Készült: 2024.03.29.13:23:57 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 165 1998.07.03. 5:31  1-199

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szakértői vélemények szerint egy kormányprogram akkor tekinthető megalapozottnak és reálisnak, ha az adott helyzet széles körű elemzésén alapulva úgy készít jövőképet, hogy számba veszi a szóba jöhető és alkalmazható eszközöket, a lehetséges forrásokat, valamint a társadalmi, gazdasági korlátokat is. Ez a program megfelel ezen feltételeknek, hiszen újkori történelmünkben először fogalmazza meg egy egységes gazdasági stratégia keretében a gazdasági növekedésnek, ugyanakkor a rendezett pénzügyeknek, azaz a költségvetési egyensúly megtartásának és a gazdaságpolitikai eszközök stabilitásának a feltételeit a gazdaság szemszögéből. Ez a politika a kiszámíthatóság megteremtésével biztosít kedvező környezetet a vállalati, a vállalkozási szféra versenyképességének fokozására, a hosszú távú stratégiák alkalmazására.

A program külön hangsúlyt helyez a munkahelyteremtésre, a gazdaság szereplőivel folytatott széles körű egyeztetésekre, a kis- és középvállalkozások esélyegyenlőségének megteremtésére, azok térnyerésének biztosítására. Mindezt intézményi reform keretében, a hatékonyság növelésének messzemenő szem előtt tartásával, új szervezeti forma, a Gazdasági Minisztérium felállításával óhajtja biztosítani.

A gazdaságfejlesztő program integráns része az ipar- és energiapolitika, amelynek meghatározó feladata az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatának elősegítése a nemzeti érdekek határozott érvényesítésével. Az iparpolitika eszköztárában kiemelt szerepet játszik a kutatás, a fejlesztés, az innováció, hiszen ahhoz, hogy tíz év alatt megkétszerezzük gazdaságunkat, ezen a téren alapvető változások szükségesek. Mindez magától értetődővé teszi a szellemi szféra, az oktatás, a kutatás, a fejlesztés, a beruházások kiemelt támogatását és a hatékonyság nagyarányú növelését.

Tudjuk, hogy a jövő csak a beruházások növelésével és fejlesztésekkel biztosítható. Ezek megvalósításához a gazdaságpolitikai és területfejlesztési célok szoros összhangját fogalmazza meg a program, és garanciát vállal arra, hogy a területfejlesztési alapok felhasználásánál messzemenően mérlegelni fogja a nemzeti iparpolitika szempontjait.

Valamennyien tudjuk, hogy jelenleg a hazánkban megtelepedett multinacionális vállalkozások termelése biztosítja a növekedés háromnegyedét. Ahhoz, hogy a gazdaság növekedése a következő években még erőteljesebb legyen, nélkülözhetetlen, hogy újabb nemzetközi társaságok települjenek meg hazánkban, és ezen vállalkozások minél nagyobb arányban telepítsenek ide kutatásokat és fejlesztéseket, és minél több hazai vállalkozót kapcsoljanak be beszállítói rendszerükbe. Mindez olyan gazdasági szerkezet létrehozását követeli meg, amelyben a hazai kis- és középvállalkozások a gazdaság főszereplőivé léphetnek elő.

A kormányprogram kiemelt hangsúlyt helyez az otthonteremtésre is; olyan lakáspolitikát alakít ki, mint képviselőtársam idézte, amelyben maga is aktív szerepet vállal. Egy új finanszírozási módszer és a lakásépítők számára a felső korláttal visszaállított áfa-visszaigénylés várhatóan ösztönző hatással lesz a lakásépítésre, ezáltal az építőanyag- és az építőipar növekedésére is.

A magyar ipar fejlődésének mozgatórugója a következő években is az export lesz. Ehhez kiszámítható, piackonform exportösztönzési politikát fog folytatni a kormány. Természetesen az iparpolitika szerves része az energiaszektor hatékony és takarékos működtetése is. A kormány tudatában van, hogy mindez a társadalmi jólét növelésének elengedhetetlen feltétele. Arra törekszik, hogy megfelelő ösztönzéssel és a piaci mechanizmusok célirányos formálásával az energiaipar területén is kínálati piac alakuljon ki, és így a fogyasztók választási lehetőséget kapjanak energiaszükségletük számukra legkedvezőbb kielégítésére.

Tudjuk, hogy az egyik neuralgikus pont az energia árának meghatározása. Éppen ezért a kormány eltökélte, hogy az energiahordozók árnövekedése nem haladhatja meg a gazdasági szempontból elengedhetetlenül szükséges mértéket, a fogyasztók teherbíró képességét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Öt perc korlátokat ad mindenre. Úgy hiszem, szólni kellett volna még a nemzeti minőségügyi szabályozásról, a fogyasztók védelméről is. Úgy gondoljuk, ezen a téren a legfontosabb törekvés az, hogy a polgárok ügyeiket a lehető leggyorsabban, pontosan, szakmai hozzáértéssel és természetesen messzemenő udvariassággal tudják intéztetni, és ehhez kívánunk e program keretén belül is támogatást nyújtani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 159 1998.09.15. 2:44  158-164

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A Horn-kormány hatalmas sikernek könyvelte el az energetikai privatizációt. Nekünk már akkoriban is más volt a véleményünk, mert olyan értesülések jutottak a tudomásunkra, amelyek ezt a képet alapvetően beárnyékolták. Ezek a hírek ugyanis azt állították, hogy valami nincs rendjén a megkötött szerződésekkel; titkos záradékokról, különmegállapodásokról beszéltek a beavatottak, azonban a kormányzat vonatkozó kérdéseinkre vagy megtagadta a választ, vagy homályos csendbe burkolózott.

A minap több hír jelent meg a sajtóban arról, hogy a privatizáció során az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság különmegállapodást kötött a Mátrai Erőművet megvásárló külföldi konzorciummal. Noha törvényi előírás kötelez arra, hogy az erőmű-kapacitás nagyobb mértékű bővítéséhez pályázaton kell megmérkőzniük az egyes jelölteknek, mégis - legalábbis a sajtóértesülések szerint - jelen esetben a privatizációs szerződésen kívüli megállapodás is született, mely azt tartalmazza, hogy az új erőművi blokkokat a vevő építheti meg. A tét nem csekély.

Ezzel összefüggésben tisztelettel fölhívom képviselőtársaim figyelmét is, hogy az a meglepő helyzet állt elő, hogy az Országgyűlés tagjai csak most, három évvel a szerződés aláírása után, sajtóhíreken keresztül értesülhetnek olyan nagy horderejű ügyekről, amelyek a központi költségvetés, a nagyobb kapacitású erőműtender végső döntését, azaz végső soron a vonatkozó országgyűlési határozat szellemében az Országgyűlés hatáskörébe tartozó döntéseket érintenek.

Tekintettel arra, hogy az energetikai privatizációt három évvel ezelőtt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság bonyolította le és írta alá, jelenleg pedig miniszter úr felügyeli ezt az intézményt, ezért tisztelettel fordulok önhöz az alábbi kérdésekkel kapcsolatban:

Mik igazak ezekből a híresztelésekből? A kormány hogyan, miként fogja tájékoztatni az Országgyűlést az ügyben?

Tisztelettel várom miniszter úr válaszát. (Taps.)

 

 

(15.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 163 1998.09.15. 0:50  158-164

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Amiről a hírek szóltak, immár igaznak bizonyultak. Döbbenetes, de igazából nem lep meg, mert úgy hiszem, jól igaz az a magyar közmondás, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. De hogy ekkora vihar legyen! (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Fúj!) Elnézést, még ha pfújolnak is kedves képviselőtársaim - mert van mit pfújolni: ezt az egész eljárást (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) -, úgy gondolom, hogy az önöket minősíti, mert ez olyan orkánt kavar, amely beláthatatlan következményekkel járhat.

Tisztelt Miniszter Úr! A válaszát csak úgy tudom elfogadni, ha ön is és mi, országgyűlési képviselők is kezdeményezzük a teljes tényfeltárást.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 4 1998.09.28. 4:40  3-5

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés ez év márciusában fogadta el a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvényt. Ezzel az Országgyűlés régi adósságot törlesztett, most már valamennyi természetes monopolhelyzetben lévő, vezetékes energiahordozó-szolgáltatást törvény szabályoz. Az elfogadott törvény sok korábbi jogi bizonytalanságot rendezett, ugyanakkor több kérdés még mindig rendezésre vár. Ebben a témában Szita Károly és Mátrai Márta képviselőtársaim itt az Országgyűlés előtt is szóltak.

 

(15.10)

 

A törvény június 18-án hatályba lépett. A szolgáltató és a fogyasztók közötti jogviszony általános szabályait ren

dező kormányrendelet, a törvény végrehajtási rendelete, valamint az ennek mellékletét képező közüzemi szabályzat azonban mindeddig nem jelent meg, és ez hátráltatja a korábbi időkből származó jogbizonytalanság megszüntetését, hiszen ennek hiányában az új miniszteri és önkormányzati rendeletek sem alkothatók meg. Ez nem halasztható tovább.

A törvény végrehajtásához az önkormányzatoknak, különösen az ármegállapítási és árellenőrzési fel

adatok ellátásban, kormányzati segítségre van szükségük. A gondokat jelzi, hogy az önkormányzatok ármegállapítói munkájában az Állami Számvevőszék vizsgálata több hiányosságot tárt fel, és figyelmeztetnek erre a fogyasztói panaszok is.

A gondokat tovább bonyolítja, hogy a 650 ezer táv

fűtéses lakásban élő mintegy 2 millió lakos számára a távhőszolgáltatás növekvő díjainak megfizetése egyre nagyobb anyagi megterhelést jelent. Ezért, véleményem szerint, halaszthatatlan műszaki és gazdasági feladat a távhőszolgáltatás egész rendszerének korszerűsítése, hatékonyságának javítása, a megfizethető szolgáltatás kialakítása. Ehhez a teljes rendszer rendbetétele szükséges. Kezdődik ez a hőtermelés korszerűsítésével, amelybe beletartozik a kapcsolt hőtermelés elterjesztése is és az ebből származó haszonnak a távhőszolgáltatás áraiban történő megjelenítése, azaz a bevett többlet visszaforgatása, folytatva a távhőrendszerek vezetékhálózatának korszerűsítésével, a vezetékveszteség csökkentésével, egészen a fogyasztói rendszerek korszerűsítéséig, a hőközponti mérés, valamint a lakásonkénti szabályozás és elszámolás megteremtéséig.

Köztudott, hogy a távhőszolgáltató rendszerek ma különböző tulajdonban vannak. A hőtermelő berendez

ések tulajdonosai nagyrészt a közhasznú erőművek és a távhőszolgáltatók. A vezetékek és a hőközpontok az önkormányzati távhőszolgáltató társaságok tulajdonát képezik. Maga a fogyasztói vezetékhálózat és a hőleadó berendezések - közismerten a radiátorok - meghatározóan a lakosság tulajdonát képezik, hiszen az elmúlt időszakban az önkormányzati lakások jó része privatizálásra került. Ezért ezekhez a bonyolult és összetett tulajdoni formákhoz alkalmazkodóan olyan differenciált reorganizációs rendszer kidolgozása és működtetése szükséges, amely a távhő-szolgáltatási rendszer egészének a korszerűsítését biztosítja.

Nem lehet csak egy részre az egészből kiragadottan forrásokat biztosítani, hiszen egészen biztosan az nem hozza a remélt eredményt. Ehhez pedig különféle tám

ogatási és hitelformák szükségesek, mert csak így biztosítható, hogy a távhőszolgáltatás hosszú távon ne csak fennmaradjon, hanem az energetikai és a környezetvédelmi hasznosságot egyaránt tükröző korszerű, de megfizethető energiaszolgáltatás legyen. Ehhez kérem az Országgyűlés és a kormány támogatását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 117 1998.09.30. 4:37  1-191

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínűleg még kampánycéllal sem érdemes hosszan vitázni arról, hogy a gazdasági átalakulás legnagyobb vesztesei a nyugdíjasok voltak-e vagy esetleg a gyermekes családok, vagy azok a családok, amelyeket a sorsuk az ország olyan területére sodort, ahol a munkanélküliség még ma is nagy és sajnos tartós.

Az biztos, hogy a nyugdíjasok vállára rakott terhek nagyok és súlyosak voltak az elmúlt négy évben. A terhek enyhítésének én most két területéről ejtenék szót.

Az egyik a nyugdíjasok által jogosan felvetett probléma, hogy az infláció az ő esetükben másként számítódik, mint a lakosság egésze esetében. A nyugdíjasok kiadásai között ugyanis van két olyan tétel, amely sokkal nagyobb súllyal szerepel, mint az aktív családoknál. Ez a két súlyos tétel, tisztelt képviselőtársaim, a közműkiadások és a gyógyszerárak. Ezek árának a változása sokkal jobban érinti a nyugdíjak vásárlóerejét, mint az általános infláció mértéke.

A kormány jelenleg dolgozik azon, hogy az energiaárak az előző kormány nem kellően átgondolt lépései után méltányosak és megfizethetők legyenek. Kiemelt cél, hogy jövőre januárban a felemelt nyugdíjak mellett a patikában ne gyógyszerársokk fogadja a nyugdíjasokat. Alapvető cél, hogy a szükséges és hatásos gyógyszerek az idősek számára is megfizethetők legyenek. A szakértők azon dolgoznak, hogy az időskori betegségek gyógyszerei kiemelt támogatást kapjanak.

A Fidesz számára tehát nemcsak az a cél, hogy a nyugdíjak értéke az átlagos inflációhoz képest növekedjék, hanem hogy a nyugdíjasok ezt az emelkedést úgy tudják megélni, hogy valóban többet is vásárolhassanak belőle.

A másik szempont, amit kiemelten kezelünk, az a méltánytalanul alacsony nyugdíjak kérdése. Az elmúlt évek terhei nem egyenletesen érintették a nyugdíjas-társadalmat, mindenki rosszul járt, de egyesek még rosszabbul. A nyugdíjemelések és a nyugdíj-megállapítások szabályainak változásai kapcsán ma igen sok idős ember kap hosszú, becsületes, átdolgozott élet után méltánytalanul alacsony nyugdíjat. Ők joggal vetik fel, hogy nemegyszer negyven-negyvenöt évnyi munka után a nyugdíjuk miért olyan alacsony, hogy az már emberi méltóságukat veszélyezteti.

Sajnos a rendszeres szabályváltozások kapcsán rengeteg igazságtalanság halmozódott fel, melyek megoldása az elmúlt időszakban már-már reménytelennek tűnt. Hiszem, hogy ha most önök is végiggondolják, mennyit kell tennünk annak érdekében, hogy például a nyugdíjak nagysága arányos legyen a munkában töltött évekkel vagy a befizetésekkel, akkor látható, hogy milyen problémákat élünk meg. Eltökéltek vagyunk, hogy folyamatosan enyhítsünk a legkirívóbb igazságtalanságokon, hogy a nyugdíjasoknak tisztes öregkort biztosítsunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári kormány arra nem tud vállalkozni, hogy mások fedezetlen váltóit kifizesse, arra viszont igen, hogy egyetlen nyugdíj értéke se csökkenjen, sőt valamilyen mértékben mindenkié emelkedjék, a legjobban rászorultaké jobban, a kevésbé rászorultaké kevésbé, hogy összességében mindenki jobban járjon az előző évhez képest.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt alapvető célja, hogy a gazdasági növekedés eredményeiből lehetőség szerint mindenki részesüljön, és hogy javuljon azoknak a helyzete - a nyugdíjasoknak, a gyerekes családoknak -, akikre az elmúlt évek az átlagosnál sokkal, de sokkal súlyosabb terheket raktak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 47 1998.10.19. 13:51  19-21,45-54

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy adótörvény akkor felel meg az elvárásoknak, ha a költségvetési bevételek biztosításán túl a gazdaságpolitikai célokat, azaz a gazdaság elvárásait is kielégíti. Talán kevesen vizsgálnak egy ilyen jellegű adómódosítást, adótörvényt abból a szempontból, hogy milyen hozadékot jelent, jelent-e hozadékot egyáltalán a kis- és a középvállalkozások számára, azon vállalkozói réteg számára, amely meggyőződésünk szerint a vállalkozások területén a legdinamikusabb, ezek azok, amelyek a legjobban tudnak a kihívásokhoz igazodni, már abban az esetben, ha az igazodási feltételek a társadalomban rendelkezésre állnak. Hiszen azt hiszem, azt mindannyian tudjuk, hogy a kis- és középvállalkozásoknak nagy szerepük volt a munkanélküliség terjedésének ellensúlyozása során, mert hiszen a közepes állami vállalatoknál leépített munkaerő lényegében ide áramlott a legnagyobb arányban.

A kis- és a közepes vállalkozók térnyerése, alkalmazottaik számának növekedése az utóbbi időben lelassult, amelynek meggyőződésem szerint a legfőbb oka, hogy a kisvállalkozások terhei mind a költségek, mind az adminisztráció tekintetében nagyobb mértékben emelkedtek, mint általában a gazdaság más területén.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a legsúlyosabb probléma a társadalombiztosítási szabályok változtatása terén mutatkozik. A kormány célul tűzte ki a terhek csökkenését, de én úgy gondolom, hogy ez csak jelzés értékű, hiszen a társadalombiztosítás terén még mindig igen magasak maradnak majd a közterhek.

A jogszabályok egyre gyakrabban történő változtatása a másik nehézség, amely a kis- és közepes vállalkozókat érinti, hiszen itt a törvényekben való jártasság vagy a törvényi feltételek teljesítése olyan szakmai tudást igényel, amelyekkel a legtöbb kis- és középvállalkozás nem rendelkezik. Így egy részük ebből fakadóan nem tud - még ha akar, sem tud - eleget tenni a jogszabályi kötelezettségeknek; vagy ha mégis eleget tesz, többszörösen hibázik, és az ügy elintézése átlagot meghaladó időt és többletköltséget igényel, végső esetben többletköltséget a részére szolgáltatásként a munkát elvégző könyvelő cég részére, vagy - úgy gondolom - bárki más számára, aki ebben a folyamatban az ő segítségére lehet, fizet ki.

A vállalkozások jövedelemteremtő, illetve eltartó képessége jobbára csak a vállalkozásban tevőlegesen résztvevők megélhetését tudja biztosítani. A támogatások csökkenése és a hitelhez jutás nehézsége miatt a fejlesztési célú felhalmozás, sajnos, kis volumenű, és ezen túlmenően még esetleges is.

Fontos a különböző törvények közötti összhang megteremtése, a fogalmak egységes használata, a jelenleg eltérő követelmények egységesítése. Ezért a törvényalkotásnál alapvetőnek tartjuk a költség-haszon elv érvényesítését, azaz annak a figyelembe vételét, hogy az állami bevételek, az adminisztráció milyen vállalkozói ráfordítással jár, és ez nemzetgazdasági szinten hoz-e eredményt, és egyáltalában ez az eredmény többleteredménynek minősíthető-e.

A kormány a jelenlegi foglalkoztatással összefüggő adminisztráció és adatszolgáltatás, -bevallás lényeges egyszerűsítését tervezi. Egy új, integrált nyilvántartási és beszámoltatási rend bevezetésétől azt reméljük, hogy a kis- és a középvállalkozások tovább erősödnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A tapasztalatok szerint egy másik téma kapcsán az utóbbi időben számos külföldi befektető mutat érdeklődést olyan magyarországi társaság alapítása iránt, amely tevékenységét kizárólag külföldön végzi, és ezért kedvezményes adókulccsal állapíthatja meg adóját. E befektetői kör fontosnak tartja a célzott ország jogszabályainak maradéktalan betartását.

A magam részéről fontosnak tartom megemlíteni, hogy az ország különböző vállalkozási övezetei - jelenleg 8 ilyen térség van - fejlődésének előmozdítása érdekében a vállalkozások az ott újonnan üzembe helyezett épületek értékét tíz év alatt vonhatják le az adózás előtti eredményből. Ez a kis- és közepes vállalkozások érdekeit is szolgálja. A vállalkozások az adóalapnál ilyen mértékű adóalap-csökkentést jelenleg csak értékcsökkenési leírásként érvényesíthetnének, de egyértelmű az a tapasztalat, hogy a gyakorlatban ezzel nem tudnak élni, mert a törvényben előírt értékcsökkenési, leírási mértékek csak az egyik korlátot jelentik, és a konkrét esetben szigorúbb korlát a számviteli szabályok szerinti megállapított értékcsökkenési leírás, és erre, sajnos, sok esetben nincs lehetőség.

Néhány szót szeretnék szólni a társasági adó kis mértékű módosításáról is. Kisebb, de lényeges módosításnak számít, hogy bővül a közhasznúnak minősíthető szervezetek köre. Itt elsősorban a Magyar Olimpiai Bizottságnak a törvény erejénél fogva közhasznú szervezetként való minősítését tartom fontosnak, és a sportági szakszövetség kiemelkedően közhasznú szervezetté történő minősítésének az egyszerűsített formáját, miszerint az elkövetkezendő időszakban a bíróság helyett az Országos Testnevelési és Sporthivatal jogosult ezt igazolni. Ez egyszerűsíti az eljárást, azon túlmenően nem kell becsatolni hozzá a bírósági határozatot.

Egy másik egyszerűsítés, amely fontos lehet, és amelyet meg kell említenem a társasági adótörvény jelenlegi módosításától függetlenül is, a vállalkozók, úgy gondolom, már jövőre érzékelhetik ennek a remélhető intézkedések hatására bekövetkező helyzetbeli javulásukat, ugyanis a gazdaságfejlesztési célelőirányzat várhatóan az előző évihez képest mintegy 7 ezer millió forinttal bővül. A támogatás nagy segítséget fog nyújtani a kis- és középvállalkozások fejlesztésében, amelyek számára ezzel teremthető meg a nemzetközi versenyképesség, hiszen a nemzetközi versenyképesség kialakításához szerkezet- és árualap-bővítésre kaphatják ezeket a támogatásokat.

Szeretném jelezni, a Fidesz-frakció támogatja, hogy a kormány egyre nagyobb teret kíván nyújtani a gazdaság önszerveződésének. Ugyanis egyértelmű, hogy lehetőséget kell adni ahhoz, hogy a gazdasági élet szereplői a korábbinál nagyobb mértékben valósíthassák meg céljaikat és vágyaikat.

 

 

(17.40)

 

Meggyőződésem, hogy a polgári koalíció kormánya a munkahelyteremtés területén elkötelezett olyan feltételek létrehozásában, amelyek biztosításával valóban fenntarthatóvá válik a gazdasági növekedés, és ennek következtében az életminőség is érzékelhetően javul. A foglalkoztatottak számának növelése és a munkáltatók ösztönzése a világon mindenütt kiemelt fontosságú, hiszen arra van szükség, hogy jelentősen csökkenjen azon polgárok száma, akik munkalehetőség hiányában kénytelenek élni, és felelősséggel állítható, hogy ez, függetlenül attól, melyik régióról van szó, akár Budapest, akár az ország másik régiója esetében, függetlenül az ottani munkaerő-nyilvántartási tapasztalatoktól és adatoktól, ez az egyik legnagyobb és legjelentősebb dolog. Ha ugyanis a jelenlegi több mint 700 ezer, majdnem 800 ezer működőképes vállalkozás harmada - nem több, csak a harmada - meg tud erősödni annyira, hogy legalább 1 fővel bővítse alkalmazottainak, az általa foglalkoztatott dolgozóinak a számát, máris 150-200 ezer új álláshellyel számolhatunk. Ez lenne az igazi áttörés a jelenlegi helyzetben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hasonló hatás érhető el olyan hatékony munkahelyteremtő ágazatok támogatásával is, mint amilyen a turizmus, és engedjék meg, hogy néhány gondolatot ezzel kapcsolatban is fölvessek. Jövőre a turisztikai célelőirányzat növekvő saját bevétel és támogatás mellett láthatja el feladatait. A várhatóan fél milliárd forinttal bővülő célelőirányzat lehetővé teszi a magyar idegenforgalom fogadóképességének fejlesztését, amely közvetve, közvetlenül munkahelyeket teremt hazánkban, illetve hozzájárul a devizabevételek növekedéséhez, így a költségvetés stabilitásának a fenntartásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán már közhelynek minősül, hogy a kis- és középvállalkozások teremtik meg a polgárok legnagyobb részének munkalehetőségét, és ennek megfelelően a jövedelmüket is. 1998-ban tovább fog javulni a vállalkozások helyzete. A tervek szerint nő a részesedésük az összes rendelkezésre álló jövedelemből, és amennyiben ez a 2 százalékos részesedésnövekedés bekövetkezik, akkor dinamikusabbá válik gazdálkodásuk. A célelőirányzat 20 százalék, ez azt jelenti, hogy ennek megfelelően erősödik a pénzpiac, így gyarapodik a rendelkezésre álló hitelállomány is. Ha gyarapszik a rendelkezésre álló hitelállomány, abból pedig az következik, hogy ezen a téren kínálati piac áll be, vagyis könnyebb lesz hitelekhez jutni, ami további fejlődést fog eredményezni. Így emelkedni fog a kis- és középvállalkozásokban dolgozók és a tulajdonosok jövedelme is.

A tervezett adó- és járulékfizetési változtatások és a vállalkozások lehetőségeinek javítása, úgy gondolom, valamennyiünknek érdeke, valamennyiünk, az egész ország érdekeit szolgálja. A vállalkozások megfelelő száma és helyzete nem minden vidéken, nem minden régióban és nem minden helységben alakult egyformán. A fokozott támogatást igénylő térségek fejlesztése érdekében az eddigi adókedvezményeken, a területfejlesztési támogatásokon és az iparipark-programok támogatásán túl olyan regionális fejlesztési és munkaszervezet-fejlesztési tanácsadó szolgálatot és intézményhálózatot kell teremteni, amely valóban a munkahelyteremtést fogja szolgálni, amely azt fogja biztosítani, hogy a területi egyenlőtlenségek mérséklődjenek, a kormány és az önkormányzatok pénzügyi stabilizációs feltételei, a gazdasági háttér stabilitása pedig egyre meghatározóbb legyen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 16 1998.11.18. 1:06  1-217

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Burány Sándor képviselőtársam hozzászólására szeretnék két percben reagálni, mert úgy hiszem, hogy mindaz, amit elmondott a kis- és közepes vállalkozások jelenlegi sanyarú sorsáról, meghatározóan az elmúlt négy év gazdaságpolitikájának a következménye. (Közbeszólások a Kisgazdapárt padsoraiból: Így van! - Taps a kormánypártok soraiban.) Ha ugyanis a képviselőtársam venné magának azt a fáradságot, hogy fellapozná az 1994. évi statisztikai adattárakat, akkor abban még mintegy 1,3 milliót meghaladó kis- és közepes vállalkozást látna, amelyek száma az elmúlt négy évben 1 millióra csökkent, és ebből is körülbelül 800 ezer alá ment a működőképes vállalkozások száma. Azt hiszem, ez a szám önmagát minősíti. (Keller László: Mondd el, hogy miért!)

Az pedig, hogy a társadalombiztosítási járulék csökken, úgy gondolom, csak azon társaságok számára nem jelent előnyt, amelyek nem fizetnek adót és nem fizetnek tb-járulékot - amelyek a valóságban nem működnek.

Azt hiszem, ezek olyan szempontok, amelyeket egy gazdasággal foglalkozó gazdaságpolitikusnak azért szem előtt kell tartania. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 24 1998.11.18. 8:50  1-217

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetésből mindig kiolvasható a kormány gazdaságpolitikai célkitűzése, a jövőépítés eszköztára, a társadalmi-politikai célrendszer, de természetesen tetten érhető a megelőző évek gazdasági és szociálpolitikai döntéseinek a hatása, következménye is. Így van ez az 1999. évi költségvetés esetében is. Világosan látható, hogy a kormány legfőbb gazdaságpolitikai célja a foglalkoztatás növelése, a hatékonyság, a termelékenység, a versenyképesség javulásán alapuló, egyensúlyt biztosító gazdasági növekedés feltételeinek elősegítése, az euro-atlanti csatlakozásra való érettség elérése.

 

 

(9.50)

 

Természetesen láthatóak azok a korlátok is, amelyek elsősorban az elmúlt négyéves kormányzás hibás döntéseinek, ígéreteinek és kötelezettségvállalásainak és a költségvetési intézményekben, állami bankokban elfolyt, eltűnt százmilliárdok következményei. Ezek a korlátok értelemszerűen szűkítették, de meg nem akadályozhatták, hogy a költségvetésben testet öltsenek a Fidesz-Magyar Polgári Párt választási ígéreteinek olyan fundamentális elemei, mint a családok helyzetének jobbítása, a közbiztonság javítása, a kultúra, az oktatás, a kutatás és a fejlesztés támogatása, a kis- és középvállalkozások térnyerésének biztosítása és nem utolsósorban a regionális és kistérségi aránytalanságok mérséklése. Nem véletlenül fogalmazták meg ezért előttem már többen is, hogy ez a költségvetés befektetés a jövőbe, a családok gyarapodásának a programja.

Hallhattuk a pénzügyminiszter úr expozéjában, hogy a gazdaság fejlődésének hajtóerejét a következő évben az export növekedése és az infláció csökkenése mellett a beruházásnövekedés, valamint a kis- és középvállalkozások támogatásnövekedéssel biztosított térnyerése képezheti. Szakértők egyetértenek abban, hogy nagyobb volumenű beruházásokra a gazdaságban elsősorban a közútijármű-gyártás, a szórakoztató elektronika, a számítástechnika, az energiaipar és a kereskedelemfejlesztés területén kerül majd sor. A becslések szerint ezeken a területeken az éves külföldi működőtőke-bevonások összege várhatóan 1,5-1,7 milliárd dollár körül alakul, ami biztató a költségvetés, illetve a fizetési mérleg alakulása szempontjából.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már kétperces hozzászólásomban is említettem, az elmúlt négy év gazdaságpolitikája mindenekelőtt a kis- és középvállalkozások térvesztéséért, sanyarú helyzetéért marasztalható el. Hiszen 1994-ben a statisztikai jelentések szerint a nyilvántartott kis- és közepes vállalkozások száma még meghaladta az 1,3 milliót, ami ez év nyarára 1 millióra, ezen belül a működő vállalkozások száma 800 ezer alá csökkent. Kérem, nyugodtan forgassák a statisztikai adattárakat, mert ezek az adatok hitelesek!

Mindezt látva már a Fidesz negyven pontja, majd azt követően a kormányprogram is jól fogta meg a mikro-, a kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére vonatkozó igényt, s rendkívül örvendetes, hogy ez az ígéret mára túllépett a választási propaganda szintjén, és jövőre megvalósulni látszik. Hiszen csak a gazdaságfejlesztési célelőirányzatot kiemelve a költségvetésből - amely elsősorban a beruházások és a működőtőke-bevonások ösztönzését, a kis- és közepes vállalkozások támogatását, azok versenyképességének javítását, az export célú fejlesztéseket, valamint a kereskedelemfejlesztést szolgálja - látható, hogy a jövő évi költségvetés szerint a saját bevétellel és az Európai Uniótól kapott működési célú támogatással együtt abban több mint 17,5 milliárd forint áll rendelkezésre, ami 180 százalékot meghaladó növekedést jelent. Külön kiemelésre méltó, hogy ezen belül az éven túli időtartamra nyújtható hitelkeret összege mintegy 11-szeresére, majdnem 7 milliárd forintra emelkedik. De a kis- és közepes vállalkozások, valamint a mezőgazdasági családi vállalkozások támogatása területén is jelentősen emelkedik a vállalható kezességek és garanciák állománya. Itt a legjelentősebb tétel a Magyar Fejlesztési Bank 120 milliárd forint és az Exporthitel-biztosító Részvénytársaság 250 milliárd forint összegű kezességvállalási lehetősége. A megnövekedett kezesség- és garanciavállalás mögött elsősorban az Oroszországba exportálók támogatása és meghatározóan a kis- és középvállalkozások finanszírozásának elősegítése áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány kiemelten foglalkozik az Európai Unióhoz történő csatlakozás egyik legkényesebb pontjának számító mezőgazdaság átalakításával, kiemelten a családi vállalkozások hitelhez jutási körülményeinek javításával.

Jövőre 16 milliárd forint, hitelintézetek által nyújtott agrárhitelre vállal kezességet a költségvetés, és a mezőgazdaság ilyen irányú támogatását biztosítja az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítványnak nyújtott 42 milliárd forint kezességvállalás is.

De a kis- és középvállalkozások térnyerését biztosítja majd, hogy a költségvetés lakás célú kiadásai reálértékben 5,5 százalékkal, a közvetlen támogatások pedig több mint 20 százalékkal emelkednek. A lakástámogatási rendszer tervezett átalakítása a várakozások szerint évi 30 ezres szinten stabilizálná az újonnan épített lakások számát, amely közel a duplája a jelenleginek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen tudatában vagyunk, hogy gazdasági növekedés, befektetésösztönzés, kis- és középvállalkozás-fejlesztés nem képzelhető el a műszaki fejlesztés, a gazdaság és a társadalom technológiai modernizációja, a magyar termékek és szolgáltatások, a vállalkozások versenyképességének javítása, a hazai kutatásfejlesztés és innováció nemzetközi feltételeinek erősítése, a nemzetközi kutatási és fejlesztési együttműködési tevékenység összehangolása, valamint az innovációt előmozdító, az életminőséget javító tevékenységek ösztönzése nélkül. E feladatok sikeres megoldására a Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogram célelőirányzat - közismert nevén a KMŰFA - mintegy 7,5 milliárd forint kiadási előirányzattal számol, ami önmagában 12 százalékos növekedést jelent.

Az előzőekből is világosan kiderül, hogy a kutatás, a fejlesztés, az innováció támogatására, a befektetések növelésére, a kis- és középvállalkozások térnyerésének biztosítására a jövő évi költségvetésben az idei összegeket lényegesen meghaladó többletforrások állnak rendelkezésre, ami garanciát képez a kormányprogramban e téren vállaltak teljesítésére.

Mint Komárom-Esztergom megye 5. számú választókörzetének országgyűlési képviselője úgy ítélem meg, hogy az előzőekben ismertetettek megvalósulása választókörzetem fejlődése, az ott lakók életminőségének javulása szempontjából is alapvetően fontos, ezért a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetését támogatom, azt elfogadásra ajánlom a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 30 1998.11.18. 2:14  1-217

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Kertész István képviselőtársam felszólalására reagálva: én úgy gondolom, hogy ha valami antiszociális volt, akkor az az 1995-ös Bokros-csomag, amely máig maradandó sebeket ütött a magyar társadalom testén, a családok helyzetén. Ez a kormányprogram, amelyet '94-ben (Sic!) a Fidesz vezette koalíció megalkotott és amelynek első költségvetése most készült el, úgy gondolom, ezen próbál valamit segíteni. Teljesen természetes, hogy az elmúlt évek teljes értékű megváltoztatása nem történhet meg, de példa értékű az a korrekció, amelyik ebben megfogalmazódott.

Kovács Kálmán képviselőtársam felszólalására pedig azt szeretném mondani, hogy tisztelt képviselőtársam, azt hiszem, jobban bele kellene lapozni a statisztikai adattárba. Meg kellene nézni: akkor az 1,3 millió vállalkozás mögött körülbelül 150-160 ezer volt a nem működő, kényszervállalkozás, ma körülbelül az 1 millión belül 200 ezerre tehető a kényszervállalkozások, azaz a nem működő vállalkozások száma. Azt hiszem, ez az arány is azt jelzi, hogy bizony az elmúlt négy év gazdaságpolitikája ezen a téren maradandó károkat okozott.

Az pedig, hogy egy fővárosi választási programban mi az, ami vállalható, és mi az, amihez a későbbiekben a kormány forrásokat tud biztosítani, úgy gondolom, egy későbbi időpont vitáját képezheti. Jelezni szeretném azonban, hogy mindazok, amiket én ott ígértem, azt hiszem, meghatározóan teljesíthetők, mert az a közlekedési szövetség, amely mellett 1992 óta folyamatosan török lándzsát (Bauer Tamás: Metró!), mind a mai napig nem talált befogadásra a főváros régi és jelenlegi vezetésénél, holott úgy gondolom - és ezzel talán Bauer képviselő úr is egyetért -, hogy ez az első olyan lépéslehetőség, amelyik a jövőt mindnyájunk számára biztosíthatja. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 36 1998.11.18. 1:06  1-217

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Keller Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy ha az 1,3 milliót beszorozza 0,66-tal, vagy az 1 milliót beszorozza 0,75-tel, akkor megkapja a szakszerű választ arra, hogyan nőhetett egy fogyó bázison belül a működőképes vállalkozások száma. Azt hiszem, nincs ezen a téren köztünk ellentmondás, de az 1,3 milliónak a 66 százaléka 1994-ben több, mint az 1 milliónak a 75 százaléka, tisztelt képviselőtársaim, mindaddig, amíg elfogadjuk, hogy az 1 nagyobb, mint a 0.

Gál Zoltán képviselő úr számára pedig az a válaszom, hogy én elsősorban az elmúlt négy év kis- és középvállalkozás-politikáját bíráltam, hiszen úgy gondolom, annak következtében jöttek létre ezek az adatok a magyar társadalomban, és került olyan helyzetbe a magyar kis- és középvállalkozás, amelynek most, 1998-ban szükséges a hóna alá nyúlni. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 44 1998.11.18. 0:24  1-217

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Lamperth Mónika képviselő asszony első mondatára szeretnék csak reflektálni. Tudom, hogy a parlamentben szóban elhangzókat nagyon nehéz szó szerint ugyanabban a szövegszerkezetben visszaadni pár perc múlva, de úgy gondolom, hogy mindaz, amit a képviselő asszony felszólalásában nekem tulajdonított, az így, ebben a szövegszerkezetben itt nem hangzott el.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 44-46 1998.12.09. 11:14  1-172

DR. LATORCAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Varga Mihály államtitkár úr expozéjában kifejtette, miért fontos ez a törvényjavaslat, és az milyen előnyöket jelenthet a költségvetés, illetve a társadalom számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Attól kezdve, hogy megszületett az új, hatékonyabb APEH-nyomozóhatóság felállításának gondolata a sajtóban, a rádióban és itt, a parlamentben is, különösen az ellenzéki képviselőtársaim részéről ellenérvek, kifogások érték, illetve jelenleg is érik ezt a javaslatot.

Kérem, engedjék meg, hogy felszólalásomban meghatározóan ezekre az előzetesen megjelent észrevételekre, kifogásokra reagáljak, elsősorban a módosítóindítvány-csomag alapján. Ha vissza tetszenek emlékezni, az Országgyűlés adatvédelmi biztosa kifogásolta, hogy a törvénynek nincs textusa. Minden lényeges alapjogot korlátozó rendelkezése más törvényekre utalással szabályoz, ráadásul pontatlanul - például "A rendőrségi törvény 7. fejezete az irányadó" címszó.

Adatvédelmi szempontból kifogásolható, hogy az adóhatóság, nyomozó hatóság által felhasznált más adatkezelések nincsenek konkrétan megjelölve, és ha a rendőrségre vonatkozó törvény az irányadó, akkor az adóhatóság adatfelhasználása korlátlan. Az adatvédelmi biztos úr azt is jelezte, hogy a javaslat 16. §-a nem tartalmaz konkrét adatfajtákat, melyek tekintetében a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatala megtagadható.

Az adatvédelmi kifogásokat a módosítóindítvány-csomag oly módon orvosolja, hogy részletesen meghatározza a bűnügyi adatkezelés célját, az adatkezelő szervezet a kezelt adatok körét, megőrzésük idejét és felhasználásuk szabályait, illetőleg a hozzáférésre jogosultak körét. Tételesen határozza meg azokat a nyilvántartásokat, amelyekből a nyomozó hatóság írásban, a cél megjelölésével adatokat vehet át, továbbá azokat a védett titkokat tartalmazó nyilvántartásokat is, amelyekből a nyomozó hatóság a védett adatra vonatkozó szabályok szerint juthat információhoz - gondolok itt az adótitokra, a banktitokra és más hasonló minősített fogalmakra. A javaslat 16. §-a a módosító indítvány számozását 17-esre változtatja. A biztos úr igényeinek megfelelően meghatározza azokat az adatfajtákat - például a nyomozó hatóság intézkedési terve, technikája, a konkrétan nyomozott bűncselekmény -, amelyek tekintetében a közérdekű adat nyilvánosságra hozatala korlátozható.

Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselőtársaim a jogintézmény szükségességének indokoltságát hiányolták. Álláspontjuk szerint ha a kormány a megjelölt 2,8 milliárd forintos forrást a rendőrségre fordítaná, ugyanezt az eredményt a társadalom riogatása nélkül is el lehetne érni. (Dr. Toller László: Így igaz!)

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Ha megengedik, visszautalnék az elmúlt négy év dolgaira is majd ezzel kapcsolatban, hiszen az előző kormányzati ciklusban a feketegazdaság visszaszorítására több éven át tartották fenn a Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottságot, melynek számtalan javaslatát fogadta el a kormány. Ilyen volt egyebek között a rendőrség gazdaságvédelmi funkciójának erősítése. Erre - ha jól emlékszem - 2 milliárd forintot meghaladó többlet-költségvetési támogatást szavaztunk meg, és került ez akkor felhasználásra.

Az ellenzék szerint az nem érv, hogy a rendőrség ezen a téren jelenleg lassú, a vám- és pénzügyőrség pedig javuló színvonalon végzi a tevékenységét. Úgy gondolom, a VPOP nyomozó hatósági tevékenységéről szóló 1998 júniusában kelt összefoglaló jelentés szerint a VPOP számára a feljelentések szakszerű elbírálása nagyon sok nehézséget, gondot jelent. A nyomozások többsége egyszerű tényállási ügyben folyik. A bonyolultabb ügyekben azonban a nyomozó hatóság nem, vagy csak részlegesen tud a feladatnak megfelelni. Azt hiszem, hogy ez a minősítő mondat jelzi mindazt a nehézséget, amellyel nekik nap mint nap szembe kell nézniük.

Úgy gondolom, éppen ebből is fakad, hogy nyilvánvalóan a rendőrség, mely más ügyektől enélkül is túlterhelt, a közbiztonság jelenlegi állapota mellett nem képes az adóügyekre olyan mértékben koncentrálni, amennyire ezt a társadalom igényelné, a vám- és pénzügyőrség pedig csak a hatáskörébe tartozó adók, vámok bűnügyeiben eredményes, illetve ezen jogosítványainak megfelelően tud tevékenykedni. Látható tehát, hogy a pénzt már az előző kormányzat is felhasználta ilyen értelemben az adófegyelem megszilárdítása, a feketegazdaság visszaszorítása érdekében. Viszont az is látható, hogy az eredményesség hagy maga után követelnivalókat. A továbblépés feltételezi, hogy a feladat oda kerüljön, ahol a szakszerűség más oldalról rendelkezésre áll, a felelősség a szervezet egészének produkciójáért egy kézben összpontosuljon, és így lehetővé váljék, hogy a nyomozó szerv a feljelentések gyenge színvonalával ne magyarázhassa az eredménytelenséget.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány szót szóljak a kényszerítő eszközökkel kapcsolatban is. A kényszerítő eszközök közül kifogás alá esett a kutya, a fegyver és az útzár alkalmazása. (Dr. Hack Péter: Az elektromos sokkoló is!) A zárórendelkezések között a felhatalmazó szabály félreérthető, mert bár a törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény módosításával rendezi a hatáskört, úgy tűnik, mintha a pénzügyminiszter még további hatásköröket is megállapíthatna a bűnügyi igazgatóság és a területi szervei számára.

Az a módosítóindítvány-csomag, amelyet a felszólalásom alapjául tekintek, a törvény textusának növelése érdekében és az egyértelmű szabályozás okán is részletezi a bűnügyi igazgatóság és a területi szervek illetékességét, meghatározza a kényszerítő eszközök sorát és alkalmazásuk módját; a kutya, a fegyver, az útzár elmarad. A fegyver itt nem kényszerítő eszközként jelenik meg, hanem csak önvédelmi célokat szolgálhat a külön jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.

Az általában kifogásolt irányadó utalások a módosítóindítvány-csomag szerint elmaradnak, ha a törvény más jogszabályokra utal, pontosan és kógens módon jelöli ki azokat a szabályokat, amelyeket alkalmaznia kell az új nyomozó hatóságnak. A felhatalmazó rendelkezést is pontosítja a módosítvány, világossá teszi, hogy a hatáskör és illetékesség kérdésében csak a részletes szabályok megállapítására, például a nyomozó hatóság szervezetein belüli megosztásra szorítkozhat a pénzügyminiszter. Ezzel kapcsolatban tévesen elhangzott az a kifogás is, hogy az ilyen alacsony szintre adott felhatalmazás a rendszerváltás előtti időkre emlékeztet. Úgy gondolom, hogy ez nem így van, mert a vámszervekre vonatkozó hasonló tartalmú szabályok a vámtörvény, az 1995. évi C. törvény felhatalmazásán alapulnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kifogás tárgyát képezte a hatályba léptetés is, mondván, hogy egy-két nap alatt bármilyen előkészítés történik is, képtelenség a feladat ellátására maradéktalanul felkészülni. A módosítás ezért a hatálybalépést a kihirdetéshez köti, a szabályok érdemi alkalmazását pedig az ettől számított 30. nap elteltével rendeli el. Úgy gondolom, ezzel lehetőség nyílik a végrehajtási típusú szabályok elfogadására és kihirdetésére, amelyek a működésnek szintén alapfeltételét képezik. Ugyancsak vitatott, hogy az egyébként kétharmados rendőrségi törvény szabályainak alkalmazását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a feles törvénnyel ki lehet-e terjeszteni más szervezetre, például a titkos információgyűjtés tekintetében.

 

 

(10.50)

 

Erre a kérdésre a gyakorlati választ az előző ciklus jogalkotása adja meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy perc és be is fejezem -, amikor is a jövedéki adótörvénnyel módosította a vámtörvényt. Ekkor hatalmazták fel ugyanis a VPOP nyomozó hivatalait a rendőrségre vonatkozó törvény szabályai szerinti titkos információgyűjtésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fél mondatban még Hack Péter úrnak arra a javaslatára is szeretnék reagálni...

 

ELNÖK: Képviselő Úr! Sajnos nem tudom megadni a lehetőséget, hiszen tájékoztattam önöket, hogy a házbizottság ajánlása értelmében valamennyi képviselőnek tízperces hozzászólási lehetősége van. Az esetben, ha önnek lehetőséget biztosítanánk, messzemenő következtetésekre engedne jutni bennünket.

 

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Majd kétperces keretében fogok ezzel élni. Köszönöm a Ház megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 54 1998.12.09. 1:53  1-172

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem volt lehetőségem, hogy Hack Péter képviselőtársam egy megjegyzésére reagáljak. Azt említette, hogy jobb lett volna ezt a törvényjavaslatot visszavonni.

Azt hiszem, az lenne a jó mindnyájunk számára, ha olyan törvényjavaslatok érkeznének az Országgyűlés elé, amelyekkel nagyon kevés gondunk van, és amelyek a gyakorlat számára hasznosíthatóak. De végeredményben azért vagyunk itt, hogy módosító javaslatainkkal egy benyújtott törvényjavaslatot jobbá tegyünk.

Csak emlékeztetni szeretném a képviselő urat, hogy az elmúlt négy évben erre is volt példa. Ha vissza tetszik emlékezni, ha jól emlékszem, a közraktározásról szóló törvényjavaslat benyújtása után Keller és Soós képviselőtársaim olyan volumenű munkát voltak kénytelenek elvégezni... - talán teljes egészében átírták a teljes szövegszerkezetet annak érdekében, hogy használható legyen ez a törvényjavaslat. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Nem ezt tekintem példának. Nem is azt szeretném, ha a parlament az elkövetkező időszakban valamiféle ilyen munkára kényszerülne, hanem csak a tényszerűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy volt rá példa, és ez a példa azt jelentette, hogy megoldhatóvá vált. Azaz képviselőtársaim és más képviselők módosító javaslataival sikerült a gyakorlat számára használható törvénycsomagot készíteni.

Úgy gondolom, hogy most a módosító indítványok csomagjával és azokkal a módosító javaslatokkal, amelyeket reményeink szerint képviselőtársaim is benyújtanak, olyan törvényt sikerül megalkotni, amely lehetőséget ad arra, hogy visszaszorítsuk ezt a hatalmas méretet öltött feketegazdaságot, és megteremtsük azt az adófegyelmet, amely az új évezred küszöbén, úgy gondolom, valamennyiünk, az egész társadalom érdekeit kell hogy szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 99 1999.02.08. 5:04  96-118

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság tavalyi, november 19-ei és december 9-ei ülésén tárgyalta a Közbeszerzések Tanácsának 1997. évi tevékenységéről szóló beszámolót. A bizottság megállapította, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény célja: áttekinthetőbbé, nyilvánossá tenni a közpénzek felhasználását, továbbá biztosítani a közbeszerzések hatékonyságát, s ez a cél a közbeszerzési eljárások többségében teljesült.

Ahogy elnök úr az iménti beszámolójában is említette, a közbeszerzési eljárások számának 1996-hoz viszonyított 35 százalékos növekedése, a közbeszerzések értékének mintegy megkétszereződése azt jelzi, hogy a törvény valóban polgárjogot nyert hazánkban. Az 1997-ben megtartott eljárások számának körülbelül kétharmadát, értékének közel háromnegyedét képviselik a nyílt eljárások. Ez az arányszám elvileg széles nyilvánosságot és nagy átláthatóságot jelent. Ugyanakkor igen magas a tárgyalásos eljárások száma, ezen belül is különösen a hirdetmény nélkül indítottaké, annak ellenére, hogy tárgyalásos eljárás alkalmazását a törvény csak kivételes esetben teszi lehetővé.

Valamennyien tudjuk, hogy a közpénzek elköltésénél mindig fenyeget a korrupció veszélye. A vitában megállapítást nyert, hogy a törvény létezése, a közbeszerzési eljárások zöménél biztosított nyilvánosság önmagában is fegyelmező és visszatartó erő volt. A korrupció veszélye azonban így is létezik, erre utal néhány önkormányzati közbeszerzési ügy tapasztalata is.

A közbeszerzések hatékonyságára vonatkozóan nincs pontosan számszerűsíthető adat. A versenyeztetés révén elérhető kiadáscsökkenés elsősorban a nagy volumenű, illetve összevont központosított beszerzéseknél valószínűsíthető. A hazai piac védelmére a törvényben biztosított preferenciális szabályok közül az úgynevezett helyi preferenciák, a kis- és középvállalkozások előnyben részesítésére, a foglalkoztatáspolitika támogatására, az elmaradott térségek fejlesztésére és a környezetvédelem javítására vonatkozóak működtek kimutatható mértékben. Az európai uniós csatlakozás kapcsán a bizottság azt az álláspontot alakította ki, hogy a nemzetközi szerződésekben rögzített határidőig a preferenciákat fenn kell tartani, és működésüket elő kell segíteni.

A bizottsági tárgyalás során is megerősítést nyert, hogy a vitás kérdések rendezésére hivatott döntőbizottsági eljárásnak sajnos nem megfelelő a súlya, hiszen a közbeszerzési döntést követően megkötött szerződés esetén a döntőbizottságnak szankcionálási vagy megsemmisítési jogosítványa nincs, megoldás csak bírósági eljárás keretében érvényesíthető. A bizottság tagjai közül többen is felvetették, hogy az eljárás sok esetben bürokratikus, bonyolult adminisztrációt igényel. A törvény hiányosságaként vetődött fel: az nem határozza meg egyértelműen a közszolgáltató tevékenységek körét, így lehetőséget nyújt az önkormányzatoknak arra, hogy bármely tevékenységet közszolgáltatónak minősítsenek rendeleteikben, s ennek ellátására valamely szervezetet vagy társaságot kizárólagos joggal, versenyeztetés nélkül is felruházzanak.

A nyilvánosság, az átláthatóság biztosítása érdekében a tanács a törvényben meghatározott feladatainak megfelelően rendszeresen kiadja a Közbeszerzési Értesítőt, évente közzéteszi - mint hallottuk - a minősített ajánlattevők jegyzékét, ajánlásokkal, állásfoglalásokkal, tájékoztatókkal segíti a közbeszerzés szereplőinek gyakorlati munkáját. Szervezi a közbeszerzésben résztvevők oktatását és továbbképzését, tehát feladatát megfelelően ellátja.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság a Közbeszerzések Tanácsának 1997. évi munkájáról szóló beszámoló jelentést egyhangúlag általános vitára alkalmasnak ítélte, és javasolja a tisztelt Országgyűlésnek annak elfogadását. A határozati javaslat kezdeményezi az átláthatóság, a hatékonyság növelése és az adminisztráció csökkentése érdekében a törvény jobbító felülvizsgálatát, módosítását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

(19.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 101 1999.02.08. 11:45  96-118

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény célja - mint azt a bizottsági véleményben is megfogalmaztam -, hogy nyilvánossá tegye a közpénzek felhasználását, követhetővé, átláthatóvá tegye a közpénzekből történt beszerzéseket, és biztosítsa a közbeszerzések hatékonyságát.

A törvény hatálybalépését követően két év tapasztalatával rendelkezünk. A Közbeszerzések Tanácsa beszámolójából, a gazdasági bizottságban folytatott vitából és a sajtóban megjelent cikkekből is egyértelmű, hogy az elmúlt két év alatt a közbeszerzések szabályozása polgárjogot nyert hazánkban, és kedvező nemzetközi visszhangra is talált. Ezzel kapcsolatban példaként csak az Európai Unió Magyarországról készített országtanulmányára utalok, amely elismerőleg szól a közbeszerzési eljárás gyakorlatáról, és a jogorvoslati eljárás hatékonyságáról.

A beszámolóból kiemelésre méltónak ítélem, hogy közel 4400 esetben került sor közbeszerzési eljárásra, ami mintegy egyharmados növekedés 1996-hoz képest, és ami igazolja, hogy a kihirdetését követő két év alatt alapvető változások következtek be hazánkban a közpénzek felhasználásában. A tenderek mintegy 60 százaléka nyilvános eljárás keretében folyt, 6 százalék volt a meghívásos eljárás, és 30 százalék a tárgyalásos eljárás. Ha számok helyett mindezt értékükön tekintjük, akkor az összértéken belül a nyilvános eljárások 71, a meghívásos eljárások pedig 25 százalékot képviseltek.

A nyilvánosságot egyébként a Közbeszerzési Értesítő, a Közbeszerzések Tanácsa hivatalos lapja is biztosítja, amelyben az ajánlatkérőnek meg kell jelentetnie az ajánlati felhívást, majd az eredmény kihirdetését követően az eljárás eredményét. Ez alól egyetlen kivétel van: a tárgyalásos eljárás, ahol a meghirdetés nem kötelező, a tender eredményét azonban itt is nyilvánosságra kell hozni. Ezen a területen éppen a nyilvánosság részleges kizárása miatt problémák jelentkeztek. Az egyik: valószínűsíthető, hogy jelentős számban történtek olyan közbeszerzések, amelyek nem kerültek a közbeszerzési törvény hatálya alá, azaz így kijátszható, megkerülhető volt a törvény. Hogy a több mint 1300 tárgyalásos esetből hány sorolható ebbe a kategóriába, többek között azért sem ismert, mert a Közbeszerzések Tanácsának ellenőrzési jogosítványa nincs, így perdöntő, hivatalos információja sem lehet. Már most szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni, hogy a törvény módosítása során ezen a területen a beavatkozás elkerülhetetlennek látszik.

A másik, hogy feltűnően nagy a tárgyalásos eljárások aránya annak ellenére, hogy ezt a törvény csak kivételes esetben teszi lehetővé. Az 1997. évi 25 százalékos értékarány rendkívül magas. Ennek egy része - mint említettem - valószínűleg tudatos cselekvés következménye, vélhetően azonban mindez eredhet abból is, hogy az ajánlatkérő és az ajánlattevő hagyományos kapcsolataiban az ilyen típusú megegyezés vagy eljárás lényegesen leegyszerűsítheti a pályázatokat, de természetesen azt is meg kell említeni, hogy van ennek a gazdaság működésével, a jogalkotással összefüggő problémája is.

Tudniillik a költségvetési szervek, beleértve az önkormányzatokat is, éves gazdálkodást folytatnak, ami a kincstári felügyelet bevezetése után még szigorúbbá vált. A közbeszerzési pályázati rendszer nagy időigényével sokszor nehezen illeszthető ehhez az éves költségvetési szemlélethez, annál is inkább, mert a törvény azt írja elő, hogy tendert csak az írhat ki, akinek erre forrása is van. Különösen év elején gyakran előfordul, hogy a forrás, a kiírás feltétele még nem áll rendelkezésre, év végén pedig már nincs elég idő az eljárás lebonyolítására. A törvény felülvizsgálata és módosítása során erre is célszerű lesz majd odafigyelni.

A közbeszerzési törvény talán leglényegesebb célkitűzése az volt, hogy a közbeszerzéseket hatékonyabbá tegye. Ezen eljárások keretében közel 300 milliárd forintos éves beszerzésről van szó. Nyilvánvaló, hogy ha itt a beszerzéseket olcsóbbá, hatékonyabbá lehet tenni, akkor néhány százalékos megtakarítás is milliárd forintos megtakarításokat eredményez. A megtakarításra vonatkozóan sincsenek pontos statisztikák, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tendereztetés, ennek következtében az árverseny nyilvánossá tétele az esetek többségében megtakarítást, sok esetben igen komoly megtakarítást jelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beszerzési ár kapcsán egy problémáról külön szeretnék említést tenni. Miközben a közbeszerzési eljárás pontosan a beszerzési áron keresztül a legkisebb beszerzési költségre ösztönöz, a törvényalkotónak egyik kiemelt célja a hazai gazdaság támogatása; a hazai gazdaságban előállított termékek minél nagyobb számára piac biztosítása a közbeszerzések területén volt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvényben megfogalmazott kedvezményeket nehéz érvényesíteni. Abban mindenki egyetért, hogy a hazai gazdaság támogatására vonatkozó előírásaival a törvény szándéka jó, csak ehhez eszközt nem biztosít. Tudniillik a 10 százalékos árelőnyt, amelyet lehetővé tesz a hazai szállítók számára, a költségvetési pénzből gazdálkodók szűkös forrásaik miatt nehezen tudják teljesíteni. Ezen a területen a Közbeszerzések Tanácsa már több javaslatot tett az évek során külön költségvetési források biztosítására, ezek a javaslatok azonban mindeddig nem valósultak meg. Így nem csoda, hogy ezeket a kedvezményeket eddig csak igen kis számban lehetett biztosítani.

A törvény egyébként a 10 százalékos árelőny mellett még két kedvezményt is megfogalmaz: külföldi szállítóval szemben előnyben lehet részesíteni a hazai szállítót, adott esetben a külföldi szállítót a pályázatból ki is lehet zárni, illetve az adott térség fejlesztésével kapcsolatban helyi előnyöket lehet biztosítani. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tenderkiírások a három lehetőség közül meghatározóan a helyi kedvezmények biztosítását részesítették előnyben, ami elsősorban a térség megtartóerejének fokozásában jelentett vagy jelenthetett lehetőséget. Ez vonatkozott a hazai és külföldi beszállító jelöltek esetére is, hiszen önkormányzati tenderek kiírásánál olyan feltételek megfogalmazására is lehetőség nyílott, amelyeket csak és kizárólag a térségben működő hazai társaságok tudtak teljesíteni.

A felmérések azt mutatják, hogy a központi költségvetési szervek és intézményeik, továbbá a közszolgáltatók által kiírt közbeszerzési eljárásokban a kis- és középvállalkozások részvételi aránya nem haladta meg a 10 százalékot, míg az önkormányzatok és intézményeik által kiírt tenderek esetében ez az arány nagyobb, meghaladta az 50 százalékot. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy mind a közbeszerzési eljárások számát, mind pedig értékét tekintve az önkormányzatok és intézményeik számítanak a legjelentősebb szereplőnek. A 10 százalékos árelőnnyel csak mintegy 2-3 százalékban éltek, ami igazi előnyt a hazai gazdaság számára nem biztosított.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Közbeszerzések Tanácsa beszámolójával kapcsolatban szólni kell a vitás ügyek rendezéséről, a jogorvoslati lehetőségekről is. Ezen a téren kiemelt fontosságú a döntőbizottság, amely jogosult felülvizsgálni a teljes közbeszerzési eljárást, és szankcionálhatja a jogsértéseket, amennyiben a törvényben meghatározott jogvesztő határidők még nem teltek el. Szeretném azonban a tisztelt Ház figyelmét felhívni, hogy a döntőbizottság csak akkor semmisítheti meg a döntést, ha szerződés még nem jött létre.

(19.20)

Ebben az esetben szankcionálásra is lehetősége van. Abban az esetben, ha a szerződést már megkötötték, csak a bíróság jogosult az eljárás felülvizsgálatára, illetve annak megsemmisítésére, ami nyilvánvalóan hosszabb időt vesz igénybe, sőt, az is előfordulhat, illetve nem egyszer elő is fordult, hogy a bíróság jogerős ítéletének megszületésekor az ügylet már teljesült, így az eljárás lényegében okafogyottá vált. Ilyenkor már csak az elkövetett jogsértés megtorlására és bírság kiszabására van, illetve volt lehetőség.

Az 1997-ben keletkezett vitás ügyekben a döntőbizottság közel 250 határozatot hozott, amelyek mintegy egynegyedét támadták meg bírósági keresettel. A Fővárosi Bíróság eddigi ítéleteiben túlnyomó többségben helybenhagyta a döntőbizottság határozatait, ami azt mutatja, hogy az a törvény szellemében tevékenykedett.

A kiszabott bírságok összege sajnos csekély, nem riasztó értékű, alig haladta meg az 50 millió forintot, a ténylegesen befolyt összeg azonban nem érte el a 20 millió forintot sem. Látható tehát, hogy a törvény felülvizsgálata és módosítása során ezen a területen szigorítások szükségesek, és élni kell az egyéni felelősségrevonás lehetőségével is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a közpénzek felhasználása szempontjából a közbeszerzési törvényt a nyilvánosság, az átláthatóság biztosítékának tekinti, a Közbeszerzések Tanácsának működését törvényesnek, a demokratikus jogelveknek megfelelőnek ítéli, az 1997. évi működésről szóló beszámolót pedig elfogadásra ajánlja. Egyben támogatja az átláthatóság, a hatékonyság növelése és az adminisztráció csökkentése érdekében a törvény módosítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 299 1999.02.09. 2:22  298-302

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti vita felszólalásaiban több-kevesebb kritikával megfogalmazottan valamennyi képviselőtársam fontosnak és működőképesnek ítélte mind a törvényt, mind a tanácsot.

Elhangzott a vitában az is, hogy nem az eljárás minősítése - azaz, hogy nyílt, meghívásos vagy tárgyalásos eljárásról van-e szó - a lényeg, hanem az a fontos, hogy a visszacsatolás, az ellenőrzés igazán működik-e, és az a fontos, hogy a visszaélések megakadályozására, illetve a nyílt eljárások időtartamának rövidítésére szorítkozzunk az elkövetkező időszakban, és minden esetben csökkentsük az adminisztrációt. A visszaélések esetében pedig elriasztó, megállító erejű szankció a járható út.

Egyetértek azon felszólalókkal is, akik jobb és alaposabb előkészítést szorgalmaztak, és a tanácstól is hatékonyabb, alaposabb munkát igényeltek. Külön köszönet illeti azokat a felszólalókat, akik etikai, filozófiai alátámasztását is megadták a vitának. Az elhangzott javaslatok egybecsengenek a gazdasági bizottság javaslatával, azok alátámasztják a törvény módosításának, egyértelműsítésének szükségességét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán adatik meg képviselői munkánkban, hogy a frissen szerzett tapasztalatokat, az elemzéseket a törvénymódosítások során is módunkban van gyorsan alkalmazni. Most egy ilyen helyzettel állunk szemben, hiszen a kormány T/758. szám alatt benyújtotta a közbeszerzésekről szóló 1995. XL. törvény módosítására vonatkozó javaslatát, így képviselőtársaimnak, velem együtt lehetőségük nyílik - Perlaki Jenőt idézve -: "valóban jó, működőképes, az ország javát szolgáló közbeszerzési törvény megalkotására".

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 77 1999.02.10. 8:30  51-92

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Főigazgató Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában eddig felszólaló képviselőtársaim - nyugodtan minősíthetem úgy - feloldhatatlan véleménykülönbség nélkül a hivatalnak az engedélyezéssel, az árelőkészítéssel és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatait mint tevékenységének három fő alappillérét érintették. A következőkben, engedjék meg képviselőtársaim, hogy a hivatal további két feladatát s ehhez kapcsolódó tevékenységét elemezzem. Ezek pedig az energiahatékonyság, az energiatakarékosság - amelyet az előzőekben Kovács Tibor képviselőtársam már érintett -, valamint az európai uniós csatlakozás kérdései.

A Magyar Energia Hivatal 1994-es megalakulása óta törvényben biztosított kötelességének tesz eleget, amikor lépéseket, programokat dolgoz ki, erőfeszítéseket tesz az energiatakarékosság, az energiahatékonyság növelése szempontrendszerének a köztudatba való átvitele, a fogyasztói kör együttesére történő érvényesítése érdekében. Ezen a téren az energetikai társaságok költség-felülvizsgálata, valamint az ár- és tarifaszabályozás meghatározó szerepe mellett elsősorban a végfogyasztói kör korszerűbb energiafelhasználását elősegítő eszközrendszer kialakítására kell helyezni a hangsúlyt, hiszen a hatékonyabb végfelhasználás közvetve minden esetben visszahat a szolgáltatóra és az egész szolgáltató szférára, ezen keresztül az energiatermelőkre is, de a rendszer egésze mind az energia, mind a költséggazdálkodás javulása vonatkozásában, úgy hiszem, még hagy maga után kívánnivalókat.

Meg kell jegyezni, hogy a hivatal feladat- és hatáskörét szabályozó gázszolgáltatásról, a villamos energiáról és a távhőszolgáltatásról szóló törvények az energiatakarékosság szempontrendszerének érvényesítését tűzik ki célul, de ezen túlmenően az energiagazdálkodás átfogó állami irányításában egyértelmű törvényi háttér nem áll rendelkezésre. A hivatal 1994, tehát megalakulása óta az államigazgatási egyeztetések során több esetben számos javaslatot dolgozott ki pontosan az energiahatékonyság és az energiatakarékosság növelésére hazánkban, de ezek sajnos az államigazgatási egyeztetések során az illetékes felügyeleti minisztériumok, illetve a Pénzügyminisztérium, valamint más érdekek kereszttüzében elvéreztek, nagyon sokszor már a kidolgozás, a koncepcióalkotás fázisában. Ez azért fontos, mert tulajdonképpen a kezdeményező gondolatot és a kezdeményező lelkesedést is megbénították.

Én ilyennek tekintem az 1995-ben és 1996-ban javasolt "energiafillér" pénzügyi konstrukciót vagy az úgynevezett német panelhitel átfogó átalakítását célzó többszöri kezdeményezést is, ahol a hivatal javasolta a működésképtelen konstrukciók megváltoztatásával az energiatakarékossági hitelprogramon belüli forrásintegrációt, azonban ez sem volt igazán sikeres. Ugyanígy nem valósult meg az energiatakarékosságot és az energiahatékonyság növelését célzó hazai és külföldi források integrációja sem, annak ellenére, hogy arra vonatkozóan 1996 decemberében érvényes kormányhatározat született.

Mindez - állapíthatjuk meg sajnálattal - mára azt eredményezte, hogy a meglévő, illetőleg potenciálisan, közvetve vagy közvetlenül az energiatakarékosság céljára fordítható pénzforrások közötti koordináció nem elégséges, a pénzeszközök együttes felhasználásának hatékonyságát nem kellően segítik elő, annak ellenére - és ezt nem győzöm aláhúzni -, hogy ilyen elősegítő szándék a hivatal elmúlt évekbeli tevékenységét egyértelműen jellemezte.

A vita során a gazdasági bizottság támogatta a Magyar Energia Hivatal azon törekvését, hogy az energiatakarékosság egységes irányítási és intézményi rendszere létrejöhessen. Az energiatakarékosság törvényi szabályozásának elfogadásáig tartó időszakra szükségesnek tartjuk, hogy a Magyar Energia Hivatal energiatakarékossági tevékenysége megerősödjön, annak érdekében, hogy a halaszthatatlan intézkedések ezen a területen is meghozhatók legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egységes európai energiapiac részeként megvalósuló hazai energiapiac megalakítására a hivatal immár több mint két éve folytat előkészületet. Jelenleg is részt vesz a Gazdasági Minisztérium által irányított munkában, és saját - részben változó - szabályozó teendőire is készül. Készül, mert az új időszak új kihívásokat igényel majd tőle. Ennek során lefordították, megjelentették az egységes piac szabályait összefoglaló európai uniós irányelveket, azokat fórumokon, előadások során több esetben is ismertették. Felmérték a versenypiacot már megvalósított országok gyakorlatát, és szintetizálták azok tapasztalatait, figyelemmel hazai sajátságainkra. Több versenypiaci tapasztalattal rendelkező ország szabályzó hatóságával élő, működő kapcsolatot tartanak fenn, és ezek a kapcsolatok, a tapasztalatok lehetőséget adnak a későbbiekben az új feladatok kimunkálására és hatékony megvalósítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeket a gondolatokat azért tartottam fontosnak hozzászólásomban ismertetni, mert úgy gondolom, ezek is meghatározó részei a hivatal tevékenységének, de a beszámoló jelentésben - talán éppen amiatt, hogy a sok erőfeszítésből a valóságban nem sok minden jelent meg - nem szerepelnek súlyuknak megfelelően. Ezzel a kis kiegészítéssel is igyekeztem a beszámoló jelentés elfogadását elősegíteni.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, mindannyiunk nevében köszönettel tartozunk a hivatal megszervezéséért, hatékony működésének biztosításáért dr. Szabó Imre professzor úrnak, majd hirtelen halála után az őt követő Hatvani György főigazgató úrnak.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 91 1999.02.10. 3:07  51-92

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a vitában elhangzott vagy a beszámolóban is benne foglaltatott, a hivatal negyedik alkalommal készítette el beszámolóját az Országgyűlésnek, de plenáris ülés keretében most először került sor érdemi vitára.

A hivatal megalakulása óta igen jelentős változások mentek végbe a hazai iparban, hiszen meghatározó mértékű és igen ellentétesnek ítélhető vagy minősített privatizáció zajlott le. Az energiahordozók árrendszere is átalakult, megjelent az energiaszolgáltatásban, az energiaszektorban a verseny, sőt az elmúlt években ez még fokozódni is látszik. Ebben az időszakban, tehát ebben az átalakulásos, átmeneti időszakban a hivatal fontos szabályozó, javaslattevő szerepet töltött be mind a termelés, mind a szállítás, mind az elosztás, a fogyasztás területén.

A vitában, mint már hozzászólásomban is említettem, feloldhatatlan véleménykülönbséget nem fedeztem fel, és talán ezt a gazdasági bizottság konszenzusos ajánlása is jól támasztja alá. Képviselőtársaim felszólalásaiból egybecsengett, hogy az elkövetkező időszakban egyre nagyobb jelentősége lesz a hivatal munkájának, hiszen új energiakoncepció van készülőben, amelyben a hatékonyság és a takarékosság meghatározóbb jelentőségű lesz, sőt a hivatal 1997-98. évi tevékenységéről készített beszámoló vitája kapcsán már nagyon sok esetben bizonyos mértékig pontosan az energiapolitika irányelveiről, koncepciójáról, egyáltalán az energiapolitikában szükségesnek ítélt változásokról is vitatkoztunk.

Fontos, hogy a hivatal a Gazdasági Versenyhivatallal, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel együttműködve, de minél nagyobb függetlenség mellett lássa el feladatát, és valamennyien fontosnak ítéltük, hogy rendszeresen számoljon be munkájáról az Országgyűlésnek.

A vita alapján javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a gazdasági bizottság ajánlásának megfelelően a Magyar Energia Hivatal 1997-98. évi tevékenységéről szóló beszámoló jelentést fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 134 1999.02.11. 13:43  111-187

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Miniszter Urak! Államtitkár Úr! Bankelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tartós növekedéshez a költségvetés és a monetáris politika összehangolt működésére van szükség; azt hiszem, szinte alapaxiómaként tekinthetjük a gazdaságpolitika, a közgazdaságtan tanításában. A gazdaság közép- és hosszú távú fejlődéséhez, egyensúlyi pályán maradásához elengedhetetlen a körültekintő és kiszámítható, a költségvetés egyensúlyi mutatóinak folyamatos javítására, az államadósság csökkentésére törekvő költségvetési politika. Azonban minden költségvetési politika - sajátosságából fakadóan, gazdasági évhez kötöttsége miatt - rövid távon rugalmatlan, így a gazdasági környezetben bekövetkező hirtelen változásokra nem képes időben reagálni. A gazdaságpolitikai célok biztosítására ezért rövid távon a jegybank által formált monetáris politika eszköztára nagyobb lehetőséget kínál. Ahhoz tehát, hogy a jegybank egy adott gazdasági éven belüli tevékenységét reálisan megítélhessük, elengedhetetlen a gazdasági környezet vizsgálata.

1997-et a termelés növekedése jellemezte. A növekedés ütemét jelentős mértékben néhány, hazánkba települt nagy nemzetközi vállalat termelésének beindulása és felfutása alapozta meg. A termelés növelésére elsősorban azok a vállalatok voltak képesek, amelyek vagy exportra, vagy beruházási célra termeltek. Az export nemzetközi versenyképessége ebben az évben erősödött, további versenyképesség-javulás következett be '98-ban is ennek hatására, ami meghatározóan a hatékonyság növekedéséből származott. '97-ben emelkedett piaci térnyerésünk az Európai Unióban is.

A Nemzeti Bank jelentése részletesen foglalkozik az infláció alakulásával, hisz az infláció a gazdaság szempontjából rendkívül fontos; a tervezettnél kisebb mértékű csökkenés okait taglalja. A megelőző két év drasztikus nyugdíj- és bérvisszafogása után az államháztartás kevésbé visszafogó jellege, az előirányzottnál magasabb fogyasztói árnövekedés és bérkiáramlás járult hozzá az infláció vártnál kedvezőtlenebb alakulásához. Vitathatatlan, hogy ez a kedvezőtlenebbség itt azért kicsi érték volt, ahogy elnök úr is említette, ez néhány tized százalék, de azért ez is fontos egy gazdaság változása szempontjából.

A fogyasztói áremelkedésben, úgy ítélem meg, alapvető szerepe volt az energiaárak növekedésének, ami elsődlegesen az energiaszektor privatizációjához kapcsolódó kormányzati kötelezettségvállalásnak az eredménye, illetve a '97-es árrendszerben bekövetkező változásoknak, még akkor is, kedves képviselőtársaim, ha Bauer képviselőtársam ingatja a fejét.

A fogyasztói árak szempontjából kedvező volt, hogy az importárak emelkedése alatta maradt az exportárak növekedésének, így cserearányaink javultak. Az importárak inflációnál kisebb növekedését azonban elsősorban a vámpótlék megszűnése és az árfolyamindex kedvezőbb alakulása eredményezte.

A munkaerőpiac keresleti-kínálati viszonyai is új hangsúlyt kaptak 1997-ben. A strukturális munkanélküliség ugyan továbbra is jelentős maradt, amit a tartósan munkanélküliek nagy aránya, a területi rátákban megmutatkozó nagy különbségek mutatnak. A rövid ideig munka nélkül lévők számának csökkenése ugyanakkor arra utal, hogy nőtt a munkaerőért való verseny, aminek jelentős volt a hatása a vártnál magasabb bérek kialakulásában. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a strukturális válságok következtében 1997-re közel kétmillióval kevesebbet foglalkoztatott a hazai gazdaság az adóhatóság által ellenőrzött gazdaságban, mint 1988-ban.

1997-ben, bár az államháztartás egyenlege szufficitet mutatott, az alrendszereken belül a korábbi években tapasztaltakhoz hasonlóan elsősorban a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás esetében a tervezettnél lényegesen nagyobb hiány mutatkozott. A jegybank az inflációs nyomás fékezése érdekében ezért szigorította a monetáris feltételeket. A magasabb reálkamatok fenntartásával az aggregált kereslet kamatérzékeny komponenseinek növekedését próbálta mérsékelni.

A kormány a Nemzeti Bankkal egyetértésben éven belül két alkalommal is módosította a havi leértékelés ütemét 0,1-0,1 százalékkal. Természetesen nem lehetünk meggyőződve arról, hogy az export növekedése, a fizetési mérleg javulása nem tett volna indokolttá további 0,1-0,2-es ütemcsökkenést, ami az infláció gyorsabb csökkenését is elősegíthette volna, úgy gondolom, ennek kimutatása még a következő időszak elemzőire vár.

A leértékelési ütem csökkenésével párhuzamosan a jegybank fékezte a belföldi kamatok esését. Ennek következtében a kereskedelmi bankok kamatai mintegy 3 százalékponttal csökkentek, de a kamatmarzsok továbbra is jelentősek maradtak. Természetesen ez nem a jegybankot jellemzi, hanem ez meghatározóan a kereskedelmi bankokat, de úgy gondolom, a gazdaság szempontjából ez a transzfer nagyon fontos. Többször fölvetődött, hogy a gazdaság fejlődése a kamatok gyorsabb csökkenését igényelte volna.

Az év folyamán a külföldi és belföldi gazdasági szereplők növelték forint iránti keresletüket, a lakosság növekvő pénzügyi vagyonában csökkent a devizabetétek aránya. A nemzetközi tőkepiaci események a forint árfolyamának alakulására is hatással voltak. A forint a sávon belül átmenetileg leértékelődött, de a jegybank devizatartalékai nem csökkentek, mert időben, az év során összesen 3,5 milliárd dollár értékben vásárolt devizát. A magánszféra pénzügyi döntéseit a visszajelzések is egyértelműen alátámasztják, a gazdaság növekedésére vonatkozó várakozások határozták meg.

A vállalkozások finanszírozásában a továbbra is jelentős működőtőke- bevonáson túl egyre fontosabb szerep jutott a hiteleszközöknek és a portfoliotőkének. Ahogy Csúcs László képviselőtársam is említette, a '97-et megelőző két évben a kedvezőbb kamatfeltételek miatt a vállalati kör döntő mértékben külföldről vett fel hiteleket, a belföldi kamatok csökkenése nyomán ez a folyamat pont '97-re megfordult, előtérbe került a belföldi finanszírozás.

Én úgy hiszem, mindez a belföldi bankrendszer versenyképesebbé válását is tükrözi, annak ellenére, hogy egyes bankok későbbi csődjének jelei már ekkor is mutatkoztak. Ugyanakkor alá kell húzni azt is, hogy ez a fordulat arra is utal, hogy a hazai vállalatok ekkorra a kockázatviselésben már viszonylagos fejlettségre tettek szert.

(17.50)

A pénzügyi rendszert elemző részből kitűnik, hogy a lakosság pénzügyi porfóliójából folyamatosan növekvő részt kezeltek az intézményi befektetők és a nyugdíjbiztosítók, és a magánszemélyek részvénytulajdonlása is fontos vagyontartási formává vált. A bankrendszer által kínált eszközök súlya egy év alatt csökkent. Ugyanakkor jelentősen nőtt a másodlagos állampapírpiac likviditása, és a tőzsde is ekkor indult ugrásszerű fejlődésnek.

A nem banki, vállalati hiteleszközök szerepe azonban még mindig elenyésző volt. A jegybank tevékenységének lényeges, talán legnagyobb vihart támasztó eleme a költségvetés és a Nemzeti Bank között végbement adósságcsere volt, melynek eredményeként az állam külföldi és belföldi, tehát belső adósságállományának szerkezete átalakult. A jegybank 1997. évi gazdálkodásában komoly szerepet játszott a tulajdonában álló társaságok és érdekeltségek eredménye is. Ezekről a hatásokról a beszámoló csak áttételes képet ad. A bizottsági vita során is csak érintőlegesen szerezhettünk erről ismereteket, ezt nem egy felszólaló képviselőtársam - akár a bizottsági ülésen, akár most, a plenáris ülés keretében is - észrevételezte.

Jelezni szeretném az elnök úr számára azt az észrevételt, hogy a felügyelőbizottság üléseinek témajegyzéke ugyan szerepel a beszámolóban, de részletes anyagok, a felügyelőbizottság eseti, nagyon fontos, a gazdálkodásra vonatkozó megállapításai sem a bizottsági vita során nem álltak, és azóta sem állnak rendelkezésünkre. Vélhetően ezek hiánya miatt több felszólalásban is megfogalmazódott a jegybank működését, gazdálkodását felülvizsgáló parlamenti bizottság vagy albizottság felállításának, illetve az ellenőrzés szigorításának igénye. Csúcs László legutóbb pont ezt a témát emelte ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jegybank gazdálkodásában, ahogy azt Surányi elnök úr, illetve a miniszter úr is említette, a legnagyobb problémát vitathatatlanul a Bécsben működő leányvállalata, a Central Wechsel und Credit Bank jelentette, amelynek veszteséges tevékenysége '97-ben, sajnos, nem fejeződött be. Ezek a veszteségek a jegybankot növekvő céltartalékképzésre, ezáltal eredményének csökkentésére késztetik. Itt az elmúlt évek rossz gazdálkodása, rossz hitelezési gyakorlata nyomán kialakult veszteség - bár pontos adat itt sem áll rendelkezésünkre, csak a Nemzeti Bank alelnökének a bizottságban adott szóbeli tájékoztatására hagyatkozhatunk - legalább 60 milliárd forint körüli érték, sőt, meg is haladhatja azt.

Talán éppen ezen szorítások hatására kezdett '97-ben komoly racionalizálásba a jegybank, aminek eredménye tevékenységének teljes átszervezése és az elnök úr által is említett nagyarányú létszámcsökkentés volt. Csak a történelmi hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy azért e létszámcsökkentés egy része a Nemzeti Bank és a kormányzat közötti feladatátadás eredménye is volt, hiszen a Kincstár megalakulásával a területek finanszírozási feladatai is megszűntek, így azok értelemszerűen a Kincstárhoz kerültek át.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva megállapítható, hogy a Magyar Nemzeti Bank 1997-ben kiszámítható monetáris politikára törekedett, amelyet a monetáris politikai döntések meghozatalakor az óvatosság, egyes hozzászólások szerint talán időnként túlzott óvatosság is jellemzett. A bemutatott számok jól tükrözik, hogy a monetáris politikai döntések javították a gazdaság helyzetét, a végrehajtott adósságcsere a jegybank számára elsősorban az átláthatóságot növelte. Úgy hiszem, más szempontból is kedvező volt, míg a költségvetés számára - legalábbis a szakmai vélemények alapján - ellentmondásos tranzakciónak mutatkozott.

Az intézmény szervezetének ésszerűsítése, a feladatokból kiinduló létszámgazdálkodás megtakarításokat biztosított, viszont a veszteségesen működő társaságok és érdekeltségek rontották az eredményt. Annak ellenére, hogy a jegybank működése sok esetben ma is nehezen átlátható, és érdekeltségeinek, társaságainak gazdálkodása - még egyszer hangsúlyozom: érdekeltségeinek, társaságainak és nem a jegybanknak elsődlegesen - számos esetben kifogásolható volt, a jegybank 1997-ben a gazdaság helyzetének javítása terén meghatározó politikát folytatott. Az 1997. évi működéséről szóló beszámolót ezért elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps minden oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 22-24 1999.05.04. 1:02  21-58

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, ügyrendi javaslatot szándékozom tenni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Halljuk!)

ELNÖK: Kérem bekapcsolni Latorcai úr gépét! (Megtörténik.) Megadom a szót.

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, elnök úr nem azonos mércével ítélte meg a napirend előtti felszólalókat. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ön ugyanis - ha jól figyeltem - Varga képviselő úrnak 5 perc 8 másodpercnél mintegy 10 másodpercig közbeszólt, most pedig 6 percig engedte, hogy Vancsik képviselő úr zavartalanul beszélhessen. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban: Öt percet beszélt!) Úgy gondolom, hogy önnek ott, az elnöki pulpituson Vancsik úr bizonyos jelzőire is reagálnia kellett volna. Ezért tisztelettel kezdeményezem, hogy ön a mai vezetési módszerét vizsgáltassa meg az ügyrendi bizottsággal. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokban: Így van! - Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 28 1999.10.01. 1:22  25-39

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelettel jelzem, hogy megnyomtam, valami probléma van, a múltkor magától kapcsolt be. (Derültség.)

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Balla képviselőtársam már említette azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a gazdasági bizottság konszenzussal hozott meg. Egyetlenegy dologról szeretnék szólni, amelyik még ebben a pillanatban is bizonytalan - amit szintén konszenzussal helyezett a gazdasági bizottság restanciába -, Németh Zsolt képviselőtársunk javaslatáról, amely az ajánlásban szintén szerepel.

Azért szeretném ezt mondani, mert pillanatnyilag nem voltunk abban a helyzetben, nem hordtuk magunknál a jogi bölcsesség kövét, hogy a bizottság állást tudott foglalni abban a helyzetben, hogy ez a bizonyos gáztörvényi bekezdésre vonatkozó megállapítás hatályát veszti, a továbbiakban a törvény erejénél fogva is kodifikált szövegként jelenjen meg. Hiszen arról van szó, aki netalán ezt nem tudná, hogy 1996. december 31-éig kellett az ártörvényt alkalmazni. Vita van arról, hogy ezzel automatikusan 1997. január 1-jétől megszűnt-e, avagy kell a törvény egységesített szövegében erre vonatkozó megjegyzést tenni.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(11.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 58 1999.10.01. 2:08  39-61

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem és a képviselői körzetemben szerzett információk is ezt támasztják alá, hogy ez az előterjesztés reális társadalmi célt fogalmazott meg. Én nem szeretnék dogmatikai vagy teológiai vitát kezdeni; úgy hiszem, ennek kapcsán nem is lenne ez célszerű, és talán a Ház sem alkalmas erre. De engedjék meg, hogy néhány gyakorlati elemet a múltamból ennek kapcsán elmondhassak.

Én abban a szerencsében részesültem, hogy az ország legrégibb alapítású református gimnáziumába járhattam és ott érettségiztem - katolikusként. Soha ott gondot nem okozott, hogy november 1-jén este közös ünnepség keretében gyertyát gyújtottunk halottainkért. Úgy hiszem, hogy ez az előterjesztés pontosan ezt a hagyományt vinné tovább; sőt, ha én jól emlékszem, akkor a gimnázium homlokzatára felírt jelmondat, az "Orando et laborando" gerundivuma számomra éppen azt sugallja ma is, és sugallotta mindig, hogy egy-egy ügy kapcsán nekünk nem régi sebeket kell fölszakítani, hanem közös történelmi múltunkra és hagyományainkra alapozottan valamiféle módon együtt kell haladnunk a jövő felé. Márpedig az elmúlt évtizedekben ez az ünnep, ha tetszik, ha nem, november első napja összekapcsolódott halottaink emlékezetével, és amikor felkerestük hozzátartozóink sírját és gyertyát gyújtottunk, akkor függetlenül attól, hogy kiben milyen vallási meggyőződések éltek, mindig rájuk emlékeztünk, és az ő tetteikből próbáltunk erőt meríteni a jövőnk felé haladtunkban.

Én úgy gondolom, ezt a hagyományt a nemzet teremtette - és mellesleg a katolikus egyház számára ez nem is kötelező ünnep. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 24 1999.10.21. 7:28  1-301

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tudjuk, hogy a piacgazdaság szervezeti rendszerében sajátos helyet foglalnak el a mikro-, kis- és középvállalkozások. Nagyfokú és gyors alkalmazkodóképességük, rugalmasságuk ellenére azonban, méretükből és tőkeszegénységükből fakadóan versenyhátrányban vannak a nagyvállalatokkal és különösen a multinacionális vállalkozásokkal szemben.

Általánosan elismert viszont e vállalkozói szektornak a gazdasági növekedés generálásában, a munkahelyteremtésben és a területi egyenlőtlenségek mérséklésében betöltött szerepe.

A rendszerváltást követően a korábbi nagyvállalati szerkezeti és szervezeti struktúra összeomlása a mikro-, kis- és középvállalkozások számának és gazdasági súlyának jelentős növekedését eredményezte. Az 1989 és 1994 között megfigyelhető gyors ütemű növekedésben vitathatatlanul jelentős szerep jutott az állami vagyon szétforgácsolódásának, valamint a privatizációnak is. A hazai magánvállalkozások száma 1994-ben tetőzött. 1995-től a vállalkozások számának növekedése lelassult, sőt 1996-ban, 1997-ben a gazdasági feltételrendszer szigorodásával és a belső fogyasztás visszafogásával alapvetően csökkent is. 1998-ra, a kormányváltás idejére ez a csökkenés elérte a 30 százalékot. Az akkori, közel háromnegyed millió vállalkozás 96 százaléka 10 főnél kevesebbet foglalkoztató, úgynevezett mikrovállalkozás volt, amelyek mintegy negyede kényszervállalkozásnak vagy kvázi kényszervállalkozásnak volt tekinthető.

Annak ellenére, hogy ez a szektor állította elő a bruttó hazai termék csaknem felét, és adta a munkahelyeknek közel kétharmadát, 1995-96-tól a kisvállalkozások versenyképessége folyamatosan romlott, teljesítményük visszaesett, jellemzőjük volt a tőkeszegénység, a kishitelek hiánya, az egyre bonyolultabbá váló adminisztráció, és ezek hatását még növelve magasak voltak a bérterhek, és egyre nagyobb volt a rejtett gazdaság aránya is.

Nem véletlenül fogalmazott tehát "Az új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram, tisztelt képviselőtársaim, a következők szerint: "A kormány nagy súlyt helyez a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítására annak érdekében, hogy ezek a vállalkozások az eddigieknél nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a növekedéshez."

(9.00)

Ennek szellemében dolgozta ki még tavaly a kormány a mikro-, kis- és középvállalkozások középtávú fejlesztési stratégiáját és az 1999. és 2000. évi munkaprogramot. Ennek érdekében született kormánydöntés a Phare-hitelek ilyen típusú igénybevételéről és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Közhasznú Társaság alapításáról. Pontosan ezért terjesztette be a kormány a parlament elé a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslatot, melynek módosító javaslatairól e héten döntött a tisztelt Ház.

A Gazdasági Minisztérium a kisvállalkozások támogatására programok sorát indította be, a kishitelekhez nyújtott garanciadíj-kedvezménytől kezdve az Első Északkelet-Magyarországi Kockázati Tőkealap létrehozásán keresztül a tanácsadó programok, integrátori pályázatok, internetes bemutatkozási rendszerek létrehozásáig. Úgy gondolom, hogy mindezek eredményeképpen is következett be az a kedvező változás, amely a vállalkozási kedvben 1998 második félévében, illetve 1999 mögöttünk lévő első félévben bekövetkezett.

A működő kis- és középvállalkozások száma az 1996-tól tapasztalható stagnálást, illetve visszaesést követően az idén csaknem 30 ezerrel emelkedett, mégpedig úgy, hogy eközben a statisztikai adatok alapján a versenyképességük is javult. A korábbi évek tendenciáival ellentétben '98-ban e szektor részesedése a társas vállalkozások által előállított bruttó értékből 2,5 százalékponttal nőtt, és tovább emelkedett a hozzájárulásuk a foglalkoztatottsághoz is. Tavaly már a munkahelyek 67,8 százalékát adták, és ez a 30 ezres növekedés, amelyet az előbb említettem, reményt kelt arra, hogy ez a százalékos arányszám az idén még magasabb lesz.

Azonban el kell ismerni azt is, hogy mindez a mikrovállalkozások esetében már nem ennyire egyértelmű. Ezen vállalkozásoknál '97-hez viszonyítva csökkent az exportárbevétel, viszont ezzel szemben az adózás előtti eredmény több mint duplájára nőtt. A jelenlegi politikai és gazdasági feltételek megítélésem szerint jó lehetőséget teremtenek az ismét közel 800 ezer hazai kis- és középvállalkozó versenyképességének javítására, az európai színvonalhoz történő felzárkóztatására.

A kormány gazdaságpolitikai prioritásként kezeli e vállalkozások fejlesztését, s kiemelt feladatának tekinti, hogy a működési feltételek javításával és megfelelő támogatáspolitikával elősegítse fejlődésüket. Mindehhez a jövő évi költségvetésben önálló költségvetési keretet hoz létre. A kis- és középvállalkozási célelőirányzat 2000-re javasolt összege 5,2 milliárd forint, amely kiegészülve a csak erre a célra felhasználható és rendelkezésre álló 1,8 milliárd forint összegű Phare-támogatással, összességében több mint 7 milliárd forintos forrást jelent. Ez az összeg az idén rendelkezésre állónak több, mint a kétszerese.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár ez a jelentősen megemelt összeg is vitán felül kevesebb, mint amelyre szüksége volna e szektornak, mégis állítható, hogy ez már biztosítja a korábban megkezdett sikeres programok folytatását, és garantálja, hogy mindezek mellett új programok támogatására is lehetőség nyíljék, hogy az annyira óhajtott kisvállalkozás-fejlesztés végre valóban beinduljon.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 60 1999.11.08. 5:19  59-61

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy az ötvenes évek első felében Magyarországon korábban soha nem látott méretűre emelkedett a politikai elítéltek, őrizetesek és internáltak száma. A börtönök már nem voltak képesek befogadni ezt a nagy létszámot, ezért a szovjet gulagok mintájára a túlzsúfolt börtönökből a politikai elítélteket úgynevezett közérdekű, valójában robotmunkára szénbányákba, kőbányákba és építkezésekre vitték.

Napjaink magyar közvéleménye minderről még mindig nem rendelkezik kellő információval. A széntermelés feszített ütemű növeléséhez 1950-re a helyi munkaerő többnyire mindenütt kevésnek bizonyult, ezért a politikai elítéltek részére a bányákban is kényszermunkatábort létesítettek, így Csolnokon is.

A rabokat a községtől távolabb elhelyezkedő veszélyesebb bányákban dolgoztatták, a tábort pedig egy régi meddőhányóra, közvetlenül az egyik akna lejáratához telepítették.

 

(17.30)

 

A termelés korszerűtlen és egészségre ártalmas körülmények között folyt, a szén csak rendkívül kedvezőtlen körülmények között volt kitermelhető, amit még súlyosbított a folyamatos vízszivárgás és a sújtólégveszély is.

A tábor hat betonbarakk épületében összesen 1200-1400 politikai elítélt raboskodott. A tábor lakóinak körülbelül 10 százaléka köztörvényes bűnöző volt, akiket tudatosan kevertek a politikai elítéltek közé. A 48 órás munkahét ritka volt, mivel majdnem minden vasárnap valami ürüggyel túlmunkát rendeltek el. A táborban nem volt ritka a fizikai fenyítés sem, sőt elrettentésül egy szökött rabot az elfogása után a helyszínen lőttek agyon.

A társadalomban végbement változásokról a civil bányászok tájékoztatták az elítélteket. Így volt ez 1956. október 24-én is, amikor az éjszakai műszakban dolgozó elítéltek, értesülve a pesti forradalomról, elhatározták, hogy lent maradnak a bányában, és éhségsztrájkot folytatnak mindaddig, amíg nem rendezik az ügyeiket. Valamennyien tudhatjuk, mit jelentett ez akkor. A felszínen, a táborban a helyi lakosok segítségével detektoros rádiókat készítettek, s a híreket azonnal továbbították a sztrájkolóknak, akik az elengedhetetlenül fontos teendőket a bányában ellátták.

A helyiek szolidaritását jelzi, hogy nem kapcsolták ki az áramot, így a szivattyúk üzemelhettek, a bányát nem árasztotta el a víz, pedig a sztrájkmegszakításra a "legegyszerűbb mód" ez lett volna.

A tábor parancsnoksága katonai segítséget kért, Esztergomból páncélosok érkeztek, akik körülzárták a tábort, és megerősítették az őrséget. Az ávós őrség egyik napról a másikra eltűnt. A katonai egység parancsnoka, amikor megtudta, hogy nem köztörvényes bűnözők, hanem politikai elítéltek vannak a táborban, a páncélosok ágyúcsöveit kifelé fordíttatta. A négynapos bányafoglalás és éhségsztrájk után ekkor jöttek fel az elítéltek a föld alól, a fentiek lepedőkből készített nemzeti színű zászlókkal fogadták őket. Amikor az utolsó ember is felérkezett, valaki a Himnuszt kezdte énekelni, szem nem maradt szárazon, ahogy az egyik visszaemlékezésében olvashatjuk.

Még október 25-én az ügyek kivizsgálására ügyészek érkeztek a táborba. Október 29-én a rabok és a ügyészek alkudozásán, a parancsnoki épület egyik szobájában az ügyészeken kívül már jelen voltak a dorogi Forradalmi Bizottság képviselői is. A kihallgatásra rendelt rabok őrzését három kiskatona biztosította. Ahogy az egyik visszaemlékezésben olvashatjuk, ekkor nyomatékkal hangzott el az elítéltek követelése: szabadulni akarunk, a mi szabadulásunkat majd a forradalmi bizottság rendezi. Erre kínos csönd támadt, amit éles, fémes csattanás szakított félbe: az egyik kiskatona kibiztosította a géppisztolyát. Rövid, kényszerű egyezkedés után megszületett a megállapodás, a politikai elítéltek azonnali feltételes szabadlábra helyezését a forradalmi bizottság rendelte el, az igazoló okiratot a Legfőbb Ügyészség titkársága bélyegzőjével hitelesítették.

Még aznap délután megkezdődött a szabadulólevelek kiállítása, amit maguk az elítéltek végeztek. Október 31-én kiürült a tábor. A szabadulóknak, sajnos csak néhány nap igazi szabadság jutott osztályrészül. A szovjet megszállás eloszlatott minden reményt. A tábor kiürült, a diktatúra pedig a múltra vonatkozóan minden nyomot eltüntetett. A meddőhányót belepte a gyom, később bokrok nőttek rajta, és napjainkban már évtizedes fák terebélyesednek a tetején. Semmi sem emlékeztet arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy ezen a helyen kényszermunkatábor állott, az utolsó magyar gulag. Október utolsó napján és november 4-én a gyertyák értük is világítottak, rájuk is emlékeztünk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 481 1999.11.30. 2:43  480-484

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány ez év nyarán döntött a szénbányászat középtávú stratégiájáról, melynek keretében meghatározta az integráción kívüli bányák bezárási ütemét. Ezen bányák egyike az elnök úr által is említett lencsehegyi szénbánya, amely jelenleg a legkisebb költséggel termelő, ugyanakkor a legjobb minőséget biztosító bányaüzem.

A kormány határozata értelmében Lencsehegy a jövő év közepéig részesül még állami támogatásban. Azt követően viszont piaci feltételek között kell megélnie.

Tisztelt Képviselőtársaim! A választói körzetemben működik ez a mintegy 500 főt foglalkoztató bányaüzem. A dolgozók bíznak abban, hogy termelésük számára sikerül megfelelő mennyiségű energetikai piacot biztosítani, és így még 3 vagy 4 évig is dolgozhatnak.

Mióta azonban felröppent a hír, hogy a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság beruházásában esetleg mégsem valósul meg a Vértesi Erőmű rekonstrukciója - hiszen itt a mai napon ezzel kapcsolatban elhangzott egy parlamenti felszólalás is -, és így elkerülhetetlenné válik valamennyi Komárom-Esztergom megyei szénbánya bezárása, újra ott él a szívükben a félelem. Mi történik, ha elképzelésük, a jövőbe vetett hitük nem válik valóra, és a kósza hírek igaznak bizonyulnak, a bányát mégis be kell zárni? Miből tartják el családtagjaikat?

Ezek a kérdések a társadalmi igazságosság, a szociális gondoskodás, a térség bányászati kultúrájának fennmaradása és a foglalkoztatáspolitika szempontjából is olyan horderejűek, amelyek igénylik, hogy még a kora hajnali órákról lévén szó is, az Országgyűlés itt értesüljön mindezekről.

Én nagyon remélem, hogy a kormány olyan intézkedési csomagot dolgoz ki - és tudomásom szerint a Gazdasági Minisztériumnak van is ilyen programja -, amelyik pontosan ezen embereknek ad lehetőséget a tisztességes emberi jövő megéléséhez.

Ennek reményében köszönöm meg megtisztelő figyelmüket és éjszakai türelmüket. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 301 1999.12.08. 16:51  294-318

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi többször módosított törvény vagy ismertebb nevén a privatizációs törvény, úgy gondolom, a nagy szavak nélkül is olyan kérdésekről fogalmazza meg a törvényalkotó véleményét, amely az egész társadalmat foglalkoztatja.

Nyilvánvaló, hogy ez a törvény lényeges és meghatározó kérdésekben foglal állást, és a gazdaság átalakulása szempontjából alapvető hatást gyakorolt és gyakorol a gazdaságpolitikára és viszont. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági átalakulás sikere sok esetben nem váltotta ki a társadalom örömét és szimpátiáját, hiszen a társadalomnak nem egyszer olyan nehézségeket kellett átélnie, amelyekkel azt megelőzően nem találkozott. Ez már önmagában véve is ellentmondás, mégpedig olyan ellentmondás, amellyel érdemes foglalkozni, amely talán úgy is fogalmazhatnék, hogy különös figyelmet érdemel, különösen akkor, amikor e törvény módosítása most a tisztelt Ház elé kerül.

Talán éppen ebből fakadóan is célszerű a történelmi hűség kedvéért egy kicsit áttekinteni a hazai privatizáció történetét. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar privatizáció az elmúlt tíz évben a célokat és a módszereket tekintve igen változékony és kevert jellegű volt, de alapvetően mégis az üzleti típusú, versenyeztetésre épülő értékesítés jellemezte. Az állami vagyon értékesítése döntően eladással történt, minimális elosztás mellett. 1998-ra, a kormányváltás idejére az állami vagyon túlnyomó többsége már magánkézbe került. A privatizáció hatásait nézve elmondható, hogy ennek eredményeként nemcsak az ország tulajdonviszonyai formálódtak át, de az átalakította a vállalaton belüli viszonyokat is, a folyamat kiterjedtsége következtében alapvetően átrendeződtek az egyes társadalmi csoportok s azokon belül az egyes személyek jövedelmi és vagyoni helyzete is, és ennek következtében átalakultak az addig hagyományosnak tekintett társadalmi viszonyok is.

A privatizációnak köszönhetően az állami tulajdon és a régi struktúrák lebomlottak hazánkban, mára kialakultak a piacgazdaság keretei. A folyamat eredményeként átalakult társaságoknak a tulajdonszerkezetében meghatározó lett a magántulajdon, ami mára a statisztikai adatok alapján a 72 százalékos arányt képvisel az összvagyonban. Csak összehasonlításként és a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy 1992-ben még csak 35 százalék volt ez az arány, ami 1989-ben a 15 százalékot sem érte el. Úgy gondolom, ez értelemszerű. A külföldi tőke aránya ugyanakkor 1989-ben statisztikailag még nem volt kimutatható, 1992-ben 10 százalékot tett ki, '95-ben már meghaladta a 28 százalékot, és napjainkra megközelítette a 40 százalékot. Az eddigi privatizációs bevételek összességében elérik az 1430 milliárd forintot, amiből devizában mintegy 800 milliárd forint érkezett. A készpénzbevétel összesen 1100 milliárd forint volt. Itt kell megemlíteni, hogy mindez nem tartalmazza a csődeljárással, felszámolással és a jelzálogjog érvényesítésével végrehajtott úgynevezett rejtett privatizációt, amelynek keretében a becslések szerint mintegy 500 milliárd forintnyi állami vagyon került új tulajdonosokhoz.

Napjainkra a korábban állami kézben lévő közel 1900 vállalat közül csak mintegy 300 maradt állami tulajdonban, ebből tudomásom szerint 218 azon társaságok száma, amelyek az ÁPV Rt. felügyelete alatt állnak. A privatizációs törvény tavaly év végén történt módosítása alapján az ÁPV Rt. kezelésébe került a bankok egy része is, így azóta az állami tulajdonost a privatizációs szervezet képviseli. A magyarországi privatizáció során többször változtak a prioritások, hol a külföldi tőkebevonás, hol a hazai tulajdonosi réteg kialakítása, hol a kárpótlási jegyekkel szembeni megfelelő kínálat létrehozása kapott nagyobb hangsúlyt, de összességében mindvégig az állami tulajdon lebontása, a piacgazdaság kialakítása volt az alapvető vezérlő cél.

A folyamatot egészen biztosan lehetett volna másképp is végrehajtani, mindezt bizonyítják az utólag felismert hibák. Mára már bizonyítottan voltak olyan privatizációs stratégiák és eljárások is - gondolok itt elsősorban a mezőgazdaság és a élelmiszeripar, valamint az energetika egyes területeinek a privatizációjára -, amelyek a nemzetgazdaság érdekeit nem vagy nemigen szolgálták, sőt ebből a szempontból egyes esetek kimondottan károsak is voltak. Sajnos, ezeken már túl vagyunk. A korrektség érdekében jegyzem meg, természetesen annak is tudatában kell lennünk, hogy mindennek a végrehajtása során nagyon gyorsan változó környezetben, járatlan úton kellett haladni. A kialakult gyakorlatnak nagy szerepe volt abban, hogy a rendszerváltást követő évtizeden belül Magyarország már egy döntően magántulajdonon alapuló gazdaság képét mutatja, miközben az ország külső adósságállományát jelentős mértékben sikerült visszaszorítani.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a privatizáció folyamata jelentősen hozzájárult a gazdaság kilencvenes évek eleji mélyponti helyzetének oldásához, a tartós gazdasági növekedés feltételeinek biztosításához is. Ez irányú eredményeinket külföldön is elismerik, ezt bizonyítja a töretlen, mára már 22 milliárd dollárt elérő működőtőke-beáramlás és az európai uniós csatlakozási tárgyaláshoz készült jelentés, valamint az országtanulmány hazánk számára kedvező megállapításai is. Ha a folyamat jogi szabályozásának történetét vizsgáljuk, akkor érdekes ellentmondásnak lehetünk tanúi, és ezt nagyon tanulságosnak tartom, hiszen 1990-et megelőzően előbb születtek meg az átalakulást szabályzó törvények, a számviteli törvény, a csődtörvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény, mint ahogy megszületett volna az állami vagyon védelméről szóló törvény. A privatizációt szabályozó, ténylegesen a privatizációs teret határoló törvények csak a rendszerváltást követően születtek meg, amelyek közül példaként két nagyobb csomagot sorolnék föl. Az egyik az 1990-ben elfogadott kiskereskedelmi, vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok privatizálásáról szóló törvény. A másik, az igazi nagyobb csomag, amely 1992-ben született meg, amely lényegében a privatizációs intézményrendszert teremtette meg, a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról, valamint az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvények.

(15.30)

Tehát látható, hogy időben voltak hiányosságok, amelyeket egészen biztosan most utólag nézve célszerű lett volna időben lerövidíteni, ezeket a távolságokat kisebbé tenni, illetve nem egy esetben a sorrendiséget megváltoztatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben felsorolt törvények első átfogó módosítására 1995-ben került sor, amikor az Országgyűlés megalkotta a jelenleg is hatályos, a mostani vita tárgyát képező 1995. évi XXXIX. számú törvényt, az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről. Azóta több módosítást élt ez meg. Mindez mutatja, hogy a gyorsan változó körülményekhez igyekszik igazodni a törvényalkotás.

Ahogy a bizottsági véleményekben is elhangzott, fölvetődött, hogy talán jó lenne, vagy jó lenne abban gondolkodni, hogy egy új, átfogó törvény kidolgozására is szükség lenne, azonban úgy hiszem, és ez volt a bizottságokban folyó vitának is az érdemi tartalma, hogy ezeket a módosításokat még e törvény kapcsán is meg lehet tenni. A jelenlegi törvénymódosítási javaslat ennek megfelelően azokat a legszükségesebb változtatásokat tartalmazza, amelyek a szabályozást a megváltozott körülményekhez igazítják.

Képviselőcsoportunk a javasolt változtatásokkal egyetért, mert meggyőződésünk, hogy azok azt a célt szolgálják, amelyet éppen Sáling képviselőtársam vetett föl, az állami vagyon kezelése, értékesítése és védelme jobb legyen, egyértelműbb, átláthatóbb legyen.

A beterjesztett módosítások egy része az ÁPV Rt. tevékenységét a megváltoztatott környezethez igazítja, reményeink szerint így megszűnnek a jogbizonytalanságok, kiküszöbölhetőkké válnak a felismert hibák, azaz piaci szereplőként működhet az ÁPV Rt., mégpedig úgy, hogy közben nem változnak meg a működésének alapelvei.

Fontos és indokolt változtatás, hogy a törvényjavaslat az ÁPV Rt. vonatkozásában feloldja a gazdasági társaságokról szóló törvény korlátozó szabályát egyszemélyes társaság alapítására, adásvételére, illetve cseréjére.

Magától értetődő, hogy a privatizációs törvény hatálybalépése óta eltelt időben magának a privatizációs intézménynek a tevékenysége, működése következtében újabb vagyoni elemek is keletkeztek, s ezeknek a hatálya alá vonása halaszthatatlan, amely a módosítások közül egyik módosítás értelme.

Ezekkel a módosításokkal csökkenthetők a különbségek az ÁPV Rt. és a piaci körülmények között dolgozó társaságok működési feltételei között, miközben megmaradnak azok az alapvető korlátok, amelyek a privatizációs társaság speciális feladata, az állami vagyon nyilvános, átlátható értékesítése és kezelése miatt szükséges, hogy fennmaradjanak, illetve fennálljanak.

A privatizációs szervezet felállítása óta többször is felmerült annak igénye, hogy a kormányzat a társaságot, az ÁPV Rt. szakértelmét és gyakorlatát hasznosítandó más, állami tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, elsősorban a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet rendelkezése alatti vagyontömeg hasznosításával is megbízza. Nem új ez a gondolat. Én nagyon emlékszem rá, hogy már a bizottsági viták során ezt megelőzően is folytattunk ezzel kapcsolatban némi eszmecserét. A javaslat pontosítja az erre szolgáló felhatalmazást.

Mint azt már említettem, az ÁPV Rt.-nek is piaci körülmények között kell működnie. A piaci viszonyokhoz való jobb alkalmazkodást elősegíti, ha rugalmasan változtatható a társaság szervezete, illetve a legfőbb döntést hozó szerve, az igazgatóság. Ezt célozza, hogy a törvényben előírt 11 fős, merev igazgatósági előírás helyett csak létszámkeret kerüljön meghatározásra, mely az alapító számára nagyobb cselekvési szabadságot biztosít.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek során is már többször felvetődött, hogy a Matáv Rt. és az OTP Rt. állami tulajdoni hányadát a jelenlegi 25 százalék plusz 1 szavazat helyett egy darab szavazatelsőségi részvényre, közismert nevén aranyrészvényre lenne célszerű csökkenteni. Én itt most reagálnék Sáling képviselőtársamnak az aranyrészvényre vonatkozó megállapítására. Én nem akarom elővenni azokat a jegyzőkönyveket, amelyek 1997-ben ennek a törvénynek a módosítása során pontosan ezekben a padsorokban felszólaló képviselők hozzászólásait rögzítik, de én úgy gondolom, hogy akkor önök is állást foglaltak amellett, hogy az állam, amennyiben a törvényi előírások és az alapszabályban rögzített feltételek biztosítják, akkor a szavazatelsőbbséget biztosító részvénnyel igenis lehet a stratégia formálását állami eszközökkel is biztosítani. Akkor komoly vita volt, én azt hiszem, az élet már azt bizonyította, hogy ezen a téren mégiscsak ennek a lehetősége fönnáll.

Tisztelt Képviselőtársaim! A privatizációs törvény lehetőséget ad arra is, hogy a Herendi Porcelánmanufaktúra Részvénytársaságot is egy darab szavazatelsőbbségi részvény kivételével magánkézbe adja az ÁPV Rt. Tekintettel arra, hogy a társaság termékei, illetve a felhalmozott szellemi tőke nemzeti örökségünk szerves részét képezi, ezért a jelenlegi 25 százalék plusz 1 szavazat állami tulajdoni hányad csökkentése, még szavazatelsőbbségi részvény kibocsátása esetén sem indokolt. Úgy gondolom, ez a módosító javaslat pontosan ezt az akaratot rögzíti a törvényben.

A Mol Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság esetében javasolt változtatás a jelenlegi 25 százalék plusz 1 szavazatról 1 darab szavazatelsőbbségi részvényre történő állami tulajdoni hányadleszállítás élénk vitát váltott ki a bizottságokban, hallhattuk a bizottsági véleményekben is, tehát így jelesül a gazdasági bizottságban is. Azt hiszem, egybehangzó javaslatként fogalmazódott meg, amit itt Nógrádi László képviselőtársam már említett, hogy amennyiben ez a vagyoni hányad majd értékesítésre kerül, megfontolás tárgyát kell képeznie, hogy a Mol nemzetgazdasági célokat szolgáló stratégiája megvalósításához ebből forrásokhoz juthasson. Azt hiszem, ezt közösen így láttuk akkor a vitában.

A Volán társaságokra vonatkozó módosítások a mostani állapothoz és névváltozáshoz történő igazítást szolgálják. A volt védelmi ipari társaságok és a Ganz Ansaldo Rt. jelenlegi tevékenysége, helyzete és sajnos, gazdasági súlya már nem indokolja a tartós állami tulajdonrész fenntartását.

Végezetül a kormány úgy ítéli meg, hogy az állami tulajdonban lévő Sportlétesítmények Vállalat Részvénytársaság tulajdonosi jogainak gyakorlását elsősorban szakmai és jogalkalmazási szempontból nem célszerű közalapítványokra bízni. Ezért a módosítás javasolja annak felügyeletét és tulajdonosi joggyakorlását az illetékes ifjúsági és sportminiszter hatáskörébe utalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján a Fidesz-frakció nevében tisztelettel javaslom a törvényjavaslat, a törvénymódosítás elfogadását. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 309 1999.12.08. 1:57  294-318

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy tisztelője vagyok Bauer Tamás képviselőtársamnak, hogy rendszeresen előveszi a jegyzőkönyveket, de férfiasan bevallom, hogy ugyanezt a módszert követem, úgyhogy nagyon jól emlékszem - mert érdekes dolog, amikor az ember szembesül a saját mondataival, azzal, hogy mit mondott, és főleg akkor nagyon érdekes dolog, amikor egy-egy szövegkörnyezetből kiragadott egy vagy két mondattal szembesítik.

Csak emlékeztetni szeretném Bauer képviselőtársamat, hogy ha átnézi majd egy kicsit részletesebben is ezt a felszólalást, akkor láthatja, hogy mindvégig az ellen emeltem szót, hogy volt egy érvényes parlamenti energiapolitikai határozat, volt egy érvényes iparpolitikai koncepció, és mindaddig, amíg azok fennálltak, nem tették volna lehetővé az energiaszektoron belül elsősorban a szolgáltatás többségi tulajdonának elidegenítését.

Ön is idézte, hogy valahogy úgy vezettem ezt be, hogy mindez természetesen megvalósítható, abban az esetben, ha ennek megfelelően módosul a hosszú távú energiastratégia és iparpolitika. Ez volt a kifogás, és az hiszem, hogy ez teljesen korrekt is volt. De azt hiszem, hogy vannak még más dolgok is, amelyek problémát jelentettek.

Többek között azt említette a képviselő úr, hogy mindig ez az egyéves időtartam szükséges legalább. Nem szeretnék személyeskedésbe menni, de ha visszaemlékszik, tudja, hogy a történelem akkor is pontosan olyan helyzetet teremtett, hogy önöknek is hozzá kellett nyúlni a privatizációs törvény módosításához, mert a mellékletet módosítani kellett, és ott sem volt közben egy év. (Bauer Tamás közbeszól.)

Erre mondtam én azt a közbeszólásommal, hogy sajnos, az élet felpörögve sokszor túllép a jogalkotó szándékán, és nagyon sokszor, ha azt akarjuk, hogy a törvény értelme csorbításmentesen fennálljon, akkor a törvényt kell a fennálló helyzethez igazítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 82 2000.03.23. 2:10  29-105

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, Bauer Tamás képviselőtársamnak igaza van abban, hogy az amerikaiak, ámbár megközelítőleg sem rendelkeznek olyan történelmi múlttal, mint Európa bármelyik országa, büszkék amerikai mivoltukra, büszkék eredményeikre, büszkék arra, hogy szabadságban élnek, ahogy Molnár Róbert képviselőtársam visszaidézte, és büszkék arra, hogy milyen gazdaságuk van. De tisztelettel kérdezem, vajon csodának tekinthető-e ez. Úgy hiszem, nem. Hiszen úgy nevelték őket, úgy irányították életüket, hogy fontos legyen számukra minden jel, minden szimbólum, amely amerikaiságukhoz, az Amerikai Egyesült Államokhoz köti őket.

Lehet-e, szabad-e tehát egyenlőségjelet tenni a hazai közgondolkodás, a hazai nemzettudat és az amerikai között, főleg ha figyelembe vesszük az elmúlt 40 év tudatot elsivárosító, tudatos politikáját?

 

 

(12.00)

 

Felelősséggel állítható: nem. De a tanulságot le kell vonni. A tanulság pedig az, úgy gondolom, és ebben bizonyára Bauer képviselő úr is egyetért, hogy nevelni, folyamatosan nemzettudatot nevelni kell. Ahhoz pedig elengedhetetlen a nevelés mellett a példa. És ha a nemzeti szimbólumok nem jelennek meg megfelelő helyeken, ha a március 15-ék üresek, és az ablakokban nincs az emlékezés virága, nem jelennek meg az emlékezés zászlai, akkor a nevelés féloldalú és csonka, és a 40 év pusztítása évtizedekkel később is megmarad, vagy valami degenerált formában tovább él.

Én ezért úgy gondolom, hogy az itt elhangzott vita ellenére is a parlament döntő többsége azt támogatja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy ez a törvényjavaslat zöld utat kapjon.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 106 2000.03.23. 11:05  105-113

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Idestova tíz éve, hogy az első szabadon választott Országgyűlés elfogadta a helyi önkormányzatokról szóló törvényt, amely megfelelően szabályozza a helyi szintű demokratikus hatalomgyakorlás feltételeit. Ugyanakkor az elmúlt tíz év tapasztalatai bizonyították, hogy noha a törvény alapvető szabályai helyesek, az egyes részletszabályok tekintetében indokolt és szükséges is lehet a változtatás.

Az önkormányzati törvény módosításáról szóló javaslatom benyújtására az a felismerés vezetett, hogy a törvény a megyei jogú várossá történő nyilvánítás feltételeinek meghatározásával nem adott elegendő mérlegelési lehetőséget, nem biztosított elegendő mozgásteret az Országgyűlés számára. Például hazánk történelmi, kulturális vagy vallási tekintetben kiemelkedő fontosságú, nemzeti múltunk szimbolikus jelentőségű városai közül néhány esetében hiába kezdeményeznék azt választott képviselői, az Országgyűlés nem ruházhatná fel őket a megtisztelő megyei jogú városi címmel, mert a lakosságszámuk nem haladja meg az ötvenezret.

Megítélésem szerint megfelelőbb lenne egy olyan szabályozás, amely nemcsak a lakosságszám, hanem más, egy adott város jelentőségét és szerepét talán jobban kifejező szempont alapján is lehetővé tenné a megyei jogú várossá nyilvánítást.

A javaslatomban megfogalmazott történelmi múlt és az országos jelentőség, tisztelt Országgyűlés, jól megfogható, ugyanakkor valamennyiünk számára is elegendő mozgásteret biztosító kategóriák a megyei jogú várossá nyilvánításhoz. A javaslat elfogadásával lehetővé válna, hogy nemzetünk történelmének büszkeségét jelentő városaink a helyi önkormányzatok rendszerében is méltó helyre kerüljenek.

Különösen jól alátámasztja az általam elmondottak indokoltságát az egyik legjelentősebb történelmi múlttal, egyházi és vallási jelentőséggel rendelkező városunk, Esztergom példája.

Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Esztergom egyike legősibb városainknak, hiszen állnak még olyan falai, amelyek a magyar államalapítás emlékeit őrzik. Esztergom volt a születő magyar királyság első fővárosa, szent királyunk, István koronázó helye, Bakócz Tamás idején Buda mellett hazánk reneszánsz kulturális és művészeti centruma, a törökök ellen vívott harcunk egyik jelentős végvára, melynek ostromakor kapott halálos sebet a kor nagy költője, Balassi Bálint. Páratlan idegenforgalmi nevezetességű hely, iskolaváros, amely ma is sajátos földrajzi és regionális jelentőséggel rendelkezik.

Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Esztergom a nemzetünk történelmében oly meghatározó szerepet játszó magyar katolikus egyház központja is egyúttal. Azé az egyházé, amelynek történelme oly szorosan egybefonódott hazánk ezeréves államiságával, és amely olyan egyházi nagyságokat adott a nemzetnek, mint a már említett Bakócz Tamás vagy Vitéz János, Pázmány Péter, Rónai Sándor, Vaszary Kolos vagy éppen Mindszenty József.

De Esztergom a magyar művelődés és a magyar művészet forrása is, a történelem, a hazai irodalom kezdeti kiinduló pontja. A második világháborút megelőzően Esztergom híre és jelentősége irigyelt volt az egész országban. Hazánk lakosai nemzetünk történelmének szimbólumaként tekintettek Esztergomra. Műemlékekben és műkincsekben Budapest után talán ma is leggazdagabb városunk. Múzeumai, levéltárai, gyűjteményei, irodalmi emlékei a végbement pusztulás ellenére is lenyűgözik az embert. Úgy hiszem, a város történelmi múltjának és jelentőségének óriásiságát elég csak néhány, még most is működő köz- és egyházi intézmény felsorolásával alátámasztani.

 

 

(12.30)

 

 

Az európai ritkaságnak számító Keresztény Múzeum vagy a főszékesegyházi kincstár, a prímási és a káptalani levéltár, a garamszentbenedeki bencés konvent levéltára, a Balassa Múzeum, a Babits Emlékház és Múzeum.

Esztergom ezen több évszázadon át tartó sajátos szerepét és jelentőségét a negyvenes évek végétől a kommunista párt hatalomátvételét, a Mindszenty-pert követően érte végzetes és - mára úgy néz ki - helyrehozhatatlan csapás, és talán nem is véletlenül. A szocializmus évtizedei alatt a város hagyományos, Magyarországon betöltött szerepe egyre inkább elhalványult, és jelentősége az elsivárosító politika hatására fokozatosan eltűnt. Egyszerű kisvárossá degradálták, és az évtizedes, a kisvárosokat sújtó gyakorlatnak megfelelően, infrastruktúráját lezüllesztették, fejlesztését pedig elhanyagolták.

Sajnálatos módon a rendszerváltást követő évek sem indították el Esztergomot a fejlődés, a méltó régi hírnév visszaszerzésének útján. A város folyamatos anyagi gondokkal küszködik, amelyek oka nagyrészt arra vezethető vissza, hogy Esztergom számára mindeddig nem teremtődhettek meg azok a közjogi és közigazgatási keretek, lehetőségek, amelyek megfelelő alapot adnának a valódi fejlődés, az igaz, biztos jövő megindulásához.

Tisztelt Ház! Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy 2000-ben, a millennium évében különös figyelmet kell fordítanunk azon magyarországi településekre, amelyeknek szerepe meghatározó volt államiságunk ezeréves történelmében. Meggyőződésem - és ezzel bizonyára a képviselőtársaim is egyetértenek -, Országgyűlésünk nemes kötelessége, hogy a tárgyi formában megjelenő millenniumi emlékeken túlmenően eszmei jelentőségű és közjogi relevanciájú döntéseinkkel is emlékezetessé tegyük egy ezredévben csak egyszer adódó közös nemzeti és történelmi ünnepünket; különösen úgy, hogy ez a döntés több tízezer - bár ez vitathatatlanul kevesebb, mint ötvenezer - polgár, városlakó számára hosszú távon, elkövetkező mindennapjaikat is segítő, kiszámítható fejlődést, biztos jövőt ígérjen. Semmi sem lehet szebb és hasznosabb a tisztelt Ház egy olyan döntésénél, amely méltóképpen fejezi ki a nemzet tiszteletét és csodálatát, visszaállítva egy történelmi városunk patinás, ötven éve megkopott fényét.

Az 1998-as választások óta eltelt időszak egyik igen kedvező és nemzetközi jelentőségű fejleménye ugyancsak kiemeli Esztergom megyei jogú várossá nyilvánításának szükségességét. A kormány erőfeszítéseinek köszönhetően immár elérhető közelségbe került a város és a térség lakóinak álma, de kiterjesztve, bizton állíthatjuk, hogy ez egyben mind a szlovák, mind a magyar nép közös vágya is, a szimbolikus jelentőségű Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd újjáépítése. Esztergom e bölcs döntés nyomán újra visszaszerezheti azt a sajátos földrajzi jelentőségét, amellyel, kisebb-nagyobb megszakításokkal, immár egy évezrede rendelkezik, és amelyet csupán az elmúlt évtizedek vettek el tőle.

A híd újraépítését követően remélhető, hogy e kiemelkedő történelmi múltú városunk jelentősége megerősödik a térségben, és bizton állítható, hogy a megyei jogú várossá nyilvánítással méltó jogi kereteket biztosíthatunk Esztergomnak egy, az ország határain is átnyúló, regionális központtá válásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy tíz évvel ezelőtti szempontok alapján megállapított szám, az 50 ezer, egyetlen szempontként túlságosan kevés ahhoz, hogy számos ember életét évekre vagy akár évtizedekre meghatározó döntés alapja legyen. Természetesen óvnék attól, hogy a megyei jogú várossá nyilvánításhoz kizárólag a sokak által, sokféleképpen értelmezhető történelmi jelentőség önmagában elegendő legyen. Ez még kevés. Az is szükséges, hogy az adott városnak több tízezer lakosa, és az adott térségben meghatározó gazdasági, kulturális és igazgatási jelentősége legyen. Ilyen városunk csak néhány van, de van néhány. Remélem, hogy minderre Esztergom jó például szolgált.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a parlamenti patkó különböző oldalain elfoglalt helyüktől függetlenül támogassák javaslatomat annak érdekében, hogy a kiemelkedő történelmi múlttal és országos jelentőséggel rendelkező városaink, amennyiben ezt igénylik és képviselő-testületeik kérik is, történelmi szerepüknek megfelelő helyet foglalhassanak el Magyarország helyi önkormányzatainak hierarchiájában.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 4 2000.04.12. 5:29  1-80

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság energetikai albizottsága több alkalommal foglalkozott a villamosenergia-törvény módosításával, az új törvénytervezetet pedig több mint három és félórás vitában tárgyalta. Az albizottsági üléseken részt vettek a szakmai szervezetek, szövetségek, érdekképviseletek vezető tisztségviselői, szakértői, akik ott részletesen kifejtették a véleményüket, álláspontjukat. Az energetikai albizottság általános vitára alkalmasnak ítélte a tervezetet.

Ezt követően a gazdasági bizottság foglalkozott a témával, közel négyórás időkeretben tárgyalva annak legfontosabb elemeit. Erre az ülésre is meghívtuk a szakma vezetőit és szakértőit. A vitában egységes vélemény alakult ki arról, hogy a hat évvel ezelőtt elfogadott villamosenergia-törvény módosítását az időközben végbement változások, a szerzett tapasztalatok indokolják.

Ugyanakkor az is ismeretes, a kormány döntött, hogy a villamosenergia-iparban 2001. január 1-jétől fokozatos piacnyitás történik, ami szintén a törvény módosítását indokolja. A bizottság is egyetértett abban, hogy nem célszerű sok apró módosítással az eredeti törvényt alakítgatni, hanem praktikusabb megoldás egy új szerkezetű, új struktúrájú törvény megalkotása, ami értelemszerűen tartalmazza a jelenleg érvényes szabályozás kipróbált és használható elemeit, fejezeteit.

A vita igazolta, hogy az Európai Unió által támasztott versenykörülmények kialakításához új szabályozás szükséges. Az albizottsági, illetve a bizottsági tárgyalás vitája azonban előrevetítette a várható módosítási javaslatokat, illetve azok nagy számát. A szakmai szervezetek képviselői és a szakértők számos javaslatot fogalmaztak meg ugyanis, amelyek befogadására a törvény-előkészítő nyitottnak mutatkozott, ugyanakkor elhangoztak olyan szakmai jellegű észrevételek, vélemények is, amelyeket az előterjesztő elsősorban arra való hivatkozással, hogy azok megváltoztatják a javaslat struktúráját és célját, nem tudott támogatni. A viták ugyanakkor alkalmat teremtettek arra, hogy a képviselőtársaim együttes képet alkothassanak a szakma véleményéről, így azt munkájuk, törvényalkotói cselekedeteik során figyelembe tudják venni.

Egyetértés volt abban, hogy a jól szabályozott verseny feltételeinek megteremtése egyfajta szabadságot és árcsökkenést eredményez a nagyfogyasztók számára. Reménykedünk valamennyien, hogy árleszorító hatás jelentkezik majd a lakossági villamosenergia-fogyasztásnál is. Ugyan nem e törvény hatálya alá tartozik a lakossági fogyasztói ár kérdése, a vita során a képviselőtársaim szükségesnek ítélték egy szociális tarifa kidolgozását.

Többen hiányolták a részletes hatástanulmányokat és azokat a szakmai megfontolásokat, amelyeket a törvénytervezet készítői a törvény előkészítése során kidolgoztak. Az előterjesztő ezeket az összefoglaló táblázatokat a gazdasági bizottság ülésén utólag kiosztotta. Többen hangoztatták, hogy a nemzetközi gyakorlat szerint a villamosenergia-rendszer versenyfeltételeinek megteremtése jól körvonalazhatóan több fázisból áll, s ezek egyik utolsó eleme csak a rendszer magánosítása. Nálunk sajnos ezt idejekorán lépték meg, ezért az ezt megelőző lépcsőfokokat, döntéseket most kell utólag beépíteni a törvénybe, illetve különböző intézkedésekkel azok feltételeit kialakítani.

A vitában egyetértés volt, hogy egy ilyen jellegű törvény megalkotása során a nemzeti és a nemzetgazdasági érdekeket, illetve sajátosságokat mindig figyelembe kell venni. Több képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy Európában jelenleg a villamosenergia-termelésben túlkínálat van, ezért a hazai energiaszektort meg kell védeni a dömpingárú import villamos energiától.

Elhangzott az is, hogy néhány hazai erőműben előkészítési stádiumban álló retrofit program közül csak azt célszerű támogatni, amelyik a nemzetgazdaság szempontjából egyértelműen előnyös, és a térség foglalkoztatáspolitikája szerint pedig kívánatos.

Azonos volt a vélemény abban is, hogy nem célszerű hosszú távú áramvásárlási szerződéseket kötni, ha azok nemzetgazdasági szempontból nem felelnek meg, még akkor sem, ha korábbi, elsősorban az 1995-ös privatizációs szerződésekben erre már ígéretet kaptak a befektetők.

A szakértők valamennyien hangoztatták, hogy az új szabályozás szerint kiemelt jelentőséget kap a független rendszerirányító, melynek működési formájáról a törvényben nincs döntés.

A vita azt is megerősítette, hogy továbbra is támogatni kell azokat a fejlesztéseket, ahol a hőenergia hasznosítására kapcsolt villamos- és hőenergia-termelés folyik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), természetesen ehhez elsősorban a távhőszolgáltatás területén nélkülözhetetlen a helyi mikroökonómiai és nemzetgazdasági szempontok együttes figyelembevétele.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság a szocialista képviselők kivételével általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot, és úgy ítélte meg, hogy hiányosságai, pontatlanságai módosító javaslatokkal jobbíthatók.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 286 2000.05.02. 0:26  285-287

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az első helyen kijelölt bizottság, a gazdasági bizottság elnöke, a bizottság nevében tisztelettel kérem elnök urat, hogy a Házszabály 107. § (3) bekezdésének megfelelően a zárószavazást elnapoltatni szíveskedjék, mivel a bizottság még módosító javaslatot szándékozik benyújtani.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 321 2000.05.02. 0:53  320-322

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A késő estére való tekintettel nagyon rövid leszek. A vita során azt tapasztaltam, hogy képviselőtársaim meghatározóan egyetértettek ezzel a törvényjavaslattal.

Itt szeretnék hangot adni annak, amit akkor nem tudtam elmondani, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor ennek a törvénynek a vitája zajlott, az ellenzék soraiban ülő képviselőtársaim közül is nagyon sokan hasonló gondolatokat fogalmaztak meg, így jelesül dr. Kis Zoltán képviselőtársam is. Mindezekre tekintettel azt kérem önöktől, hogy igen szavazatukkal a jelentős történelmi múlttal és adott területi fejlesztő hatással rendelkező városoknak adják meg újra a lehetőséget, hogy történelmi szerepüket betölthessék, és ehhez a megyei jogú városi címet, ha a képviselő-testületük kéri, megkaphassák.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 52 2000.05.04. 7:03  51-81

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A polgári kormány választási programjában mind társadalompolitikai, mind gazdaságpolitikai jelentősége miatt kitüntetett szerepet kapott az otthonteremtés. Úgy hiszem, itt és ma nem kell hangsúlyoznom, hogy a lakásszektor a nemzetgazdaság egyik meghatározó része, a növekedésre, a foglalkoztatásra gyakorolt hatása meghatározó, ugyanakkor egy lakás minősége, a lakhatás körülményei alapvetően befolyásolják az abban élők közérzetét, mentalitását, ezáltal értékrendjét, értékítéletét is.

Pontosan ezen gondolatok jegyében a kormány kezdettől fogva otthonteremtésben gondolkodott. Közismert, hogy ennek számtalan módja, eszköze lehetséges, például a meglévő rossz minőségű lakások korszerűsítése, a kis lakások bővítése, a használt lakások vásárlása vagy új lakások építése, amelyek mindegyikéhez célszerű, hogy rendelkezésre álljanak források, azokhoz állami támogatást is igényelni lehessen. E gazdag lehetőségek között olyan feltételrendszert célszerű kialakítani, amelyből minden család kiválaszthatja a saját helyzetének leginkább megfelelő megoldást.

A kormány programjában meghirdetett célok megvalósítása érdekében már eddig is több intézkedés született. Többek között ilyennek tekinthető a tavaly bevezetett adó-visszatérítési támogatás, amely a családok egy része számára némileg olcsóbbá tette a lakáshoz jutást, de ugyancsak ilyen intézkedésnek tekinthető lakásvásárlás esetében a fiataloknak nyújtott illetékkedvezmény is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság folyamatosan figyelemmel kísérte és kíséri a kormány lakáspolitikájának alakítását, a lakástámogatási és lakásfinanszírozási rendszer kialakítását, annak továbbfejlesztését. Támogattuk a 2000. február 1-jén hatályba lépett kormányrendeletet, amelynek egyik fő célja a lakáshitelezés támogatása, működési feltételeinek biztosítása volt.

 

(12.50)

 

Mind a lakosság, mind a lakáspiac egyéb szereplői részéről fokozott várakozás mutatkozott a két új kamattámogatásos konstrukció bevezetése iránt. A rendelet hatálybalépése óta természetesen még rövid idő telt el, a hatások, tapasztalatok kiértékelése még korai lenne, de a gazdasági előjelzők máris a lakásépítési kedv, a lakáspiac élénkülését jósolják. Határozott meggyőződésünk viszont, hogy a kormány otthonteremtési programjának felgyorsítása érdekében a lakáshitelezés szerepének növelése céljából a legszükségesebb törvénymódosítások nem halaszthatók.

Az eddigiekben mind a kereskedelmi bankok, mind a jelzálog-hitelintézetek lakáshitelezési tevékenységét és ezáltal az állampolgárok hitelhez jutási esélyeit jelentős mértékben nehezítette, hogy a jelzálogjog biztonsága a végrehajtási szakaszban nem volt megfelelő. Az elmúlt időszak tapasztalatai azt is világossá tették, hogy indokolt a jelzálog-hitelintézeti törvény szabályait is módosítani, a jelzálog-hitelezés üzleti aktivitásának növelése céljából.

Mérlegelve mindezt, a lakásteremtési kedv növelése céljából készítette a gazdasági bizottság azt a törvénymódosító javaslatot, amely most itt, a parlament asztalán fekszik, és amely lényegében a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, valamint a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény módosításait tartalmazza. Ez a javaslat kezdeményezi továbbá a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény módosítását is, melynek elfogadása esetén a magánszemélyek megtakarításaikat és az ehhez biztosított hiteleket a jövőben már nem négy év után, hanem a belépést követő harmadik év végétől vehetnék igénybe lakáscéljaik megvalósítása érdekében. (Keller László: Ez humoros!)

A javaslatainktól azt várjuk, hogy növekedjen a lakáshitelezés szerepe a lakások építésének és vásárlásának finanszírozásában, a lakás-takarékpénztári megtakarítások pedig minél hamarabb szolgálhassák az állampolgárok céljait, akár úgy, hogy azokból kisebb-nagyobb felújításokat lehessen megvalósítani, akár úgy, hogy a megtakarítás és a vele azonos összegű hitel egy hosszú lejáratú lakáshitel sajáterős szükségletét biztosítsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ezen konszenzussal hozott törvénymódosító javaslatunkat az illetékes parlamenti bizottságok kormánypárti és ellenzéki tagjai együttesen támogatták, és úgy gondolom, ez a gazdasági bizottsági indítvány egybeesik a kormány szándékával is. Valamennyiünk, az egész ország érdeke az, hogy hatékony és eredményes lakásépítés valósuljon meg, hogy a lakosság ezen életfeltételei alapvetően javuljanak. Ennek érdekében tisztelettel kérem képviselőtársaimat, a gazdasági bizottság benyújtott törvénymódosító javaslatát támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 80 2000.05.04. 3:19  51-81

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az építési albizottság a gazdasági bizottságnál kezdeményezte a törvénymódosítást, akkor felelősen állítható, hogy a bizottság egyetlenegy tagja előtt sem volt kétséges, hogy a szerteágazó szabályozás teljes értékű átalakítására egyetlenegy bizottság, így a gazdasági bizottság sem vállalkozhat. Nem is estünk szereptévesztésbe, nem lakásépítési koncepciót készítettünk, csak arra koncentráltunk, hogy a lakásépítés, -vásárlás és -felújítás finanszírozásának egy szűk területét, a hitelfelvételi lehetőségeket javítsuk, ezen könnyítsünk, éppen annak érdekében, hogy a változás egyértelműsíthető legyen.

Egyetértek azzal, hogy egy törvény vagy törvénymódosítás jövőbeni sikerét gazdasági számításokkal alátámasztott hatástanulmánnyal könnyebb megítélni. Erre természetesen a gazdasági bizottság nem vállalkozhatott. Persze, vannak olyan dolgok, amelyekről már első látásra eldönthető, hogy jó vagy rossz, s úgy gondolom, ahogy Keller képviselőtársam is mondta, erről a javaslatról első ránézésre az dönthető el vagy az mondható ki, hogy az előbbi kategóriába sorolható.

Arra megjegyzésre reagálva, hogy a gazdasági bizottság ezen javaslata és az előterjesztés kifejezései a kormány otthonteremtési stratégiáját támogatják-e vagy sem, azt tudom mondani, ha ennek eredményeként újabb lakások épülnek, könnyebb lesz hitelekhez jutni, mindez országos nemzetgazdasági hozadékot jelent, ami nemcsak a kormánynak, hanem valamennyiünknek is érdeke. Az is vitathatatlan, hogy a hitelt felvevők érdekérvényesítése, védelme is alapvető, ezért ezen a területen kormányzati szerepvállalást tartunk szükségesnek az elkövetkező időszakban. De szeretném azt is hangsúlyozni, tisztelt képviselőtársaim, azon túl, hogy itt a törvényi szabályozásnak is csak egy pici szeletét érintettük, ez tipikusan olyan terület, amely elsősorban nem törvényi, hanem rendeleti szabályozással megoldott terület; ahhoz egy bizottság értelemszerűen nem nyúlhat hozzá.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy végezetül a gazdasági bizottság mint előterjesztő képviseletében megköszönjem támogatásukat, de megköszönjem bíráló megjegyzéseiket is, mert azok nélkül célunk, a lakások számának növekedése, növelése, új lakások építése, az építési kedv élénkítése nem lenne megvalósítható.

Köszönöm a segítségüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 370 2000.05.23. 0:36  369-371

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meg szeretném köszönni az általános vita során elhangzott támogatásokat és ezeket a módosító javaslatokat is, amelyeket a törvényjavaslathoz benyújtottak. Úgy gondolom, hogy ezek együttesen azt a célt, hogy mobilizálható legyen a lakáspiac, hogy a fiatalok és idősebbek minél hamarabb lakáshoz tudjanak jutni, ez a törvényjavaslat és a módosító javaslatok egyaránt szolgálni fogják.

Még egyszer köszönöm a támogatást. (Szórványos taps a Fidesz, az SZDSZ és a MIÉP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 12 2000.06.15. 1:33  2-14

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügyrendi javaslatot értem - az ügyrendi vita politikai tartalmát már nehezebben. Én úgy gondolom, nagyon örültünk volna 1994 és '98 között, ha kaptunk volna bárminemű ilyen tájékoztatást, a titkosság szabályainak megfelelően, mivel érinthet - ahogy az államtitkár úr mondta; én sem tudom, hogy mit érint, mert még csak éppen föltéptem a borítékot - olyan üzleti titkokat, amelyeknek a nyilvánosságra hozatala elől éppen az önök kormánya határolta el magát azzal, hogy a koncessziós szerződésekhez azokat a bizonyos garanciákat is fölvállalta és a záradékokat aláírta.

Én azt hiszem, hogy nem lenne célszerű ezt a politikai vitanapot egy ilyen heves ide-oda mutogatással kezdeni, mert félő, hogy akkor ennek a szakmai tartalma fog alapvetően csorbán szenvedni.

Ezért én magam is tisztelettel azt kérem az Országgyűléstől, hogy ezeket az anyagokat most - ugyanúgy, ahogy kiosztották - szedjék vissza, ne zavarjanak bennünket; de azért én mégiscsak azt fogom kérni, hogy a vita után vegyük föl valamennyien, olvassuk el, mert úgy hiszem, hogy számos új részletet találhatunk meg benne, vagy legalábbis figyelmünket olyan feltételekre irányíthatja, amelyek számunkra eddig nem voltak ismertek, tisztelt Kovács Kálmán képviselőtársam. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 48 2000.06.15. 1:23  15-209

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök annak, hogy visszajött Lotz Károly képviselő úr, mert neki szerettem volna kiegészítést adni, annak kapcsán, amikor egyértelműen azt mondta, hogy a közbeszerzési eljárások minden esetben az olcsóbbítás irányába hatnak.

A gazdasági bizottság nemrég tárgyalta a közbeszerzési tanács elmúlt éves tevékenységét, és sajnálatos módon döbbenettel tapasztaltuk, hogy pontosan ez az elv nem mindenben teljesült az elmúlt években, hiszen ha semmi mást nem nézünk meg, csak azt, hogy 1996-tól 1999-ig, mint befejezett évig, az összes eljárásból a tárgyalásos eljárások száma, illetve aránya hogyan alakult, akkor el kell keserednünk, mert az 1996-os 24 százalékról a tavalyi évben ez 36 százalékra nőtt. Ami a döbbenetes: a tavalyi összes eljárás több mint fele hirdetmény nélküli eljárás keretében ment végbe.

Tehát a törvény betartása, mivel még a szigorításban is lehetőség van arra, hogy ezt ilyen formában meg lehessen kerülni, megítélésem szerint teljes garanciát arra, hogy a lehető legkedvezőbb konstrukcióban, a legkisebb áron épüljenek autópályák, nem ad.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 132 2000.06.15. 1:51  15-209

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm szépen Kovács Tibor képviselő úr javaslatát is. A következő bizottsági ülésnél szándékomban lesz ennek megfelelően eljárni, tehát kezdeményezni fogom, hogy ezt az anyagot a gazdasági bizottság tűzze napirendjére.

Már régebben akartam volna szólni, akkor nem volt lehetőség, most viszont újra itt van a küzdőtéren Lotz Károly volt miniszter úr. Tisztelettel, engedjen meg nekem egyetlenegy képet annak illusztrálására, hogy mi a különbség az akkori használati lehetőségek és a jelenlegi használati lehetőségek között. Itt gyors számítást végeztünk: ma az M5-ösön egy oda-vissza út körülbelül 4 ezer forint úthasználati díj esetén lehetséges, 2020 oda és 2020 vissza, ha pontosak az adataim.

Ahhoz, hogy az a fajta kedvezmény, amelyet önök érvényesítettek, igénybe vehető legyen, hússzor kell leutazni és hússzor kell visszautazni. Ez 80 ezer forint durván havonta, évente ez ennek a 12-szerese, ami 960 ezer forint. Ennek a kedvezménye - ami ekkor igénybe vehető - durván 250 ezer forint. Ha ezt levesszük, akkor még mindig 700 ezer forintot kell éves szinten fizetni azért, hogy ez az autópálya kedvezménnyel igénybe vehető legyen, az M3-asra és a M1-esre pedig most, a kormány jelenlegi használati tarifájának megfelelően húszegynéhány ezer forintot kell fizetni. Én úgy gondolom, hogy a húszegynéhány ezer forint meg a 700 ezer forint között van egy kis különbség.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 158 2000.06.15. 0:46  15-209

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szándékoztam elmondani ezt a kétpercest, mégis kénytelen vagyok; Herczog Edit képviselőtársam felszólalása indukálta bennem ezt a felszólalást.

Tisztelt Képviselő Asszony! Itt elhangzott már, hogy az önök kormányát jellemezte az a sajátságos dolog, hogy 250 millió forintot fizettek ki a nemzetközi érintett társaságok különböző szakértői véleményekért kormányzati tisztviselőknek. Úgy gondolom, hogy amennyiben ezt elfogadhatjuk tényként - márpedig az államtitkár úr szájából hangzott el, akkor ez tény -, ilyen feltételek között semmiféleképpen nem nevezhető korrektnek egy feltételezés ön által vádként való megfogalmazása. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 164 2000.06.15. 2:51  15-209

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedje meg Göndör István képviselőtársam, hogy két megjegyzésére reagáljak.

 

 

(13.40)

 

Az egyik dolog az, amit utoljára mondott, hogy ő is ugyanolyan dolgokat feltételez, mint Herczog Edit - megismételni sem akarom, nehogy valakin rajta maradjon a sárdobálás nyoma. Nem igazán az ő stílusa ez, és úgy hiszem, ha ezt nem mondta volna, talán jobb is lett volna.

De egy másik dolgot is el szeretnék mondani, ami, úgy gondolom, valószínűleg csak pontatlanságként hangzott el a szájából. Azt mondta, hogy a tízéves gyorsforgalmi úthálózati fejlesztés is csak a titkos anyagok között található. (Göndör István: Nem csak, de most ott van!) Ott lehet. Én tisztelettel felhívom képviselőtársam figyelmét, hogy ez a 2000. II. hó 29-ei kormányhatározat, amely a 2037/2000. számot kapta, ez nyilvános, a határozatok tárában értelemszerűen követhető mindenki számára (Kovács Kálmán: Most lett titkosítva!), Kovács Kálmán képviselő úr számára is látható. (Göndör István és Kovács Kálmán: Most lett titkosítva!) Képviselő úr, ez egy rossz metodológiai vita, ami itt folyik. Itt nem arról van szó, hogy mi lett titkosítva, mi nem! Minden képviselőtársunk kapott egy anyagot. Én már jeleztem Kovács Tibor képviselő úr számára, hogy ezt boldogan megvitatjuk a gazdasági bizottság előtt, értelemszerűen nyilvánosságot fog kapni, és azt hiszem, az is a korrekt, ha ez az anyag teljes egészében nyilvánosságot kap - csak utána a képviselő úr is jöjjön el arra a vitára, mert egy-két helyen mintha érintett lenne benne. (Varga Mihály: Így van! - Glattfelder Béla: Elég kínosan, ráadásul!)

Akkor engedje meg, hogy önnek is válaszoljak néhány gondolatot. Először is itt senki nem mondta, hogy az M3-as autópálya 1000 millió forint/kilométer fölötti árú. (Keller László: 1200!) Kósa Lajos tudomásom szerint kilencszáz-valamennyi értéket mondott, pontosan már nem mernék megesküdni rá, mennyit. (Keller László 1200!) De teljes egészében emlékszem, hogy mit mondott Kovács Tibor képviselő úr, ő ugyanis azt mondta, hogy mai áron számolva 980 millió forint/kilométer ár; azt hiszem, az igazság valahol e körül az érték körül van, ezt is mondtuk.

Kósa Lajos ellenben mondott tényeket, amelyek tények és amelyek mégiscsak önökre jellemzőek, hogy például az M0-snak az a szakasza, amelyet az önök idejében építettek, ha tetszik, ha nem, az 3000 millió forint/kilométer volt (Kovács Kálmán közbeszól), és engedje meg, hogy utaljak az M5-ösnek az önök idejében épült szakaszára, amely több mint 1500 millió forint/kilométer volt, ez is a dolgokhoz tartozik. (Keller László közbeszól.) A kormány csak arra vállalt kötelezettséget, illetve az a szándéka, hogy az átlagnál legalább 5 százalékkal olcsóbb legyen majd a kivitelezési ár az új autópálya-építéseknél. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 56 2000.09.25. 1:08  47-73

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság megtárgyalta a gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények kielégítése céljából benyújtott törvényjavaslatot. A bizottság vitája során egyértelműen egyetértett abban, hogy rendkívül fontos területet érint a törvényjavaslat, és elfogadása esetén mintegy tízéves vita végére tesz pontot azzal, hogy az önkormányzatok jogos igényét kielégíti.

A vita abban folyt, hogy a melléklet jelen számszerűsített formája jó megoldásnak minősül-e, illetve abban is, hogy a követelések és a melléklet szerinti járandóságok eltérése esetében sajnos nincs lehetőség jogorvoslati lehetőséggel élni. Ezért elsősorban azon képviselők, akik az önkormányzatokban is tevékenykednek, tartózkodtak, így 11 igen és 13 tartózkodás mellett a bizottság nem támogatta a törvényjavaslat általános vitára való kitűzését. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 180 2000.10.20. 2:07  1-323

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is Tardos képviselő úr hozzászólására szeretnék némi gondolat felvázolásával reflektálni. Nagy tisztelettel hallgattam képviselő úr fejtegetését. Én is szomorú vagyok, ha nem tudunk megegyezni. Gondolom - ahogy ön is fölvezette -, egy költségvetési vita során teljes körű egyezségre kormánypártok és ellenzék nagyon nehezen fog jutni. De azt hiszem, nagyon sok mindenben meg tudunk egyezni. És lám, Hegyi Gyula képviselőtársam is fontosnak tartotta, hogy a minimálbér 40 ezer forintra felemelődjék, tehát hogy ez a lépés minél előbb végbemenjen. Én úgy hiszen, hogy képviselő úr szavaiban is benne volt az, hogy egyetért ezzel a 40 ezer forinttal.

Én úgy hiszem, hogy az a folyamat, amelyik húzza ennek a megvalósítását, hogy nem jön létre az egyezség immár lassan fél éve tartó tárgyalássorozat eredményeként is, nem akadályozhatja meg, hogy a társadalom, a gazdaság számára egy ilyen fontos lépés létrejönnék. Én azt tartanám katasztrofálisnak a gazdaság szempontjából is, ha ezek az emelések nem történnének meg.

Engedje meg képviselő úr, hogy Vértes Andrásnak, a Gazdaságkutató Részvénytársaság elnökének nemrég a rádió reggeli műsorában elhangzott interjújából idézzek néhány gondolatot, természetesen szabadon. Ő azt mondta: azért is jó lenne, ha erre a 40 ezer forintos minimálbér-emelésre sor kerülne, mert tudomásul kell venni, hogy a mögöttünk hagyott években a lakosság a különben szokásos beruházásait elhanyagolta, éppen azért, mert a reálbércsökkenések miatt nem volt megfelelő forrása. Ezek elsősorban ruházati beruházások, lakásfelújítások, amelyek pontosan abban az ágazatban jelenthetnek kompenzációt majd a hagyományos vámterületi magyar gazdaságnak - mivelhogy többlet-vásárlóerőt biztosítanak majd ezen a területen -, amelyeket képviselő úr is említett.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 207 2000.10.20. 1:44  1-323

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hegyi Gyula képviselőtársam iménti és az ezt megelőző felszólalása ihletett arra, hogy néhány gondolatát megpróbáljam korrigálni, vagy legalábbis górcső alá venni. Az egyik az utóbbi, amit említett, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak az előirányzata ilyen mértékben növekszik.

Bizonyára elkerülte a figyelmét a képviselőtársamnak az, hogy igen komoly, azt is mondhatnám, egy fél minisztériumi feladatot vett át a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumból, hiszen átvette az informatikát, a hírközlést, önmagában ennek az új fejezeti részei most jelennek meg. Ezen túlmenően csak érdekességként említem meg, hogy többek között, pontosan szeretnék idézni, műszaki fejlesztési eszköz-előirányzatra is mintegy másfél milliárd forint áll rendelkezésre ebben a fejezetben.

A másik, amire reagálni szeretnék, egy kicsit pontosításra szorul: az önkormányzatoknál nem az 5 százaléka marad az szja-nak, hanem a 40 százaléka, csak a direktben felhasználható rész az, ami 5 százalék, normatív támogatások folytán feladatorientáltan jut el a többi. Azt hiszem, ebben nincs köztünk véleménykülönbség, csak azért mondom, hogy pontosan fogalmazzunk.

Azzal kapcsolatban, amit Pozsgai képviselőtársam mondott, ugye, egyetért, hogy egy 1993-ban elfogadott, majdnem konszenzusos iparpolitika eredményeképpen került oda az Audi gyár, hála a jó istennek, Győr ilyen kedvező helyzetbe került; bár minden második városunkban lenne egy ilyen termelőkapacitás! (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 233 2000.10.20. 2:10  1-323

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak Szalay Gábor képviselő úr néhány gondolatfelvetéséhez szeretnék csatlakozni, hisz legutóbb abban az együttes szerencsében volt részünk, hogy részt vehettünk a MOL-ban a gazdasági bizottság egy kihelyezett ülésén.

Azt hiszem, hogy alappremisszákban ott megegyeztünk. Megegyeztünk például abban, hogy Magyarországon az ésszerűséget jól meghaladó mértékben épült ki a gázellátó rendszer, és a lakosság lényegében sokkal többet fogyaszt lakossági hőellátás biztosítására, mint más hasonló országokban, főleg olyan országokban is, amelyek sokkal jobb saját kapacitásokkal rendelkeznek. Akkor abban is megegyeztünk, hogy a lakosság fizetőképességét szem előtt tartó eddigi árszabályozás azt eredményezte, hogy a MOL-nál veszteség gyülemlett föl, de fogalmaztuk ezt úgy is - emlékszik rá bizonyára képviselőtársam -, hogy lényegében ennek a veszteségnek egy részével az ipari nagyfogyasztókat finanszírozta a MOL mintegy kényszerfinanszírozásként, vagy azt is mondhatnánk, hogy átcsoportosítás történt oda, és nyereség képződött ezeknél a nagyfogyasztóknál. Azt is elmondottuk a bizottsági ülésen, hogy az elkövetkező időszakban a lakosság fizetőképességét, szociális helyzetét messze szem előtt kell tartani minden egyes árszabályozásnak, és igenis fölvetődött a bizottságban, hogy talán akkor mégiscsak az ipari árakhoz kellene hozzányúlni.

Hegyi Gyula képviselő úrnak mondom, hogy a kettős árrendszer a gázfogyasztás területén ilyen típusú visszaélésekre nem ad lehetőséget, amennyiben a rendszer önmagában jól szabályozott.

De most olyanról vitatkoznak képviselőtársaim, aminek a szabályozása még nem történt meg. Itt, a parlamentben miniszter úr egyértelműen körvonalazta azt a kört, amelyeknél egy alacsonyabb értékű gázáremelésre kerül sor, és azt is megfogalmazta, hogy melyek lesznek azok a többiek, amelyek ipari nagyfogyasztónak minősülnek. Ha jól emlékszem, a lakossági fogyasztókat, a kommunális hőszolgáltatókat, a szociális és egészségügyi intézményeket nevezte meg. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 249 2000.10.20. 2:09  1-323

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Engem is Salamon képviselő úr felszólalásának első része indított arra, hogy néhány gondolatot hozzátegyek az általa elmondottakhoz.

Úgy hiszem, valamennyien örülünk annak, hogy az elmúlt időszakban az egyházi tulajdonrendezés lényegében megtörtént. Azt is tudjuk valamennyien, hogy ennek során számos olyan leromlott, rossz állapotú épület került egyházi tulajdonba, amelyek felújításával ma a lehetőségek szűkössége miatt az egyházak nem igazán tudnak mit kezdeni.

Ezért is örültem annak a miniszteri felszólalásnak, amely ma reggel a kultuszminiszter úrtól elhangzott, amelyikben megnyugtatott bennünket, és ráirányította a figyelmünket a költségvetésnek erre a fejezetére, amelyben jelzik, hogy az állam az elkövetkező időszakban is komoly szerepet vállal ezen épületek felújításának támogatásában, hisz ilyen célra 2001-ben 2 milliárd, 2002-ben pedig 3 milliárd forint áll rendelkezésre, és hogy folytatódni fog az egyházi közgyűjtemények felújítása és támogatása is, valamint olyan segítő programok támogatása, amelyek elsősorban az európai keresztény kultúra egymásba illesztését szolgálják. Ezen a téren pontosan a határon túli magyarság egyházi intézményei is részesülhetnek ilyen támogatásban.

Ezen túlmenően számomra mint kereszténypolitikus számára, különösen fontos, hogy folytatódik a gyermekek hitoktatására fordított pénzek folyósítása is. Azt már, képviselőtársam, csak zárójelben jegyzem meg, hogy 1998-ban önök ezt a finanszírozást megszüntették. Nagyon örültem, amikor a polgári kormány ezt újra fölvállalta, hisz ennek eredményeképpen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) több mint félmillió gyerek hitoktatása oldható meg az elkövetkező években.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 322 2000.10.20. 2:08  1-323

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallhattuk Keller képviselő úrtól azt a tizenhárom pontba tömörített... (Keller László: Tizennégy pont volt!) Akkor elnézést kérek; igyekeztem jegyzetelni, valószínűleg nem volt pontos, de mintha a képviselő úr is a tizenharmadiknál, az informatika fejlesztésénél megállt volna. Mindegy, lényegtelen, hogy hány pontban. Ha ezeket a pontokat sorra vesszük, akkor azt láthatjuk, hogy ezek jó része a költségvetésben is megfelelő súllyal szerepel. Csak példaként említek egyet-egyet:

Maga a Fidesz-frakció ítélte meg úgy, hogy a nyugdíjemelés mértékét növelni kell. Hogy jövőre 9,5 százalék lesz-e az infláció vagy nem, én nem mennék bele bérjóslásba, ma ezt megmondani nem tudom; reméljük, hogy ennél kevesebb lesz. Ez sok mindenen múlik, pontosan azon az inflációs várakozáson is, amit egy-egy ilyen vita kapcsán mi magunk is gerjesztünk.

Hallhattuk a tegnapi napon miniszter úr hozzászólásában, hogy pont az egészségügyben a gép- és műszerbeszerzésekre fordítanak nagyobb forrásokat.

A családtámogatás kapcsán ma mind Harrach miniszter úr, mind miniszterelnök úr jelezte, hogy a kiegészítő családi pótlék fontos, és ilyen értelemben erre vissza fogunk térni.

Az önkormányzati bérlakásépítés pontosan egy olyan szegmense nemcsak a jövő évi meg az azt követő költségvetésnek, hanem már ennek az évinek is, aminek eredményeképpen éppen az azelőtt nem jellemző bérlakásépítések elindultak.

A közoktatás, közművelődés támogatásáról éppen ma mondta el a miniszter úr a hozzászólását. Csak idéznék néhány gondolatot: a 2001-2002-es költségvetés lehetővé teszi a közgyűjteményekben, közművelődési intézményekben dolgozók jelentős, az inflációt lényegesen meghaladó mértékű bérezését... (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Keller László: Az ígéreteknek nem megfelelő!) Képviselő úr, benne vannak a költségvetésben ezek a számok, hadd ne térjek vissza ezekre... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont. - Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 10 2000.10.21. 10:12  1-243

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap hallhattuk a miniszterelnök úrtól is és több hozzászólásban is, hogy a 2001-2002-es költségvetés a családok támogatásának, a vállalkozások fejlesztésének, úgy is mondhatnánk, az esélyteremtésnek a költségvetése. Én ebből a vállalkozásfejlesztéssel kapcsolatban szeretném néhány gondolatomat önökkel megosztani.

Azt elmúlt évtizedben végbement és lényegében lezárult piacgazdasági átalakulás eredményeként kialakult az új tulajdonosi és termelési struktúra. Napjainkban a magyar gazdaságot azonban sajátos kettősség jellemzi: egyfelől egy viszonylag szűk, erősen exportorientált, döntően külföldi tulajdonú, ugyanakkor vámszabad területen is termelő, néhány modernizációs szigetre koncentrálódó nagyvállalati kör - ahogy szoktuk mondani, a multinacionális társaságok - állítja elő a GDP és az export nagyobbik hányadát, másfelől a Magyarországon működő, közel 800 ezer társas és egyéni vállalkozás túlnyomó többségét alkotó, javarészt hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalkozási szektor hozzájárulása a bruttó nemzeti termékhez és az exporthoz jóval elmarad e szektornak a foglalkoztatásában betöltött súlyától.

Jellemző például, hogy Magyarországon ezer lakosra hetvenöt működő vállalkozás jut, míg az Európai Unióban ennél lényegesen kevesebb, ötven körüli ez az érték. Magyarországon a gazdaság e kettősségének egyik kísérő jelensége, hogy a vállalkozói szektorban magas az önfoglalkoztatás aránya. Pusztán az a tény, hogy a hazai vállalkozói szektor közel 60 százaléka egyéni vállalkozás, jelzi az önfoglalkoztatást; vagy amit gyakran más kifejezéssel kényszervállalkozásnak is szoktunk nevezni. A kisvállalkozásoknak és különösen az egyéni vállalkozásoknak igen jelentős hányada családi üzemként működik, ezek csupán a vállalkozó és családtagjai számára biztosítanak munkát, vagyis külső munkaerőt a termelési folyamatokban vagy éppen a szolgáltatói folyamatokban ritkán alkalmaznak.

Azt hiszem, néhány gondolatban érdemes foglalkozni az önfoglalkoztatással is, mert ennek az árnyalt értékeléséhez természetesen nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az élőmunkát terhelő, bár az utóbbi időben érezhetően és következetesen csökkenő, de még mindig magas elvonások, valamint a bonyolult adminisztratív szabályok miatt a mikrogazdálkodások, a mikrovállalkozások szinte megoldhatatlan problémáját jelenti az első foglalkoztatott alkalmazása. Azok a kis- és középvállalkozások, amelyek növelni szeretnék a foglalkoztatottak számát, sok esetben nem tudnak versenyre kelni a multinacionális vállalatok béreivel, munkakörülményeivel, szociális juttatásaival. Működési területükön általában csak alacsony képzettségű munkaerővel tudnak dolgozni, azzal rendelkeznek, és gyakorta csak nehézségek árán tudják teljesíteni a munkavállalók részére törvényekben biztosított szociális jellegű előírásokat is. Ugyanakkor azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy pontosan ezek az önfoglalkoztató vállalkozások a szocialista korszakból örökölt túlfoglalkoztatás, az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség viszonylagos zökkenőmentes felszámolásában nyújtottak az elmúlt tíz évben komoly segítséget.

A hazai kis- és középvállalkozások előtt álló egyik legnagyobb kihívás most az európai uniós csatlakozásra történő felkészülésünk. Különösen hangsúlyossá teszi ezt a kihívást az a tény, hogy ebben a szektorban az export aránya a gazdaság egészéhez képest mintegy 10 százalékkal elmarad az EU-tagállamok hasonló értékeitől. Magyarországon a külkereskedelemben részt vevő kis- és középvállalkozások száma és aránya meglehetősen alacsony, ráadásul a hazai kis- és középvállalkozások jelentős hányada olyan gazdasági jogi formában működik, ami a nemzetközi piacokon csak korlátozott mozgásképességet biztosít.

Ebben a helyzetben ezek a kis- és középvállalkozások az elvégzett felmérések szerint két területen várnak változást a kormánytól: egyrészt szakmák, szabványok, hatósági eljárások és kereskedelemtechnikai előírások szintjén információkat várnak az Európai Unió előírásairól, valamint biztonságos gazdasági információkat a szomszédos országok piacairól és üzleti lehetőségeiről; másrészt pénzügyi támogató intézményeket és intézkedéseket várnak elsősorban a határon túli aktivitás biztosítására, a kockázatok csökkentésére.

 

 

(8.30)

 

Az előzőekből kiindulva a vállalkozáserősítő program, amely a Széchenyi-terv egy önálló fejezetét képezi, két fő célt tűz magához. Egyrészt azt, hogy elősegítse és felgyorsítsa a magyar gazdaság kettősségének oldását, vagyis az erősen exportorientált, döntően külföldi tulajdonú nagyvállalati szektort, valamint a belső piacra termelő, zömében hazai tulajdonú kis- és középvállalati szektor közötti termelési, innovációs és információs kapcsolatok kialakulását és kiszélesítését, másrészt pedig azt, hogy átsegítse a magyar gazdaságot az 1990-es évekre jellemző olcsó hazai munkaerőre és külföldi tőkebevonásra épülő gazdaságfejlődési modellről a szakképzett munkaerő, az innováció és a tőkebevonás hármasára támaszkodó innováció vezérelte gazdaságfejlődésre.

A vállalkozáserősítő program céljainak megfogalmazásakor el kell különíteni egymástól a piaci növekedésre, a helyi és globális hálózatokhoz való kapcsolódásra képes kis- és középvállalkozásokat azoktól az önfoglalkoztató családi vagy mikrovállalkozásoktól, amelyek elsősorban foglalkoztatási szerepet töltenek ma be. Ennek alapján a Széchenyi-tervben megfogalmazott vállalkozáserősítő program célja az, hogy az önfoglalkoztató mikrovállalkozásokat felkészítse arra, hogy képesek legyenek tartósan is önmaguk, családjuk és környezetük eltartására, valamint, hogy ezek a kis- és középvállalkozások arra is képesek legyenek, hogy a gazdasági hálózatokba, termelési láncokba és az információs gazdaságba érdemileg be tudjanak kapcsolódni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megnézik a Széchenyi-tervnek éppen ott, az asztalomon lévő sárga színű alfejezetét, amely immár nagy számban megjelent, akkor abból látható, hogy a tartós növekedés feltételeit is figyelembe véve ez a terv, és ehhez illeszkedően a 2001-2002-es költségvetés célként tűzi maga elé az új, innovatív kisvállalkozások létrejöttének elősegítését, a már létező kisvállalkozások közepes vállalkozásokká való fejlődésének az előmozdítását, illetve a már működő hazai középvállalkozások gazdasági megerősödésének, külpiaci megjelenésének és tőkebefektetésének, valamint az információs gazdaságba való bekapcsolódásának a támogatását.

Ez a program abból indul ki, hogy a hazai kis- és középvállalkozások reális esélyének megteremtése egyszerre segítheti a vállalatszerkezet kettősségének oldását, a hazánkban működő nemzetközi vállalatok és külföldi tulajdonú nagy- és közepes vállalkozások gazdasági beágyazódásának megerősítését, olyan vállalatközi kapcsolatrendszerek kiépítését, amelyek jelentősen tompíthatják a regionális gazdaságban lévő különbségeket - ugyanakkor ez a társadalomra is jó hatással van -, a mikro- és kisvállalkozások fejlődési potenciáljának a bővülését, versenyképességük javulását, valamint a kis- és középvállalkozások exportképességének, a külpiaci aktivitásának a bővülését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Ezek a várható kedvező hatások együttesen lehetővé teszik, hogy az utóbbi években elindult dinamikus gazdasági növekedés valóban tartóssá, valóban fenntarthatóvá váljék, és egyben szétterüljön az egész országban. Úgy hiszem, teljesen egyértelműen látható a költségvetésből, hogy az erre beállított források mindezt biztosítják.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 36-38 2000.10.21. 2:41  1-243

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Őszinte meglepetéssel hallottam Kovács László képviselő úrnak azt a minősítését, hogy ez a költségvetés nem növekedésvezérelt költségvetés. Persze, olcsó poén lenne most azt mondani, hogy... (Kovács László: Nem ezt mondtam!) De, elnézést, én ezt így értettem. (Kovács László: Rosszul értette!) Ezt mondta. Ezen ne vitatkozzunk, gondolom, hogy majd mindez... - hogy a költségvetés nem növekedésvezérelt költségvetés. (Közbekiáltások) Azért engedje meg, hogy néhány gondolatot...

 

ELNÖK: Tisztelt Ház! Szeretném ugyanazt a figyelmeztetést ismét megtenni, amit az előbb Kovács frakcióvezető úr megszólalása kapcsán megtettem. Hagyjuk elmondani a felszólalónak a véleményét! Ha valaki ezt vitatni akarja, jelentkezzen, és szót fog kapni.

 

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Remélem, tisztelt elnök úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy majd a jegyzőkönyvből visszaidézhető lesz, hogy melyikünk memóriája jobb. Én úgy gondolom, hogy a gazdasági növekedés feltételeit egy költségvetésben a költségvetési beruházások, a vásárlóerő növelését szolgáló központi bérfejlesztések és a közvetlen vállalkozásösztönzésre fordított támogatás keretében biztosított források megteremtése adja. Márpedig ha ezt megnézzük, akkor úgy hiszem, hogy ez a költségvetés különösen kiemelkedő. Hiszen a Gazdasági Minisztérium fejezetében a GFC-ben, a turisztikai célelőirányzatban, a kis- és középvállalkozás-fejlesztésben, illetve a regionális gazdasági fejlesztésben a jövő évre több mint 61 milliárd, az azt követő évre pedig több mint 71 milliárd forint áll rendelkezésre.

Ide kell sorolni még a miniszterelnökség, a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében található másfél-másfél milliárd forintot, valamint az Oktatási Minisztérium fejezetében a kutatás-fejlesztési célelőirányzatban, az OTKA-ban és a műszaki fejlesztési célelőirányzatban található több mint 23, illetve 2002-re 33 milliárd forintokat. És akkor még nem beszéltem a Földművelésügyi Minisztériumnál elhelyezett területfejlesztési és vidékfejlesztési, valamint agrártámogatási forrásokról, amelyek szintén vállalkozásösztönzőek, és külön nem említettem az Exim Bankot, a Mehibet, a Hitelgarancia Rt.-t és az agrárhitelgarancia-intézményeket, amelyeknél szintén olyan források állnak rendelkezésre, amelyek a mögöttünk hagyott tíz évben még soha ilyen volumenben egyetlenegyszer sem álltak rendelkezésünkre. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 80 2000.10.21. 1:50  1-243

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úton-útfélen újra előjön a Bokros-csomag. Nézzük már meg egy picit a Bokros-csomag igazi lényegét! Először is, felelősséggel állítható, hogy egy rossz pénzügyminiszteri helyzetfelismerés következménye volt a Bokros-csomag. Kérem szépen, nevén kell nevezni, az akkori pénzügyminiszter nem hitte el, hogy az önök által betervezett privatizációs folyamatok gyorsan és olyan eredménnyel bonyolíthatók le, amilyen eredmények születtek. Egyszerűen nem hitte el, hogy annyi bevételhez fog jutni az állam ennek a szerencsétlen privatizációs folyamatnak az eredményeképpen, amennyihez hozzájutott. Jól emlékszem rá, hogy még 195 milliárd forint sem volt erre vonatkozóan beállítva, és több mint 453 milliárd forint jött be csak az energetikai szektor egyértelmű eladásából, ami - úgy hiszem - a nemzet számára talán a legkárosabb privatizáció volt, de ebbe most ne menjünk bele.

Ugyanakkor más privatizációs bevételek is voltak, tisztelt képviselőtársaim, és emlékezzenek vissza, hogy a Bokros-csomagnak a szociális védőhálót, a családok támogatását szétverő intézkedései eredményeképpen csak pár tízmilliárd, talán nem is több, mint 20 milliárd forint költségvetési kiadásmegtakarítás történt. Tehát óhatatlanul egy nagyon kicsi költségvetési megtakarítás érdekében áldozták fel akkor a Bokros-csomag vonatkozásában mindazt a szociális eredményt, egészségügyi és családbiztonságot, amit az addigiakban sikerült megőrizni. Ez az igazság! És az az igazság, hogy a költségvetési egyensúlyt nem a Bokros-csomagnak ez a fajta oldalnézete biztosította, hanem kimondottan azok a privatizációs többletbevételek, amelyek akkor a kormány rendelkezésére álltak. 20 milliárd forintért feláldoztak mindent. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 100 2000.10.21. 1:01  1-243

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, hogy ebben a témában utoljára szólok hozzá. Elfogadom azt, amit Göndör István képviselőtársam mondott a vámpótlékról, mert úgy gondolom, igenis az akkor fontos volt.

 

 

(11.20)

 

Azt is elfogadom, ami ebben az OECD-tanulmányban benne van, hogy '96-97-ben a vállalt tűréssel a költségvetési egyensúly megvalósítható volt; de azt nem teszi hozzá a tanulmány, egy sikerprivatizációt említ csak, hogy pontosan az ebből - ami szerintünk egyáltalán nem sikerprivatizáció volt! - befolyt pénzekkel lehetett ezt az egyensúlyt megvalósítani. És ugyebár képviselőtársam még visszaemlékszik arra, hogy 1995-ben nem volt más eszközük ennek a költségvetési egyensúlynak a megteremtésére, mint a bankóprés, ezért szalajtották fel hirtelenjében az inflációt 30 százalék környezetébe. Ez a szűztiszta igazság, ezek tények; úgy hiszem, ezzel nem érdemes vitatkozni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 232 2000.10.21. 5:27  1-243

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Közeledvén az általános vita végéhez, illő, hogy röviden megvonjuk az eddigiek mérlegét.

Való igaz, nálunk még szokatlan, de a folyamatosság, a kiszámíthatóság és a tervezhetőség szempontjából fontos, hogy a Magyar Köztársaság és benne a családok, a vállalkozások és egyéb piaci szereplők ne csak egy, hanem két évre kiszámíthatóan tervezhessék kiadásaikat, bevételeiket. Mint minden újtól, lehet ettől is félni, lehet ettől is idegenkedni, de ha alaposabban a dolgok mélyére tekintünk, és természetesen figyelünk gazdaságunk állapotára is, könnyen megállapíthatjuk, hogy nem valamiféle, a realitásoktól elrugaszkodott költségvetésről van itt szó, hanem nagyon is a gazdaság valós, erőteljes, építő és növekedést biztosító eredményeiről, az azzal megalapozott költségvetésről. Ugyanis ez a költségvetés segíti a középréteget, segíti a kisembereket.

 

 

(16.00)

 

Az előző években nyújtottaknál lényegesen többet ad a nyugdíjasoknak, a családoknak, a gyermeküket egyedül nevelőknek. Ez a költségvetés, mint azt a vita során már többször bizonyítottuk, vállalkozásbarát, amely garanciát jelent az elmúlt évek tartós növekedésére, és amely a méltatlanul elhanyagolt vidéki településeket is támogatja. Ez a költségvetés nagyobb hangsúlyt fektet uniós csatlakozásunkra, a honvédelemre, a bűnözés visszaszorítására, a környezetvédelemre, a sport- és civil kezdeményezések támogatására, mint azt korábban bárki is tette.

Különösen örömteli, hogy a kormány e költségvetésben a kis- és középvállalkozások, a családi vállalkozások, a kutatás és a fejlesztés támogatására is minden eddiginél komolyabban és erőteljesebben gondol. Természetesen önkritikusan azt is meg kell állapítani, hogy még mindig vannak olyan területek, amelyekre viszonylag kevés forrás jut, hiszen ebben a költségvetésben a több száz milliárdot igénylő, 40 éven át elhanyagolt egészségügy helyzetének rendezésére a szükségesnél kevesebb pénz található.

Örvendetes viszont, hogy erőteljesebb hangsúlyt kap az olyan műemlékek rekonstrukciója, amelyeket nemcsak az enyészettől kell megvédeni, hanem szellemi valójukban is illő azokat átörökíteni. Hiszen, ha ezt nem tesszük, nemcsak mi, hanem az utánunk következő nemzedékek is szegényebbek lesznek. Úgy hiszem, az sem vitatható el a kormánytól, hogy a méltatlanul elhanyagolt vidék gazdasági és kulturális fejlesztésére lehetőségein felül fordít gondot.

Természetesen a világpolitikai folyamatok, a dollár, az euró árfolyam-ingadozása, az olaj világpiaci ára, és a különböző világpiaci események változtathatnak a körülményeken, de úgy hiszem, mindez nem tántoríthat el bennünket attól, hogy e mellett a költségvetés mellett kiálljunk. A már hat napja folyó parlamenti vita nem teszi kétségessé számomra, hogy a költségvetés vitája elsősorban politikai kérdés, hiszen a szakmai alátámasztást, úgy hiszem, a vita során valamennyien megadtuk.

Az ellenzéknek magától értetődő természetességgel az a dolga, hogy kritizálja a tervezetet, felhívja a figyelmet az esetleges tévedésekre, a vélelmezett hibákra. Ugyanakkor a kormány, a kormánypártok felelőssége pedig az, hogy biztosítsák az ország működőképességét, az elkövetkező években a gazdaság növekedését, a családok helyzetének jobbítását, a kiszámíthatóságot, a folyamatosságot, a fejlődés, a gazdagodás lehetőségét.

A tisztelt Ház asztalán fekvő költségvetés-tervezet mindezeket a célokat megítélésünk szerint minden eddiginél jobban szolgálja. Ennek megfelelően tisztelettel ajánlom képviselőtársaim figyelmébe ezt a költségvetést. Kérem, nemzeti érdekeinket szem előtt tartva az ellenzék és a kormánypártok együtt adjanak esélyt az új évezred küszöbén egy valóban jobb, egy boldogabb, egy gazdagodóbb Magyarország megteremtésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 159-161 2000.11.28. 2:08  114-180

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Fél mondat erejéig reagálnom kell Kovács Kálmán képviselőtársamnak erre a dolgára...

 

ELNÖK: Képviselő úr, amennyiben nem a részletes vitához szól hozzá, megvonom a szót, mert a részletes vita zajlik. Az imént figyelmeztettem a képviselő urakat mind a két oldalról. Utoljára kérem, hogy a részletes vita kereteit tartsák be. Amennyiben a részletes vitához van hozzászólása, akkor megadom a szót, de ha másról akar beszélni, akkor kérem, hogy tekintsen el a felszólalástól.

 

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Mint a bizottság elnöke fél mondat erejéig kénytelen vagyok reagálni: magától értetődő, hogy egy kihelyezett ülés megszervezése minden képviselőtársunk megelégedésére nem hajtható végre.

A lényegi hozzászólásom Toller képviselőtársam iménti felszólalására történik. Őszinte megdöbbenéssel hallottam, hogy milyen kifogásokat említett az autópálya-építéssel kapcsolatban. Lehetséges, hogy akkor mi nem egy helyen voltunk, mert amikor a kihelyezett ülésre sor került és végigmentünk a most készülő autópálya-szakasz mintegy háromnegyed részén, akkor azt tapasztaltuk, hogy rendkívül jó üteműen, jó minőségben halad az autópálya-építés.

Ezen túlmenően mindenki, az ott jelen lévő ellenzéki képviselőtársaim is egyértelműen elismerték, hogy például Közép-Európa egyik legmodernebb aszfaltgyártó kapacitása épül most ki, egy teljesen modern, nagy teljesítményű, nemcsak gyártó, hanem tároló egység is, amelyet a mezőkövesdi volt szovjet repülőtámaszponton építenek, és amelytől, úgy gondolom, elvárható lesz az, hogy az ellátás a pályaszakasz egészére vonatkozóan megfelelő minőségben biztosított legyen.

Azt hiszem, ha a képviselő úr ezeket szintén megnézte volna, akkor az előbbi felszólalását talán picit árnyaltabban formálta volna meg.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 50 2001.02.16. 2:04  3-115

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Megvártam valamennyi ellenzéki képviselőtársam felszólalását, már azon ellenzéki képviselőtársaimét, akik részt vettek az albizottság munkájában; ezután kértem szót, és mint a gazdasági bizottság elnöke kérem ezt a szót, és ezen pozícióból szeretnék néhány gondolatot a tisztelt képviselőtársaimmal megosztani.

Először is a gazdasági bizottság a 13 hónapos vizsgálat során szerzett tapasztalatok, adatok és meghallgatások alapján konszenzussal készült albizottsági jelentést közel háromórás vitában tárgyalta, a jelentést és az ahhoz kapcsolt határozati javaslatot is konszenzussal fogadta el. A bizottságon egyértelművé vált, és ez a bizottsági jegyzőkönyvből - ha valaki vállalta annak a felelősségét és a nehézségeit, hogy elolvassa, ha már nem is vett részt a bizottsági vitában - egyértelműen kiderül, hogy mind az albizottság tevékenységét, mind a gazdasági bizottságban a vitát a szakmaiság jellemezte. Nagyon köszönöm Podolák képviselőtársamnak, aki onnan az emelvényről ezt megerősítette. Ezért lepődök meg, hogy Bauer képviselőtársam és Kovács Kálmán képviselőtársam megpróbálta ezt a vitát politikai színezetű köntösbe állítani.

Ha vették volna a fáradságot, én különben vettem a fáradságot, hogy elolvastam a költségvetési bizottságnak ezen határozati javaslat tárgyalásáról szóló jegyzőkönyvét is, abból viszont az derül ki, hogy Bauer képviselő úr nem olvasta el a gazdasági bizottság jelentését. Ha ezt elolvasta volna, akkor nem vitte volna már a költségvetési bizottságban kimondottan politikai síkra ezt a nagyon is gazdasági hatásokat és nagyon is rossz banktechnikai vezetést és máig egyértelműen nem tisztázott felelősségeket folytató tevékenységet a bizottságban ilyen szinten.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy a vitának ennek szellemében kellene itt tovább folynia. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 66 2001.02.16. 1:11  3-115

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Újra Bauer képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Kénytelen vagyok, képviselő úr, az ön nagybecsű szavait szó szerint idézni a jegyzőkönyvből.

Ön többek között így fogalmazott: "Persze, hogy veszítettünk sok tíz- és százmilliárdot, de ez ma már egy adottság." (Derültség a MIÉP soraiban.) "Ebből politikai tőkét kovácsolni és olyan benyomást kelteni, mintha a jelenlegi vezetők lennének ezért felelősek, ez szerintem egyfelől tévedés, másfelől a nagyközönségnek, aki ezt az egész folyamatot nem tudja áttekinteni, nagyon felelőtlen félrevezetése."

Más helyütt azt mondja: "Nem tartozik a Magyar Országgyűlés dicsőségtáblájára, amit ebben az ügyben ebben a másfél évben tettek, még akkor sem, ha az egyes képviselők tényfeltáró albizottságban folytatott tevékenysége lehetett korrekt is" - lehetett, így írja - "a következtetések levonása semmiképpen nem az."

Ön, képviselő úr, ha nem olvasta el az anyagot, ha nem olvasta el a jegyzőkönyvet, hogyan tehet ilyen nyilatkozatokat? Ha pedig ilyet tesz, akkor mi ez, ha nem egyértelmű politikai szédelgés? (Közbeszólás: Így van! - Taps a Fidesz, az FKGP és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 86 2001.02.16. 1:20  3-115

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Folytatnám a polémiát Bauer képviselő úrral, mert ne minősítse a képviselő úr úgy, hogy én félre akarnám vinni az ön szavainak értelmét. Előttem van a jegyzőkönyv, szó szerint idézem mindazt, amit ön mondott; valószínűleg nem jutott még oda a jegyzőkönyv lapozásában, hogy szembesülne a saját szavaival.

 

(11.40)

 

Ön úgy ítélte meg ezen a bizottsági ülésen, így mondta szó szerint: "a személyes szédelgések eredményei hozzáadódtak a szocializmusból örökölt nagy veszteséghez." (Bauer Tamás: Igen, ezt mondtam most is!) Képviselő úr, ha megengedi, én felolvasom, aztán majd vitatkozhatunk! "Ez egy örökség. A CW Bank esetében is ez részben a szocializmusból, részben pedig az előző menedzsment idejéből maradt. Az új menedzsment meg az új menedzsment fölött álló főnökség, adott esetben a jegybank vezetésének a felelőssége arról szól, hogy milyen tempóban és milyen ügyesen próbálja ezeket a veszteségeket eliminálni, és milyen olcsón, aránylag kedvezően próbálja ezeket a dolgokat megoldani. Erről, és csak erről szól."

No, én önnel ebben vitatkoznék, ez csak egy politikai megítélés: nemcsak erről szól, hanem a gazdasági ügymenet egészéről szól, mindenkinek a felelősségéről, akit valahová, valakiknek a jóvoltából vezetővé tesznek meg. Gondolom, képviselő úr, ezen a téren nem lehet vitatkozni. Ha valaki ezen a téren próbál vitatkozni, az elköveti, az ön szavait idézve, a politikai szédelgést. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 120 2001.02.16. 3:32  115-153

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. A gazdasági bizottság tavaly november 21-én tárgyalta az atomenergia 1999. évi hazai alkalmazásának biztonságáról készített jelentést, illetve az ahhoz mellékelt kiegészítő jelentéseket, illetve a bizottsági ülésen a főigazgató úr, valamint helyettesei részéről elhangzott szóbeli kiegészítéseket.

A bizottság egyértelműen elfogadta azokat a kiegészítéseket és a jelentésnek azon részeit, amelyek azt jelzik, hogy az európai uniós csatlakozási tárgyalásokon két fejezetben is: az energia és a környezetvédelem fejezetében is szerepelt az atomenergia biztonsága. Az energia fejezetet - a csatlakozni kívánó országok közül Magyarországon egyedül - ideiglenesen lezárták, ez azt jelenti, hogy egyetlen fejezet, így a nukleáris energia vonatkozásában sem merült fel kifogás.

A környezetvédelem fejezet tárgyalásakor sokszor szóba került, hogy hiányzik a korszerű, alapvető sugárvédelmi szabályozás. Úgy gondolom, hogy hazánkban 2000. június 8-án ezen a téren is változás történt, mert megjelent az egészségügyi miniszter rendelete, amely már minden vonatkozásában kompatibilis az európai uniós ajánlásokkal. Magyarország ennek eredményeképpen kapott átmeneti mentességet a nukleáris biztonsággal és sugárvédelemmel összefüggésben, így nem kért a csatlakozási tárgyalásokig bárminemű felmentést.

A bizottság nagyon örvendetesnek ítélte, hogy elkészült a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Egyesületének átfogó jelentése az Európai Unióba felvételre váró országok helyzetéről. Ez a jelentés Magyarországot nagyon jó helyzetű országnak minősítette.

Tavalyi fejlemény az is, hogy kormányrendelet jelent meg, amely egyértelművé teszi a felhatalmazásokat és a felelősségeket egy esetleges nukleáris veszélyhelyzetben végzendő munkáról. Tavaly április 4-én lépett hatályba az a törvény, amely kihirdette a nukleáris biztosíték egyezményhez kapcsolódó kiegészítő jegyzőkönyvet, és ugyancsak tavalyi történet, hogy a korábbiakban már megtörtént paksi I-es és II-es blokkok biztonságértékelése után a III-as és a IV-es blokk kötelező időszaki felülvizsgálatára is sor került, és a négy blokk üzemeltetési engedélye továbbra is biztosított.

2000 májusában a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az Országos Atomenergia Hivatal kérésére missziót küldött hazánkba az OAH hatósági tevékenységének felülvizsgálatára. A két hétig tartó misszió meghatározta azokat az elemeket, amelyek más hatóságok számára is követendő, jó gyakorlatnak ítélt, valamint javaslatokat és ajánlásokat tett a hatósági munka további tökéletesítésére. A kiegészítésben hallhattuk, hogy ezek az OAH szervezeti felépítésében már részben meg is történtek.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egy másik szakértői csoportja megvizsgálta a radioaktív hulladékokat kezelő kht. tevékenységét. Ennek az ajánlásai nyomán a kht. elkészítette az üveghutai és a bátaapáti hulladéktároló telephely eddigi eredményeit összefoglaló és értékelő biztonsági elemzést, valamint a kutatások folytatásának tervét.

Mindezen kiegészítések elhangzása után és tudomásulvételével a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta az immár három füzettel kiegészített jelentést.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 157 2001.03.27. 2:59  156-161

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Tavaly óta foglalkoztatja a közvéleményt a legnagyobb ellenzéki párthoz közel álló cégek története, amelyről a sajtóból szerezhettünk információt. (Közbeszólások az MSZP soraiban: Happy End!)

A Magyar Nemzet december 18-án, a Népszabadság és a Népszava pedig a következő napon adott hírt arról, hogy fantomcéggé vált az a társaság, amelyik tíz évvel ezelőtt az MSZP számítógépes informatikai bázisát építette ki. A cikkek szerint az MSZP-nek ezt a korábbi számítástechnikai vállalkozását, a Köztársaság téri székházba bejegyzett Kime-Net Kft.-t, amelynek ügyvezetője Váczi Péter volt, 1993-ban értékesítették, éppen a korábbi ügyvezetőnek, Váczi Péternek és két társának. Nem sokkal később ők is eladták a társaságot, az újsághírek szerint egy görög férfinak, 1 egész forintért. Egy másik sajtócikk szerint a vállalkozás ellen tavaly felszámolási eljárást indítottak, mert kötelezettségeit nem teljesítette, a hatóságok leveleire nem válaszolt, és több tízmilliós köztartozását nem rendezte.

Ugyancsak ez a cikk ad hírt egy másik cég nyomaveszéséről is. A Cooporg Kft. is az MSZP Köztársaság téri székházába volt bejegyezve, ennek is Váczi Péter volt az ügyvezetője, és mielőtt fantommá vált volna, ezt is egy görög személy vásárolta meg.

A két társaság története és létszakaszuk alatti működése kísértetiesen hasonlít egymásra. Február elejére mindkét cég esetében nyilvánvalóvá vált, hogy visszaéltek a görög állampolgárságú személyek adataival, mindkét társaság valószínűleg jelentős köztartozás felhalmozását követően tűnt el, és mindkettőnél, Váczi Péter személyén keresztül is, egyértelműnek látszik az MSZP-hez való kapcsolódás.

Az előzőekre tekintettel tisztelettel kérdezem a miniszter urat, hogy valóban nyomoznak-e ebben a témában, és ha igen, akkor hol tart ma a nyomozás; volt-e vagy van-e a két cégnek köztartozása; a társaságok fantommá válása közötti hasonlóságok mellett megállapítható-e valamilyen más összefonódás is; és végül megalapozottak-e azok a hírek, amelyek szerint ezek a cégek azért váltak fantomokká, hogy ezzel együtt eltűnjenek a jelentős köztartozások is?

Várom a miniszter úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 161 2001.03.27. 0:54  156-161

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Miniszter Úr! Köszönöm az interpellációra adott válaszát. Kérdéseim egy részére - mivel a nyomozást még nem zárták le - értelemszerűen nem kaptam, nem kaphattam választ.

Az adatok ön általi részletezése során azonban döbbenettel hallottam, hogy a két cég közül az egyiknek a köztartozása 46 millió forint, ami, úgy hiszem, elképesztően nagy, főleg akkor, ha azt egyszer már sikerült 1 egész forintért értékesíteni. (Moraj az SZDSZ és az MSZP soraiban.) Ez egyértelműen azt jelzi, hogy megalapozottak azok a hírek, amelyek szerint a cégek azért váltak fantommá, hogy így jelentős köztartozásaik megfizetésére ne kerüljön sor.

Arra kérem tisztelt miniszter urat, hogy a vizsgálatok lezárását követően ezekben a közvéleményt nagyon is érdeklő ügyekben adjon részletes tájékoztatást. A válaszát elfogadom. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 26 2001.04.19. 5:18  1-39

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves határon túli magyar Vendégeink! A gazdasági bizottság április 10-ei ülésén tárgyalta meg a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot. A vitában egyértelművé vált, hogy régóta, immár több mint 80 éve óhajtott törvénytervezet került a parlament napirendjére, egy olyan javaslat, ami a szomszédos országokban élő, magukat magyarnak vallók magyarországi különleges státusát fogalmazza meg, s ami az irántuk való történelmi felelősségünkből fakad.

Megállapíthattuk, hogy a magyar hatóságok által majd kiállított, közokiratnak minősülő okmánnyal rendelkező, szomszédos országokban élő magyarok számára a státustörvényben fontos kedvezményeket biztosít magyarságuk, magyar nyelvünk megőrzése, az utazás, a kultúra, az oktatás és a tudományos munka területén. A kedvezmények körébe bekerült a családtámogatás is, ami gazdasági szempontból is rendkívül fontos.

A vitában valamennyien megbizonyosodhattunk, és miniszter úr expozéjában is erről hallhattunk, hogy a törvényjavaslat előkészítése során a végrehajtáshoz szükséges anyagi forrásokról költségbecslés készült. Nyilvánvaló, hogy a kedvezményeket és támogatásokat majd igénybe vevők számának olyan pontosságú meghatározására, mint ha magyar állampolgárokról lenne szó, nincs mód. Ennek következtében a kiadások várható összege is csak becsülhető. Ugyanakkor az is természetes, hogy az egyes kedvezményeket egyidejűleg csak töredékszámban veszik majd igénybe, így például az oktatási, az egészségügyi és a családi kedvezményeket csak az életkor, az egészségügyi állapot és a családi háttér alapján erre szóba jöhetők, míg a kulturális támogatásokat pedig csak az e szektorban tevékenykedők vehetik majd igénybe, és azt sem azonnal, hanem ahogyan hallhattuk is, 2-3 éves felfutási idő után. Azok a várható kiadások, amelyek az infrastruktúra megteremtését biztosítják, mint például az igazolványok kiállításához szükséges technikai háttér, az ajánló szervezetek felállításának, működésük személyi és anyagi feltételeinek a létrehozása, már az idén jelentkeznek a törvény elfogadása esetén.

A vitában elhangzott az is, hogy ezeket a költségeket a költségvetés biztosítaná, de hogy egy adott évben a költségvetés milyen nagyságrendben lesz képes támogatást adni, azt majd a nemzetgazdaság akkor aktuális teherbíró képessége határozza meg. A törvényjavaslat végrehajtásához szükséges várható költségek egy tételben való megjelenítése így rendkívül nehézkes, könnyen félreérthető is lenne, mivel önmagában az összeg nem tükrözné a mögötte húzódó állami szerepvállalás mértékét és jellegét, annak kötelezően jelentkező, illetve mérlegelés tárgyát képező voltát.

A bizottsági vita egyik súlyponti része a különleges státusú, határon túli magyarok magyarországi egészségügyi ellátásáról folyt. A törvényjavaslat szerint a Magyarországon legálisan munkát vállaló határon túli magyarok a magyar állampolgárokkal megegyező módon egészségügyi és nyugdíjjáradékot, illetve munkaadói járulékot, továbbá szakképzési hozzájárulást is fizetnek. E járulékfizetési kötelezettség teljesítése alapján a határon túli magyar munkavállalók saját személyükben, családtagjaik nélkül, egészségügyi és nyugdíjszolgáltatásra szereznek jogosultságot. A határon túli magyar munkavállalók tényleges számától függően e jogosultság vitathatatlanul megemeli majd a magyar egészségügy által ellátandó személyek számát, az ezzel kapcsolatos kérdés reálisan azonban úgy vethető föl, hogy az említettek és munkáltatóik által befizetett járulékok összege milyen mértékben fedezi majd a felmerülő egészségügyi kiadásokat. A becslések szerint a befizetett összeg, beleszámítva az érintettek által esetenként fizetendő személyi jövedelemadó összegét is, éves szinten megközelítően fedezheti a többletellátás költségeit, illetve nagyban mérsékli majd az e területen szükséges állami szerepvállalást, így ennek költségfedezetére a gazdaság teljesítménye garanciát nyújt.

A vitában feltett kérdések, az azokra kapott válaszok alapján, és figyelemmel arra, hogy a státusrendezés a feketemunka visszaszorításában is jelentős lépés lehet, a gazdasági bizottság egyhangú szavazással támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, ajánlva a tisztelt Háznak annak elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 62 2001.04.19. 5:40  51-93

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtáraim! Tisztelt állami számvevőszéki Elnök Úr! A gazdasági bizottság április 10-én megtárgyalta az Állami Számvevőszék 2000. évi munkájáról szóló beszámolót. Az ülésen megállapíthattuk, hogy mint az előző években, úgy az elmúlt évben is az Állami Számvevőszék olyan fontos és pótolhatatlan munkát végzett, ami időszerű témákat ellenőrzött, és ami a gazdasági bizottság tevékenységét is érintette.

Az elmúlt évben különösen a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről, a kétéves költségvetési törvényjavaslatról, valamint az ÁSZ 1999. évi tevékenységéről készített jelentések kaptak megkülönböztetett figyelmet bizottságunk részéről.

A vita során nyilvánvalóvá vált, hogy az ÁSZ hangsúlyos figyelmet fordít a gazdasági bizottság által ajánlott vizsgálandó területekre, témákra. Arra is több példa volt - ezek sorából a Mátrai Erőmű vizsgálatát emelem ki -, amikor az ÁSZ éppen bizottságunk kérésére épített be adott vizsgálatot éves ellenőrzési tervébe.

Bizottságunk folyamatosan figyelemmel kíséri és munkájában hasznosítja a Számvevőszék megállapításait, következtetéseit és javaslatait. Az elmúlt évi számvevőszéki munkát és a beszámolót is tényszerűnek, szakszerűnek és színvonalasnak ítélte meg.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

A vitában elhangzott észrevételek megerősítették, hogy az Állami Számvevőszéknek kettős feladatot kell ellátnia. Egyrészt az ellenőrzés eszközeivel ösztönözni, segíteni, s amennyiben lehet, felgyorsítani az államháztartás és a közigazgatás korszerűsítésének folyamatát; másrészt bizonyos tekintetben magának a Számvevőszéknek is meg kell újulnia, igazodva az ellenőrzéssel szemben támasztott hazai és nemzetközi követelményekhez.

 

(13.50)

 

A vitában ismételten felmerült, hogy az Állami Számvevőszék hatásköre 12 évnyi sikeres működés után se mindenben tisztázott, s például azok a problémák, amelyekkel a Nemzeti Üdülési Alapítvány vagy a Magyar Televízió Rt. ellenőrzése során szembetalálkozott, akadályozzák a teljes körű ellenőrzést. Az alapítványok esetében ugyanis a hatáskör a költségvetési támogatások felhasználására terjed ki, de nem teszi lehetővé a teljes vagyongazdálkodás vizsgálatát.

A közalapítványok gazdálkodása ugyanis ellenőrizhető, de az általuk létrehozott gazdasági társaságok gazdálkodása csak a kuratórium egyetértésével vizsgálható. Ugyanez a helyzet az önkormányzatok esetében is, ahol az ÁSZ a gazdasági társaságok vagyongazdálkodását csak a tulajdonos önkormányzatok hozzájárulásával, felhatalmazásával ellenőrizheti.

Hasonló gondot jelent, hogy azokon a vizsgálati helyeken, ahol már adóvizsgálat vagy éppenséggel kormányzati ellenőrzés folyik, az ÁSZ nem vizsgálódik. A gazdasági bizottság úgy látja, hogy az Állami Számvevőszéknek a továbbiakban is olyan szemlélettel, problémaközelítéssel kell dolgoznia, amely nemcsak a hibákat és azok okait tárja fel, hanem a javaslataival megalapozza a hiányosságok kiküszöbölését, amivel a jogkövető, etikus magatartás kialakítását, illetve meghonosítását is szorgalmazza. Véleményünk szerint így érvényesülhet a számvevőszéki stratégia egyik sarkalatos követelménye, hogy a Számvevőszék, a törvényhozás tevékenységének az előmozdítása mellett, a káros folyamatok megelőzésével, a hibák kijavításának, a korrupciós jelenségek visszaszorításának az elősegítésével járuljon hozzá a nemzetgazdaság, az államháztartás kiegyensúlyozott működéséhez, fejlődéséhez.

Mindez, különösen az európai uniós csatlakozás előkészítéséből, a megvalósult NATO-tagságból és az Állami Számvevőszék mintegy nagyüzemmé válásából következően, bizonyos fokú szakmai és szervezeti átformálást is igényel. Az ezekre vonatkozó elképzelések valóra váltását, a beszámolóban vázolt szervezeti fejlesztést bizottságunk támogatja, mert egyetért az ÁSZ-nak azzal a felfogásával, hogy a pénzügyi ellenőrzés folyamatos korszerűsítését szolgáló kutató- és fejlesztési bázissá alakuljon át az eddig nagyobb részt szakmai továbbképzéssel foglalkozó intézete; s hogy a nemzeti érdekeinket is szolgálja, ha a pénzügyi ellenőrzés olyan garanciákat és tanúsítványokat adó rendszerré fejlődik, amely a nemzetközi kapcsolatok körében is képes a kölcsönös bizalmat és biztonságot szolgálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

A vita után a gazdasági bizottság az Állami Számvevőszék 2000. évi munkájáról szóló beszámolót és a kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta, és azok elfogadását javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm az elnök úr türelmét is. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 183 2001.05.09. 2:01  126-236

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Kodály Zoltánnak számomra egy kedves gondolatát idézzem: "A szépség megtapasztalása, a jó megértése, a valóság legmélyebb rétegeit tárja fel. A képek, szimbólumok, mítoszok, a harmónia a létezés legtitkosabb módozatait fedik fel. Az álmokban, az álmodozásban rejlő vágy, a lelkesedés képei olyan erők, amelyek az embert saját történelmi világánál százszorta gazdagabb szellemi világba röpítik." De vajon hova röpítik korunk ifjúságát vagy akár saját magunkat is a televíziókban sugárzott, az erőszak véres és érzelemnélküliséget tükröző filmjei, képei, az elektronikus és az írott sajtót uraló, csak a fogyasztás növelését szolgáló reklámok? Úgy gondolom, semmi esetre sem a kodályi magasztosabb szellemi világba.

Ez a törvényjavaslat többek között ennek szeretne gátat vetni. Azt szeretné, hogy végre a televíziók, a rádió műsoraiból eltűnjenek - ahogy Hegyi Gyula fogalmazott az imént - az olcsó, semmiféle kulturális értéket nem sugárzó alkotások, ugyanakkor helyüket felváltsa valami szellemi többlet, amelyik hétköznapjainkból annyira hiányzik. Úgy gondolom, ez valamennyiünknek közös felelőssége, és erről, kedves Szabó Zoltán képviselőtársam, mindannyiunknak beszélni kell úgy, ahogy az imént Pető Iván is erről szólt. Azt hiszem, ez a törvény is erről szól, és ha végre erről beszélünk, akkor nagyon hiszem, hogy eljuthatunk ennek eredményeképpen ha nem is ebbe a gazdagabb világba, de legalább afelé egy könnyebb kis lépést tehetünk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 396 2001.05.10. 4:52  391-419

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság május 3-i ülésén tárgyalta a környezetvédelmi jogharmonizációs törvényjavaslatot. Ez a viszonylag kis terjedelmű törvényjavaslat ténylegesen öt törvényt módosít, ahogy az expozéban is hallhattuk, de a módosítás jelentős része a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényre vonatkozik.

Ezek a módosítások - ahogy a bizottságban megállapítottuk - részben jogintézmények, részben pedig kormányzati vagy miniszteri felhatalmazást tartalmaznak. Céljuk elsősorban az Európai Unió direktíváit harmonizálni, hogy a jogközelítési kötelezettségnek a környezetvédelemben is mihamarabb eleget tudjunk tenni; tulajdonképpen ez nem más, mint az úgynevezett integrált szennyezésmegelőzés és -ellenőrzés elvének a hazai joggyakorlatba való beillesztése. E célból a törvényjavaslat létrehozna egy úgynevezett egységes környezethasználati engedélyt mint engedélyfajtát, és ehhez tartozóan megteremtene egy közigazgatási eljárást is.

A gazdasági bizottság úgy látja, hogy az engedély és maga az eljárás nem okoz a hazai közigazgatásban alapvető változást, hiszen a magyar közigazgatási jog az eddigiekben is ismerte és ismeri, sőt alkalmazza is az integrált engedélyezés rendszerét, az államigazgatási eljárásban ugyanis mára már gyakorlattá vált a szakhatóságok közreműködése. A törvényjavaslat által létrejövő engedélyező hatóság a többi szakhatóság bevonásával a törvény által meghatározott környezeti elemekre, illetve a törvény által, kormányzati felhatalmazás alapján megjelölt jelentősebb tevékenységekre egységes környezethasználati engedélyt ad majd ki. Így a környezetvédelemben is létrejönne, megteremtődne egy olyan egységes rendszer, amely az ügyfelek számára a tevékenységi környezetre kifejtetett hatását egységes szempontok szerint, egységes eljárási rendben értékeli. És ez jó, mert ez az, ami a jövő felé haladtunkban eligazodásunkat egységesíti és javítja.

A törvényjavaslat új fogalmakat is bevezet. Az egyik az úgynevezett "elérhető technika", a másik pedig a "jelenleg leghatékonyabb megoldás", amelyek nem biztos, hogy a magyar nyelv szempontjából a legmegfelelőbb kifejezések, de végül is az európai uniós direktíva hasonló fogalmait tartalmilag jól közelítik.

Említésre méltók még az ipari balesetek, katasztrófák elhárítását, megelőzését szolgáló javaslatok, illetve az, hogy a környezetvédelmi bizottság által immár többször kezdeményezett, úgynevezett környezeti jelentést e törvénymódosítás vezeti be végre a hazai gyakorlatba, ami azt jelenti, hogy a hatálybalépést követően külön kormányrendeletben meghatározott gazdálkodó szervezetek tevékenységükről bizonyos rendszerességgel jelentést adnak majd a környezetvédelmi hatóságoknak. A gazdasági bizottság ezt a kezdeményezést azért is tartotta fontosnak, hiszen mintegy fél évvel ezelőtt azt mi magunk is kezdeményeztük.

A bizottság kiemelésre méltónak tartotta még az akkreditálásról szóló törvénynek kicsi, de annál nagyobb jelentőségű módosítását is, ami esetünkben azt jelenti, hogy a tanúsító és ellenőrző szervek körébe bekerülne a környezetvédelmi vezetést és hitelesítést végző szervek akkreditálása is, és így mód nyílna arra is, hogy a gazdálkodó szervezetek tevékenységét az arra feljogosított intézmény az uniós irányelveknek megfelelően minősítse, és azt okmányban igazolja, tehát tanúsítsa.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Még egy dolog: a védett természeti területeket szabályozó módosításra szeretnék kitérni, ami tulajdonképpen majd fél éve a költségvetési törvényben hatályon kívül helyezett szabályok egy részének visszaemelését jelenti. A lényege az, hogy minden védett természeti terület kincstári vagyonba kerül, és azokat a nemzeti park igazgatóságok kezelhetik. Abban az esetben, ha szövetkezet gyakorolja a kezelési jogot, vele szemben elindítható a kisajátítási jog, ismerve azonban ennek korlátait és időtartamát, vélhetően ez rövid idő alatt nem történhet meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság a törvényjavaslatot fontosnak és a jövőnket szolgálónak minősítette, egyhangú szavazással azt általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 58 2001.09.05. 4:22  51-280

DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól értettem elnök urat, akkor abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyszerre van lehetőségünk előadni a '98., a '99. és a 2000. évi tevékenységre vonatkozó jelentéssel kapcsolatos javaslatokat, amelyeket a gazdasági bizottság adott évekbeli tárgyalásának megfelelően hozott. (Az elnök bólint.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Közbeszerzések Tanácsa a törvény előírásainak megfelelően elkészítette és az Országgyűlésnek minden évben benyújtotta a megelőző évi tevékenységére vonatkozó beszámolóját. Hallhattuk, az elnök úr is az expozéjában azokat a dolgokat emelte ki, amelyeket a gazdasági bizottság is a legfontosabbnak tekintett. Ehhez az alábbiakat szeretném a bizottság véleményeként hozzátenni.

1999-ben került sor a törvény első átfogó módosítására, melynek elsődleges célja a joggyakorlatban felmerült problémák kezelése, a hatályosulás tapasztalatainak hasznosítása volt. A módosítás jelentősen szigorította a hirdetmény közzététele nélkül induló tárgyalásos eljárások alkalmazásának lehetőségét, bár ennek kedvező hatása, figyelemmel arra, hogy a módosítás csak szeptember 1-jei hatállyal lépett életbe 1999-ben, inkább már csak a 2000. évi eredményekben mutatkozott, és ez a 2000. évi beszámolóból, úgy gondolom, igen jól követhető is volt.

A gazdasági bizottság minden évben megtárgyalta ezeket a jelentéseket, így legutóbb éppen a múlt heti bizottsági ülésünkön, minden egyes esetben általános vitára alkalmasnak találta ezeket, és úgy ítélte meg, hogy a Közbeszerzések Tanácsa jó munkát végzett a megelőző években.

Ebben az évben egy újabb lehetőségünk is volt, hiszen a Közbeszerzések Tanácsa éves beszámolójával egyidejűleg a bizottságnak módjában állt az Állami Számvevőszéknek a törvény végrehajtása ellenőrzéséről készült jelentését is megvitatni, amely javaslatokat is tartalmaz a jogi szabályozás módosítására. Ennek alapján születtek meg a bizottságban azok az országgyűlési határozati javaslatok, amelyeket most egybefoglalva tárnék a tisztelt Országgyűlés elé.

Mindegyik határozati javaslat három fő megállapítást tartalmaz. Mindegyik esetében az első azt mondja ki, hogy felkéri az Országgyűlést, fogadja el a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a megelőző év január 1-je és december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámolóját.

A második esetben mindhárom határozati javaslat arra kéri az Országgyűlést, foglaljon állást amellett - például 1999-ben -, hogy történjen meg az a jogi szabályozásmódosítás, amelyik a közbeszerzéseket, illetve a közbeszerzési tanács tevékenységét szabályozta.

 

(12.50)

 

A tavalyi és az idei évben pedig ez a határozati javaslat arról szól, hogy a tavalyi év folyamán megindult felülvizsgálat folytatódjon, és ennek a felülvizsgálatnak az eredményei rövidesen a törvénymódosítás keretében valósuljanak meg.

A harmadik részben pedig a bizottság javaslatot tesz az Országgyűlés felé minden egyes esetben, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt, hogy a szükséges módosításokra vonatkozó javaslatokat készítse el. Jelen esetben azt mondja ki ez a határozati javaslat, hogy 2002. március 31-éig készítse el.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 139 2001.09.05. 1:29  51-280

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én egy régebbi kétpercesben elhangzott dologra szeretnék reagálni, amikor felmerült, hogy a 2000. évi ISPA-forrásoknál - amiatt, hogy a kormány nem nyújtott be pályázatokat az autópálya-építésekhez - hátrányba kerültünk. Nem tudom, képviselőtársaim, hányan olvasták a hírt és hogy mi az igazság, de engedjék meg, hogy a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium még ez év augusztus 13-i nyilatkozatának egy részét ismertessem önökkel, amelyben a miniszter úr arról adott tájékoztatást, hogy a kormány kért az EU-tól pénzügyi támogatást a magyarországi autópálya-hálózat továbbfejlesztésére. Orbán Viktor miniszterelnök úr ugyanis 1999 őszén, amikor fogadta az EU közlekedési ügyekért felelős főbiztosát, kérte ezt a támogatást.

A tárgyalások során a főbiztos asszony azt jelezte, hogy Magyarország nagyobb eséllyel pályázhat az EU pénzügyi támogatására akkor, ha az autópálya-projekt helyett a vasúthálózat fejlesztéséhez kéri az Unió segítségét, mert ez szolgálja igazán Magyarország érdekeit. És hogy valóban ezt szolgálta, igazolja az, hogy az ISPA-forrásokból pályázat útján vasúthálózat-fejlesztésre elért forrásaink kimerítik azt a keretet, ami egy ország részére adható.

Képviselőtársaim, ennyit az igazságról és a valóságról. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 197 2001.09.05. 1:38  51-280

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, elérkeztünk ahhoz az időhöz a kétpercesekben, amikor egymás kijelentéseit próbáljuk majd visszautasítani, vagy megkérjük képviselőtársainkat, hogy értékeljék át mondataikat.

Kénytelen vagyok Keller képviselő úrnak egy jóval ezelőtti kétperces hozzászólásában elhangzott mondatához kapcsolódva egy kérdést feltenni, hiszen a képviselő úr sommásan valahogy úgy fogalmazott, hogy az autópálya-építések kapcsán a vállalkozók csak akkor jutnak megrendelésekhez, és ha jól emlékszem, és gondolom, hogy jól emlékszem: "ehhez végy egy fideszes kapcsolatot". Ezzel még alapjában nem lenne problémám, ha közben nem kaptam volna meg pár perccel ezelőtt azt az MTI-közleményt, amely tartalmazza azokat a mondatokat, amelyek a képviselő úr és Göndör képviselő úr szájából elhangoztak, és amelyekben nem egy olyan mondat van, amely, azt hiszem, egészen mélyre repülést jelent, és amelyek már becsületsértési kategóriákba is tartoznak.

Ezért én most felteszem a képviselő úrnak a kérdést, válaszolja meg itt, a parlament előtt, hogy ebben a mondatban a "végy" szót milyen értelemben használta, mert a "végy" szó a magyarban a "fogj, vegyél"-től a "lobbizzál"-ig, a "vásároljál"-ig mindent tartalmaz.

 

 

(16.00)

 

Ezért én most önnek szemtől szembe felteszem ezt a kérdést: magyarázza meg - úgyis látom, hogy kétperces hozzászólásra jelentkezik - nekünk ennek a "végy" szónak, az ön által használt "végy" szónak a tartalmát és jelentését. (Dr. Bogár László: Netán vásárolj? - Göndör István közbeszól.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 209 2001.09.05. 1:09  51-280

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Keller Képviselő Úr! Joggal mondta, hogy én kezembe vettem egy papírt, annak kapcsán foglalkoztam a képviselő úrnak ezzel a gondolatával. Ezen az egy oldalon, amelyet a kezemben tartok, az MTI-nek a ma délután kiadott jelentése van, amely arról a sajtótájékoztatóról szól, amelyet önök tartottak ma délelőtt. Ebből, ha megengedi, idézek egy mondatot, mert ez a mondat, úgy gondolom, amely egy érdekes megvilágításba helyezhette volna a "végy" szavát, érdekes asszociációs társításra adhat lehetőséget.

Ön ezt mondta: "A kormány azzal, hogy az útépítéseknél kerülte az átlátható versenyeztetést (Keller László: Ez igaz!), a közbeszerzést, és kapcsolati rendszereken keresztül lehet hozzájutni a munkákhoz, rákényszeríti a hazai vállalkozásokat arra, hogy kapcsolatokat vásárolva jussanak megrendeléshez." Úgy gondolom, képviselő úr, azt, ha ez netalán így lenne, amit én kétlek, önnek bizonyítani kell, mert ez olyan mérvű rágalom, ami egy országgyűlési képviselőhöz méltatlan. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 227 2001.09.05. 2:11  51-280

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Nem szóltam volna hozzá, elnök úr, nem kértem volna szót, ha Bauer képviselő úr iménti nagyívű hozzászólása nem késztet erre.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt tudom önnek mondani és Keller képviselő úrnak is: amennyiben önök ezt az állítást igazolni tudják, akkor miért nem tettek büntetőfeljelentést már ez idáig? Miért nem? Mert ha ezt nem tették meg, akkor ugye, drága képviselő úr, mármint Bauer képviselő úr, akkor ebben az esetben önök mégiscsak bűnpártolással állnak szemben.

A másik: Kovács Kálmán képviselőtársam ugyan nincs bent, de muszáj reagálni egy kijelentésére. Szóval azért, tisztelt képviselőtársaim, ebben a Házban az autópálya-építő konzorciumról úgy beszélni, mint egy hároméves, nyeretlen kezdőről, akinek semmiféle autópálya-építési tapasztalata nem volt, az azért mégiscsak a valóságtól elrugaszkodott minősítés. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Eszköze sem volt! - Ásója nem volt!) Mert ennek a konzorciumnak az egyik tagja elég sok utat és autópályát épített már Magyarországon, és arra is volt már példa, hogy valaki a tevékenységi körébe, mondjuk, másfajta tevékenységet is beilleszt. Csak érdekességként szeretném mondani, hogy talán nem teljesek Kovács Kálmán képviselő úrnak azok az információi sem, miszerint azt mondja, hogy ilyen-olyan-amolyan gépparkkal rendelkeznek, mert az Országgyűlés gazdasági bizottsága kihelyezett ülésen már egyszer megtekintette az autópálya-építéseket, még akkor is, ha Bauer képviselő úr magától értetődően ezen nem vett részt (Bauer Tamás: El tetszett felejteni meghívni!), mert ha részt vett volna, akkor tapasztalhatta volna képviselő úr, és ha megy az M7-esen és kinyitja a szemét, akkor rájön, hogy annak az egyik bizonyos cégnek a nevével fémjelzett finiselőgépek és más berendezések, amelyek ott találhatók, azok ma Európa élvonalába tartoznak.

Tehát olyan típusú megállapítást tenni, mintha mindenféle szedett-vetett gépekkel menne az autópálya-építés, ez enyhén szólva csúsztatás. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 255 2001.09.05. 13:21  51-280

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több előttem felszólalót követve én is csak arra szeretnék koncentrálni, ami a mai napirendi pont keretében meghirdetésre került, vagyis a Közbeszerzések Tanácsának jelentéseire.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója évek óta kiemelt figyelemmel kíséri a Közbeszerzések Tanácsának tevékenységét, és ennek megfelelően nagyon alaposan elemezzük és vizsgáljuk a közbeszerzések tisztaságáról, átláthatóságáról, valamint a tanács éves tevékenységeiről készített beszámolókat, jelentéseket.

Az azokban a bizottságokban a frakció részéről helyet foglaló képviselőtársaim, amelyek évről évre az eddigiekben is tárgyalták ezeket a jelentéseket, alaposan elemezhették azt, sőt a gazdasági bizottságban helyet foglalók az 1999-re vonatkozó beszámolót kétszer is tárgyalták. Ugyanis a beszámolóból az tűnt ki - teljesen helyesen, tehát a valóságnak és az igazságnak megfelelően -, hogy 1999-ben a tárgyalásos eljárások részaránya a megelőző éveket is meghaladó szintet ért el.

A közbeszerzési eljárások számát tekintve 36 százalék, értékét tekintve pedig 30 százalék volt a tárgyalásos eljárások részesedése. A bizottság akkor ezt különösen aggasztónak tartotta, és külön kiemelte, hogy a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások, amelyek az összes közbeszerzési eljárás értékéből akkor 25 százalékkal, igen magas értékkel részesültek, nemkívánatosak az ország szempontjából.

Akkor azért tárgyaltuk újra ezt az anyagot - bizonyára sokak számára félreérthető volt nagyon sok ezzel kapcsolatban megjelent sajtóbeli információ -, mert arra kértük a Közbeszerzések Tanácsát, elemezzék, hogy mi áll a dolgok hátterében, és hogy az 1999-ben életbe lépett törvényi változtatás az őszi időszakban jelentett-e már ezen belül - mivel ez a részletekbe menően nem nyert akkor megvilágítást a bizottságban - valamiféle pozitív elmozdulást e téren. Nos, a Közbeszerzések Tanácsa kiegészítő tájékoztatása alapján akkor a bizottság, a bizottság tagjai meggyőződhettek arról, hogy az 1999. szeptember 1-jétől hatályba lépett törvényi szigorítások következtében ez az eljárási típus nagymértékben csökkent, és különösen a 2000. év elejétől következett be ezen a területen látványos csökkenés.

A tanács 2000. évi beszámolója jól tükrözi, hogy a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások az összes eljárás értékéből már kevesebb mint 12 százalékkal részesedtek. Azt is jelzi ez az anyag, hogy nagyon jelentős mértékben növekedett a nyílt eljárások részaránya. Az összes közbeszerzési eljárás valamivel több mint háromnegyede - az elnök úr is kiemelte, de nem győzöm nyomatékkal aláhúzni, és még egyszer mondom: háromnegyede - ebben az eljárási formában bonyolódott. Ez több mint 20 százalékkal nagyobb érték, mint amilyen az európai uniós átlag. Tehát azt mondhatom, hogy a jelentéssel kapcsolatban az állapítható meg, hogy az 1999. évi törvénymódosítás nagyban hozzájárult a közbeszerzési eljárások nyilvánosságának és átláthatóságának növekedéséhez.

Valamennyiünk megelégedésére szolgálhat a kis- és középvállalkozások eredményes szereplése a közbeszerzésekben. Úgy hiszem, hogy ezt mindkét oldal elismeri. 2000-ben az összes közbeszerzési eljárás 50 százalékát nyerték meg az ebbe a körbe sorolt vállalkozások, és elnök úr az expozéjában utalt rá, a gazdasági bizottság vitájában pedig megerősítette, hogy 2001-ben ez a részesedés már elérte az elmúlt nyolc hónapban - hiszen augusztusig tudjuk figyelembe venni az eredményeket - a 60 százalékot.

Úgy hiszem, azt is felelősen megállapíthatjuk, hogy ezt nyilván elősegítik és elősegítették a közbeszerzési törvény preferenciális szabályai, elsősorban a 10 százalékos árpreferenciára és a helyi preferenciákra gondolok, amit, úgy hiszem, egyetlen képviselőtársam sem vitatott.

 

(17.30)

 

A közbeszerzési törvény céljai között szerepel egy másik nagyon fontos szempont is, ez a belföldi áru-előállítás és a munkaerő-foglalkoztatás bővítésének a szempontja. Az ennek alapján megfogalmazott nemzeti preferenciális szabályok alkalmazása jogszerű, a társulásról szóló megállapodás 66. cikke erre a csatlakozásunk időpontjáig lehetőséget ad. Ezt azért fontos, képviselőtársaim, itt most elmondani és kiemelni, mert az Európai Bizottság éves országjelentései ennek ellenére rendszeresen kifogásolják a nemzeti preferenciák alkalmazását.

Úgy vélik, hogy azok nehezítik a közösségi vállalkozások piacra jutását, mi pedig úgy látjuk, hogy napjainkban is szükséges és indokolt ezeknek az alkalmazása. Ezzel kapcsolatban azt sem árt megjegyezni, hogy a 2000. évi közbeszerzési statisztikák szerint a külföldi székhelyű vállalkozások a közbeszerzések összértékének 10 százalékát nyerték el nálunk, és ennek 95 százaléka uniós vállalkozásokra jutott. Az Európai Unió közbeszerzésében ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, a nem tagországbeli szállítók részesedése nem éri el az 1 százalékot sem; magyar cégek térnyeréséről, tendernyeréséről nem igazán sokat hallhattunk az elmúlt években. Az igazsághoz és a valósághoz ez is hozzátartozik.

Az unióbeli közbeszerzési piacok ma is zártabbak, mint általában más nemzeti piacok, a tagállamok többsége pedig - az Európai Bizottság minden törekvése ellenére - még most is a nemzeti piacvédelem szinte utolsó eszközének, utolsó bástyájának tekinti az ezen a területen szóba jöhető lehetőségeket. A preferenciális szabályokat illetően a csatlakozásunkat követően nem kértünk derogációt, így viszont most innen is ösztönzöm képviselőtársaimat arra, hogy közösen keressük azokat a megoldásokat, amelyek megengedettek az ajánlatkérők számára az egyéb gazdaságpolitikai szempontok közbeszerzési eljárásokban való érvényesítése során - ne akkor szembesüljünk majd ezekkel a lehetőségekkel!

A közpénzek hatékony felhasználása a törvény egyik fő célja. Hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján a közbeszerzések révén megvalósuló versenyeztetés 2-3 százalékos megtakarítással járhat. Az elmúlt három évi közbeszerzés meghaladta az 1000 milliárd forint összértéket, és ha erre az igen nagy összértékre vetítve vizsgálnánk, mennyi is a lehetséges megtakarítás, akkor, úgy gondoljuk, az a pár százalék már makrogazdasági szinten is jelentős megtakarítást jelenthet, nem is beszélve a gazdasági tevékenység, a foglalkoztatás megerősítését szolgáló feltételeiről.

A közbeszerzések révén elérhető kiadáscsökkenés elsősorban a nagy volumenű, illetve összevont beszerzéseknél jelentkezik. A központosított közbeszerzés összesített forgalma 2000-ben már 37 milliárd forintot tett ki, szemben az 1998. évi 9 és az 1999. évi 27 milliárd forinttal. A központosított beszerzést végző Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési és gazdasági igazgatósága egyes termékcsoportoknál - mint például a személygépkocsik, irodabútorok, papíráruk - gyakran 20 százalék körüli megtakarításról adott számot.

Nem ilyen egyértelmű a helyzet az informatikai berendezések esetében, de mivel társadalmunk a tudás alapú társadalom irányába kíván elmozdulni, nagyon fontos ezen termékek beszerzése. Itt azonban el kell mondani, hogy sajnálatosan szembetaláljuk magunkat egy olyan elavulási folyamattal, amely ezen iparágban a lehető legnagyobb avulást tudja megvalósítani, és azt is lehet látni, hogy a jelenlegi közbeszerzési eljárási rendszer nem tudja megfelelően követni ezeket az árváltozásokat, így a meghirdetés után érvényes piaci árak nagyon sokszor olcsóbbnak bizonyulnak, mint amilyen a meghirdetés állapotában a legkedvezőbb ajánlattevői ár volt. Erre megoldást jelenthet a kormányhatározat alapján a jövő évben bevezetésre kerülő elektronikus közbeszerzések rendszere, ami új lehetőségeket kínál a közbeszerzések hatékonysága, átláthatósága és nyitottsága tekintetében, emellett időmegtakarítást is eredményez majd egy adott eljárás során. Az elektronikus közbeszerzés felhívásos eljárási típusa a nyílt eljárás szabályait követi az elektronikus forma által megkívánt eltérésekkel, azáltal, hogy a rendszerben tartott ajánlati árra meghatározott ideig licitálni lehet, majd jobban érvényre juttatható az "értéket a pénzért" hatékonysági szemlélet. Az Európai Unióban célul tűzték ki, hogy 2003-ra az összes beszerzés 25 százaléka elektronikus módszerekkel bonyolódjék le, tehát nagy a kihívás, amihez, úgy gondolom, nagyon nagy és gyors lépéseket kell tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Közbeszerzések Tanácsa a közbeszerzési törvény gyakorlati alkalmazásának sokrétű tapasztalatai alapján még 1997-ben összeállította azt az első, nagyszámú törvénymódosítási javaslatot, amely az alapját képezte az 1999-es első, átfogó módosításnak. A fő törekvés a jogi szabályozási előírások szigorítása volt a közbeszerzési eljárások nyilvánosságának és átláthatóságának növelése érdekében. E törekvés a 2000. évi közbeszerzések statisztikája szerint konkrét eredményekkel járt, erről az eljárások struktúrájának kedvező alakulása kapcsán már szóltam.

A tanács 2000-ben áttekintette az 1999-ben módosított közbeszerzési törvény hatályosulásának éves tapasztalatait. A vizsgálat eredményeként világosan látható, hogy újabb jelentős számú törvénymódosítási javaslatra lesz szükség, és ehhez a Közbeszerzések Tanácsa a mellékletben igen komoly javaslatot is tett. A kormány már az elmúlt héten elfogadott egy kisebb terjedelmű módosítást pontosan ebből a csomagból, amit a pénzügyi törvénycsomag részeként terjesztett be. A javaslatok figyelembe vették a tanács módosítási kezdeményezéseit is, köztük a támogatásból megvalósuló beszerzések kérdését, amely a gyakorlati alkalmazás szempontjából eddig igen problematikus eljárásnak bizonyult.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magam és a Fidesz-frakció nevében megköszönöm Berényi Lajos úrnak és rajta keresztül a Közbeszerzések Tanácsának az elmúlt háromévi lelkiismeretes és egyáltalán nem könnyű munkáját, és a hazai gazdaság, a hazai vállalkozók érdekeit szem előtt tartva azt javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy fogadja el a Közbeszerzések Tanácsának 1998., '99. és 2000. évi beszámolóját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 425 2001.11.06. 5:11  424-425

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vasárnap volt 45 éve, hogy az önkény eltiporta 1956 októberének csodálatos forradalmát. 45 év már történelmileg is értékelhető idő, emberileg pedig talán elegendően nagynak kellene lennie ahhoz, hogy a szükséges bocsánatkérések megtörténhessenek, és ennek hatására az indulatok csillapodjanak. A 45 év ellenére a teljes megbékéléshez, az ünnepi emelkedettség megteremtéséhez még sok mindennel adós napjaink társadalma. Nem csoda ez, hiszen a forradalomról és az azt követő megtorlás éveiről még mindig nem rendelkezünk kellő információval. Ma ehhez szeretnék egy kis adalékkal szolgálni.

Közismert, hogy az ötvenes évek első felében a börtönök már nem voltak képesek befogadni a politikai elítélteket, ezért a szovjet Gulagok mintájára úgynevezett közérdekű, valójában robotmunkára kényszerítették őket. Ilyen közérdekű foglalkoztatási ágazat volt például a szénbányászat.

Így volt ez Csolnokon is. A rabokat a községtől távolabb elhelyezkedő, veszélyesebb bányákban dolgoztatták, a tábort egy régi meddőhányóra, közvetlenül az egyik akna lejáratához telepítették. A termelés korszerűtlen és egészségre ártalmas körülmények között folyt, amit súlyosbított a folyamatos vízszivárgás és a sújtólégveszély is. A tábor hat betonbarakk épületében összesen 1400 politikai elítélt raboskodott mintegy 120-140 köztörvényes bűnözővel, akiket tudatosan kevertek a politikai elítéltek közé. A 48 órás munkahét ritka volt, jóformán minden vasárnap túlmunkát rendeltek el. A táborban viszont nem volt ritka a fizikai fenyítés, sőt elrettentésül egy szökött rabot elfogása után a helyszínen lőttek agyon. A társadalom eseményeiről a civil bányászok tájékoztatták az elítélteket.

Így volt ez 1956. október 24-én is, amikor a politikai foglyok - értesülve a pesti forradalomról - lenn maradtak a bányában, és éhségsztrájkot kezdtek. Valamennyien elképzelhetjük, mit jelentett ez akkor. A helyiek nem kapcsolták ki az áramot, így a szivattyúk üzemelhettek, a bányát nem árasztotta el a víz, pedig a sztrájkmegszakításnak ez lett volna a legegyszerűbb módja.

A tábor parancsnoka katonai segítséget kért. Esztergomból páncélosok érkeztek, körülzárták a tábort, megerősítették az őrséget. Pár órával ezután az ávós őrség hirtelen eltűnt. A katonai egység parancsnoka pedig, amikor megtudta, hogy nem köztörvényes bűnözőkről, hanem politikai elítéltekről van szó, a páncélosok ágyúcsöveit kifelé fordíttatta.

A négynapos bányafoglalás és éhségsztrájk után ekkor jöttek föl az elítéltek a föld alól. A fentiek, a fent maradottak lepedőkből készített nemzeti színű zászlókkal fogadták őket. Amikor az utolsó ember is felérkezett, valaki a Himnuszt kezdte énekelni. Szem nem maradt szárazon - ahogy az egyik visszaemlékezésben olvashatjuk.

Még október 25-én az ügyek kivizsgálására ügyészek érkeztek a táborba. Négy nappal később, október 29-én a rabok és az ügyészek még mindig folyó alkudozását egy fémes csattanás szakította félbe. Az őrség egyik kiskatonája kibiztosította géppisztolyát. Végre megszületett a megállapodás, a politikai elítéltek szabadok lettek.

Október 31-én ürült ki a tábor. A szabadulóknak sajnos csak néhány nap igazi szabadság jutott osztályrészül. A szovjet megszállás eloszlatott minden reményt. A terror újabb, soha nem látott hulláma következett.

A tábor megszűnt ugyan, a diktatúra pedig a múltra vonatkozóan minden nyomot eltüntetett. A meddőhányót belepte a por, felverte a gyom, később bokrok nőttek rajta, napjainkban pedig már évtizedes fák terebélyesednek a tetején. Semmi sem emlékeztet arra, hogy ezen a helyen egykor kényszermunkatábor állott, az utolsó magyar Gulag. Október utolsó napján és november 4-én a gyertyák értük is világítottak, rájuk is emlékeztünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)