Készült: 2020.08.08.06:16:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

54. ülésnap (1999.03.04.),  144-247. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:17:37


Felszólalások:  Előző   144-247  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Sajnos nincs már módomban több észrevételre és hozzászólásra lehetőséget adni, hiszen a részletes vitát lezártam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/296. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/296/98. számon kapták kézhez. Először megadom a szót Kiss Gábor képviselő úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. KISS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságnak a maga sajátos szerepe szerint a nemdohányzók védelméről szóló törvényjavaslat és a hozzá benyújtott módosító indítványok kapcsán néhány problémával szembe kellett néznie.

1. Lehetséges és helyes-e az eleddig az illedelmesség által szabályozott viselkedésmód törvényi, tehát szankciókkal kísért szabályozása? Nem szaporítja-e a normaszegést épp a tilalmazás abból eredően, hogy az élethelyzetek gazdagságát nem lehet egy paragrafus végletesen sok alpontja alá besorolni, ezért a magánszemélyből jogalannyá változtatott emberek úgy érezhetik ettől kezdve, hogy minden megengedett, ami tételesen nem tiltott. Az eddig a feddéssel, rosszallással, közszájra adással kordában tartott szabályszegés kihívóan vállalt normasértéssé válhatik.

2. Szerencsés megoldást hozó iránya a törvénykezésünknek, hogy értékzavaros, cinikus közviszonyaink egyre több privát elemét igyekszik jogi szabályozás hatálya alá kényszeríteni a rendteremtés szándékával.

3. A nemdohányzók védelméről szóló és ezzel a megjelöléssel paradox módon a hadviselés képzetét keltő elszánás nem támad-e túlságosan is hevesen a dohányzók személyes integritásának védművei ellen, nem bélyegez-e erkölcsileg? - Lásd az egészségkárosodás megelőzésére irányuló módosító javaslatokat.

4. Hogyan lehet egyszerre tekintettel lenni a dohánytermesztők és forgalmazók érdekeire, az államháztartás bevételeire, illetve az egészségkárosodás társadalmi kihatásaira és e hatások utólagos következményeinek a büdzsét terhelő költségeire? Ez annál is inkább érdekes kérdés, mert a módosító indítványok egymást kizáró természetűek - ami a csoportosításokat illeti -, és a kormányoldalról egy sor olyan módosító indítvány született meg, amely felpuhítani szándékozott a törvényjavaslat eredeti szellemét vagy megállapítását, és ezt a tényt az előterjesztő képviselője a hozzá intézett kérdésekre kényszerűen természetesen maga is beismerte.

5. Hogyan érhető el, hogy a jogszabályok egyaránt megfeleljenek az életszerűség és az arányosság követelményeinek? Azaz hogy ne alkossunk megtarthatatlan és szankcionálhatatlan, hallgatólagos elnézést, eltekintést feltételező szabályokat, amelyek éppen ezért a törvénykezést és a törvényt tennék hiteltelenné, és nem normakövetésre, hanem normaszegésre indítanának; viszont hogy ügyeljünk arra is, nehogy olyan megtorlásokat helyezzünk kilátásba, amelyek kis súlyú vétségek felszámolásának céljából közveszélyes, ártalmas magatartásformákat törvényesítenek. Lásd: hatósági jogosítványok adása magánszemélyeknek a dohányzással kapcsolatban, ad absurdum a rendőri eljárások igénybevételéig - igazoltatás, feljelentés, ügyek átadása és a többi.

6. Hogyan kerülhető el az a farizeusság, amely tekintettel van a financiális érdekekre, ezekkel megértő és megbocsátó a károkozás tekintetében, viszont engesztelhetetlen a fiatalkorúakkal szemben? - ez a quod licet.

A helyzet nem volt egyszerű, hiszen az előterjesztő a képviselője útján egy sor vitatott helyzetben kapcsolódó, még el nem készült módosító indítványok beterjesztését helyezte kilátásba. Ezzel maga is elismerte azt, hogy bizonytalan a kérdés megítélése tekintetében, és így kívánta a nehézségeket áthidalni.

A bizottság vitája közben a terem fölött átszállt a béke angyala, ezért a bizottság többnyire egyetértő és együttes álláspontját fogalmazta meg, és ezt az álláspontot két törekvés jellemezte; természetesen tekintet nélkül a párthovatartozást illetően. Első, hogy ne engedjen utat a felpuhító, bár meglehetősen összehangoltnak látszó indítványoknak.

(15.30)

Másodszor, hogy ne legyen túlságosan rigorózus. Ezért támogatta azokat a módosításokat, amelyek elkerülhetővé tennék, hogy a törvény a teljesíthetetlenség miatt köznevetség tárgya legyen, illetőleg, hogy az egészségvédelem ürügyén alkotmányos alapjogok sérelméig terjeszkedhessen az előterjesztői túlbuzgalom.

A bizottság nevében csak azt kívánhatom a plenáris ülésnek, hogy ugyanolyan egyetértésben vélekedjen a módosító indítványokról, mint ahogy az emberi jogi bizottság esetében sikerült.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megkérdezem a további hatáskörrel rendelkező bizottságokat, egészségügyi, idegenforgalmi, gazdasági, ifjúsági, mezőgazdasági, társadalmi szervezetek bizottságát, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Nem érkezik jelzés.) Nem kívánnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslatot teszek a részletes vita szerkezetére. A törvényjavaslat szerkezeti rendjét követve indítványozom, hogy a részletes vita négy szakaszból álljon. Felkérem Juhászné Lévai Katalin jegyző asszonyt, hogy ismertesse az egyes vitaegységeket. Öné a szó, jegyző asszony.

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Az első szakaszban az értelmező rendelkezéseket tartalmazó 1. §-hoz érkezett módosító indítványok tárgyalására kerül sor az ajánlás 6-9. pontjai alapján.

A második szakasz a dohánytermékek fogyasztásának, forgalomba hozatalának szabályait, valamint az ezek megsértésével kapcsolatos szankciókat tartalmazó rendelkezéseket módosító indítványok megvitatásából áll az ajánlás 10-78. pontjai szerint.

A harmadik szakaszban kerülhet sor a zárórendelkezésekhez érkezett módosító javaslatok tárgyalására az ajánlás 79-93. pontjai alapján.

Az utolsó szakaszban szerepelnek a törvényjavaslat címéhez és preambulumához benyújtott módosító javaslatok, amelyeket az ajánlás 1-5. pontjai tartalmaznak.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket, elfogadják-e a jegyző asszony által ismertetett vitaszerkezetet. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a vitaszerkezetet elfogadta.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 6-9. pontjai alapján. Megkérdezem, ehhez a vitaszakaszhoz ki kíván felszólalni. A monitoron először Pap János képviselő úr neve jelent meg, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Toller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Pap János képviselő urat illeti a szó.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Módosító indítványaim szinte minden szakaszhoz tartoznak. Három csoportra osztottam fel a módosító indítványaimat, ha fokozatokat nézünk, vannak olyanok, amelyeket - úgy gondolom - azért lenne szerencsés szerepeltetni a törvényben, mert pontosabbá teszik a törvényt és azt gondolom, ki is egészítik hiányzó részekkel, ez a két módosító javaslat, ami ebbe a szakaszba tartozik, ezek közé tartozik. A másik csoportja a módosító indítványaimnak az, amit szerencsés volna elfogadni és szigorúbb megfogalmazást használni, már csak azért is, mert a törvénynek az a címe, hogy a "Nemdohányzók védelme" és nem az a dohányzók dohányzási tevékenységének támogatása. A harmadik pedig azok a javaslatok, amelyeket feltétlen fontosnak tartanék, ha a Ház elfogadná.

Az ajánlás 6. és 7. pontjában szereplő két módosító indítvány mellett szeretnék érvelni, mivel két bizottságot kivéve a többiek nem támogatták. Elárulom, hogy a módosító indítványoknál nagyon bízom a miniszter úr támogatásában és abban, hogy meg tudom győzni arról, mégiscsak szerencsés lenne, ha ezek a módosítások elfogadásra kerülnének.

Az első: a dohánytermék megfogalmazása. Két részből áll ez a megfogalmazás, ahol szeretném, ha szerepelne a pipadohány. Ma már, úgy tudom, csatlakozó módosító indítványban talán esély van arra, hogy a pipadohány szerepel ebben a felsorolásban. Azért voltam bátor betenni ezt a meghatározást, hiszen a háttéranyagban, amit az általános vitában is elmondtam, és többen is hangsúlyoztak - nagyon jó háttéranyag -, ebben is szerepel ez a pipadohány. Úgy gondoltam, legyen itt is, legyen teljesebb ez a meghatározás.

Azonkívül ami még ehhez a módosításhoz tartozik, és nagyon fontos lenne: azt mondom, hogy minden olyan termék, amelyet dohányzásra szánnak és dohány alapanyagú. Ezt azért tartottam nagyon fontosnak, mert tudjuk, hogy a magyar ember találékony, a magyar nyelvvel nagyon sokféle dolgot lehet művelni. Azt hiszem, ha felsoroljuk, hogy cigaretta, szivar, szivarka, pipadohány, nincs semmi garancia arra, hogy két héten belül kitalálunk egy olyan terméket, ami gyakorlatilag nem tartozik a törvény hatálya alá. Én ezért próbáltam úgy meghatározni, hogy minden olyan termék, amelyet dohányzásra használnak. Azt hiszem, hogy ezzel nem kurtítjuk, nem csonkítjuk és nem törjük meg a törvény gondolatmenetét. Ezért kérem önt arra, amennyiben lehetséges, akkor ezt a módosító indítványt támogassa.

A másik, ami a 7. pontban szerepel, a dohányzást határozza meg. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, amikor ezt elolvastam. Az eredeti szöveg úgy hangzik, hogy "a dohányzás a dohánytermék füstképződéssel járó elégetése". Egy egészen biztos - nem tudom, hogy mi a dohányzás, mert soha nem dohányoztam, hogy lehet szabatosan meghatározni -: a dohányzás nem elégetése bármilyen dohányterméknek, mert ha így történne, pontosan élvezhetetlen lenne azok számára, akik dohányoznak. A dohányzás nem más, mint izzítás, illetve lassú égés mellett történő elfogyasztása, amiből egyébként adódik a dohányzás legnagyobb problémája, hiszen - ahogy már említettem - a dohányzásnál keletkező mellékáram, a hidegebb füst, ha úgy tetszik, okozza a különböző, mintegy négyezer termékben megjelölt káros anyag képződését, többek között a dohányfüst 15 százalékát kitevő szén-dioxid-tartalmat. Tehát nem az égetés, mert teljes égésnél nem keletkezik szén-dioxid, ebben az estben pedig 15 százalék keletkezik. Ezért tartanám fontosnak, hogy az elégetés helyett a lassú égés legyen, és önmagában vagy valamilyen füstszívó eszközökben való fogyasztás estén.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Toller László képviselő úr a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán már az ügyrendi javaslatnál kellett volna szólnom, hiszen sajátos lesz az a részletes vita, ahol a benyújtott 93 módosító indítványból a kormány mindössze hatot támogat egészében, és a kormány képviselője eltérően nyilatkozott különböző bizottságok ülésein, tehát jó szándékkal is mindössze 8 nyolc módosító indítványt kíván támogatni a kormány. Ezzel együtt itt ülnek azok a képviselőtársaink, akik mind a 93 módosító indítványukat meg kívánják vitatni. Ismerve az eddigi törvényalkotási gyakorlatot, nem nagy sikerrel végzik e tevékenységüket.

Így én a módosító indítványokkal kapcsolatos szakaszolással sem igazán tudtam egyetérteni, hiszen elég önkényes ez a szakaszolás, racionális tartalma nincs, és többször elkövettük már azt a hibát, hogy a preambulumot hagytuk a végére, pedig a preambulum talán az egész törvény helyett elégséges szabályozás lenne, hiszen ez az egyetlen értelmes és szándékában jól megfogható szakasza ennek a törvényjavaslatnak. De ha már így esett, akkor a fennmaradó módosító indítványokkal kapcsolatosan szeretnék néhány, az e vitaszakaszhoz kapcsolódó módosító indítványt górcső alá venni, amennyiben lehetséges.

Mindenekelőtt számomra értehetetlen az, hogy Pap János képviselő úr módosító indítványát - ellenzéki képviselőként talán szokatlan ez a megnyilvánulás - miért nem lehetett támogatni. Hiszen valójában ismerjük azt, hogy a dohányzás a világban, például az arab sivatagban milyen termékekkel folyik, és ezek klasszikusan a dohányáru fogalmát nem fedik, viszont ha valaki behozza ezeket az országba, és el kívánja egy pipában szívni, ez esetben a dohányzás elleni törvényt nem fogja sérteni, viszont ugyanazt a tevékenységet végzi, mint bármelyik magyar dohányos, akár zárt helyiségben, akár zárt helyiségen kívül, akár 18 év alatt, 18 év felett, és akár büntetendő 14 év felett, és azt sem igazán tudom, hogy 14 és 18 év között a korlátozott cselekvőképességet miért nem veszi figyelembe maga a törvényjavaslat, mert ennek megítélése egy másik vitaszakaszra fog tartozni.

Tehát igazából nem érthető, hogy egy teljesen racionális és jó módosító indítvány, a képviselő úr által benyújtott módosító indítvány miért nem kap legalább a saját kormányától támogatást.

(15.40)

Azt sem igazán értem, hogy egy teljesen racionális és logikailag is értelmes szabályt próbál módosítani Puch László, Göndör István és Sáling József képviselőtársam, bár nem akarom elvenni a szót Göndör képviselőtársamtól, amikor az eszköz kifejezést és az egyéb műszaki berendezést mint kifejezést ki kívánja venni a törvényjavaslat 1. § e) pontjából; hisz a zárt légterű helyiség és az eszköz - mint fogalom - viszonya elég sajátságos etimológiai és nyelvhelyességi szempontból is. Bár el tudom képzelni azt, hogy, mondjuk, eszköz egy keszonberendezés, és abban nem illik dohányozni, illetve a miniszter úr, a kormány tiltani kívánja a dohányzást a keszonban. Ugyanilyen eszköz a búvárharang, ugyanilyen eszköz - bár ez már nem helyiségnek, hanem öltözetnek minősül - például a búvárruha. Azt hiszem, teljesen logikus, hogy egy oda nem való kifejezést kívánnak kivenni a képviselő urak a 9. pontban megfogalmazott módosító indítványukban.

Nem igazán értelmezhető az, hogy miért ez a merev kormányzati elutasítás egy teljesen értelmes és nem oda való szó vagy szóösszefüggés kivétele tekintetében. A többi módosító indítványhoz kényszerhelyzetből nem szólok hozzá, mert ha most kaptam volna 10 percet, akkor rövidebb idő alatt elmondtam volna az ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatos véleményemet vagy véleményünket. A többi módosító indítványról majd a helyén szeretnék szólni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Figyelemmel a képviselő úr első megnyilatkozásaira, csak tájékoztatni szeretném, hogy a jelen lévő parlamenti képviselők nagy többsége megszavazta a négy vitaszakaszt. Kérem, hogy a továbbiakban is erről folytassuk a vitát. Természetesen a továbbiakban is lehetőséget fogok adni a további vitaszakaszokban, hogy valamennyien kifejtsék a véleményüket, természetesen a Házszabály arra vonatkozó, tehát a 105. § (3) bekezdésének figyelembevételével, miszerint a részletes vitában csak és kizárólag a konkrét módosító indítványokhoz lehet hozzászólni.

Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Időkímélés céljából nem jelentkeztem bizottsági előadónak, noha a bizottságunkban volt szó arról, hogy valamilyen módon jelezzük az ott kialakult álláspontot. Elnök asszony türelmével élve egy mondatban elmondom, hogy a társadalmi szervezetek bizottságában a vita úgy folyt, hogy meghallgattuk a tisztelt kormány képviselőjét, és minden egyes módosító indítványnál a Dohányfüstmentes Egyesülettől jelen lévő orvosprofesszor és aktivista résztvevő véleményét is meghallgattuk, ily módon teljesítve a Házszabálynak azt az óhaját, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága valóban élő kapcsolatban legyen a társadalmi szervezetekkel.

Ahogy Pap János képviselőtársam indirekt módon említette, az ajánlás 6. pontjában szereplő javaslatát a társadalmi szervezetek bizottsága tudomásom szerint egyhangúlag - lehet, hogy 1 tartózkodással - mindenképpen támogatta. Úgy érezzük, hogy az ő megfogalmazása valóban a dohánylobby mindenfajta leleményére és találékonyságára megoldást próbál már most találni a törvényjavaslatban.

A bizottságunk arra az álláspontra helyezkedett, hogy lehetőség szerint minden módosító indítványt támogat, amely vagy megőrzi a törvény szellemiségét, vagy azon túli szigorítást tartalmaz. Igyekeztünk - majdnem durva szóval azt mondtam, hogy elkaszálni - nem támogatni minden olyan módosító indítványt, amely mögött a dohánylobby érdekeit sejtettük - remélhetőleg alaptalanul. De hatásában mégiscsak ilyen irányú haladást véltünk felfedezni, ezért pártkülönbség nélkül az ilyen módosító indítványokat nagy lelkesedéssel nem tudtuk támogatni.

Úgy gondolom, és őszintén remélem, hogy a kormány nem a társadalmi szervezetek nyomására, hanem a józan megfontolásra hallgatva a 6. számon szereplő módosító indítványt mindenképpen támogatni fogja, hiszen valóban kitágítja az értelmezés körét, és ezért nagyon fontos. Az ajánlás 8. pontja tekintetében - az égés vagy lassú égés - ebbe az etimológiai vitába a bizottságunk nem bocsátkozott bele, és ebben a tekintetben nem támogattuk a képviselő úr módosító indítványát. Azt is meg kell említenem, amit Toller László képviselőtársam említett, hogy az ajánlás 9. pontjában Baja Ferenc képviselő úr egy valóban értelmes javaslatot tett. Minket ott azonban lingvisztikailag meggyőztek arról, hogy a létesítmény tágabb fogalom, mint az építmény, illetve az építményrész. A létesítményben olyan helyiségek is bennefoglaltatnak, amelyeket az építmény nem ír körül. Ezért a szocialista képviselők ebben a tekintetben elfogadták a kormánynak azt a véleményét, hogy az eredeti fogalmazás jobb.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Figyelemmel arra, hogy több képviselőtársunk ebben a vitaszakaszban nem jelezte a hozzászólási szándékát... (Göndör István jelentkezik.) Göndör István képviselő úr ehhez kíván hozzászólni? (Göndör István: A 9-eshez kívánok hozzászólni.) A 9-eshez, tehát ezek szerint még ehhez. Göndör István képviselő úrnak adom meg a szót a vitaszakasz első szakaszában. Képviselő úr, öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. A 9-eshez, amelyet már Toller képviselő úr és Hegyi képviselő úr is érintett a hozzászólásában, tisztelettel kérem, hogy mérlegeljék, és még egyszer gondolják végig. Miután a felvezető szöveg is azt mondja, hogy valamely műszaki megoldással elhatárolt és körülzárt létesítmény, így az eszköz szó - mint olyan - feleslegessé vált, ezért ki lehetne venni.

A 8-as - amit, azt hiszem, Hegyi képviselő úr rosszul interpretált - valóban nem jó, mert az egy szűkítés. De a 9-es esetében, amit Puch László és Sáling József képviselőtársaimmal jegyzünk, az "eszköz" szót ki lehetne hagyni. Miután szerepel az, hogy valamilyen nyílászáróval szellőztethető, ebben az esetben az "illetőleg egyéb műszaki berendezés útján biztosított" is elhagyható lenne. Esetleg mérlegelés tárgya, hogy egy kapcsolódó módosító indítvánnyal az ajánlás utolsó fél mondatát bent hagyjuk, de ezt az eszköz szót ki kellene törölni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hegyi Gyula képviselő úr kétperces hozzászólásra kért lehetőséget.

Öné a szó, képviselő úr.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Remélem, hogy csak húsz másodperc lesz. Nem a tévedésemet elismerve, hanem a jó szándékomat bizonyítva eggyel előző ajánlás van nálam, amelyben minden szám eggyel kisebb. Ezért mondtam rossz ajánlási számot. De ezután ellenőrizni fogom az új adatokkal. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Toller László képviselő urat, hogy ugyanebben a vitaszakaszban kíván-e szólni. (Dr. Toller László: Nem ebben.) Majd a következőben. Köszönöm szépen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. A következő szakaszt nyitom meg a 10-78. pontok szerint. Írásban jelezte hozzászólási szándékát Dán János képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Úgy látom, hogy képviselő úr, hogy a képviselő úr nincs itt a teremben. Ezért először a jelentkezések szerinti sorrendben megadom a szót Toller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Egy rövid visszautalás az előző hozzászólásomra: valójában jogos volt az elnök asszony megállapítása, hogy ügyrendi javaslatot kellett volna tennem, amikor megállapítottuk a vita szakaszait. Viszont áll az én állításom is, miszerint végül is a szakaszolás - lehet, hogy előbb kellett volna észbe kapnom - nem igazán helytálló; pont azért, amit most kénytelen leszek elmondani, hisz ebben a vitaszakaszban alig találhatunk kormány által támogatott módosító indítványt. Ragaszkodunk egy olyan részletező, esetenként elnagyolt szabályozáshoz, amely a törvényjavaslat egészét végigkíséri. Valójában kényelmetlen helyzetben vannak azok a képviselőtársaim, akik egy rossz szabályozást próbálnak pontosítani úgy, hogy a részletezéssel még rosszabbá teszik a törvényt - minden jó szándék mellett. Klasszikus példa erre talán, amikor megfogalmazzuk a szórakoztató és vendéglátó intézmények körét - erre több módosító indítvány visszatér - pontosítunk.

 

(15.50)

Utána nem tudjuk eldönteni azt, hogy az üzemeltető, a törvény vagy a polgár szabad akaratából minősítjük majd dohányzóvá vagy nem dohányzóvá bizonyos helyiségeket. Ebben a pillanatban ha pontosítjuk a generális szabályt, csak rosszabb lesz a törvény, a generális szabály pedig nem alkalmazható, hiszen nincs meg az az eljárószervkör - majd itt a bírságnál vissza lehet erre térni -, amelynek feladatul és hatáskörül tűzzük ki azt, hogy ezeket a megfogalmazásokat, illetve törvényi kívánalmakat ellenőrizze. Mert ha ma tudjuk azt, hogy egy vendéglátóhelyet durván 54 magyar állami és önkormányzati ellenőrző szerv ellenőrizhet, akkor vajon melyik feladat- és hatáskörébe tartozik az, hogy ezeket a minősítéseket, ezeket a besorolásokat, ezeket a törvényi követelményeket végrehajtsa. Ha valamennyié, nagy a baj; ha egyiké se, akkor még nagyobb a baj. De valakinek ezt ellenőrizni kell!

Egy halvány utalás van erre, és ilyen pontosítás van is itt a módosító indítványok között, hogy esetleg talán a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, amelyet már agyonterheltünk a reklámtörvénnyel, más elegáns és kevésbé elegáns törvényekkel, majd meg fogja oldani ezt a feladatot. De a tűzoltóság mint szakhatóság például hiányzik ebből a lehetőségből, pedig a dohányzással kapcsolatos legtöbb tilalom érvényesítése, és egyáltalán, a nyílt láng használatával kapcsolatos legtöbb tilalom érvényesítése az ő feladatukat képezi.

Ebbe a körbe tartozik az a pontosítóindítvány-sorozat, hogy dohányzó és nemdohányzó hely és így tovább, amely használhatatlan, azért, mert maga a törvény alapszövege használhatatlan ezeknek a fogalmaknak az alkalmazásában.

Én örülök, hogy Kökény Mihály és Béki Gabriella javaslatait támogatta a kormány, amelyek a törvényjavaslat 2. § (4) bekezdéssel történő kiegészítését tartalmazzák. Ennek az a baja, hogy itt egy kicsit elvtelen volt a támogatás, hiszen ennek a módosító indítványnak az utolsó mondatát is támogatják. Maga a módosítás arról szól, hogy egy piktogramot kell kitenni, hogy lássuk, hogy miről van szó dohányzás és nemdohányzás tekintetében, és a következő, hogy ennek a szabályait a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a szakmai kamarák bevonásával alakítja ki.

Itt van egy nagy baj! Tudniillik a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség sok mindent tehet hatósági jogkörében, csak éppen szabályt nem alkothat! Ha a kamarák önszabályozásának körébe utaljuk ezt a feladatot, akkor még valahol egy kicsit még billegősen, de elfér a dolog. Amennyiben a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget beavatjuk ebbe a szabályozási körbe, olyan normaalkotásra adunk lehetőséget, amely enyhén szólva jogszabályellenes, kissé túlozva alkotmányellenes, de mindenképpen a jogalkotási törvénybe ütközik.

Ebbe a körbe tartozik az is, hogy túlszabályozza az egészségügyi intézményeket, minden lábán meg akarta fogni maga a normaszöveg, ahelyett, hogy annyit írt volna, hogy egészségügyi intézményekben tilos a dohányzás, és pont. Nem kell itt cifrázni, hogy alapellátás, szakellátás, intézmény, gyermekjólét és így tovább. Bővíthető a kör: egészségügyi és gyermekintézményekben tilos a dohányzás. Ebben a pillanatban mindenki érti, miről van szó, és nem azt kezdi keresni, hogy esetleg egy rendelőintézetben, ahol a járóbeteg-ellátás és a szakellátás együtt van, és közben ennek az intézménynek van egy harmadik szegmense is, mondjuk, kiadták átmeneti pihenésre, ilyen is van, ebben az esetben abban a helyiségben lehet dohányozni; az amúgy egy kubatúrában, azért, mert különböző szakfeladatokat lát el az intézmény, nem.

A legáltalánosabbak ilyenkor az egzakt szabályok: az egészségügyi intézménynél mindenki tudja, hogy miről van szó, a gyermekintézménynél mindenki tudja, hogy miről van szó, mit jelent az az intézmény. A mondatnak és a gondolatnak minden további bővítése még módosító indítványokkal is csak rontja a törvényjavaslatot.

Én a legjobban dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária képviselő asszony javaslata támogatásának örülök, tudniillik ez az egyetlen pont, ami teljesen egzakt módon határozza meg a 18 éves korhatárral kapcsolatos feladatokat. Ennyi! Nem kell itt cifrázni a szabályozást! Ez egy rövid, értelmes mondat, hozzákötjük az életkort, amit a törvény amúgy nem sok helyen szabályoz, holott az egyesült államokbeli szabályozásnál a 18. év, illetve a felnőttkor a sarokpont. Azt mondják, hogy addig semmit, a dohány közelébe se kerülhet senki, afölött pedig azért ennél liberálisabb a szabályozás, még ha a közintézményekből ki is tiltották a dohányzást az Egyesült Államok legtöbb államában, illetve területén.

Számomra az is érthetetlen, hogy néhány teljesen racionális indítvánnyal nem ért egyet a kormány. Egynek viszont nagyon örülök, hogy a 200 méteres, meg a mindenféle rövidtávfutásra alkalmas távok elhagyását támogatta a bizottságok többsége is és a törvényalkotó. Valamennyit dolgoztam az államigazgatásban és a hatósági munka néhány területén is, és számomra teljesen agyrém az, amikor megtekerik a colstokot és a mérőszalagot, hogy a 100 méterbe éppen belefér valami vagy nem. De 100 méter 1 centiméterre bármit lehet csinálni!? Szóval, ezek azok a szabályok, amikor értelmezhetetlen a dolog.

A tetejében még benne volt az is, hogy a legrövidebb távon mérve! Képzeljék el azt, amikor az egyik oldal egy egészségügyi intézmény, közte egy tízemeletes háztömb, és a másik oldalán, mintegy 50 méterre van egy dohánybolt, de, mondjuk, az épület szalagház, mint Kaposváron. Akkor most melyik a legrövidebb táv? Világos, hogy a légvonalban mért távolság, ugyanakkor körülbelül két kilométer az odajutás lehetősége. Szóval, egyáltalán szeretném a képviselőtársaimnak javasolni, hogy hosszú távon próbáljuk a magyar jogból kiirtani ezeket a szabályokat. Mert például az illatnál is vannak ilyen Köjál-, bocsánat, régi egészségvédelmi szabályok, a disznóól és a családi ház közötti 300 meg 500 méter, az illat pedig nem méterspecifikus, hacsak valami mást nem teszünk ellene.

Én nagyon sajnálom azt, hogy több képviselői javaslatot e körben nem támogatott a kormány, különösen azért, mert ha jól tudom, ide illeszthető az egészségvédelmi bírság intézménye. Ez a szabályozás egy katasztrófa! Rossz; se alanya, se tárgya, se tartalma! Ha van alanya, csak félig van alanya; ha van tárgya, akkor csak félig van tárgya, vagy túlzó tárgya van. A jogalkotás tárgya a magatartás, és ha a magatartásokat egzakt módon össze akarjuk szedni, akkor igen zavarba jön majd a jogalkalmazó, akinek ezeket a magatartásokat egyenként, általában és különösen figyelemmel kell kísérni, ne adj' isten, bírsággal szankcionálni.

Ez az intézmény arra jó, hogy gyakorlatilag hidat alkosson a dohánylobby és a nemdohányzó lobby között egy bírság intézményével, amikor is részben a forgalmazóra - az előállítóra ennek semmi hatása nincsen -, részben magára a dohányzóra vet ki olyan bírságnak nevezett kvázi adót - mert csak az alkalmazás széles körétől függ az, hogy ez adó módjára fog viselkedni vagy nem -, hogy ebből valamiféle egészségvédelmi alapot, egyesek szándékai szerint oktatási, ifjúsági meg még nem tudom, milyen sportalapokat is támogatnánk. De mi lesz ennek a vége?

Aki már látott Magyarországon lehetőséget arra, hogy ilyen gumijogszabályba feljelentőt, feljelentettet és hatóságot együtt egy olyan procedúrára kényszerítünk, amelynek a végeredményének a minimuma is elég sok, mondjuk, a jelentősebb közlekedési bírságokhoz képest, a felső határa pedig abszolút nem illik a hatályos magyar jogrendszerbe, a tartalma pedig a most általunk tárgyalt, nem túl jó szabálysértési törvénnyel sincs semmiféle köszönő viszonyban, akkor ezt a szakaszt úgy, ahogy van, el kellene hagyni, vagy egy olyan generális és egyszerűbb szankcióval, alacsonyabb bírsággal fenyegetni, ami egyáltalán még kezelhetővé teszi az ügyet.

 

(16.00)

 

Arról van szó eme bírság intézményében, hogy ha a női vécéből valaki kifüstöl és nincs kinn a dohányzást megengedő piktogram, ebben a pillanatban a szomszéd illemhelyről - elnézést - szól valaki a portásnak, a portás pedig intézkedik, hogy aki füstöl, hagyja el a helyiséget - így szól ez a szabály, illetve maga a törvény! És egy portás feljelentést tehet mint hatóság, hozzáteszem: ha egy intézmény illemhelyéről van szó, és nem akarom lerondítani ezt a törvényjavaslatot, és eljár az ÁNTSZ-bírság ügyében, ahol 50-100 ezer forintig majd meg fogja bírságolni az ÁNTSZ által soha nem látott elkövetőt. Sőt az is lehet, hogy a szomszéd, aki csak észlelte a füstöt, sem látta azt, aki elkövette ezt a vétséget vagy bírságalapot vagy szabálysértést - nem is tudom, minek nevezzem ezt a tényállást.

Kérem, ilyen szabályokat tilos hozni a jogban! Ami egyszerűen végrehajthatatlan, ott az egyetlen cél maga a bírság, s ennek a bírságnak se nevelő hatása nincs, se eredménye nincs valójában, és a mérlegelés köre olyan széles, hogy abszolút alkalmazhatatlan. Mikor a bírósági döntéseknél vagy a szabálysértési hatóságoknál az irányadó bírságot próbáltuk megfogalmazni annak idején akár a reklámtörvény, akár más tekintetében, állandóan falba ütköztünk. Hozzáteszem: valószínűleg itt is van egy alkotmányossági fal, amelyen most áthatolt az előterjesztő - de valószínűleg jobb lett volna, ha ezt nem tette volna. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy nyolcan jelentkeztek hozzászólásra a monitor szerint.

Sorrendben elsőként megadom a szót Pap János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A második körben szerepelnek azok a javaslatok, amelyeket úgy említettem, hogy fontos módosítások, szigorítások. Szeretném, ha ezek is elfogadásra kerülnének.

A jelentés 11. és 70. pontjában a "nem szabad" helyett a "tilos" szót használnám, illetve a "korlátozás" helyett a "tilalmat" kívánom szerepeltetni. Véleményem szerint ez a korrekt meghatározás, és minden ilyen esetben, amikor valamilyen korlátozásról, valamilyen tiltásról van szó - közlekedés, tűzvédelem és még sorolhatnám -, nem egyéb megfogalmazásokat használunk, hanem egyszerűen azt mondjuk: tilos vagy tiltott. Ez a közlekedési tábláknál is egyértelműen így szerepel.

Azonkívül nem értem igazából, hogy a "tilos", illetve a "tiltott" szótól miért félt az előterjesztő képviselője a bizottsági ülésen, hiszen - persze ezt félve mondom, mert a bizottsági ülésen kaptam egy olyan jelzést, hogy ja, ott ottmaradt a tilos szó, akkor onnan is kivesszük; ezt jelzem, úgyhogy félve mondom a helyet, de remélem, nem vesszük azért ki - a 7. § 4. a) és b) pontja is használja ezt a szót. Tehát egyáltalán nem egy idegen szót kívánok bevezetni, a törvény egész vonulatát nem kívánom megtörni, hiszen ez a szó szerepel benne. Azt gondolom, ha ténylegesen komoly eredményt szeretnénk elérni, akkor a korlátozás helyett nyugodtan lehet írni a "tilos" szót, semmi nem fog változni érdemben.

Egyébként ha az összes többi módosító indítványomat, amelyek a munkahelyre vonatkoznak és a korrektebb munkahelyen lévő emberek védelmét szolgálják, elfogadnánk, akkor én visszavonnám ezt a módosítást, és a "nem szabad"-ot is elfogadom, mert végül is az is korlátozza a tevékenységet, de azt hiszem, ezzel azt mutatnánk, hogy ezzel a törvényjavaslattal tényleg szeretnénk valamit elérni, és akkor a "tilos" és a "tiltott" szó nyugodtan szerepelhetne benne.

A jelentés 36. pontjában viszont van egy ilyen megfogalmazás, amit nem értek igazából - valószínűleg egyébként bennem van a hiba -: "...a dohányzási korlátozással érintett, valamint..." Ezt a szöveget szeretném elhagyni, mert nem értem igazából, hogy mire vonatkozik a korlátozás: személyre, helyre vagy időre, tudniillik ezt nagyon sokféleképpen lehet értelmezni. Nyilván egy professzori szobára nem lehet értelmezni, mert az oda belépő személynek nem szabad dohányoznia, a bent lévő személynek lehet, és még sorolhatnám, tehát számomra rendkívül sok kérdés merül fel ennek kapcsán.

Azt gondolom, a többi részt a 36. pontban lévő 2. § (6) bekezdésében egyszerűsíteném, s azt mondanám, hogy a dohányzásra kijelölt helyen lehet dohányozni, azt egyértelműen meg kell jelölni, és minden olyan helyen, ahol nincs jelölés, nem lehet dohányozni. Egyébként a közlekedésből venném a példát: ahol nem lehet megállni, ott megállást tiltó tábla van, és ahol nincs, ott meg lehet állni; ahol főút van, ott jelzik, hogy főút van, s ahol nem jelzik, ott nincs főút. És nem kellene túlragozni ezt a kérdést; azt gondolom, ez ismét olyan javaslat, amely nem töri meg a törvény vonulatát és nem okoz benne problémát.

Ez volt tehát az első és a második fokozat. Most következnek azok a módosító indítványok, amelyekre azt mondom, hogy inkább keményebbek, és szeretném, ha a törvényben szerepelnének, mert azt hiszem, a háttértanulmányban szereplő közvélemény-kutatás alapján nekünk erre jogunk van, hogy ezt a szigorítást betegyük a törvénybe.

A tanulmány, amelyre hivatkozom, külföldi országok tapasztalatait - amelyek valamilyen formában közel állnak hozzánk -, illetve hazai felmérést is alapul vesz, és a törvényjavaslat 2. §-ában összegzi azokat a helyeket, ahol a tilalmat leginkább igényelné a lakosság: a közforgalmú intézmények, a tömegközlekedési eszközök, illetve a zárt térben megtartott rendezvények. Számomra érthetetlen, hogy ebből a sorból a törvényalkotó miért emelte ki a munkahelyet. Ez gyakorlatilag a jelentés 15. pontjában szerepel, amelyben azt mondja, hogy "a munkahelyen a külön jogszabályban, valamint a munkáltató rendelkezései szerint meghatározott esetekben..." Nem értem, hogy ha a nemdohányzók védelméről szól a törvény, miért kell külön jogszabály, vagy miért kell bármilyen munkáltató kegye ahhoz, hogy lehessen dohányozni?

Azt már csak hozzáteszem - természetesen ezzel lehet vitatkozni -, hogy vajon nem munkahely-e az, ahol zárt rendezvényeket tartunk: ott is vannak, akik munkát végeznek, és a közforgalmú helyeken, közintézményekben is vannak olyanok, akik munkát végeznek. Ők most akkor másfajta munkát végeznek - vagy rájuk mi fog vonatkozni? Hiszen ők azt mondhatják, hogy a munkahelyekre vonatkozik az a paragrafus, amely a munkáltatónak lehetővé teszi, hogy különböző engedményeket tegyen.

A javaslat teszi ezt a kiemelést akkor, amikor ez a tanulmány egyértelműen a munkahelyeknél határozza meg a legszigorúbban, a legkeményebben, a megkérdezett lakosság 72 százaléka igényelné azt, hogy munkahelyen csak a kijelölt helyen lehet dohányozni. Nem értem, hogy egy ilyen erős háttérrel, amit a lakosság biztosít nekünk a megkérdezetteknél - ami egyébként sokkal nagyobb, mint a nemdohányzók köre, tehát ebben valószínűleg a dohányzók is benne vannak -, ebben az esetben én azt gondolom, hogy ebben a 15. pontban szereplő javaslatban bőven elégséges lenne annyi, hogy "tilos a munkahelyen", és vonatkozik rá az a felsorolás, amely később jön a törvényjavaslatban: "a kijelölt helyen..." A munkáltatónak még mindig joga van ezt kijelölni a munkahelyen, s ha erős dohányos dolgozókról van szó, akkor kijelöl több olyan helyet, ahol lehet dohányozni. Tehát abszolút nem sértjük vele dohányzó embertársaink jogait, s egy kicsit talán magunkat védjük, akik ezzel az élvezettel nem élünk.

Azt hiszem, az is fontos dolog, hogy a nemdohányzók védelménél nem kell más jogszabályra hivatkozni, ez a törvény nagyon szépen tudja ezt korlátozni, illetve meghatározni, s a munkáltató rendelkezéseire sem kell bízni semmit. Erre csak egy példát mondok: az egész napját el tudja szúrni az ember akkor, ha elmegy valahova tárgyalni, és ez, mondjuk, reggel 8 és 10 óra között van; beül valahova és megkérdezik, hogy ugye, rágyújthatok, s mire megkérdezik ezt, már rá is gyújtottak. Két cigaretta után annak az embernek, aki nem dohányzik, tönkrement a napja.

Azt gondolom, legalább esélyt teremtsünk azoknak az embereknek, azoknak az embertársainknak, akik nem kívánnak passzív dohányosok lenni! (Harrach Péter szociális és családügyi, valamint dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter bejönnek a terembe.)

A jelentés 33. pontjában lévő módosítást - oda is lapozok gyorsan - azért tartom....

ELNÖK: Képviselő Úr! Türelmét kérem addig, amíg a kormány képviselője megjelenik a teremben. Miniszter úr, kérem hogy amíg a vita zajlik, gondoskodjanak a minisztérium képviseletéről! Sajnálom, de nem tudunk eltekinteni attól, hogy a képviselői felszólalásokat a kormány képviselője végighallgassa. (Dr. Gógl Árpád: Elnézést kérek, elnök asszony, de halaszthatatlan volt!) Ez esetben lehetőség van arra, hogy technikai szünetet rendeljünk el, ha nem tudnak jelen lenni. (Dr. Takács Imre: Dohányzási szünetet kell kérni!) Folytathatja, képviselő úr, a hozzászólását!

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. A jelentés 33. pontjában lévő módosítást azért tartom fontosnak, mert lám, itt van egy példa a munkaköri problémákra: maga a törvény deklarálná azt, hogy a munkaköri feladatok ellátásán kívül nem tartózkodhat benn valaki dohányzóhelyen. Mi az, hogy munkaköri kötelessége miatt bent kell tartózkodnia? Tehát magyarul: a törvény írná elő, hogy valakinek dohányzóhelyre is be kell mennie.

Én megértem a törvényalkotó szándékát, hogy itt a tömegközlekedési eszközökön, elsősorban a vonaton a kalauzok munkájáról van szó. De azt hiszem, ezt is lehet konkretizálni, mert akkor egyébként minden munkahelyre érvényessé tesszük, s akkor ez egy megengedő szabály lesz; ez rendkívüli módon megpuhítja ezt a törvényt, és nem azt érjük el, amit el szeretnénk érni, hogy a nemdohányzókat védjük, hanem pontosan az ellenkezőjét.

(16.10)

A jelentés 37. pontjában lévő módosítással pedig azt szeretném elérni, hogy e törvény szabályai szerint lehessen kijelölni dohányzóhelyet, tehát nem a dohányzás feltételeire, illetve a kijelölésére vonatkozó külön jogszabály, valamint a munkáltató rendelkezése a mértékadó itt is. Azt gondolom, ebben a törvényben lehet meghatározni, hogy milyen módon, hol és hogyan lehet kijelölni dohányzóhelyet. Azt hiszem, hogy ez a törvény a dohányzás szabályairól szól elsősorban a nemdohányzók védelmében - remélem legalábbis, hogy így lesz -, ezért ilyen szempontból a dohányzóhely kijelölése meghatározható.

A jelentés 47. pontjában is van egy módosító indítványom. Ez tulajdonképpen az a) és a c) pont mellé szeretné a d) pontot is betenni. Ez a d) pont tulajdonképpen nem más, mint a munkahelyek besorolása abba a körbe, ahol egyébként a közintézmények, illetve a zárt rendezvények köre tartozik, tehát hogy a munkahely se legyen kivétel ezen helyek közül. A munkahely egyébként - amikor a munkahelyről szóló módosító indítványaimról beszélek - az, ahol legérzékenyebbek lehetnek az emberek, hiszen sok esetben nem szólnak, nem mernek szólni, mert ma még nálunk így van, hogy annak kerülhet a munkahelyébe, aki szól, hogy miért dohányoznak. Tudjuk, hogy nálunk fejlettebb országokban már úgy van, hogy esetleg annak a munkahelyébe kerül, aki ott dohányzik, mert a munkahelyen nem lehet dohányozni, és ha túl sokat megy ki a munkahelyéről, akkor ezért elbocsátják onnan. Szeretném, ha... - nálunk ne legyen úgy, hogy elbocsátják, de azért legyen úgy, hogy ne lehessen ott dohányozni! Ezt generálisan a módosító indítványban úgy fogalmaztam meg, hogy sehol ne lehessen dohányozni ott, ahol olyan ember tartózkodhat, aki nem kíván passzív dohányos lenni.

Én azt hiszem, hogy a nemdohányzók védelméről szóló egész törvényt egyetlenegy mondatban meg lehetne fogalmazni, mint ahogy - számomra nagyon kedves, és azt gondolom, még nagyon sokak számára így van - a törvényhozásban is van tíz törvény, ez a tízparancsolat, amely gyakorlatilag lefed mindent, és az embert tökéletesen tudja szabályozni. A dohányzási törvénynél nyilvánvalóan nem kívánom ezt erre a szintre fölemelni, de azt hiszem, egyetlenegy mondattal, ezzel a mondattal lehetne a nemdohányzókat védeni, és nagyon szépen, ahol látják, hogy valaki nem dohányzik, oda nem mehet be más sem cigarettával.

Még egyszer azt mondom, miniszter úr, abban bízom, az ön emberségében és abban, hogy nyilván tudom, ön sem nagy barátja a dohányosoknak, illetve a dohányzást folytatóknak - bocsánat, javítom, mert nyilván azokkal, akik dohányoznak, mint emberrel semmi problémám nincs, a tevékenységet szeretném, ha korlátoznánk -, hogy ezeket a módosításokat, átgondolva, értelmezve esetleg tudná támogatni, mert azt gondolom, hogy a munkahelyen lévő emberek védelmében ez nagyon fontos lenne. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra megadom a lehetőséget Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a második vitaszakaszban öt ajánlási pontról szeretnék beszélni, öt olyan módosító indítványról, amelyeket a törvényhez benyújtottam. Ezen módosító indítványaim pedig két csoportra oszthatók.

Az első csoport egy módosító indítványból áll, nevezetesen a 14. pontban szereplő módosító indítványból, amely rokona Pap János képviselő úr 15. pontbeli módosító indítványának és a munkahelyen való dohányzás kezelésében javasol egy - ha úgy tetszik - technikai természetű módosítást a törvényen. Ugyanis abban nincs nézetkülönbség e két módosító indítvány benyújtói - tehát Pap képviselő úr és én -, valamint a törvényjavaslat előterjesztői között, hogy egyaránt azt szeretnénk, ha a munkahelyen nem késztetnék a dohányosok passzív dohányzásra a munkatársaikat. Azt hiszem, hogy ez így pontos megfogalmazása a közös törekvésünknek. Tehát ebben egyetértés van köztünk. Egyetértés van tehát köztünk abban, hogy a törvény mondja ki azt, hogy munkahelyen - kivéve a dohányzásra kijelölt helyet - nem lehet dohányozni. A különbség köztünk csak abban a technikai megoldásban van, hogy a benyújtott törvényjavaslat - hasonlóan az előző kormány hasonló törvényjavaslatához - a munkavédelmi törvénybe utalja ezt a rendelkezést, és a zárórendelkezésben végre is hajtja ezt a módosítást a munkavédelmi törvényen.

Ezt tulajdonképpen meg lehet csinálni, és ezzel végül is nincs semmi baj, hiszen ugyanazt a követelményt fogalmazza meg, mint amit szerintem és Pap képviselő úr szerint magában ebben a törvényben lenne indokolt megfogalmazni. Az én módosító indítványom ugyanazt a fogalmazást emeli át a munkavédelmi törvény javasolt módosításából a nemdohányzók védelméről szóló törvénybe, Pap János képviselő úr egy kicsit szigorúbb megfogalmazást alkalmaz.

Mi a különbség? Van-e a két megoldás között, tehát a kormány megoldása és a mi megoldásunk között valami lényegi különbség? Azt hiszem, hogy van. Van egy - hogy úgy mondjam - didaktikai különbség, nevezetesen az, hogy ha magában a törvényben van ez a rendelkezés, akkor az emberek jobban észre fogják venni, és ez nem mindegy. Tehát nem érdemes ezt eldugni a zárórendelkezések közé.

Mellesleg jegyzem meg, hogy általában sem szerencsés az a mindennapos gyakorlat, amit mi itt folytatunk, hogy egy törvényben egy másik törvényt módosítunk. Gyakori azonban, hogy ez elkerülhetetlen, mert a másik törvény módosítása tényleg a másik törvénybe való, és a másik törvényben jelenleg is van egy rendelkezés, amit módosítani kell, hogy az összhang a pillanatnyilag alkotott törvénnyel megteremthető legyen. Tehát ez a gyakorlat elkerülhetetlen. No, persze nem úgy, ahogy a költségvetési törvényben szokták csinálni, mert az kétségkívül elképesztő dolog, mert oda nem való törvényeket is szoktak módosítani, de ez előfordul, kétségtelen. De itt kifejezetten célszerűtlen ez a megoldás, mert ezáltal - hogy úgy mondjam - elrejtjük a törvénymódosítást, kevésbé fogják észrevenni.

De a didaktikus szempont mellett van egy elvi szempont is. Nevezetesen, ha azt mondjuk, hogy például egy olyan munkahelyen, mint az Országház, csak olyan helyiségben lehessen dohányozni, ahol egyidejűleg nem tartózkodik nemdohányzó, akkor ez nem a munkafolyamattal függ össze. Mert itt a munkafolyamat az, hogy járatjuk a szánkat, és próbáljuk egymást és különösen a kormányt meggyőzni az igazunkról. Ez a munkafolyamat. Az, hogy ne dohányozzunk egymás jelenlétében, nem a munkafolyamattal összefüggő korlátozás, hanem azzal összefüggő korlátozás, hogy különböző élőlények, személyek, emberek tartózkodnak egy helyiségben egyidejűleg, tehát egy együttélési korlátozás. Egy sajátos együttélési korlátozás, amit ez a törvény szabályoz. Tehát ennek a korlátozásnak nem a munkavédelmi törvényben van a helye, hanem magának ennek a törvénynek a saját rendelkezései között.

Őszintén megmondom, nem is értem, hogy a kormány miért nem akarja ezt a javaslatot elfogadni. Nem is értem, hogy az egészségügyi vagy a gazdasági bizottságban miért nem tudott még egyharmadot sem kapni ez a javaslat, amiből arra kell következtetnem, hogy még az ellenzéki képviselőket sem sikerült egyöntetűen meggyőzni arról, hogy ez a javaslat indokolt. Nem is beszélve a kormánypárti képviselőkről, akiket a kormánypárti frakciófegyelem kötött. Szóval nem értem, hogy miért nem fogadja el a kormány ezt a javaslatot, akár az én megfogalmazásomban, akár Pap János képviselő úr megfogalmazásában.

További javaslataim viszont más természetűek. A további javaslataim azokat a korlátozásokat kívánják enyhíteni, amelyeket a törvény a dohányzással, mindenekelőtt a fiatalok dohányzásával kapcsolatban tartalmaz.

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen nem abban akarom én enyhíteni ezt a törvényt például, ha már fiatalokról van szó, hogy az iskolában ne dohányozzanak a fiatalok, hogy oktatási intézményben ne lehessen dohányozni. Teljesen egyetértek ezzel a korlátozással. Azért is értek egyet, mert minden olyan korlátozást támogatok, minden olyan ésszerű korlátozást támogatok, ahol dohányosok és nemdohányosok együttéléséről van szó, mert hiszen a törvényjavaslatunk erről szól.

(16.20)

Ugyanakkor az a véleményem, hogy amikor valaki egyedül, mást nem zavarva dohányzik, akkor az az ő dolga, hogy dohányzik vagy nem dohányzik, és nem helyes, ha ebbe az állam beleszól. Azok a korlátozások, amelyeknek az enyhítését én indokoltnak tartom, ilyen helyzetekről szólnak.

Az ajánlás 40. pontjában van egy módosító javaslatom, amelyben elhagyni javaslom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely úgy szól, hogy "közforgalmú intézményben, valamint tömegközlekedési eszközön 18. életévét be nem töltött személy nem dohányozhat". Nagyon fontos, hogy mindannyian tudjuk azt, hogy közforgalmú intézményben, valamint tömegközlekedési eszközön a többiek is, a 18 éven felüliek is nagyon kevés helyen dohányozhatnak, mert a legtöbb közforgalmú intézményben ki van jelölve egy meghatározott hely, a tömegközlekedési eszközök jelentős részén pedig egyáltalán nem lehet dohányozni, mondjuk, autóbuszon vagy repülőgépen, így marad a vonat, ahol vannak dohányzó és nemdohányzó szakaszok. Ez a rendelkezés tehát arról szól, hogy a dohányzó szakaszban a 18 éven aluli nem dohányozhat.

Én azzal egyetértek, hogy az a jó, ha nem dohányzik a 18 éven aluli, és azt is hozzáteszem, hogy az is jó, ha a 18 éven felüli sem dohányzik. Azt gondolom azonban, hogy abból, hogy valaki 18 éven aluli - ami azt jelenti, hogy nem nagykorú -, még nem következik az, hogy az államnak kell megtiltania az, hogy a vasúti kocsi dohányzó fülkéjében, ahol együtt ül egy 18 éven felüli családtagjával, barátjával és a többivel, ne dohányozhasson.

Úgyhogy én azt gondolom, tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a rendelkezést helyes elhagyni. Kiss Gábor képviselő úrnak, azt kell mondanom, az a kivételesen szép bizottsági jelentése, amelyet itt valamennyien hallottunk, éppen arról szólt, hogy az emberi jogi bizottság hogyan mérlegelte azt, hogy a helyes és indokolt törekvés, a dohányzás visszaszorítása nem járhat az emberi méltóság, emberi szuverenitás indokolatlan, méltánytalan korlátozásával. Én azt gondolom, hogy a törvénynek azon rendelkezéseivel, amelyek a nemdohányzókkal közösen tartózkodó dohányzó személyek dohányzását korlátozzák, ott is az ő szuverenitásukat korlátozzuk, de az indokolt, méltányolható, mert az más személyek tiszta levegőhöz való jogát korlátozó korlátozás, és ezért méltányolható. Ha azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy az a 18 éven aluli személy egy egyébként már dohányfüstös helyiségben tartózkodik, akkor nem indokolt az, hogy az állam korlátozza az ő dohányzását.

Az egy más kérdés, hogy a család korlátozza-e vagy a szülők korlátozzák-e vagy a iskola korlátozza-e - az államnak azonban ez nem feladata! Azt gondolom ugyanis, hogy egy 16-17 éves embernek már van annyi szuverenitása, kell, hogy legyen annyi szuverenitása saját teste, saját egészsége, saját személyisége fölött, hogy ő maga dönthesse el azt, hogy dohányzik vagy nem dohányzik, természetesen figyelembe véve a szülők és az iskola erre vonatkozó instrukcióit.

Ha a tisztelt képviselőtársaim úgy gondolják, hogy elfogadják azt, hogy egy 17 éves személy már van annyira szuverén, hogy erről maga döntsön, de egy 14-15 éves esetleg nem, akkor én még azt is el tudom fogadni, hogy ezt a 18 éves korhatárt 16 évben fogalmazzuk meg - hogy képviselőtársaimnak és különösen a kormánytöbbségnek módja legyen ilyen döntésre. Mindenesetre egy olyan kapcsolódó módosító indítványt is készítettem a saját eredeti módosító indítványom mellé, amely a 16 éves korhatárt vinné be a 18 éves korhatár helyett a törvénybe.

Az ajánlás 56. pontjában is egy 18 éves korhatár eltörlését javaslom a módosító indítványomban, azonban ez esetben a kereskedelmi forgalomba hozatallal kapcsolatos korlátozásét. Ez a rendelkezés, amelyet itt kétségbe vonok, azt mondja ki, hogy "dohánytermék kereskedelmi forgalomban 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálható ki". Egyetértek azzal most is, hogy a 18 éven aluli lehetőleg ne dohányozzon, egyetértek azzal, hogy elsősorban a fiatal korban kell meggátolni azt, hogy egyáltalán elkezdjenek dohányozni a fiatalok; azt gondolom azonban, hogy ez nem egy igazán célratörő megoldás, nem ezzel a kereskedelmi korlátozással lehet ezt igazán elérni.

Ez a kereskedelmi korlátozás nagyon könnyen kijátszható, és mint valamennyien tudjuk, ezzel nemcsak azt korlátozzuk, hogy a 18 éven aluli fiatal maga dohányozzon - sőt nem ezt korlátozzuk elsősorban -, hanem azt is korlátozzuk, hogy a 18 éven aluli személy a szülei vagy a nagyszülei számára cigarettát vegyen a trafikban vagy akár az üzletben. És ezzel nem a 18 éven aluli személyt hozzuk nehéz helyzetbe, hanem a szülőjét vagy a nagyszülőjét, illetve olyan helyzetet teremtünk, amikor nagyon erős lesz a késztetés egy törvényi korlátozás megkerülésére vagy kijátszására. Ezért azt gondolom, hogy nem ezen a ponton kell a fiatalok dohányzását megfogni, és ezért nagyon megfontolni javaslom önöknek, hogy érdemes-e kitartani e mellett a korlátozás mellett.

Túl azon, hogy ilyen és más korlátozások vannak, amelyek fiatalokra vonatkoznak, a törvényjavaslat ezeknek a korlátozásoknak az érvényesítésekor igyekszik olyan eszközöket alkalmazni, amelyek szerintem nem valók egy ilyen - legyen szabad azt mondanom - polgárbarát törvényjavaslatba.

Ilyen szerencsétlen dolognak tekintem én azt, amikor a 46. ajánlási pontban általam hivatkozott törvényhelyen, a 3. § (2) bekezdésében a törvényjavaslat azt mondaná ki, hogy ha egy ilyen fiatalnak látszó személy akar rágyújtani, mondjuk, a dohányzó szakaszban, akkor a vasúti kalauz a személyazonosságának igazolását követeli tőle, vagy ha egy fiatalnak látszó személy próbál az önkiszolgáló üzletben cigarettát vásárolni, akkor a bolti eladó a személyazonosságának igazolását követeli tőle, sőt hozzáteszem, a személyazonosság megállapítása érdekében rendőrhatóság közreműködését is igénybe veheti.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim - úgy is fogalmazhatnám alkotmánybírósági nyelven -, hogy a veszedelem súlyához képest aránytalan az eljárás módja, a rendőrhatóság igénybevétele, amikor azt kell megállapítani, hogy betöltötte-e már a 18. életévét egy fiatal ember, aki történetesen cigarettát akar vásárolni magának, vagy kiváltképp a szüleinek vagy a nagyszüleinek. Ebben az esetben is egy kapcsolódó módosító indítvánnyal kívántam módot nyújtani a kompromisszumos megoldásra, mert ha már önök végképp ragaszkodnak ahhoz - bár ennek önmagában sem örülök -, hogy itt igazoltatás történjék, akkor legalább a rendőrhatóság közreműködését hagyjuk el ebből a törvényszövegből.

Végül a negyedik olyan módosító indítványom, amely a korlátozások megsértésének szankcionálásával foglalkozik, az ajánlás 76. pontjában található. Ez a 76. pont annak a rendelkezésnek az elhagyását kezdeményezi, amely a törvényjavaslat 7. §-ának (13) bekezdésében található. Ez a rendelkezés azt mondja - most leegyszerűsítve fogalmazva -, hogy amennyiben egy iskolai, középiskolai tanuló követi el a törvény által tilalmazott cselekmények bármelyikét - például azt, hogy cigarettát próbál vásárolni a szülei vagy a nagyszülei számára egy boltban, vagy olyan helyen gyújt rá, ahol a törvény szerint nem szabad -, akkor az illetékes személy az iskolához fordul, és kezdeményezi, hogy az iskola fegyelmi eljárást folytasson le az illetővel szemben.

(16.30)

Ez a rendelkezés egyrészt szerintem elvileg rendkívül helytelen. Helytelen, hiszen a 14 éven felüli személyt - mert csak 14 éven felüliekre vonatkozik a rendelkezés, merthogy 14 éven aluliakkal szemben ilyen retorzió egyáltalán nem alkalmazható - úgy kezel, mint akinek az egész életére, az iskolán kívüli életére is, az iskola valami átfogó fennhatósággal rendelkeznek, és ezért ha bárhol az országban bármit elkövet, akkor az iskolához kell fordulni, ahol ezért majd felelősségre vonják. Ez az iskolai tanulók társadalmi helyzetének egy olyan felfogása, amely felfogás egy régmúlt, feudális iskolafelfogást és ifjúságfelfogást testesít meg. Ettől nem függetlenül ellentétes hatályos közoktatási törvényünkkel, amely szerint az iskolában a gyerek csak azért vonható felelősségre, amit az iskolában tesz, és nem azért, amit az iskolán kívül tesz.

Tehát még egyszer hangsúlyozom: hatályos törvénnyel ellentétes ez a rendelkezés, ezért el kéne törölni. A bizottsági vitákban a kormány képviselői hajlandónak mutatkoztak arra, hogy a rendelkezés csak arra szorítkozzék, ami az iskolában történik. Akkor viszont fölösleges, hiszen az iskolák házirendje és az egész közoktatási rendszer ezt amúgy is lehetővé teszi.

Miután végigmentem ezeken az ajánlási pontokon, még egy összefoglaló, záró megjegyzést szeretnék tenni. Hegyi Gyula képviselőtársunk az imént, amikor fölszólalásában utalásokat tett a társadalmi szervezetek bizottságának állásfoglalásaira, akkor azt mondta, hogy a bizottság azokat a módosító indítványokat, amelyek a dohánylobby érdekeit képviselve igyekeztek puhítani a rendelkezéseken, egységesen elutasította.

Megnéztem ezek után, hogy az én négy módosító indítványomhoz hogyan viszonyul a társadalmi szervezetek bizottsága, és kiderült, hogy ezeket a javaslataimat egyharmada sem támogatta. Gondolom, ezekre is az vonatkozik, hogy egységesen elutasították.

Azt szeretném csak ezzel kapcsolatban mondani, hogy ezek a javaslatok, szemben Hegyi Gyula képviselő úr feltevésével, nem a dohánylobby érdekeit szolgálják, hanem azt veszik figyelembe, hogy Magyarországon sok-sok ember - nem tudom, hogy ez most kétmillió vagy másfél millió ember, vagy mennyi - ennek a szenvedélybetegségnek, a dohányzásnak a rabja. Miközben a dohánylobbyt nem kívánom támogatni, azt a szabályozásban tekintetbe kell vennünk, hogy azokat a polgártársainkat, akik ennek a szenvedélybetegségnek a rabjai, ne korlátozzuk emberi méltóságukat és emberi szuverenitásukat méltánytalanul sértő módon abban, hogy a saját kárukra, a saját kockázatukra dohányozzanak. Erről szólnak ezek a javaslatok. És ez egyébként, hadd tegyem hozzá, még fiatal polgártársainkra is vonatkozik. Tehát nem a dohánylobbyról van szó, hanem azokról a polgártársainkról, akiket az a súlyos hátrány ér az életükben, hogy sajnos a dohányzás rabjai.

Mi nem tartozunk közéjük Hegyi Gyula képviselőtársammal, tudomásom szerint, és még sokan nem tartozunk közéjük. És éppen, mert nem tartozunk közéjük, indokolt, hogy megértéssel viseltessünk eme gyengeségük iránt. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr hozzászólását. Négy képviselőtársunk jelezte, hogy kétperces hozzászólási szándékkal kíván élni a következő hozzászóló előtt. De mielőtt megadnám a szót, köszönöm szépen a mai munkájukat és közreműködésüket. Kívánok további kellemes vitát a mai napra. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz. Tessék!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Toller képviselő úr és Bauer képviselő úr megszólalásának volt egyetlen közös része, ez pedig a 14 és 18 év közötti dohányzásra, dohányzási tilalmakra és a szabályokra vonatkozott.

Emlékeztetnék miniszter úr expozéjának egy mondatára, amely egyébként orvosok által jól ismert tény, hogy 14 és 18 éves kor között a legveszélyeztetettebbek a gyermekek. Ha ebben az időszakban dohányfüstmentesek tudnak maradni, olyan környezetben tudnak élni, ahol ezzel az úgynevezett expozícióval nem találkoznak, akkor ezek a gyerekek nagyon nagy valószínűséggel sohasem fognak rászokni a dohányzásra életük során.

Figyelembe véve természetesen mindazt, amit a képviselő úr az önpusztításhoz való szabadságjogról elmondott - és úgy tűnik, tiszteletben kell tartanunk azt, hogy embertársaink önmagukat időnként pusztítani kívánják, mert a dohányzás ennek egy formája -, én úgy gondolom, gyermekeinket viszont meg kell védeni ettől. És ebben az esetben azt hiszem, megengedhetjük és megtehetjük, sőt feladatunk megtenni azt, hogy a 18 éves kor alatt a jogszabály se tegye lehetővé ezeket azokon a helyeken, ahol egyébként dohányzási tilalom van, ahol egyébként a dohányzók egymás mellett élését szabályozzuk. Tehát konkrétan, még a dohányzásra kijelölt helyeken se dohányozhassanak a 18 év alattiak. A 18 év tehát orvosi szempontból is egy indokolt korhatár, nem csak a nagykorúság szempontjából és a jogi értelemben vett szempontból fontos.

Még egyetlenegy apró módosítás, hogy az iskolákra vonatkozóan csak a dohányzásra, dohányzási tilalomra vonatkozó korlátot szankcionálja a törvény, a vásárlást nem. Ott más értelemben van. Oda nem vonatkozik az iskolának a bírságolási része. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Hegyi Gyula képviselő úr következik. Tessék!

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Rendes hozzászólásra is jelentkeztem, az új technikát még nem ismerem pontosan, remélem, nem vesztettem el azt a sorrendiségemet.

Röviden szeretnék Bauer Tamás képviselőtársamnak válaszolni, aki megszólított engem, noha persze a parlament elsősorban és döntően nem az ellenzéki képviselők egymás között vívott harcának a fóruma. Azt hiszem, egy alapvetően nem pártpolitikai, hanem hitem szerint egészségvédelmi és életforma-védelmi törvényben természetesek a különböző vélemények.

Amikor én úgy fogalmaztam - igyekszem pontosan mondani -, hogy olyan módosító indítványokat nem támogattunk, amelyekben feltehetően és remélhetőleg alaptalanul, de talán mégis a dohánylobby befolyását véltük felfedezni, akkor természetesen nem neveztem meg módosító indítványokat, és nyilván olyan módosító indítványok is akadtak, amelyeket más okból nem támogattunk.

Itt most Bauer Tamás képviselőtáram indirekt kérdése arra vonatkozott, hogy a jelen lévő ellenzéki képviselők miért nem támogatták az ő módosító indítványát a 18 éven aluliak kérdésében. Nos, bennünk az a vélemény alakult ott ki, lehetséges, hogy ez nem egy okos vélemény, de ott az az álláspont győzedelmeskedett, hogy részint követtük a Dohányfüstmentes Egyesület ajánlását -, hiszen azért hívtuk ide őket, mert a tapasztalatukra sokat adtunk -, másrészt bennünk is fölmerült kétség azzal kapcsolatban, hogy a kormányzat, amikor ezt az előírást alkalmazza, helyesen jár el, vagy nem. De mivel a célt helyesnek és nemesnek tartjuk, úgy gondoljuk, ha a kormányzat és szervei ezt az előírást az évek során majd nem tudják betartani, akkor mi föl fogunk állni, és azt fogjuk mondani, hogy valószínűleg alkalmatlan eszközt választottak, valószínűleg egy rossz és végrehajthatatlan szabályozást fogadtak el.

Előzetesen azonban meg kell lennie szerintünk a bizalomnak abban, hogy egy, a társadalom, az ifjúság, a jövő érdekeit szolgáló rendelkezést elfogadunk, és aztán meglátjuk majd, hogy sikerül-e végrehajtani a valóságban, vagy nem. És mivel más, ennél hathatósabb, ügyesebb módosítást ebben a konkrét kérdésben véleményünk szerint (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Bauer Tamás képviselőtársunk sem terjesztett be, ezért jobb híján elfogadtuk azt, amit elénk terjesztettek eredetileg. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Koltai Ildikó képviselőasszony, Fidesz, következik.

 

(16.40)

 

KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is Bauer képviselő úr hozzászólásához szeretnék hozzáfűzni valamiket. Momentán például azt, hogy alkoholtermék 16 éven aluliaknak nem szolgálható ki az üzletekben. Nem hiszem, hogy a nikotin kevésbé lenne káros, mint az alkohol. Azt hiszem, mindkettő káros, és nagyon jól tettük, hogy ez a törvényjavaslat szövegében így van.

A rendőrséggel kapcsolatban: a rendőrséget fontos eszköznek tartjuk egy államigazgatási eljárás lefolytatására, például egy személyazonosság megállapítására. De itt jön be az, hogy átéreztük ezt a problémát, és kapcsolódó módosító javaslatainkkal megpróbáltuk ezt orvosolni. Úgyhogy ha Bauer képviselő úr majd megismeri ezeket a módosító javaslatokat, remélem, hogy támogatni tudja őket. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Balczó Zoltán képviselő úr, MIÉP, következik kétperces felszólalásra.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én is röviden Bauer Tamás felszólalására válaszolnék, de a gondolatok egy részét már elmondták. Igen, a kulcskérdés az, hogy erre a 14-18 év közötti korosztályra hogyan tekintünk. Ez az időszak nemcsak egészségügyi szempontból nagyon érzékeny, hanem a viselkedési formák és szokások tekintetében is. Tehát azt mondom, ha azáltal, hogy 18 éven alulinak dohányboltban, boltban cigarettát nem árusítanak, csak csekély arányban is tudjuk elérni azt, hogy kevesebbet dohányozzanak, mert más módon megszerzik, már akkor is egy igen nagy eredményt elértünk.

Minden helyzetben a rendőrségi fellépéssel való riogatást érzem kissé Bauer Tamás szavaiból; miközben hozzá kell tenni, hogy ha csak lehet, a rendőrség közreműködését jó lenne elkerülni. Bevallom, hogy bennem, aki 42 évet abban az időszakban éltem, amikor egy állampárti diktatúra rendőrsége volt. Osztályidegen családból származva, a rendőri fellépés valahogy változatlanul inkább bizonyos visszatartást okoz, és nehezen szokok át arra, hogy a rendőrségre, mint egy demokratikus jogállam állampolgárokat védő rendőrségére tekintsek. Tehát egyetértek más szempontból is, ha csak lehet, kerülni kell ezt a fellépést.

De talán olyan példákat ne soroljunk ide, amelyek az életben nem fordulhatnak elő. Ha egy fiatalkorúnak látszó ember bemegy egy boltba, és cigarettát akar vásárolni, akkor ennek vége nem lehet rendőrségi fellépés, mert ha az eladó azt közli, hogy ön még fiatalkorú, és nem szolgálhatom ki önnek ezt az árucikket, akkor a dolog nagyon egyszerű, ő veszi elő az igazolványát, hogy igazolja nagykorúságát. Tehát ebben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az ellentétben semmiképp nem következhet be egy rendőrségi közreműködés.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Pap János képviselő úr következik, Fidesz. Kétperces felszólalás.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Láthatólag a 18 éves korhatár körül alakult ki egy kétperces szócsata. Jól van ez így. Én viszont e javaslatot olvasva egy dolognak nem örültem. Annak nem, hogy ez kimarad, ezt a környezetvédelmi bizottságban elmondtam. Viszont egy dolognak megörültem, amit nem vettem észre, amikor a törvényjavaslatot átnéztem. Tudniillik annak, hogy kiemeli a törvény, hogy közforgalmú intézményben, valamint tömegközlekedési eszközön 18 év alattinak nem lehet dohányozni. De mi a helyzet a zárt térben megtartott rendezvényen és a munkahelyen?

Ebből a törvényből az fog következni, ha az eredeti szöveg marad meg, hogy munkahelyen a 18. életévét be nem töltött személy a munkáltató rendelkezése szerint, illetve külön jogszabály szerint dohányozhat. Azt gondolom, nincs benne, csak ezt a két helyet jelöli meg a törvény, én pedig azt szeretném, ha a 18. életévet jelölnénk meg. Erre a környezetvédelmi bizottság, ha jól emlékszem, kapcsolódó módosító javaslatot tervez benyújtani, hogy a 18. életév legyen benne meghatározva, és ez természetesen vonatkozik minden helyre, mert ha csak kiemeljük, még egyszer mondom, gyakorlatilag munkahelyen esetleg lehetne 18 év alattinak is dohányozni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bauer Tamás képviselő úr következik kétperces hozzászólásban.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindössze két dologra szeretnék válaszolni. Egyrészt Pap János képviselő urat szeretném megnyugtatni, hogy mint említettem, a zárórendelkezések a munkavédelmi törvényben a munkahelyi dohányzást korlátozzák, és ez 18 éven aluliakra és felüliekre egyaránt vonatkozik. Az a probléma tehát, amit most említett, érzésem szerint nem nagyon fenyeget.

De ami a lényegi vitát illeti köztünk, azzal egyetértek, amit Horváth Zsolt elmondott arról, hogy mennyire fontos, hogy 18 év alul ne kezdjenek a fiatalok dohányozni. Az általános vitában elmondtam, hogy ezt ugyanúgy látom, mint ő, ebben nincs köztünk vita, a bizottsági üléseken is elmondtam. Tehát ebben nincs vita köztünk. A vita köztünk, mint annyiszor ebben az Országgyűlésben, az eszközökön van. Hogy egy olyan célt, amelyet el akarunk érni, annak az elérése érdekében mennyire helyes, indokolt, méltányos, arányos jogokat, szuverenitást korlátozni. Ezen van köztünk a vita!

Azt gondolom, hogy a szuverenitás korlátozásában, az emberek jogainak, többek között a fiatal emberek jogainak, döntési lehetőségeinek korlátozásában kevésbé mehetünk el, önök pedig úgy gondolják, hogy messzebbre mehetünk el azzal, hogy állami - hangsúlyozom, állami - intézkedéssel és nem az iskola vagy a család ráhatásával, nem példaadással, nem propagandával, hanem állami, hatósági tilalommal korlátozzunk. Ebben van köztünk a vita. Ez esetben a célt illetően nincs köztünk vita.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Újabb négy képviselő jelentkezett kétperces hozzászólásra. Vannak, akik már másodszor-harmadszor kezdenek egy kört, és tényleg azokat a képviselőket fogják hátrányba hozni természetesen, akik előzetesen hozzászólásra jelentkeztek, nem kétpercesre. Most még megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, de nagyon kérem, hogy ne legyen ez a majomkerékjáték, mert ez valóban nem lesz jó. (Balczó Zoltán: Áttérünk az egypercesekre!) Tessék, Horváth Zsolt képviselő úré a szó.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azon egyszerű oknál fogva kértem szót ismételten, mert Hegyi Gyula képviselő úr egy igen fontos gondolatkört kezdett elmondani, amihez aztán később Bauer képviselő úr is csatlakozott, és egyet is tudok vele érteni. Ez pedig, hogy alapvetően természetesen a gyermekeinket a dohányzásra való rászokástól nem ez a törvény fogja megvédeni, nem ez az egyetlen feladat, ami a gyermekeinket ettől megvédi. De ez a törvény egy eszköz. Elmondtam már azt a példát, hogy az Egyesült Államokban jártam pár évvel ezelőtt, ahol valami kisebb szabálytalanságot követtem el, talán átmentem a piroson. Egy ember rendkívül jóindulatúan odasétált hozzám, és figyelmeztetett arra, hogy ezt a törvény tiltja, tehát legyek kedves én ezt betartani. Az egy kiváló eszköz a kezünkben, hogy ha látunk egy ilyen fiatalkorú gyermeket, akkor figyelmeztethessük arra, hogy ez helytelen, de egyébként még a törvény is tiltja.

Azt pedig, hogy a gyermekeinket megvédjük a dohányzástól, amit én talán a legfontosabbnak tartok, más eszközökkel is el kell érnünk. Az iskolával is, a családdal is, a neveléssel, sőt talán reklámmal is. Nemcsak a dohánytermékeket kellene reklámoznunk, hanem a dohányzás ellen is kellene reklámokat folytatnunk, de ez most nem tud ennek a törvénynek a része lenni. Ugyanakkor köszönöm, hogy túloldalról is hallom azt, hogy sok minden más teendő is szükséges lesz ehhez.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kiss Gábor képviselő úr, MSZP, következik kétperces felszólalásra.

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bauer Tamás képviselő úrhoz szeretnék kapcsolódni és szeretném az álláspontját megtámogatni.

Nem arról van szó, hogy a fiatalok dohányzását nem tekintenénk ártalmasabbnak az ő személyes szempontjukból, mint a felnőttekét, hanem arról, hogy mérlegelni kell valamit. Természetesen rossz és társadalmi értelemben is ártalmas szokás a dohányzás. De vajon kevésbé ártalmas szokás az, hogy az embertársamat feladom, ha magamnak közhatalmi jogosítványt kezdek tulajdonítani?! És különbség van az amerikai és a magyar társadalom között, mert nálunk történelmi hagyományai vannak, hogy mi fellépünk mint magánhatalom, és próbálunk mások fölött tort meg törvényt ülni.

Vagy ha ebben a gondolkodási mederben haladok, azt kell hogy mondjam, nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy szövevényes társadalmi viszonyok következményeit redukáljuk egyalapú viszonyokra. S akkor nagyon egyszerű azt mondani, hogy a dohányzás legfőbb oka a személynek az erre való hajlandósága, és semmi mást nem veszünk tekintetbe ezen túlmenően.

Vagy azt mondhatom, azt mondtuk ezelőtt 40 esztendővel, ha valami hibádzott, hogy ez az ellenség aknamunkája. Akkor az egyalapúak esetében egy darab eljárás elég már ahhoz, hogy ezt az okot megszüntessük vagy megsemmisítsük, és akkor háttérbe szorulhat az összes bonyolultsága ennek az egész problémának, ami tulajdonképpen elveszi azt a lehetőséget is és azt a kötelezettséget is, hogy sokkal szélesebb körben vizsgáljuk meg a jelenség természetét.

 

(16.50)

Visszaemlékszem arra, hogy annak idején az ellenőrzőben kellett igazolni a szülőnek azt, hogy a 14 éves gyermeke elment - mondjuk - egy előadást meghallgatni. Szóval a dohányzás kapcsán ilyen mértékben kiterjeszteni és ellenőrzés alá vonni a gyermekeket a XX. század végén egy polgári társadalomnak a viszonyai között, ez enyhén szólva az emberben a déjà vu érzését kelti fel. Ezért azt gondolom, legyenek egy kicsit megértőbbek és méltányosabbak. Nem arról van szó, hogy aki ezt a passzust vagy törvényhelyet vitatja, az egyben helyeselné is a fiatalkorúak dohányzását, vagy a dohányzás ártalmasságát kevésbé tartaná veszélyesnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Béki Gabriella képviselő asszony, SZDSZ, kétperces felszólalása következik.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én szorgalmasan várok a normális hozzászólásomra, mert bejelentkeztem, és aggódom amiatt, hogy esetleg a kétperces miatt most a sorrendből kitörlődtem; szóval, ez az új technika egyik fogyatékossága. De úgy döntöttem, most szólok bele ebbe a fiatalokról szóló vitába, és akkor talán a normális hozzászólásban már nem lesz szükség arra, hogy erre újra kitérjek.

Bizonyos, hogy a szabályozásnak ezzel a részével gond van. Abban a kérdésben természetesen egyetértés van közöttünk, hogy a dohányzás ártalmas, a fiatalokra különösen ártalmas. Most az a kérdés, hogy születhet-e úgy egy nemdohányosok védelméről szóló törvény, hogy egyetlen paragrafus sem szól arról, hogy mi van a fiatalokkal. Én is aggódom amiatt, hogy ha ezek a paragrafusok így maradnak, ahogy most vannak, akkor ez okot, alapot teremt arra, hogy mindenféle, általam sem kívánt rendőri beavatkozási folyamat induljon el.

Ezt a problémát valóban meg kellene oldani, nem vagyok jogász, nem tudom pontosan, hogyan, de nem szeretném, ha ez a törvény nem szólna arról, hogy a fiatalok veszélyeztetettebbek, hogy a fiatalok korlátozottan cselekvőképesek, hogy az életnek van számtalan területe, ahol a fiataloknak nem ugyanazok a jogaik és lehetőségeik, mint a felnőtt embereknek. Például nem vásárolhatnak alkoholt, például nem mehetnek választani, például bizonyos szerencsejátékokat nem játszhatnak, és igen, valahol ebben a sorban helyt kell kapjon az is, hogy például nem dohányozhatnak vagy nem vásárolhatnak dohányterméket.

Ha az a kompromisszum például az általam igen tisztelt Bauer Tamással, hogy ezt az életkort vizsgáljuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és menjünk 16 évre, akkor találjuk meg ezt a kompromisszumot. Sajnos nem fértem bele a két percbe, visszatérek rá. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Takács Imre képviselő úr kétperces felszólalásra jelentkezett. Tessék!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Nem a majomkerék miatt, elnök úr, köszönöm a szót, de most már muszáj vagyok szólni. Arról van szó, hogy nehezebb kérdés a fiatalok kérdése. A reklámpszichológia a javakat háromféleképpen csoportosítja, vannak hedonista termékek, az én azonosulását biztosító termékek és az úgynevezett közönséges termékek.

A cigaretta egyrészt hedonista termék is, másrészt viszont a fiatalok számára a felnőttséget kimutató termék - tehát én már nagy vagyok; azt hiszem, értik a képviselőtársaim, hogy mire gondolok. Ez igen veszélyes. A fiatalok számára mind a két veszély fennáll, a hedonizmus is, meg az én azonosulását biztosító termék. Én is egyetértek azzal, hogy betegyük a törvénybe, hogy tiltsuk meg a fiatalok számára, a 18 éven aluliak számára ezt a nagy veszélyt, azonban nagyon nehéz a mérése annak, hogy ki a 18 éves, ki a 17 éves, ki a 19 éves.

A másik, hogy én emlékszem, a reklámtörvény tárgyalásakor Pokorni miniszter úrral volt egy vitánk. Ő azt mondta, hogy az iskolákban mindenféle reklámot meg kell tiltani. Én azt mondtam, hogy a pozitív reklámokat meg kell jeleníteni az iskolákban, és ez is egy pozitív reklám lenne, ha szólnánk arról, hogy a dohányzás miért káros, miért veszélyes a fiatalok számára. Tehát gyakorlatilag nemcsak ennek a törvénynek a problémája ez az egész témakör, higgyük már el, hanem a közoktatási törvénynek, az egészségre nevelés törvényének és a pozitív reklámozás törvényének is, tehát ne ragadjunk le csak itt. Én is egyetértek vele, hogy legyen benne, de ennél sokkal bővebb ez a kérdés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük. Normál felszólalásra következik Katona Béla képviselő úr, MSZP. Tessék!

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én úgy gondolom, kevés olyan törvényt tárgyalunk itt a parlamentben, amelynek céljával és az elveivel ennyire egyetértene minden képviselő, politikai hovatartozástól függetlenül. De azért ne legyen illúziónk, ez a törvény óriási vitát fog kavarni, amikor elfogadjuk és elkezd működni odakint a társadalomban. Ezért én rendkívül fontosnak tartom - minden más törvénynél is fontos ez -, hogy nagyon pontosan fogalmazzunk minden paragrafust, és nagyon vigyáznunk kell arra, hogy végrehajtható legyen a törvény.

Toller László az előbb már a törvény néhány paragrafusával bizonyította, hogy jelenlegi állapotában nem végrehajtható. És én azzal sem értek egyet - hogy mutassam, itt nem politikai pártok szerint van a véleménykülönbség -, amit Hegyi Gyula az előbb mondott, hogy fogadjunk el egy törvényt, aztán majd meglátjuk, működik-e a valóságban, aztán változtassunk rajta. Úgy gondolom, ez hibás felfogás, és főleg ilyen ügyben nagyon hibás felfogás, hiszen azzal, ha olyan törvényt fogadunk el, amit nem tartanak be, mert nem lehet betartani, azzal az egész törvény célját is egy kicsit megkérdőjelezzük, hiszen az én felfogásom szerint - és hála istennek, ma sok visszaigazolást kaptam ehhez - nemcsak az a célja ennek a törvénynek, hogy védjük a nemdohányzókat, sőt, nemcsak az a célja, hogy korlátozzuk a dohányzókat, hanem az a célja, hogy a jövőre vonatkozóan minél kevesebben és kevesebben dohányozzanak, és minél egészségesebb legyen a nemzet.

Ezért én néhány olyan módosító javaslatot adtam be, amelyekkel, úgy érzem, pontosítani lehet a törvényt, illetve el lehet kerülni olyan szituációkat, hogy szélesebb réteget kergessünk bele a törvény be nem tartásába.

Az első - azt hiszem 23. sorszám alatt adta be - a 2. § (3) bekezdésének a) pontjára vonatkozik, amely arról szól, hogy melyek azok a szórakoztató és vendéglátó egységek, ahol dohányzóhely kijelölése nélkül lehet dohányozni. Én úgy gondolom, nagyon jó, hogy van egy ilyen paragrafus ebben a törvényben, de még akkor is meg kellene adni az üzemeltetőnek azt a lehetőséget, hogy döntse el, hogy az egyébként ebben a jogszabályban meghatározott feltételek mellett üzleti szempontból jónak látja-e, hogy dohányozzanak az ő vendéglőjében vagy nem. És ezért ki kellene egészíteni ezt a bekezdést egy, az üzemeltető döntésétől függő kiegészítéssel, hiszen - hogy csak egy példát mondjak - ebbe a bekezdésbe belefér az, hogy én egy tejivót üzemeltetek, ahol kiflit esznek és tejet isznak hozzá, és egyébként ha a törvényt veszem, akkor abban a helyiségben lehet dohányozni. Ha én tejivót akarnék üzemeltetni, biztosan nem engedném meg a dohányzást, de erre a törvényre hivatkozva ma azt mondják, hogy minden további nélkül rágyújthatnak az én tejvendéglőmben. Úgy gondolom, érdemes lesz ezt átgondolni, és ezzel a kiegészítéssel vagy ennek megfelelő értelmű kiegészítéssel ezt a bekezdést pontosítani.

A másik nagy gond ezzel a törvénnyel, hogy amíg a vendéglátóhelyek egy részére korlátozás nélkül engedi a dohányzást, addig a vendéglátóhelyek és a szálláshelyek egyéb részeit viszont besorolja a nagyon szigorú, mondjuk a munkahelyekre vonatkozó szabályozás alá, és azt mondja, hogy a vendéglős is köteles kijelölni egy dohányzóhelyet, amit valahol el kell zárni a vendéglő összes egyéb terétől. Nagyon nem szeretném, ha mi olyan szabályozást fogadnánk el, amely egyrészt nem veszi figyelembe azt a gyakorlatot, ami a világ ezzel az üggyel már jóval régebben foglalkozó részén kialakult, másrészt végrehajthatatlan lenne, harmadrészt ha megpróbálnák végrehajtani, akkor rövid időn belül tönkretenné a magyar vendéglősök 90 százalékát.

Nemrég Londonban jártam, és egy kicsit ennek a törvénynek a szempontjából is figyeltem, hogyan működik ott a rendszer. A tízemeletes irodaházban, ahol részt vettem egy megbeszélésen, egyetlenegy hely volt, ahol lehetett dohányozni, egy kávézó, sehol másutt az irodákban. Sőt, amikor az utcán sétáltam az üzleti negyedben, nagyon sok olyan épületet láttam, ahol - akkor nagyon hideg volt még - zakóban álltak kint néhányan a ház előtt és ott dohányoztak, mert valószínűleg ott még kávézó sem volt, és ott sem lehetett dohányozni.

 

(17.00)

Amikor este bementem a szállodába, akkor a portás megkérdezte tőlem, hogy dohányzószobában akarok-e aludni, vagy nemdohányzószobában akarok-e aludni. Amikor lementem a szálloda éttermébe és beléptem, a pincér megkérdezte, hogy dohányzóhelyen akarok-e helyet foglalni, vagy nemdohányzóhelyen akarok helyet foglalni. Ezzel csak azt szeretném bizonyítani, hogy a vendéglátó- és szállodás szakmában kialakult az a nemzetközi gyakorlat, amit úgy hívnak: figyelmes választás programja. Ez abból áll, hogy a vendég számára olyan feltételeket teremtenek - elsősorban a nemdohányzó számára -, hogy ha ő dohányfüstmentes levegőben akarja elkölteni a reggelijét, az ebédjét, a vacsoráját, vagy úgy akar a szállodai szobába menni, hogy előtte nem egy dohányzó vendég füstölte tele a függönyt, akkor számára ezt biztosítani kell, de tudomásul veszik, hogy a szakma érdeke ma még az, hogy az egyébként nagyon csúnya módon dohányzó emberek számára is biztosítsanak étkezési lehetőséget, ezért a ő számukra is megteremtik a vendéglátásban való részvétel feltételeit; és nemcsak azon az egy módon, ahogy ez a törvény tartalmazza. Hiszen a figyelmes választás programjának egyik lényege az, hogy figyelembe veszi a XX. század végi technikát, hogy azonos légtérben, amikor csak térben vannak elhatárolva egymástól a dohányzó- és a nemdohányzóasztalok, akkor megfelelő légtechnikai megoldással meg lehet oldani azt, hogy aki a nemdohányzóasztalhoz ül le, annak semmiféle káros füst ne jusson még csak a közelébe sem.

Nem szeretnék ennek a szakmai részleteibe belemenni, hiszen ezt már Magyarországon is profi módon csinálják. Ez a program jó néhány szállodában, vendéglőben működik, de úgy gondolom, hogy ebben a törvényben ezt a lehetőséget, a nemzetközileg elfogadott normális lehetőséget meg kellene adnunk, és majd a vita következő szakaszában elmondom, hogy mivel kéne még ezt kiegészíteni.

Nemrég azt mondta valaki, hogy aki ebben a törvényben bizonyos irányú változásokat akar, az a dohánylobby érdekeit védi. Szeretném mondani, hogy nem a dohánylobby érdekeit védem, de mindenképpen szeretném védeni a magyar vendéglátós és szállodás lobby érdekét, hiszen ők nemzetközi versenyben vesznek részt, és nagyon nagy hátrányuk származna abból, ha meggondolatlan törvényi paragrafusokkal akár ebben a nemzetközi versenyben is rosszabb helyzetbe hoznánk őket, mint ahogy, mondjuk, Angliában vagy Amerikában vannak a szállodások és a vendéglősök. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Meg szeretném kérni a többi képviselő urat és hölgyet is, hogy lehetőleg az ajánlási pontokhoz szóljanak hozzá. Most nem általános vita van. Az ajánlási pontokhoz lehet hozzászólni, mert részletes vita van. Nagyon kérem - legközelebb le fogom csöngetni azt a képviselő urat vagy hölgyet, aki általános vitát fog kezdeményezni -, hogy csak az ajánlási ponthoz szóljanak hozzá, és a konkrét észrevételeiket mondják el, mert különben azok a képviselők, akik jelentkeztek - ugyanúgy, mint ön, tisztelt képviselő úr -, nem tudnak a mai nap felszólalni, és csak holnap hajnalban fognak megint szót kapni.

Kökény Mihály képviselő úrnak adom meg a szót. Tessék!

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lehet, hogy most én is bűnbe fogok esni, most előre mondom, de egy mondatot muszáj elmondani az előzőek kapcsán, mielőtt a konkrét ajánlásokra térek, mert annyi minden elhangzott a kétpercesek kapcsán.

A toleranciára szeretném felhívni a figyelmet, ugyanis ez a törvény valószínűleg - a rengeteg ajánlási pontot is, az egymásnak is ellentmondó javaslatokat is megnézve - nem lesz tökéletes. De azért tudnunk kell, hogy ez az első olyan magyar törvény, amelyben az egészségvédelem egy konkrét veszélyforrás kapcsán nyer megerősítést. Ennek üzenetértéke van! És ezért vagyunk - mert nincs ismeretünk - bizonytalanok a részletekben, ezért vitatkozunk ennyit a definíciókról, és, tisztelt elnök úr, ezért térünk újból és újból vissza a részletkérdésekre. Jelentem, én nagyon türelmes vagyok, és azt gondolom, hogy pontosan azért vagyunk itt most ilyen sokan - ami ritkán fordul elő részletes vitákban -, mert ahogy Katona Béla képviselőtársam mondta, egy megtartható törvényt szeretnénk megalkotni. Hozzáteszem persze, hogy ennek ürügyén nem szabad majd különböző javaslatokkal deklarációkká silányítani ezt a tervezetet.

Béki Gabriella képviselőtársammal, tisztelt Országgyűlés, több módosító indítványt is benyújtottunk, de időkímélés céljából csak négyről szeretnék szólni nagyon röviden. Az ajánlás 13. pontjában Béki Gabriella képviselőtársammal is amellett igyekeztünk érvelni, hogy ez a törvény igenis térjen ki a munkahelyi dohányzás szabályaira. Az érveink jó részét elmondta, Bauer Tamás képviselőtársam, őt szeretném erősíteni. Én is úgy vélem, hogy nem elegendő itt más szabályokra visszahivatkozni, mert ha csak egyszerűen visszahivatkozunk, akkor valóban odáig mehetnénk, hogy nem is lenne szükség erre a törvényre, mert az oktatási intézményekben a dohányzási szabályokat lehetne a közoktatási törvénybe utalni, az egészségügyi intézmények esetében az egészségügyi törvényre lehet hivatkozni, és így tovább.

Mindazon túl, ami már elhangzott, azt gondolom, hogy igenis pontosan a törvény jellege miatt szükséges magában a törvényben néhány nagyon fontos szabályt ha kell, megismételni, még akkor is, ha a jogászok berzenkednek. Ezért szeretnénk, ha a kormány ezt a javaslatunkat az ajánlás 13. pontja szerint támogatni tudná.

Ugyanakkor szeretném köszönetemet kifejezni a 29. pontban szereplő indítvány támogatásáért. Úgy gondolom, hogy a dohányzó, illetőleg nemdohányzó vendéglátó-ipari egységeknek egyfajta jelzése mindenképpen lényeges dolog. Ez a vendéget, a fogyasztót orientálja, a választás lehetőségét kínálja. Talán - megkockáztatom - egy jó értelemben vett egészségmarketingre is alkalmas, talán még az üzleti forgalmat is lehet így javítani.

Egyébként a tolerancia jegyében - elment már Toller képviselőtársam - ha az utolsó mondattal kapcsolatban van jó kapcsolódó módosító indítványa, meg fogjuk fontolni. Azt hiszem, hogy lehet még ennél is jobbat kitalálni.

Az ajánlás 61. pontjában arra tettünk javaslatot Béki Gabriellával, hogy dohányterméket csak személyes kiszolgálás útján lehessen kiskereskedelmi forgalomba hozni. Itt szeretnék egy pillanatra visszautalni a 14-18 éves korosztály védelmével összefüggő vitára. Azt gondolom, hogy itt is valahol arról van szó; mi a csábítás trükkjének alkalmazását szeretnénk valahogyan korlátozni, hiszen itt nemcsak arról van szó, hogy az automaták ellen szeretnénk itt föllépni, amit egyébként már a jövedéki törvény is valóban megold - legalábbis részben megold -, de azért a promóciónak egyéb alkalmazási lehetőségei is vannak. Gondoljunk csak az önkiszolgáló szupermarketekre vagy a pénztári pultokra, jól látható helyen kihelyezett termékekre, és így tovább.

Azt gondolom, hogy mindenképpen fontos eszköz lenne, ha egy megfelelően elkülönített részben valóban az árusító személyzet közbeiktatásával lehetne csak a termékekhez hozzáférni.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, szeretném azt kérni, hogy fontolják meg az ajánlás 78. pontja szerinti egészségvédelmi termékdíj kérdését. Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén a kormány képviselői azt mondták, hogy időben némileg előreugrottunk, mert ugyan nem idegen tőlük a gondolat, de ezt itt nem lehet elrendezni, mert ez nem a nemdohányzók védelmével kapcsolatos ügy, hanem valahogy úgy fogalmaztak, hogy ez egy forrásteremtő szabály.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában is hangsúlyoztam azt, hogy ez a törvény akkor működhet hatékonyan, ha egy átfogó egészségpropaganda keretei közé illeszthető. Egy ilyen egészségpropaganda, egészségvédelem forrásokat igényel. Ezért meg kell nézni, hogy milyen lehetőségeink vannak forrásteremtésre. Azt kérem, hogy a környezetvédelmi termékdíj most már itthon is bevált gyakorlatához hasonlóan fontoljuk meg, hogy milyen keretek között volna arra mód és lehetőség, hogy egészségvédelmi termékdíjat vezessünk be.

 

(17.10)

 

Lehet, hogy ezt nemcsak a dohánytermékre kell, de lehet, hogy itt el lehetne kezdeni, tekintettel arra, hogy most ez a törvény van napirenden. Tehát kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket a javaslatainkat támogassák.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Koltai Ildikó képviselő asszonynak. Tessék!

KOLTAI ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megígérem, nagyon rövid leszek. Hadd mondjam el, hogy Kökény Mihály képviselőtársam felszólalásának roppant örülök, és örülök annak, hogy egy egységes konszenzus látszik kialakulni több kormánypárti és ellenzéki képviselő között.

Hadd mondjam el neki, hogy egy kapcsolódó módosító javaslattal megpróbáltuk orvosolni az egyik gondot, mégpedig bekerült az, hogy dohánytermék kiskereskedelmi forgalomba csak személyes kiszolgálás útján hozható.

Hadd kapcsolódjak a Katona Béla képviselőtársam által elmondottakhoz, és hadd tájékoztassam őt örömmel arról, hogy született egy olyan kapcsolódó módosító javaslat, amelyben az szerepel, hogy a légtechnikai megoldás is felhasználható a szórakoztató, illetve vendéglátó-ipari egységekben. Így tehát előrementünk, és valószínűleg ez el fogja nyerni az ő tetszését is és támogatását.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Katona Béla képviselő úrnak.

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Akkor már kihasználom az alkalmat, és elmondom, örülök, hogy Koltai képviselő asszony tájékoztatott a jó hírről. De nem ezért kérem szót. Az előbb az elnök úr megfeddett, és végiggondoltam, hogy milyen hibát követtem el; rájöttem, valóban elkövettem azt a hibát, hogy nem mondtam el a hozzászólásom közben, hogy természetesen az ajánlás 23., 27. és 28. pontjában leírt módosító javaslataim elfogadását kérem a parlamenttől.

Köszönöm. (Derültség, taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen, köszönöm képviselő úr. Ezt természetesen a történelem számára a jegyzőkönyv rögzíteni fogja. Megadom a szót Birkás Tivadar képviselő úrnak, Fidesz.

BIRKÁS TIVADAR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az ajánlás 75. pontjához szeretnék hozzászólni, amelyet dr. Horváth Balázs, dr. Várhelyi András képviselők és jómagam nyújtottunk be, és amely - remélem - mindenki támogatását el fogja nyerni. Ezt a reményt az előző hozzászólásokból vezettem le, hiszen az ifjúságról, a jövőről szól, és a dohányzással kapcsolatos bírságok nemes célú felhasználását kívánja elősegíteni.

A módosító javaslat célja, hogy a 7. § (9) bekezdésének egy olyan kiegészítése történjen meg, hogy a dohányzással kapcsolatos bírságokból befolyó összegek 50 százalékát az Egészségügyi Minisztérium, 25-25 százalékát pedig az Oktatási és az Ifjúsági és Sportminisztérium használhassa fel címzetten, az Egészségügyi Minisztérium egészségügyi célokra, az Oktatási Minisztérium a diáksport, az Ifjúsági és Sportminisztérium az ifjúsági sport támogatására.

Ennek oka az, hogy a dohányzó életmód elleni küzdelmet kibővítse olyan formán, hogy a fiataloknak elősegítse egy olyan életformára való buzdítását, amely életforma ellentétes azzal a dohányzó életformával, ami sajnos egyre jobban elterjed a fiatalok körében is. Úgy gondolom, hatékonyabb valakit nemdohányzó életmódra nevelni, mint - miután rászokott a dohányzásra - leszoktatni a dohányzó életmódról. Persze feltehető a kérdés, hogy ez hogyan függ össze a sporttal. Személyes tapasztalatom, és gondolom, ezt képviselőtársaim is megerősíthetik, hogy az a fiatal, aki sportol, rendszeresen edzi a testét, sokkal nagyobb felelősséggel viseltetik az egészsége és a szervezete iránt, és az élet más területén is általában jobban igyekszik az egészségét megőrizni. Általában a sportolók körében a dohányzás jóval kisebb, mint az egészségükkel kevésbé törődő emberek, fiatalok körében.

Mivel az egészségügyi bizottságon kívül valamennyi más bizottság támogatta, illetve az előterjesztő az ifjúsági bizottság ülésén ugyan nem, de a többi bizottsági ülésen - gondolom, ezek a bizottsági ülések utána voltak - támogatta, úgyhogy remélem, hogy ez a módosítás elnyeri képviselőtársaim tetszését, és a parlament minél nagyobb arányban megszavazza, hiszen így több százmillió forint fordítódna évente az ifjúsági és diáksportra.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Dán János képviselő úr, Független Kisgazdapárt, következik felszólalásra.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hozzászólásomban a törvényjavaslat 2. § (2) bekezdéséhez szeretnék csatlakozni.

Hozzászólásom első részében a passzív dohányzás ártalmaira részleteiben szeretnék rámutatni. A passzív dohányzás a környezetben lévő dohányfüst beszívását jelenti, ezt mindannyian tudjuk. A környezeti dohányfüst egyrészt a dohányos által beszívott és kifújt füstből, másrészt az égő cigarettából felszálló, úgynevezett mellékfüstből áll.

A környezeti dohányfüst mintegy 80 százalékát kitevő mellékfüst a cigarettán átszívott főfüstnél magasabb koncentrációban tartalmaz károsító anyagokat, például szén-monoxidot. A dohányfüstös helyiségben eltöltött időtől függően a passzív dohányos szervezetében egy enyhe dohányosnak megfelelő mennyiségű szén-monoxidot és nikotint, illetve nikotin-anyagcseretermékeket lehet kimutatni.

A passzív dohányzás lehetséges egészségkárosító hatására az elmúlt egy-másfél évtizedben terelődött a kutatók figyelme. Az Egyesült Államok tisztifőorvosának 1992. évi jelentésére tekintettel az addigi vizsgálati eredmények alapján megállapították, hogy a környezeti dohányfüst belégzése következtében az aktív dohányzás legtöbb egészségkárosító hatása előfordul. A környezeti dohányfüstnek azonban azok is ki vannak téve, akinek esetében az aktív dohányzás szóba sem jöhet, például csecsemők, kisgyerekek.

A passzív... (Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

ELNÖK: Képviselő úr, nehogy megtámadjanak ellenzéki oldalról, szeretném, ha ponthoz kötné, hogy hányas pont.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! 2. § (2) bekezdéséhez.

ELNÖK: Most a 10-78. ajánlási pontokat tárgyaljuk.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): 46.

ELNÖK: Így tessék mondani, mert az ellenzéki oldalról támadni fognak engem.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm. A passzív dohányzás miatt leginkább éppen a gyermekek a veszélyeztetettek. Több mint 50 vizsgálat igazolta a következőket: a dohányzó anya gyermekén az élet első két évében gyakoribb az alsó légúti fertőzés, tüdőgyulladás, hörghurut. A gyakoriságot növeli, ha az apa is dohányzik. A környezeti dohányfüstnek kitett gyerekek tüdejének fejlődése, légzési teljesítménye elmarad a dohányfüstmentes környezetben felnövő társaikétól. Egyes vizsgálatok például iskolai teljesítmény, értelmi fejlődés hátrányait is kimutatták. Az egyik legsúlyosabb következmény a hirtelen bölcsőhalál-szindróma, amely gyakoribb a dohányos szülők gyermekeinél.

Néhány gondolatot a terhesség és a dohányzás kapcsolatáról. A terhes anya dohányzásának a magzatra gyakorolt káros hatása igen kedvezőtlen. A dohányzás növeli mind az anyai, mind a magzati vér szén-monoxid-szintjét. A dohányzó anya újszülöttje a nemdohányzó anya terhességéből született gyermekhez képest mintegy 200 grammal kisebb súlyú és egy centiméterrel rövidebb. Ez a fejlődésbeli visszamaradottság magasabb perinatális halálozással jár, gyakoribb a spontán vetélés és a szövődményes terhesség.

A terhes dohányzó anya gyermekén a későbbiekben is ki lehet mutatni a kedvezőtlen hatásokat, a tüdő fejlődésének elmaradását, gyakoribb csecsemőkori légúti megbetegedéseket, a hossznövekedés, a szellemi teljesítőképesség elmaradását.

Magyar kutatók is kimutatták a terhesség alatti dohányzás káros hatását, meghatározott, veleszületett fejlődési rendellenességek előfordulását.

Ezekkel támasztom alá azt a módosító javaslatomat, melyben azt javasoltam, hogy szülészeti, nőgyógyászati klinikák és osztályok betegei részére kijelölt dohányzóhely ne legyen biztosítva.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

(17.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP. Tessék!

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Biztosíthatom, hogy természetesen nem állt szándékomban önt megtámadni semmilyen formában, noha persze lehetnek köztünk ilyen vagy olyan viták.

Néhány módosító indítványról szeretnék beszélni. Azzal kezdeném, amit Pap János fideszes képviselőtársam mondott, hogy e törvény lényegét egy mondatban is össze lehetne foglalni. Véleményem szerint az ajánlás 10. pontjában Mécs Imre képviselőtársunk ezt megtette. Azt mondja: senki sem kényszeríthető dohányfüst tűrésére. Mécs Imre helyében én talán úgy fogalmaztam volna, hogy senki sem kényszeríthető dohányfüst passzív elszenvedésére, de ez tulajdonképpen árnyalása a szavaknak. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága támogatta ezt a javaslatot. Tudomásom szerint azonban más bizottságokban nem nyerte el a támogatást, és a kormányzat sem támogatta - számomra érthetetlen okok miatt. Persze lehet azt mondani, hogy ez a 10. ajánlásban rendelkező egy mondat más formában megismétlődik, visszatér hosszabban a törvényjavaslatban.

Azt gondolom azonban, hogy ha van egy frappáns egymondatos megfogalmazás, akkor azt semmiképpen sem ajánlatos elhagyni, és nagyon is helyes lenne, ha a kormány álláspontját meggondolva, módosítva támogatná ezt a javaslatot. Több ellenzéki képviselő módosító indítványát elfogadta a kormány, úgyhogy ezt a nagyon hasznosat és fontosat mindenképpen jó lenne ajánlani.

Csak röviden nyugtázom, mert nemigen érdemes sokat beszélni arról, amit a kormányzat támogat. Az ajánlás 29. pontjában a Kökény-Béki-féle javaslat a kötelező piktogramok kihelyezéséről - mármint arról, hogy hol lehet, és hol nem lehet dohányozni, és van helyiség a nemdohányzóknak kijelölve - nagyon fontos és hasznos. Természetesen a társadalmi szervezetek bizottsága is egyhangúlag elfogadta, és örülünk, ha beépül a törvényjavaslatba.

A 37. pontban Pap János képviselő úr módosító indítványát is támogatta a társadalmi szervezetek bizottsága, és maguk a bizottság címében szereplő társadalmi szervezetek is úgy látták, hogy ilyen irányban kell módosítani ezt a törvényt, és ennek örülni tudunk.

A 38. pont kapcsán abban a helyzetben vagyok, hogy egy fideszes képviselő módosító indítványát kell megvédenem a kormányzattal szemben. Nem hiszem, hogy e törvény kapcsán valóban helyes lenne pártkülönbség szerint támogatni vagy elutasítni módosító indítványokat. A munkavállalók részére nemdohányzó-helyiség kijelölésében a munkáltatók rendelkezései az irányadók - mondja az eredeti törvényjavaslat. Isépy Tamás, Glattfelder Béla és Rubovszky György képviselő urak hozzátették, hogy a munkáltató ebben a kérdésben is egyeztessen a reprezentatív dolgozói érdekképviseletekkel, magyarul a szakszervezetekkel. A szívem egyik része boldog, hogy a fideszes képviselőtársaim legalább ebben a részletkérdésben ilyen megértőek a szakszervezetek fontossága iránt. Annál szomorúbb vagyok, hogy a kormányzat nem támogatta ezt az előterjesztést. Most természetesen a 38. pontról beszélek.

Természetesen amennyiben az előterjesztő úgy dönt, hogy a munkahelyi dohányzás kérdésében ne legyenek engedmények, és a törvény szabályozza ezt a tevékenységet, akkor ezzel egyet lehet érteni. Amennyiben azonban az az álláspont, hogy a munkáltató valamilyen módon beleszólhasson a dohányzási feltételek kialakításába, akkor nagyon helyes ebben a kérdésben a munkavállalókat, a szakszervezeteket is megkérdezni. Amit Pap János úr mondott, előfordulhat, hogy a munkáltató egy elkötelezett erős dohányos, és ebben az esetben hasznos és helyes, ha több szakszervezet képviselői ebbe a kérdésbe beleszólnak, remélve, hogy legalább egy szakszervezeti vezető akad, aki a nemdohányzók érdekeit képviseli ebben a konfliktusban.

Az ajánlás 41. pontjában Torgyán Józsefné Cseh Mária képviselő asszony módosító indítványát a mi bizottságunk - szemben egyes ellenzéki képviselőkkel, akik nem a mi bizottságunkban fejtették ki a véleményüket - támogatta. Tehát a 18 életévét be nem töltött személy tömegközlekedési eszközön, közszolgálati intézményben még a dohányzás számára kijelölt helyen sem dohányozhat. Nem akarok ebbe a vitába részletesebben belemenni, mert egyszer már röviden - kétpercesben - lebonyolódott. A bizottság tagjainak az volt az álláspontja, hogy Torgyán Józsefné Cseh Mária képviselő asszony jól fogta meg ezt a kérdést. A törvényjavaslatot ebben az irányban kell módosítani. Talán félreértettek egyes képviselőtársaim, mert nem azt mondtam, hogy ha rossz a törvény, akkor engedjük útjára, és majd meglátjuk, hogy mi lesz.

Azt gondolom, az az érdek, hogy a 18 éven aluliak lehetőleg ne dohányozzanak, és ebben mi, törvényhozók minden eszközzel segítjük azt az állapotot, hogy ne szokjanak rá a dohányzásra, fontosabb, mint esetleges vitarészletek erről a szabályozásról. Úgy gondoljuk, hogy ilyen formában, vagy esetleg kapcsolódó módosító indítvány formájában jobb, ügyesebb megoldással, de a fiatalkorúakat mindenképpen vissza kell tartani a dohányzástól olyan eszközökkel, amelyek törvényben természetesen alkalmasak - csodákat nem várhatunk.

A 61. pontban a mi bizottságunk is támogatta dr. Kökény Mihály és Béki Gabriella módosító indítványát, hogy csak személyes kiszolgálással lehessen forgalomba hozni dohányterméket. Értesültünk arról, hogy erről kapcsolódó módosító indítvány készül, amelyet remélhetőleg támogatni fog a kormányzat a végszavazás során és természetesen a kormánypárti képviselők.

Végül pedig az ajánlás 78. pontjában Kökény Mihály és Béki Gabriella képviselők bevezetnék ezt az egészségvédelmi termékdíjat most a dohányzásra; szándékuk szerint - mint hallottuk - később más káros élvezeti cikkekre is. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kezdeményezés. Legszívesebben nyilván azt mondanánk, hogy a rossz szokásokról mindenkit le kell szoktatni, vagy el kell érni, hogy ne szokjon rá. De ha már a rossz szokását gyakorolja, akkor valóban egy egészségvédelmi termékdíjjal lehetőség szerint támogassa akár akarata ellenére is mások jogát az egészséges élethez, az egészséges életformához.

A társadalmi szervezetek bizottsága ajánlásait mondtam el hét módosító indítvány kapcsán. Egy mondatban - remélhetőleg nem visszaélve elnök úr türelmével - azt szeretném mondani, hogy nagyon hasznos és fontos vitát folytattunk erről a törvényjavaslatról, a módosító indítványokról a bizottságban. Nagyon hasznosnak tartjuk, és más bizottságoknak is ajánljuk, hogy időről időre a civil szervezetek szakértőit is kérdezzék meg a kormány- és a pártszakértők mellett.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 78. pontban szereplő javaslathoz szeretnék szólni néhány szót, mert a környezetvédelmi bizottság sem támogatta. Nem azért nem támogatta, mert valahogy előreszalad az időben, vagy megelőzne valamit. Azt gondolom, hogy nem baj, ha az időben előreszaladunk és valamire szeretnénk szabályozást hozni. Azért nem támogatta, mert azt hiszem, igazából a címmel volt baj, hogy ne termékdíjról beszéljünk, merthogy a termékdíjaknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy valamilyen olyan káros termék, anyag marad, amely eltüntetésére valamilyen alapot, valamilyen keretet kellene használni. A dohánytermékeknél pont arról van szó, hogy eltűnik ez a termék. Ezáltal - miközben használjuk és eltűnik - okoz károsodást.

Azt gondolom, hogy ezt - lehetséges, hogy ezt a törvénybe be lehet építeni, lehet, hogy nem pont így kell beépíteni - be kellene rakni bizottsági kapcsolódó módosító indítvánnyal, mégpedig azt gondolom, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban használt fogalommal, a környezetterhelési díjjal vagy valamilyen egyéb megfogalmazással. Nem baj, ha később lesz erről törvény, más jogszabály, és akkor részletesen beszélünk róla, de mintegy jelezzük, hogy igenis mi ezzel a kérdéssel szeretnénk foglalkozni.

Azt gondolom, hogy ez a javaslat megér annyit, hogy bizottsági kapcsolódó módosító indítvánnyal olyan helyzetbe hozzuk, hogy a törvénybe valamilyen formában bekerüljön.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bár a gép nem jelezte, de egyértelmű a jelzés, hogy kétperces felszólalásra jelentkezett Toller László képviselő úr.

Megadom a szót. Tessék!

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt két módosító indítvány is megfogalmazódott egyrészt a termékdíj, másrészt pedig az általam korábban említett egészségvédelmi bírság tekintetében. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy itt valami dohánylobbyról van szó, gondoljuk át, hogy mit művelünk különböző jogszabályokban azonos termékre, azonos termék forgalmazásával kapcsolatosan.

 

(17.30)

A dohányon, de a szeszen is, és mondhatom, minden jövedéki terméken van egy szép jövedék. A fogyasztónál, a végső felhasználásnál megjelenik egy áfa, és most még kitalálunk néhány olyan konstrukciót, ami az állami központi bevételeket növelheti - aztán hogy majd hogyan osztjuk fel, az egy másik kérdés -: az egyik az egészségvédelmi bírság, amely gyakorlatilag egy központosított bevétel lenne; a másik ilyen intézmény az egészségvédelmi termékdíj lenne.

Hát döntsük el, azért egy országgyűlésnek képesnek kell arra lenni, hogy összerakja a rendszert, és döntsük el, hogy az egészségre káros termékek tekintetében milyen egységes védelmi intézkedéseket tesz a lakosság egészségének védelme érdekében! És akkor valami mellé le kell tenni a voksot! Alkotmányosan elég kezelhetetlen az a kérdés, hogy egyetlen termékre, egyetlen szolgáltatásra, akármilyen intézményre olyan szabályokat hozzunk, hogy végül is egy végtelenített csapot nyissunk ki, amit soha többé nem tudunk elzárni. És így egy eklektikus rendszer jön létre, ami annyit jelent, hogy bármely más területen is hasonló igénnyel léphet föl bármelyik szolgáltató, bármelyik termelő és bármelyik fogyasztó.

Én ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az összes jó szándékú indítványnak van egy nagy csapdája (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy rettenetesen rossz precedenseket szül, és a mindenkori kormánynak abszolút szabad kezet ad abban, hogy mindenféle jogcímen csapolja (Az elnök ismét csenget.) a termelést, a fogyasztást és a lakosságot. És ez nem lobbykérdés - ez egy alkotmányossági kérdés!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Lehetőleg tartsuk be a két percet, mert soha nem végzünk!

Kökény Mihály képviselő úr következik, szintén kétperces felszólalásra.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen igaza van Toller László képviselő úrnak, hogy mondjuk, a dohánytermékre az jellemző, hogy már elég sok minden terheli áfától a fogyasztói adóig.

De ha a másik oldalról nézzük a kérdést, nevezetesen arról az oldalról, hogy évek, sőt évtizedek óta rendkívül szűkösek, a szűkösségen belül is szűkösek az egészségvédelemnek, a prevenciónak a forrásai, hiszen soha nem sikerült ebben az Országgyűlésben és a megelőzőkben sem megbízható, stabil csatornát teremteni arra, hogy miből finanszírozzunk egészségvédelmi kampányokat, miből finanszírozzunk dohányzásleszoktatást, de továbbmegyek, más olyan ellátási formákat is, amelyek pontosan az egészségkárosítás elhárításával függnek össze.

Tehát lehet, hogy más módon kell mindezt megfogalmazni. De még egyszer: a szándék arra irányul, hogy egyszer próbáljunk már meg a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, valamilyen címkézett módon lehetőséget találni arra, hogy az egészségkárosító hatással összefüggésben az egészségkárosítás elhárításában érdekelt szervezetek nyerjenek forrást. Én úgy gondolom, hogy az egészségvédelem iránt elkötelezettek nyitottak abban, hogy ezt hogyan oldjuk meg. De hogy végre most már egy évtized után megoldást kellene találni, az nagyon-nagyon időszerű!

Úgyhogy én csak attól óvnám magunkat, hogy nehogy az történjen, hogy most az elhangzott érvek alapján a fürdővízzel kiöntjük a gyereket. Köszönöm.

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Hegyi Gyula képviselő úr.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Abban egyetértek Toller László képviselőtársammal, hogy a leghelyesebb az lenne, ha ezek a különböző egészségvédelmi pótdíjak hosszabb távon nem a kormányhoz futnának be, hanem az egészségügyi társadalmi szervezetek, maga a szféra kezelné ezeket az összegeket.

Csak röviden említem meg, hogy Béki Gabriella elnökletével a társadalmi szervezetek bizottságának van egy albizottsága, amely szociális támogatásra, szociális, civil projektek támogatására egy szerény összeget folyósít és oszt el, hatpárti alapon, nagyon nagy konszenzussal. Mi készek lennénk sokkal-sokkal nagyobb összeget is elosztani, például egészségvédelemre, és gondolom, ez lenne a jövő útja. Ez azonban - és itt már nem értek egyet Toller László képviselőtársammal - nem változtat semmit azon a tényen, hogy szükség van ilyen extra adóterhekre a dohányárun, és ezeket igenis egészségvédelemre kell fordítani.

Hadd utaljak arra - mi nagyon sok mindenben példának tekintjük az Amerikai Egyesült Államokat, a jövő héten lépünk be a NATO-ba és európai uniós csatlakozásunkkal is a nyugati országokhoz szeretnénk csatlakozni -, hogy az Egyesült Államokban többé-kevésbé alkotmányosan elfogadott elvként ismerik be, hogy a dohánygyártók anyagilag felelősek a dohányzás által okozott egészségügyi károkért, visszamenőleg harminc-negyven évre.

Azt hiszem, amikor ennél sokkal-sokkal kevesebbet próbál a törvényhozó, illetve nem is a törvényhozó, hanem egy szocialista és egy szabaddemokrata képviselő ezzel a talán nem helyesen termékdíjnak nevezett intézménnyel bevezetni, akkor egy nagyon-nagyon kis lépést tesz a jó irányba, egy olyan irányba, amelyben Amerikában az ottani törvényhozók és az ottani jogászok - egyáltalán nem alkotmányellenesnek minősítve - igen nagy lépést tettek előre. Megismétlem: a dohánygyártó felelős az általa okozott kárért, végső soron idáig kellene eljutnunk a filozófiánkban.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Béki Gabriella képviselő asszony... (Dr. Toller László jelzi, hogy kétperces hozzászólásra jelentkezett.) Jelbeszéd lesz Toller László képviselő úrral, mert nem működik a gépe. Tessék, Toller László képviselő úré a szó! (Dr. Toller László: Előbb a képviselő asszony! - Az elnök Béki Gabriellához fordul.) Kétperces? (Béki Gabriella: Nem kétperces!) Nem két percre jelentkezett, és nem akarom nagyon sokat várakoztatni, képviselő úr, mert nem tudom, hogy a képviselő asszony mennyit fog beszélni.

Tessék, öné a szó!

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Félreértés ne essék, tisztelt képviselőtársaim! Én nem arról szóltam, hogy nem kellenek pótlólagos források az egészségvédelemre! Én nem arról szóltam, hogy nem kellenek források a civil szervezetek egészségmegőrző-egészségvédő programjainak a támogatására!

Én arról szóltam, hogy az extra adó egyszer már adott a jövedékben! Ezt így hívják! Utána erre még rátesszük az összes, ezzel járó - hogy is mondjam - különböző elvonást vagy rátételt az árra - most teljesen mindegy, hogy minek hívom ebből a szempontból -, és ehhez képest még van egy extra-extra adó, amit célozna ez a termékdíj, amit én, mondom, semmi másért, alkotmányosan kifogásolok. Mert ezután ki lehet találni ezt a búzára, ki lehet találni a parajra, meg mindenre ki lehet találni ezeket az extra adókat! A pitypangra - ugye, egy ideig az volt, hogy mérgező, most kiderül, hogy egy élvezhető étel!

Szóval veszélyes dolognak tartom azt, hogy megcélozunk valamit, és ehhez igazítunk, illetve a jogrendet ennek megfelelően próbáljuk úgy átalakítani, ahogy álláspontom szerint nem egészen alkotmányos, és nem egészen igazságos! És itt szó sincs a dohányról! Bármiféle termék tekintetében tiltakoznék ez ellen!

Köszönöm. (Bauer Tamás tapsol.)

ELNÖK: Béki Gabriella képviselő asszonyé a szó. Tessék!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Ehhez a nagyon rövid, kis terjedelmű törvényhez, hiszen összesen nyolc paragrafusból áll a törvény, összesen 93 módosító indítványt nyújtottunk be néhányan a képviselők közül. Érződik ebből a két számból, hogy milyen rengeteg probléma van ezzel a törvényszöveggel, ami a kezünkben van, és itt hallottuk, hogy a kapcsolódó módosító indítványok már nagy számban készülnek vagy elkészültek, hiszen nemsokára itt van a beadási határidő.

Ennek a 93 módosító indítványnak több mint az egynegyed részét Kökény Mihály képviselőtársammal magam nyújtottam be. Az általános vitában úgy fejeztem be a hozzászólásomat, hogy nagyon szeretném támogatni a törvényt, de a módosító indítványok sorsától függ, hogy tudom-e majd támogatni ezt a törvényt.

Azt kell mondanom, hogy sajnos ezeknek a módosító indítványoknak a sorsa szomorú, hiszen a 24 darab módosító indítványból, ami az ajánlásban megjelent, összesen egyet, azaz egy darabot tudott támogatni az előterjesztő. Egészen pontosan azt, ami a vendéglátóiparról szól, a vendéglátó-ipari létesítményekben történő szabályozásról, ami tulajdonképpen az egyetlen olyan javaslatunk a huszonegynéhány közül, ami az eredetileg benyújtott törvényszöveghez képest megengedőbb.

(17.40)

Mégpedig azért, mert azt gondoljuk, hogy a vendéglátó-ipari szórakoztató egységek igénybevétele a szabadidős tevékenységnek egy olyan köre, ahol azt a szigorú szabályozást, amely a munkahelyekre vagy a közintézményekre vonatkozik, nem kellene gyakorolni. Ott tehát kiálltunk a választhatóság mellett, és számomra öröm, hogy legalább ezt a szövegjavaslatot befogadta az előterjesztő. De kérdés, hogy a többit, illetve a többi közül legalább még néhányat, mondjuk, a fontosabbakat miért nem volt képes befogadni.

Mielőtt néhány ilyen módosító indítványról beszélnék, hadd hozzam szóba azt a csalódottságomat is, hogy amikor novemberben a bizottsági ülésen - nagyon-nagyon hosszú vitában - az általános vitára való alkalmasságot vitattuk, és én azzal a javaslattal találtam élni, hogy talán új változatot kellene beterjeszteni, egy kidolgozottabb, alaposabb változatot, hiszen erre teremtett... (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Én kizárólag a módosító indítványokról beszélek, elnök úr!

ELNÖK: Képviselő asszony, szeretném, ha a pontok és a részletes vita szabályai szerint mondaná!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Abszolút a módosító indítványokról beszélek! Azért idézem a tárgyalásnak ezt a fejezetét, mert akkor a kormánypárti képviselők lelkesen azt mondták, hogy majd módosító indítványokkal megoldjuk, a módosító indítványok kapcsán majd megtöltjük tartalommal, szigorítunk rajta, hiszen az egyik fő érvünk az volt, hogy egy korábbi változathoz képest szegényedett ez a javaslat. Na hát én nem találtam meg ezeket a módosító indítványokat!

Azt gondolom, a részletes vitában talán azokról a módosító indítványokról is szót lehet ejteni, amelyek nem születtek meg a kormánypárti oldalon. A kormánypárti oldalon mintegy egynegyede született vagy jegyződött ezeknek a módosító indítványoknak, mármint a szám szerint 93-nak. Ezen kormánypárti indítványoknak mintegy felét Pap János nyújtotta be, valóban a szigorítás szándékával; a másik fele pedig többségében inkább valahol a dohánylobby vagy a dohányosok befolyásának hatása alatt született, s továbbra is lazítani akar a törvényen.

Ami tehát a mi módosító indítványainkat illeti, néhány fontosat - valóban a legfontosabbakat - Kökény Mihály is szóba hozott...

ELNÖK: Elnézést kérek, képviselő asszony! Az ajánlási pontok szerint tessék haladni! Kénytelen vagyok megvonni a szót, ha nem az ajánlási pontok szerint halad, a 10-78. pontok alapján. Nem tudok mást tenni, a Házszabály szerint kell vezetnem az ülést.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Pár perccel ezelőtt hallgattunk meg egy hosszú, abszolút az általános vitába illő hozzászólást, természetesen úgy, hogy elhangzott egy pontnak a száma, de a mondanivaló az általános vitába illeszkedett. Én pedig tényleg a módosító indítványokról beszélek!

Ha már félbeszakított, hadd fűzzem hozzá azt a megjegyzésemet is, hogy én is szerencsétlennek tartottam a részletes vita ilyen szakaszolását, amivel most kínlódunk, hiszen gyakorlatilag egy vitaszakaszban kell lebonyolítanunk a forgalomra, a fogyasztásra és a szankcionálásra vonatkozó összes felmerülő problémát. Ezért nyúlik ilyen hosszúra ez a vitaszakasz; a többi vélhetően rövidebb lesz.

ELNÖK: Bízunk benne. Tessék!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Nos tehát, ami a fogyasztást illeti, amivel kezdődik a törvény, ott magam is egyetértek azzal - erre vonatkozott néhány indítványunk -, hogy a munkahelyi fogyasztást ne külön törvényben, hanem itt szabályozzuk. Csalódottságot okozott a számomra, hogy ezt a javaslatunkat - szám szerint a 13. ajánlási pontot - nem fogadta be az előterjesztő.

Nagyon röviden szeretnék a fiatalok problémájára visszatérni, és teszem ezt megint csak a módosító indítványok sorsa miatt. Szám szerint a 42-es módosító indítványunkról van szó, amelyben szerintem mi a befogadottnál precízebb szövegváltozatot fogalmaztunk meg. Ajánlom ezt az előterjesztő figyelmébe, hiszen a 41. ajánlási pontban megfogalmazott javaslat támogatásra talált az előterjesztő részéről, pedig gyakorlatilag nyitva hagy egy kérdést, és ellentmondást teremt. A 41. pontban úgy fogalmaz a szöveg - Cseh Mária terjesztette be -, hogy közforgalmú intézményben, tömegközlekedési eszközön 18. életévét be nem töltött személy még a dohányzásra kijelölt helyen sem dohányozhat. Ehhez képest a törvényben vannak olyan kivételek, amelyeknél még kijelölni sem szükséges dohányzásra helyet, mert az egész terület dohányzásra alkalmas terület, gondolok például itt egy kocsmára. A 2. § (3) bekezdése foglalkozik azokkal az esetekkel, amikor még kijelölni sem kell területet.

Nos, én azt gondolom, a 42. ajánlási pontban mi precízebben fogalmaztuk meg ezt az igényünket, hogy tudniillik ezekben az esetekben sem engednénk meg a dohányzást a fiataloknak. Tényleg tartok tőle, hogy ellentmondást szül, ha a szöveget a jelenlegi támogatási szisztéma szerint fogadja majd el a Ház.

Rátérnék a forgalmazás kérdésére, azokra a módosító indítványokra, amelyek például ezzel az ominózus 200 méteres szabállyal foglalkoznak. A 200 méteres szabállyal egyszer már találkoztunk a reklámtörvénynél is, és akkor is nagyon hosszan vitatkoztunk rajta, és voltak, akik nagyon nevetségesnek tartották, hogy mi van 200 méter 1 cm magasságában. Azt gondolom, ezek a típusú megfogalmazások egyfajta szándékot, orientációt jeleznek, hogy valamilyen irányba mozduljon el a dolog. A 200 métert nagyon sok támadás érte. Ennek lehet az a következménye, hogy az 53. ajánlási pontszám alatt benyújtott módosító indítványt az előterjesztő vélhetően támogatta, s elhagyja ezt a bizonyos 200 métert; ha jól értem, Isépy Tamás, Glattfelder Béla, Rubovszky György képviselőtársaim javaslatát támogatja az előterjesztő.

Ehhez képest mi egy lényegesen árnyaltabb, életszerűbb, a célnak inkább megfelelő módosító indítványt nyújtottunk be, úgy pontosítva a gyakorlatot, hogy ebben a körzetben új dohányáru-szaküzlet ne legyen létesíthető, illetve ha a régi működési engedélye lejárt, ne legyen meghosszabbítható. Azt gondolom, ezzel egy hosszabb időintervallum alatt, de el lehetne jutni oda, hogy ezeken a területeken - iskolák, egészségügyi intézmények környezetéről van szó - visszaszoruljon az ilyen típusú kereskedelem.

A kiskereskedelemmel kapcsolatban természetesen én is örömmel hallom, hogy készül kapcsolódó módosító indítvány. Némi értetlenséget okoz persze bennem, hogy a 61. számú pont alatt mi Kökény Mihállyal szóról szóra ugyanazt a megoldást nyújtottuk be, mint amiről most Koltai Ildikó tájékoztatott bennünket, hogy már készül is a kapcsolódó módosító indítvány. Végül is teljesen mindegy, hogy kinek a neve alatt fut, azt gondolom, ez nagyon fontos eleme a javaslatoknak, hogy tudniillik kiskereskedelmi forgalomban valóban személyes kiszolgálás útján legyen forgalomba hozható a dolog. Talán egyszerűbb lett volna már a bizottsági ülés idején támogatni a 61. számon szereplő javaslatot.

De legalább ilyen fontosnak tartom a 62. szám alatt szereplő módosító indítványunkat is, amely a darabszámra vonatkozik. Azt gondolom, a fiatalok beetetésének sajátos technikája, ha nem egész és nagy csomagot kell megvásárolniuk, hanem kisebb kiszerelésű csomaghoz is hozzájuthatnak, sőt ad absurdum szálanként is hozzájuthatnak a dohánytermékhez, mint ahogy erre is volt és jelenleg is van gyakorlat. Azt gondolom, egy ilyen törvényben talán érdemes lenne lefektetni azt a minimumot, hogy mi a legkisebb csomagolási egység. Körülbelül ennyit akartam elmondani a forgalomról és a fogyasztásról.

Most rátérnék a törvény legfontosabb részére, s ez a szankcionálás kérdése, egészen pontosan a törvény pénzügyi része.

(17.50)

Hallottuk többektől, hogy az egészségvédelmi bírság mint megoldás eléggé bonyolultra sikerült. Magam is úgy gondolom, hogy a 7. § (1) bekezdése kifejezetten és indokolatlanul túl bonyolult. Magam is próbáltam javaslatot tenni egy érthetőbb, egyszerűbb szövegváltozatra. Igaz, hogy az én javaslatomban ez össze volt akkor kötve azzal a gondolattal, hogy a fogyasztóvédelmi termékbírság helyett használjuk egységesen ezt az egészségvédelmi bírságot. Belátva, hogy ez nem fog átmenni, most Kökény Mihály képviselőtársammal még egy kísérletet tettünk arra, hogy akkor legalább ez a bizonyos fogyasztóvédelmi bírság ne máshová kerüljön, mondjuk, legalább az 50 százalékára ne tegye rá az állam vagy mondjuk, a pénzügyi tárca a kezét, hanem kerüljön az utolsó fillérig kifejezetten egészségvédelmi felhasználásra az egészségügyi tárcához.

Azt a módosító indítványt, ahol a másik 50 százalékra részben az oktatási tárca, részben az ifjúsági tárca tartana igényt, elvileg persze lehet helyeselni, bár attól függ, hogy mekkora lesz ez az összeg, ez a bevétel, lehet, hogy ez értelmetlen szétaprózódását jelenti ennek a forrásnak. Jobban zavar, hogy erre az előterjesztő nem adott egyforma választ: az egyik bizottsági ülésen támogatta, a másikon nem támogatta. Nem világos számunkra a tárca álláspontja ebben a kérdésben.

Azok a szabályok, azok a részletek, amelyek a fogyasztásnál, a forgalmazásnál megjelennek, az általános vitában is hosszan vitatottak voltak, a mai alkalommal is rettentő hosszan vitatottak voltak, és azt gondolom, hogy hosszú időn keresztül még azok is maradnak. Azt hiszem, hogy aprócska részletkérdések ahhoz képest, ami általunk a 78. ajánlási pontban az egészségvédelmi termékdíj formájában javaslatként megfogalmazódott. Ahhoz képest ugyanis, hogy képződjön végre egy jelentős, egy tekintélyes mennyiségű pénzalap, ami nemzeti egészségvédelmi programra használható.

Ellentétben Toller Lászlóval, én ezt nem tekintem egy rossz precedensnek, hanem ellenkezőleg, egy nagyon kívánatos precedensnek tekintem, de nem kötöm az ebet a karóhoz a tekintetben, hogy ez most pluszpénz legyen vagy a meglévő teherből kanyarított pénz. A mi javaslatunk arra vonatkozott, hogy ha ez a teher dobozonként három forint, akkor abból képződik a jelenlegi forgalom mellett 3,5-4 milliárd forint, amiből valóban lehet már valamit kezdeni. Ha a pénzügyi tárca partner ahhoz, hogy ezt a nagyságrendet ideadja nekünk a jövedéki adóból - vagy áfából, vagy fogyasztási adóból, teljesen mindegy -, abban ki tudnánk egyezni. Sajnos nem látok ilyen szándékot! Még egyszer hangsúlyozom, magam is tudom, hogy ezeket a termékeket már a jelenlegi gyakorlatban is meglehetősen nagy adó terheli. Nekem személy szerint semmi kifogásom nem lenne azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi nagy adóteherből nevesítsünk egy ilyen nagyságrendű összeget egészségvédelmi célokra.

Elhangzott itt a környezetterhelési díj elnevezésének a gondolata, hiszen felteszem, hogy a környezetvédelmi bizottságban tartalmilag azért inkább támogatták volna ezt a javaslatot, és nem pénzügyes logikával közelítették a kérdést. Azzal kapcsolatban sem lenne ellenvetésem, találhatunk ennek olyan nevet, amilyen tetszik, amiben közösen meg tudunk állapodni. Bár hangsúlyozom, hogy ez az egészségvédelmi termékdíj hasonlatos a többi termékdíjhoz abban, hogy igenis keletkezik szennyező hulladék. Keletkezik az a számos betegség, amely összefüggésbe hozható a dohányzással, és ez a pénz, ez a forrás valóban ezeknek a kezelésére, megelőzésére fordítható lenne.

Itt szeretnék kitérni arra a javaslatra, amit mi magunk végül is nem szövegeztünk, illetve Mécs Imrének van egy ilyen jellegű indítványa, hogy tudniillik túl azon, hogy a törvény próbálja védeni a fiatalokat, illetve mindazokat, akik még nem szoktak rá a dohányzásra, talán ennek a törvénynek kellene tenni egy gesztust azok felé is, akik történetesen rászoktak a dohányzásra, de akikben megérlelődött a szándék a leszokással kapcsolatban. Nekem személy szerint rengeteg olyan ismerősöm van, aki erős dohányos, tudja, hogy ez mennyire rossz, le szeretne szokni, szenved tőle, hogy ez neki nem sikerül, s a többi, s a többi. Azt gondolom, a törvény talán egy bekezdés erejéig megfogalmazhatná, hogy abból a bizonyos egészségvédelmi alapból, amely keletkezik, támogatni kívánja azokat az eszközöket, szereket, amelyek a leszokást segítik.

Még egyszer mondom, nem erőszakosan, nem leszoktató kampányt kellene indítani, hanem ezt a lehetőséget elérhetővé tenni. Ismereteim szerint igen borsos ára van azoknak a szereknek, amelyek forgalomba kerültek, gondolok a tapaszra, meg vannak a tabletták, egyéb javaslatok, kínálatok. Talán egy bekezdést érdemelne, amit bizottsági módosító indítványként még mindig meg lehetne fogalmazni.

Ott szeretném befejezni, hogy a finnekre hivatkozzam. Ezt a példát az általános vitában kellő részletességgel nem volt időm elmondani, most sem leszek hosszú, csak utalni szeretnék rá, hogy Finnországban mintegy negyedszázaddal ezelőtt a népegészségügyi mutatók egészen hasonlatosan rosszak voltak, mint a magyar mutatók. Most pedig ez a két ország ezeknek a mutatóknak a tekintetében óriási különbséget mutat. A finn adatok nagyságrenddel jobbak, és emögött egy két évtizedes, nagyon hatásos, nagyon komolyan vett egészségvédő program van, és azt szeretném, ha egy ilyen nagyon komolyan vett nemzeti egészségvédő program végre Magyarországon is elindulna.

Köszönöm szépen, ezt akartam a vita e szakaszában hozzáadni az elhangzottakhoz. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Toller Lászlónak. Tessék!

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Első hozzászólásomban elmondtam a 200 méteres szabályról a véleményemet. Én nem tudom, azért csodálkozom, hogy Isépy Tamás képviselőtársam indítványát nem támogatta a kormány - ez az egyetlen jó és racionális szabály. Csak nemdohányos képzel olyat, hogy 150 méter és 200 vagy 205 méter között a dohányzó különbséget ismer, ha rá akar gyújtani! Ez egy teljesen értelmetlen és fölösleges szabály, minden más jogszabályban a jogalkalmazó dolgát nehezítette csak meg, de értelmetlen, alkalmatlan, kijátszható, így aztán nem tudnám támogatni azt, hogy az eredeti normaszöveg maradjon meg.

Egy másik észrevételt a módosító indítványok tekintetében annyiban tennék, hogy Bauer Tamás 46. számon benyújtott módosító indítványa méltatlanul kevés figyelmet kapott. Pedig ez az az eset, amikor arról van szó, amit felvázoltam az előző hozzászólásomban, hogy gyakorlatilag a jogalkalmazás korlátlan és eszkalálódott. Tehát a hivatalsegédtől mindenki a címzett azokon a helyeken, ahol a dohányzást tiltani kívánjuk. S a vendéglátó... (Köhög.) Bocsánat, a cigaretta... (Derültség. - Közbeszólás: A sok cigaretta!)

A vendéglátás tekintetében pedig próbáljuk már meg felnőttnek nézni a magyar társadalmat! Ha egy vendéglátóhelyre kiírják, hogy dohányzó, akkor szabad választása legyen valakinek az, hogy bemegy vagy nem.

(18.00)

Ha bemegy, akkor már nem kényszeríti senki a passzív dohányzásra, már nem kell elkülöníteni senkitől, azzal a tudattal ment be - nem kell bemenni, de ez nem törvényi kérdés. A törvénynek az a feladata, hogy jelöljék meg azokat a helyeket, ahol dohányozni lehet vagy ahol nem lehet. Az összes többi azért hadd legyen már a felnőtt, értelmes magyar polgár választási lehetősége, hogy mit választ a kettő közül.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Takács Imre képviselő úr, MSZP.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Jó a nemdohányzó teremben lenni, különösen akkor, ha körülbelül húszan szívjuk ezt a jó levegőt. (Közbeszólás: 24-en!) - vagy 24-en, nem számoltam meg pontosan. Három ajánlási ponthoz szeretnék szólni, a 48., a 49. és a 65. ajánlási ponthoz. Tudom, furcsa dolog, hogy a 48. és a 49. ajánlási ponthoz szólok, mert azt nem én adtam be. A 48. pontban lévő javaslatot dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária adta be. Ezzel nem akarok jó pontot szerezni a miniszter úr előtt, de nagyon fontosnak tartom a kedves felesége által beadott javaslatot, már csak azért is, mert az általános vitában elmondtam, hogy személyszállító vasúti járművön nem dohányzásra alkalmas helyet kijelölni, hanem dohányzásra alkalmas kocsikat kell kijelölni.

Kökény Mihály úrnak is és Torgyán Józsefné Cseh Máriának is igaza van abban, hogy valóban kocsikat kell kijelölni. Én van biciklin vagy buszon, vagy vasúti járművön közlekedem, és tudom, hogy ha kinyitják a fülke ajtaját, akkor a másik fülke úgy tele lesz bagóval és füsttel, hogy alig látjuk egymást. Ha valóban a nemdohányozók védelméről szóló törvényről van szó, akkor ezt nem elfogadni - mert úgy látom, hogy nem támogatta az előterjesztő ezeket a pontokat - egyszerűen a törvény tagadását és a törvény címének lefitymálását jelenti. Nem is értem, hogy miért van ez.

A másik, amiről többet szeretnék szólni, az a saját ajánlási pontom, a 65. ajánlási pont, amely a törvényjavaslat 6. §-ának 1. pontjához kapcsolódik, és kimondja, hogy dohányterméket kiskereskedelmi forgalomba hozni csak abban az esetben lehet, ha a forgalomba kerülő csomagolási egység felirata mindkét fő oldalán egyenként legalább 10 százalékot kitevő felületen szembetűnően, tartósan, jól olvashatóan, magyar nyelven tartalmazza a dohányzás káros hatására utaló, külön jogszabályban meghatározott figyelmeztetést, továbbá a dohánytermék megjelölt egységnyi mennyiségében lévő kátrány-, nikotintartalmat, valamint az egyéb károsanyag-tartalmat.

Ez a 10 százalék is lassan már ugyanolyan szent szabály, képviselőtársaim, mint ez a 200 méter. Emlékszem rá és tudom, hogy amikor a reklámtörvény kapcsán más országokba is elmentem, és tanulmányoztam azon országok reklámtörvényeit, és amikor itt a reklámtörvényt előterjesztettük, a dohánylobbyval szemben mit kellett tennünk azért, hogy ez a 10 százalék bekerüljön a reklámtörvénybe - de most gondolkoznunk kell! Tudjuk, hogy a reklámtörvény mit mond ki: azt mondja ki, hogy ezen a 10 százalékon azt kell feltüntetni, hogy "a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét". Ha még ezen kívül ebbe a 10 százalékba be kell suszterolni, be kell nyomni azt is, hogy a dohányterméknek mennyi a kátrány-, nikotin- és egyéb károsanyag-tartalma, akkor megkérdezem, hogy nem rúg-e öngólt ez a törvény, amikor kimondja, hogy jól olvashatóan kell tartalmaznia ezt a két pontot.

Ha egyrészt leírom azt, hogy a dohányzás káros az egészségre, és még odaírom azt is, hogy mennyi a kátrány-, a nikotin- és az egyéb károsanyag-tartalom, akkor úgy összezsugorítom ebbe a 10 százalékba a szöveget, hogy a jól olvashatóság eleve megkérdőjelezhető. Itt nem szabad ellenzéki vagy kormánypárti szempontból megközelíteni ezt a dolgot. Ha a 10 százalék megmarad, ez ugyanúgy a törvény alapvető szellemét sérti, mint az, amit a személyszállító kocsikkal kapcsolatban elmondtam. Tulajdonképpen arról van szó, hogy én a módosító javaslatomban 15 százalékot mondtam, nem akartam 20 százalékig elmenni. Legalább 15 százalék legyen az a rész, amelyen ez a pozitív felhívás megjelenik.

A másik, a jól olvashatósággal kapcsolatban: Preston és Tinker még 1932-ben kontraszthatás-vizsgálatot végzett, és bebizonyították, hogy a színtan szempontjából milyen sorrendet kell alkalmazni a különböző esetekben. Ők leírják, hogy a kék szín a fehér háttéren olvasható a legjobban és a többi. Ha én jól olvashatóságot alkalmazok, ezt a pozitív felhívást feltüntetem, de ugyanakkor még jobban olvasható a dohánytermék felirata, akkor a jól olvashatóság eleve megkérdőjelezhető. Arról van szó, hogy a színtan szempontjából legalább olyan helyen kell lennie ennek a pozitív felhívásnak, mint a dohánytermék nevének. Nagyon szeretném, ha a törvényjavaslat végleges elfogadásakor a 10 százalék helyett legalább 15 százalékig terjedne ez a felület, mert legalább akkor a jól olvashatóság biztosítva lenne.

Kérem az előterjesztőt, hogy úgy a vasúti kocsikkal kapcsolatban, mint a dohánytermék negatív kérdéseivel kapcsolatban a 48., a 49. és a 65. ajánlási pontot fogadják már el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr utolsó felszólalóként kap szót. Tessék parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem fogok visszaélni az önök bizalmával utolsóként, de néhány gondolatot én is fogok mondani közben, ami nem konkrétan ponthoz tartozik, de úgy érzem, hogy fontos. Ahogy átnézzük az ajánlási pontokat, és ahogy a vitát követjük, tulajdonképpen arról vitatkozunk, hogy a dohányzást kellene tiltani vagy a kereskedelmet. Úgy gondolom - ezt elismerem -, hogy az előző ciklusban a reklámtörvény nem sikeredett a legjobbra, ami összefüggésbe hozható lett volna a kereskedelemmel. Nekünk most - hadd idézzem Pap képviselő urat - a füstölgésről, a füstölgés tiltásáról kellene egy jó törvényt alkotnunk, olyat, amely teljesíthető, ugyanakkor szeretném óvni magunkat attól - később, ahogy a pontokra hivatkozom, ez vezérel -, hogy nem lehet célunk, hogy jól elverjük a dohányosokat mi, akik többségben vagyunk itt, a Házban; nincs statisztikám, de a folyosót figyelve többen vagyunk, akik nem dohányzunk. Azt hiszem, hogy ez nem lehet cél.

Ha nagyon karikírozom Toller képviselő úr köhögését, nem hiszem, hogy törvénybe foglalhatnánk azt, hogy a dohányos hölgyek és urak kétpercenként hozzászólás közben kötelesek nagyokat köhögni, a közszolgálati médiában pedig a szpíkernek be kell mondania, hogy nem azért köhög, mert fáj a torka, hanem azért, mert dohányos. Azt mondom, hogy ilyen apróságokon kellene törni a fejünket ahhoz, hogy tényleg eljussunk oda, hogy lehetőleg minél kevesebben dohányozzanak.

Rögtön rátérek, hogy miért nem elfogadható számomra Pap képviselő úr 11. ajánlási pontja. Azért, mert valahol meg kell mondanunk, hogy hol nem dohányoznak, mert ez az indítvány azt mondja, hogy "ahol nincs jelölve". De mi alapján tesszük ki azt a címkét, hogy lehet vagy azt, hogy nem? Ugyanakkor mégiscsak legyen ez a törvény olyan egyszerű, hogy ne örök vita legyen, hogy most igen, nem, kiskapuk vannak jobbra-balra, tehát valamilyen formában egyszerű legyen. Ugyan az általános vitában elmondtam, de egy mondat erejéig hadd térjek ki egy dologra, elnök úr.

(18.10)

Én azt gondolom, ha a dohányosoknál azt el tudjuk érni, hogy egy kicsit kevesebbet dohányozzanak e törvény hatására, már az is egyfajta eredménynek elkönyvelhető.

Semmiképpen nem akarnék háborút, és ennek kapcsán az a javaslatom, és tisztelettel kérem a miniszter urat - korábban itt volt Harrach miniszter úr is, és a családi összefüggésekre szeretnék később kitérni -, hogy az általunk, képviselőtársaimmal benyújtott módosító indítványok közül, én azt hiszem, a 27-est és a 28-ast lenne célszerű támogatni, kiegészítve a Kökény Mihály és képviselőtársai által jegyzett - bocsánatot kérek, és idézőjelbe teszem -, a "piktogramra" vonatkozó indítvánnyal, mert ez rendkívül fontos.

Az a meggyőződésem, hogy a törvény bizonyos helyeken jogosan tiltja meg a dohányzást, de ez a törvény ne tegye azt, hogy nem engedi meg, hogy egy tulajdonos a szabad akaratából eldönthesse, hogy az ő vendéglőjében márpedig nem lehet dohányozni. Erre hozok egy szörnyű példát: az alkoholtilalom a szomszéd országban; és Katona Béla példáját folytatom: a tejboltban itták az alkoholt, mert a hosszú fölsorolásból az az egy véletlenül kimaradt. Senki nem gondolt rá, hogy a tejboltban fognak poharas alkoholt mérni.

Tehát véleményem szerint abban ne korlátozzunk senkit, hogy a saját tulajdonán azt mondja, hogy én a törvény ellenére itt megtiltom, és elhelyezheti a piktogramot arra vonatkozóan, hogy ne lehessen dohányozni. Teszem ezt akkor, amikor bízom abban - mert ismerjük azokat a vendéglátói szokásokat, hogy az étel, az ivás, a kávé sok esetben együtt jár a dohányzással -, hogy ennek ellenére, ha a 27., 28., 29. ajánlási pontokat elfogadnánk, akkor is lesznek olyan vendéglők, ahol a nemdohányzók is füstmentes környezetben tudnak étkezni. És itt szeretném megerősíteni azt, hogy a technikai fejődéssel együtt teremtsük meg azt a lehetőséget, hogy azoknál, akik tényleg megfelelő műszaki, technikai berendezéseket alkalmaznak, ott el lehet választani a dohányosokat és a nem dohányosokat.

Én a 73. és a 77. ajánlási pontokat azért szeretném, ha támogatnánk, mert igenis, az a fontos, hogy a szankciók pontosak legyenek, tehát a bezárás lehetősége, vagy az iskolában a szankcionálás lehetősége megteremtődjön.

Amire külön szeretnék kitérni, és azért jutottam a végére, mert kétpercest kértem én is a 18 év alatti kérdés kapcsán az 56. ajánlási ponthoz: tisztelettel azt kérem a hölgyektől, uraktól, hogy támogassuk Bauer Tamás indítványát. Azt tessék végiggondolni: tudunk-e azoknak a kiskorúaknak, fiataloknak védelmet nyújtani, akit a szülője küld el a boltba, az italboltba, hogy számára megvegye az éppen estére vagy éjszakára szükséges füstölnivalót? Nem fogunk tudni mit csinálni! (Béki Gabriella: Az italt nem veheti meg?) Az italt is megveszi, az italt is megveteti. Tehát azért gondolom, az, hogy a boltban kiszolgálják, nem jelenti azt, hogy dohányzik. De nem fogjuk tudni megvédeni azt a sok gyereket, akit a szülője emiatt fog fenyíteni, a lehető legdurvábban, mert elküldte, és a gyereket nem szolgálták ki. Ők nem tolerálják, az a réteg ezt nem tolerálja!

És ezért gondolom, hogy sokkal jobb, ha az 56. mellett a 41. ajánlási pontban megfogalmazottakat próbálnánk egy kapcsolódóval továbbfejleszteni, ahol kimondjuk, hogy ők még ott sem dohányozhatnak. Ezt tudom támogatni. Én azt hiszem, a két pont együtt lenne alkalmas ennek az elfogadására.

Toller képviselő úr beszélt az 53. ajánlási pontról. Nagyon köszönöm a miniszter úrnak, hogy támogatja ezt az Isépy Tamás-féle javaslatot. Ezzel szemben azt mondom, itt most azon nincs értelme vitatkoznunk, hogy kiét és miért. Ez az 53. ajánlási pont jó, és megoldja ezt a 200 méteres problémát.

Egyetlenegy, ezzel összefüggésben, az 55. ajánlási pont, Béki Gabriella indítványa, akit nagyon tisztelek azért, mert kiáll így, ilyen vehemensen a füstölés ellen. Azért nem jó ez az indítvány, mert ezeknek az üzleteknek nem jár le; ők kaptak egy engedélyt, és ez az engedély korlátlan. Nem áll elő az az állapot, amit meg tetszettek fogalmazni ebben az indítványban. Ilyen szempontból, úgy gondolom, ezért nem támogatható.

Köszönöm szépen, elnök úr, majd röviden még a következő szakaszban szólnék. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Pap János képviselő úr, Fidesz, kétperces felszólalása következik.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából nem értettem, amit Göndör úr mondott, hogy melyik pont? (Göndör István: A 11-esre mondtam, hogy így nem lehet, nem elfogadható. Körül kell írni.) Én azt gondolom, esetleg nem ugyanarról beszélünk, mert a 11. másról szól, mint amit kiértettem, de lehet, hogy rosszul értettem, akkor elnézést.

A következőt szeretném elmondani képviselőtársam, illetve miniszter úr:

Azt, amit elmondtam a munkahelyi problémánál, hogy a munkahelynél mért kell konkrétumot írni, és miért van az a feltételezésem, hogy igazából sok minden belefér a mostani megfogalmazásba, én azt gondolom, ezt jól tükrözi Wekler képviselőtársunk 19., 20. és 21. módosító indítványa, ahol fölsorolná, hol nem lehet kijelölni dohányzóhelyet. Ez az Országház lenne, zárt sportlétesítmények és zárt uszoda. Nem támogattuk ezeket a módosító indítványokat, mert ilyen alapon mindent föl lehetne sorolni, és én azt gondolom, pontosan ezek a módosító indítványok, ezek az igények hívják föl a figyelmet arra, hogy a munkahelynél egy komoly és ugyanolyan szabályozásra van szükség, mint az összes többi helyen, hiszen jogászként - ha jól tudom, Wekler képviselő úr jogász - igazából belelát, hogy a törvényjavaslatba beleférnek ezek a kiskapuk. Ezeket meg kelljen erősíteni, hogy ezeken a helyeken ne lehessen dohányzóhelyet kijelölni, hiszen egy uszodában is a munkáltatónak a joga lehet a törvény szerint, hogy kijelöljön dohányzóhelyet. Ezt én nem támogatandó módosító indítványokként sorolom föl, hanem mint olyat, ami megerősít abban, hogy a munkahelyre egy komoly meghatározás legyen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselő nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. A 3. szakaszt nyitom meg, a 79-93. pontok szerint. Először megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP. Tessék!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, ezt a négy mondatot elmondhattam volna az előbb is.

A 79. és a 86. pontok közöttire: tisztelettel azt kérném a miniszter úrtól, gondolják végig, itt több hatálybalépési időpont van. 2001, 2002, 2004. Én azt gondolom, ennek a törvénynek az is egy lényeges célja, hogy mostantól kijelöl egy irányt, amerre mozogni kell. Viszont adjunk lehetőséget arra, hogy aki föl akar készülni, tényleg meg tudja tenni. Én ezért a 2002 vagy a 2003 körüli időpontokat szeretném kérni vagy javasolni. Teszem ezt azért, mert tudom, hogy állami forrásokból nem nagyon lesz lehetőség a közeljövőben azt finanszírozni, hogy valaki ilyen irányú technikai fejlesztést tegyen. Tehát nyilván csak a saját erő és a hitelforrás marad. Ezek pedig nem olcsó berendezések pillanatnyilag.

Tisztelettel kérem, hogy valamelyik javaslatot ezek közül támogassák.

A következő a 87. ajánlási pont, amit Mécs Imre jegyez. Korábban Béki Gabriella nagyon szépen beszélt arról, hogy egészségvédő program kell a fiatalokért. Én is ezt tartom nagyon fontosnak, csak a képviselő úr indítványával egy baj van: a kormány nem tud adókedvezményt adni, mert szerencsére a mi törvényeink szerint adóról csak törvény rendelkezhet, kormányrendelet nem. Ennyiben én egy kicsit itt átnyúlok, hogy a termékdíj kérdésében ezt azért támogatom, mert tulajdonképpen itt nem eltakarítunk; itt meggyógyítunk olyan embereket, akik ettől a hulladéktól valamilyen károsodást szenvedtek. Itt annyiban vitatkozom - sajnos elment Toller képviselő úr -, tudom, hogy a torta nem lesz nagyobb, de a tortát másként lehet elosztani. Lehet, hogy van értelme gondolkodnunk azon, hogy valamilyen jövedéki díj terhére engedjünk és táblázzunk be, vagy pántlikázzunk meg egy részt, amire azt mondjuk, hogy ez egyértelműen oda, az egészségügyhöz kell hogy kerüljön, aminek alapján egy hosszú távú programot finanszírozni lehetne.

 

(18.20)

Azt hiszem, hogy erre a kormánypárti képviselők is mutattak már fogadókészséget. Ennek látnám értelmét, hiszem, hogy a pénzügyminiszter úr is akceptálni fogja ezt a kérdést. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. Tessék!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitaszakaszban egyetlen módosító javaslatról szeretnék beszélni, az ajánlás 80. pontjában a törvényjavaslat 8. §-a (1) bekezdésének módosításáról, a hatálybalépés kérdéséről van szó.

Az a módosító javaslat, amelyet az ajánlás tárgyal, a kihirdetést követő hetedik hónap első napja helyett 2001. január 1-jét javasolja hatályba léptetésre. Ha a törvényjavaslatban szerepelő határidő valósulna meg, akkor az valamikor ennek az évnek a végén lenne, durván, hozzávetőlegesen 2000. január 1-jén. Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy egy ilyen horderejű változást életbe léptetni a társadalom életében, emberek millióinak a kapcsolatában, csak megfelelő előkészítés után lehet.

Mi sokat vitatkoztunk ma is, az általános vitában is és a bizottságokban is ennek a törvényjavaslatnak számos részletéről, számos eszköz alkalmazásáról vagy nem alkalmazásáról, és a véleményünk sok fontos részletkérdésben eltért. De abban nem tért el a véleményünk, úgy vettem részre, mind a mai, mind a korábbi vitákban, hogy életbe lépjenek nagyon fontos korlátozások a dohányzást illetően. Azt hiszem, egyikünk sem tudja ma még felmérni, hogy ha ezt a törvényt betartják, bármit is fogadjon el a többség végül a módosító indítványokból, nagyon nagy horderejű változások következnek be. Ehhez emberek millióinak kell hozzászokni. Erre emberek millióinak kell felkészülni. Azt hiszem, ezt a törvényt akkor fogják tudni ezek az emberek rendszeresen és jellemzően betartani, ha egy nagyon széles körű előkészítés történik. Erre az előkészítésre, erre a felkészülésre szerintem hét hónap nem elegendő.

Ezért egy hosszabb felkészülési időt, későbbi hatálybalépést javasolok. Ez összhangban van azzal a szokással, ahogy tőlünk nyugatra az elmúlt években, évtizedekben ilyen típusú korlátozásokat életbe léptettek, sokszor többéves hatályba léptetési késleltetéssel. De miután eddig a bizottságok többségében ez a módosító indítványom nem kapott széles körű támogatást, egy kompromisszumos megoldást egy kapcsolódó módosító indítványban javasoltam, amely 2000. július 1-jét javasol. Külön felhívnám a figyelmüket arra, hogy egy júliusi hatályba léptetésnek egy januári hatályba léptetéssel szemben van egy nagyon nagy előnye. Tudniillik egy füstölgési korlátozást jobb egy olyan időszakban bevezetni, amikor az emberek sokat tartózkodnak kinn a szabad levegőn, amikor az ablakok nyitva vannak, amikor könnyebb elviselni. Annak idején, egy korábbi rendszerben, ahol kötött árak voltak, az áremeléseket is szerették júliusban bevezetni, amikor kevésbé nyomasztó, mint januárban. Most éppen inkább januárban vannak az áremelések, igaz, hogy most már sokkal kevesebb.

Szóval, gondolja meg a miniszter úr, gondolja meg a kormánytöbbség, hogy vajon nem tesszük-e simábbá, elfogadhatóbbá, emészthetőbbé ezeknek a nagyon súlyos és nagyon széles körű korlátozásoknak az életbe léptetését júliusban, mint januárban. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen röviden szeretném felhívni a figyelmet az ajánlás 93. pontjában Béki Gabriella képviselőtársammal együtt tett javaslatunkra. A munkavédelemmel kapcsolatos indítványainkról már sok szó esett, de kevesebb szó esett arról a javaslatról, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvény keretében kerüljön sor a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény módosítására. Nevezetesen arra, hogy foglaljuk a törvénybe azt, hogy Magyarország is alkalmazkodik az Európai Unió előírásaihoz a dohánytermékek direkt és indirekt reklámjával kapcsolatban.

Tisztelt Ház! Tudom jól, hogy a kormány jogalkotási tervében szerepel a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosítása; híreim szerint pontosan hasonló tartalommal, reméljük, ez nem fog késni. Mégis megnyugtató lenne, ha a kormány részéről visszajelzés lenne arra, hogy ennek az elfogadása sem fog késni, annak ellenére, hogy az európai uniós normatívák alkalmazása akkor szükséges, amikor valójában ténylegesen tagok leszünk.

Azt hiszem, ismerve a magyar népegészségügyi mutatókat, talán ebben nem árt eminensnek lenni. Én személy szerint jobban örülnék annak - pontosan annak összefüggéseiben, amit már a munkavédelmi törvény módosításával összefüggésben itt elmondtunk -, ha ez a törvény tartalmazná komplex módon mindazokat az eszközöket, amelyeket a nemdohányzók védelme érdekében szükséges tartunk. De tudomásul tudom venni, ha nem itt módosul a reklámtörvény, azonban arra szükségesnek láttam felhívni a figyelmet, hogy ez nem késhet, rendkívül időszerűnek tartom. Az általános vitában elmondottakat nem ismételném.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. Tessék!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egyetlen rövid gondolatmenettel szeretném kiegészíteni, amit előttem Kökény Mihály elmondott a közös javaslatunkról. Tudniillik azzal, hogy minket valóban nagyon megnyugtatna, ha ebbe a törvénybe belekerülne egy ígéret a reklámtörvény módosításával kapcsolatban.

Öröm számunkra az a hír, információ, hogy ezt tervezi a kormány, készül rá. Természetesnek is tartjuk az európai uniós direktívák szellemében módosítani a reklámtörvényt. Mégis azt gondolom, éppen mert számos precedens van rá, és egyebek között ebben a törvényben is van rá precedens, hogy valamely új, születő jogszabály kebelében más meglévő jogszabályt módosítunk. Ott van e mellett a módosítandó paragrafus mellett a munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslat, amit maga az előterjesztő tett bele a nemdohányos törvénybe.

Egy példaértékű gesztus lehetne az előterjesztő, illetve a kormány részéről, ha az ellenzék kívánsága szerint ezt az amúgy is tervezett lépést ebben a törvényben megerősítené. Ha a kormány jeles képviselői egyre-másra elkezdtek a párbeszéd szükségességéről beszélni, azt gondolom, hogy ilyen apró lépések mentén, ilyen gesztusokkal alátámaszthatnák ezt az igényüket, hogy tudniillik komolyan gondolják a párbeszédet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom az utolsó vitaszakaszt az 1-5. pontok alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Béki Gabriella képviselő asszony.

Tessék, öné a szó.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. A végére maradt a törvény eleje, tudniillik a cím, illetve a preambulum kérdése.

 

(18.30)

Én egészen pontosan a címmel kapcsolatban szeretnék egy rövid gondolatmenetet idehozni, mert miközben magam is érzékelem, tapasztalom, hogy ezt a törvényt már röviden csak a becenevén, a nemdohányosok törvényeként vagy a nemdohányosok védelmezéséről szóló törvényként emlegetjük, addig ezzel a rövidítéssel és ezzel a címmel baj van. Az ugyanis ezzel a baj, hogy szembeállítja a dohányosokat és a nemdohányosokat. Amikor úgy fogalmazunk, hogy a nemdohányosok védelméről szóló törvény, akkor a magyar nyelv értelmezési lehetőségei szerint ebben benne van, hogy a dohányosokat nem védi a törvény. Ez pedig nem igaz, illetve nem szándék.

A szándék pont ezzel ellentétes, a törvény - szándéka szerint - szeretné a dohányosok és nemdohányosok régóta folytatott háborúját föloldani, következésképp nem tartom szerencsésnek, ha a címben arra történik utalás vagy olyan utalás történik a címben, hogy ezt a háborút ne feloldjuk, hanem élezzük. Hadd hívjam segítségül Kukorelli István alkotmányjogászt, aki már több mint két évvel ezelőtt a törvény korábbi változataihoz írt véleményében leszögezte, hogy ez a cím élezi a dohányosok és a nemdohányzók kapcsolatát, hogy tudniillik a törvény ne legyen a nemdohányzók érdekvédelmi törvénye.

A füstölés mások egészségét is károsíthatja, a dohányos egészségét is károsítja. A törvény célja az együttműködés javítása, ezért fogalmaztuk meg az 1. ajánlási pontban található módosító indítványunkat, hogy tudniillik szerencsésebb lenne ezt az összefüggést hangsúlyozni magában a címben, tehát szerencsésebb a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről beszélni. Így az általunk leírt javaslat a következő lenne: a dohánytermékek fogyasztásának és forgalmazásának szabályairól, a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről születik törvény.

Őszintén remélem, hogy a hátralevő időben még érdemben meg lehet vitatni ezt a felvetést, hogy mindazok, akik érzékenyek erre a témára, hogy tudniillik a dohányosok és nemdohányosok között meglevő, régtől fogva meglevő feszültséget nem enyhíti, ha a cím érintetlenül marad és a nemdohányosok védelmét hangsúlyozza; remélem, hogy az előterjesztő még partner lesz ennek újragondolásához.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak. Tessék!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most egy meglepő dolog következik, illetve két meglepő dolog következik. Először is támogatni fogom három fideszes képviselőtársunknak egy módosító indítványát, nevezetesen az 5. pontban a preambulum kiegészítésére tett javaslatukat. Azt gondolom, hogy ennek a javaslatnak, amelyik arra hívja fel a figyelmet, hogy a törvény alkotásakor arra is figyelemmel van a törvényalkotó, hogy a dohányosok emberi méltóságát, a magánlakás sérthetetlenségét és így tovább, szintén figyelembe vegyük, ez egy bölcs javaslat, nem kerül semmibe, hogy ez belekerüljön a preambulumba. Őket tehát támogatom ebben.

A másik meglepő dolog, hogy én mindeddig nem vitatkoztam frakciótársammal, noha ő ezt már megtette mind az általános, mind a részletes vitában, ezen az egy ponton mégis megteszem. Hiszen ezt a módosító indítványt, amelyet Béki Gabriella most ismertetett, szintén Kökény Mihállyal együtt nyújtották be, ami annál is érdekesebb, hiszen ezt a címet a mai egészségügyi miniszter az elődjétől, Kökény Mihály népjóléti minisztertől vette át, aki két évvel ezelőtt, amikor benyújtotta az előző törvényjavaslatot, szintén úgy nevezte, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvény. És én most a '97-es Kökény Mihályt fogom támogatni a '99-es Kökény Mihállyal szemben, mert én azt gondolom, hogy ez a jó cím. Tudniillik ez a cím azt fejezi ki, amiről én beszéltem az általános vitában a felszólalásomban, hogy ez a törvény - ha megszületik - mindenekelőtt egy együttélési törvény. Arról szól, hogy azokat, akik nem akarják szívni a dohányfüstöt, azok számára ezt tegyük lehetővé. Tehát ez egy jó cím.

Még annyit tennék ehhez hozzá, hogy azt gondolom, a dohányosokat meg a nemdohányosokat nem a törvényjavaslat címe állítja szembe, hanem a valóság; az, hogy azt a levegőt szívják, amit a dohányosok a dohányfüsttel dohányfüstté alakítanak át. Úgyhogy én azt javasolom, hogy maradjon meg ez a cím, kerüljön be az Isépy-Glattfelder-Rubovszky-féle módosítás a preambulumba, ami tulajdonképpen ugyanezt fejezi ki, és jöjjön létre a módosító javaslataink alapos mérlegelésével, kapcsolódó módosító javaslatok révén olyan kompromisszumokkal, amelyeket ugyan feltehetően kormánypárti képviselőtársaink meg a bizottságok fognak benyújtani, de érvényesülni fog benne sok ponton az is, amit szocialista és szabaddemokrata képviselők javasoltak. Jöjjön létre egy olyan törvény, amit majd a bizottsági viták után remélhetőleg valamennyien meg tudunk szavazni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra adok lehetőséget Kökény Mihály képviselő úrnak. Tessék!

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Tamás hozzászólása indított arra, hogy még egyszer szót kérjek ebben a vitában. Én valóban vállalom az 1997-es önmagamat is, azonban azt gondoltam, hogy pontosan a mai vita is igazolja, hogy itt nagyon sokféle szempontból toleránsaknak kell lennünk egymás iránt, és a címben az az utalás, hogy védjük a nemdohányzót, óhatatlanul felveti azt a kérdést, hogy valaki ellen védjük, tehát ez valamiféle szembenállást sejtet. Ezért gondoltam azt Béki Gabriella képviselőtársammal együtt, hogy talán célszerűbb lenne, ha itt a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről beszélnénk.

Tudom, hogy abban is van logika, amit Bauer Tamás elmondott. Nem kívántam ehhez hozzászólni, csak az érveimet elmondani. Egyébként nem leszek kétségbeesve, ha a cím az eredeti marad.

Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a részletes vitát lezárom. Kapcsolódó módosító javaslatok benyújtására a mai ülésnapunk végéig van lehetőség.

Megkérdezem Gógl Árpád egészségügyi miniszter urat, most vagy a későbbi határozathozatal előtt... (Dr. Gógl Árpád: Később!) Igen, jelzi, hogy határozathozatal előtt kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/554. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/554/5. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani a részletes vitában. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom az előterjesztéshez érkezett két módosító javaslat összevont tárgyalását. Aki javaslatommal egyetért, kérem kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) A jelenlevők létszáma alapján ezt abszolút egyhangúnak állapítom meg, tehát elfogadta az Országgyűlés az indítványt.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát.

Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak. Tessék, képviselő asszony!




Felszólalások:  Előző   144-247  Előző      Ülésnap adatai