Készült: 2020.08.07.21:08:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

32. ülésnap (1998.11.20.),  1-123. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 5:59:26


Felszólalások:   1   1-123  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Rádióhallgatók! Köszöntöm önöket a mai hideg téli reggelen.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 25. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Herényi Károly és Mádai Péter jegyző urak lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó véleménye általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/325. és T/325/1. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig T/325/2-19. számokon kapták kézhez.

Felkérem Mádai Péter jegyző urat, hogy ismertesse a mai napra az egyes frakciók rendelkezésére álló időkereteket.

 

MÁDAI PÉTER jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a kiadott napirendi ajánlásnak megfelelően az egyes frakciók időkerete a mai napon a következők szerint alakul. Fidesz: 93 perc, MSZP: 99 perc, FKGP: 50 perc, SZDSZ: 43 perc, MDF: 37 perc, MIÉP: 37 perc.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentett hozzászólásokra kerül sor. Felszólalásra jelentkezett Juharos Róbert, a Fidesz részéről; őt pedig Juhász Ferenc, az MSZP képviselője fogja követni.

Megadom a szót Juharos Róbert úrnak.

 

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! E korai órán a költségvetésről szóló törvényjavaslat általános vitájában a jogbiztonságot és a közbiztonságot érintő kérdésekhez kívánok hozzászólni. Hozzászólásomat éppen ezért a kormányprogram idevonatkozó részeinek felidézésével szeretném kezdeni.

A jogbiztonság, az igazságszolgáltatás területével kezdem tehát. Nézzük, mit is mond a kormányprogram jogbiztonságról szóló fejezete! "A gazdasági élet biztonsága érdekében fontos, hogy a polgári perek gyorsan és megnyugtatóan fejeződjenek be, és az ítéletek végrehajtása valóban hatékony legyen. Ellenkező esetben a gazdasági élet megbénulhat, az anarchia és az önbíráskodás uralkodik el. A kormány ezért folytatja a Pp. és a Ptk. korszerűsítési, újrakodifikálási munkáit. Az igazságszolgáltatási reform még nem fejeződött be. A kormány megvizsgálja az eljárások egyszerűsítésének és jobbításának lehetőségét. A kormány szükségesnek tartja az állampolgári léthez tartozó nyilvántartások, így az ingatlan-nyilvántartás, a cégnyilvántartás valóban közhitelessé tételét, mert a jelenlegi állapotok veszélyeztetik a jogbiztonságot." Ennyi az idézet. És akkor most vizsgáljuk meg, hogy ennek alapján a benyújtott költségvetési javaslat hogyan is rendelkezik!

Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatás a jogrend biztosításának egyik alappillére. Ezért döntött úgy a kormányzat, hogy az igazságügyi tárca költségvetése több mint 3 milliárd, egész pontosan 3 milliárd 170,5 millió forinttal lesz magasabb az 1998. évinél. Jövőre 142 millió forinttal több pénz jut a dologi kiadásokra is az 1998. évi előirányzathoz képest.

Mint ahogy a piramist is alulról kell felépíteni, az igazságügyi reformon belül is először a helyi és megyei bíróságok megerősítése a kívánatos. Az a pénz, amit korábban a táblabíróságok működésére szántak, az ő munkájukat fogja segíteni. Mintegy 500 millió forintot utal át a kormány az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, ahol is ezt az összeget a helyi bíróságoknak kell juttatni. Reményeink szerint az alsó fokú bíróságok megerősítésével felgyorsulnak az eljárások, rövidebb idő alatt születnek majd meg az ítéletek.

Csak a helyi és megyei bíróságok megerősítése után lehet feljebb lépni. A táblabíróságok felállításáról szóló törvényt csak akkor engedjük hatályba lépni, ha a helyi bíróságokon, akár hathatós kormányzati segítséggel is, de sikerül az eljárási időket a polgárok megelégedésére felgyorsítani. Könnyen belátható, hogy egy újabb ítélkezési szint előkészítetlen, a jogbiztonságot sértő vagy veszélyeztető felállítása lelassíthatná az ítélkezést és további súlyos gondokat okozhatna. Ez még jobban megrendíthetné a polgárok jogbiztonságba, törvénybe vetett hitét.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt a kormányzati felelősséget komolyan véve a hatékony igazságszolgáltatás feltételeinek megteremtését tűzte ki célul. Az igazságszolgáltatás és a független bíróságok működése érték a polgárok számára, ezért felelősséggel, alaposan kell előkészíteni minden lépést, amely ezt a területet érinti. Az igazságszolgáltatásban a bérek 22 százalékkal nőnek. Az intézményi beruházásokra fordítható összeg 39,5 százalékkal emelkedik. Egyéb központi beruházásokra több mint 2 milliárd forintot költünk jövőre. Ez 26 százalékos növekményt jelent.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány '98. november 10-én megkezdte az érdemi felvételi tárgyalásokat az Európai Unióval. Ezért kiemelten fontos, új feladatként jelenik meg számunkra az a jogharmonizáció, melynek során a mintegy 40 ezer oldalnyi uniós joganyagot kell összhangba hozni belső jogunkkal.

Az igazságügyi szakértői intézmények 1999-re tervezett kiadási előirányzata 864 millió forint, amely 280,2 millió forinttal magasabb az 1998. évi előirányzatnál. Az ügyészség jövő évi előirányzata 17 százalékkal növekszik. A központi beruházásokra fordítható összeg 71 százalékkal emelkedik, amely a '97-es összeg 4,5-szerese.

Növekszik továbbá a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal pénzügyi kerete mintegy 17,1 százalékkal, 173,7 millió forint értékben, és ez módot ad a már régóta esedékes, igaz, csak kis mértékű létszámnövekedésre is. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány segít a hazai kisebbségeknek önazonosságuk megőrzésében, hagyományaik gondozásában, nyelvük ápolásában. A polgári koalíció 1999-ben 12 százalékkal nagyobb összeget biztosít a működésükre. Itt kell megemlíteni még azt a tényt is, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatásának növelését a polgári koalíció további 30 millió forinttal felvállalta, hogy az alapítvány a tehetséges és tanulni kívánó cigány fiatalok továbbtanulásához megfelelő ösztöndíj-támogatást nyújthasson. Az országos kisebbségi önkormányzatok 1999-ben 481 millió forintot kapnak, amely összeg 83 millió forinttal több, mint '98-ban volt.

Tisztelt Országgyűlés! Áttérnék a költségvetés közbiztonsággal foglalkozó részére. Idézzük fel tehát, tisztelt Ház, néhány gondolat erejéig a kormányprogram idevágó fejezetét! "A kormány célja a polgárok biztonságának megteremtése és szavatolása, a belső béke megőrzése, a polgároknak a jogállamba, jogállami intézményekbe vetett bizalmának megerősítése. E cél érdekében a kormány megerősíti a rendvédelmi szerveket. A kormány minden ésszerű támogatást megad a rendvédelmi erőknek a polgárok biztonságát fenyegető új bűnözési formák leküzdéséhez. Ennek keretében különösen fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését. Jogi eszközökkel is küzd a prostitúció visszaszorításáért. A kormány egységes irányítás alá vonja a szervezett bűnözés elhárításával megbízott erőket, akik számára különleges képzést biztosít. A kormány növelni akarja a rendőrség, a határőrség, a tűzoltóság reagálási képességét, fontosnak tartja a rendszeres járőrszolgálaton túl a folyamatos rendőri jelenlét biztosítását, ennek érdekében növeli a rendőrőrsök számát. Elsőbbséget ad azoknak a fejlesztési feladatoknak, amelyek az informatikával, a híradástechnikával, az egységes belügyi vezetékes és vezeték nélküli beszéd- és adathálózatok létrehozásával, a bűnüldözést segítő adatbázisok korszerűsítésével, valamint a rendvédelmi erők gépjárműparkjának cseréjével kapcsolatosak."

Tisztelt Ház! A rend megteremtése érdekében tehát szigorítunk a büntetéseken. A büntetések mértékének elrettentő hatással kell lenni a bűn elkövetőjére, de ez önmagában nem elég: a rendnek érvényt is kell szerezni, a törvényeket be kell tartani.

 

 

(8.10)

 

Ez nemcsak a rendőrség feladata, hanem az igazságszolgáltatás területén dolgozó bíráké, ügyészeké és a büntetés-végrehajtásban foglalkoztatottaké is, tehát az e területen dolgozók anyagi biztonságának megteremtése a mi feladatunk. A büntetés-végrehajtásnak juttatott 6 milliárdos támogatásból lehetővé válik a 15 százalékos bérfejlesztés is ezen a területen, a bv-intézményi beruházásokra plusz 2,4 milliárd forintot ad a kormány, ami 53 százalékos növekményt jelent.

A szabadság akkor valósul meg igazán, ha rend van, ha az életet és a törvényeket mindenki tiszteletben tartja, ezért a költségvetés ennek a megvalósulását célozza. A magyar családokat megilleti a tisztes jólét és a nyugalom, az emberek nem akarnak félelemben élni. A biztonság a polgári lét alapfeltétele, ezért vissza kell szorítanunk a bűnözést. Ennek érdekében jövőre jelentősen növekszik a rendőrök fizetése. Anyagi helyzetük rendezése már régóta várat magára, ezért döntött úgy a kormány, hogy megerősíti a belügyi szerveket, különösen a rendőrséget, a rendőrök fizetése ezért jövőre mintegy 20 százalékkal fog emelkedni.

Mindannyiunk számára ismeretes, hogy a rendőrség gépkocsiállománya, berendezései, számítógépei milyen korszerűtlenek, hiányosak, elhasználtak. A hatékony bűnüldözés érdekében javítani kell a technikai feltételeken a rendőrségnek juttatott többlettámogatással. A költségvetés 2,7 milliárd forintot biztosít a technikai fejlesztésre, 1 milliárd forintot az elhasznált technikai eszközök cseréjére, 2,4 milliárd forintot a közbiztonsági célú fejlesztésekre és 2 milliárd forintot a tanúvédelemre. A felújításra 60 százalékkal - 60 százalékkal! - magasabb összeg jut január 1-jétől. Összességében az ORFK-támogatások 7,2 milliárd forinttal - ez körülbelül 61 százaléknak felel meg -, a BRFK-támogatások 3,1 milliárd forinttal - ez több mint 20 százalékot jelent - növekednek.

A nemzetközi bűnözés útvonalai hazánkon keresztül haladnak át, így feltartóztatásuk csak a határállomásokon lehetséges. Nem felejthetjük el, hogy uniós csatlakozásunk után Magyarország lesz az Európai Unió keleti határa, így a határrendészeti munka is növekedni és szigorodni fog. A határátkelőkön szolgálatot teljesítők számának és munkafeltételeinek javítása ezt a célt szolgálja.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Engedjék meg, kérem, hogy zárásképpen, ily kora reggel, Pascal néhány gondolatát idézzem: "Helyes, ha engedelmeskedünk annak, ami igazságos, szükséges, hogy engedelmeskedjünk annak, ami erősebb; az igazság erő nélkül tehetetlen, a hatalom igazság nélkül zsarnoki." Egyesítenünk kell tehát az igazságot az erővel, s evégből arra kell törekednünk, hogy ami igazságos, az erős legyen, s ami erős, az igazságos. Ennek jegyében bízom abban, hogy ebben a Házban a kormány költségvetése meg fogja kapni azt a felhatalmazást, amely lehetővé teszi ennek a költségvetésnek a 1999. január 1-jétől való végrehajtását.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Juhász Ferenc, az MSZP képviselője; őt Font Sándor, az MDF képviselője követi. Megadom a szót Juhász Ferenc úrnak.

 

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Köszönöm a szót. A nagyobbik kormánypárt egyik képviselője szerdán azt találta mondani, idézem: "Sokan, a tisztességes többség a ma emberének természetes értékeit találták meg a programban." - mármint a költségvetésben. Ergo: ez azt jelenti az én számomra, hogy a kisebbség nem tisztességes (Dr. Hende Csaba: Nem, nem azt jelenti!), vagy ha nem ezt jelenti, akkor azt jelenti, hogy oktondi, aki nem ismeri fel az emberek természetes értékeit.

No, én nem akartam sem tisztességtelen, sem oktondi lenni, ezért aztán kellő gondossággal és alapossággal tanulmányoztam a költségvetést, kerestem benne azt, ami emberi, ami a ma emberének értéke, kerestem benne azt, ami a tisztességre utaló jel. Tisztelt képviselőtársaim, kerestem, de meg kell mondanom őszintén, bizonyos értelemben csalatkoztam, mert ezeket az értékeket én nem találtam meg. Találtam benne viszont szószegést az ígéretekhez képest, találtam benne szemfényvesztést, és találtam benne különös lélekre utaló nyomokat, pontatlanságot és hiátust. Ezekről fogok most szólni, különös tekintettel a honvédelmi költségvetésre.

A költségvetés készítőinek szemlátomást egy dolog volt fontos, nevezetesen az, hogy a látszat stimmeljen, nevezetesen az, hogy azokhoz az ígéretekhez, amelyekhez már nem kívánja magát kötni, mégis megfelelő számokat találjon, mégis olyan adatokat keressen, amelyekkel részint igazolhatók a szándékok. Az volt az álláspont, véleményem szerint, hogy a papír mindent elbír, úgysem pirul bele abba, ami rajta van, és egyébként, ha úgy csinálunk, mintha minden működne és minden rendben lenne, akkor hátha elhiszi a többség, hogy tényleg minden rendben van, tényleg minden működik, tényleg mindig minden normális. Azt gondolom, hogy a papír - merthogy az a tulajdonsága - elpirulni nem tud, legfeljebb kormánypárti képviselőtársaim tehetnék, de ők nem tették Simicska ügyében, nem tették Torgyán menyének ügyében (Dr. Kávássy Sándor: Így van!) és egyéb ügyekben sem; miért tennék ezt költségvetés ügyben? Pedig kellene! Kellene, hiszen mi volt az ígéret?

Az ígéret az volt, hogy ügyelnek, figyelnek Magyarország euro-atlanti integrációjára, biztosítják a hozzá szükséges feltételeket. Az ígéret az volt, hogy rendkívül fontos az állampolgárok biztonsága, ehhez biztosítják a feltételeket. Ehhez képest mit kell lássunk? Látjuk azt, hogy a titkosszolgálatok költségvetése majdnem megduplázódik - itt a sajátos érzület és a sajátos lelkület, mert ki ellen védenek majd a titkosszolgálatok (Dr. Horváth Zsolt: A bűnözés ellen!), mi lesz a dolguk? Alig növekszik viszont más területek költségvetése, amely területek biztonságérzetünk, komfortérzetünk szempontjából fontosak. Azok költségvetése, akik ma helytálltak a gátakon a Tisza mentén, azoké, akik helytálltak Zalában a gázkitörésnél, bizony-bizony alig változott, pedig meggyőződésem, hogy a tisztességes többség komfortérzetéhez ez is hozzátartozik.

De nézzük, mi történt a honvédelmi költségvetésben! Az elmúlt esztendőben a most hatalmon lévőkkel együttműködve abban állapodtunk meg, hogy a GDP 1,41 százalékát költjük védelmi kiadásokra. Nos, a költségvetés alkotói keresték azt a számot - meg is találták: 164 milliárd forint -, amellyel igazolható, hogy ennek a feladatnak bizony eleget teszünk, hogy bizony igazolni tudjuk a külföldnek, partnereinknek, a belföldnek egyaránt: eleget tettünk ennek a kötelezettségvállalásnak. Van azonban ennek egy szépséghibája: a 164 milliárd forinthoz, képviselőtársaim, 30 milliárd forint bevételi kötelezettséget írt elő a kormány a Honvédelmi Minisztériumnak. Kérdezem: miből? Eladhat néhány ingatlant, igaz, van néhány cége, amely egyébként a hadiipar általános jellemzőit magán viselve alig tud nyereséget termelni - miből fogja előteremteni a 30 milliárd forintot? Ez senkit nem érdekelt, csak az, hogy a vége, a 164 kijöjjön. Ez az egyik változat.

A másik változat az, hogy a kormány ezzel a módszerrel keresi az APEH és az ÁPV Rt. vezetőjének az utódjait. Tudniillik ha a Honvédelmi Minisztérium ilyen feltételek mellett tudja teljesíteni a 30 milliárd forintos bevételi kötelezettségét, akkor, államtitkár úr, el kell küldeni az APEH vezetőjét, el kell küldeni az ÁPV Rt. vezetőit, és ezekre az apparátusbeli emberekre kell bízni a bevételeket, hiszen nagyon ügyesen, nagyon jól dolgoztak.

Kormánypárti képviselőtársaim is elismerik, hogy ez szinte lehetetlen, nem véletlen az, hogy néhány nagykövet már interveniált, hogy néhány nagykövet jelezte: emberek, nem ezt ígértétek!

 

(8.20)

 

De ez még a kisebbik baj - nem lesz bevétel. De tud-e a rendszer működni? A rendszer sajnos nagyon nehezen fog működni, és az a látszat is nagyon nehezen lesz fenntartható, amire törekednek, hogy tudniillik csináljunk úgy, mintha működne. Miért? Azért, mert azon túlmenően, amiről az előbb beszéltem, van a költségvetésben még egy 30 milliárd forintos determináció. Olyan determináció, ami a jövő esztendőben jelenik meg. Ehhez tartozik a bérbeállás biztosítása.

Kormánypárti képviselőtársaim büszkén mondják, hogy a rendőrségnél, a fegyveres szerveknél a béremelés mértéke ennyi és ennyi lesz, és döngetik a mellüket. Örülök neki - döngessék! Noha nem szabad elfeledkezni arról, hogy az előző ciklusban elfogadott szolgálati törvény bérbeállásáról van szó, és ezek az úriemberek egy huncut vassal nem kapnak többet, mint ami akkor abban a törvényben megfogalmaztatott. Ráadásul a költségvetési törvény néhány passzusában olyan szabályok is szerepelnek, amelyekkel ezt az illetményrendszert megpróbálják szétverni, illetve lehetetlenné tenni a hivatásos állományon belül. Példának mondom, hogy ugyanazon beosztásban, ugyanazon végzettségű ember esetében is akár 60 százalékos lehet a bérdifferencia.

Erre a költségvetési tételre megy el 10 milliárd forint; másik néhány milliárd forint pedig a NATO-csatlakozással közvetlenül kapcsolatosan - úgymint tagdíj vagy fejlesztési alapokhoz való hozzájárulás. Ezen túlmenően a költségvetés még tartalmazza az elmúlt időszakban történt beszerzés törlesztését, ami szintén most jelentkezik. A dolog szépséghibája, hogy ingatlanbevételből kívánják ennek az árát előteremteni. De lelkük rajta, hogy nemzetközi szerződést hogyan rendeznek.

Summa summarum: van a költségvetésben 60 milliárd forint olyan ingoványos tétel, amely szinte lehetetlenné fogja tenni a honvédség működését. Példákat mondanék rá:

Az elmúlt ciklusban képviselőtársaim e helyről számos alkalommal rótták a kormány szemére, hogy uraim, önök nem biztosítják az alakulatok működőképességéhez szükséges feltételeket, nincs benzin, nincs repülőóra, nincs fejlesztés, nincs semmi. Képviselőtársaim, tisztelt hölgyeim és uraim, az elkövetkezendő évben még kevesebb lesz. Az elkövetkezendő évben - legalábbis a betervezett költségvetés szerint - még a reálértéket sem tartja meg ezen kiadások mértéke. Ez körülbelül azt jelenti, hogy még kevesebbet fognak repülni, még kevesebbet fognak közlekedni, és még kevesebb pénz lesz arra, amiért egyébként a hadsereg maga van. Ezeken a kérdéseken feltétlenül el kellene gondolkodni.

Nem szabad kihagyni azt a tételt sem, amely valamennyi sorkatonát érint, hogy tudniillik miközben emelkedik a minisztérium sporttámogatásokra kifizethető pénzügyi kerete, miközben emelkedik egy-két közvetlen elöljáró által osztogatható pénzkeret, aközben nem emelkedik a sorkatonák ellátására jutó pénzeszköz. Idáig sem volt magas az étkezési norma. Aki a közelmúltban volt katona, az tudja, előfordul olyan is, hogy délben bőrpörkölt kagylótésztával, este bőrpörkölt - még egyszer mondom: bőrpörkölt - burgonyával. Ez az élelmezési norma sem fog változni az elkövetkezendő időben. Ez a kormány, a mi kormányunk azt mondja, hogy megbecsüli a hadsereget; ez a kormány, a mi kormányunk azt mondja, hogy szükség van rá; ez a kormány, a mi kormányunk így menetel a NATO-ba.

Képviselőtársaim! Mi nem mondjuk azt, nem is mondhatjuk, hogy az ország erőn felül költsön a honvédelemre. Nem mondhatjuk, mert a helyzet nem olyan, nem mondhatjuk, mert nincs közvetlen veszély. De azt igenis mondhatjuk, hogy az előző időszakban megállapodott kereteknek, a NATO-partnereknek jelzett összegnek megfelelően kötelezettséget vállaltunk bizonyos feladatok végrehajtására, kötelezettséget vállaltunk arra, hogy költségvetésünket arányaiban közelítjük a NATO-tagállamok költségvetéséhez. Nos, ez a költségvetés ennek nem felel meg, ezért a költségvetésért politikusok, katonadiplomaták és egyéb diplomaták még nagyon sokszor fogják kellemetlen helyzetben érezni magukat; és ezért a költségvetésért, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök is kellemetlenül fogják érezni magukat akkor, amikor azokkal találkoznak, akik tegnap a gáton voltak vagy Zalában tüzet oltottak.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Vincze László, a Kisgazdapárt részéről; őt Béki Gabriella, az SZDSZ képviselője követi. Megadom a szót Vincze László úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt programja szerint az oktatás kiemelten fontos állami feladat. Ennek megfelelően minél több központi pénzeszközt kell fordítani ezekre a célokra. A mezőgazdaság adottságain kívül legnagyobb nemzeti kincsünk a népünkben rejlő szellemi tőke, melynek fejlesztése a gazdaság, de az élet minden területének mozgatója.

Az 1999. évi költségvetés a felsőoktatást kiemelt módon támogatja. A felsőoktatás 27 százalékos növekménnyel számolhat, mely elegendő lehet a feladatok jó színvonalú ellátására. A hallgatóknak nem kell ösztöndíjat fizetniük. Növekszik a nekik szánt jegyzettámogatás összege, megduplázódik az Esély a Tanulásban Közalapítvány támogatásának mértéke. Fontos és új eleme a költségvetésnek az úgynevezett kiegészítő normatíva bevezetése az agrár- és orvosi egyetemek esetén, mely pénzek a tangazdasági feladatok, illetve a klinikai szakfeladatok ellátása során jelentkező kiadások fedezetére szolgálnak. A kutatás, az informatika 50 százalékos növekménnyel számolhat. Az egyetemek között kiemelkedő a tudományegyetemek, a műszaki egyetemek és a művészeti felsőoktatás támogatása. A Bokros-csomag hatása ezeket sújtotta a legjobban.

Üdvözölni lehet a főiskolák támogatásának emelését is. Helyes, hogy a felsőoktatási kutatási előirányzat támogatása jelentős mértékben nő. A vezető oktatók minőségi bérezése olyan kritériumrendszer alapján készül, amit nem lehet teljesíteni. Ezt azok is tudják, akik megkapják a kiemelt bért, és azok is, akik nem. Az ide szánt pénzt a felsőoktatási kiegészítő támogatáshoz kellene csatolni, így a normatív módon nem finanszírozott, de tudománypolitikailag kiemelkedő fontosságú feladatokat finanszírozni lehetne - kis szakok, melyek indítása fontos lenne.

A magyar szakképzés eddig mostohagyermeke volt a költségvetésnek. A jelen költségvetés némi előrelépést jelent, de nem teljes megoldást. Az előrelépés az EU-programokban való részvételhez jutó 900 plusz 400 millió forint, amelyhez még igényelhető a Phare-alapból ugyanekkora pénz. A technikai felszerelések beszerzésére 3,6 milliárd áll rendelkezésre.

Tisztelt Ház! A közoktatásban a vidék népességmegőrző szerepe miatt különösen fontos és új elem az úgynevezett településnépesség szerinti támogatás. Ezen belül az 1100 fő alatti települések a 81 ezer forint alapnormatívához még kaphatnak 22 ezer plusz 18 ezer forintot, mely az alsó tagozatos gyermekekre jár. A 3000 fő alatti települések is kapnak az alapnormatívához 21 ezer forintot. Számomra aggasztó, hogy ez az összeg csak alsós tanulókra jár. A tantárgyak, műveltségi területek oktatása már az ötödik osztálytól megkezdődik, ahol a költségek megemelkednek, ezért körülbelül 95 ezer forint normatív támogatás lehetne a kiindulási alap. A Független Kisgazdapárt számára üdvözlendő az egyházi iskolák támogatásában várható növekmény.

A kollégiumok vonatkozásában módosító javaslattal kívánunk élni azért, hogy kapjanak normatív támogatást a helyben lakó diákok is. Itt zömmel tanyasiakról van szó. Nő a napközis, a művészeti diákotthoni, az etnikai s a többi támogatások mértéke is.

A közoktatásban bevezetett minőségi bérpótlék a következő évtől megszűnik, mely tantestületeket megosztó, demoralizáló rendelkezés volt. A tanári munka nyugalma érdekében az a kívánatos, hogy a pedagógus fizetését bértábla alapján garantáltan megkapja, függetlenül attól, hogy tetszik-e az igazgatónak vagy a fenntartónak. A közszolgálatiság azonban feltételezi a munka hatékony ellenőrzését. Ma a pedagógusok munkáját alig ellenőrzik, ezért nagy szükség lenne hatékony szak- és tanfelügyeletre.

 

 

(8.30)

 

Elhamarkodottnak tartjuk az értékelési és vizsgaközpontok létesítésére előirányzott 750 millió forintot, mely összegből hatékony szakfelügyeletet lehetne működtetni. Ezekben a vizsgaközpontokban született meg többek között 1995-ben az az agyrém, hogy a történelem és a magyar irodalom ne legyen kötelező érettségi tantárgy, és például a magyar történelem helyett lehessen választani akár bármely más ország történelmének oktatását is.

Át kell gondolni a közoktatási tankönyvkiadás támogatását. A tankönyvek nagyon drágák, és nagyon sokat adnak ki belőlük. Az oktatási rendszer szabályozása szempontjából sem kívánatos az úgynevezett szabad tankönyvpiac. Nyilvánvaló, hogy tantervtől, különösen a NAT-tól függetlenül a pedagógusok a tankönyv alapján tanítanak elsősorban. A minisztérium most dolgozik a NAT felülvizsgálatán. A tankönyvíráshoz semmilyen legitim alapdokumentum nem létezik. Addig, amíg ilyen nincs, ábránd az iskolák átjárhatósága, az esélyegyenlőség, a tehetséggondozás és a többi kívánság. A jóváhagyott tankönyveket felül kell vizsgálni, az alkalmatlanokat azonnal le kell venni a könyvlistáról.

Az elmúlt évek botránya volt a pedagógus-továbbképzés. A Művelődési Közlöny '97-es júniusi száma több száz oldalon sorolta a pedagógusok számára választható, de valójában akkreditálatlan továbbképzési programokat. Megengedhetetlen, hogy a pedagógus-továbbképzés is csak piaci alapon működjön tovább, mint ahogy nem szervezhető vásári alapon a tanárképzés sem. Ahogyan az orvosok továbbképzését egyetemi szintű intézmény vezeti, hasonlóképpen a pedagógus-továbbképzést is azoknak kell biztosítani, akik a diplomát adták. Addig, amíg a pedagógus-továbbképzés koncepciója átgondolásra nem kerül, a ráfordított összeg átcsoportosítása javasolt - például alapnormatíva emelése a közoktatásban.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a sporttal kapcsolatos hozzászólásomat egy régi mondással kezdjem: ép testben ép lélek. Ezt már elődeink is tudták, amit a ma emberének fokozottan illik tudnia, hogy a testmozgással, a sporttal való foglalatosság a szervezet megszilárdítását, az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését, a szabadidő hasznos eltöltését és egyben élményt jelent művelői számára.

Mai korunkban, az informatikai világban, amikor az életritmus felgyorsult, a foglalkozások zöme nem jár fizikai megterheléssel, ezért fokozottan ügyelni kell már kisgyermekkortól fogva arra, hogy kellő mozgáskultúrája, edzettségi állapota alakulhasson ki minden embernek, a testmozgás, a sport művelése váljon a társadalom számára, minden ember számára létkérdéssé, legyen az élsportoló vagy idős ember, vagy éppen mozgáskorlátozott.

Nemzetünknek az egészség megőrzése és megszilárdítása kiemelt fontosságú feladata. Sajnos manapság az előző évek rossz költségvetési gyakorlata és egyéb tényezők miatt is a fiatalság egy része alkalmatlan a katonai feladatokra, elszaporodott a szenvedélybetegek száma, az emberek átlagéletkora csökkent. Jómagam, de a Független Kisgazdapárt frakciója is támogatjuk és üdvözlendőnek tartjuk a felállításra kerülő Ifjúsági és Sportminisztériumot.

Úgy ítéljük meg, hogy a fentiekben vázolt helyzet megoldását - az ügyek fontosságára tekintettel - a kormány az előző időszakhoz képest kiemelten kezeli. Megtiszteli a sportot, az ifjúság ügyét azzal, hogy rangot és több pénzt biztosít eme nemes feladatokra. Az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetése az egyedüli, mely 100 százalékos pénznövekményt biztosít az előző évi szakfeladatokhoz képest.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne gondolják azt, hogy ez a pénz sok. Még több kellene, mert ezen a területen a legnagyobb a lemaradás. Gondolják csak végig: a sportegyesületeknél szinte teljesen megszűnt a vállalati támogatás, kevés a szponzor, aki a sportot támogatja. Jórészt a szülők, a sportolók áldoznak szűkös jövedelmükből a sportra, az önkormányzatok minimális támogatást tudnak nyújtani a sportegyesületek működésére. Ha egészségesebb nemzedéket kívánunk nevelni, akkor tornatermeket, uszodákat kell építenünk. A sportra szánt normatív támogatás szerény mértékű, jó viszont, hogy a sportszervezetek támogatásában rendelkezésre áll egy olyan összeg, amely a köztartozások rendezését segíti.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány a végrehajtás során legyen tekintettel a vidéki kis és közepes egyesületek nehéz helyzetére. A Wesselényi Miklós Sportalapítvány a jövőben az egyedüli alapítvány, melyre pályázhatnak az egyesületek, intézmények. A sportágak bázisát jelentő kis egyesületek, iskolák, szabadidős feladatok kiemelt támogatást kell hogy kapjanak.

A költségvetés külön fejlesztési programfinanszírozást biztosít az úgynevezett olimpiai sportágaknak, mely több szempontból is helyeselhető. Az induló futballfejlesztési program kettős célja közül elsődleges a gyermek- és ifjúsági futball támogatása, a magyar utánpótlás nevelésének eredményessé tétele. Jó és új elem a költségvetésben, hogy számol a sportvállalkozások működtetésével; természetesen ezt komoly ellenőrzöttség mellett lehet elképzelni.

Az ifjúsági célelőirányzatok jól szolgálják a gyermek- és ifjúsági alapprogramok támogatását, a kábítószer-megelőzést. Erre a területre a jövőben még nagyobb költséget kell tervezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A magyar sport, a testnevelés ügye közügy, ezért fontosságának megfelelően kérem, hogy a költségvetésben megjelenő számsorokat a szavazataikkal támogassák. A költségvetést a magam és a Független Kisgazdapárt nevében általános vitára alkalmasnak tartom. Kérem szíves támogatásukat! Köszönöm a szót és a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Felszólalásra következik Béki Gabriella, az SZDSZ képviselője; őt követi Font Sándor, az MDF részéről. Megadom a szót Béki Gabriellának.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen az Országgyűlésen, a hangulatán most nem érződik, hogy minden évben a legizgalmasabb feladatunk a költségvetés tárgyalása. Kicsit álmos hangulatban mondja ki-ki a magáét - igaz, hogy ötödik napja folyik a költségvetés vitája. A rendelkezésünkre álló tizennyolc órás időkeretből már a tizenharmadikban járunk, nagyon sok képviselő elmondta már a maga álláspontját. Nekem kicsit az az érzésem, hogy elbeszélünk egymás mellett. Az ellenzék hajtogatja a magáét, amire a legritkább esetben jön reakció a kormánypárti oldalról; és hát a kormánypártiak is hajtogatják a magukét, védelmezik ezt a költségvetést.

A tegnapi vitában az egyik kormánypárti képviselő úgy fogalmazott, hogy az ellenzék számára jó költségvetést csinálni nem lehet, hogy a műfaj természetéből adódik: az ellenzéknek az a dolga, hogy kifogásokat találjon a költségvetésben. Nos, mindannyian tudjuk, hogy a makrogazdasági számok többé-kevésbé behatároltak, de ezen a behatároltságon belül létezik azért mozgástér, létezik értékválasztás, szóval meg lehet fogalmazni alternatívákat. S az ellenzéknek az a dolga valóban, hogy alternatívában gondolkozzon; alternatívában a tekintetben, hogy a bevételi oldalt hogyan lehetne másképp alakítani, és hogy a kiadási oldalt hogyan kellene másképp felhasználni.

Én arról a területről szeretnék beszélni, amellyel a legtöbbet foglalkozom, egészen pontosan a szociálpolitikának a családtámogatások vonatkozásával kapcsolatos elemeiről e költségvetés tekintetében. Nos, sokszor elmondtuk a megelőző adótörvény vitájában is, hogy mi e tekintetben a bevételi oldalt másképp alakítanánk. Nem értünk egyet azzal, hogy bevezetésre került a gyermekek után járó adókedvezmény. Ott van egy 36 milliárdos kassza, egy 36 milliárdos elmaradt bevétel, amelyet álláspontunk szerint be kellene venni, és másképp kellene felhasználnunk, egészen pontosan családipótlék-emelésre kellene felhasználni.

Szeretném elkerülni azt a helyzetet, hogy nagyon sokat ismételjem magunkat, magamat, az álláspontunkat, amelyeket tehát az adótörvényvitában is elmondtunk, és lehetőségünk lesz erre a jövő héten, hiszen a családok támogatásáról szóló törvény általános vitája a jövő héten indul. Most, a költségvetésről beszélve, szeretném bemutatni azokat a módosító indítványokat, amelyek mentén gondolkozunk, amelyeket be fogunk nyújtani abban a reményben, hogy még megfontolás tárgyát képezhetik.

Az a törvény, amelyre utaltam, amelyet a jövő héten kezdünk tárgyalni - a családok támogatásáról szóló törvény -, későn került a kezünkbe. Látható belőle, hogy a kormány egy forint családipótlék-emelést nem tervez.

(8.40)

 

Ugyanazok az ellátási összegek szerepelnek benne, amelyek az idén életben voltak, tehát ha így marad az ellátás alakítása, akkor reálértékvesztésen megy keresztül a családi pótlék a következő évben. És ez nagyon nagy probléma, képviselőtársaim! Azért, mert azt a bizonyos adókedvezményt, amit a másik kezével ad a kormány, nem mindegyik család tudja realizálni. Nagyon sokszor sikítottunk ebben az ügyben, hogy a gyermekek jelentős százaléka nem fogja tudni élvezni ezt a kedvezményt. Ha a másik oldalon pedig a családi pótlékot hagyjuk inflálódni, hagyjuk, hogy értékvesztésen menjen keresztül, akkor előre végig lehet gondolni ennek az intézkedéscsomagnak a következményét, hogy tudniillik az az olló, ami a jövedelemszerkezetben megmutatható a családok vonatkozásában, nőni fog.

A kormány büszke rá és nagyon sokszor elmondja, hogy minden gyereknek ad támogatást. Ehhez képest tessék komolyan végiggondolni azt, hogy azt az ellátást, ami valóban minden gyereknek jár, hagyja elértéktelenedni, és ad egy másik ellátást, egy másik kedvezményt, ami viszont éppen a legrászorultabb helyzetben, a legalacsonyabb jövedelmi körülmények között élő családokhoz nem jut el. Nos, ez az, ami érték szempontjából, választás szempontjából számunkra elfogadhatatlan.

Éppen ezért már az adótörvények idején benyújtottunk egy olyan módosító indítványt, amely kiegészítő családi pótlék elindítására tesz javaslatot. Mostanra, hogy az adatok a kezünkben vannak, kiszámoltuk, hogy összesen 13,6 milliárd forintra lenne szükség. Nagyon nehéz ezeket a jövedelmi adatokat kalkulálni, nagyon sokat számoltam, és úgy becsülöm, hogy a gyermekeknek körülbelül egyharmada nem tudja majd igénybe venni az adókedvezményt, tehát olyan családban él, ahol az adókedvezmény nem realizálható. A kiegészítő családi pótlékkal kapcsolatos javaslatunkat természetesen a költségvetésben megismételjük.

Módosító indítványt nyújtunk be azzal kapcsolatban is, hogy a családi pótlék emelkedjen. Kétféle változatban is beterjesztjük ezeket a javaslatokat, beterjesztjük a tervezett infláció mértékén, tehát 11 százalékos emelést illetően, és beterjesztjük egy magasabb, 20 százalékos emelést illetően, abban a reményben, hogy a kormány még átgondolja, honnan tudja a szükséges 13-25 milliárdot átcsoportosítani. Mondom ezt azért is, mert én még nagyon élénken emlékszem rá, hogy ez a kormány egy évvel, néhány évvel ezelőtt, ellenzéki pozícióban mennyit ostorozta az előző kormányt azért, mert hagyja a családi pótlékot elértéktelenedni. Valóban, a gazdasági stabilizáció érdekében '95-ben, '96-ban, a megszorítás éveiben nem volt családipótlék-emelés, de utána '97-ben és '98-ban már egy inflációs mértéket meghaladó emelést realizáltunk, és nagyon fontosnak tartanánk, ha a kormány nem döntene úgy, hogy hagyja ezt a reálértékvesztést.

A családtámogatások rendszerének van egy másik eleme is - amely mindannyiunk számára nagyon fontos, hogy hogyan alakul -, ez a gyes, a gyermekgondozási segély. Nos, itt valamekkorát emel a jelenlegihez képest a tervezett összegen, de ennek nem az a magyarázata, hogy az összeget jelentősen kívánja emelni, hanem az, hogy a létszám növekedésével kalkulál. Egészen pontosan 30 ezerre becsüli azt a létszámot, akik a jövedelemkorlát okán nem vették igénybe a gyest. Tehát ez a magyarázata annak, hogy itt van valamekkora növekmény, illetve - tekintve hogy a gyes összege az öregségi nyugdíjminimumhoz van kötve - egy 12 százalékos emeléssel kalkulál. Mi nagyon sokszor elmondtuk már a megelőző vitákban, hogy álláspontunk szerint a gyes összegét a minimálbérhez kellene közelíteni, hiszen a munkából esik ki az anya. Sajnálatos módon az öregségi nyugdíjminimum annyira alacsony, hogy akkora ellátás mellett nagyon sok anya nem engedheti meg magának, hogy otthon maradjon a gyerekével; ha van munkahelye, akkor kénytelen inkább a munkát választani.

Számításokat végeztem azzal kapcsolatban, hogy hány forintba is kerülne ennek a költségvetésnek, ha egy jelentősebb összegű emelésre tenne javaslatot kormány, és az jött ki, hogy ha 20 ezer forintra emelnénk föl a gyes havi összegét, az is csak 9 milliárd többletkiadást eredményezne. Azt gondolom, hogy sok egyéb kiadáshoz hasonlítva a 9 milliárd nem olyan jelentős összeg, amit - ha meglenne rá a szándék, hogy tényleg támogassák, és ilyen értelemben támogassák a családokat - ne lehetne előteremteni. De 25 százalékos emelkedésre lenne lehetőség, ha, mondjuk, úgy döntene a kormány, hogy nem törli el a jövedelemkorlátot az ellátás vonatkozásában - akkor 17 200 forintra lenne emelhető a gyes összege. Be fogunk nyújtani olyan módosító indítványt, amely éppen 20 százalékos emelést tartalmaz, tehát azt a 20 százalékot, amivel az öregségi nyugdíjminimum emelkedne, ha odaadná ezt a pénzt a kormány.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon telik az időm, ezért a többi módosító indítványomat részletesen nem mondom el. De utalnék még egyetlenegyre, arra, hogy a nyugdíjemeléssel kapcsolatban azt a bizonyos hiányzó 45,7 milliárdot is módosító indítvány formájában a pénzügyminisztériumi fejezethez be fogjuk nyújtani, mert az utolsó pillanatig próbálunk küzdeni azért, hogy adja oda a kormány a nyugdíjasoknak, ami jár nekik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kuncze Gábor azzal kezdte, hogy nagyon sok réteg vesztese lesz ennek a költségvetésnek, említette a nyugdíjasokat, említette az alacsony jövedelmű családokat, említette az önkormányzatokat. A kormánynak nagyon sokszor az a válasza a felvetésünkre, hogy majd a szociálpolitikai ellátórendszer kezeli azokat a családokat, akik rosszabb helyzetbe kerülnek. Azt gondolom, ha az önkormányzatok is vesztesei lesznek ennek a költségvetésnek, és tény, hogy azok, akkor nagyon nehezen tudja majd a szociális ellátórendszer kompenzálni, kezelni ezeket a problémákat, amiket most a kormány ezzel a költségvetéssel előállít.

Minden egybevéve talán nem meglepő, ha én is úgy fejezem be a beszédemet, hogy ezt a költségvetést elfogadni a Szabad Demokraták Szövetsége nem tudja. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Font Sándor, az MDF képviselője; őt Kiss Andor követi, a MIÉP részéről. Megadom a szót Font Sándor úrnak.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagyon egyetértek Béki Gabriellának azon gondolataival, hogy így az ötödik napon már nem tudunk túl sok újat mondani egymásnak. Ez a régi gyerekkori játékaink közül a számháborút juttatja eszembe, amikor valaki bekiabál egy számot, aztán teljesen más visszakiabál egy számot, a kettőnek egymáshoz rendszerint semmi köze nem volt - vagy talált vagy nem.

A kormánypártiak azokat a területeket domborítják ki, ahol növekedés tapasztalható az elmúlt évhez képest, az ellenzékiek rendszerint azokat sajnálják, fájlalják, ahol nem olyan mértékű a növekedés, a támogatás.

A költségvetés mezőgazdaságot érintő részéről szeretnék néhány gondolatot elmondani, nem annyira a számok tükrében, hanem inkább abból a szempontból, ahogy majd azt egy mezőgazdaságban érdekelt gazdálkodó, gazdaember láthatja, érezheti, reméljük, a következő évben.

 

(8.50)

 

Tulajdonképpen a mezőgazdaságot érintő költségvetési tervezet kisebb módosításokkal elfogadható. Sajnos ez nem mondható el a költségvetés néhány részéről, ahol ennél nagyobb problémák is előkerültek, mint ahogy én ezt a mezőgazdasági költségvetési résznél találtam; de maradjunk a mezőgazdaságnál.

Letagadhatatlan, hogy e szektor komoly támogatásnövekedésben részesül, azonban a támogatásnövekedés egy része az újonnan átvett feladatok miatt van, ezt ne felejtsük el. Komoly hangsúlyt kap a piacrajutás- és termeléstámogatás. Itt azonban nagyon észnél kell lenni, jó érzékkel kell megválogatni, hogy mit is támogatunk, hogy az ésszerűen végérvényesen piacra kerülhessen, és ne forduljon elő sokszor az elmúlt nyári "háborús helyzet" - így jellemezte a sajtó és néhányan a képviselőtársaim közül -, hogy sokan a kormányra várnak, hogy megoldják a problémáikat. Tehát ne azért termeljen valaki, mert az állam ott áll mögötte, és ha a piaci viszonyokat a termelő rosszul mérte fel, akkor szinte automatikusan az állammal akarja megvetetni a felesleges készletét. Ha ez általánosan végigsöpörne a gazdaság több szektorterületén, nemcsak a mezőgazdaságon, akkor lassan a cipőgyárosok is, mondjuk, a Gazdasági Minisztériumhoz fogják hordani a cipőket, ha nem tudják eladni. Tehát ebből általános rendszert nem csinálhatunk.

De honnan is tudnánk, hogy ki, mit, mennyit, milyen területen és hogyan termel?! Ez szerintem egy nagyon akut problémája a magyar gazdaságnak, hiszen a statisztikai rendszerünk sajnos eléggé foghíjas ezen a területen; már nyáron is tapasztalható volt, amikor a szakértők kérdezgették egymástól, hogy szerintük mennyi a felesleges búza, van-e felesleges búza, melyik terülten van; de ugyanez a borkészlettel is részben hasonló volt.

Már tulajdonképpen megtörténtek a kezdő lépések, hogy a mezőgazdasági szereplőket regisztráltatják, és a termelési struktúrájukat is megpróbálják regisztrálni, leképezni. Ezt legjobban a falugazdász-hálózattal lehet végeztetni. Ez most már, úgy néz ki, jól kezd működni. Az új elképzelés szerint azonban ez a hálózat az FVM-hez kerül, és ott köztisztviselői állást fog majd betölteni az új falugazdászok egy része.

Az átállásra és a rendszer működtetésére 1,5 milliárd forintot szán az agrártárca, ez véleményem szerint kevés. Kevés lesz, mert a legjobb szakemberek - és én állítom, hogy szép számmal vannak ilyenek a falugazdászok között - komoly fizetést fognak kérni, de leginkább az irodatechnika, számítástechnika és az iroda bérlete lesz még komoly költség. Nem hiszem, hogy ezt egy köztisztviselői bérkeretből meg tudja finanszírozni az FVM. Tehát azok a komoly, mondhatnám, ezen a téren jártasságot szerzett falugazdászok, akik egy meggyökeresedett állapotot tudtak elérni a térségükben, valószínűleg ott fogják hagyni ezt a területet. Nem beszélve arról a kellemetlen helyzetről, hogy jó néhányuk önkormányzati képviselő, esetleg alpolgármester, tehát azonnal le kell majd mondaniuk ezen tisztségükről.

Valamilyen egyezséget kellene kötni a kamarákkal, hogy ideiglenesen az átvett falugazdászok a régi helyen működhessenek. Sajnos, amint megtudtuk, az őstermelői igazolvány kiállítása a kamaráknál maradt, így ha pénz hiányában bezárják a megyében lévő irodáikat, akkor egy őstermelői igazolvány kiváltásáért valószínűleg a megyeszékhelyre kell utaznia a gazdáknak. Tehát ezt jó lenne még egyszer újragondolni, mert januártól szerintem egy nem kívánt hangulatrombolást fogunk ezen intézkedésekkel elérni.

A helyzetnek véleményem szerint van megoldása. A falugazdász-hálózatot nagyon meg kellene becsülni, nem lenne szabad őket szélnek ereszteni, mert az uniós csatlakozáshoz kért mezőgazdasági alapadatokat ők tudják a leghitelesebben biztosítani a hegybírókkal egyetemben. Nagyon dicséretes, hogy ez EU-csatlakozásra való felkészüléshez komoly pénzösszeg áll rendelkezésünkre. Bízom benne, hogy olyan előadások és ismeretterjesztő füzetek, könyvek sokasága fog megjelenni, amelyből az egyszerű gazdálkodó is megértheti, hogy az EU-ban az általa termelt termék milyen támogatásban részesül - ha egyáltalán részesül -, és a terméknek mi a piaci ára. Ebből az összehasonlításból világos lesz számára, hogy a saját terméke versenyképes lesz-e vagy sem. A gazdálkodót nem az EU története és konferenciáinak helye érdekli, hanem az, hogy ott mit, mennyit, hogyan termelnek, és ezzel szemben ő hogyan áll, tehát hogyan fog három-négy év múlva az Unióhoz csatlakozva a helyzete romlani vagy javulni. Most úgy néz ki, van három-négy éve, hogy eldöntse, kell-e neki az a termék, amivel most dolgozik, vagy minőségi váltást, fajtaszerkezet-váltást kell neki végrehajtani. Ezt a minőségi váltást a kormányzatnak támogatni kell.

Az a helyzet, már most is tudjuk, hogy vannak olyan területek, például a csonthéjasok, amelyekkel valószínűleg igen versenyképesek leszünk az Európai Unióban. De már most vannak olyan területek - és most a szőlészetre gondolok ez esetben, ott is néhány interspecifikus fajtára -, amellyel nem tudunk mit kezdeni a közeljövőben. Most lenne itt az ideje, rövid három-négy év alatt, hogy ezeket a fajtákat lecseréljük; ehhez kormányzati támogatást kell adni, mert a gazdaember a hektáronkénti egymillió forintos bekerülési költséget nem tudja felvállalni.

Őszintén mondom, örömömre szolgál a tervezett támogatási rendszer, de nagyon kérem az illetékeset, hogy a pályázati feltételeket egyszerűsítsék majd. Jómagam is részt vettem az előző kormány egyik mezőgazdaságot támogató pályázatán, és két hónapi előkészületi munka után a pályázat elkészítését ki kellett adnom egy erre specializálódott vállalkozónak, és még így is volt olyan bizonylat, amelyről utólag tudtuk meg, hogy az is kell. Itt jegyzem meg, nem hiszem, hogy nagy örömet fog okozni a pályázóknak, amikor a kötelező növény-egészségügyi, talajtani és egyéb okiratokat szerzik majd be, hiszen tudjuk, hogy itt egy komoly szolgáltatásidíj-növekedést tervezett be a jövő évi költségvetés.

Nagyon tetszik viszont, hogy felvállalta a kormány, hogy a mezőgazdaságot érintő bizonyos területre koncentráltan ad pénzt. Ez biztos, hogy hatékonyabb, mint ha mindenhova csöpögtetnek valamennyit.

Rendszerszintű gondolkodásra vall szerintem, hogy a földhivatali nyilvántartást egyszer s mindenkorra rendbe szeretné tenni. A társasági törvényt és a gazdasági élet jó néhány területét akadályozta, hogy a földhivatal úgy áll, ahogy áll, nagyon komoly az időbeli elmaradása, nem naprakész; nem beszélve arról, hogy egy speciális csalássorozatra adott lehetőséget azáltal, hogy a tulajdonjogot nem lehetett naprakészen igazolni, tehát több ingatlant eladtak úgy, hogy igazából nem is volt jogosult rá a "tulajdonos". Tehát ezen terület rendezése például megteremtheti a lehetőséget a jelzáloghitel megindulásához, amely eddig, tudjuk, sehogyan sem működött.

Az elmúlt napokban több ellenzéki képviselő és az előttem szóló is, úgy érzem, mint a szegény, kis jövedelmű állampolgárok és gazdák védelmezője fejtette ki a gondolatait. Szeretném megjegyezni, hogy most azért tudtak a nevükben beszélni, mert a Bokros-csomag ezeket az embereket azzá tette, amik most: tehát szegényekké tette. 1990 óta a hazai agrártermékek fogyasztása 2 milliárd dollárral csökkent, eltűnt egy komoly belföldi felvevőpiac. A fogyasztás visszafogásának egy olyan változatát láthattuk az elmúlt négy-öt évben, amelyet néhány gazdálkodó alig-alig élt túl, hiszen tudjuk, elég tőkeszegény gazdálkodói körről van szó. A Horn-kormány alatt az agrártámogatások mértéke 1994 és 1997 között reálértéken 31 százalékkal csökkent. Tehát ne várja senki, hogy már az első, a jelenleg tervezett költségvetés rendbe tudja hozni ezeket a hibákat! Erre lehet, hogy majd négy év, egy kormányzati ciklus kell valóban, amíg újra visszaállunk egy egészséges fejlődési pályára.

Amikor - visszaemlékezve '97-re - kezdett talpra állni a gazdatársadalom néhány tényleg jó irányú támogatással, azonnal jött egy olyan mértékű adótervezet, amely végül is a neves-nevezetes blokádhoz vezetett. Szeretném megjegyezni, hogy ugyan komoly támogatást kap a mezőgazdaság a beterjesztések szerint, de igen komoly, százmilliárdos nagyságrendű nettó adóbefizető is egyben.

 

(9.00)

 

Tehát én fiskális szempontok alapján is úgy gondolom, megéri a mezőgazdaságot támogatni. De szerintem van még két érv, két szempont, ami miatt megéri a mezőgazdaságot támogatni:

Az egyik, hogy az elszegényedő vidék mellett nincs polgárosodás, és egy ferde urbánosodás, egy végleges leszakadás következik be ennél a rétegnél. De hozzáteszem - és ezzel valamelyest kritizálom az önkormányzatok részére vonatkozó költségtervezetet -, hogy az elszegényedő önkormányzatok következtében elszegényedik a vidék is.

A másik támogatási szempont szerintem stratégiai fontosságú. Magyarország több évszázadra visszamenőleg, még a legínségesebb időszakokban sem volt kiszolgáltatva egyetlenegy országnak sem élelmiszer szempontjából. Nálunk nem volt éhínség, még a háborúkat követően sem, mindig is önellátóak voltunk, és ezt a függetlenségünket szerintem stratégiai okok miatt továbbra is fenn kell tartani, tehát támogatni kell ezt a szektort.

Sajnálatosan azt kell azonban megállapítanom, hogy van olyan területe a mezőgazdasági költségvetés-tervezetnek, ahol az ellenzéki képviselőkkel részben egyetértek - nem azt sajnálom, hogy az ellenzéki képviselőkkel kell egyetértenem, hanem az ő igazukat kell ez esetben helyeselnem -, ez pedig a mezőőri szolgálat.

A tervezet szerint az agrártárca jövőre nem kívánja támogatni a mezőőri szolgálatot. A szabaddemokraták részéről Kis Zoltán fejtette ki a véleményét ezzel a gondolatkörrel kapcsolatban, és nagyrészt egyet kell vele értenem. Az a helyzet, hogy úgy érzem, talán ez a legsúlyosabb hiba a mezőgazdaságot érintő költségvetési tervezetben. Nem mérte fel a kormányzat, hogy milyen tömegű elégedetlenséget fog ez kiváltani, ha a tervezet megszavazásra kerül.

Az idén végre tényleg sok helyen megindult a mezőőri szolgálat. Az önkormányzatok kisebb-nagyobb vajúdásokkal, de előteremtették a hiányzó összegeket, és az állami támogatás mellé hozzátették a sajátjukat. Hogy Bács-Kiskun megye példáján megvilágosítsam a helyzetet, eddig 31 önkormányzat 65 mezőőrt állított szolgálatba, és az FVM megyei hivatalához beérkezett konkrét jelzések szerint 150 főt biztosan szeretnének a továbbiakban szolgálatba állítani; és a folyamatosságra jellemző, hogy közülük százan már le is vizsgáztak az FVM megyei hivatalánál. Kialakult a jó együttműködés a polgárőrség, a polgárőrök és a mezőőrök között, mert vidéken ez a két kör rendszerint együttesen végzi a védelmet.

Szerintem egy igazi önszerveződésnek vagyunk tanúi. Nem értem, kedves polgári kormány - ezt az önszerveződési folyamatot hirdettük, ezt akartuk, hogy ilyen szerveződések legyenek Magyarországon, mert ez a polgárosodás folyamata -, hogy most egy hivatalnok fiskális szempontjai miatt ezt a kedvezményt miért kell megvonni. Nem ér ez meg nekünk néhány milliót? Nem ér ez meg nekünk további felhőtlen viszonyt a gazdatársadalommal? Én úgy érzem, hogy megéri, és kérni fogjuk ennek az ötletnek az újragondolását. Messze nem olyan milliárdos összegekről van szó, amelyek, mondjuk, a tb-alapok rendezését illetnék.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése lassan halad, és elmaradt számos intézményi, információs és felkészítési tevékenység. Az EU-integrációs bizottság különösen kifogásolja az állat- és növényegészségügy területén a törvényi és törvényalkalmazási elmaradást, a hiányzó és bizonytalanul működő felügyeleti és ellenőrzési rendszereket.

Hiányoznak az EU-ban bevezetett termelésszervezési, marketing- és intervenciós intézkedések, vidék- és strukturális fejlesztési programok. Az adminisztrációs kapacitás fejlesztésére, finomítására nem sok anyagi forrást fordítottunk. Ezek azonban költséges és időigényes programok. A legnagyobb feladat szerintem a magyar agrárgazdaság megfelelő pozícióinak biztosítása a csatlakozás idejére. Ez szerintem politikai kérdés is.

Úgy érzem, ez a költségvetés-tervezet szándékában jelzi, hogy az említett problémákat végre elkezdhetjük megoldani. Garanciát persze nem lehet vállalni, mert minden költségvetés egy olyan iteráció, amely az új kiindulási adatokat megfelelő finomítás után csak az év végén kapja meg, hogy azzal elkezdjük majd az új, következő folyamatot. Akkor, év végén derül majd ki, hogy a rendszer konvergens vagy divergens, azaz elszállunk-e, vagy kézben tudjuk tartani a folyamatokat.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja úgy látja, hogy a folyamat kézben tartható, ezért a költségvetés-tervezetet elfogadásra fogja javasolni.

Azonban engedjék meg, hogy a költségvetés T/325. számú beterjesztésében - az első kötetben található általános és részletes indoklások mellett - néhány számszaki hibára hívjam fel a figyelmet. Megjegyzem: lehet, hogy az én járatlanságom az oka, hiszen jó néhány képviselőtársam többször kezébe vehetett már költségvetési tervezetet, de én egy ellentmondást vettem észre, amit nem tudtam magamban értelmezni, hogy miért van, és ha jól értem, a majdani elfogadáskor ezt a tervezetet így együtt fogjuk elfogadni.

A költségvetési tervezet tartalmazza a megállapított kiadási és bevételi főösszegeket egy 1. számú melléklet alapján, több minisztériumi állami intézménynél fel vannak sorolva a rá vonatkozó főösszegek. Ezen belül én a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium oldalait néztem meg pontosabban. A 93. oldaltól kezdődik ez a kimutatás. Azonban ennek a könyvnek a végén, a vége felé egy másik szempontból is felsorolásra kerültek ugyanezen intézményeknek a főösszesenjei, összehasonlítva a '98. évi és a '99. évi várható főösszesenekkel.

Meglepő az - csak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnál maradva -, hogy ezek a főösszesenek abszolút nem stimmelnek, tehát számtalan számszaki eltérést találok. Én ezt nem tudtam magamnak megmagyarázni. Lehet, hogy valaki, aki komolyabb könyvvizsgálati képesítésekkel rendelkezik, tudja ezt.

Hogy csak az elsőt mondjam - utána végig eltérések vannak, nagyon kevés az azonosság -: a 93. oldalon, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium igazgatása címszó alatt támogatás 2 milliárd 887,3 millió; ugyanez az adat a 379. oldalon - pontosítok: a 378. oldalon - 2 milliárd 637,3 millió. És sorolhatnám végig, nem megegyező adatok vannak ugyanabban a könyvben, ugyanarról a fejezetről. Kérném szépen, hogy ezt az illetékesek legyenek szívesek módosítani, vagy elmondani, hogy ennek miért kell így lenni.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, és a Magyar Demokrata Fórum nevében kérem, hogy az általános vitára alkalmasnak talált törvénytervezetet majdan fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Kiss Andor, a MIÉP képviselője; őt Révész Máriusz, a Fidesz képviselője követi. Megadom a szót Kiss Andor úrnak.

 

KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző években még nem mint parlamenti képviselő, hanem mint politikával foglalkozó állampolgár, gyakran hallgatgattam a parlamenti költségvetési vitáját a rádióban vagy a televízióban. A viták során a kormány részéről mindig elhangzott, hogy rendben van, kedves ellenzéki képviselők, a kiadásokat lehet növelni, de mondjanak valami forrást a bevételi oldalon is, hiszen a kettőnek mindig fednie kell egymást.

Én itt néhány perces felszólalásomban néhány közvetett bevételi forrást szeretnék a kormányoldalnak elmondani, felhívni rá a figyelmüket, hogy hogyan lehet, ha nem is közvetlen módon, tehát számszerűsítve, hanem közvetetten bevételekre szert tenni, amivel aztán természetesen kiadásokat lehet finanszírozni.

Az első ilyen a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, a pénzügyőri szervezet. Én mint vállalkozó, sajnos, néha megfordulok a vámhivatalban, és nem találok ott szívderítő körülményeket. Amikor a kamionsofőr elmondja, hogy a határon hány órát várakozott a beléptető vámhivatalnál, hány újabb órát kell várakoznia a vámhivatalban, míg elkészülnek a fuvarokmányok, utána még mennyi idő, amíg elkészül a vámhatározat, ez bizony, hatalmas idő, és az idő mindig pénzt is jelent.

 

 

(9.10)

 

Ha kicsit nagyobb odafigyeléssel ezeket az időket le lehetne rövidíteni, akkor természetesen a fuvaroztatók jobban tudnák fuvareszközeiket forgatni, rövidebb időbe kerülne ez a procedúra. Ez nemzetgazdasági szinten óriási összegeket jelentene, nyilvánvalóan ennek inflációcsökkentő hatása is lehet, mivel a termékek árába nem épülne bele akkora fuvarköltség.

Ezen felbuzdulva elővettem a jövő évi költségvetés tervezetét, és felütöttem a Pénzügyminisztériumnál, ahol a Vám- és Pénzügyőrség fejezete található. Néhány oldalon keresztül taglalja ezt a költségvetési törvény melléklete: körülbelül egy oldal belőle a hatalmas feladatok leírása, fél oldal a jövő évre várható új feladatok felsorolása, és utána egyetlenegy szó, hogy mindezt azonos létszámmal próbálják megoldani. Az új feladatok között ilyen szerepel, mint a Ferihegy 2 B-terminál megnyitása, amely természetesen újabb személyi állományt igényel; itt szerepel a határátkelők fejlesztése, amelynek szintén személyi állomány vonzata van, illetve nagyon fontos és lényeges, hogy a vámosok képzése minél nagyobb legyen. A képzésre természetesen időt kell fordítani, amivel kivonnak állományt a mindennapi munkából, tehát valahonnan ezt is pótolni kellene.

Utána odébb lapoztam, hogy erre a hatalmas megnövekedett feladatra milyen személyijuttatás-növekedést tervez a költségvetés. Ekkor döbbenten tapasztaltam, hogy ez csupán 10 százalék, vagyis a jövőre tervezett infláció alatti mennyiség. Ezen feladatkörhöz a Pénzügyminisztérium a következőt írja: "Ennek a fedezetnek kell biztosítania az 1999. évben kötelező fizetési fokozati és rendfokozati előreléptetések kiadásait, a nyomozati tevékenység növekménye miatti nyomozati pótlék növekedését, a megnövekedett oktatási költségeket, a hivatásos állomány egészségügyi és fizikai állapotának szinten tartási kiadásait." Azt hiszem, ez a 10 százalék itt a VPOP-nál erre egészen biztosan kevés lesz, a vámosok helyzete a jövő évben biztosan romlani fog. A fedezet - amit az előbb említettem - közvetett módon pedig egészen biztosan biztosítható lenne.

A másik ilyen témakör - amelyet itt ugyan már említettem egy másik felszólalásom kapcsán - a címzett és céltámogatások rendszere. Valaki nekem így írta: ez a költségvetés nagy fejőstehene. Sajnos, ezt egy kicsit módosítani kell, különösen a mai újságok híre alapján, amikor a Postabank-számháborúban újabb előrelépések történtek. Azt hiszem, ez a címzett céltámogatási rendszer nem nevezhető már a költségvetés nagy fejőstehenének, vannak itt sokkal nagyobb fejőstehenek - vagy fejős, nem is tudom, mekkora állatok -, amelyek pumpolják a költségvetést. Mindenesetre a címzett és céltámogatásokra is kicsit jobban oda kellene figyelni, itt is rengeteg pénz elfolyik, aminek megakadályozása nyilván közvetett módon a költségvetés bevételi oldalát tudná növelni.

Mire is gondolok egészen konkrétan? A jelenlegi támogatási rendszerben bizonyos fajlagos előirányzatokat határoznak meg, amelyek tapasztalataink szerint bőségesen meghaladják a beruházások tényleges bekerülési költségeit. Pénzügyi ellenőrzést ugyan az Állami Számvevőszék végez ezeknél a beruházásoknál, de műszaki ellenőrzés sajnos soha nem történik. A beruházásoknál általában a rövid távú érdekek érvényesülnek, a kivitelezők - hogy minél jobban leszoríthassák a vállalási áraikat - olcsó anyagokat építenek be, olyan nem gazdaságos rendszereket alkalmaznak, amelyek később jelentősen megnövelik az üzemeltetési költségeket.

Bonyolító cégek jelennek meg a piacon, mennek az önkormányzatokhoz azon ígéretekkel, hogy ha náluk megrendelik a munkák bonyolítását, akkor egészen biztosan céltámogatásokhoz tudják juttatni az önkormányzatokat, és így gyakorlatilag munkát zsarolnak ki saját maguk számára. Ugyanezen bonyolító cégek, illetve kivitelezők, néha még anyagszállítók is bőrpapírokat lobogtatnak az önkormányzatoknál a saját erőforrás igazolására, amely természetesen csak egy áligazolás, mivel csak arra szolgál, hogy a beruházás értékét meg tudják növelni, és ezzel minél nagyobb céltámogatásra tudjanak szert tenni. Aztán ezt nyilvánvalóan valahogy saját zsebbe vagy saját erőforrásként tudják beszámítani a beruházásnál.

Hogyan lehet ebből a rendszerből a pénzt kicsit visszanyerni, hogy takarékosabb legyen a rendszer? Az első és a legfontosabb szempont az lenne, hogy a címzett és céltámogatások valós pályázatokra legyenek odaígérve, tehát ne fajlagos költségek alapján, és a valós pályázatok alapján megvalósuló beruházásokat ne csak számszakilag ellenőrizzék, hanem műszakilag is: tényleg annyi folyóméter csatorna vagy vízvezeték épült-e, tényleg annyi utat aszfaltoztak-e, vagy abba a kórházba azokat az eszközöket vásárolták-e meg, mint amiről a pályázat szólt. Ily módon számításaink szerint, a műszaki ellenőrzés és a pénzügyi ellenőrzés fokozásával akár 20-30 százaléknyi megtakarítást is el lehetne érni. Nyilván ezt a 20-30 százalékot újra el lehetne osztani, vagy a beruházásokból meg lehetne emelni a címzett és céltámogatások százalékos arányát. Sajnos, vannak egészen kirívó példák az ilyen beruházásoknál. Jártam olyan településen, ahol olyan utcát csatornáztak, amelyben gyakorlatilag még vízvezeték sem volt. Itt rengeteg szennyvíz keletkezik, és erre elköltöttek céltámogatást.

A főváros példája egy másik példa, ez a heti történet volt. Szeretnék a kormánynak egy kicsit gratulálni ahhoz a döntéséhez, amit a főváros vezetése nagyon kifogásolt, hogy nem kaptak címzett és céltámogatást. A rádióból hallottam, hogy Göncz Árpád köztársasági elnökünk szerint a főváros tartja el gyakorlatilag - a sajtóhírek szerint - az egész országot. Egy ilyen gazdag településnek nincs is nagyon szüksége címzett és céltámogatásra, ezeket oda kell elkölteni, ahol erre sokkal nagyobb szükség van.

Következő ilyen pénznyerési forrás lehet az, ami a fővárosban gyakorlat - ha már a fővárosnál tartunk -, hogy gyakorlatilag mindent hitelre vásárolnak. Ha hitelre vásárolnak, akkor jelentős hitelkamatokat kell fizetni. A korábbi években szintén a sajtóból értesülve, ha a Fővárosi Önkormányzat bármit, egy ceruzát vásárol, akkor is hitelre teszi, ha erre nincs szüksége, természetesen így megnövelve a bekerülési költségeket.

A harmadik ilyen témakör, amellyel foglalkozni szeretnék - szintén közvetetten rengeteg pénzt hozhat a költségvetésnek -, a környezetvédelem kérdése. Sajnos, keserű tapasztalataim vannak - szeretném a kormánynak elmondani, már mint parlamenti képviselő éltem ezt meg - a környezetvédelmi termékdíj nemrégiben tárgyalt törvénymódosítása kapcsán. Mind az ellenzéki, mind a kormányoldalon ragyogó módosító indítványok születtek arra, hogy a környezetvédelmi termékdíjat hogyan lehetne a valódi környezetterhelést vagy -szennyezést megfelelően, hűen tükrözővé tenni. Ezen javaslatait mind a képviselőknek, mind a környezetvédelmi bizottságnak sajnos a tárca is, illetve a kormány is lesöpörte az asztalról.

Ez számomra azt jelenti, hogy a kormány nem igazán érzékeny a környezetvédelmi kérdésekre, pedig a környezetvédelem az, amelyen nagyon sok pénzt lehet nyerni, és nagyon sok pénzt lehet bukni. Nyugat-Európában környezetvédelemmel már több mint 25 éve foglalkoznak, és rengeteg pénzt invesztáltak bele - nyilván nem véletlenül. Hogy a jövő évben 0,1 százalékkal növekszik a környezetvédelemre elköltött összeg, pozitív és méltányolandó szempont, de nem szabad elfelejteni, hogy itt Magyarországnak legalább két évtizedes lemaradása van, és ezzel a bizonyos 0,1 százalékos növekedéssel sem érjük még el a nyugat-európai átlagot, nem beszélve arról, hogy ezt a bizonyos hátrányunkat, lemaradásunkat is pótolni kellene.

 

(9.20)

 

Az új költségvetési törvény a Központi Környezetvédelmi Alapot célirányzatként viszi be egy költségvetési fejezetbe. Ennek helyességéről nem kívánnék szólni vagy vitát nyitni. A magam részéről módosító indítványt kívánok beadni, ami garanciát próbál biztosítani arra, hogy ez a bizonyos, költségvetés alá vont központi állami pénzalap továbbra is környezetvédelmi felhasználásra fog kerülni, és nem fordul az elő, mint az előző, bukott Horn-Kuncze-kormánynál, hogy 18 milliárd forintot zárolt a Központi Környezetvédelmi Alap pénzéből, amit az új kormány remélhetőleg apránként vissza fog csöpögtetni.

A környezetvédelemnél természetesen mindenképpen áldozni kell természeti értékeink megóvására, a természetvédelemre, folytatni kell tovább a természetvédelmi területek visszavásárlását. Költenünk kell - ami közvetett módon szintén hasznot jelent - kárelhárításra és megelőzésre. A napokban azt hiszem, mindenki számára világos volt, hogy ez miért fontos. Láthatjuk, hogy mi történt Kárpátalján, illetve Erdélyben ott, ahol nem költöttek eleget az árvízvédelemre, mekkora pusztításokat vitt véghez az ár. Természetesen nem elegendő a gátak szintjének emelése, az csak tüneti kezelés lehet; az okot kell megszüntetni. Mert különben csak azt érjük el, hogy folyamatosan invesztálunk valamekkora összeget a gátak magasításába, és ezek sohasem lesznek elegendőek. Meg kell találni tehát, mi okozza azt, hogy évről évre egyre magasabbak lesznek az árvízszintek.

A költségvetési vitában szinte minden párt részéről szóba került az autópálya, illetve a metró kérdése. A magam részéről ezt a metróberuházást teljesen elhibázottnak tekintem. Demszky Gábornak javasolnám, hogy egyszer ne megkülönböztetett jelzést használó járművével próbáljon meg Budakesziről Vecsés irányába távozni a fővárosból, egy héten keresztül minden nap, mondjuk, kétszer, utána rögtön meg fogja gondolni, hogy ezt a 160 milliárdot ürgelyukra fogja-e költeni vagy pedig megépíti az M0-ás autópálya folytatását, illetve bezárását, hogy a főváros északi vagy északnyugati irányából is el lehessen érni a város délkeleti, esetleg délnyugati részét.

Az autópálya-építés szintén közvetett hasznot hozó beruházás, amire mindenképpen sokat kellene költeni a kormánynak. Mi nagyon várjuk már ezt a bizonyos autópálya-koncepciót, amit mindig ígér a kormány, hogy most már a napokban előterjeszti. Sajnálatos módon az M3-as autópályánál a 6 forintos díj felével több lett - most már 9-10 forintról van szó -, ami valószínűleg nagyobb mértékű díj, és jelentősen csökkenteni fogja az autópályán kialakult forgalmat, ezzel súlyos környezeti károkat okozhat az autópálya mellett élőknél, ami viszont közvetett haszon helyett közvetett károkozás lehet.

Tegnapelőtt Kárpátaljáról jövet megfigyeltem az M3-as autópálya forgalmát: gyakorlatilag nyugat-európai méretekben van kiáramló forgalom a fővárosból a délutáni órákban; akármekkora százalékának a 3-as útra való terelése is súlyos környezeti károkat okozhat.

Erre a három témára, a költségvetés közvetett pénznyerési lehetőségeire szerettem volna fölhívni a kormány figyelmét. Kérem, hogy fontolják meg ezen javaslatainkat. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Révész Máriusz, a Fidesz képviselője, akit Mayer Bertalan, az MSZP képviselője követ. Megadom a szót Révész Máriusz úrnak.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megszületőben van az új kormány első költségvetése, és lehet, hogy kormánypárti képviselőként nem tudom teljesen elfogulatlanul szemlélni ezt a költségvetést. Azt azonban teljes bizonyossággal megállapíthatom, hogy ez a költségvetés nem rövid távú szemlélettel próbál egyensúlyozgatni a különböző érdekek, lobbyk között, hanem ez a költségvetés hosszú távú célok érdekében befektet a jövőbe. Ez persze nem csoda egy olyan kormány esetében, amely legalább 8-12 évben gondolkodik előre.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt programja, illetve a kormányprogram preferenciái, elképzelései visszaköszönnek a költségvetésben. Melyek ezek a legfontosabb preferenciák? A gazdaság területén a dinamikus, erőteljes gazdasági növekedés hosszú távú biztosítása; ehhez szükséges az infláció leszorítása, valamint a munkahelyteremtés a vállalkozók támogatásával, a járulékterhek csökkentésével.

A hosszú távú gondolkodás szempontjából alapvető fontosságúnak érzem, hogy a költségvetési hiány nem fogja meghaladni a 4 százalékot, valamint azt is, hogy a költségvetés megteremti a feltételeit az adók, tb-járulékok szigorú behajtásának is. A gazdaság hosszú távú fejlődési lehetőségeinek biztosítása mellett a költségvetés a jövőbe fektet be a társadalompolitika területén is. Itt is a Fidesz, illetve a kormányprogram elképzelései köszönnek vissza a költségvetésben.

Az előző évekkel összehasonlítva, ez a költségvetés leginkább a következő területeket támogatja; először is: a gyermekes családok támogatása, a közbiztonság megteremtése, az oktatás és a kultúra. Sajnos tudjuk, hogy Magyarországon nemcsak ezeken a területek vannak gondok, de azt is mindenki tudja, hogy építeni mindig lassabban lehet, mint rombolni, és az építés ráadásul mindig többe is kerül. Nem meglepő, hogy az oktatási bizottság tagjaként elsősorban az oktatásról kívánok szólni.

Úgy érzem, hogy most a lángszavú szakszervezeti érdekvédelmi szólamok mellett néhány szót kell szólni az oktatás jelenlegi helyzetéről. Az elmúlt években az oktatásban dolgozók elvesztették bérük reálértékének több mint 20 százalékát. Ez az arány a társadalom egészét tekintve 12-13 százalék volt. Az oktatási dolgozók, a pedagógusok a társadalom egészéhez képest lefelé csúsztak. Ezt mutatja talán az a számsor is, hogy míg 1992-ben az egy főre vetített GDP 103 százalékát keresték meg a pedagógusok, addig ez az arány 1996-ra 78 százalékra módosult. Nagyon jelentős lefelé csúszás volt ennél a társdalom rétegnél. Úgy érzem, megkerülhetetlen az a kérdés, hogy hol voltak akkor a lángszavú szakszervezeti vezetők, amikor ez a romlás bekövetkezett. Azt hiszem, a választ mindenki tudja.

A tartalmi kérdéseknél sem különb a helyzet. A NAT, a nemzeti alaptanterv - nem igazodik a magyar iskola- és tantárgyszerkezethez, így persze az sem meglepő, ha Szöllősi Istvánné - volt kormánypárti képviselő - azt veti az új kormány szemére egy tévéműsorban, az Aktuálisban, hogy hiba, hogy nem függesztette fel a nemzeti alaptanterv bevezetését a 7. osztálytól kezdődően. Kár, hogy kormánypárti képviselőként ő maga tehetett volna ezért egyet s mást az elmúlt években. Az oktatás területén lévő problémákat még sokáig lehetne sorolni, a tankönyváraktól az egyetemi fizetések kaotikus helyzetéig.

Ennek a költségvetésnek tehát több problémát kell orvosolni az oktatás területén. Ez a költségvetés fedezetet biztosít az alulfizetett pedagógusok reálbérének emelésére: januártól 16 százalékos, szeptembertől további 3 százalékos emelésre várhatnak a pedagógusok. A lángszavú szakszervezeti vezetők véleményével szemben törvényi garancia is lesz erre. A nem pedagógus dolgozók bére 13 százalékkal emelkedhet. Ki kell emelni az egyetemi, főiskolai tanárok jövedelmének változását is: Széchenyi-ösztöndíj nélkül 19,2 százalékos növekedésre ad lehetőséget ez a költségvetés. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem elég, ezzel nem lehet a pedagógusok bérét egy lépésben rendezni, de azt hiszem, hogy egy nagyon fontos folyamat kezdődött el.

Az Országgyűlés döntött a tandíjak eltörléséről. Tandíj nem lesz jövőre sem, és a költségvetés egész évre biztosítja az egyetemek, főiskolák számára kieső tandíjbevételeket, ráadásul az államilag finanszírozott hallgatók száma mintegy 3,5 százalékkal, 137 ezerről 142,5 ezerre nő.

(9.30)

 

A minőségbiztosítás megteremtése is megkezdődik a következő évtől: a költségvetés 750 millió forintot állít be értékelési és vizsgaközpontok felállítására.

Külön üdvözlendő, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistelepülések, önkormányzatok számára - nevezetesen az 1100 fő alatti önkormányzatok számára - a költségvetés 1 milliárd forintot biztosít az első négy osztály fenntartására. Ezzel tulajdonképpen lehetőség nyílik arra, hogy az állam ezeken a kistelepüléseken az iskoláztatás teljes költségeit fedezze. Azt hiszem, ez mindenképpen üdvözlendő.

El kell mondani azt, hogy nem állnak le a beruházások a következő évben: a költségvetés kormányzati szintű, felsőoktatást érintő beruházásokra a következő évben 11 milliárdot fordít, amelyből közel 8 milliárd forint a Budapesten épülő lágymányosi egyetemek beruházásaira fordítható. Ezenkívül az Oktatási Minisztériumnál megvalósuló központi beruházásokra további 11 milliárd forint áll rendelkezésre. Nagyon fontos, hogy a Szakképzési Alap 400 millió forintról 800 millió forintra növekszik; ezt a szakképzés használhatja fel a következő évben. Dióhéjban talán ezek voltak a legfontosabb változások, amelyekre fedezetet biztosít az új költségvetés; azt hiszem, hogy ez nem elhanyagolható.

A költségvetésben megfogalmazott prioritások elsősorban hosszabb távon hozzák meg eredményeiket. Hosszabb távon lesz eredmény, ha a családok több gyermeket vállalnak, ha a gyerekek kedvezőbb anyagi körülmények között nőhetnek fel. Hosszabb távon lesz igazán pozitív hatása a közbiztonság javulásának is, hiszen ez visszahat a befektetésekre, az idegenforgalomra, a gazdaságra és az életmódunkra.

Hosszú távú befektetés az oktatás is. Azt hiszem, mindannyian úgy gondoljuk, hogy az Európai Unióban hazánknak nem az olcsó munkaerővel kell versenyben maradni, hanem magasan képzett szakemberekkel.

Kérem, szavazataikkal támogassák ezeket a befektetéseket; higgyék el, a jövőben meglesz ezeknek a befektetéseknek az eredménye.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Felszólalásra következik Mayer Bertalan, az MSZP képviselője; őt István József, a Független Kisgazdapárt képviselője követi. Megadom a szót Mayer Bertalan úrnak.

 

MAYER BERTALAN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ország költségvetését tárgyalja és vitatja ma itt a Ház. Sok mindenről lehetne és kellene szólni, sok gondolat, mondanivaló kavarog ilyenkor bennünk, elég nehéz sorrendet felállítani. Sokat gondolkodtam azon, hogy miről is szóljak itt ma a frakcióm, a Magyar Szocialista Párt, és pártom, az Agrárszövetség-Nemzeti Agrárpárt megbízásából. Szóljak tán arról, hogy ez a költségvetés nem az ország, de nem is a kormány, hanem a Fidesz költségvetése? Hogy a központi költségvetési szféra kiadásnövekedése megközelíti a 25 százalékot, miközben az önkormányzatok támogatásának növekedése nem éri el az infláció mértékét sem? Nem, erről nem beszélek.

Akkor talán arról, hogy a közszféra bértáblájának befagyasztása milyen súlyos belső feszültségeket hoz majd létre? Hogy a közalkalmazottak és köztisztviselők keresetnövekedésének fedezetére kizárólag a 3 százalékos létszámleépítés és a kigazdálkodás áll rendelkezésre? Hogy a kormány arra törekszik, hogy a felelősséget áthárítsa az intézményfenntartókra? Nem, erről sem kívánok szólni.

Akkor esetleg arról, hogy a kormány beavatkozása a kormányon kívüli hatalmi ágak költségvetésébe milyen súlyosan veszélyezteti a bíróságok és az ügyészségek függetlenségét? Talán arról, hogy az adórendszer-átalakítás, de még a tb-járulékcsökkentés választott módszere is mennyire sújtja az alacsony kereseti színvonalú ágazatokat, a kisvállalkozásokban foglalkoztatottakat? Hogy a nyugdíjak tervezett 14 százalékos átlagos emelése 6 százalékponttal marad el a törvény szerint járó mértéktől? Esetleg arról, hogy mennyire éleződnek a szociális feszültségek? Hogy a családi pótlék emelésének elmaradása, az iskoláztatási támogatás intézményének bevezetése, a bérjövedelem után járó adókedvezmény csökkentése éppen a leginkább rászorulók jövedelmi helyzetét rontja, miközben ezeket a támogatásokat széles körben kiterjesztve juttatja előnybe a magas jövedelműeket? Nem, nem szólok erről sem.

Egyrészt azért, mert "Az új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram családpolitika-fejezete egyértelműen megfogalmazta: "Az állam nem kizárólag a legrászorultabb, támogatásokra, segélyekre szoruló legszegényebbek iránt tartozik a felelősség vállalásával." A kormány az önerejüket is használva változtatni akaró polgárokat tekinti célcsoportnak. A szociális metszés jó volt, célba talált.

Másrészt azért nem kívánok szólni mindezekről, mert az idő fogy, miközben a magyar vidéken az agrárium válsága, létért való küzdelme folyik tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hiszem, hogy ebben a Házban senkit nem kell meggyőznöm arról, hogy a magyar vidék, az agrárium, benne a kistermelő, az őstermelő, a társas vállalkozó, a szövetkezetek, vagyis majd' minden szereplője egy régen megkezdődött, elhúzódó és napjainkra kicsúcsosodott válságos időszakát éli át, sok helyen vívja élethalálharcát, és az idő múlásával egyre kisebb eséllyel.

Joggal várhattuk el, hogy a válságot kezelni próbáló, az abból való kilábalást elősegítő költségvetést terjeszt elő a kormány. Ehhez persze szükség lett volna az októberre beígért, de napjainkig el nem készült, illetve általunk nem látott agrárstratégiai elképzelésekre is. Talán ennek a hiánynak is köszönhetően ez a költségvetés nem a felzárkózást és a fejlesztést, hanem a válságról válságra való bukdácsolást szolgálja. Ez a költségvetés az agrárválságban való bennragadás stratégiája. Ez a költségvetés többek között az agrár- és a vidékfejlesztés vonatkozásában célt tévesztett. A versenyképesség, az EU országainak mezőgazdálkodásával szembeni versenyképesség támogatása és elősegítése helyett újra szembeállítja a mezőgazdaság és az agrárium szereplőit.

Miközben a Magyar Szocialista Párt és az Agrárszövetség is üdvözli és támogatja a kistermelők növekvő támogatását, súlyos, később helyrehozhatatlan hibának tartjuk a versenyképes gazdálkodók, társas vállalkozások, szövetkezetek hátrányos megkülönböztetését. Ez azon kívül, hogy hátrányos és káros az egész magyar agráriumnak, nehezen értelmezhető és kezelhető a költségvetés és a társadalombiztosítás bevételi oldaláról is. Súlyos következményei lehetnek a későbbiek során a fejlesztési források tudatos beszűkítésének, amely gátjává válik a szerkezetátalakítás-, átalakulás folyamatának.

Tarthatatlan, hogy négyévenként ideológiai és politikai okokból rendszeresen orrba verik a mezőgazdaság szereplőit. Először integrátori támogatással, nyugati mintájú kistermelői farmokkal, illetőleg azok bevonásával képzelik el a jövőt, majd jön az új, és a kistermelői, alulról integrálódó, szövetkezeti nonprofit szerveződést látják üdvözítőnek, és az érkező új szinte küldetésének tekinti, hogy eltüntesse, megsemmisítse a másikat. Még csak gondolatban sem jön elő, hogy elférhetnének egymás mellett is. Kimarad az integráció támogatása, mert ma ez nem üdvözítő, pedig tudnunk kellene, hogy e nélkül sem a magángazdák, sem a társas vállalkozók, sem mások nem lehetnek versenyképesek. Enélkül mindnyájan csak vesztesek lesznek, ezáltal pedig a magyar vidék és az agrárium kiürül. De emellett az előterjesztés még megszünteti az agrárfoglalkoztatást segítő, a környezetkímélő vetésszerkezet kialakításának, a földhasznosítás elősegítésének, a földbérleti díj, a mezőgazdasági biztosítások, a termelői közösségek, a mezőőri szolgálat, a mezőgazdasági összekötő utak támogatását is, természetesen a mezőgazdasági termelés szereplőinek érdekében.

A garantált ár megszüntetése, az irányár bevezetése egyértelműen azt bizonyítja, hogy a kormány olyan agrárstratégiát támogat, amely az összes termelési kockázatot és a piaci bizonytalanságot a mezőgazdasági termelőre hárítja - természetesen a termelő érdekében -, miközben pont ezen kockázati tényezők átvállalásával, illetve biztonságossá tételével azon kellene munkálkodni, hogyan tudjuk a vidék eltartó képességét legalább szinten tartani. Tudomásul kellene végre venni, hogy olyan agrárvállalkozókat, -vállalkozásokat kell kiemelten támogatni, akik egyszerre termelnek, környezetet gondoznak és szolgáltatnak is.

Tisztelt Ház! Ez a költségvetés ellentmondásoktól sem mentes, mert miközben a kormány óriási EU-kompatibilitást hirdetve váratlanul meghirdeti a polgárcentrikus, szociális problémákat növelő programját, az EU éppen most hirdeti meg a humáncentrikusan szociális és kulturális programját - lásd Németország, Franciaország, Anglia.

 

(9.40)

 

Nyugat-Európa most hirdeti meg a multinacionális mezőgazdasági programját, mi most hirdetjük meg az 50 vagy az utóbbi napokban már csak 30 hektáros farmprogramot, amelybe a magyar agrárterületről pár tízezer fér csak, óriási kérdőjellé rajzolva, hogy mi lesz az 1 millió 900 ezer másik földtulajdonossal, illetve termelővel.

Ez a költségvetés semmiféle világos utat nem mutat, és igazán tenyérjósnak kell lennie annak, aki ebből kiolvassa a kisgazdák által olyan világosan meghirdetett 30 hektáros családi farm kialakításának programját, hiszen ebből ki kellene rajzolódnia annak is, hogy mi lesz az 1-5 hektáron gazdálkodó családi vállalkozókkal. Ebből is világosan látszik, hogy a két koalíciós partner bár jelenleg igyekszik és akar, hosszú távon nem tudja követni egymást. A kisgazdáknak előbb-utóbb választaniuk kell: vagy a polgárság és vele a beígért királyság, vagy a törpe- és kisbirtokosság - a kettő együtt nem megy.

Azt már csak mellékesen mondom, hogy a vidékfejlesztés hiányzó stratégiája két hatást biztosan eredményez: az egyik, hogy növekszik a területfejlesztéssel kapcsolatos káosz, a másik, hogy áttekinthetetlenül csúszkálnak szét irdatlan nagy összegek.

Tisztelt Ház! Képviselőtársak! A Magyar Szocialista Párt frakciója és az Agrárszövetség egybehangzó véleménye szerint ez a költségvetés hetykén összeállított és felelőtlenül nagyképű. Ez a költségvetés szelektív, mégpedig polgárszelektív. E költségvetés segítségével klientúrát épít ki a hatalom, egyik oldalon összetöri a múltat megjelenítő nagybirtokrendszert, a másik oldalon cserbenhagyja a kárpótlással létrehozott törpebirtokosokat, harminc helyett egyet akar, a többit pedig ellehetetleníti. Ez azonban nem jelent többet, mint kisgazda klientúra kiépítését egy ciklus alatt, mint ahogy a Fidesz vezette kormány is egynéhány ezer fős vállalkozó polgár, uralkodó réteg, klientúra érdekében cserbenhagyja az egyre nagyobb számú lecsúszó rétegeket, magára hagyja az értelmiség leszakadó részét; miközben maga a hatalom, a közbiztonság és az adóbehajtás érdekében egyre inkább koncentrálódó és nagyobb hatalmat kapó kényszerítő szervek - mint a rendőrség és az APEH - erősítésével egy machiavellista hatalom alakul ki, amelyben jól megfér egymással a zöldutas kommunista az új elittel. Vagyis itt nem osztály- és réteg-, hanem klientúrán alapuló hatalom épül ki, amelybe az kerül be, aki ezt feltétel nélkül és a Magyarország miniszterelnökénél látott és tapasztalt eréllyel és elszántsággal szolgálni hajlandó.

Mindezekre tekintettel a költségvetés elfogadását nem támogatom. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik István József, a Független Kisgazdapárt részéről; őt Szalay Gábor, az SZDSZ képviselője követi. Megadom a szót István József úrnak.

 

ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A mai költségvetési vitában én az egyházak támogatásáról szeretnék szólni itt, képviselőtársaim előtt. Azzal szeretném kezdeni, hogy a költségvetési vita kezdetén Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr a szóban is előterjesztett expozéjában négy fontos célkitűzést határozott meg. A négy fontos célkitűzésből én az első kettővel nem kívánok foglalkozni, csak a harmadikkal, illetve a negyedikkel.

A harmadik az volt, hogy a költségvetés a korábbiaknál áttekinthetőbb és világosabb - ezt nagy örömmel tapasztaltam. Az egyházak támogatásáról a T/325. számú, a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényjavaslatban két minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oktatási Minisztérium költségvetésében van szó.

A második nagyon fontos dolog, amit a miniszter úr súlypontként meg kívánt jegyezni és hangsúlyozni, hogy egyértelmű súlypontokat kívánnak képezni elsősorban a gyermekes családok helyzetének javítása, a gyermeknevelés terheinek a csökkentése, az oktatás és a kultúra kiemelt támogatása, a vidék- és a vállalkozásfejlesztés, a közbiztonság növekedése, valamint az euro-atlanti csatlakozás elősegítése kérdésében. Szerényen nem szólt a miniszter úr az egyházak támogatásáról, lehet, hogy ő az oktatás és a kultúra körében gondolt erre, én azonban most a számomra biztosított időkeretben erről szeretnék részletesebben szólni.

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről az 1997. évi CXXIV. törvény elfogadása után és az 1990. évi IV. törvény módosítását követően az 1998-as pénzügyi évtől eltérően új támogatási koncepciót ír elő a törvény, ez a törvénytervezetben kitapinthatóan látszik. A kormány programjában megfogalmazottak alapján történt meg a költségvetés összeállítása, sőt örömmel mondhatom el, hogy a Független Kisgazdapárt meghirdetett egyházpolitikai programjának is megfelelően - nincs miért szégyenkeznünk.

Engedjék meg, hogy tizenegy pontba próbáljam meg összesűríteni azokat a legfontosabb támogatásokat, amelyek az egyházak támogatását szolgálják a költségvetésben.

Először az egyházi alapintézményekről, annak hálózatai működéséről, az állami hozzájárulás támogatásáról, egyszóval, egyszerűen szólva az állampolgárok személyi jövedelemadójának 1 százalékának a felajánlásáról szeretnék szólni. Amikor ezt a törvényt a magyar parlament elfogadta, amikor ennek volt az általános és a részletes vitája, én többször felszólaltam és figyelmeztettem a kormányt: az első időszakban nagyon nehezen fog ez működni, idő kell ahhoz, hogy az állampolgárok megismerjék a nem könnyű technikát, a felajánlások lehetőségét. 1997-ben azonban ezt az akkori kormányzat, a Horn-Kuncze-kormányzat nem vette figyelembe, és azonnal 6 milliárd forintot vont ki az egyházi támogatások költségvetéséből. S mi lett az eredmény 1997-ben? 20 milliónál alig volt több az állampolgárok személyi jövedelemadója 1 százalékának a felajánlása az egyházaknak.

Az APEH 1998. évi jelentése szerint 1998-ban 478 380 adófizető rendelkezett, 64 egyház volt kedvezményezett, a felajánlott összeg pedig 1 milliárd 3,7 millió forint volt. Természetesen az 1998. évi felajánlás is kevesebb volt, mint amennyi az 1998. évi költségvetésben tervezve volt, abban ugyanis 3 milliárd 44,4 millió volt az az összeg, amelynek alapján a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a 0,5 százalékos kompenzációt a kormánynak el kell végezni, a tény pedig 3 milliárd 345,8 millió forint volt, tehát 302,3 millió forinttal több. (Sic!) Ezt figyelembe véve az 1999. évi költségvetésben az előírt 1997. évi CXLII. törvény szellemében pontosan 3 milliárd 346,7 millió a tervezett, tehát 302,3 millióval több. Ez a tervezés meg fog felelni a várakozásnak, a kormányzat a törvényben előírtakat meg tudja valósítani.

A másik nagyon fontos kérdés az egyházi közgyűjtemények fenntartásának a támogatása, a gyűjtemények gyarapodása 390 millió forint összegben, ez az 1998. évi költségvetéshez viszonyítva 90 millióval több.

 

(9.50)

 

A harmadik nagyon fontos dolog a műemlékek rekonstrukciója, beruházások, célprogramok megvalósítása. Erre a költségvetés 1 milliárd 100 millió forintot tervezett. Ez több mint valószínűleg meg fog felelni az igényeknek. Ehhez természetesen hozzá kell számítani a Szent István-bazilika rekonstrukcióját is, 900 millió forintot, és a Pannonhalmi Főapátság rekonstrukciójának a hiteltörlesztését, 100 millió forintot, tehát a végösszeg összesen 2 milliárd 100 millió forint. Úgy néz ki, hogy ez az összeg biztosítani fogja azokat az igényeket, amelyekre a törvény a kormányzatot kötelezi. Az egyházi kulturális örökség értékeinek a rekonstrukciójára 1 milliárd 710 millió forintot terveztek az 1999. évi költségvetésben. Ennek nagy része állagmegóvás, felújítás, és a már megkezdett, folyamatban lévő beruházások befejezése. A Horn-Kuncze-kormány 1997-ben és 1998-ban erre a célra egyetlen fillért sem fordított, nem adott támogatást.

A következő fontos dolog a hitoktatás támogatása. Tudjuk azt, hogy az 1997. évi CXXIV. törvény elfogadása után az egyházaktól megvonták a hitéleti célú támogatások sorában a hitoktatói támogatást, valamint megvonták a nyugdíjtámogatást. A kormányzat - a kormányprogramnak megfelelően - ezt visszaállította, és hitoktatási támogatásra 1 milliárd 707 millió forintot tervezett. Az ige nyelvén szólva méltó a munkás a maga megdolgozott bérére.

A volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezésével összhangban az egyházaknak lehetőségük volt arra, hogy ingatlanaik egy részét járadékra váltsák át. Ez nagyon fontos: az egyházak lemondanak a tulajdonjogról és járadékot kapnak, az első tíz esztendőben az érték 4,5 százalékát, a második tíz esztendőben pedig az érték 5 százalékát. Erre nézve 3 milliárd 642,5 millió forintot tervezett a költségvetés, amely 347,4 millióval több, mint az 1998. évi.

Az egyházakkal megkötött külön megállapodások - a Magyar Katolikus Egyházzal és a MAZSIHISZ-szel már megtörtént a megállapodás, és annak megkötése folyamatban van a Magyarországi Református Egyházzal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal, a Szerb Ortodox Egyházzal és a Magyarországi Baptista Egyházzal - költségvonzata közel másfél milliárd forint, a tervezet szerint 1 milliárd 356,8 millió forint. Reménykedünk abban, hogy a már megkötött megállapodások mellett a többi egyházzal még ebben az évben - de ha nem az idén, akkor jövőre - megtörténik a külön megállapodás, és így a támogatások is életbe lépnek.

Még két tételről szeretnék szólni. Az egyik a kisegyházak támogatása. Az elmúlt költségvetésben a kisegyházak anyagi szükségleteit segítő támogatás nem szerepelt a költségvetésben, eldugva volt 20 millió forint. Az 1997. évi CXXIV. törvény biztosítja, hogy az egyházakat közéleti tevékenységük folytatásához a szükséges ingatlan megszerzéséhez segíti a kormányzat. Több kisegyház fordult ilyen kérelemmel a kormányzathoz, a kormányzat ezt figyelembe vette, és 150 millió forinttal támogatja a kisegyházakat, 7,5 százalékkal többel, mint az elmúlt esztendőben.

A volt egyházi ingatlanok tulajdonhelyzetének rendezésére a kormányzat az elmúlt években 4 milliárd forintot fordított, 1998-ban 1 milliárd forinttal többet. Itt szeretném megjegyezni, hogy a tíz, illetve húsz évre kiváltott egyházi tulajdonok támogatására, amelyek tekintetében a tulajdonbejegyzések megtörténtek, nem elegendő az 5 milliárd forint, de reméljük, hogy az elkövetkezendő évi költségvetésekben ez kiemelt szerepet fog kapni, és ez a probléma is megoldódik.

Végezetül szeretném összegezni: 1999-ben összesen 14 milliárd 453 millió forint az egyházak támogatása a költségvetés alapján, ez 79,3 százalékos növekedést jelent az elmúlt évhez viszonyítva. Ennek természetesen örülünk. A Független Kisgazdapárt ezért a költségvetést támogatni fogja, s én is, mint a frakció tagja, a frakciómnak ezt ajánlom, de egyben ajánlom a magyar parlamentnek is.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Szólásra következik Szalay Gábor úr; őt Búsi Lajos, a Fidesz képviselője követi. Megadom a szót Szalay Gábornak, az SZDSZ képviselőjének.

 

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy költségvetés általában tükrözi az előterjesztő kormány lelkivilágát, hatalomgyakorlási koncepcióját és gazdaságpolitikai preferenciáit, valamint természetesen nem utolsósorban lehetőségeit is. Ez így van most is. A költségvetés vaskos kötetei mögül kitetszik egy kormány, mely minden eddiginél egyértelműbben politizálta át az ország büdzséjét; mely preferált és diszpreferált társadalmi rétegekben, és régiókban gondolkodik; mely politikai ízlése szerint tudatosan vállal konfrontációt, s teremt feszültséget válogatás nélkül nyugdíjasokkal, közalkalmazottakkal, az önkormányzatokkal, a szegényebb családokkal, a fővárossal, az érdekképviseletekkel, s minden politikai ízlésétől távol eső párttal és csoporttal.

Joggal említette a vita során az egyik kormánypárti képviselő, hogy ennek a költségvetésnek arca van. Ha ez így igaz, akkor bizony ennek az arcnak néha pirulnia is kellene, hiszen miközben a szándékok egyértelműek, nem érthetők félre, nem elmaszatoltak - azaz az arcél markánsan kirajzolt -, addig jól látható, akit ez a kormány szeret, azt nagyon szereti, akit viszont nem kedvel, azt nagyon nem kedveli. Ennek a költségvetésnek tehát kettős, Janus-arca van, egy mosolygós és egy nagyon is zord.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ugyanakkor ennek a kormánynak - az előző három év gazdaságpolitikája következtében - jelentősek a lehetőségei. A pénzügyminiszter úr gyakorta elmondja - így tette költségvetési expozéjában is -, hogy ez az ország a világ egyik leggyorsabban fejlődő térsége, és a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága lesz jövőre is a miénk. Bár ennél óvatosabb optimizmus talán helyénvalóbb lenne, de senki sem gondolhatja, hogy mindez a júliusi kormányváltásnak köszönhető, hogy mindez nem az elmúlt három év sokat szidalmazott gazdaságpolitikájának, a Bokros-csomagnak, hanem az utolsó négy hónapnak tudható be. De akárhogy is van, ezt a kormányt helyzetbe hozta az elődje, s most a tét az, hogy ezzel a helyzettel élni kíván-e, élni tud-e, vagy egészpályás letámadással, konfrontatív légkört teremtve, tudatosan vállalja a lehetőségek csökkenésének veszélyét.

 

(10.00)

 

Erre kell választ adnia a jövő év költségvetésének is, amely előttünk fekszik.

Sok büszke kijelentést hallhattunk arról az egyébként önmagában is erősen vitatható állításról, hogy mennyire tartja választási ígéreteit a vezető kormánypárt. De nem az a nagy kérdés, hogy a Fidesz vezette kormány mennyire tartja magát a párt 40 pontjában megfogalmazottakhoz, vagy mennyire tér el attól, hanem az, hogy amit tenni szándékozik, az mennyire veszi figyelembe azt, hogy nemcsak a rá szavazók, de az egész ország kormánya is lenne egyúttal. Ebből a szempontból nem igazán biztató a kép.

E költségvetés fő prioritása az előterjesztő miniszter úr és a kormánypárti képviselők szerint egybehangzóan az, hogy családbarát. Ez azonban legalább megkérdőjelezhető állítás, több okból is. A családi pótlék alanyi jogúvá tétele ugyanis tökéletesen antiszolidáris intézkedés volt, hisz a kormány ezzel az igazán rászorult alsó jövedelmi kategóriájú családok rovására csoportosít át pénzeket a jómódú családok, a felső 15 százalék számára, és mintegy következmény - erről Béki Gabriella képviselőtársam az előbbiekben részletesen beszélt -, hogy nem is került megemelésre a családi pótlék. Nem, hiszen a közös kalapból úgy vettünk el, hogy nem jutott a szegényebbeknek azáltal, hogy mindenkinek alanyi jogúvá tettük a családi pótlékot.

Az alkalmazotti adójóváírás 20 százalékról 10 százalékra csökkentése is a szegényeket sújtja leginkább, ugyanúgy, mint a fix egészségügyi járulék megemelése 2100 forintról 3600 forintra. Ez igazi merénylet az alacsonyabb jövedelműek felé. Az adójogszabályok változása pedig a háromgyermekes, jól kereső, házat építő, lakást vásárló Fidesz-nemzedéknek kedvez, azaz a Fidesz magának, elsősorban magára gondolva csinálta a költségvetést. Ebben a családpolitikában pedig a nyugdíjasok számára már nem jutott hely, még akkor sem, ha ehhez a többéves vitákban kiérlelt, gazdaságilag megalapozott törvényt, a nyugdíjtörvényt kellett felrúgni.

További prioritás a közbiztonság: ez támogatható cél, és mindenki egyetért a fontosságával. Itt a mérték az, ami a körülményeket figyelembe véve is meghökkentő. Ráadásul itt nem a fegyveres szolgálatok egyébként törvényből fakadó 20,9 százalékos béremelése a lényeg, hanem a nemzetbiztonsági szolgálatok 85 százalékkal megnövelt költségvetési kerete (Dr. Kosztolányi Dénes: 53 százalék!) az, ami elképesztő. Kedves Kosztolányi barátom, 85! Miközben a jogállami Magyarországnak nincs 1,2 milliárd forintja arra, hogy az ítélőtáblákat létrehozza, a kormány még az alkotmányosság és jogbiztonság felborításának a veszélyét is vállalja ez ügyben, addig az előző évhez képest plusz 9 milliárdja van, azaz összességében 18 milliárdja a titkosszolgálatokra.

Büszke prioritása minden idők legjobb költségvetésének a vidékfejlesztés és az agrárszféra támogatása is. Kétségtelen, hogy hazánk egyes régiói közt jelentős és csökkentendő különbségek alakultak ki. Az európai uniós csatlakozásunk egyik legneuralgikusabb kérdése az, hogy miként csökkenthetők az ország egyes régiói között meglévő hatalmas különbségek az EU-ban szokásos mértékűre. Ott, mármint az Európai Unió országaiban 1,5-szöröstől 2,3-szoros értékig szórnak egyes országokon belül az egy főre jutó GDP-teljesítmények, míg nálunk ezt meghaladja a 3-szorost, például Budapest és az észak-alföldi régió közt. Csakhogy a vidékfejlesztési szándék indokoltságával és méltányolhatóságával szemben áll a gyakorlati valóság: az, hogy az autópálya-építések folytatásának elbizonytalanítása és megnehezítése pont az elmaradott vidék kívánt fejlesztése ellen hat; az, hogy a kifejezetten vidékfejlesztésre szánt 3,6 milliárd forint, ami alig hatszor több, mint a Ferencvárosi Torna Club támogatása, vagy alig fele annak az összegnek, amivel jó munkájuk esetén az APEH-alkalmazottakat kívánja jutalmazni a költségvetés; az, hogy a vidékfejlesztés nem is elsősorban a szükséges területfejlesztést fedi le, ami egyébként nagyságrendileg kap kevesebbet az ez évinél; valamint az, hogy zavaros a koordináció, hisz más tárcánál van a politikai, a lebonyolítási és a finanszírozási felelősség kérdése.

Az agrárszféra pedig a megfelelő átalakítási elképzelések híján feneketlen hordóként s a legkisebb látszat nélkül fogja elnyelni a koalíciókötés feltételeinek és zálogának tekinthető prioritási pénzeket is. Rejtőzködő, szégyenlősen elhallgatott, de annál markánsabb prioritás a központi költségvetési szervek, a minisztériumok differenciált, ámde átlagában véve mégis igen jelentősen preferált támogatása. Igazi gyakorlati cáfolat mindez az olcsó állam nemrég hirdetett teóriájára. A költségvetés 30 százalékkal kíván többet fordítani a minisztériumaira, mint ez évben.

Ezen belül a központosításra törekvő államigazgatás zászlóshajója - a Miniszterelnöki Hivatal - csaknem megduplázza, 86 százalékkal növeli büdzséjét az idei évhez képest, 16,5 milliárdról 30,5 milliárdra; de még a titkosszolgálatokat leszámítva is 7 milliárdról 12 milliárdra növeli a költségvetését a Miniszterelnöki Hivatal, miközben az önkormányzatok támogatása mindössze 9,6 százalékkal növekszik, s ez a nekik átengedett szja-val együtt is alig haladja meg a 10 százalékot. Gazdag központi költségvetési szervek fognak itt egy tető alatt az országban élni a szegényedő önkormányzatokkal.

Meghirdetett - egyébként önmagában szintén helyes, támogatható - célja a kormányzati politikának az adófegyelem megszilárdítása. A közteherviselés, a pontos adózás fontossága nem megkérdőjelezhető egyetlen civilizált államban sem. Mégis erősen elgondolkodtató, hogy az adószedők személyes érdekeltsége fokozható-e minden határ nélkül, mert ez a költségvetés 5,1 milliárd forint személyi juttatással kívánja jutalmazni a 12 ezer 880 APEH-alkalmazottat, ha az áfa- és az szja-bevételek 102 százalékos teljesítését el tudják érni. Ez átlagban 400 ezer forint/fő éves átlagprémiumot jelentene az APEH minden alkalmazottjának, a portástól Simicska Lajosig. Mindez több mint négyszerese az előző évinek!

Most, amikor a közalkalmazotti bértábla és a köztisztviselői illetmény pedig befagyasztásra kerül, s amikor első számú politikai prioritásunkra, az EU-csatlakozás előkészítésére alig-alig költünk ennél többet, az aránytalanság több, mint szembeötlő. Mindehhez kapcsolódóan egy aktuális kérdés: vajon mennyi prémiumra számíthatnak mindebből azok az APEH-alkalmazottak, akik a révfülöpi Fidesz-üdülőként ismert ingatlan színlelt adásvétele nyomán 1995-ben jogtalanul visszaigényelt és eltüntetett 40 millió forintnyi adócsalás tetteseit lelepleznék? A kérdés persze költői, hisz a tegnapi Világgazdaság című újságból tudjuk, hogy amilyen a véletlen, ismét a szokásos nevekkel, a kifogásolható hírnevű Fidesz-vállalkozóból APEH-elnökké előlépett Simicska úr barátainak és üzlettársainak ismerős neveivel találkozhatunk ezúttal is.

De túlpreferálásra van más szép példa is: A Fradi például 530 millió forint támogatást, az ez évi háromszorosát kapja családszerető társadalmi elnökétől, Torgyán úrtól, aki nemcsak szűken, de tágabb értelemben vett családjával is, úgy tűnik, szerfelett gáláns - mármint a közpénzek rovására. (Dr. Horváth Zsolt: Nem közpénz!) Azután itt van a kormány millenniumi ünnepségekre szánt 20 milliárdos biankó csekke, amelyről Pető Iván beszélt részletesebben a tegnapi felszólalásában, és amelyben elsősorban nem az összeg elképesztő - bár az sem akármi -, hanem az, hogy a kormány nem kívánja a parlament orrára kötni, hogy mire és miként is akarja elkölteni ezt a jelentős összeget, amiből egyébként pont az egyik legméltóbb célra, a magyar Nemzeti Színház felépítésére nem sikerült kiszorítani a hiányzó összeget.

(10.10)

 

Feltehetően azért, mert az alapkövet nem a jelenlegi miniszterelnök úr rakta le.

Ezek lettek volna tehát a költségvetés vállalt prioritásai, amelyeknek a hangsúlyozott érvényesülése valaminek, valakiknek az ugyancsak hangsúlyozott rovására fog megtörténni nyilvánvalóan.

A nyugdíjtörvény két lényeges ponton történő felrúgása egyrészt a nyugdíjasokat, másrészt a magánnyugdíjpénztárakat választó fiatalokat és pályakezdőket sújtja. A közalkalmazotti bértábla és köztisztviselői illetmények befagyasztása a közszférában dolgozók türelmét teszi próbára. Az önkormányzatok támogatásának 10 százalékos szintje illuzórikussá teszi, hogy például a központi elképzelések szerinti pedagógusbér-emelést végre tudják-e hajtani, hogy a rájuk delegált szociálpolitikát meg tudják-e valósítani.

A nemzetgazdaság valamennyi szereplőjét érinti az 1,9 százalékos zárolt tartalékok vadonatúj elképzelése, mellyel kivételesen mindenki egyforma mértékig rövidül majd meg, melynek felhasználásáról a kormány saját hatáskörében kíván dönteni - ez körülbelül 40 milliárd forintot tesz ki -, hasonlóan a személyi jövedelemadó és az iparűzési adó 25 százaléknyi újraelosztásra kerülő részéről, a fejezetekbe célelőirányzatként beolvasztott eddigi négy elkülönített állami pénzalapról, valamint a címzett és céltámogatások 2 milliárd forintos csomagjáról. Ez összességében egy olyan 100 milliárdot bőségesen meghaladó csomag, amelynek elköltésére a kormány szabad kezet kér, s ezen biankó csekk kiállításához szükséges törvénymódosításokat is ezzel a költségvetéssel kívánja egy füst alatt elvégezni. Így lenne azután bőségesen mód politikai megfontolások alapján osztogatni, úgy, ahogy az az önkormányzati választások kampányában, majd a választásokat követően a legkisebb szégyen és visszafogottság nélkül meghirdetésre került, informálisan és formálisan egyaránt: nevezetesen, hogy a koalíciós pártok vezette önkormányzatok jutalomra, mások pedig a támogatás megvonására számíthatnak - Budapest máris büntetés alatt áll.

Az igazságszolgáltatás nemcsak a vonatkozó törvény szerint utolsó simításig előkészített táblabíróságok felállításáról kell hogy lemondjon a tőle megvont 1,2 milliárd forint okán, de az általa elnyert Phare-segélyekhez sem kapja meg egyedülálló módon a szükséges társfinanszírozási összeget; s hogy mégse menjen kárba a segély, a bíróságok saját belső intézkedéssel más területek kárára és rovására fogják biztosítani a szükséges milliókat.

Egyébként szinte követhetetlenül zavaros a Phare-pénzek ügye a költségvetésben. Van egy tárca nélküli miniszterünk a Phare-pénzek összefogására és koordinálásra, de ezek a pénzek mégsem egységes fejezet alatt jelennek meg, hanem ugyanúgy szétszórva, mint eddig. Még szerencse, hogy a Pénzügyminisztérium végül is segítségünkre sietett egy kiegészítő táblázat összeállításával, mert a költségvetésből magából aligha sikerült volna pontosan kibarkochbázni, hogy mennyi Phare-pénz és mennyi társfinanszírozási költségvetési támogatás jut az egyes fejezeteknek; 45,6 milliárd forint Phare-segélyhez egyelőre csak 11 milliárd forint társfinanszírozást kell biztosítanunk, de ez az arány 2000-től erőteljesen megváltozik, azaz romlik.

Érdekes, hogy miközben tehát van Phare-miniszterünk s nincs Phare-fejezet a költségvetésben, addig még nincs sportminiszterünk, de már van fejezete ennek a reményteljes tárcának, és nem is akármilyen. Egy biztos, hogy a sportrajongók elégedettek lehetnek ezzel a költségvetéssel, hiszen úgy tűnik, a sportra valóban nem sajnálja a pénzt a költségvetés, hisz 10,3 milliárd forint jut rá.

Kevéssé elegáns, sőt a jogbiztonság és a kiszámíthatóság ellen ható tény az, hogy a költségvetés leíró részének épp a fele - 73 oldalból 36 - más törvények, pontosabban 39 más törvény módosításáról rendelkezik. Ezek közt van például a gazdasági kamarákról szóló is, melynek eredményeként a kormány egyoldalú és előrehozott lényegi döntést kíván hozni, mert miközben az Országgyűlés jelenleg tárgyalja a H/206. számú képviselői önálló indítványt, mely a gazdasági kamarák működése eddigi tapasztalatainak levonására, illetve ezen tapasztalatok alapján szükségessé válható törvényi szabályozás elvégzésére kérné fel a kormányt, addig a költségvetéssel a dolgot már részben legalábbis elintézetté kívánja tenni a kormány. Ez pedig a kész tények elé állítás taktikája, kedves képviselőtársaim!

A vita során több szó esett arról, hogy vajon elegendő-e, sok-e vagy kevés az európai uniós csatlakozásunk előkészítésére szánt pénzek összege. Igaz, hogy ez jóval több, mint az erre az évre jutó - 6,4 milliárdról van szó -, ugyanakkor a feladatok is rendkívüli módon megnőnek az előttünk álló évben a jogharmonizációból fakadóan, valamint abból, hogy Magyarország a csatlakozási tárgyalások megkezdésével már világossá tette, hogy igen kevés területen kér derogációt, ha pedig kevés területen kérünk derogációt, az más szóval azt jelenti, hogy igen sok pénzünkbe fog kerülni az uniós normák átplántálása a magyar jogrendbe és a magyar gazdasági gyakorlatba. Tehát önmagában az, hogy az ez évihez képest mintegy háromszorosára növekedett a közvetlenül az EU-csatlakozásra szánt pénzek összege, még nem mond semmit, az előttünk álló feladatokhoz képest ez valószínűleg rendkívül kevés lesz.

Ennél még érdekesebb azonban, hogy az a kiegészítő táblázat - amit utólag kaptunk meg a Pénzügyminisztériumtól, és amiről az előbb beszéltem - tartalmazza az előttünk álló évek perspektíváját az EU-csatlakozás költségeit illetően, és ez minden elképzelést alulmúlóan alakul, hiszen ahelyett, hogy a feladatok ismeretében növelné a kormány ezeket az összegeket, azok 2000-ben, majd 2001-ben szintén folyamatosan csökkenni fognak. Nem tudom, hogy miként lesz ebből fennakadásmentes EU-csatlakozás vagy annak előkészítése.

Furcsa titka ennek a költségvetésnek az, ahogyan a tervezett hiány finanszírozásának módját és mikéntjét üzleti titokként kívánja kezelni. Vajon miért? Eddig sem volt az! A mostani kötvénykibocsátás és más finanszírozási megoldások vajon mitől titkosabbak, mint eddig? Ki tudja... Egy biztos: ez a megoldás megint csak nem tűnik törvényszerűnek.

Ez tehát "a legjobb költségvetés", amit - ugyancsak egyedülálló módon - két fejezet vezetője sem volt hajlandó aláírásával szentesíteni és támogatni. Tán nem meglepő: mi sem fogjuk.

Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim, figyelmüket. És elnök urat arra szeretném kérni, hogy ha a vita esetleg előbb fejeződne be, mint az eredetileg kitűzött 14 óra, akkor szíveskedjék annak lehetőségét megadni, hogy a módosító indítványokat az eredeti határidőig, tehát a vita eredetileg tervezett lezárásának időpontjáig, 14 óráig lehessen beadni.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, ennek természetesen helyt adunk, hiszen a Házbizottság ülésén erről beszéltünk. De engedjen meg egy megjegyzést: a felszólalása első részében lévő konkrét, személyeskedő megjegyzések nem voltak a parlament tekintélyének megfelelően helytállóak.

Megadom a szót Búsi Lajos képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd - frakción belüli csere folytán - Katona Béla képviselő úr.

 

(10.20)

 

BÚSI LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetési törvényjavaslatának XVIII., külügyminisztériumi fejezetéhez kívánok hozzászólni. Mondanivalómat három témacsoporthoz kapcsoltam.

Az 1999. évi törvényjavaslatból megállapítható, hogy a jövő évben a tárcának nem lesznek megszűnő feladatai, tevékenységi köre tovább bővül.

Elsőként a külképviseletek költségvetéséről szeretnék szólni. 1999-ben a meglévő 99 külképviselet mellé három új kerül felállításra. Új külképviselet nyitását tervezi a tárca Tallinnban, Skopjében és Nicosiában. A tervezett összegből látható, hogy ezek igen kis létszámú külképviseletekként kezdik meg tevékenységüket.

A tárca költségvetése figyelembe veszi a forintleértékelés hatását. Tekintve, hogy a külképviseleti kiadások döntő része devizában merül fel, a cím költségvetésének alakulását jelentősen befolyásolja a forint árfolyamának alakulása. A csúszó forintleértékelés a csökkenő tendencia ellenére is jelentős többletkiadást eredményez. Az egyik legjelentősebb kiadásként jelentkezik az 1995. évi jövedelemadó-törvény alapján a valutaellátmányok és napidíjak adókötelezettsége miatti bruttósítás. A külszolgálati címen kapott devizajárandóság 50 százalékát terheli - tavaly 30 százalékkal volt ez terhelve - jövedelemadó és a járulékfizetés kötelezettsége. A fenti két tényező a személyi juttatások előirányzatánál több mint 20 százalékos automatikus emelkedést jelent.

A tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselők, ügykezelők és fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonyára vonatkozó szabályokból adódóan a Külügyminisztériumnak a közszolgálati dolgozók gyermekei alap- és középfokú tanulmányainak költségeit 1999-ben száz százalékban kell viselnie.

A meglévő külképviseletek elhelyezésével, felújításával, karbantartásával minden évben célszerű tervezni. 1999-ben ezekre a célokra 750 millió forint többlet-előirányzat áll a Külügyminisztérium rendelkezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Másodikként a fejezeti előirányzatok között új elemként szereplő Phare-segélyprogramokról szólok. Mindhárom program alapvető célja közvetlenül az európai integrációs kapcsolat. Ezen programokon belül közvetlen célként kerül megjelölésre a jövőbeni Phare-segélyprogramok és Magyarország társadalmi-gazdasági szerkezetváltásának elősegítése, konferenciák, tanfolyamok, rendezvények megtartása, kiadványok megjelentetése; az uniós tagság előkészítése, ezen belül a jogharmonizáció fejlesztésének támogatása, köztisztviselők képzése, támogatás nyújtása az integrációhoz kapcsolódó intézményfejlesztéshez.

Harmadik elemként az Európai Unióhoz való csatlakozás nemzeti programjáról kívánok szólni, mely szintén új elem a Külügyminisztérium költségvetésében. Négy elkülönült, ugyanakkor együttesen ható részből áll: az európai kommunikációs stratégiából, az integrációs képzésből, a belső piaci integrációra való felkészülésből és az európai uniós csatlakozás külső PR-tevékenységéből.

Az eddigi csatlakozó országok közül még egyik sem kezdte meg csatlakozás előtt, "ilyen korán" az integrációval kapcsolatos oktatást, tájékoztatást. Nagyon lényeges feladat, hogy megjelenjenek az Európai Unióval kapcsolatos tájékoztató kiadványok, valamint rendezvények, konferenciák szerveződjenek.

Az oktatás és képzés az integrációs programok között is kulcsfontosságú helyet kap. A programon belül tervezetten jelenik meg az integrációs képzés. Ez a képzés a hazai és a külföldi tanfolyamokhoz, szemináriumokhoz, valamint a nyelvi továbbképzéshez szükséges keretet foglalja magába.

Az európai uniós csatlakozási tárgyalások beindulásával megnövekedett figyelmet kell fordítani a magyar országkép alakítására, kiemelten a 15 európai uniós tagállam, a brüsszeli európai uniós intézmények, de általában a nemzetközi közvélemény irányításában is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szólásra következik Katona Béla - de előtte kétperces reagálásra kért lehetőséget Béki Gabriella képviselő asszony. Tessék!

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót. Nem is annyira kétperces reagálásra, mint inkább egy ügyrendi felvetésre kértem szót, kapcsolódva az előttem elhangzó javaslathoz, amelyet Szalay Gábor fogalmazott meg, hogy meddig lehessen benyújtani a módosító indítványokat. Nos, az én kérésem az lenne, hogy a mai nap folyamán lehessen még benyújtani indítványokat.

Ismeretes, hogy bizottságok üléseznek, az egészségügyi és szociális bizottság is most kezdi 11-kor az ülését, és nekem szándékomban áll bizottsági módosító indítványra javaslatot tenni. Aggályos, hogy vita után ez 2 óráig el tud-e készülni.

Tehát azt kérem, hogy a mai nap folyamán lehessen még módosító indítványokat benyújtani a költségvetéshez. Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Azt a választ tudom adni, hogy a házbizottság ajánlása alapján 2 óráig van erre lehetőség. De most megkértem a teremőrt, hogy a főtitkár urat hívja ide, és ha erre a Ház apparátusa biztosítja a lehetőséget - hiszen péntek van -, hogy mondjuk, este 6 vagy 7 óráig ezeket a módosító indítványokat be lehessen nyújtani, én nem látom akadályát mint levezető elnök. Erre még a későbbiek során választ fogok adni.

Most megadom a szót Katona Béla képviselő úrnak; felkészül Koppánné dr. Kertész Margit, Független Kisgazdapárt.

 

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány éve még magam is hittem azt, ami sokszor elhangzott az elmúlt napokban erről a pulpitusról, hogy a költségvetés beterjesztése az igazság pillanata; hogy akkor kiderül, hogy a kormány, a beterjesztő hogyan látja az ország helyzetét, hogyan akarja biztosítani a működőképességet, mit akar tenni az ország jövője érdekében, milyen célokat akar megvalósítani, s milyen rétegeket akar kiemelten kezelni az adott időszakban, és mely célok megvalósítását kell elhalasztani, és melyek azok a rétegek, amelyek rosszul járnak.

Azóta rájöttem, hogy ez nem így van. Akkor lehetne így, ha a költségvetés valóban átlátható lenne, ha valóban pontosan mutatná be az ország helyzetét; akkor, ha az egyes számok mögött meglennének a hatásvizsgálatok, és ezeknek minden pozitív és negatív elemét tartalmazná a költségvetés; egyszóval akkor, ha a kormány nem a kampány részének, hanem az ország működését elősegítő számsornak tekintené a költségvetést. Akkor itt lehetne világos, az állampolgárok számára is érthető vitát folytatni arról, hogy az adott lehetőségek közül melyik a legjobb megoldás az ország számára.

Itt és most sem ez történik, hiszen tapasztaltuk az elmúlt napokban, hogy a kormány és a kormánypárti képviselők a költségvetésnek kizárólag a pozitív elemeit hangsúlyozták, és szebbnél szebb szóvirágokkal próbálták bizonyítani, hogy ez a költségvetés teljes mértékben megvalósítja a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programját és a kormányprogramot.

A pénzügyminiszter úr szerint öt hónapos áldásos tevékenységük eredményeképpen az ország rögtön a világ legdinamikusabban fejlődő országai közé szökkent; csökken az infláció, az adó- és a tb-járulék, az inflációt meghaladóan nőnek a bérek és a nyugdíjak, olcsóbb lesz az állam és nagyon szeretik az önkormányzatokat. (Dr. Szájer József: Úgy van!) És persze mindezt ki lehet fejezni ennél sokkal líraibban is, hiszen volt itt olyan hozzászóló, aki azt mondta, hogy ez a költségvetés híd a múltból a jövőbe. (Dr. Szájer József: Úgy van!) Egyszóval Panglosz professzor nyomán azt hallottuk, hogy ez a költségvetés a lehető költségvetések legjobbika.

S persze az ellenzék mást mond. Az ellenzék azt mondja, hogy a visszafogott beruházások és a csökkenő exportdinamika veszélyes helyzetet teremthet, és megbonthatja azt a nagy nehezen kialakult egyensúlyt, amely a most elkezdett fenntartható fejlődéshez vezetett, és ha nem vigyázunk, akkor újból bekövetkezhet az ország eladósodása. És azt mondja, hogy az adócsökkentés elsősorban a gazdagoknak kedvez; azt mondja, hogy a tb-járulék csökkenése nem biztos, hogy a kisvállalkozókon is segíteni tud; azt mondja, hogy a bérek csak egyesek számára fognak az inflációt megemelkedően növekedni, és azt mondja, hogy a nyugdíjasoktól pedig éppen most veszik el a jogos járandóságukat; az államigazgatás drágább lesz, az önkormányzatok pedig tovább fognak szegényedni. És persze mi is tudunk szóvirágokat mondani, mi is mondunk olyanokat, hogy ez a költségvetés a bizonytalanság, a megalapozatlanság, a demagógia költségvetése.

 

(10.30)

 

Vagy hogy egy saját mondatot is hozzátegyek: ez a költségvetés a gyávaság költségvetése, mert nem mer szembenézni a valós helyzettel, és nem meri megmondani az embereknek, hogy mi vár rájuk a következő évben.

A vita tehát nem arról folyik, hogy jó-e a költségvetés, hanem arról, hogy igaz-e a költségvetés. Ez óriási hiba, mert azoknak az érdeklődőknek, akik követnék, hogy mi történik a parlamentben, hogyan alakul a következő év, ez így teljesen érthetetlenné válik, ezért azt mondják, hogy ezek a politikusok már megint csak veszekszenek itt fölöslegesen, és sokkal inkább kezdenek az iránt érdeklődni, hogy az államtitkár asszony megkapta-e végre hőn áhított csipkés fehérneműjét. (Derültség.)

Azt gondolom, hogy ezért az igazság pillanata igazából az lesz, amikor a jövő évben, februárban, márciusban az állampolgárok saját körülményeik módosulásán kezdik érezni a költségvetési számsoroknak a hatását. Ezért én most nem is a miniszter urakhoz szeretnék szólni, akik itt ülnek, talán nem is annyira kormánypárti képviselőtársaim felé, hanem azoknak az érdeklődőknek, akik még mindig kitartóan követik a költségvetés vitáját a rádión keresztül, és akiknek adnék néhány tanácsot, hogy melyek azok a legfőbb hibák ebben a költségvetésben, amit mi kifogásolunk, és hogyan vehetik ezt majd észre a jövő évben a saját környezetükben, hogy kinek volt igaza akkor, amikor eldönthetetlen vita folyt a számokról.

Az persze nem várható el az állampolgároktól, hogy állást foglaljanak a makrogazdasági vitában, hogy a költségvetés számsorainak tételes ismerete és a háttéranyagok nélkül el tudják dönteni, hogy kinek van igaza a növekedési ütem megalapozottságát vagy a költségvetési bevételek megalapozottságát érintő vitában. De ha jövőre azt olvassák majd az újságban, hogy a tervezettnél kisebbek a költségvetés bevételei, vagy azt olvassák, hogy az ország nagy nehezen lecsökkentett adóssága megint növekedni kezd, akkor ismerjék el, hogy ebben a vitában nekünk volt igazunk.

A nyugdíjasok többsége felismerte már, hogy az ő ügyükkel kapcsolatban a Fidesz igazi arca a hat évvel ezelőtti arc volt, és ezt csak átmenetileg takarta el a választási kampány érdekében az elmúlt néhány hónapban. Továbbra sem ismerik el, hogy a nyugdíj szerzett jog, és nem szociális támogatás. Ezért megengedhetetlen, hogy egyetlenegy nyugdíjas is kevesebbet kapjon, mint amit a törvény számukra korábban meghatározott.

Azok, akik közülük esetleg még reménykednek, majd a februári nyugdíjszelvény átvételekor gondoljanak Selmeczi Gabriellára, aki kenyér-egyenértékben számolja a nyugdíjat, és nem gondol arra, hogy ebből lakásrezsit, néha ruhát, cipőt is kell vásárolni. Sőt, talán a XX. század végén már nem tekinthető abszolút luxusnak az, hogy egy több évtizedes munka után nyugdíjba ment mérnök, akinek autója van, arra is teljen, hogy ebbe az autóba a nyugdíjából benzint tudjon vásárolni.

A nyugdíjasokon kívül a kormánynak leginkább kiszolgáltatott réteg mindenkor a köztisztviselők és a közalkalmazottak rétege, azok, akik a kevesebb fizetéssel, de biztosabb előmenetellel járó állami munkát vállalták. Ők azok, akik nap mint nap szorgalmas munkával működtetik az országot, és ennek fejében a kormány minden évben az infláció figyelembevételével megemeli a fizetésük számítási alapját képező illetményalapot. Idén nincs alapmódosítás!

Ezzel szemben van egy nagyon jól hangzó ígéret a pénzügyminiszter úrtól, idézem: "Valamennyi pedagógus, egészségügyi dolgozó, minisztériumi és önkormányzati tisztviselő, rendőrségi és honvédségi alkalmazott látni fogja jövőre, hogy jövedelme lényegesen magasabb lesz az 1998. évinél. (Taps a kormánypárti padsorokban.)"

Nagyon szép! Őszintén szólva én is majdnem tapsoltam. De aztán úgy gondoltam, hogy nézzük meg, mennyi is az a jelentős. A költségvetés szerint 13,3 százalék. Ez azért már nem olyan sok, főleg ha figyelembe vesszük a visszatartott 1,9 százalékot, hiszen akkor ez már mindössze 11,4, és az már csak 0,4 százalékkal magasabb a jövő évi várható inflációnál.

A miniszter úr azonban nem állt meg itt, és mondott további számokat, nagyon biztató számokat, hiszen azt mondta, hogy a fegyveres testületek bére 20,9 százalékkal fog emelkedni. Ezzel mélységesen egyetértünk, hiszen csatlakozunk a NATO-hoz, szükséges, hogy honvédségünk kellő felkészültséggel tudja ezt teljesíteni.

Senki nem sajnálja a pénzt a rendőröktől, mert nagyobb rend lesz az utcán, és talán még a választásokat megelőző robbantássorozat szervezőit is el fogják kapni, ha 20,9 százalékkal emelkedik a bérük.

Emelkedik az igazságügyi dolgozók bére is 22,5 százalékkal. Bravó! Egyetértünk vele, szükséges az, hogy ha a rendőrök jobban dolgoznak, akkor legyenek ügyészek és bírák is, akik el tudják ítélni a bűnözőket. És persze börtönőrök is kellenek, mert akkor több lesz az ítélet, és többen lesznek a börtönökben. Egyetértünk!

Maximálisan egyetértünk azzal, hogy a pedagógusok 17 százalékos béremelést kapjanak. Az ugyan sokszor elhangzott már ebben a teremben az elmúlt öt nap során, hogy nincs meg hozzá a pénzügyi fedezet; de most legyünk optimisták, a 17 százalék az 17 százalék.

Még az egészségügyi dolgozóknak is 14 százalékos bérfejlesztést ígér a pénzügyminiszter úr. Itt ülnek egymással szemben Gógl miniszter úrral, ő még 40-et ígért, de a 14 százalékkal is lehet valamit kezdeni.

Ez mind rendben van! Csak az a baj, hogy az ember egy kicsit ért a matematikához! Ugyanis az átlag viszont 11 százalék! Ha vannak olyan csoportok, amelyek 22 százalékos béremelést kapnak ezen a kereten belül, akkor kell egy másik csoportnak lenni, amelyik nulla százalékot kap. Ha vannak olyan csoportok, amelyek 20 százalékot kapnak, akkor kell egy másik csoportnak lenni, amelyik 2 százalékot kap. Ha van olyan, amelyik 17-et kap, akkor kell olyannak lenni, amelyik csak 5 százalékot kap.

Azt szeretném kérdezni - nem is kérdezem, csak azt sajnálom, nem tették teljessé ezt a képet -, akkor azt is meg kellett volna mondani, hogy: hölgyeim és uraim, önök az idén nem kapnak vagy az inflációnál jóval kevesebb bérfejlesztést fognak kapni, mert önök nem kerültek bele a fókuszálásba. (Dr. Horváth Zsolt: Ez nem igaz!) Ez így lenne tisztességes!

Ezért én azt javaslom azoknak a közalkalmazottaknak és köztisztviselőknek, akik úgy érzik, hogy nem kapták meg a pénzügyminiszter úr által ígért jelentős béremelést, használjanak parlamenten kívüli eszközöket. Nevezetesen: Zsigmond napra küldjenek egy levelezőlapot a miniszter úrnak, és írják rá, hogy gratulálunk, jól átvertél bennünket! (Taps az MSZP padsoraiban.)

A kisvállalkozók sem annak alapján fogják megítélni a költségvetést, hogy a kormánypárti képviselők hányszor mondják el azt, hogy mi nagyon szeretjük a kisvállalkozókat, és csökkentettük a tb-járulékot. Ha egy szabolcsi vagy Tolna megyei, néhány embert foglalkoztató kisvállalkozó azt fogja tapasztalni, hogy a tb-járulék csökkenése ellenére a járulékalapok kiszélesítése és az egészségügyi hozzájárulás jelentős növelése az ő számára rosszabb helyzetet fog teremteni, mint 1998-ban, akkor csúnyán káromkodni fog.

Természetesen úgy gondolom én is, hogy az ügyvédi irodákban és az elegáns adószakértői irodákban nem fognak káromkodni; nem azért, mert nincsen meg hozzá a szókincsük, hanem azért, mert ők ezzel valóban jól fognak járni.

Visszatérnék ehhez az 1,9 százalékhoz, amit itt egyszer már említettem. Őszintén szólva, ez az 1999. évi költségvetés legnagyobb trükkje. Sajnálom, hogy nekünk ilyen soha nem jutott az eszünkbe. Az 1,9 százalék azt jelenti, hogy a közkiadások egy részét a kormány zárolja. Ezzel ugyan nem hetet, mint a népmesében, de legalább két legyet üt egy csapásra. Egyrészt úgy csinál, mintha odaadná ezt a pénzt, és elszámolja a rovatokon, hogy ennyivel többet biztosít az adott feladatok számára, másrészt a zárolással olyan lehetőséget biztosít a kormány számára, hogy a parlament ellenőrzése nélkül a törvényben megszabott 19 milliárdos költségvetési tartaléknak több mint a dupláját, 40 milliárd forintot arra költhet, amire akar.

 

(10.40)

 

Ha a parlament megszavazza a költségvetésnek ezt az elemét - és nincs kétségem az iránt, hogy a kormánypárti képviselők meg fogják szavazni -, az hihetetlen veszélyes dolgot jelent. Tessék mondani, mi akadályozza meg a kormányt abban, hogy jövőre ez az 1,9 százalék mondjuk, 10 százalék legyen?! Hiszen most is áthágják a törvényt, és annak a mértéke már igazán nem olyan fontos, hogy mennyivel hágjuk át a törvényt. Ha tovább folytatnám ezt a logikát, akkor a ciklus végére eljuthatnánk oda, hogy a parlamentnek a költségvetéssel kapcsolatos dolga már csak annyi lenne, hogy jóváhagyja a főszámot, és megkéri a kormányt, hogy tessék szíves lenni ezt a pénzt okos dolgokra költeni. Azt hiszem, hogy ez rendkívül veszélyes. Ráadásul abban sem vagyok biztos, hogy az ily módon az Országgyűlés ellenőrzése alól kilopott 40 milliárd forintot a kormány a nyilvánosság teljes tájékoztatásával fogja felhasználni a jövő évben.

Ezért én most innen vetélkedőt hirdetek azoknak az érdeklődő állampolgároknak vagy ha úgy tetszik, polgároknak, akiket érdekel, hogy mire használja a kormány az ő pénzüket. Aki 1999 októberében meg tudja mondani az érdeklődő polgárok közül, hogy mire költötte a kormány a 40 milliárd forintot, azok között Orbán Viktor fényképével ékesített pólókat fogunk kisorsolni.

Utolsó témaként Szájer József frakcióvezető úr egyik mondatára szeretnék reagálni. Nagyon sajnálom, hogy közben kiment a teremből, mert jobb úgy beszélni, ha az érintett is ott van. Szájer úr azt mondta az expozéjában, hogy a szétcsúszott keresleti ollót most a kormány összébb zárja. Felhívom a frakcióvezető úr figyelmét arra, hogy az ilyen világos, egyértelmű mondatokkal nagyon kell vigyázni. Sokkal jobb, ha olyanokat mond, hogy ez a költségvetés megvalósítja a polgárok többsége által támogatott Fidesz-programot, ebből nem lehet baj. Vagy ha azt mondja, hogy a Fidesz 40 pontjából 23,5 már benne van a költségvetésben, akkor ebből sem lehet olyan nagy baj. De ha valaki azt mondja, hogy a szétcsúszott keresleti ollót most a kormány összébb zárja, ez egy nagyon veszélyes állítás. Ha ilyet mondanak az angol parlamentben, akkor feláll valaki, és azt mondja, hogy a frakcióvezető úr hazudik. Ez nem az angol parlament, itt sokkal finomabb a hangnem, ezért azt mondom, hogy a frakcióvezető úr állítása nem nevezhető az igazmondás gyöngyszemének.

Ugyanis ebben a Házban mindenki tudja, hogy ezekkel a változtatásokkal, amelyek most a költségvetésben és az adótörvényekben megjelentek, elsősorban a gazdagok járnak jól. Az adócsökkentés számukra teremti a lehető legjobb helyzetet; a tb-járulék csökkentéséből az ő nyereségük fog növekedni; ha gyerekük van, akkor ezentúl kapják a családi pótlékot is, sőt tandíjat sem kell fizetni a kis trónörökös után, és ebből már telik a gyerek Mercijébe legalább egy hétre való benzinre. Persze azok a két-három gyerekes családok, ahol mondjuk, a papa munkanélküli, a mama pedig ápolónő, nem fogják úgy érezni, hogy összébb zárult az olló, nekik nagyon fog hiányozni a családi pótlék emelése, mert téli kabátot kellene venni a nagyobbik gyereknek, és az a néhány száz forint, amivel emelkedett volna a családi pótlék, ehhez nagyon jól jött volna nekik.

Befejezéskor ellenzéki képviselő olyanokat szokott mondani, hogy nem szavazzuk meg a költségvetési törvényt, de ezt nem mondom, mert úgyis tudják; olyanokat szokott mondani, hogy módosító javaslatokkal megpróbáljuk javítani - de ezt nem mondom, mert ilyenkor gúnyosan mosolyogni szoktak, és azt gondolják, hogy pattogjatok csak, úgysem fogadjuk el. Ezért azért mondom, hogy önök ezzel a költségvetéssel sok-sok becsületes, tisztességes állampolgárnak nagyon keserű évet fognak okozni. Ha majd jövőre szembesülnek ezzel a ténnyel, remélem, tanulnak belőle, és amikor a 2000. évi költségvetést fogjuk elfogadni, akkor nem a kampányból megmaradt beszédeiket fogják költségvetési hozzászólásként felolvasni, hanem érezni fogják azt a felelősséget, hogy egy-egy költségvetési szám vagy egy-egy költségvetési sor mögött emberi sorsok milliói állnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a főtitkárhelyettes úrral való megállapodás alapján ma 16 óráig lehet benyújtani a módosító indítványokat, két órával megnöveljük a határidőt.

Soron kívül megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak. Tessék!

 

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, a finom retorikát az ember díjazza. A legnagyobb trükkre, amit sajnált Katona úr, hogy nem jutott az eszükbe: figyelmeztetem arra, hogy amikor az 1994. évi költségvetést ősszel a megelőző kormányzat jóváhagyta, egy igazán nem egyszerű trükk követte: a Bokros-program. Ez a Bokros-program egy kormányzati költségvetést követett, és ez a Bokros-program hozta abba a helyzetbe az egészségügyet, hogy jelen pillanatban 25 százalékkal kisebb az értéke a rendszernek, mint ami lehetne, ha egy normál fejlődési trendet biztosítottak volna.

Még egy dolog, hogy ki mit ígért. Higgye el, hogy még nem szorulok Cavintonra, pontosan tudom, hogy mit ígértem az egészségügyi dolgozóknak a ciklus végére. Azt is tudom - kivételesen itt van mind a két költségvetés előttem -, hogy milyen számok vannak. Mivel a költségvetés az 1998. évi adatsort is tartalmazza, és mivel ráérő időmben százalékokat is számolok, egyet-kettőt idézek. A fekvőbeteg-szakellátás kasszája, amely a legnagyobb kassza, 14,6 százalékkal emelkedik. Ha nem is foglalkozik ezzel, a bértartalom 60 százalék ebben rendszerben, 11 százalék körül becsüljük az inflációt. Tessék egyet számolni, és kiderül, hogy mennyi a bértartalom! Még mondhatnék néhány rovatot, ami nem is szerepelt az 1998. évi költségvetésben, most pedig szerepel. Higgye el, hogy a lehetőségek adottak!

Hogy mi lesz a jövő évben, keserű évet okozunk-e? Nem, hanem szembesülést okozunk azzal a valósággal, amiben benne van - a mai sajtóban olvasható - a Postabank-rendszer is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.

 

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársam! El kell mondanom, hogy a fizetések nem most csúsztak szét. A hozzászólásomban említettem, hogy például a pedagógusbérek elvesztették reálértékük több mint 20 százalékát, de ez csak az érem egyik oldala. Gondoljuk arra, hogy mi történt, mondjuk, a Postabank élén: Princz Gábor 8,8 millió forintos havi fizetéssel rendelkezett. Azt hiszem, amikor a kormány úgy döntött, hogy a pedagógusoknak 16 százalékos bérfejlesztést biztosít, és további 3 százalékot szeptembertől, akkor megkezdte ezt a felzárkóztatást.

Tulajdonképpen a közalkalmazotti szféra dolgozói infláció feletti béremelésben részesülnek. Azt hiszem, hogy ez alapjában helyénvaló, és Szájer frakcióvezető úr véleménye ilyen szempontból megállja a helyét. Olyan szempontból is megállja a helyét, hogy azoktól a banki vezetőktől, akik meglehetősen nagy veszteségeket halmoztak fel különböző bankok élén, ezeket a hatalmas fizetéseket megvonjuk. Ilyen szempontból el kell mondani, hogy most már senki nem kap havi 8,8 millió forintos fizetést, úgyhogy való igaz, hogy a szétcsúszott fizetések összehúzása a következő évben, sőt már ebben az évben megkezdődik és megkezdődött. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Katona Béla képviselő úrnak.

 

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Nem szívesen vitatkozom Gógl miniszter úrral, mert azok közé a miniszterek közé tartozik, akiről azt feltételezem, hogy a legnagyobb jó szándékkal próbálja az egészségügyben mindazokat az intézkedéseket megtenni, amelyek szükségesek a javításhoz.

 

(10.50)

 

De azért szeretném elmondani, hogy a Bokros-csomag, amelynek egy részével én sem értettem egyet - és ennek elég nyilvánvalóan adtam tanújelét -, egyben nagyon különbözött ettől a költségvetéstől: igazat mondott. Mindenkinek megmondta, hogy miért fog rosszul járni! És nem mondta azt közben az embereknek, hogy: jól jártok! Elmondta, hogy rossz a helyzet, és ezért mindenkinek meg kell szorítani a nadrágszíjat. Csúnya dolog volt! Utálták az emberek, de legalább érezték benne az őszinteséget. (Dr. Horváth Zsolt, a fejét ingatva: Ez nem igaz! Egyszerűen nem igaz!)

Nekem ezzel a költségvetéssel az a bajom, hogy úgy csinál, mintha adna, miközben nem ad; hogy még a parlamentben ülő Révész Máriusz képviselő is azt hiszi, hogy a köztisztviselők és közalkalmazottak mindegyike infláción felüli béremelést fog kapni - ami nem igaz! Világosan kiderül a költségvetésből, és világosan kiderült a miniszter úr expozéjából is! De ha ön, Révész képviselő úr, azt hiszi, hogy mindenki infláción felüli béremelést fog kapni, akkor mit higgyenek kint ma azok a pedagógusok, akik nem ismerik ezeket a számokat?! Ez a baja ennek a költségvetésnek.

Világosan meg kéne mondani! A prioritások nagy részével még az ellenzék is egyetért, csak azt kéne mondani, hogy: ezek a rétegek benne vannak a fókuszban, ezek pedig nincsenek. És nem szabad azt mondani, hogy egyébként pedig mindenki jól jár.

Az, hogy e vita során állandóan Postabank- és egyéb ügyek kerülnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) elő, úgy gondolom, ez egyszerűen méltatlan a költségvetési vitához. (Molnár Róbert: Meg az országhoz is!) Ezt el lehet mondani minden hétfőn, kedden napirend előttiben mint kiemelt, országos jelentőségű ügyet. Meg is teszik a tisztelt képviselő hölgyek és urak. Azt hiszem, hogy a költségvetési vita során a költségvetésről kellene vitatkozni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Szólásra következik Koppánné dr. Kertész Margit, Független Kisgazdapárt; őt követi T. Asztalos Ildikó.

 

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy a gyermeket nevelők, különösen a fiatal kisgyermekesek anyagi helyzete a lakosság más csoportjaihoz képest hosszú ideje sokkal rosszabb, sőt, az utóbbi években rohamosan még tovább is romlott. Ez önmagában is súlyos veszélyt jelent társadalompolitikai és gazdasági céljaink megvalósítására nézve. Hiszen minél kevesebb gyermeket nevelünk fel, annál nagyobb az egy főre jutó teher. Tudjuk, nem elég, ha kiterjesztjük és ingyenessé tesszük a iskoláztatást, azt is biztosítanunk kell, hogy a gyermekek élni is tudjanak az oktatáshoz, a szakképzéshez, a művelődéshez való jogukkal, vagyis enniük, lakniuk kell, ruházatra, tanszerekre, tehát szüleik szerető törődése mellett anyagi biztonságra is szükségük van.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy erre való a szülők keresete. Igazuk van, ám igazságuk kissé végiggondolatlan. Hiszen egyrészt nincs meg mindenkinél a kívánatos átlagos gyermeklétszám, és nincs mindenkinek éppen abban az időszakban akkora keresete, amelyből a gyermekét megfelelő módon taníttatni tudja. Ezért a társadalmi igények érvényesítéséhez és a gyermekek neveléséhez okvetlenül állami eszközöket is igénybe kell venni.

A központi költségvetésnek tehát egyik prioritása a gyermeket nevelők helyzetének minél gyorsabb javítása, hogy a családok minél nagyobb arányban legyenek képesek annyi gyermeket felnevelni, jól felnevelni, ahánynak lelki szükségletét érzik. Nemhogy a születésszámok, de még a kívánt átlagos gyermeklétszám is alig felel meg a demográfiai szempontból szükséges mértéknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne feledjük, hogy ha nem sikerülne stabilizálnunk hazánkban a népesedési folyamatokat, 22 év múlva - pusztán az elöregedés leállításához - már fejenként átlagosan 3 gyermek felnevelésére lenne szükség. Ne feledjük: piaci viszonyok között számos körülmény teszi ellenérdekeltté a családokat gyermek, illetve további gyermek világrahozatalában. Az állampolgárok az általuk fenntartott államtól várják, várhatják el, hogy ahol a piac kevéssé hatékony, sőt, egyenesen kártékony tud lenni a társadalom érdekeinek védelmében, így a munkaerő újratermelésében is megfelelő ellensúlyozó lépéseket kell tenni. Az utóbbi években azonban sokszor felemás, hamar elértéktelenedett, sőt ezzel a jogos állampolgári elvárással éppen ellentétes intézkedésekre kerül sor. Hatásuk erőteljesen megjelenik a születésszámokban, és a szülők túlhajszoltságának folytán a halálozási, megbetegedési mutatókban is. Bármennyire szeretnénk is, nem tudjuk egy lépésben korrigálni mindazt, ami az utóbbi években történt. Fontossági sorrendet kellett felállítanunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt a célt feltétlenül el akarjuk érni, hogy a családok, a polgárok gyermekneveléssel szembeni ellenérdekeltsége legalább elkezdjen mérséklődni, hogy a gyermeknevelés feltételrendszere normalizálódjon, hosszú távon is kiszámíthatóvá váljon. Most csak lassabban, és kisebbeket léphetünk, mint ahogy szeretnénk. Nemcsak a nyugdíjak terén, itt is óhatatlanul kompromisszumokra kényszerülünk. Jelenlegi erőforrásainkból most biztonsággal csak a családi pótlék és a gyes, gyet alanyijogúságát valósíthatjuk meg. Kis lépést tehettünk a gyermeknevelés adókedvezményezése terén. Meg tudjuk őrizni a gyermekvédelmi támogatás reálértékét, s az eddiginél nagyobb mértékben tudjuk támogatni a lakáshoz jutást.

Az egyik legfontosabb intézkedés, hogy ismét megkülönböztetés nélkül, minden gyermek után járni fog a családi pótlék. Annak érdekében, hogy a szülők minden tőlük telhetőt megtegyenek a gyermekek tankötelezettségének teljesítése érdekében, az e körbe tartozó gyermekek utáni családi pótlékot iskoláztatási támogatás néven fogjuk folyósítani. A változtatás lényege, hogy ha a gyermek nem jár iskolába, a szülőt el kell számoltatni, hogy az iskoláztatási támogatást a gyermek szükségleteire költötte-e. Hangsúlyozom: senkitől sem vonjuk meg e támogatást, csak bővítjük azoknak az eszközöknek a körét, amelyekkel azt szeretnénk elérni, hogy kivétel nélkül minden iskolás korú gyermek tanuljon. Ehhez - mint az a központi költségvetés tervezetéből kiolvasható - természetesen az egyéb feltételeket is biztosítani kívánjuk, éspedig a színvonalas iskolát, gyakorlati képzést, diákotthont, tankönyvet, a család eltartóerejének elégtelensége esetén a mindezek igénybevételéhez szükséges anyagi támogatásokat is. Mindez azonban kevés, ha a szülő és néha még az iskola is elnézi a gyermek lógását, vagy ha a szülő még a gyermek szükségleteinek részbeni kielégítésére hivatott támogatást sem a gyermekre költi.

Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésünkre álló adatok szerint ma, amikor még nem alanyi jogon jár a családi pótlék, a gyes, gyet, valamint nincs gyermekkedvezmény, körülbelül minden harmadik gyermek segélyre szorul. Olyan segélyre, amelynek jogosultsági jövedelemhatára - ahogy mondani szokták - még köszönőviszonyban sincs a gyermeki létminimummal. Úgy gondoljuk, hogy azoknak a feltételeknek, amelyek ilyen tömeges segélyezést tesznek szükségessé, alapvetően meg kell változniuk. Ezért feltétlenül szükségesnek láttuk, hogy legalább kezdeti lépéseket tegyünk a családok öneltartó-képességének helyreállításához. Ehhez annyit bizonyosan meg kell lépnünk, hogy azt a jövedelmet, ami a családban nevelkedő gyermekek eltartásához, taníttatásához szükséges, legalább ne vegyük el a családoktól.

A gyermekek utáni adókedvezménytől azt várjuk, hogy jelentősen mérséklődjön a segélyre szoruló gyermekek száma és aránya, így a segélyezés célzottabb, hatékonyabb lehet, és sokkal kevesebb gyermeknek kell felnőni abban a tudatban, hogy a gyermekvállalás igen gyakran egyet jelent a szegénységgel.

Tudjuk, hogy az adókedvezménnyel nem mindenki tud élni. Minthogy az adó arra való, hogy elvonjon, ezért a jövedelemhiányt nem is az adórendszeren, hanem az elosztási rendszer egyéb elemein kell számon kérni. Azoknak tehát, akiknek még annyi jövedelmük sincs, hogy a személyi jövedelemadó törvényben szereplő családi kedvezményt teljes mértékben ki tudják használni, feltétlenül segélyre van szükségük. Igaz, a 12 százalékkal emelkedő minimális gyermekvédelmi támogatás legjobb szándékaink ellenére is bizonyosan sok esetben elégtelen lesz. Úgy gondoljuk azonban, hogy az érdemi előrelépés a munkanélküliség csökkentésén, a normális megélhetést lehetővé tevő béreken és a tágabb értelemben vett, megfelelő társadalombiztosítási rendszeren keresztül vezet.

Nagymértékben befolyásolja a családok, a gyermekek életét az is, hogy milyen viszonyok között laknak. A családalapítás, a gyermekvállalás elemi feltételeit jelentő lakás megszerzése - különösen az első lakásé - aránytalanul nagy terhet jelent. Ezen kívánunk enyhíteni az áfa-visszatérítés mértékével és az illetékkedvezménnyel, amely a lakástámogatások növeléséhez van.

 

 

(11.00)

 

Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a kormánykoalíciót alkotó frakciók minden erejükkel azon vannak, hogy a családok alapvető életkörülményeit, gyermekvállalási lehetőségeit, a gyermekek életviszonyait érintő valamennyi területen minél előbb és minél nagyobb haladást érjünk el. Szívből reméljük, hogy ezekben az országos jelentőségű ügyekben számíthatunk az ellenzék konstruktív együttműködésére is.

A sokat emlegetett, gazdaságilag is veszélyessé vált népesedési helyzet, a gyermekek, a gyermekes családok és ezzel valamennyi polgártársunk életminőségének javítása mellett azonban a kormánykoalíciót más szándék is vezérli. Nagyon szeretnénk megváltoztatni az utóbbi években, évtizedekben eluralkodott kishitűséget, a mindenre csak legyintéssel reagálást, a rossz hangulatot. Mi tudjuk: van jövőnk - mert vannak egészséges, értelmes, jókedvű, dolgosan nevelődő gyermekeink. Kérem, ebben bízzanak önök is!

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Szólásra következik T. Asztalos Ildikó, SZDSZ; őt követi Horváth Zsolt képviselő úr.

 

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Urak! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Juharos fideszes képviselőtársam mondta a mai nap folyamán, hogy a biztonság a polgári lét alapvető feltétele. Ezzel tulajdonképpen egyetértek, hogy a polgári létnek is és minden létnek nagyon fontos feltétele a biztonság. Éppen ezért engedjék meg, hogy egy fideszes államtitkár úrra hivatkozzam, Balsay Istvánra, aki végül is közvetetten, de erre a bizonytalanságra, illetve a biztonság hiányára hívja fel figyelmünket, hiszen az önkormányzati szövetségek tárgyalásánál az államtitkár úr megígérte a szövetség képviselőinek, hogy közvetíti a kormánynak azon szövetségi gondolatokat, amelyekről az önkormányzati szövetségek úgy vélik, hogy nem felelnek meg a jövőképüknek. Ezek a következők:

1. A jövő évre tervezett pedagógusbér-emelés fedezetét adja oda a kormány az önkormányzatoknak.

2. A cél- és címzett támogatások összegét emelje meg 7 milliárd forinttal.

3. Tekintsenek el az önkormányzatok támogatásának 1,9 százalékos zárolásától, ami körülbelül 8,1 milliárd forint lenne.

Tehát azt mondhatjuk, hogy Balsay úr valószínűleg vagy nem tudta meggyőzni az önkormányzati szövetségeket, vagy maga is úgy véli, hogy ez a három pont olyan sarkalatos kérdés a jövő évi költségvetésben, amely tovább tárgyalandó.

Ha önök - nyilván kormánypárti képviselőtársaim - nem hisznek az ellenzéknek, akkor valószínűleg az ÁSZ véleménye azért elgondolkoztathatja önöket, amely elmondja, hogy az önkormányzatok számára juttatott források reálértéken csökkennek, és a támogatások és a hozzájárulások százalékos növekedése is elmarad a jövő évre tervezett inflációs ütemtől. Történik mindez akkor, amikor a gazdasági növekedés a tavalyi évhez képest ebben az évben emelkedik, és nyilván a gazdasági növekedés ütemének emelkedése arányában lenne kívánatos az önkormányzatok támogatásának a megemelése is. Ezeket a gondolatokat azért mondtam el önöknek, mert szeretném az önkormányzatiságot egy, talán nem sokszor emlegetett szempontból megvilágítani önöknek.

Az önkormányzatok tulajdonképpen szolgáltatásszervezést végző formációk is, és amikor erről beszélek, akkor azt mondom, hogy az önkormányzatok jelentős szerepet játszhatnának vagy játszanak abban - némelyik nyilván -, hogy egy-egy térség gazdasági potenciálja, gazdasági ereje hogyan alakul.

Ha csak a cél- és címzett támogatásokat vesszük, amelyeknek összege 48 milliárd forint - és sajnálatosan vagy hál'istennek ez 43 milliárd forintos értékben le van kötve az előző évek munkái folyamán, tehát körülbelül 5 milliárdnyi pénz az, ami új beruházásokra fordítandó -, és ehhez kérnek az önkormányzati szövetségek plusz 7 milliárdnyi támogatást, én ezt nagyon helyeselhetőnek tartom. Miért is gondolom én ezt? Hiszen az önkormányzatok számára mindenki által elismerten - mert hiszen amikor a cél- és címzett támogatásokat tárgyaltuk, akkor ezt a kormánypárti képviselők is elmondták - az önkormányzati beruházások finanszírozásának egyik nagyon lényeges pontja a cél- és címzett támogatások. Úgy vélem tehát, hogy annak a beruházási munkának, amelyet az önkormányzatok folytatnak, a továbbiakban is esélyt kell adni, a továbbiakban is növekvően kell támogatni ezt a formát, hiszen az önkormányzat a saját belső piacát tudja ezzel egy kicsit működtetni, a saját vállalkozóinak, a saját rendszerének tud többletforrásokat megszerezni ebből a körből.

És ez nem elhanyagolható, kedves képviselőtársaim, hiszen, mint ahogy mondtam önöknek, a vállalatok társadalmi beágyazottságának egy nagyon fontos és lényeges színtere, területe az önkormányzat, amely a versenyképességet is befolyásolja majd a jövőben. Erre pedig most kell gondolnunk, hiszen Révész Máriusz fideszes képviselőtársam is azt mondta, hogy ez a költségvetés tíz-tizenkét évre előre gondol. Ha önök belegondolnak abba, hogy mit jelent ez a tíz-tizenkét évre való előregondolás, akkor nyilvánvalóan azt mondják, hogy az ország térségeinek, régióinak, megyéinek, településeinek versenyképessége lényeges lesz az elkövetkezendő tíz-tizenkét évben, és ezért azokat a támogatási lehetőségeket, amelyek a szolgáltatások, a szervezőerő tekintetében fontosak, mindenképpen biztosítani kell az önkormányzatok számára.

Szeretném egy másik aspektusból is megvilágítani ezt a kérdést, amely ebben a költségvetésben szintén egy kicsit elnagyoltan van jelen; hiszen a vidékfejlesztési stratégia ma még hiányzik, de azt már tudjuk, hogy ez a vidékfejlesztés valamivel kevesebb, mint a területfejlesztés - pénzben mindenképpen rosszul jár ez a része a rendszernek -, de azt is tudjuk, hogy az elkövetkezendő időkben a regionális szerepeknek sokkal nagyobb színtere lesz, hiszen akár az EU-csatlakozásra hivatkozunk, akár csak azt a gazdasági folyamatot nézzük, hogy a globalizálódó folyamatok hogyan gyűrűznek be Magyarországra, akkor nyilvánvalóan a régiók szerepe meg fog növekedni az elkövetkezendő időkben. Ez a költségvetés azokat a regionális tanácsokat, ahol az önkormányzatoknak és a gazdasági szereplőknek egy bizonyos fajta stratégiai együttműködése valósulhat meg, nem igazából preferálja, sőt a költségeiket a felére csökkenti.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a jövőbeni lehetőségeinket korlátozza, és erre annak a kormánynak bizony nagyon figyelnie kell, amelynek a képviselői ilyeneket mondanak, hogy tíz-tizenkét évre előre terveznek. Mi ezt nem így látjuk. Mi úgy látjuk, hogy ez egy visszalépés az elmúlt évekhez képest, és szeretnénk, ha ez nem így lenne.

Természetesen azt is kell tudni, hogy egy terület, egy térség gazdasági lehetőségei attól is függnek, hogyan tudja a rendelkezésre álló humán erőforrást fejleszteni az adott közösség. Ebben bizony nagy szerepe van az oktatásnak, és ez volt az a pont, amelyet először említettem, hogy a pedagógusbérek növelése egyrészt egyfajta humán erőforrás, másrészt egy másfajta humánerőforrás-fejlesztési lehetőség, de mindenképpen a térségek, a területek, a települések lehetőségeinek növelésére szolgál, és az önkormányzati szövetségek - nagyon helyesen - ezeket a nagyon sarkalatos bizonytalansági pontokat mondták el azon a beszélgetésen, amelyet az államtitkár úr hívott össze.

Az 1,9 százalék zárolásáról már többen szóltak, de mindezekre, amiket elmondtam (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), az 1,9 százalék szintén nagy hatással van, és a bizonytalanságot fokozza. (Az elnök ismét csenget.)

Sajnos az időm lejárt, ezért megköszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Mint ahogy a képviselő asszony is jelezte, az SZDSZ-képviselőcsoport ideje lejárt.

Ha megengedik, felolvasom a rendelkezésre álló időkereteket: a Fidesz-képviselőcsoport 67 perc 40 másodperccel, az MSZP-képviselőcsoport 56 perc 20 másodperccel, a Független Kisgazdapárt 17 perc 50 másodperccel rendelkezik, az SZDSZ-nek elfogyott az ideje, az MDF 17 perc 40 másodperccel és a MIÉP-képviselőcsoport 21 perccel rendelkezik.

Most soron következik Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz; őt követi Tabajdi Csaba képviselő úr.

 

(11.10)

 

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Egy meglehetősen hosszú vita vége felé járunk, és engedjék meg nekem, hogy én most egy kicsit más megközelítésből szólaljak meg. Szeretném elmondani önöknek azt, hogy én miért szeretem ezt a költségvetést, mert igenis ki merem mondani: én szeretem ezt a költségvetést.

Először is azért, mert a miénk; azért szeretem, mert ebben végre testet öltöttek azok a várakozásaink, amelyeket a választási kampány során megfogalmaztunk, később koalíciós partnereinkkel kormányprogrammá tettünk - azok, kérem, ezekben a számokban benne vannak. Ha valaki nem érti vagy nem akarja érteni a számok nyelvét, akkor sosem fogja tudni kiolvasni belőle!

Másodszor azért, mert bár súlyos terheket örököltünk - és mindig felróják nekünk, ha megemlítjük a Postabankot, de egyszerűen nem lehet nem megemlíteni egy ekkora összeget -, akkor bizony ahhoz képest hatalmas előny és komoly eredmény az, hogy ebben a költségvetésben benne vannak a saját értékeink, azok az értékek, amelyeket a Fidesz-Magyar Polgári Párt és koalíciós társai vallanak.

Harmadszor pedig azért szeretem ezt a költségvetést, mert világos, egyértelmű céljai vannak. Mik ezek a célok? Engedjék meg, hogy csak négyet emeljek ki közülük: az egyik a biztonság megteremtése, a másik az oktatás rangjának visszaállítása, a harmadik a munkához juttatás, és bár utolsó helyen említem, de szintén az egyik legfontosabb dolog a családok gyarapodásának a biztosítása.

A biztonság megteremtése:

Tisztelt képviselőtársaim, én például szeretnék biztos lenni abban, hogy az én szeretteimet nem éri baj, ha kimennek az utcára, szeretném tudni azt, hogy a gyermekeink úgy jönnek haza az iskolából, ahogy reggel oda elmentek - na jó, legfeljebb egy kicsivel több tudással a fejükben -, no erre áldoznunk kell, erre pénzt kell költenünk! Azt meg a szakemberekre kell bízni, hogy titkosszolgálati eszközökkel vagy nyílt rendőri eszközökkel érik-e el ezeket a célokat, ez az ő dolguk; egy biztos: innen nem sajnálhatjuk a pénzt. Épp ezért ez a költségvetés a biztonság költségvetése.

Az oktatás területe:

Az oktatás rangjának visszaállításáról Révész Máriusz képviselőtársam is beszélt az előbbiekben. Engedjék meg, hogy én ne mondjak most számadatokat, hanem talán egy gondolatmenetre hívjam fel a figyelmüket, egy unos-untalan hallott gondolatra, amelyet tanáraimtól nagyon sokszor hallottam: a tudás hatalom. A tudás a szó legnemesebb értelmében vett hatalom, ugyanis ez a hatalom képes megvédeni bennünket például a munkanélküliség rémétől. Ez az a hatalom, amely stabil, biztos jövedelmet ígérő munkahelyet, nyugodt megélhetést teremthet a számunkra. Ez a hatalom, a tudás és a munkahely az, amely lehetővé teszi, hogy gyermekeinket felneveljük; az ő tudásuk, boldogulásuk pedig, képzeljék el: a mi nyugodt öregkorunk legfőbb biztosítéka. Éppen ezért minden egyes oktatásra költött forint, minden egyes fillér, amit ideteszünk, befektetés a jövőbe. Tehát nyugodtan állíthatjuk: ez a költségvetés befektetés a jövőbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkanélküliség olyan rettenetes átok, amely nemcsak az ember méltóságát kezdi ki, hanem romba döntheti mindazt, amit addig elért életében, sőt még a családját is szegénységbe sodorhatja. Éppen ezért semmilyen módon nem engedhető meg az, hogy ez elharapózzon és egyre nagyobb méreteket öltsön. A Fidesz-Magyar Polgári Párt és koalíciós társai egyértelműen letették a voksot a mellett, hogy ezt a kérdést rendezni kell.

Milyen lehetőséget látunk rá? Kérem szépen, az országba hatalmas multinacionális cégek érkeztek be, a gazdasági motorjaivá váltak, modern technológiát hoztak ide - jó, hogy itt vannak, de nem tudnak olyan mennyiségű munkahelyet teremteni, mint amennyire szükség van. Éppen ezért ilyen nagy számú munkahelyet csak a közép- és kisvállalkozások teremthetnek, pontosan a számuk miatt, mert sokan vannak; a multinacionális cégek pedig stabil, jó felvevőpiacot jelenthetnek ezeknek a cégeknek a számára.

Mit tud tenni a polgári koalíció kormánya ezeknek a kisvállalkozásoknak a segítésére? Például, ahogyan azt itt már többen elmondták, a járulékcsökkentésen, a jelentős méretű járulékcsökkentésen keresztül mintegy 170 milliárd forint kinn marad a gazdaságban, ami igenis a gazdaság növekedését, fejlődését és új munkahelyek megteremtését fogja szolgálni. Ezért nyugodtan állíthatom, hogy ez a költségvetés a gazdasági növekedés és a stabilitás költségvetése.

Képviselőtársaim! Utoljára hagytam a számomra legkedvesebb és legszebb gyöngyszemet: a családokat. Rengeteget beszéltünk a családokról, és én ennek nagyon örülök. Nem tudom elfogadni - és többet nem is kívánok erről beszélni - ellenzéki képviselőtársaimnak azt a gondolatmenetét, amelyben azt állítják, hogy a gyermekek utáni adókedvezmény, a családi pótlék alanyi jogúvá tétele és a gyes alanyi jogúvá tétele csak a gazdag családok számára hoz eredményt. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan a számomra, mert nem felel meg a tényeknek - hogy szép, finom, hazai parlamenti módon fogalmazzak. Ezek az intézkedések a gyermekeket nevelő családokat fogják jobb helyzetbe hozni; azokat, akik saját erejükből próbálnak egyről a kettőre jutni; azokat a családokat, amelyek taníttatják a gyermekeiket, amelyek iskolába járatják őket; azokat a családokat, akik részt vállalnak a közterhekből, akik a vállukon viszik ezt az országot. Tisztelt képviselőtársaim, ezek a családok pedig zömében a közép- és az alsóközéposztályból kerülnek ki. Ezek az intézkedések azt fogják elérni és az az igazi céljuk, hogy ezek a családok ne süllyedhessenek szegénységbe, hogy meg tudjanak kapaszkodni, hogy a saját erejükből boldoguljanak, talpon maradjanak. Tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy ez a költségvetés a családok gyarapodásának a költségvetése.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e egy személyes élményemet, amely körülbelül huszonöt évvel ezelőttről való. Kisgyerek voltam; a mi családunkban a szüleim minden évben leültek egy decemberi estén, és megbeszélték, hogyan lesz jövőre, megbeszélték, mi fog velünk történni. Ezen az estén apám engem is odaültetett az asztalhoz, és akkor először én is kérhettem. Elmondta, hogy egy kicsit több lesz jövőre, talán már félre is fogunk tenni arra az esetre, ha esetleg valami baj történne, de valami fontosat választhatok magamnak, amiről úgy gondolom, hogy nekem jó lesz. Én akkor egy mikroszkópot kértem. Édesanyám védőnő volt, ő egy kismotorról álmodott, hogy ne biciklin kelljen télen a tanyavilágban látogatnia a gyerekeket; apám pedig - nagy kertész lévén - valami permetezőgépről beszélt. A permetezőgépre nem emlékszem; azt tudom, hogy évekkel később a kismotor meglett; belőlem orvos lett - és a mikroszkópom ma is megvan.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Katona Béla képviselő úrnak.

 

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék pontosítani, mert Horváth képviselő úr azt állította, hogy az ellenzék úgy gondolja, csak a gazdagok járnak jól a családtámogatási rendszer változásával. Nem erről van szó - csak ők járnak a legjobban, miközben nekik van a legkevésbé szükségük rá! Azoknak a családoknak pedig, amelyek igazából a legjobban rá lennének szorulva, amelyeknél a családi pótlék beépült a családi költségvetésbe, ahol esetleg az adókedvezményt sem fogják tudni igénybe venni, azoknak a családoknak bizony nagyon fog hiányozni a családi pótlék emelése. Azoktól a középkeresetű családoktól, amelyek most családi pótlékhoz jutnak és az adókedvezményt is meg tudják kapni, senki nem sajnálja ezt a pénzt. Hiszen nemcsak az a cél, hogy ne szakadjanak le a középrétegből a szegényrétegbe ebben az országban, hanem az is cél, hogy azok közül a szegények közül, akik minden ellenkező híreszteléssel szemben szeretnének feltörekedni, szeretnének ők is azok közé tartozni, akik már karácsonykor elgondolhatják, mit vesznek jövőre a gyereknek, a papának meg a mamának, azoknál viszont nagyon hiányzik ez a pénz - és ez a hiba, amit mi kifogásolunk! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Rozgonyi Ernő képviselő úr, MIÉP, következik; őt követi majd Molnár Róbert képviselő úr, Független Kisgazdapárt; azután jön Tabajdi Csaba képviselő úr.

 

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologról szeretnék viszonylag röviden beszélni.

Ehhez a költségvetéshez tartozik egy ÁSZ-jelentés is. Az ÁSZ minden évben vizsgálja a költségvetés tervezetét, sok és hasznos megállapítást tesz, ami a számszerűségek megalapozottságát illeti, figyeli a törvényi változások szükségszerűségét és konzisztenciáját, valamint az államháztartási törvényi előírások betartását.

 

(11.20)

 

Mindezek keretén belül felhívja a figyelmet a neuralgikus pontokra is. Tudomásom szerint azonban az állami számvevőszékek, számvevőségek európai gyakorlata nem ismer ilyen jellegű feladatot, és ebben az ismeretemben tulajdonképpen megerősített az ÁSZ egyik vezetője, aki úgy fogalmazott, hogy ez a vizsgálatuk tipikusan egypártrendszerű, nem illik igazán a jelenlegi helyzethez, szemben azzal, hogy a teljesítést utólag természetesen - máshol is - vizsgálják az állami számvevőségek, számvevőszékek. Azt fűzte ehhez hozzá, hogy szerinte egy demokráciában a képviselők minden szükséges tájékoztatást megkapnak, megszerezhetnek, de kontroll a politikai ellenérdekeltség is és a többi. Ezen elgondolkoztam, és arra a megállapításra jutottam, lehet, hogy ez elvileg így van, de az én véleményem az, hogy a mi demokráciánk, a mi parlamentünk - számomra legalábbis úgy tűnik - még sokáig nem tudja nélkülözni az ÁSZ előzetes vizsgálatát. S annak sok összetevője van, hogy miért.

Mellesleg jegyzem meg, hogy az ÁSZ-ról szóló törvény keletkezési idejéből adódóan ma már tele van anakronisztikus szövegrészekkel, olyannyira, hogy az már zavaró az alkalmazást illetően, ugyanakkor olyan új típusú igények keletkeztek és keletkeznek naponta, hiszen az élet nem áll meg, amelyek hiánya határtalanul megnehezíti - és egyre inkább megnehezíti - az ÁSZ-ban rejlő lehetőségek ésszerű kihasználását.

Erről csak azért ejtettem néhány szót, mert azt hiszem, hogy ennek a parlamentnek igen nagy szüksége van az ÁSZ tevékenységére, igen sok információt szerzünk ezen a csatornán keresztül, és bizony ezt a lehetőséget sokkal jobban, sokkal ésszerűbben is fel lehetne használnia a parlamentnek.

A másik kérdés, amiről beszélni szeretnék - bár Katona Béla úr szerint méltatlan erről beszélni, mert a költségvetésről kellene beszélni, de hát pontosan arról van szó, amikor mégiscsak erről beszélek -: újabb híreink vannak ugyanis a Postabanknál kialakult helyzetről. Úgy tűnik, hogy körülbelül 144 milliárd forint a céltartalék hiánya, 14 milliárd pedig ebben az évben jött össze "sikeresen". Aztán elolvadt az 1996-98 között nyújtott 63,3 milliárd forintos állami támogatás. Úgy tudom, erről Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr számolt be a tegnapi kabinetülésen vagy azt követően. A kormány úgy döntött, konszolidálja a bankot, ami azt jelenti, hogy 152 milliárd forint tőkét juttat a banknak, a felhalmozott rossz befektetések és hitelek nagy részét pedig kivonja a banktól, és az ÁPV Rt. kezelésébe adja.

Aztán itt van, ehhez csatlakozó tételként, a Magyar Fejlesztési Bank, ahol egyelőre 40 milliárd a felhalmozott veszteség, de ki tudja, hogy ebből még mi fejlődik ki. A kormány ezt is rendezni kívánja. Nem az botrányos, hogy ezt rendezni kívánja az állam, hanem az - de az aztán igen -, hogy ilyen helyzetek állandóan, újból és újból ki tudnak alakulni és ki is alakulnak. Ezt elképesztő dolognak tartom! Erre azt kell mondanom, hogy ez nem kenhető erre a kormányra, bár az égvilágon mindent megpróbálnak erre a kormányra kenni, noha tulajdonképpen csak most kezdi a tevékenységét. Ezt igazán nem lehet erre a kormányra kenni, de ennek a kormánynak kell állnia a fizetést.

Az elmúlt négy év alatt szakértő kormányunk csak ennél a két banknál ekkora hiány felhalmozását tette lehetővé. Emlékezzenek vissza rá, az első Postabank-botrány során Surányi és Medgyessy urak vállvetve bizonygatták: semmi baj nincs, semmi baj nincs, meg kell nyugtatni mindenkit, minden a legnagyobb rendben van. A pénzt pedig oda kell adni! Vizsgálat? Felelősség? Az ország tájékoztatása a valódi helyzetről? Szó sincs róla! Szép volt, szakértők! Hol van ezek után a GDP százalékában elképzelt 4,3 százalékos hiány. Ez már eredetileg sem volt egészen igaz, mint ahogy azt korábbi felszólalásomban megpróbáltam bizonygatni.

Hölgyeim és Uraim! Meddig mehet ez? De azért továbbra se vizsgálhassa senki a Magyar Nemzeti Bankot, pedig 1997-ben ott is összehoztak, ugyancsak Surányi és Medgyessy urak szakértői közreműködésével, egy jó kis adósságcserét - nem csekély tételt. Kérem és javaslom, ennek az összegnek a költségvetésben is előirányzott kamatfizetését és törlesztését szíveskedjenek felfüggeszteni, és tessék részleteiben kivizsgálni, mi volt e mögött az adósságcsere-játék mögött. Így legalább valami levegőhöz juthat a költségvetés. Azt is tessék nyilvánosságra hozni, hogy ennek a vizsgálatnak mi az eredménye!

Elég volt a titkolódzásból, higgyék el! Nem a szocializmust építjük, ahol minden titok volt! Megérkezett egy levél, szigorúan bizalmas, szigorúan titkos, és viccből erre azt mondtuk, hogy olvasás előtt elégetendő. Valami ilyen játékot játszunk, de ennek semmi értelme nincs. Az volt a hivatalos vélemény akkor, hogy: drága buta polgár, buta magyar, te ne gondolkozz, jobb, ha nem terheled magad ilyen ügyekkel, majd fönt az elvtársak mindent elintéznek - igaz, de a ti bőrötökre. Ezt a gyakorlatot kellene megszüntetni.

Utalni szeretnék arra, amit korábbi felszólalásomban kifejtettem, úgy tűnik, a magyar költségvetésbe szilárdan beépül egy állandósított hiány, és ha egy pici levegő, egy kis rés nyílik, akkor valami érdekes véletlen folytán mindig gondoskodás történik arról, hogy ne lehessen ebből a szorító helyzetből kikerülni. Szerintem ez nem véletlen! De kiút sem lesz soha ebből, ha továbbra is mellébeszélünk, titkolódzunk, és nem tesszük egyszer s mindenkorra tisztába az országot és az ország pénzügyeit. De ebben nem leépíteni, hanem felépíteni kell egy polgári nemzetépítő állam újraelosztó szerepét! Nem két fillérről van ám szó! Tudom, hogy történelmietlen, ha úgy tetszik tudománytalan, de elmondom: 50 százalékkal növelhető lehetne a kiadási oldal - 50 százalékkal! -, ha nem lenne adósságszolgálat és egyéb kétes, titkolt ügyek.

Kérem a kormányt, a koalíció képviselőit, figyeljenek és gondolkodjanak, van min, el kellene indulni most már előbb-utóbb egy magyar felemelkedés útján. Köszönöm türelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces reagálásra kért lehetőséget Keller László képviselő úr. Tessék!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rozgonyi képviselő úr felszólalása arra gerjesztett, hogy felvessem a pénzügyminiszter úr felelősségét. 1990-94 között 365 milliárdos bank- és adóskonszolidáció zajlott az országban. Azért hozom párhuzamba ezt az összeget és ezt az adóskonszolidációt, mert most megint hasonló jeleket vélek felfedezni abban, ahogy a kormány megkísérli az MFB és a Postabank ügyét kezelni.

(11.30)

 

(A jegyzői széket dr. Világosi Gábor foglalja el.)

 

A parlament eseti bizottsága vizsgálta ezt a történetet. A legfontosabb tanulsága az volt, hogy az Országgyűlést kihagyták ebből a folyamatból. Most úgy vélem, megint hasonló eset fordul elő, mert a pénzügyminiszter úr a sajtón keresztül üzenget, és akkor oda jutunk, hogy ezzel ilyen hozzászólásokat tud gerjeszteni. Azt gondolom, hogy ezen érdemes lenne elgondolkodni, és ha valóban ilyen súlyú probléma van, azt itt, az Országgyűlésben kellene megvitatni. Akkor elvárható lesz az, hogy a MIÉP képviselője is tárgyszerűen fog hozzászólni a kérdéshez. Ami az adósságcserét illeti, tisztelt képviselő úr, ebben nem Medgyessy Péter és Surányi György döntött, hanem a Magyar Országgyűlés.

Itt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy nagyon sok MIÉP-es hozzászóló a Magyar Nemzeti Bankról, a Magyar Nemzeti Bank elnökéről rendkívül negatívan és indulatosan szólt. Azt gondolom, hogy az ő véleményük teljességgel megalapozatlan. Azt gondolom hogy ez egyszerű rágalom. A Szocialista Párt nevében most - kihasználva a lehetőséget - visszautasítom mindazt a rágalomözönt, amit a MIÉP e tekintetben a Magyar Nemzeti Bankra és a Magyar Nemzeti Bank elnökére öntött ebben a költségvetési vitában.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Kénytelen vagyok megjegyezni, mert nem akarunk belemenni a személyeskedésbe; de amikor Katona Béla képviselő úr, az ön frakciótársa is felszólalt, igényt éreztem magamban arra, hogy például a Selmeczi Gabriellára vagy egyéb kormánypárti képviselőkre tett elég erős, durva megjegyzésre reagáljak. Ezt nem tettem meg, és ezért kérem önöket, hogy ne minősítsék egymás képviselői felszólalásait, mert akkor parttalan vita fog bekövetkezni.

Most Rozgonyi Ernő képviselő úrnak adom meg a szót. Tessék!

 

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Tisztelt Képviselőtársaim! Nem Surányi úrral van probléma, senkinek sincs vele baja. A titkolózással van probléma! Ez indít el emberekben gondolkodási folyamatokat, amelyek sajnos éppen a titkolózás miatt különböző - lehet, hogy teljesen téves - képzeteket keltenek az emberekben. Tessék egyszer tudomásul venni, hogy ez a parlament nem azért van, mint amiért a szocialista parlament volt, hogy bólintójánosokból álló gyülekezet legyen itt! Ez az Országgyűlés azért van itt, hogy komolyan megvitassa az ország állapotát és helyzetét, és megpróbáljon segíteni. Ehhez pedig információ kell, és nem húsz évre való titkosítás! Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megdöbbentett Keller László hozzászólása, főleg az, hogy mi indokolta az ő hozzászólását. Az a helyzet: úgy tűnik, hogy a kormányzat, amely felvállalja az előző kormányzat időszaka alatt bekövetkezett katasztrófát, hogy ezt valamilyen úton-módon helyre kell állítani - ezt a helyreállítási folyamatot kérdőjelezi meg, ennek jogosságát. Ez olyan, mint amikor baleset történik - egy komoly, súlyos közlekedési baleset -, kijön a rendőr intézkedni, és a rendőrt jól megpofozzák, hogy miért avatkozik bele a dolgokba.

Ki más tehetné rendbe a dolgokat, ha nem a jelenlegi kormány pénzügyminisztere?! Ha ez most 150-200 milliárdba kerül, akkor mit várunk? A Postabank, amely a lakossági betétek nagy részét sikeresen megszerezte az elmúlt időszak alatt... - felmérte-e valaki azt, hogy ha a Postabank ebben a helyzetben marad, a csőd közelében, akkor annak milyen kihatása lesz a lakossági betétekre? Nyilvánvaló, hogy ez esetben a kormányzati döntés egy felelős vagy egy átgondolt döntés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, két perc sem lesz. Nem kérdőjeleztem meg, tisztelt képviselő úr, a rendbetétel szükségességét. Azt kértem, hogy ez itt, az Országgyűlésben történjen meg, és ne a sajtón keresztül, mert meggyőződésem szerint így nem lehet elvégezni az óhajtott rendbetételt.

A másik pedig az, hogy ma ebben az országban a pénzügyminiszteren kívül senkinek nincsen tudomása arról, hogy vajon milyen időszak rendbetételét kell neki elvégeznie. Erre már többször utaltam, és a költségvetési bizottságban is kértem a kormány képviselőjétől azt, hogy adjanak tájékoztatást arról, hogy azok a kétes kintlévőségek vajon mikor keletkeztek. Ne legyen meggyőződve arról, tisztelt képviselő úr, hogy ez csupán 1994 és '98 között keletkezett! Erre szeretném felhívni a figyelmet, és erre szerettem volna ráirányítani a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót kétperces felszólalásra Katona Béla képviselő úrnak.

 

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tényleg úgy gondoltam, hogy a Postabank ügye nem tartozik ide, de látom, hogy erről mégis folytatni kell a vitát. Elmondanék egy másik lehetséges történetet a Postabank-ügyben. Mi van akkor, ha van egy bank, amelyet az újonnan felállított kormány kinéz magának? Megszerzi azáltal, hogy államosítja a társadalombiztosítást, így már állami bank lesz. Megbíz egy újabb könyvvizsgálót, aki kideríti, hogy sokkal nagyobb a hiány, mint korábban volt, az állam pénzéből beleteszi ezt a pénzt, ami egyébként több, mint a valós hiány, és később más technikával a költségvetésen kívüli pénz felhasználására használja a bankon keresztül ezeket a pénzeket. (Sasvári Szilárd: Ezt ti csináltátok!) Úgy gondolom, hogy ez is egy verzió a lehetségesek közül. Így háromszázhuszon-valahány milliárd forint került '90 és '94 között a bankok számlájára, és újra kezdődött abban a pillanatban, amint az új kormány felállt.

Ezért most kivételesen teljes mértékben egyet fogok érteni a MIÉP-es képviselőtársunkkal: én is azt mondom, hogy ezeket az ügyeket a nyilvánosság előtt kell tárgyalni, de nem az újságok nyilvánossága előtt. Azt kérem, hogy a pénzügyminiszter úr jöjjön oda a parlament illetékes bizottsága elé, és előbb a bizottságot, a szakértő bizottságot tájékoztassa a tényleges és valós helyzetről, és utána nyilatkozzon a sajtóban, miután a parlamenti bizottság, amely ebben az ügyben legalább annyira illetékes, mint maga a pénzügyminiszter, legalább tudomást szerzett a dolgokról. Javaslom, hogy ebben az ügyben akár a MIÉP-pel közösen érjük el, hogy a pénzügyminiszter úr tegye meg ezt az aktust. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Katona Béla képviselőtársam nagyon érdekes víziót vázolt fel, hogy mire készül a kormány. Megjegyzem, ennek körülbelül olyan valószínűségi alapja van, mint hogy a Marson most van-e élet, vagy nincs. Ezen is vitatkozhatunk, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz, vagy majd valakinek az utódja meglátja, hogy mi lesz; egyáltalán nem látom megalapozottnak. Nem hiszem, hogy egy bírósági eljárás keretében vagyunk, ahol valakinek állítani és bizonyítania kellene, hogy mi a szándéka a Pénzügyminisztériumnak az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan.

Keller László reagálására szeretném elmondani: ha olyan utalást tesz, hogy nem biztos, hogy a hiány az előző időszak alatt keletkezett, akkor elnézést kérek, de '94 és '98 között az akkori kormány miért nem tárta elénk, a közvélemény elé, hogy, kérem szépen, akkor is hiány van. Miért volt ennek a letagadása egyfolytában, amikor a sorban állás és minden egyebek elkezdődtek? - vállvetve küzdöttünk, hogy nincsen semmi baj. Megértem, de ha ön tapasztalt erre utaló jeleket, akkor ott volt négy év a kormányuk rendelkezésére, hogy ezeket a tényadatokat feltárják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Mikor keletkeztek? Számomra ez volt a legfontosabb üzenet az elhangzott beszélgetések és válaszok kapcsán. Hogy mikor keletkeztek, azt úgy lehet megtudni, hogy meglátjuk az eredményeket, a valóság nyilvánvalóvá válik. Amikor a pénzügyminiszter úr, a Ház, a könyvvizsgálók vagy bárki rájön arra, hogy valami rendellenesség van, ez akkor kerüljön nyilvánosságra. De hogy mikor keletkeztek - egy, négy, tizennégy évvel ezelőtt, vagy amikor az ország a vas és acél országát építette, vagy egy inkompetens bankár rosszul kezelte a dolgokat -, az nem mindjárt válik nyilvánvalóvá, mint ahogy az emberi betegségre is ez jellemző. Az orvos valamikor felfedezi, rájön a diagnózisra, hogy az emberi szervezet beteg. De hogy miért lett beteg - azért, mert valaki harminc éven át dohányzott, ivott, vagy örökölt betegsége volt -, ez hosszan alakuló fejlemények következménye. Bízom a pénzügyminiszter úrban és ebben az Országgyűlésben is, hogy amikor valami hibát megtudunk, akkor megosztjuk a magyar néppel.

 

 

(11.40)

 

Erről van szó, és akkor nem kell egymásra mutogatni. Azért nagyon örültem, ahogy Font Sándor képviselőtársam ismételten, hogy is mondjam, erre mutatott rá. És ebben nem különbözünk, úgy érzem, egyetértünk abban, hogy ha valami hiba van, valami rendellenesség van, hozzuk nyilvánosságra, és fogjunk össze ebben. Itt egyetértés van.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétpercesek nincsenek. Megadom a szót Molnár Róbert képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi Tabajdi Csaba képviselő úr.

 

MOLNÁR RÓBERT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Urak! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt napok költségvetési vitájában megszólaló ellenzéki képviselők szinte mindegyike - Bokros Lajos áldatlan tevékenységéről megfeledkezvén - a jelen költségvetés antiszociális voltára figyelmeztették és figyelmeztetik a kormányt, s megpróbálják indokolatlanul felhergelni most már nemcsak a nyugdíjasok rétegét, hanem a közalkalmazottak és a köztisztviselők táborát is.

Emlékeztetni szeretném ellenzéki képviselőtársaimat, hogy az Orbán-kormány július 8-án került beiktatásra, és csak ezt követően volt módja bepillantást nyerni a választók akaratából elbocsátott Horn-kormány gazdálkodásába, amelyet, úgy hiszem, nem kell, nem szükséges itt bővebben ecsetelnem, hisz a tegnap esti híradóból kiderült, hogy ezt majd a független magyar bíróság lesz hivatott megvizsgálni, és döntését ez ügyben meghozni.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, minden józan gondolkodású ember belátja, hogy három-négy hónap alatt csodákat művelni egyetlen kormány sem képes, hacsak nem csodának említhetjük a világkiállítás felrúgását, vagy a Rodolfót megszégyenítő technikával és gyorsasággal elprivatizált állami tulajdont. A költségvetés közvetlen nemzetgazdaságot érintő fejezetéről már sokan szóltak e vitában, azonban a kultúra, a közművelődés területéről vajmi kevés szó esett, pedig a közeli hetek történései jó alapot szolgáltatnak arra, hogy e Ház falai között szót ejtsünk egy-két megoldásra váró feladatról.

Ilyen például a most félbehagyott Nemzeti Színház ügye, amely nagy port kavart MSZP-s és SZDSZ-es párt- és üzleti körökben, holott az új helyszín kiválasztása Budapest polgárainak érdekét szolgálja. Gondoljunk csak arra, hogy a túlzsúfolt belvárost mentesíti a további forgalomnövekedéstől, és 350 parkolót vagy zöldterületet nyer majd az V. kerület. De ezzel jól jár a város egésze is, mert az új helyszínen felépülő Nemzeti Színház épülete reményeink szerint meg fogja majd törni a Dózsa György út szocreál hangulatát. A felépítésre kerülő színházzal nyerni fog az egész ország is, mert nem 20 vagy inkább 25 milliárdot költünk gyorsétkezős Nemzeti Színházra, hanem 13 milliárdból épülhet fel egy - a reményeink szerint külsőségeiben is nemzeti - Nemzeti Színház.

Kétségtelen, hogy a helyszín kijelölésével és a munkálatok egyidejű leállításával vannak, akik veszítettek. Veszítettek a hírek szerint egyes pártok holdudvarában lévő kivitelezők, azok megbízói és azok is, akik a színházi előadás után beültek volna hamburgerezni, mondjuk, a színház épületében lévő gyorsétkezőbe. (T. Asztalos Ildikó: Miért éppen hamburgerezni? - Zaj az SZDSZ soraiban.) Azt hiszem, azzal, hogy a kormány e beruházást leállította, és megálljt parancsolt 10-15 milliárd elherdálásának... Ha megengedik szabaddemokrata képviselőtársaim, utána két percben fölszólalhatnak, hagyják, hogy elmondjam a beszédet! (Szalay Gábor: Nincs időnk, sajnos.) Akkor menjen a dolgára, kedves képviselő úr! (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Tardos Márton: Maga is!)

Tehát megálljt parancsolt 10-15 milliárd elherdálásának, bebizonyította, hogy figyelembe veszi a vidék Magyarországát is, hiszen a vidéki színházak sokkal rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint néhány agyontámogatott pesti színház. (Simon József és Sasvári Szilárd élénk, hangos vitát folytatnak.) Ebből a 10-15 milliárdból így lesz majd mód arra, hogy a vidéki színjátszást is jobban felkarolja a kormány.

Természetesen csak az egyik rákfenéje napjainknak a színház ügye. Gondolom, hogy legalább olyan fontos kérdés a Szent István-bazilika tatarozására fordított jövő évi 900 millió forint kormányzati biztosítása, mint amilyen fontos feladatnak tekintem a vidéki kisfalvak kulturális értékeinek, hagyományainak megőrzését, mert csak akkor lehetünk igazán büszkék elért eredményeinkre, ha büszkén vállalhatjuk múltunk értékeit is.

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hosszan lehetne sorolni, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának költségvetésében rögzített közel 57 milliárd miért kevés. Többek között azért, mert sok az elhanyagolt kulturális és egyházi intézmény, amelyek rekonstrukciója és fenntartása óriási terhet ró a kormányra, azonban ezt a kormány vállalni fogja, mert nem arra kapta a megbízatást, hogy megfeledkezzen a választóiról, hanem arra, hogy az eddigiektől eltérően össznemzeti érdekeket képviseljen. Azt hiszem, össznemzeti érdekünk az is, hogy növeljük a felnövekvő és a már felnőtt nemzedék identitástudatát, és visszaadjuk a ránk nehezedő negyven-egynéhány év alatt elvetett istenhitet. Ezért is tartom örvendetesnek, hogy ebben a költségvetésben 1 milliárd 707 millió forint van elkülönítve hittanoktatásra, ellentétben az idei és a tavalyi évvel szemben, amikor egyetlen fillért sem költöttek az ateizmus felszámolására.

Tisztelt Országgyűlés! Hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindenre terjed ki, és mire nem a költségvetés egésze, és az általam most górcső alá vett Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, azonban kardinális kérdésnek tartom nemcsak a hazai, hanem a határainkon túlra szakadt magyarság kulturális lehetőségeit, ügyét is, amelyre a tárca a jövő évben 200 millió forintot kíván fordítani. Végezetül meg szeretném említeni, hogy ez a kormány - gondolom, ennek nem örülnek szabaddemokrata és főleg szocialista képviselőtársaim - 50 millió forintot fordít majd a kommunizmustörténeti kutatásokra, és 73 milliót különít el az 1956-os forradalom történeti feldolgozására.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! "A hazaszeretet minden erénynek legbiztosabb vezércsillaga." - Ezt Széchenyi mondta. E gondolatok jegyében kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy felelős képviselőkként ne a pártjuk álláspontját, hanem az ország érdekeit nézve támogassák önök is ezt a költségvetést, mint ahogy azt a kormánykoalíció pártjai támogatni fogják.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, és arra kérem, hogy mindenki türelemmel viselje el egymást itt, a parlamentben. Megadom a szót Tabajdi Csaba képviselő úrnak, MSZP: őt követi Surján László képviselő úr.

 

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés törvényjavaslatának három olyan területéről szeretnék szólni, amely a parlamentben bárhol ülők számára egyszerre jelent politikai, jogi és erkölcsi kötelezettséget: az egyházak, a határon túli magyarok és a hazai kisebbségek támogatásáról. Ez a költségvetés pontosan tükrözi a mostani koalíció kormányprogramját; az egyházak és a határon túli magyarok támogatása érthető és dicséretes módon kiemelt terület. Ugyanakkor amit már a kormányprogramnál csak sejtettünk, mára a költségvetésnél bebizonyosodott, hogy bizony a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek támogatása eléggé mostohagyerek, illetőleg abban van a legtöbb szakmai következetlenség. Egészében véve ellenzéki oldalról azt lehet mondani, hogy nem az emelkedés mértékével van a gond, hanem a szerkezettel, az aránytalansággal, a kidolgozottsággal, bizonyos esetekben kimondottan a szakszerűség hiányával van a gond.

Ami az egyházak támogatását illeti, ez a támogatás igen magas; ha ezt a 31 százalékos támogatási növekedést nézzük, akkor kevés olyan területe van a mostani költségvetésnek, amely ekkora növekményt tudna felmutatni. Ezzel alapvetően mi, szocialisták egyet is tudunk érteni, hiszen ez a kormány, a jelenlegi kormány kevés területen vállal bármiféle folytonosságot is, de szerencsére azt a folyamatot, amelyet a vatikáni szerződéssel a Horn-kormány elkezdett, továbbvitte és kiteljesítette más történelmi egyházakra is, még akkor is, ha ennek a kormánynak az egyházi szemlélete enyhén szólva diszkriminatív. Diszkriminatív, mert csak hat történelmi egyház kap támogatást az ingatlanok utáni járadék és a külön megállapodás alapján, és azt hiszem, hogy ez azért más történelmi egyházaknak - még egyszer mondom, nem kis egyházról, nem szektákról, hanem történelmi egyházakról beszélve - némileg elgondolkodtató, sérelmes és diszkriminatív.

 

(11.50)

 

Ami az egyházi támogatást illeti, egyetlen dolgot szeretnék felvetni: nagyon helyes, hogy növekszik az egyházak támogatása, viszont az egyházi támogatásnak van számos eleme, amely átláthatatlan az adófizetők, a Magyar Országgyűlés, a magyar közvélemény számára. És ahogy nagyon helyesen a kisebbségi pénzeket, az országos kisebbségi önkormányzatokat két évvel ezelőtt a Magyar Országgyűlés illetékes bizottságának javaslatára átvilágították, eljött az ideje annak, hogy mindenféle politikai felhang nélkül az egyházi pénzek, az egyházi finanszírozás átvilágítását is végezze el az Állami Számvevőszék, illetőleg vizsgálja meg az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság.

Ennek a területnek a legneuralgikusabb pontja a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek támogatása. Ezen a téren is van növekmény, és ez a növekmény részben abból is fakad - ezen a héten már szó volt erről -, hogy míg a korábbi ciklusban - és én most a júliusi adatot mondom - 738 helyi kisebbségi önkormányzat működött, ezek száma 1328-ra emelkedett, helyes módon megnövekedett a helyi kisebbségi önkormányzatokra szánt összeg, ez 27 százalékkal nőtt, és ezért dicséret illeti a törvényjavaslat elkészítőit.

Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy itt van néhány probléma. A legnagyobb probléma a magyarországi kisebbségek esetében az, hogy megoldatlan az elhelyezésük. 1994 és 1995 között az akkori törvény szerint volt egy kompenzációs alap, amely későbbre csúszott, 1996-ra és 1997-re. Ebben nem kizárólag a jelenlegi kormányt tartom felelősnek, hanem valamennyiüknek el kell gondolkodni a kisebbségi törvény módosításánál, hiszen a kisebbségi törvény meghozatalakor nem gondoltuk végig, hogy esetleg ilyen nagyságrendű, ugrásszerű növekedés következhet be egy újabb ciklus esetében. Azt hiszem, itt mindenképpen hozzá kell nyúlni ahhoz a zárolt 40 milliárd forinthoz, hiszen nagyon sok kistelepülés nem fogja tudni megoldani a helyi kisebbségi önkormányzat elhelyezését, mert ez a kompenzációs összeg - képviselőtársaim egy része tudja - nemcsak az országos kisebbségi önkormányzatok elhelyezésére szolgált, hanem a helyi kistelepüléseken is segítette az elhelyezést.

Ami a kisebbségi önkormányzatoknak járó normatív támogatást illeti, itt jeleztem, hogy van egy komoly emelkedés, de szeretném jelezni, hogy szakmailag mi már előkészítettünk egy differenciálást - ez sajnos 1999-ben nem következik be, de nagyon jó lenne, ha 2000-ben bekövetkezne -, nevezetesen, hogy egészen más igénye van egy fővárosi kerületi kisebbségi önkormányzatnak a támogatásra, mint egy kistelepülésnek a támogatásra. Ezért én a 2000. évi költségvetésben mindenképpen javaslom ezt - van idő addig ennek a kidolgozására -, mert igazán komoly feszültségforrás, hogy ott, ahol a kisebbség valójában él, kis falvakban, kistelepüléseken, ott ez az eddig 300-valahányezer, most 500 ezer forintnyi támogatás nagyon kevés, hiszen a helyi önkormányzatnak amúgy is megélhetési gondjai vannak. Míg bizony a fővárosban a kerületekben sokszor öt-tízmilliókat is kaptak, és ez bizonyos esetekben az általam etno-businessnek nevezett nemkívánatos jelenségnek vált a forrásává.

Ezért kellene mindenképpen egy településnagyságot meghatározni, ezt végig kellene gondolni, ennek átgondolása részben a Belügyminisztérium, részben az Igazságügyi Minisztérium feladata lenne. De egészében véve én rendkívül problematikusnak tartom a kompenzációs keret hiányát, hiszen egy csomó új kistelepülésen ebből az 500 ezer forintos támogatásból nem fogják tudni megoldani ezt a kérdést.

A legnagyobb ellentmondás, tisztelt Ház, hogy a Pénzügyminisztérium elfelejtett egy nagyon fontos dolgot, hiszen a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalban készen állt, összegyűlt azon átadandó intézmények listája, amelyek átkerülnének az országos kisebbségi önkormányzatok felügyelete alá. Ez tulajdonképpen benne van az önök kormányprogramjában - dicséretes módon -, hiszen csak akkor lesz Magyarországon igazi kisebbségi autonómia, ha a kisebbségek országos önkormányzatai gazdái, fenntartói, működtetői lesznek a kisebbségi önkormányzati rendszernek.

Hála istennek, a Deutsche Bühne, amely már benne volt az előző éviben, ezt nem felejtette el a Pénzügyminisztérium, ugyanakkor nem került bele ez a tétel (Sic!), vagyis tulajdonképpen semmi nem fog előrehaladni, holott szakmailag - még egyszer jelzem - a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal összegyűjtötte azokat a jogos igényeket, ahol van lehetőség intézmények átvételére. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert enélkül az önök programja sem valósul meg, és a magyarországi kisebbségi modell sem tud egy tapodtat sem előrehaladni, hiszen ez az egész kisebbségi törvény lényege és lelke.

Gondnak tartom azt, hogy az országos kisebbségi önkormányzatok működésénél nem vette figyelembe a törvényalkotó azt, hogy nem 738, hanem 1328 helyi kisebbségi önkormányzattal kell a kapcsolatot tartani, épphogy csak az inflációval növekedett. Ez a hazai kisebbségi finanszírozásnak nagyon komoly megoldatlan problémája, már most látszik, hogy komoly gondokat és zavarokat fog okozni, és azt hiszem, hogy ezt mindenképpen korrigálni kell. Mi e tekintetben is be kívánunk adni módosító javaslatot, és remélem, hogy a kisebbségi kérdés iránt érzékeny kormánypárti képviselők az emberi jogi bizottságban ezt támogatni fogják, mert ezt mindenképpen meg kell oldani.

Külön gond, de nem lep meg, hogy úgy kezeli ez a kormányprogram a cigányügyet, ahogyan kezeli ez a költségvetési tervezet is ezt a kérdést. Szerintem megengedhetetlen az, hogy a Gandhi Közalapítvány, amely egy cigány középiskola működtetésére szolgál, támogatását egyenesen csökkentette, és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány támogatása is kisebb mértékben növekszik, mint általában a hazai kisebbségi támogatások összege.

Külön nagy kérdés az - tudom, dolgozik a kisebbségi hivatal azon, hogy megnézzék a középtávú cigányprogram aktualizálását, hogy az Orbán-kormány mit tud vállalni, folytatni a Horn-kormány által elkezdett és az Európa Tanács által nagyon komoly figyelemben részesített középtávú programból -, nem derül ki ebből a költségvetésből, hogy megvannak-e a fedezetek akár a korábbi népjóléti tárca szociális földprogramjának kérdésére; a korábbi földművelésügyi minisztérium, a jelenlegi FVM költségvetéséből nem világos, hogy támogatják-e a cigányság és nemcsak a cigányság, hanem a rászorulók, a szociálisan hátrányos helyzetűek kisegzisztencia-teremtő, földművelő, állattenyésztő programjait. Mert azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a magyarországi társadalomban nemcsak a cigányság, hanem körülbelül 2,5-3 millió ember vesztese a piacgazdaságra való áttérésnek, benne a félmilliós cigányság. Ezeknek az embereknek a társadalomba való reintegrálásában, újraintegrálásában ezeknek a programoknak kulcsszerepük van, még ha ezeknek a rétegeknek a problémáját egészében nem is fogja tudni megoldani egy átfogó szociális háló hiányában.

 

(A jegyzői széket Molnár Róbert foglalja el.)

 

Ami a határon túli magyarok támogatását illeti, itt különösebb problémák nincsenek, dicséretes módon emeli, hiszen van már fenntartható gazdasági növekedés, nekünk is célunk volt támogatni, növelni a határon túli magyarok támogatását. Itt szeretném felhívni egy nagy belső ellentmondásra a magát polgárinak nevező kormány figyelmét, nevezetesen, hogy míg az Illyés Közalapítvány költségvetési forrását, amely a nonprofit kulturális jellegű támogatásokat szolgálja, nagyon helyes módon 61 százalékkal növeli, addig a határon túli magyarok egzisztenciateremtését szolgáló Új Kézfogás Közalapítványnál pedig egyszerűen csökkenti.

 

(12.00)

 

Ez számomra érthetetlen dolog, hiszen maga Németh Zsolt államtitkár úr is elismerte, hogy szükség van erre a közalapítványra. Hiszen ennek a közalapítványnak nem az a szerepe... - mert 200, 300 vagy 400 millió forint nem tudja megoldani a Kárpát-medencei magyarság tőkehiányának a problémáját. Úgy látom, ennek a mostani kormány is azt a funkciót szánja, hogy elősegítse, megteremtse a vállalkozások infrastruktúráját, tehát átadja a menedzseri ismereteket - mint ahogy 21 vállalkozási központ működik, döntő többségében Erdélyben, de van Kárpátalján, a Felvidéken is, sőt, már Szabadkán is elkezdett egy működni -, hogy segítsen a határon túli magyaroknak a vállalkozási ismeretek elsajátításában, átadja a magyarországi magán- és multinacionális tőke kapcsolati tőkéjét. Tehát ezen közalapítvány támogatásának az ilyen jellegű csökkentése számomra egyszerűen érthetetlen, hiszen ellentétben áll az önök kormányprogramjával, ellentétben áll a józan ésszel!

Hölgyeim és Uraim! Egészében véve még két olyan probléma van, ami különösen gondot okoz. Az egyik a Menekültügyi Hivatal kérdésköre, amely Menekültügyi Hivatal problémáját - éppen a koszovói albán menekültek kapcsán - az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság több alkalommal megtárgyalta. A Menekültügyi Hivatalnak lényegében nem növekedett a költségvetési támogatása. Csak egy esetben lehet bízni: ha térségünkben, a délszláv térségben csillapodik a helyzet, és nem következik be a menekültek számának növekedése. De ugyanakkor az azért komoly problémát jelent, tisztelt képviselőtársaim, hogy kritikákat kapunk - és én most nem radikális kisebbségi szervezetekről beszélek - mérvadó kisebbségi szervezetektől. Itt lenne némi teendőnk, tehát ilyen értelemben legalább az inflációval növelni kellett volna az összeget.

Végezetül: közismert az ombudsmani hivatal problémája, elhangzott itt a parlamentben is. Tegnap ugyan Áder házelnök úr ígéretet tett, amikor elment az Országgyűlési Biztosok Hivatalába, hogy megoldódik az elhelyezésük, megoldódnak a problémáik. Én remélem, hogy ez az ígéret nem jut a Fidesz választási ígéreteinek a sorsára, hanem teljesülni fog.

Összességében véve: ezen a területen nincsenek különösebb gondok, de jelzi azt, hogy szakszerűbb, alaposabb munkával és bizonyos kérdéseknek időbeni feltárásával - különösen a magyarországi kisebbségeknél - orvosolhatók és megelőzhetők lettek volna bizonyos pontatlanságok.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Molnár László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés általános vitájának vége felé sok újat már nem lehet elmondani a tisztelt Házban. De fel kell hívnom tisztelt képviselőtársaim és a kormány figyelmét, hogy a költségvetés sikere nem a parlamentben fog eldőlni. A mi költségvetésünk akkor lesz sikeres, ha az állampolgárok a magukénak érzik, és dolgoznak a siker érdekében, bízva maguk, gyermekeik és unokáik jövőjében.

Az állampolgároknak el szeretném mondani, hogy ez a költségvetés a lehetséges gondoskodás és a biztonság költségvetése; nyugodt szívvel tudom támogatni. A költségvetésben a Független Kisgazdapárt és a Fidesz él az előlegezett bizalommal, amivel az választópolgárok kitüntették. Az 1999. évi költségvetésben a jelenlegi kormánypártok elképzelései fognak előtérbe kerülni. Természetesen a ránk hagyott, megörökölt terhek minket is köteleznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormány! A jövő évi költségvetés tárgyalásakor sem szabad megfeledkezni arról, hogy az 1998-as költségvetési évből is hátra van még bő másfél hónap. Ez a költségvetés még nem kizárólag a mi elképzeléseinket tükrözi.

Amiben viszont nem késlekedhetünk, az a következő: élve a ránk ruházott bizalommal és felelősséggel, javaslom, hogy a kormány azonnal vizsgálja meg azt a lehetőséget, hogy a Tisza és mellékfolyói által árvízkárokat szenvedett településeket nyilvánítsa katasztrófa sújtotta övezeteknek, és kezdje meg a térség állampolgárainak megsegítését, úgy, hogy ez szent karácsony ünnepéig a rászoruló családoknak nyugodt, békés, boldog karácsonyi ünnepeket biztosítson. Amennyiben ez nem történik meg, addig nem hiszem, hogy lehet olyan országgyűlési képviselő, kormánytag, aki saját családtagjai körében nyugodt lelkiismerettel fog ünnepelni, amikor mindezt az árvíz sújtotta területeken élő állampolgárainknak nem biztosítottuk.

Hozzászólásomat egy régi közmondással szeretném zárni: kétszer ad, ki gyorsan ad. Ha most adunk, és az emberek érzik, hogy velük vagyunk, nyugodtan számíthatunk rájuk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Hegedűs Lóránt képviselő úr. (Ifj. Hegedűs Lóránt jelzi, hogy nem kíván szólni) Akkor egy másik ellenzéki képviselő, Orosz Sándor képviselő úr fog következni.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elgondolkoztatja az embert, hogy hogyan is kell kezelni az ellenzék kormányprogramhoz való viszonyát.

Azt hallottuk a kormányprogram vitájában a Szocialista Párt vezérszónokától, hogy nem fogják számon kérni rajtunk ezt a kormányprogramot, mert minél kevesebb teljesül belőle, úgymond, az ő véleményük szerint annál jobb az országnak. Tabajdi Csaba képviselő úr az imént úgy fogalmazott valamiről, hogy ellentétben áll a kormányprogrammal, ellentétben áll a józan ésszel. Én szívesen folytatom ezt a gondolatmenetet: ami ellentétben áll a kormányprogrammal, az ellentétben áll a józan ésszel. Ez azonban csak játék a szavakkal.

Végül is mi a tényleges helyzet? Tabajdi Csaba képviselőtársam szerint ez a költségvetés pontosan tükrözi a kormány programját. Mi azt mondjuk - az előbbi kisgazda és fideszes felszólalások is -, hogy ez a költségvetés majdnem pontosan tükrözi a kormány programját. Ez még nem azokra az alapokra épült, amiket mi le szeretnénk fektetni. Hozott anyagból dolgoztunk, bár kapott a kormány egy kis időt, hogy jobban a saját képére tudja formálni. Ez többé-kevésbé sikerült, de nem százszázalékosan.

Mégis, azt el lehet mondani erről a költségvetésről - aminek elsősorban az egészségügyi részéről szeretnék ma néhány gondolatot elmondani -, hogy ez a költségvetés néhány területet úgy tud kezelni, és úgy emel ki, hogy ez mindenképpen a kormányprogram irányában való jelentős előremozdulás. Ezek között a család, a gyermekellátások, a közbiztonság, a kis- és középvállalkozások fejlesztése az, ami különösebb jelentőséggel bír.

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

De nem lehet azt mondani, hogy az egészségügy - különösen ha a most, a költségvetéssel párhuzamosan tárgyalt társadalombiztosítási költségvetést is figyelembe vesszük - nem kap különös figyelmet; azt még nem mondom, hogy kellő súlyt, de azt mondom, hogy különös figyelmet. Például igen jelentősnek érzem nemcsak azt, hogy az állami költségvetés pénzt ad át az egészségügyi alapnak, mert az adott helyzetben ezt kénytelen megtenni, de azt, hogy ez nevesítve is van, legalábbis egy részében, hogy az élvezeti szerek jövedéki adójából történik ez az átadás, mintegy 27,2 milliárd forintos értékben. Ez már egy nagyon komoly elkötelezettséget jelent abban az irányban, ahol a képviselők és az egészségért felelős miniszterek évek óta igyekeztek eredményt elérni; most legalább elindultunk ezen az úton.

De nézzük az egészségügy költségvetését néhány konkrétumban is! Az ápolási eszközök, a home care, ahogy mondani szokták, tehát az otthoni ápolás lehetőségei száz százalékban emelkednek meg a tavalyi terv és a jövő évi terv között, megduplázódnak. Nagyon sokat beszéltünk arról, hogy azon betegeket, akiket otthon lehet ápolni, ha ennek megvannak a feltételei, ápolják otthon. De hogy meglegyenek a feltételek, ahhoz állami segítség is szükséges - itt ez megduplázódik.

Van egy nagyon érdekes tétel ebben a költségvetésben, azt mondja, hogy auditorképzés. Elnézést kérek az idegen szó használatáért, itt arról van szó, hogy az egészségügyben megindult annak minőségbiztosítása, és részben nemzetközi szabványok szerinti megfelelőségének a bizonyítása.

 

(12.10)

 

Egy Európai Unió felé törekvő országban minden ágazatban - nemcsak az egészségügyben -, ahol például mérnek, arra kell törekedni, hogy a mérési adatok elfogadhatók legyenek az Európai Unió többi országában is. De nemcsak mérésekre, eljárásokra is kidolgozott szabványok léteznek, és ha egy cég, egy kórház erősnek érzi magát, hogy átvilágítsa a tevékenységét, hogy megfelel-e ezeknek a standardoknak, akkor ezt megteheti; ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, képzett szakemberekre van szükség. Magyarán én nagyon bölcs dolognak tartom azt, hogy erre pénzt fordítunk, nem pedig valamilyen légből kapott, Isten tudja, milyen szakértői megbízatás alapján jutunk el oda, hogy valaki azt állítja magáról, hogy ő képes például egy kórház minőségi munkájának ellenőrzésére.

Csak olyan tételeket említek, ahol infláció feletti növekedés van a költségvetésben. Ilyen például a védőnőkkel kapcsolatos tétel, amely 150 millióról 225 millióra emelkedik. A védőnői hálózatra nagyon nagy szükség van, és ez az emelés nem nagyon nagy mértékű, de mégis a szinten tartás feletti. Ez bizony egy sokéves lemaradás pótlására szolgál.

Sajnálom, hogy éppen most kellett a miniszter úrnak kimennie sürgős hívás miatt, mert az ő személyéhez fűződik az, amit most dicsérni szeretnék - a háta mögött persze sokkal jobb dicsérni valakit, mintha a háta mögött szidnám. Ugyanis a sürgősségi betegellátásról akarok szólni. Ez a sürgősségi betegellátási gondolat a kormány egészségpolitikájának egyik kulcsfontosságú eleme. Abból a helyzetből kell kitörni, hogy elfáradt, nehéz munkakörülmények között dolgozó háziorvosaink éjszakai műszakban álljanak a sürgősségi hívásokra rendelkezésre, és ehelyett egy gyorsan mozgó, az ország minden pontjára 15 perc alatt eljutni képes mentőhálózat lépjen be, sokkal jobb felszereléssel, mint amit a háziorvosi szolgálat jelenleg biztosítani tud, azt hiszem, hogy ez életekben megfogható előbbre lépés lesz. Ennek a folyamatnak a jövő év csak a kezdetét jelenti, de a költségvetés ez irányú tételei azt mutatják, hogy a kormány komolyan veszi azt, amit meghirdetett.

Egy érdekes témát szeretnék még felvetni. Nagyon sokat hallottunk arról, hogy a köztisztviselők körében nem lesz béremelés, és a pénzügyminiszter úr igen világos szavakkal próbálta megnyugtatni az érintett területeket, hogy ez bizony nem így van, hozzá fognak jutni jövőre is bizonyos fokú, és nem is elhanyagolható fokú béremelésre. Valóban azt szoktuk meg, hogy növekszik az illetményalap, és ez egyfajta automatizmust jelent. Én most az egészségügyi fejezetben néztem meg az egyik ellátórendszer béradatait, amely lényegileg köztisztviselőkből áll. Azt tapasztaltam, hogy az 1999. évi költségvetési terv a bérrovaton 9 százalékkal tartalmaz többet, mint az ez évi költségvetési tervezet. A 9 százalék azért már elhanyagolható tétel, és ha ehhez még hozzáveszem - kiszámítottam -, hogy a tb-járulék, ami hozzá van tervezve egy külön rovatban, mit tartalmaz, akkor azt láttam, hogy 39 százalékos tb-terhet tartalmaz, még a tervezéskor hatályos tételeket. Ezt a pénzt nem veszi el senki innen, ami azt jelenti, hogy ha ezt is felhasználjuk, akkor ebből lényegileg 11 százalékos béremelést lehet ebben az intézményrendszerben végrehajtani. Ilyen feltételek mellett - amikor 10 százalékos vagy esetleg 10 százalék alatt inflációra gondolhatunk - nem tisztességes dolog a köztisztviselőket azzal riogatni, hogy az idén, mármint jövőre béremelésük pedig nem lesz.

Tisztelt Ház! Egy korábbi felszólalásomban azt állítottam - ezt szívesen meg is ismétlem -, hogy a Fidesz-frakció nem fogja ezt a költségvetést módosító indítványokkal szétbombázni. Ez üde kivétel lesz egyébként a korábbi évek gyakorlatához képest; mind az MDF-kormány, mind a szocialisták vezette kormány ideje alatt a képviselők, a frakciók elég jelentősen átalakították a költségvetést. Van azonban egy terület, ahol nem állhatom meg, hogy be ne jelentsem, hogy a Fidesz-frakció beterjeszt egy módosító indítványt, és komoly reménye van arra, hogy ezt a kormány támogatni is fogja.

Nevezetesen jövő évi bevezetéssel látjuk a lehetőségét annak, hogy helyreálljon a gyed, bekerüljön mintegy egymilliárdos tétel a Szociális Minisztérium költségvetésébe, és időt kap a kormány arra, hogy a részletes szabályokat kidolgozza. Komoly kritikák voltak ugyanis ezen anyasági ellátórendszer ellen, amelyeknek voltak jogos elemei, a régi szabályokat tehát nem lehet mechanikusan átírni. Megítélésünk szerint mindenképpen be fog kerülni ebbe az ellátási formába - amelyről tudjuk, hogy bérarányos szolgáltatást nyújt a gyermek születése után két évig - egy felső tető, egy olyan határvonal, amely azt jelenti, hogy akárhogy felpumpálták előtte a fizetést, az nem jelenik meg szociális ellátás formájában. Azt azonban, hogy teljes mértékben elszakítsuk ezt az ellátást a bérektől, ahogy ez az előző négy évben történt, nem szabad megengedni. Tehát egy felső határos gyed bevezetése, amely a jövő év vége felé tud hatékony lenni, körülbelül ez az az anyagi lehetőség, amit a költségvetés sarokszámainak károsodása nélkül megvalósíthatónak látunk.

Azzal a reménnyel - ellentétben néhány ellenzéki képviselőtársam szóhasználatával -, hogy ez megvalósul, konkrétan egy újabb választási ígéret teljesítéséről lesz szó. Azt a szófordulatot tehát, amelyet unos-untalan hallunk, hogy a Fidesz választási ígéretei nem teljesülnek, az állampolgárok otthon fogják érezni, hogy hamis. A Fidesz teljesíti a terveit, a tervek megvalósulnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, a Szocialista Párt képviselőjének; akit Tóth István követ, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem állom meg, hogy egy reagálással kezdjem; természetesen Surján úr egyik gondolatára reagálnék azonnal. Abban az időben a parlamentnek még jelentősége volt, amikor képviselőtársaink igenis kritikusan közelítettek a kormány álláspontjához, nem fegyelmezett pártkatonaként, hanem felelős országgyűlési képviselőként gondolkodtunk akkor is, és tesszük ezt most is. Ennek jegyében három témában szeretnék szólni. Egyrészt szólnék a költségvetésről általában néhány prioritását illetően, másrészt természetes módon szeretnék szólni a költségvetés agrárgazdasági és vidékfejlesztési összefüggéseiről, valamint harmadrészt néhány fontos, bár kétségtelenül részletkérdésről.

Ami az általánosságokat illeti, azt gondolom, hogy az Országgyűlésben az ellenzéki képviselők szerepe a költségvetési vitánál kettős: egyrészt kritikusak, másrészt - talán éppen azért, mert jóval kritikusabbak, mint kormánypárti társaik - ők tartják a valós tükröt a kormány elképzelései elé. Ezt azért kell elmondanom, mert néhány kormánypárti képviselőtársam hozzászólását hallgatva erősen él bennem az a gondolat, hogy sokan most döbbenek rá, mihez is adják a nevüket. Kérem, ne a tükörre haragudjanak, az önvizsgálatot végezzék el, és ők is inkább kritikusan közelítsenek a költségvetéshez! Nem mi tehetünk róla, hogy amit a tükör mutat, az időnként csúnya és időnként nemkívánatos még kormánypárti képviselőtársaink számára sem.

A másik kérdés: a költségvetés általános kérdései között ritkán szólunk arról, hogy mire is kapnak pénzt a pártok. Ebben a költségvetési vitában is aránylag kevés szó esett erről. Nem is azt hiányolom, hogy erről nem esett szó, hanem azt, hogy ez a költségvetés rejtetten, burkoltan, az állampolgárokat becsapva, hatalmas összegeket szán pártépítésre.

 

 

(12.20)

 

 

Ezt Mayer képviselőtársam a klientúra kialakításaként fogalmazta meg, és számosan szóltak erről mások is. Vessünk számot azzal, hogy ez nem más, mint burkolt párttámogatás! Ha megnézzük a korrupciós és a párttámogatásra ilyen értelemben felhasználható pénzeket, akkor meg kell látnunk, hogy bizony itt is bekövetkezett egy sajátos infláció.

Mai kormánypárti, hajdani ellenzéki képviselőink vezették be az ilyen célokat szolgáló pénzek mértékegységeként a "tocsik"-ot. Azt gondolom, hogy ha egy tocsik egy egység, akkor itt bizony infláció következett be, hiszen az egyik leginkább tetten érhető ilyen pártépítési pénz a földművelésügyi tárca gazdajegyzői hálózatának megszervezésére 1,5 milliárd forintot tesz ki. Ezen az alapon és ezek mértékét összevetve mondhatjuk azt, hogy úgy néz ki: két torgyán az egy tocsik.

Ha valakiben kételyek élnek a tekintetben, hogy valójában milyen célt fog szolgálni erre a bizonyos gazdajegyzői hálózatra rendelkezésre álló 1,5 milliárd, akkor ajánlom figyelmükbe, hogy egyrészt a normatív támogatásokhoz való hozzájutáshoz szükséges igazolásokat adják ezek az emberek, másrészt ugyanezek az emberek fogják ugyanezen pénzek felhasználását ellenőrizni. Azt gondolom - és utalok Torgyán miniszter úr minapi megjegyzéseire is ezzel -, hogy ami bekövetkezhet, az be is következik a politikában; amit a jog nem tilt, azt meg fogják csinálni. Ezért állítom azt, hogy ez a pénz semmi mást nem fog szolgálni, mint a Kisgazdapárt pártépítési feladatait.

Azt tehát tudjuk, hogy egy torgyán az két tocsik. A nagy kérdés az, hogy vajon 100 torgyán az mennyi? Ezt a nevet inkább nem mondom, de valószínűleg egy, a Fideszhez közel álló politikus, esetleg a Fideszben bent lévő politikus neve fog majd e dicstelen pénznemre kerülni, de körülbelül látható, hogy 100 torgyánnyi az az összeg, ami az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés céljait szolgálja. Ez az összeg tehát, amivel a nagyobbik kormánypárt kifizeti a kisebbik kormánypártot, és ezzel az összeggel engedi rendelkezni. Hogy hogyan, arról majd még külön beszélnék.

Nem lényegtelen egy költségvetés tárgyalásánál, hogy milyen társadalmi rétegeket céloz meg az a költségvetés. Sok szó esett itt a nagypolgárokról mint a fiatal demokraták, a Fidesz-Magyar Polgári Párt legfontosabb társadalmi bázisáról, de talán kevesebb szó esett arról, hogy vajon a koalíciós partner milyen társadalmat épít, kikre számít. Talán e tekintetben árulkodó lehet Kávássy úr - egyik államtitkáruk - nyilatkozata, aki szerint: "A Torgyán család felfutása megfelel a középkori nemesi hagyományoknak. Ha nemességet kapott valaki, a rangemelésben sohasem csak egy ember részesült, hanem a nemességszerző rokonsága is. A magyar gyakorlatban - állítja - tehát az egyén felemelkedése lényegében az egész család felemelkedését jelentette, ami tehát a Torgyán családdal történt, az egyáltalán nincs ellentétben a magyar hagyományokkal."

Azt gondolom, hogy magukért beszélnek ezek a szavak, kár, hogy ezek nem hangzottak el a választás időszakában. Mindenesetre azt gondolom, hogy a kisgazdák maguk is meglepődnek ilyen nyilatkozatok hallatán.

Ami az agrárköltségvetést illeti, először is engedjenek meg egy idézetet. A mezőgazdasági bizottság június 30-ai ülésén hangzott el egy ismert személyiségtől: "Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény rendelkezéseit úgy ítélem meg, hogy valamennyiünkre kötelező. Ugyanakkor merem remélni, hogy az új FVM-nek több lehetősége lesz, mint amennyit ez az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény meghatároz. Úgy gondolom - mondta, aki eddig nem ismert volna rá: Torgyán József -, hogy a különböző pénzeszközök remélhetőleg lényegesen nagyobb lehetőséget adnak a fejlesztésre, mint amit az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény biztosít, noha hadd tegyem hozzá, az is egy jelentős előrelépés a korábbihoz képest."

Mindenekelőtt ezt a helyet is megragadom arra, hogy megköszönjem Torgyán úrnak, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló, egyébként éppen egy évvel ezelőtt kihirdetett törvényt jónak ítélte. Kár, hogy annak idején nem szavazták meg. De miniszterjelöltként úgy fogalmazott, hogy ezt be kívánják tartani.

Azt gondolom, hogy ezt kérte számon jó néhány, az agrárbüdzsét bíráló kormánypárti képviselői is a minisztertől, hogy vajon akkor miért nem tartja be, ha ilyen jónak ítéli ezt a törvényt. Ezt teszem szóvá én is a Magyar Szocialista Párt nevében.

Azt gondolom, hogy a költségvetési tervezet nem biztosítja a törvényben, vagyis az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben előírt mértékű támogatást. Nem segíti elő az agrárolló évenként érzékelhető mértékű záródását, nem csökkenti a hazai agrártermékek támogatási hátrányát, és egybemossa a versenyszféra támogatását a vidékfejlesztéssel és a szociális segélyezéssel.

Amikor ma hallgattam Font Sándor képviselőtársamat, fölmerült bennem az a kérdés: vajon milyen költségvetést olvasott akkor, amikor a mondandóját megfogalmazta? Hiszen ha ő meg akarja szavazni ezt a költségvetést, akkor a mondandója alapján valószínűsítem, hogy az egy másik költségvetés volt. Hiszen pont azok a hiányosságok, amiket ő remél elkerülni a jövő évi agrártámogatási rendszerben, azok, amelyeket most felsoroltam!

Mindazonáltal megállapítható, hogy maga a költségvetés előterjesztője sem tudja pontosan, mennyit szán az agrárgazdaság fejlesztésére. Igazából nem szeretnék számháborút vívni, de a kormány részéről valami ilyesmi zajlik, hiszen az FVM szerint kezdetben 164-ről, most valami 146-ról - a bizottsági ülésen megfogalmazódott 161 milliárd -, a bizottság fideszes szóvivője 159 milliárdról beszélt. Summa summarum: ha ennyi a bizonytalanság, valószínűleg nem is igazán tudják pontosan, mire és mennyit kívánnak költeni. Valószínűleg egyébként ez utóbbi felel meg a valóságnak.

Akárhonnan is nézzük, mindenképpen komoly veszélyt rejt azonban a mérték szempontjából, hogy - mint ahogy jó néhány éven keresztül - az idén is fenyeget az 1998. évre szánt pénzek el nem költésének veszélye. Súlyos hiba lenne, ha az 1998-ra rendelkezésre álló eszközök leszorítása árán próbálnák meg azt az 1998. évi bázist megteremteni, amihez viszonyítva vélhetően már teljesíthetők az agrártörvény követelményei.

A bizonytalan tartalmú költségvetési pénzekről nehéz tehát mit mondani. A mi megítélésünk szerint azonban legalább 20 milliárddal marad el az agrárcélokra szánt pénzek nagyságrendje attól, amit a törvény egyébként előírna.

A támogatások mértéke persze termékcsoportonként változatlanul más és más, de mintegy harmada-fele lesz az uniós országokban megszokott mértékű támogatásoknak, miközben az orosz válság rossz kezelése miatt a nehezen visszaszerzett piacokról is kiszorulunk, magyarán tehát jóval többet kellene például piacrajutásra fordítani. Itt szeretném megjegyezni, hogy a költségvetésbe beállított 11 milliárd forintos bevételnek semmilyen realitása nincs. Olyan virtuális pénz, ami persze arra alkalmas, hogy a százalékokat növelje, arra azonban alkalmatlan, hogy azokkal - nem lévén - tehát piacot szerezzenek.

A gazdák és gazdálkodók termelési céljai, valamint a vidéki térségek elhatározott fejlesztési céljai helyett jól érzékelhetően pártépítési célokból osztogatják az adófizetők pénzét. Álláspontunk szerint szakmailag mindenképpen indokolt a fejlesztésre többet fordítani, a beruházások nagyobb mérvű - az előterjesztéshez képest legalább 15 milliárd forinttal több - támogatására lenne szükség a következő esztendőben, hogy az a lendület, amiről egyébként időnként kormánypárti képviselőtársaink is elmondják, hogy létezik, megmaradjon a jövőt illetően.

Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló hatályos törvény arra kötelezi a kormányt - és a gazdák is azt várnák a költségvetéstől -, hogy az állam támogassa, hogy a termelők többet, jobbat és jövedelmezőbben termelhessenek. A kormány mostani javaslata azonban azt várja el, hogy kevesebbet termeljenek, mindegy, hogy hogyan, és mindegy, hogy mennyiért; persze ideológiailag időnként nem mindegy, hogy kicsoda. E technika következményeit a búzaválság kezelésekor mindannyian megtapasztalhattuk: a pénzt lényegében elköltötték, a búza pedig a gazdák nyakán maradt.

(12.30)

 

Sokan állítják azt, hogy a Magyar Szocialista Pártnak az fáj, hogy a Kisgazdapárt és a kormány a családi gazdaságokat támogatja. Ezt határozottan cáfolom - helyes a cél! De nem elég jót akarni, azt jól is kell akarni: azok a technikák, amelyek természetesen nem a költségvetésben, hanem egy, ma még sehol nincs agrárkoncepcióban léteznek, nem a családi gazdaságok tényleges hátrányának a ledolgozását, hanem a válságról válságra való bukdácsolást fogják elősegíteni.

Azt gondolom, a számháború oda vezetett, hogy a vidékfejlesztés céljaira szánt eszközök rendeltetése elbizonytalanodott, miközben az Európai Unióhoz való csatlakozás kapcsán is helyénvaló a vidékfejlesztés és az agrárkérdés egységes kezelése; úgy gondolom, ennek az egyesítésnek a vidékfejlesztés vallotta a kárát.

Ami néhány részletet illet, ez a költségvetés a hangos tagadás és a csöndes igenlés költségvetése. Tagadja, hogy bármily, az előző kormány időszakában elfogadott törvény végrehajtása fontos lehet, így egyetlenegy fillért nem tervez be az állatvédelmi törvény végrehajtására. Ez - mivel más ilyen előterjesztés nincs - január 1-jével hatályba lép; nagyon sok feladat jár vele!

Tervezik elhalasztani egy esztendővel az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény hatályba léptetését. Újabb egy év zavar? Ettől még inkább tönkremehet az agrárgazdaság! Azt gondolom, ma már nem hozhatók be azok a hátrányok, amelyek az elmúlt három hónapban összegyűltek, valóban később léphet csak hatályba a törvény, de a végrehajtási rendeleteket jóval előbb ki kell adni.

El akarják venni a mezőőri szolgálatoknak szánt állami pénzeket. Örömmel hallottam, hogy mintha ellenkező hírek is terjengenének mostanában. Ha ez már eléretett, akkor nem volt hiábavaló ez a bizonyos vita a költségvetésről.

Azt gondolom tehát, hogy ezek a hangos nemek mind egy irányba mutatnak, párosulva azzal, hogy szavakban nem mondják ki, hogy nem hajtják végre az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt: hogy nemet mond ez a kormány az európai integrációra, nemet mond az ország modernizációjára; igent mond a nagypolgárok és az új arisztokrácia további gazdagodására, és igent mond arra, hogy legyenek egyre többen szegények. Azt gondolom, felelős országgyűlési képviselő ezekre az értékekre a költségvetés kapcsán igent nem mondhat, ezért nem fogjuk támogatni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek, úgyhogy Tóth István képviselő úrtól még egy kis türelmet kérek. Elsőként Surján László kért szót kétperces hozzászólásra - és még vannak néhányan.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt a vitát szeretném egy nagyon kis ideig folytatni, hogy vajon attól fegyelmezett pártkatona-e valaki, hogy módosító indítványokkal szétbombáz egy költségvetést vagy sem, vagy attól szuverén képviselő, attól gyakorolja a valódi képviselői munkát, ha ezt teszi. Azt hiszem, hogy ezer más lehetőség is van: például értelmes párbeszéd a kormány és a kormányt támogató frakciók között, a beterjesztés előtti áttekintése a dolgoknak; és egy nagyon egyszerű: ha a kormány a programját valósítja meg, akkor a képviselőknek nem kell módosító indítványokkal korrigálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Csurka István képviselő úr, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Orosz Sándor képviselő úr felszólalásához kapcsolódom, illetve neki szeretnék egy-két dolgot a figyelmébe ajánlani.

Tocsik - mondta ő. Nos, én nem akarom Torgyán Józsefet és pártját megvédeni, azt azonban kissé furcsának tartom - nagyon enyhén fejezve ki magamat -, hogy most, amikor egy nagyon enyhe koalíciós válság illata terjeng, hirtelen bedobja ezt, hogy a vidékfejlesztésre szánt 40 milliárdot pártcélokra fogja felhasználni Torgyán József a gazdajegyzők megfizetésével, ami természetesen képtelenség: nincsen annyi kisgazda gazdajegyző az országban, és nem is lesz. De nem ez a képtelenség! Az a képtelenség, hogy Orosz Sándor pontosan tudja, hogy ezt a sajtó már ma, de holnap minden bizonnyal felkapja, és ebből egy újabb vitaanyag, illetve egy újabb téma lesz a közvéleményben, hogy lám-lám, már most 40 milliárdot fordítanak pártcélokra. Mondja ezt annak a pártnak a képviselője, amelyiknek valamikor tagja volt - vagy talán még mindig tagja? - Hujber, Máté; Tocsikról nem tudom.

És a kormányuk alatt a kormány csapta be az önkormányzatokat! Mert a Tocsik-botrány lényegét nem szokták feszegetni, de arról van szó, hogy a törvénnyel szemben a kormány nem fizette ki az önkormányzatok járandóságait, visszatartotta, azzal fenyegette őket, hogy csak akkor kapják meg egy részét, ha belemennek ilyen Tocsik-féle üzletekbe. Ezt Tocsik Márta csak kihasználta; nem tudom, hogy őt kellene-e ezért felelősségre vonni, vagy talán másokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Egyetlen mondat: szeretném, ha a költségvetés tárgyalásakor a jövőben a folyamatot is mindig minden párt látná, ami a mostani költségvetéshez vezetett (Az elnök ismét csenget.), mert ezen az alapon a szocialisták alig szólhattak volna itt. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Gyimóthy Géza képviselő úr.

 

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm azt a lehetőséget, amikor megszavazta a Ház, hogy a Ház alelnökei is részt vehetnek a költségvetési vitában.

Engem nagyon megdöbbentett Orosz Sándor mostani mezőgazdasági bizottsági alelnök, korábban négy évig a mezőgazdasági bizottság elnökének felszólalása. Amikor a Független Kisgazdapárt által vezetett Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium célkitűzéseit pártépítési célra próbálta itt majdnem 20 percig fejtegetni, arra gondoltam, hogy amikor a mezőgazdasági bizottság ülésén 12:9 arányban fogadták el általános vitára alkalmasnak a költségvetési törvénytervezetet - én önszorgalomból részt vettem ezen a mezőgazdasági bizottsági ülésen; talán egy kicsit nosztalgiából is -, akkor valóban kissé feltűnt nekem is, hogy a kormánypárti képviselők nem nagyon érveltek, nem nagyon szóltak, viszont mindegyik ellenzéki képviselő felszólalt.

De tisztelt Orosz Sándor képviselő úr, önök 72 százalékos többségben voltak az előző négy év alatt! Ki gátolta meg önöket abban, hogy azt a válsághalmazt, amelyet a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban fölhalmoztak, megoldják? Senki nem gátolta meg önöket, hisz kétharmados törvényeket is simán hozhattak volna akár a kamarai, akár bármilyen más kérdésekben is, és a magyar mezőgazdaságot fejlődési pályára állíthatták volna!

Amikor átvette a Torgyán József vezette minisztérium önöktől ezt a válsághalmazt, harminc miniszteri rendeletet kellett hirtelen hozni, hogy kezelje azokat a válsághalmazokat, amelyeket az önök kormánya korábban létrehozott. És nem igaz, hogy a búzakérdés nem oldódott meg: ajánlom önnek, hogy menjen el például Bólyra vagy a huszonnyolc tartós állami tulajdonú állami gazdaságba, rt.-be: sok helyen 500-600 kisgazdától vásárolták fel a búzát, és ezt a módszert kellene követni. Mivel, ha jól tudom, van még egypár kétpercesre lehetőségem - bízom benne -, a további kétpercesekben természetesen szeretnék ezekre válaszolni; nincs módom arra, hogy összefüggően mondjam el önnek a választ.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Valóban van kétperces hozzászólásra is lehetősége, és van természetesen arra is lehetőség, hogy ha még marad a Kisgazdapártnak ideje, akkor az írásban jelzett felszólalások után gombnyomással jelezze felszólalási szándékát a Kisgazdapárt bármelyik képviselője, és így természetesen szót fog kapni.

Most egyelőre kétperces hozzászólások következnek még. Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről, szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett. Megadom a szót.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita vége felé úgy néz ki, hogy már kényszergondolatokat is szülnek itt az előadók, így például Orosz Sándor nagyon meglepett ezzel a felszólalásával, amelyben már addig csavarta az ötleteit, hogy a jelenlegi törvénytervezetekben támogatásként megítélendő összegek majd valamelyik pártnak az építésére fognak szolgálni. (Mayer Bertalan: Így van! - Varga Mihály: Tapasztalatból beszél!) Az az érdekes, hogy ezt annak a pártnak a képviselője teszi, aki a jelenleg hatályos törvények és az elért választási eredményei szerint a legtöbb pénzbeni juttatást, 700 millió forint éves pénzbeni juttatást kap. Először is, ennyit semelyik párt sem kap.

 

 

(12.40)

 

Másodszor: én úgy emlékszem, hogy Boldvai László, az MSZP pénztárnoka volt éppen az, aki Tocsik-ügy kapcsán olyan ráhatással élt, ami alapján 2-300 millió forint valahogy elment valamerre, és a legtöbb utalás arra vonatkozott, hogy az az MSZP holdudvarát, bázisát erősítette.

Harmadszor: nagyon szeretném, ha Orosz Sándor abból a III. kerületi szubkultúrából (Szórványos derültség. - Gyimóthy Géza tapsol.) kicsit messzebbre nézne, hogy hogyan működik ma a valós mezőgazdaság, mert nem biztos, hogy újságcikkek alapján meg lehet azt érteni. A 1,5 milliárd forintos támogatás még messze elég sem lesz, mint említettem, mert aki közelről tapasztalta, hogyan működik a gazdahálózat és mit csináltak az elmúlt három évben, annak reálisabb képe kellene hogy legyen, önnek meg különösen, miután az előző parlamenti ciklusban a mezőgazdasági bizottság elnöke volt. Ma a mezőgazdaság egyedüli bázisa a falugazdász-hálózat, és nemhogy elég lenne ez a pénz, de ennél még sokkal több kellene ahhoz, hogy azok teljes infrastrukturális háttérrel tudják ott a valós adatokat felvenni, regisztráltatni és továbbadni az FM felé, azon keresztül pedig az integrációs tárgyalások felé.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Font úrnak mondom: nekem csak azzal van bajom, hogy hová akarják áttenni ezeket a gazdászokat, nem azzal, hogy vannak avagy nincsenek. Megjegyezem: idén csak 800 milliót kapott erre a célra az Agrárkamara.

Csurka úr, én nagyon figyeltem... (Csurka István üres képviselői székére pillantva:) Ja, persze, ha kimegy meg bejön, úgy nehéz... - de én olyasmit nem mondtam, hogy 40 milliárd. Én ennél sokkal többet mondtam, ha összeszámolja. Azt azonban meg kell mondanom, hogy eléggé kínos lenne ebben az országban, ha a parlamentben csak azok szólhatnának, akik bárhol, bármikor kaptak valakitől 28 milliót. Azt gondolom tehát, hogy a demokráciához hozzátartozik, hogy elmondhassam a véleményemet.

Gyimóthy képviselőtársamnak: osztom az álláspontját a tekintetben, hogy meglehetősen kiüresedtek a viták, a kormánypárti képviselők tökéletesen csöndben hallgatják végig a hozzászólásokat. Ez a csönd időnként egyébként a meglepetés csendje, annak a csendje, hogy nem ilyen lovat akartunk; ezért is mondtam, amit mondtam, a tükörről. Felvetette azt - korábbi életemre is hivatkozva -, hogy ki gátolt meg bennünket bármiben is. Én persze nem szeretném lebecsülni azt a vitát, ami a kormány és a kormánypárti képviselők között az agrárügyeket illetően valóban volt, aminek a végére csak 1997-98-ban jutottunk, és hogy akkor lett eredménye, azt még maga Font Sándor képviselő úr is elismerte.

De azért emlékeztetném Gyimóthy urat arra, hogy milyen dicstelen játékot űzött a Független Kisgazdapárt és képviselőcsoportja például akkor, amikor a termelők gabonafelvásárló és -feldolgozó szervezetekkel való ellátása céljából a privatizációs törvény szövetkezeti privatizációs akcióját a Magyar Szocialista Párt, egészen pontosan én beterjesztettem. Azt gondolom, a válsághalmazt nem rendeletekkel, illetve nem harminccal, hanem egy jóval lehet igazából kezelni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

ELNÖK: Ismét kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Gyimóthy Géza képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

 

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Orosz Sándor képviselő úr, én önt mindig "képviselő úr"-nak szólítom, ön bennünket természetesen módszeresen mindig csak uraz, de rátérnék a lényegi kérdésekre:

Önöknek 1994-ben - amikor 72 százalékos, hatalmas többséggel hatalomra kerültek - az első dolguk az volt, hogy megszüntették a falugazdász-hálózatot, megszüntették a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapot. Az előbb ön arról prédikált, hogy bizony jó lenne a családi gazdaságokat fejleszteni, de pont ezzel a két lépéssel törték ki gyakorlatilag a fejlődő családi gazdaságok nyakát. Magyarországon 10-15 ezer életképes családi gazdaság sincs sajnos, amely fejleszteni tudna, amely bővített újratermelést tudna végrehajtani. Ön nagyon jól tudja, tisztelt képviselő úr, hogy a fele ekkora nagyságú Dániában 80-90 ezer életképes családi gazdaság van, ott vannak a gépkörök, Ausztriában 80 ezer ember tagja a gépköröknek.

A négy év alatt, amikor mi páran, akkori ellenzéki képviselők, én magam is legalább húsz-harminc országgyűlési határozati javaslattal, törvényjavaslattal, egyebekkel bombáztuk önöket, önök úgy leütöttek bennünket, mint vak a poharat. Röviden ennyit tudok önnek mondani. (Taps a MIÉP soraiban. - Szórványos derültség.) Most mi nem tesszük meg ezt önökkel, természetesen nem is vagyunk 72 százalékban, csak 57-58 százalékos a többség (Keller László: Kevesebb!), de soha nem fog megtörténni az, tisztelt képviselő úr, mint ami megtörtént, mondjuk, az erőszakos szövetkezetesítés az ön pártjának elődje, az MSZMP áldásos időszakában, amikor én ötéves gyerek voltam, és arra emlékszem, hogy pufajkások jöttek és vitték el édesapámat. Isten óvja meg ezt a nemzetet attól, hogy ez újra előjöjjön! (Ifj. Hegedűs Lóránt tapsol.) De kikérjük magunknak azt, hogy önök, akik az ateista, kommunista eszmét képviselték KISZ-titkárként, párttitkárként és egyéb helyeken, kioktassák azokat, akiket tönkretettek! Még egyetlenegy olyan kisgazdát nem tudna mutatni, aki tönkretett volna egy kommunista tsz-elnököt, de nekem körülbelül ennyi levelem van (Széttárja a karjait.) azoktól a szerencsétlen kisgazdáktól, akiket kommunista tsz-elnökök tettek tönkre!

Majd tovább folytatom a következő két percben. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bognár László képviselő úr, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csurka elnök úr mondta, hogy figyelmezzünk és szóljunk, ha kell - most fel kell szólalnunk. Nagyon érdekes, ha az ártatlanság vélelmét betartanánk...! Ha Csurka úr felvette volna a 28 milliót, akkor is megilletné az ártatlanság vélelme - neki is jár az, mint bárki másnak -, de sajnos felmentette őt a bíróság, mert valóban elkészítette a forgatókönyveket, és azokért 380 ezer forintot felvett. Tehát milyen 28 millióról beszélünk? Esetleg egy polgári perben, nem tudom, elnök urunk majd viszonzásul feljelenti önöket, mert egy hivatalos bírósági végzés felmentette, nem vett fel 28 milliót, ezt el kell mondanunk. És attól a 28 milliótól, amit felvettek, még nem ment tönkre a magyar gazdaság, és az nem menti fel az MSZP előző négyéves ciklusban végzett rablógazdálkodását sem! (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)

Tehát még egyszer ki szeretném jelenteni: Csurka István elnök urat a bíróság felmentette, 380 ezer forintot vett fel az általa megírt forgatókönyvekért. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Még egy kétperces hozzászólásra jelentkezett Gyimóthy Géza képviselő úr, s utána majd ismertetem, hogy melyik frakciónak mennyi ideje van.

 

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm, elnök úr, és valószínűleg ez lesz az utolsó kétperces hozzászólásom, és most nem a múltról, hanem a jövőről szeretnék beszélni, és ehhez kérném Orosz képviselő úr és a többi ellenzéki képviselő úr segítségét.

Milyen feladatok állnak a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar előtt? Az első: bízom benne, hogy önök is azt szeretnék, hogy a huszonnyolc tartós állami tulajdonú gazdaság megmaradjon, erősödjön, hogy a biológiai alapok kihelyezése onnan a létesítendő és erősödő családi gazdaságokba minél jobban megtörténhessen. Nekünk az a célunk, hogy legalább 150 ezer életképes családi gazdaság legyen, és hogy a kisegítő gazdaságok is mind jobban tudják segíteni az elszegényedő családokat annyiban, hogy a kiegészítő jövedelem ott megszerezhető legyen.

A második: a felnőttoktatás. A földet úgy-ahogy megkapta a magyar parasztság a nagy történelmi osztozkodás folytán, de gépeket, szaktudást, egyebeket nem kapott. Ehhez kérem az ön, az ön pártjának a segítségét is, támogassák azt, hogy az önkéntes értékesítési szövetkezetek, a gépkörök, a tudományos intézetekre alapozott felnőttoktatás valóban megindulhassanak. Ebben önöknek, az agrárértelmiségieknek is - hisz nagyon sok agrárértelmiségi ül az önök soraiban - valóban nagyon nagy szerepe lehet, hogy az agrárértelmiség valóban megtalálja a helyét. Higgye el, ez a mi célunk is, hogy az agrárértelmiség megtalálja a helyét a magyar mezőgazdaságban, élelmiszeriparban!

A másik: ahol rablóprivatizálások történtek, ahol bizonyítottá váltak az áron aluli eladások, ahol bizonyítottá váltak a jogilag, alkotmányos szempontból megtámadható rablóprivatizálások, ott kérem az önök segítségét is, hogy amikor majd ezeket az ügyeket vizsgáljuk, önök is segítsenek, és ne a pártérdeket nézzék.

A jövő érdekében mi, a Független Kisgazdapárt képviselői az együttműködést szeretnék teljes mértékben elősegíteni, és bízom abban, hogy önök is ezen az úton fognak haladni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Még egy kétperces hozzászólás van: Orosz Sándor.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogram vitájában is elmondtam, ma is csak megerősíteni tudom: amennyiben az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényt betűje, szelleme szerint be kívánja tartani a kormány, a Magyar Szocialista Párt minden ilyen irányú törekvését támogatni fogja.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

 

(12.50)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szeretném ismertetni az egyes frakciók rendelkezésére álló időket: Fidesz-Magyar Polgári Párt 46 perc, Magyar Szocialista Párt 17 perc 20 másodperc, Független Kisgazdapárt 3 perc, a Szabad Demokraták Szövetségének már nincs ideje, Magyar Demokrata Fórum 13 perc 20 másodperc, Magyar Igazság és Élet pártja 6 perc 40 másodperc. Ennyivel gazdálkodhatnak még a frakciók.

Most visszatérünk az eredeti jelentkezések sorrendjéhez. Megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; akit - amennyiben váltakozó sorrendben adom meg a szót - szocialista képviselő követne, Szabó Zoltán, de őt nem látom a teremben... (Jelzésre:) Nem fog hozzászólni, jó. Köszönöm szépen.

Tóth István képviselő úré a szó.

 

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény általános vitájának ötödik napján az utolsó órákban már én sem tudok újat mondani, de nem is akarok, sőt még betévedni sem akarok abba a közgazdasági és statisztikai dzsungelbe, amelyet - mérnök ember lévén - nem is láthatok át. Ehelyett keresem az összefüggéseket bizonyos pénzügyi fejezetek és politikai szándékok között.

Látom, hogy a kormányváltáskor kapott súlyos örökség milyen szűk utcát hagyott a polgári kormány és a polgári erők részére. Az 1999. évi költségvetés sarokszámainak önök, tisztelt ellenzéki, volt kormánypárti képviselők rakták le az alapjait. Vajon az a sok milliárd forintnyi hiány nem befolyásol semmit? Dehogynem! Én is keveslem a nyugdíjemelésre fordítható összeget, keveslem a cirka 14 százalékos mértéket. De miből fedezzük? Honnan vegyünk el még több pénzt, amikor a fedezetét az előző ciklus tüntette el? A magánnyugdíjpénztárakba átfolyó óriási összegekkel nem gazdálkodhat a kormány. Ez jövőre még jobban fog hiányozni.

Önök aláírásokat gyűjtenek a nyugdíjasok között a kormány ellenében, holott önöknek - kedves szocialista és szabaddemokrata képviselőtársaim - kellene a legjobban tudni, hogy január 1-jén milyen rossz nyugdíjtörvényt vezettek be. Semmiféle modellezést, hatástanulmányt nem végeztek, és csúfosan levizsgázott a bevezetés évében ez a nyugdíjtörvény. Ezért kellene önöknek, volt kormánypárti képviselőknek bocsánatot kérni a nyugdíjasoktól, és nem a hangulatot szítani.

Az sem a polgári kormány hibája, hogy nem tud nagyobb mértékű adókedvezményt és járulékkönnyítést bevezetni, mert ehhez is nyomasztó teher a Postabank lila erkélye, úszómedencéje Spanyolországban.

Azt viszont látni kell, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási ígéreteinek súlypontjait érvényesíteni fogja. Érvényesíteni fogja a költségvetésben a családok támogatásával, az oktatás előtérbe helyezésével többletforrások révén. Itt cseng össze választási szlogenünk - "a jövő választása" - a távlatokban mérhető eredményekkel. A családok megerősítése egészséges társadalmi tagozódást fog létrehozni, az oktatással pedig a jövő nemzedékét kell felkészítenünk az új évezred kihívásaira.

A költségvetés környezetvédelmi fejezetét tanulmányozva azt tapasztaltam, hogy a települési víz- és csatornahálózat kiépítésére mintegy 25 százalékkal bővül a pénzügyi forrás. A tárca ígéretei szerint a következő években is bővülnek a források a szennyvízhálózatok kiépítéséhez és a szilárdhulladék-lerakók elkészítéséhez. Ezeket a feladatokat különös figyelemmel kezeljük, ugyanis a következő évszázad igazi kincse a tiszta ivóvíz lesz. Már most fordítsunk többletforrásokat a felszíni és a felszín alatti vízbázisaink védelmére! Igaz, hogy a környezetvédelmi kiadások éves összegei csak lassú bővülést mutatnak, de a több tárcánál is - FVM, KHVM - jelentkező környezetvédelmi jellegű beruházások már azt jelentik, hogy megtörtént a szemléletváltás az egészséges környezetépítés érdekében.

A jövő évi költségvetés nyilvánosságra került adatait a közvélemény pozitívan fogadta, és bizakodva várja, hogy a polgári kormány meg tudja valósítani annak politikai tartalmát is. Viszont önök, kedves ellenzéki képviselőtársaim, akik az érvek hiányát emlegetik, elfelejtik azt az apró tényt, hogy a kormánynak a választásokon kapott felhatalmazását kell végrehajtania az 1999. évi költségvetésben, és nem az önök igényeit.

Mindezek figyelembevételével javaslom a költségvetés elfogadását. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, aki kétperces hozzászólásra kért lehetőséget.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem volt túl tartalmas ez a megnyilvánulás, ennek ellenére mégis szót kértem, mert hemzsegett a pontatlanságoktól és a tények hamis beállításától.

Azt mondta képviselőtársam, hogy a nyugdíjemelések fedezetét az előző kormány tüntette el. Elfogadom, hogy képviselőtársam nehezen tud eligazodni a költségvetés rejtelmeiben, ő maga is mondta, hogy mérnökként nehezen tudja kiolvasni belőle a számokat. Én azt mondom, ettől persze több is elvárható lenne, de legalább a miniszterelnöke, a pénzügyminisztere, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára beszédét kísérné figyelemmel, és akkor világos kép alakulhatna ki, tisztelt képviselőtársam, önben arról, hogy milyenek az 1998-as pénzügyi-gazdasági folyamatok, és akkor ilyen hozzászólásra nem ragadtatná magát.

Ha most csak a tegnapi újsághírekből indulunk ki, hogy mit tervez a Pénzügyminisztérium, nevezetesen, hogy még az év hátralévő részében milyen kiadásokkal szeretné az ez évi költségvetést megterhelni, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a fedezete megvan - hallottuk, hogy ez milyen nagyságrend, ezt én itt most nem akarom megismételni, mert nem tudom, hogy ez valóban megalapozott-e -, de ha a pénzügyminiszter úr úgy ítéli meg, hogy ilyen nagyságrendű kiadásra is megvan az ez évi költségvetésben a fedezet, anélkül, hogy pótköltségvetést terjesztene be a Házhoz, akkor teljesen hamis az ön beállítása. Nézze meg az ez évi mutatókat és látni fogja, hogy milyen nagyságrendűek voltak a bevételek, hogyan alakultak a kiadások; azt gondolom, ez az 1997-ben az Országgyűlés által elfogadott ez évi költségvetés eredménye.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Polonyi Kornél képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Vidoven Árpád.

 

POLONYI KORNÉL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A már napok óta folyó költségvetési vitában az ötödik nap utolsó órájába érve lassan elfogynak az érvek és az ellenérvek. Ennek a költségvetésnek - mint minden hatalmon lévő kormány költségvetésének - az a célja és értelme, hogy a kormány programját segítse elő, annak pénzügyi alapjait biztosítsa és a megvalósításhoz megteremtse a pénzügyi feltételeket. A kormány erre kapott bizalmat a választóktól, és ennek a bizalomnak kell megfelelnünk.

 

(13.00)

 

Mint leírtuk a programjainkban - és időben közzétettük azokat -, célunk a családok életének jobbá tétele, a gyermekek nevelésének segítése, a közbiztonság megteremtése és az oktatás színvonalának emelése - hogy csak a nagyobb célkitűzéseket említsem meg tételesen.

Tudnunk kell azonban, és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nagyon nehéz örökséget vettünk át az előző kormánytól. Egy nem ellenőrzött, pazarló gazdaságot kaptunk, és ahogy az előttem felszólaló egyik ellenzéki képviselőtársam mondta, ingoványos a költségvetés. Az egyik képviselő a honvédelmi tárca költségvetésében 60 milliárdot említett, de sajnos ennél nagyobb az ingovány. Ha csak a Postabank és a tb kintlevőségeit és a bizonytalan behajthatóságú kintlevőségeket mondom, akkor ez tízszer annyi - durván megközelítve ezt az ingoványnagyságot.

Az egyik képviselőtársunk az igazmondást kérte számon rajtunk. Nagyon örültem volna annak, ha ez alatt az öt nap alatt vagy ezen a mai utolsó napon is valaki felállt volna, és azt mondta volna: lássuk be, bizonyos hibákat mi is elkövettünk. Nem, erről szó sem esett; itt csak állandóan a bizalmatlanság keltése és annak a bemutatása volt napirenden, hogy miben tévedünk mi, és miben tévedhetetlenek az előző politikai pártok képviselői.

Tisztában voltunk azzal, hogy nagyon nehéz örökséget fogunk átvenni. Ahogy az egyik ellenzéki képviselő mondta, egy olyan helyzetet örököltünk - egy jó helyzetet örököltünk -, amiből könnyen tudunk most sáfárkodni vagy gazdálkodni. Ez a helyzetbe hozás, mint említettem, nem egészen olyan rózsás, mint ahogyan ezt sokan állítják. Ez az egész összehasonlítás azért is érdekes, mert a szemünkre vetik, hogy az APEH egyes tisztségviselőinek vagy tisztviselőinek évi 400 milliós célprémiumot tűzünk ki, ugyanakkor a havi közel 9 millió forintos fizetést nem említi senki! Ezeket a tényeket nem szabad elfelejteni, ezeket meg kell említeni, ismételni kell, mert ez az igazság.

A mi költségvetésünk január 1-jén fog életbe lépni, és amit önök elkövettek az elmúlt kormányzati ciklusban, az már a múlt. Arról már beszélhetünk, mint megtörtént dolgokról; a mi költségvetésünk kihatásait csak január 1-jétől lehet majd számon kérni tőlünk. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy Magyarországon már nincs osztályharc, nincsenek ideológiai összevetések. A pénzpiacokon folyik a küzdelem, a pénzért és a pénz által megszerezhető befolyásokért.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt koalíciós partnereivel arra vállalkozott, hogy ezt a hibás és nagyon sok kárt okozó gazdasági folyamatot megakadályozza és megszüntesse. El kívánjuk zárni azokat a csapokat, amelyeken az állampolgárok pénze eddig számolatlanul folyt el. Szóvá kell tennünk - bármennyire is nem tetszik vagy nem kívánatos - ezeket a mulasztásokat, ezeket a hibákat, mert ez mind az állampolgárok zsebéből, az állampolgárok pénzéből és jövedelmében ment ki, és ezek teszik nehézzé e költségvetés összeállítását.

Mint ahogy említettem, a hiány, amit örököltünk, több, mint 600 milliárd - kimondani is borzasztó! Miután a honvédelmi bizottságban dolgozom mint parlamenti képviselő, emlékeztetnem kell azokat a képviselőtársaimat, akik már az előző ciklusban is dolgoztak a honvédelmi bizottságban, és ma is ellenzéki politikusként itt vannak, hogy gondoljanak vissza a korábbi években a honvédségnél végrehajtott átszervezések pénzügyi következményeire, azokra a téves - mint később bebizonyosodott - elképzelésekre, amikor először átcsoportosították a fegyveres erőket a nyugati végekre, utána átcsoportosítottuk az ország keleti végébe, majd az ország közepébe. Ezeket a diszlokációnak nevezett intézkedéseket sok száz milliós hiányok követték.

Ezek mind benne vannak ebben a költségvetésben mint negatívumok, mint olyan tények, amelyekkel nekünk most kell megbirkóznunk. Ezen túlmenően azoknak a szövetségi előírásoknak és szövetségi csatlakozásoknak, amelyek előttünk állnak - elsősorban az Észak-atlanti Szövetséghez történő csatlakozás -, a pénzügyi terhei is nyomják ezt a költségvetést. Természetesen ezt vállaltuk az előző kormányokkal együtt, és a költségvetés erre fedezetet is nyújt.

Ezekben a költségvetési tételekben ugyancsak milliárdos nagyságrendek szerepelnek, és ezeket a költségvetésnek biztosítania kell, pontosan annak érdekében, nehogy Magyarország, a Magyar Köztársaság szavahihetősége szenvedjen csorbát. És ezzel a '99. évi költségvállalással még nem fejeződik be ez a tehervállalás, mert ennek következményei lesznek a következő években is, viszont Magyarország biztonsága ezt megköveteli tőlük, és erre nekünk biztosítanunk kell a kereteket.

Mit kell tennünk a kormány következő évében? Rendezni kell a hivatásos állomány fizetését, meg kell oldanunk a vezérkar és a minisztérium átszervezését, integrációját, és korszerűsíteni kell a hadsereget.

Én bízom abban, hogy a költségvetést megértik az állampolgárok, és azokat a célokat, amelyeket a költségvetés tartalmaz, a magukénak érzik. Kérem önöket - ellenzéki és kormánypárti képviselőket -, hogy szavazzák meg ezt a költségvetést, mert ez az ország és a nép érdekeit kívánja szolgálni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Varga Mihály politikai államtitkár úr.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban két percre kérnék szót, mert Keller képviselő úr sokadik felszólalása után lassan kezd kialakulni egy olyan kép a viszonylag kevesebb információval rendelkező képviselőkben vagy esetleg rádióhallgatókban, hogy ez a kormány valami paradicsomi állapotokat örökölt a gazdaságban.

Azt hiszem, ez nincs egészen így - ezt Keller László is jól tudja -, hiszen ennek a kormánynak még nem a pluszról kell döntenie, nem a plusz milliárdokat kell elosztania, hanem a hiányt kell elosztania, a hiányról kell döntenie akkor, amikor egy költségvetési tervezetet benyújt a parlament számára. Valamennyien tudjuk, hogy ez a gazdasági növekedés még jelentős részben egy egyensúlytalan gazdasági növekedés. Ezt egyelőre a külföldi tőkebeáramlás tudja finanszírozni, de egyáltalán nem biztos, hogy ennek az üteme tartós maradhat. Azt gondolom, hogy ez is hozzátartozik a képhez.

Hogy tovább árnyaljam ezt a rózsaszínű képet, hadd tegyem hozzá ehhez azt is, hogy két területen, az infrastrukturális beruházások területén, valamint az infláció területén az előző kormány valóban egy terhes örökséget hagyott erre a kormányra, hiszen minden külföldi elemző azzal kezdi a magyarországi gazdasági állapotokról szóló beszámolóját, hogy Magyarországon az infláció szintje még mindig nagyon magas, és ebben nagyarányú lépéseket az előző kormány sem tudott megtenni.

Ezt a magas inflációt sajnos nem segítik azok a ránk maradt államháztartási problémák, amelyekkel ez a beterjesztett költségvetés számol. Így többek között jó néhány fedezetlen ígéret - például nyugdíj, amelyet az előző kormány úgy ígért meg, hogy arra nem volt fedezet -, különböző alapok előre elköltött pénzei, előre lekötött szerződések, beígért bérnövekedések, amelyekhez még hozzájön a lakosság részéről az elhalasztott fogyasztás inflációnövelő hatása.

 

(13.10)

 

Tehát azt gondolom, hogy célszerűbb, ha némileg árnyaltabb képet festünk az előző kormány gazdasági teljesítményéről. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Danka Lajos képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

 

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy a Kisgazdapárt a fő ellensége Orosz képviselőtársamnak, hiszen az egész költségvetési vitához való felszólalása nem szólt másról, mint Torgyán elnök úr mint földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, illetve a Kisgazdapárt elképzeléseiről. Semmit nem tudtunk meg azzal kapcsolatban, hogy az MSZP-nek egyáltalán mi az elképzelése a költségvetés mezőgazdasági részéről, mert egyfolytában csak ez jött ki. Nem tudom, hogy mi köze ezeknek a költségvetéshez.

A másik: korrupciós ügyleteket emlegetni olyankor, amikor tudjuk, hogy az adott ügybe pont az a párt keveredett bele, amelyik fölemlegeti, ezt nem tartom éppen szerencsésnek.

A gazdajegyző-hálózattal kapcsolatban annyit, hogy a gazdajegyző-hálózat tulajdonképpen mint az Agrárkamara keze működött, és így az információk nem értek be a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba, amit elvileg nekik össze kellett volna gyűjteni. Ezért mi szerencsésebbnek tartjuk azt, ha a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak van egy ilyen szervezete, ahonnan közvetlen információkhoz tudunk jutni a termelőktől.

Azt gondolom, a Kisgazdapárt világossá tette az elmúlt időszakban, hogy szeretné jobban csinálni a dolgokat, mint az elődei, de több év mezőgazdasági veszteségeiért, a mezőgazdaság többéves csődjéért négy hónap alatt nem lehet felelőssé tenni valakit, ráadásul úgy, hogy mindent elkövet ezeknek a csődöknek a felszámolásával kapcsolatban. Azt gondolom, a Kisgazdapártnak van egy vidékképe, a mezőgazdaságból élő emberek mind találják meg a számításukat, ne csak a szövetkezetek vezetői, az az egy-két ember, hanem az egyszerű parasztok is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a családi gazdaságban dolgozók, tehát mindenki. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Juhász Ferenc képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

 

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Polonyi Kornél úr hozzászólásával kapcsolatosan szeretnék három dolgot elmondani. Először is szeretnék neki örömet szerezni. Képviselő úr, belátjuk, hogy bizonyos hibát elkövettünk. Elkövettük a hibát, amikor elhittük azt, hogy az önök ígéreteiből valami valóra válhat. Elkövettük azt a hibát, hogy hittük és úgy gondoltuk, hogy ténylegesen megvalósítják, amit ígértek.

Mi történt? Ön azt mondja, hogy a költségvetésnek a kormányprogramot kell szolgálnia; azt mondja, hogy a honvédelem területén három fő, fontos feladat van. Fölsorolja: rendezni kell a fizetést, integrálni és fejleszteni. Tisztelt képviselő úr, csak e három feladatra nincs egy peták sem betervezve a költségvetésbe! Hiszen a fizetés rendezése ugye, nem az, hogy elérik végre a bérbeállási szintjüket a fegyveres állomány dolgozói. Más fizetésrendezésről nincs szó, nincs is a költségvetésben.

Az integráció kérdésköre azt jelenti, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrálódik. Mind a két szervezetnek megnövelték a költségvetését, központosított költségvetést kap mind a kettő, nincsen külön-külön e feladatokra elkülönítve pénz. A fejlesztések tekintetében nyilvánvalóan nem arra gondol a képviselő úr, hogy a NATO fejlesztési programjához fogunk hozzájárulni néhány millióval - más érdemi fejlesztés pedig a költségvetésben nem szerepel.

No, ezt kérjük számon, ezt említjük föl önöknek, és még egyszer mondom, azért hibáztunk, mert valóban elhittük, hogy ezeket az ígéreteiket teljesíteni fogják. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Vidoven Árpád képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt, akit majd Szalai Annamária követ, szintén a Fidesz részéről.

 

VIDOVEN ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Immáron ötödik napja folyik a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének általános vitája. A költségvetés mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt és bír az ország és a tisztelt Ház életében. Különösen igaz ez a megállapítás az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslatra. Hiszen az új évezred küszöbén az 1900-as évek utolsó költségvetéséről vitatkozunk, s e költségvetés egyben az Orbán-kormány első költségvetése. Bár nem lehet teljes egészében az új kormány költségvetése, hiszen a kormányváltás csak a nyáron történt meg, és önök, tisztelt képviselőtársaim, jól tudják, hogy egy ilyen nagy horderejű, az ország további sorsát lényegében meghatározó törvényjavaslat elkészítése milyen hosszú és bonyolult munka eredménye.

A súlyos örökség ellenére azonban a jelenlegi kormányprogram - amely a Fidesz-Magyar Polgári Párt "Szabadság és jólét" című választási programjára és 40 pontjára épült - hangsúlyeltolódásai már érvényesülnek. Az elmúlt négy nap során a Fidesz képviselőcsoportjának előttem szóló tagjai már részletesen beszéltek ezekről a hangsúlyeltolódásokról, de azt hiszem, ennek jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Tekintsük át röviden, melyek azok a területek, amelyekre az Orbán-kormány az elődjénél lényegesen többet, nagyobb összegeket biztosít! A családok kormánya szívügyének tekinti és kiemelt feladatként kezeli a családok támogatását. A jövő évben a családi támogatások számottevően fognak emelkedni. A családok létérdeke, hogy tagjai munkához juthassanak, és ennek érdekében a polgári kormány hangsúlyosan támogatja a kis- és középvállalkozásokat, hiszen ők azok, akik a polgárok széles rétegeinek munkahelyet tudnak teremteni. A polgárok jogos, méltánylandó elvárása, hogy magukat, gyermekeiket, vagyonukat, értékeiket biztonságban érezzék, ezért a Fidesz vezette kormány jelentős összegeket fordít a közbiztonság megerősítésére és a szervezett bűnözés elleni harcra.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, pártállástól függetlenül mindannyian tudjuk, milyen mély igazság rejlik abban a közhelyszerű megállapításban, hogy a tudás hatalom. Megfelelő, versenyképes tudás nélkül a jövő nemzedékének nincsen esélye arra, hogy megállja a helyét az életben, ezért erkölcsi kötelességünknek is tekintjük, hogy az oktatás és a kultúra kiemelt feladatként szerepeljen, nagyobb támogatást kapjon.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A költségvetés főbb irányvonalainak és legnagyobb értékeinek hangsúlyozása után beszédem második részében a törvényjavaslat XIII. fejezetéről, a Honvédelmi Minisztérium költségvetéséről szeretnék néhány szót szólni, amely, úgy gondolom, a közelgő NATO-csatlakozás tükrében kiemelt figyelmet érdemel. Azt hiszem, nemcsak én, hanem a katonák jelentős része is azzal kezdte a honvédelmi költségvetés tanulmányozását, hogy mindenekelőtt megnézte, mennyi a kiadási előirányzat összege. Örömmel tapasztaltam, hogy az itt fellelhető szám, a több mint 164 milliárd forint jelentősen, mintegy 34 százalékkal haladja meg az 1998. évi eredeti előirányzatot. A honvédelmi költségvetés ily nagy mértékű emelkedésére, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt mintegy másfél évtizedben nem volt példa. Azt gondolom, ennek az érintettek, maguk a katonák örülnek a legjobban. Örömüket tovább fokozza, hogy a jövő év során egyötödével megnő a fizetésük. Igaz, ezzel a 19 százalékos illetményemelkedéssel a kormány egy régi adósságot törleszt a katonákkal szemben, nevezetesen a Hszt., a szolgálati törvény által meghatározott illetményrendszer 100 százalékos beállására kerül sor. De így is kiemelten emelkedik a hivatásos állomány jövedelme. Ez jelentős lépés a katonatiszti pálya társadalmi elismertségének és megbecsülésének visszaállítása irányában.

Az imént utaltam a küszöbön álló, az ország további szempontjából meghatározó jelentőségű NATO-csatlakozásra, amelyre reményeim szerint már jövő februárban nemcsak de facto, hanem de iure is sor kerül. Ezért elengedhetetlen, hogy a NATO felé vállalt nemzetközi kötelezettségvállalások szempontjából is megvizsgáljuk a honvédelmi költségvetést. Közismert, hogy a Magyar Köztársaság többször megerősítette azon kötelezettségvállalását, miszerint védelmi kiadásait évente 0,1 százalékkal növeli.

Az ország védelmére fordított kiadások a költségvetés ágazati besorolása miatt nemcsak a Honvédelmi Minisztérium fejezetében találhatóak meg. Védelmi jellegű kiadások szerepelnek a Miniszterelnöki Hivatalnál, a Gazdasági és a Pénzügyminisztériumnál is. Ha ezeket az összegeket összeadjuk, valamint hozzászámítjuk a Határőrség - mint a fegyveres erő része - előirányzatait is, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a védelmi kiadásokra összesen 184,6 milliárd forintot tervez a kormány, ami a prognosztizált GDP 1,61 százalékának felel meg. Megjegyzem, az idei, tehát az 1998-as költségvetésben a védelmi kiadások 1,51 százalékos arányt képviseltek, azaz örömmel nyugtázhatjuk, a költségvetés összhangban van nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal, teljesíti azt.

 

 

(13.20)

 

 

A védelmi kiadások növekedésén túl szerepel számos olyan egyéb tétel, példaként említem itt a technikai fejlesztési programot, a PfP-t, a békepartnerségi programot, a NATO katonai költségvetéséhez való hozzájárulást és nem utolsó sorban a NATO-képviselet bővítését, amelyek szintén az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásból fakadó kötelezettségek teljesítését jelentik.

Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett költségvetés nem egyszerűen számok halmaza, hanem - mint azt már előttem szóló kormánypárti képviselőtársaim elmondták - befektetés a jövőbe is.

A Fidesz képviselőcsoportjának tagjai hiszik és vallják, hogy a költségvetési számok mögött nemcsak a saját közeli jövőnk, hanem - ami még ennél is fontosabb - gyermekeink távol jövője is körvonalazódik. Felelősségünk tudatában hisszük, hogy a költségvetés elfogadásával az új évezred küszöbén az elkövetkező évek, sőt évtizedek számára teremtjük meg a biztos alapot; hiszünk abban, hogy befektetésünk megtérül.

Végezetül, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a kritikáért és merev elutasításért, amit a költségvetéssel szemben tanúsítottak. E magatartásukkal megerősítettek abban a hitemben, hogy jól döntök, amikor elfogadom a költségvetést. Akkor tudtak volna kételyeket ébreszteni bennem, ha éppen ellenkező módon cselekszenek, tehát támogatják ezt a költségvetést.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Juhász Ferenc képviselő úrnak.

 

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Vidoven Képviselőtársam! Sekély e kéj - hogy tudniillik annak örül, hogy nem támogattuk a költségvetési javaslatot -, hiszen amikor ön fellapozta ezt a költségvetést, akkor ezt felületesen tette. Az idézett adatok és számok mondatják velem ezt a dolgot. Tudniillik való igaz, hogy a leghátsó sorban a kiadási előirányzatnál 164 milliárd forint szerepel - ez az egy dolog stimmelt. Ezt követően elfelejtette elmondani azt, hogy ebben olyan tételek vannak - mintegy 30 milliárd forintos saját bevételi kötelezettség -, amelyek eleve teljesíthetetlenek. Ugyanilyen alapon, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-Magyar Polgári Párt mondhatta volna azt, hogy már holnaptól elérem a NATO-átlagot, a 2,1 százalékot - vagy a nem tudom, mennyit -, és a saját bevételi kötelezettségét megemeli 125 milliárd forintra. Az sem teljesíthető, meg ez a 30 milliárd sem teljesíthető.

Amikor mi kritikát mondunk, és felsoroljuk a problémát, akkor az az aggodalom vezet bennünket, hogy ezt hogyan, miből fogják megcsinálni; az az aggodalom vezet bennünket, hogy a következő esztendőben, amikor oda ki kell önnek ismételten állni, akkor vajon mit fog mondani. Úgy gondoljuk, hogy sokkal egyszerűbb és korrektebb lett volna egy teljesíthető költségvetést kialakítani, sokkal egyszerűbb és korrektebb lett volna, ha olyan feladatokat szabunk meg, amelyek feladatok, és ahhoz rendeljük a pénzeket.

Meg szeretném még jegyezni azt a hátralévő harminc másodpercemben, hogy nem szerepel a mostani költségvetésben olyan feladat, mint NATO-képviselet bővítése. Tessék megnézni, képviselő úr, az az előző években volt! Csakhogy amikor - mondom, hogy felületesen tetszett megnézni - a sorokat néztük, 1998-as tervezet, 1998-as kiadás, és utána a sok-sok kihúzás, apró vonal - ez azt jelenti, hogy a jövő évben példának okáért erre sem lesz pénz, de még nagyon sok minden másra sem.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Varga Mihály államtitkár úr.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Látom, hogy Keller László képviselő úr már készül a napzártájához, és már gyűjti a felszólásához az anyagot; szeretnék neki néhány érvet adni, hogy esetleg némileg árnyaltabban lássa ezt a költségvetést.

De előtte Juhász Ferenc úrnak hadd mondjam még azt el - ő sokszor és a hozzászólásában is bőven fejtegette azt, hogy a honvédelmi és a védelmi célú kiadások hogyan és milyen módon változnak -, hogy a Honvédelmi Minisztérium kiadási előirányzata 26,6 milliárd forinttal nő az idei esztendőhöz képest, 164,1 milliárd forint az, amit a kormányzat ilyen jellegű kiadásokra szán. Szeretném elmondani, hogy ez 24,6 százalékos növekedést jelent az előző esztendőhöz képest, és szeretném elmondani azt is, hogy valóban, a fegyveres állományúaknál az illetménybeállás miatt 19 százalékos illetményemelkedésre kerül sor jövőre. Azt gondolom, amikor az átlagos bérnövekedés 13 százalék, akkor egy 19 százalékos növekedés nem lebecsülendő.

Szeretném ehhez azt is hozzátenni, hogy a védelmi ágazat, tehát a Honvédelmi Minisztérium és a BM Határőrség mint fegyveres erők támogatása a következő esztendőben 22,2 százalékkal haladja meg az ideit, tehát szó sincs arról, hogy itt bármiféle visszafejlesztésre kerülne sor. 135,3 milliárd forint az az összeg, amit a kormányzat ilyen védelmi célú kiadásokra fordít.

Én tehát azt gondolom, ezen a területen sem felel meg a valóságnak az, hogy itt bármiféle visszafejlesztésre vagy visszafogásra kerülne sor. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Simicskó István képviselő úr.

 

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is szeretnék reagálni az MSZP-s alelnöktársam hozzászólására. Messzemenőkig nem értek egyet Juhász Ferenccel és az ő véleményével. Úgy látom, hogy bizonyos ponton, amelyet említett a bevételi oldal vonatkozásában, valóban jelentős bevételi előirányzat szerepel a honvédelmi tárca költségvetésben, de nyilvánvaló, hogy ez az előző kormány felelőssége, illetve felelőtlensége, hogy nem tett megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy azok a használatlan ingatlanok értékesítésére kerüljenek. Úgy érzem, hogy a mostani szándék egyértelmű a kormányzat részéről, szeretné ösztönözni, hogy ezek a kihasználatlanul álló ingatlanok végre-valahára értékesítésre kerüljenek, és ne menjen el ezek őrzésére és fenntartására jelentős összeg.

Szeretném elmondani ebben a rövid hozzászólásomban azt, hogy képviselőtársam nézze meg, vegye szemügyre jobban a költségvetést, és ha megnézi az előző időszak költségvetéseit is, ami a honvédelmi fejezetet illeti, azért egyértelműen látható az, hogy soha ilyen nagy mértékű támogatás nem mutatkozott meg, mint amit most a polgári koalíció kormánya ezen a tárcán keresztülvisz, tehát az utóbbi tíz-tizenöt évben ilyen mértékű támogatás nem mutatkozott meg. Hiszen összességében - mint ez már elhangzott - 34 százalékkal több kiadási előirányzatot fogalmaz meg vagy irányoz elő a tárca a költségvetésben, ugyanakkor a hivatásos állomány személyi juttatása jelentős mértékben, 19 százalékkal növekszik. Ez, úgy érezem, katonai körökben megelégedésre talált, és mindenképpen jól mutatja azt, hogy a polgári kormányzat értékeli a katonák és a hivatásos állomány munkáját és tevékenységét.

Szeretném arra ismételten felhívni a figyelmet, nagyon fontos, hogy a költségvetésben szerepeljen az, ez pedig szerepel, és eleget tesz annak, hogy a NATO-vállalásoknak eleget tudunk tenni, ez megfelelő ütemben és mértékben halad.

Szeretném még arra felhívni a figyelmet, hogy első esetben történik az meg a polgári kormány keretein belül, hogy nukleárisbaleset-elhárításra, valamint a környezeti szennyeződések mentesítésére több mint félmilliárd forintot szán a jelenlegi kormányzat.

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Szalai Annamáriának, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjének.

 

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A demokratikus jogállam harmadik, Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormánya olyan költségvetést készített, amely a kormányprogramban rögzített elvekre épít. Az előző, baloldali kormány nehéz, mondhatni jelzáloggal terhelt örökséget zúdított ránk, fedezetlen ígéreteket, előre elköltött pénzeket, felelőtlenül elindított beruházásokat, vagy a hosszú-hosszú tételes felsorolás helyett elegendő, ha a Postabank közel 250 milliárdos felhalmozott adósságát említem itt. (Keller László: 250 milliárd?)

Szerencsére nem élték fel teljesen jövőnket, a jövőt, amit a polgárokkal közösen tűztünk magunk elé, s fogalmaztunk meg "Szabadság és jólét" című programunkban. A 2000. év lesz azon esztendő, amikor immár tisztán visszatükröződhetnek a költségvetés szikár soraiban terveink, de bátran állíthatjuk, a jelen költségvetés is merőben új értékeket rögzít - a jövő elkezdődött.

 

 

(13.30)

 

Melyek ezen értékeink? A családok gyarapodásához kellő feltételek megteremtése, a mindennapok biztonságának megalapozása, erősítése, a kis- és középvállalkozások fejlesztése, az oktatás hangsúlyos, kiemelt szerepe.

A Fidesz vezette kormány programjának kitüntetett pillére a nemzetpolitika. Elődeink a kirakatban ugyan beszéltek a határon túliak támogatásának szinten tartásáról, de közben a háttérben csendesen sorvasztották vissza azokat. A Fidesz - választási ígéretét betartva - több pénzt fordít a külföldön élő magyarságra, mintegy 30 százalékkal emelte meg az erre a célra szánt keretet.

Lehetővé válik végre az eddigi szétaprózódó, morzsákat szóró támogatási elv újjáalkotása, azaz a jövőben koncentráltan lehet célokat, intézményeket segíteni. Különösen, több mint 60 százalékkal nőtt a határon túli magyar sajtót támogató Illyés Közalapítvány kerete; a Teleki Alapítvány biztonságos működését az állami hozzájáruláson túl saját emelkedő bevétele garantálja. Szintén jelentősen nőtt az Egészségügyi Minisztérium kereteiben megjelenő, a külföldön élő magyarok ellátását segítő alapítványra szánt pénz.

A kulturális tárca fejezetében is megtalálható a Fidesz nemzetpolitikai alapelvének visszatükröződése. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 38 millió forinttal többet fordít a határon túl élő magyarok kulturális életének fellendítésére, mint tette elődje, tudván az anyaország felelős szerepét.

Tisztelt Ház! A Fidesz vezette kormány alapvető fontosságot tulajdonít a magyar állam és a határon túli magyar szervezetek közötti rendszeres, intézményes párbeszédnek. A Fidesz-frakció tagjai nem elégedhetnek meg a Magyarok Világszövetsége részére tervezett összeggel, megtaláljuk a módot a támogatás mértékének emelésére. Egy kisebbségben élő nemzeti vagy etnikai közösség fennmaradása szempontjából döntő jelentőségű, hogy képes-e megőrizni, fejleszteni és továbbadni nyelvi és kulturális, azaz nemzeti vagy etnikai identitását.

A kormány célul tűzte ki a határon túli magyarok önazonosságának megőrzését jelentő anyagi támogatás mellett az ezt segítő intézményrendszer erősítését is. Ennek az intézményrendszernek minél inkább közelíteni kell ahhoz a szinthez, amely a többség, illetve az anyaországban élők számára rendelkezésre áll az oktatás, a művelődés és a kultúra területén, hiszen ekkor beszélhetünk arról, hogy csökkentek a kisebbségben élő hátrányai.

A külügyi tárca fejezetében önálló gazdasági-pénzügyi szervezetként jelenik meg a Határon Túli Magyarok Hivatala, amely 1999-ben közel 40 millió forint többlettámogatásban részesül.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem kívánja tétlenül szemlélni, hogy az anyaország és a határon túli magyar közösségek közötti kulturális, szociális és gazdasági szakadék tovább mélyüljön. Jogos igény, hogy a magyar közösségek oktatási, kulturális és művelődési szintje azonos ütemben és színvonalon, a XXI. század kihívásainak megfelelően fejlődjön.

Tisztelt Ház! Ezen alapelvek a Fidesz vezette kormány által az Országgyűlés, az ország elé terjesztett költségvetésben is határozottan megjelennek. Kérem, támogassák törvényjavaslatunkat!

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelentkezett felszólalók listájának végére értünk, tehát nincs több írásban korábban bejelentkezett felszólaló. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni.

A Szabad Demokraták Szövetségének, ahogy ezt korábban mondtam, lényegében már elfogyott az ideje; a Független Kisgazdapártnak 50 másodperce van, tehát lényegében úgyszintén; a többi frakció még hosszabb-rövidebb időkeretekkel rendelkezik.

Még egyszer kérdezem, hogy van-e még hozzászólás. Igen, megjelent a monitoron Horváth János képviselő úr neve, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. A helyéről is elmondhatja, képviselő úr, nem szükséges kijönni.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A költségvetés általános vitájának a vége felé járva hasznosnak látszik, hogy az állami költségvetést a makroökonómiai mutatók tükrében is megnézzük. Az állami költségvetésről többet tudunk meg akkor, és nagyobb magabiztossággal foglalkozunk vele, ha jól megértjük, hogy mit is jelent ez az egész gazdasági életre, az ország minden részére.

Hogy tehetjük ezt? Feltartunk egy tükröt; mi is ez a tükör, ez a jelképes tükör, amit emlegetek? - a makroökonómiai paraméterek. Vagyis mit jelent az állami költségvetés sikere vagy kudarca, vagy különböző alternatívái a következő paraméterekre: növekedés, munkanélküliség, infláció, nemzetközi egyenleg. Ha ezeknek a tükrében jól néz ki a költségvetés, vagy fordítva, ha ezeket a makroökonómiai paramétereket segíti, előreviszi a költségvetés, akkor jó munkát végeztünk. Különben eltévedünk! Fontos dolgokról beszélgetünk, de végül is elveszünk az erdőben, mert nem egészen tudjuk, hogy hol tartunk, honnan jövünk, és hová megyünk!

Mindegyikről néhány gondolat. - A növekedés kapcsán, amelynek a témája itt ismételten előkerült, különösen üdvözöltem azt, hogy a pénzügyminiszter úr mindjárt a bevezetőben említette és aláhúzta, hogy a gazdasági növekedés mennyire lényeges alapja a jó költségvetésnek. Nem túl nehéz ezt megérteni azoknak az embereknek sem, akik nem a közgazdaságtannal töltötték el életüket, vagy azoknak a polgároknak, akiknek nyilván fontos, hogy megértsék, mit is csinálunk itt.

Hogy is áll össze a költségvetés és a növekedés? Egyszerűen úgy, hogy ha több a gazdaságnak a növekedése, több a GDP, akkor az adóalap megnő, tehát könnyebb begyűjteni azokat a bevételeket, amit azután a kormányzat elkölt a hivatása teljesítésében. Az, hogy a növekedés mértéke több vagy kevesebb, nagyon lényeges dolog, ezzel foglalkoztunk a választások során és azóta is. A belső és külső körülmények természetesen meghatározzák ezt. Anélkül, hogy tovább fejtegetném ezt, mindjárt hadd mutassak rá a másik makroökonómiai paraméterre ebben az összefüggésben: a munkanélküliségre.

Tisztelt Ház! Akkor lesz kevesebb munkanélküliség, akkor lesz kevesebb szociális teher, ha magasabb a növekedés. Itt sokszor azt éreztem, és többször hallok olyan beszélgetést szerte az országban, mintha lennének olyanok is a parlamentben, akik majdnem hogy nem drukkolnak a növekedésnek - mert a kormány növekedéspárti, akkor mintha az ellenzéknek növekedést ellenzőnek kellene lenni. Nyilván nem így van, de arra kérem képviselőtársaimat, az ellenzékieket is, hogy oszlassák ezt a hiedelmet, mert ez elő-előfordul! Növekedéspártiak vagyunk mindahányan, bárhol is ülünk ebben a parlamentben! A munkanélküliség kevesebb lesz, ilyenképpen több ember dolgozik, több a keresetük, több lesz az adóbevétel és így tovább - ez a folyamat.

Ennek a képnek egy másik paramétere az infláció. Mi történik az árszínvonallal? Itt hadd jelentsem azt, hogy az egész közgazdaság-tudomány birkózik ezzel a témával. Ugyanis van egy régebbi, neoklasszikus, monetarista, intervenciós szemlélet, amelyik szerint konfliktus van az infláció és a munkanélküliség között.

Azt szokták mondani - sokan még mindig ezzel a gazdaságpolitikával irányítják az országukat -, hogy ha az inflációt le akarják küzdeni - mint az első számú közellenséget -, akkor meg kell emelni a munkanélküliséget, vagy legalábbis bele kell nyugodni abba, hogy magasabb legyen a munkanélküliség, mert akkor a magasabb munkanélküliség nyomán az embereknek kevesebb a jövedelme, kevesebbet fognak költeni, tehát a kereslet húzta infláció majd kevesebb lesz.

 

(13.40)

 

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Hadd számoljak be arról, hogy a közgazdaság-tudományban mindinkább meglátszódik egy avult, avítt, ásatag nézet. A jól bizonyított elméletek és empirikusan is bizonyított valóság az, amikor a növekedés magasabb, és a polgároknak több a jövedelme, ez nem kell hogy inflációt gerjesszen, nem kell hogy kínálat generálta inflációt gerjesszen. Miért? Itt van az áttörés, az elméleti és empirikus áttörés: azért nem gerjeszt ez inflációt, mert a növekedés semmi más, mint annak a jelentése - statisztikusok jelentik nekünk -, hogy a növekedés rátája nyomán több áru, termék keletkezett, került a raktárakba, a boltok polcaira. Márpedig ha több a termék, akkor az árakkal mi történik? Lefelé mennek és nem felfelé.

Az infláció és a munkanélküliség közötti összefüggés, korreláció tehát nem negatív, ahogy az ósdi közgazdaságtan tanítja. Képviselőtáraim, bocsánatot kérek, senkit nem kívánok úgy megszólítani, de ne vegye magára senki sem, de másokra nyilván áll, nevezetesen az a hiedelem, hogy az infláció és a munkanélküliség egymással negatív korrelációban van; a valóság pedig az, amit én jelentek, hogy igenis, ezek pozitív módon függenek egymással össze. Nevezetesen: ha kevesebb a munkanélküliség, akkor kevesebb lesz az infláció is. Miért? Mert a kevesebb munkanélküliség annak a bizonyítéka, hogy több termék került a raktárakba, mert több ember dolgozott, több a portéka, az pedig az árakat leszorítja. Ezek a makroökonómiai, gazdaságpolitikai összefüggések hasznosak akkor, amikor a Magyar Országgyűlés a legfontosabb esztendei, évi feladatával foglalkozik, nevezetesen a költségvetéssel.

Még egy elem ebben az összefüggésben, hölgyeim és uraim, a nemzetközi mérleg: hogyan is áll majd a valuta, az importálás és az exportálás kérdése? Megint csak nagyon leegyszerűsítve mondom: amikor az ország gazdasága növekszik, több terméket hoz a piacra, persze jó minőségű, versenyképes módon, akkor ezeket a világ megveszi, eladhatók lesznek, és az így megkeresett kemény valutával sokkal jobban megtámasztjuk az ország gazdasági hírét a világban, mintha olyan pénzügyi politikát folytatunk, amelyik forró pénzt hoz be az országba - forró pénzt. A megkeresett profit és a megkeresett exportból eladott termékek legyenek a gazdaságpolitikai céljaink - tanácsolom -, és csak szükségképpen - szeretném hinni, hogy soha - legyen arra szükség, hogy a jegybank úgy inspirálja a külföldi pénz behozatalát, hogy azért emeli fel a kamatlábat.

A külföldi pénz, a nemzetközi beruházások akkor jönnek el Magyarországra, ha úgy tudják, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol a befektetés jó, tehát megvannak a termelőeszközök. Magyarországnak olyan különleges, nagyszerű termelőeszköze van, ami a világon ma a legkurrensebb: az ember, a tudás, a kapacitás. Emiatt jönnek Magyarországra a nemzetközi beruházók, és nem pedig azért, mert felemeljük a kamatlábat, és a forró pénz bejön.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, hogy a részletes vitában, amely előttünk áll az elkövetkezendő hetek során, ilyen gondolatok segíthetnek nekünk abban, hogy mik is azok az igen fontos részletek, amelyeket majd megvitatunk, és hogyan állnak azok össze. Ha többet foglalkozunk ezekkel a témákkal, legalábbis figyelemmel vagyunk rájuk, akkor kevesebb kísértésünk lesz arra, hogy egymással azért vitatkozzunk, mert vitatkozni jó.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, mindannyian - szívünkre téve a kezünket - azt mondjuk, hogy voltak ilyen jelenségek az elmúlt hét során. Talán színházi teátrikus szempontból jó is az, ha valaki szórakoztatni akar valakit, de azért nem hiszem, hogy túl sokat megengedhetjük magunknak ezeket a teátrikus játszmákat, hanem inkább maradjunk a kaptafánál. Márpedig a mi kaptafánk az, hogy jó költségvetést hozzunk létre ennek az országnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és remélem, hogy az elkövetkező hetek során folytatjuk ezt a konverzációt, ezt a beszélgetést. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Keller László.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nehéz öt nap után vagyunk a költségvetési vitában - nem kétpercesre kértem szót -, mert az ötnapos vita, a mai nap is bebizonyította azt, hogy a kormány ezzel a költségvetéssel valójában megtéveszti az ország polgárait. Úgy tesznek, mintha a jövő évben a társadalom minden tagja jobban járna a jobboldali kormány költségvetése kapcsán, miközben értelmetlenül hoz ez a költségvetés kedvezőtlen helyzetbe egyébként is nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportokat. Úgy tesznek, mintha általános adócsökkentés érvényesülne, miközben az adóteher átlagos szintje nem csökken. Úgy tesznek, mintha attól, hogy a korábbi Népjóléti Minisztérium megosztása következtében valóban új családtámogatási rendszer javítaná jelentősen a családok megélhetési gondjait, miközben értékét veszti a családi pótlék, a jövő évi minimálbér reálértéke pedig 93,8 százalék lesz.

Úgy tesznek, mintha a vállalkozók terhét jelentősen mérsékelnék, miközben a tb-járulék 6 százalékos mérséklését az egészségügyi hozzájárulás 1500 forintos emelése kíséri, és a százalékos egészségügyi hozzájárulás bevezetése is inkább tehernövekedést jelent. Úgy tesznek, mintha a pedagógusok bérhelyzetét radikálisan javítaná a költségvetés, miközben a helyi önkormányzatok támogatásnövekedése nem éri el a tervezett infláció mértékét. Úgy tesznek, mintha a lakásépítések áfáját jövő évtől visszatérítenék, miközben az áfa egy töredékét adják vissza, valójában adó-visszatérítés formájában. Úgy tesznek, mintha az egészségügyben a sürgősségi ellátás kiemelt fejlesztése megoldaná az ágazat oly súlyos problémáit, miközben a szakma által is elismerten fontos egészségügyi fejlesztéseket visszafognak.

Úgy tesznek, mintha az autópályákról eltüntették volna a kapukat, miközben Gödöllőnél január 1-jétől a lassítás elengedhetetlen. Úgy tesznek, mintha a honvédelem céljaira jelentős forrásokat biztosítana a költségvetés, miközben ezt a forrástöbbletet, illetve ennek jelentős hányadát, annak megteremtését magától a honvédelemtől várják el. Úgy tesznek, mintha párbeszédet folytattak, folytatnának a polgárokkal, miközben semmibe veszik az érdekegyeztetés folyamatát.

Nem sorolom tovább, tisztelt képviselőtársak. Nem sorolom, hogy miért tartjuk megalapozatlannak és igazságtalannak a benyújtott és öt napon keresztül tárgyalt költségvetési törvényjavaslatot. Örülök egyrészről annak, hogy vége van ennek a vitának, hiszen ha tovább folytatódna, talán a mára elhíresült bank vesztesége elérné a 300-500 milliárd forintot is, amilyen ütemben itt a kormánypárti képviselők a vitában növelik a veszteség mértékét.

 

(13.50)

 

Ugyanakkor sajnálom, hogy befejeződik a vita, hiszen a végére az államtitkár úr is aktivizálódott. Kérem, hogy az aktivitását őrizze meg akkorra, amikor át kell tekinteni a módosító indítványokat, és fordítson figyelmet a szocialista képviselők módosító javaslataira. Reméljük, hogy ha így tesz, akkor megalapozottabb lesz a jövő évi költségvetés, és megóvhatjuk önöket a polgárok jövő évi haragjától.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Két minisztérium képviselője, egy miniszter úr és egy államtitkár úr is jelentkezett. Először megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak. A Fidesz-frakció rendelkezésére összesen 3 perc 30 másodperc áll már csak. (Varga Mihály: Felezzük meg!) Az MSZP-nek még van durván 7 perce - 6 perc 40 másodperc körül számolom én.

Miniszter úr, öné a szó.

 

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Keller úr úgy tett, mintha tudna olvasni. Tekintve, hogy államtitkára volt az előző minisztériumnak, egyetlen elemre utalnék: a korszerűsítések eszközére. Kérem, az alapradiológiai park korszerűsítésére 14,4 százalékkal több pénz áll rendelkezésre, az onkológiai és sugárterápiás feltételekre pedig 22,2 százalékkal. Ennyit a korszerűsítésről.

Két elem jelenik meg, ami előzőleg nem is volt: a katasztrófa-egészségügy rovata és a vérellátás évtizede elmaradt szervezeti átalakítása.

Úgy tűnik, úgy tetszik nekem, hogy olvasni is meg kell tanulni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Varga Mihály államtitkár úrnak szűk két perc áll rendelkezésére még, ha a Fidesz-frakció időkeretéből kíván gazdálkodni.

 

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr - hacsak az MSZP-frakció nem ad át nekem időt (Derültség. - Keller László: Mennyit kérsz?), de félre a tréfát!

Hadd mondjam azt, hogy én is örülök, hogy a vita véget ért, hiszen sok újdonság az elmúlt öt napban nem történt. Azt kell mondanom, hogy az ellenzék - közte az MSZP-frakció is - ugyanazokat az érveket mondta el sok képviselőn keresztül, amiket már az első napon elmondtak. Az elmondottakból számukra az a kép állt össze, hogy vesztesei lesznek ennek a költségvetésnek a gyermekesek, a gyermektelenek, a vállalkozók, az alkalmazottak, leállnak a beruházások, vesztesek lesznek az agrárvállalkozók, rosszul járnak a pedagógusok, rosszul járnak a fegyveres állományúak - egyáltalán mindenki rosszul jár, aki ebben az országban él.

Mi azt próbáltuk bebizonyítani - és a kormánypárti hozzászólók nagyon sok érvet hoztak föl ennek bizonyítására -, hogy ez nincs így. Ebben a költségvetésben igenis vannak nyertesek. Nem azt állítjuk, hogy mindenki nyertese lesz a következő esztendőnek, de az ország jobban fog járni. Jobban fog járni, mert a gazdaság továbbra is növekedni fog, nő tehát az az elosztható alap, ami rendelkezésünkre áll, csökkenni fog az infláció, emellett, ha szerény mértékben is, de 2 százalékkal reálértékben is emelkedni fognak a bérek, folytatódni fognak a beruházások. Elmondtuk, hogy 28 százalékkal emelkednek a beruházásra szánt állami eszközök. Elmondtuk, hogy 35 százalékkal emelkednek az agrártámogatások; és van néhány olyan kiemelt ágazat, ahol a bérek is jóval az átlagos 13 százalékos szint fölött fognak növekedni. Én tehát azt gondolom, hogy elmondtuk, hogy ez a költségvetés miért megalapozott, miért lesz ennek az országnak mindenképpen előnyére.

Azt kell most sajnos elmondanom, hogy az ellenzéknek ezzel szemben nem volt érdemi észrevétele, nem volt érdemi mondanivalója, ugyanazt mondták el az elmúlt öt napban. Nem hallottunk semmilyen olyan véleményt, hogy hova kellene átcsoportosítani erőforrásokat, honnan kellene elvenni, így tehát azt kérem önöktől, tisztelt képviselőtársaim, hogy nyugodt szívvel támogassák ezt a költségvetést, mert egyelőre csak ez a költségvetés az, ami az ország számára a következő esztendőre perspektívát kínál.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Természetesen az államtitkár úrnak még a zárszó keretében lesz ideje az álláspontját részletesebben is kifejteni, de a Fidesz időkeretéből mindössze 30 másodperc maradt.

További hozzászólásra jelentkező: Molnár László, Független Kisgazdapárt.

 

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tudom, hogy még 50 másodperce van a Kisgazdapártnak, tehát 50 másodpercben érdemi vitába belebonyolódni nem lehet.

Mint az előző felszólalásaim egyikében már említettem, az elmúlt napok során komoly vita folyt. De akármit mondhatunk mi, ha az ország közvéleménye nem érzi ezt a költségvetést magáénak, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Úgy érzem - a napok folyamán, ahogy beszélgettem állampolgárokkal és közvetlen munkatársaimmal -, azt hiányolják az emberek, hogy nem kapnak elég hiteles tájékoztatást. Itt szeretném megkérni az elnök urat is, hogy lehetőleg legközelebb járjon közbe amiatt, hogy egy ilyen alkalommal, amikor egész nap itt voltunk a mai vitán, sajnos a sajtó és a televízió - a közszolgálati tévé, amit annyira figyelnek - nem közvetítette a vitát. Úgyhogy kérem, ha lehet, pótolják ezt, hogy az állampolgárok minél hitelesebb tájékoztatást kapjanak erről a költségvetésről, hogy mellé tudjanak állni. Remélem, ez a jövő, és ez egy boldog költségvetés lesz.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Varga László képviselő úr neve jelent meg a monitoron, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről - de ez szerintem téves jelzés, mert napirend után kért szót. És Keller László is jelezte felszólalási szándékát.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondoltam, hogy a zárszó után már nem szólok hozzá, de a miniszter úr és az államtitkár úr megszólalása is újabb gombnyomásra késztetett.

Tisztelt Miniszter Úr! Én nemcsak a költségvetést olvasom, hanem éppen azért, mert államtitkár voltam, mást is olvastam és mást is olvasok, és lehet, hogy nekem más a viszonyítási alapom.

Ami pedig a pénzügyminisztériumi államtitkár megszólalását illeti: nyilvánvaló, hogy mi is abban vagyunk érdekeltek, és éppen azért szóltunk az ötnapos vitában felelősségteljesen, hogy a gazdaság növekedjen, hogy a versenyképesség javuljon, hogy az infláció mérséklődjön. És még egyben, tisztelt államtitkár úr: hogy a társadalom szétszakadásának sajnálatos folyamata végre megálljon, és ne növekedjen úgy, ahogy az a költségvetési törvényjavaslatból következik.

Bízom abban, hogy ha nem is hallotta meg a szocialista frakció mondanivalóját, ha a jegyzőkönyvet figyelmesen elolvassa, módosító indítványunkon egy kicsit elgondolkodik, akkor meg fogja érteni, hogy a szocialista frakció képviselői miről szóltak ebben az ötnapos vitában.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. Orosz Sándor képviselő úrnak adom meg a szót.

 

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is a zárszóban ismételten elhangzott 35 százalékos agrártámogatás-növelés okán szeretnék szólni, hiszen azt gondolom, nem tagadható, hogy e költségvetés sorai másként-másként értelmezhetők, attól függően, hogy ki mennyire tekinti megalapozottnak a bevételeket.

A bevételek egyikével személyesen is foglalkoztam, amikor elmondtam, hogy a 11 milliárd a piacrajutási támogatások között olyan virtuális összeg, ami természetesen nagymértékben feltornázza ezeket a százalékokat, reálisan azonban mégsem növekednek a források. Ennek megfelelően a kiemelt agrártámogatások - mármint a beruházási támogatások - 1999. évi reálindexe körülbelül 95 százalékos lesz, az FVM mindösszesen támogatásra fordítható reálindexe pedig 89 és 90 százalék közötti. Éppen ezért tartjuk fontosnak e számok tisztázását, hogy ha ezt tisztáztuk, és be akarjuk tartani az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény követelményeit, akkor sokkal könnyebb szívvel fogunk nyúlni annak érdekében a költségvetés egyéb pontjaihoz, hogy a hiányzó - megítélésünk szerint - 20 milliárdot ezekre a célokra átcsoportosítsuk, mert azt gondolom, hogy abban - és itt néhány kétperces reagálásra szeretnék visszareagálni - egyetértés van ebben a Házban, hogy az agrárgazdaságunkat fejleszteni kell.

 

(14.00)

 

Ne virtuálisan, hanem reálisan fejlesszük - ez a mi szándékunk és célunk, ezt szeretnénk a módosítókkal elérni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelzés nem érkezett.

Most kerülhet sor a zárszóra, amennyiben Varga Mihály államtitkár úr élni kíván még a szólás lehetőségével. (Varga Mihály jelzésére:) Nem kíván élni. Ebben az esetben az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra a jövő heti ülésünkön kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga László képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Megadom a szót, a Házszabály rendelkezése alapján 5 perces időkeretben.

 




Felszólalások:   1   1-123  Előző      Ülésnap adatai