Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BÁNYAI GÁBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy életkortól függetlenül adódhatnak helyzetek, amik olyan jelentős kiadásokkal járhatnak, hogy akár egy család, családok, családjaink egzisztenciáját is megingathatják. Baj esetén nem mindegy, hogy van‑e az embernek mihez vagy kihez nyúlni, van‑e tartaléka, van‑e valakitől segítségre lehetősége, tud‑e ilyenre számítani. Az egyént és a családokat fenyegető veszélyek és kockázatok kezelésére természetesen sokasodtak és sokféle terméket fejlesztettek a piaci biztosítók. De fontosnak tartom kiemelni, hogy Magyarországon a biztosítási lefedettség még most sem közelíti meg az európai szintet.

Hazánkban is nyilvánvaló, hogy az állami védőháló mellett az öngondoskodás jelenti a megoldást jövőnk tudatos alakítására és a váratlan helyzetekből fakadó anyagi kiszolgáltatottság csökkentésére. Akinek van megtakarítása, vésztartaléka, biztosítása, önkéntes pénztári számlája, az könnyebben viseli az anyagi helyzetében bekövetkező váratlan, akár tragikus eseményeket. A javuló statisztikák alapján egyértelműen úgy tűnik, hogy a nyugdíj-takarékosság szükségességét Magyarországon is egyre többen belátják, belátjuk. Az egészségpénztári tapasztalatok azt mutatják, hogy az egészségcélú kiadásokra való felkészülésben is nő a lakosság tudatossága. Ezen a két fő területen a rendszerszintű szervezettség és az intézményi szintű biztonság a Magyar Nemzeti Bank hatósági felügyelete alatt garantált.

(17.30)

Ezzel szemben az önsegélyezés területén a szolgáltató intézmények, szervezetek legalább annyira különbözőek és sokszínűek, mint maguk a problémák, amiket kezelni kell. Csakhogy a különbözőség nem problémaspecifikus, hiszen az anyagi krízishelyzetre minden működési formában pénzbeli juttatást, akár segélyt adnak. Köztudomású, hogy az önsegélyező szolgáltatások az öngondoskodás olcsó, szerény forrásigényű formái, amelyekhez a társadalom legszélesebb köre hozzáférhet. Nem kérdés, hogy ezt népszerűsíteni, támogatni kell.

Azt látjuk, hogy a közelmúltban bevezetett önkéntes pénztári módosítás kaput nyitott a fejlődésnek azzal, hogy az egészségpénztárak számára lehetővé tette az önsegélyező szolgáltatások nyújtását is. A siker egyértelmű. Az erőfeszítéseknek hála, az em­be­rek egyre többen ismerik fel a saját felelősségüket, ezzel párhuzamosan a lehetőségüket is. A mi felelősségünk, tisztelt képviselőtársaim, abban van, hogy az öngondoskodásnak hatékony és biztonságos jogi kereteket adjunk. Meggyőződésem, hogy ebben az igen fontos társadalmi kérdésben csak akkor juthatunk előbbre, ha az öngondoskodás ösztönzésére, a pénzügyi tudatosság javítására, a pénzügyi kultúra fejlesztésére fordított erőfeszítések együtt járnak a pénzügyi szolgáltató szektor biztonságosabbá tételével.

Gondoljunk csak vissza a balliberális kormányzás időszakára, amikor az ország egyre romló gazdasági helyzete és a fogyasztói szemlélet robbanásszerű térnyerése a társadalom széles rétegeinek súlyos eladósodásához vezetett. Ezt az időszakot elemezve már világosan látjuk, hogy a folyamat kulcskérdése a felelőtlenség volt. Anélkül, hogy a kormányzati és az egyéni felelősség kérdését részleteiben boncolnánk, megállapíthatjuk, hogy a lakosság igen széles rétegeit pénzügyi ismeretek, családi és személyes tapasztalat híján felkészületlenül érte a piacgazdaság szabadsága. Tömegek estek áldozatul, utalok itt például a legutóbbi magyar katasztrófára, a devizahitelek károsultjaira, vagy a nyugdíjjogosultságot nem szerző, feketén foglalkoztatottakra, és még sorolhatnák ezt a sort.

Bizonyára mindannyian egyetértünk abban, hogy az öngondoskodás bármely megnyilvánulási formáját támogatni kell. De nem téveszthetjük szem elől például a Quaestor-botrány tanulságát sem. Nem elég arra biztatni a lakosságot, hogy legyenek előrelátóak, hogy takarékoskodjanak, gondoljanak a jövőre. Mindez hiteltelenné válik, mit sem ér, ha előfordulnak olyan visszaélések vagy hibák, aminek az a következménye, hogy a magyar emberek tömegesen veszítik el a nehezen összekuporgatott pénzüket. Az intézményekbe vetett bizalom és az intézmények működési biztonsága nyilvánvalóan egymással összefüggő tényezők, de külön-külön is kulcskérdések. A törvényjavaslat célja, hogy az egészségügyi vagy önsegélyező szolgáltatást nyújtó egyesületek tagsága számára, kiemelten az egyesület tevékenységi engedélyét érintő hatósági intézkedés kapcsán, biztosítsa mindazokat a garanciális feltételeket, amelyek az egészség- és önsegélyező pénztárak vonatkozásában a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti hatáskörében biztosítottak.

Álláspontom szerint a törvényjavaslat mind szakmai, mind fogyasztóvédelmi szempontból támogatandó. Kérem támogatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)