Készült: 2020.08.03.23:02:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

80. ülésnap (1999.06.21.),  29-105. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 2:04:07


Felszólalások:   28-29   29-105   47      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása.

A házbizottság csütörtöki ülésén nem született megállapodás az egyes napirendi pontok tárgyalását illetően. Ennek megfelelően a napirendi javaslatot elnöki jogkörömben terjesztem elő. Az Országgyűlés ülésének rendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre vonatkozó ajánlást kézhez kapták.

Tisztelt Országgyűlés! Az SZDSZ képviselőcsoportja a szükséges aláírások csatolásával kezdeményezte, hogy a mai rendkívüli ülésünk napirendje egészüljön ki az egyes állami vezetők tisztázatlan érdekeltségi kapcsolatai következtében kirobbant Fidesz-Lockheed-botrány tényeit és következményeit vizsgáló bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájával.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmüket, hogy az előterjesztés tárgyalásának bizottsági előkészítése még nem történt meg.

Elsőként a napirend kiegészítéséről határozunk, utána pedig döntünk az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi javaslatról.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy kiegészíti-e az ülés napirendjét a H/1304. számú országgyűlési határozati javaslat részletes vitájával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslat kiegészítését nem fogadta el. Kuncze Gábor szeretné, ha megismételnénk a szavazást? (Kuncze Gábor bólint.) Jól sejtettem a frakcióvezető úr szándékát, köszönöm, hogy bólintott. Kérem bekapcsolni a szavazógépeket! Az el nem hangzott, de az elnök által kitalált javaslatnak megfelelően most megismételjük a szavazást.

Tehát kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy kiegészíti-e az Országgyűlés most kezdődő ülésének napirendjét a H/1304. számú országgyűlési határozati javaslat részletes vitájával. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 86 igen szavazattal, 185 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a napirend kiegészítésére irányuló javaslatot nem fogadta el. (Jelzésekre:) Közben néhányan jelzik, hogy a szavazógépük nem működött. Tehát kérem Kovács Zoltánnak és Mátrai Mártának - mindketten a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójában ülnek -, valamint Gógl Árpád miniszter úrnak a szavazógépét bekapcsolni, mert az imént nem működött.

Kérem, mindenki figyelje, ha netán a következő alkalommal is szavazógép alkalmazására kerül sor, hogy a szavazógépe működik-e vagy sem!

Most az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlásról határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlással. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.

Nos, akkor el tudjuk kezdeni a munkát. (Számos képviselő elhagyja az üléstermet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/1280. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1280/1-4. számokon kapták kézhez.

Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, az elfogadott napirendi ajánlás szerint (Folyamatos zaj. - Megkocogtatja a csengőt.) 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, és utána természetesen az itt, helyben jelentkező képviselőknek is lehetőségük lesz a hozzászólásra.

Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Megkocogtatja a csengőt.) Ha kérhetem, akkor az abbéli örömkiáltásokat, miszerint eredményesen elfogadta az Országgyűlés az e heti napirendjét, mindenki tartsa magában, és biztosítsa azt a lehetőséget, hogy végre el tudjuk kezdeni ennek a törvényjavaslatnak a vitáját.

Az írásban előre jelentkezett felszólalók sorrendje a következő: elsőként Horváth Zsolt, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Kökény Mihály, Magyar Szocialista Párt. A harmadik hozzászólót is ismertetem, és utána majd természetesen ismertetem mindig a soron következőket is: Hegedűs Mihály, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt részéről lesz a következő hozzászóló.

Tehát elsőként megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! - vagy legalábbis a maradéka.

A gyermekgondozási díjról szóló törvénytervezet általános vitáját már a múlt alkalommal megkezdtük; a mai nap folytatjuk. Így az év vége felé, pontosabban a ciklus ezen részének vége felé értékeléseket szoktunk hallani. Ma is hallottunk egyet.

Engedjék meg, hogy a gyermekgondozási díj kapcsán röviden áttekintsük, hogy mi is történt a családtámogatási rendszerrel, milyen javaslatokat, milyen kormányzati intézkedéseket hozott a koalíciós kormány, illetve fogadott el az Országgyűlés.

Talán a legelső, amellyel kezdtük, a tandíjak eltörlése volt. Ebben a rendszerben, ami a családokat érintette, és ennek keretén belül lehetővé vált, hogy azok a családok, akik egyébként nagyon helyesen, tehetséges gyermekeiket főiskolára, egyetemre járatják, körülbelül 70 ezer forintot takarítsanak meg. Ennyi lenne ma a tandíj átlagosan, egy felsőoktatási intézményben, ha meghagytuk volna, és nem töröltük volna el.

Alanyi jogúvá tettük a családi pótlékot, ennek következtében körülbelül 100-110 ezer olyan gyermek jogosult ma családi pótlékra, aki korábban nem. Hasonlóképpen a jövedelemtől függetlenül minden gyermek után elérhetővé tettük a gyest. Ez az intézkedés a családoknak azt a fajta jogát hivatott szolgálni, hogy minden gyermeket nevelő család számíthat az állam, a kormány támogatására, hiszen a gyermekvállalás az egyik legfontosabb dolog a véleményünk szerint.

A családi pótlék a tanköteles kor elérése után megváltozik, és iskoláztatási támogatássá alakítottuk, amelyben azt szabtuk feltételnek, hogy a szülők a gyermekeiket rendszeresen iskolába járassák. Ezt tettük abban a hitben, mert biztosítani szeretnénk minden gyermek számára a tudáshoz való hozzájutást, a tudás megszerzésének a lehetőségét, ami egyébként szerintünk alapfeltétele a sikeres felnőttkornak.

A tudáshoz való hozzájutás jegyében ugyanígy eltöröltük a tankönyvek áfáját. Ez korábban 12,5 százalék volt. Az eltörlésnek köszönhetően feltételezhetően a tankönyvek ára nem fog emelkedni. Ez szintén a családok kasszájában jelent megtakarítást.

Ezután elérkeztünk arra a pontra, ahol a gyermekgondozási díj bevezetése ismételten elénk kerülhet. Mondhatnánk, hogy ez a következő láncszem, de tulajdonképpen a gyöngyszeme is e támogatási rendszernek. Előttem szólók már a múltkori alkalommal részletesen elmondták, de azért mindig megismételhetjük, hogy a gyermekgondozási díj biztosításhoz kötött támogatási forma, amely a jövedelem 70 százalékát teszi ki. Sajnos egy felső korlátot be kellett építenünk, ami azért kell, mert a magyar költségvetés teherbíró képessége egyelőre ezt teszi lehetővé. Ez pedig a minimálbér kétszerese, tehát ez lehet a maximális összege a gyednek.

Nagyon sok fontos kérdés mellett egy érdekesség, ami szerintem szintén a nyitottságunkat jelzi, hogy már nemcsak az édesanyák, hanem a családban az édesapák is szükség esetén igénybe vehetik a gyedet, ugyanolyan joggal, mint az édesanyák, ami korábban nem volt lehetséges.

Még egy fontos dolog, amire szeretném felhívni a figyelmüket: a gyed bevezetése nem egy ötletszerű, hirtelen jött gondolat alapján történt, hanem egy - mint ahogy az előző felsorolásból láthatják - jól átgondolt, tervszerű családtámogatási rendszer kiépítésének a keretén belül, annak a következő lépése, eleme.

Amikor a gyermekgondozási díj bevezetéséről gondolkodtunk, beszélgettem egy fiatal baráti házaspárral, akik elmondták, hogy négyéves kislányukat nevelik, és szeretnének még egy gyermeket. De ahogy ők számolgattak, a szülés után, még a szülési szabadság alatt nem is lenne gond, de ezt követően az édesanya fizetésének a kiesése olyan összeg, amit nem tudnak vállalni. Mert akkor mit tehetne?

(14.30)

Vagy visszamegy dolgozni az édesanya - ezt nem szeretné, mert féléves gyermeket nem akar otthon hagyni, vagy bölcsődében még oly lelkiismeretes gondozókra bízni sem -, vagy a férjnek kellene megpróbálni valami jobb állást találni, esetleg többet keresni. Azt mondták, hogy így most egyet tudnak tenni: várnak, hátha történik valami.

Nos, azt hiszem, hogy nekik mondhatjuk el, és nekik mondhatja el a Magyar Országgyűlés, illetve a koalíció, hogy nem kell tovább várni, történt valami, és azt javaslom, hogy üljenek le, számolják újra, és vágjanak bele. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Hegedűs Mihály, a Független Kisgazdapárt részéről.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Visszalapoztam a múlt heti vezérszónoki körben elhangzottak jegyzőkönyvét, és bevallom, nagy a csábítás, hogy visszatérjek egyes képviselőtársaim fantomokkal is hadakozó érveire. Nem teszem, csak szomorúan konstatálom, hogy több kormánypárti hozzászólásban a szakmai viták helyett a politikai konfliktuskeresés állt a középpontban.

Hadd idézzem azonban fel a törvényjavaslat bizottsági vitáján történteket. Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén kormánypárti képviselőtársaim a szent inkvizíció elszántságával igyekeztek bennünket az eretnekségből kigyógyítani, atyai buzgalommal rátéríteni a családbarátság kormány által kijelölt, a magasabb jövedelmű családok erősítése felé haladó ösvényre. Még arra sem felejtettek el inteni, hogy milyen rossz lesz nekünk, ha szembefordulnánk a gyeddel, ha nem vetnénk számot a közvélemény pozitív várakozásaival.

Nos, nem az ilyenfajta intelmektől való ijedtünkben, hanem meggyőződéssel mondjuk azt, hogy a Magyar Szocialista Párt nem gyedellenes. Még egyszer szeretném azt leszögezni, hogy ezt az európai összehasonlításban is egyedülálló ellátást nem jókedvünkben szüntettük meg a gazdasági stabilizáció kényszerpályáján. S a mai, a négy évvel ezelőttinél sokkal kedvezőbb gazdasági környezetben sem zárkózunk el a visszaállításától, ha a kormány is valóban hajlandó az egységes anyasági ellátás irányába elmozdulni, ha garanciákat vállalna a családi pótlék és a gyes éves emelésének automatizmusára, ennek törvénybe iktatására, ha a gyedről szóló törvényjavaslat mai, diszkriminatívnak látszó feltételein enyhíteni tud.

Mi örülünk annak, hogy a kormány talált újabb fedezetet a családok számára. Hadd idézzem fel azonban a Fidesz 40 pontjából a 13. pontot, amely szó szerint a következőket tartalmazza: "A gyed visszaállításával egyidejűleg egységes anyasági ellátást biztosítunk mindenkinek." Nos, ebből az állításból a gyed visszaállítására irányuló elképzelés megvalósulni látszik, de az egységes anyasági ellátás - különösen a "mindenkinek" kitétel -, úgy tűnik, már kevésbé fontos. Megjegyzem, hogy a Fidesz honlapján a 40 pont végrehajtásáról közzétett sikerjelentés a gyedet még ez évi bevezetésre szánja, tekintettel arra, hogy a gyes költségvetési előirányzata állításuk szerint tartalmazza ennek a fedezetét. Nos, ennyit az előzetes szándékokról.

A törvényjavaslat általános célrendszerével kapcsolatban a javaslat általános indoklása alapján hadd vessek fel három problémát. Először: az általános indoklás azt mondja, hogy a gyed ismételt bevezetésének elsődleges célja a népesedési mutatók kedvező irányú befolyásolása. Nos, tisztelt képviselőtársam, ez bizony a '80-as években sem sikerült az akkori gyeddel; az átmeneti javulás, ami valóban bekövetkezett, szakértők szerint annak tulajdonítható, hogy az asszonyok előrehoztak szüléseket. És hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy Franciaországban a '30-as években, Svédországban a '40-es években vezettek be családi ellátásokat. Ezeknek a születésszámra gyakorolt hatása azonban csak hosszú évek múlva jelentkezett, és nem a jövedelemtranszferekkel, hanem a második világháború utáni gazdasági fejlődéssel, a társadalombiztosítás kiteljesítésével, a növekvő foglalkoztatással magyarázható; egyszóval azzal, hogy az emberek, a családok biztonságérzete javult, és nem közvetlenül az ellátásokkal függött össze.

Szakértők ma is szkeptikusak abban a tekintetben, hogy ezekkel az ellátásokkal valóban milyen hatást lehet gyakorolni a születésszámra. Úgy gondolom tehát, hogy a demográfiai várakozásokban van valami naivitás, amikor tisztelt képviselőtársaim a kormánypárti oldalon azt mondják, hogy ettől az új rendszertől a harmadik, negyedik gyermek megszületését várják. De az a kérdés, hogy megszületik-e az első és a második gyerek, és azt gondolom, hogy ennek az ösztönzése lényegesebb lenne.

A második kérdéskör, amit szeretnék kiemelni az általános indoklás alapján: az előttünk levő tervezet azoknál a családoknál kívánja ösztönözni a gyermekvállalást, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni.

Nos, hadd mondjam el, hogy ebben az érvelésben van egy csapda, és ezt nem tartom tisztességesnek. Ugyanis minden család számára saját jövedelmének kiesése a jelentős, képviselőtársaim, ezért összemérni őket roppan igazságtalan és kissé demagóg! Mert abban, hogy az egyiknél 30 ezer forint, a másiknál 50 ezer forint a jövedelemkiesés, a végeredményt tekintve azt hiszem, nincs különbség. És azok a családok, ahol a gyermekvállalás az anya oldalán nem jár jövedelemkieséssel, szóba sem kerülnek.

Harmadszor: már szó esett arról, hogy keresetarányos pótlást szorgalmaz ez a tervezet, két korlátozó feltétellel. Az egyik, hogy a kereset 70 százalékáig terjedhet, a másik, hogy nem haladhatja meg a mindenkori bérminimum kétszeresének összegét. A keresetarányos pótlás kérdésénél fölvetődik - és ezt maga az általános indoklás is tartalmazza -, hogy a közpénzekből finanszírozott ellátás a kiemelkedően magas jövedelmeket teljeskörűen nem helyettesítheti. Az alacsony keresetűeknél tehát alig nyújt valamivel többet, mint a gyes, a kiemelkedően magas jövedelműeknél pedig nem érzékelhető ez a jövedelempótló szerep.

A tervezet szerinti megoldás, mely szerint a gyed egészségbiztosítási ellátás, de a költségvetés fogja finanszírozni, csak formailag kerüli ki azt az alkotmányellenességet, mely szerint közadókból finanszírozott szociális ellátásoknál ilyen különbségtétel nem megengedett. Véleményem szerint ez a formai trükk nem oldja fel ezt az alkotmányossági zavart, ráadásul további formai kellékekre a tervezet már nem is igazán fordít figyelmet. Például még látszólag sem teremtik meg járulékemeléssel a fedezetet. Súlyosan megterhelik az egészségbiztosítást olyan szolidaritási elemekkel, melyeknek szintén nincs fedezetük.

Példaként említhető az egészségbiztosítási járulék és az egészségügyi hozzájárulás megfizetésének elhagyása. Ezt a két tételt a költségvetés nem téríti meg. A minimálbérhez való igazítás is aggályosnak mutatkozik, hiszen ebben az évben még mindig nem jött létre a megállapodás, és nem tudni, hogy a következő évben milyen szintre áll be. Vagyis az ellátás tényleges mértékét nem lehet megállapítani. A számítások az előző évben kialkudott 22 500 forintos összeghez igazodnak. Ebből tehát az is következik, hogy bizony ez a tervezet a tényleges költségvetési kihatásokat nem tudja bemutatni, és nem tudja kezelni.

Mindezekből adódóan úgy gondolom, hogy a törvénytervezet társadalmi igazságossága erősen megkérdőjelezhető, és a munkaerő-piaci helyzet ismeretében arra nyomatékosan rá kell mutatni, hogy a munka vállalása vagyis a feltételként szabott biztosítási idő megszerzése a '90 előtti időszakkal ellentétben nem elsősorban egyéni elhatározás kérdése.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, nem az a baj, hogy 36 milliárd forintot a családoknak kíván juttatni a javaslat, mert ez a családoknál valóban jó befektetés. A baj, képviselőtársaim, az elosztással van. A baj azzal van, hogy elmarad az egységes anyasági ellátás, pedig ezen az úton lehetne halvány esély a népesedési mutatók javulására.

(14.40)

A Szocialista Párt, miután nem tudja, de nem is kívánja a kormány szándékát a gyeddel kapcsolatban megváltoztatni, de a családokat sem kívánja megfosztani a további támogatástól, arra tesz kísérletet, hogy az egyes feltételek szigora enyhüljön, és a lehetőségekhez képest minél több család vehesse igénybe a gyermekgondozási díjat. Azt azonban hadd jegyezzem meg, hogy a gyed bevezetése helyett vagy mellett a családok mindegyike által elérhető gyermekgondozási segély radikális emelése lenne a helyesebb. Ha például a gyest 50 százalékkal felemelnék, akkor az a mai alacsony keresetű pályakezdők számára gyedként biztosítani kívánt szintet elérné, sőt bizonyos rétegeknél meg is haladná, tekintettel arra, hogy a gyermekgondozási segély adómentes.

Képviselőtársaim! Azt javaslom, fontolják meg javaslatainkat, és ebből a szempontból üdvözlöm, hogy az általános vita nem zárul le a mai napon a tervekkel ellentétben, mert így talán van arra idő, hogy az előterjesztő és a kormánypárti oldal ezeket a javaslatokat megfontolja, és esetleg a nyár végén egy, a társadalmi igazságosság szempontjainak jobban megfelelő tervezettel találkozhassunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Végre egy parlamenti hozzászólást úgy is lehet kezdeni, hogy majdnem egyetértünk a Szocialista Párt szónokával. Ebben teljes az egyetértés, azt hiszem: minél több pénzt kell a családok megsegítésére fordítani, minél nagyobb mértékben kell támogatni a gyermekeket nevelő családokat. Abban már nem teljes az egyetértés, hogy ennek az eljuttatása milyen formában történjen, de a kormánykoalíció arra törekszik, hogy az ehhez a pénzhez való hozzáférés a lehető legigazságosabb körülmények között történjék.

A törvény elsődleges célja a népesedési mutatók kedvezőbb irányú befolyásolása. Engedjék meg, hogy részletesebben foglalkozzam a cél megjelölését szükségessé tevő népmozgalmi tényezőkkel:

Magyarországon a termékenység harmincöt éve nem éri el az egyszerű reprodukciós szintet. Ezt súlyosbítja az európai összehasonlításban nagyon magas halandóság. Ennek következtében a demográfiai előrejelzések drasztikus népességfogyást mutatnak. A népmozgalom 1999. évi első három havának adatait vizsgálva drámai eredményeket kapunk. Az előzetes adatok szerint több mint 5000 pár kötött házasságot, csaknem 25 ezer gyermek született, és közel 40 ezer lakos halt meg. Az év első negyedében 16 622 fővel csökkent a népesség lélekszáma, ez mintegy 5300-zal nagyobb az 1998-as hasonló időszakénál. A népesség lélekszáma 10 millió 75 ezer fő volt a negyedév végén. Ezer lakosra számítva 9,2 élveszülés és 15,8 ezrelékes halálozás jutott. Az előző 0,4 ezrelékkel alacsonyabb, az utóbbi 1,6 ezrelékkel magasabb, mint az elmúlt év első három hónapjában. Ezer lakosra mindössze 2,1 házasságkötés jutott, ami 0,1 ezrelékkel kevesebb, mint az egy évvel ezelőtti. És ami a döntő: a népesség természetes fogyása 6,7 ezrelék volt, ami csaknem 50 százalékkal magasabb, mint az elmúlt évben. Ebben egyetlen jó adat van, amit szívesen olvas az ember: a csecsemőhalálozási arány jelentősen javult, és az előző évi 10,3 ezrelékkel szemben 8,3 ezrelékre csökkent.

Tisztelt Országgyűlés! Valódi drámai adatok a most elhangzottak. A közel évszázados történelemmel bíró Független Kisgazdapárt politizálásának egyik fókusza mindig a családok segítése volt. A választások után megalakult koalíciós kormány politikájában a családok segítése központi, kitüntetett szerepet kapott. A kormánykoalíció hirdeti, hogy kiegyensúlyozott, biztonságos körülményeket kell biztosítani ahhoz, hogy a családok betölthessék hivatásukat, hogy képesek legyenek saját életfeltételeik megteremtésére, gyermekek vállalására, felnevelésére. A kormánykoalíció meggyőződése, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a családalapítás ne alacsonyodjék gazdasági kérdéssé, hogy a gyermekvállalás sokaknak ne a szegénység vállalását jelentse.

A kormány azonban a segítő népesedéspolitikáját nem alapozhatja a szocialista utópiából ismert abszolút egyenlőségre, amely a történelem során mindig kudarcot vallott. Ezzel szemben a koalíciós kormány támogatási rendszere a leginkább rászorultak mellett az önmagukért tenni akaró, helyzetükön önerejüket is használva változtatni akaró állampolgárokat is célcsoportnak tekinti. Az állam nem kizárólag a legrászorultabb, támogatásokra, segélyekre szoruló legszegényebbek iránt tartozik felelősséggel, hanem az adófizetők pénzének hatékony felhasználására is garanciát kell nyújtania.

A gyermekeket vállaló családok támogatásának nemcsak anyagi eredménye, hanem erkölcsi hozama, támogatottsága is van. A népesedéspolitikai intézkedések célja a termékenység növelése, a halandóság csökkentése. E feladat sikerét nagyban befolyásolja a népesedéspolitikai célú közkiadások alakulása. A megvalósulás szempontjából egyaránt szükséges a család- és gyermekbarát attitűd erősítése, az életminőség javítása, a jogszabályok összehangolása, a családosok, illetve a gyermekeket vállalók hátrányos helyzetének csökkentése. Minimális cél, hogy a házas vagy családos állapot ne jelentsen hátrányos helyzetet a családon kívüli állapottal szemben.

A jelen törvény csak egy lépcső a családok segítésének folyamatában. A jövőben hangoztatnunk és cselekednünk kell, hogy a kisgyermekes anyák és a sokgyermekes családok fokozott védelmet kapjanak. A gyermekeket vállaló nők a mai magyar társadalomban olyan kettős, talán hármas szerepelvárással kell szembenézzenek, ami aránytalanul nagy terhelést jelent. Kiemelt programok szükségesek az anyai szerep társadalmi fontosságának törvényi, erkölcsi és anyagi támogatására.

Emberöltőnyi orvosi munkám során több tízezernyi terhes nővel való találkozásomkor észleltem, hogy a családanyák mennyire fontosnak tartják, hogy a társadalom elismerje, megbecsülje azt a rendkívüli munkát, amellyel a családokat fenn- és összetartják. A Független Kisgazdapárt ezért is támogatja a törvényjavaslat életbe léptetését. S úgy gondolom, a nyári szünet alatt lehetőségünk lesz a törvényen, a juttatás módján finomítani, és egy-két módosító javaslattal emelni a megszületendő törvény színvonalát.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Takács Imre, a Magyar Szocialista Párt részéről.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan törvényt tárgyalunk, amelyik okkal a közérdeklődés középpontjában áll; nagyon felfokozott a várakozás a jövőre bevezetésre kerülő gyeddel kapcsolatban - különösen azokban a rétegekben, amelyek ennek a törvénynek vélhetően a kedvezményezettjei lesznek.

(14.50)

Éppen ezért tudom, hogy bizonyos rétegek érdekeit sértem akkor, amikor kimondom ebben az általános vitában, hogy én a magam részéről a gyed visszahozását támogatni nem tudom és nem fogom. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szégyen!) És mondom ezt családbarát nézőpontból, pontosan azért, mert a gyedet alapjaiban és elvileg igazságtalannak tartom.

Egyetértek azzal, hogy egy kormánynak támogatnia kell a családokat. Én az előző parlamenti ciklusban meglehetősen sok helyzetben emeltem szót azért, hogy a családi pótlékot megemelje a kormány; tettem ezt még a megszorítás éveiben is. A gyedről viszont azt gondolom, hogy elvi probléma van vele, hogy egy államnak, amelynek kötelessége részt venni, részt vállalni a gyermeknevelés költségeiből, nem az a dolga, hogy a jobb helyzetben levők helyzetét tovább javítsa, miközben a hátrányokkal küzdők helyzetét még inkább ellehetetleníti, hanem pontosan fordított az állam kötelessége.

Magyarországon a rendszerváltást követően drámai jövedelemdifferenciálódás zajlott le, rendkívüli mértékben széthúzódott a jövedelemskála Magyarországon, következésképp azt gondolom, hogy az államnak még egy okkal nagyobb a felelőssége abban, hogy azokat, akik ebben a piaci versenyben lemaradnak, a szociálpolitika, a családtámogatás eszközeivel segítse.

Fel kell tennem a kérdést: mi a célja ennek a törvénynek, amelyet beterjesztett a kormány? Az elsődleges célja, amiről nagyon sok szó esik, hogy emelje, segítse emelni a születések számát, szóval, hogy ösztönözze a gyermekvállalást. Azt gondolom azonban, hogy van egy másodlagos célja is ennek a törvénycsomagnak, és erről sokkal kevesebb szó esik, az ugyanis, hogy nem általában akarja a fogyásra való tekintettel, a népességfogyás következtében emelni a gyermekvállalási hajlandóságot, kedvet, hanem minőségi népesedésnövekedést akar ösztönözni, és azt gondolom, hogy erről nem beszél kellő őszinteséggel.

Ez a javaslat ugyanis nem általában a családokat támogatja, hanem csak egy rétegbe tartozó családok, egy preferált réteg helyzetét akarja javítani jelentős mértékben, és könnyű végiggondolni - ha őszinték magukhoz a képviselőtársaim -, hogy ez bizony azzal a következménnyel jár, hogy a hátrányos helyzetben élő helyzete még inkább ellehetetlenedik. Nekem az az alapos gyanúm, az az alapos félelmem, hogy a gyed bevezetése okán a kormány nem fog majd javaslatot tenni a gyes megemelésére. Éppúgy nem fog javaslatot tenni a gyes megemelésére, mint ahogy nem emelte meg a családi pótlékot tavaly, amikor bevezette a gyermekek után járó adókedvezményt, amiről számtalan alkalommal elmondtuk, hogy szintén egy jelentős réteghez nem jut el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ez az eszköz nem igazán alkalmas eszköz a családok széles körű támogatására. Ha megnézzük a gyed előzményét, akkor egészen biztosan megállapíthatjuk ezt, jóllehet a Fidesz vezérszónoka mint pozitív példára hivatkozott a történeti előzményekre, pedig a statisztikai adatok igazából nem támasztják alá, hogy a gyednek nagyon pozitív hatása lett volna a népszaporulatra.

A gyedet ugyanis '84-ben, illetve '85-ben az akkori kormány, a szocializmus utolsó évtizedében egy jelentős közérzetjavító intézkedésként vezette be. Egy réteget, egy szavazóréteget akart vele támogatni, és azt remélte, hogy ez a réteg nagyobb kedvvel vállal majd gyermekeket. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, abból egyértelmű, hogy nemcsak hogy nem sikerült megállítani a születések számának csökkenését, tehát a születések számát valamilyen szinten stabilizálni, hanem tovább folytatódott a csökkenés. '85-ben ebben az országban 135 ezer gyermek született, '90-ben mintegy ötezerrel kevesebb, 125 ezer, és '94-re további tízezerrel kevesebb, 115 ezer, tehát a csökkenés tovább folytatódott, miközben ha megnézzük a másik, a népesedés szempontjából jelentős faktort, a terhességmegszakítások száma jelentősen növekedett ez idő alatt.

Én pontosan tudom, hogy ez a csökkenés alapvetően azzal volt összefüggésben, hogy a szülőképes korú réteg száma kisebb volt, évről évre kisebb, és tart ez a tendencia. De akkor vajon mivel lehet magyarázni a kormánynak azt a optimizmusát, hogy mégis népesedésnövekedést remél egy ilyen intézkedéstől?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megkérdezik a szakembereket, a demográfusokat, szociálpolitikusokat, szociológusokat erről a bizonyos állami népesedési családpolitikai eszköztárról, hogy lehet-e ezektől az eszközöktől remélni, hogy a születésszámok növekedni fognak, akkor egybehangzóan azt mondják, hogy ezektől az eszközöktől igazából jelentős javulást nem lehet remélni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mitől lehet?) Igen, szívesen beszélnék erről is részletesen, ha több időm lenne. Azt gondolom, hogy más dimenzióknak sokkal erősebb a hatása arra, hogy gyermeket vállalnak-e a családok vagy nem. Tömören összefoglalva: a jövőbe vetett pozitív bizakodás, várakozás a legerőteljesebb dimenzió, ami meghatározza, hogy egy család vállal-e gyereket vagy nem vállal.

A bevezetőmben elmondtam, hogy nekem nagyon súlyos elvi fenntartásom van azzal, hogy a gyedet most visszahozza ez a kormány, azért, mert igazságtalannak tartom. Azt gondolom, ha egy anya vállalja azt, hogy otthon marad a gyermekével - amit egyébként én magam két gyermekkel és nagy örömmel megtettem -, akkor anya és anya között különbséget tenni az alapján, hogy a megelőző munkában mekkora jövedelmet szerzett, némiképp indokolatlan. Hiszen mind a ketten, mind a két rétegbe tartozó anya ugyanazt a tevékenységet végzi, azért marad otthon, hogy gondozza, ápolja, etesse, szeretgesse a gyermekét, és azt gondolom, az a korrekt, ha ezt a tevékenységet egy fix összeggel, egységesen jutalmazzuk.

És engedjék meg, hogy röviden szóljak arról, hogy úgy gondolom, a gyes összege méltatlanul alacsony évek óta. Azt kérem, azt követelem, a szabaddemokraták programjában az a javaslat szerepelt, hogy emeljék meg jelentős mértékben a gyest arra a színvonalra, ahol valóban választási lehetőség lesz az anyának, hogy otthon marad-e a gyermekével vagy folytatja a munkáját. De kétszer, háromszor akkora jövedelmet, ellátást adni - hangsúlyozom, költségvetési, állami forintokból - pusztán jövedelemkülönbségek alapján, enyhén szólva igazságtalan.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mondandóm végén szeretném szóba hozni azt a szempontot, amit az egész beterjesztett javaslattal kapcsolatban a legfontosabbnak tartok. Azt ugyanis, hogy ez a "többet fizet, többet kap" logika csak a biztosítási rendszerbe fér bele. Többször elhangzott, hogy táppénz jellegű ez az ellátás, a gyed (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amit bevezetni kívánnak. No, ha táppénz, akkor azt gondolom, hogy a társadalombiztosításból kellene finanszírozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

(15.00)

ELNÖK: Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Csáky András, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvényjavaslat múlt heti vitája kapcsán több képviselőtársam elemezte a gyermekvállalás kedvezőtlen helyzetét hazánkban. Ebben tökéletesen igazuk van.

Azonban az okok alapos feltárásával több képviselőtársam adós maradt. Én az elmúlt évtizedekben, az 1970-es, '80-as években Hajdúszoboszlón sokirányú szociológiai felmérést végeztem, és most is ezt tettem ennek kapcsán. Az elmúlt héten és azelőtt 17-18 éves középiskolás lányok körében arra kerestem a választ, hogy a gyermekvállalási hajlandóságot milyen tényezők befolyásolják. Ennek kapcsán skálarendszerű zárt kérdés formájában az után érdeklődtem többek között, hogy mi járul hozzá nagyobb mértékben a gyermekvállaláshoz. A kilenctényezős válasz felsorolását természetesen úgy végeztem el, hogy nem a várható válaszok sorrendje volt a meghatározó.

A megkérdezettek a gyermekvállalás első tényezőjének a gyermekszeretetet tartották, második helyre rangsorolták a saját tulajdonú lakást, harmadik helyen említették a munkahelyi biztonságot, a rangsorban a negyedik tényező a magas jövedelem volt, ötödik a magyar gazdaság jövője, hatodik a nagyszülői segítség, hetedik helyen szerepelt a családi pótlék, nyolcadik helyen a gyes, és csak kilencedik helyen a gyed.

Számomra igen nagy öröm volt az, hogy első helyen a gyermekszeretetet említik meg a 17-18 éves diáklányok - ez a gyermekvállalás szempontjából igen fontos -, és természetesnek tartom azt is, hogy a saját tulajdonú lakás szerepel a második helyen, a harmadik helyen említik meg a munkahelyi biztonságot, és a negyedik helyen a magas jövedelmet. Chikán Attila miniszter úr 1995. június 1-jén a "Versenyben a világgal" című kutatási témában a Tárki felmérése alapján már említést tett arról, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta a legnagyobb gondot a biztonság hiánya és az igen nagy jövedelemkülönbségek okozzák.

Ferge Zsuzsa találóan jegyzi meg, hogy a rendszerváltással nem nyertünk annyi szabadságot, mint amennyi biztonságot vesztettünk. A tény, hogy a munkahelyi biztonságot és a jövedelem nagyságát a megkérdezett diáklányok előkelő helyre rangsorolták, jelzi azt, hogy a gyermekvállalást csupán a gyermektámogatási rendszerrel nem lehet nagymértékben motiválni.

De Gaulle annak idején elhatározta, hogy Franciaország népességét 15 millióval növelik. Ennek érdekében igen jelentős gyermektámogatási rendszert alakítottak ki, és mégsem sikerült még megközelítőleg sem ezt a növekedést elérni, mert a gyermekvállalás motivációinak mélyebb okai vannak. Jó lenne erről a francia helyzetről szólni, de az idő rövidsége miatt erről most nem teszek említést.

A szociológiai felmérés során azt is megkérdeztem a 17-18 éves diáklányoktól, egyetértenek-e azzal, hogy a nagyon gazdag és a szegény családok egyaránt részesüljenek családi pótlékban. A válaszadók több mint 90 százaléka - még egyszer hangsúlyozom, több mint 90 százaléka - úgy nyilatkozott, hogy nem értenek ezzel egyet. Az köztudott, hogy a családi pótlék összege az összjövedelmen belül egyre kisebb hányadot képvisel, és minél nagyobb a háztartás jövedelme, annál kisebb mértékben járul hozzá a családi pótlék a gyermeknevelés költségeihez. És minél alacsonyabb a háztartás jövedelme, annál nagyobb arányban segíti a családi pótlék a gyermeknevelési kiadások finanszírozását.

Ebből egyértelműen következik, hogy semmi sem indokolja az igen magas jövedelemmel rendelkezők számára a családi pótlék folyósítását. A rászorultsági elv lenne az ésszerű, ennek alapos kidolgozása a jövő feladata. Azt önkritikusan be kell vallani, hogy az elmúlt ciklusban az a rászorultsági elv, amelyet mi bevezettünk, sok visszaélésre adott okot, hiszen a jövedelem szintjével, a jövedelem nagyságával igen könnyen lehetett játszani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megjegyzem, hogy a szociológiai felmérést úgy végeztem el, hogy kollégáimat kértem meg a kérdések kiosztására, nem vettem részt a válaszok kialakításánál, így még vád sem érhet engem, hogy valamilyen formában befolyásoltam a megkérdezetteket.

A gyermekgondozási díj bevezetése is a kedvező helyzetben lévő háztartásokat segíti nagyobb mértékben, azonban a gyed kapcsán az okozza a legnagyobb gondot, hogy mi arra a biztosíték - különösen, ha a jelenlegi nemzetgazdasági folyamatokat elemezzük -, hogy a következő években növekszik a gyed reálértéke, vagy egyáltalán fennmarad ez a támogatás, vagy mások rovására marad fenn ez a támogatás. Márpedig a gyermekvállalás motivációját mindig hosszú távú tényezők döntik el. Nem lehet a politika pillanatnyi helyzetéből kiindulva egy országot - elnézést - meghülyíteni; mindig olyan tényezőket kell kialakítani, amelyek hosszú távon érvényesülnek és érvényesek.

A múlt héten a gyed kapcsán felmerült a népesség fogyása is. Azonban a népesség fogyásához nagyobb mértékben járult hozzá a halálozás, mert a KSH jelentése alapján 1999 első hónapjában 4,5 százalékkal kevesebben születtek, és 11 százalékkal többen haltak meg, mint az előző év azonos időszakában. Ezt elemezni legalább olyan fontos, mint a születések várható tendenciáiról szólni. Itt nyilván szólni kell a nyugdíjasok helyzetéről, a gyógyszertémáról, ami nem a gyed témája, de csak akkor értjük meg azt, hogy a halálozások száma lényegesen nagyobb volt, mint a születések száma.

Végső soron egy törvényjavaslat kidolgozásánál és beterjesztésénél a jövőben célszerű lenne a kormánynak is szociológiai felmérések és egyéb módszerek segítségével elemezni a bevezetésre kerülő törvényjavaslat várható hatásait, akkor alaposabb lenne az.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum, és ezzel az írásban előzetesen bejelentkezett képviselők sorának végére értünk; őt követi majd Bauer Tamás a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Abban minden előttem felszólaló egyetértett, hogy a magyar népesedési adatok tragikusak. A demográfiai adatok alapján nyilvánvaló, hogy ma Magyarországon egyre kevesebben vállalják az elszegényedést a miatt a természetes és egészséges emberi szándék miatt, hogy aránytalan áldozatot hozva is gyermeket hozzanak világra. Mert nagyon igaz, amit Andorka Rudolf néhai szociológiaprofesszor, a közgazdasági egyetem egykori rektora mondott: "A szegénységnek ma gyermekarca van." Vagyis aki a gyermek megszülését vállalja, az a szegénységet vállalja.

Az egyre csökkenő születésszám, növekvő halandóság miatt a magyarság kipusztulásra ítélné önmagát. A demográfia tudósai szerint ha a jelenlegi folyamat változatlanul továbbfolytatódik, 15 év múlva olyan kevés munkaképes korú ember él ebben az országban, hogy választaniuk kell: vagy gyermeket nevelnek, vagy időseikről gondoskodnak; mindkettőre egyidejűleg már nem lesznek képesek. Minden felelős, a jövő iránt elkötelezett politikusnak keresnie kell e népességi csapdából kivezető utat - márpedig már ma, hiszen aki ma nem születik meg, az holnap nem szülhet gyereket.

 

(15.10)

Tudom, hogy az anyagi támogatás egyetlen formája sem elegendő önmagában ennek az önpusztító folyamatnak a megfordítására. Ehhez az államnak el kell fogadnia, hogy a gyermekvállalás nemcsak magánügy, hanem az egész társadalom közös beruházása, annak érdekében, hogy a jövőben is legyenek, akik a közösség közös terheit hordozni képesek. Tehát az adó-, vám-, illetékrendszer egészét át kellene tekinteni. Az állampolgárnak pedig be kellene látnia, hogy nem egyedül él a világban, ezért nem csupán önmagáért felelős, hanem az őt körülvevő és létét biztosító társadalom egészéért is, beleértve szüleit és utódait egyaránt.

Hosszú út áll előttünk mindennek közös elfogadásáig. De a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik; ilyen lépést jelent a gyed visszaállítása. Természetes, hogy azok, akik egykor megszüntették, most ellenérveket sorakoztatnak fel. Egyik kifogásuk az, hogy ne kössük a gyermekgondozási díjat előzetes munkaviszonyhoz. Mivel azonban a gyednek éppen az a lényege, hogy keresetfüggő, kereső foglalkozás nélkül vajon hogyan lehetne megállapítani?

A másik érv szerint igazságtalan megkülönböztetést jelent a gyermekvállalók között, ha az alacsonyabb jövedelműek gyermekenként kevesebb összeget kapnak egykori jövedelmük alapján, mint a jobban keresők. Ez az álláspont azonban a kérdés fordított értelmezésén alapul. A kapott gyed ugyanis mindenképpen kevesebb, mint az anya előző keresete volt, tehát az anyagi veszteség a gyermeket vállaló anyánál annál nagyobb, minél magasabb volt előző keresete. Márpedig az ember a veszteséget jobban megérzi, mint jövedelme növekedését érezné. A kialakult, megszokott életszínvonalról nehezebb lemondani, mint hozzászokni a magasabbhoz.

Ráadásul a gyerekápolással töltött idő alatti jövedelem felülről korlátozott, legfeljebb a minimálbér kétszerese, vagyis ma havi 45 ezer forint. Aki már nevelt gyermeket, jól tudja, hogy a keresetkiegészítéssel együtt ez bizony nem fedezi a gyermeknevelés valós költségeit. Ezért a Magyar Demokrata Fórum arra törekszik, hogy az ország teherbíró képességének függvényében a felső határ ennél magasabbra kerüljön.

Egy kritikai elem azonban mindenképpen figyelmet érdemel, az ezzel kapcsolatos véleményünket Varga István képviselőtársam a költségvetés- és adópolitika tárgyában tartott vitanapon részletesen kifejtette, és korábban már én is utaltam rá. Nevezetesen arról van szó, hogy a '70-es, '80-as évek idején bevezetett előremutató családpolitika a '90-es évek végén a kialakult piacgazdasági környezetben egy az egyben már nem alkalmazható. Mára a munkaerő-piaci helyzet alapvetően eltér a kötelező foglalkoztatás időszakától, hiszen a munkáltatók ma már egyáltalán nem érdekeltek - hacsak nem magasan kvalifikált munkavállalóról van szó - a gyesről, gyedről visszatérők befogadásában, foglalkoztatásában.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezért a Magyar Demokrata Fórum szükségesnek tartja, hogy az anyák védelme szempontjából további intézkedések és törvények szülessenek. Ezek közé tartozhat, hogy a járulék- és adópolitikában pozitív diszkriminációt kell alkalmazni az anyák érdekében. Azonban addig se irigyeljük a társadalom segítségét egyetlen anyától sem, aki mindannyiunk jövőjéért is áldozatot vállalva neveli gyermekét! Természetesen az MDF megszavazza a gyermekgondozási díj visszaállítását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra jelentkezett még Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen voltam szót kérni, hiszen Béki Gabriella - mint a többiek is - csak tíz percet beszélhetett, és így azt gondoltuk, hogy ha nekem is jut tíz perc a napirendi előírás szerint, akkor miért ne egészítsem ki azt, amit Béki Gabriella az SZDSZ képviselőcsoportjából már elmondott.

Szeretnék elmondani önöknek, kormánypárti képviselőtársaim, egy, ha úgy tetszik, műhelytitkot. Amikor megalakult a kormány, és előállt a kormányprogrammal, amiről persze a választási kampány alapján már lehetett tudni, hogy nagyjából mit fog tartalmazni, és pontosan tudtuk, hogy az egyik fő gondolatuk, az egyik fő cselekvési irányuk az lesz, hogy visszaállítsák azokat a támogatási formákat, amelyeket az MSZP-SZDSZ-kormánykoalíció a stabilizációs csomag részeként korlátozott, illetve megszüntetett, akkor el kellett döntenünk, hogy mi most mit fogunk tenni.

Hiszen mondhattuk volna azt - és ezt komolyan megfontoltam én magam is -, hogy mi rákényszerültünk egy adott, nagyon éles költségvetési szituációban ezekre a korlátozásokra, de miért ne mondhatnánk most azt, hogy miután a stabilizáció következtében ez a szükséghelyzet elmúlt, azokra a korlátozásokra már nincs szükség, amelyeket mi kényszerből hoztunk, és miért ne mondhatnánk azt, hogy üdvözöljük a visszaállítást. Talán, ha mi magunk tovább kormányozhatnánk, akkor mi is ezt tennénk, amikor a szükséghelyzet elmúlik. Ez lett volna az egyik lehetőség.

A másik lehetőség viszont az volt, hogy megvizsgáljuk azt, hogy vajon azok a szempontok, amelyek bennünket a családtámogatási rendszer átalakítására, szűkítésére késztettek, vajon megszűntek-e azzal, hogy a rövid távú szükséghelyzet elmúlt.

Ebből a szempontból érdemes végiggondolnunk azt, hogy bármiféle állami támogatás, legyen az nyílt állami támogatás - mint például a családi pótlék, a gyed - vagy adókedvezménybe burkolt állami támogatás - például a családi adókedvezmény -, vagy például amiről ma is beszélt Horváth képviselő úr, mondjuk, a tankönyvek áfamentessége, ezek mind-mind olyan állami lépések, olyan állami akciók bizonyos jövedelemátcsoportosításra, amelyeknek háromféle hatása van.

Az egyik hatás az adott célnak a szolgálata. Például ha az állam olcsón adja a színházjegyet vagy a hangversenyjegyet, ezzel a színházaknak pótolni kell azt a kiesést, ami a színházak bevételében jelentkezik. Ez az egyik cél, a költségvetési hatás.

A másik: ha olcsón adjuk a színházjegyet, sokkal több ember jut el színházba, mint ha drágán adjuk. Igaz? Ez a második hatás. Tehát az egyik a költségvetési hatás, hogy pénzbe kerül; a másik az adott cél elérése, hogy többen jutnak hozzá színházjegyhez.

És a harmadik szempont, ez a szociális hatás: mely társadalmi rétegeket érinti kedvezően, és melyeket nem? Például ha az állam dotálja a színház- és hangversenyjegyeket, akkor igaz, hogy többen jutnak színházba, de ez egy jövedelemátcsoportosítást jelent ama réteg javára, amelyik a lakosság átlagánál többet jár színházba és hangversenyre, és ezek bizony a magas jövedelműek.

Azt kell végiggondolni, hogy ennek a háromféle hatásnak - a költségvetési hatásnak, az adott célt szolgáló hatásnak és a szociális hatásnak - milyen az egyenlege.

Én azt gondolom, hogy ugyanígy kell eljárni a családi támogatásoknál is. Például - csak hogy nagyon kézenfekvően nézzük a dolgot -: a családi pótlékról tudjuk azt, hogy nagyon jól szolgálja az adott cél elérését - mert hiszen mindenekelőtt ezt veszik figyelembe, ha valamit egyáltalán figyelembe vesznek a gyermekvállalási döntéseknél, egy régi meggyökeresedett forma -; másodszor van egy komoly költségvetési vonzata; és harmadszor minden szociálpolitikai, szociológiai vizsgálat azt mutatja, hogy a családi pótlék, amelyhez mindenki hozzájuthat, aki gyereket vállal, szociálisan kifejezetten az alacsony jövedelműeknek kedvez. Képviselőtársam, aki ezzel foglalkozott, nyilván ismeri a Tárki vizsgálatait, amelyek ezt egyértelműen kimutatják.

Ezzel szemben például az adókedvezménynek hasonló hatása van minden más szempontból, de a szociális hatása kifejezetten kedvezőtlen, mert az alacsony jövedelműek nem jutnak hozzá, a magas jövedelműek meg hozzájutnak. Az a kérdés ezek után, hogy amikor egy új formát behozunk, vagy visszahozunk egy megszüntetett formát, akkor ebből a három szempontból mérlegeltünk-e kellőképpen.

 

(15.20)

Azt gondolom, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy ha ebből a szempontból mérlegeljük egy új forma behozatalát, akkor arra kell jutnunk, hogy a gyerekvállalás szempontjából való pozitív hatása nem jobb, mint a többi formáé; nem állítom, hogy rosszabb, ez mérlegelés kérdése - Béki Gabriella és Takács Imre is beszélt erről -, mindenesetre nem jobb.

Másodszor azt kell mondanunk, ami a költségvetési hatását illeti, ez ma bizonytalan, ez kiderül az előterjesztésből, hogy szinte kiszámíthatatlan.

A harmadik hatás szempontjából pedig, nevezetesen a szociális, ha úgy tetszik, réteghatás szempontjából megítélésem szerint kedvezőtlenebb, mint akár a gyes, akár a családi pótlék. Ezért, a háromféle szempont összehasonlító mérlegelése alapján gondolom személy szerint azt, és ebben - mint hallhatták - Béki Gabriellával is egyetértünk, hogy ha van többletpénze családtámogatásra a mindenkori Országgyűlésnek, a mindenkori költségvetésnek, akkor azt nem ebben a formában, hanem a szociális szempontból előnyösebb gyes-, illetve családipótlék-emelés formájában kell felhasználni. És amikor nekünk kormánypártként volt befolyásunk arra, hogy mi történjék, akkor minden erőnkkel ezt szorgalmaztuk, és a ciklus második felében, amikor a szükséghelyzet már múlóban volt - '97-98-ban -, ebben értünk is el bizonyos eredményeket.

Végül szeretnék arra a kérdésre is válaszolni, amit itt egy közbeszólás formájában egyik kormánypárti képviselőtársunk felvetett: hanem mitől, ha nem ezektől a formáktól? Ebben a kérdésben Takács Imrével kell hogy egyetértsek. Minden vizsgálódás azt mutatja, hogy a gyerekvállalás alapjában véve és hosszabb távon nem ezeknek a konkrét támogatási formáknak a függvénye, hanem a társadalom általános, ha úgy tetszik, lelkiállapotának. Nézzék meg a nemzetközi adatokat, amelyekből különösen egyre hívnám fel a figyelmüket, a volt NDK, Kelet-Németország népesedési adataira. Abban az országban a rendszerváltás után az addig is igen alacsony, a magyarországihoz közel álló születésszám a felére esett vissza, egyszerűen azért, mert maga a rendszerváltás, annak minden hatásával együtt egy rendkívül súlyos, a háborúkhoz hasonló társadalmi megrázkódtatás volt.

Nekem szilárd meggyőződésem, hogy ami nálunk történt és történik a népszaporulat, a népességszám alakulásában, az nem ennek vagy annak a konkrét intézkedésnek a következménye, hanem annak a hallatlanul súlyos megrázkódtatásnak, amit a magyar társadalom számára az elmúlt 10-12 év története jelent. A másfél millió munkahely megszűnésének, az infláció megugrásának, a lakosság egyharmada létfeltételei elbizonytalanodásának volt itt döntő szerepe. És ami hosszabb távon segíthet annak a valamennyiünk által vallott célnak az érdekében, hogy tényleg minden család vállalhasson annyi gyereket, amennyit szeretne - és egyetértek önökkel abban, hogy szinte minden család többet szeretne, mint amennyit vállalni mer -, ebből a szempontból a döntő kérdés az, hogy egy tartós, nyugodt perspektívát lásson maga előtt a magyar társadalom, aminek alapjában véve gazdaságpolitikai feltételei vannak, a társadalom általános, biztonságos közlégkörében rejlenek a feltételei.

Önök is tudják, hogy az ilyen típusú intézkedések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mindig csak egy-két évre emelik meg a népszaporulatot...

ELNÖK: Képviselő úr...

BAUER TAMÁS (SZDSZ): ...ami aztán visszaesik az eredeti szintre. Tartós megoldást kell keresni...

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, fejezze be a mondatát!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): ...és ez az, amivel önök adósak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a napirendi ajánlás értelmében nem haladhatják meg a tíz percet a képviselői felszólalások.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló Radu Dumitru Alexandru urat, a román képviselőház gazdasági bizottságának alelnökét és az általa vezetett delegáció tagjait. (A delegáció felállva köszöni meg a tapsot.) Engedjék meg, hogy magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánjunk önöknek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra jelentkezett kétperces időkeretben Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő asszony.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Egyrészt Horváth Zsolt képviselőtársam beszédének egy elemére szeretnék röviden utalni, ő ugyanis mint valami pozitív, nagy előrelépést értékelte, hogy most már az apa is igénybe veheti majd a gyedet. Képviselőtársaim, a gyest is igénybe veheti az apa, mint ahogy a gyedet is igénybe vehette, amikor működött, de - direkt megnéztem a törvényi szabályozást - csak a gyermek egyéves kora felett.

A másik, amire szeretnék reagálni, Csáky András képviselőtársam állítása, hogy mintha ellenzéki oldalon azzal érvelnénk, hogy ne kössük munkaviszonyhoz a gyedet. Ilyen érvelés nem hangzott el senki részéről. Lehet munkaviszonyhoz kötni egy ellátást. Elhangzik, hogy táppénz jellegű ellátás a gyed. Van a jelenlegi táppénzek között egy olyan elem, amit terhességi-gyermekágyi segélynek hívunk, ami munkaviszonyhoz kötött, fél évig kapja az anya, és természetesen jövedelemarányosan kapja, csak azok kapják, akik dolgoznak. Ha a kormánynak tényleg az lenne a szándéka, hogy ezeket az anyákat segítse és nagyobb jövedelmet biztosítson számukra, akkor a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, hogy meghosszabbítja a tes időintervallumát egy évre vagy akár két évre - de a társadalombiztosítás keretein belül, merthogy oda való! Ehhez képest a kormány azt a megoldást választotta, hogy egy új ellátási formát harangoz be, egy régi-új ellátási formát, amelynek a reklámértéke sokkal nagyobb, mint amennyi jelentősége van magának az ellátásnak.

Azt gondolom, hogy tényleg tarthatatlan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a finanszírozás feltételei így összekeverednek...

ELNÖK: Képviselő asszony!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Hadd kérdezzem meg, elnök asszony, hogy ismételt felszólalásra van-e lehetőségem.

ELNÖK: Képviselő asszony, a Házszabály értelmében kétperces felszólalásra még lehetőséget kérhet.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Előttem Csáky András is ismételt felszólalást mondott.

ELNÖK: Ha ismételt felszólalásra jelentkezik a képviselő asszony, erre is lehetősége van természetesen.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm. (Leül.)

ELNÖK: Kérem, hogy ezt a monitoron jelezni szíveskedjen.

Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A Bauer képviselő úr által elmondottakra szeretnék reagálni; olyan szép hármas tagolásban mondta el beszédét, úgyhogy én is megpróbálok igazodni hozzá.

Átcsoportosítást említett egyes területekről másikra. Jól látja a képviselő úr, valóban átcsoportosítás, csak nem a szegényektől a gazdagok irányába, hanem a gyermeket nem nevelőktől a gyermeket nevelők irányába. Ez nagyon nagy különbség, úgyhogy kérem, ezt azért fontolja meg. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

A képviselő úr elmondta, hogy a költségvetési hatása kiszámíthatatlan. Képviselő úr, nem tudok önnel egyetérteni, tudniillik maximum 70 százaléka lehet a bérnek, a kétszerese a minimálbérnek, ez viszonylag pontosan számítható összeg egyszerű szorzással, ugyanakkor maximum akkor okozhat a költségvetésben robbanásszerű feszültséget, ha rengeteg gyermek születne nagyon-nagyon rövid időn belül, márpedig a gyermekszülés bizonyos időszakon belül történhet, amelynek jól látható jelei vannak, és körülbelül 8-9 hónapos felkészülési időtartammal rendelkezik a kormányzat erre az esetlegesen bekövetkező örömteli eseményre.

A harmadik pedig, hogy a demográfiai változások összefüggésben vannak a gyeddel. Ezt egyetlen szakértő sem vonta kétségbe, eddig még legalábbis tudomásom szerint nem.

Azt pedig a beszédemben megpróbáltam elmondani - lehet, hogy nagy volt a zaj -, hogy egy jól átgondolt, nagyon sok területre kiterjedő családtámogatási, családpolitikai rendszeren dolgozik a Fidesz, ennek egy újabb szeme, ha úgy tetszik, gyöngyszeme az, ahova most a gyermekgondozási díjjal elérkeztünk.

Gondolom, lesz még lehetőségem a Béki Gabriella által elmondottakra is reagálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

(15.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretném tájékoztatni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a mai napon nem zárjuk le a javaslat általános vitáját, tehát egy későbbi ülésünkön majd folytatódni fog.

Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Horváth Zsolt Képviselő Úr! Én tudom, hogy a gyerektámogatási formák a gyerekes családokat kedvezményezik, és ennek a költségeit a gyerek nélküliek fizetik meg. Ez számomra világos. És mindaddig, amíg a hatvanas-hetvenes években egy olyan társadalomban éltünk, ahol az általános jövedelemdifferenciálódás mérsékelt volt, és ezért - mint akkor a szociológusok kimutatták - a gyerekszám volt az egyetlen jelentős tényezője, szinte az egyetlen jelentős tényezője a jövedelemdifferenciálódásnak, addig ezen a ponton meg lehetett állni.

A mai magyar társadalom azonban nem ilyen. A mai magyar társadalomban a jövedelemdifferenciálódásnak más, a gyerekszámnál erősebb tényezői is vannak, például a foglalkoztatás, nem foglalkoztatás, és az aktívakon belül is a sokkal nagyobb jövedelemkülönbségek. Egy ilyen társadalomban már föl kell tennünk a kérdést, hogy a különböző formák a gyerekesek és a nem gyerekesek különböző rétegeit miképpen érintik, és ebből a szempontból már perdöntő az, ami a gyed előző bevezetésekor a nyolcvanas években még nem volt perdöntő, hogy hogyan érintik a különböző formák eltérően az aktív és munkanélküli családokat, a töredékcsaládokat és a teljes családokat, és így tovább, és így tovább. Ilyen alapon kell eljutnunk oda, hogy egy forma, egy olyan forma, amelyik első ránézésre csak kedvező hatással jár azzal, hogy a gyerekvállalást megkönnyíti - és ebben a hatásban nincs köztünk vita -, másfelől a társadalom adott jövedelemstruktúrájában szociálisan vitatható hatásokkal jár... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - és nem folytatom, mert lejárt a két perc.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Lévai Tibor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

LÉVAI TIBOR (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem értem, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim hogyan nyilatkozhatnak így. Nem tudom, mikor találkoztak utoljára a választópolgáraikkal, és nem értem, hogy igazából mikor is láttak utoljára közelről szülőképes korú nőt, honnan tudják ezeket a gondolatokat, amelyeket megfogalmaznak. Kíváncsi lennék arra, hogy miért sajnálják ezt a támogatási rendszert azoktól a szülőképes korú nőktől, akik gyerekeket szeretnének vállalni. Nem tudom, mikor jártak utoljára a keleti országrészben, és tudják-e azt, hogy milyen átlagbérek vannak egy észak-hajdúsági területen, ahol a Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény térségében a konfekcióipar és a könnyűipar a legnagyobb felszívó ereje ezeknek a korú nőknek, és milyen átlagbérek vannak itt. A fiatalok legnagyobb része igazából a nehezen megharcolt, megszenvedett egzisztenciáját szeretné megtartani a következő gyermekek vállalásával, és ebben óriási segítséget nyújt ez a támogatás.

Takács képviselőtársam valamiféle szociológiai vizsgálatra hivatkozott. Nekem egy nagyon kedves tanszékvezető tanárom jutott eszembe erről, amikor a 17-18 éves lányokkal való vizsgálódást hozta fel a képviselőtársam, miszerint a professzorom mondta volt, hogy a természetnek nagyon nagy csodája a szerelem, ugyanis ha nem találta volna ki ezt a természet, akkor kipusztulhatna az emberiség. Ugyanis amikor rózsaszínben látja a világot, akkor nem foglalkozik semmivel, hanem csak vállalja azt, amit vállalnia kell. Ha végiggondolná azt, hogy mennyibe kerül egy kiscipő, mennyibe kerül egy pelenka, mennyibe kerülnek azok a bébitápszerek, akkor lehet, hogy másképpen gondolkozna. Tehát a 17-18 éves lányok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) válasza körülbelül ennyire lehetne autentikus, viszont ahhoz, hogy folyamatosan további gyermekek...

ELNÖK: Képviselő úr!

LÉVAI TIBOR (Fidesz): ...vállalása megtörténjen, a családok egzisztenciája megmaradjon...

ELNÖK: Kérem, fejezze be a mondatát!

LÉVAI TIBOR (Fidesz): ...ez a támogatási rendszer szükséges. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Zsolt képviselőtársam az előző kétpercesében azt mondta, hogy itt a gyermeket nevelő családok számára kíván a kormány kedvezményeket biztosítani, szemben azokkal, akik gyermeket nem nevelnek, ha jól értettem.

Azt gondolom, természetes, hogy a gyermeket nevelő családok számára kell kedvezményeket biztosítani, azonban a mi félelmünk attól van, hogy sajnos ezzel a gyeddel - az adókedvezmény tervezett további növelésével együtt - tényleg nem jut pénz a gyermekgondozási segély és a családi pótlék emelésére. A Szociális és Családügyi Minisztérium részéről épp a bizottsági meghallgatások során kaptunk ilyen információkat, ilyen veszélyekre már a tárca felelős tisztviselői is felhívták a figyelmet, és ezt tartjuk elfogadhatatlannak és igazságtalannak.

A másik, ami a költségvetési kihatást illeti, többek között azért sem lehet megmondani, hogy mennyibe is kerül ez a visszaállítandó új ellátás, merthogy ezt a minimálbérhez kívánják viszonyítani, és már a szónoklatomban is említettem, hogy nincs igazán idénre sem megállapodás. A kormánynak nincs is ráhatása arra, hogy mennyi lesz a minimálbér, hiszen ez a munkavállalói és a munkáltatói szervezetek megállapodásától függ. Lehet, hogy idén egyáltalán nem fog emelkedni.

Úgy gondolom, Lévai képviselő úr pedig a hozzászólásában pont azt bizonygatta a kelet-magyarországi átlagbérekre hivatkozva, hogy igenis a gyermekgondozási segély radikális emelése lenne a megoldás, hiszen Kelet-Magyarországon rendkívül alacsonyak az átlagbérek, részben az ottani foglalkoztatási struktúrának megfelelően is, részben pedig azért is, mert ez a nyugat-keleti lejtő keleti végén van, tehát számukra, az ottani asszonyok számára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) pontosan a gyes felemelése jelentené a megfelelő megoldást.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, nagyon örülök, hogy elmondta az előző gondolatot, ugyanis ez valóban egy nagyon fontos kérdés. Most világossá vált előttem, amit eddig csak sejtettem, hogy itt két különböző dolog összekeveréséről van szó. Az egyik a gyermekgondozási díj, a másik pedig a családi pótlék, amelyről önök rendszeresen beszélnek. Engem otthon úgy tanítottak, hogy minden eszközt arra kell használni, amire való: a kalapáccsal kalapálni kell, a csavarhúzóval pedig csavart húzni. Ha ezt fordítva tesszük, abból nem lesz semmi használható.

A gyermekgondozási díj azt a célt szolgálja, amire szántuk, ami a feladata, miszerint amikor egy édesanya gyermeket szül, és utána - ahogy a beszédemben elmondtam - lejár a szülési szabadság állami támogatása, amit kap táppénzszerű ellátásként, ezt követően a jövedelemkiesés az ő esetében ne legyen olyan nagymértékű, ne kényszerüljön arra, hogy visszamenjen a munkahelyére azonnal dolgozni, hanem a gyermek hosszabb ideig a családban maradhasson. Ezt Csáky képviselő úr fogalmazta meg rendkívül pontosan a beszédében, miszerint minél magasabb jövedelme volt valakinek, annál nagyobb lesz az ő számára az a kiesés, amit a gyermekvállalás áldozatként jelent. Erről szó sincs a családi pótlék esetében, az egy egészen más természetű juttatás, más feladattal és más elszámolási rendszerrel.

Tehát még egyszer azt kérem, hogy minden eszközt arra használjunk, amire való, és akkor nem fogunk tévedni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy senki nem vitatja a gyes, a gyed, a családi pótlék fontosságát, de ha valaki valóban alaposan közeledik ehhez a kérdéshez, önmagában ez nem elegendő motiváló tényező. Ha valaki állítja, hogy ez önmagában a gyermeknevelést és a gyermekvállalást elősegíti, az egyszerűen nem ért hozzá. Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy mégiscsak a 17-18 éves lányokból lesznek majd az asszonyok, és nem a 60-70 évesektől kell várni, hogy szüljenek. Azt hiszem, ezzel Lévai képviselőtársam is egyetért. Azt szeretném még mondani, hogy mivel én nagyon szeretek szociológiai felmérésekkel foglalkozni, megnyugtatom, hogy ősszel még egy alaposabb mérést csinálunk, és azt hiszem, Győr is bekapcsolódik ebbe a mérésbe, és akkor majd itt, a parlamentben elmondjuk, hogy a gyermekvállaláshoz milyen tényezők azok, amelyek nagymértékben hozzájárulnak, nemcsak a 17-18 évesek, hanem más korosztályok körében is.

 

(15.40)

 

Jól tudom, hogy ez nem az egész népességet átfogó vizsgálat volt, de hogy egy szociológiai felmérés mégiscsak alaposabb, mint az általános duma, az biztos! Tehát mégiscsak több következtetést lehet levonni egy szociológiai felmérésből, mint a levegőből kapkodni a gondolatokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Elnézést kérek, de a szociológiai felmérések pontosságát soha nem is vitattam, amikor azokat elkészítették. Csak egy nagyon régi történetet mesélnék most el önöknek, amit az orvosegyetemen szoktak annak idején mondani: állatkísérletet végzett egy kutató, fogott egy bolhát, s azt mondta neki, hogy ugorj! A bolha felugrott. Ezt követően kiszedte valamennyi lábát, majd azt mondta neki, hogy ugorj! A bolha nem ugrott - levonta a következtetést: ha a bolhának kiszedjük a lábát, megsüketül.

Köszönöm szépen. (Derültség. - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pósán László képviselő úr, a Fidesz-frakcióból. Képviselő úr, öné a szó!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Takács képviselő úr, de Bauer képviselő úr is elmondta, hogy önmagában nem elegendő motiváló tényező az, ha a gyedben gondolkodunk. Azt gondolom, ezzel lehet persze vitatkozni, de még mindig jobb, mint ha nem lenne. Márpedig ha arra gondolunk, hogy mihez képest kell ezt most vizsgálni, akkor az a kulcskérdés, hogy korábban nem volt, most pedig a szándékaink szerint lenne.

A megállapítás, amelyet Bauer úr mondott, miszerint a társadalom lélektani állapotától természetesen függ az, hogy milyen a gyermekvállalási kedv, ez önmagában igaz, de a pozitív lélektani állapotot, ha lehet, próbáljuk meg elősegíteni! És ha a társadalom azt érzékeli, hogy a kormányzati politika nyújt ehhez kapaszkodókat - lehet, hogy ez még nem teljes körű, hiszen említette Horváth Zsolt is, hogy ez része egy nagy rendszernek, ami a jövőben reményeink szerint majd kiépül -, ha ehhez kellő kapaszkodókat tud nyújtani a kormányzat, kellő jelzések érkeznek a társadalom felé, akkor azt hiszem, az első lépéseket meg tudjuk tenni annak az irányába, hogy ez a lélektani beállítódás pozitív legyen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Szabó Sándorné képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony, öné a szó.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallottuk, hogy mi itt összekeverjük a szezont a fazonnal, és nem tudjuk, hogy a gyed mire szolgál, és mindig összekeverjük a családi pótlékkal és a gyessel.

Azt hiszem, ezt azért tesszük, mert mi nem szeleteljük a családokat. Mi nem azt mondjuk, hogy Magyarországon vannak jó jövedelmű és támogatandó családok, hanem azt mondjuk, hogy Magyarországon vannak gyermeket vállaló családok, amit honorálni kell. A honorálás pedig nem a szülő jogán történik, hanem a gyermek jogán. S ezért gondoljuk azt, hogy mivel a Bokros-csomagnak az a része, amelyik megszabott egy jövedelemhatárt, nem volt túlságosan jó dolog, mert nem engedte érvényesülni a gyermek jogán járó ellátásokat, de úgy gondoljuk viszont, hogy amikor ez a Bokros-csomag létezett, alulról mégis beengedte azokat, akiknek alanyi jogon járt a gyes.

Nagyon szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy azzal, hogy most 100 százalékban megkapták a gyedet és a családi pótlékot a gyermekes családok, ezzel tulajdonképpen felül megnyitotta a tisztelt kormánykoalíció a gyermekellátások rendszerét, és ezzel lent, alul elértéktelenítette. Ez az, amivel nem tudunk egyetérteni! És ez az, ami miatt a szülők anyagi helyzetének függvényében juttatott gyermekellátásokat kérdőjelezzük meg, és azt mondjuk, hogy azokat kellene emelni, amelyek az alul lévő, a rosszabb anyagi helyzetű családok gyermekeit egyaránt érintik.

Felteszem a költői kérdést - nem hiszem, hogy képviselőtársaim a patkó másik oldalán igazán tudnak rá válaszolni -: mi van a munkanélküliekkel? Mi van a pályakezdő fiatallal? Mi van a közalkalmazottal? Mi van az átlag alatti jövedelművel? És mi van a papíron minimálbérre bejelentettel? Az ő gyermeke nem olyan értékes, mint az átlag fölötti jövedelemmel rendelkező család gyermeke? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Várom majd a válaszukat! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Vojnik Mária képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Abban reménykedtem, hogy ez a vita abban a szellemben fog folytatódni, ahogy az előre bejelentett hozzászólók ezt a vitát elkezdték.

Szeretnék utalni kormánypárti képviselőtársaim közül Hegedűs képviselőtársamra, aki a témához méltó komolysággal és érdemi érvekkel szólt hozzá. Azt gondolom, az egyre zavarosabb képes beszédek csak azt tudják bizonyítani a tisztelt fideszes képviselőtársaim részéről, hogy az érvek már elfogytak. Ezért javaslom, hogy térjünk vissza a törvényjavaslat eredeti tárgyához, és azt vizsgáljuk meg, hogy a gyed intézménye valóban úgy és abban a mértékben járul-e hozzá a gyermekvállalási kedv növeléséhez a gyermeket vállaló, egyébként önök által lehetséges, hogy helyesen megcélzott rétegnél, amelynek a legfőbb jellemzője, hogy a kvalifikált, a társadalmi-gazdasági hierarchiában a közepesen vagy ennél feljebb elhelyezkedő, gyermeket vállaló anyák számára jelentene érdemi változást. Vizsgáljuk meg - ez az én javaslatom -, hogy érdemi-e az a javulás ebben a törvényjavaslatban, amit önök kínálnak nekik!

Mert én ezzel szemben a vitában azt szeretném elmondani, hogy annak a körülbelül 90 ezernyi családnak - a 1,5 millióból 90 ezernyi családnak! -, akiket ez a javaslat valamilyen módon érint, az ottani anyukáknak egzisztenciális szempontból önmagában nem jobb választás ez a gyed mint konstrukció, mert nem segíti a munkába való visszatérést, a gyermekvállalás és a karrier folytatását, és azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), erre is kellene önöknek egy kicsit törekedniük.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Hegedűs Mihály képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Elnök Asszony! Itt egy olyan témáról kellene még egy-két percet szólni, amelyet lehet, hogy Béki Gabriella egy kicsit nem a súlyának megfelelően említett, hogy "reklámértékű". Ezt úgy fordítanám le a szó nemes értelmében, hogy ez egy üzenet - üzenet a családot, a gyermeket vállalóknak, ez egy pozitív üzenet.

Kökény képviselőtársamnak pedig azt mondanám, azzal teljesen egyetértünk, hogy kevés ez a pénz, adót vonnak le belőle; de egy jó törvényt, úgy érzem, nem erre a költségvetésre és a jövő költségvetésre készítünk, hanem évtizedekre. Sőt, talán évszázadra is lehet - gondoljunk arra, hogy még ma is vannak élő törvények a múlt századból, tehát ezt így kellene megfogni.

Ismét hangsúlyoznám az egésznek a pszichés, a lelki részét. Mindnyájan, akik gyakorló nős emberek vagy vőlegények voltunk, tudjuk, hogy egy csokor virággal, jó szóval sokszor több eredményt lehet elérni egy anyánál, egy asszonynál, mint egy aranygyűrű ígéretével. Azt hiszem, a magyar anyák ezt tekintsék egy szép csokor virágnak, amelyikben benne van a jövő ígérete, hogy ez a családtámogatási rendszernek egy lépcsősorozata, egy része. Ez nem fogja megoldani a problémát, ettől nem fog senki szülni rohanni vagy teherbe esni, de érezni fogja a családi megbecsülést, a társadalom megbecsülését.

Elmondhatom: életem jelentős részét terhesek között töltöttem el, a munkám a szülőágyhoz kötött évtizedekig, és tudom, hogy milyen jelentősége van a megbecsülésnek. És az a társadalom megbecsülése, ha a családanyákat megtiszteljük azzal, hogy értékeljük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a szülést, segítünk visszatérni, vagy segítünk abban, hogy elkerüljék az elszegényedést.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tardos Márton képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Furcsa ez a vita. Mindenkinek tudnia kell azt, s aki nem tudja, az nem érti meg, hogy mi van Magyarországon, hogy a gyerektámogatás és a családi támogatások csökkentése a kilencvenes évek elején nem azért történt, mert valaki gonoszkodott, hanem azért, mert ez az ország bajban volt, és erre nem volt pénze.

Most arra van lehetőség, hogy a gazdasági növekedés bázisán nyújtsunk a családoknak gyerektartásra és sok minden másra, ami szociálisan fontos, jelentős összegeket.

(15.50)

A vita nem arról folyik, hogy valaki akarja-nem akarja, hanem arról kell hogy folyjon, hogy mi ennek a legjobb módszere. És ne gondolják azt, hogy itt egy olyan módszer van, ami biztosan jó, és mindenki, aki mást mond, az hülye! Nem így van! Oda kell figyelni! Annak a kérdésnek, hogy a gyerektartásért a magyar állampolgárok egyforma ösztönzést érdemelnek, komoly jelentősége van.

Én nem állítom azt, hogy a jövedelemarányos támogatás mellett nem lehet érvelni, de az biztos, hogy a másik oldalt lebecsülni, és azt mondani, hogy az butaság, amit mond, az nem felel meg a parlamenti szokásoknak és a parlamenti normáknak. Erre akartam önöket figyelmeztetni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Halász János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magam is egyetértek Vojnik Máriával abban, hogy kanyarodjunk vissza a vita érdemi részéhez, az eredeti javaslatokhoz és az itt elindult, jó mederben elindult vitához. Ugyanakkor az után, hogy ezt javasolta, jelezte, hogy a kormánypárti oldalnak igazából nincsenek érvei ebben a most elindult vitában. Én azt hiszem, nem erről van szó, és én nem szeretném szó nélkül hagyni ezt a megjegyzését.

Én azt látom ebben a vitában, sokkal inkább arról van szó, hogy a tisztelt ellenzéknek nincsenek valódi érvei, és ezen nem valódi érveket persze próbálja előhozni, sokszor a hajánál fogva előrángatva, s elindít egy olyan vitát egy nagyon jó javaslattal kapcsolatban, amit saját érvekkel nem tud megalapozni - és ez nagyon szomorú. S mivel ezt látom, hogy ez így van, ezért teljesen egyetértek Vojnik Máriával abban, hogy kanyarodjunk vissza valóban az eredeti mederbe.

Azt is halljuk tisztelt ellenzéki képviselőtársainktól, hogy ez a javaslat, amely előttünk fekszik, az a szülőket támogatja, pedig a gyerekeket kellene támogatni, és önök a gyerekeket támogatják, és egyébként a családokat nem szeletelik fel ilyenre meg olyanra - de amikor ezt mondják, máris fölszeletelik a családokat, hiszen gyerekekről beszélnek meg szülőkről külön, és nem családról, ami együtt feltételezi a gyerekeket és a szülőket! Ez a javaslatsor, éppen ez a javaslat a családokat támogatná, ezt szeretném a szíves figyelmükbe ajánlani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Vojnik Mária képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy sikerült, még ha egy kicsit provokatívan is, visszakanyarodni a törvényjavaslathoz, és egy konkrét példával szeretném az előbbieket alátámasztani, vagyis hogy miből, milyen keresetből indul ki a gyed megállapításánál ez a törvényjavaslat. Azoknál, akiknek még nem volt keresetük, de akiknél feltételezett keresetet lehet megállapítani - hiszen van egy ilyen réteg -, ott a minimálbér kétszerese lesz a kiindulási mérték, annak a 80 százaléka, amit majd járulékkal és adóval fognak csökkenteni. Akiknek azonban van jövedelmük - mondja a 42/D. § (3) bekezdése -, ott pedig a megelőző naptári év valóságos keresete a számítás alapja.

Most akkor beszéljünk arról, képviselőtársaim, hogy tehát a főiskolás, egyetemista gyedre menők a minimálbér kétszeresét kapják alapnak, azok pedig, akik pályakezdő pedagógusok, egészségügyi szakdolgozók és így tovább, és bírnak már 180 napos keresettel, ők pedig egy alacsonyabb kezdő fizetésből kiindulva kisebb összeggel mennek gyedre!

Én ebben látom az ellentmondást. Szeretném elmondani, hogy nem a főiskolások gyedjét fogom kevesellni, hanem azt, hogy ezt az ellentmondást tessék észrevenni, és ha lehet, valamilyen módon orvosoljuk ezt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Bartha László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BARTHA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Én egy párhuzamot szeretnék vonni, ellenzéki képviselőtársaim figyelmét fölhívni egy néhány hónappal ezelőtt zajlott vitára, amikor is az áfa-visszaigénylés mértékéről volt szó. Többször érte a kormányt az a vád, hogy az a 400 ezer forint jelképes nagyságú összeg, és úgysem fognak az emberek igazából ezzel a lehetőséggel élni, hiszen ez még nem fogja az építési kedvet javítani.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormánynak egyértelműen a család az az elsődleges politikai szempont, amelynek a segítését célul tűzte, és az ilyen típusú áfa-visszaigénylésekkel, az alanyi jogon járó családi pótlékkal, az oktatási támogatással mind-mind ezen elv alapján próbálja meg a családokat támogatni. Akkor, amikor arról beszélünk, hogy a gyed ismételten járjon, azt vállaljuk föl, azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekvállalási kedv valamilyen szinten újból megjelenjen, ne pedig kihaljon a magyar nemzet, hiszen mindenki tudja, hogy a mutatók mely irányba haladnak.

Arra kérem tisztelettel önöket, adják meg önök is a lehetőséget a magyaroknak, a magyar családoknak, a polgároknak arra, hogy ismételten legyen kedvük gyereket nevelni. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Horváth Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Mindig nagy tisztelettel hallgatom Vojnik Mária képviselő asszonyt, mind a bizottságban, mind az Országgyűlésben, és most is örülök annak, hogy a rá jellemző higgadtsággal visszaterelte a vitát abba a mederbe, amelyben annak itt egyébként folynia kell, és amelyben, meggyőződésem, mindvégig folyt is.

A vélelmezett összeg kérdése, illetve az, hogy milyen jövedelmet állapítanak meg ilyen esetben, ezzel kapcsolatban egyetlen dologra mindenképpen felhívom a figyelmet: választhat az illető, hogy számára melyik a kedvezőbb. Magyarul: ha a gyes értéke magasabb, mint mondjuk, amekkora a gyed értéke lenne, mert olyan alacsony a jövedelme valakinek, vagy olyan alacsonyat kellene esetleg vélelmezni, ebben az esetben természetesen választhatja a gyest.

Ám volt egy nagyon fontos mondata Vojnik Máriának, ami egybecseng a szándékainkkal, és ezt egy korábbi alkalommal már el is mondtam.

Tervezzük és keressük annak a lehetőségét, hogyan lehetne az egyetemen, főiskolán tanulók részére a gyermekgondozási díj igénybevételét biztosítani, hiszen ez részint nem egy nagy költségvetési tétel, tekintetbe véve azt, ahány gyermeket ma nappali tagozatos egyetemi vagy főiskolai hallgatók szülnek - ez korábban sokkal magasabb szám volt, és ez örvendetes volt. Keressük tehát ennek a lehetőségét.

S még valami, amit az elnök asszony elmondott, és föl is hívta a figyelmét erre a Házban mindenkinek: a mai napon nem zárjuk le ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját. Ezt azért kezdeményeztük, hogy legyen időnk, akár egész nyáron, részletekbe menően mindenkinek elkészíteni azokat a módosító javaslatokat, amiről úgy gondolja, hogy ettől csinosabb, szebb, jobb lenne a gyed. A lényeg az, hogy gyed lesz, és ez hasznára lesz a magyar társadalomnak, és ahogyan Hegedűs képviselő úr mondta, virágcsokorként átadhassuk a leendő édesanyáknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Bartha László Képviselő Úr! Kedves Lévai Tibor Képviselő Úr! Azt mondja Lévai képviselő úr, hogy mi találkoztunk-e már az utóbbi időben szülőképes korban levő nőkkel. (Derültség.) Azt mondja Bartha képviselő úr, hogy adjuk meg a lehetőséget a gyerekvállalásra a magyaroknak.

Nos, mi lett volna, ha akkor, amikor szabaddemokraták például a magasabb családi pótlékra, az úgynevezett kiegészítő családi pótlékra nyújtottak be módosító javaslatot, és önök azt mondták, hogy ezt nem, akkor mi azt mondtuk volna, hogy kedves fideszesek, találkoztak-e önök szülőképes korú nőkkel, miért akarják elvenni a magyar néptől a gyerekvállalás lehetőségét? Mi ilyet nem mondtunk.

Csak arra szeretném önöket figyelmeztetni, tisztelt képviselő urak, hogy a vita nem arról szól, hogy kell-e támogatni a gyerekvállalást, hanem arról szól, hogy milyen módon.

(16.00)

Én ezt ma már sokadszor ismétlem el, de kénytelen vagyok, mert miután ezt elmondtuk erről az oldalról nem tudom, hányszor, önök megint úgy állítják be a dolgot, mintha arról folyna a vita, hogy kell vagy nem kell az államnak támogatni a gyerekvállalást.

Nem erről folyik a vita. Azt próbáltam elmagyarázni a felszólalásomban, hogy minden támogatási formának megvan a szociális, a költségvetési és a gyerekvállalást ösztönző hatása. Ebből a szempontból kell a különböző formákat összehasonlítani, és eme összehasonlítás során jutunk más következtetésre - Horváth képviselő úr már arról győzi meg őket, hogy ne adják elő újra, új kétpercesben a saját érveiket, ha jól láttam. Én is abbahagyom, mert tényleg ismételjük egymást. Csak higgyék el, hogy a hogyanról, a formáról folyik köztünk a vita, és nem az akaratról általában.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra jelentkezett Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Örülök, hogy a végére visszaterelődött a szó a gyed körébe. Hadd mondjam azt, amit Horváth Zsolt képviselő úr is és Kökény Mihály mondott, és amit az elnök asszony megerősített, hogy nem záródik le az általános vita, és tényleg lesz lehetőségünk erről a kérdésről sokat beszélgetni.

Ebben a tárgykörben sok hasonló jó poént lehetne elsütni, mint amit Lévai képviselő úr elsütött, de mégis azt szeretném kérni önöktől, tegyenek kísérletet. Ahogy Takács képviselőtársam megpróbálta a fiatal korosztályban, és kizárólag a 23 évesek körében mértem fel, hogy ők hogy látják ezt a kérdést. Ezek között van olyan, akinek már van egy gyereke, van olyan, akinek kettő, de a többségnek még egy sem.

Azt gondolom, hogy érdemes lenne megfontolni, hogy a nyarat használjuk fel arra, hogy egy szociológiai felméréssel valóban győződjünk meg arról - úgy, ahogy ezt Bauer Tamás és Takács Imre elmondta -, hogy mi motiválja a szülőképes korban lévő hölgyeket, és a velük házasságra lépő urakat a gyermekvállalás kérdésében. Mert valójában sokféle megoldást lehet a kérdésre találni. Tiszteletben tartom az önök véleményét, vagyis az önök jogát ahhoz, hogy olyan megoldást alkalmazzanak, amilyet akarnak; önök a többség, önöké a kormányprogram, amiben különböző adómegoldásokkal, családi pótlékkal, gyessel, gyeddel lehet.

Jó lenne, ha közös nevezőre tudnánk jutni. Próbáljunk meg feltenni magunknak néhány fontos kérdést, és elfogadni egymás véleményét. Mondjuk, az első az, ami sokszor elhangzott az előző kétpercesekben: akarjuk-e, hogy többen vállalkozzanak gyerekszülésre? Igen. Melyek azok az okok, amiért ma a fiatalok nem vállalják? Tessék elhinni, hogy nem támadtuk meg a gyedet, de nem a gyed szerepel az első helyen, hanem a munkahely, a munkahely biztonsága, a létbiztonság, a gyermeknevelés költségei. Gondoljuk végig, hogy a gyermekvállalás után a családok anyagi helyzete abszolút értelemben hogyan változik. Javul-e, vagy romlik?

Azután talán el kellene menni egy olyan finom felmérésig, hogy különböző anyagi pozícióban lévő családokat hogy érint a gyermekvállalás kérdése. Mert nem azonosan! Hadd utaljak vissza Lévai úr dolgaira, amit ugyan Vojnik Mária már érintett. Tessék meggondolni, itt nemcsak kelet-nyugatról van szó, hanem azokról a köztisztviselőkről, közalkalmazottakról, akik valóban alig keresnek többet, mint a minimálbér.

És amikor gyermeket vállal... (Közbeszólásra:) Én most nem azt mondtam, hogy mekkora lesz, hanem hogy amikor gyermeket vállal, milyen lesz a helyzete, a pozíciója. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a gyermekvállalás lényegesen kitolódott az elmúlt években - tehát ma már nem a húszhoz közel, hanem inkább a harminchoz közel vállalják a gyermekeket -, ez azt jelenti, hogy bizony mérlegelik azt, hogy a gyermek megszületése után, amikor majd iskolába jár, az anyagi feltételek megteremtése az iskoláztatáshoz, a neveléshez milyen terhet ró a családra.

Azt hiszem, hogy ezért érdekes - ahogy az elején mondtam -, sok forrásból lehet... Csak figyelembe kellene venni, hogy nem mindenkinek jelent azonos terhet a gyermekvállalás, és feltehetően annak a rétegnek kellene a nagyobb segítséget adnunk, akiknek ez az átlagnál nagyobb terhet jelent; jelesül, még ráadásul a fiatalok körében. Tehát azt hiszem, hogy azt a hitvitát nyugodtan abba lehet hagyni, most már eldőlt, hogy családi pótlék vagy sem.

Csak, ha köztünk kialakulna a tisztes párbeszéd - úgy, ahogy Tardos Márton mondta, az előző négy évben megteremtődtek a feltételei annak, hogy most már szociális kérdésekről is beszéljünk -, valahol e szociális kérdéseket nagyon korrektül kellene rendezni. Ha elfogadjuk, hogy több gyermeket akarunk, akkor azért a törvényben... - és hadd hivatkozzam vissza Horváth Zsoltra, hogy szeletelünk; képviselő úr, nem mi szeletelünk, benne van a paragrafusokban.

A képviselőtársaimmal együtt arra fogok javaslatot tenni, hogy a "közös háztartás" helyett vegyük ki azt a szót... (Közbeszólásra:) Akkor elnézést kérek! Szóval, ha a háztartásában gyermeket nevel - mivel később úgyis kimondjuk, hogy csak az egyik szülő veheti igénybe -, engedjük meg, hogy ezt igénybe vehessék; nem akarom hosszan magyarázni, hogy milyen körben.

A másik dolog, amire szeretném kérni a megértésüket, hogy a nyáron hosszú időn keresztül mérlegeljük, hogy van-e értelme annak, hogy a 42/C. §-ra hivatkozva a folyósítást megszüntetjük, ha valaki kereső tevékenységet folytat. Arra kérem önöket, hogy azt mérlegeljük, hogy esetleg valamilyen időkorlátig - például négy óra -, vagy esetleg kimondjuk, hogy legfeljebb a minimálbér nagyságáig kereső tevékenységet folytathasson az, aki igénybe veszi e szolgáltatásokat vagy járulékokat.

Ezt azért teszem, mert hiszem, hogy egyetértenek velem abban, hogy ma a szülésre vállalkozó nőt nemcsak az anyagi terhek sújtják, hanem a munkahelyének elvesztése is. Ugyanerre hivatkoztam, hogy a 23 éves korosztályban, akinek már van gyereke, annak az egyik legnagyobb problémája, hogy mennyire kívülreked, és mennyire kiszakad.

Tehát azt gondolom, hogy nem okozunk nagy bajt, és nem dől össze ez a rendszer, ha megteremtjük azt a lehetőséget, hogy esetleg részmunkaidőt vállalhassanak azok a fiatal szülő anyák, vagy esetleg apák, akik igénybe veszik majd ezt a szolgáltatást, hogy részmunkaidőben kiegészítsék a jövedelmüket.

A befejező mondatom az, hogy hiszem, hogy ez az ötlet talán beleillik abba a gondolatkörbe, amit mondtam, hogy a célunk, hogy minél több gyerek szülessen, és javuljon azoknak a családoknak az anyagi biztonsága, akik gyermeket vállalnak.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Olyan sokáig vártam a soromra! Nem leszek hosszú, de annyira fontos nekem ez a téma! Ha most vannak olyan kismamák, akik nézik a televíziót, vagy most már hallgatják a rádiót, és vissza tudnának jelezni nekünk, ha feltehetnénk nekik azt a kérdést, hogy mi az igazán fontos számukra, az fontos-e, hogy több legyen az az ellátás, amennyiért otthon maradhatnak a gyerekükkel, vagy az, hogy ezt hogyan nevezik, biztos vagyok benne, hogy az előzőre voksolnának.

Ha ez a kormány eldöntötte volna, hogy megemeli a gyest, mert a 15 ezer forintos gyes, az öregségi nyugdíjminimumban kifejezett gyes méltatlanul alacsony, akkor, azt gondolom, ellenzéki oldalon egy emberként támogatnánk a javaslatot. Támogatnánk, hogy több ellátást kapjanak a családok. De a kormány nem ezt tette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha minket most hallgat például olyan ápolónő, akinek 30 ezer forintos a bruttó fizetése, és gyesen van, és reménykedik a kormány ígéretében, hogy most a gyed bevezetése számára is kedvezőbb lesz, nagyon nagyot fog csalódni. Nem lesz kedvezőbb!

 

(16.10)

 

A kormány állandóan családbarátnak mondja magát, csupa nagybetűvel: CSALÁDBARÁT-nak. Abból indultam ki a beszédemben, hogy ezt kétségbe vontam, és azt mondtam, hogy valójában rétegbarát, hogy egy preferált réteget akar jobban segíteni. De tegyük fel, tisztelt képviselőtársaim, hogy én tévedek, és a kormány tényleg családbarát, és mindenkinek segíteni akar. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Átmehetek hozzászólásba, vagy vannak kétpercesek?

ELNÖK: Nem, képviselő asszony, mert ön előtt még volt jelentkező rendes hozzászólásra, úgyhogy kérném szépen, hogy fejezze be.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Képviselő Úr! Ön az előbbi felszólalásában említett jó pár olyan tényezőt, amely feltételezhetően meghatározza a gyermekvállalási kedvet. Itt említette a jövedelem mértékét, említette a munkanélküliséggel kapcsolatos kérdést. Említette a minimálbért, azt hiszem, utána említette az oktatás helyzetét, tehát azt, hogy mennyire tanult, milyen diplomával rendelkezik valaki, vagy rendelkezik-e diplomával, és még a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét is fölvetette.

A következőket tudnám elmondani: a legfrissebb statisztikák - legalábbis amiket én láttam - szerint Magyarországon a reáljövedelmek több mint 3 százalékkal növekedtek. Ez tehát pozitív jelzés hosszú idő óta, ami talán majd abba az irányba hat, hogy a gyermekek száma emelkedni fog. Tizenhatezerrel több embernek van ma Magyarországon munkája, mint egy évvel ezelőtt volt, tehát a munkanélküliség visszaszorulása, ha csekély mértékben is, de megindult.

A minimálbér az idén majdnem 3 ezer forinttal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Azt hiszem, ez is beleillik abba a sorba, amit ön elmondott. A tudással kapcsolatban: a beszédemben is elmondtam, hogy eltöröltük a tandíjat. 70 ezer forintot spórol meg ezen minden olyan család, amely a tehetséges gyermekét egyetemre vagy főiskolára, nappali tagozatra járatja.

A részmunkaidő kérdésével kapcsolatban: valóban gondolkodtunk rajta, gondolkodtunk ezen az ötleten; főleg akkor, ha azt vesszük figyelembe, hogy hogyan lehetne a gyedből a munkába a visszautat biztosítani az édesanyák számára. Amikor a gyermek életkora magasabb, akkor elképzelhető, hogy bizonyos részmunkaidős foglalkoztatás megengedhető sőt, kívánatos is lenne. Ez előttünk álló lehetőség. Reményeink szerint meg is fogjuk tudni fogalmazni, és talán még az idei év végére elkészülünk, és így vezetjük be. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Remélem, beleférek két percbe, és akkor többet nem kérek szót. Szóval, tegyük fel, hogy én tévedek, és a kormány valóban olyan értelemben családbarát, ahogy mutatja magát, hogy minden család és minden gyermek fontos neki. Azt gondolom, hogy akkor az ellenzék részéről ideillik a figyelmeztetés, hogy ez az eszköz, amit választ, nem jó, mert ez az eszköz oda vezet, hogy a jobb helyzetben lévők még jobb helyzetbe kerülnek, a hátrányos helyzetben lévők pedig végképp leszakadnak, folytatódik a társadalom kettészakadásának drámai folyamata.

Ha pedig igazam van, és a kormány valójában rétegpolitikát folytat, nagyon tudatosan és kampányfogásként egy réteget preferál minden szempontból - mégpedig a polgári középréteget -, akkor pedig azon kellene elgondolkozni kormányoldalon, hogy tényleg jó-e ez az eszköz. Mert való igaz, hogy most nagyon pozitív dolgot üzen egy rétegnek, és ennyiben igaza van Hegedűs képviselőtársamnak - aki sajnos most nincs itt -, hogy kellenek ilyen pozitív üzenetek az anyáknak, de a statisztika azt bizonyítja, hogy a gyes is és a gyed is igazából csak a gyermekvállalás időzítését befolyásolja, és nem érdemben a családnagyságot.

Azt gondolom, hogy erre kormánypárti oldalon oda kellene figyelni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra jelentkezett Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak az a szándéka, amelyben a finanszírozási lehetőségek figyelembevételével a gyermekgondozási díj visszaállítását szorgalmazza olyan formában, hogy a gyermek kétéves koráig járna, és a korábbi keresetük 70 százaléka illetné meg a gyedet igénybe vevőket, azt kell mondjuk, hogy pozitív, jó szándékú és az ország jelenlegi gazdasági helyzetét figyelembe véve bátor lépés. Tehát mindenképpen üdvözöljük a kormány azon szándékát, hogy a gyedet ismét visszaállítja.

Nem akarok közgazdasági okfejtésekbe, a pénzügyi helyzet, az államháztartási pénzügyi helyzet magyarázatába belebocsátkozni, de azért szeretném azt kihangsúlyozni, hogy a kormány ezt a bátor lépést akkor teszi meg, amikor a központi költségvetés hiánya 5 hónap alatt az egész évre tervezett 70 százalékát elérte, és akkor, amikor a társadalombiztosítási alapok vesztesége 5 hónap alatt már az egész évre tervezett kétszerese. A fizetési mérleg hiánya pedig 3-4 milliárd dolláros veszteségen fog megállni, ahogy most a prognózisok mutatják.

Ezzel tehát, tisztelt képviselőtársaim - és az ellenzéki képviselőknek is mondom -, ezt a kormány olyan közgazdasági körülmények között teszi, amikor hasonló pénzügyi mutatószámok alapján '95-ben az előző kormány a Bokros-csomagot bevezette. A kormány tehát felvállalta azt a választási programot, kormányprogramot, amelyet egy évvel ezelőtt meghirdetett, és ennek jegyében cselekszik.

A különböző hozzászólások során szociológiai felmérések tapasztalatai is elhangzottak. Egy kicsit ide szeretnék visszakanyarodni, elsődlegesen Takács Imre képviselő úr hozzászólásához. A képviselő úr saját kutatási eredményei alapján beszámolt arról, hogy 17-18 éves lányok körében a gyermekvállalás feltételeinek milyen a preferencia-sorrendje.

A képviselő úr megfogalmazta azt - néhány adatot, jellemzőt, ismérvet kiemelnék -, hogy második helyre helyezték a szóban forgó hölgyek a saját tulajdonú lakást, ötödik helyre tették a magyar gazdaság jövőképét, és a 8-9. helyen szerepelt a gyes, illetve a gyed kérdése. Anélkül, hogy ezt a szociológiai felmérést mélyen elutasítanám, csak egy dologra szeretném fölhívni tisztelt képviselőtársaim és nagyra becsült Takács Imre képviselőtársam figyelmét. Arra, hogy amiben biztosak a 17-18 éves lányok, hogy elérik, azt a preferencia-sorrend végére helyezik; ugyanakkor, amiben bizonytalanok, azt pedig előre. Azért nem vállalnak gyermeket, mert a saját tulajdonú lakás fontos. Egy 17-18 éves gyermek, gyermeklány hogyan tudja azt még kellő alapossággal felbecsülni, hogy a gyermekvállalás feltételeit alakítsa?

Utalt is arra Takács képviselő úr, hogy a kutatásait tovább folytatná idén nyáron. Ezzel a gondolatommal, fölvetésemmel arra próbálom ösztönözni, hogy a szociológiai vizsgálatot ennek tükrében is nagyobb közelítéssel végezze.

A múlt héten a vezérszónoki rendszerben a részünkről elhangzott, hogy ezt a javaslatot támogatjuk, sőt még egy olyan feltételt is beiktatnánk - módosító javaslatot is terjesztett elő Erkel Tibor képviselőtársam -, hogy a korábbi keresetük 70 százalékának megfelelő mértékű támogatást kellene biztosítani, de legkevesebb a mindenkori minimálbér két és félszeresét volna jó elérni. Ezzel is nagyobb biztonságot lehetne adni a gyermeket vállalóknak.

Tisztán kell azt is látni, hogy a gyermekgondozási díj visszaállításánál elsősorban a szociálisan kedvezőtlen körülményűek, illetve az alacsony jövedelem-színvonallal rendelkező szülőknek kedvezne a gyed visszaállítása.

A másik dolog, amit a hozzászólásomban meg szeretnék említeni: azon túl, hogy kifejezésre juttattuk, hogy a gyed visszaállítása a kormány családvédelmi intézkedéseinek egyik fontos lépése, tehát a választási program következetes végrehajtását mutatja, ugyanakkor a dolog második pillérére, másik talpazatára is szeretnék utalni, mégpedig a gazdasági stabilitás kérdésére.

 

(16.20)

 

A Magyar Igazság és Élet Pártja egy évvel ezelőtt a választási programjában még a főállású anyaság intézményrendszere mellett foglalt állást. Mindezt azonban úgy láttuk volna kivitelezhetőnek, ha egyrészt kormányzati pozícióba jutunk, másrészt pedig úgy, ha az országban egy tartós gazdasági növekedés megvalósul.

Összességében: a gyednek és más családvédelmi intézkedéseknek a bevezetésével hosszú távú, tartós eredményt csak úgy lehet elérni, ha az országban a gazdasági folyamok tartós, kiszámítható gazdasági növekedést tudnak felmutatni. Számos képviselőtársam megfogalmazta a munkahelyek megőrzésének kérdését, az anyagi biztonság rendszerét, és Göndör képviselőtársam a 23 éves korosztály körében végzett felmérései alapján arra a következtetésre jutott, hogy az anyagi biztonság és a munkahelyek elvesztése egyre bizonytalanabb körülmények közé sodorja a gyermeket vállalókat; azonban vannak a népességfogyás megállításának olyan módozatai is, mint a vállalkozások anyagi tőkeerejének gyarapítása vagy olyan adórendszer, amely ezt lehetővé teszi, olyan hitelpolitika támogatása, amely a vállalkozásoknál bővítést eredményez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak olyan lépések is, amikor az Országgyűlésben interpellációk, felvetések kapcsán elhangzanak olyan megállapítások, hogy egy privatizált üzemet ne zárjanak be, maradjanak meg a munkahelyek, maradjanak meg az ipari munkahelyek, maradjanak meg a beszállítók lehetőségei, vagyis maradjanak meg az anyagi feltételek a gyermekvállalás biztonságához.

Befejezésül, a gyed bevezetésének méltatásán túl, elismerésén túl a kormányzat figyelmét arra is fel szeretnénk hívni, hogy mindezt úgy próbálja a gazdaságpolitikáján keresztül biztosítani, olyan kiszámítható gazdaságpolitikát valósítson meg, hogy a gyed bevezetése után évekig megalapozott legyen a gyed kifizetésének anyagi, pénzügyi forrása.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége. (Béki Gabriella: Nem kívánok hozzászólni.) Nem kíván hozzászólni. Köszönöm szépen.

Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki felszólalni. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát elnapolom, folytatására későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1267. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1267/1-2. számokon kapták kézhez a képviselők.

Először megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Miniszter úr, önt illeti a szó.




Felszólalások:   28-29   29-105   47      Ülésnap adatai