Felszólalás adatai

Ebben az esetben lezárom az általános vitát. Ha jók az információim, akkor nem érkezett módosító javaslat, így részletes vitára természetesen nem kell hogy sort kerítsünk. A következő ülésünkön majd már az előterjesztés elfogadásáról dönthetünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik... - pillanatnyi technikai szünet, mert államtitkár urat kerestük, a következő napirendi pont expozéjának előadóját, és megijedtünk, hogy az előbb még a teremben volt, de közben ő már idesétált az előadói pulpitushoz.

Ha megengedi, akkor felkonferálom, hogy miről is fog ön szólni, hiszen soron következik a Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló - a nemzeti összetartozás bizottsága által előterjesztett - országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/11399. számon, az országgyűlési határozati javaslatot pedig H/12168. számon kaphatták kézhez.

És akkor most következik az előterjesztői expozé. Rétvári Bence államtitkár úr, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, 25 perces maximális időkeretben öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés a Bethlen Gábor Alapról szóló 2010. évi CLXXXII. törvénnyel a Szülőföld Alap jogutódjaként hozta létre a Bethlen Gábor Alapot, azzal a céllal, hogy támogassa a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulását, előmozdítsa a Magyarországgal való kapcsolataik ápolását és fejlesztését, valamint megerősítse a magyar nemzeti azonosságtudat kialakulását.

Az elkülönített állami pénzalapot működtető alap támogatások nyújtásával segíti a határon túli magyarság anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését, továbbfejlesztését és az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatainak a fenntartását és erősítését.

Az alap céljainak megvalósítása érdekében nyújtott támogatások kedvezményezettjei lehetnek a Magyarország területén lakóhellyel nem rendelkező, magukat magyarnak valló természetes személyek, civil szervezetek, települési és területi önkormányzatok, valamint az általuk alapított, illetve fenntartott jogi személyiségű intézmények. Lehetnek továbbá gazdasági tevékenységet üzletszerűen végző jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, tehát vállalkozások is a támogatottak között, ezen belül különösen mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint egyházak, belső egyházjogi személyek, valamint az általuk fenntartott hitéleti, oktatási, gyermekjóléti, kulturális és szociális intézmények.

(10.30)

Az alappal háromtagú bizottság rendelkezik, a BGA-törvény módosítása folytán a bizottság négytagúvá vált. A bizottság a Magyar Állandó Értekezlet elvi iránymutatásainak figyelembevételével irányítja az alap működését. Az alap nyilvános pályáztatási feladatainak keretében a szakmai döntés-előkészítő testület a kollégium. A kollégiumot a bizottság úgy hozta létre, hogy annak összetétele a támogatási célokból eredő szakmai szempontoknak megfeleljen. Az alapból megítélt támogatások folyósításával, felhasználásának ellenőrzésével és nyilvántartásával összefüggő, illetve az államháztartásról szóló törvény szerinti feladatokat az alap kezelését végző szervként a magyar állam tulajdonában lévő alapkezelő látja el.

A következő néhány mondatban az alap bevételi és kiadási területeit mutatnám meg önöknek. A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló törvény szerint 11,5 milliárd forint eseti költségvetési támogatás illeti meg az alapot, valamint a költségvetési törvény 14. § (6) bekezdése szerint a Nemzeti Foglalkoztatási Alap 2012-ben a szakképzési hozzájárulásból 100 millió forintot biztosít a Bethlen Gábor Alap részére a határon túli magyarok szakképzésének, felsőoktatásának és felnőttképzésének támogatására. A rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból az alap 727 millió forint eseti költségvetési támogatásban részesült, amely biztosította a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény szerinti oktatás-nevelési támogatások teljes körű kifizetéséhez szükséges forrást.

A BGA 2012. évi bevételeit képezte a Corvinus Zrt.-től gazdaságfejlesztési támogatások céljára átvett, a korábbi forrást biztosítók felé fennálló elszámolási és visszafizetési kötelezettség teljesítését követően fennmaradó 245 millió forint. Az alap a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól megállapodások alapján 545 millió forint támogatást és forrást vett át a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem fejlesztési célú finanszírozásának támogatására és a Magyarság Háza nemzeti indentitás kialakítása, látogató és oktatás-módszertani központi kialakítása, valamint a Magyarság Háza egyéb járulékos felújításának támogatására. 34 millió forint a támogatások elszámolási maradványából származott.

A fentiek alapján az alap 2012. évi költségvetési bevételi előirányzata 13 milliárd 224 millió forint volt. A BGA 2012. évi bevételi előirányzatának módosítása megtörtént, így az alap összes bevételi előirányzata 13 milliárd 940 millió forint és még 700 ezer. A költségvetési törvény szerint az alap kiadási előirányzata 11,6 milliárd forint volt, amelyből 10,8 milliárd forint támogatási célra, 810 millió forint pedig az alapkezelő működtetésére szolgál. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól átvett források az 1500/2011. kormányhatározat alapján gazdaságfejlesztési támogatások céljára átvett források, az oktatás-nevelési támogatások folyósítására biztosított költségvetési támogatás, valamint az előző évi maradvány-igénybevétel alapján a támogatási célra szolgáló előirányzat 13 milliárd 68 millió 100 ezer forintra módosult. Egyéb kiadások elnevezéssel egy új előirányzat került megnyitásra, amelyben a forrásbiztosítók részére a 2011. évi forrás fel nem használt maradványának 62,5 millió forintos visszautalása szerepel.

Az alapkezelő működtetési előirányzata nem módosult. Ez nagyon fontos, hiszen a működésre nem költünk többet. A BGA 2012. évi költségvetésében 810 millió forint összegben került meghatározásra az alap működtetésével kapcsolatos kiadásokra fordítható összeg. Ez az alap költségvetési bevételeinek 6,9 százaléka, amely a BGA-ról szóló törvény 4. § (7) bekezdésében meghatározott maximális mértékétől 3,1 ponttal alacsonyabb, azaz csak a kétharmadát költötte el a BGA a működésre fordítható, törvényben meghatározott keretnek.

A következőkben röviden összefoglalnám a Bethlen Gábor Alap egyes támogatásait. Elsőként az oktatási-nevelési támogatásról szólnék pár szót. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény 14. § (1) bekezdése rendelkezik az óvodai alap- és középfokú oktatási intézményekben magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytató kiskorúak nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásáról, továbbá a felsőoktatásban tanulók hallgatói támogatásáról.

A státustörvény alapján kiírt, a 2011-2012-es tanévre szóló "szülőföldön magyarul" pályázatban érintett régiók Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Horvátország és a Muravidék. A pályázók lehetnek egyrészről óvodások, alap- vagy középfokú tanulmányaikat magyar nyelven folytató tanulók, akik aktív, fakultatív vagy speciális magyar nyelvű oktatásban részesülnek, mivel a lakóhelyükhöz tartozó, napi bejárással érintett oktatási intézményekben nincs magyar nyelvű tagozat, másrészt hallgatók, akik felsőoktatási tanulmányaikat nappali tagozaton, részben vagy egészben magyar nyelven folytatják. A pályázható egy főre jutó támogatási összeg nevelési-oktatási támogatás esetében 20 ezer forint/fő, tankönyv- és taneszköz-támogatás címén 2400 forint/fő, hallgatói támogatás címén 2800 forint/fő. A 2011-2012-es tanévre vonatkozóan mintegy 248 715 támogatott személy részesült ezen támogatásban.

A következő támogatási forma az egyedi támogatások köre, amelyek eljárásrendjüket tekintve nem pályázati konstrukcióban nyújtott támogatások, hanem a támogatandó cél speciális körülményeit, finanszírozási szükségleteit kiemelten kezelő támogatások. Egyedi támogatási kérelmet a BGA-törvényben meghatározottaknak megfelelő bármely szervezet vagy magánszemély benyújthat. Egyedi támogatási eljárásrendben részesültek támogatásban a 2012-ben meghatározott, úgynevezett nemzeti jelentőségű intézmények, amelyeket a MÁÉRT iránymutatása alapján a Bethlen Gábor Alap bizottsága jelölt ki. 2012. december végéig 258 egyedi kérelem érkezett az alapkezelőhöz, ebből 244 egyedi kérelem esetében mindösszesen 5,5 milliárd forintot ítélt meg a BGA bizottsága.

Az egyedi támogatásokat a következő célokra folyósította az alapkezelő: oktatási intézmények támogatása, ebben felsőoktatási intézmények támogatása, szórvány oktatási kollégiumok támogatása, bentlakásos közoktatási, köznevelési intézmények támogatása, ezen túl egyházi intézmények támogatása, kulturális programok, rendezvények támogatása, jogvédő, közösségépítő, kisebbségvédelmi tevékenység támogatása, beruházások támogatása, így oktatási intézmények ingatlanfejlesztése, illetőleg épületrehabilitációs tevékenység támogatása.

A Bethlen Gábor Alap bizottsága jelölte ki Erdély esetében a nemzeti jelentőségű programokat, amelyek támogatása meghívásos pályázat keretében történt. Öt témakörben került sor pályázat kiírására. Az első szakmai és kulturális intézmények támogatása, a második felsőoktatási háttérintézmények támogatása, a harmadik kiadványok, folyóiratok, szaklapok megjelentetésének támogatása, a negyedik színházak, bábszínházak, táncegyüttesek támogatása, az ötödik pedig szórvány kollégiumok támogatása, illetve iskolabuszprogram támogatása. Az öt pályázati kategóriában minden meghívott szervezet benyújtotta pályázatát, összesen 106 pályázó volt. A Bethlen Gábor Alap bizottsága döntött a meghívásos pályázatok támogatásáról, összesen 185 millió 702 ezer forint összegben.

A központi és regionális nyílt pályázati eljárásrendben nyújtott támogatások a határon túli magyar közösségek civil társadalmának, kulturális, oktatási és egyházi programjainak megtartását szolgálják. A támogatások beszámolóiból, valamint a helyszíni látogatások során visszaigazoltak alapján megállapítható, hogy az egyes programok, rendezvények támogatásának jelentős közösségépítő és identitásmeghatározó szerepe van. 2012-ben a központi és a regionális nyílt pályázati eljárásban nyújtható támogatások keretösszegét a bizottság 600 millió forintban állapította meg, amelynek terhére négy regionális és egy központi pályázati felhívást jelentetett meg. Az előző évi, e célra szolgáló keretösszeg csökkent, tekintettel arra, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények száma a kétszeresére növekedett, ezáltal a finanszírozásuk elkülönítve, egyedi kérelem alapján, biztos alapokon állva történt meg.

(10.40)

Az alapkezelő a 2012-es évben a pályázati felhívások megjelentetésekor arra törekedett, hogy a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő közösségek, szervezetek és intézmények programjainak, valamint eszközfejlesztéseinek megvalósítására egységes felhívást jelentessen meg. A regionális pályázati kiírások megfogalmazásakor a helyi közösségek javaslatait figyelembe véve, a helyi igényeknek megfelelően kerültek kialakításra a pályázati felhívások.

Elsődleges pályázatkezelési cél volt, hogy mind a központi, mind a regionális felhívások egyidőben jelenjenek meg, lehetőleg minél korábbi időpontban, hogy az év közbeni különböző programok lebonyolításában ne legyen fennakadás abban az esetben sem, ha a támogatott nem tudja megelőlegezni saját maga a saját programjának költségét.

2012-ben a támogatott pályázatok száma mindösszesen 1487 volt; ebből a központi támogatott pályázatok száma 530, a regionálisoké pedig ennek majdnem a kétszerese, 957 darab. A regionális pályázati felhívások alapján a nyílt pályázati keretösszeg egyharmadára, 200 millió forint összegre a határon túli közreműködő szervezetek tehettek javaslatot.

Engedjék meg, hogy néhány szóban összefoglaljam a Határtalanul-programot, a dr. Szász Pál-ösztöndíjpályázatot, illetve a "külhoni magyar óvodák éve" programot.

A Határtalanul-program vonatkozásában a 2011-es felhívások keretében megvalósult projektek sikeresen illeszkedtek a Határtalanul-program alapcéljához, azaz egyfelől elősegítették a határon túli magyarság megismertetését a részt vevő magyarországi diákokkal és tanáraikkal, másrészről támogatták magyarországi és külhoni diákok és oktatóik közötti kapcsolatok alakítását. A 2010. évi pilotprojekthez, mintaprojekthez képest sikeresen terjed ki a program a létszám és a pályázó intézménytípusok tekintetében. A nyertes pályázatokból megvalósult 370 projektben több mint 14 ezer magyarországi és külhoni diák vett részt.

A 2011-es felhívások egyik újdonsága volt az a modell, amely a külhoni tanulmányi kirándulásokat - amelyeknek elsődleges célja az adott terület magyar vonatkozású kulturális értékeinek, magyar közösségeinek megismertetése - az alapfokú oktatás hetedik évfolyamán tanuló diákok számára tette lehetővé, míg a nagyobb szervezési feladatokat és külhoni partnerkapcsolatot is igénylő együttműködések pedig a középfokú oktatásban tanulók számára biztosítottak részvételi lehetőséget. Ez utóbbiak célja volt elsősorban a magyar személyes kapcsolatok kialakításának előmozdítása magyarországi és külhoni diákok között.

2012-ben a pályázatok célterülete tekintetében továbbra is Erdély állt az első helyen, és a 2012-es felhívások regionális kiterjedéséből fakadóan már megjelentek - ha még kis számban is - a Muravidék és Horvátország magyarlakta területeire irányuló pályázatok is. A három pályázati felhívás keretében az oktatási intézmények 30 075 diák utazásához igényeltek támogatást, köztük két, különleges együttműködés jellegű programban 6417 külhoni fiatallal, akik viszonossági alapon Magyarországra is látogattak. A Határtalanul-program 2012/13-as tanévben meghirdetett nyertes tanulmányi kirándulásainak zöme 2013-ban valósul vagy valósult meg.

Az alapkezelő a dr. Szász Pál-ösztöndíjprogram keretében tanulmányi ösztöndíjat hirdetett a 2012/13-as tanévben szülőföldjükön felsőoktatási jogászképzésben részt vevő, nappali tagozatos román, szlovák, szerb, ukrán, horvát és szlovén állampolgárságú, magyar nemzetiségű hallgatók számára.

Évente huszonöt új ösztöndíj kerül kiosztásra. A támogatás kedvezményezettje lehet az a Magyarország területén lakóhellyel nem rendelkező, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában élő, magát magyarnak valló természetes személy, aki a 2012/13-as tanévben nappali tagozaton, aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkező magán- vagy állami felsőoktatási intézményben alap- vagy mesterszintű, illetve osztatlan jogászképzésben vesz részt. Az ösztöndíj összege 50 ezer forint per fő per hó, tizenkét hónapon keresztül. A hallgatókat év közben ügyvédek tutorálják, s a nyári gyakorlatukat egy-egy neves ügyvédi irodánál töltik. A pályázati felhívásra 52 pályázat érkezett be az alapkezelőhöz.

2012. február 17-én a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága meghirdette a "2012 a külhoni magyar óvodák éve" című programot. A program célja a külhoni magyar nevelési nyelvű óvodai oktatás minőségének emelése; pedagógiai hiányterületek pótlása, magyar nyelvhasználati színtérhez kötése; a magyar tannyelvű óvoda és iskola közötti átmenet segítése.

A továbbképzés szakmai részéhez a szakértőket az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Neveléstudományi és Módszertani Intézete, az ELTE tanító- és óvóképző kara, a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek pedagógiai kara, illetve a Debreceni Egyetem gyermeknevelési és felnőttképzési kara biztosította.

A program egyik elemeként a Humán Jövő 2000 Nonprofit Kft. a BGA által biztosított 64 millió forint terhére továbbképzést szervezett külhoni magyar óvónők számára, valamint módszertani csomagot állított össze. A továbbképzésre a határon túli területekről 99 óvónő nyújtott be pályázatot, 98 óvónő jelentkezését pedig jóvá is hagyta a Bethlen Gábor Alap bizottsága.

Mindezeken felül a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által, "Határtalan túra" elnevezéssel 2012. június elején írtak ki pályázatot körülbelül ezer fő, szórványhelyzetben élő határon túli gyermek Balaton környéki üdültetésére, táboroztatására. Az utazási költségeket a BGA támogatta, a táboroztatás költségeihez a határon túli gyermekek ezer forint per fő önrész vállalásával járultak hozzá. A BGA összesen 13 millió forintot biztosított a határon túli gyermekek Erzsébet-táborba való utaztatásának költségeire.

A 2011. szeptember 29-én módosítására került BGA-törvény, valamint a 2011. december 28-án hatályba lépett 1500/2011. kormányhatározat lehetővé tette, hogy az alapkezelő határon túli magyarságot érintő gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési programokat is megvalósíthasson, valamint kötelezte, hogy átvegye a Corvinus Zrt. által folytatott effajta tevékenységet, és elláthassa az ezekhez kapcsolódó támogatásközvetítési feladatokat is.

Az ellenőrzési tevékenység keretében az alapkezelő 129 darab dokumentum alapú pályázati ellenőrzésére került sor, ebből 34 esetben helyszíni ellenőrzéssel egybekötve. Az alapkezelő helyszíni ellenőrzés keretében megvizsgálta a támogatási cél tényleges megvalósulását, a pénzügyi elszámolás alapjául szolgáló dokumentumokat, a nyilvántartások valódiságát, szabályszerűségét. A szemlék célja tizenkét esetben a jövőbeni támogatás nyújtásának feltételeiről és indokoltságáról történő előzetes tájékozódás, a többi esetben utólagosan a megítélt támogatás szakmai megvalósulásának, illetve a bizonylatkezelés szabályszerűségének ellenőrzése volt.

A beruházási támogatások folyósításának körültekintő előkészítése és elemzése kapcsán az alapkezelő szerződést kötött a Teleki László Alapítvánnyal, amely a szerződésben rögzített feltételek mellett vállalta az egyes helyszínek műszaki ellenőrzését, a korábbi támogatások költségvetési terv szerinti felhasználása megvalósulásának, valamint a folyamatban lévő támogatási kérelmek megvalósíthatóságának elemzését, ellenőrzését. Az alapítvány minden műszaki szemléjéről külön értékelő, elemző műszaki jelentést is készített.

Végezetül az alap működésének ellenőrzéséről mondanék néhány mondatot. Az alap az államháztartási törvény módosítása kapcsán nem kötelezett könyvvizsgálati ellenőrzésre, de az alapkezelő a kötelezettség megszűnése ellenére továbbra is folytatja és fenntartja a BGA 2011. évi költségvetési beszámolójának ellenőrzésekor az Állami Számvevőszék elnökének javaslatára kijelölt könyvvizsgálóval öt évre kötött szerződését. A BGA 2012. évi költségvetési beszámolója ennek megfelelően kerültellenőrzésre.

Az Állami Számvevőszék 2013. március 4. és június 14. között a 2012. évi zárszámadás ellenőrzésének keretében ellenőrizte a Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységének szabályszerűségét. Az ellenőrzés megállapításait, javaslatait a 2012. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló állami számvevőszéki jelentés tartalmazza.

Tisztelt Országgyűlés! A most általános vitára bocsátott jelentés minden részletre kiterjedően tartalmazza a Bethlen Gábor Alap 2012. évi működésére vonatkozó információkat, adatokat, teljes képet adva az Országgyűlésnek a 2012. évben folytatott munkáról, támogatásokról. Kérem, hogy hozzászólásaikkal és a későbbiekben szavazataikkal is támogassák a jelentés elfogadását és ezzel a Bethlen Gábor Alap működését is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.50)

ELNÖK: Az államtitkár úr expozéját követően Potápi Árpád János képviselő úr következik, a nemzeti összetartozás bizottsága elnöke, aki napirendipont-előadóként 15 perces időkeretben fog szólni. Tessék parancsolni, képviselő úr!

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Bethlen Gábor Alapról szóló törvény 2010-es elfogadása tette lehetővé a kormányzat számára, hogy a korábban számos minisztériumhoz és kormányzati intézményhez kihelyezett, nemzetpolitikára és határon túlra szánt pénzösszeg lehetőleg egy helyen, egy kézben összpontosuljon, és szétosztása is egy helyről történjen, átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá téve ezzel a támogatási rendszert. Mindehhez természetesen arra is szükség volt, hogy a 2010 májusában megalakult törvényhozás, majd a kormány új irányt szabjon, nagyobb hangsúlyt helyezzen a nemzetpolitikára, és élőbbé váljon a határon túl élő magyarsággal való kapcsolat.

Az állampolgársági törvény módosítása, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény elfogadása, majd az új kormányzati struktúra kialakítása - benne a nemzetpolitikai államtitkársággal - már 2010 nyarára egyértelművé tette azt az irányt, amely mentén az Orbán-kormány az új szemléletű nemzetpolitikáról gondolkodik. Mi sem mutatja jobban a téma fontosságát, hogy elkezdte működését a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság is, amelynek feladata a csúcsminisztériumok és az államtitkárságok közötti folyamatos egyeztetés és koordináció, összefogva azoknak a helyettes államtitkároknak a munkaterületét, amelyek valamilyen módon érintettek a határon túli magyarság témakörében. Érdemes tudni, hogy jelenleg három ilyen tárcaközi bizottság működik, az egyik uniós ügyekkel, míg a másik társadalmi felzárkóztatással és romaügyekkel foglalkozik.

A parlament 2010 májusában fogadta el az állampolgárság kiterjesztésének lehetőségét biztosító törvényt, majd normaszövegbe foglalta a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló jogszabályt, amelyben június 4-ét emléknappá nyilvánítjuk. Június 4-e az emlékezés és az összetartozás napja, nem pedig az ünnepé, ünneplésé, ahogy Szávay István képviselőtársam és pártja, a Jobbik folyamatosan és tudatosan félremagyarázza ezt a napot; azé az emlékezésé, amely figyelmeztet minket, magyarokat arra, hogy az első világháborút követően az igazságtalan versailles-i békerendszer eszközével szétszabdalták ezeréves királyságunkat, megfosztották a Szent Koronához tartozó országrészeinktől, nagyvárosaink jelentős részétől és természeti erőforrásainktól, és ami a legfontosabb, magyarjainktól, azon magyarjainktól, akik a Kárpát-medencébe való érkezésünk óta vérrel és verejtékkel építették Szent István és Szűz Mária országát. Június 4-e az emlékezés mellett az összetartozás napja is, amely arra figyelmezteti a magyarságot, éljen akár a Kárpát-medencében vagy a diaszpórában, hogy a magyar nemzet egységes, erős nemzet, amelyet ugyan mesterséges határokkal szét lehet ideiglenesen szakítani, de szívünkben és lelkünkben Gyimesbükktől a Lajtáig egy nemzet vagyunk.

A munka megkezdésekor, 2010 közepén mi sem gondoltuk, hogy ekkora fába vágjuk a fejszénket. Mi tagadás, voltak olykor nyugtalan pillanatok, amikor nehéz perceket, órákat, napokat éltünk át, mindenki számára ismert az alap indulásánál tapasztalt csúszás és késlekedés, valamint a működése közben történt vezetőváltások is. Most is úgy látjuk, hogy 2011 őszén, dr. Lélfai Koppány érkezésével egy szakmailag és pénzügyileg is hozzáértő vezetőség kezdte meg működését a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél.

A jelen beszámoló jogszabályi hátterét a Bethlen Gábor Alapról szóló 2010. évi CLXXXII. törvény 10. §-ának (5) bekezdése adja, amely kimondja, hogy a nemzetpolitikáért felelős miniszter szükség szerint, de legalább évente egyszer május 31-éig tájékoztatja a kormányt. A kormány ezt követően beszámol az Országgyűlésnek az alap előző évi tevékenységéről és működéséről, valamint e törvény alkalmazásának tapasztalatairól. A beszámolót az alap honlapján nyilvánosságra kell hozni.

Zárójelben jegyzem meg - noha ez jogi szempontból nem bír különösebb jelentőséggel -, hogy 2012-ben a 2011. évre vonatkozó beszámolót tarthattuk a kezünkben, ebben az évben a 2012. évre vonatkozó jelentést kaptuk, most ez olvasható az anyag elején. A BGA működéséről szóló jogszabály egyértelműen fogalmaz: beszámolót kell benyújtani az Országgyűlésnek.

A nemzeti összetartozás bizottsága tagjai és még az ellenzéki képviselőtársaim is örömmel nyugtázták, hogy korábban a bizottság által benyújtott módosító javaslatban megfogalmazott, majd a BGA működéséről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően május 31-i határidőre benyújtásra került a 2012. évre vonatkozó beszámoló.

És akkor nézzük a tényeket! Amit fontos a költségvetési egyenleggel kapcsolatosan elmondani: a költségvetési törvény részletesen szabályozza az alapnak a bevételi és a kiadási előirányzatait. A teljes, a 2012. év végén záruló adatnak a főösszege 13 milliárd 940 millió forint volt. Ennyi kiadással tervezett a BGA. Ez tényleges kiadásként 13 milliárd 631,9 millió forintot jelentett, ami papíron szerény mértékű megtakarítást eredményezett.

Az alapkezelő működési költségeivel kapcsolatosan bizottságunk ellenzéki tagjaitól több észrevétel érkezett a szervezet megalakulása óta. A tervezett 6,94 százalékos működési költséget többen sokallták. Árnyalja a képet, hogy a korábbitól eltérő főösszeg jelentősebb alapkezelői tevékenységet tett szükségessé, és így, a megváltozott főösszeggel újraszámolva a tavalyi évi működési költség 5,81 százalékon teljesült. A nemzeti összetartozás bizottsága kormánypárti tagjai úgy gondolják, hogy ez az arányszám elfogadható.

A főbb támogatási formákról szólva: továbbra is a "Szülőföldön magyarul" oktatási-nevelési támogatás az egyik legjelentősebb támogatási forma. Itt 5,5 milliárd forintos támogatásról van szó; közel 250 ezer támogatott támogatását tudta az alap ezzel finanszírozni a 2012. évben.

A beszámolóból és a bizottság előtt elhangzott kiegészítésből kitűnt, hogy a költségvetési törvényben rögzített 4 milliárd 820 milliós forrás a beérkezett igények alapján nem volt elegendő. Ennek alapján a kormány a rendkívüli kormányzati intézkedéseket szolgáló keretből további több mint 700 millió forintot biztosított arra a célra, hogy valamennyi igénylő megkaphassa a támogatást. Erre decemberben került sor, így idén januárra csúsztak át ezen támogatásoknak a kifizetései. Ez körülbelül 40 ezer főt érintett Erdélyben, a Vajdaságban és a Felvidéken. Úgy gondolom, hogy itt is jól látszik a kormányzat azon törekvése, hogy maradéktalanul kifizesse a beérkezett igénylések után járó összegeket.

Fontos feladat volt a nemzeti jelentőségű intézmények támogatása. Ezeket az intézményeket két részre lehet bontani. Egyrészről a Magyar Állandó Értekezlet döntése, valamint a Bethlen Gábor Alap fölött rendelkező bizottság döntése alapján a nemzeti jelentőségű intézmények körébe bekerült szervezetek támogatása, másrészről az erdélyi nemzeti jelentőségű programok finanszírozása. A beszámoló alapján úgy tűnik, hogy mindenki időben hozzájutott a szükséges forráshoz.

Vezérigazgató úr elmondása szerint a támogatások felhasználása minden esetben jogszerű volt, a pénzek felhasználásának ellenőrzése során nem tapasztaltak olyan körülményt, ami az alapkezelő behajtással, végrehajtással kapcsolatos intézkedését tette volna szükségessé. Fontos, hogy ezen szervezetek és programok támogatása kiszámítható keretek között történik, munkájuk során elégedettséget tapasztaltak a Bethlen Gábor Alap vezetői.

Országonkénti, régiónkénti bontásban: Erdélyben a legjelentősebb összeg 3 milliárd forint, amelyből 2,4 milliárd forint volt a Sapientia Alapítvány, illetőleg a Sapientia-rendszer támogatása. Ezt követően a Vajdaságban 805 millió forint, Kárpátalján 731 millió forint, a Felvidéken 518 millió forint, magyarországi szervezetek esetében 286 millió forint került kihelyezésre.

(11.00)

A diaszpórában az elmúlt évben is aktivitást fejtett ki a Bethlen Gábor Alap. Akkor még nem volt Kőrösi Csoma-program, ott 8 millió forint került kihelyezésre, a Muravidéken 43 millió forint, a Drávaközben pedig 30 millió forint.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az alapnak összegszerűen kisebb jelentőségű, mégis jelentékeny támogatási formái voltak, egyrészről a "határon túli óvodák éve" program, ami nagy érdeklődésre tartott számot, és abszolút sikerként lehetett elkönyvelni. Nagyon jelentős az óvodák szerepe a határon túli magyar közoktatási rendszer fenntartásában, ugyanúgy, mint itthon, főleg az utánpótlás biztosításában. Az idei évben ezt sikerült továbbvinni a kisiskolások évével. Reméljük, hogy a program a továbbiakban is nagyon sikeres lesz.

Szintén meg kell emlékezni a Dr. Szász Pál-ösztöndíjpályázatról, ahol is a határon túli jogászoktatásban részt vevő hallgatóknak nyújt segítséget, támogatást a BGA - első évben 25 támogatott részére fejenként havi 50 ezer forint ösztöndíjat tudnak biztosítani. Az alapnak az éves beszámolási kötelezettségét az Állami Számvevőszék által korábban kijelölt könyvvizsgáló végezte, és megállapította, hogy az alap a költségvetési törvénynek, illetőleg egyéb jogszabályoknak megfelelő gazdálkodást folytatott, a beszámoló pedig valós és megbízható képet ad az alap tavalyi tevékenységéről.

Összességében az látható, hogy az alap a 2012. évben felelős gazdálkodást folytatott. A rábízott pénzösszeget a kitűzött célokra használta fel, az elszámolása pedig pontos. Mint a felszólalásom elején is elmondtam, és most is elmondom, tudjuk, hogy nem volt egyszerű az indulás, de úgy látjuk, hogy a kezdeti gyermekbetegségeken túl az alap vezetősége jól, egyre jobban végzi a tevékenységét.

Végezetül, a nemzeti összetartozás bizottsága a beszámolót 2013. június 10-én megtárgyalta, azt 8 igen, 2 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta. A beszámoló elfogadását javasló országgyűlési határozat benyújtására 2013. szeptember 11-én került sor, amelyet a bizottság 8 igen, 1 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett támogatott.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szávay Istvánnak, aki a jelentéshez kapcsolódóan a kisebbségi véleményt ismerteti ötperces időkeretben.

SZÁVAY ISTVÁN, a nemzeti összetartozás bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. A nemzeti összetartozás napjából nem Szávay István és a pártja csinált ünnepet, és nem is mi magyarázzuk ezt félre, mint ahogy azt Potápi képviselő úrtól hallhattuk; a nemzeti összetartozás napjából önök csináltak ünnepet. Németh Zsolt államtitkár úr szó szerint ezt mondta itt a parlamentben június 4-én, hogy a kormány számára ez a nap igenis ünnep, önök szerveztek ünnepi megemlékezéseket, ünnepi beszédeket, és írtak egy primitív, debil dalt egymásra lépő talpakról, megalázva ezzel több millió elszakított magyar honfitársunkat, azoknak az őseit, azok szenvedéseit és megaláztatását.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámolót az első helyen kijelölt nemzeti összetartozás bizottsága, mint hallhattuk, 2013. június 10-én tárgyalta. A bizottság ellenzéki képviselői, valamint a bizottság munkájában részt vevő független képviselő a beszámoló elfogadását nem támogatták. Az előterjesztőként jelen lévő Lélfai Koppány vezérigazgató úr a jelentés szövegéhez hasonlóan a szóbeli beszámolójában sem tért ki egy mondat erejéig sem a BGA működésének problémáira és mulasztásaira. A kétségkívül meglévő, még a kormánypárti képviselők által is több alkalommal elismert hiányosságokkal való szembenézés teljes hiánya jellemezte az elhangzottakat. Többen elfogadhatatlannak tartották, hogy a BGA működésére szánt 810 millió forint elköltésének részleteiről semmit sem tartalmaz a beszámoló. Szintén több hozzászóló kifogásolta, hogy a támogatási összegek elsöprő többsége nem nyílt pályázati eljárás keretében, hanem egyedi döntés alapján, erősen megkérdőjelezhető szempontok szerint került kiosztásra. A Jobbik szerint a nyilvános szerződések egy része kapcsán kérdéses a szükségesség, ráadásul számos esetben gyanítható, hogy az alapkezelő vagy a kuratórium egyes tagjainak rokoni vagy baráti körébe tartozó cégek megbízásairól van szó.

A Magyar Szocialista Párt sérelmezte, hogy számos szereplőt kihagytak a döntés-előkészítésből, valamint a nemzeti jelentőségű intézmények kiválasztásának folyamatából. Problémásnak értékelték, hogy a külhoni magyar óvodákba jutó pénz nagy részét Magyarországon osztották ki. Mind a Jobbik, mind az MSZP konkrét példák sorával támasztotta alá azon véleményét, miszerint a pályázati döntések részrehajlással, politikai szempontok dominálásával történtek. Jelezték, hogy Semjén Zsolt nem állta a szavát: az ellenzéki pártokat nem tájékoztatta arról, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények listájának módosítására milyen formában és mikor tehetnek javaslatot. A bizottság független tagjának véleménye szerint a nyilvántartási rendszert informatívabbá, a támogatási összegeket pedig egyértelműen követhetővé kell tenni.

Mindezek után a kormánypárti képviselők támogatása mellett a jelentés elfogadására 2 nem és 1 tartózkodó szavazat érkezett. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Gyimesi Endrének, a kulturális és sajtóbizottság előadójának, ötperces időkeretben.

DR. GYIMESI ENDRE, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mindenképpen meg kell emlékeznünk arról, hogy Bethlen Gábor fejedelem, akinek nevéhez fűződik Erdély aranykora, éppen 400 esztendeje, 1613 októberében lett Erdély fejedelme. Munkálkodása során megszilárdult Erdély önállósága, gazdasága és kulturális élete jelentős fejlődésnek indult.

Bethlen, mint tudjuk, egy ideig Magyarország királya is volt. A hazához való viszonyáról, hazaszeretetéről így vall 1619-ben: Nemes Magyarország, nekem szerelmetes nemzetem, kiért örömest meghalok, látván ilyen ügyefogyott állapotját nemzetünknek, megbizonyosodván felőle, hogy akitől oltalmazni kívántatnék az ország, azoktól háborgattatik, nem nézhetem öszvetett kézzel, lábbal következhetendő veszedelmeket, hanem istenemhez, nemzetemhez való szeretetemből én is fölköltem, és amiben tudok neki szolgálni, abban munkálkodom éjjel és nappal, nem szánom fáradtságomat, nem szánom költségemet, nem szánom végtére halálomat érettek elfogyatni mint igaz magyar.

Stílszerű tehát, hogy most tárgyaljuk a róla elnevezett alap tevékenységéről szóló beszámolót, azon alapét, amely 2010 óta határon túli magyarok egyéni és közösségi boldogulását, a nemzeti azonosságtudat erősödését szolgálja.

Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága 2013. október 7-ei ülésén a Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló J/11399. számú beszámolót megvitatta, és azt az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 46/1994. (IX. 30.) országgyűlési határozat 95. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően vizsgálva 11 igen és 3 tartózkodó szavazat mellett, komolyabb érdemi vita nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta.

Kérem a képviselőtársaimat a jelentés elfogadására, ezzel is támogatva a Bethlen Gábor Alap működését és áldásos tevékenységét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Bodó Sándornak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

BODÓ SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azt kell mondanom, hogy politikai döntéshozóként nyilván óriási a felelősségünk minden egyes kérdésben, amikor az ország határain belül lévő emberek ügyében bármilyen intézkedést is teszünk, de ez a felelősség természetesen semmivel sem kisebb, sőt talán még nagyobb is azokban az esetekben, amikor a határon túli állampolgárokért, honfitársainkért hozunk döntéseket.

Ebbe a felelősségteljes munkába nagyon keményen és nagyon határozottan illeszkedik a Bethlen Gábor Alap tevékenységéről szóló tájékoztatónak a megtárgyalása, megvitatása, és azt kell mondanom, hogy ebben a felelősségteljes munkában egy igen jól összeállított, színvonalas, megfelelően részletes és előremutató tájékoztató került a kezünkbe.

(11.10)

Jól kimunkált, hiszen látható, hogy minden egyes területet felölel, amely az alaptevékenységéhez köthető, és láthatóak benne azok az előremutató jelek is, amelyekre bizony szükség van.

A tájékoztató összeállítását olvasva azt kell mondanom, hogy nyilvánvalóan nehéz érzelemmentesen - bár nem is kell érzelemmentesen - fogadnunk ezt az anyagot, hiszen egy történelmi utazásra invitál bennünket, egy történelmi, földrajzi utazásra. Végiglátogatjuk a programok kapcsán azokat a magyar közösségeket a Kárpát-medencében, amelyekre bizony mindig jó szívvel gondolunk. Természetesen a programok áttekintése lehetőséget nyújt arra, hogy ismerős, új szervezeteket találjunk, és nyilvánvaló, hogy ez mindenképpen előremutató számunkra.

Az anyagi finanszírozásról az előzőekben már jó néhány gondolat elhangzott, és azt kell mondanom, hogy ilyen fő számok mellett talán egy fontos jellemző lehet: mindösszesen 309 millió forint volt az, amit az alap tulajdonképpen nem tudott felhasználni. Azonban a határokat átlépő számlázási rend bürokratikus világában ez nem tekinthető nagy összegnek.

Számomra különösen kedvező volt, az előterjesztésben fontos üzenet volt, hogy nyomatékosan súlyt kapott az alaptevékenységében az óvodákra, sőt a bölcsődékre való odafigyelés. Természetesen nagyon fontos, hogy megtaláljuk azokat az általános iskolásokat, középiskolásokat, főiskolásokat, egyetemistákat, minden más civil közösséget, aki a magyarság ügye mellett elkötelezett, de nem kell hozzá nagy előrelátás, hogy biztosak lehessünk abban, minden egyes lépcsőfokot be kell járnunk, így aztán az óvodákra, esetlegesen a bölcsődékre való odafigyelés szerintem mindenképpen egy fontos üzenet a '12-es évi tevékenységgel kapcsolatban.

Elhangzott, hogy nyilvánvaló gondok is vannak, és azt kell mondanom, hogy egy szervezetnek a megújulási képességét nagyban bemutatja, hogy képes-e a maga számára korrekciókat megfogalmazni, olyan feladatokat, amelyeken a következő időszakban változtatni kell. Nos, ilyenre is van példa természetesen az összeállításban, és a központi pályázatok kapcsán a legfontosabb változások, amelyekre szükség van, mindenképpen ezeknek a sorát erősítik. Nevezetesen, a pályázat benyújtásának időpontja nyilvánvalóan változtatható és fontos indok volt, hogy ezt korábbra lehet hozni, az év első időszakára. Szintén egy fontos előremutató gondolat lehet az, hogy '12-ben magyarországi székhelyű pályázók projektjei is lehessenek megtalálhatók a központi pályázati programban. És nyilván talán számomra ez a legfontosabb, hogy a könyv- és lapkiadás támogatására is lehet pályázni, illetve gazdasági társaságok is pályázhatnak. Nyilván az meg a pályázók számára nagyon fontos, hogy a kötelezően benyújtandó mellékletek száma viszont csökkent. Nyilvánvalóan az olvasatomban ez azt jelenti, hogy egyszerűbb egy ilyen pályázatot összeállítani, és nagyon fontos, hogy a pályázók számára olyan segítséget tudjunk nyújtani, ami ezen az úton is növelni tudja a nyerési esélyeiket.

Nyilvánvalóan sok mindenről lehetne még részleteiben szólni, de sok minden el is hangzott. Számomra nagyon fontos, hogy mindenképpen köszönetemet fejezzem ki mindazoknak, akik az alap tevékenységében közreműködtek, legyenek azok a gondolatok kitalálói, megvalósítói, és azt kell mondanom, hogy ezt a munkát kell folytatnunk a jövőben is a szükséges korrekciók elvégzésével.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szabó Vilmos, az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka.

Képviselő úr!

SZABÓ VILMOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal kell kezdenem, hogy ki képviseli a témát a parlamentben, ahogyan legutóbb is tettem. Minden tiszteletem az államtitkár úr iránt, és természetesen megfelel, jogszerűen képviseli a témát, az azonban jelzi a kormányzat hozzáállását, hogy nincsenek jelen a területet közvetlenül felügyelő vezetői, így elsősorban a miniszterelnök-helyettes úr, Semjén Zsolt, aki most sem tiszteli meg az Országgyűlést. De Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszonyt sem látom a teremben. Továbbra is azt kell mondani, hogy ez jól jellemzi, hogyan is viszonyul a kormányzat ehhez a beszámolóhoz, hogyan viszonyul a területhez, és hogyan viszonyul ahhoz, hogy ezt az Országgyűlés tárgyalja. Abban a tekintetben még azt is mondhatnám, hogy persze van előrelépés, hiszen tavaly magával a beszámolóval is gond volt, annak a törvényben meghatározott időpontját sem tartotta be a kormány, most legalább ezt már megteszi.

Az államtitkár úr jelezte, hogy sok részletet tartalmaz a beszámoló. Valóban, formailag igen sok részletet tartalmaz, hiszen újra bemutatja a feladatokat, a támogatási rendszert, a támogatások kedvezményezettjeit, a működést, bevételt, a kiadást, és úgymond több példaértékű programot és pályázatot is felsorol részletesen, mintegy 23 oldalon keresztül taglalja egyes pályázati programok sorát és részleteit. Ha azonban tartalmilag nézem, már egyáltalán nem ilyen kedvező a véleményünk. Ez egy terjengős, sok esetben a pályázók bemutatásával felduzzasztott beszámoló, lényegtelen információkat tartalmaz, és számos fontos kérdésre nem ad választ.

Továbbra sem tudjuk meg, hogy a döntés-előkészítő jogkörrel bíró 9 fős kollégium miért csak a nyílt pályázatok esetében illetékes. Hiszen, ahogy az államtitkár úr is elmondta, több mint 13 milliárd forintról van szó, és ennek az összegnek ez a bizonyos kollégium csak 4,5 százaléka fölött dönt. Továbbra sem tudjuk meg, hogy miért nem vehet részt a döntés-előkészítésben és döntéshozatalban a helyzet- és terepismerettel rendelkező külhoni magyar szakértők közül bárki is, vagy a MÁÉRT munkájában részt vevő személy. Továbbra sem tudjuk meg, hogy mi indokolja, hogy az oktatási-nevelési támogatások esetében nagy számban elutasított pályázatok miért lettek elutasítva, mi alapján ellenőrizték például, hogy a pályázati kiírásban szereplő igazolatlan mulasztott órák száma hogyan alakult. Nyilvánvalóan érdemes lett volna az oktatási-nevelési pályázatok tekintetében megvizsgálni a tapasztalatokat. Nem tudjuk meg, hogy volt-e ilyen vizsgálat, folytattak-e, végeztek-e ilyen munkát, végeztek-e ilyen elemzést, hiszen az elmúlt 11 év után erre már kellett volna hogy sor kerüljön.

Nem tudjuk meg, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények összeállítása esetében a kormány miért nem vette figyelembe a határon túli szervezetek véleményét, illetve az egyes régiókban javaslatot tevő szervezetek választáson bizonyított támogatottságát. Nem tudjuk meg, hogy miért nem lehet nemzeti jelentőségű intézmény például az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar kara, a Hungarológiai Központ és a Munkácsi Állami Egyetem magyar tagozata. Az elutasításnak nem lehet oka az, hogy az ukrán állam által fenntartott felsőoktatási intézmény nem lehet magyar nemzeti jelentőségű intézmény, ahogy ezt Répás Zsuzsa államtitkár asszony többször elmondta, mivel a Vajdaságban a szerb állam által fenntartott Újvidéki Egyetem magyar nyelvű tanítóképző kara bekerült a nemzeti jelentőségű intézmények sorába, és nemcsak a működésre, programra, hanem beruházásra is kaptak támogatást. Félreértés ne essék, ezt mi támogatjuk, és ezzel egyetértünk, csak meg kellene mondani, hogy mi indokolja a differenciálást, azt, hogy az egyiknél lehet, a másiknál nem lehet. Nagyon könnyen jutunk arra a következtetésre, hogy politikai motiváció van a döntés mögött.

Azt sem tudjuk meg, hogy a kárpátaljai felsőoktatási intézmények közül miért csak a KMKSZ-hez közel álló II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola kapott 300 millió forintos támogatást, annak ellenére, hogy sajnálatosan megkérdőjelezhető a beszámolásban szereplő azon állítás, hogy a főiskola végzőseinek 85 százaléka a szakmájában Kárpátalján helyezkedik el. Államtitkár úr, ez nem igaz!

(11.20)

Nem tudjuk meg azt sem, hogy a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és Keresztény Egyetem 2,4 milliárd forintos támogatása mellett mekkora támogatásban részesült a romániai magyar hallgatók meghatározó része által látogatott Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar kara. Saját tapasztalataim vagy információim szerint ez kevesebb, mint 2 millió forint, de illett volna beleírni, meg azt is, hogy miért ennyi.

Nem tudjuk meg, hogy meddig tartja fenn a Bethlen Gábor Alap a nyílt pályázati rendszer nevetségesen alacsony támogatási keretösszegét. Ez a 600 millió forintos keret továbbforgácsolódik egy 400 millió forintos központi, és egy 200 millió forintos regionális pályázati keretre. Miközben a kormányhoz közel álló szervezetek milliókat, százmilliókat, milliárdokat kapnak, a határon túli civil szervezetek fenntartására ennyit szán a Bethlen Gábor Alap, illetve a kormányzat.

A 400 milliós központi keretre 1712 pályázat érkezett be, amelyből több mint 10 százalék, 187 darab nem felelt meg a pályázati feltételeknek, nem tudjuk, hogy miért. Persze tudjuk, az elbírálási feltételek meglehetősen szubjektívek, hiszen többek között ilyenek vannak: a pályázat legyen kellően kidolgozott, felépítése logikus, elemei között követhető tartalmi összefüggések legyenek.

Nem tudjuk meg, hogy vajon az időszakonként megtartott két-három napos képzések indokolják-e, hogy a Collegium Talentum program keretében a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának 150 millió forintos támogatást kell adni, vagy inkább arra kell gyanakodnunk, hogy a főiskola tulajdonosának van akkora befolyása, amely megmagyarázza ennek a szokatlanul nagy összegű támogatásnak az odaítélését.

Miközben valóban örvendetes, hogy a határon túli jogászképzésben részt vevő 25 hallgató ösztöndíjat kapott a Szász Pál-ösztöndíj keretében, azt nem tudjuk meg, hogy mikor ad hasonló támogatást a Bethlen Gábor Alap a határon túli közgazdász-, orvos- vagy pedagógushallgatók számára. Nem tudjuk meg, mi indokolja azt, hogy a "külhoni magyar óvodák éve" program keretében rendelkezésre álló 100 millió forint támogatási összeg nagy részét Magyarországon használták fel. Miért is, államtitkár úr?

Mi magyarázza, hogy 2012-ben mindössze 9 beruházással kapcsolatos műszaki helyszíni szemle történt? A több mint 13 milliárd forintos támogatási összegből csak 9 helyen zajlik határon túli magyar intézmény fejlesztése? Nem tudjuk meg, hogy mekkora összeget jelent a támogatások jogtalan igénybevétele miatti visszakövetelésből származó bevétel, és ez hány pályázatot érintett, történt-e ezekben az esetekben felelősségre vonás. Nem tudjuk meg, hogy a Határtalanul-programot lebonyolító csapat miért mondott fel testületileg. Hasonló módon 2011 nyarán a Bethlen Gábor Alap korábbi teljes igazgatósága hagyta el az alapot.

Nem tartalmaz - vajon miért nem tartalmaz? - számottevő információt a beszámoló az alap működéséről, a 810 millió forintos működési keret felhasználásáról: szerződések, létszám és így tovább. Azt gondolom, hogy ezek alapvető információk, amelyeket nemcsak hogy illett volna, hanem kellett volna a beszámolónak tartalmaznia, ha komolyan veszi a kormányzat, a Bethlen Gábor Alap azt a törvényes kötelezettséget, hogy a Magyar Országgyűlésnek beszámoljon a tevékenységéről, és számot adjon annak minden részletéről.

Tehát tele vagyunk kérdésekkel, államtitkár úr, amelyekre megint nincs válasz - tavaly sem volt. Nem szívesen előlegezem meg, mert tavaly is ön ült itt, és az akkor feltett kérdéseinkre nem adott választ, nem szeretném azt feltételezni, még megcáfolhat az összefoglalójában, hogy kitér ezekre, és választ ad a feltett kérdésekre és a felvetett problémákra.

Mindezek a kérdések, mindezek a megválaszolatlan témák azt mutatják, hogy jogosak voltak azok a kritikáink, azok a kérdéseink, amelyeket a Bethlen Gábor Alap létrehozásakor feltettünk, és azóta minden esetben, amikor ez a téma az Országgyűlésben napirendre kerül, ezeket ismételjük. Valóban fontos lenne, hogy ennyi idő után, ennyi tapasztalat után visszatérjenek azokra az alapkérdésekre, amelyek jól láthatóan akadályozzák, hogy ez az alap szolgálja azokat, akikért létrejött, a határon kívül élő magyar közösségeket, a szülőföldön való megmaradást és az egyetemes magyarságot. Jelen formájában, jelen működésében ezt nem teszi, erre nem alkalmas.

Ez a beszámoló, tisztelt Országgyűlés, egy terjengős kormányzati sikerpropaganda, amely nem szól az elmúlt év tényleges támogatáspolitikai gyakorlatáról, a külhoni magyar közösségek további megosztásáról, amelyhez hozzájárult, és arról, hogy csak a Fideszhez közel álló szervezeteket támogatták kizárólag. A kormányzati kommunikációval ellentétben a Szülőföld Alap jogutódjaként létrehozott Bethlen Gábor Alap nem hozott semmiféle korszakváltást - ahogy ezt önök mondják - a támogatáspolitikában. A keretösszeg nem növekedett, összességében önök nem fordítanak több pénzt a határon túli magyarság támogatására, gyakorlatilag csak a korábbi költségvetési előirányzatokat fogták össze egyetlen alapba, és annak a nagy részét is szubjektív módon, tulajdonképpen saját hatáskörben, titkosítva osztják el.

De még a korábbi jó gyakorlatot sem kívánták folytatni, azaz a helyzet- és terepismerettel rendelkező külhoni magyar szakértőket nem vonták, nem vonják be a döntéshozatalba, az előkészítésbe érdemben. Tudom, hogy az lesz a válasz, hogy igen, megkérdezik, és hogy a Magyar Állandó Értekezlet dönt erről, érdemben azonban ez a részvételi jog ténylegesen befolyást nem ad a számukra. Így vélekednek erről jelentős mértékben maguk az érintettek, a pályázók, akik a pályázati rendszer bonyolult ügymenetét, túlszabályozottságát számos esetben, sőt majdnem minden alkalommal szóvá teszik, ha ténylegesen meg akarja hallgatni valaki a véleményüket, nem csak formálisan.

Mindezek alapján azt tudom mondani, hogy a Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentést a Magyar Szocialista Párt nem támogatja, a beszámoló elfogadását ellenzi.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: A következő felszólaló Kalmár Ferenc, a KDNP-frakció vezérszónoka. Öné a szó.

KALMÁR FERENC ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy az államtitkár úr is említette az expozéjában, az Országgyűlés 2010-ben a Szülőföld Alap jogutódjaként hozta létre a Bethlen Gábor Alapot azzal a céllal, hogy támogassa a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulását, előmozdítsa a Magyarországgal való kapcsolataik ápolását és fejlesztését, valamint megerősítse a magyar nemzeti azonosságtudat kialakulását. Az alap irányítása és működtetése új, négyszintű rendszerben folyik, amelynek célja az, hogy szétválassza a politikai, a szakmai döntéshozó és a végrehajtó szervezetet.

(11.30)

Ennek eredményeképpen pedig javult az eljárás tisztasága és áttekinthetősége. Az alap forrásait nem lehet politikai célokra használni, így az alap támogatására politikai párt nem jogosult. Kedvezményezettek természetes személyek, civil szervezetek, önkormányzatok és például egyházak lehetnek. Az alappal háromtagú bizottság rendelkezik, ez a Bethlen Gábor Alap bizottsága. A bizottság a Magyar Állandó Értekezlet, azaz a MÁÉRT iránymutatásainak figyelembevételével irányítja az alap működését, aminek nyilvánosságát annak honlapja biztosítja, így az interneten minden érdeklődő számára ez elérhető. Az elkülönített állami pénzalapként működő Bethlen Gábor Alap támogatások nyújtásával segíti a határon túli magyarság anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és továbbfejlesztését, valamint az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatainak fenntartását és erősítését.

A Bethlen Gábor Alap 2012. évi beszámolója részletesen mutatja be a főbb támogatási programokat és a jelentősebb egyedi ügyeket. A költségvetési törvény részletesen szabályozza a bevételi és kiadási előirányzatokat, továbbá főbb támogatási formánként a rendelkezésre álló forrásaikat. A 2012. évi terv 11 milliárd 672 millió 800 ezer forintról indult, azonban ezt meghaladták, és végül 13 milliárd 940 millió forintos keretből gazdálkodhattak. A működési költségek a 2012. évi költségvetésben az eredetileg tervezett 6,49 százalékról a forrásbevonás miatt 5,81 százalékra csökkentek.

Legjelentősebb programjuk a "szülőföldön magyarul" oktatási-nevelési támogatás, amire 5,5 milliárd forintot fordítottak, ezt közel 250 ezer támogatottnak osztották ki. A "nemzeti jelentőségű intézmények" program kétirányú. Egyrészt a Magyar Állandó Értekezlet döntése alapján e körbe tartozó intézmények, valamint az erdélyi nemzeti jelentőségű programok támogatását szolgálja. Régiónkénti bontásban a következőképpen alakultak a támogatási összegek: Erdély 3 milliárd forint, Vajdaság 805 millió forint, Kárpátalja 731 millió, Felvidék 518 millió, az anyaország 286 millió, a diaszpóra 80 millió, Muravidék 43 millió és a Drávaköz 30 millió forintnyi juttatásban részesült.

Kisebb összeggel gazdálkodó, ám jelentős program volt a "2012 a külhoni magyar óvodák éve". Ez a program nagy sikert jelentett, és fontos szereppel bírt. Elsősorban képzéseket szerveztek határon túli magyar óvónők részére, továbbá szakemberek segítségével módszertani csomagokat állítottak össze. Külön említésre méltó dr. Szász Pál szülőföldi ösztöndíja, amelyet a határon túli jogászképzésben részt vevő magyar hallgatók számára kívántak megnyitni. Az első évben 25 támogatott részesült fejenként havi 50 ezer forint ösztöndíjban. Az egyedi támogatások közül néhány példaértékű programot is megjegyeznénk, mint a határon túli elitképzés támogatása a Collegium Talentum keretében, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola támogatása, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet támogatása, a Sapientia Alapítvány támogatása, a Csemadok kulturális szervezet tevékenységének, programjainak támogatása.

A központi és regionális nyílt pályázati eljárási rendben nyújtott támogatások a határon túli magyar közösségek civil társadalmának kulturális, oktatási és egyházi programjainak megtartását szolgálják. 2012-ben a központi és regionális nyílt pályázati eljárásban nyújtható támogatások keretösszegét a bizottság 600 millió forintban állapította meg, amelynek terhére négy regionális és egy központi pályázati felhívást jelentettek meg.

Engedjék meg, hogy újra megemlítsem a nagy jelentősége miatt a 2012. február 17-én a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága által meghirdetett: "2012 a külhoni magyar óvodák éve" című programot. A program célja a külhoni magyar nyelvű óvodai oktatás minőségének emelése, a magyar tannyelvű óvoda és iskola közötti átmenet segítése.

Összességében a beszámolóból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a határon átnyúló kapcsolatok erősítése oly mértékű támogatást kapott a Bethlen Gábor Alapon keresztül, amire a korábbi időszakban nem volt példa. Az alap lehetőséget teremtett az előrelépésre a magyar nyelvű oktatáshoz kapcsolódó feladatok megvalósítása tekintetében iskolákban és óvodákban egyaránt, a tudományos kutatások és a hitélet területén, a kulturális tevékenységek vonatkozásában, a magyar történelmi és kulturális örökség ápolása, ifjúsági és hagyományőrző programok megvalósítása terén, valamint például a magyar nyelvű írott és elektronikus sajtó, illetve könyvkiadás területén.

Mivel ezekkel a lehetőségekkel sokan éltek és élnek, az egyre jobban működő Bethlen Gábor Alap a nemzetegyesítés fontos és hatékony eszközévé vált. Szolgálja a határon túli magyar közösségeket és a szülőföldön való megmaradást. Ezért a KDNP frakciója támogatni fogja a beszámoló elfogadását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Szávay István, a Jobbik-frakció vezérszónoka lesz. Képviselő úr, öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt bármit is mondanék, sajnos magam is a korábbi évekhez hasonlóan ismét kénytelen vagyok felháborodásomat kifejezni amiatt, hogy az előttünk fekvő jelentésért felelős Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki egyébként három év alatt egyetlenegy személyesen hozzá intézett interpellációra vagy kérdésre sem volt hajlandó itt a parlamentben válaszolni, ma sem érezte fontosnak, hogy megjelenjen és képviselje a kormány álláspontját, az éves szinten is csupáncsak néhány hozzá tartozó napirend egyikének tárgyalásakor.

Tisztelt Államtitkár Úr! Önök 2010-ben a nemzeti összetartozás kormányának aposztrofálták magukat, és fordulatot hirdettek a szociálliberális kormányok külhoni ámokfutása következtében kivéreztetett nemzetpolitikában, és mi, másokkal egyetemben őszintén hittünk abban, hogy ezzel 3 millió elszakított nemzettársunk a politika perifériájáról ismét a kormányzati gondolkodás középpontjába kerülhet. Sajnos, keservesen csalódtunk, nem tavaly, hanem már jóval ezelőtt, és nemcsak mi, jobbikosok, hanem az önök külhoni és anyaországi támogatóinak jelentős része is, mindazok tehát, akik szívükön viselik az elszakított területeken élő magyarság sorsát.

Csalódtunk, mert csupán csak egyetlen fordulat következett be a nemzetpolitikában, mégpedig a kormányzati szájkarate forradalma, ami mögött azonban sem tényleges megvalósulási képesség, sem szakmapolitikai háttér nincs, de sok esetben sajnos még a valós őszinte szándék is hiányzik. Plasztikus példa minderre Martonyi János külügyminiszter tegnapi ismételt meghunyászkodása a szerb kollégája előtt, és szervilis kijelentése, miszerint Szerbia uniós csatlakozásával kapcsolatban, idézem: "Budapest nem akarja kétoldalú kérdésekkel terhelni a tárgyalásokat". Önök tehát Erdély magyarságának 2005-ös cserbenhagyása után elárulni készülnek az autonómiáért küzdő délvidéki magyarságot is.

A minden alapot nélkülöző kormányzati sikerpropaganda azonban nemcsak a diplomáciát, hanem a kormány külhoni támogatáspolitikáját is uralja. Önök folyamatosan a támogatások növekedéséről beszélnek, miközben a szomorú helyzet az, hogy ezek az összegek hosszú ideje stagnálnak, a kormány továbbra is csupán az állami költségvetés mindössze egy ezrelékét fordítja a nemzet negyedét kitevő külhoni magyarságra. Így reálértéket tekintve még Gyurcsány és Bajnai kormányai is többet áldoztak a nemzetpolitikára, mint önök.

A tekintetben sem tapasztalhatunk érdemi változást, hogy a kommunistákhoz hasonlóan önök is a külhoni klientúrájuk megerősítését és folyamatos etetését tekintik elsődleges nemzetpolitikai céljuknak.

(11.40)

Ezen politika zászlóshajója pedig a 2010 végén sürgősséggel létrehozott, majd féléves késéssel bejegyzett Bethlen Gábor Alap, amelynek tavalyi működéséről ez alkalommal már legalább voltak szívesek a törvényben rögzített határidőig beszámolót benyújtani.

Kezdjük akkor a jelentés pozitívumaival, a jelentés pozitívumainak rövid listájával! Mert úgy gondolom, hogy ezeket is meg kell említeni - és ezt minden alkalommal meg is tesszük -, mert ezekkel egyetértünk, ezeket jó szívvel tudtuk támogatni. E körbe tartozik a már többször említett jogászhallgatók Szász Pál-ösztöndíja, a külhoni magyar doktoranduszok tehetséggondozását ösztöndíjjal és képzésekkel támogató Collegium Talentum, az általam már számos alkalommal elismert "Külhoni magyar óvodák éve" program, valamint meg kell említeni a 850, szórványterületről érkező gyermeknek nagyszerű nyaralást szervező Erzsébet-tábort is. Kár, hogy ennél sokkal több nincs. De ezeket a programokat legalább sikerült normálisan végigvinni, valóban szakmai szempontok szerint, különösebb politikai érdekek mellőzésével a külhoni magyarság hasznára és javára fordítani.

És már át is térhetünk a kritikai észrevételeink hosszú sorára, kezdve azzal, hogy továbbra is elfogadhatatlannak tartjuk az alap döntéshozatali mechanizmusát, különösen azt, hogy sem az ellenzéki pártoknak, sem a határon túli magyar szervezeteknek, de még a Magyar Állandó Értekezlet érintett szakbizottságainak sincs beleszólása a beérkező pályázatok véleményezésébe, miközben az ezeket elbíráló kollégium tagjait a bizottság - azaz Semjén Zsolt, Répás Zsuzsanna és Gál András Levente - önkényesen, szakmai szempontok figyelembevétele nélkül, politikai alapon nevezi ki. A bizottság pedig továbbra is zárt klikként, bárminemű kontrollt igen, politikai elfogultságot azonban messze nem nélkülözve dönt milliárdok sorsáról.

Bár az alapot Semjén Zsolt elmondása szerint annak idején azért hozta létre a kormány, hogy növelje az átláthatóságot a külhoni magyarságot támogató források tekintetében, ez még a határon túli vezetők szerint sem sikerült. A mai napig nem tudjuk példának okáért azt, hogy pontosan miért is távozott Ulicsák Szilárd korábbi vezérigazgató és csapata a BGA éléről. De az is érthetetlen számunkra, hogy miképpen lehetséges az, hogy a BGA körüli fejleményekről nemhogy a nemzeti összetartozás bizottságának tagjait, hanem még annak kormánypárti képviselőit sem tájékoztatják. A Fideszen belüli háttér-kommunikáció kaotikusságát egyébként mindennél jobban jelzi az a tény, hogy épp e jelentés tárgyalásával párhuzamosan zajlik a Magyar Állandó Értekezlet oktatási szakbizottságának ülése is.

A Jobbik botrányosnak tartja azt is, hogy a milliókért üzemeltetett bgazrt.hu weboldalon tavaly nyáron hónapokon keresztül nem volt elérhető a támogatás-nyilvántartási rendszer. Erről még 2012. május 24-én írásban tájékoztattam Lélfai Koppány vezérigazgató urat, kérve őt a nyilvánosság mielőbbi helyreállítására. Mivel változás nem történt, ezért kérésemet május 31-én a BGA irodájában tett látogatásomkor is jeleztem.

Ezt követően újabb két hét telt el, a helyzet azonban továbbra is változatlan maradt, így írásbeli kérdéssel fordultam Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrhoz. A BGA informatikai rendszerének működésképtelenségét vezérigazgató úr a nemzeti összetartozás bizottságának 2012. szeptember 17-ei ülésén azzal magyarázta, hogy az túlságosan régi, elavult, ezért egy informatikai biztonsági kockázat miatt a külső hozzáférés egy ideig ellehetetlenült, majd tájékoztatott arról, hogy 300 millió forint értékben fognak pályázni a korszerűsítésre.

Ez mind szép és jó lenne, ha nem tudnánk azt, hogy a Bethlen Gábor Alap működési költsége irreálisan magas, a 2012-es jelentés szerint 810 millió forint. Ez azt jelenti, hogy a bevételek 7 százalékát tapsikolják el saját magukra. Ebből igazán ki lehetett volna fizetni, ha nem is a teljes korszerűsítést, de legalább néhány kiváló informatikust, akik rövid idő alatt helyrehozták volna a hibát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, a Bethlen Gábor Alap felelős a gyermekeiket magyar iskolába járató külhoni magyar családoknak szánt támogatások célba juttatásáért, mi több, költségvetési szempontból a legnagyobb tételt, közel 6 milliárd forintot e program finanszírozása teszi ki. E támogatások három elemből tevődnek össze, mégpedig az oktatás-nevelési támogatásból, a tankönyv- és taneszköz-támogatásból, valamint a hallgatói támogatásokból. Ezekre azok a külhoni magyar óvodások, iskolások és egyetemisták pályázhatnak, akik szülőföldjükön anyanyelvükön, magyarul tanulnak.

Érthetetlen számunkra, hogy ezen, nemzetstratégiai szempontból alapvető jelentőségű támogatások immár 13 éve változatlan összegűek, így jelentősen veszítettek értékükből, ezáltal valós ösztönző erejükből is. A Jobbik számos alkalommal javasolta már az összegek komolyabb megemelését, valamint az egész rendszer alapvető újragondolását.

Számos problémába futhatunk bele ugyanis akkor is, ha végigtekintünk az oktatási-nevelési támogatások rendszerével kapcsolatos észrevételeken. Általánosságban elmondható, hogy a pályázatokat túl későn hirdették meg, így a kifizetések is jelentős késéssel, jellemzően a 2012-13-as tanévkezdés után érkeztek.

Ugyanígy kézzelfogható a hallgatói támogatás nevetséges, szintén évek óta változatlan, mindössze 2800 forintos összege miatti felháborodás is. A magyar nyelven tanuló hallgatók többsége be sem adja a pályázatát, mivel az nem éri meg az utánajárást, a felmerült költségeket és az energiaráfordítást. Nem véletlen, hogy például Erdélyben a magyar nyelven tanuló több mint tízezer hallgató közül csak hozzávetőleg minden ötödik igényelte ezt az összeget. Ezt a problémát is számos NÖB-ülésen, illetve MÁÉRT-szakbizottságon jeleztük már a kormány és a BGA felé, eredménytelenül.

Ráadásul a kormány immár második alkalommal trükközik a támogatás költségvetési hátterének biztosításával. Ugyanis 2012-ben eredetileg 4,8 milliárd forintot irányzott elő, miközben az előző évek példája is mutatja, de magunk is többször jeleztük azt a tényt, hogy ennek az összegnek mindenképpen 5,5-6 milliárd forintnak kell lennie. Úgy tűnik, hogy ezzel maga a kormány is tisztában volt, azonban valami oknál fogva 2012 végéig talonban hagyta ezt az összeget, majd pedig az 1562/2012. kormányhatározattal 727,4 millió forintot utalt át a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szánt előirányzatából.

Az oktatás-nevelési támogatásokkal kapcsolatban tehát így két folyósítási ütemet határozott meg, ezzel több mint 31 ezer diák családja később kapta meg a nekik járó pénzt. Csak remélni tudom, hogy nem valamiféle Brüsszel előtti sundabundázásnak esett áldozatul a külhoni magyar diákok oktatás-nevelési támogatása, merthogy az előttünk fekvő jelentés sok minden más mellett erről is szemérmesen hallgat.

Szintén évek óta és szintén eredménytelenül tiltakozik a Jobbik amiatt, hogy miközben a kormány az OTP-nek adta az oktatási-nevelési támogatások kifizetésének jogát, ugyanakkor továbbra sem követeli meg a külhoniak szemében magyar banknak számító pénzintézettől a korrekt, magyar nyelven is elérhető tájékoztatást. Felvidéken és Erdélyben így több fiókban szégyenszemre csak szlovákul vagy románul volt olvasható a "Bethlen Gábor Alap kifizetőhely" felirat. Arról nem is szólva, hogy a magyar szülők banki ügyintézését a legtöbb esetben magyarul nem beszélő dolgozók próbálják segíteni, mivel az OTP, a magyar bank nem követeli meg munkatársaitól még a döntően magyarlakta településeken sem a magyarnyelv-tudást, és nem érzi fontosnak, hogy munkahelyek teremtésével magyar embereket, magyar családokat juttasson megélhetéshez.

Tarthatatlan továbbá - és ezt is számos alkalommal jeleztük már -, hogy az oktatás-nevelési támogatások egyre jelentősebb része nem az eredeti célnak megfelelően hasznosul, hanem olyan, jellemzően cigány és sokszor magyarul nem is beszélő szülők zsebében landol, akik antiszociálisan viselkedő gyermekeiket csak a segély felmarkolása érdekében íratják magyar tannyelvű iskolába, megkeserítve ezzel az ott tanító tanárok és a diákok életét. Ennek következménye az, hogy egyre több magyar szülő inkább a többségi iskolába íratja át a gyermekét, e tendencia pedig sajnos megkérdőjelezi a támogatás e formájának puszta létjogosultságát is.

Sajnos a beszámoló ezen ügyekben sem túlságosan bőbeszédű, pedig szívesen vettem volna valami érdemi, előremutató megoldási javaslatot, főleg amiatt, mert ezeket a gondokat számos alkalommal jeleztük az illetékesek felé.

Félő azonban, hogy nem véletlen a hallgatás, mint ahogyan a nemrég 17 200 forintra lenyesett oktatás-nevelési támogatások fennmaradó, jó néhány ezer forintjának utólagos kifizetéséről sincs semmi hír. Kérdezem öntől, államtitkár úr: mikor számíthatnak az érintettek erre a pénzre? Ez az összeg ugyanis idén nyáron zárolásra került a túlzottdeficit-eljárásra való hivatkozással. Egyelőre tehát nem igaz a kormányzati sikerpropaganda azon lózungja sem, hogy a nemzetpolitikai célokat semmilyen elvonással nem sújthatják. És még egy megjegyzés a témához: azt pedig már csak remélni tudjuk, hogy egyetlen szervezet sem használja fel e támogatásokat politikai előnyszerzés, potenciális szavazók listázása érdekében, mint ahogy azzal idén tavasszal az önök délvidéki partnerpártját, a Vajdasági Magyar Szövetséget hírbe hozták.

De persze nemcsak az oktatás-nevelési támogatások háza táján van gond, hanem a Határtalanul-program megvalósítása kapcsán is. Örömünkre szolgál, hogy a Jobbik javaslatát meghallgatva kijavították korábbi szarvashibájukat, és most már Muravidékre és Drávaszögbe is mehetnek a kirándulók. Sajnálatos azonban, hogy az e programra fordított támogatás összege a korábbi ígéretekkel szemben tavaly sem növekedett, és idén sem növekszik. Továbbra is csupán 14 ezer gyermeket érint.

Úgy tűnik tehát, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes megfeledkezett ígéretéről, miszerint a kormányzati ciklus végére egy teljes évfolyamnyi, vagyis mintegy százezer diák fog tudni kirándulni menni külhonba.

Lépjünk tovább! A nemzeti jelentőségű intézmények létrehozását üdvözölte a Jobbik, egyetértettünk azzal, hogy az anyaország rendszeres támogatásban részesítse a kiemelt nemzeti jelentőséggel bíró intézményeket, így téve kiszámíthatóvá és tervezhetővé azok működését. Ezen lista összeállítását azonban továbbra is elfogultnak és számos esetben politikailag motiváltnak tartjuk, mivel a kiválasztás során a szakmai szempontokat, mondhatnánk, hogy szokás szerint, felülírták a politikaiak.

(11.50)

A listára többnyire csak azon intézmények kerülhettek fel, amelyek valamilyen fideszes hátszéllel rendelkeznek. Erre egyébként több külhoni magyar vezető is felhívta a figyelmet akkoriban.

Példának okáért nem lehet a mai napig nemzeti jelentőségű a legnagyobb kárpátaljai magyar középiskola, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium sem, annak ellenére, hogy kiváló teljesítménye és eredményei mellett nehéz anyagi körülményei is érdemesítették volna erre.

Jól jellemzi egyébként a nemzetpolitikai egység és a nemzetpolitikai konszenzus fontosságát hangsúlyozó Fidesz elképesztő kicsinyességét és politikai eleganciájának teljes hiányát az, ahogyan ehhez a kérdéshez álltak. Miután számos fórumon szóvá tettük, hogy a Jobbik elfogadhatatlannak tartja az ellenzéki pártok kirekesztését a lista összeállításának és felülvizsgálatának teljes folyamatából, a Magyar Állandó Értekezlet tavaly őszi ülésén végre ígéretet kaptunk miniszterelnök-helyettes úrtól, hogy legközelebb már lesz lehetőségünk ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítani. A tavalyi áttekintésről mégsem értesítettek minket, magam is csak hónapok múlva, egy írásbeli kérdésre kapott válaszból tudtam meg, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények listáját 2012. december 10-ig beérkezett javaslatok alapján már felülvizsgálták. Szomorú, hogy csak ennyit érnek egy miniszterelnök-helyettes nyilvánosan kimondott szavai. Nem meglepő tehát, hogy az előttünk fekvő jelentés erről az apróságról is elfelejti tájékoztatni az érdeklődőket.

A továbbiakban nézzük a pályázatokat! Az elmúlt évek támogatáspolitikája, és ezen belül a BGA pénzosztási szempontjai nagymértékű szubjektivitásának esett áldozatul a külhoni magyar civil társadalom, de kárt szenvedtek a tudományos és ifjúsági szervezetek is. A kormánypárt holdudvara rekordmennyiségű támogatást nyert el 2010-12-ben, míg a Fidesz haveri körébe nem tartozó szervezetek kevésbé élveztek prioritást a pénzek elosztásakor. Nem beszélve arról, hogy a késői kiírások létbizonytalanságba sodorták a határon túli szervezeteket, amelyek megszokták már az elmúlt öt évre jellemző relatív stabilitást.

Az alap átgondolatlanságát bizonyították a többrendbeli személycserék, a kuratóriumok véletlenszerű és sok esetben egyáltalán nem szakmai alapon való feltöltése. A különböző kiváltságos személyeknek és a mögöttük álló, sok esetben csak néhány hónapja bejegyzett szervezeteknek egyedi támogatási keretből juttatnak pénzösszegeket. Erre egyébként sokszor azért van szükség, mert egyes kegyeltek nem egy esetben elrontották vagy későn nyújtották be a pályázataikat, így külön keretből lehetett számukra a bizonyára már előre beígért támogatásokat biztosítani.

A fentiek megideologizálása a BGA beszámolójában így szerepel: az egyedi támogatások eljárásrendjüket tekintve nem pályázati konstrukcióban nyújtott támogatások, hanem a támogatandó cél speciális körülményeit, finanszírozási szükségleteit kiemelten kezelő támogatások. A legtöbb esetben sejthető tehát, hogy ezek az egyedi kérelmek előre egyeztetett, szakmai helyett politikai szempontok alapján elbírált úgymond pályázatok voltak.

2012. december végéig 258 egyedi kérelem érkezett az alapkezelőhöz, ebből 244 kérelem esetében összesen több mint 5,5 milliárd forintot ítélt meg a BGA bizottsága. Ez az összeg kitette az összes pályázati forrás több mint 90 százalékát, amit a Jobbik továbbra is teljesen elfogadhatatlannak tart. A meghívásos pályázati formában kiírásra kerülő, tehát úgymond személyre szabott pályázati formával szemben nyílt pályázatként mindösszesen 600 millió forint, vagyis az alap összköltségvetésének 5 százaléka állt rendelkezésre a további pályázati igények kielégítésére. Ezzel kapcsolatban többször is értetlenségemnek adtam hangot, hiszen a BGA működésével kapcsolatos jelentésből is nyilvánvaló, hogy az egy központi és négy regionális pályázatra elkülönített 400 plusz 200 millió forint rendkívül kevés, ezeket az összegeket a többszörösükre kellene emelni.

Az előbbiekben már jeleztem néhány súlyosabb problémát, amelynek elemzése vagy akár említése is kimaradt a BGA 2012. évi működéséről szóló jelentésből, e helyütt azonban hadd tegyek még ezekhez hozzá három olyan tételt, amelyet szintén hiányoltunk a benyújtott anyagból. Legnagyobb sajnálatunkra egyetlen sort sem olvashattunk a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkájáról, annak ellenére, hogy az intézet a BGA szervezeti keretei között jött létre. Ez már csak azért is furcsa, mert a kutatóintézet honlapján olvasható tájékoztatás szerint rendkívül színes és sokoldalú tevékenység folyik itt, konferenciák, előadások szervezésétől a Kisebbségkutatás című folyóirat szerkesztésén át gyakornoki program működtetéséig.

Szintén érdekelne, hogy milyen jövőt szán az NPKI számára a kormány, tekintve, hogy idén év elején milliárdos költségkerettel létrejött a Szász Imre vezette Nemzetstratégiai Intézet. Ez utóbbi kapcsán egyébként a kezdeti nehézségekre tekintettel eddig türelemmel viseltetett a Jobbik, bízva abban, hogy komoly szakemberek komoly kutatásokat folytatnak majd itt, de lassan kíváncsiak lennénk az eredményekre is.

Hiányoljuk továbbá a Magyarság Háza-projekt előrehaladásával kapcsolatos tájékoztatást is. Kíváncsiak lennénk, hogy miként halad a felújítás, tartható-e a 2014 tavaszára megállapított határidőig annak kiállítótérré és látogatóközponttá alakítása. Végül nem szól a jelentés arról sem, hogy bármilyen felülvizsgálat vagy elszámoltatás történt volna a Corvinus Zrt. korábbi működésével kapcsolatban.

Összegzésképpen sajnos elmondható, hogy a Bethlen Gábor Alap csődöt mondott. A magasztos elvek ma már pusztába kiáltott szóként visszhangoznak, a nemzetpolitikai célú támogatások egységesítésével, a politikamentes döntésekkel, valamint az átlátható és szakszerű működéssel kapcsolatos célkitűzéseknek éppen az ellenkezője teljesül. Egy évvel ezelőtt a Bethlen Gábor Alap 2011. évi tevékenységéről szóló jelentés vitájában elég kemény szavakkal illettem a BGA működését, és ezeken keresztül a kormány nemzetpolitikáját is. Utólag bevallom, magamban kicsit bíztam benne, hogy idén a pozitív változásokra tekintettel majd szelídebb hangvételű vezérszónoki felszólalást tarthatok. Higgyék el, nem rajtunk múlt, hogy nem így történt. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a kormány jelenlegi támogatáspolitikájából ugyanis továbbra sem lát mást, mint a pénztelenséget, a valós problémákkal való szembenézés hiányát, a szakmai érvek és szempontok teljes mellőzését, és legfőképpen a rendelkezésre álló szűkös forrásoknak a külhoni klientúraépítés érdekében történő szinte leplezetlen felhasználását.

A nemzetpolitikai célú támogatásokat mihamarabb radikálisan növelni kell. A Jobbik kormányra kerülve, a következő ciklus végére ötszörösére fogja emelni a külhoni magyarság számára biztosított összegeket. A pénzosztást szakmai alapokra fogjuk helyezni, elsődleges szempontként kezelve azt, hogy mely szervezetek, intézmények és programok azok, amelyek az elszakított területeinket élő magyarság megmaradását és szülőföldjén való boldogulását szolgálják.

Mivel a Bethlen Gábor Alap működésében és a támogatások kiosztásában jelenleg messze nem ezek a szempontok érvényesülnek, ezért, valamint a fentebb elmondottakból következően a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Bethlen Gábor Alap 2012. évi működéséről szóló beszámolót határozottan elutasítja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Mile Lajosnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdjük azzal, hogy a Lehet Más a Politika mindig pártpolitikai érdekek fölött lévő területnek tekintette a nemzetpolitikai kérdéseket, és természetesen ezek között is kiemelten a határon túli magyarok támogatását, egyéni és közösségi jogaiknak a megőrzését, biztosítását és természetesen a helyben boldogulás lehetőségét is.

Éppen ezért - egy kis kitérő az elején - nehezményeztük az Európai Unió Bizottságának legutóbbi állásfoglalását, amelyben elutasította az erdélyi magyar kezdeményezést. Elég sok kifogás érte ezt a hozzáállást, mi is csatlakoztunk azok táborához, akik kritikával illették az EU-nak ezt a fajta érzéketlenségét. Kicsikét arról árulkodik, hogy ha nem kimondottan tőkeérdekről van szó, hanem egyéb értékekről, akkor nem igazán érzékeny a Bizottság.

Természetesen itt jelzem azt is, hogy a meghirdetett székely vonuláson részt fogunk venni, és támogatjuk azt, hiszen minden autonómiatörekvést eddig is támogattunk. Tehát ami az önazonosság megőrzéséhez tartozik, és ami a helyben értékteremtő tevékenységet jelenti, ebben mindig is partnerek voltunk, és ezután is azok leszünk.

Amikor ezt a 30 oldalnyi jelentést, beszámolót elolvastam, akkor valóban nekem is először olyan érzésem volt, hogy egy csomó olyan információhoz jutottam hozzá, amit nagyon szépen köszönök, fontos információ, csak nem biztos, hogy itt lenne a helye, lehet, hogy ezt valamilyen más kiadványban vagy beszámolóban kellene megtenni, mert ezek az információk a tisztánlátást és a pontos értékelést nem igazán segítették végig. De ez legyen a legnagyobb baja ennek a beszámolónak, hogy egy kicsikét túl terjedelmes.

Én is úgy kezdem, hogy elmondom azt a pár dolgot, ami tényszerűen támogatható, támogatandó ebben a beszámolóban és a Bethlen Gábor Alap eddigi tevékenységében. Itt én kimondottan az óvodák támogatását egy nagyon pozitív kezdeményezésnek és gyakorlatnak tartom, és természetesen a doktoranduszképzés is egy csomó pozitívumot hozott magával. Nem állítom, hogy egyéb területeken nem ért el eredményeket a kormányzat és az alap, de azért azok a kritikai megjegyzések, amelyek már elhangzottak, és amelyek tőlem is el fognak hangzani, azt jelzik, hogy azért nem annyira varázslatos ez a kép, mint amennyire a beszámolóból ezt el lehetne olvasni.

(12.00)

Azért is mondtam el a felvezetőmben a Lehet Más a Politika hozzáállását ehhez a területhez, hogy ennek kontextusában tessenek értelmezni azokat a kifogásokat is, amelyeket el fogok mondani. Bodó Sándor képviselőtársam a politikai felelősségről beszélt a hozzászólásában. Igen, valóban erről van szó, csak itt valószínű, hogy máshogyan értelmezzük ezt a fogalmat. A politikai felelősség megítélésem szerint nem a feltétel nélküli elfogadást jelenti, még csak nem is a patetikus hevületet, még akkor sem, ha ez igaz odaadásból következik, hanem nagyon sokszor a szembenézést, az önvizsgálat bátorságát jelenti. És a kritikát is jelenti, hiszen akkor lesz ez a felelősség valóban egy olyan viselkedésmód, ami politikailag is értelmezhető, és egyéb erkölcsi szempontból is.

Na most, nézzük! Először is, ugye, a döntéshozatallal kapcsolatban itt már nagyon sok érv megfogalmazódott, és nagyon sok kritikai észrevétel. Tévedés lenne, államtitkár úr, ha ezeket az észrevételeket egyrészt a szocialisták közönyére fognánk, amellyel a nemzetpolitikai kérdések iránt viseltetnek, vagy a radikálisok túlkapásaira. Itt tények hangzottak el. Valóban, Kalmár képviselőtársam kiemelte, ugye, hogy a politikai szempontoknak háttérbe kell szorulni. De hát ez valahogy nincs egyensúlyban. A döntéshozatalban politikai szempontok dominálnak, akár a bizottság összetételét nézem, akár a kollégiumi tagok kiválasztásának módját és annak működését. Itt dominálnak a politikai szempontok, a kedvezményezettek esetében nem lehetnek értelemszerűen politikai alakulatok, formációk, pártok, de ez nem a politikai szempontok mellőzését jelenti. Hiszen éppen ott kellene a legóvatosabbnak lenni, éppen ott kellene a legtapintatosabbnak lenni, amikor a döntéshozatalról és az eljárásrendről beszélünk. És bizony, ez a fajta fölállás, ez a centralizált működési mód és fölépítés nem azt jelzi, mintha az ilyenfajta átpolitizáltságtól óvakodna a kormányzat. Sőt, kimondottan erre törekszik.

Ebből következik, hogy a működés átláthatósága sem megfelelő. Természetesen nagyon helyes, hogy a kormányzat beszámol a parlament előtt, azért is megkapta már a dicséretet, hogy ezt most időben tette. De hát a döntés-előkészítés áttekinthetősége sem ártana, sőt azok számára is biztosítani kellene, akik ennek érintettjei, mondjuk, a határon túli közösségek. És most jutunk el a másik ilyen központi fogalomhoz, ez pedig a részvétel kérdése. Ilyenfajta felépítés mellett és egy ennyire centralizált, átpolitizált döntéshozatali mechanizmus esetében nagyon-nagyon nehéz azt a fajta részvételt biztosítani, ami optimális lenne. Hiszen nem nagyon tudjuk azt, jelzi ugyan az anyag itt-ott, hogy helyi szakemberek véleményét is kikérték, de ennek egy bejáratott rendjének kellene lenni, egy intézményesült formát kellene arra teremteni, hogy a helyben élő civil szervezeteket, szakmai testületeket, ahogy elhangzott, a terepismerettel bíró helyi embereket hogyan is lehet a döntések előkészítésébe bevonni. Erre semmiféle eljárás nincs.

Semmiféle eljárásrendet nem dolgoztak ki, tehát esetleges és ilyenkor mindig kérdőjeles, hogy milyen szempontok alapján kérdeznek meg bárkit is az ott élők közül. A dolog éppen azért nagyon ellentmondásos, mert ők az elsődlegesen érintettek. Tehát az összes fölvezetés, ami arról szólt, hogy mennyire a határon túli magyar közösségek és emberek érdekében működik az alap, akkor ezt itt lehetne többek között tetten érni, hogy kikérjük ott helyben a véleményüket, és aztán az ellenőrzésbe is bevonhatjuk őket.

Azt ne állítsuk, hogy minden egyes esetben óramű pontossággal működött ez a szervezet, mert nagyon sok csúszásról tudok én is. És ez nem azt jelenti, hogy a 13 milliárd 940 millió 700 ezer forinthoz képest elenyésző, ez bizonyos intézmények esetében a megélhetést vagy a tervezhetőséget befolyásolta. Tehát igenis voltak komoly csúszások. És az a tény, hogy ebből a majd' 14 milliárd forintból összesen 600 millió az, amit nyílt pályázat keretében el lehet nyerni, tényleg elképesztő. Ha csak az arányokat nézzük, akkor erre azt kell mondani, hogy egy normális megítélésű rend mellett ilyet nem lehet elképzelni. És természetesen az úgynevezett egyedi elbírálás esetén a szempontok elég esetlegesek lehetnek. Eleve ilyen összegnél és ilyen nemes célok mellett hogyan fordulhat az elő, hogy a legátláthatóbb és a leginkább elfogadható pályázati formát, a nyílt pályázatot ennyire háttérbe szorítják?

De hogy azért még néhány részletre is fölhívjam ezen túl a figyelmet: ugye, itt majdhogynem kicsikét büszkélkedve említették képviselőtársaim, hogy kiadási megtakarítás 3,8 millió forint volt. Itt azért vannak nehézségek. Egypár mondatot olvasnék az anyagból. "A nyílt pályázat alapján nyújtott támogatás esetén néhány támogatott az előző támogatások elszámolásával késedelembe esett, így az újabb támogatási szerződés megkötésére csak az előző támogatás lezárását követően kerülhetett sor." Jó. "Az egyedi kérelmek támogatására biztosított keret esetén az alap felett rendelkező bizottság 2012. évi utolsó támogatói döntése alapján a támogatottakkal a szerződéskötés folyamatban volt, azonban a szerződések mindkét fél részéről történő aláírására és a támogatási összegek kiutalására már nem kerülhetett sor." Még egy pont innen: "A Határtalanul-program 2012. évi őszi tanulmányi kirándulásainak támogatása utófinanszírozás formájában történik. A támogatott iskolák egy részének a program megvalósítására vonatkozó elszámolásai elhúzódtak, így a kifizetésre már nem kerülhetett sor 2012. év végéig."

Na már most, legyünk a legjobb indulatúak ebben az esetben, és ne feltételezzünk semmi olyan dolgot, ami rosszmájúságra vallana! Akkor nem kellene ide valamilyen egyeztetési mechanizmust beépíteni? Tehát egyrészt, hogy időben érkezzenek meg a pályázati kiírások, és esetlegesen valamiféle segítő szolgáltatói mechanizmus épüljön be, hogy ne késsenek akár az elszámolással, akár a beadással. Azt, hogy az egyedi kérelmek alapján mi is történt, én ebből a mondatszerkezetből nem nagyon tudom kihámozni. Folyamatban volt, de aztán mindkét fél részéről, hát, mégsem írták alá. Ezt nem lehet értelmezni. Mi is volt az oka, tessék mondani, hogyan történt ez a dolog? Pedig itt az egyedi elbírálású pályázatokról van szó. Ez a fajta felépítés, ez a konstrukció, azt gondolom, éppen azokat a célokat nem szolgálja, amelyeket oly nagy hevülettel szoktak megfogalmazni kormánypárti képviselőtársaim.

Bizony-bizony, kellene pontosítani egy kicsikét a Bethlen Gábor Alap és a Corvinus Támogatáskezelő Zrt. viszonyát. Mi is történt itt egészen pontosan? Miféle viszonylatrendszer alakult ki? Hol vannak a szerződések? Meg lehet ezeket nézni? A folyamatokat lehet elemezni, hogy végül is hogyan történt a kettőjük kapcsolata? Bizony, említettem az elején, hogy nagyon sok információt megkaptunk, de én is hiányolok egy csomó dolgot. Lehet, hogy azoknak viszont itt lett volna a helyük. El is hangzott már, hogy például a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Magyarság Háza, most nekik milyen szerepet szánunk? Egyáltalán, mi a tevékenységük, hol lehet ezt pontosan követni? És a Bethlen Gábor Alaphoz való viszonyuk milyen is?

Aztán, ha jól tudom, az alapkezelő az elmúlt esztendő talán utolsó hónapjában létrehozta ezt az úgynevezett Bethlen Gábor Alap Pro Transilvania leányvállalatot. Ez éppen, ha jól tudom, a támogatásszervezéssel foglalkozna, ezt azért jó lenne megnézni, hogy hogyan működött az eddigi gyakorlat, mi volt annak az oka, hogy egy leányvállalatot kellett létrehozni az eddigi tevékenység folytatására. Meg lehetne nézni, hogy végül is milyen szerződéses jogviszony jött létre, és ez a fajta fölállás mennyiben lesz jobb, és mennyiben lesz hatékonyabb, mint az eddigi.

Én most nem akarom megismételni azokat a kifogásokat és azokat a kritikai észrevételeket, amelyeket itt képviselőtársaim elég hosszadalmasan végiggondoltak, elemeztek. Természetesen annak mi is örülünk, hogy a Sapientia Egyetem új szárnyát felavatták, valóban ez szintén eredmény. Viszont lenne egy javaslatom a végére még. Ugye, itt elhangzott, éppen Bodó Sándor képviselőtársamtól, hogy élvezettel, örömmel lehetett olvasni ezt az anyagot, hiszen mint egy történelmi utazás, útikönyv vagy leírás, olyasmi élményt nyújtott. Jó, elfogadom, az emberen mindig erőt vesz egy ilyen érzés, amikor határon túli magyar területekre érkezik, hogy egy kicsikét időutazáson vesz részt, és egy cseppet elhatalmasodik rajta a historizáló szándék.

(12.10)

Viszont amikor azt mondjuk, hogy a határon túli magyar intézményeket vonzóvá szeretnénk tenni, amikor arról beszélünk, hogy a határon túli oktatási rendszerben szeretnénk gyarapítani azok számát, akik vállalják azt, hogy magyarként óvodáskoruktól kezdve az egyetemekig ilyen képzésben vesznek részt, akkor ezen a hazafias elérzékenyülésen túl javasolnék valami olyasmi pluszt beépíteni a kinti oktatási rendszerbe, ami a ma élő kortárs kinti magyarok számára is vonzó lehet, hiszen ők nemcsak a múltban élnek, hanem nyilván a gyermekeik jövőjét is tervezik. Tehát akár a nyelvképzésben, akár egyéb stúdiumok beépítésében kellene a kinti oktatási rendszerben megjeleníteni olyan újdonságokat, olyan vonzó lehetőségeket, amelyek gyakorlati megfontolásból is el tudják érni, hogy minél több magyar gyerek ezekbe az oktatási, képzési intézményekbe járjon. Megható, szép dolog az anyanyelvhez való ragaszkodás, az is nagyszerű dolog és támogatjuk, ha minél több határon túli magyar gyerek és szülő választja azt, hogy a gyerek ilyen képzésben vegyen részt, de gondoljunk a jövőjükre is, a XXI. században élnek ők is, és nem abban a történelmi múltban, amelyben mi néha szeretünk utazgatni. Ha a kinti képzésben sikerülne ilyen elemeket megjeleníteni - gondolok itt már a kisiskolás korúakra, akár az óvodai képzésben is nagyon sok lehetőség van -, akkor ez segítene, talán akkor sikerülne szintézisbe hozni egyrészt a hagyományokhoz való kötődést, ragaszkodást, másrészt pedig a jövőépítés feladatait is.

Ez a beszámoló nem ebbe az irányba mutat. Tehát ezek a hiányosságok minket is arról győztek meg, hogy a szándék mindenféle támogatása ellenére ezt a beszámolót éppen azért nem tudjuk elfogadni, mert a legfontosabb célok eléréséhez nem látjuk megfelelő eszköznek, és arra kérem a kormányt és a kormánypárti képviselőket is, hogy ilyen szempontból is gondolják át a Bethlen Gábor Alap működését, mert nagyon nagy hiba lenne, sőt bűn lenne, ha megmaradna a patetikus megfogalmazások szintjén a ragaszkodás, és a tényleges, a mindennapi gyakorlatban ennek az eredményeit meggátolná, mondjuk, egy rossz döntéshozatali mechanizmus, vagy meggátolnák a működés hiányosságai, hiszen nem lehet a politikai kommunikációnak része kizárólag ez a dolog. Befejezésül hadd tegyem hozzá, hogy a politikai kommunikációnak két nagy ellensége van, az egyik a valóság, a másik pedig a személyes tapasztalat. Vegyék ezeket is figyelembe, amikor a kommunikációjukat formálják, és az ilyen beszámolókat elkészítik vagy elfogadásra ajánlják.

Nem fogjuk támogatni ezt a beszámolót. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szávay István tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most megadom a szót Kőszegi Zoltánnak, a Fidesz képviselőjének.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Bethlen Gábor Alap tevékenységéről szóló beszámoló önmagában igazolja és bizonyítja azt, hogy az alap tevékenysége rendkívül színes, szerteágazó és összetett. Ha Szávay István képviselő úr lendületes, de különösen a teljes időkihasználásából kiindulva azt látjuk, 20 percet beszélt arról, hogy ezt a beszámolót kritizálja, bírálja, véleményt formáljon róla, ez is azt igazolja, hogy valóban tartalmas, színes és sokrétű a Bethlen Gábor Alap tevékenysége, mert nem tudom, lehetősége nyílt volna-e arra, hogy még az MSZP-kormányok alatt kialakított támogatási vagy klientúraépítési rendszert tudta volna-e így bírálni vagy kritizálni, mert ez abszolút átláthatatlan volt.

Amit az alap működésével kapcsolatban mindenképpen szeretnék megemlíteni, és ez a kritikákból is kikövetkeztethető, az, hogy sokrétű, színes, változatos és előremutató a tevékenysége, sokkal átláthatóbb, akár még kritikákkal, bírálatokkal vagy jobbító szándékú javaslatokkal is jobban illethető, mint korábban az előző két MSZP-s kormányzati ciklusban végzett határon túli támogatási programok bármelyike.

Egy nagyon rövid felsorolást tett Szávay képviselő úr arról, hogy milyen eredményes programokat is szervez, koordinál a Bethlen Gábor Alap. Sajnálom, hogy ezek között nem emelte ki a Határtalanul-programot, sőt inkább csak kritikával illette. Megítélésem szerint ez az egyik legeredményesebb és legsikeresebb program, amit elindítottunk, és amit működtetünk, mert ugyanis ennek a programnak nemcsak a támogatási részéről, illetve a támogatás mértékéről kellett volna beszélnie a képviselő úrnak, aki elkötelezett egyébként a nemzetpolitikában, és nem véletlenül vezeti vagy viszi a Jobbikban ezt a területet, nagyon jól tudja azt, hogy mennyi hozadéka van, azon túl, hogy mondjuk, 14 ezer diák kiutazik a határon túli magyarlakta területekre, ennek azután utózöngéi is vannak. Ezek a gyerekek beszámolókat készítenek, találkozókat szerveznek, a társaikat bevonják, az élményeikről beszámolókat tartanak, újságcikkeket írnak, filmeket forgatnak, önmaguk készítenek, tehát elindul egy olyan kapcsolatépítés, amelyre korábban nem volt példa. Ez a Határtalanul-program bizony továbbfejlesztést igényel, és ennél többet érdemelt volna, mint hogy két kritikai mondatot mondott Szávay képviselő úr róla.

De hogy ne csak bíráljam vagy kifogásoljam az ő felszólalását, engedjék meg, hogy kormánypárti képviselőként részben egyet is értsek például az oktatás-nevelési támogatások átgondolását illetően. Én is úgy ítélem meg, és a határon túli barátaim szervezetekkel való kapcsolatai alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ezt a programot valóban át kellene gondolnunk, érdemesebb lenne hatékonyabban felhasználni ezt a 6 milliárd forintot, és úgy gondoltam, hogy ezen a mai parlamenti napon ezt mindenképpen szóvá teszem, illetve kihasználom a lehetőséget. Személyesen is úgy látom, hogy elsősorban a határon túli magyarlakta területek iskoláinak a vonzóerejét kellene növelnünk, tehát ennek a forrásnak egy részét arra kellene fordítani, hogy maguk az intézmények és az iskolák vonzók legyenek a magyar családok számára, vagy oly módon, hogy megtartjuk ezt a támogatási formát, de az intézmények, az iskolák fejlesztésére, színvonalasabb, kulturáltabb befogadóképességük fejlesztésére fordítanánk még pluszösszegeket, vagy valamilyen átcsoportosítással érdemes lenne ezt átgondolni. Nem feltétlenül ennek a napirendnek a keretében kell ezt kitárgyalni, de mindenképpen úgy éreztem, hogy szóvá kell tenni.

Szó esett itt a bírálatok során vagy a kritikában arról, hogy kevés pénzt fordítunk a határon túli közösségeink támogatására. Azt bírálták ellenzéki képviselőtársaim a legjobban, hogy milyen az elosztás módja, illetve a bírálati rendszer hogyan működik. Ezen mindig lehet javítani, ez soha nem lehet tökéletes. Arra kell törekednünk, hogy ez a lehető legigazságosabb legyen, és a leginkább célba juttassuk az odaszánt támogatásokat. Az összeg nagyságrendjével kapcsolatosan pedig, azt hiszem, nem kell számháborúba kezdenünk, hogy melyik politikai közösség vagy család ígér többet vagy ajánl többet, különösen itt a választások éve előtt ez nem szerencsés, azonban én is azt mondom, hogy mindenképpen emelni kell ezt az összeget, mert nagy adóssága van Magyarországnak.

Az a több évtized, ami eltelt nemzetpolitika nélkül vagy igazi, őszinte nemzetpolitika nélkül, különösen a két szocialista kormányzat idején, ez annyi adósságot halmozott fel, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségeink és pénzügyi nehézségeink ellenére - ez általam nem szívesen használt kifejezés - az anyaországnak sokkal nagyobb áldozatot kell hozni, és bizony arányosabbá kell tenni rászoruló nemzettársaink támogatási rendszerét a határon inneni és a határon túli összehasonlításban. Úgy gondolom, hogy már most, amikor a költségvetést beterjesztettük, érdemes arra ráirányítani a figyelmet, és ez a mai vita is lehetőséget ad arra, hogy valóban ráirányítsuk egymás figyelmét arra, hogy a költségvetésben bizonyos módosító javaslatokkal elérjük azt, hogy már 2014-ben a határon túli közösségeink, a határon túli nemzettársaink számára több támogatást tudjunk nyújtani, akár a Bethlen Gábor Alap felhasznált összegein keresztül is vagy más csatornákon keresztül.

Végezetül egy zárógondolatot szeretnék mondani. Úgy érzem, hogy a korábbi szétaprózott, nem kellően átgondolt és átláthatatlan rendszerrel szemben sokkal jobb ez az új rendszer, azonban van még mit javítani rajta.

(12.20)

Úgy gondolom, hogy ez az új intézmény a gyermekbetegségeiből kezd kinőni, és azoknak a kritikáknak egy részét is ha figyelembe veszi a kormányoldal, amelyek itt elhangzottak, és valóban komolyan vesszük azt a nemzetpolitikai célt, azt a nemzeti összefogást, ami minden magyar érdekében történt az elmúlt évben, és ezt szeretnénk továbbvinni és továbbfejleszteni, ha ezt költségvetési forintokkal is ki tudjuk még egészíteni, akkor még hatékonyabbá válhat ez a törekvés és ez a szándék.

Én a Bethlen Gábor Alap tevékenységét összességében eredményesnek, előremutatónak és sikeresnek tartom, mindenképpen támogatásra érdemesnek tartom a beszámoló elfogadását. Kérem képviselőtársaimat, ellenzéki képviselőtársaimat is, annak ellenére, hogy kellő kritikával illették ezt, gondolják végig, és támogatásukkal biztosítsák az alap további működését.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra következik Potápi Árpád János, Fidesz, egyben az egyik előterjesztő.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a mai vita csakúgy, mint többször már, igazából nem is a Bethlen Gábor Alap jelentéséről szól, hanem általában a magyar nemzetpolitikáról is szól. Ami nem baj, hiszen a Bethlen Gábor Alapról szóló törvény, illetve maga a jelentés is nemzetpolitikáról szól, illetve az összegek, amelyek a Bethlen Gábor Alapon keresztül jutnak el a diákokhoz vagy jutnak el a határon túli magyar szervezetekhez, intézményekhez, egyben a nemzetpolitikának a részesei.

Úgy gondolom, hogy a nemzetpolitikai irányvonala a magyar kormánynak, a polgári kormánynak mindenféleképpen jó, hiszen azt szélsőjobboldalról és szélsőbalról is támadják; valószínű, hogy akkor ez a hajó jó irányba tarthat. (Dr. Staudt Gábor: Milyen szélső...?)

Ha az elmúlt 8 évet, a 2010-ig terjedő időszakot kell értékelnünk, akkor ha a nemzetpolitikáját tekintjük ennek a kormányzati két ciklusnak, úgy gondolom, hosszasan nem kell sorolni, milyen hiányosságokat tapasztalhattunk abban az időszakban, hiszen az egyik alappillére a "nem"-ek álláspontja volt, és 2004. december 5-ében fogalmazódik meg. A másik oldalról, amelyet alapvetően most Szávay képviselő úr fogalmazott meg, én úgy gondolom, leginkább az az ő fájdalmuk, hogy mindazokat a célokat, eredményeket, amelyeket sikerült elérnünk az elmúlt időszakban, nem ők valósították meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Staudt Gábor: Ez pitiáner volt.)

ELNÖK: Megadom a szót ismételt felszólalásra Szávay Istvánnak, a Jobbik képviselőjének.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Potápi képviselő úrnak a megjegyzésén gondolkodtam, de aztán letettem róla, mert szerintem túl stílustalanok voltak ahhoz, hogy reagáljak rá. (Dr. Staudt Gábor: Önmagát minősítette.)

Kőszegi képviselő úr kérésének eleget tettem, most gyorsan végiggondoltam, de továbbra is úgy gondoljuk, hogy nem fogjuk tudni támogatni a jelentést, képviselő úr.

Még egy megjegyzést általánosságban azért legyen szabad a vitához hozzátennem, csak így a tévénézők kedvéért, akik nem látják át az üléstermet, meg az utókor számára. Tehát miközben azért önök elmondják itt a hangzatos mondatokat ennek a témának a fontosságáról, hadd jegyezzem meg, hogy egyrészt államtitkár úr a vezérszónoki felszólalások közben egy pillanatra se, de még véletlenül se emelte ki a fejét a táblagépéből, nem tudom, egyáltalán eljutott-e hozzá az, amit mondtunk; hogy nem érdekelte, az egész bizonyos. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.)

Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a Fidesz és a KDNP vezérszónokai már rég elhagyták az üléstermet, a vitában már nem kívánnak részt venni (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hol van Novák Előd?), Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr szokása szerint jelen sem volt. Nem láttam az ülésteremben Lélfai Koppány vezérigazgató urat sem. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Dr. Rétvári Bence: Hol van Vona Gábor? - Hol van a frakcióvezető-helyettes?) Ez azt jelenti, hogy önök, akiknek egyáltalán feladatuk lenne legalább ezzel a témával foglalkozni, nagyjából jól kifejezték, hogy valójában mennyire érdekli ez önöket, de egyáltalán, általában a vállalt kötelezettségeiknek is mennyiben kívánnak eleget tenni.

Köszönöm szépen egyébként Kőszegi képviselő úrnak a felszólalását két dolog miatt is. Egyrészt azért, mert ő itt van, egyáltalán, mint akit ez a téma érdekel, és mint aki a bizottság tagja, másrészt a hozzászólása miatt is, mert több szempontból is korrektnek tartottam. Örülök, hogy képviselő úr azért legalább megfontolásra érdemesnek tartott néhány olyan javaslatot, ami az ellenzéki oldalról elhangzott, vagy ezekkel bizonyos mértékben egyet tudott érteni.

Hadd reagáljak azért néhány megjegyzésére szó szerint is vagy tényszerűen.

Arról beszélni, képviselő úr, hogy átlátható az a döntéshozatal, amelyben 5,5 milliárd forintról három ember mindenféle kontroll nélkül, kénye-kedve szerint dönt, ez azért számomra több mint elfogadhatatlan. A Bethlen Gábor Alap működését ugyanis most jelenleg ez jellemzi. 600 millió forintról lehet dönteni nyilvános, nyílt pályázati körben. Többször elhangzott, hogy ez a rendelkezésre álló keretnek csupán az 5 százaléka, és 5,5 milliárd forintról három ember dönt, egyáltalán nem tudható, csak sejthető sajnos, hogy milyen szempontok, milyen kritériumrendszerek alapján.

Hogy mennyi a hozadéka az osztálykirándulásoknak? Hogy mennyi a hozadéka az osztálykirándulásoknak, igaza van, képviselő úr, persze, lehetett volna ennek a pozitívumairól sokáig beszélni, ebben önnek kétségkívül igaza van. Én azt a megoldást választottam, én azt tettem, hogy a vezérszónoki felszólalásom elején kiemeltem azt a néhány példát, amelyekről úgy gondolom, hogy kétségkívül olyan példák, amelyeket mi semmilyen kritikával nem kívánunk illetni. Ezzel már előrébb voltam egyébként, mint a kormánypárti képviselők, akik viszont ezzel szemben a leghalványabb kritikát sem fogalmazták meg nyilván az előttünk levő jelentéssel kapcsolatban, azzal együtt is, hogy önök is nyilván tudják, hogy ez komoly hiányosságokat is tartalmaz. Tehát én a vezérszónoki felszólalásomban érintettem azt a néhány témát, amiről úgy gondoljuk, hogy teljes egészében jól, megfelelő módon sikerült véghezvinni.

Nyilvánvalóan, ellenzéki pártként úgy gondolom, az a dolgunk és az a feladatunk, főleg egy ilyen egyértelmű és egyhangú sikerpropaganda mellett, hogy bizony a hiányosságokra, a mulasztásokra és a vétkekre felhívjuk a figyelmet.

De nem kerülöm meg a kérdést, az osztálykirándulások természetesen egy nagyszerű ötlet, ezt annak idején eredetileg a Jobbik képviselői nyújtották be a parlament elé. Örülünk, hogy ez megvalósult, de a legnagyobb probléma ezzel mégiscsak az, képviselő úr, hogy önöknek van egy miniszterelnök-helyettesük, aki három évvel ezelőtt ennek a javaslatnak a vitájában azt mondta, hogy 2014-re, azaz a ciklus végére százezer gyereket el fogunk vinni kirándulni. Na most, ráadásul nem is egy olyan óriási nagy összegről van szó, szeretném hozzátenni, most valami 500 millió forint jut körülbelül erre a célra, ebből visznek most kirándulni 14 ezer gyereket. Ha most megnézzük, hogy a költségvetésből milyen fejezetekre milyen összegek szerepelnek, ha szándék lenne erre, akkor úgy gondolom, hogy ezt a célt meg lehetett volna valósítani, ha erre komoly szándék lett volna.

Abszolút egyetértek azzal, amit Kőszegi képviselő úr mondott azzal kapcsolatban, hogy a külhoni magyar iskolákat valamilyen formában vonzóvá kell tenni. Ez kétségkívül nagy hiányosság. Több külhoni magyar szervezet, de magánszemélyek, szülők is felvetették már azt a kérdést vagy azt a javaslatot, hogy az oktatás-nevelési támogatást a családok helyett inkább az iskoláknak kellene adni. Mi ezzel a javaslattal ebben a formában nyilvánvalóan nem tudunk egyetérteni, úgy gondoljuk, hogy az oktatás-nevelési támogatás önmagában fontos, még ha csökkent is ennek az ösztönző ereje, mint ahogy arra már rámutattam, azonban ez mégis fontos segítség a magyar családok számára. És bízunk benne, bár nem ismerek ezzel kapcsolatos széles és reprezentatív kutatást, de bízunk benne, hogy ennek azért valójában van még ösztönző hatása annak a döntésnek a meghozatalakor, amikor egy magyar gyermek valamely elszakított területen 6 éves lesz, és a szülőknek választaniuk kell, hogy milyen iskolába íratják.

Ha már egyébként itt járunk, akkor akár a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, akár a Nemzetstratégiai Intézet is egyébként - javasolom, jut eszembe így hirtelen - akár csinálhatna is egy felmérést erről valamikor, hogy a különböző elszakított területeken mennyiben játszik szerepet az iskolaválasztásban a magyar állam által biztosított ezen támogatás.

Számháborúval vádol meg engem Kőszegi képviselő úr. Képviselő úr, semmi más nem történt, mint ismertettem egy korrekt, konkrét javaslatunkat, mint ahogy ezt már több alkalommal megtettem. Vitatkoztunk mi erről már a képviselő úrral országhatáron innen és túl, több alkalommal is. A Jobbiknak lesz egy konkrét javaslata, egy konkrét programja 2014-ben a nemzetpolitikai támogatásokat érintően. Ezt több alkalommal elmondtam, elmondtam most is. Ez a javaslatunk pedig azt fogja tartalmazni a jövő évi választási programunkban, hogy a következő ciklus végére fokozatosan az ötszörösére kívánjuk emelni a külhoni magyarság céljaira biztosított támogatásokat. Ez nem számháború, képviselő úr, ez egy ténykérdés, ez egy programunk lesz, ez egy vállalásunk lesz.

Ha pedig már a költségvetésről is volt szó, képviselő úr, hamarosan tárgyaljuk a költségvetést.

(12.30)

Én biztatom önt és biztatom a többi kormánypárti képviselőt is, hogy nyújtsanak be minél több módosító javaslatot, minél több javaslatban sarkallják arra a saját kormányukat és a saját frakciójukat, hogy azokra a külhoni magyarság számára fontos célokra és programokra jusson komolyabb költségvetési forrás, amelyekről itt szó volt, vagy amelyeket önök - akár személyes tapasztalat, akár más meggyőződés alapján - fontosnak tartanak. A Jobbik a korábbi évekhez hasonlóan az idei évben is meg fogja tenni nyilván a maga módosító javaslatait. Ezek között sajnálatos módon - előre látom - lesznek olyanok, amelyeket harmadik és negyedik alkalommal fogunk majd benyújtani, meg fogjuk tenni most is, hiszen számos olyan cél van, többek között például a nevelési-oktatási támogatások vagy a határon túli műemlékvédelem, a külhoni magyar tévéstúdiók, televíziók eszköztámogatása, csak hogy néhányat mondjak, amelyekkel kapcsolatban évek óta nemhogy előrelépés, hanem inkább csak visszalépés tapasztalható. A nemzeti összetartozás bizottságához ezek a kérdések be fognak kerülni, ezekről ott dönteni fogunk, a képviselő úr is tagja ennek a bizottságnak, tehát biztatom arra, hogy éljen ő is javaslatokkal, illetve támogassa az ellenzéki oldalról benyújtott azon javaslatokat, amelyekkel egyetért.

Még egy megjegyzés itt elhangzott, az egyik kedvenc kifejezésem - több ilyen van -, most éppen nemzetpolitikai összefogást hallhattunk, van még nemzetpolitikai egység meg nemzetpolitikai konszenzus, meg nemzeti együttműködés. Képviselő úr, önök is tudják, hogy ez az önök elmúlt hároméves kormányzásának az egyik legnagyobb hazugsága. Ez egy kamu! Önök az égvilágon semmilyen nemzetpolitikai összefogásra, nemzetpolitikai egységre, nemzeti együttműködésre meg nemzetpolitikai konszenzusra nem törekszenek. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van!) Az elmúlt három év - és akkor most ne is beszéljünk más területekről, csak beszéljünk a nemzetpolitikáról - ezt tökéletesen jól mutatja, ahogy tökéletesen jól mutatja egyébként az ezért a témáért felelős nemzeti összetartozás bizottságának a működése is. Önök ezen a területen is minden alkalommal gátlástalanul visszaélnek a kétharmados felhatalmazásukkal, minden alkalommal gátlástalanul nyomják el és söprik el az ellenzéknek a bármilyen módosító javaslatát, bármilyen jó szándékú ötletét, bármilyen konstruktív kritikáját.

Képviselő úr, az elmúlt három évnek a gyakorlata ezt bizonyította, és ahogy közelednek a választások, és önök egyre biztosabbak kezdenek lenni a saját erejükben, úgy az elmúlt fél év történései ezeket a folyamatokat csak felerősítették. Ne beszéljenek nemzetpolitikai konszenzusról, és ne beszéljenek nemzetpolitikai összefogásról! Ne beszéljenek róla, hanem csinálják! Amikor azt kell látnunk és azt kell éreznünk, hogy önökből most már az elmúlt hónapokban a politikai eleganciának a minimuma is kiveszett, amikor önök a legkisebb, a legminimálisabb politikai gesztusra sem képesek, még olyan kérdésekben sem, amelyekben egyébként alapvetően egyetértenek, akkor ne beszéljenek nemzetpolitikai konszenzusról, meg ne beszéljenek nemzeti összefogásról. Ne beszéljenek nemzetpolitikai konszenzusról akkor, amikor a nemzeti összetartozás bizottsága - amely elvileg megtestesíti ezt az önök által is fontosnak tartott és elvileg általunk is fontosnak tartott nemzetpolitikai egységet - most egy fideszes elnökkel meg két fideszes alelnökkel működik. Ez tökéletes lenyomat arról, hogy önök valójában mit gondolnak a nemzetpolitikai konszenzusról és a nemzeti összefogásról.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra következik Potápi Árpád János, Fidesz.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve az előző kétperceshez, illetve folytatva azt, meghallgattam a képviselőtársaimnak a hozzászólásait és kritikáit, hadd mondjam el, hogy az elmúlt három évben is ezeket a hozzászólásokat meghallgattuk (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!), és ezeket konkrétan be is építettük mind a Bethlen Gábor Alapnak a működésébe, mind pedig a kormányzat, illetve a parlament tevékenységébe.

Határozottan vissza tudom utasítani azon állításokat, amelyeket Szávay István képviselő úr akár a bizottságunkról mondott, akár pedig a kormánypárti képviselők hozzáállásáról. Ezt azzal is tudom bizonyítani, hogy nem egy, az előző költségvetési törvényjavaslatokhoz megfogalmazott módosító indítványát a bizottságunk támogatta, vagy pedig önálló bizottsági indítványt is készített belőle. Úgy gondolom, hogy a bizottsági üléseknek a hangvétele, illetve működése is azt bizonyítja, hogy nemegyszer az ön elgondolásait is beépítettük a munkánkba, és úgy gondolom, hogy ez nagyon jó, hogy így volt.

Mile Lajos képviselő úrnak a szavaira reagálva: én azt hittem, hogy a végkövetkeztetése az lesz, hogy ön is kéri, hogy a jelentést fogadjuk el, hiszen ön is támogatja. Alapvetően egyetértettem a felszólalásával, csakúgy egyébként, mint a többi hozzászólóval, hiszen az, hogy kritikát fogalmaztak meg, természetes, de úgy gondolom, hogy húsz percben azokat is tudták volna ecsetelni, amikkel támogatják a jelentésnek az elfogadását. De visszatérve Mile képviselő úrhoz: hadd jegyezzem azt meg, hogy a kormánynak, illetve nekünk stratégiai partnereink vannak az oktatásban - Selye János Egyetem, II. Rákóczi Ferenc Főiskola, Sapientia Egyetem, és lenn Újvidéken épül az a kollégium, ahol 450-500, felsőfokú oktatásban részt vevő magyar diák lakhatását fogjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselő felszólalásra nem jelentkezett, megkérdezem az előterjesztőket, elsőként Rétvári Bence államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Halljuk!)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgy és Urak! Tisztelt Ház! Jól jelzi az ellenzéki kritikának a valóságtartalmát és elferdítését, amit csak itt a legutóbb mondott Szávay képviselő úr, hogy a nemzeti összetartozás bizottságában miért nincs ellenzéki alelnök. Azért nincs ellenzéki alelnök, mert az ellenzéknek fel lett kínálva, hogy egy alelnöki pozíciót töltsenek be ebben a bizottságban, de úgy nyilatkoztak, hogy ők egy másikat szeretnének (Szávay István: Csúsztatsz!), amelyik egy fideszes hely volt, és éppen ezért elcserélték (Dr. Schiffer András közbeszól.) a Fidesszel ezt az alelnöki helyet (Szávay István: Nem szégyelled magad?), éppen ezért lett ott még egy ellenzéki elnökük, de itt az ellenzékből az LMP lett volna az, amely jelölhetett volna egy alelnököt, nem élt ezzel a lehetőségével két héttel ezelőtt (Szávay István: Az ellenzék az LMP! A ti ellenzéketek! - Dr. Schiffer András: Na!), ezért átmentek egy másik bizottságba.

Az pedig, hogy a tisztelt ellenzéki pártok egymással abban nem tudnak megállapodni, hogy ki melyik bizottságban legyen alelnök, nem a kormánypártok felelőssége. Önök, amikor együttműködésről beszélnek, és a saját alelnöki pozíciójukról ellenzéki pártok egymás között nem tudnak konszenzusra jutni, akkor ne a kormánypártoktól várják, hogy odamenjenek, és önök helyett oldják meg azokat a problémákat (Szávay István: Ez egy hazugság, amit mondasz...), amelyeket önök mint ellenzéki pártok nem tudnak megtenni. Jobb bele se gondolni, hogy kormánypártként mennyire lennének képesek az együttműködésre, Magyarország irányítására... (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Engedje meg, államtitkár úr, hogy félbeszakítsam. Olyan a parlamenti játékszabály, hogy az előterjesztőnek, a kormány képviselőjének zárszavához folyamatosan és állandóan hozzászólásokra nincs lehetőség. Amennyiben a kocka fordul, és más pártok lesznek kormányon, akkor ez a nagyszerű lehetőség, amellyel lehet különböző módokon élni, másnak adatik meg. Folytassa, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Azok a hozzászólások meg bekiabálások, amelyek elhangzottak, azoknak az eseményeknek a bekövetkezte, akár másfél-két évvel ezelőtt, és azok a különböző lózungok, amelyek elpuffogtatásra kerültek, szintén nem először hangzottak el. Nyilván itt egy gyors összefoglalót kiabálnak be a képviselő urak a végén.

Nézzenek körbe határon túl, tisztelt képviselőtársaim, és amikor azt mondják, hogy nem jól működik a Bethlen Gábor Alap, akkor nézzék meg, hogy milyen stabil támogatás mellett működhetnek a határon túli szervezetek. Én a hét végén két napot Kárpátalján voltam, a líceumoktól a főiskoláig, különböző cserkészcsapatokig láthatják, hogy mennyivel jobban tudnak működni, mint évekkel ezelőtt, ez a kormány kiáll a határon túliak érdekében, és nemcsak a szavak szintjén, nemcsak zengzetes szólamokat mond, mint azt a jobbikos képviselőtársaink teszik, hanem konkrét anyagi vállalásokat is tesz. Épülnek az egyetemek, épülnek a főiskolák, fenntartottak az intézmények, jól működik a középiskolai rendszer is határon túl, az egyházi szervezetek szintén támogatásra kerülnek, a Határtalanul-programban diákok tízezrei utaznak különböző határon túli közösségekhez és viszont. Tehát jól láthatóan ez egy jól működő program, és jól láthatóan az elmúlt három évben fejlődésnek indult a határon túli magyar szervezeteknek az élete.

Éppen ezért, tisztelt képviselő urak, egyikőjük sem tudott egyetlenegy olyan kritikát sem mondani a BGA működésével kapcsolatban, amelyet határon túli civil szervezetek levelével, tiltakozásával, véleményével ki tudott volna egészíteni. Önök a saját maguk képviseletében a saját véleményüket mondták el, de egyikőjük sem tudott egyetlenegy határon túli szervezetet sem mondani, amely az önök kritikájával egybehangzó kritikával illette volna az alap tevékenységét. Jól láthatóan önök a felszólalásaikban nem a határon túliakat képviselték, hanem a saját belpolitikai szándékaikat képviselték, ezért nem tudták egyetlenegy esetben sem határon túli indokokkal alátámasztani a mondandójukat.

(12.40)

Ebből is látszik, hogy önök nem valós képviselet alapján nem valós határon túli igényeket fogalmaztak meg az elmúlt 2-3 óra vitájában, hanem pusztán a saját belpolitikai vitáikat mondták el.

A másik rész, ahol lehetett volna, de nem lehetett kritikával illetni az alap működését, hiszen teljes mértékben a törvényeknek megfelelt, hogy egyetlenegy szabálytalanságot sem tudtak mondani a vitában, egyetlenegy olyan pénzügyi, könyvelési, gazdálkodási vagy más visszaélést, visszásságot, ami az alap működésére jellemző lett volna. Elmondhatjuk tehát, hogy teljes mértékben törvényes volt, hiszen semmilyen pénzügyi, gazdasági hibát önök sem tudtak itt felsorolni az elmúlt 2-3 óra vitájában, és egyetlenegy érdemleges panaszt, sort sem, kifogást sem tudtak mondani, amit határon túli szervezetek fogalmaztak volna meg.

Arra már csak nagyon röviden térnék ki, hogy amiket hiányoltak, azoknak egy jó része benne van a hosszabb változatú jelentésben, amely a parlament honlapján olvasható. Például benne vannak az elutasítási okok az oktatási pályázatnál. Benne van, hogy a maradványokat minden évben felhasználtuk. Amiket nem használt fel előző évben a pályázatok kedvezményezettjei részéről való fel nem használás, vagy hibás felhasználás miatt, a BGA a következő évben felhasználta támogatásként.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy bár sok felszólalás érkezett, de azoknak viszonylag kis része tudta érdemben kritikával illetni a BGA-t. Nyilvánvalóan nincs takargatnivalója. Ezért vannak fenn a honlapon a támogatások. Én most felmentem, óriási hosszú Excel-táblázatokban megtalálható, hogy ki mekkora támogatást kapott. Ezen túlmenően az ÁSZ javaslatára könyvvizsgálóval szintén auditáltatjuk a működését. Tehát elmondható, hogy egy jól működő, szabályosan működő BGA Zrt.-ről van szó, jól látható, hogy 13 milliárd forint igencsak jelentős forrás, de nem is ez a szám számít, hogy ez milyen szépen növekedett az elmúlt időszak határon túli támogatásaihoz képest, hanem az, hogy ennek eredménye van. Eredménye van határon túl, ez a határon túl az ottaniak céljainak megfelelően hasznosul, és ennek kézzelfogható fejlődési eredményeit, a közösségek megerősödését, az intézmények fenntartását önök is tapasztalhatják, ha a határon túl járnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és remélem, hogy támogatásukról tudják biztosítani majd a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem Potápi Árpád urat, a nemzeti összetartozás bizottság előadóját, hogy az előző felszólalását zárszónak tekinthetjük, vagy kíván most a zárszó lehetőségével élni. (Potápi Árpád János: Nem.) Nem. Köszönöm szépen. Éreztem, hogy ez zárszónak minősült.

Úgyhogy az együttes általános vitát lezárom. Mivel a Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló 115/2003. (X. 28.) országgyűlési határozat hatályon kívül helyezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája. Az előterjesztést H/12341. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/12341/2. számon megkapták.

Tisztelt Országgyűlés! A határozati javaslathoz egy módosító javaslat érkezett, ennek egyik eleme az előterjesztés címét is megváltoztatja. Arra figyelemmel, hogy az ajánlás három pontja szoros összefüggésben van, az utóbbi javaslat nem képez önálló vitaszakaszt.

Így megnyitom a módosító javaslat részletes vitáját, és elsőként megadom a szót Juhász Ferencnek, az MSZP képviselőjének, hatperces időkeretben.

Felszólalások:   25-39   39-69   69-76      Ülésnap adatai