Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót Soós Győzőnek, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

DR. SOÓS GYŐZŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban szakmai törvény van a Ház asztalán, amelyről azt lehet gondolni, hogy szakemberek konszenzusával készült el és itt, a parlamentben néhány részletkérdésről folyik majd a vita, azokról a részletkérdésekről, amelyekben nem született megállapodás.

Varga Mihály államtitkár úr azt mondta az expozéjában, hogy felmerült a kerettörvény készítésének a lehetősége, de a feltételek ehhez még nem érettek meg. Tállai képviselő úr pedig azt mondta, hogy nincsen koncepcionális vita. Gondolom, azon képviselőtársaim is, akik ebben az elég szűk körű szakmát érintő kérdésben nincsenek otthon, sejthetik ebből, hogy teljes konszenzus és egyetértés nincs a kérdésben.

Egy dologban mindenképpen egyetértés van: egyetértés van abban, hogy az 1992-től hatályos számviteli törvény megérett az újrakodifikálásra. 1992-ben az akkori számviteli törvény korszakos jelentőségű volt, hiszen addig pénzügyminiszteri utasítások szabályozták ezt a területet - ez nagymértékben áttekinthetetlen volt - és '92-től kezdve szabályozta törvény a gazdasági életnek ezt a fontos területét.

(10.50)

Az e területeken tevékenykedőknek is teljesen új szemléletmóddal kellett megbirkózniuk, hiszen már nem az irányítást kellett szolgálniuk, nem a tervutasításoknak megfelelően készítették az elszámolásokat, hanem információkkal kellett ellátni azokat, akiket el kellett: a tulajdonosokat, a piac szereplőit. Azóta azonban, '92 óta újabb gyökeres fordulat, változás történt a magyar gazdasági életben, hiszen a tulajdonosi szerkezet alapvetően megváltozott a privatizáció folytán. Ezeket a változásokat kell a számviteli törvénynek és az elszámolásoknak követnie.

Reményeink szerint küszöbön áll hazánk európai uniós csatlakozása. Szükségszerű, hogy a jogharmonizáció igényeinek megfelelve ezen a területen, tehát a számvitel területén is igazítsuk szabályozásunkat az európai gyakorlathoz. A jelenleg hatályos számviteli törvény nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Szabályozza a gazdálkodással kapcsolatos legfontosabb gazdasági eseményeket, a bizonylatolástól a közzétételig. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy ez a most hatályos számviteli törvény kerettörvény, és nagyon helyes szabályozás az, hogy e kereteken belül a részletek kidolgozása a vállalkozások feladata.

Ezt a szabályozást a vállalkozások a számviteli politikájuk elkészítésével végzik el. Ez az általános gyakorlat a fejlett piacgazdaságokban, egész Európában így van ez. Vagyis az, hogy van egy törvényi szintű keretszabályozás, alkalmaznak részletes szabályokat, tehát a részletes szabályokat számviteli sztenderdekbe foglalják; s ezen túl van a vállalatoknak egy sajátos szabályozási lehetőségük mindezen kereteken belül. A jelenleg hatályos számviteli törvény, a '92-től hatályos törvény is ezt a célt tűzte ki. Vagyis a kerettörvény mellett szükséges lett volna - és itt a "lett volna" kifejezésen nagyon fontos hangsúly van - a számviteli sztenderdek megalkotása. Sajnos ez nem történt meg az elmúlt közel egy évtizedben, a nyolc év során, meg kellett volna hogy történjen, meg kellett volna hogy kezdődjenek ezek a munkák; egyébként megkezdődtek már, de igazi eredménye ennek a tevékenységnek még nincs.

Az történt az elmúlt nyolc évben, hogy állandóak voltak a törvénymódosítások, amelyek a gyakorlati életben felmerült problémákat kívánták törvényi szinten a parlamentben rendezni. Ez annak ellenére történt, hogy a felmerült problémák nagy részét lehetett volna és kellett volna sztenderdekben szabályozni. Mára kialakult az a helyzet, hogy a számviteli törvény ismét igen terjedelmes, sok tekintetben áttekinthetetlen, és elveszítette korábbi keretjellegét. Ezért is mondtam azt a bevezetőben, hogy egyetértünk abban, hogy az újrakodifikálás igen időszerű. S amikor azt mondjuk, hogy a gazdasági életnek ez a fontos területe megérett az egységes újraszabályozásra, elismerjük az elmúlt nyolc évnek ezt a hiányosságát.

A kérdés csak az, hogy a most benyújtott szabályozás visszatér-e a helyes elvekhez; úgy szabályoz-e, hogy törvényi szinten meghatározza ezeket az elveket, és a többit szakmai szervezetekre és vállalkozásokra bízza. Vagy egy olyan koncepcióból indul ki, hogy az állam mindenható, mindent tud, és erre a filozófiára épít.

Sajnos ez az a pont, amikor a törvény benyújtásához kapcsolódó egyetértésünk bizony megbicsaklik. Egy olyan törvényjavaslat fekszik képviselőtársaim asztalán, amely a piacgazdasági elvekkel ellentétes elvekre építve túlszabályoz. Minden kérdést törvény szinten kíván rendezni. Ez egy olyan hibás koncepció, amely azt mutatja, hogy az állam egy ilyen, nagyon speciális szakmai kérdésben is rá akar telepedni a vállalkozásokra. Ez ellentétes az európai uniós gyakorlattal is, és így bizony nem a jogharmonizációt szolgálja.

Persze ebből a gazdaságszervezési filozófiából is ki lehet indulni, de ez nem a szabad piacgazdaság útja. A fejlett országokban kialakított számviteli elszámolások rendjéhez való közelítés a kerettörvényi szabályozást követelné meg. Ehhez kapcsolódnak a számviteli sztenderdek, és az így kialakított kereteken belül a számviteli politikát alakítják ki a vállalatok. A most benyújtott szabályozási modell azért is hibás, mert nem lehet a gazdasági eseményeket a törvényhez igazítani. Most majd ismételten és újra, minden alkalommal új problémák fognak felmerülni, és a parlament elé fognak ezek kerülni.

Az 1992-es számviteli törvény hatálybalépése előtt ezeket a kérdéseket különféle pénzügyminisztériumi leiratok sokasága igyekezett megoldani. Így aztán teljesen áttekinthetetlenné tette az egész rendszert és az egész hibás szabályozást. Sajnos az elmúlt évek gyakorlata is azt mutatta, hogy a törvényt szinte minden évben módosítani kellett, így romlott a jogbiztonság. Persze minőségi különbség volt az elmúlt években az azt megelőző időszakhoz képest, hogy ezek már nem miniszteri utasítások voltak. Bár azért azt is meg kell hogy jegyezzem, hogy a most benyújtott törvénytervezet több fontos területen a kormánynak ad szabályozási felhatalmazást, így külön is utalnék a számviteli területen dolgozók oktatására, amit majd a kormány külön fog szabályozni.

Ha ezt a részletes szabályozást tartalmazó törvényt fogadja el a parlament, akkor biztos, hogy minden évben ismét tárgyalni fogja a tisztelt Ház a számviteli törvény módosítását. Azt hiszem, képviselőtársaim, hogy ez nem lehet célunk, hiszen eddig még egyetértés látszik abban, hogy az állam ne avatkozzon részletekbe menően nemcsak az állampolgárok, hanem a vállalkozások életébe se.

A benyújtott számviteli törvény filozófiája ettől az elvtől bizony elmozdulást jelent. Emiatt hátrányos a törvényi szabályozás a vállalkozások számára is. Külön is hátrányt jelent ez a szabályozás a kisvállalkozásoknak, mert nekik olyan információkból kell kiválasztani a rájuk vonatkozó részt, amelyek számukra általában érdektelenek. Ezzel a törvény nagymértékben megnöveli a kisvállalkozások adminisztrációs terheit, nehezíti elszámolásuk elkészítését. És ez bizony a kormányprogrammal is ellentétes.

A számviteli szakma legmagasabb szintű magyarországi szakmai szervezete a Magyar Könyvvizsgálói Kamara. Tevékenységét törvény szabályozza, és szakmai véleményük ezekben a kérdésekben - mármint számviteli kérdésekben - meghatározó. A Könyvvizsgálói Kamara több mint száz pontban fogalmazta meg azokat a konkrét szakmai észrevételeit, amelyekkel szerintük javítható a tervezet. Ebben önmagában semmi rendkívüli nincs, hiszen elvileg lehetőség van a szakmai észrevételek megvitatására és a törvénytervezetbe való beépítésére. Legfeljebb a nagyságrenden csodálkozhatunk el egy kicsit, ami egy szakmai törvény esetén nyugodtan nevezhető rendkívülinek. Persze, visszatekintve a parlament elmúlt két évi tevékenységére, csekély az esélye annak, hogy a tervezet módosító indítványok tömegének elfogadásával alapvetően megváltozzon. Erre különösen kevés az esély egy olyan törvény esetében, amelyet természetszerűleg csak a képviselők kisebbik része tud megérteni, hiszen egy szűk szakmai törvényről van szó. Azért is látok erre a módosításra kevés esélyt, mert olyan koncepcionális, gazdaságfilozófiai kérdésről van szó, amin nem hiszem, hogy a kormányzat a vita során változtatni akarna. Remélem persze, hogy tévedek, és a benyújtott módosító indítványaink támogatásra találnak kormányzati részről is.

Elég szomorú tapasztalat - és ezt akkor sem lehet megszokni, ha ez vált általánossá az elmúlt két évben -, hogy a szükséges egyeztetések a törvény előkészítése során csak nagyon hiányosan történnek meg, és itt, ez esetben is hiányosan történtek meg. Indokolatlanul rövid volt az egyeztetési idő, és hiányosak az egyeztetésre átadott tárgyalási anyagok. Emiatt megalapozott vélemény sem volt kialakítható.

Mindezek miatt azt javasoljuk, hogy a kormány a tervezetet átdolgozásra vonja vissza, és azt a szükséges egyeztetések után az őszi ülésszakon újra nyújtsa be.

Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy az újraszabályozást fontosnak és időszerűnek tartjuk. Sok olyan eleme van a tervezetnek, amivel egyetértünk. Éppen ezért a javasolt megoldással lehetőség van arra, hogy az eredetileg tervezett időpontban az új törvény hatályba lépjen. Ha ez nem történik meg, akkor módosító indítványokkal próbálunk a tervezetnek olyan irányt szabni, amely megfelel a korábban vázolt szakmai követelményeknek.

Közös érdekünk az, képviselőtársaim, hogy olyan törvényeket hozzon a parlament, amelyek megfelelnek a modern európai követelménynek, és az integrációs jogharmonizációt szolgálják.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és bízom benne, hogy a kormányzat nyitott a jobbító szándékú észrevételeinkre.

(11.00)

Mivel a tervezetet csak nagyszámú módosító indítvánnyal tartjuk elfogadhatónak, ezért célszerűbbnek látnánk az átdolgozást és a korrekt együttműködést ebben a kimondottan szakmai kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Csúcs László úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A számvitelről szóló irdatlan terjedelmű joganyag leginkább úgy jellemezhető, hogy az előterjesztőt a feltétlen megfelelés szándéka vezérli. Úgy igyekszik megfelelni a piacgazdaság követelményének, hogy egyfelől érvényesüljenek a közelgő uniós csatlakozásból fakadó jogharmonizációs elvárások, másfelől hasznosuljanak a '92 óta hatályos törvény alkalmazásának tapasztalatai. Azt, hogy a többirányú megfelelés szándéka az előterjesztésben miként valósul meg, leginkább a szabályozási célkitűzések és a hozzárendelt normaszöveg tükrében értékelhetjük. Értékelésünkhöz azonban célszerű előbb néhány általános észrevételt mérlegelnünk.

A fejlett piacgazdaságok számvitelében - mint ahogy erről már többször szó esett - általános gyakorlat az, hogy törvényi szinten keretszabályozást alkalmaznak, és a részleteket az úgynevezett számviteli sztenderdekbe foglalják. Ezt tűzte ki célul az előterjesztő is, ellenben a megvalósításához szükséges úgynevezett nemzeti számviteli sztenderdek megalkotása, és főként a befogadásához szükséges jogi háttér kiépítése, például az adózási vagy a bírói joggyakorlat tekintetében késedelemben van.

A javaslat ezt érintő rendelkezése, a 176. § nem több, mint szándéknyilatkozat. Ez viszont nem csupán technikai kérdés. Ez a múltra tekintve is figyelmeztető, hiszen a hatályos törvényt az elmúlt években szinte minden évben módosították, az egyre terjedelmesebb és részletezőbb lett, keret jellegét végképp elveszítve vált szinte áttekinthetetlenné.

Mindennek egyenes folytatásaként kell szembesülnünk azzal, hogy az előterjesztő meglehetősen szövevényes, egyben abszolút speciális szakmai kérdésekkel foglalkoztatja a tisztelt Házat. Meg kellene állítani ezt a folyamatot, át kellene térni egy olyan szabályozási rendre, amelyben a parlament csak a valóban odatartozó elvi keretekkel foglalkozik, a piacgazdaság hullámzásait pedig kövessék a nemzeti számviteli sztenderdek, ez utóbbit pedig bízzuk az ezzel foglalkozó specialistákra.

Mindezt azért is jelezzük, mert a túlzottan részletezett szabályozás hátrányosan érinti a kisvállalkozókat is, miközben a kormány adminisztrációs terheik csökkentését szorgalmazza - nem kis ellentmondás. A javaslat százezernél is több kisvállalkozás sorsát keseríti meg, mert a számukra releváns szabályok kiszűrése és alkalmazása komoly fejtörés és többletköltség okozója. Ebbe a körbe természetesen az egyéni vállalkozók nem tartoznak bele. Ez is külön misét érdemelne, hogy ennek mi az előnye és hátránya, viszont tény, hogy a törvény hatálya rájuk nem vonatkozik.

Most már csak az a kérdés, hogy akkor mit tegyünk. Minthogy a szabályozás struktúrájában tér el a nemzetközi gyakorlattól, ezért azt is mondhatnánk, hogy a kormány gondolja újra a készülő számviteli törvény sorsát. Ezzel viszont késleltetnénk a jogharmonizációs lépéseket, és azzal együtt konzerválnánk - legalábbis egy időre - az agyonmódosított és több pontjában már valóban túlhaladott rendelkezéseket. Ezt sem szeretnénk, ezért hát abban reménykedünk, hogy a törvényalkotással kapcsolatos meditációnk értő fülekre talál, még az előterjesztők körében is.

Mindezek fenntartásával elemezzük most már részletesebben is az előterjesztés erényeit és fogyatékosságait!

A szabályozás célja abban foglalható össze, hogy a piac szereplői jussanak hozzá mindazokhoz az információkhoz, amelyek döntéseik megalapozásához szükségesek. A szabályozás az információs végtermékre, a beszámolóra helyezi a hangsúlyt. Az arra vonatkozó részletes előírások, továbbá a számviteli alapelvek érvényesítése a biztosíték arra, hogy a beszámolóban a gazdálkodó megbízható és valós képet adjon vagyoni és pénzügyi helyzetéről, jövedelmének alakulásáról, más oldalról viszont a beszámoló ne tartalmazzon olyan eredményt, amelynek realizálása bizonytalan.

Mindez funkcionális megközelítésben azt jelenti, hogy a piacgazdasági viszonyok között a számvitelnek a piac szereplői, azaz többek között az eladók és vevők részére kell hasznos és szükséges, egyúttal megbízható információt szolgáltatni.

A számviteli törvény jellegében változik, legalábbis annyiban, hogy az eddig meghatározónak tekinthető óvatosság elve némileg gyengül, ugyanakkor markánsan erősödik a valós, megbízható kép adására való törekvés, és ez így rendben is van. Az ismertetett rendezőelvek érvényesítése a törvényjavaslatban olyan szakmai követelmény, ami feltehetően politikai vita tárgyát nem képezi.

Ellenben az kifogásolható, hogy a törvényhez szorosan kapcsolódó külön szabályozási feladatok teljesítése csak a későbbiekben valósul meg, és abból is a kormány által szabályozandó kérdések nem kerülnek a tisztelt Ház elé, így azok áttekintésére sincs lehetőségünk. Ugyanakkor a számvitel újraszabályozása más törvényeket közvetlenül is érint, a társasági adót, talán az iparűzési adót is, amelynek tárgyalása csak a későbbiekben történik meg, noha azok érdemi változása mellett a várható központi és helyi költségvetési összefüggéseket is illene megismernünk.

Megjegyzem: ez az előterjesztés úgynevezett hatásvizsgálatából, főként a jövő évre kitekintve aligha olvasható ki. A képviselők valós döntési helyzetbe csak akkor kerülnek, ha az előterjesztett javaslatot annak kapcsolódó szabályaival együtt ismerhetik meg. Ez, sajnos, sem a kapcsolódó törvények, sem pedig a kapcsolódó kormányrendeletek esetében nem teljesül.

Külön gondot jelent a javaslat 5. §-a, amely szerint az államháztartás szervezetei beszámolási kötelezettségét, a beszámolót alátámasztó könyvvezetési kötelezettségét, a beszámolás és könyvvezetés során érvényesítendő sajátos fogalmi meghatározásokat kormányrendelet szabályozza majd. Mindezt megerősíti a javaslat Felhatalmazás című fejezete is, ahol az előbb említettek mellett további négy különböző szabályozási kérdésben kap felhatalmazást a kormány külön rendelet alkotására, valamint ötödikként a pénzügyminiszter a mérlegképes könyvelői képesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek szabályozására.

A szóban forgó feladatok szabályozásáról készítendő rendelettervezetek bemutatása nélkül, amelyek egyébként az előterjesztés mellékletei lehettek volna, a tisztelt Ház biankó csekket bocsát ki. De ami még ennél is rosszabb, az az, hogy a javaslat szerint kormányrendelet szabályozza az úgynevezett államszámvitel ügyét. Ez indokolatlan különbségtétel a vállalkozók, pontosabban a gazdálkodók könyvvezetése és az államháztartás szervezeteinek könyvvezetési és beszámolási rendszere között.

Úgy tűnik - kérem, cáfolják meg, ha tévedek -, hogy az államszámvitel szabályozása alacsonyabb rendű feladat a gazdálkodókénál, legalábbis szabályozás tekintetében. Tudjuk, a törvényi szabályozás nagyobb garanciát jelent a kormányrendeletnél, főként a szabályozás stabilitása és kiszámíthatósága tekintetében, a demokratikus játékszabályokról nem is szólva.

Ezért indokolt lenne felülvizsgálni a javaslat 5. és 178. §-át azzal, hogy az államháztartás számvitelének szabályait kormányrendelet helyett, a sajátosságokra is figyelemmel külön törvény határozza meg. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a javaslat nem tesz különbséget a nemzeti számviteli sztenderdek készítésének, kidolgozásának, illetőleg azok elfogadásának és bevezetésének feltételeiben. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy az államháztartás szervezeteinek számviteli sztenderdjei legalább olyan speciálisak, mint a vállalkozóké.

Koncepcionális kérdést vet fel a törvényjavaslat értelmező rendelkezései között szereplő ellenőrzés megfogalmazása, eszerint a törvény alkalmazásában ellenőrzésre, jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott, beszámolóval lezárt üzleti évek adatainak a gazdálkodó, illetve adóhatóság általi utólagos ellenőrzése, az önellenőrzés, illetve az adóhatósági ellenőrzés keretében.

Álláspontunk szerint ez nincs összhangban a számviteli törvény előírásait érintő más ellenőrzések, például az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogkörének szabályozásával. A javaslat egyébként is egy kalap alá veszi az úgynevezett gazdálkodó fogalmi körében a vállalkozót az államháztartás szervezeteivel, éppen ezért megítélésünk szerint egyértelműen kellene szabályozni azt, hogy az adóhatóság ellenőrzése nyilván nem foghatja át és nem is helyettesítheti az ÁSZ külön törvényben meghatározott ellenőrzési feladatait.

(11.10)

Ugyancsak aggályos, hogy a törvényjavaslatban nem szerepel a bizonylati rend és bizonylatkezelési szabályzat készítésének kötelezettsége. Ez már csak azért is elgondolkoztató, mert a számviteli politika kötelezően készítendő szabályai között sem szerepel. A vállalkozóra lett bízva, hogy a számviteli politikájában önkéntesen szabályozza-e a bizonylati rendet. Aggályunkat a törvényjavaslat indokolása is alátámasztja, hiszen megállapítja: "A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a bizonylatokat sok esetben nem az előírásoknak megfelelően használják, a bizonylatok hiányosak, megőrzésük nem biztosított, a szabálytalanul kiállított bizonylatok használatával esetenként visszaélnek."

A jelzett problémát csak fokozza, hogy a javaslat 168. §-ában szigorú számadási kötelezettség alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról készítendő nyilvántartás vezetését is a kezeléssel megbízottra vagy a kibocsátásokra jogosult személyre bízza. Mindezek alátámasztására idézem: "Olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja azok elszámoltatását." A kérdés csupán az, hogy milyen az "olyan" nyilvántartás.

A törvényjavaslat 19. §-a szerint az üzleti jelentés nem része az éves beszámolónak, csak a beszámolóval egyidejűleg kell elkészíteni. Ennek alapján érdemes fontolóra venni, hogy az éves beszámoló kötelezően tartalmazza a cash flow kimutatását.

Hasonlóan fontos lenne felülvizsgálni a mérleg tagolására vonatkozó 23. § rendelkezését olyan szempontból, hogy a vállalkozók kezelésében lévő vagyonkezelésre átadott kincstári vagyon a mérlegben külön soron jelenjen meg. Ez ugyanis olyan tartós vagyonkezelésre átadott eszköz, amely folyamatos működtetést igényel, és nem idegeníthető el, mint például az erdővagyon.

További gond - megkockáztatható, hogy a törvény céljának érvényesülését veszélyezteti - a javaslat 22. §-ában megfogalmazott úgynevezett összevonási lehetőség, annak fenntartása ugyanis csökkenti a mérleg információtartalmát. Ezt elkerülendő indokolt lenne a kifogásolt összevonási lehetőség mellőzése.

A szabályozás áttekinthetőségét javítja a sok címre tagolt szakaszolása, ám a végrehajtás szempontjából alapvető fontosságú a fogalmak pontos és következetes használata. Ez ügyben ugyancsak van mit tenni; a pontosítás érdekében a teljesség igénye nélkül jelzünk néhány korrekcióra szoruló fogalommeghatározást.

A javaslat 3. §-a részletezi az értelmező rendelkezéseket, amelyek közül néhány nincs összhangban más törvények hasonló megnevezéssel rögzített fogalmával, vagy hasonló tartalmú fogalmat másképpen neveznek meg. A gazdasági társaságokról szóló törvény például nem ismeri a kapcsolt vállalkozás fogalmát.

Hasonló gond mutatkozik a javaslat 42. §-ában, amely az alárendelt kölcsöntőke mérlegbeli elkülönítéséről szól. Az alárendelt kölcsöntőkének mint pénzintézeti kategóriának általános bevezetése nem célszerű, mivel más ágazatokban nem ismert, ezért az ilyen fogalom használata félrevezető lehet.

Hosszan lehetne még sorolni a fogalmak pontatlan vagy következetlen használatát a javaslatban, amit mindenképpen teljeskörűen kellene áttekinteni, korrigálni a későbbi értelmezési zavarok megelőzésére.

A törvényjavaslat pozitívumai körébe sorolhatók az egyszerűsítési törekvések. Így például könnyíti a kisvállalkozók helyzetét az, hogy az év végén esedékes értékelések körében a javaslat több egyszerűsítést enged meg, amennyiben az nem zavarja a beszámolóban bemutatott vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetet tükröző összkép megbízhatóságát. Ilyen egyszerűsítés például a devizában fennálló kötelezettségek és követelések átszámításának új rendje, amit a jövőben azonos árfolyamon kell értékelni.

Ugyanakkor elgondolkoztató a 2006-ra ütemezett átállás az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre, ami persze nem érinti az újonnan megalakuló és eleve kettős könyvvitellel induló cégeket. A meghosszabbított türelmi idő álláspontunk szerint inkább szolgálja a bizonytalanságot, azzal együtt a megbízható, valós kép igényének torzulását, mint a zökkenőmentes átállást.

Az előterjesztés vitathatatlan pozitívumai mellett látnunk kell azt is, hogy az uniós felzárkózás jegyében fogant javaslat aligha tekinthető végleges, időálló megoldásnak, ennek hiányában pedig adott egyfajta jogbizonytalanság.

A még megoldásra váró feladatok ismeretében a kisgazda frakció most azzal a kompromisszummal tudja támogatni a számvitelről szóló törvényjavaslatot, hogy az előterjesztő mérlegelje a szabályozást érintő koncepcionális felvetéseinket, és még az uniós csatlakozást megelőzően vissza kell tértünk a fejlett piacgazdaságok szabályozási gyakorlatát követő megoldás kimunkálására, illetőleg az annak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megfelelő előterjesztés megvitatására. Egyúttal szívesen vennénk, ha koalíciós partnereink akceptálnák lényegi pontokat érintő észrevételeinket, és közösen korrigálnánk az előterjesztett törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló Václav Klaus urat, a cseh képviselőház elnökét és az általa vezetett delegáció tagjait. (Taps. - Václav Klaus felállva köszöni meg a tapsot.) Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Lotz Károlynak, az SZDSZ vezérszónokának.

DR. LOTZ KÁROLY, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az SZDSZ frakciója a számvitelről szóló T/2517. számú törvényjavaslatot illetően egyetért abban, hogy a jelenleg hatályos számviteli törvény mind koncepciójában, mind az európai uniós irányelvekkel, továbbá más hazai törvényekkel való összhangja tekintetében jelentős átdolgozásra szorul. Abban is egyetértünk, hogy vannak olyan, a mindennapi üzleti élet által felvetett kérdések, amelyek mielőbbi módosítást igényelnek.

Két-három ilyen példát szeretnék említeni. Határozott előrelépésnek tekintendő a beszámolási időszak szabad megválasztására vonatkozó javaslat, ugyanakkor nem világos, hogy miért csak a külföldi tulajdonban álló fióktelep, illetve leányvállalat választhatna naptári évtől eltérő beszámolási időszakot üzleti évként. Megítélésünk szerint - túl a versenysemlegességre vonatkozó aggályokon - sem adózási, sem egyéb megfontolások nem indokolják, hogy az ágazati sajátosságok alapján az üzleti év ne térhetne el bármely beszámoló közzétételére köteles vállalkozás esetében a naptári évtől.

Vagy a külföldi fizetőeszközökben fennálló követelések, tartozások értékelésének változása ugyancsak jelentős előrelépés a hatályos szabályozáshoz képest, ami az óvatosság elvének fontosságát eddig túlértékelte.

Vagy egyetértünk a kamatozó értékpapírok elszámolási rendszerében tervezett változtatásokkal, úgymint a vételár kamattartalmának nettó kimutatása a kamatbevételek és ráfordítások között, továbbá a névérték felett, illetve alatt vett, valamint kibocsátott értékpapírok árfolyam-különbözetének időarányos elszámolását illetően.

Ugyanakkor mindezeket elismerve és figyelembe véve úgy véljük, hogy az előttünk lévő tervezetben az üzleti, a beszámolási, az adózási és a statisztikai célkitűzések, követelmények különböző arányban keverednek, a tervezetben nincs egyértelmű prioritása sajnos az üzleti beszámolónak. Mindezeket tekintve az az általános véleményünk, hogy a tervezet nem épül új koncepcióra, túlrészletezett, túlszabályozott, a szükséges terminológiák sok esetben hiányoznak, a meglévők használata az egyes paragrafusokban nem következetes, gyakran könyveléstechnikai megfontolásokat, konkrét felvetésekre adott problémamegoldásokat tartalmaz. Az e törvény alapján készített üzleti célú beszámolók ezért nem adhatnak majd világos, áttekinthető képet a gazdálkodók tevékenységéről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről - erre már többen utaltak. Egyszerűen nem várható el a kisvállalkozóktól ennek a szabályhalmaznak a pontos és szakszerű alkalmazása, és ahogy Csúcs László képviselőtársam utalt rá, együtt nézve ennek valamennyi hatását, költségkihatásában is kellemetlenül érintheti a kisvállalkozókat.

(11.20)

Megjegyzem, hogy a parlamenti képviselők számára is emészthetetlen ez, de ez most más kérdés. A tervezet hiányossága továbbá, hogy nem veszi figyelembe a Magyar Könyvvizsgálói Kamara által kialakításra és elfogadásra került magyar könyvvizsgálói szabványok vagy sztenderdek létezését, így a törvénytervezet könyvvizsgálattal foglalkozó része sajnos továbbra is nélkülözi a korszerű könyvvizsgálati szempontokat.

Meggyőződésünk, hogy a fenti követelményeket csak egy keret jellegű, a részletszabályokat szakmai testületek hatáskörébe utaló törvény képes kielégíteni. Ez biztosíthatná a törvény stabilitását, szükségtelenné téve a gyakori törvénymódosításokat. Az a határozott véleményünk, hogy itt lenne az idő - és ebben nem tudunk egyetérteni államtitkár úrral - egy keret jellegű, valóban a részletszabályokat más testületekhez, más testületek hatáskörébe utaló törvény kialakítására. Az eseti kérdéseket alacsonyabb jogszabályi szinten, illetve a kialakítandó hazai számviteli szabványokban, sztenderdekben, szakmai állásfoglalásban célszerű egységesen rendezni.

Aggályosnak tartjuk, hogy a 176., illetve 178. §-okban - ahogy ezt Pusztai Csaba képviselőtársam már a számvevőszéki bizottsági véleményében elmondta - csupán említések, ígérvények, felhatalmazások fogalmazódnak meg fontos államszámviteli ügyekben. Mintha a levegőben lógva maradna itt jó néhány olyan fontos, alapvető kérdés, amelyről az Országgyűlésnek, az országgyűlési képviselőknek véleményt kell formálni a jövőben. Aggályosnak tartjuk továbbá, hogy a törvényjavaslat nem mutatja be várható hatását egyes fontos kapcsolódó törvényekkel kapcsolatban. Csúcs László képviselőtársam ugyancsak utalt erre. Különösen az adótörvényekkel kapcsolatban látunk problémákat a társasági, illetve iparűzési adónemekkel kapcsolatban; csak együttes összhatásában kell és lehet a törvényjavaslat hatását igazán értékelni. Megítélésünk szerint ez sajnos nem történt meg.

Összefoglalóan megjegyezzük, hogy a törvényjavaslat alapvetően jobbító szándékú. Ugyanakkor megítélésünk szerint nincs olyan sürgető követelmény, ami a jelenlegi formájában és a jelenlegi törvényalkotási szakaszban mindenképpen új törvényi szabályozást követel. Vannak viszont indokolt módosítások, amelyek a meglévő törvény kiigazításával megoldhatók. Ilyen például az üzleti év megváltoztatásának lehetősége, mint ahogy azt már említettem, vagy a visszaírás megengedése értékvesztésnél, vagy a pénzügyi eszközrendszerre vonatkozó pontosítások. Szükséges ugyancsak felülvizsgálni az Európai Unió 4. és 7. irányelveitől való jelenlegi eltérések megszüntetésének legszükségesebb követelményeit, valamint menetrendjét is.

Mindent összevetve, frakciónk csak lényeges átdolgozással és az említett kiegészítésekkel együtt tudná támogatni az előttünk fekvő törvényjavaslatot. De nem áll távol tőlünk egy olyan megoldás - megjegyzem, a számvevőszéki bizottságban megfogalmazott elég súlyos kritikák alapján úgy tűnik számomra, hogy talán a bizottságtól sem állna távol egy olyan megoldás -, hogy a kormány átmenetileg szakmai egyeztetésre és kiegészítésre visszavonná a törvényjavaslatot. Majd az elmaradt egyeztetések - valóban nagyon rövid idő állt rendelkezésre az egyeztetésekre, amelyhez természetesen fölajánljuk közreműködésünket - pótlása és a módosítások után ismét benyújtaná a törvényjavaslatot, hogy ne kelljen képviselői módosítások tömegével szanaszét szabdalni ezt a törvényjavaslatot is.

Kérem a pénzügyi tárcát e javaslat megfontolására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A gazdasági rendszerváltás minden kétséget kizáróan egyik legfontosabb aktív alakítója a számviteli rend, a számviteli fegyelem törvényben előírt szabályozása. A fejlett piacgazdaságokban több helyen több évszázada kialakult, olyan egységesen értelmezett számviteli előírások elfogadott gyakorlata tesz eleget ennek a feladatnak, amelyek alapján a gazdálkodók megbízható módon áttekinthetik vagyoni és pénzügyi helyzetüket, gazdálkodásuk eredményességét. A '92-ben életbe lépett számviteli törvény minden tekintetben megfelelt azon követelményeknek, amelyeket egy modern piacgazdaság a szabályozással szemben támaszthatott. Sőt, néhány helyen igyekezett pótolni azon sztenderdek hiányát is, amelyek Magyarországon még nem jelentek meg, még nem gyökeresedtek meg az előző időszakban.

Kétségtelen, formálódó piacgazdaságunkban jó és hasznos, ha a kormányzat időről időre áttekinti azokat a törvényeket, amelyek a piacgazdaság fejlődését szolgálják. A számviteli törvény életbe lépését követően eltelt nyolc év tapasztalata, valamint az európai uniós csatlakozásunk közeledte mindenképpen indokolja, hogy ezt a törvényt újragondoljuk. A kormány ez irányú törekvése üdvözölhető, a tisztelt Ház előtt fekvő javaslat mindenképpen hasznos és aktuális.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat, amely az 1992-es törvényen és az azt követő változásokon alapul, most már tartalmazza az európai uniós számviteli irányelvekben megfogalmazottakat, és a nemzeti sztenderdek hiányában részletesebb szabályozást, részletesebb tagolást ad, értékelési szabályokat rögzít. Erre azért is szükség van, mert a magyarországi sajátos jogi, bírói, adózási, ellenőrzési gyakorlat csak a jogszabályokban rögzített előírások végrehajtását ismeri el. Azt mondhatjuk tehát, hogy egyfelől a javaslat szervesen és harmonikusan illeszkedik a nemzetközi gyakorlathoz, másfelől igyekszik jogszabályi előírásokkal kiegészíteni, a nemzetközi sztenderdek hiányát pótolni, más kérdés, hogy ez hosszú távon tartható-e. Minden felelős törvényhozó - szándékában és törekvéseiben - olyan törvényalkotási folyamatban érdekelt, melynek eredményeként világos, egyértelmű, hosszú távon érvényes, ellenőrizhető és átlátható jogszabályok jönnek létre. Másrészről a jogalkotó másik döntő törekvése, hogy a törvényhozás végterméke végrehajtható törvény legyen, melynek végrehajtása széles társadalmi, szakmai támogatást élvezzen.

E javaslat törekvéseiben mindenképpen megfelel az előzőekben említett kritériumoknak. Jól áttekinthető, szerkesztett, rendezett munka. A törvénnyel dolgozók könnyen és gyorsan találhatják meg az általuk keresett témákat, fejezetrészeket. A törvénytervezet összhangban van az utóbbi időben készült, a gazdasági társaságokat és az adózást érintő jogszabályokkal, igyekszik azonos fogalmakat használni, az egyes gazdasági eseményeket, témákat említeni. Jól felépített, érthető fogalmi meghatározások vannak az anyag bevezetőjében, világos és magyaros a megfogalmazás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Melyek azok a tartalmi változások, amelyeket a korábbi törvényi meghatározásokhoz képest előnyös tartalmi meghatározásokkal egészít ki a jelenlegi tervezet? Egyszerűsödik a törvény hatálya. A javaslat pontosan és részletesen felsorolja, és világosan elkülöníthetővé teszi mindazon jogalanyokat, akik számára ez a törvény kötelező érvényű. Bővül az értelmező rendelkezések és fogalmak száma. Ezeknél a jogalkotó ebben a javaslatban gondosan ügyelt arra is, hogy a kapcsolódó jogszabályok által használt fogalmak felhasználásra kerüljenek, illetve e javaslatban következetesen jelenjenek meg, így nemcsak e törvény alkalmazásában fog segítséget nyújtani a felhasználóknak, hanem a gazdasági élet nyelvezetének egységesítését is szolgálja egyben.

A javaslat ismét megengedi a számviteli szabályozásban az üzleti év naptári évtől való eltérésének lehetőségét. Bár ezt csak korlátozott mértékben teszi, de így is jelentős előrelépésnek tekinthető a korábbi gyakorlathoz képest, amely így a zárási feladatok végrehajtásának egyenletesebb megosztását is szolgálja, túl a javaslatban is szereplő gazdálkodó szervezetek információadási kötelezettségén. Megfontolandó azonban az üzleti évről szóló beszámolási kötelezettség időpontját rugalmasabban kezelni olyan gazdasági társaságok esetében is, amelyek termelési ciklusai eltérnek a naptári évtől. E lehetőség kiterjesztése azonban komoly makrostatisztikai meggondolásokat is igényel egyben.

(11.30)

A javaslat tételesen indokolja és kifejti a kettős könyvvitelre való áttérés szükségességét és jelentőségét. Az egyszeres könyvvitel előírásainak maradéktalan betartása mellett nem képes megnyugtató képet adni a vállalkozás helyzetéről. Ugyanakkor tudomásul kell venni azt a tényt, hogy sok társaság, különösen a kisvállalkozások jelentős része szakmailag még felkészületlen a kettős könyvvitelre való átállásra. Ezzel szemben az Európai Unióban ez a könyvvezetési mód nem ismert. A különböző ellenőrzések, vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyszeres könyvelést végző szervezetek jelentős részénél nem vagy csak részlegesen készültek el azok a kimutatások, amelyek segíthették volna a gazdálkodásukat, és a valódi vagyoni helyzetük megállapítása nem elsősorban az adóelkerülés szándéka miatt, sokkal inkább szakmai hiányosságok következtében maradt el.

Az ellenőrzések által érzékelt hiányosságok miatt a törvényhozás évről évre próbálta átláthatóbbá tenni ezen vállalkozásokat. Napjainkra az egyszeres és a kettős könyvvezetést alkalmazó vállalkozások adatszolgáltatási kötelezettsége közötti különbségek már nem számottevők. Ezek a változások napjainkra már áttekinthetetlenné tették az egyszeres könyvvitelt végző vállalkozások kimutatásait, ezért a kettős könyvvitelre való áttérés indokoltnak tűnik. Ugyanakkor azonban számolni kell azzal, hogy a kisvállalkozások költségei növekedni fognak a kettős könyvelésre való áttéréssel, ezért megfontolandó, hogy a kormány nyújtson segítséget az átállás minél zökkenőmentesebb megoldására, mind szakmai, mind anyagi vonatkozásban.

Igen jelentős a javaslatban szereplő devizaárfolyamok elszámolásának egyszerűsítése. A külföldi követelések és kötelezettségek, valamint a belföldi, de devizaalapú elszámolások során a továbbiakban nem a számlavezető pénzintézet devizaárfolyamát köteles alkalmazni a gazdálkodó, hanem választási lehetősége van a számlavezető pénzintézet aktuális átlagárfolyama és a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyama között szokásos módon. Örvendetes, hogy ebben a lépésben a gyakorlati alkalmazók meggyőzték a törvényalkotókat, hogy a két rendszer között végül minimális az eltérés, azaz nem sérül a mérlegvalódiság elve. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy makrogazdasági szinten hasznosabbnak tűnik az MNB-árfolyamhoz kötni az értékelést, amely egységesíti az egyes vállalkozások elszámolását; egy követelés, kötelezettség más-más összeget mutathat, ha a számlavezető bankok nem azonosak.

Mindenképpen értékelendő pozitívuma a javaslatnak a céltartalékképzés módosítása. Ez különösen szembetűnő a kétes vevőkövetelések minősítésénél, amihez is a korábbi céltartalékképzés helyett a javaslat szerint a továbbiakban értékvesztést lehet elszámolni, hasonlóan a vásárolt készletekhez, ami az eredmény levezetését módosítja ugyan, de magát a vállalkozás mérleg szerinti eredményét nem. Ezzel szemben a mérlegfőösszeget, amely meghatározza a vállalkozás teljes eszközértékét, már lényegesen változtatja. A vevői kintlévőségeken keresztül a teljes eszközérték reálisabb képet mutat. Másfelől a céltartalékképzés alapjai is bővülnek, a jövőben például a környezeti károkozás lehetősége okán is kell céltartalékot képezni.

A javaslat az európai uniós konformitáson túl szakmailag is megalapozottnak tűnik. Növekszik az értékcsökkenés költségként azonnal elszámolható összege, a korábbi 30 ezer forintról 50 ezer forintra. Itt viszont úgy érezzük, hogy az eltelt inflációs időszakot nem vette figyelembe kellő mértékben az előterjesztő, szakmailag nagyobb léptékű emelés is szükségszerű lehetett volna. Az ingatlanokhoz kapcsolódó hozzájárulások elszámolása tekintetében végre egyértelműen rögzítésre került, hogy a vállalkozás eszközei közül mely elemek között kerüljenek kimutatásra. Jogosnak és ésszerűnek tartjuk, hogy ezekkel a költségekkel az ingatlan értékét növeljük, minthogy ezek odatartozó tételek.

Feltétlenül üdvözlendő, hogy az egyszerűsített éves beszámoló tekintetében további egyszerűsödések lépnek életbe. Hasznosnak tűnő felvetése a javaslatnak, hogy nyilvántartásba kívánjuk venni a szakmában dolgozókat, egyúttal szakmai képzettségi minimumfeltételekhez köti a számviteli szolgáltatásokban való működést. Talán ebben az esetben sikerül egy úgynevezett kontár munkakört leszűkíteni, és valóban a szakmai képzettséggel rendelkezők foglalhatják el ezt a pályát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentősebb hátrányok, amelyek miatt a törvény továbbra sem nyújt megoldást, illetve rosszabb megoldást kínál az előző törvényhez képest, a következők: a törvény lényegesen hosszabb az előzőnél, ezért nem mondható el, hogy az egyszerűsítés irányába haladtunk. Az 57 paragrafusból 178 fog keletkezni.

Az összevont konszolidált mérleg szabályozása az előzőhöz hasonlóan túl részletesre sikeredett. Az angolszász országokban tudomásom szerint jóval lazább keretszabályok között tökéletesen meg tudták oldani ezt a problémát.

Az összevont konszolidált mérleg szabályozásában benne maradt a külföldi leányvállalatok eredménykimutatásának havi gyakoriságú forintosítása. Ez a gyakorló szakember szerint túlzott követelmény, egyszerűbb szabályozás esetén megengedne a törvény valamilyen átlagszámítást, lényegesen kevesebb munkával járna, mint a mostani tervezet szerint.

A közzététel időpontját a javaslat 30 nappal, azaz egy hónappal lerövidíti. A mérleg leadása május 30. helyett április 30. lenne. A konszolidációhoz 180 napot ad a tervezet. A mérleg elkészítési határidejének rövidítését a mérleg letétbe helyezésének módosított határideje szabja meg.

A javaslat 153. §-a 120 napban szabja meg a mérleg leadásának határidejét, és 180 napot ad az összevont mérleg leadására. A javaslat általános indoklása a befektetők, hitelezők gyors információs igényével magyarázza a változást. Véleményünk szerint az információs igény valós probléma, de megoldható anélkül is, hogy az egész gazdálkodói kört hátrányosan érintse az intézkedés. A gyors információigény elsősorban a tőzsdei cégek esetében jelentkezik.

A tapasztalatok szerint a cégek eddig is hamarabb készítették el beszámolójukat, mint a hivatalos határidő. Megoldást esetünkben az egyedi külön szabályozás hozhat, például hogy a tőzsdei cégek leadási határideje 120 nap legyen.

A letétbe helyezési határidő rövidítése az alábbi gondokat hozza magával. A mérleg készítésére jelenleg öt hónap áll rendelkezésre. Ebből reálisan négy hónap fordítható munkára, mert a január hónap a gazdasági információk beérkezésével telik el, érdemi munka a teljesség, valódiság, összemérhetőség számviteli törvényben rögzített elvének figyelembevétele miatt nem folytatható. Ezt követően a cégek általában február 1-jétől kezdik meg az éves zárási munkát, mely kis cégek esetében egy-két hét alatt megtörténhet, és elkészül a beszámoló. Nagyobb cégek esetében ez bonyolultabb, különösen akkor, ha a leányvállalatok és úgynevezett unokavállalatok is szerepelnek a cégcsoportban. Ekkor a cégek zárásának egymásra kell épülnie és ilyenkor minimum másfél, két és fél hónap eltelik a zárási munkákkal. Mindezt a könyvvizsgálóknak is ellenőrizniük kell, ezért nagyon feszített munka folyik ebben az időben. A területen dolgozók nagyon terheltek, ekkor zajlanak az adóbevallások, továbbá a havi bevallások folyamata is. A mérleget el kell fogadni a felügyelőbizottságnak, ha van, és tulajdonosuknak is. Mindez kitölti jelenleg is a rendelkezésre álló idő nagy részét.

Külön gondot jelent, ha az ÁPV Rt.-tulajdonú, szerteágazó befektetésekkel rendelkező társaságokról van szó. Az ÁPV Rt.-nek a kormányzati adatszolgáltatási kötelezettségek miatt ma is egy hónappal korábban kell a társaságok zárómérlege, hogy időben elkészüljön a saját anyagaival.

Amennyiben a rövid határidő lép életbe, akkor március végére el kell készülnie egy bonyolult kapcsolatrendszerrel rendelkező társaság mérlegének, ami sok esetben nem lesz lehetséges, vagy a szakmai színvonal romlását fogja eredményezni. A nagy cégek mellett a kis- és középvállalkozásokat is hasonló okok miatt fogja sújtani a tervezett határidő-rövidítés.

További problémát jelent a határidő rövidítése azon vállalkozások esetében, amelyeknek nem kötelező a könyvvizsgáló alkalmazása. A lerövidített idő miatt nem lesz elég idő a lezárt időszak megfelelő auditálására, illetve az esetleges hibák kijavítására. Ezt követen kerülhet sor a beszámolónak közgyűlés vagy taggyűlés általi elfogadására.

További hátrányt jelentene a letétbe helyezés időpontjához kapcsolódó társasági nyereségadó és helyi adó bevallási határidejének előrehozatala. A mérleg és az eredménykimutatás esetében egyaránt A- és B-változatot javasol a tervezet. A többféle változat véleményünk szerint megnehezíti az összemérhetőséget a cégek esetében, ezért ezt nem javasoljuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már bevezetőmben említettem, a javaslatot a képviselőcsoport időszerűnek és hasznosnak tartja, véleményünk szerint a javasolt változtatások mellett ez a törvény jól szolgálja a kibontakozást, piacgazdaságunk további fejlődését, ezért javasoljuk a tisztelt Háznak a törvény elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, a MIÉP vezérszónokának.

(11.40)

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a T/2517. törvényjavaslatról részleteiben szólnék, kérem, engedjék meg, hogy a jelenleg hatályos 1991. évi XVIII. törvényről, annak változásairól és gazdasági hatásairól tegyek néhány szóban említést.

Az Országgyűlés által még az 1991. évben elfogadott, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény egy új fejezetet nyitott a számviteli szabályozás területén azáltal, hogy önálló törvényt alkotott ebben a fontos témakörben. Az elkészült és jelenleg is hatályos számviteli törvény nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét, szabályozta a gazdálkodással kapcsolatos legfontosabb gazdasági eseményeket, a bizonylatolástól a közzétételig. A törvény kerettörvény jelleggel bírt, azaz a részleteket a számviteli politika keretében a vállalkozásokra bízta.

Általános gyakorlat a fejlett piacgazdaságok területén és a számviteli szabályozásban, hogy törvényi szinten keretszabályozást alkalmaznak és a részletes szabályokat számviteli sztenderdekbe foglalják. Korábban a hazai gyakorlat is ezt a célt tűzte ki, ezáltal szükségessé vált volna a magyar számviteli sztenderdek megalkotása. Sajnos, az elmúlt közel tíz év alatt ez nem valósult meg, sőt még kezdeményezés sem történt ebben az irányban. Az elmúlt évtizedben a számviteli törvényt szinte minden évben módosították. A módosítások általában a gyakorlatban felvetett problémákat próbálták törvénymódosítással rendezni. Egyes vélemények szerint ezen módosítások nagyobb részét sztenderdekben kellett volna szabályozni. Az örökös változtatások bizonytalanságot is okoztak a vállalkozások könyvviteli rendszerében és a vállalkozások éves beszámolón keresztüli megítélésében. A számviteli törvény így egyre nagyobb, egyre részletesebb lett, elveszítette a korábbi keret jellegét.

A fenti gyakorlattal speciális szakmai kérdéseket vittek az elmúlt években a parlament elé, tovább terhelve az amúgy is feszített jogalkotási munkát. Egyes vélemények szerint ezt a folyamatot meg kell állítani, és vissza kellene térni abba a mederbe, hogy a parlament csak az elvi keretekkel foglalkozzon, míg a szakmai testületek dolgozzák ki a részletes szabályokat. Ezzel kapcsolatban ellenérv, és itt már a jelenlegi törvényjavaslatra is rátérnék, hogy a jelenlegi számviteli szabályozás, legalábbis az 1991. évben elfogadott változata szerint a vállalkozásoknak meglehetősen nagy mozgásteret, szabadságot adott. Sajnos, sok esetben visszaélésekre került sor. Éppen ezért a számviteli törvénynek az elmúlt években végbement módosítása konkretizált a számviteli szabályozásban, így a leltárkészítés, pénztárkezelés, értékkezelés viszonylatában bizonyos szabályzatok elkészítését nem a vállalkozó döntésére bízza, hanem kötelező jelleggel írja elő.

A T/2517. számú törvényjavaslat kapcsán a konkrét kifogásaink a következőkben fogalmazódnak meg:

Nem tisztázza az előttünk álló tervezet a számviteli szabályozás keretében megoldandó feladatokat, a nemzetgazdasági számviteli szabályozási formát. A számviteli szabályozást véleményünk szerint nem lehet és nem szabad csak a beszámolóra épített és abból kiinduló szabályozási megoldásra felépíteni. A törvényjavaslat nem foglalkozik az elméletileg és módszertanilag megalapozott vagyonmegragadási módozatokkal. A törvényjavaslat abból a téves álláspontból indul ki, hogy a számviteli információs rendszer lelke a beszámoló és a könyvvezetés. E tekintetben is nagy a törvényjavaslat hiányossága, olyan elméletileg és módszertanilag helytelen fogalmakat és fogalomtartalmakat használ, amelyek alapján a számviteli információs rendszert meghatározni és értelmezni nem lehet. Például továbbra sem tudja megmondani a szabályozás, hogy mit ért a kettős könyvvitel, illetve az egyszeres könyvvezetés alatt, mert nem is ismerteti ezek tartalmi meghatározását.

A vagyonszerkezet definiálása keretében is számos hiányossággal lehet találkozni, amely oda vezet már, hogy világos mérlegképet kialakítani nem lehet. A vagyonmegragadási ismeretek hiánya továbbra is alapvető értelmezési problémákat jelent azáltal, hogy egy realizációs talajon álló mérlegbe időérték szerinti értékviszonyokat csempész be. A számviteli szabályozásnak figyelembe kellene venni a számviteli információs rendszerben a megfigyelés tárgyát képező gazdasági események időtényezőhöz való viszonyát és ennek a kapcsolatnak a tiszta formában történő rendezését. Mindezek után lehetne csak foglalkozni azzal, hogy milyen típusú beszámoltatási megoldásokban lehet és szabad gondolkoznia egy számviteli szabályozásnak.

Véleményünk szerint az új számviteli törvényjavaslat előreszalad, megelőzi az államháztartás elszámolási rendszerének változásait, az adótörvényi változásokat, ezért fennáll annak a veszélye, hogy azok elfogadása után a törvény lényeges paragrafusait változtatni kell. Ezzel szemben nem veszi ugyanakkor figyelembe a könyvvizsgálattal foglalkozó fejezete a törvényjavaslatnak, hogy a törvény... - a Magyar Könyvvizsgálói Kamara, az európai gyakorlatnak megfelelően a nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdek honosítását megkezdte, és a 2000. gazdasági év könyvvizsgálatától kezdődően kötelező alkalmazását írta elő kamarai tagjai számára.

A törvényjavaslat sem szellemében, sem szabályainak megfogalmazásában nem tükrözi a nemzetközi normák alapján kialakított és elfogadott nemzeti könyvvizsgálati sztenderdben foglaltak, sőt esetenként mind tartalmában, mind fogalmi meghatározásában ellentétes a sztenderdben foglaltakkal, így például továbbra is megmaradt a záradék fogalma a nemzetközi gyakorlatban használt könyvvizsgálói véleménymegfogalmazással szemben. A javaslat csak részben veszi figyelembe a sztenderd üzleti jelentéssel kapcsolatos véleményét. Formájában sem fogadja el a véleményzáradék nemzetközileg szokásos formáit. A törvényjavaslat előkészítése álláspontom szerint nincs szakmailag megalapozva, és számos aggályt vet fel. Ezt támasztja alá az is, hogy az egyeztetésre indokolatlanul rövid idő állt a szakmai szervezetek rendelkezésére.

A szakmai viták során a tárgyaló felek nem ismerték a törvényjavaslat indoklását, így arról megalapozott véleményt nem tudtak alkotni. Jómagam is - mint könyvvizsgáló, egyetemi oktató - ennek a törvényjavaslatnak a megszületésével akkor találkoztam, találkoztunk, amikor az Országgyűlés részére beterjesztésre került. Tehát a szakmai műhelyeknek, egyetemi tanszékeknek e törvényjavaslat megszületéséről nincs információja, nem volt tudomása, így egy alapos szakmai vita sem előzhette meg.

A szabályozás fő hibájaként merülhet fel, hogy a gazdasági eseményeket nem lehet e törvényhez igazítani, és mindig új és új problémák merülhetnek fel. Ezt az elmúlt évek gyakorlata is igazolta, mint felszólalásom elején erre konkrétan utaltam az 1991. évi XVIII. törvény kapcsán. A számviteli törvényt szinte minden évben módosítani kellett, így romlott a jogbiztonság érzete. Ez a veszély a jelenlegi törvényjavaslat elfogadása esetén is fennáll. A részletes szabályozás hátrányos a kisvállalkozások számára is, mert olyan információkból kell kiválasztani a saját magukra érvényes és használt kis részt, amelyek számukra általában érdektelenek, ezzel is nehezítve az eligazodást a törvényekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslat vizsgálatakor a törvénytervezet másik fő hiányosságának tartja, hogy egyoldalúság, egyoldalú szemlélet érvényesül ebben a törvényjavaslatban. Egyoldalúan a Nyugat-európai Unióban honos számviteli sztenderdekre épít ez a törvényjavaslat. Ugyanakkor, ha a világgazdaság pénzügyi, gazdasági trendjeit megnézzük, a Nyugat-európai Unió gazdasági ereje, az Unió országai, nemzetközi vállalatai egy világgazdasági versenyben a jobbik esetben is csak a második vagy harmadik helyen állnak, hiszen az észak-amerikai régióhoz tartozó nagyvállalatok alapvetően egy másfajta számviteli rendszert alkalmaznak.

(11.50)

A világ 11 legnagyobb vállalatából 6 az Amerikai Egyesült Államokhoz kötődik. Így egyfajtaképpen a magyar számviteli szabályozást, annak újragondolását nem szerencsés kizárólagosan csak az Európai Unióban honos számviteli sztenderdekre rögzíteni. Ez a fejlődő magyar vállalkozások részére komoly akadályokat jelenthet az észak-amerikai tőzsdéken való megjelenésben, illetve amennyiben az észak-amerikai befektetők számviteli szemüvegen keresztül nézik a Magyarországon működő vállalkozásokat, objektív, hiteles képet ezekből a Magyarországon használt számviteli beszámolókból nem kaphatnak.

A nemzetközi tőkepiacok liberalizálódása ellenére az USA értékpapír- és tőzsdetanácsa ragaszkodik ahhoz, hogy az USA pénzügyi-számviteli sztenderdbizottsága által létrehozott általános, elfogadott számviteli elvek szerinti beszámolót készítők jelenhetnek csak meg az Amerikai Egyesült Államok értéktőzsdéin. A US-GAAP előírásai a tőkebefektetők egyértelmű és megfelelő összehasonlítást biztosító tájékoztatása érdekében csak kategorikusan szabályoznak, és alternatív megoldásokat nem fogadnak el.

Ennek következtében az USA pénzügyi, tőzsdei információs irányelveinek történő megfelelés rendkívül nehéz, és időnként csak jelentős többletköltségek vállalásával oldható fel még azon cégek számára is, amelyek a SEC, illetőleg a nemzetközi számviteli előírások szerinti információt tartalmazó beszámolóval, illetve pénzügyi jelentésekkel rendelkeznek. A SEC nyilvánosan kifejtett aggodalma, hogy az értékpapír- és tőkepiac globalizációjával nem tart lépést a globális számviteli és azon alapuló információs rendszer fejlődése, illetőleg fejlesztése. Ennek következtében a tőkebefektetők érdekei - nem tárgy- és tényszerű összehasonlítható információk miatt - jelentősen sérülhetnek.

A problémák alapján a közelmúlt regionális és majdnem globális méretűvé váló pénzügyi válságai azonban felhívták az egyes szakmai körök figyelmét, hogy kizárólagosan az angolszász számviteli sztenderdek alkalmazása is aggályos lehet. Én azt mondanám, illetve a frakciónk arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelenleg hatályos számviteli szabályozás új törvénnyel történő felváltásának csak úgy van értelme, ha a törvényjavaslat egy nemzeti szakmai konszenzuson alapul, ez a törvényjavaslat figyelembe veszi az Európai Unióban használt számviteli sztenderdek mellett az észak-amerikai számviteli sztenderdeket is. Csak úgy van értelme új számviteli szabályozásnak, ha a kis- és középvállalkozásoknak ez többletadminisztrációs terhet nem jelent, körükben, gazdálkodásukban jogbizonytalanságot nem szül.

Mindezek alapján a törvényjavaslat egyes elemeit még megpróbáljuk módosító javaslatokkal korrigálni. A koherenciazavar és a tartalmi szempontok helyreigazítása tárgyában azonban felmerül bennünk az az aggály, hogy a számos módosító indítvány - nyilván más frakciók részéről is lesz ilyen - a törvényt teljes egészében szétszabdalja.

Bizony, egyetértve azokkal a korábbi felszólalókkal, akik azt mondták, hogy célszerűbb volna ezt a törvényjavaslatot átdolgozni és a vitában elhangzó tartalmi szempontokkal kiegészíteni, újragondolni - talán ez volna a legcélszerűbb.

Végül is ezen a héten nem kerül lezárásra az általános vita, tulajdonképpen három hét áll rendelkezésre a parlamenti pártoknak arra, hogy egyeztessenek ebben a kérdésben. A végleges álláspontunkat a törvény elfogadhatósága tárgyában ezután tennénk meg, illetve ezután véglegesítenénk az álláspontunkat.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/2524. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/2524/1-5. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pálinkás József államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 15 perces időkeretben. Tessék, államtitkár úr!