Készült: 2024.03.29.02:06:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2005.06.01.), 26. felszólalás
Felszólaló Halmai Gáborné (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:03


Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Németh László szerint a műveltségre törekvés célja, hogy az ember megértse helyét, lehetőségeit, s ezáltal létét szép és hasznos szereppé tudja alakítani. Mindig, amikor a jövőre gondolunk, alapvető célunk kell hogy legyen a hosszú távon fenntartható, versenyképes társadalom, amelyben a mindenütt jelen levő kultúra kiemelt szerepet kell hogy kapjon. Mindig mindenütt keressük a legfontosabb területet, így a kultúrán belül is. Márpedig itt, mint ahogy az oktatásban sem, nem szabad sorrendet állítani, hiszen maga az oktatás a jövő nemzedékek, a kultúra pedig a jövő boldogabb és egészségesebb társadalmának záloga. Igazi szemléletváltás kell. Tévút volt bármikor is a kultúrát maradékelven támogatni, inkább erőforrásként, a jövőbe való befektetésként kezelni, a verseny mellett esélyt teremteni, nem látványvezérelten kirakatokban, hanem a mindennapok részeként. Hiszen a kultúra minden területe fontos, csak vannak, amelyek már képesek akár a piacon is megélni, őket csupán helyzetbe kell hozni; a hétköznapok világát, a köz kultúráját azonban folyamatosan karban kell tartani. Meg kell teremteni az esélyegyenlőséget ezen a területen is, és a kultúra sokszínű, mint maga az ember.

Sokféleképp közelíthetjük a témát tehát az elmúlt három év mérlegében. Nézhetjük a művészetek, a film, a színház, a megőrzendő örökség szempontjából, de oda kell figyelnünk a közművelődés, a közgyűjtemények, a hagyományok őrzésének és továbbvitelének szempontjaira is. Nézhetjük az alkotók és befogadók, a kereslet és kínálat oldaláról, vagy górcső alá vehetjük a számokat is. És úgy gondolom, mindegyik területen mutathatunk eredményeket, és van miről elszámolni. De mint ahogy a társadalom egészében, itt is kimutathatók a megrögzött vagy eltorzult szerkezetekből, arányokból adódó problémák. Vegyük sorra! Előreléptünk a magyar filmek támogatásában, a törvényi keretek megteremtésében, az artmozik újrafelértékelődésében, s talán mindezeknek köszönhetően nőtt a magyar filmek száma, és nőtt a nézőszám is. Az előbbi a korábbi években 20-25 körül volt évente, 2004-ben 28 magyar alkotás született. 2003-ban összesen 684 ezren váltottak jegyet magyar filmekre, 2004 első tíz hónapjában ez a szám megközelítette a másfél milliót. Ez azt jelenti, hogy a magyar filmközönség részesedése a megelőző évi 5 százalékról 10 százalékra, a duplájára emelkedett. Komoly együttműködés eredményeként létrejött a filmtörvény és egy olyan adókedvezmény-rendszer, amelynek eredményeképp a szakma jelentős többlettámogatáshoz jutott. Persze tudjuk, hogy meg kell oldani az immár megnövekedett forrás törvényes, szakmailag indokolt, értékelvű elosztási rendszerét is.

A művészeti területen elkészült az utóbbi évek legnagyobb kulturális beruházása. Megkezdte működését az európai, sőt világszínvonalúnak mondható Művészetek Palotája, ahol helyet kapott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Ludwig Múzeum, és megkezdte működését a Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház. Persze ebben az esetben is, mint ahogy a Nemzeti Színháznál, nem az a legfontosabb cél, hogy idejöjjenek a világ minden tájáról csodálni ezt a modern és korszerű alkotást, hanem az, hogy benne a legmagasabb minőségben tudjuk megmutatni a magyar kultúrát, s hogy a hazai kulturális kincs minél szélesebb palettája kapjon bemutatkozási lehetőséget.

És néhány dolog, amire büszkék lehetünk: 2004-től új támogatási formaként az infrastruktúrával rendelkező képző- és iparművészeti alkotótelepek fenntartására és működtetésére új 50 milliós költségvetési előirányzatot teremtettünk. 2003-tól támogatást nyújtunk a kiemelkedő jazzrendezvényeknek. Elértük, hogy a könyvek áfája 12 százalékról 5 százalékra csökkent. A jelenleg is futó Nagy Könyv program pedig magát az olvasást népszerűsíti. Az önkormányzatok által fenntartott színházak központi támogatása 2003-ban 60 százalékkal, a hivatalos zenekaré pedig 100 százalékkal nőtt. A hagyományos kőszínházi struktúra megőrzése mellett kiemelt szerepet kapott az innovatív, alternatív színházi műhelyek támogatása. Léptünk előre, a színházakat ma egyre többen látogatják, de tudjuk, hogy még adósak vagyunk a művészek jogállását rendező törvényekkel, és ezáltal a megbecsülésüket tisztázó jogszabályokkal. De mint ahogy az elején is említettem, az embereknek mindennap szüksége lenne az elérhető tudásra és információra életük minden szakában. Szükségük van közösségekre, az alkotás, az önkifejezés lehetőségére, és ezt helyben is meg kell teremteni.

Maradva a közkultúránál: új és az esélykiegyenlítést szolgáló programok indultak el a múzeumok területén a miniszter úr által is említett Alfa-programmal, valamint a 24 állami múzeum látogatásának ingyenessé tételével, a most meghirdetett közkincsprogram pedig kimondottan a vidékre, a helyben élő értékek megőrzésére irányul. Mert valóban újra kell gondolni a struktúrát, és néhány strukturális változás: harmadik éve működik a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán belül a kulturális turizmus osztály, s talán ennek is köszönhetően a kultúra mint versenyképességet jelentő tényező jelent meg már az első nemzeti fejlesztési tervben. Erre is szükség volt ahhoz, hogy a falufejlesztés és -megújítás, a vidék szellemi és tárgyi örökségének védelme és megőrzése intézkedés keretében több mint 2 milliárd forint jutott erre a területre. A regionális operatív programok keretében támogathatóvá vált a természeti értékek és a kulturális örökség turisztikai célú fejlesztése 19,6 milliárd forintos kerettel. Az “élhetőbb faluértö program keretében, ami legalább annyira kulturális, mint szociális, 30 millió forintot nyerhettek el hátrányos helyzetű települések. A fiatalok programjaihoz, közösségi tereik bővítéséhez pedig 5 milliárd forint értékben kerültek meghirdetésre pályázatok.

De nehogy azt gondolja bárki is, hogy ezek a jól hangzó tények és számok elégedetté tesznek bennünket. Nos, nem így van. Nem gondoljuk, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány megoldotta volna a kultúra támogatásának gondjait, csupán annyit jeleznek a számok, hogy a 2002. évi 60,584 milliárd forintról 2005-re 107,232 milliárd forintra nőtt tárcán belüli és a felsorolt további források jó célokat szolgáltak. Elmozdulás történt a közkultúrára való odafigyelés, a felelős örökségvédelem területén, és talán többször, több helyen több alkalommal sikerült ráirányítani a figyelmet sokszínű értékeinkre. Mert hisszük: egy nép kultúrája elég jelentős kell legyen mindannyiunk értékrendjében ahhoz, hogy képesek legyünk pártérdekek fölé emelkedve együttműködni. Adjon nekünk ehhez elég bölcsességet Seneca gondolata, aki azt mondta: “valamint a színjátékban, úgy az életben sem az a fontos, hogy milyen soká, hanem az, hogy helyesen szerepeltél-e.ö

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  26  Következő    Ülésnap adatai