Készült: 2024.03.29.02:18:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

215. ülésnap (2009.06.08.), 264. felszólalás
Felszólaló Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP)
Beosztás igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 10:04


Felszólalások:  Előző  264  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A most tárgyalandó törvényjavaslat országgyűlési vitájának lezárásával a kormány és a magyar törvényhozás által közel egy éve elindított reformfolyamat, hatalmas munka ér véget, amelynek célja a magyar közigazgatás modernizációja, az ügyféli és adminisztratív terhek csökkentése, egy valóban ügyfélbarát és szolgáltató közigazgatás megteremtése volt.

A nagy feladat igen terjedelmes törvényjavaslat előkészítését és benyújtását tette szükségessé, amely, egyetértve képviselőtársaim jogos felvetéseivel, tartalmazott pontatlanságokat, kodifikációs hibákat, de a tisztelt Ház konstruktív hozzáállásának köszönhetően ezeket a hibákat módosító javaslatok orvosolni fogják. Engedjék meg, hogy ezért a segítőkész együttműködésért, a javító szándékkal megfogalmazott kritikákért, valamint a bizottságok felelős munkájáért itt, a plénum előtt is köszönetet mondjak.

(21.50)

Nem könnyű pár percben összefoglalni azokat a változásokat, amelyeket a jelen törvényjavaslat el fog indítani 2009. október 1-je után. Több képviselőtársam beszélt az általános vitában csendes közigazgatási reformról, bizonyos tekintetben paradigmaváltásról a hatósági ügyintézésben. Valóban, a javaslat kifejezett célja, hogy a régi, a magyar közigazgatást sok helyütt ma is jellemző, megkövesedett struktúrákat lebontsa. Ezek helyébe olyan szabályozást kíván léptetni, amely növeli a hatóságok felelősségét az ügyek pártatlan és színvonalas elintézésében, másrészt az ügyfelek számára időt és pénzt spórol meg.

Ha a fő pontokat kellene kiemelni, első helyen mindenképpen a közigazgatás elektronizációját említeném. A törvényjavaslat elfogadásával a közigazgatási hatósági eljárásokban jelentősen kibővül az elektronikus kapcsolattartás lehetősége, hiszen a javaslat csak ott él e lehetőség kizárásával, ahol a technikai feltételek még nem adottak az ügyek ügyfélkapun keresztül történő intézéséhez. Az elektronikus kapcsolattartás lehetőségének biztosítása során a jogalkotónak rendkívüli a felelőssége abban, hogy a megalkotott rendelkezés ne maradjon üres frázis. Amíg az adott szervnél nem biztosítottak az elektronikus kapcsolattartás feltételei, addig az elektronikus kapcsolattartás kizárása a felelős jogalkotói lépés.

A javaslat elvégzi a Ket.-novella által bevezetett azon koncepcionális módosítás jogrendszeren történő átvezetését, amely szerint a jövőben a hatóságoknak és az ügyfeleknek az eljárási határidőket napok helyett munkanapokban kell számolniuk.

Jelentősen egyszerűsödik az ügyfelek helyzete a különböző adatigazolásokkal összefüggésben azáltal, hogy a javaslat életet lehel a Ket. azon, jelenleg halott szabályába, amely szerint az ügyfél nem kötelezhető olyan adat igazolására, amely valamely jogszabállyal rendszeresített hatósági vagy bírósági nyilvántartásban rendelkezésre áll. Évtizedes probléma a közigazgatási hatósági eljárásokban a szabályozás megosztottsága, széttöredezettsége. Valóban, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény sokkal egyszerűbb, rövidebb, könnyebben alkalmazható volt, mint a Ket. Megértve az Áe. iránt sokszor megnyilvánuló nosztalgikus megnyilatkozásokat, azt is be kell látni, hogy az Áe. hézagos szabályozása a közigazgatási hatósági eljárásokban is felmerülő új kihívásokra egyre kevésbé volt képes hatékony választ adni. Emellett pedig az ágazati közigazgatási hatósági eljárások szabályozása során rendszeresen figyelmen kívül maradt a jogrendszeri koherencia iránti alkotmányos igény. Ez együtt járt azzal, hogy ahány hatósági eljárás, sőt ahány hatóság csak létezett, a joganyag annyiféle sajátos eljárásjogot tételezett.

Ezt a megosztottságot, a közigazgatási eljárásjognak ezt a töredezettségét csak egységes szempontrendszer alapján, a teljesség igénye mellett lehet és érdemes felszámolni. Ez pedig nem megy másképp, mint minden egyes eljárásjogi szabály tételes vizsgálata, minden egyes eljárás végiggondolása útján. A kérdés az, hogy melyik eljárásrend veszélyezteti inkább a jogrendszer átláthatóságát: ha egyszerre elvégezzük egységes szempontok és elvárások mentén a magyar közigazgatási eljárások egészének újrarajzolását, vagy félmunkát végezve, csak egyes törvényeket módosítanánk akár időben is elcsúsztatva? Szilárd meggyőződésem, hogy a törvényjavaslaton végigvonul az az egységes gondolati szál, amely a szoros tartalmi összefüggést az egyes módosítások között biztosítja. Éppen egy törvényjavaslat képes biztosítani a szabályozás egységességét, azt, hogy a módosítások ne egyszeri vágást jelentsenek, hanem a változó világ változó igényeire rugalmasan és hatékonyan reagálni képes hatósági szervezetrendszer jöjjön létre az állami feladatok ellátására.

A teljesség igénye fedezhető föl akkor is, amikor az előterjesztő hatósági eljárásokban is gyakran következetlenül alkalmazott és szabályozott azonosítási módok rendszerét egységessé, az egész jogrendszerben következetessé kívánta tenni. Jelenleg számos eljárásban kérik el a polgár adóazonosító jelét, taj-számát és édesanyja nevét egyszerre azonosítás céljából. E gyakorlattal kapcsolatban azonban felmerül a célhoz kötött adatkezelés sérelme, ami alkotmányossági szempontból elfogadhatatlan, másrészt pedig indokolatlan adminisztratív terhet jelent az ügyfelek számára. A továbbiakban a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról szóló törvénymódosítás alapján a polgárok csak egyféle azonosítási módra lesznek kötelezhetők. Ezek közül az első a természetes személyazonosító adatok megadása, amelyek közül a természetes személy nemének elhagyására éppen az adattakarékosság elvéből eredően teszünk javaslatot.

És itt engedjenek meg egy kitérőt! Kovács Zoltán képviselő úr tette szóvá ezt a dolgot. Szeretném azzal a példával megvilágítani a kérdést, hogy ha két ügyfelet azonosan hívnak, mondjuk, Kovács Jolán mind a kettő, véletlenül az édesanyjuk neve is azonos, Nagy Piroska, és ugyanazon a napon születtek, nem sokat segít a megkülönböztetésben, ha mind a kettőnél beírjuk, hogy nőkről van szó.

Az azonosításra alkalmas adatok második köre a polgár természetes személyazonosító adataiból kiválasztott, az adatkezelés célja szerint szükséges és megfelelő mértékű adat. A harmadik lehetőség a polgár családi és utónevének, valamint valamely, a törvényben meghatározott azonosító kódnak a megadása. A három lehetőség közül jogszabály vagy a hatóság azonosítás céljából csak egyet írhat elő, és annak az egy adatkörnek az igazolása is a polgár szabad választása szerint történhet.

Szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenleg hatályos szabályozás sem köti generális korlátok közé a természetes személyazonosító adatok igazolásának módját. A felsorolt rendelkezések, problémák is jól mutatják, hogy ennek a rendkívül összetett törvényjavaslatnak a sokszínűsége nem abból ered, hogy számos, egymással össze nem függő kérdést kíván szabályozni, hanem éppen a közigazgatási eljárásjog elképesztő széttagoltságából. Ennek a széttagoltságnak a felszámolása a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményének alapvető eleme, amely éppen ahhoz járul hozzá, hogy ügyfélként egységes, szolgáltatóbb közigazgatással találkozhassunk.

A javaslathoz 44 módosító javaslatot nyújtottak be, ebből kettőt képviselőtársaim visszavontak. A módosító javaslatok számos érdemi változtatás mellett apró pontosításokat is eszközöltek, sokszor a normaszöveg könnyebb érthetőségének, alkalmazhatóságának elősegítését szolgálták. Mindazokat a módosító javaslatokat, amelyek illeszkedtek a törvényjavaslat céljaihoz és koncepciójához, a kormány jó szívvel támogatta, elfogadta.

Külön is kiemelném, hogy köszönhetően a javaslatról folytatott konstruktív párbeszédnek, végül a kormány által is támogatható módosító javaslat került benyújtásra, amely összhangban a törvényjavaslat eredeti céljaival, formálisan is egyértelművé teszi, hogy a kamarai hatáskörök nem csorbulnak, azok mindazokon a területeken megmaradnak, ahol eddig egy adott tevékenység kapcsán a kamarák jártak el.

Emellett több egyéb, a szabályozást egyértelművé tevő, az esetleges aggályokat eloszlató, az egyes törvények közötti jobb összhangot biztosító olyan módosító javaslat is benyújtásra került, amelyeket a kormány szintén támogatni tud. Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat elfogadásával újabb jelentős lépést tesz az Országgyűlés egy európai színvonalú közigazgatás megteremtése felé.

Minderre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot, valamint a kormány által támogatott módosító javaslatokat támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  264  Következő    Ülésnap adatai