Készült: 2021.06.19.15:08:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

22. ülésnap (1998.10.28.), 52. felszólalás
Felszólaló Dr. Csáky András (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:34


Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénymódosítási javaslat egy alig egy éve elfogadott törvényen kíván változtatni. Felvetődhet a kérdés, mi teszi szükségessé ilyen rövid idő után egy törvény módosítását. Véleményünk szerint az eredetileg elfogadott törvény nem tekinthető igazán sikeresnek. Kiderült, hogy az e törvényben meghatározott bevételeket a társadalombiztosítási alapok - legalábbis az idei első félévben - nem tudták realizálni.

A pénzügyi egyenleg helyzetének alakulását az idei év első félévére vonatkozóan áttekintve kiderült, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya a tervezett nullszaldóval szemben 18 milliárd 839 millió forinttal magasabb, mint az 1997-es esztendő első félévében. A számítások szerint az év végéig 33 milliárd 779 millió forint hiány várható. Fél év alatt a bevételek 46,37 százalékban, a kiadások 49,86 százalékban teljesültek. A bevételek mind a munkáltatóknál, mind a munkavállalóknál elmaradtak a tervezettől, különösen az egyéni vállalkozók munkáltatói járulékbevételei alakultak kedvezőtlenül, mindössze 42 százalékban teljesültek.

Az egyéni járulékfizetés a tervezetthez képest az első félévben 49,22 százalék volt. Az év végére várhatóan 14,13 millió forintos lesz az elmaradás. Június végéig az Állami Pénztárfelügyelet adatai szerint 829 ezer fő lépett át a magánnyugdíjpénztárakba. Az átlépők miatti bevételkiesés az első félévben 9 milliárd 73 millió forint. Ennek hiánypótló átutalása nem történt meg, decemberre várhatóan e célra az állami költségvetési törvényben előírt 20 milliárd 100 millió forint összeg jut. Év végére azonban a Gazdaságkutató Intézet szerint 1 millió 196 ezer fő átlépésével számolhatunk, így a bevételkiesés várhatóan 35 milliárd 100 millió forint körül alakul. Az alapnak a növekvő számú átlépő okozta havi hiánya a hátralévő időben folyamatos likviditási gondok forrásává válhat. Tehát elmondható, hogy a társadalombiztosítás idei költségvetése a magánnyugdíjpénztárak járulékelszívó hatását a ténylegesnek alig több mint felére becsülte.

A kialakult helyzet természetesen nem veszélyeztetheti a nyugdíjkifizetéseket, az állami költségvetési garancia következtében viszont a tervezettnél lényegesen nagyobb terhet jelent az állami költségvetés egyensúlyára. Ennek fényében nem egészen érthető, hogy a törvényjavaslat miért nem élt azzal a lehetőséggel, hogy befagyassza a jelenlegi 7 százalékos szintjén a nyugdíjbiztosítási járulékot, hanem még meg is növeli 1 százalékkal. Ez ugyanis azt jelenti, hogy magánnyugdíj-pénztári tagság esetén 7 százalékra nő az egyéni tagdíj, és továbbra is csak 1 százalék marad a tb-nyugellátás céljaira befizetett összeg.

 

(11.30)

 

 

Ezért a törvényjavaslathoz a járulék befagyasztását javasló módosító indítványt szándékozunk beterjeszteni.

Ugyanakkor egyet kell érteni a törvényjavaslat általános indoklásában megfogalmazott céllal, mely szerint a jogalkalmazást segítő módosítások mellett a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bevételeinek értékmegőrzését és a biztosítási elv erősítését szolgáló módosítási javaslatokat is tartalmaz a tervezet.

A tegnap tárgyalt, az adózás rendjéről rendelkező törvény is a járulékfizetési fegyelem növelését tartotta céljának, mikor is azt rendelné el, hogy a társadalombiztosítási járulékok nyilvántartását és behajtását átvegye az APEH. Véleményünk szerint azonban ennél is jelentősebb hatással lesz a járulékfizetési fegyelemre az a jelen törvényjavaslatban megfogalmazott cél, miszerint a javasolt változások a foglalkoztatók terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik. A csökkenés a tíz fő vagy afeletti munkavállalót foglalkoztató gazdálkodó szervezeteknél jelentkezik, az egyéni vállalkozóknál és a tíz főnél kisebb szervezeteknél tehernövekedés nem történik.

A javaslat az 1999. évben várható minimálbérnél, 22 600 forintnál némileg alacsonyabb szinttől, 21 500 forintos keresettől már garantálja, hogy a munkáltatói terhek csökkennek. Ez a megoldás a foglalkoztatók szinte teljes körére kedvezőbb hatású, mint az ez évi szabályozás. Tehernövekedés csak a minimálbér alatti foglalkoztatásnál jelentkezik. E célok érdekében 1999-től a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége a jelenlegi 39 százalékról 33 százalékra csökken. Ezen belül az egészségbiztosítási járulék 15 százalékról 11 százalékra, a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalékról 22 százalékra, viszont az egészségügyi hozzájárulás összege 2100 forint/főről 3600 forintra emelkedik. Az ezzel kapcsolatos fenntartásainkat azonban majd az egészségbiztosítási járulékról rendelkező törvényjavaslat vitájában mondom el.

A módosító javaslat részletesebb áttekintése során örömmel fedeztük fel, hogy orvosolja azt a képtelen helyzetet, mely abból származott, hogy a külföldön foglalkoztatott biztosított még akkor sem fizethetett társadalombiztosítási járulékot, ha ezt önként vállalta volna, arra történő hivatkozással, hogy a nem biztosított biztosítási jogviszonyt csak akkor létesíthet, ha tartósan Magyarországon lakik.

További észrevételeink a törvény tervezett módosításához:

A fentiekre tekintettel is sajnálatos, hogy az előterjesztéssel egyidejűleg nem került sor a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítására. A végkielégítés miatt meghosszabbított biztosítási idő véleményünk szerint nem átgondolt módon került a törvénybe, ami nagyon sok problémát okoz. Változatlanul az a Magyar Demokrata Fórum véleménye, hogy ezt a jogintézményt hatályon kívül kellene helyezni.

Az eredeti törvény 24. §-ának (5) bekezdéssel való kiegészítésével ebben a formában nem tudunk egyetérteni. Továbbra is fenntartjuk azon javaslatunkat, hogy szűnjön meg a tőkefedezeti nyugdíjbiztosítástól idegen korlátozás, amely a tagdíj alapjában a nyugdíjjárulékkal azonos módon jelentkezik.

A jogszabály egyértelműen rendezi, hogy a juttatás-kifizetéskori biztosítási státusz szerint milyen nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség áll fenn. Utólagos megváltoztatását nem tartjuk indokoltnak, és azt is meg kell említeni, hogy a jogi aggály mellett hátrányos a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi pozíciójára is.

A törvény 26. §-ának (3) bekezdése helyébe lépő rendelkezés hiányos, mert a fizetés rendjére vonatkozó pontosítás mellett nem tartalmazza a nyugdíj-biztosítási járulék megállapításának módját, alapját, mértékét. Az eredeti szövegben benne van, feltételezhetően leírási hiba történt, ugyanis a törvény módosítási javaslata más helyen sem pótolja az említett hiányt.

Az eredeti törvény megállapításra vonatkozó szabályával és a tervezett módosítással több probléma is van. Tekintettel arra, hogy a törvény 34. §-ának (1) és (4) bekezdésében a 31 százalékos mérték nevesítve van, a mértékben a nyugdíj-biztosítási járulék mértékének csökkentését véleményünk szerint indokolt lenne figyelembe venni.

A törvény 44. §-ának új (4) bekezdésében a hozzáférési lehetőségeknek kölcsönösnek kell lennie a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervekkel.

A törvény 50. § (5) bekezdésének javasolt szövegében a "társadalombiztosítási igazgatási szerv" félreérthető lehet, figyelemmel a járulékigazgatás tervezett átalakítására.

A törvény 51. §-ának (3) bekezdésében előírt feladat véleményünk szerint szükségtelen, rendkívül növeli az adminisztrációt, de a gyakorlatban is végrehajthatatlan. Meg kell azonban jegyezni, hogy az igazgatási szerv fogalma miatt nem teljesen érthető, hogy az előterjesztő mire gondol e bekezdés első mondatában. A (6) bekezdésben foglaltak pedig zavaróak, mert a járulékigazgatás átalakításával összefüggésben ismét csak arra tudunk utalni, hogy az adózás rendjéről rendelkező törvény ugyancsak módosításra kerül.

A részleteket illető kifogásoktól eltekintve azonban a törvénymódosítás egészével egyet tudunk érteni, legalábbis azokban a kérdésekben, amelyek benne vannak a javaslatban. A lényegi kifogások éppen ezért azokat a kérdéseket érintik, melyekre nem terjed ki a mostani törvénymódosítás, nevezetesen arra, hogy továbbra sem kezeli a magánnyugdíjpénztárakba való belépéssel keletkező alapproblémát, mely azért keletkezett, mert a vártnál nagyobb számban léptek át a biztosítottak a magánpénztárakba. Szerintünk ez a folyamat a jövőben már-már nehezen kezelhető terheket ró mind az állami, mind a társadalombiztosítási alapok költségvetésére. Meg kellene gondolni, hogy valóban célszerű-e támogatni a magánnyugdíjpénztárak további térnyerését, vagy éppen ellenkezőleg, inkább vissza kellene fogni az átlépési kedvet.

Ezért kérem a pénzügyminiszter urat, vizsgáltassa meg azoknak az esetleges jövőbeni intézkedéseknek a hatásait, melyek közül elsőnek annak áttekintését javasoljuk, hogy valóban kötelezővé kell-e tenni a pályakezdők magán-nyugdíjpénztári tagságát. Ennek eltörlése ugyanis nem csupán annak az ötmilliárdos veszteségnek a kiváltását jelentené, amelyet nem fizetnek be a társadalombiztosításnak, hanem az állami költségvetés számára is lehetővé tenné az igen szoros állami garancia miatti későbbi kiadások csökkentését. Amíg ugyanis az állam a törvény erejénél fogva kötelező tagságot rendel el, addig természetesen számára is kötelező a teljes körű garancia fenntartása.

A másik javaslatunk azt célozza, hogy az egy összegben felvehető járadék helyett a magánnyugdíjnál is csak az életjáradék forma legyen igénybe vehető a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerrel szemben, azzal a különbséggel, hogy a járadékos halála esetén a nevén szereplő további összeg már teljes egészében kifizethető legyen örökösei számára. Jelenleg ugyanis a biztosított által egy összegben felvehető tekintélyes mennyiségű készpénz nagyon sok átlépő számára talán túlságosan is nagy csábítást jelent. Arra is gondolni kell, hogy közülük nem mindenki fogja takarékosan felélni hátralévő élete során ezt az összeget, és elszegényedése esetén újra csak az egész társadalmat fogja terhelni eltartásuk költsége.

Ezzel együtt reméljük, hogy a most megismert törvénymódosítás elfogadása esetén hozzá fog járulni mind a nyugdíjasok, mind a betegek könnyebben áttekinthető, ellenőrizhető és ugyanakkor biztonságosabb ellátásához. Ezekhez a célokhoz a jelzett módosító javaslatainkkal is megpróbálunk hozzájárulni, és azok támogatása esetén nyugodt lelkiismerettel tudjuk elfogadni a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai