Felszólalás adatai

BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Órákban, napokban, hetekben lehet mérni azt az időszakot, amióta a 2008-as költségvetés tervezetét először kézbe fogtuk, és itt hallgatva a vitát én magam is úgy gondolom, hogy nem árt ismételni, hogy ennek a hosszú folyamatnak valójában mi is a célja, és mi ad értelmet azon túl, hogy mintha egymás mellett beszélgetnénk, elbeszélnénk. Természetesen úgy gondolom, hogy a parlamenti demokráciában a parlament mint a kormányzat egyik legfontosabb vagy legfontosabb ellenőrző testülete, igen, közünk van hozzá, hiszen mi fogadjuk el a közpénzek felhasználását a következő évben, és persze képviselőként pedig rendelkezünk azokkal a szakmai tudásokkal, képviseletünket jelentő emberi tapasztalatokkal, ami miatt itt lehetünk.

A kapcsolódó módosító indítványok tartalomlistáját, ha megnézzük, akkor azt kell mondanom, hogy bizonyára - mint ahogy többen is megfogalmazták - közös tartalmi pontokat tudunk föllelni ezekben a módosító javaslatokban, mégpedig azokat a tartalmakat, amelyeket különböző viták folyamatában mi kölcsönösen megfogalmaztunk, vagy kormánypárti képviselőként, egyéni képviselőként fontosnak tartunk az adott körzetet illetően. Én most azokról a módosításokról szeretnék beszélni, amelyek a közfeladatok közül elsősorban az oktatásról szólnak. Szívemhez közel áll, hogy a vita időmérlegében talán a legnagyobb időtartam, ami erről szólt itt az általános, a részletes vitában és a módosító javaslatoknál is. Kérem szépen, nyilván azért, mert pontosan ugyanaz az értékrendünk, fontos közszolgáltatás, nagyon fontos társadalmi érdek, jövőnket építő, és ezek nem szlogenek, valóságos értékek.

Kormánypárti képviselőként azért a módosító indítványok közös jellemzőjét azokban az értékekben tudom bemutatni, amelyeket koherens módon képviseltünk. Mi a fontos számunkra? A társadalmi esélykülönbségek csökkentése; ebben van az oktatásnak szerepe. Kiszámítható és szakmailag garantált minőség minden gyermeknek; állampolgári jog, alkotmányos jog, szakmai érdek, társadalmi érdek. És persze a költségvetés szempontjából egy takarékos, hatékony működés és ésszerűség, mi mibe kerül, és nem többet, mint ami föltétlenül szükséges. No, ezek azok az alapelvek, amelyek mentén, ha vizsgáljuk az oktatással kapcsolatos módosításokat, akkor én néhányat megerősítek ilyen szempontból, néhányat pedig talán újként megemlítek.

A takarékos, hatékony működés - ami az egyén szempontjából, az állam szempontjából is rendkívül fontos - témakörét igazolja a szakképzéshez benyújtott módosítás. Bizonyára önök közül is többen ismerik, hogy ma már a szakképzés rendszerében az érettségire épülő OKJ-s szakmák oktatásának jelentős hányadát jó néhány szakképző intézmény az előkészítő évfolyamokra - a 11-12. évfolyamokra - behozza, ezáltal, ha úgy tetszik, lerövidíti az érettségi utáni szakképzési tanulási időt. Ez jó a gyereknek, ez jó az iskolának, bizonyára jó az államnak. Éppen ezt felismerve, módosító indítványként az ilyen típusú képzésekhez normatívát rendelünk, szakképzési normatívát módosító javaslatunkkal a 11. évfolyamra; hiszem, hogy szakszerű és hatékony módosítás.

Az esélykülönbségek csökkentése témakörében többen említették a kistérségek szerepét, a kistelepülések iskoláit. Én azt gondolom, hogy ebben koherens volt a kormánypárti frakció, és talán ennek a szakbizottsága is, hiszen elejétől kezdve azt mondjuk, hogy költségvetési forrásokkal segítsük azt elérni, hogy a kistelepüléseken maradjanak meg az általános iskolák alsó tagozatai 1-4. osztályai, most kiegészítettük a kapcsolódó módosító indítványunkkal ezt további pénzügyi támogatással, illetve hozzákapcsoltuk az óvodát. Ugyanakkor azt mondjuk, hogy a felső tagozatos szakmai, szaktárgyi oktatási feltételeket nem tudjuk minden kistelepülésen jó színvonalon biztosítani, ezért ösztönözzük a társulási formában történő továbbtanulást. Ugyanilyen módon hozzárendeltük ehhez a bejáró-, az utazási költségek támogatását segítő normatívák változását is.

De, ha már itt tartok, szintén esélykülönbségi téma: a Megyei Jogú Városok Szövetsége, amely, tudom, az ország nagyvárosait tömöríti, egy olyan kéréssel, módosító indítvánnyal fordult hozzánk, amelyben a náluk tanuló vidéki tanulók bejárónormatívájának emelését kérték, Szabó képviselő úr már erről beszélt. Én ezt azért tartom esélynövelő és esélykülönbséget csökkentő intézkedésnek, mert ezzel a költségvetési támogatással is talán tudjuk azt garantálni, hogy ezekben a nagyvárosokban az a széles oktatási kínálat, amit nyilván az önkormányzatok jelentős arányban saját forrással kiegészítve tudnak biztosítani, ezek a jövőben is kínáljanak az agglomerációban a nagyváros körül lévő településeken élő fiatalok számára elérhető továbbtanulási lehetőséget. Kérem, támogassák ezt a kezdeményezésünket.

Szintén az esélykülönbség csökkentését gondolom, amikor arról kell szólnunk, hogy a művészeti oktatási intézmények kibeszélt modelljében... - Vincze képviselő úrra kell hogy reagáljak - , ön tanárember, úgy tudom, hozzám hasonlóan, van egy szakmai elhivatottságunk. Énszerintem az egy üdvözlendő dolog, ha egy szakterület szakmai minősítésében az adott szakmát ismerők szakmai tudására alapozunk. Én személy szerint el tudom képzelni, ha mondjuk, kémia-fizika szakos tanárként engem egy énekszakos vizsgált volna, hogy én hogyan tanítok, bizonyára a hanghordozásom színében nem kapnék ötöst, lehet, hogy egyébként a szaktárgyam tanításában kiváló vagyok. Én hiszek abban, hogy ez egy jó irány, ráadásul el is fogadták ezek az intézmények ezt a féle minősítési rendszert.

Képviselőtársaim! Biztosan nem tudunk minden problémát megoldani a közoktatási feladatellátásban, és bizonyára más területen sem, de ezek a lépések, ezek a módosítások nemcsak forintosítható többletet jelenthetnek a kapcsolódó módosítások okán - az általam elmondott példák egyébként forintosított többletet jelentenek -, hanem stratégiai értékeket és üzeneteket is hordoznak. Ezért én úgy gondolom, közös a felelősségünk, ha ezeknek a forintoknak a kommunikációját, az értelmezését a parlamenti döntés után elvégezzük.

Engedjék meg, hogy egyéni országgyűlési képviselőként is - csatlakozva néhány előttem szóló képviselőhöz - szóljak arról, és kérjem önöket egy sajátos módosító indítvány támogatására. Szolnok város és környékének, a Tisza mentén élő embereknek a képviselője vagyok itt a parlamentben, egy olyan Közép-Tisza-vidéki városban és város környékén, ahol, ha valaki a gyönyörű Tiszántúlra akar átmenni, át kell menjen a Tiszán, ahhoz pedig ma korszerű járművek, hidak kellenek. Ebben a Közép-Tisza-vidéki földrajzi szituációban Szolnok város a híd, a kapu szerepét tölti be, éppen ezért kérem önöket, hogy egy olyan módosító indítványomat támogassák, amely Szolnok városban egy új tiszai híd kiépítésének tanulmánytervéről szól. Nagyon bízom benne, hogy az önök támogatásával a Közép-Tisza-vidéken élőknek nem kell több tíz kilométeres, száz kilométeres kerülővel a Tiszántúlra megérkezniük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)