelyek az európai uniós külső harmónia és a jogszabályok közötti belső harmónia megteremtését szolgálják, a járulék- és az adóbeszedési rendszer együttes hatékonyságának javítását.

Így összességében a kormánykoalíció pártjainak képviselői általános vitára alkalmasnak vélik a tervezetet, és remélhetőleg mindazon pozitív dolgok, amelyek a javaslatokban vannak, a jövő évben meg fognak valósulni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Keller László bizottsági alelnök úr ismerteti. Alelnök úr, öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy, ahogy Mádi képviselőtársam mondotta, az ellenzék szocialista, szabaddemokrata képviselői szerették volna elérni, hogy a vita előtt legyen lehetőségük áttanulmányozni a 23 törvény módosításának következményeit, hatásait bemutató tájékoztató anyagot. Sajnos, a MIÉP-et is magában foglaló kormányzó többség erőből visszaverte a kezdeményezésünket. A kormány ugyanis csak a bizottsági ülésen osztotta ki az adócsomag háttéranyagát, így annak ismerete nélkül kellett lefolytatnunk a vitát. Ennek kapcsán egyet nem értésünket fejeztük ki a csomagban történő tárgyalás miatt is. Mi úgy ítéltük meg, hogy a tárgyalás módja része annak a következetes Fidesz-politikának, amelynek célja az országgyűlési tevékenység visszaszorítása.

Általános véleményként fogalmaztuk meg, hogy az adócsomag-javaslattal bebizonyosodott, hogy a kormánynak nem volt tartalmi elgondolása az adóreformról. A kormány programjában és az idei költségvetési vitában is adóreformot ígért. Olyat, amely jelentős adócsökkentést, járulékmérséklést jelent a polgárok, a vállalkozók számára. Egy éven keresztül kábított bennünket a kormány, hogy majd 2000-től a jelentős tehercsökkentés jelentős költségvetési bevételt fog eredményezni. Ma pedig azt mondják, hogy kímélni kell a polgárokat. A bizottsági ülésen nem kaptunk választ a kérdésünkre: miért kell a kisebb adótehertől megóvni a polgárokat? A vitában lehullt a lepel az ígéretekről. Mára nincs szó adóreformról, nincs szó adócsökkentésről sem.

A vitában bebizonyítottuk a kormánypárti képviselőtársainknak, hogy a benyújtott javaslatcsomag nem érett az általános vitára, tartalmilag szöges ellentétben áll a kormányprogrammal. Megítélésünk szerint a kormány adómódosító javaslata nem biztosít többletforrásokat a társadalmi feszültségek mérsékléséhez.

 

(17.30)

 

Nem foglalkozik kellő alázattal a leszakadó rétegek szociális problémáinak kezelésével. Ha elfogadásra kerül a csomag, akkor a családok helyett egyes családok támogatása valósulhat csak meg.

A kormányjavaslat indoklása egyértelművé teszi, hogy a vállalkozásoknál nemcsak az adó- és járulékmérték a meghatározó, hanem az adminisztrációs kötelezettség, az előlegfizetési, visszaigénylési feltételek alakítása is. Miközben tehát a kormány tudatában van annak, hogy mindez milyen fontos a vállalkozóknak, mégis a javaslatukkal nehezítik ezeket a feltételeket.

Sajnálatosnak tartottuk, hogy a '99. évi személyi jövedelemadó törvénybe épített, általunk elfogadhatatlan jövedelemátcsoportosítás negatív hatását a kormány nem akarja korrigálni, sőt erényként említi, hogy nincs változás. Nincs változás, igen! És így az alacsonyabb jövedelmi sávok adójának mérséklése nem következik be. Ezeknek a polgároknak a terhét tehát növeli a kormány. Nincs változás, igen! Az adósávokat nem akarják módosítani, így aki többet keres, magasabb adókulccsal adózik. Rámutattunk a bizottsági vitában arra is, hogy a forgalmiadó-visszaigénylés indokolatlan szigorítása a kis-, középvállalkozók helyzetét fogja nehezíteni, miközben számukra is mást ígért a kormányzat.

Az áfa-visszaigénylés új szabályozása nem más, mint egy elnyújtott, kamatmentes pénzhasználat az állam számára.

Véleményünk szerint a kormány a biztosítási adó bevezetésével eléri, hogy a kevés bevétel érdekében sok embernek okoz kellemetlenséget és kiszámíthatatlanságot.

Az ellenzéki képviselők szerint a 23 törvény ellenére a csomag lényeges, koncepcionális kérdéseket hagy nyitva. Kifejeztük félelmünket attól például, hogy a helyi adókat majd alkalmasint puccsszerűen, az időközi választások után, képviselői módosításokkal fogja módosítani a kormány.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Összességében a T/1501. számú javaslatot, annak ellenére, hogy terjedelmes háttéranyag áll most már a képviselők rendelkezésére, nem tartottuk alkalmasnak általános vitára.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Salamon László képviselő úr, az alkotmányügyi bizottság előadója.

Képviselő úr!

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot múlt heti ülésén az alkotmányügyi bizottság is megvitatta. A bizottság feladatköréhez híven alapvetően alkotmányossági kérdésekkel foglalkozott, bár érintőleg ezen túlmenő kérdések is felmerültek.

A vita középpontjában az az alkotmányossági jellegű kérdésfelvetés állott, hogy lehetséges-e egy törvényjavaslatban ilyen nagy számú különféle törvénymódosításokat egybefoglalni. A vita során a törvényjavaslatot egybevetettük a Bokros-csomag néven elhíresült, az elmúlt ciklusban a Horn-kormány által előterjesztett törvényjavaslattal. Tettük ezt azért, mert a Bokros-csomagot képező törvényjavaslat volt az első olyan törvénycsomag, mely egy törvényben összefoglalva nagyobb számban módosított különféle törvényeket. Annak idején a mostani kormánypárti frakciók, akkor még ellenzékben, kifogásolták ezt a törvényalkotási módot, és az Alkotmánybírósághoz fordulva a Bokros-csomagot nemcsak egyes tartalmi rendelkezéseiben, hanem e törvényalkotási mód miatt is támadták, és alkotmányosságát megkérdőjelezték.

Az Alkotmánybíróság a 42/1995. számú határozatában a törvényalkotási módszer alkotmányosságát kifogásoló kérelmet elutasította. Vagyis az Alkotmánybíróság ezt a törvényalkotási módszert nem ítélte alkotmányellenesnek, annak ellenére, hogy a határozat indokolásában konkrét, tehát a Bokros-csomag során megvalósult törvényalkotási módszer bizonyos hátrányaira kitért. Az Alkotmánybíróság említett határozata e hátrányok között említette, hogy a Bokros-csomag rendkívül szerteágazó rendelkezéseit semmiféle kimutatható logikai kötelék nem kapcsolja egybe, továbbá, hogy a törvénymódosítások ilyen jogtechnikai módja nehézzé és időigényessé teszi a jogalkalmazói munkát. Ismétlem azonban, hogy mindezek ellenére az Alkotmánybíróság alkotmányosnak fogadta el ezt a törvényalkotási módot.

A Bokros-csomaggal összevetve a jelen törvényjavaslatot, lényeges különbségeket láthatunk a jelen törvényjavaslat javára. Nevezetesen, szemben a Bokros-csomaggal, az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglalt különböző rendelkezéseket világos logikai kötelék kapcsolja egybe. Hiszen mindegyik rendelkezés az adózási rendszerre, az adózási rendszer zavartalan működésére, egyéb állambevételekre, illetve a zavartalan működés szempontjából nem mellőzhető egyéb szabályokra vonatkozik. Ismeretes az adózási rendszernek az a jellegzetessége, hogy egy adott időszakra, mégpedig rendszerint egy adózási tárgyévre vonatkozik a szabályozása, és az adózási rendszert képező jogi rendelkezések, számos különféle törvényben elhelyezve, együtt képezik azt az egészet, melynek működése az állami feladatok finanszírozását szolgáló állambevételek zavartalan és az egyes polgárok méltánytalan sérelme nélküli beszedését biztosítja.

Erre tekintettel nem kifogásolható, ellenkezőleg, nem kis mértékben célszerű és indokolt az együttműködő és együttható törvénymódosítások egy törvényben történő elfogadása. Ha pedig a Bokros-csomagot illetően az Alkotmánybíróság, mint azt említettem, zöld utat biztosított az ilyen törvényalkotási módnak, akkor ez még inkább indokolt és megalapozott a jelen törvénynél, vagyis alkotmányossági aggályok hangoztatását a bizottságban a többség teljes mértékben indokolatlannak és megalapozatlannak ítélte.

A bizottsági ülésen egyes ellenzéki képviselők kifogásolták, hogy a törvényjavaslatban titkosszolgálati eszközök engedélyezése, újabb kényszerintézkedések alkalmazása, illetve a jogorvoslati rendre vonatkozó újabb szabályok szerepelnek, amelyek véleményük szerint mindenképpen külön törvénymódosítást igényeltek volna. A vitában ezzel szemben ismeretessé vált, hogy valójában a törvényjavaslatban megjelenő kényszerintézkedési szabályok nem újak, hanem éppen az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ajánlásának megfelelően, annak eleget téve, e titkosszolgálati eszközöket korlátozó garanciális jellegű szabályokról van szó; továbbá olyan nyitott jogorvoslati kérdések rendezéséről, melyek rendezése megint csak az adóeljárással érintett polgárok érdeke.

Vizsgálta a bizottság azt az ellenzéki felvetést is, miszerint a törvényjavaslat visszaható hatályú szabályokat tartalmazna. Valóban tartalmaz ilyet, de rá kell mutatnunk arra, hogy az említett rendelkezések minden esetben a kötelezettségek enyhítését szolgálják, vagyis ez elfogadott eljárás, és a jogállamiság követelményét semmilyen formában sem sérti. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Időm végével csak utalok arra, hogy voltak még kérdések, amelyeket már nem tudok érinteni...

ELNÖK: Köszönöm.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Megismertük a törvényjavaslat...

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy... (Dr. Salamon László: Befejezem!) az ajánlásban foglaltakat, mint az említettem....

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Befejezem, elnök asszony, és elmondom a bizottság végső konklúzióját.

Megismertük a gazdasági-társadalmi hatások részletes elemzését, és mindezek ismeretében a bizottság 17 igen, 12 nem szavazat mellett, 1 ellenzéki tartózkodó szavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak ítélte, és általános vitára bocsátását támogatta.

Köszönöm a megértő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Engedje meg, hogy megjegyezzem, a konklúziónak az ötperces időkeretbe bele kell férnie, annak kell tartalmaznia.

Szeretném a hosszú szünet után a képviselőtársaim figyelmét felhívni a házbizottság 1994. október 13-ai, majd az ezt megerősítő 1998. november 26-ai ajánlására, amelyben felkéri a képviselőket, hogy az ülésteremben személyi hívóikat és rádiótelefonjaikat kapcsolják ki. Köszönöm szépen.

Most pedig az alkotmányügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Avarkeszi Dezső képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

DR. AVARKESZI DEZSŐ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam Salamon képviselőtársunk ismertetését az alkotmányügyi bizottságban megszavazott többségi véleményről. Úgy gondolom, felesleges volt túllépnie az időkorlátot, hiszen az alkotmányügyi bizottságban ezekről a kérdésekről a kormánypárti képviselők nem szóltak. Néhány kérdést leszámítva (Dr. Salamon László felmutatja a jegyzőkönyvet: Itt a jegyzőkönyv!) kizárólag arra terjedt ki a vita az ő részükről, hogy összehasonlították a Bokros-csomagot a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslattal.

(17.40)

Valóban úgy volt egyébként, hogy annak idején az Alkotmánybíróság elutasította az ezzel kapcsolatos indítványt. Mi egyébként azt mondtuk az alkotmányügyi bizottság vitájában, hogy a két törvényjavaslat között elsősorban az a különbség, hogy milyen helyzetben született a stabilizációs törvénycsomag, és milyen helyzetben a jelenlegi adótörvény-javaslat. És talán korrekt lett volna, ha Salamon képviselőtársam, amikor idézett az Alkotmánybíróság döntéséből, akkor az indoklás utolsó mondatát is felolvasta volna, amely szerint a stabilizációs törvény a törvényalkotásban ritkán előforduló, kényszer szülte kivétel lehet csupán, nem pedig a törvényalkotás körében szélesebb körben alkalmazott modell.

Tehát maga az Alkotmánybíróság ismerte el, hogy amikor az elmúlt ciklusban a parlament elfogadta a stabilizációs csomagot, azt a kényszer szülte, és nem helyes, ha a parlament később ezt a gyakorlatot kívánja folytatni. Valóban kifogásoltuk a bizottságban, hogy 23 törvényt kíván módosítani ez a törvényjavaslat, és mindezt egy hét alatt, egyhetes általános vitával akarják keresztülverni.

Áttekinthetetlen emellett a törvényjavaslat véleményem szerint, hiszen először az egyes módosítások szerepelnek törvényenként, majd a zárórendelkezések szintén egyes törvényenként, végül a mellékletek szintén egyes törvényenként, végül ugyanígy az indoklások. A tájékoztató anyagot később kaptuk meg, és úgy gondoljuk, hogy ez mindössze egy rövidített költségvetési tájékoztató, nem pedig hatásvizsgálat, amely kellene egy ilyen fontos törvényjavaslatnál.

Valóban elmondtuk, hogy külön problémát jelent az APEH feladatairól szóló törvény módosítása. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az előállítás kategóriáját vezeti be a törvényjavaslat szövege, a jogorvoslati rendszert szabályozza, egyéb kényszerintézkedéseket, tehát nem kis jelentőségű módosításokról van szó.

A törvényjavaslat tartalmával kapcsolatban a mi bizottságunkban is elhangzott, hogy ellentétes az érvényes kormányprogrammal, hiszen az 1999-es átmenet után 2000-ben sem tervez semmi érdemi változást. Nemhogy felgyorsulnának az adórendszer átalakításával kapcsolatos reformlépések, hanem még egy év, amikor nem történik semmi érdemleges változtatás. Ennek egyébként negatív következményei is vannak, például míg az szja-rendszerben 1999-ben átlagosan 20 százalékos adókulcs érvényesül, éppen a változatlanság miatt ez jövőre 21,7 százalékra nő, ami nyilván nem érdeke a magyar nemzetgazdaságnak.

Egy dolgot szeretnék még kiemelni: úgy véljük, hogy a tervezett változások több szempontból kifejezetten hátrányosak a nonprofit szervezetek számára. Ez igaz mind az áfa-, mind az szja-törvényre. Az áfánál az alanyi adómentesség választására ugyan továbbra is 2 millió forint árbevételig van lehetőség, áfát visszaigényelni viszont csak akkor lehet, ha az összesített adóalap - tehát még csak nem is az árbevétel - eléri a 4 millió forintot. Az szja-nál pedig a közhasznú szervezeteknél, illetve a kiemelkedően közhasznú szervezeteknél egyöntetűen 30 százalékot lehet kedvezményként elszámolni, de összességében a kiemelkedően közhasznú szervezetek esetében a 100 ezer forintot, a közhasznú szervezeteknél az 50 ezer forintot nem haladhatja meg ez az összeg. Ez nem jelent mást, mint hogy az állam évi 300 ezer forint összegű közcélú támogatást tart arányosnak, illendőnek, támogatandónak, és nem ösztönzi az ennél nagyobb befizetéseket a szektorba - és még néhány dolog, amit szintén elmondtunk a bizottságban.

Mindezek alapján a szocialista és a szabaddemokrata képviselők nem tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig az emberi jogi bizottság előadóinak felszólalására kerül sor. Először megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szóban forgó törvényjavaslatot az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is megtárgyalta, és először a Házszabály 101. §-ában foglaltaknak és az ott rögzítetteknek a szellemében, általánosságokban vizsgálta a törvényjavaslatot.

Az általános vizsgálódás során kritikát kapott az, hogy a képviselők viszonylag későn kapták meg azt a tájékoztató anyagot, amire itt már több képviselőtársam hivatkozott. Szelídebb kritikát, de kritikát kapott az, hogy sok törvény módosításra került gyakorlatilag ebben az egy törvényjavaslatban, ugyanakkor én is megerősítem azt, amit itt már az előttem szólók is megemlítettek, hogy nincs egy általános követendő norma, ami eltiltaná az Országgyűlést ettől a törvényalkotási technikától.

Szintén kritika tárgya volt az, hogy az általános vitára egyes képviselői megszólalók szerint kevés vitát szán az Országgyűlés; ezzel ellentétes véleményt is hallottunk itt ma, hiszen ismertetésre került, hogy ez a 20 óra az eddig tárgyaltak időtartamánál azért jóval több, mint amit megszoktunk az előttünk való években.

Ezek után ismertetném azokat a konkrétumokat vagy azokat a konkrét jogintézményeket, amelyek akár csak egy tisztázó kérdés vagy vita kapcsán szóba kerültek a bizottság ülésén. A személyi jövedelemadó törvény módosítása kapcsán a gyermekkedvezmény mellett időzött legtöbbet a bizottság. Itt két nézet ütközött, még ha csak kérdés formájában is. A kisebbség álláspontja az volt, hogy csak egyes családokat támogat a kormány ezekkel a rendelkezésekkel. Itt vannak olyan jövedelmi viszonyok között élő családok, akik nem rendelkeznek érdemleges jövedelemmel, és ezért ezt a kedvezményt nem tudják igénybe venni. Ezzel szemben a többség álláspontja lényegesnek tekinti azt, hogy 500, 700 és 800 forinttal nőnek azok a többletek, amelyeket egy-egy család kapna, tehát itt egy 30 százalékos növekedésről van szó.

A keresetpótló járadék, a hallgatói munkadíj az, ami még szóba került a bizottsági ülésen. A gyermekgondozási díjjal kapcsolatban kritika tárgya volt az, hogy egyes álláspontok szerint ez egy munkaviszonyhoz kötődő, biztosítási típusú ellátás, és ennek finanszírozása mégis a költségvetésből történne. Ahogy fogalmazott a bizottság elnök asszonya, ezért olyanok finanszírozzák ezt az ellátást, akik ebből nem részesednek.

A kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény kapcsán nyilvánvalóan az új táppénz-finanszírozási rendszer volt az, ami az elemzés tárgyát képezte. Egyes megszólalók szerint a munkavállalók ezután a szabályozás alapján még inkább kiszolgáltatottak lesznek, míg a többségi álláspont arra erősített rá, hogy lényeges az, hogy itt egy sokkal egyszerűbb szabályozásra tér át a törvényalkotó, ugyanakkor az egyszerű szabályozás mellett csökkennek a munkáltatókat érintő terhek 2 milliárd forinttal - derül ki a mellékletekből.

A bizottság ülésén, szintén a Bokros-csomag kapcsán szóba került alkotmánybírósági döntés is felidézésre került. Voltak olyan megszólalók, elsősorban - illetve döntően - az ellenzékiek közül, akik alkotmányos aggályokat fogalmaztak meg a szabályozás kapcsán. A társadalombiztosítási ellátásra és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló törvény módosítása kapcsán ennek a törvénynek a 26. §-át elemezte a bizottság. Ez a törvényszakasz az egyházakat érintő járulékfizetési változtatásokat célozza meg. Itt a bizottság abban maradt, hogy külön megszólítja az egyházakat, és az álláspontjukat itt a módosítás kapcsán még az általános vita alatt kikéri.

Az adózás rendjéről szóló törvény kapcsán az adatvédelmi biztossal történt egyeztetésekről váltottunk szót a bizottsági ülésen. Egyesek hangot adtak azon véleményüknek, hogy a kisvállalkozásokat hátrányosan érinti az áfaszabályozás, amit ez a törvény bevezetne. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvény módosítása kapcsán a bizottság megnyugvással látta, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának négy pontban megfogalmazott javaslata visszatükröződik ebben a törvényben.

Az első ilyen volt, hogy titkos információgyűjtés - az APEH szervezetén belül egyfajta engedélyezési eljárásra térnek át. A másik, amit a bűnügyi feltartóztatások során a nyomozó hivatal végez - jobban körülírja a törvény azt, hogy ki, miért és hol élhet ezzel a lehetőséggel. A másik két esetre, amit szintén elemzett a bizottság, idő hiányában már nincs lehetőségem kitérni.

Végül is a bizottság 9 igennel és 7 nemmel általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményt Kiss Gábor képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, öné a szó.

DR. KISS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hargitai képviselő úr olyan mértékben korrekt módon és részletezően adta elő a bizottság kisebbségi álláspontját, hogy ehhez én már igazából nem tudok egy szót sem hozzátenni.

Egyetlenegy érdemi megjegyzésem van csak: a többségi álláspont a bizottsági vitában hallgatólagos álláspont volt.

 

(17.50)

Ellenvetéseket, érveket csak az ellenzéki képviselők mondtak, csak mi fogalmaztunk meg kritikai észrevételeket.

Miután Hargitai képviselő úrnak nem volt ideje arra, hogy az ellenvetéseket lajstromozza egészen a végéig, befejezésképpen a biztosítási adó tervezett bevezetésével kapcsolatos ellenvetésünkre szeretnék még rámutatni. Kifejtettük azt az álláspontunkat, hogy a pénzügyi racionalitás mellett a szegénység kényszerű ésszerűtlenségének is van súlya, és megkockáztattuk, hogy a vagyonbiztosítás kiterjesztésének stratégiai céljával a biztosítási adóztatás ellenkezik.

Összegzésképpen elmondhatom: a kisebbségi állásponton lévők megállapították, hogy a kormánypárti ígérvényekkel szemben az átlagos adóterhelés nem csökken, hanem növekszik, s a tehernövekedés az alacsonyabb keresetűek esetében relatíve magasabb.

Arra azonban nekem is ki kell térnem, nyomatékkal tettük szóvá azt, hogy a törvényjavaslathoz készített tájékoztatót az ülés kezdete előtt kaptuk kézhez, ami az érdemi vita lehetőségét csökkentette. Vitáról persze, mint azt már mondtam, amúgy sem beszélhetünk, hiszen észrevételeink, a kormányoldal lassan szokásszerűvé vált részvétlensége mellett, csupán a válaszra kötelezettek reflexióit voltak képesek kierőszakolni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az egészségügyi bizottság véleményét Horváth Zsolt képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. HORVÁTH ZSOLT, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén a többi között elhangzott az is, hogy ebben a csomagban 25 törvény van egyben módosítva, ezzel szemben kritikákat is megfogalmaztak az ellenzéki képviselőtársaink.

Elhangzott, hogy erre azért került sor, mert így egyben lehet látni mindazt, hogy a magyar költségvetés forrásait, bevételi oldalait milyen adók, illetékek, járulékok teremtik meg. Jobban látható az, hogy milyen módon oszlik meg a terhelés, a társadalom egyes rétegeit ez milyen módon érinti. Így a képviselőknek is több lehetőségük van arra, hogy a módosításaikat megtegyék.

Elhangzott az is, hogy a kormány, illetve az általunk eredetileg elképzeltek egy része az országot ért különböző természeti csapások, háború - és önök is jól ismerik, hogy mi történt az elmúlt egy év alatt - a terveinket egy kicsit későbbi időre tolták, így ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítása nem minden tekintetben úgy történt, ahogy azt terveztük.

De az is elhangzott, hogy ennek ellenére továbbra sem mondhatunk le néhány kiemelt célról; ilyenként fogalmazódott meg a gyermekek utáni adókedvezmény növelése, amelynek az értéke 30 százalék. Elhangzott a bizottság ülésén a gyermekgondozási díj ismételt bevezetésének a kérdésköre. Elhangzott szintén a bizottság ülésén az adórendszer egyszerűsítése mint általános cél, amely továbbra is megfogalmazódik; erre példaként említhetjük például az szja-ban az átalányadózás kiszélesítését vagy az áfamentesség értékhatárának a növelését. Szintén elhangzott, hogy az európai uniós csatlakozásnak feltétele az illetéktörvény, illetve az adótörvények jogharmonizációja, s elhangzott, hogy az illetékek közül ez elsősorban a dohánytermékek illetékének az inflációnál nagyobb arányú növekedését fogja jelenteni. És az is elhangzott, hogy az áfatörvény módosításai elsősorban azért váltak szükségessé, mert ezzel az adóelkerülést, az adókijátszást kívánja a kormányzat megelőzni.

Mindezek után négy szakaszban tárgyalta a bizottság az ülésén a törvényjavaslatot, ezeken részletesen végigmentünk, ellenzéki képviselőtársaink igen aktívan kifejtették az álláspontjukat, véleményüket. Úgy gondolom, hogy a most következő, mintegy 20 órás vitában bőven lesz lehetőségünk ennek a pontos megismerésére, ezért csak azt szeretném önökkel megosztani, hogy az egészségügyi és szociális bizottság többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta, és elfogadásra ajánlja a Háznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az egészségügyi bizottságban megfogalmazott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kökény Mihály bizottsági elnök úrnak. Elnök úr, öné a szó.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság csaknem két órán keresztül vitatta az adó- és járuléktörvények csomagját. Észrevételeket, hasonlóan az emberi jogi bizottsághoz, szerény kivételektől eltekintve, az ellenzéki képviselők tettek, s a legnagyobb kormánypárt részéről még méltatás sem hangzott el. El kell mondanom önöknek, hogy amit tisztelt képviselőtársam, Horváth Zsolt elmondott többségi véleményként, az zömmel az előterjesztő Pénzügyminisztérium részéről elhangzott érvanyagot tükrözte.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottság nyolc, nemmel szavazó, kisebbséget jelentő szocialista, szabaddemokrata tagja több okból nem tartotta a tervezetet általános vitára alkalmasnak. A formai kifogások ismertetésétől eltekintenék, néhány tartalmi elemet hoznék szóba, a teljesség igénye nélkül.

Először is arra utalnék vissza, ami itt már többször szóba került, hogy a személyi jövedelemadó törvény módosítására irányuló javaslat, mint ismeretes, 30 százalékkal kívánja emelni a gyermeket nevelő családok adókedvezményét. Az ellenzéknek a mi bizottságunkban az volt az alapvető problémája ezzel, és általában a családtámogatásnak az olyan filozófiájával, hogy csak az kapjon kedvezményt, támogatást, aki a jövedelmet megtermeli, hogy a családok 30 százaléka részben vagy egészben nem tudja ezt az adókedvezményt igénybe venni, mert nincs annyi adója, mint amennyit ez a kedvezmény jelent. Ez a 30 százalék - munkanélküliek, rokkantnyugdíjasok, és még sorolhatnék sok hátrányos helyzetű társadalmi csoportot - más, közvetlen családtámogatási formára utalt. Azt is hangsúlyoztuk a bizottsági vitában, hogy úgy tűnik, ezek a közvetlen családtámogatások, mint amilyen a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a hírek szerint nem őrzik meg a vásárlóerejüket. Azt tartjuk nagy bajnak, hogy ez egy újabb lépés a társadalom egyes csoportjai elszegényedésének az útján.

Egyebekben, tisztelt képviselőtársaim, a bizottság vitájában szóba került az önkéntes nyugdíjpénztárak kedvezményrendszerének a hátrányos módosítása. Úgy is fogalmaztunk, hogy ez a javaslat brutálisan megnyirbálja a kedvezményrendszert, azon a címen, hogy az eddig biztosított kedvezmények az intézményrendszer megszilárdulását szolgálták - ez a cél már teljesült, ezért már alacsonyabb szintű támogatással is elérhető az érdekeltség fenntartása. Ha ehhez társítjuk a magán-nyugdíjpénztárba befizetendő 6 százalékos járulékmérték befagyasztását, úgy levonható az a következtetés, hogy látványos beavatkozás nélkül ugyan, de erőteljesen rombolja a kormányzat az új nyugdíjrendszer érvényesülésének az esélyét és a feléje megnyilvánuló állampolgári bizalmat.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosításával kapcsolatban észrevételeztük azt, hogy 40 naptári napnak megfelelő időtartamig a keresőképtelenség esetén járó táppénzt a munkáltatónak kell fizetnie. Ez a rendelkezés amellett, hogy megítélésünk szerint súlyosan aláássa a biztosítotti érdeket, értelmetlen is, hiszen az Egészségbiztosítási Alap táppénzkiadásai évek óta csökkenő tendenciát mutatnak. Különösen gondot okozhat ez a rendelkezés az önfoglalkoztató egyéni vállalkozóknak, akiknél véleményünk szerint fogalmilag kizárt, hogy keresőképtelenség esetén van annyi bevételük, hogy saját maguknak táppénzt tudnak fizetni.

Szóba került a biztosítási adó kérdése, alapvetően azért, mert éppen az ár- és belvízkárok után a magukat a vagyonbiztosításra végre rászánók számára jelenthet ez az új adónem visszatartó erőt.

Az ellenzék azért sem tudja támogatni az előterjesztést, mert az eddig megismert költségvetési összefüggések ismeretében nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítás, szorosabban véve az egészségbiztosítás bevételei messze nem fedezik a reális kiadási szükségleteket. Most nem a 41 milliárdos hiányt sokalljuk, hanem arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a tervezett bevételek alig számolnak átengedett adóforintokkal, így a kiadások az egészségbiztosításban még a prognosztizált inflációval sem tartanak lépést. Ennek a következményeit majd a költségvetési vitában fogjuk bemutatni.

Tehát mindezek alapján bizottságunk szocialista, szabaddemokrata képviselői egységesen elutasították ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

(18.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szólásra következik Bernáth Ildikó képviselő asszony, a foglalkoztatási bizottság előadója, a bizottság alelnöke. Alelnök asszony, öné a szó.

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 1999. augusztus 31-i ülésén tárgyalta meg a T/1501. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot, mely az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosítását tartalmazza.

A bizottság többségének véleménye szerint a javaslat rendkívül fontos, hiszen a következő év vagy évek alapvető gazdasági mozgásait, a gazdaság és a magyar vállalkozói társadalom közérzetét meghatározó jogszabályokat tartalmaz ez a törvényjavaslat. A nemzetgazdaság egészére vonatkozó makroszintű számítások azt jelzik, hogy a kormány stratégiai célkitűzése változatlanul az, hogy 2002-re felkészítse az országot az Európai Unióhoz történő csatlakozásra. Ennek megfelelően egyértelműen megállapítható az, hogy az infláció tervezett csökkenése ennek megfelelően 6-7 százalékra tervezett, a folyó fizetési mérleg hiánya csökken, ugyanakkor ezzel egyidejűleg csökken az államháztartás jövedelemcentralizációja, valamint az újraelosztás mértéke. Az államadósság bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 15 év óta először csökken az Európai Pénzügyi Unió által is elfogadhatónak tartott 60 százalék alá.

Ezek a mutatók megközelítik az Európai Unió tagországainak mutatóit, illetve azokat a feltételeket, amelyek Magyarországot a különböző szempontok szerinti elbírálásnál kedvezőbb helyzetbe hozhatják. Úgy gondolja a bizottság kormánypárti többsége, hogy ezek a makroszintű számítások, amelyeket a háttéranyagban valamennyi képviselőtársam megkapott, bemutatják azokat a lehetőségeket, amelyek a törvényjavaslat elfogadása esetén az állami költségvetésre kedvezően hathatnak.

A bemutatott fő prioritások véleményünk szerint összhangban állnak a kormányprogrammal, amelyek közül különösen fontosnak tartjuk a családi elemek erősítését. Így például a keresetarányos gyed bevezetését, a gyermekek után járó adókedvezmény 30 százalékkal történő emelését, valamint az otthonteremtés és lakásépítés kiemelt támogatását.

Természetesen a kormánypárti képviselők is sajnálják, hogy a tervezett adóreform jövőre történő bevezetése elhalasztódik, de ennek egyik feltétele lett volna a ma még 37 jogcímen meglévő adókedvezmények megszüntetése.

Tudomásul vesszük, hogy az elmúlt időszak természeti katasztrófái és a koszovói háború okozta problémák miatt az eredeti elképzelések jövőre nem valósulhatnak meg, csak kisebb kiigazítások, illetve korrekciók kerülnek bevezetésre a törvényjavaslat elfogadása esetén.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a vita során azt a többségi álláspontot alakította ki az elhangzottak alapján, hogy a benyújtott törvényjavaslat alkalmas az általános vitára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A foglalkoztatási bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményt Tardos Márton képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

TARDOS MÁRTON, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy ezt most már sorozatban hallották, a kormánypárti többséggel szemben az MSZP és az SZDSZ képviselői a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára nem tartották alkalmasnak, és ez a helyzet jelent meg a foglalkoztatási bizottság vitájában is. Most csak néhány olyan kérdést szeretnék kiemelni a véleményünkből, amelyek talán nem kaptak megfelelő hangsúlyt az eddigi viták során.

Ismétlésként azt szeretném mondani, hogy nálunk is fölmerült az az állítás, hogy a benyújtott törvényjavaslat későn került a képviselők kezébe, és így a fölkészülésre nem volt megfelelő idő; hogy a benyújtott számítási anyag nemcsak későn, magán az ülésen állt a rendelkezésünkre, hanem nem is azzal foglalkozik, amivel ennek az előterjesztésnek, számítási anyagnak foglalkoznia kell, hogy az egyes intézkedéseknek milyen társadalmi kihatásai vannak az egyes társadalmi rétegekre, csupán egy általános prognózist fogalmaz meg a gazdaság és az adóbevételek növekedéséről.

Fölmerült az a kérdés is - ugyancsak ismétlésként említem -, hogy nem célszerű - ha bizonyos kényszerhelyzetekben lehetséges is és nem törvényellenes - ennyi törvényt egy előterjesztésben módosítani, és határozott véleményünk szerint ez a kényszerhelyzet a jelenlegi helyzetben nem merült föl, hiszen a gazdaság viszonylag stabil állapotban van.

Rátérve az ennél lényegesebb kérdésekre, azt szeretném aláhúzni, hogy az előterjesztés egy rossz, pontatlan és épp a lényeget nem tükröző gazdasági elemzés alapján készült a gazdaság általános helyzetére vonatkozóan. Az az állítás ugyanis - amivel teljesen egyetértek -, hogy a gazdaság stabil és a gazdaság növekedési pályán van, és a növekedés pillanatnyilag gyorsabb, mint amilyen az európai országokban általában, az nem megnyugtató a magyar társadalom szempontjából, hiszen egy olyan tíz évig tartó visszaesés után kell az ország gazdaságát egyensúlyba hozni, olyan társadalmi elvárásoknak kell megfelelni, ahol a fölzárkózás az európai színvonalhoz nem általános követelmény, hanem nagyon is kiemelkedő követelménye a társadalomnak.

Ilyen körülmények között két kérdésről nem szabad megfeledkezni, és úgy ítéljük meg, hogy az előterjesztő nem megfelelően foglalkozott ezekkel. Az egyik ilyen probléma, hogy megfelelő-e az akkumuláció és a beruházások színvonala az országban.

A gazdasági elemzések azt mutatják, hogy a magyar tulajdonban lévő vállalatoknak jelentős része - nemcsak a kis- és középvállalatok, és aláhúzom, nemcsak a kisvállalatok, hanem a közép- és nagyvállalatok nagy része is - vergődik továbbra is, még nem találta meg az utat a versenyhelyzetben kialakult világpiaci keresleti feltételekhez való igazodáshoz.

Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, akkumulációra kell ösztönözni. Az akkumulációs ráta Magyarországon nemzetközi méretekben nem csekély, de a feladatokhoz képest csekély, ezért ezt is ösztönözni kell, és nemcsak azt kell elérni, hogy a vállalatoknál rendelkezésre álljon beruházásra pénz, hanem hogy a vállalatok bátran használják azt föl olyan struktúraátalakító beruházásokra, amelyek eredményeképpen a magyar ugrásszerű növekedés hosszú ideig gyorsabb lesz, mint az európai átlag, ezért fölzárkózáshoz fog vezetni.

A másik kérdés, amit föl akarunk vetni - többek már mondták is, így ismételném, ha hosszan beszélnék róla -, az, hogy az áfatörvényben, a biztosítási törvényben és a személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvényben nincs a leszakadó rétegeknek támogatásuk, a bérből és fizetésből élők - legyenek azok magánvállalatok alkalmazottai vagy közalkalmazottak - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jelentős rétegeiben csökken a jövedelem, annak ellenére, hogy ezt a gazdasági helyzet nem indokolja.

ELNÖK: Képviselő úr!

TARDOS MÁRTON, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Nem a jövedelmek általános növekedését...

ELNÖK: Képviselő úr - sajnos lejárt az idő.

TARDOS MÁRTON, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: ...hanem a leszakadó rétegek jövedelemnövekedését tartjuk kívánatosnak, és így ezt hiányoljuk az előterjesztésből.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a gazdasági bizottság előadói következnek. Először megadom a szót Balla György képviselő úrnak a bizottsági vélemény ismertetésére.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság 1999. szeptember 1-jén megtárgyalta a T/1501. számon jegyzett törvényjavaslatot.

(18.10)

A bizottság fontosnak tartotta, hogy a javaslat - összhangban "Az új évezred küszöbén" nevet viselő kormányprogrammal - megcélozza az adótörvényekkel kapcsolatban a kiszámíthatóság követelményét. A javaslat tekintettel van a gazdaság működésével kapcsolatos feltételrendszerek érdekeire, ugyanakkor nem ró további terhet a polgárokra, sőt több esetben csökkenti azokat. Egyszerre képes biztosítani a folyamatosság fenntartását és az EU-csatlakozás követelményeihez kapcsolódó változtatások bevezetését. Képes továbbá biztosítani a költségvetési irányelvekkel összhangban az ország működőképességéhez és fejlődéséhez szükséges bevételi források ezen tárgykörre eső részének előteremtését. Nem veszélyezteti, sőt megerősíti a gazdaságpolitika főbb célkitűzéseit mind a fenntartható növekedés, mind pedig az infláció mérséklése irányában.

A javaslat több olyan elemet is tartalmaz, amely csökkenti az adózók adminisztratív terheit, teszi ezáltal egyszerűbbé és átláthatóbbá a vállalkozások irányítását, ami különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára nyújt segítséget.

Kiemelten fontos ismertetnem, hogy az adórendszerben tervezett változtatások nemcsak a gazdaságpolitika számára nyújtanak előnyöket, hanem társadalompolitikai célzatúak is. A gyermekek után járó adókedvezmények jelentős mértékű, az inflációt messze meghaladó 30 százalékos emelése bizonyítja, hogy a választásokkor megfogalmazott és azóta a kormány programjában is szereplő terveink megvalósítását folytatni kívánjuk. A gyermekek után járó megemelt adókedvezmény azért is jelentős, mert megfelelő átvezetést jelent a családi típusú adózás felé.

Az adótörvények változtatása azáltal, hogy egyetlen jövedelmi kategóriában sem nő az adóterhelés, ugyanakkor jelentősen nő a családi adókedvezmény, bizonyítja, hogy a polgári koalíció kormánya és a kormányt támogató pártok továbbra is a családok helyzetének javítását állítják teendőik középpontjába. Éppen ezért volt számunkra megdöbbentő - és ez a bizottsági vitából egyértelműen kiérződött -, hogy a szocialista és szabaddemokrata képviselők a gyermekek után járó adókedvezmény 30 százalékos emelését jelen pillanatban nem támogatják.

Felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a fenti ellenzéki képviselők a vitában várhatóan megkísérlik majd bemutatni, hogy az adókedvezményt hányan és miért nem vehetik majd igénybe. Megnyugtatásul közlöm, hogy mindazok a számok és számítások, amelyek a bizottsági vitában részükről elhangzottak, nemcsak túlzók és elnagyoltak, hanem teljességgel megalapozatlanok is.

Tisztelt Ház! A T/1501. számú törvényjavaslatról összességében tehát a következők állapíthatók meg.

A javaslat összegzi azokat az elképzeléseket, amelyek folytatják az adórendszer átalakítására vonatkozó, tavaly megkezdett változtatásokat. A kormány szakít azzal a gyakorlattal, hogy évente számos, jelen törvényeket érintő módosítást jelenít meg a parlament előtt, ezért egyetlen tömör és áttekinthető javaslatot terjeszt elő, segítve ezzel a gazdaságpolitikában oly fontos kiszámíthatóság elvét.

A jövedéki adók tekintetében hozott változtatások hazánk európai uniós csatlakozásának előkészítésével vannak összhangban, az áfa-visszaigénylés szabályozásának szigorítása pedig erősíti a feketegazdaság elleni küzdelmet, a fix összegű adó- és járulékterhek növekedése nem haladja meg a szerencsére egyre csökkenő inflációs mértéket. A személyi jövedelemadó tekintetében pedig kimondható, hogy nincsen olyan jövedelemsáv, amelynél nőne az adóterhelés, a családi adókedvezmény igen jelentős növelése pedig lehetővé teszi, hogy a gyermeket nevelő családok adóterhei a jövő évtől tovább csökkenjenek. A vállalkozások adóval és járulékokkal kapcsolatos adminisztratív terhei csökkenni fognak. A helyi és gépjárműadók vonatozásában a változás olyan pontosításokat tartalmaz, amely segít rendezni az esetleges vitás kérdéseket.

Mindezekért a bizottság többsége a fenti számon beterjesztett, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló javaslatot általános vitára alkalmasnak találja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A gazdasági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Göndör István képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság - úgy, ahogy Balla képviselő úr elmondta - megtárgyalta a T/1501. számú törvényjavaslatot, de én előrebocsátom, és el kell mondanom, mintha nem ugyanazon a bizottsági ülésen lettünk volna; erre ki fogok térni egész tételesen.

Sajnos a háttérszámítások nem álltak rendelkezésre, oly mértékben, hogy azok közül néhányat a bizottsági ülésen osztottak ki; amit viszont a kormány képviselői megígértek, a mai napig nem áll rendelkezésünkre, holott azt az ígéretet kaptuk, hogy az általános vita megkezdéséig rendelkezésünkre áll.

Tisztelt Ház! Ez a szoros szavazási eredmény, a 14:12 azt jelenti, hogy ebben a bizottságban nemcsak az MSZP, az SZDSZ, hanem még a kormánypárti képviselők között is volt, aki nem támogatta az általános vitára való alkalmasságot.

Meggyőződésünk, hogy tovább folytatódik - a folyamatosságot jelen esetben az jelenti, hogy a kormány úgy vesz el, mintha adna, két kézzel - az adófizető állampolgárok tudatos és nagyon következetes megtévesztése. Csak egy-egy tételt hadd emeljek ki: a fogyasztási adó a bortermelők esetében a kistermelőknél lényegesen kisebb, mint az itt szereplő jövedéki adó. A stabilitás és a nyugalom kérdéséről: szinte minden adófizetőt érint a változás, és egy javaslatban a több mint húsz törvénymódosítás azt jelenti, hogy az egész rendszer áttekinthetetlen és követhetetlen lesz az adófizetők számára, és ezek után újra lehet kérdezni, hogy miért sérül a jogkövető magatartás. Az áfa-visszaigénylés kérdése ugyanebben a kérdésben nem stabilitásra utal.

De szeretném hangsúlyozni, hogy a vitában a kormány képviselője is elismerte, hogy '99-ben valóban csökkentek a nettó keresetek, tehát az akkori félelmeink igazak voltak, és ha most ezt konzerválni akarnánk úgy, ahogy ezt a törvényjavaslat teszi, akkor azt hiszem, hogy nagyon rossz úton járna a tisztelt Ház.

Miközben a személyi jövedelemadóról szóló törvényben nem történik valorizálás, addig az egészségügyi járulékban és a terhek növelésében igen.

A kis terjedelmű módosítás egy-egy törvénynél igaz, de összességében lényegesen meghaladja a kétszázat is a módosítások száma. Az egyszerűsítés azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozók és kisvállalkozók ilyen kis változások miatt kénytelenek lesznek könyvelési rendszereiket, szoftvereiket megváltoztatni, és ezért súlyos ezreket kifizetni. Az egyszerűsítés égisze alatt a feketegazdaság elleni harcról beszélnek, és közben elég feltűnően a fehéret ütik és terhelik, és nem esik szó az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal munkájának hatékonyságáról.

A kisvállalkozások áfaügyeiről nem kívánok beszélni, erről többen beszéltek.

A kiszámíthatóság. Itt volt a képviselőtársam óriási félreértése, amiért azt mondtam, hogy valószínűleg nem egy bizottságban ültünk. Igen, mi vitattuk, és azt mondtuk, hogy az adófizetők több mint 50 százaléka esik a 600 ezer forintos jövedelemhatár alá. Ezt most bejelentem, kedves képviselőtársam, azóta Vámosi-Nagy Szabolcstól hozzájutottunk: több mint 500 ezer adófizetőnek kisebb mint 500 ezer a jövedelme. Igen, ezek a családok kiszámíthatják, hogy mennyi lett volna az adókedvezményük, a levonható kedvezményük - csak ezért sem tejet, sem kenyeret nem fognak adni a gyermeket nevelő családoknak!

A táppénzfizetés kiterjesztésére megint nem akarok kitérni, ezt sokkal részletesebben ki fogjuk majd fejteni az általános vita későbbi szakaszában, csupán utalnék arra a veszélyre, hogy mit jelent ez a munkavállaló szempontjából, mekkora a veszély, hogy esetleg megszüntetik a munkaviszonyát.

Az öngondoskodás kérdése is elég ironikusan jelenik meg ebben a törvénycsomagban - itt kedvezményeket vonnak meg. A nyugdíjbiztosításról, azt hiszem, megéri majd, hogy külön és hosszasan beszéljünk.

Összességében még magát a szerkesztést is elítéljük. Miközben a gyedet beemelték, feltehetően a gépírókislány elfelejtette, hogy van más családi támogatás, ami eddig bent volt a rendszerben, azt pedig kivették. Azt hiszem, ezeket módosító javaslatokkal helyre kell tenni.

Összefoglalva, amiért mi nem tartottuk általános vitára alkalmasnak: az a meggyőződésünk, hogy azért csomagolta a kormány ezt így egy csomagba, mert abban sem bízik, hogy a kormánypárti képviselők ezt elfogadják, és így őket bele lehet kényszeríteni abba, hogy elfogadják ezt a törvényjavaslatot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szólásra következik Lasztovicza Jenő képviselő úr, az idegenforgalmi bizottság alelnöke, a bizottság előadója. Képviselő úr, önt illeti a szó.

LASZTOVICZA JENŐ, az idegenforgalmi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szeptember 1-jén az idegenforgalmi bizottság is megtárgyalta a T/1501-es törvényjavaslatot, és a bizottság 11 igen és 7 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

A törvénynek nagy pozitívuma, hogy végül is időben került elénk, mert az elmúlt időszakban, években ez a törvény mindig októberre, október második felére esett, és azt hiszem, hogy nekünk most még lesz elég időnk arra, hogy ezen a törvényen dolgozzunk úgy, ahogy az ellenzéki képviselők is mondták.

 

(18.20)

A másik nagyon fontos lényege, hogy igazából olyan komoly lényegi változásokat nem tartalmaz, és épp ezért az adófizetőknek, a vállalkozásoknak is kiszámítható, nem úgy mint az előző kormány időszakában, hogy minden évben azért nagyon komoly drasztikus változásokat hozott az adótörvény, ami eléggé megnehezítette a közép-, hosszú távú tervezést a vállalkozásokban.

Lényeges az idegenforgalom számára is ez a törvény, hiszen az idegenforgalomban dolgozók száma körülbelül 300 ezer, és több tízezer vállalkozás az, amelyik érintett ezen a területen. Így mindegyikünk tudja, az elmúlt időszakban elég sokat lehetett hallani róla, hogy ez az ágazat a nemzetgazdaságnak milyen fontos tényezője. A turizmus minden évben, az utóbbi években szinte hozza az egymilliárd dollár fölötti pozitívumát, és ezért sem mellékes, hogy az adótörvények ezt az ágazatot milyen formában érintik. Az ágazat támogatása lehetséges az adózáson keresztül is, mert ha kevesebbet vonunk el az ágazatból, akkor lényegesen több marad a vállalkozásoknak, a benne élőknek a tevékenységük fejlesztésére. A bizottságunk hiába fogadta el 11 igen szavazattal, azért egy-egy kis törvénymódosítást a kormánypárti képviselők is elő fognak terjeszteni.

Még egyszer összegezem: a bizottság 11 igen és 7 ellenszavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényt. Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Bizottsági alelnök úr, köszönöm. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak. Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A PM képviselője az adóreform elhalasztását a bizottsági ülésen azzal indokolta, hogy az elmúlt hónapok katasztrófái a reformot nem teszik lehetővé. Mi egyértelműen bebizonyítottuk, hogy ezek között nincs semmiféle összefüggés. Csak megjegyzem, hogy a katasztrófa viszont akkor bekövetkezhet a gazdaságban és a társadalomban, ha az adóreformot végleg leveszik a napirendről.

Már ötödik éve vagyok a bizottság tagja, és még ilyen eset nem fordult elő velem, tudniillik az, hogy először dr. Fónagy János politikai államtitkár úr egy viszonylag jól kidolgozott törvényjavaslatot terjesztett a bizottság elé a kis- és középvállalatok fejlődéséről, amit a bizottság egyhangúlag elfogadott és támogatott, nagyon kis változtatásokat javasoltunk csupán. Utána következett az adókról szóló törvényjavaslat, és az adókról szóló törvényjavaslat teljesen ellentétben vagy nagymértékben ellentétben áll a kis- és középvállalatok fejlődésével kapcsolatos törvényjavaslattal. Kormánypárti képviselőtársaim is bebizonyították - még egyszer hangsúlyozom, kormánypárti képviselőtársaim is bebizonyították -, hogy az áfatörvény módosítása bizonyos mértékben a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokat igen nehéz helyzetbe hozza. Mondom még egyszer, ritkán fordul elő a parlamenti életben, hogy két törvényjavaslat tárgyalása enyhén szólva üti egymást.

Az idegenforgalmi bizottság különösen sokoldalúan elemezte az adótörvény-módosítás turizmusra gyakorolt hatását. Az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége az adótörvények változtatására jó javaslatot nyújtott át, ez azonban nem tükröződik kellően a törvény-előterjesztésben, ezért a kormánypárti és ellenzéki képviselők részvételével munkacsoportot hoztunk létre, hogy a nevezett szövetség elgondolásai, javaslatai közül melyeket lehet a módosító javaslatok közé beépíteni.

A bizottsági ülésen elemeztük az adókulcscsökkentés államháztartásra, munkaadókra és munkavállalókra gyakorolt hatását. A bizottsági ülésen nagyon sok neves nyugati közgazdászra hivatkozva bizonyítottam, és mások is egyetértettek ezzel, hogy az adókulcscsökkentés tulajdonképpen mindenkinek jó, mert ha csökkentjük az adókulcsot, több profit marad a vállalkozónál, ha több profit marad a vállalkozónál, többet tud termelni, nagyobb lesz az adóalap, és a nagyobb adóalapból nagyobb lesz az adóbefizetés is az alacsonyabb adókulcs ellenére.

A bizottsági ülésen a közvetett adók és a közvetlen adók arányát is vizsgáltuk, tudniillik köztudott, hogy nemcsak nálunk, hanem a nyugati országokban is nagyobb a közvetett adók aránya, mint a közvetlen adók aránya, viszont a közvetett adók a szegényeket jobban sújtják, mint a közvetlen adók, hiszen azt mindenki tudja, hogy a szegények fogyasztásra jövedelmük nagyobb hányadát fordítják, mint a gazdagok. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy hiába körülbelül azonos a fejlett országokban és nálunk a közvetlen és a közvetett adók aránya, azonban ott a szegények száma lényegesen kevesebb.

Sokat szóltunk a bizottsági ülésen - és itt teljesen egyetértés volt a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között - az üdülési csekkekről is. Megemlítettem, hogy jó lenne, ha az adókról szóló törvényjavaslathoz olyan alapos hatásvizsgálat készült volna, mint amilyen hatásvizsgálatot készített el a Pénzügykutató Intézet és a Növekedéskutató Intézet az üdülési csekkel kapcsolatban. Az üdülési csekk számtalan előnyének ecsetelésére nincs mód, ezt mi a bizottsági ülésen elmondtuk, és bízom abban, hogy a kormánypárti képviselőtársaim és mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy az üdülési csekk felső határa emelkedjen, tudniillik számtalan okkal bizonyítható, hogy miért jó a nemzetgazdaságnak és az egyénnek egyaránt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Végső soron az ellenzéki képviselőtársaim 7 ellenszavazattal nem támogatták a törvényjavaslatot, az általános vitában majd részletesen szólok arról, hogy miért nem. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kulturális bizottság véleményét Homa János képviselő úr, a bizottság előadója ismerteti. Képviselő úr, önt illeti a szó.

HOMA JÁNOS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága augusztus 31-ei ülésén megtárgyalta az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/1501. számú törvényjavaslatot, és a bizottság többsége azt általános vitára alkalmasnak tartotta. Előrebocsátom, mivel lesz kisebbségi előadó, így a kisebbségi véleménnyel nem kívánok részletesen foglalkozni.

A törvényjavaslat két olyan részét tervezte megvitatni a kulturális bizottság, amely a kultúra területét érinti. Így az első rész III. fejezetében lévő, a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítását és a IV. rész X. fejezetében lévő, a kulturális alapprogramról szóló törvény módosítását. De az ellenzéki képviselők kérésére a IV. fejezet társadalombiztosítással kapcsolatos, kultúrát érintő területét is megtárgyalta a bizottság. Az ülésen elhangzott, a módosításokra jellemző, hogy az adózók, illetve az adó által érintett valamennyi adóalany számára biztosít megfelelő felkészülési időt a módosítások befogadására, megértésére. Az államháztartási törvényben biztosított az elfogadást követő 45 nap felkészülési idő az új szabályok megértésére.

A kulturális bizottság előtt különösképpen a közcélú adományozással kapcsolatos adókedvezmény módosítása került terítékre. Ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy 2000-ben ez is változik, legfőképpen a kedvezmény egyszerűsítését tűzte célul a pénzügyi tárca. Így az adókedvezmény mértéke, tehát a befizetés 30 százalékban lesz meghatározva. Az idén 30, illetve 35 százalék volt ez a rendes, illetve a kiemelkedően közhasznú szervezetek támogatása esetén. Ezután a kiemelkedő és a rendes közhasznú szervezetek is egyaránt 30 százalékos támogatást élveznek. Megkülönböztetés annyiban lesz, hogy a felső határ egy fix összegben lesz meghatározva. Az idén ez meglehetősen bonyolult szabályozással volt megoldva, jövőre ez a kiemelkedően közhasznú szervezetek esetében 100 ezer forint lesz éves szinten, míg a sima közhasznú szervezetek támogatása esetén 50 ezer forint. A tartós adományozás rendszere fennmarad 2000-re, tehát akik hosszabb időtávra kötnek szerződést adományozás céljából, azok további kedvezményt élveznek.

(18.30)

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának jelen lévő képviselője szóvá tette, hogy a napokban küldték meg a tárcának az adótörvények módosítására tett javaslataikat, amelyek alapvetően korrekciós javaslatok, és megítélésük szerint ezek nem minden esetben épültek be a most előttünk lévő tervezetbe.

A kulturális járulék kapcsán elhangzott, hogy 1996 óta folyik vita a személyi jövedelemadó 143. szám alatt besorolt tevékenységéről, pontosabban arról, hogy hogyan kell kiszámolni a járulékalapot. Tehát 1996 óta szükséges a törvény módosítása. Egyre akutabb a probléma, amellyel az APEH esetenként nem ért egyet. Ezért került be ez az egy rendelkezés a javaslatba, mert a nemzeti kulturális alapprogramról szóló törvény módosítása nem szerepel az elkövetkező fél év programjában.

A kormánypárti képviselők többek között arra kerestek választ, hogy például mikortól kerül jövedéki termékkörbe a bor, amely jelenleg nem jövedékiadó-köteles. Szó volt arról is, hogy az újságnyomópapír esetében nem szerepel adómódosítás a javaslatban. Elhangzott az is, hogy a társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatban a 100. §-ban szó sincs tartalmi változtatásról, csak a fogalmazás lett szebb.

A kulturális bizottság többsége az említett javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kulturális bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Pál Béla képviselő úr ismerteti.

Képviselő úr, öné a szó.

PÁL BÉLA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális és sajtóbizottságban a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége képviselői a kormány T/1501. számon benyújtott törvényjavaslatát, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó törvényjavaslatot megvitatták, és általános vitára alkalmatlannak tartották. Ezt természetesen az ellenszavazatainkkal is kifejeztük.

A törvénytervezetet általános vitára alkalmatlannak tartottuk. Ezt három szempontból vizsgáltuk meg: formai, eljárásjogi és tartalmi szempontból egyaránt.

Formai szempontból azért tartjuk alkalmatlannak általános vitára, mert a kormány az összes módosítást egy törvényjavaslatban terjeszti a tisztelt Ház elé. Ez a csomag több mint húsz törvényt érint, áttekintése nehézkes. A javaslat csak kilenc oldalon az egyes átmeneti rendelkezéseket sorolja. Így hát, ha sikerül áterőltetni a parlamenten - amiben a kormánypárti többség miatt nincsen kételyünk -, ember legyen a talpán, aki el tud majd igazodni a változásokon.

Eljárásjogi szempontból alkalmatlannak tartjuk a törvény tárgyalására megadott szűkös időkeretet, amelyre jellemző, hogy az általános vitát öt nap alatt, húszórás időkeretben kívánják lefolytatni egy olyan törvénytervezetről, amelyben helyet kapott valamennyi adót, vámot, illetéket és társadalombiztosítási járulékot érintő módosítás, valamint az eredményesebb működést lehetővé tevő egyéb javaslat is.

Tartalmi szempontból pedig három lényeges észrevételben fogalmaztuk meg véleményünket.

Először is: tartalmi szempontból is általános vitára alkalmatlannak tartjuk ezt a törvénytervezetet, mivel nem tartalmazza a kormány által beígért adóreformot, adócsökkentést és járulékreformot. No persze, lehet mondani, hogy emiatt fájjon a kormány és a kormánypárti képviselők feje, azonban nagyobb baj az, hogy a személyi jövedelemadó-tábla és az adójóváírás változatlanul hagyása az adózóknak kedvezőtlen.

Kedvezőtlen a kulturális területen dolgozók jelentős részének is, hiszen valószínűleg nőni fognak az adóterheik. Közismert tény, hogy hazánkban a közalkalmazottak, köztük a közgyűjteményi és a közművelődési dolgozók bérei eddig is elfogadhatatlanul alacsonyak voltak, mind a versenyszférához, mind pedig a köztisztviselőkhöz képest.

Másodszor: a közcélú adományokhoz kapcsolódó kedvezmények szűkülnek a törvénytervezet szerint, hiszen a korábbi, a befizetett támogatás arányának százalékában meghatározott kedvezmények helyett abszolút összegben határozza meg a törvénytervezet az igénybe vehető kedvezmény felső határát, ez pedig nem ösztönzi, hanem csökkenti a közcélú adományok befizetését. Így tehát pontosan az ellen hat, hogy az amúgy is e közcélú adományokra rászorult kulturális alapítványok, egyesületek és intézmények számára ne lehessen jövedelemátcsoportosítást végrehajtani azon gazdálkodó egységek és tehetősebb vállalkozók részéről, akik e közcélú adományok befizetésére vállalkoznak.

Harmadszor pedig: nem értünk egyet azzal, hogy az adóról szóló törvényben módosítanák a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény egy passzusát a járulékfizetés vonatkozásában, hiszen ez a lépés járuléknövekedés helyett a járulékcsökkentés irányába hat, és ez a kulturális szférába bevonható pénzeszközök nagyságát csökkenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben elmondott indokok alapján a T/1501. számú törvénytervezetet az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról a bizottság MSZP-s és SZDSZ-es képviselői általános vitára alkalmatlannak tartják.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a mezőgazdasági bizottság véleményének ismertetésére kerül sor. Először megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

DR. NÉMETH IMRE, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, az előterjesztést általános vitára nem tartotta alkalmasnak, azt a kormánypárti képviselők egy része is elutasította.

A bizottság tagjainak többsége érthetetlennek tartotta, hogy miközben a kormány egészen eddig az adók csökkentését hirdette, új adókat vezet be, és növeli az adóterhelést. Különösen furcsa eljárás ez egy olyan kormánytól, amelynek egyik pártja alig több mint két éve utcára szólította híveit annak érdekében, hogy a mezőgazdasági őstermelők számára kedvezőbb feltételeket harcoljon ki. Az akkori árbevételi határok reálértéke az inflációnak köszönhetően azóta több mint 30 százalékkal esett, és a valorizálás érdekében a kormány a kisujját sem mozdította. Úgy látszik, már nem annyira fontos a gazdatársadalom jövedelmi helyzetének javítása, mint ellenzékben.

Az előterjesztett változások közül a jövedéki adó módosulása érinti legmélyebben az agráriumot. A bor jövedéki termékké válását a bizottság tudomásul vette, azt az európai uniós illeszkedés részének tekinti, továbbá a hamisítások érzékelhető visszaszorulását várja a rendkívül szigorú eljárási és dokumentálási rendtől. A 10 forint/liter jövedéki boradót azonban magasnak tartjuk, figyelembe véve, hogy az európai uniós országokban, Franciaország kivételével, nullakulcsos a bor mint jövedéki termék.

Úgy ítéljük meg, hogy a költségvetés jelenlegi mintegy 1,2 milliárd forintos fogyasztásiadó-bevétele 6 forint/liter jövedéki adó mellett is biztosított az adóalap-növekmény figyelembevételével. Indokolatlan tehát a költségvetés másfélszeres bevételi igénye. A szőlő- és bortermelés számtalan hátrányos helyzetű régióban családok ezreinek egyetlen megélhetési forrása, az ültetvénytelepítés és -felújítás messze nem olyan ütemű, mint ami az európai uniós csatlakozás okán kívánatos lenne. Ezt a folyamatot segíteni kell a kisebb adómértékkel, és nem fékezni.

A bizottság egyes tagjai elfogadhatatlannak tartották a gyümölcspálinka és borpárlat jövedéki adójának átlagosnál magasabb növelését. Félő ugyanis, hogy a többi, lényegesen károsabb égetett szeszesitallal szemben ezen tájjellegű minőségi termékek elvesztik versenyképességüket, ami nem lenne kívánatos.

A gázolaj jövedéki adójának növelését indokolt lett volna a visszatérítés mértékének módosításával kompenzálni. De itt nemcsak a mértékkel van probléma, hanem az eljárási renddel is. Két kormánypárti képviselőtársam is interpellált már az ügyben, hogy a gazdálkodók rendkívül nehezen jutnak hozzá a visszatérítéshez. A termelők viccesnek tartják, amikor a Vám- és Pénzügyőrség ellenőrei távolba nézéssel eldöntik, hogy a művelt terület mekkora, 12 vagy 15 hektár. A hónapokkal előbb elvégzett munkaműveletek sem egyértelműen ellenőrizhetőek, de nincs is rá szükség, mert a támogatás területegységre vetítve normatív.

(18.40)

A termelői regisztrációs rendszer ez évi bevezetésének éppen az volt az indoka, hogy a normatív támogatási eljárások ezáltal egyszerűsödnek. És mi történik? Az eddigi problémákat úgy orvosolja az előterjesztés, hogy a visszatérítési időt megduplázza 30-ról 60 napra. Ez tényleg egyszerű megoldás, csak elfogadhatatlan a mai likviditási helyzetet figyelembe véve.

Az általános forgalmi adó körében bekövetkező változások közül a bizottság örömmel fogadta a biodízel alternatív hajtóanyag nullkulcsos körbe sorolását. Kifogással élt ugyanakkor a különleges jogállású mezőgazdasági termelők kompenzációs felárhoz jutása ügyében. Az eljárási rendben olyan változtatásokra lett volna szükség, amelyek nem teszik lehetővé, hogy a felvásárlók lenyeljék a termelőket megillető áfa-visszatérítést.

Különösen ellentmondásos a biztosítási adó bevezetése és a mezőgazdasági termékbiztosításokra való kiterjesztése. Az állam ugyanis egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt. Az egyik oldalon 30 százalékos támogatást ad a biztosítási díjakhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ösztönözve a termelőket a kockázat csökkentésére, a másik oldalon pedig 5 százalék adót vet ki a biztosítási díjakra. (Elnök: Képviselő úr!) Ez teljesen logikátlan és elfogadhatatlan eljárás.

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy fejezze be, lejárt az ötperces idő!

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): A zárómondat: úgy gondolom, hogy a felsorolt adóelemekkel kapcsolatos problémákról elmondottak egyértelműen alátámasztják azt, hogy a mezőgazdasági bizottság többsége miért utasította el az indítványt.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Tóth András képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

TÓTH ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a kormánypárti képviselők többségének véleménye a mezőgazdasági bizottság múlt keddi ülésén kisebbségi véleményként alakult ki. Azért megpróbálom ezt megfogalmazni mint kisebbségi véleményt.

A mezőgazdasági bizottság elsősorban a mezőgazdaságot érintő részével foglalkozott a beterjesztett adócsomagnak, ezért egyes kérdésekben a bizottsági előadó által elmondott véleménytől eltérő álláspontunkat szeretném néhány mondatban kiemelni.

Németh Imre úr jelezte, hogy a biodízel üzemanyag nullaszázalékos áfaterhelését a bizottság örömmel üdvözölte. A többségi véleményként jelzett, a kompenzációs felár és az áfa rendszerének egységesítésére vonatkozó igénnyel kapcsolatosan azt szeretném elmondani, hogy elfogadtuk az előterjesztőnek azt az álláspontját, hogy ez az egységesítés egy nagymértékű bürokrácia-, nagymértékű adminisztrációemelést jelentene, ugyanakkor a jelenlegi rendszerben is mód van arra, hogy valaki bejelentkezzen az áfakörbe, és így lehetősége legyen az áfa-visszaigénylésre.

A bizottsági ülésen megfogalmazódtak olyan többletigények, amelyeket jelenleg az előterjesztés nem tartalmaz, például a szövetkezetfejlesztésnek bizonyos szempontjait kívánta a javaslattevő érvényesíteni az áfatörvény keretein belül. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben erre esetleg hajlandóság is mutatkozik, akkor sem ez a technikája, hogy adókedvezmény formájában ösztönözzük a szövetkezetfejlesztési szempontokat, hanem ennek más technikája támogatási oldalon fogalmazható meg.

Jövedéki adó esetén hangsúlyosan a bor jövedéki termékké válásával foglalkoztunk, ahogy említette képviselőtársam. Itt megfogalmazódott az ellenzék részéről ez a 6 forintos literenkénti tételes adó, ami - véleményük szerint - biztosítja a beszedett adó mértékének, mennyiségének változatlanságát. Azonban úgy gondoljuk, hogy különösen a minőségi borok esetében a jelenlegi 11 százalékos tételes fogyasztási adó sokkal nagyobb terhelést jelent, mint a literenkénti 10 forint, az árfekvés miatt. Felvetődött, hogy az olcsóbb boroknál ez viszont nagyobb adóterhelést jelent. Az álláspontunk az, hogy az olcsóbb borok éppen azért olcsóak, mert vetélytársuk jelenik meg a csinált borok, a műborok képében.

A személyi jövedelemadó vonatkozásában a bizottság örömmel üdvözölte az átalányadózás kiterjesztését. Úgy gondoljuk, hogy a főfoglalkozású kezdő vállalkozóknak az átalányadó első évben történő választhatósága a mezőgazdaság számára is kedvező lehet.

A biztosítási adónál, említette képviselőtársam, megfogalmazódott, hogy miért is vetünk ki adót egy olyan dologra, ami támogatott a kormányzat szempontjából. Itt megint az az álláspontunk, hogy talán nem célszerű az adótörvénybe beépített kivétellel biztosítani a támogatást. Úgy gondolom, hogy a támogatás mértékének esetleges növelésével, növekedésével biztosíthatjuk ezt a célt.

Összefoglalásképpen: úgy gondoljuk, hogy a beterjesztett adócsomag biztosítja az adó- és járulékszabályok folyamatosságát és stabilitását, és emiatt a végül is kisebbségben maradt kormánypárti képviselők nagy része az általános vitára bocsátását támogatta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig az önkormányzati bizottság előadóinak felszólalására kerül sor. Először megadom a szót Buza Attilának, a bizottság alelnökének, mint a bizottsági vélemény előadójának. Alelnök úr, öné a szó.

DR. BUZA ATTILA, az önkormányzati és rendészeti bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és rendészeti bizottság - hasonlóan több más bizottsághoz - a szeptember 1-jei napon tárgyalta meg a T/1501. szám alatt beterjesztett törvényjavaslatot, és szeretném előrebocsátani, hogy a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Miután nagyjából és a jegyzőkönyvekből láthatóan a kisebbségi vélemény megfogalmazásra fog kerülni, illetőleg ott helyben is megfogalmazásra került, szeretném előrebocsátani, hogy a bizottság kormánypárti képviselői az előterjesztést áttanulmányozva és megismerve a kiegészítő háttéranyagokat, szavazatukkal erősítették meg a törvényjavaslatot. Ez azon alapult, hogy magának a törvényjavaslatnak az egyes pontjait, illetőleg az indokolásban foglaltakat megalapozottnak találták.

Szeretném jelezni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az önkormányzati és rendészeti bizottság elé a következő főbb témakörök kerültek és tartoznak a dolog természeténél fogva: egyrészt a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása, a gépjárműadóról szóló törvény módosítása, a helyi adókról szóló törvény módosítása, az illetékről szóló törvény módosítása és végül, ugyan egy parányi részben, a köztisztviselői törvény módosítása.

A bizottság álláspontját az alábbiak szerint hozta meg: osztottuk egyrészt azt az álláspontot, hogy az előterjesztett törvényi módosítások a kiszámíthatóságot, a folyamatosságot, a stabilitás értékeinek megszilárdítását és megerősítését tükrözik. Másodsorban pedig a kormányprogramnak megfelelően és azzal összhangban vannak azok a változások, amelyek az adóalanyok adminisztrációs terheinek további mérséklését, illetve az adózás szabályainak egyszerűsítését hivatottak szolgálni.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egy kicsit vitatkozva a több esetben elhangzott kisebbségi véleményt elmondókkal, szeretném kiemelni azoknak az anyagoknak a tartalmasságát és értékes mivoltát, amelyeket háttéranyagként megkaptunk ehhez a törvényjavaslathoz, amelyekből szerintünk egyértelműen kiolvasható a törvényjavaslat társadalmi hatása is.

Néhány szót a bizottság hatáskörébe tartozó törvénymódosításokról. Az egyik legjelentősebb az szja-törvény módosítása. Úgy gondoljuk - és a bizottság úgy látta, azon része, amely támogatta az általános vitára alkalmasságot -, hogy az alábbi négy célt meg tudja valósítani ez a törvényjavaslat: egyrészt tükröződik benne a családok helyzetének javítása, az egyéni vállalkozók működési feltételeinek javítása, egyes adókedvezmények feltételrendszerének átalakítása, továbbá az adminisztrációs terhek mérséklése és egyszerűsítése. Az illetékekre vonatkozó törvényi második fő témakör - ugyancsak az előbb említett célok érdekében - olyan korrekciókat tartalmaz, amelyek megkönnyítik a gazdasági élet szereplőinek munkáját. Harmadsorban a gépjárműadóról szóló törvény módosítása - úgy, ahogy az korábban is elhangzott más bizottsági képviselők részéről is - elsősorban illetékességi összeütközések esetén megoldja ezt a kérdést, és könnyíti a helyi adóhatóságok munkáját.

Az egyik legfontosabb törvénymódosítás a helyi adók vonatkozásában állapítható meg, amely négy lényeges pontban emelhető ki. Egyrészt a tárgyi adók esetében az adó tárgyában bekövetkezett évközi változásokat szabályozza a javaslat.

(18.50)

Másodsorban a helyi iparűzési adó tekintetében a javaslat megteremti a tételes átalányadózás lehetőségét, ami kétségkívül segítséget nyújthat a helyi kis- és középvállalkozásokban dolgozók részére.

Harmadrészt az iparűzési adó tekintetében a javaslat kialakítja az adóalap-megosztás kötelező alternatíváit is. Továbbá - de nem utolsósorban, hiszen mindig a részletekben van az ördög, illetve a részletek nagyon lényegesek - néhány értelemszerű értelmező rendelkezést is megfogalmaz a javaslat.

A helyi adók tekintetében nagyon lényegesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy ugyan megfogalmazódik a stabilitás és a kiszámíthatóság iránti igény, ezért nem látszik szükségszerűnek, hogy 2000-ben egy átfogó helyiadótörvény-módosítás kerüljön a tisztelt Ház elé, ugyanakkor szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy folytatni kell azt a törekvést, amely jellemezte a '99. évi költségvetést, nevezetesen, hogy a magasabb adóerő-képességű önkormányzatoktól mindenképpen szükséges átcsoportosítani az ilyen helyzetben nem lévő önkormányzatok felé az egyes forrásokat.

Összességében tehát a bizottság 16 igen és 10 nem szavazat ellenében támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Jauernik Istvánnak, a kisebbségi vélemény előadójának. A képviselő urat illeti a szó.

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén is először a formai és eljárásjogi hiányosságok kerültek szóba. Úgy gondolom, hogy valamennyi bizottságban szóvá tették az ellenzéki képviselők ezeket a dolgokat, azt, hogy a hatásvizsgálatnak nevezhető tájékoztató ott, a bizottsági ülésen került kiosztásra, amelynek áttanulmányozására, úgy gondolom, nálunk sem volt lehetőség, ugyanúgy, mint ahogy más bizottságban sem; az érdek-képviseleti szervek, az önkormányzati szövetségek véleménye nem volt a képviselők előtt, pedig az önkormányzati törvény előírja; az idő rövidségéről itt már sok szó esett.

Úgy gondolom, ezeket a dolgokat - amelyeket a bizottságban elég részletesen elemeztünk és elmondtunk - itt annyiban kell összefoglalni, hogy lehet, hogy ezek formai hiányosságok, lehet, hogy eljárásjogi hiányosságok, de nagyon fontos tartalmi vetületük van. Ezek a hiányosságok megkérdőjelezhetik a parlamenti munka értelmét. Ahhoz, hogy érdemi munka folyjon a parlamentben, ezeket a formai eljárásjogi dolgokat be kellene tartania a kormánynak. A törvények, a Házszabály írja elő ezeket - ettől nem lehet eltekinteni! Mi, ellenzéki képviselők nem tudunk ettől eltekinteni, még akkor sem, ha előfordulhat, hogy a kormánynak vagy a kormánypárti képviselőknek nincs szüksége ezekre. De úgy gondolom, hogy a magyar demokráciának igenis szüksége van arra, hogy a parlamentben érdemi munka folyhasson.

Magáról a törvényjavaslatról. Annak ellenére, hogy elég bonyolult a tárgyalási rendje egy ilyen sok törvényt tartalmazó törvényjavaslatnak, összességében azért két dolgot meg lehet állapítani. Az egyik az, hogy ezek a törvénymódosítások nem alapozzák meg a 2000. évi költségvetést. Ezek a törvénymódosítások igen szűk kalodába zárják a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetését. Különösen igaz ez az önkormányzati költségvetésre, amely a 9. mellékletben már körvonalazódik, hogy rendkívül nehéz helyzetbe fog kerülni; de úgy gondolom, hogy erről majd a későbbiekben kell szólni.

A másik megállapítás az, hogy a módosítások döntő része nincs összhangban a kormányprogrammal. A reform elmarad, erről többen beszéltek, de talán még senki nem említette meg, hogy a kormányprogramban szereplő lemaradt országrészek, térségek felzárkóztatásáról semmit nem mond ez a nagyon fontos törvénymódosító csomag. Éppen ezért, mivel csomagról van szó, így annak ellenére, hogy ez a csomag, mint ahogy Buza Attila képviselőtársam is elmondta, hogy több fontos, lényeges dolgot tartalmaz, amit támogatunk és támogatni is lehet, így összességében egyértelmű, hogy a mi álláspontunk és a kisebbségben maradottak véleménye az általános vitára való alkalmasságot illetően "nem" volt.

Röviden hadd szóljak néhány kiemelt dologról. Az szja-ról: egyáltalán szóba sem kerül, mi az, hogy arányos közteherviselés. Az arányos közteherviselés irányába kellene fordítani a személyi jövedelemadó törvényt - ez közel sincs így, nem is szól erről a dologról.

Az adókedvezményről szólva: a bizottsági ülésen pontatlanul fogalmaztam. Nem csökken azok száma, akik igénybe vehetik a kedvezményt, hanem azok száma nő, akik nem tudják teljes egészében kihasználni ezt az adókedvezményt. És ez nagyon nagy baj éppen az önkormányzatok szempontjából, mert azok a személyek, akik szociálisan rászorultak, mind az önkormányzatnál jelentkeznek, és ez komoly gondot jelent. Ugyanígy komoly gondot jelent az önkormányzatoknál az egészségügyi hozzájárulás jelentős növekedése.

A helyi adóról szólva: nem az a gond, ami benne van, hanem ami nincs benne. A helyi adók közül az iparűzési adó is ugyanolyan adó, mint minden adó. November 15-éig ki kellene hirdetni ezt az adót is, majd a tájékoztató utal rá, hogy a költségvetési törvénnyel egy időben. Úgy gondolom, ez megint elfogadhatatlan és tarthatatlan az önkormányzatok szempontjából.

A biztosítási adóról: az idei év megmutatta, hogy az önkormányzatoknak mennyire nincs biztosítása, az embereknek nincs biztosítása. Nem adóztatni kellene, hanem éppen ösztönözni! Hát a vis maior alap nem lesz elég jövőre sem!

Befejezésül hadd mondjak el egy érdekességet. Buza Attila képviselőtársam olyan szépen fogalmazott, miszerint a kormánypárti képviselők a szavazatukkal támogatták... - a bizottsági ülésünkön egy kormánypárti hozzászóló sem szerepelt a vitában. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ha... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

ELNÖK: A területfejlesztési bizottság véleményének ismertetésére megadom a szót Pogácsás Tibor úrnak.

POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottság szeptember 1-jei soros ülésén tűzte napirendjére és tárgyalta meg az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvényekről szóló T/1501. számon jelzett törvényjavaslatot. A bizottság hatáskörébe közvetlenül a gépjárműadóról szóló '91. évi LXXXII. törvény, a helyi adókról szóló '90. évi C. törvény módosítása, illetve az általános forgalmi adóról szóló '92. évi LXXIV. törvény az, amely tartozik.

A bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy a kiküldött anyag, illetve a kiosztott tájékoztató, valamint a kormány képviselőjének a bizottságban elmondott előterjesztése megfelelő arra, hogy a bizottság tagjai megfelelő felelősséggel dönthessenek az általános vitáról, és megállapíthassák azt, hogy a törvénycsomag az általános vitára alkalmas.

A bizottság profiljába vágó három rész - a gépjárműadóról és a helyi adókról szóló rész is - gyakorlatilag kis módosításokat tartalmaz. A gépjárműadóról szóló rész egy technikainak tekinthető, illetve korszerűsítő pontosítást tartalmaz, amely a törvény alkalmazását segíti elő. Ugyanez elmondható a helyi adókról szóló módosítási javaslatról is, amely vitákat is megelőzhet, amelyek az eddigi alkalmazás során felmerültek.

Az áfatörvény módosításával kapcsolatban is elmondható, hogy az adókulcsok változatlanok maradnak. Az áfatörvény alkalmazása, a bevallás, az áfatörvénnyel kapcsolatos adminisztrációs terhek csökkentése és a visszaélések csökkentése az, ami az előterjesztő célja. A bizottság többsége ezt támogatandó célnak tartotta.

Összességében elmondható, hogy a bizottság többsége az előterjesztett törvénymódosításokat úgy ítélte meg, hogy megalapozzák a kormányprogramban kitűzött célokat, annak megfelelnek. Megfelelnek annak az igénynek, hogy az adminisztrációs terhek csökkenjenek. Megfelelnek annak is, hogy a külső és a belső jogharmonizáció kialakuljon, többek között annak is, hogy az uniós csatlakozásnál szükségszerűvé váló jelentős módosításokat lépésenként, folyamatában előkészítse.

(19.00)

Így tehát összességében a bizottság 12 igen szavazattal, 8 ellenszavazat mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: A megfogalmazódott kisebbségi véleményt Pusztai Gyula ismerteti. Megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. PUSZTAI GYULA, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy Pogácsás Tibor képviselőtársam jelezte, kisebbségi vélemény fogalmazódott meg a területfejlesztési bizottság ülésén.

Örömmel hallottam a többségi véleményt. Bizottsági ülésen ez nem hangzott el; sem kérdést nem tettek fel a kormánypártok képviselői, sem véleményt nem nyilvánítottak. Úgy érzékeltem, a 12 igen szavazat azt mutatta, hogy mindennel egyetértenek, de sajnos így vita nem alakulhatott ki a bizottsági ülésen.

A kisebbség, vagyis az ellenzék véleménye az volt a törvénytervezettel kapcsolatosan, mint ahogy mások is már jelezték, hogy a törvény-előkészítésre a kapkodás és az átgondolatlanság a jellemző. Ezt bizonyítja az a többek által felvetett probléma, hogy a bizottsági ülésen került kiosztásra az a pénzügyminisztériumi kimutatássor, információhalmaz, amely bizonyos mértékben hatástanulmánynak tekinthető, de nyilván nem annak képzeltük el és nem úgy kezelhettük. Ott kellett megismernünk, hogy az egyes intézkedések, törvénymódosítások milyen hatást válthatnak ki esetlegesen a társadalomban. Azt hiszem, egyértelműen bizonyítja a kapkodást az, hogy a nyár folyamán még különböző adónemek bevezetésével riogatták az állampolgárokat, aztán jött egy hatalmas nagy fordulat, Orbán Viktor miniszterelnök úr megharagudott a biztosítási társaságokra, mert kevés részt vállaltak a természeti csapások, katasztrófák felszámolásában. Először megfenyegette a biztosítótársaságokat, majd hirtelen, egy nagy fordulattal megjelent most már újszerűen a törvénytervezetben a biztosítási adó.

Itt már elhangzott kisebbségi véleményben, hogy vajon milyen hatást vár a kormány ettől, amikor a természeti csapáskor kiderült, hogy milyen kevesen rendelkeznek biztosítással, és bizony az államnak kell felvállalnia a természeti katasztrófa következményeit olyan állampolgárok esetében is, akik nem rendelkeznek biztosítással. De egy kicsit az is felmerült bennünk, nyilvánvalóan mindenki tudja, hogy nem a biztosítást kötő társaságokat terheli ez az adó, hanem egyértelműen az állampolgárt, a biztosítást kötő személyeket.

Felmerült bennünk az is, vajon nem húzódik-e meg olyan kormányzati szándék a biztosítási adó bevezetése mögött - többször hallottunk már róla és majdnem nyíltan hangzanak el vélemények ezzel kapcsolatban -, hogy be kell vezetni az önkormányzati vagyon kötelező biztosítását. Azt hiszem, nem kell nagy matematikai képesség ahhoz, hogy ha a 100 milliárd fölötti önkormányzati vagyonra bevezetjük a kötelező vagyonbiztosítást, és annak 5 százalékát az állam magához kívánja vonni, akkor ez milyen tételt fog jelenteni. Nyilvánvaló, hogy ez az önkormányzatok zsebébe való belenyúlást jelenti.

Ugyancsak felmerült a véleménynyilvánítás során - és a kapkodásra jellemzőnek tartjuk -, hogy a helyi adók vonatkozásában nem szól és nem mert módosítást indítványozni a törvénytervezet az iparűzési adó vonatkozásában. Kimondja az indoklási rész, illetve a tájékoztató anyag, hogy a kormány nem kíván hozzányúlni 2000-ben az iparűzési adóhoz, ugyanakkor mindjárt a következő mondatban megfenyegeti az iparűzési adó kedvezményezettjeit, hogy nono, várjatok csak a 2000-es költségvetési törvénytervezetre, majd a költségvetési tervezetben el fogjuk rendezni az iparűzési adó elvonását, illetve újraosztását.

Azt gondolom, hogy a hatástanulmányok hiánya, ezek a kapkodások, előkészítetlenségek egyértelművé tették a nyolc ellenzéki képviselő számára, hogy nemmel szavazzunk az általános vitára való alkalmasság tekintetében.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Végül megadom a szót Csizmár Gábor úrnak, az oktatási bizottság előadójának.

CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság szeptember 2-ai ülésén 10 nem szavazattal, 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmatlannak tartotta a T/1501. számú, az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

Az oktatási és tudományos bizottság illetékessége folytán szinte kizárólag a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításával kapcsolatos javaslatokkal foglalkozott, és lényegében egybehangzó álláspontot alakított ki néhány kérdésben. Ilyen volt az adójóváírás lehetőségét korlátozó évi 1 millió forintos határ ügye, valamint a felsőoktatási hallgatók hallgatói munkadíjának adókedvezményével kapcsolatos javaslat. Az oktatási és tudományos bizottság több tagja által kifogásolt elemei voltak a szabályozásnak a közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezeteknek adott adományok adókedvezménye, a társadalmi szervezetek, egyházak által nyújtott természetbeni juttatások korlátozása, valamint a gyermekkedvezmények ügye.

A következőkben a viták lényegét kívánom összefoglalni:

1. Az adójóváírás lehetőségét korlátozó évi 1 millió forintos határ a törvényjavaslat szerint nem változik. A közoktatásban a kormány kimutatása szerint 75 ezer forint jelenleg az átlagos pedagógusbér. A tervezett 8,25 százalékos emelés azt jelenti, hogy az átlagfizetésű pedagógusoknak 55 ezer forinttal több az éves jövedelme, mint az 1 millió forintos határ, vagyis az érintettek átlépik a bűvös határt, s ezáltal 36 ezer forinttal csökken a nettó keresetük; nemhogy a tervezett emelést nem fogják megkapni, hanem még lényegében csökkenni is fog a nettó keresetük. Ez már számos esetben ebben az évben is így volt, tehát 1999-ben is a kisjövedelműek voltak hátrányban; ez nagyságrendekkel fog növekedni az érintett körben, tehát az oktatásban, az egészségügyben, a felsőoktatásban dolgozó közalkalmazottak esetében.

Különös jelentőségű az ügy azért, mert nem a pedagógus dönt arról, hogy vállal-e túlmunkát, helyettesítést, lényegében nem ő szabályozza a jövedelmét. Egyfelől tehát teljesítményfékező hatású, másfelől igazságtalan, hiszen magasabb bruttó bérhez alacsonyabb nettó bér jár, harmadsorban alkotmányosan is aggályos, hiszen nem az érintett dönt a lehetőségek között. Megoldási javaslatként a bizottság többféle alternatívát kínál: egyfelől megszüntetni a közalkalmazotti, köztisztviselői körben az adó-jóváírási határt; másfelől bruttósítani a közalkalmazottak, köztisztviselők fizetését az adó-jóváírási korlát figyelembevételével; harmadrészt megemelni az adójóváírás határát; negyedrészt pedig 1 millió forint felett nem megszüntetni, hanem folyamatosan csökkenteni kellene az adójóváírás lehetőségét. A kormány tehát többféle alternatíva közül választhat.

2. A kormány szándéka az volt, a bizottsági ülésen elhangzott, hogy a hallgatói munkadíjak adózását egyszerűsítse. Ezzel szemben a javaslat egyfelől magasabb adósávba csúsztatja a hallgatói munkadíjak adózását, másrészt limitálja annak kedvezményes nagyságrendjét évi 140 ezer forintban. E javaslatok súlyosan hátrányosan érintik a felsőoktatási intézményi hallgatókat, akik azért vállalnak munkát saját felsőoktatási intézményükben, hogy a nem ingyenes diplomaszerzésük költségeit, a tandíjat, a költségtérítést kompenzálhassák.

3. Hátrányos és felesleges a közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezetek számára nyújtott adókedvezmények mérséklése és korlátozása. Értelmetlen, mert a társaságok, vállalkozások esetében nem változik, az adatok nem indokolják a korlátozásokat, hiszen az átlag adókedvezmény-igénybevétel 8000 forint volt, és 47 ezer forint volt abban a körben, ahol 10 millió forint az éves jövedelem - ez 611 ember az országban. Vagyis semmi nem indokolja ennek a korlátozásnak az életbe lépését.

4. A közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezetek csaknem háromnegyedét hátrányosan érinti a természetbeni juttatások 44 százalékos adó alá vonása, valamint az áfaszabályok változtatása. Ez nincs összhangban sem a kormányprogram kis szervezeteket, civil szervezeteket támogatni kívánó politikájával, de az ellenzéknek és a kormányzati oldalnak sincs olyan szándéka, hogy a civil szervezetek adókedvezményét szűkítse a törvény.

Befejezésül: nem értettünk egyet a családi pótlék, iskoláztatási támogatás immár második évre javasolt stagnálásával, és azzal, hogy a kormány a gyermekkedvezménnyel kívánja a családokat támogatni, már csak azért sem, mert ezzel lényegében a családi pótlék vásárlóereje csökken, és ez a szegény családoktól csoportosít át forrásokat a gazdagabb családoknak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelettel kérném a képviselő urakat, hogy a telefonokat kapcsolják ki vagy vigyék ki. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vélemények ismertetésének végére értünk.

Az általános vitát elnapolom. A frakciók vezérszónokainak felszólalására a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

 

(19.10)

Soron következik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1267. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1267/32. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Kezdeményezem, hogy a módosító javaslatokat a törvényjavaslat szerkezeti rendjére és az összefüggésekre figyelemmel öt szakaszban tárgyaljuk meg. Felkérem a jegyző urat, ismertesse az egyes vitaszakaszokat.




Felszólalások:   35-43   46-104   104-134      Ülésnap adatai