Készült: 2020.08.12.13:53:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

104. ülésnap (1999.12.01.),  75-340. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 6:22:35


Felszólalások:  Előző   75-340  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Nem. Megkérdezem Varga Mihály államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Jelzi, hogy nem.) Nem. Ezért, tisztelt Országgyűlés, az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az ülés befejezésének hatályával lezárom. A részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1849. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1849/1., 2. és 3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 15 perces időtartamban. Tessék, miniszter úr!

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kiemelt jelentőségű törvényjavaslat fekszik önök előtt. Ez a törvény megalapozza az orvosi munka megbecsülésének, a gyógyító munka alkotó jellegét elismerő feltételeknek a kialakulását és kialakítását.

A kormányprogramban deklaráltuk, hogy az egészséget értéknek tekintjük. Az önök előtt fekvő javaslat annak teremti meg a jobb feltételeit, hogy a lakossághoz legközelebb szervezett egészségügyi ellátásban az alapellátásban dolgozók közvetítsék ezt az értéket betegeik felé úgy, hogy munkájuk során azzal a biztonsággal dolgozzanak, amely lehetővé teszi, hogy akár generációkon át nyomon kövessék egy család sorsát, egészségét. Azt a lehetőséget teremti meg, hogy az orvos ne szolgálati helyének, hanem alkotó munkája helyszínének tekintse azt a közösséget, ahol dolgozik. A törvény címében is ezt kívántuk kifejezni: Törvényjavaslat az önálló orvosi tevékenységről.

Nem a tulajdonszerzés, nem a vásárlási technikák jelentik az új szabályozás lényegét, hanem az önálló orvosi tevékenység lehetősége. Ennek igénye már évekkel ezelőtt felmerült. A magyar egészségügy rendszerében most van mód arra, hogy az alapellátásban ezt az önállóságot végre törvényi szinten is megjelenítsük. Az orvos munkája ugyanis nem fejezhető ki egyszerűen azzal, hogy diplomája és szakorvosi képesítése van, nem fejezhető ki annak a rendelőnek az értékével, amelyben dolgozik, és amelynek rendben tartása a helyi önkormányzat feladata, nem fejezhető ki azoknak a gépeknek, műszereknek az értékével, amelyekkel dolgozik. Az orvos-beteg kapcsolatban ugyanis rendszeres találkozások alkalmával kialakított bizalom, a hosszú évekre visszanyúlóan az orvos fejében és emlékeiben megőrzött kórtörténet, az egyéni tapasztalatok azok, amelyek minden mástól eltérő értéket képviselnek. Itt az ideje, hogy a jogszabályok nyelvén is kinyilvánítsuk, hogy ez az érték ugyanolyan szerepet tölt be, mint a gazdaság egyéb ágazataiban elismert know-how.

Az önálló orvosi tevékenység végzése tehát ezt a szellemi értéket jeleníti meg, ennek materiális értéke fejeződik ki az átadás során, és ez az érték, amelyet egy jó orvos növelni tud évek alatt, míg a rossz orvos elvesztegetheti. A törvényjavaslat erről a vagyoni értékű, de nem konkrét vagyon formában jelentkező jogról szól. Nem érinti ugyanakkor a betegek és orvosok eddig kialakított kapcsolatát, illetve annak részletes szabályait.

 

(10.30)

A háziorvos a jövőben nemcsak azért lesz érdekelt a betegek megtartásában, mert ez a fejkvóta szerinti finanszírozás miatt fontos, hanem azért is, mert az éveken keresztül stabil, elégedett betegkör teremti meg a praxis nem vagyoni értékét. A betegek szabad orvosválasztása ezzel nem sérül, sőt remélhetőleg egyre nagyobb szerephez jut abban, hogy az orvosok között tisztán minőségi verseny alakuljon ki, a verseny azonban nem jelentheti azt a versenyt, amelyet a gazdaság más ágazataiban látunk. Továbbra sem számolhatjuk fel azt a felelősséget, amelyet az államnak kell vállalnia azért, hogy a lakosság egészségügyi ellátását megszervezze, és nem engedhetjük meg azt sem, hogy a verseny az egészségpolitikai célokkal ellentétes eredményeket produkáljon.

A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt sürgette, hogy az önálló orvosi tevékenység elterjedjen hazánkban és a szabad foglalkozású orvoslás kialakulhasson. Ennek szakmai kontrolljában nagy szerepet kap a Magyar Orvosi Kamara mint a szakmai önigazgatás eszközeivel rendelkező köztestület, mely a működtetési joggal rendelkező orvosok munkájáért mintegy garanciát vállal, a háttérbe vonuló államigazgatási eszközök helyett. Az 1992 óta kialakult háziorvosi funkcionális privatizáció, mondhatni, előszobája az önálló orvosi tevékenységnek. Több évtized alkalmazotti lét után kellett a háziorvosoknak vállalkozóvá válni, megtanulni a szakma mellett az üzleti élet fortélyait és egyedül követni a finanszírozás alapvető átalakulását. Ezzel a háttérrel és ezzel az alappal joggal remélhetjük, hogy az új, önálló tevékenységre történő átállás nem jelent semmilyen megoldhatatlan gondot. A betegellátás érdeke is azt kívánja, hogy semmiképpen ne jelentsen - és valójában nem is jelent - ellátási problémát az új szervezeti forma kialakítása.

Azok a kollégák, akik jelenleg is háziorvosként dolgoznak, nagy szerepet kaptak abban, hogy az alapellátás reformját elindítsák, ez azonban inkább növelte feladataikat, amelyek kívül estek az orvosszakmai tevékenységükön. Most, amikor a reform olyan lépéséhez érkeztünk el, amely a szakmai presztízs megteremtéséhez és növeléséhez elengedhetetlen, a jogalkotás feladata, hogy segítse azok részvételét, akik ennek a folyamatnak aktív résztvevői, motorjai voltak az elmúlt években. Az önálló munka, a stabil életpálya a fiatal orvoskollégák számára is olyan perspektívát jelent, amely megéri a befektetést, amely hitelképessé teszi őket a pénzintézetek szemében. Az orvos számára a legjobb piaci hitelképességet a legjobb szakmai felkészülés adhatja meg, ahol pedig a családi hagyomány, az emberi és hivatási életminta követése kerül előtérbe, ott a család vagyonának része erkölcsi értelemben is a praxisjog, amelyet a saját képzettsége alapján egyébként alkalmas gyermek továbbvihet.

A pénzintézetek képviselőivel folytatott eddigi megbeszélések semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy a bankok szívesen hitelezik az egészségügyi ellátórendszer ilyen jellegű reformját, ugyanakkor a kormány is többször kifejezte azt a szándékát, hogy segíteni kívánja ezt a hitelhez jutást, ezzel mintegy elismerve, hogy az egészségügyben dolgozók eddigi javadalmazása nem tette lehetővé olyan tőke felhalmozását, amely elegendő lenne a folyamat elindításához, és elismerve azt is, hogy ez a változtatás messze túlmutat annak gazdasági jellegén; és az egészségügy jövőbeni működésének egyik alappillére, így az egészségügy átalakításának része.

A törvény önmagában igen szűkszavú, nincs is azonban szükség ennél többre. A magyar társadalom a piacgazdaság szabályai szerint működik. Ez a változtatás csak kiterjeszti az egészségügyre is ezen szabályok egy részét, de nem kíván ellentétbe kerülni semmilyen más hatályos szabályozással. Az egyes szereplők munkamegosztása rendezett, mindenki tudja, hogy mi a feladata az ÁNTSZ-nek az engedélyezés és az ellenőrzés során. A nyári törvénymódosítás megerősítette a Magyar Orvosi Kamara köztestületi szerepéből eredő önigazgatási jogosultságait, és az egészségügyi igazgatásban vállalt szerepét, vagyis a törvényi feltételek előkészítése és kialakítása már korábban megtörtént. A háziorvosok önállóságának kimondása semmi más, mint egy zárókő ebben a folyamatban. Ez az a zárókő, amely befejezetté teszi az építményt, és alkalmassá teszi arra a feladatra, amelyre tervezték.

A törvény végrehajtását szolgáló, a végrehajtás részleteit tárgyaló kormányrendelet tervezete elkészült, január 1-jei hatálybalépése biztosítható. Sem az önök előtt fekvő törvényjavaslat, sem annak végrehajtási rendeletei nem érintik az önkormányzatok kötelezettségét, bár a koalíciós pártok a területükön élők egészségügyi ellátásának megszervezésére és az ehhez kapcsolódó létesítmények fenntartására kidolgoztak olyan módosító javaslatokat is, amelyek már érintenék az önkormányzatok gondoskodási kötelezettségét.

Az alapellátás ilyetén kiemelését többen kifogásolták az előkészítés alatt. Az előkészítés több mint egy évig folyt. Szeretném megnyugtatni a kétkedőket, hogy ezzel a lépéssel nem zárult le az egészségügy átalakítása. Az elmúlt hónapokban felgyülemlett tapasztalatok, javaslatok, a vitákon elhangzottak nemcsak az önök előtt fekvő szabályozás tekintetében jelentették a kiindulást, de mindvégig szem előtt tartottuk, hogy mintául szolgált az ellátórendszer további elemeinek átalakításához a járóbeteg- és a fekvőbetegszférában. Nem arról van szó, hogy az alapellátás indokolatlan kiemelésre került, hanem arról, hogy a házat is az alapok felől kell építeni, az egészségügyi ellátórendszer alapja pedig a lakossághoz legközelebb álló alapellátás, a háziorvoslás, a gyermekorvoslás és a fogorvoslás. Ez az a terület, amely képes magával húzni a többi területet, amely képes a lakosság egészségi állapotának javulását elindítani, és amely szervezetében is megérett és felkészült erre a lépésre az elmúlt hét évben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat nem kódexigénnyel készült, mert e területen nincs szükség kódexre; nem változtat meg minden szervezeti és szervezési alapelvet, mert nincs szükség a szakmai célokat és alapelveket illetően változtatásra. Nem akar egyszerre mindent megreformálni, mert egyszerre az egészségügyben ez lehetetlen. Az egészségügy átalakítása olyan, mint egy hosszú, súlyos betegség gyógyítása: mindennap apró lépésekben kell megküzdeni a gyógyulásért. Nincs olyan módszer, amely egyszerre fájdalommentesen, a régi betegség nyoma nélkül elvarázsolhatná és egészségessé tehetné a pácienst. Az önök feladata, a mi feladatunk, hogy az egészségügy terápiáját megkezdjük, amelynek egyik első, de elengedhetetlen lépése a háziorvosi munka önálló tevékenységként való elismerésre.

Köszönöm a figyelmüket, és várjuk javaslataikat. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, tisztelt miniszter úr. Ügyrendi jelentkezőként jelent meg a monitoron Wekler Ferenc képviselő úr neve, SZDSZ. Megadom a szót.

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, elnök úr. Ügyrendi javaslatot szeretnék tenni, tisztelt elnök úr, mégpedig arra, hogy a Ház a miniszteri expozé meghallgatása után, ami most megtörtént, függessze fel ennek a törvénynek az általános vitáját. Az indokom a következő: a miniszter úr expozéjában elmondta, hogy egy éve készül a kormány és a minisztérium ennek a törvénynek a benyújtására, a benyújtás megtörtént, egy négy paragrafusból álló, rövid törvényt kaptunk kézhez. A házbizottság ülésén Áder János, a Ház elnöke arra kérte a kormányt az SZDSZ-frakció javaslatára, hogy a vita megkezdése előtt tájékoztassa a képviselőket arról, hogy milyen rendelettervezetek készültek el az elmúlt egy évben arra vonatkozóan, hogy ezt a rövid törvényszöveget tartalommal meg lehessen tölteni.

(10.40)

A törvényjavaslat ugyanis beszél egy dologról, viszont nem beszél arról, hogy ennek mik a következményei, mondjuk, az ellátási felelősséggel tartozó önkormányzatok számára milyen módon tudják az önkormányzatok megoldani most, a költségvetés előkészítésének időszakában ezt a problémát. Nem beszél a törvény arról, hogy mi történik az ellátáshoz szükséges eszközállománnyal és épületállománnyal, és egy csomó dologgal nem foglalkozik a törvényjavaslat.

Azt gondoljuk, hogy ezek a számunkra fontos kérdések megválaszolásra kerülnek ezekben a rendeletekben, amire a kormány kér felhatalmazást, és természetesen - nyilván tisztában vagyunk vele - meg is fogja kapni ezt a felhatalmazást. De a parlamenti vitát lefolytatni annak ismerete nélkül, hogy a részletek hogyan fognak alakulni egy ilyen ügyben, azt gondolom, nem lehetséges.

Az SZDSZ frakciója fontosnak tartja az egészségügy privatizációját nemcsak a háziorvosok tekintetében, hanem az egész egészségügy területén. Ennek kapcsán szeretnénk azt is megvizsgálni, hogy a rendelettervezetek ismeretében milyen módon lehetne ezt továbbterjeszteni más területekre is, természetesen.

Tehát ezeknek az indokoknak az alapján azt szeretném kérni az elnök úrtól és a miniszter úrtól, hogy a miniszter úr biztosítsa számunkra a betekintés lehetőségét ezekbe a rendelettervezetekbe, és addig, amíg ez megtörténik, addig a Ház függessze fel ennek a törvénynek az általános vitáját.

És azt is szeretném kérni - hogyha lehetséges, miniszter úr -, hogy ennek a törvényjavaslatnak a hatásvizsgálati eredményeiről is tájékoztasson bennünket, mert gondolom, hogy az egy év alatt sikerült ennek a törvénynek a bevezetési hatásait is megvizsgálni. Amennyiben ezek rendelkezésre állnak, akkor mi nagyon szívesen veszünk részt egy olyan vitában, amelyben azonos felkészültségben tudunk lenni önnel és esetleg olyan képviselőtársainkkal, akik ismerik ezeket a részleteket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tehát az ügyrendi indítványa arra irányul, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslatról az általános vitát halasszuk el. (Dr. Wekler Ferenc: Nem azt mondtam, hogy halasszuk el, hanem hogy függesszük fel.) Hétfőn a parlament elfogadta e heti napirendünket. Megkérdezem az előterjesztő, a miniszter úr véleményét természetesen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Előbb a frakciók véleményét!) Utána a frakciók véleményét, de a miniszter úr véleményét... Tessék! Gógl Árpád miniszter úrnak adom meg a szót. (Közbeszólás: A Házszabály szerint először a frakcióknak.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ha már szót kaptam most, a pártok képviselői, a frakciók képviselői előtt, hadd mondjam, hogy valami félreértésről van szó. Mert ez a törvény nem szól másról, mint egy eddig nem lévő immateriális jog keletkeztetéséről, annak vagyoni joggá tételéről, a vagyoni jognak hozzárendeléséről és egyéni gyakorlásáról. És nincs másról szó!

Ha végigolvassa valaki a négy pontot, erről szól a törvény. Ennek az általános vitája lefolytatható. A jogkeletkeztetésnek megvan a szabálya, a jogkeletkeztetés szabályait ez a törvényjavaslat követi. Természetesen elkészült a kormányrendelet, és azt gondolom, hogy munkatársaim annak megfelelően, ahogy ez szükséges, továbbítják is. A jogkeletkeztetés, annak vagyoni joggá tétele, kijelölése a jogot birtoklóknak, azt gondolom, a vitát nem teszi halaszthatóvá, vagy nem teszi szükségessé a halaszthatóságát.

Véleményünk szerint tiszta, világos törvényjavaslatról van szó, és ebben a törvényjavaslatban más nincsen. Ez nem érinti az önkormányzatok gondoskodási kötelezettségét, nem érint semmit. Úgyhogy én nem egészen értem az aggályokat. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Nem nyitok ügyrendi vitát, mivel az előterjesztő nyilatkozott, hogy fönntartja tovább is, ahogy hétfőn elfogadta... (Közbeszólások az MSZP soraiból: Elnök Úr! Ügyrendi javaslat volt. - Ez házszabályellenes!) Nem házszabályellenes, mert hétfőn elfogadta a Ház a heti ülésrendet... (Kuncze Gábor: Nem azt fogadta el, hogy... - Ügyrendi javaslat!)

Kérem szépen, ügyrendi jelentkező Kósa Lajos képviselő úr. Tehát a normál szót, akik a frakció véleményét - abban nem tudok szót adni. Ha valakinek más ügyrendi javaslata van... Csak más témában tudok ügyrendi javaslatot... Ezt az ügyrendi javaslatot elvetettük. Hétfőn a Ház megszavazta a heti ülésrendet... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki vetette el? Nem is szavaztunk!) Hétfőn megszavazta a munkarendet a Ház. (Moraj. - Közbeszólás: Többségi szavazás...)

Tisztelt Országgyűlés! Hétfőn elfogadta a heti munkarendet a Ház, ezért ebben a témában további ügyrendi hozzászólást nem tudok nyújtani.

Most a bizottsági előadók felszólalásaira és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Először megadom a szót... (Közbeszólás: Ügyrendi fölszólalások vannak!) Még egyszer: ezt az ügyrendi vitát lezártuk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Új ügyrendi!) Ha új ügyrendi, akkor így tessék.... Új ügyrendi témában megadom a szót Toller László képviselő úrnak, MSZP. Tessék!

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Jó lenne, ha elő tetszene venni a Házszabályt. (Kuncze Gábor: Nincsenek benne képek.) Tudniillik egy ügyrendi javaslat hangzott el Wekler képviselő úr részéről. Ez esetben frakciónként egy-egy ügyrendi reagálásról van szó, függetlenül attól, hogy az előterjesztőnek mi az álláspontja az adott kérdésről. Legfeljebb ezt az álláspontját az ügyrendi vitában joga van az előterjesztőnek elmondani.

Én kérem azt, hogy frakciónként azt a lehetőséget, akár Kósa képviselő úrnak, akár más frakciónak biztosítsa, amit a Házszabály biztosít. Ez nem függ össze azzal, hogy a Ház hogyan fogadta el a napirendjét.

A másik ügyrendi típusú megjegyzésem pedig az, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetségét megtévesztette a minisztérium, hiszen a Megyei Jogú Városok Szövetsége egy másik törvényjavaslatot kapott, illetve egy előkészítő anyagot, amelyet véleményezett, és ezt a véleményét, amikor eljuttatta a tárcához, utána készült ez a törvényjavaslat, tehát módja nem volt... - és ezért kértük volna a miniszter urat mi magunk is, hogy az álláspontját változtassa meg, hiszen módja nem volt a szövetségeknek állást foglalni azokban a kérdésekben, amelyek a miniszter úrral ellentétben valójában érintik az önkormányzatokat.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben Béki Gabriella képviselő asszonynak adom meg a szót, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elnök úr dolgát szeretném megkönnyíteni. Amikor a hétfői döntésünkre hivatkozik, akkor igaza van, hétfőn a Ház ezt a törvényjavaslatot napirendre tűzte, el is kezdtük az erről szóló elmélkedést, meghallgattuk a miniszter úr expozéját. Ezenkívül azt gondolom, hogy nincs akadálya annak, hogy meghallgassuk a bizottsági előadókat is.

Wekler Ferenc ügyrendi javaslata arra vonatkozott, hogy a további tárgyalást függesszük föl, mégpedig azért, mert nem ismerjük a végrehajtási rendeleteket, azért, mert a házbizottságban maga a házelnök igényelte, hogy ezeket megismerhessük, azért, mert a miniszter úr az előbb az expozéjában kijelentette, hogy ezek elkészültek, hogy megismerhetőek. Következésképp azt gondolom, nincs akadálya annak, hogy most félbeszakítsuk a bizottsági vélemények meghallgatása után a tárgyalást, és akkor folytassuk, amikor ezeket a végrehajtási rendeleteket megismerhettük.

ELNÖK: Megkérdezem, melyik frakció kíván még szólni. Csáky András képviselő úrnak adom meg a szót, MDF. Tessék, kétperces időkeretben!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megmondom őszintén, nem értem ezeket a javaslatokat, hogy ne tárgyaljunk arról az igen fontos törvényről, ami miatt az ellenzék részéről számtalan kritikát kaptak a kormánypárt képviselői, illetve a kormányzat, hogy mikor kezdődik el az egészségügy átalakítása.

Én úgy gondolom - félig-meddig osztva azt a javaslatot és igényt, de ennek miniszter úr is hangot adott, hogy semmi akadálya, hogy az ezzel kapcsolatos elkészült anyagokat eljuttassa, és részben én úgy emlékszem, hogy már a bizottság találkozott ezekkel az anyagokkal, tehát minden parlamenti párt megismerkedhetett ezekkel az anyagokkal. (Béki Gabriella: Tévedés!) Én se kiabáltam közbe Béki képviselő asszonynak a hozzászólásába. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: De ő igazat mondott, viszont te meg nem!)

Nem értem, hogy miért nem akarnak vitatkozni erről a kérdésről, erről a nagyon fontos kérdésről, miért nem vagyunk kíváncsiak egymás véleményére az egész egészségügy átalakításával kapcsolatosan. Miért nem mondják el jobbító javaslataikat vagy ötleteiket itt, a nagy nyilvánosság és a parlament plénuma előtt. Nekem az az érzésem, hogy ez az egész csak az obstrukciós játék, nehogy elindulhasson az átalakítás (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!), mert ez bizonyos körök érdekeit sérti. Tehát a Magyar Demokrata Fórum mindenféleképpen azt kéri, hogy ezt a vitát folytassuk le.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót ügyrendi kérdésben Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz. Tessék!

(10.50)

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Kedves képviselőtársaim, az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, szinte majdnem mindegyik felnőtt polgárát érinti az országnak, és azt nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon nagy érdeklődés és figyelem övezi. Én azt gondolom, hogyha a parlament most a vitát felfüggeszti, azzal nem feltétlenül szolgálja azt, ami egyébként nyilván nagyon jóindulatúan ennek az ügyrendi indítványnak a veleje, hogy még részletesebben, még nagyobb érdekkörben tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, hiszen az ügy érdemét tekintve ez egy négy paragrafusból álló törvényjavaslat. Gondolom, nem haladja meg az ellenzéki képviselőtársaim kapacitását az, hogy a Házszabály rendelkezéseinek megfelelően mind a négy paragrafushoz adjanak be módosító indítványt, ezzel a részletes vitáig minden jó szándékú vagy nem jó szándékú módosító javaslat befogadására lehetőség van, egyúttal nyilvánvaló, hogy a részletes vita napirendre tűzése még nem lehet a tárgya ennek az ülésnapnak, és a következő házbizottságon lehet tárgyalni arról, hogy mikor ütemezzük, amikor ez elfogadható, amikor a szükséges anyagokat az ellenzéki képviselők is megkaphatják, meg a kormánypártiak is megkaphatják, az érdekvédelmi szövetségek elmondhatják az álláspontjukat pro és kontra.

Azonban azt gondolom, hogy az a több ezer házi orvos, és az a néhány millió páciens, aki momentán figyeli ezt a törvényjavaslatot vagy ennek a törvényjavaslatnak az alakulását, joggal zavarodik meg akkor, amikor most van egy kitűzött menetrend, ehhez kapcsolódóan mindenki tudta, nem új ez a gondolat, hogy el kell mondani a véleményt, ki kell alakítani az álláspontot minden vonatkozásban. Én azt gondolom, hogy őket ne hozzuk abba a kellemetlen helyzetbe, hogy most akkor nem is értjük pontosan, hogy a kialakított menetrendnek megfelelően mi fog történni.

Ezért én azt javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, megértve az MSZP, illetőleg az SZDSZ álláspontját, hogy mégse vegyük le a napirendről ezt a kérdést, tárgyaljuk normálisan, nyissák meg az összes paragrafust, és ez a kezelése ennek az ügynek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Kökény Mihály képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Én Toller László képviselőtársam ügyrendi javaslatának a vitájában szeretnék szólni, támogatva őt - Toller képviselő úr új javaslatot tett -, nem érdemi vitát folytatva ügyrendi témában, mert természetesen meg akarjuk vitatni a törvényjavaslatot annak érdeme szerint. De pontosan azért, hogy érdemben vitatkozhassunk, ebben az esetben különösen fontos az, hogy az összes alkotmányos előírásnak megfelelő legyen a tárgyalása, álljanak rendelkezésre azok a feltételek, amelyeknek rendelkezésre kell állni.

Mi úgy látjuk, hogy a jogalkotásról szóló törvény sérül azzal, hogy miután a törvényjavaslat lényegében minden lényeges kérdést, annak a szabályozását kormány- és miniszteri rendeletek hatáskörébe utalja, a kormány- és miniszteri rendeletek ismerete nélkül erről ne tárgyaljunk, hiszen így álvitát folytatnánk, és nem értem Csáky képviselő úrnak a mondanivalóját, hiszen bizottsági ülésen ugyan miniszter úr meglebegtette azt, hogy elkészültek a végrehajtási rendeletek - tessék megnézni a jegyzőkönyvet -, de ezeket legalábbis az ellenzéki képviselőknek nem bocsátották rendelkezésre.

Tehát én azt gondolom, hogy pontosan a hatályos, jogalkotásról szóló törvény végrehajtása érdekében és annak tiszteletben tartása érdekében fogadjuk el Toller képviselő úr javaslatát. Hozzáteszem azt is, hogy - ahogy ez elhangzott - az egyeztetési kötelezettség is tulajdonképpen nem teljesült, nemcsak az önkormányzati érdekszövetségek esetében nem teljesült, de ismereteim szerint a Magyar Orvosi Kamara is egy másik tervezetet látott, nem ezt a tervezetet látta, és csak a benyújtás után volt módja arra, hogy erről elnökségi ülésen állást foglaljon.

Köszönöm. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

ELNÖK: Még két frakció nem fejtette ki álláspontját, ők is jelentkeztek. Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaink! Álláspontunk szerint az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat az első határozott lépés a piacgazdaság irányába az egészségügy területén. Magunk is úgy látjuk, hogy ebben a folyamatban az egészségügy reformja három pilléren alapul. Egyrészt a járóbeteg-szakellátáson, amiről most tulajdonképpen majd szó lesz, a fekvőbeteg-ellátáson, illetve az egészségügyi biztosítási modellen.

Ezzel a törvényjavaslattal, amit most a kormány beterjesztett, az első lépést kívánja a parlament megtenni. Számomra, illetve a MIÉP-frakció számára az egyértelmű, hogy ennek a törvényjavaslatnak a 4. § (5) bekezdésében, ahol a felhatalmazó rendelkezések fogalmazódnak meg, a működtetési jog megszerzésére, visszavonására, azok feltételeire, illetve a működtetési jog gyakorlásának és ellenőrzésének a részletes szabályaira ad majd a parlament a törvény megszavazásán keresztül felhatalmazást a kormánynak.

Tehát ez egy kerettörvény, amelynek úgymond a végrehajtó rendelkezéseit majd kormányhatáskörben kell megszavazni, illetve eldönteni, elindítani.

Mindezek alapján frakciónk álláspontja az, hogy az általános vita folytatódjék. A másik aggályos pont pedig, úgymond, az ellenvélemények kapcsán, hogy sehol, semelyik bizottsági ülésen - én a költségvetési bizottságnak vagyok tagja - ez szóba nem jött, Erkel Tibor képviselő úr az egészségügyi bizottságban elmondta, hogy ez ott szóba nem jött, tehát nem értjük ennek a problémának ilyen formában történő felvetését. Tehát véleményünk: a vita folytatódjon.

Köszönöm. (Taps a MIÉP és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót kétperces időkeretben Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Tessék!

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót elnök úr. Erre a meglepő felvetésre, amely az ellenzék oldaláról jött, egy nagyon rövid és egy kicsit hosszabb gondolattal lehet reagálni.

A rövid gondolat az, hogy a Független Kisgazdapárt frakciója nem támogatja az általános vita megszakítását, elhalasztását. Nem támogatja, mert egyrészt a parlament megszavazta a napirendekben, a bizottságok megszavazták, tehát semmi törvényes akadálya nincs annak, hogy az általános vita folytatódjék. Ez a rövid.

A picit hosszabb: azzal kezdeném, hogy a halogatás az ügy halálát jelenti. És ennek az ügynek a segítéséről mind az ellenzéki pártok, mind a kormánykoalíció pártjai kifejezték a segítő szándékukat. Ez, hogy most elhalasztjuk egy ügynek a megkezdett építését, egy építkezést félbeszakítunk, nem az ügy segítségét jelenti. Itt a konstruktivitás teljes hiányát jelenti ez.

Én azért is csodálkozom, mert megkezdődtek a hatpárti egyeztetések, ahol nagyon sok mindenben nagyon közel kerültünk egymáshoz, az ellenzék és a kormánykoalíció pártjai leszögeztük, hogy mind a hat párt szeretné, hogy egy jó törvény megszülessen. És annak, hogy egy jó törvény megszülessék, a legnagyobb akadálya az idő. Tehát minél később fogjuk elkezdeni ennek a tárgyalását, annál kisebb az esélyünk arra, hogy jó törvényt hozzunk. A későbbi megbeszélések, a hatpárti egyeztetések folytatását ez nem zárja ki, módosító javaslatokat mi már tettünk, elvárjuk az ellenzéktől is, hogy a kritizált törvénypontokhoz javító javaslatokat tegyenek, és folytatódjon ez a vita, mert így eredményre nem vezet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Minden frakció elmondta az álláspontját. Még Kuncze Gábor képviselő úrnak a neve jelent meg a monitoron, de nem tudok szót adni, hisz Béki Gabriella képviselő asszony elmondta az SZDSZ álláspontját.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Ő egy ügyrendi javaslatot tett előbb, én meg hozzászólnék, de ha van rá igény, teszek ügyrendi javaslatot is természetesen.

ELNÖK: Képviselő úr, a parlament tekintélyének megfelelően próbáljon reagálni, mivel itt most hat frakció kifejtette egy ügyrendi kérdésről az álláspontját, arra kérem akkor, ilyen stílusban tessék válaszolni az elnök kérdésére: jelen esetben tehát akkor ön egy új ügyrendi javaslatot tesz? Erre van mód természetesen a Házszabály szerint, de még egyszer mondom, ezt az ügyrendi kérdést lezárom, és felteszem szavazásra. Ezért megkérem a tisztelt Országgyűlést, hogy aki egyetért Wekler Ferenc és Béki Gabriella, sőt Toller László képviselő úrnak is hasonló témájú ügyrendi javaslatával, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitáját halassza el, pontosabban a bizottsági előadók felszólalása után ne kezdjék el a frakciók álláspontjukat ismertetni, aki egyetért ezzel az ellenzéki állásponttal, hogy halasszák el az általános vitát, az tegye fel a kezét. (Szavazás.) Látható kisebbség. Ezért folytatjuk.

(11.00)

Megkérdezem Kuncze Gábor frakcióvezető urat: más témában kíván ügyrendi javaslatot tenni? Keller László képviselő úr gombnyomásra tett javaslatot. Kérem a tisztelt képviselő urakat, hogy foglalják el a helyüket. Czoma Kálmán képviselő úr is és mindenki foglalja el a helyét. Gépi szavazással erősítsék meg a szavazást. Aki egyetért azzal, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitáját halasszuk el, az az "igen" gombot, aki nem ért egyet, az a "nem" gombot nyomja meg. Természetesen tartózkodni is lehet. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

20 igen, 35 nem szavazat volt, tehát az általános vitát folytatjuk. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalásai következnek... (Kuncze Gábor kér szót.) Tisztelt Képviselő Úr! A Házszabály 43. §-ának a (2) bekezdése a következőt mondja - kérem, figyeljenek tisztelt országgyűlési képviselők, hátha máskor is lesz ilyenben részünk -: "Ha az Országgyűlés nem határozatképes - mint ahogy megállapítottuk, hogy nem az -, az elnök megkísérli a határozatképesség helyreállítását." Erre természetesen nincs remény, mert ötven-hatvan képviselő van jelen. "Amennyiben ez nem lehetséges - márpedig úgy ítélem meg, hogy nem lehetséges -, az elnök megállapítja a hiányzó képviselők névsorát - ez meg fog történni, s most a lényeg: -, a napirendi pont tárgyában a határozathozatalt elhalasztja és a bejelentés nélkül távollévők jegyzékét a napirendben előre feltüntetett határozathozatal esetén az Országgyűlés legközelebbi ülésén közzéteszi." Mivel ez a napirend tárgyát nem érintette, nem tartalmi, hanem ügyrendi formai kérdést érintett, ezért folytatjuk tovább az általános vitát.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalásai... (Kuncze Gábor kér szót.) Képviselő Úr! Tisztázzuk. Újabb, más tárgyú ügyrendi indítványa van? Tessék, képviselő úr!

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Azt indítványozom önnek, hogy szíveskedjen figyelmeztetésben részesíteni azokat a képviselőket, akik ebben az esetben indokolatlan módon obstrukcióval vádolják az ellenzéket. Indokom ehhez a következő: a csütörtöki házbizottsági ülésen vetődött fel - ezért aztán Lentner képviselőtársam rosszul informált -, hogy nem lehet úgy lefolytatni ezt a vitát, hogy nincsenek megfelelő információk birtokában a képviselők.

Azt is elmondtam, hogy frakciónk támogatja a javaslat alapvető irányát, ugyanakkor azonban a működéséről nem tudunk semmit. Egyrészt az orvos szabadon adhatja-veheti a praxisát, de kérdem én - ha már hivatkozunk a több millió érintettre -, hogy hogy fog ez működni; hogy jelenik meg ebben az esetben az önkormányzat felelőssége, amely egyúttal ellátási felelősséggel rendelkezik, miközben, ha már kisgazda képviselőtársam hivatkozik a koalíció módosító indítványára, abban pedig az van, hogy megszűnik az önkormányzat ellátási felelőssége, akkor viszont nem tudom, hogy lesz majd a finanszírozás megoldva, hiszen az elfogadott, jövő évre vonatkozó tb-törvény erre vonatkozóan semmit nem mond.

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, fogalmazza meg az ügyrendi indítványát. Mi az ügyrendi indítvány lényege? Én sajnos ezt nem tudtam az egy perc alatt megállapítani.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Ügyrendi indítványom - ha mondandóm első része nem volt önnek elegendő -: miután a házbizottság ülésén a házelnök úr azt kérte a kormány képviselőjétől - aki egyébként elmondta, hogy a végrehajtási szabályok készen vannak -, hogy szíveskedjen ezt a parlamenti képviselők rendelkezésére bocsátani, mivel indokoltnak tartotta a felvetésünket, az elnök úr hívja össze a házbizottság ülését, s beszéljük meg, hogy miért nem tud a parlament elnöke érvényt szerezni az akaratának a kormányzattal szemben. Mert éppen az előbb elmondott indokaim alapján úgy kell egy fontos, s valószínűleg az egészségügy ügyét előrevivő kérdésről vitatkoznunk, hogy valójában a parlamentben ülő képviselőknek nincsenek meg az alapvető információik annak eldöntésére, hogy vajon ez a törvényjavaslat ebben a formában támogatható számukra, avagy sem. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Engedje meg, hogy felolvassam a november 25-ei házbizottsági szó szerinti jegyzőkönyvet, amelynek ülésén ön is részt vett. Én nem, mert sajnos külföldön tartózkodtam. A Ház elnöke, Áder János elnök úr a következőt mondta az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban: "Felmerült észrevételként - részben Wekler Ferenc javaslatként is ezt megfogalmazta -, hogy amennyiben készen vannak a végrehajtási tervezetek, ha van olyan - csak a praxistémáról beszéltünk idáig, de a többinél is előfordulhat -, hogy végrehajtási rendeletekre van szükség, ha ezek ismertek és már készen vannak, akkor ezek legyenek megismerhetők legalább a bizottsági tárgyalás során." Ez elhangzott javaslatként. A Házelnök úr kérte: "Kérem, hogy a kormány, ha módjában áll, teljesítse ezt a kérést, s ilyen módon mindazokra a kérdésekre, amelyek itt szóban elhangzottak, talán azok az írásművek, amelyek már elkészültek vagy készülőben vannak, választ adnak." Ahogy ön állítja, nem tette a plenáris tárgyává, hanem a bizottsági tárgyalásról van szó. Elhangzott, hogy a bizottsági ülésen tárgyalták ezeket a kérdéseket. Nagyon sok törvényjavaslatnál a teljes körű véleménynyilvánítás szinte képtelenség, akkor soha nem tudna működni a parlament.

Kuncze képviselő úr, ön azt kérte, hogy a házbizottságban elhangzottakat ismertessem. Ez megtörtént. Ön az ügyrendi javaslatában most még mire tesz javaslatot? Ügyrendi javaslatának a lényege, hogy az Országgyűlés halassza el az általános vitát? Szeretném, hogyha megfogalmazná az ügyrendi javaslatát. Tessék, Kuncze Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Ön már megint nem figyelt. Megjegyzem, hogy Wekler képviselő úrnál sem, mert ő nem az általános vita elhalasztását javasolta, hanem csak a felfüggesztését addig, amíg meg nem kapjuk az anyagokat, s ez egyébként nem lett volna ellentétes az elfogadott napirenddel, de nem baj.

Én pedig azt mondtam, hogy vitassuk meg a házbizottság ülésén most, hogy hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, ilyen alapon hogy tudnak a képviselők megfelelő, megalapozott vitát folytatni és döntést hozni, hiszen amióta a házbizottság ülése volt, lehet, hogy azóta nem volt bizottsági ülés, de hatpárti egyeztetésre ezzel szemben volt elképzelés. Ott is meg lehetett felelni az Országgyűlés elnöke elvárásának. Azt gondolom, hogy ilyen körülmények között nagyon nehezen folytatható a megalapozott vita.

A miniszter úr azt mondta, hogy rendelkezésre állnak már a végrehajtási utasítások. Ezt el kell hogy higgyük neki egyrészt, mert nagyon szavahihető embernek ismertük meg, másrészt azért is, mert ha január elsejével életbe akarjuk léptetni ezt a törvényt, akkor ahhoz a végrehajtási utasításoknak rendelkezésre kell állniuk, s a minisztérium nagyon felkészült apparátusának szakmai teljesítményét ismerve sem gondolom azt, hogy ezt a hátra lévő egy hónapban fogják összelapátolni. Tehát az utasítások megvannak, ezeket ki kellene osztani a frakcióknak egy-egy példányban, s a Wekler Ferenc által említett akadály máris elhárulna, s folytatódhatna tovább a törvényjavaslat megvitatása.

(11.10)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen figyelek, és a megjegyzéseire, én is tehetnék ugyanilyeneket, de én nem teszem. Ezzel kapcsolatban a házbizottságot az ülésünk, ülésnapunk végén természetesen összehívom, most pedig folytatjuk az általános vitát.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók... (Közbeszólások az MSZP soraiból: Van még! - Dr. Toller László: Még van hozzászólás!) Ebben a témában - és így minősítem -, mivel ugyanazt a tárgykört érintené, tehát az is az általános vita halasztását szorgalmazta volna, nem adok többet szót. Tisztelt Országgyűlés, a házbizottsági ülésen az ülésnapunk végén elmondhatják az ezzel kapcsolatos véleményüket.

Most a bizottsági előadók felszólalásaira és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Először megadom a szót Mánya Kristófnak, az egészségügyi bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr!

DR. MÁNYA KRISTÓF, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága november 25-ei ülésén megvitatta az önálló orvosi tevékenységről szóló T/1849. számú törvényjavaslatot, és azt általános vitára alkalmasnak tartotta.

A törvényjavaslat bizottsági megvitatása nem szűkült le az egészségügyben most bevezetésre kerülő új jogintézmények értelmezésére. A javaslatban pontosan meghatározott önálló orvosi tevékenység, a vagyoni jogként megjelölt praxisműködtetési jog alapfogalmait azért vizsgáltuk kiterjesztett módon és más törvényekkel összefüggésben, hogy hosszú évek kísérletezése után végre kézzelfoghatóvá legyenek az alapellátás privatizációjának jogi feltételei. A szándékunk az, hogy az orvosok a közeli jövőben közvetlenül és önállóan láthassák el közszolgálati feladataikat, és ne egy esetlegesen és többszörös áttételekkel működő ellátóhálózat részeiként. Így lesznek az eddigieknél érdekeltebbek a magas színvonalú gyógyításban, a betegek megtartásában csakúgy, mint a költséghatékonyabb működésben.

A bizottság szerencsés helyzetben volt, hiszen Gógl Árpád miniszter úrtól a törvényjavaslat hosszú szakmai és jogi előkészítésének előzményeire is kiterjedő, kiterjesztett tájékoztatást kapott. Ennek kapcsán újra megerősítést nyert több lényeges tény és körülmény.

Elsőként az, hogy a háziorvosi rendszer privatizációja már az első kormányzati ciklus alatt - óvatos szándék szintjén, de koncepcionálisan - megfogalmazódott. Elég, ha idézek az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvényből, amely szó szerint így fogalmaz: "A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani kell, hogy választása alapján igénybe vehető, hosszú távú, személyes kapcsolaton alakuló, nemétől, korától... - és itt egy felsorolás következik - folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön."

Másodszor: megerősítést nyert az is, hogy az előttünk lévő rövid törvényjavaslat az igen összetett "praxis" fogalomból, annak eddig rendezetlen, immateriális részét határozza meg, és ezzel jogot keletkeztet. Ezt az orvosi tevékenységben megnyilvánuló jogot teszi vagyoni értékké a meghatározott területet ellátó háziorvosok, házi gyermekorvosok és fogorvosok számára, így biztosítva a fiatalabb orvosok rendszerbe jutását, az idősek tisztes pályaelhagyását.

A törvényjavaslat tehát nem érinti a települési önkormányzatok gondoskodási felelősségét, az épület- és eszköztulajdonlás kérdéseit.

Nagyon fontos - harmadszor -, hogy a működtetési jog jogosultja személyesen köteles a tevékenységét végezni, kizárva annak a lehetőségét, hogy ezt orvos alkalmazottakkal mint vállalkozó, befektető végezze.

A bizottsági ülésen a koalíciós képviselők jelezték, hogy a törvényjavaslathoz adott módosító indítványaikkal az orvosi tevékenységhez szükséges ingó- és ingatlanvagyon privatizációjának feltételeit is szeretnék megteremteni. Jelentős továbblépés ez, mivel mindenekelőtt új irányt szab az állam és az önkormányzatok, valamint a civil szféra közötti feladatmegosztásnak, természetesen az önkormányzati törvény módosítását is szükségessé téve. A bizottság többsége szerint ez egyáltalán nem halogatható, ezért indítványoztuk, hogy hatpárti egyeztetés kezdődjön.

Balsay István képviselőtársam a bizottsági vitában elmondta, hogy az átfogó egyeztetések során az önkormányzati szövetségek többsége támogatta azt az elképzelést, hogy az önkormányzati törvény módosítására szükség van. Ez a javaslat tehát az eddigi szakmai vitából szervesen következik, és minden okunk megvan arra, hogy feltételezzük az ellenzéki pártok konstruktív együttműködését a további bizottsági és azon kívüli egyeztetéseken, az ezt megelőző vitát is ide értve. Mindezt annak reményében hisszük, hogy a háziorvosi rendszer teljes privatizációjával biztosítjuk az egészségügy ezen meghatározó részének a betegek érdekében történő átalakítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kökény Mihálynak, a bizottság elnökének. Tessék!

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önálló orvosi tevékenységről benyújtott, a kisebbség megítélése szerint a szabályozás tényleges tartalmát homályban hagyó és az alapellátás biztonságát jelenleg szavatoló önkormányzati felelősségi rendszert érintetlenül hagyó javaslatról olyan körülmények között tárgyalt a bizottság, hogy már ismert volt a kormánypártok kezdeményezése az önkormányzatok felelősségének törlésére, amely kétharmados többséggel módosítható törvényt változtatna. Tekintettel azonban arra, hogy a kormány nem kérte vissza átdolgozásra az eredeti tervezetét, a bizottságnak az alapjavaslat általános vitára való alkalmasságát kellett megítélnie, jóllehet a vita minduntalan a koalíciós módosító indítványokra terelődött.

A kormánypártok a praxisjog adományozását első lépésnek tekintik az alapellátásért viselt felelősség teljes körű magánosításának útján, és azt hangoztatták, hogy csupán az ellenzék fogadókészségén múlik, tehetünk-e azonnal egy nagyobb lépést a hatás- és jogkörök átrendezésében.

A bizottság kisebbsége úgy vélte, hogy két különböző ügyről van szó: mást jelent a háziorvosi praxis működtetési jogának létrehozása és vagyoni értékű joggá minősítése, és megint mást a fenntartó önkormányzatok, az állam és a Magyar Orvosi Kamara kötelezettségeinek módosítása. Az előző megoldás nem teremthet kényszerpályát a másik alternatíva számára, miközben a kisebbségi vélemény szerint mindkettő elhamarkodott, kiérleletlen, sőt visszaél a háziorvosok bizalmával.

Nem kaptunk választ arra a kérdésre, mi indokolja a januári hatálybaléptetést, a sietséget, a kapkodást, amikor lényeges kérdések tisztázatlanok. Egyebek között nincs megoldás arra a problémára, hogy miközben most ingyen egy vagyoni jogot keletkeztet a javaslat, amelyet minden jelenleg praktizáló háziorvos megkapna, a fél évvel később belépőknek már milliós nagyságrendű terheket kell vállalniuk.

Nem oldja meg a tervezet a praxis finanszírozhatóságát, hiszen a tervezettel megjelenő jog csak akkor értékesíthető, ha az orvos megválik ettől a jogától és eladja a praxisát. Ha hitelt vesz fel rá, magát a praxist is elveszítheti, ha a finanszírozás nem nyújt fedezetet a kölcsön visszafizetésére.

Ellenzéki oldalról hangsúlyoztuk, hogy a jövő évi költségvetésben nincs érzékelhető mértékű többletforrás a háziorvosi kasszára. Kifogásoltuk, hogy a törvényjavaslatnak lényeges pontokon elmaradt az egyeztetése, a keret nélküli felhatalmazásokkal sérül a jogbiztonság, és a vagyoni értékű joggal kapcsolatos kérdések minden lényeges elemét törvényben kellene szabályozni, miután az a tulajdon fogalomkörébe tartozik, s mint ilyen, kiemelt alkotmányossági védelem alatt áll.

A bizottság ülésén - minden ellenkező információval szemben - természetesen szóba került a végrehajtási rendeletek hiánya, én magam tettem fel kérdésként, hogy meg kellene ismerni ezeket a végrehajtásirendelet-tervezeteket a törvényjavaslat megítélése céljából - itt van a bizottság jegyzőkönyvének 28. oldalán -, amire a miniszter úr azt válaszolta: "Lényegében ezek a rendeletek elkészültek, kisebb korrekciókra ugyan még szükség van. A praxisszerzés feltételrendszerét a Magyar Orvosi Kamarának még meg kell határoznia, hamarosan megkapjuk ezt az álláspontot. Egyébként az elemei annak is nagyjából kész vannak." - ezt a jegyzőkönyvből olvasom. Ez a múlt héten történt, tehát azt gondolom, azóta megismerhető lett volna a végrehajtási rendeletek minden eleme.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva a törvényjavaslatra nemmel szavazó 7 szocialista és szabad demokrata képviselő úgy gondolja, hogy az előterjesztőnek vissza kellene vonnia ezt az árnyék-intézményrendszert létrehozó, garanciák nélküli tervezetet, esélyt adva arra, hogy nem időcsapdában és nem a bizonyításkényszer hatása alatt, hanem érlelő és tisztázó munkával időtálló, valamennyi érdekelt támogatását élvező, valóban reform értékű javaslat születhessen, amelyet minden politikai erő támogathat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(11.20)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gyimesi Józsefnek, az alkotmányügyi bizottság előadójának. (Zaj, közbeszólások: Nincs itt.) Nem tartózkodik a teremben. Horváth Zsolt képviselő úr, tessék!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem tudom elmondani az alkotmányügyi bizottság véleményét.

A bizottság jelen pillanatban ülésezik, a képviselő úr jelezte, hogy az ilyenfajta munkaszervezés miatt nem tud jelen lenni az ülésteremben. Sajnálom. (Dr. Kökény Mihály: Újabb indok a halasztásra. - Zaj.)

ELNÖK: Toller László a kisebbségi vélemény előadója. Ő itt van, tehát megadom a szót Toller Lászlónak.

DR. TOLLER LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valójában eredetileg az alkotmányügyi bizottságban nem hangzott el, hogy a kormányoldal többségi előadót kíván állítani, mi a kisebbségi véleményt azért kértük, mert alapvető eltérés van a kormányoldal felfogása és a mi felfogásunk között az alkotmányosság és a törvényesség kérdésében a törvényjavaslatot illetően.

Hozzáteszem azt is, hogy az alkotmányügyi bizottságban a kormányoldalon több kétség fogalmazódott meg, mint pozitív hozzáállás a törvényjavaslat alkotmányosságát illetően, hiszen egy kisgazda és egy MDF-es képviselő úr - egy hölgy és egy úr - kifejtette azt az álláspontját, hogy ezt a törvényjavaslatot bizony jobbítani kell módosító indítványokkal, éppen a törvényesség helyreállításának érdekében.

Igyekeztünk beszerezni több alkotmányjogász véleményét is, és beszereztük a megyei jogú városok véleményét is az alkotmányügyi bizottság munkájához a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Megdöbbenve vettük tudomásul azt, hogy az önkormányzati szövetségek egy egészen más törvényjavaslatról adtak véleményt, amelyben valójában azok az elemek fellelhetők, amelyeket a miniszter úr itt most az expozéjában elmondott. Mint kiderült róla, ez nem egy törvény keretében, hanem végrehajtási jogszabályok keretében lesz megalkotva, ezért egy kicsit komolytalannak tartottuk az alkotmányügyi bizottság vitáját is, hiszen a szakmai és a törvényességi elemek kritikája másról szólt, mint amely törvényjavaslat végső soron elénk került.

Magáról a törvényjavaslatról szabadjon néhány észrevételt tennem. Alapvető hibája az, hogy álláspontunk szerint a jogalkotási törvénynek semmiben nem tesz eleget és annak nem felel meg. Annyira keretjellegűek a szabályok, hogy a fogalmak meghatározhatatlanok, és a jogbiztonság követelményét ezáltal nem elégítik ki. A másik oldalról a jogalkotási törvény 15. § (1) bekezdése értelmében végrehajtási jogszabály alkotására felhatalmazás csak úgy adható, ha tartalmazza egyebek mellett a felhatalmazás kereteit is. Ez itt nem történt meg a javaslatban.

A törvényjavaslat 4. § (5) bekezdése úgy ad felhatalmazást a kormánynak, illetve az egészségügyi miniszternek, hogy a felhatalmazás kereteit semmiben nem rögzíti. A törvényjavaslat felhatalmazási szabálya két vonatkozásban is problematikus. Egyrészt azért, mert a keret nélküli felhatalmazás miatt a törvényjavaslat önmaga okoz jogbizonytalanságot, és ha visszakérdezünk az orvostársadalomra, fogalmuk sincs, hogy mit tartalmaz ez a törvényjavaslat azon kívül, amit a miniszter úr egy mondatban megfogalmazott, de akkor ezt egy mondatban kellett volna a törvényben leírni.

A másik oldalról pedig a tartalmat olyan végrehajtási szabályok alkotják majd, amit senki nem ismer: sem az Országgyűlés, sem a szakmák, sem az érdekképviseletek, sem az önkormányzatok. Tehát önmagában ennek a felhatalmazásnak az a lényege, hogy maga egy felhatalmazás és semmi több. Ez egy tautológia a jogalkotás folyamatában.

A másik probléma az, hogy a jogalkotási törvény 15. § (2) bekezdése értelmében a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelezettségek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. A törvényjavaslat 4. § (5) bekezdése azzal, hogy a kormány szabályozási hatáskörébe utalja a működtetési jog megszerzésének és visszavonásának feltételeit és eseteit, a szabályozási tartalom alapvető elemeinek, lényegének szabályozására ad felhatalmazást. Ez pedig a jogalkotási törvény szerint nem megengedett, tisztelt miniszter úr.

Ugyancsak a jogbiztonság követelményeiben kifogásolható a törvényjavaslat 3. §-a is. A 3. § a működtetési jog típusait és a működtetési jog alapján végezhető orvosi tevékenységek körét külön jogszabályban kívánja szabályozni. Ez a külön jogszabályra utalás azért problematikus, mert az oda utalt kérdések az önálló orvosi tevékenység lényegéhez tartoznak. Ezt a lényeget mindenképpen a törvényjavaslatnak kellene tartalmaznia.

Ezért itt ismét azt kell megállapítani, hogy a törvényjavaslatban tulajdonképpen alig van kifejezett rendelkezés, lényeges vonatkozásokban pedig teljesen hiányzik a normatartalom. Norma nélküli jogszabályt pedig nem igazán lehet elképzelni a jogalkotási törvény keretei között.

Azt is meg kell említeni, hogy a törvényjavaslat 4. § (4) bekezdése értelmében a működtetési jog vagyoni értékű jog - mondta az alkotmányügyi bizottságban több szakértő, mint ahogy ön is állította, miniszter úr. Mint ilyen jogra, a tulajdonvédelem alkotmányos szabályai vonatkoznak, ennek megfelelően e vagyoni értékű jog minden lényeges eleme törvényhozási tárgykör. Ebből a nézőpontból tehát a kormány felhatalmazás esetén sem alkothat olyan jogszabályt, amely a törvényhozásban nem jelenik meg egzakt módon.

Végül a háziorvosi tevékenységről szóló... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Az öt perc letelt.

DR. TOLLER LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: ... tevékenységben egyetlen lényeges elemet ez a törvényjavaslat most azonos módon kezel, és nem különböztet meg: a közalkalmazotti és a vállalkozói jogviszony keretében végzett háziorvosi tevékenységet...

ELNÖK: Képviselő Úr! Letelt az öt perc!

DR. TOLLER LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: ...amely szintén jogszabálysértő. Köszönöm megtisztelő figyelmét, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Horváth Zsoltnak, a költségvetési bizottság előadójának.

DR. HORVÁTH ZSOLT, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban az itteni hangnemmel egy teljesen ellenkező, meglehetősen tárgyilagos, a témáról szóló, azt mondhatnám, érdemi vita bontakozott ki, ellenben azzal a terméketlen ügyrendi cirkusszal, ami a Magyar Országgyűlésben az előbbiekben folyt.

Arról tudok beszámolni, hogy ott akkor még az ellenzéki képviselők... - és különösen az SZDSZ megszólalása volt számomra szimpatikus az ellenzék oldaláról, ugyanis nyitott volt a javaslat iránt, kifejezte, hogy alapvetően egyetértenek vele, támogatják, fontosnak tartják, nem tudom, hol történt ez a hatalmas fordulás az SZDSZ korábbi módosulásában (Kuncze Gábor: Sehol!), de az tény és való, hogy ott egy érdemi vitát folytattunk le, amelyben az egészségügy tényleges helyzetéről beszéltünk. A bizottságban kifejtettük azt, és a többség is kifejtette azt, hogy ez egy alapköve az egészségügy átalakításának, egy olyan alapköve, amivel nagyon régóta adós a magyar társadalom az egészségügyének. Ez megalapozhatja azt a biztonságot, amely a betegellátásban elengedhetetlen és nélkülözhetetlen.

A bizottságban elhangzott az is, hogy ez csak egy első eleme, és a későbbiekben ki kell hogy terjedjen nemcsak az alapellátásra, hanem a járóbeteg-szakellátásra, a kórházakban pedig az ott dolgozó emberek jogállását is a modern kor követelményeihez kell majd igazítanunk.

A bizottságban elhangzott az, hogy ez a törvényjavaslat a maga négy paragrafusával pontosan arra vállalkozik, amit mondott: keletkeztet egy vagyoni értékű jogot, ezt a jogot a jogrendben elhelyezi, és ezt a jogot átadja azoknak, akik tulajdonképpen ezt az értéket megteremtették, amit utána mint jogot nyilvánvalóvá tesz most az Országgyűlés. Ezek nem mások, mint azok az orvosok, akik az alapellátásban dolgoznak: a háziorvosok, a házi gyermekorvosok és a fogorvosok.

(11.30)

A törvényjavaslat erre vállalkozott, ezt maradéktalanul teljesíti, és a képviselőknek ehhez minden információ rendelkezésére áll, hogy erről tudjanak vitatkozni, és erről tudjanak beszélni. Nem is merült fel a bizottságban az, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában nem lehetne vitatni, a többség oldaláról nem merült fel. Az ellenzék oldaláról Keller képviselő úr fogalmazta meg - igen vehemensen, a tőle megszokott módon -, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag semmire sem alkalmas, egyáltalán kár is volt a Ház elég hozni. A körülbelül húszperces eszmefuttatásának ez volt a zanzásított lényege.

Ezzel nem tudtunk egyetérteni, és nem is tudtuk elfogadni, feltételezem, hogy véleményét majd el fogja elmondani mint kisebbségi véleményt. Mindezzel együtt, még egyszer mondom, a bizottságban - leszámítva Keller képviselő úr hozzászólását - egy tartalmi, érdemi jellegű vita folyt, amelynek a hangneme meglepően nyugodt, kiegyensúlyozott volt, a dolog súlyának megfelelő, és ez különös örömmel töltött el bennünket. Úgyhogy a bizottság többsége, jelesül - a Szocialista Párt volt az egyetlen, amely a bizottságban ezt a módosító javaslatot nem támogatta, a Szabad Demokraták Szövetsége tartózkodott - a kormánypártok és a MIÉP támogatta a javaslatot, és az egészségügy szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek minősítette.

Így ajánlom most is az önök és a Ház figyelmébe és kérem, hogy ne ügyrendi vitát folytassunk, tartalmi vitát folytassunk. Kérem, legyenek partnerek abban, hogy ez a törvényjavaslat a maga országgyűlési törvényes rendje szerint végigmenjen a Házon és elfogadásra kerülhessen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Keller Lászlónak, a bizottság alelnökének, a kisebbségi vélemény előadójának. Tessék!

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a költségvetési bizottsági ülésen az ellenzéki oldal elutasításának a foka nem volt azonos. Az SZDSZ képviselője már azt is üdvözlendőnek tartotta, hogy a kormány másfél év után megtette az első lépését abba az irányba, hogy az egészségügyben is történjék valami. És annak is örült, hogy ez a lépés nem az államosítás irányába mutat, ahogy azt megszokhattuk ettől a kormánytól, hanem a magánosítás felé.

A szocialisták ugyanakkor ezt a négy paragrafusból álló javaslatot olyan fércműnek tartották, amely alapján nehéz megjósolni, hogy mi is fog történni január 1-jén, ha a kormányzó többség a benyújtott formában fogadja el a kormány javaslatát. Vagyis amíg a szabad demokratákat bizakodással tölti el a javaslat, addig a szocialista bizottsági tagok elfogadhatatlannak tartották a kormány négy paragrafusba foglalt másfél éves szellemi termékét. Abban azonban teljes volt az egyetértés ellenzéki oldalon, hogy alapvető módosító csomagra van szükség. Mondhatjuk: négy paragrafus helyett gyártani kell negyvenet, és ezt a szabad demokrata képviselők mondták. Abban is egyetértettünk, hogy ha valódi privatizációt akar a kormányzat, akkor az önkormányzati törvény módosítása nélkül ezt elképzelhetetlen megtenni.

A bizottsági vitában igyekeztünk választ keresni az alapvető kérdésekre. Például arra, hogy ha a kormány szerint azért nem működik megfelelően a háziorvosi ellátó rendszer, mert szakmai hiányossággal terhelt; mert szerinte alapvető probléma van a finanszírozási rendelettel; szerinte nem megfelelő a beutalási rend, és hálapénz terheli a rendszert, akkor vajon a négy paragrafusból álló törvényjavaslat hogyan ad választ ezekre a hiányosságokra. Felhívom a miniszter úr figyelmét, hogy önök írták le ezt a háttéranyagban, lehet hogy ön ezt nem olvasta el, de mi elolvastuk. Vagy milyen költségvetési kihatása lesz akár bevételi, akár kiadási oldalon a négy paragrafusnak? Az is érdekelt bennünket, hogy hogyan épül be az önálló orvosi tevékenység adásvétele az érvényes adójogszabályokba, az adózásnál mit vehet figyelembe az, akinek nem kell fizetni a vagyonértékű jogért, és mit kell annak, aki fizet azért, hogy praktizáljon. Arról is szerettünk volna meggyőződni, hogy a törvényjavaslat tárcaegyeztetésen részt vett-e. Volt-e lehetősége véleményezni a PM-nek, az igazságügy-miniszternek, a Belügyminisztériumnak ezt a konkrét négy paragrafust? Az is érdekelt bennünket, hogy mi történik akkor, ha mondjuk január elején megüresedik egy praxis, az új praxist hogyan fogják majd betölteni, az új háziorvosnak mennyit és kinek kell fizetni. Ezt nem sorolom.

A válaszok tanulságosak. Egy: az a fajta egyeztetés, ami minden minisztériumra, illetve az érintett érdekképviseleti szervekre egyidejűleg kiterjedne, a törvényjavaslatnál így ilyen formában nem volt. Ahhoz, hogy a törvény működjön január 1-jétől, a kormánynak életbe kell léptetni a rendeleteket. És komoly rendeleteket kell készíteni, nemcsak szervezeti, szervezési típusú kormányrendeletet kell készíteni, hanem el kell készíteni a szakmai háttérrendeletek revízióját is, ezt a kormány képviselői mondták el a bizottsági ülésen.

A bizottsági vitában hangot adtunk azon meggyőződésünknek, hogy a törvényjavaslat előkészítése nem volt szakszerű, nem nevezhető egy alaposan kidolgozott törvényjavaslatnak, a törvényjavaslat elfogadása esetén jelentős konfliktust eredményezhet. Megítélésünk szerint egy ilyen négy paragrafusból álló törvényt a lakosságra nem szabad ráengedni, és nem szabad lehetővé tenni, hogy majd egy teljesen bizonytalan kormányrendeletben döntsenek az állampolgárok széles körét érintő társadalmi kérdésről.

Valódi változást a működésben nem eredményez ez a négy paragrafusos fércmű, viszont egy nagyon nagy igazságtalanságot teremthet. Miközben a jelenleg működő háziorvosoknál jó pontokat szerezhet a kormányzat, az ország működése szempontjából nem hasznos és a társadalmi igazságosság szempontjából nagyon bizonytalan.

Az érdemi munka, tisztelt képviselőtársaim, még hátra van, ahogy azt egyébként jelezték a kormánypárti képviselők is.

A mi megítélésünk szerint a karácsony előtti végszavazásig ezt az érdemi munkát nem lehet elvégezni, és éppen ezért ezt a törvényjavaslatot általános vitára teljességgel alkalmatlannak tartották a szocialista képviselők, a szabad demokrata képviselő valóban tartózkodott a szavazásnál.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Györgynek, az önkormányzati bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr!

SZABÓ GYÖRGY, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Gondolom, természetes, hogy nem a bizottság előadója vagyok, hanem a kisebbségi vélemény előadója és nem pusztán azért, mert ellenzéki képviselő lennék, hanem az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a bizottságunk kormánypárti többsége ugyan megszavazta a javaslatot, de egyetlenegy támogató véleményt nem tudott vagy nem akart elmondani a törvényjavaslat mellett. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) A kisebbség véleménye viszont rendkívül kritikus volt, már pusztán azért is, mert elképzelhetetlennek tartottuk idáig, hogy egy valóban minden, kivétel nélkül minden állampolgárt érintő sajátos ellátási viszonyt egy ilyen nyúlfarknyi törvénnyel képes a kormány vagy kívánja szabályozni.

Ez önmagában meglehetősen furcsa, sőt elfogadhatatlan. Egyébként magát a törvényjavaslatot vizsgáltuk jogi megalapozottság szempontjából is és tartalmi vonatkozásban is.

Ami a jogi megalapozottságot illeti, az volt a meglátásunk, hogy nagyon komoly alkotmányossági aggályaink vannak, hiszen napnál világosabb számunkra, hogy igenis érinti az önkormányzati törvényt, nevezetesen a 8. § (4) bekezdését, amely napnál világosabban megfogalmazza, hogy az egészségügyi és szociális alapellátásról az önkormányzatok kötelesek gondoskodni. Nos, egy ilyen sajátos jog keletkeztetése, mint a vagyonértékű jog a praxis működtetése kapcsán, egészen biztos, hogy ezt a jogviszonyt befolyásolja. Valószínű, hogy talán ma még fel sem lehet pontosan mérni, hogy milyen fokon és milyen értelemben befolyásolja ezt a jogot.

Ugyancsak kifogásoltuk - ez is elhangzott itt ma már -, hogy az önkormányzati érdekszövetségek, nemcsak a megyei jogú városok, hanem a többi érdekszövetség sem kapta meg ezt a benyújtásra került törvényt véleményezésre, és amiatt is - erről csak utalásszerűen emlékeznék meg, itt ma már hallhatott erről a Ház -, hogy a jogalkotásról szóló törvényt is, amely, hadd hangsúlyozzam, ugyancsak kétharmados törvény, súlyosan sérti a szabályozás. Hozzátettük, számunkra az is érthetetlen, hogy az Igazságügyi Minisztérium hogyan engedhette tovább ezt az előterjesztést.

Tartalmi vonatkozásban talán még komolyabb aggályokat tudtunk megfogalmazni ennél, ez lehetséges. Tudniillik az a meglátásunk: attól, hogy az orvostársadalom egy szűk csoportja, usque 7000 ember kap egy nemzeti ajándékot - mert beszéljünk nyíltan, erről van szó -, egészen biztosak vagyunk, hogy ez a rendszer nem lesz jobb, sőt megítélésünk szerint rosszabb lesz. Rosszabb lesz, mert nem szolgálja a betegek érdekeit, azért nem szolgálja, mert a betegek tisztában voltak azzal, hogy ez az ellátás alapvetően az önkormányzatok és a háziorvosok között keletkezett viszonyból származik, és ha idáig problémáik voltak, mehettek az önkormányzathoz. Ezután is mehetnek, csak az önkormányzatok, meglehet - miután egy praxisjoggal, működtetési joggal bebástyázott háziorvossal állnak szemben -, hogy szét fogják tárni a kezüket.

Nem tudom, végiggondolták-e, hogy egy ilyen működtetési, vagyonértékű jog vajon nemcsak a kártyapénzből, hanem a hálapénzből is származik. Szerencsés-e egy olyan szabályozást csinálni, amely ennek a hálapénznek a növelése érdekében állhat, és ez kinek az érdeke? Azért sem tartjuk jónak, mert az önkormányzatoknak biztosan nem lesz jobb, hiszen az ellátási felelősségük megmarad, beleértve a tárgyi feltételek biztosítását, ami pénzügyi kötelemmel jár.

(11.40)

Ugyanakkor természetesen a beleszólási lehetőségük csökken, hiszen gondoljuk meg, hogy ha egy háziorvost cserélni kívánnak, az nemcsak attól függ, hogy a közösség kit akar választani, hanem attól is, hogy ki az, aki meg tudja majd fizetni ezt a bizonyos működtetési jogot. Azt állítjuk, hogy az orvostársadalomnak sem lesz jobb, kivéve talán azokat a háziorvosokat, akik most a praxisukat működtetik, de nehogy csalódás érje őket, mert ha történetesen a vagyonértékű jog megjelenik, akkor meglehet, hogy egyes önkormányzatok azt fogják mondani, hogy ide többet nem invesztálunk, mert ennek az eredménye később valahogy a tiéd lesz. Nos, én azt hiszem, hogy ez az ellátórendszer leépülésének a veszélyét is felveti.

Mi úgy ítéltük meg, napnál világosabb számunkra az is, hogy akinek ez a mostani törvényjavaslat érdeke, az a Magyar Köztársaság jelenlegi kormánya, amely egy igen befolyásos érdekcsoportot kíván saját magának ezzel a lépéssel, hogy ad egy ilyen nemzeti ajándékot, megvásárolni. Az egész egyébként igazságtalan, más orvoscsoportokkal szemben is, szakmai célokat nem szolgál, politikai hatalmi érdekekről van szó, súlyos alkotmányossági aggályok vannak, önkormányzati érdekeket sért, ezért alkalmatlannak találjuk az általános vitára. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Wekler Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem az ügyrendi vitát szeretném folytatni, csak miután az előbb viszonylag kevés idő állt rendelkezésre az indoklásra, ezt folytatnám, és közben reagálnék arra is, amit Horváth Zsolt képviselőtársam mondott.

Én azért javasoltam, hogy függesszük fel a vitát, mert nem tudom, hogy miről folyik a vita. Nem tudom, hogy arról a törvényről vitatkozunk-e, amelyet Gógl miniszter úr expozéjában olvashattunk, vagy arról fogunk-e majd vitatkozni, amit 3 kormánypárti képviselő aláírásában fognak előbb-utóbb kiosztani itt a Házban. A kettő ugyanis teljesen másról szól. Természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége pozitívan áll a kérdéshez, mármint a vita szempontjából, elkészítettük a módosító javaslatainkat, de szerettük volna tudni, hogy a kormány tulajdonképpen mit is gondol és mit akar. A módosító javaslatokat majd akkor tudjuk korrekten megfogalmazni, és a vitában akkor tudnánk korrekten érvelni, ha azt is tudnánk, hogy a négy paragrafus mögött milyen tényleges célok, szándékok és tartalmak húzódnak, és ezért javasoltam, hogy ismerjük meg a részleteket, és arról beszéljünk, ami a tényleges szándék.

A kormány javaslata egyértelmű: oda akar adni egy vagyoni típusú jogot az orvosok egy körének. Ez ellentétes az önkormányzati törvénnyel, erre rájöttek kormánypárti képviselők is, és ezért a módosító javaslatukban kicserélik a teljes törvény szövegét. Ha valaki nézi azt a 11 oldalt, amelyet a képviselők eddig tervezetként szétosztottak a frakciók számára, akkor kiderül, hogy a teljes szöveget kiveszik, és helyette egy teljesen más szöveget ültetnek be a törvényjavaslatba. Én azt gondolom, először el kellene dönteni, hogy a kormányoldal és a kormány mit akar, és ahhoz kellene a véleményünket viszonyítani.

Nagyon röviden: az SZDSZ támogatja a privatizációt, erre javaslatai is lesznek, de nem az ingyenes vagyonjuttatást támogatja, hanem a tényleges privatizációt, és az egészségügy minden területén, de erről az általános vitában részletesen fogok szólni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP. (Dr. Horváth Zsolt: Ne csináljátok már!)

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, a bizottsági vélemények is és az ügyrendi vita is valóban arról győzhettek meg bennünket és mindenkit, aki kívülről lát bennünket, legyenek azok érdekeltek, vagy legyenek azok csupán a parlamentre általában figyelő televíziónézők és rádióhallgatók, hogy ez a javaslat tulajdonképpen előkészítetlen.

Előkészítetlen abból a szempontból, hogy nem tudtuk megismerni azokat a rendeleteket, amelyek a lényeget tartalmazzák, és amely rendeletek tudomásom szerint itt vannak valahol; lehet, hogy itt van a miniszter úrnál jó néhány rendelettervezet. Én azt gondolom, annak semmi akadálya nem lenne, hogy ezeket lesokszorosítsuk itt a Házban, szétosszuk a képviselők között, és így mód lenne legalább menet közben tanulmányozni ezeket, hogy miről van szó.

A másik az, hogy én változatlanul indokoltnak tartom a javaslat tárgyalásának felfüggesztését, hiszen itt már többen utaltak rá, hogy elindult a háttérben egy közös gondolkodás, elindult egy hatpárti tárgyalás, amely hatpárti tárgyalás valóban arról szólt, hogy hogyan lehet kellő garanciákkal, kellő felkészülési idővel, esetleg jobb anyagi megalapozással egy valóban reformértékű privatizációt előkészíteni. Ebben a folyamatban az ellenzék, ideértve a Szocialista Pártot is, partner lenne. Azonban egy ilyen ultimátumszerű tárgyalás árnyékában nagyon nehéz a dolgunk, nem tudjuk, hogy valójában most miről tárgyalunk, az éppen benyújtott, asztalon fekvő, módosító javaslatokkal tulajdonképpen már szétbombázott törvényről, vagy pedig az eredeti 4 paragrafusról. Ezért változatlanul az a véleményünk, hogy célszerű lenne ezt a vitát most felfüggeszteni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Tájékoztatom a képviselőket, hogy 15 képviselő jelentkezett normál felszólalásra e törvényjavaslathoz. Több kétperces van. Úgy értékeltem a feszült ügyrendi vita során, hogy kétpercesre - mivel a miniszteri expozé után a miniszter úrnak még egyszer adtam lehetőséget a válaszra - lehetőséget az ellenzéknek kell adjak azért, hogy további ügyrendi javaslatokat elkerüljek (Közbeszólások az MSZP soraiban: Nem ügyrendi javaslat!), mert attól féltem, hogy órákig tart az ügyrendi vita. Most viszont az a helyzet állt elő, hogy több kétperces szót kérő van. Először az előterjesztőnek, Gógl Árpád miniszter úrnak adom meg a szót, utána több kétperces van.

Kérem önöket, mérlegeljenek, hogy tízperces időtartamban - hiszen akik két percre jelentkeztek, azok mindegyike jelentkezett normál felszólalásra is - hajlandók elmondani, vagy pedig akkor kétperces vitával fog eltelni. Semmi gond, önök döntenek, az elnöknek teljesítenie kell a kérést.

Két percre megadom a szót Gógl Árpád miniszter úrnak. Tessék!

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az érdeklődést nagyon köszönöm, az aggályokat megértem. Egy olyan folyamatról van szó, amely elindult a kormányprogram vitájával, a kormányprogram lezárása után a feladatok deklaráltak. A minisztérium feladata hosszabb ívű, mert az egészségügy egy generációs kérdés, és a szabályok, rendszerek kialakítása erre szolgál.

Amiről ma vitatkozunk, az nem az, hogy hogyan lesz a következő lépés, hanem az, hogy egy tisztázatlan helyzetet tárt fel a települési önkormányzatok rendszere is, és október közepén azzal zárta le az egyéves egyeztetést és azt, amit Toller úr idézett mint egy törvényszöveget, paragrafusrendszert, hogy nem tud továbblépni, mert az egész alapellátás kérdése, privatizációs kérdése kettős kérdés: egy tárgyi, vagyoni rész és egy immateriális rész. És ezzel az anyagtalan, tulajdonképpen a gyakorlatot leíró résszel nem tud mit kezdeni, mert a magyar jogrendben ez nincs meghatározva. Ekkor kellett a tárcának jogászokkal, alkotmányjogászokkal, ehhez értő jogászokkal leülnie - nem egyeztetni - keletkeztetni egy jogot. Nem szól másról ez a 4 paragrafus, mint arról, hogy ezt leírja.

A hosszúságát lehet vitatni. Én azt szeretném elmondani a joghoz értőknek (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy a páciensjogosítványokat összesen egy oldalon írja le az angol törvényi rendszer, amelyet nem lehet nagyon elmaradottnak tekinteni (Az elnök jelzi az idő leteltét.), ugyanezt mi csak nagyon hosszan tudjuk. (Taps az FKGP soraiban.)

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Két percre megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces reagálásra azért kértem szót, mert most a vitának ebben a kezdeti szakaszában az a kérdés vetült fel - gondolok itt például Horváth Zsolt képviselőtársam felszólalására is -, hogy vannak, akik ellenzik, és vannak, akik támogatják magát az elvet. Holott erről nincs szó, tisztelt képviselőtársam, ön tévedett a felszólalásában, amikor például a Szabad Demokraták Szövetségére gondolva azt mondta, hogy pálfordulás következett be a véleményünkben.

 

(11.50)

Nem, mi támogatjuk az elvét a törvényjavaslatnak, és nem értünk egyet azzal a móddal, ami úgy terjeszti az országgyűlési képviselők elé, hogy nem teszi lehetővé számukra a háttér megismerését; valamint javaslatokat fogalmazunk meg azzal kapcsolatban, hogy vajon ezt az egész kérdéskört hogyan lehet az önkormányzatok és az érintettek állampolgárok szempontjából - akik betegként fognak nagyon bizalmas viszonyban találkozni az orvosukkal - megoldani.

Ezeket a javaslatokat azért tesszük, mert a mi véleményünk szerint nem ad választ az elénk terjesztett javaslat ezekre a problémákra, a hátteret pedig az említett okokból nem volt lehetőségünk megismerni. A probléma számunkra abban rejlik, hogy egy olyan ügyben, aminek a lényegét illetően egyetértés van a kormány és például a Szabad Demokraták Szövetsége között, nem tudunk olyan értelmű vitát folytatni, hogy azt hogyan tegyük jobbá, mert elkezdünk az alapelveken vitatkozni, kényszerülünk rá, mert az elénk terjesztett anyagok nem teszik számunkra lehetővé a tisztánlátást a kérdésben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Hadd kapcsolódjak Kökény képviselőtársamhoz, aki ismét felvetette, hogy próbáljuk az általános vitát elhalasztani. A hivatkozási alap Kuncze képviselőtársamnál is és Kökény képviselőtársamnál is nagyon megdöbbentő, mondván, hogy nem tudnak eleget. Ha valamiről nem tudunk eleget, és nem veszünk részt a vitában, ahol tanulni lehet, ismereteket, adatokat lehet szerezni, akkor a végén még kevesebbet fogunk tudni. Az egésznek ez a része obstrukciós jellegű volt, úgy látom, hogy itt nem a közösen megfogalmazott cél - amit a Szabad Demokraták Szövetsége már 1991-92-ben megfogalmazott, és élenjárója volt az egész privatizációs folyamatnak -, hanem inkább technikai obstrukció jelenik meg. Még azt tudom mondani, ha ehhez ragaszkodnak, hogy ne folytassunk vitát, akkor annak az eredménye még kevesebb ismeret lesz, és kevés ismerettel nagyon nehéz eredményesen politizálni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor Horváth képviselő úr a bizottsági véleményt említette, meglehetősen személyesre sikerült a hozzászólása. (Dr. Horváth Zsolt: Tárgyilagos volt!) Nagyon tárgyilagos volt, igen, képviselőtársam. Ezzel kapcsolatban a bizottsági ülésen is elmondta a képviselőtársam, hogy ez a négy hét valóban nagyon rövid idő, már ami a rendelkezésünkre áll most, és: "Valóban egy nagyon nagy rendszernek az átalakítgatásáról van szó, de szeretném, ha nem alakulna ki az a látszat, hogy ez a négy hét volt az összes erre fordított idő és munka, hiszen több mint egy év óta dolgozunk rajta. Lehet, hogy ez a négy paragrafus került bele, de tudjuk nagyon jól, hogy volt egy majdnem 30 paragrafusból álló másik javaslat, amelyik nagyobb mélységben szabályozta volna ezt a kérdéskört."

Most miről beszélünk, képviselőtársaim? Négy paragrafusról vagy harminc paragrafusról? Ez az, amiről a szabad demokraták is és a szocialisták is szólnak, hogy itt tulajdonképpen elindul egy vita, a kormány egy összecsapott munkát idehoz elénk, a kormányzó többség szeretne vitázni, mondjuk, egy egészen más elgondolásról, az ellenzéki képviselőknek nem áll rendelkezésükre mindaz az információ, ami adott esetben a kormányképviselőknek rendelkezésére áll, a kormány nem akar bennünket ellátni információval, és közben tízmillió ember sorsát érintő kérdésről akarnak dönteni karácsony előtti végszavazással. Ez az, ami teljességgel elfogadhatatlan, és tisztelt Horváth képviselő úr, érdemi vitát úgy lehet lefolytatni, ha kellő információ birtokában vagyunk. Nem az általános vita fogja meghozni az informáltságunkat, hanem az, hogy a kormány elmondja, hogy tulajdonképpen mit is gondol erről az egész átalakításról.

Nem ellene vagyunk a folyamatnak, hanem érte szeretnénk dolgozni megfelelő informáltsággal. (Kuncze Gábor: A parlament nem gyorstalpaló tanfolyam!)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Úr! Amiket elmondott és idézett, az én szavaim voltak, de amiket nem mondott el, azoknak kellett volna lenniük az ön szavainak. Mégpedig annak, hogy a miniszteri biztos úr készítette elő a háziorvosi privatizációt, ez ügyben az ön párttársa, Kökény Mihály, az egészségügyi bizottság vezetője, több ízben meghallgatta a miniszteri biztost az egészségügyi bizottságban (Dr. Kökény Mihály: Egyszer!), magát a miniszter urat is meghallgattuk, a beszámolás megtörtént, többször is kaptak előkészítő anyagot arról a bizonyos harmincvalahány paragrafusról (Dr. Kökény Mihály: Az más!), majd szétteszik a kezüket, hogy az más volt.

Az mélyebb szabályozás volt, amelyben esetleg szükség lett volna az önök támogatására, arra a kétharmadra, amit már itt felületesen érintettek, és amit már egy hatpárti egyeztetésen elmondtam önöknek. A hatpárti egyeztetésen - úgy kell értékelnem - bent azt mondták, hogy tárgyaljunk, a sajtóból az köszön vissza számomra, hogy mereven elzárkóznak, nem tudom, hogy melyiknek higgyek: amit az ülésteremben odabent mondanak vagy amit kint mondanak az utcán, mert a kettő két különböző dolog, aztán utána ugyanerre még vissza is tetszik hivatkozni. Azért van négy paragrafus, mert önök miatt nem lehet a teljes mélységű szabályozást végrehajtani. (Kuncze Gábor: És akkor hogyan lehet? És ha nem lesz törvény, akkor mi lesz?) Nagyon sajnálom, de ez az igazság! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem ez az igazság!)

Akkor beszéljünk arról, ami az igazság, uraim, és önök ismerik ezeket a javaslatokat, ezt Wekler képviselő úr el is ismerte, hiszen arra hivatkozik, hogy itt át akarják alapjaiban szabni a kormánypárti képviselők. Nem akarunk mi alapjaiban semmit átszabni, két lehetőség van: az egyik egy igen korrekt, jó megoldás, de kell hozzá az önök támogatása, úgy néz ki, hogy ez nem lesz meg; a másik szintén jó megoldás, igen korrekt, de nem ilyen mélységű, ehhez nem kell az önök támogatása, és ez meg is lesz. (Dr. Kökény Mihály: Előbb kellene tárgyalni, és utána hozni a javalatot!)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm a figyelmüket. Két percre megadom a szót Wekler Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon szorosan kapcsolódnék ahhoz, amit Horváth Zsolt úr mondott az utolsó gondolatmenetében. Így van, én elismerem, hogy van elképzelése a kormányoldalnak, azt is elismerem természetesen, hogy ez korrekt javaslat, csak amit beterjesztett a kormány, nem tudom, hogy micsoda. Az önök javaslata korrekt, az más kérdés, hogy mi ezzel nem értünk egyet természetesen, és nem fogjuk támogatni azt, hogy az önkormányzatoktól vegyék el az egészségügyi alapellátás feladatát, mert ez azt jelenti, hogy az önkormányzattól, a helyi településtől elveszem, és odaadom egy embernek a kezébe, az éppen működő helyi orvosnak az ellátási felelősséget. Nem tudom elolvasni, tisztelt képviselőtársam, mert nem nyújtják be (Dr. Horváth Zsolt: Dehogynem tudja, a kezébe adtam! A kezébe adtam!), erről beszélünk. Mert nem nyújtják be! Nem adják oda az információkat, csöpögtetnek, és arra kényszerítenek bennünket, hogy esetleg olyan ügyek ellen is felszólaljunk, amit egyébként támogatni tudnánk, ha korrekten végig lehetne vitatni és végig lehetne tanulmányozni.

Az obstrukcióhoz kapcsolódóan, nem tudom, hogy Hegedűs úr miről beszél, nincs itt obstrukció. Itt arról van szó, hogy információkat szeretnénk kapni önöktől ahhoz, hogy támogatni tudjuk önöket, vagy el tudjuk mondani a véleményünket ezzel kapcsolatban. (Dr. Horváth Zsolt: Megkaptad!) Az általános vita arról fog most folyni, ami be van terjesztve, ezt nagyon élesen fogjuk ellenezni, tisztelt képviselőtársam (Dr. Horváth Zsolt: Írásban megkaptad!), és utána önök azt mondják, hogy meg akarjuk akadályozni a háziorvosok privatizációját (Dr. Horváth Zsolt: Ezt teszik!), és nem akarjuk azt, hogy az egészségügyi rendszer privatizálás alá kerüljön. Nem ezt akarjuk, tisztelt képviselőtársam. (Dr. Horváth Zsolt: Akkor ne csinálják ezt!) Azt akarjuk, hogy korrekten, konkrétan végiggondolt módon történjen meg a privatizáció az egészségügy egész területén. (Dr. Horváth Zsolt: Úgy történik!)

Ehhez szükséges, hogy végiggondolják az önkormányzati törvény rendelkezéseit, szükséges, hogy végiggondolják, mi lesz azokkal a rendelőkkel, eszközökkel, amelyeket az önkormányzatok, a települések az elmúlt években felújítottak, megépítettek, beszereztek, pénzt tettek bele, oda akarják-e ajándékozni a kollégák egy részének - nem az összes orvosról van természetesen szó, hanem hatezer háziorvosról -, és sorolhatnám a kérdéseket, amelyeket természetesen az általános vitában fel kell tenni, de választ csak akkor lehet rá kapni, ha megvan hozzá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az alapinformációnk, hogy ezekre tényleges választ tudjunk adni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz.

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy jó volna a tárgyra térni, és a beterjesztett törvényjavaslattal foglalkozni. Úgy gondolom, hogy nagyon képletesen, nagyon nagy erővel érzékelhető, hogy semmi másról nincs szó, mint a háziorvosok praxisjogáról, és ez az induló láncszem az egészségügyi reformhoz.

 

(Molnár Róbert helyét a jegyzői székben
dr. Szabó Erika foglalja el.)

Úgy gondolom, azt be kell látni, hogy sokkal jobb elindulni egy lényeges lépéssel, amellyel biztonságot teremtünk, amellyel lehetőséget adunk háziorvosnak, önkormányzatnak, hogy tiszta képlet jöjjön létre, hogy világos tulajdonviszonyok alakuljanak ki ebben a szférában, mert ez jelenti a biztonságot távlatban, és azt is tudjuk, hogy a politikai erőviszonyok ezt teszik ma lehetővé.

 

(12.00)

Ahhoz az önök segítségére van szükség, mint ellenzéknek, hogy továbbmenjünk és az önkormányzati rendszerbe valóban konszenzus alapján belenyúljunk, de ezt ne követeljék most a beterjesztett törvényjavaslat alapján, mert az nem tartalmazza. (Keller László: Miért nem?) Tehát azzal foglalkozzunk, amiről a benyújtott törvényjavaslat szól, erről nyugodtan ki lehet fejteni a nézeteket, észrevételeket (Dr. Wekler Ferenc: Utána majd mást fogtok megszavazni!), javaslatokat lehet tenni, jobbá lehet tenni, de a lényeget nem lehet ettől elvitatni, hogy ezzel az egészségügyi reformnak egy nagyon jelentős szakasza indul meg, hogy a praxisjogot a háziorvosi rendszerben világossá, kézzelfoghatóvá tesszük és ezáltal biztonságot teremtünk az egészségügy alapellátási részében.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hallgatva a közel két órája zajló vitát, amit értelmetlennek minősítek, úgy érzem, hogy a tisztelt Ház ismét ékes bizonyítékát adja annak, főleg ellenzéki pártok részéről, a két ellenzéki párt részéről hogy botránypolitizálás folyik ebben a parlamentben... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ti kormánypártok vagytok? - Kuncze Gábor: Hülyeségeket beszélsz! - Erkel Ferenc: Kikérjük magunknak! - Dr. Wekler Ferenc: Azt lehet! - Az elnök csendre inti a termet.)

ELNÖK: Képviselő úr, megkérjük a parlamenti demokrácia szabályainak betartására. Tessék, folytassa!

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Olyan törvényjavaslatról még nem hallottam, amikor a törvényjavaslat keretében a törvényjavaslatot lehetővé tevő kormányrendeletekről, miniszteri rendeletekről is szó esett volna.

A beterjesztett törvényjavaslat 3. §-ához fűzött részletes indoklásban egyértelműen megfogalmazza azt az előterjesztő egészségügyi miniszter, hogy a működtetési jog részletes szabályait a javaslat alacsonyabb szintű jogszabályokba utalja. Idézem: "A kerettörvény jellegéből fakadóan nincs szükség arra, hogy minden részletkérdés itt kerüljön szabályozásra." Számomra eléggé egyértelmű, hogy jelen esetben is ez történik. Egyébként minden törvénynél ez van, hogy van egy törvény, amit elfogad az Országgyűlés, majd azt végrehajtási rendeletekkel alacsonyabb szintű jogi formák keretei között szabályozzák.

Úgy fogalmaz még a részletes indokolásban az előterjesztő, hogy "Különösen azért nem szükséges, mivel a hatályos egyéb jogszabályok jól körülírják a részelemek jelentős körét." Tehát azt mondanám, mielőtt Kuncze Gábor itt kritikátlan hangon kiabál, előbb olvassa el a törvényjavaslat részletes indoklását, de ha nem tette volna meg, esetlegesen a bizottsági, szakbizottsági vitákban ezekre az elemekre ki lehetett volna térni, meg lehetett volna kérdezni, hogy miért nincs (Az elnök csenget.), vagy ha esetleg vannak kérdései, ott mondhatta volna el, nem pedig két órája ezzel húzzuk az időt.

Köszönöm. (Szórványos taps a MIÉP, a Fidesz és az MDF soraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Toller László képviselő úrnak, MSZP.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Lentner képviselőtársam hiányolt néhány szakmaiságot, néhány szakmai hiányosságot vél felfedezni hozzászólásainkban. Mi valamiféle szakmai álláspontot próbálunk képviselni, ön ezt nem egészen érti. Az első ilyen csomag az, hogy a miniszteri indokolás nem jogforrás, arról lehet vitatkozni, ami a törvényjavaslatban van, erről elmondtuk, amit tudtunk - két percben a véleményünket -, és gondolom, hogy itt a hosszabb hozzászólások erről fognak szólni.

A második, ami alkotmányossági kérdés: az Alkotmánybíróság töretlenül ragaszkodott a Bokros-csomag óta több elvi állásfoglalásában ahhoz, hogy elég felkészülési idő legyen egy jogszabály végrehajtásához, illetve bevezetéséhez. Itt nemhogy 30 napról, hanem már 9 napról sincsen szó, hiszen durván 7 vagy 8 nap alatt kívánja hatályba léptetni a kormányzat ezt a törvényt is és - hozzáteszem - azokat a kormányrendeleteket is, amelyet formaliter valamikor hét nap alatt hoz meg, hiszen törvényi felhatalmazás nélkül kormányrendeletet nem tud elfogadni, és egy Országgyűlésnek azzal kell foglalkoznia, hogy vajon a hatályos magyar alkotmánynak megfelelő törvényeket hoz-e.

A harmadik ilyen probléma, ami a törvényesség körébe tartozik: A miniszter úr álláspontjával szemben alapvető állampolgári jogokat is érint ez a törvény, hiszen más viszonyra helyezi ez a magánosítás a kártyát leadó és a háziorvos kapcsolatát, így vélhetően más szabályozási körbe és tartalomba tartozik, és az önkormányzati jogokat - sokszor elhangzott - alapvetően érinti, hiszen a korábban önkormányzat által létesített köztisztviselői jogviszony, illetőleg a vállalkozói, szerződéses jogviszony más elvi és alkotmányos alapra helyezi. (Az elnök csenget.) Benne van a törvényjavaslatban a polgári törvénykönyv módosítása. Ha ez nem egészen érthető (Elnök: Képviselő úr, letelt a két perc.), még egyszer el fogjuk magyarázni, képviselő úr, de a következő két percben.

ELNÖK: Ön következetes, mert az öt percnél is hat percet beszél, de nem vártam meg, hogy két perc helyett három percet mondjon el.

Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz, két percre. Kérem, tartsák be a kétperces időkeretet.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Igyekszem, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Képviselőtársaim, ajánlanék önöknek megfontolásra valamit: tekintettel arra, hogy az ügyrendi vitával és a kétpercessel elérték céljukat, vége a televíziós közvetítésének, felhívom a figyelmüket, most már esetleg megengedhetnék, hogy a pártok kifejtsék álláspontjukat, és ne arról vitatkozzanak, amit önök még nem is hallottak. Mert egészen idáig azt mondták, hogy nem kaptunk anyagot, nem mondták el, nem hallottuk, nem tudjuk, ehhez képest majd két órát el tudtak vitatkozni arról, amit nem hallottak, és nem engedik meg, hogy végre felmenjen a szónok és elmondja, amit gondol a dologról, de lehet, hogy az elménkbe látnak és ezt pontosan tudják.

Wekler képviselő úr, elnézést, azt mondta, hogy nem ismeri a három koalíciós párt által benyújtott módosító javaslatot. Ez így egészen bizonyosan igaz, vagy akkor beszélgessen Béki Gabriellával. (Dr. Wekler Ferenc: Én ezt nem mondtam! Idéztem belőle, képviselő úr!) Dehogynem, ezt mondta, képviselő úr. Itt ülök és hallom. Tekintettel arra, hogy én ezeket a javaslatokat átadtam valamennyi párt képviselőjének és nem most, több mint egy hete, lehet, hogy még régebben, ez ott van már előttük a módosító javaslatainkkal. Miután önök egészen egyszerűen a tényeket nem veszik figyelembe, számomra egy dolog világos: valamilyen okból kifolyólag önök nem akarják ezt a törvényjavaslatot, és mindent elkövetnek, hogy ebből ne legyen törvény. (Dr. Wekler Ferenc: Ebből nem is lesz.) Erre irányult a hatpárti egyeztetésen is a magatartásuk, erre irányul most is, pedig én őszintén nagyon-nagyon bíztam abban, nagyon reménykedtem benne, hogy egy ilyen fontos ügyben érdemes asztalhoz ülni, lehet eredményt elérni. Nem megy, egyszerűen képtelenség. Ha erről próbálunk beszélni, átviszik a témát a másik oldalra, ha azt mondom, beszéljünk arról, akkor egy harmadikkal fognak előjönni. Nem látom a szándékot, márpedig nem akarásnak nyögés a vége. Jó lenne eldönteni, hogy mi az igazi szándékuk, és aszerint beszéljenek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Házas József képviselő úrnak, MSZP. Tessék!

DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. De hogy elkerüljem annak a látszatát is, hogy én obstruálni akarok, elfogadom Horváth képviselő úr véleményét, de kár megsértődni, mert én is kiestem a tévéidőből, nem csak ő, majd fönt elmondom a véleményemet. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr megértését. Ennek ellenére több kétperces van. Szabó György képviselő úr, MSZP. Tessék!

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Értem, hogy egy kicsit le akarnak erről bennünket beszélni, de mégis szóvá kell tenni, amikor némi megrökönyödéssel azt hallja az ember, amikor ellenzéki képviselőtársaim szóvá teszik, hogy sok-sok információnak nincsenek a birtokában, hogy Hegedűs képviselőtársam is és most Horváth képviselőtársunk is arra biztat bennünket, hogy nosza, menjünk neki az általános vitának és majd tanulunk. Egy kicsit ijedten körülnéztem, hogy jó helyen vagyok-e, mert ha iskolapadba beültetnek, akkor nagyon szívesen tanulok minden tőlem tájékozottabb embertől, de aztán úgy láttam, hogy ez a Magyar Köztársaság parlamentje, ahol törvényeket alkotnak, jogviszonyokat keletkeztetnek, méghozzá olyat, amit utána mindenkinek, ha úgy tetszik, egyfajta szentírásként kell kezelni. Tanulni kell egymástól akkor, amikor a legalapvetőbb kérdéseket is vaskos eufémizmussal kezelik.

A miniszter úr és kormánypárti képviselőtársaim is beszélnek valamifajta privatizációról. Mondjuk már ki, hogy ennek az egész törvénynek semmi köze nincs a privatizációhoz. A privatizáció úgy megy végbe, hogy van egy állami tulajdon, azt piacra viszik és valakinek eladják, itt viszont van egy zseniális találmány, az állam keletkeztet egy immateriális jogot, arra azt mondja, hogy az vagyoni értékű jog és odaajándékozza a háziorvosoknak. Ez egy nagyon jó találmány, csak kíváncsi vagyok, hogy van-e ennek folytatása, reményeim szerint igen, és ezt el lehet vinni akár odáig, hogy a kormány beterjeszt egy törvényjavaslatot, hogy az ország működtetési joga immateriális jog, odaajándékozza a jelenlegi kormánynak, és onnantól kezdve, majd aki a továbbiakban kormányozni akar, az ezért a jogért fizessen.

(12.10)

Tehát tessenek végiggondolni, hogy az egész folyamat valahol alapjaiban nincs végiggondolva. S olyanokat mondunk, olyanokat állítunk, ami alkalmas arra, hogy megtévessze a háziorvosokat, megtévessze a betegeket, és megtévessze az ország közvéleményét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Vojnik Mária képviselő asszony következik két percre, MSZP.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár a Magyar Szocialista Pártot általában nem befolyásolja különösebben, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam különféle fórumokon hogyan minősít bennünket, de a történeti hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy a hatpárti egyeztetést a Magyar Szocialista Párt kezdeményezte a háziorvosi ellátás privatizációját illetően, mégpedig azért, mert ennek az ellátásnak a reformját, a korrekt törvényeket, a végrehajtható szabályokat, a kölcsönös előnyöket az eredetileg benyújtott javaslatban nem véltük felfedezni.

Képviselőtársam elmondta, hogy ez egy olyan kerettörvény, mely felhatalmazó jellegű és amelynek lényege maga a felhatalmazás. Kormánypárti képviselőtársaink számára látszólag ez a felhatalmazás elfogadható, mondom: látszólag, ugyanis tartalmilag mégsem, mert ha elfogadható lenne, megbíznának a szabályokban, ezzel szemben a törvényjavaslat parlament elé való benyújtása előtt képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim a javaslat érdemi pontjait megváltoztató törvényjavaslat-módosításokat terjesztettek be. Ezeknek a módosításoknak a lényege az egészségügyi törvény megváltoztatása, az ÁNTSZ-törvény megváltoztatása és az önkormányzati törvény megváltoztatása. Azt gondolom, képviselőtársaim, sem az egyeztetésnek, sem a vitának nincs közöttünk vége. Értelme talán van, de csak akkor, ha mindannyian érdemben akarunk változtatni a dolgokon.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, MIÉP.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell mondjam, hogy végtelenül örülök annak, hogy azok a diákok, akik fent ültek az első emeleten, elmentek innen. Ez a felháborító és arcpirító diskurzus, ami itt folyik a munka helyett, semmi jóra nem tanította őket. Ha még valaha vissza akarnak ide jönni, nem hiszem, hogy ezt szeretnék hallani tőlünk. Itt munkának kellene folynia. Ami itt folyik, az a munka eltereléséről szól.

Szeretném emlékeztetni a bizottsági elnök urunkat, aki felszólalva hivatkozott és módosító javaslatot idézett, holott azt mondta a bizottsági ülésen, erről szó sem lehet az általános vita során, s mindenkit figyelmeztetett, hogy ne beszéljen róla. Ő itt idézte, véleményem szerint kizárólag azért, hogy ezzel is telhessen az idő és zavar keletkezzék. Ezzel szemben nem idézte miniszter urat, aki ott ült több órán keresztül, s mindent megkérdezhetett tőle, mindenre korrekt választ kapott, de ha netántán valamiről nem kérdezte meg, akkor kérdezem, hogy miért ült a bizottsági elnöki székében, és miért rendelte oda a minisztert. Ez a kérdésem. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ami itt folyik, az semmi más, mint időhúzás, és arra való törekvés, hogy a tévében nagyszerűen szerepeljenek. Hiszen, amikor a bizottsági ülés befejeződött, elnök úr már kint volt, és bírált valamit, aminek a vitája még el sem kezdődött. Ott kellene ülnünk, ott kellene állnunk fenn, s elmondani, hogy mi a véleményünk. Utána pedig módosító indítványokra lehetne sort keríteni, amit bírálhat a bizottság bármely tagja. Bírálhat maga a bizottság elnöke, bírálhat utána a parlament, majd elutasítják vagy elfogadják. Én úgy tudtam eddig, hogy ennek ez a módja.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Horváth Zsolt képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz, két percre.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány dolgot szeretnék pontosítani. Képviselő Asszony! A módosító javaslatokat, amelyeket ön és valamennyi ellenzéki párt megkapott, azért adtuk oda még a benyújtás előtt, hogy a hatpárti tárgyalásoknak bármilyen formában, de értelme legyen. Ezért nyújtottuk át önöknek. Ezek tartalmaztak és tartalmaznak ma is olyan kétharmados részt, amelyekről lehetett volna és lehetne vitatkozni, ha ezt a vitát tudnánk folytatni. Ami most a Házban történik, az nem igazán ad alapot annak a reményemnek, hogy ezt a vitát érdemben folytatni fogjuk tudni, noha a jövő hét hétfőre kitűztük az időpontját abban a reményben, hogy esetleg megegyezünk; abban a reményben, hogy ezek a módosító javaslatok majd tovább módosíthatók lesznek, ha ezt önök igénylik, vagy bizottsági módosító javaslat formájában megjelenhetnek.

(Kocsi László helyét a jegyzői székben
Kapronczi Mihály foglalja el.)

Egy egészen más hangnemben tudtunk, úgy tűnik, beszélni abban a teremben, ahol csak a hat párt van, és valami egészen mássá válik itt, amikor önök beülnek az Országházba. Egyszerűen én ezt teljesen nem tudom megérteni, persze én még ifjú képviselőnek számítok, nincs akkora politikai tapasztalatom valószínűleg, de azt nagyon nehezen tudom feldolgozni, hogy egészen mást mondanak egy teremben nekem, és egészen mást mondanak egy nagyobb teremben. Ez így nem megy!

Én azt kérem önöktől, ezt nevezheti minősítésnek, aminek csak tetszik... - de nehéz azt is feldolgoznom, hogy a bizottsági ülésen - ahogy Erkel képviselő úr elmondta - elnök úr mást sem tett, mint arról szólt, hogy nem beszélünk azokról a módosító javaslatokról, amiket ott előterjesztettünk, az nem vita tárgya, általános vitánál erről nem lehet szó. Jó, én ezt tudomásul vettem. Ma ezzel szemben önök azok, akik folyamatosan előcitálják ezeket a javaslatokat, s erről beszélnek. Most akkor megint mi van? Másképpen beszélünk a bizottsági ülésen, s másképpen beszélünk a plenáris ülésen. Ez nem megy! Tessék eldönteni, hogy igen vagy nem! Még az sem baj, ha eldöntik, hogy nem, csak akkor legalább mondják meg és ne úgy csináljanak, mint aki akarja is, meg nem is, mert annak nyögés a vége.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottság üléséről, úgy gondolom, adtam tájékoztatást. A kisebbségi véleményben azt is elmondtam, hogy ugyan én törekedtem arra, hogy általános vitát folytassunk, mégis a vita állandóan a módosító indítványokra terelődött. Most miniszter úr is megemlítette az expozéjában, hogy léteznek ilyen módosító indítványok. Bizony ez a kettősség rányomja a vitára a bélyeget.

Erkel képviselő úr, én az előbb a miniszter úr válaszát is idéztem, felolvastam a jegyzőkönyvből, nemcsak a saját kérdésemet.

Horváth Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy ön gyorsan szerzi a tapasztalatokat, már nagyon tapasztalt képviselőnek számít, legalábbis az én szememben. Nem akarásnak nyögés a vége - mondta az előbb. Az a kérdés, hogy itt ki az, aki nem akar, és ki az, aki nyög. Önök ugyanis egy koncepcionális vita után rajtaütésszerűen benyújtottak egy javaslatot a praxisjogról, azután közölték, hogy ez bizony végigmegy a Házon, végig fogják erőltetni, de azért tárgyaljunk a kétharmados törvény módosításának a lehetőségéről.

Tisztelt Képviselőtársam! Ha önök valóban egyezséget akartak volna a reform kérdéseiről, akkor talán előbb kellett volna tárgyalni, kezdeményezni a politikai, a szakmai erőkkel. A szakmai szervezetek ugyanúgy jártak, mint ahogy az ellenzék, ez többször el is hangzott. Meg kell próbálni megkeresni a legkisebb közös többszöröst, és utána hozzáfogni a jogalkotáshoz. Azt hiszem, hogy talán ez lehetett volna egy olyan bizalomerősítő lépés, amely tényleg elvezethetett volna, lehet, hogy egész rövid idő alatt, mondjuk, az alapellátás helyzetének az átalakításához, rendezéséhez, ahogy önök szokták mondani.

Tisztelt Képviselőtársam! Ennek ellenére mi el fogunk menni hétfőn is a hatpárti tárgyalásra, és el fogjuk vinni a javaslatainkat. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Wekler Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Igazából azt gondolom, nem kell reagálni azokra a felvetésekre, amelyek a parlamenti vitát minősítik. Azt gondolom, hogy a parlament azért van, hogy vitatkozzunk, és a parlamenti műfajban a kétperces vitának is megvan a koreográfiája, házszabályszerű, s azt gondolom, hogy ez az egyedül életszerű, mert ha kiállok a pulpitusra, elmondom a monológomat, utána jön valaki más, s felolvassa az előre megírt 10 oldalát, az nem vita, hanem deklaráció természetesen. Tehát én azt gondolom, hogy nincs semmiféle lelkiismeret-furdalásunk, vagy legalábbis nekem nincs, hogy kétpercesben vitatjuk meg ezt a kérdést.

Horváth Zsolt Képviselőtársam! Én a rádióból ismerem az ön véleményét erről a törvényről. Ön volt az, aki, ha jól emlékszem, három-négy nappal ezelőtt kerek perec a Krónika nem tudom milyen rovatában vagy magában a Krónikában közölte, hogy ugyan folynak tárgyalgatások, de ha az ellenzék nem szavazza meg ezt a törvényt, önök akkor is meg fogják szavazni. Nem a szavait olvasták fel, hanem a hangját idézték. Onnan hallottam, hogy önök ezt a törvényt, amiről Gógl Árpád miniszter úr beszélt, meg fogják szavazni az év végéig.

 

(12.20)

 

Nem egészen értem akkor ezek után, hogy miről van szó, hogy akarnak-e egyeztetni, akarnak-e a dologban kompromisszumra jutni, vagy azt akarják keresztülverni, amit önök elhatároztak. Az elmúlt években, az elmúlt tíz évben a hatpárti egyeztetést igénylő kérdések úgy zajlottak, hogy előtte megegyeztünk, és utána a megegyezés végeredményét terjesztette be az éppen hatalmon lévő kormány a parlament elé. Így volt ez korábban az önkormányzati törvény elején, Antall miniszterelnök úr vezetésében, így volt ez Boross miniszter úr esetében, a rendőrségi törvény esetében, és így volt ez végig az elmúlt nyolc-kilenc évben.

Ennek lenne itt az ideje és a rendje most is, rá kellett jönniük, hogy nem lehet ezt a dolgot megoldani az önkormányzati törvény módosítása nélkül. Le kellene ülni, végig kellene gondolni az egész rendszert, és biztos vagyok benne, hogy meg lehetne találni (Az elnök jelzi az idő leteltét.) azokat a közös pontokat, aminek alapján utána egy korrekt javaslatot lehetne letenni a Ház asztalára.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Krónika műsorában, elképzelhető, hogy ön így hallotta, én emlékszem arra, hogy mit mondtam el (Zaj, közbeszólás az MSZP és az SZDSZ soraiból: Ezt mondta el a saját hangján!), így van, a saját hangomon mondtam el (Erkel Tibor: Montírozni tudni kell!), hogy a feles törvényjavaslatot, amelyet benyújtott a kormányzat a Ház elé, semmi okunk nincs, hogy ne támogassuk mint koalíciós partnerek. Ezért a feles törvényjavaslatot meg fogjuk szavazni; és általában abban a szóösszetételben szoktam mondani, hogy az a maga rendjén vagy a maga módján a Házban végig fog menni.

Én ezt mondtam, és azt is mondtam, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy január 1-jével bevezetésre kerüljön. Ezt elmondtam, és azt is elmondtam, hogy a feles részeket a kormányzati többség meg tudja szavazni a magyar parlamentben a magyar demokrácia játékszabályai szerint.

Szeretnénk, ha ennél tágabban, ennél többet is meg tudnánk valósítani, ez viszont szintén a magyar politikai élet játékszabályai szerint csak akkor megy, ha a kétharmados támogatottságot sikerül megnyerni. Ezért ültünk le a tárgyalóasztalhoz, amit a Szocialista Párt kezdeményezett, mi pedig azt mondtuk, hogy igen, ez egy olyan téma, hogy le kell ülni, tárgyalni kell róla.

Akkor láttuk meglepődve, hogy a tárgyalás feltételének azt szabták, hogy állítsuk meg a törvény tárgyalását. Na, ez így nem megy! Miért kellene megállítani egy előkészített, normális törvény tárgyalási menetét (Zaj, közbeszólás az MSZP soraiból: Azért, mert rossz!), pusztán azért, hogy tárgyalhassunk a törvényhez kapcsolódó, egyébként kétharmados részekről? (Dr. Tóth Károly: Lehet, hogy megegyezni akartunk!) Ez nem indokolt. Mi azt mondjuk, hogy a törvény megy a maga útján, önök pedig a kétharmados részekben - ha gondolják - a módosítókat előterjeszthetik. Mi készek leszünk azokat támogatni, önök előtt is nyitva a lehetőség, és tegyük teljessé a törvényjavaslatot. Az eredeti formájában, a benyújtott formájában is teljesen ép, jó, akkor csak egy részt tud szabályozni, de ha önök partnerek, akkor egy nagyobb szeletet tud szabályozni, ehhez kell az önök támogatása. Nem hiszem, hogy félreérthető, amit mondok. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Így van!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Még öt ellenzéki képviselő jelentkezett kétperces felszólalásra. Keller László képviselő úrnak adom meg először a szót, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Visszautalva Erkel Tibor képviselő úr megszólalására, én azt gondolom, hogy az a felháborító és az az arcpirító, hogy másfél éves kormányzati tevékenység után ilyen négy paragrafusból álló törvényjavaslatról akarnak általános vitát kezdeményezni. Ez a felháborító, tisztelt képviselőtársam! És akkor választ kellene adni most már, Horváth Zsolt képviselő úr, arra, hogy melyik javaslatnak az általános vitájáról akar most dönteni a Ház, vagy miről akar vitatkozni. A kormánynak erről az üres halmazáról (Dr. Horváth Zsolt iratokat mutat fel.), vagy az önök 30 paragrafusáról? Erre választ kellene adni.

Arra is választ kellene adni, hogy mire alapozták azt a kijelentésüket, hogy az ellenzéki oldal nem akarja hozzájárulását adni az önkormányzati törvény módosításához. Meg kellene mondani, hogy mikor keresték meg az ellenzéki pártokat e tekintetben. Akkor, amikor már be volt nyújtva ez az üres halmaz vagy pedig azt megelőzően? (Dr. Horváth Zsolt: Azt hiszem, szerdán.) Erre soha nem adtak még választ, csak egyszerűen kijelentik, hogy azért került ide ez az üres halmaz, mert az ellenzéki pártok nem adják a hozzájárulásukat a kétharmados törvény módosításához. De soha nem mondták meg azt, hogy mi mikor jelentettük ki azt, hogy ehhez nem adjuk a támogatásunkat.

Természetesen szeretnénk tudni azt, hogy milyen elgondolása van a kormánynak, de amikor ilyen semmitmondó törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé, akkor értelemszerű, hogy csak ez a vita következhet, képviselőtársam. Ha egy tartalmi elemeket is magában hordozó törvényjavaslatról folyna az általános vita, akkor nyilván a vita szelleme is egészen más lenne.

ELNÖK: Én mindenesetre optimista ember vagyok, képviselő úr, és még reménykedem, hogy egyszer a tartalmi kérdések is sorra kerülnek. Két percre megadom a szót Gógl Árpád előterjesztőnek, miniszter úrnak. Tessék!

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Keller Képviselő Úr! Mivel úgy tudom, hogy ön közgazdász, ezért tudja, hogy az üres halmaz - mint halmaz - nem fogalom. A férc és azt hiszem, talán még a semmitmondás, ezek, amiket perszeverált. Ha nekem kell ezt értékelnem, erre van pszichopatológiai kórforma. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Egyébként a jogkeletkeztetés, annak a vagyoni joggá tétele és annak a deklarálása ennek a tartalma, nincs benne több, nincs benne más. Ha ezt ön üres halmaznak érzi, akkor van a vákuumra is leírás, annak van elhelyezkedési tere is valahol a világban.

Egyébként ezek a jogok... - és itt visszautalnék Szabó miniszter úr dolgára, van hasonló jog, vagyoni jog a magyar jogrendszerben, tehát nem idegen ettől a jogrendszeri elemtől. Egyébként ami a célja volt, azt ez a törvény leírja. Lehet vitatni, lehet mást is mondani, ezt leírta.

Nagyon örülök annak az okfejtésnek, amit Horváth képviselő úr elmondott. Azzal álltunk szemben október közepén, hogy ebben a rendszerben a privatizációs folyamatban meg kell teremtenünk ezt a vagyoni jogot, mert másképp nem lehet továbblépni. Biztosan tovább kell lépni, mert fel kell építeni az új egészségügyi rendszert. Annak vannak kétharmados elemei, de nem erről szól ez a vita.

Itt azt kell megtárgyalni, hogy elfogadják-e önök azt, hogy ezt a vagyoni jogot keletkeztessük, ha elfogadják, ezt kiknek adjuk. Lehet vita, és itt azt mondjuk, hogy annak az okfejtésnek is igaza van, hogy ez az érték ugyan a jelenleg praxisban lévőké, de ezt esetleg áttettebben kell értelmezni, ez már egy külön lépés. Ezen lehet vitatkozni, az elhelyezkedéséről és a szükségességéről nem, és ez a továbblépés első eleme.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Egy alapvető kérdés vetődött fel bennem, hogy egyáltalán, mondjuk, jó-e egy olyan törvény-előterjesztés, amelyik már az elején ekkora vihart kavar. Lehet, hogy a kormánypárti képviselők csak olyan helyre jutnak el, ahol azt mondják, hogy ez a legjobb, de én olyan helyekre jutottam el, ahol még az agrárfórum kapcsán is a végén a praxisprivatizációval foglalkoztak. Tehát igazából úgy érzem, hogy nincs kibeszélve, nincs egyeztetve ez az egész, ezért valahol ezzel a törvényjavaslattal gond van.

Felvetődik bennem, amikor miniszter úr azt mondja, hogy ez az egészségügyi rendszer egyik része, hogy vajon rendszert építünk-e. Ismerik-e a szakemberek ezt a rendszert? Meg van-e beszélve az érdekeltekkel? Ugyanis megint csak saját szakmámon belül, ha egy rendszert építünk, akkor azért az nem árt.

Az, hogy törvényerejű rendeletekkel próbálunk felépíteni valamit, az megint csak nem jó - különösen ilyen esetben nem jó, ami sok-sok embert érint -, mert valahol az állampárti rendszerben, mondjuk, lehetett így operálni, de ott más volt a parlament feladatköre. Akik azzal érvelnek, hogy majd sok-sok módosító indítvánnyal lehet valamit beadni, elég az, hogyha valaki bead egy törvényjavaslatot, és majd a parlament megoldja; az megint csak nem jó törvénykezési módszer, mert akkor ennek az egésznek a lecsupaszításából azt is ki lehetne hozni, hogy kérem, törvényt kell alkotni, és majd a parlament megbeszéli, hogy miről akar és hogyan, és akkor utána megy ez a dolog.

Szóval, teljesen elmehet az egész az abszurditásba, ami nem jó, és tényleg most már nem ártana, ha tanulnánk is egymástól, és átbeszélnénk ezt is, de nagyon nagy baj, hogy itt beszéljük át, és még nagyobb baj az, hogy én, aki ehhez igazából nem értek, de kérdezem orvos kollégáimat, akik benne vannak ebben a bizottságban, és ők sem értik. Akkor hogyan lesz ebből valami rendszer?

ELNÖK: Két percre megadom a szót Toller László képviselő úrnak, MSZP.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sok kritika érte ezt az előterjesztést és ezt a vitát is.

(12.30)

Két dolgot azért szeretnék megemlíteni. Nem véletlen az a rendhagyó dolog, hogy szinte minden többségi vélemény mellé párosult egy kisebbségi vélemény, nem mindig van ez így a bizottságok történetében. Ennek az az oka, hogy a kisebbség egy kicsit erősebbnek érezte magát a szakmai véleményformálás tekintetében, hisz a többség nem igazán adott szakmai válaszokat a bizottsági vitában, azon túl, amit Horváth képviselő úrtól hallottunk, hogy úgyis átnyomjuk. Ez nem egészen vitaalap, világos, hogy a kétperceseket ez alapozta meg.

A másik az, hogy tényleg el kellene dönteni - és erre nagyon alkalmas volt ez a kétperces vitasorozat, mondom ezt szemben Erkel képviselő úr állításával -, hogy jogi kérdés, szakmai kérdés, államjogi kérdés vagy privatizációs kérdés-e az, ami előttünk van. Vélhetőleg mindegyik, mert valahol valamennyi kérdés mögött ott van vagy a kérdésfelvetés vagy a válasz. De akkor ezeket a válaszokat próbáljuk itt a Ház falai között - és erre utaltam a kisebbségi véleményben - megfogalmazni, azért az egy dologért, mert ez a törvényalkotás tárgya. Nem kell elbújni egy 30 vagy 27 szakaszos törvényjavaslattal, ide kell hozni, tárgyaljunk róla! Senki nem annyira buta ebben a Házban, hogy ne fogná fel: egy alapjog újraértelmezéséről van szó, amelyhez kellő affinitást biztosítunk. Egyik oldalról.

A másik oldalról pedig azért kell egy ilyen vitába belemenni, mert értelmezhetetlen az, hogy miről szól. Amikor a miniszter úr elmondta az expozéját, akkor nem a törvényjavaslatról beszélt, hanem az indokolásról, hogy mit szeretne a kormány ezzel elérni. Nem tudom, hogy ezt támogatjuk-e vagy nem, mert a normaszöveg nem erről szól. Ezért kellett ezt az egész vitát lefolytatnunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit én pozitívnak és nem negatívnak értékelek. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Hegedűs Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lassan parttalanná kezd válni a vita, és lehet, hogy egy kicsit öncélúvá is. Nem kerül sor a szakmai beszélgetésekre, nem kerül sor a pártok szakembereinek a szónoklataira. Én csak Vojnik Máriára szeretnénk visszautalni, amikor azt mondta az előbb, hogy kölcsönös előnyök. Kérem, erre a kölcsönös előnyre kellene most már odafigyelni! Ennek a törvénynek az a célja, hogy kölcsönös előnyöket ne a pártok szerezzenek, hanem az orvosok és a betegek. Erre próbáljunk meg odafigyelni, mert a látszólagos vita - mint amikor Wekler képviselő úr hozzászólt az önkormányzattal kapcsolatban - egy elképesztő tájékozatlanságot árult el. Mert azt mondta, hogy a törvénytervezet oda akarja adni egy embernek és az önkormányzattól el akarja venni az ellátási kötelezettséget. Kérem, én azt tudnám mondani, hogy ez nem így van.

Ugyanígy Szabó képviselő úrnak hadd mondjam el, hogy nem sérülnek a betegek jogai, mert a betegek orvosválasztási joga ezután is megmarad. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Egy faluban egy orvos van!) Azt szeretném mondani, hogy egyetlenegy javaslatban nem szerepel, hogy az önkormányzatra ruházott ellátási kötelezettséget odaadja egy embernek - marad az államnál, közbeiktat szervezeteket: a kamarát, a tisztiorvosi szolgálatot.

Kérem, ez nem vezet eredményre, és azt tudnám javasolni képviselőtársaimnak, hogy koncentráljunk a hatpárti beszélgetésre. (Dr. Kökény Mihály: Akkor állítsuk le a törvény tárgyalását!) És a hatpárti beszélgetésre azok is jöjjenek el, akik most tájékozatlanságot árulnak el, és akkor legközelebb tényleg szakmai vita folyik, és a hatpárti... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jó, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A mondatot még befejezhette volna, képviselő úr, nem törte volna meg a gyakorlatot, hisz általában mindenki túllépi a két percet, és mint frakciótárs természetesen itt is elnéző lettem volna.

Tájékoztatom önöket, hogy 7 fő vár még kétperces felszólalásra, 15 fő pedig normál, 10 perces felszólalásra. A képviselő hölgyek, urak lelkiismeretére bízom természetesen, hogy hogy döntenek, hogy valóban inkább ne a parlamenthez illőbb, normál felszólalások hangozzanak-e el, amelyben a pártok képviselői kifejtenék az álláspontjukat. Én ezt tartanám szerencsésnek, de természetesen én mint levezető elnök csak egy eszköz vagyok a képviselők kezében. De ha a kétpercezést folytatjuk, akkor megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP. Tessék!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hadd hivatkozzam az ön korábban megfogalmazott mondataira, hogy folytatódjon szakmai vita, mert azért szerintem ez valamelyest szakmai vita. Mert - és visszafelé mennék, úgy jutok el újra Horváth Zsolt képviselő úrhoz - amikor ezt a törvényjavaslatot először a kezembe vettem, akkor azt mondtam, hogy kevés a négy paragrafus. Most, amikor a miniszter úr utolsó hozzászólását hallgattam, eljutottam oda, hogy sok volt a négy; ha csak három lenne (Keller László dr. Gógl Árpádnak: Egy!), ha a törvényben nem esne szó arról, hogy mi van, mi lesz 2000-ben, mi következik be, akkor lehet, hogy tényleg a vagyoni értékű jogról beszélnénk, és akkor közgazdaságilag feltehetném én is azt a legalább 25 kérdésemet, amelyre választ szeretnék kapni. Hiszem, hogy mindazok az orvosok vagy leendő betegek, akik ezeket a kérdéseket megfogalmazzák, szeretnének ezekre választ kapni.

A vagyoni értékű jogról - hiszem, hogy erről Keller képviselőtársam erről még szólni fog - nyilván elmondjuk, hogy ez mit jelent.

Ugyanakkor Hegedűs Mihály képviselőtársam is megerősít abban, hogy valami olyanról beszélünk, amiről nekem, aki nem vagyok a szociális bizottság tagja, a mai napig fogalmam nincs, mert én csak ezt a négy paragrafust ismerem. Tudom, hogy van egy hatpárti egyezkedés, és ma már - reggel óta figyelem a vitát - Horváth Zsolt elmondta, hogy bizony önkormányzati gondok meg kétharmados törvények, de itt még csak jelzés sincs arról, hogy ezek lennének, ezek a mi kérdéseink voltak, amelyek a mai napig nincsenek megválaszolva, ezt valóban meg lehetne tenni a hatpártin. Nyilván ezért mondjuk azt, hogy most csak a praxisjogról vitatkozzunk, ezt zárjuk le - de a törvény ennél sajnos több.

Én ma már úgy érzem - és ez a befejező gondolatom -, hogy egyszer már léptünk, a háziorvosi rendszer működik, az első lépést tehát már megvolt. Most következne a második, csak én úgy látom, kedves Horváth Zsolt, hogy önök megtorpantak, és most kellene egy bűnbak, akire rá lehetne nyomni ezt az egész balhét, hogy miért nem lehet ezt elfogadni 2000. január 1-je előtt. (Keller László: Így van!)

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt a további kétpercesekre megadnám a lehetőséget, idézném a Házszabály 50. § (4) bekezdését: "A vita közben korábbi felszólalással kapcsolatos észrevétel megtétele céljából bármelyik képviselő kétperces hozzászólásra kérhet szót. A felszólalást az elnök engedélyezi.". Én most úgy döntök - természetesen ehhez az Országgyűlés vita nélküli határozata szükséges, ha a képviselő kéri, akkor az Országgyűlés vita nélkül határoz -, hogy mivel az órák alatt annyi kétperces megszólalás hangzott el, ezért aki már megszólalt két percben, az normál felszólalásra természetesen kaphat lehetőséget, de kétperces hozzászólásra nem adok neki szót; hanem azoknak a képviselőknek adom meg a szót, akik két percben még nem szólaltak fel, ilyen van 2 fő, és utána következnek a normál felszólalások. (Dr. Kökény Mihály: Ilyen nincs!) Az országgyűlési képviselőnek ehhez joga van, mert kimondja a (7) bekezdés: "Ha a (2), illetve (4) bekezdés eseteiben az elnök nem adja meg a szót, a képviselő kérésére e tárgyban az Országgyűlés vita nélkül határoz." Tehát a képviselőnek természetesen joga van kérni. Úgy ítélem meg, hogy az órák hosszáig tartó kétperces hozzászólások nem teszik lehetővé, hogy a frakciók kifejthessék az álláspontjukat.

Ügyrendi kérdésben Göndör István képviselő úr kér szót. Tessék!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel kérem, hogy ne éljen eme, a Házszabályban az ön számára biztosított joggal, és csak ennek a veszélyére szeretném felhívni a figyelmet: ettől kezdve minden egyes kétperces előtt szavazást kell a Házban lebonyolítanunk, tehát még hosszabb lesz a vita, mert minden kétperces előtt szavaznunk kell, hogy a Ház meghallgatja vagy nem hallgatja meg. És ha ezt még tetézzük gombnyomással is, az azt jelenti, hogy...

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr, ez természetesen benne van, ez a parlamenti demokráciának a nagyon nagy jóságát jelzi, hisz volt módunk a diktatúrát (Dr. Kökény Mihály: Most van az! - Derültség az MSZP soraiban.) vagy más országok tapasztalatait is megismerni, de a jóságát is megismerhetjük, és természetesen a parlamenti demokráciának a borzasztó lassúságát is, amikor mondjuk hajnal fél 2 után reggeltől azt hallja az ember, hogy nem tartalmi kérdésről van szó, már elnézést kérek! Karakas képviselő úr is megszólalt, aki agrárszakember, én is agrármérnök vagyok, mi magunk is többször folytattunk le vitát nagyon sok dologban, de én azt hiszem, az is példátlan a magyar parlament történetében, ami ma délelőtt történik.

 

(12.40)

Valóban, példátlan lenne az is, ha a levezető elnök élne azzal a jogával, amit felolvastam önöknek, az 50. § (4) bekezdésében foglaltakkal, amit természetesen mérlegelek, és mivel látom, hogy nagyon sok képviselő kíván még szólni, 6 kétperces felszólalási igény van, önökre bízom, akkor még egy kört futunk jeligével.

Önökre bízom, hogy ez a lista, amelyen a kétperces szót kérők szerepelnek, méltányosságból önök megértik-e, hogy utána 15, akik között önök is vannak természetesen, akik két percre kértek szót, hogy folytatják-e egy normál parlamenti, inkább szabályozott keretek között a tízperces időkeretben, ahol a frakciók kifejthetik álláspontjukat, vagy pedig én élni fogok ezzel a jogommal, és minden alkalommal valóban szavazni fog a parlament. Nem tudok mást. Ügyrendi kérdésben ebben a témában? Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz. Tessék!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Nem tudom, én csak hozzászólni szerettem volna. De lehetséges?

ELNÖK: Bocsánat, ügyrendi kérdést tett.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tehát hozzá szerettem volna szólni a Fidesz-frakció nevében, az ügyrendi kérdéshez.

ELNÖK: Igen. Tessék. Öné a szó. Kétperces időkeretben. Igen.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Én azt szeretném kérni önöktől, hogy térjünk vissza arra a megszokott vitarendre, hogy elhangzik egy felszólalás, és utána arról, ami ott elhangzott, kétperces vitát folytatunk. Lehet, hogy ez egy furcsa javaslat lesz itt a Házban, de tényleg úgy kezdtünk el vitatkozni kétpercesekben, hogy nem volt lehetősége egyetlen frakciónak sem kifejteni az adott témáról az álláspontját. Én ezt egyszer már elmondtam önöknek. Az eredeti célt politikailag tudjuk. A tv-idő véget ért, térjünk át arra a normális ügymenetre, hogy az ember elmondja onnan a véleményét, ezt követően kétperces vitában hozzászólnak, és életszerűvé válik a vita. Számon kértek olyan szakmai kérdéseket, amire nem is volt lehetőségünk kifejteni, mert azt egy összefüggő rendszerben kéne elmondani. És erről vitatkozunk órák óta.

Én ezért kérem, legyenek ehhez partnerek, és akkor nem kényszerítjük az elnök urat se ilyen helyzetbe, és végre úgy viselkedünk, ahogy a magyar képviselőknek az én elképzelésem szerint ebben a Házban kellene, mert ami most itt zajlott, az nem volt méltó hozzánk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kérdezem a frakciókat, elhangzott ugye egy ügyrendi javaslat, amely ügyrendi javaslat gyakorlatilag az elnöktől, én részemről fogalmazódott meg. Én mindenképp élni fogok - ez még a parlamentben talán most lesz először - ezzel a joggal, hogy minden kétperces előtt szavaztatni fogom, mert különben nem látok lehetőséget, hogy véget érjen az a módszer, hogy nem tartalmi kérdésről, hanem egyik kétpercesre válaszolva gyakorlatilag ügyrendizés folyt órákon keresztül.

Kérdezem a tisztelt képviselőket, hogy méltányosságból és a parlamenti demokrácia védelmében, és épp a parlament tekintélyének megóvása érdekében, amit Horváth Zsolt is elmondott, de korábban én is többször javasoltam, ezt a parlamenti bevált módszert alkalmazzuk-e, vagy pedig akkor kénytelen vagyok rátérni arra, amit az 50. § (4) bekezdése biztosít számomra. Nem tudom másképp ezt a kérdést megoldani.

Ügyrendiben jelentkezett Wekler Ferenc képviselő úr, SZDSZ. Tessék!

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Meg kell mondanom őszintén, értetlenül állok a most kialakult ügyrendi vita előtt. Elnök úr, én nem kértem volna kétperces felszólalásra lehetőséget, hogyha Hegedűs képviselő úr nem minősít engem teljesen értelmetlen módon, nem személyeskedik, hanem érdemben válaszol az eddig felvetettekre. Ő engem minősített, természetesen nekem erre jogom van, azt gondolom, válaszolni két percben.

De a dolog lényege: Horváth képviselő úr, ha egy pillanatra figyelne, azt javasolta az előbb, hogy valaki mondja el a mondókáját, és ahhoz utána folytatódjék kétperces hozzászólásokkal. Elmondta, a kormány előterjesztését elmondta Gógl miniszter úr. Ahhoz szólunk hozzá két percben, és arról beszélünk. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiban: Három órája.) Nem tudom, mennyire, kérem szépen, három óra, ha négy óra, akkor négy óra. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiban: Liberalizmus.) Nem liberalizmus, hanem Házszabály van, kedves képviselőtársam, Házszabály van, és ügyrendi bizottságok vannak a Házban, és van házbizottság.

A házbizottságban, kedves képviselőtársam, a Fidesz frakciója nem kérte ennek a vitának a korlátozását, sőt azt sem kérte, hogy ahogy egyébként szokás a vezérszónoki rendszerben, hogy ahogy szokás a vezérszónoki rendszerben, hogy a frakciók elmondják álláspontjukat, és csak utána lehessen kétpercekkel elkezdeni vitatkozni éles vagy kevésbé éles vitákban. Tehát semmi nem történik itt, semmilyen obstrukció nem zajlik, egyszerűen a Házszabály szerint, házszabályszerűen zajlik ennek a törvénynek a vitája, és én a magam részéről, ezt inkább nem mondom, tehát hogy az ügyrendi javaslatot én most nem minősíteném, csak próbáltam arra felhívni a figyelmet, hogy semmiféle olyan dolog nem történik itt, ami házszabályellenes lenne, vagy ami a házbizottságban kialakult konszenzust rúgná fel, vagy ami a Ház megszavazott menetrendjét, ügyrendjét veszélyeztetné, vagy tenné más sínre, mint ahogy azt eredetileg a házbizottság szerette volna.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Én a házbizottság ülésén nem vettem részt, de ha részt vettem volna, biztosan javasoltam volna, hogy vezérszónoki rendszerben legyen egy ilyen téma, amely ott már a jegyzőkönyvek tanúsága szerint is feszültséggel jár. Logikus, hogy ez lett volna a jobb módszer, hogyha vezérszónoki módszerrel, de mivel a házbizottság döntését megváltoztatni itt most nincs módunk, kérdezem: Keller László ehhez az ügyrendi kérdéshez, vagy újabb ügyrendiként? (Keller László: Ehhez.) Ehhez kíván szólni az MSZP részéről, tessék! Kétperces idő.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Én tisztelettel kérem elnök urat, hogy álljon el ettől a szándékától. Ugyanis abban az esetben, hogyha ön szavazást rendel el, kézzel fogunk szavazni, a frakciónk minden esetben kéri a gépi szavazást, ebből aztán az következik, hogy határozatképtelen a Ház, nem tud dönteni, tehát a kétperces hozzászólásra lehetőséget kell önnek biztosítani. Éppen ezért kérem elnök urat, hogy álljon el ettől a szándékától.

A mi frakciónk igyekszik önmérsékletet tanúsítani, de fölhívom elnök úrnak a figyelmét arra, hogy itt személyes érintettség miatt is kérhet a képviselő szót. Arra pedig, azt gondolom, meg kell adni önnek a lehetőséget, hiszen az elhangzott hozzászólások kapcsán ilyen természetű kérdés is felmerült. Én azt gondolom, hogy nagyon gyorsan lefuttatható ez a kör, ez a kétperces kör, és akkor hozzászólásra, nagyobb ívű hozzászólásra nyilván sor kerülhet. Tehát álljon el elnök úr ettől a javaslatától!

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Gondolom, ma a türelem mintapéldányának tisztelhetett engem, reggel 10 órától ezt a kétpercezést ahogy levezettem. Öt kétperces felszólaló jelentkezett. Én kérem a képviselőket, hiszen mindegyik a normál felszólalók között is szerepel, tanúsítsanak önmérsékletet, és ha ennek az öt főnek a kétpercese lezajlik, utána kezdjük meg azt az érdemi munkát, amelyet Horváth Zsolt képviselő is javasolt. Én csak ennyit tudok mondani.

Két percre pont Keller László képviselő úr következik. Bízom, hogy példát mutat, és nem személyes érintettség után fog megszólalni a másik képviselő a másik oldalról. Tessék!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter úr, nagyon sajnálom, hogy ön mint orvos, miniszter, itt az én személyemet illetően egyfajta minősítést tett közzé. Én azt gondolom, hogy ez nem eléggé helyénvaló. Ami a vákuumot illeti, miniszter úr, azt gondolom, hogy nemcsak az én fejemben lehet vákuum, hiszen kormánypárti képviselők maguk úgy minősítették a négy paragrafust, hogy azonnal 30 paragrafusos módosító indítványt fogalmaztak meg. Tehát azt gondolom, hogy el kell gondolkodni azon, hogy kit hogyan minősítünk ebben a vitában.

De a lényeg a vagyonértékű jog keletkeztetése, miniszter úr. Én azt gondolom, hogy a vagyonértékű jog nem attól keletkezik, hogy ön az indokolásban vagy az expozéban ezt kimondja. A vagyonértékű jog ettől még nem keletkezik, bármennyire is szeretné ön azt, hogy ez vagyonértékű jog legyen. Ma már a vagyonértékű jog a társasági jogban egy meglehetősen alaposan körülhatárolt intézmény. A vagyonértékű jogot értékelni kell tudni. De megkérdezem önt, miniszter úr: hogy lehet értékelni egy vagyonértékű jogot, amely attól függ, hogy én mint polgár hova viszem a kártyámat? Adott esetben, szélsőséges esetben 1000-1200 ember egy adott pillanatban elviheti az orvostól a kártyáját. Milyen vagyonértékű jog ez, miniszter úr? Ezekről kellene vitázni, és a törvényjavaslat négy paragrafusából legalább egynek ezt az alapvető kérdést kellene tisztázni: vajon ez olyan vagyonértékű jog-e, amit egyébként a társasági jog és egyéb számviteli - nem sorolom - előírások vagyonértékű jogként fognak fel? Az az érzésem, hogyha ebbe belegondolunk, akkor ez az ön kijelentése megdől, miniszter úr, és arra kellett volna törekedni, hogy erre irányuljon a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Szabó György képviselő úr, MSZP, következik.

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Kedves Miniszter Úr! Miután volt olyan kedves, hogy név szerint is említett, hadd mondjam el, hogy én a magam részéről teljesen osztom azt a véleményét, hogy ez a törvényjavaslat valóban nem szól másról, hogy keletkeztet egy jogot, egy vagyonértékű jogot, és azt odaadja a házi orvosoknak.

A magam részéről két dolgot vitatok. Az egyik, hogy a magyar egészségügy százezernyi dolgozója közül biztos-e, hogy ez a szűk réteg az, amelyik egy ilyen kvázi ajándékozásban kell hogy részesüljön, vagy pedig másokra is lehetett volna gondolni, másféle formában.

(12.50)

De még erre is azt mondanám: bizony isten, üsse kavics! Ha ettől jobb lesz a rendszer, ám adjuk oda nekik! De az igazi gondom az, hogy a háziorvosi rendszer ugyan tényleg rászorulna egy alapos reformra, de ettől tényleg nem lesz jobb. Tudniillik azt tudjuk, hogy a háziorvosi rendszer alapvető gondja, hogy mindenfajta szándék és deklaráció ellenére nem vált családorvosi rendszerré, nem tudja betölteni a funkcióját sem a definitív ellátásban, sem a prevencióban.

Ha mi azt akarnánk, hogy ez a rendszer valóban jobb legyen, és tehermentesítse a magasabb szintű egészségügyi ellátásokat, akkor ide több pénzt kellene tenni, valóban igazi privatizáció kellene, egészen másfajta finanszírozási módszer, egészen másfajta ösztönzési módszer, mert ha a háziorvos nem tudja betölteni ezt a családorvosi funkcióját, ez nem neki róható fel. Nem is érdekelt benne! Egyvalamiben érdekelt, tegye le a kártyát, és küldje tovább a beteget, ha nem teszi, ez már lelkiismeret kérdése. Ha ilyen komoly bajok vannak, akkor azzal kellene foglalkozni, azon kellene törni a fejünket, hogyan lehet ezt megváltoztatni, hogyan lehet valóban olyan rendszert kiépíteni, amiben az egészségügyi ellátásnak ez a nagyon fontos eleme be tudná tölteni azt a funkcióját, amit akkor, amikor háziorvosnak nevezték őket, valószínűleg a jogalkotók maguk is szerettek volna. Ez az igazi gondunk és ezért nem tudjuk támogatni ezt a mostani javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Mánya Kristóf képviselő úrnak, Fidesz.

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az önmérséklet jegyében elállok a felszólalástól. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Wekler Ferenc képviselő úrnak, SZDSZ, két percre.

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Ahogy jeleztem, én már korábban elálltam volna a kétpercezéstől, ha Hegedűs képviselő úr nem személyeskedik, amit én nem szoktam megtenni, és remélem, hogy a jövőben sem kerül erre sor.

Csak szeretném azért a tények miatt fölolvasni a törvényjavaslat 4. §-ának (2) bekezdését. Szó szerint a következőt mondja: "Ez a törvény hatálybalépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos - amennyiben külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és jogszabály másként nem rendelkezik - e törvény hatálybalépésétől számított egy évig jogosult a működtetési jog gyakorlására.

E határidő lejártát követően a működtetési jog megszerzésére, visszavonására külön jogszabály rendelkezései az irányadók."

Kedves Képviselőtársam! Én elolvastam ezt a négy paragrafust, ha tájékozatlan lennék, akkor természetesen az csak abból fakad, hogy az összes többit nem ismerem, amit viszont már korábban elmondtam, hogy ez gondot okoz számomra.

Ez azt jelenti, hogy ez a törvény hatálybalépésével a háziorvosoknak, a fogorvosoknak és a gyerekorvosoknak a működtetési jogot átadja, tehát ők gyakorolhatják. Magyarul, tisztelt képviselőtársam, önnek mint háziorvosnak, Horváth úrnak mint fogorvosnak átadja ezt a működtetési jogot, vagyis ez a törvény egy olyan privilégiumot ad a most működő háziorvosoknak, ami nem jár a többieknek, és ez különösen - és erre utalt az előbb Szabó képviselőtársam és mások is - a kistelepüléseken óriási problémákat vet fel. De majd az általános vitában és a részletes vitában nyilván ezekről még részletesebben fogok szólni.

Köszönöm, elnök úr, a szót.

ELNÖK: Köszönöm. Én is erre várok, hogy majd az általános vitában részletesebben ki tudja fejteni, képviselő úr. Ezért most két percre megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, MDF.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Elnök Úr! Én is önmérsékletet tanúsítok, és visszalépek, és bízom abban, hogy az ön indítványának hatására ez a vita normális eredeti medrébe visszatérve folytatódik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szanyi Tibor képviselő úr, MSZP, remélhetőleg utoljára most ebben a kétperces körben. Tessék, képviselő úr!

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megnyugtathatom elnök urat, hogy utoljára, illetve rendkívül rövid próbálok lenni, csak a vita kapcsán fölmerült ez a vagyoni értékű jog. Én ugyan nem vagyok jártas igazából az egészségügy területén, de például ha ezzel a javaslattal szembeállítjuk az európai helyzetképet, akkor meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy ez az integrációs utunk során egy kőkemény visszalépésnek is tekinthető, hiszen egy olyan jogot próbál meghonosítani ez a törvénytervezet itt Magyarországon, amely diszkriminatív, hisz bárki nem, hanem jobbára csak orvosok szerezhetik meg. Márpedig alapvető jogelv az Európai Unióban, hogy semmilyen jogszabály és egyáltalán rendelkezés nem lehet diszkriminatív. Én csak ezzel szerettem volna hozzájárulni ehhez az egész dologhoz, és megismételném, még mindig egy percen belül maradva, hogy súlyosan Európa-ellenes ez a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Egyetlen képviselő neve sem szerepel a kétperces felszólalást kérők között, ezért Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz, felszólalása következik tízperces időtartamban; őt követi majd Házas József képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szinte hihetetlen érzés, hogy eljött ez a pillanat is. Hozzászólásomban egyetlenegy mondatot engedjenek meg, tekintettel arra, hogy kétpercesekkel kezdtük, egy kicsit át kell szabnom a felszólalásomat. Az önálló orvosi tevékenységre vonatkozó jogot értelemszerűen csak orvos kaphatja meg. Az Európai Unióban pedig olyan gyakorlat sehol nincs, ahol ezt a jogot nem orvosnak adnák meg. Egyszerűen nem is értem, hogy miről beszélt az előbb a képviselő úr. Tényleg nem lehet érteni!

Az önálló orvosi tevékenységről. - Ez az a törvényjavaslat, amely számomra meglepő módon hihetetlen nagy vitát vált ki a pártok között. Holott a törvényjavaslat egyszerű, világos és meglehetősen jól érthető, pont az egyszerűsége miatt. Éppen ezért engedjék meg, hogy néhány pontba szedve végigszaladjak azon, hogy mit jelent az önállóság - ahogy ez a törvény betűjében írva van - az orvosok számára; aztán azon, hogy mi is az a praxisjog; mit jelent ez a praxisjog a szereplőknek; az ellátásra milyen garanciák vannak; mibe kerül, és végezetül arról, hogy a szakmai szervezetekkel milyen egyeztetés folyt.

Az orvosok számára az önállóság évezredek óta - bármennyire is furcsának fog tűnni - szakmaiságában adott, azon egyszerű oknál fogva, hogy a több ezer év alatt fölhalmozott tudás, ami az orvostársadalomban, az orvosokban testesül meg világszerte, abban az értelemben önálló, hogy senki más efölött szakmai kontrollt gyakorolni nem tud, kizárólag az orvosok, hiszen ők azok, akik ismerik ezeket a területeket. Hiszen aki nem ért hozzá, aki nem tanulta, aki nem tudja a fölhalmozott tudást, az ezt nem is tudja ellenőrizni. Ez az önállósága az orvosoknak mindig is megvolt.

Azokban az országokban, a világnak azon részein, ahol nálunk szerencsésebb történelmi szituációkban fejlődhettek az utóbbi évtizedekben, ott viszont kialakult az, hogy ezt az önállóságot a gazdasági függetlenségben, az egzisztenciális függetlenségben is elismerik. És ez nem más, mint a társadalmak értékítélete, az az értékítélet, amit a társadalom hoz meg. A törvényalkotásnak jelen esetben semmi más dolga nincs, mint ezt az értékítéletet fölismerni, ezt az igényt megérteni, és ezt követően a törvényekben kodifikálni és létrehozni. Így elérkezünk ahhoz, hogy mi a praxisjog. Ez a praxisjog, uraim! Az a tudás, ami itt fölhalmozódott, az az önállóság, ami itt fölhalmozódott, konkrétan megfogalmazva pedig azt lehet értékké tenni és annak... - hangsúlyozom, az értéket nem mi hoztuk létre, az értéket a társadalom hozta létre és ez a szakma hozta létre azzal, amit fölhalmozott az évezredek alatt a tudása folytán, és amelyet képvisel és gyakorol, és amelyre a társadalomnak alapvető szüksége van mindenütt a világon.

Ez az az érték, amit mi most meg kívánunk jeleníteni, ez pedig nem mástól függ, mint a betegek választásától, a betegek értékválasztásától, és véleményünk szerint a betegek egy-egy orvosra lebontva is ki tudják nyilvánítani, el tudják dönteni, hogy ki az az orvos, aki számukra megfelel, ki az az orvos, akiben ők bíznak, akiknek a legnagyobb kiszolgáltatottságban átadják a saját testüket kezelésre, gyógyításra. Ezt a betegek meg tudják tenni. Ennek a megjelenése az a praxisjog, amit most mi megteszünk, és jogilag ez úgy néz ki, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló működtetési jogot fogják az orvosok megkapni.

Mit jelent ez a szereplőknek? Nézzük meg, hogy miért jó ez a betegnek! Azért jó a betegnek, mert az ő döntése, az ő választása az orvos praxisának az értékét alapvetően befolyásolja. Az ő elégedettsége az, amin el fog dőlni, hogy ez a praxis mennyit is fog érni akkor, amikor eladásra kerül vagy öröklésre kerül, amikor az orvos a tevékenységét befejezi, amikor ettől megválik. Ez gyakorlatilag azt jelenti a betegek számára, hogy az orvos érdekelt abban, hogy az ő rendelője tiszta legyen, érdekelt lesz abban, hogy az ő asszisztensei kedvesek legyenek a beteggel, érdekelt lesz abban, hogy olyan környezetet teremtsen, ahova a beteg szívesebben megy el. Tegyük hozzá: alapvetően senki sem jár szívesen orvoshoz, hiszen nem jó betegnek lenni. Ezt mindnyájan tudjuk.

(13.00)

Miért jó az orvosoknak? És még egy kérdést kell feltenni: mely orvosoknak jó? Hiszen mindig azt az ellenérvet kapjuk, hogy megosztja az orvostársadalmat. Miért jó az orvosoknak? Nézzük meg a rendszerben szereplő orvosokat, háziorvosokat, gyermekorvosokat, fogorvosokat!

Világos, hogy számukra biztonságot jelent. Azt az egzisztenciális biztonságot jelenti, amit szerintem a szakma a több ezer éves tudása révén igenis megérdemel, és amit - már mondtam ezt - a nálunk szerencsésebb fejlődésben részesülő országokban meg is adnak a számukra. Jelenti ez az orvosoknak azt, hogy amikor a szakmájuktól megválnak, a tevékenységüket abbahagyják, a pályájuk vége felé szerencsés esetben nyugdíjba vonulnak, szerencsétlenebb esetben olyan betegség áldozatai lesznek, amely miatt nem tudják tovább folytatni a tevékenységüket, vagy esetleg meghalnak, abban az esetben ez az érték megjelenik, és aki nyugdíjba vonul, annak a tisztességes visszavonulás feltételeit, lehetőségeit megteremti. Aki pedig más okok miatt száll ki ebből a tevékenységből, ott vagy a hátrahagyottaknak, a családnak jelent garanciát, biztonságot, vagy a betegség elviseléséhez jelent egyfajta anyagi könnyebbséget és szintén a család biztonságát.

Az orvostársadalom más részéhez tartoznak azok az orvosok, akik ma ebből kimaradnak, a szakellátásban részt vevők, a kórházi orvosok. Valóban így igaz, nekik ettől a javaslattól nem lesz jobb. De kérdezem én, indok-e ez arra, hogy azoknak ne javítsunk a helyzetén, akiknek a helyzetén képesek vagyunk javítani. Meggyőződésem, hogy ez arra nem indok. Azt pedig tovább kell vizsgálni, hogy a szakellátásban hogyan lehet megteremteni egy hasonló privatizáció vagy egy hasonló önálló orvosi tevékenység jogát. Ezen dolgozunk, és szándékaink szerint ezt meg is valósítjuk. Továbbá azon is gondolkodni kell, hogy a fekvőbeteg-intézetben dolgozó orvos kollegáinknak hogyan tudjuk ugyanezt a biztonságot megadni. Ez is az Országgyűlés napirendjére kerülhet a közeljövőben, a szakértői munkák folynak, a terveink és szándékaink erre is kiterjednek.

Miért jó ez a finanszírozásnak? - teszik fel a kérdést. Az alapellátás finanszírozása a legolcsóbb az egészségügy területén. Amennyiben itt történik a betegellátás zöme, ráadásul a betegek megelégedésére, ez a finanszírozónak a legolcsóbb megoldás. Azt hiszem, megint elég egyértelmű, hogy ez miért jó. Az az orvos, aki birtokosa a praxisának, abban érdekelt, hogy minél több elégedett páciense legyen, minél több elégedett ember éljen abban a körzetben, ahol ő felelős az emberek egészségéért. Tehát ösztönzi az orvost a gondozásra, az igazi családi orvoslásra.

Mibe kerül? - teszik fel a kérdést. Ez jelen pillanatban egy döntésbe kerül. Mint mondtam, az értéket a társadalom teremtette meg, nekünk semmi más dolgunk nincs, mint felismerni és törvényben kodifikálni, ez nem kerül pénzbe, uraim, akárki akárhonnan is próbálja megmagyarázni!

Legvégül a szakmai szervezetekről és az egyeztetésről. A szakmai szervezetekkel hosszas egyeztetést folytattunk - és itt egy több órás vita erről szólt - egy olyan törvényjavaslatról, amely ennél többet adna át az alapellátásban dolgozó orvosoknak, de ehhez, mint mondtam, kétharmados módosító javaslatokra is szükség van, ehhez kétharmados támogatásra is szükség van. A szakmai egyeztetés során egyértelművé és világossá vált, hogy ennek a kétharmadnak a megszerzése majdhogynem lehetetlen. Ennek ellenére, amikor ezzel a problémával szembesültünk, úgy döntöttünk, hogy az egyszerűbb javaslatot, amelyhez nem kell ezt a kétharmadot megszerezni, nyújtjuk be a parlament elé. Egyúttal ekkor érkezett egy tárgyalási ajánlat a Szocialista Párt részéről, hogy egyeztessünk a törvényjavaslatról. Megragadva az alkalmat elővettük azokat a munkákat, amelyeket korábban készítettük, és átadtuk a Szocialista Pártnak, átadtuk a Szabad Demokraták Szövetségének és természetesen a MIÉP-nek is mint ellenzéki pártoknak, hogy akkor erről vitatkozzunk, ha már ők azt mondják, hogy elkezdték a hatpárti egyeztetést.

Így kerültek elő a kétharmados módosító javaslatok, így került elő az, hogy egy, a jelenlegi benyújtott törvényjavaslaton túlmutató, szerintünk az egészségügy szempontjából alapvető fontosságú módosítókról is tárgyaltunk hatpárti egyeztetésen. Az érdekszövetségek, amiről Keller képviselő úr szólt, az eredeti javaslatot ismerték. Ehhez képest annak egy szűkített változata az a négy paragrafus, amit benyújtottunk, de természetesen, ha az egész halmazt vesszük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), annak részhalmazát, elemét is ismerik az érdekképviseletek. Tehát semmi olyan új nem került ide, amiről ők ne tudnának.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már a tartalmi vita következhet sorra, bár eddig is vitáztunk arról is.

Azt mondja Horváth képviselő úr, hogy praxisjog egyenlő felhalmozott tudás. De akkor, tisztelt képviselőtársam, a társadalom hány szegmensében lehetne ugyanezt elmondani, hogy van egy felhalmozott tudás, és akkor milyen vagyonértékű jogról beszélünk. Mondják a sorokban, hogy pedagógusok, de én tudnék a mérnökök sorából is példát hozni.

Nagyon figyeltem arra, hogy ön mit mond. Nagyon jó lett volna, ha elmondja, hogy végül is a praxisjog - azon túlmenően, hogy egy felhalmozott tudást testesít meg -, mit is jelent, hogyan fog működni a napi gyakorlatban. Mitől lesz forgalomképes? Mert ha vagyonértékű jogról beszélünk, akkor az egy forgalomképességet tételez fel. De mitől lesz ez forgalomképes? Hogyan lehet bevinni mondjuk egy társaságba? Ha egy orvos azt mondja, hogy én nem egyénileg szeretnék tevékenykedni, hanem társasági formát választok, előírás a 3 millió forintos alaptőke. Az alaptőkét lehet teljesíteni vagyonértékű jogként is. De hogy fog ez megtestesülni, hogy lesz ez értékelhető vagyonértékű jog? Azon is el kell gondolkodni, hogy az orvostársadalmon kívül vajon mely társadalmi csoport hozhat létre több éves szakmai múlttal, szakmai képzettséggel olyan önálló vagyonértékű jogot, amely egy társaság alaptőkéjénél értelmesen értelmezhető.

Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ most. Nagyon vártam, hogy kifejti a képviselő úr érdemi hozzászólásában, de nem szólt ezekről a kérdésekről. Elnézést, elnök úr, lejárt a két percem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Igen. Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én most rettentően csalódott vagyok, mert végül is az előbbi kétperceseknek a végénél maradtunk. Kedves képviselőtársam, tényleg kíváncsian vártam, azt gondoltam, végig fogja mondani, hogy az ön felfogása szerint valójában mi az a vagyoni érték, mi az a vagyonértékű jog, mik azok a tételek, amelyek ebbe beletartoznak, amit egy hozzánk hasonló, mezítlábas, a gazdaság területén dolgozó ember megért. Sok cégalapításban részt vett emberként tudom, hogy mit jelent egy könyvvizsgáló által értékelt vagyonértékű jog. Ön csak egy gyenge kifejezést tett arra, hogy például a betegek száma. Igen, de ezen kívül még sok minden más, amit nem kívánok elmondani most, hanem majd a teljes felszólalásomban.

De amivel nekem gondom van, az az, hogy abban a pillanatban, amikor vagyonértékű jogról beszélünk, ez adót keletkeztet. Ez az, amiről önök egy szót sem szólnak, ugyan a kormánypárti többséget nem szokta zavarni a hatályos magyar jogszabályok áthágása, csak az állampolgárokra vonatkozik, hogy kövessék azokat. Nem beszélünk arról egy szót sem, hogy milyen lesz ennek az szja-törvényben való kezelése.

A másik nagyon fontos dolog, hogy azt mondja, biztonság legyen a háziorvosoknak majd a nyugdíjba vonuláskor. Kedves képviselőtársam és miniszter úr, ezt nem ez a kérdés oldja meg! Ez lehet egy lépés, ehhez az kell, hogy olyan finanszírozás legyen az egészségügyben, ahol a háziorvos tisztességes bért tud magának fizetni a járulékokkal együtt, és nem kell attól rettegnie, hogy ha majd nyugdíjba megy, vagy ha a tégla a fejére esik, akkor mi lesz a családjával, vagy egyáltalán ki fogja eltartani. Az pedig viccnek is rossz szerintem, hogy ebbe a törvényjavaslatba a kórházi orvosok biztonságát belekeverjük, mert ez arról nem szól!

És ami már délelőtt sokszor elhangzott, az a kétharmadosság kérdése. Kedves Horváth Zsolt, ha tetszik, ha nem, önök kísérletet sem tettek erre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha kísérletet tettek volna, akkor egy törvényjavaslatot nyújtottak volna be, hogy most lenne esélyünk kétharmados törvényekről beszélni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Koleszár Lajos képviselő úrnak, MSZP.

 

(13.10)

DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A két perc csak arra ad lehetőséget, hogy egy rövid témát kiragadjak abból, amit Horváth képviselő úr mondott, és ez a fogorvoslásnak, a fogorvosoknak a kérdése. Ő maga is fogorvos, ezért nem igazán értem, hogy miért történik meg a tudatos félrevezetése a hallgatóságnak és azoknak, akik ebben a témakörben érintettek. Magyarországon ugyanis ma a szabad orvosválasztás lehetősége a fogorvosok közül, illetve a fogorvoslásban csak annak adatik meg, aki ezt meg tudja fizetni. Ugyanis míg a háziorvosoknál, a házi gyerekorvosoknál a kártyarendszer szerint van szabad orvosválasztás, a fogorvoslás esetében ez nem áll rendelkezésére senkinek. Nem is igazán értettük azt, hogy 1992-ben, mivel a fogorvoslásban volt a legnagyobb múltja a privatizálásnak, miért nem ezzel kezdték. Ez ma sem így van. Holott ha a fogorvoslásban bevezetnénk, akkor valóban egy teljesítményelvű finanszírozásra, egy valóban kártyarendszerű szabad orvosválasztásra lenne lehetőség - nem tudom, miért nincs így -, és akkor valóban a prevenció lehetőségét is forszíroznák.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A közelmúltban voltam Miskolcon fogorvosok között egy megbeszélésen, és ott derült fény arra, hogy van olyan fogorvos, aki gyermekorvos, iskolai ellátást csinál, és sajnos két éve nem járt abban az iskolában, ami a területi ellátási kötelezettség körében az ő kötelessége lenne.

Számadatot hadd mondjak: Ma Magyarországon 5000 fogorvos él, akinek ilyen diplomája van, közülük 2739 rendelkezik területi ellátási kötelezettséggel, a másik fele a privát szférában dolgozik. Én azt hiszem, és úgy látom, hogy az a nagyon szűkös forrás, amely a fogorvoslásra rendelkezésre áll, valóban tisztességgel elosztható lenne a kártyarendszerrel és egy pozitív diszkriminációval előadott finanszírozással. Hiszen egy- és hároméves korig gyakorlatilag nincs teendő. A prevenció kaphatna kielégítő támogatottságot mondjuk 14 éves korig, és a rendelkezésre álló forrásokat lehetne úgy megváltoztatni (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy az időskor szintén kiemelt támogatást kapjon. Tehát nincs szabad orvosválasztás, kolléga úr, a fogorvosok körében.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úrnak adom meg ugyancsak kétperces hozzászólásra a lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Akkor most visszafelé fogok haladni, mert ez a fogorvoslás, azt hiszem, fontosabb azoknál, amik előtte elhangzottak, mert azok félreértések, ez viszont egy érdekes felvetés volt, hogy ne lenne szabad orvosválasztás a fogorvosoknál.

A fogorvosoknál a finanszírozás a területi ellátási kötelezettség elve alapján történik meg. Többféle praxis szervezhető. 3500 fő általában az a praxisnagyság, ahol vegyes praxisra engedi a rendelet megszervezni a praxist. Itt is ugyanaz a helyzet, mint máshol. Elmehet máshova ellátásra a beteg (Dr. Koleszár Lajos: Nincs ellátórendszer!), más körzetbe, ott meg is kapja az ellátást; egyet nem tehet meg a fogorvos: a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező kolléga nem küldheti el azt a beteget, aki az ő körzetében hozzá fordul, de elláthat bárkit, aki más körzetből hozzá fordul, és a finanszírozását utána meg is kapja. A fejpénzrendszerű finanszírozását - ami egyébként 25 forintot jelent havonta betegenként - nem, de a teljesítményarányos finanszírozását a taj-szám leadása után a társadalombiztosítás megfizeti.

Tehát, képviselő úr, önt csúnyán félrevezették a fogorvosok, ha azt mondták, hogy a fogorvoslásban nincs szabad orvosválasztás. Ez ugyanis nem igaz. Van. Ismerem, magam is az vagyok, meglehetősen jól ismerem a szakmát néhány éve, és azt is, hogy milyen problémákkal küszködik; speciel azzal az egy problémával nem küzd, hogy a betegnek ne lenne meg az a választási joga, hogy szabadon dönti el, melyik fogorvoshoz megy. Ön azt mondta, hogy van közel 5000 fogorvos az országban - pontosan így van -, és 2700 körül van jelenleg azoknak a praxisoknak a száma, amelyek területi ellátási kötelezettséggel működnek. Ön ezt nagyon pontosan mondta.

Hozzá kell tennem, hogy sok olyan praxis van, amely nincs betöltve, üres az állása, sok ilyen fogorvosi praxis van az országban, és azt is tegyük hozzá, hogy sok olyan praxis van, amely nem üres, csak nem szervezték meg. Tehát egész egyszerűen az történik, hogy mondjuk egy nagy város... (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, nincs több időm, majd később kérek újra szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Karakas János képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Horváth úr elmondta, hogy a beteg elégedettségétől függ a praxis értéke. Én kérdezném tőle, hogy mondjuk egy kisfaluban, ahol összességében egy orvos bőven elég az ellátásra, hogyan van a szabad orvosválasztás kérdése, és hogyan van a praxis értéke, mondjuk ha a falu elégedetlen a saját orvosával. Mit tud csinálni? Mondjuk, a helyi képviselőtestülethez, a polgármesterhez megy panaszra.

Mit lehet egy ilyen helyzetben csinálni, ha mondjuk örökölhető lesz a praxisjog, akkor ezek szerint apáról fiúra megy, és ő lesz ott annak a falunak az adott háziorvosa? Mert nagy etikai vétséget nem követ el, még ki se lehet nagyon rúgni, nem lehet belekötni mondjuk kamarai részről. Adjanak például erre is választ, mert tőlem ilyet kérdeztek, amire én nem tudok választ adni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Karakas képviselő úr valóban egy jelenleg is létező problémáról beszél; jelenleg is létező problémáról.

Mi bízunk abban, hogy ha itt a konzultációk végén a Magyar Orvosi Kamara és az ÁNTSZ ezzel kapcsolatos, ezen tevékenységgel kapcsolatos tevékenységi jogosítványai megerősödnek, akkor egy valódi szakmai kontroll jön létre a praxisok felett, mert most ez eléggé hibádzik, én legalábbis így érzem, úgyhogy ezzel a törvénnyel nem új probléma keletkezik. Itt a kérdés feltevése az, hogy egy meglévő problémát ez a változtatás tud-e kezelni vagy sem. Ezen érdemes vitatkozni, és ha ezzel kapcsolatban valamilyen jó ötletek merülnek fel, akkor, gondolom, az mindenki megnyugtatására szolgálna.

Keller képviselő úr felvetette, hogy miért csak a háziorvosok, egyéb foglalkozások miért nem kapnak ilyen jogot. Jelenleg a háziorvosokról beszélünk. Én úgy gondolom, hogy a világ boldogabb felén tulajdonképpen az orvoslással kapcsolatosan ez a tevékenységi forma egy bevett gyakorlat, szemben a pedagógusokkal, habár vannak magánintézetek, amelyek vállalkozások formájában oktatnak - Magyarországon is vannak -, még ha ezek alapítványi iskolák is, de jelenleg erről van szó. Lépni kell, mindenféleképpen lépni kell, mert bemerevedett az alapellátási rendszer. Nincs mobilitás. Nincs mobilitás, mert - adjunk magasabb fizetést. A 67 éves idős orvosnak adhatunk most magasabb fizetést, attól nem lesz magasabb a nyugdíja. Kénytelen a praxisát jóformán élete végéig vinni ahhoz, hogy meg tudjon élni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kökény Mihály képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Horváth Zsolt képviselőtársam részletezte a törvényjavaslat genezisét, és valóban helyes volt itt meghallgatni, hogy a legnagyobb kormánykoalíciós partner hogyan is látta ezt. Ehhez két megjegyzést szeretnék tenni.

Az egyik az, hogy még egyszer el kell mondani, ha ez eddig nem lett volna világos a délelőtti hosszú vitában, hogy a Szocialista Párt soha nem mondta azt, hogy a kétharmados törvényben foglalt önkormányzati jogosítvány megváltoztatásának nincs esélye, csakhogy még a minimális programot jelentő javaslat beterjesztése előtt meg kellett volna próbálni; meg kellett volna ezt próbálni.

Másodszor, kitért arra a képviselőtársam, hogy itt a szakértőkkel, a szakmai szervezetekkel milyen egyeztetés folyt. Azt gondolom, a hitelességhez hozzátartozik az, hogy a kétperces hozzászólásból hátralévő egy perc erejéig idézzem a Magyar Orvosi Kamara elnökségének friss megállapításait, amelyet az elnök úr eljuttatott hozzám: "November 29-ei ülésén, miközben a kamara elnöksége egyetértett a működtetési jog fogalmának a bevezetésével, megállapítja, hogy a mai napig nem kapott hivatalos megkeresést a fenti törvényjavaslat véleményezésére, nem kapta meg a törvényjavaslathoz kapcsolódó hivatalos normaszöveget", amit természetesen nehezményez.

És még egy dolog, amit külön szeretnék röviden idézni. Azt mondja az orvosi kamara: "Amennyiben az önkormányzatok területi ellátási felelőssége a majdan javasolt módosítások következtében az államra hárul, akkor szükséges gondoskodni arról, hogy az önkormányzatok által eddig a háziorvosoknak juttatott támogatásról, amely éves szinten hozzávetőlegesen 5-7 milliárd forint, az állam milyen módon fog gondoskodni, mert ennek hiányában a háziorvosi ellátás feltételei romlani fognak."Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Megint visszafelé leszek kénytelen haladni, és roppant méltatlan dolog, amibe kényszerültem. Úgy fogok ellentmondani egy bizonyos kérdésben, hogy hozzám nem juttatta el a Magyar Orvosi Kamara elnöksége, sem úgy mint képviselőtestületi tagjának, sem úgy mint a Fidesz egészségügyi kabinetjének a vezetőjéhez, ezt a javaslatot.

(13.20)

De még egy nagyon fontos kérdés van, elnök úr; emlékszik arra, amikor önök szerdán a hatpárti tárgyalást kezdeményezték délután 4 órakor? Akkor én személyesen mondtam el önnek, hogy viszonylag azért is próbálok sietni, mert a Magyar Orvosi Kamara elnökével találkozom kettő emelettel lejjebb, és ott fogom átadni neki a javaslatokat, a törvényjavaslat szövegét. Ott volt azon a tárgyaláson az Orvosi Kamara főtitkára is.

Lehet, hogy ez nem minősül hivatalosnak, elképzelhető, de ne tessenek nekem olyanokat állítani, se testület se más, hogy nem tárgyaltunk, nem tájékoztattuk és nem mondtuk el. Szóval, azért ezek egészen méltatlanok, és én nagyon nem szívesen teszek ilyet. (Keller László: Nem az...) Elnézést kérek, erre egész egyszerűen nem tudok mit mondani. Akkor álljunk le, és le kell ülni ismételten megbeszélni, hogyan történhetnek meg az ilyen esetek. Őszintén sajnálom, de erre nem tudok mást mondani. És kikérem magamnak, igenis egyeztettem!

Hogyan lehet a garanciális elemeket érvényesíteni? Csáky képviselő úr elmondta, és ez nagyon új felfogás lenne, ha azt állítanák, hogy a garanciális elemek attól kerülnek be a rendszerbe problémaként, hogy most létrejön az önálló orvosi tevékenység. Nagyon finom mechanizmusa van, s ha nem működik, akkor helyben is kell keresni a problémát. Részben lehetősége van az önkormányzatnak, mivel semmilyen önkormányzati jog nem sérül az általunk előterjesztett négyparagrafusos formában, akár feladatátvállalási szerződést bontani, akár a közalkalmazotti jogviszony felbontását kezdeményezni. (Az elnök csenget.)

Később folytatom, bocsánat.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszonynak adom meg a szót kétperces időtartamban, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Alelnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül nagy erőfeszítésembe került, hogy már korábban kétperces hozzászólásra ne jelentkezzek, illetve hogy lemondjak róla. Most azért nem mondok le, mert azt gondolom, a vita túlmegy ezen a kétharmados dilemmán, hogyha nem kapcsolódom Horváth Zsolt beszédéhez.

Arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, így Horváth Zsoltét is, hogy amit Horváth Zsolt állít, az lényeges koncepcionális különbséget tartalmaz. Ő úgy állítja be, mintha most feles eljárással el lehetne fogadni egy kicsit jó megoldást, amit ki lehetne szélesíteni egy lényegesen jobb megoldássá kétharmados törvénymódosítással. A dilemma lényege az, hogy ezek nem egymásra épülő lehetőségek, hanem más-más koncepciók, alternatívák.

Amit a miniszter úr előterjesztett, az az ellátási kötelezettséget ott hagyja az önkormányzatoknál. Amit Horváth Zsolt a képviselőtársaival módosító indítványban megfogalmazott, az az ellátási felelősséget elveszi. Az én problémám az, hogy miközben Horváth Zsolték helyesen érezték, hogy probléma van az ellátási kötelezettséggel, ha csak jogot keletkeztetünk, de nem gondoljuk végig, mi lesz a kötelezettségek oldalán, aközben az ő megoldásuk sem jó, mert kiragad egy általános egészségügyi ellátási kötelezettségből egy szűk elemet, az alapellátást, következésképpen nem oldja meg a problémát, hanem, ha úgy tetszik, még rádupláz. (Az elnök csenget.)

Következésképpen az SZDSZ mást javasol. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ivanics István képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Talán gyakorlati oldalról is érdemes megnézni ezt az egész kérdéskört, és valóban, ahogy az előzőleg is említettem, maga a praxisjog áll ennek az egész kérdéskörnek a centrumában.

Talán érdemes a gyógyszertári ellátás tárgykörére utalni. Ha visszagondolunk az elmúlt évekre, akkor ez a nagyon neuralgikus pont, amely a gyógyszerellátás területén a '90-es évek elején fennállt, nagyon gyorsan megoldódott azzal, hogy a gyógyszerészek kvázi megkapták ezt a praxisjogot, és személyi joggá vált (Keller László: Személyi...) - azért mondom, hogy kvázi - az ellátás; teljesen hasonló a mechanizmus, különösen, ha gazdasági oldalról közelítjük meg a kérdést, tehát megteremtjük a világos érdekeltségi viszonyokat, és ez nagyon gyorsan, egészen forradalmi változásokat hozott a gyógyszerellátás területén az országban.

Úgy gondolom, hogy hasonló terület a háziorvosi rendszer is. Itt is az érdekeltségi viszonyok világossá tételével, annak megteremtésével nagyon gyors javulásra lehet számítani. Ezért kérném önöket, valóban elemezzük azt, hogy milyen irányból, hogyan közelítsük meg, és hogyan tegyük jobbá ezt a törvényt.

Meggyőződésem, mint ahogy ezt sokan ellenzéki képviselők is elmondták, hogy ez valóban kitörési pont, és lehetőséget ad arra, hogy egy jobb, egy dinamikusabb rendszer működjön. Ehhez kérem a segítségüket!

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Karakas János képviselő úrnak adom meg kétperces időtartamban a szót.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Csáky úr garanciális elemeihez hadd mondjak egy-két véleményt. Hogyan lehetne ebben lépni? Felvetették, hogy a praxis eladása kapcsán legyen vétójoga, mondjuk, a helyi önkormányzatnak, vagy legyen elővételi joga például a praxisra. Bár akkor, érdekes módon, már piacosított körülmények között visszacsináljuk a mostani rendszert.

Felvetették azt is, hogy ha eladja egy orvos a praxisát, és ott van a falu egyik épületében, akkor a falu is tett valamit azért a praxisértékért, s akkor ők is kapjanak érte valamennyi pénzt.

Aztán felvetődött az is, hogy azért tényleg vannak nyugdíjas korú, hatvanvalahány éves, öreg orvosok, de van olyan, aki már most is vállalkozóként végzi a háziorvosi tevékenységét, hirdeti, mondjuk, a magánrendelőjét más tevékenységre más orvosoknak, amiből pénze van, ugyanakkor ő maga minimálbéren bejelentve tengeti, szegény, az életét. Ha ezek eljutnak az egyszerű állampolgár fülébe, és utána eljutnak ide, hozzánk, kicsit azért irritálóak is, amikor a praxisjog átadásáról és annak az értékéről is beszélünk, mert ez tényleg csípheti a szemét, mondjuk egy pedagógusnak.

Tehát érzelmi, racionális, gazdasági dolgokat is felvet ez a kérdés, de ezen tényleg el kellene gondolkodni, hogy az önkormányzatnak tényleg legyen, mondjuk, elővételi joga a praxisra.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra következik Horváth Zsolt képviselő úr. Öné a szó.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. (Karakas Jánosnak:) Képviselő úr, folytatnám akkor a garanciális elemeket. Tehát a praxisjog ezt a kérdést nem befolyásolja, ugyanis az önkormányzatok változatlanul a területi ellátási kötelezettség és az ellátási felelősség hordozói maradnak a törvényjavaslat szerint.

Azt kérdezi, hogy mi történik, amikor váltás van: ott hagytam abba, hogy az önkormányzat bonthatja ezt a szerződést, ebben az esetben az orvos kolléga rendelkezik egy praxisjoggal, de vele az önkormányzat nem köt szerződést. A praxisát meghirdetheti, más praxisjoggal rendelkező orvossal szerződést köthet, tehát semmiben nem sérül az önkormányzat joga. Az a probléma pedig, hogy egy háziorvos tevékenységével való elégedetlenség milyen formában juthat el oda, hogy a tevékenységét abbahagyja, nem a praxisjogtól függ. Azt hiszem, ezzel megválaszoltam az ön kérdését.

Keller képviselő úr jóval korábban tette fel a kérdést, hogyan lehet bevinni társaságba ezt a praxisjogot. A megközelítésre a válasz roppant egyszerű; ha egy háziorvos vállalkozásban kívánja üzemeltetni a rendelőjét, akkor több társasági forma közül választhat: lehet egyéni vállalkozó, nyithat betéti társaságot, kft.-t, ad absurdum jogelméleti nonszenszként még részvénytársaságot is, de ez elég furcsának tűnne. Egy dologra viszont mindenképpen köteles lesz: személyesen gyakorolni a tevékenységet. Ezt azért tettük bele, hogy ne történhessen meg az, hogy egy jobb módú háziorvos felvásárol öt-hat praxisjogot, és utána egy kft.-n belül bérben "rabszolgákat" alkalmaz, fiatal kollégákat, akik majd egészen kis bérért végzik ezt.

Ez a szabályozásból következik: csak személyesen gyakorolhatja és egy orvosnak csak egy praxisjoga lehet. Ez egyébként következik a törvényjavaslatból teljesen világosan. (Keller László: Hol van leírva ez?) Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csáky András képviselő úrnak adom meg ugyancsak kétperces időtartamban a szót. Képviselő úr!

(13.30)

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Bár részben már Horváth képviselő úr válaszolt Karakas képviselőtársam felvetett kérdéseire, elmondom, nem az önkormányzat elővásárlási jogáról van szó, teljesen más dologról van szó, de ezt már Horváth Zsolt elmondta.

Arról, hogy kinek mi csípi a szemét: nekem csípi a szememet a bankszférában a takarítónők és sorolhatnám tovább, jövedelmi viszonya, egyéb közalkalmazotti jövedelmi viszonyok. Hogy a szakmánál maradjak, nekem csípi a szememet, hogy a Lajtán túl egy hasonló szakmai gyakorlattal rendelkező kórboncnok hányszorosát keresi. Most nem erről van szó, most arról van szó, hogy egy átalakítási folyamat első lépését tegyük meg, és úgy gondolom, erről kellene beszélnünk.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth Zsolt képviselő úr kért ismételten kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Elnézést kérek érte. Szeretném befejezni mindenkinek a válaszadást, mert felvetettek kérdéseket.

ELNÖK: Kérem, hogy a jövőben időben jelezze hozzászólási szándékát. Köszönöm.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Bocsánatát kérem, elnök asszony! Kiváló reflexekkel rendelkezik, köszönöm, hogy észrevett.

Koleszár képviselő úr, a fogorvoslást nem tudtam befejezni, tehát hogy a praxisok egy része jelen pillanatban nincsen betöltve, sőt nagyon sok olyan nagyváros van, ahol kevesebb praxist szerveztek meg, mint amennyit a lakosságszám lehetővé tenne. Tették ezt azért, mert itt van egy bizonyos aránytalanság a fogorvosi szakmán belül, hogy ha egy praxisban több beteget tudnak ellátni, akkor ez számukra jobban megéri, mint ha több praxist szerveznek. Ez azért van, mert az egyes tevékenységek után finanszírozás van, co-payment van, tehát a beteg hozzájárul az elvégzett tevékenység után a saját fizetésével, például gyökérkezelés, fogtömés, sorolhatnám. Ebben az esetben mindig az történik meg, hogy minél több beteg jut egy praxisra, annál nagyobb az egy praxisra jutó jövedelem. Ez az oka annak, hogy általában ebben érdekeltek, hogy kisebb számban szervezzék meg a praxisokat.

Van egy merőben más helyzet, a kistelepülési fogorvosi ellátás, ahol szintén megkérdezték, hogy akkor mi a választás szabadsága. Azt kell elmondanom, itt például az a helyzet, hogy több településnek van egy fogorvosa, és ő több rendelőben is dolgozik, és ezek a fogorvosok vándorolnak. Itt egészen nagy praxisok is összejönnek időnként a sok kicsi településből, de hozzá kell tennem, hogy ez alapvetően nem érinti - megint azt kell mondjam - a praxisjogot. Tehát vitatkozhatunk erről, ez az egészségügyi ellátórendszer belső szerkezete.

Mélységesen egyetértek önnel abban, hogy '92-ben a fogorvoslással kellett volna kezdeni. Abszolút egyetértek vele. Minden készen állt hozzá gazdaságilag is, de sajnos nem azzal kezdték. Egy következő kétpercesben majd folytatni fogom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most a kétpercesek végéhez érkeztünk. Házas József képviselő úrnak adom meg hozzászólásra a lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Hegedűs Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt ezt a műfajt elkezdem, el kell mondanom, hogy nem azért nem éltem a kétperces jogommal, mert nem értettem volna vele egyet, hogy a kétpercesek ugyanolyan tartalmasak lehetnek, mint adott esetben egy ilyen deklaratív műfaj.

Az önálló orvosi tevékenységről T/1849. számon beterjesztett törvényjavaslat tárgyalását egyfajta megmagyarázhatatlan sietség jellemzi. A majdnem titokban előkészített és a szokásos egyeztetéseket megkerülve benyújtott tervezet érthetően zavart okozott az egészségüggyel foglalkozók körében. Akikről szól, a háziorvosok, házi gyermekorvosok és fogorvosok, egyszóval az alapellátás orvosai, mást várták, sokkal többet. Várták az alapellátás rendszerének átalakítását, várták a privatizáció teljessé tételét és természetesen várták a praxisjogot is. Várták, mert ígéretet kaptak rá, ígéretet a miniszter úrtól, a miniszteri biztostól és több kormánypárti képviselőtársunktól, hogy a szerkezetváltás folyamatában törvény szabályozza majd az alapellátás szakmai elveinek kereteit, valamint azt, hogy megfelelő érdekeltségi rendszerben működhetnek mint felelős szolgáltatók. Törvényben rögzített biztonságos szabályozást vártak, olyan feltételrendszert, amely választ ad a hosszú távon működést biztosító, stabil szolgáltatás megalapozásának ma még ugyancsak sok bizonytalanságot tartalmazó kérdéseire.

Ehelyett kaptak egy négy paragrafusból álló törvényjavaslatot, amely önálló orvosi tevékenységről, leánykori nevén praxisjogról szól. A sajtóban és a háziorvosok között különböző találgatások kezdődtek a vagyoni értékű joggá váló praxis piaci áráról. Sok millió forintról beszélnek és írnak, néhány élénkebb fantáziával rendelkező kolléga már költi álmában a 8-10 milliót, az irigyek pedig máris lázítják az egészségügy többi szereplőjét és sajnos a betegeket is az ajándékozási törvény kedvezményezettjei ellen, akik egy tollvonással úgymond gazdaggá lesznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki épített már fel háziorvosi praxist - magam is ezek közé tartozom -, tudja, hogy mennyi munkája van benne, tudja, hogy ezt igazán megfizetni úgy sem lehet, és tudja azt is, hogy jelen egészségügyi rendszerben micsoda különbségek vannak praxisok és praxisok között, mert hol fog milliókat érinti a három-négy infrastruktúra nélküli kistelepülést ellátó orvos körzete, ahová eddig is alig lehetett szakembert kapni, vagy milyen módon értelmezzük olyan külvárosi körzetek további sorsát, ahol ugyanabban a rendelőben többen rendelnek. Az érdekeltek várják a választ.

Ugye, nem ítélhető el az a gyarló orvos, aki szeretné a pálya végén az anyagi biztonságát látni, ezért a kétségei ellenére is minél hamarabb szeretné megkapni a praxisjogot? A gyógyítók többségét nem érdekli a jogalkotás részlete, érthető módon tőlünk várják a minél gyorsabb megoldást. Itt jön viszont a mi felelősségünk, mert az alapellátás nem egyszereplős, betegek, orvosok, ápolók és az asszisztensek és az ellátásért törvényi felelősséggel felruházott önkormányzatok ugyanúgy részesei a rendszernek, mint a finanszírozók. Hol szól a többiekről a törvény? Hol vannak a garanciák a működés, a finanszírozás biztonságát, végső soron a betegellátás folyamatosságát, színvonalát érintő szabályok?

Felhatalmazást kap a kormány, az egészségügy miniszter, hogy rendeletben szabályozzon - ez áll a javaslatban. Rendeleti szabályozást egy ilyen, minden állampolgárt érintő alapvető ügyben? Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a jogalkotásról szóló törvény 15. §-ának (1) bekezdése értelmében végrehajtási jogszabály alkotására felhatalmazás csak úgy adható, ha tartalmazza egyebek mellett a felhatalmazás kereteit is. Ebben a törvényjavaslatban ilyenek nem találhatók.

Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb ellenállás az önkormányzatok részéről várható a törvény ilyen formában történő elfogadása után. Jogosan vetődik fel az ellátási kötelezettség, a rendelők és eszközök sorsa ugyanúgy, mint az érvényben lévő szerződések sorsa. Aggályosnak tartják, hogy egy biankó törvényt fogad el a parlament, és legfeljebb sajtónyilatkozatokból tudhatják meg, milyen elképzelései vannak a tárcának a rendszer további átalakítását illetően.

Természetesen az alapellátás orvosait is a feltételek bizonytalansága izgatja. Miért nincs a törvényben szó a rendelőkről, a finanszírozásról? Hogy jutnak a rendelők az orvosok tulajdonába? Hol van az ígért banki konstrukció? Lesz-e kamattámogatás? Miért hangsúlyozza az előterjesztő képviselője, hogy ez a törvény nem került pénzébe az államkasszának? Kérdés kérdés hátán. A javaslatban az szerepel, hogy egy évre kapják az érintettek a praxisjogot. Bármi, ami a témát illeti, ez azalatt az idő alatt kerül szabályozásra, tehát minden, ami ténylegesen változik, csak ezután változhat. Miért kellett akkor ezt a fragmentumot ilyen gyorsan beterjeszteni? Nem okozott volna ilyen ellenállást, ha a teljes szabályozást terjeszti be a kormány, elvégezve a megfelelő egyeztetéseket, mert nem ugyanazt jelenti egy kamarai munkacsoport, illetve annak egyes tagjainak egyetértése, mint a Magyar Orvosi Kamara testületi véleménye.

Az önkormányzatok érdekképviseleteinek egyetértése is erősíthetné a törvényt, ha az előterjesztő figyelembe venné mindazt, ami a bizottsági ülésen a vezető kormánypárt prominens képviselőinek a szájából elhangzott az önkormányzati oldalról.

Ebben a formában ez a javaslat nem más, mint egy pilótajáték, amelyet a kormány úgy szervez, hogy azokkal fogja megfizettetni az első körben lévő résztvevőket, akik később szállnak be a játékba, tehát a most végző fiatalokkal vagy a kórházakból a tervezett leépítések után kikerülő szakorvosokkal. Ennek az erkölcsösségén érdemes elgondolkodni.

Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt frakciója egyetért az egészségügy strukturális átalakításával, nem ellenzi az alapellátás, az egyéb szolgálatok, illetve a járóbeteg-ellátás privatizációját. A privatizációt az átalakítás eszközének és nem céljának tekinti. Feltételként elvárja, hogy a szabályozás világos, értelmezhető legyen, a betegek biztonságos ellátása ne sérüljön, az alkotmányos jogokat nem sértő jogi, gazdasági és szervezeti rendelkezései legyenek. Az alapellátás rendszerében részt vevők mindegyikének érdekét figyelembe vevő, az elfogadható kompromisszumokkal megalkotott szabályozást tart szükségesnek.

(13.40)

Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslatot ebben a formájában csak akkor támogatja, ha az előterjesztő kiegészíti az előbb felsorolt, törvényben szabályozandó kérdésekkel. Az eddig elmondottak alapján az lenne a legegyszerűbb megoldás, ha az előterjesztő átdolgozásra visszavonná a törvényjavaslatot, és az érintettek bevonásával - viszonylag rövid határidő kitűzése után - konszenzust kialakítva, kibővített javaslatot terjesztene a parlament elé.

A szocialista frakció azért kezdeményezett hatpárti egyeztetést a témában, mert úgy gondoljuk, hogy nem lehet az alapellátás orvosait belelökni egy olyan folyamatba, amelynek a kimenetelét a szabályozók hiányában még nem lehet látni. Házszabályszerűen csak a beterjesztett törvényjavaslatról szokás beszélni az általános vitában, de mivel ismert a kormánypárti képviselőtársaim módosító csomagja, engedjenek meg néhány megjegyzést a legutóbbi eseményekről.

A korábbi jó szándékúnak értékelhető egyeztetések után kiderült, hogy a struktúraváltást az önkormányzati törvény megkerülésével nem lehet megoldani. Ezért a kormánypárti képviselők módosító javaslataiban szereplő elgondolások kétharmados támogatást igényelnek. Frakciónk nem zárkózik el az önkormányzati törvény módosításának támogatásától, de ennek az érdekeltek bevonásával történő átgondolt előkészítését szükségesnek tartja.

A jelek arra mutatnak, hogy a másik oldalon van egy olyan megmásíthatatlan szándék, amely a januári hatályba léptetést semmilyen körülmény miatt nem hajlandó megváltoztatni. Csak remélni merem, hogy ez a görcsös ragaszkodás nem azért van, mert a miniszterelnök úr a közelmúltban a privatizációs folyamat meggyorsítására tett ígéretében ezt a határidőt jelölte meg. Frakciónk részt kíván venni a hatpárti egyeztetésen, de a törvény megalkotásának egy-két hónapos csúszását - különösen, ha az a működtetési jogot megkapók érdekében történik - nem tartja tragikusnak.

Nem gondoljuk, hogy néhány szerződés meg nem kötése indokolttá tenné az egészségügyi alapellátás szabályozásának elkapkodását. A fentiekben említett módosítók egy másik törvényt alkotnak. Nem hiszek abban, hogy ilyen gyorsított ütem - amely a házszabályszerű tárgyalás során elkerülhetetlen - hibátlan jogszabályt eredményez. Az egyeztetések során garanciákat szeretnénk látni a praxisok működőképességének biztosítására, különösen akkor, amikor a költségvetésben a várható infláció alatti támogatás körvonalazódik.

Az Orvosi Kamara és az ÁNTSZ feladatait legalább jelzés szinten szükségesnek tartjuk megjeleníteni, megadva a megfelelő felkészülési időt a feladatok átvételére. A rendelők és az eszközök, valamint a fejlesztések biztosításáról is szeretnénk valamit tudni, és az alapellátás orvosai arra is kíváncsiak, hogy miből finanszírozzák az önkormányzati támogatás kiesése után a praxist, mi lesz az ügyelettel, lesz-e amortizáció.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat az orvosok felszabadításáról szól. Nemes a szándék, de mi van akkor, ha úgy járnak a működtetési jogot váró orvosok, mint az a kis oroszlán, aki fogságban született, mesterségesen táplálták, és az idealista állatvédők szabadon engedik a dzsungelben. Vadászni még nem tud, és senki nem mutatta meg neki, hogyan jut az élelemhez. A következmények könnyen kiszámíthatóak. A mi felelősségünk az, hogy ne csak az első lépés biztonságát teremtsük meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem a privatizált praxisok leendő tulajdonosainak olyat adjunk a kezükbe, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúak státusa a tényleges felszabadítást szolgálja és a beteg érdekeit.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr kért kétperces hozzászólási lehetőséget. Horváth Zsolt képviselő urat illeti a szó.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő úr, elnézést kérek, a korábbi restanciáimat próbálom teljesíteni. A kórházi orvosok belekeverése a történetbe volt az egyik kifogás a felszólalásommal kapcsolatban.

Azt hiszem, hogy a képviselő úr, aki most éppen nincs jelen, félreértett valamit, ugyanis én azt mondtam el, hogy semmi sem indokolja azt, hogy azért ne adjunk valamit a magyar orvostársadalom egy csoportjának, mert nem tudunk egyszerre az egésznek adni. Ezt próbáltam kifejteni, és azt próbáltam elmondani, hogy a kórházban dolgozó kollégák - és itt nem csak az orvosokra gondoltam -, a kórházban dolgozó egészségügyi személyzet jogállását újra kell gondolni. Ez reményeink szerint a következő fél év folyamán a Ház elé kerül, és ez őket kedvezőbb helyzetbe fogja hozni - erről beszéltem.

(Dr. Házas József felé fordulva:)

Képviselő úr, az ön által előbb elmondott felszólalással, a kétharmados vagy nem kétharmados törvényrészekkel kapcsolatban, úgy gondolom, azt a részét a törvénynek, amely készen van és feles törvény, módunkban áll akár az egész Országgyűlés támogatásával elfogadni és hatályba léptetni. Ha a kétharmados részhez önök kevésnek érzékelik az időt, időnk még van. Utána is lehet folytatni a tárgyalást róla, utána is lehet az egészségügyi alapellátás helyzetéről folytatni a tárgyalást, de önök kötik a két javaslatot az egyidejű elfogadáshoz. Mi nem kötjük, nekünk később is jó, csak legyen meg.

De azt nem tartjuk elfogadhatónak, hogy legalább az alapja, ez a négyparagrafusos törvényjavaslat ne kerüljön most elfogadásra. Ugyanis ezt semmi nem indokolja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Akkor csak azt szeretném kérdezni Horváth képviselő úrtól, hogy amikor el sem indult az általános vita, benyújtottak egy nagyon jelentős módosító javaslatot - amit én ugyan nem ismerek -, de akkor ettől a benyújtott módosító javaslattól függetlenül ön elfogadhatónak ítéli-e azt a négy paragrafust, amit a kormányzat benyújtott. Magyarul: az önök módosító javaslata nélkül is megszavazzák-e ezt a négy paragrafust? És majd az önök módosító javaslatáról a későbbiek során folyhat a vita. Erre, legyen olyan kedves, egy újabb kétperces felszólalásban térjen ki, hogy világosan lássuk. Tehát tudják-e támogatni? Mert egészen eddig arról beszéltek a bizottsági vitában, hogy természetesen benyújtotta a kormány ezt a négy paragrafusból álló javaslatát, de önöknek van más javaslatuk, és igazából a más módosító javaslatokról folyjon a vita.

Ehhez képest új, amit ön mondott. El tudja-e képzelni, hogy egy működőképes rendszer jön létre január 1-jétől ezzel a négy paragrafussal? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter úr kért ugyancsak két percben lehetőséget.

Miniszter úr, önt illeti a szó.

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Igen tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy ha végigfut a 15 tízperces hozzászólás, akkor lesz érdemben vita.

De meg kell nyilvánulnom, mert a kormány részéről ezt a törvényt terjesztettük be, ehhez a törvényhez készítettük el a kormányrendeletet és a miniszteri rendeletet, mert ezt tekintjük alapnak ahhoz, hogy tovább lehessen lépni. Ha a parlament önálló jogalkotási folyamatában megjelenik más javaslat, és a parlament azt elfogadja, és az döntő elemeiben kétharmados, tehát konszenzust tud kialakítani, az megváltoztatja a mi kötelességünket, mert ahhoz illeszthető további szabályokat kell alkotni kormányrendelet vagy miniszteri rendelet formájában.

Azt kérem önöktől, hogy alapnak és kiindulási pontnak azt tekintsék, amit a kormány és a tárca beterjesztett. Mert erről szól, hogy keletkeztettünk egy jogot, lehet vitatni, de nem érinti az önkormányzatok gondoskodási kötelességét, nem érint semmi olyan törvényi felhatalmazással bíró jogot, ami eddig létezett. Így fogalmaznám meg a kérésemet.

Ha a későbbi szakaszban, a részletes vita szakaszában lesz változtatás, nyilván nekünk is ahhoz kell illeszkedni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tulajdonképpen egyetértek azzal, amit Horváth Zsolt képviselő úr mondott, hogy ha most nem tudunk mindenkinek adni valamit, ez nem zárja ki azt, hogy bizonyos csoportoknak ne adjunk valamit - utalván a háziorvosokra.

De azért tegyük már föl azt a kérdést is magunknak: biztos, hogy ma a magyar egészségügyi rendszeren belül a háziorvosok azok, akik a leghátrányosabb helyzetű dolgozók? Ha ezt a kérdést onnan közelítjük meg, hogy kin kellene elsősorban segíteni - mert tudjuk, hogy ezer sebből vérzik, és tudjuk, hogy milyen körülmények között dolgozunk -, akkor miért nem gondolunk a védőnőkre, miért nem gondolunk az ápolónőkre, miért nem gondolunk a kórházi ágyak mellett dolgozókra - és lehetne sorolni.

(13.50)

Egyébként amikor a magyar egészségügyi rendszer problémáit felsorolják, akkor persze köztük van a háziorvosi ellátórendszer is. Én sem állítottam, hogy ez tökéletesen meg van konstruálva, kellene ennek a jobbításával foglalkozni. De az igazi baj - mindannyian tudjuk, hiszen halljuk, olvassuk a mindennapi hírekből a folyamatos csődöket - bizony más területen van. És ha valahol már elindultunk abba az irányba, hogy valóban egy korszerű, ha úgy tetszik, az érdekeltségi elemeket is tartalmazó rendszert építsünk ki az egészségügyben, ez éppen a háziorvosi rendszer - ismétlem - még akkor is, ha ezen is volna mit javítani. És a többi?

Miért nem ezzel kezdünk el foglalkozni?

Ha ezeket a kérdéseket az ember egymás mögé sorolja, akkor tényleg keresi azt a fajta mögöttes szándékot - elnézést kérek, hogy ismételten ez fogalmazódott meg bennem -, hogy kinek az érdeke ez most valójában. S tényleg oda jut az ember, hogy feltehetően ez egy sajátos érdek, egy kormányzati érdek, de ez egy politikai érdek is, s nem a rendszer javításának az érdeke - kénytelen vagyok ezt a fajta állításomat továbbra is fenntartani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő urat illeti kétperces időtartamban a szó. Képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Keller képviselő úrnak szeretnék először reagálni.

1. Azt mondta, hogy az általános vita megkezdése előtt benyújtottunk módosító javaslatokat. Ez nem igaz, nem nyújtottuk be az általános vita megkezdése előtt.

2. "Olyan módosító javaslatokat hoztak elő, amit én nem ismerek." Képviselő Úr! Erre nem tudok mit mondani. Ön ott ült azon a hatpárti egyeztetésen, amelyen ezeket a módosító javaslatokat jóval hamarabb az ön pártjának képviselője, Kökény Mihály kezébe átadtam. Ön hétfőn ott ült azon a hatpárti egyeztetésen, s őszintén sajnálom, ha úgy jött el, hogy nem olvasta el a javaslatainkat, ellenkező esetben önnek ezt ismernie kell. Döntse el, hogy melyik állítása a helytálló és megfelel. S amíg nem tudunk ezen dűlőre jutni, hogy ön ismerte és úgy vitázott róla, vagy nem ismerte és úgy vitázott, addig nem tudunk a kérdésről tovább vitatkozni.

Szabó képviselő úr megkérdezte, hogy biztos-e, hogy a háziorvosok azok, akiknek adni kell, merthogy ennél sokkal reménytelenebb is helyzetben vannak az egészségügyi ellátórendszerben egyes orvosok, illetve nincsenek. Az igazi baj más területen van - mondja ön -, nem a háziorvosi ellátásnál. Nekem ezzel kapcsolatban két észrevételem van.

Az egyik: én nagyon bíztam benne, hogy azt az érvelési rendszert sikerül megúszni, hiszen az egészségügyet ismerő szakemberek vitatkoznak most, ami arra próbál játszani, hogy az egészségügy szereplőit egy kicsit egymás ellen hangolni, ha lehet. Ezt csak nagyon finoman fogalmazom meg, esetleg éreztem mögötte ilyet, de ön majd meg tud cáfolni, hogy nem ez volt a szándéka, s akkor ezt örömmel veszem.

A másik: ha egy romos házat megpróbál felújítani, nem biztos, hogy a tetővel kell kezdeni. Megteheti, de ettől még az alapjait kellene igazán stabil, igazán jó helyzetbe hozni. A felszólalásomban elmondtam, hogy miért kulcsfontosságú az, hogy ez a vagyoni jog megjelenjen.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Úgy tűnik, tisztelt képviselőtársaim, önálló életre kelt hat módosító indítvány, ami tetszésünk szerint van vagy nincs. Azt gondolom, legalább az indítványt tevőknek ebben az ügyben dűlőre kellene magukkal jutni.

Amikor a miniszter úr reagálásra jelentkezett, akkor azt gondoltam, hogy a Magyar Szocialista Párt véleményét összefoglaló Házas képviselőtársam hozzászólásában feltett kérdésekre tesz kísérletet választ adni. Én továbbra is remélem és várom, hogy a miniszter úr vagy kormánypárti képviselőtársaink ezt megteszik. Azonban miniszter úr világossá tette, hogy a kormány számára csak az a javaslat tárgyalandó és tárgyalható, melyet a kormány nevében a miniszter úr a Ház elé benyújtott. Így hát most már azt is meg kellene kérdezni, hogy nem kellene-e kormánypárti képviselőtársaimnak a kormányukkal egyeztetni abban a kérdésben, hogy támogatná-e a kormány azokat az indítványokat, amelyek látszat szerint szinte nincsenek is, mégis vannak, mert hiszen ezekről beszélünk, mert ha nem, akkor mire kellenek azok a beszédek, hogy elfogadjuk vagy nem, érvénybe lépnek-e vagy sem; ha pedig vannak, akkor azt kellene tisztázni, hogy a kormány támogatja-e ezeket vagy sem.

Érdeklődéssel várom az önök véleményét ebben az ügyben. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hegedűs Mihály képviselő úr következik kétperces hozzászólásra, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én Szabó képviselő úr kétpercesére szeretnék röviden reagálni. Ő felvetette, hogy az egészségügy mely csoportjai szorulnak rá az osztogatásra - ezt a kifejezést használta. Itt teljesen másról van szó. Ha a miniszter úr indoklását meghallgatták volna, akkor el sem kellett volna olvasni, amit nem olvastak el. Itt az ellátórendszerek reformjáról van szó; egy reformrendszernek, egy ellátórendszer alapjainak a megteremtéséről, s ha ezt nem teremtjük meg, akkor nem lehet ráépíteni a járóbeteg-ellátás, szakellátás reformját, nem lehet ráépíteni a kórházi rendszer reformját, nem lehet azon gondolkodni, hogy az angliaihoz hasonló ellátásért felelőssé tett háziorvosok csoportja felelhessen egy régió ellátásért, tegye olcsóbbá, jobbá, hatékonyabbá az egész egészségügyi ellátást.

Itt erről, egy építkezésről van szó, nem kiemelt, politikailag jelentős vagy jelentéktelen csoportoknak való osztogatásról, anyagi értékű jogok osztogatásáról. Ennek az egésznek ez a lényege: egy nagyon fontos építkezés, amikor - a Horváth képviselő által mondottakkal szólva - nem lehet a piramist a csúcsára állítani, az alapjait kell megteremteni. Nagyon nehéz mást mondani erre, mint azt, hogy oda kellene egymásra figyelni, hogy mit mondunk, s akkor nem nyomkodnánk fölöslegesen a gombokat. (Taps az FKGP padsorában.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Béki Gabriella képviselő asszony következik ugyancsak kétperces hozzászólásra. Valamennyi képviselőtársam türelmét kérem, mert legalább tízen jelezték kétperces hozzászólási igényüket. Köszönöm.

Képviselő asszony, önt illeti a szó.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Örülök, hogy éppen Hegedűs képviselőtársam után szólhatok és vitatkozhatom vele. Ugyanis ő azt állítja, hogy ez a törvényjavaslat az ellátórendszer reformjához egy nagyon fontos kiindulás, én pedig azt gondolom, hogy ez az ellátási rendszer reformjához egy mazsola. Fontos mazsola, ahol alapvető kérdést, alapkoncepciót tisztázni kellene tudni. Az az alapkérdés, hogy hol marad az ellátási kötelezettség? Miniszter úr változatában ott maradt, ahol volt; Horváth Zsolték módosító indítványában elkerül az önkormányzatoktól. Azt gondolom, hogy erre az alapdilemmára először kormánypárti oldalon megnyugtató válaszra kellene tudni eljutni.

Én az előbb a kétpercesemben vitatkoztam Horváth Zsolttal, amikor úgy állítja be, mintha ezek egymásra építhető dolgok lennének. De tisztelettel kérem, gondoljanak bele, milyen jogalkotási nonszensz lenne, ha ezt meg lehetne csinálni! Ugyanis ha most december végével elfogadunk felesben egy olyan törvényt, amelyik az ellátási kötelezettséget otthagyja az önkormányzatoknál, s elkészülnek a végrehajtási rendeletek, ennek a koncepciónak a szellemében a legapróbb részletekre vonatkozóan is, milyen módon lehet majd itt hatpárti egyeztetés útján eljutni egy másik koncepcióhoz, amikor is az önkormányzatoktól ezek kikerülnek.

Nem véletlenül vetettük fel az ügyrendi sorozatvita elején, hogy látnunk kellene a végrehajtási rendeleteket, hogy mi az, amit előkészít koncepcionálisan a kormány. Azt gondolom, hogy enélkül tényleg nagyon nehéz vitatkozni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony, a hozzászólását. Mánya Kristóf képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából, ugyancsak kétperces időtartamban.

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz). Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Két korábban elhangzott kétperces késztet arra, hogy most megszólaljak. Az egyik: Szabó György képviselőtársam hozzászólása, aki azt mondta, hogy tényleg a háziorvosoknál van-e a legnagyobb baj, ahol a rendszer működését akarjuk most már rendezetté tenni. Képviselőtársam, tessenek szíves lenni többet beszélni kórházigazgatókkal! A kórházigazgatók, akik valóban aggódhatnak néhány helyen a kormány likviditásáért, ezzel együtt mégis azt mondják: szükséges és elkerülhetetlenül szükséges a háziorvosi rendszer átalakítása ahhoz, hogy olyan sok indokolatlan kórházba utalás ne történjen, mint ahogy ez ma Magyarországon idestova 15-20 éve zajlik. Sajnos, az elmúlt kormányzati ciklusban nem történtek erre vonatkozó lépések, sajnos Magyarországon mindez egy szinttel feljebb történik. A kórházigazgatók jelentős része és a helyi - és nem csak a helyi - egészségügyi politikusok nagyobb része azt is várja ettől a végigvitt törvényjavaslattól, hogy ez az indokolatlan kórházi igénybevétel ne történjen meg.

 

(14.00)

Tehát ilyen értelemben nem teljesen tudom kezelni ezt, hogy nem itt van az igazi baj.

A másik, amit Béki Gabriella képviselő asszony az előbb elmondott, hogy most már döntsük el, hogy melyik az érvényes törvény, és hogy a módosítások mintha egy önálló törvényt alkotnának. Nem így van, képviselő asszony. Erről a törvényjavaslatról beszélünk, ami jelenleg négy szakaszból áll, és párhuzamosan zajlik egy, reményeink szerint eredményhez vezető hatpárti egyeztetés, amelyhez, ahogy a vezérszónoklatban, illetve előttem Házas Józsefnek a vezérszónoklatában is elhangzott, úgy tűnik, hogy az MSZP részéről is a fogékonyság.

Nagyon szeretném fölhívni arra a figyelmet, hogy nem kell a módosító javaslat-elképzelések vagy már beadott közé és a miniszter úr által elmondott egyértelmű álláspont közé éket verni, mert nem fog sikerülni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő urat illeti ugyancsak kétperces időtartamban a hozzászólási lehetőség.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen elnök asszony. Az éket nem mi verjük, képviselő úr, hanem önök verték azzal, hogy például a bizottsági ülésen Horváth Zsolt képviselő úr elmondta, hogy teljesen kész anyagok vannak. El kell dönteni majd, hogy melyiket szeretnénk csinálni, vagy melyik a tervezett irány. Hát erről folyik a vita, tisztelt képviselőtársak! És Horváth Zsolt képviselő úr nem válaszolt az én kérdésemre.

Béki Gabriella képviselő asszony világosan rámutatott arra, és most már talán mindenki elhiszi, hogy két alternatív megoldás van. Horváth Zsolt a bizottsági ülésen ezt egyértelműen alátámasztotta. Akkor el kell dönteni, hogy akkor most melyiket támogatja a kormányzó többség. És én azért kérdeztem, képviselő úr, hogyha az önök módosító javaslatát, a második alternatívát nem támogatja a kormányzat, akkor önök el tudják-e képzelni azt, hogy érdemi változtatás nélkül a kormány benyújtott négy paragrafusa elfogadásra kerülhet és január 1-jétől hatályba léphet?

S akkor fölteszem a kérdést, hogy ha erre igen a válasz, akkor vajon milyen vagyonértékű jog fog keletkezni akkor, amikor elkezdünk közben tárgyalni az önök alternatív javaslatáról hatpárti keretek között? Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy december végéig a szocialista frakció az önkormányzati törvény módosításához a nevét tudja adni, ez elképzelhetetlen, mert kidolgozatlanok a javaslatok. Tehát kérdés az, hogy önök most ezek után meg fogják-e szavazni a kormány által benyújtott javaslatot. Mert ha megszavazzák, akkor végképp kiszámíthatatlan helyzet fog keletkezni. De legalább arról nyilatkozzon képviselőtársam, ha a bizottsági ülésen nem is tudott választ adni, hogy melyik a tervezett irány. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget. Miniszter úr!

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Igen tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Még egyszer szólnom kell, és Vojnik Máriának azt mondom, hogy a 15 után szeretném összegezni és megválaszolni az összegezhető kérdéseket.

Béki Gabriellának nagyon köszönöm a hasonlatát, mert Keller képviselőtársamnak is választ tudok adni. Igen, mazsoláról van szó, mert mazsolás kalácsot szeretnénk csinálni, és mielőtt mazsolás kalácsot csinálnánk, a mazsolát meg kell szerezni. Nagyon örülök a képi hasonlatnak, mert erről van szó, tehát most készítjük a mazsolát a leendő mazsolás kalácshoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen miniszter úr. Szabó György képviselő úr kért ugyancsak két percre lehetőséget. Képviselő úr!

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Elszakadva a mazsolától. Horváth képviselőtársam mintha arra utalt volna, hogy a mi felszólalásaink generálnak valamifajta megosztást az orvostársadalomban. Én tisztelettel tájékoztatnám önt arról, hogy a saját tapasztalataim szerint amikor ez a törvényjavaslat benyújtásra került, rögtön megosztást, megosztottságot eredményezett az orvostársadalomban. Ezt nem mi tesszük, hanem ez egy létező dolog. Ha valóban őszintén le tetszenek ülni máshol dolgozó orvosokkal, akkor ezt el is fogják őszintén mondani.

Ami pedig ezt a bizonyos hasonlatát illeti, hogy ha újra kell építeni egy épületet, lásd magyar egészségügy, akkor ugye az alapnál kell kezdeni és nem a tetőnél, én azt mondom erre, hogy ha viszont ég ez az épület, akkor a tetőnél kell elkezdeni locsolni. És most pillanatnyilag, sajnos, az a helyzet, ismervén a magyar egészségügy válságáról szóló híreket, hogy locsolni kellene.

Ami pedig Hegedűs képviselőtársamat illeti, aki arra utalt, hogy ez egy reformértékű lépés, hát pontosan ezt nem látjuk, hogy hol ebben a reform, mert ha valamifajta univerzális találmányról van szó, amelyik egy immateriális jognak az adományozása révén megoldja egy ágazat problémáját, akkor tisztelettel be fogunk nyújtani olyan javaslatokat, hogy az iskolák működtetési jogát kapják meg a matematikatanárok. Hogy miért pont ők? Nekem ők szimpatikusak, mert biztosan magasan képzettek is, és bizonyos alapvető ismereteket közvetítenek a diákoknak.

Egyébként igaza van Mánya képviselőtársamnak is abban a tekintetben, hogy persze a kórházi igazgatók mondják, hogy ne kerüljenek oda túl hamar a betegek. Na, ezt kéne megoldani. És erre mondtam én Gógl miniszter úrnak, hogy ha arra irányulna a javaslat, hogy hogyan tudjuk a háziorvosi rendszert ebbe az irányba elmozdítani, örömmel támogatnánk, de hát nem erről van szó. Erre is van megoldás. De az ösztönzőrendszer nem fog megváltozni, sőt ellenkezőleg, itt marad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) egy olyanfajta érték, aminek a...

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra következik Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót elnök asszony. Képviselő Úr, sőt Képviselő Urak! Keller László, akkor ezek szerint ön mégiscsak ismeri a javaslatot és olvasta. Ennek őszintén örülök, hogy így a végén - ah, nincs még vége, de azért viszonylag időben - kiderült. Akkor azt is pontosan tudja, hogy a kormány által benyújtott javaslat egy helyzet, amelyik sima feles törvényt érint, és ezt minden további nélkül tudják a koalíciós partnerek támogatni, és támogatni is fogják. Ezt elég gyakran és elég sokat elmondtam, reggel óta szerintem már vagy tízszer.

A másik, amivel leültünk tárgyalni önökhöz a hatpárti asztalhoz, az olyan módosításokat tartalmaz, amiről érdemes hatpárti tárgyalást folytatni, mert hiszen a sima felesről teljesen fölösleges, ezért van a parlament, azért van, hogy ezt csinálja. Mi vittünk oda olyan javaslatot. És ön azt kéri rajtam számon, hogy most melyiket támogatom. Nyilvánvaló, hogy ha önök beleegyeznek, akkor magától értetődően a kétharmadost támogatjuk. De amíg nem tudjuk, addig csak a felest tudjuk támogatni, és azt fogjuk tudni elfogadni. De ez itt ki fog derülni, képviselő úr, mert benyújtottuk, itt van a Ház előtt, és önöknek lehetősége lesz igennel szavazni, és akkor a kalács is meglesz, nemcsak a mazsola, hogy miniszter urat idézzem, vagy lehetőségük lesz a nem gombot nyomni, és akkor marad a mazsola.

Nem olyan bonyolult ez a kérdés, mint ahogyan ön ezt fölteszi. És pláne nem igaz az, amit sugallni szeretne, hogy magunk sem tudjuk, hogy miről van szó. Dehogynem tudjuk! Ön ugyanolyan pontosan tudja, mint mi, csak hát nem tudom, miért, ezt ritkán teszi meg, hogy ennek megfelelne. Tűzoltó-hasonlatba nem mernék belemenni, nem tudom, hogy a tetőnél kell-e oltani a tüzet vagy alul, ez nem az én szakterületem. Egy biztos, hogy valóban a háziorvosi rendszer kulcsa az ellátórendszernek, és meggyőződésem, hogy a praxisjog keletkeztetése sokkal nagyobb arányú ellátást fog lehetővé tenni az alapellátásban, és védi majd a kórházakat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vágvölgyi János képviselő úr, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából, kért ugyancsak két percre lehetőséget. Képviselő úr!

DR. VÁGVÖLGYI JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagy érdeklődéssel hallgatom már több mint négy órája ezt a vitát, úgy gondoltam, hogy nem szólok hozzá, de nem bírom ki.

A következő a gondom: rendben van, megadjuk az alapellátás orvosainak a praxisjogot. Szeretném kérdezni, hogy mi fog megváltozni. Mi fog megváltozni, és hogyan? Átírtuk a táblát 1992-ben, a körzeti orvosokból lett családorvos. Mi változott meg? Ugyanazok a problémái az egészségügynek, mint most. Javulni fog a betegellátás minősége? Meg fog változni a háziorvosok személyisége? Mert sok olyan van, aki nem való oda. Okosabb lesz, felkészültebb lesz? Akik a szakvizsgát letették, azok is sajnos, nagyon sokszor nem látják el megfelelően a feladatokat, és sorolhatnám tovább, hogy mi baj van még. Ugyanolyan rendőr a háziorvos most is, mint 15 évvel ezelőtt volt, embere válogatja, és tisztelet a kivételnek. Mi fog megváltozni, hogy ezt most decemberben vagy január 1-től bevezetjük? Képes lesz ez az intézkedés arra - valaki itt mondta, azt hiszem, Horváth képviselő úr -, hogy megváltoztassa a lakosság egészségügyi állapotát és elindítsa ezt a változtatást? Maga ez a tény, hogy a praxisjog van? Ez nem fogja megváltoztatni!

(14.10)

Ahhoz nagyon sok minden kellene még! Azt gondolom, egyetértünk abban, hogy szükség van a háziorvosi rendszer alapvető megváltoztatására. De az ott dolgozók szemléletét, felkészültségét kell megváltoztatni, hogy lássák el tisztességesen azt a feladatot, amiért vannak. Nem kártyapénzt kellene nekik fizetni, hanem az elvégzett munkát kellene megfizetni. Ez nem jó! Eleve nem abban érdekelt, hogy beteget lásson el! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Kikapcsolja a mikrofont.)

Köszönöm szépen, folytatni fogom, mert nem fejeztem be.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még mindig négy kétperces hozzászólásra van lehetőség. Tájékoztatom önöket, hogy a 15 hozzászólóból a rendes felszólalások közül mindösszesen kettő hangzott el. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Toller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Reform és mit építünk - ekörül folyik mostanában a vita. Elhangzott egy házhasonlat, elhangzott egy kalácshasonlat. Ha a kettőt összerakjuk, akkor kijön a mézeskalácsház (Derültség.), amely a mese állományába tartozik és nem a valós életbe. Tehát azt hiszem, hogy ettől el kell vonatkoztatunk. Itt valójában semmiféle reformról nincs szó.

Reform az, amikor az egész egészségügy reformjára sor kerülhet, és ebben nem lehet csemegézni. Aki ebben csemegézni kezdett az elmúlt nyolc évben, az vagy belebukott, vagy pedig valami torzót hagyott maga után. Mit jelent ez? Semmiféle hatással nincs a tulajdoni viszonyokra ez a megoldás. Legfeljebb a praxisnak nevezett képződmény tulajdonára van valamiféle hatása. Semmiféle hatása nincs a finanszírozási rendszerre. Semmiféle hatása nincs arra, hogy a különböző tulajdonosok között mi történik, amelyek egy rendszerben jelennek meg, tehát az önkormányzatok, ebből is helyi, megyei, települési, megyei önkormányzat és az állami tulajdon, a klinikumi háttér vonatkozásában. Erre semmiféle hatással nincs. Ott tartja a beteget a rendszerben, az alapellátás rendszerében? Bővül az alapellátás köre? Erre sincs semmiféle hatása. Egyre van hatása: adható, vehető, ez pedig semmiféle reformértékű lépést nem jelent az egészségügy rendszerében.

Azért vagyok jogászként ilyen bátor ebben a történetben - talán a miniszter úr másoknál jobban tudja ezt -, mert 7-8 éve elég sokat ügyködünk Pécsett, Baranyában ebben a rendszerben, ahol az egész rendszer egyben van, valamennyi eleme a vertikumnak megtalálható. Érdemi előrelépés addig nincs ebben, amíg nincs a finanszírozás kérdése tisztázva, a kártyakérdés tisztázva, nincs a gyógyszerellátás, akár még a saját patikának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy a kézigyógyszertárnak az alkalmazása.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Addig komolytalan az egész történet. Ezért nem is kellene talán ennyit foglalkozni vele...

ELNÖK: Képviselő úr, kérem szépen (Dr. Toller László: ...vissza kellene vonni!), hogy a két percet legyen olyan kedves betartani.

Mánya Kristóf képviselő úr következik, ugyancsak kétperces hozzászólásra, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselőtársaimnak az ellenzéki oldalon el kellene gondolkodni azon, hogy most e törvény kapcsán ismét belemegyünk abba a vitába, hogy reformot a magyar egészségügyben, de egészben és együtt és mindent. Nagyon sajnálom, ha önök nem tudják elképzelni, hogy egy reform építkező is lehet, ne adj' isten alulról építkező.

Itt jut eszembe, hogy ezt a praxisjog kérdését - ha önök olvassák a Magyar Orvos című újságot, tudják - bő két évvel ezelőtt a Fakosz nevezetű orvosszövetség, a háziorvosok falusi szövetségének nevezett szövetség találta ki mint rendszert, és abszolút alulról jövően fejlesztették ki valóban a kamarai műhelyek. És ha már az Orvosi Kamarát említem, az elmúlt hét végén a kamara kibővített elnöksége ezt a törvényjavaslatot igenis átolvasta és abszolút támogatta. Hogy aztán hétfőn milyen levelet küldött el Kökény elnök úrnak, azt nem tudom.

Tehát a reform igenis lehet építkező és lehet fokozatos. De odáig elmenni, ahogy Vágvölgyi János képviselőtársam említette, hogy voltaképp ebben a családorvosi rendszerben 1992 óta nem is történt semmi, az némileg megdöbbentő. Nem történt semmi? Nem szakvizsgázott le például háziorvosból legalább 4000 az elmúlt hét évben? Most már a családorvosokat sértik meg, ha azt mondják, hogy az elmúlt hét évben, beleértve az önök négy évét is, nem történt semmi. Jelentős dolgok történtek! Ugyanilyen jelentős lépés lesz most ez, a vagyoni jogként megjelenő praxisjog. Természetesen ha azon az úton továbbmegyünk, amit Horváth Zsolt képviselőtársam mondott, és most már egyre többen az ellenzéki oldalon, az önkormányzati törvények jogosultságát is érintve, akár az önök kezdeményezésére is most már - de ilyen kezdeményezés egyébként eddig nem volt -, akkor tovább tudunk menni, és akkor valóban lesz egy kellemes gasztronómiai élményünk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Koleszár Lajos képviselő úrnak adom meg a lehetőséget ugyancsak kétperces hozzászólásra.

DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy ha a teljes vitát nem is, de jelentős részét megspórolhattuk volna. Ugyanis 1996-ban egy érdekképviseleti lap került a kezembe, amit azóta is nézegetek. Ebben az szerepel, hogy a "finanszírozási, strukturális és irányítási válsággal küszködő egészségügyünk átalakítása csak széles körű társadalmi, szakmai és érdekképviseleti vita során kiérlelt konszenzussal történhet". Ennek a szerzője dr. Gógl Árpád, aki a Magyar Orvosi Kamara elnöke volt akkor. Azt hiszem, hogy ezt ma megspórolhattuk volna, ha ez a konszenzussal záruló széles körű vita lezajlik a törvény beterjesztését megelőzően.

Horváth Zsolt képviselőtársam szavaira is reagálni szeretnék. Csak a sajtóból értesültünk még a bizottsági vita előtt, hogy mi is lesz ezzel a törvénytervezettel, ezzel a négy paragrafussal. Tessék szíves lenni átgondolni! A 4. §-ban az szerepel, hogy azt a vagyoni értékű jogot, amely örökölhető, átadható, adható, vehető, mindössze egy évre kapják meg a háziorvosok. Ugye, nem tetszettek úgy gondolni, hogy egy évben belül eladják, veszik és valaki netántán örökli. Én magam a sajtóban találkoztam azzal, hogy még e lehetetlen törvényjavaslat beterjesztése előtt ezt az egy évre szóló változtatást vagy tervezetet azonnal határozatlan idejűre megváltoztatták, amivel természetesen tudunk azonosulni.

Mánya képviselő úrnak szeretném elmondani, való igaz, a háziorvosoknál az orvos-beteg találkozóknak csak 30 százaléka zajlik. De tessék szíves lenni mondani: mi ösztönzi majd a háziorvosokat arra, ha valóban megkapják akár a rendelőt is hozzá, hogy ne csak a 30 százaléka történjen majd és ne küldjék tovább a többi beteget az egyébként gazdálkodási nehézségekkel küszködő kórházakhoz? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én a privatizáció híve vagyok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de működési zavarokat látok.

ELNÖK: Képviselőtársaim, kérem önöket, hogy két perc után ne kezdjenek el új mondatot.

Kétperces hozzászólásra következik Gógl Árpád egészségügyi miniszter úr. Miniszter úr, önt illeti a szó!

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Igen tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Mivel egy szó szerinti idézet a korábbi működési területemről hangzott el, ezért reflektálok.

A konszenzuskeresés nagyon régen megindult, a szakmai konszenzusteremtés haladt, hiszen a kompetencia kialakítása '93-ban megtörtént, az erre épülő képzési rendszer az elmúlt év decemberében befejeződött, a magyar egészségügyi alapellátásnak tervezhető részét - akiket érint ez a törvény, a háziorvosokat, gyermekorvosokat és fogorvosokat -, ezt a hálózatot az elmúlt ciklus kiépítette. Gyakorlatilag egy befejezett struktúrához kell az új szabályokat felépíteni. Erről szól ez a törvény, nem másról, elindul egy rendezett átalakulás.

Itt szóba került, hogy hogyan vagyon ez és hogyan ruházható át, mi benne az érték, hogyan teremtik meg és hogyan becslik az értékét. Azért kellett ezt megfogalmazni, mert - mint ahogy a bevezetőmben, illetve egy hozzászólásomban már említettem - ez egy összetett érték, ennek vannak épületelemei, vannak műszerelemei, és van egy jó hír, gyakorlat és a praxishoz kötődő valóban anyagiakban nem megfogalmazható jog. Ennek a vagyoni joggá tételéről szól ez.

A konszenzus kiépítése, nagyon sok fórumon, nagyon sok szereplővel zajlott és zajlani fog, hiszen ez egy mozgó rendszer.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kétperces hozzászólásra Béki Gabriella képviselő asszony következik.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mánya Kristófnak annyiban igaza van, hogy iszonyú nehéz lenne az egészségügyben, annak egyszerre minden elemét tekintve, reformot csinálni. Talán nem is lehet. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy amiről beszélünk, az egy elem, történetesen a tulajdonviszonyok reformját érinti, mégpedig két koncepcióban. Esküszöm, hogy az utolsó kísérletet teszem arra, hogy megértsük egymást.

Azt gondolom, hogy ha a beterjesztett javaslat szerinti koncepció van életben, hogy tudniillik az alapellátási kötelezettség ottmarad az önkormányzatoknál, az egészen más végrehajtásirendelet-csomagot feltételez és igényel, mint ha koncepciót váltunk, és azt mondjuk, hogy az alapellátási kötelezettség nincs az önkormányzatoknál, következésképp újra ki kell dolgozni azt a végrehajtási-rendelet-csomagot, amiről hallottuk, hogy egy változatban elkészült.

(14.20)

A miniszter úr bólogat, azt gondolom, hogy ebben egyetértünk, és tudnia kell ezt Horváth Zsoltnak is. Most akkor gondolja végig, hogy milyen időzavarban van a kormány, amikor erőlteti ezt a január 1-jét, ha történetesen a szocialisták seperc alatt meggondolnák magukat, és úgy döntenének, hogy elfogadják a kétharmados javaslatot, december végén itt állnának egy megváltozott koncepcióval, végrehajtási rendelet nélkül s a többi.

Ezért beszéltünk arról, hogy szeretnénk a végrehajtási rendeletet látni, szeretnénk szembesíteni önöket azzal, hogy két koncepció van, és hogy mind a kettő kritika tárgya az SZDSZ felfogásában. Én például már tényleg alig várom, hogy beszélhessek arról a bizonyos harmadik koncepcióról, amely az SZDSZ javaslata, hogy bemutathassam önöknek. Tehát szeretnénk a kalácsot látni, nemcsak a mazsolát.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces hozzászólásra következik Horváth Zsolt képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egészen idáig próbáltam nagyon tisztességesen nem beszélni a módosító javaslatokról és azok tartalmáról. Tettem mindezt azért, mert egyfelől általános vitáról van szó, próbáltam tartani magam a Házszabályhoz, másrészt ezekről a javaslatokról hatpárti egyeztetést kezdtünk, ami reményeim szerint még nem ért véget. Tehát én úgy érzem, hogy az a becsületes eljárás, ha nem most, az általános vitában kezdjük el ezeket a módosítókat citálni.

Én egészen korrekt módon, ha megfigyelték, egyetlenegyszer nem mondtam semmi konkrétumot a javaslatainkról, és nem azért tettem, mert nem ismerem - nem azért tettem! -, hanem azért, hogy a hatpárti egyeztetésre megmaradjon a nyitott kérdés, a lehetőség, mert én még mindig reménykedem, mert alapvetően optimista ember vagyok. Én nagyon kérem önöket, hogy ne kényszerítsenek bele abba, hogy elkezdjem ezt mondani! (Kuncze Gábor: Jaj, de megijedtünk!)

Elmagyaráztam Keller képviselő úrnak is azt, képviselő asszony, és megismétlem, hogy igaza van, két alapjaiban különböző koncepcióról van szó, a két koncepció egymást nem zárja ki, az egyik koncepciónak részeleme az, ami felesként most itt, a Ház előtt van. Ezt már elmondtam egyszer, megismételni tudom, lehet, hogy ebben nem egyezik az ön véleménye az enyémmel, de akkor is erről van szó. És én nagyon szerettem volna, ha most nem kellene arról beszélni, hanem erről a négyparagrafusosról beszéltem, és majd amikor a részletes vita eljön, akkor kifejthetjük az álláspontunkat ezekről.

Kamara - visszatérőként megfogalmazták. Köszönöm Kökény elnök úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta ezt, amit a november 29-ei ülésről a kamaraelnökség hozott. El kell hogy mondjam, ez már azokkal a bizonyos módosító javaslatokkal egybeszerkesztett, új törvénytervezet-változatra reagál, amelyet én magam adtam át, szinte egy időben a kamara elnökének, azzal, ahogy önök megkapták, azért, hogy megismerjem az álláspontját. Sajnálom, hogy ezt tárcajavaslatként tüntette fel az elnökségi ülésen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vágvölgyi János képviselő úr következik, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

DR. VÁGVÖLGYI JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Nagyon jól tudom, Mánya képviselő úr, hogy sok minden történt az elmúlt időben, és fejlődés is történt, de azt mondom, hogy nem elég.

Elhangzott itt ma már sokszor, hogy ez a praxisjog az alapja az egészségügy átalakításának vagy reformjának. Kérdezem én: hogyan kapcsolódik ehhez a reformhoz? Kapcsolódik egyáltalán? Kérdezem én: ez lesz az alapja az átalakításnak? Mi lesz a felépítménye? Van-e valami egészségügyi stratégia, átalakítási stratégia?

Úgy szoktunk házat tervezni, hogy megtervezzük az alapot, aztán az első szintet, a második szintet, és rátesszük a tetőt. Itt még az alapot se látjuk igazán, és nem tudjuk, hogy mi lesz az eredménye, egyáltalán elbírja-e a házat. Mit tervezünk rá? Alapvetően ez a problémám, és nem egyéb. Van egészségügyi átalakító vagy reformstratégiája a kormánynak? Biztos, hogy van, készül; hallottam róla. Beleilleszkedik ez az egész a dologba? Beleilleszkedik? (Közbeszólás az FKGP soraiban: Az alapba bele!) Nem tudom, hogy ez kell-e, hogy az alapja legyen, mert én sok minden mást is el tudnék képzelni, hogy az alapja legyen, de azt hiszem, erről most ne beszéljünk.

És még egy dolgot szeretnék mondani: változatlanul az a véleményem, hogy ami történt az elmúlt tíz évben, mióta a rendszerváltás megtörtént, az egészségügyben a legnagyobb gond az, hogy nem készült egy átfogó reformelképzelés az egészségügyben. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, ehhez mi hajlandók vagyunk partnerek lenni, csak legyen meg a megfelelő fogadókészség a partnerségre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kökény Mihály képviselő úr kért ugyancsak két percre lehetőséget.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy itt szóba került a miniszter úr szavaiban is és Mánya Kristóf hozzászólásában is az, hogy azért nem szabad azt lebecsülni, ami eddig történt az alapellátás fejlesztése területén; az egymást követő ciklusok hozzátették a magukét.

Azért ha összehasonlítjuk, hogy milyen volt kompetenciájában, teljesítőképességében tíz évvel ezelőtt az akkori körzeti orvosi ellátás, és milyen ma, akkor, azt gondolom, nagyon sok területen lehet érzékelni a különbséget. Csak címszavakban: a vállalkozóvá válástól a csoportpraxis-kísérleten át egészen az otthoni szakápolásig vagy a licencvizsgák bevezetéséig, tényleg lehet sorolni azokat az újításokat és azokat a jelentős vívmányokat, amelyeken ez a szolgálat átment, és én azt gondolom, hogy ezt értékként kell tudnunk kezelni. Éppen ezért nem szabad azt az illúziót kelteni, hogy minden most kezdődik, ezzel a törvényjavaslattal. És én remélem, hogy ezt önök nem is keltik, a miniszter úr szavaiból legalábbis ez derült ki számomra.

De én úgy gondolom, hogy éppen akkor tiszteljük a háziorvosi társadalmat, ha valóságos többletet nyújtunk a számukra, és a mi bajunk az, hogy a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk ebben a négyparagrafusos változatban, nem jelent igazán többletet. Erről beszélünk itt az ellenzéki oldalon, ezt keressük, és ha már itt a különböző ételhasonlatok szóba jöttek, a mézeskalácsig, engem ez az egész arra a bizonyos arab mesére emlékeztet, amelyben a pénzét csörgető, a krajcárjait csörgető vándor csak az étel illatát és nem az ízét érzékelheti.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Keller László képviselő úr következik ugyancsak kétperces hozzászólásra. Képviselő úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Horváth képviselő úr legutolsó megszólalására reagálnék.

Tisztelt Képviselő Úr! Önök a január 1-jei változtatást egy kőbe vésett dolognak képzelik el. Köszönöm szépen, hogy figyel, képviselő úr. (Dr. Horváth Zsolt: Tudok figyelni, képviselő úr, higgye el!) Tehát a január 1-jei változtatást kőbe vésett dolognak képzelik el. Ha ez így van, akkor különösen igaz az, hogy ez a két alternatíva nem egymást kiegészítő, hanem éppen egymást kizáró alternatíva. Erre Béki Gabriella képviselő asszony rávilágított, és ezt önnek is meg kellene érteni.

A másik, amiről még röviden szeretnék szólni: én is egyetértek Mánya képviselő úr azon felvetésével, hogy itt az elmúlt évek során azért több dolog történt, ami a rendszer hatékonyságát, működését javította. Abban viszont Vágvölgyi képviselőtársam véleménye egybecseng a kormány háttéranyagában foglaltakkal, hogy maga a háttéranyag is megállapítja azt, még ha a miniszter úr egy kicsit csodálkozóan is nézett rám, amikor én erre utaltam, hogy "a háziorvosi ellátásban az utóbbi évtizedben megkezdett fejlesztő programok nem eléggé hatékony megvalósulása okán előfordulnak szakmai hiányosságok; részben a továbbképzés említett sikertelenségei miatt a naprakész ismeretek hiánya a gyakorlati munka minőségének alacsonyabb színvonalához vezethet". És még sorolja több ponton keresztül a rendszer hiányosságait.

Ha a rendszer hiányosságainak ezeket tartjuk - finanszírozási rendszer, és nem sorolom -, akkor nyilvánvaló, hogy erre kell megoldást találni. Rosszul kezdi a miniszter úr, ha az alapoknál kezdi az építkezést. A tervnél kell elkezdeni, miniszter úr! Itt az a baj, hogy hiányzik a terv, és ebből tényleg csak mézeskalács jön össze. (Bernáth Ildikó: Hetedik ötéves terv!)

ELNÖK: Köszönöm. Koleszár Lajos képviselő úr kért ugyancsak két percre lehetőséget. Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

(14.30)

 

DR. KOLESZÁR LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. A miniszter úr szavaira szeretnék reagálni. Miniszter úr, igaz, hogy már hallottunk róla, de ebben a négy paragrafusban semmi ilyesmi nem szerepel, mint amit volt szíves említeni nekünk, hogy ingatlan és műszerek átadása, noha sejtjük.

Ez újabb gondolatot vet fel bennünk. Igaz, hogy nem öntől kellene kérdeznem, hanem a kormánypárti oldalon az egészségügyi finanszírozás korifeusaitól, akik sajnos nincsenek jelen, hiszen tudjuk, hogy a finanszírozás és a tárca meglehetősen kettévált és önállósította magát.

Ha megtörténik az, amit ön csak szóban említett, és ez nem derül ki a tervezetből, hogy átadjuk az ingatlant, átadjuk a műszereket is a háziorvosoknak, hogyan fog ez működni? Jelen pillanatban csak azt halljuk a háziorvosoktól, hogy a háziorvosi praxispénz kevés arra, hogy a jelenlegi rendszert működtessék. Ha átadjuk az ingatlant, az épületet, a műszereket (Dr. Horváth Zsolt: Ki beszél erről?) - állagmegóvás, fejlesztés, a fejlesztésen túl további beruházások -, hiszen ön ezt említette, hogy műszerek, épületek, ingatlanok átadásáról is szó van, akkor nekem erős a kétségem, hogy színvonalcsökkenés és komoly zavar lehet.

Szívesen hallottunk volna erről azoktól, akiknek államtitkári rangban a finanszírozás a gondjuk, hiszen a kettő összefügg. Hiába történik meg esetleg a törvény jóváhagyása, ha nem látjuk ennek a finanszírozási hátterét. Aggódunk, hiszen január 1-je itt van a nyakunkon, január 1-jei hatállyal a kormánypárti lobbi várhatóan meg fogja szavazni ezt a törvényt, és mi úgy látjuk, a régi már nem működik, az új pedig még nem fog működni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak adom meg ugyancsak két percre a szót. Miniszter úr!

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hát itt mindenről szó volt már! Szeretném a figyelmükbe ajánlani a kormányprogramot, amelynek, ha tervrajzot gondolunk, az első fejezete úgy szól, hogy egészség. Ennek a hetedik bekezdése azt írja, hogy az egészségügyi rendszert nyitottá kell tenni a befektetni hajlandó tőke előtt is.

És talán a negyedik fejezete a tulajdonviszonyokat írja le, de benne van a szerkezet... (Keller László közbeszól.) Kérem szépen, az alap- és járóbeteg-ellátásban a kormány támogatja a magántulajdon szerepének megerősödését, valódi és funkcionális magánosítás formájában. A következő mondat így hangzik: "A háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert magánosítja, s az ellátásért felelőssé teszi. A rendszerben pedig problémaorientált rendszert vázol fel." Azt hiszem, kiküldjük még egyszer, mert nagy valószínűséggel elkallódott azóta.

A rendszer tovább épül. Ez az első lépés, kétségtelen, hogy benne marad a tulajdonosok felelőssége, s a tulajdonos felelőssége az intézményrendszer fenntartása és fejlesztése. Hogy ennek hogyan tett eleget az eddigi gyakorlatban a tulajdonos, azt mindannyian ismerjük.

A forrásrendszer szintentartóvá vált az utolsó két évben, és nem azóta csökkent az 50 százalékára, amióta ez a kormányprogram van érvényben.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Horváth Zsolt képviselő úrnak adom meg ugyancsak két percben a hozzászólási lehetőséget; ezt követően Hegedűs Mihály képviselő úr következik, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Koleszár képviselő úr, azt hiszem, ön valamit félreértett. Ha a négyparagrafusos törvényjavaslatot elolvassa, akkor jól látja, sehol nem érinti az önkormányzatok kérdéskörét. Ez a törvényjavaslat értelemszerűen nem érinti az ingatlant sem, ez a törvényjavaslat nem érinti a területi ellátási kötelezettséget sem, nem érinti a gép-, eszköz- és műszerparkot, és nem érinti a finanszírozást. Tehát amit ön elmondott, az fikció. Ezért kérem, legalább maradjunk tárgyszerűen annál, amiről beszélünk!

Megint úgy értékelhetem, kísérletet tesznek arra, hogy arról beszéljenek, amiről a hatpártin kellene beszélnünk, hogy az alapjaiban megváltoztassuk-e az egészségügyi alapellátás struktúráját. De most még mindig azt mondom, hogy nyitva szeretném hagyni a hatpárti tárgyalás előtt a lehetőséget, és nem szeretném az ülésterembe áthozni ezt a vitát. De önök lépten-nyomon ezt teszik, hiszen olyan elemeket említenek meg, amelyek nincsenek benne a törvényben, de az egészségügy reformjaként természetesen szóba jöhetnek. De akkor az legyen világos, hogy most nem a törvényjavaslatról beszélek, hanem úgy gondolom, hogy az a reform elemeként szóba jöhet.

És akkor erről is beszélhetünk, gondolom, az általános vita ezt elbírja, majd figyelmeztet bennünket az elnök asszony, ha esetleg olyat tennénk, ami nem helyes. De még egyszer kérem, térjünk vissza az eredeti négy paragrafushoz, és arról beszéljünk! Az, hangsúlyozom, sem az önkormányzati vagyont, sem az eszközöket, sem az ingatlanokat nem érinti. Nem változtatja meg az ellátási kötelezettséget, az ellátási felelősséget, és nem nyúl bele az önkormányzatok döntési szabadságába a tekintetben, hogy kit fognak alkalmazni egy adott praxisban, vagy kivel kötnek feladatátvállalási szerződést.

Ezt egyszer és mindenkorra rögzítsük, és akkor erről ma már nem kell többet vitatkoznunk! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A kétperces hozzászólások után Hegedűs Mihály képviselő úr következik az írásban jelentkezett felszólalók sorrendjében; őt követi majd Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Megvallom, egy picit nehezebb helyzetbe kerültem, mint gondoltam, mert az ilyen megbeszéléseknek, parlamenti általános vitáknak a szokványos menete úgy kezdődik, hogy a parlamenti frakciók ismertetik az általános véleményüket egy tárgyról, itt pedig reggel óta a részletek részletezése folyik, feltételezések és még újabb feltételezések alapján. Valahogy az van, hogy a kormánynak van sapkája, vagy nincs sapkája, tehát szinte mindegy, hogy milyen választ adunk. Azért megkísérelem elmondani a kisgazda frakció véleményét.

Olyan törvény meghozatalára készülünk, amely történelmi jelentőséggel bír az egészségügy megújításának folyamatában. A törvény népszerű nevén "a háziorvosi rendszer privatizációja" néven közismert, és régóta foglalkoztatja az egészségügyi rendszer szereplőit. Hosszú vajúdás, előkészület után az utóbbi hetekben felgyorsult tempóban került a Ház elé. Sokan reménykedve, sokan szkeptikusan, a szakma más része óvatos optimizmussal tekint a tárgyalások elé.

A törvényjavaslat fontosságát jelzi, hogy az Orvosi Kamara szervezésében a parlamenti pártok már egy éve szakmai-képviselői előzetes tárgyalásokat folytattak. Az elmúlt héten hivatalosan is döntöttek a parlamenti pártok a hatpárti egyeztető tárgyalások megindításáról. Tették, mert úgy a kormány, mint az ellenzéki pártok programjában szerepel az egészségügyi ellátórendszerek reformja keretén belül a járóbeteg-ellátás, ezen belül az alapellátás privatizációja.

Úgy gondolom, ez jelen parlamentünk első nagy lehetősége annak bizonyítására, hogy a pártok az eltérő reformelképzeléseiket a hatpárti egyeztetések segítségével összeillesszék, és mind a betegek, mind az egészségügy dolgozói számára példaértékű, hosszú éveken át jól működő, a későbbi reformlépéseket megalapozó jó törvényt alkothasson. Mivel a magyar nép egészsége, a gyógyítás közügy, élnünk kell a lehetőséggel, és a cél érdekében, politikai ellentéteinket félretéve, csak szakmai vitákat folytatva kell munkálkodnunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A legutóbbi hatpárti egyeztető megbeszélések után írtam ezeket a gondolatokat, a mai eddigi vita egy kicsit megrengette az optimizmusomat, de azt elég nehéz az alapjaiban eltüntetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magunkévá kell tennünk azt az alapigazságot, hogy a beteg és az orvos érdeke azonos. Minden, ami az orvos jobb munkakörülményeit, a tökéletesebb odaadást elősegítő nyugodt életét, fejlődési lehetőségeinek a felszabadítását, felszereltségének a tökéletesítését, szakmai és kulturális látókörének a bővítését, felelős munkájához a szükséges pihenést, az egészséges önbizalomhoz és a nélkülözhetetlen szakmai alázathoz egyaránt szükséges megbecsültség érzését biztosítja, az egyúttal a beteg érdekét is szolgálja.

A minden reformkísérletben első helyen szereplő alapellátás elnyerendő pozícióját nem irigyelni kell, inkább támogatni és várakozással figyelni, hiszen ez az ágazat - reform az esetünkben - éppen a privatizáció terepasztala kell hogy legyen.

(14.40)

Az itt tapasztalt problémák, amelyeket a kísérlet elsősorban halódó alanya sokszor meg is szenved, megoldást nyervén, az utána következőknek már nem okozhatnak gondot.

Az előrelépés elkerülhetetlen, de mint minden előrehaladás, ez is forrást igényel. Mivel a forrásokból hiány van, a privatizáció jelenthet olyan megoldást, amelynek segítségével forrás vonható be az egészségügybe. A folyamatot lendületesen és megtorpanás nélkül kell segítenünk. Az alapellátás privatizációja és az azt gyors ütemben követő további egészségügyi privatizáció e pillanatban az egészségügy helyzetének végleges megoldása felé tehető legfontosabb lépés. Ha az alapellátás résztvevőiről felmérést készítenénk, kiderülne, hogy a legfontosabb cél nem az anyagi érdekeltség, hanem a sokszor laikus önkormányzatoktól való fájdalmas, bénító, idegölő és teljesen haszontalan függőség felszámolása.

Tisztelt Képviselőház! Felhívom figyelmüket néhány évek óta kísértő gondra nem a teljesség igényével, amelyek megoldása ránk vár: az önkormányzatok kötelezettségének tisztázása, az amortizáció régóta szükséges megjelenítése, a rendszerbe belépni kívánó rezidensek ellentétes helyzetének megoldása, a rendszerbe illesztésük elősegítése, a működőképes csoportpraxisok feltételeinek törvényes megteremtése, az adminisztratív feladatok növekvő sokasága, miközben a praxis az egyre kisebb létszámú felállás irányába kényszerül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt képviselői a lezajlott bizottsági vitákban támogatták a törvényjavaslat általános vitára kerülését. Támogattuk, mert jelen formájában döntő lépéseket tesz a cél elérésére, ugyanakkor nem zárja ki a jobbító, módosító javaslatok befogadásának lehetőségét. A kormánykoalíció pártjai nevében már nyolc módosító javaslatot elkészítettünk, amely javaslatok megnyitják a lehetőséget a komplex, jogi szempontból egyszerűnek nem nevezhető megoldások megvalósítására. De egy komplex megoldás úgynevezett kétharmados képviselői támogatottságot igényel. Bízom benne, és velem együtt a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója is, hogy további, több irányból érkező, de egy irányba mutató javaslatok segítségével az egészségügyi történelmi jelentőségű, jó törvényt kap.

Jelenleg az alapellátás finanszírozása szektorsemlegesen, a működtetés formájától függetlenül történik. A jelenlegi, úgynevezett duális finanszírozás lényege, hogy a tulajdonos az ellátás tárgyi feltételeit, az egészségbiztosító pedig a működést biztosítja. Ennek az elméletben jól kitalált rendszernek a gyakorlatban számos hiányossága van. Ezek: a tulajdonosok forráshiányra hivatkozva még a működéshez minimálisan szükséges tárgyi feltételeket sem képesek minden esetben biztosítani. A rendelők sok esetben lepusztultak, az eszközök nullára íródtak. A finanszírozási összeg az évek folyamán nem követte még az inflációt sem. A finanszírozás korrigált fejkvóta és nem teljesítménykövető, nem ösztönöz minőségi munkára, definitív ellátásra, prevencióra.

A változtatások során az alábbi prioritásokat szem előtt kell tartanunk:

A lakosság anyagi helyzetétől függetlenül folyamatos, teljes körű, magas színvonalú ellátásban kell, hogy részesüljön. Az orvos a praxis, az infrastruktúra tulajdonosaként érdekelt a fejlesztésben, a hatékony működésében, a minőségi munkában. Az orvos számára biztos megélhetés, kiszámítható, stabil jövő, jogbiztonság alakul ki. Tisztes nyugállományba vonulást biztosít, megteremti az egyensúlyt a pályát elhagyók és a pályakezdők között. Az ellátás súlypontját az alapellátás felé tereli, tehermentesíti a drága fekvőbeteg-ellátást. Az egészségügyi kormányzat komoly eredményeket érhet el a lakosság egészségi állapotának javulásával, így is csökkennek a kiadások. A szakmai felügyeletet a kamara, az Állami Tisztiorvosi Szolgálat a minőség ellenőrzését teszi lehetővé. Megteremtődhet, ami nagyon fontos, a szakmai önirányítás rendszere. A reformhoz biztosítani kell a szükséges forrásokat. A finanszírozásba be kell építeni a fejlesztésre szánt összeget és az amortizációt. Kedvező kamatozású, hosszú futamidejű hitelek szükségesek, türelmi idővel. A pályakezdők számára vissza nem térítendő támogatás, kamatmentes hitel szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak igen fontos részleteket lehet tíz perc alatt felvillantani, de érzékeltetni lehet a feladat nagyságát, bonyolultságát. Sok törvényt szükséges módosítani egy mindenre kiterjedő, jó törvény megvalósításához. Ehhez kérem segítségüket a betegek és az egészségügyben dolgozók érdekében.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, azok is, akik az ellenzéki oldalon ülnek, ha figyeltek a beszámolómra, a beszédemre, ebben felvillantottam azokat, amiről egész délelőtt beszéltünk. Tehát a Független Kisgazdapártnak az a szándéka, hogy egy jó, alapos, több évtizedre szóló törvényt tudjon teremteni, és nem az a szándéka, hogy határozott időhöz kösse. (Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Csáky András képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Öné a szó, képviselő asszony.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon-nagyon sajnálom, fájlalom, hogy a kormánypárti oldal teljesen kimerült a sokórás vitában, így aztán megfogyatkozott érdeklődés előtt mutathatom be képviselőtársaimnak azt a javaslatot, amivel a Szabad Demokraták Szövetsége ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán előáll.

Az SZDSZ képviselőiben egyszerre váltott ki a benyújtott javaslat örömöt és elégedetlenséget. A megelőző vitában már szó esett róla, hogy lenne ennek a javaslatnak egy olyan közös magja, axiómája, eleme, amelyben a hat párt egyetérthetne, hogy olyan helyzet alakulhatna ki, hogy közösen tudnánk valamit elfogadni, kicsiszolni, kivitelezni. Ez az axióma, ez az elem, maga a téma ugyanis az, hogy privatizálásra van szükség az egészségügyben, hogy a magánosítás felé szándékozik elmozdulni a kormány az államosítás helyett.

Ugyanakkor kifogás tárgyává tettük, hogy a javaslat kidolgozatlan, hogy nagyon sok problémát kinyit, amire nem gondol előre, nem gondol a várható konfliktusokra, amiket gerjeszt, következésképp én magam is a bizottsági vitában arra tettem indítványt, hogy jobb lenne visszavonni és egy kidolgozottabb változatot elénk hozni. Megmondom őszintén, a szabad demokraták számára nem presztízskérdés, hogy ezt a javaslatot a kormány vonja vissza, ellenkezőleg, el tudjuk fogadni, ha presztízsokokból nem vonja vissza, viszont mindenképpen szükségesnek tartanánk, hogy a javító szándékú módosító indítványainkat, gondolatainkat fogadja be az előterjesztő.

A javaslat kritikájával meglehetősen hosszan és sokan foglalkoztak, éppen ezért én a beszédem nagy részét szeretném a javaslatunk ismertetésével tölteni. A kritikáról egy összefoglaló gondolatmenetet engedjenek meg, és ez azzal kapcsolatos, hogy a miniszter úr többször, ismételten elmondta, mennyire pofonegyszerű a dolog, hiszen itt keletkezik egy jog a semmiből, keletkezik egy jog, amit négy paragrafusban precízen meg lehet oldani.

Erről azt gondolom, a történet emlékeztet engem arra a Mátyás király korabeli népmesei egyszeri lányra, aki - bizonyára emlékeznek, képviselőtársaim - egy szita alatt letakart galambot vitt. Tehát ilyen "hoztam is meg nem is, adtam is ajándékot meg nem is" helyzet áll elő, a "nesze semmi, fogd meg jól!" helyzethez vagyunk nagyon közel. A szabad demokraták azt szeretnék, ha ennek a privatizációs folyamatnak érdemben lenne tartalma.

(14.50)

Ezért az a javaslat, amit módosító csomag formájában kidolgoztunk és benyújtunk, a következő pontokon szeretné megváltoztatni az eredeti törvényalkotói szándékot. Először: terjesszük ki a privatizálás gondolatát a szakellátásra is! Másodszor: nyissuk meg a lehetőséget, hogy az önkormányzatok adhassák át a működtetési jogot! Harmadszor: a működtetési joghoz térítés ellenében juthassanak hozzá az orvosok! Negyedszer: a működési forma megválasztása legyen alternatív, választható! És végül, mert ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez azért egy kis előkészítő munkára szükség van, azt gondoljuk, hogy legalább fél év felkészülési időt kellene hagyni a dologhoz.

Szeretném röviden tételesen áttekinteni a javaslatunk. Az első és fontossági sorrendben is a legfontosabb eleme ennek a csomagnak, amit beterjesztünk, hogy a privatizálás folyamata már most, ennek a törvényjavaslatnak a keretében terjedjen ki a szakellátás területére is. Azt gondoljuk, hogy ez lenne az igazi reformértékű lépés az egészségügyben, hiszen önök mindannyian jól tudják, hogy jelenleg a magyar egészségügy úgy hárompilléres, hogy a három pillér közül az alapellátás ma is a legerősebb pillér, amivel '90-ben az egészségügy reformja kezdődött. Itt nagyon sok minden ki van építve, és jóllehet valóban további korrekciókra, javításokra ezen a területen is szükség lenne, azt gondoljuk, hogy az egészségügy szerkezetének az átalakulását és a tulajdonviszonyok lényegi átrendeződését a középső pillér érintése jelenthetné. Amennyiben a szakorvosok privatizálására lehetőség támad, a szakorvosi tevékenység privatizálható, akkor nyílik meg a lehetőség arra, hogy a fekvőbeteg-ellátásból szakorvosok kiáramoljanak, tehát akkor indulna meg egy olyan egészséges természetes folyamat az egészségügy rendszerén belül, ami a szerkezet szükséges átalakítását segíteni.

Arról, hogy az ellátási kötelezettség az önkormányzatoknál van, már sok szó esett, én úgy gondolom, hogy ebből az axiómából kell levezetni a privatizálás gondolatát, hogy ha az ellátási kötelezettség jelenleg az önkormányzatoknál van, akkor ők azok jelenleg, akik a működtetésért felelnek, következésképp a működtetési jog átadása rajtuk múlik. Mi azt javasoljuk, hogy nyissuk ki az önkormányzatok számára ezt a lehetőséget, és tegyük ezt úgy, hogy térítés ellenében váljon lehetővé az orvosok számára ennek a működtetési jognak a megvásárlása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Biztos vagyok benne, hogy ezzel a javaslatunkkal vitát gerjesztünk. Éppen ezért szeretném, ha végiggondolnák, hogy a működtetési jog önmagában mit jelent. Elhangzik, hogy immateriális jog, elhangzik, hogy vagyoni értékű jog. Azt gondolom, hogy ez így pusztán lufi. Akkor van valóságos tartalma, ha ahhoz ingatlan és eszközök is kapcsolódnak, tehát ha valami praxisként gyakorolható, ahol tevékenység valóban folytatható. Következésképp nem értenénk egyet azzal az igazságtalan helyzettel, hogy most bizonyos orvoskört preferáljon a törvényalkotó, míg más orvosokat, más szakmabelieket hátrányos helyzetbe soroljon. Azt gondoljuk, hogy nagyon differenciáltan és gondosan kellene előkészíteni a pénzügyi feltételeit a privatizálásnak. A térítési díjnak a szempontjait, lehetőségét, kiszámítási metodikáját nagyon gondosan és kormányrendeletben kellene előkészíteni, amihez megint csak bizonyos felkészülési idő szükséges.

Negyedikként említettem a működési formák közötti választási lehetőséget. A jelenlegi törvényjavaslat csak önálló orvosi tevékenységben gondolkodik. Ehhez képest mi azt gondoljuk, hogy alternatív megoldások léteznek, az orvos működhet közalkalmazottként, egyéni vállalkozóként, gazdasági társaság tagjaként vagy gazdasági társaság alkalmazottjaként. Azt gondolom, hogy az orvosok szabad választási lehetőségét ezek között a formák között meg kell teremteni.

Végül a hatályba léptetés - ilyen módon - legkorábbi időpontja július 1-je lehetne a javaslatunk szerint.

A megelőző vitában sok szó esett arról a bizonyos hatpárti egyeztetésről, ami elindult, ami olyan kétségek között zajlik, hogy nem egy, a kétharmados törvények miatti ultimátumszerű tárgyalás a kormányoldal részéről. Én őszintén remélem, hogy van szándék arra, hogy konszenzusra jussunk. A Szabad Demokraták Szövetsége az egyeztetési folyamatban mindaddig részt fog venni, amíg reményt lát arra, hogy érdemben egy jobb törvényt akarnak megalkotni.

Köszönöm. (Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a mai napon a vitában Wekler Ferenc alelnök is felszólalt, ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az ülés vezetésére is felkérte. A Házszabály 19. § (3) bekezdése alapján "az elnök képviselői felszólalása esetén csak akkor vezetheti az Országgyűlés ülését, ha ahhoz az Országgyűlés hozzájárul". Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy az előterjesztés további tárgyalása során a vita és a szavazás lezárásáig Wekler Ferenc alelnök úr vezesse az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés jól látható többséggel az indítványt elfogadta, ezért engedjék meg, hogy további jó munkát és vitát kívánva önöknek, átadjam az elnöklést Wekler Ferenc alelnök úr számra. Viszontlátásra! (Taps.)

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a bizalmat. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Szabó György képviselő úr. Megadom a szót.

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Tudom, hogy most már istenigazából senkinek nincs sok kedve a kétperceseket hallgatni, de engem egy kicsit elgondolkodtatott, amit Béki Gabriella képviselőtársam mondott arról, hogy mi a szabad demokraták módosító indítványa. És ha jól értettem, akkor szóba került, hogy az önkormányzatoknak kellene átengedni a működtetési jogot, mivel pillanatnyilag övék az ellátási felelősség, ez ezért az orvosoknak, ha úgy tetszik, fizetni is kéne.

Említette azt is a képviselő asszony, hogy a privatizációnak mint egy olyan elvnek, ami javíthatja az ellátást, a bevivése az egészségügybe, egyértelműen híve. De gondolom, a képviselő asszony is pontosan tisztában van azzal, hogy a mostani önkormányzatok eladhatják minden további nélkül a praxist, eladhatják a kórházukat, eladhatják a járóbeteg-szakellátási intézményeiket. Ennek semmifajta törvényi jogi akadálya nincs. Tehát ezt nem kell kezdeményezni önmagában. Ami az akadálya - ezt is tudjuk mindannyian - az az, hogy ha ezt megtennénk, akkor senki nem találta még meg azt a választ, hogy hogyan lehet a amortizációt bevinni ebbe a rendszerbe, és hogyan lehet mondjuk azt a profitot is kitermelni, amit vélhetően egy vállalkozó elvárna, mert ha már valahova befektet, akkor profitra is szüksége lenne. És ha netalántán fejleszteni akar, és ehhez hitelforrások szükségesek, akkor persze a hitelkamatot is meg a törlesztést is ki kell termelni.

Ezek a kérdések borzasztóan fontosak, csak én azt hiszem, bár nem ismerem ugyan pontosan az önök módosító indítványát, de nem hinném - és ezért kértem csak szót -, hogy ehhez a négyparagrafusos nyúlfarknyi törvényhez benyújtott módosítással el lehetne leplezni. Itt azért én egy kicsit tamáskodnék, engedelmükkel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Csáky András, az MDF képviselője; őt Erkel Tibor, a MIÉP képviselője követi. Megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! A kétpercessel kezdem, mert én is reagálnék Béki Gabriella hozzászólására és Szabó miniszter úr hozzászólására is. Nem adhatják el az egészségügyi intézményeiket, hiszen azok a forgalomképtelen törzsvagyon részét képezik és ellátási kötelezettséggel terhelt bizonyos fokig.

 

(15.00)

 

Én is nagyon furcsának tartanám azt, hogy ezért az ellátási kötelezettségért vagy annak a jogáért fizetnie kelljen az orvosoknak, amikor ugyanakkor az önkormányzati törvényben benne van, hogy neki biztosítania kell az ellátási kötelezettséget a mostani törvénykezés szerint. Nagyon furcsán nézne ki az, ha a "gyere, fizess azért, hogy dolgozhassál!" elvet hirdetnénk. Ez tényleg egy nóvum, de más szakmát illetően is nagyon érdekes lenne, mert akkor más szakma kapcsán is fel lehetne ezt vetni. De nem hiszem, hogy itt erről van szó.

Tisztelt Ház! Idősebb képviselőtársaink talán még emlékeznek arra az időre, amikor úgy ötven évvel ezelőtt a háziorvosi hivatás még szellemi szabadfoglalkozás volt. A doktor bácsi többnyire saját lakásában vagy az azzal egybeépült rendelőben látta el az egész családot. Nemcsak orvos volt, hanem a család bizalmasa, akihez a gyerekneveléstől a házassági konfliktusokig minden kérdésben bizalommal fordulhattunk. Megbecsült és tisztelt polgára volt a társadalomnak, aki ennek megfelelő jövedelemmel és életmóddal bírt. Betegei nagy része biztosított volt, ezért az orvosi számlát az akkori biztosítók: OTI, MABI, OTBA és a többiek fizették a beteg helyett. Ha nyugdíjba vonult, biztos és őt megbecsülő klientúráját, a praxist fiatalabb kollegája vehette át, s a nyugdíjas doktor úr vagy özvegye továbbra is tisztesen megélt a praxisért kapott pénzből.

1950-ben ezt a rendszert gyökeresen felszámolták, az orvosból hivatalnok lett, a beteg pedig alattvaló, aki azt sem választhatta meg, hogy legbizalmasabb, legbensőbb személyes ügyeit kire kívánja bízni. A hivatali rend szabályai szerint kialakított körzeti orvoshoz kellett fordulnia, ha bízott benne, ha nem.

A rendszerváltoztatás után a hivatalnoki lét béklyóiból kitörni vágyó orvosok szándéka, hogy ismét szellemi szabadfoglalkozásúvá válhassanak, s a betegek óhaja, hogy az általuk legjobbnak vélt orvost választhassák, csak hosszú és rögös úton valósulhatott és valósulhat meg.

Az első lépést, a szabad orvosválasztás és az alapellátás úgynevezett funkcionális privatizációját sikerült megteremteni még 1991-ben. Annak érdekében ugyanis, hogy a változásban érdekeltté váljanak az immár vállalkozó orvosok, olyan díjazási rendszert kellett bevezetni, amely 17 milliárd forint többletköltséggel terhelte meg az egészségügyi költségvetést.

A további lépésekre, tehát arra, hogy az orvosok valóban tulajdonosai legyenek annak a rendelőnek, amelyben dolgoznak, és sajátjukként igyekezzenek fejleszteni azt a nagyobb pacientúra érdekében, mind a mai napig várniuk kellett. Elsősorban a háziorvosok, házi gyermekorvosok és fogorvosok várják a praxisprivatizációt, akik ennek a kívánságuknak minden lehetséges fórumon hangot adnak, ettől remélve, hogy siralmasan alacsony nyugdíjukat majdan a praxis értékesítéséből kiegészíthessék.

A betegek ugyan nem nyilvánítottak hasonlóan hangos véleményt, ám végső soron az ő érdekük is ez lenne. Ha a praxis értékesíthető tulajdon, akkor annak értékét elsősorban az adott orvost választó betegek száma határozza meg, ezért az orvos igyekszik úgy kezelni a betegeit, hogy azok hozzá forduljanak, vagyis minél jobb ellátást és emberségesebb, együttérzőbb bánásmódot kapjanak.

Minden egészségügyi politikus pártállásra tekintet nélkül hitet tett a magánosítás mellett. Nagyon jól tudják ugyanis, hogy az orvos évente 16 alkalommal találkozik minden egyes betegével, tehát jelentős véleményformáló erő lehet az orvostársadalom. Kegyeit megnyerni ezért minden politikus józanul felfogott érdeke.

A kormánypártok szándéka szerint a praxishoz való jogot a jelenlegi háziorvosok térítés nélkül, mintegy nemzeti ajándékként megkapnák. Véleményem szerint ezt meg is érdemlik. Évtizedeken át munkájukhoz, felelősségvállalásukhoz, a szakma elsajátításához szükséges tanulóidőhöz képest méltatlanul alacsony fizetést kaptak, és ennek következtében szégyenletesen alacsony nyugdíj vár rájuk. A tényleges tevékenység gyakorlásához szükséges eszközöket, berendezéseket pedig megvásárolhatnák, s a továbbiakban saját tulajdonukként rendelkeznek azzal. Az ehhez szükséges bankhiteleket állami garancia biztosítaná.

A gyökeres rendezést azonban egy lényeges körülmény akadályozza. Az önkormányzati törvény ugyanis a területi önkormányzatok feladatává tette az alapfokú területi ellátás biztosítását, és az ehhez szükséges eszközöket az önkormányzatok tulajdonába adta. Ezt a tulajdonjogot másra átruházni még akkor sem lehet, ha azok tényleges használói a háziorvosok, mert ehhez a önkormányzati törvényt kellene megváltoztatni. Mivel pedig az önkormányzati törvény megváltoztatásához kétharmados többség kell, az ellenzék támogatása nélkül ez nem lehetséges. Bízunk benne, hogy nemcsak szavakban hirdetik a privatizáció üdvös voltát, hanem az e héten megkezdett tárgyalások eredményeként nem lesz akadálya az önkormányzati törvény módosításának sem.

De ha mégsem lehet az említett okok miatt a tényleges tulajdonjoggal járó háziorvosi privatizációt megvalósítani, akkor egyetlen dolgot tehetünk: a most tárgyalt törvényjavaslat szerint a háziorvosok tulajdonába adjuk a praxisjogot, vagy ahogy a törvény fogalmaz: a működtetési jogot. A működtetési jog az adott orvos személyes ellátási kötelezettsége, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás milyen szervezeti keretek között történik. Ezzel a lépéssel maga az orvosi tevékenység válik vagyoni értékű joggá.

Ez a felemás megoldás azt jelentené, hogy a jelenleg területi ellátási kötelezettségekkel dolgozó háziorvosok, házi gyermekorvosok, fogorvosok tulajdonává válna az a jog, hogy az őket választó betegek akaratának megfelelően továbbra is ők legyenek jogosultak az ellátásért járó egészségbiztosítási támogatás felvételére. Ez azonban valójában semmilyen lényeges változást nem jelent. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy ez a jog milyen mértékű vagyoni jellegű értéket képvisel, miként bocsáthatják áruba, vagyis annak értéke miként realizálható, valamint az, hogy ezt a jogot ki adományozza, milyen garanciális elemek lépnek életbe, mikor jelenik meg az amortizáció a finanszírozásban.

A törvényjavaslat szerint ezeket a kérdéseket rendelet formájában kívánja a kormányzat megoldani. Ezt sokan vitatják, mert véleményük szerint ezeket a kérdéseket is törvényi szinten kellene szabályozni.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye az, hogy a rendeleti úton való szabályozás rugalmasabbá teszi a rendszer átalakítását, s ezzel a módszerrel az előre nem kalkulálható problémák könnyebben megoldhatók. Tudjuk, hogy a háziorvosi praxisok privatizációja csupán egy lépés lehet az orvosi hivatás presztízsének, társadalmi megbecsülésének visszaállításához. Egyedüli megvalósulása esetén még fokozhatná is a szakmán belül már eddig is tapasztalható ellentéteket, megoszthatná vagy akár egymással szembe is fordíthatná az egészségügyben dolgozókat. Ezért legalább két további lépésre is sort kell kerítenünk a veszély megelőzése érdekében. Egyrészt át kell alakítani a járóbeteg-szakellátás és fekvőbeteg-ellátás tulajdoni és szerkezeti viszonyait, másrészt a privatizáció során elkerülhetetlen a nem orvos egészségügyi dolgozók, nővérek, műszakiak gyalázatos bérszínvonalának javítása, mert emiatt ez a pálya lassan elnéptelenedik, ám nélkülük működésképtelen az egészségügy, tehetetlen a legjobb orvos is.

Ezekre a kérdésekre a privatizáció önmagában nem adhat megoldást. A jelenlegi funkcionális privatizálás körülményei között is előfordul ugyanis, hogy minimálbért fizet a praxisban dolgozó nővérnek az orvos.

Az egészségügyi privatizációra is érvényes, hogy nagyon kívánatos lenne a különböző politikai pártok közötti megegyezés, abból a felismerésből kiindulva, hogy az egészség ügye mindannyiunk, az egész nemzet ügye, ha úgy tetszik: jövőnk záloga. Európa legbetegebb nemzete vagyunk, ezért minden politikusnak, aki a polisz, vagyis a közösség méltó képviseletére tart igényt, ennek a tragikus állapotnak a jobbításáért kellene dolgoznia; személyes példájával bizonyítani a közvélemény előtt, hogy az egészségügyet értékéhez méltón kezeli, mert ettől remélhető, hogy a közgondolkodás is értéknek fogadja el az egészséget, nem feledve, hogy az ország egészségi állapota túlmutat nemcsak egy parlamenti cikluson, hanem egy emberöltőnyi időn is.

A közmegegyezés biztosíthatná, hogy ne csak ehhez a jó szándékot mutató, ám csonkára sikeredett törvényt tudjuk elfogadni, hanem olyat, melyre büszkék lehetünk utódaink előtt is.

Köszönöm szépen figyelmüket.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Erkel Tibor, a MIÉP képviselője; őt Balsay István, a Fidesz képviselője követi, amennyiben itt van. Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak.

(15.10)

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta a magyar egészségügy területén bevezetett változások - kevés kivétellel - zavart és káoszt okoztak. Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat az első határozott lépés a piacgazdaság irányában az egészségügy területén, és szándékában megegyezik a MIÉP egészségügyi programjában megfogalmazott célokkal.

A törvényjavaslat a háziorvosok, területi ellátási kötelezettséggel rendelkező fogorvosok és külön jogszabály szerint meghatározott szakorvosok engedélyhez kötött, önálló orvosi tevékenységét a részletkérdések szabályozása nélkül kívánja törvénybe iktatni.

Az alapellátás privatizációja csak a praxisjog bevezetésével lehetséges. A praxisjog a betegellátás javítását szolgálja az orvos egyéni felelősségének növelése és személyes anyagi érdekeltsége révén. A praxisjog további előnye, hogy a háziorvosok nem kényszerülnek idős korukban, a nyugdíjkorhatár után is dolgozni, a praxis eladása egzisztenciális biztonságot teremt a számukra. Kedvező bankhitel esetén pedig a fiatal szakorvosok a praxisukat át tudják venni.

Az úgynevezett szocialista egészségügy több évtizedes gyakorlata, a közgondolkodásba való beivódása és a fejlett országok egészségügyi rendszerének hiányos ismerete idézi elő a törvénnyel kapcsolatos fogalmak tisztázatlanságát és gyakori keverését. Ezért fontosnak tartjuk, hogy röviden pontosítsuk a legfontosabb fogalmakat és ezzel kapcsolatos saját álláspontunkat.

A praxis és a praxisjog fogalmát élesen szét kell választani. A praxisjog személyre szóló vagyoni értékű jog, melyet a törvényben meghatározott orvos nyerhet el az engedélyt adó hatóságtól. A praxisjog nem átruházható, mert személyre szóló engedély. Ha eladható volna, fogorvos is lehetne háziorvos. A praxisjogot mindenkinek magának kell megszereznie. A praxisjoggal rendelkező orvos rendelhet a saját ingatlanában, és rendelhet bérleményben, csoportpraxis esetében több orvosnak lehet egy közös rendelője.

A praxis tulajdon, azaz vagyon, amely bérbe adható, eladható és örökölhető. Az önálló orvosi tevékenység minden formájában tiszteletben kell tartani a magántulajdont, amelyre a polgári jog törvényei érvényesek. A praxist csak praxisjoggal rendelkező személy működtetheti, de nem szükséges, hogy a praxisjoggal rendelkező személy egyúttal tulajdonos is legyen. A tulajdonos vagy örökös a praxist praxisjoggal rendelkező orvosnak bérbe adhatja.

Az európai gyakorlat szerint ugyanis az orvosok betegség, hosszabb szabadság, utazás stb. idején a praxisokat bérbe adják praxisjoggal rendelkező orvosoknak. Vannak orvosok, akik praxisjog birtokában folyamatosan helyettesítéseket vállalnak, mert nem kívánnak egész évben dolgozni. Előfordul, hogy mielőtt valaki megvenne egy praxist, előbb kibérli, hogy azt közelről megismerhesse.

A praxisnak személyi és tárgyi feltételei vannak, valamint ellátási kötelezettsége. A személyi feltételrendszer vonatkozásában - hogy az orvos végezhet-e önálló orvosi tevékenységet - az elbíráló lehet a Magyar Orvosi Kamara, a tárgyi feltételrendszer tekintetében pedig az ÁNTSZ - az adott rendelő és felszerelése megfelel-e az előírásoknak. Az ellátási kötelezettség kétféle módon valósítható meg: a területi, körzeti ellátási kötelezettség vagy a lakosság szabad orvosválasztása útján. A kettő között ellentmondás van.

Jelenleg mindkét megoldás működik, keveredik, és ez sok problémát okoz. A területi ellátási kötelezettséggel rendelkező és nem rendelkező háziorvosok között feszültség van, amely a betegellátás tekintetében hátrányos. A területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosok nem tartanak ügyeletet, nem kötelesek a súlyos betegekhez kimenni, előfordul, hogy beteget csak előjegyzés alapján fogadnak. Helyettük a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosok kénytelenek ellátni a sürgősségi eseteket, és ők utalják be a betegeket a kórházba. A munka nehezebb része hárul rájuk.

Ez a megkülönböztetés - elsősorban a fővárosban - a háziorvosok két kasztját hozta létre, és ez kétféle betegellátást jelent, ami rendkívül helytelen. A törvényjavaslat általános indoklásában szerepel, hogy a háziorvosi tevékenységet tíz éve lehet vállalkozásban végezni, és 1992 óta a háziorvosi és házi gyermekorvosi tevékenység elsődlegesen vállalkozási keretet kapott. Ez igaz. De az is tény, hogy a háziorvosok munkaviszonya jelenleg is többféle: közalkalmazotti munkaviszonyban álló háziorvosok; területi ellátási kötelezettséggel rendelkező, az önkormányzattal szerződéses viszonyban álló vállalkozó háziorvosok; területi ellátási kötelezettség nélkül, magánrendelőben vagy önkormányzati rendelőben dolgozó vállalkozó háziorvosok. Nyilvánvaló, hogy a közalkalmazotti státus ellentétes a vállalkozói státussal, közalkalmazott háziorvos nem kaphat praxisjogot, csak akkor, ha előbb vállalkozóvá válik.

A törvényjavaslat nem tér ki a közalkalmazotti minőségben dolgozó háziorvosra, pedig léteznek önkormányzatok, ahol a háziorvosok többsége nem vállalkozó. Vagy azért, mert az orvosok nem kívánnak vállalkozni, vagy azért, mert az önkormányzatok szerződési feltételei túlságosan szigorúak voltak. A háziorvosok különböző munkaviszonyát - bármily szerény arányban fordul is elő - meg kell szüntetni. A törvény csak akkor érheti el a célját, ha az önálló orvosi tevékenységet az orvosok egységes jogállásához és azonos ellátási kötelezettségéhez köti, logikus és a jelenleg működő hatóságok által megbízhatóan végrehajtható engedélyezési rendszer mellett. A törvényjavaslat szerint a háziorvosok 2000. január 1-jével automatikusan elnyerik a praxisjogot, és egy évig jogosultak a működtetési jog gyakorlására. Ebből a praxisok ingyenes használatba adása következik. Nem rendelkezik a javaslat a továbbiakról, a határidő lejártával a működtetési jog megszerzésére és visszavonására jogszabály fog rendelkezni.

Nem világos, hogy mi a törvényhozó szándéka a vagyonátadásra vonatkozóan. A MIÉP véleménye szerint csak olyan vagyonátadási rendszert szabad létrehozni, amely egységesen végrehajtható, igazságos és nem váltja ki az orvostársadalom elégedetlenségét. Vannak önkormányzati rendelők és kórházak, ahol háziorvosi ellátás és járóbeteg-szakellátás egy épületen belül történik. Például: Kútvölgyi úti kórház, Visegrádi utcai rendelő, Pesthidegkút stb. Elképzelhető-e, hogy egy ilyen nagyobb épület néhány helyiségét magántulajdonba adják, míg az épület nagyobb hányada változatlanul az állam vagy az önkormányzat birtokában vagy kezelésében marad? És ha a háziorvosok egy része nem kaphat vagyont, mit fog szólni ahhoz, hogy a kollégája néhány utcával arrébb több milliós ingatlanhoz jut?

A működtetési jog, azaz praxisjog, automatikus megszerzésével egyidejűleg a háziorvosok kapjanak kedvezményes lehetőséget a vagyon megvásárlására vagy kedvezményes bérleti feltételeket, de ingyenes vagyonátadás ne történjék, mert ez számtalan, súlyos igazságtalanság és óriási elégedetlenség forrása volna. Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvénynek olyannak kell lennie, amely tökéletesen egyértelmű, amely felszámolja a jelenlegi zavarokat, ellentmondásokat, amely biztosítja a magyar egészségügyi privatizáció tisztaságát, amely igazságos, nem vált ki elégedetlenséget, amely kiszámíthatóvá teszi a jövőt, és amelynek szabályozása alkalmas a járóbeteg-szakellátás területén is a privatizáció majdani bevezetésére.

A törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételeinket, illetve javaslatainkat az alábbiakban foglaljuk össze:

A házi gyermekorvosok megemlítése szükséges, mivel az alapellátás fontos elemét alkotják. Ki kell mondani, hogy a működtetési jog nem átruházható, személyre szóló engedély. A működtetési jogot egyéni vállalkozónként vagy gazdasági társaság tagjaként lehet gyakorolni. A működtetési jogot közalkalmazott nem gyakorolhatja. A működtetési jog gyakorlása jogszabályban rögzített esetekben szüneteltethető az iménti felsorolással, az engedélyező szerveket a törvényben meg kell nevezni, biztosítani kell a háziorvosok egységes jogállását, biztosítani kell a háziorvosok egységes ellátási kötelezettségét.

Az időm lejárt, és feltételezem, hogy a szokásos, normális rendben a részletes vitában aszerint fogjuk tudni kifejteni álláspontunkat, ahogy ahhoz a módosító indítványok - már megismerve - beérkeztek.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

(15.20)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Balsay István - nincs jelen; Simon Miklós, a Független Kisgazdapárt részéről. Megadom a szót. Őt Toller László, az MSZP képviselője követi.

DR. SIMON MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az én listámon Toller László következett volna, ezért a félreértés.

ELNÖK: Egy kormánypárti, egy ellenzéki felszólaló.

DR. SIMON MIKLÓS (FKGP): Köszönöm szépen, elnézést. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A háziorvosi, a házi gyermekorvosi, valamint a fogorvosi szolgálat által nyújtott egészségügyi szolgáltatás a betegellátás egyik legösszetettebb, legszínesebb, legsokoldalúbb szintje, amely a betegellátás mellett a prevenciót is magába kell hogy foglalja.

A rendszer meghatározója és egyben központi szereplője a beteg, aki segítséget, tanácsot vár az orvosától a gyógyulás érdekében. Az egészségügyi szolgáltatást végző, finanszírozó, biztosító, illetve az egészségügyi szolgáltatást finanszírozó szervezetek feladata és érdeke, hogy az adott anyagi feltételek mellett a lehető legmagasabb szinten, a legrövidebb idő alatt történjék meg a betegek gyógyulása.

A betegellátás szintjének növelése két úton lehetséges. Az egyik az, hogy egy adott ellátási rendszerbe minél több forrást pumpál az állam, illetve a finanszírozó szervezet, és így megteremti az ellátás színvonalának anyagi és személyi feltételeit.

A másik lehetséges megoldás, hogy az igencsak korlátozott forrásokkal rendelkező költségvetés, az ellátórendszert működtető szervezet megpróbálja a személyeket a lehető legérdekeltebbekké tenni, hogy minél jobb ellátást végezzenek.

Az egészségügyi alapellátás a rendszerváltás óta állandó átalakulásban van. Ezeket reformoknak nevezzük. Véleményem szerint azonban reformról csak akkor lehet szó, ha azalatt fejlődés történik. Az alapellátásban ilyen reform volt az 1992-es esztendőben, amikor is lehetővé vált a szabad orvosválasztás, valamint végbemehetett a funkcionális privatizáció, amelyek az alapellátás teljes privatizációjának első lépéseit jelentették.

Az egészségügyi alapellátásért felelős szervezetek a helyi önkormányzatok, amelyek egyrészről biztosítják az ellátás infrastrukturális feltételeit az állami normatív támogatásból, másrészt a közalkalmazotti státusban lévő alkalmazottakkal, vagy pedig megpróbálják vállalkozási formában működtetni az egészségbiztosítótól kapott forrásból az alapellátási rendszert.

Mi a jelenlegi helyzet? Ezt röviden úgy jellemezhetjük, hogy az alapellátásban dolgozók, a háziorvosok, a házi gyermekorvosok, a fogorvosok és az egészségügyi szakdolgozók munkájukat a helyi önkormányzatoktól való különböző szintű anyagi és erkölcsi függésben végzik. A képviselő-testületek többségében laikusokból álló tagjaik döntötték el, és döntik el, hogy mikor milyen beruházásokra van szükség az alapellátásban. Ez többször igen éles összeütközésbe torkollik a praxismunkájáért teljes erkölcsi felelősséggel tartozó orvosok és az igencsak szűkös forrásokkal rendelkező önkormányzatok, illetve az azokat képviselő polgármesterek között.

Az elmúlt hónapokban több ilyen esettel is találkozhattunk, ahol kenyértörésre került sor a háziorvos és a polgármester között. Találkoztam többször is olyan véleménnyel, amikor a polgármester kijelentette, hogy a praxis vállalkozásban működik, tehát tartsa fenn, tartsa rendben a rendelőt a vállalkozó háziorvos, illetve tartsa rendben az egész egészségházat. Meg kell jegyeznem, hogy ez a jelenlegi törvényekben való alapvető tájékozatlanságra vall.

A helyzet másik oldala pedig az, hogy az önkormányzatok megpróbálják a lehetséges anyagi forrást saját prioritásaik szerint felosztani, amikor is az alapellátás nem mindig eleme lesz ennek.

A kiszolgáltatottságot enyhítette a funkcionális privatizáció, amikor is lehetővé vált, hogy az alapellátás működésére szánt pénz sorsát az úgynevezett vállalkozó háziorvos saját belátása szerint, természetesen figyelembe véve a törvények adta lehetőségeket, a lehető legoptimálisabb módon fordítsa a praxisa működtetésére, alapvető célként szem előtt tartva, hogy a betegellátás színvonala javuljon.

Ezen fent említett kiszolgáltatottság lebontásának újabb, ugyanakkor az alapellátás reformjának jelentős lépését tesszük meg akkor, amikor a T/1849. számú, az önálló orvosi tevékenységgel foglalkozó törvényjavaslat majd törvénnyé válik a tisztelt Ház jóvoltából.

A törvénytervezetben szereplő praxisjog orvoshoz való rendelése a praxisban dolgozók tapasztalatainak, munkájának erkölcsi és egyfajta anyagi elismerését jelenti, ugyanakkor önállóságot is jelent az orvos számára. Ez egyben felelősséget is jelent mind az orvos, mind az őt segítő, gyógyító munkát végző team számára.

Engedjék meg, hogy néhány, a már előzőkben a képviselőtársaim által is jelzett kérdést, illetve szempontot megemlítsek. Ilyen szempontok, hogy természetesen biztosítani kell az alapellátási rendszer szakmai felügyeletét, tisztázni kell a területi ellátás kötelezettségének a hovatartozását, tisztáznunk kell azt, ha esetlegesen nem elégséges szinten működik egy praxis egy adott településen, akkor mi a teendő, aztán tisztázni kell azt, hogy a tárgyi feltételek amortizációja hogyan történik. Véleményem szerint el kell jutnunk odáig, hogy az alapellátás teljes privatizációjának megvalósulása révén elismerjük az alapellátásban dolgozó orvostársadalom nagykorúságát, annak minden előnyével és minden felelősségével. Hangsúlyozom, hogy mindez a betegek érdekében, és a betegellátás színvonalának javítása érdekében történik.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Toller László, az MSZP képviselője; őt Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője követi.

Megadom a szót képviselő úrnak.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, hogy a mai vita meggyőzött bennünket arról, hogy egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely nem egészen kiforrott, a szakma, az érdekképviseletek álláspontját felemás módon tükrözi, ha tükrözheti egyáltalán. Egy olyan törvényjavaslattal foglalkozik itt a tisztelt Ház, amely politikai hovatartozás nélkül - és az előző hozzászólás engem ebben megerősített - némi aggodalomra ad okot, elsősorban a törvényjavaslat alkalmazhatósága, az átmenet kezelésének kérdésében, és egyáltalán a szakmai fogadtatás tekintetében.

(15.30)

Nem szeretném megismételni azokat a kétperces hozzászólásokat, amelyek e tárgyban folytak ma délelőttől kora délutánig e Házban. Három területről szeretnék szólni. Az egyik mindenképp az, hogy van-e ennek a törvénynek, törvényjavaslatnak politikai, szakmapolitikai üzenete. A másik kérdés: az érintettek véleménye, amely az előttünk lévő elég széles körű szakértői anyagokban, jogi véleményekben és érdekképviseleti álláspontokban tükröződik. A harmadik kérdés az, hogy egyáltalán alkalmazható-e ez a törvényjavaslat ilyen rövid időn belül, megvannak-e a végrehajtás feltételei.

Az első kérdéskörről annyit - és nagyon sajnálom, hogy nem a miniszter úr ül itt, akit több mint húsz éve ismerek, és szakmailag kiváló orvosnak és Pécs egyik kiemelkedő oktatójának, a Pécsi Orvostudományi Egyetem - még orvostudományi egyetem - kiemelkedő oktatójának tartok. Azért sajnálom, hogy nincs itt, mert valahol politikai fogollyá vált egy olyan rendszerben, amit talán nem is egészen úgy akart, ahogy most előterjesztette, talán nem is ezt akarta, amit most előterjesztett, hanem kiszolgáltatottja lett egy tavalyi fórumnak, ahol az orvostársadalom széles rétege, de mindenképp a háziorvosok szinte teljes köre vastapsban tört ki, amikor a miniszterelnök közölte, hogy privatizálják az egészségügyi ellátást - és itt nem is csak az alapellátásról volt szó, hanem az egészségügyi ellátást.

Ennek a privatizációnak sokféle története, legendája keletkezett az elmúlt másfél-két évben, nagy várakozással tekintettek a háziorvosok ez elé a privatizáció elé, nagy várakozással várták a különböző kórházakban, önkormányzati tulajdonú kórházakban lévő szakorvosok ugyanezt a privatizációt. Néhány fejlesztés ilyen irányban már meg is történt jó néhány területen. És nagy várakozással tekintették a rendelőintézeti szakellátásban részt vevők, a különböző funkcionális ellátásokat biztosítók a rendelőintézeteken belül, lásd röntgen- és laborszakorvosok, rendelők, amelyek korlátlan megrendelést vártak ettől a jól működő privatizált formától. S amikor találkoztak a törvényjavaslat első változatával - amelyet fórumszerűen ismertettek, és az újságon keresztül ismerhettek meg -, majd ezzel a végső változatával, határozottan merem állítani, hiszen jól ismerem talán a rendszert és a rendszer szereplőit, óriási csalódottsággal vették tudomásul, hogy egy torzó, egy semmitmondó törvényi szabályozás, egy láthatatlan végrehajtási rendeletsorozat keretében kell majd esetleg a privatizációra felkészülniük.

Mi a gyengéje ennek a törvényjavaslatnak, azon túl, amit elmondtunk, alkotmányossági, jogalkotási és törvényességi szempontból? Mindenképpen az, hogy részigényeket old meg, az egészségügy egyes szereplőit előnyös helyzetbe hozza, viszont ezeken a szereplőkön kívüli más szerepelőknek a hozzáférési lehetőségét ehhez a privatizációhoz nem biztosítja. Szó volt erről, viszonylag kevés, a kétperces hozzászólásokban.

De mit szól az az orvostanhallgató ehhez a törvényjavaslathoz, aki kénytelen lesz tudomásul venni azt, hogy ezentúl majd beláthatatlan értékért, fel nem értékelt vagyoni jogért kell majd fizetnie ahhoz, hogy egyszer, szakvizsgája letétele után háziorvosi szolgálatot láthasson el, vagy családorvos vagy falu orvosa legyen?

Mit szól ehhez a törvényjavaslathoz az, aki nyugdíjba készül, de nem tudja, hogy milyen vagyoni értékű jogot, összegben nem tudja, hogy mit tud értékesíteni, milyenek a piaci viszonyok ehhez, ki, mit, mennyiért kíván megvásárolni tőle és ez a további életében ad-e valamiféle olyan anyagi alapot, hogy nyugodtan élhesse életét?

Mit szól ehhez a törvényjavaslathoz az a szakorvos, aki konfrontációba fog kerülni az alapellátás szereplőivel? Hisz továbbra is az alapellátás szereplője, akármilyen praxis keretében látja el a feladatát, és biztos, hogy a bonyolultabb szakmai kérdések miatt hozzá fogja küldeni betegét, nem privatizált formában, tudniillik, a felelősségi oldalon a felelősségeltolás lehetőségét teszi ez a vagyoni jog lehetővé, hiszen ha műhiba történik, elkezelik a beteget, nincs mögötte egy olyan szakmai ellátóhálózat, amely kezelheti a bonyolultabb vagy még a kevésbé bonyolult eseteket is, ebben a pillanatban labdává válhat a beteg az alapellátás és a szakellátás között. Mint ahogy most is van rá példa, de ez az új struktúra nem fogja megváltoztatni az alapeseteket.

És mit fog ehhez szólni majd a fekvőbeteg-ellátás mint a vertikum harmadik eleme, amely ugyanilyen érdekeltségi rendszerben vagy nem érdekeltségi rendszerben lesz részese ennek a folyamatnak, ahol egy jól, viszonylag jól meghatározható, jó anyagi előnnyel járó alapos orvosi ellátás összes problémáját valahol a kórházi ágyon kell majd megoldani anélkül, hogy ebben különösebben anyagilag saját maga érdekelt lenne, hiszen közalkalmazottként, köztisztviselőként vagy más alkalmazottként fogja ellátni ezt a feladatát?

És mit szól hozzá az a nagy tudományos háttérrel rendelkező klinikai hálózat, amely az egész rendszerre a legnagyobb hatással kellene hogy legyen, a legspeciálisabb és a legjobb ellátást kellene hogy biztosítsa, de a jövedelem nem nála fog lecsapódni és nem az ő bérében fog megjelenni, hanem abban az alapellátásban, amelyet most konzerválunk, amely rugalmatlanná válik, ahol a versenyhelyzet valójában nem adódik meg?

Ha ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kaptunk volna a törvényjavaslatban, a szocialista frakció és párt két kézzel szavazta volna meg ezt a törvényjavaslatot mint reformjavaslatot. Mivel egyetlen ilyen kérdésre nem ad választ, még a sajtóban megismertetett végrehajtási rendeletek halvány szándéka sem - mert másról nem volt eddig szó, amit megtudhattunk ebből a körből -, így nagyon nehéz támogatnunk egy javaslatot.

És mit szólnak ehhez az önkormányzatok, illetve a tulajdonosok? Mert itt nemcsak a helyi, települési önkormányzatok, hanem mint potenciális fenyegetettek, a megyei önkormányzatok, a megyei kórházak tulajdonosai is egy későbbi lépésnél ki vannak téve annak, hogy hasonló lépéseket kell tenni.

Mindenképpen azt, hogy saját maguk építették, gyarapították ezt az intézményrendszert az adófizető polgárok pénzéből. Mi lesz a viszonya ennek a rendszernek a saját tulajdonukhoz? Sejteni lehet, majd valamiféle hozzáférési lehetőséget biztosít egy végrehajtási jogszabály vagy egy későbbi törvényjavaslat, amely vételi jogként vagy egy szerződéses lehetőségként fogalmazza meg az ingatlan- és műszerprivatizációt, mert itt erről, ugye, szó sem lehet egyelőre. Egyszerűen elvonja azt a tulajdont, vagyont, ami a polgárok adójából jött létre 10-15 év alatt, hisz minden települési önkormányzat státuszszimbólumnak tekintette ezt a tevékenységet, adott arra és sokat fordított rá, hogy az orvosi ellátás javuljon.

És itt a másik, ami városi probléma és nagy feszültségpont. Mindenki tudja, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, hogy ebben a rendszerben egy épületben, egy intézményben egyszerre működik a városi ellátás jó néhány szegmense. Ilyen a háziorvosi szolgálat, a fogászati ellátás a területi kötelezettségeivel együtt és a szakorvosi ellátás is. Ugyanabban a kubatúrában teljesen eltérő feltételek és eltérő körülmények közé szorítottuk be az orvostársadalom jelentős részét, és óriási differenciák keletkeznek, ami szubjektíve is megosztja az orvostársadalmat a három ellátási szint között. Ezért nem tudjuk tiszta szívvel támogatni ezt a törvényjavaslatot. Úgy ítélem, hogy mindenképp újra kellene gondolni ennek tartalmát, a végrehajtási lehetőségeit és lehet, hogy egy negyven paragrafusos javaslat, amelyről eredetileg szó volt, komolyabb lehetőséget adott volna a szakmai vitára, mint ez.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Nem látom a teremben Bauer képviselő urat, akkor Vojnik Mária képviselő asszonynak adom meg a szót.

 

(15.40)

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, nem bír azzal a korábbi, törvényjavaslatokban megfogalmazott felhatalmazással, melyet a jelenlegi kormány rendszerint azzal ajánl a Ház elé, hogy egyeztették a polgárokkal. Sőt, ez a törvényjavaslat tulajdonképpen még azokkal sem egyeztetett, akik ennek a törvényjavaslatnak akár szerencsés nyertesei, akár vesztesei, de mindenképpen érintettjei lesznek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságok kisebbségi előadói számtalan kérdést fogalmaztak meg. Az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója a jogalkotási törvénnyel összeegyezhetetlennek, alkotmányossági kérdéseket és problémákat felvetőnek ítélte meg ezt a javaslatot, a kisebbségi előadók számtalan aggályt fogalmaztak meg, kérdéseket tettek fel, melyeket a vitában az ellenzéki képviselők mindenképpen, de gyakran a kormánypárti képviselőtársaim is tovább ragoztak. Azt gondolom, hogy többórás vita után csak a kérdéseinket tudjuk újra megfogalmazni, hiszen ezekre sem a kormánypártok részéről, sem sajnos a miniszter úr részéről egyetlenegy érdemi válasz nem érkezett hozzánk.

Nagyon rosszkedvű vita ez itt a mai napon, hiszen azt várták tőle a háziorvosok és azt várták tőle az érintett szereplők, hogy a sorsuk jobbra fordítását, helyzetük stabilizálását és jövőképük kibontakozását fogja ez a törvényjavaslat előkészíteni. Volt is rá idő, hiszen másfél éve kezdődött ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozása. Kormánybiztos, miniszteri biztos foglalkozott a kérdéssel. A tervezeteket több alkalommal vitatták szakmai testületek, önkormányzati érdekszövetségek, orvosi képviseletek, majd megszületett egy olyan javaslat, amely egyetlenegy szervezettel sem volt egyeztetve. Előttünk áll, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim, egy olyan javaslat, amelyet szeretnünk kellene a háziorvosok érdekében, és amelyet nemcsak hogy szeretni nem lehet, hanem elfogadni sem lehet, mert épp azoknak a biztonságát veszélyezteti, akiknek kedvezni szeretne a kormány ezzel a törvényjavaslattal.

A négy paragrafusos törvényjavaslathoz a kormány indoklást fűzött és egy háttéranyagot csatolt, természetesen e két utóbbi nem lehet jogforrás, mégis bizonyos mértékig elárulja a kormány szándékát, azt, hogy mit is szeretne elérni ezzel a törvényjavaslattal. Ezért, képviselőtársaim, amikor sorra veszem ennek a törvényjavaslatnak az egyes paragrafusait, megkísérlem az időkeretben hozzátenni azt az indoklást és azt a háttéranyagot, amelyet a kormány is rendelkezésünkre bocsátott.

E törvény 1. §-a fogalmazza meg azt a keletkeztetett jogot, melyet az önálló orvosi tevékenységhez fűződő jognak, működtetési jognak nevez. Eltekintve attól az apró hibától, hogy a törvényalkotó azonnal kihagyja a házi gyermekorvosokat ebből a rendszerből, tulajdonképpen megnevezi a háziorvosokat, a fogorvosokat, akik területi ellátási kötelezettséggel rendelkeznek, és egy külön meghatározott törvényesetben a kezelőorvosokat, csakhogy nem tudjuk, hogy ebben az esetben pontosan mit is kell érteni ez alatt a külön meghatározott eset alatt.

Működtetési jogot ad a törvényjavaslat, csak nem tudjuk, hogy ki fogja ezt a jogot valóságosan megadni. Melyik az a hatóság, amelyik ennek a működtetési jognak az engedélyezésére jogosult? Mert ha arra gondolunk, hogy a működési jogosítványról van szó, melyet eddig az ÁNTSZ adott ki, akkor nem kellene ezt a törvényjavaslatot benyújtani, hiszen él egy szabály, amelyet alkalmazni kell ezekre az orvosokra.

A 2. § azt mondja, hogy a jogerőre emelkedéstől számítva az orvosok magánorvosként fognak folytatni orvosi tevékenységet. Nem kaptunk választ a vitában a sokszor feltett kérdéseinkre, például arra, hogy a területi ellátási kötelezettséggel bíró háziorvosok csoportján belül hogyan változik meg a jogállása a közalkalmazott háziorvosnak. Nem kaptunk választ arra, bár többször feltettük a kérdést, hogy mi lesz azzal a több száz kollégával, akik több száz betegkártya birtokában, de területi ellátási kötelezettség nélkül folytatják ma betegeik megelégedésére a praxisukat. Ez a működtetési jog a törvényjavaslat beterjesztője szerint vagyoni joggá változik. A törvényjavaslat nem ad választ arra, hogy miképpen változik, milyen szabályok között, milyen keretek között vagyoni értékűvé ez a jog.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény felhatalmazást kér a kormánynak és az egészségügyi miniszternek a szabályok kidolgozására, miközben az idő szorít bennünket, hiszen az életbe léptetésére is január 1-jén sor kerülne. Szeretném megtudni, miből fogják fenntartani háziorvos kollégáim a praxisukat akkor, amikor 2000-ben a háziorvosi kassza nem nő 5 százalékkal. Szeretném megkérdezni, hogy ha nem épült be az amortizáció, hogyan tud gondoskodni műszerei karbantartásáról, megszerzett praxisa színvonalának megőrzéséről, netán fejlesztéséről a háziorvos. Milyen körülmények között lehet forgalomképessé tenni a praxist? Ki fogja, milyen jogszabályban ezt megszabni? Mi lesz egy év múlva a háziorvosokkal? Hiszen egy éven belül ezeket a jogokat felül fogják vizsgálni. Ki fogja megfizetni ezeket a praxisjogokat, egyáltalán hogyan képződik ez a vagyoni jog? Azt mondja a háttéranyag, hogy a praxis árbevétele az irányadó és a törvény életbe léptetésével hosszabb távon a piac kialakít egy szorzószámot. Az árbevételt az OEP szabja meg, és tudjuk, hogy mik a feltételek. Melyik az a piac, milyen hosszú távon alakítja a szorzót? Mi lesz a háziorvosi körzetekkel a kis falvakban, ahol most szinte keresik az orvost, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk, de persze nem lesz szorzó erre az értékre! Hogyan fogja megvenni a praxisba kerülő orvos ezt a következő praxist?

A valós piaci érték az egészségügybe újonnan beáramló orvosok fizetőképes keresletétől függ - mondja a háttéranyag. Mit is jelent ez, képviselőtársaim? Azt jelenti, hogy eddig az orvosok a maguk alacsony bérével, a szakmai presztízsével, a járulékaikkal járultak hozzá a rendszer fenntartásához, és most ők teremtik meg azáltal a praxis forgalomképességét, hogy meg is fizettetik velük? Hiszen azt mondja ez az indoklás, tisztelt képviselőtársaim, hogy legnagyobb erénye a javaslatnak, hogy a költségvetésnek nem kerül pénzébe. Hogy lehet egy ilyen cinikus törvényjavaslatot beterjeszteni ebben a parlamentben, és még megpróbálni a háziorvosokkal azt is elhitetni, hogy ezzel ők jól járnak?!

Tisztelt Képviselőtársaim! Én végigjártam a négy paragrafussal a megyémet, és megpróbáltam elérni minden kollégámat, és megkérdeztem a vita végén, hogy a helyemben hogyan döntenének a törvényjavaslat sorsáról. Azt mondták: szavazz nemmel erre, mert nekünk nem ad biztonságot, nem szolgálja a praxisunk működőképességét és szakmai presztízsünket sem. A kérdéseket, amelyeket ma feltettünk, még senki sem akarta megválaszolni. Ezért nem fogadható el ez a törvényjavaslat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

(15.50)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azért nem nevezném cinikusnak a törvényjavaslatot, hiszen egy ilyen kezdeményezés példaértékű, viszont bennem is mint pedagógusban megfogalmazódnak különböző dilemmák, nevezetesen, az iskola-egészségüggyel kapcsolatosan egyáltalán hogyan fognak alakulni a dolgok. Eddig is komoly gondok voltak az iskola-egészségügyi ellátás kapcsán, most pedig a dolognak felmerülhet az a része is, hogy ki fogja fizetni ezt a fajta ellátást, és milyen szinten valósulhat meg. Az iskolafogászat kérdésében, de minden iskola-egészségügyi dologban nagyon fontos dolog a gyermekek érdekében végzett megelőző munka, és valahol azt szeretném, ha ez ingyenes lehetne.

Van még egy másik terület, a sportorvoslás kérdése. Tudjuk azt, hogy ép testben ép a lélek, és hála a Teremtőnek, nagyon sok kisgyermek és ifjú sportol - természetesen nem elegen -, de ahhoz, hogy ezt a tevékenységet versenyszerűen is űzhessék, sportorvosi szűrővizsgálatoknak kell alávetniük magukat. Ugyanilyen fontos a minden gyermekre kiterjedő szűrővizsgálatok rendszere, hiszen egy-egy gyermekkorban felfedezett deformitás vagy egészségügyi probléma időben orvosolható, időben eljuttatható azokra a szakmai orvosi területekre, ahol gyógyulást vagy enyhülést nyernek a gondok, problémák.

Mindezek számomra is igen nagy dilemmát jelentenek, nem tudom, hogy ebben a néhány mondatos dologban hogyan lehet ezt kiolvasni. Engedjék meg, hogy kicsit kevésbé hozzáértőként, pedagógusként feltehessem ezeket a kérdéseimet.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője; őt Schvarcz Tibor, az MSZP képviselője követi, de ő nincs itt, Szabó György következik utána.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Így a vita vége felé, rosszkedvünk, rosszkedvem délutánján hadd kezdjem egy kicsi politikai értékeléssel, hozzáteszem, hogy ezt nem én találtam ki. Úgy, ahogy Vojnik Mária képviselőtársam, én is nagyon sok polgármesterrel, háziorvossal beszélgettem az elmúlt hetekben erről a törvényjavaslatról, és az ő véleményük alapján megkockáztatom, hogy alibi tervezetről van szó, amely elfedni hivatott, hogy az egészségügy - mint ahogy ezt tegnap is tapasztaltuk a költségvetési szavazásnál - bizony nagyon komoly, mondhatnám, katasztrofális vereséget szenvedett a költségvetési alkukban.

Bár Vojnik Mária képviselőtársam említette azt, hogy tulajdonképpen hiányzik ennek a törvényjavaslatnak is az anyagi megalapozása, de mégis mindenki beszél itt - mi magunk is - praxisjogról, értékekről, tulajdoni kérdésekről, és arról tényleg nem esik szó, hogy ehhez képest 1999 után, 2000-ben, jövőre csak 5 százalékkal nő a praxispénz, ami még a prognosztizált infláció mértékét sem éri.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, ez az igazi baj, mert ha én is visszautalok a kormányprogramra, mint ahogy azt a miniszter úr tette délelőtt - amelyben az olvasható, hogy a kormány stratégiai fontosságúnak tekinti az alapellátás fejlesztését, a háziorvosi, házi gyermekorvosi rendszert magánosítja, és az ellátásért felelőssé teszi -, ez világos beszéd, még akkor is, ha nem feltétlenül azonosulunk vele. De vajon, ha ezt mondja a kormányprogram, és stratégiai fontosságúnak tekinti az alapellátás fejlesztését, akkor tényleg miért van az, hogy másodszor sem - sem az ez évi, sem a jövő évi költségvetésben - érzékelhető fejlesztés, sőt hozzáteszem, hogy ebben az évben egy jelentősebb összeg elvonására is kísérletet tett a háziorvosi kasszát illetően a kormány, és csak az Orvosi Kamara kifejezett tiltakozásának hatására állt el ettől a szándékától.

Azt mondja a kormányprogram, hogy stratégiai fontosságú kérdésként kezeli ezt a területet, de a megoldásként felmutatott törvényjavaslat a stratégiai kérdésekhez méltatlan színvonalú, úgy is mondhatnánk, kodifikációs mélypont, mint ahogy erről már képviselőtársaim szóltak. Meggyőződésem, hogy ez a tervezet sokkal inkább egy kommunikációs termék, mintsem az elmélyült előkészítő és kodifikációs munkálatok eredménye, és rendkívül elszomorító, hogy ennyi nyitott kérdéssel, ennyi tisztázatlan kérdéssel találkozik a törvényhozó, ennyire bizonytalan helyzetben kell megítélnünk a törvénytervezet hatását; ugyan kaptunk háttéranyagot, de az mindennek minősíthető, csak valóságos hatástanulmánynak nem.

Ez a javaslat, képviselőtársaim, annyi sebből vérzik, amennyi csak ejthető a négy paragrafuson, szinte minden bekezdése támadható, és külön figyelemre méltó, hogy a hozzáfűzött indokolás is alig kapcsolódik a konkrét rendelkezésekhez. Szocialista képviselőtársaim már szinte minden paragrafust kiveséztek, hogy így fogalmazzak, úgyhogy én rövidebb lehet ebben a tekintetben. Azt szeretném megemlíteni még egyszer, hogy a törvényjavaslat a 4. § (4) bekezdésében a működtetési jogot vagyoni értéknek minősíti. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a definíció értelmezhetetlen tartományait - nem ismétlem meg azt, ami már elhangzott -, akkor meg jegyeznünk, hogy a vagyoni értékű jog a tulajdon fogalomkörébe tartozik, és mint ilyen, kiemelt alkotmányossági védelem alatt áll, és minden lényeges elemét törvényben illene szabályozni.

Most tekintsünk el attól, hogy van már a tarsolyban, a benyújtott módosító indítványok között egy másik törvényjavaslat is, de ez a javaslat, amelyet ma vitatunk, kínosan kerüli az "önkormányzat" kifejezés használatát, de még az erre történő utalás sem fedezhető fel. Az egész praxisjogot úgy kísérli meg szabályozni, hogy tudomást sem vesz az önkormányzatok alapellátás ügyében jól definiálható kompetenciájáról. Jogosan tehető fel a kérdés, hogy ha ez a törvényjavaslat nem érinti az önkormányzati jogosítványait - mert megtudtuk kormánypárti képviselőtársainktól, de a miniszter úrtól is, hogy itt nem, ez nem érinti -, az önkormányzatnak törvényben szabályozott jogai és kötelezettségei változatlanok, akkor milyen többletet jelent ez a háziorvosok részére. Ki kell mondani azt, hogy a törvényjavaslatból megismert változat érdemi többletet nem jelent a háziorvosoknak.

Ezek után az a következő kérdés, hogy lehetne-e értelmes megoldást kialakítani, amelyben a betegek, az önkormányzatok és a háziorvosok egyaránt megtalálják a maguk biztonságát szolgáló elemeket, és ezek az elemek egymáshoz illeszkednek, és egymás hatásait erősítik. A mi válaszunk az a Szocialista Pártban, hogy igen, lehetne ilyen megoldást találni, azonban a törvényjavaslat minden szempontból alkalmatlan a helyes megoldások kialakítására. Vagyis, képviselőtársaim, van arra példa, hogy az ellátási felelősség egy részét a magánszférába helyezzék, illetőleg a magánszféra szereplőire közszolgálati felelősséget telepítenek. Van erre példa, és nekem meggyőződésem, hogy a két főszereplő, az orvos és az önkormányzat között is megosztható az ellátási felelősség oly módon, hogy egyik se érezze magát kiszolgáltatott helyzetben.

(16.00)

Ehhez azonban sok-sok tisztázó szakértői munkára és vitára, kölcsönös garanciák megfogalmazására van szükség. Igen, képviselőtársaim, megismétlem: elvileg a Szocialista Párt nem zárja ki az önkormányzati törvény módosítását. Ehhez azonban szóértés, türelem, kompromisszumkészség kell, és bizony nem használ ennek a munkának a frontvonalak bemerevítése, a politikai ellenfél provokolása, ahogyan jeles kormánypárti politikusunk erre ragadtatta magát, amikor a szocialistákat, a szocialista irányítású önkormányzatokat a nekik nem tetsző orvosok eltávolításának szándékával gyanúsította kormányhoz közel álló napilapban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem segít az ilyenfajta sommás megítélés, az ilyenfajta sanda gyanúsítás, nemcsak azért, mert egyáltalán nem igaz, de azért is, mert bizalmat kellene ébreszteni egymásban, bizalmat a tárgyalásokhoz, talán egy kicsit úgy kellene viselkedni, mint Saint-Exupéry kis hercege, és azt gondolom, hogy nem ártana, ha néhány képviselőtársam forgatná ezt a könyvet és tanulna belőle; úgy gondolom, hogy ez még most sem késő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én a magam részéről ebben a formában csak azt tudom újból megfogalmazni, amit a bizottsági ülésen is megfogalmaztam már: úgy gondoljuk, hogy az előterjesztőnek vissza kellene vonni ezt az árnyék-intézményrendszert létrehozó, garanciák nélküli tervezetet, esélyt adva arra, tiszta lapot nyitva, hogy nem a bizonyításkényszer hatása alatt, nem ultimátumok árnyékában, hanem érlelő, tisztázó munkával, időtálló, valamennyi érdekelt támogatását élvező javaslat születhessen az alapellátás reformjára, hozzáteszem, nemcsak az alapellátás, de a szakellátás más területeinek az átalakítására is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szabó György úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Így a nap végén valóban megállapíthatjuk a sokórás vita után, hogy meglehetősen elkeserítő, hogy a kormány egy nagy jelentőségű ellátórendszert mindössze annyira becsül, hogy egy ilyen hevenyészett valamit terjesztett be a parlament elé, ami talán, nyugodtan mondhatjuk, a magyar törvényhozás egyik mellékterméke, és ha keményebben akarok fogalmazni, akkor akár hulladékot is mondhatnék.

Az is elszomorító, hogy a magyar parlamentet, ideértve a kormánypárti képviselőket is, mindössze annyival becsüli meg, hogy egy paragrafusában utal arra, hogy ezt a nyitott kérdést majd valamikor a kormányrendeletben valahogy lerendezi, mintha nem tartozna ránk, hogy mihez adjuk a nevünket, amikor megszavazunk valamit.

Azt is leszögezhetjük, azt hiszem, a vita alapján kiderült, hogy ez nem privatizáció, ez a törvény nem része, és nem is generálja az egészségügyi reformot, és leszögezhetjük talán azt is, én nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ettől - és ez a legnagyobb baja - még az egészségügyi ellátórendszer egy bizonyos része, a háziorvosi ellátórendszer sem lesz jobb. Sőt, sokan utaltak rá, én is ezekhez szeretnék csatlakozni, kifejezetten rosszabb lesz.

Ez a rendszer, vegyük végig, háromszereplős. Ott van a beteg, az önkormányzat, és természetesen ott van az orvostársadalom; tegyük most félre pillanatnyilag a biztosítót. Nos, a betegnek, utaltunk rá, biztosan nem lesz jobb, mert egy praxisjoggal bebástyázott orvos az, aki fogja a jövőben a szolgáltatást biztosítani, és ha netalántán az orvos tevékenységével kapcsolatban valami kifogás felmerülne, akkor, úgy tűnik - nyugodtan mehetett idáig az önkormányzathoz valamifajta jogorvoslatért -, hogy innentől kezdve sokkal nehezebb lesz.

Én még nagyobb gondnak látom azt, hogy ha egy praxis működtetési joga vagyoni értékű joggá válik, akkor vajon nem fog-e olyan hatást generálni, ha a praxis működtetési jogát bizonyára meghatározza az ott megszerezhető kártyapénzek nagysága, de legyünk őszinték, nyíltak, az ott megszerezhető hálapénznek a nagysága is, hogy valaki egy későbbi dologra gondolván, amikor értékesítheti, ezt a bizonyos, mondjuk, hálapénzösszeget is növelni kívánja - legalábbis a rendszerben ennek az ösztönzése egészen biztosan benne van.

Egyébként a miniszter úrral folytattunk erről egy polémiát, egyoldalút, mert ő a bizottsági ülésen megtisztelt bennünket, és azt mondta, hogy mi ezt nem jól látjuk, mert az orvos azért fog jobban dolgozni, hogy jó híre legyen, mert a jó hír majd növeli a praxis értékét. Most itt csendesen kérdezem magunktól: és tessék mondani, a jó hírt ki fizeti? A biztosító több pénzt fog majd adni a jó hírért? És ezt a jó hírt ki fogja minősíteni? Az Orvosi Kamara felvállalja, hogy pontrendszerben minősíti a háziorvosok munkáját? És tessék mondani, ez a jó hír, ha netalántán valóban vagyoni értékké vagy valamifajta jövedelemmé válhat a későbbiekben...- és ha elmegy az, aki ezt a jó hírt megteremtette, akkor viszi magával a jó hírt is.

Nem jó az önkormányzatoknak sem, utaltunk erre, mert - és ezt elismeri a kormányzat is - az ellátási felelőssége az önkormányzatoknak egyáltalán nem csökken ezáltal; övé, ha úgy tetszik, továbbra is bizonyos számlának az állása, ami a működtetés tárgyi feltételeit jelenti. Tehát kötelessége nem, de a beleszólási lehetősége - és ne felejtsük el, hogy itt azért szólhat bele az önkormányzat, mert alapvetően a szolgáltatást igénybe vevők, azaz a betegek érdekeit neki meg kell testesíteni, hiszen választópolgárairól van szó, nos, ez a lehetőség - csökken, mert a későbbiek során ha valamilyen oknál fogva váltani kell a háziorvost, mert nyugdíjba ment vagy elköltözött, akkor mi lesz? Többek között nemcsak az fogja eldönteni, hogy kit választ egy közösség, hanem az is, hogy ki kerül oda, hogy ki tudja majd megfizetni ezt a bizonyos vagyoni értékű jogot, amelyet a jelenlegi háziorvosok meg fognak kapni.

Persze, a miniszter úrnak erre is volt válasza, ő azt mondta, hogy azért jó ez az önkormányzatoknak, mert a pénzük a legjobban hasznosul majd. Ugyan azt nem fejtette ki pontosan, hogy mire gondol, ezért csak találgatni lehet, de vélhetően van ebben némi igaza; mert ha arra gondolok, hogy egy önkormányzat és - hogy úgy mondjam - az önkormányzatok többsége sok-sok pénzt öl abba, hogy a háziorvosi rendszer jól tudjon működni, évente sok-sok milliárdot, és ha ez a későbbiekben, növelvén a praxis értékét, mondjuk, magánszemélyek zsebébe kerül, akkor lehet ebből a szempontból azt mondani, hogy az ő meglátása szerint jól hasznosul. De itt azért látni kell, hogy bizonyos közösségi vagyonnak, mondjuk, magánvagyonná való transzformálása történik meg.

Azt is mondta a miniszter úr, hogy ha nincs megelégedve az önkormányzat az orvossal, akkor majd a kamarához fordulhat szerződésbontásért. Csak én meg azt mondom erre: most kié a felelősség, az ellátási felelősség? Az önkormányzaté. Akkor nem az a helyes, ha az önkormányzat, aki, ismétlem, a választóktól kapja a felhatalmazását, maga ítéli meg, hogy ezzel a felelősséggel hogyan él? Miért kell ebbe közvetítőt és minősítőt bekapcsolni? Állítottuk, és állítom most is, hogy istenigazából nem jó az orvostársadalomnak, sőt az egészségügyben dolgozóknak sem, mert az orvostársadalomnak az a szűk része, aki ma a praxist gyakorolja, megkapja ezt a bizonyos vagyoni értékű jogot, elmondták többen, de a többieknek már fizetni kell, akik majd a későbbiekben háziorvosok szeretnének lenni. És, mondjuk ki nyíltan, a többiek pedig aztán nem kapnak semmit.

A miniszter úr erre azt mondta, hogy ez azért jó, mert azok, akik eddig működtették és művelték orvosi tevékenységüket, most végre megkaphatják, a sajátjuk lesz ez a bizonyos praxis. Én csak csöndesen kérdezem: és a kórházi orvosok? És a védőnők? És az asszisztensek? És az ÁNTSZ dolgozói? És az ápolónők? - és folytathatnánk. És a tanárok? És az ügyészek? És a bírók? Ők megkapják majd a maguk működtetési jogát, és vagyoni értékű jog lesz? Mellesleg szólva, az a gyanúm, hogy a háziorvosokat is bizonyos értelemben kár érheti, hiába gondolják, hogy kapnak valamifajta vagyoni értékű ajándékot.

(16.10)

Azért gondolom, hogy ez a lehetőség fennáll, mert utalt rá kormánypárti képviselőtársam is, hogy bizony sokszor feszültség van a háziorvosok és az önkormányzat között. És ha netán mondjuk ennek egy olyan következménye előfordul, és miért ne fordulhatna elő, hogy az önkormányzat minimális szinten fog eleget tenni a praxis működtetési feltételei, a tárgyi feltételek biztosításának, hiszen azt mondja, hogy ezzel gyakorlatilag a most működtető háziorvos vagyoni értékű jogát növelem, akkor fennáll bizony a veszély, hogy ez az ellátás a későbbiekben nem is előre, hanem visszafelé fog fejlődni.

Szóval, ha végigvesszük, nyugodtan összegezhetjük, hogy nem jó sem a betegnek, sem az önkormányzatnak és magának az egészségügyi társadalomnak sem, de valakinek feltehetőleg jó és csak el lehet jutni ahhoz a következtetéshez, hogy úgy tűnik, jelenleg a kormány saját magának előnyöket vél ebből kovácsolni, ezért talán úgy véli, hogy neki jó, mert megvásárolhat egy igen befolyásos réteget, azt a hétezer háziorvost, akik mindannyiunkkal kapcsolatban vannak. Úgy tűnik, az a fajta politika, amely sok más helyütt is tetten érhető, ez a megosztási politika is elterelheti a figyelmet arról, milyen súlyos gondok vannak. Meg abból a szempontból is jó, hogy elterelheti a figyelmet arról, hogy a Magyar Köztársaság kormányának istenigazából nincs elképzelése a magyar egészségügy átalakításáról.

Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az egész törvényjavaslat egy álságos, megkerülő törvényjavaslat. Pontosan arról nem beszél - és ezért utasítjuk el -, ami a háziorvosi rendszer alapvető problémája, hogy nem családorvos, nem tudja végezni a gyógyító munkáját, nem tudja végezni a megelőző munkáját, nem tudja végezni az utógondozási tevékenységet sem, nincs is erre ösztönözve, meg a rendszer nem is finanszírozza. Erre pénz kellene. Tudom, a kormánynak az a válasza, dehogy nincs. Csak szeretnék utalni arra, hogy tegnap szavazták le azt a módosító javaslatunkat, amelyik a magyar egészségügyi rendszerbe 15 milliárdot tett volna be. Ha ezt odaadták volna a háziorvosoknak, vagy támogattak volna hasonló módosító indítványt, akkor talán elhinnénk, hogy valóban van szándék a kormány részéről arra, hogy ezt a rendszert megreformálja. De ehelyett tulajdonképpen nem tellett másra, csak egy ajándékozási törvényre, amely, ismétlem, még az ajándékozottak számára sem fogja meghozni a kellő eredményt, ezért természetesen nem tudunk ilyen törvényjavaslathoz csatlakozni, és nem adjuk hozzá a nevünket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Vojnik Mária képviselő asszony. Megadom a szót.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szomorúan látom, hogy a vita végén, amikorra elfogytak a hozzászólók, addigra elfogytak azok is, akik a vitában feltett mintegy ötven kérdésünkre választ adhattak volna. (Dr. Horváth Zsolt: Ejnye, ejnye! - Szabó György: Hát nem vagy sok egyedül!)

A miniszter úr azt ígérte, amikor Házas képviselőtársam a frakció első szólójaként megfogalmazta az első kérdéseit, melyekhez aztán a többit hozzátettük, hogy a vita végén válaszolni fog a feltett kérdésekre. Ezt sajnos most már nem teheti meg, és le fogjuk zárni ezt a vitát, úgy, hogy a háziorvosokat érintő alapvető kérdésekre, melyek egzisztenciálisak, anyagiak, perspektivikusak, nincsen válasz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó képviselő úr már elmondta, hogy a tegnapi vitában a kormánypártok a társadalombiztosítás bevételi oldalát közel 1 milliárd forinttal javasolták csökkenteni, hogy a kiadási oldalon az amortizációra vonatkozó javaslatunk nem talált meghallgatásra, hogy a minőségi ellátás feltételeit biztosító javaslatunkat nem fogadták el, és most úgy látjuk, hogy azokat a javaslatokat sem, amelyeket képviselőtársaim megfogalmaztak, ugyancsak nem fogjuk viszontlátni ebben a törvényjavaslatban. Így hát marad a megállapítás, hogy ez a törvényjavaslat így fog átmenni, nélkülünk, mert ehhez nem tudunk felhatalmazást adni, és ebben a kérdésben a háziorvosok fognak majd dönteni, amikor elbírálják, hogy ezzel ők jól jártak-e vagy sem, mert meg fogják tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amikor a gombot megnyomtam, nem tudhattam, hogy Vojnik Mária képviselőtársam milyen szellemben kíván szólni, de nem tekintek el a kétperces hozzászólásomtól, ugyanis rendkívül sajnálatos körülmények között zajlott egész nap ez a vita.

Nagyon dicséretes volt az, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam gyakorlatilag egyedül, néha Mánya Kristóffal együtt, küzdött és próbálta védeni azt, ami egyszerűen védhetetlen, tisztelt képviselőtársaim. És közben a kormánypárti többség valószínűleg otthon kereste a megoldást arra, hogyan lehet megtalálni erre az elrontott törvényjavaslatra a választ, mert ha nem ezt tennék, akkor valószínűleg itt érveltek volna, s válaszoltak volna a kérdéseinkre, s meggyőződéssel tudták volna képviselni a kormány álláspontját. De ebből a sorból nemcsak a kormánypárti többség hiányzik, hanem többek között egy nagyon fontos része a kormánypárti többségnek.

A finanszírozásról elég sok szót szóltunk ma. Az anyag is, amelyet úgynevezett háttéranyagként kaptunk, a rendszer hiányosságai között említette a finanszírozási rendszer fogyatékosságait. S lám, úgy folytatjuk le a vitát, hogy a felelős politikai államtitkár úr még csak be sem jön a terembe, olyan távolról nézi ezt az egész vitát - ha egyáltalán figyelemmel kíséri, de a jelenléte semmiképpen nem volt tapasztalható -, hogy ez végül is, tisztelt képviselőtársak, rendkívül sajnálatos.

Az pedig, hogy a miniszter úr ígéretet tesz arra, hogy majd válaszol a felvetett kérdéseinkre a vita végén, körülbelül ugyanaz az ígéret, amit tőle már megszokhattunk, hogy majd lesz 400 százalékos béremelés, meg lesz majd szorzószámemelés, aztán semmi sem lesz. Láthatjuk a költségvetési vitában, hogy gyakorlatilag milyen pozíciót tudott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) elfoglalni az egészségügy.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. (Dr. Vojnik Máriához:) Képviselő asszony, olyan helyen ültem, amelyet ön nem láthatott, de itt voltam, figyeltem. (Dr. Vojnik Mária jelzésére:) Jó, köszönöm szépen, tehát azért van, aki hozzá tud szólni.

Az ön állásfoglalásával természetesen nem értek egyet. Véleményem szerint ez a törvényjavaslat ebben a formájában is értéket képvisel, ebben a formájában is elfogadható. Ha önök a négy paragrafusos törvényjavaslatban, a feles törvényjavaslat részben olyat találnak, ami nem helyes az önök véleménye szerint, vagy abban a formájában nem jó, akkor önöknek lehetőségük van módosító javaslatokat benyújtani (Keller László: Mikor?) a négy paragrafusos részhez, és lehetőségük van a törvényjavaslatot ilyen értelemben is megváltoztatni. Sőt, még mindig bízom benne, hogy a hatpárti tárgyalás, amit önök kezdeményeztek, még nem ért véget.

Tehát nagyon kérem, még ne előlegezzük meg egyik oldalról sem azt, hogy nincs tovább, mert én még mindig abban bízom, hogy ennek van realitása, ennek a tárgyalásnak még vannak tartalékai. Éppen ezért nem is próbálok olyan éllel reagálni, mint ahogy ezt ma egy-egy felszólalás kapcsán megtettem. Tehát szeretném, ha ezeket a tárgyalások nyitva maradnának, és lenne még esélyünk egyeztetni.

Éppen ilyen szellemben kívánok Keller képviselő úrnak is válaszolni - most önmérséklettel nem reagálok tételesen mindarra, amit elmondott -, hogy remélem, a hatpárti egyeztetésen lesz módunk nyugodtabb körülmények között az eredeti, ennél sokkal békésebb hangnemben erről a kérdésről beszélni.

Tulajdonképpen még egyetlenegyre szeretnék kitérni: a vita mintegy 5 órás terjedelme és az a nagyon szerencsétlen kezdete, ahogy a Házban ez elindult, hogy két óráig nem folyt érdemi vita, ez volt az, ami sajnálatos szerintem. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Horváth Zsolt Képviselőtársam! Nagyra becsülöm az ön érvelőképességét és a kitartását is, és őszintén sajnálom, hogy mivel ebben az ügyben természetesen nem ön az előterjesztő, így hát azt a választ, amit tőle kellett volna megkapnunk, ön nem tudja pótolni a helyzeténél fogva.

De hogy mit nyújt: mégis azt gondolom, egy kicsit alkalmat adott arra, hogy most elmondjam, a háttéranyag szerint például mit is fog nyújtani ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása.

(16.20)

Azt, hogy az orvosi területen túlkínálat van, ezzel a stabil egzisztenciát biztosító működést veszélyezteti. Tehát szükség van egy kvótarendszer bevezetésére, mely révén szabályozható a mindenkori működtetési joggal rendelkező orvoslétszám. Ma ezt kiadja az ÁNTSZ korlátozás nélkül. A szabályozásban az ÁNTSZ a működtetési engedély megszerzésének, megvásárlásának szükséges, de nem elégséges feltételévé válik, korlátozottsága miatt a működtetési engedély vagyoni értékkel bíró eszközzé, azaz számviteli nyelven immateriális eszközzé válik, és így lesz majd piaci értéke ennek a praxisnak. Én azt gondolom, ha még nem ismerték volna ezt a háttéranyagot, tisztelt képviselőtársaim, akkor ezt is tanulmányozzák. Nagyon sok tanulsága lesz.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kökény Mihály úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon örülök annak, hogy Horváth Zsolt képviselőtársam rejtekhelyéről azért figyelemmel kísérte a hozzászólásokat, s köszönöm neki, hogy itt a vége felé valóban megpendített egy kompromisszumkész hangot.

Egy picit ehhez csatlakozva, nem hosszan kiértékelve az eltelt közel hat óra tanulságait, szeretnék arra javaslatot tenni, hogy ha ennyi kérdés valóban megválaszolatlan, ha Horváth Zsolt képviselő úr valóban komolyan veszi - mint ahogy mi is komolyan vesszük - a hétfőn folytatódó hatpárti egyeztetést, akkor most ne zárjuk ezt az általános vitát. Adjunk egy esélyt arra, hogy hátha közben még néhány dolgot közösen ki lehet kínlódni, ki lehet alakítani. Azt gondolom ez olyan gesztus lenne, amely már bennünket is kötelezne sok tekintetben. Ez az egyik javaslatom, ezt egyébként elnök úrhoz is intézem ügyrendi javaslatként.

A másik megjegyzésem, illetve kérésem az lenne az egészségügyi tárcához, jelesül államtitkár asszonyhoz, hogy itt szó esett a vita elején a teljesen elkészült kormány- és miniszteri rendeletekről, s azt gondolom, hogy a továbbiakat is lényegesen befolyásolja ennek a tartalma, ezért én nagy tisztelettel arra kérem a kormányt, a szaktárcát, hogy ezeknek a rendeleteknek a tervezeteit juttassák el legalább az érintett szakbizottságok tagjaihoz, mert véleményem szerint ez azért segíti a tisztánlátást és az ügyek továbbgondolását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi javaslat is elhangzott a kétperces hozzászólás kapcsán. Megnyitom a vitát az ügyrendi javaslat felett. Frakciónként mindenkinek lehetősége van reagálni erre. De előre jelzem, amennyiben nem lesz konszenzus az összes frakció között a felszólalásokban, akkor le fogom zárni a vitát a Házszabály értelmében. Amennyiben a másik oldal is kéri, hogy ne zárjam le, akkor természetesen más a helyzet. Tehát azt kérdezem, hogy az ügyrendi javaslathoz ki kíván hozzászólni. Horváth Zsolt, a Fidesz képviselője jelentkezett.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az éles vita után mindig megnyugtató hallani, ha a felek visszatérnek a normális, nyugodt hangnemhez. A hatpárti tárgyalásokon is elmondtam, itt, a Házban is elmondtam, ez egy olyan kérés, amelyet nem tudunk teljesíteni, hiszen az általunk fontosnak vélt január elsejei határidő tartását ennek a javaslatnak az elfogadása nem tenné lehetővé. Ehhez a kormánykoalíció pártjai ragaszkodnak, ezért mi nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy az ügyrendi vitát lezárjuk, tehát nem értünk egyet az ön ügyrendi javaslatával. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ügyrendi hozzászólásra Béki Gabriella jelentkezett az SZDSZ képviseletében. Megadom a szót.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! A sok órával ezelőtt elkezdődött vita, hogy tudniillik nagyon zavaros állapotban kezdünk erről a törvényjavaslatról vitatkozni, a kormánypárti oldalnak az a vádja, hogy az ellenzék obstruálná ezt a tárgyalást, ez merülhet fel újólag az ügyrendi javaslat kapcsán. Azért kértem szót, mert délelőtt az első ügyrendi vita kapcsán nem kaptam lehetőséget arra, hogy kifejtsem az álláspontomat, cáfoljam ezt a feltételezést azzal, hogy bennünket éppen az igényesség motivál, hogy szülessen egy jó törvény, mert látunk rá elvi lehetőséget, hiszen a parlamenti patkó mindkét oldalán ülő pártok privatizálni szeretnék az egészségügyi ellátást, de nem mindegy, hogy hogyan.

A mai vita arról szólt, hogy ez a kérdés kormánypárti oldalon is végiggondolatlan, nem jutott a kormánypártok jó néhány képviselője és az érintett tárca megállapodásra, egyezségre, következésképp nagyon indokolt lenne időt hagyni magunknak arra, hogy tényleg milyen megoldási javaslat mellett dönt majd a Ház.

A hatpárti tárgyalásoknak pedig csak akkor van értelme, ha nincsenek ilyen ultimátumszerű sarokkövek, hogy tárgyalunk ugyan, de muszáj a határidőt egy nagyon közeli és betarthatatlan határidőt tartani. Így kérdéses és kétséges, hogy a hatpárti tárgyalások eredményre vezethetnek-e. Tehát a szabad demokraták az ügyrendi javaslattal egyetértenek.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Csáky András úrnak, az MDF képviselőjének.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy mi akadályozza, hogy a vitát lezárjuk. Itt elhangzott a mai nap, az ellenzék részéről mást sem hallottunk, hogy ez a négy paragrafusos törvény tulajdonképpen semmiről nem szól, semmi lényegi dolog nincs benne, és most jelenleg erről vitatkozunk.

Az, hogy ne zárjuk le, azt jelenti, hogy akkor mégis csak lenne mondanivalója az ellenzéknek arról a törvényről, amiről tárgyalunk. Nekünk az a véleményünk, hogy jó lenne már a részletes vitában tárgyalni az érdemi módosításokról, mert a jelenlegi fázisában az egésznek valóban a részletes vitában lehet tárgyalni az érdemi módosításokról, és ha most nem zárjuk le az általános vitát, akkor nem tudunk érdemi dolgokról beszélni.

Itt többen jelezték az ellenzék részéről is, hogy módosító javalatokat nyújtottak be, mi ezt nagy kíváncsisággal várjuk és a részletes vitában érdemi dolgokról tudunk tárgyalni, és a részletes vita végén meg tudjuk majd állapítani, illetve tudunk abban dönteni, hogy hogyan tovább. Nem látom indokát annak, hogy most ne zárjuk le az általános vitát. Zárjuk le, vagy ha még valakinek mondanivalója, akkor gondolom, hogy mondhatja tovább, ennek nincs semmi akadálya.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi jelentkező nincs több, az ügyrendi kört lezárom. Ebben a pillanatban jelent meg Keller képviselő úr neve a monitoron, de természetesen ügyrendi hozzászólásra szót adok. Parancsoljon.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek, rossz gombot nyomtam meg, de ügyrendiben szerettem volna hozzászólni. Támogatjuk az ügyrendi javaslatot, és nem is tehetünk mást, hiszen Horváth képviselő úr kilátásba helyezte a hétfői tárgyalást. A hétfői tárgyalás után nemcsak közös módosító javaslatokra nyílik lehetőség, hanem saját módosító javaslatokra is lehetőség nyílik, amit csak úgy van módunk a Házszabály szerint benyújtani, hogyha most a vita nem zárul le. Ez az egyik indok, ami miatt támogatjuk az ügyrendi javaslatot.

A másik, hogy mi nemcsak saját magunkkal akarunk konzultálni, hanem konzultálni szeretnénk az érintettekkel, a különböző érdekvédelmi szervezetekkel, az orvosi kamarával és nem sorolom tovább. Erre időt kell hagyni.

A harmadik: ha azt mondja képviselőtársam, hogy január elsejétől ennek a törvénynek hatályba kell lépni, ez egy teljesen megalapozatlan törvénykezést fog lehetővé tenni, hiszen csak gondoljunk bele, hogy ma még nem tudhatja a kormányzat, hogy milyen kormányrendeleteket, miniszteri rendeleteket kell megszülni ahhoz, hogy a rendszer január elsejétől működni tudjon.

 

(16.30)

Ez a jövő héten fog körvonalazódni, de még akkor sem lesz döntés. Döntés majd legkésőbb karácsony előtt két nappal lesz.

Tisztelt Képviselőtársam! Egyszerűen olyan helyzetet nem tudunk teremteni, hogy december 23-a után, néhány munkanapon fogalmazza meg az államigazgatás azokat a nagyon fontos kormányrendeleteket, amelyeket meg kell fogalmazni. Tehát azt gondolom, hogy ha komolyan akar tárgyalni a Fidesz és a kormányzó többség, akkor ilyen határidőt nem szab a tárgyalások előtt, mert egyszerűen betarthatatlan. Éppen ezért támogatjuk az ügyrendi javaslatot. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Ügyrendi hozzászólásra jelentkezett közben Vincze László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Úgy gondoljuk, hogy minden paragrafusnál nyitott az a lehetőség - hiszen ez a pártok közötti tárgyaláson is elhangzott így -, hogy be lehet adni kapcsolódó módosító indítványokat, és mindenféle nagyon komoly javaslatot, amely itt felmerül. Erre van lehetőség, így nem tudjuk támogatni ezt a fajta indítványt. (Taps az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Újabb ügyrendi jelentkezőt nem látok, az ügyrendi vitát lezárom. Megállapítom, hogy konszenzus nem alakult ki ebben a kérdésben. Megkérdezem, hogy az általános vitában kíván-e valaki még felszólalni. (Keller László: Ügyrendi!) Újabb ügyrendi javaslat?

Keller László kíván újabb ügyrendi javaslatot tenni. Megadom a szót.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ügyrendi javaslatom arra irányul, hogy a módosító javaslatok benyújtásának a határidejét péntek 14 óráig hosszabbítsa meg az elnök úr, hiszen egyszerűen képtelenség a mai ülésnap végéig érdemi módosító javaslatokat megfogalmazni; figyelemmel arra, hogy a mai vitában rendkívül sok információhoz vagy éppen információhiányhoz jutottunk.

Tehát ennek megfelelően most már nem áll módunkban kidolgozott módosító javaslatokat benyújtani. Éppen ezért kérem, hogy péntek 14 óráig legyen lehetőségünk arra, hogy megfogalmazzuk a módosító javaslatunkat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő Úr! A lehetőségeim korlátozottak ebben a tekintetben. A mai ülésnap végéig tudom meghosszabbítani a módosító javaslatok beadásának a határidejét. Ugyanis holnap és holnapután már nincs ülésnap, ezért sajnos ezt a kérését nem fogom tudni teljesíteni akkor sem, ha egyébként ebben konszenzus lenne, de tartok tőle, hogy ebben a kérdésben sincs konszenzus.

Nincs olyan ügyrendi jelentkező, aki hozzá kívánna szólni ehhez az ügyrendi javaslathoz, úgyhogy ezt az ügyrendi kört lezárom.

Normál felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném a vita - feltehetően - végén még egyszer felidézni a Szabad Demokraták álláspontját, amely részben Béki Gabriella felszólalásában, részben számos kétperces megszólalásunkban, részben pedig a már benyújtott módosító csomagunkban is megjelent.

Szeretném világossá tenni - mint ahogy ezt a bizottsági üléseken is világossá tettük -, önmagában azt, hogy a kormány másfél év után végre az egészségügy reformja irányába elindul, üdvözöljük. Üdvözöljük azt is, hogy eltérően a másfél évvel ezelőtti, a társadalombiztosítási önkormányzatokkal kapcsolatos törvényjavaslatával, amikor az államosítás irányába indult el, most a privatizáció irányába kíván elindulni. Mi ezt is üdvözöljük, és helyesnek tartjuk. Nekünk nem az a bajunk ezzel a törvényjavaslattal - ha úgy tetszik -, ami benne van, hanem az a bajunk ezzel a törvényjavaslattal, ami nincs benne. Az, hogy egy olyan körülhatárolt lépést tartalmaz, amely önmagában véve nem old meg érdemben problémát, sőt, e különállásával bizonyos értelemben még kárt is okozhat.

Azt gondoljuk, hogy ha a kormány valóban az egészségügy reformja irányába kíván elindulni, akkor nem helyes kiragadni ezt az egy elemet az egészségügy egészéből - ha úgy tetszik -, mert azt gondoljuk, hogy az egészségügy reformja egyfelől a szolgáltató vagy a kínálati oldal, másfelől a biztosítási, a keresleti oldal lényegében egyidejű reformját teszi szükségessé; de még a szolgáltató oldalból is egy elemet ragad ki, mégpedig azt az elemet, ahol a jelenlegi helyzet áll a legközelebb a kívánatoshoz, miközben azokat az elemeket - a járóbeteg-ellátást és a kórházi szférát - nem is érinti. Ezáltal, úgy ítéljük meg, önmagában véve nem segít a kialakult helyzeten. Félő, hogy csak azt a látszatot kelti, hogy a kormány az egészségügy reformjában tett valamit, és valójában nem tesz, de le is járathatja az egészségügy reformjával kapcsolatos elképzeléseket.

Tehát azt gondoljuk, hogy lépni kell - ez az, amiben egyetértünk -, de valóban el is kell mozdulni a jelenlegi helyzettől, és ezzel az elmozdulással a javaslat adós marad. Úgy ítéljük meg, hogy persze mindent egyszerre nem lehet, de két dolog mindenképpen hiányzik. Hiányzik az, hogy miközben a kormány egy részelemre nézve benyújtja a javaslatát, legalább felvázolná, hogy az egészben mit akar csinálni. Nem tudom, emlékeznek-e a képviselőtársaim, hogy amikor a kormány az adók, az adótörvények módosítására egy olyan javaslatot nyújtott be, amely sok-sok részelemben kicsikét módosított, de amit a választásokkor megígért, azt félre tette, méghozzá az egész ciklusra, akkor mi azt tettük, hogy odatettünk egy olyan módosító javaslatot a csomag elejére, amely felvázolta volna, hogy merre kell mennie az egész rendszernek.

Az a probléma, hogy itt még a kormány ezt nem tette meg. Az expozéban sem tette meg, a kommentárokban sem tette meg, hogy elmondaná, mit készül tenni a járóbeteg-ellátásban, mit készül tenni a kórházi rendszerben, és mit készül tenni a másik oldalon, az egészségbiztosítás oldalán; mert azt már világossá tette, hogy amit a kormányprogramban ígért, meg amit a Fidesz programjában ígért, azt nem akarja tenni. Ezt számos nyilatkozatban világossá tette.

Tehát azt gondoljuk, hogy egyfelől arra lenne szükség, hogy világossá tegye az irányokat, másfelől ez az első lépés se korlátozódjék a háziorvosi ellátásra, hanem terjedjen ki legalább arra a szegmensére az egészségügy rendszerének, amelyre meggyőződésünk szerint kiterjedhet a privatizáció, nevezetesen: a járóbeteg-szakellátásra. Mert ha anélkül csinálják, akkor megrögződhetnek, betokosodhatnak azok a határok, amelyek ma az alapellátást a járóbeteg-szakellátástól elválasztják, megnehezedik a két kör integrációja, és ezért még önmagában véve hátrányos is lehet ez a lépés. Ugyanakkor teljesen bizonytalan időre elhalasztódik, hogy a járóbeteg-szakellátásban is tegyenek valamit, holott az igazi problémák ma az egészségügyben nem az alapellátásban, hanem a járóbeteg-szakellátás és a kórházi ellátás körében vannak.

Mi ezért a magunk módosító csomagjában, ha úgy tetszik jelzésszerűen, ha úgy tetszik, a megoldás irányát megjelölve ilyesmire teszünk javaslatot, és azt szeretnénk, ha a kormánypárti képviselőtársaink alaposan végiggondolnák, hogy nem érdemes-e megfontolni azokat a javaslatokat, amelyeket Béki Gabriellával és Wekler Ferenccel közösen benyújtottunk.

Most pedig, hogy eljutottam ehhez a gondolathoz, hogy benyújtottunk javaslatokat, amelyek részletes ismertetésére majd a részletes vitában fogunk kitérni, ezek után jutok el ahhoz az ügyrendi jellegű vitához, hogy egy olyan törvényt, amelyet önök, ha úgy tetszik, mérföldkőnek tekintenek, helyes-e azzal a rajtaütésszerű törvényhozási módszerrel kergetni végig az Országgyűlésen, ahogy ez most folyik. Kérem, lapozzák fel az első ciklus jegyzőkönyveit! Nem az MSZP-SZDSZ-kormánytöbbség ciklusát, hanem az MDF vezette kormánytöbbség ciklusát. Ott hány héten keresztül, hány ülésnapon keresztül folyt egy ilyen horderejű törvény parlamenti tárgyalása?! Ehelyett a Fidesz vezette kormánytöbbség rendszeressé teszi a rajtaütésszerű törvényhozást, ami azt jelenti, hogy a gondolkodásnak, a megfontolásnak, az egymás érveire való odafigyelésnek egyszerűen nem marad tere az Országgyűlésben.

Azt a nem túl jó ízű parlamenti vitát, amely ma a vita kezdetén kialakult, és tényleg órákon át folyt, ez a rajtaütésszerű törvényalkotás váltotta ki.

 

(16.40)

Ez ellen a rajtaütésszerű törvényalkotás ellen tiltakoznak azok, akik reggel is azt kérték, hogy a bizottsági vélemények után függesszük fel a vitát, amíg meg lehet ismerni, hogy mit is akar valójában kormányrendeletek formájában a kormány, és ugyanez a szempont érvényesült abban a javaslatban is, hogy ne zárják le ma az általános vitát.

Önök elmondják, hogy ezen a javaslaton egy éve folyik a munka. Akkor milyen alapon várják el az ellenzéktől, hogy egy hét alatt minden gondolatát, ami ezzel javaslattal kapcsolatban felmerül, letegye az asztalra? Egyetlenegy érve volt erre most is Horváth képviselő úrnak, nevezetesen, hogy eldöntötték tervfeladatban, hogy ennek január 1-jén hatályba kell lépni, annak ellenére, hogy amikor a folyosón beszélünk kormánypárti képviselőtársainkkal és nem itt az ülésteremben, akkor mindannyian elismerik, hogy ez így, ahogy van, nem jó, ezért is nyújtották be már az első általános bizottsági vitára is a maguk módosító csomagját.

Tényleg olyan fontos ez a január 1-je, ez a rajtaütésszerű törvényalkotás, hogy a közös gondolkodásnak nem lehet teret hagyni? Tényleg csak arról szólhat az ellenzéki pártokkal való beszélgetés meg az önmagukkal való beszélgetés is, hogy a kétharmados ügyekhez is hozzányúlunk vagy sem, és abban a pillanatban, hogy nincs kétharmad, már nincs is pártok közti konzultáció? Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy ilyen alapon az előző ciklusban egyáltalán nem kellett volna hatpártizni, mert annak a kormánytöbbségnek egyedül is megvolt a kétharmada, és mégis rendszeresen tárgyalt az akkori ellenzéki pártokkal.

Én tudomásul veszem, hogy az általános vitát le fogják zárni, mert nem tehetek mást, de mégis nagyon komolyan megfontolásra javaslom azt, amit már javasoltam a költségvetési bizottság ülésén is, gondolják végig: érdemes-e annyira ragaszkodni ahhoz a január 1-jei dátumhoz? Nem érdemes-e újragondolni az egész kérdéskört, néhány hetet pihentetni a parlamenti tárgyalást, és amikor már kialakult egy koncepció, amit önök is igazán meg tudnak védeni és képviselni tudnak, akkor térni vissza bizottsági üléseken bizottsági módosító javaslatok formájában egy olyan megoldás megkeresésére, amelyhez az eredeti kormányjavaslatot is, a fiókokban heverő különböző kormányjavaslatokat is meg a saját módosító csomagjukat is és a mi módosító javaslatainkat is komolyan mérlegelik? Higgyék el, az ügynek, amit mi is szeretnénk előmozdítani, egy ilyen tárgyalás válna hasznára!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok gyorsan reagálni. A képviselő úr érintette a Fidesz programját és a kormányprogramot. Ez, ami most történik, pontosan megfelel annak. Kérem, hogy tételes ellenőrizze.

Azt mondja, hogy rajtaütésszerű. Egy kormányjavaslat benyújtása egy törvénymódosításra úgy történik, hogy benyújtják, ezt követően a Ház menetrendjében sorra kerül. Igen, most egyhetes ülésrend van, ha háromhetes ülésrenddel dolgozhatnánk, akkor nem érezné ilyen rajtaütésszerűnek. Ezért is jó a háromhetes ülésrend. Most éppen az egyhetestől szenved a képviselő úr, és itt önök valamennyien ezt vetik a szemünkre, egyébként máskor persze azért lázadnak, hogy miért háromhetes az ülésrend.

Képviselő úr, eddig is minden módosító javaslatot megfontoltunk, megnéztünk, függetlenül attól, hogy ez kétharmados volt vagy feles, és - ha emlékszik - a költségvetési bizottság ülésén is, azt hiszem, úgy zártam a mondandómat, de biztos, hogy beleszőttem, hogy örülök annak, hogy érdemi vitát folytatunk, és várom az önök javaslatait erre a törvényjavaslatra. Most is csak ezt tudom megerősíteni.

Értem, hogy ön politikai felhangot ad neki, hiszen ez a dolga a parlamentben, de ez a törvényjavaslat jó, és nem szoktak olyat mondani a kormánypárti képviselők, hogy ez a javaslat úgy rossz, ahogy van, ne adja a szánkba, tőlem ilyet még egészen bizonyosan nem hallott. Úgyhogy ez a javaslat védhető, ezt tettük ma usque öt-hat órán keresztül, de már bajban vagyok, hogy pontosan mikor is kezdtük.

Ami még nagyon fontos és amire igazából reagálni kell, az az alapellátás és a szakellátás kérdése, és a bizottsági vitában elmondtam önnek: a szakellátás jelen pillanatban nem áll készen egy ilyen jellegű privatizációra, ezt önt pontosan tudja, ugyanis a kórházakkal túl nagy még az összenövése, először ezt szét kell választani, utána kerülhet erre sor.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Én csak a félreértések elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy mit értek rajtaütésszerű törvényalkotáson. Azt értem, hogy egy törvényjavaslatot benyújtanak, az általános vita egyetlen alkalommal folyik az Országgyűlésben, utána egyetlen alkalommal folyik részletes vita stb. Tehát nincs mód a kérdések alapos végig gondolására és végigvitatására. Tessék megnézni - ha más nem, az államtitkár asszony jól emlékszik erre ebben a körben -, hogyan folyt a törvényalkotás az Antall-kormány idején, hogyan folyik a törvényalkotás általában a világ parlamentjeiben, és összehasonlítani, hogyan folyt a törvényalkotás 1990 előtt ebben a teremben! És akkor el tudják dönteni, hogy melyikhez áll közelebb az, ami itt mostanában folyik - nem azt mondtam, hogy azonos, közelebb. Hogy olykor - ismerik például az Országgyűlés Házszabályát, az első és a második olvasat lehetőségét, amit sosem alkalmaztunk - legalább tartalmában kellene teret adni arra, hogy beszéljünk egymással, gondolkozzunk, megfontoljuk, és ez az, ami akkor is rajtaütésszerű törvényalkotás, ha háromhetenként ütnek rajtunk, és akkor is rajtaütésszerű, ha hetente.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután több jelentkezőt nem látok, megkérdezem Pusztai Erzsébet államtitkár asszonyt, kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Jelzi, hogy nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében az ülés befejezésének hatályával lezárom. A részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Ma délelőtt az ülést vezető elnök az ülés berekesztése utáni időpontra összehívta a házbizottságot. A javaslat előterjesztője szerint a házbizottság összehívása okafogyottá vált. Természetesen mód van arra, hogy holnap délután 14 órakor kezdődő házbizottsági ülésen a frakciók kifejthessék álláspontjukat ebben a kérdésben is.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Észak-atlanti Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok jogállásáról Párizsban 1952. augusztus 28-án készült jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásról és a jegyzőkönyv kihirdetéséről, valamint az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodáshoz történő csatlakozásról, a megállapodás kihirdetéséről, valamint a megállapodáshoz kapcsolódó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitája. Az előterjesztést T/1759. és T/1820. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Homoki János államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.




Felszólalások:  Előző   75-340  Előző      Ülésnap adatai