Készült: 2020.08.12.12:26:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

3. ülésnap (1998.06.30.),  60-125. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:26:33


Felszólalások:   58   60-125  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a családi támogatások átalakításáról szóló határozati javaslat általános vitája. Mátrai Márta és Frajna Imre képviselők előterjesztését H/14. számon kapták kézhez a képviselők. Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, ezért ma csak az általános vitára kerülhet sor.

Megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim!

(Általános zaj.) A határozati javaslat, amit benyújtottunk, része annak a csomagnak, amelyben a polgári jövő kormánya programjának megvalósítását elkezdtük.

 

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanat türelmet kérek! Többen elhagyják a termet, egy perc türelmet kérek, míg elhagyják. Aki nem hajlandó hallgatni Frajna képviselő urat, minél gyorsabban hagyja el a termet! Egy kis csöndet kérek! A határozathozatalokkal végeztünk a mai nap során. Akik bizottsági meghallgatásokra mennek, gondolom, oda igyekeznek. Aki itt tud maradni, kérem, hallgassa figyelemmel Frajna Imre képviselő urat. A képviselő úré a szó.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Még egyszer köszönöm a szót, elnök úr. Igazából, azt hiszem, semmi ijesztőt nem akarok mondani, és azt hiszem, nyugodtan folytathatom a beszédemet. Ez az előterjesztés része annak a csomagnak, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója a polgári jövő kormányának programjából a megvalósítás érdekében az Országgyűlés elé beterjeszt.

Talán nem teljesen alaptalan megemlékezni eme határozati javaslat benyújtásakor arról a márciusi fekete vasárnapról, amely nélkül erre a határozati javaslatra valószínűleg nem kerül sor. Ez a határozati javaslat azokat a sérelmeket próbálja orvosolni, amelyeket a Bokros-csomag ejtett a magyar családokon. Ez a Bokros-csomag azt az üzenetet hordozta a társadalom felé, hogy a gyermekek nem fontosak, az ő fejlődésük és jólétük bármilyen vélt vagy valós gazdasági érdek oltárán feláldozható. Azt gondoljuk, hogy a polgári kormánynak ezzel ellentétes üzenetet kell eljuttatnia a családok irányába.

Pontosan tudom, hogy ki fognak újulni azok a nézetrendszeri viták, amelyek a Bokros-csomag kapcsán már fellángoltak, miszerint a családi támogatások a szociálpolitika részét képezik, vagy pedig ennél jóval szélesebb körben tekintendő ellátások körébe tartoznak. Szerintünk ugyanis a családtámogatás nem része a szociálpolitikának, ez önmagában az állam felelősségét jelenti a gyermekes családok iránt, és ennek egy része független attól, hogy a szülők jövedelmi viszonyai milyenek.

 

 

(14.00)

 

 

Hogy példát is vehessünk körülbelül abból, hogy itt milyen nézetrendszerek csaphatnak össze, a délelőtti vita kapcsán elhangzottakra reagálva elmondhatom: egy polgári értékeket valló szájából a "szapora" szó valószínűleg csak a nyulak kapcsán hangozhat el és semmiképpen sem a családokra alkalmazva. Tehát itt a viták, azt hiszem, eléggé ideológiai síkra tudnak terelődni.

Mi a baj igazáb

ól a családi támogatásoknak a jövedelemhatárhoz kötésében azon az üzeneten kívül, ami egyébként szerintünk roppant káros? Először is az - ha bárki itt tanulmányozott szociológiai vagy szociálpolitikai könyvet -, hogy ezt hívják a szegénységi csapdahelyzet tipikus esetének.

A jövedelemhatár ugyanis arról szól, hogy amennyiben átlép a család jövedelme egy bizonyos zónát, ebben az esetben a jövedelemnövekménynél sokkal nagyobb összegtől eshet el az illető család. Másrészt az a probléma vele, hogy ez a jövedelemhatár, ahol meg van húzva jelenleg a családi pótlék felső határa, távolról sem a milliós jövedelmekkel rendelkező gazdagok határa, hanem mondjuk két közepes beosztású köztisztviselő családját érintő döntés.

Azok a felvetések tehát, miszerint itt roppant gazdagok részére szeretnénk juttatásokat adni, ezek igazából nem igazak. Ha ezt a jövedelemhatárt akár csak néhány ezer forinttal följebb emelnénk, akkor nem a gyermekek tíz százaléka - mint jelenleg - maradna ki az ellátásból, hanem csupán egy vagy két százaléka, ami azt jelentené, hogy a jövedelemvizsgálat költsége meghaladná azokat a költségeket, amelyeket egyébként ezeknek a gyerekeknek a részére családi pótlékként kifizetünk.

Nem az a kérdés egyébként, hogy ezektől az intézkedésektől, amelyeket javasolunk, fog-e több gyermek születni, mert feltehetőleg nem. Aki anyagi helyzete miatt nem tud gyermeket vállalni, az ezek miatt az intézkedések miatt biztos nem fog. Az intézkedésnek az a célja, hogy visszaálljon a helyes világkép a polgárok fejében, miszeri

nt az, hogy családban gyermeket nevelnek, ez a társadalom számára roppant hasznos tevékenység. Erről szól például az is, azt kérjük a kormánytól, hogy az adórendszer keretében, a preferált célok körében állítsa vissza a gyermekek után járó adókedvezményt. (Taps a Fidesz, az MDF és az FKGP padsoraiban.)

Röviden ismertetném a javaslat tárgyi részeit. A családi pótlék kapcsán azt kérjük a kormánytól az országgyűlési határozatban, hogy állítsa vissza a jövedelemhatártól független jogosultságot a családi pótlékra, illetve hogy megvalósuljon az oktatási esélyegyenlőség, ezért a gyermek iskolaköteles kora után a családi pótlék helyébe az iskoláztatási támogatás kerüljön.

A gyes kapcsán azt gondoljuk, hogy a jövedelemhatárnak nincs értelme. Itt volt a legproblematiku

sabb a jövedelemhatárhoz kötés, hiszen a jelenlegi szabály szerint azt vizsgáljuk a jogosultságnál, hogy az illető családnak a szülés előtt milyen volt a jövedelme. Márpedig amennyiben a nő otthon marad a gyerekével, ebben az esetben az egyetlen jövedelmük eleve a gyes lenne. Tehát ebből a szempontból az előzetes jövedelemvizsgálat igen nagy hátrányokat hordozott magában. Sem költségvetési, sem egyéb filozófiai érveket nem tudunk felhozni amellett, hogy a gyes ne járjon minden szülő nőnek alanyi jogon.

Az a

dókedvezmény kapcsán már beszéltem. A jelenlegi adórendszer rengeteg preferált célt hordoz magában. Ezek általában az állampolgárok önmagukról való gondoskodását, illetve különféle tőkepiaci műveleteiket díjazzák. Ilyenek a nyugdíjpénztárba, az egészségpénztárba befizetett összegek, az életbiztosítás céljára befizetett összegek vagy akár a tőkeszámlára helyezett összegek után járó adóhitelek. Azt gondoljuk, hogy az adórendszer keretében az állampolgárnak nemcsak önmagáról, hanem utódairól való gondoskodását is preferálni kell. Ezt a célt szolgálja a gyermekek után járó adókedvezmény visszaállítása.

A családpolitikai vitanapon - körülbelül másfél évvel ezelőtt - Pokorni Zoltán azt mondta: "Tudva azt, hogy a család a társadalmi, a nemzeti lét alapja, és ismerve az alkotmányban foglalt, a család védelmére vonatkozó parancsot, fel sem tehető a kérdés, van-e joga, morális alapja a magyar parlamentnek vagy a magyar kormánynak, hogy a család intézményének védelmétől eltekintsen. A mindenkori magyar kormánnyal szemb

en felteendő kérdés így hangzik: képes-e a közismerten rossz gazdasági körülmények közepette olyan kormánypolitikát megvalósítani, amely védi és támogatja a családokat, növeli és nem csökkenti a gyerekek életesélyeit, megteremti és nem feléli a következő generáció alapjait." A Fidesz parlamenti frakciója saját kormánya számára is ezt a mércét szeretné felállítani ezzel a javaslattal.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Bejelentem, hogy az egészségügyi é

s szociális bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót dr. Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz, aki a bizottság állásfoglalását ismerteti.

 

DR. HORVÁTH ZSOLT, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egészségügyi és szociális bizottság a H/14. számon benyújtott önálló képviselői indítványt megtárgyalta és azt - 11 igen szavazattal - általános vitára alkalmasnak találta.

(Taps a jobb oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom

a szót dr. Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

 

DR. VOJNIK MÁRIA, a kisebbségi vélemény ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési határozattervezet bizottsági vitája során kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. A bizottság hét tagja tartózkodott, egy képviselőtársunk nemmel szavazott.

A főbb aggályaink az országgyűlési határozattervezettel kapcsolatban:

A beterjesztett javaslat az előterjesztő állításával szemben nem szolgálja a társadalmi esélyegyenlőséget. Ellenkezőleg, a jövedelmi helyzetét tekintve mintegy 10 százalékot kitevő tehetősebb családokat vonja be a támogatotti körbe, ezzel tovább növelve az egyenlőtlenséget.

Másodszor: A családi pótlék tanköteles korban iskoláztatási támogatássá

való átkeresztelése nem segíti érdemben a gyermekek taníttatását, de az iskolából kimaradt gyerekek családját hátrányosan különbözteti meg. Az egyébként dicsérendő szándék valósuljon meg a családi pótlék keretén felüli többletforrás bevonásával!

Harmadszor: A személyi jövedelemadó-kedvezmény csak azok számára jelent érdemi könnyítést, akiknek jövedelme akkora, hogy az adójóváírás körükben lehetséges. Ezért tehát a kisebbségi vélemény szerint a beterjesztett határozattervezet nem elfogadható támpont az új szabályok meghozására.

Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság ülésén megállapodás született abban a kérdésben, hogy a vitában először a frakciók tízperces időkeretben fejtik ki álláspontjukat, majd ezt követően kerülhet sor az egyes képviselői felszólalásokra. Az első körben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Kérem, beszédét az emelvényről mondja el.

 

SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjának egyik nagyon lényeges eleme volt a családok támogatása. Ezt az elvet követtük, amikor a kormányprogramot kidolgoztuk. A kormányprogramban ugyanígy kiemelt szerepet szántunk a családok támogatásának. Most tulajdonképpen ezzel a határozati javaslattal, amelyet fideszes képviselőtársaim terjesztettek be, elkezdtük a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási prog

ramjának végrehajtását.

Miről is szól ez a javaslat? Nagyon röviden: a családi pótlék és a gyes járjon újra alanyi jogon; vizsgáljuk meg, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt milyen módon, hogyan lehet visszaállítani, és ezt tegyük meg mihamarabb. Az országgyűlési határozati javaslat egy határidőt is tartalmaz, hogy milyen határidővel készítse el az új kormány ezeket a bizonyos törvénymódosításokat, ez pedig november 30-a. Természetesen ez az utolsó határidő. Korábban is meg lehet tenni a változtatások

at, különös tekintettel a költségvetés fő számaira. De a november 30-a az a végső határidő, ameddig szeretnénk, ha a kormány beterjesztené ezeket a bizonyos korrekciókat.

Felvetődik a kérdés, hogy miért van szükség erre az országgyűlési határozati javaslatr

a. Szeretném, ha egy pár perc erejéig elemeznénk a jelenlegi helyzetet. Mi történt az elmúlt négy évben a családtámogatási rendszerrel? Mi történt a családtámogatási elemekkel?

Emlékezzünk vissza, hogy 1994 végén, az akkori költségvetési vitá

ban az akkori Országgyűlés MSZP-s, SZDSZ-es többsége megszüntette a gyermekek után járó adókedvezményt. Akkor az volt az indok, hogy semmi probléma, az a pénz, amelyet ezzel az intézkedéssel a költségvetés megtakarít, a következő évben visszakerül a rendszerbe, és a családtámogatási elemek rendszerébe visszakerül ez a bizonyos összeg. Jött a következő év, '95. Jött a Bokros-csomag. Nem állították vissza a gyermekek után járó adókedvezményt. Az itt megtakarított pénzek nem kerültek vissza a rendszerbe, hanem megszüntették a gyes és a családi pótlék alanyi jogosultságát.

 

(14.10)

 

Tehát tulajdonképpen mondhatjuk, hogy nagyon súlyos támadás érte a gyermekes családok pénztárcáját.

Emlékezzünk vissza, hogy mik voltak akkor az elhangzott érvek, az MSZP-SZDSZ szerint miért kellett ezeket az intézkedéseket meghozni! Azt hallottuk az akkori vitában, hogy az új rendszer majd igazságosabb, hatékonyabb, célzottabb lesz. Nézzük meg, hogy teljesültek-e azok az elvárások, amelyek mellett akkor az MSZP-s, SZDSZ-es képvisel

ők kiálltak!

Igazságosabb lett-e a rendszer? Hadd tegyek föl egy újabb kérdést, hogy Magyarországon ma mennyit ér a jövedelembevallás akkor, amikor tudjuk, hogy a feketegazdaság mértéke közel 40 százalékos. Nagyon jól tudjuk, hogy van olyan család, államp

olgár, aki tudja korrigálni a jövedelembevallását, és nem a tényleges jövedelmét tudja letenni ezen a papíron. Van olyan család, vannak olyan polgárok, akik viszont - ez főleg a közalkalmazotti, köztisztviselői rétegre jellemző - nem tudják pozitívan korrigálni ezt a bizonyos jövedelembevallást. Tehát sok esetben előállt az, hogy olyan családok is kaptak családi pótlékot vagy gyest, akiknek a jövedelme valójában a tényleges életben meghaladta ezt a bizonyos jövedelemhatárt, viszont vannak a mai napig olyan családok, akik pontosan ezer vagy ötszáz forint miatt, amivel meghaladták a jövedelemhatárukat, estek ki a családi pótlék vagy a gyes folyósításából. Azt is elmondhatjuk, hogy ezeket a családokat viszont nagyon érzékenyen érintette az egykori kormány intézkedése, és nagyon érzékenyen érintette a családi havi kasszát ezeknek az ezer forintoknak a kiesése. Ezeket tervezték, a családi pótlékra vagy a gyesre számítottak, és igenis alapvetően beépült ezen családok költségvetésébe ez a bizonyos összeg. Vajon ezek a családok igazságosnak érzik-e ezt az új rendszert? Szerintem nem.

Nézzük tovább! Ahhoz, hogy valaki családi pótlékot vagy gyest kaphasson, igen bonyolult nyomtatványokat, jövedelembevallásokat kellett kitölteni. Mi van azokkal a családokkal, akik bár ka

phatnának ilyen támogatást, de mondjuk nem töltötték ki ezeket a bevallásokat, mert valamilyen okból kifolyólag nem tudtak erről, nem értesítették őket erről? Ezek a családok hogyan jutnak hozzá a pénzükhöz? Igazságosabb lett-e ettől a rendszer?

Vagy menjü

nk tovább! Pár héttel ezelőtt csináltak egy ellenőrzést az Egészségbiztosítási Pénztár részéről, hogy a jövedelembevallások mennyire felelnek meg a valóságnak. Kiragadtak véletlenszerűen jövedelembevallásokat, ezeket ellenőrizték, és rájöttek, hogy ezeknek a bevallásoknak egy markáns része nem felel meg a valóságnak. Kérdezem én, és fölteszem a következő kérdést: mennyibe kerül valójában az új rendszer bevezetése, mennyibe kerül az adminisztráció, mennyibe kerül ennek az új rendszernek az ellenőrzése? Vajon egyensúlyban van-e a nyert összeg az elvitt összeggel? Szerintem nemigen, és nem érte meg ez a bizonyos módosítás. A kérdés egyébként úgy is feltehető: megéri-e, hogy körülbelül 1,5 milliárd forintos költséggel létrehozzunk egy ilyen áligazságos rendszert annak érdekében, hogy mondjuk 10 ezer milliomos ne kapja meg a családi pótlékot az igazságosság jegyében?

Összefoglalva tehát szerintem ez az új rendszer nem lett igazságosabb, nem lett hatékonyabb, nem lett célzottabb.

A részletes kérdéseken és problémá

kon túl azonban felvetődik egy másik kérdés is, és azt hiszem, alapvetően ez a különbség a polgári és az előző kormány elképzelései között. Ez a kérdés pedig az, hogy a családtámogatás, a családtámogatási rendszer mennyire tekinthető segélynek, szociális segélynek. Mi a viták alatt végig azt mondtuk, hogy a családi pótlék, a gyes nem tekinthető segélynek, nem szociális segély, hanem arra szolgál, hogy az állam, a kormány, a politikum elismerje, hogy a gyermeknevelés, a gyermekvállalás olyan, társadalmilag hasznos tevékenység, amelyet támogatni kell.

Tudjuk, hogy ezek a bizonyos juttatások teljes egészében nem fedezik a gyermekvállalással járó költségeket. De azt is tudjuk, hogy ezeknek az intézkedéseknek nagyon fontos üzenetük van. Úgy, ahogy az előző kormá

ny idején a Bokros-csomagon keresztül az volt az üzenet, hogy ebben az országban nem érdemes gyermeket vállalni, és aktuális, pillanatnyi fiskális pénzpolitikai célok miatt odadobható a családtámogatási rendszer, ezzel szemben a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint igenis üzenni kell a társadalomnak, hogy a gyermekvállalás és -nevelés egy hasznos tevékenység. (Vancsik Zoltán: Hány gyereke van?) Még egyszer mondom: tudjuk, hogy a családi pótlék és a gyes visszaállítása, alanyi jogon való juttatása nem fogja 100 százalékosan fedezni ezeket a költségeket, de véleményünk szerint nagyon fontos üzenete van a polgárok és a családok számára ennek az intézkedésnek.

Még egy pár szót szólok a gyermekek után járó adókedvezményről. Való igaz, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény azon családoknak jelent majd segítséget, akiknek van jövedelmük - bevallott jövedelmük - és adóalapjuk. Nézzük meg, hogy az előző kormány idején, amikor eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, akkor ezzel az intézkedéssel javítottak-e

azon állampolgárok helyzetén, akik mondjuk nem tudták igénybe venni, nem tudták érvényesíteni a gyermekek után járó adókedvezményt!

Az volt az alapvető probléma ezzel az intézkedéssel, hogy ezeket a pénzeket egy az egyben kivonták a költségvetésből.

Tehát

azon családok sem részesültek kedvezményben, akiknek volt adóalapjuk, de azon családok sem jártak jobban, akik esetleg segélyekből próbálták fenntartani magukat vagy korrigálni azon költségeket, amelyek a gyermekneveléssel jártak.

Tehát nagyon röviden: en

nek az országgyűlési határozatnak politikai üzenete is van, ez az üzenet pedig az, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt számára igenis fontos az, hogy a családokat és a gyermeknevelést támogassa minden olyan eszközzel, amivel csak lehet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Nagy Sándornak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek, felkészül dr. Hegedűs Mihály, Független Kisgazdapárt.

 

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Különös pillanatok részesei vagyunk a Magyar Országgyűlésben. Ugyanis azt hiszem, egy hirtelen felindulásból elkövetett tévedés folytán egy országgyűlési határozattervezet helyett egy nehezen tisztázható műfajú dokumentumot kaptunk, amely leginkább egy felszínesen és pontatlanul megfogalmazott emlékeztetőre hasonlít. Az emlékeztető, mint tudják, az a papír, amely akkor készül, ha egy hosszú értekezleten viszonylag sok ember viszonylag hosszú időn keresztül összevissza beszél, ezért valakinek meg kell kísérelnie, hogy összefoglalja a teendőket, a feladatokat, határidőt és felelősöket írjon mellé.

Nos, ez az emlékeztető megítélésem szerint saját műfaján belül is nagyon rosszra sikeredett. Pongyola, pontatlan, és egyes pontjai megfejthetetlenek, mint egy nyomdahibás keresztrejtvény. Nem fogok minden részletre kitérni, már csak azért sem, mert az illetékes bizottság kisebbségi véleményeként elhangzottak jól példázzák, hogy mire gondolok. De néhány példát azért említek, és néhányat talán meg is ismétlek a nyomaték kedvéért.

Az indoklás első mondata így szól: "A családi támogatások rendszerét a leköszönő kormány az egyes családok számára hátrányosan változtatta meg." Ha a mondat úgy szólna, hogy "egyes családok számára", és nem úgy, hogy "az egyes családok számára", azaz teljeskörűen kiterjesztve a családok egészére, akkor természetesen ezen még el lehetne gondolkozni, lehetne róla vitatkozni; már csak azért is mondom ezt, mert önök nagyon jól tudják, tisztelt kormánypárti képviselők is, hogy a Szocia

lista Párt nem jókedvében választotta az alanyi jogú támogatás szisztémája helyett a rászorultság elvét.

 

(14.20)

 

Azt gondolom, el kell azon gondolkodni, hogy a mai magyar társadalom vagyoni, jövedelmi viszonyai között támogatni kell-e a leggazdagabbakat

is, vagy inkább többet kellene adni a kevésbé tehetőseknek. Nem vitatom, azok a kérdések, amelyekre Selmeczi Gabriella is utalt - jövedelemhatár konstrukciója, ennek a mértéke, a jövedelemigazolás helyzete -, azok valóságos problémák. Ha ez az előterjesztés arra tenne kísérletet, hogy ezek megoldását helyezi kilátásba, akkor azt gondolom, lehetne érdemben miről beszélni. De ilyen összefoglalóan minősíteni ezt a lépéssorozatot, ahogy az indokolás első mondatában szerepel, az természetesen nem elfogadható.

Ez az indokolásszöveg ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy 1997-ben igen jelentős reálérték-növekedés történt a családi pótlék esetében, '98-ban pedig a szociális kiadásokra fordított teljes összeg 329 milliárd forintról 398 milliárdra növekedett. Ennek t

ermészetesen része a gyermektámogatásra fordított összeg is, és itt is jelentős reálérték-növekedésről van szó, legalábbis magasabb ez a növekedés, mint az ez évre várható reálkereset-növekedés. Az előterjesztés a társadalmi esélyegyenlőségről szól, illetve azt jobban szolgáló megoldásokat ígér. Nagyon nehéz belátni, már csak a mondottak miatt is, hogy a legtehetősebbek költségvetési támogatása hogyan szolgálja ezt a bizonyos esélyegyenlőséget.

A továbbiakban arról is olvashatunk, hogy a gyermek tanköteles

korától a családi pótlékot iskoláztatási támogatás váltja fel. Meddig szól ez a támogatás? A tanköteles kor végéig? Vonatkozik-e azokra, akik mondjuk kényszerű okokból, például egészségi okok miatt kényszerülnek megszakítani tanulmányaikat? Honorálja ez a szisztéma az évismétlést, a befejezetlen tanulmányokat? Mi történik ezekkel a gyerekekkel? És mi a viszonya a családi, gyermeknevelési támogatás egyéb formáihoz?

A gyermekgondozási segély alanyi jogon jár minden anyának, ez van ebben az emlékeztetőben. De mi van akkor, ha a gyermeket nem az édesanyja neveli, mondjuk objektív okok miatt, például azért, mert meghalt. Az édesapa, a nagyszülő vagy a nevelőszülő a gyermek után nem jogosult erre a támogatásra?

Egy további ígéretről is tudósít a feljegyzés, mikor azt mondja: a személyi jövedelemadóból leírható kedvezmény illeti meg a szülőket. Mihez képest? Ez fölötte van vagy kívül van a családi pótlék rendszerén? Csak azokra vonatkozik, akiknek van kellő nagyságú adóköteles jövedelmük? Hogyan illeszkedik

egymáshoz a családi pótlék folyósításának és az adóból nyújtott kedvezménynek a rendszere? Végül még egy nagyon fontos kérdés, szintén csak a példázat kedvéért: mi történik a gyermeknevelés támogatására szolgáló egyéb formákkal, például a rendszeres gyermekvédelmi támogatással?

Ezeket a kérdéseket, ezeket a megválaszolatlan kérdéseket igen hosszan folytathatnám, de nem teszem. Természetesen magam is tudatában vagyok, és a szocialista képviselőcsoport is tudatában van annak, hogy egy országgyűlési határozaton nem lehet számon kérni a számos jogszabályt érintő konkrét előterjesztések tartalmát. De hát akkor mi a funkciója ennek a határozattervezetnek?

Az indokolás látszólag választ ad erre a kérdésre, hiszen azt mondja: "tekintettel arra, hogy a családtámoga

tási rendszerek pénzügyi feltételei már csak a következő költségvetési évben teremthetőek meg, indokolt, hogy a kormány világos jelzést kapjon a parlamenttől, hogy mikor és milyen módon kezdje meg az előkészületeket". Hogy mikor kezdjen hozzá a kormány, arra bizonyosan azt lehet mondani - jó szívvel -, hogy akkor, amikor szükségesnek és lehetségesnek gondolja. Hogy hogyan, ahhoz mi adhatunk egy önzetlen tanácsot: ha egy mód van rá, körültekintően.

Ami viszont az egyéb jelzéseket illeti, meg kell mondani őszintén, zavarban vagyunk. Látva ugyanis, hogy az újonnan megalakult Országgyűlés elé hogyan kerülnek előterjesztések, hogyan kerülik meg a kormánypárti képviselőcsoportok az elemi egyeztetési, együttműködési normákat, hogyan erőltetnek be egy-két napos hat

áridővel rendkívül jelentős kérdéseket - utalok akár a kormányprogramra, akár a társadalombiztosítás államosításáról szóló indítványra -, ezeket ismerve bizonyos lehetséges változatai a jeleknek és a jelzéseknek a mi oldalunkról valóban felmerülhetnek, de nagy valószínűséggel az előterjesztők nem ezekre gondoltak. Hát akkor mire? Arra, hogy a kormánypárti képviselőcsoportok emlékeztessék saját kormányukat a választási kampány során tett ígéretekre? De kedves kormánypárti képviselők! Miért ilyen bizalmatlanok saját kormányukkal? Lehet, hogy meglepő amit mondok, de minden új kormánynak, így az önökének is kijár valamennyi türelmi idő, legalább addig, míg megalakul.

De komolyra fordítva a szót, azt gondolom, végül is van válasz ezekre a kérdésekre. Ugyanis az e

mlékeztető 5. pontja azt mondja, hogy a szükséges törvénymódosításokat 1998. november 30-áig kell az Országgyűlés elé terjeszteni. Itt van a kutya elásva. Az államháztartásról szóló törvény értelmében ugyanis szeptember 30-ig be kell terjeszteni a költségvetést és az azzal összefüggő jogszabálytervezeteket. Vajon miért nem ez a dátum szerepel az országgyűlési határozattervezetben? Azért, mert valójában a hivatalba lépő kormány nem rendelkezik még konkrét elgondolásokkal, vagy ha igen, azt előlünk titkolja, vagy nem tudja megítélni annak realitását. Viszont az önkormányzati választások előtt úgy akar tenni, mint aki megkezdte programjának végrehajtását, miközben azt bizonytalan tartalommal, bizonytalan kimenettel az önkormányzati választások utáni időpontra tolja ki. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Ez ennek az előterjesztésnek a lényege. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Az újonnan választott Országgyűlés alakuló ülésén Áder János házelnök úr az én személyes ízlésem szerint egy mértéktartó, jó hangvételű beszédet mondott. Nem von le ebből a teljesítményből semmit, hogy eleve javította a pozícióját az a körülmény, hogy ő a 2000. év küszöbén nem ajánlotta a Magyar Országgyűlés figyelmébe Pinochet tábornokot, ahogy ezt a korelnök Var

ga László képviselő úr tette. Mindenesetre az ő beszédéből való az az idézet - meg kell mondanom, én egyetértek vele -, hogy az Országház valóban legyen az ország Háza, és - ahogy ő is mondta - az Országház tevékenységét az őszinteség, a tisztesség és a hozzáértés jellemezze. Nos én önökre bízom, hogy ezt az előterjesztést egybevessék ezzel a három követelménnyel.

Végül szeretnék hangot adni azon reményünknek, hogy a Fidesz frakcióülésén vagy valamelyik korábbi választási gyűlésén lefolytatott vitáról készült feljegyzések, emlékeztetők a jövőben nem az Országgyűlés plenáris ülésén keresztül kerülnek el a kormányhoz. Mi ismerünk rövidebb utat is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót dr. Hegedűs Mihálynak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Felkészül Béki Gabriella, SZDSZ.

 

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem úgy terveztem a hozzászólásomat elkezdeni, ahogy most fogom, de meg kell ragadnom ezt a lehetőséget, hogy Nagy Sándor képviselőtársam feltett kérdéseire válaszolhassak. Igen, ennek a mai előterjesztésnek üzenete van, politikai üzenete van, és nemcsak a Képviselőházhoz, hanem az egész magyar néphez. Az a politikai üzenet,

hogy mi a választási ígéreteinket be fogjuk tartani, és nem kötelezni akarjuk a kormányunkat, hogy beteljesítse ezeket az ígéreteket, hanem segíteni szeretnénk a kormányt.

Emlékeztetni szeretném képviselőtársamat arra, hogy az MSZP 1994-es választási programjában nagyon nagy ívű családi támogatási programok szerepeltek. És hát úgy hozta a sors, hogy ezektől az első félévben kénytelenek voltak eltérni. Mi úgy gondoljuk, hogy ez az eltérés a mi kormányzatunk idején nem szabad, hogy előforduljon.

(Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) És nem szégyelljük azt, hogy politikai üzenettel fordulunk az ország lakosságához, mivel nagy figyelemmel kísérik működésünk megkezdését. (Vancsik Zoltán: Nem ez a műfaj, ez egy országgyűlési határozati javaslat!) Ez a műfaj, ez egy kérdés... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Jó. Igen.

Szeretném elmondani, hogy szükségesnek látjuk olyan új családtámogatási rendszer kialakítását, amely segít a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkenésében, és pozitív hatással van a népesedés

politikára. (Vancsik Zoltán: Miért nem ezzel kezdte? Ez nem népgyűlés, ez a parlament!) A hatalom eddigi gyakorlói nem tudtak vagy nem akartak hosszú távú családsegítő programot folytatni.

 

(14.30)

 

Az ország érdekeit csak egy hosszú távra ható, hosszú t

ávra perspektívát nyújtó családsegítő gyakorlati politikával lehet szolgálni. Számos gondunk elsősorban a negatív demográfiai tényekre vezethető vissza. A mára piacosított társadalmi nagyrendszerek ellenérdekeltté teszik a családokat, az állampolgárokat a társadalom fenntartásához szükséges gyermeknevelésben. Az állam kötelessége, hogy a család ellen ható piaci hatásokat ellensúlyozza, ennek tipikus területe a munkaerő-újratermelés jelentős szelete, a családban végzett munkák, a gyermekgondozás, nevelés, ápolás. Feladatunk, hogy ezen nem piaci jellegű tevékenység a piaci tevékenységhez hasonló anyagi biztonsággal járjon. Ellenkező esetben a gyermekvállalás sokaknak a szegénység vállalását is jelenti. A lényeg, hogy a gyermeknevelés ne járjon együtt elrettentő terhekkel, ne jelentsen abszolút vagy relatív lesüllyedést.

Szükséges az alanyi jogon járó differenciált összegű családi pótlék, szükséges, hogy a gyermekgondozási segély alanyi jogon járjon minden anyának gyermeke három éves koráig. Az anyaság társadalmi megbecsülését jelentse a későbbiekben választható családi típusú adózás, illetve a főfoglalkozású anyaság feltételeinek javítása. Kiegyensúlyozott, biztonságos körülményeket kell biztosítanunk ahhoz, hogy a családok betölthessék hivatásukat.

 

 

(Kocsi

László helyét a jegyzői székben Mádai Péter
foglalja el.)

 

Visszatérnék néhány gondolat erejéig az adózásra. Adóztatni csak olyan területeket ildomos, amelyeket vissza akarunk szorítani vagy nem kívánunk fejleszteni. Demográfiai helyzetünkre való tekint

ettel a gyermeknevelés megadóztatását meg kell szüntetni, illetve jövedelemadóból leírható kedvezmény formájában a szülőknek vissza kell téríteni. Nehéz még azt a szót is elfogadni, amely az indítványban szerepel, amelyet úgy hívunk, hogy adókedvezmény. Talán megfelelőbb lenne az adó-visszatérítés szó, hiszen a gyermekek fogyasztása, egészségügyi ellátása, prevenciója, oktatása, felzárkóztatása, tehetséggondozása és a művelése során nagy összegű adót fizetnek a gyermeket nevelő családok. A gyerekek utáni adókedvezményekkel egy kis lépést tehetünk a szürkéből a fehérgazdaság felé; egy másik lépést pedig az anyagi nehézségekkel küzdő családban született tehetséges gyerekek segítésére, hiszen a tehetség nemcsak a családot, az egyént gazdagítja, hanem az egész országot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót Béki Gabriellának, átadom az elnöklést Wekler Ferenc alelnök úrnak.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnö

ke foglalja el.)

 

ELNÖK: Következik Béki Gabriella, az SZDSZ nevében fog felszólalni.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan országgyűlési határozati javaslat van a kezünkben, amely - ezt az imént kisgazda képviselőtársam is felvállalta - valójában egy politikai üzenet; ez a bevallott, nyilvánvaló célja. Természetesen lehet politikai üzeneteket megfogalmazni, időnként szükséges is, csak nagyon szeretném, ha az a félreértés nem fakadna a nyilvánosság és a

sajtó számára, mintha most a kormánypártok érdemben hozzányúltak volna a családtámogatás rendszeréhez.

A Szabad Demokraták Szövetsége nem tudja támogatni ezt az országgyűlési határozati javaslatot, alapvető szemléletbeli különbség akadályoz meg bennünket abban, hogy támogassuk ezt a határozatot. A Fidesz előterjesztője azzal kezdte a mondanivalóját, hogy ne tegyünk különbséget a gyermekek között. Ennek a határozatnak, ha úgy tetszik, a preambulumában szerepel ez a szándék, hogy a családtámogatások rendszer

e jobban szolgálja a társadalmi esélyegyenlőséget. Azt gondolom, hogy a szándékkal önmagában egyetérthetünk. Meg kell vizsgálnunk pontról pontra, hogy ezek az intézkedések elősegítik-e ezt a szándékot vagy nem.

Nézzük sorra! Az 1. pontban a családi pótlék k

iterjesztésére tesz javaslatot az előterjesztés, azt a kifejezést használja, hogy alanyi jogon járjon mindenkinek. Zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a kifejezést nagyon rosszul használjuk, hiszen állampolgári jogról van szó. Jövedelemkorlátos rendszerben is alanyi jogon jár az ellátás, aki alanya - mert megfelel azoknak a feltételeknek, amelyeket a törvény előír -, az alanyi jogon kapja az ellátást. Tehát a javaslat lényege, hogy állampolgári jogon mindenkinek járjon ez az ellátás.

Ha megnézzük, hogyan valós

ult meg a jövedelemkorlátos rendszer a gyakorlatban, azt tapasztaljuk, hogy a gyermekeknek alig tíz százaléka esett el ettől az ellátástól ebben a jövedelemkorlátos rendszerben, amelyet két éve az előző kormány vezetett be. Kétséget kizáróan arról a tíz százalékról van szó, akik a legmagasabb jövedelmi viszonyok közepette élő családokban nevelkednek, a legjobb helyzetű gyerekekről. Tehát igaz az az állítás, hogy ha mi most egyszerűen kiterjeszteni akarjuk mindenkire a családi pótlék odaítélését, akkor valóban a jelenlegihez képest a magas, a legmagasabb jövedelmű családok számára teszünk egy gesztust.

Ugyanennek a pontnak a (2) bekezdése arra való utalás, hogy a családi pótlék összege járjon differenciáltan, de itt két tételt említ a határozat, a gyermekek

számát és a gyermekek egészségi állapotát. Nem tudom, hogy csak figyelmetlenség a magyarázata annak, hogy kimaradt egy harmadik elem, tudniillik a családtípus felemlítése, amely a jelenlegi gyakorlatban is differenciáló tényező a családi pótlék összege szempontjából. Hiszen jelenleg ezek az összegek különböznek a gyermekszám, különböznek az egészségi állapot szerint, magasabb összeget kapnak a fogyatékos gyermekeket, illetve a tartósan beteg gyermekeket nevelő családok, de magasabb összeget kapnak a gyermeket egyedül nevelő családok is. Kérdés számomra, hogy szándékosan feledkezett meg erről a Fidesz, vagy a véletlen műve, hogy róluk nem tesznek említést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a három említett tényező mellett nagyon indokolt, hogy olyan családtámogatási rendszert alakítsunk ki, amely igenis jövedelemtől függően is differenciálja a támogatás mértékét. Ha valaki előveszi azokat a parlamenti jegyzőkönyveket, amelyeket '95-96-ban a családtámogatásokkal kapcsolatban rögzített a parlament,

és megnézi, hogy a szabaddemokraták milyen állásponton voltak és vannak, akkor következetesnek találhatja az álláspontunkat, hiszen mi akkor is azt mondtuk, hogy a jövedelem szerint differenciálni kell az ellátásokat, de ennek nem az az egyetlen módja, hogy jövedelemkorlátot állítunk. Mi következetesen azt javasoltuk, hogy az adórendszeren keresztül végezzük el ezt a differenciálást. Ez valóban egyszerűbb, és valóban társadalmi szempontból lényegesen igazságosabb rendszer lenne, mint egyszerűen odaadni alanyi jogon, illetve állampolgári jogon mindenkinek az ellátást.

A 2. pont a családi pótlékot átkereszteli iskoláztatási támogatásnak a gyermek tanköteles korától kezdve. Első ránézésre valóban úgy tűnik, mintha csak átkeresztelésről lenne szó. Ha komolyabban belegondolunk, akkor viszont ráérezhetünk arra, hogy e mögött a javaslat mögött egy lényeges és diszkriminációs szemléletű szándék húzódik meg, hiszen a részletek ismerete nélkül is feltételezhető, hogy ilyen módon jó néhány család el fogja veszíteni a cs

aládi pótlékot.

 

 

(14.40)

 

Azok a családok, amelyek kulturális szempontból, szocializációs szempontból a leginkább hátrányos helyzetűek, a leginkább hátrányos körülmények között élnek, könnyen elveszíthetik ezt a támogatási formát.

A 3. pont a gyes kiszé

lesítésére tesz javaslatot. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a gyes a jövedelemkorlát bevezetése előtt sem járt állampolgári jogon, nem járt mindenkinek, korábban munkaviszonyhoz kötött ellátás volt. Tulajdonképpen itt van a legkevesebb vitánk. El tudnánk fogadni, hogy minden anya legyen jogosult gyesre, és némi örömmel realizáljuk egészen pontosan azt, ami nem szerepel a határozati javaslatban, de szerepel a Fidesz kormányprogramjában, hogy tudniillik a gyed visszaállítását is ígérik. Erről ebben a határozatban szó sem esik. Ezt némi megnyugvással nyugtázom, hiszen a gyed visszaállításával nem tudnánk egyetérteni.

A 4. pont az adókedvezmény visszahozását ígéri. Ez valóban a középosztály számára tett gesztus. Nagyon sokszor elmondtuk a megelőző parlamenti viták során, hogy ilyen módon megint csak a leghátrányosabb helyzetű szülők nem jutnának hozzá ehhez a kedvezményhez. Tessék belegondolni abba, hogy Magyarországon a munkanélküliség az aktív foglalkoztatotti létszám több mint 10 százaléka! Ezekben a cs

aládokban nagyon sok gyerek nevelkedik, ezek pedig olyan családok, ahol vélhetőleg nem kerül sor adófizetésre, mert nincs adóképes jövedelem.

Mindent egybevéve és összefoglalva a Szabad Demokraták Szövetsége nem tudja támogatni ezt az országgyűlési határozatot, mert úgy olvassuk ki ennek a tartalmát, hogy 1. pontja szerint arról rendelkezik, hogy adakozzunk a gazdagok és a leggazdagabbak számára; 2. pontja szerint, hogy vegyük el a leghátrányosabb, legelesettebb helyzetű családoktól is azt a támogatást, mo

ndjuk, érdemesség szerint, amiről néhányan úgy ítélnek meg, hogy nem érdemesek rá; és a polgári középosztály számára olyan gesztust tesz, aminek a kivitelezéséhez ha van pénz, akkor sokkal igazságosabb felhasználást is tudunk ajánlani.

Még egyszer mondom, o

lyan családtámogatási rendszert tudnánk támogatni, amelyik jövedelem szerint, az adórendszeren keresztül differenciálja az ellátásokat. Ha valóban van 35-40 milliárd arra, hogy többet költsünk a családtámogatásra, akkor elsősorban a fogyatékos gyermeket, a tartósan beteg gyermeket nevelő családokat, illetve a gyermeküket egyedül nevelő, tehát hátrányos helyzetben élő családokat preferálja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót dr. 

Varga Istvánnak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőtársunknak; őt pedig Balczó Zoltán fogja követni.

 

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyes közgazdászok szerint ez a Ház berendezésével együtt mai áron számolva körülbelül 100 milliárd forintot tesz ki. Amikor a századfordulón a gótikus Ház épült, egy volt képviselőtársunk interpellált az akkori miniszterelnökhöz, hogy hogyan engedhetik meg azt a luxust, hogy ilyen temérdek pénzt fordítan

ak az Országház felépítésére. Az akkori miniszterelnök így válaszolt: "Nem vagyok hajlandó takarékoskodni ezen, mert ez a gyönyörű mesepalota nem nekünk, hanem a jövő magyarságának épül." E gondolatok jutottak eszembe akkor, amikor beterjesztését követően néhány órával vehemens támadások érték a családi támogatások rendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslatot.

A tisztelt Országgyűlés valamennyi képviselője, de az egész ország közvéleménye emlékszik még, és itt többen idézték a híres-hírhedt vagy inkább igen hírhedt Bokros-csomagot, amelyet ugyan az Alkotmánybíróság nagyon helyesen - elnézést a vulgáris kifejezésért - ki-gyomlált, de a családi támogatások rendszerét negatív előjellel teljes egészében átformálta.

Arról nem kívánok hosszasan beszélni 

- megtettem ezt korábban -, hogy az alanyi jogon járó családi pótlék megszüntetése, a tandíj, a gyermekek utáni adókedvezmény közel sem járt olyan megtakarítással, mint ahogy azt várták, de ma már vitathatatlan, hogy az elmúlt négy esztendőben a magyar családok túlnyomó többsége ellehetetlenült. A most néhány nap múlva felálló polgári kormány programjának középpontjában a család áll, és a Magyar Demokrata Fórum választási célkitűzései között is első helyen szerepelt a családi támogatások rendszerének visszaállítása.

A most távozó kormány a családi támogatások rendszerének megszüntetésekor mindannyiunk és jövőnk számára a legfontosabb kérdést felejtette el: sorskérdésünket, a magyar népesedés ügyét. 1981 végén Magyarország népessége még 10 millió 723 ezer fő volt, 1994 végén már csak 10 millió 245 ezer. E visszafordíthatatlan folyamat megállítása érdekében mindent meg kell tennünk, és nyilvánvaló, hogy minden gyermek után biztosítani kell az alanyi jogon járó családi pótlékot, függetlenül a szülők jövedelmétől. Ehhez kapcsolódik az is, hogy minden anyának alanyi jogon járna a gyermekgondozási segély gyermeke hároméves koráig, függetlenül a szülők jövedelmétől. Az új kormány azzal is támogatja a családokat és természetesen a gyermekvállalást, hogy adókedvezmén

yt biztosít minden gyermek után.

Tekintettel arra, hogy az új polgári kormány még nem foglalta el a helyét, így nem is lehet jogalkotási programja, úgy gondoltuk, hogy a tisztelt Országgyűlés felhatalmazását és támogatását kell kérnünk e nagy horderejű kérdés rendezéséhez, amely azt hiszem, hogy mindnyájunk számára sorsdöntő kérdés.

A családi pótlék alanyi jogon való folyósítása nem okoz majd jelentősebb többletköltséget a költségvetés számára, hisz a Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiderül, hogy

tavaly átlagosan több mint 1 millió 200 ezer család és 2 millió 100 ezer gyermek részesült családi pótlékban. Azoknak a gyermekeknek az aránya, akik után folyósították a családi pótlékot, a jogosultak 89,2 százalékát tette ki tavaly, ami 2,6 százalékpontos növekedést jelent a megelőző évhez képest. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az egész családi támogatási rendszer átalakításának, ha 40 milliárd forintot is tesz ki, költségvetési fedezetét elő kell teremteni, mert a magyar családok nem terhelhetők tovább, és nem lehet rövid távú költségvetési érdekek miatt feláldozni a jövőnket.

Vitathatatlan, hogy a most benyújtott országgyűlési határozat nem oldja meg egy csapásra a családok nehéz helyzetét, és támogatást kell biztosítani azoknak is, akik egyedül nev

elik a gyermeküket, azonban társadalmunk legfontosabb pillére a család. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a családi pótlék, a családi támogatás, a családi támogatási rendszer nevében is benne van, hogy családot jelent. Az egyedülállókat is támogatjuk, de a család a legfontosabb. Az új kormány arra törekszik, hogy elismerje a gyermekneveléssel vállalt terheket, és hosszú távon megalapozza a családi típusú adórendszer bevezetését is.

Ez az országgyűlési határozat egyértelműen bizonyítja, hogy nem felelőtlen ígérgetés hangzott el a választási kampány során a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt részéről, hanem azt tesszük, amire a választópolgároktól felhatalmazást kaptunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF, a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Balczó Zoltán, a MIÉP képviselője a helyéről kívánja elmondani a beszédét; őt Surján László követi majd.

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a tény, hogy már ezen a rendkívüli ülésszakon napirendre került a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az az országgyűlési határozati javaslata, amely a családtámogatások átalakításáról szól, számunkra, a MIÉP képviselői számára igen fontos, és fontos jelzés. Nem egyszerűen azért, ahogy itt elhangzott, hogy

a gyermekvállalás hasznos és támogatandó tevékenység, hanem azért, mert ma a nemzet számára a népességfogyás a legtragikusabb, amelynek a megállítása érdekében mindent meg kell tenni.

Az, hogy ezt nemcsak a Magyar Igazság és Élet Pártja látja ilyen súlyosn

ak, abból is kiolvasható, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt '96-os vitairatában a következő szerepel: "A születésszám csökkenése és a népesség elöregedése nemzetközi jelenség, de a magyarországi mértékű és folyamatos népességfogyás példa nélküli békeidőben. A veszélyes folyamatok ellensúlyozása érdekében sürgős intézkedéseket kell tenni a népességfogyás megállítására."

 

 

(14.50)

 

Számunkra tehát nem az a kérdés, hogy ezt a javaslatot támogassuk-e, hanem az, hogy egy régebbi rendszer elemeit részben vissz

aállító támogatási rendszer meg tudja-e oldani azt a feladatot, amit a kormányzó pártok maguk elé tűztek. A mi válaszunk az, hogy ez a rendszer kevés hozzá, és nem fogja tudni megoldani. Azzal, hogy közvetlenül nem a kormányzat terjeszt be törvénymódosítást, hanem e határozati javaslattal kívánja mintegy megszabni a feladatot, lehetővé, adott esetben kötelességévé is teszi a képviselőnek, hogy elmondja azt, amit a saját pártja programjából ezen a téren lényegesnek tart.

Úgy ítéljük meg, hogy a jelzett, nag

yon súlyos feladatok megoldásához a családtámogatás rendszerét ki kell egészíteni az úgynevezett főfoglalkozású anyaság intézményével, amely a három vagy több gyermekének nevelését hivatásként teljesítő anyát főfoglalkozású munkakört ellátónak tekinti, és jövedelmét ennek megfelelően állapítja meg. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy e rövid mondattal nem egy intézményt határoztam meg minden részletében, hiszen tudom, hogy ennek az egyéb támogatásokhoz való viszonya, a társadalombiztosítási vonzatai mind megoldandók. Azt hiszem, hogy ebben az országgyűlési határozati javaslatban jellegben és stílusban ezzel a kiegészítéssel kívántuk azt bemutatni, hogy még egy ilyen intézményre feltétlenül szükség van.

Béki Gabriella képviselőtársam említette az előbb, hogy a gyermekgondozási díj kimaradt ebből a kormányzat számára készült feladatsorból. Ezt mi is tapasztaltuk, csak más előjellel. Ezt bizonyos szempontból aggasztónak tartjuk, elsősorban azért, mert azt, hogy az anyának a szülést megelőző időszak jöved

elmétől függő bizonyos gyermekgondozási díj is járjon, fontos eszköznek tartjuk. Másrészt azért aggasztó, mert ha végigtekintünk azon, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői milyen családtámogatási elemekről beszéltek a családpolitikai vitanapon - természetesen a gyermekgondozási díj visszaállításáról -, ez a választási programjukban is szerepel, amit, mint tudjuk, a polgárokkal közösen írtak; a kérdés az, hogy vajon azok a polgárok, akik ezt megírták, hogyan értékelik, hogy ez már nem fog megjelenni ebben a feladatsorban.

Természetesen nem az a feladatom, hogy a Fidesz politikusainak és a programíró polgároknak a kapcsolatával foglalkozzam, de az már inkább ránk tartozik, hogy a választópolgárok juttatták kormányzati pozícióba a Fidesz-Magyar Polgári Pártot és a másik két kormányzó pártot, és ezekkel a szavazatokkal nagyon sok olyan választópolgár is hozzájárult ehhez a kormányváltáshoz, akik nem e pártok feltétlen hívei, hanem az adott helyzetben - bízva abban, hogy a választási ígéreteket meg fogják

valósítani - adta le a voksát. Figyelembe kell vennünk, hogy a polgár is ember, és az ember szeret hinni és bízni abban, hogyha valakire a voksát adja, azok megpróbálják teljesíteni azt, amit ígértek. Természetesen én nem akarok egy ilyen egyedi kérdésből rögtön általános következtetést levonni, mindenesetre úgy ítéljük meg, hogy a gyermekgondozási díjra mind tartalmilag, mind az előzetes ígéretek alapján szükség van.

Mindezek figyelembevételével - bár kevésnek, de az általunk szükséges irányba történő elmozdulásnak ítéljük - támogatni fogjuk ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a megszavazását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP, szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Surján László következik; őt Schwarcz Tibor követi az MSZP részéről.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezt a vitát hallgatva kénytelen vagyok megállapítani magamról, hogy rendkívül naiv ember vagyok, ugyanis azt írtam fel a papíromra, hogy: az egyetértés igénye és reménye. Úgy ítéltem meg ugyanis, olyan gondolatokat vázoltak fel képviselőtársaim, amelyek ebben a Házban széles körű egyetértésre tarthatnak igényt (Vancsik Zoltán: November 30. után, amikor be lesz adva!), és a magam részéről ezt reméltem is.

Persz

e az a helyzet, hogy a tévedéshez mindenkinek joga van, minden politikusnak is joga van, a tévedésben megmaradni viszont egyfajta megátalkodottság. Ennek a jelét láttuk négy évvel ezelőtt; az akkori győztes párt megígérte, hogy rendszeresen fogja emelni a családi pótlékot, három évig egyetlen fillérrel nem emelte meg ezt. Megígérte, hogy alanyi jogon fog járni; elvette azt az alanyi jogot, amelyet egyébként éppen az MSZP, az akkori kormány vezetett be 1990 áprilisában. Nagyon nehéz lehet most azt látni, hogy egy másik kormányzó erő valósítja meg azokat az ígéreteket, amelyeket írásban világosan leszögeztek és keményen megszegtek. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mi is megcsináltuk, nem nehéz.) Ez az izzadságszag érződött azokon a hozzászólásokon, amelyek megpróbálták egyszerű fogalmazvánnyá aljasítani ezt a néhány gondolatot.

Valóban igazuk van viszont ellenzéki képviselőtársaimnak abban, hogy ez - minden országgyűlési határozatnak ez a műfaja - valamilyen fajta üzenet. Nem hiszem, hogy a még meg sem alakul

t kormányt és a mögötte álló frakciókat szembe lehet állítani egymással, hogy nem bíznánk bennünk, azért mondjuk meg nekik, hogy mit kell csinálni. Arról azonban szó van, hogy valaminek meg kell változnia ebben az országban. (Vancsik Zoltán közbeszól.) Annak kell megváltoznia például, hogy a választási ígéretek valójában ne is ígéretek legyenek, hanem a politikai erők tervei, és amikor a helyzet elérkezik, ezeket a terveket valóra kell váltani.

Azt mondják itt kedves képviselőtársaim, hogy holmi önkormányzati választásokra gondolva hoztuk most ide ezt a határozati javaslatot. Ha így lenne, akkor sem kellene ezt szégyellni, azt hiszem, de nem erről van szó! Mire azok a törvények jogerőre emelkednek, amelyek az itt foglaltakat magukban hordozzák, bizony nove

mber-december lesz. Szerintem az állampolgároknak egyértelmű joguk van ahhoz, hogy lássák, mi az, amire január 1-jétől számíthatnak. (Vancsik Zoltán közbeszól.) Ezt eddig nem láthatták máshonnan, csak a választások során elhangzott ismertetésekből. Ha ezt a határozati javaslatot az Országgyűlés elfogadja, akkor már egy jogi szöveg is rendelkezésre áll.

És van itt még egy szempont, kedves képviselőtársaim: szociálpolitikai vitákon az elmúlt tíz évben rengeteget hallottunk arról, hogy a maradékelv érvényesül. Itt most nem a maradékelv érvényesül; a kormány nem tette rá a pecsétet a költségvetés irányszámaira, és kap egy országgyűlési határozatot, amely világosan előírja a számára, hogy ezt a bizonyos összeget, amit majd neki kell persze kiszámítania, elő kell

teremtenie. Részben erről szól ez a határozati javaslat. (Vancsik Zoltán: Erről biztos nem!)

Arról is szeretnék néhány szót mondani, sokat emlegették egyes képviselőtársaim azt, hogy a lakosság leggazdagabb 10 százalékáról van szó. Való igaz, hogy körülbelül 10 százaléktól sikerült elvenni a családi pótlékot a korábbi ügyetlen és számos adminisztratív terhet az államra ráhárító rendelkezéssorozattal, de ez a 10 százalék, akinek a gyerekeitől ezt a pénzt sikerült elvenni, nem Magyarország lakosságának legg

azdagabb 10 százaléka. Két szempontból nem az: az egyik az, hogy a lakosság leggazdagabb 10 százalékában nagyon sok a gyermektelen házaspár.

 

 

(15.00)

 

Itt a gyermekes családok legjobban kereső 10 százalékáról van szó, és még ez sem igaz, mert azokról van szó, akik nem tudják vagy becsületességük miatt nem akarják eltitkolni jövedelmeiket. Valójában ez a 10 százalék elég mélyen lenyúlik az értelmiség fiatal rétegeibe is. Úgyhogy azt gondolom, elég ügyetlen intézkedés volt ez, legfőbb ideje, hogy megv

áltoztassuk.

Azt hallottam - őszinte fájdalmamra, mert az elmúlt évek folyamán nagyon-nagyon sok kérdésben egyetértettem Béki Gabriellával, pedig nyolc éve ellenkező oldalon ülünk, és ez a következő négy évben is így lesz, és azt hiszem - különösen mai hozzászólása után -, hogy még az azt követő négy évben is így lesz. Valóban alapvető szemléletbeli különbség van. Ezért nyertük meg a választásokat, és ezért vesztették ők el! Erről szól ez a történet. Nagyon sok szempontból embertelennek tartom azt a megköze

lítést, ami itt elhangzott. Meg is mondom, hogy miért, mert pont úgy hangzott, mintha nálunk lenne az embertelenség.

Azt gondolom, hogy ha egy családnak, amelyik iskoláskorú gyermeket nevel, azt üzenjük, hogy csak akkor kapod meg az államtól a támogatást,

ha a rád vonatkozó minimális törvényeknek eleget teszel, ezzel nem zárunk ki embereket, nem büntetünk, hanem éppen felemelünk, éppen lehetővé tesszük azt, hogy azok a néprétegek, akik az iskola elvégzése nélkül generációkon keresztül a társadalom perifériájára szorultak, itt kapjanak egy olyan lelki támaszt, hogy az új generáció végezze el az iskolát. Ez ezeknek az embereknek a felemelkedését, a jövőjét, a békéjét, a biztonságát jelenti, nem pedig valamiképpen az ártalmukra szolgáló diszkriminatív intézkedés.

Kedves Képviselőtársaim! Két szempontból szeretném az előttünk fekvő határozati javaslatot vizsgálni. Az egyik: a választási üzenetek szempontjából; a másik: a javaslat saját célkitűzéseinek fényében.

Több olyan pontja van a Fidesz sokat emlegetett 40 pontjának, ami helyesebben nem a Fidesz 40 pontja, hanem a miniszterelnök-jelölt intézkedési tervének 40 pontos összefoglalása, amit ez az anyag érint. Családi pótlék ismét járni fog minden gyermek után - szól ennek a 14. pontja. Azt gondolom, ezt tettük l

e az asztalra. Nem szól azonban ez a határozati javaslat a 14. pontnak egy további részéről, ami már egy következő hullámban érkezik, ez pedig a családi pótlék értékállóságának megteremtése. Még egyszer mondom: olyan politikai erő, amely három éven keresztül nem emelte a családi pótlékot, ebben az ügyben erkölcsileg nem szólalhat meg. (Keller László: Ez nem igaz!) Tessék megnézni! '97-ben emelték először. '94-ben kerültek kormányra. Ha azt mondja az államtitkár úr, hogy ez nem igaz, akkor beszéljen az emberekkel!

A 15. pontunk úgy szól, hogy a családi pótlékot az iskoláskorú gyermekek esetében iskoláztatási támogatásként biztosítjuk. Ide lenne egy kiegészítő javaslatom, amit nem fogok módosító indítványként benyújtani, mert úgy gondolom, hogy az iskoláskorhoz elérkezve a költségek jelentősen növekednek. A beterjesztett határozati javaslat azt mondja, hogy változatlan összegben. Ez nem akadályozhatja meg a kormányt, hogy ha lát gazdasági esélyt rá, akkor az iskoláztatási pótlék valamivel nagyobb összegű legye

n. Ez egy szerény javaslat. Ha a '99-es költségvetésbe nem fér bele, később beleférhet. Logikus lenne valamit emelni, mert ténylegesen nagyobb költségeik vannak az iskolás gyerekeknek.

A 13. pontunk nem szerepel csak oldallagosan. Balczó képviselőtársam célzott rá. Itt most a gyesről van szó, és az anyagban - mármint a 40 pontban - valójában a gyed visszaállításával egyidejűleg egy egységes rendszer bevezetéséről van szó. Azt gondolom, hogy most, a kormány alakulása előtti napokban nem voltak az előterjesztők abban a helyzetben, hogy valami konkrétumot mondjanak a kormány számára. De arra nagyon szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ez a határozati javaslat nem egy folyamat lezárása, hanem egy folyamat kezdete. Következésképpen rengeteg idő és energia fog még

ebben a kérdésben megnyilvánulni, amíg összeáll ez az egységes anyasági ellátás.

A családi típusú adózás érdekében első lépésként bevezetjük a gyermekek és más eltartottak utáni adókedvezményt - szerepel a 40 pontban. Itt most a "más eltartottak" nem került be, mert a gyermekellátásról szól a kérdés. Nincs tehát a beterjesztett határozati javaslatban az égvilágon semmi ellentétben a miniszterelnök-jelölt 40 pontjával, sőt számos pontot - kettőt konkrétan -, hogy így mondjam, el is indít a maga útján, és a

többihez is hozzájárul. Végeredményben a választási ígéretek teljesítése ezzel a határozati javaslattal megkezdődik, és ezt a magam részéről üdvözlöm. Nagyon fontosnak tartom ugyanis, hogy az állampolgárok visszanyerjék a hitüket abban, hogy a politika értük van, és szavatartó.

Most nézzük meg ezt a javaslatot saját célkitűzéseinek fényében! A társadalmi esélyegyenlőség az egyik ilyen cél. Úgy ítélem meg, hogy amikor az alanyi jogot visszahozza - elfogadom Béki Gabriella megjegyzését: az állampolgári jogot visszahozza -, akkor nagyon nagy lépést tesz nem az esélyegyenlőtlenség irányába, hanem éppen az esélyegyenlőség irányába azzal, hogy nem jutalmazza többé a jövedelem eltitkolását családi pótlékkal. Ez egy nagyon fontos erkölcsi kérdés. Ugyanis minden jöv

edelemhatáros szociális támogatás szegénységi csapdahelyzetet eredményez. Ez minden tankönyvben benne van. Egyszerűen az ilyen típusú ellátásoknál szakmailag elfogadhatatlan a jövedelemhatár bevezetése.

Arról már szóltam, hogy megítélésem szerint a határoz

ati javaslat végrehajtása csökkenteni fogja az iskolából kimaradók számát, és ez mindenképpen örvendetes. Azok a hangulatkeltő megjegyzések pedig, amelyek az ezzel kapcsolatos részletekre vonatkozó kérdések áradatát sorolják föl, szerintem egyszerűen műfajtévesztések: itt nem törvényről, hanem határozati javaslatról van szó, és aki ezt a különbséget nem érti, azzal nem sokra tudunk jutni a párbeszédben.

Nem akarom azonban elhallgatni azt, hogy a javaslatnak jelen formájában is vannak olyan elemei, melyek -

 látszólag legalábbis - az esélyegyenlőség ellen hatnak. Ilyen például az, amit páran emlegettek, hogy a nem adózó állampolgárokat kizárja a gyermekek után járó ellátások egy részéből. Egyrészt azt hiszem, hogy ezt a kérdést egy kicsit másképp is meg lehet közelíteni, másrészt vannak technikák - és erről még a későbbiekben szeretnék szólni -, amelyek ezt a problémát tökéletesen megoldhatóvá teszik. Erre hadd térjek vissza egy pár pillanat múlva.

Az is igaz, hogy ebben a formában a gyermekszám és az egészség

i állapot szerint differenciálja a javaslat a családi pótlékot, nem írja elő a gyermeket egyedül nevelő szülő fokozott támogatását. Erre is azt mondom, hogy nagyon sok támogatási formát lehet bevezetni, működnek is ilyenek, lehet tovább folytatni ezeket, ahol ezt a kétségtelenül meglévő problémát kezelni lehet. Nem biztos, hogy a családi pótlék az a rendszer, amelyben kell. Ugyanakkor az is igaz, hogy semmi nem tiltja meg ebben a határozati javaslatban azt, hogy például a jelenleg meglévő rendszer, amely egy fokozattal följebb viszi az egyedül nevelőket, megmaradjon. Ezt majd a törvénymódosítás során kell megtárgyalni.

Azt gondolom, hogy népesedéspolitikai szempontból az egyenlőség, hogy minden gyermek fontos, és az állam a gyermek érkezését - legyen az bármilyen család - örömmel kell fogadja, és ezt az örömét adott esetben pótlék, támogatás formájában is kifejezheti, ez evidencia. Még fontosabb az, hogy a gyermekszám szerinti differenciálás milyen lesz. Egy rossz népesedésű országban - márpedig mi katasztro

fális népesedésű ország vagyunk - nagyon sokat jelent az, hogy az állam a maga szociális ellátó rendszerével rá tudja-e venni a családokat a gyermekvállalásra vagy sem.

Az egy-, kétgyermekes családot a harmadik gyermek vállalására sokkal könnyebb rávenni,

mint a gyermektelent az első gyermek vállalására.

 

 

(15.10)

 

Ezért a második, harmadik gyermek fokozott támogatása mindenképpen indokolt és népesedéspolitikai intézkedés.

Azt is figyelembe kell venni, hogy... (Horn Gábor közbeszólására reagálva:) Elnéz

ést, kedves képviselőtársam, nem arról van itt szó, hogy pénzért szüljenek gyermeket az emberek, ez nem így működik. Az azonban, amikor egy országban egy család költségvetését rendkívüli mértékben megterheli a gyermek vállalása, akkor második, harmadik gyermek többletterhet jelent, és ezt a többletterhet az államnak erejéhez mérten kötelessége mérsékelni.

Azt gondolom, hogy a gyermekét otthon nevelő anya támogatása ebben a formában valóban egy első - elismerem, minimális - lépés a főállású anyaság felé.

hány gondolat, ami megfontolandó a későbbi előterjesztések számára: családi pótlék járjon mindenkinek, de gond nélkül elképzelhető egy olyan megoldás, ahol nem az államnak kell utánajárnia annak, hogy kinek is jár, hanem az illető családnak kell egy egyszerű kis aláírással, bejelentéssel jelentkeznie. Ez rögtön kezeli azt a problémát, hogy a havi egymillió forint körüli jövedelemmel rendelkező emberek valószínűleg nem fogják (Dr. Toller László: Ez volt a Bokros-csomag.) kitölteni ezt a kérvényt, és akkor az a nagy igazságérzet, az a nagy félelem, ami itt megjelenik, hogy a milliárdosok - ugyan nincsenek olyan borzasztó sokan - elviszik az állam pénzét a saját gyerekeiknek, rögtön mérséklődik.

Ugyanakkor arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy ez nem já

r különösebb adminisztrációval, hiszen az új gyermek születésekor anyakönyveztetni kell, azzal együtt gond nélkül be lehet vezetni egy ilyen kérőcédulát. Azoknál pedig, akiket eddig a rendszer kizárt, szintén kell valamilyen levelezésnek történnie a család és a családi pótlékot kiszolgáltató szervek között.

A gyermek egészségi állapotának a figyelembevételénél felhívnám arra a figyelmet, hogy az egészségi állapot kifejezés nemcsak a fogyatékkal élőket jelenti, ennél szélesebb körre is: egészségkárosodottak körére is kiterjeszthető ez a fokozott támogatás.

Engedjék meg végül, hogy a számomra talán az egyik legfontosabbról, a gyermekenkénti adókedvezményről szóljak. Vegyük figyelembe azt, hogy a családi pótlék 1990 áprilisáig a fizetés kiegészítése volt. Tehát eleve csak azoknak a családoknak járt, akik jövedelemmel rendelkeztek. Nem botrány tehát, és a nemzetközi gyakorlatnak is megfelel, ha a jövedelemmel rendelkező emberek gyermekeik eltartása után támogatást kapnak.

Az adókedvezmény igazságosságának megítél

ésénél vegyék figyelembe azt, ha egy házaspár egyáltalán nem nevel gyermeket, és egy vele azonos jövedelmű házaspár, mondjuk, két vagy három gyermeket nevel, és e két házaspárnak azonos adóterhei vannak, ez aztán ami teljesen igazságtalan! Vajon a magánélet szórakozásai közé tartozik-e a gyermekek felnevelése, vagy a nemzet egésze számára hasznos cselekedet? Ha adókedvezménnyel jutalmazzuk azt, hogy valaki életbiztosítást vásárol, valaki lakásra takarékoskodik, valaki részvényekkel gazdagítja saját magát, tőkeszámlával rendelkezik, ezzel mind-mind kaphat adókedvezményt. Csak akkor nem kaphat, ha a jövendő generáció létrehozását elősegíti, ha jövedelmének igen jelentős részét az új generációra fordítja? Vajon egy gyárba való befektetés előbbrevaló mint egy új generációba való befektetés? Kedves Képviselőtársaim! Egy kicsit úgy érzem, hogy méltatlan az ezen témakörön való oly heves vita.

Természetesen lehet foglalkozni a nem adózók kérdésével. Én szeretném is, ha az az előterjesztés, amely újra visszaállítja majd a gyermekenkénti adókedvezményt, háttéranyagaiban feltárná a parlament előtt, hogy népességünk hány százaléka, a gyermeket nevelő családok milyen megosztása az, ahol az adó ismeretlen fogalom, és ezeknek mi az oka

(Keller László: 500 ezer.), hogyan lehet ezeken a családokon segíteni. Ismer az adózás olyan eszközöket, mint például a negatív adót, amely azon családok számára, amelyeknek az adókedvezménye nagyobb, mint az általuk fizetett adó, lehetővé teszi, hogy az ily módon elvileg nekik járó összeget megkapják.

Ugyanakkor azt is vegyük észre, hogy abban az állapotban, amikor megszűnt ez a kedvezmény, akkor úgy durván a családi pótlék és az adókedvezmény egymással összehasonlítva olyan 10 százalék körül volt, vagyis a családipótlék-csatornán kapott pénzne

k mintegy 10 százaléka volt az adókedvezmény.

Nem tudni most még, és a költségvetési számok ismerete nélkül nem is lehet ezt megtudni, hogy mekkora lépést lehet ezen a téren tenni, de az induló lépés megítélésem szerint nem lesz sokkal távolabb ettől az összegtől a családi pótlék és adókedvezmény arányában. Ebben az esetben viszont nem különös méltánytalanságról van szó, hanem arról az egyszerű tényről, hogy ha már a családi pótlék nem éri el a gyermeknevelés költségeinek azt a százalékát, amit nagyon soka

n szeretnénk, hogy elérjen, akkor legalább azoktól a családoktól ne vegyük el a pénzt, amelyek egyébként ezt az összeget maguk képesek voltak előállítani, csak az adórendszer a jövedelmük jelentős részét elviszi. Ez minden adókedvezmény logikája, és ha valami méltó az adókedvezményre, az a gyermekkedvezmény.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem a Házat, az ellenzéknek is az erre hajlandó részét, hogy lehetőleg ezt a határozati javaslatot támogassa és szavazza meg.

(Taps a jobb oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Többen jelentkeztek kétperces felszólalásra, Burány Sándor az MSZP részéről volt az első. Megadom a szót Burány Sándornak.

 

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Surján László az imént a pulpituson még annak örült, hogy megnyerték a választásokat. Én nem akarom ezt az örömet elrontani, sőt a magam részéről újfent gratulálok ehhez. Gratulálok elsősorban ahhoz a politikai érzékéhez, képviselőtársam, amellyel időben váltott frakciót ahhoz, hog

y most egy győztes frakcióban ülhessen.

De térjünk rá az érdemi kérdésekre. Az is örömömre szolgál, hogy az új kormánypártok 40 milliárd forintot találtak a családi pótlék rendszerének megoldására. Örülünk annak, hogy ez a 40 milliárd forint rendelkezésre áll. Ez a 40 milliárd forint ugyanakkor - és erre szeretném felhívni a figyelmet - annak a gazdaságpolitikának a következménye, amely ezt a forrást megteremtette, és amely gazdaságpolitikát önök négy éven keresztül támadtak.

Ha van 40 milliárd forint, akko

r már csak azon érdemes elgondolkozni, hogy milyen rendszerben fordítsuk ezt a gyermekek megsegítésére. Nos, ha a családi pótlék mellett bevezetjük az adókedvezmények rendszerét, ezzel két probléma van; a első az, hogy ez bonyolultabb rendszer, és kérdés, hogy érdemes-e a családok támogatását kétféle rendszerben mintegy megkettőzni. Ennél fontosabb probléma, amelyre többen utaltak: az adókedvezményből viszont kirekesztjük mindazoknak a körét, akiknek a jövedelme - akár azért, mert munkanélküliek, akár azért, mert kevés a keresetük - annyira alacsony, hogy eleve nem fizetnek adót, így adókedvezményben sem részesülhetnek.

A családi pótlék rendszerén belül két kérdés van: emeljük-e a jövedelemhatárt? Nekem az a véleményem, hogy igen, ha erre a források lehetővé válnak. De valóban van egy komoly szemléletbeli különbség köztünk; mi elsősorban a gyermekek esélyegyenlőségét kívánjuk megteremteni, és ehhez képest szeretnénk a családi támogatások rendszerét is megoldani, nem pedig a tehetősebb családokat kívánjuk tám

ogatni, mint ahogy azt a mostani kormánypártok tervezik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella az SZDSZ részéről - kétperces hozzászólásra megadom a szót.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Nekem most számos ponton van szakmai vitám Surján László képviselőtársammal. Még egyszer kísérletet teszek két percben, hogy rávilágítsak arra a belső ellentmondásra, ami ebben az országgyűlési határozatban felfedezhető.

 

 

(15.20)

 

A szándék az, hogy egye

nlőségjelet tegyünk a gyerekek közé, egyenlőségjelet akkor is, amikor a családi pótlékot adjuk, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között élnek a szülők. Azt gondolom, hogy a szülők jövedelmi viszonyaitól nehezen tudom függetleníteni magamat, illetve ezt a támogatási rendszert, hiszen az elmúlt néhány év alatt olyan jövedelemdifferenciálódás ment végbe, hogy vannak családok, amelyek több százezer forintos havi jövedelemmel rendelkeznek, míg mások a létminimum alatt élnek. Tehát ez az egyenlőségjel-kitevés is megkérdőjelezhető a társadalmi igazság szempontjából.

De tegyük fel, hogy ez a gyerekek közé valóban indokoltan tesz egyenlőségjelet. Akkor ugyanez az országgyűlési határozati javaslat miért akar különbséget tenni a szülők viselkedése szerint a g

yerekek közé? Tudniillik ha iskolába küldi, akkor kap pénzt, ha nem küldi, akkor nem kap. Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon rossz gyakorlatot vezetne be, ha a családi pótlékot és az emberek magatartását összekevernénk. Ha a családi pótlék arra való támogatási forma, hogy az állam részt vállaljon a gyermeknevelésből, akkor azt oda kell adni. Ha pedig ösztönözni akarjuk az iskolába járást, mert tényleg vannak körök, társadalmi csoportok, ahol ez elhanyagoltabb, ahol sokkal rosszabb a kulturális feltételrendszer, ahol sokkal alacsonyabb színvonalú az a társadalmi szocializációs folyamat, amelyben élnek, akkor ehhez találjunk ki ösztönzést.

Nagyon röviden, elnök úr: én szívesen látnám az iskoláztatási támogatás bevezetését, nem a családi pótlék helyett, hanem a családi pótlék mellett, mint pozitív ösztönzési eszközt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)

 

ELNÖK: Kiss Gábor kétperces hozzászólása következik az MSZP részéről.

 

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két egészen apró megjegyzésem, észrevételem lenne. Feláll a kormánypárti előterjesztő, és indoklását elvégzendő, egy képviselő elmondja az érveit, utána leül a képviselői ülésterem egy padsorába, végigtrafikálja az egész diskurzust, az egész vitát, utána elegá

nsan elvonul. Ettől a perctől kezdve kételkedem az előterjesztő hitelében és hitelességében, és az előterjesztés motívumrendszerét is kétségbe vonom: mi van emögött, ha annyira nem érdekli az ellenoldalon ülő képviselők észrevételeinek akár csak néhány eleme is.

Surján képviselő úr, ha olyan vájt füllel észrevette, hogy ezt a bizonyos előterjesztést valaki fogalmazvánnyá akarja aljasítani, erre a mozzanatra is kiterjedhetett volna a figyelme - de ez kevésbé fontos vagy lényeges. A másik, amit lényegesebbnek tartok, az, hogy miért nem szisszent fel a képviselő úr akkor, amikor itt egy másik megszólaló különbséget tett a teljes és a csonka családok között és az ezekben nevelkedő gyerekek között. Ha valóban igaz - és én ezt több megszólalóval ellentétben elfoga

dom -, hogy állampolgári jogon minden egyes gyereknek járnia kell családi pótléknak, akkor milyen címen teszünk különbséget, és milyen címen akarunk erkölcsi értelemben értékítéletet alkotni egy olyan családról, amely esetleg önhibáján kívül csonka vagy csonkának minősül. Itt nemcsak az elváltakról van szó, akik egyedül vannak, hanem akik elveszítették a házastársukat, és úgy maradtak egyedül a gyermekeikkel együtt.

Azt gondolom - és ebben Béki Gabriella véleményét is osztom -, talán úgy sem kellene különbsé

get tenni, hogy a családokat mint nevelési alanyokat jutalmazzuk vagy büntetjük a családi pótlékkal. Maradjunk meg a gyerekek körében, amikor erről van szó! Azt gondolom, hogy a családi pótlék és az előterjesztés is az önök szándékai szerint és az én legmélyebb meggyőződésem szerint is mindenekelőtt a gyermekekről akart volna szólni.

Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

 

ELNÖK: Surján Lászlónak adom meg a szót kétperces hozzászólásra.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az első megjegyzésem az, hogy a tehetősebb családok közteherviselését egyébként az adórendszeren keresztül is tökéletesen meg lehet oldani, nem feltétlenül úgy, hogy a legmagasabb adókulcsokat csökkentem és a legalacsonyabbakat emelem, mint ahogy az az elmúlt négy évben tö

rtént. Önök egyelőre lehetővé tették, hogy a legszegényebbek is adózzanak, következésképpen lehet számukra adókedvezményeket is adni.

Azt gondolom, hogy a gyermekek ellátásának egész rendszerét figyelembe kell venni. A legszegényebbek helyzetén a gyermekvé

delmi törvény adta kereteknél is rendelkezésre áll egy nagyon komoly lehetőség, egyébként az elmúlt négy év egyetlen értelmes szociálpolitikai eredménye. Ne feledkezzenek meg erről a túlsó oldalon, én sem feledkezem meg róla!

Ami pedig a különféle családtí

pusokat illeti, kedves Kiss Gábor képviselőtársam, kitértem erre a kérdésre. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem szabad összemosni azt az életformát, amely kifejezetten a szegénységi csapda irányába mozdul el, és már létre sem jön a család, mivel nagyobb támogatás kapható. A magyar társadalomban folyamatosan látjuk a házasságok számának csökkenését. Nem biztos, hogy ezt a folyamatot a családi pótlék rendszerén keresztül elő kell segíteni. Ugyanakkor a család és a gyerek tényleges helyzetét figyelembe kell venni, én tehát ezen a téren diszkriminatív lépéseket nem tudnék felvállalni. De nem biztos, hogy a családi pótlék rendszere az, ahol az államnak ezt kezelni kell.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(Taps a jobb oldalon.)

 

ELNÖK: Frajna Imre kért kétperces hozzászólási lehetőséget, a Fidesz részéről.

 

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint előterjesztő az érdemi reagálásokra nem óhajtok reagálni, csak Kiss Gábor képviselő úrnak mondanám: a teremben való mozgásom és a folyosóra történő elég rövid idejű távozásom annak volt köszönhető, hogy jelen pillanatban több bizottság tárgyalja azt a javaslatot, amely előadójaként kell jelen pillanatban a teremben tartózkodnom, és amely miatt kénytelen voltam képviselőtársaimat felkészíteni arra, hogy me

gvédhessék ezt a javaslatot.

Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Béki Gabriellának.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Ez egy nagyon rossz gyakorlat - ha így van -, hogy párhuzamosan tárgyalja a plenáris ülés ugyanazt a témát, amit a bizottságok tárgyalnak. Ez korábban nem volt szokás; de nem ezért kértem szót.

Azért kértem szót, mert nem szeretnék félreértést hagyni az álláspontomat illetően. Önök bizonyára tudják - Surján képviselőtársam egészen biztosan emlékszik rá -, hogy amikor a

jövedelemkorlátot bevezettük, akkor én magam, illetve a szabaddemokraták azt egy szükséges rossz intézkedésnek tartották. (Dr. Surján László: Akkor miért védi meg ennyire?) Partner lennék ahhoz, hogy kiterjesszük a családipótlék-jogosultságot, de nem úgy, hogy a jövedelemtől függetlenül tesszük ezt, mint ahogy a határozatban áll. Ismét elmondom: azt gondolom, az igazságosabb és egyszerűbb megoldás az lenne, ha a családi pótlékot fejkvótásan oda lehetne adni, és az adórendszeren keresztül differenciáltan vissza lehetne belőle venni. Azt gondolom, ez a legegyszerűbb és legigazságosabb megoldás.

Még egyet szeretnék szóba hozni az előterjesztés hiányosságaival, fogyatékosságával kapcsolatban: én is örömmel olvastam a kormányprogramban, hogy gondol arra, hogy a családi pótlék reálértékét őrizni szükséges. Éppen elég fájdalmas volt, hogy az előző ciklusban három éven keresztül (Dr. Surján László egyetértőleg bólint.) - úgy van, jól emlékszik képviselőtársam - nem emeltük a családi pótlékot.

Szeretném megjegyezni,

hogy ezek a válság legmélyebb évei voltak, de túljutottunk rajta, tavaly és idén is jelentős családipótlék-emelés történt. Azt gondolom, közösen arra kellene törekednünk, hogy reálértékőrzésre biztosítsuk be magunkat. Ez az országgyűlési határozati javaslat egy szót nem említ azzal kapcsolatban, hogy erre a reálértékőrzésre szükség van, és hogy milyen mechanizmuson, milyen automatizmuson keresztül próbálja ezt megvalósítani.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)

 

ELNÖK: Ismét Surján László kért szót a Fidesz részéről. Két percre megadom a szót.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem veszem igénybe két percre a Ház türelmét. De hogy az esetleges távollétemben elhangzó megszólalásoknak elejét vegyem, a külügyi bizottság folyó ülésére távozom.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Kiss Gábor kétperces hozzászólása következik az MSZP részéről.

 

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Egy pillanatra még kérem Surján képviselő úr türelmét. Azt szeretném elmondani, hogy a családok nukleáris családokká válásának van egy tendenciája egész Európában. Szeretném azt is elmondani, hogy a demográfusok - többek között Andorka Rudolf, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott - világosan kifejtették azt, hogy nem lehet egy tényezőre visszavezetni a népességfogyást és

-gyarapodást, akármilyen kívánatos is lenne ez esetenként.

 

 

(15.30)

 

 

Ezért szeretném elmondani, hogy például Írországban - amely a népesség-statisztikát vezető országok között van Európában - a gyerekek 60 százaléka házasságon kívül születik. Mi legy

en az álláspontja egy kormányzatnak az ilyen körülmények között született gyermekek segélyezésével kapcsolatban?

Ugyanakkor ennek az európai népességstatisztikának az utolsó két helyezettje Spanyolország és Olaszország. S ugye ebből még nem kell külön konz

ekvenciákat levonnom, hogy ezt miért tekinthetnénk legalábbis vagy enyhén szólva furcsának.

Ezért azt gondolom, a következtetések levonása tekintetében is lehetnénk óvatosabbak. Egyetértek a képviselő úrral: ezt az egész előterjesztést értelmes megbeszélés

tárgyává kellene inkább tennünk.

Egyébként Frajna Imre képviselő urat megkövetem, de itt mindenki tudja a teremben, hogy én nem önre gondoltam.

(Dr. Toller László: Selmeczi Gabriellára gondolt. - Taps a bal oldalon.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Javasolnám, bár a házbizottságban nem volt ilyen megállapodás, a következő felszólalók próbálják meg tíz percen belül elmondani hozzászólásukat. Aki hosszabban akar beszélni, természetesen nem fogom leállítani, de talán célszerű lenne ezt az időkorlátot önkéntesen betartani.

Következik Schwarcz Tibor, az MSZP részéről.

DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz ezek után valamit is, újat mondani ebben a kérdésben. Én talán visszamennék oda, ahol Surján képviselőtársam elkezdte, hogy naiv vagyok abban, mert én is azt hittem, valami változni fog.

Hittem és hiszek abban, amit Áder János a parlament nyitó ülésén elmondott, hogy ebben a Házban az igazságosság, a hitelesség és a szakmaiság fog ezek után uralkodni.

Surján László felszólalásában megvádolt minket azzal, hogy izzadságszagúan próbáljuk védeni korábbi álláspontunkat. A hitelesség tükrében kérdezem: mennyire hitelesek akkor a mi oldalunkról elhangzott izzadságszagú védelmek és az ő nagy ívű felszólalásai? Hiszen nem jószántunkból tértünk el '95-ben a családi pótlék rendszerében az állampolgári jogosultságról az alanyi jogosultságra. A mi programunk is azt hirdette, hogy mindenkinek állampolgári jogon szeretnénk biztosítani a gyest és a családi pótlékot.

Mennyire hiteles az a nagy ívű felszólalás? Hiszen egy kormányzati tevékenység után kényszerültünk be '95 szomorú vasárnapján abba, hogy megváltoztassuk ezt az egész rendszert, és elvegyük azt a 9 milliárdot a szociálpolitikából, ami

hiányzott.

Ezen rövid bevezető után azt szeretném mondani: nagyon vártuk, és nagyon szívesen támogattuk volna és támogatnánk a Fidesz családi támogatásról szóló országgyűlési határozati javaslatát, ha az egy átgondolt, feltételeket és a szükségleteket is figyelembe vevő javaslat lenne itt, az Országgyűlés előtt.

Műfaját tekintve - azt hiszem, elhangzott már - ez egy üzenet. Az üzeneten kívül azt is lehet mondani, hogy ez egy biankó. Egy olyan biankó, amelyet az Országgyűlés kell hogy kiállítson a majdani kormány számára. De nem tudjuk, honnan teremtődik elő a 40 milliárd. Nem tudjuk, hogy milyen feltételek rendszere mellett valósul meg. A mai bizottsági vitában ugyanis az előterjesztőnek konkrét kérdéseket tettünk fel, amelyekre nem kaptunk konkrét válaszo

kat. Azt hiszem, ez csak egy fogalmazvány a tekintetben, hogy a Fidesz megpróbálja betartani és betartatni a kormánnyal választási ígéreteit.

Az országgyűlési határozat műfaját tekintve - elhangzott, nehogy tévedésben legyünk - nem törvény, nem törvényerejű rendelet, tehát műfaját tekintve nem konkrét ilyen szempontból. Műfaja mellett ez az országgyűlési határozati javaslat nagyon sok szakmai hiányossággal bír. Eleve a beterjesztésnél a dátum 1988-ról szól.

A másik az, hogy az esélyegyenlőtlenség feltételeit

is megteremti. Nem szólva arról, hogy a 40 milliárd többletkiadás forrását, hogy honnan vesszük el - aki költségvetést összeállított, az tudja, hogy meg kell jelölni a forrásoldalt -, nem jelöli meg.

A költségvetésben a 40 milliárd forint nem olyan kis t

étel, hogy valamit emiatt ne kelljen szűkíteni; tehát a forrásoldalt nem jelöli meg. Azután pedig csak azok számára jelent kiterjesztést, akik a tehetősebb állampolgárok közé tartoznak, és nekik ez a támogatás ténylegesen olyan nagy javulást nem jelentene.

Nem az ellen szólunk, hogy közelítünk az állampolgári jogosultság visszaállításához - mert ha a gazdaság növekedése megteremti a feltételeket, és itt elhangzott már, hogy a gazdaság növekedése megteremtette ezeket a feltételeket -, hanem az ellen szólunk,

hogy ezt a javaslatot úgy állítsák be, mintha a társadalmi esélyegyenlőség felé tenne egy lépést.

Itt nem közeledik egymáshoz az alacsonyabb jövedelmű család és a gazdagabb család ezzel a javaslattal, hanem fordítva: minden pontjában a nehezebb körülmények között élő családok helyett a magasabb jövedelműek számára biztosít további támogatást.

Az közismert, hogy a három- és a többgyerekes családok, valamint a családban tartósan fogyatékkal élő gyereket nevelők eddig is állampolgári jogon, jövedelemkorlát né

lkül részesültek családi pótlékban. Az is elhangzott már, hogy csupán tíz százaléka a gyermekeknek nem részesül családi pótlékban, vagyis kilencven százaléka a gyerekeknek részesült ebben a juttatásban.

Elhangzott, hogy borzalmas bonyolult az a jövedelemig

azolás, amely alapján a családi pótlékot igényelni lehet és igényelni kell, és amit legutóbb ellenőrzött az országos egészségbiztosítás. Kérdezem, mennyire bonyolult egy családi jövedelemadó igazolása, ahol a családban élő minden egyes tag jövedelmét igazolni kell, hogy az egy főre jutó jövedelem alapján ki lehessen számolni azt, ki jogosult és ki nem családi pótlékra.

Azokban az országokban, ahol a családi típusú jövedelemadó már működött, gyorsan elálltak tőle. Ezek a skandináv országok voltak, pontosan amiatt, mert iszonyú bonyolult volt az igazolási rendszer, és iszonyú nehéz volt az igazolás. Magyarországon jelenleg sikk kibújni a tb-járulék és a jövedelemadó alól. Ez, azt hiszem, ismét efelé tolná az állampolgárok jelentős részét.

A gyes vonatkozásában

: a jelenlegi születésszám mellett az ellátást igénybe vevők száma nem éri el a 300 ezret, még akkor sem, ha az ellátás alanyi jogon megilletné őket. 1998 áprilisában közel 250 ezer fő vette igénybe a gyest, amelynél az alapvető kritérium és a kiszélesítő lehetőség a biztosítási jogviszony eltörlése volt a korábbi rendszerhez képest.

Jövedelmi okból mintegy 25 ezer fő szorult ki az ellátásból. Itt már elhangzott, hogy az előterjesztés pongyolaságára utal az, hogy csak az anyákról beszél. Nem beszél azokró

l, akik még gyereket nevelhetnek.

Az adókedvezmény vonatkozásában, azt hiszem, komolyan el kellene gondolkodni. A Bokros-csomag vitájában elmondtam már, el kellene azt határozni, hogy elindulunk-e a negatív típusú adóztatás felé. Számos országban ugyanis a

szociálpolitikai kérdéseket az adórendszeren keresztül kezelik. A negatív típusú adóztatás bevezetésével egyrészt kiküszöbölik a jövedelemkorlátos igazolási lehetőségeket. Másrészt pedig arra ösztönzik az állampolgárokat, hogy minden jövedelmüket bevallják, mert a bevallott jövedelmük alapján adóznak, és az adójukból vonhatják le a gyerekek nevelésével összefüggő kedvezményeket; ezzel kiküszöbölve még egy társadalmi egyenlőtlenséget is: akik alacsony jövedelmük vagy jövedelmük nem léte miatt nem tudnak adót fizetni, helyettük a költségvetés fizeti meg azt az adóköteles jövedelmet, amelyet különben visszaigényelhetnének.

Tehát a másik aggály ezzel kapcsolatosan - ami szintén elhangzott -, hogy az iskoláztatási támogatássá való átalakítás bizonyos mértékig di

szkriminatív elemeket hordoz magában. S itt komolyan el kellene gondolkodni azon - és ebben partnerek vagyunk mind a Szabad Demokraták Szövetségével, mind a mi frakciónkkal is -, hogy ezt a kettős támogatási rendszert, a családi pótlékot és az iskoláztatási támogatást valamilyen módon össze lehetne hozni.

 

 

(15.40)

 

Hiszen egyetértünk abban, hogy az iskoláztatás ezeknek a néprétegeknek az egyetlen felemelkedési lehetőségük, de ha ezt most bevezetjük, és ráengedjük a rendszerre az iskoláztatási támogatást

, akkor az több bonyolult kérdést is felvet. Egyrészt azoknak a családoknak, akiknek az iskoláztatási hajlandósága nem valami magas, egyetlen jövedelemforrásuk a családi pótlék. Másrészt azzal, hogy az iskolát valamilyen módon belekeverjük ezekbe az anyagi kérdésekbe - hogy a pedagógusoknak kellene igazolni azt, hogy jár-e a gyerek iskolába vagy nem jár iskolába -, az amúgy is nehéz helyzetben levő, agyonterhelt pedagógusokra plusz szociálpolitikai, rengeteg konfliktussal járó kérdést zúdítanánk.

Azt hiszem

, hogy ez az országgyűlési határozati javaslat tulajdonképpen egy politikai deklaráció. Ennek megvalósítása, megvalósíthatósága csak a jövő évi költségvetés során derül ki, és a jövő évi költségvetés kell, hogy tartalmazza mindazokat a számokat, amelyek ezt megvalósíthatóvá teszik. Éppen ezért furcsa, hogy az országgyűlési határozati javaslat november 30-ára teszi a végső beadási időpontot, ez ellenkezik az államháztartásról szóló törvénnyel. Másrészt úgy ítéljük meg, hogy a választási ígéreteknek egy kvázi-teljesítését is szolgálja ez a határozati javaslat, nem pedig egy átgondolt, megfontolt, valódi segítséget adó családpolitikai javaslattervezet.

A bizottsági vita során elhangzott számos konkrét kérdésre nem kaptunk konkrét választ, ami szintén mutatja, hogy ez egy kvázi végrehajtási elképzelés.

Másrészt a demográfiai kérdésekkel kapcsolatosan elhangzott, hogy a családtámogatási rendszeren, a családi pótlékon, a gyesen és ezeken a pénzbeli juttatásokon keresztül lehet megállítani Magyarországon a katasztr

ofális demográfiai helyzetet. Ez borzalmasan leszűkíti ezt a kérdést, mert a születések számának jelenlegi vagy az ezt kevéssel meghaladó nagysága javítana Magyarország demográfiai helyzetén akkor, ha nem lenne olyan katasztrofális a munkaképes korú férfiak halandósága. Ha tehát azt nézzük, hogy mindig demográfiai és népesedési kérdéseken sírunk, és ezeket a kérdéseket ezekkel akarjuk megoldani, akkor meg kell nézni a dolgot teljes komplexitásában. Azt hiszem, hogy nem pénzen és nem választási ígéretek kipipálásán múlik ez az egész.

Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Toller László az MSZP részéről.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A több mint két óra tartamban zajló vita során jutott eszembe A nagy átverés című film, amikor is úgy csinálnak, mintha valami komoly dolgot végeznének, és kiderül, hogy semmiféle komoly tartalomról nincsen szó.

Jelesül ez az országgyűlési határozat egy olyan műfaj a jogalkotási törvény szerint, amikor az Országgyűlés saját magára nézve hozhat egy határozatot, hogy mit kíván vagy mit nem kíván tenni, a képviselők mit tehetnek vagy mit nem tehetnek, és ennek a határozatnak az égvilágon semmi köze nem lehet a kormányzáshoz, a kormányra semmifél

e kötelező határozatot nem hozhat ez az Országgyűlés, külső hatásaiban nem kényszeríthet mást határozatában semminek a tevésére vagy nem tevésére. Úgyhogy arról szól ez a vita, hogy mit kíván tenni majd a Fidesz, ha a kormánya egyszer majd előterjeszti a családi pótlékra vonatkozó törvényjavaslatokat.

Láttatni kell azt az ország lakossága előtt, hogy ettől a vitától semmiféle családi pótlék nem lesz sem alanyi jogon, sem állampolgári jogon, senkitől nem vesznek el, senkinek a jövedelméhez nem tesznek hozzá, ez csak akkor történik meg, ha majd megalakul a kormány, és az erre irányuló törvényjavaslatokat előterjeszti. És azt is láttatni kell az ország lakosságával, hogy ez egy hamis álom, egy önbeszélgetés, aminek a végét majd a költségvetés mindenkori összefü

ggéseiben fogjuk megtudni, és akkor jön az, hogy mi mennyi. Ezt most az sem tudja, aki előterjesztette a határozati javaslatot, és az sem tudja, aki majd elő kívánja terjeszteni a kormány nevében. Ha tudni fogja, akkor nem álmodozunk, hanem érdemben fogunk dönteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)

 

ELNÖK: A felszólalásra előre jelentkezők közül Mádi László következik a Fidesz részéről.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Toller Képviselőtársam! Némileg az ember meg van lepődve, még akkor is, ha nyolc év parlamenti tapasztalata alapján (Dr. Toller László: Ha elolvasod a törvényt, nem lepődsz meg.)

olyan nagyon új dolgokat azért nem nagyon lehet tapasztalni, de a konstruktivitás légköre - ami ígéretként elhangzott a Szocialista Párt részéről - a mai nap folyamán, azt hiszem, többször, jó néhány ponton igencsak megkérdőjeleződik.

Mi az indoka annak, hogy egy országgyűlési határozati javaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt beterjeszt? Az az indoka, hogy egyértelmű

en a választási programjához kapcsolódóan megfogalmaz egy prioritást, megfogalmaz egy szándékot, aminek igenis van súlya, hiszen írott szóként, parlamenti határozatként (Dr. Toller László: Nem hozhatsz ilyet!) megvan a jogkövetkezménye, megvan a hatása. Tehát a költségvetés beterjesztése előtt a Fidesz-Magyar Polgári Párt kinyilvánítja azon szándékát, hogy a családtámogatási rendszer tekintetében változtatásokat kíván tenni (Dr. Toller László: Ezt az újságban kell kijelenteni!), és ezt - nyilvánvalóan majd a jövő évi költségvetésbe építve - szintén láthatja Toller képviselőtársam is. De azt gondolom, az emberek számára ez egy fontos üzenet, az az üzenet, amit mi korábban a családok jelentősége, a szociálpolitikai kérdések kapcsán megfogalmaztunk.

Az a korább

i eljárás, ami jövedelemhatárhoz húzta meg a családi pótlék juttatásának jogosultságát, azt gondolom, egyértelműen megbukott, illetve az idő próbáját nem állta ki. Ugyanis a jelenlegi körülmények között, amikor a legális jövedelmi helyzet messze nem tükrözi a valós vagyoni és jövedelmi helyzeteket - ez kimutathatóan így van, a feketegazdaság részarányától kezdve sok mindenre lehet utalni -, megtoldva azzal, hogy a bürokratikus költség és az eljárásmód rendkívüli körülményessége pedig eljárási oldalról kérdőjelezi meg az elmúlt időszak politikájának, illetve megoldásainak indokoltságát, a Fidesz-Magyar Polgári Párt tanul a kormányok hibáiból, és tanul a Horn-kormány hibáiból is.

Lehet, sőt biztos, hogy mi is fogunk hibákat elkövetni, tisztelt képviselőtársam, azt gondolom, hogy négy évig erre megvolt a lehetőségük, azt gondolom, ezt talán meg kellene adni a jelenlegi kormányzó pártoknak is. És ha ők egy országgyűlési határozati javaslatban a saját kormányuk és a közvélemény számára meg akarják fogalmazni elg

ondolásaikat, és ki akarják nyilvánítani azon véleményüket, ami a családtámogatási rendszer felülvizsgálatára, a családok fokozottabb támogatására irányul, akkor ez üdvözlendő. Ennek a költségvetési kihatásait a jövő évre vonatkozóan a jövő évi költségvetésről szóló törvény megfelelően alá fogja támasztani. Tehát képviselőtársaim, a Fidesz szándéka egyértelműen ez, költségvetési oldalról pedig az idei évre vonatkozóan ez nem igényel változtatásokat, a jövő évre vonatkozóan pedig, mint mondtam, a beterjesztés remélhetőleg meg fogja nyugtatni Toller képviselőtársamat is.

Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Keller Lászlónak, az MSZP képviselőjének. Bocsánat, közben soron kívül jelentkezett Kertész István az MSZP-ből kétpercesre.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Mádi László képviselőtársam mondandójához csatlakoznék. Úgy vagyok én ezzel a határozati javaslattal, mint az egyszerű molnárlány Mátyás király meséjében, hogy hozott is meg nem is, jött is meg ne

m is, viselt ruhát meg nem is. Tulajdonképpen ezzel a családi támogatásokról szóló határozati javaslattal a Fidesz mondhatja, hogy a 40 pontból 3 pontot mintegy kipipált. Ugyanakkor nem komplett törvényt terjesztett elő, amelyből számszerűleg egyértelműen kiderülne ennek hatásmechanizmusa. Számon lehetne kérni, hogy az alacsony jövedelmű családokat, sokgyerekeseket relatíve, abszolút értelemben hogyan érinti, hanem majd valamikor november 30-a táján derül ki, hogy igazából ez a kisgyerekesekre területi értelemben milyen újraelosztó hatást gyakorol.

 

(15.50)

 

Úgy gondolom, két tényezőről nem esett még szó. Ha ez a határozat egy az egyben átmegy, akkor ennek elég masszív jövedelemátcsoportosító hatása van relatív értelemben, területi értelemben és jövedelmi nagyságrendeket is nézve. Természetesen azokban a térségekben, ahol az alacsony jövedelmű kategóriák vannak többségben - és ez sajnos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére jellemző -, ott sajnálatos módon ez a hatás fokozottan érzékenyen jelentkezik. Gondolom, ne

m kell mondani Mádi Lacinak, el tudja képzelni, hogy ha mindenki számára adjuk a családi pótlékot, vagy ha csak a rászorultak részére adjuk a családi pótlékot, az a mi megyénk számára mekkora hátránnyal jár.

Ugyanakkor azt is szeretném elmondani az iskoláz

tatási támogatás rendszerét illetően, hogy ettől különösen zavarban vagyok, hiszen hogyan fogom megindokolni a választópolgároknak azt, ha mondjuk van egy kétgyerekes munkanélküli család, ahol a családi pótlék a család összes jövedelmének 30 százalékát teszi ki, hogy ezentúl iskoláztatási támogatás formájában kapják meg ezt a 30 százalékot, és legyenek szívesek a napi kenyérgondjaikat másból megoldani.

Úgy gondolom, ez a rászorultsági elv nincs igazán átgondolva, nincs igazán modellezve, tudniillik a rendsz

eres gyermekvédelmi támogatást pont azért találta ki az előző kormányzat, hogy legyen a gyerek számára természetbeni juttatásként adható 2700 forint, amelyet - nagyon helyesen - az önkormányzatok túlnyomó többsége a gyerek természetbeni étkeztetésére fordít. Tehát ez a dolog már részben el van rendezve. Az pedig, hogy ceruzája, könyve van-e, attól tartok, hogy másodlagos abban az esetben, ha a napi tejről és kenyérről van szó.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Toller László jelentkezett kétperces hozzászólásra.

 

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy Mádi László rám hivatkozva indokolta a határozati javaslat semmitmondását, hisz gyakorlatilag ő maga mondta, hogy ez összesen egy üzenet. Az üzeneteke

t pedig általában nem a Ház falai között szoktuk megfogalmazni és átadni, hanem fizetett politikai hirdetésekben; ahogy megtette ezt a Fidesz a választások alkalmával. Ennek a fizetett politikai hirdetésnek lehet egy üzenete: üzenjük, hogy sokba kerül a villany, hogy potyára ültünk itt három órát, és az állampolgár semmit nem kap. A másik üzenet egy kicsit súlyosabb, az, hogy ezt a fizetett politikai hirdetést komolyan vesszük, ára 40 milliárd forint, és - bocsánat - nem a Fidesz fizeti, hanem a költségvetés és az adófizetők. Ha viszont ezt komolyan vesszük, akkor számomra teljesen felfoghatatlan, hogy Orbán Viktortól Szájer Józsefig, Toller Lászlótól Jánosi Györgyig miért kapunk mi, országgyűlési képviselők alanyi jogon családi pótlékot, holott nálunk rászorultabbak is vannak ebben a történetben, és a Fidesz-javaslat arról szól, hogy mindenkinek.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Mádi László kétperces hozzászólása következik.

 

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kertész Képviselőtársam! Mielőtt bárki zavarba jönne Szabolcs-Szatmár-Bereg megye polgárai közül: senkinek nem szűnik meg a jogosultsága, hanem egy kiterjesztés történik. Tehát ha arra utalt, hogy szegény emberekkel valami probléma történik, vagy megélhetésük csorbát szenvedne e tekintetben, akkor ő is mint a térség egyik országgyűlési képviselője meg kell hogy nyugtassa az ott élő állampolgárokat, hogy nem, nem, a polgári kormány nem kívánja megvonni tőlük, ez a szocialista kormány volt; ne keverjük össze a múltat a jelennel.

Mi azt mondjuk - és ezt továbbra is megerősíthetem szakmai oldalról is -, hogy van olyan típusú rászorultsági rendszer, amelyet célként akceptálni tudnánk, de ez a jelenlegi rendszer nem igazán a rászorultságról szólt. Elmondtam, hogy miért nem. Az eléggé komoly indokok e tekintetben megállnak Magyarországon, tehát a rászorultsági elvet sajnálatos módon nem lehet a jelenlegi hivatalos jövedelemadó-bevallások alapján megfelelően indokolni. Kimutatható egyébként, hogy a gyerekszám-növekedéssel

Magyarországon a lakosság szociális helyzete romlik, tehát a gyerekszám alapján juttatandó mindenfajta támogatás szociálisan a leginkább célzott támogatás, tehát a rászorultsági elvet a leginkább érvényesíti.

Itt nem az a gond, hogy Toller László kap-e cs

aládi pótlékot vagy nem, hanem az a gond, hogy nagyon sokan, akik az abszolút középosztályba vagy az alsó középosztályba tartoznak, kiesnek a rendszerből. Tehát ha két ember, két fiatal ma összeházasodik, és 80 ezer forintot kapnak ketten egy hónapban, akkor a jelenlegi rendszer alapján az első gyerek vállalása után nem jár nekik családi pótlék. Pedig azt gondolom, hogy nem tartoznak a gazdagok közé azok, akik ketten keresnek egy családra, három főre nézve 80 ezer forintot, és a családi pótlékot megvonná tőlük a Horn-kormány, illetve Toller László, és én ezzel nem értek egyet. Azt gondolom, le kéne vonni annak a konzekvenciáját, hogy mások vannak most többségben, ezért megvan a lehetőség arra, hogy ezen változtassunk, és a szándékot kinyilvánítsuk.

És ez ne

m fizetett hirdetés, hanem most a parlamentben ülünk, a parlamentben hozunk egy döntést, ami a kormányra nézve kötelező. Tehát világossá kell tenni a feladatokat és a lehetőségeket, mert lehet üzengetni az újságon keresztül, de most már nem vagyunk abban a helyzetben, véget ért a választási kampány (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), most már a kormányzás időszaka jött el, és a kormányzás időszakában a parlament igenis a kormányra nézve, magára nézve megfogalmazhat kötelezettségeket, ennek a példáját láthatjuk most.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, az MDF és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Béki Gabriellának, SZDSZ.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, elsősorban a téma fontossága, súlya, de egyebek között a parlament tekintélye is azt követelné tőlünk, hogy sokkal kevesebb indulattal, kevesebb érzelemmel és sokkal több szakmai tárgyilagossággal beszélgessünk ezekről a kérdésekről. Éppen ezért én szeretném a kormánypárti

képviselők számára ismételten megfogalmazni legalább azt a három kérdést, amelyre egy ilyen vitában választ várnék vagy most, vagy mondjuk a vita végeztével az összefoglalóban.

Az egyik kérdés úgy szól, hogy miért nem tesz említést ez az országgyűlési határozati javaslat arról, hogy a reálérték megőrzése érdekében automatizmushoz kell kötni a családi pótlék emelését. A másik kérdés úgy szól, miért nem akarja elfogadni a jelenlegi kormánytöbbség, hogy jövedelem szerint, jövedelemfüggően, az adórendszeren ke

resztül differenciáljuk a támogatás mértékét. A harmadik kérdés pedig úgy szól, el tudnák-e fogadni, hogy az iskoláztatási támogatást ne a családi pótlék helyett, hanem mellett vezessük be az új családtámogatási rendszerben.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Két percre Kertész István következik, MSZP.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Abszolút és relatív értelemben is érinti az alacsony jövedelmű kategóriákat a határozati javaslat. Abszolút értelemben abban az esetben, amelyről Béki Gabriella is beszélt, hogy az iskoláztatási támogatás bevezetése a szabadon felhasználható családi pótlék összegét csökkenti. Természetesen ez azt jelenti, hogy amíg iskoláskorú a gyerek, addig nem számíthatnak a családi pótlékra, mint szabadon elkölthető jövedelemre, illetve bevételre.

Természetesen relatív értelemben is érinti őket, hiszen a tortát lehet újraszeletelni.

Ha a mi elgondolásaink szerint a 90 százalékot akarjuk előtérbe helyezni, akkor a 90 százalék részére ez a plusz 12 milliárd forint plusz 10 százalék reálérték-növekedést is hozhat. Tehát kvázi úgy tehető fel a kérdés, hogy akarjuk-e a most is részesülőket 12 százalék reálérték-növekedésben részesíteni, vagy pedig inkább azt mondjuk, hogy a legmagasabb tized, decilis jövedelmi kategóriákba esők részére is akarjuk biztosí

tani a családi pótlékot. Azt hiszem, szociális értelemben mindenféleképpen az előző megoldás a szerencsés.

 

 

(A jegyzői széket Mádai Péter helyett Kapronczi Mihály foglalja el.)

 

Ami pedig a jövedelemadó nagyságrendjét illeti, könnyen kiszámolható, hogy

a bérből és fizetésből élők esetében, kétgyerekes, kétkeresős modell esetében 350 ezer forint/fő éves keresetig nem tudja igénybe venni az adókedvezményt a gyerekes család. Ez pedig azt jelenti, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a keresők 30-40 százaléka nem fogja tudni igénybe venni az adókedvezményt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Következik Keller László az MSZP részéről, megadom a szót.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az imént Mádi képviselőtársam azt mondta,

hogy véget ért a választási kampány. Jó lenne, ha ezt mind a két oldal figyelembe venné.

Az elmúlt négy év során elég sokat vitatkoztunk a családtámogatási rendszerről, a szociális támogatási rendszerről, és sajnálatos módon ez az előterjesztés leragadt 1995-nél. Mintha semmi nem történt volna 1996-ban, '97-ben, és nem másképpen történnének a dolgok 1998-ban. Szerencsére már Surján képviselőtársam is utalt a gyermekvédelmi törvényre, az abból fakadó új intézményekre, az abból fakadó újabb és újabb költségv

etési támogatásokra, amelyek éppen a családtámogatási rendszert segítik.

 

 

(16.00)

 

Sajnálom, hogy a Fidesz leragadt 1995-nél. Ez a választási kampányban elmegy, de úgy gondolom, hogy most, amikor felelős kormányzásra készülnek, nem engedhető meg nagyvonalúan, felületesen, hiányosan megfogalmazni a teendőket. Ha kormánypárti képviselőtársaim beszéltek volna a polgárokkal, akkor talán rájöttek volna arra, hogy senki nem várja el azt, hogy a Fidesz választási programja most elkezdjen országgyűlési határoza

ti javaslatokban testet ölteni. A polgárok és mi is azt várjuk, hogy álljon fel az új kormány, valóban fogalmazza meg a reális kormányprogramot, megfelelő szakszerűséget - többen utaltak Áder házelnök úr megnyitó beszédére -, több szakszerűséget hozzanak a Házba. Ha mi bizalommal vagyunk e tekintetben a felálló kormánnyal szemben, akkor ez megítélésem szerint elvárható a Fidesz képviselőitől is.

Mikor célszerű országgyűlési határozatba foglalni a teendőket? Szeretném felidézni a nyugdíjreform vitáját; ott volt egy társadalmi vita. Nemcsak a Parlament falain belül folyt a vita, hanem volt egy valódi társadalmi vita is, és számos kérdést nem tudtunk megoldani. Nem tudtuk megtalálni a megfelelő törvényeket, nem tudtuk megtalálni a megfelelő megoldásokat, és ek

kor - éppen azért, hogy kijelöljük magunk számára, az Országgyűlés számára a megfelelő, helyes irányt - országgyűlési határozati javaslatokat fogalmaztunk meg. Most úgy értsük, hogy a Fidesz nem tudja a megoldást? Nem tudja a megoldást arra, amit a választási programjában meghirdetett?

Különösen sajnálatos az, hogy az országgyűlési határozati javaslatba ismeretlen, eddig nem definiált fogalmat próbál behozni. Selmeczi képviselő asszony említette, hogy a legutolsó határidő a kormány számára november 30., mármint hogy november 30-ig kell beterjesztenie a szükséges törvényjavaslatokat. Ez mutatja, kedves képviselőtársak, hogy igazából az előterjesztők nem gondolták komolyan azt, amit megfogalmaztak, mert ha komolyan gondolták volna, hogy 1999-re mindaz megvaló

suljon, amit ők az országgyűlési határozati javaslatba beleírtak, akkor ilyen határidőt felelősen nem írnak bele az országgyűlési határozati javaslatba. Mindenki tudja, hogy van egy érvényes államháztartási törvény, és ha azt akarjuk, hogy valami a jövő évi költségvetésben megvalósuljon, akkor az érvényes államháztartási törvény szerint azokat a törvényeket legkésőbb november 15-ig nemhogy be kell terjeszteni, hanem el kell fogadni.

Azt gondolom, hogy most ez az országgyűlési határozati javaslat arra jó, hogy - elindítva az önkormányzati választásokra való felkészülést - azt mondja a Fidesz, hogy teljesítettük - mint ahogy erre Selmeczi Gabriella képviselő asszony utalt - választási ígéreteink egy részét, ki lehet pipálni. Eljön az önkormányzati választás, i

tt még nem jelenik meg semmiféle konkrét törvényjavaslat, és majd utána látjuk a költségvetési vitában, hogy mi is valósult meg.

Ha már nem tekinthetünk el a választási programtól - többen visszaidézték a Fidesz választási programját -, érdemes rávilágítani

, hogy a választási programhoz képest ez az országgyűlési határozati javaslat milyen visszalépéseket tartalmaz. Ahogy Mádi képviselő úr utalt rá, itt most már egy prioritás lett felállítva. Mihez képest priorizál a Fidesz? A választási programjához képest?

Szeretném felidézni azt a négy pontot, amely most tulajdonképpen megjelenik ebben az országgyűlési határozati javaslatban. A Fidesz 14. pontja azt mondja, hogy "a családi pótlék minden gyermek után járni fog, értékének megőrzése érdekében éves emelkedését automatikussá tesszük". Hol található az országgyűlési határozati javaslatban ez az utóbbi kitétel, amelyet Béki Gabriella képviselő asszony többször felvetett a vitában? Vajon most már miért nem volt fontos az értékmegőrzés a Fidesz számára? Miért nem

írta be ezt az országgyűlési határozati javaslatba?

A 15. pontot is idézhetem: "A családi pótlékot az iskoláskorú gyermekek esetén támogatásként biztosítjuk." Ezt mondja a Fidesz választási programja. Az országgyűlési határozat ugyanakkor nem szól arról, h

ogy az iskoláztatási támogatás is alanyi jogon jár-e vagy sem annak is, aki iskoláskorú, de valamilyen ok miatt nem jár iskolába.

A 13. pont azt mondja a választási programban, hogy "a gyed visszaállításával egyidejűleg egységes anyasági ellátást biztosítunk". Mekkora különbség a választási programhoz képest a most megjelent országgyűlési határozati javaslat! Most már csak a gyes kiterjesztéséről beszél.

A 12. pont: "A családi típusú adózás érdekében első lépésként bevezetjük a gyermekek és más eltartottak utáni adókedvezményt." Miért szűkült le az intézkedéscsomag? Ki adott erre ma itt a kormányzó pártok oldaláról, részéről bármilyen magyarázatot? Bár a Fidesz szeretné elhitetni a választókkal, hogy elkezdődött a választási ígéretek beváltása, kedves kép

viselőtársak, tételesen igazolható, hogy az országgyűlési határozati javaslatból ez nem következik. Ne keltsen senki hamis illúziókat a polgárokban!

Először is: nem igaz, hogy az országgyűlési határozati javaslattal teljesül a Fidesz vagy a többi kormányzó

párt négy választási ígérete.

Másodszor: ha beteljesülne az, amit az országgyűlési határozati javaslat tartalmaz, akkor először is a bevallott jövedelmek alapján a 10 százalék felső jövedelmi sávba tartozókat mindenképpen kedvezményezné - nem kizárt, mert erről nem szól az OGY-határozat, hogy ezt vajon a 90 százalék rovására teszi-e; másodszor a szociális ellátórendszer bonyolult rendszeréből kiemel néhány elemet, ezeket megváltoztatva nem mond semmit a többi elemről, és nem ad garanciát a megvált

oztatott elemek értékállóságára sem; harmadszor pedig a jövedelemadóval nem rendelkezők - feltehetőleg ezek éppen a szociálisan legrászorultabbak - számára nem ad semmilyen kedvezményt.

Végül harmadszor: az OGY-határozat egyébként sem számon kérhető, ez a

vitában is kiderült, és ezt nyilván a Fidesz is nagyon jól tudja.

Ha az országgyűlési határozati javaslatot komolyan veszi a Fidesz, akkor azt nyilván tudnia kell, hogy a szükséges törvénymódosításokat szeptember 30-ig mindenképpen be kell terjeszteni a Házhoz. Ilyen értelmű módosító javaslatot tettem, és bízom benne, hogy ha felelősen mérlegelik a módosító javaslatot, akkor ezt támogatni is fogják kormánypárti képviselők is.

 

 

(Dr. Szabó Erika helyét a jegyzői székben
Herényi Károly foglalja el.)

 

Bo

rzasztóan sajnálom azt, hogy az országgyűlési határozati javaslat nem számol a pénzügyi következményekkel. Sokszor számon kérték fideszes képviselőtársak az elmúlt időben, hogy miért érkeznek olyan előterjesztések, amelyek mellett nincs hatásszámítás. Emögött aztán egyáltalán nem volt semmiféle hatásszámítás! Szerencsére azt a 40 milliárdos értéket, amely ebből az országgyűlési határozati javaslatból következik - vagyis költségvetési kiadási tétel növekménye -, nem vitatják a kormánypárti képviselők. De ha 40 milliárd forint többletkiadással jár ez az országgyűlési határozati javaslat vagy ennek végrehajtása, akkor azt gondolom, hogy ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ha rendelkezésünkre áll ilyen nagyságrendű forrás, akkor ne mérlegeljük komplex módon a többi ellátási formát sem.

 

(16.10)

 

Persze, sokat lehetne most még beszélni a családi adózásról, a gyes-gyed viszonyáról, az adókedvezményekről, külön-külön is nyilván lehetne elemezni az egyes kérdéseket. Én mégis azt javaslom, annak ellenére, hogy Selmeczi képviselő asszony azt mondta, hogy a Fidesz elkezdte végrehajtani a választási ígéretét, vegyenek egy mély levegőt, és ne gondolják azt, hogy ezzel az OGY-határozattal valóban ez történik. Vonják vissza, lássák be, hogy értelmetlen ez a vita, his

zen nem valós problémákról folyik, és kezdjék el haladéktalanul megvalósítani a konkrét, valóban szükségszerű törvényeket!

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

(Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Halász Jánosnak adom meg a szót a Fidesz részéről.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalt határozati javaslat 2. pontjához szeretnék hozzászólni, és bízom benne, hogy nem sikerül senkit újabb kétperces hozzászólásra gerjesztenem.

Hogy szól e

z a 2. pont? "A gyermek tanköteles korától a családi pótlékot összegében azonos iskoláztatási támogatás váltja fel." Ez olyan elem ebben a javaslatban, amely, azt gondolom, túlmutat a szűken vett szociális szférán, és az iskoláztatás ügyét is érinti. De azt gondolom, hogy ez fontos és szükséges így, mert tudjuk, a dolgok egészen összefüggnek ebben az esetben is. Fontos és szükséges ez a javaslat, mert a jelenlegi helyzet, amin ez változtatni kíván, már tarthatatlan.

Mi ez a helyzet? És maradjunk, ahogy szó volt róla korábban, a gyermekek körében. Immár több éve minden korosztályban körülbelül 6-10 ezer iskolaköteles korú gyerek úgy tölti be 16. évét, hogy nem végzi el az általános iskolát. Ezek a fiatalok azok, akik már szinte született munkanélkülinek neve

zhetők, és ők azok, akik tartósan a társadalom legalacsonyabb életszínvonalán élő emberek lesznek.

A mai jogi szabályozás úgy szól e tekintetben, hogy azt a szülőt, aki nem teljesíti az alkotmányban előírt oktatási kötelezettségét, egyéb jogszabályban szabályozott módon lehet szabálysértési eljárásban pénzbüntetésre ítélni. Ez az egyéb jogszabály a közoktatási törvény, és a közoktatási törvény e tekintetben a következőket mondja, vagy legalábbis az eljárás a következő; a dolog lényege az, hogy az iskola je

lzi a fenntartónak, a jegyzőnek azt, hogy a gyermek nem jár iskolába, a jegyző lefolytatja az eljárást, és az eljárás végén körülbelül 3000 forintos pénzbüntetést ró ki. Talán nem kell mondanunk, hogy ez a szankció teljesen eredménytelen, és ez az állapot már hosszú évek óta fennáll.

Azt gondolom, ezen az állapoton fogunk most változtatni, ezen kell változtatnunk, és azt üzeni ez a határozati javaslat és ennek ez a pontja, hogy ezen változtatni kívánunk, nyilván majd az érintett szaktörvények megfelelő átdolgozásával. Változtatnunk kell, mert az iskola és az iskolába járás az egyik legjobb esély a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására; ezt tudjuk, mint ahogy azt is, hogy az iskola a család mellett az a szocializációs színtér, amely elengedhetetlen a

gyermek számára. Nem iskola mellé kell járni, hanem iskolába. Hogy ez így legyen, szeretném jelezni önöknek, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői már az előző ciklusban is tettek javaslatokat a dolog tekintetében.

Kósa Lajos képviselő úr a művelődé

si és közoktatási miniszterhez interpellált ez ügyben, hogy ez a rossz gyakorlat és állapot változzon. A miniszter úr válaszában azt ígérte, hogy egy intézkedési tervet dolgoz ki, ez azonban sajnos elmaradt. Egy másik, hasonló tartalmú javaslat is készült az elmúlt ciklusban, Pokorni Zoltán és Kósa Lajos jegyezte ezt a javaslatot. Ennek a lényege az volt, hogy azok a szülők ne kapjanak családi pótlékot, akiknek a gyermeke nem jár iskolába. Ezt mondta az ő törvénymódosítási javaslatuk. Azonban ezt a törvénymódosítást az akkori koalíció nem vette a Ház napirendjére.

Most már más a helyzet, ezen túlvagyunk. Mi a mostani javaslatunk lényege? Most azt javasoljuk, hogy a családi pótlék alanyi jogon járjon, azonban az iskolaköteles kortól iskoláztatási támogatássá

alakuljon át. Ezzel megteremtjük, azt gondolom, a jogalapot arra, hogy ha valakinek a gyermeke nem jár iskolába, abban a családban a szülő nem kapja meg a családi pótlékot, azaz az iskoláztatási támogatást. Helyette megkaphatja ezt az iskola úgy, hogy azt ezen gyermekre kell fordítania, mégpedig természetben. Tehát az a család, amelynek gyermeke jár iskolába, megkapja ezt a támogatást készpénzben, ha nem jár, akkor is felhasználható a gyermek érdekében az iskola által természetben. De nyilván majd a szaktörvények megfelelő módon kezelik ezt a helyzetet.

Reményeink szerint ezzel azt a hatást válthatjuk ki a szülőkből, hogy figyeljenek a gyermekük iskoláztatására, és rábírják őket az iskolába járásra. Azt gondolom, ez az eljárás ösztönző jellegű, és reményei

m szerint az itt elhangzottak majd a tisztelt Házat is ösztönzik arra, hogy elfogadják ezt a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csizmár Gábor képviselőnek, MSZP.

 

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném az előző hozzászólást dekódolni vagy értelmezni azok számára, akik ezt a nem túl nagy érdeklődéssel kísért vitát mégiscsak figyelik.

Ha jól értettem Halá

sz János képviselőtársamat, azt mondta, hogy a családi pótlék lényegében a hatéves életkortól megszűnik, a "váltja fel" azt jelenti, hogy megszűnik. Tehát akkor ezt így, magyarul kellene mondani. Másodsorban azt mondja, hogy mindazok, akik nem járnak iskolába, nem fognak kapni családi pótlékot, viszont fognak helyébe kapni azok, akik eddig nem kaptak jövedelmi okokból, vagyis a Fidesz javaslata a legszegényebb rétegektől a leggazdagabb rétegekhez csoportosítja át a családi pótlékot. (Dr. Szájer József: Nem igaz!) Csak hogy világosan értsük a javaslatot, azért szeretném ezt az értelmezést megtenni. Vagyis olyan helyzetet teremt, amikor a Fidesz már értelmezi a polgár kifejezést, megmondja világosan, hogy polgár alatt azokat a tulajdonosokat, azokat a gazdagabb társadalmi csoportokat, rétegeket érti, akiknek az érdekeit képviselni szeretné. Én nem ezeknek a társadalmi csoportoknak az érdekeit képviselem, ezért határozottan tiltakozom egy ilyen gondolkodásmód ellen.

A másik az, hogy ez a javaslat azt mondja - és

Halász János képviselőtársam sem szólt erről -, hogy tanköteles korától szól majd ez a bizonyos meghatározhatatlan támogatás, csak nem mondja meg (Horn Gábor: Hogy meddig például.), hogy meddig. Ha jól értem, azt mondja, hogy ez a tanköteles korban jár, és ez azt jelenti, hogy a 16. életév után majd megvonják a családi pótlékot mindazoktól, akik nem járnak iskolába, holott úgy gondolom, hogy ez a fajta népnevelő szándék meglehetősen furcsa magatartásmódot jelent.

Befejezésül: a szabálysértés és a szociáli

s támogatás összekeverése, egymással összefüggésbe helyezése meglehetősen hajmeresztő gondolkodásmód. Ha ezen a vonalon indul el a Fidesz kormányzati ténykedése, elég furcsa helyzeteket fog teremteni az országban.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Horn Gábornak, az SZDSZ képviselőjének.

 

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívántam volna ebben a szerintem teljesen felesleges és sehova nem vezető vitában részt venni, mert azt gondolom, hogy az itt ülőknek fogalmuk sincs, miről beszélnek, jól bizonyítja ezt például a legutóbbi hozzászólás. Hiszen a határozati javaslatból hiányzik például az a kis kérdés, hogy hány éves korig van ennek a felső határa

(Dr. Szájer József: Tizennyolc!), majd a szaktörvényben elintézik; a parlament a szaktörvényekre való hely, a szaktörvények alapján lehet véleményt formálni. Ez a határozati javaslat ilyen formában lassan tényleg már nevetségessé válik.

Ami miatt mégis megszólalok, az az, hogy döbbenetesnek tartom a

z előbb elhangzott véleményt. Döbbenetesnek tartom azt az állítást, hogy a családi pótlékot - amely arra való a mi véleményünk szerint nem rövid távon, hanem hosszú távon, hogy a legrosszabb helyzetben lévő családokat segítse, hogy ezeknek a családoknak biztosítsa a minimális létfeltételeket - hozzákötjük egy egészen más kérdéshez, az iskolába járás kérdéséhez. Döbbenetesen cinikus álláspont az, hogy ha egy család valamilyen oknál fogva - mondjuk azért, mert alkoholista a két szülő, mert rossz helyzetben vannak és így tovább, sorolhatom, hogy mi minden oka lehet ennek - nem tudja iskolába járatni a gyerekét, akkor azt megbüntetjük. Nem azon gondolkodunk, hogyan tudunk segíteni nekik, hogy iskolába járjon a gyerekük, nem azon gondolkodunk, mint például Béki Gabriella a javaslatában, hogy miként lehet, hogy kell a legrosszabb helyzetben lévőknek egy külön támogatást odarendelni, hogy ténylegesen normális körülmények között tudják járatni a gyerekeket iskolába.

 

 

(16.20)

 

Hanem azt mondja a tisztelt kormányzópárti többség, hogy itt az ideje rendet teremteni - ezt hallottuk már ebben az országban -, itt az ideje megbüntetni mindazokat, akik nem járatják a gyerekeket iskolába, függetlenül attól, hogy miért teszik ezt, mi ennek az oka, mi ennek a feltétele, mi hiányzik. Mert lehet, hogy éppen az iskola hiányzik, és azért nem járatják a gyereket iskolába.

Azt gondolom, hogy ez az irány a lehető legrosszabb irány, amit el lehet képzelni, egy igazi diszkriminatív, a szegényeket, a legrosszabb pozícióban lévőket hátrányos helyzetbe hozó intézkedéscsomag, amely összekever összekeverhetetlen dolgokat, összekeveri a családi támogatás rendszerét az iskolába járás kötelezettségével, az iskolába járás lehetőségeit a családok normális élethelyzetének a biztosításával. Nagyo

n szomorúan hallom, hogy ez az az irány az a bizonyos ígért irány, amit most a továbbiakban vinni fogunk.

Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a probléma természetesen nagyon szűk körű, hiszen Magyarországon szerencsére a gyerekek nagy része, több mint 95

százaléka jár iskolába a nyolcadik osztályig, tovább sajnos nem. Nem értjük a javaslatot. Ha ez 18 éves korig tart, mint ameddig ma a tankötelezettség egyébként tart, akkor tessék azt megmondani, hogy hova fognak ezek a gyerekek járni, mert a magyar iskolarendszer jelenleg ezt nem bírja! Ha jól értem, akkor ezt rögtön meg kell majd mondani, mert hiszen januártól életbe lép a határozati javaslat. Kik fogják őket tanítani, és mit fognak tanulni? Ezek a kis kérdések itt megválaszolatlanok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percre jelentkezett Francz Rezső az MSZP részéről.

 

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ez a ma délutáni vita engem a Beszéljük meg című Bolgár György-féle műsorra emlékeztet, m

ert az is bizonyos vélemények szabad nyilvánításának a színtere, meg ez is az.

Egyébként amennyiben a leendő kormány részéről szilárd szándék áll fenn, hogy módosítja a családtámogatást az imígyen előadotthoz, akkor miért kell ahhoz egy országgyűlési határozat? Ezt ezzel az erővel megteheti, ha akarja. Az egésznek nem más a célja, mint amire Mádi László képviselőtársam ráhibázott, hogy egy új kampányt indít - az egész ügynek a lebegtetése, beszéljünk róla, tartsuk élénken, lehetőség szerint használjuk ki k

özvélemény-formálásra. Ugyanis ez ilyenképpen nem más, mint egy politikai habverés. Ha meg akarja csinálni, csinálja meg! Mikor történt? A már sokat emlegetett Bokros-csomag kapcsán, egy pótköltségvetés kapcsán.

Itt lesz a '99. évi költségvetés. Az adna ig

azán alkalmat arra, hogy ennek mind a két oldalát: a szándékot, összeegyeztetve a lehetőségekkel és a mikénttel, idetárják a tisztelt Ház elé. Most csak beszélünk róla, anélkül, hogy tisztában lennének azzal - többször elhangzott, nincsenek tisztában azzal, mondják -, hogy milyen pénzügyi, financiális lehetőségek állnak rendelkezésre. Megvan a pénz vagy nincs? Komoly-e a szándék? Ha igen, akkor nem lenne szabad várni 120 napot, akkor szeptember 30-ig be kellene terjeszteni ennek a javaslatnak a pénzügyi vonatkozású dolgait is. De ettől ódzkodnak, ezt kikérik. November 30.? Az már késő.

Tehát véleményem szerint az egész vita további folytatása nem más, mint a Fidesz és a vele szimpatizáló, koalícióra lépett pártok őszi önkormányzati választási kampányának a kezdetéhez való hozzájárulás. Teljesen felesleges! Éppen ezért én úgy gondolom, legalábbis MSZP-s képviselőtársaimat kérem, hogy ne szóljunk hozzá ehhez. Nincs értelme! Ez egy politikai habverés!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Megkérdezném, hogy kíván-e még valaki hozzászólni ezek után.

(Derültség. - Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nem, megkérdezem dr. Frajna Imre urat, a napirendi pont előadóját, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Frajna Imre jelzésére:) Ő sem kíván szólni.

Az általános vitát ezzel lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára előreláthatólag csütörtökön kerül sor.

 

Soron következik

a felsőoktatásról szóló, 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája és lehetőség szerinti határozathozatala. Erre már nem fog sor kerülni, ahogy itt elnézem a tisztelt Házat. Mátrai Márta és Deutsch Tamás képviselők előterjesztését T/15. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának.

 




Felszólalások:   58   60-125  Előző      Ülésnap adatai