Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott folytatnám, ahol Ander képviselőtársam befejezte. Nemhogy megnyugtatni nem fognak bennünket, a szakmát, a civileket, a szülőket (Karját széttárva:) politikusokat, hanem konkrétan úgy fogják lenyomni az országnak, a szülőknek, a gyerekeknek és a szakmának, a pedagógusoknak is a torkán, mint ahogy minden mást a nemzeti együttműködés rendszerében, amibe lassan belefulladunk, és lassan belefullad az egész oktatási rendszer is. Nem fogjuk tudni támogatni. Azért nem fogjuk tudni, mert lényegében folytatódik az a rossz irány, amit önök az elmúlt években elkezdtek. Toldozgatják-foldozgatják ezt az egész rendszert, de továbbgörgetik azokat a hibákat  államosítás, központosítás, ideológiai túlfűtöttség , továbbra sem fogja szegény gyerekeket az iskolában bent tartani. Minden lehetőség megvan most is, a módosítás ellenére, hogy kitakarítsák a rossz családi körülmények között született gyerekeket.

Százezer olyan, százezer olyan gyerek esett ki a magyar közoktatásból 2011 óta, akik nemcsak hogy szakmai, hanem általános iskolai végzettség nélkül pottyantak ki a magyar közoktatásból. Hogy lesznek ezekből polgárok, adófizetők, nyugdíjjárulék-fizetők, egészségügyijárulék-fizetők?! Egyáltalán a polgár szó önöknek mond még valamit, vagy most már csak üres lózung, amiben még sokan együtt hittünk egyébként, jobb- és baloldali demokraták. Tovább korlátozzák az iskoláknak, a pedagógusoknak, az intézményvezetőknek az autonómiáját, senkivel sem egyeztetnek, nem érdekli őket, hogy mi történik valójában a magyar valóságban, valahogy politikailag adminisztratív módon elbábozni ezt az egészet, aztán lesz, ami lesz, majd tűzoltunk valahogy.

Csakhogy egyre nagyobbak a bajok. Tele van ez a módosító csomag látszatintézkedésekkel, melynek egy része beismerő vallomás, hogy óriási például a pedagógushiány, amire Rétvári Bence, akárhányan megkérdeztük, mindig csak azt mondta, hogy egyedi ügy, helyi ügy. Nem lehet úgy felmenni bármelyik álláshirdetésre, hogy ne azt dobná ki legelőször, hogy matektanárt, plusz minden képesítéssel keresünk már tanárt. Másrészt pedig indokolatlan szigorításokat is tartalmaz, ami szerintem sok helyen fölösleges, és bizony alkotmányos aggályokat is felvet. Felveti például a szülők jogát, ugyanis nem lehet a szülőktől elvenni azt a jogot, hogy eldöntse azt, hogy milyen módon teljesíti a saját gyermekének a tankötelezettséget. Ez bizony a középosztály ellen nagyon súlyos merénylet: a szabad iskolaválasztást korlátozza. Nagyon félt a politikai elit ehhez bármikor hozzányúlni, csodálkozom, hogy a Fidesz ilyen bátor, és akkora hatalmat érez magában, hogy ehhez hozzányúl. És bizony nem látok elég jogi garanciát arra, hogy ne csorbítanák a szülőknek ezt a jogát, de majd részletesebben ki fogok rá még térni.

És van még egy alkotmányos aggályunk annál a pontnál, ahol is megengedik, hogy minden más szakmával szemben szerintem diszkriminatív, hogy a pedagógusokat azontúl, hogy ezzel elismerik, hogy mekkora a tanárhiány, de akinek nincs meg a nyelvvizsgája, de befejezte lényegében az iskolát, az elkezdhessen teljen értékű módon, anyagilag is teljes értékű módon tanítani  ez szerintem nagyon súlyosan diszkriminál más szakmákat. Alkotmányos jog a törvény előtti egyenlőség ugyanis. Tehát én ezt szintén problémásnak tartom.

Továbbmenve még itt az általános mondandómnál: a költségvetésre  előtte vitáztunk a költségvetésről  ha ránézünk, a 2020-as költségvetés szerint a ’19. évihez képest az oktatás egészére  tehát a köz- és a felsőoktatást is belevesszük  a pénzügyminiszter állítása szerint 48 milliárddal jut több a tervezett infláció alapján, azonban az állam eme feladatára reálértéken 15 milliárd forinttal jut majd kevesebb. Amíg a 2019. évi költségvetésben a közoktatásra fordított összeg a kiadások 10,1 százalékát tette ki, a 2020-as tervezetben ez az arány már csak 9,8 százalék, azaz tovább csökken. Azt sem éri el, képviselőtársaim, mely az önök saját alultervezett inflációjuk szerint járna az közoktatásnak.

Én úgy látom személy szerint, hogy a köznevelési törvény szerinti „előremutató” módosításokra sem fog jutni a 2020-as költségvetésben. Egyszerűen akárhogy osztok-szorzok, próbáltam megkeresni, sehogy sem találtam.

(12.50)

Az időm hátralévő részében a teljesség igénye nélkül három területre, általam a legfontosabbnak tartott vagy közérdeklődésre kiemelkedően is számot tartó területekre térnék ki.

A magántanulói rendszer úgymond átalakítása gyakorlatilag két tanulócsoportot érint. Van egyrészt az, amit már említettem, hogy a középosztályban mintegy kilencezer olyan gyermek van, akiknek felelősen gondoskodó szüleik, felismerve és megismerve a saját bőrükön a magyar oktatás siralmas teljesítményét, megszervezték a minőségi oktatás körülményeit, és akik eddig is maradéktalanul eleget tettek a kötelező beszámolók során az iskola által előírt követelményeknek.

Ezektől a szülőktől most önök el akarják venni az Alaptörvényben is rögzített jogot, hogy maguk döntsenek arról, hogy gyermekük milyen módon tesz eleget a tankötelezettségnek, ugyanis önök nem képesek elviselni azt, ebből is látszik, hogy ezen családok és gyerekek és szülők fölött a NER rendszere nem gyakorolhat ellenőrzést. Kimenekítették a középosztálybeli családok a lepusztított, lebutított, központosított állami iskolarendszerből a gyerekeket. Nagyon sok olyan középosztálybeli család van, amelyik nem akarja egyházi iskolába vinni a gyerekét, de látja, hogy ma a közoktatásban nem kapja meg azt a megfelelő mennyiségű és minőségű tudást, skilleket, képzést, amire egyébként szüksége lenne a XXI. században a gyerekeknek. Ez véleményem szerint nagyon nagy mértékben korlátozza a szabad iskolaválasztás jogát.

Ha ezeket a gyerekeket visszakényszerítik a közoktatás rendszerébe, akkor vagy nagyobb csoportlétszámokkal kell majd számolni, ez is egyfajta következmény, vagy még tovább dolgoztatják az egyébként is túlterhelt, leterhelt, agyondolgoztatott, rabszolga módjára tartott, ki merem mondani, pedagógustársadalmat. Álljanak el ettől! Se politikailag, se szakmailag énszerintem ez nem helyes döntés. Hagyjanak legalább arra kiskaput, hogy ezek a gyerekek normális módon tudjanak eleget tenni a tankötelezettségnek, ne szorítsák be őket abba a rendszerbe, amelyet kialakítottak!

A másik gyerekcsoport esetében valóban kívánatos lenne, jó lenne, ha azokat a főleg rossz családi hátterű gyerekeket, akiket az iskola főként tanár- és szakemberhiány miatt eltanácsol a magántanulói státuszba  tehát magántanulói státuszba kényszerítik sokszor ezeket a szegény családokból jött, problémásnak minősített gyerekeket , visszavezetnék az iskola közösségébe, hogy újra közösségbe járhassanak ezek a gyerekek. Ennek azonban nem az a módja, hogy a törvénymódosításban közelebbről meg nem határozott, újonnan létrehozott állami intézmény, hivatal döntsön a magántanulói státuszról, ezek a hátrányos helyzetű gyerekek ugyanis az iskola inspirálására továbbra is otthon élvezhetik az egyéni tanrendből fakadó kötelezettségeket, és nem fognak megismerkedni a közösség inspiráló erejével.

Tehát pontosan a szegény gyerekeknek kellene valamilyen módon olyan iskolát csinálni Magyarországon, hogy megtalálják a helyüket, fel kellene készíteni az intézményeket, a pedagógusokat, sokkal több tanárra lenne szükség, gyógypedagógusokra, sorolhatnám, de ez pont rajtuk megint nem fog segíteni, és attól félek, hogy tovább fog növekedni, most már százezer fölött is lesz azon gyerekek száma, akik a tankötelezettség korhatára miatt és az iskola nem megtartó ereje miatt ki fognak hullani a közoktatásból.

A másik a nyelvvizsga. Nagyszerű dolog, hogy a kormány végre beismeri, hogy egyre csak fogy a szükséges pedagóguslétszám. Csak megemlítem, hogy tavaly 6000 pedagógus szerzett teljes értékű diplomát, de közülük mindösszesen 2300 tanár, azaz alig valamivel több mint a végzettek egyharmada kezdett dolgozni valóban a magyar oktatásban. És a másik fele ennek az, ugye, azt is tudjuk, hogy a korfa pedig egyre inkább eltolódik, elöregszik. Hát, mondhatom maguknak, hogy 2016-os adatok szerint a pedagógusok 45 százaléka, majdnem fele 50 évnél idősebb, ami azt jelenti, hogy a körülbelül 150 ezer fős pedagóguslétszámból több mint 67 ezren a következő 15 évben nyugdíjba mennek.

Pótlásukhoz évente legalább 4500 pályakezdő pedagógusra lenne szükség, de jelentős részük elvégzi az iskolát, és menekül a közoktatás rendszeréből, elmegy egy multicéghez dolgozni, vagy elmegy külföldre bébiszitternek, az óvodapedagógusaink jelentős része diplomával kint sokkal többet tud keresni. Tehát ez megint egy olyan dolog, amivel nem fogunk tudni mit kezdeni.

Ezért egyébként értjük, én is értem, és a kollégáim is értik, hogy a gyakornoki idő alatt a nyelvvizsgával még nem rendelkező, de végzett pedagógusokat bérüket és státuszukat tekintve teljes jogú pedagógusként akarják kezelni, de van ugye egy kis bökkenő, amit már mondtam: azokban a nyelvvizsga nélküli diplomásokban, akik más szakterületeken szereztek diplomát, felmerül, hogy ők alsóbb rendű állampolgárok, mert nekik viszont ezt a kezdeményt nem fogják megadni, és amint említettem, a törvény előtti egyenlőség és a diszkrimináció tilalma még az Alaptörvénybe is bele van foglalva. Egyébként ezért mi ismét azt javasoljuk, hogy adjunk egy észszerű határidőt a nyelvvizsga megszerzésére minden magyar diplomásnak, hátha ezzel előrébb tudnánk jutni, de ne diszkrimináljanak külön egy csoportot. Máshogyan kellene elősegíteni azt, hogy a pedagógusok a pályán maradjanak.

Ezért ismét fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy a korábbi kvázi 50 százalékos béremelés  aminek azért nagyon fontos megtartóereje lenne a pedagógusokat tekintve , amit még több évre elapróztak, a végét már oda se adták rendesen, és nem számít bele az alapbérükbe, egyáltalán nem tette vonzóvá a pedagóguspályát, mert a számokat látjuk. 2014 óta a pedagógusbérek vetítési alapja még mindig csak 101 500 forint, miközben a legalacsonyabb garantált bérminimum is már 149 ezer forint, és ez középfokú végzettség esetén már 195 ezer forint. Gondolják, hogy a jelenlegi pedagógusbérek felveszik a versenyt, mondjuk, egy SPAR-pénztáros bérével, vagy mondjuk, egy aldiséval?

A költségvetési törvényben nyilvánvalóan erre teszünk javaslatot, és azt javasoljuk, hogy a pedagógusok vetítési alapja a mindenkori minimálbérhez legyen kötve. Ez lenne az első igazán radikális lépés, amely csökkentené a pályaelhagyást, és sokaknak vonzóvá tenné a pedagóguspályát.

Mindjárt elfogy az időm, az utolsó tehát: az iskola dolgozóinak és felhasználói közösségének, a szülői szervezeteknek, diákönkormányzatoknak elveszik a jogát, eddig legalább látszatlehetőséget adtak arra, hogy véleményt nyilvánítsanak egy új igazgató, intézményvezető személyéről és szakmai motivációiról. Igaz ugyan, hogy az eltelt évek alatt ezeket a véleményeket egyre kevésbé vették figyelembe, és egyre több és nagyobb botrány kísérte országosan is a párthű iskolaigazgatók erőszakos kinevezését, de legalább volt nyilvánosság, tehát legalább megvolt az a lehetőség, hogy tényleg ne egy pártkatona legyen, aki nem ért hozzá, nincs meg a szakmai kvalitása, nem bírja az iskola közösségének, se a szülőknek, se a diákoknak, se a pedagógusközösségnek a támogatását, akkor valamilyen módon egy kényszert lehetett beiktatni a nyilvánosság erejével legalább, hogy elmondhatták a véleményüket. Hát, most önök ezt is elveszik!

Önök ezt a problémát nem azzal akarják megoldani, hogy a szakmai hozzáértés alapján konszenzussal választanak iskolaigazgatókat és iskolavezetőket, ami garanciája lehetne még ebben a buta rendszerben is, amit csináltak, a minőségibb oktatásnak és a jobb iskolai légkörnek. Nem, önök még ezt a csekély jogosítványt is megvonják az érdekeltektől.

Kérem, vegyék tudomásul, hogy az iskola nem az önöké, és nem a NER rendszeréért van a magyar állami iskolarendszer. Lehet, hogy egy állampártot építettek, lehet, hogy önök azt hiszik, bármit megcsinálhatnak, de vegyék tudomásul, hogy a magyar adófizetők azért tartják fenn az iskolát, hogy a gyerekeiknek jobb jövőt biztosítsanak. Nincs joguk elvenni egy egész generációtól a jövőt, nincs joguk gyerekek százezreinek az életét taccsra tenni. Nem lehet olyan aljas a politika, hogy ne figyeljen arra oda a jelenben, hogy mi lesz a következménye annak az oktatási rendszernek, amelyet önök létrehoztak.

Nem fogjuk támogatni, az egészet úgy kellene kivágni, ahogy van! Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(13.00)