Készült: 2020.08.08.05:36:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

36. ülésnap (1998.11.30.),  39-697. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita megkezdése
Felszólalás ideje 19:49:57


Felszólalások:   39-41   39-697   697      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Nagy Sándor jelentkezik. Milyen tárgyban? (Dr. Nagy Sándor: Ügyrendben.) Ügyrendi javaslat. Először el kell fogadnunk a napirendet, utána adok majd szót.

Tisztelt Országgyűlés! A keddi napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mátrai Márta frakcióvezető-helyettes, Fidesz-Magyar Polgári Párt; Medgyasszay László frakcióvezető-helyettes, Magyar Demokrata Fórum; Kovács László frakcióvezető, Magyar Szocialista Párt; Pokol Béla frakcióvezető-helyettes, Független Kisgazdapárt; Fenyvessy Zoltán frakcióvezető-helyettes, Magyar Igazság és Élet Pártja; Bauer Tamás frakcióvezető-helyettes, Szabad Demokraták Szövetsége. Szerdán napirend utáni felszólalásra jelentkezett Herényi Károly képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A házbizottság az Országgyűlés ülésének napirendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre és az előterjesztések együttes tárgyalására vonatkozó ajánlását kézhez kapták. Az ülést megelőzően a házbizottságban megállapodás született arra vonatkozóan, hogy a napirendi ajánlás egészüljön ki a Bosznia-Hercegovinában az SFOR-erők kötelékében felállítandó többnemzetiségű speciális alakulatban való magyar katonai részvételről szóló országgyűlési határozati javaslatról történő határozathozatallal. Ezzel a kiegészítéssel együtt teszem fel szavazásra az írásban kiadott napirendi ajánlást.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a ma kezdődő ülés napirendjével az előbb ismertetett kiegészítéssel együtt. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi ajánlást elfogadta.

Nagy Sándor frakcióvezető-helyettes úr ügyrendi kérdésben kért szót.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelettel arra kérem, hogy vagy a házbizottság, vagy az ügyrendi bizottság félre nem érthető, pontosan követhető szabályokat alakítson ki arra nézve, mi tekinthető személyes érintettségnek, személyes megtámadtatásnak. Az ugyanis nem járható, hogy mindig a pillanatnyi értelmezés függvénye legyen, hogy valaki belefér-e ebbe a fogalomkörbe vagy nem.

Amit Torgyán miniszter úr mondott, az - álláspontom szerint - engem személy szerint tételesen érintett, hiszen kétségbe vonta a vele kapcsolatban elmondott mondandóm megalapozottságát, aminek az ellenőrzésére persze jegyzőkönyvi szövegek állnak rendelkezésére. (Dr. Torgyán József: Ez nem ügyrendi javaslat!) Ebből következően azt kérem, hogy foglalkozzon ezzel az ügyrendi bizottság, mert az tarthatatlan, hogy az egyik embernek szót ad elnök úr, a másiknak nem, és képtelen állításokra egyszerűen nem lehet reagálni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Kérését természetesen minden további nélkül lehet továbbítani az ügyrendi bizottsághoz, de emlékeztetem arra, hogy a Házszabály hivatkozott rendelkezése - egészen pontosan az 51. § (5) bekezdése - úgy rendelkezik, hogy a napirend előtti felszólalással kapcsolatos észrevétel céljából a kormány képviselője ötperces, valamint az, aki személyében érintett, kétperces hozzászólásra kérhet szót. A személyes érintettség fogalmát 1995-ben az alkotmányügyi bizottság - akkor ügyrendi bizottságként is eljárt - megkísérelte definiálni, és a következőkre jutott: a személyes érintettség fogalmát a Házszabály közelebbről nem határozza meg, így annak határait az elnök jogosult megállapítani.

 

 

(12.10)

 

 

1995. június 21-én született ez az alkotmányügyi bizottsági állásfoglalás, egyelőre ennek alapján jártam el. Természetesen köszönöm az észrevételt. Az ügyrendi bizottság esetleg hozhat egy új döntést, ha ennek megvannak a feltételei.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/325. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/325/507. számon kapták kézhez. (Számos képviselő távozik az ülésteremből. - Általános zaj.)

Úgy tűnik, az a helyzet állt elő, mint két héttel ezelőtt, hogy hirtelen nagyon sok bizottság kezdi meg a munkáját, és ismét bizottsági ülésre távoznak néhányan. Akik viszont részt kívánnak venni - meglehetősen nagyszámú felszólaló jelezte felszólalási szándékát a költségvetés részletes vitájában -, azok kérem, hogy maradjanak a helyükön, akik pedig bizottsági ülésre igyekeznek, viszonylag gyorsan és csendben hagyják el az üléstermet. (Folyamatos zaj.)

A gazdasági, valamint az emberi jogi bizottság előzetesen jelezte, hogy előadót kíván állítani a részletes vitában.

Megadom a szót Ivanics Istvánnak, a gazdasági bizottság előadójának.

 

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Folyamatos zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

A részletes vita előkészületei a gazdasági bizottságban nagy energiával történtek, és számos olyan kérdésről bontakozott ki vita, mely, úgy gondolom, a költségvetés elfogadásához fontos információkat szolgáltatott. Előtte azonban szeretném vázolni az általános képet erről a nagyszámú javaslatról és arról, hogy végeredményben a kormány ezt a költségvetést elég szűk időkeretben volt kénytelen elvégezni, és ehhez képest egy rendezett és struktúrájában világos költségvetést kaptunk. Ez elősegítette azt, hogy viszonylag gyorsan tudtuk levezényelni ezt a nagyszámú módosító javaslatot.

Számomra meglepően sok befogadott javaslattal találkoztam, melyet a kormány elfogadott, és ezek érdemi módon befolyásolták a költségvetés végső struktúráját, formáját.

Úgy gondolom, talán képviselőtársaimnak is elismerést jelenthet az, hogy nagyon sok olyan módosító javaslat született, mely nagyon jó megfogalmazásban, a forrásmegjelöléssel, minden kellékkel ellátva került a gazdasági bizottság asztalára. Talán a nagyszámú elfogadott módosító javaslat is tükrözi a költségvetés stabilitását, tehát azt, hogy egy stabilan, megfelelő blokkokban kialakított költségvetés tényleg hatékonyan tudja befogadni ezeket a módosító javaslatokat, megvan ehhez a kezelés mechanizmusa.

Szeretnék kiemelni néhány olyan módosító javaslatot, melyről tartósabb vita folyt, illetve talán érdemes megemlíteni most a plenáris ülésen. Ilyen a T/325/507. számú ajánlás szerinti 90. számú módosító javaslat, mely a fegyveres biztonsági őrzésről, a természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény 19. §-ának második mondatát, valamint 30. §-ának (7) bekezdését szándékozik kivenni. Számos módosító javaslat foglalkozik alapvetően a mezei őrszolgálat kérdésével, amelyet már az általános vitában is megemlítettem, hogy mindenképpen rendezni kell, melyik minisztériumhoz kerüljön, és mindenképpen meg kell őrizni a törvényben biztosított támogatását, tehát a költségvetésben erre fedezetet kell nyújtani. A javaslatok ezzel foglalkoznak, de szeretném jelezni, hogy véleményem szerint a kérdés még nincs egészen világosan rendezve. Kérem tehát képviselőtársaimat, hogy a részletes vita során tényleg kiemelten foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.

Megnyugtatóan sikerült rendezni az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket, és itt is egy nagyon világos és előremutató módosító javaslat született Mádi László és dr. Hörcsik Richárd javaslata alapján, amely a határidőket módosítja, és kezelhetővé teszi a későbbiek során, hogy ne legyenek olyan klauzulák beemelve a jelenlegi költségvetésbe, amelyet az egyházak már úgy kénytelenek kezelni, hogy a mozgásterüket ez korlátozná.

Összegezve az egyéb módosító javaslatokat is, esetleg olyanokat is, amelyek csak helyesírási hibákat és olyan részletkérdéseket emeltek ki, melyek a költségvetés külalakját, illetve a költségvetés értelmezését segítik, ezeket is megköszönve úgy gondolom, a részletes vitára a gazdasági bizottság mintegy előre dolgozott, és olyan ütemet diktálva, melyet a jelenlegi helyzet igényel, sikerült a részletes vitára felkészülnünk és a bizottsági véleményeket kialakítani.

A részletes vitában képviselőtársaimnak is további sikeres szereplést kívánok, és a bizottsági vélemény ismertetését ezzel le is zárnám.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Farkas Imrének, aki a bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti.

 

FARKAS IMRE, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság általában nem szokott előadót állítani a részletes vitához. Most sem tartottuk - MSZP-s és SZDSZ-es képviselők - azt szükségesnek, hogy egy-egy indítvánnyal kapcsolatban valamiféle hangulati jelentést tegyünk, hogy melyik a jó javaslat, melyik nem. Azért tartottuk szükségesnek a bizottsági álláspont kifejtését, hogy egyfajta betekintést nyújtsunk, milyen természetű vita folyt a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatokról.

Kiderült, hogy azok az észrevételek, amelyeket mi elmondásra érdemesnek tartottunk, kisebbségi álláspontok voltak, de úgy érzem, hogy ezek markánsan fogalmazódtak meg. Ezért is volt nagyon érdekes számomra most a többségi álláspont ismertetése, amelyik - hangsúlyozni szeretném - ilyen módon meg sem fogalmazódott természetesen a gazdasági bizottságban, az csak egyfajta hangulat érzékeltetése vagy egy-egy módosító indítvány kiragadása, ami itt előttem elhangzott.

Három-négy kérdésben szeretném összefoglalni, amiért igazán szerettük volna a plenáris ülést tájékoztatni a bizottsági vitáról.

Az első kérdéskörben arra szeretnék kitérni, hogy nyilvánvalóan ebben a költségvetésben is voltak új elemek; olyan új elemek, amelyek különösen az érintettek számára rendkívül fontosak lehetnek.

 

 

(12.20)

 

Úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy a képviselők a bizottságban sokat foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, hiszen egy új elemnél tisztázandó annak teljes tartalma. Sajnos, ezt az értékelést megnehezítette, hogy ezekhez az új elemekhez általában semmiféle hatásvizsgálat nem társult. (Folyamatos zaj.) Ez különösen érzékelhető volt az alábbi esetben:

Az önkormányzatok közötti esélyegyenlőség javítását, illetve az indokolatlan területi különbségek mérséklését célozta a személyi jövedelemadó-kiegészítés felosztására vonatkozó javaslat. Szeretném elmondani, hogy a bizottságban ennek a célnak a helyességét senki nem vonta kétségbe. Az azonban már megfogalmazódott, hogy ez a módszer, amit ennek a célnak a teljesítése érdekében a kormányzat választott, nem fogadható el. Azért nem, mert az iparűzési adóerő-képesség alapján ugyanis nemcsak a személyi jövedelemadó kiegészítését vonják el egyes önkormányzatoktól, hanem azon túlmenően állami hozzájárulásokat is elvonnának. Ezt a módszert a kisebbségi álláspont képviselői részben kiforratlannak, feltételezésekből kiindulónak, részben alkotmányellenesnek is tartották.

Ezzel kapcsolatos, hogy több módosító javaslat is benyújtásra került, konkrétan négy módosító javaslatról volt szó. A bizottságban megkérdeztük, hogy mi ezeknek a módosító javaslatoknak a hatása, hiszen a kormány képviselője egyértelműen elmondta, hogy ezek a javaslatok nem támogathatók. További kérdéseinkre azonban már semmiféle magyarázatot nem tudott adni. Nem tudta megadni a kormány képviselője, hogy egyáltalán ez az intézmény milyen hatást ér el egy-egy önkormányzatnál, kiket érint, konkrétan kiket érint pozitívan, és kiket negatívan. Teljesen természetes, hogy a módosító indítványokkal kapcsolatban sem tudtak semmi konkrét álláspontot kifejteni.

Én úgy gondolom, hogy ez nem is csoda, hiszen az Állami Számvevőszék anyagában, amit az önkormányzatokról szólva viszonylag későn kaptunk meg, még az szerepel, hogy a vizsgálat időpontjában a modellszámítások nem fejeződtek be, így az állami számvevőszéki vélemény csak a kialakított elvekre alapozódik. Úgy látszik, hogy ezek a számítások még sokkal később sem fejeződtek be, viszont nekünk a bizottságban ebben a kérdésben már állást kellett foglalni.

Kiderült, hogy a kormánypárti képviselőket a kormányhoz való lojalitásuk átsegítette ezen a problémán, hiszen ők nem feszegették ennek a problémának a tartalmát, ők úgy érezték, hogy ez helyes. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez az álláspont, amit végül a bizottságban e kérdésben sikerült kialakítani, nem konkrét értékelésen, számításon, hanem egyfajta feltételezésen és lojalitáson alapult.

A következő kérdésben szeretnénk hangsúlyozni, hogy fontos kérdésekben nem kaptunk világos válaszokat a költségvetés egyes tételeinél. Egy konkrét példát szeretnék kiemelni; például az árvízveszély egyik nehéz pillanatában a miniszterelnök kijelentette: jelentős összegeket fordítanak majd az árvízvédelemre. Sajnos, ez a szándék a költségvetésben nem tükröződik vissza. Amikor ezt firtattuk, a kormány képviselője elmondta, benne van ez a tétel is, de később kiderült, hogy konkrétan ő sem tudja, vagy nem akarta megmondani, hogy milyen tételekben található meg ez a tétel egyáltalán.

Ezek után felmerül a kérdés: nem tudjuk, mi az igazság; vagy van-e ilyen tétel a költségvetésben, és ha van, akkor az hol van eldugva, és tartozik-e ez egyáltalán az ellenzéki vagy kormánypárti képviselőkre? Vagy pedig az ígéret ellenére nincs is ilyen tétel a költségvetésben, és nem kell mondanom, hogy természetesen ez lenne a nagyobb baj, ha ez így lenne.

Az ilyen jellegű példák folytathatók, ilyenre tipikusan sok példa akadt a közlekedési tárca szinte valamennyi előirányzatánál. De hangsúlyozni szeretném, hogy idetartozik az a problémakör is, amit Ivanics képviselőtársam felvázolt, mert a mezőőri szolgálat esetében sem derült ki, hogy egyáltalán van-e ilyen tétel a költségvetésben, vagy nincs, illetve nem tudták megmutatni a kormányzat előterjesztői, hogy hol van ez a tétel, mert egyébként azt mondták, hogy van.

Harmadik elemként szeretném hangsúlyozni, hogy bebizonyosodott, hogy a kormány szigorúan védi a központi költségvetési szervek előirányzatait. Elveti azokat az indítványokat, amelyek részben ezekből építkeznek, és legalább az inflációhoz igazodó igényeket igyekeznek kielégíteni. Tipikusan ilyennek tekinthetők az önkormányzatok igényei, pedig a költségvetésben a kormány bőséggel mért a központi költségvetési szervek előirányzatát illetően. Ezek az előirányzatok ugyanis - akár a bázishoz, akár más értékekhez képest - hol 30 százalékkal nőttek, de arra is van példa, hogy 300 százalékkal növekedett adott tételnek a mértéke.

Úgy érezzük, hogy ezekben az esetekben, ahol legalább az inflációs hatásokat kellene korrigálni, hozzá lehetne nyúlni a központi költségvetési szervek előirányzataihoz.

Végül a hangulat érzékeltetéseként egy utolsó elemet vetnék fel. Nyilván minden korábbi törvénytervezetben előfordult, hogy számszaki és betűelírások vannak a tervezetben, pontatlan megfogalmazások is szerepelnek benne. Nyilvánvalóan a költségvetésben is voltak ilyen hibák, illetve pontatlan megfogalmazások. Több ellenzéki képviselő ennek a helyretételére megfogalmazott módosító javaslatot, ezek valóban egy-egy betűnek, ragnak, szótagnak a megváltoztatására irányulnak.

Azt szeretném elmondani, hogy természetesen a kormányzat még ezeket az indítványokat sem támogatta. A bizottságban az az érzés alakult ki bennünk, hogy a kormányzat sokkal hamarabb módosítaná az értelmező szótárt vagy a magyar helyesírás szabályait, mint hogy támogatna egy-egy ellenzéki indítványt, amelyik ilyen természetű volt. Hangsúlyozni szeretném: korábban erre aligha volt példa. Hogy ez a helyzet mégsem vált teljesen komikussá, azt úgy sikerült megoldani, hogy a kormánypárti képviselők belátták ennek az álláspontnak a fonákságát, és több esetben támogatták az ilyen természetű indítványokat.

Mindezekből következően én arra szeretném kérni a kormányzatot, illetve a kormánypárti képviselőket, hogy a költségvetés vitájának folytatásánál a következő időszakban egy szakszerűbb, világosan megfogalmazott, az elveket hangsúlyozó és kompromisszumkészségről tanúskodó magatartást legyenek szívesek tanúsítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Potápi Árpádnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

 

POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat kapcsán benyújtott módosító javaslatok körülbelül egyharmadát tárgyalta meg az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 25-ei ülésén.

A bizottságot a következő kérdésekben érintették a módosító javaslatok: kisebbségi szervezetek támogatása, országos kisebbségi önkormányzatok támogatása, egyházak költségvetési támogatása, emberi jogi szervezetek támogatása, szociális támogatások.

A bizottság az ülésen hat bizottsági módosító javaslatot fogalmazott meg és fogadott el, melyek 501-506. szám alatt szerepelnek, ezek közül kettő az Országgyűlési Biztosok Hivatalának működését érinti. Javasolja a T/325. számú törvényjavaslat 47. §-a (3) bekezdése e) pontjának módosítását, és a 48. § (1) bekezdésének módosítását.

 

(12.30)

 

E paragrafusok a bizottság szerint az OBH működését veszélyeztetik. Az OBH-t az Országgyűlés 1995-ben állította fel, a megválasztott országgyűlési biztosok ekkor kezdtek hozzá tevékenységük szervezeti kereteinek megteremtéséhez, illetve hivatali apparátusuk kiépítéséhez. Ez a munka értelemszerűen több évet vesz igénybe; most, három év elteltével még nem értek a végére, és egyidejűleg a hozzájuk érkezett állampolgári panaszok mennyisége is megnőtt.

Amint arról néhány hónappal ezelőtt az Országgyűlésnek tett jelentésükben beszámoltak, ügyfélforgalmuk állandóan növekszik, és az átfogó vizsgálatok iránti igény is bővül. A hivatali apparátus létszámát eddig nem tudták a feladatok által megkövetelt szintre növelni, mert a rendelkezésükre bocsátott Tüköry utcai épület rendkívül szűknek bizonyult. Néhány nappal ezelőtt, október 30-án született meg a kormány határozata, amely elhelyezésüket megoldja. Így nem lenne akadálya annak, hogy a jelenlegi 132 fős apparátust 1999-ben a véglegesnek szánt 151 főre növeljék. Már korábban ígéretet kaptak a Pénzügyminisztériumtól arra, hogy amennyiben elhelyezésük megoldódik, a létszámemelés fedezetét is megkapják. Ezért méltánytalannak tartanánk, ha az Országgyűlés a jövő évi költségvetés meghatározásánál az OBH esetében az 1998. évet venné alapul, és ebből kiindulva csökkentené a létszámkeretet 3 százalékkal. Bázisévként különleges helyzetükre tekintettel csak az 1999. vagy a 2000. év jöhetne majd számításba.

Súlyos problémát okoz a törvényjavaslat 47. § (3) bekezdése e) pontjának az OBH-fejezetre történő kiterjesztése és ezáltal költségvetésük további 1,9 százalékkal való csökkentése. Úgy véljük, hogy egy kialakulóban lévő intézményt az általános költségvetési megszorítások alkalmával nem szabad egy tekintet alá venni a régebben működő államigazgatási szervezetekkel.

A következő két bizottsági módosító javaslat az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szól. E két javaslatot alternatív javaslatként adtuk be.

Az utolsó módosító javaslat az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatási Alapítvány tavalyi szintű támogatását tartja szükségesnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy további bizottságok kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Jelzés nem érkezett.

Immár öt éve a költségvetési bizottság javaslatára a házbizottság állást foglal arról, hogy a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása során az első részletes vitában az összefüggésekre figyelemmel indokolt, hogy a Házszabály 120. §-ának (6) bekezdése értelmében részletrendelkezések megtárgyalását kapcsoljuk össze. Ebben az évben is mintegy kétszáz már benyújtott, fejezeteken belüli módosító javaslat az újra megnyitott részletes vitában kerül megtárgyalásra. Mindezekre figyelemmel az ötéves gyakorlatot követve kezdeményezem, hogy az Országgyűlés összevontan folytassa le a részletes vitát.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a részletes vita általam javasolt szerkezetét. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége úgy határozott, hogy a részletes vitában a költségvetési törvényjavaslat módosító javaslattal érintett összes rendelkezésének tárgyalását összekapcsolja.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmüket, hogy a Házszabály 105. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvényjavaslat részletes vitája a módosításokkal érintett rendelkezések megvitatásából áll. A Házszabály 121. § (2) bekezdése alapján pedig a részletes vitának ebben a szakaszában csak azokhoz a módosító indítványokhoz kapcsolódóan lehet felszólalni, amelyek a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak fejezetenkénti összegét és főösszegét, valamint a költségvetési hiány, illetve többlet mértékét érintik.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vitát. Megkérdezem, hogy ki kíván szólni. Elsőként Varga Mihály államtitkár úr neve jelent meg a monitoron. (Varga Mihály: Tévedés!) Tévedés történt.

Pokorni Zoltán miniszter úrnak adom meg a szót.

 

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Urak és Hölgyek! Néhány mondatban szeretnék az oktatás költségvetéséről, illetve az ahhoz benyújtott módosító javaslatokról véleményt formálni. Két fejezetet érint ez a terület: az Oktatási Minisztérium fejezetét, illetve a Belügyminisztérium fejezetét, hiszen az iskolák, az óvodák finanszírozásának nagy része itt terveztetik.

Az Oktatási Minisztérium fejezete szerint az általunk elkölthető összeg a következő évben 131 milliárd 126 millió forint. Ez összességében 29,4 százalékkal több, mint az összehasonlítás alapjául szolgáló ez évi, '98-as előirányzat. Ez a közel 30 százalékos támogatásnövekedés módot ad arra, hogy azokat a célokat, amelyeket a kormányprogramban megfogalmaztunk, illetve amelyeket már hatályban lévő törvények, rendelkezések indokolttá tesznek, megvalósítsuk. Úgy látom, a magunk részéről szakítani tudtunk azzal a sokat emlegetett maradványszemlélettel, amit olyan sokszor emlegettek az oktatással kapcsolatban. Valóban, a költségvetés tervezésekor és most, a módosító javaslatok elbírálásakor is abból tudunk kiindulni, hogy mi az, ami indokolt, mi az, ami logikus, és nem abból, hogy mi az, ami marad erre az összegre.

A Belügyminisztérium fejezetében tervezett önkormányzati közoktatási rész '99-ben - itt van az egyházi, alapítványi közoktatási intézmények támogatása is -, a következő évben 231 milliárd forint. Ennek a normatívtámogatás-része 216 millió, ez 16 százalékkal több, mint az előző. Emellett még az Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozik a Szakképzési Alap. Ez a következő évben közel 8 milliárd forinttal fog gazdálkodni, legalábbis ennyi a terv.

Mi az, amire mindez fedezetet biztosít, illetve mi az, ami ebből vita tárgya itt, a parlamentben? A legtöbbet vitatott kérdés a költségvetési időszakban a bér kérdése. Nyilván a következő napokban, talán hetekben itt, a parlamentben sok vélemény hangzik el, hogy mire nyújt garanciát a kormány költségvetési javaslata, mire nyújt garanciát az a növekedés, az a több mint 32 milliárd forint, amennyivel nő a közoktatási normatíva. Vajon garantálja-e azt, amit mi szándékunk szerint megvalósítani igyekszünk, egy januári 16 százalékos és egy szeptemberi további 3 százalékos, azaz összesen 19 százalékos béremelést?

Többen megfogalmazták már az általános vita keretében is, hogy erre ők nem látják a garanciát, hiszen - érvelnek ők - az önkormányzatok támogatása összességében csak 10 százalékkal nő, az oktatási normatívák csak 16 százalékkal nőnek. Ezek a számok pontosak, de az arányokat nem árt tisztázni. Olyan ez, mintha valaki egy lakás négyzetméterszámát, négyzetméter-mennyiségét vetné egybe a telek négyszögölnagyságával - nem ugyanazok a bázisok, amelyekről beszélünk. Ezért néhány fontos számot szeretnék önökkel ismertetni.

A pedagógusok bérének fedezetét az önkormányzati oktatási normatívák jelentik. Itt 32 milliárdos a növekedés, így az idén 186 milliárd forintról jövőre ez 217 milliárd forintra fog nőni (Sic!). Ez benne van abban a támogatásnövekedésben, amit 10 százalékosnak neveznek ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt, hiszen az önkormányzatok állami támogatást kapnak normatívákon keresztül, illetve átengedett személyi jövedelemadó-támogatást. Ez az összeg 589 milliárd forint volt ebben az évben, jövőre 648 milliárd forint lesz. Ez az összeg értelemszerűen része annak, amivel gazdálkodnak az önkormányzatok, amiben nemcsak az átengedett bevételek és juttatások szerepelnek, hanem valamennyi saját bevétel is. Ez pedig ebben az évben 1185 milliárd forint volt, jövőre pedig 1404 milliárd forint. Ez az 1404 milliárd forint a benne szereplő támogatásnövekedéssel, azaz 648 milliárd forinttal, és az ebben szereplő oktatási normatívával, a 217 milliárd forinttal a garancia arra, hogy noha az egész, az 1404 kisebb mértékben növekszik, mint az oktatási rész, mégis megvalósítható a 16 plusz 3 százalékos bérnövekedés.

 

 

(12.40)

 

Tudjuk, hogy a plusz 3 százalék csak szeptembertől, augusztus végétől esedékes. Így kell pontosan fogalmaznunk, hogy a pedagóguskeresetek 1999-ben 17,4 százalékkal nőnek.

Sokan fel fogják tenni a részletes vitában azt a kérdést, amit már korábban is megfogalmaztak: mi a garancia arra, hogy ezt a mindig több feladattal, mint pénzzel gazdálkodó önkormányzatok ki is fizetik, tervezik-e majd az intézmények költségvetésében, és odaadják-e az iskoláknak, óvodáknak, eljut-e ez a pedagógusokhoz? Hiszen - vetők fel ők ezt a kérdést - a pénzügyminiszter úr számtalan esetben elmondta, hogy a közalkalmazotti illetményrendszer befagyasztatik, az egész illetménytábla nem nő automatikusan, mint az előző években történt. Valóban ez a helyzet, nem nő egyben az egész közalkalmazotti illetményrendszer, és ennek az az oka, hogy az egységes, infláció feletti, körülbelül 5-6 százalékos bérnövekedés fedezete 250-300 milliárd forint közötti összeg lenne, és ekkora mozgástér a jövő évi költségvetésben erre nincs.

Ezért döntött úgy a kormány - nem könnyen -, hogy differenciált béremelést csinál a következő évben a közalkalmazotti területen. Lesznek olyan területek, ahol névértékben 4-5 százalékos, tehát az infláció mértékét sem elérő a béremelés; lesz olyan terület, ahol az inflációt követő; van olyan terület - ilyen az egészségügy -, ahol az infláció felett 1-2 százalékos, tehát reálértékben kismértékben növekvő béremelésről van szó, és van olyan terület - ilyen az oktatás -, ahol 6-7 százalékos a béremelés reálértékben; vagy a rendőrség, ahol 18 százalékos nominálértékben. Ezt a differenciált béremelést csak oly módon lehet megvalósítani, ha az egész illetményrendszer nem nő, hanem ezen belül különböző eszközökkel, ha úgy tetszik, különböző jogi szabályzókkal lehet ezt elérni.

Mi a helyzet a pedagógusok bérével? A közalkalmazotti törvény módosításával mód nyílik arra, hogy a jövőben a kormány kormányrendeletben ágazati bérszorzókat állapítson meg. Erre most első ízben kerül sor ez év január 1-jétől egyelőre egy ágazat esetben, a közoktatásban dolgozó pedagógusok esetében lesz egy ágazati bérszorzó. Egy munkáltató, alkalmazó tekintetében ez éppen olyan jogi kényszert, kötelezettséget jelent, mintha az egész közalkalmazotti illetménytábla növekedne, hiszen január 1-jétől úgy kell megállapítani a pedagógusok bérét, illetményét, hogy az adott besorolási kategóriának megfelelő B1, F2 vagy ki tudja, mely besorolási kategóriát meg kell szorozni 1,16 százalékos, szeptembertől pedig 1,19 százalékos mértékkel. Ez a kötelezettség jogi érvényű, kötelezi az önkormányzatokat, az iskolafenntartókat, kötelezi az igazgatókat is. Nem vonatkozik ez a szabályozás az alapítványi vagy az egyházi iskolákra. A számukra rendelkezésre álló 14 milliárd 280 millió forint azonban elegendő fedezet arra, hogy tökéletesen hasonló, azonos mértékű béremelést mind az egyházi, mind a magániskolák meg tudjanak valósítani.

Mi az, amire ez a költségvetés még ezentúl bizonyosan fedezetet biztosít? Még mielőtt erre rátérnénk, talán néhány számot illik elmondani. A pedagógusok alapbére és pótléka közötti arány szándékaink szerint változni fog, nem kívánjuk ugyanis fenntartani azt az állapotot, hogy az alapkereset egyre zsugorodó, egyre kisebb részt tesz ki a jövedelem egészéből, és a kereset, a jövedelem nagyobbik részét, nagyobbik hányadát egyre inkább ideig-óráig igénybe vehető, különböző jogcímen igényelhető pótlékot jelent. Az a célunk, az a szándékunk, hogy az alapbér aránya növekedjék, és a pótlékok egész jövedelmen belül betöltött mértéke csökkenjen. Az elmúlt évek tapasztalata arra indított bennünket, hogy ez a változtatás ma már indokolt; úgy látom, hogy a munkavállalók, a szakmai érdekvédelmi szervezetek is ezt igazolják vissza.

A következőkben ismertetett átlagszámok természetesen átlagok, nem fedezik azt, vagy nem mutatnak képet arról, hogy egy nagyon fiatal vagy nagyon alacsony besorolású pedagógus milyen keveset keres és milyen megélhetési gondokkal küszködik. Ezt tudjuk - hiszen nem ritka a bruttó 30 ezer forintos fizetés sem ebben a szakmában, sajnos -, de mégis fontos elmondani ezeket az átlagokat.

A pedagógusok alapbére ebben az évben 51 200 forint a statisztika szerint, ami persze igazságtalan, a következő évre januártól ez 59 200 forintra nő, szeptembertől pedig 61 ezer forintra. Ez az alapbér. A kereset, amely az alapbér pótlékokkal növelt összegét jelenti, ebben évben 65 ezer forint volt, jövőre januártól 75 600 forintra nő, szeptembertől pedig 76 300 forintra.

Természetesen ettől még lesznek nagyon keveset kereső fiatal vagy éppen rosszul, alacsonyan besorolt pedagógusok ezen a területen, de ezt nem az éves költségvetési vita keretében tudjuk megvitatni, hanem a jövő év során a közalkalmazotti rendszer egészét, a bérstruktúra egészét átfogó vitában, a közalkalmazotti törvény módosításának vitájában. Akkor kell választ találnunk azokra a kérdésekre, hogy melyik a jobb egy-egy ágazat esetén: a fiatal munkavállalók bérének emelése a középkorúak rovására vagy a középkorúaknál egy alacsonyabb növekedés, a nyugdíj előtt álló munkavállalók bérének emelése, illetve ezeket a dilemmákat egy ágazati bérstruktúrán belül kell mérlegelni és eldönteni. Ezt a kérdést ezek az átlagszámok nem világítják meg, de tudnunk kell, hogy e mögött igen szerencsétlenül széthúzott bérstruktúra áll.

Ezenkívül nyilván joggal foglalkoztatja az oktatásban dolgozókat, hogy mi az a megfontolás, amelyet a kormány még fontosnak tartott a költségvetés vitájában az oktatás területén. Két kérdésre szeretnék csak kitérni. Az egyik, hogy kiemeltebben, az átlagos normatíváknál jóval nagyobb mértékben támogatja a javaslat - és ilyen módosító javaslatok támogatását tartom elképzelhetőnek személy szerint - a közoktatás esélyteremtő funkcióit, azokat az elemeket, amelyek azt szolgálják, hogy ez az intézményrendszer ne egyszerűen leírja a szociológiai, földrajzi vagy anyagi különbözőségeket, hanem valóban az esélynövelés, az esélyteremtés intézményévé tegye az oktatási intézményeket. Így a kollégiumi normatívákat igen jelentős mértékben növeltük 152 000 forintra, a leszakadó rétegek támogatására - ilyen például a roma gyerekek után járó kiegészítő 20 ezer forintos támogatás - több mint 100 százalékos növekedés, a napközi ellátás 45 százalékkal, a gyógypedagógiai ellátás 50 százalékkal nő.

Az esélyteremtő funkciók növeléséhez sorolom azt, hogy a jövő évre beterjesztett költségvetés nagyobb mértékben veszi figyelembe, hogy igen eltérő a településnagyságtól függően az iskolák működőképessége. Így továbbra is megtartjuk, sőt, növeljük a 3000 fő, illetve az alatti települések által fenntartott iskolák kiegészítő támogatását, és egy új elemet hozunk be az igazán kis települések, kis falvak iskolájának támogatására. Az 1100 főnél kisebb települések az óvoda, iskola működésének teljes egészét, 100 százalékát igényelhetik, tehát az önkormányzat igényelheti nyilvánvalóan a normatívát és a felette lévő kiegészítő támogatást is. Az a szomorú tapasztalat, hogy ezek a kistelepülések általában 99 százalékban nagyon szegény települések. Az a célunk, hogy ezen települések esetében ne terhelje az iskola, óvoda fenntartása a jövedelemtermelő-képesség tekintetében rossz helyzetben lévő önkormányzatot.

Ennek feltételrendszerét a Belügyminisztériumban most dolgozzák ki, nyilvánvalóan az a logikus, hogy az ez évi és a tavalyi költségvetés mellékletével lehet pályázni ezt az összeget - pályázat abban a tekintetben, hogy bizonyítani kell az összegek idei és tavalyi felhasználását, elkerülendő azt a veszélyt, hogy most 1999-ben hirtelen az iskola vagy óvoda energiaszámlájában megjelenik egy új, eddig ismeretlen tétel. A pályázat az ellenőrzés szempontjából fontos és indokolt.

 

 

(12.50)

 

 

Azt gondolom, hogy ezzel a már meglévő iskolák, óvodák meglévő osztályai után pályázható támogatással el tudjuk azt érni, hogy ami ma létezik, az megmarad, de nem hozunk létre, nem generálunk egy újabb kampányt, ami már létrejött térségi feladatokat ellátó iskolák szétszedését, megszűnését eredményezné. Hiszen ez sem lehet célja egy kiszámítható, tervezhető közoktatást szorgalmazó oktatáspolitikának.

Végezetül még egy gondolat: a jövő évi költségvetésben egy kis összeg - alig 2-2,5 milliárd forintos támogatásról van szó -, de hatásában legalább annyira fontos, mint a sokat vitatott, sokat emlegetett bérek. Fontosnak tartom, hogy a kormány elfogadta, és úgy tűnik, ez a parlamentben sem vita tárgya, hogy az oktatásban dolgozók - a közoktatásban, felsőoktatásban dolgozók - jövedelemhelyzetét, munkakörülményeit radikálisan, jelentős mértékben növelni kell. Ezt elkezdtük ebben a költségvetési évben, és remélem, hogy ez meg is fog valósulni 1999-ben. Ez az érem egyik oldala.

A másik oldala viszont az a néhány milliárd forint, amit a következő évben a minőségbiztosítási rendszerek kiépítésére szánunk. Hiszen nemcsak a társadalomnak és képviselőinek, a parlamentnek kell elfogadni azt, hogy a pedagógusok esetében jobb bérekre és munkakörülményekre van szükség, hanem a pedagógusoknak is el kell azt fogadniuk, hogy ezért garantáltabb minőséget, garantáltabb szolgáltatást kell nyújtani az oktatás területén.

Ez egy hosszú, lassan már egy évtizede magunkkal hurcolt probléma. 1988 óta szétesett a minőségbiztosítás hagyományos, az állampedagógiában ismert, központi szakfelügyeletekre épülő rendszere, és ilyen, ezt pótló új struktúra nem is épült ki. Nem is lehet egy központi szakfelügyeletet egyszerűen kiépíteni, nem is célja ez a mostani kormánynak, hiszen figyelembe kell venni, hogy decentralizált, önkormányzati iskolafenntartás létezik ma Magyarországon.

Egy ehhez illeszkedő, ezt a decentralizáltságot elfogadó, többsíkú minőségbiztosítási rendszert kell kiépíteni Magyarországon. Ez nem olcsó dolog, nem is egyszerű, nem is megy egyik napról a másikra. Ezt kezdjük el a jövő évtől oly módon, hogy öt módszert próbálunk ki, és erre pályáztatunk önkormányzatokat, ebben önként részt vevő iskolákat és óvodákat. Ebben az iparban, gazdaságban már ismeretes minőségbiztosítási rendszereket - az ISO-tól a TQM-ig - használunk, illetve próbálunk ki. Megnézzük a nemzetközi gyakorlatban már bizonyított minőségbiztosítási rendszereket, a Dán Királyságban vagy Skóciában használatos rendszereket és olyan, a tengerentúlon ismert minőségbiztosítási rendszereket, amelyek a hagyományosan nem mérhető, pedagógiai, nevelési értékeket teszik láthatóvá.

Mindennek az a célja, hogy egy nevelőtestület, egy iskola önmagában értékelje, hogy a gyerekek mennyit haladnak előre, ki az, aki valóban nagyobb teljesítményt nyújt, melyik pedagógus munkáját hogyan lehet értékelni; az iskolafenntartó önkormányzat tisztában legyen azzal, hogy az általa fenntartott iskolák és óvodák milyen célokat tudnak elérni; összevethető-e a teljesítményük, így tervezhetővé teszi az önkormányzati szintű költségvetést. Célunk az, hogy regionálisan egy megye vagy egy országrész tekintetében látható legyen: elmaradás van-e - adott esetben - Északkelet-Magyarország oktatásügyében, szükséges-e javítani az írást, az olvasásmegértést, az idegennyelv-oktatást - és ha igen, akkor hol és milyen eszközökkel - annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló, sosem elegendő pénzt a lehető legcélzottabban és leghatékonyabban tudjuk felhasználni.

Ez a minőségbiztosítási rendszer ad arra garanciát, hogy a kormány kellően tudja tervezni annak a pénznek a felhasználást, amit az ország az oktatás finanszírozására szán. Ez igen nagy összeg. Egy évben, a következő évben 498 milliárd forintot - közel félezer milliárd forintot - költ a Magyar Köztársaság adóból, közpénzekből oktatásügyre. Nem tartható fönn az az állapot, hogy csak becsült, ilyen-olyan statisztikai adatok alapján, utólag tudjuk korrigálni a rendszereket. Egy olyan minőségbiztosítási rendszert és modern oktatási információs rendszert kell kialakítanunk, hogy ez az irányítás ne vakrepülés legyen, hanem valóban tervezni tudjuk az oktatásra szánt költségvetési pénz hatékony felhasználását. Ezt a munkát tudjuk elkezdeni azzal a 2,5 milliárd forinttal, amit a következő költségvetés tartalmaz.

Senki sem szereti persze, ha ellenőrzik a munkáját, de a parlamenti képviselőknek tudniuk kell, hogy ez a minőségbiztosítási rendszer nem képzelhető el a pedagógusok érdekeltté tétele, a velük való együttműködés nélkül. Ehhez nagyban hozzá tudnak járulni az ellenzéki és a kormánypárti képviselők akkor, ha ezeket a programokat szakmai kérdésként, érdemben vitatjuk, és nem pártállástól függően, politikai kérdésként próbáljuk őket támadni vagy védelmezni.

Köszönöm a figyelmüket. A részletes, módosító javaslatokról mondott véleményt a részletes vita végeztével fogja a minisztérium ismertetni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Jánosi György kétperces hozzászólásra jelentkezett, Pető Iván pedig ügyrendi javaslatot szeretne tenni. Utána pedig szeretném, ha a mai tárgyalási renddel kapcsolatos bizonytalanságokat eloszlatnánk, mert van néhány olyan kérdés, ami a mai tárgyalási renddel kapcsolatban időközben fölmerült, amire szeretnék majd reagálni.

Elsőként, ha Jánosi György megengedi, akkor az ügyrendi javaslat élvez elsőbbséget, tehát Pető Ivánnak adom meg a szót.

 

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, és a tárgyalási renddel kapcsolatos megjegyzése már érinti, amit mondani fogok, de azért, hogy áttekinthetőbb legyen a tárgyalás menete, szeretném javasolni, hogy körülbelül húsz névre előre jó lenne ismerni bizonyos időközönként a felszólalókat, tehát azt szerettem volna kérni, hogy körülbelül húsz nevet ismertessenek a jelentkezés sorrendjében, és bizonyos időközönként - mint ez korábban is szokás volt - ez folyamatos legyen.

 

ELNÖK: Hadd adjam meg a szót Jánosi Györgynek két percben, és akkor visszatérünk erre a kérdésre, mert itt valóban több probléma is van. Jánosi György kétperces hozzászólása következik.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pokorni miniszter úr felszólalása ragyogó példát szolgáltat arra, hogy ugyanaz a dolog nagyon különbözőképpen tud festeni, ha más-más oldalról, más-más szempontból közelítjük meg.

Az adatok, amelyeket miniszter úr mondott, pontosak. Ha kormányzati költségvetési oldalról nézzük a dolgot, valóban van egy 15-16 százalékos normatívabővülés az oktatás területén. A közoktatási összkiadások valóban 32 milliárddal nőnek. Tudnunk kell azonban, hogy a közoktatás terén az intézmények fenntartói az önkormányzatok. Ezért ha az önkormányzatok oldaláról is nézzük a finanszírozási helyzetet, már máshogy fest a dolog.

Azok a pénzek ugyanis, amelyekről miniszter úr beszélt, az átengedett bevételekkel, más normatív támogatásokkal együttesen beömlenek az önkormányzatok költségvetésébe. És az önkormányzatok finanszírozási pozíciója valójában csak 10 százalékos javulást mutat a következő évben.

Ez azt jelenti, hogy ha az önkormányzatok jelenlegi kiadási struktúráját nézzük, akkor minden területen 10 százalékkal tudnak többet adni jövőre, mint ebben az évben; 10 százalékkal tudnak többet adni az oktatás, a szociális ellátás, az egészségügy és más területen.

Természetesen el lehet várni az önkormányzatoktól, hogy az oktatás területén ne 10 százalékkal többet adjanak, hanem a normatíva bővülésével párhuzamosan 16 százalékkal többet adjanak. Ebben az esetben azonban valahonnan máshonnan el kell venniük a pénzt. Csak úgy tudják az egyik területet 10 százalék fölött támogatni, hogyha valahonnan máshonnan elveszik a pénzt. Ez egy nagyon komoly konfliktusforrás lesz az önkormányzatok életében. Természetesen azt is meg lehet tenni, hogy előírjuk a kötelező bérkifizetést ezen a területen. Ebben az esetben azonban sajnos azzal kell számolni, hogy az oktatás területén kifizetik mindezt az önkormányzatok, de a dologi, működési kiadásokban radikálisan csökkenteni fogják majd a kiadásaikat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy átlagosan a 10 százalék fölé nagyon ne menjenek.

Ennek sajnos az lesz a következménye, hogy ismét csoportösszevonások, iskolabezárások, ellátatlan közoktatási feladatok fogják jellemezni az önkormányzatok életét. Egyetlen megoldás van: bővíteni kell az önkormányzat forrásait, meg kell adni a garanciát arra, hogy a szándékok (Az elnök ismét jelez.) valóban teljesüljenek. Ehhez azonban módosító indítványokra van szükség, amelyeket mi magunk is beadtunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

 

(13.00)

 

 

ELNÖK: Pokorni Zoltán miniszter úr két percben kíván válaszolni az elhangzottakra.

 

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Jánosi képviselő úrnak igaza lenne, ha Magyarországon egy önkormányzat lenne, amely ily módon kezeli az összegeket. De mivel több van, ezért az a nézőpont, amelyet a képviselő úr felvetett, nem jelent mást, mint hogy önkormányzat és önkormányzat között ez a költségvetés valóban jövedelemátcsoportosítást eredményez; az intézményeket, oktatási intézményeket nagyobb számban fenntartó önkormányzatok számára nagyobb növekedést, az ilyen intézményeket nem fenntartó önkormányzatok számára kisebb, csak 10 százalékos növekedést eredményez.

Ez azt jelenti, hogy ez a költségvetés jobban garantálja az intézmények működését, mert szakfeladat, közfeladat ellátásához nagyobb arányban köti a pénzek felhasználását. Lehet ezt vitatni, lehet ezt kevesellni - nyilván a képviselők ezt meg is teszik. Csak nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy nem egységes, nem egy nagy gazdálkodás a magyar önkormányzatok gazdálkodása, hanem ilyen értelemben bizony változnak az önkormányzatok lehetőségei. Azt gondolom, abban talán nincs közöttünk vita, hogy az a jó, ha nagyobb arányban jelenik meg a támogatás mértéke ott, ahol a feladat nagyobb arányban van jelen.

Egészében 32 egész valahánytized milliárd forinttal nő az oktatási normatíva. Ebből 28 milliárd forintot lehet bérre felhasználni, a pedagógusok béremelése azonban 23 milliárd forintot követel meg. Efölött közel 9 milliárd forint áll az önkormányzatok rendelkezésére ahhoz, hogy vagy a képviselő úr által említett technikai felújításokat, vagy az áram- és gázszámlák növekedését lefedjék, és emellett a technikai dolgozók bérét is - remélhetőleg az inflációval arányos mértékben - növeljék.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Jánosi György képviselő úr.

Megadom a szót.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán két percnél is rövidebb leszek.

Vitatom a miniszter úr azon állítását, hogy a jövő évi költségvetésben a több oktatási intézményt fenntartó nagyobb önkormányzatok támogatása nagyobb mértékben emelkedik, mint a kisebb településeké. Azért is vitatom ezt, mert míg ebben az évben a személyi jövedelemadóból automatikusan 20 százaléknyi rész maradt az önkormányzatoknál - amely a nagy önkormányzatoknál nagyon komoly bevétel volt -, addig a következő évben ez az automatikusan ottmaradó forrás sajnos 20 százalékról 15 százalékra mérséklődött, vagyis az a része nőtt a személyi jövedelemadóból befolyó bevételeknek, amelyik normatív módon, hatás-, esélykiegyenlítési céllal osztódik szét a különböző önkormányzatok között.

Tehát nagyon is kétséges, hogy a nagyobb önkormányzatok 10 százalék fölötti forrásbővüléssel számolhatnak, s tartok tőle, hogy nem ez lesz a helyzet. Ilyen módon ezeken a nagyobb településeken fog igazán súlyos gondot okozni majd az, hogy tartani lehessen a közoktatás 10 százalék fölötti többletámogatását.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Visszatérve Pető Iván képviselő úr kérésére, a következőket szeretném mondani: egyrészt a házbizottság ülésén egyetértés született abban, hogy nem szükséges írásban előre jelentkezni, hanem gombnyomással is lehet a felszólalási szándékot jelezni. Természetesen ennek következtében a korábbi gyakorlatnak és a Házszabály rendelkezésének megfelelően váltakozva, kormánypárti-ellenzéki, kormánypárti-ellenzéki képviselőknek adja meg majd a soros levezető elnök a szót, figyelemmel arra is természetesen, hogy ha más-más frakciókból, más-más kormánypárti, más-más ellenzéki frakciókból jelentkeznek, akkor a felszólalás lehetősége biztosított legyen. A Házszabály azon rendelkezése is nyilván érvényes, hogy az előterjesztő soron kívül, bármikor szót kérhet, és természetesen a kormány tagjai is szót kérhetnek. Nyilván a Házszabálynak az a rendelkezése is érvényes, amely lehetőséget biztosít kétperces hozzászólásokra, ilyen értelemben semmilyen korlátozás nem történt.

Egyetlen probléma van, ez pedig az, hogy a mai nap folyamán a technikával van valamilyen gond, és nem pontosan, vagy egyáltalán nem jelzi a monitor a felszólalási szándékot, ezért a következőt szeretném kérni: egyrészt szeretném tisztázni azt, hogy a Szocialista Párt részéről kik azok, akik elsőként fognak felszólalni, ugyanis a Szocialista Párt lényegében a teljes frakciót bejelentette a mai napra felszólalási szándékkal, de nem derült ki a sorrend, és most, ahogy elnézem, ha sorrendben adnék szót, akkor az első, a lista elején szereplő, A betűvel kezdődő nevű képviselőknek sajnos nem tudnék szót adni, mert nincsenek az ülésteremben. Ezért kérem, a szocialista frakció adja meg azoknak a nevét, akik most, a következő percekben, órákban fel kívánnak szólalni, s az MSZP-frakció álláspontját kívánják ismertetni.

Ugyanezt kérem a többi frakciótól is, hogy ilyen értelemben váltakozó sorrendben meg tudjuk adni a szót. Természetesen ha a monitor és a technika megjavul, akkor ilyen módon is tud a levezető elnök szót adni, de addig kérem, hogy a jegyző urak segítségét vegyék igénybe, és náluk jelezzék azt, hogy ki kíván hozzászólni.

Nálam egyelőre a monitoron csak Gémesi György neve szerepel, de nyilván a teremben lévők számát figyelembe véve biztos, hogy mások is kívánnak majd hozzászólni. Tehát még egyszer azt kérem, adják meg az egyes frakciók az elsőként... - nem itt a plenáris ülésen, a jegyzőkhöz kérem, hogy továbbítsák ezt a listát, és utána természetesen ebben a sorrendben fogom megadni a szót. Logikusan következik, hogy miután először a kormány képviselője kapott szót, most a Szocialista Párt következik felszólalásra, ez volt a szándékom. Kérem, hogy a Szocialista Párt jelölje meg a személyt!

(Jelzésre:)

Pető Iván újabb ügyrendi javaslatot kíván tenni? Igen.

Megadom a szót.

 

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök úr, nem sejtettük ugyan, hogy technikai nehézségek lesznek, de a szokásoknak megfelelően frakciónk leadta írásban a felszólalni szándékozók névsorát, tehát azt kérem, azt tekintsék sorrendnek, amit írásban leadtunk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez valóban segítség, hiszen a Szabad Demokraták Szövetsége - a frakciók közül egyedül - megadta a sorrendet, ez segít nekünk. Azt kérem a többi frakciótól is, hogy ez most történjen meg, ha ezt kérhetem. Van-e még további észrevétel, ami a további tárgyalási menetrendet érinti? - S akkor azt gondolom, innentől egy mindenki számára elfogadható forgatókönyv szerint tudjuk folytatni a mai vitát.

(Kristyánné Aknai Erzsébet jelentkezik.)

Kétperces hozzászólás? Ügyrendi javaslat, vagy az elhangzottakkal, Pokorni Zoltán által elmondottakkal kapcsolatban? (Kristyánné Aknai Erzsébet: Az elhangzottakra.) Akkor arra kérem Szekeres Imrét, kis türelemmel legyen, kétperces hozzászólásra jelentkezett... - Kristyánné Aknai Erzsébet. Bocsánat, a képviselő asszonyt még nem ismerem személyesen. Azt kérem, hogy a kétperces hozzászólás után, ha jól láttam, az MSZP részéről Szekeres Imre lesz az első felszólaló, tehát Szekeres Imre következik. Ezt követően Gémesi György, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Addig hadd kérjem, az elnöklésben engem váltó Szili Katalin a pontos listát ismertetni fogja a két felszólalás után, mert addig, gondolom, minden felszólalást be tudunk iktatni egy megfelelő rendbe, s addig is nyugodtan folyhat a vita.

Köszönöm a figyelmüket. Most kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget a képviselő asszonynak, az ülés vezetését pedig átadom Szili Katalin alelnök asszonynak. Köszönöm szépen.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy kicsit laikusként, hiszen nem vagyok gazdasági szakember, a költségvetés vitájában szakértőként szóljak hozzá: egy kicsit elkápráztatott az a sok-sok milliárd, amit a miniszter úr említett, hogy az oktatási tárca mennyit szán az elkövetkezendő gazdasági évben az oktatás fejlesztésére, a pedagógusbérekre. Néhány számadadot is említett, ami nagyon megragadta a figyelmemet, és ha megengedik, egy kicsit pontosítanám: az említett pedagógus-átlagbérek - hogy köztudott legyen -, ez az 51 200 forint és a jövőre várható 59 ezer forintos összeg bruttó bért jelent, ami, ha utánagondolnak - és ismételten mondhatom, gyakorló pedagógusként tudom -, ez 30-35 ezer forintot jelent a borítékban. Ha végiggondoljuk, hogy ebből családot kell fenntartani, gyerekeket kell nevelni és iskoláztatni, akkor bizony ez nem nevezhető fényes fizetésnek olyan társadalom részére, akik az ifjúság, a jövő letéteményeseiként emlegethetők.

A másik kérdés, amiben szeretnék pontosítást tenni: a pótlékrendszer. Én magam is híve vagyok annak, hogy legyen az alapfizetésben díjazva mindaz a munka, amit elvégzünk, de a pótlékrendszer a mai rendszerben mindig valamilyen pluszfeladatot is takar: osztályfőnöki munkát, munkaközösség-vezetői munkát, egyéb feladatot, amit az iskola élete megkövetel.

 

 

(13.10)

 

Ha ezek a pótlékok nem fognak ösztönzőleg hatni a pedagógusokra, akkor ezekre a feladatokra nem lesz jelentkező, pedig nagyon jól tudjuk, hogy ezekre a feladatokra is szükség van az oktatási intézményekben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra megadom a szót dr. Szekeres Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről.

Elnézést kérek, úgy látom, Lamperth Mónika képviselő asszony két percre kért szót. Mivel a technika nem működik, így figyelni kell. Lamperth Mónika képviselő asszonyt illeti két percre a szó.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Valóban kétperces hozzászólásra kértem szót. Tekintettel arra, hogy Pokorni miniszter úr a pedagógusbér-emelések forrásával kapcsolatban elég sok mindent elmondott, hosszas érvelésére részletesen szeretnék majd reagálni egy későbbi időpontban.

Ebben a kétperces hozzászólásban mindössze csak jelezni szeretném, ha miniszter úr nekünk, ellenzéki képviselőknek nem hiszi el, hogy az önkormányzatoknál nincs meg a forrása a pedagógusbér-emelésnek, akkor higgye el legalább az önkormányzati érdekszövetségeknek, amelyek ugyancsak ezt fogalmazzák meg. A hét önkormányzati érdekszövetség együttes álláspontja a következőképpen fogalmaz: "A helyi önkormányzatok kiadásainak jogcímenkénti alakulását illetően a személyi juttatások előirányzatának és központi forrásból való finanszírozásának összhangban kell lennie az átlagkeresetek 13,1 százalékos növekedésével." Tehát ez az összátlagkeresetre vonatkozik, de a költségvetésben ez nincs összhangban. Ezért nevesíti ezt konkrétan az önkormányzati érdekszövetséget álláspontja.

Ezt kiegészítette a Megyei Jogú Városok Szövetsége egy külön levéllel, amelyben megerősíti a többi érdekszövetség által aláírt állásfoglalást, és hozzáteszi sajátjaként - az a Megyei Jogú Városok Szövetsége, amely sok iskolát foglalkoztat, hiszen nagyságrendjét tekintve a legnagyobb intézményfenntartó körhöz tartozik, és miniszter úr állítása szerint ide jobban mennek ezek a források -, hogy a pedagóguslétszám-csökkentéseknek a közoktatási törvény korlátokat szab - ez egyébként összhangban áll azzal, amit miniszter úr mondott -, és ezen korlátok betartása mellett nem teremtődik meg a pedagógusok béremelésének fedezete.

Ha tehát ezt állítja a Megyei Jogú Városok Szövetsége, azt nyilván joggal teszi, alappal teszi. A részletes bizonyításra későbbi hozzászólásokban fogunk majd sort keríteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ivanics képviselő úr kért ugyancsak két percre lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Bocsánatot kérek, elnök asszony, de én Ivanics István vagyok, valószínűleg azért nem szólt a mikrofon. Van egy kedves névrokonom, aki most nincs a teremben. Valószínűleg ezért nem szólt a mikrofonom; én ugyanis Ivanics István vagyok.

Úgy érzem, Lamperth Mónika kétperces hozzászólásához kötelező megtennem azt az észrevételt, hogy - ha jól emlékszem - a megelőző négy évben egyetlenegy alkalom se volt, amikor ez az összhang - amit a Megyei Jogú Városok Szövetsége is kér és amit a képviselő asszony felvetett - fennállt volna; különösen nem a kezdeti években, tehát 1995-96-ban. Az önkormányzat finanszírozási rendszeréből következik, hogy a pedagógusbér-emelés biztosítására nagyon komplex lehetősége van minden önkormányzatnak. Azt nem vitatom, hogy esetleg nincsenek nehézségek ebben a kérdésben. Nyilvánvalóan önkormányzata válogatja, hogy kinek milyen lehetőségei vannak, de alapvetően innen nem lehet megközelíteni ezt a kérdést, mert akkor az előző négy év gyakorlatát is alapvetően kritizálni fogja, és a saját fejére hozza a bajt.

Jelen pillanatban a költségvetés fő sarokszámai lehetővé teszik azt, hogy azok az önkormányzatok, amelyek iskolákat működtetnek, pedagógusokat foglalkoztatnak, ezt a kérdést le tudják vezényelni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A technikai problémáért - amiért természetesen nem ön a felelős - elnézését kérem. Ismét Lamperth Mónika képviselő asszonyt illeti két percre a szó. Képviselő asszony, öné a szó.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen érdemes lenne beszélni az elmúlt négy év gyakorlatáról. Tudom azt, tisztában vagyok vele - és ezt elmondtuk a Magyar Országgyűlésben is -, hogy a stabilizációs intézkedések következtében az önkormányzatoknál is nagyon komoly, költségvetést megszorító intézkedéseket hoztak az elmúlt négy évben. Ezt mi sohasem tagadtuk. De a különbség az önkormányzati költségvetést illetően mégiscsak nagyon komoly.

Egyfelől a kormánynak ma nem lenne szabad azt állítani, hogy megvan a fedezete a pedagógusbér-emelésnek az önkormányzatoknál, miközben nincs meg. Ezt megpróbáltuk bizonyítani. Másfelől az önkormányzati érdekszövetségekkel való érdekegyeztetést az önkormányzati törvény írja elő. Az általános vitában is kifogásoltam, hogy nem volt érdemi egyeztetés a költségvetés beterjesztése előtt az önkormányzati érdekszövetségekkel, ami példátlan. Nem volt megállapodás a KIÉT-en - ami ugyancsak példátlan -, szemben a korábbi időszak gyakorlatával.

Ha összevetjük az előző időszak és a mostani költségvetés tapasztalatait abból a szempontból, hogy hogyan vélekedik erről a KIÉT, hogyan vélekednek erről az önkormányzati érdekszövetségek, akkor most joggal lehet hivatkozni az ő egyébként megkésetten megérkezett álláspontjukra, hiszen nem volt mód arra, hogy érdemi egyeztetést folytassanak, nem volt mód arra, hogy megegyezzenek. Ezért van most ez a felemás párbeszéd a költségvetés részletes vitájában.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Surján László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Először szeretnék visszamenni az átlagbérekkel kapcsolatos okfejtésre. Valóban az a helyzet, hogy azok a számok, amiket miniszter úr mondott, bruttó számok a dolog természetét tekintve.

Egy olyan aspektust szeretnék felemlíteni, ami ebben a gondolatmenetben eddig nem került elő. Ebből a bruttó bérből valóban sok minden levonást kell elszenvedni, többek között ebben a naptári évben 19 százalékot tesz ki ebben a jövedelemkategóriában - 55 ezer forintnál - az erre eső szja-teher. A jövő évben ez gyermektelen munkavállaló esetén 16 százalékra csökken, egygyermekesnél 13 százalékra, kétgyermekesnél 10-re, háromgyermekesnél pedig mindössze 4 százalékra. A pedagógusok életvitelét illetően ez azért jelentős tényező.

Ami pedig a forrást illeti: igaz lehet minden olyan kritika, ami a garanciákat kérdezi. Azt hiszem, Jánosi képviselő úr is ezt említette. A részletes vitában helyénvaló emlékeztetni arra, hogy egy ilyen garanciális elem bizottsági módosítóként bekerült a költségvetésbe - és kormánytámogatást is élvezett -, mégpedig a miniszter úr által is emlegetett szorzó kérdése. Innentől fogva - figyelembe véve azt, hogy a közalkalmazotti törvény minimálbér jellegű, tehát az általa meghatározottak egy bizonyos összeget jelentenek - ez a része kötelező, de aki nagyon gazdag, természetesen ennél adhat többet is. De azt gondolom, hogy ezt a minimális emelést az önkormányzati normatívák leosztása után megfelelő forrással el fogják tudni végezni. Erre valóban semmilyen egyeztetés nem adott alkalmat, hiszen ezek a garanciális elemek utólag jelentek meg, nem egy külön törvényben, hanem beépítve, éppen azért, hogy ne veszítsünk időt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

 

(13.20)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Jánosi György képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Röviden Ivanics és Surján képviselő úr hozzászólására is szeretnék reagálni.

Ha Ivanics képviselő úrra hallgatunk, és visszatekintünk az önkormányzati finanszírozásra az elmúlt négy évben, akkor egyetlen példát hadd emeljek ki. Ebben az évben, vagyis 1998-ban, '97-hez viszonyítva 18,5 százalékos volt az önkormányzatok forrásbővülése, ami azt jelentette, hogy mindez messze fölötte van a jövő évre tervezettnek. Ez volt, az, ami lehetővé tette például, hogy a pedagógusok területén is egy átlagos 18 százalékos béremelés valósuljon meg ebben az évben. Vagyis ebben az évben 4-5 százalékos átlagos reálbérjavulást lehetett elérni. Ehhez azonban, még egyszer hangsúlyozom, 18,5 százalékos önkormányzati forrásbővülésre volt szükség.

Az én kérdésem már ezek után csak az, hogy a következő évben egy 10 százalékos önkormányzati forrásbővülésből hogyan lehet majd megoldani egy tervezett 17 százalékos pedagógusbér-javítást?

Surján képviselő úrra reagálva: természetesen ezt törvényben elő lehet írni. Van is ilyen módosító indítvány a parlament előtt, amely törvényileg garantálná, hogy a pedagógusoknál végre kell hajtani ezt a 17 százalékos béremelést. Valószínűleg az önkormányzatok ezt végre fogják hajtani. De mivel csak 10 százalékos a forrásbővülésük, ezt a pénzt valahonnan el kell venniük. Surján képviselő úr belátására bízom: a szociális segélyezéstől vegyék el, az infrastrukturális beruházásoktól, az egészségügytől vegyék el? Nem fogják elvenni! A közoktatás dologi kiadásaiból és működtetéséből fogják elvenni, aminek az lesz a következménye, hogy ellátatlan közoktatási feladatok árán és kőkemény pedagóguslétszám-leépítés árán tudják csak majd ezt a béremelést megvalósítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Tóth Károly képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

TÓTH KÁROLY (MSZP): (A táblán a neve előtt "Dr." jelenik meg.) Elnök Asszony! Szeretném jelezni, hogy a "Dr." nem jó, nyilván a gép ebben is hibázott.

Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Majd a későbbiek során hosszabban elmondom, most csak két tényszerű számot hadd mondjak. Békéscsabán tételesen kiszámoltuk, a pillanatnyi állapot szerint, és ezt a miniszter úrnak is mondanám - azt hittem, hogy még van esélyem, hogy hallani fogja -, nálunk jelentős számú iskola van, jelentős számú középfokú és általános iskola van, tehát, ha úgy tetszik, Délkelet-Magyarország egyik legnagyobb iskolafenntartója. Ezek után mi kifejezetten jól jártunk, ahogyan miniszter úr mondta, mert ha érvényben maradnak a mai tervek, akkor Békéscsaba 106,78 százalékos támogatásban fog részesülni. Ebben benne van az állami támogatás és az átengedett szja is. Gondolom, erre gondolt, amikor kimagaslóan elismerjük azt, aki az átlagosnál több iskolát tart fenn.

A második: Surján képviselőtársamnak és másoknak is mondom, akik nagyon szép számsorokat vezettek le - szeretném jelezni, hogy egyébként matematika-fizika szakos tanár vagyok, amikor éppen itt nem kell felszólalnom -, hogy milyen szépen nőnek a bérek, és így tovább, és így tovább. Egy apróságról el tetszettek feledkezni: elfogadtunk közben egy adótörvényt is. El tetszettek felejteni, hogy arról az átlagos pedagógusról, akiről a miniszter úr beszélt, és jövőre 70 ezer körüli bruttóról beszél, ha véletlenül elérte a 41-42 éves kort, akkor közben az alkalmazotti kedvezményt elveszti, mert közben belőle lett az ország gazdag állampolgára, aki az alkalmazotti kedvezményre már nem jogosult. Tessék ezt is figyelembe venni, amikor bűvészkedünk a számokkal, hogy milyen nagyszerűen és milyen jól jár! Kérem, hogy számoljunk pontosan! Vannak matematikusok is a teremben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak kétperces időkeretben. Képviselő asszony!

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Magam is ehhez a két problémához kívántam csatlakozni, amiről képviselőtársaim az imént szóltak. Az alsóhatáros bértáblával évek óta kínlódunk, ennek a bértáblának előnyeivel és hátrányaival együtt. De éppen azért, mert ez a tábla alsóhatáros, nagyon szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimat, gondoljanak abba bele, hogy a szorzó bevezetésével egyetlen garanciális elemet vittek a rendszerbe. Azt, tudniillik, hogy a minimális bérek 140 csoportban, 14-szer 10 csoportban megemelkednek. De azoknál az intézményeknél, illetve az oktatásügyi dolgozók azon csoportjainál, ahol a bér szerencsés esetben ezt a minimumhatárt már meghaladta, a garancia semmit nem jelent. Különösen nem jelent semmit azért, amit Lamperth Mónika képviselőtársam mondott, hiszen ez a 17 százalékos béremelés garantáltan csak akkor jutna az oktatásügyi dolgozók zsebébe, ha az intézmények bértömegét 17 százalékkal megemelnék. Erről pedig szó sincsen!

Tóth Károly képviselőtáram kitért arra, amit magam is említeni akartam, tudniillik az alkalmazotti kedvezmény csökkenése legalább olyan fontos tény, mint amennyire pozitívum lehet a gyermekek adójóváírása. Én legfeljebb azt tenném hozzá, hogy az alkalmazotti kedvezmény igen hátrányosan érinti a fiatalokat, a kezdőket, azokat, akik családot kívánnak alapítani, és mivel még nincsen gyermekük, ezért ebben a másik adó-jóváírási kedvezményben nem részesülhetnek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kertész István képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. Kérném a képviselő úr mikrofonját bekapcsolni!

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szokták mondani, a puding próbája, hogy megeszik-e. Valóban, én is úgy gondolom. Ebben az esetben is, hogy a normatívák hogyan csapódnak le a valóságban, az csak a települések, az önkormányzatok költségvetése készítésekor fog eldőlni.

Mint minden évben, ez évben is, amint a költségvetés tervezett példányait megkaptam, valamennyi önkormányzatnak elküldtem tájékoztatásul, tájékozódásul az esedékes és tervezett normatívákat. Tudom mondani a visszaérkezett információkból, hogy Mátészalkán, ahol én magam is élek - és ez a település, hadd tegyem hozzá, igencsak diákváros, hiszen az ezer főre eső tanulók, hallgatók, középiskolai és általános iskolai tanulók száma 107 fő, ami a megyei átlagnak több mint kétszerese -, nálunk sem valósul meg az, amit a miniszter úr jósolt, hogy a pedagógusok 17 százalékos keresetnövekedésére rendelkezésre állnak a források.

Az elkészült előzetes költségvetési koncepcióban 15 százalékos pedagógusbér-emelés szerepel, méghozzá úgy, hogy 1 százalékos létszámleépítéssel is kalkulál az önkormányzat. A technikai dolgozók pedig összesen 9,5 százalékos keresetnövekedésre számíthatnak. Pontosabban mondva, besorolásnövekedésre számíthatnak, hiszen ha így sem fog összejönni az önkormányzat költségvetése, - márpedig valószínű - mert a kiegyenlítő forrásokban Mátészalka város 60 millió forinttal fog rosszabbul járni, mint az elmúlt évben, nagy valószínűséggel a túlórák számának jelentős csökkenésével, az ebédeltetés költségtérítésének megvonásával kell hogy számoljanak, hiszen valahol az önkormányzatok kasszája közös kassza, és legnagyobb sajnálatomra a pedagógusok bérének fedezetére eső rész nem különül el.

Mint önkormányzati képviselő, tudom mondani: örömmel és készséggel fogom képviselni Pokorni Zoltán miniszter úr álláspontját, csak azt nem tudom, miből fogja azt a város kifizetni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, ebben a körben kétperces hozzászólásra (Dr. Takács Imre és dr. Szekeres Imre jelentkezik.) van igény. Képviselő úr, kérem, hogy időben jelezzék ezt! Takács Imre képviselő úrnak megadom a szót kétperces időkeretben.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Azt hiszem, a pedagógusbér-emelés gondjait akkor tudná meg a minisztérium, ha a polgármesterek körében járna. Én ezt teszem, és azt tapasztalom, hogy a polgármesterek - nem sorolom fel választókörzetem polgármestereit, az idő hiányában sem, pedig ez reggelig eltarthatna, na mindegy - egymás után teszik fel azt a kérdést, hogy honnan biztosítsák a béremelést.

 

 

(13.30)

 

 

Valóban igaza van Jánosi György képviselőtársamnak abban, hogy ha az önkormányzatoknak leadott összeget bérre akarják felhasználni, akkor dologira alig-alig marad valami, vagy semmi. Igen ám, de a dologi költségek kétfélék. A dologi költségek egy része az intézmények által befolyásolható - ebben tudnak takarékoskodni -, a dologi költségek másik része viszont az intézmények által általában nem befolyásolható, szükségszerűen felmerülnek, ilyen a világítás, a fűtés s a többi. Ezeken a területeken takarékoskodni nem lehet, ezek szükségszerűen jelentkező költségek.

A másik pedig az, hogy az én választókörzetemben az iskolák működési bevételeiről nem nagyon lehet beszélni, hiszen az egy olyan választókörzet, ahol működési bevétel alig-alig lesz. Tehát marad egy: a központi költségvetésből adott pénz, ami viszont - tudjuk - nem elegendő ahhoz, hogy a kormány által beígért százalék, reálbér-növekedés kijöjjön.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Ivanics István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Látom, elég komoly polémia bontakozik ki, és nagyon örülök, hogy matematika- és fizikatanárok is vannak a parlamentben, és nagyon pontosan tudnak számolni. De itt talán nemcsak a konkrét számolás fontos, hanem a különböző szabályzók egymáshoz való viszonya is, hogy az hogyan változik. Azt hiszem, itt egy nagyon fontos kérdést kihagytak kedves képviselőtársaim, különösen az ellenzéki oldalról: az infláció mértékének a változását, tehát azt, hogy az infláció jelentősen mérséklődik. Ez az önkormányzatoknál is egy nagyon lényeges kérdés, mert minden területet érint. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt időszakban nagyon károsan érintette az önkormányzati gazdálkodást, hogy az infláció inkább a várakozások fölött volt, és rendkívül erősen sújtotta az önkormányzati gazdálkodást, ugyanezek a dolgok pontosan pozitív irányba fognak változni, tehát a csökkenés mértéke, az infláció csökkenésének mértéke elősegíti a hatékonyabb önkormányzati gazdálkodást.

Azt is látni kell, hogy amit nem tett meg az előző kormányzat az államháztartás reformjára vonatkozóan, azt most ez a költségvetés már beépíti, mintegy előrevetíti annak az irányát, hogy merre, hogyan lehet elmozdulni az olcsóbb állam felé. Azt sajnos tudomásul kell venni, hogy a köztisztviselői és közalkalmazotti réteg létszám-behatárolása ennek a folyamatnak egy nagyon fontos része, és ezen a területen is az önkormányzatoknak igen-igen komoly lehetőségei vannak.

Tehát úgy gondolom, innen is meg kell közelíteni ezt a kérdést, és akkor mindjárt nem tűnik olyan súlyosnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen az előző időszakban az önkormányzatokat sokkal, a jelenleginél sokkal-sokkal súlyosabb helyzetbe hozta az előző kabinet (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismételten jelzi az időkeret leteltét.) évről évre.

Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Kétperces időkeretben megadom a lehetőséget Tardos Márton képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy itt a süketek és némák párbeszéde folyik. Van egy olyan politikai mondás, hogy "szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyrebiccenti", és azok, akik úgy ítélik meg, hogy a tanárok, tanítók, pedagógusok jövedelme akkor is nőni fog, ha erre a pénzügyi fedezet nem adott, csak beszélni kell róla, és akkor ez hatni fog a választókra, azok ezt a régi és igen rosszindulatú mondást akarják értelmezni és felhasználni.

Egyértelmű dolog, hogy a központi költségvetésben több pénz van a tanárok fizetésére, az önkormányzatok költségvetésében pedig kevesebb. Ugyanakkor a kormányzat egy jelentős béremelésről beszél, amelynek a forrásai így nem adottak; a forrásai csak akkor adottak, ha végrehajtanának valamit, amit ugyancsak tagad a központi költségvetés, hogy racionalizálni kell az iskolaszervezetet és ebből kell megkeresni a tanárok növekvő bérét.

Ehhez még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Igaz az, hogy a tanárok helyzete igazságtalan a magyar társadalomban, igazságtalan volt már a kádári korszakban is. A kádári korszak egyik legnagyobb bűne, hogy az üzemi, gazdasági életben foglalkoztatottak jövedelme jobban emelkedett, mint például a tanároké. A tanárokra nagy szüksége van a társadalomnak. Ezt a bűnt az elmúlt recesszió idejében, amikor megszorításokat kellett végrehajtani, a kormányzatok nem pótolták, sőt, valószínűleg jobban romlott a tanárok jövedelem-színvonala, mint az átlagos munkás bérszínvonala. Most, hogy növekedni kezdtünk, ezt némileg javítani lehet, ez azonban nem jelenti azt, hogy forrásátcsoportosítás nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) olyan mértékű emelést lehetne végrehajtani, amiről a kormány, Pokorni miniszter úr is beszélt, úgyhogy ez nevetséges és szégyenletes. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

 

ELNÖK: Reagálásra megadom a lehetőséget Hende Csaba politikai államtitkár úrnak.

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Nem reagálni szeretnék! Tisztelt Országgyűlés! Nem az oktatási... (Közbeszólások: Nem kétperces!) Nem kétperces reagálást szeretnék! Szabad, ugye?

 

ELNÖK: A kétpercesek végén fogom megadni a szót, államtitkár úr, a kétpercesek után lesz lehetősége! Most Surján László képviselő urat illeti a szó két percben.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): (A képviselő mikrofonja nincs bekapcsolva.) Előbb-utóbb meglesz!

 

ELNÖK: Kérem, hogy Surján László képviselő úr mikrofonját kapcsolják be! (Megtörténik.)

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Huxley Szép új világ című könyvében egy olyan világ épül fel, ahol állami gondoskodás történik a kábítószerről, erről szólt az a kis idézet, amit Tardos képviselő úr elmondott. Én azt gondolom, hogy jelenleg semmiképpen nem erről van szó, és nem is szeretném ezért a vitát a drogkérdésre kiszélesíteni, mert azt hiszem, az egy másik ügy.

Arról viszont mindenképpen szeretnék szólni, hogy nem hiszem, hogy bármelyik oldal a választók elkábítására törekedne, már csak azért sem, mert a belátható közeljövő időben nem lesznek választások. (Bauer Tamás: Mégis!) Tehát itt most nem erről szól a történet. Azzal értek egyet, ami a túloldalról is elhangzott: az igazság próbája a jövő évi önkormányzati költségvetések összeállítása volt. Nyilvánvaló, hogy önmagát, önmaga helyzetét rontaná az a kormány, amelyik egy olyan helyzetet teremtene, hogy megígér valamit, betervezi, és az végrehajthatatlan. De önmaga helyzetét rontja az az ellenzék is, amely a megvalósuló, feltétlenül megvalósuló lépésekről idejekorán kijelenti, hogy azok megvalósíthatatlanok. Nem hiszem, hogy ebben az irányban érdemes továbbmenni, mert akkor itt valóban kábítás folyik, egymás kábítása, és ennek pedig nem sok értelme van.

Egy kicsit kábítás jellegű az is, ha azt mondom, hogy egy 80 000 forintos fizetéssel már elvesztem az alkalmazotti kedvezményt, mert akkor ott még nem vesztem el, csak éppen afölött fogom elveszteni... (Tóth Károly közbeszólása.) Tehát a 80 000 fölött fogom elveszíteni, de azt gondolom, hogy azok a számok, amelyeket én elmondottam, azok olyan számok, amelyek bekalkulálják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azokat a változásokat, amelyeket a jövőre elfogadott személyi jövedelemadó-kedvezmény jelentett, beleértve az alkalmazotti kedvezmény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tíz százalékos csökkentését is.

Köszönöm a türelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérem képviselőtársaimat, hogy akik két percre jelentkeztek, valóban tartsák az időt. Csige József képviselő úr kért kétperces időkeretben lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Meggyőződésem, nem véletlen az, hogy Pokorni miniszter úr a részletes vita előtt szót kért, és elmondta mindazt, amit elmondott. (Juhászné Lévai Katalin: És elment!)

 

 

(13.40)

 

Nagyon gyenge lábakon áll az oktatásügy költségvetése! (Taps az MSZP padsoraiban.) Nagyon nehezen kiszámítható, ráadásul a helyi önkormányzati költségvetésnek olyan elemei is vannak, amelyeket gyakorlatilag senki nem tud ma még kiszámolni. Gondoljunk az adóerő-képesség számítására, meg egyebekre, amelyek nem követhetőek. Azt meg egyenesen komikusnak tartom, ha azt mondjuk, hogy most az olcsó állam felé tettünk meg lépéseket, miközben a központi igazgatás költségei növekedtek a legjobban, szemben a közalkalmazottakkal, pláne szemben a pedagógusokkal vagy a technikai dolgozókkal.

Én egyetértek azzal, hogy most nem az általános vita folyik. De ha általánosvita-felvezetőt kap a részletes vita, akkor a konkrétumokról a politika, a meggyőzés felől a propaganda felé megy a dolog. Ezt igazán majd február 3-án döntik el az én kollégáim, amikor felveszik a fizetést, és a sok ígéret után kiderül, hogy nem 16, nem 17, nem 19, hanem esetleg 7-8 százalékkal kapnak több konkrét pénzt. Egyébként most már majd "átutálják" a fizetést, ahogy az én kollégáim mondják. Nem azt mondják, hogy számlára utalják, hanem utálják, adni is, kapni is!

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percre kért lehetőséget Lendvai Ildikó frakcióvezető-helyettes asszony, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Engem is az az érvelés ragadott meg, ami az ellenzéki kritikákat úgy próbálta elutasítani, hogy végül is egyet kell hogy értsünk a takarékos állam, az olcsó állam modelljével. Valamire azonban szeretném fölhívni a figyelmet. A közgazdaság-tudományban az olcsó állam és a takarékos állam modellje azért vált sokoldalúan elfogadott céllá, hogy ezáltal kevesebbet vonjanak el az állampolgároktól, és ezúton növeljék az állampolgárok gazdasági és politikai autonómiáját az államhoz képest.

Ezek a takarékoskodások, amelyekről most beszélünk, éppen az ellenkező célt szolgálják. Mert mit látunk? Takarékos ez az állam, ha az önkormányzatokról van szó; de nem takarékos, ahogy képviselőtársam elmondta, ha az államigazgatás központi szerveiről, a Miniszterelnöki Hivatal megnövelt költségvetéséről van szó; takarékos ez az állam, ha a közalkalmazotti, köztisztviselői bértábláról van szó; nem takarékos ez az állam, ha miniszteri különkeretekről, az alapok beolvasztása révén most már központilag osztogatható pénzekről van szó.

Ez a fajta takarékosság tehát lentre érvényes, fentre viszont nem. Nem az eredeti célt, nem az állampolgárok autonómiájának kiterjesztését, hanem éppenséggel a gazdasági függőségek erősítését, és ezáltal az autonómiák megnyirbálását tűzi ki célul. Ez a fajta állam véleményem szerint, amire a költségvetés eszközei most utalnak, nem a takarékos állam modelljét, hanem a hűbéri állam rég lejárt modelljét próbálja erősíteni a költségvetés eszközeivel.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Hende Csaba politikai államtitkár úrnak adom meg a szót. Államtitkár Úr!

 

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy nagyon röviden néhány gondolatot szóljak az Igazságügyi Minisztérium fejezet büntetés-végrehajtás cím 1999. évi költségvetési előirányzatairól. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat tervezete a jövő évben megítélésünk szerint lényegesen jobb működési lehetőségeket fog biztosítani a büntetés-végrehajtásnak, mint amilyenek ezek a feltételek, sajnálatos módon, az idei esztendőben voltak.

Először nagyon röviden néhány szót mondanék a kiemelt előirányzatokról, majd a személyi juttatásokon belül tennék némi összehasonlítást az idei és a következő évben folyósítandó illetmények között, majd pedig rátérnék a központi beruházási lehetőségeinkre, végezetül ismertetem a dologi előirányzatokból finanszírozandó feladatok javuló pénzügyi kondícióit. (Kuncze Gábor: Ez miért részletes vita? - Dr. Hack Péter: Igen, ez részletes vita!)

Először tehát a személyi juttatások körében az előirányzat 115,9 százaléka lesz az idei esztendőben meglévőnek, míg a dologi kiadásoknál 141, 8 százalék. Engedtessék meg nekem, hogy a személyi juttatásokon belül utaljak arra, hogy hogyan fog alakulni például a budapesti fegyház és börtönben szolgálatot teljesítő bv-felügyelő, az úgynevezett smasszer illetménye, valamint az ugyanitt dolgozó tiszt illetménye. 1998-ban egy ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező, középfokú végzettségű bv-felügyelő átlagosan 60 008 forintot keresett, ez a jövő esztendőben 67 600 forintban fog alakulni. A tízéves szakmai gyakorlattal rendelkező, hosszabb szolgálati idejű kolléga 65 229 forintról 73 580 forintra javuló bért fog kapni. Ugyanilyen összehasonlításban az ötéves gyakorlattal rendelkező tiszt illetménye 103 ezerről 118 ezer forintra, míg a tízéves gyakorlattal rendelkezőé 107 ezerről 124 ezer forintra kerekítve fog alakulni. Elmondhatom, hogy az intézeti főtisztek vonatkozásában, ez ugyan egy kisebb kört érint a dolog természetéből fakadóan, de itt is lesz javulás: 117 ezer forintról 134 ezer forintra nő az átlagkereset.

Engedjék meg, hogy utaljak arra is, hogy a büntetés-végrehajtás központi beruházási előirányzata 1 milliárd 498 millió forintról 3 milliárd forintra fog változni '99-re, ez több mint 200 százalékos növekedést jelent. Ez a lehetőség fogja biztosítani számunkra, tisztelt Ház, hogy a '98-ban megkezdett valamennyi jelentősebb beruházási feladatunkat folytatni tudjuk, és új beruházások is meg tudnak indulni 1999-ben.

Gyakorlatilag nincs olyan büntetés-végrehajtási intézetünk, ahol jelentős fejlesztésre ne kerülne sor, ezek közül kiemelnék néhányat. A fiatalkorúak bv-intézetében például 200 millió forintos költséggel új konyhablokkot fogunk építeni, a sátoraljaújhelyi fegyház és börtönben rekonstrukció fog történni, ugyancsak 200 millió forint értékben. Elmondanám, hogy a sopronkőhidai fegyház és börtönben úgy zárkaépület-rekonstrukcióra, mint 16 darab szolgálati lakás építésére több mint 310 millió forint fordíttatik. A legnagyobb beruházásunk a budapesti Venyige utcai objektumban egy 600 férőhelyes új előzetesház építése, amely nagymértékben enyhíteni fogja a Budapesten e területen tapasztalható gondokat.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a 200,1 százalékos beruházási előirányzat-emelkedésén kívül további lehetőséget fog az is jelenteni, hogy az elmúlt két év gyakorlatától eltérően nem kell átcsoportosítani előirányzatot személyi juttatásra, illetve dologi kiadásra. Minden megkezdett beruházás folytatható tehát az eredeti tervek szerint, és határidőre be is fejezhető.

Harmadszor a büntetés-végrehajtásnál több év óta megfigyelhető azon problémáról szeretnék szólni, mely szerint folyamatos likviditási gondok voltak a dologi kiadások területén. A 30 napon, illetve 60 napon túli kifizetetlen számlák, amelyek felhalmozódtak, állandóan 2-300 millió forintos adósságállományt jelentettek. A dologi előirányzatok 41,8 százalékos növekedése lehetővé fogja tenni, hogy ezek a problémák megszűnjenek, és lehetővé váljon a nem gondok nélküli, de a korábbi éveknél könnyebb gazdálkodás.

Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartottuk, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre az összefüggésekre, és reményünket fejezzük ki az igazságügyi tárca vezetése részéről, hogy a következő év, ha nem is könnyű, de mégis, az idei esztendőnél lényegesen könnyebb gazdálkodási feltételek között fog zajlani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr hozzászólását. Az államtitkár úrnak szeretném elmondani, hogy a Házszabály 105. §-ának (1) és (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a részletes vitában mely hozzászólásokra kerülhet sor. Itt csak felhívnám a figyelmét, hogy a (3) bekezdés értelmében a részletes vitában - aláhúzom - kizárólag a módosító javaslathoz vagy a módosító javaslatokkal érintett részhez lehet hozzászólni. Úgyhogy kérem, hogy valamennyi képviselőtársam, illetőleg a kormány tagjai, akik ezt követően ebben a vitában hozzászólnak, a Házszabály eme rendelkezését vegyék figyelembe.

 

 

(13.50)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszakban jeleztük önöknek, hogy a technikával problémák vannak, így voltak olyan képviselőtársaink, akik a kétperces hozzászólás lehetőségéből kimaradtak. Két percre kérem a türelmüket, ugyanis a technikai személyzet jelezte, hogy amennyiben két percre technikai szünetet rendelünk el, ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy ezt a hiányosságot helyreállítsák. Ezért most két percre a türelmüket kérem, és természetesen reményeim szerint ezt követően rendes mederben folytathatjuk a hozzászólásokat Szalay Gábor és Hack Péter képviselő urak kétperces reagálásával. Most kétperces szünetet rendelek el, amíg a technikai problémát rendezik. Köszönöm. (Rövid szünet.)

Köszönöm szépen. Megköszönöm képviselőtársaim türelmét. Úgy tűnik, hogy a technikai problémát elhárították. Megköszönöm a technikai személyzetnek ezt a gyors segítséget. Megkérem mindazon képviselőtársaimat, akik két percben kívánnak reagálni, hogy a jelentkezési gombot most nyomják meg.

Először megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, aki jelezte, hogy két percben kíván hozzászólni. Képviselő úr, öné a szó a szabaddemokraták képviselőcsoportjából. Öné a mikrofon is, képviselő úr.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepő bejelentést hallhattunk Ivanics István képviselőtársunktól, aki e költségvetés egy újabb meglepő előnyére hívta fel a figyelmünket, ez pedig úgy szólt, hogy ez a költségvetés az olcsóbb állam költségvetése.

Képviselőtársaim, ha az olcsóbb államon a nyugdíjasoknak a törvény által előre rögzített nyugdíjainak megvonását, illetve jelentős csökkentését értjük, akkor ez az olcsóbb állam költségvetése. Ha az olcsóbb államon az önkormányzatok támogatásának inflációs szint alatti tartását értjük, akkor ez az olcsóbb állam költségvetése. Ha a fővárosi beruházások leállítását értjük, akkor szintén az. Ha az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlására fordítandó összeget 30 ezer forintban szabjuk meg, azaz egy deportált, egy hadifogságban életét vesztett, egy '56-os kivégzett forradalmár hozzátartozóira 30 ezer forintot gondol ez a kormány fordítani, akkor valóban ez az olcsó állam költségvetése. Ha a közalkalmazottak bértáblázatát be kívánja fagyasztani ez a kormány, akkor is ez az olcsóbb állam költségvetése.

De azt hiszem, az olcsóbb állam nem ezen ismerszik meg, hanem azon ismerszik meg, hogy mennyit kapnak a központi igazgatás szervei. Ha itt azt látjuk, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok közel 90 százalékkal többet kapnak, ha a Miniszterelnöki Hivatal közel 90 százalékkal többet kap, ha a minisztériumok - bár differenciáltan, de - átlagban 30 százalékkal többhöz jutnak, mint az előző évben, ha az APEH-re számolatlanul fordítjuk a sok tízmilliárdot, akkor bizony azt hiszem, nemcsak furcsán hangzik ez az olcsóbb állam megjelölés, hanem bizony egy kicsit szégyenkezni is kellene, képviselőtársam, hogy pont ezt jelölte meg, szinte provokatív célból ezen költségvetés egyik fő jellemvonásának. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Kuncze Gábor: Nagy taps!)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót kétperces időkeretben dr. Pusztai Gyula képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. PUSZTAI GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási normatívák kérdésében nagyon sok és élénk vita alakult ki, nagyon sokan taglalták, hogy egyes településeknek mennyi kiegészítést kell tenni a normatívához ahhoz, hogy működőképes maradjon az intézmény. Szó volt itt a községek, városok, megyei jogú városok intézményrendszeréről, szó volt az alapítványi és egyházi iskolák finanszírozásáról, de nem esett szó a vita keretében a megyei önkormányzatok által fenntartott oktatási intézmények finanszírozásának kérdéséről.

Ugyanis óriási gondot fog jelenteni a megyei önkormányzatok számára, hogy az ismételten most már tapasztalhatóan létrejött és megalakult városi és nagyközségi önkormányzatoknál a középfokú intézményeket átadják a megyének négyéves működésre. Márpedig úgy tűnik, hogy ez újra tendencia lesz: azoknak a megyéknek adják át ezeket az intézményeket, amelyeknek a normatíva finanszírozásához, kiegészítő juttatásra minimális lehetőségük van. A megyéknek nincsen önálló bevétele - az illetékbevétel kivételével -, ebből fakadóan ezek a megyei intézmények hátrányos helyzetbe fognak kerülni a jövőt illetően.

Hozzátenném azt is, hogy ha még a kórházak csődeljárását is rátestáljuk a megyei önkormányzatokra, akkor valószínű, hogy a Hende Csaba államtitkár úr által ismertetett börtönrekonstrukciókra figyelemmel egy kicsit talán optimisták lehetünk, hogy jó néhány megyei önkormányzati vezetőnek esetlegesen kellemes körülményt kínál az igazságügyi tárca, mert bizony csődeljárások várhatók, a megyei intézményeknél nagyon komoly gazdálkodási problémák fognak jelentkezni, ha ez a fajta normatíva fog megjelenni a megyei önkormányzatok költségvetésében is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces reagálásra megadom a lehetőséget Ivanics István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Szalay Gábor képviselőtársam hozzászólásán nagyon meglepődtem, mert több éve vagyunk a gazdasági bizottságban, egy bizottságban, és nem gondoltam volna, hogy ennyire súlyos fogalomzavarba tud kerülni egy az államháztartási reformmal kapcsolatos kérdés megítélésénél. Úgy látszik, nem csoda, hogy az előző ciklusban az előző kormányzat eszköztárából ez totálisan kimaradt, mert itt nyilvánvalóan nem egyes költségvetési tételek magasságáról vagy alacsonyságáról van szó, hanem magáról az újraelosztás mértékéről és arról, hogy lehet-e szervezettebben, hatékonyabban működő államot létrehozni.

Ezt tükrözi már az is, hogy a központi szervek létszáma is csökken, és az egyes, például a Miniszterelnöki Hivatalra fordított költségek nem a drágább államot tükrözik feltétlenül, hanem a szervezettebb, a hatékonyabb államot tükrözhetik, azt, hogy egy egészséges kancellária létrejön, hogy lehetővé válik a minisztériumok közötti megfelelő szervezés, megfelelő irányítás, amely nem volt jellemző az előző ciklusban (Varga Mihály: Így van!). Úgy gondolom, hogy ezek mindenképpen a logikusan és hatékonyan felépített korszerű állam felé mutatnak.

 

 

(14.00)

 

Ez a költségvetésben egyértelműen és világosan tükröződik, tükröződik a járulékok csökkentésének mértékében is, ami már most egy nagyon jelentős lépés; 39 százalékról 33 százalékra csökkentené a járulékok mértékét, úgy gondolom, egy ciklus első évében, a költségvetésben ez egy nagyon komoly és határozott üzenet.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Hack Péter képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hende Csaba államtitkár úr szavaira szerettem volna reagálni, illetve fogok is most már távollétében. Ugyan az elnök asszony figyelmeztette, az államtitkár úr egy szót sem szólt a részletes vitában elmondottakhoz, hiszen az eredeti benyújtott törvényjavaslatot ismertette, és nem a módosító indítványokról beszélt. Ezt azzal próbálta javítani, hogy rögtön a beszéde után el is hagyta a termet. Azt gondolom, hogy a kormány részéről ez nem egy felelősségteljes hozzáállás ahhoz a vitához, ahol a benyújtott és a bizottságokban megvitatott módosító javaslatokról kellene tárgyalni.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kormányzatnak nem voltak válaszai a bizottsági tárgyalás során azokra a módosító indítványokra, amelyek éppen az igazságügyi tárcát, illetőleg a bíróságokat illették; nem voltak válaszai arra, hogy miért tűnik célszerűnek a másfél éve törvény által felállítandó ítélőtáblák működésének elhalasztása, mondván, hogy nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek, miközben az épületek készen vannak, és a személyzet kinevezése nagy részben megtörtént. Mondja ezt ugyanaz a kormány, amely három napot szán arra, hogy az adórendőrség a törvény elfogadásától elkezdje a működését 240 fővel, a lehető legbizonytalanabb jogi szabályozással. Ez alatt a három nap alatt nemcsak a 240 fővel kell a munkaszerződéseket megkötni, hanem a pénzügyminiszternek ez alatt a három nap alatt kell majd a végrehajtási utasítást is kiadnia, sőt, a hatásköri szabályokat is ebben a három napban fogja megállapítani a miniszter. (Varga Mihály: Ez a részletes vita melyik pontjához tartozik? Házszabály!) Ez a jól működő kormánynak Ivanics képviselő úr által említett példája, amikor naponta mást nyilatkoznak ebben a kormányképviselők.

Szerintem az államtitkár úrnak, Hende Csabának azokról a módosító indítványokról kellett volna szólnia, amelyek azt bizonyítják, hogy a kormány nem növeli az igazságszolgáltatás támogatását a december havi kifizetésekhez képest. Amire a miniszter úr is a beszédében hivatkozott, a 20 százalékos növelés azért történik, mert ez áthúzódó hatása a korábbi kormány által elfogadott törvényeknek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Vojnik Mária képviselő asszony, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés bizottsági vitája során nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány közalkalmazott és közalkalmazott között nem azon az alapon tesz különbséget, hogy mi a végzettsége, mi a munkája társadalmi értéke, mi a gyakorlati ideje, hanem az alapján, hogy a kormánynak az adott közalkalmazotti réteg kedves, nem kedves, érdekérvényesítője miniszter, erős miniszter, nem annyira erős miniszter.

Bár lehet vitatkozni, és vitatják is tisztelt képviselőtársaim, hogy az oktatási miniszter megígért béremelésének megvan-e a fedezete a költségvetésben, azt azonban nem lehet vitatni, hogy a miniszter gondos és lelkiismeretes szolgája ennek az adott közalkalmazotti közegnek. Szeretném azonban látni, hogy az egészségügyi és a szociális ágazat vezető tisztségviselői, ha úgy tetszik, szolgái - bár elegánsabb szóval minisztereknek kellene mondani őket -, ugyanilyen hűséges képviselői, ha tetszik, érdekkijárói egy ugyanolyan hasznos, ugyanolyan tanult és ugyanolyan értékes közalkalmazotti rétegnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget dr. Horváth Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, Vojnik Mária képviselőtársamnak kénytelen vagyok reagálni egyrészt azért, mert ahogy már egyszer elmondtam, az oktatásra költött összes forint rendkívül fontos helyre megy, ugyanis az teremti meg azt a lehetőséget, hogy ebben az országban emberek, kisemberek, gyermekek úgy nőjenek fel, hogy jó esélyük van munkához jutni, olyan tudásuk legyen, amivel utána eltarthatják családjukat, és később eltarthatnak bennünket, amikor már majd idősek leszünk. Ennek az országnak erre feltétlenül szüksége van, tehát ez a pénz abszolút jó helyre megy, függetlenül attól, hogy erős vagy gyenge miniszterekről beszélünk.

A másik, amiről szerettem volna szólni: holnap fog a Házban tárgyalásra kerülni a családokról szóló törvény, amelyben ha sorra vesszük - a költségvetésben már megnéztük -, az összes családokra fordított kiadás a jövő év költségvetésében 100 milliárd forinttal haladja meg azt, mint amit az idei évben fordíthattunk erre. Ha ez nem kellő lobby egy miniszter részéről, akkor nem tudom, mi az. Az egészségügy területén pedig a gyógyító-megelőző kasszánál azt hiszem, körülbelül ötven-egynéhány milliárd forintos többlet van beterjesztve, ami szintén kiváló munka, és ha a miniszter úr bejelentését is hozzáveszem, hogy az önhibájukon kívül rossz helyzetbe került kórházak rehabilitására szintén sor kerül, akkor, azt hiszem, kiválóan képviselte az ágazat érdekeit.

Nagyon kérem, ne tessenek összemosni olyan dolgokat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kertész István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Utólag szeretném legalizálni Hende Csaba politikai államtitkár úr mondandóját. Egyetlenegy módosító javaslat foglalkozik a büntetés-végrehajtást illető passzusok korrekciójával, azt viszont legalább a kormányzat nem támogatja és nem fogadja el. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Ez az egy kitétel szerény személyem javaslata; bátorkodtam javasolni azt, hogy a büntetés-végrehajtásban gazdálkodó szervezeteknél a fogva tartottak foglalkoztatását támogatva - állítólag ez a fogva tartottak egyik legnagyobb problémája -, a tavalyi évhez képest enyhe 8 százalékos mértékben növekedjenek ezek a normatívák. Ez kemény 42 millió forintot jelentett volna a központi költségvetés 3500 milliárd forintos büdzséjéből. Ezt ez a kormány, ez a büntetés-végrehajtással komolyan foglalkozó kormány nem tudta támogatni.

A másik, ami hozzászólásra ingerelt, Ivanics István képviselőtársam hozzászólása az olcsó állam témakörében. A GDP 5 százalékkal nő, 11 százalékos infláció mellett ez a GDP folyóáras adatát 16-17 százalékkal növeli. Gondolom, ebben megegyezhetünk. Ehhez képest a központi költségvetési szervek támogatásból fedezett kiadásai 25 százalékkal nőnek. Ennyit az olcsó állam fogalmáról és gyakorlatáról. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Szalay Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, hogy Ivanics képviselőtársammal sok éve ülünk együtt a gazdasági bizottságban, és dolgozunk együtt, azonban úgy tűnik, mégis elbeszélünk egymás mellett. Én azt mondom, hogy az állam újraelosztó szerepének csökkentését ez a költségvetés bizonyos pontokon legalábbis jelzi. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy maga az állam olcsóbb lesz, az állam működtetése olcsóbb lesz, mert a kettő nem feltétlenül tartozik egybe. Az állam újraelosztó szerepének csökkentését vagy legalábbis a költségvetés ez irányú koncepcióját nem vontam kétségbe, azt azonban erőteljesen kétségbe vontam, amit Ivanics képviselőtársam ehhez hozzátett vagy mindebbe beleálmodott, nevezetesen azt, hogy az állam működtetése olcsóbb lesz. Erről nincs szó! Az előbb felsoroltam egy-két tételt, ezekből a tételekből kitetszik, hogy itt egy központosító, etatista és nagyon drága állam kezdi működtetni saját magát.

Azon túlmenően az is megkérdőjelezhető, hogy tulajdonképpen a központi újraelosztás hogyan értelmezhető, amikor a kormány egyértelműen rengeteg tételt ki szeretne vonni az Országgyűlés rátekintése alól, és saját maga kíván ezekkel gazdálkodni. Itt csak a zárolt tartalékok 1,9 százalékos tételét említeném, az önkormányzatok helyben maradó szja-hányadának 20 százalékról 15 százalékra való csökkentését, az alapok beépítését az egyes fejezetekbe, a millenniumi ünnepségek költségvetését, a célelőirányzatok központosítását, amiről mi mind nem tudunk semmit, semmi részleteset, semmi megnyugtatót, csak azt tudjuk, hogy a kormány a saját nagy kalapjába kívánja mind besöpörni, hogy abból egyedül, a parlament belátása és a parlament jóváhagyása nélkül osztogathasson az általa érdemeseknek tartottak részére.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

(14.10)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Takács Imre képviselő úrnak a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Amit Horváth Zsolt mondott az oktatásról, azt, azt hiszem, ne nekünk magyarázza! Mert mi kormánypártiként is és ellenzékben is hangsúlyoztuk az oktatás fontosságát. Nézzen utána a jegyzőkönyvekben annak, hogy hányszor meg hányszor szóltam én meg sokan mások erről!

A másik. Abban viszont igaza van dr. Vojnik Mária képviselőtársamnak, hogy számít a lobbyzás, a miniszterek lobbyzása. Ezt higgye el! Ilyen szempontból én is tisztelegni tudok az oktatási tárca előtt, mert ez a lobbyzás valószínűleg erősebb ezen a területen, mint más területen. De még egy dolgot elfelejtettem mondani az előbb, és egy kétperces is elment.

Keresgettük annak a forrását, hogy hogy lehetne a bérnövekedést a pedagógusoknál biztosítani. A dologi és más költségekről beszéltünk. Közgazdaságilag azonban nem nagyon lehet ezt hosszú távon megoldani, mert a dologi költségek egy évben felmerült költségek; a bérköltségek, a béralap viszont évről évre beépül az intézmények költségvetésébe, és növekvő mértékben épül be. Nemcsak arról van tehát szó a bérköltségek növelésénél, hogy egy évre valahonnan kaparjuk össze azt a bérnövekményt a pedagógusok számára, hanem hosszú távon be kell építeni ezeket a költségeket, és ez a kormány előterjesztésében a költségvetésből nem nagyon világlik ki, hogy ez a hosszú távú beépítés, a bérköltségnövekmény beépítése megtörtént-e.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elhangzanak bizonyos észrevételek, amelyek - azt gondolom - nem teljes egészében állják meg a helyüket (Dr. Bauer Tamás: Halljuk!), illetve elhangzott az, hogy négy éven keresztül Takács Imre képviselőtársam mennyit harcolt az oktatásért. Én ezt nem is tudom cáfolni, viszont a tények nem arról adnak tanúbizonyságot, hogy az oktatás helyzete vagy a pedagógusbérek helyzete az elmúlt négy évben javult volna, sőt, ennek ellenkezője történt. Nagyon komoly reálértékvesztés történt. Azt gondolom, hogy összességében az oktatás helyzete is megérdemli azt, hogy a polgári kormány ezt fokozottabb támogatásban részesítse.

Amit Szalay Gábor említett az állam szerepvállalását illetően: Kertész képviselőtársamtól elhangzott, hogy támaszkodjunk a statisztikákra. A jövő évben mind az újraelosztás, mind a jövedelemcentralizáció, amivel szokták mérni az állam részvételét a gazdaság működésében, csökkenni fog, méghozzá ilyen értelemben nem elhanyagolható módon.

Azt kell hogy mondjuk, hogy statisztikai oldalról indokolt az a kijelentés, ami azt mutatja, hogy a jövő évben az állami szerepvállalás csökkenése folytatódik a gazdaságban, ami, azt gondolom, mindannyiunk számára azokat a lehetőségeket jelenti, ami a beruházások növekedését, a gazdasági fejlődés további folytatódását fogalmazza meg, illetve annak a kereteit adja meg részben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Mádai Péter: Hol adtatok több pénzt?)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra adom meg a lehetőséget dr. Vojnik Mária képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szót, képviselő asszony.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Mivel a vitában szeretnék hozzászólni, ezért csak két ténybeli hozzászólásom lenne Horváth Zsolt képviselőtársam megjegyzéséhez.

Az egyik, hogy nem az ellátottakról beszéltünk ebben a körben - hiszen ezt a vitát egyébként nem mi indukáltuk -, hanem az ellátók, a közalkalmazottak béréről. Természetesen nem is kívántam volna közöttük ilyen értelemben különbséget tenni. Ezt nem is én teszem meg, hanem a kormány teszi meg.

A másik pedig a csődközeli helyzetbe jutott önkormányzatok ügye. Ez ismét egy olyan állítás, amelyet, azt gondolom, ténybelileg lehet cáfolni. Ha előttünk lenne egy ilyen előterjesztés, amit második alkalommal nem engedett a kormánytöbbség a plenáris ülés elé megvitatásra, akkor lehetne miről beszélni. Így azonban nincs miről beszélni.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra adom meg a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is Horváth Zsolt képviselő úr megnyilvánulására szeretnék reflektálni, hiszen ő Gógl miniszter úr televíziós, rádiós bejelentéséről rendkívül nagy elismeréssel szólt. Miközben tárgyaljuk a társadalombiztosítás '97. évi zárszámadását - amely törvényjavaslat szól az 1998. évi költségvetésről is -, most tárgyaljuk a '99. évi költségvetést, amely szól egyébként az 1998-as költségvetési törvény módosításáról, és nyoma sincs annak, amiről a miniszter úr A Hétben beszélt.

Azért kértem szót, mert ha a képviselő úr elhiszi egy ilyen sajtónyilatkozat után, hogy ebből valami meg is valósul, akkor nagy a veszély, hogy az állampolgárok, a polgárok is elhiszik ezt a miniszteri bejelentést. Eltelt jó néhány óra, és a pénzügyminiszter meg sem szólalt a több tízmilliárdos tétel ügyében, nyoma sincs a költségvetési törvényben, nem tárgyaltuk a bizottsági üléseken, nem jött elő a kormány részéről ilyen megalapozott javaslat; ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a nehéz helyzetbe kerül önkormányzatok megsegítésére, miközben '98-ban van 1 milliárdos forrás a tb-költségvetésben, aközben a kormány ezt az összeget sem kívánja megemelni. De továbbmegyek: az 1999. évre pedig még csak forrást sem irányoz elő. Miközben, ahogy Vojnik Mária utalt rá, a törvényt pedig nem kívánja módosítani. Ez tehát meglehetősen álságos megoldás, csakúgy, mint a nyugdíjemelés kérdése.

Úgy gondolom, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy most nyomban neki lehetne ülni és megfogalmazni Gógl miniszter úr bejelentett indítványát módosító indítványok formájában, hogy valamikor lássuk ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjából dr. Hargitai János képviselő úrnak.

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A pedagógusok béremelésének vitája kapcsán - hogy van-e az önkormányzatoknak fedezetük vagy sem - eljutottunk odáig, hogy az olcsó vagy drága államról kezdtünk vitatkozni. Enne kapcsán legyen szabad leszögeznem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt hatékony államban gondolkodik.

Az önök által működtetett állammal nem igazán az volt a baj, hogy drága volt vagy olcsó volt, mert azt gondolom, hogy ezek minőséget nem hordozó értékítéletek, ha csak ennyit mondunk. Mi hatékony államot szeretnénk működtetni. Az önmagában nem baj, ha a hatékony államot úgy tudjuk működtetni, hogy bizonyos központi igazgatási kiadásokat növelünk. Elhangzott példaként, hogy a titkosszolgálatok mennyivel nagyobb forrásokhoz jutnak. Ha ettől hatékonyabb lesz az állam, akkor ez egy jó döntés. Nem hiszem, hogy a központi igazgatást és az önkormányzati igazgatást szembe lehet állítani, amikor hatékony államban gondolkodunk.

A másik dolog: önöket szemmel láthatóan zavarja az a tény, hogy végre van egy olyan kormánya az országnak, amely kormányként gondolkodik. Mindig előjön az, hogy Pokorni miniszter úr nyilvánvalóan erős miniszter, ezért az oktatás prioritásokat élvez. (Dr. Géczi József Alajos: Melyik oldalról van szó?) Azt gondoljuk, hogy amikor a kormány kormányként viselkedik, akkor a kormányprogramot hajtja végre, és az ágazatok élén álló miniszterek nyilvánvalóan ennek a kormányprogramnak a végrehajtói.

Végül ahonnan a vita elindult: az önkormányzatoknak mire van vagy mire nincs forrása. Az általános vitában már kiegyeztünk körülbelül abban, hogy talán az idei év az első olyan év, hogy az önkormányzatok forrásai reálértékben növekedtek (Derültség és zaj az MSZP padsoraiban.), hisz az eddigiek nem ilyenek voltak. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ugyanakkor azt is mondta egy szocialista képviselő - és egyet lehet vele érteni -, hogy ha növekedett is egy évben az önkormányzatoknak juttatott források reálértéke, a gyermekvédelmi törvény által odatelepített plusz források gyakorlatilag el is vették ezt a reálérték-növekményt.

 

(14.20)

 

Mi az, amivel a következő évben találkozunk? Kétségtelen, hogy az ÁSZ-nak igaza van, amikor úgy fogalmaz, hogy az önkormányzatok nem kerülnek jobb pozícióba. Ez igaz akkor, ha a támogatási részt vizsgáljuk.

Ugyanakkor a tb-járulék jelentős csökkenésével - erre szintén a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára hivatkozott - egyfajta reálnövekmény mégis megjelenik az önkormányzatoknál, s ez fedezetet biztosíthat arra...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a két perc! (Dr. Kis Zoltán: Meg kell vonni a szót!)

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): ... hogy a betervezett bérnövekedésekre is forrás legyen.

 

ELNÖK: Kértem önöket, hogy a vitában a Házszabály vonatkozó rendelkezését tartsák be, s két percig beszéljenek, ha kétperces hozzászólásra kérnek lehetőséget, amire szintén megadom a lehetőséget Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hargitai képviselő úrnak azzal az állításával, hogy "végre kormányként működik", lehet, hogy majd 3 év múlva egyet fogok érteni, egyelőre csak azt nem tudom, merre tekerik azt a kormányt. (Derültség.)

Amiért eredetileg szót kértem: azt mondhatnám, hogy egy közgazdász részéről fura módon Mádi László is megismételte Ivanics Istvánnak azt a fura állítását, amit nem közgazdász képviselőktől oly sokszor hallunk ebben a Házban, hogy: "Az előző négy évben hol voltak maguk? S akkor mit tettek az oktatásért, egészségügyért, önkormányzatokért, és a többi?" Azért mondom, hogy közgazdász részéről furcsa ez a kijelentés, mert a közgazdászok tudják, hogy itt gazdasági válság volt, most pedig növekedés van. Tehát nyilvánvaló, hogy amikor növekszik a gazdaság, növekszik a GDP - méghozzá, mint oly büszke rá a pénzügyminiszter úr, a világon az egyik a leggyorsabban növekvők között -, akkor másképp mérjük azt, hogy egy kormány mennyit ad a pedagógusok bérére, mennyit ad az egészségügyre, mennyit ad a nyugdíjemelésre, mint egy olyan időszakban mértük, amikor az Antall-, meg a Horn-kormánytól függetlenül válságban volt a magyar gazdaság, csökkent a belföldi termék, s ennek megfelelően csökkent a belföldön felhasználható jövedelem is.

Nem mindenkitől várom el ezt a különbségtételt, tisztelt képviselőtársaim, de a gazdasági és a költségvetési bizottság tagjaitól ezt az elemi különbségtételt valamennyiünknek el kell tudnunk várni!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Engedjék meg, hogy néhány gondolatra reagáljak. Az első és talán legfontosabb: lehet vitatkozni arról, hogy melyik miniszter mennyire erős vagy mennyire gyenge, de ez a költségvetés nem így állt össze, uraim! Ez a költségvetés úgy állt össze - ezt már szintén elmondtam egy hasonlattal -, ahogy egy családban összeáll a jövő év megtervezése: leültünk, megbeszéltünk, s eldöntöttük, mik a legfontosabbak (Felzúdulás és derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), s mik azok, amik később fognak megvalósulni. Lehet, hogy az önök számára ez furcsa, nem is csodálom az elmúlt négy év után...

 

ELNÖK: Képviselőtársaim, kérem hogy türelemmel figyeljék egymás hozzászólását!

 

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Mert valóban szokatlan lehet az, hogy az ember megbeszéli és megtervezi a jövőjét. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kivel beszélted meg?) Elképzelhető, hogy önök ezt nem ismerik. (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Amit viszont szeretnék még elmondani egyetlen mondat erejéig, az a gyógyító-megelőző kassza, mert erre Vojnik Mária felhívta a figyelmemet. Én pedig arra hívnám fel az ő figyelmét, hogy ebben a kasszában van benne például a fogorvosok bére, s ugyanezt a kasszát terheli. Tehát amikor bérkérdésekről beszélünk, nyugodtan beszélhetünk erről a kasszáról is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabados Tamás képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából két percre megadom a szót. Képviselő Úr!

 

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Még egyszer a pedagógusbérekről, mert amióta ez a diskurzus lefolyt a Házban, azóta még egyszer előkerült, és hátha olyanok is vannak, akik most kapcsolódnak be, s tévedésben maradnak.

Szeretném elmondani, akik azt állítják, hogy az önkormányzatok finanszírozásának reálértéke 4 éve nem növekedett, azok tévednek, hiszen ebben az évben már 3 százalékkal haladja meg az inflációt - 18,5 százalék -, de sajnos jövőre nem fog növekedni. S jövőre nem fog az infláció fölé emelkedni az önkormányzatok finanszírozása, s pont emiatt nem lehet a pedagógusok bérezését finanszírozni.

De hadd mondjam el, hogy nem ezért kértem szót, hanem azért, mert azt is szeretném elmondani pedagógustársaim nevében, hogy ez a pedagógusbérezés, amit ebben a törvényben leír a kormány, megpróbál keresztülvinni egy nivelláló, teljesítményellenes és a jó munkát büntető fizetésemelést. Ugyanis ez azzal fog járni, hogy a minőségi bérezést a kormány nagyvonalú gesztussal el fogja törölni.

Vegyünk példának egy olyan kollégát, aki ebben az évben mondjuk 8 ezer forint minőségi bért kapott a 35-40 forintos bruttó béréhez. Ez a saját jövedelméhez viszonyítva 20 százalékot tesz ki. Ezt most el fogják törölni és megkapja a 16 százalékot, mert semmi kétségem nincs afelől, hogy ezt meg fogja kapni, azon az áron is, ha más lemarad az önkormányzati finanszírozásról. Ez a jól dolgozó kolléga gyakorlatilag rosszul jár, s azok fognak jól járni, akik idáig nem tettek semmit, vagy kevésbé sokat tettek a közoktatásért.

A polgármesterek - látok is polgármestereket az ellenzéki oldalon -, azt hiszem, meg tudnak ebben erősíteni, hogy a minőségi bérezés olyan vívmány volt, ami lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy nagy vitát váltott ki, de teljesítményt díjazott, míg az önök által mondott 16 százalék nivellálni fog, teljesítményellenes lesz és... (Elnök: Kérem, képviselő úr, hogy az időkorlátot vegyék figyelembe!)

Köszönöm szépen, úgyis el fogom ezt majd mondani - és vissza fogja tartani azokat a teljesítményeket, amelyeket a minőségi bérezés előhozott. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Ismételten megkérem képviselőtársaimat, próbálják meg a kétperces időkeretet szigorúan betartani! Én is ezt kérem önöktől.

Megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, két percre.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tényleg az a helyzet kezd kialakulni a Házban, hogy az ellenzék nem alternatív programot mond, nem hosszan fejti ki az álláspontját, hanem lehetőség szerint egy-kétperces észrevételekkel próbálja szétzilálni a vita menetét. S így az állampolgárok kevésbé kaphatnak képet arról, hogy mit is ajánlanának ők, milyen másfajta elgondolásaik vannak - ehelyett folyamatos támadást és intrikát látunk. (Derültség és közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Ezzel szemben egy mondattal hadd reagáljak a Bauer képviselőtársam által elmondottakra, mert szép és tetszetős volt, amit elmondott. (Bauer Tamás: Köszönöm szépen. - Szalay Gábor: Laci! Laci!) Csak ismerjük azt a hasonlatot, amikor a torta kisebb vagy nagyobb, s az azon belüli arányok attól még nem változhatnak. Amiről most beszélgetünk - ami egyébként tényleg nagyon fontos téma, hiszen több tízezer, százezer embert érint a pedagógusbérek helyzete -, itt sajnálatos módon az elmúlt négy évben nem az a csökkenés történt meg, ami a többi területen is, hanem ennél jóval nagyobb csökkenés, s a szakértők szerint a reálvesztesége, tehát a tényleges vesztesége 40 százalék volt. Sokkal nagyobb, mint az összes többi területen, tehát a pedagógusok az elmúlt négy évet igen-igen nagy veszteséggel élték meg.

Ez a Bauer Tamás képviselőtársam által elmondottakból nem igazán tűnt ki, mert ő csak azt mondta, hogy ők is ugyanúgy veszteséget szenvedtek, mint mások. De végül is nehéz időket éltünk, éppen ezért nem kellene csodálkozni, ha a pedagógusbéreket és az oktatási kiadásokat arányaiban legalább azon a szinten tudták volna tartani, ami a többi területet is jellemezte, s akkor mondhatná ezt, akkor lenne jogos ez a felvetése. De amikor azt tapasztaltuk az elmúlt négy évben, hogy az oktatás és a pedagógusbér-helyzet nagyon-nagyon mostoha gyerek volt - ez statisztikailag is nagyon egzaktan igazolható -, akkor bizony azt kell mondjam, hogy Bauer képviselőtársam téved.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Dr. Varga István: Szép volt!)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket tájékoztatni, hogy pillanatnyilag négy képviselőtársunk vár kétperces hozzászólásra, és körülbelül 1 órával ezelőtt kísérletet tettem arra, hogy Szekeres Imre képviselő úrnak szót adjak rendes hozzászólásra - ez akkor eredménytelen maradt. De addig is a Házszabály értelmében kénytelen vagyok megadni azoknak a képviselőtársaimnak a szót - soron kívül -, akik két percben jelezték hozzászólási szándékukat.

Így most dr. Wekler Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Akkor nyomtam meg a gombot, amikor Hargitai képviselőtársam arról beszélt, hogy jövőre az önkormányzatok támogatása reálértékben megmarad, tehát jövőre lesz az első olyan év, amikor nem csökken úgy, ahogy '93 óta évről évre folyamatosan csökken az önkormányzatok támogatása a GDP-n belül.

Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a benyújtott költségvetés számai alapján az önkormányzatok együttes támogatása 9,6 százalékkal növekszik, ezzel szemben a benyújtott költségvetés számításai szerint 10-11 százalékos lesz az infláció. Tehát nem igaz, hogy reálértéken marad az önkormányzatok támogatása.

Másrészt látszólag szőrszálhasogatás, hogy 1-2 százalékról beszélünk, de mit jelentenek ezek a százalékok? Az önkormányzatok GDP-n belüli támogatása tovább csökken 0,5 százalékkal. Ez a 0,5 százalék összesen 54 milliárd forintot tesz ki a következő évben. A költségvetési kiadásoknál az önkormányzatok támogatásának aránya is csökken 1,8 százalékkal, Ez az 1,8 százalék sem sok, de ha ezt számokkal fejezzük ki, ez 61 milliárd forintot tesz ki.

Hosszas vita zajlik - most már 2 órája - a pedagógusok béremeléséről.

 

(14.30)

 

Az általános vitában elmondtam - sok ellenzéki képviselőtársamhoz hasonlóan -, a kormány ígéri, hogy emeli a pedagógusok bérét, de az ígéretet részben az önkormányzatoknak kell bevállalniuk és kifizetniük. A benyújtott költségvetési számok alapján - ezt is elmondtam az általános vitában, most megismétlem - egy Miskolc nagyságú városnak 650 millió forint saját erőt kell letennie ahhoz, hogy az önök által beígért pedagógusbér-emelést teljesíteni tudják az önkormányzatok.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget dr. Hargitai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Azt gondolom, nem figyelünk kellően egymás mondandójára, és ezért vitatkozunk. Én elismertem, hogy volt egy olyan év, amikor az önkormányzatok támogatása reálértékben növekedett. Ezt már sokszor elmondtam itt a parlamentben. Ugyanakkor azt mondtam - és itt másokat idéztem -, hogy ezt a reálnövekmény-emelkedést gyakorlatilag elkoptatta az a feladattelepítés, ami források nélkül történt - itt utalok mindig a gyermekvédelmi törvényre. A következő mondatom az volt, hogy ha megnézzük az 1999. évi költségvetési tervezetet, akkor azt állapíthatjuk meg, amit Wekler Ferenc úr mondott, hogy inflációt is alig követő - de maradjon infláció alatt - az önkormányzatok költségvetése - ezt elismerem -, ugyanakkor hozzátettem, hogy az az 5 százalékpontnyi társadalombiztosítási járulékcsökkentés, tudva, hogy az önkormányzatok költségeinek nagyon nagy része - minél kisebb egy település, annál inkább igaz ez - bérjellegű költség; s ha ezt a kettőt együtt mérjük, akkor bizton állíthatom, hogy az önkormányzatok költségvetése - tehát a támogatás, plusz a tb-járulékcsökkenés miatti könnyítés - reálértékben megmarad, vagy nagyon enyhén emelkedik. Mindössze ennyit állítottam, és azt gondolom, hogy a számok nyelvén nem nagyon lehet vitatkozni.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kertész István képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőjének. (Kertész István: Elállok tőle!) Eláll képviselő úr.

Akkor Takács Imre képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőjének. (Dr. Takács Imre: Én is elállok!) Ő is eláll. Köszönöm.

Dr. Wiener György képviselő úr következik, szintén a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Wekler Ferenchez hasonlóan én is Hargitai János mondanivalójára reagálnék egy rövid kétperces hozzászólásban.

Abban kétségtelenül igaza van, hogy a 6 százalékos társadalombiztosítási járulékteher-csökkenés ellensúlyozza a reálérték mérséklődését, azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ugyanez a Ház nemrég 2100 forintról 3600 forintra növelte az egészségügyi hozzájárulást, és ennek alapján az önkormányzatokat úgyszintén elég jelentős terhek sújtják.

Wekler képviselőtársam mondanivalóját még kiegészíteném azzal, hogy nem egyszerűen 1999-ben csökken a reálértékben mért önkormányzati kiadás az úgynevezett GFS-rendszerben, hanem ha az irányszámokat vizsgáljuk, láthatjuk, hogy 2000-ben és 2001-ben is ez várható. Amíg 1999-ben 11,9 százalék lesz a GDP-hez viszonyított kiadás, addig 2000-ben 11,2, 2001-ben pedig - az előirányzat szerint - 10,8 százalék. Ez pedig egyértelműen jelzi, hogy - miközben olcsó államról beszélünk - az olcsó önkormányzatiság jellemzi a mostani kormányzat magatartását, míg ugyanez - erről már sokat beszéltek - nem jellemző akkor, amikor a központi költségvetési szervekről van szó. S azt is világosan látni kell, hogy mindig az irány, a tendencia a lényeges. 1999-ben talán még lehet beszélni arról, hogy váratlan kiadások is sújtják a kormányzatot, de 2000-re vagy 2001-re nézve ezek az adatok a kormányzati szándék lényegét fejtik ki. Így kell értelmezni az előttünk lévő kötetben szereplő adatokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget dr. Gémesi György képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék szólni, mert én készítettem egy nagyon szép hozzászólást az önkormányzati finanszírozással kapcsolatos véleményemről, aminek az elmondására lehet, hogy a mai nap nem is kerül sor, mert a kétperces hozzászólások elveszik az időt. De egyetlenegy adatot szeretnék Wekler Ferenc önkormányzatbarát képviselőtársam hozzászólása kapcsán mondani. A 9,5 százalékos reálérték-tartással kapcsolatosan egy adat kimaradt: 2,7 százalékos növekményt eredményeznek az infláció számításánál reálértékben a járulékcsökkenések. Én most nem akarom bebizonyítani, hogy reálértékben több vagy kevesebb - erre későbbi hozzászólásomban majd ki fogok térni -, de a 9,5-höz tegyük hozzá a 2,7-et, és úgy jön ki az, amiről Hargitai képviselőtársam beszélt, hogy talán először van esély arra, hogy eléri az inflációt az önkormányzatok állami finanszírozása, illetve, hogy reálértéken marad az önkormányzatok állami támogatása. De nem szeretnék a részletekbe menni, ezt majd a hosszabb hozzászólásom alkalmával kifejtem.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Elnézést kérek Szekeres Imre képviselő úrtól. Én egyetértek Hargitai János képviselő úrral: úgy van, ahogy mondja, nem figyelünk eléggé egymásra, ezért elbeszélünk egymás mellett. Mádi képviselő úr nem arra válaszolt, amit mondtam, hiszen én azt mondtam, hogy volt egy válságidőszak és most van egy fellendülés, és ehhez kell mérni a költségvetési kiadások alakulását. Ő megerősített engem abban, hogy a korábbi időszak válságidőszak volt, amikor a pedagógusok reálbére az átlagosnál jobban csökkent. Igaza van, nem ezen vitatkozom. A vita arról szól, ha ez így volt a megelőző időszakban, akkor hogyan kell most, a növekedés időszakában a pedagógusok béremelésének a feltételeit biztosítani.

Igaza van Hargitai képviselő úrnak: a kormány kormányoz; de úgy látszik, mégsem hallgatják meg eléggé a miniszterelnök úr felszólítását. A miniszterelnök úr az ősszel egy felszólalásában arról beszélt, hogy az előző időszakban csak üres ígéreteket kaptak a nyugdíjasok, most meg valódi nyugdíjemelést kapnak. Ami a pedagógusokat illeti: éppen most történik az, hogy az oktatási miniszter úrtól üres ígéreteket kapnak a pedagógusok, de a pénzügyminiszter és a belügyminiszter úr alkujában nem kapják meg a pénzt az önkormányzatok ahhoz, hogy az oktatási miniszter úr üres ígéreteit teljesíteni is tudják. Erről szól ez a vita, tisztelt képviselő úr. Úgyhogy úgy látszik, mégiscsak baj van azzal, hogy ez a kormány kormányként működik.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a lehetőséget Horváth Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Wiener György képviselő úr vetette fel az egészségügyi járulék kérdését. Ismét elmondanám, mert nagyon sokszor hallom ugyanezt bizottsági üléseken is és itt az Országgyűlésben is képviselőtársaimtól. Az egészségügyi járulék a munkáltatót terheli, és két lába van: az egyik fix, 2100 forint volt, és 15 százalék volt a százalékos változó rész. A változás lényege az, hogy a fix rész emelkedik 3600 forintra, a százalékos rész viszont lecsökkent 11 százalékra. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy ez a teher ezek után csökkenni fog. Tehát 23 ezer forint környékén ez a dolog csökken. (A teremben megszólal egy mobiltelefon.) Ne tessenek már azt mondani, hogy ezzel növekszik az önkormányzatok terhe!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem a teremben tartózkodókat, hogy a mobiltelefonokat kapcsolják ki, mert zavarják az ülést.

Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Surján László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tekintettel arra, hogy Horváth Zsolt pontosan elmondta, amit mondani akartam, elállok a hozzászólástól.

 

ELNÖK: Ez esetben Mádi László képviselő urat illeti a szó, ugyancsak két percben.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bauer képviselőtársam bár konstatálta, hogy elbeszélünk egymás mellett, ennek ellenére tartalmilag nem reagált az általam elmondottakra. Ugyanis - hadd ismételjem meg egy mondatban, nem akarom többet - az oktatás a Horn-kormány tevékenységében az elmúlt négy évben a többi területhez képest, sajnos, nem élvezett kitüntető kezelést, és ez nagyon komoly veszteséget jelentett.

A másik dolog: bár diadaljelentéseket mondhatunk és fontos az önbizalom - ha mást nem, azt mindenképpen megtanulhatjuk a fejlett Nyugattól, hogy az önbizalom fontos dolog -, de azért látni kell, hogy az ország, különösen a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank veszteségei kapcsán, még messze nincs abban a teljesen stabilizálódott helyzetben, ami bennünket teljes egészében megnyugtatna. Sajnálatos módon a költségvetés a jövő évben is hiánnyal fog küszködni, csakúgy, mint a folyó fizetési mérleg, ezért nagyon kényes egyensúlyozás történik. Emiatt, illetve az azóta számunkra és a nyilvánosság számára is világossá vált problémákat - mint például a Postabank - is kezelni kell, így nem tudunk olyan mértékű és olyan széles kedvezményezést adni, ami elképzeléseink szerint korábban megfogalmazódott.

Kérem tehát tisztelt Bauer képviselőtársamat, hogy kicsit konstruktívabban viszonyuljon a jövő évi folyamatokhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

(14.40)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a lehetőséget reagálásra Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Mádi képviselő úr! Ha már a Postabank-dolgot szóba méltóztatott hozni:

A költségvetési bizottság ülésén, ahol a fideszes kormánytöbbség elfogadta azt a módosító javaslatot, amelyet minden komoly tárgyalás nélkül behoztak ide, egy kormánypárti képviselő az ülés lezárása előtt a következő nyilatkozatot tette: "Tekintettel arra, hogy előlegezett bizalommal szavaztam meg, ezeket az dokumentumokat nem tudtam áttekinteni, ugyanis nem álltak rendelkezésre, nagyon kérem, hogy a mai napról készült jegyzőkönyvvel együtt ezt csatolva külön adják át részemre."

Önök úgy szavazták meg a Postabank adósságrendezésével kapcsolatos bizottsági módosító javaslatot, hogy senki nem tudta áttekinteni, hogy miről is szavaznak. Ezért is vonultak ki az ellenzéki képviselők erről az ülésről. Azt gondolom, hogy addig, amíg az Országgyűlés és a költségvetési bizottság érdemi tájékoztatást nem kap arról, hogy önök miért kívánják 180 milliárd forinttal növelni a költségvetés hiányát, addig ne hivatkozzon semmilyen értelemben a Postabank-ügyre, amelyre majd a ma esti hozzászólásomban még szeretnék visszatérni, ha valamikor sor kerül rá. Dobálóznak a Postabank-üggyel, és annak következményeivel anélkül, hogy bárki ebben az Országgyűlésben a kormánytól bármilyen érdemi tájékoztatást kapott volna arról, hogy az állampolgárok adóbefizetéseiből hogyan kívánnak önök - hogy a Postabank vezérigazgatója szavával éljek - csak úgy eltapsolni 150-180 milliárdot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádi László képviselő úrnak. Képviselő úr, öné a szó.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tényleg nehéz és hosszú téma a Postabank helyzete, és ez tényleg egy olyan súlyos örökség, amit Bauer képviselőtársam sem mondott el nekünk, amikor a kormányváltás megtörtént, hiszen ő kormánypártiként tisztában lehetett volna azzal, hogy mi történik, és miért alakul ki 100 milliárdos nagyságrendű veszteség a Postabanknál. Sajnálatos módon ezt nekünk a választások után meg kellett érteni, hogy ez bizony egy ilyen kormányzás volt, és ilyen árnyoldalakat is - mint utódnak - egyáltalán fel kell vállalnunk. Mi ezeket a problémákat a kormánypárton belül megbeszéltük. A kormány a nyilvánosság előtt, sajtótájékoztatón is, Bauer képviselőtársam által is hozzáférhetően szembesítette ezzel sajnos a közvéleményt, hiszen nem takargathattuk - elődünkkel ellentétben - ezt a problémát. Tehát ez egy olyan veszteség, ami nekünk, higgye el, a legfájóbb dolog, és nem mi találtuk ki ezt a veszteséget, nem mi halmoztuk föl a veszteséget, hanem talán egy kicsit annak az oldalnak önmagába kéne néznie, és reméljük, hogy ezt a felszólalásokban meg is fogja tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Nagyiványi Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

NAGYIVÁNYI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Egy mondatot engedjenek meg, bár messze mentünk postabankilag. Ezelőtt körülbelül másfél évvel a Számvevőszék vizsgálta a bankkonszolidációk tapasztalatait, ahol jelen volt Varga államtitkár úr és a mostani pénzügyminiszter, Járai úr is. Akkor már sejteni lehetett, másfél évvel ezelőtt, hogy a bankkonszolidációs folyamatnak nincs vége, még további százmilliárdok várhatók.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Surján László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Annyi sem lesz; tulajdonképpen ebből az elmúlt másfél évre való visszatekintésből is látható, hogy az eltapsolás már megtörtént, és a kormánypártok nem kívánnak tapsolni hozzá. (Szórványos taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a kétperces hozzászólások végére értünk. Így most megadom a szót hozzászólásra Szekeres Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita szabályainak megfelelően a 20., 77., 390., 391., 394., 403., 474., 476. és 562. módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) Elhangzott itt a teremben, hogy ez a költségvetés úgy készült, mint egy családi költségvetés. Az a történet, amelyet el szeretnék mondani, legalábbis azt fogja jelezni, hogy nem szeretnék ilyen családban gyermek lenni.

A múlt héten a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén a késő éjszakai órákban a folyosóról előkerült néhány módosító indítvány, amely a '98-as és a '99-es költségvetést alapjaiban érinti, több mint 200 milliárd forinttal, a nevezetes Postabank-ügy kapcsán. Ha egy családban így készül a költségvetés, vagy így zajlik az élet, akkor ott valami baj van, de még nagyobb baj van, ha egy Országgyűlésben egy költségvetés elkészítése során a késő éjszakai órákban, minden ismeret, előkészítés nélkül egy kijelölt bizottságban ilyen nagyságrendű módosító javaslatok fogalmazódnak meg. Akkor a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői kivonultak a bizottság üléséről, mert alkalmatlannak tartották a helyet, a pillanatot és a módot ilyen súlyú ügy megtárgyalására.

Itt a vitában is szóba került, és egyszerűen csak Postabank-ügyként megnevezett és már politikai indulatokat is keltő felszólalásokban is megjelent ez a kérdés, ahelyett, hogy nyugodt és higgadt tárgyalása lenne. Elhangzott, és igazat mondott Nagyiványi Zoltán: másfél évvel ezelőtt ebben az Országgyűlésben elhangzott a mai kormánypártok oldaláról, hogy a bankkonszolidáció majd tízéves története vélhetőleg nem ér véget. Ezt mondtuk mi is, akkori kormánypártiak. Kevésbé vigasztal bennünket, hogy ugyanez előfordul Franciaországban és Japánban is, mert a bankkonszolidáció óriási terheket ró az adófizető állampolgárokra.

Az eddigi, több mint tízéves történet, akkori árakon számolva 450 milliárd forintjába került a költségvetésnek. Ez a mai árakon 1300 milliárd forintot jelent. Ez is jelzi, hogy mekkora összegről és milyen nagyságrendű problémáról van szó. Azonban az az összeg, amelyet egy mostani konszolidációs lépéssorozatra, ezen a késő éjszakai órán a költségvetési bizottságban benyújtottak, eltúlzott és megalapozatlan.

Emlékszem még arra is, hogy egyetértés volt a régi és az új kormánypártok között, hogy a Postabankot 1997 tavaszán rendezni kell, meg kell menteni, a betétesek miatt, és meg kell vizsgálni a veszteség kialakulásának az okát. Emlékszem még arra is, hogy az előző kormány pénzügyminisztere és kormánya kezdte el a rendezési folyamatot, ő hívta össze azt a közgyűlést, ahol később sor került az előző menedzsment leváltására. Arra is emlékszem, hogy ennek a nagyon komoly ügynek a kezelését ellenzéki oldalról, a mai ellenzék oldaláról egészen eddig a lépésig nem bírálta egyetlen ellenzéki párt sem.

Az ügy, pénzügyi hatásainak nagyságrendje miatt a Magyar Országgyűlésre tartozik. Ezt akkor önállóan kell előterjeszteni, megindokolni, bemutatva a kezelés különböző lehetőségeit és a mértékek indokait. Ilyen megoldást a szocialista képviselőcsoport támogatott volna, és ennek érdekében akár még a Házszabálytól való eltérést is támogatta volna; mert ez lett volna a módja annak, hogy az elkerülhetetlenül szükséges mértékre szorítsuk le az adófizetők terhelését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtóból ismert, hogy neves könyvvizsgáló cégek mérlegei, auditjai között lényeges eltérések vannak. Ennek okát tudni kellene. Az újságok szerint az eltéréseket néhány nagyobb ügy magyarázza. Ezeket viszont elvileg banktitok védi. A banktitok alól azonban az érintett cégek felmentést adhatnak a banknak. Valószínűleg ezek a felmentések részben megtörténtek, hiszen a sajtó rendszeresen foglalkozik egyes ügyekkel, és tiltakozást az érintettektől soha nem lehetett látni. Egyébként, ha nincs beleegyezés, ez beszerezhető, hiszen a cégek érdekében áll a tisztázás, ha hírbe hozták őket. De mivel semmi érdemi információval a Magyar Országgyűlés nem rendelkezik, föl kell tenni három kérdéscsoportot.

 

(14.50)

 

Az első: igaz-e, hogy egy telekommunikációs fejlesztést végrehajtó vállalatcsoportnál az auditori megítélések között tízmilliárdos, néhány tízmilliárdos különbség van a céltartalékképzést tekintve, miközben egy ilyen társaságnál nyilvánvalóan a pénzügyi zavar csak átmeneti és igen korlátozott lehet? Igaz-e, hogy erre az ügyletre vételi ajánlat vagy ajánlatok vannak a banknál?

A második kérdéscsoport: igaz-e, hogy a spanyol ingatlanügy és az általa kiváltott rossz követelésállomány miatti céltartalékképzés kétszeresen szerepel a céltartalék-képzési számításokban? Megnézte-e valaki az auditorok közül komolyan ezeket az ingatlanfejlesztéseket? Igaz-e, hogy az egyik auditor cég egy korábbi menetben ezeket a spanyol ingatlanfejlesztéseket már auditálta, s akkor jóval nagyobb értéket becsült?

A harmadik kérdéscsoport: az érintettek beleegyezését kérve - adott esetben a költségvetési bizottság zárt ülésére szólóan - kaphat-e a bizottság pontos képet a nagy céltartalékképzést kiváltó ügyekről, illetve a könyvvizsgálói véleményekről?

Ennek a három kérdéscsoportnak a megválaszolása nélkül mind a '98-as, mind a '99-es költségvetés ily mértékű módosítása, amely gyakorlatilag egy teljesen más költségvetést jelent, megalapozatlan és indokolatlan.

Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtóban, a szakmai elemzésekben és az Országgyűlés eddigi vitájában egyértelmű volt, hogy a Postabank problémái már az alakulástól kezdődő teljes időszak alatt keletkeztek. Elhangzott itt is a Házban, hogy a bankot eleve 2 milliárd forinttal hozták létre, miközben egy ilyen méretű bank felépítéséhez legkevesebb 7-8 milliárdra lett volna szükség. A Postabank ügyfeleit ugyanúgy megrázta a kilencvenes évek eleji gazdasági váltás, mint, mondjuk, az akkori Magyar Hitel Bank ügyfeleit. Csak megjegyzem, hogy sokszor ez a két bank együtt finanszírozott cégeket, bár az örökletes gondok itt kétségkívül nem jelentkeztek. 1992 végére becslés szerint 15-16 milliárd forintot ért el az elmaradt konszolidációs szükséglet, ami 1998-ra - a kamatos kamatokat is figyelembe véve - 70 milliárd forintot jelent.

Az 1997-es tavaszi pánik a betétállomány csökkenéséhez vezetett, ami visszavetette a bankot, és nyilván megdrágította működését. Csak emlékeztetőül: 1995-ben a betétállomány változása plusz 32 milliárd forint, 1996-ban plusz 64 milliárd forint, 1997-ben mínusz 70 milliárd forint. A bankban kialakult helyzet okai így láthatóan nem egyszerűsíthetők le oly módon, ahogy ezt most politikai célokból a jelenlegi kormány és a kormánytöbbség teszi. A valóságos válaszokhoz mélyebb és komolyabb elemzésre lenne szükség.

A Postabank-probléma kezelésénél adódik egy összehasonlítás a Magyar Hitel Bankkal. Ezt egy későbbi vizsgálat során érdemes lenne részleteiben is elemezni, hiszen így a Postabank ügyét egy méreteiben hasonló bank történetéhez lehetne viszonyítani. Néhány, első megközelítésként adódó összehasonlítás: a Magyar Hitel Bank konszolidációjának mértéke 1992 és '96 között 120-140 milliárd forint; meghaladja a most javasolt Postabank-összeget. Ha ezeket az összegeket átszámítjuk, ez mai árfolyamon 250 milliárd forintot jelent.

A második: a Postabank mai vezetése szerint egy ilyen nagyságrendű összeget nem lehet jóhiszeműen elbokázni, hangzott el egy televízió-műsorban. Ha ez igaz, kérdés, hogy egy igazából ennél nagyobb összeg esetében miért nem jutott hasonló következtetésre 1996-ban Járai Zsigmond, a Magyar Hitel Bank akkori vezérigazgatója? Mit jelent a céltartalékképzés miatti veszteség? Azt gondolom, hogy ezt is kívánatos tisztázni, mert az Országgyűlés döntése szempontjából ez a kulcskérdés. Ez még nem a tényleges, hanem az auditálás szabályrendszeréből következően óvatosságból számított potenciális veszteség. Nyilván az, hogy ezt ne becsüljék alá, az auditor kemény felelőssége. A tapasztalatok szerint minden banknál a tulajdonosok és a menedzsment befolyásolhatják az auditorokat, nyilván azért, hogy minimalizálják a céltartalékigényt.

Akkor most fölteszem a kérdést: volt-e azonban e folyamatban valaki vagy valami, aki az állami szerepvállalás minimalizálására törekedett? Tehát arra, hogy szükségtelenül és az indokoltnál ne becsüljék rosszabbnak a bank helyzetét, ne kötelezzék magasabb céltartalékképzésre. Nem látszik ilyen, sőt, az utcán olyan hírek szállonganak, hogy cégeknek finoman szóltak: kérjenek átütemezést, a banki középvezetőknek is azt mondták, hogy most aztán mindent bele. Őrködött-e tehát valaki az adófizetők pénzén, vagy hagyni fogják a jövőben szétfolyni?

Jellemzően nem következik be ekkora tényleges veszteség, ha a banki követelés, behajtás majd jól működik. Csak hozzátenném: a gazdaság dinamikusan fejlődik, ami általában a hitelfelvevők, illetve a befektetések helyzetét is javítja. Ezért a céltartalékképzésre alapozott hatalmas hiány értékelését kellő fenntartással kell kezelni. De megismétlem a kérdést: mennyiben lesz érdekelt a Postabank új vezetése abban, hogy a követeléseket valóban behajtsa, és ezáltal csökkentse a veszteséget, a céltartalék felhasználását? Milyen következményekkel jár a túlkonszolidáció?

A korábbi konszolidációk tapasztalataiból tudjuk, hogy ilyenkor az állami bankok kevésbé törekednek a minősített kintlevőségek minél nagyobb arányú behajtására. Adott esetben a követelések eladását a realistán alacsonyabb árakon is felvállalják, sőt, új, gyenge, csak részben megtérülő hitelkihelyezéseket is el lehet fedni ezzel. A menedzsment is érdekelt a túlbecslésben, hiszen az ehhez viszonyított megtakarítás a menedzsment magas prémiumát igazolhatja, illetve elfedheti későbbi üzletek kudarcait. Vagyis a túlkonszolidálás effektív veszteséget jelent akár több tíz milliárdos nagyságrendben is. Másfelől így rendkívül olcsón lehet megvenni cégeket.

Talán ilyen szándékok munkálnak a mostani túlkonszolidációs javaslat mögött? Mivel költségvetési pénzekről van szó, azt gondolom, helyes, ha a parlamenti ellenőrzés lehetőségét az Országgyűlés - beleértve a kormánypárti képviselőket is - a támogatásáról biztosítja, mert ez nekik is garanciát jelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény módosításának előttünk fekvő módja, azt gondolom, nem helyénvaló. Tartalmi és formai szempontból pótköltségvetés lett volna kívánatos, akár a Házszabálytól való eltéréssel is. Méltatlan és példátlan, hogy 182 milliárd forintos hiánynövelési ügyet nem a kormány terjeszt elő megfelelő indokolással, a jogalkotási törvény előírásainak megfelelő hatásvizsgálattal, és elmarad az ÁSZ véleményének kikérése is; még egyszer ismétlem: 182 milliárd forintos ügyet nem a kormány, nem megfelelő hatásvizsgálattal és nem az ÁSZ ellenőrzésével, hanem egy késő éjszakai órán, egy bizottsági ülésen mintegy a folyosóról behozva a javaslatokat.

Az is nehezen érthető, hogy a formai szempontból az évtized legjobb költségvetésének minősített - idézem Járai Zsigmond pénzügyminiszter urat -, bár az előírtnál egy hónappal később beterjesztett előterjesztés miért nem gondol erre a közismert problémakörre, amit csak mértékeiben magyarázhatnak az új információk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alábbi, az elején említett módosító javaslatokban szereplő többletkiadások nincsenek indokolva. Először is azért, mert a Magyar Fejlesztési Bank 40 milliárdos tőketartalék-juttatását nem támasztja alá az üzleti terv, elvileg még a Postabank miatti veszteség pótlása sem feltétlenül szükséges, hiszen a befektetés nagy részét a Magyar Fejlesztési Bank már megkapta, de az azon felüli összeg, 10-15 milliárd forint végképp érthetetlen és megmagyarázhatatlan.

A második: a gázközművagyonügy nem 1998-as kifizetés, ezért érthetetlen a '98-as költségvetési kiadásként való kezelése.

 

 

(15.00)

 

Harmadszor - s ezt indokoltam korábban -, a Postabank tőketartalék-juttatásának mértéke túlzott. A hiány túlzott feltornázása 1998-ra az ország megítélése szempontjából veszélyes, és azt gondolom, hogy ezt nem szabad politikai szempontoknak alárendelni. Különösen veszélyes, ha '99-ben ismét magas hiány lesz, aminek azért megvannak az esélyei. A problémák kezelésére igenis lehet más technika is! A korábbi konszolidációk során másként kezelték a konszolidációs tételeket; jogosan abban az értelemben, hogy ténylegesen nem egy év terhéről van szó. Erre a ma hatályos államháztartási törvény formailag nem ad lehetőséget, ugyanakkor az új rendelkezés érvényessége óta a MÁV adósságrendezésénél az Országgyűlés már felmentést adott a szabály alkalmazása alól, így van precedens annak alkalmazására.

Másodszor: érthetetlen, hogy a privatizációs bevételekből képzett tartalékot, ha nem elégséges, az elfogyás évében miért nem az aktuális privatizációs bevételből vagy ennek hiányában a korábbi években ezek szerint túlzott mértékben adósságcsökkentésre könyvelt bevétel visszakönyvelésével rendezik. Ehhez a '98-as költségvetési évnek sem az indokolatlan privatizációs bevétel, sem a ráfordítás oldalán semmi köze nincsen.

Harmadszor: a bizonytalanul megítélhető veszteségeknél a garanciavállalás alkalmazása lehetővé teszi a csak feltétlenül szükséges költségvetési kiadás teljesítését. Előzetes becslés helyett tehát utólagos elszámolásról van szó. Emellett ily módon a teher több évre széthúzható.

Tisztelt Képviselőtársaim! A '98-as költségvetés módosítása elől elvileg nem zárkózhatunk el, erre módot ad az is, hogy az egyensúlyi helyzet az önkormányzatok nélküli államháztartásban pótköltségvetés nélkül is 100 milliárddal jobb, mint amit 1997 végén, annak idején mi terveztünk. Azonban ezt indokolatlanul, megalapozatlanul és ilyen súlyú ügyhöz képest információk és valós folyamatok áttekintése nélkül felelőtlenség lenne; s azt gondolom, hogy felelőtlenség lenne, ha ezt megszavaznák a kormánypárti képviselők.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt megadnám Tállai András képviselő úrnak kétperces hozzászólásra a lehetőséget, megköszönöm együttműködésüket, és átadom az elnöklést Wekler Ferenc alelnök úrnak. További kellemes és jó munkát kívánok! (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

ELNÖK: Köszöntöm a tisztelt Országgyűlést, és mindenkit, aki figyelemmel kíséri a munkánkat. Megadom a szót Tállai András úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megdöbbenéssel hallgattam Szekeres képviselő úr szavait. Késő éjszakai órákról beszél a költségvetési bizottság elnöke; azokról a késő éjszakai órákról, amikor a bizottság ülésezik, de az elnök úr rendszerint nincs ott a késő éjszakai órákban. Akkor sem volt ott, mikor a bizottság ezt tárgyalta. (Derültség a Fidesz soraiban.) Az elnök úr még nem méltatta a bizottságunkat annyira, hogy kettő óránál tovább tartózkodjon velünk. Mert ha méltatta volna, akkor az este kilenc órára nem mondaná, hogy késő éjszaka, tudniillik a költségvetési bizottság rendszerint ekkor és ez után is ülésezik, volt, mikor még éjfél után is ülésezett. Ezt nyilván az elnök úr nem tudhatja, ezért beszél úgy, hogy késő éjszaka.

A szavairól egy másik, jelenleg nem hazánkban tartózkodó volt bankvezető szavai jutnak eszembe. Mikor a Postabankról beszél, ő azt a szót használta, hogy "nem volt saram". Ezt a szót használta Princz Gábor, amikor értékelte a Postabank tevékenységét, amikor értékelte a százmilliárdos hiányt. Nem jutott más szó eszébe erről, csak az, hogy "nem volt saram". Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is elmondta Princz Gábor a Magyar Rádiónak, azzal, hogy nem volt sara, úgy gondolja, hogy ezzel tisztában volt a bank ügyeivel, és egyébként is ennek a banknak a felügyelőbizottságában és az igazgatótanácsában olyan emberek ültek, akik biztosították őt arról, hogy neki ne legyen sara.

Ami pedig a Postabank ügyét illeti - mivel már nem sok időm van a két percből -, egy mondattal: inkább örülni kellene annak, hogy a Postabank dolga így fog rendeződni, és a '99. évi költségvetést Postabank-ügy nélkül tudjuk elkezdeni, és ha majd problémák lesznek a '99-es költségvetéssel, mi nem fogjuk azt mondani, hogy ez azért történt, mert még a Postabank ügyeit tologatjuk magunk előtt. Igenis, mi tiszta vizet öntünk a pohárba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és így kezdjük el a '99. évi költségvetést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Vancsik Zoltán: A tükör előtt mondogasd!)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én, bevallom, nem értek a bankügyekhez (Közbeszólások az MDF soraiból: Akkor miért szólsz hozzá?), és mint az állampolgárok legtöbbje számára, számomra is áttekinthetetlen 100 milliárd forintos összeg.

Négy rövid kérdésem azonban lenne, amely szerintem minden józan állampolgár számára érthető. Az egyik az, hogy önök úgy beszélnek itt a Postabankról, mintha 1990 és 1994 között nem ugyanaz a személy lett volna Postabank vezetője, mint '94 és '98 között. Ez az igazság! Ha Surján volt miniszter még itt lenne, elmondta volna azt is, hogy amikor ő miniszter volt, akkor ugyanaz a személy volt a Postabank vezetője, mint később a Horn-kormány idején.

Kettő: ahhoz, hogy a Magyar Nemzet megjelenhessen, tudomásunk szerint naponta egymillió forinttal támogatta a Postabank. Komolyan állítják-e önök azt, hogy a Magyar Nemzet a Szocialista Pártnak és nem a Fidesznek kampányolt az előző választási kampány során?

Három: a sajtóban olvashattuk, senki nem cáfolta meg, hogy a Lakitelek Alapítványt különböző banktechnikai módon - nem kívánom elemezni, nem is nagyon értek hozzá, tény az, hogy - több száz millió forinttal támogatta a Postabank. Tudomásom szerint a Lakitelek Alapítvány nem az ellenzéki pártokhoz, hanem a kormánykoalíciót alkotó MDF-hez, annak jelenlegi elnökéhez tartozik.

Négy: senki nem cáfolta meg azt az állítást, legalábbis érdemlegesen, hogy a Mahiron keresztül a Fidesz-MPP választási kampányát a Postabank több száz millió forinttal támogatta. Ha tehát azt mondják önök, hogy valaki eltapsolta ezeket a pénzeket, ebben a tapsolásban nagyon nagy részt vállaltak a tisztelt mai kormánypártok is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már említést tettem korábban erről a bizonyos költségvetési bizottsági ülésről, ahol ennek a 180 milliárdos módosító indítványnak - amelyet az időközben távozott Mádi László képviselő úr mint a bizottság alelnöke írt alá, Tállai képviselő úr és a többi fideszes képviselő is megszavazta ezt az indítványt - a tárgyalása a következőképpen zajlott körülbelül 21 óra 53-54 perckor.

A jegyzőkönyvet idézem: "Következőként javasolnám az összekapcsolt módosító indítványt, amely a Magyar Köztársaság '98. évi költségvetéséről szóló '97. évi törvény módosítására vonatkozik. Ez egy hosszú módosítás, ami több pontot is érint. Kérem a kormányt, indokolja!"

Államtitkári indokolás: "A javaslat arra irányul, hogy a Magyar Fejlesztési Bank tőketartalék-juttatásának fedezetét az ÁPV Rt. részére 40 milliárd forint összegben, a Postabank és Takarékpénztár tőketartalék-juttatás fedezetét 132 milliárd forint összegben és az ÁPV Rt. tartalékának feltöltését 50 milliárd forint értékben biztosítsa." Ez volt az indoklás.

 

 

(Kocsi László helyét a jegyzői székben Mádai Péter foglalja el.)

 

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyminiszter úrnak most megvan a lehetősége arra, hogy az Országgyűlés előtt indokolja, hogy miért éppen 132 milliárd és nem 102 milliárd vagy 112 milliárd, vagy 92 milliárd, vagy 182 milliárd; miért éppen 132 milliárd forintnyi többletadósságot kíván vállalni a kormány az 1998. évi költségvetésben az adófizetők terhére, és miért nem többet; miért nem kevesebbet, miért annyit, miért most, miért nem jövőre, miért nem tavaly, miért nem két év múlva, miért nem évekre megosztva, ahogy erről Szekeres képviselő úr beszélt. Ilyen indokolás alapján voltak hajlandók önök, Tállai képviselő úr, megszavazni ezt a módosító indítványt! Ilyen indoklás alapján írta alá ezt a módosító indítványt a kormánypárti többség nevében Mádi képviselő úr! Őszinte érdeklődéssel várjuk a javaslat indokolását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A felszólalásomban minden olyan politikai vitát és egyéb hangulatkeltő dolgot kerülni kívántam, ami a tárgytól elvonja a figyelmet. (Zaj. - Vancsik Zoltán közbeszól.)

 

 

(15.10)

 

A válasz nem ilyen volt! Viszont, ha már a Ház nyilvánossága előtt és a sajtó nyilvánossága előtt is egy állítás hangzott el a munkámmal kapcsolatban - hiszen Tállai képviselő úr azt mondta, hogy a bizottsági ülésen két óránál hosszabb ideig nem vettem részt -, szeretném elmondani, hogy a bizottság egy órakor kezdte meg a munkáját, én hat órakor álltam fel és mentem el a választókörzetembe, este tíz órakor, amikor telefonáltam, hogy tart-e még az ülés, közölték velem, hogy már az utolsó napirendi pontnál tartanak.

Azt csak szeretném megjegyezni, hogy Tállai képviselő úr fél háromkor távozott a költségvetési bizottság üléséről. (Hegyi Gyula mosolyog.) Nyilván a késő esti órákban visszajött már arra a szavazásra, ahol ott kellett lennie. Azt gondolom, hogy talán egy ilyen stílusú vitát el kellene kerülnünk, de kénytelen voltam rá válaszolni, mert itt, a nyilvánosság előtt hangzott el.

Még egyszer szeretném megismételni a javaslatot, amit tettem: az egész ügyet lehetőség szerint tárgyszerűen, indokoltan és a köz javára próbáljuk tisztességesen megoldani. Mindkét félnek, és leginkább az állampolgároknak ez az érdeke!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Burány Sándor úr, az MSZP képviselője.

Megadom a szót.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Örültem volna, ha Tállai képviselőtársunk érdemben reagál az elhangzottakra. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem tette meg (Vancsik Zoltán: Fogalma sincs a dolgokról!), inkább újságcikkekkel és Princz Gáborral kívánt itt egy személyes vitát lefolytatni, ami Princz Gábor távolléte miatt, érthető okokból, nem sikerülhetett.

Annál is inkább megérdemelte volna a téma a reagálást és a figyelmet, hiszen olyan horderejű pénzről van szó, amely a kormány javaslata szerint másfélszeresére növelné az ez évi költségvetés hiányát. Ilyen nagyságrendű pénz mellett - amely egyébként az állampolgárok befizetett pénze, erre szeretném felhívni a figyelmet -, amikor előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a közpénzek elszivárgását megpróbálják megállítani, igenis, kiemelt figyelmet kell fordítani arra a szakmai megoldásra, amelyet a kormány ebben a kérdésben követni óhajt.

Annál is inkább fontos ez, mert a hozzászólásokból kiviláglott az, hogy a szakmai cégek is ellentmondásban vannak a tényleges kockázatok megítélését illetően, és ellentmondásban vannak abban is, hogy vajon mekkora céltartalékra van szükség valójában a Postabanknál. Ha politikai okokból ezt az összeget eltúlozzuk, akkor túlkonszolidáljuk az adófizetők pénzén a bankot. Ennek a szakmai következményeit Szekeres úr hozzászólásában már ismertette.

Lehet egy másik következménye is: abban a pillanatban, ahogy ezek a kintlevőségek olyanokká válnak, hogy a kormány lemond a behajtásukról, mert különben nem képeznek róla céltartalékot, jó esélyünk van arra, hogy valóban behajthatatlanok lesznek. Ebben az esetben igen jó üzlet lesz potom pénzért megvásárolni a Postabanktól, illetve a kormánytól ezeket a kintlevőségeket, majd behajtani a kintlevőséget, és extraprofitra szert tenni. Kíváncsi vagyok, hogy önök ezt támogatják-e, és melyik Fidesz-holdudvarba tartozó cég az, amelyik ugrásra készen áll ezeknek a kintlévőségeknek a megvásárlására.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kertész István úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tállai képviselőtársam ingerelt hozzászólásra. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Valamennyi képviselőtársam megkapta az Országgyűlés ajánlását a módosító javaslatok bizottsági tárgyalásáról; a borítólapon még szerepel a számvevőszéki bizottság.

Nem tudom, kinek tűnt fel, hogy egyetlenegy módosító javaslatot nem minősített, nem tárgyalt, nem vitatott meg, nem támogatott és nem vetett el a számvevőszéki bizottság. Van ennek a bizottságnak egy elnöke, úgy hívják, hogy Kósa Lajos, aki fideszes képviselő, Debrecen polgármestere. Amióta elindult az önkormányzati kampány, amióta polgármesternek választották, ez a bizottság akkor tartott egyetlenegy ülést, amikor muszáj volt megállapítania a '99-es költségvetés általános vitára való alkalmasságát.

Akkor, amikor Tállai képviselőtársam a bizottsági munka fegyelme iránt érdeklődik, legyen szíves először a saját soraiban rendet rakni (Hegyi Gyula mosolyog.), mert a számvevőszéki bizottság megalakulása óta elmulasztott az államháztartási törvényről véleményt alkotni, a társadalombiztosítás '97. évi zárszámadásáról véleményt alkotni, a költségvetés '97. évi zárszámadását, ÁSZ-jelentését megvitatni - ne csóválja a fejét, képviselőtársam, mert sajnos, ez így történt meg -, és a '99-es költségvetés módosító javaslatairól sem történt vita! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ez rettentő nagy mulasztás, lebecsülése a parlamentnek, lebecsülése a Számvevőszéknek és lebecsülése a bizottság többi, egyébként aktív tagjának!

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én már többször javasoltam Tállai képviselő úrnak, hogy olvasgassa a bankkonszolidációs vizsgálóbizottság jegyzőkönyveit. Mert ha nem a rádiót hallgatja, hanem a jegyzőkönyvet olvassa, amikor még Princz Gábor bankvezér felelősen nyilatkozhatott, mert akkor még megvolt ez a lehetősége, akkor világosan kiderülhetett volna Tállai képviselő úr számára is az, hogy a banknak az Antall-Boross-kormány idején igenis, voltak nagyon komoly nehézségei, nevezetesen visszavezethetők voltak a túlméretezett infrastrukturális és ingatlanbefektetésekre, amelyeket a Postabank vezetése - még egyszer mondom - az Antall-Boross-kormánytól kapott ígéretekre alapozott.

Ezek az ígéretek azzal kecsegtették a Postabank döntéshozóit, hogy jó esélyekkel rendelkeznek a költségvetés pénzforgalmának - ami természetesen jelentős többletjövedelmet eredményezett volna - a lebonyolítására. A beindított fejlesztések, köztük az impozáns rendőrségi beruházások finanszírozása, azt követően idézett elő komoly likviditási és mérlegszerkezeti egyensúlyhiányokat a bank gazdálkodásában, miután megváltoztak a kormányzati elképzelések.

Mint ahogy tudja, képviselő úr - vagy legalábbis remélem, hogy tudja -, a kincstári finanszírozási rend bevezetése miatt elmaradtak azok a várt banki bevételek és jövedelmek, amelyekre a korábbi időszakban alapozták a Postabank kiegyensúlyozott működését.

Én még egyszer javaslom, tisztelt Tállai képviselő úr, hogy mielőtt megszólal, tájékozódjon ebben a kérdésben. (Vancsik Zoltán: Túl igényes vagy, Lacikám!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gémesi György, az MDF képviselője.

Megadom a szót.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon jó végszót adott Keller képviselőtársam azzal, hogy tájékozódjon ebben a kérdésben másik képviselőtársa.

Én Hegyi Gyulát szeretném megkérni arra, hogy tájékozódjon más kérdésekben, amelyek az előbbi hozzászólása kapcsán felmerültek, nevezetesen a Lakitelek Alapítvány körül egy olyan összemosott és egy picit összepancsolt megjegyzéssel, amiből az következtethető, hogy talán ez az alapítvány részt vett a hozzá közel álló párt finanszírozásában. Tájékozódni kell, igen tisztelt képviselőtársam, mert az a 210 millió forintos adósság, amivel a Lakitelek Alapítvány, illetve a Népfőiskola rendelkezik, töredéke annak, amennyi érték ingatlanban van, és ez jelzálog tulajdonképpen, tehát bármikor behajtható. Reméljük, hogy nem fog erre sor kerülni - ez az egyik dolog.

A másik: ha hasonlítjuk az összegeket, ez körülbelül féléves - vagy megközelítőleg féléves - vesztesége a megszüntetett Kurírnak, ami aztán igazán nem a Magyar Demokrata Fórumhoz közel álló sajtótermék volt.

De ha képviselőtársam még nem volt Lakitelken, akkor szeretném szíves figyelmét felhívni, hogy itt egy oktatási központ van, ahol jelenlegi képviselőtársaink közül Kuncze Gábor, Lamperth Mónika, Lendvai Ildikó, Bauer Tamás és Pető Iván is részt vett (Dr. Kis Zoltán jelentkezik.), és még Kis Zoltán képviselőtársunk is részt vett (Derültség az MSZP padsoraiban.), akik aztán igazán nem a Magyar Demokrata Fórumhoz közel álló politikusok. (Szabados Tamás: Ennyien nem vettünk részt!)

Tehát azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy nem szerencsés bizonyos kérdéseket tájékozatlanul begurítani a közvélemény elé, és aztán azzal egy kis pancsot csinálni. Nyilván megvan a mi gondunk, és megvan az alapítványnak is a gondja, azoknak az értékeknek a képviselete és az a feladat, amit felvállalt, de ez nem a Postabank ügye!

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Én attól félek - és jusson eszükbe, ha ez bekövetkezik -, hogy a Postabank körüli politikai bonyodalmak a racionalitás rovására mennek. Ez túl veszélyes helyzet lehet, ha a pénzügyi, gazdasági racionalitást elnyomja a túlpolitizálás. Azt Járai miniszter úr is jól tudja, hiszen ott volt a bizottsági ülésen, amikor erről szóltam, hogy a bankok számtalan kockázati tényezővel, pontosan tízféle kockázati tényezővel kell hogy szembenézzenek, és ha az egyik kockázatot csökkentik, akkor a másik banki kockázat szükségszerűen nő.

Nem ennek kapcsán akarom én a Postabank ügyét felvetni, hiszen itt nem csak erről van szó.

 

 

(15.20)

 

Ezekről a tényekről is szó van, de azért hozzá kell tenni azt, hogy Princz Gábor teljes körű nyilatkozata nélkül igen nehéz helyzetben vagyunk. Hiszen, ha Princz Gábor teljesen kitálalja az összes lapot valamennyi irányban, csak akkor lehetünk tisztában a dolgokkal. (Derültség.)

A másik az, hogy hihetetlen nagy a különbség az auditáló cégek közötti értékbecslésben. Ezt is figyelembe kell venni, ez is egy figyelmeztető dolog.

A harmadik, amit szeretnék megjegyezni: ez a túlpolitizáltság, ez a nagyon éles politikai vita, ami ekörül kialakul, vajon nem árt-e a nemzetnek, nem veszélyezteti-e az európai uniós csatlakozásunkat? Ha külföldön megjelenik egy cikk, nem arról van szó, hogy a Postabank, hanem a bankok. Nem tudom, hogy jót tesz-e a magyar nemzetgazdaságnak ez a túllihegése a Postabank-ügynek.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tállai András úrnak, a Fidesz képviselőjének.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két percben nem tudom felvenni a versenyt a Postabankkal kapcsolatos szakmai vitában. (Dr. Pető Iván: Akkor kevesebb legyen! - Szabados Tamás: Tíz percben!) Azt azonban el kell mondanom: amikor elmondtam, hogy mi történt a költségvetési bizottság ülésén, akkor nem a bizottságot bíráltam, hanem azt a módszert bírálom, amely szerint nem mondanak el véleményt a bizottsági ülésen, sőt, mi több, kivonulnak, elvonulnak a bizottsági ülésről. Azt követően egy ellenzéki képviselő visszajön, mert az ugyan érdekli az ellenzéki képviselőket, hogy mi történik a bizottsági ülésen - ez így történt, mert Bauer képviselő úr visszajött. Az érveket nem mondják el a bizottsági ülésen a tisztelt ellenzéki képviselők, hanem egy új stílust vezetnek be, amely szerint a költségvetési bizottságban meg nem történt dolgokat vitassuk meg a plenáris ülésen. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Ezt a módszert nem tartjuk helyesnek. Ott, a bizottsági ülésen kell elmondani ezeket az érveket, és nem azt, hogy mikor és honnan jön be ez az előterjesztés. Valószínű, hogy a Postabank több száz milliárdos hiánya nem a folyosóról jött be - ez tény -, hanem máshonnan. (Dr. Pető Iván: Arról mesélj! - Vancsik Zoltán: Simicska!) Erről viszont nagyon keveset beszélnek önök.

Ami pedig Szekeres képviselő úr hozzászólását illeti - hogy ezen a napon hat óráig volt a bizottsági ülésen -, ezt elfogadom. Azt azonban tudni kell, hogy mindez azért történt, mert Keller képviselő úr, alelnök úr nem volt jelen, tehát kénytelen volt elnökként vezetni az ülést (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Csige József: Gyerekes dolog ez!). Azt is elismerem, hogy valószínűleg ez volt az egyetlenegy bizottsági ülés, amikor két óránál többet volt a bizottsági ülésen. Azt viszont már tapasztaltam, hogy amikor a költségvetési bizottság előadója volt, akkor tíz percben olyanokat mondott a tisztelt Ház és a televízió nyilvánossága előtt, amelynek tizedrésze hangzott el a bizottsági ülésen, és ő lényegében személy szerint nem is formált véleményt a költségvetésről.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy most a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének részletes vitája zajlik, és nem a parlament bizottságainak a működési rendjét tárgyaljuk meg. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ennek előrebocsátásával megadom a szót kétperces hozzászólásra Lendvai Ildikónak, az MSZP képviselőjének.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is szeretnék visszakanyarodni Szekeres Imre és Bauer Tamás hozzászólásához, akik amellett érveltek, hogy miért baj az, ha a Postabank hiányának megszüntetésére ilyen megalapozatlan indokú és összegű módosító indítványok érkeznek az utolsó percben.

A példám laikus lesz, de a tévénézők és az ország nagy része is laikus ebben a tekintetben - a példa ráadásul személyes is. Velem is előfordult már, hogy otthon a családtagokhoz azzal a kéréssel fordultam, hogy olyan magas lett a rezsi, olyan hiányok vannak a kosztpénzben, hogy azonnal kerítsenek nekem elő tízezer forintot, mert különben baj lesz. Ennek sem szoktak örülni. De ha másnap azzal állok elő, hogy pardon, nem tízezret, hanem húszezer forintot kérek, harmadnap harmincezret, negyednap meg azt mondom, hogy pontosan nem tudom, hogy mennyit, de mindenesetre azonnal ötvenezret adjanak ide - itt más nagyságrendekről, de hasonló arányokról van szó -, akkor a család bizton tudja, hogy feltehetőleg nemcsak a kosztpénzt és a rezsipénzt akarom pótolni, hanem új kosztümöt szeretnék venni magamnak. A kérdés most is egyszerűen ez. Nyilván pótolni kell a kosztpénzt és a rezsihiányt - de ki és kinek fogja az új kosztümöt venni? (Csige József: Nagy kérdés!)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének. (Hegyi Gyula: A Laci tudja! - Derültség.)

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Figyelemmel kísérem a képviselő asszony munkáját az elmúlt négy év tekintetében, és mindig más és más kosztümökben látom (Derültség.), tehát azt gondolom, hogy a ruhatára nem igazán szenved nagyon kárt. A tízezres példáját, megmondom őszintén, nem nagyon értem. (Derültség.)

Ennek ellenére a Postabankkal kapcsolatban hadd mondjak egy dolgot. Lehet kifogásolni a Postabank megállapított veszteségeire vonatkozó megállapításokat, csakhogy tisztában kell lenni azzal, hogy olyan dolgot kifogásolunk, amit nemzetközi auditáló vagy könyvvizsgáló cégek - mindegy, hogy hogyan nevezzük - állapítottak meg. Tehát vegyék észre egyrészt azt, hogy önöknek van némi közük ahhoz, hogy ez a veszteség felhalmozódott, merthogy ez az elmúlt időszak terméke, és nem alapvetően az 1990-94 közötti időszak, hanem az önök ciklusának időszaka, ahol a Postabanknak volt némi állami érdekeltsége, hogy így mondjam.

Ezek után, miután mi próbáljuk rendbe tenni a dolgokat, és tényleg nem mi mondjuk, hogy mennyibe kerül, hanem tőlünk független, nemzetközileg is elfogadott szakemberek állapítják meg a probléma nagyságát, és ezt önök elé hozzuk, akkor ezzel önök támadnak minket? Ez egy kicsit talán arcpirító vagy nagyon furcsa viselkedés, de az önök lelkiismerete rajta, mint ahogyan azon is, hogy Keller képviselőtársam a cinizmus eszközeivel kicsit kioktató módon próbálja minősíteni a vitában az ellenfél által elmondottakat. Azt gondolom, talán inkább érveket kellene ütköztetni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hegyi Gyula úr, az MSZP képviselője.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Gémesi György képviselőtársam megszólított, így mindenképpen válaszolnom kell. A kormánypártokról hangzott el, hogy a Postabank rossz hitelkihelyezése és egyéb műveletei összefüggtek a jelenlegi ellenzéki pártok tevékenységével. Én pusztán arra hívtam fel a figyelmet, hogy íme például a Magyar Nemzet, íme például a Mahiren keresztül a Fidesz, íme például a Lakitelek Alapítvány is kapott hiteltámogatást, jelzálogot - amint ön említette - a Postabanktól.

Azt gondolom - itt visszautalnék arra, amit Takács Imre képviselőtársam mondott -, hogy ha felülemelkednénk - de sajnos ezt a vitát önök kezdték el - azon, hogy a Postabank tíz éven keresztül felhalmozott rossz üzletei, tíz éve halmozódó veszteségei mögött melyik pártoldal áll inkább, és azt próbálnánk megoldani, hogy ez egyrészt ne ismétlődjék meg, másrészt hogyan lehetne minimális költséggel túljutni ezen, akkor ez egy értelmes vita lenne, és a közvélemény is értékelné. Egyébként a Lakitelek Alapítvány tevékenysége természetesen közvetlenül a kultúrát használja, nem függ össze azzal, hogy a Postabank milyen politikai motivációkból adott hozzá pénzt.

Kihasználnám azt a kivételes szerencsét, hogy Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr meglátogatta a költségvetés vitáját. (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Dr. Járai Zsigmond: Nagyon élvezem!) Mint laikus nagyon örülnék neki, ha választ adna azokra a kérdésekre, amelyeket többek között Szekeres Imre és Bauer Tamás képviselőtársunk felvetett, és ha a Postabank veszteségével kapcsolatos kérdésekre itt és most az ország és a parlament nyilvánossága előtt választ adna, legalábbis olyan mértékben, ahogy ez a részletes vitába belefér, hiszen több módosító indítvány foglalkozik ezzel a kérdéssel. Azt hiszem, ez a megfelelő hely és alkalom lenne, és akkor nem kényszerülnék én, nem kényszerülne Gémesi György vagy más arra, hogy olyanról vitatkozzunk, amely pontos részleteit inkább csak a pénzügyi szakemberek ismerik. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy tízéves, '88 és '98 közti történet.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igaza van Gémesi Györgynek: valóban jártam Lakitelken, nem kulturális rendezvényen, hanem a Magyar Demokrata Fórum pártoktatásán (Derültség. - Mádi László: Na! - Derültség az ellenzéki padsorokban.), ráadásul Lendvai Ildikóval együtt. Tehát legyen világos: az első csipkés fehérneműt ez a gáláns úriember Lakitelek Népfőiskola formájában vásárolta az MDF-nek - ha már ruházkodási példákat hoztunk fel. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Ebből a vásárlásból alakult ki a modell.

Ebből a kapcsolatból - amely a Postabankot fűzte különböző pártokhoz, amelyek közül kétségkívül a Lakitelek Alapítvány, illetve az MDF volt az első - alakult ki az a helyzet, hogy a Postabank vezetése azt gondolta, hogy mint többpárti pártbank bármit vállalhat, bármit hitelezhet, ő sértetlen.

(15.30)

 

Ez az a modell, amely az MDF-kormány idején, az MDF-fel való kapcsolatban alakult ki és fejlődött később tovább. Lehetőleg minden szóba jöhető párttal megpróbáltak ilyen kapcsolatot kialakítani, ez így van, természetesen a Fidesszel is - nem sikerült. (Derültség az MDF soraiban.) Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy ez a tény, ebből alakult ki a jelenlegi helyzet, és ezzel kell Tállai képviselő úrnak is számot vetnie.

Az igazi kérdés azonban az, hogy a jövőben mi lesz, tisztelt Országgyűlés, és a 20. pontban, amelyet most meg akarnak szüntetni, még korrekt módon szerepelt az 1999. évi költségvetésben maximum 75 milliárd forintnyi garancia. Ennek helyébe lép a 77. pontban az, hogy nem szükség szerint, hanem máris számolatlanul a 132 milliárdot adjuk oda azoknak, akik Gansperger ÁPV Rt.-elnök úr fennhatósága alatt fogják ezeket a milliárdokat elkölteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Burány Sándor képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mádi képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni, nevezetesen, hogy nemzetközi auditor cégek vizsgálták meg a hiányt, és állapították meg, hogy ilyen mértékű céltartalékokra van szükség.

Ez nem egészen így van, Mádi képviselőtársam. Egészen pontosan az a helyzet, hogyha valakinek mondjuk, egy karórája van, akkor mindig biztos lehet benne, hogy mennyi a pontos az idő. Ha már kettő van, akkor soha nem tudhatja igazán, mert a két óra két különböző időpontot fog mutatni. Ez történt az auditorok esetében is. A legnagyobb hat nemzetközi cég közül már négy nézte meg a Postabankot, de az a baj, hogy ezek az értékelések nem minden ponton vágnak egybe. Az értesülések szerint van például önmagában olyan csomag, egy 40 vagy 50 milliárdos ingatlancsomag, amely az egyik auditor jelentésében szerepel, és előírja rá a céltartalékképzést, mert kockázatosnak ítéli, a másik auditor jelentésében nem szerepel, mert nem ítéli kockázatosnak a kihelyezést.

Amikor ilyen nagyságrendű eltérések vannak nemzetközi, jó hírű cégek között, akkor felteszem a kérdést, hogy a kormány miért a legnagyobb összeget fogadja el. Hol van annak a magyarázata, hogy a sok óra közül miért azt választja, ami számára a legnagyobb összeget mutatja?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Göndör István úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Még mindig a Postabankról, de valójában most a tárgyról beszélünk, mert ilyen módosító indítvány van ebben a költségvetési javaslatban. Hadd mondjam Tállai képviselő úrnak - szerencsénk, hogy Mádi képviselő úr közbeszólt -: vagyunk néhányan ebben a Házban, akiknek 1994 óta kötelessége is figyelemmel kísérni, hogy mi történt a Postabank körül. Nem akarok oda visszamenni, amit Keller képviselő úr elmondott, de ha valakit érdekel, a gazdasági bizottságnál jegyzőkönyv és jegyzőkönyvi megállapítások vannak erről, amit Keller képviselő úr elmondott, és ahol a bank vezetése és képviselők erősítették meg, hogy milyen szándékkal hozták létre az Antall-Boross-kormány idején a Postabankot. Ez kútba esett, ez egy magánbank, és ennek a magánbanknak a sarát tetszenek rajtunk egyfolytában számon kérni.

Idéznék még egy újabb fejezetet: amikor kísérlet történt arra, hogy a gondokat, bajokat látva a Postabank körül állami többséget kellene szerezni, hogy bele lehessen beszélni a bank ügyeibe - kizárólag olyan okból, hogy a befektetők pénzét megóvjuk -, akkor az akkori ellenzékiek igen-igen hevesen tiltakoztak.

Még a hátralévő időben annyit hadd tegyek hozzá, hogy a Bauer képviselő úr által említett konszolidálás és ez a túl gyors túlkonszolidálás... Igen, a pénzügyminiszter úr mondta el, hogy rendkívül jó az 1998-as képünk, jó a mérleg, jó a várható hiány, tehát van mit eltapsolni 1998-ban, hogy egy tisztességes bázis legyen a majdani 1999-hez.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrnak.

 

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter: Tisztelt Ház! Igazán érdeklődéssel hallgatom az 1999. évi költségvetés vitáját. Engedjék meg, hogy miután többször megszólítottak, néhány észrevételt tegyek - bár megmondom őszintén, erre ma nem készültem, ugyanis szerdán vagyok megidézve a költségvetési bizottságba, ahol úgy gondoltam, hogy ki kell fejtenem a Postabank helyzetével kapcsolatos álláspontot és a Postabank veszteségeinek rendezésére vonatkozó kormányzati javaslatot. Ennek azért néhány elemét most megelőlegezném.

Az első kérdéskör, amiről hallom, hogy vitatkoznak, hogy mekkora a hiány, és miért éppen ekkora. A hiány igazából három részből tevődik össze: 144 milliárd forint céltartalékhiány, amely egyrészt a Postabank befektetéseinek túlértékeltségéből, jórészt az úgynevezett spanyol portfolio ötvenvalahány milliárd forintos értékének gyakorlatilag majdnem nullára való leértékeléséből származik; a másik része a céltartalékhiánynak a hitelállomány mögötti céltartalékhiány, ez a kettő együtt 144 milliárdot tesz ki; a hiány harmadik része 14 milliárd forint, a Postabank idei működési vesztesége. Így összesen 158 milliárd forint hiány halmozódott fel a Postabankban, amelyet 152 milliárd forintos tőkejuttatással kíván megoldani a kormányzat. Így 6 milliárd forinttal csökkenne a Postabank tőkéje, tehát röviden összefoglalva, még ez a struktúra alakult ki.

Hogy miért ekkora a hiány, és hogyan állapítottuk meg? Valóban négy könyvvizsgálat készült, illetve négy könyvvizsgáló dolgozott a Postabankon, ebből három készített most vizsgálatot az 1998 első félévi vagy az augusztusi, vagy az azt követő időszakban. A hivatalos könyvvizsgálója a Deloitte& Touche, amely most az év végéig fog átfogó véleményt adni a teljes portfolioról. A Deloitte& Touche alapvetően a Postabank befektetési állományát vizsgálta, és azt a céltartalékhiányt, amely a befektetések mögött van, a Deloitte& Touche állapította meg. Az Ernst& Young alapvetően a Postabank hitelállományát vizsgálta, és a hitelállomány mögött lévő céltartalékhiányt az Ernst& Young állapította meg.

Olyan könyvvizsgálat még mindig nincs, amely a teljes postabanki portfoliót fogná át. A Deloitte& Touche-t kértük meg, hogy erősítse meg a vizsgálati módszereket és az elért hiányt. Valószínűleg az év végéig fog a Deloitte& Touche egy átfogó értékelést adni. A 158 milliárd forintos hiányról még mindig azt kell mondanom, hogy egy előzetes hiány. Egyébként a Postabankkal megállapodás van arról - de erre majd visszatérek -, hogyha ennél több vagy kevesebb a hiány, akkor azt hogyan fogjuk elrendezni.

Hogyan alakult ki ez a hiány, ez a második kérdéskör. Bocsánat, összefoglalva az első kérdést, úgy gondolom, hogy lehet vitatkozni arról, hogy mekkora a hiány, ekkora vagy nem ekkora, mindenesetre ez jön ki a számokból, ez a könyvvizsgálók hivatalos jelentése. Természetesen szívesen adnék önöknek tájékoztatást arról, hogy milyen befektetések és milyen hitelek mögött van ez a céltartalékhiány, annál is inkább, mert néhány nagyon érdekes nevet valószínűleg önök is találnának köztük. Sajnos, a banktitok megsértése miatt ezt nem tehetem meg, de valószínűleg lesz még rá alkalom, amikor ki fognak derülni, hogy milyen vállalatokban és milyen befektetésekben halmozódott fel ez a hiány.

Magáról az összegről nem nagyon javasolnám, hogy vitatkozzunk, mert egyikőnk sem vizsgálta meg alaposan a portfoliót. Én megvizsgáltam a könyvvizsgálók jelentéseit, egyébként a költségvetési bizottságnak be fogom mutatni ezeket a jelentéseket. Ha önök úgy ítélik meg, hogy ezek a jelentések nem megalapozottak, akkor lehet róla vitatkozni, de nem vagyok ebben a helyzetben.

A másik kérdéskör, hogy hogyan alakult ki ez a hiány. Mint elmondtam, igazából a Postabank három tevékenységében. Az első és legfontosabb talán a befektetési tevékenysége. A Postabank olyan befektetésekbe fogott évek óta - és hosszú évek óta, valóban nemcsak az elmúlt négy évben, hanem gyakorlatilag fennállása óta -, amelyeknek semmi közük nincs a banki üzletághoz.

 

(15.40)

 

Ezek a befektetések persze exponenciálisan növekedtek az utóbbi időben, sőt 1998-ban különös mértékben megnőttek. A rossz hitelállományt többször befektetésekre próbálták átcserélni.

Van egy 8 millió dolláros hitel, amelyet a könyvvizsgálók és a rendőrök még ma is egyaránt keresnek Spanyolországban. Lehet, hogy ez is benne van a hiányban, lehet, hogy nem. Ha megtalálják, hogy hová ment a pénz - lehet, hogy meg fogják találni egyébként -, akkor lehet, hogy vissza lehet szedni belőle valamennyit - vannak sejtések. Még arról is vannak sejtések, hogy ezek a pénzek magyarországi vállalatoknál vannak, de egyelőre ezeket rendkívül nehéz bebizonyítani. Én tehát nem szívesen mennék ebbe bele.

Mindenesetre ezek döntő része álbefektetés: a híres spanyol portfolio, az úgynevezett üdülővásárlás; golfpályákat is vásárolt a Postabank. Ennek a hiteles története az, hogy egyszer a rossz hitelállományát kihelyezte a Dunaholdingba, ezt a rossz hitelállományt a Dunaholding vállalta, és a különböző leányvállalatai vállaltak erre készfizető kezességet, amiről mindenki tudta, hogy nyilvánvalóan nem fogják tudni kifizetni. Ezt az auditor többször valósnak fogadta el. Majd utána, amikor kiderült, hogy ezt nyilván nem lehet behajtani, akkor ezeket a rossz hiteleket elcserélték erre a bizonyos befektetési állományra.

Először úgy tűnt, hogy sikerült a csodát végrehajtani a Postabankban, és a nyilvánvalóan behajthatatlan hiteleket jó befektetésekre elcserélni. De azért később kiderült, hogy ezek a befektetések mégsem olyan jók. Főleg, amikor az is kiderült, hogy utána az a 8 millió dollár is eltűnt, amit azért adtak, hogy vegyék meg ezeket a bizonyos befektetéseket, amelyeket utána 50 millióra lehetett fölértékelni. Ez különösen nehézkessé tette a helyzetet, és különösen megnehezítette a portfolio értékelését a könyvvizsgálónak - mármint a Deloitte& Touche volt ebben az időszakban a könyvvizsgáló.

De nemcsak ezek a befektetések voltak, volt még nagyon sok más befektetése a Postabanknak. Kétségtelenül igaz, hogy ezek egy része korábbi hitelek befektetéssé történő konvertálásából alakult át, ugyanis amikor láthatóvá vált, hogy a hiteleket nem tudják visszafizetni, akkor a Postabank a hiteleit befektetésekké alakította át.

A portfolio második része olyan hitelekből áll, amelyeket az auditor véleménye szerint nem vagy csak részben fognak visszafizetni. Ezek egy nagy csomagja a telekommunikációhoz és a hírközléshez kapcsolódik; alapvetően egy hírközlési vállalathoz, amely állítólag létezik és működik, mindenesetre a hitelállományát, ami messze túllépi a törvényben engedélyezett postabanki nagy hitelállomány korlátját - azt hiszem, annak a négyszerese vagy ötszöröse -, ennek a társaságnak a hiteleit jelentős mértékben leértékelte a könyvvizsgáló. A hiteleket talán még nehezebb minősíteni, mint a befektetéseket, a hitelekről ugyanis nagyon nehéz megmondani, hogy az elkövetkező három, öt vagy tíz évben mennyit fognak visszafizetni.

Itt tehát általában azt a módszert követte az auditor, hogy megvizsgálta a legnagyobb adósokat. Nagyon kevés olyan adósa van egyébként a Postabanknak, akiről úgy ítélte meg az auditor, hogy valóban vissza fogja fizetni a hitelét. Többezer hitelből néhány tízes nagyságrendű az olyan, ami mögött elegendő céltartalék van vagy nem kellett céltartalékot képezni. Mindenesetre a nagyobbakat egyenként megvizsgálta, megnézte az adósok mérlegét, megnézte, hogy mekkora esélye van annak, hogy az adósok visszafizessék ezeket a hiteleket, és ennek az esélynek megfelelően képzett céltartalékot.

A harmadik csomagrész - mint mondtam, 14 milliárd forint - az idei működési veszteség. A Postabank befektetési vagy eszközoldalán, a kihelyezés oldalán olyan kihelyezések vannak, amelyek nem fizetnek kamatot, a forrásoldalán pedig olyan forrásai vannak - olyan betéteket gyűjt a Postabank -, amelyek után a piacinál magasabb kamatokat fizet, legalábbis kamatokat fizet. Nem beszélve arról, hogy nem volt megfelelően megszervezve a banküzem sem, a technológiai háttér sem volt elég erős, tehát folyamatos működési veszteségek halmozódtak föl.

A működési veszteség kategóriájában van elmosva a szponzorálási tevékenység költsége, a reklámozás és más efféle kiadások, amelyeket rendkívül nehéz megmondani, hogy egy normálisan működő bankban mekkora kiadással lehetne megoldani, ha nem olyanok kapták volna a megrendeléseket számos esetben, vagy nem olyanokat szponzoráltak volna számos esetben, akik a megfelelő értéknél kevesebb ellenszolgáltatást nyújtottak; akkor lehet, hogy ez a működési veszteség lényegesen kisebb lenne.

Miért halmozódott föl ez a veszteség és mikor? Valóban - mint említettem -, az elmúlt tíz év alatt halmozódott fel - ennek nagy része persze az utolsó néhány évben -, és a veszteség döntően 1998 első félévében vált világossá, legalábbis az 1998. évben. Valószínű - és ezt csak valószínűsíteni tudom, ezért kértük fel a Kormányzati Ellenőrzési Irodát egy vizsgálatra -, hogy törvénysértések hosszú sorozata során halmozódott föl ez a veszteségállomány. A törvénysértések között több esetben szerepelt a társasági törvény, a hitelintézeti törvény megsértése, a hitelezési szabályok, befektetési szabályok be nem tartása.

Az egy kérdés, hogy az auditort a Postabank vezetősége félrevezette vagy nem; azok a teljességi nyilatkozatok vagy nyilatkozatok, amelyeket a vezetőség tett a könyvvizsgálók felé, megfeleltek-e a valóságnak vagy nem. Nem gondolom, hogy ezeket az államigazgatásnak vagy az államapparátusnak kellene megállapítania, tehát az általunk valószínűsített vagy követett eljárási rend az, hogy ha föltárja a Kormányzati Ellenőrzési Iroda, hogy milyen esetleges törvénysértések történtek, akkor szeretnénk megtenni a szükséges feljelentéseket, utána a bíróság majd tisztázza, hogy kik azok, akik ezért felelősek, és milyen mértékű törvénysértések történtek. Ez a legnagyobb oka a hiány kialakulásának.

A másik a banktechnológia gyenge minősége és a bankgazdálkodás felelőtlensége. Többletköltségek, túlzott költségek voltak a Postabanknál, nem megfelelő volt a banktechnológia. Rendkívül nehéz megmondani, hogy ez milyen mértékű veszteséget vagy többletköltséget okozott. Mindenesetre az valószínűsíthető, hogy az új vezetőség a jövő évi működési költségeket 6 milliárd forinttal szeretné visszaszorítani. Ha jól emlékszem, folyó áron 30-ról 24 milliárd forintra kívánják csökkenteni a jövő évi működési költségeket, ez tehát azt jelenti, hogy körülbelül 30-40 százalékos költségcsökkentési lehetőség van a Postabankban, és ez még nem foglalja magában a technológia korszerűsítését. Ha be lehetne vezetni egy korszerű banktechnológiát, akkor valószínűleg még tovább csökkenthetők a működési költségek.

Hogy milyen mértékű korrupció volt a Postabankban, azt rendkívül nehéz megállapítani. Erről is úgy gondoljuk, hogy valószínűleg volt, mert magától nem halmozódnak föl ilyen veszteségek, és csak a menedzsment hibás döntéseiből vagy rossz információiból valószínűleg nem halmozódnak föl ilyen mértékű hiányok. Ezt szintén a következő vizsgálatoknak kell majd föltárni.

Még egy utolsó kérdéskör, hogy miért akarjuk 1998-ban megoldani ezt a hiányt. Azért akarjuk '98-ban megoldani, mert úgy gondoljuk, hogy nincs értelme az államháztartásban egy ekkora hiányt magunk előtt görgetni, ráadásul a hiánynak olyan természete van, amit az elmúlt években is tapasztalni lehetett, hogy minél később oldják meg, annál nagyobb lesz, hólabdaszerűen növekszik. Bármilyen túlzott működési költséget vagy rossz döntést bele lehet ebbe húzni, és azt lehet mondani, hogy ez tulajdonképpen a korábban képződött veszteségek későbbi felhalmozódása. Biztos, hogy voltak olyan veszteségek, amelyeket még a '92-es, '93-as vagy '94-es bankkonszolidációkban nem konszolidáltak a Postabankban. Az is biztos, hogy sokkal kisebb mértékűek voltak ezek a veszteségek, de mivel ezek állandóan benne voltak a bankban, a vezetőségnek állandó hivatkozási alapot jelentettek, hogy lám, itt vannak a veszteségek, nem konszolidálták őket, és tulajdonképpen nem nőnek, csak azok vannak benne.

Úgy gondoljuk, hogy ezt a problémát minél hamarabb meg kell oldani, mert annál jobb. Nem szabad és nem érdemes magunk előtt görgetni, és soha nem lesz tiszta képünk a Postabank működéséről.

Hogy miért a '98-as hiányon keresztül? Az államháztartási törvény így rendelkezik. A '93-as, '94-es bankkonszolidációk valóban a költségvetésen kívül történtek, az államháztartás hiányát növelték meg azokkal a kötvényekkel, amelyeket ekkor kibocsátottak. Ezután született ez az államháztartási törvény; éppen önök hozták, és éppen azért, hogy meg lehessen akadályozni az ilyen jellegű bankkonszolidációkat. Úgy gondolom egyébként, hogy ez egy jó törvény, bár bankokat - ha nagy összegű bankkonszolidációra kerülne sor - valóban lehetne konszolidálni a költségvetési hiányon kívül is. Nem gondolom egyébként, hogy a lényegen sokat változtatna. A külföldi értékelések egyértelműen pozitívak.

 

 

(15.50)

 

Mindenki tudta, hogy a korábbi kormány egyik legnagyobb sara a Postabank s a Postabank fölötti szemhunyás. Nehéz megmondani, hogy a Bankfelügyelet, a kormányzat, a Pénzügyminisztérium vagy ki volt az, aki efölött szemet hunyt, de a külföldiek szemében is nyilvánvaló volt, hogy ezt a problémát meg kell oldani, s hogy a magyar bankrendszernek ez a legnagyobb sara. Nem gondolom egyébként, hogy ez után nagyon sok ilyen jellegű probléma maradt volna fenn a bankrendszerben, bár valószínűleg vannak s lesznek még ezután is rossz hitelek, de nem ilyen tudatos félrevezetéssel és ilyen mértékű hitelállománnyal.

A költségvetésen keresztüli konszolidáció fogadtatása is pozitív volt, s az analitikusok azonnal azt mondták, hogy végre rendet tesz a magyar kormány. Ezt teljesen tudatosan úgy fogjuk kommunikálni, hogy a költségvetés hiánya 4 egész iksz százalék - amennyi lesz -, plusz a bankkonszolidáció, elsősorban a Postabank és az MFB esetében. Nem gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagy a magyar állam hitelfelvételi feltételeiben bármilyen változást jelentene az ilyen jellegű konszolidáció, sőt még egyszer mondom, a visszhang egyértelműen pozitív, minden bankszakértő, elemző azt várta, hogy mikor fogják már végre konszolidálni a Postabankot, s mikor öntenek tiszta vizet a pohárba.

Úgy érzem, ez beleillik abba a politikába, hogy szeretnénk a bankrendszert átláthatóvá, világossá és tisztességessé tenni, s talán a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank az utolsó két nagy lépés ebbe az irányba.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Bauer Tamás tapsol.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kuncze Gábor úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyminiszter úr egyébként korrekt tájékoztatása is meggyőzött arról, hogy egy ilyen horderejű kérdést nem lehet egyszerű módosító csomaggal, néhány szavas indoklással elintézni.

Azt mondta a pénzügyminiszter úr: nem tudjuk, mekkora az összeg, az auditáló cégek által megadott összegek is szórnak, s alapvető vizsgálatok vannak hátra. Akkor viszont hogyan szavaz majd a Ház konkrét, a hiányt egyébként jelentősen növelő kérdésekről? Ezért merült fel tulajdonképpen, hogy nem lett volna-e helyesebb ezt a kérdést a költségvetéstől elkülönítve, akkor megtárgyalni, amikor valóban készen állunk az ügy megtárgyalására.

Mádi képviselő úr említette, a Fidesz által nem tudott, hogy milyen problémák vannak a Postabanknál. Szeretném a képviselő úr emlékezetébe idézni az elmúlt időszak néhány történését. 1997-ben az év elején volt az első probléma a Postabanknál, amikor hirtelen megrohanták a betétesek. Ebben az időben nyilatkozott Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, hogy a kormánynak azonnal meg kell mentenie ezt a bankot, mert a magyar középosztály bankjaként, magyar tulajdonban kell megtartani. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Ilyen jellegű intézkedéseket hozott az akkori kormány, s megjegyzem: talán szerencsésebb lett volna úgy dönteni, hogy veszítsék el a tulajdonosok a befektetésüket, és ezután rendezni, mint amire most is sor fog kerülni.

1998-ban, amikor másodszor látszottak a problémák, s valóban felmerült a külföldiek által vezérelt tőkeemelés - amiről a pénzügyminiszter úr beszélt, s ami mögött feltehetően a spanyol ingatlancsomag állt, akkor a kormány nem látott elegendő garanciát, egyáltalán elegendő tőkét sem látott ebben az ügyletben, és ezért nem járult hozzá az ilyen módon történő feltőkésítéshez. Ez idő tájt tette a Fidesz elnöksége azt a nyilatkozatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - befejezem, elnök úr -, amely szerint van külföldi vevő a bankra, oda kell adni neki, s ilyen módon kell rendezni a bank helyzetét.

Az a kérdés merül fel az emberben, hogy ezek a nyilatkozatok vajon milyen alapon születtek akkor, tisztelt képviselő úr. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm ezt a beszámolót. Még jobban örültünk volna, ha a költségvetési bizottságban azt megelőzően kapunk ilyen tájékoztatást, hogy Mádi képviselő úr mint alelnök, aláírja azt a módosító javaslatot, amelyről tulajdonképpen itt most több mint egy órája folyik a vita.

Másodszor: értem mindazt, amit elmondott a miniszter úr, de tudja, miniszter úr, amikor a mai, november 26-ai Napi Magyarországban is egész oldalas hirdetés jelenik meg a Postabanktól, meg a november 28-ai Napi Magyarországban is egész oldalas hirdetés jelenik meg a Postabanktól (Felmutatja.) - ami nyilván azt jelenti, hogy a kormányhoz közel álló napilapot folyamatosan, hirdetésen keresztül támogatja a Postabank -, akkor fel kell tennünk a kérdést: mi a valóságtartalma annak, hogy itt az üzemi veszteség csökkentésére törekednek, amit a miniszter úr mondott?

Vajon nem kell-e valóban attól tartanunk, hogy itt többpárti bankból egypárti bankká, vagy legalábbis koalíciós bankká kívánják változtatni (Derültség és szórványos taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) a Postabankot? S vajon az az eredeti megoldás, tisztelt miniszter úr, amely az ön által október 31-én benyújtott költségvetésben volt, és amit most itt, a 20. pontban szereplő módosító indítvánnyal meg akarnak szüntetni, tehát amelyik a '99-es költségvetésben adott volna egy 75 milliárdig terjedő garanciát... - ehelyett a 77. pontban eleve megfinanszírozzák ennek az egypárti vagy koalíciós pártbanknak a további fenntartását. Vajon azzal a szakmai tisztességgel, amivel a miniszter úr annak idején a Magyar Hitel Bankot hozta rendbe, és amivel a bank jelenlegi vezérigazgatója, Auth Henrik úr a Magyar Hitel Bankot hozta rendbe, vállalható-e az a megoldás, amit ez a módosító indítvány - amelyet becsempésztek a költségvetésbe - tartalmaz? És ami azzal fenyeget, hogy ilyen pártbankká változtatják a további időre is a Postabankot, amely például a kormánypárti sajtót, a Magyar Nemzetet, a Napi Magyarországot fogja finanszírozni, és minden olyan feladatot el fog látni, aminek érdekében a miniszterelnök úr az első perctől kezdve arról beszél, hogy tartósan állami tulajdonban akarja tartani a Postabankot - erről folyik itt a vita.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Karl Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. KARL IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kénytelen vagyok ott folytatni, ahol az előttem felszólaló két SZDSZ-es képviselő abba kellett hagyja a kétperces reagálás időkeretének lejárta miatt.

Tehát egyrészről azt kell mondanom, hogy a pénzügyminiszter úr rendkívül sok érdekes dolgot mondott - újdonságokat is természetesen -, s egyet mindenképpen megjegyeztem magamnak: sok olyan kérdés van, amit a magyar pénzügyminiszter sem lát világosan. Ha ez így van, akkor, úgy gondolom, ilyen nagyságrendű kérdést a parlamentben, részletes vitában, két módosító indítvány kapcsán érdemben nem lehet tárgyalni. Tehát először is azt gondolom, mindenképpen tisztázni kell, hogy a Postabank tényleges helyzete micsoda, de igazából a mai vitában nem is erről van szó, hogy a Postabank gazdálkodása, korábbi tevékenysége a hosszú évek alatt, az elmúlt 10 évben vagy az utolsó félévben hogyan alakult, hanem arról, hogy az a döntés helyes-e, amit a pénzügyminiszter úr az előbbi felszólalásában is hangsúlyozott, hogy a jó út a költségvetésen keresztüli megoldás.

Azt gondolom, érdemes visszatérni arra az időszakra, amikor például a gazdasági bizottságban ezt a kérdést megvizsgáltuk; a teremben többen jelen vannak azok közül, akik akkor segítettek fogalmazni ezt az iratot. (Mádi László felé fordulva:). Mádi képviselő úr is bólogat: ő nem segített, de ott volt akkor, amikor ezt fogalmaztuk, viszont például Tardos képviselő úr itt van. Akkor az volt a véleményünk, hogy például az is megoldás lenne, ha a tulajdonosok viselik el ezt a veszteséget.

Ma mi a helyzet? Ma az a helyzet, hogy a magyar költségvetésben ilyen hatalmas tétel kerül beállításra, ami végeredményben így a költségvetést terheli, s ezen keresztül az adófizetők pénzét kívánja felhasználni, csak azért, mert amikor a kormány elképzelései megfogalmazásra kerültek, akkor az a kijelentés hangzott el, hogy a kormány akar magának egy nagy, jó és erős bankot. Azt gondolom, ezt az akaratot, ezt a szándékot egyrészt úgy kell megvalósítani, hogy akkor tisztességes, korrekt tájékoztatásra van szükség, másrészt pedig meg kell kérdezni a magyar társadalmat, illetve a magyar parlamentet, hogy ezt szintén akarják-e.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólás megadom a szót Lentner Csaba úrnak, a MIÉP képviselőjének.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ami végett szólásra jelentkeztem: hallgatva a pénzügyminiszter úr tájékoztatást - amit korrektnek lehet nevezni -, illetve Bauer képviselőtársam hozzászólását, azt kell mondjam, hogy Bauer képviselőtársam félelmeit nem osztom teljeskörűen, hiszen arról beszélt, hogy a kormány koalíciós bankká akarja változtatni a Postabankot.

Ez nem egészen pontos definíció, hiszen nem kell változtatni: a Postabank koalíciós bank volt, tulajdonképpen az MSZP, SZDSZ bankja volt (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.), jobbára az MSZP bankja volt, s az MSZP-hez állt közelebb ez a bank.

 

 

(16.00)

 

Min kellene változtatni akkor, amikor az előző ciklusban is kormányzati függőség alatt volt, ami pedig nem volt kötelező. Most pedig, miután csődközelben van a Postabank - szinte át is lépte ezt a határt, csak ezt nem valljuk be -, tulajdonképpen egy kötelező elemről van szó. Úgy látszik, Bauer képviselőtársam csak a Napi Magyarországot olvassa - egyébként jó újság -, de én a figyelmébe ajánlom a mai Magyar Hírlapot, ahol az Inter-Európa Banktól kezdve az OTP Bankig reklámoznak mindent. (Közbeszólások: Ez nem a reklám helye!)

További lényeges dolgokra utalnék. Az auditor félrevezetésével mint körülménnyel nem nagyon lehet egyetérteni. Az tény, hogy félrevezették az auditort, de ebben az esetben az auditor felelőssége is felmerül; annyival tehát nem intézhető el, hogy félrevezették. Másrészt pedig az Állami Bankfelügyeletnek vagy Tőkepiaci Felügyeletnek - ahogy most nevezzük - is markánsan megáll a felelőssége. Most mindenki Princz Gábor felelősségét vizsgálja, de a korábbi, illetve a jelenlegi bankfelügyeleti vezetők felelősségét is ildomos volna megvizsgálni, mielőtt a konszolidációs milliárdok újból folyósításra kerülnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban és a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mádi László úr, a Fidesz képviselője.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kuncze Gábor említette, hogy miért pont most. Azért, mert sajnos csak most kerültünk kormányra (Derültség az ellenzéki oldalon.), az előző kormányzat pedig nem tett meg mindent, ezért várni kellett ezzel, amíg a kormányváltás megtörténik. Aki kormánytag volt, annak a kormányzás felelősségével kapcsolatban általában van némi fogalma arról, ha ugyanezeket a terheket a jövő évre forgatjuk be a költségvetésbe, annak a nemzetközi megítélés szerint milyen kárai lettek volna. Van egy harmadik alternatíva is - tehát hogy ne az idén és ne is jövőre -, az az, hogy egyáltalán nem. Ezt lehet képviselni, de nem vagyok biztos benne, hogy a felelősségteljes kategóriába tartozik az ország gazdasági helyzetét tekintve; de talán Kuncze Gábor maga sem így gondolta.

Egy évvel ezelőtt a Postabank-pánik kapcsán a gazdasági bizottságban ellenzéki oldalról - meg lehet nézni a jegyzőkönyveket - nagyon kemény és erőteljes kritikákat fogalmaztunk meg, de hatékony cselekvés azt követően sem következett be. De ez szintén nem a mi felelősségünk.

Bauer Tamás a költségvetési bizottságban történtekre hivatkozott. Ott fel lett dobva a labda a bizottság többsége számára, de nem éltek vele. Bauer képviselőtársamat minden egyes módosító indítványnál megkérdeztem, hogy van-e véleménye, de nem volt véleménye. Lehetett volna ezt a vitát hamarabb hozni, és akkor talán többet meg lehetett volna tudni.

Lentner képviselőtársam elmondta, hogy a koalíciós bankot a múlt időre értjük, a jövőre nézve pedig a rossz szándékot is értjük, de indokolatlannak tartjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Becsó Zsolt, a Fidesz képviselője. (Közbeszólások: Nincs a teremben!) Nincs a teremben. Lamperth Mónika neve is megjelent, de ő sincs a teremben. (Dr. Lamperth Mónika: Itt vagyok!) Itt van? De nem kíván hozzászólni. Takács Imre úr következik kétperces hozzászólásra.

Megadom a szót.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Azt hiszem, nagy tanulságot lehet levonni ebből az egész vitából, mégpedig azt, ha a kormány a jövőben tájékoztatni akarja a közvéleményt, akkor sokkal jobb, ha előtte a bizottságokban vagy a parlamentben megbeszéli azokat a dolgokat, amelyekről nyilatkozni akar a közvélemény előtt, mert egy tárgyilagos tájékoztatás - nagyrészt ilyen hangzott el miniszter úr részéről - sokkal hatékonyabb, és hosszú távon a politikának is jobban használ, mint egy túlfűtött és a realitásoktól néha eltávolodó tájékoztatás.

A másik: hogy ez a bank kinek a bankja volt, majd akkor lehet megtudni, ha a részleteket felderítik, és tájékoztatják a parlamentet.

A harmadik: Bauer képviselő úr felvetette a reklámozás témáját. Hosszú ideje figyelem, hogy a Postabank reklámtechnikája, reklámozási módszere nem üti meg azt a magánbanki reklámozási színvonalat, mint - kimondom - az Inter-Európa Banké vagy más banké. Jó lenne, ha erre odafigyelne a kormány, odafigyelnének a banki vezetők, és segítenének ezen is, mert az a reklám, amit a Postabank hosszú hónapok óta csinál, sokba kerül, de kevésbé hatékony.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Mádi képviselő úrnak csak a következőt szeretném az inkriminált bizottsági ülés jegyzőkönyvéből felolvasni: "BAUER TAMÁS (SZDSZ): Ez nem indoklás volt!" Ugyanazt mondtam a bizottsági ülésen, amit itt többen sok vonatkozásban mondtunk. Most is meg kell ismételnem, hogy mi a helyzet, azt értjük, és úgy látom, abban, hogy mi a helyzet, nincs vita. Amiben vita van, az egyrészt az, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet, mert én úgy ítélem meg, hogy Lakiteleknél és az MDF-kormány idején a rendőrségi ingatlancserénél kezdődött az összefonódás a mindenkori hatalommal. Ez az egyik probléma. De fontos kérdés az is, hogy a konszolidáció miért ilyen összegben és ilyen időzítésben történik - erről mások már beszéltek előttem.

A harmadik - és megítélésem szerint a legfontosabb - kérdés az, hogy a kezelés módja, amit a jobboldali kormány választott, éppen újratermeli azt a hatalmi összefonódási helyzetet, ami egyáltalán elvezetett a jelenlegi súlyos helyzethez. Tehát ugyanúgy a mindenkori kormánypolitikával való összefonódás van kialakulóban annak a megoldási módnak a révén, amit a kormány választ - az eredetileg benyújtott költségvetésben ez még nem szerepelt. Amit a Mádi képviselő úr által a többség nevében aláírt módosító indítvány tartalmaz, az éppen ezt a helyzetet teremti újra, mert szabad kezet ad a Gansperger úr által vezetett ÁPV Rt. Reorg-Apport leányvállalata számára, hogy belátása szerint értékesítse azokat a vagyonrészeket, amelyekről majd ki fog derülni, hogy valójában mennyit érnek - erről is beszéltek már képviselőtársaink. Ez az a helyzet, amit megengedhetetlennek tartunk, és amit önök ezzel a módosító javaslattal, ennek a törvénybe iktatásával újjá akarnak teremteni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tardos Márton úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, hogy a bank előtt álló emberek sokasága válságot váltott ki a magyar pénzrendszerben. A gazdasági bizottság akkor foglalkozott a Postabank ügyével. Elég zavaros helyzet alakult ki, amelyre egyáltalán nem az volt a jellemző, hogy az akkori ellenzéki pártok éles bírálatokat fogalmaztak volna meg a kormány intézkedéseivel kapcsolatban, hanem - sajnos - a bizottságot és a bizottság elnökét - aki én voltam - akarata ellenére egy szelídített határozat megfogalmazására kényszerítette a jelen levő többség.

 

(16.10)

 

A bizottság megállapította, hogy tévedés a banknak az a beállítása, hogy itt egy indokolatlan pánik alakult ki. A valóság az, hogy a Postabank túlfejlesztette magát, nem foglalkozott eleget azzal, hogy a betétesek betéteinek gyűjtése közben meg kell állni abban a pillanatban, amikor a kihelyezés problémát jelent, és ezt a nehézséget, amit maga teremtett magának a túlzott fejlesztési ambícióival, avval próbálta ellentételezni, hogy klienseket keresett magának a politikai életben.

A hiba, amivel most a kormány szembetalálta magát, egy súlyos hiba, és ténylegesen kezelést érdemel. A probléma, ami miatt ma itt, ha úgy tetszik, veszekszünk, az, hogy szerencsés-e a kérdés fölvetésének az a formája, hogy a költségvetésben előadnak egy előterjesztést, amivel kezelik ezt az ügyet, és utána egy alapvetően más dolgot, egy hirtelen esti támadásban anélkül, hogy bármely képviselő fölkészült volna arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni tudjon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.) és az argumentumokat ismerné, anélkül, hogy a Pénzügyminisztérium és a Bankfelügyelet, amely ebben a kérdésben illetékes, jelen lett volna, egy minőségileg más változatot terjeszt elénk. Meg kell oldanunk a kérdést, a legolcsóbb megoldást kell megtalálnunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy letelt az időkeret.), és ehhez a mai beszélgetés, Járai úr itteni szavai indították el a lehetőséget és nem az eddig lefolytatott vita.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! Kérném, hogy a kétperces hozzászólások időkeretét tartsuk be! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tállai András úrnak, a Fidesz képviselőjének.

 

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel kísérve a több mint egyórás vitát, ami a Postabank-témát illeti, úgy gondolom, az utóbbi néhány percben nagy fordulat következett be a vitában, hiszen a vita úgy kezdődött, hogy kezdtük magunkat szégyellni, hogy milyen dolgokat hoztunk össze a Postabankkal kapcsolatosan. Tudniillik az a hiány igazából nem is hiány, mert a céltartalék igazából nem is hiányzik. Igaz, hogy a hitel ki lett fizetve - vagy megtérül, vagy nem térül meg -, de már úgy éreztük, hogy igazából mi vagyunk a felelősek, hogy ezt idehoztuk az Országgyűlés elé.

Úgy gondolom, amit a pénzügyminiszter úr elmondott, a számok nem változtak, amit ismertünk, a tények nem változtak, amit már a médiából, a sajtóból megismertünk. Annyi változott, hogy hitelesebben, hitelesen hallhattuk a tényeket, azokat az elhangzott milliárdokat, amit már mindannyian ismertünk, és egy csapásra megváltozott az ellenzéki képviselők hozzáállása. Ezek a felszólalások, amik a pénzügyminiszter után következtek, már nem vitatták, hogy milyen nagyságú ez a veszteség, hanem csak azt vitatták, hogy ilyen módon kell-e azt rendezni. Ilyen módon kell-e azt rendezni, hogy a '99. évi költségvetés tárgyalásakor '98-ra visszamenőleg kell-e ezt a témát behozni.

Igazából egyetlenegy javaslat, ellenjavaslat hangzott el, mégpedig az, hogy ezt nem így kellett volna megoldani. Ezt több órán, napon keresztül kellett volna tárgyalni, szinte egy önálló törvénybe foglalni. Nem is tudom, mi lett volna a neve, talán a Postabank vesztesége, vagy nem tudom, mi lett volna ennek a törvénynek a neve. Pótköltségvetést kellett volna benyújtani, de ez már a vitának nem az érdemi része.

Nagyon örülünk neki, hogy a polgári kormány olyan megoldást talál, ami gyors, szakszerű és hiteles, és úgy gondoljuk, hogy az állampolgárok és az ország javát fogja szolgálni ez a megoldás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Amit Tardos képviselőtársam elmondott, azzal, azt gondolom, nem kell vitatkozni, hiszen az megfelel mind szándékaiban, mind tartalmi elemeiben annak, amit mi is tervezünk. Tehát a legolcsóbb megoldást keressük, azt a megoldást, amelyik a lehető leggyorsabban, a legmegnyugtatóbb módon le tudja zárni ezt a bizony rendkívül kényes és rendkívül fájdalmas örökséget, amit ránk mért a sors, de ezt most fel kell vállalni, és úgy tűnik, nincsen igazán ennél jobb megoldás.

Hogy milyen módon tegyük ezt, és hogy az ÁPV Rt.-ben meg lehet-e ebben bízni? Az előző kormány is megbízott az ÁPV Rt.-ben. Valószínűleg jobb gazdája lesz, mint ahol eddig volt, ahol ezek a veszteségek felhalmozódtak. Az, hogy most pártközeli vállalkozásokra bízzuk, nem nagyon ajánlanám.

Gondolom, Bauer képviselőtársam sem az irányú javaslatot terjeszt elő, hogy az SZDSZ-hez közeli vállalkozók, akár a Tocsik-ügyhöz hasonlóan vagy nem hasonlóan, oldják meg ezt a kérdést. Azt gondolom, a parlament gyakorolhatja a későbbiek során azt a felügyeleti jogkörét, ami a kormányzattal kapcsolatosan megvan, és bízunk benne, hogy a lehető legjobb megoldást fogja megtalálni a kormány.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László, az MSZP képviselője. Megadom a szót Keller László úrnak.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valószínű, hogy nem jó a gépem, korábban jelentkeztem. Valóban egy korrekt ismertetést adott a pénzügyminiszter úr a Postabank körül kialakult problémáról, de ez nem jelenti azt, tisztelt Tállai képviselő úr, hogy azzal, hogy ezt elismerjük, gyakorlatilag teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy itt a mértékeket illetően a kormány álláspontja a helyes.

Én egyébként arra a kérdésére, hogy mit kellett volna csinálni, csak azt tudom mondani, hogy amit a bankkonszolidációt vizsgáló bizottság megállapított vagy amilyen következtetést levont, azt kellett volna csinálni: konszolidációs törvényt kellett volna beterjeszteni, és annak keretén belül kellett volna adott esetben ezt a problémát megoldani.

Szeretnék visszatérni a pénzügyminiszter úr hozzászólására. Valóban, amit elmondott, az korrekt és tisztességes volt az én megítélésem szerint, de hiányos ahhoz képest, amit itt a 77. módosító javaslat tartalmaz. Ugyanis nem beszélt miniszter úr a Fejlesztési Bankról, nem beszélt a Kereskedelmi és Hitelbank-részvénycsomag 15 milliárdjáról, nem beszélt arról, hogy vajon a privatizációs törvényt most akarják-e, szükséges-e módosítani. Ez persze egy privatizációs stratégiát takar. Vagy pedig, ha tartósan állami tulajdonban kívánják tartani a Postabankot, akkor illett volna beterjeszteni ezzel a módosító javaslattal párhuzamosan egy olyan privatizációstörvény-módosítást is, amely megmondja világosan, hogy mi abban gondolkodunk, hogy tartósan többségi állami tulajdonban kívánjuk tartani a bankot.

De egy másik vonulatát is szeretnék említeni ennek a módosító indítványnak. Nem beszélt arról, hogyan alakul egy tőkeleszállítás után a társadalombiztosítási alapok vagyoni helyzete, amelyben, tudjuk, egy szelet a Postabank. Ha ezt leszállítják, hogyan fog teljesülni a tb-költségvetésben az a bevételi eljárás, amit a költségvetés tartalmaz? Hosszasan lehetne sorolni. Én bízom abban, hogy miniszter úr meg fog szólalni még a ma délutáni vagy a várhatóan reggelig tartó vitában.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamásnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint arra Keller László már utalt, Tállai képviselőtársunk félreértette a helyzetet. Arról nincs szó, hogy mi elégedettek lennénk mindazzal, ami itt javasolva van, csak a korrekt indoklást végre meghallottuk a pénzügyminiszter úrtól.

De amiért én igazán szót kértem, az az, amit Mádi László képviselő úr mondott. Arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogyan kezelt egy bizonyos értelemben analóg helyzetet a szocialista-szabaddemokrata kormánytöbbség három évvel ezelőtt, és hogyan kezelik önök most.

Ön azt mondta, természetes, hogy az ÁPV Rt. jelenlegi vezetésében megbíznak. Nos, mi 1995 decemberében, a költségvetési vitában egy más, Keller-Gaál-módosító javaslat kapcsán bizony nem bíztunk meg a mindenkori kormányban és a mindenkori ÁPV Rt.-ben, és azt mondtuk, hogy adósságot kell csökkenteni és a privatizáció kapcsán meg kell kötni a kormány kezét. Önök pedig most egy más helyzetben, egy költségvetési bizottsági módosító javaslattal adósságot növelnek, és tág teret adnak a kormánynak és az ÁPV Rt. fideszes vezetésének.

Ez egy nagyon lényeges különbség, tisztelt képviselő úr. Mi azt gondoljuk, a képviselőknek az a feladata, hogy - ahogyan Orbán Viktor, mint frakcióvezető, még 1991-ben fogalmazta - mindig bizalmatlanok legyenek a végrehajtó hatalommal szemben, mert a végrehajtó hatalomban mindig van hajlam arra, hogy különböző megfontolásokból költse a közpénzt, és mi kormánypárti képviselőként - és egyébként az önök segítségével az akkori szavazásnál - szűkítettük az akkori ÁPV Rt.-vezetés, az akkori privatizációs miniszter úr lehetőségeit.

 

(16.20)

 

Önök pedig egy biankó csekket adnak Gansperger úr kezébe, és mérhetetlenül kitágítják ezeket a költekezési lehetőségeket. Erre a különbségre szerettem volna önöket figyelmeztetni.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra jelentkezett Gémesi György úr, az MDF képviselője. Megadom a szót. (Dr. Pető Iván: Nem korai?)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel hallgattam, képviselőtársaim, az előző vitát a Postabankkal és a bankokkal kapcsolatos kérdéskörről, és egy picit elszomorodtam, bár nem hiszem, hogy ez mindenkit érdekel, mégis azért azt kell hogy mondjam itt bevezetésképpen, hogy elszomorodtam, mert az én témám egy egészen más téma; a költségvetés mintegy 1400 milliárd forintját érintő terület. Módosító indítványok halmaza érkezett ehhez a területhez, és közel 3200 település és több mint tízmillió magyar állampolgár várja azt, hogy az önkormányzati finanszírozás kérdéskörében milyen változások várhatók 1990-ben. Az is megdöbbentett, hogy mondjuk a Postabank működési költségét egyik pillanatról a másikra le lehet 6 milliárddal csökkenteni, 30-ról 24-re, és ez a 6 milliárd forint mennyi mindenre lenne elengedő a magyar önkormányzati szférában.

Tudom azt, hogy a részletes vita során a hozzászólásoknak a módosító indítványokhoz kell kapcsolódniuk - ezt is tervezem -, de anélkül nagyon nehéz a módosító indítványaimat megindokolni és annak részleteiben elmélyedni, ha egy picit nem elemezzük és nem beszélünk az önkormányzatok mai helyzetéről. Már a délelőtti, dél körüli vitában körülbelül másfél órán keresztül sok minden elhangzott a települési finanszírozás tekintetében, a normatívák kapcsán, hogy mire elég, mire nem elegendő a normatíva. Mégis azt gondolom, hogy nem összefoglalóan csak az önkormányzatokról, hanem nagyon sok minden más kapcsán szinte egy-egy témát begurítva, a normatívára ráfűződve, annak mértékére ráfűződve hangzottak el hozzászólások, és sok olyan hozzászólás hangzott el egyébként, amelyek nagyon pozitív megközelítésben érintették a településeket, és ez számomra mint önkormányzati vezető számára vagy mint szövetségi elnök számára is egy nagyon pozitív dolog. De sok téves adat volt, és egy picit mintha az időszámítás az 1998. év végén a '99-es költségvetés tárgyalásánál kezdődne.

Ezért is tartom fontosnak, és nem szeretnék abba a hibába esni, hogy azt bizonygassam: az 1999-es költségvetés az önkormányzati szférában mindenre elengedő, és hogy mi van benne, és mire elég a 32 milliárdos oktatási normatívanövekmény, de azért hadd térjünk egy picit vissza pont az oktatási normatíva kapcsán az 1996-os oktatási minisztériumi szándékra - és ez nagyon pozitív szándék volt -, hogy a jövőben majd a normatíva a településeken az önkormányzati oktatás, az önkormányzatoknál vállalt oktatási feladat finanszírozásának 80 százalékát fogja fedezni. Igaz, hogy ez már akkor is úgy jelent meg, hogy a két évvel azelőtti normatíva fogja tartalmazni a bekerülési költség 80 százalékát, de a szándékot pozitívan kell értékelnünk. A megvalósítás sajnos komoly hiányosságokat tartalmazott, mert ma sem fedezi az 50-60 százaléknál nagyobb részét, sőt, sok helyen az 50 százaléknál kisebb részét fedezi az oktatási normatíva '98-ra számítva a helyi kötelezően megkapott állami feladatok finanszírozását.

De térjünk egy picit vissza a tavalyi költségvetés vitájára, amikor 13 százalékos növekményt kaptak az önkormányzatok a költségvetésben. Tudjuk, Kuncze Gábor akkori belügyminiszter úr nagyon-nagyon harcolt azért, hogy ez valóban reálértékében 13 százalék legyen, de nem volt 13 százalék, mert tudjuk, hogy többletfeladatokat kaptak a települések. A 13 százaléknak mintegy a fele finanszírozta a növekményt, tehát reálérték-csökkenés történt; bármennyire próbáljuk erősíteni, hogy tavaly reálérték-növekmény volt, csökkenés történt még akkor is, ha 18,5 százalékos növekménnyel lehetett tavaly számolni bizonyos feladatokra. Az a helyzet - ezt pontosan jól tudják az itt levő önkormányzati szakpolitikusok -, hogy ez a többletfeladatok finanszírozása miatt nőtt meg. Akkor 21 százalék volt a központi igazgatás növekménye, és ha a 7 százalék és a 21 százalék közötti összeget veszem, akkor pontosan ott vagyunk, ahol most.

Tehát megint az a fontos dolog, hogy annak tartalmát kell megnézni, mint 1998. év végén a '99-es, a jövő évi költségvetés kapcsán is, annak a növekménynek a tartalmát kell megnézni, hogy milyen feladatokat vállal fel, mi van a tárcák költségvetéseiben - például a sportfeladatok majdnem kétszeres finanszírozása, ami egy nagyon fontos, és azt gondolom, mindannyiunk számára támogatandó cél. Tehát ha ilyen aprólékosan végignézzük, akkor az a vád vagy az a kritika, amely azt próbálja kiemelni, hogy mennyivel több jut a központi igazgatásra, mint a helyi igazgatásra, azért egy kicsit csökkenne, és reálisan megközelítve nyilvánvalóan a beltartalom ismeretében másképp állnának még ellenzéki képviselőtársaink is ehhez a kérdéshez.

Vagy megint térjünk vissza egy picit a tavalyi költségvetésre, amikor Kuncze Gábor belügyminiszter úr is elismerte a sajtó nyilvánossága előtt, hogy mintegy 50 milliárd forint hiányzik a települési finanszírozásból. 50 milliárd forint hiányzott abból, ami az előző évi szinten tartáshoz szükséges volt. Bizony, tisztelt képviselőtársaim, ez azt eredményezte, hogy 800 település került az önhibáján kívüli hátrányos települések helyzetébe, és bizony meg kellett emelni a kereteket, finanszírozni kellett ezeket a településeket.

Aki talán nincs ennyire képben és hallgatja ezt a műsort: ezek olyan települések, amelyek már nem tudnak működni; működési kiegészítést, működési állami támogatást kapnak arra, hogy az orvosi rendelő működjön, hogy az iskolában ki tudják fizetni az energiaszámlát, hogy a pedagógusok megkapják a fizetést, és sorolhatnám tovább mindazokat a célokat, amelyeket egyébként nagyon helyesen, az önhibájukon kívüli hátrányos települések kategóriájában fölvállal a költségvetés. Csak nézhetjük, hogy az elmúlt években ezeknek a településeknek a száma bizony növekedett. Az ez évi költségvetés 9,7 milliárdja, ami erre a területre van, megint azt prognosztizálja, hogy növekedik ez az összeg, tehát várhatóan több település kerül nehéz helyzetbe.

Egyik képviselőtársunk azt mondta, hogy hol a csőd itt az önkormányzati szférában, hiszen néhány település kerül csődbe. Én, igen tisztelt képviselőtársaim, azt is csődnek értékelem, ha egy településen nem tudják kifizetni az energiaszámlát, vagy ha a különböző kötelezően ellátandó feladatok színvonalából visszavesznek, vagy a vállalt feladatokat leadják - ami ugyan nem kötelező feladat, de mondjuk egy művelődési háznak a működtetése olyan vállalt feladat vagy olyan vállalt feladatokat egészít ki, ami egy települési polgárnak igenis elemi joga, hogy azt elérhesse a kultúrán vagy a sporton vagy máson keresztül.

És ha még egy picit visszamegyünk a tavalyi költségvetés és az áthúzódó kötelezettségek tekintetében, akkor említsük csak meg itt - mert volt erről szó - a közművagyon kérdését. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége 1996-ban ott ült a Pest Megyei Önkormányzat épületében és ott egyeztettek a szövetségek abban, hogy ne 40 százalék legyen, hanem kapják meg a törvényben előírt jogos vagyonukat a települések, mondjuk, a gázközmű esetében. Nem kapták meg a települések. Mi ennek az eredménye? Az az eredménye, hogy 50 milliárd forintot kellett ebben a költségvetésben tartalékolni arra, hogy a nagyon csúszott alkotmánybírósági határozat eredményeképpen az állam kötelezettséget tudjon vállalni ezen számlák kifizetésére, mert a privatizáció megtörtént. Ehhez nyilván törvényt kell majd alkotni, és bizonyos forrásokat mellérendelni, ennek ma 50 milliárdos fedezete van. Még nem tudjuk, hogy mennyi az annyi, tehát ezt még meg kell vizsgálni, fel kell mérni azt, hogy mennyi lesz, milyen terhek vannak a költségvetésen, mondjuk egy 50 milliárd forintos plusz, az önkormányzati szférának nyújtandó támogatás ott van rezerválva egy olyan feladatra, egy olyan kötelezettségre, amely bizony '95-ös vagy '96-os törvény alapján keletkezett. Nem is ez a lényeg, az a lényeg, hogy ezt a kötelezettséget most kell kifizetni.

Egyébként csak zárójelben említem meg, szintén a módosítókhoz tartozik és az önkormányzati szféra helyzetére vonatkozik, hogy a Magyar Önkormányzatok Szövetsége volt az, amely egyébként kardoskodott, hogy az Alkotmánybírósághoz kell fordulni. Senki más, mi voltunk egyedül - aztán kapcsolódtak többen, és az Alkotmánybíróság egy kicsit késve bizony ennek a költségvetésnek a terhére ítélte meg ezeket a kötelezettségeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évi költségvetésben is benne volt a 2 vagy 3 százalékos létszámleépítés. Lamperth Mónika említette az önkormányzati szövetségek véleményét, itt van a kezemben, hogy ezzel a költségvetéssel kapcsolatban milyen módosításokat szeretnének elérni.

Egy picit többet szeretnének juttatni az önkormányzati szférának, de nekem kezemben van az elmúlt 8 év önkormányzati szövetségének a véleménye is, a tavalyi is, a tavalyelőtti is és az azelőtti is. És pontosan tudom azt, hogy ezeknél a vitáknál az érdekegyeztetés során bár Lamperth Mónika is nagyon önkormányzatpárti volt, és tudtunk kommunikálni ebben a kérdésben, de nem sikerült eredményt elérni.

És azért mondom ezt, mert talán végig tudtam tekinteni az elmúlt években azt a folyamatot, a legerősebben '95 után, a Bokros-csomag után elindult folyamatot, amivel a települési finanszírozás bizony nagyságrendekkel csökkent, reálértékében nagyon sokat veszített a korábbi finanszírozásból. Ez nem minden esetben volt rossz.

(16.30)

 

A szűkítések nem minden esetben tartalmaztak rossz felfogást. Egy biztos, a szférából az állam kivonult. Egyre jobban kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az önkormányzatok, a másik oldalon pedig egyre jobban kerültek működési zavarokba, amikor is vagy tudtak forrást szerezni, vagy nem tudtak forrást szerezni.

A módosító indítványok előtt azért szerettem volna ezeket a dolgokat elmondani, mert a hitelesség kérdése egy politikus számára, azt gondolom, alapvető kérdés. Márpedig ebben a dologban az elmúlt években alkalmam volt végigtekinteni az egyes politikusok részéről megnyilvánult küszködéseket, erőlködéseket - de összességében nem a korábbi kormány számára mondom ezeket az elismeréseket - és sikertelen próbálkozásokat arra, hogy az az értékrendszer, amelyet az önkormányzatiság jelent Magyarországon, megmaradjon. Többször elmondtam, hogy a demokrácia egyik záloga az önkormányzat, az önkormányzatiság. Nem kell erről meggyőznöm képviselőtársaimat, s azt gondolom, az előző folyamatokról sem kell meggyőznöm, hiszen ezeket számok igazolják.

Amikor reggel Pokorni miniszter úr elkezdett a normatíva kérdésről beszélni, és annak kapcsán elkezdődött egy elég heves vita - amelynek egy része nagyon szimpatikus volt számomra, hiszen mindenki amellett kardoskodott, hogy az önkormányzatoknak adjunk és biztosítsunk forrásokat -, akkor még abban a reményben is lehettem volna, hogy itt valóban az önkormányzatok a lényeg, és nem az, hogy most a túloldalról esetleg hangosabban egy picit jobban meg lehet védeni az önkormányzatokat, mint kormányzati oldalról.

Kormánypárti képviselőként az általános vita során nagyon kemény kritikával illettem ezt az önkormányzati fejezetet. Ma sem sokat változott a véleményem. Nem az én feladatom az okokat kutatni, hogy mennyi jut és mire futja, hiszen az előbb csak a Postabank kapcsán 100 milliárdos nagyságrendekről volt szó, más elkötelezettségek vannak. Én csak a fejezeten belüli elkötelezettségre utaltam, arra az 50 milliárd forintra, amelyet ha megkapott volna az önkormányzati szféra mondjuk ebben az évben, akkor minden polgármester, azt gondolom, boldogan szaladgálta volna körül települését, és mondhatta volna: na végre, valami történt a települések finanszírozásában. Nem történt. Nem történt, és az elkötelezettség következtében az az érzésem, hogy ebben az évben nem is fog történni.

Viszont bízom abban, hogy ezek a szándékok, amelyek ennek a költségvetésnek a tervezése során megjelentek, erősíteni fogják a települési szférát a következő év, a 2000. év, a 2001. és a 2002. év költségvetésének tervezése során. Tudatában vagyok annak, hogy három hónap alatt erre nem volt mód, de nagyon szeretnék a költségvetés tervezésében is valamilyen formában véleményt nyilvánítani. S szeretném azt is, ha az önkormányzati érdekszövetségek megjelenhetnének a tervezés megfelelő stádiumában.

Azért is mondom ezt, mert ez is elhangzott Lamperth Mónika képviselőtársam részéről - akiről már többször elmondtam, hogy nagyon tisztelem, önkormányzatbarát politikusnak tartom -, de bizony az érdekegyeztetés kérdésében nem volt legitimitás ebben az évben. Október 18-án voltak a választások. Tudjuk azt, hogy a szövetségek elnökei polgármesterek. Tehát igazán legitim és ráérő polgármester nem akadt az önkormányzati érdekszövetségeknél. Utána történt egy érdekegyeztetés. Nekem is vannak kifogásaim ezzel kapcsolatban, és szeretném, ha a jövő évben ez nem így történne.

Az oktatási normatívába valóban belefér a pedagógusbér-emelés. Ezt, aki számolta, tudja. De nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzati finanszírozásnál más normatívák is vannak. Csak a településüzemeltetési normatívát emelném ki, amely csökken, és abból igazán a településüzemeltetést nem lehet ellátni. Ha összességében vesszük, akkor nem elegendő a normatívanövekmény az összbérfejlesztésre, illetve akkor elegendő, ha nem adunk bizonyos szféráknak béremelést, akkor elegendő lehet béremelésre, kiemelve a pedagógusokat.

De a polgármesterek és az önkormányzati szakemberek azt is tudják: nagyon nehéz megcsinálni azt, hogy egy szféra kap 16 százalékot, a másik meg semmit. Annál is inkább, mert a másik szférában a konyhai dolgozóktól kezdve az iskolamunkatársakon át a kulturális és szociális intézményben dolgozókig az ő fizetésük is szerepel benne, amelyek egyébként jóval alacsonyabb kategóriát jelentenek ma. Tehát itt egy 10-12 százalék nem jelent olyan nagy növekményt - ha ezt egyáltalán egy település finanszírozni tudja -, mint egy magasabb fizetésnél.

Tehát azt gondolom, és szükséges az - és erről győzött meg a mai vita is -, hogy az egész önkormányzati finanszírozást át kell tekinteni a következőkben, a normatív finanszírozást, mi van benne, mi nincs benne, végre egyszer el kell jutni oda, hogy milyen feladatok vannak a települési szférában, milyen kötelező feladatok vannak, és azokhoz milyen állami forrásokat tud a költségvetés biztosítani.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az elmúlt négy évben nem történt meg ez a reform. Ezt jeleztem többször írásban is a politika irányában mint önkormányzati szövetségi elnök, de nem sikerült ezt a reformot megalkotni, annak tudatában sem, hogy 72 százalékos többsége volt akkor a parlamentnek. Tehát akkor még akár az önkormányzati törvényt is módosíthatta volna.

Szintén a hitelességre szeretnék utalni, nem megbántva senkit és nagyon örülve annak, hogyha az ellenzék soraiból az önkormányzatok mellett állnak ki a politikusok, mert számomra ez nagyon pozitív.

Térjünk át egy picit a három módosító indítványra, amelyeket a Magyar Demokrata Fórum a fideszes és kisgazda-képviselőtársakkal együtt nyújtott be. A célja ennek a három módosító indítványnak - s nem száz módosító indítványnak, mert nem lehet egy költségvetést szétbombázni pontosan egy szféra finanszírozásában, hogy abból aztán követhetetlen legyen a szándék - az volt, hogy a jelenlegi döntés-előkészítés stádiumánál többet, valamivel többet kapjon az önkormányzati szféra. Ez volt a lényeg. S hogy hová tegyük ezt a pici többletet, amelyet ha sikerül elérni, azt gondolom, sikeresnek tulajdoníthatjuk az elmúlt néhány hét és hónap erőfeszítéseit e tekintetben, ezt kellett eldönteni. Van olyan, amelynek nincs anyagi vonzata, s van olyan, amelynek van anyagi vonzata.

Az egyik ilyen, amelynek anyagi vonzata van, az a cél- és címzett támogatások keretének növelése. Hiszen tudjuk, hogy 48 milliárdos keretben nagyon sok elkötelezettség van. Nagyon helyes dolog ez egyébként, korábban is minél jobban arra inspirálták a településeket, hogy fejlesszenek. Mindenki tudja, hogy itt elsősorban a csatornafejlesztés, a szennyvízkezelés az, ami a legfontosabb ma a települések szempontjából, hiszen az ivóvízbázis-védelem egy prioritást élvező feladat. Ez elsősorban a céltámogatási keretbe tartozik. A céltámogatási keret növelését javasoljuk mintegy 10 milliárd forinttal, mert a 48 milliárdból csak 3,1 milliárd az, ami szabad, az, amiből indulhatnak az új beruházások.

Azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert tulajdonképpen három és fél év van a következő önkormányzati ciklus végéig, amikor még valamit lehet csinálni. S egy-egy szennyvízprogram szennyvíztisztító teleppel, csatornázással legalább három évet igénybe vesz. Tehát most lehetne elindítani azokat a beruházásokat - akár egy pályázható pici céltámogatással is, amelyek jövőre, 2000-ben vagy 2001-ben folytatódva valóban egy jobb helyzetet teremtenek a települési szennyvíz és a csatorna tekintetében.

Nagyon fontos ez, nemcsak az ivóvízbázis-védelem szempontjából, hanem az EU-csatlakozási folyamat e stádiumában. Azt gondolom, ha nem is feltétel a közművesítettség megfelelő szintje, mégis fontos az, hogy ezeket a számadatokat, ezeket a statisztikákat le tudjuk tenni az asztalra, hogy hány településnél van ilyen és ilyen százalékban csatornázottság.

De ha azt mondom, ha ez a 10 milliárd forint bekerül a szférába, ez nem is igazán 10 milliárd a költségvetésnek, akkor nem állítok hamisat, hiszen a 10 milliárd forintból társadalombiztosítás, adó és egyéb tekintetében egy nagy csomó visszajön, egy 6-7 milliárd lehet az, amely nettóban jelentkezne költségvetési teherként. Ezért adta be a Magyar Demokrata Fórum képviselőtársaimmal együtt ezt a módosító indítványt. Nagyon szeretnénk, ha ezzel valóban nem a működést - a sok helyen még bizony nem átláthatatlan, de nehezen, sok beszélgetést és adott esetben módosítást is megérő működést -, hanem a fejlesztést támogatnánk, amelynek konkrét eredménye van.

A másik ilyen módosító indítvány az 1,9 százalék feloldása. Említettem az önkormányzati szféra helyzetét. Tudjuk azt, hogy kiéheztek az önkormányzatok. Tudjuk azt, hogy eladták a vagyont. Tudjuk azt, hogy az értékpapírokat értékesítették. Nem kell ezt megint ebben a körben mondanom. Tudjuk azt, hogy gyakorlatilag rá vannak szorulva az állami támogatásra, a normatívára, a személyi jövedelemadó visszaosztott hányadára. Ez azt jelenti, hogy ha zároljuk az 1,9 százalékot ebben a szférában, ami egyébként 8 milliárdos nagyságrendet jelent a költségvetésnek ahhoz a bizonyos 33 milliárdhoz, amely a gazdasági növekedés két alternatívában való prognosztizálását jelenti, ez 8 milliárd az önkormányzati szférában. Tudjuk azt, hogy az állami pénzek 1/12-enként érkeznek a településekhez, bizony ez a 8 milliárd, ha szétbontjuk a településekre, ez működési gondokat fog jelenteni.

Nincs szükség arra, hogy bizonyos települések pályázzanak e működési gondok miatt az önhibáján kívüli hátrányos keretre. Nincs szükség arra, hogy valóban az egyébként is alulfinanszírozott szféra bizonyos feladatokat elhagyjon, mert nagyon fontos állami feladatokat visz. Azt gondolom, ezt sem kell nagyon erősíteni.

Azt szeretnénk és azt kérjük a Magyar Demokrata Fórum részéről, hogy az 1,9 százalék pénzügytechnikailag vagy többletforrással - nem az én feladatom ezt megítélni - legyen feloldva az önkormányzati szférára való tekintettel úgy, hogy ne legyen működési zavar a településeken.

 

 

(16.40)

 

A harmadik dolog, ami nem kerül pénzbe: módosító indítványként benyújtva a bizottság és a kormány támogatását is élvezi, mégis el kell mondjam - mert ilyen források is vannak egy költségvetésben, csak kutatni kell utána -, ez pedig a lakásépítéshez szükséges források, a helyi lakásépítési programok forrásainak feltárása. Tudjuk azt, hogy a volt tanácsi lakásokat az önkormányzatok értékesítették, bizonyos lakásszámlákon zárolták ezeket az összegeket, egy részük elköltötte, egy részük még a törvény megalkotása előtt eladta áron alul a lakásokat - ez az ő dolguk -, mégis van több milliárd forint zárolva ma a települési szférában, ami túl sok ahhoz, hogy feleslegesen, hogy egy nemzeti lakásépítési program nélkül elköltsék a települések, ahhoz viszont túl kevés, hogy egy helyi lakásépítési programot indítsanak el, mert az árak olyanok, amilyenek, és ennek következtében a települési lakásgondokat megoldani ezekből a pénzekből nem lehet.

A Magyar Demokrata Fórum javaslatára szeretnénk szélesíteni a felhasználás körét, természetesen csak lakásépítési körben. Ez a pénz fiatalok, pályakezdők, rossz helyzetben lévők lakásproblémáinak megoldását segítse, de legyen lehetőség megteremteni egy terület infrastruktúráját hozzá, ahol majd lakások fognak épülni; legyen lehetőség szélesebben a felújítási programokban részt venni, hiszen lerobbant lakásállomány van a településeken; legyen lehetőség ebből a forrásból hiteleket adni fiatal pályakezdőknek, önkormányzati részt vállalni; és legyen lehetőség nemcsak hitelt, hanem önkormányzati támogatást is adni. Sőt, én még azt is fontosnak tartom, és benne van a módosító javaslatban, hogy az önkormányzat számára létező nyomortelepek - a szó szoros értelmében - felszámolásában is tudjon ez a pénzeszköz segíteni, hiszen rendkívül sok olyan település van, ahol ezek a nyomortelepek pénz hiányában nem számolhatók fel. Tehát ebből a pénzből meg lehetne oldani lakásproblémákat, és felszámolható lenne a nyomortelep, ahol ingatlan szabadul fel, és ez az ingatlan hasznosítható és becsorgatható a városi, települési költségvetésbe.

Egy olyan forrást szeretnék tehát a módosító indítvánnyal feltárni, ami van, létezik, csak szűk a keresztmetszet, és ez bővítené, jól kiegészítené azokat a korábbi döntéseket, amelyek az illetékcsökkenéssel vagy -kedvezménnyel lehetővé teszik a lakásvásárlást, lakásépítést, vagy a 400 ezer forintos adókedvezménnyel, a visszatérített áfakedvezménnyel, vagy akár azzal a 15,6 milliárddal, ami a költségvetésben újra benne van, hála istennek, mert végre újra bekerült - nem normatívaként, más formában - a költségvetésbe a lakásépítési támogatásoknak egy kerete, amit majd mindenféle szorzók alapján - a költségvetésben olvasható - próbálnak a településekhez eljuttatni. Azt gondolom, ez egy jó lehetőség arra, hogy ezzel kiegészítve átmenetileg, míg a nemzeti lakásépítési koncepció és program nincs kész és nem indul el, addig is lehessen a helyi lakásgondokon segíteni.

Tehát én úgy gondolok egy ilyen költségvetési vitát, hogy olyan módosító javaslatok benyújtására van szükség - és nem az én számomra, nem a Magyar Demokrata Fórum, nem a kormánykoalíció számára, hanem a közel 3200 település számára -, amelyek megoldásokat találnak és megoldásokat tárnak fel, forrásokat mobilizálnak, lehetőségeket szélesítenek és erősítenek egy településen ahhoz, hogy valóban működjenek az iskolák, a normatíva valóban elég legyen arra, amire szánják, hogy valóban működjenek a szociális intézmények, egészségügyi intézmények, és sorolhatnám tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, gondolataimmal senkit nem bántottam meg, és remélem azt, hogy az önkormányzati szféra a következő években, ha sikerül ezekből a módosítókból realizálni vagy részben realizálni valamit, de a következő évben talán többet, több fog jutni, és nem lesznek olyan elkötelezettségek, amelyekre hivatkozva valóban szűkítik a települések mozgásterét. Mert maga az önkormányzatiság olyan érték, a demokrácia olyan értéke, amit ma egy politikus, akár ellenzéki, akár kormánypárti oldalon van, nem nélkülözhet, és csak is ilyen finanszírozási, korrekt feladat- és forrásmegosztási rendszeren keresztül tud tolerálni. Ehhez kérem képviselőtársaim támogatását. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pozsgai Balázs úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én különösen örülök annak, hogy Gémesi úr hozzászólásában ilyen mélységben beszélt az önkormányzati rendszer további finanszírozásáról, hiszen az elmúlt években - és nem akarok személyeskedni - az elnök úr is és többen mindkét frakcióból arról a bizonyos 50 milliárd forintról beszéltünk. Azonban engedje meg, hogy egy kis kiigazítást tegyek, hiszen ha az 50 milliárd forint benn volna a rendszerben, és ha csak arra fordítódna, hogy a forráshiányos vagy önhikis rendszereket tegyük helyre, akkor, úgy érzem, nagyon elszaladna velünk a ló, és még inkább ellentmondásossá válna az önkormányzatok költségvetése.

Egy számkiegészítés: míg múlt évben 831, így ebben az évben, úgy látszik, 994 önkormányzat forráskiegészítésére kerül sor, ami valóban azt jelzi - és ez számomra ilyen értelemben pozitív -, hogy lépni kell ebben a kérdéskörben, a feladatok és hatáskörök áttekintésében. Tehát semmiképpen nem úgy látom ezt megoldhatónak, hogy bevonok a rendszerbe 50 milliárd forintot, hanem mellette megnézem azt is, hogy milyen feladat- és hatáskör-áttekintést kívánok tenni.

Még egy: támogatjuk azt az elképzelést, és mi is adtunk be ehhez módosító javaslatot, a fejlesztési alapú módosító indítványokat támogatjuk, hiszen a beruházási oldalról nagyon alultervezett ez a költségvetés az önkormányzatokról. De nem olyan módon, mint a tervezett 2 milliárdos címzett támogatásnál - ha nem csal ebben a kaposvári információm, amit a helyi újságban olvastam -, hogy abból egy önkormányzat már mindjárt annak a 2 milliárdnak a háromnegyed részét magának tudja be, hanem ha ez ténylegesen azokra a célokra fordítódik, amelyek a törvényben meghatározottak.

Nagyon bízom benne, hogy ezekkel együtt megtaláljuk azokat a módosító indítványokat, amelyeket tényleg támogatni tudunk, és nemcsak a parlament nyilvánossága előtt hangzik el most, amikor vitathatjuk, hanem amikor erről dönteni is fogunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István, az MSZP képviselője.

Kertész István úré a szó.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is módosító javaslattal éltem az 1,9 százalék vonatkozásában, úgyhogy tökéletesen egyetértek a Gémesi úr által elmondottakkal.

Az általa hangoztatottakat szeretném aláhúzni azzal is, hogy ez igazából per ma és a költségvetés készítése időszakában az önkormányzat számára egyértelmű elvonással kell hogy egyenértékű legyen, hiszen egy települési önkormányzat bizonytalan, 1,9 százalékos forráshiány meglétére vagy nem meglétére nem építheti a saját költségvetését. Tehát amikor Gémesi úr azzal operált, hogy a 12-13 százalékos az összesített forrásnövekedése az önkormányzatnak, szíveskedjék ebből az 1,9 százalékot levonni, mert ez olyan, mint a kutya vacsorája, vagy marad vagy nem marad. Tehát nem arról van szó, hogy finanszírozásilag csak a második félévben kapja meg az önkormányzat ezt az 1,9 százalékot, hanem a kormány teljes körű döntési jogkörébe vonva, az általános tartalék részeként: vagy megkapja, vagy nem kapja meg; vagy így kapja meg, vagy általában kapja meg; vagy pedig differenciáltan kapja meg.

A másik pedig, hogy az 1,9 százalék és általában az önkormányzatok lehetőségei rosszak, említette Gémesi úr. Azt mondanám, hogy nagyon erős differencia mellett vannak rossz helyzetben lévő önkormányzatok is. És ha ez valamire igaz, akkor ez igaz erre a körre, az elmúlt négy évben fokozatosan javult a viszonylag rossz helyzetben lévő önkormányzatok kiegyenlítő rendszere. Ez a kiegyenlítő rendszer 1998-ra kifejezetten jól működik, és kialakult, működőképes rendszert rúg fel a kormányzat az 1999-es áttekinthetetlen, bonyolult, ezért teljességgel bizalmatlanul kezelt új rendszer bevezetése kapcsán.

Panaszkodnak a nagyvárosok és az iparűzési adó többségét adó nagyvárosok, mert elvonják tőlük forrásaik jelentős részét. Ugyanakkor azt is tudom mondani, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 9. számú választókörzet, közismertebb nevén a "Torgyán által sújtott vidék" (Derültség az MSZP soraiban.) számára 78 millió forint forráselvonást jelent ez a bonyolult rendszer.

Ha nem jó a nagyvárosoknak, nem jó a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 9. számú választókörzetnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), kérdezem én: kinek jó a kormányon kívül?

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gémesi György úrnak.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! A két hozzászóláshoz rövid reakció. Feltehetően akkor félreérthető voltam, Pozsgai Balázs, az 50 milliárdot nem nyakló nélkül dönteném bele a zsákba. Nyilvánvaló, hogy az egy reform után kerülhetne be, ott ki kellene igazítani normatívákat, egyáltalán a finanszírozás rendszerét kellene áttekinteni és a települési feladatok körét, az állami feladatokban való állami részvételt, és utána lehetne ezt szétosztani, ha ilyen lenne. Ez álom számomra, remélem, majd lesz ilyen.

Kertész István hozzászólásához: az 1,9 százalék valóban komoly gond, ezt elmondtam részleteiben is. Bízom abban, hogy ebben lesz lehetőség valamilyen kompromisszumot kötni a jelenlegi stádiumban, mert akkor így valóban az állami finanszírozás ilyen nagyságrendű csökkenésével a reálértéktartás vagy a reálértéktartási szándék sem fog megvalósulni.

A kiegyenlítő rendszerekkel kapcsolatosan én nem tartom rossznak az iparűzési adóval kapcsolatos döntést, az adóerő-képesség fogalmának bevezetését.

 

 

(16.50)

 

Csak halványan jelzem, hogy ez Gödöllő városának közel 100 millió forintos negatívumot jelent. Mégis azt mondom mint településbarát és kistelepülés-párti, hogy ha ebből végre tudunk hajtani egy belsőforrás-átcsoportosítást, akkor szívesen járulunk hozzá. De szeretném, ha ez kifejlesztés alá kerülne, és, mondjuk, a környékbeli települések működéséhez tudnánk hozzájárulni, az infrastruktúrája megteremtéséhez és a többihez, mert akkor én látom, hogy hova megy az általam vagy a mi városunk által megtermelt iparűzési adó. Különbséget tennék olyan városok között, mint Tiszaújváros vagy Százhalombatta, amely örökölte a jó helyzetet, és mondjuk mint Gödöllő, amely megteremtette azt a feltételrendszert, hogy most van helyi iparűzési adója. De ez már megint szakmai vita lenne. Azt gondolom, hogy ebben lehetne jó eredményeket elérni és olyan döntéseket hozni, amelyek mindenki számára megfelelők.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Úgy látom, Turi-Kovács Béla nincs a teremben, úgyhogy kérem az ő jelentkezését törölni. Kétperces hozzászólásra megadom a szót dr. Orosz Sándor úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két perc arra kevés, hogy az egyet nem értések hosszú soráról beszéljünk, viszont arra mindenképpen alkalmas, hogy két, Gémesi képviselőtársam által is megfogalmazott gondolattal való egyetértésemet osszam meg önökkel. Egyetértésben vagyunk a tekintetben, hogy nem illik szétbombázni egy költségvetést, hiszen az egy rendszer. Ezért például jómagam is a képviselőtársaimmal az agrárbüdzsé törvénysértő rendelkezéseire, igen összefogottan, hét-nyolc módosító indítványt nyújtottunk be. Erről természetesen majd akkor beszélek, ha erre kerül sor a részletes vita folyamán. Egyetértek tehát a technikával. Nem követhetetlen apróságokkal, hanem érdemi kérdésekkel indokolt foglalkozni. Ilyennek tekintem - ez a második egyetértésünk - ennek a bizonyos 1,9 százaléknak az ügyét.

Én magam is a képviselőtársaimmal együtt az agrárbüdzsét illetően benyújtottunk egy ilyen módosító indítványt. Tettük ezt annak ellenére, hogy a véleményünk az, hogy a tartalékolásnak ilyen módszerét meghonosítani a költségvetésben nem lenne célszerű. Ezt a javaslatunkat az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága nem igazán akceptálta, éppen ezért elkészítettünk egy olyan módosító javaslatot - itt jelzem egyetértésünket Gémesi úrral -, amely ezt az 1,9 százalékos tartalékolást valamennyi megcélzott fejezet vonatkozásában javasolja feloldani. Azt gondolom, hogy helyesebb feltenni a kérdést így, mint hagyni megosztani az önkormányzatokat, az agrárérintetteket és az egyéb érdekelteket; ennek eredményeként mindenki benyújt az őt illető részre egy feloldási javaslatot. Ennek eredménye vélhetően csak az lenne, hogy egyiket sem fogja elfogadni a kormány. Azt gondolom, hogy elvszerűbb és célszerűbb ezt az 1,9-et úgy általában kivenni a következő évi költségvetésből.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőjének. (Dr. Lamperth Mónika: Nem kétperces!) Kétperces hozzászólásra Kovács Tibornak adom meg a szót, az MSZP képviselőjének. Kovács Tibor urat illeti a szó.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Abban tökéletesen egyetértek Gémesi úrral, hogy segíteni kellene azokat az önkormányzatokat, ahol az elmúlt években az önkormányzati lakások értékesítéséből származóan lakásalapok jöttek létre, hogy ezek az alapok hatékonyan és jól hasznosuljanak. Például erre vonatkozóan ellenzéki képviselőtársaim nyújtottak be olyan javaslatot, hogy a panellakások fűtéskorszerűsítését például lehetne és kellene kormányzati szinten is támogatni. Nem értek önnel egyet abban, hogy a kiegészítő támogatási rendszer - ahogy a költségvetésben megjelent - úgy van jól, ahogy le van írva. Most két percben ezt részleteiben nem tudom kifejteni, de a későbbiekben részletesen, pontról pontra be fogom mutatni, hogy ez miért nem jó, és miért igazságtalan, mindenkire nézve igazságtalan.

Még egy megjegyzés: ellenzéki képviselőtársaimmal négyszáznál is több módosító indítványt nyújtottunk be a költségvetéshez. Ugye a kormánypárti képviselő urak nem gondolják komolyan azt, hogy valamennyi módosító indítvány vacak és rossz volt, mindegyiket el kell utasítani csípőből, és egy sem volt olyan, amit be lehetett volna építeni a költségvetésbe! Egyetértek önnel abban, hogy a jó módosító indítványokat támogatni kellene, függetlenül attól, hogy melyik oldalról - kormánypárti vagy ellenzéki oldalról - érkezett. Sajnos, most erre nem kaptunk példát a kormánypártok részéről.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gémesi György úrnak.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Nagyon röviden szólnék, két perc sem lesz. A kiegészítő támogatási rendszert véleményem szerint is módosítani kell - félreértés ne essék. Csak az a jó, hogy megjelenik valahol a kistelepülés fennmaradásának az esélye egy belső forrás átcsoportosításával.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kuncze Gábor úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

 

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége mintegy nyolcvan darab módosító indítványt nyújtott be a költségvetéshez. A képviselőtársaim majd ezekről részletesen fognak beszélni, én most a részletes vitában néhány csomópontról szeretném tájékoztatni, illetve lehetőség szerint bizonyos kérdésekről meggyőzni önöket.

Először azonban el kell mondanom, amit már az általános vitában is kifogásoltunk, hogy úgy kerül sor a költségvetés tárgyalására, hogy közben a bevételt megalapozó adó-, illetve adó jellegű törvények elfogadására már sor került. Ennek következményeként a képviselőknek egyszerűen nincsen lehetőségük arra, hogy csomagként kezelve a költségvetést és a költségvetést megalapozó törvényeket, bizonyos olyan módosításokat hajtsanak végre egy-egy elképzelt rendszer mentén, amely lehetővé tenné, hogy kerek egész javaslatok kerüljenek a Ház elé. Így járt a Szabad Demokraták Szövetsége is, hiszen az adótörvényeknél a javaslatainkat a Ház sorra elutasította. Ezek másik fele módosító indítványként most viszont mégis megjelenik a költségvetésben, hiszen a mi logikánk szerint így tükröződik leginkább az az akarat, amit mi módosító indítványainkkal és természetesen a vitákban képviselt álláspontunkkal érvényesíteni kívántunk.

Az első kérdéskör, amelyről beszélni szeretnék, a nyugdíjak ügye. Nagyon sokszor volt már szó erről a Házban. Ezt most két ok miatt hozom ide újra. Egyrészt megint csak azt kell mondanom, hogy annak idején a vonatkozó javaslatainkat megtettük, ezért most megtettük azt a javaslatunkat is, amely megteremti a forrását a nyugdíjak most még érvényben lévő törvények szerinti emelésének. A másik ügy - amely miatt a nyugdíjkérdést idehoztam - pedig az, hogy egy érdekes történet játszódott le itt a szemünk előtt: a költségvetésben korábban nem szerepelt a nyugdíjtörvény módosítása, egy másik, a költségvetéstől függetlenül benyújtott törvényben szerepelt viszont, abból a törvényből egy módosító javaslattal kivették, és most a költségvetésbe egy módosító javaslattal bekerült. Frakciónk nem támogatja ezt a módosító javaslatot a korábbi álláspontunknak megfelelően. Már most tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy ebben a kérdésben frakciónk név szerinti szavazást fog kérni a módosító javaslatokról történő szavazás esetében.

A második kérdéskör, amelyről beszélni szeretnék, a családi támogatások rendszere, illetve ennek az átalakítása. Erről is nagyon sokat vitatkoztunk már részben az adótörvények, más törvények kapcsán is a Házban. Én most itt arra szeretnék hivatkozni, hogy többször elmondtuk, hogy egy nagyon jelentős jövedelemátcsoportosításra kerül sor a családi támogatási rendszer átalakításával, amellyel kapcsolatban egyébként semmilyen hatásvizsgálat, számítás nem történt. A kormány nem tájékoztatta az elképzeléseinek beterjesztésekor a Házat arról, hogy ezzel vajon hány gyerek kerül jobb helyzetbe, és vajon mennyi lesz azoknak a gyermekeknek vagy családoknak száma, amelyek e változtatás következményeként rosszabb helyzetbe kerülnek.

Hadd ismertessem önökkel a mi számításaink eredményét. Mi úgy látjuk, hogy mintegy 120-125 ezer gyermek lép be újonnan támogatandóként a rendszerbe annak következményeként, hogy a családi támogatásokat alanyi jogúvá tesszük. Ugyanakkor viszont meghaladja majd az 500 ezer főt azoknak a gyermekeknek a száma, akik az új támogatási formák egy - és ráadásul a jelentősebbik - részéből nem fognak tudni teljes egészében vagy részben részesülni.

 

(17.00)

 

Ez pedig annak a következménye, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mostani változtatás az adórendszerben fog egy jelentős változtatást ezen a ponton végrehajtani, gyermekszámtól függően lehetővé teszi, hogy a szülők a jövedelemadójuk egy részét visszaigényeljék a költségvetéstől. Igen ám, csakhogy ehhez jövedelem kell, és olyan mértékű jövedelem kell, amely lehetővé teszi az adó visszaigénylését. Azon családok esetében, ahol ilyen nincs, ott ezt a támogatási formát nem fogják tudni majd igénybe venni, számukra tehát marad továbbra is a családi pótlék. Egyébként ők azok a családok, akik ebben a támogatásban korábban is részesültek, amikor még a családi támogatásokat jövedelemhatárhoz kötöttük annak érdekében, hogy a rászorulókhoz juttassuk el a támogatásokat. Ők majd a családi pótlékot fogják továbbra is igénybe venni, igen ám, csakhogy a családi pótlék mértéke az előttünk fekvő javaslatok szerint számszerűen nem nő 1999-ben 1998-hoz képes, ami azt jelenti, hogy reálértéken az infláció következményeként csökkenni fog az értéke, vagyis a több mint 500 ezer gyermeket nevelő család anyagi helyzete ezen az ágon rosszabbodni fog 1999-ben, mint amilyen 1998-ban a helyzetük volt.

Ezért aztán módosító javaslataink egy csoportja ennek a problémának a kezelésére irányul annak érdekében, hogy ne kerüljenek az egyébként nagyon rászoruló családok rosszabb helyzetbe 1999-ben, mint amilyben 1998-ban voltak. Ne kerüljenek, tisztelt képviselőtársaim, a gyermekek okán rosszabb helyzetbe, már csak azért se, mert olyan változtatásokat hajtottunk végre a különböző törvényjavaslatokban, amelyek valamilyen módon az alacsonyabb jövedelműeket egyébként is hátrányosabb helyzetbe hozzák. Gondolok itt például a személyi jövedelemadó törvényben végrehajtott változtatásra, ami az alacsonyabb jövedelműek esetében növeli az adóterhelést, vagy a társadalombiztosításnál végrehajtott változtatásra, ami az egészségügyi járulék mértékét éppen ott növeli meg, ahol az alacsonyabb munkabérért foglalkoztatottak dolgoznak. Ezen munkáltatók terheit növeli, ami bizonytalanná teheti sokak foglalkoztatását.

Ők mindnyájan -, most térek át a harmadik csoportra, amelyről beszélni szeretnék - amikor érzékelik a szociális helyzetük rosszabbodását, és amikor nem találnak megoldást ennek a problémának a kezelésére, azokhoz az önkormányzatokhoz fognak menni szociális támogatásokért, feltehetően azt a hálót keresve, amely a problémáikat képes megoldani - erről a kérdésről már nagyon sok szó esett ma is Házban, és ebből a szempontból Gémesi György felszólalását is nagyon korrektnek tartom -, amelyek esetében most vita van, hogy 9,5-10 százalékkal vagy 12-13 százalékkal nő majd a támogatás, de mindenképpen az infláció körüli értéken; miközben az egyik legnagyobb tételt jelentő bérkiadásaiknál be akarunk betonozni valamit, nevezetesen a pedagógusok részére juttatandó megfelelő bér biztosítását az önkormányzat forrásaiból, mert minden állítással szemben azok az igaz állítások, amelyek azt mondják, hogy nem kap ehhez az önkormányzat többletforrást. Ha infláció körül finanszírozzuk, viszont az egyik legnagyobb tételnél jelentősen megterheljük, ez az azt jelenti, hogy az összes többi területre az inflációnál kevesebbet lesz majd képes költeni, például a szociálpolitikára, például más intézményeinek működtetésére, és például fejlesztéseinek végrehajtására.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Elhangzott Gémesi György felszólalásában, hogy továbbra is megoldatlan az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakítása. Való igaz, megoldatlan, megoldatlan maradt az elmúlt négy évben is, végül is nem sikerült egy olyan formát találni az azt megelőző években sem, amely a kialakított önkormányzati rendszerrel összhangban úgy biztosít megfelelő forrásokat az önkormányzatoknak, hogy mentesíti majd őket - véglegesen természetesen soha nem lehet - attól a kiszolgáltatott helyzettől, amely a költségvetés aktuális állapota miatt évről évre rájuk nehezedik. Valóban, ennek a kérdésnek a rendezése még az elkövetkezendő évek feladata lesz majd. Hozzáteszem, hogy egy nagyon nehéz feladatról van szó, hiszen az önkormányzatok önállóságát kell garantálnunk, minden önkormányzat esetében kell biztosítanunk a megfelelő források lehetőségét; és nemcsak azon nagy önkormányzatok esetében, amelyek képesek saját adópolitikát folytatni és önálló bevételekre szert tenni, hanem azon több ezer önkormányzatét is, ahol nincs meg a megfelelő erő sem a helyi adópolitikára, és nincs meg a megfelelően terhelhető lakossági és vállalkozói szféra sem egy ilyen adópolitika megfelelő érvényesítésére.

Meg kell tenni mindezt olyan körülmények között, ahol mindannyian azt valljuk, hogy amilyen feladatokat csak lehet, adjunk le az önkormányzatok részére, hiszen az önkormányzatok - erről is többen szóltak már - egy-egy feladatot az államnál lényegesen jobban képesek ellátni. Nincs egy olyan akarat, hogy az önkormányzatok meg akarnának szabadulni feladatoktól, persze a másik oldalon olyan akarat sem nagyon van, amely azt mondaná, hogy az állam túl sok feladatot akarna a továbbiakban az önkormányzatok részére átadni. Egy biztos: a feladat valóban nagyon nehéz, 1999-re sincs megoldva, ettől kezdve viszont szembe kell nézni azzal a problémával, amely az önkormányzatoknál most azért fog keletkezni, mert egy bizonyos ponton kötelezzük őket egy olyan elhatározás végrehajtására, amihez a megfelelő forrásokat a költségvetés részükre nem biztosította. Ez az egyik oldalon a pedagógusbérek esetében jelentkezik, a másik oldalon pedig a feltehetően megmutatkozó vagy jelentkező szociális problémák kezelése mentén fog jelentkezni.

Nem lesz véletlen 1999-ben, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindennek a következményeként az önkormányzatok ott kezdenek el majd takarékoskodni, ahol a leginkább tudnak, visszafogják majd fejlesztési forrásaikat, a fejlesztésekre fordított pénzeszközeiket. Éppen ezért az idevonatkozó módosító javaslataink egy része azt mondja, hogy hagyjunk több személyi jövedelemadót helyben az önkormányzatoknál annak érdekében, hogy a fejlődőképesek tudjanak fejlődni, nem nyúlunk hozzá az elosztási rendszerhez a tekintetben, hogy a kiegyenlítő mechanizmusok maradjanak, hiszen valóban nagyon sok önkormányzat esetében szükség van arra, hogy pozitívan különböztessük meg őket a fejlődőképesektől a támogatási rendszerben. Ugyanakkor viszont nem támogatjuk azt a javaslatot... - egyetértünk az előttünk szólókkal, akik azt mondják, hogy az 1,9 százalékkal az önkormányzatokat ne rövidítsük meg, mert épp az előbb általam elmondott problémákat növelnénk ezekkel -, illetve támogatjuk azokat a javaslatokat,frakciónk is nyújtott be ilyet, amelyek az önkormányzatok részére rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat, cél-, címzett támogatásokat növelik meg valamilyen módon.

Ezt az utóbbit már csak azért is szükségesnek tartjuk, mert az a véleményünk, hogy a kialakult stabil gazdasági helyzet, és az ennek talaján álló gazdasági növekedés - ami most egy fenntartható gazdasági növekedés egyelőre - olyan fontos értéke a magyar gazdaságnak, és olyan fontos záloga az ország jövőbeni fejlődésének, hogy ezt mindenképpen fenn kellene tartanunk. Ezért kell fejlesztési forrásokat biztosítani többek között a gazdasági növekedés alátámasztására is, és ezért nyújtottunk be idevonatkozó javaslatokat, nemcsak az önkormányzatok fejlesztéséhez, hanem általában az infrastrukturális fejlesztésekhez is. Ezért javaslataink egy csoportja az autópálya-építések, az autópálya-fenntartás, illetve a szennyvízkezelés problémáinak megoldása érdekében ad többletforrásokat, többletfeladatokat.

 

(17.10)

 

Egy csomópontot szeretnék még kiemelni. Többen szóltak a Házban korábban is, a kormányprogram vitája kapcsán is - mi is elmondtuk -, hogy mennyivel többet kellene fordítani a tudományos kutatás, műszaki fejlesztés kérdéskörére. Ugyanakkor viszont véleményünk szerint a benyújtott költségvetés nem rendezi megnyugtatóan ezt a területet, sőt bizonyos vonatkozásokban csökkenő támogatásokat biztosít, ezért frakciónk megfelelő idevonatkozó javaslatokat is benyújtott.

Természetesen az elején említett problémán túlmenően igyekeztünk megkeresni a költségvetésben a forrásokat javaslataink alátámasztására, és ezeket a forrásokat azokon a pontokon találtuk meg, ahol véleményünk szerint fölöslegesen költekezik a költségvetés vagy a kormányzat: a bürokrácia növelésénél, egyes minisztériumok indokoltnál lényegesen magasabb támogatásnövelésénél, bizonyos programok olyan mértékű túlfinanszírozásánál, amelyekkel szemben úgy gondoljuk, hogy a pénzt sokkal jobb helyeken is fel lehet használni. Javaslataink jelentős része tehát olyan, ahol a megfelelő kiadásnövelésekhez a forrásokat megtaláltuk, ezért aztán ezek jelentős része nem növeli a költségvetés hiányát.

Javaslatainkat a bizottságokban annak rendje és módja szerint leszavazták. Ezzel nincs semmi probléma, tisztelt képviselőtársaim, a dolog így működik. Bár megjegyzem, hogy például nem kapott támogatást az a javaslatunk sem, amellyel éppen az árvíz elleni védekezés támogatását kívántuk növelni; pontosan azért, mert a Házban is szerepelt a téma, hogy milyen problémákat jelentett vagy jelenthetett volna a százéves átlagot meghaladó tiszai árvíz, milyen károkat okozott ez a védelmi művekben, és mennyire fontos e károk elhárítása annak érdekében, hogy az árvíz elleni védekezésünk a jövőben is megfelelő legyen. Nos, ezt a módosító javaslatunkat sem támogatta a többség a bizottságokban, ami csak azért érdekes, mert több alkalommal meghallgathattuk, hogy mekkora összegeket fog a kormányzat fordítani árvíz elleni védekezésre az elkövetkezendő években, csakhogy erre, tisztelt képviselőtársaim, 1999-ben valójában semmilyen többletforrás nem áll rendelkezésre, és idevonatkozó támogatott módosító indítvány sincs a parlament előtt.

A költségvetési vitának és a benyújtott módosító indítványoknak, ezek bizottsági vitájának van egy másik nagyon érdekes vonulata. Igen jelentős módosítások történtek főleg kormánypárti oldalról a költségvetésben. Ez több ponton vonatkozik a szövegszerű módosító javaslatokra, és itt is szeretném kiemelni, hogy van olyan, hogy új törvény módosítása kerül bele a költségvetési törvénybe, pedig már az eredeti változat is 38 törvény módosítását határozta el. Vannak olyan javaslatok, amelyek a költségvetésben szereplő, módosítani szándékozott törvényekhez adnak be újabb módosító javaslatokat olyan pontokon, amelyek nincsenek megnyitva, ahogy ezt megjegyzi egyébként a részünkre kiosztott bizottsági ajánlás is. Ezek a módosító javaslatok házszabályellenesek. Természetesen úgy mennek át, mint kés a vajban; senkit nem zavar, hogy a többség ismét nem tartja be a Házszabályt.

Vannak olyan javaslatok, amelyek részletesebb megvitatást érdemeltek volna. Ilyennek tekintem például a Postabank helyzetének rendezésével kapcsolatos javaslatokat, amelyekről a pénzügyminiszter úr szájából hangzott ma el, hogy nem ismert még pontosan a hiány nagysága, nincsenek meg a részletes elemzések és értékelések. Ilyen alapon néhány soros indoklás mellett beadott módosításról kell majd önöknek szavazniuk, és kell majd önöknek - feltehetően - az 1999-es költségvetésben az 1998-as költségvetést módosítani, és ezzel a hiány mértékét az előre várhatóhoz képest több mint 50 százalékkal megnövelni.

Mindez együtt azt mutatja, tisztelt képviselőtársaim, hogy dacára annak, hogy a költségvetést milyen későn nyújtotta be a kormányzat, az mégis előkészítetlen volt, mégis átgondolatlan volt, hiszen szemmel láthatóan menet közben jutnak a kormányzat eszébe az újabb és újabb ötletek. Ezek nem teszik lehetővé a kellően megalapozott döntés meghozatalát. Ebbe a sorba, az újonnan előkerülő ötletek sorába tartozik az a módosító javaslat - kettő is van ilyen egyébként -, amely az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány támogatását kívánja az egyik javaslat szerint teljes egészében megszüntetni, a másik javaslat esetén pedig támogatásának több mint 90 százalékát elvonni, és ezzel ezen alapítvány működését teljesen lehetetlen helyzetbe hozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra azért választ kellene kapni - tekintettel arra, hogy a módosító javaslatok ezt nem teszik meg, sőt, olyan indoklásokat tartalmaznak, amelyek értelmezhetetlenek a számunkra -, hogy vajon miért jut eszébe valakinek 1998-ban egy olyan támogatás megszüntetése, ami egy olyan tevékenységet támogat, ami megkísérli feltárni az 1956-ban történteket, és a vizsgálatai dokumentumait folyamatosan hozza nyilvánosságra, ezen keresztül egyrészt az utókor számára megfelelő történelmi elemzéseket biztosítva, másrészt pedig a mi számunkra is megvilágítva, hogy ténylegesen mi is volt 1956-ban, illetve mi volt a későbbiekben 1956 megítélése, és milyen következményei voltak az akkori eseményeknek az akkori időkben. Nem értem, hogy miért kell 1998-ban, és mi az indoka, mi a valódi indoka annak, hogy ezt a támogatást most hirtelen - egy pillanatnyi ötlettől vezéreltetve - kormánypárti képviselőtársaim egy része meg akarja szüntetni, lehetetlenné téve ezzel az '56-os események megfelelő feltárását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Frakciónk tagjai az elkövetkezendő időben módosító indítványainkat részletesen is elemezni fogják, és ismertetni fogják önökkel. Ahogy azt már több alkalommal elmondtuk, a célunk az, hogy módosító javaslatainkon keresztül megkíséreljük azokat a veszélypontokat elhárítani, amelyeket 1999-re vonatkozóan látunk, annak érdekben, hogy azokat a végső célokat, amelyekben feltehetően egyetértünk - nevezetesen, hogy az ország haladjon tovább az euro-atlanti integráció útján - semmi ne veszélyeztesse; hogy a gazdasági növekedés töretlenül fennmaradjon, és hogy ne keletkezzenek most már újabb és újabb feszültségek különböző társadalmi csoportokban, hiszen a gazdasági növekedés lehetővé teszi, hogy ezen feszültségeket fokozatosan kezelni legyünk képesek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kuncze Gábor megnyugtatására szeretném elmondani, hogy a Házszabály 94. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az esetben házszabályellenes egy új törvényi helyet megnyitó módosítvány, ha a tartalma miatt nyilvánvalóan nem szükséges, hogy megnyissa a megfelelő helyet. Azt gondolom, hogy nem érdemes házszabálysértéssel vádolni azokat, akik egy-egy problémát rendezni akarnak a módosító indítványaikkal.

Nagyon osztom a képviselő úrnak azt a derék igyekezetét, amelyben a családi pótlékok dolgában szeretne a gyermekek számára mindent juttatni, és a 10-11 százalékra hivatalosan tervezett - reményeink szerint 9 százalékos - infláció mellett aggódik a gyermekek egy részének értékvesztéséért. (Derültség és közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Nagyon sajnálom viszont, hogy ugyanezt nem tette meg 26 százalékos infláció mellett, amikor éveken keresztül nem emelték a családi pótlékot senkinek sem! (Taps a Fidesz padsoraiban.) Nem volt teljesen tisztességes dolog az előző parlamenti ciklusban engem azzal vádolni, hogy túl sokat emeltem a családi pótlékot '90 és '94 között. (Bauer Tamás: Ki mondta?) Most Bauer képviselőtársam vádolt engem ezzel (Bauer Tamás: Hol, mikor?), hogy tönkretettük az országot a szociális támogatások túlzott adásával az első négy évben. Tessék elővenni az elmúlt négy évi jegyzőkönyveket!

 

(17.20)

 

Azt gondolom, akkor lehet értelmes vitát folytatni a parlamentben, ha világos vonalvezetésről van szó.

Nem tudom a két perc alatt befejezni, amit el kellene még mondanom, de annyit azért elmondok, hogy nagyon sok segítő mechanizmus van annak a problémának a megoldására, ami az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra kap lehetőséget Bauer Tamás képviselő úr, SZDSZ.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon megkérem Surján László képviselő urat, hogy azt a jegyzőkönyvi részletet szíveskedjék kikeresni, amikor én azt mondtam önnek, hogy az előző ciklusban tönkretették az országot a szociális támogatások túlzott növelésével. Érdeklődéssel várom ezt a jegyzőkönyvrészletet!

Viszont családi pótlék ügyben tegnap éjszaka az RTL Klub Országház című műsorában hallottam Surján képviselő urat, aki azt mondta, az a megoldás, hogy éppen az alacsony jövedelműek nem részesülnek az emelésben (Sasvári Szilárd közbeszólása.) - ezt Surján képviselő úr mondta a tegnap esti RTL Klub műsorban -, amit az önök kormánya most alkalmaz, üzenet azoknak, akik önszántukból nem jutnak adóköteles jövedelmekhez, azoknak pedig, akik nem önszántukból, most nem tudnak segíteni! Ezt mondta Surján képviselő úr az RTL Klub Országház című műsorában: világos beszéd, ahogy önök fogalmaztak, s ahogy ön személyesen fogalmazott.

Itt ugyanis arról van szó, hogy amikor növekszik a gazdaság - mert most növekszik a gazdaság, nem hanyatlik, mint 1990 és '96 között - , akkor kinek adjuk azt a pluszt, s köztünk a vita erről szól. Ön azt nyilatkozta az RTL Klub televíziós műsorának, hogy akinek tőlünk most nem jut, az vessen magára - szó szerint ez volt az értelme annak, amit ön az éjszakai műsorban elmondott, s pontosan idéztem, amit ön elmondott - nem most, mert ez értelmezés volt, de 20 másodperccel ezelőtt az idézet volt. Ha ön ugyanilyen pontosan idézi, amit én mondtam, s szerepel az évekkel ezelőtti jegyzőkönyvben, akkor tudjuk ezt a vitát folytatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Továbbra is kétpercesek következnek. Dr. Surján László képviselő úr, Fidesz.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm Bauer képviselőtársamnak, hogy lehetőséget ad a vita folytatására, úgyis arról akartam beszélni, amit ön most az RTL Klub műsorából idézett. Valóban az a helyzet, hogy az általunk most adott gyermektámogatás önök szerint 500 ezer embernek - vitatom a számot, de számháborúba nem megyek bele - nem ad támogatást. Az ő számukra a meglévő családi pótlék mellett rendelkezésre áll a gyermeknevelési segély, a többiek számára viszont ott van az adórendszerből adott támogatás. Azt gondolom, ez tisztességes dolog: van, akin szociálpolitikával kell segíteni, van, akin adókedvezménnyel.

A probléma az, hogy Magyarországon ma senki nem tudja megmondani, hány olyan ember van, aki a szürkegazdaságból élvén adminisztratíve szegény, s hány ténylegesen szegény ember van. Az én mondanivalóm lényege - ami nem tudom, milyen összefüggésben hangzott el, hiszen pár másodperc hangzik el egy hosszan felvett interjúból - valóban az volt, hogy azon emberek, akik jelenleg zsebbe kapják a fizetésük egy részét, érdekeltté válnak abban, hogy törvényes fizetésben részesüljenek. Ez az oldal vállalja ezt, a szürkegazdaság ellen ez egyébként az első elfogadható lépés.

Talán még van annyi időm, hogy még elmondjam azt, ami Kuncze frakcióvezető úr beszédében, ha jól figyeltem, szintén elhangzott: féltjük azokat az embereket, azokat a vállalkozókat, akik azért kerülnek nehéz helyzetbe, mert alacsony fizetésű emberekkel dolgoztatnak. Ez csak azokra igaz, akik 20 ezer forint körüli átlagfizetést adnak a dolgozóiknak. És akikkel ez a helyzet, és objektíven ilyen fizetést adnak, mert nem tudnak mást adni, azokat a Munkaerő-piaci Alapból támogatni lehet. Ez vonatkozik a kisvállalkozókra.

Ezt a rendszert önök vezették be, mi megtartjuk, s a rendelkezésre álló keretet még növeljük is. Majd kiderül, hogy objektíve hány ilyen vállalkozó van.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Dr. Pósán László úr, Fidesz, kétperces felszólalása következik.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Kuncze Gábor képviselőtársam említette az '56-os kutatóintézet kérdését.

Engedtessék meg, felhívjam a figyelmet arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia különböző kutatóintézetei, többek között a Történettudományi Intézet is, alapkutatásokat kell hogy végezzen, ez a feladata. És ha a nemzeti tragédiákat vesszük számba és sorra, amilyen '56 is természetesen, akkor tisztelettel szeretném javasolni, hogy állítsunk fel tatárjárás-kutatóintézetet, Mohács-kutatóintézetet, a Rákóczi-szabadságharcot követő kérdéskörök megtárgyalására külön intézetet, egy 1849-es, úgynevezett világosi kutatóintézetet, s a sort még lehetne folytatni. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Szabados Tamás: Amit te képviselsz, az a tragédia!)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Kertész István képviselő úr, MSZP.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az üzenetértékről néhány szót szeretnék szólni.

Magam is úgy gondolom, hogy sok vonatkozásban jó alapokból indul ki a kormányzó koalíció, amikor azt mondja, hogy hosszú távon minden gyerek egyforma gyerek, minden gyermek egyformán értékes az ország számára. Csak sajnos ebből az általános és hosszú távon érvényes megállapításból a közeljövő vonatkozásában nagyon rossz következtetéseket vonnak le, tisztelt kormányzó párti, koalíciós képviselőtársaim!

Azzal a feltételezéssel élnék tulajdonképpen, hogy aki kimarad ebből a rendszerből, az tudatosan és saját hibájából marad ki. Nagybecsű figyelmükbe ajánlanám Ferge Zsuzsa ezzel foglalkozó cikkeit. S talán hangsúlyozni kellene, hogy a szociálpolitikában duplán érvényes az a "sokszor mérj és ritkán szabj!" megállapítás, hogy mindaddig, ameddig százezrekről nem tudjuk megtenni az igazi, tényszerű, helyes megállapítást, addig milliók sorsáról sem lehet dönteni.

Úgy gondolom, nem a fekete- és a szürkegazdaság része az a 300-400 ezer gyerek, akik ki fognak maradni az ellátotti körből, tudniillik az a 36 milliárd, amit erre szán a kormányzat, a gyerekek 89 százalékára elegendő pénz mindössze. Tehát a kormányzat is eleve 11 százalékos lemorzsolódással számol, az ellátotti kör zöme nem a legfelső jövedelmi kategóriából fog kiesni, hanem a legalsóból, pontosan onnan, ahol a legerősebb a rászorultság. És kik azok, akik mindenféleképpen ki fognak maradni, s egyáltalán nem a fekete- és szürkegazdaság részei? A nyugdíjasok, a rokkantnyugdíjasok, a munkanélküliek, a bérmunka-feldolgozásban érdekeltek, a részmunkaidősök és az őstermelők. Ha az ország kréme a feketegazdaságban dolgozók java, akkor nagyon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) sajnálom ezt a minősítést. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Bauer Tamás képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is azt szeretném megjegyezni, hogy Surján László képviselő úr 9 százalékos inflációban reménykedik. Varga Mihály államtitkár úr nyilván fel tudja világosítani arról, hogy 9 százalékot jövőre a kormány is csak december-december alapon remél, amikor viszont családtámogatásokról vagy bármilyen juttatásról beszélünk, akkor az évi átlagos inflációval kell kalkulálnunk, hiszen nem decemberben fogják megkapni az idei decemberhez képest, hanem egész évben kapják a juttatásokat. Az egész évet tekintve a kormány is 11 százalékos inflációban reménykedik, s a kormánynak ezt a reményét magam is osztom.

Ha ezt elfogadjuk, akkor viszont a következő lépés az, hogy tudatában kell lennünk annak, hogy mindazok a támogatások, amelyek emelkednek - tehát nem a családi pótlék, mert az nominálisan sem emelkedik -, a kormány számításai szerint 11 vagy 12 százalékkal emelkednek, tehát a családi támogatásoknál semmiféle reálérték-növekedés nincsen.

Azoknál a családoknál tehát, amelyek nem jutnak hozzá az adókedvezményhez, hanem csak a családi pótlékhoz és az egyéb családi támogatásokhoz, a legjelentősebb támogatás, a családi pótlék reálértéke az inflációval csökken, mert nominálisan nem emelkedik, a többi támogatás pedig változatlanul marad, tehát valójában semmi sem kompenzálja - ezt nyilván Surján László is pontosan tudja - ezen családok számára a családi pótlék értékvesztését.

Ezek után jön a fő kérdés: a fő kérdés pedig az - mint most is kiderült, s minden alkalommal kiderül -, hogy a Fidesz vezette jobboldali kormány amellett döntött, hogy azon családok, amelyeknél nincs adóköteles jövedelem, csak reálértékében csökkenő támogatást fognak kapni, s mindmáig nem mérte fel, hány százezer gyerek kerül ebbe a körbe. Mi korábban 350-400 ezer gyerekről beszéltünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), a Pénzügyminisztérium azonban a gyerekek 25 százalékával kalkulál, ami valóban több mint félmillió gyerek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

 

(17.30)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén kétperces felszólalásra jelentkezik dr. Surján László képviselő úr.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nemcsak a néhány évvel ezelőtti jegyzőkönyveket kell megnézni, hanem a mostanit is. Kedves Képviselőtársam! Azt mondtam, hogy hivatalosan 11 százalék, újabban egyesek 9-ben reménykednek. Ezt mondtam, a 11-et én is kimondtam. Én is tudom, hogy a 9 valamikor a második félévben lehetséges. Tessék megnézni a Surányi bankelnök úr által kiadott dolgokat: a második félévtől 10 alatt vannak az ő számai! De nem érdemes most ebbe belemenni, csak ne adja a 9-et a számba, amikor én is a 11-et mondtam - mert akkor nem érdemes erről beszélgetni.

Ugyanígy az összes többi dolgot is elmondtuk már egymásnak számtalanszor, én erre nem is akarok reagálni.

Arra szeretnék viszont reagálni, hogy még egyszer megpróbáljam világossá tenni: valóban nincsenek fölmérések, senkinek nincsenek objektív adatai arról, hogy hány olyan család van, amelyeknek a jövedelme tényleg elfogadhatatlanul alacsony, és hány olyan van, amelyik amellett jócskán kap még hozzá, csak az állam számára láthatatlan módon. Én tehát nem általánosítottam, hogy mindenki csaló, aki ebbe a kategóriába tartozik, csak én legalábbis nem tudom megmondani, hogy hányan vannak!

S azt gondolom, hogy a gyermeknevelési támogatással, a különféle segélyezési rendszerekkel van lehetőség a tényleg bajban lévők mellé állni, akkor is, amikor az adókedvezmény nem éri el őket. S erről a kötelességről a polgári kormányzat sem kíván megfeledkezni, mert enélkül nem lesz működőképes a társadalom. Ugyanakkor azt mondani, hogy egészében véve a gyermekkedvezmények olyan károkat szenvednek, mint mondjuk, '96-ban vagy '95-ben szenvedtek, azt nem lehet akkor, amikor - önök által elismerten - a gyermekek 75 százalékánál 40 százalékos emelkedés jön be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert tessék, Bauer képviselőtársam, adja össze, hogy a családi pótlék jelenlegi összegének hány százalékát teszi ki a hozzá tevődő adókedvezmény!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Pető Iván képviselő úr, SZDSZ.

 

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz megállni sok fölszólalás után, hogy az ember az előző parlamentre ne hivatkozzon, ha ugyanazok a képviselők, akik a szociális ügyekben - mondom ezt Surján képviselő úrnak - a feketegazdaság-szürkegazdaság következményeire szeretnek most hivatkozni - egyébként ennek szociológiai alapja jócskán van -, ezt az előző négy évben is megtették volna, és ne azt hallottuk volna itt az előző négy évben, hogy 3 millió ember nem tud megélni Magyarországon; akkor lenne tárgyi alapja a vitának! Azt azonban nem lehet csinálni, hogy ellenzékben egyenesen az ellenkezőjét képviselni annak, amit most kormányon képvisel! Képviselő úrra is ez áll, és természetesen nagyon sok mindenki másra is. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: És rátok?) Rám is áll, de nekem ez ügyben nincs szégyellnivalóm, szemben sok mindenki mással.

Érdemben szeretnék reagálni a Pósán képviselő úr által elmondottakra, aki feltehetően nem szokta a költségvetést lapozgatni. Lehet sok mindennel érvelni az '56-os intézet megszüntetése mellett, bár az lenne a legegyszerűbb, ha kimondanák: nem akarjuk, és ezért megszüntetjük; sokan vagyunk, megszavazzuk, mondhatnák - tulajdonképpen sok mindenben ezt csinálják. De ha betesznek a költségvetésbe egy olyan tételt, hogy 50 millió kommunizmuskutatásra, akkor nincs logikai alapja, de nincs morális alapja sem annak, hogy valamiféle egy központú magyar tudományra hivatkoznak. Ha a kormány a kommunizmuskutatást akarja támogatni, akkor kormánypárti képviselő ne hivatkozzon arra, hogy egy létező intézmény, amely egyébként nemcsak kutatással foglalkozik, hanem gyűjteménye is van - hiszen nem csak kutatóközpont, hanem az 1958-ban, Brüsszelben, emigrációban alapított Nagy Imre Intézet utódja is ez az intézet, nagyon sok tárgyi és szóbeli visszaemlékezés írásos változatát is megörökítik, illetve őrzik itt -, szóval, akkor ne hivatkozzon arra a képviselő úr, hogy nincs helye Magyarországon ilyesminek, hiszen a Tudományos Akadémia megoldja a magyar tudomány problémáját!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Pozsgai Balázs képviselő úr, MSZP.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Azokkal a módosító indítványokkal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot szólni, amelyekhez módosító indítványokat nyújtottunk be.

Mindenképpen azzal kezdeném az indokolási részben - és ezzel összefoglalnám több módosító indítvány gondolati hátterét -, ami arra vonatkozik, hogy amikor ez a költségvetés készült, még reménnyel teli költségvetésnek indult, amikor a 7 százalékos GDP-növekedés reményében számítottunk arra (Közbeszólások: Ez nem kétperces!), hogy ha voltak is nehezebb évei az önkormányzatoknak az elmúlt időszakban, ugyanúgy átszenvedték a megszorító intézkedéseket, mint a gazdaság egyéb ágai, akkor legalább remény lesz, és ez számunkra nem negatív dolog, ha nem is a mi irányításunk alatt, de az önkormányzati rendszer tényleg egy kiérdemelt fejlődésnek indul. És csalódás volt számunkra az, amikor láttuk, hogy az egész fejlődési-növekedési ütem még a 10 százalékot sem éri el; ha ezt pénzben fejezi ki az ember, akkor az 590 milliárdos költségvetési támogatási összeg - állami támogatás és normatív támogatás szja-oldalról - mintegy 650 milliárd forintra nő.

Még nagyobb gondot jelentett számunkra az, amikor ezzel szemben a központi költségvetési támogatás viszont meghaladta még a 24 százalékos mértéket is, amikor tehát szembesül az ember azzal a ténnyel, hogy az önkormányzati költségvetés úgy oldódik meg, hogy valaminek a rovására, nem pedig az előnyére.

Ugyanígy ebben a költségvetési gondolatkörben meglepetést jelentettek számunkra azok a biztonsági tartalékok...

 

ELNÖK: Képviselő úr...

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Belemegyek a részletesbe...

 

ELNÖK: Nem, a következő a probléma. Ön kétperces felszólalásra jelentkezett, lehet, hogy a gép ezt nem mutatta; de most kormánypártinak kellene következnie, mert Kuncze Gábor képviselő urat nem nevezhetném kormánypárti képviselőnek (Derültség.), ő az ellenzéktől szólt, tehát ezután kormánypártinak kell következnie.

Sokan jelentkeztek kétpercesre, többek között az ön frakciótársa is. Most nagyon megkérem, fejezze be a felszólalását, hogy a kétpercesekre lehetőséget tudjak adni, mert a Házszabály szerint mindenképpen kormánypárti felszólalónak kell következnie.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Elnök úr, bocsásson meg, de ön sem jelezte, hogy ez kétperces hozzászólás... (Közbeszólások: De igen!) Akkor elnézést kérek, és átadom a szót a képviselőtársaimnak.

 

ELNÖK: Elnézést kérek, mondtam, hogy kétperces hozzászólásra adom meg a szót; lehet, hogy túl halkan beszélek, ez presbiterként természetes.

Dr. Nagy Sándor képviselő úr, MSZP, kétperces felszólalása következik.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én még az előző polémiához szerettem volna hozzászólni, hiszen kétségtelen tény: lehet az embernek kétfajta logikája arra nézve, hogy a szociális támogatásokat általában vagy célzottan a gyermeknevelés támogatását valamilyen jövedelemkövetelményhez köti és adón keresztül érvényesíti, vagy általában alanyi jogon vagy meghatározott körben, rászorultsági alapon mindenkinek odaadja; és ennek lehet az is alapja, milyen azzal kapcsolatban a megfontolás, hogy tudniillik mennyire valóságosak a bevallott jövedelmek és az erre épülő különféle egyéb konstrukciók.

De ahogy Pető Iván is rámutatott, nem szokásos, ha ez az álláspont, mondjuk, egy-két éven belül homlokegyenest megváltozik. De én nem is erre szeretnék rámutatni, hanem arra, hogy a jelen pillanatban is ugyanannak a dolognak kétfajta logikájával találkozunk. Mert miközben a kormánypártok a családtámogatással összefüggésben kifejtik azt az álláspontjukat, amelyet kifejtenek, aközben például a nyugdíjrendszerre nézve az alacsony nyugdíjak esetében egyszerűen képtelenek befogadni azt a gondolatot, hogy kétféle módon lehet alacsony nyugdíj Magyarországon: például azért, mert valaki kevés szolgálati idővel kevés járulékot fizetett, vagy például azért, mert minimálbéren foglalkoztatták és másfajta jövedelme támadt, de lehet azért is, mert rossz időpontban, rossz nyugdíj-megállapítási szabályokkal ment el nyugdíjba. Fölmerül az emberben a kérdés, hogy tulajdonképpen miért lehet ennyire önkényesen megválasztani a tárgyhoz illően, hogy mikor melyik logikát tartják mérvadónak.

 

(17.40)

 

Az egyikben egyik logika működik, a másikban másik, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ennek nincs egy koherens koncepcionális háttere. Alkalmi fogódzkodóként használják hol az egyik, hol a másik érvet az elgondolt megoldás alátámasztására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra kap lehetőséget Burány Sándor képviselő úr, MSZP.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. A vitának ahhoz a részéhez szeretnék hozzászólni, amely politikai indíttatású támogatásmegvonásokról szól. Szeretnék hangot adni annak az aggályomnak, hogy egy tervezett módosító indítvány meg kívánja vonni a Politikatörténeti Alapítvány támogatását.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez és más alapítványok az elmúlt nyolc évben a költségvetésből folyamatos támogatást kaptak annak érdekében, hogy különböző szellemi irányzatokat megtestesítve működésüket az országban szabadon végezhessék. A Politikatörténeti Alapítvány egy baloldali alapítvány. Noha korábban nem voltak arra utaló jegyek, hogy a kormánypártok azokat az alapítványokat, amelyek nem az ő ideológiájuk szerint valók, el kívánják tüntetni a magyar közélet színpadáról, most mégis ilyennek vagyunk tanúi. Miközben a költségvetés garanciát vállal bizonyos konzervatív alapítványok és pártok hiteltartozásaiért, aközben olyan szellemi műhelyek támogatásának megszüntetését irányozza elő, amelyeknek helyük van a magyar közéletben. Ilyen a Politikatörténeti Alapítvány. Az az 50 milliós támogatásmegvonás, amelyet kormánypárti képviselők módosító indítványaikban javasolnak, gyakorlatilag - ha az Országgyűlés elfogadja - ellehetetleníti ezt a fontos intézetet.

Szeretném hangsúlyozni, hogy mi ezt a magunk részéről politikai bosszúnak tekintjük. Úgy gondoljuk, nem lenne szerencsés, ha a Magyar Országgyűlés ennek a módosító indítványnak a megszavazásához asszisztálna.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Sasvári Szilárd képviselő úr, Fidesz.

 

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A támogatások megvonása kapcsán azért egy dologról ne feledkezzünk már el, és beszélgessünk arról is, hogy ez a közalapítvány közpénzből támogatást kapott. Hogy gazdálkodott ezzel? A Politikatörténeti Intézet 18 millió forintot átutalt az MSZP-nek. (Csige József: Nem igaz!) Benne van az Állami Számvevőszék jelentésében, tessék utánanézni, elolvasni.

A másik dolog: a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vizsgálatot végzett mindkét közalapítványnál, és megállapította, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás nem volt túl sikeres ezeknél az intézményeknél. Ezért helyesen dönt akkor a kormány, illetve a kormányzó pártokat támogató frakciók, hogy egy olyan közös javaslatot nyújtanak be, hogy ezt a pénzt megtartani szándékozzák, illetve huszadik századi kutatásokra kívánják fordítani. Vagyis arról, amiről szól ennek a két intézetnek a tevékenysége, hogy ezeket a kutatásokat folytassák, azt mi is szeretnénk megvalósítani - igaz, hogy más rendszerben, pályázati úton.

Azt is hozzá kell tennem, nem hiszem, hogy szerencsés volna arról beszélni, hogy ez a két intézet a letéteményese az adott korszak kutatásának. Ne vicceljünk már! Képviselőtársam csak a Magyar Tudományos Akadémiát említette meg. De hát vannak egyetemek, amelyek kutatásokat végeznek, '56-os kutatásokat, vannak kutatócsoportok, vannak történészek és mindenféle más olyan szakmához kapcsolódó emberek, akik ennek a területnek a feltárásával foglalkoznak, hogy ne mondjam, például a sortüzek kapcsán a bíróságok, tisztelt hölgyeim és uraim! Ne vicceljünk már, nem letéteményese ennek a területnek egyik intézet sem! Minden intézetnek, minden ilyen irányú kutatásnak megvan a maga sokszínűsége, és ez létezik ebben az országban. Nem csodálkozom azon, ha a közpénzekkel nem jól gazdálkodnak, nem korrektül járnak el, akkor ezt kell tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik dr. Surján László képviselő úr.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én még egyszer visszakanyarodom a gyermekekre és a nyugdíjasokra. Nagy Sándor képviselőtársamnak mondom, hogy az ötletszerűség mellett van egy másik logika is, ami egyébként magyarázza ezt a reakciót. Arról van szó, hogy a munkavállalók egy része szegény ember, aki nem tudott olyan álláshoz jutni, hogy ott tisztességes bért kapna. De aki legalább azt a konkrét munkát elvégzi, amihez hozzájutott, tisztességes ember, akin mindenképpen segíteni kell. Van egy másik réteg, aki a maga személyében talán éppoly tisztességes, csak körülményeinek a rabja, mert a munkaadója nem fizeti ki rendesen a bérét, hanem annak egy részét zsebből adja tb-járulék elkerülése céljából. A munkavállaló viszonylag kevéssé felelős ezért.

Egészen más a helyzet a nyugdíjasok esetében. Abban teljesen igaza van Nagy Sándornak, ezer oka lehet annak, hogy valakinek kicsi a nyugdíja. Fel is sorolta, most nem akarom megismételni, amiket ő elmondott. De egy nagy különbség van közte és az említett munkavállalói réteg között. Feltételezésünk szerint a nyugdíjas idősebb, magyarán, kevésbé tud saját erejéből változtatni azon a helyzeten, amibe bármily oknál fogva belekerült. Ilyen esetben abból a helyzetből kell kiindulni, amit a már hivatkozott Ferge Zsuzsa is szokott vallani, és én magam is vallom, hogy alapvetően nem szabad szegény és szegény között különbséget tenni. Alapvetően nem szabad, különösen nem annál a rétegnél, amely fizikailag már nincs abban az állapotban, hogy saját maga is kivegye a részét a maga sorsának jobbra fordításából. A másik rétegre ez nem igaz. Ez egy nagyon világos logikai rend, amely szerint ez a kormány haladni akar.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Burány Sándor képviselő úr következik.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az imént Sasvári Szilárd képviselőtársam megismételte azt a többször hangoztatott valótlanságot, miszerint a Politikatörténeti Intézet támogatta az MSZP-t. (Sasvári Szilárd: Benne van az ÁSZ jelentésében!) Itt van a kezemben az ÁSZ jelentése, képviselő úr is elolvashatná, és akkor nem beszélne mellé a Magyar Országgyűlésben. Idéznék ebből, ha már ön nem vette a fáradságot, hogy elolvassa. Ebben részint maga az ÁSZ nyilvánít véleményt, részint hivatkozik a Legfőbb Ügyészség álláspontjára. Az ÁSZ szakvéleménye tartalmazza, hogy "a Legfőbb Ügyészség megítélése szerint az intézet nem nyújtott támogatást az MSZP-nek - úgy látszik, ezt a "nem" szócskát ön elfelejtette elolvasni a szövegben -, nincs tehát olyan joglépés, amelynek tiltott vagy jogszerű voltáról véleményt lehetne nyilvánítani.

Ha pedig a 18 millió forintot említi: valójában az történt, hogy a Politikatörténeti Intézet számlázott ilyen összegben. Tehát nem adott, hanem kapott! Képviselő úr, ez az igazság, legyen kedves tartani magát ehhez!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Szintén két percre következik Csige József képviselő úr, MSZP.

 

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szívem szerint már lemondanék erről a felszólalásról, mert az '56-os intézet és a Politikatörténeti Intézet ügyében szerettem volna megszólalni. Elképesztőnek tartom ezt a tyúkszempolitikát! Mindegy, hogy van cél, nincs cél, van gondolat, nincs gondolat, a lényeg, hogy bosszúságot okozni az ellenzékbe került ellenfélnek. Hihetetlenül kisszerű és elkeserítő dolog ez! (Szabados Tamás: Pitiáner!) Még kabátlopási dolgot is kreálni, mondani, hátha hitele lesz!

Tisztelt Képviselőtársam! Az öregebb jogán mondom: nem érdemes ilyet csinálni! (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik dr. Pető Iván képviselő úr, SZDSZ.

 

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént már említettem, megteheti a kormánykoalíció, hogy azt mondja, nem akarunk adni, mert nem szeretjük ezeket az intézeteket, s akkor nincs min vitatkoznunk. De az, hogy - mondjuk meg magyarul - összevissza beszélnek ebben az ügyben, azt jelzi, hogy rossz a lelkiismeretük. Sasvári képviselő úr olyan jelentésekre hivatkozik, amelyeket ő sem látott. Nem olvassa el a számvevőszéki jelentést, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda jelentése még nincs kész. Természetesen mestere és tanítója, a miniszterelnök úr ugyanezt teszi nap mint nap, hivatkozik mindenfélére, bejelent mindenféle összegeket, kétszáz milliókat és mindenféle nyomozásokat, majd a bizonyítással természetesen ő is adós marad. Mondom, sok mindent lehet csinálni többségben, de legyünk tisztában azzal, hogy mindennek milyen morális következményei vannak.

 

(17.50)

 

Az pedig, hogy egy olyan intézettel szemben, mint a 56-os intézet, bírósági tevékenységre hivatkozik a magyar parlament kulturális bizottságának elnöke, azt gondolom, nem kíván sok kommentárt.

Legyünk őszinték: a kormány elfelejtette a Magyarok Világszövetségének a támogatását megnyomni úgy, ahogyan a hirdetett politikája alapján kellett volna, vagy szerette volna. Feltehetően a Magyarok Világszövetsége ezt rossz néven vette, megnézték a költségvetést, és találtak egy rokonszenves tételt a maguk számára, ahonnan el lehet vonni, és ezért benyújtottak egy módosító indítványt kormányjavaslatként Csúcs-Font-Mádi álnéven - mint ahogy az összes vagy majdnem az összes kormányjavaslat a költségvetés kapcsán így jelenik meg -, és ezért átcsoportosítják ennek a két intézetnek a pénzét, legalábbis az egyik javaslat szerint, a Magyarok Világszövetségéhez. Akkor ezt mondják, hogy elfelejtettük, valahonnan el akarunk venni pénzt, és nem kell ilyenfajta szöveggel, mindenféle visszaélésre megalapozatlanul hivatkozó szöveggel meg egyközpontú kutatással meg alternatív kutatási helyek megnevezésével hivatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő úr következik kétperces felszólalásra.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, én bizony Surján Lászlóval értek egyet abban, hogy a kormány politikai vonalvezetése világos. Mármint abban a kérdésben világos a kormány politikai vonalvezetése, hogyan viszonyul a jobboldali kormánykoalíció a tudomány szabadságához. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy itt arról van szó, hogy a kormánykoalíció számára nem rokonszenves tudományos műhelyeket kívánnak valamiféle tiltjuk-tűrjük-támogatjuk típusú ismert kultúr- és tudománypolitikához hozzáigazítani. Vagyis nem azt mondja Sasvári úr, amit a kollégája mondott, hogy tatárjárást kutató intézet sincsen, akkor talán 56-os kutatóintézetre sincsen szükség.

Ez világos beszéd volt, örülök, hogy ez így elhangzott, mert ebből világos, hogyan fogja föl a XX. század magyar történetét a Fidesz-Magyar Polgári Párt. Nem először. Emlékezzenek arra, amikor a miniszterelnök azt mondta, hogy a Horthy-temetéshez nekünk nincs mit viszonyulnunk, a mohácsi vészhez sincs viszonyunk, tehát ugyanez a viszony a XX. század történetéhez. Megtanultuk, megszoktuk, de azért nem kellene ilyen durván és nyíltan kimondani, hogy független társadalomtudományi kutató műhelyekre a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem tart igényt. Mert kicsit idősebbek vagyunk, ismerjük azt a tudománypolitikát, amelyik azt mondja, hogy az állam pénzéből nem fogunk olyan műhelyeket támogatni, amelyek nekünk nem tetsző kutatásokat csinálnak. Csak ez néhány évvel - mondjuk, másfél évtizeddel - ezelőtt volt divatos Magyarországon. Már akkor sem illett ezt csinálni. Úgy látom fideszes képviselőtársaimat, hogy önök szerint ezt illik csinálni, még büszkék is rá. Annyira büszkék rá, hogy attól az intézménytől, amelynek a gazdálkodásával eszerint nincs baj, egy olyan világszövetséghez csoportosítják át, amelynek minden egyes közgyűlésén egymást vádolják anyagi visszaéléssel annak a világszövetségnek a tisztségviselői. A magatartásuk következetes, ahogy Surján László mondta.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérem a képviselőket, hogy a rádiótelefont kapcsolják ki, akiknél van. Dr. Kiss Gábor képviselő úr következik, MSZP, kétperces felszólalásra.

 

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem is Sasvári képviselő úr indított a megszólalásra. Eszembe jutnak különböző gondolkodók. Az egyik, aki azt mondja: minél militánsabb pártpolitikus valaki, annál kevésbé bölcs. Finomítottam egy kicsit a kifejezésen. A másik: Fichte azt mondta: ha egy kijelentés, amit a valóság nem igazol, a tények nem igazolják, annál rosszabb a tényekre nézve. Volt egy másik filozófus, aki azt mondta: omnis determinatio est negatio. Teljesen világos, hogy a Fidesz politikai pártnak az a célja, hogy mindenben tagadja a megelőző kormányzatot és azon túlmenően a szocialista gondolatrendszert. Csakhogy ez a tagadás olyan mértékig megy, hogy egyszer állításba fordul át, és mindazon tüneteket tapasztalni lehet, amelyeket egy elmúlt időszak politikai tüneteiként az ember érzékelt annak idején.

Az én ifjúkoromban, de nem is csak az ifjúkoromban, burzsoá áltudomány volt a szociológia és a pszichológia, most kommunista áltudomány, nyilvánvalóan, az 56-os kérdésekkel való foglalatosság. (Közbeszólás: Liberális.) Akkor liberális. Teljesen mindegy, mert ha megkérdezik az egyszeri kommunistát: igaz-e, hogy ön kommunista? Nem, én antikommunista vagyok. Mindegy nekünk, hogy ön kicsoda, a lényeg az, hogy mi nem szeretjük az ilyeneket. (Derültség az ellenzéki képviselők padsoraiban.) Ez meg Jorge Semprun, hogy még egy idézetet mondjak.

És miután én bibliás ember vagyok, és ez nem most volt így, hanem ezelőtt 30 esztendővel, a Máté evangéliumát is szeretném mondani: "Mi, ha az apáink idejében éltünk volna, nem lettünk volna vétkesek az apáink vérében. Íme, így tesztek tanúbizonyságot arról, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat."

Kevésbé kellene militánsan politizálni! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Szabó Sándorné képviselő asszony következik, MSZP.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Engem az indított szólásra, mert elhangzott itt ebben a Házban, hogy nem kell szegény között különbséget tenni. Azt hiszem, ezzel maximálisan egyet lehet érteni. A kormány beterjesztett költségvetési javaslata viszont szegény és gazdag között tesz különbséget, vagy szegény és jobb anyagi helyzetű között, éspedig úgy, hogy a jobb anyagi helyzetűnek sokkal többet ad, azoknak, akik kevésbé vannak erre rászorulva. Én azt hiszem, ami itt elhangzott és az előbb hallottunk, arra ad tanúbizonyságot, hogy az ülés vagy üléspont mennyire megváltoztatja az álláspontot.

"Tisztelt Országgyűlés! Javasoljuk, hogy vizsgálja felül a kormány a szociális juttatások rendszerét is. A vagyonosodó polgárokat nem kell támogatni, a szociális juttatásokat pedig, amennyire lehet, a rászorultsági elvhez kell közelíteni. A szociális célú kiadásoknak azonban van egy olyan része, amelyet nem szabad csökkenteni. Nem nyúlhatunk hozzá a szegények számára juttatott olyan támogatáshoz, amelyek nélkül képtelenek lennének az alapvető fogyasztási cikkeket megvásárolni." Ez idézet - és egy percen belül - Orbán Viktor '93. október 12-én elmondott költségvetési vitában elmondott szövegéből.

Kérem, hogy a polgárok, akik talán nem reinkarnációval lettek polgárok, hanem a törzsfejlődés és az eltelt átmeneti időszak eredményeként, kérném, hogy ezt ne felejtsék el, és ezért ne tegyenek különbséget szegény és szegény között, és ne ugrasszák egymással szembe a gyermekes családokat, a sokgyermekes családokat, azokat a családokat, akik nem tudják igénybe venni mindazokat a juttatásokat, amiket most a polgároknak szán a kormány, ne ugrasszák szembe a nyugdíjasokkal, azokkal a nyugdíjasokkal, akik viszonylag kevés munkaviszonnyal rendelkeznek, vagy olyanokkal, és azt hiszem, erről mi még nem beszéltünk, van egy olyan köre is a nyugdíjasoknak, akik hazatelepültek, akár '56-ban kivonultak az országból üldöztetés kapcsán, most viszont hazajöttek. Ők is most a saját külföldi nyugdíjuk mellett megkapják a magyarországi nyugdíjat. Azt hiszem, ez is az ő csoportjuk szembeugrasztása. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Hegyi Gyula képviselő úr következik, MSZP.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam is azzal a módosító indítvánnyal kapcsolatban szeretnék észrevételt tenni, amelyik a Politikatörténeti Intézetet megfosztaná attól az igen szerény támogatástól, amelyben részesülne. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ritka eset, hogy egy ellenzéki képviselő dicséri a kormányt, de azt gondolom, amennyire egy kormány lehet bölcs, akkor bölcs volt, amikor eredetileg beterjesztette ezt a legalább nagyon szerény, 50 millió forintos támogatási összeget, és valóban szégyenteljesnek tartom, hogy ezt a nagyon fontos tudományos és elméleti műhelyt még ettől az 50 millió forinttól is meg akarják fosztani azért, hogy annak a Magyarok Világszövetségének adják, amely tevékenységének céljaival ugyan mindannyian egyetértünk, gazdálkodásáról azonban maguk állították azt, egyik fél a másikkal vitatkozva, hogy ki sikkasztott többet közülük.

A Politikatörténeti Intézet, túl azon, hogy nagyon fontos közfeladatokat lát el, hiszen nagyon fontos XX. századi dokumentumokat őriz, ezen túlmenően annak a baloldali szociáldemokrata gondolkodásnak az egyetlen magyarországi tudományos intézete, amely - tetszik, vagy nem tetszik önöknek - 15 európai uniós ország közül 13-ban kormányon van, annak a gondolatnak a letéteményese, amely a szociális Európát, az Európai Uniót meghatározza. Lehet persze azt mondani, hogy minket ezek az értékek egyaránt nem érdekelnek. Miniszter úr nagyon büszkén közölte, hogy Bulgáriában jobbközép kormány van. Mi azonban tudomásom szerint nem Bulgáriához akarunk integrálódni, hanem ahhoz a Nyugat-Európához, amely pont ebben a szellemben működik, és ebben a szellemben alakítja a szociális Európa jövőjét.

A Napi Magyarország néhány nappal ezelőtt egy igen fulmináns cikket intézett Olaszország ellen, fölhíva a figyelmet, leleplezve az ottani baloldali kormányt. Kíváncsian várom, hogy önök mikor fogják javasolni Olaszország kizárását az Európai Unióból és a NATO-ból csak azért, mert ott baloldali kormány mer hatalmon lenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Képviselők! Akár hiszik, akár nem, de kétperces felszólalásra most nincs jelentkező. (Derültség.) Ezért Homa János képviselő úr, Fidesz következik, rendes felszólalással.

 

(18.00)

 

HOMA JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem nagyon tetszik ez a vita, amelyben arról van szó, hogy olyan emberek, akik nemrég még...

ELNÖK: Egy kicsit tessék följebb tenni a mikrofont, akkor még halljuk is!

 

HOMA JÁNOS (Fidesz): ...hogy olyan emberek, akik nemrég még ellenforradalomnak nevezték '56-ot, most pénzt kívánnak szerezni erre a célra! De nem erről a témáról szeretnék beszélni. A részletes vitában a millenniummal kívánok foglalkozni. A T/325/226., a T/325/247., a T/325/128., a T/325/186., a T/325/229., a T/325/96., a T/325/303. és a T/325/304. számú módosító indítványokkal kapcsolatban szeretném kifejteni a véleményem.

Az általános vitában, csakúgy, mint a módosító javaslatokban megfogalmazott üzenetek számomra világosan jelzik, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselői nem értették meg a millenniumi elképzelések lényegét. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy a költségvetésben szereplő ezredfordulós megemlékezésre, illetve az ezzel összefüggő feladatokra szánt összegeket szeretnék megnyirbálni, pontosabban szólva más célra hasznosítani. Természetesen ez nekem egyáltalán nem tetszik. Ezzel együtt nem csodálkozom törekvéseiken, hiszen az elmúlt négy év úgymond kultúrpolitikájának szerves folytatását érzem az általuk felvetett kérdésekben. Mint közismert, nem voltak képesek a kulturális értékőrzésre és a kulturális javak iránti közösségi kereslet biztosítására, a műemlékvédelemre szánt állami pénzeszközöket összehangoltan kezelni. A kormánypártok - a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjának megfelelően - közösen kezelik a kultúrát és a műemlékvédelmet.

A nemzeti örökség védelmét a millennium miatt különösképpen kiemelkedő társadalmi célnak tekintjük. Épített és tárgyi örökségünk megóvása és ésszerű hasznosítása nemcsak a rendelkezésre álló állami eszközök összevont kezelését, hanem növelését is igényli. Ennek érdekében a kormányprogramban szereplő nemzeti örökség alap célkitűzéseit megvalósítva hozzák létre a nemzeti örökség program-célelőirányzatot. A célelőirányzatban szereplő összeg a tárgyi és épített örökség megőrzésére, gyarapítására és méltó bemutatására, műemlékek felújítására, a kastélyprogram folytatására szolgál.

Az előirányzat sok település számára az egyetlen forrás, hogy a millenniumi évfordulóhoz kapcsolódóan megóvja, felújítsa és bemutassa kulturális örökségének épített és tárgyi emlékeit. A beruházási célprogramok között szerepel a királyi városok rekonstrukciója, 700 millió forint áll a rekonstrukciós feladatok végrehajtására. Ezek között lesz többek között az esztergomi és a visegrádi múzeum is.

Új feladatként jelennek meg a millenniumi beruházások 1 milliárd 550 millió forinttal, amelynek felhasználását a kormánybiztos vezetésével programiroda koordinálja. 1 milliárd 100 millió forint szolgálja az egyházi műemlékek, műemléképületek rekonstrukcióját, amelynek felhasználására a történelmi egyházak részére pályázatot írnak ki.

A millenniumi filmprodukciók támogatására 700 millió forintot szán a költségvetés. Az előirányzat olyan alkotásokhoz nyújt támogatást, amelyek tartalmukban, mondandójukban az évfordulóhoz kapcsolódnak, erősítik a nemzeti identitástudatot, elősegítik a magyar államiság ezeréves történetéről való méltó megemlékezést.

Ezeréves államiságunk megünneplésének előkészületeire 1 milliárd 790 millió forintot szánnak. Ez tartalmazza a millenniumi kiemelt rendezvények előkészítésének forrásait, a pályázható támogatásokat, a program keretében megvalósuló műemlékvédelmi projektek és újonnan létrejövő művészeti alkotások fedezetét. Az 1998. évihez mérten igen jelentős a növekedés, és hadd mondjam el: ezek a pénzek nem kidobott pénzek, hiszen minden alkalommal munkahelyek születnek, falvak, városok szépülnek meg.

Emellett mit szolgálnak mindezek az összegek, melyek nagysága eléri a 15 milliárd forintot? Mi mást szolgálhatna, mint a nemzeti identitás erősítését! Merthogy a magyar államiságnak és a keresztség felvételének emlékezetével a nemzeti identitást is erősíteni kívánjuk.

Most hadd térjek ki konkrétan a már említett, ellenzékiek által beadott módosító indítványokra, ezek közül is azokra, amelyek érintik az ezredfordulós rendezvényeket!

A T/325/226. számú indítvány a millenniumi filmprodukciók támogatásának megvonását javasolja, s ezt teszi részben a T/325/247. számú indítvány gazdája is. A T/325/128. számú, a T/325/186., a T/325/229., a T/325/96., a T/325/303. és 304. számú javaslatban pedig ezeréves államiságunk ünnepléséből csípnének le kisebb-nagyobb összegeket, és azokat más célra, például - ez meghökkentett - a mezőőri szolgálat felállítására, netán egészségügyi vagy kulturális ügyekre kívánják fordítani.

Természetesen a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői egyetértenek azzal a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által megfogalmazott céllal, hogy a tárcához rendelt feladatok között első helyen az ezredfordulós programokat kell támogatni, s minden tétel fontos, együtt kell őket kezelni. Magyarán: nem engedünk a 2000-ből! Minden tétel fontos a rendszerben. Azt szeretnénk, ha az ország, illetve az egész nemzet méltóképpen ünnepelné meg az államalapítás, illetve a keresztség felvételének millenniumát. Azt szeretnénk, ha mindenki képes lenne felfogni és elfogadni azt a filozófiát, mely szerint a millennium ünnep. Csak rajtunk múlik, valamennyiünkön, hogy mennyire tudjuk emlékezetessé tenni, ebből erőt meríteni. Erre nagy szükség van egy jelentéktelenre sikeredett, 1996-os honfoglalási millecentenárium után!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Kétpercesek következnek: először dr. Pető Iván képviselő úr, SZDSZ.

 

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az itt fölolvasott beszéd természetesen nem győzött meg arról, amit a költségvetési törvényjavaslatnak a vitájában kifogásoltam. Nevezetesen arról, hogy ebben a költségvetési tételben is, ugyanúgy, mint a költségvetés sok egyéb pontján, a kormány nem volt képes föltüntetni olyan módon a kiadási szándékait, hogy az a parlament és a parlamenti képviselők számára ellenőrizhető legyen. A képviselő úr itt számos jókívánságot megfogalmazott, egyebek között azt, hogy érezzük át és érezze át a magyar társadalom is a millennium jelentőségét, de nem elég önmagában a jókívánságokat megfogalmazni.

Számos tárgyi tévedés is volt a felszólalásában. A kiadások nem jelentéktelen része az előző kormány idején megkezdődött munkálatok folytatása, például a királyi városok felújítása, és nagyon sok olyan műemlék jellegű beruházás, illetve felújítás, amely ez alatt a tétel alatt szerepel.

Másrészt nem követhető ennek a nagy, milliárdos kiadási tételnek a költségvetési bemutatásakor, hogy miben különböznek ezek a kiadások a minisztérium más cím alatt, de ugyanilyen tartalommal megfogalmazott kiadásaitól.

 

 

(18.10)

 

 

Lényegében a szöveges indokolás alapján - egy-két kivételtől eltekintve - alig látszik ez a különbség.

Harmadszor pedig - most ebben a rövid felszólalásban pusztán azt akarom mondani - elfogadhatatlan az olyan ünneplés, amely a jelen rovására próbál a múltból valamiféle jó közérzetet teremteni. Ennek a minisztériumnak, illetve ennek a költségvetésnek nem futotta erejéből arra, hogy, mondjuk, a magyar közgyűjteményeket, múzeumot, könyvtárakat, levéltárügyet a legalacsonyabb szinten tervezett infláció értékével megnövelt költségvetési támogatásban részesítse. Amikor ilyen ügyben módosító indítványokat fogalmazunk meg, akkor az hangzik el, hogy ez a költségvetésnek egy olyan szent része, amelyből nem lehet elvonni. Ez nyilván elfogadhatatlan!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Pál Béla képviselő úr, MSZP.

 

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is nagy figyelemmel hallgattam Homa János képviselőtársam felolvasását. Az jutott eszembe, a beszéd haszna abban van, hogy az ember legalább utólag elgondolkodhat azon, amit mondott. Remélem, Homa János képviselőtársam is ezt teszi.

Ugyanis nem azzal van baj, hogy az ellenzéki képviselők nem értették meg a millenniumi elképzelés lényegét; hanem nagyon nehéz annak a lényegét megérteni, kedves képviselőtársam, amelynek a koncepciója nemcsak számunkra nem ismert, hanem a polgárok számára sem ismert kellőképpen.

Az sem ismert, hogy a 25 milliárd forint jelentős részét milyen pályázati alapon és hogyan kívánják felosztani. Ha ugyanis ismert lenne, akkor nem történt volna meg az az eset, amely éppen lakóhelyem, Veszprém önkormányzatával esett meg a legutóbbi időszakban: a kormánybiztosi iroda vezetője arról tájékoztatta, hogy már egy elkezdett programot kell abbahagynia. Felmerül a gyanú, hogy miért. Mivel nem ismert számunkra a döntés indoka, az elbírálás szempontja sem, és mivel nem írtak ki új pályázatot ebben a kérdéskörben, így nagyon aggályos, hogy szakmai szempontok alapján döntöttek-e, vagy politikai szempontok alapján, ugyanúgy, ahogy tették ezt a Nemzeti Színház, a 4-es metró vagy az ítélőtáblák helyszínének megváltoztatásáról szóló döntésüknél. Veszprém polgármestere ugyanis az MSZP és az SZDSZ támogatásával került a székbe, s az önök logikája szerint ellenzéki városnak minősül.

Így tehát nem az a baj, hiszen mi is, még a korábbi ciklusban is azt mondtuk, hogy a millenniumi megünneplése pártok és politika feletti ünnep kell hogy legyen. De ehhez hozzátartozik - kedves fideszes képviselőtársaim -, hogy a koncepció kialakításában ugyanúgy, mint ahogy ez '97-ben és '98-ban az emlékbizottság részéről történt, részt vehessenek a parlamenti pártok képviselői, az egyházak és más jelentős társadalmi szervezetek képviselői mellett.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Pozsgai Balázs képviselő úr, MSZP.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ha tudom, hogy ennyien szólunk, akkor én már visszavontam volna a felszólalást. De nagyon röviden - Homa képviselőtársam millenniumi felvetésére és a minket ért bírálatokra - néhány gondolatot mondanék.

A filmprodukciókat emeli ki. Úgy gondolom, ha ezt a kérdést nézzük, de nem akarok belemenni, hogy itt művészeti vitákat folytassunk - ha ezek olyan akciók lennének, mint az "István, a király" volt annak idején, 1988-ban, de későbbi filmeket nem akarok említeni a folyamatból -, akkor nem így vetődik fel a kérdés.

Ön megjegyzett egy olyan kitételt, szörnyülködik, hogyan lehet a kultúrától a mezőőri szolgálat támogatására pénzeszközöket elvenni. Attól tartok, tisztelt képviselő úr, azok az emberek, akik épphogy örülnének ennek a millenniumi emlékünnepélynek, lehet, hogy nem lesz rá módjuk, sem erejük, sem lehetőségük, mert nem tudják megvédeni területeiket és földdarabjaikat, mert csak arra van lehetőség - de ez majd egy későbbi témában lehet erről szót váltani -, amikor adtunk lehetőséget arra, hogy emberek védjék értékeiket, csupán most azt keressük, milyen forrásokkal lehet ezt támogatni.

S még egy dolog: amikor ön felsorolja, hogy mit lehet támogatni. Én is elfogadom azt, amikor ez közösen kialakított szempontok alapján történik. Azonban számtalan több, a millenniumhoz tartozó emlékművünk van, amelyeket fel kell újítani, amelyek felújítása folyamatban van, és éppen olyan fontosak számunkra, vitassuk meg, de ne mindig azt gondoljuk, hogy emögött csak rossz szándék áll.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra a szót megadom Hegyi Gyula képviselő úrnak.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is azt szeretném hangsúlyozni, hogy például elég jól ismerem ezt a kérdést. Azok az egyházi műemlék-felújítások, amelyekről ön beszélt, képviselő úr, elkezdődtek már és folynak. Nagyon helyes, hogy továbbra is jut rájuk pénz, most, mondjuk, éppen millennium címszó alatt.

Azonban azt szeretném mondani, ami a millenniumi filmprodukciókat illeti, én sem szavaznám meg azt, hogy a mezőőri szolgálatra jusson helyettük a pénz. De engedje meg, filmkritikusként dolgoztam elég sokáig, a mai napig is publikálok filmkritikákat: általában, ha ön visszagondol, és megkérdezném, említsen már meg néhány olyan nagy, értékes magyar filmművészeti alkotást, amely évfordulós megemlékezésként, kötelező protokolláris feladat kipipálásaként született, akkor aligha hiszem, hogy meg tudna nevezni olyan nagy műveket.

Azonkívül itt többeket gondolkodásra késztetett: Nemeskürty István tanár úr úgy nyilatkozott, hogy az össz-millenniumi megemlékezéssel ő foglalkozik, de ez nem a reszortja, mert anyagilag ő is érdekelt benne. A sajtóban meg azt mondta, hogy majd Orbán Viktor miniszterelnök úr eldönti, milyen filmek fognak itt megszületni. A miniszterelnök úr sokoldalúságát nagyon becsülöm, mégis azt javasolnám neki - bár nincs jelen -, ne akarjon Magyarország első számú filmművészeti szakértőjévé előlépni. Ez előtte másoknak sem nagyon sikerült, sőt voltak olyan miniszterelnökök, akik meg sem kísérelték ezt tenni.

Ha ezt a 700 millió forintot, amelyet önök kiszemelt produkciók támogatására szánnák - valóban ebben egyetértünk, nem mezőőri szolgálatra, hanem a magyar filmművészet támogatására adnák -, a magyar alkotókra bízva, hogy milyen filmet készítenek millenniumról vagy más témáról, arról, ami az itt élő magyarokat érdekli, akkor valóban előre tudnának lépni. Az, hogy felkérnek valakit, hogy csináljon egy protokolláris, ünnepi filmet, ebből igazi alkotás soha nem szokott születni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Font Sándor képviselő úr, MDF; őt követi majd Gidai Erzsébet.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Pető Iván és előtte még több képviselőtárs az '56-os intézettel és a Politikatörténeti Alapítvánnyal kapcsolatosan folytattak eszmecserét.

Egyelőre csak azt szeretném hozzátenni, hogy Pető Iván szerint álnéven került be az általunk jegyzett módosító indítvány. Eddig azt hittem, hogy az "álnéven" szó azt jelenti, hogy egy nem létező, kitalált, valami rokoni gondolatot ébresztő aforizmanév szerepelhet valaki helyett. Mi egyelőre - úgy gondolom - Mádi Lászlóval, Csúcs Lászlóval és jómagam létezünk, tehát az álnév ez esetben nem igaz.

A Politikatörténeti Alapítvány 50 milliós elvonása lehet, hogy az egyik oldalról megkérdőjelezendő, de számunkra sokkal súlyosabb volt a Magyarok Világszövetségének pénzforrást találni működésére; függetlenül attól, hogy most milyen aspektusból nézik a világszövetség működését, esetleges belső ellentéteit.

Az '56-os intézettel kapcsolatosan csak megjegyezném, hogy '95-ben a Magyar Köztársaság kormánya nyilvánította közalapítvánnyá, pontosan azzal a szándékkal, hogy költségvetési forrásokból is támogatni lehessen ezt a vállalkozást.

De elfelejtették néhány olyan oldalát is megvilágítani, amellyel többen nem értenek egyet. Az intézet abszolút nem foglalkozott némely kérdéskörrel, például a vidéken zajló eseményekkel, túlsúlyozza mindig Budapestet. A reformkommunista irányzat teljesen túlsúlyba került - állandóan ezt hallgattuk tőlük. A forradalommal szemben fellépő hatalmi erőknek a megnyilvánulásait, mellékesen, nem szerette kutatni, s meggátolt minden olyan kutatást, amely az ő gondolatiságukkal nem egyezett meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik dr. Gidai Erzsébet képviselő asszony, MIÉP.

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A frakció nevében is szólhatok: amikor ez a program itt vitára került, akkor nemcsak hogy támogatjuk, hanem még keveselljük is ezt az összeget, amely a költségvetésben szerepel. Különösen kiemelném itt a nemzeti identitást védő és azt segítő programokat, hiszen itt az elmúlt évek liberális és kozmopolita világában egy végtelen nagy nemzeti identitásrombolás történt.

 

(18.20)

 

Tehát ha valami kicsit lehet változtatni az elkövetkező években, akkor ez csak üdvözlendő.

Hadd mondjam el, hogy itt természetesen nemcsak arról van szó, hogy az anyaországot kell segíteni, hanem az elszakított területeken élő magyarságot is, hiszen a nemzetállam és az államhatár nem azonos. Ezt ugyanúgy figyelembe kell venni ennek a programnak a megvalósításánál, és bizony az elszakított területeken élő magyarságra vonatkozó megünneplési forrásokat is biztosítani kellene, tehát itt, ha lehetne, akkor ezeket a költségeket emelni kell. Ennek egyik legfontosabb szerveként tartom a Magyarok Világszövetségét, amelyik úttörő munkát végzett a nemzeti identitás ápolásában, ezért természetesen az ő szerepét is növelni kell ebben a programban.

Emellett ha körülnézünk Magyarországon, Budapesten kívül, számtalan olyan érték jelenik meg, amelyek a mi nemzeti identitásunk, múltunk és történelmünk jelképei, amelyeknek az ápolására vagy újjáépítésére, vagy rekonstrukciójára természetesen sort kell keríteni és forrásokat kell találni. Magunk is javasoltuk a fertődi kastélyt ebben a körben és az ottani esetleges ünnepi sorozatot, vagy olyan területeket, mint Szombathelyen a huszár laktanya, amely teljesen elhanyagolt állapotban van, ennek a rekonstrukcióját akár az önkormányzattal együtt, de ilyen található Kecskeméten és másutt is. Ezek természetesen egy nemzeti identitást őrző és ápoló feladatot is betöltenek, és ezeknek be kell vonulniuk az oktatási és nevelési rendszerbe, az iskolapadokba is. Ezért kérjük és támogatjuk is, hogy ez ne csak egy ilyen formalizált szinten maradjon - mint ahogy a '96-os szörnyű év volt, mert messze elkerülték a tényleges történelemünneplést, egy ellenpropagandát fejtettek ki -, hanem kerüljön be a tankönyvekbe, és kicsi kortól kezdve kezdődjön el a nemzeti identitás megtartására való nevelés és annak ápolására való nevelés az iskolákban is.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Homa János képviselő úr következik, Fidesz.

 

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban igaz az, hogy nem most kezdődött el a millenniumi előkészület, hiszen az MSZP-SZDSZ-kormány idején is folytak az előkészületek. A probléma ezzel kapcsolatban elsősorban az, hogy ezek az előkészületek többé-kevésbé a Dunakanyarra, néhány királyi városra, királynői városra korlátozódtak. Mint említették több alkalommal is, sajnálják, sajnálták volna ezt a pénzt; amikor szóba került, hogy körülbelül 20 milliárd forintot áldoz, illetve kíván áldozni a kormány erre a célra, akkor megjegyzéseket tettek ezzel kapcsolatban is, és ennek csak töredékét áldozták volna ezekre a célokra, miközben most azt mondják, azt állítják, hogy ezek a munkálatok, amelyek itt szerepelnek - a királyi városok rekonstrukciója, múzeumok felújítása, műemlékek felújítása -, már az ő programjukban is szerepelt. Az emberben megfogalmazódik a kérdés, hogy miből fedezték volna, ha sokallják ezt a pénzt, amit a kormány e célra szán. Ez az egyik észrevételem.

A másik az, hogy valóban volt szakember, aki irányította ezt a munkát, s talán nem is az ő hibája az, hogy a legnagyobb ötletük, ami a millenniummal kapcsolatban megszületett, az egy időgép volt, amit meg akartak valósítani, óriási összegbe került volna, és nem hiszem, hogy akár a történelemhez, akár a magyar érzelemhez hozzátett volna valamit.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót dr. Lamperth Mónika képviselő asszonynak, MSZP.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Homa János képviselő úr hozzászólásában kifejezte abbéli reményét, hogy képesek leszünk felfogni a millenniumi ünnep jelentőségét. Én hadd fejezzem ki abbéli reményemet, hogy a képviselő úr is képes lesz felfogni azt, hogy mi miről beszélünk, mert nem azt kifogásoljuk, hogy méltóképpen meg akar emlékezni az ország - és a kormány ehhez megfelelő forrást biztosít - a millenniumi ünnepről, hanem azt kifogásoljuk, hogy nem lehet azt tudni, mi mennyi, nem lehet azt tudni, mire milyen összeget kívánnak fordítani, és nem lehet azt tudni, hogy ennek az összegnek a felhasználása hogyan néz ki a költségvetés alapján.

A képviselő úr arról is beszélt hozzászólásában, és ironikusan említette meg azt az összevetést, hogy a mezőőri szolgálat finanszírozásának egyik lábát itt találta meg az egyik módosító indítványt benyújtó képviselő. Azt gondolom, hogy érdemes tartalmában vizsgálni ezeket a módosító indítványokat, hiszen nagyon sok olyan tétel van, amelyre szükség lenne, és nincs meg a forrás a költségvetésben; ilyen lehet akár a mezőőri szolgálatok finanszírozása is. Éppen elég nagy baj annak, akinek a falu szélén vagy a város szélén a terményét ellopják, és nem tudják megoldani ennek az őrzését. Elég nagy probléma ez neki, akár van millennium, akár nincsen; és ha van egy olyan költségvetési tétel, amiről nem lehet pontosan tudni, hogyan, miként használják föl, akkor ez mindig azt az ingert kelti a képviselőkben, hogy itt találják meg a módosító indítványuk másik lábát.

És ha már itt a szembefordításról esett szó, én mindenesetre furcsállom azt - a kormány minden millennium melletti elkötelezettsége mellett -, hogy a magát családbarátnak nevező kormány még egy olyan forrást is odatesz a millenniumi ünnepségek mellé, amely korábban a családokat szolgálta. Konkrétan az egyházakat is támogató szja 1 százalékánál, ha valaki nem egyházat akar támogatni, hanem egy, a költségvetésben megjelölt célra akarja ezt fordítani, a '99-es költségvetésben a kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a millenniumi célokat jelöli meg ennek befizetési alapjaként. A '98-as költségvetésben ezt a Horn-kormány (Az elnök ismét jelez.) a rászoruló családok, fiatalok, gyermekek támogatására akarta fölhasználni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén kétperces felszólalásra következik Bauer Tamás képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném megvédeni Homa János képviselőtársunkat az ellenzéki felszólalókkal szemben, akik azt mondták, hogy ő felolvasta a felszólalását. Nem, az elején volt egy mondat, amely (A képviselő elneveti magát. - Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) mondat azonban, tisztelt Országgyűlés, egy igen furcsa mondat volt, ugyanis azt kifogásolta, hogy itt olyanok védik meg az '56-os intézetet, akik maguk nem is olyan rég még ellenforradalomnak nevezték '56-ot. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmét: az, hogy valakinek milyen az álláspontja történeti kérdésekben, nem feltétlenül függ össze azzal, hogy most éppen melyik pártban van és hol keresi a politikai jövőjét. De azok, akik csinálják az '56-os intézetet, és akiket önök meg kívánnak fosztani a munkájuktól, azok soha nem nevezték ellenforradalomnak 1956-ot, és az adott összefüggésben ez a döntő.

Amikor pedig mi azt kifogásoljuk, hogy önök el akarják lehetetleníteni ezt az intézetet, akkor nem azért kifogásoljuk, mert mi történetesen azt az intézetet és azt az álláspontot tartjuk feltétlenül minden kérdésben a helyesnek. Csak azt kifogásoljuk - és ez nagyon világosan kiderült Font képviselő úr felszólalásából -, hogy önök viszont aszerint döntenek egy tudományos műhely támogatásáról vagy nem támogatásáról, hogy egyetértenek-e azzal, amit abban a tudományos műhelyben gondolnak.

Végül azt a megjegyzést szeretném tenni Font Sándor képviselő úrnak, hogy amikor Pető Iván arról beszélt, hogy álnéven nyújtják be a javaslatot, akkor nyilván abból indult ki, hogy a "16 óra" szombati műsorában mind Mádi képviselő úr, mind Csúcs képviselő úr - akikkel ön aláírta ezt a javaslatot - azzal hárították el az újságíró kérdezősködését, hogy ők nem tudják, mi van ebben a javaslatban, ők rengeteg javaslatot írtak alá, ezért a javaslatért Sasvári képviselő úr a felelős, az ő iniciatívája volt, ők csak aláírták úgy, mint több száz javaslatot, mondta Mádi képviselő úr. Ezért bátorkodott Pető Iván képviselő úr erről beszélni, és nem tudta, hogy ön, Font képviselő úr, a trió egyik tagja, ilyen jól felkészült abból, hogy miért is kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elvenni a pénzt az '56-os intézettől. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. További kétpercesek következnek. Keller László képviselő úr, MSZP.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én még a két percet sem fogom kimeríteni; de amikor a Politikatörténeti Intézet támogatásáról szó kerül, akkor nem tudom elfelejteni a korábbi évek költségvetési vitáit, hiszen minden évben voltak a költségvetésnek olyan tételei, amelyek esetében képesek voltunk felülemelkedni érzelmeinken, indulatunkon, szándékainkon.

Szeretném most ide idézni - megjelenik a költségvetésben - a Szabadságharcosokért Alapítványt. Ez egy olyan tétele volt a költségvetésnek - akik képviselők voltak négy éven keresztül, tudják -, hogy vagy a kormánypárti képviselők akarták kiejteni, vagy a kormány egyszerűen be sem írta a költségvetésbe, és csodák csodája, minden évben a Szabadságharcosokért Alapítvány támogatásban részesült, igaz nem olyan mértékben, mint amilyen mértékben most a jelenlegi költségvetés ezt a támogatást megcélozza, de elfogadható mértékű támogatásban részesült.

 

(18.30)

 

Azt gondolom, hogy ugyanúgy felül kellene emelkedni jó néhány kormánypárti képviselőnek e két tétel esetében is. Azt gondolom, úgy, ahogy mi társadalmi békére törekedve toleráltuk a különböző elgondolásokat, és megszavaztuk anélkül, hogy állami számvevőszéki jelentést vagy bármi mást kértünk vagy vizsgáltunk volna, illő lenne a kormánypártoknak elgondolkodni a korábbi évek költségvetési vitáján.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Pál Béla képviselő úr következik.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is ki kell fejeznem azt a reményemet, hogy Homa János képviselő úr hallja, amit mondok, és a továbbiakban azt is, hogy érti is, amiről beszélek. Tudniillik én azok közé a képviselők közé tartoztam, mint amilyenek mindannyian vagyunk, hogy senki nem vonja azt kétségbe, hogy Magyarországnak méltó módon kell megünnepelnie a kereszténység felvételének és a magyar államiságnak az ezeréves évfordulóját - ezt senki nem vonta kétségbe. Azt sem vonta senki kétségbe, hogy erre természetesen pénzeszközöket kell áldozni. Abban a viszonyrendszerben viszont, amikor azt boncolgattuk, hogy milyen gonddal fordult a kormány a ma problémái iránt - például az önkormányzatok problémái iránt, ahogy erről Lamperth Mónika beszélt, vagy mondjuk miért a nyugdíjasoktól vontak el önök 50 milliárd forintot, és lehetne tovább sorolni jó néhány más tételt -, ebben a viszonyrendszerben bizony kicsit talán sokallották, hogy 25 milliárdot terveznek a millenniumi költségvetésekre. Én nem sokallom akkor, ha másra is ilyen gondot fordítanak, mint a millenniumi megemlékezésekre.

S még egyet szeretnék mondani önnek: bizonyára beszélő viszonyban van Sasvári Szilárd képviselőtársával, aki most a kulturális és sajtóbizottság elnöke. Javaslom, kérdezze meg őt, hogy a millenniumi albizottság korábbi ülésein, amikor arról beszélt, hogy támogatja a millenniumi elképzeléssorozatot, a millenniumi koncepciót, és támogatja Erdődy Gábort, aki nemcsak elismert diplomata, hanem történész is volt ebben a minőségében, és miniszteri biztosként vezette akkor az emlékbizottság titkárságát, akkor ezt csak lányos zavarában tette vagy tényleg komolyan gondolta.

Egy kétségtelen, kedves képviselőtársam, mi akkor számítottunk az ellenzéki képviselőtársaink értékes javaslataira, nagyon sok hasznos, értelmes javaslatot kaptunk tőlük a millenniumi koncepció kidolgozása során. Most csak azt tettem szóvá - nem az összeg nagyságát vontam kétségbe -, hogy sem a polgárok, sem a mi számunkra nem kellően ismert sem a koncepció, sem az, hogy kik milyen alapon, milyen módon döntenek a pénz felhasználásáról. Azt gondolom, kedves képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ez önöknek is fontos, nemcsak nekünk.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Font Sándor képviselő úr, MDF; őt követi majd Ecsődi László képviselő úr.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm, elnök úr, a szót. Most látható igazán, hogy milyen óriási hatalom a sajtó, mert ilyen jó szándékú képviselőtársamat is, mint Bauer Tamás, meg tud téveszteni (Derültség a kormánypárti padsorokban.) azáltal, hogy a rádió "16 óra" műsorában csak azokat az információkat adja le, ami az ő számukra helyes, és lebegtetni tud bizonyos kérdéseket.

A rádió "16 óra" szerkesztője, Sándor Erzsébet - Sándor Erzsi, ő ragaszkodott ehhez - pénteken készített velem több mint félórás interjút, amelyben közölte, hogy egy magnót bekapcsolva fog hagyni, így telefonon keresztül vállalkozom-e az interjúra. Mondtam, hogy igen, vállalkozom rá. Ezek után fél óráig ezt a témakört taglaltuk, és úgy néz ki, túl jól sikerültek a válaszok a részemről, mert ő valószínűleg nem ezt várta, és nem tudott belőle szenzációt, botrányt csinálni, ezért, ezek szerint egyszerűbb volt annak a két képviselőtársamnak a nevét bemondani, akik esetleg kitértek vagy nem vállalkoztak ennek a témakörnek a rádióban való megjelenítésére. Ezek után az én élő beszédemből részletek sem hangzottak el a rádió "16 óra" műsorában.

Visszatérve: fölvállalom és merem vállalni azt, hogy a Magyarok Világszövetségének a nagyobb támogatási összege tőlünk, a Magyar Demokrata Fórumtól indult el, és egy gondolatkör végigfuttatása után valahogyan meg kellett mutatnunk, hogy hogyan próbálunk meg segíteni a Magyarok Világszövetségén. Lehet, hogy nem a mi megoldásunk a tökéletes megoldás, én ezt nem állítom, most sem állítom ezt, de a többi között 850 módosító indítvány egyike a miénk, ezzel lehet vitatkozni, úgy látom, ezt most meg is tesszük. Ha valaki jobb forrásokat tud találni, és biztosítja ezen intézmény működését, ám legyen!

Még egyszer viszont nem szeretném azt hinni, hogy valamelyik intézetnek is kizárólagos joga lehet '56 kutatási területe.

Úgy gondolom, jó néhány olyan személy, csoport van ma Magyarországon, sőt Svájcban és Franciaországban, akik érdekesebb adatokat is közöltek '56-ról, mint az '56-os politikai intézet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Ecsődi László képviselő úr, MSZP.

 

ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Homa János képviselőtársam védelmébe vette a millennium megünneplését, azt hiszem, a Ház minden oldaláról támogatást nyert, hogy ezt méltóképpen meg kell az országnak ünnepelni. Ugyanakkor úgy tűnt hozzászólásából, hogy a tettek és a szavak nem mindig fedik egymást, mert ha ez így lenne, akkor például támogatták volna a bizottságban módosító indítványomat, ahol a sukorói református templom rekonstrukciójára elkülönített 20 millió forintos támogatást tudták volna támogatni, mert azt hiszem, hogy a magyarságtudatunkhoz hozzátartozik a '48-as szabadságharc 150. évfordulójának méltó megünneplése is.

És amikor hagyják azt, hogy egy ilyen műemléképület, egy olyan történelmi hagyományokkal, olyan történelmi múlttal rendelkező épület az eső martaléka legyen az orgonától kezdve a festményekig, illetve az egész építmény, akkor nem értem, hogyan akarják megünnepelni ezeréves történelmünket. Mert úgy gondolom, hogy a már meglévő épületeink megvédése fontosabb, mint esetleg egy lehetséges film elkészítése, ami vagy tükrözi a történelmünket, vagy nem tükrözi.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Pető Iván képviselő úr következik két percben.

 

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én már régi képviselő vagyok, ami nem biztos, hogy érdem, Font Sándor képviselő úr hozzám képest új képviselő; az nem sértés, ha azt mondják valakinek, hogy álnéven - mármint hogy a maga nevén, de a kormány nevében - terjeszt be módosító indítványokat. Miután a magyar parlament ügyrendje olyan, hogy a kormány az időközben befutott módosító indítványokat nem tudja máshogy figyelembe venni, csak kormánypárti képviselőket fölkérve, hogy a véleményét valamilyen módon formálják meg és nyújtsák be, minden eddigi parlamenti ciklusban voltak olyan kormánypárti képviselők, akik ezt megtették.

Én pusztán arra próbáltam utalni akkor, amikor azt mondtam, hogy Csúcs László, Font úr és Mádi úr álnéven futnak a kormányjavaslatok, amiről Bauer Tamás is beszélt, hogy a kormány javaslatainak döntő többségét ez a három képviselő nyújtotta be. Az, hogy elveszik az '56-os intézettől egyebek között a pénzt, ez a kormány politikai szándékait jelzi, tehát több mint három kormánypárti képviselő javaslata.

Ha már a képviselő úr nevét említettem, a mai újságokban megtalálható, hogy az '56-os intézetnek milyen publikációi voltak. Ha elmondaná a képviselő úr akár itt nyilvánosan, akár más módon, hogy mely olyan intézményről tud, ami '56 történetét ennél gazdagabban tárta föl az elmúlt tíz évben, örömmel meghallgatnám. Arról nem győzne meg, hogy meg kell szüntetni ezt az intézetet, továbbra is az lenne a véleményem, hogy több helyen lehet ugyanarról a dologról eltérő álláspontot képviselni.

Végül egyetlenegy észrevétel Homa képviselő úrnak: lehet természetesen egyszerűen fogalmazni, ahogy Gidai képviselőnő tette, és lehet - hogy is mondjam - hamis bizonyítékokat fölhozni a kozmopolita kultúrpolitikára. Az "időgép" magánkezdeményezés, de lehet hogy száz év múlva a huszadik század végéhez alkalmasabbnak fogják tartani a millennium megünneplésére, mint mondjuk valamilyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) historizáló beruházást.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Lendvai Ildikó képviselő asszony következik, MSZP.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A millennium finanszírozásának kérdésköréhez szeretnék kapcsolódni. Én is azok közé tartozom, ahogy Pál Béla és mások, akik nem az összeget sokallják. Ez az összeg még akár lehetne több is. A kérdés itt tehát nem a mennyi, hanem az, hogy ki kap belőle, ki nem kap, és aki kap, az hogyan, milyen metódus alapján kap.

Nekem az ellen sincs kifogásom, hogy a millennium alkalmából készül egy szép történelmi film 800 millióért. Hogy hol fogják levetíteni, miután a tévé éppen tönkremegy, mert a kormány megszegi ígéretét, ez egy másik kérdés, ez majd kiderül. Az ellen sincs kifogásom, hogyha Nemeskürty tanár úr közismerten érdekelt a filmkészítésben, akkor nem ő dönti el majd a 800 millió sorsát, hanem a miniszterelnök úr. Ha Orbán Viktor adja oda Nemeskürty tanár úrnak a filmkészítésre a pénzt, ez nekem még mindig egy jobb modell, mintha Nemeskürty tanár úr adná oda Orbán Viktornak valamire ezt a 800 milliót. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) - tehát ez is rendben van.

Megnyugtat az a válasz is, hogy a miniszterelnök úr nem személyesen fog ítélkezni, hanem egy különbizottságot hoz majd erre létre, hogy a filmpénzt valakinek odaadják. Ebből arra következtetek, hogy Torgyán miniszter úr családjában lehet valaki, aki a kommunista időben ugyan nem járhatott moziba, mert valószínűleg el volt tőle tiltva, de bizonyára szakértelemmel rendelkezik majd ezen a téren is. (Derültség.)

 

(18.40)

 

Mindez rendben van, csak azt nem értem, ha létezik ebben az országban Történelmi Film Alapítvány, akkor ezt a 800 milliót miért nem oda csoportosítják, hogy egy szakmai zsűri ítélhesse oda - egy szavunk sem lenne ez ellen.

A másik, amit nem értek: ha ennyit szánunk, hála isten, a millennium megünneplésére, akkor miért nem sikerült azt a módosító indítványt támogatni, ami ebből a pénzből összesen az évek óta bevált szokás szerint 30 milliót ad a Nemzeti Panteon Alapítványra, ami arra való, hogy nemzeti nagyjaink síremlékét ebben az országban gondozzák. Erre nincs pénz a millenniumi keretből. Ebből arra következtetek, hogy mindenre van pénz, amivel élő szavazókat, élő közvélemény-formálókat meg lehet vásárolni, és mivel a holt lelek, sajnos, szavazatokkal majd nem tudnak profitálni a kormány számára, a valódi örökség ápolására ebből nem juthat pénz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Képviselő asszony, mivel az előbb Pető Iván ellenzéki képviselő úr említette, hogy nem újonc képviselő, én is arra tudok hivatkozni, hogy az előző négy évben, amikor mi ellenzéki képviselők voltunk, ilyenkor a levezető elnök mindig figyelmeztetett bennünket, hogy az itt nem lévő, mondjuk, miniszterelnökről vagy miniszterről ne tegyünk ilyen megjegyzéseket. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból. - Szabados Tamás: Ez nem így volt!) Ezért önt is megkérem, hogy ne tegyen kijelentéseket, mert kénytelen leszek rendre utasítani.

Kétperces felszólalásra következik Pál Béla... (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ügyrendi! - Nagy Sándor jelzi, hogy szólni kíván.)

Tessék, Nagy Sándor képviselő úr! (A monitoron Pál Béla neve jelenik meg.) Kérem a technikusokat, hogy Nagy Sándor képviselő úr nevét tüntessék fel a táblán! Tessék!

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már éppen gondolkodtam arról, hogy megemlítem - mint már korábban oly sokszor -, hogy a költségvetés vitájánál talán illő lenne a kormány több tagjának jelen lenni. Éppen ezért az elnök úr szinte a számból vette ki a szót, amikor azt mondta, hogy távol lévő kormánytagokra nem illik hivatkozni vagy nekik címezni kérdést, vagy megjegyzést. Örömünkre szolgálna, ha az elnök úr tenne annak érdekében, hogy itt üljenek a kormány tagjai (Derültség, taps az MSZP soraiból.), és akkor semmi alapja nem lenne ennek a megjegyzésnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Természetesen, képviselő úr, már többször feltették az elmúlt hetekben ezeket a kérdéseket (Derültség az MSZP soraiban.), és mindig azt állapítottuk meg, hogy a derék államtitkár úr, Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár úr (Taps az MSZP soraiból.) derekasan állja a sarat és mellette még Kávássy államtitkár úr és több államtitkár is.

Voltak olyan időszakok, és szintén az előző négy évet kell most is felhoznom, amikor hasonló kormányjelenléttel zajlottak a részletes vitái a költségvetésnek. (Dr. Lamperth Mónika közbeszólása.)

Úgyhogy mindegy, így is elég sok kétperces felszólaló van még. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF. Tessék!

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Még...

 

ELNÖK: Elnézést kérek, Font Sándor képviselő úr! Előbb már Pál Béla képviselő úr jelentkezett (Derültség az MSZP soraiban.), és ügyrendi kérdés miatt került háttérbe. Megadom a szót.

 

PÁL BÉLA (MSZP): Én is Font Sándor képviselőtársamhoz csatlakoztam volna, úgyhogy lehet, ha egyszerre mondjuk el, akkor rímelt volna a dolog.

Azzal szeretném kezdeni, hogy nem azt kifogásolom, hogy önök a Magyarok Világszövetségét szeretnék egy nagyobb összeggel támogatni, hiszen ezt egy kormánypárt, ha így gondolja, megteheti, de parlamenti demokráciában nem az a szokás, hogy az ellenzéket szólítják fel arra, hogy akkor keresse meg ennek a helyét, hanem a kormánypárti képviselők a kormánnyal közösen maguk találják meg azt, hogy ez milyen összegből támogatható. Ha nem, és mondjuk más dologhoz nyúlnak, például ebben az esetben, mint ahogy önök az '56-os intézettől vagy a Politikatörténeti Alapítványtól kívánják elvonni ezt a pénzt, ennek - azt gondolom - nyilvánvalóan politikai szándékai lehetnek.

Én ezt nemcsak azért sajnálom, amit képviselőtársaim elmondtak, hogy például a Politikatörténeti Alapítványnak nagyon jelentős tudományszervező tevékenysége van, hogy jelentős a könyvkiadói tevékenysége, amely könyveket nagyon sok esetben felsőoktatási intézményekben is használnak, de szeretném elmondani a képviselő úrnak, hogy az alapítvány két nemzeti értéket képviselő közcélú gyűjtemény működésének feltételeit és használatát is biztosítja. A magánlevéltárban 1200 folyóméter irat és külföldi levéltárakban feltárt magyar vonatkozású iratokból készült 284 tekercs film van; itt található '48-ig a nemzetközi levéltárakból származó, Magyarországgal kapcsolatos dokumentáció egyedülálló gyűjteménye; a nyilvános tudományos szakkönyvtár pedig Magyarország egyetlen olyan gyűjteménye, amely évtizedek óta a magyar és nemzetközi politika történetéről szóló kiadványok, folyóiratok megőrzésével foglalkozik; könyvállománya 125 ezer kötetet foglal magába, idegen nyelvű könyveinek száma meghaladja a 25 ezret, folyóirat-állománya körülbelül 6 ezer címet foglal magába, ebből közel 2700 az idegen nyelvű periodika.

Ezeket az adatokat csak azért mondtam, mert azt gondolom, hogy luxus egy ilyen intézményt, amely a XX. század történetével foglalkozik, és ebben magánlevéltár, tudományos szakkönyvtár is működik, azért megszüntetni, mert egy másik szervezetet támogatni akarunk. Meg kell találni annak a forrását, hogy a Magyarok Világszövetségét milyen más forrásból lehet támogatni.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Font Sándor képviselő úr következik, MDF.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén mondom, nem sértődtem meg, amikor Pető Iván képviselőtársam utalt rá, hogy talán mi fikciók vagy nem létező emberek vagyunk. Azt szeretném megerősíteni, hogy azok vagyunk, és csak a vicc kedvéért éltem vissza ezzel az általa megjelölt szóhasonlattal. Remélem, még a későbbiek folyamán is be tudjuk bizonyítani, hogy hús-vér férfiak vagyunk. (Derültség. - Közbeszólás: Családpolitikára gondolhat!)

A kérdéséhez kapcsolódva - örülök, hogy még az ülésteremben tartózkodik -: valóban, számos intézetet esetleg nem tudok felsorolni, amelyek még hasonló mélységű tudományos kutatást végeztek, lehet, hogy éppen azért, mert nem volt olyan szerencséjük, hogy az állami költségvetésből ekkora juttatásban részesültek volna. De ha Gosztonyi Péter vagy Kahler Frigyes munkásságára gondolunk, úgy néz ki, hogy ők elég szép költségvetési támogatás nélkül is tudtak hiteles és más szempontok alapján összegyűjtésre került és megvilágosításra adott műveket letenni a magyar közvélemény elé. Erről a témakörről ennyit.

Az előzőekben Pozsgai Balázs a mezőőri szolgálat megszüntetését kifogásolta. Ha részletesebben végigment volna a bizottsági ülések anyagán, akkor már tudnia kellett volna, tudnia kellene, hogy mind a mezőgazdasági bizottság, mind a költségvetési bizottság elfogadta azt a módosító indítványomat, amelyben visszavonásra kerül az az l) pont, amely megszüntette ennek a mezőőri szolgálatnak az állami támogatását. Tehát fellélegezhetünk, lesz a mezőőri őrszolgálatnak támogatása a kormány részéről, ha majd megszavazzuk a már így beterjesztett módosító indítványt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Hogy az egyensúly helyreálljon, ezután két képviselő hölgy következik. Dr. Gidai Erzsébet képviselő asszony, MIÉP.

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyarok Világszövetségére vonatkozóan ne az következzen be, hogy egy jó szándék a két cél között valahol a földön lelje meg a helyét, hiszen mi is javasoltuk a Magyarok Világszövetsége támogatásának emelését, a forrást is. A Miniszterelnöki Hivatalban szerepel egy olyan tétel, hogy civil szervezet támogatása 500 millió, kérdőjel, abból el lehet venni 50 vagy akár 80 millió forintot is a Magyarországon ezt a nemes célt szolgáló egyetlenegy civil szervezet céljára, amely a világ magyarsága közötti kooperációért és a kapcsolattartásért fáradozik és dolgozik. Tehát nagy szégyen lenne, ha ebben a vitában az, ami valójában, azt hiszem, közös célként megfogalmazódott, kiesne ebből a körből.

Hadd emeljem ki, hogy itt forráskeresés van. Ha végignézték a költségvetést, nagyon sok olyan forrás van, amelynek nem kellene hogy benne legyen a költségvetés kiadási oldalán. Hadd emeljem ki, amire módosító javaslatot is beterjesztettünk a világszövetség mellett, ami egy komoly tétel: a 41. rovatban szerepel ez a bizonyos, általam piszkos pénznek hívott, 1997-ben a Magyar Nemzeti Banktól átváltott devizahitel kamatának törlesztése és a hiteltörlesztés, ami egy másik rovatban szerepel. Ameddig ennek a közel 2000 milliárd forintnak a háttere nincs tisztázva, addig ezt a 190 milliárd forintnyi kamatkifizetést le kell állítani, és ezt a forrást lehet egyéb, életminőséget és nemzeti célokat szolgáló beruházásokra, célokra vagy feladatokra költeni.

Emellett természetesen szerepel még egy ilyen tétel, ez a bizonyos 7 milliárdos jutalék szintén ebben a rovatban. Nem lehet tudni, hogy mire költik a 7 milliárdos jutalékot. Ezeket a pénzeket ki kell emelni, és azonnal le kell állítani ezeknek a kifizetését. Ez azt is mutatja, hogy elkerülhetetlen lesz a költségvetéssel együtt vagy azt követően a Magyar Nemzeti Bank tevékenységének felülvizsgálata, különös tekintettel többek között erre a pénzre is, amelynek a háttérében bizony nagyon sok tisztázatlan ügy van, és ez nem csak egy esetleges könyvelési tételként jelenik meg, amellyel természetesen a befizetők a magyar állampolgárok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és lakosság terhét növelték.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a MIÉP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra következik Szalai Annamária képviselő asszony, Fidesz.

 

 

(18.50)

 

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lendvai Ildikó képviselőtársam egy tévedését szeretném korrigálni. A millenniumi filmprodukciókra nem 800 millió forint van előirányozva, hanem 700 millió. Nem emlékszem rá, hogy módosító indítványt terjesztett volna be, de ha ezt megteszi, én támogatni fogom.

Fölvetődött az a kérdés, hogy hol lesznek bemutatva vagy hol lesz bemutatva ilyen film. Bármilyen megdöbbentő: a filmeket a mozikban szokták bemutatni (Szórványos taps az MSZP soraiban. - Dr. Nagy Sándor: Ez igen!), és legföljebb másodlagosan a Magyar Televízióban, illetve videoforgalmazásban.

A harmadik dolog, amit helyre kellene tenni: azt javasolta a képviselőtársam, hogy a Magyar Történelmi Film Alapítványban lenne a helye ennek a 700 millió forintnak. Ez szintén tévedés, hiszen bizonyára nem ismeri a Magyar Történelmi Film Alapítvány funkcióját: annak az a hivatása ugyanis, hogy a közelmúlt történelmét dokumentálja, például az ÁVO-ról, a Rákosi-, Kádár-korszakról, akár '56-ról. Tehát ez az alapfunkciója, és nem az, hogy az ezeréves évfordulóról fikciós filmeket gyártson.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Mécs Imre képviselő úr következik, SZDSZ, kétperces fölszólalásra.

 

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Font Sándor fiatal barátunknak az előbbi felszólalásával kapcsolatban szeretném pontosítani: Gosztonyi Péter, aki a Kilián-laktanyában harcolt alhadnagyként, kiment Nyugatra, kint végezte el az egyetemet, és Bernben, a berni szövetségi állam alapítványa segítségével a berni Kelet-európai Könyvtárnak a vezetője lett. Ez az alapítvány és ez a könyvtár finanszírozta az ő igen érdemes munkásságát. Nemrégiben ment nyugdíjba, és az alapítvány egy irodát tart fent számára, és továbbra is finanszírozza tudományos tevékenységét. Kahler Frigyes szintén kitűnő munkásságát az Igazságügyi Minisztérium keretében egy elkülönített osztály vezetőjeként munkatársakkal végezte; nagyon jó, hogy így történt, kitűnő kutatásokat végzett.

Hadd mondjam, mindezekből az látszik, hogy kitűnő és kedves fiatal képviselőtársam nem eléggé tájékozott. Én itt most szívesen meghívom őt és más képviselőtársait is, hogy látogassunk el az '56-os intézetbe a hét valamelyik napján, valamelyik délelőtt vagy délután, ott beszéljünk a fiatal kutatókkal, megmutatják, hogy mit csinálnak, megmutatják, milyen munkákat végeznek, s akkor közelebbről látni fogja az egészet, és jobban meg tudja ítélni a dolgot.

Az intézet fiatal, 41 éves vezetője, Rajner János, két másik vezetővel együtt meglátogatta Stumpf miniszter urat és Hámori miniszter urat, mindketten messzemenő támogatásukról biztosították őt, ezért is került be 73 millió forint a költségvetésbe; Pokorni úr pedig elfogadta a meghívásukat, hogy januárban meglátogatja az intézetet.

Úgy gondolom, Font Sándorral meglátogathatnánk az intézetet valamelyik nap. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Lendvai Ildikó képviselő asszony következik.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előbb elhangzottakra szeretnék reflektálni. Egyrészt elnézést kérek, én tévedtem: nem 800 millió, hanem valóban 700 millió volt tervezve a történelmi filmre - ez azonban hozzászólásom lényegén mit sem változtat. Annak is örülök, hogy végre megtudhattam: mozikban is lehet filmeket vetíteni - soha nem gondoltam volna.

A módosító indítványainknak, amelyeket védeni akartam, lényege viszont nem ez volt, hanem az, hogy ezt az összeget pályázati úton ítéljék oda.

Egyébként a Magyar Történelmi Film Alapítvány alapító okiratában semmi sem írja elő, hogy kizárólag csak az ÁVH történetéről lehet és az ezeréves államiságról ne lehetne ott filmeket támogatni. De ha valakinek mégis az a véleménye, hogy ők csak a történelemnek egy szűk szeletével foglalkozhatnak, akkor természetesen létezik másik filmalapítvány is, a Magyar Film Alapítvány; ha valaki pályázattal akarja elrendezni ezt az összeget, ez is lehetséges.

Hadd szóljak még a hátralévő egy percemben egy másik témáról is: a Politikatörténeti Alapítvány, illetve az '56-os intézet támogatásáról. Sajnos, itt nem csak arról van szó, hogy a Magyarok Világszövetségét szeretjük vagy nem szeretjük. A kulturális bizottság ülésén tudniillik az történt, hogy mindazon módosító indítványok közül, amelyek ezen két kutatóhely támogatását vonták volna el valamilyen - nem vitatom, hogy - jó célra, a kormány képviselője leginkább azt támogatta, ahol az elvonásnak nincs is másik lába; azaz egészen egyszerűen elveszik a pénzt, és nem adják sehova! Hát ennél világosabbá politikai szándékot tenni nem lehet, mint hogy egy kormány, amelyik betervezi a költségvetésbe ezen intézmények támogatását, utána azon módosító indítványokat támogatja, amelyek nem más célra vesznek el pénzt, hanem egyszerűen elveszik!

Ha nem kellene itt a jegyzőkönyv kedvéért igényesebb stílusban fogalmazni, akkor egyszerűen azt mondanám, hogy a kormány ezzel körülbelül azt mondta, hogy mit nekik, de semmilyen indokot nem talált arra, hogy ezt a pénzt hova lehessen adni. Ez nem azonos képviselőtársaink indítványával! Annak én még értem a motivációját. Annak viszont, ami csak elvesz az ugyanezen kormány által betervezett összegekből, nem tudom más okát találni, mint politikai okát.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Dr. Pusztai Gyula képviselő úr következik, MSZP.

 

DR. PUSZTAI GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy nagyon rövid megjegyzést szeretnék tenni. Lendvai Ildikó nem kérte, hogy védelmére keljek, hogy azt kérdezte volna, hol fogják majd vetíteni ezeket a filmeket. Szeretném emlékeztetni, hogy volt már olyan filmmegrendelés 28 millió forintért, hogy sehol moziban nem lehetett megnézni, senki nem látta ezt a filmet!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. A kétperces hozzászólásra való jelentkezések elfogytak, így Lamperth Mónika képviselő asszony, MSZP, rendes felszólalása következik.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az 1999. évi költségvetés vitájában az általános vitához hasonlóan most a részletes vitában is az önkormányzatok költségvetéséről szeretnék beszélni.

A szocialista képviselőcsoport nevében én az általános vitában is elmondtam, hogy mi ezt a költségvetést önkormányzat-ellenesnek tartjuk, és ezt az állításomat szeretném megismételni, és ennek a helyzetnek a megváltoztatására, ennek a helyzetnek a kiküszöbölésére nyújtottunk be módosító indítványokat, amelynek egy része megegyezik azzal, amit kormánypárti képviselőtársaink nyújtottak be, így például Gémesi képviselő úr is; más része pedig másra vonatkozik - ezt tételesen szeretném elmondani hozzászólásomban.

Mielőtt azonban a konkrét módosító indítványokról beszélnék, engedjék meg, hogy azt az állítást, amelyet az előbb mondtam, hogy önkormányzat-ellenesnek tartjuk ezt a költségvetést, három tételben indokoljam, bizonyítsam.

Az első bizonyítása ennek az állításnak az, hogy soha, mióta önkormányzati rendszer létezik Magyarországon, nem volt ekkora különbség a központi közigazgatás és az önkormányzati igazgatás finanszírozása között. A központi közigazgatás 1998-ra vetített, a '99-es költségvetésben megjelent növekménye 24,1 százalék, míg ezzel szemben az önkormányzatoké mindösszesen 9,6 százalék.

A második állítás, amellyel a költségvetés önkormányzat-ellenes mivoltát fogom bizonyítani, az az ominózus zárolásra vonatkozik, amely a költségvetés egészét érinti, de a mi megítélésünk szerint a legsúlyosabban talán az önkormányzatokat, az önkormányzati fejezetet, hiszen ez a zárolás, amellyel a kormány azt a bizonytalanságot próbálja meg, úgymond, betakarni, hogy nem tudja pontosan, milyen gazdasági növekedéssel számoljon a költségvetésben, ez meglehetősen súlyosan érinti az önkormányzatokat. Erről is fogok még részletesen beszélni a későbbiek során.

És végezetül harmadik indokolásként ez állításra vonatkozóan: a kormány ebben a költségvetésben azokat az ígéreteket, amelyeket egyrészt a Fidesz a választási kampányában tett, másrészt pedig, amióta kormányon vannak, egyes miniszterek, a kormány egyes képviselői tettek, ezeknek az ígéreteknek a teljesítését olyan módon próbálja meg az önkormányzatokhoz áttelepíteni, olyan módon próbálja meg az önkormányzatokat ezen ígéretek beváltásával terhelni, amelyek a mi megítélésünk szerint feloldhatatlan feszültséget jelentenek az önkormányzati szférában.

 

(A jegyzői széket Németh Zsolt és dr. Világosi Gábor foglalja el.)

 

S mielőtt részletesen rátérnék a módosító indítványok indokolására, engedjenek meg egy reagálást, illetve egy kitérőt az érdekegyeztetéssel és az önkormányzati szövetségek álláspontjával kapcsolatban, annál is inkább, mert Gémesi képviselőtársam is megemlítette ezt hozzászólásában, és én akkor kétpercesben nem reagáltam; eltettem ezt jobb időre, vagyis mostanra, amikor hozzászólásomat elmondom az Országgyűlésben.

Gémesi úrral abban teljes mértékben egyetértünk, hogy a '99-es költségvetés önkormányzati érdekszövetségekkel való egyeztetése nem felel meg annak, amit az önkormányzati törvény előír, és nem felel meg annak a gyakorlatnak sem, amelyet korábbi időszakban a kormány követett.

 

(19.00)

 

Ugyanis az önkormányzati törvény tételesen előírja azt, hogy az önkormányzatokra vonatkozó jogszabályokat, jogszabálytervezeteket az önkormányzati érdekszövetségekkel egyeztetni kell, és az önkormányzati érdekszövetségek így kialakított álláspontját a jogalkotó tudomására kell hozni. Az elmúlt időszakban az volt a gyakorlat, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel még a költségvetés tervezésének időszakában megkezdődött az egyeztetés, tehát az önkormányzatok, az önkormányzati érdekszövetségek még a költségvetés tárcaegyeztetésének időszakában kaptak arra vonatkozóan információt, hogy milyen fölfogásban készül a kormány az önkormányzati költségvetés előkészítésére, milyen lesz a központi támogatás nagyságrendje, körülbelül milyen helyi bevételekkel számolnak. Tehát az önkormányzatok már előzetesen számolni is tudtak, és érdemi egyeztetésre került sor még az általános vitát megelőző időszakban.

Gémesi képviselő úrnak abban teljesen igaza van, hogy nem volt minden évben megegyezés, tehát nem jutottak megállapodásra az önkormányzati érdekszövetségek és a kormány, de igenis volt érdemi egyeztetés, volt elmozdulás a különböző álláspontok között, és ez az önkormányzati bizottság asztalára került az Országgyűlésben még olyan időszakban, amikor a módosító indítványokat, az országgyűlési képviselők álláspontjának érdemi kialakítását befolyásolni tudta, és az érdekszövetségek megtalálták a módját annak, hogy a parlamenti vitába ezt becsatornázzák és ez a parlamenti vitában megjelenjen. Erre most nem volt mód, hiszen nem kezdődött meg időben az egyeztetés, az önkormányzati érdekszövetségek nem tudták, hogy mire készül a kormány, és nekünk úgy kellett a költségvetés általános vitájában részt venni, hogy nem ismertük az önkormányzati érdekszövetségek álláspontját.

Őszintén meg kell mondanom, hogy én mint az Országgyűlés önkormányzati bizottságának alelnöke a mai napig nem kaptam ezt meg hivatalosan, de tudom, hogy az Országgyűléshez beérkezett, mert a költségvetési bizottság tagjaitól megkaptam ezt az anyagot. Lehet, hogy a mai nap során valamikor mi is megkapjuk majd hivatalosan, de ez már olyan késést jelent, ami az érdemi befolyásolást rendkívüli módon megnehezíti.

Amit képviselő úr az önkormányzati érdekszövetségek legitimációjával kapcsolatban elmondott, az számomra aggályos, hiszen nem azért nem kezdődött meg az érdemi egyeztetés, mert legitimációs problémák lennének az önkormányzati érdekszövetségeknél. Igaz, hogy az önkormányzati választások után az érdekszövetségek átalakulnak, tisztújításra kerül sor, de van olyan érdekszövetség, ahol még a mai napig sem történt meg a tisztújítás. Tudomásom szerint a megyei jogú városoknál például december 5-én lesz ez az ülés, és az azóta is funkcióban lévő társelnök teljes joggal hívja össze a szövetség tagjait, alakítják ki álláspontjukat, és nem okozott nekik legitimációs problémát, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetsége a Belügyminisztériumnak és miniszter úrnak elküldje az álláspontját. Ez ugyanolyan legitim álláspont, mint azon önkormányzati érdekszövetségek álláspontja, amelyek időközben már átalakultak és ahol lezajlott a tisztújítás.

Én persze értem, hogy valamiféle magyarázatot kell adni arra, hogy miért nem történt meg ez időben. De azt hiszem, hogy ez nem igazán jó magyarázat. Ha a jövőre vonatkozóan le lehet vonni azt a következtetést, amelyet Gémesi képviselő úr is elmondott, hogy már az előkészítés időszakában érdemben be kell vonni a szövetségeket, én a magam részéről ezzel csak egyet tudok érteni, és azt támogatni tudom.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Most már konkrétan hadd szóljak a módosító indítványokról. Az első kérdés, amelyre vonatkozóan többen is módosító indítvány nyújtottunk be, az úgynevezett költségvetési zárolás kérdése. Mint ahogy már említettem, a költségvetés - arra való tekintettel, hogy 4 vagy 5 százalékos lesz a növekedés - azt a technikát alkalmazza, hogy minden egyes fejezetnél 1,9 százalékot - úgymond - zárol, amelyet egy olyan alapba helyez - ezt természetesen idézőjelbe mondom, ne szakmailag tessenek érteni -, amelyről nem az Országgyűlés, nem a költségvetés maga, hanem a kormány fog dönteni.

Tehát az első és igen súlyos problémánk az a zárolással, hogy a kormány fogja majd eldönteni - a beterjesztett költségvetési javaslat szerint -, hogy milyen módon kerül felhasználásra a zárolt összeg, amennyiben a gazdasági növekedés alapján ez mégiscsak megjelenik bevételként a költségvetésben. Erre vonatkozóan is adtak be szocialista képviselők módosító indítványt. Azt kérem kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy ezt mérlegeljék, és fogadják el az ezt célzó módosító indítványokat, mert - megítélésünk szerint - ha ez mégis úgy kerülne be a törvénybe, ahogy a kormány beterjesztette, sértené az önkormányzati önállóságot, sértené a törvényeket, tehát szerintünk ez nem törvényes megoldás.

Ami még ennél is súlyosabb, az az, hogy az önkormányzatoknál ez a pénz virtuális pénzként jelenik meg, tehát amikor azt mondjuk, hogy keveselljük az önkormányzati fejezetben megjelent pénzt, keveselljük azt, hogy még az inflációt sem éri el az önkormányzatok támogatása, akkor ehhez hozzá kell tennünk azt is, hogy a zárolás még abban az értelemben is sújtja az önkormányzatokat, hogy a működési finanszírozásban ez kevesebb összeggel jelenik meg.

A kormány mostani elgondolása szerint a zárolás úgy néz majd ki, hogy a helyben maradó személyi jövedelemadót - ami 15 százalék a kormány által beterjesztett törvénytervezet szerint - arányosan csökkentik. Aki ismeri az önkormányzatok finanszírozását, az tudja, hogy az egy évre meghatározott önkormányzati költségvetés egytizenkettedét, tehát a személyi jövedelemadó 15 százaléka helyben maradó részének az arányosan csökkentett részét kapják majd meg az önkormányzatok. A zárolt összeg körülbelül 8 milliárd forint a költségvetés egészét tekintve, és a 8 milliárd forint egy önkormányzatra eső egytizenketted részével csökkentik havonta az önkormányzatok finanszírozását.

Miért tartom ezt nagyon nagy problémának? Azért, mert az önkormányzatoknál a személyi jövedelemadó helyben maradó része - vagy azoknál az önkormányzatoknál, amelyek személyi jövedelemadó-kiegészítésre szorulnak, mert olyan pici a helyben termelődő szja - a működés forrása. Ebből a pénzből az iskolákban ki kell fizetni a villanyszámlát, ebből a pénzből kell az önkormányzatok mindennapi működését finanszírozni. Ez egy kifeszített költségvetésnél azt jelenti, lehet, hogy valamelyik önkormányzat az egyébként szűkös forrásokból majd októberben vagy novemberben kaphat egy kicsit több pénzt, de ha ezt nem kapja meg januárban, februárban, márciusban - és sorolhatnám tovább a hónapokat -, akkor ez azt fogja jelenteni, hogy az adott önkormányzatnál működési költséget fog érinteni, és működési problémákat fog jelenteni, főleg a kisebb és - úgymond - szegényebb önkormányzatoknál. Gémesi úr is említette, hogy erre vonatkozóan adtak be módosító indítványt. Ha jól emlékszem, a MIÉP-et kivéve minden frakcióból adott be néhány képviselő erre vonatkozóan módosító indítványt.

Ugyan a vitában elmondta Orosz Sándor képviselőtársam, hogy nem lenne jó, ha egy-egy fejezetet kivennénk, ha külön ágazati lobbyk próbálnák meg a saját fejezetüket és ágazatukat kivenni a zárolásból, és hogy a kormánynak érdemes lenne elgondolkodni rajta, és elfogadni a teljes zárolás megszüntetésére vonatkozó módosító indítványt, annyiban mégis szeretném az önkormányzati fejezetnél azt a hangsúlyt megismételni, hogy mindennapi működési gondokat és problémákat fog jelenteni a zárolás.

Elsősorban azt kérem a kormánytól, hogy fontolja meg Orosz Sándor javaslatát. Ha ezt nem tudja megtenni valamilyen oknál fogva, akkor másodsorban fontolja meg az önkormányzati bizottságban született javaslatot, amely kivenné az önkormányzati fejezet zárolását a költségvetésből. Valószínűleg csak valamilyen technikai probléma lehetett - a bizottságban utána fogunk nézni ennek -, mert amikor kiderült, hogy szinte minden képviselőcsoportból adtunk be néhányan majdnem szó szerint megegyező módosító javaslatot, akkor a bizottság úgy döntött, kifejezi azt a szándékát, hogy az önkormányzati szférának erre nagy szüksége van. Az önkormányzati bizottságban - pártállástól függetlenül - egyetértés alakult ki ebben a kérdésben, és ezt a szándékunkat szeretnénk azzal kifejezni, hogy bizottsági módosító indítványként kívánjuk megjeleníteni ezt a konkrét igényt.

 

(19.10)

 

Ez valamilyen módon nem jelent meg az ajánlásban. Utána fogunk nézni, mi ennek az oka. Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy a szerdai bizottsági ülésen ezt megismételve, ha ennek valami technikai oka volt, akkor azt kiküszöbölve jelenítsük meg ezt a szándékot. Én meg vagyok arról győződve, hogy azon kívül, hogy Varga Mihály államtitkár úr most nagyon figyel arra, amit mondunk (Varga Mihály: Írom is!), azon kívül még ez is meg fogja erősíteni, hogy valamennyi párthoz tartozó képviselő együttesen, egyhangúlag fejezi ki ebbéli szándékát. És kérem a kormányt, hogy ezt fontolja meg.

A következő kérdés, amelyet módosító indítványainkkal szeretnénk korrigálni, a személyi jövedelemadó helyben maradó részének nagysága. Nem tudom megkerülni, hogy a rádióhallgatók számára, akik esetleg nem járatosak részletesen a személyi jövedelemadó jellegét tekintve, ne tegyek egy rövid történeti visszatekintést arra vonatkozóan, hogy a személyi jövedelemadónak és az önkormányzati finanszírozásnak milyen összefüggései vannak.

Amikor az önkormányzati rendszer létrejött 1990-ben, az volt az akkori kormány elhatározása, hogy a személyi jövedelemadó egy olyan adónem legyen, amely az önkormányzatok finanszírozására szolgál. Azt gondolom, ez egy jó idea, egy jó elgondolás volt. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a legelső évben a személyi jövedelemadó száz százaléka az önkormányzatok bevételét jelentette, az önkormányzatok finanszírozását szolgálta. Azonban nagyon hamar rá kellett arra ébredni a szakembereknek, a politikusoknak, hogy a személyi jövedelemadóban településenként rendkívül nagy különbségek mutatkoznak. Vannak olyan települések, amelyeken nagyobb a jövedelemtermelő képesség, ahol a népesség jobban keres, ahol magasabbak a fizetések, nagyobb az aktív lakosság száma, és vannak olyan települések, amelyek elöregedtek, nagyon sok a nyugdíjas, sok a munkanélküli, és gyakorlatilag nincsen személyi jövedelemadó. Ez még az Antall-kormány idején volt. Ekkor indult el az a szakmai gondolkodás, hogy arányaiban lejjebb kell szorítani az szja helyben maradó részét, és más módon kell a finanszírozásban a kiegyenlítő szerepet megjeleníteni.

Ez a tendencia folytatódott tovább, és ahogyan haladtunk előre az években, egyre kevesebb és kisebb lett a személyi jövedelemadó helyben maradó része. Természetesen azok az önkormányzatok, amelyek ezzel úgymond rosszul jártak, mert nagyobb a jövedelemtermelő képesség, mert magasabb az azon a településen élő emberek jövedelme, azok az önkormányzatok ezt kifogásolták, és mindig azt mondták, hogy ez a finanszírozás önkormányzat-ellenes, és nem szolgálja az önkormányzatok érdekeit. De minden egyes költségvetési vitában elhangzott az Országgyűlésben az valamelyik oldalról, hogy azokra a településekre is gondolni kell, ahol kicsi a személyi jövedelemadó, és ott is ugyanúgy kell működtetni iskolát, óvodát, egészségügyi alapellátást, mind azokon a településeken, ahol a jövedelemtermelő képesség magasabb.

A Szocialista Párt frakciója mindig is azon az állásponton volt, hogy erősíteni kell a kiegyenlítő funkciót. És ha visszaemlékeznek rá, '95-ben és '96-ban is komoly vita volt ebben a kérdésben, és akkor fogadta el a kormány javaslatunkra azt a megoldást, amikor is a 35 százalék helyben maradó személyi jövedelemadót követően egy 40 százalékos úgymond ugrás következett be, de ez egy furcsa személyi jövedelemadó-konstrukciót eredményezett, mert akkor azt mondta a kormány, hogy elfogadja azt a megoldást, hogy 3 éven keresztül, lépcsőzetesen jussunk el oda, hogy a személyi jövedelemadó 40 százaléka illesse meg az önkormányzatokat, de ebből csak 20 százalék legyen az, ami helyben marad, ami ott a településen termelődik meg, a másik 20 százalék pedig a kiegyenlítő funkcióban, a normatívában megjelenve, valamilyen módon kiegyenlítve menjen a településekre, az önkormányzatokhoz.

Ezt azért is meg kellett tenni, azt gondolom, mert a személyi jövedelemadó-növekmény, a személyi jövedelemadó dinamikája mindig is nagyobb volt, mint a központi állami támogatásé. Tehát ha ugyanaz az arány marad, akkor tovább nő az olló - nem szeretem ezt a szót használni, de talán mégiscsak jobban kifejezi a valóságot - az úgymond gazdag és a szegény települések között.

Tehát amikor az önkormányzati költségvetésben most a 15 százalék helyben maradó személyi jövedelemadóra tesz javaslatot a kormány, akkor mi ezt nem kritizáljuk abból a szempontból, hogy az arányokat tekintve hogyan jelenik ez meg. Mi abból a szempontból kritizáljuk, hogy a nagyságrend az önkormányzati fejezet egészét tekintve igazából nem éri el azt a hányadot, amely az inflációt kipótolná, és amely a reálérték megőrzését lehetővé tenné.

Ezért képviselőtársaimmal együtt adtam be olyan módosító indítványt, ami az szja-val kapcsolatos, és ami az szja 40 százalékot 43 százalékra emelné az önkormányzati bevételeknél, és ezt úgy osztaná meg, hogy a helyben maradó 15 helyett 18 százalék lenne. Megnézték szakemberek, hogyan szór a személyi jövedelemadónak ez az új javaslata, és azt állapították meg ebből a modellezésből - ezt egyébként szívesen rendelkezésre bocsátjuk a bizottságban képviselőtársainknak -, úgy ítéltük meg, hogy ez jól szór. Tehát azoknál a településeknél is növekményt eredményez, amelyek szegényebb települések, és ez az önkormányzati fejezet egészében egy olyan növekményt eredményezne, ami lehetővé tenné, hogy az önkormányzatoknak ne kelljen megszorító intézkedéseket tenni, mondjuk, a kultúra, a sport finanszírozásában.

A harmadik módosítóindítvány-csomagra, -csokorra, amiről szeretnék szót ejteni, csak röviden utalnék, mert tudom, hogy képviselőtársaim közül mások is foglalkoznak majd ezzel a témával, ez a köztisztviselői illetményalap emelése, amely nemcsak az önkormányzatokra vonatkozik, hanem azon köztisztviselőkre is, akik az állami szférában dolgoznak.

Keller László és Nagy Sándor képviselőtársam javaslatot tett arra vonatkozóan, módosító indítványt nyújtott be, hogy a köztisztviselői illetményalap 26 ezer forint helyett 28 ezer forint legyen. Jauernik István képviselőtársam és jómagam benyújtottunk egy módosító indítványt arra vonatkozóan, hogy 26 ezer helyett 29 ezer forint legyen a köztisztviselői illetményalap. No, nem azért került kétféle módosító indítvány benyújtásra az Országgyűlésben, mert egyébként mi a szocialista frakción belül nem beszélgetnénk egymással arról, hogy milyen módosító indítványokat nyújtunk be. Természetesen ez az egyeztetés megtörtént. Azért döntöttünk amellett, hogy ezt az alternatív módosító indítványt más-más néven benyújtjuk, mert úgy ítéltük meg, hogy így lesz módja és lehetősége a kormánynak választani, hogy ha mégiscsak érveinkkel meggyőzzük őket arra vonatkozóan, hogy nem szerencsés a köztisztviselői illetményalapot befagyasztani a '99-es költségvetésben, akkor legyen lehetősége mérlegelni, hogy ezt a 28 vagy 29 ezres illetményalap-növekményt áll módjában elfogadni.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést arról, hogy az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén megjelent Kiss Sándor elnök úr, a szakszervezet elnöke, aki elmondta, hogy miért tartják rendkívül súlyos problémának azt, ha az illetményalap emelésére most nem kerül sor. Én nem fogom részletesen megismételni ezeket az érveket, hiszen a bizottság jegyzőkönyvéből ez megismerhető, de mindenesetre arra szeretnék utalni, ha egy, magát hatékony közigazgatási munkával és hatékony kormányzással jellemző kormány a köztisztviselők tekintetében nem teszi meg azokat a lépéseket, amelyek a köztisztviselői karban arra ösztönöznek, hogy a jól képzett szakemberek megmaradjanak a közigazgatásban, vagy a jól képzett szakemberek a közigazgatást tekintsék élethivatásuknak, akkor, azt gondolom, itt a retorika és a cselekvés között ellentmondás van.

Én az általános vitában is elmondtam, hogy azért is tartom ezt egy álságos megoldásnak, mert a kormány a magához legközelebb álló köztisztviselőket, jelesül a Miniszterelnöki Hivatalba újonnan fölvett köztisztviselőket azzal a 40 százalékos pótlékkal vette már föl, amely az állami vezetőknek adható, de nem kötelező adni. A kormány a Miniszterelnöki Hivatalban azonban minden egyes, újonnan beállt köztisztviselőnek ezt a növekményt megadta.

 

 

(19.20)

 

Ugyanakkor nem kapja meg, nem kaphatja meg az a köztisztviselő, aki nap mint nap találkozik azokkal a problémákkal, gondokkal, bajokkal küszködő állampolgárokkal, akik azért jelennek meg a közigazgatásban, hogy mindennapi problémáik megoldásához segítséget kapjanak, problémáik orvoslásában támogassák őket. Ezek a köztisztviselők, akik ott dolgoznak az ügyfélszolgálati irodákban, akik nap mint nap az ügyfelekkel találkoznak, ők nem kaphatják meg ezt a garanciát a bérük növekedésére.

De ami még ennél is súlyosabb kérdés, az a közalkalmazotti és köztisztviselői béremelésnek a forrása, és a közalkalmazotti béremelésen belül a pedagógusbér-emelésről szeretnék külön néhány szót szólni. Ma, a költségvetés részletes vitájának megkezdésekor Pokorni miniszter úr elmondta az érveket arra vonatkozóan, hogy miért van meg a pedagógusbér-emelésnek, annak a pedagógusbér-emelésnek a fedezete az önkormányzati költségvetésben, amelyet nemcsak a választási kampányban, hanem azóta is, a kormányzás alatt a miniszter úr többször elmondott már, összegeket, számokat tekintve.

Ebben csak azért keletkezett egy kis zavar, mert néhány nappal ezelőtt a miniszter úr azt mondta egy rendezvényen, hogy úgy van meg ennek a fedezete, hogy az önkormányzatoknak is hozzá kell tenni ehhez a forráshoz saját forrásaikból, majd egy nap múlva ezt már korrigálta. Én azonban nem a miniszter úr nyilatkozatait szeretném itt most elemezni, hanem szeretném azt elmondani és azt bizonyítani, hogy miért nincs meg a fedezete az önkormányzatok költségvetésében a pedagógusbér-emelésnek.

Szeretném azonban előrebocsátani, hogy a szocialista képviselőcsoport szerint a közalkalmazotti béremelés nagyságrendje támogatandó. Mi tiszteletre méltónak tartjuk Pokorni miniszter úr erőfeszítéseit arra vonatkozóan, hogy a pedagógusok, de nem csak a pedagógusok, hanem más közalkalmazottak is megkapják azt a béremelést, amelyet egyébként most a gazdasági növekedés már lehetővé tesz. Ezt azért szeretném leszögezni, hiszen korábban a Szocialista Párt a programjában világossá tette azt, hogy amikor a gazdasági növekedés lehetővé teszi, hogy a köztisztviselői és közalkalmazotti rétegben tisztességes béremelésre kerüljön sor, akkor ezt meg fogja tenni. Természetesen annak tudatában, hogy az új kormány is megjeleníti ezt prioritásként, mi ezt támogatjuk, de azt gondoljuk, az lenne tisztességes, hogyha ennek a forrását is megneveznék, és ennek a forrását, a fedezetét megjelenítenék az önkormányzati költségvetésben.

Én ezt az 1999-es költségvetési tervezet alapján elküldtem jó néhány önkormányzatnak, és megkértem őket, hogy tételesen számolják ki, hogy az ő önkormányzatuknál a törvénytervezet alapján megvan-e a fedezete annak a béremelésnek, amit a miniszter úr mond, jelesül hogy '99. január 1-jétől 16 százalék, majd '99. szeptember 1-től 19 százalék, ez éves átlagban 17 százalékos béremelés. 31 önkormányzattól kaptam választ, egyetlenegy önkormányzatnál sincsen meg normatívaemelésben a pedagógusbér-emelés fedezete. Úgyhogy én most itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt tisztelettel azt kérem a polgármester hölgyektől és uraktól, ha valaki már kiszámolta a saját önkormányzatára, és úgy találta, hogy megvan ennek a fedezete, akkor jelentkezzen, hogy láthassuk azt, hogy netán mégiscsak van az országban olyan önkormányzat, ahol ezt meg tudták oldani. Természetesen lehet a számokkal bűvészkedni, de attól még a realitás és a valóság nem fog megváltozni.

Hogy miért nincsen meg a fedezete, erre vonatkozóan hadd mondjak néhány konkrét érvet:

Először: való igaz, hogy az oktatási normatívában van növekedés, és az oktatási normatívában nagyobb a növekedés, mint a többi önkormányzati normatívában.

Igen ám, csakhogy az önkormányzatoknál egységes pénztár, egységes büdzsé van, és ha az egyik feladatra emelem a normatívát, de a másik feladatra csökkentem, vagy nem emelem olyan mértékben, mint ahogyan azt az infláció megkövetelné, akkor ez azt jelenti, hogy az önkormányzat csak úgy tudja megadni az ígért béremelést, ha ezt valahonnan, más feladattól elveszi, elvonja a forrást, mondjuk, a sporttámogatástól, a kultúrától, az egészségügyi alapellátástól. Vagy nem lesz annyi út, járda, tehát valamilyen feladat ellátása sérelmet szenved, hogy ne is említsem a példák között a szociális támogatást, amikor azokat a rétegeket kellene támogatni, amelyeket egyébként a kormány gazdaságpolitikája súlyosan sújt és ellehetetlenít.

Egy ilyen önkormányzati költségvetési szerkezetben, azt gondolom, ez megfelelő bizonyíték. De hadd mondjak egy másikat is!

Amikor az önkormányzatok normatív emeléséről, vagy az oktatási normatíva emeléséről és annak a számairól beszél a miniszter úr, akkor azt nem teszi hozzá, hogy az önkormányzatok nagyon jelentős részénél, sőt mondhatom, valamennyinél - mert én még nem találkoztam ezzel ellentétes példával - az önkormányzat nemcsak az oktatási normatívából működteti az iskolát. Ma nincsen olyan önkormányzat Magyarországon, amely az oktatási normatívából tudná az általános iskolai oktatást fedezni. Ahhoz mindenütt hozzá kell tenni!

Természetesen én ezt a rendszerben magában nem kifogásolom, hiszen az oktatási törvény finanszírozási elvei is ezen a tételen alapulnak. Mi ennek tudatában vagyunk, hiszen azért van az önkormányzatnak saját bevétele, más forrása, hogy ezt tegye hozzá, és ebből finanszírozza az oktatást. Igen ám, de akkor, hogyha a normatívát, teszem azt, 16 százalékkal növeljük, és ez a normatíva 70 ezer forint/gyerek/év, de az önkormányzat nem 70 ezerből működteti, hanem 90 ezerből, 110 ezerből vagy 130 ezerből, akkor a 70 százalékhoz hozzátett 16 százalékos növekmény már nem ennyi az önkormányzati feladatellátás egészében, hanem ott akkor fedezni kellene a dologi, az energiaszámlában megjelenő költségeket és sok minden mást.

Tehát ez egy olyan számmisztika, amit itt a kormány részéről láthattunk, amely csak arra alkalmas, hogy helyben feszültséget keltsen a közalkalmazottak és az önkormányzat között, a pedagógus és az önkormányzat között, a többi közalkalmazott, a közalkalmazotti szféra egyéb területein dolgozók és a pedagógusok között. Miközben a hatásos kormánypárti retorika eredményeképpen a pedagógusok elhitték, hogy megvan ennek a fedezete, kénytelenek lesznek majd szembesülni, és helyi vitákban, helyi konfliktusokban győzködni egymást arról, hogy valójában akkor hol van a fedezete ennek a pedagógus-, illetve közalkalmazotti béremelésnek.

És akkor még a létszámleépítésről nem is beszéltem! A létszámleépítés forrást megjelölő technikáját Gémesi képviselő úr úgy-ahogy elmondta. Más kormányok is alkalmazták, tehát azt gondolom, ebben nincsen közöttünk vita. De egy olyan időszakban, amikor például a nemzeti alaptanterv bevezetésekor olyan új szakmai kihívásoknak kell megfelelni a közoktatásban, ami nemhogy létszámleépítést, hanem bizonyos területeken létszámnövekedést kellene hogy eredményezzen, azt gondolom, meglehetősen kétséges és erősen kritizálandó dolog.

Ezt egyébként Pokorni miniszter úr is elfogadta, és az én információim szerint most már az ő egyetértésével alakult ki az a kompromisszum, hogy a közoktatás területén az úgymond természetes fogyás 1 százalékra tehető, és az úgymond természetes fogyás a közalkalmazotti szféra más rétegeiben lesz ennél magasabb.

A béremelések fedezetét illetően tehát ellenzéki oldalról, a Szocialista Párt soraiból adtunk be módosító indítványt. Én azt kérem kormánypárti képviselőtársaimtól, különösen a polgármester vagy önkormányzatoknál dolgozó képviselőtársaimtól, hogy legyenek szívesek ezt kiszámolni a saját önkormányzatukra, és legyenek szívesek segítséget nyújtani ahhoz, támogatni azokat a módosító indítványokat, amelyek a működési költségeknél nyújtanak segítséget az önkormányzatok számára.

Azért is tartom fontosnak erre fölhívni a figyelmet, mert Gémesi György képviselőtársam három módosító indítványról beszélt, amelyet a kormánypárti képviselők, illetve az ő képviselőcsoportjuk nyújtott be, ezek között kiemelten beszélt a cél- és címzett támogatások összegét növelő módosító indítványról.

 

 

(19.30)

 

 

A magam részéről jó szívvel tudom támogatni azt, ha a fejlesztési források növekednek az önkormányzatoknál.

Van azonban két csöndes megjegyzésem. Az egyik az, amikor működési problémákkal kell küszködni és szűk a működési forrásoknál a keresztmetszet a költségvetésben, akkor elsősorban meg kellene próbálni ott elérni valamilyen növekedést. Érdemes lenne ebben az úgymond önkormányzati lobbystáknak összefogni.

A másik megjegyzésem pedig az, hogy nem jók a tapasztalataink az egyedi döntéseken alapuló források elosztásánál. Nem jók a tapasztalataink, hiszen a címzett támogatásokra vonatkozóan világosan kiderült, hogy nyáron a szakmai alapon előterjesztett első listánál a kormány nem hozta meg a döntését, hanem eltette a végleges döntést az önkormányzati választások utáni időszakra, majd a belügyminiszter úr itt, ebben a teremben vállalta el azt, hogy a 31 címzett támogatásból, a 31 fejlesztésből 20 maradt az eredeti szakmai előterjesztés alapján, 11-et pedig kicseréltek úgymond a kormány értékrendjének megfelelően. Nos, ez úgy nézett ki a gyakorlatban, hogy azok a városok, ahol kormánypárti polgármester van, kaphattak ilyen támogatást, azok a városok, ahol ellenzéki polgármester van, nem kaphattak ilyen támogatást.

Tehát azt gondolom, amikor az ilyen egyedi döntésen alapuló források növekedését célozzák meg kormánypárti képviselők, akkor azért ezt a megjegyzést mindenesetre meg kell tennünk, és ki kell fejezni az ezzel kapcsolatos aggályunkat annál is inkább, mert a kormányprogramban az szerepelt, hogy az önkormányzatok finanszírozását szigorúan normatív alapokon fogja a kormány a későbbiekben eltervezni, és így fogja megvalósítani, és meg fog szüntetni minden egyedi elbíráláson alapuló, úgymond, ismeretlen motívumok alapján meghozott önkormányzati finanszírozási döntéseket. Ennek, sajnos, nyomát sem látjuk a '99-es költségvetésben.

Végezetül egy olyan módosító indítványról szeretnék beszélni, amely nekem a választókerületemhez kötődően is szívügyem, és nagyon közel áll hozzám, s amelyet Toller László képviselőtársammal, Pécs város polgármesterével együtt nyújtottunk be. Nekem mint Kaposvár város országgyűlési képviselőjének különösen fontos az, hogy az úgynevezett IMS-technológiával készült épületek, önkormányzati tulajdonban lévő épületek felújítására, megóvására állami pénz is rendelkezésre álljon.

Hogy képviselőtársaim megtisztelő figyelme alapján pontosan meg tudjam önökkel értetni, hogy mi ez, ezért engedjenek meg egy rövid kitérőt az IMS-technológiát illetően. (Derültség.) Az 1970-es években Dél-Dunántúlon, egy építőipari vállalat több olyan épületet épített fel korábbi, jugoszláv technológia alapján, amelynél elkövettek valamilyen technológiai hibát, és ez azt eredményezte, hogy a vasbeton-szerkezetben a vashuzalok elkezdtek korrodálódni. Ez a korrodálódás oda vezetett, hogy az épületek statikailag meggyöngültek, és ezek az épületek lassan életveszélyessé válnak.

Ha önök figyelemmel kísérték a korábbi időszakban az úgynevezett pécsi magasház problémáját, ez erről híresült el, harmincegynéhány emeletes lakóház volt, nem, huszonvalahány...(Közbeszólás: Huszonhat.) Huszonhat emelet, kaptam segítséget képviselőtársaimtól. Az életveszélyessé vált lakóházból ki kellett költöztetni a lakókat. Ez rendkívül nagy költséget okozott az önkormányzatnak, hiszen természetesen senki nem vállalhatja a felelősséget azért, hogy az életveszélyessé vált lakóházban bent tudnak-e maradni a lakók vagy sem.

Nos, ilyen technológiával készült Kaposváron a kórház sebészeti tömbje, a nővérszálló és a megyei önkormányzati iroda épülete. Más házak, más épületek is készültek ilyen technológiával, de ott a beruházó, illetve a tulajdonos már ezt a védekezést megoldotta, és helyreállította, igen nagy költséggel.

Természetesen elkészültek a szakvélemények ezeknek az épületeknek a rendbehozatalára és az életveszélyessé válás megakadályozására. Ez a kórház tekintetében milliárdos nagyságrend. A kórháznak van még körülbelül másfél éve arra, hogy a terveket elkészítse, vagy részletesen előkészítse, hogyan lehet felújítani, hogy a sebészeti tömbben továbbra is rendeltetésszerűen tudjanak dolgozni az orvosok, és ott tudják gyógyítani az embereket. Az önkormányzatnak soha nem lesz annyi saját ereje az önkormányzati finanszírozás rendszerén belül, hogy ezt a milliárdos nagyságrendű problémát megoldja. Egyébként is a fejlesztéseknél és a más, nagyobb nagyságrendű problémák megoldására mindig alkalmazott valamilyen rendszerszerű megoldást a költségvetés. Erre való tipikusan az úgymond központosított célelőirányzat.

Amikor én az 1998-as költségvetésben már erre vonatkozóan módosító indítványt terjesztettem elő, meg kell mondanom önöknek őszintén, nyilván nem okozott ez nekem nagy örömöt kormánypárti képviselőként, hogy az akkori kormány nem fogadta be ezt a módosító indítványt a következő indokolással: nem volt azzal tisztában a kormány, a közigazgatásnak nem álltak rendelkezésére arra vonatkozóan adatok, hogy milyen nagyságrendben vannak ebben a térségben úgynevezett IMS-technológiával készült épületek. Akkor azt mondták a Pénzügyminisztérium szakemberei, hogy amíg nem áll rendelkezésre az a felmérés, hogy ez milyen nagyságrendet érint, hány önkormányzati ingatlant érint, addig nem tudnak erről dönteni. De ígéretet kaptunk arra, hogy az 1998-as költségvetésig a közigazgatás elkészíti az erre vonatkozó felmérést, és természetesen elfogadva azt az állítást, hogy állami támogatás nélkül ezt a problémát nem lehet megoldani, ígéretet kaptunk, hogy valamilyen állami segítség valamilyen formában az ügy mellett megjelenik.

Emlékezve a korábbi időszakra - hiszen meg vagyok arról győződve, hogy kormányok változásakor is a közigazgatásnak folyamatosan kell dolgozni és folyamatosan kell a problémák megoldására a szakmai javaslatokat előkészíteni -, erre hivatkozva elküldtem egy levelet még a költségvetés tervezésének időszakában Járai pénzügyminiszter úrnak arra vonatkozóan, hogy remélem, össze lehet szedni most a tárcáktól azokat az információkat, amelyek alapján meg tudják mondani, hány ilyen IMS-technológiával készült épület van, de sajnos mind a mai napig nem kaptam erre választ, és sajnos mind a mai napig a kormány oldaláról nem kaptam biztatást, hogy elfogadja-e ezt a módosító indítványt.

Ennek a nagyságrendje egyébként 500 millió forint. Tudom, hogy ez a felújításhoz nem elegendő, de ahhoz elegendő, hogy egy, a pinceprogramhoz hasonló központosított célelőirányzat-program elinduljon, és nekem meggyőződésem, hogy Kaposvár városban nem lehet máshogyan megoldani a kórház sebészeti tömbnek a problémáját, nem lehet máshogyan megoldani a nővérszálló problémáját. S hogy ez mennyire sürgető feladat, az is bizonyítja, hogy a nem önkormányzati tulajdonú, IMS-technológiával készült épületek sorában az utolsó a megyei rendőr-főkapitányság épülete volt. Ennek a fedezetét a '99-es költségvetés már tartalmazza. Legnagyobb örömömre, mert igen nagy szükség van arra, hogy a rendőr-főkapitányságon ezt a felújítást elvégezzék. De gondoljanak bele, képviselőtársaim, ha ez most nem kerül bele, és kiderül, hogy jövőre valami olyan probléma keletkezik, amely miatt nem lehet operálni a kaposvári kórházban, akkor ki lesz ezért majd a felelős!? Azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, támogassák ezt a módosító indítványt, és nyújtsanak ahhoz segítséget, hogy központosított célelőirányzat formájában ez a program elindulhasson.

Végezetül - most már kerekre zárva az önkormányzati költségvetéssel kapcsolatban elmondottakat, hiszen itt az egészről is nagyon sok minden elhangzott már és egy-egy ilyen részterületről, mint az IMS-technológiás megoldás is - azt gondolom, ha a kormány a szocialista képviselőcsoport által benyújtott módosító indítványokat figyelmesen áttanulmányozza, annak a rendszerét megérti, és magáévá teszi, és elfogadja ezt a logikát, akkor megváltoztathatjuk azt a korábbi álláspontunkat, azt a korábbi állításunkat, amely szerint, a szocialista frakció nézetei szerint ez a költségvetés önkormányzat-ellenes.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony hozzászólását. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget dr. Gémesi György képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Képviselő úr, öné a szó.

 

(19.40)

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! 43 perc, gratulálok! (Dr. Lamperth Mónika: Nem az egyéni csúcsom!) Egyetlenegy, illetve két-három gondolatot, mert kevés az idő. (Dr. Suchman Tamás: Mondd csak nyugodtan!) Ha az ez évi költségvetést önkormányzat-ellenesnek véli a szocialista frakció, akkor az előző évi költségvetés nagyon önkormányzat-ellenes. Tehát ezzel kimondta tulajdonképpen ezt a megállapítást Lamperth Mónika.

A második dolog az érdekegyeztetéssel kapcsolatos kérdéskör. Valóban volt érdekegyeztetés az elmúlt időszakban, lehet, hogy a törvény betűit betartva, de érdemi érdekegyeztetés nem volt. Hadd mondjam el ugyanazt a példát, amikor a közművagyonnal kapcsolatban a szövetségek a 40 százalékos kérdést kritizálták, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége az Alkotmánybírósághoz kellett forduljon, hogy az önkormányzatok a saját tulajdonukat, a vagyonukat megkapják. Ha ez az 50 milliárd forint ma rendelkezésre állna, mint ahogy a költségvetésben az előbb említetten most tartalékként bent van, akkor azt gondolom, hogy a szocialista módosító indítványok egy részének kielégítésére is lenne lehetőség, és akkor talán mindenki számára a költségvetés önkormányzati fejezete kielégítően rendeződne.

Az illetményalappal kapcsolatos kérdéskör. Még ma is van 16 milliárd adóssága az előző költségvetésnek, hadd mondjam el, a közalkalmazott és a köztisztviselői tábla megváltoztatása miatt, mert amikor változtak a különböző sávok és szorzók, bizony 16 milliárd hiányzott az előző évi költségvetésből. Ez része annak az 50 milliárdnak, amiről én a felszólalásomban beszéltem.

Tehát arra szerettem volna csak mély tisztelettel felhívni a figyelmet, ha ilyen nagyon jól látja a szocialista frakció ezeket a gondokat, akkor talán nem lett volna annyira asszisztense annak a folyamatnak, amely jelenleg az önkormányzatok kiéheztetéséhez vezetett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget dr. Takács Imre képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Lamperth Mónika szólt arról, hogy a köztisztviselők illetményét 26 ezer forintról 28 vagy 29 ezer forintra kellene növelni. Ennek az indokolása sokféle szempontból alátámasztható. Az egyik az, amit mondott Lamperth Mónika, hogy ha ez nem következik be, akkor valóban kontraszelekciós folyamat indulhat el a köztisztviselői pályán, márpedig az információs szektornak igen fontos elemét képezi az államigazgatási tevékenység. De mondjuk meg őszintén, ha ez nem következik be, akkor ez a korrupció melegágya is lehet, hiszen ha a versenyszférában jóval nagyobb a fizetés, mint a köztisztviselői szférában, akkor ez sok rejtelmes dolgot indíthat el.

Akkor, amikor a nyugdíjtörvény kapcsán vitatkoztunk, akkor a kormánypárti képviselők részéről sokan felvetették azt, hogy az esetleges 20 százalékos nyugdíjemelés inflációt gerjesztő hatású lehet. Ott én is, meg jó páran szóltunk arról, hogy ez miért nem következhet be, és gondolom, most is arra gondolnak a kormánypárti képviselők, hogy a köztisztviselői illetmény megnövekedése inflációgerjesztő hatású lehet. De a KSH legújabb kiadványa, amelyik az első negyedévtől a harmadik negyedévig tartalmazza a magyar gazdaság helyzetét, egy nagyon figyelemre méltó dolgot ír, ami az elmúlt években nem volt tapasztalható. Azt tudniillik, hogy új jelenség, hogy az ipari termelés növekedési üteme a szokásosnál nagyobb mértékben eltért az értékesítés ütemétől. A termelés javára mutatkozó ütemkülönbség szeptemberben 4,1 százalék volt, ami eladási nehézségeket rejt magában. Tehát ez a KSH-jelentés is bizonyítja, hogy van kapacitástöbblet, van árutöbblet, és nem kell félni attól, hogy a köztisztviselői (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) fizetésemelés inflációgerjesztő. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Hargitai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő Úr!

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen, én is azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy Lamperth Mónika jól teljesített, szemmel láthatóan a Ház túloldala hosszan kíván szólni minden egyes kérdésről. Tegyük nyilvánvalóvá: szívük joga, házszabályszerű mindaz, amit tesznek.

Mivel Lamperth Mónika a rádióhallgatókhoz is szólt, és ez sem kifogásolható, ezért mondandójának egy pontjához szeretnék kapcsolódni, mert itt pontatlanul tájékoztatta a rádióhallgatókat. Az 1,9 százalékos zárolás kapcsán Lamperth képviselő asszony azt mondta, hogy ha az a gyakorlat valósul meg, ami a költségvetési tervezetben tervezve van, vagyis hogy a kormány fog majd rendelkezni ennek a zárolásnak az esetleges feloldásáról, akkor - szó szerint szeretném idézni - ön azt mondta, hogy ez egy törvénysértő gyakorlat lenne. Nincsen olyan jogszabályi hely, amelyet Lamperth Mónika meg tudna hivatkozni arra, hogy ezt az állítását alátámassza, mert ha ez így lenne, akkor nyilvánvalóan ezt meg is tette volna. Lamperth Mónika jól tudja, hogy az államháztartási törvény rendelkezik erről a kérdésről, és az államháztartási törvény egyértelműen a költségvetés általános tartaléka feletti rendelkezést a kormány kompetenciájába teszi.

Szeretném meghivatkozni itt az Állami Számvevőszék mondatait is, amelyeket leírt a zárolás kapcsán. Az Állami Számvevőszék, amikor azt mondta, hogy szerencsésebbnek tartaná - tehát viszonylag puhán fogalmazott a Számvevőszék -, hogy ha már a zárolást az Országgyűlés teszi, akkor a zárolás feloldásáról is az Országgyűlés döntene. Az Állami Számvevőszék mindössze ennyit mond, és nem beszél törvénytelenségről. Megalapozottan ezt ön sem teheti, mert nincs olyan törvényhely, amelyet meg tudna hivatkozni.

Egyébként tartalmilag egyetértek azzal, én is szeretném, ha a kormány úgy nyilvánulna meg az 1,9 százalék kapcsán, ahogy azt ön is szeretné és Gémesi György is szeretné, de törvénytelenségről nincsen szó, ha ez nem így történik. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Burány Sándor képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő Úr!

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Két dologhoz szeretnék hozzászólni, az egyik az önkormányzati érdekegyeztetés mechanizmusa, a másik pedig az, hogy mennyivel is támogassuk az önkormányzatokat a jövő évben.

Röviden tehát: a korábbi évek gyakorlata az volt, hogy már a közigazgatási egyeztetés fázisában a kormányzat különböző szakértői az önkormányzatok érdekvédelmi szervezeteivel folyamatos konzultációkat folytattak. Zajlott ez közigazgatási szinten, zajlott ez a Belügyminisztériumban különböző konferenciákon. Ennek az egyeztetési mechanizmusnak a lényege az volt, hogy mire a költségvetés tervezete elkészült, és megkapták a képviselők a futárpostával, ez már az ötödik fázisa, az ötödik fordulója volt annak az egyeztetési folyamatnak, amely során a kormány az önkormányzati érdekvédelmi szervezetekkel egyeztetett. Az Orbán-kormány ezzel az ötödik, a korábbi évek gyakorlata szerinti ötödik fázissal kezdte az érdekegyeztetési mechanizmust, akkor kérdezte meg az önkormányzatok érdekvédelmi szervezetét a költségvetésről alkotott véleményükről, amikor azt már benyújtotta a tisztelt Háznak. Ezt mindennek lehet nevezni, csak egyeztetési folyamatnak nem.

A másik, ha már szóba került, tisztelt Gémesi képviselőtársam, a korábbi évek gyakorlata: elég sajátosnak tartom azt, hogy több kérdésben, így a nyugdíjak kérdésében, de akár az önkormányzati kérdésekben is önök visszafelé mutogatnak. A korábbi években volt egy recesszió. Elég érdekes összehasonlítani a jövő évet, amely az önök véleménye szerint is a bőség első éve lesz, azokkal az évekkel, amelyekben recesszió sújtotta az országot, és ezt a válságot kellett kezelni. Ha ebben a válságban mi nem tudtunk eleget adni, azt mi sajnáljuk, mi magunk is úgy terveztük volna, hogy mihelyst a fellendülés bekövetkezik, ezeket a mulasztásokat pótoltuk volna. Az önök gyakorlatában az a sajátságos, hogy most, amikor lenne forrás, akkor tagadják meg ezeket a forrásokat a nyugdíjasoktól, akkor tagadják meg ezeket a forrásokat az önkormányzatoktól, és nem akkor, amikor a recesszió erre szorította a kormányt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Gémesi György képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő Úr!

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azért örülök, hogy az érdekegyeztetésről beszélünk, mert ahogy említettem - és Burány képviselőtársam ehhez szólt, és ezért talán neki is címezném ezt -, én ezeken az érdekegyeztetéseken az elmúlt nyolc évben részt vettem, úgyhogy nekem nem nagyon kell bemutatni azt, hogy az önkormányzati szférával hogyan egyeztetett a kormányzat. Ezt Lamperth Mónika is igazolhatja, hiszen többször találkoztunk. Valóban, én azt mondtam, hogy volt érdekegyeztetés bizonyos fázisokban, bizonyos tételekben vagy témákban, de Magyarországon nincs érdemi önkormányzati érdekegyeztetés a mai napig sem.

Ezt igenis ki kell jelentsem, mert akkor lesz ez majd meg, ha úgy fog történni, mint ahogy Hollandiában, ahol a VNG nevű önkormányzati szövetség, amiből egy van Hollandiában, leül a kormányzattal és valóban az előkészítés stádiumában olyan döntések nem tudnak átmenni, amelyekkel ez az érdekszövetség ne értene egyet. Nincs egyetértési joga, nincs vétójoga, mégis illik velük olyan szinten egyeztetni, hogy a véleményük ott legyen.

 

 

(19.50)

 

Ez az első költségvetése ennek a kormányzatnak a történelmében, ami három hónap alatt készült, aminek egy nagy csomó elkötelezettsége és kényszerpályája van, tehát itt azért az érdekegyeztetés, plusz az önkormányzati választás; itt nem arról van szó, hogy nem volt legitimitás, hanem arról volt szó, hogy a polgármesterek mással voltak elfoglalva, mint az érdekegyeztetéssel és a költségvetés tanulmányozásával. De vegyük le ezt a kérdést, mert ebben talán egy picivel több gyakorlattal és tapasztalattal rendelkezem - mondom ezt nagyon nagy alázattal.

A második dolog pedig a recesszió kérdése és az önkormányzati finanszírozás. Én is le tudom tenni azokat a százalékokat - és elmondtam néhány órával ezelőtt -, a 13 százalékot tavaly és a központi közigazgatás 21 százalékát és annak a tartalmát, hogy mit tartalmazott ez. Én is el tudom mondani azt, hogy akkor, amikor a központnak több pénz jutott, akkor a településeknek kevesebb. Tehát nincs összefüggésben ez a recesszióval. Ez egy szándék volt, egy centralizációs szándék, amiből nem tudunk kikeveredni, és azokat a folyamatokat kell megtalálni, hogy hogyan tudunk a korábbi évek gyakorlatával ellentétesen ebből kikeveredni.

Ennyi a két perc, úgyhogy köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ugyancsak két percre megadom a lehetőséget Pozsgai Balázs képviselő úrnak hozzászólásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg érdekes vitát folytatunk arról, hogy mennyire ítéljük vagy nem ítéljük meg egy költségvetésnek a barátságos vagy éppen nem barátságos jellegét. Gémesi úr utalt arra, hogy mi az elmúlt években akkor nem voltunk tényleg önkormányzatbarátok. Hadd mondjam azt, azért más volt az alapszituáció. Egy recesszióban végrehajtott önkormányzati költségvetési fejezetet kellett akkor elkészíteni, ma egy javuló gazdasági teljesítmények közöttit. Ezért is támadjuk mi, és ezért keveselljük azokat a pénzeszközöket, amelyek megjelennek az önkormányzati fejezetben.

Egy másik gondolat, amely az önkormányzatokat illető gázközművekről szólt. Mindig megfeledkezünk arról, hogy ennek az indítása visszanyúlik 1990-re. Én sem akarok borzasztóan messzire visszamenni, itt tények jöttek össze. Eljutottunk oda, hogy ezek a vagyonok átadásra kerültek bizonyos százalékos mértékben, 20, illetve 40 százalék mértékben, a gáz 40 százalék mértékben. Az kis öröm számomra, hogy részese lehettem annak a kompromisszumnak, amely 1995 őszén azt eredményezte, hogy lett volna egy olyan módosító indítvány, amelyet mind az önkormányzati szövetségek, de a kormány is elfogadott volna. A szavazáson, ez tény, nem valósult meg. Ugyanakkor a mai napig is, ha erre a dologra gondolok, teljesen más a megítélésem akkor, amikor az utóbbi évtizedben elkészült gázközművekre és azok vagyoni átadására gondolok, és teljesen más, amikor a negyvenes évek végétől már leamortizálódott gázközművekre gondolok, hogy mekkora költségigénnyel jelentkezne ez teherként az önkormányzatoknál.

És még egy dolog: sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az önkormányzatok az őket megillető vagyont más területen is döntően már értékesítették. Nem látok abban különbséget, hogyha ez a vagyon az állam által lett volna értékesítve és az abból befolyó pénzeszközzel támogattuk volna az önkormányzatokat. Az eredmény ilyen értelemben mindenképpen ugyanaz.

Egy zárómondat, elnök asszony. Annyi, hogy míg Hollandiában le tud ülni egy önkormányzati szövetség a kormánnyal, addig itt sajnos hét van, igaz nem sokkal nagyobb országban, de ezzel a héttel nem fog a kormány leülni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak soron kívüli hozzászólásra megadom a lehetőséget Hargitai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Újra csak a pontosság kedvéért Burány Sándor képviselő úrnak szeretném a következőket mondani; Gémesi György részben már utalt rá. Burány Sándor egyfajta érdekegyeztetési kötelezettséget keres a kormányon, amikor hiányolja, hogy ez nem történt meg a kormány és az önkormányzatok között.

Két jogszabály van, az önkormányzati törvény és a jogalkotási törvény, ami nagyon hézagosan szabályozza ezt a kérdést, mindkettő csak az országosnak minősülő szövetségeknek ad jogosítványt és mindössze annyi jogosítványt, hogy a véleményüket elmondhatják. Ezt a véleményt kell tőlük kikérni. Tehát szó nincs arról, hogy itt többfordulós érdekegyeztetést tartani kellene, jogszabállyal ezt - bármennyire mosolyog, képviselő úr - nem lehet alátámasztani. Tartalmilag persze ez egy igen gyenge jogosítvány, amivel én szintén egyetértenék, hogy maholnap szabályozzuk ezt, és egy erősebb kötelezettséggel találja szembe magát a kormány, hogy ez az érdekegyeztetés - ami, mondom, ma jogszabályban sincs definiálva - megtörténhessen és érdemi legyen, de ma ezen a kormányon nem lehet olyat számon kérni, amit jogszabály sem szabályoz. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Soron kívüli hozzászólásra megadom a lehetőséget Kertész István képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Az 1,9 százalék problematikája izgat engem, és ki kell hogy mondjam őszintén a véleményemet. Úgy gondolom, hogy a kormány részéről egy őszintétlen, hogy ne mondjam, álságos politika volt ezt az 1,9 százalékot itt szerepeltetni. Tudniillik, nem egyszerű zárolásról van szó, amit majd föloldanak és fölhasználja mindenki a saját kasszája szerint a zárolt összeget, hanem a zárolásról és az általános költségvetési tartalékba való utalásról. Sokkal tisztességesebb lett volna, ha azt mondja a kormányzat, hogy minden egyes rovatot, minden egyes címet 1,9 százalékkal kevesebbel tessenek megszervezni, és utána majd a 40 milliárd forintot tetszésem szerint júniusban, júliusban, augusztusban, szeptemberben oda teszem, ahova akarom. Most is ez a helyzet, félreértés ne essék! Az Országgyűléssel elfogadtatnak fejezeti cím szerinti összegeket, utána elviszik, utána a kormány dönt arról, hogy mire fordítja. Ha ez nem álságos politika, álságos gyakorlat, akkor semmi a világon!

Egy rövid mondattal szeretnék búcsúzni ezúttal: nem biztos, hogy mindent meg kell és szabad tenni, amit a törvény nem tilt. Ha van valakinek valamilyen etikai, erkölcsi, korrektségi gátlása, akkor ilyen eszközökhöz nem folyamodik, az egészen biztos. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kap lehetőséget Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Három rövid reakció, az egyik az érdekegyeztetéssel kapcsolatos. Valóban hét országos önkormányzati érdekszövetség van, de költségvetésben mindig megállapodtunk. Tehát lehetett egyként kezelni a hét országos érdekszövetséget, most is, és közben a létrejött Önkormányzati Szövetségek Tanácsa, még egy föderatív, összefogó szervezetként koordinálta is.

A gázközművel kapcsolatban: valóban előbbi döntés volt, nem '94 után, hanem előbb döntöttek erről, de megkapták az önkormányzatok a jogos vagyont, privatizálták a gázközműveket, hatalmas dohányt bevett ebből a központi költségvetés, és bizony ennek töredékét adta vissza a településeknek, holott jogos igényük volt - ma már tudjuk, hogy jogos igényük volt - a lakossági befizetés és egyebek alapján a településeknek ehhez a vagyonhoz. Nem kellett volna ezt a pénzt elkölteni, megkapták volna az önkormányzatok, és akkor most nem lenne 50 milliárd kötelezettsége a költségvetésnek. Ott van eltéve 50 milliárd forint, ha azt kapná meg az önkormányzati szféra, akkor azt hiszem, hogy kicsit kellemesebben tárgyalnánk arról, hogy még mire jutna pénz.

A recesszióval kapcsolatban pedig csak annyit, hogy a '97-es évben már azért nem volt olyan recesszió, hogy ha elfogadjuk ezt az elméletet, és a '97-ben megtervezett '98-as költségvetésből a központi államigazgatásba 21 százalék jutott, az önkormányzatoknak 13 százalék úgy, hogy ennek körülbelül a fele plusz feladattal járt. Tehát a 7 százalék növekmény és a 21 között megvan az a különbség - én mindig azt mondtam, hogy a tartalmat kell nézni. Lehet, hogy akkor is megvolt ennek a tartalma és most is megvan, tehát nem hiszem, hogy ezt akkor nem lehetett volna úgy kezelni, hogy az önkormányzati szféra kapja meg azt a növekményt, amennyivel a gazdaság '97-ben növekedett. Ha ezt megkapta volna, akkor a '98-as költségvetés sem eredményezte volna a 800 önhikis önkormányzatot és azokat a problémákat, amelyek most jelen vannak a kiéheztetés után.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak soron kívüli hozzászólásra kért lehetőséget Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lamperth Mónika törvénysértőnek minősítette azt a kormányzati szándékot, hogy a helyi önkormányzatok támogatási előirányzatának 1,9 százalékos részével csökkentik a támogatási előirányzatot. Hargitai képviselő úgy érzi, hogy a képviselő asszony állítása nem helytálló. Megítélésem szerint teljes mértékben helytálló, és éppen az államháztartási törvényt sérti meg a kormányzatnak ez a szándéka.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha megnézi, hogy az államháztartási törvény hogyan szabályozza a költségvetés általános tartalékának a felhasználását, akkor egyből rá fog jönni, hogy mitől tartjuk mi ezt törvénysértőnek. Egyébként ezt majd részletesen én magam is szeretném kifejteni, hiszen két percben nincsen erre lehetőség. A költségvetés általános tartaléka a költségvetési törvényjavaslat szerint 19 milliárd forint. Ennek a felhasználását egyértelműen szabályozza az államháztartási törvény.

 

(20.00)

 

Az, amit önök tartaléknak neveznek, valójában nem tartalék, semmi köze az általános tartalékhoz; egy trükk, itt már egy álságos megoldásnak nevezte Kertész képviselőtársam. Ha végiggondolják azt, hogy tulajdonképpen mit eredményez ez a zárolás a helyi önkormányzatoknál, a társadalombiztosításban, és egyáltalán milyen technikával próbálják meg kezelni, akkor rá fognak jönni arra, hogy ez nemcsak hogy törvénytelen, de egyszerűen működésképtelen állapotokat képes előidézni. Erre majd a hozzászólásomban ki fogok térni, de most mindenképpen arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy olvassák el figyelmesen a benyújtott törvényjavaslatot, abból világosan kiderül, hogy a költségvetés általános tartaléka nem 40 milliárd, hanem 19 milliárd forint. Az, amit a helyi önkormányzatoknál e tekintetben a kormány csinálni szándékozik, az mindenképpen törvénysértő.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik soron kívül dr. Szanyi Tibor képviselő úr a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr!

 

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miből lesz a cserebogár? Hallgatva ezt a ma esti vitát az önkormányzatok kapcsán, azt gondolom, mindannyiunk számára rendkívül tanulságos. És ha már itt referencia történt a rádióhallgatókra, akkor a rádióhallgatókat se hagyjuk abból a szempontból tudatlanul, hogy Magyarország a '90-es évek eleje óta folyamatosan, szinte hónapról hónapra csatlakozik különböző olyan nemzetközi egyezményekhez, amelyek vagy az Európa Tanácshoz vagy az Európai Unióhoz kötnek minket egy-egy újabb szállal. A '80-as évek közepén, azt hiszem, pont 1994-ben csatlakozott Magyarország az Európai Városi Chartához, amely eléggé kristálytisztán leírja, hogy milyen egyeztetési manővereket kell - adott esetben akár a költségvetés kapcsán is - a kormányzatnak és az önkormányzatoknak folytatni.

Tehát amikor arra történik hivatkozás, hogy bizony nagyon szűk az a keret, amit a magyar törvények az egyeztetés kapcsán kimondanak, akkor mondjuk azt, hogy segítségünkre volt Európa, mi pont azért csatlakoztunk ezekhez az egyezményekhez, mert úgy gondoltuk, hogy valóban, ezek európai normák. Tehát aki esetleg úgy gondolja, hogy ez számunkra nem annyira fontos, akkor annak csalódást okozok; nevezetesen: Magyarország nemzetközi kötelezettséget, ha úgy tetszik, a magyar jogrend részeként tételes jogot sért abban az esetben, amennyiben nem megfelelő lendületű egyeztetést folytat a kormányzat az önkormányzatokkal.

Ezen a ponton hadd jegyezzem meg, hogy nem egy külföldi látogatás kapcsán miniszterelnökünk rendre mondja, hogy most Európán a sor, mi már annyi mindent teljesítettünk. Ez a vita és az egyeztetés elmaradása az, ami meggyőzhet minket arról, hogy itt bőven van még teendő. És szeretném, ha ebben az országban, de különösen ebben a Házban nem csinálnánk úgy, hogy azt hisszük, hogy aláírunk egy nemzetközi szerződést, és onnantól kezdve az aláíráson (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) kívül semmi más dolgunk nincs.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra következik Burány Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Mélyen tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gémesi képviselőtársam és Hargitai képviselőtársam hozzászólására kívánok reagálni.

Köszönöm Gémesi képviselőtársamnak a múltról kifejtett nézeteit, ebben ugyanis szerepelt az, hogy korábban ugyan több önkormányzati érdekszövetség is volt, de valahogy ebben az egyeztetési mechanizmusban mindig megegyeztek. Ezzel igazolta a korábbi hozzászólásomat, amikor a korábbi kormány érdekegyeztetési mechanizmusát hasonlítottam össze a mostanival.

Hargitai képviselőtársamnak pedig azt szeretném mondani, igaz, hogy a törvény ennél több kötelezettséget érdekegyeztetés címén önkormányzatok vonatkozásában nem ró a kormányra, nem rótt törvényi kötelezettséget ilyen értelemben a Horn-kormányra sem, a Horn-kormány mégis úgy gondolta, hogy nem árt az országnak, nem árt az önkormányzatoknak és nem árt a büdzsének az, ha az önkormányzatok képviselőivel leül tárgyalni még az előkészítés fázisában.

Szintén szeretném felhívni a figyelmét Hargitai képviselőtársamnak arra, hogy a magyar jogrend, mint a korszerű jogrendek, arra az alapszabályra épül, hogy amit törvény kifejezetten nem tilt, azt szabad. Tehát ha a kormánynak nem tiltja meg a törvény az érdekegyeztetést, attól a kormány még csinálhatja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Önt illeti a szó, képviselő úr.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Folyik a vita arról, hogy az önkormányzatokkal milyen egyeztetések voltak, milyen színvonalon, én csak gyakorlati tényeket szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani.

Az elmúlt ciklusban minden alkalommal, amikor megkaptam a következő év költségvetési törvényjavaslatát, a vonatkozó mellékleteket, azonnal lefénymásoltam, elvittem a tizenkét polgármesterhez, akik hozzám tartoztak.

Azoknak a polgármestereknek nagy része már mondta, hogy ők már nagyjából ismerik ezeket a számokat. Most, november első napjaiban, amikor megkaptuk a törvényjavaslatot, a 3. számú mellékletet - többek között a helyi önkormányzatok normatív állami hozzájárulásának jogcímeiről és összegeiről - fénymásoltam, megint elvittem a tizenkét polgármesternek, és először találkoztak ezekkel a számokkal.

Azt akarom mondani, hogy az elmúlt ciklusban valamilyen formában ezek az egyeztetések mégiscsak jók voltak arra, hogy a polgármesterek ezekről a számokról hamarabb információhoz jutottak, és nagyjából meg tudták kezdeni a következő évi költségvetés elkészítését, de most még egészen friss számokkal találkoztak, amikor november 2-án vagy 3-án ellátogattam mind a tizenkét polgármesterhez.

Tehát nem tudom, milyen részletesek voltak ezek a viták az elmúlt ciklusban az önkormányzatok és a kormány között, de az biztos, hogy valamilyen szinten hozzájutottak a korábbi ciklusban az adatokhoz.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Gémesi György képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Nem fogom kihasználni a két percet. Nem a múltra kívántam utalni az előzőekben, hanem egészen egyszerűen csak azt szerettem volna mondani, nagyon örülök, hogy az érdekegyeztetés megfelelő szintje és hatékonysága mellett letették szocialista képviselőtársaim a voksukat. Én csak jelezni szerettem volna azt, hogy eddig ez nem sikerült ebben az országban önkormányzati szinten. A béralkuk és egyéb kérdések nem a mi területünk.

A második dolog az érdekegyeztetéssel kapcsolatban: pontosan az 1997. évi béralku volt az - és itt említettem a kormányzat adósságát -, mely béralku során a szakszervezet és a kormányzat megegyezett az önkormányzatok felett, az önkormányzatok terhére. Tehát valóban voltak ilyen típusú érdekegyeztetések, ahol bizony a megegyezés más szinten történt. Tehát azt gondolom, hogy valóban szükség van rá. Én úgy értékelem a kormányzat e háromhónapos költségvetési előkészítését, hogy arra jutott idő, amennyit ebből ki tudtak használni és amennyit erre fordítani tudtak. Én igényt tartok a következő évben egy hatékony érdekegyeztetésre, mind parlamenti politikusi, mind önkormányzati érdekszövetségi érdekegyeztetésre, de nyilván ez a jövő zenéje.

Képviselőtársam hozzászóláshoz pedig: én minden polgármestertársamnak, aki a választókerületemben van, elküldtem a költségvetés másolatát, ahogy megkaptuk 19-én vagy valamikor, és ezek - az az érzésem - elég fix számok, úgyhogy nagyon nagy módosulás, ha az előző négy év gyakorlatában gondolkodunk, a normatívák és egyéb tekintetében nem lesz, tehát a koncepció elkészítéséhez elegendő.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Csizmár Gábor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Valamit nem pontosan értek ebben a vitában; az igazság az, úgy tűnik, mintha a patkó mindkét oldalán az önkormányzati költségvetés érdekében szólnának a jelenlévők, mindenki azt szeretné, hogy az önkormányzatok 1999-ben minél több forrással rendelkezzenek. Különböző indíttatásból és érveléssel, de úgy tűnik, ebben végül is egyetértünk.

Azt nem értem, hogy az e szándékkal benyújtott módosító indítványokat miért nem támogatta a bizottsági vitákban sem a kormány, sem a kormánypárti többség. Én magam és képviselőtársaim is nyújtottunk be számtalan ilyen típusú módosító indítványt, én magam közel 3 milliárd forintnyi összegben olyan típusú önkormányzati feladatokhoz, amelyek törvényben, szakmai törvényekben rögzítetten önkormányzati tennivalók, és amelyek forráshiányos feladatok a benyújtott költségvetési tervezetben.

Rendre azt tapasztaltam, hogy a kormánypárti többség ezeket a módosító indítványokat - mint a gép - leszavazta, végig sem gondolva esetleg, hogy milyen szakmai tartalommal bír, és mi miatt nyújtja be a képviselő ezt a módosító indítványt.

 

 

(20.10)

 

 

Miközben olyan módosító indítványokat, amelyek elvontak forrást az önkormányzatoktól és központosítottak bizonyos feladatokra, hasonló gépiességgel, milliárdos nagyságrendben képesek voltak megszavazni. Úgy gondolom, itt akkor valami zavar van, valaki nem őszinte ebben a vitában, s talán akkor meg kellene indokolni kormánypárti többségi oldalon azt, hogy ezeket a módosító indítványokat miért tetszettek elutasítani a bizottsági vitákban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívüli hozzászólásra jelentkezett Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Én néhány gondolattal szeretnék reagálni Gémesi úrnak arra a kijelentésére, amikor azt mondta, hogy ha a gázközművagyonból megkapnák a juttatást, akkor rögtön helyreállna minden.

Kedves Képviselőtársam! Én azért azt gondolom, ezt is komplexen és egészében kellene nézni. '90 táján az akkor megalakult kormány és az önkormányzati szövetségek között volt egy valamilyen megállapodás, hogy kapnak ilyen vagyont vagy ebből valamit. Ezzel szemben a törvényeket egészen másképp alkották meg, sőt ezt egészen odáig fokozták, hogy csak akkor kapnak, ha majd az állam privatizál ebből valamikor valamennyit. Ehhez hozzáadódik, hogy az Alkotmánybíróság 1993-ban ráadásul még egy olyan döntést is hozott, miszerint ez kizárólagos állami tulajdon, tehát nem illeti meg az önkormányzatokat ebből semmi. Ezt követte az, amikor a Horn-kormány azt mondta, hogy kapják meg az önkormányzatok a gázközműből és az áramszolgáltatóból is az elég jelentős hányadot.

Itt a meccs igazából nem arról szól, hogy nekik vagyon kell - ki privatizál előbb. És ebből az a furcsa helyzet állt elő, hogy az önkormányzatok a megkapott üzletrészt rettentő olcsón eladták, most se pénzük, se üzletrészük. S ezzel együtt hadd menjek vissza oda, amikor ezt a többletbevételt, ezt a privatizációs bevételt mi a költségvetésben államadósság-törlesztésre használtuk, ezzel a kamatkondícióink javultak, s ez összességében mindenki számára valamennyivel kedvezőbb helyzetet eredményezett, mint az, ha a kamatok miatt a költségvetés még rosszabb pozícióba került volna.

Befejezésül csak még egy mondat: azért az eredeti törvény is úgy szólt, hogy "a belterületen" és "a lakossági szükségleteket kielégítő". S ha ezt az 50 milliárdos vagyonhoz mérjük, ez annak mindenképpen a töredéke; s ha figyelembe vesszük, hogy már mekkora hányadot kaptak meg, akkor itt semmiképpen nem kell ekkora tartalékra gondolni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt soron kívüli hozzászólásra kért lehetőséget Gémesi György képviselő úr - eláll a képviselő úr a hozzászólásától.

Ez esetben megadom a szót kétperces hozzászólásra Karl Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KARL IMRE (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Gémesi Képviselő Úr! Én is az ön hozzászólása miatt vagyok kénytelen felszólalni.

Az a helyzet, hogy egyik kérdésként megemlítette ezt az önkormányzati vagyonjuttatást a közművagyonnal kapcsolatosan. Én csak folytatnám azt, amit Göndör István képviselőtársam elmondott már. Ott ültünk közösen azon a nevezetes bizottsági ülésen, ahol a parlament önkormányzati bizottsága más testületekkel, többek között a gazdasági bizottsággal is közösen tárgyalta ezt a témát, ahol a magyar önkormányzatok szövetségei, ezek képviselői is részt vettek és felszólalhattak. Akkor egy nagyon hosszú vita után alakult ki egy - akkor legalábbis úgy tűnt - normális konszenzus, amely az önkormányzatok kéréseit viszonylag nagy mértékben magában foglalta. Ezt csak azért mondom el, mert talán nem volt ennyire fekete a kép, amit az előző időszakról itt többeknek sikerült felfestenie.

A másik ilyen kérdés, amivel szintén nagyon röviden szeretnék foglalkozni: igazából nekünk az a problémánk - és ezt talán Lamperth Mónika elég pontosan kifejtette, amikor az általános tartalék ilyen módon történő megnövelését kritizáljuk -, hogy egészen kicsi tételeken is vitatkozunk itt órákon keresztül a parlamentben, és emellett 40 milliárd forint kerül úgy tartalékolásra, hogy annak a sorsáról semmit nem tudunk. Egy olyan biankó csekket kívánnak önök a kormány kezébe adni, amiről nemhogy mi, hanem most a kormánypárti frakciók sem tudnak majd semmit, és semmilyen befolyást nem tudnak rá gyakorolni. Ez ellen tiltakoztunk az előző időszakban nagyon sokan, mi, kormánypárti képviselők is!

A harmadik kérdés, amire szeretnék reagálni, az, amit Szanyi Tibor vetett fel, nevezetesen az, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás, az aquis átvétele az Európai Unió gyakorlatának átvételét is jelenti. Az érdekegyeztetés pedig az európai kormányok feladata, tehát azoké a kormányoké, akiknek ezt generálni kell, így a magyar kormányé is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, a kétperces sorozatnak ismét a végéhez érkeztünk, így először megadom a szót... - Gémesi úr ismételten... Képviselő úr, amikor az előbb a monitoromra néztem, ott nem szerepelt az ön neve, ezért nem tudtam akkor megadni a szót, most szerepel. Most megadom önnek a lehetőséget két percre.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Még két perc sem lesz. Nagyon szeretném valóban, ha nem lenne félreértés. Arról van szó, hogy az önkormányzati szférának több pénzt tudjunk juttatni 1999-ben, mint amennyi most a költségvetésben van, vagy mint amennyi korábban volt.

A közművagyonnal kapcsolatban igenis hiányzik az az 50 vagy nem tudom, hány milliárd. De egyébként föl kell ezt mérni, ennek van egy technikája, pontosan meg kell tudni azt, hogy mennyi az az annyi, és azután kell majd azt mondani, hogy ez hány milliárd forint. Mindenesetre én ott utaltam az érdekegyeztetés egy olyan fázisára, ami sajnos nem sikerült. Valóban volt egy folyamat, valóban majdnem közel álltak egymáshoz az álláspontok, csak sajnos vannak olyan szövetségek, amelyek ezt más irányból közelítették meg, mint ahogy más szövetségek. Ennek következtében a kérdésben egyezség nem volt. Mi ezek után adtuk be az Alkotmánybírósághoz a beadványunkat, s az Alkotmánybíróság végül is igazat adott számunkra, hasonlóan több, ehhez kapcsolódó beadványhoz.

Azt szerettem volna tehát ezzel érzékeltetni, hogy ha akkor mi ebből az állami bevételből ezt megkaptuk volna, akkor sem biztos, hogy jobb lenne a helyzet, de most nem kellene erre pénzeszközöket rezerválni. Ez az egyik dolog.

A másik pedig: persze, hogy fölélték az önkormányzatok! Nem tudom, azt hiszem, talán Karl Imre képviselőtársam mondta - vagy most nem is tudom, ki volt, elnézést kérek -, hogy fölélték az önkormányzatok ezeket a részvényeket és ezt a vagyont. Hát mi mást tehettek volna egy olyan forráskivonás után, ami történt az elmúlt években?! Egyszerűen eladták a részvényeket, eladták a területet, az ingatlanvagyonukat és mindenüket ahhoz, hogy életben tudjanak maradni!

Azt hiszem, ha mást nem célzott ez az önkormányzati blokk - ha úgy tetszik, nevezhetjük így is -, mint azt, hogy mindenkinek fölhívta a figyelmét a szféra valóban nagyon tragikus helyzetére, akkor talán elértük a célunkat, mert talán senkinek a megközelítése nem politikai volt e tekintetben, hanem az önkormányzati szféra megerősítésének szándéka vezetett mindenkit.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kíván-e még valaki két percben reflektálni? (Nincs ilyen jelzés.) Nem kíván.

Ez esetben most valóban megadom a szót Hörcsik Richárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; és tájékoztatom önöket, hogy őt Lentner Csaba képviselő úr követi, a MIÉP képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó. Kérném szépen Hörcsik Richárd képviselő úr mikrofonját bekapcsolni! (A képviselő neve megjelenik a táblán.) Öné a szó, képviselő úr - és a mikrofon is.

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! E hosszú vita után szeretnék témát változtatni, és T/325/416. szám alatt arról a módosító indítványról beszélni, amelyet Mádi László képviselőtársammal nyújtottunk be a költségvetési törvényjavaslat 101. §-ának kiegészítésére, amely a protestáns egyházak eddig kellően nem rendezett úgynevezett járadékfizetésével kapcsolatos.

A költségvetési tervezet 101. §-a, amely idézi a hatályban lévő '97. évi CXXIV. törvény 3. §-át, valójában ennek a (3) bekezdése kiegészülne egy mondattal, amely így hangzik: "A kormány, illetve az érintett egyház felhatalmazott képviselője az e bekezdésben meghatározott megállapodásban a járadékkiegészítésben is megállapodhat, amennyiben az érintett egyház hitéleti és közcélú tevékenysége indokolja."

 

 

(20.20)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy nagyon röviden indokoljam az előttünk lévő módosító indítványt, az említett kiegészítés egymondatos fontosságát.

A tisztelt Ház előtt nyilván közismert, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetét az 1991. évi XXXII. törvény rendezi. A törvény 2. § (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy az egyház által nem természetben kért, részére át nem adott ingatlanokra vonatkozó igényt járadék formájává alakíthassa át. Mindezt a tisztelt Ház által 1997 decemberében elfogadott 1997. évi CXXIV. törvény megerősítette. Ez volt az úgynevezett egyház-finanszírozási törvény, ami többek között biztosította, hogy az egyházak gazdasági autonómiája csorbítatlan maradjon, és a társadalmi célokat is teljesítő működésükhöz szükséges anyagi feltételek rendelkezésre álljanak. Ilyen formában tehát a költségvetés az egyházaknak a társadalom számára végzett hasznos tevékenységét kívánja elősegíteni.

Azonban a törvény alkalmazása során nagyon hamar, már ez év januárjában kiderült, hogy ez az említett konstrukció nem minden egyház számára alkalmas. Például a Magyarországi Református Egyháznak vagy az evangélikus egyháznak komoly hátrányt okozott a hitéleti támogatás rendszerének megváltoztatása, miszerint a közegyházi feladatok ellátását a nem természetben igényelt ingatlanok után fizetendő járulékból kívánta biztosítani. A protestáns egyházaknak azonban - egykori vagyonszerkezeti sajátosságaik miatt - aránytalanul kevés az 1991. évi XXXII. törvény hatálya alá eső ilyen ingatlanuk van. Ugyanis az e törvény alapján igényelt volt ingatlanok nagy része nem a közegyházé, hanem az egyes egyházközségeké, így tehát a kapott járadék nem az országos közegyházat, jelesül a református zsinatot, hanem az egyes eklézsiákat illeti meg. Ebből viszont nem fedezhetők a közegyházi feladatok. Ezzel viszont a Magyarországi Református Egyház más egyházakhoz és saját korábbi helyzetéhez képest is összességében hátrányos helyzetbe került. Ezt a protestánsok már akkor, a törvény vitája során és utána is többször tették szóvá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért a Fidesz frakciója fontosnak tartotta azt, hogy választási programjában is megfogalmazza, hogy a kormány kezdjen tárgyalásokat a protestáns egyházakkal a legutóbbi egyház-finanszírozási törvények módosításakor velük szemben keletkezett méltánytalanság kiküszöbölése érdekében. Megjegyzem, hogy ezek a tárgyalások december hónapban megállapodások formájában befejeződhetnek, és a felek által jóváhagyva aláírásra is kerülhetnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványunk az előbbiekkel koherensen és mintegy ezekből következően azt célozza meg tehát, hogy a protestáns egyházaknak az ingatlanok utáni járadék kiegészítése vegye figyelembe a közfeladat-ellátásokat is. Természetesen a hatályos és az eddigi megállapodásokban rögzített arányokat - tehát azt, hogy 1998-tól 4,5 százalék, 2001-től pedig 5 százalék - nem érinti a javaslat, mint a többi egyházzal kapcsolatban sem. Pusztán a protestánsokat ért hátrányokat szeretnénk javaslatunkkal már itt, e költségvetésben is megszüntetni egy lépéssel. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák a módosító javaslatunkat.

Köszönöm türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Lendvai Ildikó: Ügyrend!) Ügyrendi kérdésben megadom a szót Lendvai Ildikó frakcióvezető-helyettes asszonynak, a Magyar Szocialista Párt részéről.

 

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Már néhány ügyrendi hozzászólásban szükségesnek tartottuk a kormánytagok nagyobb létszámú jelenlétét, és tudom, hogy a Ház vezetése meg is tette ennek érdekében az erőfeszítéseket. Amiért még egyszer szót kértem ebben az ügyben, az azért van, mert szerencsétlen államtitkár úr egyedül maradt. Az előbb is ki kellett mennie néhány percre, ami teljesen érthető. Ez pénzügyminisztériumi vezetőknél hagyomány is, korábban a taxisblokád idején is volt erre példa, és ezt én természetesen meg is értem. Egy embert korlátozunk természetes szükségletei elvégzésében, ha nincs itt valaki a kormány részéről, aki legalább ilyen esetekben pótolja a jelenlétét. Ezért feltétlenül szükségesnek tartom, hogy legalább két kormánytag legyen jelen, mert az előbb végül is kénytelenek voltunk házszabályellenesen, kormánytag jelenléte nélkül folytatni a vitát.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szót kért Varga Mihály államtitkár úr. Parancsoljon, politikai államtitkár úr!

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tekintettel arra, hogy a Házszabály szerint ez ügyrendi javaslat volt - bár az ügyrendi javaslat lényegét nem fogalmazta meg Lendvai Ildikó képviselő asszony -, engedje meg, hogy reagáljak rá.

Első megjegyzésem az, hogy a javaslat előterjesztője a Pénzügyminisztérium, így tehát teljes mértékben tudom képviselni az előterjesztést. Gondolom, ezt képviselő asszony sem vonja kétségbe.

Második megjegyzésem: ha bármilyen olyan szükségletem lenne, mint amire képviselő asszony célzott, akkor majd szünetet fogok kérni a parlamenti menetrendben, és remélem, hogy elnök asszony vagy az éppen soros elnök ezt a kérésemet támogatni fogja.

Végül a harmadik megjegyzésem, hogy a taxisblokád során a Pénzügyminisztérium képviselőjének semmiféle ilyen igénye nem volt, ha jól emlékszem, az ipari miniszternek volt ilyen irányú javaslata.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy maximálisan együtt érezzek az államtitkár úrral, és tejes mértékben akceptáltam - de nemcsak én, hanem a Ház is - azt, hogy államtitkár úr másfél percet távol töltött. Jelen esetben - azzal együtt is, hogy ön teljes mellszélességgel képviseli a kormány nevében a kormány álláspontját a költségvetés vitájában - maximálisan akceptáljuk, ha szükséges néhány percre távol lennie.

Megadom a szót a következő hozzászólónak, Lentner Csaba képviselő úrnak a MIÉP frakciójából, és tájékoztatom önöket, hogy ezt követően hozzászólásra következik Simicskó István képviselő úr a Fidesz-frakcióból, azt követően pedig Bauer Tamás képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Lentner képviselő úr, öné a szó.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 447-450. sorszámú csokrához beadott módosító indítványaimhoz szeretnék néhány gondolatot fűzni. A téma pénzügyi jellegű lesz, úgyhogy az ülésteremben jelen lévő pénzügyi államtitkár úr nyilván nem fog unatkozni ezekben a percekben. Gondolom, a felvetett gondolatok számot tartanak az ő figyelmére is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 447-450. ajánlási számokon beadott módosító indítványaim tulajdonképpen a bankrendszer működéséhez kapcsolódnak. Módosító javaslatom első körben a hitelintézeti törvény 1. számú mellékletében érintett, az ott felsorolt pénzügyi vállalkozások vonatkozásában olyan indítványt terjeszt elő, hogy ezek a pénzügyi intézmények - lévén, hogy Magyarországon és egyre fokozottabban működnek - váljanak a magyar bankrendszer, pénzügyi rendszer részévé, és kerüljenek a hitelintézeti törvény hatálya alá. Ez a hatály alá kerülés jelenthetné azt is, hogy a bankfelügyelet ellenőrzése is kiterjedjen ezekre a pénzintézetekre.

Mire alapoztam ezt a módosító indítványt? Egyrészt arra, hogy az 1. számú mellékletben említett pénzügyi vállalkozások, bankok - említenék néhányat közülük: Afrika Fejlesztési Bank, Európai Beruházási Bank, Karibi Fejlesztési Bank és így tovább - az elmúlt években Magyarországon egyre fokozottabb pénzügyi tevékenységet végeznek. A legutolsó információ, ami a kezembe akadt, a Magyar Hírlap 1998. november 18-i számából való: "Az Európai Beruházási Bank 5 milliárd forint értékben nyilvános kötvényt bocsát ki az ABN-AMRO és a CIB Értékpapír Rt. brókercégek forgalmazásában. A bank 20 milliárdos kötvényprogramjának ez a második kibocsátása, ezt megelőzően 2 milliárd forint értékű emisszió történt. Az EIB magyarországi projektjeit finanszírozza ebből."

 

(20.30)

 

Természetesen az 1. számú mellékletben szereplő pénzügyi vállalkozások mindegyikére lehetne hasonló példát mondani.

A költségvetési törvényjavaslat, a T/325. számon előterjesztett anyag is a 35. §-ában utal arra, hogy az Országgyűlés hatalmazza fel a kormányt arra - különböző garanciavállalásokon túl, mint a Postabank, amiről néhány órával ezelőtt volt szó a tisztelt Házban -, hogy a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, az imént említett Európai Beruházási Bankkal, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, hogy csak a főbb bankokat említsem, ezen bankokkal kötött hitelszerződéseknél az ezen intézmények által megkívánt formában - és ez a lényeg - összegszerű korlátozás nélkül kezességet vagy szerződést biztosító önálló kötelezettséget vállaljon. Tehát itt arról van szó, hogy Magyarországon egy sajátos pénzügyi tevékenységi kör működik, egyre fokozottabb bankári tevékenységet végez, és a magyar államnak ezen pénzügyi vállalkozások irányába, úgymond a költségvetési törvényből kifolyólag még garancia-helytállási kötelezettsége is van.

Tulajdonképpen ez a módosító indítvány pont azt célozná, hogy ha már ezek a bankok itt működnek, akkor a bankfelügyeleti rendszer is tulajdonképpen vonja a hitelintézeti törvény hatályán keresztül az ellenőrzése homlokterébe. Ez tulajdonképpen a teljes körű beillesztését jelenthetné ezen pénzügyi vállalkozásoknak a magyar pénzügyi rendszerbe. Ugyanakkor meg kell mondjam azt is, hiszen költségvetési szempontból is néztem ezt a javaslatot, hogy amennyiben ezen pénzügyi vállalkozások úgymond honosításra kerülnének, akkor értelemszerűen a központi költségvetésnek bevételi forrást is jelenthetnének, akár bankfelügyeleti díjak vonatkozásában, akár pedig bármilyen szerény mértékben is, de valamilyen formában adófizetőivé is válhatnának a költségvetésnek.

Én azt hiszem, hogy a központi költségvetésnek, az államháztartás egészének a bevételi forrásai megemelkedhetnének, még ha szerény mértékben is - nem illuzórikus ezermilliárdokról, százmilliárdokról van szó -, és ezen keresztül egy biztonságos és hosszabb távon is tervezhető pénzellátást jelenthetnének a népjóléti és családvédelmi támogatásoknak, amelyek egyébként a Fidesz-kormánynak is úgymond a programjában szerepelnek.

Tehát ezen gondolatok fölvetésével tulajdonképpen én ösztökélni szeretném arra a kormányt, hogy a külföldi pénzügyi vállalkozások irányában úgymond vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogyan lehetne ezen pénzügyi kört, bankári kört jobban integrálni a nemzetgazdaság vérkeringésébe.

A másik módosító javaslatom szintén banki működési kört érint, mégpedig az 1992-1995. évek során bankkonszolidációban részesített pénzintézetek körét, amelyek 350-400 milliárdos konszolidációs kötvénytömeg kiadását jelentették a kereskedelmi bankok irányában. Itt egy sajátos cserefolyamat ment végbe, csereadás-vétel, ami adásvételnek messzemenően nem nevezhető, hiszen a '92-95 időszakában végbement konszolidáció során a behajthatatlan hitelek fejében úgymond a bankok átadták ezt a központi költségvetésnek, a magyar pedig államkötvényekkel, konszolidációs kötvényekkel fizetett tulajdonképpen a semmiért, adott jól értékesíthető, azonnal értékesíthető magas kamatjövedelmet biztosító konszolidációs kötvényeket.

Azt is meg kell mondjuk, hogy ez a 400 milliárdos konszolidációs kötvénytömeg időközben jelentősen leapadt. Itt arról van szó, hogy ezt az azonnal készpénzzé tehető, úgy mondjuk, hogy jegybankképes papírokat a kereskedelmi bankok döntő többsége már visszaváltotta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik itt önök közül már évek óta ülnek a tisztelt Házban, tapasztalhatják, hogy a '99. évre előterjesztett 44 milliárdos kötvénykamat-kiadás tulajdonképpen már csak fele annak, ami egy vagy két éve volt. Ez nem a kamatcsökkenés következménye - az a mérvadó, a diszkontpapírok kamatmozgása, a 3 hónapos diszkontpapírok mozgását követi ez a konszolidációs kötvénykamat-kifizetés -, hanem annak a folyamodványa, hogy a kereskedelmi bankok esetében többnyire végbement a privatizáció, vagy szűkös anyagi helyzetükben ezen konszolidációs kötvényeket visszaváltották. A konszolidációs megállapodások keretében azonban a magyar államnak ezen kötvények után 20 évig kell fizetni, tehát 2014-ig helytállási kötelezettsége van a központi költségvetésnek az adófizetők pénzéből, hogy fizessék a konszolidációs terheket.

Néhány órával ezelőtt a pénzügyminiszter úr azt fogalmazta meg, hogy ez a konszolidációs eljárás államháztartási körön kívül történt '92-95-ben. Az lehetséges, hogy nem volt konszolidációs törvény erre az intézkedésre, hanem csak egy kormányhatározat, azonban ennek az eljárásnak a terheit folyamatosan, 1995-2014-ig, úgymond, államháztartási körön belülről kell finanszírozni. Mi úgy látjuk, hogy ennek a '99-re esedékes 44 milliárdnak, aztán a későbbi években 35-40 milliárd fölhasználásának folyamatosan lenne célszerűbb módja is.

Én a módosító indítványomban azt céloztam meg, azt kell mondjam, hogy a romokban heverő felsőoktatási intézmények működési kiadásait emelnénk meg szerény mértékben. Nemcsak egy felsőoktatási intézményét, hanem a négy költségvetési skálában leszabályozott felsőoktatási körre - egyetemekre, művészeti, agrártudományi, műszaki, illetve a főiskolák körében - arányosan ez szétosztásra kerülne részint működési, dologi kiadásokra, részint pedig felújítási kiadásokra. Leosztva végül is a 44 milliárdot, nem olyan magas összegek jöttek ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önökben nyilván fölmerülhet - ez tulajdonképpen egy radikális lépés volna -, hogy ezen konszolidációs összegek kifizetését úgymond '99-re felfüggesztenénk.

Mi motivált még a javaslat megfogalmazásában? Alapvetően az, hogy van egy terület, a magyar felsőoktatás, ahol krónikus forrásszűke van, ahol egyetemek nem tudják fizetni a fűtési számlákat, ahol az egyetemi katedrák, azt kell mondjam, az épületekkel együtt romokban hevernek. Ide kellene a pénz. Ugyanakkor az a pénzintézeti kör, amely '92-'95-ben ezt a támogatást megkapta, azt kell mondjam, 80 százalékban már külföldi tulajdonosi körbe került, a megmaradó 20 százalék pedig állami tulajdonban van. Tehát a meglévő, a külföldi tulajdonosi körbe kerülteknél olyan tőkeerős pénzügyi intézmények vannak a háttérben, mint a General Electric vagy az Iris Life, de sorolhatnám tovább a privatizáló külföldi pénzintézeteket. Itt a tőkehelyzet mindenképpen rendeződött.

A még meglévő állami bankok - a Postabank, a Pénzintézeti Központ, Polgári Bank -, ezen pénzintézetek támogatásának a konszolidációs kötvénykamatok helyett tulajdonképpen más útját, módszerét kellene megtalálni. Lehetne kifejezni nemes egyszerűséggel, hogy az idők végezetéig, de ez csak 2014, ne kelljen már úgymond a családoktól, a felsőoktatástól pénzeket visszatartani azért, hogy egyrészt már tőkeerős bankoknak menjen ez a pénzösszeg kamat formájában, másrészt pedig a belföldi állami pénzintézetek vonatkozásában pedig más technikák is tulajdonképpen rendelkezésre állnának.

Törvényjavaslatom ugyanakkor különböző bizottsági fórumokon keresztülment. Figyelemmel hallgatták tisztelt képviselőtársaim ezen gondolatokat, azonban nincsenek illúzióim a tekintetben, ez a törvénycsomag, amiről most beszélek, minden bizonnyal nem fog döntő többséget kapni itt a tisztelt Házban.

Azonban azzal, hogy itt a részletes vitában mégis szót kértem és ismertettem ezen gondolataimat, az volt a célom, hogy az új kormányzat ezen szempontokon valamilyen formában gondolkodjon el. Amennyiben folytatni kívánja a Fidesz-kormány a családvédelmi intézkedéseket, a szociális támogatásokat folyósítani kívánja, a tb-t meg akarja erősíteni, akkor érdemleges források után kell nézni. Olyan források után, amelyek hosszú távon tervezhetők, nagy biztonsággal rendelkezésre állnak. És a jelenlegi adóbevételi skálán, a 4000 milliárdos főbb adó- és adó jellegű bevételekben, ha ennek az egész adóbevételi volumennek mindössze az alig egy százalékát teszi ki a pénzintézeti szektornak a befizetése, tulajdonképpen ott, ahol a legtöbb a pénz, ott valami aránytalanság van, és úgymond ez a méltányos közteherviselés alapvető szempontjait sérti.

 

(20.40)

 

Tisztában vagyok azzal is, hogy a kormány a fölállása óta eltelt néhány hónap alatt nem tudott még ennyire mélyen, ennyire generálisan belemenni a rendszerbe, nem tudott egyeztetni a kereskedelmi bankokkal, nem tudta kigondolni, vagy akár végiggondolni sem ezen szigorúbb adózási és felügyeleti rendszert megteremtő intézkedések menetrendjét.

Azonban tisztelettel kérném a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy az elkövetkezendő években szíveskedjenek végiggondolni ezen arányos közteherviselés irányába elmozdulást indítványozó szempontokat, javaslatokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget dr. Gidai Erzsébet képviselő asszony, ugyancsak a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! Hangsúlyozni szeretném, ahogy végighallgattuk a konszolidációval kapcsolatos kamatkifizetést, vagy az úgynevezett álkamat kifizetését, hogy az egész eladósodással kapcsolatos kamatfizetési kérdéseket nagyon sürgős határidőn belül felül kell vizsgálni. Ez egyszerűen nem hanyagolható el, nagyon komoly felelősséggel tartozik a kormányzat, maga a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank is mindazokért az eladósodási folyamatokért és annak a közterheivel vagy legalábbis a költségvetésbe beépített terhekkel, amelyek a '99-es költségvetésben is megjelennek.

Ha összeszámítjuk, beleértve ezt a mostani, konszolidációs, úgynevezett kamatfizetési kötelezettséget, ami egy veszett pénz, akkor 760 milliárd forint a kamatfizetési teher; ha hozzátesszük még az egyéb külföldi kötelezettségeket, akkor ez még megemelkedik mintegy száz milliárd forinttal. Ha kiegészítjük azzal a fejezettel, ami az adósság törlesztésére is vonatkozik, akkor bizony, még 830 milliárd forinttal kell számolni, amely ugyan nincs beépítve a pénzforgalmi szemléletű költségvetésbe, de azon a címen, hogy újabb hiteleket vesznek fel, és abból értékpapír-kibocsátással, tehát nyílt piaci műveletekkel finanszírozni lehet ezeket a törlesztéseket, ez az adósság hólabdáját gyakorlatilag tovább tolja.

Ezért maga a kamatkiadás is, ami nagyon súlyos tehertétele a kiadási oldalnak - és valójában 68 százalékban a lakosság fizeti meg, hiszen a bevételek 68 százaléka különböző lakossági befizetésekből tevődik össze - nagyon sürgős ennek az egész kiadási kamattételnek a felülvizsgálata és rendezése, mert enélkül nem lehet végrehajtani azokat az életminőséget javító intézkedéseket sem, amelyeket a kormány nagyon jó szándékúan betervezett. Ezen még az adórendőrség - amit reméljük, nem fognak bevezetni - sem fog segíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Soron kívüli hozzászólásra megadom a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Igazából vártam azt, hogy az államtitkár úr megszólal e kérdéskörnél. Bár tudom azt, hogy a kormány nem támogatja Lentner képviselő úrnak ezt a javaslatát, de az általános vitában a MIÉP képviselői elég sokat beszéltek arról, hogy itt nem kellene fizetni a kamatokat. Most Lentner úr módosító indítványában, pontosabban a mondanivalójának a második részében világossá tette azt, hogy arra gondol, hogy a kibocsátott húszéves futamidejű kötvények esetében 1999-ben nem kellene kamatot fizetni, és azt az összeget fordítsuk inkább másra, ha jól értettem. Én azt gondolom, hogy ez a gazdaságpolitika vagy ez a stratégia nehezen tartható. Ha fellapozzuk a költségvetési törvényjavaslat 369. oldalát, akkor világosan látható, hogy mikor kerültek kibocsátásra ezek a kötvények, milyen kamatfizetést kell az államnak ezután teljesíteni.

Úgy gondolom, hogy Lentner képviselő úrnak azt sem kell különösebben elmondani, hiszen szakmailag rendkívül megalapozott hozzászólásai vannak, hogy miért került sor ezeknek a kibocsátására, de nemcsak ennek, hanem a hiányfinanszírozó kötvényeknek és egyéb más, állami kötelezettségvállalást finanszírozó kötvényeknek a kibocsátására miért került sor. Azt gondolom, hogy azt sem kell különösebben elmagyarázni, hogy milyen veszélyeket rejt magában az, hogyha egy ilyen húsz éves futamidejű kötvény esetében elkezdjük lebegtetni, hogy fizetünk utána kamatot vagy nem fogunk fizetni utána kamatot.

Én tudom azt, hogy ma még a MIÉP-nek nincs közvetlen koalíciós együttműködése a Fidesszel, tehát éppen ezért nem fenyegeti nyomás veszélye a kormányt ilyen tekintetben, hogy meg kellene lépni mindazt, amit Lentner képviselő úr mondott, de azért úgy gondolom, hogy nem lehet elmenni szó nélkül az ő felvetése mellett.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából.

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosítani szeretnék. Keller képviselőtársam felvetette a kamatot mint globális jelenséget. Én leszűkíteném ezt a kört, lehet, hogy ez a hozzászólásomból nem jött ki annyira tisztán. Én azokról a kamatkifizetésekről beszélek, amit az 1992-95 között végbement, a kereskedelmi bankok irányába történt konszolidáció jelent. Tehát nem a központi költségvetés, illetve a tb-alapok hiánya utáni államkötvény-kibocsátásról és az utánuk fizetendő kamatokról beszélek, hanem a kereskedelmi bankszektor idejekorán történt megsegítése érdekében nyújtott konszolidációs kötvényekről beszélek.

Azt magam is átlátom, hogy az állampapírok vonatkozásában, amennyiben ez megtörténne, tehát amennyiben a központi költségvetés hiányát lefedő állampapírokat úgymond annulálnánk, akkor az a lakosság részére is bonyodalmakat okozna, hiszen az állampapírok vásárlóinak jelentős része természetes személy, állampolgár. Tehát szó nincs erről! Én arról beszéltem, hogy egy olyan kedvezményezetti kör, amely tulajdonképpen a beragadt hiteleit átadta az államnak, tehát átadta a semmit az államnak, és az állam kötvénnyel fizetett '93-95 között, én azt mondom, hogy tulajdonképpen bizonyos körben szükség volt erre a konszolidációra, mert ha nem történik meg, akkor tömeges bankcsődre, illetve államcsődre kerül sor.

Azonban legyünk tárgyilagosak, Keller képviselőtársam! Ezen 400 milliárdos hitelvolumenben rengeteg olyan van, amely bűncselekményi magatartásokhoz kötődik, szabálytalan hitelezésekhez, ezen hitelek esetében sok esetben már jogerős, elmarasztaló büntetőjogi ítéletek is vannak, és ezek a hitelek is úgymond konszolidációs kötvényekkel lettek kifuttatva. Tehát én itt ezt tartom kirívó, súlyos esetnek, amin tulajdonképpen a pénzügyi kormányzatnak valamilyen formában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) el kell majd gondolkodni.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Hegyi Gyula képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én csak egy merőben technikai jellegű megjegyzést szeretnék tenni. Nagy figyelemmel követtem Lentner Csaba képviselőtársamat. Nem állítom, hogy mindennel egyetértek és mindent megértettem, de már máskor is előfordult, hogy a képviselőtársaim azt a számot mondják, amilyen számon beterjesztették a módosító indítványt, és nem mondják, hogy az előttünk lévő ajánlásban milyen számon szerepel. Például amilyen számot Lentner képviselőtársam mondott, ott egy Pető Iván-féle módosító indítványt találtam. Először azt hittem, hogy azt akarja dicsérni, aztán rájöttem, hogy ez természetesen nem így történt. Más is téved természetesen! De azok a képviselők, akik nem az adott bizottság tagjai, csak a mai napra készült ajánlásból tudják a vitát követni. Én igyekszem legalábbis becsülettel odafigyelni a hozzászólásokra, és kérem, hogy a jövőben azt a számot tessék mondani, amely alatt az ajánlásban szerepel ez a módosító indítvány. (Dr. Gidai Erzsébet: Elég komplikáltan van összerakva!) Tudom, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kertész István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Lentner Csaba képviselőtársam mondandójához lenne egy rövid gondolatom. Nem tudom, hogy neki szándékában áll-e második Postabankot csinálni, de ha nem áll szándékában, akkor ne próbálja meg, legyen szíves! Tudniillik a bankok aktívái között lévő kötvények annyit érnek, amennyi annak a piaci értéke. Ha pedig nulla kamatot hoznak, annak nincsen piaci értéke, ebből következően az kiesik az aktívái közül, és ez veszteségre fordítja, tőkehiányos helyzetbe sodorja őket.

 

 

(20.50)

 

Úgy gondolom, nagyon rövid közgazdasági gondolatmenet is indokolja azt, amit ő mond. Nem egészen volt szerencsés ezt most elővezetni, nem beszélve az 1992-es, 1993-as állapotokhoz visszanyúlni - azóta gyökeresen megváltozott tulajdonosi szerkezettel - különösen szerencsétlen dolog.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ismételt kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt ház! Csak egy egész rövid reflexió Lentner képviselő úr újabb megszólalásához. Attól, hogy adott esetben bűncselekményhez tapadtak azok a hitelek, amelyeket kötvényekkel konszolidáltak, attól még a jelenlegi kötvénytulajdonosokat nem kell azzal büntetni, hogy akkor ők nem kapnak kamatot.

Egyébként is végig kell nézni - és nagy valószínűséggel ez a végigtekintése sikertelen lesz -, hogy most éppen azok a konszolidációs kötvények hol vannak. Egyszerűen ez nem követhető nyomon. Megítélésem szerint éppen ezért kivitelezhetetlen az, hogy ön azt mondja, ezek a kötvénytulajdonosok márpedig a következő évben ne kapjanak semmiféle kamatot.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy minden éves költségvetésben a bevételi oldalon is megjelent a hitelkonszolidáció. Nem túl sok bevételt hozott a költségvetésnek. A jövő évben, sajnos, nagyon kis összegben szerepel előirányzatként. De úgy gondolom, amikor értékeljük ezt az egész folyamatot - és messze nem akarok emellé állni, a szükségszerűségét elismerve, azért ha tárgyszerűen közelítjük meg a dolgot -, akkor nyilvánvaló a bevételi oldalról sem kell elfeledkezni. Ez a korábbi években néhány milliárd vagy adott esetben 12 milliárd forintot is megütötte. A következő években ez most már lassan teljesen ki fog futni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni. Inkább veszélyes az, amit képviselő úr a kamat nemfizetéssel kapcsolatban mondott, mert adott esetben ez az emberek széles rétegeit is érintheti. Mert nem lehet megmagyarázni a társadalomnak, hogy most bizonyos kötvények után nem fizetek, a másik után meg majd fizetek egy bizonyos kamatot, amit én jónak látok. Veszélyes folyamatot indíthat el képviselő úr ezzel a fejtegetésével.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő Úr!

 

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom azt, hogy a költségvetési vitának nem olyan a rendszere, ahol a módosító javaslatok indokolását is látnák képviselőtársaim. Akkor ugyanis Keller képviselőtársam előtt is abszolút tisztán látszana, tulajdonképpen ennek a módosító javaslat indokolásának szerkezete olyan, hogy a '99-re vonatkozó kamatok felfüggesztését jelenti. S tartalmaz egy olyan kitételt is, hogy a kormány vizsgálja meg a lehetőségét annak, hogy ez a felfüggesztés milyen formában jelentkezne a kereskedelmi bankok irányában, illetve milyen további lépéseket indukálna. Tehát egy intézkedést is tartalmaz.

Itt ezen az intézkedésen van a lényeg, tisztelt Keller képviselőtársam. Számításaim szerint 400 milliárd forint értékű konszolidációs kötvény ment ki. Ebből 170-200 milliárd körülire tehető, ami még kint van. Ennek a kamata egy évre körülbelül 44 milliárd forint.

Abban egyetértünk, ön is szeretné azt tudni, hogy hol vannak ezek a konszolidációs kötvények, én is szeretném tudni, de nem tudjuk, hol vannak, csak sejtjük, hogy Postabank-körben, illetve már külföldi tulajdonban levő bankoknál. Az a véleményem, hogy ezt a konszolidációt úgy is le lehetne végre zárni, hiszen a kötvények több mint a felét már visszaváltották. Nem az a legjobb üzlet a kereskedelmi bankok egy részének, egyre jelentősebb részének, hogy tartsák ezt a kötvényt, hogy magas kamatok mellett tartsák a kötvényt, hanem az, hogy visszaváltsák.

Tehát ezt a konszolidációs eljárást úgy kellene végre megoldani, hogy ez a későbbi években, még 14-15 évig ne okozzon kamatkifizetési kötelmet. A kereskedelmi bankokkal olyan megállapodást, olyan megoldást kell keresni, amely tulajdonképpen a pénzügyi piacon, az államháztartási pénzügyekben lavinaszerű negatív hatást nem okozna.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tekintettel arra, hogy több kétperces hozzászólás nincs, megadom hozzászólásra a lehetőséget Simicskó István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Most egy békés, de nem teljesen fegyvertelen témáról szeretnék beszélni, és ez a Magyar Honvédség, a magyar honvédelem ügye. A '99. évi költségvetés honvédelmi fejezetéhez, illetve e témakörhöz kapcsolódóan összesen 32 módosító javaslat érkezett. Végigtekintve ezeket a módosító javaslatokat, úgy látom, ezek többsége - egy-két kivételtől eltekintve - gyakorlatilag akár ellenzéki, akár kormánypárti részről érkezett, a honvédelem közös ügyét, érdekét tartotta és tartja szem előtt.

A Fidesz úgy látja - kormánypárti felelősségét átérezve, amelyet a mostani MSZP-SZDSZ-s képviselőtársaim remélem, megértenek, hiszen '94-től '98-ig kormányzati pozícióban voltak -, hogy a honvédelem területén szükséges pénzügyi fedezet biztosítására elegendő kereteket nyújt a Magyar Honvédség alapvető működéséhez. A Magyar Honvédség eleget tud tenni az alkotmányos elvárásoknak, mégpedig biztosítani tudja hazánk szuverenitását, hazánk biztonságát.

A tárca költségvetése számol a NATO irányában tett vállalásainkkal, tehát a bruttó nemzeti termékből a védelmi kiadások évi 0,1 százalékos emelésével, amely a jövő évi költségvetés összes védelmi kiadásai tekintetében 1,61 százalékot jelent. Így mindenképpen teljesíteni tudjuk azt a NATO irányában tett vállalásunkat, amely 2001-re 1,81 százalékos védelmi kiadást jelent a bruttó nemzeti össztermékből.

A NATO katonai költségvetéséhez 1,3 milliárd forinttal, a NATO biztonsági beruházási programjához 700 millió forinttal járul hozzá a tárca. Fontos előrelépésnek tekintjük, hogy az előző MSZP-SZDSZ-kormány alatt a hivatásos katonák befagyasztott béreit ez az új kormány feloldotta, és a jövő évben 20 százalékos béremelést tud nyújtani a hivatásos katonáknak, ezzel is értékelve és elismerve munkájukat, tevékenységüket.

A módosító javaslatok egy része a honvédelmi tárcától átcsoportosítandó területek - például a hadigondozás vagy a kormányzati frekvenciagazdálkodási hivatal - áthelyezésére, más része a honvédség kihasználatlan ingatlanainak értékesítésére vonatkozott. Ez az ingatlanértékesítés 9 milliárd forint bevételi előirányzatot tervez a honvédségi költségvetésben. S mindezt úgy tervezné, hogy a költségvetés általános tartalékának terhére történne mindez.

Valóban, a polgári kormány 40 milliárd forintos tartalékalapot hozott létre a következő évre, azonban a nemzetközi pénzügyi helyzet bizonytalanságait is figyelembe véve nem várhatjuk el egy, a magyar társadalom iránt felelősséget érző új, polgári kormánytól, hogy ezen tartalékalap jövőbeni felhasználhatóságát nehezítse meg egy ilyen lépéssel.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja bízik abban, hogy az új kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően a gazdasági növekedés üteme oly mértékű lesz, hogy lehetőség adódik arra, hogy további pozitív lépések tudjanak megjelenni honvédelmi területen is.

A bevételi előirányzatra visszatérve még egy gondolat erejéig. Mint említettem, az ingatlanértékesítésből 9 milliárd forinttal számol, valóban jelentős összegnek tekinthető. De a Fidesz mindenképpen üdvözlendőnek tartja azt a szándékot, amely ösztönözni kívánja azoknak a kihasználatlanul fekvő ingatlanoknak az értékesítését, amelyeknek az előző kormány négy évig nem igazán tudott eleget tenni, nem tudott megfelelő lépéseket hozni ennek a kérdésnek a rendezésében.

Itt utalnék még arra, hogy a Mistral-rakéták vásárlásának ügye és az ezekből adódó terhek, amelyek a jövő évi költségvetésben is jól érzékelhetőek, több mint 7 milliárd forintos többletterhet rónak a következő évi költségvetésre.

 

 

(21.00)

 

Egyébként a tárca úgy számol, hogy a fennmaradó összegből - ez egy 16 milliárdos vásárlás volt a Mistral rakéták vásárlása - 7 milliárdot most az 1999. évi költségvetés vállal, a következő fennmaradó még 9 milliárd forintot, pedig az ingatlanértékesítésből befolyt bevételekből szeretné finanszírozni a tárca. Ez mindenképpen üdvözlendő.

Végezetül szeretnék utalni azokra a pozitívumokra, amelyek a költségvetés honvédelmi fejezetében mindenképpen fellelhetőek: ezek egyértelműen a NATO- vállalásoknak való megfelelést jelentik, valamint azt, hogy a Magyar Honvédség működése ilyen feltételek között is fenntartható lesz. Szeretnék utalni arra, hogy első ízben történik több mint fél milliárd forintos elkülönítés azon célokra, amelyek a környezetvédelemre, valamint a nukleáris balesetelhárítási feladatokra vonatkoznak.

Utalnék még egyszer arra a 20 százalékos béremelésre, amely a Magyar Honvédség hivatásos állományának életkörülményeit javíthatja.

Elmondtuk az általános vita során, hogy az 1999. évi költségvetés nem tudja függetleníteni magát az előző kormány ez évi költségvetésétől, s az abból adódó nehézségektől. A Fidesz képviselőcsoportja a kormány által megjelölt irányt jónak tartja, és bízik abban, hogy a honvédelmi tárca 2000. évi költségvetésében még inkább érezhetőek lesznek azok a pozitív változások, amelyek már most is megfigyelhetőek.

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását.

Mielőtt megadnám a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, tájékoztatom önöket, hogy őt Kovács Ferenc képviselő úr követi, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Megköszönöm munkájukat és aktivitásukat. Átadom az elnöklést Wekler Ferenc alelnök úrnak. Kívánok önöknek további jó munkát és jó éjszakát. (Taps.)

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

ELNÖK: Jó estét kívánok! Szólásra következik Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót Bauer Tamás úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): (Az étkezést éppen befejező elnök felé fordul:) Köszönöm a szót, elnök úr, jó estét, jó étvágyat kívánok! (Derültség. - A képviselő elneveti magát. - Hegyi Gyula: Így könnyű, már 35 másodperc eltelt! Így könnyű! - Derültség.) Köszönöm a szót.

Tisztelt Országgyűlés! Ebben a nagyon fontos vitában három kérdéskörrel szeretnék foglalkozni. Elsőként szeretnék visszatérni ennek a mai költségvetési részletes vitának a legfontosabb kérdésére. A legfontosabb kérdésére annyiban, hogy ha összegszerűen nézzük a benyújtott módosító indítványokat, akkor valószínűleg az a módosítócsomag, amelyről a vita korábbi szakaszában - már kétpercesekkel együtt - egy jó másfél órát vitatkoztunk, valószínűleg nagyobb összeget tesz ki, mint az összes többi módosító indítvánnyal érintett rész együttvéve. Tehát ezért ezzel fogom kezdeni, erre a kérdésre térnék vissza és még egyszer összefoglalnám a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját a 20., a 77. és a 92. pontban közölt módosító javaslatokkal kapcsolatban.

Másodszor azokkal a módosító indítványainkkal kívánok foglalkozni, amelyeket Béki Gabriellával közösen nyújtottunk be a családi támogatásokkal és a nyugdíjjal kapcsolatban. Az ilyen tárgyú módosító javaslatokkal kapcsolatban ma még érdemi tárgyalás szinte nem volt, csak kétperces oldalvágások, de fontosnak tartom, hogy ezzel a kérdéskörrel is alaposan foglalkozzunk.

A harmadik kérdéscsoportot, amivel foglalkozni szeretnék - és itt külön is örülök, hogy Várhegyi Attila államtitkár úr éppen jelen van - az egyházi támogatásokkal kapcsolatos módosító javaslataim alkotják.

Kezdem tehát az elején, a 20., a 77. és a 92. pontban szereplő módosító indítványokkal. Hogy röviden összefoglaljam és emlékeztessem azokat, akik esetleg a vita korábbi szakaszában nem voltak jelen, ezek a módosító javaslatok kerültek későbbi időpontban meglepetésszerűen a költségvetési bizottság asztalára. Az ellenzéki, szocialista és szabaddemokrata képviselőknek azt a kérését, hogy ezeket a módosító javaslatokat érdemben indokolja meg az előterjesztő, a kormánytöbbség lesöpörte az asztalról, és ezért az ellenzéki képviselők nem is voltak jelen ezen a tárgyaláson, kivéve engem, aki késve érkeztem, és ezért a távozáskor távol voltam. (Varga Mihály: Visszajöttél, Tamás!) Nem, nem, nem! (Varga Mihály: De, de!) Az államtitkár úr nem volt jelen ezen a bizottsági ülésen! Én a bizottsági ülés első részén jelen voltam, és aztán egy vidéki elfoglaltság miatt távoztam, onnan loholtam vissza (Varga Mihály: Visszaküldtek!), és amikor láttam kívülről az Országház ablakát, hogy természetesen még tart a költségvetési bizottság ülése, akkor tértem vissza, és értesültem róla, hogy a szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim távoztak az ülésről. Ezért van a jegyzőkönyvben néhány közbeszólás tőlem azon a részen.

De a dolognak nem az eljárási, hanem a tartalmi része az igazán fontos, bár tegyük hozzá, hogy az eljárási része önmagában is nagyon fontos.

Ami a tartalmi részt illeti, miről is szólnak ezek a módosító indítványok, tisztelt képviselőtársaim? Az ajánlás 20. pontjában levő módosító javaslat arról szól, hogy a javaslattevő, a költségvetési bizottság többsége, tehát a kormány elhagyja a költségvetési előterjesztésből azokat a szerintem helyes passzusokat, amelyek a '99-es költségvetésben biztosítanának egy 75 milliárd forint összegű kezességet arra az esetre, ha erre szükség volna. Erről a kezességvállalási szándékról értesültünk, és ezt a kezességvállalási szándékot - különösen azzal a megjegyzéssel, hogy ennek valószínűleg csak egy kisebb része kerül valóban igénybevételre 1999-ben - helyesnek tartottuk. Ha megnézik a képviselőtársaim, nem volt ellenzéki módosító javaslat ennek sem a változtatására, sem az elhagyására.

Ezzel szemben a 77. pontban találjuk azt a bizottsági módosító javaslatot, amelyet akkor indoklás nélkül fogadott el a költségvetési bizottság fideszes, MDF-es, kisgazda többsége, és amelynek egy részbeni indoklását ma a miniszter úr egy elég lendületes vita közepette megadta. Ez a kormánypárti módosító javaslat a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank konszolidációjáról szól. Nemcsak erről, de ez a lényege. Arról szól, és ezt magyarázta el nekünk itt érthetően a miniszter úr, hogy mint tudjuk, a Postabankban nagy volumenű kétes követelések és kihelyezések halmozódtak fel, amelyek a Postabank bankszerű működését veszélyeztetnék, ha az állam nem avatkozna közbe. Ezért az állam beavatkozik, és hadd tegyem hozzá, ezt úgy teszi, ahogy ezt egy civilizált állam tenni szokta, hiszen a bankrendszer stabilitása közérdek, a bankrendszer stabilitását pedig azzal lehet biztosítani, ha az állam közpénzből végrehajt egy tőkeemelést különféle technikákkal, amelyek ehhez rendelkezésre állnak, és ilyen módon újra stabillá teszi e bank működését.

Ez az - és ezt fejtette ki nekünk a miniszter úr -, amit eddig elmulasztottak a bizottsági ülésen kifejteni mielőtt a kormánypárti képviselők, hogy úgy mondjam, látatlanban megszavazták volna ezt a módosító javaslatot. Idáig nincs köztünk vita, ezt kell tenni. Ezt tette a magyar állam a magyar bankrendszerben 1992 és 1996 között is, az akkori kétes és problematikus követelésekkel és kihelyezésekkel kapcsolatban. Ezt hívják adós- és bankkonszolidációnak a magyar közgazdasági irodalomban.

 

 

(21.10)

 

És ezt szokták tenni a civilizált államok, más fejlett piacgazdaságokban is - közismert a svéd, az olasz, most aktuálisan a japán példa. Idáig talán nem volna baj.

Mi az, amiért mégis aggodalmaskodunk? Elsősorban a dolog mértéke miatt, mert ugyanúgy, tisztelt fideszes képviselőtársaim, ha önök emlékeznének még arra, hogy a Fidesz, mint ellenzéki párt hogyan viszonyult az Antall-kormány, az MDF-kormány idején az akkori bankkonszolidációhoz - az államtitkár úr biztosan emlékszik rá, mert ezzel foglalkozott a Fidesz-frakcióban -, akkor a szabaddemokratákkal és a szocialistákkal együtt bírálták az akkori bankkonszolidációt. Az volt közösen a véleményünk, hogy az akkori bankkonszolidáció bizony túlzottan nagyvonalú volt, nem eléggé szigorúan mérte a közpénzt akkor a bankoknak, holott - és ezt is nagyon fontos világosan látni - akkor a Magyar Hitel Bank, a Kereskedelmi Bank és a Budapest Bank, mint annak az időszaknak a nagy bankjai még egészen más okokból kerültek bajba, és ez az az egy dolog, amiben Szekeres Imre mai hozzászólásával nem teljesen értettem egyet, hogy ő a többi bank konszolidációjához hasonlította a Postabank helyzetét, valamennyien tudjuk, hogy akkor a három korábbi nagy bank azok miatt a kihelyezések miatt került instabil helyzetbe, amelyeket a szocialista tervgazdaságból örököltek a kétszintű bankrendszer megteremtésekor.

A Postabank ilyen kihelyezéseket és követeléseket nem örökölt. A Postabank 1988-89-ben jött létre, semmiféle piszkos vállalati kihelyezést nem örökölt. Ami a Postabankban van - mármint ami a Postabankban nincs -, tehát ami a Postabankban rossz kihelyezés és követelés van, azt a Postabank a megalakulása óta, ez év augusztusáig hivatalban levő vezetés tevékenysége idején szedte össze, vagy ha úgy tetszik, kótyavetyélte el, tehát egészen más jellegű az a konszolidáció, amire itt most szükség van, mint a korábbi nagy bankok konszolidációja. Persze a közgazdasági lényeg hasonló, noha a történet más. A közgazdasági lényeg itt is az, hogy behajthatatlan követelések és rossz kihelyezések miatt van szükség egy állami feltőkésítésre.

És hadd tegyük azt is hozzá - noha az ezt megkérdőjelező képviselők már eltűntek innen -, hogy az ilyesmi sohasem a bank és a banktőke érdekeit, hanem az egész ország pénzügyi rendszerének a stabilitását szolgálja. Idáig tehát nincs köztünk vita, a vita köztünk abban van, hogy nem sikerült a kormánynak bennünket - a bennünk alatt én most a kormánypárti képviselőket is értem -, mint a közpénzek felhasználásáért felelős országgyűlési képviselőket meggyőznie arról, hogy arra a 180 milliárdnyi költségvetési hiányra, amelyet ezzel a csomaggal pluszban létrehoznak, valóban szükség van. Azért nem sikerült minket erről meggyőznie, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselő urak és hölgyek, mert nem is tett rá kísérletet. Tehát úgy próbálta elfogadtatni velünk a bizottságban ezt az összeget, hogy meg sem próbálta részleteiben elmagyarázni, hogy erre miért van szükség.

Most itt kaptunk néhány globális számot a miniszter úrtól arról, hogy összesen mekkorák ezek a kihelyezések, de hát tudjuk azt, hogy valójában itt miről van szó. Arról van szó, hogy különböző könyvvizsgáló cégek elkezdték vizsgálni ezeket a kihelyezéseket, és nyilvánvaló - az államtitkár úr, aki annak idején a bankkonszolidációs bizottságot vezette, nálam jobban tudja azt -, hogy egy kétes kihelyezést hogyan ítélünk meg, hogy az behajtható vagy nem behajtható és mennyi belőle a behajtható, ez egy nagyon nehéz kérdés. És abban, hogy egy ilyen megítélésnél egy-egy auditáló cég meg azok a szakemberek, akik ott benn a bankban - a Postabank új vezetése - ezeket a kihelyezéseket és követeléseket vizsgálják, hogyan értékelik a követeléseket és kihelyezéseket, ebben bizony van egyfajta játéktér.

Mi a Fidesszel közösen azért bíráltuk Szabó Iván idején ezt a bankkonszolidációt, mert úgy ítéltük meg, hogy nem elég szigorúan értékelik a Budapest Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, illetve a Magyar Hitel Bank követeléseit, és túl sok közpénzt - azt a bizonyos 300 milliárd forintot - bocsátanak a bankok rendelkezésére. És most ugyanezt a kérdést kell feltennünk, tisztelt Országgyűlés, - és erről beszélt Szekeres Imre, és ebben már teljes mértékben egyetértek vele -, hogy vajon nem egy túlkonszolidációt hajt-e végre a kormány, amikor ilyen csillagászati összegeket szán erre, méghozzá ilyen huszárvágás-szerűen, ahogy most a '98-as költségvetés módosításánál egyik napról a másikra teszi, méghozzá az adófizetők pénzéből, ékesen cáfolva azt az állítását, hogy a pazarlás csatornáinak elzárása a cél. Bizony a pazarlás csatornái sehol máshol így nem buzognak - mármint a folyadék a pazarlás csatornáiban -, mint ahogy itt elfolyhatnak a közpénzek, ha a kormány és azok, akik végrehajtják ezt a konszolidációt, nem elég szigorúak és takarékosak.

Ez az alapvető kérdés, és a kormánynak kötelessége lenne, hogy az Országgyűlést és annak illetékes bizottságait nagy erőfeszítésekkel győzze meg arról, hogy kellő takarékossággal bánik a közpénzekkel. Ehhez persze olyan kormánypárti frakciókra lenne szükség, amelyek legalább olyan - hogy mondjam - szúrós szemmel néznek a kormány kezeire, mint ahogy az előző ciklus kormánypárti többsége ezt megtette, és én a kétperces vitában utaltam is arra a bizonyos '95-ös téli szavazásra, amikor az előző ciklus kormánytöbbsége nem engedett a kormány egy része ama szándékának, hogy biankó felhatalmazást kapjon állami pénzek elköltésére. Sajnálatos, hogy a jelenlegi kormánytöbbségben nincs meg az a minimálisan szükséges felelősségérzet a kormány ellenőrzésére, ami bennünk szerencsére megvolt. Ettől van önöknek most ilyen kedvező helyzetük a gazdaságpolitikában, hogy mi ezt megtettük!

Miért gyanús a helyzet? Miért vannak kételyeink azt illetően, hogy vajon elég szigorú-e a kormány? Hát éppen azért, tisztelt Országgyűlés, mert nemcsak a sajtóban emelkedtek szinte napról napra azok a számok, amelyeket önök megneveztek, hogy itt 20-tól 170 milliárdig terjedt az az összeg, amelybe önök szerint a Postabank kerül, hanem bizony azért is, mert az október végén benyújtott költségvetésben még egy 75 milliárdos maximális garancia van, és a mostani módosító indítvány ennek durván a kétszeresével számol.

Mi történt október 31-e, a költségvetés benyújtásának időpontja és november - azt hiszem - 28-a, a költségvetési bizottság ülése között, amikor ezt a költségvetési bizottságban elfogadtatták? Nyilvánvaló, hogy forradalmian új ismereteket a Postabank állapotáról önök ez alatt az egy hónap alatt aligha szereztek. Hogy mennyire bizonytalanok ezek a számok, erről sok szó esett.

Sajnos nem tudok szabadulni attól a feltevéstől, hogy itt a két időpont között politikai döntés született, és ez a politikai döntés, tisztelt Országgyűlés, kettős lehet. Nem állítom, hogy az, de fel kell tételeznünk, hogy ilyen politikai döntés született.

Az a politikai döntés született, hogy fújjuk föl ezt a Postabank-léggömböt. Persze ez nem léggömb, ez egy valódi labda vagy egy valódi - ha úgy tetszik - bomba, de egy bombát is, ha szabad ezt a kifejezést használnom, föl lehet fújni, ha ezzel a bombával fontos politikai célok vannak. És úgy tűnik, tisztelt Országgyűlés, figyelve többek között a kormánypárti országgyűlési képviselők felszólalásait, hogy itt mindenképpen volt egy nagyon világos politikai cél.

Ugyanis a kormánytöbbség, a kormány, amikor elkészült a költségvetéssel - és azt az önkormányzati választások időpontját gondosan megvárva - az ország nyilvánossága elé tárta, akkor szembekerült egy politikai problémával. Azzal a politikai problémával, tisztelt államtitkár úr, hogy a kormánynak egyfelől állandóan azt kellett hangsúlyoznia, elsősorban nemzetközi szempontokból, hogy milyen stabil a magyar gazdaság. A pénzügyminiszter úr elmondta itt a költségvetési expozéjában, hogy a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága vagyunk, hogy kiszabadultunk az adósságcsapdából, hogy gyorsan növekszik az export és így tovább és így tovább.

 

 

(21.20)

 

Tehát egy egyértelműen kedvező képet festettek a magyar gazdaság helyzetéről. Hadd tegyük hozzá: teljes joggal, mert a magyar gazdaság tényleg ilyen jó helyzetben van.

A másik oldalon viszont el kellett magyarázniuk részben önmaguknak, a kormánypárti képviselőknek és a kormánypártok egész szavazóbázisának, hogy azokból az ígéretekből, amelyeket részben explicit módon fogalmaztak meg - lásd adócsökkentés, lásd a foglalkoztatás bővítése, 7 százalékos növekedés és lehetne sorolni -, és azokból az ígéretekből is, amelyeket ugyan nem fogalmaztak meg explicite, de sugalltak - ilyen sugallt ígéret volt a nyugdíjak emelése -, miért kellett egy csomót megszegniük. Hogy miért nincs adócsökkentés, hogy miért nem emelkedik az egészségügyi dolgozók bére, hogy miért nem tudják azonnal leszorítani a munkanélküliséget. Ezeknek az ígéreteknek a nem teljesítésére meg annak a megmagyarázására, hogy miért kellett, miért akarják felrúgni a nyugdíjemeléssel kapcsolatos hatályos törvényt, erre valamit kellett mondani, hogy miért nem. És erre hívták segítségül a Postabank-ügyet.

Nem véletlen, hogy nem volt ebben a költségvetési vitában olyan kormánypárti fölszólaló, aki ne azzal kezdte volna, hogy milyen súlyos az önök öröksége, és milyen nehéz dolog ez a Postabank; holott még ha el is fogadjuk ezt a 150 milliárd körüli konszolidációs igényt, ez akkor is kevesebb, mint amennyivel a költségvetés bevételei meghaladják azt, amit a választások előtt valamennyien gondolhattunk a költségvetés '98-as bevételeiről. A '98-as államháztartás bevételei nem 150 milliárddal, hanem ennek a kétszeresével haladják meg azt, amit mi is gondoltunk az év kezdetén, amikor a költségvetés összeállt, és amit önök is gondolhattak, ismerve a költségvetést. Tehát az ugyan nem igaz, hogy a Postabank-ügy miatt nem tudják önök teljesíteni az ígéreteiket, de mégis a Postabank-bombának ez a felpumpálása egy határozott politikai célt szolgál a kormánykoalíció retorikájában. Ez az egyik ok, ami miatt az eredetileg 75 milliárdosra tervezett maximális garanciából hirtelen egy 150 milliárdos, sőt 180 milliárdos hiánynövelő csomag lett. Ez az egyik ok.

És sajnos fel kell tételeznünk, hogy van egy másik ok is. Ezt a másik okot a miniszterelnök úr közvetlenül a kormány megalakulása után megfogalmazta, mikor azt mondta, hogy a Postabank állami bank marad, a kormány bankja marad, mert a kormánynak szüksége van egy bankra, amellyel a saját gazdaságpolitikai céljait érvényesíteni tudja. Ez világos beszéd. Hozzátette a miniszterelnök úr, hogy az önkormányzatok finanszírozását kell a Postabanknak ellátni, és hogy mit jelent az önkormányzatok finanszírozása a Fidesz vezette kormány számára, azt tudjuk ebből a költségvetésből. Ez azt jelenti, hogy akivel jóban vagyok, annak adok, és akinek nem akarok adni, annak nem adok. Nyilván ezt a célt kívánják egy kormánytulajdonú Postabank-hálózattal is ellátni. A másik a Vállalkozók Bankja, ez is célja volt ennek a dolognak: egy olyan stabil bankra van szüksége a kormánynak, amivel az üzleti szektorban is a maga politikai preferenciáit tudja érvényesíteni: akinek akarok, annak adok, akinek nem akarok, annak nem adok. Ezekhez a célokhoz van szüksége a kormánynak egy kormánybankra.

Az MDF-kormánynak még volt ilyen, több is volt, hiszen az MDF-kormány idején még valamennyi nagybank állami bank volt. Nem is okozott gondot az, hogy például a Magyar Hitel Bank politikai jellegű hiteleket adjon az akkori kormánypártoknak, elsősorban az MDF-nek, és aztán Járai pénzügyminiszter úr beszámolhatna nekünk - aki ennek a banknak a privatizációra való felkészítését végezte -, hogy a Risk Kft. keretében milyen politikai hiteleket kellett leírni. Sajnos, a Fidesz kormányra jutásakor már nem volt ilyen nagy állami bank. Ha nem volt, majd lesz.

Tehát nem szabadulhatunk attól a feltevéstől - hiszen a miniszterelnök úr egyértelműen megmondta, hogy állami bankra, kormánybankra van szüksége a kormánynak -, ezt kívánják megteremteni, és ehhez kívánják a Postabankot ilyen mértékben közpénzekből stabilizálni, mert ha nem ez lenne a cél, akkor a Postabank rendbehozatalába külső tőkét is be lehetne vonni.

Ne felejtsük el, hogy amikor a szocialista-szabaddemokrata kormány sietett első lépésben a Postabank segítségére, akkor világosan megmondta, hogy ez átmeneti dolog, és amint lehet, kiváltják ezt az állami szerepvállalást külső tőkével. A Fidesz-kormány ilyesmire nem törekszik, tartósan állami bankra van szüksége. És ezen túl már itt elhangzottak a vitában az olyan feltevések is, hogy nem lehet tudni, hogy amikor majd az ÁPV Rt. felügyelete - tehát a Gansperger úr felügyelete - alatt álló Reorg Apport Kft.-je, akihez a behajthatatlan követeléseket majd átadják, a maga módján továbbadja ezeket az üzletrészeket; itt aztán az ármeghatározásban, a cégek kiválasztásában nagyon nagy játéktere van annak, aki ezt csinálja, és miután ez ilyen áttételeken keresztül történik, a parlament ellenőrzési lehetősége, azt mondhatjuk, a minimálisra korlátozódik.

Nem állítom, hogy a kormánynak ezek a céljai ezzel a túlkonszolidálással, de semmi okunk arra, hogy ezt a lehetőséget kizárjuk. Éppen ezért mondjuk azt, hogy azok a kormánypárti képviselők, akik látatlanban megszavazták ezt a módosító javaslatot a költségvetési bizottságban, Mádi képviselő úr, aki a bizottság alelnökeként aláírta ezt a javaslatot, és azok a kormánypárti képviselők, akik esetleg megszavazzák majd ezt a módosító javaslatot, nagyon nagy felelősséget vállaltak magukra. Szeretném önökkel előre közölni, biztos vagyok benne, hogy külön szavazás lesz ezekről a módosító javaslatokról, és nem fog elrejtőzni a kormány által támogatott módosító javaslatok között. Tehát azoknak nagyon el kell gondolkodniuk, hiszen az a veszély fenyeget, az a lehetőség áll itt fenn, hogy ahhoz képest, amit Princz Gábor úr vezetésével a Postabank egy többpárti politikai összefonódás védernyője alatt csinált és azt gondolta, hogy ezt korlátlan ideig lehet csinálni, sokkal több fenyeget akkor, ha a Postabank olyan kormánybankká válik, amilyen kormánybankot szemlátomást a Fidesz-kormány csinálni akar belőle. Ezért viszont - miután ezt a kérdést ilyen nyilvánvalóvá tette a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége ebben a mai parlamenti vitában -, ha ez bekövetkezik, egyértelműen a kormányon és a kormánypárti képviselőkön lesz a teljes felelősség.

A második kérdés, amivel szeretnék foglalkozni, a családi pótlék. Jaj, bocsánat, tisztelt képviselőtársaim, egy módosító indítványt itt még elfelejtettem megemlíteni, röviden erre is kitérek. Ugyanis a 92. pontban szerepel ennek a csomagnak a részeként egy módosító indítvány, amely azt mondja, hogy e törvény 104. §-a tekintetében az Áht. 38. és 41. §-ának rendelkezéseit nem kell alkalmazni. El ne feledkezzem már erről a fontos módosító javaslatról, amit szintén ebben a késő esti csomagban nyújtottak be! Ez ugyanis mit jelent? Már megint a helyett a szabály helyett, hogy a kormány alkalmazkodik a hatályos törvényekhez - mint ahogy ezt annak idején tanultuk, Marx fejéről a talpára állította a dialektikát Hegeltől, itt most azt látjuk, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy a kormány a feje tetejére állítja a jogrend fogalmát, mert ahelyett, hogy a kormány alkalmazkodna a törvényekhez -, a törvényeknek kell alkalmazkodniuk a kormány pillanatnyi szándékához.

Az államháztartási törvény módosításával kezdődött ez a parlamenti ciklus szeptemberben, amikor rájöttek arra, hogy nem akarják az előírt időre benyújtani a költségvetést, nosza, akkor helyezzük hatályon kívül az államháztartási törvényben foglalt határidőket! Itt most nem más történik, tisztelt fideszes képviselőtársaim, mint hogy megint van egy kényelmetlen rendelkezése - egyébként rendkívül fontos rendelkezése - az államháztartási törvénynek: ha a kormány másfélszeresére kívánja növelni a hiányt, akkor pótköltségvetést kell benyújtani, s a pótköltségvetésnek megvannak a maga szabályai és illemszabályai. Például, hogy mielőtt a parlament tárgyalná, az Állami Számvevőszék elmondja a véleményét, hogy vajon helyénvaló-e az, amit csinálnak. Most, sajnos, erről a módosító csomagról, amely 180 milliárddal növeli a '98-as költségvetés hiányát, anélkül tárgyalunk, hogy az Állami Számvevőszéknek módja lett volna erről nyilatkozni.

Hadd emlékeztessek arra, frakcióvezető úr, milyen büszkék voltak arra önök, hogy nem követik az MSZP-SZDSZ-kormány példáját abban, hogy '94-ben túllépett bizonyos határidőket, és ezzel megsértette az államháztartási törvényt.

 

(21.30)

 

Mit csinálnak önök most, tisztelt Országgyűlés, amikor egyszerűen hatályon kívül helyezik egy alkalommal, mert pillanatnyilag zavarják önöket az államháztartási törvény egyes rendelkezései? Miféle törvényesség, miféle alkotmányosság ez?

Ezen a ponton le is zárnám ezt a csomagot, és azt hiszem, mindenki számára világossá vált, hogy milyen felelősséget vesznek magukra azok, akik ezeket a módosító indítványokat majd megszavazzák.

Most áttérnék felszólalásom második részére, ahol a családi pótlékkal, családi támogatásokkal kapcsolatos módosító javaslatainkat szeretném a figyelmükbe ajánlani. Ezeket azért is tartjuk nagyon fontos módosító javaslatoknak, mert egy családbarát kormány költségvetéséről, magát a családok kormányának nevező kormány költségvetéséről van szó. (Kovács Ferenc: Úgy van! - Derültség az MSZP soraiban.) Köszönöm szépen ezt a megjegyzést, csak ez a kormány, mint tudjuk, szelektál a családok között. A saját családjait, mint ezt megtudtuk, különösen preferálja, bár ha nagyon nagy a társadalmi tiltakozás, akkor a családbarátság ezen a ponton időnként lelohad - mint ahogy azt a Torgyán család esetében a mai nap megtudtuk -, de azért az a különbségtétel, hogy vannak kedves családok és kevésbé kedves családok, ebben a költségvetésben is megvan, igaz, hogy ezt már más törvények kapcsán elmondtuk, és ezért a teljes érvelést most nem kell előadnom, de azért emlékeztetnem feltétlenül kell arra, hogy a családi pótlékot mint a családtámogatás legfontosabb, összegében is és hatékonyságában is legjobb eszközét, önök elértéktelenítik ebben a költségvetésben.

Az az összeg, amit önök családi pótlékra beállítottak, csak arra elegendő, hogy a magas jövedelműek is megkapják a családi pótlékot, akik eddig nem kapták; arra azonban nem elegendő, hogy az alacsony és közepes jövedelműek esetében a családi pótlék reálértéke ne csökkenjen, hiszen a családi pótlék számai azonosak az előző évivel, miközben önök 11 százalékos inflációt terveznek. Azt kívánom valamennyiünknek, hogy a 11 százalékos infláció bejöjjön, azt azonban nem kívánom, hogy a családi pótlék elértéktelenedjen, sőt, tisztelt Országgyűlés, azt szeretném, ha annak az értékvesztésnek, amit a családi pótlék 1990 és 1996 között, tehát az Antall-kormány, a Boross-kormány és a Horn-Kuncze-kormány idején elszenvedett a gazdasági válság részeként, és aminek csak egy kicsike részét tudtuk az 1997. évi költségvetés során visszaadni, egy részét vissza is adjuk.

Mi ezért Béki Gabriellával közösen két változatban is nyújtottunk be módosító indítványt a családi pótlékhoz, a 331. számon egy olyan módosító indítványt, amely csak az inflációt ellentételezné a családi pótléknál, 330. számon pedig egy olyan indítványt, amely 18,5 százalékkal emelné a családi pótlék összegét, ami tehát azt jelenti, hogy az inflációs értékvesztés mellett egy nagyon mérsékelt emelkedést is hozzáteszünk. Hasonló módosító indítványokat szocialista képviselőtársaink is benyújtottak, és én az önök bölcsességére bízom, hogy a szabaddemokrata vagy a szocialista módosító indítványokat fogadják-e el ezek közül, mi mind a kettővel meg lennénk elégedve.

Önök azzal a gondolattal veszik tudomásul a családi pótlék elértéktelenedését, hogy a gazdaságilag aktív családok megkapják emellett a családi adókedvezményt. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Még mindig nem derült ki az, hogy a kormány tudná, hogy a magyar gyerekek közül vagy a gyerekes családok közül mennyien maradnak ki az adókedvezményből. Ezt többször megkérdeztük a vitanapokon, a különböző vitákban, az általános vitában, de még egy interpellációban is megkérdeztük az illetékes minisztertől, megbízható választ önöktől nem kaptunk, és meg kell mondanom, hogy magunk is naivak voltunk, amikor a korábbiakban azt hittük, hogy itt mindössze 350-400 ezer gyerek az, akik nem jutnak hozzá. Azt is el kell hogy mondjam, bizonyos utakon még egy olyan információnk is van, hogy maga a Pénzügyminisztérium azzal számol, hogy a gyerekek 25 százaléka marad ki. Nem tudom, hogy ez az információ helytálló-e, lehet, hogy nem 25, csak 20, lehet, hogy több, mint 25, lehet, hogy 30. Nagyon jó lenne, ha az a kormány, amely mögött olyan pártok állnak, amelyek bennünket állandóan a hatásvizsgálatok elmaradásával vádoltak, ezt a minimális hatásvizsgálatot elvégezte volna ilyen törvényjavaslatok benyújtása előtt, hogy megpróbálja megállapítani, mennyien maradnak ki ebből, hogy vajon egyrészt mennyien vannak, másrészt, hogy kicsodák, milyen szociális helyzetűek, milyen összetételűek azok a családok, ahol a gyerekek vagy a gyerekek szülei és eltartói ebből a családi adókedvezményből kimaradnak.

Az az állítás, amit már volt alkalmam Surján László képviselő úrtól idézni a tegnap esti RTL Klub-műsorból, hogy ezek részben olyanok, akik önszántukból nem jutnak hozzá az adókedvezményhez, és nekik ez egy üzenet - miféle üzenet ez, tisztelt frakcióvezető úr, tisztelt államtitkár urak? -, és vannak mások, akik nem önszántukból, rajtuk még nem tudunk segíteni, ezt mondta Surján képviselő úr. Ez nem így van, tisztelt Országgyűlés, mert azt, hogy üzenet, azt értem, azt, hogy nem tudunk segíteni, azt nem értem, mert ez döntés kérdése, akkor, amikor növekszik a gazdaság és növekszenek a költségvetési kiadások. A valóság az, hogy nem akarnak segíteni.

Módosító javaslataink egyik változata tehát úgy szól, hogy a családi pótlék emelését javasoljuk. Azt is hozzáteszem, ehhez az is hozzátartozik - mert mi nem úgy szoktuk a módosító javaslatokat megfogalmazni, hogy csak a népszerű és vonzó részét nyújtjuk be a költségvetésbe -, mi bizony 395. pont alatt benyújtottuk azt a módosító javaslatot is, hogy maradjon el az a megtakarítás, amit az adókedvezmény jelent, és legyen 36 milliárddal magasabb a személyi jövedelemadó-bevétel. Hiszen annak idején az adótörvényhez is benyújtottunk ilyen módosító javaslatot, logikus, hogy a költségvetéshez is benyújtjuk ezt.

Tehát az egyik oldalon - aszerint, hogy melyik javaslatunkat fogadják el - van egy többletkiadás, amelyik az egyik esetben 25 milliárd, a másik esetben 13,8 milliárd, a másik oldalon van egy 36 milliárdos megtakarítás. Tehát azt hiszem, hogy korrekt megoldást alkalmazunk.

Arra az esetre, tisztelt fideszes, MDF-es képviselőtársaim, ha önök mégsem ezt az utat választanák, ha nem akarnák a családi pótlékot emelni, és nem akarnak lemondani az adókedvezményes megoldásról, noha annak összes hátrányát volt alkalmunk alaposan bemutatni itt a Házban, akkor egy másik módosító indítványunkat fogadhatják el - és mi ennek se vagyunk ellene -, amelyet kiegészítő családi pótlék néven javasoltunk már a személyi jövedelemadó törvény tárgyalásánál. Itt most már kikalkuláltuk számszerűen is, hogy milyen többletkiadást jelent ez a költségvetésnek: ez egy 13 milliárdos többletkiadást jelent. Mindössze 13 milliárdba kerül, hogy tiszta lelkiismerettel, a szociális lelkiismeretet is megnyugtatva térjenek majd nyugovóra a költségvetési módosító indítványok szavazása után. 13 milliárdból megoldhatják azt, hogy senki se maradjon ki a családi támogatások emeléséből.

Szeretnék itt még egy megjegyzést tenni, amely felszólalásom első és második fejezetét összekapcsolja. Nyilván amikor módosító javaslatokat teszünk, amelyeknek többletigényük van, akkor azt szokás a kormányoldalról válaszolni, hogy hol a fedezet. Ezek jogos ellenvetések, és én magam is most ellenzékben is kész vagyok megfontolni minden olyan szempontot, amely a fedezetről beszél. Egy dologra azonban fel kell hívnom a figyelmüket: az a nagyvonalúság, amit a 77. pontban tárgyalt, a Postabank, a Magyar Fejlesztési Bank konszolidációjára vonatkozó költségvetési bizottsági módosító javaslatban önök tanúsítanak, az a nagyvonalúság, ahogy százmilliárdos nagyságrendben készek az adófizetők pénzét ilyen célokra felhasználni, az a nagyvonalúság, amellyel készek voltak az eredeti 75 milliárdról 150 milliárd felé emelni azt összeget, amit az adófizetők pénzéből felhasználnak, hiteltelenné tesz minden olyan ellenvetést, legyen szó az önkormányzatokról, legyen szó családi pótlékról vagy legyen szó a nyugdíjemelés visszafogásáról, amit önöktől hallottunk a nehéz örökségre és arra hivatkozva, hogy nincs mindenre pénz a költségvetésben.

 

(21.40)

 

Aki 75 milliárdról 150 milliárd fölé emeli a bankkonszolidációra fordított összeget, annak nincs erkölcsi alapja azt mondani, hogy nincs 45 milliárd arra, hogy a nyugdíjak emelése a hatályos törvényben rögzített összeget érje el, és ezért mi nem voltunk restek, és benyújtottunk olyan módosító indítványt is - méghozzá a 407. pont alatt találják meg az ajánlásban -, amely azt a bizonyos 45,7 milliárd forintot a hatályos törvény szerinti nyugdíjemelésre biztosítaná.

Ezek tehát azok a módosító indítványok, tisztelt Országgyűlés, amelyeket önöknek megfontolásra ajánlunk, amelyekkel, hogy úgy mondjam, a kormányt, a kormánytöbbséget mentesítenénk a szószegés vádja alól.

Végül a harmadik kérdéskör, amiről beszélnem kell, ez összesen két módosító indítvány - amelyet 428., illetve 439. szám alatt találnak meg tisztelt képviselőtársaim -, amelyek az önök jelenlegi kormányszerkezetének megfelelően a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetében szerepelnek. Ebben egyébként egyetértünk: önök az egyházügyeket kivették a Miniszterelnöki Hivatalból, és visszatették oda, ahová valók, az egyik kultuszminisztériumhoz. Ez a két módosító indítvány, amit benyújtottam, azon ritka módosító indítványok közé tartozik, amelyek csak megtakarítást jelentenek a költségvetés számára, és gondolom, ez önmagában véve az államtitkár úr számára bizonyosan rokonszenves. Az egyik módosító indítvány egyszerűen törli a költségvetésből a hittanoktatás támogatása címen megjelölt 1,7 milliárd forintot; a másik módosító indítványom, a 439. számú pedig az egyházak támogatásán belül a "különmegállapodásokra" cím alatt megjelenő 1,356 milliárd forintot törli.

Vajon miért, tisztelt Országgyűlés? Mi az oka annak, hogy ezt a két tételt törölni javasoljuk a költségvetésből?

Kezdem az elsővel: a hittanoktatás támogatására szolgáló 1,7 milliárd forinttal. Miről van itt szó, tisztelt Országgyűlés? S itt egy kicsit vissza kell mennünk időben. Magyarországon 1997-ig hosszú idő óta lényegében változatlanul működött a magyarországi egyházak költségvetési támogatásának rendszere, amely részekre szabdalva, különböző jogcímeken tartalmazta az egyházaknak az állami költségvetésből juttatott különféle összegeket, és ezek között volt egy olyan rovat, hogy hitoktatók támogatása vagy hitoktatók óradíja - már nem emlékszem a pontos megnevezésére -, és amelynek keretében a hitoktatás, a hitoktatók óradíját, a hitoktatók számára az egyházak által kifizetett összeget fizette az állam. Ezt a finanszírozási rendszert 1998-ban felváltotta egy új finanszírozási rendszer, amely azon az egyház-finanszírozási törvénycsomagon alapult, amelyet 1997 végén fogadott el az előző Országgyűlés, és amely azon a megállapodáson alapult, amelyet a Horn-kormány kötött a katolikus egyház képviselőivel; ezért is nevezik vatikáni vagy szentszéki megállapodásnak, noha a magyar delegáció lényegében a magyar katolikus püspökökből állt, tehát valójában ez a Magyar Katolikus Püspöki Kar és a Horn-kormány közötti megállapodás volt.

Azt is tudják képviselőtársaim, hogy mi, szabaddemokraták sok okból elleneztük ezt a megállapodást, és erős fenntartásaink voltak azzal az egyház-finanszírozási rendszerrel szemben is, ami ennek nyomán kialakult. Az azonban tény, hogy ez a finanszírozási rendszer a magyar kormány és a Magyar Katolikus Püspöki Kar, illetve a katolikus egyház egyezségén alapult, és ennek az egyezségnek része volt az, hogy a hitoktatók korábbi támogatását beolvasztották a nagy, átfogó egyházi támogatásokba. Alapjában véve két, az állam által nyújtott finanszírozási forma váltotta föl a korábbi sokféle formát: az egyik az a bizonyos garantált 1 százalékos támogatás; a másik az úgynevezett járadék, amelyet, legalábbis névlegesen, a vissza nem adott ingatlanok után kaptak az egyházak, valójában azonban egy megállapított finanszírozási összeg volt.

Szeretném hangsúlyozni: a magyar katolikus egyház vezetői maguk megállapodtak erről a támogatási módról a magyar kormánnyal. Majd abban a pillanatban, amint megtörtént a kormányváltás, előálltak - Gyulay püspök úr - azzal, hogy tőlük elvették a hitoktatók támogatását, megszűnt a hitoktatók támogatása, és elvárják az új kormánytól, hogy ezt ismét nyújtsa az egyházaknak. S a kormány pedig elébe ment, ha úgy tetszik, ennek az igénynek, és azzal kezdte, hogy újra folyósítani fogja a hitoktatók támogatását, amit a csúnya-csúnya Horn-kormány állítólag megszüntetett.

Nos, szeretném még egyszer hangsúlyozni: nem megszüntette, hanem beolvasztotta! Hiszen a '98-as költségvetésben az egyházak támogatása körülbelül 40 százalékkal haladta meg a '97-es összeget, különböző új formákban, tehát a hitoktatók támogatását beolvasztották. Azért olvasztották be egyébként, tisztelt államtitkár urak, mert elfogadták az egyházak is a kormánynak azt az álláspontját, hogy maga a hitoktatás finanszírozása semmiképpen sem tekinthető állami feladatnak, amit az állami költségvetésből kellene folyósítani, tehát ilyen formában szüntették meg, de hogy ezzel ne járjanak az egyházak rosszul, beolvasztották az általános támogatásba.

Ezek után azt mondani, hogy ismét bevezetjük a hitoktatók támogatását, és hitoktatás támogatása címen plusz 1,7 milliárdot juttatni az egyházaknak, ez azt jelenti, hogy az új kormány duplán kívánja finanszírozni a hitoktatást, holott meggyőződésem, hogy ha komolyan vesszük az állam és egyház elválasztásának elvét, akkor ez egyszer sem indokolt. Nem azért javasoljuk ennek a rovatnak a törlését, mert feltétlenül meg akarunk takarítani 1,7 milliárd forintot, hanem mert elvileg tartjuk megengedhetetlennek, hogy egy olyan egyértelműen egyházi feladatot, mint a hitoktatók díjazása, az állam költségvetése fedezzen.

Csak arra a gyakori ellenvetésre, amit Várhegyi államtitkár úrtól is hallottam már és más kormányképviselőktől is, hogy no de hát a hit terjesztése az erkölcsi ismeretek terjesztését jelenti - hallottam én ezt már a rádióban az államtitkár úrtól -, hadd jegyezzem meg, hogy történelmi tapasztalatok szerint sokféle erkölcs van, és sokféleképpen lehet erkölcshöz jutni, erkölcsös magatartásra nevelődni. Nem hiszem, hogy ezt az érvelést bármi is indokolná.

Ami pedig a másik módosítást illeti, ezt a "különmegállapodásokra" című rovatot, itt azt kell elmondani, hogy az a bizonyos vatikáni megállapodás a járadék összegét általános kategóriaként alkudta ki a katolikus egyház és az állam között. Amikor a '98-as költségvetésbe ezt az összeget beállították, akkor nemcsak a katolikus egyházra gondoltak, hanem a protestáns egyházakra is. Azt mi is tudjuk, hogy az egyház-finanszírozásnak ez a formája a katolikus egyházra lett kitalálva, és a protestáns egyházak eltérő feltételei miatt ez számukra hátrányos. Ezt tudjuk; többek között ezért sem tartottuk jónak, hogy az egyház-finanszírozás rendszerének kialakítása a katolikus egyházzal kötött megállapodásra épüljön, és ezt annak idején el is mondtuk. Ezzel kapcsolatos észrevételeinket a jelenlegi kormánypártok akkor, hogy úgy mondjam, nemigen helyeselték.

Ha arról lenne szó, hogy azt a bizonyos járadékösszeget valamilyen mértékben korrigálják, azt figyelembe véve, hogy a protestáns egyházak nem kellő súllyal lettek ott figyelembe véve, akkor azt még el is lehetne fogadni.

 

(21.50)

 

De egy ilyen mértékű új tétel beállítása azoknak a megállapodásoknak - hogy úgy mondjam - a pénzügyi alátámasztására, amelyeket a kormány most a protestáns egyházakkal köt, véleményünk szerint nem indokolható, nem méltányos. S ami a fő az egész folyamatban, az az, hogy ezek nyomán a dinamikusan növekvő tételek nyomán az 1998-ban már bekövetkezett jelentős növekedés 1999-ben újabb 50 százalékos növekedést jelent. Tehát, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma rovataiban megjelenő egyházi támogatások a bázisul szolgáló 1998. év 8 milliárd forintjáról mintegy 12 milliárd forintra növekednek. Ez, továbbá az, hogy ilyen formában, mint a hitoktatók támogatása - ami egyértelműen tagadja azt az irányzatot, hogy az állam és az egyház közötti pénzügyi köldökzsinór lazuljon, ellenkezőleg, újra összekapcsolja őket -, ez, tisztelt Országgyűlés, betetőzése annak a rossz irányú változásnak, amit már a vatikáni megállapodás is jelentett, egyértelmű fordulat abba az irányba, amit a miniszterelnök úr úgy szokott megfogalmazni, hogy nem az állam és egyház elválasztása, hanem állam és egyház együttműködése van napirenden. Nem vitatom a miniszterelnök úr és az önök jogát arra, hogy az állam és az egyház együttműködését tűzzék napirendre, csak arra kérem önöket, ne felejtsék el, hogy a magyar alkotmány nem erről, hanem az állam és az egyház elválasztásáról beszél, ezért ez nem tekinthető indokoltnak.

De nem tekinthető indokoltnak még egy okból, tisztelt Országgyűlés. Annak az egyház-finanszírozási rendszernek, ami a vatikáni megállapodás idején kialakult és ami egyelőre fennmaradt, nagyon fontos eleme az úgynevezett 1 százalék kiegészítése. A vatikáni megállapodással bevezetésre került a második 1 százalék azért, mert az eredeti 1 százalékban is benne lettek volna az egyházak, de a nagy egyházak ezt nem akarták - a kis egyházak igen, de a nagyok nem -, és aztán a vatikáni megállapodásban egy második 1 százalék jött be, amelyet már elfogadtak a nagy egyházak is. Annak, hogy ez bejött, van egy nagyon fontos tanulsága, tisztelt Országgyűlés. Nevezetesen az, hogy a 4,5 millió személyi jövedelemadó-fizetőből, aki 1 százalékos döntést hozhatott, és akiknek több mint egyharmada az első 1 százalékáról rendelkezett 1998-ban, amikor az 1997-es adóbevallások keretében rendelkezhetett, mindössze 11 százalék volt az, aki az egyházaknak utalt át, holott ugyanúgy a kezében volt a papíros, a nyomtatvány, mint a másik nyomtatvány, amelyen társadalmi szervezeteknek lehetett átutalni.

Tisztelt Országgyűlés! Ez mindenesetre kételyeket kell, hogy ébresszen valamennyiünkben, hogy vajon van-e joga az államnak valamennyi adófizető pénzéből ilyen dinamikusan növelni a nagy történelmi egyházak támogatását akkor, amikor az állampolgárok maguk - amikor döntési lehetőségük van arra, hogy a befizetett adójukból utaljanak-e tovább az egyházaknak - ilyen kis mértékben élnek ezzel a lehetőséggel. Azt a módosító indítványunkat, amelyet ezzel kapcsolatban benyújtottunk, legalábbis illene megfontolniuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra jelentkezett Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára.

Várhegyi urat illeti a szó.

 

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ígérem nem fogok olyan hosszan beszélni, mint az előttem szóló, csak néhány pontban szeretnék reagálni az egyházzal kapcsolatosan elhangzottakra.

Amikor a miniszterelnök úr arról szólt, hogy nem az egyház és állam szétválasztása, hanem az egyház és állam együttműködése van napirenden, akkor nem tett mást, mint idézte a parlament által elfogadott kormányprogramot, idézte a Fidesz választási programját, amelyről önök azt szokták állítani, hogy a kormány nem tartja be, nem aszerint munkálkodik, amikor pedig betartja és aszerint munkálkodik, akkor az a baj, hogy azt teszi, amit megígért. Számunkra valóban nem az a cél, hogy az állam és az egyház szétválasztását hangsúlyozzuk, főleg nem egy olyan időszakban, amikor itt tartom a kezemben a történelmi egyházakkal való állami megállapodást, amely nem az összes, csupán a vatikáni, a szentszéki megállapodást követő megállapodások összessége.

Azt elfelejtette elmondani képviselő úr, amit bizonyára pontosan tud, hogy a hittanoktatás összegének megállapodásba való bevonása kizárólag a katolikus egyházra vonatkozott, hiszen vele volt megállapodása a kormányzatnak, szemben az összes többi egyházzal. Itt kell pontosítanom, hogy a mai kormánypártok éppúgy elmondták, hogy a protestáns egyházak számára kedvezőtlen egy generális elv alkalmazása, hiszen más és más tulajdoni és hitéleti szerkezet alakult ki éppen a felekezetek különbségéből adódóan. Tehát nemcsak hogy szükséges, hanem muszáj kiegészítenie a kormánynak a hittanoktatás forrását ahhoz, hogy valamennyi történelmi egyház gyakorolni tudja ezt a hivatását, és ehhez az államtól megfelelő forrást kapjon.

Ami a második 1 százalékot illeti: valóban nem célja a kormánynak, hogy az állam és az egyház pénzügyi köldökzsinórja lazuljon - ahogy ön fogalmazta; mondjuk inkább úgy egész pontosan, hogy elszakadjon, hiszen a köldökzsinór nehezen tud lazulni -, pontosan az a cél, hogy azokhoz a közfeladatokhoz, amelyeket az állam, illetve a kormányzat az alkotmányos berendezkedés figyelembevételével elismer közfeladatnak, megfelelő forrást biztosítsunk. Éppen eleget láttuk az elmúlt években azt, hogy folyamatos feladat-átruházás volt a legkülönbözőbb szervezetekre, és ehhez a megfelelő forrás nem volt biztosítva.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy 11 százalék nyilatkozott adójának második 1 százalékáról és hogy ez milyen kevés, hadd említsem meg Olaszországot, ahol egyetlen voks elegendő. Nem kell megnevezni azt, hogy hány százalékot adna át az adott egyház számára, azt arányosítja a kormányzat és az alapján adja a támogatást. Tehát szó sincs arról, hogy bárki el akarná szakítani ezt a bizonyos köldökzsinórt. Azt gondoljuk, hogy ezekkel a külön megállapodásokkal, járadék-kiegészítésekkel mindazt a méltánytalanságot, amit az elmúlt évtizedekben elkövettek - kérem a különböző kormánypártok tagjait, nehogy véletlenül magukra vegyék ezt a korábbi időszakból; évtizedek méltánytalanságáról van szó -, itt az ideje egy olyan időszakban, amikor nemcsak a magyar államiság, hanem a kereszténység felvételének ünnepe elkövetkezik, akkor ezt biztosítsuk az egyházak számára, megpróbáljuk orvosolni ezt a méltánytalanságokat, hogy lehetőséget biztosítsunk mind az egyházak, mind az egyházakhoz kötődő nem hívők, mind pedig a hívők számára a méltó ünneplésre. Jól tudjuk, hogy elmúlt években is fillérekből és forintokból szedték össze a templomok tatarozására a pénzt, amit korábban meg sem tehettek.

Mi úgy gondoljuk, ha egyszer elismerjük, hogy ez a nemzeti kulturális örökség, valamint a nemzeti kincs része, akkor ehhez hozzá kell járulni. Szeretném megnyugtatni, nemcsak ennyivel fogunk hozzájárulni, hanem sokkal több pénzzel, mert a millenniumra szánt források egy részét - egy bizonyos 7,1 milliárd forintos csomagot, amely kifejezetten műemlékek felújítására szolgálna - abból ezt mindenképpen szeretnénk kiegészíteni. Sőt, még ezen kívüli források is vannak a költségvetés különböző fejezeteiben.

Többen felvetették a hittanoktatás finanszírozásának kérdését is. Szeretném azt is elmondani, lehet, hogy a hittanoktatást bizonyos egyház számára elismerte a korábbi kormányzat, azt egy megállapodás alapján beolvasztotta a finanszírozás rendjébe, de arról elfeledkezett, hogy például az egyházi felsőoktatási intézményeknek az 1997 előtti megállapodások szerinti pénzeket kifizesse, hogy ne kerüljenek olyan lehetetlen helyzetbe, amilyenbe az egyházi felsőoktatási intézmények kerültek.

 

(22.00)

 

Úgy gondoljuk, hogy ezt is kötelessége egy magára valamit adó kormánynak orvosolni.

Én azt hiszem, tisztelt képviselő úr, és nagyon örültem, hogy ez is elhangzott, hogy nem vitatja az egyház egyébként igen fontos szerepét mind a társadalomban, mind a magyar kultúrában. Én azt hiszem, hogy csak kifejezetten örülni lehet annak, nemcsak nominálisan, hanem reálértékben is egy igen jelentős növekedés az, amelyet az egyház mind a tárgyi, mind pedig a szellemi örökségének továbbvitelére fordíthat, azt hiszem, a magyar társadalom egésze érdekében. (Szórványos taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én Bauer képviselő úr mondanivalója első részéhez szeretnék szólni, persze, értelemszerűen csak két percben. Nevezetesen a 92. és a 77. módosító indítványokról van szó. Erről többet kell beszélni itt a Házban, tisztelt képviselőtársak, hiszen akkor, amikor a kormány rábírta a kormánypárti képviselőket arra, illetve a költségvetési bizottság kormánypárti képviselőit arra, hogy ezt a két módosító javaslatot nyújtsák be, akkor gyakorlatilag már a törvénysértés állapotába került, hiszen az államháztartási törvény 38/A és 41. §-a jelenleg hatályban vannak. És ha jelenleg hatályban vannak, akkor aszerint kellene a kormánynak eljárnia.

És ha az a költségvetési helyzet, mint amit a 77. ajánlásban megfogalmaz, nevezetesen, hogy a hiány mértéke nem 419 milliárd, hanem ettől lényegesen nagyobb, 600 milliárdon felül van, akkor pótköltségvetési helyzet van. És ha ő nem jár el az államháztartási törvény rendelkezései szerint, és manipulálja az 1999-es költségvetési törvénytervezetet, akkor én azt gondolom, hogy teljes mértékben bizonyítható az, hogy a kormány folyamatosan, onnantól kezdve, hogy manipulálta a képviselőket, onnantól kezdve törvényt sért. És ezt a törvénysértő állapotot nem oldja fel a kormány azon javaslata, hogy a 104. § tekintetében az államháztartási törvénynek két szakaszát nem kell alkalmazni, hiszen az majd csak valamikor december 27-én lép életbe. Egyidejűleg akkor függeszti föl az államháztartási törvény két rendelkezésének az alkalmazását, amikor az ez évi költségvetési törvény módosítása hatályba lép. Példátlan! Eddig soha nem volt az Országgyűlés történetében ilyen rendelkezés, és ezt én nem győzőm hangsúlyozni, hogy mennyire törvénysértő az, ahogy a kormány e tekintetben eljár. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Takács Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Bauer Tamás képviselőtársam a Postabank ügyéről szólt. Még erről sokszor beszélünk, de azt hiszem, a mai nap során, amikor Járai Zsigmond miniszter úr szólt erről a gondról, lehetett érzékelni azt, hogy a kormány manipulálja az országot az összegekkel kapcsolatban, hiszen egyértelmű a miniszter úr felszólalása alapján, hogy a befektetések túlértékeléséből származó céltartalékhiány, valamint a hitelállomány mögötti céltartalékhiány, ami 144 milliárd forintra tehető, a KPMG meg a többi auditáló cég egészen másképpen értékeli, és meg kellene várni a végső értékelést. Ami a Postabankkal kapcsolatban fix összegnek látszik, az a 14 milliárd forintos idei működési veszteség, ami a kihelyezésekhez és a befektetésekhez kötődő kamatszinttel kapcsolatos. Tehát, ha ez a 14 milliárd forint csupán a fix szám, akkor nem szabad 160-170, vagy hány milliárd forintos dolgokról beszélni, míg az összegek nem tisztázódnak. Ez az egyik.

A másik: Bauer Tamás képviselőtársam egy nagyon fontos dolgot említett, amikor azt mondta, hogy az előző ciklusban mi, az akkori kormánypárti képviselők, több alkalommal bíráltuk a kormányt, persze progresszív értelemben. Emlékszem arra a költségvetési vitára, amikor Urbán László, volt képviselőtársammal együtt majdnem egyformán muzsikáltunk, ő és én. Ő akkor ellenzéki képviselőként nem nagyon mondott ellentétes dolgokat a költségvetésről. Jó lenne, ha a mostani kormánypárti képviselőtársaim ezeket a pozitív megnyilvánulásokat, a kormányt segítő bírálatokat a jövőben megtennék, mert eddig erről még szó sem volt. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csizmár Gábor úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szívesebben mondanám ezt az észrevételemet akkor, amikor az előterjesztő is jelen van, de nyilván majd (Sasvári Szilárd: Elnök Úr! Emberi szükséglet is jelen van a világon.) a jegyzőkönyvben elolvassa. Államtitkár úr jelezte, hogy majd szünetet kér, ha szükségesnek tartja. (Varga Mihály bejön az ülésterembe.)

Bauer Tamás hozzászólásának ahhoz a részéhez szeretnék kapcsolódni, ahol a családtámogatási rendszer és a költségvetés összefüggését nézte. Két tényezőt említett, egyfelől a családi pótlék értékvesztését 1999-ben, illetve a másik oldalon a kisjövedelmű családoknak azt a második hátrányát, ami az adókedvezmények igénybevételi lehetőségének korlátozottságát jelentette. Szeretném ezt a két tételt, két tényezőt egy harmadikkal kiegészíteni. Nevezetesen arról van szó, hogy a költségvetési törvényjavaslatban a kormány szakítani kíván azzal a gyakorlattal, hogy a mindenkori öregségi nyugdíjminimum a szociális támogatások alap mérőszáma, és bevezet egy új mutatót, ami természetesen a jelenlegi öregségi nyugdíjminimumhoz képest csak tizenegynéhány százalékos növekedést jelent, ami tehát azt jelenti, hogy minden egyes szociális támogatás - mivel jövedelmi viszonyokhoz kapcsolódik -, gyakorlatilag értékén marad, vagy a határzónába esik, vagy értékvesztés áldozata lesz.

Ha ehhez hozzákalkulálom azt, hogy ma Magyarországon 800 ezer gyerek után jár rendszeres gyermekvédelmi támogatás a családokban, akkor ez tehát azt jelenti, hogy azon legszegényebb családok, akiknél a legkisebb a jövedelem, a kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat alapján háromszoros büntetésben fognak részesülni: a Bauer Tamás képviselőtársam említett családi pótlék, gyermekkedvezmény után harmadikként a szociális támogatások oldalán is. Természetesen ezt a forrást a gazdagabbak javára csoportosítja át a kormány. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László képviselőtársam említette azt a példátlan eljárást, amit a kormány az 1998-as költségvetés beiktatásával a '99-es soraiba tett. Szeretném kiegészíteni, hogy ez nem példátlan a jelenlegi kormány gyakorlatában. Az államháztartási törvény volt a jelenlegi kormányzat első törvénye, aminek azt a passzusát a mai napig sem tartja be, hogy július 31-éig esedékes lett volna a költségvetési irányelvek benyújtása. Ezzel természetesen visszamenőleges datálás ellenére is adós.

Az 1997-es tb-zárszámadás volt arra kiváló alkalom, hogy a társadalombiztosítás 1998. évi várható hiányát is hasonló módszerrel eltüntesse a kormányzat, elrendezze a pótköltségvetés esetleges igényfelmerülését. Tette ezt akkor, amikor a pótköltségvetés előírásaira vonatkozó, még akkor hatályban lévő passzus szeptember 30-ai állapot szerint egyértelműen kötelezővé tette a pótköltségvetés benyújtását, és az 1997-es zárszámadás pedig szeptember végén, október elején került benyújtásra, a napokban pedig elfogadásra.

Úgy gondolom, a kormányzatot nem zavarja az államháztartási törvény néhány passzusa, azon simán át szokott lépni, némileg visszamenőleges hatállyal. Azt várom már, hogy mikor rendezi el az 1999-es költségvetéssel az 1999-es beszámolót is. Ezt az érdekes fejleményt talán még nem próbálta ki. Lehet, hogy erre is lesz példa az elkövetkező három évben. Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

 

(22.10)

 

ELNÖK: Szólásra jelentkezett Varga Mihály úr, politikai államtitkár. Megadom a szót kétperces hozzászólásra.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak reagálni szeretnék néhány olyan észrevételre, ami időközben elhangzott, megköszönve Csizmár Gábornak, hogy aggódik azért, ha egy percre kimegyek a teremből.

Először is arra szeretnék reagálni, hogy a Postabank-üggyel kapcsolatban a kormányzat hibát követett-e el vagy sem, amikor egy képviselői módosító indítvány keretében terjesztette ezt elő a '99-es költségvetéshez csatolva.

Én azt gondolom, hogy itt nem követtünk el hibát. Szeretném emlékeztetni arra a tisztelt Házat, hogy volt már olyan képviselői javaslat ebben a Házban, amikor a befolyt privatizációs bevételről - Hány milliárd dollár is volt? Keller László bizonyára emlékszik rá! - szintén egy képviselői módosító indítvány keretében döntött a tisztelt Ház, az utolsó pillanatban.

Úgyhogy azt gondolom, hogy egy ennél sokkal szerényebb tétel ügyében nyugodtan dönthet a tisztelt Ház, pláne azok után, hogy a pénzügyminiszter úr a vita keretében tájékoztatást adott arról, hogy mik ennek az összegnek a főbb tételei.

Szeretném azt is elmondani, hogy az összeg - ez már többször elhangzott a nap folyamán - változó, és nem lehet tudni biztosan, hogy ez a 158 milliárd valóban 158 milliárd lesz-e a Postabanknál, és nem több.

Ennek több oka van, egy okot hadd emeljek ki ezek közül: eddig három könyvvizsgálói jelentés készült, illetőleg készül most a Postabanknál. Az első könyvvizsgálói jelentés - nevet most nem mondok - időtartama március 31-ig terjedt, az akkori állapotok szerint minősített néhány nagy hitelkövetelést, hitelkintlévőséget. A másik könyvvizsgáló cég a július 31-i állapot szerint minősített befektetéseket. Ebből a két auditálói jelentésből próbálja most összerakni a Postabank vezetése, hogy körülbelül mekkora is az a hiány, amelyet az államnak finanszíroznia kell. Körülbelül 158 milliárd forint eddig, de jó néhány olyan tétel van, amihez évekre visszamenőleg minősíteni vagy átírni kellene a könyvelői jelentéseket és magát a könyvelést.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ez eddig egy teljesen korrekt szám, ezért is kért fel a Postabank vezetése most egy harmadik auditáló céget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy csak a hitelkintlévőségekre koncentrálva készítsen el egy újabb jelentést.

Ha lesz még időm - és nyilván lesz még az este folyamán -, akkor folytatni fogom.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Óriási különbség van az 1995. év végi állapot és a mostani állapot között! Ugyanis akkor valóban nagy súlyú ügyről döntött képviselői módosító indítvány keretében az Országgyűlés! (Varga Mihály: Ez nem nagy súlyú?) De 1995 végén az 1996-os költségvetést érintette az a módosító indítvány, itt pedig arról van szó, hogy az 1999-es költségvetés keretén belül, akkor, amikor pótköltségvetést kellene elkészíteni az 1998. évre, a '99-es költségvetés keretén belül módosítjuk az 1998. évi költségvetési törvényt! Óriási különbség, államtitkár úr!

A másik pedig - nem volt bent akkor államtitkár úr, és én megértő vagyok e tekintetben, akkor is elmondtam -, azzal, hogy a kormány azt kéri a 92. módosító indítvány szerint, hogy az államháztartási törvény 38/A. és 41. §-át ne alkalmazzuk arra az esetre, ami a '98. évi költségvetési törvényt módosítja, gyakorlatilag elismeri azt, hogy pótköltségvetési helyzet van! Csak ebben az esetben nem akarja aszerint tenni a dolgát, és nem akar aszerint eljárni, ahogy azt az államháztartási törvény egyébként előírja számára, hanem azt kéri, hogy az Országgyűlés egyidejűleg a '98. évi költségvetési törvény módosításával az államháztartási törvény előírásai alól is mentesítse a kormányt.

Tisztelt Államtitkár Úr! A jelenlegi állapot azzal, hogy beismerte a kormány, hogy pótköltségvetési helyzet van, és hogy tudja azt, hogy az államháztartási törvény szerint hogyan kellene eljárni, és nem úgy jár el, ezért mondtam én azt, hogy törvényt sért onnantól kezdve, hogy a kormány rábírta a kormánypárti képviselőket a módosító indítvány benyújtására.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szólásra jelentkezett Varga Mihály államtitkár úr. Megadom a szót!

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Ön fölteszi a kérdést, illetve azt állítja az előbbi kétpercesében, hogy az a döntés egy nagy súlyú döntés volt. Remélem, hogy ezzel nem azt akarja mondani, hogy ez nem egy nagy súlyú döntés! Gondoljon már bele, hogy a főváros szerint ez a pénz a budapesti 4-es metró megépítésének a teljes költségvetését fedezné!

Tehát azt gondolom, hogy igenis, egy nagy súlyú döntésről van szó, és erről a döntésről lehet vitatkozni! Mert ne felejtse el, hogy arról a döntésről, amiket önök annak idején beterjesztettek, nem lehetett vitatkozni! Az a fű alatt jött be ide a parlamentbe, az utolsó pillanatban, és nem volt róla semmiféle érdemi vita! Most, csak a mai napon már közel két óra hosszát vitatkoztunk csak erről a kérdésről! Tehát azt gondolom, hogy önnek van lehetősége föltenni a kérdéseit, van lehetősége elmondani az észrevételeit.

Ahhoz a kérdéshez, hogy kell-e pótköltségvetés vagy nem kell, én azt hiszem, hogy ez a fajta megoldás, amit a jelenlegi kormány választott, jogilag nem pótköltségvetés, technikai értelemben azonban valóban az. Valóban az, mert azt gondoltuk, hogy nem érdemes azt csinálni, amit önök csináltak 1994-ben, hogy gyakorlatilag azzal szórakoztak el kilenc hónapot, hogy az ősz folyamán egy pótköltségvetési vitába mentek bele, vitték bele a tisztelt Házat! Emlékeztetnék rá, hogy akkor azt ígérték, hogy 60 milliárdos megtakarítást csinálnak majd egy pótköltségvetés keretében, aztán amire elfogadásra került, sikerült is egy tízmilliárdost csinálni.

Én azt gondolom, hogy ennek nincs értelme, sokkal tisztább megoldás, hogy ha azt a problémát egyébként, ami valóban a '98. december 31-éig tartó időszakhoz tartozik, a '98-as költségvetés terhére próbálja rendezni ez a kormány.

Még egy gondolatot hadd tegyek ehhez hozzá: erre a döntésre azért is szükség van, mert a bank közgyűlését még ebben az évben meg kell tartani. Ha a bank közgyűlésére nem tud sor kerülni ebben az esztendőben - ezt bizonyára ön is tudja, feltételezem -, akkor jó néhány olyan pénzintézeti törvénypontot sértenénk meg, amelyet nem volna szerencsés.

Tehát azt gondolom, hogy a kormány helyesen járt el, és helyesen alkalmazott olyan megoldást, ami rövid távon lehetőséget ad egy döntésre.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kénytelen vagyok megismételni azt, amit korábban már elmondtam ezzel összefüggésben, talán akkor a miniszter úr volt benn, nem vagyok benne biztos.

A két döntés között a legnagyobb különbség az, hogy '95 decemberében mi arról döntöttünk, hogy ne költse el a pénzt a kormány. Ehhez nem kellett különösebb indoklás, és úgy emlékszem, államtitkár úr, hogy a Fidesz-frakció is elég gyorsan, különösebb magyarázat nélkül megértette, hogy miről is van szó.

Most viszont arról van szó, hogy a kormány el akar költeni egy hatalmas összeget, és az indoklásra ennek a belátására lenne szükség, és ez az az indoklás, amit mi hiányolunk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a polémia késztetett arra, hogy én is hozzászóljak. Azt gondolom, a mai napi vita is mutatja, hogy itt igazából nem abban van nézeteltérés a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között, hogy nagy horderejű-e vagy sem ez a bizonyos ügy. Azt gondolom, az az időtartam is jelzi, amit ezzel a kérdéssel eltöltöttek a képviselők, hogy mindkét oldalon fontosnak és nagy horderejű ügynek tartják. Csakhogy én azt gondolom, hogy egyáltalán nem lényegesek, és nem pusztán csak formaiak azok a követelmények, amiket úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a törvények betartása, vagy máshogy: törvényesség.

A költségvetés kapcsán nem ez az egyetlenegy eset, amikor a kormány - amelynek képviselői ellenzéki korukban egyébként rendkívüli érzékenységet mutattak a törvények betartása és betartatása iránt, utalok itt számtalan sikeres akciójukra az Alkotmánybíróság előtt, vagy számtalan olyan módosító indítványukra, amelyet a törvényességre hivatkozva fogalmaztak meg, és amit utána elfogadott az akkori kormánypárti oldal - hajdani rendkívüli érzékenysége nemhogy lanyhulni, hanem egész egyszerűen elveszni látszik. Kifejezetten törvénysértő megoldások fölött nemhogy szemet hunynak, hanem azok törvényességét igyekeznek elfogadtatni ellenzéki képviselőtársainkkal!

 

 

(22.20)

 

 

Azt gondolom, hogy helytelen; a törvényesség önmagában érték, különösen az, ha az a költségvetési ügyeket érinti. Erről egyébként, amikor saját jogomon fogok szólni, külön is szeretnék beszélni.

Van azonban még egy különbség a két ügy között, s erre talán utalt is Bauer képviselőtársam. Ott oly mértékben sikerült meggyőznie önmagát a Fidesz-frakciónak, hogy azt az indítványt teljesen jól felfogott saját elhatározására - emlékeim szerint - megszavazta.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kertész István úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Nem kívánok szólni.

 

ELNÖK: Nem kíván hozzászólni. Két percre következik Burány Sándor úr, az MSZP képviselője.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 1994-ben valóban egy pótköltségvetés keretében döntöttünk néhány milliárd forintról. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez akkor nem növelte, hanem csökkentette a hiányt, és pótköltségvetés keretében csökkentette a hiányt.

Szeretnék emlékeztetni továbbá arra, hogy amikor a privatizációs bevételeket az államadósság csökkentésére fordítottuk - és egy képviselői indítványt ebben az értelemben megszavazott a Ház -, akkor ez szintén nem növelte az állam adósságát, hanem csökkentette az állam adósságát. A mostani, nagyságrendileg szintén óriási mennyiségű pénz viszont növeli az államadósságot, nem csökkenti, növeli a költségvetési hiányt, nem pedig csökkenti. Ezek tehát olyan fontos különbségek, amelyek mellett szó nélkül nem mehetünk el.

Végül, de nem utolsó sorban, a Postabank ügyében a mai napig folynak, és megnyugtató módon nem zárultak le a szakmai viták. Tehát egy végig nem vitatott, talán részben a kormánypárti frakciókat is, de az egész parlamentet megosztó kérdésről van szó. Annak idején az a módosító indítvány, amely az államadósság csökkentésére fordította a privatizációs bevételeket, viszont a teljes Országgyűlés támogatását élvezte. Tehát ha úgy tetszik, konszenzuson nyugodott.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tardos Márton úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Úgy gondolom, az ön által felvetett különböző megoldások között nagy különbség, mindegyik között nagyon sajátos különbség van, s nem érdemes ezen az úton haladva megmagyarázni, hogy mi jó és mi rossz.

Az azonban egyértelmű tény, jelen esetben egy olyan kormánypártok közötti megállapodást, a kormány által sugallt - ha tetszik - trükköt akartak megvalósítani, hogy elkerüljék azt a vitát, amelynek itt most részesei. Nem a kormány illetékes minisztere jött el egy javaslattal és magyarázta meg a feltételeket, hanem ismeretlen személyek benyújtottak ismeretlen módon előkészített javaslatot, amelyet, ha szerencsésen veszik a kanyart, minden vita nélkül elfogadtattak volna saját többségükkel. Ha tetszik, akkor az ellenzék ébersége volt az, ami megakadályozta önöket abban, hogy ezt enélkül megtegyék, és így érdemben beszélni kellene róla.

Az a vita, amely akkor lezajlott, amelyre ön hivatkozott, arra még az is jellemző volt, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők közötti ellentétet tükrözte, mert a kormány nyilvánvalóan nem kívánta azt, amit a Gaál-Keller-féle javaslat tett, hanem az a kormánypárti képviselők által előterjesztett javaslat volt, amelyet többek között sok ellenzéki képviselő is megszavazott. Tehát a vita akkor itt zajlott le, ugyancsak hasonló körülmények között. Erre akartam önt figyelmeztetni.

Véleményem szerint mindenképpen nagy politikai hiba volt az, hogy ilyen ügyetlen módon vetették fel a kérdést, egy olyan kérdést, amely érdemi vitát igényel, és az az érdemi vita ma sincs eldöntve. A nézetkülönbségek értékelése, hogy mibe kerül a megoldás, és milyen más megoldások vannak, s azoknak mi a hasznuk és költségük, ezek nincsenek még egymással összevetve, és addig igazi, érdemi döntést hozni nem lehet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kovács Ferenc, a Fidesz képviselője. Megadom a szót Kovács Ferenc úrnak.

 

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés kapcsán olyan szakmáról szeretnék szólni, és annak a szakmának a véleményét szeretném kifejteni, amelynek - bármilyen hihetetlennek tűnik - tíz évvel a rendszerváltás után még nincsen önálló törvénye, a mai napig minisztertanácsi rendeletek és kormányrendeletek szabályozzák a működését. Ez pedig a turizmus és az idegenforgalom.

El tudom mondani azt, elsősorban a szakma képviselőinek köszönhető az, hogy alapvetően ebben a szakmában már felállt egy olyan struktúra, amely mellé nyugodtan oda lehetne állítani most már - igaz, jól elkésve - egy modern turizmustörvényt is, amelyet reményeink szerint a közeljövőben meg tudunk oldani. Úgy érzem, a polgári kormányzat ezt a szakmát - amely a magyar népgazdaság szempontjából majdnem annyi hasznot hoz, mint például a mezőgazdaság - súlyának megfelelően kezeli, s ezt az is bizonyítja, hogy ma már önálló parlamenti bizottsággal rendelkezik ebben a Házban, és remélhetőleg, a közeljövőben az is elérhető lesz, hogy ne csak egy főosztálya legyen a Gazdasági Minisztériumon belül, hanem egy sokkal tágabb körű és nagyobb hatáskörrel rendelkező szervezet irányítsa és próbálja gazdálkodását kordában tartani.

A költségvetésben három, illetve az előbb államtitkár úr által elmondottakkal együtt, ezzel összefüggően összesen négy olyan tételt találok, amely jelentősen több az eddig az idegenforgalomra vagy az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokra fordítható pénzeknél.

Szeretném kiemelni, hogy természeti adottságaink értékeinél és azok mellett nagyon fontosak az építészeti emlékeink, az épített emlékeink is, amelyekre a jövő évi költségvetés közel dupláját állította be, 7,1 milliárd forinttal. Ebből remélhetőleg olyan szintűre és olyan színvonalúra sikerül majd felhoznunk az idegenforgalmilag fontosabb műemlékeinket, középületeinket, közintézményeinket, amelyeket bátran megmutathatunk majd a hozzánk látogatóknak, illetve a Magyarországon belül kirándulóknak is.

Nagyon súlyosak az elmaradások. Azt hiszem, önök előtt is közismertek ezek a dolgok. Nemcsak a fontosabb, kiemelt épületekre célzok itt, hanem ha arra gondolunk, hogy egy-egy történelmileg értékes régi kisvárosunk belvárosába látogatnak, és bemennek a kapualjakba, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, olyan dolgokkal találkozunk még, amiket a második világháború okozott, és azóta sem sikerült egyik kormányzatnak sem, egyik rendszernek sem helyrehoznia, helyretennie.

A gazdasági fejlesztési célelőirányzatnál található 14,3 milliárd forint, amely egyik részről dicséretes, mert jóval több, mint ami ezelőtt ilyen célra rendelkezésre állt; de valójában nagyon kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy gyakorlatilag 1980 és 1985 között a nagy osztrák hitelből létrejött szállodaberuházásokon kívül a mai napig komolyabb állami támogatással vagy felelősség-, kezesség-vállalással komolyabb idegenforgalmi objektum nem épült meg.

A közelmúltban módom volt Sárváron részt venni az első magyarországi élményfürdő avatóján. Csak irányszámként szeretném információként elmondani, hogy ott egy 100 négyzetméteres medencének a létrehozása - az első magyarországi élményfürdő - 60 millió forintba került. Magyarországon a gyógyvizeinkre alapozott turizmusra mint húzóágazatra tekintünk, de ha valójában átnézzük ezeket a szolgáltató egységeket, amelyek erre rendelkezésre állnak, belátható, hogy a közeljövőben igenis nagyon-nagyon komoly tőkével kell támogatnia mind az államnak, mind pedig egyéb forrásoknak az itteni fejlesztéseket.

Az európai uniós országokban ma már az élményfürdők rendszere egész kiterjedt, komoly hálózattal rendelkezik. Ha az Európa Unióhoz való csatlakozás után piacképesen szeretnénk tartani ezeket az intézményeinket, gyógyfürdőinket, a hozzá csatlakozó szolgáltatásokat, akkor igenis ezeket is arra a szintre kell tudnunk felfejlesztenünk, illetve olyan segítséget kell nyújtanunk, amelyben a közreműködő cégek önmagukat fejleszteni képesek lesznek. De ehhez sokkal, de sokkal több tőkére lenne itt is szükség.

 

(22.30)

 

A vidékfejlesztési célfeladatok között található egy nagyon komoly tétel a turizmus fejlesztésére. Itt szeretném elmondani, hogy azt hiszem, a falusi turizmusról napjainkig kering egy téveszme, sokan azt hiszik, hogy elég egy szép házat kipofozni, és mert faluhelyen van a ház, az máris falusi turizmus, elég arra, hogy oda elmenjenek, hogy ott vendégeket fogadjanak. Ez biztosan nem így van!

A közelmúltban, azt hiszem, hétfőn vagy múlt héten valamelyik nap a Híradóban láttam a Falusi Turizmus Szövetség elnökét, aki nyilatkozott és fel volt háborodva, hogy micsoda dolog az, hogy mezőgazdasághoz csatoltan vannak ezek a támogatások. Tisztába kell tennünk ezt a fogalmat is, mert a falusi turizmus szerintem az a turizmus, amelyen keresztül a városi embereknek be tudjuk mutatni a falusi ember hétköznapi életét. Én természetesnek tartom, hogy a szállásfejlesztéseken keresztül és ezek mellett a kormányzat most már lehetőséget biztosít a Vidékfejlesztési Minisztérium keretéből arra, hogy a régi házi szakmák, iparos mesterségek bemutatásra vagy olyan állapotba kerülhessenek, hogy érdemes legyen egy-egy faluba elmenni, és ott valóban a falusi életforma még meglévő maradványait meg lehessen ismerni.

Én vidéken, Vas megyében élek, és el kell mondanom, hogy nagyon ritka az olyan istálló - nem is tudom, találnék-e ma már ilyet -, ahova szívesen bevinnék külföldi vendégeket, hogy megmutassam, hogyan fejik a tehenet például. De nemcsak arra gondolok, hogy istállónak kellene olyannak lennie, hanem kovácsműhelynek, bognárműhelynek, egyéb olyan ősi mesterségeknek is, amelynek sajnos a családról családra szálló mivoltát az elmúlt 50 év sikeresen kiirtotta. Ezeknek a hagyományait újra kell teremtünk és újra becsületet kell adnunk ezeknek a mesterségeknek. Ha belegondolunk, ez közvetve szintén a családokat támogató rendszer lesz - illetve az is -, mert a mezőgazdaságból élők egy plusz segítséget kapnak ahhoz, hogy jövedelmüket kiegészíthessék a vendéglátásból, a turizmusból származó bevételekkel.

A Gazdasági Minisztérium céltámogatási előirányzatában 6 milliárd forint szerepel, ez is körülbelül duplája annak, mint amennyi az előző évben volt beállítva. De ha arra gondolok, hogy micsoda komoly feladat vár a szakma képviselőire a millenniumi év előkészítése során, azért azt hiszem, még ha ez az összeg nem is tekinthető elegendőnek, de elfogadható, mert jóval több, mint ami eddig rendelkezésre állt.

Nagyon nehéz lesz olyan képet kialakítani hazánkról és a hazai szolgáltatásokról, amelyek versenyképesek lesznek a 2000-es évforduló Európa szinte minden jelentősebb településén zajló eseményével, és amelyek így vendégeket tudnak vonzani hazánkba is. Nagyon-nagyon komoly marketingtevékenység, nagyon komoly piacfelmérés és nagyon komoly programszervezés szükséges ahhoz, hogy legalább azon a szinten meg tudjuk tartani 2000-ben is a vendégeinket, amilyenen most vannak.

Közvetve a gazdasági szabályozással is hatni lehet a vendéglátásra és a turizmusra. Azt hiszem, mindannyiunk előtt ismert, hogy ez a szolgáltatás, ez a szakmai rész az, amely a legnagyobb élőmunka-igénnyel rendelkezik, és én úgy érzem, a WTO adatai szerint is így van, hogy a világ gazdaságában a közeljövőben, 2004 körül már a második legfontosabb gazdasági tényező lesz a turizmus, az idegenforgalom, és ebben a szolgáltatásban van a legnagyobb élőmunkaigény.

Úgy érzem, hogy az SZTK 6 százalékpontos, a társadalombiztosítási járulék körülbelül 14 százalékos csökkentése valóban legalizálja, vagyis a fekete- vagy szürkegazdaságból a hivatalos és bejelentett irányba tereli a szakmában dolgozókat, a szakmában alkalmazottakat, mert álszemérem és homály lebegi körül a borravalós szakmákat. Ugyanis az idegenforgalomban részt vevők többségének bére még az előző rendszerben, tehát a '88-'89 előtti időszakban valóban olyan alacsony szinten volt tartva - akár a pincérekre, taxisokra, szállodaportásokra gondolunk -, aminek a viszonyai ma is visszaköszönnek, bár azt hiszem, ma már a borravaló nem olyan mértékű, mint akkoriban volt. Mégis valahogy reflexszerűen ott maradt az, hogy a béreket ebben a szakmában tartják szinte a legalacsonyabb szinten. Kivétel talán a vendéglátó-ipari szakmák közül a szakácsok bére, mert az egészen komolyan zárt térben ellenőrizhető dolog. Remélhetőleg ez a könnyítés erre a sok-sok vállalkozásra és vállalkozóra azt a hatást fogja gyakorolni, hogy legalizálják, hivatalosan is jelentsék be dolgozóikat, vállalkozóikat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula úrnak, az MSZP képviselőjének.

 

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Kovács Ferenc Képviselőtársam! Egy dologban biztosan egyetértünk: hogy én is nagyon fontosnak tartom a turizmus fejlesztését. Az a baj azonban - engedje meg, hogy néhány konkrét módosító indítványt megemlítsek ezzel kapcsolatban -, hogy az a nemes szándék, amelyről ön beszélt, egyáltalán nem tükröződik, mármint a kormány részéről.

A 290. pontban - az ajánlás szerint megyek - Kovács Kálmán a Kis-Balaton vízvédelmére javasolt viszonylag szerény összeget, a kormánypárti többség elutasította. A 299. pontban ugyanő a balatoni vízközműhálózat fejlesztését szerette volna megtámogatni, a kormánypárti többség elutasította. Talán egyetértünk abban, hogy a magyar idegenforgalomban a Balaton valamiféle szerepet játszik. Az éppen levezető elnök, Wekler Ferenc úr a 303. pontban a 6-os út kialakításával kapcsolatban tett egy módosító indítványt, a kormánypárti többség elutasította. A 415. pontban Gidai Erzsébet képviselő asszony, a MIÉP-től, a fertődi kastély műemléki értékeinek megvédésére javasolt egy összeget, a kormánypárti többség elutasította a teljes összeget, tehát ide semmi nem jut.

Amikor életemben először voltam Nyugaton, Stockholmban, akkor esős idők miatt szegény turistaként nagyon sok időt töltöttem a város közepén álló kultúrcentrumban, amelyben volt színház, könyvtár, olvasóterem, minden. Az új nemzeti színház városközpontjában egy olyan létesítmény lett volna, amely az idegenforgalomban egy igazi gyűjtőpont lehetett volna. És aki Budapesten járja a metrót, az tudja, hogy a külföldiek, akik nem autóval jönnek Budapestre és különböző okok miatt nem veszik igénybe a taxit, elsősorban és döntően a metrót használják, ahogy ehhez hozzászoktak a nagy európai városokban. Amikor az önök kormánya a 4-es metró fejlesztésétől megvonja a pénzt, akkor lényegében az idegenforgalom, a turizmus ellen tevékenykedik.

Nagyon szépek ezek a szólamok; az a baj azonban, hogy pontosan azokra a konkrét előirányzatokra vonatkozó módosító indítványokat, amelyek az idegenforgalmat fejlesztenék, elutasították, nem látunk ezekre forrásokat. Úgyhogy a célban egyetértünk, a kivitelezésben már nem.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szólásra jelentkezett Varga Mihály úr, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára.

Megadom a szót.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hegyi Gyula képviselő úr, önnek sem kell a szomszédba menni szép szavakért meg hangzatos kijelentésekért! Hadd reagáljak ezért arra, amit elmondott. Ha jobban megnézzük azokat a javaslatokat, amelyekre ön azt mondta, hogy a kormánypárti többség nem támogatta, akkor kiderül, hogy ezeknek a javaslatoknak van ám párja is, vagy van másik lába, ahonnan elvennék az összegeket. Nem mondom végig mindegyiket, mert kevés rá a két perc, csak az egyiket hadd mondjam el.

Ön említette, hogy a 415. pontban Gidai Erzsébet képviselő asszony egy 800 millió forintos javaslatot tett a fertődi kastély rekonstrukciójára. Azt gondolom, nemes cél, bárki támogathatná, mindenki egyetértene azzal, hogy a rekonstrukcióra ezt a pénzt oda kellene adni. A MIÉP képviselőcsoportja majd külön meg is köszöni önnek, hogy szólt a módosítás mellett. Azonban, ha megnézzük, hogy hol van ennek a képviselői indítványnak a másik lába, akkor azt látjuk, hogy az államadósság költségvetési elszámolásaitól venne el a kamatkifizetésekből és jutalékokból 800 millió forintot. Nos, azt gondolom, tisztelt képviselő úr, ha ön egy módosító indítványról beszél, akkor legyen szíves, vegye a fáradságot és nézze meg a másik lábát is annak a módosításnak, mert gondolom, azzal ön sem és a frakciója sem ért egyet, hogy esetleg az államadósság törlesztését függesszük fel.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)