Felszólalás adatai

ELNÖK: Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ennek ellenőrzéséről szóló állami számvevőszéki jelentés általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/6133. számon, a számvevőszéki jelentést pedig T/6133/1. számon kapták kézhez. A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előterjesztette ajánlását, amelyet T/6133/2. számon kaptak meg és a honlapon is megismerhettek.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 40 perces időkeretben.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartás egyensúlya, a konszolidáció, az államháztartás nagy rendszereinek átalakítása, a reformok elindítása tekintetében igen eredményes évet zárt 2007-ben Magyarország. Egyetlen év alatt a bruttó hazai termék közel 4 százalékának megfelelően javult az egyensúly, mérséklődött a hiány. Ez nemzetközi mércével mérve is jelentős teljesítmény, még akkor is, ha 2006-ban igen magas szintről indultunk, és még az idei esztendőre is akadt tennivaló a hiánycsökkentés érdekében. De azt mondhatom, hogy két év alatt - beleértve az idei esztendő még hátralévő hónapjait is - sikerült Magyarországon egyensúlyközeli állapotot teremteni. Ebben nagy szerepe volt a 2007-es esztendőnek, a múlt évi költségvetés eredményes végrehajtásának.

Tisztelt Országgyűlés! A 2006 közepén elkezdődött fiskális konszolidáció jelentős részben meghatározta a tavalyi gazdasági folyamatokat. Tagadhatatlan, hogy az egyensúly helyreállításának ára volt, ez pedig a növekedés lassulásában megjelenő ár. A költségvetési egyenleg javításának sürgőssége a fenntarthatóság és stabilitás érdekében szükségessé tette a kiigazítás kezdeti szakaszában a bevételek növelését, másfelől pedig az állam mint gazdasági szereplő kiadásainak visszafogása közvetlenül érintette a növekedést is. A végrehajtott nagymértékű, 3,7 százalékpontos tavalyi egyenlegjavulás tehát törvényszerűen tükröződött a gazdasági növekedés lassulásában. Az ESA-egyenlegek alapján becsülve az államháztartás közvetlen keresletszűkítő hatása a GDP 3 százalékát is meghaladta 2007-ben. A kormányzati kiadások visszafogása a közösségi fogyasztás, a természetbeni juttatások és az állami beruházások negatív növekedési hozzájárulásán keresztül jelentős részben magyarázta a bruttó hazai termék belföldi felhasználásának visszaesését.

Összességében a bruttó hazai termék 2007-ben 1,3 százalékkal emelkedett. Ebben szerepet játszottak egyedi tényezők is. A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a mezőgazdasági termelés visszaesett. A legjelentősebb lassító hatása azonban az állami kereslet mérséklésének volt, amit igazol, hogy a magánszektor bruttó hazai termékhez történő hozzájárulása 2007-ben is közel 4 százalékponttal emelkedett.

Európában a konjunktúra 2007-ben elérte csúcspontját. A külső konjunktúra pozitívan hatott a magyar gazdaság növekedésére, a belföldi kereslet negatív növekedési hozzájárulását így jelentős mértékben ellensúlyozni tudta a külkereskedelem pozitív teljesítménye. Az év egészében az export dinamikusan nőtt, míg a gyenge belföldi kereslet mellett az import csak ennél visszafogottabban emelkedett. Az export bővülése elsősorban a relatíve gyorsabban növekvő új európai uniós tagállamokkal folytatott kereskedelem kedvező teljesítményének volt köszönhető. Az ide irányuló árukivitel 26,5 százalékkal növekedett. Az import volumenének növekedésében a Gripen gépek behozatala játszott jelentős szerepet. 2007-ben cserearányromlás lényegében nem jelentkezett.

Termelési oldalon a bruttó hazai termék növekedését elsősorban az időjárás által befolyásolt mezőgazdaság és az építőipar gyengélkedése, valamint a fiskális konszolidáció hatására mérséklődő, az állam által nyújtott szolgáltatások visszaesése lassította. A piaci szolgáltatások teljesítménye a belföldi kereslet lassulása ellenére a vártnál kedvezőbben alakult. A felhasználási oldalon a nemzetgazdaság beruházási teljesítménye 2007 egészében a 2006. évi csökkenés után stagnálást mutatott. Emögött az rejlik, hogy míg az állami beruházások a fiskális konszolidáció hatására erőteljesen visszaestek, a vállalati szektor beruházási aktivitása jelentős mértékben fokozódott. Többévi mérséklődést követően 2007-ben ismét emelkedett az újonnan épített lakások száma. A háztartások fogyasztása 2007-ben 1,9 százalékkal csökkent. A fogyasztáson belül a háztartások fogyasztási kiadása azonban csak kismértékben volt alacsonyabb az előző évinél.

A kiigazító intézkedések hatása a munkaerőpiacon is megjelent. A költségvetési szektort érintő karcsúsítás következtében 2007-ben éves átlagban a szektorban alkalmazottak száma 5 százalékkal csökkent. A versenyszférában az év egészében az alkalmazottak száma lényegében nem változott. A munkanélküliségi ráta éves átlagban egytizeddel alacsonyabb volt a 2006. évinél.

A nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetek összességében 8 százalékponttal nőttek 2007-ben. Az év egészében a versenyszektorban regisztrált 9,1 százalékos bérnövekedésből körülbelül 1,5-2 százalékpontot magyarázott az úgynevezett fehéredési hatás, amely főként a gazdaság fehérítését célzó kormányzati intézkedések nyomán következett be Ez a hatás különösen a hagyományosan feketén-szürkén foglalkoztató ágazatokban volt megfigyelhető. A nemzetgazdaság egészében a nettó keresetek 2,8 százalékkal nőttek, így a reálkeresetek 4,8 százalékkal csökkentek 2007-ben az előző évihez képest.

A fogyasztói árak 2007-ben éves átlagban 8 százalékkal nőttek. Az infláció érdemben emelkedett 2006-hoz képest, de a növekedés jelentős része a maginflációs körön kívülről jött. Az ár- és támogatási rendszerekben jelen lévő feszültségek csökkentését célzó kormányzati intézkedések 2007 elejétől egyszeri hatásként emelték az átlagos drágulási ütemet. Időközben a térség kedvezőtlen időjárási viszonyai miatt jelentősen nőttek a mezőgazdasági árak, ami az élelmiszerek árán keresztül érdemi inflációs többletet is jelentett. E jelenség nem csak Magyarországon volt megfigyelhető, a tartósan magas energia- és nyersanyagárak az eurozóna inflációját is jelentősen emelték ebben az évben. 2007-ben a folyó fizetési mérleg hiánya a bruttó hazai termék 5 százaléka volt, 2006-hoz képest 1,1 százalékponttal csökkent. A külső finanszírozási szükséglet a folyó deficitnél is jobban csökkent, a bruttó hazai termék 4 százalékát tette ki.

Tisztelt Országgyűlés! A 2007. évi költségvetési törvény az államháztartás pénzforgalmi hiányát 1752 milliárd forintban, azaz a GDP 6,9 százalékában határozta meg. Az évközi adatok azonban már folyamatosan jelezték, hogy a hiány a tervezettnél kisebb lesz, tekintettel arra, hogy az egyenlegek hónapról hónapra kedvezőbben alakultak az aktualizált előrejelzéseknél. Az egyensúlyjavulásban több tényező is szerepet játszott. Egyrészt a vártnál magasabb mértékben teljesültek az adó- és járulékbevételek, másrészt pedig az egyes kiadási tételek alacsonyabb összegben teljesültek a tervezettől. A bevételi oldalon a vártnál magasabbak lettek a társaságiadó-bevételek és a társas vállalkozások különadó-bevételei, a jövedékiadó-bevételek, a regisztrációsadó-bevételek, valamint a személyi jövedelemadó-bevételek és a társadalombiztosítási járulékbevételek, ez utóbbiak főként a bérek magasabb szintjéből fakadóan.

A múlt esztendőben mind a versenyszférában, mind a közszférában a tervezettet meghaladóan emelkedtek a bérek. A közszféra béremelkedésében szerepet játszott az előrehozott 13. havi fizetés kétheti része, amelyhez havonta a második félévben jutottak hozzá az alkalmazottak. A bevételi oldalon mindezeken felül a központi költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok bevételei, valamint a kamatbevételek is jelentős mértékben meghaladták a tervezett összegeket.

(12.20)

Összességében a bevételi oldalon a túllépés mértéke a bruttó hazai termék 2,2 százalékát tette ki.

A kiadási oldalt tekintve elsősorban a kamatkiadások alakultak alacsonyabban az előirányzatnál, ezenfelül elmaradtak az előirányzattól a gyógyszer- és táppénzkiadások, valamint az uniós hozzájárulások és egyéb kiadások, mint például a metróberuházás és az elkülönített állami pénzalapok kiadásai is alacsonyabb összegben teljesültek.

A hiány csökkenéséhez hozzájárultak még a korábbi, 2006. évi adósságátvállalások is. 2006 utolsó negyedévében olyan adósságok átvállalására került sor, amelyeket a konvergenciaprogram alapján 2007-re terveztünk eredetileg. A Nemzeti Autópálya Zrt. egyes adósságelemeinek átvállalása közel 77 milliárd forintot tett ki, ugyanakkor az előirányzathoz képest magasabb kiadások is terhelték a költségvetést. Az előirányzatot meghaladóan alakultak a nyugdíjkiadások, valamint a MÁV támogatása. A központi költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai a tartalék-előirányzatok felhasználását figyelembe véve nagyrészt a bevételi többleteikkel, illetve a 13. havi bérkifizetésekkel összhangban lépték túl a tervezett szintet. Így a kiadási oldalon összességében a túllépés a bruttó hazai termék 0,7 százalékát tette ki.

Összegezve: a bevételi és kiadási tételek eredményeként az éves pénzforgalmi hiány a bruttó hazai termék 1,5 százalékával lett kedvezőbb az előirányzottnál. 2007-ben tehát az államháztartás pénzforgalmi hiánya 1361,5 milliárd forintban, azaz a bruttó hazai termék 5,4 százalékában teljesült.

Tisztelt Képviselők! Az európai uniós költségvetési kapcsolatok 2007. évi mérlege az előző évekhez hasonlóan ismét jelentős aktívumot mutat. Tavaly több mint 455 milliárd forint uniós támogatás került a kedvezményezetteknek kifizetésre, illetve az agrártámogatások esetén megelőlegezésre. Ezzel szemben az Unió költségvetése felé teljesített nemzeti hozzájárulásunk 189,5 milliárd forintot tett ki.

A 2007. év különlegesnek volt mondható abból a szempontból, hogy a támogatások két uniós pénzügyi kerettervhez kapcsolódtak. Egyrészt folytatódtak a 2004-2006 közötti programok kifizetései, másrészt megkezdődött az új, 2007-2013 közötti időszak forrásainak felhasználása is. Bár az újonnan megnyíló források felhasználása elmaradt a tervezettől, így is jelentősen meghaladjuk a 2004 májusában az Unióhoz csatlakozott új tagállamok átlagos teljesítményét. A 2004-től megnyílt fejlesztési célú források felhasználása szempontjából pedig kiemelendő, hogy a 2006. évhez hasonlóan maradéktalanul teljesült az úgynevezett n+2-es szabály, vagyis a 2005. évi keretösszegek 2007 végéig kifizetésre kerültek. Összességében elmondható, hogy bár a két pénzügyi keretterv időbeni átfedése miatt az uniós támogatások lebonyolítása, hatékony és gyors felhasználása az eddigieknél is nagyobb kihívást jelentett a hazai intézményrendszer számára, az megfelelt a feladatnak.

Tisztelt Országgyűlés! A központi költségvetési szervek gazdálkodása minden évben önálló témaként jelentkezik a törvényjavaslat vitája során. Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy 2007-ben egy korszakosnak mondható átalakulásban lévő intézményrendszer kezdte meg a működését, és az év során e változások jórészt le is zárultak. A kormány kisebb és hatékonyabb államra vonatkozó célkitűzésének és a konvergenciaprogram teljesítésének alapvető feltétele a központi szervezetrendszer átalakítása volt. Ezúton is köszönettel tartozom, tartozunk a folyamatban részt vevő több tízezer ember lelkiismeretes és néhol emberfeletti teljesítményt megkövetelő munkájáért.

A változások célja egy takarékosabban, hatékonyabban működő intézményrendszer kialakítása volt. Legfontosabb irányként a korábban megyei tagolódású intézményrendszerek regionális átalakítása, állami feladatellátás indokolatlansága esetén intézmények megszüntetése, intézményi önálló működés üzemméretének növelése, a méretgazdaságosság javítása céljából intézmények összevonása szervezeti egységgé alakítással, az érdemi tevékenységet támogató pénzügyi apparátusok, szakmai funkciók, fizikai ellátó szervezetek összevonása, koncentrált és szűkebb kapacitással való ellátása volt. Az intézkedések hatására összességében közel 14 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak létszáma, s mintegy 47 milliárd forintos tartós, éves megtakarítás keletkezett. A költségvetési szervek működésében, gazdálkodásában meghatározó költségelem a személyi kiadás és a mögötte lévő létszám. Az olcsóbb, finanszírozható intézményrendszer tehát a létszámcsökkenést nehezen teszi elkerülhetővé.

Visszatérve a 2007-es év költségvetésének végrehajtására, a központi költségvetési szervek és a fejezetek által kezelt egyes jogcímeken jelentkező programok, feladatok, támogatások 2007. évi kiadásaira fordított összeg, amely összességében mintegy 4200 milliárd forint, az előző évi kiadásokat mintegy 9,1 százalékkal haladta meg. E kiadások 70 százalékát költségvetési támogatás, közel 7 százalékát uniós forrás, további 6 százalékát a társadalombiztosítási, illetve elkülönített állami alapokból származó forrás, a fennmaradó közel 17 százalékát a működési, szolgáltatási és vállalkozási bevétel fedezte. Az úgynevezett felülről nyitott előirányzatoknál, amelyeknél a költségvetési törvény előirányzott módosítás nélkül megengedi a túllépést, 2007-ben a tervezetthez képest 88,5 milliárd forinttal magasabb volt a kifizetés. Ez mintegy 85 százaléka a 2006. évi értéknek, ami kedvező irányú elmozdulás, ugyanakkor kétségtelen, hogy egy viszonylag magas bázishoz képest mért érték.

A fejezetek költségvetésében rendelkezésre álló összesen 80,4 milliárd forint összegű, a fejezeti egyensúlyi tartalékokból a kormány által engedélyezett célokra - például a NATO-tagságból eredő képességek kialakítása, árfolyamveszteség ellensúlyozása, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal integrált irányítási és ellenőrzési rendszer fejlesztése - összességében 72,5 milliárd forint került felhasználásra. Az Országgyűlés felügyelete alá tartozó fejezeteknél 5 milliárd forint nagyságban saját hatáskörű felhasználás történt.

A központi költségvetés általános tartalékának 85,1 százaléka, azaz 38,8 milliárd forint a központi költségvetési fejezeteknél került felhasználásra. E forrás fedezete sok más mellett az agráriumban a fagykárenyhítést, az egészségügy-modernizációhoz kapcsolódó ellátási és fejlesztési feladatokat, a rendőrség és határőrség integrációjából fakadó többletfeladatokat, valamint a Honvéd Kórház rekonstrukciós beruházásának folytatását is finanszírozta.

Tisztelt Országgyűlés! A központi költségvetési szerveknél teljes és részmunkaidős foglalkoztatottak éves átlagos statisztikai állományi létszáma 252 ezer fő, az előző év létszámához képest összességében közel 15 ezer fővel csökkent. Az ebből eredő egyszeri többletkiadások kompenzálására szolgáló céltartalék terhére 43,7 milliárd forint került kifizetésre. Legnagyobb mértékben az egészségügyi ellátórendszerben közel 3800 fő, a Magyar Honvédség vezérkari szervezeteinél, illetve szárazföldi és légvédelmi csapatainál közel 3 ezer fő, a tisztiorvosi szolgálat intézményeinél mintegy 900 fő, a felsőoktatási intézményeknél közel 700 fő, a földhivataloknál és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál mintegy 700 fő, valamint a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál csökkent a foglalkoztatottak létszáma.

A 2007. évi illetmények alakítása során a korábban elért bérszínvonal reálértékének megőrzése volt a cél, ez volt a vállalása is a kormánynak. Az egy főre jutó összes személyi juttatás a közszféra egészére nézve a 2006. évi teljesítéshez képest, azonos szerkezetű összehasonlításban 6,3 százalékos mértékben nőtt.

Tisztelt Országgyűlés! A családtámogatási rendszer 2006-ban történt radikális átalakítása után 2007-ben a jogosultsági feltételek lényegében változatlanok maradtak, így a kiadások növekedését egyrészt az ellátások emelése, másrészt az igénybe vevők létszámának változása alakította. A családi támogatásokra fordított kiadások a 2006. évi tényleges kiadáshoz képest 2007-ben 37 milliárd forinttal, csaknem 8 százalékkal emelkedtek. A családi támogatások 2007. évi előirányzata mindössze 0,4 százalékkal teljesült túl.

(12.30)

A családi támogatásokon belül a legnagyobb tétel a 2006-ban 84 százalékkal megemelt családi pótlék, amely 2006 és 2007 között önmagában 30 milliárd forint, 9,5 százalékos növekményt mutatott. Ebből 6,2 százalék a családi pótlék mértékének inflációkövető átlagos emelésének következménye. A további kiadásnövekedés pedig a jogosultak létszámváltozásából, illetve a családi pótlékban részesülők szerkezetének változásából ered.

A jövedelempótló és jövedelemkiegészítő ellátások emelése 2007-ben is a nyugdíjemelésekkel azonos módon történt. Az ellátások éves szinten 6,5 százalékkal emelkedtek. Bizonyos ellátások vonatkozásában a vizitdíj bevezetésével összefüggésben is történt kompenzáció, amely beépült az ellátásba, ennek értékét növeli. Időközben a vizitdíj eltörlésre került, de az ellátásokba beépült emelés bent maradt, azaz megmaradt hosszú távra is.

A jövedelempótló és jövedelemkiegészítő ellátásokra fordított kiadások 0,5 százalékkal maradtak el az előirányzattól, amely mindösszesen 152,5 milliárd forint volt. Az elmaradást a feltételezettnél nagyobb arányú létszámcsökkenés magyarázza.

A közgyógyellátásra és egyéb térítésekre fordított kiadások együttesen körülbelül 1 milliárd forinttal, 3,7 százalékkal maradtak el az előirányzattól, amit a közgyógyellátásra fordított kiadásokban elért megtakarítás eredményezett. A közgyógyellátás 2006. július 1-jén hatályba lépett új rendszere segítette a kiadások további mérséklődését, így 2007-ben az előirányzatnál 5,1 százalékkal kevesebb költségvetési támogatás került felhasználásra. A változtatás lényege, hogy a korábbi gyógyszerlistán szereplő készítmények korlátlan kiváltása helyett a közgyógyellátásban részesülők krónikus betegségeire egyéni gyógyszerkeret került megállapításra, amely keret mértékéig térítésmentesen válthatták ki a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszereket. Az éves gyógyszerkeret és annak naprakész összege az OEP nyilvántartásában jelenik meg, amelynek felhasználását, illetve ellenőrzését az OEP és a gyógyszertárak között kiépített adatkapcsolat folyamatosan biztosítja.

Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartás nagyságrendjét tekintve második alrendszere, a társadalombiztosítási alrendszer a 2007. évet a tervezett 27,5 milliárd forint nagyságrendű hiánnyal szemben 27,5 milliárd forint költségvetési többlettel zárta. Az alrendszer költségvetési többlete tükrözi, hogy mind a bevételi, mind a kiadási oldalon eredményesek voltak a költségvetés konszolidálására irányuló intézkedések.

A bevételi oldal stabilitásának megerősítése érdekében folytatódtak a 2006 szeptemberében elkezdődött járulékszabályozási változtatások. Módosult a munkáltatói 29 százalékos mértékű járulék megosztása az alrendszer két pénzügyi alapja között. A Nyugdíj-biztosítási Alapba fizetendő rész 3 százalékponttal nőtt, és így 21 százalék lett, az Egészségbiztosítási Alapot megillető rész 8 százalékra módosult.

A biztosítottak által fizetendő járulék mértéke 15,5 százalék, ebből a nyugdíjjárulék mértéke azoknak, akik kizárólag a társadalombiztosításhoz tartoznak, továbbra is 8,5 százalék volt, a magán-nyugdíjpénztári tagok fizetési kötelezettsége 0,5 százalék maradt. A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke a 2006. szeptember 1-jétől érvényes mértékhez képest további 1 százalékponttal növekedett.

Ezeket a változásokat több más lépés is kiegészítette, amelyek közül a társadalombiztosítási jogviszonyok rendezését szolgáló intézkedéseket emelném ki: 2007-ben mintegy 600 ezer személy jogviszonyát sikerült tisztázni egy év alatt.

A járulékbevételek és -hozzájárulások önmagukban nem elégségesek az ellátások fedezetének megteremtéséhez, ezért 2007-ben is szükség volt a központi költségvetésből érkező támogatásokra, amelyek az összes bevétel valamivel több mint egyötödét tették ki.

Röviden szeretném bemutatni az alrendszer költségvetési kiadási oldalának néhány jellemző sajátosságát. A legnagyobb kiadási előirányzatot a nyugellátási kiadások képezték, az összes kiadásból való részesedésük mintegy 61 százalék volt. A nyugellátási kiadások növekedésében több tényező is szerepet játszott. Januárban 4 százalék, novemberben további 2,4 százalék kiegészítő jellegű és visszamenőleges hatályú emelés történt. Ezek nagyjából 2,7 millió főt érintettek.

2007-ben folytatódott a 2005-ben meghirdetett nyugdíjkorrekciós program. Ennek keretében az 55 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjak 60 százalékos mértékűre emelkedtek, és ezenkívül az 1998. január 1-je előtt megállapított saját jogú nyugdíjak nemtől és szolgálati időtől függően differenciált módon szintén nőttek. Az említett intézkedések hozzávetőleg 900 ezer nyugdíjas anyagi helyzetét javították. Az alap költségvetése 2007-ben is lehetőséget adott a kivételes nyugellátás-emelésre és -megállapításra, valamint az egyszeri segély folyósítására. Ezek az összegek együttesen mintegy 53 ezer személy nehéz élethelyzetében jelentettek segítséget.

A kiadási előirányzatok teljesítésénél szeretnék szólni az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének évek óta neuralgikus pontját képező gyógyszer-támogatási kiadások alakulásáról. Hosszú ideje a gyógyszerkassza kiadásainak igen drasztikus növekedése jelentős mértékben hozzájárult az alap tervezettnél nagyobb deficitjéhez. A 2007. év változást hozott, mivel a teljesítést sikerült az előirányzaton belül tartani. Ezt a kedvező változást több intézkedés együttesen eredményezte, ezek közül kiemelni elsősorban a gyógyszer-gazdaságossági törvényt tartom szükségesnek. E törvény ösztönözte az árversenyt és a fixesítési gyakorlatot, ami jelentős árcsökkentést eredményezett a generikus készítmények körében. Sikerült a vényfelírási gyakorlatot is kedvező irányba befolyásolni az érvénybe léptetett szabályokkal.

A gyógyító-megelőző ellátásokra fordított kiadások összege 718,7 milliárd forint volt, ami a vizitdíj és a kórházi napidíj nélkül 705,4 milliárd forint összegű kifizetést jelentett. Ezenfelül az egészségügyi szolgáltatók létszámcsökkentésének és a 13. havi bér kétheti részének a kiadásaira 22,6 milliárd forint összegű kifizetés történt.

Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok a közfeladat-ellátás jelentős letéteményesei, ezért a zárszámadás során, mint minden évben, érdemes néhány szót szólni külön is az önkormányzatok gazdálkodásáról. A helyi önkormányzatok 2007-ben közel 3350 milliárd forint tárgyévi bevételből gazdálkodtak, amely 3,2 százalékkal magasabb az előző évinél. A gazdálkodásról általánosságban megállapítható, hogy az a korábbi évek gyakorlatát folytatva döntő többségében fegyelmezett és takarékos volt. Az önkormányzatok hatékonyabb adóztatással, a pályázati lehetőségek kihasználásával is igyekeztek gazdálkodási egyensúlyukat megőrizni.

Az ésszerű működés érdekében a közoktatási intézménystruktúra átalakítását, új közoktatási társulások megalakítását, a többcélú kistérségi társulásokhoz való csatlakozást választotta sok önkormányzat. 2007-ben a többcélú kistérségi társulásoknak a közszolgáltatási feladatok ellátásában betöltött integráló szerepe erőteljes volt. Ezt segítendő 22,3 milliárd forint támogatást folyósított számukra a központi költségvetés, 3 milliárd forinttal többet a tervezettnél. A költségvetési törvényben előírt feltételeknek megfelelő igénylés alapján 164 többcélú kistérségi társulás részesült a normatív támogatásban. A 2007. évi feladatellátáshoz a döntő forrást a központi költségvetési hozzájárulások és támogatások, valamint az átengedett személyi jövedelemadó közel 1355 milliárd forint együttes összege jelentette. Ennek túlnyomó része működéshez járult hozzá, míg mintegy 150 milliárd forint fejlesztési támogatás a közel 373 milliárd forint összegű beruházási tevékenységet segítette.

Az önkormányzatoknak az államháztartási törvényben meghatározott szabályok szerint kell elszámolni a költségvetésből származó bevételeikkel. Ez nem mindig könnyű feladat, hiszen egyidejűleg sok jogszabály ismerete és alkalmazása szükséges. Saját bevallásukon túl az Állami Számvevőszék számos esetben tár fel szabálytalanságot, ennek megfelelően egyenlegében közel 545 millió forint állami támogatást talált jogtalannak. Az ÁSZ-vizsgálatok emellett a pénzügyi szabályozás számára is fontos tapasztalatokat hoztak, amelyek az elkövetkezendő önkormányzati tervezési munkák során hasznosulnak.

Jelentős változás az Állami Számvevőszéknek az önkormányzati támogatások vizsgálata során tett megállapításai realizálásának javasolt módja. Ennek lényege, hogy az Országgyűlés a vizsgálatok megállapításait a zárszámadási törvényben tudomásul veszi, és ezzel egyidejűleg felkéri a Számvevőszéket, hogy hívja fel az önkormányzatokat a jogtalannak minősített támogatások visszafizetésére.

(12.40)

Nem teljesítés esetén a Magyar Államkincstár a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló törvény szerint hoz határozatot. Így az önkormányzatok számára megnyílik az Alkotmánybíróság által hiányolt jogorvoslati lehetőség e visszafizetési kötelezettségek tekintetében is. Az államháztartási törvény soron következő módosítása hosszabb távon is megteremti a jogi keretet a számvevőszéki vizsgálatok eredményei realizálásához.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány szót szólni az Állami Számvevőszék zárszámadáshoz kapcsolódó megállapításairól is. A Számvevőszék a korábbi évek gyakorlatának megfelelően nagy volumenű, körültekintő munkát végzett a 2007. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat ellenőrzésében, amelyet ezúton is szeretnék itt megköszönni. A Számvevőszék a zárszámadási dokumentum törvényességi, számszaki, illetve annak helyszíni vizsgálata során tapasztalt kedvező változásokra és a még fennálló hiányosságokra egyaránt felhívta a figyelmet. A számvevők jelentésükben megemlítik, hogy a 2007-ben tovább bővülő pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzések eredményeképpen a központi költségvetés kiadási főösszege 93 százalékának minősítése alapján nagy biztonsággal levonható az a következtetés, hogy a központi költségvetés vonatkozásában a zárszámadási törvényjavaslatban szereplő pénzforgalmi adatok összességében megbízhatóak - ez szó szerinti idézet volt. "A törvényjavaslat normaszövege és a törvényi mellékletek összhangban állnak egymással." - ez is idézet a Számvevőszék jelentéséből.

Felhívnám a figyelmüket arra, hogy a számvevőszéki jelentés számos javaslatot fogalmazott meg a kormány, illetve a miniszterek számára, így a pénzügyminiszter számára is, amelynek vizsgálata és lehetőségek szerinti figyelembevétele jelenleg is folyamatban van. Szeretném itt is megköszönni ezen megfogalmazott feladatokra történő figyelemfelhívását a Számvevőszéknek, és egyben az együttműködést is a zárszámadás elkészítése és ellenőrzése során köszönöm a Számvevőszék munkatársainak.

Végezetül szeretném arra kérni az Országgyűlést, hogy a napirenden szereplő zárszámadási javaslatot vita után elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Kovács Árpádnak, az Állami Számvevőszék elnökének, 30 perces időkeretben.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően a zárszámadás ellenőrzésének közvetlen célja a költségvetésről szóló törvényben és más vonatkozó jogszabályokban előírtak teljesítésének értékelése. Tartalmilag azonban ennél jóval többről, a demokratikus állami működés egyik garanciájának teljesüléséről, a végrehajtó hatalom, azaz a kormány elszámoltatásáról, a közpénzügyek menedzseléséről van szó. Ennek megfelelően a vizsgálatok alapján elkészülő számvevőszéki jelentés egyszerre ad képet a jogállami működés érvényesüléséről, a költségvetési törvényben foglalt parlamenti akarat betartásáról - arról, hogy a kormány követi-e a felhatalmazásokat, mire költi a pénzt - és a pénzügyekben, az államháztartási gazdálkodásban általában a jogkövető magatartás érvényre jutásáról.

A költségvetés végrehajtásának értékelését és egyben a költségvetés- politika továbbvitelének fő irányát meghatározóan befolyásolja, hogy a konvergenciaprogramban foglalt fiskális célkitűzéseket 2007-ben sikerült teljesíteni. Ez a 2006-ban indult és az elmúlt évben kibontakozott konszolidációs lépések jelentős eredménye, amit azonban egyes kulcsfontosságú makrogazdasági folyamatok kedvezőtlen alakulásának körülményei között sikerült elérni. E folyamatok sorából mindenekelőtt a gazdasági növekedés tervezettnél erőteljesebb mérséklődése, ugyanakkor a vártnál nagyobb infláció, egyidejűleg a stagnáló beruházások emelhetők ki. A hiány mérséklését az utóbbi hónapokban számunkra kedvezőtlen világpiaci hatások, így elsősorban a terjedő hitelválság, az árrobbanás, valamint a sok helyen kialakult gazdasági visszaesés, recesszió is megnehezítették.

Az alacsony növekedés és a párhuzamosan felpörgő infláció bonyolult feladat elé állította a monetáris politikát is, mert igaz ugyan, hogy a kamatok emelésének inflációt mérséklő hatásával lehetett számolni, ám ennek ára, hogy a magasabb kamatok nem kedveztek a gazdasági növekedésnek, és az államháztartás terheit is növelték. Az Állami Számvevőszék hatásköri korlátjainál fogva nem vizsgálhatta, így jelentésében nem is elemzi szélesebb körben, átfogóan ezeket a makrogazdasági folyamatokat és hatásmechanizmusaikat, miközben azért tapasztalatai alapján néhány területen óhatatlanul érinti, konkrétumokra röviden utalva esetenként a 2008. évre kiható összefüggéseket is.

Az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerveként zárszámadási jelentésünk a költségvetési törvény végrehajtására irányuló pénzügyi-szabályszerűségi ellenőrzés tapasztalatait foglalja össze. Azt tanúsítja, hogy a kormány beszámolója pénzügy-, illetőleg költségvetés-technikai szempontokat tekintve megfelel a vonatkozó szabályoknak, egészében megbízható, elfogadható. Mire alapoztuk ezt a határozott megítélést, szakmai véleményt? Mindenekelőtt arra, hogy a vonatkozó országgyűlési határozatnak is megfelelően érvről évre növeltük ilyen tekintetben is ellenőrzési lefedettségünket. Ennek eredményeképpen az ellenőrzés a minisztériumi apparátusok számvevőszéki módszertant alkalmazó ellenőrzésével együtt - mint miniszter úr említette - a központi költségvetés kiadási főösszege elszámolásának több mint 93 százalékát minősítette. Úgy találta, hogy a zárszámadási törvényjavaslatban a központi költségvetés pénzforgalmi adatai összességében megbízhatóak.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a teljes vizsgált körben minden beszámoló kifogástalan. Az elmélyült és részletekbe menő ellenőrzés nyomán több területen számottevő, ellenőrzési szakkifejezéssel élve: a lényegességi küszöböt meghaladó mértékű hiányosságok kerültek felszínre. Emellett a Számvevőszék jó néhány további intézményes előirányzat elszámolásának viszonylag kisebb súlyú, de mindenképpen gazdasági kockázatokat hordozó hibáira mutatott rá. A hibák tanulságai is adottak, és az ÁSZ jobbító szándékú javaslatai minden bizonnyal hozzájárulnak majd ahhoz - reméljük -, hogy legközelebb már kevesebb szakmai kifogást kényszerüljünk emelni a költségvetési fejezetek, tárcák zárszámadási beszámolóinak értékelésekor.

Tisztelt Ház! A számvevőszéki jelentés rögzíti azt az ismert tényt is, hogy az államháztartás alrendszereinek eredetileg tervezett 2007. évi hiánya a GDP 6,9 százalékának, a tényleges hiány pedig 5,4 százalékának felelt meg. A költségvetési pozíció kedvező irányú változása az elmúlt évben alapvetően a bevételi többletre, elsősorban már a 2006. év őszétől kezdve érvényre jutó adó- és járuléknövekedésekre és új adók alkalmazására vezethető vissza. Az adónemek többsége tekintetében az előirányzatok teljesülése igazolta a költségvetési javaslat előzetes kontrollja kapcsán a korábban kialakított számvevőszéki véleményt, nevezetesen azt, hogy a költségvetés tervezésében bevételi szempontból kisebb kockázatok voltak.

Az előirányzottnál mérsékeltebb hiány kialakulására hatást gyakoroltak a kormányzat ésszerűsítő, takarékossági intézkedései is. A kényszerítő megszorítások, amint az jól ismert, számottevő átmeneti - reméljük, átmeneti - növekedési áldozattal is együtt jártak. Elsősorban a közösségi szolgáltatások volumene zsugorodott. A kiigazítás nyomán mindenekelőtt a lakosság és a vállalkozások terhei nőttek. Emellett az államháztartás kiadásainak mérséklődésében a tervezettnél alacsonyabb kamatkiadások, a visszaeső beruházási tevékenység, valamint az uniós hozzájárulások vártnál mérsékeltebb igénybevétele is közrejátszottak.

(12.50)

Bár az európai uniós források elmaradtak a tervezettől, amelyek a költségvetésben megjelennek, összességükben meghaladták a teljesített hazai befizetési kötelezettség teljesítését.

Az is tény, hogy az uniós források vártnál lassúbb beérkezésében annak hatása is megnyilvánul, hogy az Európai Unió maga az eredeti ütemezéshez képest jelentős késéssel tudta kialakítani a 2007. és a 2013. évek közötti időre vonatkozó költségvetését, és tudvalevő, hogy a pályáztatás, valamint a források igénybevételéhez szükséges más intézkedések csak a költségvetés jóváhagyását követően voltak indíthatók. Az ellenőrzések mindemellett azt is felszínre hozták, hogy az uniós forrásokat is hasznosító beruházások előkészítése, vezénylése tekintetében tipikus és visszatérő megalapozási, szervezési és koordinációs hiányosságok is hozzájárultak a fejlesztések késéséhez, elhúzódásához.

Az elmúlt évi hiány viszonylag kedvező alakulása folytán az államadósság éves növekedési üteme elmaradt a megelőző fél évtizedben jellemző mértéktől. Hangsúlyozom, növekedési ütemről van szó. Alacsonyabb volt a tervezettnél is, ám 2007 végén az állomány így is közel 900 milliárd forinttal meghaladta az előző évit.

Új jelenségként kell említenünk: a központi költségvetés felé fennálló adótartozások növekedtek. Összegük megközelítőleg azonos például az államadósság elmúlt évi kamattérítésének költségvetési kiadásával, megegyezik az egészségügyre fordított kiadások felével, illetve a nyugellátási kiadások harmadával vagy a családi pótlék kiadásainak kétszeresével. A hátraléknövekedésben közrejátszott az is, hogy a visszaeső gazdasági növekedés folytán - különösen a kis- és közepes gazdasági társaságoknál - likviditási problémák merültek fel.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A konvergenciaprogram mindenekelőtt az államháztartási hiány gyors és számottevő csökkentésére irányul. Emellett a közszféra működésének reformértékű korszerűsítését is célul tűzte a kormány. A változásokat négy fő területen tervezték, mégpedig a tágabban értelmezett közigazgatás és annak részeként a közpénzügyek, továbbá az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer körében. A kormány ismétlődő erőfeszítéseket, kísérleteket tett, különböző ésszerűsítő, racionalizáló jellegű intézkedéseket kezdeményezett több szálon is. Több szálon is megindította az esetenként szervezeti átalakulásokkal is együtt járó változtatásokat. Nem készült azonban önálló, átfogó és teljes körű program, fejlesztési stratégia. A rövidebb távú, a stabilizációt, a konszolidációt előmozdító bevételnövelő és kiadásmérséklő intézkedések nem ritkán összekeveredtek a reformjellegűnek tartott intézkedésekkel. A konszolidáción túlmutató előrelépést, a fenntartható növekedési pályára állást nem könnyíti meg, hogy még nem történt meg az egyik legfontosabb alapkérdés rendező elveinek tisztázása, így az állam által vállalható közfeladatok tartalmának és terjedelmének körülhatárolása - nem először beszélek róla.

Mindez pedig azért is sürgető lenne, mert a fenntartható fejlődés és a finanszírozható növekedés nemcsak a stabilizációs intézkedésektől, hanem a modernizációt szolgáló különböző további megmozdulásoktól is függ, a kihívásokhoz való alkalmazkodás - mondjuk így - kevéssé számszerűsíthető felkészülési, döntési, adaptációs tényezőitől, valamint ezt is ki kell mondanunk, etikai és morális faktoraitól is.

A felzárkózásra, a konvergencia folyamatára - nálunk, Magyarországon itt és most különös súllyal - a különböző állami és gazdasági képességek, a társadalmi azonosulás és a közbizalom feltételei egyaránt hatást gyakorolnak. Ez az Állami Számvevőszék vizsgálati jelentésében is jól látható. Mindez természetesen nem a közszféra, a költségvetés helyzetét, a költségvetés mellett a közszféra kiegyensúlyozott működését, hanem a nemzetgazdaság egészének versenyképességét is meghatározóan befolyásolja.

A zárszámadás alapján az államháztartás működésének kiegyensúlyozása szempontjából mindenképpen figyelemre méltó, hogy a társadalombiztosítás többlettel zárta a múlt évet. Ehhez azonban a kormányzati racionalizáló intézkedések mellett az is hozzájárult, hogy a bevételeket a központi költségvetésnek 2007-ben is ki kellett egészíteni. A kiegészítés a teljes államháztartás tekintetében hiánynövelő tényező volt.

A Nyugdíj-biztosítási Alap - közvetlen költségvetési támogatással kiegészített - bevételei fedezték a kiegészítő nyugdíjemelést és a nyugdíjakra ható automatizmusok tervezettnél magasabb pénzigényét is, mint erről a miniszter úr beszámolt. Az alap saját tőkéje azonban továbbra is negatív előjelű, ami a járulékkintlévőség értékvesztésének a következménye.

Az Egészségbiztosítási Alap a tervezetthez képest több járulék- és hozzájárulás-bevétel, valamint a kormányzati intézkedések kiadás-visszafogó hatása folytán évek óta először többlettel zárt. A megtakarítás azonban elsősorban a gyógyszerkassza és a gyógyászati segédeszközök finanszírozása körében valósult meg, de csökkentek a táppénzkiadások is.

Lényeges és előremutató, hogy erősödött az egészségügyi szolgáltatások társadalombiztosítási jellege, a biztosításhoz kötött szolgáltatás igénybevétele, azonban a legfontosabb strukturális és finanszírozási kérdésekre, valamint a biztosítási rendszer korszerűsítésére vonatkozóan még nincsenek kiforrott és főleg konszenzussal elfogadott válaszok.

Az oktatási szférában is több ésszerűsítő és kiadáscsökkentő részintézkedésre került sor, ám nem ismertek még azok a cselekvési irányok és konkrét teendők, amelyek eredményeként javulhatna az általános tudásszint, sőt ellenkezők a tendenciák, jobbak lehetnének a sajátos minőségi mutatók, és - az úgynevezett tudástársadalom irányába határozottabban elmozdulva - a rendszer egésze az eddigieknél jobban megfelelhetne a modern gazdaság igényeinek.

Az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás tartalmi, valamint működési és gazdálkodási problémái sokrétűen tetten érhetők az önkormányzatok és intézményeik mindennapi gyakorlatában. Ebben az összefüggésben értelmezhető és szerintünk kezelhető, hogy a zárszámadási ellenőrzés ugyan összességében rendezettnek találta a helyi önkormányzatok költségvetési kapcsolatait, a pénzmozgások és a felhasználások szabályszerűségét, de - más ÁSZ-vizsgálatokkal együtt - azt is megerősítettnek láthatjuk, hogy egyrészt a finanszírozási rendszerrel, másrészt a terület- és településfejlesztéssel is összefüggésben egyre sürgetőbb az önkormányzati rendszer átfogó reformja is.

A kölcsönös kapcsolódásokra is figyelemmel aligha kétséges, hogy az önkormányzati rendszer megújítása szempontjából nem elhanyagolható az a tény, hogy a központi közigazgatás korszerűsítése, a kormányzati intézményrendszer átalakítása lépésről lépésre halad. Az intézmények száma és a bennük dolgozók létszáma 2007-ben is csökkent. Bevezették az új teljesítményértékelési rendszert is. A program megvalósítása azonban - kétségtelen - a tervezett ütemhez képest elhúzódik. Az elvi alapok tisztázásának és a szükséges döntéseknek a hiányában nem valósulhatott meg a költségvetési intézmények feladatainak és az ellátásukhoz szükséges forrásoknak az összehangolása.

Ide kapcsolódóan hangsúlyoznám azt is, hogy a költségvetési fejezeteknél nem történt előrelépés a közpénzekkel való gazdálkodásra irányuló belső kontroll működési feltételeinek biztosítása terén sem. Szeretném hangsúlyozni: külső ellenőrzéssel a belső ellenőrzés hiányát, leépítését sohasem lehet pótolni.

Érdemes figyelmet fordítani ezek után, tisztelt képviselő hölgyek és urak, arra, hogy egyes véleményekben keveredik az állam hagyományos őrző-védő, rendészeti, igazságszolgáltatási, egészségügyi, szociális, kulturális feladatainak forrásigénye a központi közigazgatás szorosabban vett működési költségeivel. Mindez természetesen a finanszírozásban is megjelenik.

(13.00)

Van olyan markáns vélemény, ami az újabb és újabb közszolgálati leépítésekben véli megtalálni az egyensúlyi növekedési pályára állás egyik fő forrását. Ez megítélésünk szerint legalábbis egyoldalú és vitatható. A közszolgáltatások színvonalának emelésében elengedhetetlenül szükséges változások nem a közigazgatás, a köz szolgálói, a közszolgák ellenében és rovására, hanem - mint erről az ÁSZ vizsgálatai tanúskodnak - általuk és velük együttműködésben valósíthatók meg.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A nagy közösségi ellátórendszerek korszerűsítése a jelen és jövő generációkra is hatást gyakorló társadalmi összefüggések körültekintő elemzését is feltételezi. Olyan problémaközelítést igényel, ami túlmutat a szűkebben vett fiskális szempontokon. Jelentős tényanyag, ezek sorában számos ellenőrzési tapasztalat is azt mutatja, hogy az intézményi működés, a szakmai munka szervezése számottevően javítható. Ha pedig a működést sikerül új alapokra helyezni, akkor az egészségügy, az oktatás vagy éppen az igazságszolgáltatás az eddigieknél jobban tudná kielégíteni a valós társadalmi igényeket.

Megkockáztatható: a társadalom akár még az eddigieknél is többet költhetne rájuk, amennyiben működésük hatékonyabbá tétele nemcsak a jobb, európai szintű lakossági ellátást, hanem a társadalmi közérzet markáns javítását, békésebb és biztonságosabb viszonyokat eredményezne, ami végső soron a közszféra teljesítményét és a nemzetgazdaság versenyképességét is erősítené - igenis pénzügyi, költségvetési kérdés.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék szerint az elmúlt évre vonatkozó zárszámadási dokumentumban a törvényjavaslat normaszövege és a törvényi mellékletek összhangban állnak. Ez a törvényjavaslat előterjesztőjének körültekintő, korrekt munkájára utal, mint ahogyan az is, hogy az általános indokolás és annak mellékletei egyezősége tekintetében is egyre kevesebb a hiányosság.

Mindemellett - mutat rá a jelentésünk is - az államháztartási törvény zárszámadási dokumentumra vonatkozó előírásainak teljesítésében évek óta nincs, nem is lehet lényeges előrelépés. Az elszámolási, tartalmi tényszerűség mellett a dokumentum átláthatósága és a döntés-előkészítés támogató jellege tekintetében tipikus, visszatérő hiányosságok mutatkoznak. Ezek összhatásukban akaratlanul is oda vezetnek, hogy már maga a költségvetési törvényjavaslat sem tartalmazza, prezentálja kielégítően a valódi parlamenti döntésekhez szükséges legfontosabb, súlyponti információkat.

Nem először hívjuk föl a figyelmet arra, hogy a költségvetési törvény és végrehajtásának szabályozása meglehetősen tág mozgásteret nyújt a mindenkori kormány, a mindenkori minisztériumok és intézmények számára is az előirányzat-átcsoportosítások, illetve az egyes előirányzatok módosítás nélküli túlteljesítése tekintetében. A zárszámadási vita pedig jószerével az eredeti adatoktól való eltérések tudomásulvételével jár együtt, mivel a költségvetési törvény be nem tartásához nincsenek szankciók hozzárendelve.

A konvergenciaprogram - a strukturális átalakítások és a kiegyensúlyozott államháztartási működést támogató változtatások körében - számolt az imént említett hiányosságok visszaszorításával és az államháztartás működési feltételeinek javításával, ennek érdekében a közpénzügyi rendszer korszerűsítésével, megújításával is. Ehhez a maga módján - csatlakozva a konvergenciaprogram elképzeléseihez - stratégiai céljainak megfelelően az Állami Számvevőszék is igyekezett hozzájárulni elemzéseivel, kutatóintézeti munkájával.

Az Állami Számvevőszék közpénzügyi téziseit is figyelembe véve, támaszkodva számos, a Nemzeti Bankkal, a Pénzügyminisztériummal közösen tartott konferenciára is, a kormány - mint ismeretes - benyújtotta a közpénzügyi rendszer korszerűsítését célzó, a költségvetési felelősségről szóló törvényjavaslatát az Országgyűlésnek. Ellenőrzési tapasztalataink alapján a törvényjavaslat jelentőségének megfelelő kezelését, a költségvetési tervezés, végrehajtás és beszámolás megújításának meggyorsítását és ennek garanciáit, hasonlóan a Nemzeti Bankhoz és a Pénzügyminisztériumhoz, ma is, magunk is elsőrendűen fontosnak tartjuk, a továbblépés egyik feltételének.

Ellenőrzéseink sokoldalúan alátámasztják, hogy az átlátható tervezés, a követhető célok és a teljesítménykövetelmények alapján jóváhagyott költségvetés, az egyértelmű feladatmeghatározás és felelősségvállalás javítja az elszámoltatás, az elemzés, az értékelés, az ellenőrzés és szükség esetén a korrekció lehetőségeit is.

A társadalmi összefüggésekkel is számoló, távlatokat is mérlegelő költségvetési tervezés feltételezi és igényli a jelenleginél lényegesebben, teljesebben kiépített, a piacgazdaság természetéhez is igazodó makrogazdasági pénzügyi tervezési rendszer működtetését. Ez nemcsak hatékonysági és versenyképességi faktor, hanem így válik átláthatóbbá, hitelesebbé az állam működése; ha úgy tetszik, része a fiskális politikának. Az ezt támogató változások előmozdításának sürgető igényét törvényi kötelezettségeink alapján és felelősségünk teljes tudatában szeretnénk újra és újra az önök szíves figyelmébe ajánlani.

Végezetül, mielőtt az Országgyűlés figyelmét megköszönöm, szeretném kollégáimnak is megköszönni azt a munkát, ami lehetővé tette, hogy önöknek ezt a hozzászólást itt elmondhattam.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Most a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság terjeszti elő a bizottságok összefoglalt véleményét. Ennek ismertetésére a Házszabály szerinti 30 perces időkeretben megadom a szót Kékesi Tibornak, a bizottság előadójának.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÉKESI TIBOR, az összefoglalt bizottsági állásfoglalások ismertetője: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt számvevőszéki Elnök Úr! Kezdjük a lényegnél: 2007-ben a költségvetés fő célja teljesült, e fő cél pedig a költségvetés hiányának - én az eredményszemléletű adatokat fogom használni - 6,8 százalékra történő csökkentését irányozta elő, mely ezt lényegesen meghaladó mértékben, 5,5 százalékra teljesült.

Természetesen hallottam azokat a fanyalgó megjegyzéseket, amelyek visszahivatkoznak arra, hogy még így is az Európai Unióban Magyarország rendelkezik a legmagasabb költségvetési hiánnyal. Azt gondolom, túl azon, hogy egy tervet és az elért teljesítményt azért praktikus egymással összehasonlítani, ne zárkózzunk el az ilyen típusú összehasonlításoktól, csak kezeljük a helyén. Semmilyen adat nem szakítható ki az általános gazdasági és társadalmi környezetből, semmilyen adat nem önmaga, hanem más adatokkal együtt fest általános képet a magyar gazdaságról, a magyar költségvetés állapotáról, és természetesen nem egy-egy év adata az, amely egyértelműen meghatározza a helyünket, a pozíciónkat a világban vagy egy adott térségben, hanem figyelni kell ezeknek az alakulására, a folyamatára, a számok tendenciájára is.

És akkor azt hiszem, látjuk azt a folyamatot is, amelynek ma részesei vagyunk, kezdve mondjuk, a 2006-tal induló kiigazítási folyamattal, amikor egy 11 százalékot meghaladó mértékű várható, potenciális hiányt sikerült a kormányzati és természetesen ezt a törvényhozás által is megerősített parlamenti beavatkozást követően 9,2 százalékra leszorítani, durván egy erős negyedév alatt. Majd ezt követően következik a 2007. év, amely további jelentős, tehát 3,5 százalékos, 3,7 százalékos hiánycsökkentést eredményezett. És azért már látjuk előre is a folyamat vívmányait, eredményeit, és az ez évi mutatószámok alapján úgy tűnik, hogy a célul kitűzött 4 százalékos hiány inkább 3,8, éppen a ma megjelent szakértői becslés már 3,7 százalékos eredményt is mutathat.

(13.10)

Köszönhető ez az eredmény természetesen annak, hogy amikor a költségvetésről döntünk, akkor nemcsak a konkrét év számait határozzuk meg, hanem előremutatóan néhány esztendőre, három évre megmondjuk azokat a peremfeltételeket, azokat a határértékeket, amit az elsődleges hiány elérhet. Elsődleges hiány alatt azt értjük, ami a kamattörlesztési kötelezettség nélküli állami kiadások és bevételek egyenlegét jelenti. Nos, ez az első év nullszaldós jellege után szépen átmegy pozitívba, és fokozatosan el kell majd érje, ez a végső egyensúly, ez a végső stabilitás, a törlesztési kötelezettségünket, ami ma körülbelül a GDP 4 százalékát jelenti. Nyilván a két szám közötti különbség az, amit érzékelünk, hogy hiányként a költségvetésben megjelenik.

Az összevetésnek egy másik fontos mértéke még az elmúlt időszak tapasztalatai alapján az, hogy a pénzforgalmi szemléletű hiány, amivel tulajdonképpen a költségvetési tervezet alapvetően dolgozik, és az eredmény szemléletű hiány, ami az uniós mérés, az uniós összevetés alapjául szolgálhat, milyen viszonyban van egymással. Korábban itt jelentős rések, jelentős eltérések mutatkoztak, ami kicsit annak a jele volt, hogy nem pontosan úgy történik az éven belüli felhasználás, mint amit egyébként azt az év tekintetében kiadásként vagy bevételként mégiscsak figyelembe kellene venni valóságos teherként, valóságos bevételként. Mára azonban ez az úgynevezett ESA-híd minimálisra, 0,1 százalékra zsugorodott, ami nemcsak a költségtakarékosság, a bevételek beszedésének hatékonyságát mutatja, hanem ezeknek az év közötti mozgásoknak a redukcióját, a költségvetési fegyelem ez irányú és jelentős mértékű javulását is mutatja.

A másik ilyen lényegi és fontos mutatószáma a költségvetésnek, illetve a költségvetési zárszámadásnak, az az államadósság mértéke, az államháztartás összesített hiánya. Ennek a konvergenciaprogramban - amire eddig nem is hivatkoztam, pedig akár jó lett volna ezzel is kezdeni - erre az évre 71,3 százalék volt az előirányzott mértéke. Nos, számos tényező következtében, egyrészt hogy már 2006-ban is egy alacsonyabb szinten sikerült ezt hozni, így aztán a kamatszolgáltatások lejjebb mentek, a különféle devizaviszonyokban azért az árfolyamok nem alakultak olyan rosszul, mint ahogy ezt a tervezés folyamán eleve feltételezték, és ezt a hozamok tekintetében is érzékelni lehetett, a 71 százalékra felfutó államadósságot tulajdonképpen 66 százaléknál sikerült levágni. Már az előző évben is lényegében ennél a számnál voltunk, most egy minimális, egy 0,4 százalékos emelkedés volt tapasztalható 2007-ben, és 66 százalékon sikerült megtartani, remélem, megfordítani az államadósság alakulását, az államadósság növekedésének irányát vagy változásának irányát. Bár a tervek szerint most 2008-ban egy 0,6 százalékos emelkedésnek kellene bekövetkezni, de én erősen bízom, hogy ahogy a hiány mértéke is lejjebb kúszik, úgy az államadósságot is sikerül ezen a mértéken megtartani, de persze ezzel nem akarok irreális várakozásokat kelteni.

Azt gondolom, hogy most tanúi lehetünk, bizonyítékát kaptuk annak, hogy az adósságspirált sikerült megállítani, ez már majd lefelé mutató tendenciába csap át, és így megnyílik annak az esélye, hogy nem egyik évről a másikra, de szép lassan kinőhetjük azt az adósságot, amibe hazánk nem az utóbbi években, de az elmúlt évtizedekben belemanőverezte magát.

Itt érdemes azért néhány összehasonlító adatot felsoroljak, mert a magyar adósságállomány mértéke az eurózóna adósságmértékének felel meg. Tudjuk, az eurózónában azok az országok találhatók meg, akik már alkalmasnak találtattak arra, hogy bevezethessék az eurót mint közös valutát. Tehát Magyarországnak ilyen szinten van az adósságszolgálati rátája. Igaz, ebben az országcsoportban található néhány ország, amely ennél is magasabb adósságszolgálattal rendelkezik, például Olaszország tartósan 100 százalék feletti ilyen adattal bír; Belgium az utóbbi években próbálta meg áttörni ezt a mértéket sikerrel, és mostanra már csak 85 százalék az adósságmérték; és még Görögország, amelyik itt felidézhető, amelynek szintén nem sikerült a maastrichti kritériumnak nevezett 60 százalék alá ledolgozni az adósságmértéket, ők 95 százalékos adósságmértékkel dicsekedhetnek, de mi úgy nagyjából a francia, a német, kicsit az osztrák adósságállományt meghaladó mértékű állománnyal rendelkezünk. Azt gondolom, hogy a jó irányba fordult tendencia ezen is rövidesen, akár már - mint jeleztem - a 2008. évi értékeléskor megjelenhet.

A további, nevezzük makroadatoknak, tekintetében vannak jó és vannak kevésbé vagy akár kifejezetten kellemetlen tendenciát mutató adatok. A jókkal kezdve, és nyilván a rosszabbaknak majd az ellenzéki kollégák szentelnek nagyobb teret, a külkereskedelmi adatok azok, amelyek, azt hiszem, büszkeséggel is eltölthetnek bennünket. Továbbra is rendkívül dinamikus és jó adatot szolgáltat nekünk a kivitel. Az export az elmúlt esztendőben 14,2 százalékkal tudott emelkedni, és ezzel szemben a behozatal, az import csupán 12 százalékot produkált. Ez a differencia az, ami pótolja, mintegy kiváltja a belső fogyasztás ennél egy kicsit alacsonyabb mértékű elmúlt évi csökkenését. Tehát a magyar gazdaság ebben a tekintetben is egyfajta egyensúlyi pályán tudott maradni.

Ennek a jó teljesítménynek az eredményeképpen az áruforgalmi egyenlegünk lényegében egyensúlyba került, még egy pici mínusz van, de ezt is ebben az évben már a máig ismert adatok szerint pozitívba fordítottuk. Most már több százmillió euró többletünk van az áruforgalomban.

A jó teljesítmény történt dacára annak, hogy mi sem úsztuk meg, mint kis nyitott gazdaság azt, hogy a növekvő nyersanyagárak és elsősorban az energiaárak, illetve a minket is sújtó természeti katasztrófák vagy a mezőgazdaságnak az ilyen szempontból hátrányos időszaka bizony-bizony többször is aszállyal és árvízzel is sújtotta Magyarországot ebben az időszakban.

Az erőteljes korrekciónak azonban, ahogy említettem, volt másik serpenyője is, ahol áldozatokat kellett hozni. Ahogy már korábban is, akárcsak a költségvetés vitájánál is előre jeleztük, volt növekedési áldozat. A növekedési áldozat úgy szól, hogy 2007-ben csak 1,3 százalékkal tudott bővülni a magyar gazdaság. Pozitív példa még ebben is a PM, így a költségvetés előrejelzése, hiszen még relatíve ez volt az egyik legpesszimistább ilyen szempontból, azonban ha mégis egymás mellé helyezzük, jelentős a távolság a 2,2 százalékos várakozás és az 1,3 százalékos teljesítés között. Most az indokokat még egyszer nem idézem fel, de természetesen ennek alapja volt nagyjából az elmondott belföldi fogyasztáscsökkenés, a jövedelmek visszafogott volta, a 4,8 százalékos csökkenése, és persze idetartozik a nyugellátásoknak is a 2,2 százalékos csökkenése.

(13.20)

E két adat egymás mellé helyezése azért fontos, mert a nyugellátásban vagy az ezzel összefüggő kiegészítő járadékokban, járulékokban, ellátásokban részesülők most e két adat mentén láthatják, hogy mire is jó a svájci indexálás. Amikor fut a gazdaság, egy visszafogottabb növekedés következik be, azonban amikor a jövedelemtulajdonosok veszteséget szenvednek el azért, mert a költségvetés hiányát javítani kell, akkor az általuk elszenvedett jövedelemveszteséget korlátozza, csökkenti ez a módszer, tehát amikor kedvező helyzetben leszünk, ez nyilván javít majd az ő pozíciójukon is.

A beruházások és a foglalkoztatás nagyjából stagnált. A foglalkoztatási adatok tekintetében is érdemes elgondolkodni - 2008-ban már erősen a középpontba helyeztük, hogy elsősorban a foglalkoztatáson keresztül kell javítani a magyar gazdaság versenyképességén -, hogy 2008-ban Európában talán az uniós tagállamok között egyedüli helyen csökkent a foglalkoztatás mértéke, igaz, hogy a 7,4 százalékos munkanélküliség is minimális mértékű javulást jelent. Azt látjuk, hogy a mindig dicsért Szlovákia a maga 11 százalékos munkanélküliségi adatával mögöttünk kullog, és elég jól látható a távolság, de mondhatni, hogy ő dinamikusan javítja ezeket az adatokat, nálunk pedig - ahogy említettem - egyfajta stagnálás tapasztalható.

Visszakanyarodva a kevésbé kedvező vagy éppen nem kedvező adatokra: azt látjuk például a közvetlen tőkebefektetéseknél, hogy - ha az egyszeri hatásokat kiemeljük - ezek mértéke változatlan, mivel a múlt év végén egy egyszeri, igen nagy összegű, közel a GDP 2 százalékát kitevő, konkrétan a Budapest Airportot jelentő privatizációs ügyletre került sor, ami 2007-ben nyilván nem ismétlődött meg. Ezzel viszont alacsonyabb mértékű közvetlen külföldi tőkeberuházás történt Magyarországon. Ez is indoka lehet a gazdasági teljesítmény ilyen mértékű alakulásának. S itt meg lehet jegyezni még a fogyasztói árak alakulását is, ami tendenciájában ugyan megfelelt az eredeti terveknek, azonban a már hivatkozott áremelkedések, amelyek döntően külföldről, tehát objektív hatásként jelentkeztek Magyarországon, egy 2 százalékos fölfelé történő eltolódással reagáltak. Ezek persze nem épültek be, mint hallottuk, a maginflációra érdemben nem gyakoroltak olyan hatást, amely azt mutatná, hogy az inflációs várakozások megnőttek, de természetesen nem szabad olyan lépéseket tenni a magyar gazdaságban, a költségvetésben, amelyek fokoznák és felfelé hajtanák az inflációs várakozásokat.

Fontos kérdés, hogy milyen forrásból valósultak meg ezek a teljesítmények. De előbb hadd utaljak arra, ha ezeket az adatokat egy uniós összehasonlításban mind egy kalap alá vesszük, akkor azt látjuk, hogy bár az adataink még sokszor nem a legjobbak között szerepelnek - utaltam már arra, hogy a költségvetési hiány mértéke az európai 27-ek között még mindig Magyarországon a legnagyobb -, de a legtöbb ország, illetve az uniós átlag ott, ahol pont ellenkező irányba lenne negatív, kedvezőtlen irányba megy lefelé, míg a magyar adatok ha nem is mindig kedvező pozícióból, de felfelé, azaz kedvező irányba történő elmozdulást mutatnak. Ezt hívjuk konvergenciának, felzárkózásnak. Biztos más országok is elgondolkoznak azon, hogy eddig mit csináltak rosszul, és majd megpróbálnak a gazdaságukba beavatkozni. Mi ezt 2006-ban már megcselekedtük, s csak ezen a konvergenciapályán kell végigmenni, és ezt a konvergenciaprogramot kell teljesíteni.

Milyen forrásból tudjuk biztosítani ezeket a költségeket, miből tudtuk ezt 2007-ben megtenni? Azt látjuk, hogy 2006-ban még körülbelül egyharmad-kétharmad volt a viszony a kiadáscsökkentés és a bevételnövekedés között, míg ez 2007-ben már nagyjából fele-fele arányban a kiadások csökkentéséből és a bevételek növekedéséből származott. 2008-ra, illetve a konvergenciapálya későbbi esztendeire pedig a tervek - illetve ez évre konkrétan a kilátások is - azok, hogy nagyobb mértékben fognak a kiadáscsökkentésből építkezni ezek az adatok és kevésbé a bevételnövekedésből.

Lényeges körülmény, hogy az ÁSZ már előre jelezte: elégedett, pláne a korábbi időszakhoz viszonyítva, az adóbevételek tervezésével. A számokból látszik, hogy ez visszaigazolódott, valóban jól tervezték és jól teljesültek az adóbevételi számok.

A funkcionális megoszlás a költségvetés kiadásai tekintetében a főösszeghez viszonyítva gyakorlatilag változatlan maradt. A költségvetés fő összetevőit továbbra is 60 százalékot meghaladó mértékű jóléti kiadásokkal, a működést valamelyest 15 százalék alatti mértékkel, a gazdasági funkciókat, a gazdasági feladatokat 15 százalékot valamivel meghaladó mértékű aránnyal, az adósságszolgálatot pedig 8 százalék alatti értékkel lehet jól reprezentálni a beszámoló során.

A főbb kiadási tételeknél azt látjuk, hogy a családtámogatások enyhe 2 százalékkal haladták meg a tervezett mértéket, a fogyasztóiár-kiegészítéseknél, illetve a gázártámogatásoknál durván 10 milliárdos megtakarítás keletkezett, miközben az egyedi és normatív támogatások 70 milliárddal haladták meg a tervezett mértéket. Itt kell szót emelni a már mások által is hangsúlyozott felülről nyitott tételekről, amelyek 2007-ben 90 milliárddal lépték túl - ez egy kerekített szám - a tervezett mértéket. Mindenképpen lépni kell ezen a területen, hogy mind az ilyen előirányzatok számát, mind a terjedelmét csökkentsük, hosszabb távon pedig azt az automatizmust, ami ebben a felülről nyitott tételben benne foglaltatik - tehát hogy automatikusan teljesíthető az előirányzaton túli szükséglet - ki kellene váltani -, és be kellene vezetni helyette - az egyébként láthatóan nagyon jól funkcionáló tartalékrendszer egy másik kiegészítő elemével, ami a felülről nyitott tételeknél fedezetet nyújt majd az eredeti előirányzatból már nem teljesíthető mértékű kiadásokra, s akkor talán még jobban megfogható, még jobban rögzíthető lesz a költségvetési gazdálkodás és az azzal együtt járó fegyelem.

A maradványok tekintetében is megfigyelhető egy változás. A korábbi 540-550 milliárd felé hajló maradványérték 2007-re 400 milliárd alá került leszorításra. Persze, ez nem mind 2007-ben valósult meg, itt csak a kontrasztot akartam érzékeltetni. Viszont ez a 400 milliárd is tartalmaz egy 85 milliárdos kötelezettségvállalás nélküli előirányzatrészt. Azt hiszem, már nagyjából ott tartunk az egyébként a költségvetési gazdálkodás normál menetéből hagyományosan is származtatható 300-350 milliárdos nagyságrendnél. Azt hiszem, ha a jövő évekre is ezt az arányt, ezt a nagyságot tudjuk hozni, akkor nem jelent problémát ennek a mértéke.

A költségvetési szervek létszáma - itt is egy régebbi számot fogok majd összehasonlításként mondani - 2007-ben tovább csökkent. A központi költségvetés mintegy 15 ezer fős létszámcsökkenést mutathat fel, de az egész államigazgatás, az egész közigazgatás a 830 ezer fős létszámról 2007 végére 715 ezer főre csökkent. Ez ugyan még nem 2007-ben, de a későbbi években egy 75 milliárdos tartós megtakarítást fog eredményezni.

(13.30)

És látjuk, hogy a nyugdíjkassza nullszaldósan alakult, az Egészségbiztosítási Alap 27 milliárdos többletre tett szert. Természetesen tudjuk, hogy mindegyikhez azon ellátások finanszírozására, amikre ugyan járulékfizetés nem vonatkozik, az államkasszának összességében nagyjából fele-fele arányban 800 milliárdot meghaladó összeget kellett betenni. De úgy látjuk, hogy tulajdonképpen az egyensúlyi állapot a kasszák tekintetében, a nyugellátásnál és az egészségügyi ellátásnál elérhetővé vált.

A kamatfizetésekben 100 milliárdos megtakarítás volt tapasztalható. Itt azonban meg kell jegyeznem, és ez szerintem most már tartós vita, hogy miközben a beruházásokhoz, az egyéni, a természetes személyek által eszközölt beruházásokhoz, például a lakásvásárláshoz a hiteleket lényegében devizában veszik fel, nincs nagyon értelme a jegybanki alapkamat ilyen mértékben magasan tartásának, mert az egyedül és kizárólag az állam finanszírozását tudja szabályozni, miközben az állam éppen a közösségi fogyasztás csökkentésén dolgozik. Hogy még ezt a szűk mezsgyét tovább szűkítsék azzal, hogy a jövőre nézvést, 2008-ra nézvést megemeljük ennek a finanszírozásnak a költségét, nem biztos, hogy a szerencsés irány, vagy legalábbis nem biztos, hogy szerencsés arány.

Az önkormányzati gazdálkodás területén, azt hiszem, a folyamatok két szempontból kritizálhatók. Én most az önkormányzati gazdálkodásnak csak erre a két részére hadd térjek ki. Az egyik az, hogy jelentősen megnőtt döntően a megyei önkormányzatok, illetve megyei jogú városok kötvénykibocsátása. Ebből is persze a megyei önkormányzatok viszik a prímet. Az előző évhez képest a kibocsátott mérték a nyolcszorosára nőtt, majdnem 190 milliárdra. Ráadásul ennek a technológiája az, hogy néhány év fizetési moratórium után, egy kicsit lassított visszafizetési ütemmel, majd később ez begyorsul, miközben ezek igénybevétele nem mindig beruházási, néha működési célú. Amikor beruházási célra veszik igénybe, akkor sem feltétlenül profitábilis beruházásokra veszik igénybe, tehát nincs, ami megtermeli majd azt a hozamot, amiből vissza kell fizetni az eszközölt hitel törlesztőrészleteit, kamatát. Ez tehát egy olyan beépített bomba, amire oda kell figyelniük az önkormányzatoknak, ami mellett nem lehet most elmenni, hogy az majd csak 3-4-5 év múlva jelent terhet.

A másik pedig, ebből a szempontból nem biztos, hogy ugyanazt a kört érintő, de létező probléma, hogy romlott az önkormányzati beszámolók megbízhatósága. Több helyütt, több típusú probléma merült fel az ÁSZ vizsgálatai alapján. Én tehát azt mondanám, hogy gondolkozzunk közösen, ez tényleg nem egy egyszerű többséggel átvihető probléma, hiszen kétharmados, hogy nincs-e mégis értelme az önkormányzati regionalizációnak, hogy nincs-e itt az ideje mégis a szükséges mértékű önkormányzati integráció irányába lépéseket tenni. Azt gondolom, hogy igen.

Az európai uniós pénzeknél, azt hiszem, már hagyományosan jó, pozitív egyenleggel szembesültünk. Körülbelül 25 milliárdos a megtakarítás a kiadások tekintetében, mivel az Unió többlettel zárt, így nem szedi be az előre elrendezett tagdíjat a tagországoktól. Természetesen a felvétel, a források tekintetében is jól teljesítettünk, itt 100 milliárdos többlet keletkezett a költségvetésen belül, de a költségvetésen kívüli források, például a közvetlen termelői támogatások tekintetében további 167 milliárdos összeg keletkezett. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy miközben a források lekötésénél, a pályáztatásnál, a kötelezettségvállalásnál, a szerződéskötésnél nagyon jó arányokat, nagyon jó százalékokat tudunk felmutatni, a forrás felhasználásánál már nem ilyen jó a mérték. Már láttuk a beszámolóból, hogy ha minimális, de bizonyos forrásveszteség már lezárt projekteknél sajnos be is következett ennek eredményeképpen.

Végül néhány szó az ÁSZ tevékenységéről. Mindannyiunk nevében, bár valószínűleg többi kollégám is eleget tesz ennek a kötelezettségének, köszönetet kell hogy mondjunk. Megint óriási terjedelmű, alapos és színvonalas munkát végzett az Állami Számvevőszék. Már a központi költségvetés 93 százalékát módjában volt megvizsgálni, és megnyugtató ezzel együtt, hogy megbízhatónak - most nem szó szerinti idézetet mondok -, valósnak és hitelesnek fogadja el. Lényegi változásokat, mint mondja, nem tapasztal a költségvetésben, miközben apró javulások vannak. A korábbi években kifogásolt tendenciák megmaradtak. Itt azonban egy nagyon lényeges új álláspontot rögzít az Állami Számvevőszék, hogy a zárszámadás minősége a jelenlegi rendszerben tovább nem fejleszthető.

Azt gondolom, megint csak a parlamenti pártok összefogásával, szükséges annak a szabályalapú költségvetésnek a megteremtése, amelyet szorgalmazunk, amely törvényjavaslat előttünk van. Ha nem megy kétharmaddal, akkor szerintem 50 százalékkal is meg kell csinálni, mert ez a mindenkori kormányok hitelességét minősíti kül- és belföldön egyaránt. És legyen az a más kormányok problémája, hogy mondjuk, pont az általunk meghozott szabályokat esetleg nem akarják magukra nézve kötelezőnek elvállalni.

Azt hiszem, ezzel együtt a költségvetési és az összes többi bizottság helyesen általános vitára alkalmasnak találta a zárszámadásról szóló beszámolót, javaslom a Háznak is ezt elfogadni.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kékesi képviselő úr. A bizottságokban megfogalmazódott és összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetésére megadom a szót Mádi László képviselő úrnak, ugyancsak 30 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

MÁDI LÁSZLÓ, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vajon az elmúlt év Magyarország számára mit hozott? Körülbelül erre a kérdésre lehet ebből a tükörből némi választ, némi információt kapni. Meghallgattuk a kormányzati, kormánypárti véleményt, mert a koalíciós kormányzás egypártivá zsugorodott azóta, és nagyon szép múltat lehet ebből rekonstruálni. Ilyen szép volt-e a múlt? Azt gondolom, akik itt élnek Magyarországon, családok, vállalkozók, önkormányzatok, civil szervezetek, de akár az állami szerveknél dolgozó egyszerű munkavállalók is messze nem tudnak ilyen szép képet festeni, ilyen szép bizonyítványt kiállítani a tavalyi évről.

Miért is mondom mindezt? A 2006-ig tartó kormányzati ciklusban a szocialisták minden szépet és jót ígértek, azt mondták, hogy az ország mint a pannon puma, látványosan fejlődik, a gazdaság rendben van, mindenki, aki válságjelenségekről beszél, országrontó, félrevezeti az országot. Ötéves adócsökkentési programot fogadtak el a 2006-ot követő időszakra. Ezzel szemben mi történt? A keserű valóság ennek ellentettje lett. Válság, megszorítások, elvonások, többletterhek következtek be 2007-ben. 2006 augusztusának végén a kormány egy új konvergenciaprogramot fogadott el. Addig évről évre megszegte a konvergenciaprogramot, az abban vállaltaktól eltérő politikával becsapta a magyarországi embereket, és becsapta az Európai Unió vezető tisztségviselőit is. Soha nem teljesítette a konvergenciaprogramban vállaltakat, majd 2006-ban az ígéretekkel szöges ellentétben egy óriási megszorításcsomagot hajtott végre.

(13.40)

Miért volt erre szükség? - ez az első kérdés. A második kérdés, hogy jó volt-e ez az kiigazítás. Ehhez kapcsolódó alkérdés, hogy vajon mennyire hosszú távú az az eredmény, amely bekövetkezett az egyes mutatók javulása kapcsán. És a harmadik legalább ilyen fontos kérdés, hogy a költségvetési gazdálkodás törvényessége, hatékonysága hogyan alakult az elmúlt időszakban.

Lássuk először a tényeket, illetve a 2006-2007-es helyzetet! Miért volt erre szükség? Azért volt erre szükség, mert a szocialisták vezette kormány a 2002-2006-os ciklusban felelőtlenül, pazarlóan és az ország számára óriási károkat okozva politizált és kormányzott. Az országot éllovasból sereghajtóvá tette. Minden mutatóban drasztikus romlás következett be, amely romlást hosszú ideig titkolt, illetve letagadta a valóságot. Ez egy alkotmányos demokráciában, azt gondolom, eleve nonszensz, nem is fordulhatna elő, hogy a kormány teljesen mást állított, mint ami a valós helyzet volt. Nem pannon pumáról, hanem egy válságba sodródó, rendkívül súlyos helyzetbe került országról beszélhetünk tehát 2006-ban.

A választási programban, a kormányprogramban sem vallották be az igazságot. Őszödön titokban, maguk között néztek szembe a valósággal, amely szörnyű képet mutatott. Mindezek következtében óriási megszorítások következtek, amely döntően meghatározta a 2007-es államháztartást és ezen belül a költségvetés pozícióit. A megszorításokra a szocialisták vezette kormány felelőtlen kormányzása miatt került sor; ez a kiindulópont. Mi következett 2007-ben? A 2006-os drasztikus megszorító intézkedések hatásai jelentek meg lényegében a 2007-es évben az egész évben. Jó volt-e ez a kiigazítás? - tehetjük fel mi, közgazdászok ezt a kérdést.

Azt gondolom, hogy az akkori kritikus véleményeket az elmúlt időszak történései alapvetően alátámasztották és igazolták. Ez a válságkezelés, ez a konvergenciaprogram, amit a kormány... - mondom, az előző konvergenciaprogramokat mindig megsértette, mindig drasztikusan fölülírta, ezt szentírásként kezeli azóta, de nem ez valósult meg. Tehát egyrészt a konvergenciaprogram pályájától jelentősen eltért az ország, másrészt a tervek kapcsán is feltehető az a kérdés, hogy vajon ez a konvergenciaprogram az a konvergenciaprogram-e, amit a kormány meghirdetett, jó válságkezelő csomag volt-e vagy nem.

Már akkor a közgazdászok döntő többsége világosan kinyilvánította, hogy nem elfogadható és nem szakszerű az a fűnyíróelv, amelyben a szocialisták lényegében a költségvetési kiadások csökkentését, de leginkább a bevételek növekedését hirdették meg. Tehát lényegi, érdemi megfontolások nélkül, ahol lehet, annyit vonjunk el többletben, és ahol lehet, annyit nyírjunk le a kiadásokból, ez az elv vezette a szocialista kormány tevékenységét. Igazából lényegi közgazdasági megfontolást, árnyalt megközelítést, alapos előkészítést nélkülözött a szocialisták lépése. Ez közgazdasági szempontból egy rendkívül primitív, rendkívül leegyszerűsített, rendkívül igénytelen és koncepciótlan lépéssorozat volt. Egy kockás papíron, ha odatettek volna valaki elé valamit, hogy mennyivel kell növelni az adókat, hol lehet lecsípni valamennyit anélkül, hogy érdemileg megvizsgálta volna az egyes területek különbözőségét és igényeit, és megnézni azt a kérdést, hogy a magyar társadalom hosszabb távon egy ilyen kiigazításnak hogy lesz a leginkább nyertese - na most, ez az a szempont, ez az a megközelítés, ami abszolút hiányzott a szocialista kormány tevékenységéből.

Semmilyen hosszú távú stratégia, semmilyen érdemi koncepció nem található e mögött a megszorítási csomag mögött, az egyetlen koncepció az volt, hogy hogyan lehet az államháztartás hiányát a lehető legrövidebb időn belül, a lehető legdrasztikusabban csökkenteni; semmilyen ágazati megfontolás, semmilyen szakmai előkészítés. Tehát mindaz, amikor Gyurcsány Ferenc rátámaszkodott egy óriási paksamétára, és azt mondta, hogy kérem, itt vannak a mi kiérlelt javaslataink, ez hazugság volt. Semmilyen kiérlelt javaslat nem volt, látszik is az eredményen. Fűnyíróelv uralkodott, mint ahogyan a szocialisták tevékenységében mindig. Nem tudta megkülönböztetni az aranytojást tojó tyúkot a pazarló gazdálkodást mutató egyéb szférától, hanem mindenütt annyit húztak amennyit csak tudtak, amennyit csak gondoltak, hogy a társadalom robbanása nélkül meg tudnak tenni. Ez jellemezte a 2007-es évet.

Mindezért a közgazdászok amit a legfőbb kritikaként mondanak: az egész kiigazítás zömében adónövekedést, adónövekedést jelentett. Az, hogy a liberálisok hogyan tudnak elszámolni a lelkiismeretükkel, az az ő dolguk, ők ugyanis adócsökkentéseket ígértek. A szocialisták is adócsökkentést ígértek, azt mondanom sem kell, még törvényben is garantálták ezt, ami egyébként egy alkotmányos jogállamban abszurd dolog, hogy egy ötéves adózási programot elfogad egy kormány, aztán néhány hónapon belül felrúgja azt fenekestül, és elindul ellentétes irányba. Azt gondolom, hogy ezt majd a történelem helyre rakja, hogy ez milyen demokratikus viselkedés és milyen felelős gazdálkodás. Tehát a liberálisok számoljanak el a maguk lelkiismeretével, hogy ők ehhez asszisztáltak, és a kendőzetlen adóemelésekhez ők abszolút partnerek voltak.

Tehát nem a kiadások csökkentése, hanem a bevételek növekedése dominálta ezt a kiigazítást. Ezt az Állami Számvevőszék is kimutatta, mint ahogy képviselőtársam utalt rá, az ÁSZ véleménye alapvetően az eddigi, durván két évtizedben mindig is példamutatóan irányadó, szakmailag megalapozott volt. Pontosan idézném, 10. oldal: "Az államháztartási egyensúly javulását több tényező befolyásolta, alapvetően a bevételi oldalon képződött többlet eredményezte." Ki is mutatják, hogy az állami költségvetés bevételei 555,4 milliárddal, a kiadásai pedig 194,9 milliárddal haladták meg a módosított előirányzatot. Tehát úgy valósult meg a nagy hiánycsökkentés, hogy a kiadások nemhogy csökkentek volna, hanem nőttek is a tervezetthez képest, és a bevételek viszont ennél nagyobb arányban nőttek. Tehát az elvonások, a sarcok, amelyek a magánszemélyeket és a vállalkozókat egyaránt terhelték, drasztikusan emelkedtek.

Ma Magyarországon ott tartunk, hogy az Európai Unió legnagyobb elvonásokkal rendelkező országa, az adóterhek, különösen az élőmunkaterhek, tehát a foglalkoztatás tekintetében Magyarország sajnos az Európai Unió legrosszabb helyzetű országai közé tartozik. Miközben ennek másik oldalaként a szolgáltatások színvonala, kérem, hát erről majd bővebben érdemes beszélni, drámai. Óriási elvonások és drámaian csökkenő szolgáltatások, ez a 2007-es év krónikája.

Tehát alapvetően három probléma volt. Lehetne többet is említeni, de a legfontosabb talán három probléma az, amely a 2007-es év szocialista költségvetési politikáját jellemezte. Az első az az igénytelen szakmai megközelítés, hogy a fűnyíróelvet használták újólag és kizárólagosan szinte a költségvetési kiigazítás eszközeként. A második az, hogy a kiadások csökkentése helyett - és itt a képviselőtársaim az elmúlt években sokszor rámutattak már, és magam is - milyen pazarló költekezések voltak itt. A kormányzati negyedtől kezdve nagyon sok beszerzésen keresztül a korrupciógyanús ügyekig, a privatizáció elképesztő példáin keresztül, most a Malévval elég, hogyha szembenézünk a mai újságok alapján vagy az elmúlt napok történései alapján. Ilyen körülmények között a bevételek növekedése valósult meg, és nem a kiadások csökkentése. A közgazdászok pedig világosan megfogalmazták, hogy egy igazi kiigazítás, egy tartós és szakmailag előkészített kiigazítás nem fűnyíróelven és nem alapvetően a bevételek, az adók és a megszorítások növelésén történik, hanem megfelelő szakmai előkészítéssel, megfelelő disztinkciókkal, tehát különbségtételekkel és alapvetően a kiadási oldalra hangsúlyozva valósul meg.

A harmadik probléma pedig a tartós hatás. A szocialisták igazából nem rendelkeznek semmilyen koncepcióval. Látjuk azt, az előzőekben elmondtam, hogy a kormányprogramhoz képest teljesen az ellentettjét valósítják meg. Ma már a kisebbségi kormány kapcsán ez is nagy kérdőjellel bír, hogy egyáltalán mi vezérli ezt a kormányt, és milyen stratégiája van. Egy vállalatnak is kell, legyen stratégiája, nemhogy egy országnak, egy nemzetnek.

(13.50)

Tehát ennek híján azt kell mondanunk, hogy rövid távú, pillanatnyi szempontok vezérlik a kormány mindenkori lépéseit, amelyek nem illeszkednek semmilyen hosszú távú, a nemzet tartós és igazi felemelkedését szolgáló politikához.

A tartós hatás nemhogy kérdéses, hanem a szakemberek szerint durván el fog térni attól a szándéktól, amelyet a kormány ezzel a rendkívül szakszerűtlen és rossz kiigazító csomagján keresztül szándékozni akart.

Nézzük meg az eredményt! Egyedül az államháztartási hiányban gondolkodott a kormány, nem gondolkodott családokról, nem gondolkodott vállalkozásokról, nem gondolkodott az ország tartós gazdasági növekedéséről. Tehát azt látjuk, hogy az egyenleg kivételével az összes többi mutató tekintetében, és amit az emberek külön éreznek, a személyes dolguk tekintetében, tehát a reálbér tekintetében, hogy mennyit ér a fizetésük, e tekintetben drámai eltérés van negatív irányba. Válsághelyzet alakult ki, az emberek a tavalyi évben mintegy 5 százalék reálbér-növekedést (Sic!) szenvedtek el, ilyet háborús időszakokban szoktak elszenvedni országok, miközben a gazdasági növekedés a 2007-es évben a 3 százalék fölötti szintnek közel a felét produkálta csak, a munkanélküliség nőtt, a foglalkoztatottak száma csökkent, az infláció pedig drasztikusan megugrott.

Miért ugrott meg? Nyilvánvaló, hogy ha az adókat emelem, az elvonásokat emelem, az ország leértékelődik, akkor nő a pénz ára, és nőnek a kamatok. Ez történt 2007-ben. Az ár óriási volt már rövid távon is, hát még hosszú távon!

A gazdasági növekedésről már beszéltem. A munkanélküliség, illetve a foglalkoztatottak száma, amely a közgazdászok és általában a társadalomtudósok szempontjából az egyik legfontosabb vagy talán a legfontosabb mutató, hiszen Magyarország rendelkezik arányaiban a legkevesebb munkavállalóval az Európai Unióban, nagyon kevesen dolgozunk, és ez még tovább csökkent, a munkanélküliek száma pedig tovább nőtt.

Hogyan állnak az egyes szereplők? A közgazdaságtanban magánszemélyek vagy családok, az egyéni szereplők, a vállalkozások és az állam hármas egységét szokták említeni. A magánszereplőkről, a családokról, az emberekről már beszéltem, mintegy 5 százalékkal romlott a bérük értéke, ennyivel csökkent az életszínvonaluk, miközben egyre kevesebben dolgoznak, tehát ez az arány társadalmi szinten még nagyobb. A vállalkozások tekintetében az eladósodottság, a körbetartozás drámaian nőtt, a munkanélküliség ennek a következménye, a vállalatok, a cégek a megnövekedett adóterheket nem tudták kigazdálkodni, ez tömeges létszámleépítésekhez vezetett, megroppant a likviditásuk, a gazdálkodásuk, emiatt nagyon sokan csődbe mentek. Felszámolási eljárások és csődök tekintetében az Európai Unióban Magyarország sajnos éllovas, ahol egyébként sereghajtónak kellene lennünk, a negatív mutatóban éllovas, ahol pozitív a mutató, ott éllovasból sereghajtókká váltunk.

És nemcsak a családok vannak drámaian eladósodva, nemcsak a cégek vannak óriási bajban, hanem az állami szereplők is drámai helyzetbe kerültek. Nézzük az önkormányzatokat! Az önkormányzatok eladósodottsága exponenciálisan, ugrásszerűen nő, mert elvárják az emberek azokat a szolgáltatásokat, miközben az önkormányzatok forrásai nem nőttek ennek arányában, sőt csökkenő források, nagyobb igényekkel találkoznak. Ilyen körülmények között az önkormányzatok próbálják tompítani a feszültségeket, a problémákat, ennek az ára az, hogy az önkormányzatok eladósodása drámai mértékben megnőtt a 2007. évben. Erről majd polgármester kollégáim, Tállai András és Hargitai János, azt hiszem, bővebben fognak beszélni mint gyakorló önkormányzati szakemberek.

De egyébként az önkormányzatok problémái nemcsak az önkormányzatok problémái, hiszen a szolgáltatásokat ők is kénytelenek voltak csökkenteni, az önkormányzati intézményekben az emberek szociális, kulturális, egészségügyi és egyéb juttatásai és lehetőségei drámaian szűkültek, miközben a vállalkozások tömegei mennek amiatt csődbe, mert önkormányzatok nem tudják kifizetni a számlákat. Én magam nyíregyházi polgárként is el tudom mondani, hogy a márciust és a szeptember végét vállalkozók százai, ezrei várják reménykedve, hogy akkor talán kifizeti a feje búbjáig eladósodott önkormányzat a többmilliárdos kintlévőségének legalább egy részét a helyiadó-bevételekből. Sajnos csak egy részét, és pörgeti az egyre nagyobb lavinát maga előtt az önkormányzat, és nincs kivétel, most már nemcsak a kistelepülések szegény önkormányzatainál, hanem már a nagyvárosok és Budapest önkormányzatainál is ezt figyelhetjük meg, és a 2007. év ezt hozta.

Azt láttuk tehát, hogy a kormány abszolút hiteltelen, a 2002-2006 közötti felelőtlen és szakszerűtlen gazdálkodása következtében válsághelyzet állt elő, amelyben az a megszorító program, az a kiigazítási program - mindegy, hogyan nevezzük -, amit a szocialisták alkalmaztak a liberálisokkal karöltve, az az országban a 2007. év vonatkozásában az államháztartási hiányon túlmenően egyéb mutatók tekintetében is, az emberek életviszonyai, a bizalom, a vállalkozások működési feltételei, egyáltalán a tervezhetőség szempontjából drasztikus romlást eredményezett. (Tatai-Tóth András: Itt a világvége!)

A 2007. év áldozatainak volt-e értelme? Azon túl, hogy sok esetben indokolatlan, sok esetben szakszerűtlen és sok esetben rossz válságkezelő intézkedések miatt következett be a hiány csökkenése. Ez a kérdés, ez a tényleg érdemi kérdés.

Azt gondolom, hogy nem. Sajnos nem. Örülnék neki, ha itt tartós javulásról lehetne beszámolni. Ám azt látjuk, hogy tűzoltó intézkedések, ad hoc lépések, szakmailag megalapozatlan lépések következtek be, amelyek az egyes szférákban robbanásveszélyes helyzetet eredményeztek. És ha elmúlik az a nagy nyomás, akkor az a kukta úgyis fel fogja a fedelét emelni, mert egész egyszerűen olyan feszültségek vannak az egészségügyben, olyan feszültségek vannak az oktatásban, olyan feszültségek vannak a szociális területen, és még lehetne folytatni a sort, ami fel fogja tépni annak a kuktának a fedelét, még ha annyi elvtárs ül rá, amennyi akar, akkor is, mert olyan elementáris erővel fog ez hatni, mert olyan nagyok a problémák az országban.

Milyen feltételek között történt ez meg? Hogyan alakult a közpénzügyi szabályozás, illetve a közpénzügyi politika Magyarországon? Azt gondolom, hogy itt az ehhez leginkább értő, legautentikusabb forráshoz kell fordulni, röviden felolvasnék egy-egy idézetet, a fejezeteknél - tehát a minisztériumoknál, fordítom - mondja az Állami Számvevőszék: "2007-ben sem volt meg a feltételrendszere a közpénzekkel való gazdálkodás törvényességi és hatékonysági kontrolljának."

Mit mond ez az idézet számunkra? Azt, hogy a közös pénzeink elköltésének ellenőrzése hiányos és esetleges volt. Azt, hogy a mindannyiunk által közösen megtermelt bevétel, állami pénz elköltése se a hatékonyság, se a célszerűség szempontjából nem volt megfelelő. Meg fogják ezt szavazni, szocialista képviselők? Biztosan meg fogják szavazni, ne legyenek illúzióink.

(Török Zsoltot a jegyzői székben Béki Gabriella
váltja fel.)

A rossz gazdálkodás, rossz gazdaságpolitika ellenére, amit az Állami Számvevőszék is kimutat, valószínűleg sajnos meg fogják szavazni, mert a saját mundérjukat védik. Ugyanakkor az is itt található, a 12. oldalon, egy kicsit lentebb: "A költségvetés tervezésének és végrehajtásának rendszerében a fegyelmet, a felelősséget erősítő érdemi elmozdulás alig van." Alig van. Azt gondolom, ez megint csak nagyon pontos és nagyon disztingvált, finom leírása annak, hogy sajnos a költségvetési gazdálkodás minősége egy ilyen időszakban, amikor minden fillérnek, minden forintnak rendkívüli jelentősége van, hiszen nehéz helyzetben vagyunk, válságos helyzetben vagyunk, az emberek minden megszorítást borzasztóan megszenvednek, ekkor a közpénzekkel sokkal felelősebben és sokkal hatékonyabban kellene gazdálkodni.

(14.00)

Mit olvashatunk? Azt, hogy nem történt hatékonyabb és felelősebb gazdálkodás, és nem az ellenzék mondja ezt, a szakemberek mondják, azok, akik a leginkább hivatottak arra, hogy ebben a kérdésben pontos, szabatos, világos tükröt nyújtsanak a parlamenti képviselők, ezáltal az ország nyilvánossága számára.

Tehát sajnálatos módon a 2007. év kapcsán azt kell látnunk, hogy a felelőtlen és szakszerűtlen gazdálkodás következtében sajnos szakmailag igénytelen és rendkívül súlyos válságot előidéző politika érvényesült 2007-ben, ennek a hosszú távú hatásait nem remélhetjük, hiszen óriási feszültségeket gerjesztett, úgy oldotta meg a válságkezelést, hogy a problémákat igazán nem oldotta meg. A foglalkoztatottak száma nem nőtt, az infláció, ami a gazdaságnak egy válságjelensége, drasztikusan emelkedett. Ilyen értelemben nyilvánvalóan feltehető az a kérdés is, hogy milyen költségvetési gazdálkodás az, amelynek az alapjai tekintetében, az egyik cövekénél, a legfontosabb alapzatánál, amire ráépül a költségvetés - például az infláció vagy a gazdasági növekedés -, ilyen drasztikus eltérés tapasztalható.

Mondanom sem kell, a gazdasági növekedés tekintetében lényegesen alacsonyabb szintről beszélhetünk, ez több mint 1,5 százalékot jelent, az infláció pedig több mint 1,5 százalékkal magasabb. Köztudottan egyébként az infláció a gazdaság lázas állapota, beteg állapota, különösen az ugráló, a közgazdászok által hektikusnak nevezett infláció az. Ugye, folyamatos inflációcsökkenés történt a polgári kormány idején, és azóta pedig szinte folyamatos az emelkedés, de ugrándozások is vannak benne, de a tendencia egyértelműen növekvő. Tehát nőnek az elvonások, a gazdasági szereplők és a családok tervezésénél nagyon fontos a pénzromlás üteme, ez kiszámíthatatlanul változik, és folyamatosan emelkedik. Ilyen körülmények közepette kellett az embereknek 2007-ben máról holnapra élniük és tervezniük. Nyilvánvalóan ilyen körülmények között nagyon nehéz tervezni.

A 2007. évi gazdálkodás az államháztartás tekintetében egyértelműen Magyarország szempontjából egy kudarcév volt. Beilleszkedik abba a sorba, ahol is el tudjuk mondani, hogy az éllovasból sereghajtók lettünk. Kérem, az elmúlt hat év történései 2002-től ebbe a sorba illeszkednek bele. Minden évben elmondható, hogy a környező országok jobban fejlődtek, mint mi, mi alacsonyabban fejlődtünk, az infláció az egész Európai Unióban nálunk csúcsokat dönget, a gazdasági növekedés pedig az újonnan csatlakozott országok között a sereghajtó pozícióba került, és mindez a szocialisták hathatós és aktív tevékenysége révén történt meg.

Ez a politika igazából érdemi egyeztetés nélkül, az emberek érdekei és hosszú távú szempontjai iránt abszolút érzéketlenül történt, és a 2007. év nyilvánvalóan bázist jelent a 2008. évre. Ma, 2008-ban is azt láthatjuk, hogy magasabb az infláció, alacsonyabb a gazdasági növekedés, megint csak azt láthatjuk, hogy sereghajtók vagyunk mindkét tekintetben, azt látjuk, hogy a munkanélküliség tovább nő, azt látjuk, hogy a foglalkoztatottak száma csökken, azt látjuk, hogy a családjaink eladósodnak, azt látjuk, hogy a vállalkozásaink óriási bajban vannak, azt látjuk, hogy az önkormányzataink egyre kevésbé képesek ezt a rendkívül nehéz helyzetet válságkezelni, és azt látjuk, hogy egyre kisebb a bizalom. A bizalom már nemcsak a társadalom és az emberek közegében kisebb, hanem itt, a Parlament falain belül is. Azt értük meg, hogy a koalíciós kormány költségvetési zárszámadását egy egypártivá zsugorodott egypárti szocialista kormány kénytelen megvédeni, akik nem rendelkeznek többséggel. Nagy kérdés ezért, hogy ennek az elfogadása megvalósul-e, ha megvalósul, akkor mit szentesít ez a többség.

Azt gondolom, a 2007. év történései, akár számokban nézzük, akár pedig interjúkat készítünk a magyar gazdaság és a magyar társadalom különböző szereplői között az egyszerű falusi emberektől a jól képzett középvezetőig, a vállalkozótól az egyszerű tanárig, akkor nagyon súlyos képet kaphatunk. Én magam is lázasan keresem azokat az embereket, akik elégedettek, vagy akik látják a jövőt, és bizony, ellentétben szocialista képviselőtársaimmal, én nem nagyon találok ilyen embereket, de nem adom fel, mert azt gondolom, hogy Magyarország története mindenképpen sikerre van ítélve, ám ehhez sikeres politikát kellene folytatni.

A 2007. év államháztartási folyamatai, és ami ennél fontosabb, a gazdaság és a társadalom folyamatai olyan tükröt mutatnak nekünk, ami azt bizonyítja, hogy sajnálatos módon a szocialisták által vezetett kormány politikája a magyar társadalomban iszonyatos feszültségeket és válságot gerjesztett, az emberek nem látják időben a válságból kivezető utat, és nem reménykednek a konkrét megoldási javaslatok eredményessége tekintetében sem.

Azt gondolom, ilyen körülmények között politikai változásra lenne szükség. A 2007. év zárszámadása, a 2007. év gazdálkodása mindannyiunk számára ezt támasztja alá, és azt gondolom, hogy őszintének kell lennünk, és világosan le kell vonni a konklúziókat. Egy zárszámadás mindig arra ad lehetőséget, hogy ezeket a következtetéseket, ezeket a konklúziókat megtegyük. (Göndör István: Megtalálható az ÁSZ-jelentésben!) Soha nem késő egyébként a saját kudarcokból is tanulni - ezt kívánom Göndör képviselőtársamnak is, aki bekiabál és ordítozik nekem -, nem késő, a bölcs ember tanul a saját hibáiból. Olyan költségvetésre lenne szükség, amelyik mind a gazdálkodás minősége tekintetében, átláthatósága, hatékonysága tekintetében, mind pedig Magyarország, a magyar népesség, a magyar emberek számára igazi felemelkedést jelent, annak az esélyét garantálja. Sajnos, a 2007. év zárszámadása nem ilyen volt.

Azt gondolom, ebből tanulni kellene, és ez már az önök felelőssége, mint ahogyan az is, hogy egy ilyen rendkívül rossz év, rendkívül rossz politika következményeivel világosan, őszintén szembenézzenek és számba vegyék. Ehhez kívánok önöknek egyébként jó lelkiismeretet.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Mádi képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Boldvai Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

BOLDVAI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék T/6133/1. számú jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzési kérdéseivel foglalkozik.

A jelentés összeállítása érdekében az Áht.-ban előírt határidő betartása mellett az Állami Számvevőszék részére átadta a kormány a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tervezetét, biztosították a helyszíni ellenőrzés feltételeit, valamint a kormány folyamatos egyeztetés keretében biztosította az elfogadott megállapítások törvényjavaslaton történő átvezetését, illetve a megállapításokkal kapcsolatos kifogások többségét elfogadva alakította ki az ÁSZ is a benyújtott jelentését.

Az Állami Számvevőszék jelentéseire, az azokból levonható következtetésekre, valamint javaslataikra mindig nagy figyelmet fordít a kormány. Ezt alátámasztandó az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentésében jelentős, 87 százalék az az arány, amely megmutatja, milyen mennyiségben valósultak meg az általuk tett javaslatok.

A központi költségvetés legnagyobb kockázatait jelentő kiadási és bevételi tételek elszámolásai megbízhatóságának teljes körű minősítésére tett törekvések eredményeképp a központi költségvetés kiadási főösszegének több mint 93 százalékát fedték le a megbízhatósági ellenőrzések. Ez 10 százalékkal több a tavalyi 83 százalékos lefedettségnél, ezért és az Állami Számvevőszék közlése alapján nagy bizonyossággal mondhatom, hogy a zárszámadási törvényjavaslatban szereplő pénzforgalmi adatok összességében megbízhatóak.

(14.10)

Ehhez kapcsolódóan szeretném megemlíteni, hogy az alkotmányos, az egyintézményes fejezetek, a fejezeti jogosítványok, költségvetési címek mellett a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a Külügyminisztérium, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetek megbízhatósági ellenőrzése is megtörtént, és további - ugyan nem teljes körű - ellenőrzést végeztek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium fejezeteknél.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007. évet a költségvetés tekintetében az államháztartáson végrehajtott nagymértékű egyensúlyjavítás, a konvergenciaprogram határozta meg. Az államháztartás pénzforgalmi hiánya a GDP 5,4 százalékában teljesült, amely jóval kedvezőbb a tervezettnél. A hiány kedvezőbb alakulásának több mint 90 százaléka az állami költségvetés szintjén realizálódott: a központi költségvetés hiánya 258,4 milliárd forinttal, a társadalombiztosítási alapok egyenlege 55,1 milliárd forinttal és az elkülönített állami pénzalapok egyenlege 46,9 milliárd forinttal alakult kedvezőbben az előirányzottnál.

A helyi önkormányzatok éves pénzforgalmi hiánya a korábban tervezett 84 milliárd forinttal szemben 53,9 milliárd forintban teljesült; a kedvezőbb egyenleg oka elsősorban az, hogy az önkormányzatok dologi és felhalmozási kiadásokra a vártnál kevesebbet költöttek, míg az intézményi működési bevételeik a tervezetthez képest kedvezőbben alakultak.

A GDP növekedése viszont kisebb a tervezettnél - 1,3 százalék -, amit magyaráz a kormányzati kiadások visszafogása, a közösségi fogyasztás, a természetbeni juttatások és az állami beruházások negatív növekedési hozzájárulása.

A piaci szolgáltatások teljesítménye a vártnál kedvezőbben alakult: az átlagnál erőteljesebben nőtt a pénzügyi ágazat teljesítménye, a nemzetgazdaság beruházási teljesítménye a tavalyi évben nem csökkent tovább. A belföldi kereslet negatív növekedési hozzájárulását jelentős mértékben ellensúlyozni tudta a külkereskedelem pozitív teljesítménye.

A nemzetközi konjunktúrának köszönhetően az év egészében az áru- és szolgáltatásexport dinamikusan, 14,2 százalékkal nőtt, ehhez képest az import ennél visszafogottabban, 12 százalékkal emelkedett. Az export volumenének bővülése elsősorban az új EU-tagállamokkal folytatott kereskedelem kedvező teljesítményének volt köszönhető. A tavalyi évben, mivel az áruexport és az áruimport árindexe közel egyforma mértékben csökkent, cserearányromlás lényegében nem következett be, összességében az áruforgalmi egyenleg több mint 2 milliárd euróval javult.

A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 5 százalékára csökkent, ez a GDP arányában 1,1 százalékponttal apadt. Mivel a tőkemérleg egyenlege a bázisidőszakhoz képest nagyobb aktívumot mutatott, a külső finanszírozási szükséglet a folyó deficitnél jobban csökkent, a GDP 4 százalékát tette ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! A konvergenciaprogramban foglalt fiskális célkitűzések egyes makrogazdasági folyamatok kedvezőtlen alakulása mellett valósultak meg. Az egyensúly javulását alapvetően a bevételi oldalon képződött többlet eredményezte, így a vártnál magasabb mértékben teljesültek a társaságiadó-bevételek és a társas vállalkozások különadói a decemberi magasabb feltöltések következtében, a jövedékiadó-bevételek elsősorban a vámhatósági ellenőrzések eredményeként, a regisztrációsadó-bevételek az adótételek valorizációja következtében, valamint a személyi jövedelemadó-bevételek és a járulékbevételek főként a bérek magasabb szintjéből fakadóan. Önkormányzati szinten pedig a kiadásoknak a bevételek elmaradásánál nagyobb arányú csökkenése jelentette a kedvezőbb egyenleget.

Összességében a pénzforgalmi hiány 5,4 százalék, az ESA 95 és az EDP-egyenleg 5,5 százalék lett a Központi Statisztikai Hivatal számítása szerint, azaz 1,5, illetve 1,3 százalékponttal kedvezőbb a tervezettnél a GDP arányában, a 2008 tavaszi notifikációnál rendelkezésre álló előzetes tényadatok alapján. A kiigazító intézkedések hatása a munkaerőpiacon is megjelent, a munkanélküliségi ráta éves átlagban egy tizeddel alacsonyabb volt az előző évinél.

A bérek mind a versenyszférában, mind a közszférában a tervezettet meghaladóan emelkedtek. A közszféra béremelkedésében szerepet játszott az előrehozott 13. havi fizetés kétheti része, melyhez havonta, a második félévben jutottak hozzá az alkalmazottak. A nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetek összességében 8 százalékkal, a nettó átlagkeresetek 2,8 százalékkal nőttek, így a reálkeresetek 4,8 százalékkal csökkentek 2007-ben. Az év egészében a versenyszektorban regisztrált 9,1 százalékos bérnövekedésből körülbelül 1,5-2 százalékpontot magyaráz a fehéredési hatás. Ez a hatás különösen a hagyományosan feketén és szürkén foglalkoztató ágazatokban volt megfigyelhető.

Az állampolgárok helyzetét javító, a társadalmi egyenlőtlenségeket mérséklő jóléti funkciókra 2007-ben az államháztartás kiadásainak 60,5 százalékát fordította a kormány, az oktatási tevékenységre és szolgáltatásokra fordított összegek pedig nominálisan növekedtek a 2006. évihez képest. Az egészségügy területén prioritásként kezelt célokra, valamint az intézmények működési feltételeinek biztosítására az államháztartási kiadások 9 százalékát fordította a költségvetés. A prioritásként megjelölt nyugellátások nominális értéke is növekedett az előző évihez képest. Ezen felül tovább növekedtek a kiadások arányában a családi pótlékok és a gyermekeknek járó juttatások, valamint a munkanélküli-ellátások jogcímen folyósított összegek is.

Az előző évhez képest többet költött az állam a rendvédelem és a közbiztonság javítására, a szervezett bűnözés megfékezésére, intézményi fejlesztésekre, továbbá többet fordított a költségvetés környezetvédelemre is.

A konvergenciaprogram teljesítésének egyik feltételeként megjelölt, a kisebb és hatékonyabb állam kialakítására vonatkozó intézkedéseink végrehajtása, nevezetesen a központi költségvetési intézményrendszer átalakítása a 2007. év végére ugyan nem zárult le, de látható, hogy a már megvalósult szervezeti átalakulások az egyszeri többletkiadásokkal szemben hosszabb távon tartós megtakarítást jelenthetnek.

Néhány szó az európai uniós támogatásokról. Az uniós források felhasználása elmaradt a tervezettől, az uniós forrásokat is tartalmazó előirányzatok kiadásának teljesülése ugyan ennél kisebb mértékben, de szintén elmaradt az előirányzattól. Ez azt jelenti, hogy a tervezetthez képest módosult az EU/hazai forrás aránya. Ez több okra vezethető vissza, de feltételezhetően a programok végleges pénzügyi zárásakor helyreáll a pontos finanszírozási arány.

Az alacsonyabb uniós forrásfelhasználás a programok, projektek tervezettnél lassabb lebonyolításának tudható be, azonban szeretném jelezni, hangsúlyozni: nem jár európai uniós források elvesztésével. A legkiegyenlítettebb megvalósulás a schengeni alapnál volt, ami a program lezárulásának következménye. Ehhez hasonlóan arányos növekedés tapasztalható az NFT I.-hez tartozó operatív programok végrehajtásában is, mivel jelentősen felgyorsultak a kifizetések ezen programok végrehajtása során.

Tisztelt Ház! A zárszámadási ellenőrzés alapján az Állami Számvevőszék 50 javaslatot tett a kormány és szinte valamennyi miniszter részére, melyek nagy része megfontolandó, és az érintettek igyekeznek ezeket beépíteni munkájukba, hogy ezzel is erősítsék a zárszámadás adatainak megbízhatóságát, a pénzfelhasználások átláthatóságát, illetve lehetővé tegyék a feltárt hibák jövőbeni elkerülését.

Hadd említsek egy példát: az államháztartáson kívülre juttatott támogatások fokozottabb átláthatóságának megteremtése érdekében az Országgyűlés elfogadta a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényt, amely a fejlesztési támogatások odaítéléséről és felhasználásáról döntő intézményrendszer átlátható működését célozza meg.

Felsorolnék továbbá olyan megállapításokat, amelyeket a Számvevőszék pozitívumként jelöl a jelentésében. Az adóbevételi előirányzatok és teljesítésük azt jelzik, hogy a tervezés megalapozottsága ezen a területen javult.

(14.20)

Az alapok pénzügyi helyzete a 2007. évben alaponként és összességében is kiegyensúlyozott volt. A törvényjavaslat normaszövege és a törvényi mellékletek összhangban állnak. Az előirányzat-módosítások alakulásáról, az előirányzat-maradványokról való beszámolás teljes körűnek tekinthető.

Tisztelt Ház! Elnök Úr! A jelentés évről évre hasznos, fontos és megfontolandó tapasztalatokat, véleményeket, javaslatokat ír le, melyeket próbálunk az intézményrendszer munkája során felhasználni, hogy ezzel is elősegíthessük a szabályos, átlátható és stabil előrehaladást.

Végezetül tisztelettel megköszönöm az Állami Számvevőszék minden dolgozójának 2007. évi és természetesen folyamatos mindennapi munkáját.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Boldvai képviselő úr. Megadom a szót Tállai Andrásnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A zárszámadás jelentősége óriási. Kiderül, hogy az adott kormány az adott évben hogyan teljesítette a gazdaságpolitikáját, hogyan teljesítette a költségvetési és adópolitikáját. Választ kapunk arra, hogy teljesültek-e a társadalmi célok, az oktatásban, az egészségügyben meghatározott feladatok, megvalósultak-e az állami beruházások, milyen a gazdaság teljesítménye, hogyan növekedett a GDP, azaz a nemzeti össztermék, hogyan alakult a foglalkoztatottság, az infláció, az államadósság, az állami vagyon hasznosítása. Arra is választ kell hogy kapjunk, hogy az euró bevezetéséhez vajon közeledtünk-e.

Sok gazdasági és sok politikai kérdésre ad választ a zárszámadás. Igaz, én úgy látom, hogy a közvélemény igen keveset foglalkozik ezzel a kérdéssel, a parlamentben sem szánunk rá talán kellő mélységgel időt. Pedig ez a törvényjavaslat, ez a beszámoló választ ad arra, hogy egy kormány hogyan is végzi a munkáját. Én úgy gondolom, az adott kormány teljesítményének értékmérője éppen a zárszámadási törvény.

Gondoljuk csak el, egy gazdasági társaság életében a közgyűlésen vagy a taggyűlésen, ahol az éves beszámolót fogadják el, mi minden dől el: személyi kérdések, marad-e az ügyvezető vagy nem, osztalékfizetés, fejlesztések, beruházások, pótbefizetés, vagy éppen a cég felszámolása vagy csődeljárása indulhat el. Így megközelítve a parlamentnek ezen ülése lényegében most egy közgyűlés, s a gazdasági társaság pedig maga az ország. De nincsen napirenden személyi kérdés, nincs a jövőre vonatkozó elképzelésről szó, csak egy dologról: az Országgyűlés elfogadja vagy nem fogadja el a zárszámadást.

Ha a 2007. évet kell röviden értékelnünk, azt kell hogy föltegyük kérdésként: vajon a költségvetési hiány csökkentésének a gazdaságban, az országban, a társadalomban milyen eredménye volt? Mit fizettünk azért, hogy Magyarországon a költségvetési hiány csökkent? Mivel járt a költségvetési hiány jelentős csökkentése? Jelentős adóemeléssel, az inflációt többszörösen meghaladó energiaár-emeléssel, reáljövedelem-csökkenéssel, a gazdasági növekedés 11 éves mélypontot meghaladó növekedésével - ez mindössze 1,3 százalékot jelentett, Bokros Lajos idején, 1996-ban volt hasonló nagyságú -, növekvő államadóssággal, a lakosság és az önkormányzatok eladósodásával, a vállalkozások körbetartozásának növekményével, a vállalkozások adótartozásának drasztikus növekedésével, a felszámolások és a csődök jelentős emelkedésével, valamint azzal, hogy tovább folytatódott az állami vagyon elherdálása és az állami beruházások felelőtlen s megalapozatlan kezelése, szervezése, presztízsberuházások létrehozása.

A 2007. évet az jellemzi, hogy nőtt Magyarország leszakadása az európai országokhoz képest, és ami talán a legfájdalmasabb, hogy az újonnan belépő tagállamokhoz képest is jelentősen csökkent a versenyképességünk. Romlott a versenyképességünk a Világgazdasági Fórum megítélése szerint is, hiszen a 41. helyről a 47. helyre sorolta hazánkat. Szociális válság alakult ki az országban, több tízezer család süllyedt a tengődés szintjére. Politikai szempontból tovább mélyült az MSZP és az SZDSZ hitelességi válsága, romlott Magyarország társadalmi és gazdasági megítélése. A fiskális politikát mindenáron előtérbe helyező szocialista politika bukásának éve volt a 2007. év.

Most nézzük meg azt, milyen árat fizetett ezért a politikáért a magyar család, a magyar vállalkozás! Mit is fizetett egy átlagos magyar család, egyáltalán az ország azért, hogy Gyurcsány Ferencnek nevezik Magyarország miniszterelnökét? Szeretném elöljáróban mondani, hogy azon adatok, amelyeket elmondok, a KSH, az MNB, az Állami Számvevőszék, maga a zárszámadási törvény és a Gazdasági Versenyhivatal jelentésén alapulnak, amely, ahol ülök, ott megtalálható, tehát ha bárki vitatja, felszólalásom után föllapozzuk, és meg fogom mutatni, hogy hol vannak ezek benne.

Az első kérdés, amit fölteszek: hol van a gazdasági helyünk az Európai Unióban? Nézzük a költségvetési hiány mértékét illetően! Büszkén mondták kormánypárti képviselők, a miniszter úr maga is, hogy lecsökkent a költségvetés hiánya a nemzeti össztermékünk 5,4 százalékára. Ez a jó hír. De mi a rossz hír? Az, hogy ezzel is utolsók vagyunk az Európai Unióban, 27.-ek. Az Európai Unióban 2007-ben a költségvetési hiány átlagos mértéke 0,9 százalék volt, éppen egyhatoda a magyarországiénak.

A gazdasági növekedés mértéke 1,3 százalék a tervezett 2,2 százalékkal szemben. Azt hiszem, már mondanom sem kell, hogy a gazdasági növekedés mértékével, az 1,3 százalékkal az Európai Unióban szintén a 27. helyet, az utolsó helyet sikerült elérnünk.

Az infláció nagysága: az infláció mértéke 8 százalék volt 2007-ben. Jó hír, hogy csak Lettország előzött meg ilyen tekintetben bennünket, náluk 10 százaléknál magasabb volt az infláció mértéke.

A reálkeresetek 4,8 százalékkal csökkentek. Az Európai Unióban ilyen nem volt, de Magyarországon is utoljára tíz éve volt ilyen, hogy csökkent a reáljövedelem mértéke.

Az államadósság mértéke 66 százalék a nemzeti össztermékhez viszonyítottan. Itt csak szeretném megjegyezni, hogy ez 2002-ben még 53 százalék volt, öt év alatt 2,5-szeresére nőtt az államadósság mértéke. Az európai országokhoz viszonyítva Magyarországon nő a leggyorsabban az államadósság mértéke. A 66 százalékkal igaz, nem az utolsók vagyunk, mert van három ország, amely megelőz bennünket, de ahogy az ország adósodik el, úgy mi vagyunk az utolsók az Európai Unióban, helyesebben sajnos az elsők.

Nézzük a foglalkoztatottság és a munkanélküliség mértékét! A 7,4 százalékos munkanélküliséggel a középmezőnybe tartozunk, azonban ha azt vizsgáljuk meg, hogy mekkora a foglalkoztatottság mértéke, ez Magyarországon 57,3 százalék, ami sajnos, napjainkig azóta 56,9 százalékra csökkent a vállalkozások csődbe jutásával és a munkahelyek megszűnésével. Azt kell mondjam, két országban rosszabb a helyzet, Máltán, ahol a nőknek nem kell dolgozni, és Lengyelországban, viszont Lengyelország a 2008. év végére meg fog bennünket előzni. Tehát mi a végeredmény? A foglalkoztatottság mértékét tekintve is Magyarország az Európai Unióban lényegében az utolsó helyen áll.

Nézzük tovább: az állami újraelosztás mértéke. Ez azt jelenti, hogy megnézzük a költségvetés kiadásának főösszegét, és azt hasonlítjuk az adott évi nemzeti össztermékhez. Ez Magyarországon meghaladja az 50 százalékot. Tehát a nemzeti össztermék, a GDP több mint felét újraosztja az állam. Ezzel persze az állam hatalmának bebiztosítását, az államtól való függőséget és az állandó osztogatási kényszert biztosítja magának az állam.

(14.30)

Nézzük, hogyan állunk ebben az Európai Unióban! Vannak tőlünk rosszabbak: például a svédeknél 52,5 százalék, a franciáknál 52,6 százalék, a dánoknál pedig 50,6 százalék. De ha Magyarországot az újonnan csatlakozott országok között vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk, ott is lényegében az utolsó helyen állunk, tehát nálunk a legmagasabb. Egy ország fejlettségi fokát mutatja, hogy mennyire tud az állam lemondani arról, hogy mennyi pénzt osszon el ő maga újra. Az Európai Unióban egyébként ez az átlag 46,3 százalék.

Térjünk rá arra, hogy mennyi az elvonás mértéke. Ez azt jelenti, hogy azt vizsgáljuk meg, hogy az állam mennyit vesz el az emberektől, és mennyit vesz el a vállalkozásoktól, mennyit szed be lényegében adók formájában. Magyarországon ez a mérték 2007-ben 39,5 százalék volt, az európai uniós átlag 40 százalék. Mondhatnánk, hogy minden rendben, ebben legalább az európai uniós átlag közelében vagyunk. Igen ám, csak ha azokat az országokat vizsgáljuk, amelyekkel nekünk versenyeznünk kell, Romániával, Szlovákiával például, akkor nagyon siralmas a helyzet. Ezekben az országokban az adóelvonás mértéke 29 százalék. Az újonnan csatlakozott országok közül csak Szlovéniával vagyunk azonos szinten. Hittük volna valaha, évekkel ezelőtt, hogy a magyar emberek Romániába mennek dolgozni, autópályákat építeni, az építőiparba dolgozni? Hittük volna, hogy a magyar vállalkozások ezrével települnek át Szlovákiába? Csodálkozunk ezen? Szlovákiában 10 százalékkal kell átlagosan kevesebb adót fizetni.

Ha továbblépünk, még súlyosabb a helyzet a munkaerőt terhelő elvonások tekintetében. Magyarországon 54 százalék terheli az élőmunka-kifizetést. Ezzel az Európai Unióban hátrafelé a másodikak vagyunk, ilyen tekintetben csak Belgiumban rosszabb a helyzet, 56 százalék. De ha az összadóelvonást tekintjük, akkor Belgiumban is rossz a helyzet. Például akikkel nekünk versenyeznünk kell, a csehekkel és a lengyelekkel, 11-12 százalékkal kedvezőbb a helyzet. Szlovákiában ugyanez 16 százalékkal alacsonyabb, mint Magyarországon. Magyarországon bruttóban az emberek többet keresnek, mint Szlovákiában; a helyzet azonban az, hogy nettóban viszont kevesebbet. A szlovákok többet visznek haza, mint a magyarok. Ez a mai helyzet, így nézünk ki az Európai Unióhoz viszonyítottan. 2002-ben még Magyarországot a legjobban felkészült csatlakozó országok közé sorolták. Ma Szlovákia lekörözött bennünket, ma Szlovákia bezzegország. Azt kell mondanunk, hogy a szocialista kormány 2002 óta leszakította Magyarországot, tönkretette, és ilyen tekintetben teljesen versenyképtelenné tette hazánkat az Európai Unió viszonylatában is.

Most arról szeretnék beszélni, hogy az euró bevezetésének az időpontja hogyan is alakult, mondjuk 2007-ben milyen események történtek a tekintetben, hogy minél előbb bevezessük az eurót. Gondolom, nem kell senkinek bizonygatni, hogy ez milyen előnyökkel járhat Magyarország számára. Gyurcsány Ferenc márciusban azt mondta, hogy új euróbevezetési dátumot határoz meg - bölcsen ezt az időpontot a 2010-2014 időszakra tette. Ez már az ikszedik új dátuma a Gyurcsány-kormánynak. Azt mondta: a konkrét időpontról majd 2008 végén beszéljünk, és ezzel a Magyar Nemzeti Bank elnöke is egyetértett.

Most a zárszámadási törvényből szeretnék idézni. A 2008 májusában készült legutóbbi konvergenciajelentés megállapítja hazánkról, hogy nem teljesítjük egyik kritériumát sem az euró bevezetésének, így nem tudjuk teljesíteni az inflációt, nem tudjuk teljesíteni az államadósságot - amely 60 százalék helyett 66 százalék, az árfolyamból az ERM-II.-be nem tudunk belépni - és a kamatlábat sem.

Hozzáteszem, hogy márciusban szintén Magyarországot több hitelminősítő intézet is leminősítette, miután már Lengyelország is megelőzött bennünket. Én még emlékszem olyan kormányra, amelynél legalább két feltétele megvolt az euró bevezetésének. Az egyik az államadósság mértéke, a másik pedig az infláció mértéke. Ami nekünk nagyon fájdalmas, hogy 2007 szeptemberében a Fitch Ratings nemzetközi elemző és adósságminősítő cég azt mondta, hogy Bulgária hamarabb be fogja vezetni az eurót, mint Magyarország. (Tatai-Tóth András: Nem kell lenézni Bulgáriát!) Összegezve: a 2007. évi konvergenciaprogram és az azt követő kormánypárti gazdaságpolitika nem közelebb, hanem távolabb vitte az országot attól, hogy mi valójában az európai uniós csatlakozásunk gazdasági és jóléti előnyét élvezhetnénk, ez pedig az euró bevezetése lenne, illetve lehetne.

Mit hozott a 2007. év a családoknak? Adóemelést - de ez már 2006 szeptemberében elkezdődött -, a jövedéki adó emelését, az áfa 15-ről 20 százalékra emelését, a munkavállalók terheinek a növelését, azaz a bruttó bérből való elvonást. A következmény az, amit már említettem: a reálbérek közel 5 százalékkal csökkentek. De ami még fájdalmasabb, hogy a természetbeni társadalmi juttatások is 8-9 százalékkal csökkentek, a nyugdíjak reálértéke nem növekedett, sőt tavaly először évtizedes gyakorlat után csökkent.

Mit mond az Ecostat gazdaságelemző intézet a kormány gazdaságpolitikájára, amely a családokat érinti? A tavaly nyáron meghozott megszorítások, adóemelések egy-egy család elkölthető jövedelmét átlagosan évi 100 ezer forinttal csökkentették. Az idén januárban életbe lépő energiaár-emelések átlagosan további 100 ezer forinttal növelik meg az éves kiadásokat, így egy családnak eddig évi 200 ezer forintjába került a költségvetési megszorítás. Ezt mondja az egyik gazdaságelemző. A 2007. év a családok életében az életszínvonal csökkenésével járt. Nemzetközi összehasonlításban van egy vásárlóerőegység-számítás, az Európai Unióban csak Bulgáriában és Romániában rosszabb a helyzet némiképpen.

Az emberek arra vonatkozóan, hogy csökken a jövedelmük, különféle választ adnak. A családok jó része azt a választ adja, hogy fogyasztási hiteleket vesz fel. Öt év alatt a háztartások hitelfelvétele 3,5-szeresére növekedett, ma már 7 ezer milliárd forint körül van, 2002-ben ez az összeg még nem volt 2 ezer milliárd forint. Tehát többszörösére nőtt a felvett hitelek nagysága. Rossz irányba megy az ország, így hát rossz irányba mennek a családok. Ez teljesen törvényszerű: ha az ország eladósodik, el fognak adósodni a vállalkozások, és el fognak adósodni a családok is, és majd fogjuk látni, és már eladósodtak az önkormányzatok is.

Hogyan érintette a vállalkozásokat a 2007. év? A vállalkozások szintén adóemelésként élték meg a 2007. évet, hiszen megjött a különadó, felemelték az evát, a gépjárműadót, sok-sok apró, kisebb adótétel-emelkedés következett be. Hiába várták az adócsökkentést, a 2007. év az adóemelések éve lett a vállalkozások számára. És ezt még megfejeljük azzal, hogy a kis- és középvállalkozásokat mennyire sújtotta az építőipar hanyatlása, az állami megrendelések csökkenése, a háztartások fogyasztásának a csökkenése. Azt gondolom, jogos és igaz az a kifejezés, hogy a kisvállalkozások a túlélésre rendezkedtek be, emellett nőtt az adótartozásuk, nőtt a köztartozásuk mértéke 130 milliárd forinttal az elmúlt évben; nem azért, mert nem akarták kifizetni ezeket a köztartozásokat, hanem mert nem tudták kifizetni, mert nem termeltek annyit.

(14.40)

Először a szállítókat és a dolgozóikat próbálták rendezni, aztán nem maradt nekik arra, hogy az állam felé a kötelezettségeiket rendezzék. Így aztán mi lehetett ennek a vége? Egy hír április 2-án: az idei év első negyedévében csaknem 2500 magyar vállalkozás jutott a felszámolás sorsára, több mint minden korábbi első negyedévben, és 10 százalékkal több, mint az előző negyedévben. Ma Magyarországon a vállalkozásokra a kivárás, az elbizonytalanodás, a túlélésre való berendezkedés a jellemző. Ki kell mondani, hogy a magyar vállalkozások tűrőképességük határán vannak Magyarországon.

Beszéljünk néhány szót arról, mit tehetett volna a kormány, hogy segítsen azon, hogy a magyar gazdaság mégis lendületet kapjon. Nyilván csak azt tehette volna jól, ha az európai uniós forrásokat megfelelően használja föl, gyorsan és hatékonyan, és azt a gazdaságba pumpálja. Azonban ezt is elmulasztotta a Gyurcsány-kormány.

Emlékszünk még a hangzatos kijelentésekre? Nyolcezer milliárd fog érkezni Magyarországra. Nézzük meg, mi lett abból a 2007. évben! Az Állami Számvevőszék jelentését hívtam segítségül. A zárszámadási törvény nagyon alaposan és részletesen levezeti az európai uniós források igénybevételét. Azt kell mondanom, hogy a legnagyobb elmaradás a tervezetthez képest, mintegy 112 milliárd forintos, az Új Magyarország fejlesztési terv programjával kapcsolatban figyelhető meg. Ennek oka az, hogy rosszul számolt a kormány, elszámította a folyósítást, és elszámította azt, hogy az ország nincs fölkészülve az európai uniós források fogadására. A Gyurcsány-kormány nem tudta kidolgozni az európai uniós források gyors lehívásának a feltételrendszerét. Elszalasztotta a lehetőséget, felelőtlenség volt a részükről. Ha azt tudták 2006-ban, hogy 2007 nagyon fekete év lesz a vállalkozásoknak, hiszen többet kell hogy adózzanak, akkor illett volna fölkészülni, és legalább így a segítséget biztosítani ezen gazdasági szereplők részére.

De az is tavalyi hír, december 15-én, hogy az európai uniós források kampányára a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél 15 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez jelzi és mutatja a Gyurcsány-kormány gondolkodását az európai uniós forrásokról.

Hogyan érintette az önkormányzatokat a 2007. év? Azt hiszem, nem fogok meglepetést elárulni, hiszen még az általános vitában is biztosan sokszor el fog hangzani, eleve a szocialista kormány mostohagyerekként kezeli az önkormányzatokat, úgy tekinti, hogy az önkormányzatoktól mindig, minden évben el lehet vonni forrásokat, és mindig, minden évben lehet nekik újabb és újabb feladatot adni. Mint ahogy említettem, hogy eladósodtak a magánszemélyek, eladósodtak a vállalkozások, ugyanúgy eladósodtak az önkormányzatok is. 2004-ben még a hitelállományuk mértéke 340 milliárd forint volt, 2007-re pedig már 782 milliárd forint; két és félszeresére emelkedett az önkormányzatok hitelállománya. Persze lehet mondani, hogy az önkormányzatok felelőtlenek, két kézzel szórják a pénzt. Én nem így látom. Én úgy látom, hogy az állam magára hagyta az önkormányzatokat az európai uniós források fogadása tekintetében, ezért kénytelenek kötvénykibocsátással vagy más, hosszú lejáratú hitelfelvétellel készülni az európai uniós források fogadására. Ebben sem segített az önkormányzatoknak sem a jelenlegi kormányzat.

Persze fölmerül a kérdés, hogy hol lehet a vége ennek az eladósodásnak és a hitelfelvételnek. Hol lehet a vége? Mert bizony egyszer véget érnek a lehetőségek. Azt gondolom, hogy a kormánynak helyén kell tudni kezelni az önkormányzatok kérdését, és arra kérem itt a kormánypárti és a volt kormánypárti frakciók tagjait, hogy a kormány irányába jelezzék az önkormányzatok nagyon súlyos és mély válságát, hogy megállhasson ez az eladósodási folyamat.

Most néhány gondolatot arról szeretnék szólni, hogyan kezelte az állami vagyont a jelenlegi kormányzat 2007-ben. A Bábolna-csoportnál az Állami Számvevőszék jelentése szerint a 2007. év végéig több mint tízmilliárd forint kára keletkezett a magyar államnak. A Volán-társaságoknál a társaságok szinte mindegyike kénytelen vagyonfelélésen keresztül biztosítani működési veszteségének pótlását. A Malév tekintetében: az állami garanciális hitelek nem rendeződtek, a szerződés feltételeit csak részben teljesítette az a vevő, akiről éppen most halljuk, hogy talán el is tűnt, csődbe ment, illetve hogy a magyar és az orosz kormány tárgyalásokat fog kezdeni, hogy most akkor mi lesz igazából a Malév-vásárlóval.

Nem volt átlátható a Földhitel- és Jelzálogbanknak a privatizációja, és csak említés szintjén mondom, hogy elindult a 4-es metró építése, amit három szó jellemez: lassúság, szakszerűtlenség, törvénytelenség. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kellett volna példa!) A kormányzati negyed tekintetében a pazarlás szó az, ami ki tudja fejezni, ami történt. A völgyhíd esetében ugyanezek a jellemzők, mint akár a 4-es metró tekintetében.

És talán idetartozik az a mai hír is, amit SMS-en kaptam, hogy korruptabb lett Magyarország: a 39. helyről a 47. helyre csúszott le. (Keller László: Az önkormányzati szféra.) Az állami vagyon kezelése tekintetében a pazarlás, a vagyonfelélés jellemezte a 2007. évet. Bár azt tudjuk, hogy az állami vagyon kezelése szempontjából a Gyurcsány-kormány sosem állt az élen, sosem tudta bizonyítani azt, hogy képes és alkalmas arra, hogy jó kezekben van az állami vagyon. Itt vetődik fel persze a nagy kérdés: valóban Magyarország következmények nélküli ország? Valóban mindent meg lehet tenni ebben az országban? A választ, remélem, nemsokára megkapjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Az oktatás, az egészségügy kérdése egy külön szakasz kell hogy legyen. Azt hiszem, hogy erről a kérdésről az általános vita során még sok szót fogunk ejteni. Az oktatásra, ha röviden kell mondanom, mi a jellemző: az elmúlt évben tízezer pedagógus vesztette el a munkáját, több mint ezer intézményt zártak be, kistelepülések sora maradt oktatási intézmények nélkül. Az egészségügyben az anarchia volt a jellemző a reform helyett, az Állami Számvevőszék véleménye szerint magasabb díjak és rosszabb egészségügyi ellátás jellemezte Magyarországot.

A vizitdíjról - amiről népszavazás is volt - csak annyit, hogy a költségvetési törvény alapján a 23 tervezett milliárdból mindössze 13 milliárd forint az, ami a költségvetésbe befolyt.

Uraim, kérdezem: megérte? Megérte 13 milliárd forintért fölforgatni az országot? De a legjellemzőbb az egészségügyre az a tavalyi példa, amit az új miniszter asszony csinált a kórházi széfekkel. Ez mindent kifejez, hogy milyen állapotban van egy kormány, egy miniszter, és milyen állapotban van egy országnak az egészségügyi rendszere.

Összegzésként azt tudom mondani: a szocialista kormány a 2006. évi megszorításokkal és a Gyurcsány-csomaggal leépítette Magyarországot. A túladóztatással, a jövedelmek csökkentésével, az infláció magasan tartásával, a növekedés megállításával válságba sodorta a családok nagy részét, kilátástalan helyzetbe hozta a vállalkozásokat, versenyhátrányba hozta az egész országot és a magyar embereket. Ha ez csak a 2007. évre lenne igaz, akkor talán még valahogy az ország ezt elbírná, de 2008-ban ugyanolyan adómértékekkel és ugyanolyan tendenciákkal van tele az ország, eladósodással, keserűséggel. És a benyújtott adótörvény alapján mondhatjuk, hogy bizony ez 2009-ben sem fog változni.

A Gyurcsány-kormány előbb elvesztette a koalíciós partnerét, aztán a parlamenti többségét, majd a társadalom támogatottságát. Soha nem volt kormánynak ilyen rossz megítélése, mint a jelenleginek. A Gyurcsány-kormány képtelen a válság kezelésére, képtelen olyan döntéseket hozni, amelyek az országot a megfelelő irányba mozdítják el, és képtelen a lemondásra is.

(14.50)

A 2007. évi zárszámadási törvény is alátámasztja azt, hogy változásra van szükség az országban, politikai fordulatra van szükség az országban, olyan kormányra van szükség, amely erős, amelynek van elképzelése, koncepciója, akarata, és amelynek van támogatottsága. Ilyet csak egy új választással lehet elérni. A társadalom elemi érdeke, hogy mielőbb előrehozott választások legyenek az országban. A vegetálásnak és az agóniának csak egy mielőbbi, kikényszerített választás tud véget vetni, a gazdaság szereplőinek pedig kényszer, hogy ez megtörténjen.

Tisztelt Országgyűlés! Ha az ország javát akarjuk, akkor ezt a zárszámadási törvényt nem fogadjuk el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Tállai képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja jelezte, hogy álláspontját két képviselő ismerteti. Elsőként megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2006. november 16-án terjesztette be Veres János a 2007. év költségvetését, amit most értékelünk. Akkor Veres János három hívószó köré építette a mondandóját: egyensúly, reformok és fejlesztések. Az egyensúly kapcsán akkor kívánalomként fogalmazta meg, hogy a 2007-es költségvetés nem csupán az egyensúly felé való elmozdulást fogja jelenteni, hanem egyben megalapozza valamifajta gyors ütemű felzárkóztatásnak a lehetőségét is. Reformok kapcsán többek között azt mondta, hogy a választások előtt folyt a száz lépés politikája. Ez egyébként akkor is egy nagyon beszédes cím volt, ebből az ember nagyon jól tudta, hogy fogalmunk sincs, hogy hová menjünk, ezért lépünk százat valamilyen irányba. De hogy ezeknek a lépéseknek iránya van-e, az már akkor is kérdéses volt. És most, a választások után - fogalmazott Veres János -, most jönnek az igazi nagy lépések. A fejlesztéseket pedig európai uniós forrásokra építették. Szép szavak is elhangzottak akkor, mindenkinek lehetőséget fog adni ez a költségvetés, és büszke európai uniós polgárokról vizionált a miniszter. Erre azért emlékszem ilyen határozottan, mert ma délelőtt megnéztem újra a parlamenti laptopon Veres János megszólalását.

Akkor a pénzügyminiszter úr túl volt persze már a 2006. év végi nagy adóemeléseken, valamilyen magabiztosságot érezhetett. Ma, itt a pulpituson egy főkönyvelőt láttam, amint értékeli a 2007. évi költségvetését. És főkönyvelőként, azt gondolom, hogy jól is vizsgázott a miniszter úr, mert a 2007. évi költségvetésről tényleg elmondhatjuk azt, hogy a költségvetésben és más törvényekben foglaltaknak ez a beterjesztett törvény megfelel. "A kormány beszámolója pénzügyileg és költségvetés-technikailag megfelel a vonatkozó jogszabályoknak - idézem az Állami Számvevőszék elnökét -, egészében is megbízható."

Azért sem volt ilyen szempontból nehéz dolga ma a miniszternek, mert már a 2007. évi költségvetés beterjesztése kapcsán az Állami Számvevőszék elnöke akkor is megállapította, hogy a könyvelő már akkor is jól dolgozott. Ezzel akkor azt mondta az Állami Számvevőszék elnöke, hogy gyakorlatilag a 2007. évi költségvetés volt az első költségvetés, ahol a számok a helyükön voltak, könyvelési szempontból minden rendben volt. Ezzel persze azt is mondta, nem mondta ki, de azt is mondta, hogy a korábbi évek tudatos félretervezése megszűnt, és 2007-ben ilyen szempontból egy reális költségvetés volt beterjesztve.

Igen ám, hogyha csak ezeket a megállapításokat akarnánk megtenni, akkor itt be is fejezhetném az expozémat, de parlamenti képviselőként és főleg ellenzéki képviselőként azt is tudjuk, hogy a zárszámadás a kormány ellenőrzéséről is szól. Nézzük meg azt, hogy azok a társadalompolitikai víziók, amit a 2007. évi költségvetés felvázolt, most, a zárszámadás kapcsán mit mondhatunk ezeknek a teljesüléséről.

Kezdjük az egyensúllyal, amivel annak idején Veres János is kezdte. Az egyensúlyteremtés kapcsán kétségtelen, hogy biztató mondatokat fogalmazhatunk meg, hisz a hiányt 2006 végén 6,8 százalékra tervezték, és ez 5,5 százalékra teljesült. A központi költségvetés hiánya 1398,1 milliárd, a társadalombiztosítás valamivel több mint 27 milliárdos többlettel zárt, az elkülönült állami pénzalapoknak valamivel több mint 62 milliárd, majdnem 63 milliárd forint volt a többlete, a helyi önkormányzatok hiánya 53,9 milliárd volt. Így összességében az államháztartás pénzforgalmi hiánya 1361,5 milliárd, a GDP 5,4 százalékában teljesült. Ilyen szempontból boldogok is lehetünk, mert végre valami jól alakul - de azt is meg kell nézni, mi ennek az ára, hogy ez így teljesült.

Ennek oka nyilvánvalóan, ezeknek a pozitív folyamatoknak az eredője az, hogy 2006 őszétől érvényesült egy nagyarányú adó- és járulékemelés, és négy új adónem bevezetése is megtörtént. Akkor is tudtuk, ezt a kormány is érezte, az Állami Számvevőszék akkor a jelentésében ezt rögzítette is, hogy félő, hogy ennek meglesznek a növekedési áldozatai is. 2,2 százalék, optimisták szerint majd' 2,3 százaléknyi GDP-növekedést várt az ország 2007-ben, ez 1,3 százalékra teljesült. Természetesen a terheket a lakosság és a vállalkozók vitték - ki más vihette volna? -, visszaestek a beruházások. A tervezettnél ugyan alacsonyabban alakultak a kamatkiadások, ez is kedvezett annak, hogy a hiány a tervezettnél jobban alakul. Azt fogalmazza meg az Állami Számvevőszék a jelentésében, hogy kevesebb uniós forrást tudtunk sajnos csak igénybe venni. Hozzáteszi azt is, hogy persze többet, mint amit befizettünk; enélkül még tragikusabb lenne a képlet.

A fejlesztések kapcsán, az egyik hívószó kapcsán azt mondhatom, hogy mivel kevés uniós forrást tudtunk igénybe venni, ezért a 2007. évben olyan nagy fejlesztési diadaljelentésekről nem is lehetne számot adni. Ha ez egyébként nem így lenne, akkor ezt a pénzügyminiszter úr megtette volna, de erről keveset hallottunk. Az Állami Számvevőszék azt is mondja, hogy a fejlesztések előkészítése lassú, szervezési, koordinációs hiányosságokról beszél. Csak egy dolgot említek önöknek: Baranyában a megyei közgyűlés elnökeként jól látom, hogy mi zajlik az európai kulturális főváros előkészítése kapcsán, amit egyébként az Állami Számvevőszék is vizsgált. Nehogy azt higgyék, tisztelt képviselőtársaim, hogy Pécsen a városvezetésnek elment a józan esze. Ami ott zajlik, az a tragikomédia, az egy kormányzati tragikomédia, hisz Pécs városának érdemben döntési lehetősége nincs, minden kézi vezérléssel történik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen keresztül. Tehát akkor, amikor a beruházások ott egyéves csúszást szenvedtek eddig legalább, ha nem többet, akkor ez nem egyszerűen a pécsi városvezetés tragédiája, akit innen is meg kell védenem, hanem ez egyszerűen egy kormányzati tragédia. És erről beszél az Állami Számvevőszék, amikor azt mondja, hogy a fejlesztések előkészítése lassú.

Az államadósság növekedési üteme, felfoghatatlan szám, amit mondanom kell, ugyan lassult ez a növekedési ütem, de ez még mindig 900 milliárddal haladja meg a korábbi évet. A központi költségvetés felé fennálló tartozások, elsősorban adótartozások nőnek. Akkor, amikor növekszik az adóprés, nem is lehet másra számítani. Ma Magyarországon a normális vállalkozó kénytelen azon elgondolkodni, hogy teljesíti-e az adófizetési kötelezettségeit. Bár teljesíteni tudná! Vagy ha teljesíti, akkor egyszerűen azért, mert áldozik az államnak, azért megy tönkre. Hihetetlen számokról beszél az Állami Számvevőszék. Megismétlem őket, itt az expozéjában Kovács Árpád is elmondta: egy akkora összegről beszélünk, amit nem tud behajtani az állam, ami fedezné az államadósság kamattartozásait. Egy akkora összegről van szó, amit nem tudunk behajtani, ami az éves egészségügyi kiadások fele. Egy akkora összegről van szó, ami a nyugdíjkiadások harmada. Egy akkora összegről beszélünk, ami a családi pótlék kiadásának kétszerese. Világosan jelzik ezek a számok azt, hogy az az út, amit a kormány eddig folytatott, és tartok tőle, hogy folytatni fog majd a következő évi költségvetés tervezése kapcsán, az járhatatlan - mert tervezni lehet, de ezek a bevételek nem fognak befolyni.

Az infláció a tervezettnél nagyobb arányban növekedett, mintegy 8 százalékkal 2007-ben. A háztartások fogyasztása 1,9 százalékkal csökkent. A nettó keresetek 2,8 százalékkal nőttek. Ez önmagában semmit sem mond, beszédesebb az, hogy a reálkeresetek 4,8 százalékkal csökkentek. A közszférában - ezt egyébként én eredménynek könyvelem el - több mint 13 ezer ember veszítette el a munkáját. Azért mondom, hogy eredménynek könyvelem el, mert egyetértek azzal, hogy a közszférát szűkíteni kell ebben az országban.

(15.00)

Az Állami Számvevőszék anyagai és a beterjesztett költségvetés szerint ez 75 milliárd forint tartós megtakarítást eredményezett. Ezek a számok felemásak, amiket elmondtam. Összességében el kell mondanom - és ennek örülök -, hogy az egyensúly irányában mozdult el a 2007. évi költségvetés, mert a hiány nagyon nagy mértékben csökkent.

Nézzük meg, hogy mi történt a reformok oldalán, mert ha a reformok oldalán nem tudunk eredményről számot adni, akkor félő, hogy igaza lesz a Magyar Európai Üzleti Tanács jelentésének. Ezt Ékes József képviselőtársam a megszólalásom előtt nyomta a kezembe, ez a jelentés többek között így fogalmaz: "A konvergenciaprogram megvalósít ugyan egyfajta deficitcsökkentést, de konzerválja egyben a költségvetés kiadási szerkezetét, amely hosszú távon ismét hiányt generál." Ahhoz, hogy ez ne így történjen, a reformok terén kellene valamit produkálnia a kormánynak. Veres János akkor reformokat vizionált, azt mondta, hogy az igazi reformok 2007-ben jönnek. Négy területen akart a kormány reformértékű lépéseket tenni, az egyik az egészségügy volt. Tudjuk jól, hogy ezt elsősorban a vizitdíjra és a kórházi napidíjra építette. A népszavazás eredménye óta tudjuk, hogy a reform ilyen szempontból a zéróval egyenlő.

Valami történt, azonban ezt sem tekintem reformnak - s ez az önkormányzatok helyzetével függ össze -, a kormány bevezette a teljesítményvolumen-korlátot. Ez azt jelenti, hogy azokat a műtéteket, amelyeket a megyei kórházakban és más városi kórházakban elvégeznek, azokat pénz nélkül végzik el, mert a kormány úgy döntött, hogy egy idő után már nem fizeti azok költségeit. Ilyen szempontból persze megtakarításokat lehet elérni - mint ahogy el is ért a kormány megtakarításokat, a társadalombiztosítás kasszája először válik pozitívvá -, de az önkormányzati kórházak hiánya és ezzel az önkormányzati hiány drasztikusan növekedik. Eredménynek tekintem az egészségügy terén azt, hogy a potyautasokat valamilyen módon sikerült felszámolni, tehát ma többen vannak biztosítottak a rendszerben, mint voltak korábban.

Közoktatás. Milyen reformjellegű lépések történtek, ha történtek egyáltalán? 2007. a kisiskolák felszámolásának éve, ami persze 2008-ban is folytatódik. Ha ez reform, akkor ez a reform megvalósult. Semmi más nem történt, mint forráskivonás a közoktatásból. Az Állami Számvevőszék elnöke az expozéjában burkoltan feltette a kérdést, hogy ha ez a tudástársadalom irányába jelent elmozdulást, akkor biztosan jó elmozdulás, de hogy ennek eredményei vannak-e vagy lesznek-e, az nagyon kérdéses.

A nyugdíjrendszer kapcsán szintén reformokat ígért a kormány. Nyugodtan rögzíthetjük azt, hogy itt érdemben semmi nem történt. Továbbra is igaz az az állítás, hogy tizenhárom havi nyugdíjat fizetünk ki a nyugdíjasainknak, és erre nyolc-kilenc havi fedezettel rendelkezik a nyugdíjalap, az összes többit a költségvetésnek kell kipótolnia.

A közszférában milyen reformjellegű lépéseket kísérelt meg a kormány? A létszámleépítésről már beszéltem - amely valamilyen mértékben meghaladta a 13 ezer főt -, aminek 75 milliárd forint tartós megtakarítása van.

Továbbra is zajlik egy alkotmányellenes regionalizáció. Ennek ékes példája a közigazgatási hivatalok erőszakkal történő átszervezése. Amikor az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy ezt nem lehet megtenni egy 50 százalékos törvényben, akkor mit csinál a kormány? Hát akkor egy kormányrendeletben csinálja meg. Igaz, hogy kétharmados törvényben kellene, de a kormány ezt kormányrendelettel oldja meg.

2007-ben folytatódott a kistérségi rendszer erősítése. Ez önmagában nem lenne baj olyan tekintetben, hogy a kistelepülési önkormányzatok összefogását ösztönzi; a baj az, hogy ez is alkotmányellenesen történik, mert egyszerűen a pénzügyi kényszereken keresztül hajtják össze ezeket a településeket. De ez csak egy jogi aggály, az igazi nagy baj az, hogy sajnos olyan egységeket hoznak létre, amelyekből soha nem lesznek önkormányzati egységek, mert ahhoz túl nagyok. Ilyen szempontból tehát a kistérségi rendszer is egy elhibázott irány.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az ÁSZ a jelentésében azt mondja, hogy a kormány több szálon is megindította a változtatásokat. Esetenként ezek szervezeti átalakítással járó változtatások is voltak, nem volt azonban átfogó reformprogramja a kormánynak, és nem volt fejlesztési stratégiája. A rövid távú bevételnövelő, konszolidációt előmozdító lépések összekeveredtek reformjellegű lépésekkel. Hozzáteszem, nem is lehetett mást várni, ugyanis az alapkérdés tisztázatlan volt és azóta is tisztázatlan, az állam semmilyen mértékben nem döntötte el azt, hogy az elkövetkezendő időszakban milyen közfeladatokat fog ellátni, azoknak mi lesz a terjedelme. Ezek semmilyen módon nem voltak körbehatárolva, ezért igazából nem tudtuk, hogy azok a reformnak szándékozott lépések, amelyek gyakorlatilag nem tudtak megtörténni, milyen végcél irányába haladtak volna.

Szólnom kell röviden az önkormányzatok helyzetéről is. Az Állami Számvevőszék - nem tudom, hány képviselőtársam vette a fáradságot, hogy átnézze - egy átfogó jelentést tett le a 2007. év gazdálkodási ellenőrzéséről és szabályszerűségi ellenőrzéséről is. Megyei önkormányzati vezetőként megjegyzem, hogy azok szerint a grafikonok szerint, amiket itt látok - amelyek a fővárosi és kerületi önkormányzatokat, a megyéket, a megyei jogú városokat, a városokat és községeket mérik -, amikor szabályszerűségről vagy gazdálkodási pontosságról beszélünk, messze a megyei önkormányzatok mutatói a legjobbak. Ez persze nem az ottani politikusok munkáját dicséri, hanem annak a szakapparátusnak a teljesítményét, amely a megyei önkormányzatok mint testületek mögött ott van.

A legbeszédesebb szám, amit Lóránt Zoltán a költségvetési bizottságban is említett, hogy egyre romlik az önkormányzatok likviditási helyzete. Erre utal a kötvénykibocsátások növekedése is, 2005-ben 4,5 milliárd forint értékben nyúltak ehhez a lehetőséghez az önkormányzatok, 2006-ban már 24,7 milliárd, 2007-ben pedig 180 milliárd forint értékben, és a prímet itt is a megyei önkormányzatok viszik. Mi mást tehetnének a megyei önkormányzatok! A megyei önkormányzatok feladatai növekednek, hisz a városok az önkormányzati ciklus elején megszabadulnak feladataiktól, és azokat a törvényi lehetőségeknek megfelelően átadják a megyei önkormányzatoknak. A megyei önkormányzatoknak el kell látniuk ezeket a feladatokat, akik forrásokat próbálnak szerezni a fejlesztéseikhez, hogy ez majd kihasson a működésükre is.

Érdekes módon regionalizációról beszélünk. Nincs ebben konszenzus, de ezt erőlteti a kormány. Senkinek a fejében meg nem fordul, hogy miért nem lehetne Budapesten a 24 önkormányzatból egy működőképes várost csinálni, mert a budapesti pazarlás nagyságrendekkel nagyobb, mint amit mi a megyei önkormányzatokban a régiók hiányában elképzelni tudunk. Ezzel a kérdéssel persze nem néz szembe a kormány, s ennek jól láthatóan politikai okai vannak.

Még egy utolsó gondolatsor azért, hogy Latorcai János képviselőtársamnak is legyen megszólalási lehetősége. Amikor a délelőtt folyamán a mai délutánra készültem, a Pénzügyi Szemlét is a kezembe vettem. Bár ne tettem volna! A 2008. évi 3. számban nagyon beszédes cikkeket találtam. Most csak egyre utalok, Kutasi Gábor írására, amelynek a címe: Az EU 8+2 országok költségvetési versenyképessége. Arról szól ez a blikkfangos cím, hogy az EU 8-ak azok a közép-kelet-európai országok, amelyek velünk együtt lettek az Unió tagjai, és azóta másik két közép-kelet-európai ország, Bulgária és Románia is csatlakozott. Tíz ország költségvetési versenyképességét veszi számba ez az írás, és mondanom sem kell, államtitkár úr, hogy mi az előkelő tizedik helyen vagyunk, mert csak tíz országot vizsgáltak. Tehát van honnan fejlődnünk! A 2007. évi költségvetést persze ez a vizsgálat már kevésbé érinti, és az egyensúlytól való elmozdulás miatt ma már nyilvánvalóan nem ilyen tragikus a költségvetés versenyképességi mutatója, de meggyőződésem, hogy még mindig utolsók vagyunk, ezért van mit meghaladnunk. A 2007. évi költségvetésen is túl kellene lépnünk, és főleg azon a kormányon, amelyik ezt a versenyképtelen költségvetést évek alatt beterjesztette nekünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha jól láttam a monitoron, ez 18 perc volt. Ezek szerint a 30 percből 12 perce maradt Latorcai János képviselő úrnak a vezérszónoki időkeretből. Parancsoljon!

DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ott folytatom, ahol Hargitai János képviselőtársam abbahagyta, de azért a tisztesség érdekében szeretném megjegyezni, hogy mindazzal a pozitív megállapítással, amit az ÁSZ az ő jelentésében a zárszámadásról tett, egyetértek.

(15.10)

Sajnos viszont rögtön meg kell említenem azt, ami kimaradt, és nagyon fontos, bár több felszólaló hangoztatta és hangot adott neki, hogy a zárszámadás sajnálatos módon áttekinthetetlen. És változatlanul igaz az is, hogy a kormány, illetve a kormányon belül az egyes tárcák kényük-kedvük szerint csoportosítgatnak, sőt az egyes előirányzatok között is megtörténnek napról napra ilyen átcsoportosítások, ami szintén alapvető probléma. Hogy ezt lefordítsam mindazok számára, akik a televízión keresztül nézve ezt a műsort nem értik, azt jelenti ez, hogy a kormány úgy lépi át a parlament által elfogadott költségvetés korlátait, ahogyan csak akarja, és ráadásul semmiféle törvényi szankciót ez nem von maga után.

De lépjünk egy kicsit közelebb a 2007. évi állami pénzügyekhez, melyekben a Hargitai János által elmondottakon túl igen fontos helyet foglal el az ÁPV Rt. tevékenységének lezárása. Sajnos azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy az egyes állami vagyonelemek átadása annyira nehezen átlátható, hogy olvastam olyan kritikát, amelyikben fölvetik, hogy sürgős és azonnali intézkedésekre, felelősségre vonásra kellene hogy sor kerüljön. Ahogy itt már egy felszólalásban hallhattuk, kis hiányosság a 2007. évi költségvetés problémái között a 4-es metró építése kapcsán a mintegy 2,3 milliárd forint utalványozás nélküli elindítása különféle szerződött partnerekhez. Felelősségre vonás itt sem történt. Az Állami Számvevőszék természetesen más esetekben is rámutatott elszámolásbeli hiányosságokra. Most csak az a kérdés, hogy ebből tanul-e a kormány, mit tanul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mind e számok közül persze a sarokszámok a legfigyelemreméltóbbak. A kormány büszke rá, hogy a tervezett 6,9 százalékkal szemben 5,4 százalékos hiánnyal zárta az évet. Ez valóban jól hangzik, és igaz is, de magunkat csapnánk be, ha felhőtlenül örülnénk neki, és ahogy az ÁSZ elnökének bizottsági beszámolójából is hallhattuk, ebben számos olyan folyamat is közrejátszott, amelyik a kormánytól teljesen független volt.

Én azért szeretném ennek egy másik oldalát is megvilágítani. Úgy hiszem, hogy egy ilyen különbség bizonyos mértékig a rossz tervezésnek is bizonyítéka. Azt jelzi, hogy a kormány a bevételi oldalt szándékosan alultervezte, nem számolt a saját maga által éppen a költségvetés készítésekor bevezetett új adókkal, olyanokkal is, tessenek visszaemlékezni, képviselőtársaim, amelyeket az Alkotmánybíróság törölt el, és amelyek ezen a bevételi oldalon még további többletet jelentettek volna. Ez a fajta kormányzati magatartás, úgy gondolom, nem szolgálta és nem szolgálja az adófizetők érdekeit. Egyetlenegy dolgot szolgálhat csak, azt, hogy az előre kinyitott kiskapukon ki-be lehessen járni.

Most pedig néhány szó az úgynevezett reformokról. Szeretném azt megállapítani és nyomatékkal aláhúzni, hogy a pénzügyi szempontból sikeresnek tűnő lépések társadalmi szempontból sokszor kétségbeejtően rosszak tudnak lenni, azaz a társadalmi deficitjük óriási nagy. A 2007. évi zárszámadás 5,4 százaléka mögött nem feledkezhetünk el azokról az áldozatokról, melyeket a társadalom egyes rétegei, egyes régiói, és ahogy hallhattuk, az önkormányzatok szenvedtek el. Nem volna humánus, ha most úgy tennénk, mintha csak megtakarításról volna szó. Sajnálattal emlékeztetek például a közösségi szolgáltatások nagymértékű zsugorodására.

De nézhetjük az egészségügyet is. Nem vagyok benne biztos, hogy a társadalombiztosítás 2007-es többletére jó szívvel gondolhatnak mindazok, akik több-kevesebb egészségkárosodással fizettek azért, hogy a kormány örülhessen a megtakarított forintoknak. Tetejében a tb-kassza többlete nem is valódi megtakarítás, mert a megmaradt pénz kevesebb a költségvetésből a tb-kassza számára juttatott kiegészítésnél. Tehát lehet örülni ennek természetesen, de az igazsághoz ezek a megvilágítások hozzátartoznak.

Az oktatásügyön megspórolt milliárdok pedig néhány év múlva bizonyosan meg fogják bosszulni magukat, amikor a felnövekvő új korosztályok rosszabb esélyeit kell kezelni majd az akkor hivatalban lévő kormányoknak.

Társadalmi szinten ezek a megtakarítások tehát nem valós megtakarítások, sokkal inkább a jövőtől való forrásmegvonások. Az államigazgatás és a beruházások pénzein való nem tervezett megtakarítás is rázós kérdés, mert ha például központosít vagy regionalizál a kormány, mint ahogy Hargitai János ezt említette, mondjuk, valamilyen államigazgatási eljárást egy centrumba központosít, ettől az állampolgároknak hatványozottan nőhetnek a terhei, mondjuk, utazási idővel, nagyobb várakozási idővel, amelyek sajnos más rovatban jelenthetnek többletkiadást, sajnos pont az egészségügy területén elmondhatjuk, hogy nemegyszer a halálozási rovatban.

Summázva elmondhatnánk egy kicsit pikírten, hogy megint sikerült a visszájára fordítani Marx híres tézisét a bővített újratermelésről, hiszen a kormány fáradságos munkával éppen a szűkített újratermelést igyekszik megvalósítani, azaz 2010-re elérni, hogy kevesebb iskola, kevesebb kórház, kevesebb közintézmény szolgáljon ki kevesebb embert, kisebb nemzetet. Elég szomorú, hogy itt tartunk.

Szomorú makrogazdasági mutató a zárszámadásban, hogy a központi költségvetéssel szemben fennálló adótartozások 2007-ben szakadatlanul növekedtek. Ez a folyamat elsősorban annak tudható be, hogy kettészakadt a gazdaságunk csekély számú jól menő multinacionális nagyvállalkozásra és nagyszámú kínlódó magyar kis-, közép- és mikrovállalkozásra, melyek között igen sok a kényszervállalkozás. Nem véletlen tehát, hogy az egy főre jutó csőd- és felszámolási eljárások számát illetően az Európai Unióban a legrosszabb értékkel rendelkezünk, az utánunk következő Csehországban csak fele akkora ez a szám, mint nálunk. De úgy gondolom, summásan azt is megfogalmazhatjuk, hogy 2007 aztán különösen nem hozott áttörést a foglalkoztatásban, sőt sajnálatos módon a munkanélküliség növekedett is.

A Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy sürgős kormányzati intézkedésekre lett volna szükség, amelyeket azonban még mindig meg lehet tenni. Csak két dolgot említek, hogy a kormány haladéktalanul tegyen lépéseket a körbetartozások miatti problémák megoldására, és javaslatot várunk arra is, hogy miként tervezik megszüntetni azt az abszurd helyzetet, hogy egyes vállalkozások közterhei azért nyomasztóak, mert csődbe mentek az adósaik. Ma több ezer vállalkozás működik törvénytisztelő módon, és csak azzal az adóval, járulékkal tartozik, amelyet a csődbe ment szerződéses partnere nem tudott részére átadni, biztosítani, vagy éppenséggel az önkormányzat vagy az állam.

Tisztelt Képviselőtársaim! A konvergenciaprogram egyik legfőbb célkitűzése az euró bevezetése, amihez az államadósság csökkentése alapvető. Nos, a zárszámadás alkalmas pillanat arra, hogy értésére adjuk az állampolgároknak, hogy az MSZP-SZDSZ-es kormány 2007-ben az államadósságot 900 milliárd forinttal növelte, és nem tudom, hogy az államtitkár úr meg tudná-e mondani ebben a pillanatban, hogy mennyi a tényleges államadósságunk értéke, de úgy gondolom, hogy a 18 ezer milliárd forint fölött vagyunk már. Tessék szíves lenni végiggondolni, hogy 5500 milliárdos bevételi főösszeg mellett mit jelent ez. Ha ezekhez nézzük, úgy gondolom, hogy ezek olyan összehasonlító értékek, amelyek megállásra kell hogy kényszerítsenek mindenkit.

És akkor ne feledkezzünk meg az inflációról sem! Én még emlékszem az MSZP 2006-os tavaszi kampányszlogenjére, hogy gyakorlatilag nincsen infláció.

(15.20)

S hová jutottunk? 2007-ben úgy sikerült 8 százalék fölé tornázni az inflációt, hogy a mai nap is 6 százalék fölött vagyunk. Azaz: ezek mind-mind olyan játékok, amelyek többletbevételre adnak lehetőséget. Ez számunkra elfogadhatatlan, és különösen elfogadhatatlan az, hogy a kormány különbséget tett és tesz ugyanazon közszolgálati feladatot ellátó intézmények között. Csupán az egyházi oktatási intézmények közel 4 milliárd forinttal kevesebbet kapott összegére szeretnék itt rámutatni, amely, úgy gondolom, szintén sürgős orvoslásra szoruló tétel. És akkor a családok helyzetének rosszabbodásáról vagy a szociálpolitikáról természetesen nem is szóltam. Persze, tudjuk mindnyájan, hogy az 1,3 százalékos gazdasági növekedés, melyet tavaly ez az ország produkált, mi mindenre elég. Évek óta először csökkent a reálbér, és ahogy számos tanulmányból azt megállapíthattuk, alapvetően szélesedett a szegénységben élők tábora. Nagyon sokan... (Keller László: Ez egyszerűen nem igaz!)

Drága Államtitkár Úr! Olvassa az ön ideológiájához közel álló Ferge Zsuzsa tanulmányait, és akkor úgy gondolom, hogy nagyon hamar közös nevezőre fogunk tudni jutni. (Keller László: A felméréseket olvasd el!)

Fel kell tehát tennünk a kérdést, mi olvasható ki a 2007. évi zárszámadásból a jövőre nézve. Mindenekelőtt az, amit az Állami Számvevőszék is megállapított, hogy tavaly sem volt, és máig sincsen a kormányzatnak érdemi stratégiája az állami működés reformjára, és hogy mindemellett nagymértékben nőtt az állami bürokrácia. Szintén az államtitkár urat kérdezem, nem tudom, tudja-e, hogy hány oldal pillanatnyilag a társasági adóra vonatkozó rész (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és az adózás rendjére vonatkozó rész. Ezt csak úgy mondanám azért, mert minimum tíz év alatt ezek megduplázódtak.

Hiányzik a jó kormányzás két nélkülözhetetlen ismérve: az átláthatóság és az elszámoltathatóság, hiányzik a felelősség, és sajnos hiányzik a kormányzati önmérséklet is. Súlyos deficit ez, egész demokráciánk deficitje.

Mindezekre tekintettel köszönöm a lehetőséget elnök úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt ezt a zárszámadást nem tudja elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Keller László: Legalább olvassa el, ha nem fogadja el!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr! A Szabad Demokraták Szövetsége következik a sorban. Horn Gábor... (Keller László: Olvasd el, olyanokról beszéltél, ami nincs benne!) Államtitkár úr és a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka külön tárgyalást folytatott a felszólalást követően. (Horn Gábor a pulpitushoz lép.) Közben megérkezett az SZDSZ vezérszónoka, Horn Gábor képviselő úr. Öné a szó, parancsoljon!

HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nagy érdeklődésre való tekintettel, de ilyen látszólag lényegtelen kérdések sosem szoktak nagy tömegeket vonzani, ennél sokkal érdekesebb a parlament feloszlatásának ügye és egyéb kérdések, mint a kormánynak a parlament felé való elszámolása, ami, azt gondolom, hogy egyébként nem túl lelkesítő, de tényszerűen meg kell állapítani. Egyébként szívesen hallgatnám azt a beszélgetést is, ha erre mód lenne, de sajnos most erre még nincs mód, nemsokára lesz a vita során.

A 2007-es zárszámadás vizsgálatakor rögzítenünk kell, fontosnak tartom azt rögzíteni, hogy egy 2000-2006 közötti időszak után, amelyben azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga felelőssége - és nem akarom letagadni az SZDSZ felelősségét ebben az időszakban -, egy újabb konszolidációs időszakra kellett hogy sor kerüljön 2007-ben. Ez elkezdődött 2006-ban, a választások után, de igazából az első teljes körű év 2007 volt.

Azt a fajta helyzetet, amit az előző hat év létrehozott, amely másodszor a rendszerváltás óta egy újabb szanálási feladatot rótt az akkori kormánykoalíció elé, nem lehetett elkerülni, nem lehetett nem tudomásul venni, hogy ez a feladat nem halasztható, mert egyébként a magyar költségvetés hiányával, a magyar gazdaság helyzetének ismeretében összeomlott volna a magyar gazdaság egészét nézve szinte minden.

A 2007-es év vizsgálatakor azt sem szabad nekünk eltagadni, hogy speciális helyzetben elemezzük ezt az évet a szabad demokraták részéről, hiszen 2007-ben kormánypártként működtünk, együtt vállaltuk ezt a fajta költségvetést, annak összes elemével, most viszont ellenzéki pártként mondjuk el róla a véleményünket. Ennek megfelelően kell jeleznem, hogy természetesen az akkori döntéseinket ma is vállalva, mi a 2007-es költségvetési zárszámadást támogatni fogjuk a szavazásnál. Nem is tehetünk mást, ez így tisztességes, és nem is gondolom azt, hogy más lenne az elvárható egy volt kormányzó párttól.

Ezzel együtt is fontosnak tartom, hogy néhány észrevételt erről az időszakról, erről az évről és magáról a zárszámadásról megjegyezzek a tisztelt parlamentnek.

Ez az az időszak, ahol szinte európai vagy nemzetközi méretekben - és ennél szélesebb körben tekintve is - nagyon jelentős mértékű egyensúly-helyreállítás indult el Magyarországon, a majd' 10 százalékos hiány 5,5 százalékra csökkent, szinte példátlan mértékű hiánycsökkenés ez, annak összes gondjával és nehézségével, nem letagadható káraival, tehertételével a lakosság széles rétegei számára. Tehát azt gondolom, hogy miközben az egyik oldalon látni kell, hogy egy elkerülhetetlen lépést tettünk meg közösen, vállalva annak összes politikai konzekvenciáját - ennek láttuk is az eredményét -, a másik oldalon azonban egy elkerülhetetlen lépéssorozatot indítottunk el, amire van oka a magyar parlamentnek és a két kormányzó pártnak is büszkének lenni, hiszen ilyen típusú szanálási folyamat ilyen rövid idő alatt szinte sehol nem zajlott le; ilyen típusú problémák persze nagyon sok helyen voltak és lesznek is még a nemzetközi gazdaságban.

Ha azonban azt nézzük, hogy mik a csökkenés okai, tehát mik az egyensúlyteremtés, a nagyon gyors és dinamikus egyensúlyteremtés okai, akkor már korántsem lehetünk ilyen nyugodtak, és korántsem gondolhatjuk azt, hogy minden rendben van. Hiszen ez a fajta egyensúlyteremtés alapvetően a bevételek növekedésével lett fedezve - hogy szépen fogalmazzak -, tehát a másik oldalon a bevételek növekedése állt, ami finoman szólva nem kedvezett az egyébként sem túlzottan gyorsan növekedő magyar gazdaságnak, nem kedvezett a régióban az egyébként sem javuló versenyképességi lehetőségeinknek.

Ugyanilyen problémának látom, látjuk a másik oldalon, másik kérdésként a kiadási oldalon való helyzet nagyon minimális változását. Nem mondhatom azt, hogy egyáltalán nem változtak a kiadási oldalon az egyes tételek. Volt, ahol volt előrelépés, ilyen volt például az erősebb forint következtében beálló kamatszolgáltatási szint változása, a gyógyszertámogatás rendszerének megváltoztatása, a táppénzkifizetés rendszerének megváltoztatása, amelyek eredményeket jelentettek, vagy akár az uniós társfinanszírozási rendszer csökkenése, összességében azonban maradt az állami kiadások túlsúlya 2007-ben.

Tehát azt egyáltalán nem mondhatjuk, hogy az arányok megváltoztak volna, és azt gondolom, hogy ennek megfelelően rögzítenünk kell, hogy a strukturális problémákat 2007-ben a koalíciónak, a két koalíciós pártnak, a kormánynak nem sikerült megoldania. Sikerült választ adnunk a részben általunk is létrehozott egyensúlytalanság megoldására, de nem sikerült választ adnunk egyébként a magyar költségvetésre, a magyar gazdaság egyensúlyi problémáinak egészére vonatkozóan megoldásokat találni.

Továbbra is megmaradt az a helyzet, amelynek eredményeképpen az államháztartás újraelosztása a negyedik Európában, tehát borzasztó magas az államháztartási újraelosztás mértéke, továbbra is megmaradt az a helyzet, sőt növekedett a jövedelemcentralizáció mértéke, 42 százalékról 44 százalékra, tehát egy durva emelkedés volt, ahelyett, hogy ez csökkent volna, és összességében az adó- és jövedelemkoncentráció is tovább növekedett ebben az időszakban.

Ezek olyan lépések vagy olyan eredménytelenségek, amelyeket, azt gondolom, vizsgálni kell, már csak azért is, mert 2008 és leginkább most már 2009 és 2010 vonatkozásában, ha ezeken a területeken nem történik változás, és nem veszi észre a most már egypárti magyar kisebbségi kormány, hogy nem tartható fenn ez a fajta strukturális egyenetlenség a magyar gazdaságban, mert a végleges leszakadásunkhoz vezet a nemzetközi és a hazai piacokon, akkor azt gondolom, hogy nagyon komoly bajok lehetnek.

(15.30)

Tehát az egyik oldalon egy jó helyreállítási folyamat, a másik oldalon lényeges tartalmi változások hiánya jellemzi ezt az évet.

A harmadik elem, ami jellemezte ezt az időszakot, hogy ismét sikerült a költségvetési hiányt pontatlanul prognosztizálni. Látszólag ez most egy pozitívum lehetne, hiszen a 6,5 százalékos eredetileg tervezett helyett 5,5 százalékos lett a költségvetési hiány 2007-ben, de azt gondolom, ezzel együtt is felveti a Pénzügyminisztérium, a pénzügyi területek felelősségét az, hogy most már elég hosszú idő alatt nem lehetett látnunk egy olyan évet, amikor a prognózisok és a megvalósult számok egymás közelébe kerültek volna, ami nagyon komoly probléma.

Csak hogy ennek egy jellemző eseményét hadd mondjam: 2007 novemberében - talán még emlékeznek rá, nem kell, de lehet rá emlékezni - az SZDSZ előállt egy adócsökkentési minimális csomaggal, egy 70 milliárd körüli csomaggal, amiről akkor azt gondoltuk - én most is azt gondolom -, hogy gesztusértékű lett volna 2008-ra vonatkozóan. Ezt akkor az MSZP-s kollégáink, elsősorban a Pénzügyminisztérium elfogadhatatlannak tartották, mert azt jelezte, hogy tarthatatlanná válik a magyar költségvetés egyensúlyi oldala, összeomlik a költségvetés ilyen típusú bevételcsökkenések esetén. Ez 70 milliárd forint volt. Majd a javaslatunk után talán két héttel derült ki itt a parlamentben, hogy a költségvetés 350 milliárd forinttal többel zár, mint az eredetileg tervezett, ami finoman szólva nem a hibahatáron belüli mozgástér egy költségvetésben. Itt tehát látnunk kell azt is, hogy a kiszámítható, átlátható magyar költségvetési tervezésnek még mindig nagyon nagy hiányát látjuk mindannyian, hiszen ez a fajta látszólag pontatlanság valójában a valódi tervezhetetlenséget jelenti, ezek a lépések nem segítettek, nem segítenek a magyar költségvetésnek.

Nagyon komoly problémát jelentett 2007-re vonatkozóan - azt gondolom, ezt nem szabad letagadnunk, vállalnunk kell ennek is a konzekvenciáit -, hogy az előző évihez képest 3,9 százalékos növekedés helyett 1,3 százalékos a növekedés a tervezethez képest is, amely tervezet 2,2 százalékos volt a Pénzügyminisztérium vagy a kormány részéről. Ennek megfelelően azt kell mondanom, hogy ez a növekedési ráta azt bizonyította teljesen egyértelműen, ami részben azután a 2008-as szakításunkhoz is vezetett, hogy úgy tűnik, ebben nem tudtunk közös nevezőre jutni. Úgy láttuk, most is úgy látjuk, hogy a magyar gazdaságnak ez a fajta lassuló, egyre lassuló növekedése - amely egyébként a jelenlegi világgazdasági helyzetben még tovább fog lassulni, ez biztosan mondható -, ha nem párosul egy nagyon jelentős gazdaságélénkítő szerepvállalással, ahol mi leginkább az adó- és járulékcsökkentést látjuk a megfelelő útnak, akkor nagyon-nagyon komoly problémák elé néz a magyar gazdaság, akkor a növekedésről, a versenyképességről, a régióban való versenyképességről kell véglegesen lemondani. Azt gondolom, ez senkinek nem jó, sem a kormányoldalon, a most már egy pártra csökkent kormányoldalon, sem az ellenzéki oldalon, de leginkább az országnak nem lehet ezt jónak mondani.

A 2007. évi zárszámadáshoz kapcsolódóan még néhány megjegyzést tennék, nem végignézve az összes létező problémát, amelyre kitér a zárszámadás, már csak azért sem, mert az elején jeleztem, hogy összességében mi vállaljuk ezt a zárszámadást. Nagyon komoly problémának látjuk - erre ellenzéki kollégáim is utaltak, talán mindannyian az eddigi felszólalók között - az önkormányzatok eladósodásának egyre jelentősebb mértékét. 2007-ben 17,6 százalékkal nőtt az önkormányzatok eladósodása. Ez olyan alapvető, megkerülhetetlen problémává kezd válni a magyar gazdaságban, a magyar társadalomban, amelyre közösen kell megtalálnunk a válaszokat. Itt nem elég a politikai válaszokat mondani, hogy ki szereti jobban, ki kevésbé az önkormányzatokat. Itt valódi válaszokat kell erre keresni. Nyilván nem fogunk tudni közösen keresni, mert ebben a magyar parlament nem nagyon jó, de annak érdekében legalább segítenünk kellene egymásnak, hogy milyen válaszok kereshetők arra, hogy jellemző megoldásként az önkormányzatok ma már kötvénykibocsátással válaszolnak a finanszírozási problémáikra, ezzel olyan helyzetbe kerülhetnek, sőt részben már kerültek is, ami kezelhetetlenné válik, vagy csak nagyon jelentős állami beavatkozással válhat majd egyszer kezelhetővé.

Azt gondolom, azoknak is igazuk van, akik ennek kapcsán azt jelzik, hogy felül kellene vizsgálni az önkormányzati feladatok mértékét, arányait, jelentőségét, meddig terjed ez, mit finanszíroz az állam és mit nem, és azoknak is igazuk van, akik azt vetik fel a másik oldalon, hogy mennyire hatékonyak ezek az önkormányzatok, mennyire hatékonyan működik, látja el a feladatait Magyarországon a 3200 önkormányzat. A kettőt egymás mellé téve kell valamiféle választ találnunk, mert bármilyen kormány is jön, bármikor is jön - jöhet előbb is, később is, 2010-ben biztosan jön egy új kormány, meglátjuk, milyen összetételű, de új kormány lesz -, ennek a kormánynak szinte megoldhatatlan teher lesz az eladósodott és egyre jelentősebben eladósodott önkormányzatok helyzete.

Beszéltünk már róla, ellenzéki kollégáim szintén beszéltek, én sem hagyhatom szó nélkül az infláció alakulásának kérdését. 2006-ban a 3,9 százalékos inflációhoz képest 2007-re ez az infláció 8 százalékra nőtt, az előirányzott 6,2 százalékhoz képest is jelentősen gyorsabban növekedett. Nem találtuk meg erre a jó választ, hogy miért volt ez, és erre önmagában nem válasz az energiahordozók árainak vártnál jóval gyorsabb növekedése, mert ez a mérték, a 6,2 és a 8,2 közötti mérték, az 1,8 százalékos mérték nem magyarázható az energiahordozók áremelkedésével. Azt gondolom, itt is strukturális problémák vannak, amelyek megoldására nem volt elég bátorsága sem a koalíciós kormánynak, de úgy tűnik, a kisebbségi MSZP-s kormánynak meg talán még kevésbé van.

Ennek az évnek mindenképpen pozitív eredménye a külkereskedelmi egyensúlyegyenlegünk erőteljes javulása. Azt gondolom, ez komoly előrelépés. A másik oldalon azonban ezzel szemben igen alacsony szintre csökkent le a beruházási hányad, 20,9 százalékra esett vissza a GDP-hez képest, a 23,2-os tervezetthez képest, ami önmagában is nagyon alacsony. Itt egyébként jól látszanak azok a problémák, amelyekről megpróbáltam beszélni az előzőekben is. Ezek a strukturális problémák, a regionális problémák, a lemaradási problémáink a régióban, amelyeket nem old meg egy-egy nagyvállalat esetlegesen sikeres idevonzása - most legutóbb Kecskemétre a Mercedes idehozatala mint hatalmas siker -, mert összességében a beruházási hányad Magyarországon sajnálatos módon 2007-ben is és 2008-ban is csökkenő mértéket mutatott, és ez mindenképpen elfogadhatatlan, kezelhetetlen helyzetet eredményezhet.

Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell azokról a megjegyzésekről is, amelyeket az Állami Számvevőszék tett a zárszámadással kapcsolatban, leginkább a privatizációs ügyekben. Elgondolkodtató, megfontolandó a Bábolnára vonatkozó észrevételek jó része, elgondolkodtató és megfontolandó az azóta is folyamatos privatizációs ügyek hatékonysága, nem önmagában a privatizáció. Talán nem árulok el nagy titkot, mi a magunk részéről mindig is támogattuk a jóval hatékonyabb magángazdálkodási formákat, mint az állami gazdálkodási formákat, de ennek az átlátható, transzparens és jó működése elvárható feltétel, bármilyen kormány is van hatalmon Magyarországon. Ennek megfelelően azt gondolom, érdemes megszívlelni az Állami Számvevőszék idevonatkozó javaslatait, észrevételeit, tanulságként az elkövetkezőkre és mindannyiunk számára.

Végezetül tehát összességében azt kell mondanom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége, akkor még kormányzó pártként, ezt az évet a magáénak tekinti a sikerekkel és természetesen a kudarcokkal együtt, és vállalja a felelősségét is ennek az időszaknak a közös tevékenységében. Az SZDSZ fontosnak tartja, hogy tanuljunk azokból a hibákból, amelyek felvetődtek, akár most a zárszámadás kapcsán, akár 2008-ban 2007-re vonatkoztatva.

Köszönöm szépen. (Keller László tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A napirend utolsó vezérszónoka következik, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője, Herényi Károly úr. Parancsoljon, öné a szó, frakcióvezető úr.

(15.40)

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadás hosszú évek óta - és ez a hat év az MSZP-SZDSZ koalíció regnálásához köthető - nem örömünnep, nem igazán a vizsgált év folyamán elért eredményekről, hanem a nemzetgazdaság helyzetének romlásáról szól. Nem volt ez másképp a 2007. évi zárszámadás esetében sem, illetve nincs másképp. Az elért eredmény - ha ez annak nevezhető - látható elégedettséggel tölti el a kormányt, és látható elégedetlenséggel a társadalmat. Fordítva ez valószínűleg sokkal jobb lenne.

Hogy a kormánynak nincs igaza, az teljesen nyilvánvalóvá válik, ha elolvassuk ezeket a köteteket, amelyek azért reális képet adnak az elmúlt évben történtekről. Mindezeket olvasva különösen meglepő a miniszterelnök úrnak 2008. szeptember 18-án tett azon kijelentése, hogy "nem hiszek a sokkterápiában, helyette mérsékelt, folyamatos reformpolitikát ajánlok". Na és addig? Vagy ami történt, ami mellett kiállt a miniszterelnök úr, az meggyőződése ellen volt? Akkor ki kormányozta ezt az országot? Vagy talán a menetrend szerinti újabb vízió felbukkanásának vagyunk a tanúi? Mitől függnek ezek a meggondolások, pontosabban meggondolatlanságok? Ezek és számos hasonló kérdés merül fel a tények és a kijelentés után az emberben.

Összefoglalandó a 2007. évi zárszámadással kapcsolatos mondandómat, tekintsünk át néhány adatot. Az összes túllépési többlet a GDP 0,7 százaléka volt, az összes bevételi többlet pedig a GDP 2,2 százalékának felelt meg. Mindezek szaldója körülbelül 1,5 százalékkal javította a hiánycsökkenés mértékét. Megjegyzem, hogy a 2,2 százalékos bevételi eltérés adott esetben mindenképpen indokolttá tett volna egy pótköltségvetést, illetve annak a benyújtását a parlament elé.

A konszolidált pénzforgalmi kiadások 2006-ról 2,6 százalékkal növekedtek, azaz a 8 százalékos inflációs szint alatt maradtak, ami azt jelenti, hogy reálértéken a költségvetés kiadásai csökkentek. Ezzel szemben a bevételek 11 százalékkal növekedtek, ami kizárt dolog, hogy nagy örömet okozott az eredeti jövedelemtulajdonosok, a vállalkozások és a lakosság számára. A hiány a 2006-os 9,2 százalékról 5,4 százalékra csökkent, holott a tervezett hiány 6,9 százalék volt.

Az előbb Horn Gábor képviselő úr a Pénzügyminisztérium tervezési problémáiról beszélt. A mostani anyagban nem tervezési, egy egyszerű számítási probléma van. Az újraelosztás aránya az anyagban több helyütt 50,1 százalékként szerepel, de akárhogy számoljuk, 12 997 milliárd konszolidált pénzforgalmi kiadás és 25 406 milliárd GDP mellett ez 51,1 százalékra jön ki, ami rendkívül magas. Mivel a hiány 5,4 százalék, akkor a centralizációnak 45,7 százaléknak kell lennie, de ha az önök által közölt 44,6 százalékkal számolok, akkor is kiugróan magas. Megjegyzem, a centralizáció 2006-ban még csak 42,6 százalék volt.

Ezek a makroszámok önmagukban talán nem annyira rosszak, de ha megnézzük a többi nemzetgazdasági adat alakulását, akkor már egészen nyilvánvaló, hogy a megszokott sikertelen esztendőről kapunk ezekben a kötetekben áttekintést.

Az államháztartás hiánya a vártnál jobban alakult, a hiánymutatók a költségvetés három rendszerében és az önkormányzati alrendszerben is jobbak voltak a tervezettnél. Az eredmény elsősorban az adóprés kifogástalan működésének köszönhető, de voltak szerény megtakarítások is, amelyek részben az indokolt beavatkozásoknak, részben a kormány ügyetlenségének voltak köszönhetők.

Ez utóbbiak között pozitívum, hogy kevesebbet kellett költeni az államadósság kamataira, gyógyszertámogatásra, táppénzre és másokra, de egyértelmű hiba, hogy késlekedés volt az uniós projektekben, ami kihatott a támogatásokra, továbbra is zűrzavaros a 4-es metró beruházása - itt 34 milliárd mínusz jelentkezett -, ami mérsékelte a 2007. évi költségvetési kiadásokat, és még mások. A kormányzati negyed építése is letűnt a színről, némi - 9,5 milliárdos - közkiadást hagyva maga után. Az ezzel kapcsolatos vizsgálat állásáról az ÁSZ-jelentés beszámol, a vizsgálat még nem zárult le teljesen.

A kiadási oldalon többletek is voltak, például a tervezettnél magasabb infláció miatt magasabbak voltak a nyugdíj-kiegészítések, és a MÁV is mintegy 60 milliárddal több állami támogatást nyelt el a tervezettnél.

Miközben a költségvetés így alakult, nemzetközi versenyképességünk a rangsorban további 8 hellyel esett vissza, a munkatermelékenység minimálisan, a tervezetthez képest csak kétharmaddal, 1,6 százalékkal növekedett, az amúgy is alacsony beruházások további 10 százalékkal csökkentek.

A foglalkoztatás tovább romlott, és igazán büszke lehet a kormány arra, hogy ma a foglalkoztatottak száma 50 ezer fővel alacsonyabb, mint 1994-ben volt. A reálbérek 4,8 százalékkal, a reálnyugdíjak 2,2 százalékkal csökkentek. A reálbérek még alacsonyabbak lettek volna, ha a kormány nem hozza előre két hét kifizetését a 13. havi 2008. januárjában fizetendő bérből. Ez tehát látszatbéremelés volt.

A lakosság helyzetét tovább rontotta, hogy a reálkamatok a bankbetéteknél nulla százalék körül alakultak, amiben nem kis szerepe volt a kamatadónak. A befektetési piac jelenlegi helyzetében nem bölcs dolog a lakosság szerény megtakarításait a befektetések felé irányítani, pedig a nulla körüli kamatok következtében ez történik. A befektetési piac bizonytalanságai miatt így lehet, hogy a megtakarítások jelentős része eltűnik vagy elolvad.

A gazdasági növekedés példátlanul alacsony, 1,3 százalék volt, amivel sikerült elérni az európai 27-ek közül a 27. helyet, és szélesebb kitekintésben is, ez a világon hátulról a 3. helyet jelenti. Természetesen a GDP csökkenésének nem utolsósorban a restriktív gazdaságpolitika az oka. 2007-ben a háztartások fogyasztása 1,9 százalékkal csökkent, ami több mint kétszerese a tervezett csökkenésnek, és ugyanígy a közösségi fogyasztás, ami 3,1 százalékkal csökkent, szintén kétszeresére sikerült annak, amit a kormány tervezett.

Összességében a makroszámok eltérése - a hiánytól eltekintve - lefelé 70-30 százalékos a tervezettekkel szemben. Mindez azt bizonyítja, hogy a kormány, a koalíció képtelen volt átlátni intézkedéseinek várható hatását, és ismét nagyon rosszul tervezte meg az éves nemzetgazdasági folyamatokat. A Megegyezésben most a miniszterelnök aktív patrióta gazdaságpolitikát emleget, holott ez - ritkán használok ilyen csúnya kifejezést - inkább aktív idióta gazdaságpolitikának látszik.

Kétségtelen tény, hogy a nemzetgazdaság súlyponti problémája: az elmúlt hat év során a szocialista-szabad demokrata kormányok regnálása mellett elfogadhatatlan mértékűre, tervezhetetlenre nőtt a hiány, és ennek következtében látványosan megemelkedett az államadósság. Ezekben a kérdésekben mindenképpen lépni kellett, erről szól a konvergenciaprogram. Az viszont nagy baj, hogy mindamellett a kormány figyelme nem terjedt ki arra, hogy versenyképes növekedés nélkül nincs felzárkózás, és ennek javítása érdekében nem is tett semmit. A hiánycsökkentés, amint ez a számokból is kiderül, túl durvára sikerült, és valószínűleg az államháztartás hosszabb távú egyensúlya érdekében kevés eredménnyel járt. A bejelentett nagy ívű reformok végül is inkább csak zavart okoztak, társadalmi támogatásuk nulla volt, amit a kormány két év után vett észre.

Mint ahogy a napokban ünnepelt sikeres őszödi beszédében a miniszterelnök úr elárulta, ezeket a reformokat sem dolgozta ki igazán a kormány, ahogy ő mondta: még a második és a harmadik lépést sem látták előre az úgynevezett nagy rendszerek átalakítása területén. Ez, őszintén szólva, rendkívül nagy korlátozottságra vall, hiszen a nagy jóléti rendszerek megváltoztatása a társadalom legszélesebb rétegeit érinti, a változások előre látása, ezek hatásainak szimulációja nélkülözhetetlen a kormányzásban.

A reformok feletti elégedetlenség hívta életre a népszavazást, ami nemcsak a reformok leállításához vezetett, hanem sajnos a feltett kérdések következtében abban a kérdésben is döntött, hogy a közjavak fogyasztásában részt vevőknek ehhez a fogyasztáshoz nem kell a korábbiaknál nagyobb mértékben hozzájárulnia, ami a költségvetési politikát több évre behatároló hibás meggondolás. A nagy rendszereknél ugyanis az alapvető reformok mellett azt is napirendre kell - vagy kellett volna - tűzni, hogy ezek finanszírozásában a köz, az adófizetők teljes köre, illetve a konkrét fogyasztók milyen arányban vegyenek részt. Magyarán abban, hogy milyen államot is akarunk: olyat-e, ahol a paternalista gondolkodás a jellemző, vagy olyat, ahol az egyén nagyobb mértékben dönthet megszerzett és nála hagyott jövedelme felhasználásáról.

Az úgynevezett egészségügyi reformot - ami torz megvalósulása ellenére is kétségtelenül bizonyos megtakarításokat is eredményezett - sem az ÁSZ-jelentés, sem a Gazdasági Versenyhivatal jelentése nem ünnepelte.

(15.50)

A múlt héten idéztem ezzel kapcsolatban a GVH véleményét, ami a verseny szempontjából értékelte a történteket. Ezt most csak azért ismétlem meg, mert a meghirdetett, de nem valós cél az volt, hogy ezen a területen növekedjék a verseny, ami színvonalasabbá és gazdaságosabbá tenné a szolgáltatásokat.

Mit mond erről a GVH? A fekvőbeteg-ellátás kapacitásainak és az EP által finanszírozott szolgáltatásoknak szűkítése csökkentette a fogyasztó, a beteg szolgáltatóválasztási jogát, és megerősítette a helyi monopóliumok pozícióit. Mára úgy tűnik, hogy egyes régiókban és bizonyos egészségügyi szolgáltatások terén a szabályozás és finanszírozási beavatkozások hatására kialakult hiányok és az ebből fakadó várólisták terjedelme akkora, ami már a betegek biztonságos ellátását, a rendszer megfelelő működésének fenntarthatóságát veszélyezteti.

Az egészségügyi reformot az utcán úgy értékelik, hogy megcsúszott a nagy, 1600 milliárdos biztosítási buli, és ezen persze meg lehet sértődni a klienseknek és pártfogóiknak. Az egészségügy területén azonban a spontán privatizáció tovább folytatódik, és ebben a hangoskodó ellenzékiek is nagy lendülettel vesznek részt. Ha már ezek a privatizációs folyamatok megállíthatatlanok, jobb lenne meghatározni a privatizáció törvényes kereteit, így ez kevesebb veszteséget okozna az állami vagyonban és az egészségügyi ellátásban.

Most a lankadt, erőtlen kormányzás időszakát éli az ország, az érdemi problémák kezelése nulla, pedig számos nagy, megoldásra váró feladat áll előttünk. A helyzetet a kisebbségi kormányzás és az MSZP-SZDSZ kapcsolata határozza meg, vagyis az, hogy se veled, se nélküled nem tudok élni, de folyamatosan gyilkoljuk egymást. A miniszterelnök úr különböző ötletrohamok alapján kialakított kiérleletlen javaslatokat terjeszt megszokott és szokatlan formákban az ország elé. Ezek a javaslatok nem egybecsengők, ami kialakulatlan jövőképről, határozatlanságról és elvtelenségről tanúskodik.

Most az úgynevezett bársonyos reformok következnek. Nehéz ezt értelmezni, és egyre inkább úgy tűnik, mintha a jelenlegi kétségbeejtő helyzet létrehozásában az SZDSZ nem vett volna részt. Úgy kritizálja a kormány tevékenységét, mintha nem ügyködtek volna közösen az elmúlt esztendőkben az ország sorsának nem túl szerencsés alakításában.

A törvényjavaslat formai kérdéseiről elmondhatjuk, hogy a zárszámadás korábbi hiányosságai változatlanok. A számtalan kötet nem segíti elő az átláthatóságot, nem segít a döntés megalapozásában, az évek közötti összehasonlításban. Ez annyira igaz, hogy a részletes fejezeti jelentéseknél még tartalomjegyzéket sem találunk. Az ÁSZ-jelentés úgy fogalmaz, hogy a prezentáció minősége, a jelenlegi előírások, illetve tervezési és beszámolási rendszer mellett érdemben tovább nem fejleszthető, ami azt jelenti, hogy a felsorolt feladatok elvégzéséhez nagy sürgősséggel kell hozzálátni.

A költségvetési törvény előírásainak teljesítése nehezen áttekinthető, az információk a zárszámadási törvényjavaslat különféle részeiben, a zárszámadási törvényjavaslat normaszövegében, törvényi mellékleteiben, általános indoklásában, illetve fejezeti köteteiben esetenként, évenként változó módon jelennek meg - mondja az ÁSZ, és ez sajnos igaz. Hozzáteszem, hogy ugyanazon tényekre vonatkozó számok kisebb-nagyobb eltéréseket mutatnak, nehezen követhető, hogy mikor tükröznek az adatok pénzforgalmi és mikor egyéb szemléletet.

Továbbra sincsenek összefoglalva az anyagban a hosszú távú kötelezettségvállalások, a PPP-projektek és azok hatékonysági vizsgálatai, ami a magyar nemzetgazdaság jelenlegi helyzetében különösen indokolt volna. A célok és azok tartalmi teljesülése a jelenlegi finanszírozási és prezentációs rendszerben nehezen vagy egyáltalán nem követhetők - szól az ÁSZ-jelentés. Továbbra is csak azt lehet mondani, hogy a költségvetés elköltött 13 ezer milliárdot, és nem igazán tudjuk, hogy mi lett belőle.

A költségvetés tervezésének és végrehajtásának rendszerében a fegyelmet, a felelősséget erősítő érdemi elmozdulás alig van. A fejezeteknél 2007-ben sem volt meg a feltételrendszere a közpénzekkel való gazdálkodás törvényességi és hatékonysági kontrolljának, ami az elszámolások és a beszámolók megbízhatóságának kockázatát növeli. A zárszámadás ellenőrzése alapján 50 fontos javaslatot tett az ÁSZ a kormánynak, illetve az egyes fejezeteknek, ezekre majd még visszatérek. Az mindenképpen csökkenést jelent a tavalyi 105-tel szemben, de aligha hiszem, hogy ez az eltérés a javulásnak köszönhető.

A hiány kérdését már érintettük, de mint arról már szóltunk, a másik alapkérdés az államadósság alakulása. Az államadósság 2006. évi 65,6 százalékról 2007-re a GDP arányában 66 százalékra emelkedett, ami mögött közel 1140 milliárdos növekedés van, vagyis a kormányzati szektor konszolidált adóssága névértéken a maastrichti adósságmutató 16 735 milliárd volt a 2007. évi előzetes adatok szerint.

A konvergenciaprogramban még 71 százalékra várták a 2007. évi államadósságot, így elmondható, hogy a helyzet ezen a területen a várakozásoknál jobban alakult.

Ha a központi költségvetés hiányát vesszük szemügyre, akkor az államadósság alakulásáról kedvezőbb a kép. Az adósságállomány 880 milliárd forinttal emelkedett, de ennek következtében a GDP-hez mérten a 2006-os 61,9 százalékról 61,3 százalékra csökkent, vagyis az irány megváltozott. Központi kérdésről lévén szó, nehezen érthető számunkra, hogy az államadósság növekedésének korlátját jelentő közpénzügyi törvény miért nem tudott mindeddig a tisztelt Ház elé kerülni, és miért nem tudta azt a tisztelt Ház elfogadni, hiszen ez valamennyiünk érdeke volna. Igaz, egy ilyen törvény határozott korlátokat adna a soron következő választásokon elhangzó programblöfföknek is.

A bevételi oldal alakulásáról: a bevételi oldalon minden fontos adónemben a tervezetthez képet többlettel találkozunk. Ezek a többletek azt mutatják, hogy a jövedelemtulajdonosok a tervezettnél rosszabbul jártak, mert ez a bevételi növekedés nem a nemzetgazdaság látványos növekedéséből, hanem a kivetett adókból ered. A bevételek emelkedéséhez hozzájárul a tervezetet jelentősen meghaladó 8 százalékos infláció, vagyis az inflációs adó. Az inflációs adónak az a nagy előnye, hogy ehhez nem kell az Országgyűlés egyetértését kérni, ezeket a többletbevételeket a kormány csak úgy hozza össze magának az eredeti jövedelemtulajdonosok rovására, és ennek megvan az az "előnye" is, hogy a tervezett támogatások reálértéken alacsonyabb megvalósulás esetén is teljesítésnek tekinthetők.

Szerény mértékben, de hozzájárul a bevételek növekedéséhez a gazdaság kifehérítése, de hogy ez pontosan mekkora, azt nem lehet tudni; 50-80 milliárd körülire becsülik. Ez jó és folytatandó irány, bár erre naiv dolog több száz milliárdos adócsökkentést építeni.

A költségvetés bevételei között az adók GDP-arányosan 39,5 százalékot tesznek ki, ami messze meghaladja a konvergenciaprogramban tervezettet és a 2007. évi arányokat, ahol ez még 37 százalék volt - nagyon magas.

A társasági nyereségadó-bevétel szerényebb lett a tervezettnél, annak ellenére, hogy a tervezett 138 milliárddal szemben csak 110 milliárd kedvezményt érvényesítettek a vállalkozók. A befizetett adó 447,5 milliárd volt, ami 7,8 százalékos társaságiadó-terhelést jelentett a tervezett 9,1 százalékkal szemben. A társasági adó ilyetén alakulása nyilvánvalóan a vállalatok piaci helyzetének problémáiból ered.

Ugyancsak alulteljesült az evás vállalkozóktól származó adóbevétel, ami szintén az előző okokra vezethető vissza. Az áfánál, a jövedéki adónál és a regisztrációs adónál túlteljesítést láttunk, ugyanez jellemző a személyi jövedelemadóra is. Érdekes ellentmondás, de akár azt is mondhatnám, fájdalmas, hogy a reálbérek és a reálnyugdíjak csökkenése ellenére az szja-bevétel 70 milliárddal több a tervezettnél, és 240 milliárddal több a 2006. évinél. Az átlagos adóterhelés itt 19 százalék.

A személyi jövedelemadó kedvezményei 2006-ról 2007-re mintegy 50 milliárddal nőttek, és 22 milliárddal meghaladták a 2007. évi előirányzatot. A növekedés nem az adójóváírásoknak köszönhető, ez csökkent, hanem az egyéb tételeknek, amelyek 2006-ról 2007-re 119 milliárdról 180 milliárdra emelkedtek. A növekedés oka az úgynevezett adóterhet nem viselő járandóságok adója. Az itt jelentkezett növekedés közel 75 milliárd forint. Ez nehezen egyeztethető össze azokkal a kijelentésekkel, amelyek az adórendszer átalakítására vonatkoznak, és ahol az adókulcsok és kedvezmények párhuzamos csökkenésének kellene végbemennie.

Hogy pont ennek a kedvezménycsoportnak kell növekednie, miközben a felnőttképzés, a számítástechnikai eszközök beszerzésének és a szellemi tevékenységnek a kedvezményét törölte a koalíció a rendszerből, az semmiképp sem tűnik helyesnek.

(16.00)

Az ezeket az adatokat tartalmazó táblázat a 42. fejezet keretében található. Sajátos a hozzá fűzött megjegyzés: "Az adózók által ténylegesen érvényesített adókedvezmény kevesebb, mint a táblázatban szereplő kedvezmények összesítéséből adódó eredmény." Ez meg mi? Találós kérdés? Vagy mire jó így egy ilyen táblázat? Az illetékbevételek szerényen növekedtek, az örökösödési illeték azonban a tervezett bevétel kétharmadára teljesült, vagyis 12,2 milliárd éves bevételt eredményezett. Nehezen érthető, hogy az MDF által szorgalmazott, egy személy 25 millió forintos örökösödésig terjedő illetékének megszüntetése miért elfogadhatatlan a parlamenti többség számára, hiszen ez a társadalom szerényebb jövedelemmel rendelkező rétegei számára igen fontos, és ennek következtében semmi igazságtalanság nem történik.

A bevételkiesés pedig a költségvetés szempontjából - beleértve az önkormányzatokat is - szinte érzékelhetetlen. A 2007. esztendőben tovább nőttek az adótartozások, amelyek összege az év végére 130 milliárd növekmény mellett 1080 milliárd forint volt. E mellett a hatalmas kintlévőség mellett nem lehet egyszerűen elmenni, ez mindenképpen a kormány, illetve a kormányhivatalok munkájának rossz minőségére utal. Az MDF javasolja egy projekt kidolgozását a hiány növekedésének reális szinten való tartására, illetve az adótartozások mértékének csökkentésére. Az ÁSZ jelentése szerint ez az adat nem hiteles, mivel bizonytalan, sőt hibás adatokra épül.

Általában úgy tűnik, hogy az indokoltnál több baj van az APEH adatkezelésével és informatikájával, ami nem kis mértékben gátolja a tisztánlátást, például a társadalombiztosítás helyzetének megítélésében. Ez elfogadhatatlan. Nem lehet szigorú büntetések mellett kötelezettségeket róni az adóalanyokra, miközben a hivatal messze nincs a helyzet magaslatán. Mint tudjuk, az adórendszer rendkívül bürokratikus, egyesek szerint az Európai Unióban a GDP 3,6 százalékát jelenti az ezzel a bürokráciával kapcsolatos tevékenység, amíg nálunk ennek több mint kétszerese, 7,4 százalék, 1400 milliárd forint. Az adóegyszerűsítés tehát nemcsak jelszó kellene hogy legyen, hanem fontos, megvalósítandó feladat, ami jelentős költségmegtakarítást idézne elő a vállalkozásoknál és a lakosságnál egyaránt.

A hamarosan tárgyalandó adójavaslatok ezzel szemben az adórendszert még kacifántosabbá teszik, például az elképzelt társadalombiztosítási köztehercsökkentés igen bonyolult adminisztrációt követel, és óriási trükkökre ad lehetőséget. Megjegyzem, a közgazdászok szerint az adózásban nem lehet társadalmi konszenzust várni. Az adózás örömet ritkán okoz, és hamisan cseng az is, hogy polgárbarát. Az adótörvényeket tehát meghatározott társadalmi célok alapján kell kidolgozni, sokszínű érdekek figyelembevételével, és igyekezni kell elfogadtatni őket a lakossággal is. A bevételi oldal, a központi költségvetési szervek és a fejezeti előirányzatok is jelentős többletbevétellel zártak, ami megint a tervezés minőségét kérdőjelezi meg.

A kiadási oldal alakulása: 2007-ben folytatódott a központi költségvetés intézményrendszerének átalakítása, de ez az év végére sem zárult le. A szervezeti változások a fejezetek széles körét érintően valósultak meg, intézményi megszüntetések, összevonások történtek, erősödött a területi koncentráció. Ezek az átalakítások egyszeri többletkiadásokat jelentenek, de hosszabb távon, ha nem történik visszarendeződés, megtakarításokhoz fognak vezetni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek az átalakítások kellően átgondoltak és szervezettek voltak, és az ÁSZ szerint nem volt megoldott a megszűnő intézmények bizonylatainak szabályszerű kezelése sem. Mindezek ellenére még 450 szervezet működik a központi költségvetés és 13 ezer az önkormányzatok mellett, ami nagyon sok.

A kiadások funkcionális szerkezete változott, az állami működési funkciók a 2006. évi szintet alig haladták meg, az eredeti költségvetési törvény szerint itt viszont 16,2 százalékkal túllépték, és arányuk az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásai között 2,1 százalékkal nőtt. A jóléti funkciók reálértéken 60 milliárd forinttal csökkentek, 163 milliárd csökkenést láttunk reálértéken az egészségügyi kiadások között, és 50 milliárd a csökkenés az oktatási tevékenységekben és szolgáltatásokban.

Ez annál is érdekesebb, mivel a miniszterelnök úr a Népszabadságban közzétett cikkében az oktatást súlyponti kérdésként kezeli, ami egyébként helyes cél, de úgy látszik, nálunk a súlypontokra mostohasors vár. Különösen figyelemre méltó az oktatási tevékenységek és szolgáltatások kiadásainak csökkentése, ha figyelembe vesszük, hogy ezek között az iskolai előkészítés, az alapfokú oktatás 20 százalékos növekedése is szerepel. Egyértelműen a legelárvultabbak a felsőfokú oktatás és az úgynevezett egyéb oktatási kategória.

A társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások nominális szintje szintén 60 milliárddal csökkent, amiben az alacsony táppénzkiadások - úgy látszik, a rossz egészségügy mellett a magyarok egészségesebbek - és az egyéb szociális támogatások reálértékének egyharmados csökkenése játszott szerepet. A nyugellátás a magas infláció következtében meghaladta a tervezettet és 11 százalékkal a 2006. évit.

Ez persze, mint már mondtam, nem változtat azon, hogy a reálnyugdíjak is a szocialista szokásoknak megfelelően reálértéken megint jelentősen csökkentek. A költségvetési kiadások közül reálértéken csökkentek a szórakoztató, kulturális tevékenységek területén a ráfordítások, és arányaiban is kisebb lett a gazdasági funkció kiadási szintje. Ami igazán örvendetes, az az, hogy az államadósság-kezelés kiadásaira a költségvetés 106 milliárddal kevesebbet kellett hogy elköltsön annál, amit előre megterveztek. Sajátos, hogy a költségvetési szervek tartozásai továbbra is magasak, bár a 2006. évi 26 milliárd 2,5 milliárddal csökkent.

Ez azt bizonyítja, hogy a költségvetési intézmények feladatainak és az ezek ellátásához szükséges források meghatározása még mindig nem történt meg, ami kormányzati hiba - tartalmazza az ÁSZ-jelentés 111. oldala. Az ÁSZ-vizsgálat egyébként a költségvetési szféránál: a vizsgálatok alapján a központi költségvetés vonatkozásában a zárszámadási törvényjavaslatban szereplő pénzforgalmi adatok összességében megbízhatóak. Ezen belül az ÁSZ azonban a lényegességi küszöböt meghaladó mértékű hibát és hiányosságot tárt fel számos területen.

A felsorolásban többé-kevésbé mindig ugyanazokkal a fejezetekkel találkozunk. Az elkülönített állami pénzalapokról: az elkülönített állami pénzalapok közül mindegyik többlettel zár, bár ez nem minden esetben üdvözlendő eredmény, az alapok többlete 6,4 százalékkal haladta meg a tervezettet, ami arra vezethető vissza, hogy ezek 75,2 százalékban járulékbefizetésre épülnek, vagyis 2007-ben a tervezettnél több járulékot fizettünk be ezekben a vonatkozásokban is.

A Munkaerő-piaci Alappal az MDF véleménye szerint továbbra is bajok vannak, a kiadások belső szerkezete nem jó. Az alapból a passzív ellátásokra - amit népszerűen munkanélküli-segélynek nevezhetünk - mindössze 90 milliárdot fordítanak a 367 milliárdos bevételből. Ezt tartalmazza a 2. kötet 717. oldala. 113 milliárdot fizetnek be a költségvetésnek, ez magas. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök 102 milliárdot tesznek ki - foglalkoztatás elősegítése, oktatás -, ám ezek foglalkoztatási hatása nehezen követhető. Sokkal szigorúbbnak kellene lenni az ellenőrzésnek, mert úgy tűnik, itt hatalmas pénzeket költünk el különösebb eredmények nélkül. Kifogásoljuk továbbá azt is, hogy az alap kiadási főösszegének 9,1 százalékát költi el a Munkaerő-piaci Alap saját szervezetének működésére, ami más szóval több mint 30 milliárdot jelent. Ez elfogadhatatlanul sok.

Szokás szerint kifogásoljuk a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap gazdálkodását, amely az 52 milliárdos bevételéből csak 27 milliárdot költött a hazai innováció támogatására és további 4-et egyéb fejlesztésekre, miközben 19,5 milliárdos megtakarítása keletkezett. Az eredeti tervek szerint a bevételeit az utolsó forintig az innováció fejlesztésére kellett volna fordítania, hiszen ezen a területen látványos elmaradásban vagyunk. A történet ismert, ez minden évben így történik, ám az alap szép lassan a kormány bankjának mondhatja magát, megjegyzem, az alap bevételei 20 százalékkal haladták meg a tervezettet.

Miután az időm rettenetesen fogy, még egy dologra szeretnék hivatkozni, ez pedig az önkormányzatok eladósodása és a kötvénykibocsátás méreteinek irtózatos növekedése, ami - ha nem teszünk valamit ellene - beláthatatlan következményekkel fog járni.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy a helyzet Magyarországon némileg javult, de alapvetően változatlan, és ha így folyik tovább, akkor lemaradásunk az európai uniós versenytársainkkal szemben vagy mellett nem stagnálni fog, hanem tovább fog növekedni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom. Folytatására és lezárására várhatóan a következő héten kerül majd sor.

(A jegyzői széket Pettkó András foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Miután a tervezett időbeosztásunkhoz képest előreszaladtunk egy kicsit, és a kormány képviselője a Gazdasági Minisztérium részéről útban van a plenáris ülésre, ezért egy pici szünetet tartunk, míg meg nem érkezik várhatóan Puch László államtitkár úr. (Közbeszólás: Itt van!) Ezek szerint már meg is érkezett. Kérem, szóljanak neki, hogy a Házszabálynak megfelelően a teremben tartózkodjon, és megkezdhessük a napirend tárgyalását. (Puch László belép az ülésterembe.) Megjött államtitkár úr, ez egy jó hír. Eddig tartott a szünet. (Derültség.)

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának a folytatása és annak lezárása. A törvényjavaslatot T/5723. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5723/1., 2. és 3. számokon kapták kézhez, és a honlapon megtekinthetik képviselőtársaim.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőnek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15 perces időkeretben. Bebes István, a Fidesz képviselője az egyetlen írásban jelentkezett képviselőnk. Öné a szó, parancsoljon! Mindjárt adják a hangot a kollégák. (Pettkó András: A kártya!) A jegyző hangosan jelzi, hogy kártya. Képviselői kártyát fogad el egyedül, magyar kártya kizárva. (Pettkó András: Bankkártya is. - Bebes István az olvasóba helyezi képviselői kártyáját. - Pettkó András: Most már jó.) Most parancsoljon, öné a szó.