Készült: 2024.03.28.15:12:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2017.05.17.), 86. felszólalás
Felszólaló Ikotity István (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 24:12


Felszólalások:  Előző  86  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen a hatása alá kerültem az előző felszólalónak. Szegények mindig vannak veletek, de én nem mindig vagyok veletek? Remélem, a képviselő úr majd tud reagálni kétpercesben (Pócs János: Idézet volt!). Idézet volt a Bibliából, János evangéliumából, jól ismerem, köszönöm, teológus végzettségem van. Végül kire gondolt itt, aki mindig velünk van? Ez egészen rejtélyes. (Gőgös Zoltán: A pápára biztos nem!) Talán a kormányzatukat úgy tekintik, mint a Messiást, hogy ő az, aki mindig velünk van? Mégis miről beszélt? Teljesen el vagyok képedve, hogy ekkora hivatástudata van. Vagy talán önmagára gondolt, Pócs János képviselő úr, hogy ő nem mindig van velünk? Remélem, majd erre választ kapunk, mert egészen megdöbbentő.

Rátérnék a felszólalásomra. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az oktatásról szeretnék beszélni főként és arról, hogy milyen víziót látunk mi magunk előtt, és ehhez képest milyen vízió felé tart a jelenlegi kormányzat, és hogy ez költségvetési oldalról miként néz ki. Olyan víziónk van a Lehet Más a Politikában, ahol a társadalomban és a gazdaságban olyan nagy fenntartható fejlődés van jelen, és dinamikusan növekszik a tudás. Teret adunk az innovációnak és a kreativitásnak, egy olyan országot akarunk, ahol mindenki számára lehetőséget adunk képességei kibontakoztatásának, álmai valóra váltásának. Olyan országot akarunk, ahol kizárólag az egyén képességeitől és szorgalmától függ, hogy mi lesz vele, legalábbis ez nyom legtöbbet a latba.

Az LMP által kívánt oktatási rendszerben nem számít az, hogy ki hova jár iskolába, mert az iskola kompenzálja az otthonról hozott hátrányokat. Nem számítanak a családi körülmények, a szülők anyagi helyzete, nem számít, hogy ki honnan jön, akár egy budai elitkerületből vagy egy borsodi kisfaluból. Tudjuk azt, hogy jelenleg Magyarországon sajnos a legnagyobb az arány abban, hogy mennyire továbbviszi az otthonról hozottat, ráadásul még tovább rontja az iskola ahelyett, hogy ezt kompenzálná, csökkentené.

Az LMP oktatási rendszerében mindenkinek egyforma esélye van továbbtanulni, bejutni egyetemre, főiskolára, nem számít, hogy ki melyik középiskolából jelentkezik oda. Nálunk egy szakiskola is dobbantót jelenthet a felsőoktatásba, nem zárja el a továbbtanulás útját, mert ugyanúgy megadja a szükséges alapműveltséget, készségeket, nyelvtudást, mint egy gimnázium, legalábbis megadja ennek lehetőségét, ha valaki ezt az utat választja.

Az LMP szerint a gazdasági fejlődés, a munkahelybővülés egyik legfőbb forrása a felsőoktatásból kikerülő fiatalok minőségi tudása, felkészültsége és lendülete. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország belátható időn belül nem fog világszínvonalú felsőoktatási rendszerekhez felzárkózni, viszont arra képesek vagyunk, hogy a magyar felsőoktatás nemzetközileg látható és európai szinten versenyképes legyen, ne csak egy-két ágazata. Csak így állítható meg a fiatalok elvándorlása is. Az iskola nem a kormányt, hanem a jövőt kell hogy szolgálja, úgy is kell ezt kezelni.

Röviden összefoglalva: így néz ki ez a vízió, amit az LMP az oktatásról gondol. Mi ebből a szempontból vizsgáljuk a jövő évi költségvetési tervet is, valamint fogalmazunk meg hozzá módosító javaslatokat is. Egyvalamit szeretnék leszögezni: az oktatás drága, a jó oktatás pedig még drágább, de ha valamire, akkor erre nem szabad sajnálni a pénzt.

(16.20)

Minden oktatásra költött forint többszörösen megtérül, minden oktatásra fordított forint az egyéni és a társadalmi felemelkedést szolgálja. A Fidesz-KDNP egy másik víziót képvisel, egy olyan munkaalapú társadalomban hisz, ahol a bérek tudatos alacsonyan tartásával akarnak versenyképessé tenni egy országot; egy olyan víziót képviselnek, ahol a miniszterelnök itt a parlamentben a tudásalapú társadalmat úgy képzeli el, hogy fehér köpenyben szaladgálnak a magyar emberek; ennek tanúbizonyságát tette.

A Fidesz-KDNP nem a magas hozzáadott értékkel, a magas szintű tudással és minőséggel akarja az országot jobbá tenni, hanem egy lebutított szinten akarják szemlátomást tartani, ahol az olcsó és kiszolgáltatott munkaerő idecsalogatja a külföldi multikat, valamint kielégíti a haverok, oligarchák igényeit. Egy „összeszerelőüzem-Magyarországot” építenek, ahová nem kell tudás, nem kell továbbtanulás. Ezt a célt szolgálja a szakképzés lebutítása, a gimnáziumokba bekerülés korlátozása, a kistelepülések felső tagozatainak bezárása, az egész oktatási rendszer magára hagyása. Kevesebb tudás, alacsonyabb fizetések ‑ ez az, amit a Fidesz kínál Magyarországnak.

Ha megnézzük az oktatási területet a jövő évi költségvetési tervezetben, talán az a legjobb kifejezés rá, hogy magára hagyás. Nincs már remény arra, hogy a Fidesz-KDNP alatt bármikor is fordulat következne be, vagy végre komolyan vennék a humán erőforrásokat ‑ ahogy nevezik ‑, komolyan vennék azt, hogy a legjobb befektetés a tudás, az oktatás. Magára hagyták az iskolákat, a pedagógusokat és a szülőket, ahogy a diákokat is. A 2010 utáni években több száz milliárd forintot vontak ki az ágazatból, amely forrásoknak azóta csak egy részét pótolták vissza. Jó lesz így is, gondolja Orbán Viktor, elég, ha az oktatásra alig költünk valamit. Nagyon jól alátámasztja ezt a szemléletet az is, hogy miként kezelik a minisztériumi struktúrában, el van rejtve, hogy miként kezelik a parlament bizottságaiban, el van rejtve az oktatás.

Elég ez a kevés összeg arra, hogy ne dőljön össze a rendszer, ki tudják fizetni a gázszámlát, legyen fénymásolópapír az iskolában, a többi nem számít. Nem számít, hogy a XXI. században a tudás tesz minket versenyképessé, nem kell rá sokat költeni. Persze most már adjunk egy kis pluszt, legalább látszólag rá lehessen fogni, el lehessen mondani azt, hogy bővülnek az oktatás forrásai, de nem kell komoly beruházás és forrásbővítés, nem kell megerősíteni az iskolákat, nem kell több pénzt adni a pedagógusoknak, egyetemi oktatóknak, a háttérintézmények dolgozóinak s a többi munkatársnak, mert nem a tudás és annak bővítése a lényeg Orbán Viktor víziójában.

Hozzá kell tennem azt, hogy azért is zsákutca mindez, mert nagyon jól tudjuk, hogy milyen társadalom felé, milyen gazdaság és milyen technológia felé haladunk, és nagyon jól tudjuk, hogy az, amire mi építeni szeretnénk, pontosabban, amire önök szeretnének építeni szemlátomást, az a modell a szakmunkások képzése, a lehető legkevesebb szakmaváltozási lehetőség felkínálása. Fontos ez a szám: Nyugat-Európában egy szakmunkás élete során hatszor képezi át magát, erre Magyarországon nagyon szűk a lehetőség, mindössze egy alkalom, akkor is korhatárhoz van ez kötve, hogy ezt megtegyék.

Tudjuk azt, hogy egy olyan jövő felé tartunk, ahol bizony egyre több területet átvesz ma a technológia, a robotizáció, és gyakorlatilag, aki ma szakmunkásnak beiratkozik, az tudja, hogy néhány évig fogja tudni legfeljebb a szakmáját folytatni, addig, amíg el nem megy ez a multinacionális cég egy olcsóbb munkaerőt kínáló helyre. Nyilván azért nem mennek el mostanában, mert már a keleti országokban is, Kínában is utolérik a minimálbérek a magyar minimálbéreket. Bocsánat, pontosítok: a kínai átlagbér éri utol a magyar minimálbért, sőt meg is haladja már több mint 10 százalékkal.

Nézzük, hogy a számok nyelvén mit jelent ez. 2010-16 között az oktatási ágazat teljes költségvetése 2,88 százalékkal nőtt, ez 45 milliárd forint pluszt jelent hat év alatt, de úgy, hogy a 2010 utáni években még masszívan mínuszban voltunk, csak az utóbbi egy-két évben jelent meg egy csekély többlet. Mindez hat év alatt az inflációval számolva 12 százalékos reálérték-veszteséget jelent, továbbá komoly GDP-arányos csökkenést jelent. Ha megnézzük, hogy mennyit növekedett ez alatt a hat év alatt Magyarország GDP-je, akkor ebből is ki tudjuk számítani azt, hogy bizony az oktatásra egyre kevesebb pénz jut, nemcsak az inflációval számolva, hanem a GDP-arányos lemaradással is. Pontosabban értve ez alatt azt, vagy konkrétan egy példával: a torta növekszik, de a szelet marad ugyanakkora, illetve nyilván reálértéken csökken. Az oktatásra fordított összeg az összes kiadáson belül egyre kisebb tortaszelet, és a pénzromlás miatt az értéke jelentősen csökken. Nem hiába ment csődbe a KLIK és mentek utcára a tanárok a roppant nehéz, sokak számára elviselhetetlen körülmények miatt.

Tavaly valóban hozzáadtak körülbelül 190 milliárd forintot a terület finanszírozásához, azonban úgy látszik, ez csak egyszeri stabilizációt szolgált, nem pedig a tartós forrásbővítés elindítását. Az adatokat a Magyar Államkincstár kimutatásából, valamint a költségvetési tervezetekből vettük, amiket most elmondtam. Az oktatási terület teljes költségvetése így 1900 milliárd forintra ugrott, ami lehet, hogy a korábbi évekhez képest magasabb összeg, de GDP-arányosan alacsonyabb kiadást jelent a 2013-2015 közti szinthez képest. És itt térnék rá a jövő évi előirányzatra, amely 1988 milliárd forintot jelöl meg, vagyis csupán 88 milliárd forinttal nőne az oktatás teljes költségvetése. Ennél még Mészáros Lőrinc vagyona is gyorsabban gyarapodik egy év alatt, sőt nemhogy gyorsabban, mert ugye tudjuk azt, hogy ez a vagyon egy év alatt a hatszorosára növekedett, hanem az a durva, hogy még többel is. 88 milliárddal nő az oktatás, Mészáros Lőrinc vagyona 100 milliárd forinttal növekedett. Tehát Mészáros Lőrinc többet keres annál, mint amennyivel az oktatás forrásai nőnek, ez jól mutatja az arányokat, jól mutatja a hangsúlyokat, jól mutatja, hogy mi a fontos ennek a kormányzatnak. Úgy látszik, hogy Orbán Viktornak fontosabb, hogy Mészáros Lőrinc gazdagodását szolgálja busás kormányzati megrendelésekkel, mint hogy az oktatásnak pénzt adjon. A haverok hizlalása fontosabb, mint a pedagógusok, egyetemi oktatók megbecsülése.

Az oktatás kiadásai messze nem tartanak lépést az összes többi kiadás bővülésével vagy a GDP tervezett növekedésével sem, így a teljes elosztható tortán belül az oktatási torta szelete újra csökkenni fog. Idén minden költségvetési 100 forintból 10 forint és 40 fillér, amit oktatásra költünk, jövőre csupán 10 forint és 30 fillér, a GDP-arányos kiadás pedig újra 5 százalék alá zuhan, 4,93 százalékra a tervezet szerint. Mondani sem kell, hogy ez mélyen alatta van az uniós 6 százalékos oktatási célkitűzésnek. Ha valakitől elmaradásunk van, akkor az elmaradásunk csak még nagyobb lesz akkor, amikor továbbra is keveset költünk. Ha ezt be akarjuk majd hozni valaha, valamikor, akkor bizony erre hatványozottabban nagyobb összeget kell majd költeni. Az elmaradást csak akkor lehet behozni, ha éveken át jelentősen többet költünk oktatásra, mint az uniós átlagköltés. Tehát nemhogy alatta kell hogy legyünk, nemhogy utol kell érjük, hanem a sokéves lemaradást behozandó, jelentősen többet kellene fordítani rá. Annyit kellene költenünk, mint azok, akik a legjobbak, akik a legtöbbet költik az oktatásra, ha egyszer mi is a legjobbak közé akarunk kerülni, másként nem lehet a hátrányokat ledolgozni. Ha ugyanannyit költünk, mint eddig, akkor minden marad így: aki most rosszabb iskolába jár, az továbbra is rosszabb iskolába fog járni, aki egyetemre szeretne menni, de nem készíti fel erre az iskolája, azt a jövőben sem fogja. Persze nem minden csak pénz kérdése, de alacsonyabb finanszírozásból nem lehet csodát tenni. A jobb oktatás több pénzbe kerül.

(16.30)

Az LMP több és jobb oktatást szeretne. Ezért is fogalmaztuk meg azt a fontos célt, hogy az oktatásra minden körülmények között jelentős összeget kell fordítani. Mi minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot oktatásra költenénk. Jelenleg 10 forintot költünk erre, 10 forint 30 fillért. Ezt másfél-kétszeresére kellene növelni, nyilván ezt lépcsőzetesen, túl hirtelen ezt nem szabad. Csak így van esélyünk felzárkózni az Unióhoz, csak így tudunk minden fiatal számára lehetőséget biztosítani, hogy mindenkiből az legyen, amire a képességei és a szorgalma feljogosítja. Csak így lehet a hátráltató tényezőket orvosolni, csak így lehetnek jók az iskolák a falvakban, olyan jók, mint a fővárosban.

Nézzük meg azt is, hogy mire fordítaná a többletkiadást az LMP, amire égető szükség lenne az oktatásban. Ezeket természetesen módosító javaslatok formájában is megfogalmaztuk és benyújtjuk. Beszéljünk először a béremelésekről! Az oktatás területén a pedagógusok kaptak valamekkora béremelést, a többiek nem. A többiek valódi béremelésnek nem nevezhető, tűzoltó jellegű emelést kaptak csupán, de sokan még ilyenből sem részesültek. Mérhetetlen igazságtalanság, egyenlőtlenség jelzi az oktatási-nevelési területnek a béreit adott óvodán, iskolán, egyetemen belül is.

Először is, a pedagógusbérek kapcsán hiába a szeptemberi emelések, az eredeti ígéretet adják oda 2013-2017 között részletekben. Komoly gondok vannak a pályakezdők fizetésével. Egyszerűen nonszensz, hogy egy pályakezdő pedagógus bére csupán körülbelül 15-25 ezer forinttal magasabb a szakmunkás-bérminimumnál és jelentősen elmarad a diplomás pályakezdők átlagbérétől. Mindenki azt akarja, hogy a gyerekét a legjobb pedagógusok tanítsák. De hogyan lehet így a pályára vonzani és a pályán tartani a legjobb pedagógusokat? Hogy lehet rábírni így a fiatalokat, hogy a pedagóguspályát válasszák?

Mikor beszélünk végre őszintén ezekről a problémákról? Hogyan fogják így kezelni a tanárhiányt? Tíz éven belül a pedagógusok 40 százaléka nyugdíjba megy. Az LMP korrigálná a pedagóguséletpálya-modellt, kiemelt bérezést adva a pályakezdő pedagógusoknak.

A kormány mostohán bánik és lenézi a pedagógusok munkáját segítő munkatársakat: pedagógiai asszisztensek, dajkák, iskolatitkárok, laboránsok, könyvtárosok, informatikusok, még hosszan sorolhatnám, az ő keresetük megalázóan alacsony összeg, nem tudják eltartani a családjukat, a közalkalmazotti bértábla totális összecsúszása miatt a kétharmaduk a bérminimumnak megfelelő összeget keres csupán, illetve idén kaptak átlagosan 6-7 ezer forintnak megfelelő kiegészítést, 2008 óta először. Ez semmire sem elegendő. Az LMP azonnal egy 30 százalékos béremeléssel indítana, majd folyamatosan emelné az ő fizetésüket is. A pedagógusok munkáját segítő munkatársak nélkül nincs minőségi oktatás, nevelés, ezért őket is meg kell fizetni, magasan a minimálbér fölött.

Ugyanez igaz a különböző háttérintézményekben dolgozó, oktatással, neveléssel nem pedagógus munkakörben foglalkozó munkatársakra nézve is. Nézzünk egy példát! A Fidesz-KDNP-kormány még az előző ciklusban hozta létre az agórákat. Ezek olyan fontos intézmények, amelyek főleg a megyei jogú városokban jöttek létre, és tudományos központként XXI. századi művelődési házakként működnek. Ezek jó ötletek voltak. Programokat szerveznek, tudományos ismeretterjesztést végeznek, fiataloknak és idősebbeknek egyaránt megnyitják a tudás kapuit. A Fidesz-KDNP-kormány mégis megfeledkezett az itt dolgozó munkatársakról. Többnyire pedagógus végzettségű emberekről beszélünk, akik viszont kimaradtak a pedagóguséletpálya-modellből, kimaradtak a béremelésből. Nem egy esetben a szakmunkás-minimálbér összegét, a 107 ezer forintot sem éri el a keresetük. Továbbra is megfeledkezik a kormány róluk, és megalázó helyzetben tartja őket, annak ellenére, hogy számos alkalommal itt, a Parlament falai közt is szót emeltünk az érdekükben.

Elkeseredett leveleket kapunk az itt dolgozó munkatársaktól, akik olyan brutális helyzetről számolnak be, hogy jövőre előállhat, hogy a teljes agó­rában dolgozó személyzet bérminimumot fog keresni, bruttó 180 ezer forintot; az is, aki 40 éves munkaviszonnyal, kiemelt minősítéssel, rendkívül jó tanári életpályával, rengeteg sikeres tanítvánnyal rendelkezik, és az is, aki egy pályakezdő, 18 éves takarító az intézményben. Nem becsüljük le az utóbbi munkáját sem, de elképesztő igazságtalanság és aránytalanság ez. A tudást meg kell fizetni. Az LMP jelentősen emelné az agórákban dolgozó pedagógusok fizetését is.

Ha az oktatásban béreket emelünk, mindenki bérét emelni kell, nem maradhat ki senki. Ha nem ezt teszik, akkor semmi mást nem csinálnak, mint amit általában a politikájukban is, hogy feszültséget teremtenek az emberek között. Feszültséget teremtenek a munkaközösségekben, feszültséget teremtenek a közösségekben. Ez a feszültség bizonyára jó ellenségkép, ami eltereli másokról a figyelmet, de a társadalomnak a bomlasztása ez, és óriási bűn.

Nem szeretnénk megfeledkezni a felsőoktatásban dolgozó oktatókról és kutatókról sem. Tipikus példája a tűzoltó jellegű béremelésnek, ami velük történt. Nem kaptak valódi fizetésemelést több mint tíz éve. A legjobbak elhagyják a pályát, a fiatalok pedig nem akarnak oktatónak, kutatónak menni, mert a piaci cégek rögtön elszippantják őket. Csak a leginkább elkötelezettek maradnak a pályán, ezen a helyzeten minél hamarabb változtatni kell, a beígért 15+5+5 százalékos, három év alatti béremelés vajmi keveset javít a helyzetükön. Igazságtalannak és aránytalannak tartjuk, hogy Palkovics László államtitkár osztályvezetői többet keresnek, mint egy egyetemi adjunktus vagy docens.

Miért nem igazítják a minisztériumi fizetésekhez az oktatók bérét? Nem ez lenne az igazságos? Az LMP kiemelten megfizetné az egyetemeken, főiskolákon dolgozó oktatókat és kutatókat. Folyamatos, kiszámítható életpályamodellt kellene számukra is biztosítani. A fiatal kutatókat külön programmal támogatnánk, az MTA e célú forrásait jelentősen megnövelnénk.

Az LMP számos módosító javaslat keretein belül foglalkozik a béremelésen túli területekkel is. Visszaadnánk a közoktatás elvont forrásait. A pedagógusbér-emelésen túl alig kap pluszforrást a terület, márpedig éves szinten 200 milliárd forint hiányzik a normális működéshez. Láttuk, hogyan ment csődbe a KLIK nemrégen.

Visszapótolnánk a vidéki felsőoktatás forrásait. A vidéki főiskolák különösen fontosak az LMP számára, hiszen egy főiskola megállíthatja a fiatalok elvándorlását, a település és térsége gazdasági motorjává, tudományos, kulturális központjává teheti. A főiskola a vidék bástyája, ha megfelelő fejlesztési forrásokat kap. Mi ezeket, a felsőoktatás forrásait itt is másfél-kétszeresére emelnénk középtávon.

Eltörölnénk a tandíjat a felsőoktatásban. De nem feledkeznénk meg a szakképzés rendbetételéről sem. Ennek fontos költségvetési igénye van, hiszen négyről három évre csökkentették a képzési évek számát, valamint kivonták a közismereti tárgyakat az oktatásból. A szakképzésre kiemelten igaz, hogy több és minőségibb képzésre van szükség, és ez pénzbe kerül. Az országos felnőttképzési program keretében mindenkinek, kortól és képzettségtől függetlenül biztosítanánk a lehetőséget a szakmaválasztásra, új szakma megtanulására.

Kiemelten figyelnénk a hátrányos helyzetű térségekre, elindítanánk a kiemelt oktatási körzetek programot, amelynek keretében a kistérségben tanító pedagógusoknak megemelt bérpótlékot biztosítanánk. Az ő munkájukat a jelenleginél sokkal nagyobb többletjuttatással kell elismerni, hiszen akik a legnehezebb körülmények között dolgoznak és eredményes munkát végeznek, azok kell hogy többet keressenek, ez így igazságos. Idekapcsolódik a korai fejlesztő- és gyógypedagógus-hálózat kialakítása és bővítése. A Fidesz-KDNP megoldása, hogy ha nincs elég gyógypedagógus, akkor enyhítsünk a foglalkoztatási kritériumokon, lehessen az is gyógypedagógus, aki eddig nem volt az.

A kormány csúnyán magára hagyta a tanodákat, ezen változtatni kell. Az LMP fel akarja számolni a szegregációt, először fel kell mérni a szegregációt.

(16.40)

Nemzeti erdeiiskola-programot (Az elnök csenget.) indítanánk ‑ és a kultúra területéről a következő részben beszélek majd. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  86  Következő    Ülésnap adatai