Készült: 2020.08.14.18:48:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

44. ülésnap (1998.12.22.),  297-331. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 1:47:46


Felszólalások:   297   297-331   331      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, a részletes vitára nem kerül sor, az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról kell döntenünk. Megkérdezem, hogy van-e ezzel kapcsolatban bárkinek észrevétele. (Senki sem jelentkezik.) Nincs.

Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Hungária Televízió Közalapítványok kiegészítő támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 218 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett az előterjesztést elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottsága elnökének és három tagjának választását kezdeményező személyi javaslat megtárgyalása. A házbizottság H/639. számú javaslatában azt kezdeményezi, hogy az Országgyűlés a felügyelőbizottság elnökévé dr. Kelemen Lászlót, tagjaivá pedig Akar Lászlót, Vattay Antalt és Várhegyi Évát válassza meg.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a személyi javaslatokkal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 215 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett a személyi javaslatot elfogadta. (Dr. Homoki János kabátban és kalapban áll az ülésterem ajtajában. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ki az a kalapos ember? Hova megy? Európába? - Derültség.)

Tisztelt Országgyűlés! Mivel a Magyar Köztársaság... (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Ugyan már nagyon karácsonyi és nagyon happy a hangulat, de hadd fejezzük be a mai munkát, már nem olyan nagyon sok van hátra. Hadd kérjem, ha hozzám irányuló megjegyzésük van, akkor jelezzék, és akkor szót adok, ha nem, akkor pedig legyenek szívesek elintézni egyéb, parlamenten kívüli formák és keretek között.

(22.30)

Tehát ígérem, hogy hamarosan megszabadulnak az itt-tartózkodás gyötrelmeitől. Mivel a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló országgyűlési határozati javaslathoz érkezett módosító javaslatokat előterjesztőik visszavonták, részletes vitára nem kerül sor. Az előterjesztés elfogadásáról jövő heti ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Ma reggeli döntésünknek megfelelően soron következik a gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése. Frajna Imre, Domokos László és Horváth Zsolt képviselők, Fidesz-Magyar Polgári Párt, önálló indítványát H/554. számon kapták kézhez. (A képviselők többsége elhagyja a termet.) Meglepő, hogy milyen sok bizottság kezdi meg hirtelen, az éjszakai órában a munkáját. (Derültség. - Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Frajna Imrének, a napirendi pont előadójának. (Zaj. - Csenget.) Hadd kérjem azt, hogy akik elhagyják a termet, ezt minél kevesebb zajjal tegyék, hogy tudjuk folytatni a munkát.

Hadd kérdezzem meg tehát, hogy a három előterjesztő nevében ki kíván szólni. (Dr. Frajna Imre jelzésére:) Tehát nem Frajna Imre, hanem Horváth Zsolt. Akkor nem Frajna Imrének, hanem Horváth Zsoltnak adom meg a szót.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja nevében nyújtjuk be javaslatunkat harmadmagunkkal, amelyben egy rendkívül fontos kérdésről, a gyermekgondozási díj újbóli bevezetéséről határozati javaslatot terjesztettünk a Ház elé.

Ennek értelmében arra kérjük a Magyar Országgyűlést és a magyar kormányt, hogy a következő év, tehát 1999. május 15-éig hozza az Országgyűlés elé ezt a kérdést, és erről alkosson részletes törvényi szabályozást. Tekintettel a kései időpontra és arra, hogy a vezérszónoklatokban részletesen lesz módunk kifejteni álláspontunkat, az előterjesztő nevében ennyit szerettem volna mondani.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki szólni. Megadom a szót Őry Csaba államtitkár úrnak.

DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a kormány az előterjesztést támogatja. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arnóth Sándornak, a költségvetési bizottság előadójának.

ARNÓTH SÁNDOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A késői órára való tekintettel csak annyit szeretnék bejelenteni, hogy a pénzügyi bizottság megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és többségi határozattal támogatásra ítélte. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Keller Lászlónak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt kívánja ismertetni.

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A kormánypárti képviselők a költségvetési vitában körülbelül ennyit szóltak az országgyűlési határozati javaslathoz, mint ahogy most Arnóth Sándor képviselőtársam megnyilvánult. Akkor az idő nem sürgetett senkit. A szocialista képviselők a bizottsági ülésen részletesen kifejtették ellenvéleményüket a benyújtott országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban, és úgy gondolom, függetlenül attól, milyen előrehaladott az idő, hogy ezt most is kötelességem megtenni.

A szocialista képviselők a bizottsági ülésen szokatlannak és elfogadhatatlannak, szakmailag dilettáns eljárásnak tartották, tartják az országgyűlési határozati javaslat benyújtását, hiszen a költségvetési törvényjavaslat módosító javaslatainak szavazásakor országgyűlési határozati javaslatban rögzíteni azt, hogy mit fog tartalmazni a jövő évi költségvetés, meglehetősen szokatlan, és mint ahogy jellemeztem, dilettáns megoldás.

A célnak még örülhetnénk is, hiszen ismételten bevezeti a gyermekgondozási díj intézményét. Azt az eszközt, amit a Fidesz képviselői kigondoltak, csak propagandisztikus eszköznek tudjuk tekinteni. Ennek egyébként a bizottságban is kifejezését adtuk, és indokoltuk is, hogy miért tartjuk ezt ilyen eszközrendszernek.

Egyrészt, tisztelt képviselőtársaim, ma szavaztunk a családok támogatási rendszeréről, a családi támogatás új törvényi feltételrendszeréről, és a gyermekgondozási díj intézménye mint új intézmény ebbe a törvénybe nem került beépítésre - de a kormány nem is terjesztette be.

A második szempont, ami miatt nem tudjuk elfogadni ezt a benyújtott országgyűlési határozati javaslatot, és általános vitára sem tartottuk alkalmasnak: a költségvetésitörvény-javaslatot is benyújtotta a kormány, méghozzá úgy, hogy semmiféle szándékát nem adta annak, hogy a gyermekgondozási díj intézményét, ha nem is a családok támogatásánál, hanem a költségvetési törvényjavaslatban szabályozni kívánja, vagy szeretné megteremteni ennek a feltételrendszerét. Ez nem történt meg.

A költségvetési törvényjavaslat tartalmaz ugyan a módosító javaslatok elfogadása után gyermekgondozási díjat, de maga az intézmény nem került kidolgozásra. Tehát világossá kell azt tenni a rádióhallgatók, a vitát figyelemmel kísérők előtt, hogy a január 1-jétől hatályba lépő költségvetési törvény alapján nem folyósítható gyermekgondozási díj. Ha tehát most a Fidesz azt szeretné sugallni, hogy az új intézmény hamarosan működésbe lép, az egyszerűen nem igaz!

A költségvetési bizottság ülésén szükségtelennek ítéltük az országgyűlési határozati javaslatot. A kormánynak be kell nyújtania a jövő évi jogalkotási elgondolásairól szóló javaslatot. Az Országgyűlés nélkül is megteheti a kormány, országgyűlési határozati javaslat nélkül is megteheti a kormány, hogy a jövő évi jogalkotási programjába fölveszi a gyermekgondozási díj intézményének megteremtését. Igaz, ez egy veszéllyel jár a Fidesz és a kormánypárti képviselők számára, mert ha ez így történik, akkor most a karácsonyfa alatt nem lehet kipipálni egy újabb teljesítetlen ígéretet úgy, mintha az teljesült volna.

Egyéb szakmai vonatkozásban is megkérdőjeleztük az országgyűlési határozati javaslat pozitív elgondolását, hiszen a magyar társadalomnak valóban súlyos demográfiai problémával kell szembesülnie. De ez a mi megítélésünk szerint nem abból fakad, hogy rendkívül alacsony az élveszületések száma. A bizottsági vitában - érdekes módon, annak ellenére, hogy a költségvetési vitában folyt a vita - e kérdéskörrel is foglalkoztunk, hiszen az élveszületések száma Magyarországon is nagyjából a fejlett országokra jellemző szinten van.

 

(22.40)

A vitában sokkal inkább problémának ítéltük a korai halálozást, különösen a középkorú férfiak korai elhalálozását, ami megítélésünk szerint sokkal inkább kedvezőtlenül befolyásolja a demográfiai folyamatokat.

A kisebbségben maradt képviselők egyértelmű véleménye az volt a bizottsági vitában - még egyszer szeretném kiemelni, hogy ennek hangot is adtunk, és nem érkezett rá válasz -, hogy a jelenleg hatályos törvényekkel ellentétes az országgyűlési határozattervezet, szükségtelen, kidolgozatlan, felesleges deklarációt tartalmaz. Éppen ezért úgy ítéltük meg, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat általános vitára nem alkalmas, összességében sem támogatható.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Az egészségügyi bizottság előadója Surján László képviselő úr. Önt illeti a szó.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A pontosság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy Koltai Ildikó berekedt, s ezért nem tudja ellátni a bizottsági előadói tisztet. Gondolom, senki nem sértődik meg azért, hogy átvállaltam tőle a bizottság többségi véleményének előadói szerepét.

Megpróbálok - ha már belementünk a tartalmi vitába a késői óra ellenére - ahhoz ragaszkodni, ami elhangzott a bizottsági ülésen, ellentétben egyéb megközelítésekkel. Úgy ítélem meg, hogy az egészségügyi bizottság kiterjedt és alapos vitát folytatott a kérdésről, s rögtön előrebocsátom, hogy a bizottság támogatta az előterjesztést.

A vita néhány kulcsponti elemét emelem ki, hiszen kisebbségi előadó lesz, aki azt az oldalt fogja részletesebben kifejteni. A vita egyik kérdéscsoportja az, kell-e gyed egyáltalán. A másik kérdéscsoport, hogy kell-e erről valamilyen határozati javaslatot hozni itt és most. Kell-e gyed egyáltalán? Olyan helyzetben, amikor a népesség demográfiai mutatói messzemenően nem képesek a reprodukciót biztosítani, tehát nemhogy szaporodásra nem kerülhet sor, hanem ha 10 emberpárnak, amely 20 embert jelent, az élete folyamán legfeljebb 14 gyereke van, akkor világosan látható, hogy jelen körülmények között nem álmodhatunk a magyar népesség megtartásáról. Ha egészségügyi mutatóinkban javulások állnak be, s a halálozási tendencia javul, akkor elöregszik a társadalom.

De elnézést kérek, visszatérek a bizottsági vitára, hogy kell-e gyed egy rossz demográfiai helyzetű országban. Úgy ítéljük meg, a bizottság többsége is úgy ítélte meg, hogy nem elégséges, de szükséges eszköz. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármifajta eszközről lemondjunk, amikor a gyermeket vállaló családok életkörülményein javítani lehet. Ez a dolog tartalmi része.

Kell-e most erről határozatot hozni? Természetesen vitatható, hogy kell-e, hiszen akkor lesz ebből a határozatból gyed, amikor a kormány beterjeszti, a parlament megvitatja és elfogadja az erről szóló törvényjavaslatot. Én azonban a bizottsági vitában is kifejtettem és itt is szeretném megismételni, hogy nagyon jó, ha ilyen nagy jelentőségű, a társadalom egészére kiható rendszer bevezetése nem villámcsapás-szerűen éri a társadalmat. Most lefolytatunk egy elvi, koncepcionális vitát, s ebben a kormányzat számára bizonyos jelzéseket is megfogalmazhatunk. A jelzés több lehet annál, mint ami a határozati javaslatban van, hiszen a vitában elhangzott gondolatok már beépülhetnek a később a kormány által elénk terjesztett törvényi formába.

Nem arról van szó ugyanis, hogy a korábban szerintünk hibásan, de megszüntetett rendszert most egyszerű tollvonással visszahozzuk, vagyis a kiiktatott paragrafusokat beiktatjuk, hiszen ez nem kívánna tulajdonképpen új törvényt sem. A megszüntetett gyeddel kapcsolatban fel lehetett vetni alapvető és jogos kritikákat. Ilyen volt a rendszerrel való visszaélés, az a forma, amikor a babát váró édesanya fizetését a vállalat mesterségesen, irreálisan magas értékekkel felemelte, s utána ez a magas érték - közpénzekből finanszírozva - megmaradt. Ez a kérdés rendezhető, s az új rendszerben ezt valószínűleg rendezni is érdemes. A rendezésnek egyszerű formája, ha egyfajta tetőt kap a rendszer, lehetőleg rugalmas tetőt, amit nem kell évenként karbantartani. Egy alacsony minimumérték is megszabható ugyanakkor, amely értelemszerűen a gyes szintjét kell hogy jelentse, s ezáltal a két ellátás közeledhet egymáshoz. Nagyon fontos elvi jelentőségű mondat hangzott el a vitában, nevezetesen: a gyed nem szociálpolitikai intézmény. A gyed családpolitikai intézmény, nem lehet tehát szociálpolitikai szemlélettel megközelíteni.

Még egy megjegyzést szeretnék tenni: elhangzott itt az a szó, hogy ez dilettáns határozati javaslat. Ha jól emlékszem, a dilettáns mű azt jelenti, hogy gyönyörködnek benne. Ennek a határozati javaslatnak nemcsak az előterjesztői, hanem a kormánypárti többség is olyan hatást tulajdonít, amiért valóban lehet gyönyörködni benne.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Béki Gabriella képviselő asszony ismerteti. Megadom a szót.

BÉKI GABRIELLA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! December 9-én tárgyalta ezt az országgyűlési határozati javaslattervezetet az egészségügyi és szociális bizottság, olyan körülmények között, hogy a vita valóban hosszúra nyúlt, s igen heves volt. Ilyen módon semmiben sem hasonlított arra, amiről előttem Keller László, a költségvetési (Taps a Fidesz padsoraiból.) bizottság kisebbségi véleményének előadója beszámolt. (Dr. Surján László: Az a vita se hasonlított arra, amit elmondtak!)

Az ellenzéki képviselők kérdések tömkelegét vetették fel, abból kiindulva, miért is van szükség erre az országgyűlési határozati javaslatra. Az ellenzéki képviselők úgy ítélték meg, hogy az országgyűlési határozati javaslat ebben az esetben felesleges műfaj. Olyan műfaj, amely érdemben semmivel nem tesz hozzá azokhoz a folyamatokhoz, amelyek amúgy is zajlanak. Szeretném hangsúlyozni, a minisztérium képviseletében jelen lévő előterjesztő tájékoztatott bennünket arról, hogy ettől az országgyűlési határozati javaslattervezettől függetlenül érvényes kormánydöntés van arra vonatkozóan, hogy '99 első félévének végéig ki kell dolgozni a bevezetésre kerülő gyed részleteit. Ez az országgyűlési határozati javaslat érdemben nem szól semmiről, csak üres ígéret azzal kapcsolatban, hogy gyed pedig újra lesz, s egy dátum azzal kapcsolatban, hogy körülbelül mikorra várják kormánypárti képviselőtársaim a részletek kidolgozását.

Valószínűleg azt a heves vitát, amit lefolytattunk, az is magyarázza, hogy a három szerző közül ketten is tagjai az egészségügyi és szociális bizottságnak, s ezért vélhetően aktívabban hozzászóltak a kérdéshez. Bizonygatták, hogy szükség van a javaslatra, mert kormánypárti oldalról szükség van arra, hogy üzeneteket küldjenek a lakosság felé, felfokozzanak egy várakozást.

 

(22.50)

Ez volt az egyik érv, amelyet kormánypárti oldalról hallhattunk, a másik pedig az, hogy mennyire jó érdemi koncepcionális vitát lefolytatni ebben a kérdésben.

Az ellenzéki oldal tartalmi kifogásokat is megfogalmazott. Elsősorban az okozott számunkra problémát, hogy úgy gondoljuk, a kormány a rosszabb helyzetű anyák kárára akarja erősíteni a Fidesz által támogatandó középosztálybeli réteget ezen az intézményrendszeren keresztül is. A vitában elhangzott, hogy az anyagi ellehetetlenülés megakadályozását célozza a gyed visszahozása. Az ellenzéki oldalon ezt az állítást élesen kifogásoltuk és bíráltuk, mondván, hogy ez egyszerűen nem igaz, hiszen ahol alacsony jövedelem keletkezik, ott egy fillér haszon nem keletkezik abból, ha a gyed újra bevezetésre kerül. Márpedig sajnálatos módon Magyarországon a jövedelmi viszonyok rettentő nyomottak. Az ellenzéki oldalon érveltünk azzal, hogy éppen az alsó középosztálybeli és igencsak támogatásra szoruló réteg nem fogja a gyed előnyeit élvezni, hiszen alacsony a jövedelem, amelyből majd számítani fogják a jövedelemarányos ellátást.

Ebben a vitában az ellenzéki oldalon értelemszerűen nagyon-nagyon hiányzott az a háttér-információ, amelynek vélhetőleg a kormánypárti oldalon sincsenek birtokában a képviselőtársaink, tudniillik, hogy vannak-e, lesznek-e hatásvizsgálatok a gyed bevezetését megelőzően, hogy vannak-e, lesznek-e költségelemzések, hogy milyen kiadásokat fog indukálni ez az ellátási rendszer. Az ellenzéki oldalon meglehetős jóindulattal próbáltuk figyelmeztetni arra a kormánypárti képviselőtársainkat, hogy csalódást idéznek elő a társadalom jelentős rétegeiben, ha üzenik, hogy rövidesen valami pozitív változás fog bekövetkezni. Csalódást idéznek elő azokban a rétegekben, ahol pozitív változásra nem fog sor kerülni, például az alacsony jövedelem okán, vagy például a társadalmi jövedelemskála másik oldalán a plafon bevezetése okán.

A szocialista frakció képviselői, valamint jómagam szabaddemokrata képviselőként elutasítottuk ezt az országgyűlési határozati javaslatot, mert azt gondoljuk, hogy nem viszi előre azt a folyamatot, amelyet a kormány tervez.

Köszönjük a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. Arnóth Sándor neve jelent meg a monitoron, ezenkívül még Kökény Mihály és Danka Lajos a felszólalók sorrendje.

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány mondatot szeretnék szólni, hiszen Keller képviselőtársam megtisztelt a megszólításával, és néhány szóval szeretnék reagálni.

Állandó gond a költségvetési és pénzügyi bizottságban, hogy ha fölvesszük a kesztyűt és vitatkozni próbálunk, akkor az az információ jön vissza, hogy sokat beszél a bizottság, olyanokat mondunk, amiket nem hallgatnak szívesen. Ha keveset beszélünk, és nem mondunk el információkat... Jó lenne, ha egyszer Keller képviselőtársam tisztázná, hogy mire kíváncsi. Ha a véleményemre kíváncsi, akkor azt kell mondanom, hogy mi, akik a parlamentnek ezen a részén ülünk, nem öntől, vagy az ön barátaitól kaptuk a mandátumunkat, hanem bennünket elég sokan küldtek azokból a szavazókörzetekből, ahonnan jöttünk. Tehát nem önnek vagyunk elszámolással kötelezve, hanem azoknak az embereknek, akiknek most akarjuk biztosítani a jobb létet. Ez az egyik dolog.

A másik, hogy az ülés hiteles jegyzőkönyve itt van előttem, és a képviselőtársamat figyelmeztetem, hogy amit elmondott, az köszönő viszonyban sincs a bizottsági ülésen elhangzottakkal. Ha gondolja, olvassuk össze a kettőt, azután majd ha talál benne hasonlót, akkor fizetek. (Derültség.)

Magához a törvényjavaslathoz még azt szeretném hozzáfűzni - hangsúlyozom, ez a személyes véleményem -, hogy abból a rántottából borzasztóan nehéz tükörtojást csinálni, amelyet önök összekavartak. Meg kell próbálnunk ezt, mert mi nemcsak a puszta ígéreteket tesszük a karácsonyfa alá, mint ahogy azt önök tették jó néhány évig, hanem valóban végre akarjuk hajtani a szociális programunkat. Ehhez kívánok önöknek is és másoknak is boldog karácsonyt!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy egy kicsit ünneprontó leszek így karácsony előtt, de anélkül, hogy most hosszabban belebocsátkoznék az odakozmált ételek körül az előző képviselőtársam által kirobbantott vitába, mégiscsak ezzel a határozati javaslattal foglalkozva, és ezt alaposan áttanulmányozva nem kevesebbet kell állítanom, mint azt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt kezdeményezése a gyed ismételt bevezetésére, ellentétben a határozati javaslat bevezető mondatával, így sem az esélyegyenlőséget, sem a népesedéspolitikai célok érvényesítését nem szolgálja.

Nem szolgálja az esélyegyenlőséget, mert az anya jövedelmi helyzete alapján tesz különbséget gyermek és gyermek között. Ha megnézzük, összességében a magasabb jövedelműek pozícióját erősíti, miközben pedig - mint ahogy azt itt végigvitattuk a családtámogatásról szóló törvénnyel összefüggésben és a költségvetésben is - nincs pénz a családi pótlék emelésére, és a fix összegű gyermekgondozási segély értékőrzése is csak alig-alig valósult meg.

Ilyen körülmények között tényleg kiáltó az ellentmondás ebben a tekintetben, és az esélyegyenlőségre való hivatkozás enyhén szólva is megkérdőjelezhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a határozati javaslat nem szolgálja a népesedéspolitikai célokat, legalábbis erre utal az, hogy az 1984-ben egyszer már bevezetett gyermekgondozási díj intézménye sem tudta az országban feltartóztatni a demográfiai helyzet romlását. Most szeretnék attól eltekinteni, hogy az ezzel kapcsolatos adatokat vagy kutatási eredményeket hosszan ismertessem, de ez ténykérdés. Bármennyire is egy nagyvonalú és jó szándékú javaslat volt ez 1984-ben, a fennállása egy évtizede alatt sajnos ilyen értelemben ennek az intézménynek a hatékonysága nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

De ennél is nagyobb baj a konkrét határozati javaslattal kapcsolatban az, amit már az bizottsági ellenzéki előadók is hangsúlyoztak, hogy homályban marad az a feltételrendszer, amelyben ez az intézmény működne. Bizony, a bizottsági anyagokat áttanulmányozva semmilyen válasz nincs arra, hogy a részleteket illetően hogyan is alakulna a feltételrendszer. Tehát milyen maximumok, minimumok vannak, milyen időtartamról van szó, egyáltalán az egész fedezet kérdése is nagyon bizonytalan lábakon áll, mert ugyan a költségvetésben most elfogadtunk egy módosító indítványt, amely a gyermekgondozási segély rovatára terheli a jövő évi fedezetet, de nagyon jól tudjuk, hogy ez édeskevés összeg, mert pontosan egy olyan bevezetési határidőről van szó, amely már 1999-et lényegében nem terheli. Tehát itt van egy ígéret, miközben a részletek teljesen bizonytalanok, és azt sem lehet tudni, hogy a költségvetés pozíciója hogyan fog alakulni 2000-ben.

 

(23.00)

Különösen - még egyszer megismétlem - azért tartjuk aggályosnak ezt a dolgot a szocialista frakcióban, mert ugyanakkor pedig nem látjuk azt, hogy a gyermekgondozási segély, a családi pótlék pozíciója hogyan alakul.

Úgy gondoljuk, hogy tisztességesebb és becsületesebb megoldás lenne, mondjuk, a családi pótlék vagy a gyermekgondozási segély értékőrzését garantálni a törvényben, vagy mondjuk, a gyermekgondozási segély összegét a minimálbérhez közelíteni. Ezt a szocialista frakció örömmel szavazná meg.

Úgy gondoljuk, ha már egyáltalán a biztosítási rendszerben gondolkodunk és ha a családi pótlék, a gyes emelésére elég pénz jutna és még valamit akar csinálni a kormány, bár hozzáteszem, ezt nem túl sok ország csinálja a világon, talán egy kezemen meg tudom számolni azt, hogy Európában hány olyan ország van - de hozzáteszem, a magyar bruttó hazai össztermék többszörösét állítják elő azok az országok, amelyekről szó van -, ahol valamiféle nagyobb vonalú ilyen intézmény működik, de ott is csak rövid ideig, mert ilyen európai országot nem ismerek, hogy a gyermek kétéves koráig jövedelemarányos támogatás van, Svédországban van a gyermek egyéves koráig ilyen támogatás, Franciaországban a gyerek három és fél hónapos koráig van ilyen jövedelemarányos támogatás. De még egyszer mondom, ha már biztosítási rendszerről van szó, akkor talán még a terhességi-gyermekágyi segély intézményét lehetne esetleg egy kicsit kitolni, de azt is csak akkor, ha az egészség- és nyugdíjbiztosítást nem terhelné ennyi feszültség, és már az előbb mondott egyéb alapfeltételeken túl vagyunk, de azt gondolom, hogy sajnos egyelőre nem tart itt az ország fejlettsége, és hozzáteszem azt is, hogy ilyen körülmények között is sajnos alapvető ügyekre nem sikerült az 1999. évi költségvetésben pénzt találni.

Tehát tulajdonképpen erről a javaslatról lényegében nem is lehet tudni, hogy mit akar, mert a kormányprogramban is szereplő tervet erősít meg ez az országgyűlési határozat - ha egyszer a kormányprogramot a kormánytöbbség már elfogadta, akkor nem tudom, miért kell még külön egy országgyűlési határozatot is hozni rá. De lényegében a legnagyobb problémánk az egésszel az, hogy úgy tesz egy nagyvonalú ígéretet a középrétegek erősítése érdekében, a középrétegek iránti bizalom növelése érdekében, hogy közben hagyja a családpolitika leszakadni a peremhelyzetben lévő csoportokat; mert megint nem szeretném hosszan idézni a költségvetést, hogy mi mindenre nincs elégséges pénz, hogy reálértékben sem javulnak szociális és családügyi tárca előirányzatai, hogy a családi pótlék emelését nem sikerült elérni és így tovább.

Sajnos az a gond tehát ezzel a javaslattal, hogy 1999-ben ilyen ígéretekre - úgy tűnik - van mód, miközben sajnálatos módon a leszakadó családok feltételeinek javítására nincs lehetőség, és ha az önkormányzatok meg akarnák ezt tenni, az ő rendelkezésükre álló eszközök is rendkívül szerények, szegényesek. Ebben az összefüggésben tartjuk tehát rendkívül aggályosnak ezt az országgyűlési határozati javaslatot, amelyet képviselőtársaim előterjesztettek, és ezért ebben a formában a szocialista frakció ezt semmilyen módon nem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, nem először folytatjuk le ezt a vitát. Béki Gabriella képviselő asszonynak tisztelettel: ha az alsó réteg nem tudja igénybe venni a gyed intézményét, akkor senki ne vegye igénybe az országban - igen furcsa felfogás ez!

A másik a plafon kérdése. Nem hiszem, hogy a jelenlegi magyarországi keresetek, jövedelemviszonyok mellett lenne egy "igazságos plafon" megoldás.

A másik: tulajdonképpen a családokat bizonyos szinten talán támogatni kellene - lehet, hogy az elmúlt időszakban ez nem volt divat.

Kökény képviselőtársam elhangzott véleményével kapcsolatban: a családok érdekét, illetve a gyerekek érdekét kell nézni. Az bebizonyított tény, hogy a gyereknek alapvető érdeke, hogy valamilyen szinten a családban nőjön fel, legalábbis az első időszakban. Az volt a felháborító ennek a gyednek a megszüntetésével, hogy pont, amikor a gyereknek a legjobban szüksége lett volna az anyjára, akkor szüntettük meg a támogatás lehetőségét, ugyanakkor leépítettük az óvodarendszert, bölcsőderendszert, minden olyan lehetőséget, ami biztosította a családnak a gyermek felnevelését akkor, amikor szükség volt rá, amikor az anya lehet, hogy nem tudta igénybe venni a gyedet, elment dolgozni, de volt rá lehetőség, hogy elhelyezze a gyereket; most már nincs, most már a gyereknek mindenképpen szüksége van arra, hogy az anyja mellett töltse az első pár évet.

Esélyegyenlőség... Tulajdonképpen lehet, hogy esélyegyenlőséget nem tudunk biztosítani, de próbáljuk meg a gyerekeknek a lehetőséget biztosítani arra, hogy az anyjukkal legyenek együtt. Engem például rengeteg választópolgár felhívott, hogy ők tulajdonképpen otthon maradnának a gyerekkel, de mivel ez a gyed-lehetőség nincs, az előző kormány megszüntette, még úgy is felvállalnák a család ellehetetlenülését, még annak árán is, hogy alacsony a család a jövedelme, csak hogy a gyereket tudják megfelelő módon előkészíteni az életre.

Nyugaton, amiről szó volt, a svéd modell és az összes többi, egykeresős családmodellel meg lehet oldani a kérdést, ugyanis egy kereső kitermel annyit, hogy biztosítsa az egész család létfenntartását, amit itt évtizedek óta nem biztosítunk nekik, és az elmúlt negyven évben sem biztosítottuk nekik, és most nincs is lehetőség rá, hogy egykeresős családmodellt építésünk fel, ahol az anya feladata a család egyben tartása és a gyermek felnevelése. Nem azt mondom, hogy egyenlőséget kell kialakítani a férfi és a nő között, hanem azt mondom, hogy ha valaki azt vállalja egy családon belül, hogy az ő feladata a gyermekek felnevelése, akkor adjunk rá lehetőséget! Ha csak kicsi lehetőséget tudunk erre biztosítani, akkor legalább ezt a kicsi lehetőséget adjuk meg nekik! Itt nem szabad abból kiindulni, hogy ez tulajdonképpen az alsó néprétegeknek nem adja meg a lehetőséget - legalább azoknak adjuk meg, akiknek lehetősége van rá!

Amit elmondtam, azt hiszem, az mutatja azt, hogy szociálisan érzékeny lehet egy konzervatív kormány is, illetve egy polgári kormány, de az elmúlt négy év rámutatott arra, hogy a szocialista kormány nem volt szociálisan érzékeny, mert megszüntette ezt a lehetőséget a családok előtt. Én tudom, mert végigéltem, mert nekem ott van a két lányom, akiket fel kellett nevelni és akiket el kellett látnom, két kicsit lányom. A gyakorlatból tudom, mit jelentett az elmúlt négy év a családok számára!

Nem akarok még egyszer visszatérni az óvodák és bölcsődék helyzetére, mert katasztrófa, ami ebben az országban van!

 

(23.10)

 

Ezt a kérdést valahogyan meg kell oldani! Azt, hogy most a polgári kormány megpróbál egy lépést tenni, és lehet, hogy ez csak egy jelzés értékű lépés lesz, de megpróbál egy ilyen lépést tenni - ezt megkérdőjelezni, elnézést kérek ellenzéki képviselőtársaimtól, nem tudom! Én úgy vagyok vele, hogy a gyakorlatot éltem végig az elmúlt időszakban, és tudom, mekkora problémákat jelentettek ezek a kérdések. Egyszerűen nem értem azokat az érveket, amiket fölhoznak!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Frajna Imre, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném, ha ezt a vitát úgy tudnánk bonyolítani, hogy mindjárt a vita elején axiómaként elfogadjuk egymás tisztességes hozzáállását a kérdéshez, kölcsönösen elfogadjuk, hogy a családok és a gyermekek javát nézzük akkor, amikor az ellátási rendszer átalakításán gondolkodunk. Azt remélem, hogy ha ezt axiómaként leszögezzük és így viszonyulunk egymáshoz, talán eredményesebb lehet az érvelés.

Mielőtt rátérnék érdemi mondandómra, szeretném újra idehozni azt a kérdést, hogy miért van szükség erre az országgyűlési határozati javaslatra, kiegészítve egy olyan szókimondóbb megfogalmazásával ugyanennek a kérdésnek, hogy tudniillik miért nem bíznak saját kormányukban a kormánypárti képviselők.

Az előbb már utaltam rá, hogy érvényes kormányhatározat van arról, hogy a gyeddel foglalkozni fog a kormány. A gondolat természetesen benne van a kormányprogramban. Azt gondolom, hogy semmi, de semmi szükség arra, hogy most egy országgyűlési határozattal jó alaposan ráerősítsenek, hacsak nem az a már idézett kampány jellegű hozzáállás a kérdéshez, hogy tudniillik üzengethessük a lakosságnak, hogy mi ezzel a kérdéssel foglalkozunk. Márpedig botrányos módon foglalkozunk!

Azt gondolom, hogy ennek a ma éjszakai tárgyalásnak a kierőltetése is önmagában véve skandallum. A kormánypárti oldalon jó arra, hogy mondhassák, hogy éjt nappallá téve, lázasan dolgoznak ezen, miközben nincs tartalma a dolognak; az ellenzéki felvetések, ellenérvek viszont üres falak között, éjszaka, a nagy semmibe szállnak el.

Azt gondolom, hogy ha tényleg fontos lenne, és valóban a tárgya lenne fontos a kormánypárti képviselőknek, akkor abban az esetben folytatnánk erről a kérdésről érdemi, hosszú és alapos vitát, amikor itt van a kezünkben valamilyen tervezet, valamilyen koncepció, amiben információk vannak, számok vannak, hogy körülbelül mi az, amit meg akar valósítani a kormány, és tennénk ezt fényes nappal, úgy, hogy az érdeklődő közönség követhesse a vitát, meghallgathassa az ellenzéki érveket is. Azt gondolom, hogy a témához igen-igen méltatlan, hogy karácsony előtt nem egészen két nappal, éjjel tizenegy óra után, szűk családi körben kell erről a kérdésről beszélni.

Ami a mondanivalóm érdemi részét illeti, ott szeretném kezdeni, hogy egy kicsit fölidézzem a gyest és a gyedet. A gyes az egy ellátási forma, gyermekgondozási segély, ami fix összegű. Valamikor a hatvanas évek legvégén, egészen pontosan '68-ban került bevezetésre, és akkor valóban nagyon-nagyon komoly lendületet, lökést adott a népszaporulatnak; sajnos rosszkor, egészen pontosan abban a periódusban, amikor az úgynevezett Ratkó-gyerekek éppen szülőképes korba érkeztek. Ennek lett az a következménye, hogy az intézkedés mentén két hullám egymásra épült, következésképp végig ilyen nagy kilengések lettek ezeknek a gyerekeknek a pályáján, az oktatási rendszerben, máig tartóan.

A gyes kezdetben munkaviszonyhoz kötött ellátási jogosultság volt, a társadalombiztosítási kassza fizette. Az az anya kapta, aki a szülést megelőzően munkaviszonnyal rendelkezett, legalább 180 nap ledolgozott munkaideje volt. Később, a nyolcvanas évek végén, második felében - illetve '84-ben - került kidolgozásra a gyed gondolata, amelyik ezt a fix összeget felváltotta jövedelemarányos szerkezetre, hogy tudniillik az anya ne azért az egy fix összegért maradjon otthon, hanem attól függően, hogy mennyit keresett, valamilyen arányban kapja meg korábbi jövedelmének meghatározott százalékát. Tehát az ellátás teljes egészében táppénz jellegű volt.

Egészen pontosan utóbb úgy szabályoztuk a '90-es évek elejére, hogy ha megvolt az anyának a több mint két évi munkaviszonya, akkor a keresetének 75 százalékát, ha kevesebb munkaviszonya volt, akkor csak 65 százalékát kapta. Könnyű belátni, hogy azok a rétegek, ahol magas jövedelem képződött, sokkal jobban jártak a gyermekgondozási díjjal, ezzel az új formával. De mindennek a finanszírozása a társadalombiztosításon keresztül történt, és így valamikor logikus volt ez a felvetés.

Nekem ezzel a gondolattal kapcsolatban, hogy visszahozzuk a gyedet, és nem tudunk még semmit a részleteiről, a legnagyobb problémám az, hogy nem világos, hogy pontosan milyen kasszából, milyen forintokból lesz finanszírozva. Tudniillik ha adóforintokból kerül finanszírozásra, úgy, ahogy a jelenlegi gyakorlatban a gyes, akkor nekem nagyon-nagyon komoly problémáim vannak azzal, hogy nem vet-e föl alkotmányossági problémát, hogy az egyik anyának adom a fix összegű gyest, a másik anya pedig választhatja, mert számára kedvezőbb, a jövedelemarányos gyedet.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy teljesen jogosnak és társadalmi igazság szempontjából igazságosnak érzem, hogy ha valaki valamennyi biztosítást befizet, akkor magasabb szintű ellátást kapjon - fogalmazta meg Koltai Ildikó. Biztosításról beszélt! Ha a gyed a biztosítási rendszeren belül marad, és ott kerül újra bevezetésre, akkor a társadalombiztosításban kell megtalálni az ehhez szükséges forrást! Akkor azt kell mérlegelni, ráadásul éppen társadalombiztosítási járulékcsökkentés mellett, hogy van-e forrás, van-e fedezet arra, hogy a kormány bevezessen egy ilyen új ellátást.

Nem akarom részleteiben fölidézni azt a hosszúra nyúlt vitát, amit pár héttel ezelőtt itt, a társadalombiztosítási költségvetés kapcsán lebonyolítottunk, ragozva, hogy a gyógyító-megelőző ellátásra, gyógyszerkasszára mennyire pici az a keret, ami rendelkezésre áll. Számomra azt a hatalmas nagy nyitott kérdést veti fel a biztosításlogikához kötött gyed visszahozása, hogy hogyan is teremthető elő ebben a biztosítási kasszában a finanszírozáshoz szükséges forrás.

Azóta, hogy a bizottsági ülésen ezekről a kérdésekről beszéltünk, már egy kicsit előbbre tart a dolog, néhány órával ezelőtt megszavaztuk a költségvetés módosító indítványait, a gyed egyszerűen oda lett suszterolva, oda lett passzítva a gyes mellé, mintegy a gyes szinonímája.

(23.20)

Márpedig mindannyian tudjuk, hogy pillanatnyilag a gyest adóforintokból finanszírozzuk; hogy a biztosítási rendszeren legfeljebb a finanszírozás, úgy értem, hogy a folyósítás vonatkozásában át van csurgatva, de valójában adóforintokat használunk erre a célra. Ha van valaki a kormánypárti képviselők között, aki meg tudja nekem mondani azt, hogy miért kell adóforintokból finanszírozott ellátással kapcsolatban különbséget tenni anya és anya között a gazdagabbik javára, hogy tudniillik ugyanazért a tevékenységért - hogy ő otthon marad, otthon akar maradni a gyerekével, gondozni, pelenkázni, etetni, szeretgetni a gyerekét - miért kell az egyik anyának magasabb, a másik anyának alacsonyabb összegű ellátást adni?! Szóval számomra ez nagyon súlyos alkotmányossági problémát vet föl. Ráadásul alapjaiban támadja meg azt a logikát, amit a szolidaritás elvének szoktunk nevezni a költségvetés, az adóforintok felhasználása kapcsán.

Ha kormánypárti képviselőtársaim komolyan gondolják, hogy valakinek, aki többet adózik, nagyobb joga van az adókasszából nagyobbat visszamarkolni, akkor ez egy beláthatatlan folyamatot indít el, ami minden, csak nem igazságos. Akkor a következő lépés lehet az - mert analógnak érzem a példát -, hogy majd valamelyik kormánypárti képviselő előáll azzal a gondolattal, hogy a gazdagabbaknak, akik többet adóznak, nagyobb családipótlék-juttatást írjon elő a költségvetés, és a szegényebbek, merthogy kevesebb pénzt tesznek bele a közös kasszába, kapjanak kevesebbet. Ez egy fenntarthatatlan logika, azt gondolom, hogy a társadalmi szolidaritásnak, a generációk közötti megállapodásnak a tökéletes csődjét és összeomlását eredményezheti.

A bizottsági ülésen nagyon hosszan érveltem azzal kapcsolatban, hogy féltem a gyest, félek attól, hogy a kormány a gyes kárára fogja bevezetni a gyedet, ezt a csak néhányaknak kedvező megoldást. Nevezzük nevén a dolgot, a gyed visszahozása a felső középrétegbeli anyák kedvezményezése. Valóban lehet, hogy a középrétegbeliek is néhány forinttal jól járnak, ha bevezetésre kerül újból a gyed, de még egyszer mondom, a számokkal nem vagyunk tisztában, mert számok nincsenek a kezünkben. A tendenciákat viszont, azt gondolom, számok nélkül is meg lehet ítélni, hogy tudniillik a jövedelemszerkezet alsó rétegeiben lévők nem fognak jól járni a gyed bevezetésével, vagy nem tudják, nem érdemes nekik igénybe venni, vagy nem is tudják, mert nincsen megelőző munkaviszonyuk.

A gyessel kapcsolatban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az előző ciklusban, amikor pedig igazán a válság éveit éltük, sikerült alul kiterjeszteni a gyest, tudniillik, megszűnt - merthogy adóforintokból fizetendő ellátás - a gyes megelőző munkaviszonyhoz kötése. Szűnt ez meg olyan időintervallumban, amikor a pályakezdő munkanélküliség meglehetősen magas arányokat öltött, és egy komoly előrelépés volt, hogy ezt az ellátási formát munkaviszonytól függetlenül biztosítani lehetett mindenki számára.

Még egyszer mondom, nem a társadalmi igazságosság irányába hat az a folyamat, amit a gyed visszahozása elindít, hanem ellenkezőleg, nagyon fölerősíti azt a folyamatot, aminek a jeleit a családi pótlék alakítása, a gyermekek után járó adókedvezmény visszahozása kapcsán már érzékeltünk, már sokszor vitattunk. Miért mondom azt, hogy féltem a gyest? Mert itt van egy nagyon-nagyon közeli, égető kérdés, tény a kezünkben, hogy tudniillik az adókedvezmény megcsinálása a kormány részéről azzal a következménnyel járt együtt, hogy hagyja elértéktelenedni a családi pótlékot, hogy arra nincs pénz, hogy a családi pótlékot megemeljük legalább az infláció mértékének megfelelő mértékben. Ez azt jelenti, hogy azok a családok, akik csak családi pótlékra számíthatnak, egyre kevesebb reálértékben kapnak támogatást. Azt gondolom, hogy nagyon analóg folyamattól kell tartani; ha a kormány nagy csinnadratta mellett megcsinálja a gyedet, úgy fogja felejteni a gyest.

Szeretném kormánypárti képviselőtársaim figyelmét ráirányítani, hogy fogalmaztunk meg a költségvetési vitában olyan módosító indítványokat, amelyek a gyes megemelésével voltak kapcsolatban - nem kaptak támogatást. Ráadásul keresztülment az a gondolat, hogy a gyes és a gyed ugyanarra a kasszára ráragasztott címkévé vált. Több mint alapos a gyanúm, hogy ez a két tendencia, illetve ez a két ellátási forma egymás rovására fog menni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A késői órára való tekintettel nem folytatom tovább, ott fejezem be ezt a felszólalásomat, hogy arra emlékeztessek ismételten, a kormány csalódást készít elő az érintett rétegek körében. Csalódást készít elő azért, mert már hallani lehet róla, hogy a meglévő gyerekekre még gyed nem is fog járni, majd csak a később születettekre. Csalódást készít elő, mert elsősorban azok az anyák reménykednek abban, hogy valami jobb ellátást fognak kapni, akik nagyon-nagyon nehéz körülmények között élnek, és nekik ez a megoldás nem jelent majd kedvezményt. És lehet, hogy még az a réteg is csalódást fog átélni, amelyik szembesül azzal, hogy ennek az ellátásnak bizony plafonja lesz, ahogy többen, kormánypárti képviselők a bizottsági vitában is megfogalmazták. Szeretnék még utalni rá, hogy amikor a nyolcvanas évek második felében kiépült a gyed rendszere, villámgyorsan terjedtek el azok a technikák, amelyekkel, hogy úgy mondjam, ki lehetett bulizni, hogy a magasabb ellátáshoz anyák hozzájussanak úgy, hogy nincsen mögötte valóban érdemi jövedelemtermelés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon-nagyon méltatlan, hogy ilyen késői órán kell beszélni erről a kérdésről (Dr. Torgyán József közbeszól.), és nem világos, hogy mi haszna van ennek az általános vitának, hiszen a költségvetésben azt a bizonyos címkét már sikerült a kormánypárti képviselőknek átragasztani, idén decemberben már szavazásra ez az országgyűlési határozati javaslat úgysem kerülhet, a kormány amúgy is végzi a maga dolgát, jövőre pedig majd, remélem, tudunk egy hosszú érdemi vitát bonyolítani a konkrét tervezet ismeretében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt, őt követi majd Jauernik István, a Magyar Szocialista Párt részéről.

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok rövid lenni a késői órára való tekintettel.

(23.30)

Elfogadom axiómának az ellenzéki képviselők jóindulatát, bár ez időnként üres halmazt eredményez akkor a további logikai gondolkodásaink kapcsán. Nem kezdenék bele abba a társadalomfilozófiai vitába Béki Gabriellával, hogy mi az igazságos elosztása a társadalom megtermelt javainak. Azt gondolom ugyanis, hogy az a kérdés, hogy mindenkinek egyösszegű ellátást nyújtsunk-e jövedelempótló ellátás címén, vagy pedig ez legyen valamilyen arányban a jövedelemmel, ez nézőpont kérdése, ismerünk ilyen jellegű társadalmakat, én nem tartom jónak. Ismerünk olyan adóból finanszírozott egyösszegű nyugdíjakat is, ahol mindenki azonos összegű nyugdíjat kap, igaz, hogy unikumként létezik ez a megoldás a világon.

Egyébként azt gondolom, hogy fantomokkal vitatkozik felszólalásának jó részében. Legalábbis nem látok semmi alkotmányos aggályt a felvetései kapcsán, miszerint az alkotmánynak nincs egyetlen olyan passzusa sem, miszerint adóból finanszírozva nem lehet jövedelemarányos ellátást nyújtani bárkinek, legalábbis a Magyar Köztársaság alkotmánya ilyen rendelkezést nem ismer. Lehet ugyan arra hivatkozni, hogy a jövedelemarányos ellátásokat általában a társadalombiztosítás köréből finanszírozzuk - ez egyébként nem igaz a jövedelemarányos ellátások teljes körére -, de ennek biztosítási logikája körülbelül a nullával egyenértékű, és ezt rövid fejszámolás után bárki beláthatja. Itt is ugyanúgy közpénzekből, minden ember által beszedett lineáris adóból finanszírozzuk az ellátást, mint az egyebeknél. Különösen igaz ez az anyasági ellátások kapcsán, amire ugyan normál biztosításként nem értelmezhető biztosítási kockázat, hiszen ez tervezhető igénybevételt jelent a nők részéről, tehát mint biztosítást logikailag nem lehet ebből a szempontból értelmezni.

De mondanék néhány tényt, mert itt időnként olyanok hangzottak el, miszerint ez a gyed valami gazdagoknak járó ellátás lett volna, meg amit be szeretnénk vezetni, az az lenne. '94-ben még nem fenyegette semmi a gyed intézményét, a Tárkinak egy társadalmi riport keretében vizsgálatot végeztek, és azt a véleményüket, miszerint a gyed nem a gazdagok támogatási formája, ez a '94-es vizsgálat teljes mértékben alátámasztja.

A riport egyik adatsora azt vizsgálta, hogy a különböző ellátásokat igénybe vevők egyes csoportjai a társadalom mely jövedelmi rétegébe tartoznak. Az eredmények: a gyest igénylők 67 százaléka, a szociális segélyt igénylők 68 százaléka, a munkanélküli-járadékot igénylők 66 százaléka, míg a gyedet igénylők 66 százaléka tartozott akkor a társadalom legszegényebb 40 százalékába. Semmiféle szignifikáns különbség nem volt kimutatható a gyedet és a gyest igénylők között ebben az előfordulásban. Lehetséges, hogy a 40 százalékon belül kimutatható valamilyen differenciálás, de ez azt mutatja, hogy az ellátás maga abszolút nem arról szól, hogy egy gazdagoknak szóló ellátásról szólna.

Másodszor elhangzott az, miszerint a gyed bevezetésének nem volt hatása. A gyed bevezetésének két jelentős hatása volt, amit egyébként a magyar családtámogatási rendszerben azóta soha semmilyen ellátási formával megközelíteni sem lehetett. Egyrészt olyan emelkedést jelentett a harmadik és negyedik gyermekek számában, mint előtte egyetlenegy ellátási forma sem, másrészt megemelte a termékenységi rátát. Nem fordította meg a folyamatot, megállította, és ez ráadásul tartós volt. Nem az történt, hogy az emberek előrehozták a gyerek születését, mint ahogy ezt például lakásépítési kedvezmények kapcsán meg lehetett figyelni, hogy egy pillanatnyi kiugrás kapcsán több gyermek született, majd ugyanezt egy hullámvölgy követte, hanem ennek az esési folyamatnak a megállítása tartósan bekövetkezett a gyed hatására.

Ezekből a szempontokból, azt gondolom, a gyednek igenis volt jelentősége, és a megvonásának pedig látható jelei vannak a termékenységi statisztikákban, és ezért a visszaállítása a fenyegető demográfiai helyzet miatt különösen fontos igényt jelent a részünkről. Hogy egy számot mondjak erre, 1980 óta a 20 és 24 év közötti nők termékenysége 75 százalékos szintre esett vissza, és a 25 év felettiek termékenysége csak kismértékben emelkedett. A későbbi szüléseknek persze szociológiai okai vannak, de sajnos a későbbi szülések emelkedése abszolút nem kompenzálta az alacsonyabb korosztályoknál a csökkenést.

Végeztek felméréseket annak kapcsán is, hogy hogyan befolyásolja maga a gyed intézménye a gyermekvállalás hajlandóságát, és erről csak egy negatív példát említenék az idővel való takarékosság kapcsán. Amikor a Bokros-csomag kapcsán szóba került a gyed megszüntetése, elkészült egy közvélemény-kutatás, aminek az lett az eredménye, hogy az egy gyermeket nevelő családok 52 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a további gyermekekre vonatkozó elképzeléseiket újragondolják az intézkedések fényében. Azt gondolom, hogy ezek önmagukban beszélnek.

Utoljára pedig azt kell leszögeznem, hogy fölösleges arról vitát folytatnunk, hogy a családok vajon a családi támogatások miatt szülnek-e gyermeket; nem azért szülnek, általában gyermekeket szeretnének, általában a körülmények lehetetlensége akadályozza meg őket a gyermekszülésben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak; őt követi majd Danka Lajos.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mielőtt észrevételemet elmondanám, engedjék meg, hogy visszatérjek a Danka Lajos képviselő úr által elmondottakra. A képviselő úr nem érti, hogy ellenzéki sorokból miért vannak fenntartásaink, miért vannak kételyeink. Úgy gondolom, hogy a képviselő úr azért nem érti ezeket a dolgokat, mert magának a gyed rendszerének a lényegét nem érti. Itt nem egy olyan lehetőségről van szó, amelyről minden állampolgár eldöntheti, hogy vagy él vele, vagy nem él vele. Itt a lehetőséget - ha a parlament a törvényt elfogadja - mi teremtjük meg, és ezt a lehetőséget nem mindegy, hogy mindenkinek megteremtjük, vagy csak azoknak teremtjük meg, akiknek jó jövedelmük van. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ki mondott ilyet?) Tehát a lehetőség nem adott, mi a lehetőség megteremtését fogjuk majd itt elvégezni, ha elvégzi a parlament ezt a munkát.

És még egy észrevétel, többször említette az óvodát, bölcsődét. Épp az elmúlt parlamenti időszakban jött vissza a bölcsődei normatíva, igaz, lehet, hogy a Fidesz kezdeményezése is benne volt ebben a dologban, de azért ne feledje el a képviselő úr, hogy '96 óta van bölcsődei normatíva, előtte nem volt. Gondolom, Surján képviselő úr erre nagyon jól emlékszik, és úgy gondolom, hogy azért mérsékelte azokat a dolgokat, amelyeket itt negatívként felhoztak.

Az észrevételemmel kapcsolatban két kérdéskört szeretnék kiragadni. Az egyik az, amiről itt folyik a vita, hogy kell-e egyáltalán ez a határozati javaslat. Surján képviselő úr is azt mondta, hogy igen, vitatható, hogy kell-e ez - így mondta a képviselő úr. Én úgy gondolom, hogy igen-igen, ezt nagyon erősen vitatni kell. Országgyűlési határozati javaslat akkor kell, ha a kormány ezt nem akarná megcsinálni. Nem gondolom, hogy a Fidesz-kormány nem akarná ezt a rendszert. Ha akarja, akkor nem értem, hogy miért kell ez a határozati javaslat. Tehát semmiféleképpen nincs meg ennek az indoka, és amit ez a határozati javaslat tartalmaz, az pedig egyértelműen arra utal, hogy nem is siettetné a kormány megvalósítási politikáját, ugyanazokat az időintervallumokat határozza meg ez a határozat is, mint egyébként a kormányprogram.

Ha bevezetnénk ezt a rendszert, akkor szinte minden törvénynél elő lehetne írni egy országgyűlési határozati javaslatot, hogy a kormány nyújtson be ilyen törvényt. Nem hiszem, hogy ez egy olyan irány lenne, amit támogatni kellene, hogy ezentúl minden egyes törvény előtt fél évvel országgyűlési határozati javaslatban írnánk elő a kormány ez irányú feladatát. Tehát meggyőződésem, hogy nincs szükség ezen határozatra, anélkül is megy a dolog a maga útján.

A másik kérdéskör pedig az, hogy maga a rendszer kell-e. Én úgy gondolom, hogy ezt a kérdést nem jó így föltenni, hogy kell-e ez a gyed-rendszer, hanem azt a kérdést kell föltenni, hogy kell-e több pénz a családtámogatásra, kell-e több pénz a gyermeknevelés támogatására.

Úgy gondolom, hogy itt konszenzus van a parlamenti patkó mindkét oldalán, egyértelműen azt mondjuk, hogy több pénz kell a családtámogatásra, több pénz kell a gyermeknevelés támogatására. Már Surján képviselő úr a gyed-rendszernek több olyan részét emelte ki, amit helyre kell majd tenni. Említette itt a visszaélések kérdését, emlegette a tetőkorlátot, a maximum-minimum korlátot. Igen, úgy gondolom, hogy nagyon sok probléma lesz ezzel a rendszerrel, ha ez a gyed ugyanaz a gyed lesz, mint ami eddig volt. Az állampolgárok ma ugyanazt a gyedet értik a gyed alatt, mint amiről a gyakorlatban ismereteik vannak.

Úgy gondolom, hogy azt a kérdést kell feltenni, hogy van-e pénz, vagy nincs pénz. Képviselőtársaim közül már többen föltették ezt a kérdést, a mai esti szavazás egyértelműen bizonyította, hogy az önök jóvoltából erre '99-ben nincs több pénz. Önök egy forintot nem szavaztak meg ennek a rendszernek a létrehozására, nem szavaztak meg mást, csak azt a négy betűt, hogy gyed, ez került bele a költségvetési javaslatba. Tehát erről nem érdemes vitatkozni, az elkövetkező egy évben itt erre a célra nincs pénz.

 

(23.40)

 

Hogy 2000-ben lesz-e? Nagyon remélem, hogy lesz több pénz, és tudunk több pénzt fordítani erre, a parlament el tud fogadni olyan költségvetést, ami több pénzt biztosít a családoknak a gyermekneveléshez. De úgy gondolom, ezt akkor kell megvitatni, hogy milyen legyen a rendszer.

Ha önök ugyanabban a rendszerben gondolkodnak, mint ami eddig volt, úgy gondolom, hogy az egy nagyon rossz irány lenne. Higgyék el, hogy ez nemcsak az ellenzéki képviselőkben, de az emberek nagy részében is azt a gondolatot ébreszti, hogy folytatódik tovább az az irány - ami a Fidesz-kisgazda-kormányhoz köthető -, hogy a szegények tovább szegényednek, a gazdagok pedig gazdagodnak. (Dr. Surján László: Az a Horn-kormány volt!) Lehet, hogy a képviselő úr úgy látta, de úgy gondolom, az elmúlt félévi tevékenység elég világosan bizonyította ezt, mint például a családi pótlék alanyi jogúvá tétele. Én most már ezentúl fogok kapni családi pótlékot mint országgyűlési képviselő - eddig nem kaptam. Viszont a szomszédom, aki igen rá van szorulva, nem fog többet kapni, ugyanannyit fog kapni, mint amit Surján képviselő úr is említett, amit a Horn-kormány idejében a parlament megszavazott. Úgy gondolom, hogy ezen nem sok minden vitatkoznivaló van, mert a családi pótlék ilyen átalakítása egyértelműen ezt bizonyítja.

De a gyermeknevelési kedvezmény az adórendszerben is ugyanez. Ha most azt vesszük, hogy ha nem alakítják át ezt a gyedrendszert, akkor ez is ugyanaz a rendszer lesz. Ugyanaz lesz: akinek van jövedelme, az több pénzt kap a közösből, és akinek nincs jövedelme, az pedig kevesebbet kap, vagy egyáltalán nem kap semmit. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon rossz irány. Ha komolyan gondolják a családtámogatást, a gyermeknevelést, és ennek a rendszernek a "gyed" nevet is adjuk, teljes egészében át kell alakítani ezt a rendszert, és egy teljesen más rendszer megszavazásában, egy jó, egy igazságos elosztásban az ellenzéki képviselők partnerek lesznek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Ezt követően Surján László fog szólni, aki kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Nem jellemző rám - aki az elmúlt vitákat hallgatta, az tudja -, hogy amit öt vagy két percben el lehet mondani, azt húsz perc alatt mondom el, mint ahogy az ellenzéki képviselőtársaim előttem tették.

Mindenesetre az 1. pont kapcsán Béki képviselő asszonynak mondom, hogy egyetértünk. Feltételezné mindenki, hogy a családok érdekében vitatkozunk itt, ugyanakkor az olyan kitételek, hogy kampány jellegű hozzáállás, eleve kizárják a jóindulat feltételét.

A másik: nem hiszem, hogy az alsó rétegek támogatása abban merül ki, hogy leépítünk mindenféle támogatást, mint ahogy az elmúlt rendszerben működött.

A következő: az alkotmányossági problémákkal kapcsolatban csak annyi gondom van, hogy nem az alkotmányossági problémákat kellene előtérbe venni, hanem azt, hogy mi a gyerekek érdeke. Az előző hozzászólásom is arról szólt, hogy mi a gyerekek érdeke, és nem az alkotmányossági problémákról.

A másik, ami számomra furcsa: a családi juttatások leinflálása és leépítése az előző kormány idején történt. Ezért nem értem az ellenzéki képviselőtársaimat, hogy tulajdonképpen milyen alapon kritizálnak.

A következő a családi pótlék, illetve az országgyűlési képviselők jövedelme. Nem hiszen, hogy az az alacsonyan meghúzott jövedelemhatár, amelyhez a családi pótlék volt kötve, a gazdag rétegeket jellemezte volna. Ez itt már nem egyszer hangzott el, hogy mi a gazdag rétegeket támogatjuk a családi pótlékkal. Többe kerül az adminisztráció, a nyomtatványok kitöltése és ellenőrzése, mint amennyit megtakarítana az állam ezeken a korlátozásokon (Bauer Tamás: Ez nem igaz!), ha megfelelő mértékre felemelnénk a határt.

A következő: tulajdonképpen azt gondolom, hogy szemléletmódváltás kellene. Szemléletmódváltás alapvetően, amiről beszéltem: a gyerekek érdekét kell figyelembe venni! Lehet, hogy nem tudunk mindenkinek biztosítani mindent, csak a lehetőséget kell biztosítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy nem fogalmaztam meg elég világosan a vita kezdetén: nem az a cél, hogy a mai napon lezáruljon az általános vita. Csak az általános vita megkezdése volt a cél, és a vita valamikor később fog folytatódni. Tehát ha esetleg valakit a felszólalásában netán ez a téves megfontolás vezet, akkor szeretném ezt a tévedést eloszlatni.

Nos, Surján László képviselő úr kétperces hozzászólásra kért lehetőséget.

Megadom a szót.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány megjegyzést szeretnék tenni. Azért, mert valaki nem ért valamit, attól még nem biztos, hogy az illető dolog értelmetlen. (Taps és derültség a kormánypárti padsorokban.) Ez az egyik megjegyzésem. Állandóan azt hallottuk, hogy nem értjük, hogy erre miért van szükség. A két percem végén fogok mondani egy nagyon praktikus hasznot.

Egy másik tulajdonképpeni haszna annak, ami itt ma este történt, az, hogy mégiscsak elkezdődött egy szakmai vita. Béki Gabriella világosan elmondta, hogy ez a rendszer a gazdagokat támogatja. Frajna Imre pedig világosan elmondta, hogy a rendszert 60 százalékban az alsó 40 százalékba tartozók - tehát a legszegényebb 40 százalék - veszik igénybe. Vagyis nyilvánvalóan tételesen nem igaz az, hogy a gazdagokat támogatná ez a rendszer.

Elhangzott az, hogy itt nincs elég pénz '99-re. Valószínűleg a második félévi bevezetésre való figyelemmel érdemben nincs pénzigénye a rendszernek, ez igaz. Azonban az is igaz, hogy a gyes költségvetési kategóriája egy fölülről nyitott rendszer. Ha tehát az az örvendetes dolog bekövetkeznék Magyarországon, hogy sok gyermek születne, és valamikor decemberben sokan igénybe tudnák venni a gyedet is, ez semmifajta problémát nem jelentene kifizetési oldalról.

Végezetül: e mai este hasznának igazán azt tartom, hogy szocialista képviselőtársaim, a szabaddemokrata képviselőtársam konkrét beszédet mondott. Olyan beszédet, amelyet nekünk saját választókörzetünkben és mindenütt terjesztenünk kell, mert ezek a beszédek a mi számunkra aranyat érnek. Világosan megmutatják, hogy önök mit gondolnak, és mi tudjuk, hogy az emberek azt gondolják, amit mi mondunk. De majd meg fogják tapasztalni, higgyék el, megpróbálunk segíteni azon, hogy ne pusztába kiáltott szó legyen, amit elmondtak, mert a kormány számára jobb propagandát nem tudunk kifejteni, mint amit a kedves képviselőtársaim az imént produkáltak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Ketten jelentkeztek még. Megkérdezem, hogy van-e közülük, aki kétperces hozzászólásra kért lehetőséget, mert akkor neki adom meg elsőként a szót. (Béki Gabriella jelentkezik.) Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálattal tapasztalom, hogy olyan színvonalra ment le ez a vita, amiről azt gondolom, hogy nem érdemes folytatni. Országszerte szívesen elmondom a saját álláspontomat, és nem szorulok rá, hogy kormánypárti képviselők interpretálják az én nézeteimet. Azt gondolom, önök azt tennék jól, ha a saját nézeteiket terjesztenék, és nem foglalkoznának azzal, hogy interpretációját adják az ellenzéki képviselők álláspontjának.

Fenntartom, hogy ennek a ma éjszakai tárgyalásnak kizárólag kampánycélja van. Egyetlen olyan érdemi választ nem hallottam, amely megmagyarázta volna, hogy mi az indoka annak, hogy ezen a késői órán halaszthatatlanul keresztül kellett erőltetni az általános vita megkezdését. Kormánypárti képviselőtársaim ugyanúgy tudják, mint én, hogy ebből a határozati javaslatból szavazás leghamarabb valamikor februárban lehet. Miért olyan fontos két nappal karácsony előtt, hogy éjszaka, éjfélkor itt üljünk, és a gyedről vitatkozzunk mindenféle konkrétum nélkül? (Dr. Torgyán József: Ön beszél már harmadszor!) Miért?

A két percben szeretnék reagálni arra, amit Frajna képviselő úr mondott. Azt gondolom, hogy azok a számok, amiket felidézett, nem azt bizonyítják, hogy a gazdagok nem járnak jól a gyeddel, ahogy állítom, hanem legfeljebb azt bizonyítják, amit magam is mondtam a beszédemben, hogy Magyarországon a bérviszonyok sajnálatos módon nyomottak - csupán ezt.

Köszönöm a figyelmet.

 

(23.50)

ELNÖK: Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Először egy kis szabadkozással kezdeném. Megértettem azt, amit az elnök úr az imént mondott, hogy nem muszáj ma elmondani a hozzászólást, mert az általános vita folytatódik, de az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogyha az ember azt gondolja 11.45-kor, hogy talán legközelebb korábban is sorra kerülhet a hozzászólása, akkor sokszor csalatkoznia kell, mert legközelebb esetleg még később kerül sorra, amikor már még kevesebben vannak jelen. Úgyhogy engedje meg elnök úr, hogy mégis most mondjam el az ehhez a napirendi ponthoz szánt hozzászólásomat, mert a dolog kiszámíthatatlan.

Persze az a Ház vezetésén múlik, hogy megpróbál esetleg egy ülésnapba belezsúfolni mindent. Elég sokszor tapasztaltuk az elmúlt hetekben, hogy minél kevesebb ülésnapja legyen az Országgyűlésnek, aztán esetleg majd tavasszal minél kevesebb üléshete is legyen az Országgyűlésnek, és akkor előállnak ezek a helyzetek, hogy reggeltől éjfél utánig tart a vita. Ez megint a kormánytöbbségen múlik, hogy így alakítja-e parlament működését. Mi ehhez alkalmazkodunk, és akkor esetleg éjfél körül kell hozzászólnunk. Persze beszéltem én már éjfél után az előző ciklusban is - mondhatja az elnök úr, és igaza van.

Ami a dolog érdemét illeti, szeretnék Danka Lajos kérdésére válaszolni - vagy szerettem volna, ha még itt lenne -, mert az ő kérdése érthető. Érthető az a kérdése, hogy ha egyszer a kormánytöbbség három fideszes képviselőtársunk önálló határozati javaslatára valami jó dolgot akar üzenni, valami jó dolgot akar mondani, akkor mi az oka annak, hogy a szabaddemokrata és a szocialista képviselők - hogy úgy mondjam - a káka tövén a csomót keresik, és az ellenvetéseket gyűjtik. Mi az oka annak, hogy olyan érveket mondanak vagy álérveket - mondhatná Surján képviselő úr -, amelyek ráadásul aranyat érnek a fideszes képviselők számára. Szeretnék erről valamit mondani, még akkor is, ha a címzettek egy része már eltávozott.

Értem azt, hogy a gyed, a gyermekgondozási díj egy régi-új családtámogatási forma, ami megkönnyíti a gyerekükkel otthon maradni kívánó anyák számára azt, hogy ezt anyagilag finanszírozzák, és ami enyhíti a gyermekvállalás terheit. Ez önmagában véve egy rokonszenves ötlet, és egy olyan országgyűlési határozat, amelyben azt üzeni a Fidesz vezette kormánykoalíció a közvéleménynek, hogy íme, mi még egy rokonszenves dolgot fogunk csinálni, az önmagában véve egy rokonszenves dolog, és ezzel a Fidesz vezette koalíció azt a hagyományt igyekszik folytatni, amit a nyáron, júliusban megteremtett, amikor szintén egy országgyűlési határozattal küldött közvetlenül a választások után, még az önkormányzati választások előtt egy rokonszenves, pozitív üzenetet.

Tényleg értem azt, hogy Danka Lajos miért mondja azt, hogy miért kell nekünk ezt megkérdőjelezni. Egyetértek azzal - azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk -, hogy az egy fontos dolog, hogy minél kevésbé tartsák vissza az anyagi körülmények az embereket Magyarországon a gyerekvállalástól. Ebben egyetértünk, ebben nincs köztünk vita.

A baj csak az, tisztelt Országgyűlés, hogy az az üzenet, amelyet most útjára akarnak indítani, ugyanúgy hamis üzenet, mint az a nyári üzenet. Néhányan itt arról beszéltek, ez az országgyűlési határozat felesleges, mert ha önök ezt meg akarják csinálni, akkor országgyűlési határozat nélkül is megcsinálhatják, mint ahogy a családok támogatásáról szóló törvényt - amelyet ma szavazott meg a végszavazásban az Országgyűlés - önök meghozhatták volna a nélkül is, hogy még júliusban elfogadjanak ehhez egy országgyűlési határozatot.

De a nyári országgyűlési határozat a ma elfogadott törvénytől nemcsak abban különbözött, hogy hónapokkal korábban volt, és ezért a választások kimenetele után önök egy pozitív üzenetet küldhettek már júliusban. Volt egy másik és fontosabb különbség is a nyári üzenet és a most elfogadott törvény között. Ez az, amiért én azt mondom, hogy ez a nyári üzenet hamis üzenet volt, és ez a mostani üzenet is hamis üzenet. Tudniillik a nyári országgyűlési határozat csak arról szólt, hogy mi az, amit adni akar a kormány, és a nyári üzenet egy szót sem szólt arról, hogy ennek mi az ára. Márpedig mostanra, decemberre fokozatosan kiderült, hogy ennek van ára. Amikor nyáron ezt az országgyűlési határozatot elfogadták... (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, igen, csak erről nem beszéltek a nyáron! A nyáron csak annyit mondtak, hogy visszaállítják a családi pótlék és a gyes alanyi jogúságát, és nem mondták meg, hogy mire ősz lesz és költségvetés lesz, és mire a családi támogatásról szóló törvénynek összhangba kell kerülnie a költségvetéssel, addigra legalább még két dolog kiderül, amiről a nyáron nem beszéltek.

Az egyik, ami kiderült, hogy a nyugdíjemelés kisebb lesz a tervezettnél, a másik pedig, ami kiderült az, hogy a családi pótlékot nem fogják emelni, vagyis reálértékben csökkenteni fognak. Erről sem a választások előtt nem beszéltek, mert a Fidesz programjában az volt, hogy a családi pótléknak értékállónak kell lennie, sem abban a nyári országgyűlési határozatban nem beszéltek.

Az első számú bajom ezzel a mostani országgyűlési határozattal az, hogy ez az országgyűlési határozat is úgy tesz, mintha egy újabb családi támogatási forma bevezetésének nem lenne ára; mintha ez ingyen lenne; mintha erre magától rendelkezésre állnának a források. A nyári országgyűlési határozatban foglalt adományokról mostanra már kiderült, hogy van ára, magas ára van, és ezt az árat részben a nyugdíjasok fizetik meg, részben pedig azok a gyerekes családok, akik csak családi pótlékot kapnak, nem kapnak adókedvezményt, és ezáltal az ő számukra a családi juttatások reálértéke csökken. Hogy ennek a mostani üzenetnek mi az ára, azt még nem tudjuk, a költségvetés egészéből azonban látszik, hogy ennek is az az ára, hogy a gyes reálértéke sem növekszik, ez is része ennek az árnak. Azokat a módosító javaslatainkat, amelyek arra irányultak, hogy a gyes legalább valamelyest emelkedjék, elutasították a költségvetésben, és az az ára ennek is, hogy a családi pótlék reálértéke csökken. Ezért gondolom azt, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a mostani üzenet, amelyet önök el akarnak küldeni a közvéleménynek, ugyanúgy hamis üzenet, mint ahogy a nyári üzenetük is hamis üzenet volt.

De nemcsak az a baj ezzel, hogy hamis. És itt megyek tovább abban a kérdésben, hogy miért mondom Danka Lajos érthető kérdésére azt, hogy miért kötekedünk itt; hogy mégiscsak meg kell gondolnunk, hogy milyen aggályok vannak. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy mindennek ára van; ha elfogadjuk azt, hogy ha bevezetünk egy újabb családtámogatási formát, akkor ehhez valahonnan elő kell teremtenünk a pénzt - most már látjuk azt, ami még a nyári időszakban nem volt világos: annak, hogy családi adókedvezményt hoznak be és alanyi jogúvá teszik újra a családi támogatásokat, a másik oldalon az az ára, hogy a családi pótlék reálértéke csökken, és a nyugdíjemelés kisebb, mint amit terveztek, tehát valakinek ezt meg kell fizetnie.

Ha viszont már eljutunk oda - úgy látom, hogy ebben most már egyetértünk -, hogy mindennek ára van, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy társadalmilag helyes-e, igazságos-e, a társadalom állapotát javítja-e az, hogyha önök úgy szelektálnak a különböző családtámogatási formák között, ahogy azt megtették és meg kívánják tenni.

Ebből a szempontból a következőt érdemes tekintetbe vennünk. Minden családtámogatási forma egyúttal jövedelemátcsoportosítást is jelent. Gondolom, ez evidencia, de mégis érdemes vele szembenézünk, mert egyfelől az egy rokonszenves gondolat, hogy teremtsünk olyan feltételeket, amikor az emberek inkább tudnak gyereket vállalni, ebben nincs köztünk vita.

 

(24.00)

Csakhogy azt is látni kell, hogy egy ilyen családtámogatási forma bevezetése mindig jövedelemátcsoportosítást is jelent. Az a kérdés, az a tény, hogy, mondjuk, a családi adókedvezmény, amit önök már bevezettek... - ugyanakkor a családi pótlék reálértéke csökken, és ez jövedelemátcsoportosítást jelent az alacsony jövedelmű gyerekes családoktól a közepes és magas jövedelmű gyerekes családok felé. Ezt sokszor elmondtuk.

Vajon a gyed bevezetése - ahol egy olyan konstrukciót vezetnek be, ahol a magasabb jövedelmű családok többet kapnak az adófizetők pénzéből, az alacsony jövedelmű családok pedig kevesebbet - egy olyan időszakban, amikor sok más családtámogatási formára nincs elég pénz, méltányos dolog-e vagy sem? Nem magától értetődő, hogy erre a kérdésre elutasító választ kell kapnunk. Érdemes a dolgot végiggondolnunk egy percig.

Ne felejtsük el, hogy amikor a gyedet másfél évtizeddel ezelőtt bevezették, akkor a gyedet Magyarországon mindenki ünnepelte - mindenki. Azt mondhatnám, hogy másfél évtizeddel ezelőtt, azok, akik ma - mind Surján László képviselő úr - a Ház jobb oldalán ülnek, meg azok, akik a Ház bal oldalán ülnek - mint Kökény képviselő úr vagy Jauernik képviselő úr -, valószínűleg mindnyájan azt mondták, hogy ez jó dolog. És mindenki azt mondta, hogy igen, helyes dolog a gyereket vállaló családoknak többletjövedelmet juttatni a többiekéből, és senki nem gondolkozott el azon - nagyon kevesen gondolkoztak el azon -, hogy ennek milyen szociális hátulütői, hatásai lehetnek.

Arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a másfél évtizeddel előtti Magyarország másfajta Magyarország volt, mint a '90-es évek Magyarországa. Mindenki, aki szociálpolitikával foglalkozott az elmúlt évtizedekben, pontosan tudja azt, hogy másfél évtizeddel ezelőtt Magyarország olyan ország volt, ahol egyrészt teljes foglalkoztatás volt, másodszor a kereső lakosság - és mindenki kereső volt - jövedelmeinek differenciálódása kicsi volt. Tehát az aktív lakosság munkajövedelmekből élt, és a munkajövedelmek differenciálódása kicsi volt. Körülbelül 1:3 volt a legalacsonyabb és a legmagasabb fizetések közötti különbség.

Egy ilyen helyzetben - és ezt akkor minden szociálpolitikával foglalkozó tankönyv leírta az első fejezetben - a magyar jövedelemdifferenciálódást döntő mértékben a gyerekszám alakította ki. Azok a családok voltak szegényebbek, ahol sok volt a gyerek, és azok a családok voltak gazdagok, ahol kevés volt a gyerek. Ez volt az alapvető meghatározottság. Egy ilyen társadalomban az összes adófizető pénzéből a gyereket vállalóknak differenciálás nélkül többletpénzt juttatni egyértelműen méltányos és igazságos dolog volt tizenöt és húsz évvel ezelőtt.

Csakhogy a mai Magyarország másfajta Magyarország. És azért örülök, hogy Frajna Imre Tárki-vizsgálatokra hivatkozott, mert én is azokat szoktam használni. A mai Magyarország olyan Magyarország, ahol a jövedelemkülönbségek első számú meghatározottsága a gazdasági aktivitás. Ha előveszik ezt a legfrissebb Tárki-vizsgálatot, amelyet az államtitkár úrral együtt kaptunk meg a múlt héten a Tárkiból, ahol most megjelent, ebből kiderül, hogy a jövedelemkülönbségek 45 százalékát az determinálja, hogy a gazdaságban aktív-e valaki vagy nem; tehát munkanélküli-e a család vagy nem.

A másik, hogy az aktív lakosságon belül is nagyon megnövekedtek a jövedelemkülönbségek, és csak a harmadik tényező a gyerekszám. Egy ilyen társadalomban, mint amilyen a mai magyar társadalom, már nem tekinthetjük magától értetődőnek azt, ami tizenöt évvel ezelőtt még magától értetődő volt, nem kell külön föltennünk a kérdést, hogy a családi támogatásoknak milyen hatásuk van a különböző társadalmi rétegekre.

Egy ilyen társadalomban egy tisztességes társadalompolitika már föl kell hogy tegye ezt a kérdést! És nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy támogassuk a gyerekvállalást, és nem megnézni, hogy ez a különböző rétegekre hogyan hat. És ez a vita, ami a választások óta folyik köztünk, erről szól. Mi azt mondjuk, hogy meg kell nézni, hogy a különböző rétegekre hogyan hat, és ha olyan formát vezetnek be, vagy olyan módon változtatják a családtámogatási formákat, hogy ebből az alacsony jövedelmű gyerekesek szisztematikusan kimaradnak - és azok a formák, amelyeket önök bevezettek, ilyenek -, és a magas jövedelmű gyerekeseknek adunk vissza pénzt, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a társadalom jövője szempontjából kedvezőtlen jövedelem-újraelosztást jelent.

Elismerem azt, hogy amit most javasolnak, a gyermekgondozási díj újra bevezetése, szociális szempontból nem annyira súlyos, mint amit a családtámogatási törvényben eddig csináltak. Mert amit eddig csináltak, az az, hogy a jövedelemmel nem rendelkezőknél a családi pótlékot elértéktelenítik, és visszaadják a családi pótlékot annak a legfölső 10 százaléknak, aki az előző kormány intézkedései során elesett tőle. Ez egy nagyon súlyos jövedelem-újraelosztás az alacsony jövedelmű családosoktól a magas jövedelmű családosokhoz. Itt nem ez történik.

Itt csak rátesznek még egy kis lapáttal, amikor egy olyan formát hoznak be, amiből az alacsony jövedelműek megint nem részesülnek, a munka nélküli családok semmiképpen nem részesülnek, és a legalacsonyabb jövedelmű kereső családok is nagyon kevéssé részesülnek, mert náluk a gyed nem lesz sokkal magasabb, mint a gyes lenne, és ezzel szemben a középen levők - nem az igazán magas jövedelműek, ebben igaza van Frajna Imrének, mert az igazán magas jövedelműek még a gyedet is ritkán veszik igénybe -, a középmagas jövedelműek, akik igénybe veszik a gyedet, járnak jól. Azt a folyamatot, amit elindítottak az eddigi intézkedéseikkel, kívánják még egy további intézkedéssel továbbvinni, tehát erősítik azt az általunk a kormányalakítás óta egyfolytában bírált törekvésüket, hogy az alacsony jövedelműek rovására a magas jövedelműek javára csoportosítanának át jövedelmeket a családosok körében.

Ez az oka annak, kedves Danka Lajos képviselő úr, hogy abban a pillanatban, amint elfogadjuk azt az elvet, hogy a pénz nem korlátlan - tehát ha az egyik helyre adunk, akkor a másik helyre nem tudunk adni -, és abban a pillanatban föltesszük ezt a kérdést, hogy az az új dolog, amit be akarnak hozni, vajon méltányos-e, vajon hogyan érinti a jövedelemdifferenciálódást, ezért azt a választ adjuk, hogy ez nem helyes út. Ha van pénz - és ezt önök tudják, hogy van-e pénz -, azt elsősorban a családi pótlék reálértékének megőrzésére kellene fordítani, meg a minden család számára hozzáférhető gyes némi emelésére - annyi emelésére, amennyi pénz van -, és nem a gyed visszahozatalára.

Ezért vagyunk ilyen kötekedők ebben a kérdésben, és nem azért, mintha egyszerűen kötekedni akarnánk azzal szemben, amit önök csinálnak. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát elnapolom, folytatására későbbi ülésünkön kerül sor. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Még nem fejeztük be a munkát.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dán János képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót a Házszabály rendelkezései alapján ötperces időkeretben.

 

(0.10)

 

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend utáni felszólalásom aktualitását az 1998-as év árvízi történései adták.

Az elmúlt év júniusában vonult le egy jelentősebb árhullám a Maroson, mely Makónál 500 centiméterrel tetőzött. Ezzel kilépett medréből, az árvízvédelmi töltések által közrefogott területen elpusztította a virágzó kiskerti kultúrákat, de még az aratás előtt álló gabonatáblák betakarítását is lehetetlenné tette. Akkor fájó szívvel tudomásul vettük, hogy az ártér a folyóé, s a folyónak a mederből való kilépésével - igaz, az utóbbi években egyre gyakrabban - számolni kell. Igazán figyelemre méltó árvíz a Felső-Tisza-vidéken jelentkezett az ősz folyamán, az általa okozott kárt mintegy 5 milliárdra becsülik.

A felelősen gondolkodó képviselő felteszi a kérdést, hogy vajon az ő térségében milyen az árvízvédelem helyzete, milyen a felkészültség, milyen a védművek állapota, karbantartásuk, felújításuk megfelelő-e. A Maros szabályozásának kezdetét a múlt század közepétől a hét darab átmetszés végrehajtásától számítjuk. Ezt követően került sor Apátfalva és Makó térségében néhány összefüggő kanyarút rendezésére, a kisvizű szabályozások végrehajtására. Nagyobb kisvizű szabályozás 1960 és '75 között valósult meg. A folyószakaszokban összesen 22 szabályozási mű van. A Maros magyarországi részén 17 kilométer teljesen, 8,3 kilométer részben szabályozott, tehát 24,3 kilométer a szabályozásra szoruló szakaszok hossza.

A Maros folyó magyarországi szakaszának általános szabályozási terve '77-ben készült el. A Makó feletti közös magyar-román szakasz általános szabályozási tervét, többszörös egyeztetés után, '94-ben fogadták el. Az általános szabályozási tervekben előirányzott szabályozási műveket a terv készítése óta pénzügyi forrás hiányában nem lehetett megépíteni. A meglévő művek állapota több helyen igényelne kisebb-nagyobb fenntartást.

A Tisza-völgy eddigi legnagyobb árvize, a '70-es árvíz után Csongrád megyében jelentős fejlesztések történtek, melyek során a Maros jobb és bal parti töltéserősítése megtörtént. A töltések erősítése az árvízi tapasztalatok tudományos feldolgozása alapján a meghatározott, mértékadó árvíz figyelembevételével készült. Gátépítő elődeink hajdanán szinte egyáltalán nem fordítottak gondot arra, hogy a töltések építésének egy-egy helyszínén a kubikgödrökből kikerült föld milyen anyagokból áll, ezért rendkívül fontosnak tartjuk meglévő védműveink belső szerkezetének minél részletesebb megismerését, a változások nyomon követését, a szükséges beavatkozások időben történő elvégzését.

A vízügyi szolgálat nagy gondja, hogy a védművek a fejlesztésen túl rendszeres karbantartást is igényelnek, azonban a fenntartási keretek nagysága évek óta nem fedezi az igényeket, így a védművek állapota folyamatosan romlik, az árvízvédelmi biztonság veszélyeztetettsége egyre nő. A töltések tartozékai, a felületeket borító gyeptakaró, a hullámtéri erdők állapota, az utak, az őrtelepek, a hírközlés helyzete az anyagi eszközök hiánya miatt ma is egyre nagyobb gondot okoz. Szólni kell a napjainkban rendkívül elterjedt garázdaság, rongálás nyomán a védművekben keletkező sokmilliós kárról.

Az állami tulajdonú védművek fenntartása, fejlesztése a vízügyi igazgatóság feladata, a védekezési munkák ellátása azonban - a vízügyi szolgálat szakmai irányítása mellett - közös feladat. A vízügyi szolgálat létszámának napjainkra végrehajtott drasztikus csökkentése azt a veszélyes helyzetet eredményezte, hogy az Alsó-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság saját erőből a másodfokú készültség ellátásához szükséges szolgálatot is nehezen tudja kiállítani. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok segítségére, a lakosság igénybevételére már alacsonyabb fokozatú védelmi munkáknál is szükség lesz.

Ezt a felszólalásomat Makó város és térsége országgyűlési képviselőjeként tettem, aki már jelen volt az 1970-es árvíznél, s máig is élénken emlékszik arra, amikor május 21-én 611 centiméterrel tetőzött a Maros Makónál, és Makó volt az első város, amelynek lakosságát ki kellett telepíteni. Remélem, hasonló eseményre sohasem fog sor kerülni.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki válaszolni az elhangzottakra. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván.

Akkor nem maradt más hátra, mint hogy mai ülésünket berekesszem. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az Országgyűlés téli, rendkívüli ülésszakának következő, várhatóan egynapos ülését '98. december 28-án délután 13 órára összehívom. Engedjék meg - miután meglehetősen családias körben maradtunk, sőt olyan rendkívüli helyzet állt elő, hogy a jegyző asszonyt leszámítva nincs ellenzéki képviselő a teremben, de a tárgyalást nem akartam megszakítani, amikor a képviselők nagyobb része elhagyta az üléstermet -, hogy az itt maradottaknak ezen hajnali órán hadd kívánjak boldog és békés karácsonyt. Boldog új évet még azért nem tudok kívánni, mert addig még egyszer találkoznunk kell, 28-án.

Addig is mindenkinek jó pihenést kívánok, a Ház munkatársainak, a média jelen lévő képviselőinek, akik hűen kitartottak, és a még hűséges rádióhallgatóknak is hadd kívánjak e helyről boldog karácsonyt! (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Nyugodalmas jó éjszakát! (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(Az ülésnap 0 óra 15 perckor ért véget.)

 

 

 

 

 

 

 




Felszólalások:   297   297-331   331      Ülésnap adatai