Felszólalás adatai

A Gergely naptár szerint a 333. napot írjuk a 2012. évben, az Országgyűlés őszi ülésszakának pedig a 29. ülésnapját. Az ülés vezetésében Stágel Bence és Z. Kárpát Dániel jegyző urak lesznek a mai napon a segítségemre, illetve az ülést aktuálisan vezető alelnökök segítségére.

Tisztelt Országgyűlés! Zsigó Róbert fideszes képviselő és a támogató képviselők "A fogyasztó mindenekelőtt - a közműszolgáltatások helyzete" címmel politikai vita megtartását kezdeményezték. Az indítványt V/9093. számon kapták kézhez.

Engedjék meg, hogy ismertessem a vita menetét. Elsőként a kormány képviselőjének nyilatkozatára kerül sor, összesen 30 perces időtartamban. Ezt követően az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalása következik, 20-20 percben, majd ezt követik a további képviselői felszólalások. Végül a kormány képviselője válaszol a vitában elhangzottakra, 15 perces időkeretben.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket az időkeretes vita fontosabb szabályaira. A vita közben felszólaló kormánytag beszédideje a kormánypárti képviselők idejébe számít. Vita közben a kétperces felszólalásokat, a személyes érintettségre történő reagálás kivételével, bele kell számítani az időkeretbe. Az ügyrendi felszólalásokat nem kell az időkeretbe beleszámítani. Reméljük, ilyenekre nem kell hogy sort kerítsünk.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel, majd a vita végén hitelesítsék azt. Mielőtt megkezdenénk a vitát, felkérem Stágel Bence jegyző urat, hogy ismertesse az egyes időkereteket.

DR. STÁGEL BENCE jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 4 óra 20 perces időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 88 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 47 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 42 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 45 perc, az LMP képviselőcsoportjának 30 perc, a független képviselőknek pedig 8 perc áll rendelkezésre. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 20-20 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

ELNÖK: Közben olyan fordult velem elő, ami még eddig nem, elrepült a ceruzám. Nem tudom, hogy csináltam, de megköszönöm, ha majd visszakapom. Elkezdjük tehát a vitát. Köszönöm szépen jegyző úrnak az időkeretes vita tájékoztatóját.

Ahogy ezt beharangoztam, elsőként tehát a kormány képviselője következik. Államtitkár úrnak szerencséje, hogy nem az előbb volt itt, mert lehet, hogy akkor őt találta volna el a ceruzám. Így viszont most már biztonságba helyeztem kezemet, papírjaimat és a ceruzámat is, elkezdhetjük a vitát.

A mai reggel első felszólalója tehát államtitkár úr a kormány nevében, a kormány vitaindítójával, 30 perces időkeretben.

Rétvári Bence, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! A fogyasztó mindenekelőtt - a közműszolgáltatások helyzete vitanapra kerül majd sor. Azért fontos ezt a kérdést itt egy vitanapon is megvitatnunk, hiszen a kormány számára nyilván ezen a területen számtalan jogalkotási feladat születik, és célul tűztük ki, hogy az eddigi garantált extraprofit helyett szociális közszolgáltatássá alakuljon át a közműszolgáltatások területe.

Nyilvánvalóan nem fogadható el, hogy a válság idejében egyesek jól keressenek azon, hogy a legkiszolgáltatottabbak sokszor csak nélkülözés mellett tudják kifizetni a saját rezsiszámlájukat. A nemzeti együttműködés programja a piaci verseny megteremtését minden ágazatban kiemelten kezeli. Egyértelművé teszi, hogy azokon az ágazati területeken, így a vitanap tárgyát képező energetikai területen is, ahol természetes monopóliumok alakultak ki és működnek a mai napig, erősebb állami szabályozás szükséges. Ezek a lépések elengedhetetlenek a rezsiköltségek megfékezése és a hazai fogyasztók helyzetének javítása érdekében.

A mai vitanap célja, hogy feltérképezzük a hazai szolgáltatók erőfölényes piaci helyzetéből adódó fogyasztói terheket, valamint azok csökkentésének, szolgáltatókra történő átháríthatóságának lehetőségét. A megelőző 8 év hiányos, ellentmondásos és egyoldalúan szolgáltatóbarát szemléletű energetikai szabályozása, illetőleg a gazdasági világválság nyomán fellépő pénzügyi problémák együttes hatására az elmúlt években gyors ütemben nőtt a magyar családok, a magyar háztartások rezsikiadása. Amikor a közműszámlák kiegyenlítése sok családnak mindennapi gondot jelent, akkor megengedhetetlen a közszolgáltatást nyújtó cégek extra mértéket öltő profittermelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A villamos energia ára az előző, szocialista és szabad demokrata kormányok alatt nagymértékben, 97 százalékkal emelkedett, 2010-től napjainkig ugyanakkor mindössze 2,5 százalékkal. A földgázárak az előző két kormányzati ciklusban 200 százalékot meghaladóan nőttek. Az Orbán-kormány intézkedéseinek hatására a földgázárak alacsony szinten tartásával a fogyasztók az elmúlt két évben több mint 400 milliárd, egész pontosan a fogyasztók 406 milliárd forintot spóroltak meg. Ha megnézzük, akár látványos is lehet ezen árkülönbözetek mértéke.

Én kinyomtattam, és engedjék meg, hogy szemléltessem önöknek, mekkora volt évente az előző, Gyurcsány-Bajnai- és a mostani Orbán-kormányban egy évben átlagosan az egyes közművek drágulásának ára. (Diagramokat mutat fel.) Ha százalékban nézzük, akkor a vízdíj esetében, ahol a legkisebb a különbség, ott is láthatják, hogy 8 százalék körüli volt a szocialista időszakban és csak 6 százalék körüli a mostani polgári kormány alatt. Ha a csatornadíjat nézzük, amit szintén mindenkinek fizetnie kell, 6 százalék fölötti a mostani drágulás, átlagosan, évente, míg a szocialista időszakban 12 százalék körüli volt az összeg. A szocialista időszakban a kispénzű embereknek is kétszer annyit kellett fizetni ugyanezekért a költségekért.

Sokkal látványosabb a szemétszállítási díj esetében. Nézzék meg, tisztelt képviselőtársaim, mennyi volt átlagban a Gyurcsány-időszakban, a Bajnai-időszakban és az Orbán-időszakban a díjak emelkedése közötti különbség. Míg korábban ez 16 százalékot elérő volt szinte, addig a mostani kormányzat alatt ennek csak a negyede, valamivel több mint negyede, 4 százalék körüli. Ezek azok a díjak, képviselőtársaim, amiken lehet nevetni, de mindenki ugyanúgy megfizette. Lehet engedni a szolgáltatók számára 8 év alatt 194 százalékos áremelkedést, és közben 1-2 ezer forintos segélyeket osztani az embereknek, vagy valóban fellépni a kispénzű emberek érdekében, valóban az ő rezsiköltségeiket lehet megpróbálni leszorítani.

Ha a vezetékes gáz árát nézzük, az ottani áremelkedéseket, átlagosan évente, láthatják, hogy míg a Gyurcsány-Bajnai-korszakban 20 százalék körüli, addig itt 5 százalék körüli évente az a változás, ami egységesen a gáz árában, ha átlagot számolunk, köbméterenként kinek-kinek bekövetkezett.

(9.10)

De még látványosabb, képviselőtársaim, a villamos energia átlagos ára. Az átlagos árnövekedés közötti különbség első ránézésre talán ötszörösnek tűnik a Bajnai-Gyurcsány-kormányzat és a mostani Orbán-kormányzat között. Ezek eredmények, ezek látható eredmények. Ezek azok az eredmények, amelyek a legkisebb pénzű emberek számára a legnagyobb segítséget jelentik, hiszen a rezsiköltségeiket leszorítja. Vannak, akik a kispénzű emberek érdekében sikeresen leszorítják kormányzatuk alatt a rezsiköltségeket, vannak, akik pedig a szolgáltatóknak engednek teljes mértékű áremelést, és a szolgáltatók diktálják a saját profitérdekük alapján az áremelkedések mértékét, és nem egyfajta szociális közszolgáltatásnak tekintve a kormányzat igyekszik ebben szociális szempontokat is érvényre juttatni, hiszen a válság éveiben az egész Európai Unióban nem nagyon várható, hogy a fizetések radikális mértékű emelkedése bekövetkezik. Úgy tudjuk szolgálni az emberek érdekét, az életszínvonal megtartását, hogyha a rezsiköltségeket, amennyire csak lehet, leszorítjuk.

A kormány átalakította a távhő árszabályozását is, az árakat a 2011. március 31-ei szinten rögzítette. A rendszer további optimális működése és a fogyasztók zavartalan téli ellátása érdekében 2012. január 1-jétől szükséges volt a minimális áremelést végrehajtani, azonban a végfogyasztói árak az inflációt meg nem haladó mértékben növekedtek. Mindazonáltal sikerült a rezsiköltségeket a lakosság teherviselő képességéhez illeszkedő módon és mértékben kordában tartani. Ha összeadják, képviselőtársaim, ezeket a rezsiköltségeket, az új kormány megalakulása óta átlagban maximum egy számjegyű összeget fognak kapni, míg a korábbi időszakban a három számjegyű összegek voltak inkább a dominánsak.

A nemzeti együttműködés kormányának határozott közbelépése eredményeként 2010 áprilisa és decembere között a földgáz és villamos energia egyetemes szolgáltatói végfogyasztói árai mindössze egy-egy alkalommal emelkedtek. Az adminisztratív kötelezettségek visszaszorítását szolgálta a Magyary egyszerűsítési program keretében végrehajtott, a villamos és gázmérőórák átírásával kapcsolatos jogszabály-módosítás, amely 2013. január 1-jén lép majd hatályba, de a parlament az ehhez szükséges törvénymódosításokat már korábban elfogadta. A kormány az elmúlt időben minden lehetőséget megragadott, hogy az emberek hétköznapi nehézségeit csökkentse, ugyanakkor a jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy az energiaárak a lakosság teherviselő képességéhez illeszkedő módon és mértékben alakuljanak, a háztartások jövedelméből energetikai kiadásokra fordított összegek csak a lehető legindokoltabb esetekben növekedhessenek.

Számos megoldandó kérdés azonban még maradt. Felül kell vizsgálnunk, hogy megfelelő-e a számlaképek kialakítása, amely alapján a fogyasztó energiafelhasználásának ellenértékét rendezi. Vizsgálni kell, hogy megfelelő számú ügyfélszolgálat és panaszkezelési fórum áll-e rendelkezésre a fogyasztók számára, mindez természetesen a fogyasztóvédelemmel foglalkozó országos érdek-képviseleti szervezetek, egyesületek véleménye kikérése alapján, az ő jelzéseiket követve. Elemezni kell az általános fogyasztói igényeket meghaladó többletszolgáltatások körét is, amelyet a fogyasztók jelenleg díjfizetés mellett vehetnek igénybe, és az indokolatlan tételeket ingyenessé kell tennünk. Meg kell vizsgálni a leolvasással, méréssel és díjfizetéssel kapcsolatos rendelkezéseket. A szabálytalan vételezést és az energialopást törvényes eszközökkel vissza kell szorítani, a szolgáltatói túlkapások azonban nem engedhetőek meg. A tisztességes, becsületes fogyasztók védelme alapvető feladat. A fogyasztói terhek csökkentését és a családok megélhetési körülményeinek javítását szolgálta a rezsiköltségek befagyasztása, valamint a kormány eddig tett határozott intézkedései.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap lehetőséget nyújt arra, hogy további vizsgálat alá vessük a hatályos villamos és földgázszektorra vonatkozó szabályozást, a felmerült fogyasztóvédelmi tapasztalatok alapján tovább csökkentsük a magyar családokra háruló energetikai szolgáltatók erőfölényére visszavezethető adminisztratív és anyagi terheket. A kormány e cél elérése érdekében további határozott lépéseket tesz, és haladéktalanul meghozza a szükséges döntéseket.

Köszönöm a figyelmüket, és várom képviselőtársaim javaslatait a következő hónapok és hetek jogalkotásával kapcsolatban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ahogyan ezt már önök tudják, ezek a játékszabályaink, közben kétperces megszólalásokra nincsen lehetőség.

Elsőként megadom a szót Zsigó Róbert képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának, aki ugyancsak innen, az előadói pulpitusról fog beszélni. Öné a szó, képviselő úr.

ZSIGÓ RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Sok mindent elárul a mai politikai vitanap címe: "A fogyasztó mindenekelőtt - a közműszolgáltatások helyzete". Nyugodtan kijelenthetjük, hogy fontos nap ez a hazai fogyasztóvédelem szempontjából, hiszen az ország nyilvánossága előtt ejthetünk szót erről a napról napra egyre fontosabbá váló területről. Szívem szerint viszont azt mondanám, hogy a vitanap elsősorban nem a fogyasztóvédelem szempontjából, hanem a fogyasztók szempontjából fontos, hiszen az ő érdekükben hozunk döntéseket, az ő érdekükben működtetünk intézményrendszert. A célunk az, hogy a fogyasztói jogok minél szélesebb körben ismertek legyenek, a magyar fogyasztók egyre tudatosabban tudjanak kiállni saját érdekeik mellett, s ehhez megfelelő segítséget kaphassanak.

Tisztelt Ház! A kormányváltást követően a hazai fogyasztóvédelem területén szemléletváltás történt. Ehhez kapcsolódik, hogy mind az emberek, mind a vállalkozások részéről elemi igény mutatkozik a meglévő rendszerek továbbfejlesztésére és a korábban nem megfelelő hatékonysággal működő folyamatok átszervezésére. A 2010-es kormányváltás óta a gazdasági nehézségek, a Gyurcsány-Bajnai-kormányoktól örökölt terhes körülmények ellenére sokat tettünk a hazai fogyasztóvédelem megerősítésére a fogyasztók érdekében. Engedjék meg, hogy ezek közül néhányat felsoroljak. A fogyasztóvédelem megjelent Magyarország Alaptörvényében. Az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése a következőt írja: "Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait."

A kormány jóváhagyta Magyarország negyedik középtávú, 2014-ig szóló fogyasztóvédelemi politikáját. A fogyasztóvédelmi politika végrehajtásához szükséges kormányhatározat a következő három területen ír elő kormányzati intézkedéseket: a fogyasztóvédelem állami intézményrendszerének fejlesztésére, a békéltető testületek szerepének erősítésére, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületekkel való együttműködés új alapokra helyezésére. A legtöbb vélemény szerint az e területen történt intézkedések segítik a fogyasztói jogok megerősödését. A hazai fogyasztóvédelem alapjogszabálya, a fogyasztóvédelemről szóló törvény átfogó módosítása is megtörtént, amely a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésére hivatott békéltető testületi eljárásra, a panaszkezelési és ügyfélszolgálati szabályokra, a közérdekű keresetindításra, továbbá a Fogyasztóvédelmi Hatóság eljárására vonatkozó rendelkezéseket érintette.

(9.20)

Az Országgyűlés elfogadta a termékek piacfelügyeletéről szóló törvényt. A törvény célja, hogy a forgalomba szánt és a már forgalomban lévő, a közösségi jog hatálya alá tartozó, élelmiszernek nem minősülő termékek megfeleljenek az egészség, a biztonság és más közérdekű vonatkozó követelményeknek, továbbá egységes keretet biztosítson a piacfelügyelet számára.

Megtörtént a Fogyasztóvédelmi Tanács újraszervezése. A Fogyasztóvédelmi Tanács feladata a javaslatok kormányzati munkába történő becsatornázása, valamint a kormányzati fogyasztóvédelmi politika, a fogyasztói érdekek és a szakmai teljesíthetőség összehangolása.

A Fogyasztóvédelmi Hatóság a vállalkozásokat partnernek tekintő jogalkalmazási politikát vezetett be. A Fogyasztóvédelmi Hatóság folyamatosan vezette be az új rendszert, amely során a kisebb súlyú, azonnal kijavítható jogszabálysértések esetén eltekintett a bírság kiszabásától, helyette figyelmeztette a kereskedelmi egységet a hiányosságok pótlására.

Bevezetésre került a jogszabályi előírásoknak teljeskörűen megfelelő vállalkozások részére a pozitív lista és a fogyasztóbarát tanúsítási rendszer, amelynek célja, hogy a vállalkozások közül kiemelje a jogkövető magatartáson túli eszközökkel a fogyasztók bizalmát és elégedettségét növelő cégeket. E rövid felsorolásból is látszik, hogy az elmúlt két esztendőben fontos döntések születtek a fogyasztóvédelem területén.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelem igen széles területet fed le. A mai vitanap fő témája a közműszolgáltató cégekkel kapcsolatos kérdések megvitatása. Ugyan nem téma az árszabályozás kérdése, vagy legalábbis ezen a területen nem a legfontosabb téma, de engedjék meg, hogy röviden említést tegyek erről a területről. Emlékszünk még, ugye, 2002-ben Lendvai Ildikó lassan mondta: nem lesz gázáremelés. 2010-ben Szanyi Tibor is azt állította, hogy az MSZP nem akar gázáremelést.

A Gyurcsány-Bajnai-szövetség idején a rezsiköltségek az egekbe szöktek. 2002-2010 között a szocialista-liberális kormányok 15 alkalommal emelték a gáz árát. A Bajnai-féle fájdalmas csomagot az emberek pénztárcája bánta. Amellett, hogy csökkentették a szociális kiadásokat, a nyugdíjakat, a béreket, a családtámogatásokat, drasztikusan megnövelték a rezsiköltségeket. 2001-ben még a háztartások 10 százaléka, 2010-ben pedig már 19 százaléka költötte jövedelmének több mint egyharmadát lakásfenntartásra.

Amíg a gáz ára 2002-2010 között 206,3 százalékkal nőtt - jól hallották: 206,3 százalékkal -, 2010 óta alig 9 százalékkal. Az áram ára 2002-2010 között több mint 97 százalékkal nőtt, 2010 óta mindösszesen 2,4 százalékkal.

A Gyurcsány-Bajnai-kormányok szinte minden esetben a közműszolgáltató cégek érdekeit képviselték a fogyasztókkal szemben. Hagyták, hogy ezen cégek visszaéljenek az erőfölényükkel. Hagyták, hogy a profitéhségüket a magyar fogyasztókra terheljék. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a családok helyzete nagymértékben romlott a kormányváltást megelőző 8 esztendőben.

Emellett a fogyasztói jogok a fogyasztóvédelem megerősítése területén sem voltak igazán eredményesek. Sem az ügyfélszolgálatok megfelelő működtetésére, sem a fogyasztók által átlátható, érthető számlakép érdekében, sem a mérőóra-leolvasások rendszerének az emberek szempontjából megfelelő módon történő működtetésében nem álltak a fogyasztók pártjára.

Tisztelt Ház! A nemzeti együttműködés kormánya első intézkedései között moratóriumot rendelt el a közüzemi díjak emelésére. A kormány megakadályozta, hogy a közműszolgáltató cégek visszaéljenek erőfölényükkel, és profitéhségük következtében a fogyasztókra terheljenek minden költséget. A kormány határozott szándéka, hogy a lakosság kiadásainak egyre nagyobb részét kitevő rezsiköltségek emelkedését a rendelkezésére álló összes eszközzel megfékezze. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy megvédjük a magyar családokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelem területének megerősítése, valamint az árszabályozás területén elért eredmények ellenére sok még a tennivalónk. El kell érnünk, hogy a magyar fogyasztók egyre tájékozottabbak legyenek saját jogaikat illetően; tudatosan és eredményesen képviselhessék saját és közösségük érdekeit. Meg kell erősítenünk a fogyasztók jogait a közműcégekkel kapcsolatos ügyekben is. Nap mint nap hallunk a médiában olyan esetekről, amelyek arról tanúskodnak, hogy a közműcégek különböző trükkökkel kihasználják az emberek kiszolgáltatottságát. A fogyasztóvédelmi bizottság ülésein is több olyan témát tárgyaltunk, amelyek ilyen eseteket próbáltak feltérképezni.

Meglátásom szerint a közeljövőben több problémára is megoldást kell találnunk. Nagyon fontosnak tartom, hogy sikerüljön csökkentenünk a különböző adminisztrációs terheket. Gondolok itt a gáz- és villanyóra-átírásra, a különböző készülékek cseréjével kapcsolatos ügyintézés határidejére vagy a családok által igénybe vehető kedvezményekhez kapcsolódó adminisztrációs kötelezettségek egyszerűsítésére.

El kell érnünk, hogy az ügyfelek, a felhasználók számára az eddig különdíjas szolgáltatások is ingyenessé váljanak. Ilyen például az egyes dokumentumok, igazolások másolatának kiadása. Tovább kell folytatnunk azt a már megkezdett politikát, amely megakadályozza az indokolatlan áremeléseket, megvédi a családokat a mértéktelen tehernövekedéstől.

Régóta probléma a számlaképek ügye. El kell érnünk, hogy a közműszolgáltató cégek olyan számlát küldjenek ki az ügyfeleknek, amelyeken el is lehet igazodni; amelyekből az ügyfél számára kiderül, hogy mennyi a fogyasztása, mennyit és mikor kell fizetnie. Olyan előírásokat kell bevezetnünk, amelyek megoldást jelentenek, valódi megoldást jelentenek ezen problémára.

Rendezni kell az ügyfélszolgálatokkal kapcsolatos problémákat is. Fontos, hogy elérjük, az egyetemes szolgáltató köteles legyen a települések többségén olyan, az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiséget biztosítani, ahol lehetséges a panaszfelvétel; ahol esetlegesen felmerülő kérdéseikre érdemi választ kaphatnak; ahol az információs anyagok hozzáférhetőek lesznek. Ha egy szóval akarom jellemezni, el kell érnünk, hogy a szolgáltató cégek valóban szolgáltassanak.

Az emberekkel beszélgetve kiderül, hogy sok gond van a mérőórák leolvasásával is. Közösen megoldást kell találnunk arra, hogy a felhasználók csak annyit fizessenek, amennyit fogyasztottak. Kötelezni kell a közműszolgáltató cégeket, hogy ne évente, hanem ettől gyakrabban legyenek kötelesek leolvasni a mérőórákat, és egyeztessenek a felhasználókkal a nekik is megfelelő leolvasási időpontról.

A felhasználók szolgáltatásból történő kikapcsolását is megfelelően kell szabályoznunk. Nem fordulhat elő, hogy adminisztratív, bürokratikus indokokra hivatkozva kapcsolják ki családoknál a fűtést vagy a világítást. Egyértelműen rendeznünk kell a szolgáltató és a fogyasztó közötti elszámolási viták eljárási rendjét.

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság az elmúlt két és fél esztendőben sokat tett a fogyasztói jogok megfelelő érvényesülése, valamint a fogyasztók széles körének tájékoztatása terén. Emellett meg kell erősíteni a Fogyasztóvédelmi Hatóság ellenőrzési jogosítványait azért is, hogy a szolgáltatók érezzék, nem tehetnek meg az emberekkel azt, amit akarnak. A fenti intézkedések megtételéhez, a fogyasztók érdekében végzett munkához mindenki segítségére szükség van. Csak akkor tudunk előbbre lépni, eredményesek lenni a területen, hogy ha képesek leszünk partnerei lenni egymásnak.

Tisztelt Országgyűlés! A Gyurcsány-Bajnai-kormányok nem szolgálták a fogyasztók érdekeit, és szinte minden esetben a közműszolgáltató cégek mellé álltak. A saját hibás döntéseik következményeit pedig szinte kizárólag a magyar emberekre, a magyar fogyasztókra, a családokra terhelték. A nemzeti együttműködés kormánya minden rendelkezésére álló eszközzel megvédi a magyar fogyasztók érdekeit; megfékezte a rezsiköltségek mértéktelen emelkedését; megerősítette a fogyasztók érdekeit védő hatóságokat, szervezeteket; megszervezte és megerősítette a fogyasztók tájékoztatását.

A Fidesz-frakció partnere kíván lenni a kormánynak, hogy a továbbiakban is olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek segítik a magyar fogyasztók jogainak erősítését, a közműszolgáltató cégek profitéhsége ellenében.

(9.30)

Mi minden esetben a fogyasztók, a magyar emberek érdekeit fogjuk képviselni, a családok oldalára fogunk állni.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A Fidesz vezérszónoklatát követően az MSZP képviselőcsoportja következik. A frakció jelezte, hogy két képviselő fogja a húszperces időkeretet felhasználni, egymást váltva természetesen, nem egyszerre beszélnek majd.

Elsőként Józsa István képviselő úrnak adom meg a szót. Öné a szó, képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy egy kormánypárt vitanapot kezdeményez valamiről a kormányzati ciklusa második felében, azt jelenti, hogy nagyon nagy bajban van, nem ért el eredményt ezen a területen. Ez a mai politikai vitanap egy újabb politikai kármentési kísérlet arra, hogy elmismásolják, elkenjék az eredménytelenségüket.

Azt mondta a vezérszónok, hogy önök mindent megtesznek a fogyasztókért. Be fogom mutatni, hogy az önök ideje alatt többszörösére nőtt a díjhátralékosok száma, többszörösére nőtt azoknak a száma, akik nem tudják befizetni a közműdíjaikat.

Rétvári Bence államtitkár úrnak mondom, hogy ön ugyan jogász, úgyhogy nem nagyon ért a diagramokhoz, de én matematikus vagyok, és ezek a diagramok azt mutatják (Felmutat egy iratot.), hogy a díjhátralékos fogyasztóknak a száma 2003 és 2012 között - mert az egész tíz évet próbáljuk meg vizsgálni, ön csak nyolc évet próbált meg vizsgálni - azt mutatja, hogy az önök munkássága meglehetősen eredménytelen. Ezt a diagramoknak a második két oszlopa jelenti, ez a nagyon alacsony a 2003-as, a még mindig alacsony a 2009-es, és ez a nagyon magas mutatja 2012-ben azoknak a számát, akik nem tudják fizetni a közműdíjaikat. Tehát ezt sikerült önöknek elérni a fogyasztók megvédése tekintetében. (Dr. Rétvári Bence: Gyenge!)

Mielőtt elhamarkodottan azt a következtetést próbálnák levonni, hogy önök eredményt értek el, tekintsük át, hogy ténylegesen mit is tettek. A fogyasztókat ugyanis a közműellátásokkal kapcsolatban leginkább két dolog érdekli: az, hogy biztonságosan megkapják a szolgáltatást, tehát ne legyen kimaradás az energia- és közműszolgáltatásokban, korrekt ellátást kapjanak, és az, hogy ki tudják fizetni a számláikat. Nos, önök egyikben sem tudtak segíteni.

2010 előtt a közműellátások folyamatos és biztonságos rendelkezésre állása javult, egyre több fogyasztó számára vált elérhetővé, tehát az ellátottak száma nőtt; az önök idejében a lekapcsolások révén viszont az ellátottak száma csökkent. Tehát a szolgáltatás összértéke az önök két és fél éve alatt romlott. A számlát pedig szinte mindenki ki tudta fizetni, annak ellenére, hogy az energiahordozók ára emelkedett a világpiacon a 2002-es 20 dollárról a 2009-es 100 dollár körüli értékre, tehát amire ön hivatkozni akar, hogy mennyivel emelkedtek az árak, azok nagyrészt a világpiac eredményeként emelkedtek. Erre az áremelkedésre működött egy szociális ellátórendszer, ezt is szeretném majd bemutatni önöknek.

Orbán Viktor kormánya 2010-ben azt ígérte, hogy senkit sem hagynak az út szélén, ezzel szemben befagyasztották a panelfelújítási programot. Azt ígérték, hogy százezer lakás energetikai korszerűsítését végzik el - ebből semmi nem történt meg, képviselő úr. Az elmúlt két és fél évben megháromszorozódott, összességében 140 ezer fölé nőtt azoknak a díjhátralékkal küzdő fogyasztóknak a száma, akiket kikapcsoltak az áram-, gáz- és távhőellátásból. A rezsiköltségek, amiről azt mondták, hogy befagytak, átlagosan 15-20 százalékkal emelkedtek, csak nem feltétlenül önök emelték meg, hanem egy részét az önök által vezetett önkormányzatok.

Az áram-, gáz- vagy távhőellátásból kizártaknak a száma azt mutatja, hogy míg 2003 decemberében a lejárt, be nem fizetett gázszámlák, amik önök szerint viselhetetlenül magasak voltak, összértéke - tehát tíz évet tekintek át önöknek, hogy világosan lássák - 2 milliárd forintot tett ki, tehát aminek nem tudtak eleget tenni, 2009-ben 16 milliárd forintot, ez már azért számottevő, viszont ehhez képest 2012-re 71 milliárd forint volt azoknak a ki nem fizetett számláknak az összege, amelyeket az önök áldásos működése következtében - hogy csökkentek 5,5 százalékkal a reálkeresetek, és 27 százalék lett az áfa - nem tudnak megfizetni az emberek. Tehát tíz év alatt 35-szörösére nőtt a be nem fizetett számlák száma. Ezt hasonlítsa össze, képviselő úr, amikor a saját eredményeiket nézi! Ugyanakkor, ha a kizárt fogyasztók számát nézzük, 2003-ban 4 ezer fogyasztót zártak ki a gázszolgáltatásból, 2009-ben ez 30 ezer volt, és most kapaszkodjanak meg: 2012-ben 116 ezer embert zártak ki. Na, ez az önök munkájának az eredménye, hogy a 30 ezerről 116 ezerre nőtt a gázszolgáltatásból kizártaknak a száma! Erre azért olyan nagyon nem kellene büszkének lenni, mert ez azt mutatja, hogy nagyon sok családot juttattak a csőd szélére.

Az áramszolgáltatás tekintetében némiképp tompább, de hasonló folyamatok figyelhetők meg. Az összesített áramtartozás 2003-ban 4 milliárd forint volt, 2009-ben 18 milliárd, és - ez azért több mint a duplája - 47 milliárdra nőtt 2012 májusára. A kikapcsolt áramfogyasztóknak a száma 2003-ban is meglehetősen magas volt, 44 ezer, 2009-ig ez csökkenő trendet mutatott, és mostanra, ha összehasonlítjuk a 2003-as szinttel, szintén egy 30-szoros értéket kapunk. 2003-ban 30 napnál régebben tartoztak 335 ezren, az idén más szabályok közepette 837 ezren, az összlétszám 15-ször annyi, mint amennyit korábban ki lehetett mutatni.

A távhőszektorban volt a legmagasabb a kifizetetlen számlák összértéke 2003-ban a három energiaszolgáltatás - gáz, áram, távhő - közül. 2003-ban a távhő volt a legmagasabb, ott 5 milliárd forint kifizetetlen számla volt. Itt volt a növekedés 2012-re viszonylag a legmérsékeltebb: 26 milliárd forint, de ez is az ötszörösére nőtt. Ebben mondjuk, benne van az, hogy a szocialista kormány bevezette az 5 százalékos áfát a távhőszolgáltatásra, és nagyon örülünk, hogy ezt önök nem szüntették meg.

2011-ben a fogyasztókat önök egyszer már "megvédték", ennek köszönhető, hogy 2011. június 1-jétől csökkent az ügyfélszolgálatok elérhetősége és ezeknek a száma is. (Zsigó Róbert: Ez nektek köszönhető!) Nem, 2011-ben jött ez a törvény... (Zsigó Róbert: Ti csináltátok ezt! - Dr. Józsa István nevetve:) Nem kellett volna bevezetni, ha a fiókban ilyesmit találtak. Egyszerűsödött a tartozás miatti kikapcsolás lehetősége, tehát nem a fogyasztót védték, hanem a kikapcsolás lehetőségét tették könnyebbé, és csökkentek a védendő fogyasztók jogai is. Több tízezer családnál ma már nincs fűtés, gáz vagy villany, ez részben az önök tevékenységének az eredménye.

Szintén enyhítették, korábban három hónap díjtartozás után kerülhetett szóba a kikapcsolás, most elég egyetlen hónap díjtartozás, ami 60 napon túlivá válik, akkor már kikapcsolhatják. Tehát önök a fizetési haladékkal, részletfizetéssel kapcsolatos egyeztetési kötelezettségeket áthelyezték a szolgáltatóról a fogyasztókra. (A Fidesz padsoraiban beszélgető képviselők felé:) Figyeljenek egy picit! Tehát úgy védték meg a fogyasztót, hogy korábban a szolgáltatónak kellett az egyeztetést lefolytatni, ha ki akarta kapcsolni, most nem - most a fogyasztónak kell egyeztetni, ha neki számlareklamációja van, vagy meg akarja védeni a saját szolgáltatási lehetőségét. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy védenék a fogyasztókat. Az árstop ellenére folyamatosan emelkednek az energiaköltségek, különösen reálértéken, mert a reálkeresetek csökkennek.

(9.40)

Az inflációról már beszéltem. Az infláció nemcsak az energiaszektorban működik, hanem a többi fogyasztási termékek esetén is, tehát ha magasabb áron kénytelen a szolgáltatásait valaki kielégíteni, kevesebb pénze marad energiafogyasztókra is; ezt mutatja az elmaradások száma.

Negyedszer: Orbán Viktor kormányának figyelmét és energiáját kizárólag az árak emelkedésének úgymond megállítása kötötte le, ahelyett, hogy egy energiahatékonysági központú, tudatos fogyasztói magatartás kialakulását és egy olyan, szociális alapú ártámogatási rendszert dolgozott volna ki, amely korábban működött. 2009-ben is 81 milliárd forinttal támogatta a kormányzat a szociálisan rászorulókat egy ártámogatási rendszeren keresztül, ami mára 0,3 milliárdra csökkent, tehát gyakorlatilag megszüntették ezt a rendszert. Azt tudom tehát mondani, hogy ha önök valóban a fogyasztók érdekeit néznék, akkor már kialakították volna a rászorultsági alapú szociális ellátórendszert, érdemi forrásokat biztosítottak volna energiahatékonysági beruházásokra, és nem verték volna szét a KÁT-rendszert, ami a távfűtésben sokaknak nyújtotta egy alacsonyabb távfűtési díj lehetőségét.

Önök most nem követnek mást, mint ami a régi mesében van: ha nem érsz el eredményt, fogj mindent az elődeidre, aztán ha ez se segít, keress külső okokat, és van egy harmadik boríték, képviselőtársaim, amit önöknek meg kellene írni, ami már az utódoknak szól. Tehát ez a lemez lejárt; önök nem értek el eredményt sem az energia-, a rezsiszolgáltatások könnyítése területén, sem a fogyasztóvédelem területén. Nagyon sajnáljuk, de ez egy elkésett kísérlet; jobb lenne, ha tényleges, a fogyasztókat segítő kormányzati lépéseket tennének az ilyen politikai viták helyett.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ahogy azt beharangoztam, a frakció előre jelezte, hogy az MSZP álláspontját vezérszónoki körben ketten adják elő. Simon Gábor képviselő úr folytatja a hozzászólást. Öné a szó.

SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a kezdeményezést nézzük, akkor nyilvánvalóan szükséges azzal a helyzettel is szembesülni, amely helyzetben ez a kezdeményezés megszületik. Mielőtt azonban erre rátérnék, hadd tegyek fel egy költői kérdést magunknak: állíthatjuk-e azt, hogy ez a téma nélkülözi a szociális, a gazdasági vagy a fejlesztési vonzatot? Gondolom, hogy nem. Kérdezem az államtitkár úrtól, hogy hol van a Nemzetgazdasági Minisztérium, hol van az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hol van a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviselője. Tüntetőleg távol maradnak egy ilyen vitától, és rábízzák államtitkár úrra, hogy védje meg a mundér becsületét? (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Igazán érdekelne, hogy ez miért van; biztosan majd a válaszában elmondja; nem a jegyzőkönyvből akarnám elolvasni a válaszát, államtitkár úr. Fontos érteni azt is - ezt Zsigó úr hozta szóba -, hogy mi az a szemléletbeli különbség, ami önök és köztünk a fogyasztóvédelem tekintetében van. Ha egy mondatba akarom foglalni, akkor önök a fogyasztóvédelmet a belkereskedelem szolgáltató lányává változtatták, korábban pedig ez egy össztársadalmi ügy volt; egy olyan ügy, amely tízmillió magyar fogyasztónak az érdekét tekintette, és ehhez méltó, megfelelő módon kezelte ezt az ügyet.

Ahhoz, hogy ezt a kérdést végig tudjuk beszélni, azért látni kell, hogy nagyon sokszor az önök esetében az ígéretek és a valóság között, a cselekedetek és a vágyak között jelentős különbségek vannak, és sokszor úgy mondanak ígéreteket, vágyakat, mintha az már meg is valósult volna, mintha azok mögött már valós cselekedetek volnának. Majd menet közben - mert látom, hogy van egy erős vonzalom, hogy statisztikai adatokkal is alátámasszuk a mondanivalónkat - én is szeretnék egy megjegyzést tenni. De tudja mit, államtitkár úr? Kezdjük ezzel: energiafelhasználás hatékonyságjavításának a támogatása, azaz a jövőbe való belefektetés. Itt lát egy összeget 2009-ben, ami 2,5 milliárd forint, még lát egy relatív nagy összeget, 1,6 milliárd forintot 2010-ben, majd azt követően, az önök kormányzati időszakában három darab nagy nullát lát. Ennyi az önök befektetése a jövőbe, körülbelül ennyit ér az, amit az ön táblázatából ki tudtunk olvasni az elején.

Ha általában nézzük, akkor a fogyasztóvédelem e tekintetben csalódások sora, merthogy azt ígérték, hogy gyorsabb, pontosabb információcsere lesz, azt ígérték, hogy a fogyasztókat minden szinten megvédik. Ehelyett azt látjuk, hogy ezen a téren csak a fogyasztók kiszolgáltatottsága növekedett, akárcsak azon a téren is, ami a költségek növekedését illeti. Nem tudom, honnan ered ez a differencia, de az önök statisztikai adataiból lehet kiolvasni, hogy 3-20 százalékkal megemelkedtek a rezsiköltségek az elmúlt két évben. Ennyivel növekedtek a rezsiköltségek. Ezek az emelkedések nem önmagában csak az inflációból eredtek. Ennek eredményeként kiszolgáltatottak lettek az energiafogyasztók, kiszolgáltatottak lettek a kisfogyasztók, akik ebből a helyzetből kilépni sem tudnak, nem találnak olyan lehetőséget, nem találják azt a lehetőséget például a panellakásban élők, ami korábban lehetőségükre állt.

Hadd mutassak még egy táblázatot: ez a panelprogram. 2009-ben ez még 16 milliárd forintos program volt, jelen állapotban pedig jó, ha el fogja érni a 2 milliárd forintot. Befektetés a jövőbe, államtitkár úr! Nagyon sok honfitársuk él ám panellakásokban! Számukra ez egy lehetőség volt, hogy hosszabb távon a rekonstrukció révén megtakarításokat érjenek el ezen a területen is. Önök ezt a lehetőséget elveszik tőlük. Tényleg igazán érdekelne, hogy ezt az optimizmust mire alapozzák, amit államtitkár úr itt megfogalmazott.

Zsigó úr említette már a szolgáltatási mérőóra- és számlakáoszt. Az általam vezetett bizottság a kormánypárti képviselők együttes támogatásával többször tárgyalta ezt a témát. Nem is volt köztünk ebben különbség, hogy ezt a problémát érzékeltük. A különbség mindig ott van, hogy egy érzékelt problémára milyen válaszokat adunk: olyan választ-e, ami valójában megoldja, vagy egy olyan választ, ami mögött aztán az a gyanú sejlik fel, hogy mögöttes szándékok vannak. Majd erre is fogok megjegyzést tenni államtitkár úr és képviselőtársaim számára. Ha végignézzük, akkor szinte minden területen látunk problémákat, a gázóra-ellenőrzéstől kezdve a vízszolgáltatásokhoz kapcsolódóan vannak olyan, a fogyasztókat érintő problémák, amelynek megoldásában egyébként önök tudnának érdemi szerepet vállalni megfelelő jogi szabályozás elkészítésével, például vízszolgáltatás terén, de ezt mondhatom más irányba is.

Azt a kérdést tette államtitkár úr fel az elején, hogy várják a javaslatokat. Szeretném megnyugtatni államtitkár urat, hogy az első két javaslat megérkezett már: az ön főnöke, a miniszterelnök úr tette néhány héttel ezelőtt. A két javaslat közül az egyik javaslat egy nonprofit közszolgáltatás létrehozatalára vonatkozott, a másik javaslata pedig úgy szólt, hogy az E.ON magyarországi gázüzletágának megvásárlása. Szeretném mondani, hogy két javaslat az ön asztalán már ott van; nyilvánvalóan majd érdemben tud erre reagálni, akár itt, a parlamentben is.

Ha már azonban ez a két javaslat felvetődött - ami többször az újságban szerepelt a hírekben, elemzésekben mint elkötelezettség az önök részéről -, akkor azt gondolom, érdemes azt is végiggondolni, hogy amikor önök államosítanak valamit, annak általában milyen következményei vannak a fogyasztóra vagy a szolgáltatást igénybe vevőre nézve. Úgy gondolom, államtitkár úr, hogy ez az egyenleg erősen negatív e tekintetben is, merthogy az államosítás révén eddig még nem sikerült azt elérni, hogy a szolgáltatás minősége javuljon, csak az ellenkezőjét tapasztaltuk, egészségügyben, bárhol máshol (Dr. Rétvári Bence: Ezt honnan veszi?): ahol önök államosítanak, ott az együtt jár a szolgáltatás minőségének lényegi romlásával. Aztán ez azzal is együtt jár, hogy ebben az esetben a fogyasztók vagy a szolgáltatást igénybe vevők előbb-utóbb egy drágulást, egy költségnövekedést, a szolgáltatás árának a növekedését tapasztalhatják. Aztán az is egy jellemző, hogy önök nem a jövőről gondolkodnak, hogy hogyan lehetne például megtakarítani, hogyan lehetne ezen a téren például a lakások minőségének javításával hosszú távon takarékoskodni, hanem inkább azt mondják, hogy kreáljunk egy ellenségképet, verjük el a port rajta, és mondjuk azt, hogy majd pusztán egy dologra - a rezsi, tehát az energiaár nagyságrendjére - fókuszálva megoldódik az összes probléma. Azt gondolom, hogy ezzel okoznak egy csomó további problémát. Nem azzal van baj, hogy önök ezt fontosnak tartják, mert ezt mi is fontosnak tartjuk, hanem hogy csak erre az egy dologra fókuszálnak, és az összes többi, ehhez kapcsolódó ügyet pedig elengedik.

Ha továbbnézzük ezt a kérdést, akkor azt látjuk, hogy ennek eredményeként gyakorlatilag energiaár-emelkedés történhet; gyakorlatilag a szolgáltatást nyújtónak a minőségi szolgáltatáshoz szükséges fejlesztései, befektetései, karbantartásai, és nem sorolom tovább, eltűnnek, ezeknek a költségei ebben a rendszerben felszívódnak.

(9.50)

Az a kérdés, hogy honnét lesz. Én megmondom önnek, államtitkár úr: előbb-utóbb valamilyen formában a lakosságtól, a fogyasztóktól fogják beszedni a költségnövekedést.

És van még egy gyanúja ennek a dolognak. Ahol önök államosítottak, vagy ilyen szándékkal léptek fel, ott mindig felvetődött, hogy a későbbiek során esetleg olyan üzleti körök majd kedvezményezettként ebbe a folyamatba beléphetnek, akiknek a kötődése elég világos. Láttuk ezt az elmúlt hetek majd' minden ilyen törvényében. Ehhez mi nem fogunk asszisztálni, és ennek a következményeit önöknek is mérlegelni kell, mint azt is, hogy ebben az esetben vajon erősödni vagy gyengülni fog-e a fogyasztók érdekképviselete.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes volna ezeket a kérdéseket is felvetni, amikor erről az ügyről gondolkodunk, mert ott, ahol ennek a fogyasztóvédelmi oldala van, szerintem nincs nézetkülönbség közöttünk, de ahol ennek az egész ügykezelésnek a következményei vannak, jelentősen elágazik, és itt van egy lényegi szemléletkülönbség. Azt gondolom, ez a kormányzat eddigi kétéves teljesítményében is tetten érhető.

Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm az első körben való hozzászólás lehetőségét. Higgyék el, majd a két perc során lesz néhány olyan információ, amelyek közreadásával önök is meg fognak lepődni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Az MSZP frakcióját követi a KDNP képviselőcsoportja. Megadom a szót Spaller Endre képviselő úrnak, a KDNP előadójának, 20 perces időkeretben.

SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A mai téma nem egyszerűen a rezsiről szól, hanem arról, hogy hogyan előzte és előzi meg folyamatosan az Orbán-kormány azt, hogy betörjön Magyarországra a válság harmadik hulláma. Az OECD egyik elemzése szerint ugyanis a válságnak eddigi két hulláma volt - ezeket unalomig ismerjük már -: először indult egy ingatlanválsággal, aztán lett belőle egy államadósság- és hitelválság, és az OECD szerint lesz vagy lehet egy harmadik válság, ha nem előzzük meg; ez a kettő pedig arról szól, hogy az emberek a megszorításokat, a kifizethetetlen rezsit megelégelve tüntetésekkel béníthatják meg a gazdaságnak még a működőképes szektorait is, és akár még kalandorokat is juttathatnak kormányrudakhoz. Láthatjuk, hogy például Görögország közel áll ehhez az állapothoz. Sok olyan ország van, ahol a tiltakozások nem mennek el ilyen messze, de a veszélyre egyértelműen felhívják a figyelmet az elemzők.

Amikor ezzel a témával foglalkozunk, akkor a válsághullámnak ezt a magyarországi begyűrűzését is igyekszünk megakadályozni. Ezért a Fidesz és a kereszténydemokraták szövetsége nem a megszorítások útjára lépett, hanem inkább azokra a cégekre vetett ki különadót, amelyek időnként, még a válság idején is viszonylag jól teljesítettek, ámde a nyereségességük ellenére a közös teherviseléshez kevésbé járultak hozzá. E körbe tartoznak a közműcégek is, azt hiszem, ezt mindannyian tudjuk. Az embereknek kötelező igénybe venni a szolgáltatásaikat, mivel fűtésre, vízre, áramra, a szemét elszállítására mindenkinek szüksége van. Az áremelésekkel szemben kiszolgáltatott a fogyasztó, legalábbis ez így volt korábban. Mára ez a helyzet jelentősen megváltozott, de hosszú út vezetett idáig, és csak remélni tudom, hogy nem vagyunk még a végén, azaz lesz ez még a fogyasztók számára kedvezőbb is.

A problémák a Horn-kormány idején kezdődtek, amikor egyszerű költségvetési megfontolásból eladták a közműcégeket. Az akkori jobboldal koncepcionális okokból azért utasította el ezt a nevezzük úgy, hogy privatizációt, mert ha magáncégekhez kerül a közműszektor, akkor azok profitot akarnak beszedni úgy, hogy valós kockázatot nem vállalnak. Hiszen, még egyszer mondom, az emberek nem tudnak elmenekülni, a csekket be kell fizetni, nem tudnak semmit tenni az áremelésekkel szemben, monopólium jön létre. Minden ugyanannyiba fog kerülni, csak az emberek a rezsiben még tetemes nyereséget is kénytelenek kifizetni ezeknek a cégeknek.

Első körben 1995 végéig, majd ezt követően egy második körben privatizálták ezeket a cégeket. A vevő egyébként sokszor olyan közműcég volt, amelyik a saját országában közösségi, például állami tulajdonban van. Az indoklás akkor az volt, amit a szocialisták mondtak, hogy az államnak nem volt pénze a modernizációra. Később azonban azt láttuk, hogy ezeknek a cégeknek sem volt pénzük a modernizációra, hanem megemelték a bevételeiket, megemelkedett a rezsi, és mindannyiunk rezsijéből fizették a modernizációt, csak a privatizált állapotban még nyereséget is kellett fizetniük a csekkeken keresztül.

Arra most nem akarok kitérni, hogy miközben minden nyugat-európai ország igyekszik a saját energiaszektorát nemzeti tulajdonban tartani, az európai jobb- és baloldal általában pártállástól függetlenül igyekszik nemzeti tulajdonban tartani az energiaszektort, addig nálunk csak a baloldal adta el az energetikai cégeket. S hogy egy későbbi fejleményre is felhívjam a figyelmet, semmit nem tett anno a MOL visszavásárlása érdekében, azt is a polgári kormánynak kellett meglépnie. (Göndör István: És mit értetek el vele?) A külföldi cégek jelentős árbevételt értek el már a 2000-es évek elejére, és évről évre növelni tudták a bevételeiket. Mindez dicséretes is lenne, ha nem a kiszolgáltatott fogyasztókkal fizettették volna meg ezt, akik nem tudtak ez elől elmenekülni.

A Fidesz vezérszónoka már idézte Lendvai Ildikót, aki 2002-ben azt mondta, hogy nem lesz gázáremelés. Kár, hogy nem ül itt, mert akkor meg tudnánk őt kérdezni arról, hogy valóban ezt mondta-e, mi mindenesetre így emlékszünk. A Gyurcsány-Bajnai-időszakban tizenötször emelték a gáz árát, volt, hogy évente többször is. Nem tudom, hogy Józsa képviselőtársam ismét fel tudná-e mutatni azt a grafikont, amit egyszer már felmutatott, merthogy én szociológus vagyok és tudok grafikont elemezni. Az önök politikájának a következménye pontosan ez a grafikon. Kérem, hogy emelje fel és mutassa meg! (Megtörténik.) A privatizációnak pontosan ez a vége, ez a politika idevezetett, és ez az, amivel a polgári kormánynak szembe kellett néznie és orvosolnia kellett.

2009 óta többet költenek az emberek rezsire, mint élelmiszerre - megdöbbentő adat -, ugyanis az áremelések a válság idején is folytatódtak. Azok a cégek, amelyek korábban a menekülni nem tudó emberekkel fizettették ki a profitjukat, a válság és az áremelkedések idején is nyereségesek voltak. Ez a kormány és mögötte a parlament lépett egy merészet, látván azt, hogy az emberekkel mennyi rezsit fizettetnek a magáncégek - ez akkor nem kapott akkora visszhangot, persze, mert akkoriban nem ez volt az egyetlen merész húzása a kormánynak -, és ez a merész húzás az volt, hogy moratóriumot rendeltek el a közüzemi áremelésekre Tavaly április 15-étől miniszteri ármeghatározás alá esik a távhő, a gáz és a villany. Ahogy korábban az emberek nem tudtak menekülni az áremelések elől, most a cégek nem tudnak menekülni az elől, hogy nem emelhetik az árakat az egekbe. Gazdálkodjanak hatékonyabban, legyen kisebb a nyereségük, de nem lehet a végtelenségig terhelni az embereket. Ez a rendszer annyira bevált, hogy tavaly szeptembertől már a szemét-, a víz- és a csatornadíjak esetében is központi ármeghatározás van érvényben.

Ezután továbbmentünk, az idén januártól nem lehet kikapcsolni például az ovikban a fűtést a fűtési szezonban. Aztán - hogy egy következő dolgot is mondjak - a fogyasztásarányos földgázár-szabályozás célja az volt, amit szintén ez a polgári kormány vezetett be, hogy a kevésbé tehetős rétegek, a nagycsaládosok és a nyugdíjasok terhei ne emelkedjenek. 2011-ben sávos rendszert vezetett be a kormány a gázfogyasztók számára, ami azt jelentette, hogy a gázfogyasztók közel 57 százaléka - tehát 10-ből majdnem 6 ember - számára tette lehetővé, hogy számukra egyáltalán ne legyen árváltozás. A lakosság teherviselő képességét figyelembe véve 2012. január 1-jével csak az infláció alatti áremelés lehetséges a végfelhasználói árakban. Még egyszer mondom, csak messze az infláció alatt lehet árat emelni. Ez töredéke annak, ami 2002 és 2010 között minden évben bekövetkezett.

De menjünk tovább! Mint tudjuk, a kafetéria arról szól, hogy el lehet menni belőle üdülni, és sok mindent lehet csinálni vele, de a jövőben lehetőség lesz arra, hogy a kafetériát a rezsire fordítsa az, akinek elmaradása van. Nem érthető, eddig sem volt érthető - és nagyon örülök, hogy ez a kormány megváltoztatta ezt a rendszert -, hogy ha valaki elmehet a Balatonra egy hétvégére a kafetériával, akkor miért nem teheti meg azt, hogy ehelyett kifizeti az elmaradt villanyszámláját, ha éppen úgy dönt.

(10.00)

Ez azért nagyon fontos, mert nagyon sok olyan árverezés, lakásárverezés van, amikor valakinek van hitele, nemcsak hogy a hitelét nem tudja fizetni, de esetleg elmarad, és habár valahogy ki tudja nyögni a hitelét, azért, mert a rezsijét nem tudja kifizetni, ott van egy elmaradás, ezért végül mégiscsak elárverezik az otthonát. Tehát ez a rezsikérdés innen nézve is nagyon fontos kérdés. Az is nagyon fontos, hogy téli időszakban nem lehet kikapcsolni senkinek a közműszolgáltatását, tehát fűtés nélkül nem maradhat senki.

Szóba került itt az ártámogatás. Kicsit megdöbbentőnek tartom, hogy mindezek után, amit a szocialisták elkövettek rezsi- és energiaszektor címén Magyarországon, ezután ők még mindig ezt a régi nótát fújják. Ugye a polgári kormány logikája az, hogy ha nem emelkednek az árak, akkor nem, vagy kevesebb támogatás kell, vagy más rendszerű támogatás (Simon Gábor: De emelkednek az árak.), viszont nem lesz ezeknek a közműcégeknek profitjuk. (Simon Gábor: És ki fizeti a karbantartást?) Hiszen, ha kompenzáció van, az árak emelkednek, akkor a cégek kiviszik a profitot, ámde a kompenzációt végül ki fizeti ki? Ugyanazok az emberek, akik egyszer már csekken kifizették, azok még egyszer kifizetik adóban. Ezzel profit lesz, államadósság lesz; ez az a régi kör, amit csak úgy lehet megtörni, ha azt mondjuk, hogy nem lehet emelni az árakat. Akkor kevesebb kompenzáció kell, más logika kell, és bizony nem engedjük, hogy ezek a cégek nyereséget vigyenek ki, és ezeknek a cégeknek máshogy kell gazdálkodni; a - még egyszer mondom - csekkeken keresztül nem lehet megengedni, hogy ők ilyen profitot vigyenek ki.

Azt kell látnunk - és ezt mindannyiunknak világosan kell látnunk, hogy az embereknek lassan elegük van nemcsak a kifizethetetlen számlákból, hanem az arrogáns szolgáltatókból, és abból, hogy ők kiszolgáltatottak. Hiszen azok, akik fizetnek, ne legyenek kiszolgáltatottak. Azt gondolom, eddig ezt tűrték - és köszönet ezért a türelemért -, de azt gondolom, mindent meg kell tennünk azért, hogy még az előtt lépjünk, mielőtt ez a türelem el fog fogyni. Azt gondolom, erre a polgári kormány készen áll.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Józsa képviselő úr nyomott egy kétpercest, de most nincs erre lehetőség, hanem majd csak a vezérszónoki kört követően. Ettől még bekapcsolva maradhat, mert ezzel biztosítja, hogy ön lesz az első kétperces hozzászóló majd, amikor egyszer elérünk oda.

A KDNP-t követi a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoklata: Z. Kárpát Dániel jegyző úr, aki a jegyzői székét elhagyva, azt felcseréli most az előadói pulpitussal. A Jobbik vezérszónoklata ugyancsak húsz perc, öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a kérdéskör, ami előttünk fekszik, egyértelműen Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi és szociális kataklizmájára világít rá. Majd' egymillió károsult léte és bőre a tét, és ami régen elhanyagolható költséget jelentett adott esetben - a megélhetés körüli rezsi- és közműdíjak fedezése -, vagy pedig házilag megoldható volt részlegesen vagy teljes egészében, az mára egy mindennapi küzdelem, egy állandó küzdelem tárgya. Elhangzott, és jogosan hangzott el, hogy többet költ ma a magyar állampolgár puszta létbiztonságának fenntartására e tekintetben - a közműdíjak és egyebek tekintetében -, mint adott esetben ruházkodásra vagy élelmiszer beszerzésére.

Szögezzük le: vannak emberek, akik lopnak, és akik visszaélnek ezzel a rendszerrel, sőt több tucatnyi településen egész utcák vagy sorok lopnak. De az emberek, a magyar állampolgárok többsége tisztességes, megpróbál boldogulni, dolgozik, fizeti számláit, ameddig bírja. Viszont a szolgáltatói visszaélések térnyerése elképesztő méreteket ölt, főleg az úgynevezett válság beköszönte óta, mióta is a visszaeső bevételeket a tisztességesen fizető ügyfelek egyre erősödő vegzálásával próbálják erősíteni, behajtani, és az önhibájukon kívül is hátralékba került, amúgy dolgozó személyekkel megfizettetni, irgalmatlan büntetőtételek kivetése árán. Ez tetten érhető amúgy az ágazati különadók áthárítása során is szolgáltatói részről, de ez az egész szektorra jellemző, tisztelet a kivételnek.

A megoldás felé vezető úton már a vitanap felvetése kapcsán is elhangzott az, hogy az állam legalább részleges felügyeletet próbáljon gyakorolni ezen szektor felett. Mi, jobbikosok azt állítjuk, hogy teljes mértékű állami ellenőrzésre van szükség, a lakossági árak így csökkenthetők. A másik út az, amit az IMF javasol; azoknak is javasolt, akik elprivatizálták, elkótyavetyélték a közműcégeket, és azoknak is ezt javasolja, akik az utóbbi időszakban tárgyaltak-tárgyalgattak velük, ez pedig a közműcégek szinte teljes körű privatizációja, ennek eredményét ugyanakkor ismerjük.

Látható, érdemes megvizsgálnunk azt, hogy a Magyar Energia Hivatal kimutatásai szerint csak a gázszolgáltatóknak már 71, az áramszolgáltatóknak 46 milliárd forinttal tartozik a lakosság, és mivel ez a tartozás nagyon gyorsan nő - egy évvel korábban még csak harmadekkora elmaradás volt jellemző -, kimondható, hogy nem a magyar állampolgárok azok a tisztességtelen, becsület nélküli tolvajok, akik nem fizetik a számláikat. Ők igenis megpróbálják fizetni a számlákat, dolgoznak, boldogulni, érvényesülni próbálnak. A globális, ránk telepedett hálózatok tevékenysége az, ami a jelenség mögött áll, és annak a hibája, óriási bűne, hogy kijátszották a magyar nagyvállalatokat, szolgáltatókat idegen kézbe, kontroll nélkül, garantált profittal, csalárd módon, elszámoltatásért kiáltó módon.

Nagyon röviden vizsgáljuk meg, hogy honnan jutottunk ide, és megígérem, hogy ez tényleg egy nagyon rövid szekció lesz, hiszen a Jobbik elsősorban a megoldásokra törekszik ezen a téren, a parlamentben e tekintetben tehát a Jobbik mondhat szűzbeszédet ebben a témában, hiszen nem volt még kormányon, tehát nincs felelőssége a visszaélésekkel tarkított folyamatokban.

De látható az, hogy '95-96-ban a Horn-kormány határozott az áram- és gázszolgáltatók külföldi kézre adásáról, és azok a német és francia - egyébként állami kézben lévő - befektetők, akik bejöttek ide, vacak 485 milliárd forintért vásárolták meg a teljes ágazatot, ami így lehet, hogy nagy összegnek tűnik, de az akkori éves össztermék mindösszesen 9 százalékáról van szó, és ezért cserébe ezermilliárdokat sikerült kirabolni Magyarországról. A befektetőknek pedig 8 százalékos eszközarányos nyereséget garantáltak, egy olyan szektorban, ahol tisztességes állami felügyelet mellett, a lakosság pénztárcájának megóvása érdekében nem is lehetne szó komoly, kiemelt, kiszivattyúzott profitmennyiségről. 2000-ben egyébként a Fidesz 6 százalékra csökkentette ezt a garantált profitot, de a főbűn az volt, hogy nem eltörölte, hanem 6 százalékra csökkentette a szolgáltatóknak nyújtott garantált profitot. Akkor kellett volna lépni, ha 12 évvel ezelőtt eltörlik ezt a garantált profitot, akkor jelen pillanatban nincs szükség ilyen vitanap megtartására.

Merthogy ez a garantált nyereség az évtized közepére 15-30 százalékra kúszott fel, éppen azért, mert az eredeti költségarány hányadában biztosították ezt a szolgáltatók számára, és nem volt senki, nem volt egyetlen kormányzat, amely kongatta volna a vészharangot, amely megjelent volna a közélet színpadán azzal, hogy el kell számoltatni ezeket a szereplőket.

Hol a pénz? - adódik a kérdés. Ki számol el vele? Ki számoltat el? Ne intézzük el ezt a kérdést egy vitanappal, a Jobbik tételes kimutatást szeretne látni arról, hogy mely szolgáltatók milyen terhek áthárításával, milyen garantált profit kiszivattyúzásával, hova tüntették a magyar állampolgárok befizetéseit. Hiszen jelenleg az a helyzet áll fenn - a belső problémákat elemeztem -, kívülről tovább nehezíti a helyzetet, hogy a leginkább rászoruló, tehát az összes energiaszükségletének 40 százalékát gázból fedező Magyarország vásárolja a legdrágábban a gázt Közép-Európában. Tehát egy olyan harapófogóban vagyunk, amely egyszerre jelent külső és belső szorítást, ezt egész egyszerűen fel kell oldani. Addig viszont a lakosság érdekeinek védelmében nem engedhetők meg a további szolgáltatói visszaélések. Hiszen látható, hogy nagy a gond a cégeknél; aki csak teheti, szigetel, korszerű készüléket vásárol, visszaveszi a fogyasztását, ezért érezhetően csökken a nagy cégek irányában megjelenő fogyasztás, így a profitjuk is.

Mit tesznek? Vegzálják a tisztességesen fizetőket - tisztelet a kivételnek, még egyszer, a szolgáltatókat illetően -, megpróbálják behajtani a kieső összegeket azokon, akik tisztességes ügyfelek, vagy éppen azokon, akik dolgoznak, de önhibájukon kívül hátralékba kerültek. Majdnem egymillió főt érint ez Magyarországon, ha a családtagokat is beleszámoljuk, és ezek az emberek a teljes kiszolgáltatottságban leledznek, védelem nélkül. Egy mai család, amikor megjelenik egy óraellenőrzésre egy szolgáltató cég két embere, akkor egy dolgot tehet: dokumentál minden lépést, hogy a végén ne ő kössön ki bíróságon. Mert a bíróságon jellemzően megfordul a bizonyítási teher, már az ügyfélnek kéne azt bizonygatnia, hogy ő ártatlan. Még olyan esetet is ismerünk, ahol magánnyomozót küldtek az állítólag visszaélésekkel tarkított cselekményt elkövető ügyfélhez; hogyha bemószerolja és beköpi a szomszédságában élő, működő, szerinte visszaélést folytató vállalkozásokat, akkor ő mentesülhet a kivetett kötbér alól, amely kivetett kötbér ez esetben 540 ezer forint volt, több évnyi fogyasztás indokolatlan díja - és ezt meg lehet tenni ma Magyarországon.

(10.10)

Hiszen nem onnan hajtják be a hiányzó összegeket és a sokszor jogosan hiányzó összegeket, ahonnan kellene, mert ki sem mernek menni adott esetben a város legszélsőbb sorára vagy utcájába, és ha kimennének, onnan aztán várhatnák a hátralék behajtásának esélyeit. Látható az, hogy amíg nem valósul meg a közteherviselés ezen a téren is, addig Magyarországon a tisztességes jogkövető állampolgár nem érezheti magát biztonságban.

Ha pedig a vicc kategóriájára kíváncsi a tisztelt Ház, hát előfordult a napokban olyan is, hogy kikapcsolták az áramot egy kormányszervnél, a Vidékfejlesztési Hivatal kaposvári kirendeltségén sajtójelentések szerint, ahol is az áramszolgáltató emberei öt percet adtak adatmentésre a nemzetbiztonsági szempontból kiemelt védettséget élvező szervezetnél - ezt állította a kirendeltségvezető. Ez a röhej kategóriája, kérem szépen, ez az a pont, ahol a szolgáltatókat meg kell állítani, ahol a szolgáltatókat el kell számoltatni.

Hiszen mit csinál a szolgáltató, amíg kényére-kedvére teheti ezt az emberekkel? Kikapcsolhatja a gázszolgáltatást, vagy alkudozni kezd a fogyasztóval az amúgy nagyon sok esetben indokolatlan kötbér összegéről. Kiemelném itt, hogy 53 százalékban a hivatalos szervek és a bíróságok a panaszosnak, az ügyfélnek adnak igazat, tehát az esetek többségében a szolgáltató igaztalanul vádolja meg saját ügyfelét, saját tisztességes befizetőjét.

Tehát a második forma az, hogy alkudozni kezdenek ezen kötbérről, ahol nagyon sok esetben a rettegő és félelemben élő ügyfél befizeti ezt a részleges díjtételt, hiszen nem akar télen fűtés és szolgáltatás nélkül maradni, vagy egy egyszerű példával élve: ha valaki megvenné az ő ingatlanát vagy hétvégi házát, akkor azt hátralékkal, tartozással nem igazán tudja eladni. Ráadásul a Tigáz kapcsán merült fel nagyon sok sajtóhírben, jelentésben az, hogy a Tigáz a saját szakértőivel vizsgáltatja be az általa kérdésesnek tartott órákat. A Tigáz szerelői érdekeltek lehetnek abban - egyes feltételezések szerint -, hogy manipulált gázórákat találjanak, és rendre összekeverik a gázlopás törvényi tényállását azokkal az egyéb esetekkel, amikor a gázóra egyéb okokból sérül meg, adott esetben egy karcolás keletkezik rajta a költözés során.

Tehát látható az, hogy nem minden szolgáltató él vissza a fogyasztói bizalommal, de rendre megemlíthetők azok a visszaélési formák, amelyek kezelésért kiáltanak. Még egyszer ki kell hogy hangsúlyozzam: amíg a panaszosok 53 százalékának ad igazat mindenféle hivatalos szerv és bíróság, addig ez a probléma kezelésért kiált, azonnali beavatkozásért kiált.

És hogyan jutottunk ide? Ehhez tessék megengedni még egy gondolatot! Nekem a Világbank egyik ügynökcégének honlapján, internetes oldalán angol nyelven kellett megtalálnom azt a több mint ezer privatizációs adásvételt, amelynek során és amelyek listájában a legtöbb szolgáltató kiszervezése is megtalálható. Magyar oldalon nem lehetett hivatalos listát találni arról, hogy ki játszotta ki a magyar szolgáltatókat, kinek, ki szivattyúzott ki indokolatlan profitokat, ergo ezek alapján azt sem lehet tudni jelen pillanatban hivatalos adatok alapján, hogy kihez kell fordulni elszámoltatás gyanánt.

Mi, jobbikosok viszont ezt szeretnénk tudni, szeretnénk látni, hogy hova tűntek a milliárdok, és szeretnénk megismerni azokat a forrásokat, amelyek révén igenis vissza lehet tenni a lakosság pénztárcájába azt, amit onnan indokolatlanul vettek el. Még egyszer mondom: vérlázító, hogy a Világbank egyik ügynökcégének oldalán angol nyelven kell megtalálni a magyar privatizációs listának egy részét - nem az egészét, egy nagyon kis szegmensét, egy kis szeletét.

És lennének megoldások, amelyek - egyébként nagyon csúnya szóval élve is - "globalizálhatóak" lennének egy kis településről egész Magyarországra nézve. Az érpataki modell az, ami kiutat mutathatna, hiszen itt a polgármester nemcsak a segélyek kifizetését köti az udvar, a gazos kert, a ház rendbetételéhez, hanem aki nem fizeti a közüzemi díjakat, azt megfosztják a segélytől, és akár az adott szolgáltatástól is. Lehet így is, lehet, hogy adott esetben még éppen a jogszabályi kereteken belül maradva, de itt egy élő, lüktető, pulzáló közösség bebizonyította azt, hogy igenis lehet rendteremtést követelni Magyarországon, nem kell az egyik kézzel cinikusan lemondani arról, hogy egy egész sor lopja az áramot, és nem küldik ki a szolgáltatót, vagy ki sem mernek menni az embereik, a másik kézzel pedig a tisztességesen fizető ügyfelektől elvonni indokolatlan terheket. Ki kell egyensúlyozni ezt a rendszert; a Jobbik nem fél ezt kimondani, és a Jobbik az egyetlen - sajnálatos módon - eddig ebben a mai körben, aki ezt ki merte mondani.

A közműadó és egyéb adófajták esete szintén arra világít rá, hogy a kormányzat engedi ezeket a cégeket szabadon garázdálkodni, áthárítani ezeket a terheket, hiszen lehet, hogy nem a közműadót fogják direktben áthárítani, de ezek a cégek már bizonyítottak a tekintetben, hogy a minőség rontása, az elmaradt beruházások, a bírságolás felpörgetése és a gyenge fizetési képességű csoportok diszkriminálása révén be tudják hajtani, jelen esetben azt a 30 milliárdot, amit a kormányzat rájuk vetett ki, és mégis az ügyfelek fognak fizetni helyettük.

Ezért pár szót megérdemel a kormányzat "rezsistop" című kezdeményezése is, ami az egyik legnagyobb olyan tételnek bizonyult az utóbbi években, amely nem állta ki az igazság próbáját, hiszen a kormányszóvivő emlékeztetett a vízellátás, a csatornázás, a szennyvízelvezetés, a gáz, a távhő és az áram esetében fennálló rezsistopra, így ezeken a területeken elvileg nem emelkedhettek volna az árak. Más területen, mint a hírközlésnél, azt mondta, hogy verseny alakul majd ki, emiatt nem hárítják át ott a terheket a fogyasztókra. Viszont pontosan maga a kormányzat volt az, aki előidézte az árak növekedését egyrészt azzal, hogy 25 százalékról 27 százalékra növelte az áfa kulcsát, és ezen általános áfakulcs bizony minden egyes szolgáltatás árát - kivéve a távfűtését - megemelte, ezt pedig az ügyfelek, a fogyasztók, a magyar állampolgárok fizették ki azok helyett, akiknek kellett volna. Ugyanúgy, mint az ágazati különadók esetében, megint csak nem a globális multinacionális hálózatokat terhelte a kormányzat, hanem az egyes ügyfeleket.

És ha már áremelkedésekről és rezsistopról beszélünk, tehát ezt a kettőt ütköztetjük, akkor látszik, hogy a fűtési, világítási kiadások - példának okáért - már 2011-ben 5,9 százalékkal növekedtek, tehát egy évvel azután, hogy bejelentették, hogy rezsistop lesz. És azt is látnunk kell - bár ez kissé elmarad a 2010-es 7,5 százaléktól -, hogy még a gazdasági terrorizmust elkövető Bajnai-kormány emelési szintjét is meghaladja, tehát kormányzatoktól függetlenül el kell hogy mondjuk, hogy mindenki bűnös abban, ami kialakult.

Éppen ezért a Jobbik egy eseti bizottság felállítását szorgalmazza, amely a közművek közösségi tulajdonba való visszavételére koncentrál, ennek útjait, lehetőségeit vizsgálja meg. Tudjuk, hogy nagyon sok vizsgálóbizottság-kezdeményezés került a tisztelt Ház elé, de mi állítjuk, jobbikosok, hogy nem az intézmény rossz, hanem egyszerűen nem töltötték meg ezeket tartalommal; meg kell őket tölteni tartalommal. Éppen ezért nem véletlen, hogy a Jobbik is ennyi bizottságot kezdeményez, kétfrontos harcra kényszerítenek önök minket ebben a kérdésben. Két szélsőség van a parlamentben: az egyik tizenkét évet kormányzott, a másik hatot, és egyik sem tudta megállítani a közműcégek garázdálkodását.

Tehát azt kérem, hogy a Fidesz ne pipálja ki ezzel a mai nappal ennek a kérdéskörnek a rendezési tervét, folyamatosan tartsa azt napirenden, állítsa meg a szolgáltatók garázdálkodását, és hogy bizonyítsuk, hogy a megoldási csomagunk igenis kész és kimunkált - sőt át is adjuk ezt az önök részére -, a Jobbik hat pontot hirdet a közműcégek ügyfelei érdekében.

Az 1. pontunk értelmében a közműszolgáltatókban - mint stratégiai fontosságú vállalatokban - kizárólag többségi állami tulajdon állhat fenn, ezt meg kell szerezni, bármilyen úton. Ez lehetne francia mintára egyébként, ahogy a Saurt államosították, és az intézkedés ott is deklaráltan része volt annak az állami törekvésnek, hogy megmentsék a kulcsvállalatokat a külföldi tulajdonszerzéstől, ezáltal megóvják a saját polgáraikat.

A 2. pont értelmében a közműszolgáltatók ténylegesen nonprofit cégekké történő alakítására van szükség, de nemcsak a mérlegfőösszeg- és a profitmutatók tekintetében, hanem az áthárítások, a pénzszivattyú, a kiszivattyúzott profit és az anya- és leányvállalatok közötti pénzmozgások vizsgálata tekintetében is.

3. pontként: a közszolgáltatásokhoz való jog alapján minden magyar állampolgárra, aki tisztességesen jár el, terjedjen ki az ellátásbiztonság. Hangsúlyozom, hogy mindenki számára, aki dolgozik, dolgozni kíván, tisztességes tagja a magyar társadalomnak, gyermeket nevel, nem munkakerülő, nem bűnöző, azokról az ügyfelekről beszélünk, akiket indokolatlanul károsítanak jelen pillanatban.

4. pontként: az ellátásbiztonság megteremtése megköveteli, hogy csökkentsük a külföldnek való kiszolgáltatottságunkat, ennek értelmében a további külföldi tulajdonszerzések megakadályozása mellett még az energiaimport csökkentésére is törekedni kell állami beruházásokkal, egyéb eszközökkel.

5. pontként törvénybe kell foglalni, hogy recessziós időszak esetén automatikusan valódi, tényleges, lekövethető rezsistop lép életbe Magyarországon.

6. pontként az ágazatra kivetett, de végső soron a fogyasztást terhelő adófajták - mint a közműadó - valóban multicégekkel és szolgáltatókkal kerüljenek megfizettetésre, ha pedig ez nem sikerül és ameddig ez nem sikerül, addig kerüljenek felfüggesztésre, de semmiképp ne a magyar polgárok fizessék meg ennek árát.

Látható, hogy a szolgáltatók által elkövetett visszaéléseket tételes elszámoltatás alá kell vonni. A Jobbik élére áll ennek a kezdeményezésnek, de bárkivel megosztja ezt illető programpontjait, a legegyszerűbb példákig elmenve, mint például az, hogy hogyan fordulhat elő, hogy a főváros és a vidék között fennálló minőség- és árbéli különbségek odáig fajulnak, hogy ugyanaz a szolgáltatás vagy ugyanaz a világhálós előfizetés olcsóbb a fővárosban, mint nagyon sok vidéki kistérségben. Idáig kívánja a Jobbik leszállítani a probléma vizsgálatát, a legalacsonyabb szintig, hogy minden egyes apró rezdülését feltárjuk annak a katasztrófának, ami Magyarországon kialakult; a nagy szolgáltatók révén alakult ki, a nagy szolgáltatók hamis, csalárd számlázási rendszere révén, indokolatlan kamatterheinek áthárítása révén, adminisztrációs költségeinek a lakosságra hárítása révén.

(10.20)

Tehát a Jobbik arra szólítja fel a kormányt, hogy ne csak ahhoz legyen bátor, hogy egy vitanapot kezdeményezzen, ne tudja le ezzel a problémát, ne pipálja ki, hanem a valós ötletek, a valós megoldási javaslatok szellemében fogadja el a Jobbik 6 pontját a közműcégek károsultjaiért és ügyfeleiért, és végre álljon egy olyan elszámoltatási folyamat élére, amelynek örvén és amelynek révén elérhető, hogy Magyarországon valódi közteherviselés lépjen életbe, és ne legyenek "A" és "B" típusú magyar állampolgárok. A "B" típusúak közül pedig végre tűnjenek el azok, akik tisztességesen próbáltak eljárni, mégis a nagy szolgáltató cégek és a hálózatok az ő zsebük kontójára és az ő kontójukra próbálták visszaszerezni indokolatlan profitjaikat.

Szüntessük meg tehát a pénzszivattyút Magyarországon, és érjük el, hogy tisztességes közteherviselés alakuljon ki! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: A Jobbik frakcióját az LMP képviselőcsoportja követi, akik ugyancsak jelezték, hogy megosztott vezérszónoklatot fognak a következő 20 percben előadni. Elsőként Scheiring Gábor képviselő úr, őt követi majd Szilágyi László.

Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Először is szeretném megköszönni ezt az alkalmat, mert valóban fontos témáról beszélgetünk. Egyetértünk abban, hogy a rezsiköltségek, a rezsihátralékok és az energiaszegénység miatt ez az egyik legégetőbb téma ma Magyarországon, amit az emberek nap mint nap a bőrükön éreznek.

Éppen ezért gondolom azt, hogy érdemes ennek megfelelő komolysággal és ennek megfelelő stratégiai szemlélettel beszélgetni erről a témáról, és éppen ezért javasolnám azt, hogy azt a szembeállítást, ami eddig nagyjából a vitát jellemezte - amelyben az egyik oldalon a gonosz magántársaságoknak kiszolgáltatott fogyasztókkal szemben egy jóindulatú állam jelenik meg, illetve a másik oldalon a gonosz állammal szemben a felelősen gazdálkodó magáncégek jelennek meg -, ezt a szembeállítást próbáljuk meg meghaladni, és próbáljuk meg észrevenni azokat a korlátokat, amelyekkel mindenképpen szembe kell nézni a felelős politikusoknak és a köz javát biztosítani hivatott állami vezetőknek.

A helyzet ugyanis az, hogy a közművek vagy tágabban a közszolgáltatások tárgyában nem a piac vagy az állam kérdésében kell állást foglalnunk, hanem arról kell beszélnünk, hogy a közgazdasági realitásokat és lehetőségeket szem előtt tartva hogyan lehet megteremteni azokat a feltételeket, amelyek eredményeképpen a politikai közösség képes demokratikus kontrollt gyakorolni a közművek felügyelete, működtetése során. A számonkérhetőség, az elszámoltathatóság, a demokratikus közösségi kontroll hiányában nem megvalósítható a közszolgáltatások, közművek valódi közösségi célú és fenntartható működtetése. Ez a legfontosabb szempont, ez a legfontosabb állítás, amit én itt az LMP képviselőcsoportja nevében szeretnék tenni, és az elkövetkező perceket azzal szeretném tölteni, hogy ezt a kijelentést kifejtsem.

A napjainkban zajló globalizációs folyamat során üzleti vállalkozások, cégek új területekre terjesztik ki tevékenységüket. Egyre több olyan területet próbálnak meg ellenőrzésük és befolyásuk alá vonni, amelyeket nem biztos, hogy kellene. Ilyen a környezetvédelem, az oktatás, a kultúra, az egészségügy és számos más olyan terület, amelyet hagyományosan a közszolgálat és a közszféra részének tekintünk. Ilyenek a közművek is.

A globális versenyben a vállalatok kényszeresen próbálnak meg újabb és újabb piacokat szerezni, sőt újabb és újabb területeket megszerezni a piacok számára. A folyamatban nagyon sokáig a piaci fundamentalista gazdaságfilozófia adta a politikai, ideológiai hátteret, közgazdászok és gazdasági szervezetek érveltek a közszolgáltatások és közművek privatizációja és/vagy liberalizációja mellett.

Közép-Európában, így Magyarországon is nagy fogékonyság mutatkozott ezekre az érvekre, de legyünk őszinték: 40 évnyi tervgazdaság után nem meglepő, hogy nagyon kevesen gondolták azt, hogy az állami gazdálkodás problémáira ne a privatizáció és a piacosítás lenne a megfelelő válasz. Így alakult tehát, hogy a magyar kormány eladta a teljes energiaszektort, a vízszolgáltatás jelentős hányadát privatizálta, ám visszatekintve azt mondhatjuk, hogy ez ebben a formában hiba volt. Ráadásul nyilván egy tanulási folyamat részeként - nem feltételezve rossz szándékot - a privatizációt nem kísérte, nem kísérhette a szektor jellegéből fakadóan a verseny megteremtése, valamint nem kísérte, csak követte, illetve gyenge maradt a szektorra vonatkozó szabályozási környezet felépítése.

Nemcsak a közgazdaságtan elmélete, de számos valós példa is bizonyítja, hogy megfelelő szabályozórendszer nélkül a közszolgáltatások, közművek privatizációja, piacosítása drámai következményekhez vezethet. Persze ugyanez igaz a piacra általában is. Nemcsak az elméletből, de a gazdaságtörténetből is tudjuk, hogy a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem intézményrendszere vagy a munkajogi törvények nélkül a vállalatok egyszerűen visszaélnek a hatalmukkal. Becsapnák vevőiket, még a jelenleginél is jobban szennyeznék a környezetet, kizsákmányolnák az alkalmazottaikat.

A közszolgáltatásokra, közművekre azonban még inkább igaz, hogy hatékony állami szabályozórendszer nélkül nem fog az ágazat, az ágazati szereplő a köz érdekeinek megfelelően működni. A 90-es évekre azonban nem csupán a szélsőséges piaci ideológiák terjedése és az az iránti fogékonyság volt az, ami a közművek privatizációját eredményezte, hanem a közművek, áttételesen pedig az azokat finanszírozó állam súlyos forráshiánya is ezt a választást erősítette.

Miközben a 80-as években elmaradtak a szükséges fejlesztések és infrastrukturális beruházások, a rendszerváltás kormányai az "üres zseb" költségvetése mellett - főleg ha ez jókora adósságteherrel párosult - nem nagyon láttak más lehetőséget, mint magánbefektető bevonását, aki majd saját tőkéből pótolja az évtizedes elmaradásokat.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a magánbefektetők csak igen korlátozottan jelentenek megoldást a közszolgáltatások, közművek forráshiányára. A befektető ugyanis érthető módon szeretné visszakapni a pénzét, továbbá hasznot, profitot is akar realizálni. Elvben persze elképzelhető, hogy a magánberuházó képes lesz hatékonyabban működtetni az adott vállalatot. A vállalati szintű hatékonyság valamelyest növelhető, de csak bizonyos határig. A piaci verseny korlátozottsága, ami általában jellemzi a közszolgáltatásokat, végül nem erre fogja ösztönözni a magánberuházót, hanem inkább az úgynevezett járadékvadász magatartásra, ahol is az állami támogatásokból igyekszik többet megszerezni magának, vagy elhanyagolja a rábízott infrastruktúrát, és így csökkenti a költségeket.

Mindenre számos példát találtunk a világ különböző országaiban. A privatizációt sokszor romló minőség, a szolgáltatásból kizárt csoportok, emelkedő árak és növekvő állami támogatás jellemzi sok helyütt. Vannak tehát bizonyos közgazdasági megfontolások amellett, hogy a közszolgáltatásokat kiemeljük a magántulajdon és a piac köréből, és működésükre, működtetésükre más társadalmi mechanizmusokat találjunk.

Először is a közművek többnyire természetes monopóliumok. Ebből az következik, hogy egyáltalán nincs mód arra, hogy több eladó versenyezzen, vagy csak nagyon korlátozottan. Jellemző ezenkívül az ágazatra a nagy beruházásigény. Ez az előzőhöz hasonló probléma. A közszolgáltatások többnyire komoly beruházást igényelnek, és eleve korlátozza a piacot, hogy csak nagy, tőkeerős vállalatok tudnak versenybe szállni. A szolgáltatások sajátossága továbbá a rugalmatlan kereslet. A paradicsomról ugyanis le tudunk mondani, ha muszáj. A vízszolgáltatásról, a tömegközlekedésről - főleg ha nincs autónk -, az energiáról nem vagy csak iszonyú nagy áron, komoly következményekkel. A kereslet rugalmatlansága tehát nem csupán a fogyasztói kiszolgáltatottságot jelenti a vállalattal szemben, hanem egyúttal komoly ellátásbiztonsági, zsarolási potenciált is.

Végül említsük meg, hogy az információs aszimmetria egy olyan probléma, amely természetesen általában jellemző a piacokon, itt azonban fokozottan megjelenik, pontosan a fent említett monopol piacszerkezet miatt, hiszen semmilyen természetes kényszer nincsen, amely felmerült információ megosztására vagy a többlettudással való nem visszaélésre ösztönözné. Hiszen nincsen verseny.

Ezek a fenti közgazdasági szempontok nem azért fontosak, mert ezek automatikusan körülírnák a közszolgáltatások vagy közművek körét és a szabályozásuk pontos részleteit. Nem. Nagyon fontos látnunk, hogy az, hogy mit tekintünk közszolgáltatásnak, vagy tágabban az, hogy mit tekintünk közjónak, hogyan tekintünk a közművekre, az politikai döntést igényel, amelynek messzemenően tekintetbe kell vennie a morális és igazságossági megfontolásokat.

A fenti közgazdasági megfontolások azonban arra mutatnak rá, hogy társadalmi hatásokkal, tehát morális következményekkel jár az, hogy miként próbáljuk megszervezni a jelenlegi közszolgáltatásoknak tekintett tevékenységeket, hogyan akarjuk a közműveket működtetni. Az eddig uralkodó válasz, a liberalizmus válasza ezekre a közgazdaságtan által felvetett problémákra az, hogy a problémák megoldását az állam szabályozó szerepe, illetve annak erősítése kell hogy jelentse.

A szolgáltatások piaci megszervezése semmi gondot nem jelent abban az esetben, ha az állam tökéletes szabályozó hatóságként működik. Az államilag szabályozott működésű magántulajdon kapcsán eljutunk a "privatizáció és szabályozás" állásponthoz, amely egyébként a közgazdaságtani főáram által javasolt megoldás, és ez tagadhatatlan előrelépés a szabályozatlan magántulajdon állapotához képest.

(10.30)

Azonban van ennek az álláspontnak egy nagyon fontos belső ellentmondása. Mégpedig az, hogy tudjuk, hogy az állam korántsem képes olyan jól működni, mint kellene, még szabályozóként sem. Míg elméletileg a magánmonopólium jól szabályozható egy intelligens, okos állam szabályozó hatósága által, addig a gyakorlatban sajnos jó esély van rá, hogy a szabályozó váljon a szabályozott túszává. Mit tehetünk tehát, ha azt látjuk, hogy a gyenge állam vagy a túszul ejtett állam nem képes kellő erővel fellépni, nem képes a szabályozás által a közösségi értékeket és érdekeket érvényre juttatni? Vajon az állami tulajdon lenne a megoldás? Államosítsuk a közműveket, és akkor majd minden jó lesz?

Az LMP nem gondolja, hogy ez lenne a helyes irány. Az államról sokszor bebizonyosodott már, hogy abban a formában, ahogy működött az elmúlt 22 évben, nagyjából ugyanolyan problémás rábízni ilyesmit, mint amennyire a megelőző 40 évben problémás volt. Az állam a közszolgáltatások biztosításában nem feltétlenül jeleskedik, rossz minőségű szolgáltatást nyújt, rossz hatékonysággal, sokszor igazságtalanul. Mégis, a központi állami tulajdon vagy akár önkormányzati tulajdon és működtetés nem elsősorban közgazdasági szempontok miatt problémás. Viszont látnunk kell, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan váltak az állami vállalatok - és ez egy nagyon fontos szempont - olyan politikai alkuk tárgyává, amelyek ezeknek a vállalatoknak a működtetését lehetetlenítették el. Olyan vállalatokról beszélünk, amelyek nagyon gyakran egészen egyszerűen szavazatvásárló gépekké váltak.

Láttuk, hogyan talicskázták és talicskázzák ki jelenleg is azt a pénzt, amit az adófizetők ezeknek a közműveknek a fenntartására szánnak, hogyan költik az irányító politikusok kényük-kedvük szerint, néha magukra is, a tulajdonért és annak működtetéséért felelős emberek - a rájuk ruházott felelősségre teljes nemet mondva - ezt a pénzt, hogyan gazdagítják magánzsebeiket a közműcégeken keresztül. A magántulajdonba adott közmű és az állami szabályozás elégtelenségére, gyengeségére adott válasz tehát szerintünk nem lehet az újra állami tulajdonba vonás, hiszen ez esetben csak a probléma természetét változtattuk meg, de nem oldottuk meg azt.

A magántulajdon és a piac közgazdasági és politikai okokból nem lehet megoldás, csak a részvétel erősítése, a demokratikus kontroll, az elszámoltathatóság megteremtése lehet az az irány, amerre előre kell lépnünk. Enélkül az állam ugyanúgy nem jelent megoldást. Csak egy demokratikusan elszámoltatható állam képes arra, hogy akár szabályozóként, akár tulajdonosként a köz érdekét szolgálja. Amíg az állam korrupt oligarchák foglya, addig a tulajdonforma csak a rablás csatornáját változtatja meg, mértékét nem. Ezért az állam-piac hamis diotómiája helyett a közjót hatékonyan érvényesítő, okos és elszámoltatható, átlátható, az állampolgárok részvételére számító, annak csatornáit kiépítő és működtető államról kell beszélgetnünk.

A magántulajdonban lévő közszolgáltatóval a profitot termelni akaró, és sok esetben a szabályokat is saját kénye-kedve szerint alakító vállalattal szemben nem az államot kell szembeállítanunk, hanem a demokráciát. Csak az állam demokratikus átláthatósága lehet a garancia arra, hogy az állam akár tulajdonosként, akár szabályozó hatóságként képes legyen megoldani azokat a rendkívül fontos társadalmi problémákat, amelyekről itt beszélgettünk, a rezsiköltségek folyamatos emelkedését, a rezsihátralékokat, az energiaszegénységet. Ezekről a stratégiai dilemmákról kell beszélgetnünk, és ezért szögezi le az LMP minden esetben azt, hogy átláthatóság, nagyobb demokratikus ellenőrzés és átlátható pártfinanszírozás nélkül nem fogunk tudni egy olyan okos államot felépíteni, amely akár tulajdonosként, akár szabályozóként valóban az emberek érdekét képes érvényesíteni a politikai és a piaci hatalmasságokkal szemben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A megosztott vezérszónoklatot Szilágyi László képviselő úr folytatja, így 7,5 perc áll a rendelkezésére.

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár úr reggel gyönyörű ábrákat mutatott nekünk, a drágulás mértékét mutatta a szocialista és Fidesz-kormányok alatt. Azt gondolom, ez végtelen leegyszerűsítése a mai problémának. Én meglehetősen csalódott voltam, hogy ennyire szűkítették le a mai vita tematikáját. Az ábra önmagában sem mond semmit, azt gondolom, hiszen ha nem nézzük meg, hogy hogyan alakultak ugyanebben az időszakban a reálbérek, hogyan alakultak a világpiaci tendenciák, mennyi volt az infláció, akkor semmit nem mondanak ezek az ábrák.

A közszolgáltatások és általában a közműszolgáltatások feletti állami kontroll kulcskérdés. Ezt mindannyian beismertük itt ma reggel. Kérdés, hogy az állami befolyás milyen módon érvényesül. Sok elhangzott kritikával egyet lehet érteni a privatizációs gyakorlattal kapcsolatban, de azért alapvetően leegyszerűsítjük a helyzetet, ha minden problémát a közmű-privatizációra vezetünk vissza. A közművek és szolgáltatások jelentős részben magánkézben vannak, de ezek között nagyon sok olyan van, ami eleve így jött létre. Olyan rendszerekről is meg kell itt emlékezni, amelyeket a magántőke hozott létre, nem voltak előtte, sokszor uniós forrásból épültek, vagy pedig a lakosság komoly anyagi hozzájárulásával.

Tehát önmagában nem igaz az, hogy a magántőke és a magánszektor okozza minden problémáját a mostani rendszernek. Ha egy hasonlatot keresünk, ami a legjobban leírja a mostani helyzetet, ami az elmúlt 20 évben kialakult, akkor a közműpóráz kifejezést lehetne talán ide bedobni. Monopóliumrendszerek épültek ki, és az igénybe vevő ügyfeleknek, a lakosságnak nincs valódi választási lehetősége, hogy melyeket vegye igénybe, és nincs igazi alkupozícióban abban a tekintetben, hogy milyen árakkal szembesül.

A magyar közműszolgáltatások drágák és túlárazottak, különösen akkor, ha jövedelmünk arányában tekintünk ezekre az árakra. Biztosan emlékeznek, hogy a '60-as években azt mondták, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofájuk nagy. Én most azt mondom, hogy nem a rezsi magas, hanem a bér alacsony. Ez egy eléggé leegyszerűsítő narratíva, hogy borzasztóan magas a rezsi; különösen akkor, és ha lesz időm, erre kitérek, hogy nem fizetjük meg a valódi környezeti költségeket. A bérünk alacsony, és a jövedelmek arányában tényleg nagyon sokat fordítunk rezsiköltségekre - a legtöbbet szinte. Ha a National Geographicnak hihetünk, márpedig miért ne hihetnénk, akkor Koppenhágában a legmagasabb a vízdíj, de a második legmagasabb vízdíj Budapesten van. Azon a Budapesten, ahol itt folyik ez a hatalmas, gyönyörű folyam, éppen itt, az Országház alatt is vannak parti szűrésű kutak, vannak víztartályok, és olcsón lehet vizet szolgáltatni. Még a vízhiányos térségekben is, a sivatagi országokban is sokszor olcsóbb a vízszolgáltatás, mint nálunk.

Na most, a túlárazottság elsősorban nem a magántulajdonból eredeztethető, hanem az állam szabályozó teendőinek elhanyagolásából adódik. Nincs átlátható árazás, nincs transzparens gazdálkodás, és nincs verseny, ami árleszorító tényezőként jelentkezne. Ezeket az állam fokozatosan kiiktatta a rendszerből, méghozzá olyan megfontolásból, hogy aztán a közmű-privatizáció során magasabb vételárat tudjon elérni, részben pedig azért, mert az állam maga is érdekelt a monopóliumon keresztül, hogy magas árakat tartson fönn. Ugye, a pártok mindenkori emberei ott ülnek a felügyelőbizottságokban, a közműcégekben. Az a kérdés, mit tesznek azért, hogy ez az ár alacsonyabb legyen.

Nagyon sok jelenség van, amire ki lehet itt térni, gondolom, itt nem lesz mindenre idő, de Budapesten most éppen visszaveszi a vízműveket az önkormányzat. Kérdés, hogy ezt aztán miből tudja finanszírozni, és hogyan tudja ezt a megnövekedett költséget ő maga előállítani. Karbantartásra aztán végképp nem fog itt jutni semmi. Ha belegondolnak abba, hogy csak a Budapesti Vízműveket 550 milliós közműadóteher fogja sújtani, akkor itt felújításokról biztosan nem lehet majd beszélni. Pécsett mi történt? Kevesebb lett, alacsonyabb lett a vízdíj ezzel a bizonyos érdekes reprivatizációval, ami ott történt. De nem csökkent a korrupciós kockázat sem, és még aztán előttünk vannak azok a hatalmas perek, amelyek többmilliárdos büntetéssel kecsegtetnek.

Azt gondolom, hogy igazából nem ez a megoldás. Nem látjuk a kontrollszerepet sem, és ha az államé lesz itt minden, akkor az lesz a helyzet, hogy a tulajdonos és a szabályozó hatóságok mögött is ugyanaz a párt fog állni. Egyáltalán nem biztos, hogy előrébb leszünk ezzel a rendszerrel. Az állam szabályozó szerepének jelentősége óriási, a díjaknak arányosnak kell lenni. Gondoljanak a hétfőn elfogadott hulladéktörvényre! Mennyivel lesz arányosabb a díj? Mennyire fogunk az igénybevételnek megfelelően fizetni díjakat? Egyre inkább terjednek a mindenféle rendelkezésre állási és egyéb átalánydíjak, ezek is az arányosság, az igénybevételi arányosság ellen hatnak.

A közműfejlesztésekből rendre kimaradtak a fenntarthatósági és a méretgazdasági szempontok, és azt gondolom, inkább ebből adódnak a problémák. Meg lehet nézni az uniós támogatásból felépült hulladékgazdálkodási rendszereket, mekkorák lettek, és mennyire fenntarthatatlanok. Meg lehet nézni, hogy a hulladékkezelési díjak hogyan alakultak. Mi megnéztük: egyáltalán semmi összefüggés nincs abban a tekintetben, hogy ki a tulajdonosa az adott közszolgáltató cégnek. Semmiféle! Budapesten a legnagyobb a hulladékdíj, teljesen indokolhatatlan mértékű.

(10.40)

Ugyanez igaz a szennyvíztisztításra is. Én még élénken emlékszem arra, hogy állami pénzből, termékdíjbevételekből csatornázták be az ország nagy részét, és olyan helyekre is elvitték a csatornahálózatukat, ahol azután semmi keresnivalója, és olyan 20-30 kilométereket utaztatjuk a saját melléktermékeinket, teljesen fenntarthatatlan módon. Ugyanígy a gázszolgáltatásra is el lehet mondani: úgy építették ki a legtávolabbi falvakban is a gázszolgáltatást, hogy azután ebből adódik minden energiafüggőségünk, és ebből adódik az, amit említettünk itt valamelyik este a parlamentben, hogy az emberek már nem tudják kifizetni a gázdíjakat, ezért azután elővették a régi kazánokat, és mindennel fűtenek, még a szurkos vasúti talpfával bezárólag is, és ez nyilvánvalóan nem a környezet épülésére szolgál.

A közműpóráz létrehozásában minden kormánynak felelőssége van, a mostaninak is. A közműadóból végső soron a lakosságra fognak áthárítani, ezzel egyáltalán nem fogják a helyzetet javítani. A kiszolgáltatottság nem a korlátok nélküli államosítástól fog csökkenni, hanem attól, hogy az állam erősíti a versenyt és az átláthatóságot, garantálja az erős szabályozást, a hatósági kontrollt és a helyi közösségek ellenőrző szerepét. Egy sokszínű, állami, önkormányzati, kisebbségi és magántulajdonra is telepedő tulajdonosi struktúrára lenne szükség, és arra, hogy valóban a fogyasztók érdekeit tartsák szem előtt. Az önök eddigi hozzászólásaiból ez egyáltalán nem érvényesül.

Innen fogom folytatni a vita további szakaszában. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget.

ELNÖK: Én meg köszönöm szépen az egészen pontos időtartást. A vezérszónoki kör végéhez érkeztünk. Következnek az előre bejelentett képviselői hozzászólások. Nem kezdeményezem, csak jelzem, hogy innentől kezdve kétpercesekre is tudok lehetőséget biztosítani a Házszabály értelmében. Elsőként megadom a szót Földesi Gyula képviselő úrnak, Fidesz.

FÖLDESI GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányváltást követően a hazai fogyasztóvédelem területén szemléletváltás történt. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy mind az állampolgárok, mind a kis- és középvállalkozások részéről elemi igény mutatkozik a meglévő rendszerek továbbfejlesztésére és a korábban megfelelő hatékonyság nélkül működő folyamatok újjászervezésére. A szemléletváltozásra utal Magyarország Alaptörvényének M) cikk (2) bekezdése: "Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait."

Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény egyértelműen kimondja, hogy fellépünk mindazokkal szemben, akik erőfölényükkel visszaélnek. A fogyasztóvédelem egy igen széles területet fed le. Itt érdemes megemlítenünk a közműszolgáltatásokat. A kormány egyértelmű célkitűzése, hogy a fogyasztóvédelmi előírások lefedjék a közszolgáltatásokat is. Ennek kapcsán már sor került a vízközmű-szolgáltatások és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás területén a fogyasztóvédelmi előírások bevezetésére, kiszélesítésére. Erre azért is volt szükség, mert a multinacionális cégeknek a hétköznapi fogyasztó maximálisan ki van szolgáltatva, főleg, ha olyan igényekről van szó, mint például a fűtés, villamos energia és víz, hiszen a korábbi évek szabályozásai egyértelműen a szolgáltatókat és nem a fogyasztókat védték. A nagy kiszervezések ellen, amelyek 2007 környékén történtek, az akkori kormány semmit sem tett. Az azt követő időszakban a nagy külföldi multinacionális vállalatok szinte minden szolgáltatásukat alvállalkozóknak adták át, még a karbantartást és az ügyfélszolgálatokat is, ami számos problémát okozott az elmúlt években. Többször fény derült a visszafoglalkoztatásra is, amit már az akkori szabályok is tiltottak, mégsem történt semmi a problémák megoldása érdekében.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak szakértői, politikusai végignézték, hogy a külföldi óriásvállalatok bármit megtehetnek a magyar fogyasztóval. Gyurcsány és Bajnai úgy táncolt, ahogy a multik fütyültek, és mindent a magyar emberek ellen - jobb, bal vagy legyen liberális, vagy lehet, más liberálisok ellen is -, Magyarország ellen hozták meg döntéseiket, és ezt teszik a mai napig is, nem változtak semmit, ugyanúgy viselkednek, mint ahogy tették eddig is.

Tisztelt Országgyűlés! Az Orbán-kormány ezzel szemben az elmúlt években számos olyan intézkedést tett a fogyasztók védelme érdekében, amelyekkel óvja a lakosságot a minél nagyobb profitra vágyó multinacionális közszolgáltatókkal szemben. Csak néhányat említsek közülük: a kormány a szociális biztonságot erősítő intézkedésként állami ármeghatározást vezetett be a gáz-, a villamosenergia- és a távhőszolgáltatásban. Átalakítottuk a távhő árszabályozását, az árakat 2011. március 31-ei szinten tartjuk. A kormány minden lehetőséget megragad, hogy az emberek hétköznapi nehézségeit csökkentse. A jövő évtől egyszerűbben intézhető a gáz- és villanymérők átírása. A nagycsaládos gázárkedvezmény igénybevételéhez kapcsolódó adminisztratív terhek is csökkentek.

Tisztelt Országgyűlés! Fontos lépéseket tettünk meg az elmúlt években, de további intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a közműszolgáltató cégek erőfölényével szemben védettebbek legyenek a magyar fogyasztók. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szilágyi László képviselő úr kétpercese.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ha komolyan vesszük azt, hogy a fogyasztó mindenekelőtt, merthogy ez a mai szlogenjük, akkor nem monopóliumokat építünk, hanem decentralizált rendszereket, ez egy nagyon fontos üzenet lenne. Elfelejtjük ezeket a méregdrága, hatalmas műszaki megoldásokat, helyettük regionális és helyi adottságokra épülő közműrendszereket építünk. Nem akadályozzuk, hanem támogatjuk a lecsatlakozást, a függetlenedést ezekről a rendszerekről, így a fogyasztók kiszolgáltatottsága csökken - márpedig ők mindenekelőtt, ugye? Nem akadályozzuk a megújuló energiaforrásokra való átállást, ez megint csak a kiszolgáltatottságot csökkentené az egyes háztartásokban, hanem támogatjuk azokat, nem növeljük a függőségüket, hanem csökkentjük. Arányos és differenciált díjrendszert vezetünk be - ezt már említettem az előbb - rezsitámogatásokkal kombinálva.

Tehát nem az a lényeg, hogy alacsonyan tartsuk a rezsit, mert ezzel megint a gazdagokat, a nagyfogyasztókat támogatjuk, hanem az a lényeg, hogy a megfelelő helyre, célzott szociális támogatásokkal eljuttassuk a segítséget. Nem azt tesszük, hogy lebontjuk az önkormányzatiságot, mint ahogyan önök ezt itt két éve művelik, hanem támogatjuk a fogyasztói önrendelkezést, és megpróbáljuk segíteni a helyi próbálkozásokat az energiafüggetlenség irányában.

Ha tényleg a fogyasztó mindenekelőtt, akkor a fenntarthatóságot tesszük mindenek elébe, hiszen a fenntarthatóság mindannyiunk érdeke, akár szociálisan, akár környezeti szempontból. Elfelejtjük ezeket a csővégi rendszereket, elfelejtjük azt, hogy ezekről a csövekről nem lehet lecsatlakozni, és teljesen kiszolgáltatott módon kénytelenek vagyunk fizetni azt a díjat, amelyet azon monopólium, akár állami, akár üzleti monopólium, nekünk meghatároz, és semmiféle mozgásterünk nem marad. Én ezt gondolnám a fogyasztók mindenekelőttiségéről.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tóth Csaba képviselő úr következik, MSZP frakciója, előre bejelentett hozzászólóként.

TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztóvédelmi bizottság több alkalommal foglalkozott a közüzemi szolgáltatók fogyasztókat érintő kérdéseivel. Az előző kormányciklus idején még jól működő közszolgáltatásokhoz kapcsolódó fogyasztóvédelem helyett ma kiszolgáltatott és szociális veszéllyel fenyegetett fogyasztókat, nem hatékony ügyfélszolgálati irodákat, bonyolult számlaképeket és még sok-sok problémát látunk.

2011. november 28-án az energiaszolgáltatók számlázásával, valamint ügyfélszolgálatainak működésével kapcsolatos tapasztalatokat vitattuk meg a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén, ezzel is ráirányítva a figyelmet arra, hogy komoly problémák vannak. Az elhangzottak alapján szükségesnek tartottuk a fogyasztóvédelemről, a villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvény ügyfélszolgálatokra vonatkozó rendelkezéseinek az összehangolását, a nyitva tartásnak a lakossági igényekhez igazodó rugalmasságát, a telefonos ügyfélszolgálatok tekintetében az ügyintéző hívástól számított 4 percen belül elérhetőségét, valamint a személyes ügyintézésre 5 munkanapon belüli időpont biztosítását a fogyasztó számára. Az ülésen megfogalmazott vélemények alapján javasoltuk a számlakép további egyszerűsítését és egységesítésének lehetőségét. A bizottság felkérte a fogyasztói panaszok kezelésének intézményrendszerével foglalkozó albizottságát a fogyasztóvédelemről szóló törvény érintett szakaszainak áttekintésére, és azt javasolta, hogy a fogyasztóvédelemről szóló törvény módosításának már az előkészítési szakaszában vizsgálják meg az ülésen elhangzottak beépítésének lehetőségét és módját.

Az albizottság 2011. december 14-én megtartott ülésén a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselője ismertette az energiaszolgáltatók ügyfélszolgálatainak működtetésére vonatkozó előírásokat. Az elhangzottak között külön említést érdemel, hogy nincs teljesen összhangban a fogyasztóvédelemről, a villamos energiáról és a földgázellátásról szóló törvényben foglalt szabályozás. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság is szükségesnek látta a fogyasztóvédelmi törvény és az ágazati szabályozás összehangolását, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényben előírt 15 napos ügyintézési határidő bonyolultabb panaszok esetében kevésnek tűnik, ennek meghosszabbítása egyes fogyasztói panaszok alapos kivizsgálása érdekében indokolt lehet.

(10.50)

A Magyar Energia Hivatal jelezte, hogy a fogyasztói elégedettségvizsgálat eredményei szerint a megkérdezettek körülbelül 80 százaléka jónak értékeli az energiaszolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokat. Vannak azonban olyan problémák, amelyek rendezése érdekében a hivatal ajánlást adott ki.

Több szolgáltató esetében is panasz érkezett a menürendszer bonyolultságára. Ugyancsak támogatták azt az elképzelést, hogy a call centerek bejelentkezésekor az egyes szolgáltatóknál alkalmazott "újdonságok ismertetése" blokk a választható menüpontba kerüljön át, a fogyasztónak ne kelljen ezt az akarata ellenére meghallgatnia.

A telefonos és személyes ügyfélszolgálatok működtetésére vonatkozó szabályozás kialakítása során arra kell törekedni, hogy azok megfelelőek legyenek a fogyasztók számára, de indokolatlan költséggel ne járjanak a szolgáltatók számára, azt ugyanis végső soron a fogyasztó fizeti meg a szolgáltatás árában. Tekintettel arra, hogy a személyes ügyintézés költségei a legmagasabbak, és ez a legkevésbé kényelmes megoldás a fogyasztó számára, inkább a telefonos ügyfélszolgálatok megerősítése felé érdemes elmozdulni.

Fontos szempontként merült fel az ügyféllel folytatott beszélgetések rögzítése nemcsak a telefonos, hanem a személyes ügyfélszolgálatok esetében is, valamint annak az ügyfél kérésére történő visszakereshetősége. A javaslatok között elhangzott az elektronikus számlázás lehetősége, valamint a call centerek esetleges közös működtetése.

A szolgáltatók együttműködőnek bizonyultak egy fogyasztóbarát szolgáltatás kialakításában. A fogyasztóvédelemmel foglalkozó civil szervezetek a telefonos ügyfélszolgálatok bonyolult menürendszerét emelték ki, és támogatták a menürendszernek a szolgáltató honlapján történő közzétételét. Átgondolásra javasolták azt is, hogy a mérőállások bejelentésére ne csak adott napokon legyen lehetőség.

Az albizottság szükségesnek tartotta a hatályos szabályozásban megfogalmazott, ésszerű határidőn belüli hívásfogadás pontosítását; javasolta a menürendszerek egyszerűsítését; megvizsgálandónak tartotta az ügyintézési határidőre vonatkozó szabályozást, és célszerűnek tartotta a szolgáltatók és a fogyasztóvédelemmel foglalkozó civil szervezetek együttműködésével egy közüzemi magatartási kódex létrehozását.

A fenti javaslatokat az albizottság egyhangúlag támogatta, és a fogyasztóvédelmi bizottság tagjaihoz eljuttatta. A fogyasztóvédelemről szóló törvényjavaslat tárgyalása során az albizottság által támogatott javaslatcsomagot módosító indítvány formájában benyújtottuk, ezt azonban nem fogadták el a kormánypárti képviselők.

Szolgáltatónként több milliárd forint megtakarítást lehetne elérni a lakossági energiaellátásban úgy, hogy annak színvonala nem csökkenne, vélik az iparági szereplők. Egyrészt a számlák kiküldésének ritkábbá tételét, másrészt pedig az ügyfélszolgálati irodákra vonatkozó szabályozás megváltoztatását javasolják.

A tartalékok felszabadításával könnyebb lenne szinten tartani a rezsiköltségeket. Egyre nagyobb feszültséget szül a kormány és az energiaszolgáltatók között a rezsibefagyasztás, pedig még mindig van tartalék a rendszerben. Ennek kiaknázásához csak a szabályozást kellene átalakítani, úgy, hogy az a szolgáltatók szerint egyáltalán nem befolyásolná az energiaellátás minőségét, mégis számos feleslegesnek tűnő költségtől szabadítaná meg őket.

A mai vitanap csak egy újabb kísérlet arra, hogy hogyan lehet elterelni az igazi problémákról a figyelmet. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Boldog István képviselő úr, Fidesz.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, nagyon fontos ez a mai vitanap, hiszen rá tudunk mutatni arra, hogy mi okozta a mai helyzetet, azt, hogy a lakosság ilyen kiszolgáltatott a nagy közműszolgáltatókkal szemben.

Az első szocialista-liberális kormány az energiaszolgáltatókat privatizálta és külföldiek kezére játszotta. Természetesen a szocialisták történelmében nem egyedülálló dolog a nemzet vagyonának kiárusítása. Szellemi és pártelődeik ugyanígy cselekedtek. Kun Béla például arra az aljasságra vetemedett, hogy a Szent Koronát próbálta meg eladni. Rákosi Mátyás és Kádár János az egész magyar társadalmat szolgáltatta ki a szovjet kommunista rendszernek, a nemzet vagyonát szinte sajátjukként kezelve. Ha tehették volna, a magyar emberek lelkét is eladták volna.

A rendszerváltozás után a szocialisták számára szinte teljesen természetes volt, hogy amint lehetőségük nyílik rá, azonnal értékesítik az energiaszolgáltató állami cégeket. A Horn-kormány a privatizációs szerződésekben ezen cégeknek garantált nyereséget is biztosított. Mi ez, ha nem a magyar emberek érdekének elárulása? A szolgáltatók természetesen éltek a felkínált lehetőséggel. Mindent elkövettek, hogy a lehető legnagyobb nyereséggel tudják üzemeltetni a cégeket. Ennek érdekében emelték az árakat.

Nézzük meg, hogyan alakult a villamos energia és a gáz ára a szocialista-liberális kormányzás 8 éve alatt számokban, és nem diagramokban, amivel könnyedén lehet manipulálni. A villamos energia ára 2002-ben 24,64 forint volt kilowattonként, ez 2010 januárjára már 48,50 forint lett kilowattonként. A földgáz esetén még nagyobb az eltérés. 2002-ben, amikor átvették a kormányzást, 45,36 forint volt egy köbméter gáz, 2010-re 138,92 forintot fizettünk, ugyanúgy egy köbméter gázért. Ezekből a számokból jól látható, hogy a szocialisták-liberálisok kormányzása idején, annak ellenére, hogy Lendvai Ildikó jó hangosan mondta: nem lesz gázáremelés, megtöbbszörözték a gázárakat. Nyugodtan kijelenthetjük: teljesen kiszolgáltatottá tették a magyar embereket.

A polgári kormány a megalakulása után döntést hozott az energiaszolgáltatás területét érintő ármoratóriumról, annak érdekében, hogy átláthatóbbá és emberbarátibbá tegye az árszabályozást. Az árszabályozásnak köszönhetően a villamos energia ára 1,15 forint/kilowattal lett drágább az elmúlt két évben, míg a gáz ára 12,90 forinttal. Azt gondolom, jól látható, hogy mennyire lényegesen kevesebb, mint a szocialista-liberális kormányzás alatt.

Sajnálatos módon a fogyasztók nemcsak a rohamosan növekedő árak miatt lettek kiszolgáltatottak a szocialisták kormányzása (Göndör István: A világpiaci ár...) idején, hanem azért is, mert olyan jogi környezetet hoztak létre, amelyben a szolgáltatók úgy érezték, bármit megtehetnek.

Szeretnék a választókerületemből néhány példát mondani önöknek ezzel kapcsolatosan. A gázszolgáltató szakemberei ellenőrzést végeztek egy 80 éves nyugdíjas lakásában. Abba a helyiségbe, ahol a gázóra található, bement az ellenőrzést végző személy, pár percig bent volt, majd a konyhában ülő nyugdíjas hölggyel közölte, hogy véleménye szerint manipulálva van a gázóra, ezért jegyzőkönyvet vesz fel, és szakértői vizsgálatra küldi a gázórát. A tulajdonos megdöbbent, de miután ő nem nyúlt hozzá a gázórához, nyugodt volt, és nagy nyugalommal tekintette meg a leszerelt gázórát, aminek az oldalán apró karcolásnyom látszott. A gázszolgáltató később küldött egy levelet a tulajdonosnak, hogy szakértőjük megállapította, az óra mágnessel volt manipulálva, állítólag ettől keletkezett az apró karcolás, ezért több százezer forintra megbírságolta a hölgyet. Az ügyfél természetesen felháborodott, de az igazságát csak peres úton bizonyíthatja. Az ilyen probléma szinte mindennapos.

Hasonló példát tudunk mondani az áramszolgáltatónál is, ahol az özvegy nyugdíjas néni családja úgy látta, hogy a néninek némileg megnőtt a fogyasztása az elmúlt hónapokban, ezért kérték az áramszolgáltatót, nézzék már meg, mi lehet a gond. Az áramszolgáltató szakemberei kiérkeztek, a helyszínen mindent szabályosnak találtak, amit jegyzőkönyvben rögzítettek. Kicserélték a villanyórát, és a régit elszállították. Pár hónap múlva értesítették a tulajdonost, hogy szakértőjük megállapította, manipulálták a villanyórát, ezért 600 ezer forint büntetést szabtak ki. Mindkét szolgáltatónál a büntetés mértékéből tárgyalásokkal, jó együttműködés esetén, persze ha az ember nem kér fel szakértőt és nem fordul bírósághoz, komoly árkedvezményt lehet kapni, akár 50 százalékosat is.

Az elmúlt két esztendőben, úgy gondolom, sokat tettünk mind a fogyasztóvédelmi bizottságban, mind a parlamentben azért, hogy megszüntessük a lakosok kiszolgáltatottságát. Mint a fentebb elmondott példák is mutatják, van még dolgunk ezen a területen. Természetesen máról holnapra nem lehet helyrehozni mindazt, amit hosszú évek során elrontottak. A nagy energiaszolgáltatókat szinte pillanatok alatt elkótyavetyélték a szocialista-liberálisok, szerződésben biztosítva egyben a biztos nyereséget az új szolgáltatóknak.

Meggyőződésem, hogy a nagy energiaszolgáltatók külföldi kézre játszása a nemzet vagyonának elkótyavetyélése. Mindenki tudja, azzal a jelszóval, hogy az állam rossz tulajdonos, győzték meg az embereket a privatizáció szükségességéről. Azt elfelejtették közölni, hogy sok esetben más nemzetek állami tulajdonú cégei vették meg aprópénzért a magyar energiaszolgáltatókat. Véleményem szerint az energiaszolgáltatóknak vissza kell kerülni a nemzet tulajdonába. Nem lehet az, hogy stratégiai fontosságú szektorok külföldi, egyes esetekben állami tulajdonú cégek kezében legyenek.

Tovább kell haladnunk azon az úton, amelyet az elmúlt két évben jártunk. Meg kell teremteni azt a jogi környezetet, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó egyenlő partner. A kormánynak kötelessége megvédeni az embereket a multinacionális cégek profitéhségével szemben. Partnerek vagyunk abban, hogy a szabályok kijátszásával ne lehessen megkárosítani a magyar embereket.

A nemzeti együttműködés kormánya minden esetben a lakosság oldalán áll. Feladatunk egy olyan ország felépítése, ahol jó élni és jól lehet élni. (Dr. Józsa István: A fideszeseknek igen...) Én ezért dolgozom, erre kérem önöket is. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek; Göndör István képviselő úr elsőként, MSZP.

(11.00)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most már sokadszor visszafelé mutogatnak és szabályozásról beszélnek. Én mondanék tényszerű adatokat, és pont azért, mert Rétvári Bencét ítélték arra a sorsra, hogy ezen a vitanapon részt vegyen. (Dr. Rétvári Bence: Ketten vagyunk!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Csak a tények: 2001-ben a CX. törvénnyel az akkori szocialista-szabad demokrata kormány a hatósági ár rendszerét vezette be. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy ezt akkor... (Dr. Rétvári Bence: 2001-ben? - Boldog István: 2001-ben nem is ti voltatok kormányon!) Jaj, bocsánat, rossz időpontot mondtam. Tehát 2005-ben, amikor ezt korrigálni akartuk, önök nem fogadták el és nem támogatták, sőt a 2006-ost sem támogatták. Szeretném azt az államtitkár úr figyelmébe ajánlani, hogy 2010. szeptember 24-én óriási nagy lendülettel jelentették be azt, hogy Magyarország pert nyert a nemzetközi választottbíróságon a Tisza Erőművel szemben. Szeretném önöket tájékoztatni: az a per azért indult, mert a szocialista-szabad demokrata kormány vezetett be hatósági árszabályozást, amit önök nem támogattak, és utána megdöngették a mellüket, hogy sikert értek el.

Boldog képviselő úrnak csak a következőt mondanám arról, hogy mit tettek önök. Most felhánytorgatja, hogy szerződésben volt kikötött eszközarányos nyereség. Igen, ez 1997-ben 8,23 százalék volt, 2001-ben - és itt tévedtem az előbb - 22,83 százalék, ez már az önök kormányzásának az eredménye, és szeretném mondani, hogy 2004-től ez a mutató tovább csökkent.

Tehát én továbbra is azt mondom, hogy azt reméltem, az államtitkár úr azzal áll elő, hogy hogyan kell továbbfinomítanunk a szabályozást, nem pedig visszamutogatnak.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szilágyi László LMP-s képviselő úr kétpercese következik.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. A hulladékos rezsi szabályozása szépen mutatja, hogy milyen is az önök teljesítménye és gondolkodása.

Tavaly december 23-án kihirdették valamilyen salátában a rezsimaximalizációt, a hulladékdíjat is beleértve. Februárban elkezdte tárgyalni az Országgyűlés az új hulladéktörvényt, amit aztán hamar félre kellett tenni, mert uniós jóváhagyást kellett kérni valami teljesen lehetetlen dologra. Márciusban a hatályos törvényt módosították egyéni képviselői indítvánnyal, amiben feloldották a rezsimaximalizációt, sőt egy teljesen lehetetlen szabállyal olyan szabályokat állítottak elő, amelyeket az önkormányzatok megint nem tudtak alkalmazni, és az önök saját önkormányzati lobbijának tettek keresztbe akkor is. Ez volt akkor.

Most elfogadták az új hulladéktörvényt, amiben semmi, de semmi az égvilágon nincs, ami előrelépést jelentene az arányos és differenciált hulladékdíj irányába, pedig a fogyasztónak, aki mindenekelőtt, ez lenne az érdeke, hogy annyit fizessen, amennyit termel - jelen esetben hulladékot -, és differenciáltan fizessen, tehát a vegyes hulladék elszállítása legyen drága, de a szelektív gyűjtés és a komposztálás költségei legyenek olcsók. Ezzel ugyanis lehetne őket orientálni, sőt a hulladékdíjon keresztül a fogyasztási szokásaikat is meg lehetne változtatni, és ez mindenkinek jót tenne, a fogyasztónak is, aki mindenekelőtt, jót tenne a környezetnek is, és alapvetően a modern szabályozás felé tudna mutatni.

De ez a szabályozási ötletelés, amit itt egy éven keresztül folytattak, és többször szembementek a saját önkormányzati érdekeikkel is, én azt gondolom, nem a fogyasztónak - aki mindenekelőtt - az érdekeit szolgálja, úgyhogy gondolják ezt át. Szerintem a többi rezsi esetében is nagyon hasonló a helyzet. Nem ott kell keresni az igazi problémát, hogy Kun Béla nem tudom, mit akart eladni ebben az országban az emberek kárára, hanem ott kell keresni, hogy mikor tudunk közelíteni egy szociálisan érzékeny (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a környezeti szempontokat is figyelembe vevő szolgáltatás felé.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces, ugyancsak LMP, Scheiring Gábor képviselő úr következik.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Én hajlamos vagyok egyetérteni azzal, hogy az állam lehet jó gazda, és hogy a fideszes képviselőtársaimnak egy kedves példát említsek, én nagyon sokat vizsgáltam a magyarországi vízműveket, és a Debreceni Vízmű vezetése és tervezése, a privatizációs előkészítés, aztán a döntés, hogy mégis maradjon önkormányzati, állami tulajdonban a cég, egy jó példa arra, hogy hogyan lehet önkormányzati tulajdonban fejlesztéseket végrehajtani.

Ugyanakkor megnéztük azt is a kutatótársaimmal, hogy van-e összességében összefüggés a különböző tulajdoni formák - multinacionális vállalati, helyi önkormányzati tulajdon, szövetkezeti tulajdon, illetve állami tulajdon - és az árak között, és azt találtuk, hogy nincs ilyen szoros összefüggés. Nincs szoros összefüggés, nem igaz, hogy összességében drágábbak lennének. Természetesen számos elrettentő példa van, az energiaszektor pedig egy teljesen más eset, teljes mértékben egyetértek, hogy katasztrófák történtek, de most a vízművekről beszélek, ahol nincs ilyen globális összefüggés.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Valami másról kell beszélni. Miről? Arról, amire én is felhívtam a figyelmet a vezérszónoklatban, ez pedig az, hogy az állam hogyan tud, hogyan akar és hogyan képes fellépni. Ameddig azt látjuk, hogy az energiaszektortól kezdve az összes közműszolgáltatónál - közlekedés, és lehetne hosszan sorolni - az a helyzet, hogy az elmúlt húsz évben megtollasodott oligarchák ugyanúgy ott lebzselnek ezeknek a cégeknek a környékén, addig nem lehet arról beszélni, hogy majd az állam jó gazda módjára a köz érdekét érvényesíti. Ha mi azt akarjuk elérni, hogy valóban a fogyasztók érdekei érvényesüljenek, akkor ahhoz az államnak - akár szabályozóként, akár tulajdonosként lép fel - először az átláthatóságot kell biztosítani, ahhoz először az oligarchákat kell száműzni, és a helyzet most pedig az, hogy legelsősorban a narancsos oligarchákat kell száműzni az állami források környékéről.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm a képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Göndör képviselő úrnak mondanék pár tényadatot. Ön mondott féligazságokat, hadd mondjam el a teljes árakat.

Ha megnézzük a gáz árát, ön azt mondta, hogy az miként változott az előző Orbán-kormány időszakában, tehát 1998-2002 között, én a pontos számokat mondom: 31,6 forintról 39 forintra növekedett, tehát mondjuk 7 forintos emelkedés történt, míg az utána lévő szocialista kormány alatt 39 forintról 115 forintra, ami azért jóval nagyobb, 194 százalékos emelkedés (Göndör: Közben 20 dollárról 100 dollárra emelkedett az ár... - Simon Gábor: Nem érdekli!), és ami nem 6-7 forint, tisztelt képviselő úr, hanem 80 forint. Tehát jóval nagyobb áremelkedést szenvedtek el az emberek az önök kormányzása alatt, mint az első Orbán-kabinet alatt, és azóta is itt csak egy számjegyű emelkedést könyvelhettek el.

Hadd igazítsam helyre az ellenzéki képviselők pár más valótlan állítását is, amiket mondtak. Azt mondták, hogy nem fordítunk pénzeket energiahatékonyságra, szigetelésre, másra. Pontosan a parlament előtt fekszik az a törvényjavaslat, amiről nemsokára szavazni fogunk (Simon Gábor: Majd fogunk! - Göndör István: Majd! - Simon Gábor: Majd egyszer!), 1,5 milliárd forintos zöldberuházási rendszer támogatásáról. Önök azt mondták, hogy nulla forintot fordítunk erre, nem is tehetünk mást, hiszen a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből befolyó bevételeket kötelező módon zöldberuházási rendszerre kell fordítani (Simon Gábor: Kevesebb MOL-részvényt, több lakásfelújítást!), azokat a forintokat nem is tehetnénk más sorra, csak ide.

Úgyhogy kérem a képviselőtársaimat, ne mondják azt, hogy nulla forintot fordítunk arra, amire milliárdos nagyságrendben költünk pénzeket, nem is beszélve arról, hogy a környezet és energia operatív programban napokon belül megjelenik az a kiírás - ön is ismeri, hiszen már társadalmi vitán van ez a kiírás -, amelyben 54 milliárd forintot fordítunk ugyanerre a célra. Erre mondják önök, hogy nulla forint az ilyesfajta költése a kormányzatnak. És ugyanígy - csak egy dologra van időm, hogy helyreigazítsam - a védendő fogyasztókra vonatkozó szabályozás, ami itt elhangzott, egyáltalán nem változott, tehát nem lett rosszabb a védendő fogyasztók helyzete.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Simon Gábor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak ezt a mostani alakuló vitát szeretném a magam részéről pontosítani és az államtitkár úr szavait visszaidézni.

Mi arról beszéltünk, hogy eddig mi volt; az, hogy majd mit szándékoznak tenni, nyilvánvalóan egy üdvözítő dolog. Nagyon örülünk annak, ha a későbbiek során azon a politikán változtatnak, amit eddig gyakoroltak, ezt mi fogjuk támogatni, de ha ennek a forrásoldaláról beszélünk, államtitkár úr, akkor én mondhatnám önnek azt, hogy kevesebb MOL-részvényt és több lakásfelújítást, és akkor talán ezt a kérdést itt lehetett volna rendezni. (Boldog István: Zavar titeket az állami tulajdon, az biztos! Nem kellett volna eladni!) Csak azt szeretném kérdezni önöktől, hogy mennyivel lett jobb az üzemanyag-ellátás biztonsága annak következtében, hogy a MOL-részvényeket megvásárolták, vagy mennyivel lesz jobb a gázellátás annak következtében, hogy mondjuk, az E.ON gázüzletágát meg fogják vásárolni, vagy mennyivel lesz jobb az ellátás biztonsága azzal, hogy önök államosítanak bizonyos cégeket. Nem tudom ezt értelmezni, és úgy gondolom, hogy a fogyasztó sem, mert a fogyasztónak - bármennyire is furcsa - az ellátásbiztonság és a számla megfizethetősége a két fontos szempont, ezeknek a teljesülésén az önök által tervezett lépések vajmi keveset fognak segíteni.

(11.10)

Azt már látom a felszólalásból, hogy alakul az ellenségkép, ami nyilvánvalóan majd a kormányzati politikát meg fogja indokolni. Abban az értelemben LMP-s képviselőtársammal egyetértek, hogy ha az államosítás azt fogja szolgálni, hogy ennek révén már meglévő gazdasági érdekcsoportok fognak újabb zsíros falatokhoz hozzájutni, akkor kérem önöket, hogy ne tegyék, mert ez nem szolgálja a fogyasztók érdekeit. Lehet, hogy ez az önök fogyasztóinak az érdekében van, de az összes többi, a 9,5 vagy 10 millióból a maradék nem így működik, államtitkár úr. Nekik nem az a fontos, hogy önök még kapjanak egy gazdasági szeletet, hanem az, hogy ki tudják fizetni a számlájukat, ez meg az adatok alapján úgy látszik, hogy az elmúlt két évben nehezebben történt meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ezek szerint ön nemcsak itt, a magyar parlamentben vitatkozna a kormánypárti képviselőkkel, hanem ugyanúgy a német, a francia vagy a norvég parlamentben is ellenzékben lenne, hiszen önök tiltakoznak az ellen, hogy mondjuk állami mobilszolgáltató legyen, Norvégiában pedig norvég állami tulajdonban van a Telenor, ami itt is létezik Magyarországon, de ugyanúgy nagy közműszolgáltatók francia vagy német közösségi tulajdonban vannak, és azok szerepelnek itt, Magyarországon is.

Ön az ellen érvel, hogy az állam tulajdonos legyen ezekben a közműszolgáltatókban vagy ezekben a szabályozott piacon szereplő szolgáltatókban, miközben Európa minden más részében ez bevett gyakorlat. Ezt nagyon furcsának tartom. Élesebb kifejezések is elhangzanak önök felé, de az mindenképpen, hogy nem bíznak az államban, és úgy gondolják, hogy mindent adjon el az állam. Ezt csinálták önök a Horn-kormány idején - ezt próbáljuk most helyrehozni -, és utána úgy elszabadultak az árak, hogy ezt nem lehetett másként megfékezni, csak törvényi beavatkozással.

Nyilvánvalóan egy piaci szolgáltató azt fogja maximalizálni, hogy neki hogyan lehet a legnagyobb a profitja, ez teljesen természetes, tőle mást nem is várhatunk el. (Simon Gábor: Bécsi vízmű!) A profit maximumra törekszik, nem foglalkozik azzal, hogy az emberek megélhetési költségei hogyan alakulnak, nem foglalkozik azzal, hogy mekkora a munkanélküliség, mekkora az átlagbér, milyen társadalmi feszültségek, milyen szociális problémák vannak, hanem mindig csak a profit maximalizálására fog törekedni a piacon, ezért nem fog olyan lépéseket meghozni, amelyekre mi törekszünk.

Az a szocialista logika, ami itt elhangzott a kintlévőségekkel szemben, hogy minél nagyobb az árnövekedés, annál kisebb a kintlévőségeknél is az elmaradások összege - mert ez hangzott itt el, ha levonjuk a következtetést Józsa képviselő úr hozzászólásából -, emeljünk sokat az árakon, és akkor majd kevesebbel tartoznak az emberek. (Göndör István: Ne tessék már ekkorát csúsztatni!) Azért ez eléggé fejére állított logika. Azt láthatja mindenki, hogy amióta az árakat megpróbáltuk visszafogni, azóta az emberek terhei könnyebbek. Azt pedig furcsállom, hogy milyen adatokból dolgozik, amikor az Energia Hivatal csak az utóbbi két esztendőre vonatkozóan tart nyilván adatokat a közműtartozásokkal, közműelmaradásokkal kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az előre bejelentett felszólalásokhoz. Felszólalásra következik Kepli Lajos képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk akkor néhány olyan dologról, amiről önök nem nagyon szeretnek beszélni. Egészen konkrétan három dolgot említenék meg, már csak az időkeret rövidsége miatt is. Önök 2012 februárjától tízszeresére emelték a talajterhelési díjat, köbméterenként 120 forintról 1200 forintra, érzékeny vízbázison pedig harmincszorosára, 3600 forintra emelkedett ez az összeg.

Mit jelent ez? Azt, hogy aki nem köt rá a csatornára, pedig ott van a csatorna, rendelkezésre áll, annak kell köbméterenként ezt a díjat megfizetnie. Itt van az Állami Számvevőszék jelentése, amit frissen most, az ülés előtt kaptunk a kezünkbe, amely azt mondja, hogy elmaradás mutatkozott részben a lakossági magas rákötési díj miatt a nemzeti települési szennyvízelvezetési és -tisztítási megvalósítási program végrehajtásában is. Magyarul, mit mond az ÁSZ-jelentés? Azt mondja, hogy nem ez volt sikeres; mivel magas a rákötési díj, még ez a talajterhelési díj sem ösztönzi az embereket a rákötésre. Miért nem ösztönzi? Azért, mert valójában a kispénzű emberek, a családok és a nyugdíjasok azok, akik nem tudnak rákötni még így sem a csatornázásra. Vajon nem lehetett volna-e a beérkezett talajterhelési díjakból támogatni a rákötést, amellett, hogy mentességet adnak? Így ugyanis környezetvédelmi célokat egyáltalán nem szolgál, hiszen ha továbbra sem kötnek rá az emberek a csatornára, ugyanúgy szennyeződik a talaj, tehát ezzel nem érték el a céljukat. Talán a fogyasztók megsarcolása volt a cél mindenekelőtt? Így ugyan már érthető lenne a vitanapnak a címe is.

Térjünk át a hulladékra! Alapvetően még az előző kormányok alatt kitalált regionális hulladékkezelő rendszerek, az EU által finanszírozott hatalmas rendszerek méregdrága szemétszállítási díjakat eredményeznek. Most önök maximalizálták ezeket a szemétszállítási díjakat, de borítékolható, hogy hosszabb távon újabb emeléseknek kell majd következniük, és ezen sajnos az új hulladékos törvény sem segít, amely továbbra is a lerakó irányába tereli a kommunális hulladékot. A Jobbik mindenhol hozzáférhetővé tenné a díjtalan szelektív hulladékgyűjtést, és a szerves hulladékok energetikai hasznosítását is fokoznánk, itt pedig a távfűtés kerül szóba, úgyhogy máris áttérek a következő témára, a távfűtésre.

Ezzel kapcsolatban kérdésünk: hogyan akarja a kormány a kapcsolt energiatermeléssel működő távfűtő művek kivéreztetését megakadályozni? Jól tudjuk, hogy itt a második Orbán-kormány döntésének értelmében az általuk megtermelt áron már nem kerül emelt áron átvételre, hanem piaci áron, illetve hatósági árassá tették a távhőt. Mind a kettő önmagában jó intézkedés, csakhogy önmagában ez nem elég, hiszen az előző kormányok alatt preferáltjai voltak az előző kormányzatoknak ezek az úgynevezett kapcsolt távfűtő művek, most pedig teljesen megszüntették minden támogatásukat, ami miatt leállhatnak. Ez azért probléma, mert ennek a távfűtéses lakások lakói ihatják meg a levét. Ha kemény téli napokon fűtés nélkül maradnak, akkor mit fognak nekik önök mondani, hogyan fogják segíteni ezt a réteget?

Ezt a három problémát szerettem volna így felvetni most nagyon gyorsan. Egyébként méltatlan ez a rendkívül rövid időkeret, nagyon hosszan lehetne ezekről a problémákról külön-külön is beszélni, de mindez azt mutatja, hogy egyáltalán nem a fogyasztóbarát irányba mozdul el ez a kormányzat sem.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Spaller Endre képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Én csak reagálni szeretnék az előttem szóló képviselőtársam szavaira. Arra kérem őt, hogy ne riogassa a társasházban lakókat és a távfűtéssel rendelkezőket, ugyanis ezeknek a cégeknek szolgáltatási kötelezettségük van, nem tudnak leállni sem a téli napokban, se semmikor, nekik szolgáltatniuk kell a fűtést, ez teljesen egyértelmű. Amit pedig ön is említett: valóban, a kormány bizonyos támogatásokat megvont. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a cégeknek hatékonyabban kell gazdálkodniuk, bizonyos más helyeken olyan árat vezetett be, amit nem tudnak megemelni ezek a cégek, ergo a profitjukat is egy kicsit ahhoz kell igazítaniuk, hogy az emberek mit tudnak elviselni, mit tud elviselni az emberek pénztárcája.

Még egyszer kérem, hogy ne riogassa az embereket, mert nem fog összeomlani se a fűtés, se a szemétszállítás, se semelyik, ezeknek a cégeknek ugyanis szolgáltatási kötelezettségük van. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Kepli Lajos képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Nagyon röviden reagálnék. Egyáltalán nem szerettem volna riogatni, bár jobb félni, mint megijedni. Valóban, lehet, hogy nem fognak leállni; a másik lehetőség az, hogy átállnak a sokkal olcsóbb és sokkal rosszabb hatásfokú kazános fűtésre, ami sem környezetvédelmi szempontból, sem a távhődíjak hosszú távú tarthatósága szempontjából nem megoldás. Ez is csak az emelést rejti majd magában.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szilágyi László képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Azt mondja Spaller képviselő úr, hogy nem fog összeomlani a szemétszállítás. Nagyon remélem, hogy ez így lesz, mert felhívnám a figyelmét arra, hogy van olyan település, ahol már lejárt a közszolgáltatói szerződés, és a szolgáltató elvitte a kukát is, hiszen az övé, és nem tudjuk, hogy 1-jén ki fog szolgáltatni az adott településen. Önkormányzatok sora nem tudja, hogy ki fog szolgáltatni január 1-jétől, mert a szerződések ott is lejárnak, és új szerződést már csak abban az értelemben lehet kötni, ahogy önök itt hétfőn este ezt elfogadták. Rengeteg bizonytalanság van tehát a rendszerben.

A másik, hogy a rezsiköltségeket hogyan lehetne leszorítani. Nyilván mesterségesen nem lehet lent tartani ezeket a közműdíjakat; ez maga a Kádár-rendszer, amiről itt beszélnek. Az sem elképzelhető - ez a másik véglet, a Kóka János-i vonal -, hogy mindent privatizálunk, és mindent odaadunk a magáncégeknek, de ezt valahol a kettő között meg kellene találni az utat. De mivel lehet a rezsiköltségeket leszorítani? Azzal, hogy segítünk az embereknek takarékoskodni, és segítünk például energiahatékonysági beruházásokban. Lesz itt megint erre egypár milliárd, de nem erről volt szó; arról volt szó, hogy százmilliárdos nagyságrendben segítenek a födémszigetelésben, a falak szigetelésében, a kazánátállásban, a megújulóra való átállásban.

Embertársaim, nyolc hónapba telt az áramszolgáltatónak, amíg odaért a mi lakásunkhoz, hogy az általunk felépített törpeerőművet átvegye, és bekösse azt az órát, ami oda-vissza teker. Nyolc hónapig! Van egy olyan berendezés, ami nagyon sokba kerül, és tízéves garanciája van; abból egy év eltelt, egy szezon, amíg sütött a nap, és most már csak kilenc év, amíg a megtérülést lehet számítani. Nyolc hónapba telt ebben a rendszerben a szolgáltatónak, hogy ideérjen, és hozza ezt az órát. Ha segíteni akarnának a rezsiköltségek csökkentésében, akkor abban tudnának nagyon sokat segíteni, ha a megújulóra való átállást és az épületszigetelést valóban segítenék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra következik Rétvári Bence államtitkár úr.

Öné a szó.

(11.20)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örültem képviselő úr felszólalásának. Azért van ez a mai vitanap, hogy ilyen eseteket ön is mondjon el, hogy ír a szolgáltatónak, és az nyolc hónapig nem képes kimenni. Ezért fogunk törvénymódosító javaslatot, sőt egész törvénymódosító javaslatcsomagot beterjeszteni a Ház elé, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Az ön ezzel kapcsolatos módosító indítványára is számítunk, hogy ne legyen az, hogy nyolc hónapig kell valakinek a közműszolgáltató kijövetelére várni. Szocialista képviselőtársaink elmondták, hogy ők mindig konzultálnak, hogy ők mindig a szolgáltatókkal közös álláspontra akarnak helyezkedni, és nem a fogyasztók oldalára akarnak állni. Az nagyon jövőbe mutató, amit ön tett, hogy igyekszik megújuló energiaforrásokból biztosítani a saját házának meg akár másoknak is az energiaellátását. Mi is szeretnénk, ha ezt minél többen megtehetnék, és nem kellene nyolc hónapot várniuk arra, hogy visszatáplálhassanak energiát a rendszerbe. Úgyhogy nagyon várjuk az ön módosítóját és nagyon sok más, az ügyfélszolgálatokkal vagy egyebekkel kapcsolatos módosítót, ami itt elhangzott.

Hadd cáfoljam meg azt is, amit a szocialista képviselők ismételten torzítottan mondtak az ügyfélszolgálatok lehetőségeinek a szűkítéséről. Nemhogy szűkült volna, hanem normál ügyfélszolgálati, valamint szigorúbb és még szigorúbb előírásoknak megfelelő ügyfélszolgálatok alakultak ki. Ezen az úton tovább szeretnénk menni, és azt szeretnénk, ha mindenhol, minden 5 ezer fő fölötti településen lenne olyan lehetőség, hogy ki-ki valamiféle ügyfélfogadásra alkalmas helyiségbe mehessen, ami lehet akár a szolgáltatók ügyfélszolgálata, lehet egy posta, de legyen olyan hely, ahova bemennek, és a saját ügyeiket el tudják intézni, akár a képviselő úr által említettet is, akár más ügyeket is, és minden 5 ezer fő fölötti településen legyen olyan, az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiség, ahol ki-ki a saját ügyét elintézheti, és akkor talán az ilyesfajta engedélyeknek is meggyorsul az eljárása.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Spaller Endre képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen. Kevés olyan felszólalása van az LMP-nek, amivel a KDNP kétszer is egyetért. Én is egyetértek azzal, amit képviselőtársam mondott, hogy nem működik az a szocialista-liberális út, ami magántulajdonba adja ezeket a cégeket, és utána engedi, hogy parttalanul emeljék az árakat, és annyi profitot realizáljanak, amennyit csak tudnak. Nem működik az sem, hogy mindent az állam intézzen saját maga, és egyik napról a másikra megfelezze a rezsidíjakat. Ez se működik. A kettő között kell egy borotvaélen táncoló keskeny út, amin ez a kormány megpróbál átmenni. Szerintem mi megtaláltuk ezt az utat, ez pontosan az, hogy megpróbálni visszaszerezni, nemzeti tulajdonba visszavásárolni ezeket a cégeket, jól üzemeltetni, mert az nagyon fontos; ugye, az állam is lehet jó gazda, de erre nincs garancia, mindent emberek üzemeltetnek. Tehát megpróbálni jól üzemeltetni, olyan hatékonysággal, hogy ez önmagában lecsökkentse azokat a rezsiköltségeket, amelyek ezentúl már nem tartalmaznak se profitot, se semmi olyasmit, amiről például Kepli képviselőtársam beszélt, hogy akkor majd visszaállnak egy korábbi technológiára, és így tovább, és így tovább. Ez kétségtelenül egy nehéz út, de én mást nem látok középen, csak ezt az egy utat.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, LMP-képviselőcsoport.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Szeretnék ebbe a nagy egyetértésbe egy kicsit belerondítani. Beszéljünk világosan! Már több alkalommal szólítottuk fel a parlamentet arra, hogy hozzunk végre létre egy vizsgálóbizottságot, amely a Magyar Villamos Művek ügyeit és azon belül is Baji Csaba ügyeit kivizsgálja. Baji Csaba ezer szálon kapcsolódik Simicska Lajos háttérbirodalmához, amelyik a Fidesz finanszírozását biztosítja, emellett MVM-vezérként számtalan problémát felvet az a viselkedés, az az üzletviteli modell, amit ő visz. Ez a fideszes közműpolitika. Az egyik oldalon valóban problémás az, hogy nyakló nélkül privatizálunk, a másik oldalon viszont olyan fideszes gazdasági katonákat helyeznek a közműcégek élére, akik korábban olyan off-shore cégekkel álltak - bizonyíthatóan az atlatszo.hu dokumentumai alapján - üzleti viszonyban, tanácsadói viszonyban, amelyek közvetlen veszteséget okoztak a Magyar Villamos Műveknek. Erről kellene végre nyíltan beszélni. Ez az az oligarchikus háttér, amit önök most a közművek élén is életben kívánnak tartani, hizlalni kívánnak, és amíg az a helyzet, hogy ilyen off-shore-ozó oligarchák vezetik a közműveket, addig esélyünk sem lesz arra, hogy fenntarthatóságról beszéljünk, esélyünk sem lesz arra, hogy fogyasztóvédelemről érdemben beszéljünk, és esélyünk sem lesz arra, hogy a gazdasági hatalmasságokkal szemben az államot végre fel tudjuk használni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk az írásban bejelentett felszólalásokhoz. Mágori Józsefné képviselő asszonynak adom meg a szót. (Dr. Józsa István: Hát ennyi? - Simon Gábor: Semmi reagálás?) Mágori Józsefné képviselő asszonynak adom meg a szót. (Zaj az MSZP soraiban.) Tisztelt Országgyűlés! Megkérem képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek a külön diskurzust befejezni!

Mágori Józsefné képviselő asszony következik felszólalásra.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt szeretném, ha ez a mai vita visszatérne abba a kerékvágásba, ami a vitanap címe is, és arról is beszélnénk, hogy a nemzeti együttműködés kormánya miket tett, milyen szisztémát váltott a fogyasztóvédelemben. Erről itt egy szó se esett, hanem a vita kezdete óta a közüzemi díjak tízéves alakulásáról vitatkozunk, ami egyébként megérne egy egész vitanapot, és akkor Józsa úr is szembesülne azzal, hogy nem lenne akkora hátraléka a lakosságnak, ha nem lett volna az az adósságválság, amibe sajnos Magyarországon nagyon sok család beleesett, és a fizetőképessége olyan kicsi, hogy vagy törleszt, vagy rezsit fizet. Ez ilyen egyszerű, és ezt nem kell az Orbán-kormányra testálni.

Szeretném elmondani azt is, amellett, hogy állandó fogyasztóvédelmi bizottsága van ennek a parlamentnek, az önökének pedig nem volt, csak egy két alkalommal összeülő eseti bizottsága, és amellett, hogy önöknél egyedül csak a Fogyasztóvédelmi Hatóság volt, a mostani kormány egy egészen új szisztémát vezetett be. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a hazai fogyasztóvédelem központi szereplője lett. A fogyasztóvédelem és a fogyasztóvédelmi hatáskörök viszont nem korlátozódnak a Nemzetgazdasági Minisztérium irányítása alatt levő Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság hatáskörére. Az NFH mellett fontos fogyasztóvédelmi hatáskörökkel rendelkezik a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Energia Hivatal, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, a Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. Megjegyzem, ha önök adtak volna a PSZÁF-nak jogosítványt, és mint hatóságot felhasználták volna az adósságválság kialakulása közben a bankok korlátozására, akkor talán nem jutottunk volna oda, mint ahogy ön az első felszólalásában elmondta, hogy mekkora a hátralék. Önök nem adtak akkor lehetőséget a PSZÁF-nak semmire. (Dr. Józsa István: Ezt rosszul tudja.) Jól tudom. Nyugodjon meg, jól tudom.

ELNÖK: Képviselő asszony, egy pillanat türelmét kérem. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek megadom a szót, aki szót kér. Köszönöm. Folytassa, legyen szíves!

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): A jövőben törekedni kell a fogyasztóvédelmi hatáskörrel rendelkező hatóságok viszonylatában a hatósági ellenőrzések minél hatékonyabb összehangolására, továbbá a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó állami szervek legjobb gyakorlatainak megismerésére, illetve más szektorokban történő alkalmazására.

Államtitkár úrhoz szeretnék kapcsolódni, hogy az ügyfélszolgálati irodák működési rendjének a szigorítását mindenképpen el szeretném várni mint választókerület országgyűlési képviselője. Hatalmas panaszok vannak az EDF DÉMÁSZ és a GDF SUEZ ügyfélszolgálati irodáinak a működésére. Államtitkár úr azt mondta, hogy minden 5 ezer főt meghaladó településen biztosítani kell irodát. Én elmondom, hogy ilyen a 48 ezer fős választókerületemben egyetlen hely van, Makó, ahol hetente két nap 4 órás időtartamban vannak nyitva ezek az ügyfélszolgálati irodák, tumultuózus jelenetek vannak, órákig tartó sorban állás, 20-25 ügyfél kiszolgálása után viszont bezárnak. Tehát előfordul olyan, hogy egy embernek három-négy alkalommal kell elmennie, hogy egyáltalán sorra kerüljön, és a saját ügyeit el tudja intézni.

Arra kérem államtitkár urat, hogy a nyitva tartást lakosságarányosan szabályozzák, és a korlátozott számú ügyfél fogadását teljesen szüntessék meg, mert az mégse normális, hogy 30-40-50 kilométerről eljönnek Makóra akár négyszer-ötször egymás után, hogy például be tudják jelenteni a fogyasztómérő óra állását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Először reagálnék képviselő asszonyra, aztán pedig a távol levő LMP-frakcióra.

Egyetértek képviselő asszonnyal, valóban fontos, hogy olyan helyeken, postán, polgármesteri hivatalban, amely az ügyfélforgalom számára nyitva áll, mindenki tudjon panaszt tenni, mindenkinek hozzáférhetők legyenek a tájékoztató anyagok, formanyomtatványok, valamint maga az üzletszabályzat is. Szerintem abban is igaza van képviselő asszonynak, és a kormány támogatja ezt a típusú felvetést, és bízunk benne, hogy hamarosan itt már törvényjavaslat formájában is megvitathatjuk, hogy miként tudjuk pontosan a fogyasztóvédelmi hatóságot megerősíteni, újabb jogosítványokat adni neki, például abban a hiányolt hatáskörben, hogy az üzletszabályzatokat, a szolgáltatók üzletszabályzatát vizsgálhassa, ami nyilvánvalóan a szervezet hatékonyabb fellépését is lehetővé teszi.

Ami pedig az LMP hozzászólását illeti, úgy érzem, volt nekik a mai vitanapra egy bizonyos oligarchakvóta, amit ki kellett meríteni, ezért az utolsó másfél percben igyekeztek ezt a szót minél többször elmondani. Egy szót nem mondtak arról, hogy ezek a vezetők - bármilyen cég élén - mennyire jól dolgoznak, vagy rosszul, tehát semmifajta, a munka érdemével kapcsolatos megjegyzést nem tettek. Az árak vonatkozásában, ami a munkájuk következtében csökkent, sőt ugye, másfél évig megszűnt, utána pedig minimális mértékben nőtt csak a villamos energia ára, erről egy szót nem ejtettek.

Semmifajta tartalmi hozzászólásuk nem volt, ugyanazt mondták el, mint amit elmondtak volna egy bármilyen parlamenti vitában, bármilyen javaslat vitájában. Ugyanazokat a szavakat, ugyanazokat a vádakat mondták el, jól láthatóan teljesen felkészületlenül, az adott témakörben semmifajta tartalmi üzenetet nem hordozva, csak és kizárólag az oligarcha szót igyekeztek egy lélegzetvétel alatt minél többször elmondani. De hogy ezek a tények, ezek a szabályzók jól működtek-e vagy rosszul, miért jól vagy miért rosszul, arról egyetlenegy szava, megjegyzése sem volt az LMP-frakciónak. Éppen ezért ezt komolyan venni nem lehet, ez csupán egy politikai lózungpufogtatás volt, amit minden más alkalommal is megtettek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra következik Zsigó Róbert képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálok rövid lenni, néhány dolgot elmondani. Az egyik: illő tisztelettel tájékoztatom legfőképpen az ellenzéki képviselőket - ha idefigyelnek, akkor lehet, hogy értesülnek is róla -, hogy a mai politikai vitanap nem öncélú. (Az MSZP-frakció képviselői egymással beszélnek.) Megvárom, míg figyelnek, képviselő urak. A mai politikai vitanap nem öncélú, nem rólunk van szó, hogy mi mit gondolunk, hanem a fogyasztók ügyéről van szó. (Dr. Józsa István: Tudjuk.)

Ezért persze bizonyos értelemben értem az önök ideges reakcióit (Dr. Józsa István: Nem vagyunk idegesek.), merthogy a rossz lelkiismeretük nem hagyja önöket nyugodtan, de arra szeretném megkérni a fogyasztóvédelmi bizottság elnökét kellő tisztelettel, ha már a többieket nem, hogy viselkedjenek úgy, mint akik azért ülnek itt, hogy politikai vitát folytassunk a fogyasztók érdekében.

Ami pedig a díjhátralékosok ügyét illeti - ezt megemlítették -, azt azért tegyük már hozzá, hogy ez nem vizsgálható önmagában, ez valaminek a következménye. (Göndör István: A reálkereset csökkenésének.) Következménye annak a nyolcéves kormányzásuknak, amely után a családokat olyan helyzetbe hozták, hogy nem képesek már fizetni a hátralékukat.

De még valaminek következménye, tisztelt képviselő urak. Az önök frakciójában ülnek a mai napig azok az emberek, akik néhány nap alatt döntöttek arról, hogy a közműszolgáltató cégek nagy részét leginkább külföldi állami tulajdonban lévő vállalatoknak adták át, biztosítottak, garantáltak nekik nyereséget, és ezzel elérték, hogy a fogyasztók érdekében a kormányok nehezen tudnak bármit tenni. (Dr. Józsa István: Ez a hazugság, ez a mantra.) Ezért alakult ki az a helyzet, amiről ma vitatkozunk. Jó lenne, ha ezt nem a mi szemünkre hánynák, és még egyszer mondom, kérem, viselkedjenek úgy, mint akik felelős politikusként a fogyasztók érdekében ülnek itt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Tukacs István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Önt az LMP képviselője a magyar parlamentben a következőkkel vádolta meg a kormánya képviseletében: korrupcióval, hivatali hatalommal való visszaéléssel, tiltott pártfinanszírozással. Államtitkár úr, önnek erre valamilyen módon válaszolnia kell! Erre nem válasz az, hogy miről nem beszél az LMP, és mennyire szakmai, hanem az a válasz, hogy ha ezek igazak, akkor le kell vonni a konzekvenciáit, ha viszont nem igazak, akkor meg kell tenni a szükséges lépéseket.

Államtitkár úr, egyvalamit nem tehet meg ön itt, a magyar parlamentben: azt, hogy szó nélkül hagyja azt, hogy önt és kormányát bűncselekmények elkövetésével vádolták meg.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A különbség az MSZP- és a Fidesz-kormány között az, hogy minket politikai vitákban alaptalanul, bizonyítékok nélkül, szavakkal vádolnak, önöket pedig az ügyészség vádolja. (Dr. Józsa István: Koncepciós ügyek keretében, egy sem állt meg. - Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az egyéni konzultációkat szíveskedjenek befejezni, folytatjuk munkánkat.

Kettőperces felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár az a képviselő éppen kifelé tart a teremből (Zsigó Róbert kifelé indul az ülésteremből.), akinek a szájából elhangzott, hogy rendszerben kell kezelnünk az elmaradások szintjét, de akkor az is magyarázatot igényelne, hogy hogyan lehet az, hogy egy évvel korábban még csak harmadekkora elmaradással rendelkeztek a Magyar Energia Hivatal kimutatásai szerint a gázszolgáltatók felé irányuló fogyasztói számlák kifizetése terén. Tehát valamilyen magyarázatot arra is kéne találni, hogy mi történt az utóbbi egy-másfél év során, amelynek következtében többszörösére nőttek ezek az elmaradások.

Tehát én azt mondom, hogy történt itt egy tömeges szabadrablás, amelynek értelmében a szocialista kormányzatok kijátszották a közműcégeket idegen kézbe, de valami kellett hogy történjen az utóbbi egy-másfél év során, hiszen drámai - még egyszer mondom, egy éve harmadekkora - elmaradással rendelkeznek azok az ügyfelek, akiknek a helyzetét rendezni kellene. Tehát ez mostani és azonnali választ igényelne - nem visszamutogatással, hanem előre nézve -, és a jobbikos megoldási javaslatok elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Varga Gábor képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

Öné a szó.

VARGA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere kapcsán kormányhatározatban definiálásra került feladatok végrehajtása egyértelmű pozitív hozadékkal járt a fogyasztókra és a vállalkozásokra nézve. Ez utóbbiak szerepe azért fontos, mivel hatékony fogyasztóvédelem nem létezhet vállalkozások nélkül. Hiába ugyanis a tudatos fogyasztó, ha valaki például fogyasztói ismeretek híján lévő, nem fogyasztóbarát magatartást tanúsító vállalkozással köt szerződést, és később közöttük vita keletkezik.

Ennek megfelelően a fogyasztóvédelmi politika kapcsán egyértelműen eredményesnek tekinthető a vállalkozások jogkövető magatartásának hatósági, ám preventív és alternatív eszközökkel történő ösztönzése. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság "fogyasztóbarát vállalkozás" védjegy című programja, valamint a pozitív lista hatóság általi bevezetése és működtetése lehetővé teszi, hogy a fogyasztók érdekeit figyelembe vevő, fogyasztóbarát kereskedők elismerést nyerjenek mind a hatóság, mind pedig a vállalkozások körében. E kezdeményezések egyszersmind a fogyasztók érdekeit is szolgálják, megadva számukra annak lehetőségét, hogy előzetesen tájékozódjanak arról a vállalkozásról, amellyel szerződést szeretnének kötni.

A fentiek mellett megfelelő módon valósult meg az arányos és következetes szankcionálási gyakorlat bevezetése és kimunkálása is. A kis- és középvállalkozások esetében így a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság először a figyelmeztetés eszközével él jogsértés esetében, azonban ez nem jár fogyasztói érdekek sérelmével, mivel a fogyasztók életét, biztonságát veszélyeztető vállalkozói magatartás a szükséges súllyal és szigorral kerül szankcionálásra, nélkülözve az előbb említett figyelmeztetést mint lehetőség eszközét.

Tisztelt Ház! E kérdéskörhöz tartozik az élelmiszer-biztonság is. E téren szintén jelentős előrelépés figyelhető meg az élelmiszerlánc felügyeletét ellátó Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal aktív tevékenysége révén. Napról napra visszatérően hallhatók többek között azon híradások, amelyek sokszor az összes egészségügyi és élelmiszer-biztonsági szabály megszegésével tárolt élelmiszerek lefoglalásáról és megsemmisítéséről számolnak be. Ezek egyértelműen a hivatal hatékonyságát támasztják alá.

Szólnunk kell továbbá a hivatal általános iskolások részére az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos tudatosság javítására meghirdetett kampányáról is, hasonlóan a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság "okos kosár" elnevezésű interaktív kezdeményezéséről.

(11.40)

Tisztelt Ház! Összegezve, úgy gondolom, hogy az elmúlt két évben történt, fogyasztóvédelemmel összefüggésbe hozható jogszabály-módosítások mind a fogyasztók érdekeit szolgálják. Az új kormány teljesen más típusú stratégiájának köszönhetően egy sokkal színesebb, hatékonyabb és pozitívan megjelenő Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságról beszélhetünk.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Balla Gergő képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

BALLA GERGŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már többek szájából elhangzott a gázszolgáltatók kötbéreztetésének anomáliája, szeretnék ebből néhány példát megemlíteni.

A fogyasztóvédelmi szervezetek is már megemlítették, hogy különböző igazságügyi szakértőket alkalmaznak ezeknek a mérőóráknak a bevizsgálására, ha rá akarják valakire bizonyítani, hogy gázt lopott, de érdekes módon általában mindig ugyanazok az igazságügyi szakértők forognak, ilyen 10-12 név. 30-40 ezer forintért végzik ezt a vizsgálatot, ami például csak a Tigáznál 300 millió forintba kerül.

De egy nagyon érdekes tényre is bukkantam: ezek között az igazságügyi szakértők között - akik gyakran kalapáccsal vagy flexszel verik szét a mérőóradobozokat - van, aki írás- és nyomszakértő, van fegyverszakértő közöttük, és van, aki ujjnyomszakértő is. Ezek a szakértők a KIM által akkreditáltak lehetnének, tehát én javasolnám, hogy nézzünk már utána, hogy mégis kik azok, akik bevizsgálják ezeket a szerkezeteket.

A másik nagyon fontos, hogy a mágnesezésre szoktak hivatkozni nagy mennyiségben. Ennek a bevizsgálását úgy végzik el, hogy egy ilyen polarizációs fóliát alkalmaznak, ahol a forgalmazó honlapján szereplő felhívásra szeretném az önök figyelmét felhívni: a vékony műanyag fóliára felhordott és rögzített lágyferrit szemcsék alkalmasak a mágneses terek kimutatására, és a mágnes felületére helyezett fólia megmutatja a mágnes felületén elhelyezkedő erővonalakat, valamint a mágnes felületén a mechanikai vagy gyártás során keletkezett repedéseket is könnyen felfedezhetjük. Viszont a fólia nem egy kalibrált termék, minden egyes használatnál változik a mágneses tér és az abból eredő, időlegesen maradandó mágnesezettség, ami minden esetben, minden használatnál más képet nyújt, ezért alkalmatlan pontos mérések elvégzésére és bizonyítására - és mégis ezt a fóliát használják.

Ami nagyon érdekes még egyébként, hogy a Tigáz azt mondja, hogy 9 milliárd forint körül van a kára, ami ilyen gázlopásokból ered. Csak azt nem értem, ha ilyen nagy kiesésük van, akkor miért nem alkalmaznak olyan órákat, mint például egy másik szolgáltató, amelyek direktkihajtásos mérőórák, és amelyeket nem lehet például megmágnesezni, és nem tudják így ráfogni akár - mint ahogy említette itt egy fideszes képviselő úr is -, hogy egy nyugdíjas nénike ilyet tesz.

Úgyhogy javasolnám, hogy eleve ezeknek a szakértőknek nézzünk utána, hogy azért ne ujjnyomszakértők vizsgáljanak, mondom, kalapáccsal ilyesmit, és szorítsuk vissza azt, hogy úgy próbálnak meg kintlévőségeket a szolgáltatók behajtani, hogy akik fizetnek, azokon próbálják még pluszban a nemfizetők lopását behajtani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Spaller Endre képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Nagyon jó felvetés volt, amit az előző képviselőtársam említett a mágnesezésre, néhány dolgot azonban elfelejtett mondani.

Az egyik az, hogy minden ilyen esetben, amikor valakit mágnesezéssel, az órája megmágnesezésével vádolnak, ingyen fellebbezhet a Magyar Energia Hivatalhoz. Van egy olyan kontroll, amivel - ha az emberek tudnának róla, ahogy most remélem, talán akikhez ez az üzenet eljut, élnek majd ezzel a lehetőséggel - ingyen tudnak fellebbezni a Magyar Energia Hivatalhoz. Ez az egyik.

A másik: szintén nagyon fontos - és ezt mi vetettük föl, és remélem, ahogy az államtitkár úr említette, ebből legutóbb törvény is lesz -, hogy érthető kell legyen az a tájékoztató, amit a szolgáltatók ilyenkor odaadnak. Igenis írják le ők maguk - ha nem értenek egyet a fogyasztók azzal, amivel őket vádolják -, hogy akkor milyen lehetőségük van, ne csak azt írják le, hogy mennyi a büntetés.

Nagyon fontos ez ügyben egy másik terület szintén, az érthetőség. A pénzügyi jogok biztosának intézményrendszerét is ez a parlament és ez a kormánypárti többség vezette be, tőle is ezt várjuk, hogy legyen érthető, hiszen akkor tud kiállni a fogyasztó a saját jogáért, ha érti azt, ami oda le van írva. Nem véletlen, hogy régóta küzdünk azért, hogy maga a számlakép is érthető legyen. Engem nagyon sokan kerestek meg azzal, hogy például miért fizetnek ők a villanyszámlán menetrend-kiegyenlítési díjat. Viccesen azt kérdezték, hogy milyen menetrend, talán vasúti menetrend szerint szállítják az áramot vagy hogyan. Tehát nem helyes ez, hogy ilyen típusú dolgokkal terheljük a fogyasztót, miközben egész egyszerűen nem érti, hogy miről szól maga a számla, és mennyit kell neki fizetnie.

Egyre több a nem mágnesezhető óra, de van még egy veszély, és erről is szerintem érdemes beszélni, négy másodpercem van. Bűnügyi kérdés az, hogy a plombákat is hamisítják, és ezt az ügyet is a Btk.-szigorításban ez a kormány igyekezett rendezni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Mágori Józsefné képviselő asszonynak. Öné a szó.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én csak Spaller Endre felszólalását szeretném avval kiegészíteni, hogy akik nézik a tévét, azoknak ajánlom azt, hogy amikor ilyen gyanúsításba kerülnek, hogy az órát mágnesezték, akkor ragaszkodjanak hozzá, hogy a leszerelt órát, amit elvisznek egy zárt zsákban, csak a jelenlétükben bontsák ki, és ebben a pillanatban elkerülik azt az ok nélküli vádaskodást, mert akkor nem tudják manipulálni a jegyzőkönyveket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ez ügyben szerintem a bizonyítás terén is van jogalkotási teendőnk, hiszen a leszerelt óráknak, úgy gondolom, pontosan a bizonyítás végett mindaddig rendelkezésre kell állniuk - mind a fényképfelvételnek, mind az órának -, ameddig az elévülési idő le nem jár. Úgyhogy úgy gondolom, itt a képviselő asszonynak, képviselő uraknak a felvetése pontosan olyan, amiről ez a vitanap jó hogy szól, hogy ezeket az elévülési határidőig meg kelljen őriznie a szolgáltatóknak. Bízunk benne, hogy akkor ez is ebben a törvénycsomagban szerepelhet, ha az Országgyűlés ezzel egyetért.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik László Tamás képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy költői kérdéssel kezdeném: melyik az a szolgáltatás, ahol a fogyasztónak nincs lehetősége arra, hogy eldöntse, fogyaszt vagy nem fogyaszt? Nincsen választási lehetősége, nem dönthet arról, hogy milyen mennyiségű és minőségű fogyasztást vesz igénybe, nem tud mérni, nem tud szabályozni. A költői kérdésre a válasz: a távfűtés.

Nem vagyok távfűtésellenes - ezt előrebocsátom - annak ellenére, hogy nagyon sok anomáliát fogok felsorolni ezzel kapcsolatban. A távfűtés környezetvédelmi szempontból, gazdasági szempontból, minden szempontból egészen kiváló eszköz, skandináv országokban nagyon sok helyütt van, Koppenhága egésze távfűtéses, Ausztriában, Bécsben óriási távfűtési rendszerek vannak és így tovább, csak fele annyiba kerül, mint nálunk.

A távfűtés meg van spékelve nagyon sok olyan tényezővel az előzőekben felsoroltakon túlmenően, mint az egycsöves fűtés, ami épületfűtést eredményez, nem pedig lakásfűtést, és ebből adódik rengeteg anomália. Ráadásul egy épületben ugyanazon szolgáltatásért fajlagosan a lakásnak az épületben elfoglalt helyzete alapján 25-30 százalékos vagy ezt meghaladó eltérés mutatkozik, a fizetés viszont ugyanannyi. A hőveszteség a panelépületekben egészen rendkívüli mértékű, itt olyan születési rendellenességeket cipelünk magunkkal, amelyek bizony az elmúlt 30-40-50 év hozományai.

A legnagyobb problémának azt látom, hogy a távfűtés - pontosan az önök privatizálási akciói miatt - elveszítette a közszolgáltató jellegét, tehát önök nem a fogyasztót tekintették, akinek minőségi és olcsó közszolgáltatást kell biztosítani, hanem egyszerűen átengedték a profitorientált szempontoknak ezt a rendkívül érzékeny és hihetetlen mértékben kiszolgáltatott ágazatot.

Mondanék egypár dolgot, ami egészen konkrét programokhoz kapcsolódik. Ilyen például az ökoprogram, ami hála istennek, a hihetetlenül sok pereskedés, vita és nem tudom, mi után lassan lecsengőben van, de néhány elem még mindig jelen van a távfűtő művek rendszerében. Mik az elemei? A strangszabályozó - a strangszabályozó, amikor ezek a házak épültek, nem létezett még -, ez az úgynevezett dinamikus strangszabályozó azt biztosítja, hogy egységes fűtés esetében minden lakásba a megfelelő hőmennyiség jusson.

(11.50)

Ha közszolgáltató lenne a távfűtés, akkor az ő dolga volna ezt beépíteni annak érdekében, hogy minőségi terméket szolgáltasson. Így viszont igyekszik áthárítani a fogyasztóra.

Termosztatikus radiátorszelep. Nagyon jó, hogy beépítünk egy lakásban minden radiátorra termosztatikus radiátorszelepet, de ha ez olyan minőségű berendezés, amivel azt teszem lehetővé, hogy ne csak az egyéni érzékenységet vegye figyelembe, hanem akár teljesen elzárható, akkor óriási visszaélésekre ad ez alkalmat.

Költségosztó. Itt van a legnagyobb probléma. Ez a költségosztó nem valódi fogyasztásmérő eszköz, inkább egy nevelőeszköz, és sajnos olyan műszaki eszköz, amely alkalmas rendkívüli mértékű társadalmi feszültség keltésére, tudniillik hogyha a termosztatikus radiátorszelepet egy kedvező helyzetben lévő lakásnak a bérlője, tulajdonosa teljesen elzárja, akkor a szomszédok fűtenek helyette, ott a fűtési költség megnő a költségosztó állítólagos mérése alapján 10-20-30 százalékkal, abban a lakásban pedig, ahol ezt az elzárást megteszik, ott pedig 10-20-30 százalékkal csökkenni fog ez a mérték.

Én tehát úgy gondolom, hogy önök lehetővé tették ezt a programot. Mi megkíséreljük ennek a szabályozását, ennek az anomáliái a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe tartoznak ma már, és tovább kellene vinni ezt a témát. Még mindig szerepel a költségosztó a távfűtőművek pályázatai körében. Tilos ezt alkalmazni olyan épületek esetében, ahol az épület nem kellően hőszigetelt, ahol nem csökkentjük le a 25-30 százalékos jelenlegi hőveszteség-különbséget 3-5 százalék alá. Ez megint egy olyan szabályozás kell hogy legyen, amit nekünk kell megtenni, mert önök annak idején, amikor tömegesen csinálták, ezt nem tették meg.

A következő téma a hőszigetelt épületek. Hál' istennek már rengeteg panelépületet hőszigeteltek. (Dr. Józsa István: A 8 év jóvoltából!) A helyzet sajnos az, hogy (Közbeszólásra:) - majd fogok mondani önnek, képviselő úr, nyugodjon meg -, a XV. kerületben jelenleg ezer darab lakás hőszigetelése most folyik. Amiről ön beszélt, az nem igaz, hál' istennek. Hőszigetelt épületbe a Távfűtő Művek (Zaj az MSZP soraiban.) - jelentkezzen, képviselő úr! - sajnos ugyanannyi hőmennyiséget tol be, mint a hőszigetelés előtt. Gyakorlatilag itt is valamilyen szabályozásra van szükség a fogyasztó érdekében, hogy ilyen visszaélések ne legyenek olyan esetben, mint a XV. kerületben, ahol 16 centiméter vastag hőszigetelést alkalmazunk lakóházakon, ami minimálisan 50 százalékos energiamegtakarítást kéne hogy eredményezzen, ehelyett a Távfűtő Művek kinyittatja az ablakot azokkal a lakókkal, akik egyébként óriási rezsimegtakarításban reménykedtek.

A javaslatunk az, hogy a hőszigetelt épületekben a távfűtéssel új szerződés, új hőközpont, új betáplálás legyen az új energetikai jellemzők alapján. Ez megint törvényi szabályozást igényel.

Sőt, továbbmegyek ezen. A lakbér esetében az energetikai jellemzők figyelembevétele rendkívüli fontosságú volna. Tehát hogy az energetikai besorolást és a lakbért hozzuk párhuzamba egymással. A hőszigetelt, a minél jobb, magasabb szinten felújított épület esetében magasabb bért lehet elérni, a nagyon rossz minőségű esetében alacsonyabb bért javasolunk, mert ott a kiszolgáltatottság lényegesen nagyobb.

A DHK ügyei. Egy rezsitartozás kérdéséről hadd beszéljek; ennek a törvényi szabályozásáról. Tudniillik a törvényi szabályozás sajnos abból indul ki, hogy nem lakásfűtés van, hanem épületfűtés, ezért a 2011. december 31-éig történő szabályozás azt mondja, hogy távhő-szolgáltatási díjnak a bérlő vagy a használó által történő megfizetéséért a tulajdonos helytállási kötelezettséggel tartozik. Miért nem ugyanígy van, mondjuk, a gázszolgáltatásnál? Miért nem ugyanígy van az elektromos szolgáltatás esetében? És ugyanezt kellene elérni szerintem a távfűtés esetében. Nem hozott semmiféle segítséget az, hogy 2012. január 1-jétől a távhő-szolgáltatási díj a bérlő vagy a használó által történő befizetéséért a tulajdonos egyszerű sortartó kezesként felel.

Egy picit erről a kérdésről szeretnék beszélni, mert egészen súlyos helyzeteket eredményez ez. A DHK, a Díjhátralék-kezelő Központ, amely a hátralékokat kezeli, inkasszálhat az önkormányzatoknál. Nálunk ez százmilliós nagyságrendű. Kicsit megvizsgáltuk azt, hogy hogyan is működik a Távfűtő Művek ebből a szempontból, mert hiszen fogyasztóként most az önkormányzat száll be ebbe a pozícióba és ebbe a helyzetbe, és mi azt gondoljuk, hogy itt a nemzeti vagyonnal és a tervszerű gazdálkodás követelményeit betartva egészen másképpen kell föllépnünk; csomagban nem állhatunk helyt, csak egyenként. Megvizsgáltuk néhány tételét annak az óriási csomagnak, amit átadott nekünk a DHK.

Mondok egypár dolgot: másfél éve kifizették, nem tudjuk, miért tartják nyilván, de ránk nyomták volna; az illető több éve elhunyt, de még mindig neki megy a számla; nem létező nevű bérlő; 15 éve magántulajdonban van, és így tovább. Ilyeneket kaptunk a DHK-tól. Tehát azt gondolom, hogy itt is valamilyen nagyon jelentős szabályozásra van szükség ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni ebben a kérdésben.

Azt gondolom, hogy Fidesz és az MSZP között a döntő különbség bizony az, hogy mi a fogyasztók oldalán állunk, önök pedig a szolgáltatók oldalán állnak, és ezt a különbséget rengeteg további lépéssel mi erősíteni kívánjuk a fogyasztók javára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Murányi Levente képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a képviselő úrnak megadnám a szót, megkérem tisztelettel szocialista képviselőtársaimat, szíveskedjenek az egyéni konzultációt befejezni.

Öné a szó, képviselő úr.

MURÁNYI LEVENTE (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaimnak és a tévék előtt ülő érdeklődőknek mondanám a következőket. Ma délelőtt hallhattunk arról, hogy az alaptörvényben is van kitétel erre a témára. Nem tűri a közhatalom az erőfölényt. Magyarul biztosítja a védelméről a fogyasztókat.

A fogyasztók védelmével kapcsolatosan ezek után evidens, hogy van a kormánynak egy védelmi politikája. Sajnos azonban a lakosság felé ez nem igazán jelenik meg, főleg nem mindenkor. A választókerületemből meglehetősen komoly panaszok érkeztek hozzám különböző szolgáltatóktól, civil szervezetektől, magánszemélyektől egyaránt. Felemlítették azt, hogy már probléma az is az ő szemszögükből, és aggodalomra ad okot, hogy a közszolgáltatások jogterületét szabályozó rendelkezések inkoherenciája a fogyasztókkal szemben kötelezettségeket szab, és a szankcióik területén egyre növekszik, aminek következtében a fogyasztók jogos érdekei ellenében egyre inkább a szolgáltató profitja a preferált.

Kérem szépen, azt gondolom, hogy az ő panaszaikat figyelembe véve nyugodtan elmondhatom azt, hogy olyan szomorú helyzet állt elő ma Magyarországon szinte kivétel nélkül minden területen - akár a nagyvárosokban, akár vidéken - és bármelyik szolgáltató részéről, hogy szinte maffiamódszerekkel dolgoznak. Az az érzése sok embernek, sok fogyasztónak, hogy hasonlóan az őrző-védő, a behajtó, végrehajtó cégekhez és néhány bankhoz, ezek a szolgáltatók is maffiacégekké alakultak.

Kérem szépen, tudni kell azt, hogy bármilyen méretű csekket küldenek ki ma a lakosság részére, nem minden esetben csatolnak hozzá elszámolást. Elszámolás nélkül küldenek ki értesítőt és csekket. Ezt ha egy magánvállalkozó hajtaná végre, az APEH foglalkozna a kérdéssel, és ha az illető felszólal, nincs halasztó hatályú felszólalásra joga, ha nem időben cselekszik, és légyen az összeg bármilyen, akár több százezer forintos követelés, ha nem fizeti be, kiadják végrehajtónak, és a végrehajtó cég költségét is fel kell már vállalnia.

Hogy aztán bírósági perben megnyer, nem nyer egy ilyen pert, az más kérdés. Kérem szépen, azt gondolom, és ezt javaslom a kormánynak, miután igen erős hangulatkeltő történet ez ma Magyarországon, hogy a számlák, a sárga csekkek veszedelme az embereket nyomasztja, hogy igen behatóan foglalkozzon ezzel a kérdéssel, mert kérem szépen, itt van egy alapprobléma, amit mindenképpen meg kell oldani.

(12.00)

Szerintem az az alapprobléma, hogy privatizálva lettek ezek a vállalatok. Nem kellett volna ezeket a stratégiai cégeket annak idején X és Y kormányoknak, most ne menjünk ebbe bele, mindenki tudja nagyon jól, hogy miről van szó, nem kellett volna privatizálni. Ez, kérem szépen, szinte élet-halál kérdése, én úgy gondolom. Úgyhogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében kijelenthetem, hogy mi, kérem szépen, a kormányzati ellenőrzést mindenképpen támogatjuk, és mindenképpen azt szeretnénk, ha ez nem önkényesen, az emberek ellen történne a különböző cégek által.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ékes József képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsikét furcsa volt, hogy az elnök úrnak több alkalommal rá kellett szólnia a bent ülő négy-öt szocialista képviselőre, minthogyha az elmúlt időszakban az égadta világon nem történt volna semmi. Ezt mondom azért is, mert Simon Gábor a maga részéről úgy fogalmazott, hogy az MSZP tízmillió magyar fogyasztó érdekét tekintette és tekinti ezután is. Én szeretnék rávilágítani arra, hogy 1996-97-ben a magyar szolgáltatói szektor úgy került privatizálásra, hogy utána hosszú ideig a szerződésekbe sem lehetett betekinteni. De majdhogynem ugyanúgy került privatizálásra a vízszolgáltatás, és részben elindult a hulladékkezelési szolgáltatás kérdésköre is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én Z. Kárpát Dániel kérdésére kívánnék válaszolni, aki feltette a kérdést, hogyan lehet az, hogy ilyen mértékben elindult a kintlévőségek aránya a szolgáltatói szektoron belül. Szeretném elmondani azt, hogy teljes egészében összejöttek a dolgok: egyrészt az államadósság olyan mértékű megnövekedése, másrészt az állampolgárok eladósodása, ami 1,1 millió családra vetítette ki tulajdonképpen azt az adósspirált, amellyel a mai napig hellyel-közzel rendelkeznek, a másik oldalon pedig a nagymértékű szolgáltatói díjak emelkedése. Itt már többen elmondták előttem is, hogy a gázszolgáltatás 197 százalékkal nőtt, az energiaszolgáltatás 90 százalékkal, a vízszolgáltatás díja 90 százalékkal nőtt az elmúlt időszak alatt. Emlékezzünk vissza rá, volt a 2002-2010-es időszak, amikor Európában nem épült annyi bevásárlóközpont, mint amennyi Magyarországon. Tehát azt lehet mondani, a piacot csak úgy, fogtuk és kiadtuk a külföld számára, ezzel tulajdonképpen tönkretettük a hazai növénytermesztést, állattartást, a hazai feldolgozóipart és ezzel párhuzamosan tényleg, valóban azt a hungarikumot, amit hellyel-közzel ma már törvénnyel is tudunk védeni. Tehát még egyszer mondom, tulajdonképpen ez az időszak volt a legbűnösebb időszak.

Amit Z. Kárpát Dániel a hat pontban elmondott, hogyha ezekből legalább jó párat meg tud valósítani a kormány, hiszen a törekvés teljes egészében az, hogy most már maga a szolgáltatói szektor hatósági árassá vált, most már van egy korlát, amit nem lehet túllépni, nem lehet átlépni, a másik oldalon pedig valóban a szolgáltatói szektorok olyan mérvű visszavétele, ami a nyugat-európai országokra jellemző, hiszen ha megnézzük a német szolgáltatói szektort, teljes egészében német kézben van, vagy a franciák francia kézben vannak, és lehetne sorolni minden egyes országot, amelyik nem azzal a szándékkal állt fel a kormányzati szintre, hogy kiárusítsa az országot, de sajnos ugye, az elmúlt időszakban ez teljes egészében a szocialista kormányzatra volt jellemző (Zaj az MSZP soraiban.), és most tulajdonképpen mosolyogva emelik fel ezt a grafikont, amit Józsa képviselőtársam mondott. Ez a begyűrűzés eredménye, képviselőtársam! Nyolc éven keresztül olyan dolgokat tettek, amelyek alapján a kilencedik vagy a tizedik évben sajnos összejöttek a negatív dolgok, és ennek az a hatása, hogy olyan mértékű emelkedés történt a kintlévőségek területén, ami egyszerűen radikálissá vált, és kezelhetetlenné vált a mai világban. Tehát ebből a szempontból... (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Megint csak önök beszélnek bele! Mások odafigyelnek, mások odafigyelnek önökre, önök állandó jelleggel bele próbálnak magyarázni minden olyan dolgot, ami teljesen valótlan!

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kellett volna a szolgáltatói szektort egyrészt olyan olcsó áron és olyan bizonytalan formában kiárusítani, hogy egyszerűen nem voltak benne a kötelező kitételek. Ilyen a bevásárlóközpontok esete is, a bankok esete is. Ugye, elkészítették önök a Zöld könyvet, a Fehér könyvet, a mit tudom én, milyen kódexet, és az égadta világon egyiknek sem volt semmiféle hatása. Teljes egészében csőd közeli állapotba került az ország, ezt önök is nagyon jól tudják, és talán azt lehet mondani, az önök számára és az önök idejében tulajdonképpen készültek is erre. Nem véletlenül fogalmazott sokszor maga Gyurcsány Ferenc úr, hogy az Orbán-kormány egy-két éven belül bele fog bukni abba a hagyatékba, amit önök tulajdonképpen a következő időszakra itt hagytak. (Zaj az MSZP soraiban.) Nem véletlenül fogalmazott így! Önök ezt nagyon jól tudták, és tudják ma is, és tulajdonképpen a mosoly mögött az a cinizmus lelhető fel, amellyel máig is megpróbálnak érvelni, és adott esetben tulajdonképpen magát a kormánypártot kellemetlen vagy rossz irányban, akár nemzetközi szinten is lejáratni.

Én még egyszer szeretném önöket arra kérni: ennek a parlamentnek az a dolga, hogy az ilyen kérdésekben próbáljon meg együtt gondolkodva és tényleg olyan intézkedéseket hozni, amelyek alapján a közműcégek és a közműrendszer magyar kézbe kerül, és ezáltal valóban garantálni, biztosítani lehet az állampolgárok számára, hogy hosszú távon is tudjanak tervezni. Ez másképp nem fog működni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Simon Gábor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Pár percig úgy gondoltuk, hogy akár jó irányba is mehetnek a dolgok, amikor Spaller megbízott államtitkár úr átvette Rétvári államtitkár úr helyét, de látom, hogy visszazökkentünk az eredeti állapotba.

Szomorú vagyok, államtitkár úr, őszintén, leginkább azért, mert úgy látom, ön nagyon sokszor elismétel egy hazugságot, de ha sokszor elismétli a hazugságot, attól az még nem lesz igazság, még önnél sem, államtitkár úr. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Az ügyfélszolgálat tekintetében, engedje meg, államtitkár úr - picit figyeljen rám, ügyfélszolgálat! -, 2011 januárjában egyes energetikai tárgyú törvények módosítására, T/1941., mi betettünk egy módosító javaslatot, magam is a jegyzője voltam, Józsa úr is a jegyzője volt, amelyben azt javasoltuk, hogy állítsák vissza a korábban az ügyfélszolgálatok terén azt a sokkal szélesebb kört, hogy a kistérségekben is legyen, a tömegközlekedéssel elérhető legyen, illetve a kikapcsolásnál legalább a három hónap meglegyen, mint feltétel, ezt önök leszavazták, ön is leszavazta, államtitkár úr, helyette bevezették azt a módosítást, amely egy hónapra csökkentette le a feltételt és egy sokkal szigorúbb feltételt. Nézzen utána a rendszerben, államtitkár úr, és legközelebb, amikor hazudik, és azt mondja, hogy mi ezt vagy azt tettük, akkor kérem szépen, előtte tájékozódjon! (Folyamatos moraj a kormánypártok soraiban.) Én sem vádoltam önt olyannal, amit egyébként nem tett meg, ezért azt kérem, ön se tegye!

Szeretnék itt visszautalni még egy dologra, államtitkár úr. Értelmezhetjük-e úgy, amikor ön az ügyészségre hivatkozott, hogy az egyfajta fenyegetés volt a másként vélekedőkkel szemben? Kell-e nekünk azért tartanunk öntől, önöktől, az ügyészségtől, mert másként vélekedünk egy adott szakmai kérdésben?

Zsigó úrnak pedig azt szeretném mondani, és illő tisztelettel teszem az alelnök úrnak, hogy mindig, amikor betettünk egy olyan javaslatot, ami egyébként a fogyasztók érdekében volt, önök ezt nem támogatták, leszavazták. Legutóbb a magáncsődnél Papcsák kolléga megígérte azt, hogy egy héttel később beterjesztik. (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Eltelt egy hónap, és önök még sehol nincsenek az ígért előterjesztéssel. Ennyit a szavahihetőségről.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Ki fog derülni mindenki számára, hogy ki áll a fogyasztók oldalán és ki nem, amikor majd ez a törvényjavaslat minden járási székhelyen és minden 5 ezer fő feletti településen kötelezően előírja azt, hogy az ügyfélszolgálat számára alkalmas helyiség és fórum legyen, akkor majd kiderül, önök hogyan szavaznak. Ezt a javaslatot a kormánypártok be fogják terjeszteni, kiderül, hogy az MSZP támogatja-e vagy sem. (Dr. Józsa István: Mi már beterjesztettük!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Zsigó Róbert képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, nem fogom elhasználni a két percet. Simon Gábor elnök úrnak szeretném elmondani, úgy látszik, az előbb, amikor hozzászóltam, akkor nem figyelt rám. Még egyszer kellő tisztelettel kérem önt: azért ülünk itt, hogy a fogyasztókat érintő és érdeklő ügyekben előrébb jussunk.

(12.10)

Tehát én azt szeretném kérni, hogy bizottsági elnökként is, ellenzéki képviselőként is úgy viselkedjenek, hogy erre méltó legyen a mai politikai vitanap. Az idegességüket értem, de ettől még a fogyasztók érdekében kérem (Derültség az MSZP padsoraiban.), viselkedjenek úgy, ahogy illik.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Zsigó képviselő úr, ha valaki itt ideges, akkor önök, illetve joggal a fogyasztók, ugyanis önök a fogyasztói jogoknak jelentősen alávágtak. Most nem akarom azt a hasonlatot hozni, amit már mondtam Orbán Viktor és a részeg huszárok esetéről, amikor összevissza kaszabolnak. Önök a fogyasztói jogoknak alávágtak a 2011. évi XXIX. törvénnyel, amely 2011. július 1-jével lépett hatályba, és ahogy az elnök úr elmondta, jelentősen csökkentette, korlátozta a fogyasztói jogokat. Ezzel tessék szembenézni, és ne minden mással! Ezen kellene orvoslást találni.

Az államtitkár úr elismételte azt a javaslatot, amit mi 2011 januárjában benyújtottunk. Most önök újra benyújtják. (Dr. Rétvári Bence: Nem is voltak járások.) Akkor elkaszálták. (Dr. Rétvári Bence: Voltak járások?) Önök voltak kormányon. Nagyon érdekes, hogy másfél év után erre ráébredtek. Erre azt a népi mondást tudom mondani, hogy a későn megjött ész még mindig jobb, mintha egyáltalán nem jött volna meg.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kettőperces felszólalásra megadom a szót Zsigó Róbert képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Most még rövidebb szeretnék lenni. Ezt elfelejtettem mondani az előbb Simon Gábor elnök úrnak, de most Józsa István képviselő úrtól is azt szeretném kérni, hogy akik nézik ezt a vitát a televízión (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: De nem nézik, mert nincs tévéközvetítés. - Az elnök csenget.) vagy hallgatják a rádión, azok nem az önök minősíthetetlen hangvételű hozzászólásaira kíváncsiak, hanem arra, hogy milyen intézkedéseket kívánunk tenni a fogyasztók érdekében. (Dr. Józsa István: Arról beszélünk.) Ezért azt szeretném kérni, hogy válogassák meg a szavaikat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Tukacs István képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tamás képviselőtársamnak vágytam volna a jelenlétét az ülésteremben, de ő eltűnt. Távhőügyben nagyon alapos és megfontolt javaslatokat mondott el. Csupán egy kérdést szeretnék hozzá intézni. Fideszes képviselőtársaim, ha látják őt, kérdezzék tőle.

Nagyon szépen hangzottak a javaslatok. Mikor látjuk a parlament asztalán őket? Legalább egy hozzávetőleges időpontot mondjon, mert szépeket mondani mindenki tud ebben az ülésteremben, de úgy gondolom, hogy önök, akik egy nap alatt tudnak törvényeket keresztülzavarni a Házon, le tudják tenni az asztalra törvény formájában. Kíváncsian várjuk az időpontot, ha van ilyen. Ha nincs, akkor csak a vitanap egyik applikációja volt ez a beszéd.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Zagyva György Gyula képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót, képviselő úr.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót. Most szintén egy olyan téma következik, ami az önök számára kellemetlen lesz, és nem szoktak erről beszélni, pedig az áramszolgáltatókkal kapcsolatban egy nagyon-nagyon fontos kérdés a kettős mérce esete, amit az áramszolgáltatók alkalmaznak a jogkövető magatartást tanúsító és mindent befizető fogyasztókkal, illetve az áramtolvajokkal szemben. Az állam pedig eltűri ezt a kettős mércét.

Hozhatnék nagyon sok települést, de például Tiszavasvári esetét azért hozom fel, mert az ottani polgármester ezen saját hatáskörben valamilyen szinten tudott segíteni. Sajnos nagyon sok polgármester ebben az országban nem követi. Ott márciusban 48 áramtolvaj lett leleplezve. Itt most nem azokról beszélek, akik nem fizetik ki a számlájukat, mert ilyen is van bőven, hanem akik a közvilágításra rákötnek és kampóval lopják az áramot, ami egyértelmű bűncselekmény, veszélyeztetés, s a többi, s a többi. Ez nagyon sok helyen, nagyon sok településen az országban egyáltalán nem ritka esemény. Ezt az áramszolgáltatók eltűrik, a rendőrség eltűri, az állam nem szól közbe. (Moraj az MSZP padsoraiból.) Egy kis figyelmet kérhetnék? Akkor menjenek ki társalogni, mert nem tudok így koncentrálni a feladatomra! Ezt a rendőrség, az állam eltűri, és például Tiszavasváriban önkormányzati nyomásra az E.ON nagy nehezen, hónapok elteltével levágta ezeket a kampókat.

Egyébként ezt egy átlag polgármester is megtehetné, mert arra is tudok példát hozni, hogy Érpatak polgármestere, Orosz Mihály Zoltán, amikor azt az áramszolgáltató nem tette meg, odament, és saját hatáskörben, vett az OBI-ban egy 8 ezer forintos fogót, levágta, amikor visszakötötték, akkor is levágta, és megoldotta ezt a problémát. Azoknak a fogyasztóknak üzenem, akik esetleg majd megnézik ezt a vitát az interneten, hogy ez azért óriási probléma, mert ezeket a pénzeket - általában cigánysorokról van szó, ki kell mondani, ahol tömegesen elkövetik ezeket az áramlopásokat - általában az áramszolgáltató a falura terheli rá. A közvilágítás annyival többe kerül, a falu utána ezt valamilyen szinten az átlagpolgárokra ráveri, több lesz a kommunális adó, vagy akármilyen formában. Több millió forintról van szó egy 2-3 ezres településnél, tehát ezek nem aprópénzek, hanem több milliós, akár tízmilliós költségek is, mert általában a cigánytelepek ezzel az árammal fűtenek - ugye, itt akkor már semmi sem drága. Az áramszolgáltatók nem mernek közbelépni, mert a médiaszuggesztió miatt azt szuggerálják beléjük, hogy bűnöző cigányokat bántani tilos, nem kell rájuk alkalmazni a törvényt. Nem mernek fellépni, mert félnek a médiamegtorlástól, a politikai megtorlástól, különböző liberális jogvédő csoportoktól. Az államtól semmiféle segítség ilyen irányba nem érkezik, az állam pedig nagyon szépen eltűri azt, hogy utána a lakosság százmilliókkal vagy milliárdokkal legyen terhelve.

Az elkövetkezendő törvényjavaslatokban, én nagyon szépen megkérem önöket, hogy ez majd legyen benne, hogy az áramszolgáltatók ezt ne tehessék meg - egyébként több közműre is vonatkozik ez, de főleg az áramszolgáltatóknál teljesen egyértelmű -, hogy ne tehessék meg, ne terhelhessék rá semmilyen formában a jogszerű fogyasztókra.

Arról is beszélhetnénk, hogy cigánytelepeken nem merik kikötni az áramot, amikor mondjuk, nyolcszázezres, egymilliós tartozásokat halmoznak fel adott családok, mert egyszerűen az áramszolgáltató embere, aki egyébként egy nyolcvanéves kisnyugdíjasnál a második hónapban elmegy és kiköti, a cigánygettóba nem mer bemenni, nincs megfelelő védelme. Az áramszolgáltató ott is ezt eltűri, szőnyeg alá söpri, és mit csinál: ráterheli a jogszerű fogyasztókra.

Szeretném, ha ez majd szerepelne ebben a törvényjavaslatban, és foglalkoznának vele. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Simon Gábor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kár, hogy az alelnökünk, Zsigó képviselő úr pont most lépett ki, de bizonyára mire befejezem, vissza fog érni a terembe. Szeretnék rendkívül konstruktív lenni, ahogy önök ezt igényelték.

Az alelnök úr nemrég kiadta a sajtóközleményét, amiben összefoglalta a mai vitanap értelmét. Szeretném a frakcióm részéről jelezni, hogy az alelnök úr közleményét alkalmasnak tartjuk arra, hogy ez például egy irányt jelöljön ki abban, amiről szakmai vitát le fogunk folytatni. Vannak benne olyan elemek, amikkel egyetértünk, van olyan, amiben szakmailag pontosítani kell. Mindenképpen szeretném az utolsó mondattól való eltérésemet jelezni, de az összes többiben van helye szakmai diskurzusnak, úgyhogy visszazökkenhetünk ebbe a szakmai körbe.

Tisztelt Ház! Ez is egy lehetőség arra, hogy érdemi vitát folytassunk le, de ez mindenképpen egy jelzés volt részünkről, hogy erre is nyitottak vagyunk, nem csak az önök vádaskodásaira.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Örvendi László képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót, képviselő úr.

ÖRVENDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti együttműködés kormánya jóváhagyta Magyarország negyedik középtávú, 2014-ig szóló fogyasztóvédelmi politikáját, amelynek alapján a fogyasztóvédelem megerősödött. Módosítottuk a fogyasztóvédelmi törvényt, új piacfelügyeleti törvényt alkottunk, a kormány újjászervezte a Fogyasztóvédelmi Tanácsot. Ezek mellett viszont további intézkedésre van szükség annak érdekében, hogy a közműszolgáltató cégek erőfölényével szemben védettebbek legyenek a magyar fogyasztók.

Az elmúlt egy évben jelentősen növekedett azon fogyasztói beadványok száma, amelyeket a gázórák befolyásolásával meggyanúsított, több százezer forintra megbüntetett fogyasztók nyújtanak be. A panaszosok hangsúlyozzák, hogy teljesen értetlenül állnak a helyzet előtt, mivel ők nem befolyásolták a mérőt.

(12.20)

Az érintett fogyasztók szinte kivétel nélkül ugyanarról a történetről számolnak be. A fogyasztási helyen az elosztótársaság munkatársai ellenőrzést végeznek; szabálytalan vételezés gyanúja miatt a helyszínen jegyzőkönyvet vesznek fel, a gázórát leszerelik, és dobozba vagy zsákba helyezik, majd elviszik. Ezt követően a fogyasztó levelet kap a mérő szakértői vizsgálatának helyszínéről és időpontjáról.

A jelenlegi előírások szerint, amennyiben a fogyasztó vitatja a szabálytalan vételezést, akkor igazságügyi szakértővel kell elvégeztetni a fogyasztásmérő vizsgálatát, amelynek keretében a szakértő megvizsgálja a plombák sértetlenségét, majd azt is, hogy történt-e mágneses befolyásolás. A fogyasztói panaszokból az derül ki, hogy az esetek többségében megállapításra kerül a mérő fogyasztó általi befolyásolása, annak mágnesezése, illetve annak megállapítása, hogy a mérőórán lévő plombák karcolódtak, vagy nem eredetiek. A mérőbefolyásolás szakértői megállapítását követően közel félmilliós kötbérkövetelési igénnyel lép fel a szolgáltató a helyzet előtt egyébként is értetlenül álló fogyasztóval szemben.

Nagy számban fordulnak elő olyan fogyasztói beszámolók is, amelyekből az derül ki, hogy a szolgáltatók helyszíni ellenőrzést végző munkatársai az ellenőrzés és a fogyasztási helyen végzett munkálatok során nem mindig tartják be maradéktalanul a vonatkozó előírásokat. Több fogyasztó számolt be ugyanis arról, hogy kiküldik abból a helyiségből, ahol a mérő fel van szerelve, vagy míg a szolgáltató egyik munkatársa az órát vizsgálja, addig a másikuk egyidejűleg a kitöltendő papírokkal, az aláírandó jegyzőkönyvekkel foglalja le az érintett fogyasztót, aki emiatt nem tudja folyamatosan figyelemmel követni, hogy mi történik a mérő ellenőrzése során.

A gázszolgáltatók azt mondják, hogy évente több milliárd forint káruk keletkezik a gázlopásokból, évente két Velencei-tavi nagyságú gázt lopnak el tőlük. A Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete szerint évente meghaladja a 10 ezret a szakértői vizsgálatok száma, de az esetek 80 százalékában nem a fogyasztó javára döntenek.

A fogyasztók kiszolgáltatottnak érzik magukat az egész vizsgálat alatt. Nem tudják, mit kell tenni. Értetlenül állnak a félmilliós kötbér és a szolgáltatás kikapcsolásának emlegetése előtt. Sokan megijednek, és inkább fizetnek. Érdekes módon lehet alkudozni, esetleg 20-30 százalékkal kevesebb kötbérrel is meg lehet úszni. Nem mindenki ijed ám meg. A minap olvasom a hajdúszoboszlói Városi Lapban, hogy pert nyert a gázszolgáltatóval szemben egy Pest megyei fogyasztó. A gyanúsítás árnyékában nem megijedt, hanem bírósághoz fordult, és a mágnesezéssel gyanúsított fogyasztónak adott a bíróság igazságot. Kimondta, hogy a fogyasztó nem nyúlt a gázórához. Ugyanakkor egy tegnapi újságban olvasom, hogy 43 ember ellen emelt vádat az ügyészség Szabolcs megyében gázlopás miatt.

A helyzet tehát bonyolult, de vissza kell szorítani a fogyasztói kiszolgáltatottságot. A vétlen fogyasztók ne hagyják magukat, forduljanak panasszal a Magyar Energia Hivatalhoz és nem utolsósorban bírósághoz. De azt vegyük figyelembe, hogy a törvényeket be kell tartani a gázlopásokkal kapcsolatban is.

Mindenesetre segíteni fogja a megoldást, ha a gázszolgáltatók minél hamarabb befejezik a gázórák kicserélését manipulálhatatlan mérőalkalmatosságokra. Mindaddig, amíg a gázórákkal kapcsolatos viták zajlanak, a kormány, segítve a fogyasztókat, a téli időszakra kikapcsolási moratóriumot rendelt el. A Fidesz és a fogyasztóvédelmi kabinet támogatja és ösztönzi a kormányt a fogyasztókat védő intézkedései megtételére.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém) (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztók érdekében megindított vitanap kapcsán én egy újabb témakörrel szeretném bővíteni ezt a kört a szolgáltatók esetében, ez a témakör pedig a pénzügyi szolgáltatások területén jelentkező anomáliák kérdése. Nem fogják szeretni a jelenleg ellenzéki képviselőtársaim az első mondataimat, pedig ezek a tények. Sajnos, ezeknek a pénzügyi szolgáltatóknak a megjelenése is a 2002-2010 közötti időszakra tehető. Sajnos, az első felvetések is, amelyek megpróbálták ráirányítani erre a figyelmet, szintén erre az időszakra tehetőek. Én magam is 2008 óta az én választókerületemben élő állampolgárok jelzése kapcsán foglalkoztam, és foglalkozom azóta is ezzel a témakörrel.

A pénzügyi szolgáltatások egy különös területe ez, amire szeretném felhívni a figyelmet, nevezetesen: a magukat fogyasztói csoportoknak nevező pénzügyi szolgáltatók köre. A történet előzménye 2008-ra tehető. 2008 év vége, 2009 eleje, amikor első körben tömegesen jelennek meg Magyarországon azok a súlyos gazdasági, pénzügyi és szociális helyzetbe kerülő családok, amelyek az akkor kialakult helyzetnek köszönhetően először elvesztik a munkahelyeiket, aztán elvesztik a családi bevételi forrásaikat, majd a korábban felvett hitelek törlesztőrészleteit nem tudják fizetni. Éppen ezért a kilakoltatás szélére kerülnek.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ezen családok, illetve ezen családok jelentős része esetében - így ennek megfelelően a hozzám forduló családok esetében is - nem arról volt szó, hogy luxusberuházások, presztízsjellegű fogyasztási termékek vásárlása miatt vettek fel bármilyen formában is hitelt. Arról volt szó, hogy akkor elengedhetetlen beruházások esetében vették igénybe ezt a módszert, és a 2008. év végén, illetve a 2009-ben kialakult helyzet miatt elvesztették a munkahelyüket, nem lett meg az az állandó jövedelemforrásuk, amely korábban megvolt, és ennek megfelelően kerültek ilyen helyzetbe.

Mit tudtak tenni akkor a családok? Az akkori kormányzattól nem kaptak segítséget; akkor nem volt lehetőség arra, hogy újra visszaszerezzék a munkahelyeiket. Ezek a családok a kiszolgáltatottság szélén voltak. Éppen ezért jött kapóra számukra az a lehetőség, amelyet a bevezetőben említett pénzügyi szolgáltatók kínáltak számukra.

2009-ben az akkori pénzügyminiszterhez írásbeli kérdéssel fordultam, "Szegények bankja vagy bűnszövetkezet" címmel. Akkor hívtam fel először a figyelmet arra, hogy a fogyasztói csoportok átverik ezeket az embereket, és az utolsó lehetőséget kínálva számukra mégis a csőd szélére sodorják ezeket a családokat.

Néhány mondat az akkori írásbeli kérdésemből. Mindkét család, amelyek hozzám fordultak, megpróbáltak mindent megtenni annak érdekében, hogy kilábaljanak ebből a helyzetből. Ekkor kerültek kapcsolatba olyan gazdasági társaságokkal, amelyek újságban feladott hirdetésekkel kínáltak megoldást ilyen krízisbe került emberek számára. Ezekben a hirdetésekben azt állították, hogy fedezet nélkül, jelzálogbejegyzés nélkül, minimális jövedelem igazolásával nyújtanak segítséget.

Ilyen gazdasági társaság volt akkor a Budapesten bejegyzett Group Saving Kft. is. Az akkor engem felkereső választópolgár megpróbálta ennek a cégnek a segítségét igénybe venni. Az ő elmondása szerint az ügyintézővel történt beszélgetésről kép- és hangfelvétel készült. Olyan lehetőséget kínáltak számára, amely alapján egy fogyasztói csoportban történő részvételt kínáltak neki. Több jogcímen kértek tőle előre pénzt, amely összeget közel félmillió forintos nagyságrendben be is fizetett. A választópolgár elmondása szerint azt ígérték számára, hogy ha ezeket a feltételeket teljesíti, akkor megkapja az idézőjelbe tett hitelt.

(12.30)

6 millió forintot kínáltak számára, havi 20 ezer forintos törlesztőrészletre. Ez a megoldás akkor ezeknek az embereknek a túlélését jelentette volna, de nem ez történt. A választópolgár azóta sem kapott semmilyen összeget semmilyen jogcímen, csupán ígéretet kapott, és újabb feltételeket közöltek vele. Kiderült, hogy az idézőjeles törlesztőrészletet minden hónapban fizetnie kell, ám az idézőjeles hitelhez csak akkor juthat hozzá, ha valamilyen szervezet valamilyen közgyűlése arról majd dönt. Aztán később az is kiderült, hogy csak akkor juthatna hozzá ehhez az ígért összeghez, ha egy összegben befizeti ennek a jelentős részét, és még abban a hónapban. Ekkor már milliós nagyságrendű összeget kértek volna ezektől az emberektől.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2009-et írtunk akkor. Látva ezt a problémát, én írásbeli kérdéssel fordultam, ahogy említettem, a pénzügyminiszterhez és az igazságügyi miniszterhez, és felhívtam az akkori Gazdasági Versenyhivatal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, illetve az adatvédelmi jogok biztosa figyelmét is erre. El kell mondanom önöknek, hogy megdöbbentő volt a válasz, amelyet az akkori kormányzattól kaptam. A legdrasztikusabb választ az akkori igazságügyi miniszter, Draskovics Tibor írta számomra, amelyben felhívta a figyelmemet arra, hogy használjam ki a fogadóóráimat arra, hogy - idézőjelben - jogi segítséget nyújtsak az embereknek, és hívjam fel a figyelmüket arra, hogy ne írjanak alá semmiféle ilyen megállapodásokat, vagy ha valamit aláírnak, akkor azt tüzetesen olvassák el előtte.

Szerencse, hogy 2010-et követően a jelenlegi kormányzat nem így állt ehhez a problémához. Mihelyt változás történt a kormány élén, újra felvetettem ezt a problémát, és ennek köszönhetően a Nemzetgazdasági Minisztérium már lépéseket is tett. Sajnos, csak a tűzoltás lehetősége jutott számunkra a jelenlegi formában, hiszen az igazi intézkedéseket 2009-ben kellett volna megtenni az akkori kormányzatnak. Most már arról van szó, hogy a jelenlegi kormány döntésének köszönhetően a jövőt illetően nem lehet ilyen fogyasztói csoportot létrehozni, nincs több lehetőség arra, hogy ilyen fogyasztói csoportok létrejöjjenek azért, hogy átverjék az embereket, ám arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a korábban megalakult fogyasztói csoportok sajnos még mindig szedik az áldozataikat.

Ha megnézik azokat az olcsó napilapokat, amelyek megjelennek ma Magyarországon, a hirdetéseik jelentős része ezeknek a fogyasztói csoportoknak a hirdetéseit teszi ki. Ennek megfelelően a problémát nem oldottuk meg véglegesen - a jövőt illetően igen, de jelen pillanatban még mindig fennáll ez a probléma. Azt is szeretném elmondani, hogy a jelenlegi információk szerint több mint százezer család áldozatul esett ezen fogyasztói csoportok működésének, éppen ezért örülök annak, hogy ilyen fogyasztóvédelmi napot szerveztünk itt a parlamentben, és annak is örülök, hogy a képviselőink jelentős része a problémafelvetéseivel megmutatta azt, hogy a jelenlegi kormányzat a fogyasztók oldalán áll, és abban is bízom, hogy a jövőt illetően sikerül ezt a problémát véglegesen megoldani.

Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Horn-kormány alatt indult és egészen a Bajnai-kabinet bukásáig tartó közmű-privatizáció mára kiforrott tapasztalatai egyértelműen rámutatnak arra, hogy a stratégiai állami vagyon magánkézbe adása egyértelműen az össztársadalmi érdek ellen hatott.

A befektetők a legtöbb esetben külföldi üzleti körök voltak, amelyeknek az érdeke a lehető legnagyobb profit megszerzése volt, természetesen minél kevesebb ráfordítás mellett. Ennek eredményeképpen a közműszolgáltatók által kezelt infrastruktúrákon az eltelt időszak során minimális fejlesztés valósult meg, az elfogadható műszaki színvonal megteremtése továbbra is várat magára. Ezzel egy időben ugyanakkor az is látható, hogy a fogyasztói árak drasztikusan emelkedtek, a lakosság terhei mára már elfogadhatatlan mértéket öltenek. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a felelőtlen gazdálkodás következtében hazánk a sárga csekkek országává vált. Elvárható lenne tehát, hogy egy magát a nemzeti ügyek kormányának valló kormány ezt a folyamatot visszafordítsa, hiszen mi más lehetne nemzeti ügy, mint egy valamennyi honfitársunkat közvetlenül érintő kérdéskör.

Indokoltnak tartottuk volna, és jelenleg is annak tartjuk egyébként, hogy az egyes privatizációkban szerepet vállaló személyek felelőssége vizsgálat tárgyát képezze, azaz történjen meg végre az elszámoltatás. Az ember igazságérzete joggal nyugtalan mindaddig, amíg az ezen ocsmány ügyletekben részt vállaló, az ország javait kiárusító személyek jelenleg is úgy élik mindennapjaikat, mintha valójában társadalmilag hasznos dolgokat műveltek volna. Azért is kiemelten fontos mindez, mert míg páran elképesztő haszonra tehettek szert, az emberek többségének nyomorúsága jelenleg is tart, azaz éppenséggel nemcsak hogy kárvallottjai voltak ezeknek az aljas kiárusításoknak, hanem jelenleg is - és amennyiben a visszavétel nem történik meg, a jövőben is - súlyos árat kell fizetniük a szó legszorosabb anyagi értelmében.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy Kóka János - mint az SZDSZ frakcióvezetője - 2008 februárjában Gyurcsány Ferenc privatizációval kapcsolatos napirend előtti felszólalására az alábbiak szerint reagált, idézem: "Örömmel üdvözöljük a bejelentett programot állami vállalatok tőzsdére vitelére, a privatizáció folytatására, hiszen nagyon fontos programelemünk az, hogy az emberek Magyarországon" - tehát az emberek Magyarországon - "tulajdonhoz juthassanak, okosan kockáztathassanak, befektethessenek, gyarapíthassák a vagyonukat."

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök érzékelik-e, hogy az emberek milyen óriási mértékű tulajdonhoz jutottak, hogy milyen rohamosan gyarapodott a lakosság vagyona, hogy általában az emberek milyen jelentős mértékű befektetésekkel rendelkeznek? A választ nem is kell megadni, mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi helyzet siralmas, a lakosság döntő részének az anyagi helyzete kifejezetten kilátástalan. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Kóka János volt a frakcióvezetője annak az SZDSZ-nek, amely parlamenti frakció biztosította a többséget annak idején Bajnai Gordon megválasztásához, és ma már pontosan láthatjuk, hogy mit is jelent az elszámoltatás teljes hiánya. Bajnai Gordon két és fél év elteltével, az úgynevezett fülkeforradalom után, ahelyett, hogy egyszer s mindenkorra eltűnt volna a hazai közéletből, újra kampányol, és immár a következő választásokra készül. Ez egyszerűen elfogadhatatlan, és az országra nézve beláthatatlan pusztuláshoz vezető kockázatokat hordoz magában. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásában sajnos önöknek is letagadhatatlan felelősségük van.

Engedjék meg, hogy ne csak a negatívumokat soroljam, hanem hozzak jó példát is a közművekkel kapcsolatosan. Kivételes üdítő példaként szeretném megemlíteni a Fővárosi Vízművek esetét, ahol a Fővárosi Közgyűlésnek idén tavasszal sikerült elérni azt, hogy a még 1997-ben - a Demszky Gábor nevével fémjelzett vészkorszakban - beszervezett francia és német befektetők végre, ha szabad így fogalmazni, levonultak a pályáról. A külföldi befektetőkkel egykor megkötött szerződés hozadéka egyébként a fővárosi lakosok számára abban jelentkezett, hogy az eredetileg nettó 56 forintos köbméterenkénti ivóvízár mára közel 3,5-szeresére, nettó 192 forintra emelkedett. A befektetők ugyanakkor több mint 40 milliárd forint profitot vittek el a társaságtól osztalék és menedzsmentdíj címén - ha úgy tetszik, áldásos tevékenységük ennyibe került a fővárosi lakosoknak.

Az ilyen helyzetek, tulajdonosi szerkezetek tehát tarthatatlanok és elfogadhatatlanok, egyértelműen idegen érdekek szolgálatában állnak, elvárjuk tehát, hogy haladéktalanul kezdődjön meg a stratégiai közműszolgáltató vállalatokban rejlő magánérdekeltségek kiszorítása, hiszen a víznek, a gáznak és az elektromos áramnak alapvetően nonprofit jellegű szolgáltatásként kellene mindenki számára igénybe vehetőnek lennie. Kétségünk sincs afelől, hogy a visszavétel megtörténte esetén a lakossági árak azonnali és drasztikus csökkentésére lenne lehetőség, és ez valamennyiünknek az érdeke lenne, hogy Magyarországon az embereknek az életét könnyebbé tegyük a közműdíjak csökkentésével is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Fejér Andor képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

FEJÉR ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Eredetileg nem szándékoztam foglalkozni ezzel a témakörrel, de Simon Gábor képviselőtársunk említette az államosítás kontra privatizáció kérdéskörét, és szeretném itt elmondani, hogy teljes egészében más az álláspontunk.

(12.40)

Mi nem tartjuk helyesnek azt, ha az energiaszektorban kizárólag a magánszektor szolgáltathat, illetve azt a privatizációt, amelyet még a Horn-kormány idején hatnapos privatizációs cselekedetként tettek: ha emlékeznek, négy nap állt rendelkezésre az ajánlatok értékelésére, és két nap alatt megkötöttük a szerződést. Azt gondolom, hogy ez egy akkora felelőtlenség volt, amely a mai napig rányomja a bélyegét az energiaszolgáltató piacra. Arról nem is beszélve, hogy nem tudunk egyetérteni azzal a garantált nyereségbiztosítással sem, amely az akkori szerződéseknek a része volt, magyarán: nem tudnak olyan rosszul gazdálkodni az energiaszolgáltató cégek, hogy ne legyen garantált nyereségük, amelyet az elszámolásban érvényesíthetnek. Arról nem is beszélve, hogy ez olyan stratégiai ágazatot hozott kiszolgáltatott helyzetbe, amely Magyarországnak egyáltalán nem érdeke. Ebből is kiderül számomra, hogy teljesen más a gondolkodásmódunk, teljesen más oldalról közelítjük meg az energiaszolgáltatók kérdéskörét.

Még egy másik adalék: érdekes módon vannak olyan országok Európában, ahol megéri az államnak részt venni, és Magyarországon energiaszolgáltató cégben tulajdonjoggal rendelkezni. Amit tehát hallhattunk itt akár LMP-s képviselőtársaimtól is, nem szerencsés dolog az, hogy az állam az energiaszolgáltató iparban szerepet vállal, merthogy a magántőke az egyetlenegy olyan gazdálkodási forma, amely ennek az ágazatnak a boldogulását hivatott biztosítani, ez a helyes út. Az államnak feladata van a közműszolgáltatások területén, és egy kis privatizációs bevétel, illetve a költségvetési lyukak betömése miatt szerencsétlen volt lemondani az állami tulajdonról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bántó az az elégedettség, MSZP-s képviselőtársaim, amely önökből árad. Az örökséget mérlegre téve eladósodott államot, önkormányzatokat és családokat láthattunk. Ez súlyos hagyaték, ezért engedjék meg, hogy kimondjam: semmi okuk az elégedettségre, kormányaik nem jeleskedtek a kiszolgáltatott fogyasztók megvédésében. 2001-ről 2010-re megduplázódott azon családok száma, amelyek jövedelmük több mint egyharmadát költötték rezsire. Nem tudjuk elfogadni a gázár 200 százalékot meghaladó, és az elektromos energia árának közel 100 százalékos növekedését. Nehezen lenne hihető, hogy ez az emelkedés nem járult hozzá a tetemesre emelkedett, kifizetetlen számlatartozásokhoz. Azért nem tudjuk ezt elfogadni, mert nem tettek semmit annak érdekében, hogy kordában tartsák az áremelkedéseket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ki kell mondanunk: nem szabad visszatérni az ingyenvirsli, sör vagy segély illúziójához, még az ígéretek szintjén sem. Tegyük világossá, hogy az igénybe vett szolgáltatás díját ki kell fizetni. Nevetségesnek tartom az a vitát, hogy a 30 nap után 60 napos határidővel ki lehet vagy nem lehet kapcsolni egy fogyasztót. Ez elsősorban szociális kérdés, tehát azt gondolom, hogy inkább azt kell megvizsgálni, hogy szociális alapon jelentkezik ez a probléma, vagy pedig egyéb oka van. Nem szabad azt az illúziót kelteni, hogy bárkinek megengedhetjük, hogy akár fél évig ne fizethesse ki az igénybe vett szolgáltatás árát. Amivel szintén nem értünk egyet, az a szolgáltató cégek korlátlan piacbirtoklása, korlátlan költség- és nyereségigényének érvényesíthetősége. Az államnak rajta kell tartania a kezét az ország energetikai ütőerén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Z. Kárpát Dániel említette, hogy ne dőljünk hátra. Szeretném mondani képviselőtársamnak, hogy eszünk ágában sincs hátradőlni, sőt minden törekvésünkkel azon vagyunk, és az eddigi intézkedések mellett arra biztatjuk a kormányt, hogy további lépéseket tegyen a kiszolgáltatott fogyasztók megvédésére. (Dr. Józsa István: Az a megrendelés, hogy államosítsanak.)

Most pedig kérem, engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül említést tegyek a kormány eddigi intézkedéseiről, illetve felsoroljak egypár gondolatot a tervekkel kapcsolatosan. Elfogadtuk az energiastratégiát; ennek fókuszában a hazai ellátásbiztonság szavatolása és a gazdaság versenyképességének fenntartható fokozása áll. Ez a garanciája annak, hogy az energiaszektor szolgáltatásai versenyképes áron elérhetőek maradnak a gazdasági szereplők, valamint a lakosság számára. A megelőző kormányok nem megfelelő energetikai szabályozása és a gazdasági világválság nyomán fellépő pénzügyi és hitelválság együttes hatására a sokak számára nehezen kigazdálkodható rezsiköltségek az elmúlt években gyors ütemben növekvő részt tettek ki a magyar családok és háztartások kiadásaiból. A nemzeti kormány (Dr. Józsa István: Nemzeti ügyek kormánya!) nem pusztán a sebek bekötözésére koncentrál, hanem a hasonló, a magyar társadalmat ért sérülések kockázatainak folyamatos mérlegelése mellett határozott intézkedéseket foganatosított azok megelőzése érdekében.

A kormány a szociális biztonságot erősítő intézkedésként állami ármeghatározást vezetett be a gáz-, a villamosenergia- és a távhőszolgáltatásban. Kiküszöböltük az indokolatlan áremeléseket azáltal, hogy a földgáz és a villamos energia árát 2010 nyarától, a távhő árát pedig 2011 áprilisától az energiaügyekért felelős miniszter határozza meg. A földgáznál az egyetemes szolgáltatás esetében 2011. január 1-jével bevezettük az úgynevezett sávos végfogyasztói árrendszert, amellyel az 1200 köbméter/év alatt fogyasztók számára 2011. január 1-jével nem emelkedett a gáz ára. Az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult fogyasztók piaci árakon jutnak földgázhoz. Átalakítottuk a távhőár-szabályozást, az árakat 2011. március 31-ei szinten tartjuk. 2011. október 1-jével hatályba léptek a távhőár-szabályozási miniszteri rendeletek, a távhő végfogyasztói árai továbbra is változatlanok maradtak. A rendszer további optimális működése és a fogyasztók zavartalan téli ellátása érdekében 2012. január 1-jétől szükséges volt minimális áremelést végrehajtani, azonban a végfogyasztói árak az inflációt meg nem haladó mértékben növekedtek, mindazonáltal sikerült a rezsiköltségeket a lakosság teherviselő képességéhez illeszkedő módon és mértékben kordában tartanunk.

A kormány abban érdekelt, hogy az energiaárak a lakosság teherviselő képességéhez illeszkedő módon és mértékben alakuljanak, a háztartások jövedelméből energetikai kiadásokra fordított összegek csak a lehető legindokoltabb esetekben növekedjenek. A hatósági árak a legutóbbi negyedéves felülvizsgálatok nyomán sem változtak az egyetemes fogyasztásra jogosult fogyasztói körben. A fogyasztók közszolgáltatásával kapcsolatos adminisztrációs és egyéb terheinek csökkentésével a kormány minden lehetőséget megragad, hogy az emberek hétköznapi nehézségeit csökkentse. A jövő évtől egyszerűbben intézhető a gáz- és villanymérők átírása. Évente több mint 800 ezer ilyen átírás történik lakáscsere, tulajdonosváltás miatt, és csak ez önmagában 200 millió forintos megtakarítást jelenthet a felhasználóknak. Országos, egységes eljárásrend lesz egységes határidőkkel, és a szolgáltatóknak az eddigi, akár 30 napos időtartam helyett a bejelentés kézhezvételét követő nyolc napon belül el kell végezniük a helyszíni ellenőrzést. Rövidült és egyszerűsödött a gázkészülékek és gázkazánok cseréjével kapcsolatos ügyintézés; az eddigi 30-45 nap helyett a csere akár egy nap alatt is megtörténhet. A nagycsaládos gázárkedvezmény igénybevételéhez kapcsolódó adminisztratív terhek is csökkentek, ami 320 ezer lakost érint, és a változásoknak köszönhetően egyszerűbben igényelhetik a kedvezményt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor válság van, és a közműszámlák kiegyenlítése sok embernek mindennapi gondot jelent, akkor világos, hogy ezzel éles ellentétben van, hogy a közműszolgáltatást nyújtó cégek profittermelése hatalmas. A kormány a szolgáltatók erőfölényéből adódó fogyasztói terhek mérséklésére törekszik az energetikai szolgáltatások területén.

A hatályos szabályozás elmúlt hónapokban történő áttekintését követően a kormány az alábbi szabályozási kérdések rendezését tartja szükséges feladatnak. A fogyasztók védelmében kezdeményezett intézkedések a következők: a felhasználók számára több különdíjas szolgáltatás ingyenessé tétele, a hálózattal újonnan csatlakozó felhasználók kérésére felhasználónként egy alkalommal ingyenesen kell felszerelni előrefizetős mérőt. A szolgáltató és a lakossági fogyasztó közötti elszámolási viták egyértelmű rendezése érdekében az elosztó a leszerelt mérőt az utolsó mérőállást tartalmazó első elszámoló számla fizetési határidejét követő 30-60 nap helyett a számla elévülési idejének teljes időtartama alatt, azaz két éven át köteles megőrizni, amennyiben a leszerelt mérőóráról nem készült digitális felvétel.

(12.50)

Az éves egyszeri leolvasás sikerességének biztosítása, a becslésen alapuló elszámolások megritkítása érdekében az elosztó köteles értesítést hagyni a felhasználónak a leolvasás második megkísérlésének idejéről, amely második leolvasást akár este 20 óráig is biztosítani kell. Ha ez nem felel meg a fogyasztónak, akkor az elosztó köteles egyeztetni vele az új időpontról. A fogyasztó kérésére a szolgáltató köteles lesz az évesnél gyakoribb leolvasást eszközölni. A felhasználókat közműtartozások esetén csak akkor lehessen kikapcsolni a szolgáltatásból, ha a szolgáltató polgári peres eljárást kezdeményezett. Az egyetemes szolgáltató az 5 ezer főnél nagyobb lélekszámú településeken munkanapokon valamely ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben köteles biztosítani a panaszfelvétel lehetőségét.

Meg kell erősíteni a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzési jogosítványait, meg kell teremteni a hiányolt hatáskört a szolgáltatók üzletszabályzatának vizsgálatára, amely a szervezet hatékonyabb fellépését teszi lehetővé. A fogyasztói számlakép érthetősége, áttekinthetősége érdekében a számla második oldala helyett az első oldalon lesz kötelező az elszámolási időszak feltüntetése, az elszámolt fogyasztást ki kell emelni a számlán. Az engedélyesek a továbbiakban nem végeztethetik el más személlyel szerződés alapján engedélyköteles tevékenységük egy részét, a fennálló kiszervezési szerződések további módosításai nem lesznek érvényesek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra biztatom önöket, hogy mindannyian járuljunk hozzá a magunk területén a szolgáltatások magasabb színvonalon történő biztosításához a realitások és az elvárások kölcsönös mérlegelésével. Ezt várják el tőlünk Magyarország polgárai, ezt várják el tőlünk a választóink.

Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm képviselő úr felszólalását, hiszen végig azokat az intézkedési terveket sorolta, pontosabban kéréseket, amelyek más frakcióknál - az LMP-nél és a Jobbiknál is - felmerült felvetések, élethelyzetek voltak, és ezen élethelyzetek alapján azokat a könnyítéseket, azokat a jogszabály-módosításokat, amelyek valóban a fogyasztók helyzetét javíthatják, a szolgáltatóknak ez pedig nyilván terhet jelent, de azt az aránytalanságot, amiről már sokat beszéltünk itt a mai nap folyamán, amelyik a szolgáltatók számára csak könnyítéseket tartalmazott a jogalkotás tekintetében, míg a fogyasztók számára nehézségeket, ebben igyekszik javítani, hozzáférésben, bizonyíthatóságban, a számla áttekinthetőségében.

Azokat a javaslatokat, amiket a képviselő úr mondott, a kormány támogatni tudja, és szerepeltetni fogja abban a javaslatában, amit majd a parlament elé is fog terjeszteni heteken belül.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Fejér Képviselő Úr! Ön újra szóba hozta a garantált nyereséget. Mondom önnek még egyszer: 2001-ben a CX. törvénnyel az Orbán-kormány törölte el a hatósági árak rendszerét, szabadította ki a palackból a szellemet. Hogy ezt számokkal is igazoljam önnek, a privatizációkor 8 százalékos eszközarányos nyereség ennek a 2001-es változásnak a hatására 22,8 százalékra változott. Gondoljon erre is, miközben visszamutogatnak!

Ehhez annyit hadd tegyek hozzá, képviselő úr, hogy ma kaptuk kézbe az Állami Számvevőszék jelentését, igaz, hogy nem gázról, de szintén közmű, a vízről a következőt mondja: a díjban meg kell térülnie az amortizációnak, a nyereségre és a fejlesztésre is fedezetet kell nyújtani. Ezzel szemben mit tett az önök kormánya? Tisztelt Képviselő Úr! Önök adót vetettek ki minden címen a közszolgáltatókra, amit aztán nagyon ügyesen el is tapsoltak két pillanat alatt, ennek lett a következménye, hogy csökkent a szolgáltatás színvonala, nincs fejlesztés, nincs beruházás. Tehát az, amit kénytelenek vagyunk elszenvedni, ebből van.

Ékes képviselő úr beszélt arról, hogy az előző évek következménye az, hogy ilyen sokan nem tudnak fizetni. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor közbekiabáltam, igen, a csökkenő reálkereseteknek óriási szerepük van ebben, és ez is az önök sara. Az a hebehurgya egykulcsos adórendszer, amely sújtja a kiskeresetűeket, a gyermeket nevelő családokat, akiktől elvették az adójóváírás lehetőségét, akiket sújt a 6 százalékot meghaladó infláció, persze, hogy nem tudnak fizetni!

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Göndör képviselő úr, azért van itt másik felelősség is, az, amit Fejér Andor felvetett, a magánszféra és az állam szerepe a közműcégekben. Az is egy felelősség, hogy akik a privatizációt végrehajtották, azok milyen magántőkét engedtek be ezekbe a közműcégekbe. Például említhetném itt a franciák részéről azt a SUEZ vállalatot, amelynek amikor lejárt Párizsban, tehát a saját hazájában a szerződése, a párizsi önkormányzat páros lábbal rúgta ki, és 1985 óta először csökkenhettek Párizsban a vízműárak. Az a felelősség, hogy önök milyen magántőkét engedtek be, mennyire szolgálták ki ezeket a cégeket, és az mennyire szolgálta a magyar lakosság, a magyar nemzet érdekét.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót László Tamás képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsőként hadd reagáljak Göndör képviselő úr kirohanására, aki 2001-es intézkedésről beszélt. De közben önök nyolc évig kormányoztak, és mit tettek, könyörgök? (Göndör István: És önök mit tettek az elmúlt két évben?) Kérem szépen, pihenjen, képviselő úr!

ELNÖK: Képviselő úr, megadom a szót, ha kéri!

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Képviselő úr, a helyzet az, hogy mi bizony komoly lépéseket tettünk a fogyasztók érdekében. De elmondom önnek és Józsa István képviselő úrnak is, a vita elején elhangzott az, hogy hol a panelprogram. Kérem szépen, a XV. kerületben jelenleg csak az önkormányzat égisze alatt hetesszáz darab lakás felújítása folyik, összesen pedig mintegy ezer lakás felújítása folyik a XV. kerületben, ráadásul az általunk felújított épületek 16 centis hőszigeteléssel készülnek, vagyis az országban egyedülálló módon olyan fogyasztóvédelmet honosítunk meg, amivel nem a múltbeli, hanem a 2020-as szabványnak teszünk eleget. Úgy gondolom, hogy itt bizony a fogyasztóvédelem számtalan vonása is megjelenik a mi intézkedéseinkben, és ezt nemcsak a XV. kerületben csinálják, hanem másutt is.

Hadd mondjak még egy aspektust, ami azért érdekes, mert nemcsak a kisfogyasztó a fogyasztó, hanem az önkormányzat szintén fogyasztóként jelenik meg. Erre is mondok olyan dolgokat, amiben szeretnénk, ha törvényi és egyéb változások lennének. Itt tartok a kezemben egy óriási számlacsomagot, amit a MOL és a Főgáz bocsátott ki az önkormányzat számára. 2012 második félévében, egy hónappal ezelőtt a 2011. január 13. és március 31. közötti időszakra. Ez azt jelenti, hogy ezek a nagy művek nem tesznek eleget a szerződéses kötelezettségüknek, amiben az szerepel, hogy havi számlázás van. Ebben is lépni kell. Az önkormányzatok is fogyasztók, és azokat is meg kell védelmeznünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Simonka György képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót.

SIMONKA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita végéhez közeledve úgy gondolom, hogy elég sok, a fogyasztók számára igen hasznos javaslatot, észrevételt hallhattunk. A fogyasztóvédelem a lakosság számára egy igen fontos terület. Fogyasztunk akkor, ha vásárolunk, fogyasztunk akkor, ha kereskedelmi szolgáltatást veszünk igénybe, és természetesen akkor is, amikor közszolgáltatásokat veszünk igénybe. Ezért nagyon fontos, hogy a lakosság mindig védve legyen a profitorientált nagyvállalatok előtt is.

Sajnálatos módon az elmúlt években nagyon sok olyan hírt hallhattunk, hogy a szolgáltatók több alapvető szabályt áthágtak, és az alkalmazottaik bizonyos esetekben - hogy felsőbb utasításra vagy sem, azt nem tudhatjuk, de - csaláshoz is folyamodtak. Köztudott, hogy nagyon sok családnál szabálytalan vételezést fedeztek fel az egyik gázszolgáltató alkalmazottai, amelynek következtében több százezer forintos bírságokat szabtak ki. Mivel az irreális bírságok nem kerültek befizetésre, a vállalat kikapcsolta a szolgáltatást, sok esetben a téli időszakban. A családok egyik napról a másikra azt tapasztalták, hogy több százezer forint jogtalan követelés van a nyakukon, és mindezek mellett még a szolgáltatásokat is felfüggesztették. Véleményem szerint muszáj ezen változtatni, hiszen tűrhetetlen, hogy a közszolgáltató olykor családok tucatjait fosztja meg az alapvető napi szolgáltatástól.

A multinacionális vállalatok térhódítása a korábbi szocialista kormányok idején szabadult el. A Gyurcsány- és Bajnai-korszak felelős miniszterei és államtitkárai semmit nem tettek annak érdekében, hogy a fogyasztók ne kerüljenek ilyen kiszolgáltatott helyzetbe.

(13.00)

Beavatkozás nélkül tűrték, hogy a nagytőkés külföldi vállalatok kiszervezik szinte az összes szolgáltatásukat alvállalkozók irányába, és esetenként szabályellenesen működnek, szabálysértések tucatjait követik el.

A kormányváltást követően gőzerővel dolgoztunk azon, hogy ezt a kialakult kaotikus állapotot helyre tudjuk hozni. Igen sok küzdelmen vagyunk már túl, de a rendszerben még vannak, akadnak csiszolandó területek. A Fidesz-KDNP-frakció tagjai véleményem szerint maximálisan elkötelezettek abban, hogy olyan jogszabály-módosításokat indítványozzon a kormány, amelyekben egyértelműen a fogyasztók oldalára állunk. A fogyasztók védelmében lépünk fel, és korlátozzuk a multinacionális vállalatok, ideértve a közszolgáltatások teljhatalmát is.

Az elmúlt két év fogyasztóvédelmi irányai kiválónak bizonyultak, hiszen a vállalkozásbarát hatósági filozófia beválni látszik. Európai uniós eredményeink a fogyasztóvédelem területén igen kimagaslóak, és a hatóság új kommunikációs felületei pedig számos korcsoportot szólítanak meg. Őszintén remélem, hogy ehhez hasonló pozitív lépésekre számíthatunk a jövőben a közszolgálatok területén is, hiszen - mint már említettem - mindenben hajlandók vagyunk támogatni a kormányt, ami erősítést a magyar fogyasztók védelmében tesz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel a kormánypárti képviselők informálisan jelezték a felszólalásokban, hogy a vita a végéhez közeledik, tehát látható, hogy még talán az időkeretek sem lesznek teljes egészében kihasználva, megpróbálok egy utolsó kísérletet tenni arra, hogy felvessem azokat a témaköröket, amelyekre nem kaptunk választ, vagy csak nagyon érintőlegesen láttunk hozzá a kitárgyalásukhoz. Teszem mindezt a majd' egymillió közműcégkárosult érdekében, hiszen ha a családtagokkal felszorozzuk azoknak a számát, akiket indokolatlan átterhelések értek, vagy akik az egyenlőtlen erőviszonyoknak köszönhetően ki vannak szolgáltatva ezeknek a társaságoknak, akkor bizony láthatjuk, hogy legalább ennyi honfitársunkat fenyegeti a közműcégek különböző visszaéléscsoportjainak fajtái, de elmondható, hogy mindenkit terhel az, amit ők ránk terhelnek.

Adódik a kérdés, hogy hogyan magyarázza a kormányzat a Magyar Energia Hivatal azon statisztikáját, amelynek értelmében egy évvel korábban még csak harmadekkora volt az elmaradással rendelkező háztartások száma, és az elmaradás mértéke is nagyságrendekkel kisebb volt, mint most, tehát az egyéves felpörgés oka mi. Erre már részlegesen kaptunk azért választ, de nagyon érdekelne bennünket a kormány álláspontja a saját tevékenységét, a saját felelősségét illetően; főleg annak ismeretében, hogy bár a szocialista kormányzatok 8 százalékos eszközarányos nyereséget garantáltak ezen cégeknek, 2000-ben a Fidesz ezt nem megszüntette, hanem csak 6 százalékra csökkentette. Tehát óriási problémaként kell értékeljük, hogy ezen garantált profit biztosítását ugyanúgy rendszerben tartotta a Fidesz is valamiért az első kormányzása alatt. Látható, hogy ez önmagában kiengedte a szellemet a palackból, ennek köszönhető, hogy aztán 15-30 százalék közé nőtt az a profitráta, amit ki tudtak venni ezek a cégek éves szinten. Adódik tehát a kérdés, hogy hol a pénz, ki számol el, ki számoltat el. Nem lehet ezt elintézni egy vitanappal, és nagyon remélem, hogy a kormányzat sem akarja.

De legalább ilyen fontos másik felmerülő kérdés az, hogy mit tenne a kormányzat annak érdekében, hogy megszüntesse azt a tarthatatlan helyzetet, hogy a leginkább rászoruló, tehát összes energiaszükségletének 45 százalékát gázból fedező Magyarország vásárolja a legdrágábban a gázt egész Közép-Európában. Tehát ezen fenntarthatatlan helyzet változtatásért kiált, fel kell lépni ez ellen, tenni kell valamit.

A Jobbik egyáltalán nem véletlenül kezdeményezi azt - ezek mellett és ezeken felül -, hogy alakuljon meg egy olyan eseti bizottság, amely a közművek közösségi tulajdonba való teljes körű visszavételével foglalkozik. Nem az intézmény rossz, amikor bizottságokról beszélünk, hanem tartalommal kell ezeket megtölteni, ebben szenvedett hiányt a parlament az utóbbi időszakban álláspontunk szerint. De mindenképpen előre kell lépni itt is, hiszen - még egyszer mondom - kétfrontos harcra kényszerítenek önök minket: a két szélsőség közül az egyik 12 évet kormányzott, a másik 6 évet, de látható, hogy a felelősségük oszthatatlan e tekintetben és ebben a kérdéskörben.

Tehát még egyszer mondom: ne pipálják ki egy vitanappal ezeknek a tárgyalását, fogadják el a Jobbik hat pontját a közműcégek ügyfelei érdekében, amelyek közül a legfontosabb egyértelműen az, hogy a közműszolgáltatókban mint stratégiai fontosságú vállalatokban a többségi állami tulajdon megszerzése és fenntartása legyen az elsődleges, továbbá a szolgáltatók közül azok számára, amelyek folytatólagosan visszaéléseket követnek el, tételes elszámolást kell hogy tartogasson a magyar politika a következő években.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Spaller Endre képviselő úr, KDNP-képviselőcsoport.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. A privatizáció, ami még a Horn-kormány alatt zajlott le, sok reménnyel nem kecsegtetett minket. Azért nem, mert azt gondoltuk - ahogy ez be is igazolódott -, hogy ezek a cégek alapvetően a profitjuk maximalizálására fognak törekedni, és nem arra, hogy a fogyasztói jogoknak érvényt szerezzenek.

Teljesen egyetértek Simonka képviselőtársammal, aki ez ügyben egy egész jó felszólalást mondott arra, hogy mennyire kell erősíteni itt a fogyasztói jogokat, hogy amikor ez a privatizáció megtörtént, ha egy dologban reménykedhettünk a sok negatívum mellett, az talán pontosan az volt, hogy ezek a nagy nyugati cégek, amikor átveszik ezeket a kelet-európai leányvállalatokat, akkor meghonosítanak egy olyan ügyfélkultúrát, ami Nyugat-Európában mindennapos. Nem hiszem azt, hogy ha mondjuk, egy francia állampolgár - itt pont a Suezt említették sokan - bemegy egy ügyfélszolgálati irodába, akkor ott úgy bánnak vele, ahogy Magyarországon például makói képviselőtársunk elmondta a példájában, hogy van tíz ember kiszolgálására lehetőség, és utána egész egyszerűen kidobják az embereket. Nem hisszük, nem hiszem azt, hogy mondjuk, Olaszországban vagy bárhol máshol, ha fölhívunk egy ügyfélszolgálatot, akkor ott időnként 20-30-40 percet várakoztatnak - az ügyfél pénzén - azért, hogy elintézhessük a saját ügyeinket. Nem hiszem azt, hogy Nyugat-Európában, mondjuk, egy brit állampolgárnak lehetetlen interneten bármit is elintéznie, ahogy ez Magyarországon van.

Amikor ez a privatizáció megtörtént, az egyik dolog, amiben reménykedhettünk - és amiben ugyanúgy csalatkoznunk kellett, még ennyi értelme sem volt az egésznek -, hogy bizony egy ügyfélbarát kultúra megjelenik ezeknél a cégeknél, amelyekre, mondjuk ki őszintén, bizony lehetőség és bizony igény lett volna. Nem, nem ez történt, és ennek egy ellenpéldájaként hadd mondjam el, hogy pont a hatóságnál, amely hatóságról mindig azt gondoljuk, hogy na, az aztán nem egy ügyfélbarát, ott milyen lépések történtek.

Először is, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szakított ezzel a kommandószerű ellenőrzéssel. Hadjárat, kommandó helyett olyan ellenőrzéseket tart, amelyek esetében, ha kisebb súlyú szabálysértést talál, akkor van úgy, hogy nem is büntet, hanem csak felhívja erre az emberek figyelmét, és kéri őket, hogy javítsák ki. Konzultáció keretében kérte ki az emberek véleményét, és ezt beépítette a saját tevékenységébe. Fórumoldalt hozott létre az nfhforum.hu oldalon, ahol szintén várja mindig az észrevételeket. Nem tudom, hány olyan szolgáltató van - ezek ugye piaci alapon működő szolgáltatók -, ahol honlapon lehet jelezni a szolgáltatóval kapcsolatos problémákat. Az NFH elindította a Facebook-oldalát, ezt is azért, hogy közvetlenül tudjon kommunikálni az érdeklődő fogyasztókkal, és közvetlenül lehessen az NFH-nak problémákat jelezni, illetve Fogyasztóvédelmi Tükör címmel új hivatalos lapot jelentetett meg.

Nagyon fontosnak tartom, hogy hétvégi telefonos ügyeletet vezetett be. Nem tudom, hány olyan közműcég van, ahol hétvégi telefonos ügyelet van. Még egyszer mondom, egy hatóság, amiről azt gondoljuk, hogy nem annyira fogyasztóbarát, ott bizony ez működik. Ezen túlmenően valamennyi határ menti országgal jó szakmai, fogyasztóvédelmi kapcsolatot épített ki. Ez azért nagyon fontos, hogy ha valamilyen olyan ügye van valamelyik állampolgárnak, amelyik mindkét országban - például Magyarországon és Szlovéniában egy utazás kapcsán - kialakul, akkor ezt a két hatóság ezen együttműködések mentén tudja rendezni. De ugyanígy nagyon sokat beszélünk arról, hogy például Kínából nem mindig jó minőségű termékek érkeznek Magyarországra. Talán kevesen tudják, hogy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság most építi ki azt a kínai fogyasztóvédelmi vonalat, kapcsolatot, amelynek révén ezek a kevésbé biztonságos termékek Magyarországra áramlása megállítható.

(13.10)

Ugyanígy ezt szolgálja, hogy nagyon aktív a Fogyasztóvédelmi Hatóság abban az európai együttműködési rendszerben, ami meggátolja, hogy az Európai Unióba beérkezzenek ezek az áruk. Tudnunk kell - mi külső határ vagyunk -, ha Magyarországra belép egy ilyen veszélyes termék, az utána akár Portugáliáig bárhol eladható. RAPEX-nek hívják ezt a rendszert, és ebben a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság az egyik legaktívabb, idén éppen az első helyen áll, tehát a magyar hatóság jelezte a legtöbb hibás terméket, amelyet így kiszűrt, nem engedett be az Európai Unió területére.

Nagyon fontos, hogy miközben az ellenőrzések hatékonyságát is igyekezett növelni azáltal, hogy nem büntetett első körben, hanem csak figyelmeztetett, oktatást foganatosított, azon túlmenően néhány pozitív, ösztönző lépést is elindított. És talán érdemes megemlíteni, hogy mindez az NFH elnökének a fejéből pattant ki, ha mondhatom ezt, úgy hívják őt, hogy Pintér István. Talán az ő nevére azért érdemes odafigyelni, mert a magyar fogyasztóvédelemben még sokat fogjuk hallani ezt a nevet.

Az első ilyen ötlet, amit az NFH megvalósított, a pozitív lista volt, tehát ma már a cégek jelentkezhetnek, mondhatják azt, hogy bizony ők teljesítik mindenben a fogyasztóvédelmi törvényt, és ezen kívül valami pluszt is adnak a fogyasztóknak; extratájékoztatás lehet ez, vagy bármi más, extrahatáridőket vállalhatnak. Ezek a cégek egy pozitív listára kerülnek föl, viselhetik a fogyasztóbarát emblémát, és ezáltal a fogyasztók is bátran fordulhatnak oda, vásárolhatnak ott.

A második ugyanilyen nagy ötlet, ami egy svéd ötlet továbbfejlesztése volt, a nemzeti fogyasztói termékkosár, ami arról szól, hogy ha az embernek, mondjuk, nem áll rendelkezésére korlátlan mennyiségű pénz, valamennyi összegből szeretne bevásárolni, akkor itt megtalálja azt, hogy milyen magyar termékeket tud vásárolni, jó minőségű magyar termékeket, amelyek ráadásul remélhetőleg egészségesek is, és amelyeket bátran fogyaszthat. A nyugati cégek általában reklámmal érik el azt, hogy ismertté váljanak, az NFH ezt nem teheti meg, de nyilván azt a reklámot meg tudja adni, hogy ha valami valóban jó minőségű, akkor be tudja venni ebbe a nemzeti fogyasztói termékkosárba. Létrehozta a fogyasztóbarát tanúsítási rendszert. Erre cégek pályázhatnak, és utána saját szórólapjaikon megjelentethetik azt, hogy ők fogyasztóbarát cégként működnek.

Szerintem egész Európában teljesen egyedülálló az az új rendszer, ami most indult el, most van kiépülőben, szintén a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság indította el. "Okos kosár" ennek az elnevezése, és arról szól - mindig elmondjuk, hogy már az óvodában, már a gyerekkorban tudatosságra és fogyasztóvédelemre kell nevelni a gyerekeket, tudatos fogyasztóvá kell őket nevelni, hogy tudjanak élni a saját jogaikkal, nos, az "okos kosár" pontosan erről szól -, ez egy olyan honlap, egy olyan játék, ahol olyan eszközöket találnak például óvodában dolgozók, amivel a gyerekek el tudnak játszani, és ezáltal meg tudják tanulni, meg tudják érteni azon a hét-nyolc éves szinten is, hogy mit jelent a fogyasztóvédelem, és mit jelent az, hogy nekik ki kell állni a saját jogaikért.

Látható tehát, hogy miközben ha Magyarországon olyan vezetője van egy hatóságnak, akinek tényleg számítanak az emberek, akkor tud nagyon is fogyasztóbarát módon működik. És talán még egyet engedjenek meg, hogy idehozzak: a békéltető testületek viszont egyedi problémákkal tudnak foglalkozni; míg egy hatóság nem tud egyedi problémákkal foglalkozni, addig a békéltető testületek igen. Tehát ha ezt az egész rendszert idevesszük, akkor látható, hogy igenis van egy állami rendszer, aminek ha van olyan vezetője, akkor az igenis tud fogyasztóbarát módon viselkedni, és mindeközben ott vannak a közműcégek, amelyek a nagy nyugati tapasztalatok ellenére sem foglalkoznak azzal, hogy a fogyasztókkal bánjanak és a fogyasztókkal kulturáltan bánjanak. Éppen ezért azt gondolom, hogy abszolút támogatható a kormánynak az az elképzelése, hogy egy új törvényi szabályozás legyen, ami kordába szorítja ezeket a cégeket.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Józsa István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a vita vége felé szeretném leszögezni, hogy az MSZP-frakció azt követeli a kormánytól a vitanap végén, hogy erősítse a fogyasztói jogokat, hozzon létre olyan törvényt, amire mi már korábban előterjesztéssel éltünk a Ház felé. Természetesen ez még fokozható, ami garanciát jelent a fogyasztói jogok érvényesítésére, és korrigálja azt a hibájukat, amit a 2011. évi XIX. törvénnyel elkövettek, amelyben lelazították a fogyasztói jogok érvényesítésének lehetőségét. Az egyik képviselő mondta, hogy nem akarnak hátradőlni - ezt nem is tehetik meg. Tehát, amit elkövettek az emberek ellen az elmúlt két és fél évben, azt ideje legalább a fogyasztóvédelem területén korrigálni - az MSZP ezt követeli önöktől.

Nem ezt ígérték! Önök korábban árcsökkenést ígértek a rezsiköltségek területén, ehelyett a keresetek csökkentek. A reálkeresetek csökkenésének mértéke meghaladja az 5 százalékot a legújabb, szeptemberi adatok alapján. Ez azt mutatja, hogy ez a gazdaságpolitika, ami a különadókra, adóemelésekre, megszorításokra épül, recessziót, visszaesést eredményezett, és kudarcot vallott: ami 1,5 százalék növekedés-visszaesés, az háromszor-négyszer annyi reálbércsökkenés, tehát fokozottan sújtja az embereket, és nem erre számítottak önöktől.

Mi azt várjuk, az MSZP-frakció azt várja, az követeli önöktől, hogy olyan törvényt hozzanak a szolgáltatások területén, amely a közműadó fogyasztókra történő áthárításának garanciáját megoldja, nem hozza rosszabb helyzetbe a fogyasztókat.

Arra is utalás történt, hogy önök különleges hatást várnak az államosítástól. Nos, ezzel kapcsolatban egy elvi kérdést azért jó lenne, ha tisztáznának, ezt szintén várjuk önöktől: egy állami szolgáltatóval szemben az állam hogyan garantálja, hogyan követeli meg a fogyasztói jogok érvényesítését? (Dr. Rétvári Bence: Jogállamban nem gond!) Miért tudja azt gondolni, államtitkár úr, hogy ahogy önök áthágnak korábbi jogszabályokat - mondjuk, ilyen egyszerű esetekben, mint a trafiktörvény vagy más iparágak átstrukturálása -, visszafogja bármi is önöket attól, hogy egy állami szolgáltatónak kedvezzenek a fogyasztókkal szemben?

Tehát mi azt szeretnénk, hogy ne az a példa ismétlődjön, ami a MOL-nál tapasztalható volt, hogy 500 milliárdért megvesznek egy jelentős részvénycsomagot, és semmiféle hatást nem tudnak gyakorolni sem az ellátásbiztonságra, sem az üzemanyagárakra. Amikor nem volt még meg a MOL-csomag, a mi kormányzásunk idején 280 forint körül állt a benzinár, most a 400 forintot meghaladja.

Államtitkár úr, ennél azért több befolyást gondolunk, és ugyanakkor a keresetek oldaláról meg kell erősíteni a fogyasztókat. Az adatok azt mutatják, hogy viselhetetlenül magas szintre emelkedett a kikapcsolt fogyasztók száma, illetve azoknak a száma, akik nem tudják az energiaszámláikat befizetni. Ebben a fogyasztók érdekeit érvényesítő változást vár az MSZP a kormányoldaltól, és álljanak el ettől, hogy állandóan hátrafelé mutogatnak, hiteltelen ez az önök részéről. Két és fél év kormányzás után tenni kell, alkotni kell, előre kell menni, nem pedig visszafele mutogatni. Megoldásokat várunk mi is önöktől és a választóik is.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Zsigó Róbert képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy itt a vitanap vége felé közeledve valóban a vitanap kezdeményezőjeként néhány gondolatot elmondjak talán a vita lezárásaként önöknek.

(13.20)

Az egész vitanapot azért kezdeményeztük, azért kezdeményeztem, hogy szó essen a Magyar Országgyűlésben a fogyasztókat érintő kérdésekről, felvessek olyan problémákat, és megoldásokat próbáljunk találni az ő gondjaikra, problémáikra.

Világosan kiderült egyébként a mai vitanapon, hogy az a különbség az MSZP és köztünk, hogy ők leginkább saját magukkal foglalkoztak a mai vitanapon, és pártpolitikai ügyekben próbáltak vitázni. Mi pedig azokra az ügyekre kerestünk megoldást, amelyek a fogyasztókat érintik.

Szóba került ma - teljesen természetesen - az az elmúlt két és fél esztendős munka, amellyel megváltozott a fogyasztóvédelem területe Magyarországon, azokkal a kezdeményezésekkel, amelyek elhangoztak a mai vitanapon több felszólaló kapcsán. És teljesen természetes, elhangzottak a mai vitanapon azok az ügyek is, amelyek azt a problémát, amit többen felvetettek, okozták. Egyrészt a kilencvenes években a teljes körű és felelőtlen privatizáció, amely külföldi cégek kezébe adta a közműcégeket, és amely gyakorlatilag megszüntette azt a lehetőséget, hogy a magyar államnak nagyobb befolyása lehessen a közműárakra. És szóba került a mai vitanapon az is, hogy milyen módon emelkedett a Bajnai-Gyurcsány-kormányok időszaka alatt a gázár, illetve villanyáram ára: a gázár több mint 200 százalékkal, a villany ára pedig majdnem 100 százalékkal.

Mind-mind oda vezettek ezek a felelőtlen lépések, hogy ilyen helyzet alakult ki ma. Nekünk szerintem nem ezzel kell elsősorban foglalkozni, hanem azzal, hogy milyen megoldásokat tudunk kínálni ezekre a problémákra. És ezeken volt a hangsúly, hála istennek, így azt gondolom, hogy a mai politikai vitanap mindenképpen elérte a célját, mert több olyan ügyről beszéltünk, amely a fogyasztókat érdekli és érinti. Hogy csak néhányat ragadjak ki belőle: a mérőóra-leolvasások ügye, amelyből sok probléma van, sok jelzés érkezett, és amit mindenképpen meg kell oldanunk az elkövetkező időszakban, egyrészt azt, hogy ne évente legyen köteles a közműszolgáltató a mérőórát leolvasni, hanem legalább negyedévente, és köteles legyen arra is, hogy a fogyasztóval egyeztessen az ügyben, hogy le tudja olvasni, tehát hogy meg tudja ezt oldani, ne csak nem igazolható módon azt tudja mondani, hogy ő megpróbálta leolvasni, de nem sikerült. Erre a problémára mindenképpen megoldást kell találnunk.

Ugyanígy szóba került ma az ügyfélszolgálatok ügye. Mindenképpen meg kell oldani, hogy a települések többségén legyen olyan helyiség, ahol a szolgáltatók biztosítják a panaszfelvételt, biztosítanak információkat az ügyfelek, a fogyasztók számára, és biztosítanak olyan anyagokat, amiből valóban információhoz juthatnak az ügyeik intézéséhez.

Szóba került talán az egyik legfontosabb és legrégebb óta húzódó ügy, ez a számlaképek ügye. Mindent el kell követnünk, és mindenféle törvényi lehetőséget meg kell ragadnunk ahhoz, hogy a fogyasztók olyan számlát kaphassanak, amit értenek, amelyen világosan látszik, hogy melyik időszakban mennyit fogyasztottak, és ezért mennyit és mikor kell fizetniük, és csak annyit kelljen fizetniük, amennyi valóban a fogyasztásuk volt. Erre is megpróbálunk megoldást találni, és meg is kell ezt tudnunk oldani.

Szóba került az is, hogy ugyanúgy, ahogyan eddig, ezután is partnerei leszünk a kormánynak, hogy megakadályozzuk a közmű-szolgáltatási díjak mértéktelen emelkedését, amely egyébként az elmúlt két és fél esztendőben is megtörtént, hiszen a kormány első intézkedései között vezetett be moratóriumot a közműszolgáltató-díjak emelése ellen.

Szóba került az is, hogy a fogyasztói jogokat mindenképpen meg kell erősíteni az egyébként erőfölényben lévő és profitéhes multinacionális cégekkel szemben; olyan dolgokat kell előírni, olyan dolgokat kell megkövetelni tőlük, ami valóban segíti a fogyasztókat, hogy ingyen juthassanak információhoz, és sokkal kevesebb adminisztrációs teher legyen rajtuk. Én azt gondolom, hogy ilyen tekintetben a mai vitanap elérte a célját.

Az is kiderült, hogy a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja partnere a kormánynak abban, hogy ha ilyen irányú törvényjavaslatokat beterjeszt, akkor azt meg fogjuk vitatni és támogatni fogjuk, hiszen mindannyian azért vagyunk a Magyar Országgyűlésben - és remélem, erről azokat is meg tudtuk győzni, akik az elmúlt ciklusokban a közműszolgáltató cégek pártján álltak, nem a fogyasztók pártján -, azért ülünk itt, hogy mindent el tudjunk követni azért, hogy a fogyasztói jogokat tudjuk megerősíteni, a magyar fogyasztók, a magyar emberek és a magyar családok pártján álljunk. Ezért kezdeményeztem ezt a vitanapot, köszönöm mindannyiuknak, hogy ezen részt vettek, és kérem a támogatásukat majd a konkrét ügyek megszavazásában is, hogy előrébb is tudjunk lépni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Kepli Lajos képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót a rendelkezésre álló időkeret mértékéig.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve az elhangzottakat: kérjük a kormányt, hogy ne a szocialista mindent elkótyavetyélés útján haladjanak tovább, de ne is a fogyasztó mindenekelőtt történő megsarcolásának útján. Ajánljuk figyelmükbe ebben a tekintetben is a Jobbik jelmondatát: csak a nemzet!

Köszönjük, hogy elmondhattuk a véleményünket. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Józsa István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon örülök Zsigó képviselő úr önkritikus összefoglalásának, amelyben lényegében elismerte, hogy az elmúlt két és fél évben romlott a fogyasztói jogok helyzete Magyarországon. Ennek konkrét jogszabályi alapja van, a 2011. évi XIX. törvény. Az MSZP követelései között akkor is szerepelt, most is szerepel ennek a korrekciója.

Teljes mértékben támogatható, sőt a mi követeléseink között szerepel, hogy állítsák vissza azokat a jogokat a fogyasztók érdekében, ami a leolvasásra vonatkozik, ami az egyeztetésre vonatkozik, tehát ne a fogyasztónak kelljen egyeztetési kötelezettséggel bírnia, hanem a szolgáltatónak. Ezt önök vették el, ezt helyre kell tenni. Azt is támogatjuk, hogy az ügyfélszolgálatban egy jobb lefedettség, egy korszerűbb rendszer működjön.

Egy dologban én is önkritikát gyakorolok, ez a számlakép. A számlakép kérdését nekünk nem sikerült megoldani. Tehát én nagyon támogatom önöket abban, hogy legyen egy egyszerű, könnyen áttekinthető számla, és ha valakit még ezen belül a szerkezete érdekel, az utána a szolgáltatótól ezt lekérhesse. Valóban áttekinthetetlen ez a mostani számlakép.

És amit még szeretnék önöknek mondani, hogy ne elégedjenek meg a fogyasztóvédelem erősítésével, amit most, mondhatni, közös célként megfogalmaztunk, tűzzék ki maguk elé azt is, hogy egy progresszív gazdaságpolitikával, egy nem a megszorításokra épülő, adóemelésekre épülő gazdaságpolitikával hozzák kedvezőbb helyzetbe a fogyasztókat, hogy többet tudjanak keresni, mert akkor tud egyensúlyba kerülni a számlák kifizetése, ha keresnek annyit az emberek, hogy nem lesz számlaelmaradásuk. Amit most mutat az utóbbi két év statisztikája, hogy sajnos nem keresnek annyit, amennyi az önök kormányzása idején a közüzemi számlák értéke. Hárommillió befizetetlen sárga csekk van, ennyi soha nem volt korábban. Ebben szerintem előremutató megoldásokat kellene önöknek találni. Önök elvetették azt, amit mi gyakoroltunk, hogy költségvetési támogatást is nyújtani bizonyos társadalmi kategóriáknak. A mi időnkben 81 milliárd forint ártámogatás volt a legrászorultabbaknak, kíváncsi leszek, hogy ez a sávos gázár, amit most önök bevezetnek, mennyit fog segíteni. Akkor tizede volt a számlaelmaradás, mint most, meghaladja a 140 milliárdot. És azt úgy beállítani, hogy ki áll a fogyasztók oldalán: szerintem az áll a fogyasztók oldalán, akinek a kormányzása idején kifizethetők a számlák. Korábban ez nagyobb arányban, tízszer olyan mértékben volt kifizethető, mint most.

Tehát mi azt kérjük önöktől, hogy ezt orvosolják, és azt követeljük, hogy amit elrontottak a fogyasztóvédelmi törvény területén, legalább azt hozzák rendbe, egy ügyfélbarát, a fogyasztók érdekeit szolgáló törvényt alkossanak meg.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra kért szót Spaller Endre képviselő úr, KDNP-képviselőcsoport.

(13.30)

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Azt gondolom, Józsa képviselőtársam vagy nem volt itt, vagy nem figyelt eléggé, ugyanis Zsigó képviselőtársam nem gyakorolt önkritikát, ugyanis erre nem volt oka. Ugye, a fogyasztói jogok nem romlottak, hanem javultak az elmúlt két és fél évben. (Dr. Józsa István: A fogyasztókat kell megkérdezni.) Erre próbáltuk ráirányítani az önök figyelmét, sőt tovább fognak javulni, ahogy ezt államtitkár úr elmondta, mert már készen vannak a javaslatok, amelyek - de nem akarom még egyszer elmondani azt, ami a vitában elhangzott - javítják majd a fogyasztói lehetőségeket.

A számlakép önöknek nem sikerült. Ez valóban igaz, nem nagyon bonyolult. Össze kellett volna hívni olyan embereket, akik olvasnak ilyen számlákat, és ők megmondták volna, hogy mit hová szeretnének, mit hogyan tudnának megtalálni azon a papíron. Lehet érthető számlaképet csinálni, ez nekünk sikerülni fog.

Ugye, nem emelkedtek úgy az árak az elmúlt két és fél évben, mint az önök esetében, hogy 8 év alatt 15-ször emelték azt a gázárat, amire például Lendvai Ildikó azt mondta, hogy nem is fog egyáltalán emelkedni. Mégis 15-ször emelkedett. Azért ez nagy különbség. (Dr. Józsa István: Mégis kevesebben tudják megfizetni.)

A különadók visszavesznek. Korábban az önök kormánya, a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok alatt fölhalmozódott, pont a gázáremelés miatt fölhalmozódott profitból ezek a különadók visszavesznek. Azt nem tudják áthárítani, pontosan azért, mert ez a kormány hatósági árat vezetett be. A kafetériát rezsire is költhetik, azaz az önök idején fölhalmozódott adósságokat elkezdhetik az emberek kifizetni. Ki tudnak ebből jönni. A sávos gázár miatt viszont nem fog fölhalmozódni újabb adósságuk. Tehát azt gondolom, lassanként, apránként az emberek ki tudnak jönni azokból a problémákból, amelyekbe a szocialista kormány, a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok vezették ezt az országot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Zsigó Róbert. Képviselő úr, megadom a szót a rendelkezésre álló időkeret mértékéig.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem terveztem, hogy hozzászólok, Józsa képviselő úr hozzászólása mégiscsak erre indít.

Tisztelt Képviselő Úr! Önök voltak azok 2006-ban, akik ötéves adócsökkentési programot fogadtak el az Országgyűlésben, majd a választások után ezt visszavonták, és drasztikusan emelték az adókat. Önök voltak azok, akik elvették a családoktól a családtámogatási rendszert, a gyermekek után járó támogatást. Önök voltak azok, akik a nyugdíjasoktól elvettek legalább egyhavi nyugdíjat. (Dr. Józsa István: Visszaadtátok?) Ezt ne fogják ránk, ez az önök felelőssége! Ahelyett, hogy elnézést kérnének az emberektől, inkább vádaskodnak; szerintem a saját felelősségüket firtassák, mert így alakulhatott ki a mai helyzet.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Józsa István: Ez a sötétség hatalma.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a napirend keretében. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, 15 perces időkeretben, válaszadásra.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is akkor azzal kezdem, hogy önkritikát gyakorolok. Ugyanis, amikor még 2002-t írtunk, és a választási kampány zajlott, akkor a Fidesz politikusai azt mondták, hogy a szocialisták gázáremelésre készülnek, és 40 százalékos lesz az a gázáremelés, amit bevezetnek. Ugye, Lendvai Ildikó lassan mondta, hogy mindenki megértse, hogy nem lesz gázáremelés. Tévedtünk. Nem jó számot mondtunk, nem 40 százalékkal emelték meg, hanem 194 százalékkal. Be kell valljuk, elég jelentős tévedésünk volt. Utólag korrigálnunk kell ezt a számot. (Dr. Józsa István: Mennyivel csökkentettétek?)

De volt más terület is az elmúlt vitában, ami, azt hiszem, jól jelképezte a mai politika hozzáállását, és amit el kell mondjunk, és helyre kell hogy igazítsunk. Például azért fontos azt megjegyezni, hogy lehet, hogy a kikapcsolási határidőt szocialista képviselőtársaink támadják, de a fogyasztóvédelmi szervezetek ennek a módosításnak a bevezetését ott és akkor, amikor erről vita volt, támogatták. Tehát az ő egyetértésükkel módosítottuk ezt a jogszabályrészt.

Fontos mondani, hogy a nagycsaládos gázárkedvezmény hozzáférési lehetősége javult, hiszen egyszerűbb ezzel kapcsolatban az ügyintézés, ez már elhangzott itt több hozzászólótól. Azt pedig hadd utasítsam vissza a szocialista képviselők támadásából, hogy a gázárkedvezmény megszűnt, és a helyére semmi nem lépett. Lakhatási támogatási rendszerként egy hatékonyan működő új rendszert vezettünk be. Arról nem is beszélve, ami itt már adatként nagyon sokszor elhangzott, hogy sikerült ennek a kormányzatnak elérni, hogy jóval, jóval, jóval kisebb mértékben emelkedett, egy számjeggyel emelkedett azoknak a közműszolgáltatásoknak a díja, amelyek az önök idejében három számjegyű nagyságban emelkedtek.

Olyan statisztikákat hoztak tisztelt képviselőtársaim a rezsitartozások emelkedéséről, amelyek kétségtelenül megvannak. Természetesen nem akarjuk ezeket elvitatni. Ezeket a statisztikákat 2003-ból maga a Magyar Energia Hivatal sem ismerte. A mostani számokkal nagyságrendjében körülbelül egyet tudunk érteni, ilyesfajta tartozások vannak. Ezek nagyon nagy mértékűek. Erre mi többféle intézkedést már kidolgoztunk, hiszen az a legtöbb esetben devizahitel- vagy más tartozással együtt lép életbe. Mi voltunk azok, akik a devizahitelezés károsultjai érdekében felléptünk. Erre sem Gyurcsány Ferencnek, sem Bajnai Gordonnak ideje nem volt.

De ennek a kormányzatnak a végtörlesztéssel a devizahitelek 24 százalékát sikerült felszámolnia. (Dr. Józsa István: Erős volt a forint.) Ennyi család, 170 ezer család tudott kiszabadulni ebből. És a mostani árfolyamgát intézményével, amely még egy hónapig igényelhető, szintén több tízezres vagy akár százezres nagyságrendben szabadulhatnak ki családok abból a csapdából, amibe azért kerültek, mert Medgyessy Péter bosszúból 2002 után a forint alapú, államilag támogatott hitelezés rendszerét szétverte, és mindenkit beengedett a devizahitelezés spiráljába. Egy egyszerű politikai bosszú miatt több százezer családnak támadt nehézsége.

Ami az új hőár-támogatási rendszert és a kapcsolt erőművek helyzetét illeti, itt azért a kötelező átvételi rendszerből való kivezetés mellett stabilizálni tudtuk ezeknek a különböző erőműveknek és cégeknek is a helyzetét, és nem volt fennakadás a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Megnéztem itt közben statisztikákat, mert mindenki az ellenzéki, főleg MSZP-s padsorokból azt mondta, hogy romlott a szolgáltatás színvonala. Hát erre utaló jelet én nem láttam. Szerencsére az európai átlag fölött van a szolgáltatás színvonala, hiszen a nem tervezett, pár percnél hosszabb kimaradások száma sokkal alacsonyabb, mint az európai uniós országok jó részében is.

A vita során mind a Jobbiktól, mind az LMP-től, mind pedig a Fidesz-KDNP képviselőitől konkrét javaslatokat kaptunk, hogy konkrétan hol és miként kell beavatkozni, miként kell a fogyasztók, az állampolgárok helyzetét javítani a túlerőben vagy erőfölényben lévő szolgáltatókkal szemben. Sajnálom, hogy szocialista képviselőtársaim nem vették a fáradságot, hogy akár fogadóóráikról, akár máshonnan előhoztak volna legalább 2-3 olyan javaslatot, ami az emberek problémáiról szól, ami a hétköznapi fogyasztók hétköznapi helyzetén tudna javítani, akár az ügyfélszolgálatban, akár a számla áttekinthetőségében, akár a reklamációs rendszerben, akár bármi másban.

Sajnálom, hogy egyedül az MSZP képviselőcsoportjából nem érkezett konkrét javaslat, hogy mit javítanának a helyzeten. De természetesen az ő soraikban mindig meghallották azt, amikor a szolgáltatók akartak valamit elérni. Ezért emelkedett kétszeresére vagy háromszorosára a közművek díja. Kinek mire van füle. Kinek az állampolgárok javaslataira, kinek pedig a szolgáltatók javaslataira. De úgy látom, be van osztva, hogy ki melyik fülét használja itt a frakciók közül.

Ugyanakkor köszönöm mindenki másnak, aki hozzászólt, és konkrét javaslatokkal élt. Elmondhatjuk a vita összegzéseként, hogy ennek a kormánynak sikerült olyan intézkedéseket tenni, ami az energiafogyasztók számára előnnyel járt, hiszen mind a forgalom biztonsága, mind pedig az árak, a terhek mérséklése eredményes volt az elmúlt két évben. A hatósági ármeghatározással mind a gáz, mind a villamos energia, mind a távhőszolgáltatás terén sikerült megfékezni a korábbi évek áremelkedéseit. A Magyary egyszerűsítési program következtében pedig akár a gázkazánok cseréjéről, a gázmérő átírásáról, villanymérő átírásáról, családi támogatásokról legyen szó, egyszerűbb helyzetbe kerültek az adminisztratív ügyintézés terén is a családok.

Ugyanakkor tovább kell mennünk az energiaszolgáltatók erőfölényéből adódó fogyasztói terhek mérséklése terén. Hadd tegyek itt most négy konkrét vállalást a vitában elhangzott, akár ellenzéki, akár kormányoldalon elhangzott javaslatokkal kapcsolatban. Ez a négy terület, ahol a kormány törvényjavaslattal fog előállni a fogyasztók védelme érdekében, először is a számlák egyszerűsítése, közérthetőségének növelése, a második a fogyasztói érdekérvényesítési és panaszkezelési felületekkel kapcsolatos kérdések, a harmadik a mérőleolvasással, méréssel és díjfizetéssel kapcsolatos fogyasztói igényeken alapuló kérdések, illetve negyedszerre az energialopással összefüggő kötbérezéssel és kikapcsolással kapcsolatos kérdések; ezekben a kormány törvényjavaslattal fog ezen vitanap után a parlament elé állni. Bízunk benne, hogy minél hamarabb tudjuk a kiszolgáltatott fogyasztók helyzetét továbbra is javítani, őket is megvédeni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, köszönöm szépen, hogy részt vettek a vitanapon. Reméljük, hogy ennek gyümölcsöző eredményét heteken vagy hónapokon belül már itt láthatjuk, a parlament asztalán. (Dr. Józsa István: Mondtam a követeléseinket. Nem figyeltél rájuk. Süket vagy az MSZP-s javaslatokra.)

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm Rétvári Bence államtitkár úrnak a válaszait. Megköszönöm a frakciók képviselőinek az aktív részvételt. A politikai vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes agrár tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/9240. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Budai Gyula úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

(13.40)

Felszólalások:   1   1-137   137-167      Ülésnap adatai