Készült: 2020.07.06.05:44:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

192. ülésnap (2016.11.29.), 62. felszólalás
Felszólaló Czunyiné Dr. Bertalan Judit (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:38


Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Állam­titkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A vita eddigi elhangzott hozzászólásaiban egyvalamit biztosan közösnek tartottam, és ehhez szeretnék hozzátenni, ez pedig az iskola jövőnek szóló, a versenyképes tudáshoz és az alkalmazható tudáshoz való hozzájuttatásának a feladata. Azonban még mielőtt ehhez néhány gondolatot hozzátennék, engedjék meg, hogy néhány hozzászólásban foglaltakra reagáljak.

Az a válasz, kedves képviselőtársam, az idegen nyelvvel összefüggő kompetenciák és tudás megszerzésére, amit Palkovics államtitkár úr mondott, a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatában és a köznevelési kerekasztalon, ez is, mint olyan sok tartalmi kérdés, napirenden van ‑ azt gondolom, hogy ez is egy fontos előrelépés.

A másik, szűken vagy teljesen nem tartozik a témához, de ha már az Országgyűlés nyilvánosságát megragadhatom, akkor engedjék meg, hogy erről a helyről és innen gratuláljak és fejezzem ki elismerésemet annak a maroknyi fiatal csapatnak, általános iskolásoknak, középiskolásoknak és egyetemistáknak, akik az elmúlt hétvégén Indiában, Újdelhiben a világ robotprogramozási versenyében az első 16-ban végeztek, a középiskolai és az egyetemista magyar csapat a programozási versenyben az első 16 helyütt végzett, a középiskolás csapat, nevezetesen a Vértesszőlősi Általános Iskola WRO-csapata (sic!) pedig az első 50-ben, a középmezőnyben végzett. Azt gondolom, hogy a szép teljesítmény és a kiváló hozzáadott pedagógusi érték megérdemli, illetve elvárja azt, hogy ezen a helyen megköszönjük a munkájukat, és gratuláljunk az elért eredményekhez. Ezzel is vezetném át azt a fajta tudást és azt a fajta jövőképet, ami, azt gondolom, kellő hangsúlyt és kellő figyelmet kap az elmúlt időszakban az oktatás területén.

Szó volt itt arról, hogy gyermekeinknek a jövőben, az elkövetkezendő 10-15 esztendőben a munkakörök és a munka világának rendszerszintű változása miatt másabb kompetenciákra, másabb tudásra lesz szükségük, mint akár amelyet a mai munkaerőpiac adta kívánalmak mutatnak, vagy akár amit a mostani szakképzés vagy iskolarendszer az egyes szakmákhoz kapcsolódó kompetenciák területén előír. Tehát azt gondolom, hogy ezt nem figyelembe venni vagy emellett elmenni nem egy bölcs dolog, így fontos az, hogy a Nemzeti alaptanterv azon az egyensúlyon alapuló, egyébként a lexikális tudásnak a kellő mélységét a jól adaptálható kompetenciák mellett tekinti a NAT felülvizsgálatakor és módosításakor.

Fontos azt is tudni, hogy a körülöttünk lévő változások determinálnak néhány dolgot. Az egyik ilyen dolog az iskolákban elsajátítandó digitális kompetenciák vagy digitális tudás, digitális írástudás köre. Ez pedig azért fontos, mert ha valóban azt akarjuk, hogy az a tudás, amit a gyermekeink az iskolában megszereznek, akár a bifláztatás útjával is, és nagyon örülök, hogy az államtitkár úr elmondta, mert valóban a bifláztatás eszköz és nem cél az iskolai oktatás, nevelés során, éppen ezért fontos az, hogy ez megfelelő munkakörökben, megfelelő helyzetekben változtatható és alkalmazható legyen. És ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hanem ennek a folyamatnak elébe kell menni. Így biztosan tudják, hiszen több reakció is született rá, de a nyáron Magyarország Kormánya elfogadta a digitális oktatási stratégiát, amelyben feladatokat, intézkedési tervet és ehhez rendelt lebontott intézkedési tervet is elfogadott, amely szükséges ahhoz, hogy az az iskolai keretrendszer, amely… ‑ a 2011-es Nemzeti alaptanterv és a nemzeti köznevelés, valamint a köznevelésben kitűzött versenyképes oktatás és az iskolarendszer javítása volt a cél. Ahhoz, hogy ezt elérjük, ez is egy szükséges lépés, ez is egy fontos lépés, ha a jövőben biztos tudást birtokoló gyermekeink számára azt a lehetőséget is kínálni kívánjuk, amely a munkaerőpiacon való helytállást… Az ellenzéki hozzászólók között a felnőttkori boldogság és felnőttkori boldogulás definícióját hallottuk, nagyon helyes, az is hozzájárul, hogy az a tudás, amit az iskolában megszerzünk, valóban alkalmazható és valóban lehetőséget mutató tudás legyen.

Nézzük meg azt, hogy a digitális oktatási stratégia milyen alapvetések és milyen koncepció mentén született meg. Nem szeretnék hosszú bevezetőt tartani, de fontos az, hogy az a környezet, amelyben a digitális oktatási stratégia elkészült, egy széles sávú internetprogrammal és infrastrukturális fejlesztéssel együtt járó, a köznevelést, az iskolarendszert érintő infrastruktúra-fejlesztés, de ennél talán sokkal fontosabb, hogy egy tartalmi, egy, az oktatás módszertanát, kvázi paradigmaváltást vagy kultúraváltást is támogató, lehetővé tevő olyan digitális oktatási stratégia, ami pontosan a megszerezhető tudásnak… ‑ és nem akarom húzni az időt, de nyilván van ellentmondás. Mondjuk mindennap, hogy a megszerezhető tudás az a lexikális tudásanyag, amely az iskola útján ér el vagy ért el a gyermekig, az a mai világban megtöbbszöröződik, de nem 5-15 évente, hanem ennél sűrűbben, ennél gyorsabb a megtöbbszörözési idő, és az információk eljutása is a világhálón, illetve a digitális térben sokkal könnyebben jut el a gyerekhez.

Ezért vannak feltételek, amelyeket a kormánynak, a jogalkotónak nem szabad figyelmen kívül hagyni, így a széles sávú internet programja, a digitális export és piacstratégiák mellett fontos, hogy legyen egy olyan környezet, amely digitális gyermekvédelmi stratégiaként ennek a térnek a veszélyeitől is megóvja a gyermekeinket, és ennek mentén lehet azt definiálni, hogy mi a tartalma annak az oktatásnak, amelyet a digitális kompetenciák fejlesztésére, erősítésére és azoknak a munkaköröknek a hozzáféréséhez tudunk biztosítani a gyermek számára, amelyeket még lehet, hogy ma nem is ismerünk. Sok olyan munkakört definiálnak nyugat-európai kutatások, amelyeknek ma még a nevét sem tudjuk, hiszen a technológia váltásával, fejlődésével kialakulhat egy olyan helyzet, hogy a ma szakképzése, a ma oktatása ma még nem létező szakmákra kell hogy felkészítsen.

Ezért kifejezetten fontos és stratégiailag jelentős lépés és kérdés, hogy az a fajta digitális implementáció és transzformáció, amit az iskolában megszerzett tudásból alkalmazni fognak a gyermekeink, biztos és olyan szintű legyen, amellyel a gyermekeink biztonságban érzik magukat.

(13.00)

Ennek a stratégiának volt egy nagy előkészítő munkája, amely helyzetelemzésen alapul. Tehát pontosan látjuk, tudjuk azt, hogy az az infrastrukturális környezet, amely az iskolákban van, az mennyire, milyen módon alkalmas a digitális pedagógiai módszerek alkalmazására. Nem hoznám ide ezeknek a felméréseknek az eredményeit, viszont javaslom, hogy a kormány honlapján hozzáférhető digitális oktatási stratégiát mindenki ismerje meg.

Viszont egy fontos dolog van, azt is látni kell, hogy nem csak infrastruktúra és nem csak eszközbeszerzés kell hogy legyen egy digitális oktatási program vagy egy digitális oktatási stratégia; sokkal fontosabb ennél a beltartalma, hiszen ha az informatika, az IT-szektor felgyorsult változását nézzük, akkor gyakorlatilag, ha ma elindítunk egy beszerzést, akkor az néhány esztendőn belül eszközként elavult vagy már nem használható kategóriaként jelenik meg, akkor a jelennek azt a vitáját fogjuk élni, hogy már nem használható, le kell cserélni, így a fenntarthatóságnak a digitalizáció világában egy másik, nemcsak költségvetési, hanem más módú szemléletét is elő kellett venni, ez a digitális oktatási stratégiában megfogalmazódott.

Tehát itt cél az, hogy egy olyan minimális szten­derdizált elvárást tegyünk az iskolák felé, amit biztosítunk ahhoz, hogy akár majd egyszer a gyermek a saját eszközét is kompatibilisen tudja az iskolai rendszerekkel alkalmazni, használni. A két véglet között kimaradt egy nagyobb pont, de a digitális oktatási stratégia erre is választ ad, illetve az ehhez kapcsolódó intézkedési körben nyilván ezt le kell bontani egy adott iskolára úgy, mint ahogy ezt képviselőtársaim több helyütt el is mondták. Minden iskolában azonos feltételeket kell annak mentén teremteni, hogy a gyermekek azonos lehetőséget, azonos hozzáférést kapjanak a tudáshoz. A digitális oktatási stratégia erre is fokozott figyelmet szentel. Az infrastruktúra-fejlesztésről, ami a digitális oktatási stratégiában van, talán ennyit.

A másik, nagyobb volumenű és nagyon fontos része pedig nyilván az a jelen idejű és a jövőben is folyamatosan fenntartandó követelmény, miszerint a tanároknak azt a digitális pedagógiai módszertani tudását, amely nem eszközhasználatot jelent az iskolai tanórán, nem csupán az informatikai eszközök bekapcsolását, eszközcseréjét, összekapcsolását jelenti, hanem ez már egy komplex és új módszertani tudás, amelyet a pedagógusok egy részéhez el kell juttatni, a másik részük esetében és a felsőoktatásban is az alapszintű hozzáférését ehhez biztosítani kell. Erre a körre tervezetten egyébként már hamarosan, a következő tanévtől induló olyan pedagógus-továbbképzések lesznek, ahol szaktanárok, pedagógusok a saját szakjukhoz illeszthetően tudják megismerni annak a lehetőségét, hogy az a digitális pedagógiai módszertan, amely az eszközök használata mögött sok minden más lehetőséget nyújt, az az ő munkájukat támogatja, segíti, és lehetőségként áll ott abban, hogy a megszerezhető tananyagot minél gyorsabban, hatékonyabban, eredményesebben, egyébként a gyermekek sikereit is fokozandó, és az ő tanítási sikereiket is fokozandó, jelen tudjon lenni a napi pedagógiai, a napi oktatási tanórai, iskolai munkában. Nagyon fontos, figyelünk a pedagógusokra. Ez a rész is arról szól, hogy olyan módon, ingyenesen kapjanak továbbképzést, ami alkalmas lesz a tanításuk, a munkájuk során az eredményességhez érdemben hozzájárulni.

A pedagógus-továbbképzésben és a pedagógus-alapképzésben a digitális módszertan lehetőségének a megjelenése szükséges ahhoz, hogy azok a hosszú távon értelmezendő keretek, amelyek a jövőnek szólnak, és egy versenyképes tudáshoz való hozzájutást feltételeznek és várnak el, ez a garanciája, hogy ezt a fajta ismeretet a tanárok megkapják.

Aztán van a harmadik kör, ami nyilván az eszközfejlesztés és a tanárok továbbképzése mellett a tartalmat jelenti. A tartalom tekintetében többirányú már most is a magyar iskolák és a magyar gyakorlat, hiszen annak ellenére, hogy digitális módszertani vagy digitális oktatást támogató olyan jellegű továbbképzés vagy tananyag nem volt, ennek ellenére sok helyütt alkalmazzák, használják a tanárok, de az elmúlt esztendőkben is indultak olyan, a digitális írástudást, a digitális kompetenciákat erősítő programok, amelyek arról szólnak, hogy akár a felzárkózásban, a hátrányos térségekben a gyermekek tehetséggondozásában ‑ és képviselőtársamra nézek, mert az ő választókerületében is van ilyen program ‑, akár pedig a felzárkózásban adjon hozzá többletértéket; így a Digi-KIP vagy a digitális módszertanok alkalmazásával is több iskolában folyik már program. Folyik az a Hipersuli-program, amelyet az internetbiztonság és a tartalombiztonság szempontjából szintén több iskolában egy együttműködés keretében valósítunk meg. Folynak olyan kezdeményezések, tavalyi esztendőben volt először, illetve bocsánat, idén tavasszal volt először a digitális témahét, ahol megpróbáltuk érzékenyíteni a tanárokat annak a lehetőségére, hogy a tanóra egyes szakaszában vagy egy téma feldolgozásánál a digitális pedagógiai módszerek alkalmazásával hogyan tudják még inkább az óráikat színesíteni, gazdagítani és így fokozni az eredményességet.

Az első digitális témahéten 2016. április 4-8. között 786 iskola közel kétezer digitális projekttel, 80 ezer diák részvételével és 5367 tanár csatlakozásával valósult meg rendkívül jó tapasztalatokkal. A következő tavaszon is lesz, és ha jól figyelték, akkor a tanév rendjébe nemcsak a digitális témahét, hanem projekthétként több fenntarthatóságot és a jövőt szolgáló téma tekintetében is alkalmuk, módjuk van az iskoláknak pályázni, ez is nagyon fontos.

Fontos dolog az is, hogy elsősorban a természettudományos kompetenciákat vagy a műszaki pályákat előkészítendő indultak már meg projektek, így a LEGO-matek vagy a programozást segítő pilotprojekt fut 50 iskolában. Ennek a folytatása egyébként, zárójelben itt hadd jegyezzem meg, hogy az elmúlt héten Magyarország és a LEGO Education, a programozást, kódolást és a műszaki természettudományos tárgyak erősítését célzóan együttműködési megállapodást kötött. Sorolhatnám még azt a számtalan együttműködést, amely mentén a digitális oktatási stratégia tartalmi tényezői is elindultak, folyamatban vannak, és erre a digitális oktatási stratégia határozott intézkedéseket és terveket fogalmaz meg. Egyvalamit zárásként hadd mondjak, megfogalmazódott itt több ellenzéki képviselőtársamtól is, hogy cikluson túlra gondolkodik az oktatásirányítás. Nagyon helyes, az oktatás tekintetében csak cikluson túlra lehet gondolkodni, hiszen jó volna, ha a gyermekeink ügye ‑ én is kisgyermekes édesanya vagyok ‑, a közös jövőjük, a közös jövőnk ügye esetében túl tudnánk lépni olyan egyéni politikai haszonszerzéseken, mint ami itt az elmúlt órákban több helyütt előjött.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem arra önöket, hogy abban a munkában, amit az államtitkárság, a kollégák, a pedagógusok végeznek annak érdekében, hogy olyan sikeres és tehetséges gyermekek tudjanak a magyar iskolából egyre többen kikerülni, mint akiknek módom volt a felszólalás elején gratulálnom, ahhoz az kell, hogy legalább abban értsünk egyet, hogy egy a szándékunk és egy a cél, hogy a magyar gyerekek számára biztos és versenyképes tudáshoz jussanak. Az eszközökben vitatkozhatunk, de a célban nem. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  62  Következő    Ülésnap adatai