Készült: 2024.03.29.10:42:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

86. ülésnap (2007.06.25.), 18-22. felszólalás
Felszólaló Gyurcsány Ferenc (MSZP)
Beosztás miniszterelnök
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 17:21


Felszólalások:  Előző  18 - 22  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, házelnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha már elnök asszony szóba hozta a brutálisan bántalmazott újságírónő ügyét, talán három mondatot hadd reagáljak rá. Az egyik talán éppen az a mondat lenne, amelyben a szóban forgó áldozat ma reggel vagy talán tegnap éjjel utolsó internetes naplóbejegyzésében azt kérte, legyenek már olyan kedvesek a politikusok egy picikét nem foglalkozni az ő ügyével, de legalább két párt semmiképpen ne: az MDF meg a Fidesz. (Dr. Avarkeszi Dezső tapsolni kezd. - Szórványos taps az MSZP soraiban.) Mert ez az a két párt, amelynek kormányzása idején ellenállásba ütközött az olajügyek feltárása. Ha jól emlékszem, talán Pallag? vagy Pallagi? László képviselő úr, a már szóba hozott, azóta valóban elenyészett korábbi koalíciós partnernek, a Kisgazdapártnak jeles politikusa vezette ezt az ülést, amelyből nemcsak hogy nem derült ki semmi, hanem jelentős erőfeszítések történtek abban az időben, hogy ne is derülhessen ki.

Szerintem érdemes tiszteletben tartani egyik oldalról ebben a rendkívül brutális és egyébként majd nagyon sok tanulság levonására késztető ügy áldozatának a szavait. Azt mondanám, elnök asszony, ha már létezik az áldozatnak ez a kérése nyilvánosan, akkor egy picit legalább ebből most ne csináljunk politikát. Ami ebből ránk tartozik, azt megtettük. Remélem, hogy pontos adatokat mondok. Mintegy 80 ezer oldalnyi olyan anyag van, amelyet most át kell tekinteni. Szeretném határozottan kijelenteni, semmilyen politikai megfontolás, szándék, nyilvános vagy titkolt indíték nincs abban, hogy a szakma, az igazgatás, az igazságszolgáltatás szokásos szabályain túlmenően védelmet biztosítsunk ezeknek az anyagoknak.

Szilvásy miniszter úr szombaton talán - vagy tegnap? (Gyurcsány Ferenc dr. Szilvásy Györgyhöz fordul.) -, vasárnap utasította az adott kérdéskörben hatáskörrel rendelkezőket, hogy kezdjék el áttekinteni az iratanyagot, és tegyék meg, ami csak a szakma szabályai szerint lehetséges, nem sértve más ügyek felderítését, nem sértve az igazságszolgáltatás, a nemzetbiztonság általános szempontjait. Ezekben egyébként nem osztok más véleményt, mint az ön nagyra becsült politikustársa, volt miniszterelnök, azaz lehetnek olyan nemzetbiztonsági érdekek, amelyek azt célozzák, hogy valamit nem lehet nyilvánosságra hozni, de határozottan mondom, nincs politikai szándék. Mindent, amit lehet, fel lehet oldani a titkosság alól.

Csak az istenekre kérem, hagyjuk már abba, hogy mindig mindenből politikai kérdést csinálunk! Tegyük már lehetővé, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás egyszer elvégezze a dolgát! Nincs már olyan erős hitele a politikának, higgyék el nekem, hogy az itteni parlamenti megszólalások segítenék ezeket az ügyeket! Fordítva: rombolják. Muszáj csak arra emlékeztetnem önöket, amit Zsanett-ügynek hívunk. Mekkora volt a felháborodás! A teljes magyar sajtó, kérem szépen, címlapon követelte, hogy deresre kell feszíteni mindenkit. Volt olyan ellenzéki párt, amelynek alelnöke tüntetést szervezett, ha jól emlékszem, a Rebisz előtt. Volt ilyen, ugye? (Az MSZP-frakció felé fordulva kérdezi.) Kígyót és békát kiabált, pálcát tört, olyan hangulatot előidézve, amelyben, hát, talpán legyen a magyar igazságszolgáltatás, ha még tud egyáltalán pártatlan maradni.

Érdekes módon ma sem ugyanazok az újságok, hozzáteszem, sem ugyanazok a politikusok, amikor úgy tűnik, hogy legalábbis az ügy összetettebb, árnyaltabb, bonyolultabb, ellentmondásosabb, talán nem az és nem úgy történt, talán túlságosan korán törtek pálcát bizonyos emberek feje fölött, azok nem mondják azt, hogy bocsánat, nem kellett volna tüntetnem ott, a Rebisz előtt.

(14.00)

Bocsánat, nem kellett volna a magyar anyák nevében műfelháborodást produkálnom, miközben azt sem tudtam, hogy mi történt. Szóval, egy picikét énszerintem nyugodtabban kell ezeket intézni - picikét nyugodtabban.

Na most, ami a társadalombiztosítást illeti, mert én egyébként szívesen tartok konzultációt vagy előadást a Közgazdaság-tudományi Egyetemen, ha itt is ezt kell tartani ellenzéki politikusoknak, az nem rám nézve szégyen. Két lehetőség van. Vagy egyes politikusok nem értik, hogy mit jelent a társadalombiztosítás és mit az üzleti biztosítás - ha nem értik, az intellektuális és politikai képességeikre tekintettel, hát legalábbis nem túl kedvező. Ha értik, és ehhez képest teljesen mást mondanak, hogy félrevezessék a választókat, akkor pedig oly sokszor hangoztatott moralitások szempontjából legalábbis árnyékoló tényező. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mind a két eset az!) Lehet, hogy mind a két eset fennáll.

De hogy addig segítsek a kollégáknak, Magyarországon egységes társadalombiztosítás marad, mert a társadalombiztosítás három legfontosabb alapelve fennmarad. Arra kérem a frakcióvezető urat, jegyzetelje, hogy meg tudja később tanulni, nehogy majd ősszel újra kelljen kezdenünk ezt a kis konzultációt. (Derültség és taps az MSZP soraiban. - Dr. Semjén Zsolt: Például azt, hogy nonprofit!)

1. A társadalombiztosítás első jellegzetessége, hogy valamennyi biztosított számára a társadalombiztosítás alapellátása magas jogszabályi normákban meghatározott és garantált módon egységesen jár, az nem üzleti alku vagy profitmegfontolás eredménye. A könnyebb érthetőség kedvéért segítek: az üzleti alapon biztosító lakásbiztosítók szabadon képeznek biztosítási csomagot. Az egyik azt mondja, hogy nálam lehet tűzkárra is biztosítani, a másik azt mondja, hogy nálam nem lehet. Az egyik azt mondja, hogy hajlandó vagyok betörés ellen biztosítani, de csak akkor, ha nyolc zár van az ablakon, a másik azt mondja, hogy nekem elegendő öt is, és folytathatnám a sort, azaz a szolgáltatás megfogalmazása üzleti megfontolás. A társadalombiztosításban nem az.

A társadalombiztosításban, hogy mi az alapszolgáltatás, abban nem lehet változtatni. Mindenkinek ugyanaz jár. Nincsen szegény meg gazdag csomag. Tetszik érteni, képviselő úr? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem érti!) Ugyanaz jár mindenkinek. (Dr. Lamperth Mónika: Majd még egyszer átvesszük!). A szocialisták és a szabad demokraták azt mondták, hogy nemcsak, hogy megőrzik, hanem megerősítik a társadalombiztosítás első jellegzetességét. Azt az alapcsomagot, amely ma lényegében mindenkinek jár, úgy kell elképzelni, mint amit ma is kapunk, az nem több, és nem kevesebb, ez a társadalombiztosítás alapcsomagja. Nem alku tárgya, nem üzleti megfontolás tárgya - egy.

2. A társadalombiztosítás másik jellegzetessége, hogy ezért az alapcsomagért mindenki ugyanolyan magas szintű, nyilvános jogszabályban meghatározott módon fizet; nem dönthet úgy a biztosító, hogy az egyiknek többet, a másiknak kevesebbet. Még hogy mennyit fizet? Amennyit ma fizetünk. A társadalombiztosításban ott lévő természetbeni szolgáltatásokért - kéztörés helyreállításáért, mandulaműtétért és másokért - ma valóban úgy fizetünk, hogy lényegében az aktív kereső korosztályok befizetéseiből fizetjük mindenkinek az egészségügyi ellátását, aki többet keres, attól többet vonnak le százalékosan, aki kevesebbet, attól kevesebbet. Nem mehet el ebből a rendszerből senki, nem lehet ott hagyni a közös társadalombiztosítást. Tehát a társadalombiztosítás második jellegzetessége, hogy nemcsak a szolgáltatáscsomag garantált, hanem az azért való fizetés is egységes, sőt a maival megegyező, az is így fog maradni. Ez volt a második pont. Talán sikerült kettőt még megjegyezni.

Segítek, most a harmadik következik. A harmadik rendkívül fontos dolog, hogy nem lehet válogatni a biztosítottak között. Nem úgy van, hogy a társadalombiztosítás válogat, hogy X.-et biztosítom, Y.-t nem biztosítom, a szőkéket igen, a barnákat nem, a gazdagokat igen, a szegényt nem, hanem kérem szépen, mindenkit biztosítani kell, azaz egységes társadalombiztosítás marad fenn. Azaz - örülök, hogy Navracsics frakcióvezető úr olvassa a könyvemet, hasznára lenne, annak a könyvnek legalább van tartalma más könyvektől eltérően (Derültség az MSZP soraiban.) - nyugodtan mondhatom, hogy ma sem értenék azzal egyet, hogy üzleti biztosítók legyenek; azaz, hogy megjelenjenek olyan üzleti biztosítók, akik azt mondják, hogy aki nálam köti meg a biztosítást, az ha ennyit fizet, ennyit kap, és majd én eldöntöm, hogy kivel vagyok hajlandó biztosítást kötni. Ilyen nem lesz Magyarországon. Énszerintem aki egyébként akarta volna, az megérthette volna. De aki nem akarja megérteni még ezt sem, annak nem lehet könnyű egyébként egy ország dolgaiban véleményt mondani - de hát nem baj, majd segíteni fogunk.

Amiről beszélünk, az az, hogy az egységes társadalombiztosítás keretei között hogyan lehet a mára magányos, magára hagyott, kiszolgáltatott beteget, aki egyébként nagyon nehezen igazodik el a szolgáltatás erdejében, akinek nagyon kevéssé segítik azt, hogy ő a saját szolgáltatásaira a legjobb minőséget a legolcsóbban kapja, mert mindegyikőnk ezt szeretné, a legkevesebbet fizetni és a legtöbbet kapni... - nagyon sok egészségüggyel kapcsolatos botrány tarkította az elmúlt hetek közbeszédét. Mondják, egyetlenegyszer is a bennünket biztosítót - amiről tudjuk, hogy ma igazából nem biztosítóként viselkedik - érte-e kritika, hogy neki kellett volna eljárnia a beteg érdekében, hát nálam biztosította magát, én vagyok azért köteles, hogy ő megkapja a jó szolgáltatást?! Az egy szem szegény beteg ott állt anélkül, hogy az ő biztosítója számára bármilyen fajta védelmet nyújtott volna. Miért tudta ezt megtenni? Mert ha eszi, ha nem eszi, ma nem kap mást.

Ma nem az történik, amit mi mondunk, hogy több biztosító legyen. Egy biztosító van, a társadalombiztosítás, és ezen biztosítás keretei között versengő pénztárak szervezik a szolgáltatást, hogy nekem legyen jó. Én olyan világot szeretnék... (Dr. Semjén Zsolt: Ez volt az egyetlen igaz mondat! Az, hogy neked legyen jó! - Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból: Ez nevetséges! - Az elnök csenget.) Jaj, istenem!

ELNÖK: Frakcióvezető úr!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Azt szeretnénk, ha vége lenne... (Zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem a képviselőtársaimat, a frakcióvezető urat különösen, a miniszterelnök úr beszél, kérem, hogy bekiabálásokkal ne zavarják! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ennyit értett meg belőle! - Derültség az MSZP soraiban.- Dr. Semjén Zsolt: Sajnálom, ha kellemetlen volt a kérdés! - Dr. Lamperth Mónika: Túlértékeli magát!)

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: A szocializmusnak az volt a jellegzetessége, hogy a vevők és szolgáltatást nyújtók viszonyában a szolgáltatásnyújtók voltak előnyben. Mindenki kereste a kapcsolatot, hogy hogyan kaphatna egy jó autókiutalást, hogy a hentesnél hogyan kaphatna egy fél szelet jó felsált, vagy folytathatnám a sort. Azaz ma az egészségügyben sok tekintetben ugyanez működik. Ha a képviselő úr beteg, majdnem fogadni mernék rá, megkeresi, mert meg tudja keresni, hogy az adott betegségnek ki a legjobb orvosa, és gyanítom, hogy nagyon ritkán állja vagy üli sorba a szakrendeléseket. Egészen biztos vagyok benne, hogy a képviselő úrnak sokkal több szolgáltatás és jobb minőségű szolgáltatás jár, mint valahol Biharban egy kicsike faluban.

És abban is egészen biztos vagyok, hogy az a sajátos helyzet van, ahol az eladók diktálják a pozíciót. Kérem szépen, el tudnák-e képzelni azt, hogy a pék dönti el, hogy mennyi kenyeret veszünk? El, biztosan. Minden bizonnyal sokkal több kenyeret vennénk, mint amennyire szükségünk van, sőt mint amennyit ki tudunk fizetni. El tudnák-e képzelni, hogy a kocsmáros dönti el, hogy hány sört rendelünk? Vannak, akik ennek örülnének egészen addig, amíg ki nem kell fizetni. Ma az egészségügyben az az állapot van, hogy az egészségügyi szolgáltatók döntik el, hogy nekünk mennyi szolgáltatást kívánnak eladni, és minekünk fogalmunk sincsen róla, nemcsak arról, hogy az kell-e, de hogy ki tudjuk-e a végén fizetni, mert azt a költségvetést, ami a mi adóforintjainkból és járulékforintjainkból van, azt nem érezzük a magunkénak.

Sajátosan olyan egészségügyi rendszert hoztunk létre, amelyet a szolgáltatók eladási szándéka dominál, és lényegében korlátok nélkül eladási szándékaikat ránk kényszerítik. Nincsen okos kiegyensúlyozó mechanizmus; nem rossz szándék ez, a normál érdek. A rendkívül erős, tudásban, információban, pénzügyi-gazdasági hatalomban erős egészségügyi szolgáltató áll a magányos, alapvetően saját állapotával nem pontosan tisztában lévő beteggel, aki természetesen bárhova elmegy, ahova küldik. A pénztárak azért versengenek, hogy jó legyen, hogy nehogy félreértse véletlenül a képviselő úr, mert monomániásan csak egy dologra tud gondolni, ezért másként fogalmazok, hogy a pénztárak azért versengenek, hogy a biztosítottaknak végre jó legyen, hogy a biztosítottak ne kiszolgáltatottak legyenek, hogy a biztosítottat a lehető leggyorsabban gyógyítsák meg, hogy ne lehessen bármit megtenni velük.

(14.10)

Mert azt láttuk, hogy aki monopóliumban van, az előbb-utóbb önmagát védi, nem pedig bennünket, akit védeni kellene. Ettől még kell egyébként országos intézmény, ki kell egyenlíteni a kasszákat, mert nem annyi pénz jut valakinek, mint amennyit oda befizetnek, hanem úgynevezett korrigált fejkvóta. Az fog történni, hogy a szegényebb vidékekre több pénz fog egyébként jutni.

Ezt egyébként lehetne érteni, ha valaki meg akarná érteni, és nem azt gondolná, hogy annyi a dolga, mint a választási kampányban, amikor telekürtölték az országot, hogy ha a szocialisták és a szabad demokraták győznek, akkor 380 ezer forint lesz egy mandulaműtét. Nem tudom, hogy azt is büszkén vállalja-e Navracsics frakcióvezető úr. Az ő pártja volt az, amelyik annyit akart akkor is megérteni az egészségügy átalakításából, hogy a több biztosító egyenlő lesz a 380 ezer forintos mandulaműtéttel. Ha van hazugság Magyarországon, akkor ez a hazugság, amely Magyarországgal elhiteti, hogy ha Magyarországon több versengő pénztár van, az azt jelenti, hogy megszűnik a társadalombiztosítás. Félelmet akar kelteni, félre akar vezetni, be akarja csapni a nemzetet, és mit mond? Hogy maradjon minden így. De arra nem válaszol, hogy egyébként mitől lesz igazságosabb az egészségügy; arra nem válaszol, hogy hogyan fogjuk megőrizni a közös kasszánknak a fizetőképességét; arra nem válaszol, hogy miből lesz fejlesztési forrás; arra nem válaszol, hogy a mi kiszolgáltatottságunk miként fog megszűnni! Ez a probléma!

Én úgy látom, hogy az elmúlt egy évet az jellemezte, hogy a kormánypártok jelentős erőfeszítést tettek azért, hogy ezekből a hazugságokból kiszabadítsák az országot, hogy arra ösztökéljék, hogy merjen elindulni, hogy ne ijedjen meg a saját árnyékától. Önök pedig még most is arra törekednek, hogy Magyarországot becsapják; arra törekednek, hogy Magyarországot tévedésbe ejtsék; arra törekszenek, hogy Magyarországra a félelem árnyéka boruljon a változásoktól. Önök beszélnek Európáról, az európai változás szükségességéről, közben pedig Magyarországot mozdulatlanságra ítélnék. Saját maguk hatalmi félelmeit vetítik ki az országra. Önbizalomhiánytól szenvedve semmi mást nem akarnak, mint választásokat, szinte remegnek érte, mert attól félnek, hogy 2010-re, mire ezek a változtatások meghozzák az eredményüket, maguknak az lesz a sorsa, mint az elmúlt választásokkor mindig. Amikor az volt a kérdés, hogy ki kormányozzon, akkor nem azt mondták, hogy maguk, és az az igazság, ha így folytatják, ebben a helyzetben fognak maradni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  18 - 22  Következő    Ülésnap adatai