Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az "Egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról" című törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Stágel Bence, KDNP; Csöbör Katalin, Németh Zoltán, Fidesz; Michl József, KDNP; Sági István, Kőszegi Zoltán, Patay Vilmos, Vantara Gyula, Wittner Mária, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/7757. számon kapták kézhez.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Stágel Bence képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

DR. STÁGEL BENCE (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Lenin utca, Vörös Csillag utca, Kun Béla utca, Szamuely Tibor utca, Tanácsköztársaság utca - szomorú tény, hogy több mint 20 évvel a diktatúrából történő szabadulásunk óta az ország egyes településein járva különös időutazásnak lehetünk szemtanúi. A mai napig több száz utca, tér, közterület van elnevezve a kommunizmus tömeggyilkos rendszerének vezetőiről, kiszolgálóiról, eseményeiről és szimbólumairól. Néphadsereg, munkásőr, Vörös Hadsereg, Münnich Ferenc, népköztársaság - ma már csak a XX. századról szóló történelemkönyvek fekete lapjaira való nevek és fogalmak kellenének hogy legyenek.

A XX. században két diktatúra elszenvedői is voltunk, ezért mi, magyarok a XX. századi történelmünkben megtapasztalhattuk, milyen, amikor diktatórikus eszközökkel, a nemzeti identitás elnyomásával, erőszakos módon korlátozzák mindennapjainkat. A rendszerváltás után felnőtté vált nemzedék számára elfogadhatatlan, hogy Magyarország bármelyik településének utcáin a hazánkat és a világ szerencsétlenebbik felét romlásba taszító, fejlődésünket évtizedekre visszavető kommunista diktatúra emlékét őrző nevekkel találkozhassunk.

A rendszerváltást követően több civil szervezet, politikai szereplő, közszereplő tiltakozott a kommunista diktatúra itt maradt közterületi elnevezései miatt. Számos önkormányzat lépett is ez ügyben, hol az ott lakók nyomásának engedve, hol maga az önkormányzat érezte, hogy például egy EU-s pénzből felépített új wellness-szálló, amely idegenforgalmi vonzerővel is bír, talán nem szerencsés, ha éppen egy Lenin utcában található.

A diktatúrák eszmeiségével történő teljes és kötelező szakítás azonban a közterületi elnevezésekkel kapcsolatosan a mai napig a teljes politikai szféra régi adóssága maradt, részben adminisztratív okok miatt, részben pedig azért, mert sok helyen úgy vélték, sokkal fontosabb problémák is vannak a mindennapok során.

2011-ben a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség tagjai - megelégelve a halogatást és a mellébeszélést - egy tematikus honlapot indítottak a témában www.zsakutca. iksz.net néven. Az ifjúsági szervezet célja az volt, hogy a diktatúrák nyomait hordozó közterületek lakói saját településük kifogásolható elnevezéseit beküldve üzenhessenek nekünk, döntéshozóknak. Az eredmény nem is maradt el. Alig két hónap alatt több száz megkeresés, bejelentés érkezett az egyes településeken élőktől. Ezeknek, az állampolgárok által kifogásoltnak vélt közterületi elnevezéseknek a listáit találhatjuk a törvényjavaslat indokolásában is, ami nem taxatív felsorolást jelent, csupán jelzést annak érdekében, hogy a probléma rendezést kíván.

A polgárok aktivitása, a változás, változtatás iránti igény mind erőteljesebbé válása az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásával orvosolhatja majd a több mint két évtizedes mulasztásunkat. Reményeim szerint egy olyan törvényjavaslatot fogadhatunk majd el, amelyet minden parlamenti párt támogatásáról biztosít majd, ezzel is jelezve a demokrácia iránti elkötelezettségét, hiszen 2010-ben a választók minden eddiginél nagyobb felhatalmazást adtak a változásokra, a változtatásokra. Eljött az idő, hogy a kommunizmus még megmaradt szimbólumai mielőbb végleg eltűnjenek a magyar emberek hétköznapjaiból, és ilyen tekintetben is lezárjuk a rendszerváltást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tárgyalásakor elengedhetetlenül szükséges röviden áttekinteni hazánk közterületi elnevezéseinek történetét és gyakorlatát. Névtani szakirodalmunkban közhelynek számít az az megállapítás, amely szerint a hivatalos utcanévadás hűen tükrözi a társadalmi, politikai viszonyokat is. Így érthető, hogy az 1990-ben kezdődő rendszerváltás a hivatalos utcanévanyag ideológiai, politikai szempontból kifogásolható neveinek megváltoztatását is előtérbe állította.

A legrégebbi időktől körülbelül az első világháború végéig terjedő periódust a természetes utcanévadás korának szokás nevezni. A természetes névadási mód nincs korhoz kötve, a legrégebbi időktől napjainkig keletkezhetnek ilyen nevek. Ebben az időben azonban még kizárólagosnak vagy majdnem kizárólagosnak tekinthetjük a természetes névadási módot, hiszen a mesterséges, hivatalos névadás - ahol egyáltalán van ilyen - még csak átveszi a népi neveket, új elnevezéseket nem vagy csak elvétve alkot. Zömmel e korszakból származnak az olyan közterületi elnevezések, mint a Nagy utca, Kis utca, Alvég, Felvég, Alsó utca, Felső utca, Malom utca, Templom utca.

Az első világháború végétől az 1945-ig terjedő időszak a hivatalos utcanévadás első szakasza. A korszak fő jellemzője az utcanevek számának szembetűnő gyarapodása, és ez a lélekszám növekedésével új utcák, településrészek nyitásával van szoros kapcsolatban. Kisebb mértékben nyomon követhető ez a falvakban is, de még inkább a városokban.

A továbbra is élő természetes eredetű névadás mellett megjelenik, illetve rendszeressé válik a hivatalos utcanévadás is. A korszak hivatalos neveinek jelentős részét 1926, illetve 1938 táján adták. 1926 időszaka a nemzeti identitást erősítő ideológiának a névadása; ne feledjük el, hogy ekkor csak néhány évvel vagyunk Trianon után. Az 1938 körüli periódus sajátos színfoltja, hogy nagyon sok helyi, jelentős vagy kevésbé jelentős személyiségről neveztek el utcát. A kistelepülések nagy részén a hivatalos névadás megjelenése nem eredményezett kettősséget. A hivatal csupán átvette a népi neveket, újakat nem alkotott helyettük. A néhány kivétel nem veszélyeztette a természetes eredetű helynévanyagot.

A hivatalos utcanévadás második korszaka 1945-től az 1989-es rendszerváltásig tartott. Ekkor lényeges változás ment végbe. Ezt a korszakot sem tekinthetjük egységesnek, ebben is két periódust különíthetünk el. 1945 és 1956 között jelentős átalakítást végeztek a hivatalos szervek az utcanévanyagban. E változások jórészt ideológiai, politikai indítékkal történtek, de magát az utcanévrendszert is alapjaiban érintették.

(14.50)

A típusváltás főként a személynévi előtagú nevek körében figyelhető meg, de másutt is tetten érhető. Az irredenta, reakciós indítékúnak vélt utcaneveket teljesen kicserélték, helyükbe az új történelmi kor eszményeinek megfelelő elnevezések kerültek. Így jelentek meg a kommunista rendszer kiszolgálóinak emléket állító nevek, illetve a szocializmus eszméjét, fogalmait megörökítő nevek: Rákosi Mátyás utca, Sztálin tér, Schönherz Zoltán utca, Marx Károly utca, Szovjet hősök útja.

A korszak második periódusának az 1956-tól az 1989. évi rendszerváltásig terjedő időszakot tekintjük. 1956-nak a hivatalos utcanévadás szempontjából kettős következménye volt. Ekkor szüntették meg a személyi kultuszra utaló neveket, illetve a személyi kultusz és az októberi forradalom kommunista áldozatairól ezt követően neveztek el utcákat: Rajk László utca, Kállai Éva utca, Kalamár József utca vagy éppen Mező Imre utca.

Érthetetlenek ugyanakkor azok a kritikák, amelyek azt kérik számon, hogy miért a kommunista diktatúra nyomait hordozó közterületi elnevezések szerepelnek indoklásként a törvényjavaslatban. Nos, ennek egyszerű oka az, hogy 1989-es rendszerváltást megelőzően több mint négy évtizeden keresztül kommunista diktatúra volt Magyarországon, és központi ideológiai célzatból felső utasításra köteleztek arra településeket, hogy a rendszert szolgáló, megalapozó, arra közvetlenül utaló elnevezések, személyek köszönjenek vissza az ország legkisebb településeinek közterületi tábláiról is.

A hivatalos utcanévadás harmadik szakasza az 1989. évi rendszerváltástól a napjainkig eltelt éveket öleli fel. A rendszerváltást követően országszerte sor került a települések utcaneveinek felülvizsgálatára. Az új kormányzatok és a mögöttük álló pártok ugyanis szorgalmazták a letűnt szocialista rendszer ideológiai-politikai felfogását tükröző névanyagának kicserélését. Ennek lebonyolítása a túlterhelt, sok más fontos problémával bajlódó helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozott. Nagyobb városainkban körültekintően, nyelvész, helytörténész szakemberek bevonásával igyekeztek megoldani a feladatot. A kisvárosokban és a falvakban azonban ritka kivételtől eltekintve az önkormányzati képviselőkre, tehát zömmel laikusokra volt bízva ez a nagy hozzáértést igénylő munka, amelynek kivitelezése sem volt egyszerű dolog. Ez általában a következőképpen zajlott le.

A kifogásolt utcaneveknél javaslatot tettek az új névre, majd a lakosság érintett részével véleményeztették, elfogadtatták. Ha nem volt lakossági ellenjavaslat, a képviselő-testület döntött az új név vagy nevek bevezetéséről. A községek esetében megállapítható, hogy a kis lélekszámú, egy-két utcás falvak zömében nem volt szükség névcserére, hiszen a Kossuth utca, Dózsa utca neveket az új társadalmi-politikai rendszer is magáénak érezheti.

A rendszerváltás után eddig végrehajtott utcanévrendezés nyilvánvaló pozitívumai ellenére is inkább az elmulasztott lehetőségek időszakaként értékelhető. Kétségtelen, hogy az utcanév-változtatást lebonyolító szervek, önkormányzatok a hivatalos utcanévadás több jó módszerét, mintáját felhasználták a feladat elvégzéséhez. Összességében azonban elszalasztották azt a lehetőséget, amely a természetes és a mesterséges névadás 1945 előtt még többé-kevésbé meglévő összhangjának visszaállítását eredményezhette volna. Pedig éppen a rendszerváltás mutatott rá, hogy a társadalmi-politikai rendszerekhez, ideológiákhoz köthető utcaneveknek vagy névtípusoknak csak nagyon indokolt esetekben van helyük egy település belterületi nevei között.

A "Hogyan tovább?" kérdését is fel kell vetnünk, hiszen az 1990 után elkezdett munka, amint a példák is mutatták, még nem mindenütt fejeződött be, illetve sokfelé még el sem kezdődött. Tudathasadásos állapot ez. Különösen a felnövekvő nemzedék nevelésében jelenthet gondokat, ha a fiatalok utcanevekben látják megörökítve Lenin vagy Kun Béla, Münnich Ferenc, Szamuely Tibor emlékét. Az anyagi és egyéb gondok ellenére rendet kell tehát tennünk városaink és falvaink utcanévanyagában, de lehetőleg a lakosság körében ma is élő népi nevek hivatalossá tételével.

Itt a lehetőség, hogy a törvényi szinten rendezett névváltoztatás szükségességével az egyes települések - lokálpatrióta identitásukat erősítve - híres szülötteikről, művészekről, sportolókról, neves eseményeikről nevezhessék el utcáikat, tereiket, ne pedig központi utasítás alapján, diktatúrák emlékeit hordozó közterületi elnevezések csúfítsák el a településeket.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel tehát arra, hogy hazánkban jelenleg egyre erősebb nyomás érezhető mind a lakosság, mind a média irányából, a diktatúrákhoz, elsősorban a kommunista diktatúrához köthető személyekről elnevezett utcanevek, intézmények, társadalmi szervezetek nevének megváltoztatásával kapcsolatban indokolttá vált, hogy a szabályozás egységessége érdekében a közterületi elnevezéseken kívül a tárgyi hatály alá tartozzanak a civil szervezetek, a gazdálkodó szervezetek, a közintézmények, valamint a sajtótermékek is.

Az önkényuralmi politikai gyakorlattal történő teljes körű szakítás megköveteli, hogy ilyen ideológiákhoz, pártokhoz, jelképekhez kötődő elnevezések ne maradhassanak fenn, illetve a jövőben se jelenjenek meg. Ezzel eleget teszünk annak a társadalmi elvárásnak, hogy utcáink, intézményeink, szervezeteink csak olyan elnevezést viseljenek, amelyek méltóak a demokratikus jogállam eszméjéhez.

A javaslat e célnak megfelelően széles körben megtiltja az önkényuralmi rendszerekhez kötődő elnevezések használatát. Szó sincs tehát kettős mércéről. Diktatúra és diktatúra között nincs különbség, ezért világossá kell tennünk minden nemzedék, különösen a fiatalok számára, hogy a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus megjelenési formái soha többé nem lehetnek részei az emberiség történelmének.

A közterület-elnevezés, -átnevezés joga továbbra is teljes mértékben önkormányzati hatáskörben marad. Az önkormányzatoknak a hatályos szabályozás alapján is lehetőségük van arra, hogy megváltoztassák a közterületek megnevezését, ezzel a lehetőséggel, ahogy említettem, már sok önkormányzat élt is, ugyanakkor az általános, a KDNP és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség által korábban már szorgalmazott tilalom kimondása érdekében a kérdést magasabb szinten, törvényben szükséges szabályozni, hiszen számos önkormányzat a mai napig elmulasztotta véghezvinni a szükséges változtatásokat.

Korábban több kísérlet is történt hazánkban közterületek nevének megváltoztatására, de ezek kudarcba fulladtak, sok esetben arra is hivatkozva, hogy jelentős többletköltséget rónak a lakosságra és a vállalkozókra. A közterületek neveinek költségtakarékos megváltoztatása érdekében a törvényjavaslat kimondja az állami vagy önkormányzati döntés alapján történő utcanév-változtatások miatt szükségessé váló hatósági igazolványok - például a személyi igazolvány, vállalkozói igazolvány és forgalmi engedélyek - cseréjére vonatkozó hatósági eljárások általános illetékmentességét.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat szerint tehát cég, civil szervezet, sajtótermék elnevezésében nem szerepelhet, illetve közintézmény vagy közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, vagy olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható. Kétség esetén a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kell bekérnie az illetékes hatóságnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy az általános és részletes vitában konstruktív javaslataikkal segítsék a törvényjavaslat elfogadását annak érdekében, hogy a kifogásolható, elsősorban közterületi elnevezések minél előbb megváltozzanak. Zárjuk le ebben a témában ezt a több mint két évtizedes vízgereblyézést, és tevőleg járuljunk hozzá a diktatúrákkal való szimbolikus szakításhoz is! Erre utal Nemzeti hitvallásunk is, hiszen valljuk, hogy a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és a szellemi megújulásra.

Kérem önöket, hogy ennek a lelki és szellemi megújulásnak a jegyében támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak, aki a kormány álláspontját ismerteti, tízperces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni önnek és képviselőtársainak azt a munkát, hogy ezt a törvényjavaslatot kidolgozták, hiszen az elmúlt 22 évben valószínűleg nagyon sokaknak volt hasonló elképzelése, hogy ezt a helyzetet rendezni kell, mégis törvényi formára önök hozták ezt a javaslatot, és önök terjesztették be ide a parlament elé.

Szeretném mindenekelőtt a kormány álláspontját ismertetni, mely szerint a kormány támogatja ennek a javaslatnak az elfogadását.

(15.00)

Ahogy a XIX. század embere nem szívesen sétált volna végig egy Haynau sugárúton vagy egy Alexander Bach közön, ugyanúgy a XX. század vagy a XXI. század embere sem szívesen megy végig egy Szálasi utcán, egy Vörös Csillag utcán vagy egy Lenin úton. Ezek olyasfajta, a magyarságot elnyomó, az emberi jogokat sárba tipró rendszereknek a jelképei, megalapozói, amelyek nyilvánvalóan nem lehetnek olyasfajta utcák, intézmények, akár újságok vagy szervezetek elnevezésében, amelyek most is valamiféleképpen közös értéket, közös célt vagy valamilyen jelképet jelenítenek meg.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgyhogy ezt a kérdést rendezni kell. Bízom benne, hogy minden parlamenti párt ebben egyetért, bízom benne, hogy a vita is inkább arról szól, hogy kinek vannak jobb technikai megoldásai, amelyek az állampolgárok számára kevesebb problémát jelentenek a különböző átnevezésekkel kapcsolatban, de a célt szolgálják. Bízom benne, hogy nincsen olyan párt ebben a parlamentben, amelyik akár Marx Károly utcák, Ságvári Endre közök vagy Szamuely Tibor utak fennmaradásában érdekelt lenne, és ezeket az elnevezéseket fenn szeretné tartani.

Maga a javaslat, ahogy mondtam, már 22 évvel ezelőtt megoldódhatott volna, okafogyottá válhatott volna, ha az a számtalan önkormányzat, amelyek felsorolását itt a törvényjavaslat indokolásában nagyon sok oldalon keresztül, sűrűn szedve láthatjuk, meghozták volna ezt a döntésüket. Úgy gondolom, 22 év türelmi idő a parlament részéről éppen elég hosszúnak tekinthető, ennyi felkészülési idő elég lett volna mindegyik önkormányzatnak, hogy ezeket a különböző, diktatúrából itt ragadt, akkor a pártállam elvárásai szerint megnevezett és nem a szélesebb néptömegek igényei szerint kialakított elnevezéseket, legyenek azok intézmények, utcák vagy bármilyen más, esetleg cégek vagy testületek, nos, erre volt 22 év, hogy megváltoztassák.

A parlamentnek tehát az ilyesfajta beavatkozása nem megelőzi a helyi közösségek lehetőségét, a helyhatóságok lehetőségét, hanem 22 év türelmi idő után kisegíti őket ebben a döntésben.

Ez egy nagyon nehézkesen szabályozható terület, de mindenképpen, amennyire pontosan lehet szabályozni a megváltoztatandó neveket, azok neve nem kerülhet ilyesfajta példaképpé állítandó utcanévtáblára vagy intézmény elnevezésébe, akik akár a XX. századi önkényuralmi rendszer megalapozásában, itt előkészítő könyvek, tanulmányok, röpiratok, bármiféle szellemi munkák kiépítésében, tehát a demokrácia leépítésében, a különböző jogállami formák visszaszorításában vagy pedig fenntartásában, tehát a pártállami rendszer vagy az itteni nyilas diktatúra működtetésében vezető szerepet láttak el. Tehát rögzíti azt is, hogy a vezetők neveit nem tartalmazhatja semmilyen utca vagy intézmény elnevezése. Ezenkívül pedig semmilyen kifejezés vagy szervezet, tehát vörös csillag vagy MSZMP vagy Népfront szintén nem szerepelhet az elnevezésekben sem cégeknél, sem sajtótermékeknél, sem civil szervezeteknél, sem közterületeknél, sem közintézményeknél.

Mivel nagyon sok olyan eset lesz, amikor valakinek az írói munkássága versus politikai tevékenysége, egyik rendszerben, másik rendszerben betöltött szerepe, az adott rendszerben való aktivitása, majd a rendszerrel szembeni lázadása kerül patikamérlegre, ezért fontos, hogy ezt a részt kiveszi a javaslat a politika és a politikusok mérlegelési köréből. Nyilván itt a vitában majd mindenki fog ezen élcelődni, de szerencsére nem a politikusok fogják ezt eldönteni, hanem a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek hasonló jogosítványa már a történelmi nevek, elnevezések kapcsán is van, tehát ilyesfajta név, elnevezés kérdésében a Magyar Tudományos Akadémia már több évtizedes tapasztalattal is rendelkezik.

Ahogyan mondtam, ez egy nehéz terület, hiszen sokak számára ez adminisztrációs terhet jelent, mások számára nehéz eldönteni, hogy pontosan ki a diktatúra megalapozója, kiépítője vagy fenntartója, de biztos vagyok benne, hogy mindenki számára egyértelmű, és az új alaptörvényünk pedig a közjogi kötelezettséget is ránk hárítja, hogy szakítani kell ezekkel a diktatórikus gondolatokkal, szakítani kell azzal, hogy ezek az utcaelnevezések, intézmény-elnevezések továbbra is megmaradjanak Magyarországon.

Bízom benne, hogy egyébként az önkormányzatoknak ez egy figyelemfelhívás, sokan ezt önmaguktól is végrehajtják, és bízom benne, hogy végre nem Marx Károlyok és Leninek lesznek az utcák elnevezésében, hanem helyi közismert emberekről, helyi példaképekről fogják ezeket a különböző közterületeket elnevezni.

Köszönöm még egyszer a képviselő úrnak, hogy 22 év türelmi és várakozási idő után egy ilyesfajta javaslatot előterjesztett. Kérem képviselőtársaimat, hogy ha jobbító, segítő szándékú javaslatuk van, akkor azt mindenképpen mondják el, nyújtsák be, és a lehető legjobb minőségű törvényt fogadja el az Országgyűlés. A kormány ebben minden tekintetben partner lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszöntöm az Országgyűlést. Jakab alelnök úrtól átvettem az elnöklést. A televíziónézőket is köszöntve adom tovább a szót.

Bizottsági álláspontok, megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, szokásosan 5-5 percben. Elsőként Michl József képviselő úr, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója.

Tessék parancsolni!

MICHL JÓZSEF, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság október 1-jén tartott ülésén tárgyalta meg az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatot 21 igennel és 4 tartózkodással vita nélkül általános vitára alkalmasnak ítélte.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Továbbadom a szót Demeter Zoltán képviselő úrnak, emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság, 5 perces időkeretben.

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság megtárgyalta a T/7757. számon benyújtott, az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot, és 12 igen, 3 nem és nulla tartózkodás arányában általános vitára alkalmasnak találta.

Elöljáróban annyit szeretnék megemlíteni, hogy az ellenzéki pártok közül a Jobbik, ha nem is mindennel egyetértve, de a bizottsági ülésen támogatta a törvényjavaslatot, ellenben az MSZP és az LMP azonnal a törvényjavaslat visszavonását kérte, amit, mivel ellenzéki képviselők, még el is fogadhatunk tőlük, de a felsorolt indokok némelyike érthetetlen volt számomra, sőt olykor-olykor az az érzésem támadt, hogy talán nem is a Magyar Országgyűlés bizottsági ülésén veszek részt, hanem az MSZP-s felszólaláskor egy bírósági tárgyaláson vagyok, ahol védőbeszéd hangzik el a kommunista diktatúra azon személyei mellett, akik ártottak a magyar nemzetnek, és természetesen emberek százait vagy megölték, vagy pedig megalázták. De szintén ugyanez volt az érzésem, hogy nem a Magyar Országgyűlés bizottsági ülésén veszek részt, amikor az LMP-s hozzászólás elhangzott, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy támogatják-e ezt a törvényjavaslatot vagy nem; sokszor elhangzott Strasbourg és Brüsszel neve.

Én azt gondolom, hogy itt a magyar parlamentben lévő képviselőknek el kellene dönteniük azt, hogy a magyar emberek érdekeit és a magyar nemzet érdekeit tartják-e szem előtt, vagy pedig mást.

Tisztelt Országgyűlés! Hogy miért fontos és halaszthatatlan e törvény elfogadása, azt a Fidesz vezérszónokaként kívánom majd részletekben is elmondani.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény is. Ezt ketten, megosztva fogják képviselni, illetve elmondani az álláspontjukat. Először megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, azt követően pedig Szabó Timeának.

LENDVAI ILDIKÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, alelnök úr. Az emberi jogi bizottságban visszavonni javasoltuk ezt a törvényjavaslatot, mert céljának megvalósítására tökéletesen alkalmatlan, és túl is terjeszkedik azon.

Félreértés ne essék, senki nem akar Lenin utcában vagy Kun Béla utcában sétálni, mint ahogy remélem, senki nem akar a Nyilas Nagytanács tagjáról elnevezett utcákban sem sétálni. Eddig a cél helyes. Helyes az is, hogy illetékmentesen változtathassák meg az önkormányzatok, ha már rejtélyes okokból eddig nem tették meg, ezeket az utcaneveket.

Sajnos azonban egyoldalú történelemszemlélet tükröződött a javaslatban. Nem igaz az, hogy diktatúra csak egy volt, és az sem igaz, hogy utcanév csak egyfajta kommunista diktatúra alakjait örökíti meg.

(15.10)

Minden újság tele van azokkal a vitákkal, amelyek más irányzathoz köthető történelmi tragédiák neveinek jogosultságáról vitatkoznak. (Dr. Rétvári Bence: Itt van, többes szám: rendszerek.) Erről egy árva szó sincs.

A mellékelt, valóban nem normatív lista nyilván orientál, és ott egyetlen olyan vitapont nincs érintve, amiről most olvasni Nyírő József, Wass Albert vagy Horthy kapcsán.

Parttalan és éppen ezért megvalósíthatatlan a törvényjavaslat. Egyrészt tartalmazza az önkényuralmak megalapozásának kategóriáját. Ezzel az erővel bárki azt mondhatná, hogy egyházatyáról ne lessen utcát elnevezni - nem mondok ilyet -, mert ezzel az erővel meg is alapozhatta az inkvizíciót. Látszik is ennek nyoma, Frankel Leó - az eszem megáll! -, aki a XIX. század végén már meghalt, megalapozóként szerepel. Nem akarok a Marx-vitába belemenni természetesen, de jelzem azt, hogy Marx az a filozófus, akiről utcát neveznek el Berlinben és Londonban, tudniillik - lásd az előbbi egyházatya-hasonlatot - nincs közvetlen köze ahhoz, hogy nézeteiből mi történt. Ráadásul a törvény még egy tudományos társaságot se tart elnevezhetőnek arról, akinek az életművét lehet, hogy kritikai jelleggel tanulmányozzák. Kifogásolható, hogy az utcaneveken túl tehát a társaságok, egyesületek nevei, sőt a sajtónevek is szerepelnek. Érdeklődéssel figyelem, kinek jut majd eszébe a Magyar Nemzet vagy a Népszabadság nevének betiltása, hiszen egy hosszú szakaszban az önkényuralomhoz kötődtek.

Komikus elemekre is módot ad majd a törvény alkalmazása. Szeretném jelezni, hogy Pátyon például a Horthy közből kell kihajtani a Május 1. térre. Örömmel figyelemmel majd, ahogy a falu egyik fele az egyik utcát, a másik fele meg a teret nevezi el, mint ahogy olvastam már szellemes megoldásokról. Olvasva az önök listáját, az egyik önkormányzat elhatározta, hogy a Vörös hadsereg vagy Néphadsereg útját majd Piroska utcának nevezi el, hogy azért a falu lakói pontosan tudják, miről van szó. Nem ezt akarhatjuk, normális megoldást kérünk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Szabó Timea képviselő asszonyé a szó.

SZABÓ TIMEA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Folytatnám, ahol Lendvai Ildikó abbahagyta. (Varga László: Két perc!) Tisztában vagyok vele, köszönöm, Varga László képviselőtársam, hogy mennyi időm van. Egyébként majd vezérszónokolni is fogok, tehát akkor majd tovább hallgathat.

Demeter képviselőtársam, akkor nem tudom, melyik érvek voltak érthetetlenek a bizottsági ülésen az ön számára, amikor azt mondtuk, hogy alaptörvény-ellenes a javaslat? Mert akkor figyelje a számat: alaptörvény-ellenes. Elmondom, hogy miért. A pártok vonatkozásában, mivel az egyesületi eljárási törvény a pártokra is alkalmazandó, illetve sajtótermék vonatkozásában is nyilvánvalóan sajnos ez áll fenn, illetve nemzetközi szerződésekbe is ütközik ez a javaslat. A sajtótermékek neveinél, különösen, ha az politikai témájú - itt Lendvai képviselőtársam erről már beszélt -, a véleménynyilvánítás szabadságának ez egyértelműen aránytalan korlátozása, ami a javaslatban szerepel. Egy kommunista vagy szélsőjobboldali párt nyugodtan elnevezheti a sajtótermékét arról, amiről akarja, miután létre lehet hozni ma Magyarországon kommunista, illetve szélsőjobboldali pártokat. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Micsoda?) Hát léteznek, bocsánat, ilyen pártok ma Magyarországon! Tehát amíg ez létezik, addig nem lehet korlátozni, hogy valaki a saját lapját meg hogyan nevezi el. Itt szóba került már a Népszabadság, illetve a Népszava, ezzel az erővel sajnos ezek is betilthatók lesznek.

Az Emberi Jogi Bíróság - ezt el fogom mondani később is - akkor tekinti törvényen alapulónak a jogkorlátozást, ha a szabályozás kellően konkrét és az állampolgárok számára kellően előrelátható annak a jogkorlátozó hatása. Ez a javaslat már ezen a ponton megbukik. De ha valamilyen oknál fogva át is menne ezen a rostán, a szükségesség-arányosság követelményén viszont egyértelműen megbukna. És akkor megint Demeter képviselőtársamnak mondom, hogy amikor Strasbourg itt szóba került, akkor arra gondoltunk, hogy igen, ez egyrészről valószínűleg már az Alkotmánybíróságon meg fog bukni, de ha nem, akkor valószínűleg a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság fogja elkaszálni ezt a törvényt. Tehát ha ez alapján nem volt teljesen világos, hogy hogyan került ide Strasbourg, akkor remélem, hogy most már érthető.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Ahogy ön beharangozta, most következik a vezérszónoki kör, még ha azt nem is önnel kezdjük, de sorjában önre is rákerül majd a hozzászólás lehetősége.

Demeter Zoltán képviselő úr fogja kezdeni a vezérszónoki kört, a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka. Húsz-húszperces időkeretre emlékeztetem önöket, és ahogy tudják, kétperces felszólalásokra közben nincs lehetőség. Megadom a szót tehát Demeter Zoltán képviselő úrnak, Fidesz.

DEMETER ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban engedjék meg a tisztelt képviselőtársaim, hogy először is Nemzeti hitvallásunkból idézzek, vagyis Magyarország Alaptörvényéből idézzek, amit az Országgyűlés 2011. április 18-ai ülésnapján fogadott el. Szabó Timea képviselő asszonynak idézem az alkotmányt: "Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését.

Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.

Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.

Valljuk, hogy a XX. század erkölcsi megrendüléséhez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra."

Kedves Képviselőtársaim! Én hiszek abban, hogy ennek a lelki és szellemi megújulásnak a következő lépése az is, hogy a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt meghozott döntéseket a parlament most felülvizsgálja és eltörli. Konkrétan most az elnevezésekről van szó, arról, hogy utcákat, közterületeket, intézményeket ne lehessen elnevezni, vagy ha már elnevezték őket, akkor névváltoztatással módosítani lehessen azokat. A Kun Bélákat, Szamuely Tiborokat, Münnich Ferenceket és Ságvári Endréket éppen úgy meg kell változtatni, mint az Engels, Tanácsköztársaság, November 7., Felszabadulás vagy Munkásőr utcaneveket, legyen az Budapesten, Tószegen vagy Barcson.

Ezzel természetesen nem magát az utcát elnevező személy vagy esemény létét tagadjuk, sőt igen, ők léteztek, de sajnos a tetteik is. Tagadjuk viszont azt, hogy ezek a személyek és ezek az események erkölcsi példaként álljanak a következő nemzedékek számára, vagy hogy konkrét legyek: ha a kislányom vagy az unokám megkérdezi, apa, nagyapa, ki az a Szamuely Tibor, akiről ezt az utcát nevezzük, mondjam neki nyugodtan azt, hogy ki volt? Amikor legszívesebben még a televíziót is kikapcsolnám előtte, ami olyan tárgyú filmeket vetít, mint amit Szamuelyék elkövettek?

Az utánunk jövő nemzedékek előtt, a gyermekek és unokák jövendő nemzedéke előtt mindannyian, akik itt vagyunk a parlamentben, felelősek vagyunk azért, hogy kiket állítunk eléjük példaképnek. Tisztelt Országgyűlés! Lehet-e példa az a Kun Béla, akitől a Rákosi Mátyás részvételével felálló Tanácsköztársaság rémuralmának 133 napja alatt tapasztalhatta meg először Magyarország, hogy milyen is a hétköznapok szocialista elnyomása, a vörösterror? Vagy lehet-e példa az a Szamuely Tibor, akinek keretlegényei a proletárdiktatúra példátlan pusztítását és fájdalmát okozták 1919 Magyarországán?

(15.20)

Ma halálvonatnak nevezzük azt a szerelvényt, amely körbejárta az országot, és Szamuely embereit szállítva megállt Szolnokon, ahol 30 főt, Kalocsán 20 főt, Dunapatajon 51 főt és több mint húsz községben és városban a diktatúra hivatalos gyilkosa tömegestül ölette a magyar lakosságot. És volt, ahol nyakig földbe ásott parasztok fejét kaszával üttette le.

Pár hónap alatt a Tanácsköztársaság projekt ugyan megbukott, ám 1945-ben a kommunisták immáron külső fegyveres segítséggel, de visszatértek, és hosszú évtizedek során kiteljesítették mindazt a rombolást, amelyet elődeik elkezdtek. Vagyis valóra válhatott Kun Bélának azon jövendölése, amelyet így fogalmazott meg, hogy "Nemsokára vissza fogunk térni! Csak egyelőre odázzuk el a kommunista világuralmat - mert a proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!" Igen, visszatértek, és ennek emlékét sajnos még ma is utcanevek őrzik: Néphadsereg, Felszabadulás, Munkásőr utcák.

Nem is értem azt sem, hogy az a Ságvári Endre, akivel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem volt jogos önvédelmi helyzetben, miként azt az 1959-bes ítélet állította, a népbíróság akkor úgy vélekedett: a kommunista vezető az ellenállási mozgalomban vett részt, emiatt jogosan használta fegyverét a rendfenntartókkal szemben, azok tehát törvénytelenül léptek fel. De mindez, ahogyan kiderült, fordítva igaz. Az indoklás szerint jogtalan lövöldözésével Ságvári maga idézte elő azt a tragikus helyzetet, amelynek a végén ő maga is áldozata lett.

Kérdezem, hogy viselheti-e egy olyan személynek a nevét egy utca, egy intézmény vagy bármi, akinek a megítélésében a Legfelsőbb Bíróság elmarasztalólag dönt, vagy legalábbis kétségek merülnek fel a személye iránt. Kell nekünk ilyen utca, vagy lehet nekünk ilyen utcánk? Tudom, persze ma is vannak, akik védik még ezeket a személyeket és eseményeket. Nem is tehetnek másként, hiszen évtizedekig védték, és most csak nem fogják beismerni azt, hogy rossz oldalon álltak ebből a szempontból is.

Tisztelt Országgyűlés! Talán sokan ismerik annak a katonának, Hiroo Onodának a történetét, akit a második világháború kitörésekor behívtak a japán császári hadseregbe. Ő a második világháború vége után mintegy harminc évig, egészen 1974-ig kitartott maroknyi csapatával a Fülöp-szigeteken abban a tudatban, hogy még tart a világháború. Puskájával állítólag több mint ötven békés embert vadászott le ez idő alatt, és csak akkor adta fel a további küzdelmet, harcot, amikor az utolsó társát is megölték egy küzdelemben. 1974-ben tért vissza szülőhazájába, ahol kitörő lelkesedéssel fogadták.

Sajnos vannak még közöttünk, akik a Tanácsköztársaság harcát viszik most is tovább, azoknak a szellemében, akiket pártolnak. Nem akarok most párhuzamot vonni sem Onoda és a baltás gyilkosként elhíresült, hazájában azóta nemzeti hőssé tett azeri mészároson, de bocsánatot kérek, mi a különbség a kaszával lefejeztető Szamuely és az említettek között?

Az pedig számomra végképp döbbenetes és elfogadhatatlan, hogy az említett példák mellett egyesek itt a parlamentben is Wass Albertre hivatkoznak. Az érthető, hogy a románok mint magyarra nem tekintenek rá jó szemmel, ez benne van a történelmükben, de úgy gondolom, ez valahogyan kezelhető; de hogy a magyar parlament tagjaként valaki a Kun Béla utcanevet úgy védje, hogy Wass Albertről is neveztek el utcát, azt gondolom, hogy ez több mint kínos.

Van egy vicc, amit hallottam, és elnézést kérek érte. Az a kérdés a viccben, hogy mi a közös Vágó István és Petőfi Sándor között. Az, hogy mindkettőről hidat neveztek el. Magyarországon még van Munkásőr utca, és véleményem szerint sajnos ez a vicc. És ez ma még, elmondhatjuk, hogy a jelen is.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy méltatlan Magyarország demokratikus államberendezkedéséhez és méltatlan a magyar nemzet önbecsüléséhez, és nem utolsósorban méltatlan 1956 szelleméhez is, hogy a mai napig még Lenin, Munkásőr vagy éppen Vörös hadsereg utca található hazánkban a rendszerváltást követően 22 évvel.

A törvényjavaslat elnevezése és tartalma valóban a XX. századi önkényuralmi rendszerhez köthető elnevezésekről szól, függetlenül annak színezetétől. Tehát legyen szó fasiszta, nyilas, kommunista rendszerhez köthető elnevezésről, azokat határozottan és egységesen tiltani kell. Attól a ténytől azonban nem tudjuk függetleníteni magunkat, hogy a rendszerváltást megelőzően több mint negyven évig volt diktatúra, így tehát az országban a szocializmusban erőszakkal ránk kényszerített nevek maradtak fenn, és így elsősorban ezekről kell most beszélnünk, és ezeket kell megszüntetni.

Bizonyára voltak olyan települések, ahol ezeket már megtették, de vannak még ma is olyan települések, ahol nem történtek meg az utcanévváltozások. Voltak olyan települések, tudom, ahol legfőbb érvként az merült fel, hogy okmányokat kell cserélni a lakosságnak, és ez pénzbe kerül. Úgyhogy örülök a törvényjavaslat azon részének, amely kimondja, hogy a hatósági eljárások illetékmentesek.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát ezt az áldatlan állapotot kívánja rendezni, melyhez minden demokratikusan gondolkodó képviselőtársam támogatását kérem, akár javító szándékú módosító javaslatok megtestesülésében, de mindenképpen a törvényjavaslat elfogadásával a lelki és szellemi megújulás reményében. Különösen úgy, hogy itt van előttünk október 6-a, nemzeti gyásznapunk, remélem, hogy meg tudja hozni a parlament azt a döntést, hogy aki ölt, akik öltek, azok ne legyenek példaképek, és azokról ne nevezzünk el semmit.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoklata következik. Varga László képviselő úr képviseli a frakció álláspontját. Öné a szó 20 percben.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, itt fekszik előttünk az "egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról" címmel ellátott jogszabály, és valóban ez egy olyan jogszabály, amely kapcsán azt gondolom, hogy sok mindent lehet és érdemes is kibeszélnünk és kivitatnunk egy ilyen vezérszónoki kör és majdan persze az általános és a részletes vita során is.

Nyilván sok minden olyan dolgot érdemes kibeszélni itt a parlament előtt, amelyet sokáig nem tettünk, és nyilván felmerülhetnek ebben a vitában valóban olyan személyek, olyan személyek nevei felmerülhetnek ebben a vitában, amelyeknek a pályája, életműve védhetetlen, gondolok itt olyanokra, akik elhangoztak, Kun Béla, Szamuely Tibor. Azt gondolom, hogy vannak olyan elhangzott nevek, amelyekkel nem szállok vitába, hiszen egyetértünk az ő megítélésükben. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a törvény időzítése, kerete, egyébként a szövegezése és különösen a melléklete jól láthatóan arra utal, hogy más típusú célok vannak ezzel a jogszabállyal.

(15.30)

Más célok vannak, hiszen Magyarország hétköznapjai nem telnek jól, több mint 4 millió ember él már létminimum alatt, és amikor gazdasági problémák vannak, amikor nincsen kenyér, akkor úgymond, legalább a megmaradt törzsszavazó bázisnak, úgy tűnik, hogy a kormányoldal mindenképpen cirkuszt kíván csinálni.

Nyilván, amikor elemezzük ezt a jogszabályt és az azt körülvevő ügyeket, akkor három úton tudunk elindulni. Egyrészt van egy normaszöveg, amely nem túl hosszú, nyolc szakaszból áll, és négy-öt dologra hivatkozik, vonatkozik. Van ennek egy indokolása, amelyet részben az előterjesztő az expozéjában, részben a kormánypárti megszólalók megtettek, és van egy melléklete, ami ugyan irreleváns, tehát igazából nem vonatkozik semmire így konkrétan, de mondjuk, legalább irányokat jelöl, mire gondol az előterjesztő akkor, amikor ezt a jogszabályt beterjeszti.

Az 1. § alapvetően a cégek neveire vonatkozik abban a tekintetben, amit elénk tártak. Nyilván nem ez az a kérdés, amiről, azt gondolom, hogy sokat kell beszélni, hiszen nem hinném, hogy tömegével lenne olyan cég ma Magyarországon, amire vonatkozna ez a jogszabály. A sajtótermékek tekintetében előttem szólók már felvetették, hogy egyébként nyilván ez a kérdés olyan, amely bizonyos sajtótermékek esetében, mondjuk, Népszava, Népszabadság, minimum szándékokat felvethet az előterjesztő részéről, hiszen ezek a lapok olyan történelmi korokban is lapok voltak és megjelentek Magyarországon, egyébként más mai napilapokkal egyetemben, amikor nyilván tartalmilag más típusú cikkek jelentek meg bennük, nem egy demokratikus berendezkedés részeként. Ugyanakkor ezeknek a lapoknak a hagyományai, múltja, kezdetei nyilván kifejezetten - különösen a Népszavát említeném - a magyar szociáldemokrácia kezdetéhez, a történelmi baloldali magyar hagyományokhoz köthetőek. A jogszabály szövege nem egyértelmű ebben a tekintetben, tehát mindenképpen lehet egyfajta baloldal elleni támadásként is értelmezni ezt a történetet.

Civil szervezetek nevei tekintetében majd fogok utalni olyan történelmi személyiségekre, akik egyébként ez alapján a normaszöveg alapján mindenképpen áldozatául eshetnek egy esetleges normaszöveg-elfogadásnak, olyanok is egyébként, akiknek a történelmi személyiségéhez köthető például a miniszterelnök úr karrierjének megindulása. Mert például, ha szorosan értelmezzük a normaszöveget, akkor Nagy Imre életműve egyértelműen köthető az MKP-hoz, az MDP-hez, Rákosi idején miniszter volt, majd miniszterelnök lett, ugyanakkor vitathatatlan - és azt gondolom, nagyon remélem, hogy a vértanúhalála és az ahhoz fűződő események '56-ban közös platformot mutatnak Magyarországon, ezen közös platformon lehetünk talán mindannyian -, ugyanakkor, ha ezt a jogszabályt szorosan értelmezzük, akkor úgy érzem, hogy ez a jogszabály egy támadás lehet Nagy Imre ellen, a Nagy Imre Társaság ellen is, és egyébként mindaz ellen, amit ő képvisel. Nem tudom, hogy ezt önök kívánják-e, én nagyon remélem, hogy nem, csak gondoljanak bele, ezt szeretném javasolni.

Nyilván mind a három területen, amit említettem, az ilyen kitételek, hogy olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, de elsősorban a "megalapozásában"-ra szeretnék utalni - ez minimum elképesztően szubjektíven értelmezhető, és egyáltalán nem felel meg a normavilágosság követelményének az én álláspontom szerint. Csakúgy, mint a következő: olyan kifejezés vagy olyan szervezet neve, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható. Azt gondolom, hogy ez sem felel meg a normavilágosság követelményének, akkor egyébként a jogbiztonságnak sem, és ha a jogbiztonság elvének nem felel meg, akkor pedig az önök által elfogadott alaptörvénnyel is ellentétes. Azt hiszem, hogy ezek a kérdések kezelhetetlenek ebben a formában, ahogy önök leírják.

Az 5. § a helyi önkormányzatokról szól, és ha jól értettem az expozét, akkor igazából erről szól ez a jogszabály. Tehát a többi területet érintik, de gyakorlatilag igazából itt arról van szó, hogy vannak még ma utcanevek Magyarországon, amelyek a rendszerváltás óta nem változtak meg. Elmondtam néhány nevet példálózó jelleggel, amelyek megváltoztatásával egyébként, ha az adott településen helyi önkormányzati képviselő lennék, és az adott településen gazdaságilag lehetőség van bizonyok táblák cseréjére, akkor ezzel egyetértenék.

Ugyanakkor ez az 5. § egy olyan eljárási rendet, nem is tudom, csak félig alapoz meg, hiszen nem konkrét ez sem igazán, de idéznék itt egy mondatot a normaszövegből az 5. §-ból. Itt a (3) bekezdés: "Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a (2) bekezdésnek, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását."

Én voltam önkormányzati képviselő. Mi az, hogy a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel? Hogy mi ez a helyzet, azt azért nehéz lenne egzaktul megfogalmazni. Tudjuk jól, hogy a közterületi elnevezések mindig a napirendek végén, ha volt ilyen javaslat vagy előterjesztés, akkor bejöttek, és nyilván erről többséggel döntött egy önkormányzati testület. Az, hogy egyébként, mondjuk, egy önkormányzati testületben önök vagy a kormányoldal mit tekintenek kétségnek - tehát, mondjuk, az már kétség egyébként, ha egy ellenzéki képviselő felszólal, és nem ért vele egyet? Kétség az, ha nem egyhangúlag ment át egy határozat?

Sorolhatnám ezeket a kérdéseket, mindazonáltal minimum ez is egy szubjektív ügy, és egyébként, ha önök ennek kapcsán, mert azt mondja egyébként egy helyi, egy kistelepülési polgármester, hogy Pesten elfogadtak egy törvényt, és az alapján nekünk kötelező ezt megváltoztatni. Mire egyébként az MTA állást foglalna ebben a konkrét kérdésben, hogy egyébként az az utcanév, az a történelmi személyiség, akiről ezt az utcát elnevezték, valójában milyen megítélés alá esik - a történettudomány már csak olyan, hogy nem fekete meg fehér, hanem azért komoly viták is lehetnek, mondjuk, adott esetben valakinek a megítéléséről -, mire ez egyébként megtörténik, mondom még egyszer, teljesen számomra nem világos eljárásrend során, hogy az MTA megállapít bármit, addigra meg azt mondhatja a képviselő-testület, hogy kérem, megváltoztattuk. Vagy egyébként, mondjuk, egy Nagy Imréről elnevezett utca nevét megváltoztatják erre a jogszabályra hivatkozva, arra már, ha jól értem, semmi nem kötelezi őket, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot.

Arról nem is beszélek egyébként, hogy én nem tudok olyanról, hogy az MTA-val ebben a kérdésben konkrétan egyeztettek-e. Tehát, hogy egyébként az MTA mit gondol arról, hogy ismételten egy jogszabályban különböző feladatokat, egyébként nem kis feladatokat, ha mélyebben belegondolunk, és nem egyszerű kérdéseket feladatul szabnak számára.

Tehát adott a kérdés - nyilván az általános vita folytatódni fog, talán nem e helyütt van ennek helye, de ott mindenképpen -: egyeztettek-e az MTA-val, mit gondol az MTA erről a kérdésről, lehet-e ezt a jogszabályt egyáltalán alkalmazni? Merthogy mondjuk, az is egy kérdés, hogy milyen szempontok alapján kell dönteni az MTA-nak. Ott kinek kell döntenie? Egy kollégiumának? Nyilván itt a történettudományi merülhet fel, de csak kérdezem. Nagyon sok olyan kérdést nem szabályoz ez a jogszabály, ami szubjektív elemekre ad lehetőséget, és egyébként ezáltal elérheti azt a célját, amit úgy gondolom, hogy önök ennek szántak.

Az illetékmentességről - ugye, díjmentesen lehet itt az okmányokat cserélni, akire ez majdan vonatkozik. Ez azért nem olyan nagy vívmány, mert lehet, hogy az állampolgár szempontjából valóban akkor ennek nincsen költsége, de ne mondják már, hogy nem lesz ennek költsége! Tehát iszonytató költsége lehet annak, az állam szempontjából vagy az önkormányzatok szempontjából anyagi költsége is lehet, tehát egyrészt az okiratokat elő kell állítani. Ez munkaidő, amikor más üggyel nem tudnak foglalkozni a hivatal alkalmazottai, és arról ne is beszéljünk, hogy az utcanévtáblák kicserélése milyen egyéb költségekbe kerül. Tudom, hogy nem foglalkoznak ezzel, ez Budapesten és több vidéki városban is látszik, hiszen ahol átvették az önkormányzatok irányítását, sok helyen kezdtek ilyen típusú boszorkányüldözésbe.

Tehát, ha csak a normaszöveget nézzük, azt gondolom, hogy a normaszöveg nem felel meg a normavilágosság követelményének, így a jogbiztonságot nem szolgálhatja, és egyébként meg akkor alaptörvény-ellenes. Azt gondolom, hogy szépen végigmentem a nyolc szakaszon, és ez egyértelműen kijelenthető a részemről.

Mit nézhetünk? Nézhetjük az indokolást, és ezt az expozéban is mondta az előterjesztő, hogy erőteljes társadalmi nyomás van ebben a kérdésben. Én nem ebben érzek erőteljes társadalmi nyomást. Én erőteljes társadalmi nyomást érzek például abban, hogy főleg vidéken, de egyébként most már Nyugat-Magyarország egyes területein és a fővárosban is elképesztően szegényednek az emberek.

(15.40)

Önök most szociális segélyek tekintetében plafont kívánnak bevezetni, olyan emberektől akarnak még összegeket, pénzeket elvenni, akiktől már tényleg nem lehet mit. Az emberek lényegesen rosszabbul élnek, és főként az alacsonyabb keresetűek tíz százalék fölötti reálbércsökkenést szenvedtek el, míg a gazdagok jobban élnek. Ez az elmúlt két év, és egyébként ebben van erőteljes társadalmi nyomás, hogy ez ne így legyen.

Ettől függetlenül még egyszer elmondom: természetesen vannak olyan történelmi személyiségek, akiket közös megítélés alá is vehetünk ebben a tekintetben.

Van ilyen az indoklásban, hogy "önkényuralmi politikai gyakorlattal történő teljes körű szakítás megköveteli". Na most, ehhez képest én felmentem az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség honlapjára, és milyen jó egyébként, hogy a kormány képviselője és az expozét elmondó KDNP-s képviselő, Stágel Bence is tagja ennek a szervezetnek, sőt volt elnökéről és jelenlegi elnökéről beszélünk, itt olyan címmel jelent meg egy cikk, ami nyilván egyébként a szándékokat egyértelműen mutatja: Az Országgyűlés elé kerül a kommunista utcanevek eltörléséről szóló törvényjavaslat. Akkor csak erről szól ez a javaslat?

Tehát akkor arról nem szól valószínűleg, hogy egyébként most ezekben az években, ezekben a hónapokban éljük annak a gyakorlatát, hogy a második világháború idején vagy azt megelőzően Magyarországot egy vállalhatatlan, elvtelen, százezrek halálát követelő háborúba sodró, nyíltan zsidóellenes vagy fasiszta politikusok egyébként minimum reneszánszukat élik ezekben az időszakokban. (Novák Előd: Hol van róla utca elnevezve?) Én azt tudom mondani, hogy nyilván van erre törekvés, és közterület több helyen is el van nevezve Horthy Miklósról, akinek egyértelmű a felelőssége Magyarország második világháborús sorsáért, és egyébként egyértelmű a felelőssége abban a tekintetben is, hogy az ő kormányzósága idején fogadták el a numerus claususszal kapcsolatos szabályokat, jogszabályokat. Én nem látom a mellékletben. Tehát abban nem voltak olyan lelkesek, hogy olyan személyek nevét is megemlítsék, akik adott esetben jobboldali extremitásokhoz kötődnek.

De mondhatnám azt is, hogy Nyírő József kapcsán volt egy komoly politikai vita az elmúlt időszakban. A házelnökük kiállt mellette mint személyiség mellett, és sorolhatnám, hogy mik hangzottak el ebben az időszakban. Nyírő József a nyilas parlamentnek tagja volt, még Németországban is ott volt ebben a parlamentben, a legutolsó ülésen az utolsó pillanatig képviselője volt ennek a parlamentnek. Én azt hiszem, hogy vitathatatlan az ő felelőssége ebben a tekintetben mindentől függetlenül.

Ezekről valahogy nem beszélnek, de még egyszer mondom, az IKSZ honlapján, tehát az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség honlapján elérhető cikk címe alapján ez egyértelmű.

Ságvárit, én azt hiszem, hogy méltatlanul illették előttem, és nagyon határozottan szeretném azt mondani, hogy az alaptörvényük úgy fogalmaz: "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk." Tehát '44. március 19-én az önök által elfogadott alaptörvény szerint elvesztette az ország az önrendelkezését. Érdekes lenne egyébként azt a legfelsőbb bírósági döntést ma meghozni, ugyanis önök szerint sem volt akkor szuverén Magyarország ebben a tekintetben. Ez ellen az elveszített önállóság ellen felemelte szavát Ságvári Endre, és '44 júliusában halt meg egyébként, nyilvánvalóan '45 után pedig nem élt, mártírhalált halt. Azt tudom mondani, hogy nyilvánvalóan nem vehetett részt fogalmilag sem semmilyen módon a kommunista diktatúra kiépítésében.

Frankel Leó a XIX. században halt meg, a P re Lachaise temetőben van róla obeliszk. Ha önök úgy gondolják, hogy Magyarországon pedig utca se legyen elnevezve róla, akkor úgy tűnik, hogy a franciák meg fognak róla emlékezni, mi nem fogjuk ezt tenni. Ez szerintem szégyen.

Marx Károlyról Londonban, Nagy-Britannia több területén, Németországban vannak közterületek elnevezve. 1883-ban halt meg, a XIX. században. Nem mondok ebben a tekintetben mélyebben a munkásságáról semmit, de azt mondom, hogy minimum véleményes ez a kérdés, és nem lehet egyébként Németországot és Nagy-Britanniát sem antidemokratikus államnak tekinteni (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.), amely ilyen kérdésekben ilyen döntéseket hoz; ott megemlékeznek róluk.

Nyilván ez egy olyan kérdés... Én elmondtam több olyan embert, aki nem található benne. Nem találhatók benne olyan emberek és történelmi személyiségek sem, akikről én pozitívan emlékeznék meg.

Földes Ferencről egy komoly vita folyik Miskolcon, nekiesett a Fidesz vezette önkormányzat a Földes Ferenc Gimnáziumnak - én ott érettségiztem -, és meg akarta változtatni a nevét. Jelenteném, hogy nem sikerült, negyvenezer aláírás gyűlt össze. Más kérdés, hogy ezek után egy teljesen vállalhatatlan eljárásban egyhangú tantestületi támogatás után sem választották meg igazgatónak Veres Pál igazgatót. De azt tudom mondani, hogy Földes Ferenc, akit úgy kommunistáztak összevissza a városban, és vállalhatatlan személynek tartottak, '43-ban munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában, és egyébként a Sorbonne-on végzett, semmilyen módon nem tapad hozzá semmi olyan negatív ügy, ami miatt ne lehetne róla egy gimnáziumot elnevezni Magyarországon, önök mégis ez alapján a jogszabály alapján, én már látom, hogy neki fognak esni újra ennek a kérdésnek. És ugyan a miskolciak egyértelműen állást foglaltak a kérdésben, az önök politikai oldala majd újabb boszorkányüldözésbe kezd január 1-je után.

Nagy Imréről már beszéltem. Én azt hiszem, hogy ha a jogszabályt szorosan értelmezzük, a normaszöveget szorosan értelmezzük, akkor Nagy Imre és az őróla elnevezett egyesület, az őróla elnevezett közterület ma Magyarországon veszélyben van. Orbán Viktor miniszterelnök politikai karrierje az ő újratemetésén indult, a rendszerváltás egyik szimbolikus eseménye volt. Én azt hiszem, hogy egy rosszul megírt, nem világos normaszöveg miatt nem lehet egy ilyen típusú vitát elindítani ma a közéletben. Ez egy vállalhatatlan vita, én azt hiszem, és hiszek abban - lehet, hogy kincstári optimizmus, de tényleg próbálok benne hinni -, hogy önök nem is akarhatják azt, hogy Nagy Imrével kapcsolatban ilyen vita elinduljon ma a közéletben.

De egyébként felvethetjük egyik legnagyobb költőnket is, József Attilát, aki nyilván tagja volt az illegális kommunista mozgalomnak. Azt hiszem egyébként, hogy a költészetét, életművét ebben a tekintetben nem is vitatjuk el most ebben a pillanatban, legalábbis nagyon reménykedem benne. Mondjuk, ennek a jogszabálynak a fényében is belegondolva, nem véletlen, hogy éppen itt mozdítgatják az ő szobrát vagy tervezik. Vállalhatatlannak érzem ezt a dolgot is. Szorosan értelmezve József Attila is azok közé tartozik, akikről ez a jogszabály szólhat.

A legvégén - még annyi időm talán van -, túl azon, hogy nem hiszem, hogy ez az a mód, ahogy ezeket a kérdéseket el lehet dönteni, bár lehet egyébként, hogy a történelmi személyiségek megítélésének, mondjuk, kilencven százalékában ugyanazt mondanánk mind a két oldalon. Az egyébként, hogy az elmúlt 20-22 évben nem történt meg a többi vitatható történelmi személyiség életművének kibeszélése, egy másik kérdés. Azt sem így kéne elrendezni, meggyőződésem. Mindenesetre látszik, hogy a mellékletben milyen településekről van szó. Mondott előttem Lendvai képviselőtársam egy olyan példát, ahol persze a Horthy térre néz a Ságvári köz talán, ha jól emlékszem a példájára. Nyilván sokféle vidéken megmaradt utcanévről beszélünk, de láthatjuk azt, elmondható az, hogy a zöme település nehéz sorsú település.

Én egy borsodi polgármester - most fedje jótékony homály az ő nevét - által a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején elmondottakkal zárnám a beszédemet. Kérdezték tőle, hogy van még egy-két utca, ami hordozza a negyven év emlékét, és miért nem változtatták meg a településen ezeknek az utcáknak a nevét. Ő azt mondta, hogy majd akkor megváltoztatjuk, hogyha minden utca le lesz aszfaltozva, pormentes lesz. Jelenteném, ez megtörtént, és egyébként ma már nincsenek ilyen utcanevek (Az elnök csenget.) az adott településen.

Én azt hiszem, hogy túl azon, hogy politikailag, tartalmilag értelmezhetetlen és vállalhatatlan a javaslatuk, még akkor is, ha sok mindenben egyébként egyetértünk (Az elnök csenget.), túl ezen gazdaságilag is, azt hiszem, hogy nem egy jó időpontban történt, olyan időpontban történt, amikor nagyon sokan nehezebben élnek ebben az országban.

Köszönöm szépen. (Lendvai Ildikó tapsol.)

ELNÖK: Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónokát követi a KDNP Michl József képviselő úr által elmondott frakcióálláspontja, vezérszónoklata. Öné a szó, képviselő úr, húsz percben ugyancsak.

(15.50)

MICHL JÓZSEF, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem sincs szükség erre a törvényjavaslatra, nincs szükség erre a törvénymódosításra. Teljesen egyet kell hogy értsek előttem szóló szocialista képviselőtársaimmal. De ha már mégiscsak ezt a kérdést idehoztuk, és én magam is aláírtam az előterjesztést (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Minek?), akkor ennek az az oka, hogy szégyen és gyalázat valóban, hogy erről ma itt az Országgyűlésben nekünk beszélgetni kell. 22 esztendővel a rendszerváltozásnak nevezett időszak után az a kérdés kerülhet ide az Országgyűlés asztalára, hogy hogy néz ki az, hogy ma Magyarországon még mindig ilyen vagy olyan nevű, a régi diktatúrákra emlékeztető vagy azoknak jeles képviselőiről elnevezett utcákkal találkozunk.

Azt gondolom, nagyon-nagyon szomorú, hogy erről törvényt kell alkotnia az Országgyűlésnek. Legalább annyira szomorú, mint hogy az alaptörvénybe bele kellett foglalnunk azt, hogy a gyermeknek kötelessége a szüleiről gondoskodni. Ugyanaz a sor, amit még önök közül is biztosan sokan tudnának folyatni, hogy mi minden olyan kérdésben vagyunk kénytelenek törvényi erőre emelni gondolatot és feladatot, amelyek az emberi élet abszolút természetességéből fakadóan egyszerűbben kellene hogy megoldódjanak, és egyáltalán nem kellene hogy idekerüljenek.

A magyar névadási szokásokat Stágel Bence képviselőtársam nagyon pontosan és precízen, az idő rövidségére való tekintettel, abszolút érthetően foglalta össze. Ahogy a mondások közül sokan ismerjük azt a mondást, hogy a név kötelez, e tekintetben is, ennek a törvénynek a megalkotása során is azt hiszem, hogy ez lehet a jelszava vagy a mottója ennek a törvénymódosításnak. A név kötelez. Sokak hite szerint az ember neve meghatározza a sorsát, és kötelezi őt egyfajta cél elérésére. És amikor arról gondolkodunk, hogy a név micsoda, akkor nagyon egyszerűen megfogalmazva mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy arról szól, hogy egy megkülönböztető eszközt használunk az emberi életünk során. Az elménknek van szüksége arra, hogy a valamilyen, logikailag számára egybetartozó aspektusokat megjelölje annak érdekében, hogy azok együtt kezelését megkönnyítse a számára.

Kosztolányi Dezső azt mondja: felületes dolog azt hinni, hogy a név csak afféle külsőség. Ha az élet nem külsőség, akkor a név sem az. Ha pedig fontos a valóság, akkor a név is fontos. Azt gondolom, nincs olyan ember, akinek ne lenne fontos a neve, akit ne érdekelne a neve, akit ne érdekelne az, hogy a szülei, nagyszülei, az elődei miért éppen ezt a nevet hordozták, és az édesanyja a szülőágyon miért ezt a nevet adta neki. Mindannyiunkat érdekel. Éppen ezért nem mindegy az sem, hogy a közösségeink által adott név, a közösségeink által tartott névadási szokások milyen összefüggésben vannak, és milyen módon kötelez a név ebben az összefüggésben.

Az a gondolkodás és az az állapot, ami még ma is sok települést jellemez, az sajnos egy kettős nevelésre, egy kettős mércére ad lehetőséget, amelyet mindannyian, azt gondolom, a patkó akármelyik felében ülünk, elfogadhatatlannak tartunk. Közösen utasítottuk el állítólag az elmúlt rendszert és annak minden átkát a kilencvenes években, közösen utasítottuk el azt a rendszert, amely kötelezővé tette azoknak az imádatát és tiszteletét, akik sokaknak a vérét ontották.

Éppen ezért is azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a benyújtása és ennek a törvénynek a megalkotása - még ha lehet is rajta javítani, és erre folyamatosan biztatjuk képviselőtársainkat, hogy javító szándékú módosító indítványaikkal segítsék pontosítani -, ez a törvényjavaslat az önkormányzatok számára nagy segítséget nyújt, hiszen én magam is a saját választókerületemben több olyan települést is tudok felsorolni, amely településeken a helyi önkormányzat, mivel nagy részük független képviselőként jutott a testületbe, nem vállalják föl azt a kényelmetlenséget, hogy döntést hozzanak arról, hogy ezt vagy azt az utcát átkereszteljék, mert bizony nem szeretnék, hogy fáradságot okozzanak az ott lakóknak.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország akkor lesz igazán demokratikus jogállam, ha a közösségek, az itt lakó polgárok, a választópolgárok, a települések lakói hajlandóak lesznek azért is valami többletet fölvállalni, amikor akár egy-egy ilyen jelképes helyzetet is meg kell oldani vagy kezelni kell. Éppen ezért gondolom azt, hogy polgármestertársaimnak, az önkormányzati képviselőknek nagyot segítünk azzal, ha ezt a törvényt létrehozzuk, fölvállaljuk mi magunk most így, mégiscsak, mint Országgyűlés, annak ellenére, amit az elején elmondtam, és a helyi viták helyett abban segítünk a képviselőknek, polgármestereknek, hogy a jövőben arról vitatkozzanak csak, hogy mi legyen az új neve az adott közterületnek.

Akkor, amikor Magyarországon szeretnénk minél komolyabb változást létrehozni, akkor azt a gondolatot is folyamatosan erősítjük, hogy csak amit ismerek, azt szerethetem. Az a közösség, amelyik olyan nevekkel látja el a településének a közterületeit, amely nevekről folyamatosan csak borzalom és keserűség jut eszébe, azokat a közterületeket nehéz lesz szeretnie, nehéz lesz arra vigyáznia, nehéz lesz azt továbbépítenie. Éppen ezért érthetetlen a számomra Varga László MSZP-s képviselő úrnak az iménti felszólalása, amelyben fölsorolja azoknak a neveit és védi azoknak a neveit, akikről abszolút értelemben tudjuk, hogy milyen károkat okoztak ennek a közösségnek.

Abban szerettem volna egy kicsit segíteni neki - közben sajnos kiment a teremből -, hogy könnyebben értse az IKSZ honlapján olvasható felsorolást és a jogszabálytervezetünkhöz mellékelt felsorolást, amely tartalmazza ezeket a neveket és a településneveket. Szeretném őt tájékoztatni arról, hogy az IKSZ honlapján található felsorolást maguk az olvasók küldték be. Ezek szerint ezek az olvasók nem találkoztak olyan nevekkel, amelyeket ő szintén kárhoztatott, amivel nagy részében egyet is lehet érteni. Vagyis hogy Magyarországon a 40 éves szocialista uralkodás alatt megoldódott az, hogy a szélsőjobboldalinak nevezett politikusok vagy egyéb személyiségek nevei lekerültek az utcanévtáblákról, merthogy ilyenek abban az időben nem létezhettek.

Azoknak a nevei pedig, akiket ma a közösségek választanak, és a településeik neveként használnak a jövőben, azokról pedig senki ne akarja azt mondani, hogy ezeket nem demokratikus körülmények között, a közösség jóváhagyásával, akaratával adtak annak a településnek, annak a közterületnek. Éppen ezért gondolom azt, hogy érdemes ez a jogszabálytervezet arra, hogy ezzel a közösségeknek és a településeknek a jövőben segítséget tudjunk nyújtani.

A nehéz sorsú településekről is Varga képviselőtársunk az imént szólt, és azt jelezte, hogy ezek bizony azért hordozták ezt a nevet, merthogy a változással együtt voltak csak hajlandóak megváltoztatni. Jó lenne, ha Magyarországon az összes felsorolt településen ez mind csak - vagyis nehéz lenne azt a helyzetet végiggondolni, hogy a mellékletben felsorolt utcák mindig földes utak, és ezért nem sikerült ezeket ezeknek a településeknek átnevezni. Én magam is, amelyeket ismerek, többet is a saját választókerületemben, szépen aszfaltozott, rendbe tett utcákról van szó nagyon sok esetben (Dr. Varga László: A szocialista kormány rendbe tette!), tehát éppen ezért is azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy ezen változtassunk.

(16.00)

Az idők szavát nem minden közösség, nem minden önkormányzat hallotta meg, értette meg akkor, amikor Magyarország arról döntött, hogy egy más világot szeretne építeni 1989-90-ben. Nem sikerült minden közösségnek, minden településnek ezt a döntést eddig meghoznia, abban szeretnénk segíteni ezzel a jogszabálytervezetünkkel, ezzel a törvénymódosítási javaslatunkkal, hogy utolérjük magunkat, utolérjék azok magukat, akik eddig talán ezen a téren legalábbis lemaradásban vannak. Azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy ezt a törvénytervezetet, javítva az esetleges módosító indítványaikkal, feltétlenül támogassák, tegyünk végre pontot erre a történetre, és ezzel is a sorban még nagyon sok feladatunk közül egyet legalább tudjunk kipipálni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A KDNP-t követi a Jobbik frakciója, Novák Előd képviselő úr a vezérszónok, 20 percben.

NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti ellenzék üdvözli ezt a javaslatot, de ne igyunk előre a medve bőrére, hiszen legutóbb decemberben szavazták le szinte szó szerint ugyanezt a javaslatot, amit egyébként pontosan azok az előterjesztők nyújtottak be, mint jelen javaslatot is. Néhány apró szóval finomították, puhították még ezt a javaslatot, de miután korábban a saját javaslatukat is leszavazták, az önkormányzati törvény vitájában szintúgy a Jobbik javaslatát is, amely szintén a kommunista elnevezések eltörlésére irányult, így nem lehetünk biztosak benne, annak ellenére, hogy napirenden van ez a javaslat, hogy valami történni is fog.

Gondolhatunk akár csak a kommunista luxusnyugdíjak megvonását célzó jobbikos javaslat egyszeri tárgyalására, amelynél aztán a vita lezárására sem került sor, csupán a vezérszónoki körre és egy rövid általános vitára. Miként ma is, még az általános vitát sem zárjuk le. Tehát még egyszer mondom, ne igyunk előre a medve bőrére. Annál is inkább, mert a kormányzat antikommunista intézkedései kimerülnek a preambulumok vagy félmegoldások szintjén. Elintézik a dolgot például afféle közhelyszerű alapigazságok kinyilvánításával, mint például az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben, hogy az MSZMP jogutódja az MSZP. Hát, köszönjük szépen, ezt eddig is tudtuk, inkább érdemi intézkedéseket szeretnénk. Úgy tűnik azonban, hogy a Jobbik kormányra kerülésére vár a három legfontosabb antikommunista követelésünk megvalósítása, az ügynöklisták feltárása, a pártállami vezetők közéletből való kitiltása és a luxusnyugdíjak megvonása.

Sajnos egyetlen közterület sem viseli a névtelen hősökre utaló "pesti srác" nevet, miközben szerte az ország tele van kommunista elnevezésekkel. Az én ifjabb koromat is végigkísérték akár az Osztyapenko köz utcanévtábláinak önkéntes leszerelése, szoborparkba szállítása, akár Ságvári Endre emléktáblájának vagy Károlyi Mihály szobrának évi rendes, vörös festékkel való leápolása, és számos kommunista emléktábla önkéntes, azt gondolom, közhasznú leszerelése. Azonban bízzunk benne, hogy a rendszerváltást végre itt, az Országgyűlésben törvényeken keresztül is véghez tudjuk vinni. Ez a javaslat, ha úgy tetszik, erkölcsileg pozitív és társadalmilag hasznos, miként hasonló volt a Jobbik által ma épp a Fővárosi Közgyűlésnek benyújtott, a Horthy Miklós út elnevezésére vonatkozó javaslat is (Dr. Varga László: Ez szégyen.), amely sajnos napirendre sem kerülhetett.

Igen, nemcsak az MSZP szerint szégyen, de fájó hallani, hogy Michl József is, többször is egyetértéséről biztosította, többek közt Horthy Miklós útjának tilalmával kapcsolatban is nagyon hasznosnak tartotta az előttem szóló... (Michl József: Ezt nem mondtam.) A jegyzőkönyvben majd visszaolvashatók az utalások, miszerint hasznosnak tartotta, hogy a kommunizmus tulajdonképpen kigyomlálta azokat az elnevezéseket, amelyekre korábban az MSZP vezérszónoka utalt. Pedig hát ez az erkölcsileg pozitív és társadalmilag hasznos javaslat tehát, ami előttünk fekszik, azt gondolom, támogatásra méltó, sőt mondhatnánk, igény volna rá. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy pénteken az idei, talán egyik legnagyobb szabású tüntetést tartottuk Mátsik György vérügyész és Biszku Béla házánál. Az MTI tudósítása szerint több ezren gyűltünk össze az 1956 utáni megtorlásokat irányító Biszku Béla háza előtt az elszámoltatást és a kommunista luxusnyugdíjak megvonását követelve.

Van igény tehát arra, hogy nemcsak ahogy a jelen javaslat fogalmaz, a közterületek, intézmények, cégek, egyesületek, sajtótermékek nevéből tiltsuk ki úgymond a kommunista propagandát, hogy egyszerűen és röviden fogalmazzak, hanem egy módosító javaslattal kívánjuk az önök figyelmébe ajánlani azt is, hogy bizony a közterületi alkotásokat, különösen általában szobrokat is meg kellene vizsgálni, hogy hogyan helyezkedhetnek el még mindig frekventált közterületeken. Gondoljunk csak akár az Országgyűlés épületére is árnyékot vető önkényuralmi obeliszkre, a Szabadság téri szovjet emlékműre.

Egy módosító javaslattal tehát erre is rá kívánunk világítani, valamint gondolhatunk akár csak azokra a díszpolgárokra, akik adott esetben különböző településeken úgy szerepelhetnek ezeken a listákon, akár csak posztumusz módon is, hogy a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek fenntartásában vezető szerepet töltöttek be. Ezért tehát pontosítani kell jelen javaslatot, de legfőképp azért is, mert a jelenlegi megfogalmazás az általános részét tekintve finoman szólva sem precíz. Hiszen annak alapján, hogy közvetlenül összefüggésbe hozható egy önkényuralmi rendszerrel egy elnevezés, kérem szépen, betiltható lenne, mondjuk, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, ami tőlem nem is állna olyan távol, de önök még állami támogatásban részesítik ezt a szervezetet, az úgynevezett fülkeforradalom után is.

Az, hogy egy önkényuralmi politikai rendszerrel összefüggésbe hozható a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, azt gondolom, ez sem vitatható. Hacsak nem gondolunk arra, hogy a Gyurcsány-rezsim alatt is voltak politikai foglyok. De ha ettől eltekintünk, azt gondolom, az önkényuralmi rendszerekre gondolunk leginkább. Én egyébként, mint a POFOSZ hagyományőrző tagja, akiről 2006 ősze óta öt különböző esetben állapította meg bíróság jogerősen, hogy jogszerűtlenül állítottak elő, tehát úgymond a hagyományőrző tagozatának tagja vagyok, tiltakozom az ellen, hogy ezt így fogalmazzuk meg.

Hadd ajánljak egy kifejezést a figyelmükbe, mert még mi is pontosítanánk. Lehet, hogy kissé nyakatekert, de valahogy mégis ki kellene fejezni, hogy mindezt csak negatív éllel való összefüggésbe hozatal esetén kellene tilalmazni. Tehát szerintünk a szervezetek elnevezésében nem szerepelhetne olyan kifejezés vagy olyan szervezet neve, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszert pozitív vagy elfogadható színben tünteti fel, vagy a rendszer, illetve annak valamely részének további működtetésének látszatát kelti vagy annak szükségességére utal. Tehát, ha ilyen célt fogalmaz meg akár már a nevében is egy szervezet, valóban, akár Kádár János Baráti Köre vagy valami hasonló, akkor ez ellen, azt gondolom, indokolt fellépni. Ellenben a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének kötelező átnevezését azért nem tartom indokoltnak.

Épp mai hír egyébként, hogy Károlyi Mihály szobrát Siófokon is leöntötték. Nem csoda, hiszen a településen 97 százalékos volt az elutasítottsága annak, hogy a fideszes városvezetés befogadja ezt a szobrot, miután végre nagy nehezen sikerült innen eltávolítani a Kossuth térről. Ezért azt gondolom, hogy indokolt lehet foglalkozni tágabb értelemben is az antikommunista követeléseinkkel. Hadd idézzek a Jobbik "Radikális változást" progamjából. 2010-ben adtuk ezt ki: A Kossuth térről a Károlyi-szobrot haladéktalanul eltávolítjuk, kezdeményezzük a sztálinista-rákosista önkény által felrobbantott Regnum Marianum templom újjáépítését - bízunk a KDNP támogatásában -, a Roosevelt tér kapja meg egyedüli méltó névadója, gróf Széchenyi István nevét - rendben -, a negatív történelmi személyekhez vagy korokhoz kapcsolódó köztéri elnevezések általános megszüntetése, szobraik eltávolítása a megfelelő helyre. Ez nyilvánvalóan lehet, mondjuk egy temető vagy akár adott esetben a szoborpark.

Mindenesetre, hogy szűkebb hazámból, a XI. kerületből hozzak példákat arra, hogy ez a felsorolás, amiről el is mondták, hogy nem tételes felsorolás, jóval nagyobb itt még a probléma, mint amit az indokolásban olvashatunk, azt mutatja, hogy a "rendszerváltás" után - amit persze csak idézőjelben említenék így - több mint 20 évvel még mindig vannak olyan személyekről elnevezett utcák, akiknek egyetlen dicsőségük, hogy hűen szolgálták az átkos kommunizmust. Nemcsak azok a legáltalánosabb elnevezések vannak, mint amik az önök indokolásában is találhatók, de itt van például Pór Ernő, a Kun Béla vezette Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja, a Szlovák Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa. Ő például nem méltó arra, hogy utcát nevezzenek el róla. Ezért a rendszerváltást követően a nevével jelzett XI. kerületi utcát Pór Bertalanra nevezték el. Ez jó példája, azt gondolom, ennek a kisiklatott rendszerváltásnak, módszerváltásnak, ahol Pór Ernő után az egyik kommunista helyett egy másik arra méltatlant illettek ilyen tisztelettel.

(16.10)

Hiszen Pór Bertalan, amire átnevezték ezt az utcát, és amelyről ma is találhatunk utcát elnevezve a XI. kerületben, ő a Tanácsköztársaság hírhedt toborzóplakátjainak készítője volt, ha emlékeznek ezekre. Nem is véletlen, hogy bukásuk után külföldre emigrált, persze csak a népnyúzó kommunizmus újabb eljöveteléig. 1948-ban itthon főiskolai tanárként folytatta, folytathatta rendszerének szolgálatát, és róla van a mai napig például itt, a főváros legnagyobb kerületében utca elnevezve.

Maradva a legnépesebb XI. kerületnél, újbudai lokálpatriótaként hadd emeljek szót az ellen is, hogy a marxista Allendéről park van elnevezve. Az öngyilkosság, azt gondolom, nem egy pozitív dolog, ezért inkább örüljünk, hogy chilei volt, és semmi köze hazánkhoz. Itt is sokkal indokoltabb lenne akár pesti srácokról, akár stílszerűen, mondjuk, a budai srácokról - ha a Móricz Zsigmond körtér közelségére gondolunk - utcát elnevezni.

Tarthatatlan az is, hogy Újbuda egyik legnagyobb épületének Schönherz Zoltán Kollégium a neve. Illegális kommunista tevékenységén kívül mással nem büszkélkedhet; nincs nála nagyobb tudósunk e téren? Nyilvánvalóan van. Az idő rövidsége miatt most a példákat nem sorolnám.

A Schönherz Zoltán utcából egyébként mára Október huszonharmadika utca lett, az épület átkeresztelése azonban még sajnos várat magára, miként számos más javaslatunk is, például a szovjet emlékmű eltávolítása. Örülök, hogy itt van az előterjesztő, Stágel Bence, aki április 4-e óta adós nekem egy válasszal, hiszen e-mailben megkerestem, de nem méltóztatott válaszolni, hogy ha már ők is felszólaltak és a Jobbik is a szovjet emlékmű ellen, akkor egy közös interpellációval talán továbbvihetnénk ezt az ügyet. Hiszen volt már, hogy főpolgármester úr is felvetett ezt a javaslatot, azonban egy-két nap múlva visszakozni kényszerült. Nem tudom, hogy önre is rászóltak-e, hogy ezt az ügyet nem viheti tovább, de ha igen, akkor javaslom, hogy ha egyetértünk abban, hogy ennek helye nincsen a szabadságról elnevezett téren, akkor közösen lépjünk fel vele szemben.

Most pedig engedjék meg, hogy a kisiklatott rendszerváltás további mulasztásaira is rávilágítsak, melyek sajnos ebből a javaslatból is kimaradtak. Ahogy Pongrátz Gergely is mondta: kimentek a tankok, bejöttek a bankok; de hozzátehetjük, Biszku Béla meg itt maradt a Rózsadombon. Senki sem háborgatta; igaz, kényesen kerülte is a nyilvánosságot, nehogy reflektorfénybe kerüljön. Aztán eljött az úgynevezett fülkeforradalom, és később röhögve nézte, ahogy a Fidesz hétről hétre leszavazza a kommunista luxusnyugdíjak megvonását célzó jobbikos törvényjavaslatnak még a napirendrevételét is.

Biszku ekkor rájött, hogy az élet igenis habos torta, így előbújt, és még Kádár János szobrának nyilvános avatásán is részt vett legutóbb, talán találkoztak is szocionista képviselőtársaival. Merthogy az önkényuralmi rendszernek így is emléket lehet állítani manapság, egy bíróság akár meg is állapíthatná, hogy erkölcsileg pozitív és társadalmilag hasznos - bizony - egy Kádár-szobor avatása. Nos, ez már a kommunizmus vagy lesz még rosszabb is? Ezt kérdezte az átkosban az egyszeri magyar ember, de azt biztosan nem gondolták, hogy a rendszer megbukása után elszámoltatás helyett hatalomátmentés következik. Tán még Biszku elvtárs is azt hitte, hogy a vörös csillagos címert mindenhonnan leakasztják, őt pedig majd fel. Csakhogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét.

Így a mai napig egykori ügynökök befolyása alatt lévő Fidesz már 1991-ben nemet mondott az úgynevezett Zétényi-Takács igazságtételi törvényjavaslatra, sőt mondjuk ki, a Fidesz volt az egyetlen párt, amely egységesen nemmel szavazott erre a szerény elszámoltatási indítványra is. De hát a társadalmi széllel szemben nem lehet, így a szélkakas Orbán Viktor ezt mondta 2010 márciusában: "Dolgunk, sőt kötelességünk, hogy amikor erre módunk lesz - és lesz -, akkor végére járjunk, kit milyen politikai és törvényi felelősség terhel az ország tönkretételéért. A felelősségrevonással nem a múltnak tartozunk, hanem a jövőnknek."- mondta Orbán a választások előtt, amelyen aztán a Fidesz - tudjuk - közel 53 százalékos eredményt ért el. Betegre nyerték magukat, s ennek egyik fő eredője a kampányban szinte naponta hangoztatott elszámoltatási ígéret volt. Erre a magyar népnek elementáris igénye van, és erre ráérzett a választások előtt a Fidesz is, hogy aztán szembe köpje saját szavazóit.

Na és? Mondaná erre Horn Gyula, akit 80. születésnapja alkalmából nemrég köszöntött Orbán - elismerését fejezve ki pufajkás elődjének! Ez már a nemzeti együttműködés rendszere vagy lesz még rosszabb is? Nem tudhatjuk.

Annyi biztos, hogy a rákosista alkotmány helyére egy hasonlóan egypárti alaptörvény került, melyet a húsz posztkommunista országgal szemben nálunk kizárólag a kormányoldal szavazott meg. Egyetlen jobbító módosító javaslatot sem fogadtak el, például azt sem, amellyel kizártuk volna a közéletből azt, aki tevékeny szerepet vállalt a korábbi szocialista államélet irányításában, vagy aki az állampárt vezető tisztségviselőjeként vagy a fegyveres szervezetek vezetőjeként közreműködött a magyar nép elnyomásában, a kommunista diktatúra fenntartásában. Így ebben az állítólagosan új rendszerben is akár állami cégvezető vagy például országgyűlési képviselő maradhat az egykori cenzor, Lendvai Ildikó, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Kovács László vagy a KISZ Központi Bizottságának titkára, Gyurcsány Ferenc és társai! Egyik sem különb a Mátsiknál. Annál a Mátsik György vérügyésznél, aki halált kért többek közt Mansfeld Péterre, s aki szintén büntetlenül élvezheti nyugdíj-privilégiumát, hiszen elutasították feljelentésünket, amelyet Mansfeld Péter még élő testvérével, Lászlóval közösen tettünk.

Persze a kommunista vezetők közéletből való kitiltásához, ehhez az úgynevezett lusztrációs javaslatunk megvalósításához is szükség volna előbb az állambiztonsági múlt, többek közt az ügynöklisták feltárására, akár csak a kommunista luxusnyugdíjak megvonása érdekében, hogy például tudjuk, melyik tartótiszt vagy épp ügynök kap spicliségéért folyósított korabeli jövedelme alapján ma is akár több százezres nyugdíjat. Mert a mi javaslatunk nemcsak egy-két szimbolikus Biszku Bélával intézné el a dolgot - ahogy fogja ezt egyszer a Fidesz, ha egyáltalán fogja. A Jobbik javaslata több ezer embert érint, évi több milliárd forintot jelent. Kormányra kerülésünk esetén megszüntetjük a nyugdíj-privilégiumát az MSZMP Központi Bizottságának tagjaitól kezdve a vérbírókon, vérügyészeken át a besúgó békepapokig mindenkiét, aki az önkényuralmi rendszer egykori fenntartásáért jut ma is kiemelt jövedelemhez.

Elvileg szigorúan személyes adat, hogy ki mennyi nyugdíjat kap, például Biszku Béla is hogy mennyit kap, de Kubatov Gáborék előtt semmi sem titok, így Wittner Máriától megtudhattuk az Országgyűlés folyosóján már a ciklus kezdetén, hogy több százezres nyugdíjjal boldogan él az '56 utáni megtorlások vezéralakja. De mi nemcsak felháborodtunk, hanem rögtön megoldási javaslatot is kidolgoztunk a szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló törvényjavaslatunkkal. Ezt is úgy alkották meg szakértőink, hogy a hatályos lengyel szabályozást ültetnénk át a magyar jogrendszerbe, ugyanis van példa arra, hogy valahol komolyan veszik a rendszerváltást. Tehát igenis megvalósítható volna a kommunista luxusnyugdíjak elvétele, csak hát 2010 nyara óta szinte hetente szavazzák le még az ügy napirendre vételét is, miközben Biszku Béla már elmúlt 91 éves is. Biszku, aki ölni tudni a nyugdíjáért, de erre már nincs szükség.

A Fidesz tehát napirendre tűzni sem hajlandó a kérdést, miközben például épp múlt hétfőn hoztak egy újabb személyre szabott törvényt Antall Józsefné kiemeltebb nyugdíjazása érdekében. Mert a rendszerváltást kisiklató kormányfő özvegyének plusztámogatására van pénz, erre van törvényhozási energia, na meg persze arra, hogy kifogják a szelet a Jobbik kettőskereszt-árbocán feszülő trikolór vitorlájából - hogy ilyen képletesen fogalmazzak (Derültség.) -, hiszen pontosan erről van szó és arról a többezres tömegről, amiről az MTI is beszámolt antikommunista tüntetésünk kapcsán. Ezért fogadták el egy töredékét a javaslatunknak: a kommunista kitüntetések után járó nyugdíjpótlékokat valóban felülvizsgálják, merthogy Vörös Csillag-érdemrend vagy éppen Fegyveres Harcokban Részt Vett Partizán elnevezésű kitüntetések után alanyi vagy özvegyi jogon még most is évente 200 millió forintot fizetnek ki ezernél is több személynek.

De ez nem érinti Biszku Bélát, tegyük hozzá sürgősen, hiszen ő nem valamiféle kitüntetése után kap havi több százezres nyugdíjat, hanem például azért, mert az 1956 utáni megtorlásokat irányító belügyminiszterként több fizikai megsemmisítésre adott utasítást. Kitüntetése talán csak az a Sánta Kutya-díj van, amit a kommunista bűnök tagadásáért kapott nemrég; akkor jobb híján ezért jelentette fel őt Szilágyi György képviselőtársam, azonban több mint két év elteltével sem született ítélet. A bíró alkotmányellenesnek ítélte a passzust, miközben párhuzamosan az úgynevezett holokauszt tagadásáért egy bő évvel későbbi eset miatt már példátlan büntetést szabtak ki.

Mikor akasztják a hóhérokat? - ezt a költői kérdést olvashattuk a pénteki antikommunista tüntetésünk egyik transzparensén. A válasz azonban meglehetősen prózai. Még előzetes letartóztatásba sem helyezik a legfőbb gyilkosokat sem, sőt kommunista luxusnyugdíjjal jutalmazzák őket Orbánék. Biszku Béla is boldogan él, míg meg nem hal. Jogerős ítélettől már nem kell tartania életében.

Az idő rövidsége miatt végül csak Orbán Viktor 2010. október 23-ai elhíresült beszédére hivatkoznék, hiszen akkor azt mondta, hogy a kétharmados forradalommal véget ér az ötvenhatosok harca. Hogy mennyire nem ért véget, azt jól mutatja ez a javaslat is, amelyet bízunk benne, hogy nem fognak megint ugyanúgy leszavazni, mint korábban tették azt szinte ugyanezzel a hasonló javaslatukkal tavaly decemberben, az önkormányzati törvény vitájában. Bízunk benne, hogy ezt a harcot tehát folytathatjuk.

Persze bizonyos értelemben a pufajkás Horn Gyula is ötvenhatos. Az ő végső harca valóban lezárult: börtön helyett luxuskórházi ellátást kap közpénzből Orbán Viktor személyes közbenjárására, miközben annak kell örülnünk, hogy e javaslat szerint legalább utcát a jövőben nem lehet róla elnevezni.

(16.20)

Sovány vigasz, miközben a rendszerváltást kisiklatták, és miközben a mi '56-osaink, köztük Murányi Levente harca nem ért véget, ezért is tüntettünk pénteken Mátsik György és Biszku Béla háza előtt. Rendszerváltás nem, csak módszerváltás volt. Kimentek a tankok, de bejöttek a bankok, Biszku Béla pedig itt maradt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A Jobbik felszólalását követően az LMP vezérszónoki hozzászólását hallgathatjuk meg. Szabó Timea képviselő asszonyé a szó. Eredetileg az LMP jelezte, hogy ketten megosztva fognak szólni. Önre bízom. Ha látja, hogy frakciótársa megérkezik, mert közben egy olyan telefont kaptam itt, hogy majd jön, tehát ön kezdi, és majd érkezik, de rugalmasak leszünk, önök majd egymás közt eldöntik, nekem jelzik valahogy, hogy akkor megosztva vagy sem. (Szabó Timea: Ha megérkezik, jelezzük.) Kérem, állítsák vissza az idejét! (Novák Előd: Nekem van még mondanivalóm!) Novák Elődnek nem lesz módja befejezni az LMP vezérszónoklatát, mert szerintem Szabó Timea el fogja tudni mondani.

SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Remélhetőleg Biszku Bélát most már így lezártuk a mai napra. Érdekes volt ez a történelmi áttekintés. Én igyekszem a tárgynál maradni, illetve a törvényjavaslatról beszélni szűkebb értelemben.

Itt már elkezdtük a vitát, sajnos egy részén nem tudtam itt lenni, de azért már a bizottsági vélemények tárgyalásánál megemlítettük itt a főbb problémáinkat a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Azt hadd szögezzem le elöljáróban, hogy a demokratikus jogállammal nyilvánvalóan teljes mértékben összeegyeztethetetlen minden önkényuralmi, diktatórikus uralom. Természetesen az LMP nem kívánja ezeket védeni. Az elgondolással, a törekvéssel, hogy feldolgozzuk a XX. század traumáit, egyetértünk, de az eszközökben nagyon nem, úgy tűnik. Úgy látjuk, itt megint egy pótcselekvésről van szó, megint úgy próbálunk kezelni különböző traumákat, különböző fájdalmakat, ami nem fog megoldást jelenteni.

Az LMP véleménye szerint a törvényjavaslat teljesen alkalmatlan, szerencsétlen az eszközválasztás is, a szélsőségre utaló nevek formális tiltásával a szélsőséges ideológiák nem szoríthatók korlátok közé, ezt jó lenne egyszer s mindenkorra megérteni. A sommás jogszabályi kinyilatkoztatások nem alkalmasak, ahogy az előbb is mondtam, a XX. század morális értékelésére, ezeknek a traumáknak a kielemzésére, kezelésére, különösen úgy nem, hogy maga a törvényjavaslat sem biztos egyébként az értékítéletében. Nyilvánvalóan ezért is foglalták bele az előterjesztők azt, hogy az MTA állásfoglalását kérik vitás esetekben.

Szeretnék rávilágítani arra, hogy az Akadémia állásfoglalását egyszer már kérték az egyházügyi törvénnyel kapcsolatban. Tudjuk, hogy mi lett annak a vége. Az Akadémia, illetve az Akadémia elnöke enyhén szólva is egy elutasító levélben fogalmazta meg az aggályait és a nézeteit ezzel a kéréssel kapcsolatban. Már akkor elmondta, hogy az Akadémiának nem az a feladata, hogy politikai megrendelésre különböző egyházakat minősítsen. Sajnos, fennáll a veszélye meg a lehetősége annak, hogy ugyanezt fogja reagálni az Akadémia. Nem tudunk arról egyébként, hogy bármilyen előzetes konzultáció történt volna a Tudományos Akadémiával, annak vezetőségével ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Gyanítom azt, hogy hasonlóan fognak reagálni, mint ahogyan az egyházi törvényre reagáltak, hogy ők politikai megrendelésre nem fognak ideológiai kérdésekben dönteni, ráadásul olyan kérdésekben, amelyeket véleményem szerint egyébként el sem lehet dönteni.

Be kellene látnia végre a kormánytöbbségnek, hogy az élet és a történelem bizony összetett és sokoldalú dolog, ilyen éles határt nem lehet húzni a jók és a rosszak közé, tisztelt képviselőtársaim. Ennél még a Csillagok háborúja is árnyaltabb valóságértelmezésre törekszik, mint ahogy önök ezt megfogalmazták ebben a törvényjavaslatban.

Mi a helyzet például az önkényuralmi rezsimben vastagon közreműködő, de élete későbbi szakaszában valóban a demokratikus értékekért küzdő Nagy Imrével, vagy más fekete-fehér sémában nem értékelhető személyekkel, például a fajvédőből demokratikus ellenállóvá nemesedett Bajcsy-Zsilinszky Endrével? Akkor holnap át fogjuk nevezni a Bajcsy-Zsilinszky utat, mert valakit az fog zavarni? Vagy az egyik zsidótörvényt a parlamenttel elfogadtató Teleki Pállal, vagy akár az új rendszerkedvenc, ám nyilas parlamenti taggal, Nyírő Józseffel?

Értsék meg, tisztelt képviselőtársaim, ezekkel a példákkal pontosan arra kívánunk rávilágítani, hogy ezek olyan kérdések, amelyekben soha nem fognak egyértelműen állást foglalni az egyik vagy a másik oldalon. Ebben az Akadémia sem fog önöknek segíteni, ugyanis semmilyen támpont, semmilyen rendszerszintű szempontrendszer nem áll rendelkezésre az ilyen kérdések kezelésére.

Vonatkozik-e vajon a törvényjavaslat minden önkényuralmi rendszerre? Vagy a jogalkotó csak szemezget, mint ahogyan azt a mellékletben látjuk? Az indokolás ugyanis csak a kommunista diktatúrát és a Tanácsköztársaságot nevesíti, miközben egyébként pont ma hallottam, hogy a jobbikosok most akarnak egy Horthy utat elnevezni. Kíváncsian várom, vagy kíváncsi lennék arra, vajon Horthy személye nem köthető-e valamilyen módon egy önkényuralmi rendszerhez.

Kérdezném, tisztelt képviselőtársam, szintén még idekapcsolódva: akkor az erdélyi Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület se nagyon tervezze azt, hogy az anyaországra is kiterjeszti a tevékenységét, hiszen az ő nevében is szerepel a "Nyilas" szó, vagy akkor csak Misi Tehetségkutató Egyesületként menjen tovább? (Derültség.) Nyilvánvalóan itt, ahogy önök is kacarásztak ezen, nem véletlenül hozok olyan példákat, amelyek teljesen abszurdak, és rávilágítanak a törvényjavaslat abszurditására és a végrehajthatatlanságára is.

Újra kérdezem: ki fogja azt eldönteni? Tényleg azt gondolják, hogy az Akadémia majd heti 80-100 vitás esetben fog arról dönteni, hogy hadd idézzek itt a mellékletből: Újirázon, egy Újiráz településen levő utca akkor köthető-e önkényuralmi jelképhez vagy nem?

A javaslat komolytalanságánál egyébként jóval nagyobb baj és probléma az, amit már korábban említettem, hogy a pártok vonatkozásában, mivel az egyesületi eljárási törvény a pártokra is alkalmazandó, illetve a sajtótermékek vonatkozásában ez a javaslat nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes, illetve nemzetközi szerződésekbe ütközik. Elmondom még egyszer azt, hogy a sajtótermékek neveinél, különösen, hogyha az politikai témájú, a véleménynyilvánítás szabadságának ez az egyértelmű korlátozása alaptörvénybe ütközik. Elmondom még egyszer azt, mert itt a kisebbségi vélemény ismertetésénél láttam, hogy sokan csodálkoznak. Igen, ma lehetséges kommunista pártot alapítani Magyarországon, hiszen léteznek kommunista pártok, bejegyzett kommunista pártok ma Magyarországon, és ha ez így van, akkor a lapjukat egyébként miért ne nevezhetnék el úgy, ahogy akarják. Ez a véleménynyilvánítás szabadságába, amit az alkotmány véd, belefér. Itt már korábban említettük azt is, hogy a jelen javaslat szerint a Népszabadság és a Népszava lapok is köthetők az önkényuralmi politikai rendszerekhez, így kétséges az ő sorsuk is.

Sajnos, úgy látjuk, hogy az előterjesztők már megint egy Strasbourgba tartó vonatra ültek fel, megint nem figyeltek alapjogi kérdésekre. Az Emberi Jogi Bíróság gyakorlata ugyan a sajtótermék címét nem tekinti még önmagában szólásnak, hiszen annak az elsődleges funkciója a többi sajtóterméktől való megkülönböztetés, viszont azokban az esetekben, amikor a hatóságok a nyilvántartásba-vételi cím miatti megtagadásával cenzúrát gyakorolnak egyben a termék tartalma felett is, annak meg kell felelnie a korlátozás mércéjének, a legitim cél és a szükségesség-arányosság vizsgálata előtt első feltételként a törvényen alapulás kritériumának.

Elmondtam, még egyszer elmondom: az Emberi Jogi Bíróság akkor tekinti törvényen alapulónak a jogkorlátozást, ha az a szabályozás kellően konkrét, és a polgárok számára kellően előrelátható annak jogkorlátozó hatása.

(16.30)

Az LMP álláspontja szerint ez a jelenlegi szabályozási tervezet már ezen a kritériumon megbukik, de ha ne adj' isten átmenne, akkor a szükségesség-arányosság követelményén viszont egyértelműen el lehetne ezt kaszálni.

A javaslat indoklása szerint társadalmi elvárásnak tesznek eleget. Ismételem: mi is, az LMP is úgy gondolja, hogy semmilyen önkényuralmi rendszert támogatni nem lehet.

Ugyanakkor ez az indoklás azért érdekes, mert a másik oldalon az előterjesztők valamiféle népharagtól is tartanak, úgy tűnik, és az adófizetők költségét megakadályozandó kimondják a közterületnév-átnevezés miatt szükségessé váló hatósági igazolványok cseréjére vonatkozó hatósági eljárások általános illetékmentességét. Lehet, hogy akkor mégsem ez lenne a magyar társadalom legnagyobb problémája? - kérdezném az előterjesztőt is. Akkora társadalmi elvárás azért nincs, hogy - megint csak találtam egy érdekeset: - a boconádi Marx Károly utca felháborodott lakói áldoznának pár ezer forintot is a lakcímkártyájuk cseréjére.

Az ötlet egyébként - ez is elhangzott korábban - nem először merül fel már a Ház falai között. Hasonló indoklással, kizárólag a közterületekre és közintézményekre vonatkozóan a helyi önkormányzatokról szóló T/4864. számú törvényjavaslathoz benyújtott kulturális és sajtóbizottsági módosító is felvetette már 2011 decemberében, de ez végül elhalt akkor. Most ezt újra előveszik. Ennek az okát nem tudni, de azt javasoljuk, hogy ennek a kezdeményezésnek is legyen ez a sorsa, gondolják át, és tekintsük végre a magyar társadalmat elég felnőttnek ahhoz, hogy ott, ahol tényleg igény van a névváltoztatásra, ott alulról, a közösségből származó szerves kezdeményezésként ez megtörténhessen; azokat meg hagyjuk békén, és ne vezessük pórázon, akik már eddig is együtt tudtak élni bizonyos utcanevekkel és bizonyos történelmi eseményekhez kötődő utcanevekkel attól még, hogy örülnének, ha nem történtek volna meg ezek az események, és belátják, hogy a történelmünk részét képezik, pláne az olyan kétes megítélésűek, mint például a Felszabadulás tér. Persze, nagyon sokak számára a felszabadulás nem az a felszabadulás volt, ami később egy diktatúrát hozott, de nagyon sokan igenis egy előző önkényuralmi rendszertől szabadultak meg.

Ismétlem, tehát a legfőbb gondunk az, hogy ez alaptörvény-ellenes; a XX. század traumáit nem lehet így kezelni, ahogy önök kezelték, ez megint egy pótcselekvés. Kérjük önöket, hogy gondolják ezt át, értjük a törekvést, de egyébként az utcanevek megváltoztatására az önkormányzatoknak eddig is megvolt a joga; ha a huszonkét év alatt ezt nem tették meg, akkor annak valószínűleg valami oka van. Természetesen ezt lehetővé kell tenni (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), de ha a cégnevekre vonatkozóan és a sajtótermékekre vonatkozóan önök nem akarnak egy nagyon csúnya AB-döntésbe beleszaladni és egy későbbi strasbourgi döntésbe beleszaladni, akkor nagyon erősen javasoljuk azt, hogy ezt gondolják át.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen képviselő asszony hozzászólását.

Kétperces bejelentkezőnk van, de nem tudok szót adni, ugyanis abban maradtunk - most kérdezem, hogy helyesen gondolom-e -, hogy miután a vezérszónoki kör után most elnapolom a vitát, ezért a vezérszónoklatokkal vége a mai ülésnek. Kétperces hozzászólásokra majd akkor lesz lehetőség, amikor megnyitjuk az általános vitát egy következő ülésnapon. (Novák Előd: Ráérünk!) Főtitkár urat kérdezem, hogy helyesen gondolom-e. (Jelzésre:) Csak nehogy utána megtámadható legyek akár Novák Előd, akár más által. Előszeretettel várják hibáimat, de most nem hibázom, hanem a mai ülést a felszólalások végével bezárom. Az általános vitát elnapolom, a mai munkánkat pedig befejezettnek tekintem.

Tisztelt Országgyűlés! Az őszi ülésszak várhatóan háromnapos ülését a következő héten, október 8-án 13 órára összehívom.

Köszönöm szépen a mai munkájukat, technikus kollégáinknak, a Főtitkárság munkatársainak és a képviselőknek egyaránt. És persze a televíziónézőknek és rádióhallgatóknak a figyelmet. Viszontlátásra!

(Az ülés 16 óra 35 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2010-2014-es országgyűlési ciklus

40809 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 10. ülésnapja 2012. október 3-án, szerdán 40810

Felszólalások:   3-113   113-135   135      Ülésnap adatai