Készült: 2020.08.12.14:30:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

34. ülésnap (1998.11.24.),  33-71. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:27:31


Felszólalások:   21-33   33-71   72-80      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom; folytatására és lezárására ma este kerül sor.

Soron következik a családok támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/331. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/331/2-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.

 

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi expozémat azzal fejeztem be, hogy van végre az országnak olyan kormánya, amelyik tudja, hogy mit akar, és ennek érvényt is szerez. Mindezt olyan össztűzben végzi, amely messze túllép a politikai tisztesség és jó ízlés határain. Ez zavart kelthet, sokakat megtéveszthet, de nem térítheti el a kormányt attól a szándékától, hogy a káosz helyett rendet, a korrupció helyett tisztességet, az értékrombolás helyett az általánosan elfogadott értékrend helyreállítását szolgálja. Ez utóbbi érdekében tett jelentős lépés az a törvénytervezet is, amelyet most beterjesztünk.

A kutatások, amelyek a mai magyar családok helyzetének feltárására, a családi közösségek működésére irányulnak, kivétel nélkül riasztó megállapításokra jutnak; akkor is, ha ezek demográfiai, szociográfiai vagy gazdasági kutatások. Egyértelműen arra hívják fel a figyelmünket, hogy a gyermekeket nevelő fiatal és középnemzedék aránytalanul nagy terheket visel. Ha ez a generáció nem kap a társadalomtól érdemi segítséget, akkor a családok erkölcsi és anyagi veszélyeztetettsége tovább romlik. Ezáltal nemcsak a családi mikroközösség, hanem a nagyobb közösség, maga a társadalom sem lesz képes megfelelően működni.

Meggyőződésünk, hogy a súlyos gondokkal küszködő családokat nem lehet magukra hagyni. E területen sürgős állami beavatkozásra van szükség. A számukra nyújtandó segítségnek nem pusztán anyagi jellegű támogatásra kell korlátozódnia, hanem jelentős értékváltásra is szükség van.

A családi élet biztonságának újrateremtése, a gyermekvállalás feltételeinek javítása, az ország népességfogyásának megállítása érdekében a kormány átfogó, többlépcsős intézkedéssorozat megvalósításába kezdett. Ennek keretében vissza kívánja állítani a gyermekek után járó adókedvezményt, a felsőfokú oktatásban részt vevők tandíjának eltörlésével, a különböző tankönyv-támogatási formákkal, valamint az oktatási ágazat kiemelt támogatásával segíti a gyermekek taníttatását. A lakásszerzéshez, illetve a lakásépítéshez kapcsolódó kedvezmények bevezetésével pedig javítani kívánja a családok lakáshoz jutásának feltételeit.

Ebbe az intézkedéssorozatba illeszkedik a családtámogatási rendszer átalakításának megkezdése is, amelynek fő irányait a 43. számú országgyűlési határozat jelölte ki. Eszerint a támogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy az jobban szolgálja a gyermekes családok társadalmi esélyegyenlőségét és a népesedéspolitikai célokat.

Mindezek alapján a kormány egy olyan törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé, amely a gyermekes családok támogatási rendszerét megváltozott elvi alapokra helyezi. Az új rendszer lényege, hogy nem csupán a gyermekes családok körében jelentkező szegénység kompenzálását helyezi előtérbe, hanem az anyagi támogatáson túlmenően olyan értékrendet is közvetít, amely a gyermekvállalást a legmagasabban elismert társadalmi alapértékek közé emeli.

A korábbitól eltérő szemléletmód egyben azt is kifejezi, hogy a társadalom számára minden gyermek - családja jövedelmétől függetlenül - azonos értéket képvisel. Ebből következik, hogy a törvényjavaslatban szabályozott családi támogatások vagyoni, jövedelmi viszonyoktól függetlenül minden családot megilletnek, ha gyermeküket saját háztartásukban nevelik. Az újonnan javasolt intézkedések egyik fő elemét tehát az alanyi jogosultság visszaállítása képezi. A jogosultság kiterjesztése természetesen a támogatásokban részesülők létszámának növekedését is jelenti; az eddigiekhez viszonyítva mintegy 8-10 százalékos mértékű ez a növekedés, amelynek költségvetési többletigényét a jövő évi költségvetési törvényben tervezett előirányzatok tartalmazzák.

A kormányt gyakran éri a vád, hogy a legszegényebb rétegeket magára hagyja, míg a közép- és jobb módú rétegeket az ő rovásukra támogatja. (Bauer Tamás: Így van! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) Tájékoztatásul megemlítem, hogy a jelen törvényjavaslatban szabályozott ellátásokon kívül többféle, úgynevezett rászorultsági elven működő támogatási forma áll rendelkezésre. Ezek közül is kiemelendő a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amelyet több mint 800 ezer gyermek kap; ez azt jelenti, hogy a gyermekek mintegy 40 százaléka részesül ebben az ellátásban. Jövőre a tervezett infláció mértékét meghaladóan fog emelkedni a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértéke is.

A törvényjavaslat egységes rendszerbe foglalva szabályozza a különböző családtámogatási formákat. Nevelési ellátásként határozza meg a gyermekek neveléséhez biztosított támogatásokat, így a családi pótlékot és az iskoláztatási támogatást; gyermekgondozási támogatások címén foglalja össze a szülő jövedelmeként nyújtott támogatásokat, nevezetesen a gyermekgondozási segélyt és a legalább három kiskorú gyermeket nevelő szülőt megillető gyermeknevelési támogatást.

 

(10.50)

 

Tartalmazza továbbá az anyasági támogatást, amely a szülő nőt a szülést követően illeti meg.

A támogatásban részesülők száma, az ellátások költségvonzata és a rendelkezés újszerűsége alapján is kiemelten kell szólni a családi pótlékról és az azt felváltó iskoláztatási támogatásról.

A családi pótlék a gyermek tankötelezettségének megkezdéséig illeti meg a szülő bármelyikét. Amikor a gyermek eléri a tanköteles kort, a szülőnek iskolalátogatási igazolást kell benyújtania az ellátást folyósító szervhez. Ettől az időpontból az iskolarendszer keretei között tanuló gyermek tanköteles korának végéig, de legfeljebb 20. életévének betöltéséig a családi pótlékkal azonos mértékű iskoláztatási támogatásban részesül. Az ellátást tehát egyszer, a tanköteles kor kezdetén kell igényelni, a folyósítás a továbbiakban automatikus. Ha a gyermek egészségi állapota, képességei nem teszik lehetővé a tanulói jogviszony létesítését, vagy a szülői gondoskodás hiányában, esetleg egyéb okból, például javító nevelés céljából intézményi elhelyezésre kerül sor, a támogatás a továbbiakban is azonos feltételek mellett családi pótlék címén jár.

A tervezett intézkedés előkészítése során azt tapasztaltuk, hogy többen vitatják az iskoláztatási támogatás bevezetésének célszerűségét, ezért erről külön is indokolt szólni. Kérem a figyelmet, hogy a későbbi félreértések vagy netán félremagyarázatok megelőzhetők legyenek!

Az iskoláztatási támogatás bevezetése azért került napirendre, mert a szülők egy kisebb, de sajnos nem elhanyagolható része nem ismeri fel gyermeke tanuláshoz fűződő érdekét. Ezeket a szülőket a törvényjavaslat szerint nem büntetni akarjuk, hanem rá akarjuk őket vezetni arra a helyes útra, hogy teljesítsék gyermekük iskoláztatásával összefüggő kötelezettségüket. A törvényjavaslat ezt úgy oldja meg, hogy a település jegyzője, akinek a tankötelezettség teljesítésének figyelemmel kísérése egyébként is feladata, az iskolába nem járó kiskorú gyermeket védelembe veszi, felkéri a gyermekvédelmi szakszolgálatot, hogy próbálja meg a családban a nevelési problémát rendezni. Ha ez sikertelen, akkor intézkedik a gyámhatóságnál, hogy a nevelési támogatás felhasználását vonja ellenőrzése alá, vagyis számoltassa el a szülőket arról, hogy az valóban a gyermek érdekében nyert felhasználást.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a családban élő gyermektől semmilyen körülmény folytán nem vonják el a támogatást, egyetlen gyermek sem marad ki a támogatási rendszerből. A javasolt szabályozás a szülőket kívánja orientálni a gyermekeik tankötelezettségének teljesítésére; véleményünk szerint a tervezett intézkedésnek éppen az az előnye és újszerűsége, hogy egy pénzbeli támogatási forma a problémás esetekben a segítő folyamat részeként képes funkcionálni.

A családi pótlék és az iskoláztatási támogatás jogosultsági feltételei és mértékei is azonosak. 1999-ben az ellátások összegei nem változnak.

Figyelembe kell venni azt, hogy a gyermekeket nevelő családok támogatása nem egyetlen jogszabályban leírtak szerint valósul meg, hanem egy többcsatornás rendszeren keresztül különböző típusú kedvezmények érvényesülnek. A közelmúltban szavazta meg az Országgyűlés a személyi jövedelemadóról szóló törvényt. Ebben a gyermekek után érvényesíthető adókedvezmény mértékét illetően többségi szavazással a parlament a magasabb összegű változat mellett döntött, amit egyfajta értékválasztásnak kell tekinteni. Ez természetesen a családi pótlék mértékére is hatással van, hiszen a költségvetés lehetőségei sajnos nem korlátlanok.

A különböző támogatási rendszerek együtt kezelése a tervezett intézkedések megítélése szempontjából azért is indokolt, mert függetlenül attól, hogy a családi pótlék mértéke jövőre nem változik, azt is tudni kell, hogy a nehezebb anyagi körülmények között élő családok rendszeres gyermeknevelési támogatásban részesülnek.

A jogosultsági feltételek megváltoztatása azt eredményezi, hogy a következő évtől kedvezőbb helyzetbe kerülnek az ellátás összegének megállapításánál azok a családok, akik felsőfokú tanulmányokat folytató gyermekeket is eltartanak. A családi pótlékra már nem jogosító nagykorú gyermek is beszámítható lesz a gyermekszámba. Ezzel megszűnik az a ma igazságtalanul működő rendszer, amely kirekeszti a családok jelentős részét a megfelelő mértékű családi pótlék igénybevételéből.

A gyermeküket gondozó szülők részére kedvező változás, hogy ezentúl jövedelmüktől függetlenül lesznek jogosultak a gyermekgondozási segélyre és gyermeknevelési támogatásra. Mint ismeretes, a gyermekgondozási segély a gyermek harmadik életévének betöltéséig illeti meg a szülőt, havi összege pedig az öregségi nyugdíjminimumhoz igazodik. Ezzel azonos mértékű ellátás illeti meg gyermeknevelési támogatás címén a legalább három kiskorú gyermeket nevelő szülőt, ha legkisebb gyermeke három és nyolc év közötti. A hatról nyolc évre történő korhatár kiterjesztését a szülők várhatóan szintén kedvezően fogadják majd, hiszen a kisgyermek az iskolakezdés körüli időben fokozott szülői gondoskodásra szorul. A gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás folyósítása melletti munkavállalás feltételei nem változnak.

Az anyasági támogatás szabályozása lényegében változatlan, kisebb módosításokat, pontosításokat tartalmaz a javaslat.

A családtámogatások megállapításával és folyósításával kapcsolatban a szabályozás tervezete hatásköri változásokra tesz javaslatot. Ennek lényege, hogy a települési önkormányzatok mentesülnek a gyermeknevelési támogatás megállapításával és folyósításával összefüggő feladatok alól, amely nem tekinthető tipikusan önkormányzati jellegű tevékenységnek.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A munkahelyi családtámogatási kifizetőhelyek tekintetében is szükséges egy mérsékelt centralizációt végrehajtani. Ezektől a technikai-szervezési intézkedésektől azt várjuk, hogy az állampolgárok számára az ügyintézés egyszerűbb lesz, a szakmai felügyelet számára átláthatóbb, könnyebben ellenőrizhető támogatási rendszer alakul ki.

A törvényjavaslatban foglalt intézkedéseket összefoglalva megállapítható, hogy a családtámogatási rendszer a normativitás irányába mozdul el, amelynek a szabályozása korszerűbb, könnyebben alkalmazható. A változások túlmutatnak a szűk látókörű pénzosztogatáson, a családok megerősítése érdekében a lakossággal egy együttműködés kialakításának kezdetét jelzik. Az itt foganatosított intézkedések reményeink szerint azt az üzenetet hordozzák, hogy a magyar társadalom bízik a jövőben, bízik a családokban.

Az expozé bevezetőjében mondottakat hadd egészítsem ki azzal - ami, azt hiszem, hogy jogos és indokolt bírálatot jelentett az ellenzék magatartásához -, hogy köszönöm a figyelmüket nekik is most.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr expozéját. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor. Tájékoztatom önöket, hogy a kijelölt bizottságok ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. A házbizottság állásfoglalása szerint a bizottsági állásfoglalások és a kisebbségi vélemények ismertetésére öt-öt perc áll rendelkezésre.

Elsőként megadom a szót Koltai Ildikónak, az egészségügyi bizottság előadójának. Képviselő asszony, öné a szó.

KOLTAI ILDIKÓ, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság megtárgyalta a T/331. számú törvényjavaslatot a családok támogatásáról. Az előterjesztő előadásában elmondta, hogy a törvényjavaslat teljes egészében megfelel az országgyűlési határozatban foglaltaknak. Külön pozitívumként emelték ki kormánypárti képviselők azt, hogy a családi pótlék és a gyes alanyi jogon jár majd. Elmondták, hogy remélik, hogy ez pozitívan fogja befolyásolni a gyermekvállalási kedvet Magyarországon.

A bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Az ellenzéki képviselők többsége nem értett egyet a beterjesztett törvényjavaslattal, főként a családi pótlék mértéke és az iskolai támogatás bevezetése gerjesztett vitát. Erre a vitára az előterjesztő úgy reagált, hogy elmondta: egyetlenegy ponton sem mondja ki ez a törvényjavaslat azt, hogy a családoktól megvonnák az iskoláztatási támogatást. Ez a rendszer arra való, hogy mindazon családok gyermekei, akik eddig alig vagy nagyon rendszertelenül jártak iskolába, eljuthassanak rendszeresen és mindennap az oktatási intézményekbe.

 

 

(11.00)

 

Ez a rendszer arra való - mint elhangzott az előterjesztő előadásában -, hogy ne generáljuk újra a munkanélküliséget azzal, hogy a gyermekek nagy része nem szerzi meg a megfelelő iskolai végzettséget.

Végül is a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta, 13 igen és 8 nem szavazati arányban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi véleményt Vojnik Mária képviselőasszony ismerteti. Képviselő asszony, öné a szó.

 

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A T/331. számon benyújtott, a családok támogatásáról szóló törvényjavaslat vitájában kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Ellenzéki képviselőtársaimmal több lényeges kifogást fogalmaztunk meg. A családi pótlék mértéke, vagyis az, hogy a jövőre tervezett családi pótlék ugyanazon a szinten marad, ellenzéki képviselőtársaim által kifogás alá esett. Igen sok családot, akik az adókedvezmény igénybevételét alacsony jövedelmük miatt nem élvezhetik, a családi pótlék emelésének elmaradása behozhatatlanul hátrányos helyzetbe hoz, vagyis éppen azokat, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a támogatásra.

Képviselőtársaimmal kifogásoltuk, hogy a családi pótlék emeléséről a döntést évről évre a parlament hozza, miközben kívánatos lenne, hogy valamilyen automatizmus épüljön be a családi pótlék emelésébe. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatosan a családi támogatások összekapcsolása a nyugdíjminimummal ellenzéki képviselőtársaim szerint ezen ellátások mértékét inkább csökkenti. Erre jó példa a mostani döntés, mely nem a saját jogú nyugdíjminimum összegével emeli meg, hanem egy kvázi nyugdíjminimummal. A jövedelemtől független ellátások egy olyan társadalomban, ahol a legnagyobb jövedelemmel rendelkező családok ugyanolyan támogatást kapnak, mint legszegényebbek, nem szolgálják az esélyegyenlőség megvalósulását.

A családi pótlék univerzálissá tétele számunkra nem idegen, közöttünk az a lényegi különbség, hogy adott gazdasági helyzetben a családok szétszakított jövedelmi viszonyaira tekintettel ma sokkal fontosabb lenne a szegénységből való kikapaszkodáshoz a család segítése. Az univerzálissá tett ellátás minden gyermekes családnak jár, a támogatás iskoláztatáshoz való kötése bizonyos családokat azonban szükségszerűen hátrányba fog hozni. A mély szegénységben élőket, mondjuk, az ország perifériás területein élőket biztosan hátrányosan fogja érinteni, hiszen létezik, hogy egy család olyan szegény, hogy az iskoláztatással járó utaztatási, lakhatási, tankönyvellátási s a többi költségeket például a szakmunkásképző intézetekbe, a szakközépiskolákba járók esetében nem tudják biztosítani. A törvény előterjesztője maga is érzi a javaslat kockázatát, ezért megpróbál enyhíteni rajta. Így nem szünteti meg az iskoláztatási támogatás folyósítását, ha a gyerek nem jár iskolába. A törvény által választott megoldás azonban egy hatósági útra terelés, melyet a szülő, nevelő elszámoltatásához köt. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás megyei egészségpénztárakhoz való átkerülése nem eléggé szabályozott.

Alkotmányos aggályok is felmerültek a szülő tartási kötelezettsége, az állam kötelezettsége, illetve a kettő összekapcsolása miatt. Az alkotmány együtt említi a szülő és az állam kötelezettségét a gyermeknevelésben, de ha az állam egyszer valamely szociális alanyi jogosultság gyakorlását írja elő, az nem tehető függővé egy másik alkotmányos kötelezettség teljesítésétől, például, hogy a szülőnek kötelezettsége iskolába járatni a gyerekét. A gyermekjóléti szolgálatok számára bonyolult a törvény megfelelő feladatainak teljesítése. A családi támogatások értékvesztése megjósolható.

Ez a törvény nem javítja az esélyegyenlőséget, nem segít a szegénységből való kikerülésen, ezért nyolc képviselőtársammal a törvényjavaslatot nem tartottuk általános vitára alkalmasnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót a költségvetési bizottság előadójának, Horváth Zsolt képviselő úrnak. Képviselő úr!

 

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A költségvetési bizottságban a többség az előterjesztő véleményével értett egyet, és az előterjesztő kiemelte a következőt: ez a törvényjavaslat, amely most előttünk fekszik, új törvény, és végre egy picit rendet tesz; a családokra vonatkozó törvényi helyeket egy helyre, egy törvénybe gyűjti össze, amelyek eddig szanaszét voltak. Ebből a szempontból ezt a törvényt kiemelkedően fontosnak tartom.

Nagyon-nagyon fontos volt - miniszter úr is említette, és a bizottságban is elhangzott -, hogy a családi támogatások döntő többsége alanyi jogon fog járni, és minden gyermeket nevelő családhoz, gyermekhez el fog jutni ebben az országban. A törvényjavaslat igazgatási jellegű módosításokat is tartalmaz, amelyek döntő részben egyszerűsítést jelentenek, vagyis könnyebben, egyszerűbb módon lehet elérni ezeket a támogatásokat. A bizottság ülésén a törvényjavaslatban szereplő támogatások, ellátások tételes felsorolása is megtörtént, Harrach Péter miniszter úr expozéjában szintén elmondta, ezért most nem ismétlem meg még egyszer. Viszont nagyon fontos tény az - ami miatt a költségvetési bizottság alapvetően vizsgálta ezt a törvényjavaslatot -, hogy a jövő évi költségvetésben megvan-e a fedezete a családi támogatásoknak. Örömmel jelenthetem a tisztelt Ház számára, hogy a jövő évi költségvetésben maradéktalanul megvan a fedezete a családi támogatásoknak.

Van egy vélemény, ami viszont Keller képviselő úr részéről úgy fogalmazódott meg - szó szerint idézem a jegyzőkönyvet -, hogy "nem jön vissza a gyed, amit a kormánypárt a programjában ígért". Képviselő úr, örömmel tájékoztathatom, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja benyújtotta ezt a módosító javaslatot a törvényhez, tehát figyelemmel voltunk önökre is és a terveinkre is.

Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi véleményt Bauer Tamás képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a költségvetési bizottság a kormánynak ezt a törvényjavaslatát tárgyalta, akkor az ott jelen lévő szocialista és szabaddemokrata képviselők még nem voltak tudatában annak, hogy a miniszter úr véleménye szerint az ellenzék már elérte azt a határt, amit az ellenzéki kritika megengedhet magának - tegnap hallottuk, és ma meg is ismételte a miniszter úr. Azt sem tudtuk még, hogy baráti segítséget fogunk kapni a miniszter úrtól, hogy tisztán lássuk, hogy mit engedhet meg magának az ellenzék és mit nem. Ezért ugyanúgy, ahogy ma is a szocialista és szabaddemokrata vezérszónokok, tárgyszerűen megpróbáltuk elemezni a bizottsági ülésen azt a javaslatot, amelyet a kormány benyújtott. Ha miniszter úr nem pont a szabaddemokrata felszólaló közben hagyta volna el ma is a termet, akkor meg tudná ítélni, hogy valóban megengedhető-e az az ellenzéki kritika, amit mi gyakorolunk.

A bizottsági ülésen is elsősorban kérdéseket tettünk fel a kormány jelen lévő képviselőjének azt illetően, hogy mi értelme és milyen funkciója van annak, hogy a családi pótlékot a kormány átkereszteli. Erre igazán nem kaptunk választ. Ennek alapján állapították meg a szocialista és a szabaddemokrata képviselők, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen azt az évtizedek óta működő családipótlék- és családtámogatási rendszert - amelyet ráadásul az elmúlt években részben szűkítettek, részben kiszélesítettek, és jobban a rászorultsághoz igazítottak -, ha nem is szétveri, de darabokra szakítja. Darabokra szakítja, amikor egy olyan családtámogatási rendszert hoz létre, amelyben van családi pótlék, van iskoláztatási támogatás, és van családi adókezdemény - ahogy a miniszter úrtól ma is hallottuk -, amelyet egységes rendszernek tekintenek.

Ha ebből áll az egységes rendszer, meg ami még fel van sorolva, akkor az állítás - állapítottuk meg a bizottsági ülésen is -, hogy minden gyerek azonos értéket képvisel, finoman fogalmazva biztosan tévedés, hiszen vannak olyan gyerekek, akik részesülhetnek valamennyi formából, és vannak olyan, kevésbé szerencsés gyerekek ebben a társadalomban, akik nem részesülnek minden formából, nevezetesen a családi adókedvezményből nem részesülnek.

 

(11.10)

 

A bizottsági ülésen nyomatékosan hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a családi pótlék és az ezzel azonos értékű iskoláztatási támogatás reálértéke a javaslat szerint csökken, tehát nem egyszerűen változatlan marad. Nominálisan változatlan marad, mint ezt a miniszter úr ma is elismételte, ez azonban még 11 százalékos tervezett infláció mellett is azt jelenti, hogy annak a családi pótléknak a reálértéke, amelyhez minden gyerek hozzájuthat - mint azt olyan büszkén hangsúlyozta a miniszter úr -, csökken, és ezt egy olyan forma ellensúlyozza, a családi adókedvezmény, amelyet tekintve már nem minden gyerek képvisel azonos értéket a jelenlegi jobboldali kormány számára.

A szocialista és szabaddemokrata képviselők azért utasították el a bizottsági ülésen ezt a törvényjavaslatot, mert differenciál család és család, gyerek és gyerek között; azért utasították el, mert abban ugyan egyetértenek a szocialista és a szabaddemokrata képviselők a miniszter úrral és a kormánypárti képviselőkkel, hogy más értékeket képviselnek, mint a jelenlegi kormány, tehát hogy itt értékekben van köztünk különbség - ez igaz, ezzel egyetértünk, ezt visszaigazoljuk -, csakhogy itt ez az értékkülönbség éppen az, hogy a szocialista és a szabaddemokrata képviselők úgy gondolják, hogy valóban, minden gyermek egyformán fontos számunkra, és ha minden gyerek egyformán fontos számunkra, akkor az állami támogatást oda kell koncentrálni, ahol erre az állami támogatásra szükség van, tehát a közepes és alacsony jövedelműekhez kell koncentrálni; és ha valahonnan elvonunk, mert most már a jobboldal is tudja azt, hogy a pénz nem korlátlan - ezt az előző ciklusban még nem tudta -, akkor nem a legszegényebbektől, hanem a legmagasabb jövedelműektől helyes elvonni.

Azt is hozzátettük a vitában, hogy ezt az iskoláztatási támogatásnak nevezett konstrukciót - amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy olyan szülőktől is elvonja a jövedelem feletti szabad rendelkezés jogát, akiktől egyébként nem vonja el a gyerekekért viselt felelősség jogát -, ezt a megoldást nem tartjuk elfogadhatónak, ezért ezt az iskoláztatási támogatásra való átkeresztelést is elutasítjuk. Ezért is kellett e törvényjavaslat ellen szavaznunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Homa János úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának. Képviselő úr, öné a szó.

 

HOMA JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság november 11-én tárgyalta meg a törvényjavaslatot, és azt 11 igen, 4 nem szavazattal, 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

A többségi vélemény ismertetésével bíztak meg, így igyekszem erre koncentrálni. A bizottság ülésén elhangzott, hogy a szociális és a családügyi tárca ezzel az előterjesztéssel egy országgyűlési határozatot hajt végre, amely a nyár közepén rendelkezett azokról a feladatokról, amelyek formába öntése megtörtént. Ebben a jelenlegi működési elvektől eltérő, elvi jelentőségű változás is megfogalmazásra került, ugyanakkor az eddig már létező különböző jogszabályokat egységes szerkezetben, egységes szemlélettel és egységes nyelvezetben fogalmazták újjá. Tehát ez nem a korábbi jogszabályok toldozgatása, kiegészítése.

Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ülésén a szocialista és szabaddemokrata képviselők komoly kritikával illették a törvényjavaslat több kitételét. Így például nem tartották szerencsésnek, hogy a családi pótlékot a gyermek iskolás korúvá válása idején iskoláztatási támogatásként kapja, s a pénz kifizetését az iskolába járáshoz köti a javaslat. A kormánypártiak ebben nem találtak kivetnivalót.

Kormánypárti kérdésként hangzott el az ülésen, hogy az iskoláztatási támogatásra az igényjogosultságot milyen rendszerességgel kell bejelenteni. A tárca helyettes államtitkárának szavai szerint nem kell megújítani egyszer sem az igényjogosultságot; amikor belép a gyermek az iskolába, az iskola igazgatójától kapott iskolalátogatási bizonyítvánnyal igazolja a szülő egyszer s mindenkorra, hogy gyermeke a tankötelezettségnek eleget tesz.

Az ülésen szóba került, hogy a költségvetési törvény, a családi támogatásról szóló törvény és a nyugdíjszabályok nincsenek összhangban. A szociális tárca illetékese jelezte, hogy ezeket pontosítják.

A minisztérium képviselője azt is elmondta, hogy mindazok az ellátások, amelyek az öregségi nyugdíjminimum legkisebb összegével együtt mozognak - legyenek ezek a gyermekvédelmi törvényben, a szociális törvényben vagy más nyugdíjszerű ellátások keretében finanszírozva -, valamennyien egységesen 12 százalékkal fognak emelkedni január 1-jétől. Így értelemszerűen elmozdul egymástól az alacsony nyugdíjak 3500 forintos emelése és a minimálnyugdíj kategóriája, azaz magasabbak lesznek a nyugdíjak a minimálnyugdíj kategóriájánál, tehát a minimális nyugdíj 15 300 forint, míg a valóságban 17 200 forint. Mindennek jelentősége a nyugdíjminimumhoz kötődő ellátások tekintetében lesz.

Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a családok támogatásáról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt a bizottság elnöke, Kósáné Kovács Magda képviselő asszony ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony.

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság kisebbségének elutasító álláspontját a változtatások tartalma, iránya és a kodifikáció módja alapozta meg.

A bizottság kisebbsége is - vitatván a családok támogatásáról szóló törvényt - egyetértett azzal, hogy az 1997-98-as két esztendő gazdasági eredményeire alapozva el kell kezdeni visszaadni a családoknak azt, amit a kényszerű megszorító intézkedések elvettek tőlük. Ezért a kisebbségi álláspont képviselői is egyetértettek azzal, hogy a családi pótlék alanyi jogon jár, tehát a kiterjesztést helyeselték és támogatták.

Nem tudták viszont elfogadni azt, hogy a családi pótlék nominálértéke változatlan marad, és ahogy erre már más bizottságok kisebbségi véleményének előadói felhívták a figyelmet, ez a következő évre éppen a legkevésbé jómódú családok számára 11-12 százalékos reálértékvesztést jelent.

A kisebbségi álláspont képviselői felhívták a figyelmet arra, hogy a törvényhozó ugyan egységes szerkezetbe akarta foglalni a gyermeknevelést segítő társadalmi juttatásokat, de ez nem sikerülhetett neki, nem is sikerült. Nem sikerülhetett azért, mert a juttatások egy része olyan más törvényi szabályozási körbe tartozik, amelyet a jogalkotó nem tudott, de nem is akart idekapcsolni, tehát például a terhességi gyermekágyi segély biztosítási juttatás, és továbbra is a társadalombiztosításról szóló törvényben marad, míg a rendszeres gyermeknevelési támogatás helye a gyermekvédelmi törvényben van, és ott is maradt.

De nemcsak ez a probléma, nagyobb probléma ennél az, hogy a most benyújtott törvénycsomagok között is lényeges ellentmondás van. A leginkább bosszantó az, hogy a költségvetési törvény sokat citált 57. §-a szociális ellátások alapjául szolgáló összegről beszél, míg a családi juttatásokról szóló törvény megtartja az öregségi nyugdíj minimumának fogalmát. Ebből tehát arra voltunk kénytelenek következtetni, hogy az előterjesztő pénzügyminiszter és a Szociális és Családügyi Minisztérium között az elemi egyeztetés is hiányzott.

Az emberi jogi, kisebbségi bizottság kisebbségi véleményét megformálók is vitatták a családi pótlék átváltoztatását a tankötelezettség idejére iskoláztatási támogatásra. Mi elsősorban szociális indokokra hivatkoztunk, hiszen vannak hátrányos helyzetű családok, ahol a magasabb iskolai végzettség megszerzése nem feltétlenül érték, ezért az erre való törekvés ereje is gyengébb, mint előnyösebb társadalmi helyzetben élő jobb módú családoké. De vitattuk azért is, mert a legszegényebb családokban a nagyobbacska gyermek potenciális családimunka-részes, akinek kisebb testvér születésekor a családi munkamegosztásban is fontos része lehet.

A törvényjavaslat nem ad megoldást arra a helyzetre sem, ha a gyermek jogszerűen marad távol az iskolától. Ha pedig ismerjük a magyar társadalmi valóságot, akkor tudjuk azt, hogy a ma első osztályosok körében már 18 éves korra kiterjesztett tankötelezettségnek, de még a 16 éves korig tartó tankötelezettségnek is igen nehéz megfelelni olyan kistelepüléseken, ahol a nyolc általános sem látogatható teljes biztonsággal.

 

 

(11.20)

 

A kisebbségi vélemény képviselői megfogalmazták aggodalmukat amiatt, hogy az ügyintézés távolodik a családoktól, és várhatóan bürokratikusabb lesz azáltal, hogy a száz fő alatti munkahelyeken nem fizetnek családi juttatást.

Végül: nem tudjuk elfogadni azt a szemléletet, amely az egész törvénycsomagból árad, azt tudniillik, hogy a félreszorultak, a szegény családok rovására jutnak juttatáshoz jobb jövedelmű családok, és a jogalkotó úgy módosít a törvények betűjén, hogy a szegényeket rajta akarja kapni azon, hogy visszaélnek a társadalmi támogatással. Ezért mi azt tartanánk helyesnek, hogyha az ellenőrzés maradna a gyermekvédelmi törvényben, ahol eddig is volt, és ebből a törvényből a családi pótlék felhasználásának ellenőrzése kimaradna.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Az ifjúsági és sportbizottság véleményét Zsigó Róbert képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

ZSIGÓ RÓBERT, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az ifjúsági és sportbizottság megtárgyalta a kormány által benyújtott T/331. számú, a családok támogatásáról szóló törvényjavaslatot.

A többségi vélemény szerint a kormány családpolitikájával kapcsolatos lépéssorozat elemei között az egyik legjelentősebb törvénytervezet a családok támogatásáról szóló törvény. A mostani elképzelés nem a korábbi, már sokszor módosított, szétszedett, koherenciáját vesztett jogszabályok toldozgatására-foldozgatására vállalkozik, hanem teljesen új szerkezeti szemléletű és egységes nyelvezetű szabályozást kíván megvalósítani.

A bizottság ülésén felvetődött néhány aggály ellenzéki részről, mely szerint például a családi pótlék és az iskoláztatási támogatás alanyi jogúvá tétele nem a szegényebb rétegeket, hanem éppen ellenkezőleg, a magasabb jövedelmű családokat támogatná. Szóba került az iskoláztatási támogatással kapcsolatban az iskolába járás ellenőrzése és ennek az ellenőrzésnek a koordinálása, valamint az adminisztratív terhek csökkentésével kapcsolatos kételyek.

A bizottság többségi álláspontja szerint például a családi pótlék, de más ellátási forma alanyi jogúvá tétele igenis segít az összes családon, főképpen az alacsony és közepes jövedelmű családokon, mert egyrészt leveszi a vállukról azt a - valljuk meg - megalázó adminisztratív terhet, amit eddig megköveteltek tőlük a Bokros-csomag bevezetése után; másrészt megfogalmazza azt az üzenetet, hogy Magyarországnak, a polgári kormánynak minden gyermek fontos, bárhol születik is, és a jelenlegi demográfiai mutatókat látván ez is egy nagyon fontos üzenet.

Nagyon fontos még az is - és ezt ellenzéki képviselőtársaim elismerték -, hogy a jövedelemhatárhoz kötött folyósítási rendszer a polgárokat nagyon sok esetben hazug eljárásokba kényszerítette, adóelhallgatásokba és mindenféle egyéb manipulációkba, viszont nagyon sok olyan családot rekesztett ki a támogatásból, amelyek igenis rászorultak volna erre a támogatásra. Úgy látjuk, hogy a tiszta beszéd ezen a téren is eredményesebb.

Az iskoláztatási támogatás bevezetése szerintünk éppen arra ösztönzi azokat a családokat, ahol a gyerek nem vagy csak rendszertelenül jár iskolába, hogy igenis taníttassák gyermekeiket, hiszen ezeknek a családoknak ez az egyik legnagyobb esélye a felzárkózásra.

A bizottsági ülésen ellenzéki képviselőtársaink is egyetértettek azzal, hogy a törvényjavaslatban szereplő célok a kormányprogrammal összhangban vannak.

Tisztelt Ház! Összegzésképpen tehát: az ifjúsági és sportbizottság a törvényjavaslatot megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Juhász Gábor képviselő úr ismerteti.

Képviselő úr!

 

JUHÁSZ GÁBOR, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Még mielőtt nekifognék a tartalmi résznek, szeretném megemlíteni, hogy ez a bizonyos többségi vélemény a jegyzőkönyvek tanúsága szerint mintegy 19 sorban volt megfogalmazva, tehát a bizottság ülésén nem egy aktív vita kapcsán tárgyaltuk ezt meg, hanem a kormány képviselője és jobbára az ellenzéki képviselők egyfajta beszélgetése kapcsán alakult ki az álláspontunk. Ezt csak azért mondom, mert amit az előttem hozzászóló képviselőtársam mint többségi véleményt itt a Házban kifejtett, ezt ott a bizottságban előttünk eltitkolni szíveskedtek.

Ami a kisebbségi vélemény megfogalmazásának indokát illeti, mi ott is azokat az alapvetően praktikus, racionális kérdéseket feszegettük, amelyek bizonyos értelemben itt is elhangzottak, és amelyek kapcsolatban állnak azokkal a megváltozott elvi szemléletet tükröző kormányállásponttal, amely a miniszter úr expozéjában is elhangzott.

Az általános vitára való alkalmasság megítélésekor nagyon fontos annak a szabályozási elvnek a vizsgálata, amely mentén a módosítás történik. Mi azt vetettük föl, hogy nézzük meg, kinek kedvez az alanyi jogú családtámogatási rendszer, mi történik az alacsony keresetűek támogatási összegével, illetve az iskolába járás és a támogatás megszerzésének a gyakorlata milyen képet fog majd mutatni, maga az állampolgár hogyan élheti meg, hogy egyszer csak másfajta támogatást kap a gyerek iskolába kerülésével egy időben.

Az erre kapott válaszok érvanyaga kevés volt ahhoz, hogy jó szívvel támogatni tudjuk, hiszen az első kérdésre azt a választ kaptuk, hogy alapvetően a középrétegeknek és ettől fölfelé kedvez majd ez a javaslat. Ha megnézzük, hogy milyen indoklás hangzott el, akkor egyik oldalról elhangzott az, ami itt a Házban is elhangzott, hogy így majd csökken az adóelkerülők száma - bár, hogy őszinte legyek, én nem láttam még olyan adóelkerülőt, aki a családi pótlék igénybevételi esélyének megszerzése okán választotta ezt a magatartást -; elhangzott érvként, hogy nem kell attól tartani, hogy a gazdagok jól fognak járni, hiszen a magas jövedelmű régiókban sajnálatos módon rendkívül alacsony a gyermekáldás - nyilván ez is egy komoly szakmai érv -; illetve elhangzott az is, hogy nagyon sok pedagóguscsalád nem tudta igénybe venni a családi pótlékot. Én a magam választókerületében egy pedagóguscsaládot sem tudok, amelyik ne tudta volna ezt igénybe venni, főleg, ha a gyerekek száma is nagyobb volt, hiszen éppen a pedagógusok fizetése az, ami olyan megalázóan alacsony, hogy úgy gondolom, ők sajnos eleve beleestek abba a kategóriába, amelyiknek eddig is járt.

Ha megnézzük, hogy mi történik a támogatás összegével, akkor azt lehet mondani, hogy a támogatás összege nem változik meg, vagyis éppen a támogatási összeg rovására bővíti ki az igénybevétel lehetőségének körét. Tehát azt lehet mondani, hogy bizony azok kárára történik az új lehetőség biztosítása a jobb módú családoknak, akik eddig is jogosultak voltak erre.

Ami a támogatások megszerzésének módszerét illeti, azt a választ kaptuk, hogy talán majd a születési anyakönyvi kivonat jól reprezentálja, hogy a családban lévő gyermek éppen hol is tartózkodik. Mi úgy gondoljuk, hogy a törvényi szabályozásnak ez egy át nem gondolt része. A születési anyakönyvi kivonatnak, úgy gondoljuk, semmi köze nincsen ahhoz, hogy a gyerek éppen a családban él-e hat-hét éves korában vagy később, adott esetben akár tizennégy éves koráig. Tehát nem jó megoldás, amire persze végighallgattunk egy szerény próbálkozást, miszerint majd egy kormányrendelet határozza meg ezt. Én úgy gondolom, hogy ez egy átgondolatlan rész, ezen menetközben változtatni kell. A Szocialista Párt frakciója próbálkozni is fog olyan módosító indítvány benyújtásával, amely mindenki számára korrekt, és egyértelművé teszi a hozzájutás lehetőségét.

Ha megnézzük, hogyan lehet ezt igénybe venni, akkor a jelenlegi helyzet szerint úgy néz ki, hogy az igazgató jelzi a jegyzőnek, a jegyző valamilyen családtámogató szolgálatot - ezek a kisközségekben nem működnek, vagy megalakítják, létrehozzák őket, vagy ha ilyen sincs, akkor az óvónőt - bízza meg, hogy lelje föl a kallódó családokat a kallódó gyerekekkel, és ha ez alapján nem változik jogkövetővé a magatartás, akkor a gyámügy kiemeli a gyereket a családból. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon bonyolult, körülményes, az önkormányzatokra új feladatot rovó módszer lesz, tehát nem tartottuk támogathatónak.

Összességében azt mondhatom, hogy az az elv, amely ezen törvényi szándékban kifejeződésre jut, nekünk, ellenzékieknek elfogadhatatlan, ezért nem támogattuk ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az oktatási bizottság véleményét Révész Máriusz képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, öné a szó.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság mintegy két órát vitatkozott erről a törvénytervezetről, úgyhogy van mit mondani mind a többségi, mind a kisebbségi előadónak.

A rendszerváltás óta eltelt időszaknak a legnagyobb vesztesei a többgyermekes családok voltak, ezt különböző szociológiai felmérések is bizonyítják.

 

 

(11.30)

 

Míg a nyolcvanas évek végén a társadalom legszegényebb tizedében a többgyermekes családban élők mintegy 20 százalékot tettek ki, ez az elmúlt évre 50 százalék környékére emelkedett. Különösen nagy veszteség volt a többgyermekes családoknak az 1995-ös év, illetve a Bokros-csomag, és azt hiszem, hogy ennek a terheit mind a mai napig nyögik.

Indokolja ennek a törvénytervezetnek a beterjesztését az a demográfiai helyzet is, amiben ma Magyarország van. Erről már itt a mai napon esett szó a tisztelt Házban, egy dolgot azonban szeretnék kiemelni. Tudni kell, hogy 1975-ben egy születési csúcs volt Magyarországon, ez a generáció szülőképes korba érkezett; úgy született a tavalyi évben a legkevesebb gyermek Magyarországon az eddigiekben, hogy egy viszonylag nagy létszámú generáció van a húszas és harmincas évei között. Azt hiszem, ez tovább indokolja, hogy ezzel a problémával foglalkozni kell.

Több ponton vita bontakozott ki az oktatási bizottságban a törvénytervezet területén. Az első ilyen az alanyi jogosultság kérdése volt. A többség a következő észrevételeket fogalmazta meg ezzel kapcsolatosan:

Magyarországon a jövedelmeknek mintegy egyharmada a láthatatlan szférában képződik. Meglehetősen kérdéses olyan esetben rászorultsági alapon döntéseket hozni, amikor a jövedelmek egyharmada láthatatlan a hatóságok számára.

Hibás az előző törvénynek az a szabályozása is, illetve a rászorultsági elv ellen szól, hogy a többletteljesítmények visszafogására készteti a családokat, vagy arra készteti, hogy ezeket az adóhatóságok elől eltitkolják, hiszen ha némileg több pluszjövedelemhez jutnak, akkor esetleg elesnek olyan támogatási formáktól, ami ezáltal nagyobb veszteségeket okoz nekik.

A családi pótléknál meg kell említeni harmadik érvként, hogy a családoknak mintegy 8 százaléka esik ki a jövedelemhatárok miatt, és a jelen lévő minisztériumi illetékes véleménye szerint az így megtakarított összeg körülbelül egyensúlyban van azokkal az összegekkel, amelyeket plusz adminisztrációs költségként kifizetünk. Tehát nem arról van szó, hogy elvonunk valakitől, elvonjuk a szegény családoktól és azt odaadjuk a gazdagoknak, hanem tulajdonképpen amit az adminisztrációs költségeken megtakarítunk, azt lehet kifizetni például családi pótlékként a nagyobb jövedelemmel rendelkező családoknak is, amelyek, még egyszer mondom, kérdéses, hogy valóban nagyobb jövedelemmel rendelkeznek-e - őket lehet látni.

Egy jó szociális rendszernek kettős feladata van: mindenki számára biztosítani a normális emberi élet minimális feltételeit, és a második, ami az elmúlt években kicsit háttérbe szorult, a rászorulók, leszakadók visszavezetése, integrálása a társadalom életébe. Azt hiszem, hogy ennek a második elgondolásnak a hangsúlyozása támasztja alá az iskoláztatási támogatást, illetve az ezzel kapcsolatos kérdéseket is. A mi véleményünk szerint a rászoruló gyermekeknek, rászoruló családoknak nem akkor segítünk, ha 18 éves korukig segélyben részesítjük őket, és közben az ötödik osztály elvégzéséig jutnak el. Milyen életet fognak élni ezek az emberek felnőtt korukban? A mi véleményünk szerint akkor segítünk ezeken az embereken, ha lehetővé tesszük és arra késztetjük őket, hogy az általános iskolai végzettségüket szerezzék meg. Csak így van esélyük arra, hogy az életben tisztességes életet éljenek és felnőtt korukban tisztességes munkához jussanak.

Az ellenzéki képviselőtársaim, én úgy érzem, azt támogatják, hogy a gyerekeknek ne kelljen iskolába járni és ne kelljen megszerezni a nyolc általános iskolai végzettséget sem. Azt hiszem, ez nagyon veszélyes és helytelen álláspont. Ha egy képpel akarnám illusztrálni az ellenzék és a kormánypártok elképzelései közötti különbséget, akkor azt kell mondjam, hogy mi a rászorulóknak nem halat kívánunk adni, hanem halászni kívánjuk őket megtanítani. (Zaj az ellenzéki pártok soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az oktatási bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Csizmár Gábor képviselő úr ismerteti. Képviselő úr, öné a szó.

CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság valóban beható vitát folytatott a törvényjavaslatról, s a vitában egyértelmű és világos helyzet alakult ki a tekintetben, hogy a benyújtott törvényjavaslatban nincs semmifajta új támogatási forma a családoknak, hanem csak átkeresztelés történik, még pontosabban fogalmazva: a családi pótlék mint olyan a tankötelezettség időszakától megszűnik, és helyébe lép egy tankötelezettséggel összefüggő iskoláztatási támogatás, ugyanolyan összegben.

Felvetődött a vitában, hogy erre a trükkre miért van szükség, hiszen megfelelő hatósági eszközök vannak a tankötelezettség érvényesítésére, ezért gyakorlatilag semmi nem indokolja, hogy itt egy ilyen átkeresztelés történjen a családipótlék-rendszerben; hacsak az nem, hogy mást mond a kormány és mást kíván cselekedni. Mert ha tényleg nem akarja elvonni a családi pótléknak nevezhető iskoláztatási támogatást az iskoláskor végéig, akkor mi a fenéért csinálja ezt az egészet - ez pontosan így fogalmazódott meg a vitában.

Megfogalmazódott az is, hogy lényegében a családi pótlék alanyi jogúvá tételével a támogatási formákhoz, az egyes jövedelmi lehetőségekhez nem alanyi jogon fognak hozzáférni a családok, a gyerekek. Sőt mi több, úgy fogalmazott a vitában több képviselőtársam, hogy a gazdagok javára rendezi át ezeket a viszonyokat a szegények terhére; duplán, triplán növeli a különbséget a szegény és gazdag családok között ez a rendszer. Hogy ennek minden elemére egy-egy példát említsek: a jelenlegi rendszerben a családok 88 százaléka jogosult volt családi pótlékra, 12 százalék nem. '99-től, ha a törvényt így fogadja el az Országgyűlés, akkor mivel a növekménye a családipótlék-keretnek annak a 12 százaléknak a javadalmazására történik, ezért gyakorlatilag a 88 százalék 11 százalékot fog veszteni a vásárlóértékéből a családi pótlék tekintetében. Vagyis aki eddig nem kapott, mert magas jövedelmű volt, az nagyon jól járt, mert kapja a jelenlegit, aki pedig eddig kapott, az január 2-ától máris 11 százalékkal kevesebbet fog érni.

Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás tekintetében - amely eddig a mindenkori nyugdíjminimum összegéhez kapcsolódó jogosultságú volt, miniszter úr említette, hogy több mint 800 ezren jogosultak rá -, ha a kormány nem kívánná elszakítani a mindenkori öregségi nyugdíjminimumtól ennek az ellátásnak a jogosultsági határát, akkor még azt is lehetne mondani, hogy valahol kompenzál. De természetesen el kívánja szakítani egy új mutatóval, és ezért ez a támogatási forma gyakorlatilag, ha 11 százalékos lesz az infláció, akkor vásárlóértéken marad.

Ha ehhez még hozzátesszük az adókedvezmények tekintetében a családi vagy a gyermekkedvezményt, amit nemrégiben fogadott el az Országgyűlés, és ahol nem voltak hajlandóak a kormány és a kormánypárti képviselők támogatni a negatív adó konstrukcióját, amely benyújtásra került, akkor bizony az történik, hogy a legszegényebb jövedelmű nem fog tudni hozzájutni a gyermekkedvezményhez, a családi pótlékja 11 százalékkal kevesebbet ér, s egyébként a plusz szociális gyermekvédelmi támogatási kerete legfeljebb ha vásárlóértékén marad.

Ha önök azt mondják, hogy ez az alanyi jog, akkor szíveskedjenek őszintébben beszélni a társadalomnak, a gyermekes családoknak, hogy az önök értelmezésében ez jelenti az alanyi jogosultságot a gyermektámogatási, családtámogatási rendszerben, és ez jelenti a családbarát konstrukciót az önök logikája szerint.

És egyébként, ha még hozzátesszük, hogy a felsőoktatásban megszűnt a tandíj, a felsőoktatási hallgatók szociális összetételében milyen jövedelmi viszonyú családok részesülnek, és ez a konstrukció még a családi pótlékot meg is kívánja hosszabbítani arra az időszakra, amikor felsőoktatási intézménybe jár a gyerek, ugyanaz a gyerek, aki ha egyébként szakképző intézménybe akar járni, ugyanaz, aki dolgozni kezd, akkor nem lesz jogosult természetszerűleg a meghosszabbított időszakú családi pótlékra, akkor mindjárt látjuk, hogy mi történik: a legszegényebbektől a leggazdagabbakhoz áramoltatja át ez a rendszer az állami közforintokat, az adófizetők pénzét.

Meg kell hogy mondjam, a vitában az is kiderült, hogy alkotmányos aggályok is megfogalmazhatók, mert nincs ma olyan családtámogatási szociális rendszer, amely egyébként egy szabálysértési ügykörhöz kötődik. Ez olyan, mintha gépkocsi-szabálysértéshez kötnénk más szociális (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) támogatási rendszert vagy más egyebeket.

 

(11.40)

 

Összességében ellenzéki képviselőtársaim nem tartották alkalmasnak a törvényjavaslatot általános vitára. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt tovább folytatnánk munkánkat, jegyzői bejelentésre kerül sor.

 

MOLNÁR RÓBERT jegyző: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Felhívom az önkormányzati és rendészeti bizottság tagjainak figyelmét, hogy a bizottság mai napra tervezett ülése elmarad.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalása következik, a házbizottsága ajánlása alapján 15-15 perces időkeretben, ezek között kétperces felszólalásra nem kerül sor.

Először megadom a szót Surján László képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Szabó Sándorné képviselő asszony, a Szocialista Párt frakciójából. Képviselő úr, öné a szó.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Már több évtizede, hogy alkalmam volt Lübeck közelében nyugatnémet oldalról átnézni az NDK-ba. A velem együtt lévő látogatók borzongva bámulták a létező szocializmus géppuskafészkes és kutyákkal védett földjét. Nagybetűs tábla hirdette: "Odaát is Németország van!" A helyszín, a látvány és ez a felirat minden jelenlevőből kiváltotta az érzést: ez nem maradhat így.

Amikor 1995-ben a gazdasági stabilizáció oltárán a távozó miniszterek fejével együtt feláldozták a magyar szociálpolitikát, ugyanez az érzés fogott el: ez nem maradhat így. A családi pótlék és a többi ellátás folyósításának ügyében a jövedelemvizsgálat bevezetése éppoly mesterséges és éppoly ártalmas határvonalat húzott a magyar társadalomban, mint a Németországot kettészelő szögesdrót. Ráadásul ez utóbbin törvényes okmányokkal át lehetett lépni, ám a jövedelemkorlátot csak a törvény megkerülésével, csalással, jövedelemeltitkolással lehetett kikerülni.

A jövedelembevallásokat az első évben nem ellenőrizték, de hogy ez így lesz, ezt ki is szivárogtatták, tehát mintegy felszólították az embereket, ne tüntessenek, ne tiltakozzanak, inkább adjanak be egy hamis nyilatkozatot. A következő évben persze megkezdődtek az ellenőrzések, és bizony nagy számban pontatlan vagy hamis adatokat tártak fel. Ez a rendelkezés nemcsak a szegénység felé, hanem a becstelenség felé lökte az állampolgárokat.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a vele szorosan együttműködő Magyar Kereszténydemokrata Szövetség jelöltjei a választási kampányban világosan elmondták: minden gyermeknek vissza fogjuk adni a családi pótlékot. Választási programunk a tartalmi vonatkozások mellett két dologban különbözik a szocialistákétól: az egyik, hogy a választási program lényege és alapelvei nem változnak meg a kormányprogram készítése során; a másik, hogy a benne foglaltak meg is valósulnak.

A múlt héten egy ellenzéki képviselő azzal büszkélkedett, hogy a hat évvel ezelőtti választási hirdetésük ugyan elhibázott volt, de legalább nem lett belőle választási program és kormányprogram sem. Ez nem magyarázat, ez nem mentség, ez szégyen! Mi a választási üzenetünket azért fogalmaztuk meg, hogy a polgárok tudják, mire számíthatnak. A benyújtott törvényjavaslat a választások előtt meghirdetett, a kormányprogramban megfogalmazott, országgyűlési határozatban előre kihirdetett lépés: a családi pótlék, a gyes, a gyed, az anyasági támogatás alanyi jogúvá tétele és az iskoláztatási támogatás bevezetése.

A családi pótlék alanyi jogúvá tételét részben már a jövedelemhatár bevezetésének értelmetlen és káros voltával indokoltam. Van még egy szempont: az ország tragikus demográfiai helyzete. Vegyük figyelembe, hogy a demográfiai előrejelzések már 1989-ben is rohamos népességfogyást jeleztek, ám a valóság minden előrejelzésnél rosszabbul alakult. A népesség fogyásában az alacsony élveszülési arány tovább csökkenése, az idősebb korosztályok magas halálozási aránya és a középkorúak körében is növekvő halálozások játszanak fő szerepet. A demográfiai helyzet romlása napjainkra valóban nemzeti létünk katasztrófájával fenyeget.

Az ország jövőjének egyik legszilárdabb alapját alkotják azok a családok, amelyek nemcsak a gyermekek világra hozását vállalják, hanem fölnevelésüket is. A jó családi környezet nemcsak a boldog gyermekkor biztosítéka, s így a megszülető gyermekeknek adható legnagyobb ajándék, hanem a társadalom számára hasznos és értékes állampolgárok nevelésének leghatékonyabb háttere. A gyermeket vállaló szülő alanyi jogot formálhat fokozott szociális támogatásra, anyagi és erkölcsi támogatásra úgy, hogy minden születendő és megszületett gyermek esélyegyenlősége biztosított legyen.

A most fölolvasott mondatok a Magyar Katolikus Püspöki Kar "Igazságosabb és testvériesebb világért" című körleveléből valók. A körlevél megjelenése után az akkori kormánypártok egymást túllicitálva hangoztatják, milyen nagyszerű ez a dokumentum. Odáig azonban nem jutottak el, hogy a körlevélben foglaltakat megpróbálják megvalósítani. Sőt most, hogy a polgári koalíció ezt teszi, körömszakadtáig védik korábbi hibás nézeteiket. Tévedni emberi dolog, de a tévedésben végtelenségig, szinte megátalkodottan megmaradni már nem az.

A családi pótlék reálértéke az utóbbi években jelentősen csökkent, ugyanakkor pedig megszűnt a gyermekek után járó jó néhány kedvezmény - olvasható a körlevélben. A gyermek létezése jogán járó kedvezményeket a körlevél egységben, a család egészére kifejtett hatásában nézi. A polgári kormány a gyermekek léte miatt járó ellátásokat - a személyi jövedelemadóban adott kedvezményt is figyelembe véve - a várható infláció fölé emelte, az ellátások így átlagosan 40 százalékkal nőnek. Azzal pedig nincs mit kezdeni, ha egy tapasztalt képviselő úgy gondolja, hogy az infláció január 1-jén lép be egyik napról a másikra.

A szülő alanyi jogot formálhat fokozott szociális támogatásra, s ennek megadása az állam kötelessége. Azonban könnyen belátható, hogy nemcsak az államnak vannak kötelezettségei, hanem a szülőknek is. E kötelezettségek sorában a legfontosabbak egyike az iskoláztatás. Nemcsak a szociális kérdés miatt, hanem a gazdaság jövője érdekében is meg kell akadályozni a társadalom végleges kettészakítását.

Az elmúlt években számos nyilatkozat elhangzott az ember fontosságáról, az oktatásról mint húzó ágazatról, hiányoztak azonban a hatásos állami és társadalmi erőfeszítések, amelyek képesek lettek volna gátat szabni az esélyegyenlőtlenségek végletes megnövekedésének. Ezek a sorok ismét a már idézett körlevélből valók. Megtanítanak mindenkit, aki nem tudná, hogy az oktatás és a társadalmi egyenlőtlenségek ügye szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

Sajnos éppen azok a családok, amelyekben a szülők is kevésbé iskolázottak, hajlamosak arra, hogy gyermekeik tanulását se vegyék komolyan. Meglepően sokan vannak: az 1990-es népszámlálás adatai szerint a tankötelesek jó 5 százaléka nem járt iskolába, és ez több mint 88 ezer fő. További 15 százalék életkorának megfelelő szint alatt volt egy vagy több osztállyal. Minden ötödik fiatal, egész életére kiható módon már a gyermekkorban leszakad a többiektől.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem nyugszik bele, hogy a fiatalok 20 százaléka ne tudjon álláshoz jutni, hogy ne találja meg a helyét a hazában, hogy ne feleljen meg a XXI. század kihívásainak. A polgári koalíció nem engedi meg, hogy minden ötödik fiatal esélytelenül induljon neki az életnek. A tankötelezettség érvényesítésére eddig is voltak eszközök, de hatástalanok. Ezzel a törvénnyel most nem a szigorításon van a hangsúly, hanem azon, hogy érdekeltséget teremtsünk azok számára is, akik az iskolába járás távlatos hasznát maguk nem ismerik fel.

Az erkölcsi szempontok érvényesülnek, amikor az állampolgárok adójából származó bevételek újraelosztásakor megköveteljük, hogy az érintettek a tőlük elvárható minimumot teljesítsék, járassák tanköteles gyermekeiket iskolába.

 

(11.50)

 

Egyes ellenzéki képviselőtársaim arra hivatkoznak, hogy nem növeli az iskolába járás esélyét, ha az érintett és többnyire valóban nehéz helyzetű családokat még a családi pótlék elvonásával is büntetjük.

Kérem, vegyék észre - itt már a bizottsági vitáról való beszámolásban is előkerült -, hogy itt nem puszta elvonásról van szó. A törvény először nevelési problémaként kezeli az iskolából való távolmaradást, és a segítő szolgálatokra akar támaszkodni. Azt gondolom, ez emberi, tisztességes, sőt a létező legjobb megoldás. Az a család, amelyik nem képes arra, hogy a gyermek iskolába járjon, mindenképpen támogatásra szorul, és ezt hatósági mezben, pallossal körüljárkálva nem lehet eredményesen elvégezni. Természetesen lesznek helyzetek, amikor a jó szó, a tanács, a rásegítés, esetleg a korábban ki nem utalt egyéb szociális támogatások megadása nem éri el a megfelelő eredményt. Ilyenkor jöhet szóba a hatósági fellépés, de a törvénytervezet még ekkor sem elveszi a családtól ezt a pénzt, hanem arról gondoskodik, hogy az valóban a gyermek javára legyen fölhasználva. A szülő helyett a hatóság végzi el ekkor ezt a munkát.

Hogyan lehetséges, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elvei tökéletesen beleillenek abba a gondolatkörbe, melyet a már idézett püspökkari körlevél tartalmaz? A feleletet eszmei síkon Orbán Viktor miniszterelnök adta meg, amikor az ez évi győri Barankovics-emlékülésen figyelmeztetett: nincs polgári politizálás kereszténydemokrácia nélkül. De az sem véletlen, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt volt az egyetlen, amelyik választási programját a nyilvánosság előtt is össze merte vetni a körlevél szellemiségével. Az akkori elemzés szerint a polgári Magyarország programja kiállta ezt az elméleti vizsgát. Többek között ez adott a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségnek erkölcsi alapot, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciójában keressen és találjon politikai otthont.

A jó elméleti felkészülés után a polgári kormány a gyakorlatban is jól vizsgázik. Ennek a törvénynek a hatálybalépése - bármivel riasztgatnak egyes politikai indulatok talajáról ellenzéki képviselőtársaim -, ez a törvény komolyan hozzá fog járulni, hogy igazságosabb és testvériesebb legyen az élet Magyarországon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászólónk Szabó Sándorné képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő; őt követi majd Koppánné Kertész Margit képviselő asszony. Képviselő asszony, öné a szó.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr és a Fidesz vezérszónokának érzelmi húrokat pengető expozéja után én tárgyszerű szeretnék maradni, és tárgyszerűen szeretném elmondani a Szocialista Párt állásfoglalását.

Az ez év nyarán elfogadott országgyűlési határozat után, amely kimondta az új családtámogatási rendszer átalakításának irányát, már nem ért váratlanul bennünket ez a javaslat. Azzal, amit a törvényjavaslat általános indoklása tartalmaz, maximálisan egyet lehet érteni, miszerint a szabályozás célja az lenne, hogy az ellátások jobban szolgálják a gyermek és a családok társadalmi esélyegyenlőségét, a gyermekvállalással járó többletterhek elismerését, javítsák a gyermekvállalás feltételeit, és hosszabb távon előmozdítsák a népesedéspolitikai célok megvalósítását.

A célok tehát tiszteletre méltóak, támogatandóak, azokkal semmi bajunk nincsen. Azonban sajnálatos módon maga a törvényjavaslat mégsem ezt fejezi ki. Vannak a törvényjavaslatnak olyan előírásai, amelyek a megfogalmazott, deklarált céllal nem vagy nem kellő mértékben állnak összhangban, sőt esetenként alkotmányossági aggályokat is felvetnek. E problémák átgondolása azért is indokolt, hogy végre időtálló és az érintettek részére is hosszú távra kiszámítható szabályozás szülessen.

Az országgyűlési határozat vitájában még a nyáron elmondtuk, és úgy látszik, nyári aggályaink nyitott fülekre is találtak, ami nagy örömünkre szolgál, mert a törvényjavaslat tartalmaz egy nagyon fontos 18. §-t, ami azt mondja, hogy a tanköteles gyermekre akkor is jár a támogatás, ha a tanulói jogviszonya szünetel. Ez a tervezethez képest egy pozitív, és remélem, a mi hatásunkra bekerült módosítás.

Már az országgyűlési határozat vitájában is aggályosnak tartottuk a családi pótlék iskoláztatási támogatássá alakítását az iskolaköteles kortól. Tévedés ne essék, nem szeretnénk, ha félreérthető lenne az álláspontunk, mint itt néhányan már megelőlegezték az előttünk szóló, többségi véleményt elmondók. Nem azt mondjuk, hogy nem kell iskolába járatni a gyereket, sőt pontosan ellenkezőleg: tudjuk mi is, az iskolázatlan gyermekek életesélyei sokkal rosszabbak iskolázott, képzett társaikénál. És különben is, a közoktatási törvény alapján már most is számon lehet kérni a szülőtől, ha az iskoláztatási kötelezettségének nem tesz eleget.

Megnyugtathatom Surján képviselő urat, hogy mi sem, a Szocialista Párt sem nyugszik bele abba, hogy ne járjanak a gyerekek az iskolaköteles korig az iskolába, de nem jó módszer, alkalmatlan módszer, amilyen módon most ezt el akarják érni. (Dr. Surján László: Most kipróbáljuk.) De ha a családi pótlék és az iskoláztatási támogatás is a gyermekneveléssel járó terhek csökkentését szolgálja, akkor nem lehet a tankötelezettségre tekintettel elválasztani egymástól. Hallottam a beszólást - nem akartam a mondatot megszakítani -, hogy kipróbálják. Én azt hiszem, próbálkozni lehet sok mindennel, nyulakkal, macskákkal, kisegerekkel, de emberekkel és rászorult családok gyerekeivel nem. Kikérem ezt magamnak az ő nevükben! (Taps az MSZP padsoraiban.)

A tanköteles gyerekekkel járó költségek csökkentése ugyanis nemcsak az iskoláztatás terheivel áll összhangban és kapcsolatban, hanem azzal - és erre szeretném mindenki figyelmét felhívni -, hogy keresőképtelen személyt kell eltartani ebben az esetben is. Tehát keresőképtelenségről van szó! Az eltartási kötelezettségek természete nem változik meg attól, hogy a gyermek elérte az iskolaköteles kort. A törvényjavaslat szerint a nevelési ellátás tehát két különálló és önálló eltartási formát jelenít meg. A családi pótlék a gyermek objektív helyzete, tehát életkora alapján jár, az iskoláztatási támogatás viszont attól a feltételtől függően vehető igénybe, hogy a szülő a tankötelezettség teljesítését biztosítja-e. Tehát nem alanyi jogon jár a gyereknek, hanem a szülőt honorálják ezzel, illetve a szülőnek adják a támogatást.

Az alkotmány 67. § (1) bekezdése szerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges. Együtt említődik az alkotmányban e hármas gondoskodási kötelezettsége, de ez nem jelenti azt, csak együtt, csak egymásra tekintettel állnak fenn. A gyermek alapjoga mindhárom irányban önállóan érvényes. Egyik címzett sem hivatkozhat arra, hogy a maga kötelezettségét azért nem teljesíti, mert a másik kötelezett sem tesz neki eleget. Ez számunkra elfogadhatatlan árukapcsolás!

A kormányzati óhaj - hogy minden gyermek járjon iskolába - pontos és jó. Ám, ha ezt hatósági úton akarják elérni úgy, hogy a gyermekjóléti szolgálatot kérik fel a nevelési probléma megoldására, és nyolc nap után, ha nem sikerül eredményt elérni, védelembe veszik a gyereket, illetve a gyámot számadásra kötelezik, ez nem biztos, hogy megoldás, hogy jó megoldás. Büszkék lehetünk, van ugyanis gyermekvédelmi törvényünk; az előző ciklusban az előző kormány terjesztette be. Vannak szociális munkásaink, vannak olyan intézményeink, amelyekben szociális munkások, szociálpolitikusok dolgoznak. Ha őket megkérdezte volna a törvényjavaslat előterjesztése előtt a kormány, hogy mi a véleményük erről a megoldásról, jelezték volna: a klienskörüket jelentő családok rendkívül érzékenyek, sérülékenyek, és rendkívül bonyolult feladatot lát el az, aki egy család életébe avatkozik be. Véleményünk szerint tehát, ismétlem, a jó célt egy alkalmatlan eszközzel akarják kikényszeríteni.

Még egy dologra szeretném felhívni képviselőtársaim - elsősorban kormánypárti képviselőtársaim - figyelmét. A tervezet alanyi jogosultsággá teszi a családi pótlékot és kiterjeszt felfelé, de lefelé, alul zárni akar. Be akarja hozni az érdemes szegény fogalmát? Milyen jogon? Ezt kikérem magamnak pártom és a szegények nevében is!

 

(12.00)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Másik alapvető gondunk a családtámogatási törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy a családtámogatások törvényjavaslata a családtámogatások befagyasztásának törvényjavaslata, a családi pótlék ugyanis tavalyi értéken kerül előterjesztésre. Eszerint a családi pótlék 1999-ben éppen annyi lesz, mint volt 1997-ben, azaz reálértékben máris 33 százalékkal kevesebb. Csakhogy indexálási kötelezettség sincs a törvénytervezetben, ezért tovább kophat ez az összeg. A családbarát kormány idejében a családi pótlék tehát nem lesz értékőrző. Félő, hogy ennek az intézményrendszernek a teljes elértéktelenedése a megszüntetés irányába visz. Ez szerintünk veszélyes üzenet.

A Bokros-csomag jövedelemhatáros családipótlék-folyósításához képest az univerzalitás irányába nyit ez a törvényjavaslat. Eszerint minden gyermek gyermek. A baj azonban az, hogy mégsem egészen igaz ez a "minden gyermek gyermek" állítás. Ferge Zsuzsa, az ország legismertebb szociálpolitikus professzor asszonya minapi interjújában aggályosnak tartotta, hogy nem minden gyermek szülei tudják igénybe venni például a gyermekkedvezményeket. A személyi jövedelemadó törvény vitájában megfogalmaztuk, hogy a magasabb jövedelműek a családi pótlékon felül adókedvezményt is kapnak, míg a kisebb jövedelműek nem tudnak ezzel élni. A gyermekes családok egynegyede nem tudja igénybe venni ezt a kedvezményt. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a kiskeresetűek adóterhelése nő, akkor egyértelmű, hogy ez a politika szegényellenes. Tudható, látható, hogy az átlagkereset alatti jövedelemmel rendelkezők nem férnek bele, alulról kiesnek a polgári kormány polgárfogalmából. A gondot tehát az okozza, hogy mást mond a kormány és mást cselekszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Komoly gondot jelent számunkra a nyugdíjminimum és a szociális minimum fogalmi tisztázatlanságának kérdése is. El kellene döntenie a kormánynak, hogy a költségvetési törvényben szereplő szociális minimumot vagy az ebben a törvényben szereplő, következetesen használt nyugdíjminimumot tekinti-e a szociális, anyasági és gyermeknevelési támogatások alapjának. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ellentétben a bűvészcilinderből előhúzott nyúllal, a szociális minimum nem olyan, hogy mondok egy számot; ehhez emberek ellátása kapcsolódik, amelyet alapos szociológiai és az ellátottak életét befolyásoló hatása miatt hatásvizsgálatoknak kellene megelőznie. Ez ebben az esetben nem történt meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány a szociális ellátásokra rendelkezésre álló források egyre nagyobb hányadát koncentrálja az átlagosnál jobb jövedelműek számára. A Bokros-csomagban a jövedelemhatárhoz kötött családi pótlék a családok 10-12 százalékát vonta ki az ellátásból. Ez a 10-12 százalék most kamatostul visszakapja az elvesztett ellátásokat. Ellenben a családok 88 százaléka - akik a korábbi időszakban is jogosultak voltak a családi pótlékra - 11 százalékos értékvesztéssel kapja a családi pótlékot, s azok pedig, akik a gyermekkedvezményeket nem tudják igénybe venni, még sokkal rosszabbul járnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bevezetőmben a törvényjavaslat általános indoklásából kiindulva az aggályainkat kezdtem sorolni. Ezek közül a leghangsúlyosabbá azt szeretném tenni, hogy valótlan a törvényjavaslatnak az az állítása, miszerint kedvezőbb helyzetbe kerülnek a családok a támogatások alanyi joggá tételével, és ezáltal javítják a gyermekvállalás és -nevelés feltételeit. Szeretném, ha kormánypárti képviselőtársaim beszámolnának arról - nem NDK-NSZK-példák alapján és nem lőrésekhez hasonlítva a viszonyokat -, hogy a családi pótlék értékvesztésével hogyan lehet gyermekvállalásra ösztönözni.

A többségi véleményt megfogalmazó egyik fideszes képviselő részéről az is elhangzott - amit nem szabad szó nélkül hagynom -, hogy tragikusan alacsony Magyarországon a születések száma. Igen, de ez Európában objektív folyamatnak tekinthető. Ha ez még nem elegendő, tessék utána számolni és megnézni a statisztikai adatokat, amelyekből látszik, hogy a szülőképes korú nőknél az első gyermek vállalásának ideje kitolódik, mert a nők tovább járnak iskolába. S ha ez még mindig nem elegendő, akkor nagyon demagóg leszek és nagyon alpárinak tűnhet, amit mondani fogok: nézzenek körül a környezetükben, hogy ki hány gyermeket vállal, és milyen anyagi helyzetben. Ha ezt teszik, akkor fiatal évjáratú képviselőtársaim talán még tennivalókat is levonhatnak a maguk számára. (Taps a Szocialista Párt soraiban.)

Az előbb elkezdtem mondani, nagyon fontosnak tartjuk, hogy nem felel meg az általános indoklásban megfogalmazott célkitűzéseknek az előterjesztett javaslat. Akkor lenne igaz az, hogy a kormány támogatja a családokat, ha a családi pótlékot a tényleges inflációt meghaladó mértéknél magasabban állapítaná meg. Akkor lenne igaz, ha a törvényjavaslat tartalmazná a családi pótlék indexálását, ha a családi pótlékot például az adókedvezményekkel együtt tárgyaltuk volna, annak a különböző családokra kifejtett hatásait is áttekintve. Akkor lenne igaz, ha a családok többségét pozitívan érintené, és csökkentené, nem pedig növelné a különbségeket.

A családtámogatások törvényjavaslata által sugallt értékrend és mindaz, ami a költségvetésben és a személyi jövedelemadó törvényben foglaltakban található, nem felel meg a Szocialista Párt által képviselt értékrendnek, ezért nem támogatjuk. Nem arra kérem képviselőtársaimat, hogy ne támogassák ezt a törvényjavaslatot, hanem arra, hogy gondolják végig, olyan folyamatok indulhatnak el, amelyekkel egy következő ciklusban egy esetleg polgáribb kormánynak kell majd szembenéznie.

Szocialista frakcióbeli képviselőtársaim már készülnek a további hozzászólásokra, úgyhogy a részletekkel majd ők folytatják. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Szocialista Párt soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony hozzászólását. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében Koppánné Kertész Margit és Szentgyörgyvölgyi Péter ismerteti a frakció álláspontját.

Először megadom a szót Koppánné Kertész Margit képviselő asszonynak. Öné a szó, képviselő asszony.

 

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy a gyermeket nevelők, különösen a fiatal kisgyermekesek anyagi helyzete a lakosság más csoportjaihoz képest hosszú ideje sokkal rosszabb, sőt az utóbbi években rohamosan tovább romlott. Ez önmagában is súlyos veszélyt jelent társadalompolitikai és gazdasági céljaink megvalósítására nézve, hiszen minél kevesebb gyermeket nevelünk fel, annál nagyobb az egy főre jutó teher, amit viselnünk kell.

Tudjuk, hogy nem elég, ha kiterjesztjük és ingyenessé tesszük az iskoláztatást; azt is biztosítanunk kell, hogy a gyermekek élni is tudjanak az oktatáshoz, szakképzéshez, művelődéshez való jogukkal, vagyis enniük, lakniuk kell, ruházatra, tanszerekre, tehát szüleik szerető törődése mellett anyagi biztonságra is szükségük van. Vannak, nem is kevesen, akik úgy gondolják, hogy erre való a szülők keresete. Igazuk van, ám igazságuk végiggondolatlan. Hiszen egyrészt nincs mindenkinek egész aktív életszakaszán át kereken 2,2 gyermeke, amennyi egyébként a kívánatos átlagos gyermekszám lenne, de nincs mindenkinek éppen abban az időszakban akkora keresete, amennyire az általa éppen nevelt gyermekek száma szerint szüksége lenne. A különböző korú, egészségi állapotú, adottságú gyermekek szükségletei, a családok terhei és eltartó képessége oly mértékben különböznek, hogy a gyermeki jogok, a társadalom érdekeinek érvényesítése állami eszközöket is okvetlenül igényel.

 

(12.10)

 

A gyermeki szükségletek kielégítése azonban nem pusztán szociális probléma. A gyermek ugyanis - idézőjelbe teszem - "beruházás" is, amelynek hasznaiból elsősorban a felnevelő családon kívül élő társadalom részesül. Nem túlzás azt állítanunk, hogy gazdasági meggondolásokból is nyugodtan megelőlegezhetjük a gyermekkor fogyasztásának, a minél jobb munkaerővé nevelésnek a költségeit, hiszen ezek feltétlenül és busásan megtérülnek.

A központi költségvetésnek tehát egyik prioritása a gyermeket nevelők helyzetének minél gyorsabb javítása, az, hogy a családok minél nagyobb arányban legyenek képesek annyi gyermeket jól felnevelni, ahánynak lelki szükségletét érzik. Ugyanis nemhogy a születésszámok, de még a kívánt átlagos gyermekszám is alig-alig felel meg a demográfiai szempontból szükséges mértéknek. Ne feledjük, tisztelt képviselőtársaim, ha nem sikerülne stabilizálnunk hazánkban a népesedési folyamatokat, huszonkettő év múlva pusztán az elöregedés leállításához már fejenként átlagosan három gyermek felnevelésére lenne szükség. Piaci viszonyok között számos körülmény teszi ellenérdekeltté a családokat a gyermek, illetve további gyermek világrahozatalában. Az állampolgárok az általuk fenntartott államtól várják, várhatják el, hogy ahol a piac kevéssé hatékony, sőt egyenesen kártékony tud lenni, a társadalom érdekeinek védelmében, így a munkaerő újratermelésében is megfelelő ellensúlyozó lépéseket kell tenni.

Az utóbbi években, évtizedekben, tisztelt Országgyűlés, azonban sokszor felemás, hamar elértéktelenedett, sőt ezzel a jogos állampolgári elvárással éppen ellentétes intézkedésekre került sor. Hatásuk erőteljesen megjelenik a születésszámokban s a szülők túlhajszoltságának folytán a halálozási, megbetegedési mutatókban is. Bármennyire szeretnénk is, tudjuk, hogy most, jelenleg egy lépésben nem lehet korrigálni mindazt, ami az utóbbi években történt. Fontossági sorrendet kellett felállítanunk. Azt a célt azonban feltétlenül el akarjuk érni, hogy a családok, a polgárok gyermekneveléssel szembeni ellenérdekeltsége legalább elkezdjen mérséklődni, hogy a gyermeknevelés feltételrendszere normalizálódjon, hosszú távon is kiszámíthatóvá váljék.

Tisztelt Országgyűlés! Már csak a jelenlegi világgazdasági változásokra tekintettel is most lassabban és kisebbeket léphetünk, mint ahogy szeretnénk; nemcsak a nyugdíjak terén, itt is óhatatlanul kompromisszumokra kényszerülünk. Jelenlegi erőforrásainkból most biztonsággal csak a családi pótlék és a gyes alanyi jogosultságát valósíthatjuk meg, kis lépést tehettünk a gyermeknevelés adókedvezményezése terén, meg tudjuk őrizni a gyermekvédelmi támogatás reálértékét, s az eddiginél nagyobb mértékben tudjuk támogatni a lakáshoz jutást. Talán mindez mégsem annyira "csak".

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az egyik legfontosabb intézkedés, hogy ismét megkülönböztetés nélkül minden gyermek után járni fog a családi pótlék. Annak érdekében, hogy a szülők minden tőlük telhetőt megtegyenek a gyermekek tankötelezettségének teljesítése érdekében, az e körbe tartozó gyermekek utáni családi pótlékot iskoláztatási támogatás néven fogjuk folyósítani. A változtatás lényege, hogy ha a gyermek nem jár iskolába, a szülőt el kell számoltatni, hogy az iskoláztatási támogatást a gyermek szükségleteire költötte-e el. Hangsúlyozom, senkitől sem vonjuk meg e támogatást, csak bővítjük azoknak az eszközöknek a körét, amelyekkel azt szeretnénk elérni, hogy kivétel nélkül minden iskolás korú gyermek tanuljon. Ehhez - mint az a központi költségvetés tervezetéből kiolvasható - természetesen az egyéb feltételeket is biztosítani kívánjuk, éspedig a színvonalas iskolát, diákotthont, tankönyvet, a család eltartó erejének elégtelensége esetén a mindezek igénybevételéhez szükséges anyagi támogatásokat is.

Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésünkre álló adatok szerint ma, amikor még nem alanyi jogon jár a családi pótlék, a gyes, valamint nincs gyermekkedvezmény, körülbelül minden harmadik gyermek segélyre szorul. Olyan segélyre, amelynek jogosultsági jövedelemhatára, ahogy mondani szokták, még köszönő viszonyban sincs a gyermeki létminimummal. Úgy gondoljuk, azoknak a feltételeknek, amelyek ilyen tömeges segélyezést tesznek szükségessé, alapvetően meg kell változniuk. Ezért feltétlenül szükségesnek láttuk, hogy legalább kezdeti lépéseket tegyünk a családok öneltartó képességének helyreállításához. Ehhez annyit bizonyosan meg kell lépnünk, hogy azt a jövedelmet, ami a családban nevelkedő gyermekek eltartásához, taníttatásához szükséges, legalább ne vegyük el a családoktól. A gyermekek utáni adókedvezménytől azt várjuk, hogy jelentősen mérséklődjön a segélyre szoruló gyermekek száma és aránya, és így a segélyezés célzottabb, hatékonyabb lehet, és sokkal kevesebb gyermek kényszerül nélkülözések közepette és abban a tudatban felnőni, hogy a gyermekvállalás igen gyakran egyet jelent a szegénységgel.

Tudjuk, az adókedvezménnyel nem mindenki tud élni. Minthogy az adó arra való, hogy elvonjon, ezért a jövedelemhiányt nem is az adórendszeren, hanem az elosztási rendszer egyéb elemein kell számon kérni. Azoknak tehát, akiknek még annyi jövedelmük sincs, hogy a személyi jövedelemadó törvényben szereplő családi kedvezményt teljes mértékben ki tudják használni, feltétlenül segélyre van szükségük. Igaz, a 12 százalékkal emelkedő minimális gyermekvédelmi támogatás és egyéb normatív vagy csak adható segélyek legjobb szándékaink ellenére is bizony sok esetben elégtelenek. Úgy gondoljuk azonban, hogy az érdemi előrelépés a munkanélküliség csökkentésén, a normális megélhetést normális erőfeszítések árán lehetővé tévő béreken és a tágabb értelemben vett megfelelő társadalombiztosítási rendszeren keresztül vezet.

Nagymértékben befolyásolja a családok, a gyermekek életét az is, hogy milyen viszonyok között laknak. A családalapítás, a gyermekvállalás elemi feltételeit jelentő lakás megszerzése - különösen az első lakásé - aránytalanul nagy terhet jelent. Ezen kívánunk enyhíteni az áfa-visszatérítés méltányos korlátok közötti visszaállításával, a lakástámogatás hatékonyságának növelésével.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a kormánykoalíciót alkotó frakciók minden erejükkel azon vannak, hogy a családok alapvető körülményeit, gyermekvállalási lehetőségeit, a gyermekek életviszonyait érintő valamennyi területen minél előbb és minél gyorsabban haladást érjünk el. Szívből reméljük, hogy ezekben az országos jelentőségű ügyekben számíthatunk az ellenzék konstruktív együttműködésére is. Reméljük, ők is egyetértenek azzal a bölcs megállapítással, hogy az emberi lét forrása a család, és ha a család rendben van, rendben lesz az állam, ha az állam rendben van, akkor majd békében él az emberiség.

A sokat emlegetett, igen súlyossá, gazdaságilag is veszélyessé vált népesedési helyzet, a gyermekek, a gyermekes családok és ezzel valamennyi polgártársunk életminőségének javítása mellett azonban a kormánykoalíciót más szándék is vezeti. Nagyon szeretnénk megváltoztatni az utóbbi években, évtizedekben eluralkodott kishitűséget, a mindenre csak legyintéssel reagálást, a rossz hangulatot. Igenis van jövőnk, mert vannak egészséges, értelmes, jókedvű, dolgossá nevelődő gyermekeink. Higgyünk a jövőben, bízzunk gyermekeinkben és bízzanak a kormányunkban!

A Független Kisgazdapárt a maga részéről természetesen támogatni fogja ezt a törvényt, s köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Független Kisgazdapárt nevében hozzászóló másik felszólaló Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy az osztott időből 4 perc 40 másodperc áll az ön rendelkezésére. Önt illeti a szó.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A családtámogatásról szóló törvényjavaslat a gyermekneveléshez kapcsolódó állami pénzügyi támogatás rendszerét új alapokra helyezi, és mint azt kifejezi és az indokolásában meg is fogalmazza, kifejezetten abból a célból, hogy egyrészt ezzel elősegítse a népesedéspolitikát, másrészt pedig egyenlőséget teremtsen a saját háztartásban gyermeket nevelő szülők között anyagi helyzetüktől függetlenül. Ha nem ezt tenné, akkor azzal sértené az alkotmány vonatkozó rendelkezéseit, előírásait.

Lehetséges, hogy különbséget kell tenni anyagiak és anyagiak között, tehát azok között a szülők között, akik többet keresnek vagy kevesebbet, ám máshol kell ezt megtenni, és nem a gyermektámogatás diszkriminálásánál. A gyermeknevelési támogatás, a családtámogatás három nagy fejezetről szól: a nevelési ellátásról, a gyermekgondozási támogatásról és az anyasági ellátásról, melyről a miniszter úr expozéjában részletesen szólt.

 

 

(12.20)

 

Én csak a gyermekgondozási támogatásról szeretnék néhány gondolatot elmondani. A gyermekgondozási támogatás szintén két részre tagolódik: a gyermekgondozási segélyre és a gyermeknevelési támogatásra, és e kettővel lényegében megteremtődik a főállású anyaság intézménye, bár a törvény szerint nemcsak az anyát, hanem az apát is megilleti ez a támogatás, ha neveli a gyermekét - tehát a szülőt, választása szerint.

A főállású anyaságnak lényegében két kiindulópontja van. Az egyik anyagi jellegű, a másik pedig időbeli - már olyan időbeli, amit a szülő a gyermekkel tölthet. Az anyagi más jogforrásból is levezethető, így a családjogi törvényből, a többször módosított 1952. évi IV. törvényből, amely a rokontartásnál kimondja, hogy a szülő saját kárára is, tehát saját eltartásának terhére is köteles gyermekét eltartani. Nos, a társadalomnak nyilvánvalóan nem lehet célja, hogy szülők és gyermekek együtt tengődjenek, sínylődjenek, hanem e terheket valamilyen formában át kell hogy vállalja - ez az anyagi része.

Az időbeli része pedig az, amiről pszichológusok, szociológusok, pedagógusok könyvtárnyi könyvet írtak össze, hogy mennyire elősegíti a gyermek fejlődését és majd a társadalomba való beilleszkedési lehetőségeit, a társadalomban való elhelyezkedését az, ha a szülő a gyermek kiskorában együtt tud lenni vele - ez a másik része, az időbeli; és ezért rendszeresíti ezt a főállású anyaságot, amelynek természetesen van egy másik vetülete is, ez ismét anyagi, ugyanis ezáltal óvodai és bölcsődei helyeket lehet kiváltani. Ha megnéznénk, hogy egy-egy óvodai, bölcsődei férőhely létrehozása, fenntartása mennyibe kerül, akkor nyilvánvalóan jóval több, mint az az összeg, amit a gyermekgondozási támogatásra fordít majd maga az állam a társadalom egészének érdekében.

Rendkívül jó jogszabályról van szó, nagy kár, hogy e résznél egy nem megfelelő szóhasználat kissé rosszul cseng. Ez a rossz szóhasználat pedig az, amikor azt mondja a jogszabály szövege, hogy a gyermeknevelési támogatás a szülő megélhetésének alapjául szolgál. Tisztelt Ház, megélhetésül szolgálhat bármilyen kereső tevékenység, de a gyermek nevelése sokkal magasztosabb feladat annál, semhogy a megélhetés alapjává degradáljuk. Éppen ezért a Független Kisgazdapárt erre nézve fog módosító javaslatot benyújtani. Talán szerencsésebb lenne, ha saját jogú szolgálati időnek minősülő tevékenység ellentételeként bármilyen más kitételt elfogadhatóbbnak lehet tartani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mint a megélhetés alapjául szolgáló dehonesztáló kitételt.

Maga a tervezet, mint ahogy a Független Kisgazdapárt vezérszónoka már elmondta, elfogadható, általános vitára javasoljuk. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Béki Gabriella képviselő asszony, aki a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni; őt követi majd Szászfalvi László képviselő úr. Képviselő asszony, öné a szó.

 

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Általában nem szoktam kifogásolni, ha nem a miniszter ül itt egy új törvény tárgyalása idején, de most - és ezt Őry Csaba ne vegye személyes sértésnek - igen fájlalom, hogy nem a miniszter hallja a hozzászólásomat. Ennek pedig az az oka, hogy Harrach miniszter úr tegnap igen durva szavakkal illette az ellenzéki kritikát, amikor a nyugdíjtörvény tárgyalását megkezdtük, és sajnos ma a családok támogatásáról szóló törvény idején megismételte ezt a durva kritikát, mondván: az ellenzéki kritika elérte a politikai tisztesség és jó ízlés határát.

Engem ez a megfogalmazás végtelenül bánt! Azt gondolom magamról is és ellenzéki képviselőtársaimról is, hogy szakmai jellegű érveket szoktunk nagy számban sorolni, amikor kritikát fogalmazunk meg. Éppen ezért nagyon szerettem volna a felszólalásom idején erről meggyőzni személyesen a miniszter urat, de sajnos egy darab ellenzéki felszólalást sem hallgatott végig, már az első ellenzéki képviselő hozzászólásakor elhagyta a termet. Ilyen körülmények között nagyon nehéz a feltételezésében megingatni. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ami mármost az érdemi hozzászólásomat illeti, én magam is az általános indoklásból kívánok kiindulni, minthogy általános vitáról van szó. Való igaz, hogy az a bizonyos említett országgyűlési határozat, amelyet az új kormány rögtön egyik első intézkedéseképpen átvezetett a parlamenten, megfogalmazta a legfontosabb szempontokat. Azt kell mondanom, hogy ennek a törvénytervezetnek az általános indoklásával - szóval, az általános célok felsorolásával - nincs bajunk. Amikor ez a törvénytervezet úgy fogalmaz, hogy olyan ellátásokra van szükség, amelyek jobban szolgálják a gyermekes családok társadalmi esélyegyenlőségét, nos, ezzel természetesen egyetértünk. Amikor ez az általános indoklás úgy fogalmaz, hogy olyan új ellátási rendszer alapjaira van szükség, amely kifejezi, hogy a társadalom számára minden gyermek azonos értéket képvisel, akkor ezzel a kijelentéssel egyetértünk.

A mi problémánk abból fakad, hogy úgy gondoljuk, az, amit intézkedéssorozat formájában a kormány eltervez, nem felel meg ezeknek a céloknak, nem az esélyegyenlőség növelése irányába hat, hanem pont ellenkezőleg, az egyenlőtlenséget növeli majd és jelentős mértékben, és hogy nagyon árulkodó módon ennek a kormánynak az értékrendszerében nem azonos érték minden gyermek.

Miért gondolom én ezt így? Elsősorban azért, mert amikor a kormány intézkedést tesz annak érdekében, hogy kiszélesítse a családi pótlékot mint legfontosabb ellátási formát, amikor arra büszke, hogy alanyi jogúvá teszi a családi pótlékot, akkor valójában a legjobb jövedelmi helyzetű családoknak adja vissza ezt az ellátást, amit - még egyszer mondom - megtehetne, ha valóban olyan jó anyagi körülmények között élne az ország, hogy arra nem kellene odafigyelni, hogy több támogatás jusson a legszegényebbeknek.

Amikor én szakmai érveket szeretnék sorakoztatni, akkor sajnos nagyon sok mindenről kell beszélnem, ami nincs benne ebben a törvényben, ami nem található meg ebben a törvényben, de szervesen összefügg, összekapcsolódik. Ilyen módon nem található meg ebben a törvényben az adókedvezmény, amit az szja-ban elrendelt a kormány néhány héttel ezelőtt, eltervezett jövő évre. Akkor a személyi jövedelemadó vitájában nagyon sokfajta érvvel bizonyítottuk, hogy a szegényeknek, a legrosszabb helyzetben lévő családoknak az adókedvezmény nem jár, nem tudják igénybe venni. Tehát olyan új kedvezményt vezet be a kormány, amely éppen a legrászorultabb családoknak nem elérhető. Ez sajnos igaz, hiszen a munkanélküli családok nem adóznak, nem tudják igénybe venni, a nyugdíjas, rokkantnyugdíjas szülők nem tudják igénybe venni, és mint ahogy akkor nagyon hosszan vitatkoztunk róla, nem vagy nem teljes mértékben tudják érvényesíteni ezt a kedvezményt az alacsony jövedelemmel rendelkező családok sem. És nincs negatív adó, tehát elvész ez a kedvezmény, ha a család nem tudja igénybe venni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi gyakorlatban nagyon sokféle példa van a családtámogatások rendszerére, mindenre van pro és kontra, nagyon sok ország él az adókedvezmény eszközével, mint ahogy vannak olyan országok, ahol ezt nem alkalmazzák.

(12.30)

 

Különös hangsúlyt fektetnék most arra, hogy az a bizonyos univerzális ellátás - a családi pótlék -, amit kiszélesít a kormány, és mindenkinek odaad, hogyan viszonyul az adókedvezmény formájában adott támogatáshoz. Ennek a két ellátásnak az összekapcsolása mentén bizonyítható leginkább, hogy a legszegényebb családok kevesebb támogatást fognak kapni a jövő évben, illetve a jövő évtől, mint a náluk jobb helyzetben lévő családok. Mondom ezt azért, mert a dolog másik eleme, a családi pótlék relatíve elértéktelenedik, hiszen ebben a törvényben egy forint családipótlék-emelést nem tervez a kormány, tehát miközben hagyja értékét veszteni annak az ellátásnak, amit mindenki kap, kitalál egy újat, amit nem mindenki kap, csak a jobb helyzetben lévők - hogy a pénzügyminiszter szavait használjam: a tisztességes adózó állampolgárok.

Ha megnézzük a nemzetközi gyakorlatot, amelynek hosszas idézésre nincs időm, egyet szeretnék kiemelni; ez a német példa, ahol 1996-tól nem lehet igényelni egyszerre családi pótlékot és családi adókedvezményt. Csak az egyiket vagy a másikat veheti igénybe a család, mégpedig olyan módon, hogy a családi pótlék összegét összevetik a dolgozó által fizetendő jövedelemadóval, és ha az adó összege nagyobb, akkor az adó a családi pótlék összegével csökken. Ha viszont a családi pótlék összege a nagyobb, akkor a különbséget bértöbblet formájában kifizetik, odaadják a családnak. Azt gondolom, hogy ez egy olyan rendszer, amelyben kifejeződik, hogy minden gyerek egyformán fontos, az ellátások mértéke, összege is úgy van kalibrálva, hogy az egyforma legyen.

Ehhez képest ez a magyar rendszer sajnos nem ilyen, éppen ezért fogalmazódott meg bennünk egy módosító indítvány - amelyet már a személyi jövedelemadó törvény tárgyalása során Bauer Tamás képviselőtársammal benyújtottunk -, amely kezelni próbálná ezt az aránytalanságot, amit sajnos a kormány előidéz; gondolok a kiegészítő családi pótlék bevezetésére. Ha ezt az elemet bevezetné a kormány, akkor valóban visszaigazolná, hogy ugyanannyi támogatást akar adni minden gyereknek.

Szeretnék még néhány olyan elemről szólni, ami nincs benne a törvényben, de fontos lenne, hogy benne legyen. A családi pótlékkal kapcsolatban még az fontos, hogy a jogbiztonságot, a jövőbeni jogbiztonságot segítené elő, ha a kormány törekedne arra, hogy az indexálást, tehát az évenkénti emelés technikáját, mértékét a törvényben rögzítse, de erre sem tesz kísérletet.

Ami a további ellátási elemeket illeti, rögzítésre kerül a gyes szinte ugyanazon a mértéken, ahogy jelenleg az élő gyakorlat az öregségi nyugdíjminimumban kifejezve, ami most éppen egy megrendült fogalom, és pont most szakadt el a tényleges öregségi nyugdíjminimum a jogi értelemben vett kategóriától. Nem szól ez a törvény a gyedről, csak újsághírekből halljuk egyre-másra, hogy a gyed visszahozására ígéretet tesz kormánypárti képviselő. Nagyon tartok attól a gyakorlattól, amit a nyugdíj kapcsán a közelmúltban volt alkalmunk megtapasztalni: az előterjesztő azt mondja, hogy "nem, nem, ezt most nem tervezi", de utána majd kormánypárti módosító indítvány formájában egy ilyen kis horderejű kérdést beszavaznak a törvénybe.

Éppen ezért az általános vitában szeretném elmondani a gyeddel kapcsolatos aggodalmaimat, mert ezen a példán nagyon jól bizonyítható, hogy mennyire nem azonos mértékkel mér a kormány, miközben állandóan azt fejezi ki, és azt hangsúlyozza, hogy jövedelmi és vagyoni helyzettől függetlenül akar családokat támogatni. A gyed kifejezetten arra vonatkozó példa, hogy a jobb jövedelmi helyzetű családokat nagyobb összegű ellátásban kell részesíteni, mint a rosszabb helyzetűeket. Azt gondolom, hogy semmi de semmi nemhogy nem indokolja ezt, hanem pont az ellenkezőjére van vagy lenne szükség.

Hogy valamit jót is mondjak, nekem például örömömre szolgál, hogy nem találom meg ebben a törvénytervezetben a várandóssági pótlék gondolatát, amelyet annak idején az MDF-es képviselők vezettek be még az első ciklusban, és amelyet az előző kormány visszaváltott anyagi támogatásra. Azt hiszem, hogy nagyon nem lenne szerencsés, ha ciklusonként változtatgatnánk, hogy milyen ellátási formát találjunk ki a várandós anyák számára. Úgy tapasztaltam a megelőző vitákban, hogy ez a várandóssági pótlék sokaknak - így Surján Lászlónak, Pusztai Erzsébetnek - nagyon-nagyon kedves ellátási forma volt, ezért némiképpen meglepett, hogy most nem akarják megint felborítani az anyasági támogatás rendszerét. (Dr. Surján László: Nem kell sokat várni!) Lehet, hogy ezt is majd ilyen sumák módon módosító indítványban megpróbálják kezelni. (Dr. Surján László: Alkotmánybíróság!)

Mindent egybevetve azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a javaslat, amely a kezünkben van, bizony negatív diszkriminációt tartalmaz a sokszorosan hátrányos helyzetű családban élő gyerekeket illetően, őket nagyon nem kedvezményezi, hanem épp ellenkezőleg, ellehetetleníti. A beszédem végéhez közeledve magam is hadd hozzam szóba ezt a sokat vitatott iskoláztatási támogatást, amely a kormány állítása szerint csak a családi pótlék jóhiszemű átkeresztelése. Miniszter úr azt a kifejezést használta, hogy rá akarjuk vezetni a helyes útra a családokat. Nos, egy ilyen mondatban nagyon-nagyon árulkodóan kifejeződik az az értékkülönbség, ami közöttünk valóban megbúvik. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) A helyes útra - idézőjelben mondom - vezetés a hittérítők dolga, és semmiképp nem a kormányé. De, mert nekem is nagyon fontos, hogy minden gyermek járjon iskolába, szívesen látnám, ha az oktatási rendszer fejlesztése formájában, illetve a szociális ellátórendszer fejlesztése formájában pozitív ösztönzést alkalmazna a kormány.

Végezetül szeretném hat pontban felsorolni, hogy mi mindent tehetett volna a kormány, ha valóban családbarát kormány lenne, ha valóban minden gyermeket azonos értéknek tekintene: először is, és elsősorban megemelné a családi pótlékot; másodszor, nem adna többet a gazdag gyerekek családjának, mint a szegény gyerekeknek; harmadszor, a jogbiztonságra törekedve gondoskodna a családi pótlék évenkénti emelésének törvényi szabályozásáról; negyedszer, a minimálbérhez közelítené a gyes összegét; ötödször, az oktatási rendszer fejlesztését és a szociális ellátórendszer fejlesztését szorgalmazná a családi pótlék átkeresztelése helyett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.); végezetül, de nem utolsósorban, hatodszor, elfogadná a kiegészítő családi pótlékra tett indítványunkat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor a családról szólunk, a legfontosabbról, a legalapvetőbb kötődéseinkről és a jövőről beszélünk, egy nemzetnek és egy társadalomnak, tágabb értelemben az emberi világunknak a fundamentális sejtjéről és szövetéről.

 

 

(12.40)

 

Amikor a család intézményének léte felől aggodalmaskodunk, akkor a nemzet, a társadalom és tágabb értelemben az embervilág léte, fennmaradása és jövője felől aggodalmaskodunk, és amikor tenni és cselekedni szeretnénk mindezekért immár nemcsak szavakban aggodalmaskodva, akkor a nemzet, a társadalom létéért, fennmaradásáért és jövőjéért kívánunk tenni.

A társadalom életének talán az egyik legexponáltabb területe, a családpolitika ügye az, amely a különböző politikai pártok értékrendjének megfelelő helyen szerepel vagy nem szerepel, és amely 1998-ban minden politikai pártot, azt gondolom, őszinte megnyilatkozásra kötelez.

A Magyar Demokrata Fórum fennállása óta, a kormányzati felelősségvállalás idején és ellenzéki szerepben is - nemcsak szavakban - a családok biztonságát és a családok sokoldalú segítését, illetve a gyermekvállalás feltételeinek javítását állította programja középpontjába. Ezért módfelett örülünk annak a ténynek, hogy a legnagyobb kormánypárt, a Fidesz-Magyar Polgári Párt átvette a Magyar Demokrata Fórum családpolitikai programját (Bauer Tamás: Átvette!), s hadd tegyem hozzá, a kormányzati gyakorlatát is, és a koalíciós kormányprogram szellemében terjesztette be az előttünk fekvő T/331. számú törvényjavaslatot a családok támogatásáról.

Az első demokratikus kormányciklus idején a Magyar Demokrata Fórum vezette kormány nemcsak fenntartotta, hanem bővítette a családi támogatások rendszerét, még az 1990 utáni közép-kelet-európai nagy átalakulás, a lázas állapot mindennapos és szorongató kínja és kihívásai közepette is. A gyed-gyes rendszer fenntartása mellett bevezettette a várandóssági pótlékot és a gyermekek után járó adókedvezményt. Az 1995-ben bevezetett s azóta politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg nyilvánvalóan megbukott Bokros-csomag megszüntette a várandóssági pótlékot, korlátozta a gyetet, eltörölte a gyermekek utáni adókedvezményt, eltörölte a gyermekgondozási díjat, jövedelemfüggővé tette a gyes rendszerét és megvonta az alanyi jogon járó családi pótlékot.

Nyugodt lelkiismerettel kimondhatjuk azt, hogy az előző kormányzat működése időszakának a legnagyobb vesztesei a családok. A gyermeket nevelő szülők és családok, áttételesen a társadalom reménye és perspektívája, megújuló képessége veszett oda gazdasági, kulturális és lelki, szellemi értelemben egyaránt. A Bokros-csomag hatására a születésszám csökkent, az abortuszok száma döbbenetesen nőtt, az ország lakosságának fogyása fokozódott, s mindez előrevetítette azt a demográfiai csapdahelyzetet, amely egy elöregedő országra vár. Az aktív korú, munkaképes emberek száma oly mértékben csökken, hogy ennek következtében 2020-2025 között már nem lesz elegendő munkaképes polgár ahhoz, hogy egyszerre tudja eltartani a majdani nyugdíjasokat és gondoskodni tudjon megszületendő utódairól.

Megjegyzem, a megdöbbentő Bokros-csomag parlamenten való gyors és kíméletlen áthajtása idején a "neves" pénzügyi szakembereknek legalább a józan, racionális, hosszú távú közgazdasági belátásukra kellett volna hagyatkozniuk, ha már a szívükre és nemzet iránti felelősségükre nem tudtak hagyatkozni.

A Magyar Demokrata Fórum programja, családpolitikája egy pozitív jövőstratégia, amelynek középpontjában a gyermek áll. A jövő, a társadalmi-nemzeti perspektíva letéteményese a gyermek, aki egyedül a családban nőhet, növekedhet fel testi, lelki és szellemi harmóniában. Semmilyen új és még újabb társadalmi rendszer, amely a világmegváltás ideológiájának igényével lépett és lép fel, nem tudta ezt az örök teremtési rendet véglegesen negligálni, hiszen látjuk és tapasztaljuk, hogy a család intézménye és a gyermekek családban, családi harmóniában való felnövekedése ma is a jövő és a társadalom megújulásának egyedüli záloga.

Tisztelt Ház! Magyarországnak, a magyar nemzetnek és a magyar társadalomnak egészséges jövőre van szüksége ahhoz, hogy erős és harmonikus társadalomként és ne kiszolgáltatottan csatlakozzék az Európai Unió intézményrendszeréhez. Mindennek pedig megkerülhetetlen feltétele, alfája és ómegája az egészséges család, illetve az egészséges családban felnövő, testben, lélekben és szellemben egészséges gyermek, aki egyben az egész társadalom értéke és kincse is.

Sokszor halljuk azt az igazságot, hogy az Európai Unió intézményeihez nem kormányok fognak csatlakozni, hanem a társadalmak. Hadd kockáztassam meg ennek a gondolatnak az analógiájaként azt a megfogalmazást, hogy végső soron az Európai Unió intézményrendszeréhez a magyar családok fognak csatlakozni. De hogyan? A Bokros-csomag által kirabolt, lepusztított, kilátástalan, kiszolgáltatott, reménytelenségben élő családokként? Vagy pedig megpróbálunk valamit tenni képességeink szerint s még áldozatok árán is, hogy tudatosan és koncentráltan talpra állításuk a magyar családokat, és ezzel a segítséggel is felkészítsük őket az EU-csatlakozás várható kihívásaira? Ám mindezt azzal az igénnyel, hogy az elkezdett munka, egy új, stabil családtámogatási rendszer kialakítása és működtetése a jövőt, a reményteli perspektívát fogja szolgálni, nemcsak az EU-csatlakozás ügyében, hanem a magyar családok hétköznapi életében és létküzdelmeiben.

Tisztelt Ház! Mindezek összefüggésében a Magyar Demokrata Fórum nagy megelégedéssel és saját programja megvalósulásaként üdvözli, hogy a kormány visszatér egy kiszámítható, az MDF által 1990 és 1994 között megkezdett és működtetett organikus családpolitikához. Ez a koncepció egyértelműen megegyezik a Magyar Demokrata Fórum értékrendjével és programjával.

Külön örülünk annak, hogy a kormány késlekedés nélkül valósítja meg a közös értékrenden alakuló koalíciós programot, hogy minden benyújtott törvényjavaslatban - adótörvények, jövő évi költségvetési törvényjavaslat és a T/331. számú családtámogatási törvényjavaslat - konzekvensen és összehangolt módon történik az új családpolitika kialakítása, és szimbolikus jelentőségű üzenete van annak is, hogy ezt a törvényjavaslatot az új kormány családügyi minisztere nyújtotta be az Országgyűlés elé.

A T/331. számú törvényjavaslat hármas, nagyon fontos célrendszert fogalmaz meg: egy nemzeti, nemzetstratégiai célt, hogy az ezredforduló küszöbét egy megújulásra képes magyar társadalom lépje át, hogy képesek legyünk a családok és az egész társadalom szintjén az új évezred nagy kihívásainak megfelelni, és hogy megszűnjék végre az a szörnyű nemzetvízió, amely ötven év múlva egy összeomlott, jövő nélküli, magatehetetlen, testben, lélekben, szellemben végletesen elcsigázott magyar társadalmat láttat.

 

 

(12.50)

 

A törvényjavaslat megvalósulása hozzájárulhat ahhoz, hogy az erős és életképes magyarság egyenrangú partnerként találja meg a maga helyét az európai nemzetek közösségében.

A törvényjavaslat második fontos célja demográfiai célkitűzés. Nyilvánvaló, hogy ez a javaslat csak háttérfeltétel és hozzájárulás lehet annak érdekében, hogy megállítsuk a katasztrofális fogyás folyamatát. Az előző négy esztendőben 14 százalékkal csökkent a születések száma. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk megállítani, akkor Magyarország lélekszáma belátható időn belül 7,5 millióra csökken, a népesség fele pedig ötven évesnél idősebb lesz. Ezért mi nem osztályokban és egyénekben, hanem családokban gondolkodunk, mert egészséges és jól működő társadalom csak egészséges családokból épülhet fel.

Végül a törvényjavaslat gazdasági célt is kitűz maga elé: megteremteni és fenntartani a társadalomhordozó középosztályt és középkorosztályt; megteremteni az aktív korú lakosság utánpótlását, hogy a társadalom belső egyensúlya ne borulhasson fel, hogy a magyar társadalom hosszú távon gazdaságilag kiszámíthatóan legyen képes a családok, a gyermekek és az idősek és nyugdíjasok eltartására, gyermekeinknek megelőlegezve a jövő lehetőségét és esélyét, szüleinknek és nagyszüleinknek pedig megköszönve a múltban végzett áldozatos munkát és gyermeknevelést.

Tisztelt Országgyűlés! A család, az egészséges család ezt a hidat jelenti és kell jelentse a generációk között. Ezeket a nemzetstratégiai, demográfiai és gazdasági célokat csak és kizárólag az erős, egészséges és biztonságban lévő családok tudják megvalósítani természetes módon. Az előterjesztett törvényjavaslat erősíti a gyermekes családok esélyegyenlőségét, elismeri a gyermekvállalással járó többletterheket, javítja a gyermekvállalás feltételeit, és olyan új alanyi ellátási rendszer alapjait rakja le, amely kifejezi, hogy a társadalom számára minden gyermek azonos értéket képvisel. A törvényjavaslat célja tehát, hogy helyrehozza azt a felbecsülhetetlen kárt, amelyet a politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg megbukott Bokros-csomag okozott a családoknak és a mai, illetve jövendő magyar társadalomnak.

A családtámogatások alanyi jogúvá tétele az előterjesztésnek jelentős értéke, ugyanakkor az ellenzék által vitatott eleme. Az alanyi jogú családtámogatások lehetőségét az indokolja, hogy jelen pillanatban Magyarországon a rászorultság elve még nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy a bevallott jövedelmek nem tükrözik híven azt, hogy valójában ki mennyit keres. Ennek igazolására hadd idézzem a jövedelemfüggő Bokros-csomaggal kapcsolatosan az Állami Számvevőszék ez év októberi jelentését: "A családi pótlék jövedelemfüggő rendszerének bevezetésétől remélt megtakarítás nem mutatható ki, hiszen viszonyítási alap nincs. Ezzel szemben a folyósítás rendszere túlbonyolított, ráfordításigényes, és közismert, hogy főleg vállalkozási körben a bevallott jövedelmek nem a valós helyzetet tükrözik."

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja sajátjaként támogatja a törvényjavaslatot, ugyanakkor szeretnénk nyilvánvalóvá tenni azt is, hogy e mostani előterjesztés még csak a kezdetet jelenti. Szükségesnek és fontosnak érezzük a gyed bevezetésének megvizsgálását. Ezt a támogatási formát annak idején az MDF-kormányzat működtette, nagyon pozitív hozadékkal.

Javasoljuk, hogy a miniszter úr, a kormányzat vizsgálja meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a gyedet esetleg már az 1999-es esztendőben be lehessen vezetni; ugyanakkor a komplex családtámogatási rendszer kialakításához feltétlenül szükségesnek tartjuk a családi adózás mielőbbi bevezetését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászólónk Balczó Zoltán képviselő úr, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő. Megadom a szót a képviselő úrnak.

 

BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram egyik legfontosabb célkitűzése volt a kiegyensúlyozott, biztonságos körülmények megteremtése annak érdekében, hogy a családok betölthessék hivatásukat. "A család éltető ereje nélkül mind az egyén, mind a társadalom könnyen sebezhetővé, kiszolgáltatottá válik. Ezért fontos, hogy a családok tudják, érezzék, érzékeljék, hogy a polgári koalíció kormányában őszinte szövetségesükre lelhetnek." - eddig az idézet. A célokkal egyet is lehet érteni, és most a benyújtott törvényjavaslat értékelésének egyik nézőpontja lehet, hogy vajon mennyiben teljesíti ez a törvényjavaslat a megfogalmazott célt.

A Magyar Igazság és Élet Pártja számára azonban ennél fontosabb annak vizsgálata, hogy ez a törvény eredményes eszközt ad-e számunkra a tragikus népességfogyás megállításához, hiszen XXI. századi megmaradásunknak ez kulcskérdése. 1981 és 1997 között 570 ezerrel csökkent a népesség, 1997-ben kevesebb, mint 100 ezer gyermek született, az aktív népesség aránya egyre csökken - ezek mind nehezen megváltoztatható, tragikus mutatók.

Természetesen a több gyermek vállalása nem kizárólag és talán nem is elsődlegesen anyagi kérdés. Nyilván családszeretet kérdése, érzelmi alapú vagy akár valláserkölcsi kérdésként is kezelhetjük. Azonban az államnak az a feladata és az is feladata, hogy olyan családpolitikai feltételeket teremtsen, hogy ne jelentsen súlyos áldozatot, életszínvonal-csökkenést a mai helyzetben legfontosabb feladat: a gyermek vállalása. A szociális védőhálót, az oly sokat emlegetett szociális védőhálót is ki kell építeni, hogy ennek hiányában a családi juttatás ne legyen a társadalom perifériájára szorult és onnan nehezen visszatérő rétegek megélhetésének a legfőbb forrása.

A törvényjavaslatot a MIÉP elfogadásra javasolja, de mint első lépést; nem tekintjük ünnepelhető családtámogatási reformnak. Ha beülünk egy időgépbe, nem kell nagyon visszamenni ahhoz, csak az 1995 előtti időszakra, hogy lássuk: az ellátási formák a mostanihoz képest még bővebbek voltak, a családi pótlék reálértéke nagyobb volt, létezett a gyermekgondozási díj. Tehát ha röviden akarom értékelni, akkor jelenleg az 1995 előtti rendszer részbeni visszaállításáról van szó, amit természetesen az elmúlt évek helyzetéhez képest támogatunk, és örülnünk kell neki.

Mi a véleményünk a javaslatról mint joganyagról? Feltétlenül hasznosnak és előrelépésnek tekintjük, hogy most önálló törvény foglalkozik a családtámogatásokkal, követhetően, a hatásköri viszonyokat is világosabban tisztázva.

A bizottsági vitákban a legélesebben felmerülő kérdés az volt, hogy a támogatások alanyi jogon járjanak vagy rászorultsági elven. Az oktatási bizottságban is ez volt a legélesebb vita alapja, és a kisebbségi véleményt tolmácsoló MSZP-s képviselőtársunk is erről a kérdésről beszélt. Abban azonban tévedett, amikor azt említette, hogy az ellenzék egészében elutasította az alanyi jogosultságot - a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselője ezt támogatta! Azért fogadható el ez a tévedés a kisebbségi vélemény előadójától, mert nem vett részt a bizottság ülésén, nem volt jelen. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)

Visszatérve a tartalmi kérdéshez: arra, hogy alanyi jogon járjon vagy sem, néhány adatot lehet - természetesen pro és kontra - felhozni. A családi pótlék alanyi jogon jár Ausztriában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban, Németországban, Portugáliában és Svédországban.

 

 

(13.00)

 

Gazdag és kevésbé gazdag országokban eltérő módon veszik figyelembe az életkori határokat, tankötelezettséget: van, ahol 16 évig, van, ahol 27 évig jár, mindenesetre Európában az alanyi jogosultság ezek szerint gyakorlat.

Ugyanakkor természetesen komoly érvek szólnak a rászorultsági elv mellett is. De a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a kérdést most nem egy elvi kérdésként tudja kezelni, hanem azt kell megnézni, hogy az a rászorultsági elv, ami az elmúlt négy évben érvényesült, hogyan látta el a feladatát, hogyan funkcionált. Nem tudunk olyan rászorultsági elvet támogatni, amelyik a rászorultaknak jelentős csoportját kiszorítja a támogatásból, ugyanakkor azt sem mondhatjuk el, hogy rendkívüli mértékben megemelte az igen rászorultak támogatását. Én nem szeretek állandóan visszatekinteni, de számomra kicsit disszonáns, hogy itt nem sajnálatosnak tekintik azt a mostani várható juttatást a családi pótlék tekintetében, hogy a reálérték csökken, hanem egy számonkérés hangzik el, holott 1994 és 1998 között a családi pótlék emelésére egy ízben került sor. (Béki Gabriella: Kétszer!)

A másik kérdés, hogy vajon a jogosultság megállapításához a rászorultsági elv esetén rendelkezésre állnak-e számunkra megfelelő adatok a jövedelemről. Ma a magyarországi helyzetben a fekete-, szürkegazdaság ismeretében ki-ki személyes példáit is ismeri annak, hogy a ténylegesen, papíron és bevallásban kimutatott jövedelem jórészt nem esik egybe a család tényleges jövedelmével. Tehát ezért is mi az alanyi jogosultságot támogatjuk, ami egyben erkölcsileg is annak elismerése, hogy a társadalom számára a gyermekvállalás rendkívül fontos - és hol lenne ez lényeges máshol, mint ma Magyarországon az ismert népességi helyzetben?!

A másik vitatott kérdésről itt már sokan szóltak, ezért csak röviden térek ki rá: helyes-e, hogy a családi pótlék iskoláztatási támogatássá alakul? Igen, azért helyes, mert itt semmiképpen nem kerül sor egy támogatás elvonására, hanem csupán annak biztosítására, hogy a jelzett célra kerül majd felhasználásra.

Azonban az iskoláztatási támogatás kapcsán egy súlyos hiányosságot is meg kell hogy említsünk. Az iskoláztatási támogatás jár a tankötelesnek, illetve a törvény szerint a már nem tankötelesnek, de közoktatási intézmény tanulójának, aki a 20. életévét még nem töltötte be. Ez egy súlyos megkülönböztetés, és a közoktatási törvénnyel ellentétes, hiszen a közoktatási törvény szerint a nappali rendszerű iskolai oktatásban alapesetben az utolsó évfolyamot a 22. életévben lehet megkezdeni, ez csak az alapeset; ha egy fiatal az általános iskola első osztályát 7 éves korban kezdte, vagy pedig több évfolyamos szakképzési osztályban vesz részt, akkor ez a kor 23 év, fogyatékos, vagy tanulási nehézséggel küzdő esetében pedig 25 év.

Ez tehát azt jelenti, hogy a 20. életévben történő korlátozása a támogatásnak egy súlyos diszkrimináció. Az az eset fordul elő, hogy az iskolapadban egymás mellett ülő két fiatal közül az egyik azért nem kapja meg az elvileg alanyi jogon járó támogatást, mert nem 6, hanem 7 éves korban kezdte el az általános iskolát. Ezt mi nem is egyszerűen hiánynak tekintjük, hanem olyan tévedésnek, amelyre feltétlenül módosító javaslatot nyújtunk be.

Visszatérve a leglényegesebb tartalmi részhez, amit úgy fogalmazhatnék meg, hogy a támogatások pénzbeli összege, vegyük sorra: a gyermekgondozási segély az öregségi legkisebb nyugdíjjal megegyező. Hogy ez része lehet-e a gyermeknevelési támogatással együtt egy úgynevezett főállású anyaság intézményének, itt ellent kell mondanom Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársamnak, hiszen amikor annak idején a Magyar Igazság és Élet Pártja fölvetette a főállású anyaság intézményének fontosságát, akkor itt nem önmagában egy jogi keretet hangsúlyozott, hanem az elnevezés tartalmára is gondolt, hogy az az anya, szülő, aki ellátja a legfontosabb feladatát, a gyermekei nevelését, az anyai feladatát, akkor megfelelő feltételek biztosítása mellett - például a gyermeknevelési támogatásnak megfelelő három gyermek nevelésekor - számára a társadalom anyagilag is meg kell hogy adja azt az elismerést, ami valóban, ahogy ebben a törvényben szerepel, a megélhetés alapja kell hogy legyen.

Tehát főállású anyaságról csak akkor beszélhetünk, ha az ehhez tartozó juttatás ezt természetesen ki is fejezi. Itt számunkra nem a terminológia a fontos, hogy hogyan nevezzük, hanem nagyon bízunk abban, hogy ez a bizonyos gyermeknevelési támogatás - amely a harmadik évtől a gyermek nyolcadik évéig tart, három kiskorú gyermeket nevelő anya számára -, valóban ilyen tartalommal is meg lesz töltve. Hogy az elképzelés talán nem abszurd, jelzi, hogy az országgyűlési határozat szavazásakor a MIÉP módosító indítványát a főállású anyaság intézményéről 116-an támogatták.

A gyermekgondozási díj bevezetését támogatjuk. Igen, tudjuk, hogy ez azt jelenti, hogy ebben az ellátási formában jövedelemviszonytól függően különbség van. Természetesen akkor tudjuk támogatni, ha a jövedelmi viszonytól független ellátások szintje emelkedik, de ha egy kormány erős középosztályt akar létrehozni, és ennek a gyarapodását akarja elősegíteni, akkor ehhez hozzátartozik és el kell fogadni egy olyan ellátási formát, amely a jövedelemtől is függ, mert tudomásul kell venni, hogy van egy olyan réteg, amely a gyermekvállalás során azzal is számol, hogy jelentős mértékben az életszínvonala csökkentését nem akarja vállalni. Mint említettem, nem kellene, hogy az anyagiak a gyermekvállalás elsődleges szempontjai legyenek, de nyilvánvalóan a mostani tragikus helyzetben ennek figyelembevételére is szükség van.

A családi pótlék és az iskoláztatási támogatás összege sajnálatos módon reálértékéből veszíteni fog, és ha megnézzük, hogy más oldalról ez a réteg kap-e adókedvezményben kompenzációt, azt kell látnunk, hogy nem.

Ha egy összesítő adatot nézünk, hogy 1999-ben mennyivel fordít többet az állam családtámogatásra, mint 1998-ban, a szám a következő: 160 milliárd forintról 183,8 milliárd forintra növekszik, vagyis 14,8 százalékkal. Ha figyelembe vesszük az infláció mértékét, és figyelembe vesszük általunk támogatott más kiemelt területek 26-27 százalékos támogatásnövelését, akkor azt kell mondjuk, hogy ebben az évben, 1999-ben a források tekintetében nem tekinthető kiemeltnek ez a támogatási növekedés, miközben a törvényjavaslatban foglalt eszközrendszerrel egyetértünk.

A törvényjavaslat indoklásának következő, utolsó bekezdése: "A törvényjavaslat a vonatkozó országgyűlési határozatnak megfelelően csak azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyek bevezetésének feltételei már a jövő évben megteremthetők. A kormány programja azonban a családok támogatási rendszerének fejlesztése érdekében további célkitűzéseket határoz meg, amelyek megvalósítása a következő évek feladata lesz."

Ebben bízva és ennek teljesítését figyelve támogatja a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoklatok végéhez értünk. Megköszönöm együttműködésüket és munkájukat.

14 óráig szünetet rendelek el. Egyben az általános vitát elnapolom, várhatóan folytatására jövő heti ülésünkön kerül sor. Mindannyiuknak jó étvágyat kívánok! Köszönöm figyelmüket.

 

 

(Szünet: 13.10 - 14.03

Elnök: dr. Wekler Ferenc

Jegyzők: dr. Szabó Erika és dr. Juhászné Lévai Katalin)

 

 




Felszólalások:   21-33   33-71   72-80      Ülésnap adatai