Készült: 2020.08.14.20:07:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

63. ülésnap (1999.04.15.),  49-118. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:18:44


Felszólalások:  Előző   49-118  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap berekesztésének hatályával lezárom. A részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/996. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/996/1-2. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Pusztai Erzsébetnek, a napirendi pont előadójának, politikai államtitkár asszonynak.

DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyről szóló törvény rendelkezéseinek túlnyomó többsége '98. július 1-jén, illetve néhány paragrafusa '99. január 1-jén lépett hatályba. A végrehajtási rendeletek kidolgozása, illetve néhány konkrét esetben a törvény alkalmazása felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény szövege több helyen pontosításra szorul. Ezért készítettük el most az önök előtt levő módosítási javaslatot, amely lényegében technikainak minősíthető, néhány helyen pedig kifejezetten pontosító jellegű.

A törvénymódosítás előkészítése során számos szakmai és államigazgatási szervezettől kértünk javaslatot. Ezek elemzésekor figyelemmel voltunk arra, hogy a törvény módosítása során alapvető koncepcionális kérdésekben ne nyissunk vitát. Ennek még nem érkezett el az ideje. Figyelemmel voltunk arra is, hogy a törvénymódosítás minél hamarabb hatályba tudjon lépni, ezáltal az érintett szakaszok alkalmazásában ne keletkezzen jogbizonytalanság. Befogadtuk mindazon javaslatokat, amelyek eljárási szempontból egyszerűsítik az egészségügyben dolgozók, illetőleg a betegek kötelezettségeinek és jogainak gyakorlását. Befogadtuk továbbá azokat a javaslatokat is, amelyek a végrehajtási rendeletek kidolgozása során merültek fel részletkérdéseket illetően, és pontosabb törvényi szabályozással megfelelően rendezhetők.

A törvénymódosítás a törvény hatályát kiterjeszti az egészségügyben dolgozó, nem egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyekre is, ha azok az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közreműködnek - technikusok, mérnökök, fizikusok, biológusok, vegyészek, segédápolók s a többi. E kiegészítésre azért van szükség, hogy az egészségügyi törvényben megfogalmazott jogok és kötelességek ugyanolyan formában illessék, illetve terheljék az egészségügyi ellátásban közreműködőket, tekintet nélkül az egészségügyi szakképesítés meglétére.

A kezelőorvos fogalma meghatározásában a normaszöveg kismértékű pontosítása a Magyar Orvosi Kamara kérésére történik. Kiegészül a kezelőorvos fogalma, lehetővé téve azt, hogy egy időben több orvos végezze a betegellátást kezelőorvosként. Az egészségügyi szolgáltatások értelmezési körébe a javaslat bevonja a halottakkal kapcsolatos különböző egészségügyi tevékenységeket is, hiszen ezek sem tudományos, sem szakmai szempontból nem különíthetők el az eddigi egészségügyi szolgáltatás definíciójától.

Tisztelt Képviselőház! Az egészségügyi törvény alkalmazása során sok esetben a betegellátás érdekeinek megfelelően azonnali, illetőleg rövid időn belüli döntésre van szükség. Ennek érdekében a gyakorlat számára egyértelmű eligazítást kell adni, ezért a szövegpontosító javaslatok egy része ezt a célt szolgálja. Így a személyi szabadságot korlátozó módszerek alkalmazásának szabályait pontosítjuk azzal, hogy a kezelőorvos teendőit a korlátozó módszerek alkalmazásával kapcsolatban egyértelművé tesszük. Elkülönítjük azt az esetet, amikor nincs lehetőség a korlátozás előzetes írásbeli elrendelésére, hiszen korlátozásnak minősül például a beteg gyermek lefogása azért, hogy ne tegyen egy hirtelen mozdulatot kezelés közben, vagy például a zavart, nyugtalan beteg megnyugtatása vénás injekcióval a mentőgépkocsiban. Ilyenkor utólag kell a korlátozás okát írásban rögzíteni.

A jelenlegi gyakorlati szerint a beteg ellátásának befejezését követően nincs lehetőség arra, hogy a közeli hozzátartozó az egészségügyi dokumentációba betekintsen, illetve másolatot kapjon azokról. Nincs lehetősége még abban az esetben sem, ha az életét vagy az egészségét fenyegető okból szüksége lenne rá. Szakmai szempontból tehát mindenképpen indokolt az egészségügyi törvény ilyen tartalmú kibővítése úgy, hogy akár a beteg egészségügyi ellátását követően, akár halála után a közeli hozzátartozónak lehetősége nyíljon a fenti okok bizonyítása esetén az egészségügyi dokumentációba való betekintésre.

(11.10)

Pontosítottuk tehát az iratbetekintésre és a személyes és egészségügyi adatok összekapcsolására, továbbítására vonatkozó szabályokat is annak érdekében, hogy e törvény és az egészségügyi adatok kezelésével foglalkozó más jogszabályok teljes összhangja megvalósuljon. A módosítás célja az, hogy a közeli hozzátartozó abban az esetben, ha életét, egészségét fenyegető ok miatt szükséges, teljes bizonyító erejű magánokirat hiányában is betekinthessen az egészségügyi dokumentációba, például fertőző betegség, mondjuk HIV-pozitivitás vagy öröklődő betegség esetén. Természetszerűleg ebben az esetben az egészségügyi szolgáltató mint az adat kezelője, az adatvédelmi szabályok betartásával, azonban a szükséghelyzetre tekintettel a hozzátartozó érdekében jár el. Ez a rendelkezés egyébként megteremti az egészségügyi és hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény rendelkezéseivel is az összhangot.

Tisztelt Ház! Ha az egészségügyi dolgozó átmeneti akadályoztatása vagy egészségi alkalmatlansága következtében feladatát nem tudja ellátni, akkor a betegellátás érdekében meg kell határozni a helyettesítés pontos rendjét, illetőleg azt, hogy a későbbiekben milyen feladatokat láthat el az érintett személy. Ennek pontosabb szabályozására azért is szükség volt, mert a vállalkozó orvosok számának növekedésével egyre nagyobb szerepet kap az alkalmasság hatósági ellenőrzése a korábbi munkáltatói ellenőrzéssel szemben.

Szintén pontosítanunk kellett a művi meddővé tétel eljárási szabályait. Jelenleg akkor is várni kell a kérelem benyújtását követő negyedik hónap kezdetéig a művi meddővé tétellel, ha egy bekövetkező terhesség kockáztathatja a nő életét, testi épségét vagy egészségét, vagy a bekövetkező terhességből egészséges gyermek nem születhetne. A javaslat azt tartalmazza, hogy ilyen esetben humanitárius és egészségügyi indokból a várakozási időszakra vonatkozó előírásokat ne kelljen alkalmazni. Ezen túlmenően egy új (5) bekezdéssel egészíti ki a javaslat ezt a szakaszt, mely az általános tájékoztatási kötelezettség alapján működő jelenlegi gyakorlaton túl előírja, hogy a művi meddővé tételről szóló visszavonhatatlan döntés előtt megfelelően részletes tájékoztatást kapjon a kérelmező házastársa vagy élettársa is a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről.

A mindennapi gyakorlat követelményeinek megfelelően pontosítanunk kell a halottakra vonatkozó egyes rendelkezéseket is. A hatályos szabályozás szerint a halottvizsgálatra csak orvos jogosult, holott a gyakorlatban mindennapos eset, hogy a halál bekövetkezésének tényét mentőtisztnek kell megállapítania annak érdekében, hogy a megkezdett újraélesztést abbahagyhassa. Ezért a javaslat a halottvizsgálat teendőit három szakaszra bontja: a halál tényének, bekövetkezése módjának és okának megállapítása, és egyben a halál tényének megállapítását mentőtiszt számára is lehetővé teszi.

A javaslat érdemi változtatást javasol a kórboncolás mellőzésének kérdésében is. Az egészségügyi törvény jelenlegi rendelkezése szerint a kórbonctani vizsgálat mellőzéséhez számos egyéb feltétel mellett az is szükséges, hogy a kezelőorvos és patológus szakorvos együttesen a kórbonctani vizsgálatot ne tartsa szükségesnek. Ez a kórházon kívül, ismert betegségben elhunytak esetében sokszor megoldhatatlan gyakorlati problémát jelent, hiszen a kórboncnok csak akkor tud véleményt kialakítani, ha a holttestet megtekinti, tehát azt be kell szállítani a boncterembe, vagy a szakorvosnak kell kiutaznia a halál helyszínére. Ez olyan, nem feltétlenül szükséges terheket és időráfordítást jelent, melyek miatt azt javasoljuk, hogy ha a beteg fekvőbeteg-gyógyintézeten kívül halt meg, akkor ne legyen szükség a patológus véleményének beszerezésére minden esetben a kórboncolás mellőzéséhez.

A javaslat annak érdekében, hogy a szerv- és szövetszállítás ne csak átültetés, hanem saját célú gyógykezelés, a kórisme megállapítása, illetve kutatás céljából is megengedett legyen külföldre, illetve külföldről a Magyar Köztársaság területére, a betegek érdekében módosítaná a törvényt. A gyakorlatban ugyanis számos alkalommal előfordul olyan eset, amikor ilyen szállítás indokolt lenne. Szakmailag nem indokolja, hogy ezeket az eseteket tiltsuk. A javaslat emberi eredetű szervek vagy szövetek külföldre viteléhez vagy behozatalához szükséges, nem államközi egyezmény vagy megállapodás érvényességének feltételéhez az egészségügyi miniszter helyett a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tiszti Főorvosi Hivatalának egyetértését írja elő. Az egyetértés megtagadásának okára vonatkozó információk a Tiszti Főorvosi Hivatal által jobban nyomon követhetőek, tekintettel arra, hogy ellátja az egészségügyi szolgáltatók szakfelügyeletét, és vezeti az országos transzplantációs nyilvántartást is.

Tisztelt Ház! A zárórendelkezések között az 1996. évi LXIII. törvényre vonatkozó szakasz is megjelenik, a javaslat alapján szükségtelenné válik a megyei egyeztető fórumok ez évi összehívása, mivel a kapacitáslekötési megállapodások továbbra is érvényben maradnának. Ugyanakkor nem csorbul a miniszteri hatáskör a tekintetben, hogy az év közben felmerülő fejlesztések és átalakítások társadalombiztosítási befogadása és finanszírozása megtörténhessen.

Mindezen szempontoknak megfelelően a törvénymódosítás alapvetően technikai jellegű. Fő tartalmi elemeit, a szabályozás tárgyköreit illetően nem alakítja át a hatályos törvényt, de jogtechnikai, formai szempontból, szóhasználatát és definícióit illetően az egészségügyi jogi szabályozásban a korábbiaknál pontosabb megoldásokat tartalmaz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Mánya Kristófnak, az egészségügyi bizottság előadójának.

DR. MÁNYA KRISTÓF, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága 1999. április 7-ei ülésén megtárgyalta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslatot. A bizottság tartalmas vitát követően a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Az egészségügyi törvény rendelkezéseinek nagyobb része múlt év július 1-jén, kisebb része 1999. január 1-jén lépett hatályba. Ezen rövid időszak alatt olyan tapasztalatok eleve nem gyűlhettek össze, melyek a törvény általános koncepcióját, fő tartalmi elemeit érintenék s ilyen irányú törvénymódosítást indokolnának. Olyan tapasztalatok viszont máris vannak, melyeket a egészségügyi intézmények jeleztek, például néhány betegjogi rendelkezés megvalósításának nehézségeiről. De az önkormányzatok által szóvá tett háziorvosi helyettesítések jogi rendezését is itt említhetjük. Ezen túl is indokolt, hogy az egészségügyi törvény mind definícióit, mind szóhasználatát illetően a jelenleginél egységesebb szemléletet tükrözzön.

Bizottságunk ezért úgy ítélte meg, hogy indokolt az egészségügyi törvény módosítása, hiszen az egészségügy folyamatban lévő átalakításának legfontosabb jogi alapjáról van szó. Azt várjuk a módosítástól, hogy a működés rendjét egyértelműbben, a gyakorlat figyelembevételével és a szándékolt átalakításokra tekintettel szabályozza. Figyelembe kell vennünk, hogy a törvény működésének eddigi felemás tapasztalatai éppen azokon a szabályozási területeken jelentkeztek, melyekkel kapcsolatban a legtöbb szakmai és jogi fenntartás megfogalmazódott, és megfogalmazódott két évvel ezelőtt, az egészségügyi törvény vitája során is.

A beterjesztés indokoltságán túlmenően a bizottsági vita főleg két kérdéskört érintett. Az egyik a betegek személyes szabadságát érintő korlátozások ügye. A módosítás a kényszerítő eszközök alkalmazásának szabályait pontosítja, részletesen előírva a kezelőorvosnak, hogy lehetőleg előzetesen dokumentálja azok elrendelését, feltüntetve az alkalmazás okát. A pszichiátriai osztályokon például az öngyilkosságot megkísérlő beteg életének megmentése lehet a tét, ilyenkor természetesnek tartjuk a törvényjavaslatban szereplő utólagos írásbeliséget az azonnali döntés érdekében. Ellenzéki képviselőtársaimmal szemben nem gondoljuk, hogy ez visszaélésekhez fog vezetni, ellenkezőleg: a betarthatóbb rendelkezések inkább növelni fogják az érintett orvos és szakdolgozó munkájának biztonságát.

 

(11.20)

A másik vitatott kérdéskör volt a beteg egészségügyi dokumentációjába való betekintési, másolatkészítési jogosultság kiterjesztése a közeli hozzátartozókra. A törvényjavaslat ezt két esetben engedi meg. Egyrészt akkor, ha erre a hozzátartozónak életét, egészségét fenyegető okból van szüksége, másrészt akkor, ha a beteg korlátozottan cselekvőképes állapotba kerül, és így sürgős szükség esete áll fenn.

Ellenzéki oldalról a kérdést az embriók védelme, az orvosi titoktartás általános szabályai felől közelítve, annak lehetőségét vetítették fel, hogy a beteg orvosi adatait a hozzátartozók a gyógyítás körén kívül is felhasználják. A bizottsági többség ezeket a vélelmeket, félelmeket nem osztotta. Nem osztotta azért, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy a beteg és az orvos, egészségügyi dolgozó közötti jogviszony speciális jogviszony, melynek a bizalmi jelleg a meghatározója.

A bizalmi jellegnek mindenekelőtt az egészségügyi törvényben kell megjelennie, s ezt a törekvést veszélyezteti, ha a személyes adatvédelmi szempontokat egyoldalúan kezeljük, azokat abszolúttá tesszük. A törvényjavaslat információs jogokat érintő módosításai tehát szükségesek és egyben arányosak is.

A bizottsági ülésen felvetődött az a probléma, hogy a szabad orvosválasztás jogát biztosítják-e házirendjükben az egyes kórházak, klinikák. Jelenleg ugyanis kevés a biztosíték arra, hogy a beteg az intézményekben a belső függelmi viszonyoktól függetlenül találhassa meg - és választhassa is egyben - szakorvosát. Ezért jó, hogy a törvényjavaslat az orvosválasztás pontosabb szabályozását írja elő.

A bizottság többsége a jelen lévő orvoskamarai tisztségviselőkkel egybehangzóan hangot adott azon reményének, hogy a most tárgyalt javaslat és az egészségügyet érintő más törvényjavaslatok elfogadásuk esetén felgyorsítják az egészségügy átalakítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Schvarcz Tibor úrnak.

DR. SCHVARCZ TIBOR, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim!

A bizottsági ülésen a következők miatt adtunk hangot egyet nem értésünknek. A beterjesztett törvénymódosítás általános indoklásában elismerten is politikai indíttatású. A politikai jellegű indíttatást igazolja az általános indoklás azon része, idézem:

"A kormányprogram megvalósítása, illetőleg ezen belül az egészségügyi reform lépései keretében az egészségügyet érintő törvények felülvizsgálata zajlik. Bizonyos hatáskörök változni fognak, részben a köztestületi kamarák, részben az Állami Népegészségügyi és Tiszti Főorvosi Szolgálat feladatait illetően. A feladatok változása szükségessé teszi, hogy az egészségügyi törvényben is megtörténjen a megfelelő szakaszok módosítása. A jövőben az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekről, ezek jogállásáról, szektorsemleges, egységes szemléletű működéséről önálló törvény fog rendelkezni. Ezért szükségessé vált az egészségügyi törvény felülvizsgálata abból a szempontból, hogy az intézményekről szóló törvénnyel teljes koherenciában lehessen alkalmazni."

Véleményünk szerint a fent felsorolt és még koncepcionális szinten sem létező törvényekre hivatkozni e módosítás keretében olyan mértékű hiba, amely lehetetlenné teszi a törvényjavaslat komolyan vételét és kezelését.

A fentieken kívül a bizottsági vitában aggályosnak tartottuk azt is, amit már Mánya Kristóf is említett a bizottsági többségi véleményben, nevezetesen, a beteg korlátozásáról szóló törvényjavaslat módosítását, valamint a helyettesítéssel kapcsolatos jogszabályi módosítást. A legkifejezettebben ellenezzük azt a részt, amely a kórházi etikai bizottságot, illetve a felügyelőtanács megszüntetését javasolja bizonyos egészségügyi intézményekben. Hiszen nemcsak területi ellátási kötelezettséggel rendelkező egészségügyi intézmények vannak, hanem vannak területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező egészségügyi intézmények is. Ott a felügyelőbizottság és a felügyelőtanács létrehozását a törvényjavaslat nem javasolja.

A dokumentumba való betekintést és arról másolatkészítést azért is aggályosnak tartjuk bizonyos tekintetben - és módosító javaslattal megpróbáljuk ennek a részét pontosítani -, mert ki kellene emelni a dokumentumból az elengedhetetlenül vagy szakmailag szükséges mértékét annak, hogy a hozzátartozó milyen módon, milyen mértékig tekinthet be ezekbe a dokumentumokba és kaphat róla másolatot.

A legteljesebb mértékig nem értünk egyet a 24. §-sal, mely bemerevíti a kapacitás-felülvizsgálatról szóló törvényt, ugyanis a jelenlegi kapacitáslekötésről szóló törvény 1998 óta van érvényben. Ez azt jelenti, hogy újabb kapacitás befogadására nincs lehetőség, és nincs szükség a megyei egyeztető fórumokra. Ugyan a miniszter engedélyezheti újabb kapacitások megjelenítését, de a zárt kasszák erre nagyon kevés esélyt adnak.

Ezen előbb általam felsoroltak miatt mi nem tartottuk a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak, mivel pusztán politikai jellegű indíttatásúnak tartjuk, és nagyon kevés az a szakmai és lényegi rész, amelynél a törvényjavaslat változtat a jelenleg érvényben lévő egészségügyi törvényen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kiss Gábor úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

DR. KISS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szóban forgó törvénymódosító javaslat bizottsági vitája a emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban megegyezésre törekvő és konszenzusos végeredményt hozóan békés hangulatú volt.

A megszólalók mindegyike szóvá tette ugyan, hogy a változtatási szándékoknak tapasztalati indoka a törvény hatálybalépésének rövid ideje miatt aligha lehet - ez önmagában gyanút ébreszthetne a törvényhozói szándékot illetően -, ám jóhiszeműen tudomásul vettük az előterjesztő képviselőinek felvilágosítását, valamint az általános indoklás megfelelő passzusát, amelyet itt is hallhattunk, hogy a végrehajtási rendeletek és az alkalmazás néhány konkrét esete kelthette a módosítás szükségességének érzetét a szaktárca képviselőiben.

Annál könnyebben lehettünk megértőek, mert az előterjesztő képviselője hangsúlyozta, hogy a hatályos törvény megfelelő feltételeket teremtett a modern orvostechnológiai eljárások alkalmazására, a betegjogok érvényesítésére, az orvos-beteg viszonyban a nemzetközi normáknak és követelményeknek teljes egészében eleget tesz.

Némi vita mégiscsak kerekedett. Közösek voltak kormánypárti és ellenzéki oldalról a felszólalók fenntartásai, ellenvetései, intései, ajánlásai, amelyeket mindannyian az előterjesztő számára fogalmaztak meg.

Az általános vitára való alkalmasság egyhangú kimondása végül azért vált mégis lehetségessé, mert az előterjesztő képviselője más esetekben tapasztaltakhoz képest szokatlanul megértőnek, az észrevételeket méltányolóan befogadónak mutatkozott, egészen addig terjedően, hogy a jegyzőkönyv számára megörökítendő kérésre kötelezettséget vállalt némely emberjogi szempontú, a "Társaság a szabadságjogokért" által is szorgalmazott korrekció érvényesítésére.

Ez az elkötelező kijelentés adja elégséges okát annak, hogy két különösen hangsúlyos észrevételre a tisztelt Országgyűlés színe előtt utaljak, felhíván erre az államtitkár asszony szíves figyelmét is.

Az első: a 3. § módosítását illetően... Közbevetőleg megjegyzem, hogy az államtitkár asszony példája a beteg gyermek lefogására vonatkozóan - úgy látszik - valamilyen közmegegyezéses példa volt, mert a bizottsági ülésen is ezt hallottuk, jóllehet, mindannyian tudjuk, hogy nem erről van szó, mivel a pszichiátriai intézetekre sokkal szívesebben gondoltunk volna. (Dr. Pusztai Erzsébet felmutat egy dokumentumot.) Ezt csak úgy közbeékelve jegyzem meg.

A 3. § módosításával kapcsolatban a kényszerintézkedéseket korlátok között tartó írásbeliség garanciális funkciójának megőrzése végett a korlátozást írásban, a ténykedés megkezdését követően a legrövidebb időn belül kelljen írásban rögzíteni.

Másodszor: az egészségügyi adatok bizalmas kezeléséről szóló - tehát az 5. § - tervezett változtatásával összefüggésben - különösképpen a hozzátartozói jogok mértéktelen kiterjesztésével kapcsolatos aggályok, az adatvédelmi törvénnyel kapcsolatos aggályok, a kétharmados szabályozás miatti ajánlások és a bizalmi elem korlátlansága miatti aggályok alapján - azt ajánlottuk az előterjesztő szíves figyelmébe, hogy a TASZ alapos, megokolt, szakszerű, körültekintően szövegezett ajánlását vegyék tekintetbe, ezt próbálják meg beépíteni a módosító javaslatokba is.

 

(11.30)

Az előterjesztő képviselője, mint azt már említettem, a társaság indítványait megfontolásra és részben beépítésre érdemesnek is minősítette. Az előterjesztő részéről ennyi előzékenységre csakis a módosító indítvány bizalomteli támogatása lehetett a megfelelő válasz.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként Horváth Zsolt, a Fidesz képviselője következik szólásra. Megadom a szót Horváth Zsolt úrnak.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az egészségügyi törvény módosítása még akkor is nagy jelentőségű, ha - ahogy államtitkár asszony az expozéjában elmondta - alapvetően pontosító, kiigazító jellegű, hiszen viszonylag friss ez a törvény. A felgyülemlett tapasztalatokat részben még érlelni kell, tovább kell gyűjteni.

Ugyanakkor néhány terület már egyértelműen jelezte, hogy a módosításra szükség van. Ezeket a módosításokat mind a bizottsági előadók érintették, mind az államtitkár asszony részletesen összefoglalta, ezért engedjék meg, hogy most a mély szakmai érvelések helyett megpróbáljam egy kicsit ne az orvos szemszögéből szemlélni ezt a módosító javaslatot, hanem inkább a hozzátartozó, a beteg oldaláról figyelni.

Itt egy nagyon fontos módosítás jelent meg: egészségügyi dolgozók lesznek azok az egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező emberek is, akik a gyógyítás folyamatában részt vesznek. Példának okáért gondoljunk egy daganatos sugárterápia megtervezésére. Egy ilyen sugárterápiában egy sugárbiológus mérnökember is részt vesz. Azt hiszem, ez nagyon régi adósság törlesztése, ezek az emberek végre a helyükre kerülnek, és büszkén mondhatják, hogy ők is gyógyítanak.

Egy másik, szintén már érintett kérdés: a beteg jogai korlátozásának a kérdése. Erről azt kell tudnunk, hogy a betegségek sokfélék, és bizony nagyon sokféle dolgot tudnak művelni az emberrel. Néha annyira meg tudják változtatni a viselkedésünket, hogy az akár önmagunkra, akár a környezetünkre is veszélyessé válhat. Ez döbbenetes élmény! Ennek tapasztalása az orvos számára is nagyon komoly konfliktusokat eredményezhet, magának is meg kell tanulnia, hogy ilyen esetben mit kell tennie. Ugyanakkor a hozzátartozó számára pedig néha feldolgozhatatlan élmény, hogy korlátoznia kellett a kedvesét, akit rendkívüli módon szeret.

Éppen ezért fontos, hogy a törvényben rendelkezzünk arról, milyen körülmények között, hogyan lehet ezt megtennie az egészségügyi személyzetnek. Ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő előzetesen írásokat készíteni, hiszen sokszor magának a betegnek a testi épségét kell megóvnunk és megvédenünk.

Ugyanez a problémakör vethet fel egy másik fontos kérdést a hozzátartozók részéről; szintén érintettük: mik azok a területek, amelyeken a hozzátartozónak joga van bepillantani a beteg kartonjába, joga van megtudni, hogy milyen betegségben szenved az illető. Persze feltételezzük, hogy a szoros családi köteléken belül élő emberek először a köteléken belül lévőkkel osztják meg a problémájukat, és maguktól is elmondják, az élet azonban néha produkál olyat, amikor ezt nem teszik meg. Vannak olyan betegségek, amelyek a beteg környezetét is veszélyeztetik: ilyenek lehetnek bizonyos elmebetegségek, előfordulhatnak bizonyos fertőző betegségek. Ilyenkor a családtagok elemi érdeke, hogy erről tudomást szerezzenek, hiszen akkor védekezhetnek ezek ellen, időben felismerhetik az esetleges elmebajjal kapcsolatos tüneteket, amelyeket már a laikus is fel tud ismerni, és orvoshoz fordulhatnak. Éppen ezért ez segítség az ő számukra. Feltételezhetően nem lesz rá tömeges szükség, de a jogszabályi módosításban ezt pontosan rendezni kell.

A következő gondolathoz azt írtam le magamnak, hogy az egészségügyi dolgozó is ember. Nem abban az értelemben gondolom ezt, ahogy sokszor pejoratívan meg szokták fogalmazni az egészségügyön belül, hanem mint embert, ugyanúgy betegségek is veszélyeztetik. Amint az előbb elmondtam a korlátozás kapcsán, az egészségügyi dolgozókat is érhetik olyan betegségek, amelyek a cselekvőképességüket, a belátási képességüket korlátozhatják. Ezek a betegségek gyógyíthatóak, tehát hol átmeneti ideig állnak fel, hol hosszabb távon.

Éppen ezért a törvénynek ezeket részletesen kell szabályoznia, s pontosítania kell, hiszen ez megint a betegek, illetve a hozzátartozók védelme is, hogy olyan emberek kezeljék a betegeket, akik mind egészségi, mind tudati állapotukban alkalmasak erre. Ez új elem egyébként a törvényben, mert mint szükséges tényt is meghatározza, hogy milyen állapotban kell lennie annak, aki az egészségügyi ellátásra vállalkozik.

Hasonlóan fontos részletkérdésnek tűnik a mindennapi gyakorlatban - erről főleg a háziorvosok, illetve a fogorvosok tudnak beszélni - a helyettesítés rendezése, hogy amikor az orvos pihen, tanul, esetleg más ok miatt hosszabb ideig a körzetén kívül tevékenykedik, akkor egyértelműen legyen szabályozva, hogyan, milyen módon, ki köteles a helyettesítéséről gondoskodni. Ez a pontosítás szintén bekerült a törvényjavaslatba.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt többször, több soron hitet tett amellett, hogy Magyarországon a népességszaporulat növekedése az egyik legfontosabb dolog, amit a közeljövőben el kell érnünk. Ugyanakkor a művi meddővé tétel olyan kérdéskör, amely kapcsán a törvényben bizonyos területeken meg kell változtatnunk a szabályozást.

Itt gondolok arra, hogy a három vagy négy hónap türelmi idő mely esetekben kell hogy megmaradjon, és milyen esetek vannak, amikor ennek a be nem tartását méltányolni kell. Ilyen például, ha az anya életét veszélyeztetné egy esetleges terhesség. Ilyen eset például, ha ebből a terhességből egészséges gyermek nem születne. Ezek olyan okok, amelyeket egyértelműen méltányolnunk kell, tehát támogatjuk, hogy bekerüljenek a törvényjavaslatba.

Előfordul - sajnos gyakran -, hogy a pszichiátriai betegek kezelése esetén magát a kezelést elrendelik, ugyanakkor - és ez jogi kérdés - arról nem nyilatkoznak, hogy önálló életvitelre képes-e az illető. Miért érdekes ez? Mert miközben kezelik, esetleg tehet olyan rendelkezéseket, olyan jognyilatkozatokat, amelyeket a gyógyulása után már megbán, akkor már visszavonná, ám ilyen esetekben meglehetősen hosszú jogi procedúrákra volt példa. Éppen ezért a törvény ezt a hiányosságot pótolja, amikor felveti azt a kérdést, hogy az elmeorvosi szakértő rendelkezzen arról, hogy a beteg az adott állapotban képes-e önálló életvitelre, vagy nem. Ez szintén a mindennapjainkat érintő kérdés lehet.

További, igen nagy jelentőséggel bíró kérdés a kórboncolás és annak elrendelése. Aki elveszítette már a hozzátartozóját, tudja, hogy túl a tragédián, önmagában az a tény, hogy boncolásra szükség van, a hozzátartozók lelkét sérti. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy erre az orvostudománynak és az egészséges, élő embereknek van szüksége, hogy tanuljunk ezekből az esetekből.

Van, amikor jogi kérdés, hogy vajon miért állt be a halál, mi történt. Ez is megfontolandó, ám ugyanakkor aki háziorvosi gyakorlatot végez, és kint él a terepen, nagyon jól tudja, hogy nagyon sok olyan ember hal meg, aki idős, a szerettei körében volt, s családja az utolsó pillanatig ápolta. Ezekben az esetekben megítélésünk szerint nem szükséges, hogy ezt a jogi procedúrát lefolytassuk, oda kórboncnokot hozzunk, vagy az illető tetemét beszállítsuk egy intézménybe. Azt hiszem, ebben az esetben minden további nélkül a háziorvos felelősségére lehet bízni azt, hogy a temetési engedélyt kiadja, és ennek megfelelően a kegyeleti eljárás lefolytatódjon.

A kórházi felügyelőtanácsok és etikai bizottságok kérdése: ez pontosító javaslat, amely egyértelművé teszi, ezek az etikai felügyelőbizottságok arra hivatottak, hogy a kórház szakemberei, illetve a lakóterületen élő társadalmi szervezetek képviselői - vagyis mi, akik betegek, hozzátartozók kórházba kerülünk - bizonyos értelemben ellenőrzést kapjunk a kórházak működése fölött. A törvényjavaslat pontosító része egyértelműen leszögezi: minden esetben a társadalmi szervezetek képviselőinek kell többségbe kerülniük, és ennek a szervezetnek a vezetőjét is a társadalmi szervezetek jelöltjéből kell megválasztani.

(11.40)

Azt hiszem, ez a pontosítás valamennyiünk érdekét képviseli, így a kórházaink átláthatóbbak, ellenőrizhetőbbek lesznek.

Sokak kedélyét boncolta a szerv- és szövetátültetéssel kapcsolatos szabályozás, amely a törvényben van. Meggyőződésünk, hogy ezt a kérdést nem szabad megkerülnünk. A törvényi szabályozás viszonylag fiatal. Egyes szervezetek a szemünkre vetették, hogy ennek köszönhető az, hogy esetleg a szerv- és szövetátültetések száma, a transzplantációk száma csökkent az országban. Feltételezhető, hogy nem közvetlen az összefüggés. Egy nagyon fontos jogot érint ez a kérdés, hogy az illető ember rendelkezhessen a halála után a szöveteiről, a szerveiről. Ezt tiszteletben kell tartanunk, ez egy alapvető jogi és erkölcsi kérdés a számunkra.

Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy halálunk után a szöveteinket más emberek életének javítására, meghosszabbítására a magyarországi modern orvostudomány technológiái lehetővé teszik. Európában ebben vezető helyen állunk, egyik nagyon jó helyen állunk szakmailag, technikailag, de számszerűleg sajnos nem. Ehhez viszont a társadalom tudati formálására van szükség. Arra van szükség, hogy mi magunk, akik ma még egészségesek és élők vagyunk, de egyszer lehetünk betegek, meghalunk, és ekkor felmerülhet az, hogy esetleg a mi szerveinkkel más emberek életét meghosszabbíthatjuk, javíthatjuk. Ez a tudati formálás az, amely a kérdés megoldását magában hordozza, épp ezért erre vonatkozó módosítás nincs is a törvényjavaslatban.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szólásra következik Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A Szocialista Párt képviselőcsoportja számára nem okozott nagy meglepetést, hogy a kormány alig néhány hónappal a hatálybalépése után előterjesztette az egészségügyi törvény módosításáról szóló javaslatát.

Valljuk meg, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt soha nem kedvelte ezt a törvényt, sokallta benne a betegjogokat. Hadd utaljak arra, a tárca interneten elhelyezett dokumentumai között megtalálható egy értékelés az egészségügyi törvényről. Hadd idézzek ebből röviden: "A törvény nehéz örökségeink egyike. Szemléletében túlméretezett szerepet szán a jogi megközelítésnek, szemben a gyógyításban oly meghatározó szerepet játszó bizalmi viszonnyal." Máshol ezt mondja ugyanez az értékelés: "Indokolatlan nivellálást vezet be a gyógyító munka értékét illetően, és nem deklarálja a gyógyító tevékenység alapvető szabadságát, csupán annak korlátait."

Nos, tisztelt képviselőtársaim, nem itt és nem most akarok ezzel az elfogult és a betegek kiszolgáltatott helyzetét alábecsülő, a gyógyító szabadságot túlértékelő véleménnyel vitatkozni, nem is tudom, kinek a véleménye ez, mert az aláírás az, hogy Egészségügyi Minisztérium. Képviselőtársaim, a most általános vitára kerülő előterjesztés általános indoklása - a tartalmat meghatározandó - a következő paramétereket állítja. A hatálybalépés óta eltelt rövid idő alatt általános tapasztalatok ugyan még nem gyűltek össze, de a végrehajtási rendeletek kidolgozása, illetőleg a néhány konkrét esetben való alkalmazás felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény szövege több helyen pontosításra szorul.

A mostani módosítás során az előterjesztő nem kíván koncepcionális vitát nyitni. A törvénymódosítás alapvetően technikai jellegű. Amennyiben fő tartalmi elemeit, a szabályozás tárgyköreit illetően nem alakítja át a hatályos törvényt - ezt hallottuk az államtitkár asszonytól is -, nos, amennyiben a törvényjavaslat megmaradt volna a három paraméter keretei között, úgy különösebb szót nem kellene vesztegetnünk a tervezet véleményezésére. Sajnos nem ez történt. Az általános indokolás megfogalmazása és további elemei már egyértelműen arra utalnak, hogy itt többről van szó, mint puszta technikai kiigazítások elvégzéséről.

Csak a leglényegesebbeket kiemelve: azon a címen módosítani a hatályos szöveget, hogy készülőben van az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekről, illetőleg ezek jogállásáról szóló törvény, hogy készülőben van az egészségbiztosítás reformja, teljességgel elfogadhatatlan. Az új törvények és a egészségügyről szóló törvény között a jövőben felmerülő koherenciazavarokat majd akkor kell elrendezni, ha ezeket benyújtják. Erre utalt Schvarcz Tibor képviselőtársam is a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor. Úgy látjuk, hogy az új törvények tartalmának ismerete nélkül nem lehet állást foglalni a tervezet szerinti módosításokról.

Annyiban minősíti az általános indoklás a tervezetet technikai jellegűnek, amennyiben az a fő tartalmi elemeket nem érinti. Úgy látom, csak értékítélet dolga, hogy a fő elemek érintetlenül hagyása mellett úgymond a részletkérdésekben kinyílhatnak-e koncepcionális jellegű viták vagy sem. A tervezet utolsó, 24. §-a módosítja az 1996. évi LXIII. törvényt, amely tartalmilag a tervezet más részeivel nem függ össze.

Felmerül a gyanú, hogy a technikai módosítások ilyen rapid módon történő átvezetése részben az utolsó szakasz tartalmának elfedésére szolgálhat. Az a tény, hogy az 1999. évre szóló kapacitáslekötési megállapodások, tehát a kórházi ágyszámokról, a szakorvosi óraszámokról szóló megállapodások 2000-re is érvényben maradnak, arra enged következtetni, hogy az egészségügyi miniszter, illetve a minisztérium meg akarja spórolni az ez évi verejtékes tárgyalásokat.

Ugyanakkor ha optimistán közelítünk a kérdéshez, pozitív tartalmat is tulajdoníthatunk ennek a szándéknak, mert ennek révén ez bizonyos stabilitást eredményezhet. Pesszimista megközelítésben ez a szándék azonban a reformokra sok tekintetben megérett intézményi struktúrát jó másfél esztendőre, két évre befagyasztja. Eközben, mint hallottuk, megmarad az egészségügyi miniszter jogosítványa többletkapacitások befogadására. A kérdés az, hogy ki és miből fogja ezt finanszírozni.

Tisztelt Országgyűlés! Hadd mondjak további érveket is: miért nem minősíthetők technikai jellegűnek a módosítások? Az előterjesztés hozzányúl - megítélésünk szerint meglehetősen szerencsétlen módon - az egészségügyi törvény definíciós készletéhez, amelyre itt és most nem volt szükség. Ráadásul jól érzékelhető az új szövegrészek kodifikációs csiszolatlansága. Példaként említhetjük, hogy amíg a hatályos rendelkezés az egészségügyi szolgáltatás fogalomkörében jól határozta meg a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdőellátásokkal kapcsolatos tevékenységeket, a módosítás érthetetlen módon e tevékenységek tartalmi elemeit kivette, és helyettük külön jogszabályokra hivatkozott. A tervezet egészében felfedezhető egyfajta kodifikációs idegenkezűség, ami azt jelenti, hogy más szemléletű jogászok készítették ezt a tervezetet, mint a korábbit. A javaslatok egy része nem is szövegpontosítás a szó szoros értelmében, hanem egy más ízlésű jogász gondolkodásának megfelelő fordulat alkalmazása. Ez sok esetben felesleges kazuisztikával terheli meg a törvényt.

A tervezet konkrét módosításai közül a legkevésbé technikai jellegűeket szeretném még kiemelni. A számozásnál az eredeti, tehát a ma hatályos egészségügyi törvényre hivatkoznék. Az egészségügyi törvény 104. §-a címéből és a (2), illetőleg a (4) bekezdéseiből elhagyni javasolják a "gyógyító" kifejezést, ugyanakkor az (1) bekezdésben ezt meghagyják. Első közelítésben az (1) bekezdés megoldása alapján kodifikációs pontosításnak látszik. A címből való elhagyás azonban már többről szól.

 

(11.50)

A törvény 94. § (4) bekezdésének c) pontja - megint csak technikai módosítás ürügyén - az ellentétére fordítja a rendelkezés értelmét. Az eredeti szöveg a sürgős átültetésre, az új szöveg a sürgős szállításra helyezi a hangsúlyt. Úgy véljük, az első fordulat fejezi ki a lényeget, mert nyilvánvaló: ha a szervátültetés halaszthatatlan, akkor a szállítás is sürgős lesz.

Az egészségügyi törvény 184. §-ának módosítása megítélésünk szerint egyértelműen gyengíti a Nemzeti Egészségügyi Tanács jogállását, ami nyilvánvalóan nehezíti az egészségügy szereplőinek konszenzusteremtését.

Az egészségügyi törvény 156. §-ának módosítása a területi ellátási kötelezettség nélkül működő fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmények esetében az eddigi kötelező elem helyett megengedő szabályként fogalmazza meg a kórházi felügyelőtanács és a kórházi etikai bizottság létrehozását. Ez véleményünk szerint egy valódi koncepcionális kérdés, amely arról szól, hogy mi a szerepe a tanácsnak és az etikai bizottságnak. Ha ugyanis a fogyasztóvédelmet, a betegjogok kérdését helyezzük előtérbe, akkor minden fekvőbeteg-gyógyintézetben kellene ilyennek működnie.

Nem meggyőző a tulajdonosok védelmére való hivatkozás. Ráadásul az ilyen jogállású intézmények száma feltehetően az eddigieknél intenzívebben fog szaporodni. Ha a jogalkotó azt akarta volna, hogy a társadalombiztosítási finanszírozás nélkül működő intézményekben ne legyen kötelező a létrehozás, úgy álláspontja védhetőbb lenne. Meggyőződésünk, hogy minden olyan intézményben a kötelező létrehozás a helyes megoldás, ahol a közfinanszírozás, a közpénzek felhasználása jelen van.

Képviselőtársaim fognak még szólni arról, hogy mennyire tartalmi kérdéseket érint az előterjesztés a betegjogokkal kapcsolatban. A magam részéről úgy ítélem meg, egyetlen példára hivatkozva, hogy az egészségügyi törvény 10. §-ának (5) bekezdése - helyesen - a személyes szabadság korlátozását csak írásbeli garanciák mellett tartja megengedhetőnek. Ez a javaslat - már hallottuk az előzőekben - most arra irányul, hogy az írásbeli rögzítésre a kényszerítő eszköz alkalmazásának befejezését követően is sor kerülhessen.

Azzal tisztában vagyok magam is, hogy szakmai szempontból elképzelhető olyan helyzet - és hallottunk az előterjesztőtől példákat is -, amikor nincs mód az előzetes írásbeli elrendelésre. Az azonban a törvény eredeti szándékával ellentétes lenne, ha ennek a korlátozásnak nem lenne időbeli korlátja. Én annak igazán örülök, hogy az emberi jogi bizottság ülésén készséget mutatott az előterjesztő olyan módosító indítványnak a befogadására, amely lehetőség szerint arra kellene hogy irányuljon, hogy az alkalmazás megkezdése és nem befejezése után, a lehető legrövidebb időn belül írja elő a korlátozás írásba foglalását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve az elmondottakat: ez az előterjesztés egy kicsit hasonlatos arra, mint amikor a jó gazda a csűrbe betakarította a termését, és várja az átvevőt. Az átvevő megérkezik, először észrevesz néhány hiányzó szemet (Sic!), elkezdi ezeket kiválogatni, majd erős felindulás vesz rajta erőt, lapátot ragad, és a termés egyre nagyobb részét szórja ki a csűrből. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ugye, egyetértenek azzal, hogy az erős felindulás e tekintetben nem lenne jó tanácsadó? Ezért arra kérem az előterjesztőt, fontolja meg, valóban szükség van-e most erre az előterjesztésre, kell-e ezzel most terhelni a parlamentet!

Így azt mondanám, hogy a szocialista képviselőcsoport üdvözölné, ha e megfontolás eredményeként a kormány eltekintene a törvény tárgyalásától, a javaslatot visszavonná, és majd akkor térne vissza a valóban technikai jellegű módosításokra, amikor, mondjuk, az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekről vagy más nagyon fontos kérdésekről szóló törvény tárgyalására sor kerül, és feltehetőleg már sokkal több valóságos tapasztalat is rendelkezésre áll az egészségügyi törvénnyel kapcsolatban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Hegedűs Mihály úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról folytatunk vitát. Szokatlan, hogy a hatálybalépés után kilenc, illetve három hónappal a friss törvény 24 szakaszát készülünk módosítani. Az idő igen rövid; amint látható volt, ez még az egészségügyi bizottságban is vitát gerjesztett.

A jelenlegi ellenzék, a vitatott törvény megalkotója a bizottsági vitában nem támogatta a módosítások véghezvitelét. Jelen vezérszónoklatomban nem az ellenzék érveinek cáfolatával, hanem a módosítások szükségszerűségének alátámasztásával kívánok foglalkozni, és ha megengedik, néhány mondattal foglalkozom az eredeti törvény megalkotóinak szándékával - a szándékból és az abból levont következtetésekből egyenesen következik a jelen módosítás logikus ténye.

A Független Kisgazdapárt szükségesnek, jónak tartja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, sőt egy-két pontban módosító javaslattal kívánja segíteni, támogatni az előttünk lévő törvényt.

Az ellenzék, az 1997-es törvény megalkotója alapjaiban jó és szükséges törvényt alkotott. A törvény bevezetőjében tömören és mégis szinte hibátlanul indokolja a törvény szükségességét, foglalkozik céljával és alapelveivel. A Független Kisgazdapárt szerint szükséges néhány alapvető társadalmi, illetve egészségpolitikai tényezővel egypár gondolat erejéig ismét foglalkoznunk.

A törvény preambuluma hibátlanul megfogalmazza az egészség fogalmát, és helyezi társadalmi-politikai környezetbe. Leszögezi, hogy az egyén egészséghez fűződő érdeke és jóléte elsőbbséget kell hogy élvezzen. Az egészség az egyén életminőségének és önmegvalósításának alapvető feltétele, mely döntő hatással van a családra, a munkára, és ezáltal az egész nemzetre.

Az egészség fejlesztését, megőrzését és helyreállítását az egészségügy eszközrendszere csak a szociális ellátórendszerrel, valamint a természeti és épített környezet védelmével, illetve a társadalmi és gazdasági környezettel együttesen, továbbá az egészséget támogató gazdasági-társadalmi gyakorlattal és politikával kiegészülve képes szolgálni. Én úgy gondolom, hogy ez egy tökéletes megfogalmazás, ami a célokat illeti.

Viharos gyorsasággal alakuló társadalmunkban az alig több mint két év már történelem. A történelem bebizonyította, hogy a törvényt alkotó és a helyzetet hibátlanul értékelő jelenlegi ellenzék nem tudott saját elvárásainak megfelelni. Kormányzásuk négy évének legnagyobb vesztese a magyar egészségügy, a veszteség elszenvedője pedig az egész beteg magyar nép.

Az ország egészségügyének súlyos mértékű háttérbe szorulása azonban intő jel a jelen koalíció számára is. Az eddigi történések arra engednek következtetni, hogy az 1999-es év nem az egészségügy nyereségének az éve. Úgy tűnik, az egészségügy ismét a sor végére került a nemzeti javakhoz való hozzájutás hosszú sorában.

Tisztelt Ház! Elnézést kérek önöktől ezért a kitérőért, hiszen a törvény általános indokolása kimondja, hogy a módosítás során nem kíván alapvető koncepcionális kérdésekkel foglalkozni.

Így a törvénymódosítás alapvetően technikai jellegű, mind jogtechnikai, mind formai szempontból az egészségügy jogi-szakmai szabályozásában az eddiginél egységesebb szemléletet tükröz. De az előző törvény megalkotói szerint a bekövetkezett tudományos, technikai, etikai és társadalmi, valamint a jogi rendszert érintő változásokra, továbbá nemzetközi kötelezettségeinkre való figyelemmel volt szükséges a törvényt megalkotni. Az eltelt rövid két év alatt ugyanezek a változások felléptek - nyilván nem akkora szélességgel, hogy az egész egészségügyi törvényt alapjaiban megrengessék, de felléptek -, és ezekre reagálni kellett.

(12.00)

Az egészségügy reformlépései keretében az egészségügyet érintő törvények folyamatos felülvizsgálata zajlik. Ezt indokolja, hogy bizonyos hatáskörök változnak, részben köztestületi kamarák, részben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatait illetően. A feladatok változása szükségessé teszi, hogy az egészségügyi törvényben is megtörténjen a megfelelő módosítás. A módosításokat az is indokolja, hogy néhány szakasz, törvény rosszul vizsgázott a gyakorlatban, néhány pedig hiányos, sőt elmondható, hogy az új módosítás sem vett figyelembe minden hiányosságot.

Tisztelt Ház! Mivel az ellenzék képviselői nem tartották időszerűnek a törvényjavaslat jelen tárgyalását, így engedjék meg, hogy egy-két példával alátámasszam ennek szükségszerűségét. Olyan példákat választottam, amelyeket a magam 32 éves orvosi gyakorlatából levonva fontosnak tartok, és talán megvilágítja az egészet.

Az egyik példa, amire az államtitkár asszony is hivatkozott, ez tényleg csaknem százezres nagyságrendben borzol fel kedélyeket a lakosság körében egy jó szándékú, de pontatlan törvény életbe léptetésével. A jó szándékot megtartva, a pontosítást szükségesnek tartva úgy gondolom, hogy erről én is szóljak.

Az eredeti törvény előírja, hogy ismert beteg és ismert betegség esetén is - több más feltétel mellett - a kezelőorvos és a kórboncnok közös véleménye szükséges ahhoz, hogy a boncolást mellőzni lehessen. Ez a gyakorlatban megvalósíthatatlan, mivel vagy a kórboncnoknak kell esetenként akár 70-80 kilométert utazni, vagy az elhunytat kell ugyanennyit szállítani, hogy a kórboncnok ránézéssel kialakíthassa véleményét. Ez tipikusan egy olyan törvény életbe lépését jelentette, amelyet a 2-es és a 6-os villamosban gondolkozva elláthatónak tartottak - egyszerűen elfelejtették, hogy kórboncnok a magyar valóságban vidéken sokszor 50-60 kilométeres körzetben egyetlenegy van. Erre, azt hiszem, a részletes vitában ki lehet térni, de ezt a saját orvosi gyakorlatomból le tudom szűrni.

Egy másik cikkely módosítása lehetőséget ad arra, hogy a mentés közben elhunyt betegnél a halál tényét a mentőtiszt is megállapíthassa. Ennek két okból nagyon nagy jelentősége van: az egyik, hogy mikor hagyja abba az újraélesztési kísérletet a mentőtiszt, amikor orvos nincs jelen. Ezt nyilván a mentőtisztnek ott kell eldöntenie.

De van egy másik kirívó példa: a mentősök szolgálati szabályzata előírja, hogy halottat mentőgépkocsiban nem lehet szállítani. Mi történik ilyenkor? Valahol meg kell állni a legközelebbi településen, és megkezdődik a hajkurászás egy orvos után, akinek meg kell állapítania, hogy a beteg nyilvánvalóan halott - lehet, hogy már félórája -, és ezek után intézkedhet a mentős, hogy valamelyik legközelebbi halottasházba elhelyezhesse. Ez egy mindennapos történet, gyakorlat, tehát ezen módosítani kellett.

Nagyon lényegesnek tartom, ami nem a gyógyító gyakorlattal áll összefüggésben, hanem inkább az egészségügy, az orvosok és a betegek védelmével. Itt a kórházi felügyelőtanácsokról én is szólnék. Én sem tartom helyesnek, hogy választhatóvá válik a felügyelőtanács. Az helyes, hogy minden egészségügyi intézetben működőképes tanácsot kellene megtartani, létrehozni, de egy másik hibája az eredeti törvénynek, hogy nem gondoskodik arról, nem fektet elég súlyt arra, hogy a tanács tagjai szakmailag megfelelő emberek legyenek. Ezt ki kellett volna hangsúlyozni, mert nyilván az úgynevezett fogyasztók részéről is csak olyan ember képes a felügyelőtanácsban megfelelő munkát végezni, akinek megfelelő jogi, pénzügyi, közgazdasági, egészségügyi, munkajogi végzettsége van, így tudnak partnerei lenni a kórház vezetésének.

De sokkal aggályosabbnak tartom az etikai bizottságok működésével kapcsolatos törvényjavaslatot, az eredetit és a mostanit is. Nem tér ki ugyanis egyik törvény és a javaslat sem arra, hogy az etikai bizottságok hogyan álljanak össze; gyakorlatilag kitér rá, de ezt nem tartom helyesnek. Itt a jogalkotó gondoskodik a szakmaiság megvalósulásáról, de aggályosnak tartom, hogy tagjait az intézmény vezetése mazsolázhatja ki tetszése szerint. Mivel az etikai bizottság feladata részben az írott és íratlan törvények betartása és betartatása is, így egyszerűen nem biztosítható az intézmény vezetésének etikai szempontokból való elfogulatlan felügyelete sem.

Viszont előremutatónak tartom a 11. § tervezetét olyan szempontból, hogy korlátozza, keretek közé tereli azoknak a ritka, kiemelkedő költségigényű eljárásoknak az igénybevételi lehetőségét, amelyeknek költségfedezetét a központi költségvetés biztosítja. Ez a módosítás megkísérli a szükségest a lehetségeshez illeszteni. Sajnos a gyógyításra fordítható fedezet nem korlátlan, így meg kell találni a határt, amely még nem csökkenti a mindennapos ellátások eredményességét a különleges javára. Ez nagyon nehéz - nagyon nehéz. Ez a módosítás már illeszkedik a leendő társadalombiztosítási reformhoz, az első lépések egyike lehet a mindenkinek járó alapellátás minőségi fokának meghatározásához, ezért tartom nagyon lényegesnek.

Össze szeretném foglalni a gondolataimat. Tehát ezekből a példákból látható, hogy a módosításokat szükségesnek tartja a Független Kisgazdapárt, a tisztelt Háznak foglalkozni kell e törvénnyel. A változások gyorsuló üteme előre láttatja, hogy egy állandóan mozgásban lévő igényt kell kielégíteni.

A Független Kisgazdapárt támogatja és szükségesnek tartja a jelen törvény módosítását, sőt - engedjék meg, hogy elmondjam - azt is valószínűnek tartjuk, hogy akár már ebben az évben újabb módosításokkal kell foglalkozni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Szólásra következik Béki Gabriella, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Engedjék meg, hogy általános vitáról lévén szó, egy valóban általános érvényű bevezető gondolattal kezdjem, amit mondani kívánok, mielőtt rátérek a konkrét, előttünk lévő törvényjavaslatra.

A Magyar Országgyűlésnek az a dolga, hogy törvényeket hozzon. Általános kívánalom, hogy a törvények alapos előkészítő munka után, kellő körültekintéssel, sokoldalú egyeztetést követően, időt álló törvényekként szülessenek meg. És ha így megszületett egy törvény, akkor csak nagyon indokolt esetben nyúljunk újra a törvényhez, kezdjük el újra babrálni, alakítani, csiszolni.

Azt gondolom az előttünk lévő, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényről, hogy az általam említett kívánalmaknak megfelelően született meg egy hosszú, alapos előkészítő munka után, nagyon részletes parlamenti vitában, amiben éppen az új módosítást előterjesztő államtitkár asszony is számos módosító indítványt fogalmazott meg, és ezeknek a módosító indítványoknak java része bedolgozásra került... (Dr. Pusztai Erzsébet: Nagyon súlyos egyeztetésekben!) ...így van, nagyon súlyos egyeztetésekben bedolgozásra került, a parlament nagy többséggel fogadta el azt a törvényt.

 

(12.10)

 

Hogy ennek a törvénynek a módosítása pillanatnyilag nem indokolt, azt többen elmondták előttem. A Szabad Demokraták képviselőcsoportjának is az az álláspontja, hogy nem kellene ehhez a törvényhez most hozzányúlni.

Ha megnézzük - általános vitáról lévén szó - azt az indokolást, amelyet az előterjesztő írt a módosító indítványához, akkor valóban elbizonytalanodunk abban a tekintetben, hogy maga az előterjesztő mennyire tartja indokoltnak ezt a módosítást. Hiszen maga is elismeri, azzal kezdi, hogy nem telt el elég idő ahhoz, hogy kellő mennyiségű tapasztalat a birtokunkban lehetne a törvénnyel kapcsolatban. Szóval, hogy rövid az eltelt idő, nincs elég tapasztalat, és úgy prezentálja ezt a módosítást, mintha alapvetően technikai jellegű, szövegpontosító jellegű lenne.

Ha a konkrét okokat nézzük, akkor a konkrét okok között sorol olyat, hogy a sürgősségi ellátás indokolja, hogy egy kicsit átalakítsuk a szöveget, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás indokolja, hogy a jogharmonizációt néhány engedélyeztetési, ellenőrzési mechanizmus vonatkozásában pontosítsuk; illetve következnek azok a szakaszok, amelyeket már ellenzéki képviselőtársaim kifogásoltak, hogy tudniillik úgy hivatkozik egy születőben lévő reformra, egy születőben lévő, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekről szóló önálló törvényre, hogy koherenciazavart akar kiküszöbölni, miközben ezeket az új törvényeket - és egyáltalán az új reform részleteit - igazából nem ismerjük, nem tárgyaljuk. Azt gondolom, hogy fordított esetben, ha történetesen Pusztai Erzsébet ülne most ellenzéki padsorokban, és találkozna egy ilyen törvénymódosítás benyújtásával, hát... - kegyetlenül leszedné róla a keresztvizet.

Szeretnék most már, ennyi bevezető után rátérni arra, hogy mit is tartalmaz ez a törvénymódosítás. Ugyanis azt gondolom, hogy nemcsak technikai jellegű módosításokat tartalmaz, mondjuk, a módosító indítványoknak legalább is három csoportja körvonalazható. Az egyik részük valóban nagyon-nagyon apró, nüansznyi, technikai pontosító jellegű. Éppen ezért gondolom, hogy ilyen apró dolgokkal kinyitni egy törvényt és módosítani, hát, fogalmazzak finoman: nem illik.

A másik része véleményem szerint nem apró és nem technikai jellegű, hanem nagyon fontos, tartalmi jellegű, és ezekről a tartalmi jellegű kérdésekről az előterjesztő nem beszél kellő őszinteséggel. Ugyanis ezek a végeredmény tekintetében a betegjogok szűkítéséhez, a szabadságjogok korlátozásához vezetnek, és azt gondolom, hogy ezek már elvi jelentőségű, koncepcionális kérdések, amelyeket a súlyuk szerint kellene megvitatni a parlamentben, ha ilyen szándék felmerül.

A módosító indítványok harmadik csoportja, azt mondhatnám, hogy a két típus közé tartozik. Nem olyan fontos, tartalmi jelentőségű, de nem is annyira apró, hogy teljesen technikai jellegűnek lehetne nevezni. Azt gondolom, hogy ott valóban nagyobb körültekintéssel kellene a szöveget pontosítani, mert ha csak babráljuk a szöveget, abból kialakulhat az, hogy kicsit rosszabb lesz, mint amilyen volt sok-sok előkészítő munka után. Erre is szeretnék majd példát mondani.

Értelemszerűen bővebben azokkal a kérdésekkel kívánok foglalkozni, amelyeket tartalmi jelentőségűeknek tekintek, amelyekről azt gondolom, hogy jobb lenne nem hozzájuk nyúlni, amelyek olyan típusú változtatások, olyan szövegmódosítást akarnak a meglévő hatályos törvénybe átvezetni, amitől, azt gondolom, hogy a betegjogok érdemben sérülnek.

Az egyik ilyen kérdés a korlátozás kérdése, ami alapvető emberi szabadságjogot érint. Erről előttem szólt az egészségügyi bizottság előadója is, hogy tulajdonképpen az előterjesztő nyitottnak mutatkozott azzal kapcsolatban, hogy jobb szövegváltozat szülessen, jobb, mondom, mint amit most javaslat formájában elénk tett a minisztérium.

A 3. §-ban arról van szó, hogy az eljárás szükségességének az írásos garanciáját csak utólag kellene adni. Ehhez képest a szöveg valóban viszonylag könnyen megoldható oly módon, hogy nem a befejezést követően, hanem az eljárás megindításával párhuzamosan megfogalmazza ezt az írásos garanciát, dokumentumot az eljárás szükségességével kapcsolatban.

Nagyobb gondot okoz az a problémacsomag, amely az adatvédelmi törvényt és az egészségügyi törvényt is érinti: az 5. és a 22. §-ról van szó.

Mi a hatályos helyzet? A még hatályban lévő törvény szerint a beteg egészségügyi adataiba a hozzátartozónak csak akkor van joga betekinteni, ha erre a beteg felhatalmazást adott. Tehát van joga betekinteni, de ezt szentesítenie kell a beteg akaratának. A jelenleg hatályos törvényben meg van különböztetve az a helyzet, amikor a beteg még él - erre vonatkozik a felhatalmazás -, és az a helyzet, amikor már meghalt. A beteg halála után egy hosszú felsorolás alapján a törvényes képviselőnek, a közeli hozzátartozónak - pontosan leírt sorrendben -, illetve az örökösnek van joga a halál okával, a megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, sőt nemcsak betekinteni, hanem másolatot is készíteni.

Ezen javaslat, amely előttünk van, ez most a hozzátartozó jogát kiterjeszti arra az esetre, ha a hozzátartozó életét, egészségét fenyegető okból szükségessé válik ez az információ. Vagyis ez a javaslat feloldja azt az adatvédelmi korlátot, amely a beteget védi, hogy tudniillik a beteg felhatalmazása kelljen ahhoz, hogy a hozzátartozó hozzáférhessen az adatokhoz.

Miért van erre a korlátfeloldásra szükség, kinek az érdeke, hogy feloldódjon ez a korlát, kinek fűződik érdeke hozzá? Azt gondolom, hogy a betegnek bizonyosan nem fűződik hozzá érdeke, de én még azt is megkockáztatom, hogy feltehetően a hozzátartozónak sem. A betegnek bizonyosan nem, hiszen ha ő akarja, hogy a hozzátartozója megismerje a dokumentációt, akkor megadja a felhatalmazást, és a dolog a hatályos törvény szerint kezelhető.

Azt gondolom, hogy valahol nagyon máshol kell keresnünk ennek a törvénymódosításnak a motivációját. Végül is a legszívesebben azt látnám, ha ettől a szándéktól az előterjesztő elállna, és elhagyná ezt a javaslatot.

 

(12.20)

De az egészségügyi bizottság ülésén nem mutatott erre készséget, ellentétben azzal, amit az emberi jogi bizottság előadója állított, hogy ott tulajdonképpen kompromisszumkészen álltak a kérdéshez. Én is azt gondolom, hogy kompromisszumot kellene keresni, és ez a kompromisszum legfeljebb abban az irányban található meg, hogy az adatokba ne a hozzátartozó, hanem a hozzátartozó kezelőorvosa tekinthessen be - ugye, tisztelt képviselőtársaim, érzik a különbséget -, és hogy a hozzátartozó kezelőorvosa is csak nagyon indokolt esetben. Csak akkor, ha erre kifejezetten gyógyítási érdekből van szükség; csak akkor, ha ez elengedhetetlenül szükséges, hogy egészen pontos legyek, ha ezek az adatok más módon, más eszközökkel nem szerezhetők meg. Például ha nem szerezhetők meg szűrővizsgálattal vagy genetikai teszttel, akkor lehet ezt az utat járni. Akkor jár el korrektül az előterjesztő, ha a kezelőorvos adja az információt a hozzátartozónak, tehát nincs közvetlen felhatalmazás, amire a törvénymódosítás szellemében a hozzátartozónak lehetősége nyílik.

De még nagyobb gond van ugyanennek a szakasznak a (11) bekezdésével, ahol sürgős szükség fennállása esetén annak időtartama alatt a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személyek jogosultak az egészségügyi dokumentációba való betekintésre, illetve másolatkészítésre. Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi, de semmi nem indokolja, hogy sürgős szükség esetén erre a betekintésre sor kerüljön. Ugyanis a sürgős szükség az egészségügyi törvényben gyakorlatilag az életveszélyt jelenti. Életveszély esetén pedig az orvos dönt a szükséges beavatkozásról; ezt az egészségügyi törvény nagyon körültekintően meghatározza. Életmentő beavatkozásnál az orvosnak nem kell a beteg vagy az ő képviseletében járó személy beleegyezését kérnie a kezelés megkezdése előtt. Márpedig a beleegyezés jogának gyakorlása lehetne az egyetlen komoly érv amellett, hogy a hozzátartozó az adatokat megismerje. Következésképp az egész (11) bekezdést indokolt kivenni a szövegből.

Nagyon eltelt az időm, sok mindent nem tudok szóba hozni, talán a részletes vitában erre majd lesz lehetőség. Nem értem, hogy a zárórendelkezések között miért kell eldugni egy olyan javaslatot, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatköre szűküljön. Úgy van eldugva, hogy tényleg csak az a képviselő veszi észre, hogy van ilyen szándék, aki az utolsó bekezdésig, hivatkozási pontig átböngészi még a zárórendelkezéseket is. Nem értem, hogy miért ezt a megoldást választotta az előterjesztő ahelyett, hogy elénk állt volna - ahogy erre Kökény Mihály utalt előttem - azzal, hogy módosítsa a parlament a finanszírozási normatívákról, az ellátási kötelezettségről szóló 1996. évi LXIII. törvényt, hiszen valóban ez a legizgalmasabb részlete ennek a törvénymódosításnak, itt derül ki, hogy 2000-ben maradnak-e azok a kapacitáslekötési megállapodások, amelyek az előző évben, tehát 1999-ben érvénybe léptek. Ez olyan kérdés, amit a parlamentnek érdemes lenne vitatni, olyan szándék, amivel hangsúlyosan kellene a tárcának előállni, ha megérlelődött benne az elhatározás.

Mindent egybevéve azt gondolom, hogy erre a törvénymódosításra itt és most bizonyosan nincs szükség. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Szólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

Megadom a szót.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember egészsége romlandó ugyan, ám legalább az egészségügyi törvények maradandóak szoktak lenni - legalábbis az elmúlt száz év során. Most mégis azt tapasztaljuk, hogy módosítani kell egy olyan egészségügyi törvényt, amely nem egészen egy éve, sőt egyes rendelkezései alig több mint három hónapja léptek hatályba.

Igaz, hogy a módosítás - az előterjesztő szerint - közepes terjedelmű csupán, ám kétségtelen, hogy az előző parlament ebben a kérdésben sem alkotott maradandót. Ez itt most nem kicsinyes politikai megjegyzés, hanem annak a beismerése, hogy nem is alkothatott maradandót, hisz az emberi élet olyan területéről van szó, mely a legdinamikusabban fejlődik, és ezért az ezzel kapcsolatos törvénykezéssel szemben időnként jogosan merül fel a változtatás igénye.

A módosítás szükségességét az előterjesztő több szempontból is indokolja. Ezek egyike az Európai Unióhoz való csatlakozásunkból eredő jogharmonizáció igénye, azonban sokkal inkább az a módosítás valódi oka, hogy az élet szerencsére nem igazán hajlandó alkalmazkodni az íróasztalnál kiagyalt jogszabályokhoz. Vagy ahogy ezt Goethe, a polihisztor költő, politikus már szintén elég régen mondotta, igaz némi képzavarral: "Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája." A ma hatályos egészségügyi törvény ugyanis számos kérdésben megpróbált a jövő században talán megvalósítható igényeknek és elvárásoknak megfelelni, melyek feltételei azonban a jelenlegi elnyomorodott egészségügyben korántsem biztosítottak.

Ezután két dolgot tehetünk. Az első lenne szívem szerint való, nevezetesen az, hogy az egészségügyi rendszert igazítjuk a törvényhez, amire azonban sajnos nincs elég pénzünk. A másik, hogy a törvényt szabjuk át úgy, hogy a legfeltűnőbb hiányok, lyukak eltűnjenek. Az előterjesztés erre tesz kísérletet. Ezen belül a módosítások egy része azt célozza, hogy a törvény alkalmazója egyáltalán megértse, mi a feladata. Ezért kísérli meg például a kezelőorvos az egészségügyi szolgáltatás meghatározások eddiginél pontosabb megfogalmazását - reméljük, az eddigieknél sikeresebben.

A lényegesebb módosítások viszont egy kérdéskör köré csoportosíthatók. Azt lennének hivatottak szabályozni, hogy az egyén és a közösség jogai és érdekei hogyan viszonyuljanak egymáshoz, vagyis mekkora védettséget élvezzenek a személyes szabadságjogok, az egyén önmagáról való rendelkezésének jogai a közösség jogaival szemben. A két érdek ellentétének egyensúlyáról szól az egészségügyi dokumentumokhoz való hozzáférés, a művi meddővé tétel, a kórboncolás mellőzése, a kezelőorvos beteggel szemben alkalmazott korlátozó intézkedési lehetősége, adott esetben magának az orvosi hivatás gyakorlásának korlátozása, a szerv- és szövetátültetés feltételeinek szabályozása, sőt a kórházi felügyelőtanácsok létrehozásának szabályozása is.

Miután ezekben a kérdésekben általános emberi és társadalmi viszonyok szabályoztatnak, eligazításként az ugyancsak általánosan elfogadottnak tekinthető normát javasolja a Magyar Demokrata Fórum, mely szerint az egyén szabadságjogai addig terjedhetnek, ameddig mások szabadságát nem érintik. Ennek az alapján próbálom megvizsgálni a módosítás néhány kérdését.

Az egészségügyi dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos módosításokat az 5. § tartalmazza. A (9) bekezdés szerint a beteg közeli hozzátartozója életét és egészségét fenyegeti okok fennállása esetén betekinthet a dokumentumokba, illetve azokról másolatot készíthet. A civil szervezetek mindannyiunkhoz eljuttatott észrevételeivel teljesen egyetértve szükséges az orvosi titoktartás kiterjesztése ilyen esetben erre a hozzátartozóra is.

(12.30)

A következő bekezdés a beteg halálát követően teszi lehetővé a betekintést és - itt már saját költségre - a másolatkészítés jogát. A törvényalkotó itt már nem szűkíti a kört, azaz nem az életet és egészséget veszélyeztető okokra hivatkozik, bár szándéka nyilvánvalóan ebben az esetben is ezt a célt szolgálja, hisz előfordulhat, hogy az elhunyt például olyan fertőző betegségben szenvedett, melynek hosszú lappangási ideje miatt a hozzátartozó saját élete veszélyeztetéséről csak az elhunyt beteg adatainak ismeretében szerezhet idejében tudomást.

A hozzáférés tehát indokoltnak tűnik, de itt is felmerül a titoktartási kötelezettség kérdése, hisz megítélésünk szerint az elhunytnak is vannak személyiségi jogai. Ez a bekezdés azonban - mint már említettem - nemcsak egészségügyi okokból teszi lehetővé az iratok tartalmának megismerését. Csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni ebben a kérdésben, de ez a polémia a törvény tárgyalása kapcsán már lezajlott a Ház falai között. Mindenféleképpen szükségesnek tartjuk azonban, hogy az elhunyt beteg dokumentumaiba való betekintés iránti igény bejelentése írásban történjen. Az egészségügyi személyzet nem hatóság, tehát nem ellenőrizheti - zárójelben jegyezem meg, hál' istennek - a hozzátartozó személyazonosságát és az elhunythoz fűződő családjogi kapcsolatát. Ahogy a bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban hallhattuk, vélelmezni kell, hogy jogosult személyről van szó. Néhány nap vagy hét elteltével egyrészt már a feledés homályába merülhet az, hogy kinek a részére bocsátottuk rendelkezésre a dokumentumokat, illetve más egyéb felesleges bonyodalom, vita származhat az ügyből.

Hasonló jellegű probléma merül fel a 18. § esetében is, amely a kórbonctani vizsgálatok mellőzhetőségének szabályait fekteti le. Őszintén megmondom, hogy számomra nagyon bizarrnak tűnik, hogy a halállal tárgyiasul a személy, azaz a törvényileg a teste feletti rendelkezési jog átszármazhat a hozzátartozóra. Arról nem is beszélve, hogy ennek keretében indoklás nélkül - ráadásul ingyen - felboncoltathatja. Ugyanis ma Magyarországon senki sem finanszírozza a gyógyintézetben elhunytak kórbonctani vizsgálatát.

Véleményünk szerint ne csak a kórbonctani vizsgálat kérése, hanem annak mellőzése iránti kérelem is csak írásban legyen lehetséges. Az indokok megegyeznek a dokumentumokba történő betekintési lehetőség kapcsán elmondottakkal. Ugyanezen paragrafus rendezi azt a lehetetlen helyzetet, hogy fekvőbeteg-gyógyintézeten kívül elhunytak esetében a szekció mellőzhetőségéről a kezelőorvos mellett a patológus szakorvosnak is nyilatkoznia kell. Mindazon kollégák, akik betartották ezt a rendelkezést, önhibájukon kívül sok felesleges bosszúságot okoztak a gyászukkal amúgy is terhelt hozzátartozóknak.

Tisztelt Ház! Lényegében pontosít, illetve az időközben megszületett végrehajtási rendelettel hozza összhangba a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmények felügyelőtanácsával foglalkozó 13. §. Ezzel azonban lehetőséget biztosít arra, hogy módosítsuk a felügyelőtanács összetételére vonatkozó passzust.

A (4) bekezdés szerint a felügyelőtanács mint testület tagjainak több mint a felét az egészségügyi intézmény ellátási körzetében az egészségügy területén működő társadalmi szervezetek küldötteiből, a többi tagot az intézmény küldötteiből kell megválasztani. Nagyon sok településen nem működnek ilyen szervezetek, így azok lakóinak képviselete nem biztosított a felügyelőtanácsban. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a települési önkormányzatok küldötteinek is helyük van ezekben a testületekben.

Az emberi reprodukciós eljárással kapcsolatos 14. § és a művi meddővé tétellel foglalkozó 15. § alapvetően nem módosítja az eredeti törvényt, de ismételten felveti azt a kérdést, hogy hol a határ a természet rendjébe történő beavatkozás esetén. Ennek kapcsán engedjék meg, hogy idézzem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia emberi reprodukcióval kapcsolatos szabályozásról szóló, 1997 júniusában született véleményét.

"Annak engedélyezése összeegyeztethetetlen a katolikus erkölcstannal, emellett azonban maguk a törvényalkotók is elismerik, hogy kielégítő, társadalmi ellenérzéseket nem keltő megoldás hiányában a külföldi államok többségében jogalkotói tartózkodás figyelhető meg a kérdés szabályozásánál. Azaz az egészségügyi törvényekben ezt nem engedik meg. A korábbiakban kifejtettek szerint az embriókon végzett kísérletek is elfogadhatatlanok, mivel az ember élete a megtermékenyített petesejttől veszi kezdetét, és rá is vonatkozik a » Ne ölj!« parancsa.

Az már csak részletkérdésnek tűnik, hogy a tervezet az egyes eljárások alkalmazásának általános feltételeit, az egyes eljárások alkalmazásának különös feltételeit, illetve módját jelentő részletszabályok kidolgozását, köztük az embriók adományozására, fagyasztására vonatkozó szabályokat a népjóléti miniszterre bízza - '97-es idézet. - Amennyiben az egyház álláspontja mögötti racionális érvekre bővebben utalni akarnánk, megemlíthetnénk a testvérházasságok lehetőségének, az emberiség degenerálódásának vagy a nácizmushoz hasonló ideológiák kialakításának lehetőségét." - Eddig az idézet. Súlyos, megfontolásra méltó vélemény.

A kezelőorvos beteggel szemben alkalmazott korlátozó intézkedéseinek lehetőségéről már volt szó, így arra most nem térek ki. A szerv- és szövetátültetés feltételeinek szabályozása kapcsán beszélni kell egy olyan kérdésről, amiről azonban a jelenlegi törvényjavaslatban most nincs szó. Az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény hatálybalépését követően az egyik legnagyobb vitát a szervátültetések kérdése váltotta ki. A sajtó egyedül ezzel a problémával jóformán többet foglalkozott, mint az összes többi, szintén vitára ingerlő résszel. Akkor, amikor a bevezetőmben utaltam arra, hogy az egészségügyi törvény számos kérdésben megpróbált a jövő században talán megvalósítható igényeknek megfelelni, akkor elsősorban a transzplantáció problémájára gondoltam, természetesen nem anyagi, hanem mentális szempontból. Habár nem lehet figyelmen kívül hagyni az előbbit sem, hisz köztudott, hogy például egy sikeres veseátültetéssel nem csupán a beteg életminőségén és kilátásain tudunk jelentősen javítani, hanem hosszadalmas, igen költséges kezelések válnak feleslegessé.

Az átültetéssel kapcsolatos vita lényege abban foglalható össze, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás okozza-e vagy sem, hogy az utóbbi időben drámaian csökkent az ilyen jellegű műtétek száma. Gondolom, abban egyetértünk, hogy a jelenlegi szabályozás nem segíti a kérdés megoldását. Az eredeti törvényjavaslat 211. §-ának (2) bekezdése szerint a kezelőorvos a szerv, illetve szövet átültetésére rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a beteg életében tett-e tiltakozó nyilatkozatot. Ilyen nyilatkozat hiányában a kezelőorvos köteles a 16. § (1)-(2) bekezdés szerinti személy nyilatkozatát beszerezni az elhunytnak a szerv, illetve szövet eltávolítására vonatkozó feltehető szándékáról.

Szaruhártya-átültetés céljából történő szerv-, illetve szöveteltávolítás esetén nincs szükség a hozzátartozó nyilatkozatának beszerzésére. Többen reménykedtek abban, hogy a kiegészítő rendelkezések feloldják a szervátültetést érintő problémákat. Sajnálatos módon nem így történt, sőt, úgy tűnik, még nehezebbé vált a szervkivétel. Így a rokon megkérdezése a halott életében való szervkivételről szóló rendelkezésről, s egy időben egy központi adatbank felállítása azok számára, akik tiltakozni akarnak a szervkivétel ellen, illetve egy negatív donorkártya egyidejű megjelenítése teljesen értelmetlen. Szakértői vélemények szerint az időveszteség mellett a hozzátartozó megkérdezésének körülményei kizárják válaszadásának objektivitását. Hiszen általában azok a donorok jönnek transzplantáció szempontjából szóba, akik egészségesek voltak, így haláluk váratlan, és a hozzátartozó semmilyen módon nincs felkészülve rá.

(12.40)

A halálhoz való viszonyt elemző pszichológiai kutatás, a bőséges, tanatológiai irodalom sokat foglalkozik a halál tabu, elrejtés problémakörével. Ennek alapján összefoglalva megállapítható, hogy Magyarországon jelenleg sem az egyén, sem a társadalom nincs olyan állapotban, amelyben szociális felelősségérzettől indíttatva a polgárok nagy számban előre nyilatkoznának arról, hogy haláluk esetén szerveiket, szöveteiket felhasználhatják más személyek egészségének helyreállítására, vagy a hozzátartozó váratlan halálának perceiben elfogadják a szervkivételt. Ezért célszerű a jogi szabályozást úgy korrigálni, hogy az emberi jogok sérelme nélkül el lehessen kerülni a hozzátartozó megkérdezését, döntésre kényszerítését.

Igen ellentmondásos ennek a bekezdésnek utolsó mondata, amely szerint szaruhártya átültetése esetén nem szükséges a hozzátartozó nyilatkozatának beszerzése. Lehet, hogy furcsának hat a felvetés, de megítélésem szerint ad absurdum ez a megkülönböztetés szerv és szerv között alkotmányossági kérdést is felvet. Erőltetett az analógia, de gondoljunk a kárpótlással kapcsolatos alkotmánybírósági döntésekre.

Összegezve az elmondottakat: módosító indítványainkkal együtt a Magyar Demokrata Fórum elfogadásra javasolja az előterjesztést, mivel a jelenleg hatályos egészségügyi törvény bizonyos részeit már megszületésekor is vitattuk, és érveinket a gyakorlat azóta igazolta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Szólásra következik Erkel Tibor úr, a MIÉP képviselője, megadom a szót.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Ezen a héten került elém az a Népszabadság-cikk, amiből rövidesen idézni fogok, mindenekelőtt elnézést kérve a cikk írójától, mert csak az adatait használom, és mivel néha más kommentárokkal, mint ahogyan ő tette, nem adom közre a nevét. Az idézet:

"Az 1990-es évek vége felé a lakosság - természetesen Magyarország lakosságáról van szó - egészségi állapotát jellemző néhány negatív tény: világelsők vagyunk a férfiak végbélrák-halandóságában; európai elsők vagyunk a 35-64 év közötti férfiak infarktus-halálozásában, az egy főre eső tisztaszeszfogyasztásban, ami 11,7 liter/fő, a sikeresen végrehajtott öngyilkosságokban és sorolhatnám tovább. A népesség csökken, mert a halálozás magas, 38 ezer fő/év, és alacsony a születésszám, 100 élveszületésre 73 terhességmegszakítás jutott, és 1996-ban a 35-64 évesek életesélye a húszas, harmincas éveknek megfelelő volt. A születéskor várható élettartam a férfiaknál 64,6 év, a nőknél 73,8 év, ami Németországban és Ausztriában - nem szeretném a felszólalásom idejét idézhető országok felsorolásával kitölteni, tehát az említett két országban - tíz évvel több.

Ezek a komor és nem is vitatandó adatok szintén végeláthatatlanok. Nem is csoda, hogy az utolsó bekezdés a megoldhatatlanságok kilátástalanságából felbukkanva imigyen összegez: Az állam nem tudott, az önkormányzatok sem bírtak, az egészségügyi dolgozók - mint a legvégső elemei ennek az egységnek - biztosan nem tudnak megbirkózni a feladatokkal. A katasztrófa elkerülhetetlen, amelynek bekövetkeztekor lesz kire mutogatni. A legnagyobb vesztesek az egészségügyiek és az egyre betegebb, de mind kevésbé ellátott » polgárok« lesznek" - az utolsó előtti szó, a polgárok, külön idézőjelben.

Ebből tudtam meg, hogy a cikk éle nem az azonos újságoldalon egészségbiztosításunk jövőjéért aggódó, ám korábbi egészségügyi miniszterünk tevékenységét szeldeli, hanem a mai általános vitát készíti elő, nyesegetve a maradék optimizmust.

Érdemes kézbe venni ezeket a cikkeket, mert így még a laikus is megérti, miért is ígért prioritást a hivatalba lépő kormány az egészségügynek, az oktatásnak, a kultúrának, egyszóval mindazoknak az ágazatoknak, amelyek a szocializmus éveiben és annak folytatásában az előző kormányzati ciklusban a maradványelvű költségvetés áldozataként vergődtek. Igen, a kormányprogram egészségügy fejezete számos vonatkozásban örvendetes reformterveket fogalmazott meg a magyar egészségügy helyreállítása, javítása érdekében. Ha csak az 1997-re tízezerrel csökkentett gyógyító ágyak számára, s a döntés következményeire gondolok, nincs az a radikális, igazságosztó, rendteremtő kormány vagy miniszter, egészségügyi miniszter, akit ne biztattam volna még annál is többre, jóval többre, mint amit megígért.

A cikkíróval szemben az én optimizmusom töretlen maradt. Töretlen, mert tudom, hogy ennek az igazságosztó, rendteremtő folyamatnak itt is, az egészségügyben is el kell kezdődnie, és csak a végén szabad befejeződnie. Ott, ahol a kormány, a munkáltató, az egészségügy, a szociális intézményrendszer és a legkisebb egység, az egyén belátja, hogy az egészséges embernél nincs nagyobb és kifizetődőbb érték a nemzet és annak gazdasága számára. Erre tehát annyit kell áldozni, amennyibe kerül ennek az elérése. Gondolom, ezzel nem az egészségügyi miniszterhez, az Egészségügyi Minisztériumhoz, hanem a Pénzügyminisztériumhoz, illetve a kormányhoz kell majd fordulnom, de ezt meg fogjuk tenni minden alkalommal, amikor erre lehetőségünk nyílik.

Ami a most tárgyalt törvénymódosító javaslatot illeti, az sajnos még nem az, vagyis nem igazán optimista, és nem igazán rendteremtő. Beéri a kormányprogram megvalósítása keretében az egészségügyet érintő törvények felülvizsgálatának ígéretével, sőt, hangsúlyozza a javaslattevő, hogy alapvető koncepcionális kérdéseket nem kíván érinteni, erről nem kíván vitát indítani. Tehát az alapvető koncepcionális kérdésekben ha átmenetileg is, a javaslattevő eláll a változtatás azonnali szándékától, és egyelőre elfogadja az 1997. évi CLIV. törvényt, így a jelenlegi kormány hivatalba lépése után közel egy évvel tovább tolódik az egészségügyi törvény alapvető hibáinak orvoslási lehetősége.

A törvényjavaslatban szereplő módosítások általában kisebb szövegkorrekciókra vonatkoznak, amelyek a betegellátás döntéseinek egyszerűsítését, gyorsítását, egyértelműségét, pontosítását, továbbá az Európai Unióhoz csatlakozásunk jogi felkészülését célozzák. A paragrafusok egyes pontjainak kiegészítése, pontosítása, a lényeget nem érintő módosításai egyébként jogosak. Például helyes, hogy a 3. § b) pontjában orvos helyett orvosok, d) pontjában a szakképesítéssel nem rendelkező személyek is szerepelnek, e) pontjában pedig az egészségügyi szolgáltatások körében a halottvizsgálattal és a halottszállítással kapcsolatos egészségügyi tevékenység is bekerült.

Egyet kell értenünk a 10. § (5) bekezdésében a korlátozó módszerek és eljárások egészségügyi dokumentációban történő kötelező rögzítésének előírásával, a 24. § (9)-(10) bekezdésében a közeli hozzátartozók részére az egészségügyi dokumentáció megismerését lehetővé tevő módosítással, miként a 101. § orvostechnikai eszközökre, gyógyászati segédeszközökre vonatkozó módosításával is.

A törvényjavaslat technikai jellegű módosító javaslatainak további tételes felsorolása helyett összefoglalóan megállapítjuk, hogy a MIÉP az alábbi két javaslat kivételével a törvényjavaslat 24 paragrafusban benyújtott valamennyi módosításával egyetért. Íme a bírált kettő:

A hatályos egészségügyi törvény 128. §-ának (1) bekezdése a) pontjául a módosítás 23. § (3) bekezdésének e) pontja az "elérhető vagy meghatározott helyen készenlétben áll" szövegrész beiktatását javasolja. Ez a módosítás ellentétben áll a folyamatos, 24 órán keresztül elérhető egészségügyi ellátáshoz való jog - lásd hatályos törvény 7. §-ának (3) bekezdését - biztosításával.

 

(12.50)

 

Az egészségügyi dolgozó elérhetősége ugyanis a folyamatos betegellátás biztosítása érdekében nem elegendő. A készenlét minden esetben kivétel nélkül azonnali berendelhetőséget kell hogy jelentsen. Telefonon nagy távolságban is elérhető bárki, aki azonban sürgős vizsgálat vagy műtét szükségessége esetén nem tud haladéktalanul részt venni a betegellátásban. Ezért a 128. § (1) pontjában "elérhető vagy" helyett az "elérhető és meghatározott helyen készenlétben áll" megfogalmazás beiktatását javasoljuk.

A második: az egészségügyi törvény 219. §-ára vonatkozó módosító javaslat szerint a kórházon kívül bekövetkező halál esetén elegendő a kezelőorvos véleménye a kórboncolás elengedését illetően. Bár a 219. § (5) bekezdésének c) pontja tartalmazza a kórboncolás céljai között, tehát a célok között a szakmai ellenőrző funkciót, a módosító javaslat ezzel ellentétesen lehetővé teszi a kezelőorvos saját szakmai hibáinak, mulasztásainak elkendőzését, az ellátás során alkalmazott diagnosztika és gyógyító eljárások ellenőrzésének, utólagos kontrolljának elmaradását. Hangsúlyozom, mi ezeket a szakmai hibákat, mulasztásokat, különösen azok elkendőzésének szándékát nem tételezzük fel, de a lehetőséget az előfordulásukra senkinek sincs oka, joga kizárni.

A felülvizsgáló főorvosi funkció megszüntetése, illetve egyéb szakmai ellenőrzés hiányában a háziorvosi tevékenység amúgy is tökéletesen kontrollálatlan. A háziorvosok által kezelt betegek boncolásának az elengedéséhez a törvényben foglalt feltételeken kívül egy másik orvos egyetértésére is szükség volna. Tudom és megértem Hegedűs Mihály képviselőtársam érveit, de meggyőződésem, hogy ha ezt a két vitatott pontot alaposan megvizsgáljuk, akkor itt nem szakmai korrekcióról van szó, hanem kizárólag arról, hogy ezeknek a tételeknek az elengedése olcsóbbá teszi az eljárást. Tehát ebben az esetben is igazam van, amikor azt mondom, hogy filléres megtakarításokkal hibákat követünk el. Súlyos hibákat, mert precedenst teremtünk arra, hogy ha valamire nincs pénzünk, akkor ott a hibák előfordulásának lehetősége van, és ez igazolt ezáltal.

A fenti módosító javaslatok korrekcióját figyelembe véve a MIÉP a T/996. számú törvényjavaslattal egyetért, az 1997. évi CLIV. számú törvény módosításáról szóló indítványt elfogadja, abban a reményben, hogy az egészségügyi törvény koncepcionális változtatására nem kell sokáig várni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Szólásra következik Mánya Kristóf, a Fidesz képviselője.

Megadom a szót.

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A vita eddigi szakaszában elhangzottak arra utalnak, hogy képviselőtársaim az előttünk lévő törvénymódosítás tartalmát, értékét, hasznosságát azon keresztül ítélik meg, hogy mit gondolnak a hatályos egészségügyi törvényről. Engedjék meg, hogy én is felidézzem az egészségügyi törvény két évvel ezelőtti, a szakmai és nem szakmai közvéleményt élénken foglalkoztató vitájának néhány fontosabb és máig tanulságos elemét.

Az egyik ilyen csomópont volt, hogy jó-e az, ha az egészségügyi törvény a nagyon összetett és sokszínű rendszer minden kapcsolódó jogintézményét meghatározza, ha széles hatókörű. További kérdés volt, hogy kerettörvény legyen-e, azaz a későbbi jogalkotás számára iránymutató, stratégiai jellegű rendelkezéseket tartalmazza, vagy inkább kódex jellegű, és így az egyes részterületeket teljeskörűen ölelje fel.

A legtöbb polémiát a betegjogi rész előírásai okozták, mindenekelőtt azért, mert az egészségügyi intézmények annak biztosítására nagyobbrészt sem személyi, sem tárgyi feltételekkel nem rendelkeztek. Ma sem jobb a helyzet, hiszen például a betegek folyamatos kapcsolattartásához tágasabb kórtermek, jóval több telefon, a tájékozott beleegyezéshez több idővel rendelkező orvos és nővér kell.

Végül a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az új egészségügyi törvénytől várta a szakmai közvélemény, hogy az ellátás meghirdetett alapelveihez - úgymint: egyenlő hozzáférés, folyamatos ellátás, méltányosság - pénzforrások rendelődjenek. Tudjuk, hogy nem így történt. Az egészségügyből az elmúlt ciklusban jelentős forráskivonás történt. A múlt év júliusában hatályba lépett egészségügyi törvény végül is igen terjedelmesre sikerült, hatókörébe vonva csaknem minden egészségügyi szereplőt és jogviszonyt. Inkább kódex jellegű, mint kerettörvény, ami egyben azt is jelenti, hogy folyamatos karbantartása indokolttá válik, amint a betegellátás gyakorlata vagy intézményi rendszere változik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi törvény megalkotását igen komoly szakmai előkészítés, kodifikációs munka előzte meg. Abban részt vett csaknem minden szakma képviselője, a kamarák, a tudományos egyesületek, érdekképviseletek egyaránt. Nem volt könnyű dolguk, hiszen az akkori kormányzat a törvénnyel azt szerette volna elérni, hogy a beteg és az egészségügy közötti, évtizedes reflexeken alapuló paternalista jellegű viszonyt alapvetően más, inkább a szolgáltató-kliens közötti szerződéses jogviszonnyá alakítsa. Akár polgári jogviszonyt is mondhatnánk, de ez az előző ciklus kormányától nem volt várható. Mindenesetre az egészségügyi törvény pontosan azoknál a definícióknál és szabályozási területeknél került szembe a napi gyakorlattal, melyeknél a legtöbb ellenvetés volt két évvel ezelőtt is. Ilyen értelemben tehát azt gondolom, hogy az előttünk lévő törvénymódosítás azért lényegesen több, mint hogy azt egyszerűen csak technikainak nevezhetnénk.

Az elhangzott vezérszónoklatokban és felszólalásokban már többen kitértek az értelmező részben szereplő egészségügyi dolgozó fogalmának definíciójára, erről most részletesebben nem szólnék. Viszont már most látható, hogy a kezelőorvos definíciója körül további viták várhatók arra való tekintettel, hogy a hatályos szöveg például nem tesz különbséget a beteget rendszeresen látó, a kezelést irányító és a beavatkozást végző, a konzíliumot adó orvos között.

A másik kérdés az, hogy segíti-e a hatályos egészségügyi törvény az orvost azonnali döntéskényszer esetén. Az úgynevezett korlátozó intézkedések írásbeli dokumentálásának előírása bizonyosan nem segíti. Csakúgy megnehezíti az orvos dolgát, ha a válságos állapotú, eszméletlen beteg hozzátartozói azért nem tudnak döntést hozni egy műtét elfogadásáról, mert a dokumentációba nem tekinthetnek bele. Ilyen éles helyzetek gyakran adódnak, ezért az egészségügyi törvény betegjogi rendelkezéseinek ilyen irányú módosítása mindenképpen indokolt, sőt sürgető.

A vitában ellenzéki oldalról a személyes adatvédelem sérelmét hozták fel ennél a kérdésnél. Azon túl, hogy a módosítást tartalmilag az adatvédelmi biztos nem kifogásolta, fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy a betegjogok egyoldalú felfogása megbéníthatja az ellátórendszert. Közép-Európában és különösen Magyarországon az orvos-beteg, nővér-beteg kapcsolat kulturális hagyományaink folytán családiasabb, mint Nyugat-Európában, illetve az Egyesült Államokban. Különösen igaz ez a beteg válságos pillanataira, amikor nemcsak az orvosnak, de a hozzátartozóknak is lelki-fizikai támogatást kell nyújtaniuk. Ennek a támogatásnak adott esetben az is része lehet, hogy a családtag hozzáférhet s hozzáférhessen az orvosi dokumentációhoz. Mi a kormányzati oldalon tehát örülünk annak, ha a családok egységének, integritásának védelme az egészségügyi törvény betegjogi fejezeteiben is megjelenik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslatot mind az orvosi, mind a gyógyszerészkamara támogatja. Ez nagyon fontos körülmény, hiszen a gyakorlati nehézségeket eddig döntően innen jelezték.

(13.00)

Abban is egyetértés van, hogy az egészségügyi törvény mostani módosítása az átalakítási folyamatnak nem vége, hanem inkább kezdete. Igen, valóban ez részben politikai kérdés is, de ha úgy tetszik, szakmapolitikai kérdés, mint ahogy Schvarcz Tibor képviselőtársam utalt rá, csak ellenkező megfontolásból.

Az egészségügyi intézmények törvényi szabályozása, az egészségbiztosítási reform bevezetése ugyanis még előttünk áll, ezek lesznek a következő lépések. De hogy ez a törvénymódosítás az előttünk álló lépésekhez biztosabb alapot ad, az elmondottakból, azt hiszem, egyértelmű. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a törvénymódosítást számos ponton nem kellene pontosítani.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A délelőtti munkánkat befejeztük. Egyórás ebédszünetet rendelek el, 14 órakor folytatjuk a munkánkat. Jó étvágyat kívánok mindenkinek.

 

(Szünet: 13.01 - 14.07

Elnök: dr. Áder János

Jegyzők: Herényi Károly és Kocsi László)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk az egészségügyi törvény vitáját.

Kétperces hozzászólásra kerül sor elsőként. Vojnik Mária jelentkezett.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mánya Kristóf képviselőtársam hozzászólására szerettem volna reagálni, ám mivel nincs itt, remélem, hogy a jegyzőkönyvből majd elolvassa a reagálásomat.

A hozzászólásában arra utalt, hogy ez az egészségügyi törvény, melyet az előző kormány meghozott, egy rossz törvény, és ezért sürgőssé vált a módosítása. Másik kormánypárti képviselőtársam arra utalt, hogy ennek a törvénynek és az előző kormány munkájának a legnagyobb vesztese az egészségügy szolgáltatásait igénybe vevő beteg és az ellátó maga is. Ebben a rövid két percben két reflexiót szeretnék tenni.

Az egyik az, hogy amennyiben ez a törvény rossz lett volna, ahogy képviselőtársaim elmondták, akkor ennek a törvényjavaslatnak az érdemi megváltoztatására kellett volna javaslatot tenni. Márpedig ha a képviselőtársaim elolvassák e törvénymódosító szöveg általános indoklását, ebben arra utaló jelzést sem találnak, hogy ez a törvény akár az alkalmazhatóságát, akár a törvény szövegét tekintve rossz lenne.

Másrészt pedig e törvény 24 paragrafusában egyetlenegy olyan érdemi módosító indítvány sincs, amely a hatályban lévő egészségügyi törvény tartalmi rosszaságát lenne hivatva kiküszöbölni.

Mivel hozzászólásra is jelentkeztem, ezért ezt majd megindoklom. Most csak arra szerettem volna a képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy a politikai megnyilatkozások tartalmi-szakmai indoklás nélkül elég kockázatosak, és ettől én megóvnám magunkat is az ellátottak és az ellátók érdekében.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kökény Mihály képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy ebéd után nincs közöttünk Mánya Kristóf képviselő úr, ugyanis amikor az előzményeket taglalta a hozzászólásában, akkor hivatkozott kulturális hagyományokra. És hivatkozott arra, hogy ennek a ma hatályos törvénynek az a hibája, legalábbis az ő véleménye szerint, hogy felbontja az orvos-beteg viszony családiasságát, paternalizmusát.

Úgy gondolom, hogy nem szerencsés ez a hivatkozás, ugyanis ez a törvény arról szól, hogy legyen valóban egy kiegyensúlyozott, a misztikum elemeitől megtisztított viszony orvos és beteg között, mint ahogy a legtöbb orvos-beteg kapcsolatban ez így van - vagy egyre inkább így van -, és valóban a kiszolgáltatottabb helyzetben levő betegek élhessenek a jogaikkal. Tisztelt képviselőtársaim, igen, ez valóban jelent anyagi terheket, jelent bizonyos adminisztrációs terheket, és csak szeretném emlékeztetni a Házat, hogy annak idején az előterjesztők ezzel számoltak, történtek ilyen típusú számítások, sőt előzetes költségvetési tervezés is. És pontosan azért, mert egyes betegjogi rendelkezéseknek a hatályba léptetése előkészületeket igényel, ezért halasztott hatálybalépésről is rendelkezett, illetve rendelkezik a hatályos törvény.

Tehát azt gondolom, hogy Mánya Kristóf képviselő úr hozzászólása kapcsán a teljesség kedvéért ezt is szükséges volt itt elmondani. Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A beterjesztett törvénymódosítás, mint azt indoklásában is elismeri, politikai indíttatású. Célja az, hogy az érvényben lévő egészségügyi törvények felülvizsgálatra kerüljenek.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szabályozza a jogalkotással kapcsolatos állami feladatokat. A hivatkozott jogszabály 17. és 45. §-aiban a jogszabályi rendelkezések egyértelműen megszabják azt a felelősségi rendszert, annak alanyait, terjedelmét, amelyet a jogalkotásra, a jogszabály-előkészítésre jogosított szerveknek követniük kell. A törvény szerint jogszabály-módosításra akkor van szükség, ha a törvényben levő szabályozott részek nem képesek betölteni azt a célt, amit a szabályozás eredetileg szükségessé tett.

(14.10)

Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, hogy egy jogszabály alkalmatlan, vagy csak módosítással alkalmas a céljainak a megvalósítására, bizonyos időnek kell eltelnie. Ebből következőn a hatálybalépés óta ebben az esetben közel egy év, illetve bizonyos paragrafusok tekintetében, amelyeket most módosítunk, három hónap telt el.

A jogszabály idő előtti módosítása bizonyos mértékig az alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmének veszélyével is járhat, ugyanis a jogalanyoknak nem lesz elegendő idejük a jogszabály hatálybalépése óta eltelt időszakban magatartásuknak a jogszabály megkívánta módon való alakítására.

Ezen általános bevezető után néhány konkrétabb dologra is szeretnék rátérni: a törvénytervezet kapcsán ismét fellángolt az a vita, amely az eredeti egészségügyi törvény megalkotásakor a kezelőorvos és a kezelőorvosok tekintetében volt. Ez a javaslat, amelyet annak idején a MOK erőltetett, bizonyos mértékig kívánatos is volt, hogy meghatározzuk azok körét, akik a betegellátásban az adott beteggel foglalkoznak.

A többes szám használata azért nem szerencsés, és azért nem szerencsés a teamek és a kezelési folyamatban részt vevők ebbe való bevonása, mert a felelősségmegállapítás kapcsán ez bizonyos mértékig elmoshatja a felelősségre vonást, elmosódik, elmosódhat a felelősség ebben a kérdésben. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy aki a vizsgálati és a terápiás tervet meghatározza, mindenképpen egy orvos kell hogy legyen, így ennek a felelőssége megállapítható és jogszabályban rögzíthető. Tehát a kezelőorvosok fogalmának a bevétele a törvénybe szerintünk nem indokolt.

A helyettesítéssel kapcsolatos résznél is felmerültek bennünk aggályok, ugyanis azt mondja ki a törvényjavaslat, hogy amennyiben a helyettesítés nem oldható meg, akkor a munkáltatónak kell erről gondoskodni, s amennyiben a munkáltató nem, akkor maga az orvos. A háziorvos esetében a munkáltató az önkormányzat polgármestere, tehát felesleges lenne ebbe a rendszerbe ilyen módon újabb szereplőt behozni. A jelenleg hatályos jogszabály megfelelő kötelezettséget ró az orvosra, akit a korábbi egészségügyi törvény felnőttnek tekint, és szerintünk maradéktalanul el is tudja ezt látni, tehát meg tudja oldani a helyettesítés kérdését.

Már sokszor és sokak szájából elhangzott a dokumentumokba való betekintés és az, hogy a hozzátartozó rendelkezhet arról, mit tilt meg, és mit nem tilt meg a rokonainak, hozzátartozóinak a dokumentumokba való betekintés esetén.

Ez összefüggéseiben sokkal általánosabb kérdést vet fel, amit az ombudsman is felvetett már az adatvédelmi törvény és az egészségi adatok védelméről szóló törvény kapcsán, hogy milyen mértékig szükséges és lehetséges betekinteniük a hozzátartozóknak az orvosi dokumentumokba. Nagyon jó lenne ennek kapcsán tisztázni, és módosító javaslatokkal kísérletet tenni arra, hogy az "elengedhetetlenül szükséges mértékben" vagy az "elégséges mértékben" fogalom bekerüljön ebbe a fogalomkörbe, hiszen nem biztos, hogy az összes dokumentumra, adathalmazra, ismeretre szüksége van a hozzátartozónak a beteg állapotával kapcsolatosan.

A TASZ-jelentésben szereplő kezelőorvos fogalmának a bevonása ebbe a körbe szükséges lenne szerintünk, hiszen ő határozná meg a beteggel, a hozzátartozóval együtt, hogy mi az elengedhetetlenül szükséges mérték a dokumentumokba való betekintés kapcsán.

Ez azért is érdekes, mert ha itt genetikai bántalmakról, örökletes betegségekről van szó, amelyek bizonyos mértékig genetikai ismereteket, esetleges konzultációt is igényelhetnek, semmiképpen nem a betegnek kellene eldöntenie ezt, hanem a kezelőorvosnak - valaki bevonásával -, hogy milyen mértékig szükséges ezeknek az ismereteknek a beteg részére való átadása.

A módosító javaslatban szerepel a várólista szűkítése, pontosabban a már megjelent rendelkezésekhez - amelyek az eredeti törvényszöveghez képest szűkítést tartalmaznak - igazítja a törvényt, és nem fordítva.

Az etikai és a felügyelőbizottságok kapcsán már többször elhangzott az általunk is sérelmezett pont, éspedig az, hogy a felügyelőbizottságokról és az etikai bizottságokról szóló 23/1998-as rendelet úgy szól, hogy a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező, vagy területi ellátási kötelezettség alá nem tartozó egészségügyi intézmények a szervezeti és működési szabályzatban kórházi felügyelőtanácsot, illetve kórházi etikai bizottságot hozhatnak létre.

Mi ezt az esetlegességet sérelmezzük, és azt szeretnénk, hogy minden egészségügyi intézményben - függetlenül attól, hogy rendelkezik-e területi ellátási kötelezettséggel, vagy nem - igenis hozzanak létre felügyelőbizottságot és etikai bizottságot. Ez azért is érdekes, mert egyre inkább szaporodnak a magán-egészségügyi intézmények, az OEP által nem finanszírozott, területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező fekvőbeteg-ellátó intézetek, és azoknál is kívánatos lenne, hogy a betegek érdekeit etikai, illetve felügyelőbizottság szabályozza.

(14.20)

E beterjesztett törvényjavaslat legszebb pontja - szerintünk tulajdonképpen az egész módosítás arra irányul, hogy a 24. § meghozható legyen - kimondja, hogy az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi finanszírozási normatívákról szóló '96. évi LXIII. törvény 5. § (1) bekezdése szerinti kapacitáslekötési megállapodások a 2000. év végéig érvényben maradnak. Ezeket a megállapodásokat 1998. november 1-jéig kötötték meg, és ezek lesznek érvényesek 2000-re is. A kapacitáslekötési megállapodások változatlanul hagyása azt jelenti, hogy új szolgáltatás befogadására nem kerülhet sor, hiszen az ajánlattevő, a fenntartó egyetértő okirat birtokában sem tud részt venni az egyeztető fórumon, ilyen ugyanis nem fog összejönni. Ennek szükségtelenségére a javaslat felhívja a figyelmet. Itt a miniszteri hatáskör azonban nem csorbul. A miniszter befogadhat kapacitáson felüli szolgáltatásokat. Ennek finanszírozása az OEP számára egyrészt csak lehetőség, mert a kasszát egyrészt bezárták, másrészt a biztosításról szóló törvény 30. § (3) bekezdése ennek a hatáskörnek gátat szab. Tulajdonképpen a sokat szidott kapacitáslekötési törvény bemerevítése az, amely számunkra leginkább aggályos ebben a törvényjavaslatban.

Mánya Kristóf képviselő úr részéről elhangzott, hogy az előző kormányzat az egészségügyet nagyon rossz helyzetbe hozta, majd kicsit javítva mondta, hogy a '99. év sem az egészségügy éve - valóban nem az. A kasszabezárás, a zárolás, valamint a most visszatartott 8 milliárd forint semmiképpen nem használ az egészségügy finanszírozásának és a betegellátásnak, hiszen a járóbetegkasszában 5 milliárd forint került zárolásra; ez mindenképpen a kórházi ellátást is gyengíti, rosszabbítja.

Vojnik Mária képviselőtársam utalt arra, hogy nem politikai, hanem szakmapolitikai kérdésekről kellene vitatkoznunk, és az egészségügy addig lesz ilyen nehéz és rossz helyzetben, míg mi egymással politikai kérdésekről és nem szakmapolitikai kérdésekről vitatkozunk, és nem próbálunk egységesen fellépni az egészségügy érdekében. Az orvos-beteg kapcsolatról elmondta, hogy egy családias kapcsolatot kívánt ez a törvény - amit '97-ben meghoztunk - megszüntetni. Kincses Gyula korábbi képviselőtársam szavait szeretném idézni: A szakmánknak két őse van, a sámán és a borbély. Van, mikor a sámánisztikus, a misztikus elemek kerülnek előtérbe. Szeretnénk, ha a szakma, a szakma szabályai, a borbély szakma által lefektetett szabályok jogszabályi biztosítékkal kerülnének túlsúlyba.

E törvény meghozása kapcsán mindenképpen az volt a célunk, hogy megtörjük a korábbi hierarchiát, és valóban egy polgári szerződésen alapuló egészségügyi ellátást hozzunk létre, amely esetében mindenki tudja, hogy mit kell hogy kapjon, mindenki tudja, hogy mit kell hogy adjon. Ezért nem értjük, hogy miért politikai, és miért nem szakmai okokból kezdik felülbírálni ezt a törvényt, mert ez pusztán politikai. A beterjesztett javaslatok az általam említetteken kívül zömmel politikailag értelmezhetők, zömük tényleg módosítás, más részük pedig abszolút elhagyásra javasolt. Erre mindenképpen módosító javaslatokat kívánunk tenni. Fenn szeretnénk tartani sok tekintetben és sok esetben a törvény eredeti stílusát, szövegét és értelmezését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Mielőtt továbblépnénk a képviselői felszólalások sorában, tisztelt Országgyűlés, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló Joshua Matza urat, Izrael állam egészségügyi miniszterét, valamint delegációjának tagjait. Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok! (Taps. - Joshua Matza felállva köszöni meg a tapsot.)

Ezúttal - miután kétperces hozzászólásra nem jelentkezett senki sem - immáron lehetőség van arra, hogy Vojnik Mária képviselő asszony a hosszabb lélegzetű felszólalását is elmondja.

Megadom a szót.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat bizottsági vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén végigkövettem képviselőtársaim hozzászólását, megpróbáltam megérteni, vajon mi is indokolhatta e törvénymódosítás ilyen gyors ütemű benyújtását és végigerőszakolását a parlamenten.

Szeretném elmondani, hogy semmilyen érdemi szakmai bizonyítékát nem találtam annak, hogy e törvénymódosító javaslatnak most és így kell a tisztelt Ház elé kerülnie. Kormánypárti képviselőtársaim az egészségügyi törvény jelenleg hatályos változatának kritikájában nem jutottak túl az általános politikai kritikán, és nem bizonyították, hogy a betegellátásban a benyújtott törvénymódosítás olyan pluszjogosítványokat, olyan pluszlehetőségeket hozna, amelyek e törvénymódosítás támogatását kényszerítenék vagy váltanák ki a tisztelt Házból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem igazán érthető, hogy miért most került ez a törvényjavaslat tárgyalásra. Ennek egyébként van előtörténete, hiszen a kormány felállása előtt kormánypárti képviselőtársaim egyéni képviselői indítványban már kezdeményezték, hogy ez a törvény, amely most módosításra került, ne lépjen hatályba. Akkor a szakmai bizottság vitájában a kormánypárti képviselőtársaimat kérdeztem: a törvényjavaslatnak van-e olyan része, olyan szakmai része, melyet meg kell változtatni, és ezért indokolt, hogy az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény ne lépjen hatályba?

Indítványoztam, hogy akkor beszéljünk ezekről a módosításokról, és mondjuk meg, hogy ezeknek az akkor kifogásolt törvényhelyeknek a hatályba léptetése azért maradjon el, mert a jelenleg kormányzó pártok ezzel a törvénnyel nem értenek egyet. A kisgazda képviselőtársam akkor a betegjogi fejezet általa vélt hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Akkor megkérdeztem fideszes képviselőtársaimtól, hogy valóban úgy gondolják-e, hogy az egészségügyi törvény betegjogi fejezete az, amely miatt a hatályba léptetést el kell halasztani. A jegyzőkönyv bizonyítja, hogy az akkori előterjesztő - Frajna Imre képviselőtársam - azt mondta, hogy ez egy korszerű, a jelenkor követelményeinek megfelelő fejezet, és a kormánypártok ezt nem kívánják módosítani. Kérdeztem, hogy a jelenleg hatályos egészségügyi törvénynek van-e olyan fejezete, amit meg kell változtatni, mert a most kormányzó pártok számára elfogadhatatlan. Nem mondtak ilyen törvényhelyet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen egyetértek azzal, hogy a törvények ma már nincsenek kőbe vésve, és akár a kor követelményei, akár a szakmai haladás, akár bármilyen más indok előállhat, hogy alapos okunk legyen egy törvényt megváltoztatni. Akkor most kérdezem én, melyik az az indok, amely elég alapos ahhoz, hogy ezt a törvényt most és így változtassuk meg. Ezért most menjünk sorban az általános hozzászóláson, a törvényhelyeken, hogy megtaláljuk-e benne azt az elrejtett paragrafust, paragrafusokat, amelyek valóban szükségessé tették, hogy 24 szakaszban módosítsuk a jelenleg hatályos törvényt.

 

(14.30)

Mondhatnánk persze azt is, hogy 24 szakasz a jelenleg hatályban lévő 247-hez képest elég jelentős módosítás, hiszen gyakorlatilag a törvénynek közel 10 százalékát érinti. De tekinthetjük-e ezeket a módosításokat érdemi törvénymódosításnak? A beterjesztők is elmondják, hogy ezeknek nem mindegyike tartalmi, és nem mindegyike olyan, amit olyan rendű és rangú módosító indítványnak kell tekinteni, amelyek feltétlenül most és így kívánkoznak ebbe a törvénybe.

Vannak persze más törvényhelyek, amelyek azért kerültek be, mert a beterjesztő úgy találta, hogy nem elég pontosak. Ezekkel nem kívánok vitába szállni, hiszen ezeknek akkor itt helyük van.

Persze vannak olyanok is, ahol a törvényalkotó szándéka, a törvényjavaslat leírt betűje és a mi elgondolásaink között lényeges és tartalmi különbözőségek vannak. Az 1. §-ban, amelyben a definíciók pontosítása történik meg, a kezelőorvos fogalmának definiálására tett kísérletet a törvényalkotó. Gyakorló orvosként tudom mondani, hogy igen, léteznek olyan helyzetek, amikor egy beteg állapota megköveteli, hogy a kezelésében egyenrangú résztvevőként vegyen részt több orvos. Ez a jelenleg megfogalmazott szöveg azonban többek között arra is alkalmas - nemcsak az orvosok beteggyógyításának egyenrangúságát jelöli meg -, hogy adott esetben a felelősség kérdését elmossák.

Én azt gondolom, hogy a törvénymódosítás indoklásában az a tény, hogy a terápiás terv készítése és a terápiás beavatkozások sorában mondja ki a "kezelőorvosok" definíciót, azzal a következménnyel is járhat, hogy nem fogjuk tudni feloldani azt az ellentmondást, amikor a kezelőorvosok egymással szakmailag konkuráló vagy ellentmondó terápiás javaslatot vagy terápiás tervet készítenek.

Én tehát ebben az esetben nem a kezelőorvosoknak azt a definícióját szeretném kifogásolni, amelyik azt mondja, hogy egy adott beteg kezelése megkívánja, hogy több orvos is a kezelője legyen egy betegnek, hanem hogy ebben az esetben nem mondja meg, hogy ki az az orvos, aki ezt az orvosteamet, amely a beteg kezelésével foglalkozik, akár a terápiás tervek, akár a terápiás beavatkozások esetén, vezényelni fogja.

Az egészségügyi dolgozó definíciójának a kritikáját már ellenzéki képviselőtársaim megadták, ezért én azokra - mivel azokkal teljes mértékben egyetértek - nem szeretnék kitérni.

Nagyon fontosnak tartom a törvénymódosítás 3. §-ában a korlátozó módszerek és eljárások alkalmazását, amelyet a törvényalkotó szándéka szerint úgy kell érteni, hogy vannak helyzetek, élethelyzetek, amikor ez a korlátozó rendelkezés életbe kell hogy lépjen a beteg érdekében, és ennek az elrendelésének a dokumentálása halasztást szenvedhet a beteg érdekében. Ezért hát a dolognak ezzel a részével tartalmilag egyetértek - véleményem szerint a megfogalmazása jelent valóságos kockázatot a beteg számára. Mert az számomra nem elfogadható, hogy nincs korlátozás abban az ügyben, hogy az alkalmazás befejezésével visszamenőleg fogja megindokolni az elrendelt korlátozás indokoltságát, és bizonyítja annak jogosságát.

Ezért tisztelettel kérem az előterjesztőt, fontolja meg a véleményünket, amely találkozik a betegjogi szervezetek véleményével is! Noha lehetséges, hogy a korlátozás a beteg érdekében hamarabb kell hogy megtörténjen, vagy azzal egy időben, amikor ennek az elrendelését dokumentálják, de a "lehetségesen leghamarabb" biztos, hogy hamarabb kell hogy legyen, mint az utólagos igazolása ennek! Több képviselőtársamnak ezzel a törvényhellyel volt a legnagyobb problémája.

További problémám az 5. §, amely a betegről szóló információk továbbítását, illetve annak birtoklását engedi meg más személy részére. Ebből a szempontból a törvénymódosító javaslat elég kiterjesztő, hiszen nemcsak a vér szerinti hozzátartozót illeti, hanem a beteg halála után annak örökösét is, aki nem szükségszerűen vér szerinti hozzátartozója az elhunytnak.

De vegyük most csak a beteget, akinek a hozzátartozója jogosult a beteg dokumentációjához való hozzáférésre, ha ez az adat a hozzátartozó életét és egészségét fenyegető okból mindenképpen megszerzendő információ. A bizottsági vitában sem sikerült meggyőznünk egymást arról, hogy mi az az állapot és mi az a betegség, amelyikben a beteg dokumentumait korlátozás nélkül megszerezheti a hozzátartozó. Mert ugye honnan tudja meg a hozzátartozó, hogy van olyan adat, amelyikhez neki hozzá lehetne férni vagy hozzá kellene férni? Hiszen bizonyítani kell a hozzátartozónak, hogy neki joga van ehhez az adathoz! Természetesen onnan tudja meg, hogy a betegről annak cselekvőképessége, súlyos állapota, tudatállapota miatt a beteg beleegyezése nélkül a kezelőorvos a hozzátartozót felvilágosítja.

Ezért én azt gondolom, hogy nem eléggé érthető a kritika elutasítása, hogy a kezelőorvos lépjen közbe a megszerezhető adatokhoz való hozzáférésben, mert hiszen a megszerzett adat is a kezelőorvoson keresztül történik. A beteg dokumentációja azonban tartalmazhat olyan adatot is, amely nemcsak a hozzátartozó jogos igényét elégíti ki, hanem azon túlmenően olyan információkat is tartalmazhat, amelyek megismeréséhez, azt gondolom, nem feltétlenül van joga az adott hozzátartozónak.

Az előterjesztőnek az emberi jogi bizottságban fellépő képviselőjével szemben az egészségügyi bizottságban az államtitkár asszony az ez irányú kritikánkat elutasította. Ezért én érdeklődéssel várom, hogy a módosító indítványok benyújtása során az előterjesztő melyik változatot fogja képviselni: azt-e, amelyikben hajlamos a kompromisszumkötésre, vagy azt-e, amelyikben fenntartja az elutasító álláspontját?

Az egészségügyi dolgozó alkalmassága, korlátozott alkalmassága ügyében rendelkezik a 9. §. Ez a szakasz azt a látszatot kelti, mintha az egészségügyi dolgozó eddig alkalmas lett volna feladatának ellátására akkor is, ha egyébként akár egészségi állapota, testi vagy lelki állapota alkalmatlanná tette volna erre, holott én azt gondolom, hogy maga a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény is szabályozza, hogy mikor láthat el ilyen feladatot akár az egészségügyben dolgozó közalkalmazott.

 

(14.40)

A további passzusokról Schvarcz Tibor képviselőtársam már szólt, és ezért nem szeretnék rájuk kitérni. Ezek indokoltsága vitatható, tartalmuk nem teljesen pontos. Van azonban egy, amelyre újra és újra szeretnék visszatérni ellenzéki képviselőtársaimmal együtt, ez a 24. §, a kapacitásszabályozási törvény berekesztése.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy körülbelül ez az a paragrafus, amiért ez a törvénymódosítás a Ház elé került. Kormánypárti képviselőtársaim nem győzik ostorozni a kapacitásszabályozásról szóló törvényt, és nincs olyan megszólalás e tárgykörben ebben a Házban, amely ne mondaná el ennek a törvénynek a kártékonyságát, alkalmatlanságát. Ezt a kártékony és alkalmatlan törvényt akarja ennek a 24. §-nak a módosítása, ha úgy tetszik, akkor most bebetonozni.

Arról szól ez a 24. §, hogy érvényben maradnak 2000-re azok a kapacitások, amelyek az eddigi befogadások körében engedélyezettek voltak, de az indokolt kérések befogadása - legalábbis az eddigi rendszerben - a jövőben már törvényesen nem történhet meg. Azt gondolom, egyszerűbb lett volna, ha csak erről beszélünk; arról, hogy a kormány nem kívánja az egészségügyi szolgáltatórendszer további átalakítását vagy bővítését az indokolt igényeknek megfelelő mértékben sem; hogy a jövőben nem engedélyezi a gondozói és szakrendelői óraszámok bővítését akkor sem, ha ennek a szakmai indoka megvan; feloszlatja a MEF-eket, hogy egy egyeztetett ajánlat el se juthasson a szabályok szerint a befogadókhoz; és engem ebben az ügyben a legkevésbé sem nyugtat meg, hogy az egészségügyi miniszternek elméletileg továbbra is lenne joga a saját hatáskörében kapacitások befogadására.

Összefoglalva: a törvénymódosító javaslatok egy része technikai, a tartalmi része pedig többet árt, mint használ. Ezért nem tartom a magam részéről alkalmasnak ezt a törvénymódosító javaslatot az általános vitára.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Csáky András képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Sajnos két perc nagyon kevés ahhoz, hogy végigfusson az ember mindazokon a kritikai megjegyzéseken, amelyek a jelenlegi törvény kapcsán elhangzottak.

Schvarcz képviselőtársam azt kifogásolta, hogy itt egy politikai jellegű törvényalkotásról van szó. Úgy gondolom, hogy miután többpárti parlamenti demokráciában egy párt programot hirdetve bekerül a parlamentbe és programját meg akarja valósítani, ezt ebben a formában tudja megtenni. Tehát amennyiben ez politikai, akkor igenis politikai.

A képviselő asszony azzal kezdte, hogy itt nem szakmaiságról meg nem a szakmáról van szó, ahhoz képest elég bőven ecsetelte azokat a szakmai aggályait, amiket megfogalmazott. Azonban már korábban mondtam, hogy talán olyan törvényt kellene hozni, amely két ciklus után bizonyos foglalkozások esetében kötelezővé tenné, hogy valaki menjen vissza a civil életbe, mert az az érzésem, hogy talán nagyon elrugaszkodnak akkor, amikor ítéletet mondanak, illetve az az érzésem, hogy a hatályos egészségügyi törvény bizonyos paragrafusai már elhalványultak.

Itt jelen esetben a kezelőorvos-kezelőorvosok polémiát szeretném feleleveníteni. Ha tanulmányozzák az ezzel kapcsolatos akár bírósági, akár ügyészségi aktákat, akkor - mindenki nagyon jól tudja - senkit nem érdekel az, hogy kezelőorvos vagy kezelőorvosok, senkit nem érdekel az, hogy ki volt az osztályos orvosa az adott betegnek, ha erre szükség lesz, hanem miután nagyon keményen meg van határozva a dokumentálás szükségessége az egészségügyben, azt követően teljesen mindegy, hogy egy vagy több orvos kezelte, az a lényeg, hogy mit csinált. Tehát azzal nem növeli a súlyát, hogy azért, mert valaki ki van nevezve, hogy ez az osztályos orvosa, ő felelős az egész menetért. Ez a bírósági gyakorlatban nem igaz.

Kapacitástörvény... Megmondom őszintén, örülök, hogy végre valami történt ebben az ügyben. Hogy most ez befagyasztja vagy nem fagyasztja be - nyilvánvalóan valami előkészítést kell tenni; teljesen felesleges ezen vitatkozni! Abban mindannyian egyetértünk, hogy ez a kapacitástörvény nem az egészségügyért van, valamilyen más metódust kell kitalálni erre a finanszírozásra. Úgyhogy nem tudom, ezzel mi a gond, de valóban, ahogy a képviselő asszony is jelezte, igenis, a miniszter úrnak törvényes lehetősége van arra, hogy még a jelen befagyasztott állapotban is, ha a szükség úgy hozza, akkor ezen módosítson.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Dr. Hegedűs Mihály és Mécs Imre jelentkezik.) Jelentkezés az utolsó pillanatban történt, kettő is, az egyiket jelezte a monitor, a másikat nem.

Elsőként megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Nem az utolsó pillanatban, hanem két és fél órával ezelőtt jelentkeztem hozzászólása. Az, hogy a számítógép memóriája valamiért törölte, az a program hibája, és nem az enyém. De azért még idejében megnyomtam a gombot, és köszönöm szépen, hogy szót kaptam.

A törvényjavaslattal kapcsolatban bizonyos aggályaim vannak, és engedjék meg, elnök úr, tisztelt Ház, hogy ezeket megosszam. Nincs még két éve, hogy az egészségügyről szóló eredeti törvényjavaslat megszületett. Az a törvényjavaslat is kompromisszum volt, a gyakorlatias és az egészségügyi tevékenységet elősegítő konkrét rendelkezések kompromisszuma, és a nagyon fontos elveket rögzítő törvényi előírások együttese volt. Most kaptunk egy nagyon eklektikus módosítócsomagot, amelynek inkább kellene hasonlítania egy képviselői módosítóindítvány-csomagra, mint törvényjavaslatra, amit benyújtottak, és emiatt rendkívül nehezen kezelhető, mert az eredeti törvényjavaslatba való bemódosítások, adott esetben egy-egy szó elhagyása vagy betétele igen nehezen érthető.

A fő ok, amiért felszólaltam, hogy néhány nappal ezelőtt Lotz Károly képviselőtársammal együtt levelet kaptunk a katolikus egyház magyarországi püspöki karától, amelyben aggodalmát fejti ki több kérdésben ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezt most nem akarom ismertetni - lemásoltattam a levelet és az államtitkár asszonynak oda is adtam a mai nap folyamán -, de elmondanám, hogy azt a következtetést vontuk le ebből a tényből, hogy talán a törvényjavaslat előkészítése során nem történtek meg olyan egyeztetések, amelyek célszerűek lettek volna a társadalom különböző szervei és jelesül az erkölcs dolgában igen fontos véleményt nyújtó... (A képviselő kikapcsolja megszólaló mobiltelefonját.) - elnézést kérek, megkövetem a tisztelt Házat - ...egyházak szempontjából.

A püspöki kar titkársága levelének két része van: az egyik részében azt kifogásolják, ami a mostani konkrét módosításokra vonatkozik, a másik része pedig azt kifogásolja - ami nem hozzánk, képviselőkhöz szól -, hogy az előző, az eredeti 1997. évi törvényhez beküldött véleményt, különösen az eutanáziával és az emberi többszörözéssel, az emberi reprodukcióval kapcsolatban nem vették kellően figyelembe.

 

(14.50)

 

Arról lehet vitatkozni, hogy ezek az észrevételek mennyiben általánosak, mennyiben vannak összefüggésekben a hitelvekkel, és nekünk, képviselőknek sok esetben olyan kérdéseket is szabályoznunk kell, amelyeket esetleg a magunk számára nem tartanánk megfelelőnek, de mi minden állampolgár számára hozunk törvényeket, és ezt figyelembe kell vennünk. De az, hogy a legnagyobb magyar egyház véleményét, úgy tűnik, nem ismerték a mostani törvénymódosítás előkészítői, hogy finoman szóljak, aggodalomra ad okot.

De vannak más észrevételek, kifogások is, amelyeket tudós kollégáim az előzőekben elővezettek. Igen nehezen kezelhető a jelenlegi törvényjavaslat éppen azért, mert egy nagy szabályozású törvény egy-egy részletébe módosít be, és nem tájékoztat minket arról a környezetről, amelyben ez a változás adódik, és nem is kaptunk kellő indoklást erre vonatkozóan.

Hogy néhány példát felvillantsak - az 1. § b) pontjában nagyon helyesen definiálni kívánják a kezelőorvos fogalmát, de rögtön ott kezdődik, hogy a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapot... (Leesik a mikrofonja.)

ELNÖK: Hadd kérjem azt a technikus kollégáktól, hogy egy mikrofont vigyenek oda, hátha nem sikerül a képviselő úrnak megszerelni a mikrofont. (Megtörténik.)

MÉCS IMRE (SZDSZ): Ez tényleg a sors ördöge, mivel villamosmérnök vagyok, kínos ez a dolog. (Derültség.)

ELNÖK: Ezért bíztam én is abban, képviselő úr, hogy hátha mégiscsak sikerül megszerelni, de hát úgy látszik, hogy a felszólalás láza nem teszi lehetővé, hogy egy másik szakma gyakorlati ismeretanyagát is hasznosítsa.

Kérem, folytassa a felszólalását!

MÉCS IMRE (SZDSZ): Hogy átvezessem a jelenlegi törvénybe a dolgot, orvosgyerek vagyok, édesapám belgyógyász volt, és haláláig hitt a medicinában. A kezelőorvos definíciója úgy kezdődik: a beteg, a beteg adott betegsége. Úgy gondolom, hogy orvoshoz nemcsak a beteg fordul, hanem az lenne a kívánatos, ha a profilaxia, a profilaktikus mentalitás elterjedne, hogy az orvost megkeressék életmódkérdésekben, megelőzési kérdésekben, éppen azért, hogy a betegség ne fejlődjön ki.

Azt hiszem, hogy itt is valami berögződés lehet, de talán még a páciens szó is jobb lenne ennél. Egyedül az elmegyógyászok azok, úgy tudom, akik minden embert elmebetegnek tartanak, csak a progrediálásnak a foka különböző a véleményük szerint.

Ugyanígy, valahogy visszaköszön a gyerekkoromból, a régi május 1-jékről, amikor fehér köpenyekben vonultak fel az egészségügyi dolgozók, és fenn volt a táblájuk: "Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete". Talán a "dolgozó" nem megfelelő szó. Ha már a definíciókat javítjuk, amelyek az előző törvényben előfordulnak, akkor jó lenne ezeket is pontosítani.

De a legutolsó paragrafusban egy sor módosító javaslat fekszik, amelyeknek nem lehet kapásból belátni a hatását. Például a 23. § (2) bekezdésének a b) pontja elhagyni rendeli a "gyógyító" szót, amely a nem konvencionális gyógyító eljárásokra vonatkozó eredeti 104. §-ra vonatkozik. Ez is nagy veszélyekkel jár, hiszen ha a "gyógyító" szót elhagyjuk, akkor a sarlatánságnak és a szédelgésnek igen tág terét hagyjuk, hiszen itt éppen a nem konvencionális gyógykezelésekről és eljárásokról van szó.

Tehát ez a néhány példa is arra utal, hogy ezt a rendkívül fontos törvényt jó lenne alaposabban előkészíteni. Ha módosítunk a LXXVII. törvényen, akkor azt nemcsak a szakma, hanem a szélesebben vett társadalmi vélemények figyelembevételével és az egyházak figyelembevételével kellene megtenni. Ezért tisztelettel azt javaslom, Lotz Károly képviselőtársam nevében is, hogy a kormány minden presztízsveszteség nélkül vonja vissza ezt a törvényjavaslatot. Mivel nagyon fontos humánetikai, bioetikai, kutatásetikai és általában fontos, alapvető, origónkra vonatkozó erkölcsi kérdésekről van szó, igen mélyreható viták és elemzések után, jól kicsiszolva kerüljön vissza ez a törvényjavaslat.

Tehát ez lenne az első, primer javaslatom vagy javaslatunk. Amennyiben ez mégsem lenne keresztülvihető... - bár hangsúlyozom, hogy itt nem pártpolitikai szempontokról van szó. A mai vita is meggyőzhetett arról valamennyiünket, hogy valójában nem pártpolitikai alapon vitatkoztunk, hanem egészen máshol húzódtak a törésvonalak. Ezért úgy gondolom, hogy az igen jóindulatúan előkészített és jó szándékot eláruló törvényjavaslatnak a visszavonása és újból való beterjesztése éppen a józan megfontolás és ész diadalma lenne a napi pártpolitika felett. Akkor mindnyájunknak módunkban lenne - de elsősorban a törvény-előkészítőknek -, hogy az egyházak, a Tudományos Akadémia véleményét megismerjük, és mi magunk is jobban elmélyedjünk ebben.

Ezért kérem a kormányt képviselő igen tisztelt államtitkár asszonyt, hogy fontolják meg ezt a javaslatot. Amennyiben ez a legtermészetesebb dolog nem történne meg, akkor viszont azt kérem a Ház tisztelt elnökétől, hogy ne zárjuk le az általános vitát ezen a héten, hanem a későbbiek folyamán folytassuk, amikor ezek az egyeztetések megtörténtek. Hiszen ezzel három vagy hat hetet nyerve, egy valóban jó és korszerű módosítást tudunk elérni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Béki Gabriella tapsol.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hegedűs Mihály képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy kicsit furcsán érzem magam, mivel úgy tűnik, mintha két különböző hallással rendelkező embercsoport beszélgetne egymással, és mintha folytatódna az egészségügyi bizottságban elhangzott aggályok részletes felsorolása. A kormánypárt részéről elhangzanak az érvek, a szerintem jogos, az élethez igazodó érvek, a másik oldalról elhangzik, hogy hol vannak az érvek.

Tehát végül is úgy tűnik, hogy meghallásbeli különbségek vannak közöttünk. Azt tudnám tanácsolni a kormánynak, az előterjesztőnek, hogy talán sokkal jobb lett volna egy kétsoros előterjesztésben indokolni, hogy miért volt szükség az egészségügyi törvény módosítására. Ehhez semmi más nem kell, elő kell venni a Szocialista Párt által előkészített törvényt, amely pontosan felsorolja azt, amit már említettem, hogy figyelemmel a bekövetkezett tudományos, technikai, etikai, társadalmi, valamint a jogrendszert érintő változásokra, továbbá a nemzetközi kötelezettségeinkre - nagyon egyszerű.

Azóta több mint két év eltelt, és ezek a változások vannak. Szinte minden nap történik valami. Nagyon egyszerű: ami a '96-97-es kormánypártokat késztette, ugyanaz a késztetés az akkori kormánypártok által lefektetettek alapján késztette a kormány előterjesztését - semmi más. Az ebben felsorolt, a Szocialista Párt által lefektetett alapokra kell hivatkoznia a kormánynak és az előterjesztőnek.

 

(15.00)

Ugyanarra a következtetésre jutunk, mint a Szocialista Párt, amikor megteremtette az egészségügyi törvényt. Közben eltelt az idő, módosítani kell.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Csáky András képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Mécs Imre képviselő úr hozzászólására szeretnék nagyon röviden reflektálni. A hatályos törvény 3. §-a mondja ki azt, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő vagy abban részesülő személy a beteg. Ebben tulajdonképpen benne foglaltatik az, hogy aki az orvossal találkozik - teljesen mindegy, hogy milyen okból -, az betegnek minősül.

Képviselőtársam figyelmébe ajánlom, hogy amikor ennek a törvénynek a vitája volt - ha van ideje, olvassa el a jegyzőkönyveket -, e körül a pont körül hihetetlen nagy vita volt e Házban. Egyszerűen jobb megnevezést nem találtak, illetve a páciens megnevezést pont a magyartalansága miatt nem tartották alkalmasnak. Ugyanilyen alapon kuncsaftnak is lehetne nevezni, ha már üzleti alapra próbáljuk helyezni az egészet.

A másik: képviselő úr vélhetőleg nem volt itt - bár én nem figyeltem - a vita kezdetekor, amikor az első szónoklatok elhangzottak, én is kifejezetten felhívtam a figyelmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ezzel kapcsolatos levelére. Megnyugtatom, hogy a kormányzat, az előterjesztő is természetesen tud ezekről a problémákról, és tájékozódott ebben az ügyben a Katolikus Püspöki Konferenciánál, illetve egyéb történelmi egyházaknál. De miután a jelenleg beadott módosítások a Püspökkari Konferenciának még 1997-ben keletkezett, illetve most megerősített véleményét lényegében nem érintik, ezért nem került most erre sor.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Béki Gabriella képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem is az az érzésem, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők elbeszélünk egymás mellett, csak nekem pont a másik oldalról az az érzésem, mint Hegedűs képviselőtársamnak. Éppen ezért két percben csak két nagyon fontos dologra szeretném újra összefoglalóan felhívni a figyelmet - amire nem kapunk választ, és következetesen nem kapunk választ -, kiegészítve azzal, hogy rámutassák még egyszer azokra a belső ellentmondásokra, amiket az általános indoklás is tartalmaz, hogy tudniillik azt hangsúlyozza egyfelől, hogy technikai jellegű a módosítás, másfelől pedig azt, hogy fontos tartalmi elemek vannak benne. Még egyszer mondom, erre nem kapunk választ.

Szűkíti-e a betegjogokat az, ahogy az 5. § átrendezi az adatokhoz való jogot? Igen, szűkíti a beteg jogát. Kimondja ezt az előterjesztő? Nem mondja ki az előterjesztő. Vagy a 24. §, becenevén csak kapacitáslekötési törvénynek nevezett kérdés. Miért van arra szükség, hogy most, 1999 májusában egy ilyen elbújtatott törvénymódosítás keretében rendelkezünk arról, hogy 2000-ben milyen kapacitáslekötési szerződésekkel működhetnek az egészségügyi intézmények. Miért van erre szükség? Vagy folyik egy nagyarányú reform-előkészítés, és akkor ezek a kapacitások értelemszerűen átrendeződnek, és struktúraváltás, szerkezetváltás fog történni az egészségügyi reform részeként; vagy nem folyik. Ha folyik, miért kell 1999 májusában arról gondoskodni, hogy mindenkit megnyugtassunk, hogy 2000-ben ugyanazokkal a kapacitásokkal működhetnek tovább? Nem kapunk az előterjesztőtől választ ezekre az ellentmondásokra.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Az Országgyűlés örök törvénye, hogy egy kétperces hozzászólás további kétperces hozzászólásokat indukál. Ez most is bekövetkezett. Csáky András képviselő úr újra kétperces hozzászólásra kért lehetőséget.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök úr, ígérem, hogy nem fogom kihasználni. Úgy gondolom, tisztességesebb dolog, hogy a kormány ide berakta ezt, és azt mondja, ne kezdjetek hozzá a tárgyalásokhoz, mert ezen nem akarok változtatni, ugyanis mást akarok, mintha hagyná, hogy mindenki egymásnak feszüljön, és egymás torkának esve próbáljon egymástól kapacitást megszerezni, és év végén meg azt mondja, na, bolondok, eddig vitatkoztatok, most pedig más jön. Ez sokkal tisztességesebb megoldás.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Hegedűs Mihály képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én sokkal rövidebb leszek, csak Béki képviselőnő kérdésére válaszolok, hogy miért kell. Együtt ültünk az egészségügyi bizottság ülésén, ahol megismertük a kormány társadalombiztosítási reformkoncepcióját, amelyben egy dátum nagyon sokszor elhangzott: 2001. Tehát a kormány nem 2000-re tervezi a társadalombiztosítások és a finanszírozások reformját, amely természetesen szoros összefüggésben áll kapacitáslekötésekkel, hanem 2001-re. Pontosan azért tartom magam is méltányosnak, hogy addig a jelen feltételekkel kell dolgozni, mint egy átmenetire még egy átmenetit hozni és 2001-ben pedig a véglegeset.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Vojnik Mária képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Egyáltalán nem szeretnék arról vitatkozni, hogy a törvényalkotó szándéka tisztességes-e vagy sem. Számomra teljesen világos, hogy a szándék tisztességes, és ez egy törvénymódosító szöveg, amit a maga tartalma és nem a kormány morális megítélése szerint kell elbírálni.

Hegedűs képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy minden érvet meghallgattam, minden érvet megpróbálok mérlegelni. Számomra ezek az érvek nem elégségesek ahhoz, hogy megindokolják a törvénymódosítást. Tessék nekem megmondani, hogy a betegek korlátozásának utólagos bejegyzése, engedélyezése és igazolása milyen érvekkel támasztható alá. Voltak-e az indoklásban vagy a szóbeli indoklásban ilyen típusú érvek? Véleményem szerint nem voltak. Voltak-e a betegek személyes adattal való rendelkezésének a korlátozásához elegendő érvek? Véleményem szerint nem voltak. Voltak-e érvek a kapacitásszabályozási törvény bemerevítésére, olyanok, amelyek elfogadhatók lennének, feltéve, hogy a kormány azt mondja, ez a kapacitásszabályozási törvény nem jó? Akkor a változatlanság kőbe vésése-e a megoldás? Véleményem szerint nem ez a megoldás. Köztünk tehát ilyen értelemben nem morális vita zajlik, szakmailag nem értek egyet ezekkel a módosító javaslatokkal.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csáky képviselő úr reflexiójára szeretném megjegyezni, hogy hallottam az ő felszólalását, televízión ugyan, de a szobámban, és hallottam, hogy idézett a Püspöki Kar Konferenciája titkárságának azon leveléből, amit közösen kaptunk meg. Úgy gondolom, ez helyes is, mert én magam is többé-kevésbé osztom ennek a levélnek az aggályait, és nem vagyok megnyugodva ezzel kapcsolatban. Azért is szólaltam fel, mert nem vagyok a bizottság tagja és ennek a szakterületnek a szorosabb értője. De figyelemfelhívónak ez a levél nagyon jelentős, és nekem úgy tűnik, hogy a minisztériumhoz nem jutott el ez a levél, azért is adtam át a mai napon az államtitkár asszonynak. De ezt se támadólag mondom, hanem azért, hogy javítsunk a helyzeten, hiszen ebben a levélben arról van szó, hogy ez az aggodalom fennáll, és nem látják azt, hogy a mostani törvényjavaslat ezt a szemléletet többé vagy kevésbé figyelembe venné. Az lenne a feladatunk, hogy ennek a figyelembevételét kérjük és ezt vitassuk meg. Ugyanakkor nagyon rövid az idő, ezért szólaltam fel ebben az ügyben.

Köszönöm szépen.

 

(15.10)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen mondat erejéig fogok kapcsolódni ehhez a kérdéshez. A Fidesz-Magyar Polgári Párthoz a Püspöki Kar levele megérkezett, így figyelembe tudtuk venni akkor, amikor előkészítettük ehhez a törvényhez az álláspontjainkat, hozzászólásainkat. Ez tehát megtörtént, így nem látom indokoltnak azt, hogy emiatt csúsztassunk bármit is a törvény menetrendjén.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Nos, elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor ismét meg kell kérdeznem, hogy van-e további hozzászóló, mert most pillanatnyilag nem jelentkezett senki sem. (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Megkérdezem Pusztai Erzsébet államtitkár asszonyt, hogy most kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Pusztai Erzsébet: Igen.) Igen.

Megadom a szót.

DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen nem átfogó választ szeretnék most adni, csak valóban a konkrét felvetésekre szeretnék néhány ponton reagálni. Miután elhangzottak olyan felszólítások, hogy semmivel nem indokoltuk meg, hogy miért van szükség erre a módosításra, úgy gondolom, hogy egy-két ponton néhány gyakorlati példával be kell mutatni, hogy miért van szükség.

Azt hallottuk, hogy apró és felesleges módosítások vannak ebben a törvényben. Nos, ha belenézünk ezekbe az aprónak látszó módosításokba, melyek valóban nem óriási koncepcionális kérdéseket érintenek, a mindennapi élettel kapcsolatban bizony nagyon komoly problémák vetődhetnek fel.

Mindjárt az egyik, az első probléma, hogy például mi történik akkor, ha a jelenlegi törvény van érvényben, és az orvost - miután nem áll módjában írásban előre elrendelni a beteg korlátozását, hanem ezt utólag kell megtenni - ezen az alapon támadják meg és marasztalják el, hogy nem a törvényi előírásoknak megfelelően cselekedett. Itt most nem arról van szó, hogy ebben a törvényben egy paragrafusban leírt néhány mondat szép vagy nem szép, hanem azt kell megvizsgálnunk, hogy hogyan működik ez a gyakorlatban, és mik ennek a következményei.

Ugyanilyen kérdés az, hogy például az ügyelet elrendelésének és a helyettesítés szabályozását hogy rendeljük el. Hiszen felvetődhet olyan probléma, hogy az éppen ott ügyeletes háziorvos, aki vállalkozóként dolgozik, nem tudja ellátni a feladatát, mert bármi történhet vele - betegség, baleset -, és nincs pontosan szabályozva, hogy ilyen esetben kinek kell intézkedni. Úgy gondolom, hogy ezek nem elvi és mondatfűzési részletkérdések, hanem bizony ezeknek komoly következményei vannak a törvény működésének szempontjából.

Vojnik képviselő asszony felvetette, hogy a kezelőorvos fogalmának meghatározásán miért változtatunk. Megkérem, hogy üljön le - azt hiszem, elég közeli kapcsolatban van - az Orvosi Kamarával, és vitassa meg velük azt a kérdést, hogy az az indítvány, amit ők tettek egyébként eredetileg is - és most is ők kérték, hogy kerüljön bele a módosításba -, vajon mennyire megalapozott véleményük szerint. Mi azt gondoljuk, hogy ezzel sok jogvitát lehet megelőzni. Bizony, rendkívül gyakorlati kérdésekben lehet a jogvitákat megelőzni.

Többször felvetődött az - és itt szélesebb ívű fejtegetést is hallottunk arról -, hogy a hozzátartozók bizonyos körei számára a betekintési jog és az információszerzés vajon szükséges-e vagy sem, és szűkíti-e a beteg jogát vagy sem. Nos, e mögött az indítvány mögött egy másik gondolat is van. (Dr. Vojnik Mária felé fordulva:) Mert nem elég megnézni a beteg szempontjából, hogy az ő személyes adatai csak rá tartoznak-e vagy nem, de meg kell nézni a hozzátartozó szempontjából is: vajon a hozzátartozó személyes adatának tekinthető-e a szorosan rokonságában lévő személy betegségére, esetleg örökletes problémáira vonatkozó adat. Ez az igazi nagy probléma, hogy annak is személyes adatáról van szó, akinek a hozzátartozója beteg. És itt nagyon nehezen határolható el a kérdés. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból is érdemes megvizsgálni, amikor arról beszélgetünk, hogy kinek a személyes adatait védjük. A beteg személyes adatait védjük a hozzátartozó személyes adataival szemben.

Vajon helyes-e így? Azt hiszem, hogy valóban továbbgondolást igényel, de rendkívüli jelentőségű kérdés az, hogy valaki a hozzátartozójának olyan, betegségére vonatkozó adatához hozzájusson, ami őt magát is nagyon komolyan érinti. Adott esetben a saját egészségügyi állapotát érinti, és ebben az esetben még az is kérdés, hogy milyen fokú rokonságról van szó; vajon a feleségnek a gyermekvállalás előtt joga van-e tudni a férje családjában előforduló örökletes betegségeket? Kinek a személyes adatairól van szó? Azt gondolom, hogy ezt érdemes végiggondolni, mielőtt csak felszínes és általános emberi jogi szempontokból kezdünk el foglalkozni azzal, hogy ki mikor és milyen adatokba tekinthet bele. Elfogadom, hogy mindennél van még egy fokkal jobb megfogalmazás is. Minden jobb megfogalmazás csak öröm lehet, de nem szabad a kérdést csak egy szemszögből megvizsgálni.

Egyébként pedig azt végképp nem értem, többször hallottuk, hogy a zárrendelkezések között ez van eldugva, meg az van eldugva. Én úgy tudom, hogy a jogszabályalkotás szabályai szerint egy törvénynek csak a zárórendelkezésében lehet egy másik törvényt módosítani. Hiába szeretném beírni az 1. §-ba, ez nem megy! Ergo: ez a módosítás nem eldugva van, hanem a helyén van a jogalkotás szabályai szerint. Máshova nem is írhattuk volna be. Egyébként pedig abszolút nem volna semmi szándékunk eldugni, mert igen nagy örömmel teszünk eleget annak a mindenki által rendkívül régóta várt lépésnek, hogy végre ne kényszerítsük bele az egészségügy szereplőit egy újabb megyei egyeztető tárgyalási sorozatba. Azért ne, mert ez már a megalkotás pillanatában is előre láthatóan rossz döntéshozatali mechanizmus volt, és ha hosszabb időm lenne, akkor kifejteném, hogy mennyire nem azt az eredményt érte el, amit vártak tőle, hanem bizony egy csomó ellátási típusban ott csökkentek a kórházi ágyak, ahol inkább növelni kellett volna. Nem volt jó tehát a megszabott döntéshozatali mechanizmus.

A mostani "befagyasztásnak" egyetlen célja van, hogy most nyáron ne kényszerüljenek rá még egyszer erre a tárgyalásra. Írhattuk volna azt is - hiszen a törvénymódosításnak most az a célja -, hogy további intézkedésig, csak ezt egy törvényben így sajnos nem szokták volt elfogadni, ezért kénytelenek voltunk határidőt beleírni. De mi tudjuk, hogy abban a pillanatban, amint a további intézkedések megszületnek, határidővel együtt az egész törvény hatályon kívül lesz helyezve. Ez a célunk.

Egyébként, mondhatom, bármerre járok az országban, mindenhol maximális egyetértésre talál ez a lépés, hiszen mindenki nagyon várta. Úgy gondolom tehát, hogy nagyon sok szempontból kell megnézni egy-egy intézkedést ahhoz, hogy az ember valóban mögé lásson.

Még egy dolog van: a kórházi felügyelőtanácsokkal kapcsolatban elhangzott, hogy enyhíti a felügyelőtanács létrehozását az új javaslat; hogy miért úgy fogalmazunk, hogy csak hozhatnak létre felügyelőtanácsot. Külön el is kértem a hatályos törvény szövegét, tudniillik valószínűleg nem elég pontosan vetették össze képviselőtársaim a hatályos szöveggel, mert a jelenleg hatályos, a jelenlegi ellenzéki pártok ideje alatt megszületett törvény úgy fogalmaz, hogy kórházi etikai bizottságot hozhat létre, kórházi felügyelőtanácsot és kórházi etikai bizottságot hozhat létre - tehát semmit nem változott. Ugyanúgy nem kötelező a jelenleg hatályos szabályozás szerint, mint ahogy a módosításban foglalt mondat szerint sem. Más szempontból módosítja a törvénynek ezt a részét, úgyhogy nem a hat-hat formula az, ami megváltozott a törvényben. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(15.20)

ELNÖK: Ha pontos a monitor jelzése, akkor Béki Gabriella ügyrendi kérdésben kért szót.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Valóban ügyrendi kérdésben kértem szót. Mécs Imre a felszólalása végén megfogalmazott egy ügyrendi javaslatot, amire az elnök úr nem reagált, ezért szeretném megismételni a kérést, hogy az általános vitát a holnapi nap, a mai, illetve a holnapi nappal a módosító indítványok beadásának határidejét ne zárja le.

ELNÖK: Képviselő Asszony! Eleve ez volt a szándék, hogy a pénteki ülésnap berekesztésével zárjuk le az általános vitát azzal a szándékkal és annak a lehetőségnek a biztosításával, hogy holnap még az ülésnap végéig módosító indítványokat be lehessen adni. Ebben volt egyébként egyetértés a házbizottság ülésén, és ennek megfelelően fogadta el a Ház a napirendi javaslatot is. Tehát a kérés ilyen értelemben - ha úgy tetszik - nyitott kapukat dönget, mert az eredeti javaslat is az volt, hogy holnap az ülés végéig lehessen módosító indítványokat benyújtani.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnézést, elnök úr, a kérés pont arra vonatkozik, hogy ne a holnapi nap végéig lehessen benyújtani a módosító indítványokat. A mai általános vita arról győzhetett meg mindannyiunkat, hogy nagyon komoly eltérések vannak az álláspontokban, és a rendelkezésre álló másfél nap már nem elég ezekre az egyeztetésekre.

ELNÖK: Én a következőt tudom erre mondani. Ha a képviselő asszony ragaszkodik hozzá, akkor az ügyrendi javaslat házszabályszerű formája szerint lefolytatjuk az ügyrendi vitát. Amennyiben ön ezt egy formális ügyrendi javaslatnak tekinti, akkor - legalábbis még mielőtt az én álláspontomat kifejteném, és a döntésemet ismertetném - meg kell hallgatni valamennyi frakció felszólalóját, ha igénylik ezt, és részt kívánnak venni az ügyrendi javaslat vitájában.

Kérdezem akkor, hogy formális ügyrendi javaslatnak tekintsem, hogy ne zárjuk le az általános vitát. (Béki Gabriella bólogat.) Tehát Béki Gabriella képviselő asszony azt javasolja, hogy a házbizottság ajánlásával és a Ház hétfői döntésével szemben az általános vita ma ne záruljon le. Ez egy ügyrendi javaslat, minden frakciónak van lehetősége egy alkalommal hozzászólni ehhez az ügyrendi javaslathoz. Kérdezem, hogy van-e olyan frakció, amely élni kíván ezzel a lehetőséggel. Igen, megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvény kapcsán eleve tudtuk, hogy lesznek olyan kérdések, amelyekben nem fogunk egyetérteni, ám arról szó sincs, hogy itt akkora különbségek lennének, amelyek ilyenfajta meghosszabbítást vagy áthidalhatatlan problémát jelentenének, hiszen már a bizottsági ülésen is egy héttel ezelőtt ugyanezek a nézeteltérések fogalmazódtak meg. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja nem tartja célszerűnek ezt az ügyrendi javaslatot, így nem is fogja támogatni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Igen. Van-e más frakció, amely szólni kíván? Megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Úgy gondolom, hogy az ügyrendi vita folyamán is az elhallások folytatódni fognak, tehát az érvekre azt az elfogadható választ fogjuk kapni, hogy nem értenek egyet vele. Amit Vojnik képviselőtársam elmondott, ez teljesen jogos, demokratikus és korrekt, ezzel mást tenni nem lehet; ha nem ért vele egyet valaki, nem ért vele egyet, de úgy értem, hogy azért jogos, mert körülbelül ugyanazok a témák a bizottsággal együtt sokszor nyolcszor, tízszer elhangzottak. És aki a sokszoros válasz után sem ért vele egyet, az nyilvánvalóan egy ügyrendi vita folyamán sem fog egyetérteni, tehát nem tartom érdemlegesnek az ügyrendi vita lefolytatását.

ELNÖK: Kérdezem, hogy van-e még további hozzászólás. Jelzés nem érkezett... (Jelentkezik dr. Schvarcz Tibor.) A monitor nem jelzi, de megadom a szót Schvarcz Tibor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi javaslatot támogatjuk, annál is inkább, mert itt elhangzott 3-4 olyan pont, amely mindenképpen továbbgondolkodást igényelt az államtitkár asszony hozzászólásában is. Ez a kezelőorvos, kezelőorvosok problémája; a betekintés lehetősége szűkíti a jogokat; vagy a hozzátartozó szempontja. Tehát itt mindenképpen továbbgondolásra kellene ezt a kérdést még visszavenni, hogy a hozzátartozó milyen mértékig, milyen módon tekinthet be az adatokba. És a LXIII-as törvény kapcsán is felmerültek olyan dolgok, amelyek esetleg indokolnák azt, hogy az előterjesztő adjon még lehetőséget az általános vita folytatására, hogy ne záruljon le.

Tehát ezeken még kellene gondolkodnunk, hogy a LXIII-as törvény vonatkozásában valami jobb javaslat szülessen.

Mi mindenképpen támogatnánk a szabaddemokraták által megfogalmazott ügyrendi javaslatot.

Köszönöm.

ELNÖK: Még egy jelentkezés történt, Béki Gabriella képviselő asszony jelentkezett, Szabad Demokraták Szövetsége.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én tisztelettel szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra a tényre, körülményre, ami számunkra is a mai napon a vita elején derült ki, hogy tudniillik az előterjesztő a különböző bizottságokban nem egyforma készséget mutatott a módosító indítványok megfogalmazására, illetve támogatására. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez nem igaz! - Dr. Horváth Zsolt: Módosító javaslat nem is volt!)

Hallhattuk az emberi jogi bizottság előadóját, aki beszámolt arról, hogy azért támogatták egyhangúlag a törvénytervezetet, mert az előterjesztő képviselője készséget mutatott arra, hogy az egyik legfontosabb kérdésben, adatvédelmi kérdésben kompromisszumot keressünk. (Dr. Pusztai Erzsébet: Fel sem merült ez a verzió!) Ehhez képest az egészségügyi bizottságban azért alakult másképp a szavazás, mert történetesen ott mi ilyen készséget nem éreztünk. Én azt gondolom, tényleg szükség lenne egyeztetésre. A mai nap késő estig itt vagyunk elfoglalva, holnap is plenáris ülés van, tehát nem tudjuk ez alatt a rövid idő alatt ezt az egyeztetést lebonyolítani. Ezért van érdemi része ennek a kérésnek, hogy tudniillik jó lenne meghosszabbítani a módosító indítványok beadásának határidejét.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután mindenki elmondhatta az álláspontját, és majd a szavazást követően idézni fogom a Házszabály vonatkozó rendelkezéseit is, ezért most az ügyrendi javaslatot felteszem szavazásra. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e az ügyrendi javaslattal, amelynek lényege, hogy az általános vitát a holnapi napon se zárja le az Országgyűlés. Kérem, aki ezzel egyetért, emelje fel a kezét! Kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége nem támogatja a javaslatot.

Szeretném idézni akkor a Házszabály vonatkozó rendelkezését, ami alapján a korábban a házbizottságban megállapodott menetrend szerint a kiküldött napirendben megismerhető módon jeleztük azt, hogy az általános vita lezárására ma sor kerül, és hétfőn a Ház eszerint fogadta el a napirendet. A Házszabály 59. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: ha az indítványhoz a részletes vitában a tárgyalás alatt álló részhez - ugye itt ez a rész most nem vonatkozik ránk -, tehát ha az indítványhoz több felszólaló nincs, és a vita várható lezárását a napirend tartalmazza, az elnök a vitát lezárja.

Tehát én az általános vitát - úgy, ahogy azt korábban mondtam, és ahogy azt korábban is jeleztük - a pénteki nap végével, tehát az ülésnap bezárásával lezárom. Azt hiszem, azok számára, akik módosító indítványt kívánnak benyújtani - különösen a rutinos parlamenti képviselők számára -, a hátralevő idő elegendő lehetőséget biztosít, hogy részben az általános vita még nyitva maradt ideje alatt módosító indítványokat nyújtsanak be, részben biztosítsák annak lehetőségét, hogy a részletes vitáig a következő két hétben kapcsolódó módosító indítványokat nyújtsanak be, és ily módon tegyenek kísérletet arra, hogy a még vitás kérdéseket valamilyen kompromisszumos módon próbálja az Országgyűlés egy módosító javaslattal lezárni.

Tehát még egyszer, az általános vitát a holnapi ülésnap végével lezárom, a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügyet, illetve a gyógyszerellátást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/851. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/851/56. számon kapták kézhez.

Megkérdezem az egészségügyi bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván előadót állítani, ha jól látom.

 

(15.30)

 

Kezdeményezem, hogy az Országgyűlés a módosító javaslatokat három szakaszban tárgyalja meg. Az egyes vitaszakaszok ismertetésére felkérem Herényi Károly jegyző urat.




Felszólalások:  Előző   49-118  Előző      Ülésnap adatai