Készült: 2020.08.14.10:49:10 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

82. ülésnap (1999.09.06.),  134-226. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 1:54:09


Felszólalások:  Előző   134-226  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a negyedik vitaszakaszt az ajánlás 24. és 25. pontjai szerint. Kérdezem, hogy ki kíván felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, a vita e szakaszát lezárom.

Végül megnyitom az utolsó vitaszakaszt az ajánlás 26. pontjához kapcsolódóan. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel felszólaló nem jelentkezett, a vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom.

A kapcsolódó módosító javaslatok házszabályszerű benyújtására a mai ülésnapunk végéig van lehetőség. Megkérdezem Gógl Árpád egészségügyi miniszter urat, kíván-e a vitában elhangzottakra reagálni. (Dr. Gógl Árpád: Nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön döntünk.

Soron következik a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/1280. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1280/1-4. számokon kapták képhez a képviselők.

Először az írásban bejelentett képviselőknek adom meg a szót. Elsőnek Szabó Sándorné, az MSZP képviselője következik szólásra. Megadom a szót.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételt megszólalásomban néhány dologra szeretném a figyelmet újból ráirányítani.

A kormány programjában a jövő évi tervekben a családok kiemelt helyen szerepelnek. Azonban nem tesz mást a kormány, mint tulajdonképpen egy egykor már bevezetett gyermekjuttatást állít vissza a gyed jövő évi januári bevezetésével. Nem lehet még egyszer ugyanabba a folyóba belépni. Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni. Különösen akkor nem - és nem is igen érdemes -, ha az eredetileg sem érte el a szándékolt hatást. Más Magyarország '99-ben vagy 2000-ben, mint 1985-ben. Ma, az átalakult foglakozási struktúrában a biztos munkahelyek megszűnésével sokkal nagyobb kockázatot jelent a munkaerőpiacról való távolmaradás, mint évtizedekkel ezelőtt, elsősorban a nők számára.

A Szocialista Párt örül minden, a családok életét javító döntésnek, minden fillérnek, ami a családok költségvetését javítja. De mi nem a polgárok pártjaként határozzuk meg magunkat, így felemeljük hangunkat, szavunkat a kormány által nem támogatott családok érdekében. Mi változatlanul azt hangoztatjuk és azt valljuk: nem lehet a családtámogatást elemeire bontani, egységben kell s szabad csak kezelni. A gyed is csak egy elem, ráadásul egy olyan biztosítási elven nyújtott ellátás, amelyet csak a családok egy része, egy csoportja tud igénybe venni két évre, azoknak az adóforintjaiból is, akik ezt nem tudják megtenni.

 

(19.50)

A parlamenti vita során megfogalmaztam már én magam is és képviselőtársaim: félő, hogy a gyermekgondozási díj ismételt bevezetésének az ára a családi pótlék elértéktelenedése lesz. Sajnos az előttünk fekvő 2000. évi költségvetés keretszámai félelmünket igazolták. Ezért s ezekért sem tudjuk támogatni teljes szívünkből a gyed kormány általi előterjesztésének ezt a változatát és tervezetét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyed vitájának megkezdésekor a kormány által fel nem vállalt, de közkézen forgó nemzeti családpolitikai koncepció tervezetének szelleme is megidéztetett. Egy olyan család képe rajzolódott ki a fel nem vállalt koncepciótervezetből, amely számunkra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan, mert közüggyé teszi azt, ami valójában magánügy. Egy idejétmúlt családot állít példának, nem veszi figyelembe a magyar valóságot, a nemzetközi tendenciákat. Megragadom az alkalmat, izgatottan várom, miniszter úr bejelentette, hogy szeptember közepén előterjeszti majd a felvállalt nemzeti családpolitikai koncepciót, és várom azt, hogy ennek az országos vitája megkezdődhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, tapasztalom, nem hasznosulnak a törvényalkotás folyamatában az általunk, szocialisták által megfogalmazottak. De mégis mindig, minden alkalommal az a dolgunk, hogy elmondjuk: alkalmatlan eszközzel tervezi saját célját elérni a kormány. Nem veszi figyelembe a gyed esetében például azt, hogy a gazdaság stabilitása, a növekvő életszínvonal, amely növeli a családok biztonságérzetét, sokkal inkább növeli a gyermekvállalási hajlandóságot, mint hangzatos szólamok, mások terhére szűk csoportoknak nyújtott ellátások.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a mi hangunkat nem hallják meg, a javaslatainkat nem veszik figyelembe, legalább azokét az emberekét, akik hivatásszerűen foglalkoznak szociálpolitikával, családszociológiával, szociológiával és azok is kritizálják az önök által meghirdetett családtámogatási rendszert, azoknak a hangját hallják meg! Ugyanazt mondják, mint mi - figyeljenek rájuk!

Ha így lesz, megköszönöm figyelmüket.

Most köszönöm az önökét. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmüket, hogy az elfogadott napirendi ajánlás azt tartalmazza, hogy az egyes képviselői felszólalások ne haladják meg a tíz percet.

Ennek előrebocsátásával kétperces felszólalásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselő asszony, engedje meg, hogy néhány gondolatban megpróbáljak reagálni; nagyon sok mindent fölvetett, nem biztos, hogy a két perc elég lesz.

Azt tetszett mondani, hogy nem lehet az idő kerekét visszaforgatni. Attól függ, honnan számítjuk az időszámítást, mert egyszer valamikor nem volt gyed, utána lett, és voltak, akik megpróbálták az idő kerekét visszaforgatni, ugyanis megszüntették. Mi azt mondjuk, nem lehet az idő kerekét visszaforgatni, tehát amit helyre kell állítani, azt helyre kell állítani. És ezt most meg is tesszük.

Azt tetszett mondani, hogy vitatható a gyed hatása. Ön, tudom jól, szociológiában roppant jártas, tehát azt is pontosan tudja, hogy a szociológia önmagában egy olyan tudomány, amelyben nagyon sok kérdés vitatható, többek között ez is. Én is olvastam olyan szakértői anyagot, amelyik vitatta a gyed hatását, és olvastam olyan szakértői anyagot is igen neves szociológusoktól is, akik pedig megerősítették a gyed hatását. Van, aki arra hivatkozik, hogy a Ratkó-korszakban felnőtt gyerekek szülőkorba érkezése volt az, ami igazán a demográfiai hatást elérte, és van, aki azt mondja, hogy nemcsak önmagában erről van szó, hanem a teljes termékenységi mutatót egyéb tényezőkkel is lehet befolyásolni, mert történetesen ha ez a korosztály nem vállalkozott volna szülésre, akkor hiába vannak sokan. Tehát ezt nagyon sok oldalról lehet vitatni, úgyhogy szeretném a magunk részéről a legalább ilyen terjedelmes másik oldalát is megemlíteni a szociológiának, amely szerint a gyed egy kitűnő vívmány, és elérte a társadalompolitikai hatását a demográfiai görbén.

Fel nem vállalt családvédelmi koncepció. Koncepció akkor lesz valami - legalábbis legjobb tudomásom szerint - a minisztériumban, ha azt a minisztérium kiadja mint koncepciót. Mindaddig bárki készíthet szakértői anyagokat, ám ezeket az elkészített szakértői anyagokat rajtunk számon kérni, ez nem teljesen felel meg a parlamenti etikai szabályoknak, úgy gondolom, mert hiszen ezekről mi soha egy pillanatig nem mondtuk, hogy a miénk. Nagyon sok szakértő nagyon sokféle tanulmányt szokott készíteni, kár ebből egyet kiragadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Sándornénak, az MSZP képviselőjének.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Azt hiszem, hogy a szociológusok bármelyik oldalon is állnak és bárkivel szimpatizálnak, azért a tények azok mégis kemény adatok és kemény tények. Hadd mondjam azt, hogy '85 és '95 között, a gyed fennállása alatt az évi élveszületések száma 130 200-ról 112 054-re csökkent, az abortuszok növekedése sem állt meg, sőt éppen a gyed-időszak közepén érte el a legmagasabb számot, 90 934-et. Ezt csak tájékoztatásul mondom a képviselőtársamnak.

És még egyet: a nemzeti családpolitikai koncepciót nem öntől kértem számon, mert ön még nem a kormány tagja, úgy gondolom, hanem csak kormánypárti képviselő. Akkor a miniszter úr volt az, aki ezt kikérte magának. Én azt kértem, hogy szeptember közepén, ha lesz egy ilyen koncepció, szívesen olvasnám. Igazán azért hoztam föl, és most is úgy gondolom, hogy teljes súllyal és jogosan említettem, mert a fel nem vállalt koncepció szelleme már a gyedben benne foglaltatik. Úgy gondolom, hogy így korrekt és kerek az egész.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő asszony, kérem, nézze el nekem, ha kormánypárti képviselőként időnként azonosulok a kormányunkat ért támadásokkal, illetve ha azonosulok a kormányunkkal - ezt a jövőben is meg fogom majd tenni.

Amit pedig a szociológiáról elmondott, egyetértek, én nagyon-nagyon tisztelem az ön tudását, de engedje meg, hogy ismételten fölhívjam a figyelmét arra, hogy ugyanezeket az eseményeket más megközelítésből teljesen tudományos alapon más módon is lehet magyarázni, mi több, a számok csapdáit is meglehetősen jól ismerem. Erről is egész komoly előadás-sorozatokat tartanak, szerintem ön is szokott ehhez hasonló témaköröket oktatni.

Engedje meg, hogy én is hozzak néhány számot! Ez a szám egy egyszerű példa lesz, mert mondtam már az előbb, hogy nem lesz elég időm egy kétpercesben mindenre reagálni. Egy ilyen általam elképzelt családot, engedje meg, hogy ismét elmondjak önnek. Ez a család úgy néz ki, hogy áll egy anyából, egy apából, van két gyermekük, gondolkodnak egy harmadik gyermeken. Ezek a gyermekek már nagyobbacskák, tehát óvodába járnak, és az édesanya dolgozik, jövedelme van. Szeretnének egy harmadik gyermeket; miután ez a gyermek megszületik, és mondjuk, már ő is óvodába vagy bölcsődébe járna, de legalább nagyobbacska lenne, akkor az anya ismét dolgozhatna, és visszaállna a család anyagi egyensúlya, hála a gyermekek utáni adókedvezménynek, amelyet igénybe tudnak venni. Ám addig, amíg ő idáig eljut, addig van egy lyuk a család jövedelmében. Ebben segítségre van szükségük. A gyed ezt a lyukat hivatott betömni, ezt a lyukat hivatott elfedni, és ezáltal segíteni, hogy úgy mondjam, a család gyarapodását, a család szaporodását, és ha úgy tetszik, akkor ezen keresztül közvetve a demográfiai helyzet javulását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balczó Zoltán úrnak, a MIÉP képviselőjének.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szabó Sándorné képviselőtársunk egy nyilvánvalóan önmagában, számaiban cáfolhatatlan és nagyon szomorú adatsort említett a '85-95 közötti élveszületések számára vonatkozóan. Én ehhez csak annyit teszek hozzá, meggyőződésem szerint hála Istennek és örüljünk annak, hogy a gyed létezett, és nem egy ennél még szomorúbb számsort kellett most idéznie.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Szabó Sándornénak, az MSZP képviselőjének.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Az első megszólalásomban a mai alkalommal csak nagyon röviden céloztam arra, hogy más '99 vagy 2000 Magyarországa, mint 1985 Magyarországa. Úgy gondolom, hogy a foglalkoztatottság és a nők gyes, illetve gyed utáni, munkahelyre történő visszakerülése sokkal zökkenőmentesebb volt, mint ma. És ezt az elképzelt családot, akiről ön beszél, tisztelt képviselőtársam, azt hiszem, jó pár szakmában vagy hivatásban nem tudja nekem bemutatni, mert nagyon sok helyütt a nők féltik az állásukat.

 

(20.00)

 

Két vagy három év ilyen kihagyás egy család életében, különösen amikor az anyának olyan jövedelme van, ami fontos a család költségvetésében... - nem tudja megtenni. Tehát én úgy gondolom, hogy a családoknak majd csak egy nagyon szűk szeletét érinti, akik ezt igénybe veszik.

Viszont a másik gondunk és aggályunk volt, és ezt nagyon sokszor elmondtuk ebben a Házban, hogy egy nagyon szűk szeletet érint, és a többséget érintő ellátásokat értékvesztővé teszi, konkrétan értem ez alatt a családi pótlékot. Itt vannak előttünk a 2000. évre szóló államháztartási előirányzatok, az adó- és járulékrendszerről hozott döntésekkel kapcsolatos összefüggések, ezekben a kormány által adott anyagokban a családi pótlék összege változatlan. Azt hiszem, ez önmagáért beszél! A gyedet a családok adóforintokból veszik igénybe, jövedelemarányosan, küszöbbel, míg a családi pótlékot minden gyermeket nevelő család megkapja.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gógl Árpád miniszter úrnak.

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Igen tisztelt Képviselő Asszony! Tulajdonképpen a vitában nem akartam részt venni, de mivel másodszor említette azt, hogy a munkaerőpiacról való távolmaradás milyen kockázatos, én ezzel szemben az anyaság helyzetét szeretném megemlíteni.

A gyednek, a gyesnek van egy olyan funkciója is, amit érintett Horváth képviselő úr, hogy az anyaságnak egy kritikus szakaszában lehetőséget teremt a család számára. Én nem gondolom, hogy a gyest és a gyedet nem kell munkaerő-piaci megközelítésben vizsgálni, de bízom benne, hogy fontosabb elem ahhoz, hogy többgyermekes családoknak kritikus helyzetben segítséget adjon.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kökény Mihály úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam egy nagyon fontos mondatot mondott. Ugyanis példájában ő arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekgondozási díj már egy kétgyermekes családban a harmadik gyerekről vagy annak a vállalásáról való döntést ösztönözheti.

Talán itt van egy nagyon lényeges pont, amit érdemes ismételten hangsúlyozni. Ugyanis mi alapvetően itt és most - figyelembe véve a demográfiai helyzetet is - az első és második gyermek megszületéséért aggódunk, vagy azért is aggódunk, és pontosan azt látjuk, hogy az első és a második gyermek vállalását és pontosan azoknak a szülőknek és pályakezdő családoknak a helyzetét nem javítja a gyed-konstrukció, különös tekintettel a többi anyasági támogatás vásárlóerejének a csökkenésére. Azt gondolom, hogy ezt a különbséget fontos figyelembe venni.

Gógl miniszter úr az előbbiekben arról beszélt, hogy tulajdonképpen itt nem lehet a munkaerő-piaci helyzetre, a foglalkoztatási helyzetre hivatkozni ennek a javaslatnak a kapcsán. Én azt gondolom, hogy a gyermektámogatási rendszert, ezen belül a gyedet sem szabad abszolutizálni. Valamiféle egyensúlyt kell teremteni a családok és egyáltalán a szülőképes korú asszonyok családi élettel kapcsolatos elvárásai és a munka, a karrier elvárásai között. Azt hiszem, hogy ennek megfelelő szabályozást és ösztönzést kell kialakítani.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kökény Képviselő Úr! Szeretném önnek elmondani, hogy én azért választottam ezt a példát, hogy két gyermek és a harmadikra vállalkoznak, mert ennek a barátomnak történetesen két lánygyermeke van, és szeretnének egy harmadikat, bíznak benne, hogy esetleg kisfiú lesz.

Amit pedig ennek kapcsán ön fölvetett, az egy nagyon fontos dolog: a gyermekgondozási díj valóban a második és a harmadik gyermek születésében tud igazi segítség lenni. Ám azt is tudjuk, szintén szociológiai tanulmányokból, hogy Magyarországon önkéntes gyermektelenség gyakorlatilag nem létezik. Egy gyermeket szinte valamennyi termékeny család vállal, ugyanis a magyar mentalitásban nagyrészt benne is van, a felmérések azt tanúsítják, hogy kifejezetten egy gyermekszerető nép vagyunk, ha értékpreferenciákat állítanak fel, akkor ott a gyermek egészen előkelő helyen szerepel, mint az élet értelme és célja. Tehát ezért az egygyermekes családmodell elég gyakori Magyarországon.

Ám a második és a harmadik gyermek megszületése, ami viszont demográfiai szempontból nagyon kívánatos, már nem ilyen gyakori. Ennek a támogatására viszont a gyed egy tökéletes eszköz. Tehát én ezért éltem ezzel a példával.

Még egyetlen gondolat erejéig visszatérnék Szabó képviselő asszony mondatára. Egy nagyon fontos kérdésre hívta fel a figyelmet, ez pedig az, hogy ma a gyemekvállalással a nők esetleg a munkaerő-piaci elhelyezkedésüket bizonyos értelemben kockáztatják. Ám ezt nem a gyed hivatott megoldani.

Tehát azt hiszem, talán itt mondtam el a kalapács és a csavarhúzó példáját, hogy minden eszközt arra használjunk, amire kitalálták, mert akkor fogunk vele eredményt elérni. Ezt a problémát meg kellene oldanunk, és ehhez várom az ön tapasztalatát és építő javaslatait (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy hogyan lehet az anyákat, akik szeretnének a munkahelyükre visszatérni, ebben segíteni és támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, az MSZP képviselőjének.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a vitában azért kanyarodtunk el idáig, mert nem a mi szándékunk volt eredetileg beállítani a gyed visszaállítását úgy, mint a népesedéspolitika megoldására tett végső és biztosan eredménnyel kecsegtető kísérletet.

Ellenkezőleg: arra hívtuk fel a figyelmet, hogy csak egy elemként tekintsük ezt a családtámogatások rendszerében. Bár az adott konkrét család esetében bizonyára ez a gyed megoldást hoz, amit képviselőtársam felhozott, mégiscsak azt a tudományos üléseken szokványos tételt szeretném előhozni, miszerint statisztikákkal szemben nem érdemes kazuisztikákat előhozni. Tehát egy eset kapcsán nem érvényes, amikor nagyon nagy bemutatott modellről vitatkozunk.

Mégis, képviselőtársamnak két dolgot szeretnék mondani, és egyben a miniszter úrnak is. Az utóbbi évtizedben a nők szerencsére egyre iskolázottabbak lesznek, és egyre inkább elfoglalják az őket megillető helyet a társadalomban, nemcsak a munkaerőpiacon általában, hanem az adott munkahelyeken, az adott hierarchiában, szeretnének szakmailag is előrehaladni, és ezért életük igen nagy dilemmája a család és a munka összeegyeztetése.

Ha most önök a gyed bevezetése mellett olyan pozitív, esélyegyenlőséget is növelő programokat tudtak volna előhozni... De mondjunk egy negatívat: ha nem tették volna a táppénzszabályokat olyanná, hogy ma a gyermeket nevelő nő, aki a munkahelyén van, a gyermekek betegsége miatt (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) veszélyeztetve kell hogy érezze a munkahelyét, akkor tovább is lenne miről beszélni. De kérem, ezeket még mindig nem késő megfontolni.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Gógl Árpád miniszter úr. Megadom a szót.

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Én nagyon örülök annak, hogy Vojnik Mária képviselő asszony említette azt, hogy a nők karrierképe a XX. század végén, a XXI. század elején más. Én azt gondolom, mindannyian átéltük ezt.

Annak is örülök, hogy példáját a tudományos életből vette, és kétségtelen: anekdotikus kazuisztikáknak nincsen értelme. De mindannyian, akik abból a szférából jöttünk, amit egészségügynek hívnak, egészségügyi iskoláink döntő részében megtanítottak minket a ceteris paribus fogalomkörére, ahol egyetlen elem változtatása mérhető változásokat hoz létre.

Én azt gondolom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett koalíció, ez a kormányzat ceteris paribus rendszerében - hatszor elmondhatom, hogy milyen részelem - egyetlen elem változtatása az, ami változást idéz elő: a családpolitika, a gyermeknevelés elősegítése és talán a nők beillesztése is lehetőséget kap.

(20.10)

A hozzászólás egyetlen elemére reagálnék, és a magam részéről meg fogom vizsgálni, hogy abban a periódusban, amikor gyeddel otthon van egy anyuka, hogyan tud többlettudásra szert tenni, hogyan tudja önmagát fejleszteni. Ez lesz egy olyan következő elem, amit remélem, az elkövetkezendő vitákban, ha sorra kerül és parlamenti döntést is igényel, nem úgy fognak megítélni, mint ineffektív elemet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kökény Mihály úrnak.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Ebből a ceteris paribus hasonlatból vagy ebből az argumentációból mintha azt érezném ki, hogy ebből a családpolitikai koncepcióból - lévén most ez van napirenden - a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a kormánykoalíció a gyedet érzi hangsúlyozandónak, holott a Fidesz negyven pontjából éppen a 13. mondta azt, hogy a gyed visszaállítása mellett egységes anyasági ellátást biztosítunk mindenkinek.

Igazán ott van a gondunk, hogy ez a fajta egységes anyasági ellátás a gyermekgondozási segély és bizonyos értelemben a gyermekvállalás költségeihez való hozzájárulást jelentő családi pótlék tekintetében létezik, csak éppenséggel akkor, amikor gyermekgondozási díjra a kormányzat szán egy igen jelentős összeget - nem szeretnék a részletekbe menni, hogy ez valójában mennyi, majd még lesz alkalmam hosszabban elmondani, amikor szót kapok az este során -, azonban mégiscsak azt kell mondanom, ha visszaemlékszünk az előző évi költségvetési vitára és látjuk azt, hogy mi fog következni idén, amilyen információk rendelkezésünkre állnak, ezek azt mondatják, és erről már szóltak képviselőtársaim, hogy ezek az ellátások veszítenek vásárlóerejükből.

Tehát gyakorlatilag nem szerves egységben és együtt fejlődnek ezek az ellátások, és itt van a probléma, és ez az, ami hozzájárul eléggé igazságtalan módon a családok jövedelemkülönbségeinek növeléséhez, és ez az, amivel mi nem tudunk egyetérteni. Miközben azt, amit mondott és javaslatként a miniszter úr megfogalmazott, hogy esetleg a gyermekgondozási ellátáson lévő édesanyák számára a tárcák végiggondolnak lehetőséget foglalkoztatásban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) részmunkaidőben, tudásfejlesztésben, ezt nagy érdeklődéssel várom.

Köszönöm.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Béki Gabriella, az SZDSZ képviselő asszonya.

Megadom a szót.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Nagy önmérséklettel nem kapcsolódtam bele az előbb a kétperces sorozatba (Dr. Horváth János tapsol.), pedig nagy ingerenciát éreztem én is. Körülbelül ott akarom folytatni, ahol Szabó Márti elkezdte, visszautalva arra, hogy a már kipróbált gyeddel kapcsolatban nincsenek jó tapasztalatok. Erre kormánypárti oldalon különösen kellene figyelni.

Márti említette ezeket a számokat, hogy a születések száma nem nőtt, hanem éppen csökkent. Erre nem válasz, hogy mekkora lett volna a csökkenés, ha még ezt az intézkedést sem hozzuk, hiszen meghozta akkor még az utolsó szocialista kormányzat ezt az intézkedést - emlékszem, Csehák Judit volt a miniszter, amikor bevezetésre került ez az ellátási forma -, és nemcsak a születések száma csökkent, hanem ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt az abortuszok száma. Magyarországon ezekben az években, a '90-es évek elejére érte el az abortuszok száma a 90 ezres csúcsot, és ezen nagyon el kellene gondolkodni, hogy ha itt volt ez a kitűnő támogatási eszköz, akkor vajon a megfogant gyerekeket mégis miért nem vállalták. Magam is tisztában vagyok a statisztikai számokkal, tudom, hogy a szülőképes korú népesség éppen belement a csökkenő tendenciába, tehát ez magyarázná a születések számának a csökkenését - de nem magyarázza az abortuszok számának a növekedését! És erre kormányzati oldalon nagyon oda kellene figyelni, hogy vajon milyen eszközökkel lehet pozitív hatást, szemléletváltást elérni.

Tartok tőle, hogy a '90-es évek végén, 2000-be fordulva megint csak nem fogja a gyed ötlete beváltani a reményeket, mégpedig azért nem, mert álláspontom szerint a legfontosabb körülmény a gyermekvállalással kapcsolatban a család biztonságérzete; az, hogy az országban a gazdaság mennyire stabil, hogy mennyire kiszámíthatóak a jövedelmek, hogy mennyire pozitív a jövőkép - szóval hogy a család mennyire érzi magát biztonságban. Ha erre a felvetésre, gondolatra kormánypárti oldalon nagy magabiztossággal és hittel azt válaszolják nekem, hogy itt most egy hosszú távra szóló pozitív hangulat van, akkor nem a realitásokban élnek, mert ebben az országban most is 8 százalék körüli a munkanélküliség, mert ebben az országban nagy a bizonytalanság az állás megőrzését illetően, mert ebben az országban egy nő, akinek nemcsak a gyerek, hanem a munka és a hivatás is fontos, tehát mind a kettő fontos, nem lehet biztos benne, hogy ha gyereket vállalt, ha igénybe vette a gyest vagy a gyedet, hogy utána hogyan tudja folytatni a pályáját.

Szeretnék egy nagyon fontos hangsúlyt elhelyezni a gyessel kapcsolatban, hiszen én magam is alternatívaként említettem az előbb, és alternatívaként, egymás mellett emlegette Gógl miniszter úr ezt a két ellátási formát. Ezért tartom fontosnak, hogy leszögezzem: a gyest minden mennyiségben támogatjuk, fontosnak tartjuk. Mi magunk, szabaddemokraták arra tettünk javaslatot, hogy jelentős mértékben emeljék meg a gyes összegét, hogy legyen választható alternatíva.

De nem ezt gondoljuk a gyedről, egyszerűen azért, mert a gyeshez képest, a gyeshez viszonyítva is igazságtalan ellátási forma. Azt jelenti, hogy aki dolgozott, többet fizetett, az több ellátást kap. És elmondtam az általános vitában az előző alkalommal is, hogy egy ilyen "többet fizet-többet kap" logikát csak a biztosítási viszonyba lehet belevinni. Ha a társadalombiztosításból akarná finanszírozni ezt az ellátást a kormány, akkor meg lehetne fontolni, hogy van-e pénz a társadalombiztosításban erre vagy nincs, mert amúgy is szűkös a kassza, és vélhetőleg akkor az a végeredmény jönne ki, hogy nincs rá pénz, hiszen gyógyszerre és sok minden másra sincs.

De nem: ez a kormány a gyest és a gyedet egymás mellé helyezve akarja használni, hogy az egyik anyukának, aki eleve hátrányos helyzetű, aki eleve sokkal súlyosabb megélhetési problémákkal, gondokkal küzd, kevesebbet ad, a másik anyukának többet. Mi ezt tartjuk alapvetően igazságtalannak, túl azokon a szempontokon, hogy vélhetőleg a népesedéspolitikai elvárásokat sem fogja tudni beteljesíteni.

Ezért fogalmaztam magam is úgy, hogy kettős célja van ennek a szándéknak, hogy a kormány bevezesse a gyedet. Van egy manifeszt, egy nyilvánvaló, egy hangsúlyozott, egy kimondott célja, hogy tudniillik szeretnék a születések számát ösztönözni, tehát egy népesedéspolitikai cél. De azt gondolom, hogy van egy látens célja is, amiről nem beszélnek, amiről nem beszélnek igazán, de azt gondolom, hogy meghatározóbb, mint az első, a manifeszt cél, és ez egy bizonyos rétegnek a támogatása; hogy miközben a kormány állandóan általánosságokban beszél a családok támogatásáról, mintha minden család támogatása fontos lenne, aközben sajnos nem egyformán tartja fontosnak a családokat.

 

(20.20)

 

Van olyan réteg, egy preferált réteg, amelynek kedvezni akar, és a gyed egy fantasztikusan jó eszköz ahhoz, hogy egy preferált rétegnek kedvezzen, miközben még inkább ellehetetlenült helyzetbe hozza azokat, akik nem kedvezményezettjei.

Majdnem három hónap, két és fél hónap telt el azóta, hogy elkezdtük az általános vitát. Ez alatt a két és fél hónap alatt két fontos dolog történt, amiről most szeretnék megemlékezni. Az egyik: lehet, hogy a kormánypárti oldalon megelégedetten szembesíthetnének engem egy tévedésemmel, ugyanis én az általános vitában azt mondtam, hogy féltem a gyest, hogy attól tartok, hogy a gyes fog áldozatul esni, tudniillik hogy a gyest nem fogja megemelni a kormány ugyanúgy, ahogy a családi pótlékot nem emelte meg, amikor odaadta a személyi jövedelemadóban az adókedvezményt. De mondhatnám, hogy tévedtem, hiszen most már a kezünkben van a nyersanyag, amelyből kiderül, hogy a kormány megemeli a gyest 8, azaz 8 százalékkal. Ez 1200 forintot jelent. Tehát 15 ezer néhányszáz forint helyett majd 16 ezer néhányszáz forintért maradhatnak otthon az anyák gyesen. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem megélhetést biztosító, nem alternatívát jelentő, szégyenletesen kevés összeg. Különösen kevés, ha mellé tesszük a másik információt, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt - mert a családokat annyira támogatja a kormány - 30 százalékkal fogja megemelni. Az adókedvezménnyel kapcsolatban nagyon sokszor elmondtuk, hogy nem jut el minden réteghez, pont a hátrányos helyzetű rétegekhez nem jut el.

Azt gondolom, hogy ahogy múlik az idő, ahogy lépésről lépésre hozza az újabb és újabb intézkedéseit a kormány, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy mennyire populizmus az, amikor általában beszél családbarát politikáról, és mennyire drámai valóság, hogy éppen a hátrányos helyzetű rétegeket nem támogatja, hanem hozzájárul a gyors, a rohamosabb leszakadásukhoz. Hiszen nemcsak a gyesnek van egy ilyen egészen jelentéktelen mértékű emelése a tervezetben, hanem ugyanebből a tervezetből az is kiderül, hogy a családi pótlékot megint csak nem fogja - már második éve nem fogja - emelni; így az iskolalátogatási támogatást sem, ami a családi pótlék új elnevezése iskolás korú gyerekeknél.

A másik, amiről beszélni akartam, az a bizonyos nemzeti családpolitikai koncepció (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), az abból következő... Elnök úr, ez egy ajánlás volt, hogy tíz percet beszéljünk; esküszöm, nem beszélek már többet, mint egy perc - hadd fejezzem be!

ELNÖK: Képviselő asszony, nekem az a dolgom, hogy figyelmeztessem, hogy az ajánlás (Béki Gabriella: Figyelek.) tíz percre szól. Mindegyik felszólaló, aki jelentkezett, ismételt felszólaló, nyilván az ajánlást a házbizottság ezért tette. Kérem, hogy amennyiben lehet, a felszólalásnál vegye figyelembe a tíz percet.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, tényleg új fejleményekről beszélek, mert júniusban még nem volt előttünk a gyes megemelésével kapcsolatos terve a kormánynak, és én magam nem érintettem az akkor még általam nem ismert nemzeti családpolitikai koncepció üzeneteit, amikor a gyedről gondolkodtam és véleményt fogalmaztam; ugye, ez egy olyan koncepció, amelyik a házasságot próbálja meg felértékelni.

Nagyon röviden arra szeretnék hivatkozni - hiszen Európába tartunk -, hogy mi a tapasztalat a házasság és a termékenység összefüggésében Európa-szerte. Bizony meg lehet állapítani - megint a kemény statisztikai számok mentén -, hogy azok az országok, amelyek egyébként a legvallásosabb országok, ahol a legnagyobb a házasságkötési hajlandóság, a legalacsonyabb gyermekvállalási számokat produkálják, mint például Olaszország és Spanyolország, és fordítva: azok az országok, az északi országok, ahol a házasságkötések száma nem olyan nagy, merthogy az alternatív életvezetési formákat nagyobb számban választják, a legnagyobb termékenységi mutatókat produkálják. Azt gondolom, hogy ez is egy olyan körülmény, amin érdemes elgondolkodni, amikor a kormány a családok támogatásával kapcsolatban dolgoz ki koncepciót.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő asszony nagyon sok mindenről beszélt a hozzászólásában, ezek közül csak néhány dologra szeretnék reagálni.

Azzal a megállapításával, hogy a gyermekvállalás sokkal összetettebb kérdés, és hogy ebben alapvetően egy nemzet családok irányában tanúsított magatartása az a közeg, amely azt sugallja, hogy a család biztonságban van, és a gyermekvállalásra alkalmas és fogadókész a társadalom, ebben egyetértünk, hogy ez az a hangulat, amely a legnagyobb lökést adhatja a gyermekek számának emelkedéséhez egy társadalomban, egy országban. Abban a megítélésben, ahogyan az ország jelenlegi helyzetét megítéljük, nem fogunk egyetérteni.

Én úgy gondolom, úgy tapasztaltam és úgy éreztem, illetve a közvélemény-kutatások is erről szólnak, hogy ha az interneten az ember kattogtat, hogy milyen a jövőképe, hogyan értékeli a jövőt, mennyire bizakodunk, vagy ha a Statisztikai Hivatal adatait nézzük, hogy mekkora beruházásokat csinálnak a családok, növekszik a lakások építésének száma, tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak, jelentős mértékben nő a lakossági megtakarítás, mindez az én számomra azt jelenti, hogy jobban élünk, mint egy évvel ezelőtt, pozitívabb a képünk a világról. És azt a meggyőződést erősíti bennem, hogy a Fidesz által vezetett kormánykoalíció igenis egyéves kemény munkával elérte azt, hogy ebben az országban az emberek elhiszik azt, hogy érdemes gyermeket nemzeni, érdemes gyermeket szülni és felnevelni.

Úgyhogy ebben egészen más a véleményünk. Én ebben az országban ezt így érzékelem - nagyon sajnálom, ha ön ezt másképp látja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriellának, az SZDSZ képviselőjének.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Örvendetesnek tartom, ha a kormánypárti oldalon valaki optimista és bizakodó a jövőt illetően. Azt gondolom, hogy azok a statisztikai számok, amelyek a kezünkben vannak, ezt az optimizmust legalábbis ma még olyan nagyon erősen nem támasztják alá, hiszen ezalatt az év alatt a születések száma tovább csökkent, ezalatt az év alatt olyan nagyon sok pozitív, ami a hangulaton változtatott volna, nem történt. Ellenkezőleg: azt gondolom, hogy egy dolog általában a jövőről beszélni, és egy másik dolog konkrétan kinek-kinek gyermekvállalás szempontjából a saját esélyeit latolgatni.

Ugye, képviselő úr, abban sincs vita közöttünk, hogy bizony a munkahely elvesztése egy komoly, reális veszély, hogy mára, illetve már tíz év óta megszűnt az a típusú biztonságérzet, hogy ilyen nyugdíjas állások vannak, ahová az ember bekerül egyszer, és aztán majd onnan megy nyugdíjba. Azt gondolom, hogy az egész világ alapvetően megváltozott, és a legjobb kormányzati szándékkal sem lehet nagyon rövid ciklusonként nagyon nagyokat fordítani ebben a hangulatban. Úgyhogy ezt némiképp akár a kormány védelmében is mondom, ha tetszik.

Azt gondolom tehát, hogy ez a típusú optimizmus nincs igazán számokkal, adatokkal, információkkal megalapozva. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Sándornénak, az MSZP képviselőjének.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm. Gondolom, az interneten is hozzáférhetők a KSH adatai, és amikor a képviselőtársam kattintgatott, akkor ezt az adatot találta. Csak azért, hogy a jegyzőkönyvben ne csak a százalék szerepeljen, hanem konkrétan az adat is: '99 első hat hónapjában 46 ezer gyermek született és 72,5 ezren haltak meg; az előző év azonos időszakában megfigyelthez képest 5,5 százalékkal kevesebben születtek.

Úgy gondolom, hogy a Fidesz-kormány beiktatása után nagy lelkesedéssel elinduló fiatal családok már megszületett gyermeket gondoznak, ha tényleg olyan nagyon hisznek és remélnek, mint ahogy itt néhányan a képviselőtársak jelzik.

 

(20.30)

Azt hiszem, hogy a valóság kicsit más képet mutat. Ezért ajánlom az internet mellett az KSH kiadványainak a szemrevételezését is.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gógl Árpád miniszter úrnak.

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Bevallom, hogy engem lenyűgöz ez a tudományosság, az a megközelítés, hogy egy egy éve hatalmon lévő kormányzattól azt kérje számon bárki, hogy az első félévben - bocsánat, most hallottam az adatot - még nem változott a termékenységi mutató. Azért vagyok kicsit érdekelt ebben a kérdésben, mert három lányom van, és van köztük olyan, aki 27 éves, tehát nagyjából ismerem a mindennapok gondjait.

Hogy optimista legyen-e ez a tízmillió vagy pesszimista legyen ez a tízmillió? Ezzel kapcsolatban, amikor a ceteris paribust mondtam, úgy ítéltem meg - és ezt meg tudja ítélni egészségügyis is, sőt a közgazdászok is használják ezt a fogalmat -, hogy mindig egy elemet változtatnak. De itt két elemet is mondott Béki Gabriella - akit igazán tisztelek -: a gyest és a gyedet. Ha az egyikben még növekedés is van, a másikat bevezetjük, így ez a rendszer, amely végtelen dimenziós, két elemében változik. De ma - a változó lelkesedéssel hallgatott és értékelt miniszterelnökünkre utalok - mégiscsak százezres nagyságrendben több munkahely van. Mégiscsak tízezerrel több gyerek iratkozott be az egyetemre. Mégiscsak - ha azt a statisztikai könyvet megnézzük más oldalakon - először fordult elő, hogy jelentős számban csökkent az abortuszok száma.

Én nem akarom ezt sem annak betudni, hogy mi oly nagyon sikeresek vagyunk, de egy tény: hogy jelentős számban vannak tanácsadók, jelentős számban indult el a pubertáskori felvilágosítás. Én hiszek abban, hogy lépésről lépésre, tehát egy-egy elemet megváltoztatva azért előre jutunk.

Nagyon örülök, hogy Kökény miniszter úr a részfoglalkozást is megemlítette. Igen, a tárcáknak vannak kötelességei ebben. Az egészségügyi szféra különösen az, hiszen a mi közel kétszázezer dolgozónknak fertilis korú jó része, hozzánk kerülnek be, nálunk vállalják az első gyereket, és e mellett a fizetési színvonal mellett lehet, hogy a gyed vagy a gyes esélyt is ad.

Összetett ez a kérdés, de én azt kérném az ellenzék jelen lévő képviselőitől is, hogy úgy kezeljék, hogy együtt kell megélnünk azt, amikor tízmilliónál kevesebben leszünk, és együtt kell megélnünk azt, hogy egy rossz egészségi állapot és egy csökkenő lakosságszám mellett kell ezt az országot előrevinnünk. Minden részelemet ezért üdvözlök örömmel, és ezért kellene világosan látni, hogy elég koherens rendszert próbálunk kialakítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő asszony, szeretném elmondani, hogy úgy érzem, az ön által hozott statisztikai adat és az általam elmondottak között nincs ellentmondás. Méghozzá a következők miatt nincs ellentmondás.

Ha visszagondolok egyetemi tanulmányaimra és megnézem a naptárt, ebből számomra az derül ki, hogy azok a gyerekek, akik nagyjából mostanra, szeptemberre megszületnek, azok valamikor december táján foganhattak. Azt is tanítja a tananyag az iskolában, hogy egy átlagos teherbe esési időtartam egy év, tehát az elhatározástól, a gondolattól, az első kísérletezésektől átlagosan úgy lehet venni, hogy körülbelül egy év alatt esik teherbe egy fiatal nő. Tehát azok a hatások, amelyekről beszélünk, azok az intézkedések, amelyeket tettünk, az az országkép, amely most kialakult, egész egyszerűen - csúnyán hangzik a szó, de így igaz - technológiailag lehetetlen, hogy ennyi idő alatt érvényesüljenek.

Tehát nem arról szól a történet, hogy a kormányzat mennyire jól tette vagy nem jól tette ezt a dolgot, hanem ez a természet rendje által így szabályoztatott! Kérem tehát, segítsenek ebben, amit mi most csinálunk, és velünk együtt várjanak türelemmel; bízzunk abban, hogy meg fog érkezni az az áldás, amelyre mindnyájan várunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez egy igazi kétperces, mert tényleg reagálni szeretnék arra, ami elhangzott. Azt gondolom, hogy a miniszter úrnak igaza van és Horváth Zsoltnak is igaza van, amikor felhívja a figyelmünket arra, hogy az intézkedés és az eredmény között idő telik el.

Ezt az evidenciát azért fogalmazom meg - bár mindenki tudja, én is tudom azt a Horváth Zsolt által technológiainak nevezett összefüggést, amely az intézkedés és az eredmény között a népesedés alakulásában van -, azért emlékeztetek erre, mert a miniszter úr felidézte a miniszterelnök úr ma déli beszédét. Ott a gazdaságpolitikában - hogy mondjam...? - hajlott rá a miniszterelnök úr is, és hajlanak rá önök is néha, hogy az intézkedés és annak hatása között olyan összefüggést lássanak, ahol nincs is késleltetés, és azt a folyamatot például, hogy hogyan alakul idén a munkahelyek száma, a saját egyéves kormányzásukkal hozzák összefüggésbe. Holott mindenki tudja, hogy ez nem így van; és az infláció sem amiatt csökken idén, amit ebben az egy évben ez a kormány csinált, hanem azért csökken idén az infláció és azért nő a foglalkoztatás, mert négy éve tart a gazdaság megélénkülése, amit még nem ez a kormány hozott létre, hanem az előző, és ennek alapján több a munkahely és megy le az infláció.

Ami pedig a népesedést illeti, ott az összefüggés még hosszabb, különösen akkor, ha nem átmeneti ugrásokat akarunk, hanem tartós trendváltozást. Tehát én nem is várom a kormánytól, hogy még ebben a ciklusban tartós trendváltozás legyen, mert a hirtelen ugrás nem lenne jó. Olyan intézkedést kell keresni, amely tartósan javítja ezt a trendet - ebben meg biztosan egyetértünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth János úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném óvni a Házat, hogy Bauer Tamás képviselő úr hasonlatát úgy vegyük, mintha a két esemény valóban párhuzamosan lenne szemlélhető. Az ok és okozat, sőt visszamenőleg a felismerés, a meglátás, a kontempláció, a cselekvés, annak a hatása és az eredmény, ez a folyamat, ceteris paribus, a két esemény, a két folyamat annyira különbözik, hogy félrevezetnénk magunkat, ha egyikből a másikra tanulságot vonnánk le.

Az, hogy a gazdasági folyamatok hogyan alakulnak és mennyiben függnek össze a korábbi három-négy-öt évvel ezelőtti restrikciós gazdaságpolitikával, az egy olyan téma, amit vitattunk és vitassuk a jövőben is, hogy megvilágosítsunk, eloszlassunk bizonyos tévhiteket. De itt egy olyan természeti, biológiai témát vitat ma este a Ház, az emberi nem reprodukcióját, ahol persze hogy van egyfajta meglátás és elvárás, és persze hogy ott is van idődimenziója annak, hogy mikor lesz optimistább a társadalom, azt azonban mégiscsak megláthatjuk, mert arra vannak más párhuzamos jelzők is, hogy e tekintetben történtek változások pozitív irányban.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

(20.40)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem gondoltam volna, amikor hozzászólásra jelentkeztem, hogy még egyszer ilyen aktív vita bontakozik ki ebben a kérdésben, és engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt a hozzászólás elején az elhangzottakkal összefüggésben még én is kifejtsem a véleményemet.

Az igaz, hogy statisztikai adatot mindenre lehet találni, és tapasztalata is lehet mindenkinek. Megmondom őszintén, hogy valószínűleg nem azonos társaságban szereztük a tapasztalatainkat Horváth Zsolt képviselőtársammal, mert én az esetek többségében nem nagyon érzékelem azt, hogy javult volna az elmúlt hónapokban az a fajta biztonságérzet az emberekben - különösképpen nagyon fontos csoportokban, hadd ne soroljam fel -, amelynek egyébként valóban van bizonyított összefüggése a gyermekvállalási kedvvel.

Én abban teljesen egyetértek a miniszter úrral is és Horváth Zsolttal is, hogy nem várhatjuk azt, hogy 6-10 hónapos folyamatokat tendenciaként értékeljünk. Tehát én sem gondolom azt, hogy adatok változásából, különösen ilyen ügyekben, néhány hónap alatt le lehet vonni bárminemű következtetést, de ha már így van, és ebben egyetértünk, akkor viszont arra legyen szabad felhívnom a figyelmet, hogy nem szabad elhanyagolni a gyermekgondozási díj fennállása tízéves tapasztalatainak az értékélesét, mert igenis a tízéves tendenciából le lehet vonni bizonyos változásokat, mint ahogy a szakma le is vont bizonyos következtetéseket.

Éppen ennek kapcsán - és Szabó Sándorné képviselőtársam itt már idézett adatokat - hangzott el az, hogy ennek a törvényjavaslatnak a népesedés pozitív irányú befolyásolásával összefüggő jövőképe nem minden tekintetben megalapozott. És arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az ezzel kapcsolatos várakozások talán túlzóak, talán túl sok illúziót táplálnak.

Még egyszer szeretném azt hangsúlyozni, kicsit visszaidézve a tavaszi vitából, hogy a szocialistáknak a fő problémája a törvényjavaslattal kapcsolatban nem az, hogy a kormány 36 milliárd forinttal többet kíván juttatni a gyermeket nevelő családoknak - ebben a tekintetben örömünket fejeztük ki, és ismételten örömünket fejezzük ki -, hanem az, hogy ezt indokolatlan megkülönböztetésekkel, egyes rétegek kizárásával teszi, és éppen ezért kérdőjelezhető meg a kormány megoldása, társadalmi igazságossága.

Én azt gondolom, hogy ha a gyermekgondozási díj mellett legalább ennyi figyelem fordítódna a családtámogatási rendszer többi elemére, akkor most nem ülnénk itt, és nem vitatkoznánk ilyen élesen a kérdés különböző aspektusairól. Mert ahogy elhangzott már, a törvényjavaslat általános vitájának a megkezdésekor még csak sejtettük, még csak gyanítottuk, de ma már pontosan látjuk, hogy a családok adókedvezményének 30 százalékkal történő megnövelése, továbbá a gyed bevezetése lényegében felemészti a szociális célok szolgálatába állítható többletforrásokat, így a valamennyi családhoz eljutó családi pótlék emelése elmarad, vagy ha egyáltalán lesz is valami, akkor rendkívül szimbolikus lesz, így 2000-ben lényegében majdnem annyi családi pótlék vagy éppen ugyanannyi családi pótlék jut a gyermeket nevelő családoknak, mint 1998-ban.

A gyest és a gyermeknevelési támogatást igénybe vevő családokat ellátásuk reálértékvesztésétől pedig pusztán az a tény menti csak meg - feltéve, hogy a kormány az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket nem kívánja rajtaütésszerűen megváltoztatni -, hogy az előző kormány mindkét ellátás emelkedésének automatizmusát megoldotta, így 2000-ben legalább ez a két ellátás a nyugdíjminimumhoz igazodó mértékben emelkedhet.

A Szocialista Párt számára elfogadhatatlan, hogy a családi pótlék emelésétől azért ódzkodik a kormány, mert több forrást nem tud biztosítani. Már most szeretném azt jelezni - de majd a költségvetési vitában részletesebben is kifejtjük -, hogy a rendelkezésre álló források ésszerű beosztásával még a gyermekgondozási díj bevezetése esetén is lehetne a családi pótlékot növelni. Ugyanis a családok számára biztosított adókedvezmény növelésére szánt 10,8 milliárd forint, továbbá a gyed előirányzatának, mondjuk, 6 milliárd körüli csökkentésével összerakható lenne egy 17 milliárdos csomag, amely a családi pótlék érzékelhető nagyságú és differenciált emelésére elegendő lenne. Egyik réteghez tartozó család érdeke sem sérülne, hiszen az adókedvezményben részesülők az ez évi szinten igénybe vehetnék az adókedvezményt, emellé társulna a megnövekedett családi pótlék, és ez valószínűleg igazságosabban érintené a családokat.

Ami pedig a gyed előirányzatának egy lehetséges csökkentését illeti, figyelemmel arra, hogy a költségvetés az ilyen természetű előirányzatokat nyitott előirányzatként kezeli, vagyis a tényleges igénybevételhez igazodik a teljesítés, szintén nem sértené egyetlen család érdekét sem.

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a gyermekgondozási díj visszahelyezése az egészségbiztosítási ellátások közé a törvényjavaslat szerinti megoldással nem elfogadható, legalábbis a számunkra. Ezt a következő tények teszik egyértelművé.

Pusztán az a körülmény, hogy a költségvetés megtéríti az egészségbiztosításnak a gyeddel kapcsolatos kiadásokat - külön kérdés az, hogy ezt meddig teszi -, nem oszlatja el azt az alkotmányos aggodalmat, hogy a közadókból fedezett juttatások esetén más-más mércével mérjük az egyes társadalmi csoportokat. Annak ellenére, hogy a költségvetés megtéríti a kiadásokat, megfizeti a munkáltatókat terhelő nyugdíj-hozzájárulást, a gyermekgondozási díj megterheli az Egészségbiztosítási Alapon belüli szolidaritási elemeket.

Túl azon, hogy a kormány bármikor megváltoztathatja a megtérítési kötelezettség szabályait, és ezzel folyamatosan növelheti az egyébként súlyos hiánnyal küszködő egészségbiztosítás kiadásait, komoly bevételkiesést eredményez az a tény, hogy a gyed ideje alatt az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni. Az egészségügyi szolgáltatásokat ugyanakkor biztosítani kell a gyedet igénybe vevők számára is, de ez komoly többletkiadásokat eredményezhet. Érdemes tehát még egyszer végiggondolni, hogy az eddigi, viszonylag rövid időtartamú ellátások esetén történő mentesítési konstrukciót ki lehet-e terjeszteni egy ilyen másfél éves időtartamú ellátásra is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten szeretném azt mondani, hogy a Szocialista Párt módosító javaslatokkal kívánja elfogadhatóbbá, igazságosabbá tenni a gyed konstrukcióját, anélkül természetesen, hogy az előző hozzászólásokban vázolt filozófiai stratégiai nézeteit ebben a kérdésben megváltoztatná.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm a szót. Rendes hozzászólásnak tekintem, de két percen belül befejezem.

Ugyanis a gyed tekintetében már az általános vita kezdetén Erkel Tibor vezérszónokként elmondta a MIÉP véleményét, és hadd utaljak arra, hogy 1998 júniusában, amikor az Országgyűlés határozatot fogadott el a családi támogatások átalakításáról, jómagam módosító indítványt adtam be, amelyben a kormányprogramra hivatkozva éppen már akkor a gyed újbóli bevezetését javasoltam. Mi a szavazáskor természetesen ezen álláspontunk mellett ki fogunk tartani.

Az MSZP jelen lévő képviselőinek szakértelmét és következetességét nincs alapom vitatni. Ugyanakkor feltételezésem szerint egy törpe kisebbségét képviselik az MSZP-nek ezen a téren. Ugyanis módosító indítványomra, hogy a családi támogatásokon belül a gyedet állította volna vissza, száz, azaz száz igen szavazatot kaptam.

 

(20.50)

Vagyis ezek szerint amikor a Fidesz ellen kellett szavazni, akkor, úgy tűnik, igennel szavazott a Magyar Szocialista Párt, most pedig, úgy tűnik, hogy két eset van: vagy a Fidesz-beterjesztéssel szemben fog szavazni, vagy pedig valóban az a feltételezésem helyes, hogy jelenleg az a száz képviselő nincs itt, aki tavaly júniusban ugyanerre igennel szavazott.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth Zsolt úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kökény képviselőtársam hozzászólására szeretném elmondani, hogy nem osztom azokat a nézeteket, amelyeket ön elmondott. Nem érzem úgy, hogy a gyermekgondozási díj bevezetése alkotmányos értelemben aggályos lenne. Lehet, hogy csak az alkotmányos jogérzékemmel vannak problémák, de tényleg úgy érzem, hogy ebben ilyen gond nincs.

Továbbá nem nagyon tudtam követni azt a logikai lépést - és nézze el, ha esetleg nem is pontosan fogom idézni -, hogy mennyiben kell igazságtalannak - mert itt körülbelül ötször vagy hatszor hallottam már - tekintenem azt, hogy jövedelemarányos juttatásban részesül egy magyar család. Bocsánat, nem akarom minősíteni, tehát azt mondom, hogy a saját jogérzékem nem jelzi, hogy ez igazságtalan dolog lenne.

Ugyanilyen alapon fogalmazhatom meg azt is - mert végül is egész profán módon hasonlíthatnám -, hogy akkor legalább ilyen igazságtalan tulajdonképpen a táppénz is, mert hogy van az, hogy különböző (Béki Gabriella: Biztosítás!) emberek különböző összegért gyógyulnak odahaza, hiszen az is egy jövedelemarányos juttatás. (Béki Gabriella: Biztosítás!) Ilyen alapon semmilyen jövedelem- és keresetarányos juttatást nem lehet adni. Ha jól vettem észre, az elnök úr pontosan azt kifogásolta, hogy a társadalombiztosítási alapból történik a finanszírozás, amit a költségvetés megtérít a társadalombiztosításnak, és ebben voltak kételyei, hogy ezt vajon meddig fogja, hogyan fogja... Azt mondta tulajdonképpen, hogy ezzel az alapok helyzetét fogja bizonytalanságba sodorni.

Hasonló volt a képviselő asszony felvetése. A kettő együtt nekem valahogy nem áll össze a fejemben, de nézzék el nekem! Egy biztos: nem érzek semmiféle jogsérelmet ezen a téren, és nem érzem azt, hogy ez egy hatalmas társadalmi igazságtalanság lenne.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kökény Mihály úrnak.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak egy mondatban hadd mondjak annyit Balczó Zoltán úrnak: nem érzékeltem azt, hogy valaha is azt mondtuk volna, hogy a szocialisták nem akarják megszavazni ezt az előterjesztést; sőt ellenkezőleg: azt mondtuk, hogy ha már egyszer a kormány talált ennyi pénzt, akkor szeretnénk, ha ezt nagyobb igazságossággal használná fel. Nyilvánvaló, hogy ilyen irányba fogunk tenni majd javaslatokat. Tehát nem érzek borzasztó ellentétet aközött, hogy tavaly ön kapott száz szavazatot - nem tudom, hogy milyen párttól kapta, nem kértem le a (Balczó Zoltán felmutatja a dokumentumot.) szavazási listát - és aközött, ami most elhangzik.

Ami pedig Horváth Zsolt képviselőtársam gondolatait illeti: nem igazán ott van a probléma, hogy ez most egy jövedelemarányos juttatás, és egy ilyen dolog létezik, hanem ott, hogy ez most be van varrva a biztosításba, ugyanakkor pedig közadókból és költségvetésből finanszírozzuk meg, szóval, ez a kettő így nehezen áll össze. Azt gondolom, ha egyszer ez biztosítási juttatás, akkor nyilvánvalóan a járulékbevételekből kellene erre valamilyen formában külön fedezetet találni.

Itt vannak bizonytalanságok, de nem szeretnék most a részletes vita tekintetében előremenni. Lesznek ezzel összefüggésben majd rendezési javaslataink. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. Nem szeretnék értetlennek tűnni, de képviselő úr, ugyanez a helyzet a magánnyugdíjpénztárakkal. Hajszálpontosan ugyanez történik! Ott is arról van szó, hogy van egy kiesés, s adóforintokból, a költségvetés pénzéből tömjük be a lyukat, ezt évente sok-sok milliárdra, 60-70 milliárdra saccoljuk. Hajszálpontosan ugyanez a helyzet! Ott miért nem aggályos akkor a dolog? Ott miért nem jelent problémát? Miért pont a gyednél fog ez problémát jelenteni? Ugyanerről a helyzetről van szó!

Ezért próbáltam elmondani, hogy nem igazán értem ezeket az aggályokat. És a jogérzékem azt mondja, hogy itt olyan nagyon nagy baj nem lehet, mert ha a magánnyugdíjpénztárakra igenis fel lehet használni az adóforintjainkat, hogy azt a hiányt, amely ebből keletkezik, betömjük, és egy biztosítási jogviszonyon alapuló jövedelemarányos ellátást pótoljunk, akkor miért nem lehet felhasználni ugyanezt például a gyed esetében? Elnézést kérek, de azt hiszem, hogy pontosan ugyanez történik. Lehet, hogy más a terminológia, amit önök erre mondanak, de szerintem itt nincs ilyen gond.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Horváth Zsolt képviselőtársam! Azt hiszem, most olyan pályára mentünk, amin nem lenne jó továbbmennünk.

Látom, hogy ön a magánnyugdíjpénztár-rendszerrel nincs egészen tisztában. Erre két dologból következtetek: az egyik, amikor a hiányról beszél, meg az adóforintokról. A törvényben benne van - most nincs előttem, de ha kell, a vita alatt felhozom és megmutatom -, mely paragrafus írja elő kötelezően, hogy a magánpénztárak a pénzük döntő hányadát állampapírokban kell hogy tartsák. Mondom a biztosítók statisztikáját, amelyik most, augusztus 31-én jelent meg: eszerint a beszedett díj több mint 90 százalékban valamilyen csatornán bekerült a költségvetésbe.

Tehát sokszor ezért mosolygunk, amikor önök erről a 70-80 milliárdos hiányról beszélnek, mert ez azt jelenti, hogy ebből 60-65 milliárd visszakerült a költségvetésbe. Önök erről vagy nem tudnak, vagy a Pénzügyminisztérium egyelőre hallgat erről, de ez a zárszámadásnál majd ki fog derülni. Tehát ott egy egészen kicsi resztli van, amely hiányt a költségvetésnek pótolnia kell az alapok felé.

Azt hiszem, hogy akkor a jogalkotói szándék az egész Ház előtt világos, egyértelmű volt: ösztönözni akarjuk azt, hogy az öngondoskodásban lépjenek előre a magyar állampolgárok, s ez nekünk megér annyit, hogy a költségvetésből évente, egy meghatározott időszakon belül, körülbelül 10 milliárd forint támogatást adjunk. Amiről itt a vita valójában folyik, annak az összege nem határozható meg, és erősen vitatható.

Nem akarok messzire menni abban - az időm is lejárt -, hogyan jön össze az, hogy jövedelemarányos. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gyimóthy Géza úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Eredetileg normál felszólalást szerettem volna, de annyira elhúzódott a vita, olyan sok kétperces hozzászólás volt, hogy én is csak egy kétperces hozzászólással szeretném az idejüket rabolni.

A szabaddemokrata képviselő asszony, Béki Gabriella beszélt a népességszaporodásról és a különböző országok tapasztalatairól. Tudomásul kell venni, hogy három hónap múlva belépünk a millennium évébe, s nemcsak ezeréves államiságunkat, hanem a kereszténység felvételének ezeréves évfordulóját is ünnepeljük.

Hit által kell gyermeket nevelni, és véleményem szerint házasság nélkül, csonka családokban nagyon is nehéz a gyermeknevelés. Tehát az ezeréves keresztény tapasztalatunk itt, Magyarországon, ebben a kultúrkörben az, hogy a társadalom alapja mindenképp a család, s hogy családban, és lehetőleg ne csonka családban nőjenek fel a gyermekek. Tehát ebből kell kiindulni.

Többen vagyunk nagycsaládosok ebben a teremben. Gondolom, hálát adhatunk Istennek azért, hogy a feleségek esetleg nem tudják - úgy mondják ma divatosan - megvalósítani önmagukat, hogy, mondjuk, egyetemi tanárokként is bármit elérjenek, s csak főiskolát végzett családanyák lesznek, de azt hiszem, nekik a legszebb hivatás az, ami esetleg egy háromszoros nagydoktori egy férfinál.

Szeretném ezért az ellenzéki képviselők figyelmét felhívni arra, hogy azt hittem, a családtámogatási dolgok, így a gyermekgondozási díj újbóli bevezetése abszolút egyetértéssel fog találkozni, és ezért kicsit megdöbbentőnek tartom ezt a pesszimista hangulatot.

 

(21.00)

 

A jövő évben a millennium évébe lépünk, ezért inkább éppen optimista hangulatnak kellene ebben lenni, és ehhez hozzájárul a kormánynak ez a családtámogatási rendszere. Szerintem itt abszolút nemzeti összefogással kellene ezt a kérdést kezelni, és nem mindenáron a kákán is csomót keresés jelleggel, hanem örülni annak, hogy a gyes valamikénti emelésével és a gyed újbóli beállításával egyáltalán nőnek a családtámogatások.

Sajnos letelt a két perc. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Göndör István felé fordulva:) Képviselő Úr! Ne haragudjon, muszáj visszatérnem rá, mert azt mondta, hogy nem vagyok tisztában vele.

A magánnyugdíjpénztárakról. A törvény azt mondja ki, hogy eddig a határidőig volt, aki választhatott, hogy átlép a magánnyugdíjpénztárakba - a pályakezdőknek kötelező volt átlépni -, ők elhagyták azt a járulékrendszert, amelyik régen volt, azt a járulékrendszert, amelyik nem tőkefedezeti, hanem egy felosztó-kirovó rendszer volt. Így van, képviselő úr.

Az ő esetükben a magánnyugdíjpénztárba átvitt járulékuk hiányként jelenik meg a Nyugdíjbiztosítási Alapnál. Igaz? Ezt a költségvetésnek oda be kell tennie. Ön azt mondja, hogy a költségvetésből ez a pénz igazából, teljes egészében nem hiányzik, mert ezek a magánnyugdíjpénztárak államkötvényeket jegyeznek, és minekutána államkötvényeket jegyeztek, tulajdonképpen igazi költségvetési hiányt nem generálnak, mert lefinanszírozzák (Göndör István és Bauer Tamás bólint.) - ha jól tudom, valami hasonló szakszó van rá. Úgy látom, többen bólogatnak, tehát mégiscsak sejtem én ezt a dolgot.

Akkor egyet tessék megmondani: ezt a magánnyugdíjpénztárak szeretetből teszik, avagy esetleg kamatért? Mert ha kamatért teszik, akkor ezt a kamatot mi megfizetjük. (Bauer Tamás: Igen.) Tehát tulajdonképpen önmagunknak hitelezünk. Mi történik ebben az esetben? Az történik, hogy az átalakulás időszakára ezt a terhet a magyar költségvetés adóforintokból finanszírozza meg. (Bauer Tamás: Nem mind a 70-et, csak 10-et!)

Képviselő úr, nem akarom elmondani azt a történet, hogy most miről vitatkozunk. Most arról vitatkozunk, hogy micsoda. Az összegről később is ráérünk alkudni. Tehát tulajdonképpen az történik, hogy igenis adóforintokból finanszírozzuk meg azt a kieső járulékot, ami egy biztosítási jogviszony alapján jön majd létre, vagyis tulajdonképpen a nyugdíjat.

Képviselő úr, nagyon sok hasonlóságot látok ebben az ügyben a gyedhez képest, tehát kérem, hogy ezt azért ön is próbálja elfogadni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kökény Mihály úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Még korábban kértem szót, amikor Horváth Zsolt első témával kapcsolatos észrevétele elhangzott, de most nem akarom megkerülni mindazt, amiről Gyimóthy Géza képviselőtársam beszélt, akinek természetesen a hitét és a vágyait maximálisan tiszteletben tartom, de úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket nem szoktuk a Ház falai között megvitatni. Hiszen itt, a parlamentben az a dolgunk, hogy az előterjesztéseket a maguk benyújtott formájában, a megalapozottságuk tekintetében, a hátterük tekintetében, az anyagi összefüggéseik tekintetében vizsgáljuk meg. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy nem baj az, ha nagyon sokféle összefüggést nézünk meg, mert aztán a későbbiekben nem szeretnénk csalódást okozni magunknak, és tulajdonképpen még a közülünk még jobban optimistáknak sem. És ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, bármilyen késő van.

Nyugdíjügyekre nem szeretnék most kitérni, de egy kicsit sántítónak érzem ezt a hasonlatot.

De hadd térjek egy kicsit vissza arra, hogy miért is nem szerencsés ez "a gyed egészségbiztosítási ellátás, de a költségvetés finanszírozza" elnevezésű megoldás. Úgy gondolom, említettem, hogy járulékkal a fedezetet nem látjuk megteremtettnek. De az egészségbiztosítást tulajdonképpen azért is terheli az előterjesztés, mert nemcsak egészségbiztosítási járulékot nem kell fizetni, hanem egészségügyi hozzájárulást sem kell fizetni, ezt a két tételt pedig a költségvetés nem is téríti meg. Ilyen problémákról van tehát szó! Látszólag apróságokról van szó, de éppen ezért nem illeszkedik ebbe a rendszerbe, tehát valahol a két rendszer, a költségvetés és a biztosítás között van.

Ha ezt a dolgot bármilyen irányban elrendezzük, akkor azt mondom, hogy kész, befejeztük, akkor már nem is vitatkozom. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, az MSZP képviselőjének.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Gyimóthy Géza képviselő úr elmondott hozzászólására szeretnék reagálni. A legvégső mértékig tiszteletben tartva a képviselő úr hitét és álláspontját, szeretném azonban elmondani, hogy egy család, amelyik apából, anyából, gyerekből vagy gyerekekből áll, attól, hogy van papírja erről vagy nincs, nem tekinthető csonka családnak. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy talán ezt a kis kiigazítást megengedi nekem. És lehetséges, hogy nem is pontosan erre gondolt - ha mégis, akkor nagy tisztelettel megjegyzem önnek, hogy ez nem ugyanaz.

Ami pedig azt a kitételét illeti, hogy ma nagy divat erre hivatkozni, hogy a nők egyetemet végeznek és egyéb ilyen hóbortokat vesznek magukra, szeretném elmondani, hogy hála istennek. Ma Magyarországon a nők lassan képzettebbek lesznek, mint férfitársaik, magasabban iskolázottak, és őszintén remélem, hogy iskolázottságuknak és képzettségüknek megfelelően el fogják foglalni a társadalmi hierarchiában azt a helyüket, ami őket remélhetőleg megilleti.

Én azt szeretném, ha a polgárbarát kormány az esélyegyenlőségért küzdő nők, nőpolgárok barátja is lenne. Ilyen értelemben továbbra is fenntartom, hogy hiányoznak a családtámogatási rendszerből azok a pozitív elemek, melyek ezeknek a nőknek a kiteljesedéséhez, teljes életük megéléséhez szükségesek, és ezek még hátra vannak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen dolog késztetett arra, hogy ennek a vitának - amit még a szünet előtt elkezdtünk - a végén még egyszer, ha úgy tetszik, összefoglaló jelleggel szót kérjek.

Nevezetesen az, hogy kormánypárti képviselőtársaim újra meg újra fölteszik a kérdést, hogy miért ellenezzük mi, amikor ők jót akarnak tenni. A miniszterelnök úr ma - szokás szerint - föltette nekünk a kérdést, hogy miért nem lehet azt mondani, hogy ezek nagy eredmények, és a magyar családoknak szükségük van a gyerekek után járó adókedvezményre, szükségük van a családi pótlékra, szükségük van egyébként a gyedre is, és jó, hogy a kormány ezeket a lépéseket megteszi. Kérdezte tőlünk a miniszterelnök úr, hogy miért kell pártpolitikai dimenziók mentén mindent ellenezni, ami egyébként az ország érdekeit szolgálja.

Nos, kedves kormánypárti képviselőtársaim, a kérdésére a választ maga a miniszterelnök úr adta meg az elmúlt napokban, kart karba öltve a pénzügyminiszter úrral, amikor a költségvetés irányszámainak kormány általi elfogadásakor azt mondta, hogy ezentúl mindenkinek, aki valahova többletkiadást javasol, meg kell tudnia mondani, hogy honnan vegyék el a pénzt. És az itt jelen lévő Gógl miniszter úr is ennek jegyében - nagyon fegyelmezetten - mondta el a televízió nyilvánossága előtt, amikor szembesülnie kellett azzal, hogy az általa tett ígéretekből már ebben az évben sem, a következő évben sem fog sok minden megvalósulni, hogy bizony, mert más, fontosabb prioritásai voltak a költségvetésnek - és ez így van! Ha valahova tehát pénzt akarunk adni, akkor máshova nem tudunk pénzt adni. Jó, hogy másfél évi kormányzás után már észreveszi a Fidesz azt, amit ellenzékben nyolc éven keresztül nem vett észre.

Nos, ebből azonban valami nagyon fontos dolog következik. Nem elég azt mondani, hogy a gyed jó, meg a családi adókedvezmény jó - hanem azt is meg kell nézni, hogy ha erre van pénz, akkor mi az, amire nincs! És azért kell most, a nyári szünet után még egyszer szót kérni, mert amit a júniusi vitában még csak sejtettünk, azt most már tudjuk: hogy a gyed bevezetésének meg a gyerekek utáni adókedvezmény 30 százalékos növekedésének az az ára, hogy a családi pótlék reálértékben csökken! Meg lehet nézni a jegyzőkönyvben, hogy ezt már előre jeleztük - a másik teremben a szünet előtt -, hogy valószínűleg ez lesz, de most már tudjuk, hogy ez az ára!

 

(21.10)

 

És akkor nem azt kell mondani, hogy jó dolog, hogy önök ezt csinálják, hanem fel kell tenni a kérdést, hogy ez vajon jobb dolog-e, mintha a családi pótlékot emelnék, meg a gyest emelnék nagyobb mértékben. Ez a vitakérdés közöttünk. És e mögött a vitakérdés mögött egy ennél szélesebb vita húzódik meg, két felfogás közötti vita, ami a Fidesz vezette jobboldali koalíció és a szabaddemokraták, és mint érzékelhették, a szocialisták, tehát az előző kormánykoalíció képviselőinek többsége mögött meghúzódik. Mert önök azt mondják, hogy a népesedés, a gyerekvállalás kérdésére az a válasz, hogy ösztönözni, jutalmazni kell a gyerekvállalást, de nem ám mindenkinek. Nem úgy van, ahogy csütörtökön a miniszterelnök úr mondta a rádióban, hogy a kormánynak minden gyerek egyformán fontos, hanem szelektíve kell ösztönözni és jutalmazni a gyerekvállalást. A jó polgár családoknál kell a gyerek, a nem jó polgár családoknál ellenösztönzőket működtetünk, mert azt a családi pótlékot, amit ők kapnak, ami mindenkinek jár, azt elértéktelenítjük.

Mi másképp gondolkodunk. Mi azt gondoljuk - és ezt már elmondtam az előző Országgyűlés úgynevezett családpolitikai vitanapján, amelyet Pusztai Erzsébeték kezdeményeztek -, az én szemléletemben a gyerekvállalást nem kell jutalmazni, mert annak ott van a jutalma. A minden másnál nagyobb jutalom maga a gyermek, aminél nagyobb jutalom az életben nincs, nemcsak az anya számára, amit Gyimóthy Géza itt feltételez, hanem az apa számára is.

Nem is kell ösztönözni, mert hiszen minden egészséges - nem minden egészséges családnak, nem igaz - olyan párnak, sőt egyedülálló anyának is, aki maga körül látja a mintát, hogy milyen boldogságot jelent a gyerek, annak magától is megjön a kedve a gyerekhez. Nem minden családnál, vannak olyan párok is, meg vannak olyan egyedülálló nők is, akiknek olyan az alkata meg miegyéb, hogy nem akarnak gyereket, és így is jól tudnak élni, legfeljebb kimaradnak valamiből, ami a legnagyobb öröm, és ezért én személy szerint sajnálom őket. De magától is szeretne gyereket vállalni, nem kell ösztönözni, ezért nem kell jutalmazni.

Tudomásul kell venni, hogy vannak ilyen életformák is, meg olyan életformák is, és ezt egyformán tiszteljük, becsüljük és elfogadjuk, de aki akar, annak ezt meg kell könnyíteni. A terhet kell az államnak csökkenteni ott, ahol túl nagy teher. Mert a gyermekvállalás mindig teher, és az önmagában nem baj, hogy a gyerekvállalás teher, csak ne legyen olyan nagy teher, ami az első gyerek után a második, harmadik gyerek vállalását visszafogja. És ha úgy tetszik, az a gyermekvállalást támogató politika, amelyet mi kívánatosnak tartunk minden olyan helyzetben, amikor az ország ezt meg tudja magának engedni, arról szól, hogy juttassunk oda támogatást, ahol egyébként túl nagy lenne a második, harmadik és további gyerek vállalásának a terhe.

Ez a támogatási forma éppen alulról kell hogy nyitottá tegye a rendszert, tehát hogy minden olyan pár vagy egyedülálló nő - sőt, örökbe fogadni akaró egyedülálló férfi, ha úgy tetszik, aki gyereket akar nevelni - terhét kell csökkenteni. És ennek legjobb formája a családi pótlék, mert az mindenkihez eljut, aki gyereket vállal, meg a gyes, ami mindenkihez eljut, aki gyereket akar vállalni, és otthon akar vele maradni. Azok a formák pedig, amelyeket önök vezetnek be, és önök akarnak bővíteni, azok éppen alulról zártak, mert nem jutnak el azokhoz, akiknél a tartós munkaviszony, illetve az adóköteles jövedelem nincs meg, tehát az én felfogásom szerint kifejezetten rosszul célozzák meg a gyermekvállalás terheit enyhítő állami támogatást.

Ez köztünk a különbség, kétféle filozófia, erről beszélünk, amióta ez a kormánykoalíció megalakult, és mindaz, ami történik, újra meg újra megerősít engem abban, hogy itt két filozófia van, és a két filozófia közül választunk, és én azt gondolom, hogy a mienk a helyes. Önök pedig, Horváth képviselő úr, aki nagyon tiszteletre méltó módon minden egyes ilyen vitán itt marad velünk estig, és képviseli az önök álláspontját, és én ezt tisztelem, önök egy másik filozófiát képviselnek, amely szelektál a családok között, megkülönbözteti az állam által preferált családot az állam által nem preferált családtól, az állam által preferált gyerekvállalást az állam által nem preferált gyerekvállalástól. Ez is egy filozófia, csak nekem személy szerint, meg nekünk itt néhányunknak ez kevésbé rokonszenves, sőt, azt is merem mondani, nem rokonszenves filozófia. Erről szól a vitánk most már évek óta. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm szépen a méltató szavakat. Tény és való, tartalmában és filozófiájában sem értünk egyet, képviselő úr, ezt én is meg tudom erősíteni. Ezt a vitát többször, több helyen lefolytattuk egymással, itt a Ház előtt is, a korábbiak is mind erről szóltak, úgyhogy amit mondtam, azt meg tudom ismételni.

Egyet engedjen meg, és azt hiszem, ez nyelvbotlás lehetett az ön részéről. Azt gondolom, természetszerű, hogy léteznek olyan családok Magyarországon, amelyek egyedül nevelnek gyereket, tehát olyan asszonyok vagy olyan férfiak, akik egyedül nevelnek gyerekeket, de én azt hiszem, ők azért ezt nem önként választották, hanem az életük hozta így. (Bauer Tamás: Dehogynem! - Szabó Sándorné: Van olyan is!) Vagy legalábbis nagyon remélem, ugyanis nekem az a meggyőződésem, hogy amíg egy embernek lehetősége van társsal együtt nevelni egy gyermeket, addig ez a követendő út, ez a helyes út.

Lehet, hogy ebben is filozófiai, elvi és egyéb okok miatt nem fogunk egyetérteni, de szeretném elmondani, hogy ebben a véleményünk jelentősen különbözni fog, méghozzá a gyermek érdeke és szempontja miatt. Meggyőződésem, hogy a gyermek számára az a legjobb, ha két szülő neveli, hogy ez egy házastársi esküvel szentesített vagy két ember által megállapodással történt élettársi kötelékben van, ebben már valamelyest engedékenyebb lenne az én lelkem, bár jobb és jobbnak tartom, ha van egy házastársi eskü, hiszen ehhez is jogunk van, hogy ennyiben különbözzünk.

Engedje meg Vojnik Mária képviselő asszony, hogy egyetlen gondolatra visszatérjek. Számomra mindig is nagyon nagy öröm volt okos asszonyok, nők között élni, vitatkozni velük, úgyhogy ezért minden olyan javaslatnak a megtárgyalására, amely az öröklött nem által meghatározott szociológiai nem, vagyis a gender fogalmával leírható, ami ennek mérséklésében, illetve javításában önökben felmerül, nyitottak vagyunk, várjuk azokat a javaslatokat, amelyeket itt hiányoltak.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Göndör István úrnak, az MSZP képviselőjének.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Úr! Nehéz helyzetben vagyunk, arról beszélgettünk, hogy most visszamenjünk-e az első vitaszakaszba, ami volt még a nyári szünet előtt, amikor erről beszéltünk, és ennyiben csatlakozom és megerősítem Bauer Tamást. Mint nagycsaládos én magam is azt mondom, hogy nem a gyes dönti el, vagy dönteti el egy családdal, hogy vállal három gyereket vagy négyet, hanem az, hogy milyenek a gazdaság kilátásai. Nem véletlenül vagyunk itt néhányan, és Horváth professzor úr is már szólt ebben a vitában.

Ha azt látják a családok, hogy biztos, stabil helyzet van, akkor biztos vállalni fogják a gyereket. De az a filozófiai különbség, amiről beszéltünk, és tényleg itt most a gyes kapcsán meg kell vitatnunk, mert miközben családtámogatásról beszélünk, az egész vita a gyerekek körül zajlik... És szeretnék most messzire elmenni ezen a késő esti órán: ha mi elfogadnánk az önök álláspontját, akkor az azt jelenti, hogy tudomásul vesszük, van egy nagyon széles réteg, amely ma már adó és egyéb dolgok miatt amúgy is hátrányos helyzetbe kerül, a gyerekek kifejezetten, nem fognak iskolába járni, tartósan képzetlenek lesznek. Ezekkel a képzetlen emberekkel próbálunk mi magyarok nekiindulni az Európai Uniónak.

És a befejező gondolatom: tessék végiggondolni, ezt a húrt lehet sokáig feszíteni, de ha ezt túlfeszítjük, akkor ez már az ország közbiztonságára is hat! Tehát amikor mi ilyen keményen érvelünk és próbálunk győzködni, hogy mi egyetértünk egy konszenzussal kialakított családtámogatási rendszerrel, de akkor tényleg a gyerekekről beszéljünk, és tényleg a gyerekekhez juttassuk el. Lehetne arról beszélni, hogy családtámogatás, iskola, meleg ebéd, uzsonna, tízórai, tankönyv és sok minden más egyéb, de jusson el a gyerekhez.

 

(21.20)

Ne tegyük azt, amit ma mondtam az adótörvényeknél is, hogy több tízezer ember egyértelműen csak azt számíthatja ki, hogy mi az, ami nem jár neki, amit nem tud igénybe venni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Nagyon örülök annak, hogy az imént elmondta azt, amit mondott, mert teljesen igazolta azt, hogy Béki Gabriella fölemlítette a fölszólalásában ezt a bizonyos családpolitikai koncepciót, ami még nem hivatalos koncepció, csak úgy megfogalmazódott. Tudniillik, ha ön azt mondta volna, hogy szerencsésebb, ha egy pár nevel egy gyereket, mintha egy egyedülálló nő vagy férfi, akkor ezt még el is fogadtam volna; ha ceteris paribus, ahogy a miniszter úr mondta, szerencsésebb. De ön azt mondta, hogy az a követendő. Azt gondolom, az állam, az állam képviselője, a kormány, az országgyűlési képviselő nem mondhatja azt, hogy az a követendő. Azt döntsék el ők! (Szabó Sándorné: Így van!) Ők döntsék el!

Erről szól a családpolitikai koncepció fölötti vita, és a következő vita az, hogy a társadalomban kialakuló különböző együttélési formák és élethelyzetek mellett születő és nevelődő gyerekek számára ugyanolyan támogatást ad az állam pénzben, vagy különbséget tesz köztük. És az a koncepció, amit önök megvalósítanak, az egyfelől, mint halljuk, meg akarja mondani, hogy melyik a követendő együttélési és gyereknevelési forma, másrészt még anyagi különbséget is tesz köztük akkor, amikor, mondjuk, a nyugdíjas családfenntartó által nevelt gyerek, a munkanélküli családfenntartó által nevelt gyerek, az egyetemi hallgató családfenntartó által nevelt gyerek nem kapja meg azt a támogatási formát, amelyet önök gyorsan növelnek, és az a forma, amit ő is megkap, az meg inflálódik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Szólásra jelentkezett Hende Csaba politikai államtitkár úr, megadom a szót két percre.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Horváth képviselő úr nem szorul az én védelmemre, hiszen ragyogóan meg tudja védeni magát, de a vita ezen szakaszában indíttatva érzem magam arra, hogy röviden szóljak. Ön azt mondta, hogy egy országgyűlési képviselő nem mondhat olyat e falak között, hogy követendő a házasságban és családban való gyermeknevelés. Engedtessék meg nekem, hogy vitába szálljak önnel, képviselő úr. Úgy gondolom, hogy valamennyiünknek, önöknek, képviselőknek és nekünk, a kormány képviselőinek is az alkotmány lehet az a kályha, ahonnan mindig ki kell indulnunk, és ez az az alap, amelyre gondolatainkat és álláspontjainkat építenünk kell. Engedje meg, hogy most önnek idézzem a Magyar Köztársaság hatályos alkotmányának 15. §-át. Ez egy nagyon rövid mondat, így szól: "A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét." Képviselő úr, a házasság és a család intézményét védi, nem mást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elállok tőle, elnök úr, Köszönöm szépen.

ELNÖK: Eláll. Balczó Zoltán úr következik két percre a MIÉP képviselőjeként.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés az, hogy egy kormányzatnak, kormányzati képviselőknek van-e ahhoz joga, hogy azt mondja, hogy valamilyen, ha tetszik, életformát, családmodellt preferál egy másikhoz képest. Úgy látom, hogy Bauer Tamás vitájában és felfogásában egy dolgot hagy figyelmen kívül. Azt, hogy mi egy népképviseleti országgyűlés tagjai vagyunk, és ha egy kormánykoalíció a választási programjában hangsúlyozottan szerepelteti azokat a családmodellre vonatkozó javaslatait és elképzeléseit, amelyeket most törvényi úton meg kíván valósítani, akkor nem úgy ítélem ezt meg, hogy bizonyos szempontból a kormány a maga önkényes véleményét erőszakolja rá a társadalomra, hanem úgy ítélem meg, hogy pont fordítva, egy ilyen többségi felhatalmazás alapján a társadalom által támogatott modellt helyez előtérbe. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth Zsolt úr, a Fidesz képviselője. (Dr. Horváth Zsolt: Elálltam.) Még mindig eláll. Kökény Mihály úr következik kétperces hozzászólásra. Kérem Horváth Zsolt úr nevét törölni a kétpercesek közül.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy a hatályos alkotmánynak az ön által idézett szövegéből viszont az nem következik, hogy, mondjuk, az élettársi kapcsolatot bármilyen formában diszkriminálni kell. Azért, ha ön idézte az alkotmányt, akkor én viszont hadd mondjam el itt, már csak a jegyzőkönyv kedvéért meg az itt ülők kedvéért ezen véleményemet, és ezek után javasolni szeretném, sőt kifejezetten kérni is, hogy azt a fajta fantomot, amelyről ma nagyon sokat beszéltünk, ezt a bizonyos családpolitikai koncepciót a tisztelt Szociális és Családügyi Minisztérium, mint ahogy a miniszter úr ezt többször megígérte, most már minél hamarabb véglegezze, és bocsássa a képviselők rendelkezésére, és legyen erről valóban vita. Ha a kormánynak vagy a minisztériumnak van egy álláspontja, akkor legyen mód és lehetőség arra, hogy ezt megvitassuk, és akkor valóban meg tudjuk ítélni egy leírt szöveg alapján, hogy valójában mi a kormány családpolitikai filozófiája, és nem csupán bizonyos elemekből kell erre következtetni. Én ezt itt most ünnepélyesen javasolni is szeretném.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriellának, az SZDSZ képviselőjének.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Engem is az államtitkár úr megjegyzése késztetett újra hozzászólásra, mert valóban nem akartam igénybe venni a türelmüket. De az alkotmány idézett passzusa nem egyenlőségjelet tesz a házasság és a család közé, mintha azok azonosak lennének, hanem azt mondja, hogy a házasság és a család. A házasság lehet ilyen értelemben jogi kategória, a család pedig számunkra egy olyan szociológiai kategória, aminek többféle típusa van. Család a papa, mama, gyerekek. De család az is, ahol, mondjuk, egy mama él a gyerekeivel. Család az a papa, mama, gyerekek, ahol házasságlevél is van, de család az a papa, mama, gyerekek, ahol nincs házasságlevél, hanem élettársi kapcsolat van. Az államnak pedig nem az a dolga, hogy ezek között a megoldások között különbséget tegyen. Különösen nem az a dolga, hogy előnyben részesítse valamelyiket a többiek rovására. És különösen nem az a dolga, hogy odaadja az anyagi támogatást, ahol erre igazán nincsen szükség, és még jobban hátrányos helyzetbe hozza azokat, ahol pedig az állami támogatásra nagyon nagy szükség lenne. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hende Csaba államtitkár úr, megadom a szót.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak és Képviselő Asszony! Én igazán nem akarok ilyen nyelvtani értelmezésekbe bonyolódni, hogy az "és" szócskának vajon mi lehet az alkotmányban a jelentősége. Nem szeretnék rögtönözni most efféle okfejtéseket, de miután a 15. §-t idéztem az imént, engedje meg, hogy a 16. §-ról is megemlékezzem. Ez így szól: "A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit." Bizonyára ön is ismeri azt, hogy a jogszabályok szerkezetének is van bizonyos értelmező ereje. Nem véletlen az, hogy a 15. §, amelyben a házasság és a család intézményének alkotmányos védelméről van szó, ilyen szoros szomszédságban áll az ifjúság érdekeinek védelmezésére irányadó, állami kötelezettséget megállapító 16. §-sal. Úgy gondolom, hogy az összefüggés valós és egyértelmű.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én is előkaptam természetesen az alkotmányt, amit az utóbbi időben már én is hordok magammal.

 

(21.30)

 

Én azt gondolom, hogy az a 15. §, amelyik kimondja, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét, a házasság és a család létező intézményének a jogi védelmét fogalmazza meg, de nem jelenti azt, hogy a Magyar Köztársaság előnyben részesíti a házasság intézményét az együttélés egyéb formáival szemben. Erről van szó!

Továbbá alkotmányunk, mint minden polgári demokrácia alkotmánya, az állampolgári jogegyenlőség elve alapján áll, és ennek alapján nem preferálhatja az együttélés egyik formáját az együttélés más formáival szemben. De talán halasszuk el ezt a kérdést a gyed vitájáról egy későbbi alkalomra, talán lesz még rá alkalmunk, hogy más összefüggésben erről vitatkozzunk.

Én azonban egy dologról lebeszélném magunkat, és ebben én Kökény Mihály képviselő úrral vitatkoznék. Én nem beszélném rá a kormányt arra, hogy benyújtsa a maga családpolitikai koncepcióját. Én azt javasolnám, hogy tegye félre, és bízza rá az állampolgárokra, a Magyar Köztársaság állampolgáraira azt, hogy milyen együttélési formákat tekintenek jobbnak és kevésbé jónak. Majd ki-ki eldönti magának, hogy hogyan tud szebb, teljesebb és boldogabb életet élni!

A kormány pedig legfeljebb arról gondolkodjék, hogy hogyan tudja különböző rendelkezésre álló eszközeivel elősegíteni azt, hogy minden állampolgár és minden család a maga által választott keretek között, gazdagabban, szebben és boldogabban élhessen. Ez a kormány dolga, és nem az, hogy koncepciót alkosson arról, hogy melyik együttélési forma tetszik neki jobban vagy kevésbé!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Ismét két percre kért lehetőséget Hende Csaba államtitkár úr.

Megadom a szót.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom kihasználni a két percet.

Ismét szeretném emlékeztetni Bauer képviselő urat arra, hogy én nem beszéltem a különböző együttélési formák egymáshoz való hierarchikus viszonyáról. Engem az indított felszólalásra, hogy ön megrótta Horváth képviselő urat! (Bauer Tamás közbeszól.) Azokat a szavakat használta Bauer képviselő úr, hogy nem illő és nem méltó, hogy egy képviselő e falak között bizonyos együttélési formákat másokhoz képest követendőnek nyilvánítson. (Bauer Tamás: Így van!)

Erre mondtam én azt, hogy maga az alkotmány mondja ki azt, hogy a házasság intézményét a Magyar Köztársaság védelmezi. (Bauer Tamás: Az mást jelent!) Tehát nagyon is helyénvaló az a felfogás, és nagyon is az alkotmánnyal összhangban álló, amit Horváth képviselő úr e körben kifejtett. Minden más, amit ön az én szavaimba belemagyarázott, szándékos belemagyarázás!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy érzem, mégiscsak kénytelen vagyok megszólalni. Én úgy gondolom, hogy itt a teremben valamennyien, akiket megválasztottak, a politikai közvéleménynek valamilyen módon mindenféleképpen formálói vagyunk.

Nekem meggyőződésem az, hogy azokat az elveket, azokat az eszméket, amelyeket én a neveltetésemmel hoztam, én ebben a Házban nyugodtan képviselhetem, és nyugodtan állíthatom azt, hogy én ezt tartom követendőnek. Ha a képviselő úr a jegyzőkönyvet visszaolvassa, én elmondtam, hogy szerintem az a követendő, ha az emberek családban, teljes családban vállalkoznak a gyermek felnevelésére.

A képviselő asszony bólogatását is láttam, amikor én ezt két részletre is bontottam. Azt mondtam, hogy én annak örülök jobban, hogyha házassági kötelékkel szentesített ez az együttélés, de természetesen - képviselő asszony, benne van a jegyzőkönyvben, legyen kedves, olvassa majd el - elfogadom én azt is, ha két ember megállapodásán alapul ez a közösség. (Dr. Vojnik Mária és Szabó Sándorné bólogat: Persze!)

Én azt kifogásoltam, hogy emberek szándékosan arra vállalkozzanak, hogy egyedül neveljenek föl gyermekeket, és azt feltételeztem, hogy ez a magyar társadalomban nem általános. Ezzel nem azt mondtam, hogy nincsenek olyan családok, ahol egy szülő nevel gyermekeket. Én csak azt feltételeztem, hogy ezek a szülők nem önként vállalkoztak arra, hogy egyedül neveljenek gyermeket. Ezt próbáltam önöknek elmondani, méghozzá a gyermek megközelítéséből, mert meggyőződésem, hogy a gyermek számára az a legjobb, hogyha mindkét nemű szülő neveli őt. Nagyon sajnálom, hogy ezzel ekkora vitát tudtam provokálni, nem ez volt a szándékom.

Még egy félreértést szeretnék eloszlatni: a családpolitikai koncepció egészen bizonyosan nem arról szól, hogy milyen együttélési formákat preferál egy társadalom (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem arról szól, hogy egy családot hogyan és milyen módon lehet szociálpolitikai, családpolitikai eszközökkel segíteni. Ezt viszont jó lesz, ha majd a kormányzat a parlament elé terjeszti. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vojnik Mária, az MSZP képviselője.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Lehet, hogy a családpolitikai koncepció nem erről fog szólni, de a gyedről szóló törvénytervezet erről szól. Ha ugyanis nem erről szólna, nem lenne benne az a kitétel, hogy azok a családok, ahol az apa és az anya nem házassági közösségben, hanem élettársi közösségben él, ott az apa nem veheti igénybe a gyedet.

Én nagy örömmel hallgattam képviselőtársamat, minden filozófiai értekezéstől eltekintve, amikor megengedte, hogy ettől lehet, hogy vissza kellene lépni. Én őszintén remélem, hogy ettől konkrétan is vissza lehet lépni majd, nemcsak elvileg, amikor azt mondjuk, hogy a család, amelyik élettársi közösségben él, ott az együttélő apa és anya közül, ha szükséges és lehetséges, az apa is igénybe veheti majd a gyedet. Én konkrétan ennek a törvénynek ezzel a hibájával szerettem volna foglalkozni, és már a korábbi hozzászólásomban is ehhez tartottam magam. Lehetséges, hogy a közöttünk lévő értékválasztások és értékkülönbözőségek valóban meg is haladják ennek a törvénynek a kereteit.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót. A képviselő asszony konkrét kérdést vetett föl, úgyhogy erre konkrétan tudok válaszolni. Amennyiben élettársi közösségben együttélő apa saját gyermekét neveli az élettársi közösségben, ma is lehetősége van a gyedet igénybe venni.

Köszönöm szépen. (Dr. Vojnik Mária: Ott nincs gyed! - Dr. Horváth Zsolt: A törvénytervezet alapján lehetősége van! Ez alapján a törvénytervezet alapján is lehetősége van!)

ELNÖK: Megkérdezem Őry Csaba államtitkár urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Dr. Őry Csaba jelzi, hogy nem kíván reagálni.) Miután újabb jelentkezőket nem látok, az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap berekesztésének hatályával lezárom. A részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Szabó Lukács képviselő úr: "Milyen erők mozdultak meg a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatójának eltávolítása érdekében?" címmel. Megadom a szót a Házszabály rendelkezése alapján ötperces időkeretben.




Felszólalások:  Előző   134-226  Előző      Ülésnap adatai