Készült: 2021.05.16.19:28:11 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 84 2002.10.03. 2:48  1-113

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanap fő kérdésére, merre tart Magyarország, külpolitikai szempontból úgy vélem, a mögöttünk hagyott 12 év euroatlanti politikájából eredően is csak egyetlenegy válasz adható: az Európai Unió felé. Ebben nincs vita.

Abban viszont annál több kérdés és kétely fogalmazódik meg, miszerint hogyan halad Magyarország az Unió felé. Milyen kondíciókkal, milyen pozícióban ér célba 2004-ben, amikor tagjai leszünk a szervezetnek? Ezek a kérdések, úgy vélem, jóval sürgetőbbek, mint a vitanap központi kérdése. Ugyanis a következő három hónapban dől el, hogy Magyarország milyen pénzügyi feltételekkel válhat uniós taggá.

Tisztelt Elnök Úr! Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az Európai Bizottság által a közelmúltban nyilvánosságra hozott számítások szerint Magyarország nettó pozíciója, tehát az, hogy mennyit kapunk az Uniótól, az első évben 25 millió euró, azaz közel 6 milliárd forint. Tehát a hír igaz, hogy Magyarország nettó haszonélvezője lesz az Uniónak, a kérdés csak az, hogy mennyivel. Mert véleményem szerint ez az összeg nagyon-nagyon kevés. Nemcsak összegszerűségében, hanem akkor is, ha összehasonlítjuk azzal az összeggel, amit Magyarország még a csatlakozás előtt, tehát 2003-ban kap az előcsatlakozási alapokból. Ehhez képest tehát 180 millió euróval, közel 45 milliárd forinttal kevesebb. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarország pénzügyi pozíciója nemhogy javulna, hanem csökken és zsugorodik.

Tisztelt Elnök Úr! A másik érzékeny fejezet, amit még nem zártunk le, a mezőgazdaságé, ahol szintén nem rózsás a helyzetünk, már ami a közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásokat, a termelési kvótákat, a támogatások bevezetésére tervezett, sajnos elég hosszú átmeneti időszakot illeti. Úgy vélem, ha jelenlegi pozíciónkat nem sikerül javítani, akkor nemcsak a mezőgazdasági termelőink egy része, hanem igenis a kis- és középvállalkozók jelentős hányada is hátrányos helyzetbe kerül, éppen a csatlakozás első két évében. Tessék mondani, ki fogja ezért vállalni a felelősséget?

Magyarországnak történelmi lehetősége az Unió - de a kormánynak történelmi felelőssége, hogy a brüsszeli tárgyalásokon jó pozíciót érjen el.

Merre tart ma Magyarország? Remélem, hogy a tárgyalások lezárása után, a jövő évben is ugyanez lesz a válasz: az Európai Unió felé.

Köszönöm türelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 78 2002.11.13. 4:25  17-95

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója által kezdeményezett vitanapon az eddig elhangzottak, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki hozzászóló, a televíziót néző polgárok számára, akik legtöbbször csak kevés ismerettel rendelkeznek az Európai Unióról, fontos üzenetet közvetítenek. Egy üzenetet, amit az előttünk lévő népszavazás előtt még sokszor el kell mondani itt a parlamentben vagy a parlamenten kívül, és ez az üzenet nem más, mint hogy Magyarország jó úton halad afelé, hogy 2004 tavaszán teljes jogú tagjává válhasson az Európai Uniónak. Nos, azt is látnunk kell, hogy az előttünk lévő feladatok közösek. Természetesen a felelősség a kormányon van, de a parlamenti pártokon is ott a felelősség, más vonatkozásban.

A külügyminiszter úr említette, hogy az elmúlt hónap, az októberi hónap sikeres volt a magyar diplomácia számára, gondolok itt az országjelentésre, az ír népszavazásra vagy az október végi, Brüsszelben megtartott rendkívüli csúcsértekezletre. Én úgy vélem, hogy ebben a sikerben benne van az Orbán-kormánynak, benne van a jelenlegi kormánynak, a brüsszeli Bizottságnak és benne van tárgyalódelegációnk diplomatáinak a sikere is. Ebből is látszik, hogy ha csak egyetlenegy hónapot emelünk ki a tárgyalási folyamatokból, láthatjuk, hogy itt közös munkáról van szó.

Tisztelt Elnök Úr! A dolog tehát eldőlni látszik: ma már nem kérdés, hogy Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak.

 

(13.50)

 

De az is a mi felelősségünk, hogy nemcsak a pozitív, hanem a más oldalait is be kell mutatni ennek a csatlakozásnak. A mi felelősségünk - itt utalok elsősorban az ellenzék felelősségére -, hogy felhívjuk a figyelmet, nem mindegy, hogy milyen feltételekkel csatlakozunk az Unióhoz, hiszen a belépés mikéntje hosszú távon igenis meghatározza Magyarország fejlődési irányvonalát, lehetőségeit, gazdaságunk teljesítőképességét és nem utolsósorban az állampolgárok hangulatát. Tehát nekünk most nemcsak arra kell koncentrálnunk, hogy mi lesz a tárgyalásokon, mi lesz a csatlakozásig, hanem a day after, az utánra is kell gondolnunk, amikor már Magyarország tagja lesz az Uniónak.

Szanyi Tibor képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy csatlakozzunk mindenáron. Én az ő helyében egy kicsit óvatosabban fogalmaznék, hiszen ő kormánytag, és jelenleg még nem fejeződtek be a brüsszeli tárgyalások. Ezeken a tárgyalásokon még sok minden eldőlhet. Ezért nem szabad ilyen feltartott kézzel a tárgyalóasztalhoz ülni, hanem Szent-Iványi képviselőtársamat idézem, a magyar delegációnak az utolsó centig, eurócentig védeni kell a magyar érdekeket.

Tisztelt Elnök Úr! Ugyancsak ez a fajta tárgyalási stílus az, amely megkövetelendő a regionális politikáról, amelyről Baráth Etele képviselőtársam szólt. Jó hír az, hogy a tagállamok képviselői meg tudtak állapodni Brüsszelben a közös álláspontról. A rossz hír viszont az, hogy kevesebbet kapunk nem kevesebbel, mint 2,5 milliárd euróval. Nos, úgy vélem, hogy a felelősség a kormányé, hiszen a jelenlegi állapot szerint az ország egész területére jogosult lesz a kohéziós alapokból való részesedésre, és egyáltalán nem mindegy, hogy a lakosság a csatlakozási "euro-fória" után megéli-e a csatlakozási letargiát, a várt és az ígért fejlesztések, támogatások elmaradása miatt. Ezért számunkra fontos, hogy a magyar lakosság pozitívan tudja megélni ezt a csatlakozást. Ez mindnyájunk felelőssége, és remélem, hogy ez a vitanap hozzájárult ahhoz, hogy a polgárok minél több információt meg tudjanak szerezni erről.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 104 2002.11.13. 5:06  95-163

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az európai integrációs ügyek bizottsága ülésén az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátása kérdésében a Fidesz-Magyar Polgári Párt és az MDF képviselői tartózkodtak. Szeretném leszögezni, hogy magával az alkotmánymódosítás tényével, annak szükségességével maximálisan egyetértünk; de azzal az eljárással, ahogy a kormány azt bejelentette és azzal a tartalommal, ahogy a kormány sebtében megfogalmazta, már kevésbé. Éppen ezért fogalmazódott meg a bizottsági ülésünkön is egy kisebbségi vélemény, amelyben aggályainknak adtunk hangot, és most is szeretnénk ezeket elmondani a plenáris ülésen.

 

(15.20)

 

Tisztelt Elnök Asszony! Úgy vélem, hogy a 2002-2006-os parlamenti ciklus egyik legjelentősebb törvényalkotási dokumentuma fekszik most a tisztelt Ház előtt. A kormány és a törvényalkotó számára bizony ritkán adatik meg ez az alkalom. Éppen emiatt kell, hogy különös gondossággal, különös figyelemmel legyünk a feladat elvégzése iránt.

Ezért volt érhetetlen számunkra a kormány kapkodása és bizonytalansága az alkotmánymódosítással kapcsolatban. Hogy mire gondolunk? Arra, ahogyan benyújtotta a tisztelt Ház elé; amilyen rövid határidőt szabott az ellenzék számára a dokumentum tanulmányozására az egyeztető tárgyalások összehívása előtt, és a kétfordulós egyeztetés után az Igazságügyi Minisztérium befejezettnek tekintette az egyeztető tárgyalásokat.

Mivel az alkotmány módosításáról van szó, ami kétharmados többséget kíván, a kormány részéről nem lett volna az ügy fontosságához méltóan elegánsabb, hogy egy, a már kiforrott, egyeztetett, kompromisszumos szövegjavaslatot nyújtson be a tisztelt Ház elé? Node ez már a múlté.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk ülésén az is elhangzott, hogy az ellenzék úgy véli, további módosításra van szükség, hogy mindenki számára elfogadható legyen a módosított alkotmány szövege, hogy ez alkalommal is mindenki számára világossá legyen, hogy Magyarország nemzeti érdekeinek maximális figyelembevételével csatlakozzon az Európai Unióhoz. Reméljük, hogy a vita általános és részletes szakaszában benyújtott módosító javaslatainkra fogékony lesz a kormány.

Bizottságunk ülésén az ellenzék a fentebb ismertetett politikai aggályai mellett a javaslat szövegével kapcsolatban szakmai kifogásait is ismertette. Ezek - mivel már elhangzottak, nagyon röviden szeretnék utalni rájuk - a következőek: 1. a csatlakozási klauzula és a közösségi jog érvényesülésének biztosítása; 2. az Országgyűlés-kormány viszonya az Európai Unióval összefüggő ügyekben; és végül a harmadik a népszavazás kérdése.

Tisztelt Elnök Asszony! Az első kérdéskör, amit tisztázni kell, a csatlakozási klauzula és a közösségi jog érvényesítésének biztosítása. Amint már hallottuk, közismert, hogy az Unióban a tagállamok bizonyos tekintetben lemondanak az önálló akaratképzésről, de azt nem engedik át egy nemzetek felett álló, kvázi tőlük független szervezetnek, hanem a többi állammal közösen maguk is részt vesznek a döntéshozatalban. Ezért hangsúlyoztuk a bizottsági vitában, hogy a Magyar Köztársaság egyes hatásköreiről nem lemond, vagy nem átengedi, hanem a többi tagállammal együtt gyakorolja. A közösségi jog érvényesülése ügyében pedig úgy véljük, hogy a nemzeti szuverenitás tekintetében a közösségi jog érvényesülésének az alkotmányban történő ilyenfajta megjelenítése felesleges, és a nemzeti szuverenitásra nézve is veszélyes.

A második kérdéskör, az Országgyűlés-kormány viszonya ügyében a dán modellt tartjuk követendőnek, ezáltal is szeretnénk, ha csökkentenénk az úgynevezett demokratikus deficitet. Vagyis azt szeretnénk, hogy az egyszerű állampolgár az országgyűlési képviselőkön keresztül, vagyis az Országgyűlésen keresztül bizonyos kérdésekben tudjon beleszólni az európai ügyekbe Brüsszelben.

Végül a népszavazásról: azt támogatjuk, hogy a végleges szerződés szövegének megállapítása után kerüljön sor az ügydöntő népszavazásra.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 107 2002.12.10. 3:04  106-112

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben több napilap is nyilvánosságra hozta azon cégek jegyzékét, amelyekben a Medgyessy-kormány megszünteti az állami tulajdoni részt. "Indulhat az állami végkiárusítás?" - fogalmazott találóan az egyik napilap szalagcíme.

Tokaj-Hegyalján nagy megdöbbenéssel fogadták a hírt, hogy erre a listára rákerült a jelenleg százszázalékos állami tulajdonú, a térség több ezer kistermelőjét integráló Tokaj Kereskedőház Rt. is. Erre a hírre országszerte is sokan felfigyeltek. Hogyan is van ez? Az évszázadokon keresztül elsőrendű hungarikumként számon tartott és fogyasztott tokaji mögül kivonul az állam?

Közismert, hogy Magyarországon Hegyalja az egyetlen történelmi zárt borvidék, s annak sorsa nyilván közérdeklődésre tart figyelmet. De felkapták a fejüket a hegyaljai szőlő- és bortermelők is otthon, akik a tavaszi választások szocialista ígéreteire még jól emlékeznek, miszerint "állami kézben marad a kereskedőház, megoldjuk a szőlő felvásárlását". Hát hogyan is van ez, tisztelt államtitkár úr? De hagyjuk a politikát!

Bizonyára ön is tudja, hogy a rendszerváltozás óta igen nehéz átalakulás vette kezdetét Hegyalján, aminek sajnos még nem értünk a végére. Kárpótlás, külföldi cégek betelepedése, új technológia bevezetése, a minőségi szemléletre való áttérés - nem sorolom tovább. 1990 óta minden egyes kormány megértette, hogy az 1993-ban újjáalakult kereskedőház a lezajlott privatizáció ellenére is Hegyalja igen jelentős gazdasági egysége maradt. A piaci tőkehiányos és piaccal nem rendelkező közel 10 ezer hegyaljai szőlő- és bortermelő mindig kénytelen figyelni arra, hogy mi történik a kereskedőházzal, mert számukra sajnos létkérdés, hogy mikor, kinek és mennyiért tudják értékesíteni a jó minőségű tokaji szőlőt. Mára sajnos ez az egyetlen olyan cég, amelyik széles körű termeltetési kapcsolatot tart fenn velük.

A hegyaljai termelők nevében kérdezem államtitkár úrtól, lesz-e folytatása a hegyaljai privatizációnak. A kereskedőház privatizációja esetén milyen jövő vár az előbb említett szőlő- és bortermelőkre? Mert úgy tűnik, hiába termelnek manapság jó minőséget, tőke és piac hiányában mégis lassan ki fognak szorulnak az uniós piacokról, és ha végképp magukra maradnak, akkor sajnos otthagyják az ültetvényeket.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi lesz a tizenhatodik század óta mindig kincstári, tehát állami tulajdonban lévő, a Hegyalja legértékesebb szőlőterületével, a Szarvas-dűlővel? Mi lesz a tolcsvai muzeális borkészlettel, ahol 1857 óta több milliárd forint értékű tokajit őriznek? Ha ezt is eladják, az olyan, mintha a Nemzeti Múzeum egy részét privatizálnák.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, engedjen meg egy személyes kérdést: szereti ön a magyar készítésű tokajit? Kérem, nyugtasson meg, hogy mégsem lesz Hegyalján végkiárusítás.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 111 2002.12.10. 1:06  106-112

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem első részére megnyugtató választ kaptam. Válaszában azt hangsúlyozta, hogy a kormány meggondolta magát, és mégsem adja el a Tokaj Kereskedőházat, mégsem kerül privatizációra. Azonban a kérdésem az, hogy meddig szól ez az ígéret, hiszen a kistermelőknek 2004 májusa egy kulcskérdés: akkor belépünk az Európai Unióba. Addig tudunk-e segíteni rajtuk? Számukra a Tokaj Kereskedőház az egyetlen olyan cég, ahol piaci alapokon, de segítségül jöhet az állam.

Államtitkár úr, kérem, nyugtasson meg abban, hogy ez az ígéret, hogy nem adják el sem a Szarvas-dűlőt, sem pedig a muzeális borkészletet, sem pedig a többi vagyont, a négyéves ciklusra szól. Államtitkár úr, mivel erre nem tud most válaszolni, én sem tudom elfogadni a válaszát, mert lehet, hogy jövőre ugyanekkor ismételten fel fogom tenni ezt a kérdést. Nem tudom elfogadni a válaszát.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 189 2003.02.24. 2:16  188-191

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Habent sua fata libelli - a könyveknek is megvan a saját sorsuk, tartja az a közismert ókori mondás, amelynek sajnos ma is megvan a szomorú aktualitása.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mint nyilván ön is tudja, a Sárospataki Református Kollégium 174 tételből álló, ritkaságokat is tartalmazó könyvgyűjteményét, az aranypénz-kollekcióval együtt a második világháború végén a műkincsek begyűjtésére szakosodott szovjet katonák, az úgynevezett trófeabizottság tagjai egy budapesti kereskedelmi bank trezorjából elhurcolták, és mint hadizsákmányt a mai Nyizsnyij Novgorodban rejtették el a világ szeme elől.

A negyvenöt évi hallgatást a kilencvenes évek elején a peresztrojka és a sajtó nyilvánossága törte meg. Maga Jelcin elnök budapesti látogatása és Mádl akkori kultuszminiszter moszkvai szerződése nyomán megalakult az úgynevezett restitúciós vegyes bizottság. Az ő kitartó munkájuk nyomán a moszkvai nagykövetünk 1999. január 29-én diplomáciai jegyzékben nyújtotta át a könyvek listáját és a hazaszállítás kérését - hiába. Majd a könyvek helyzetét nagyban könnyítette, hogy a Duma 2000 májusában egy idevágó törvénymódosítással kimondta: “A vallási szervezetek tulajdonában volt kulturális javak, amik nem szolgálták a nácizmus érdekeit, nem képeznek föderációs tulajdont.ö A pataki könyvek tehát ilyenek, vagyis elhárult a törvényi akadálya a visszaadásnak.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr a tavaly decemberi moszkvai látogatása után azt nyilatkozta, hogy Putyin elnök ígéretét bírva a pataki könyvek már ez évben hazakerülnek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit tesz ön és kormánya, hogy a még mindig hadifogságban lévő pataki könyvek még ez évben hazakerüljenek? A könyveknek megvan a maguk sorsa - de mi lesz a sorsa a miniszterelnök úr ígéretének?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 170 2003.03.17. 2:01  169-172

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, azzal ön is egyetért, hogy a magyar ipar egyik büszkesége a 226 éves hollóházi porcelán. Nem véletlen, hogy itt a Parlamentben is, a Vadászteremben hollóházi porcelánból szolgálják fel az ételt államfőknek és képviselőknek egyaránt. De túl a nemzeti büszkeségen: a festői szépségű zempléni hegyek övezte Hegyközben több mint félezer családnak Hollóháza adja az egyetlen megélhetést; egyébként egy olyan térségben, ahol a munkanélküliség sajnos még mindig 18 százalék.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az állami tulajdonú porcelángyár az elmúlt tíz év során sokszor került nehéz helyzetbe, de az aktuális kormányok mindig fontosnak tartották a nehézségek leküzdését. Így már 2000-ben 15, 2001-ben 40 millió forint nyereséget termelt a gyár. Sajnos, 2002-ben - az ismert nemzetközi események miatt is - 66 millió forint veszteséget könyvelt el. Ezért az elmúlt év novemberétől kezdve a menedzsment a dolgozók egy részét, pontosabban negyedrészét, 147 főt bocsát el. Úgy gondolja, államtitkár úr, hogy a válságkezelésre ez az egyetlen és legjobb megoldás? Mert ezzel a lépéssel veszélybe kerül a gyár további léte, a kistérségben duplájára nő a munkanélküliség, és jelenleg csekély az esélye a munkából kiesők újrafoglalkoztatásának.

Államtitkár Úr! Önök több százezer új munkahelyet ígértek, mi csak néhány száz megtartását kérjük. Nem gondolja, hogy egy jól szervezett pótlólagos fejlesztéssel és a '90 óta görgetett adósság kezelésével nemcsak 150 és további 400 munkahelyet lehetne megmenteni, hanem a hollóházi porcelán mint hungaricum jövőjét is biztosítani lehetne?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 223 2003.03.24. 3:31  220-242

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai integrációs ügyek bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság, a mai napon megtartott ülésén megtárgyalta a tisztelt Ház előtt fekvő H/2745. számú országgyűlési határozati javaslatot, és azt teljes egyhangúsággal elfogadásra javasolja.

Talán sokak számára meglepő, hogy a határozati javaslattal kapcsolatban a bizottsági ülésünkön nem alakult ki nagy vita. Köszönhető ez annak is, hogy az említett határozati javaslatot előzőleg, ahogy külügyminiszter úr említette, a parlament integrációs nagybizottságában a négy parlamenti párt alaposan megvitatta, és ennek alapján el is fogadta, amikor a kormány által előterjesztett szöveghez a Fidesz-Magyar Polgári Párt javaslatára egy új preambulumot fogalmaztak meg, és a további szövegrészben a nevesített aláírók helyett, ahogy az általában ilyen természetű nemzetközi szerződéseknél elfogadott gyakorlat, a kormány került megnevezésre.

Tisztelt Elnök Úr! Abban is egyetértett a négy parlamenti párt, hogy a csatlakozási szerződés aláírásához szükség van az Országgyűléstől kapott jogi felhatalmazásra, annak ellenére, hogy az alkotmány 79. §-a szerint ez ügyben ügydöntő népszavazásra is sor kerül. Ugyanis az 1982. évi 27. törvényerejű rendelet értelmében a népszavazás nem mentesíti ettől a feladatától az Országgyűlést, mert az ügydöntő népszavazás kedvező eredménye sem adja meg a kormány számára a mandátumot, hogy írja alá az említett szerződést. Ezért van szükség a parlament felhatalmazására. Egyébként megjegyzem, hogy 1994-ben az Országgyűlés szintén felhatalmazást adott az Európai Unióhoz történő csatlakozás bejelentésére.

Tisztelt Elnök Úr! A határozati javaslattal kapcsolatban bizottsági ülésünkön még két rövid megjegyzés fogalmazódott meg. Az egyik általánosságban vetődött fel, hogy tudniillik szükség lenne a nemzetközi szerződések elfogadásának rendjére vonatkozó szabályzatokat módosítani. Ugyanis jelenleg a kormánynak egy nemzetközi szerződés kapcsán háromszor kell a parlamenthez fordulnia: egy előzetes felhatalmazással, egy ratifikálással és egy kihirdető határozattal, amely a törvény kihirdeti. Bizottságunk elnökének megfogalmazása szerint ennek a szabályzatnak egyszerűsödnie kellene.

Végül, a határozati javaslattal kapcsolatban az is felvetődött, hogy az aláírási ceremónián a kormány mellett a parlament is kapjon megfelelő szintű képviseletet. Hiszen az elmúlt 13 év során Magyarország integrációs törekvéséből a parlament is derekasan kivette a részét. Ezért gondolja úgy bizottságunk, hogy ez méltánylandó igény lenne, annál is inkább, mert ez kifejezhetné az integrációs folyamat többpárti parlamenti jellegét.

Köszönöm türelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 231 2003.03.24. 7:52  220-242

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja a tisztelt Ház asztalán lévő határozati javaslatot. Nemcsak azért, mert az integrációs nagybizottság elmúlt ülésén kisebb szövegkiigazításokkal a négy parlamenti párt megállapodott a javaslat szövegéről, hanem azért is, mert úgy véljük, hogy e dokumentum tartalma fontos a magyar parlamentarizmus legújabb kori történetében, ugyanis az a tény, hogy az Országgyűlés felhatalmazza a kormányt az európai uniós csatlakozásunk szerződésének aláírására, egyszerre három lényeges tanulságát mutatja a parlamenti demokráciánknak.

Az első tanulságot úgy is fogalmazhatnám, hogy parlament nélkül nincs EU-s csatlakozás. Ebben a tényben benne van, ahogy Vastagh Pál képviselőtársam említette, az integráció elmúlt tizenhárom évének rendkívül gazdag története, és e folyamat mutatja azt, hogy Magyarország euroatlanti integrációjában a Magyar Országgyűlés igenis tevékenyen vette ki a részét. Egyébként a határozati javaslat indoklása erre utal.

Jóllehet a társulási szerződésről, majd a jelen csatlakozási szerződésről is négy kormány folytatta a tárgyalásokat, de a háttérben mindig ott volt a Magyar Országgyűlés. Úgy is mondhatnám, hogy a parlament adta meg a kormánynak a tárgyalások legitimációját. Csak utalok arra, hogy az Országgyűlés minden évben megvitatta a társulási szerződés alakulását, annál is inkább, mivel a kormánynak beszámolási kötelezettsége volt a tisztelt Ház előtt.

 

 

(18.40)

 

De említhetném a parlamenti vitanapokat is, amikor sokszor éles vitákkal tarkítva tárgyaltunk az úgynevezett éves országjelentésekről. Aztán ide sorolhatnám az Európai Parlament-Magyar Országgyűlés vegyes bizottsága üléseit, ahol ajánlásainkkal próbáltuk meg elősegíteni az európai integrációs folyamatot. Ebből is látszik, hogy az Országgyűlés fontos szerepet töltött és tölt be az integráció folyamatában.

Tisztelt Elnök Úr! A második tanulság az, hogy nincs EU-s csatlakozás a polgárok akarata nélkül. Az előbb elmondottakból következően a határozati javaslat hangsúlyozza, hogy nem pusztán egy kormány, hanem a Magyar Köztársaság egész lakossága kíván csatlakozni az Európai Unióhoz. Ezért helyénvaló, hogy a határozati szövegben az olvasható, hogy a magyar nép áldozatos munkája, ami valójában lehetővé teszi az említett integrációt. Nem akarom felsorolni, csak néhányat említek, többek között azokra a kis és közepes magyar vállalkozókra, a mezőgazdasági termelőkre vagy a magyar gazdasági élet megannyi szereplőjére kell gondolnunk, akik teljesítménye a magyar gazdaság immáron több mint 80 százalékát beintegrálta az Európai Unióba. És mindez úgy történt az elmúlt tizenhárom év alatt, hogy a Bokros-csomag sokkhatásán kívül nagyobb megrázkódtatást nem élt át Magyarország tízmilliós lakossága.

Ezért is szükséges, hogy nemcsak őket idézve, hanem a parlamenti népképviselet szabályait szem előtt tartva az Országgyűlés az ő nevükben is adja meg a felhatalmazását a kormánynak a szerződés aláírására. Mindezt persze abban a reményben, hogy április 12-én pozitív lesz a népszavazás eredménye.

Végül a harmadik tanulság az, hogy erős nemzeti parlament nélkül nincs biztos érdekérvényesítés a jövő Európájában. Az előttünk fekvő dokumentum, úgy is mondhatnám, hogy előrevetíti azt a jövőt, ahogyan majd Magyarországnak élnie és működnie kellene az európai népek nagy családjában. Ma sokan attól félnek, hogy az ország elveszti a szuverenitását, elveszti a kultúráját; sokan attól tartanak, hogy Brüsszelre a régi KGST Moszkvájának az árnyéka vetődik vissza. De sokakban felvetődik a kérdés, mi lesz, ha a kormány nem elég hatékonyan képviseli a magyar érdekeket Brüsszelben. Akkor ez bizony hátrányosan érint bennünket, magyar polgárokat, és ez ellen nem tudunk tenni semmit. Hogy az előbbi félelmeket eloszlassuk, úgy vélem, erre van egy kiváló módszer, és ez nem más, mint az, hogy a parlament a magyar kormány számára majd az uniós tagságunk során mandátumot ad bizonyos uniós ügyekben. És a kormány ezzel a mandátummal, felhatalmazással megy Brüsszelbe tárgyalni.

Ez nem más, mint a sokat emlegetett és sokat kárhoztatott demokratikus deficitnek a csökkentése, mert azáltal, hogy a magyar parlament szerepe megnövekszik a többi nemzeti parlamenthez hasonlóan, így a polgárok képviselőiken keresztül bele tudnak szólni a brüsszeli dolgokba, tehát a brüsszeli döntéshozói mechanizmus nem kerül évszázadnyi távolságokra a polgároktól. Mindezt egy erős európai integrációs ügyek bizottsága működésével lehet elérni, ami a kormánynak mandátumot ad arra, hogy Magyarországot minél hatékonyabban képviselje a brüsszeli döntéshozói fórumokon. Ha megnézzük Dániát vagy Svédországot, ahol ez már évek óta jól működik, úgy vélem, ott ez a titka, hogy konszenzusos alapon tudnak határozatokat hozni az európai politikával kapcsolatban, és ez a titka annak, hogy igenis érdekeiket sikeresen tudják érvényesíteni Brüsszelben.

Tisztelt Elnök Úr! Végül engedjen meg egy megjegyzést. Mi örülünk annak, hogy rajtunk kívül még kilenc ország csatlakozik reményeink szerint 2004. május 1-jén az Európai Unióhoz, ahogy ezt az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat címe is tartalmazza. Ha jól belegondolok, a kilencvenes évek közepén elterjedt az úgynevezett big bang elmélet, amitől bizony sokan óvtak bennünket, és sokan óvták az Európai Uniót is. Úgy magyarázták, hogy egy tortát könnyebb négy vagy hat szeletre felszeletelni, mint akár tíz azonos részre. Mégis ez történt. Megkockáztatom, talán ez az oka annak, hogy az Unió történetében a mostani bővülés sikeredett a legszűkmarkúbbra, és bizony háttérbe szorult az egyéni elbírálás elve.

Mindezek mellett a koppenhágai tárgyalások is arra intenek bennünket, hogy majd amikor Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak, a 2006-os választások után olyan kormánya lesz Magyarországnak, amely maradéktalanul tudja képviselni és érvényesíteni a magyar érdekeket. Véleményem szerint ezt csak egy erős, konszenzusos alapú magyar parlamenttel lehet elvégezni az európai ügyekben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 64-66 2003.09.29. 3:16  63-71

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az egyik szemem sír, a másik meg üveg (Derültség a Fidesz padsoraiból.) - nyilatkozta valaki némi lezserséggel, amikor az európai uniós népszavazás másnapján az eredményt szemlélte, ami bizony nemcsak őt, hanem jó néhány kormánytagot is alaposan megtréfált.

És ebben az a humoros, hogy nem is olyan vicces ez a megjegyzés, mert sok igazságot takar, mégpedig azt, hogy nemcsak az április 12-ei ünneplésünk, hanem az azt megelőző felkészítő kampány is valahogy félresikeredett. És ezen az eredményen bizony Európa is jócskán meglepődött, különösen a szomszédaink, akik egyébként árgus szemekkel figyelték az eseményeket. Az egyik vezető lengyel lap egyenesen azt írta, hogy a közvélemény-kutatók és a költséges megalomán választási kampány egyaránt csődöt mondott. Azóta mindenütt megtörténtek a népszavazások a tagjelölt országokban, és egész Európa rajtunk mosolyog, hogy minden idők legdrágább kormányzati kampányával a tagjelölt országok között a legalacsonyabb részvételi eredményt sikerült elérni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a referendum azonban nemcsak a külföldi elemzőknek, hanem ami sokkal fontosabb: a magyar átlagpolgároknak is bebizonyította, hogy az említett közalapítvány és ezen keresztül az azt létrehívó kormány ez irányú tevékenysége csődöt mondott. Ezek után kérdezem, hogy a közalapítványt létrehozó kormányzati szerv felelős politikusai vajon felfigyeltek-e erre az ellentmondásra. Vajon eljutott-e hozzájuk az információ, hogy közel 2,3 milliárd forintnyi közpénzt költöttek el, mondhatni: a szavazók távoltartására? Tudják-e azt, hogy Magyarország polgárai becsapva érzik magukat, mert bizony azok az információk, amelyeket a nagy plakátokon közvetítettek a számukra, pontosan az ellenkező hatást váltották ki? Mert valljuk be őszintén, sem az európai csajok, sem a mákos guba, de még a bécsi cukrászda ügye sem hozta lázba őket, esetleg csak Kulcsár Attilát vagy Princz Gábort. (Derültség a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Államtitkár Úr! De figyeljünk arra a nyolc hónapra, ami előttünk van! A parlamenti pártok abban egyetértettek, hogy az uniós felkészülésre kell a hangsúlyt fektetni, és gőzerővel folytatni kell a felkészítést, a kérdés azonban: hogyan?

(14.30)

 

Mert itt már nem egy kampány vagy szavazás sikeréről vagy sikertelenségéről van szó, hanem arról, hogy honfitársaink jövő év május 1-je után mennyire érzik magukénak és saját sikerüknek az uniós tagságot. Itt már nem kampányra van szükség, csak őszinte és a polgárok mindennapjait érintő információkra. Ezért kérdezik joggal a polgárok, hogy a kormány miért a közalapítványt akarja továbbra is megbízni, ami most 1,3 milliárd forintot kér. Több mint furcsa az ügyvezető titkár nyilatkozata (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy mostantól kevésbé látványos ügyfélszolgálati típusú tevékenységet kíván folytatni.

Tisztelettel kérdezem: mi a szándéka a kormánynak…

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): …a közalapítvánnyal? Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 70 2003.09.29. 0:59  63-71

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr válaszát sajnos nem tudom elfogadni, tudniillik az uniós kampány mozgósításának az eredménytelensége miatt sajnos sem a kormány, sem a közalapítvány nem vonta le a megfelelő konzekvenciát, csak Somody Imre mondott le.

Az a furcsa, hogy a tények tények maradnak a népszavazás után is, és a kormánynak éppen az lett volna a feladata az elmúlt öt hónapban, hogy végre hozzákezdjen a polgárok uniós felkészítéséhez, mert a szavazók 55 százalékának a távolmaradása, úgy vélem, képviselőtársaim, nagyon komoly figyelmeztetés a kormány számára a jövő évi európai parlamenti választások előtt, mi több, a 2006-os országgyűlési választások előtt. Az uniós tájékoztatás ügyében végre hozzá kellene kezdeni a kormányprogramhoz, cselekedni most és mindenkiért, amíg nem késő.

Nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 248 2003.11.11. 1:12  19-427

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! A Halász János képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék kapcsolódni, egy olyan módosító indítványról szólni és a kulturális kormányzat figyelmét felhívni, amit Ódor Ferenc képviselőtársammal együtt nyújtottunk be.

Úgy érzem, hogy ez a módosító indítvány túlnő egy választókerület partikuláris érdekein, ugyanis egy olyan nemzeti kegyhelyről van szó, ahová évente sok százezer honfitársunk is elzarándokol. II. Rákóczi Ferenc szülőhelye az a borsi kastély, amely a mai szlovákiai területen, a Bodrogközben fekszik. Nos, ez a kastély igen-igen leromlott állapotban van. Ez különösen 2003-ban szembetűnő, amikor a Rákóczi-szabadságharcról emlékeztünk és emlékezünk. Véleményem szerint az Országgyűlés és a kormány erkölcsi kötelezettségének tenne eleget, ha a 2004-es költségvetésben mintegy 150 millió forintot biztosítana, hogy a korábban a polgári kormány által megkezdett részleges felújítás tovább folytatódjon. Úgy érzem, hogy ez különösen ebben az évben, a Rákóczi-évben mindannyiunk erkölcsi kötelessége lenne.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 289 2004.02.16. 9:52  260-302

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Régóta várjuk, hogy az új bortörvény végre a tisztelt Ház asztalára kerüljön. Várják ezt a szőlőtermelésből élő kis- és nagytermelők, várják a borászok, és hadd tegyem hozzá, hogy várja a bort szeretők és a jó bort kedvelők immár hál' istennek jelentős tábora is.

Ez a törvény nemcsak az uniós csatlakozásunk miatt sürgető, hanem magunk miatt is, hogy a minőségi bortermelés feltételeit végre újraszabályozzuk, és pontosan lefektessük. Engedjék meg, hogy mint Tokaj-Hegyalja egyik választott képviselője, összefoglalva közvetítsem azokat a véleményeket, amelyek Hegyalján az új bortörvény kapcsán megfogalmazódtak az elmúlt közel két hónapban, különböző szakmai tanácskozásokon, fórumokon, éjszakába nyúlóan, leginkább a pincékben befejeződve.

Tisztelt Elnök Úr! Az új bortörvénnyel kapcsolatban Tokaj-Hegyalján sok vélemény, ha úgy tetszik, sok kritika fogalmazódott meg. Ezek közül csak egyetlenegyet szeretnék most az idő rövidségére tekintettel megemlíteni, a legfontosabbat, ami Tokaj-Hegyalja legféltettebb kincsével, az aszúborral, és hozzáteszem, a főborral kapcsolatos. Szeretném megjegyezni, hogy ez nemcsak érzelmi vagy történelmi kérdés, hanem az egész borvidék jövőjét érintő, bizony gazdasági kategóriába tartozó probléma.

Mi Hegyalján azt szeretnénk, hogy az aszúbor és a főbor ne legyen önálló, bárki által használható borkategória, mint ahogyan ez az eredeti törvénytervezetben szerepel, hanem csak a tokaj-hegyaljai borkülönlegességek sorában nyerjenek besorolást, mert a tervezet eredeti formája, azt kell hogy mondjam, sérti Tokaj-Hegyalja termelőinek többségét. A borkategória mint borkülönlegesség továbbra is Tokaj-Hegyalja kizárólagos sajátja kell hogy maradjon, hiszen ha belegondolunk, technológiája itt alakult ki, minőségének védelme érdekében a törvényi rendelkezésen túl a borvidék hegyközségi tanácsának fenntartása további szabályozást és ellenőrzést is alkalmaz.

(21.00)

Tehát véleményünk szerint nem szabad megengedni, hogy a magyar borok zászlóshajójaként emlegetett borkülönlegesség azért váljon általános borkategóriává, mert mások pillanatnyi piaci érdekei esetleg így kívánják.

Tisztelt Elnök Úr! A tokaji név és az aszúbor mint önálló borkategória a fogyasztói köztudatban teljesen összeolvadt akár Magyarországon, akár külföldön. Ez pontosan olyan, mint mondjuk, ha Japánban azt mondom, hogy Magyarország, mindenkinek Puskás Öcsi jut az eszébe, vagy ha azt mondom, hogy tokaji, akkor mindenkinek a fejében nem a furmint, hárslevelű, hanem az aszú mint borkategória fogalmazódik meg. Tehát ez az összeolvadás olyan erős, hogy az aszú szó az emberek tudatában, mondhatjuk, földrajzi származásra utaló megjelölésként jelenik meg. Persze ez nem véletlen, hiszen Tokaj-Hegyalján az aszú szőlőbor kifejezés - ahogy előttem már a múltkori vitában Demeter képviselőtársam elmondta - már az 1570-es évektől használt fogalom, mint ahogyan a főbort is az 1500-as évek második felétől találjuk a forrásokban. Egyébként megtévesztő, mert ez utóbbinak a használata időközben elhalványult, különösen akkor, amikor a 19. század húszas éveiben megjelent a lengyelek által használt szamorodni kifejezés. Tehát ez háttérbe szorította a főbor elnevezését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Persze az igaz, hogy a magyar törvénykezésben megtalálható egy időben az aszú mint önállóan használható borkategória, gondolok itt a '24-es, a '36-os vagy az '59-es törvényekre. Ugyanakkor ezekben az időszakokban mégsem vált ezen területeken meghatározó borféleséggé. Ezt az is alátámasztja, hogy nem hallottunk jelentős hazai és nemzetközi versenyeken elért eredményeikről, vagy ha megnézzük most például a móri pincéket, nincsenek olyan muzeális borkészleteik, mint akár Hegyalján vannak.

Az a kérdés tehát, hogy akkor érdemes-e egy ritkán előállítható, néhány hektoliternyi mennyiség miatt önálló borkategóriát létrehozni úgy, hogy ezzel megzavarjuk a fogyasztót, és esetlegesen veszélybe sodorhatjuk a nemzetközi versenyeken is helytálló zászlósborunkat, az igazi hungarikumot, a tokaji aszút. Mi úgy véljük Hegyalján, hogy a különleges minőségű borokon belül számos elnevezés között választhatnak azok a borvidékek, ahol magasabb minőség előállítására törekednek, például ilyen a kései szüret, a válogatott termésből szüretelt vagy a töppedt szőlőből készült bor vagy a jégbor, de mondhatnám például a szuperior vagy a rezerv elnevezéseket is.

A most előttünk lévő bortörvénytervezetben, ha az aszú mindenki által használható, általános borkategória lenne, akkor a tokaji aszúborok készítésének előírásainál és ellenőrzésénél enyhébb követelményeket támasztanánk az aszúborokkal szemben. Viszont ezek a termelők a tokaji aszúval versenyző borokat vinnék piacra, a tokaji aszúról a fogyasztókban kialakult pozitív képre alapozva és az erre felépített stratégiával. Ez az érintett tokaji borkülönlegességeknek bizony igen jelentős piaci zavarokat okozhatna, miközben a fogyasztók megtévesztését tennék lehetővé.

Még egy apró, de nem elhanyagolható érvet hadd említsek. Jól tudjuk, hogy most folyik a szlovák-magyar tokajinak a kérdése, és talán már látjuk az alagút végét. Meggyőződésem, hogy ha az eredeti formában szerepel az általam elmondott aszú és a főbor, akkor ez esetlegesen veszélyeztetheti a megállapodás sikerét. Tudniillik az alapállás az, hogy csak az úgynevezett történelmi tokaj-hegyaljai területeket ismerjük el, és hogy tiltsuk meg a ma már 907 hektárra kibővített szlovák tokaji részen, hogy a három községhatáron kívül is készítsenek tokaji borokat. Tehát ezen logika mentén haladva, ha Magyarországon általános borkategóriává tesszük az aszúbort, akkor ez Szlovákiának nagyon jó érve vagy precedense lehet arra vonatkozóan, hogy ezentúl készülhet aszú, mondjuk, Csörgőn, Bárin vagy egyéb más területeken. Úgy gondoljuk tehát, hogy a szlovák tokaji vita közepette és az európai uniós csatlakozásunk közepén ebben a magas minőségi kategóriában a borkülönlegességünk védelme érdekében inkább szigorítani kellene a szabályozást, nem pedig enyhíteni.

Tisztelt Elnök Úr! Egyébként a tokaj-hegyaljai borvidék az elmúlt években is nagyon sokat tett annak érdekében, hogy a tokaji borok és ezen belül különösen a magas minőségű aszúborok végre visszanyerjék méltó hírüket a hazai és a nemzetközi piacokon. Nem kis erőfeszítés ez. Azt hiszem, elég, ha csak a nemrég felállított helyi érzékszervi borminősítés megszervezésére utalok, vagy azokra az aranyérmekre, amelyeket 1991-92 óta sorra nyernek nemcsak a nagy multinacionális cégek, hanem az egyéni bortermelők is. Nos, ez annak ellenére így van, hogy időnként a térség szereplői között különböző vitákról lehet hallani. Elég nehéz tehát a borvidéken belül is kialakítani egy egységes ellenőrzési és felügyeleti rendszert. Gondoljuk bele, hogy milyen következményekkel járna akkor egy általános kiterjesztés lehetősége!

Tisztelt Képviselőtársaim! A bikavért a bortörvénytervezet - egyébként szerintem is nagyon helyesen - csak két borvidékünkön engedi készíteni, a szekszárdin és az egrin. Ennek is egyébként az az oka, hogy a hagyományai e két borvidéken alakultak ki. Arról lehet persze vitatkozni, hogy először Szekszárdon vagy először talán Egerben - e fogalom ezekhez a borvidékekhez kötődik. Tehát így számunkra a bortörvény első tervezetének az olvasatakor érthetetlen volt, hogy a tokaji borvidékhez legalább így, vagy talán megkockáztatom azt a kijelentést, hogy még szorosabban kötődő aszúbort és főbort pedig általánosan használható kategóriává akarja tenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én remélem, hogy a holnapi négypárti megállapodás tartalmazza az általam felvetett probléma megoldását, és bizakodással nézünk elé, hogy valóban konszenzussal lehet meghozni ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 199 2004.03.01. 1:55  196-208

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő H/8548. országgyűlési határozati javaslatot az európai integrációs ügyek bizottsága az elmúlt heti, február 24-ei ülésén megtárgyalta, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

E napirend tárgyalásánál nem volt különösebb vita a kormánypártiak és az ellenzékiek között. Nemcsak azért, mert egy, már korábban aláírt nemzetközi szerződésről van szó, hanem egy olyan megállapodás teljesítéséről, amelynek az EGT 128. cikke alapján Magyarország május 1-jei európai uniós tagságával egy időben kell teljesülnie.

Megjegyzem, hogy amikor 1992-ben létrehozták az európai gazdasági térséget, az alapítók úgy gondolták, hogy ezzel a szervezettel kvázi lelassítják az EFTA-országok majdani uniós tagságát. Úgy gondolták, hogy az EGT az Unió előszobája lesz, mint ahogy az történt például Ausztria vagy Finnország esetében. Hála istennek, Magyarország már túl van ezen az előszobán, és így a május 1-jével kezdődő uniós tagságunkkal együtt leszünk a tagjai az európai gazdasági térségnek. Tehát ha jól megnézzük, tisztelt Ház, ez egyfajta automatizmus is. Viszont kiemelem, hogy a tagsággal bizonyos plusztámogatásokra lehet szert tenni: amint a külügyminiszter úr is említette, a norvég kormány jóvoltából a tíz csatlakozó ország, jelen esetben Magyarország, öt éven keresztül 135 millió euró többletforráshoz jut.

Tisztelt Ház! Bizottságunk tehát ajánlja a tisztelt Háznak, hogy fogadja el ezt a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 36 2004.03.30. 10:12  21-41

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Tisztelt Nagykövet Urak, Hölgyek! A történelemben vannak olyan lehetőségek, amelyek nem térnek többé vissza. Ilyen kegyelmi esélyt kínál most a történelem Európa újraegyesítésére - fogalmazott Mádl Ferenc köztársasági elnök úr a napokban megjelent Robert Schumann “Európáértö című reprint könyve előszavában.

Úgy vélem, hogy a köztársasági elnök úrnak az előbb idézett szavai nagyon is ide illenek a most tárgyalt napirendi ponthoz, mert úgy vélem, itt és most a történelem ilyen lehetőséget kínál, amikor a tisztelt Ház az Európai Unió és a 10 tagjelölt ország, köztük Magyarország csatlakozásáról szóló szerződést hirdeti ki, azaz emeli törvénnyé.

Tisztelt Elnök Úr! Régóta várjuk ezt a pillanatot. Ha jól körülnézek, vagyunk itt páran a teremben, akik kezdettől fogva figyelemmel kísérhettük a csatlakozás folyamatát, amelynek - ahogy külügyminiszter úr is említette - a kezdőpontja a társulási szerződés '91. decemberi aláírása volt, a végpontja pedig a 2002-es decemberi koppenhágai csúcs, amikor lezárultak a tárgyalások. Ha jól belegondolok, micsoda tizenegy év volt ez! Még felsorolni is sok, hogy ezalatt az évtized alatt mennyi mindenen mentünk keresztül. Bizony, voltak kőkemény alkuk, pattanásig feszült várakozások és pergő események, hogy a fejünket is alig tudtuk kapkodni. És remények, csalódások, sikerek és kudarcok. És ígéretekből is kaptunk eleget ebben az évtizedben, de sokszor láttuk úgy, mint Hanna Suchocka nyilatkozta egykor, hogy mindig öt évre van tőlünk a csatlakozás.

Hála istennek mindez már a múlté. Alea iacta est, a kocka el van vetve - nyilatkozta egyik felelős politikusunk a koppenhágai csúcs után. De azokat az eredményeket szemlélve volt, aki ezt kiegészítette, és azt mondta: a kocka el van gurulva. A tárgyalások tehát befejeződtek. Azon ma már nem érdemes keseregni, hogy mi lett volna, ha. Ugyanakkor az azóta megjelent győzelmi jelentésekkel sem tudnak mit kezdeni a gazdasági élet, különösen a mezőgazdaság szereplői, lásd a tavaszi gazdatüntetést. Egyébként a gyakorlat május 1-je után úgyis megmutatja, hogy mit érnek ezek a koppenhágai kvóták és százalékok.

Tisztelt Elnök Úr! De zárjuk le a múltat, és nézzük a jelent, illetve a jövőt, a feladatokat! Ma sajnos, másfél év távlatából is még mindig arra van szüksége a magyar társadalomnak, hogy kertelés nélkül és őszintén ejtsünk szót arról, hogy mi lesz május 1-je után, ahogy Gurmai Zita képviselő asszony is említette, mert az egyszerű embereket ez érdekli. Arról kell szót ejteni, hogy milyen esélyei, milyen lehetőségei lesznek a magyar polgároknak, minduntalan, akkor, ha vállalkozók, akkor, ha vidéken élnek, akkor, ha mezőgazdasági termelők, ha munkanélküli fiatalok, nem sorolom tovább.

Úgy tűnik számomra, hogy a kormány a Koppenhága óta eltelt másfél év során nem igazán tudott élni a történelem kínálta lehetőséggel, hogy a polgárokat őszintén tájékoztassa. Mert sajnos ezek a kérdések, ezek a szorongások másfél év után is ott élnek az emberek mindennapjaiban. Csak amikor szóba kerülnek az uniós csatlakozások, vagy elég, ha valaki odamegy egy ügynökséghez, és hozzákezd egy pályázati űrlap kitöltéséhez, amikor szembesül az 50 százalékos önerővel, az előfinanszírozás nehézségeivel vagy az áfával, vagy a jelzálog problémáival... - nem sorolom tovább. Vajon ők mit gondolnak az európai uniós csatlakozásról? Vajon ők sikerként élik meg a csatlakozást?

Úgy érzem, a kormány számára a népszavazást megelőzően volt egy lehetőség a közalapítványon keresztül az őszinte párbeszédre. Sajnos azonban a dialógus helyett monológot folytatott az emberekkel, és ez a fajta egyirányú kommunikáció azt üzente a polgároknak: ne kérdezz, ne gondolkozz, csak mondd az igent!

Tisztelt Elnök Úr! Úgy érzem, még mindig nem késő, hogy őszintén beszéljünk arról, hogy uniós tagságunk nemcsak előnyökkel jár. Mert csatlakozásunk szinte az élet minden területén újabb és újabb feltételeket hoz. Május 1-je után szinte nincs az életnek olyan pillanata, hogy ne találkoznánk olyan területekkel, ahol a csatlakozás egyértelműen előnyökkel jár, vagy éppenséggel egyértelmű hátrányokkal. Nem ünneprontásként, de hadd álljon itt egy csokorra való ezekből a problémákból, amit a közgazdászaink szedtek össze.

Közgazdászaink egyértelműen kimutatták, hogy a tagság együtt jár a fejlettebb országcsoport jogi, gazdasági, szabályozási környezetéhez való szigorúbb és gyorsított alkalmazkodással, a teljesítményi, versenyképességi követelmények növekedésével. A tagság nem csupán a nagy gazdasági térségben jelent igen erőteljes belső versenyt, hanem az Unió által különféle kedvezményekben részesített, a fejlődő országokból érkezett verseny következményeivel az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kell számolni. És azt sem árt tudnunk, hogy május 1-je után nem lesz lehetőség magyar teljesítményi deficiteket kiváltó különféle támogatások vagy kedvezmények nyújtására, vagy a szerkezetileg elavult, alacsony szakképzettségű és bérszínvonalú ipari, mezőgazdasági tevékenységek fenntartására.

Aligha kétséges, hogy a gyorsított alkalmazkodási és teljesítményi követelményeket nem fogja tudni mindenki teljesíteni. De nem lesz könnyű a szerény fejlesztési erőforrásokkal, hiányos piaci ismeretekkel rendelkező kis-, középvállalatok, mezőgazdasági kistermelők, szakképzetlen, betanított munkaerőcsoportok helyzete sem. Végül a változásokat nehezen felismerő, szegényebb önkormányzatok, a hátrányos helyzetű települések, városok már most növekvő gondokba ütközhetnek.

Nem múlik el Magyarországon konferencia anélkül, hogy közgazdászaink ne figyelmeztetnének: a tagság előnyei nem azonnal és korántsem minden gazdasági-társadalmi csoport számára jelentkeznek egyforma mértékben, és ez bizony potenciális feszültségforrás lesz. Egyik kiváló közgazdászunk egyenesen arra a következtetésre jutott - idézem -: az uniós csatlakozás esélyeit előreláthatóan kiaknázni tudó népesség aránya nagyobb mértékű támogatás hiányában, a Draskovics-csomag miatt is, 20-35 százalékra becsülhető.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek azok a félelmek, megválaszolatlan kérdések és a jövőbe vesző kételyek, amelyek Koppenhága után, még egy népszavazási kampány ellenére is, megmaradtak a polgárokban. Ezt felismerve még 2003 februárjában a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az Országgyűlés nagybizottságában javasolta, hogy a kormány készíttessen olyan hatástanulmányokat, amelyek a csatlakozás következményeit tárgyszerűen, érthetően megvilágítják, különösen azon társadalmi csoportok számára, amelyeket hátrányosan érint majd a csatlakozás.

(11.40)

Kértük, hogy a kormány mutassa be ezeket a terveket vagy programokat - sajnos mindez elmaradt.

Tisztelt Elnök Úr! Harminc évvel ezelőtt én még azt láttam az iskola falára kiírva, hogy “a tudás hatalomö. Ma már a gyermekeink laptoppal a hónuk alatt azzal jönnek haza az iskolából, hogy az információ az igazi hatalom. Ez a tanulói bölcsesség igaz az uniós csatlakozásra is. Meggyőződésem, hogy e kérdés mentén fog polarizálódni a magyar társadalom. Akik a csatlakozás során az őket érintő információk birtokába kerülnek, legyenek nyugdíjasok, vállalkozók vagy mezőgazdászok, nyertesei lesznek a csatlakozásnak. Akik pedig erre képtelenek, különböző okok miatt, azok könnyen a vesztesek között találják magukat. Azt hiszem, abban minden párt egyetért, hogy mi azt szeretnénk, ha minél több nyertese lenne Magyarország csatlakozásának. Az Unió akkor megoldás, ha mi is akarjuk - olvastam az egyik európai atyától. De hogy tudjuk ezt az akarást, ahhoz őszinte beszédre és őszinte információra van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy a csatlakozás történelmi lehetőség, ami a felelősséggel együtt kopogtat Magyarország ajtaján.

Köszönöm a türelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 28 2004.04.06. 11:21  15-33

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előttünk fekvő T/9588. számú törvényjavaslatról, ami a tisztelt Ház szempontjából fontos, ha nem a legfontosabb jogharmonizációs törvény, az általános vita e szakaszában az idő rövidsége miatt is csak néhány gondolatot mondjak el. Annál is inkább, mivel a frakciók vezérszónokai részletesen szóltak, miniszter úrral együtt, a törvényjavaslat lényegéről.

Tisztelt Elnök Asszony! Furcsa dolog ez az integráció, az európai uniós csatlakozásunk folyamata. Jól emlékszem, hogy az integráció első négy-öt évében még valami eurofória jellemezte az integrációs folyamatban részt vevő, akár kormányt, parlamentet, vagy akár a gazdasági élet szereplőit. Akkor még olyan távolinak tűnt a belépés dátuma, és mégis, milyen lelkesek voltunk.

Ma, amikor alig egy hónap választ el bennünket a tagságtól, furcsa mód azt tapasztaljuk, hogy minél közelebb vagyunk a belépés dátumához, annál inkább nagyobb a bizonytalanság a polgárokban, annál több a kérdés, annál több kétely fogalmazódik meg, mindazok ellenére, hogy az elmúlt év népszavazási kampányán túl vagyunk. Aki az uniós csatlakozások történetét, az egyes országok históriáját ismeri, talán azt is lehetne mondani, hogy ez egyfajta természetes folyamat, hiszen ezt láthattuk 1995-ben, miután Ausztria csatlakozott az Európai Unióhoz, hogy bizony, másfél év múlva a polgárok már nem kívánták az uniós csatlakozást.

(11.20)

De ebben a folyamatban számomra mégis az a legfurcsább, hogy mára már nemcsak a polgárok, hanem mintha a kormány is elbizonytalanodott volna az uniós ügyekben.

Tisztelt Elnök Asszony! Számomra ennek az elbizonytalanodásnak az első jele az volt az év elején, amikor a kormány mintha hirtelen ráébredt volna arra, hogy hoppá, már csak három hónap van a csatlakozásig. És bizony egyfajta kapkodás uralkodott el, különösen az egyes tárcák között. Rájöttek arra, hogy a jogharmonizációs jogalkotásban komoly lemaradást kell behozni. Így az év elejétől szinte nem telik el olyan hét, hogy a képviselői futárposta ne hozna valami újat, valami jogharmonizációs salátatörvényt a képviselők számára. S valljuk be őszintén, a képviselők alig győzik átrágni magukat ezeken a törvényeken, hiszen van olyan uniós harmonizációs salátatörvény, amely egyszerre negyven jogszabályt módosít.

Számunkra az a legfurcsább, hogy míg tehát a kormány egyfajta jogszabálytervezet-dömpinggel árasztja el a tisztelt Házat, hogy pótolja a lemaradást, nos, aközben szinte a leglényegesebb jogharmonizációs törvény tervezetét, amely a parlament és a kormány együttműködését szabályozná, csak igen megkésve, március végén volt hajlandó benyújtani az integrációs bizottság és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség unszolására. S azt is megkockáztatom, hogy inkább akadályozta a tisztelt Házat abban, hogy a négy parlamenti párt végre előrehaladjon ebben az ügyben.

Tisztelt Elnök Asszony! Az is elgondolkodtató és - nyugodtan mondhatom - ellentmondásos, hogy a miniszterelnök úr az év elején a nemzeti összefogás kampányába kezdett. Gondolok itt a közös európai parlamenti lista ötletére vagy a tegnap a bizottságunkban tárgyalt közös belépési nyilatkozat tervezetére. Eközben azonban elfelejtette, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy kifelejtette a nemzeti összefogás kampányából a leglényegesebbet: a parlamentet. Mert aki csak kicsit is átlátja a törvényalkotásnak az uniós csatlakozással történt megváltozását - amiről Vastagh Pál és Szájer József képviselőtársaim részletesen szóltak -, annak világosan látnia kell, hogy ha valahol van helye a nemzeti konszenzus megteremtésének az uniós ügyekben, akkor az itt van, a tisztelt Ház falai között, itt van a parlamentben, az európai integrációs ügyek bizottságának fórumán. És ha van ideje a nemzeti egyetértés, a közös magyar érdekek majdani brüsszeli megteremtésének, akkor az nem a távoli brüsszeli európai parlamenti időkre vonatkozik, hanem most van, még a csatlakozás, tehát május 1-je előtt. És ha valóban azt akarja a tisztelt kormány, hogy a polgárokat ne tartsa távol az európai ügyektől, azaz tegye érdekeltté őket mindabban, ami az uniós ügyekben történik itt, Magyarországon, akkor be kell látnia, hogy pontot kell tenni a parlament és a kormány viszonyát szabályozó törvényre. Mert nem a közös politikai megnyilatkozásoktól függ, hanem igenis ettől a törvénytől, hogy lesz-é összehangolt és hatékony magyar ügyek képviselete Brüsszelben. Mert ettől függ, hogy itthon lesz-é nyugvópont a belpolitikában az uniós ügyekben. S végül ettől függ az is, hogy a polgárok ne forduljanak el - úgy, mint például Ausztriában - a csatlakozás után Európától vagy az európai uniós ügyektől. Úgy hiszem, ez a kormánynak is és a parlamentnek is a felelőssége. De itt van a kiindulópontja e probléma megoldásának.

Tisztelt Elnök Asszony! Az európai ügyek parlamenti kezelése vagy szabályozása pontosan ilyen ügy, ilyen konszenzusos megteremtésre való kiváló téma. Ezért hangsúlyoztuk az elmúlt másfél évben, szinte nem volt olyan uniós fórum, ahol ne mondtuk volna el, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, de a polgárok számára sem elfogadható, hogy 2004. május 1-jén Magyarország úgy lépjen be az Európai Unióba, hogy nem szabályozzuk törvényben a kormány és a parlament együttműködését.

Egyébként az integrációs bizottság többször szerette volna kimozdítani a holtpontra jutott törvényjavaslatot. Legutóbb március 2-án hívtuk meg a négy parlamenti párt szakértő politikusát. Szeretném elmondani, abban mindnyájan egyetértettünk, hogy ezt a tervezetet nem rövid távra, nem egy kormánytól függően, hanem hosszú távra kell megteremteni, hiszen - ahogy Szent-Iványi képviselőtársam is elmondta - kormányok jönnek, kormányok mennek, pártok kormányra kerülnek vagy ellenzékbe, de egy biztos, hogy a parlament az parlament marad. Az elmúlt heti bizottsági ülésünkön már-már azt hittük, hogy végre eljutottunk ahhoz a konszenzushoz, amit a kormány is elfogad. De sajnos szomorúan kell megállapítanom, hogy nem így történt. És ahogy Szájer József képviselőtársam elmondta, tegnap a kormány és a négy párt megállapodása ismét megfeneklett. S mivel ez kétharmados szavazást igénylő törvény, a kormánynak végre be kellene látni, hogy szükség van a négy parlamenti párt támogatására. Tehát tényleg nem rajtunk múlott!

Tisztelt Elnök Asszony! Szeretném megismételni, számunkra először is alkotmányos kötelezettség, hogy május 1-jéig rendelkezzünk ezzel a törvénnyel. Ha a kormány továbbra is hezitál, akkor mi leszünk az egyetlen olyan csatlakozó ország, ahol még nem rendezték a parlament és a kormány viszonyát. Ez pedig bizony kihatással lesz a május 1-je, a csatlakozás utáni nemzeti érdekek hatékony képviseletének a menetére. És előállhat majd az a furcsa helyzet, hogy éppen Magyarország fogja úgy kezdeni az uniós pályafutását, hogy alapjaiban sérülnek a parlamenti demokrácia, vagy urambocsá! a parlamenti ellenőrzés korábbi vívmányai. Meggyőződésem, az ország nemzeti érdeke az, hogy a polgárok beleszólási lehetősége a brüsszeli vagy az uniós ügyekbe igenis az Országgyűlésen keresztül valósuljon meg, mégpedig az Országgyűlés integrációs bizottságán keresztül. Hogy a polgárok végre érzékelhessék az Unió egyik legfontosabb alapvívmányát vagy alappillérét, a szubszidiaritás fontosságát és hasznosságát, mert meggyőződésem szerint csak ezzel lehet csökkenteni az úgynevezett demokratikus deficitet, ami az egyszerű polgárok és Brüsszel között sajnos nagyon sok jelenlegi uniós tagországban is jelen van, és ami miatt nem mennek el a polgárok az európai uniós választásokra, mert azt mondják, hogy ja, Brüsszel, hát az olyan messze van.

Mi úgy szeretnénk kezdeni az uniós pályafutásunkat, hogy ezeket a hibákat korrigáljuk, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, mint amiket a már uniós tagországok korábban elkövettek. De ehhez szükséges lenne, hogy végre kijelöljük a törvényességnek azt az útját és módját, ami ennek a törvénynek az elfogadása.

Végül, ha nem rendezzük a kétharmados szavazást igénylő parlament-kormány viszonyát uniós ügyekben, akkor látnunk kell, hogy ellene megyünk annak az uniós jogalkotási folyamatnak, ahol a nemzeti parlamentek szerepe, a demokratikus parlamenti kontroll intézménye fokozatosan erősödik, ahogy azt az előttem szólók már elmondták. Ezt pedig sem a kormány, sem a politikai pártok nem tehetik meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 21 2004.05.10. 3:15  20-26

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A trianoni trauma végképpen a múlté lesz, ha csatlakozunk az Unióhoz - hangzott el gyakran az elmúlt hetek-hónapok kampánya során. Így gondolták ezt a Tokaj-Hegyalján élő szőlőtermelő polgárok is egészen a múlt szerdáig, amíg kézbe nem vették a napisajtót, ahol azt a meglepő hírt olvasták, hogy Németh Imre miniszter úr megállapodott a szlovák kollégájával, miszerint a magyar fél 220 hektár helyett 565 hektár szőlőterületet ismer el, hogy szlovák oldalon ennyi tartozik Magyarország első és egyetlen zárt, történelmi borvidékéhez.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is tudja, hogy május 1-je után a tokaj-hegyaljai szőlőterületet egyetlenegy centivel sem lehet növelni, csak más borvidék rovására. Ezért lepődtek meg Hegyalján, hogy a miniszter úr egy könnyed mozdulattal 345 hektár területet mintegy odaajándékozott a szlovákoknak.

Németh Imre miniszter úr rossz megállapodást kötött, mert figyelmen kívül hagyta a számokat. Az 1908-as bortörvényben pontosan rögzítették a termőterületeket - Hegyaljához akkor 4200 hektár tartozott, amiből 1920-ban 178 hektárt elcsatoltak Szlovákiához, ami tehát az egész borvidék 4 százalékát tette ki.

Nyolcvanöt év természetes növekedése után Tokaj-Hegyalján jelenleg 5500 hektár szőlőterület található. Ezen számítás szerint ennek 4 százaléka, vagyis 220 hektár tartozhatna szlovák részen a borvidékhez.

 

(14.10)

Miniszter úr azért is rossz megállapodást kötött, mert figyelmen kívül hagyta azoknak a szakértői bizottságoknak a véleményét, akik a helyszíni szemle során már többször megállapították az elmúlt időszakban, hogy a szlovákiai Kistoronya és Szőlőske határában a legeslegjobb indulattal is mintegy 300 hektár tekinthető tokajinak.

Államtitkár Úr! Ez már nem érzelmi, hanem nagyon is zsebbe vágó dolog. Önök elfelejtették képviselni a magyar szőlő- és bortermelők érdekeit. Ugyanis az állandó piaci zavarokkal küszködő hegyaljai termelők és cégek helyzetét az uniós és a világpiacon ez a plusz 3 millió liter szlovák tokaji fogja megkeseríteni.

Államtitkár Úr! A tárgyalások előtt miért nem kérdezték meg a hegyaljai termelőket – mondjuk, Árvay Jánost vagy Sepsy Istvánt, az év borászait - vagy a hegyközségi tanács képviselőit? Miért kötöttek egyoldalú megállapodást? Hiszen miniszter úr egyrészről elfogadta a szlovák fél túlzó igényét, miközben ők csak ígérték, hogy majd módosítják a szlovák bortörvényt meg a minőség- és eredetvédelmet, amivel már annyi bajunk volt az elmúlt évtizedek során.

Államtitkár Úr! 1920-ban Hegyaljától 178 hektárt csatoltak el. Most az uniós csatlakozásunkkor úgy érzik a hegyaljaiak, hogy ezt megtoldották 345 hektárral.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 25 2004.05.10. 1:16  20-26

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltozás óta a hegyaljai termelők és a borászok valóban erejükön felül próbálják visszaszerezni a tokaji bor világhírnevét. Ehhez sajnos a szlovák fél nemhogy partner nem volt az elmúlt 15-20 évben, hanem folyamatosan rontotta a tokaji bor hitelét.

Államtitkár Úr! Az önök megállapodásában továbbra sem látjuk a garanciáját a szlovák tokaji minőség- és eredetvédelmének. Ugyanis, mint tudja, míg a Hegyalján furmint, hárs és muskotályos a megengedett szőlőtelepítés, addig Szlovákiában valahogy úgy van, hogy egy tőke furmint, egy tőke rizling, egy tőke szürkebarát. Hogyan lesz ebből minőségi tokaji bor?

Végül abban sem bízunk, hogy a szlovák parlament majd harmonizálja a bortörvényt, ahogy Simon Zsolt ígérte, hiszen éppen egy hónapja nyilatkozta a pozsonyi parlamentben, hogy a magyar bortörvény soha nem fog bekerülni a szlovák bortörvénybe.

Államtitkár Úr! Ön garanciák nélkül hitelt ad a szomszédainknak? Én nem. Nem tudom elfogadni válaszát. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 62 2004.05.12. 7:07  1-103

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 decemberében, Koppenhágában lezárultak a tárgyalások. A sors úgy hozta, hogy a tíz csatlakozó ország, köztük hazánk is még kapott közel másfél esztendő kegyelmi időt a felkészülésre, ami lehetőséget kínált minden kormánynak, hogy minél jobb helyzetbe hozza nemcsak a vállalkozóit, hanem a saját polgárait is. A népszavazás mindannyiuk számára kemény megmérettetést és próbatételt jelentett, egyrészt a saját siker érdekében, másrészt pedig Brüsszelnek is bizonyítandó, hogy jól mennek a dolgok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszünk, 2003 kora tavaszán a Medgyessy-kabinet azt ígérte, hogy ennek érdekében mindent meg is fog tenni. Már csak azért is, hogy kvázi bizonyítsa, csak az ellenzék elégedetlen a Koppenhágában elért eredményekkel. Az első lépés jól sikerült, amikor is a kormány a tájékoztatásra létrehozott közalapítványt közel 3 milliárd forinttal feltöltötte. A második fázis is igen energikusra sikeredett, amikor a kormány népszavazási kampányba kezdett. Mindnyájan tapasztaltuk, hogy ez a kampány furcsára sikeredett, hiszen párbeszéd helyett egyfajta monológot folytatott. A cél az igen szavazatok megszerzése volt, és nem a tájékoztatás. Ez a fajta kommunikáció azt üzente a polgároknak, hogy ne kérdezz, ne gondolkozz, csak mondd az igent, és a többit bízd ránk. A harmadik szakasz a népszavazás után már meglehetősen csendesre sikeredett, csak egy-egy, úgymond, uniós ügyekben tájékozatlan gazdákból álló tüntetés zavarta meg a kormány magabiztosságát.

Itt vagyunk az Unióban, tisztelt képviselőtársaim. Ami a tájékoztatást illeti, két év után is tele vagyunk azokkal a kételyekkel, kérdésekkel és bizonytalanságokkal, amiben voltunk. Úgy tűnik, hogy a kormány a Koppenhága utáni felzárkózási lendületet - ellentétben például Szlovákiával, Szlovéniával - nem tudta igazán fölvenni. Így eshetett meg, hogy az áprilisi népszavazáson a tíz csatlakozó ország közül az utolsó helyen végeztünk. Az egyoldalú tájékoztatás okozta hátrányokat sajnos nem vette figyelembe a kormány. Nem tudta kihasználni a történelmi lehetőséget, hogy a polgárokat őszintén kell tájékoztatni az Unióról, előnyeiről és hátrányairól egyaránt. Mert akikben esetleg kétségek fogalmazódtak meg, aki kérdezett, aki bizonytalan volt, azt sokszor bizony ebben a kampányban Európa-ellenesnek nevezték. De hagyjuk a múltat és foglalkozzunk a jövővel!

(12.50)

Tisztelt Ház! Másfél év távlatából is még mindig arra van a legnagyobb szüksége a magyar társadalomnak, hogy őszintén beszéljünk - most már uniós tagként - arról, hogy milyen lehetőségeik vannak a magyar polgároknak, és nemcsak azoknak, akik kisvállalkozók vagy mezőgazdasági termelők, hanem akkor is, ha éppen vidéken élnek, ha munkanélküliek, ha éppen munkát kereső roma kisebbségi vagy pályakezdő fiatal. Tanulságos az, hogy kétéves működés után maga a Kommunikációs Közalapítvány elnöke a következőt állapította meg: még mindig nagy a káosz a lakosság körében az európai uniós csatlakozás utáni mindennapokat illetően. És sajnos ezt mutatják a közvélemény-kutatások is. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség éppen ezért mutatja be azt a tíz pontot, amiről Szájer képviselőtársam beszélt. Többek között azt kéri, hogy a kormány vegye komolyan az uniós tagságról való tájékoztatást, adjon reális képet, mert higgyék el, képviselőtársaim, nem az ellenzék, hanem éppen az egyoldalú, a hiányos tájékoztatás az, ami szorongást, félelmet és téves információt gerjeszt a magyar társadalomban. Úgy vélem, hogy ez senkinek sem az érdeke.

Tisztelt Elnök Úr! A tájékoztatás különösen azok számára fontos, akiket, valljuk be őszintén, hátrányosan érint az uniós csatlakozás, mert vannak ilyenek is. Mert ha a kormány tényleg azt szeretné, hogy minél többen legyenek haszonélvezői, kiaknázói az Európai Uniónak, akkor éppen ezekkel a társadalmi rétegekkel is kiemelten kell foglalkozni, mert azt őszintén látnunk kell, hogy az Unióban a gyorsított alkalmazkodási és teljesítményi követelményeket nem fogja mindenki egyformán teljesíteni. Most már látszik, hogy nem lesz könnyű a szerény erőforrásokkal és piaci ismeretekkel nem rendelkező vállalkozók, mezőgazdasági termelők, szakképzetlen betanított munkaerőcsoportok helyzete sem, és nem sorolom tovább. Aztán a vidéki szegényebb önkormányzatok, a hátrányos helyzetű települések, ahol nemhogy fejlesztésre, de még a kötelező feladatok ellátására sem futja - fogalmazott éppen egy megyei közgyűlés szocialista elnöke. Csatlakozás alulnézetből: így is lehetne fogalmazni, követve az egyik napilapunk szalagcímét.

Arról van szó tehát, amit az egyik akadémikusunk így fogalmazott meg: az uniós csatlakozás esélyeit előreláthatóan kiaknázni tudó népesség aránya 25-35 százalékra becsülendő. Nos, hát itt érhető tetten a kormány felelőssége! Vajon a többi, 60 százaléka a magyar lakosságnak mikor lesz majd élvezője az Uniónak, mikor érzi majd azt, hogy ő is élvezője lesz ennek? A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség éppen ezért hangoztatta már 2003 februárjában az Országgyűlés nagybizottságában, hogy a kormány készítsen hatástanulmányokat, amelyek éppen a csatlakozás következményeit veszik számba, vagyis azokat, akiket hátrányosan érint a csatlakozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezte-e már őket valaki, hogy vajon ők mit gondolnak az európai uniós csatlakozásról? Pitti Zoltán az egyik frissen megjelent tanulmányában arra figyelmeztet: a csatlakozás esélye nagyobb mértékben függ a belső támogatottságtól. Ha továbbra is másodlagos szempontnak tekinti a társadalom a belső integrációnak a szükségességét, akkor a csatlakozás sokáig elhúzódhat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség éppen ezért mutatta be a tíz pontját, többek között kérve a kormányt, kerüljön végre nyilvánosságra, kik lesznek azok, akiket a csatlakozás hátrányosan érint; a kormány ne titkolja tovább az ezzel kapcsolatos elemzéseit, dolgozzon ki intézkedéscsomagot a reménytelenül leszakadók megsegítésére; a szövetség nemzeti petíciójában foglaltaknak megfelelően legyen partner a problémák orvoslásában - azt hiszem, ez mindnyájunknak érdeke.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 74 2004.05.24. 1:13  69-75

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Talán ön is hallott arról a régi slágerről, amit Karády Katalin a negyvenes évek elején a háborús időben búgó hangon énekelt a rádióban: “Muszkaföldön lassan jár a posta.ö (Podolák György: De szép volt!) Azóta, hála istennek, már nincs háború, nagyot változott a világ, Magyarország tagja lett az Európai Uniónak. De paradox módon 60 év elmúltával is a kistelepülésen élők, akár Borsodban, akár Abaújban vagy Zemplénben - különösen az idősebbek - gyakran dúdolják ezt a Karády-slágert egy kis szövegváltoztatással: vidéken lassan jár a posta. Lassan már ott fogunk tartani, hogy a házi körorvos fogja végighordani a leveleket.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kistelepülések postáinak bezárása egy nagyon rossz üzenet volt a vidék Magyarországának: nincs szükség rátok. A vidéken élőktől önök elvettek valamit; nemcsak a postahivatalokat, hanem az esélyegyenlőséget, pontosan azoktól, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezért nem tudjuk elfogadni válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 111 2004.09.27. 1:53  110-117

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Bár sajnálom, hogy a külügyminiszter úr nincs jelen, neki szerettem volna feltenni a kérdést.

Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország ez év májusában az Európai Unió tagja lett, és ez egy sor változást hozott a magyar politikai életben. Bizonyára az ön figyelmét sem kerülte el, hogy az Országgyûlés és a kormány kapcsolata is megváltozott, miszerint külön törvény szabályozza az európai uniós ügyekben történő együttműködésüket. Ennek értelmében a kormánynak május 1-jétől napi rendszerességgel kellene tájékoztatást adnia a parlamentnek, illetve integrációs bizottságának, különös tekintettel az Európai Unióban születő jogszabályokra vonatkozóan.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a taggá válásunk óta eltelt öt hónap alatt a Külügyminisztérium ennek a törvénynek a végrehajtását egyszerűen bojkottálja, de továbbmegyek: a már említett törvény azt is lehetővé teszi, hogy az Országgyûlés integrációs bizottsága Kovács Lászlót mint az Európai Bizottságba delegált biztosjelöltet hallgassa meg. Éppen ezért bizottságunk elnöke levélben kereste meg Kovács Lászlót, hogy az integrációs bizottság meg kívánja hallgatni. Nos, erre a hivatalos megkeresésre mind a mai napig nem kaptunk választ, csak annyit üzent Kovács László úr, hogy az európai parlamenti meghallgatása előtt nem ér rá megjelenni a bizottságunk előtt.

Államtitkár Úr! Nemcsak a Külügyminisztérium, hanem Kovács László sem tesz eleget az alkotmányban, a törvényben és a Házszabályban rögzített kötelezettségnek. Ha az itthoni kötelezettségeinek nem tud eleget tenni, akkor hogyan fogja majd ellátni az uniós tisztségét? Kérdezem az államtitkár urat: vajon alkalmas-e Kovács László e fontos uniós tiszt betöltésére?

Várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 115 2004.09.27. 1:05  110-117

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Meghallgatás és meghallgatás között nagy különbség van, már ami az időintervallumot jelenti. Maga az a tény, hogy a Magyar Országgyûlés integrációs bizottsága Kovács Lászlót mint biztosjelöltet még az európai parlamenti meghallgatása, mondhatni, kinevezése előtt szerette volna meghallgatni, két fontos üzenetet tartalmazott volna. Az egyik, hogy a választópolgárok érezzék a választott képviselőjükön keresztül, akik történetesen az integrációs bizottságban ülnek, van és lehet beleszólásuk az európai ügyekbe.

Államtitkár Úr! Látván Kovács László úr magatartását, ne csodálkozzon azon a magatartáson, amit a magyar állampolgárok tanúsítanak például az európai parlamenti választások alatt, hogy elfordulnak az uniós ügyektől, mondván, úgyis minden a fejünk felett történik, akkor mi beleszólásunk lehet.

A másik dolog pedig: az európai közvélemény is láthatta volna, hogy Magyarországon jól működik a parlamenti demokrácia.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 294 2004.09.29. 6:01  1-321

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondban lehet az a kormány, melynek programjában írd és mondd, összesen nyolc mondatot olvashatunk abban a fejezetben, ami az Európai Unióval kapcsolatos terveiről szól. Az is jellemző, hogy ezt a keveset is egy olyan mondattal kezdi a programíró, ami az ellenzék európai parlamenti választási kampányának egyik szlogenje volt: “Magyarország a hazánk, Európa az otthonunkö. Ez is mutatja, hogy a kormányprogram egyik leggyengébb láncszeme az “Európai köztársaságö cím alatti szövegrész, ami bizony csak általánosságokra korlátozódik.

Így nem arról kell most beszélnem, ami benne van ebben a programban, hanem ami nincs benne, mert fontos lenne a jó uniós szereplésünk szempontjából. A kormányprogram ugyanis mélyen hallgat arról, hogy melyek Magyarország alapvető érdekei, prioritásai az Unió új tagjaként. Abban közöttünk nincs vita, hogy az Unióban a lehetőség valóban adott sorsunk formálására, csak az nem világos, hogy milyen sorsot szánunk magunknak az Unióban. A kormányprogramnak tartalmaznia kellett volna számos, Európai Unióval kapcsolatos, konkrét témát.

Én úgy képzelem, hogy egy új európai uniós tagország kormányprogramja olyan, mint egy jó bedekker, mint egy jó útikalauz, aminek európai uniós fejezete kell hogy eligazítson bennünket, hogy az Unió útvesztőiben pontosan merre kell haladnia az országnak, hogy elérjük céljainkat. Sajnos, ezt nem teszi ez a program, mint ahogy arról sem mond semmit, hogy az uniós politikák küszöbön álló reformjakor mi lesz az álláspontunk, például, ha változik a kohéziós vagy a strukturális politika, pedig ettől nagyon-nagyon sok minden függ 2007 után. Az már csak apró megjegyzés, hogy említésre méltó témák lehetettek volna még Magyarország helye a 2007 utáni elnökségi beosztásban, vagy az Unió Határőrizeti Ügynöksége budapesti székhelyű felállítása, vagy például a magyar munkaerő külföldi munkavállalásával kapcsolatos korlátozások megszüntetése.

Tisztelt Elnök Úr! Most beszéljünk arról egy keveset, ami benne van ebben a rövidke fejezetben! Ez a program azt mondja, hogy folytatni kívánja elődje érdekérvényesítő képességét. A program a nemzeti értékek hatékony érvényesítéséről beszél, de arról már nem szól, hogy hogyan, hogy milyen módon tegyük ezt, pedig a polgárokat az érdekelné, amiről egy szó sem esik, azaz, hogy a régi-új szocialista kormány milyen lépéseket tervez Magyarország Unión belüli egyenrangúsításának érdekében, egyszerűbben fogalmazva: hogyan kívánja felszámolni a koppenhágai csomag számunkra hátrányos megkülönböztetéseit?

Nem tudom, tudja-e a miniszterelnök-jelölt úr, hogy nincs túl sok oka a kormánynak büszkének lenni uniós teljesítményére, elemzők szerint ugyanis Magyarország még a megfigyelői időszakban felemás teljesítményt nyújtott. Csak néhány példát idézek, ami a sajtóban is megjelent: a sok millióba kerülő gyógyszer-törzskönyvezési ügyet, a 2004-es uniós költségvetés tárgyalását, illetve az uniós finanszírozású összeurópai közlekedési útvonalak kijelölését.

Mondjuk ki nyíltan: a kormány képviselője az Unió fő döntéshozatali szervezetében, a Tanácsban a magyar érdekek azonosítására is képtelen volt, nemhogy ki tudott volna állni mellette. Vagy Gyurcsány Ferenc szerint minden rendben van azzal, hogy például a magyar gazda minden 100 euró helyett csak - jó esetben - 55-öt kap idén, jövőre is csak maximum 60-at? Azt hiszem, hogy ezt az érdekérvényesítést nem érdemes folytatni. Ugyanakkor az érdekérvényesítés hazai meghatározó formája az, hogy Magyarország mennyi támogatást tud lehívni az uniós alapokból. A programban egyetlen konkrétumról olvashatunk, ami úgy szól, hogy a felzárkózáshoz 2007 után is biztosítani kell az uniós forrásokat. De hogyan? És mit kezdjünk ezekkel? Erről szintén nem szól a program, pedig egyes pénzügyi előrejelzések szerint az idén Magyarország a 150 milliárdos befizetési kötelezettségéhez képest nem tud ekkora összeget lehívni a polgárok számára, vagyis 2004-ben több pénzt fizethetünk be, mint amit kapunk.

 

(18.50)

Miniszterelnök-jelölt úr, vajon mit gondolnak azok a pályázók erről a lendületes uniós politikáról, akik pályázatai már közel fél éve állnak sorban? Ahogyan a Népszabadság szalagcíme fogalmazta: “Tízezer pályázat közül hét szerződésö. És mit szólnak a hatékony érdekérvényesítéshez azok, akik már elkezdték azt a beruházást, amelyhez uniós forrásokat pályáztak, de rá kellett jönniük, hogy jobban jártak volna, ha banki hitelt vesznek fel, mint hogy most várhatnak a pénzükre, ki tudja, meddig? Bizony, baj van a Nemzeti Fejlesztési Tervvel, és az ezzel kapcsolatos európai terv sokak számára egy üres szlogen.

Egy dologban azonban igazat adhatunk a kormányprogramban elhangzottaknak, változásra van szükség, mégpedig egy olyan európai programra, amely világos európai vízióval és kemény érdekérvényesítő programmal rendelkezik. Sajnos, ez kimaradt a programból.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 28 2004.10.05. 14:30  17-59

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! “Egy egyezmény többé-kevésbé konszenzuson alapul, amit a kormányok tárgyalás útján érnek el. Egy alkotmány viszont egy közösség közös értékeinek és célkitűzéseinek a kifejeződése, ezért egy alkotmány megalapozhatja a népek uniójának legitimitását.ö Mádl Ferenc köztársasági elnök úr idézett szavai jól jellemzik a születendő európai alkotmányos szerződés történelmi léptékű jelentőségét, amiről itt előttem szóló képviselőtársaim is beszéltek. Annál is inkább, mivel az úgynevezett európai projekt több közelmúltbeli kudarca után - például amit az euró bevezetésének svéd elutasítása, aztán a stabilitási paktum válsága vagy az iraki konfliktus feletti megosztottság félreérthetetlenül jelzett -, most végre a sikeres szakaszába lépett a kontinens újraegyesítését követően. Igen, képviselőtársaim, mert az a tény, hogy a politikai uniónak alapot és teret nyitó szerződés, az alkotmány megszületése végre karnyújtásnyira van tőlünk, mert egy sikeres ratifikációs folyamat esetén az alkotmányos szerződés 2006. november 1-jével hatályba is léphet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jól tudjuk, hogy az alkotmány nem tartozik az izgalmas olvasmányok közé, azonban mégis célszerű egy kicsit jobban megismerkedni a kormányfők által most majd aláírandó és még megerősítésre váró európai alkotmánnyal, hiszen szándéka szerint meghatározatlan időre meghatározza Európa népeinek sorsát. Ezért érdemes hát megvizsgálni abból a szempontból is, hogy vajon tartalmazza-e a magyar érdekeket és azokat az értékeket, amelyeket még uniós tagságunk előtt szinte minden parlamenti párt megfogalmazott, és igyekezett az alkotmányt előkészítő Konventben - ahogy Vastagh Pál képviselőtársamtól hallottuk - markánsan képviselni.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről Szájer József a Magyar Országgyűlés delegáltjaként vett részt a már említett Konvent munkájában. Részben önállóan, részben pedig az Európai Néppárttal, valamint a magyar képviselőtársaival közösen közel kétszáz módosító indítványt, illetve javaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy ez a szerződés tükrözze a magyar nemzeti prioritásokat.

Tisztelt Elnök Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatja az Európai Unió alkotmányos szerződésének aláírását, ebben nincs vita. Azonban néhány megjegyzést feltétlenül szeretnék megosztani képviselőtársaimmal, mind az alkotmány szövegével, mind a kormány számára a felhatalmazás megadásáról szóló országgyűlési határozat tervezetével kapcsolatosan.

Fontos hangsúlyoznunk, előrelépésnek tekintjük, hogy az alkotmány I-2. cikke az Európai Unió értékei között szerepelteti a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. El kell ismerni, ez egy rendkívül pozitív dolog. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy az idézett alkotmány szövege bizony még távolról sem fedi le azt, ahogyan mi, magyarok a kisebbségi jogokat értelmezzük. Először is: az alkotmány nem definiálja, hogy milyen kisebbségekről is esik szó, tehát hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme az alkotmányos alapelve az Uniónak. Nos, ez volt az az ok, ami miatt a Fidesz négypárti egyeztetést kezdeményezett arról, hogy az alkotmányos szerződést tárgyaló kormányközi konferencia záróokmányához a magyar kormány is csatoljon egy egyoldalú nyilatkozatot, mint ahogyan jó néhány kormány valószínűleg él is majd ezzel a lehetőséggel.

A nyilatkozatnak, ennek a kötelező érvénnyel nem rendelkező, ugyanakkor számunkra - hadd mondjam azt, nemzeti önbecsülésünk számára - rendkívüli jelentőségű dokumentumnak két célja lenne. Az egyik annak egyértelmű megfogalmazása, illetve annak kifejezésre juttatása, hogy a mi értelmezésünk szerint ezen immár uniós alkotmányos alapelv alapján a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaikat közösen is gyakorolhatják az Európai Unióban. Tehát egyfajta cizellált megfogalmazással arra próbáltunk törekedni, hogy az alkotmány alatt lehessen érteni a kisebbségek közös joggyakorlásának a lehetőségét is.

A másik ok: annak pontosítása, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek pozitív megkülönböztetése nem ütközik a diszkrimináció általános tilalmára vonatkozó uniós jogszabályokba. Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. október 4-ei négypárti egyeztetésen a kormány képviselője jelezte, hogy valóban lenne mód egy ilyen egyoldalú nyilatkozat csatolására. A szöveggel kapcsolatban azonban egyelőre még nem sikerült dűlőre jutnunk. És itt Bársony András államtitkár úr előbb elhangzott szavai reménykeltők, hogy lesz eredménye ennek a tárgyalásnak.

Megjegyzem, hogy az ilyen egyoldalú nyilatkozat csatolása nem szokatlan dolog, nem valami magyar találmány lenne, mert az alkotmány befejező, negyedik részében is találhatók jegyzőkönyvek, amelyek az alkotmány szerves részét képezik. A több mint háromszáz oldalt kitevő jegyzőkönyvekre azonban érdemes egy pillantást vetni, az egyes országok ugyanis ezekben rögzítették, hogy mi az, ami nem vonatkozik rájuk az alkotmányból. E szempontból különösen érdekes például a “A dán pozícióö című jegyzőkönyv.

Az alkotmányt még kiegészítik a hozzá csatolt, de nem kötelező érvényű nyilatkozatok is. A közel kilencven oldalnyira rúgó nyilatkozatok részben az alkotmány egyes cikkelyeihez, főleg a második részhez, az alapvető jogok chartájához fűznek megjegyzéseket, illetve azokat magyarázzák, részben az egyes országok egyoldalú nyilatkozatait tartalmazzák, hogy például milyen esetben fogadják el az alkotmány egyes rendelkezéseit. Ez a két lehetőség számunkra már nem adatott meg, mert az alkotmány szövegét véglegesítették. Viszont a harmadik lehetőség számunkra még október 10-éig nyitva áll, hogy a kormányközi konferencia záróokmányához a magyar kormány egy egyoldalú nyilatkozatot csatol.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért fontos ez? A Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek meggyőződése, hogy ezt a lépést meg kell tennünk. Először is a magyar alkotmányból fakadó kötelességünk a határon túli magyarok érdekeinek a képviselete. Ezért véleményünk szerint, amennyiben a pontosítási lehetőséggel most nem kívánunk élni, akkor bizony ezen alkotmányos kötelezettségünket mulasztjuk talán el.

De van itt egy másik fontos dolog, mégpedig a magyar kormány következetessége. Emlékeztetem jelen lévő képviselőtársaimat, hogy 2003 októberében volt egy négypárti egyeztetés arról, hogy mi legyen a minimum az alkotmány szövegében a kisebbségekről. A kormány akkor azt mondta, hogy erőinket egyetlen cél elérésre kell koncentrálni - ahogy hallottuk Bársony András államtitkár úrtól -, hogy a kisebbségek kerüljenek be az alkotmány szövegébe. Ezért nem támogatott más javaslatot, és nem csatlakozhattunk például azon országokhoz, amelyek a keresztyénséget vagy Isten nevét akarták beemelni a preambulum szövegébe, az Unió gyökereiről szóló alkotmányrészbe. “Ugyanis volt egy hallgatólagos megegyezés a részt vevő országok körében - érvelt a 2003-as bizottsági ülésünkön a külügyminiszter úr -, hogy egy ország egy pluszkérdést vállaljon fel, ne többet, és azt képviselje, és nekünk a nemzeti és etnikai kisebbség ügye nagyon fontos. Tehát úgy döntöttünk, hogy azt fogjuk képviselni.ö - fogalmazott a külügyminiszter úr.

(10.30)

Mi ezt akkor tudomásul vettük, és egyetértettünk ezzel, bár azt nehéz szívvel fogadtuk például, hogy a keresztyénség kérdését nem forszírozta a kormány. De a kisebbségek ügye miatt beláttuk a kormány cselekvését. Most, hogy végre, bár nem az eredeti elképzeléseink szerint, de mégis csak belekerült az alkotmány szövegébe a kisebbségi formula, ezt a négypárti egyeztetésen mi is elfogadtuk. Éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy a kormány miért ódzkodik attól, hogy ezt az általa is fontosnak tartott egyetlen ügyet végigvigye a kormányközi konferencián.

Ezért szerintünk a kormánynak következetesnek kellene lennie, hiszen más országok is élhetnek a kormányközi konferencia záróokmányához való becsatolással. Ez a nyilatkozat egyoldalúan a saját értelmezésünk miatt másokat nem sért. Végül a Konventben, ha nem könnyen is, de úgy tudom, elfogadták, hogy a magyar kormány szószólója legyen - és lett is - a kisebbségi jogok védelmének.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mindenkori magyar kormányra bizony még sok feladat vár a kisebbségi jogok uniós elfogadtatása, értelmezése terén. Nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy mennyi idő alatt érhetjük el ezt az eredményt, hiszen mi ezt 1990-től kezdtük, amikor Magyarország tagja lett az Európa Tanácsnak. Képviselőink az Európai Parlamentben, jól tudom, vállalják a hosszú és fáradságos munkát, amely az ismeretek terjesztésével kezdődik, és reményeink szerint majd azzal végződik, hogy az Unió joganyagában egyértelműen megjelenik a nemzeti és etnikai kisebbségek közösségi jogainak védelme. Úgy tudom és úgy látom, hogy ez egy hosszú menetelés lesz.

A kormány az első, valóban döntő jelentőségű lépést ezen az úton megtette azzal, hogy az I-2. cikkbe belekerült ez a témakör. Ha azonban nem csatol egy ahhoz legalább hasonlatos nyilatkozatot, amiről szó volt a négypárti egyeztetésen, amit mi kezdeményeztünk, akkor talán elvétheti a második lépést. S kérdezem, hogy meg lehet-e tenni a harmadik lépést a második kihagyásával. Hogyan fér össze a második lépés elmaradása azzal, hogy a mostani kormány programjában például megjelenik az autonómia kifejezése? Kovács László az európai integrációs bizottságbeli meghallgatása során nem adott egyértelmű választ, hogy milyen konkrét lépések megtételével kíván a kormány elmozdulni az autonómia irányába.

Ha elmarad az egyoldalú nyilatkozat csatolása, akkor kételyeink esetleg megerősödhetnek azzal kapcsolatban, hogy mennyire következetesek a kormány autonómiával kapocslatos szándékai.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi témakörön túl második pontként még röviden ki kell térnem az alkotmány szerintünk másik fontos hiányosságára, ez pedig nem más, mint az, hogy a szövegből kimaradt a keresztyénségre való utalás. Pedig ez, tisztelt képviselőtársaim, nem hit vagy felekezeti hovatartozás kérdése. Egyszerűen történelmi tény, hogy Európa mai arculatának kialakulásában a keresztyénség döntő szerepet játszott. Az Európai Unió nem jött volna létre a keresztyénség eszméje nélkül, s mi, magyarok másmilyenek lennénk, ha lennénk egyáltalán a keresztyénség nélkül. Szomorú, hogy az Európai Unió nem gondolkodik egységesen a gyökereiről, és a kérdést aktuálpolitikai megfontolások tárgyává teszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az általunk beterjesztett módosító javaslattal jó szívvel ajánlja elfogadásra az Országgyűlésnek a H/11434. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 56 2004.10.05. 1:22  17-59

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Vastagh Pál képviselőtársam pontosan idézte a preambulumnak azt a mondatát, ami hivatkozik az európai gyökerekre. Félreértés ne essék, mi örülünk annak, hogy a gyökerek megemlítése közé bekerült a humanizmus. Fontos európai gyökérnek látjuk, akár ha Európa kultúráját vagy gazdaságát tekintem. Azonban mi mégiscsak jobban örültünk volna, ha a keresztyénséget említi meg ez a preambulum, hiszen a keresztyénség mégiscsak több, tágabb fogalom ilyen értelemben, amelyik meghatározta nemcsak 500 éve, hanem 2000 éve a kontinens történelmét, beleértve a gazdaságát, a kultúráját, az épített örökséget.

Mi megértjük azt, hogy vannak országok és képviselők, akiknek az érzékenységét esetleg sérti, mert más vallási felekezetek is élnek Európában, egyre nagyobb számban, de történészként is azt kell mondanom, hogy ha nem hitbeli, nem vallási meggyőződésből, hanem pusztán ebből a tényből nézzük meg a kontinens történetét, mégiscsak fontosabb lett volna ebből a szempontból a keresztyénséghez ragaszkodni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 240 2004.10.11. 5:03  237-252

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a H/11434/3. számú módosító indítványról szeretnék szólni, amelyet Németh Zsolt képviselőtársammal együtt nyújtottunk be.

Amint a múlt heti általános vitában is elmondtam, a módosító javaslat benyújtásával a szándékunk világos és egyértelmű volt. Arra kértük a kormányt, hogy a kormányközi konferencia záróokmányához csatoljon egy nyilatkozatot.

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés 1/2. cikke az Unió értékei között megemlíti - idézem - „ a kisebbségekhez tartozó személyekö jogát. Ezt, ahogy Németh Zsolt képviselőtársam elmondta, mi nagyra értékeljük, nagy eredménynek tartjuk, hogy bekerült az alkotmány szövegébe. Azonban azt is el kell mondanom, hogy még távol áll attól az eredeti magyar elképzeléstől, amivel például a magyar kormány nekiindult a kormányközi konferenciának, hiszen akkor egy négypárti jóváhagyással mi is tudomást szereztünk arról, hogy mi a szándéka a magyar kormánynak. Azt is mondhatnám, hogy jó másfél év elteltével, amikor elkészült az alkotmány szövege, ennyire sikeredett az Európai Unió jelen állása szerint. Nem gondolom, hogy ezért kétségbe kellene esnünk, és nagyon is reálisan kell szemlélnünk, hogy Európának mi a véleménye a kisebbségek ügyében. Tudjuk, hogy az az út, amelyen végül is 1990-ben elindultunk a különböző európai fórumokon, még nem ért véget, és az tény, hogy az említett európai alkotmányba bekerült az előbb említett kisebbségi klauzula.

 

(19.10)

 

Éppen ezért gondoltuk azt képviselőtársammal, hogy a saját nemzeti önbecsülésünk miatt is fontos lett volna ennek a nyilatkozatnak a becsatolása, ami számunkra - ismétlem: számunkra - elsősorban kimondja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait közösen is gyakorolhatjuk az Unióban. A másik, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek pozitív megkülönböztetése szerintünk nem ütközik a diszkrimináció általános tilalmára vonatkozó uniós jogszabályokba.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségek jogaiért folytatott munkánkban - ami, említettem, a '90-es években kezdődött -, úgy érzem, most egy újabb állomáshoz érkeztünk volna egy nyilatkozat megtételével. Mivel egy nyilatkozatnak nincs kötelmi jellege más országokra nézve, elsősorban tehát saját magunk miatt lett volna fontos. Azt is mondhatnám, hogy amit Európában mindenki tud, csak sokan nem hajlandók tartalmilag tudomásul venni, mi azt szerettük volna kimondani, és tettük volna egyértelművé a magunk számára, vagyis azt, amit szeretnénk, hogy majd az Európai Unió, akár tíz vagy húsz, vagy ki tudja, hány év múlva mindenki számára egyértelműen kimondjon. Ez a célunk, ezzel indultunk '90-ben, és nem tudjuk, hogy ez az út mikor ér számunkra véget az Unióban. Úgy érzem, hogy erre a konferencia záróokmányához egy nyilatkozat becsatolásával lehetőségünk lett volna. Mindezt sajnos múlt időben kell mondanom, mert e nyilatkozat becsatolásának határideje október 10-én lejárt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy ismét elszalasztottunk egy lehetőséget, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy a Fidesz kezdeményezését a kormány többszöri ígérete ellenére sem támogatta. Így tehát úgy érzem, számunkra az az út meghosszabbodott, amit az Európai Unióban most már Magyarország is felvállalt 1990 óta mint még nem uniós tag, és amiben a kisebbségek ügyének védelme tekintetében számunkra egyfajta misszió van. Úgy érzem, most már mint uniós tagország, talán nagyobb hangsúllyal mondhattuk volna el, amit - ismétlem - elszalasztottunk.

Azonban úgy érzem, hogy van még egy másik alkalom. Ha most, a határidő lejártával már nincs is lehetőségünk, de az európai alkotmány a ratifikációs eljárásában ismételten visszakerül még az Országgyűlés elé; akkor talán még egyszer kísérletet tehetünk arra, hogy ezt a lehetőséget kihasználjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 185 2004.10.18. 3:01  182-186

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség - ahogyan Eörsi elnök úr mondta - támogatja az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot, mi is fontosnak tartjuk, hogy a bizottság nevét megváltoztassuk.

Engedjenek meg néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy Közép-Európában elsőként a Magyar Országgyűlésben 1992-ben hoztuk létre az úgynevezett uniós szakbizottságot, mai bizottságunk elődjét, amit akkor úgy neveztünk, hogy európai közösségi ügyek bizottsága. 1994-ben megváltozott a közjogi helyzet, hiszen ideiglenesből állandó bizottság lett, megnövekedett feladatokkal, ennek megfelelően változott a neve is európai integrációs ügyek bizottságává. 2004-ben újabb, közjogi értelemben fontos változás állott be, hiszen Magyarország tagja lett az Európai Uniónak. Ráadásul, és ez nagyon lényeges, megszületett a 2004. évi LIII. törvény, ami szabályozta az Országgyűlés és a kormány uniós ügyekben történő együttműködését.

 

(17.50)

Tehát ennek értelmében alakult át vagy bővült bizottságunk feladatköre. Úgy vélem, hogy ehhez jól illeszkedik az a névváltozás, amit bizottságunk javasolt. Ebben nincs vita közöttünk. Amikor új nevet keresünk bizottságunknak, fontos, hogy megnézzük, hogy mi az európai gyakorlat. Két megoldás kínálkozik: az európai ügyek, valamint az európai uniós ügyek elnevezés. Mindkettőre van példa, de gyakoribbnak látszik az európai uniós ügyek név. Bizottságunk végül is az előbbi nevet választotta, az európai ügyek bizottsága elnevezést.

Tisztelt Elnök Úr! Álláspontunk szerint a bizottság tevékenységét - a bizottság javaslatával ellentétben - jobban tükrözte volna az európai uniós ügyek bizottsága elnevezés, ugyanis Európa tágabb fogalom, mint az Európai Unió. Az európai ügyek közé tartozik ugyanis például az EBESZ, az Európa Tanács vagy éppen a még nem uniós országokkal kapcsolatos politikák is. Az európai integrációs ügyek bizottsága viszont nem általában az európai ügyekkel, hanem kizárólag az Unió és annak intézményeinek a politikáival foglalkozik.

Az előbbiekben elhangzottak miatt tehát szerencsésebbnek tartottuk volna az európai uniós ügyek bizottsága elnevezést, az uniós ügyekben történő, pártérdekeken felülemelkedő együttműködés fontosságát hangsúlyozva. Ugyanakkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elfogadja a bizottságunk javaslatát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 10 2004.12.01. 14:54  1-23

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség - mint már sokszor elmondtuk, most is hangsúlyozom - támogatja az Európai Unió alkotmányos szerződésének ratifikálását. Azonban engedjenek meg néhány megjegyzést, amit szeretnék tenni mind az alkotmány szövegével, mind pedig az alkotmányos szerződés ratifikációjáról szóló országgyűlési határozat tervezetével kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Giovanni Realle, egy neves olasz filozófiatörténész az európai alkotmányról rendezett egyik, 2002-es római konferencián - nagyon érdekes - Platón gondolatát idézte, miszerint „ Nem az állam teremti meg az állampolgárokat, hanem fordítva. Az állam voltaképpen a polgárai lelkének, lelkületének mintegy felnagyított kivetítése.ö „ Ugyanígy - fogalmazott Realle professzor - nem az Európai Unió számára megszerkesztett alkotmányos szöveg teremti meg az európai polgárt, hanem fordítva kell lennie: csak akkor fogják az emberek magukénak érezni az Európai Unió alkotmányát, ha az az ő értékeiket és elveiket testesíti meg, nem pedig pusztán az intézményes játékszabályokat fogalmazza meg.ö

Úgy vélem képviselőtársaim, hogy itt és most, amikor a tisztelt Ház az említett európai alkotmány megerősítéséről, más szóval elfogadásáról dönt, fontos megvizsgálni, hogy azon elvek és értékek vajon megjelennek-e az alkotmány szövegében, ami egy hosszú folyamat eredményeképpen jött létre, amelyek pártállástól függetlenül a Magyar Köztársaság polgárainak az értékeit és érdemeit képviselik. Meggyőződésem, hogy csak így tudjuk elfogadni vagy így tudják elfogadni honfitársaink, csak így vallják majd magukénak, sajátjuknak - remélhetőleg a többi 24 tagország több millió polgárával együtt - az említett alkotmány szövegét. Ezért nagy a felelőssége a tisztelt Háznak, nekünk, képviselőknek, mert nem a népszavazás, hanem a népképviselet elvének megfelelően mi, országgyűlési képviselők döntünk az alkotmány szövegének elfogadásáról.

Tisztelt Elnök Úr! Az alkotmányos szerződés számos olyan értéket foglal magában, amit Vastagh képviselőtársam is említett, amely például a szolidaritás, a szubszidiaritás, a tolerancia, a jogállamiság, nem sorolom tovább, ami összességében egy eddigieknél sokkal átláthatóbb, hatékonyabb és nyugodtan mondhatom, demokratikusabb Európai Uniót jelent a polgárai számára. Ezek felsorolására és kifejtésére sajnos nem marad időm, azonban engedjék meg, hogy ezek közül csak kettőt említsek, amelyek a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szerint is a Kárpát-medencei magyarság XXI. századi sorsának fontos meghatározói.

Az egyik az, ami különösen nekünk, magyaroknak érték, nagy érték, a kisebbségek jogainak a védelme. A másik pedig az, ami furcsa mód kimaradt az alkotmány szövegéből, ami az öreg kontinens immáron kétezer éves történelmét befolyásolta és befolyásolja ma is, azok a keresztyéni értékek, amelyek összességében Európa keresztyén örökségét jelentik számunkra. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az előbb említett értékek fontosságának tudatában fogalmazta meg módosító indítványait, úgymint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól és a közös keresztyén gyökerekre történő utalásról, amelyek beépülnének nem az alkotmányos szerződés szövegébe, erről szó sincs, hanem az azt a szerződést megerősítő országgyűlési határozati javaslatba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos előrelépésnek tekintjük, hogy az alkotmány 1.2. cikkelye az Európai Unió értékei között szerepelteti a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy az idézett alkotmány szövege bizony még távolról sem fedi le azt, hogy mi, magyarok a kisebbségi jogokat hogyan értelmezzük. Először is az alkotmány nem részletezi, hogy pontosan mely kisebbségek jogairól rendelkezik. Az Unió alkotmánya tehát a nemzeti és etnikai kisebbségek védelmére vonatkozóan speciálisan nem rögzíti, hogy az az Unió alkotmányos alapelve lenne.

(8.50)

Emiatt kezdeményezett a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség négypárti egyeztetést arról korábban, hogy az alkotmányos szerződést tárgyaló kormányközi konferencia záróokmányához a magyar kormány csatoljon egy egyoldalú nyilatkozatot. A nyilatkozatnak, ennek a kötelező érvénnyel nem rendelkező, de úgy vélem, számunkra rendkívül fontos dokumentumnak két célja lehetett volna. Az egyik annak világos kifejezésre juttatása, hogy a mi értelmezésünk szerint ezen, immáron uniós alkotmányalapelv alapján a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaikat közösen is gyakorolhatják az Európai Unióban. Tehát finom megfogalmazással arra törekedtünk, hogy az alkotmány alatt lehessen érteni a kisebbségek közös joggyakorlásának a lehetőségét is. A másik annak pontosítása, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek pozitív megkülönböztetése nem ütközik a diszkrimináció általános tilalmára vonatkozó uniós szabályokba.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. október 4-ei négypárti egyeztetésen a kormány képviselője jelezte, hogy valóban van vagy lehet mód az alkotmányos szerződést jóváhagyó kormányközi konferencia záróokmányához, tehát nem az alkotmány szövegéhez, hanem a záróokmányához egy egyoldalú nyilatkozat csatolására, és az elérendő céllal is, miszerint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme az Unió elfogadott alapelvévé váljon, egyetértett mind a négy párt és a kormány képviselője. Bársony András külügyi államtitkár ugyanakkor a négypárti egyeztetésen, majd az Országgyűlés plenáris ülésén az akkori vitában arra az álláspontra helyezkedett, hogy külpolitikailag célszerűbbnek látnák, ha a kisebbségről szóló politikai nyilatkozatot az Országgyűlés az Európai Unió alkotmányának a ratifikálásakor, tehát később, vagyis most tenné meg. A kormány álláspontját egyébként osztották a kormánypárti képviselők is. A tárgyalások során tehát, úgy vélem, egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy az alkotmány parlamenti ratifikációja alkalmával szükséges vagy lehetséges egy olyan tartalmú nyilatkozatot tenni, hogy a Magyar Országgyűlés arra való tekintettel hagyja jóvá az uniós alkotmányt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait az uniós alkotmány is alapvető értéknek tekinti.

Most érkeztünk el ehhez az állomáshoz, tisztelt képviselőtársaim, az alkotmányos szerződés ratifikációjakor. Azonban sajnálattal vettük tudomásul, hogy a kormány - többször megerősített ígéretével szemben - az előttünk lévő szövegjavaslatában nem említi a nemzeti és etnikai kisebbségeket.

Ezen okból kifolyólag nyújtottam be 31 képviselőtársammal közösen módosító javaslatot a jelenlegi, nem az alkotmány szövegéhez - hangsúlyozom -, hanem az országgyűlési határozat szövegéhez. Bízunk abban, hogy képviselőtársaim támogatják ezt.

Tisztelt Ház! Fontosnak tartjuk, sőt a határon túli magyarokkal kapcsolatban fönnálló történelmi kötelezettségünknek tekintjük, hogy az EU alkotmányát ratifikáló országgyűlési határozatban a saját magunk részére említést tegyünk a nemzeti és etnikai kisebbségek alapvető jogairól is. A Fidesznek meggyőződése ugyanis, hogy a magyar alkotmányból fakadó kötelességünk a határon túli magyarok érdekeinek a képviselete, ezért amennyiben ha nem élünk ezzel a lehetőséggel most, akkor talán alkotmányos kötelezettségünknek nem teszünk eleget.

2003 októberében volt egy négypárti egyeztetés arról, hogy mi legyen a minimum az alkotmány szövegében a kisebbségekről. A kormány akkor azzal érvelt, hogy erőinket egyetlen cél elérése érdekében kell koncentrálni, tehát mást nem támogat, például a keresztyénséggel kapcsolatosan, csak ezt kell hangsúlyozni.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy a mindenkori magyar kormányra bizony még nagyon-nagyon sok feladat vár a kisebbségi jogok uniós elfogadtatása vagy értelmezése terén. Aki csak egy kicsit is ismeri az Európai Uniót, és járt az Európai Parlamentben vagy a Bizottságban, az tudhatja azt, hogy ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, mennyi időnek kell eltelnie, hogy eredményt érhessünk el. Képviselőink az Európai Parlamentben pártállástól függetlenül vállalják a hosszú és fáradságos munkát, amely bizony az ismeretek terjesztésével kezdődik, és reménységem szerint azzal végződik majd, hogy az Unió joganyagában egyértelműen megjelenik a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogainak a védelme. A kormány az első, valóban döntő jelentőségű lépést megtette, ezt el kell ismerni, azzal, hogy a Konventen az I/2. cikkbe, az alkotmány preambulumába belekerült ez a témakör. Ez mindenféleképpen egy pozitív eredmény. Ha azonban az Országgyűlés most nem erősíti meg ezt a lépést a kisebbségek jogaira való utalással, akkor talán elvéti a második lépést. És kérdezem: meg lehet-e majd tenni a harmadik lépést a második kihagyásával?

Úgy vélem, hogy különös jelentősége van a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló módosító javaslatnak a vasárnapi kettős állampolgárságról szóló népszavazás fényében. A népszavazás előtt most mi, országgyűlési képviselők lehetőséget kapunk arra, hogy letegyük a voksunkat a magyar nemzet összetartozása és nemzetünk közös értékei mellett.

Végül engedjenek meg egy másik megjegyzést, tudniillik azt, ami az alkotmányos szerződés hiányossága, hogy ebből a szövegből kimaradt a keresztyénségre történő utalás. Mint tudjuk, ezt a kérdést az Európai Konvent működése során, majd azt követően igen heves viták övezték. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném, ha mindannyian látnánk, hogy itt nem hit vagy felekezeti hovatartozás, megosztás kérdéséről van szó, hanem egy olyan tagadhatatlan történelmi tényről, amely Európa arculatának kialakulásában döntő szerepet játszott, és ebbe természetesen beleértendő a római örökség, a görög örökség, de egyértelműen formálta egységgé a keresztyénség. Meggyőződésem, hogy az Európai Unió nem jött volna létre a keresztyénség eszméje nélkül, s mi, magyarok másmilyenek lennénk - ha lennénk egyáltalán - a keresztyénség nélkül. Szomorú, hogy az Európai Unió nem gondolkodik egységesen a gyökerekről, s a kérdést aktuálpolitikai megfontolások tárgyává teszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom elején említettem Realle professzort és Platónt. Ezzel kapcsolatban felmerül tehát a kérdés, hogy mely értékek azok, amelyeket az uniós polgárok magukénak éreznek. Közismert, hogy az Európai Unió lakosainak 81 százaléka keresztyénnek vallja magát, érthető tehát Angelo Sodano bíboros megjegyzése, amely szerint a keresztyén örökség kihagyása Európa alkotmányos szövegéből olyan - idézem - „ mint ha Európát az európaiak figyelembevétele nélkül építenénkö. 2004 júniusában hét állam kormányfője fordult a kormányközi konferenciához annak érdekében, hogy a preambulumba belekerüljön a keresztyénségre való utalás. Akkor ezt nagyon sok tagállam elvetette, nem értett egyet ezzel, de most ezt az indítványt karolták föl az európai parlamenti képviselők, és remélem, hogy Szájer és Tabajdi képviselők majd ezt megerősítik, miszerint kezdeményezte az Európai Parlament, hogy történjen utalás a keresztyénségre az alkotmányos szerződést ratifikáló nemzeti jogszabályokban. Tehát ismétlem, nem az alkotmány szövegében, hanem az azt ratifikáló nemzeti jogszabályban. Csatlakozva ehhez a kezdeményezéshez tehát a Fidesz elkészítette a maga módosító javaslatát, és megkerestünk több kormánypárti képviselőt is, köztük a Ház elnökét, hogy támogassák ezt a javaslatot, amely beépítené az alkotmányos szerződést megerősítő országgyűlési határozatba a közös keresztyén gyökerekre történő utalást, és amely egyben rögzítené azt is, hogy ez nem érinti más vallások megítélését, az állam és egyház viszonyát, valamint a vallásszabadságnak az alkotmányos szerződésben is rögzített elvét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tehát az általunk beterjesztett módosító javaslatokkal ajánlja elfogadásra az Országgyűlésnek a H/12631. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 217 2004.12.06. 5:01  210-261

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslathoz két módosító indítványt nyújtottunk be: az egyik a kisebbségekről szól, a másik pedig a keresztyén örökség említésével kapcsolatos.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindkettőt fontosnak tartja, hogy az európai alkotmányt jóváhagyó országgyűlési határozati javaslatban legalább az általunk javasolt szövegben szerepelhessen - abban a javaslatban, ami tehát nem része az alkotmányos szerződésnek, és nem sért senkit. Úgy is mondhatnám, hogy saját önbecsülésünk miatt fontos. Mint ahogy jó néhány nemzet törvényhozása megteszi ezt, úgy vélem, hogy nekünk is élni lehet és kell ezzel a lehetőséggel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már korábban is elmondtam, mi nagy eredménynek tartjuk azt, hogy az európai alkotmány I. cím 2. cikke az Unió értékei között a kisebbségekhez tartozó személyek jogait megemlíti. Mi ezt szeretnénk pontosítani, és ez a pontosításunk, ami a határozati javaslatunkban, a módosító indítványunkban szerepel, kettős célt szolgálna. Az egyik egyszerűen annak a kifejezésre juttatása, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait közösen is gyakorolhatják az Unióban. Mi 1990-ben ezzel a szándékkal indultunk az európai fórumokon. Ma még messze vagyunk ettől, bár hogy megemlítették a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait az alkotmányban, nagyon fontos ténynek tartjuk, és még tovább kell ezen dolgoznunk, hogy elérjük azt a célt, amelyet pártállástól függetlenül mindnyájan szeretnénk.

A másik dolog: nagyon fontos, hogy ez talán elősegíti, az alkotmány alapján talán mód nyílna arra, hogy az Unióban végre meginduljon az a jogalkotás a nemzeti és etnikai kisebbségek közösségi jogainak vonatkozásában is, amit remélünk. A harmadik pedig annak pontosítása, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek pozitív megkülönböztetése nem ütközik a diszkrimináció általános tilalmába.

Tisztelt Elnök Asszony! Fontosnak tartom megemlíteni a múlt heti egyeztetések eredményeképpen, hogy mielőtt benyújtottuk volna a módosító indítványunkat, a szocialista képviselők támogatásukról biztosították azt, ahogy ez a mai európai ügyek bizottsági ülésén meg is történt. Mi több, a kormány is támogatta - korábbi ígéretének megfelelően - ezt a javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos lépésnek tartom ezt; mondhatni: segítséget ad azon politikusoknak, a kormánynak, az európai parlamenti képviselőknek, akik missziós munkát végeznek immáron 1990 óta a különböző európai fórumokon, hogy a támogatásukat láthassák és érezhessék, ami pártállástól függetlenül megjelenik a magyar parlamentben.

A másik módosító indítványunk arra vonatkozik, hogy ha már az alkotmány preambulumából kimaradt a keresztyénségre való utalás, akkor még - idézőjelbe téve - pótolhassuk ezt a hiányosságot úgy, hogy a megerősítésre szolgáló országgyűlési határozati javaslatban legalább megemlékezünk erről.

Mint tudjuk, ezt a kérdést az alkotmány készítése során az Európai Konventben igen-igen heves viták kísérték. A legjelentősebb ellenérv az volt, hogy kirekesztő más vallások követőivel szemben, illetve a nem hívőkkel szemben. Pedig, képviselőtársaim, szeretném, ha mindnyájan látnánk, hogy itt és most nem a hit vagy nem a felekezeti hovatartozás kérdéséről van szó, hanem arról a tagadhatatlan történelmi tényről, hogy Európa mai arculatának a kialakulásában a keresztyénség döntő szerepet játszott. Bátran állíthatom, hogy az Európai Unió nem jött volna létre a keresztyénség eszméje nélkül. S hozzáteszem, hogy mi magyarok másmilyenek lennénk, ha lennénk egyáltalán, a keresztyénség nélkül.

Mi úgy gondoljuk, hogy fontos az európai parlamenti képviselők azon kezdeményezése, amikkel megkeresték a tagországok nemzeti parlamentjeit, hogy a ratifikálás során szerepeltessék ezt az alkotmányos szerződést kísérő nemzeti jogszabályokban.

Éppen ezért csatlakoztunk ezen kezdeményezéshez, és ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatunkat is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 255 2004.12.06. 2:06  210-261

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Eörsi Mátyás képviselőtársam már nincs itt, neki szerettem volna válaszolni egy bő, terjedelmes mondatban, hogy miért ragaszkodunk ahhoz vagy miért szorgalmazzuk, hogy az európai uniós alkotmányban szerepelt volna a keresztyénség gyökereinek vagy a keresztyénségnek a megemlítése, illetve miért szorgalmazzuk azt, hogy legalább az országgyűlési határozati javaslatban ez említésre kerüljön.

Abban, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy az Európai Unió az értékek Európája. És nem árt nekünk egy kicsit megnézni, hogy amikor az Európai Unió született, akkor még Európai Közösségek, az ötvenes évek elején, bizony azon keresztyéndemokrata politikusok olyan értékeket emeltek be az addig ismeretlen vagy kevésbé ismert európai politikai köztudatba, ami egyáltalán nem volt gyakorlat a két háború között. Ilyen például a szolidaritás, a párbeszéd, az egymásért érzett szociális felelősség, a történelmi megbocsátás, a kooperáció, a szubszidiaritás, a kisebbségekért érzett felelősség. Ha megnézzük a korabeli szaksajtót, akkor azt látjuk, hogy Robert Schuman és társai bizony gyakorta emlegették ezeket az értékeket. És ha megnézzük, ezek az értékek egyértelműen azon közös keresztyén-zsidó kultúrához vezethetők vissza, amely Európában 2000 éve kialakult, és napjainkban is tapasztalható más formában.

Mi hagyománytisztelők vagyunk, és ezért szeretnénk kicsit nemcsak a 2000 évvel ezelőtti, hanem az 1950-es évek korába visszamenni, amikor az Európai Unió, akkori Európai Közösségek alkotói pontosan tudatosan ezen értékeket, keresztyén gyökerű értékeket emelték be az Európai Unió gyakorlatába.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 226 2005.04.11. 7:24  217-227

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslat egy nagyon érzékeny, mondhatni, fájdalmas történelmi sebet kíván orvosolni. Pontosabban ez a határozati javaslat egy olyan jogi keretet szeretne létrehozni a kölcsönös viszonosság alapján, amely hitünk szerint elősegítené a kulturális értékek II. világháború óta húzódó visszaszolgáltatását Magyarország és Oroszország között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vita mostani általános szakaszában az egész ügyet felszínre hozó témáról, azt is mondhatnám, hogy az apropóról szeretnék szólni. Ez az apropó nem más, mint a Sárospataki Református Kollégium könyvtárából elhurcolt 172 könyv, amelyek jelenleg az oroszországi Nyizsnyij Novgorod állami könyvtárában pihennek. Reménységünk szerint ez az országgyűlési határozati javaslat elősegíti azt, hogy a duma végre külön törvényben dönthet még ebben a hónapban, hogy vissza fogják szolgáltatni az említett könyveket.

Pár évvel ezelőtt attól volt hangos a magyar sajtó, hogy Toma András személyében hazakerült az utolsó hadifogoly. Most talán év végén arról írnak majd a lapok, hogy hazakerült az első, hadifogságban lévő könyv, illetve műkincs. Mert a sárospataki kollégiumi könyvek a jéghegy csúcsát jelentik. Itt most 172 kötet hazaszállításáról beszélünk, holott a probléma súlyosságát jelzi, hogy egyes szakértői vélemények szerint közel 100 ezer magyarországi műkincs került egykori szovjet tulajdonba. A magyar restitúciós szakértői csoport néhány évvel ezelőtt 250 milliárd forintra becsülte a Magyarországról elhurcolt 100 ezer műtárgy értékét. Ebből most csak 172 könyv kerül haza. Mi lesz a többi sorsa?

Aztán a pataki könyvek rávilágítanak az elhurcolt műkincsek máig tisztázatlan jogi hátterére. Bármennyire is nehéz kimondani, ezek a könyvek nem képezhették hadizsákmány tárgyát. Ezek és a többi műkincs elvitele ellentétes volt a nemzetközi egyezményekkel, egyebek mellett a világháborút lezáró békeegyezmények is világosan megállapították, hogy műkincseket, különösen, amelyek magántulajdonban vannak, nem lehet hadizsákmányként lefoglalni. Időközben ráadásul az orosz fél is elismerte, hogy ezek a könyvek az orosz duma 2000 májusában hozott törvénye alapján - idézem - „ azon kulturális javak közé tartoznak, amelyek vallási szervezetek vagy magán jótékonysági intézmények tulajdonát képezték, és kizárólagos vallási vagy jótékonysági célokat szolgáltak, és nem szolgálták a militarizmus, a nácizmus érdekeitö, vagyis még a duma törvénye alapján is ezek a könyvek nem képeztek és képeznek föderációs tulajdont.

 

(18.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Habent sua fata libelli - a könyveknek is megvan a maguk sorsa, tartja az ókori mondás. A pataki könyvek elmúlt 60 éves sorsa is jól példázza a két ország közötti műkincsprobléma sajátos természetét. Mert lassan a könyvek visszaszerzésének is önálló története van immár, ami 1945 májusában kezdődött, sajnos még a mai napig nem ért véget. Lássuk ezeket nagyon röviden!

A kollégium 174 tételből álló, ritkaságokat tartalmazó könyvgyűjteményét az aranypénzgyűjteménnyel együtt a háború előtt egy budapesti kereskedelmi bank trezorjában helyezte el. Innen ’45 januárjában a műkincsek begyűjtésére szakosodott szovjet katonák, az úgynevezett trófeabizottság hurcolta el Moszkva felé, talán akkor, amikor éppen ott írták alá a magyar fegyverszüneti egyezményt. A kollégium vezetése 1945-ben és ’46-ban mindent elkövetett, hogy nyomára bukkanjanak a könyveknek, de hiába. Akkor még azt hitték, hogy ezek a könyvek Németországban vannak.

Ezután következett a második periódus, a nagy hallgatás kora. Érdekességképpen azért megjegyzem, hogy az elhurcolt műkincsekről azért jöttek bizonyos információk, például a hatvani gyűjteménnyel kapcsolatban, de ezek csak a felső pártvezetéshez jutottak el. Majd 40 évi hallgatás után a gorbacsovi peresztrojkának és a sajtónyilvánosságnak köszönhetően felröppen a hír: a könyvek nem Nyugaton, hanem Keleten vannak; kiderült, hogy a kutatók és a restaurátorok fel tudták fedezni Nyizsnyij Novgorodban. Ez a harmadik korszak, máig tartó fejezet, a halogatások kora.

A pataki könyvek egyébként a példás összefogást is szimbolizálják. A rendszerváltozás óta ez ügyben megmozdult szinte a fél világ, emlékszem, 1991-ben az amerikai kongresszus jó néhány képviselője, a református egyház és az orosz ortodox egyház feje, a pataki diákok, nagykövetek és természetesen a magyar és orosz szakemberek kiválóságai. Közülük is itt kell megemlítenem a néhai könyvtárigazgatót, Szentimrey Mihályt és Mayer Ritát, aki a restaurációs bizottság magyar társelnöke volt. És végül a ’90 óta hivatalban levő kormányokat is meg kell említenem, amelyek mind-mind megpróbáltak erőfeszítéssel eredményt elérni, de ezek a kormányok rengeteg ígéretet is kaptak, ’93-ban Mádl Ferenc, ’97-ben Kovács László, majd Martonyi János külügyminiszterek, majd magasabb szinten Medgyessy Péter és végül Gyurcsány Ferenc miniszterelnökök. Az üzenet mindig az volt: a pataki könyvek már hamarosan hazajönnek.

Habent sua fata libelli - a könyveknek is megvan a saját sorsuk. A református kollégiumban ezek a könyvek évszázadokon keresztül a régi feljegyzések szerint szolgáltak, a deákok tudása gyarapításának a szolgálatában álltak. Ma ezek a könyvek Nyizsnyij Novgorodban immáron 50 éve bezárva, olvasatlanul is, de tovább szolgálnak. Reménységünk szerint a két ország közötti kapcsolatok normalizálását szolgálják.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 272 2005.04.11. 2:09  233-327

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint Tokaj-Hegyalja egyik választott országgyűlési képviselője nagyon sajnálom, hogy e Ház falai között ilyen vonatkozásban kerül szó Hegyaljáról.

Engedjenek meg néhány dolgot tárgyszerűen. Az egyik Eörsi Mátyás képviselőtársam felszólalásához kapcsolódik, aki említette azt az állítólagosan elhangzott mondatot, hogy “készítjük elő a Hegyalja-törvénytö. Ő ebből arra a következtetésre jut, mintegy kvázi prejudikálja, hogy Orbán Viktor meg akarta venni a kereskedőházat, de úgy is lehetne fogalmazni, hogy a Fidesz privatizálni akarta a kereskedőházat. Nos, én élő tanúja vagyok annak, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem kívánta privatizálni a kereskedőházat, azt a kereskedőházat, amely a térség egyik meghatározó gazdasági egysége, és közel 3200 kistermelőt tömörít.

 

(20.10)

És egyáltalán nem mindegy a térség számára, hogy ez a cég állami tulajdon vagy esetleg magántulajdon. Látszik az is, hogy ki akarta privatizálni a kereskedőházat? Nos, éppen 2003-ban kezdte el a szocialista kormány privatizálni több körben, tehát az a korábbi állításuk nem áll meg, hogy a Fidesz privatizálni akarta. Mit takar a Hegyalja-törvény? Nem tudom, én arra gondolok, hogy azt, ami a bortörvény módosításában 2004-ben került sorra, mégpedig például hogy Hegyalja érdeke, hogy a különleges minőségű tokaji bort csak Hegyalján lehessen palackozni.

És még egy dolgot Keller képviselőtársamnak, aki Hegyalja emberéről beszél. Mi nem lejárunk, hanem ott élünk naponta, és kapjuk a szitkokat szüret folytán. Ki vásárolja meg a bogyót? A hegyaljai ember ahhoz szokott, képviselőtársam, hogy nem 35 meg 40 forintért vásárolják föl, hanem 80 vagy 100 forintért.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 304 2005.04.11. 2:12  233-327

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem is Karakas János képviselőtársam inspirált szólásra. Állította, hogy a “tovarisi, konyecö program tette tönkre a borpiacot. Szeretném a képviselőtársam emlékezetébe idézni, hogy miért ment tönkre a volt tokaj-hegyaljai borkombinát. Azért ment tönkre, mert korábban a szovjet piacra termelt, és 1989-90-ben fizetésképtelen lett a szovjet piac, és olyan adósságot halmozott fel, amit képtelen volt valahonnan megszerezni, és éppen ezért kellett átalakulnia. Tehát egy kicsit több szakmai pontosságot várok Karakas képviselő úrtól.

A másik a Tokaj Kereskedőház privatizációjával kapcsolatos. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy egész Tokaj-Hegyalja érdeke, hogy a kereskedőház állami tulajdonban maradjon. 1994-ben indult el egy olyan program, ami manapság már 3500 kistermelőt von maga köré, nem szociális, hanem piaci alapokon. Ezen embereknek, akiknek 800-1200-1500 négyszögöl szőlőjük van, elemi érdekük, hogy a minőségileg megtermelt szőlőt valakinek el tudják adni. Sajnos, még ott tartunk, hogy Hegyalján nem szól másról a szüret, hogy ki vásárolja meg a bogyót. Engem többször akartak már felakasztani mint képviselőt, hogy ki fogja megvásárolni, képviselő úr, a bogyót. Számunkra, hegyaljaiak számára ezért nem mindegy, hogy egy cég, jelen esetben a kereskedőház, megmarad-e vagy sem.

Egyébként meg a véleményem az, hogy hagyják dolgozni a kereskedőházat, mert most már jó úton van ahhoz, amit korábban csinált, hogy a kistermelői körben betöltse szerepét. Egyébként pedig a kereskedőház - Kovács képviselőtársamnak mondom -, nem volt veszteséges (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hiszen korábban is nyereséggel zárt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 395 2005.04.18. 5:21  394-395

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Négyszáz éve, az 1605. április 17-től 20-ig tartott szerencsi országgyűlésen választották fejedelemmé Bocskai Istvánt. E jeles történelmi esemény kapcsán, úgy vélem, e Ház falai között is meg kell emlékeznünk arról a fejedelemről, akit kortársai csak magyarok Mózesének neveztek. Már csak azért is ezt kell tennünk, mert Bocskai azon kevés magyar politikusok közé tartozik, akinek az ország határain kívül is szobrot állítottak, Európa egyik politikai központjában, Genfben, de nem is akárhol, hanem a reformáció monumentális emlékművénél, ahol olyan történelmi személyek szomszédságában vésték kőbe alakját, mint Orániai Vilmos vagy Cromwell Olivér. Ez is mutatja, hogy alig kétéves uralkodása során olyat alkotott, amit a kontinens és a világ protestantizmusa négyszáz éven keresztül nem felejtett el, hanem ma is mint “defensor religionisö-t, a vallás védelmezőjét tartják számon.

Bocskai István gondolkodásának és tevékenységének két pillére volt. Az egyik a patria, a másik a religio, azaz a haza és a vallás, amit a libertas, azaz a szabadság eszméje fűzött össze. Azok közé tartozott, akinek politikájában a haza szabadsága és a vallás szabadsága nem ellentétként jelent meg, és nem játszotta egyiket ki a másikkal. Hitte és cselekedte: csak egy független ország tudja biztosítani a vallásszabadságot, s ha ez már megvan, az pedig a nemzeti önállóságot serkenti. Ma is vállalható program ez.

Bocskai nehéz helyzetben vette át az ország irányítását, két pogány között kellett, hol a némettől, hol meg a töröktől függetlenségünket megőrizni. A magyar társadalomban ez csak kevés államfőnek sikerült, de neki igen. Gondoljunk csak bele, micsoda felelősség kellett ahhoz, hogy szembeszálljon a Habsburg-uralommal! Egyik kortársa sem tette meg - ő megtette. De ahhoz is merészség kellett, hogy a szultánt szövetségesnek tekintse. A koronát elfogadta tőle, de sohasem tette a fejére. Gerince sem az egyik, sem a másik előtt nem hajlott meg, pedig nagy volt a nyomás és a kísértés.

Felvetődik a kérdés, hogy honnan volt mindehhez ereje Bocskainak. Mi volt a forrása, mi volt a titka politikai éleslátásának? Nos, nem más, mint ami őt igazán államfővé formálta: a kálvini bibliás hit és útmutatás és az isteni kiválasztottság erős tudata. Ez az, ami nemcsak őt, hanem Orániai Vilmost vagy Cromwell Olivért sikeres európai politikussá emelte. Az a kálvini útmutatás adott irányt, ami így hangzik: az Isten olykor az ő szolgái közül támaszt valakit, hogy szabadítsa fel az igazságtalanul elnyomott népet, ahogyan megszabadította Isten az ő népét Mózes által. Tehát nem véletlenül tekintették a kortársai Bocskait mint a magyarok Mózesét. Egyébként erre meg is volt minden okuk, hiszen Bocskai volt az első és máig egyetlen szabadságharc vezetője, amelyik győzelemmel ért véget.

Tisztelt Ház! De ez a mély biblikus hit felruházta egy másik követendő erénnyel is, hogy tudniillik a történelmünk során először ő vette emberszámba az akkori politikai elit által lenézett hajdúkat vagy székelyeket, akik csak az Aranybulláig vagy Werbőczyig meg saját zsebükig láttak. Bocskai viszont a kálvini ellenállás bibliai tana alapján közös elhivatottságban érezte magát egynek velük. A reformáció annak idején nemcsak a hitbeni, hanem az abból következő társadalmi modernizációnak is megnyilvánulása volt. Bocskai nem volt reformátor, de olyan református politikus, aki ennek a hitnek a szabad terjedését vívta ki Magyarországon az 1606-os bécsi békekötésben, ami először biztosította hazánkban a vallás szabad gyakorlatát. Ezzel nemcsak a nemzet fejlődésének az ügyét szolgálta, hanem egész Európáét, s érdemelte ki “a vallás védelmezőjeö megtisztelő címet.

Tisztelt Ház! Bocskai alakja ma is dacol az idővel a genfi emlékművön, balja díszes szablyán nyugszik, jobbján fejedelmi jelvényként tollas buzogányt tart. Hitvalló tekintettel néz, mint aki vallja minden időben az odavésett jelszavát: hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényünknek a szabadságát minden aranynál följebb becsüljük. Illyés Gyula 1946-ban Genfben járván büszkén fedezte fel a szablyás Bocskait, és nem véletlenül jutott arra a megállapításra, hogy Kálvin nélkül s az ő eszméit terjesztő Bocskai helytállása és toleranciája nélkül a mai magyarság nem lenne az, ami, hanem más és sokkal szegényebb.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 86 2005.04.20. 4:08  1-129

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon lapozgatván a kormány gyenge EU-s bizonyítványát, tekintettel az időkorlátokra, egy kevésbé reflektorfényben álló, de annál fontosabb problémáról szeretnék szólni, a személyi és intézményi rendszer hiányosságairól, amelyek bizony az elmúlt esztendőben sokszor akadályozták a magyar érdekeket, a gördülékeny brüsszeli érdekérvényesítést.

Azt hiszem, hogy európai uniós egyéves tagságunk fontos tanulsága az, hogy átlátható személyi és intézményi háttér vagy hátország nélkül nagyon nehéz csatákat vívni Brüsszelben. Nézzük mindjárt a brüsszeli antrénkat, 2004. május 1-jén úgy léptünk be az Európai Unióba, hogy egy jó ideig Magyarországnak nem volt nagykövete, ugyanis Balázs Péter korábbi misszióvezető az Európai Bizottság biztosi székét foglalta el, a kormány azonban elfelejtett gondoskodni a brüsszeli utódról időben. De Kovács László brüsszeli színrelépése sem sikeredett valami fényesre. Jól ismerjük a vesszőfutását a meghallgatásokon, ahol bizony nem öregbítette Magyarország hírnevét. Az már csak apróság, hogy Kovács László kinevezéséig itthon Budapesten valójában nem volt igazi gazdája a Külügyminisztériumnak. Ez bizony bizonyos tekintetben időveszteséget jelentett Magyarország számára. Annál is inkább, mivel Juhász Endre európai bírói kinevezése miatt hónapokig, pontosabban a kormányváltásig nem volt Magyarországnak európai ügyekért felelős tárca nélküli minisztere.

Egy biztos, hogy a kormányválság nem használt ez ügyben Magyarországnak. A hónapokig elhúzódó kormányátalakítás miatt átláthatatlanná lett, hogyan is oszlik meg a felelősség a Külügyminisztérium és a Baráth Etele-féle új tárca között. A kormány egyszerűen elfelejtette ez ügyben időben meghozni a szabályozó rendeletét. Az már csak hab a tortán, hogy az új Európai Ügyek Hivatala csak ez év márciusában állt fel ténylegesen. Csoda, ha az uniós tagságunk első fél évében sokszor úgy tűnt, hogy Magyarország csak virtuálisan van jelen az Unióban diplomáciai tekintetben, mert nem is képviselteti magát fajsúlyos európai döntések meghozatalakor, mint például Románia európai uniós csatlakozásában.

A brüsszeli csaták másik fontos hátországa mi magunk vagyunk, a parlament, nevezetesen az európai ügyek bizottsága. A látszat ellenére a kormány nem sokba nézte az elmúlt év során azt a grémiumot, amin keresztül a tisztelt Ház volna hivatva az uniós jogszabályalkotás során a magyar kormány álláspontját megismerni és az általa kívánt irányba befolyásolni. Az is rossz ómen volt, hogy 2004. május 1-jén a csatlakozó országok közül csak nálunk hiányzott a parlament és a kormány együttműködését szabályozó törvény a kormány ellenállása miatt. De az is árulkodó magatartás, ahogy 2004. december 8-án például a kormány egy kicsit bolondot csinált az Országgyűlésből, amikor is elfelejtette tájékoztatni bizottságunkat, hogy már nincs értelme a parlamenti eljárásnak, mert a kormány - meg sem várva a parlament hozzájárulását - hozzájárult a román csatlakozási tárgyalások befejezéséhez. Sőt, az ezt követő úgynevezett nagybizottsági ülésen, ami megelőzte az Európai Tanács ülését, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr nem jelent meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen személyi és intézményi háttér kezelésével bizony elég nehéz, hogy a magyar kormány hatékonyan képviselje a magyar érdekeket Brüsszelben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 198 2005.11.03. 10:22  15-377

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Még a múlt század közepén írta egy neves angolszász közgazdász, hogy egy ország költségvetésének a legfontosabb alapja a hitelesség. Igaz ez az állítás, hiszen a költségvetés a mindenkori kormány gazdaságpolitikájának, annak hitelességének is egyfajta tükörképe.

A mostani költségvetési vitában is felmerült már többször, és most is szeretném felvetni azt a kérdést, hogy van-e hitele az ebben a költségvetésben megfogalmazott elképzeléseknek, különösen az Európai Uniót illető pénzek felhasználásával kapcsolatban, mert ez egy olyan aktuális kérdés, ami a hazai kis- és közepes vállalkozókat, az önkormányzatokat, a már pályázott és a pályázni fogó polgárokat szinte naponta foglalkoztatja.

De ezen túl a brüsszeli Európai Bizottságot is foglalkoztatja. Többször idézték már képviselőtársaim az ominózus Eurostat számait, én is hadd tegyem ezt, hiszen 2005. szeptember 26-án tették közzé a véglegessé vált 2004-es magyar államháztartási hiányt, ami 5,4 százalék volt. Emiatt is immáron másodszor mondta ki: Magyarország képtelen volt érdemi intézkedést hozni a hiány kijavítására. Más szavakkal tehát Brüsszel azt üzente Magyarországnak, hogy nem teljesítette a saját maga által vállalt konvergenciakritériumokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt nem az Unió által meghatározott szabályokról van szó vagy nem az előző, polgári kormány esetlegesen felelőtlen vállalásairól, hanem igenis arról van szó, hogy ezt a 2002-ben hivatalba lépő kormány saját maga vállalta az Európai Unióban. Persze közben változott a hiánycél azóta, változtak a költségvetés sarokszámai, változtak a pénzügyminiszterek, maga a miniszterelnök is, de az elmúlt három év során egyvalami nem változott, és ez a hiány megléte.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006-os költségvetésről jelenleg még csak vitázunk, de közben már vannak nemzetközi visszhangok, amelyek már előre megkérdőjelezik a költségvetés hitelességét. Engedjék meg, hogy néhány példát én is idézzek. A Morgan Stanley tekintélyes befektetőház jövőre 10 százalékra teszi a várható hiányt. Aztán eléggé éles hangú kritikát fogalmazott meg a Világbank, amely a térség negatív példájaként említi Magyarországot a bevételek folyamatos túlbecsülése miatt. A Financial Times szaklap szerint pedig hazánk számít a régió egyik legkockázatosabb országának a befektetéseket illetően. És sajnos ebben a szellemben nyilatkozott az Állami Számvevőszék is, miszerint a 2006-os költségvetés megvalósulása bizony sok kockázatot hordoz magában. Nem sorolom tovább.

A baj az, hogy mindezekről a tényekről a kormány továbbra sem vesz tudomást, mert az egy kockázatos dolog, hogy mi a nettó befizető Németországhoz vagy Franciaországhoz hasonlítjuk magunkat. A miniszterelnök úr is azt hangsúlyozza, hogy nem kell nekünk mindent úgy csinálni, ahogy az Unió elvárja tőlünk. Én úgy hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a költségvetés nem az a műfaj az Európai Unióban, ahol folyamatosan mellé lehet beszélni, következetesen nem figyelembe venni azokat az uniós figyelmeztetéseket - jóllehet több tagország is kapott, ez így igaz -, és azokat elbagatellizálni, az több mint kockázatos dolog a jövőt illetően. Az én olvasatomban ez azt is jelenti, hogy a kormány talán még mindig nem érti az Unió működésének az elvét, és talán nem mérte fel a hitelvesztéssel járó negatív gazdasági következményeket sem.

A problémát, a bajt még az is tetézi, képviselőtársaim, hogy a kormányzati kommunikáció közben egyfajta kirobbanó sikerről, az uniós források maximális kihasználásáról beszél. Itt megjegyzem, hogy ilyet még egyetlenegy uniós tagország sem tudott produkálni az elmúlt tizenöt vagy húsz esztendőben. A valóság pedig az, hogy például 2004-ben bizony utolsók lettünk az uniós országok közül az egy főre jutó uniós források felhasználásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évre vetítve - az ígéretek ellenére úgy tűnik - a kormány továbbra is veszít a hiteléből, és nem csak Brüsszelben, hanem sajnos itthon is, ami a jövő évi uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos. Hadd idézzek a Heti Világgazdaság legfrissebb számából, miszerint: “Vállalkozások mehetnek tönkre, önkormányzatok kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe amiatt, hogy a kormány a költségvetés kozmetikázása miatt késlelteti a pályázatokra elnyert területfejlesztési pénzek kifizetését.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! A baj az, hogy a 2006-os költségvetésben ugyanígy nem jelennek meg sem szerkezetileg, sem nagyságrendileg azok a garanciális elemek, amelyek véleményünk szerint orvosolhatták volna a korábban felhalmozódott problémákat. Sajnos az Állami Számvevőszék is szóvá tette, hogy nagyon nehéz nyomon követni a minden évben változó struktúrát; az operatív programok fejezeti besorolása az elmúlt három év során például minden költségvetési törvény esetében változott. Ugye, emlékszünk arra, hogy 2004-ben a Miniszterelnöki Hivatalhoz, 2005-ben a XIX., úgynevezett EU-integráció fejezethez, 2006-ban a szakminisztériumok alá tartoznak az előirányzatok, miközben a felelősségi és hatáskörök változatlanok maradtak, és ez bizony tovább erősíti az uniós források kifizetése körüli bizonytalanságokat.

A strukturális alapok tervezett előirányzatai abból a szempontból is értékelhetők, hogy azok mennyiben tükrözik a többéves uniós támogatási keret felhasználását. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal erre vonatkozó becslése szerint a támogatások lehívásának nem lesz akadálya. Azonban hangsúlyoznom kell, hogy a fenti számítás nagyrészt becslésen alapul, és annak teljesülése nem csak a tervezett kiadási előirányzatok alakulásától függ, hanem a jövőbeni kötelezettségvállalások nagyságától, a programok megvalósulásának az ütemétől, az elszámolhatóság, a szabályszerűség helyzetétől, és végül, de nem utolsósorban a hazai társfinanszírozási források rendelkezésre állásától.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005. évi eddigi tények és az év végéig ígért összesen várható teljesítés - mintegy százmilliárd forint - alapján az EU-s támogatások 2006. évre tervezett 223,3 milliárd forint összege nem tűnik megvalósíthatónak, különösen annak a fényében, hogy az intézményi zavarokon túl a kifizetések elmaradását az államháztartási hiány miatti visszatartás okozta.

 

(16.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, a jövő évi költségvetés továbbra sem tartalmazza - az Állami Számvevőszék figyelmeztetése ellenére sem - a gazdáknak járó területalapú támogatás nemzeti önrészét, a 2006. évi költségvetési törvényjavaslatban szereplő 110,5 milliárd forint nem tartalmaz forrást a 2006. évi nemzeti kiegészítő támogatásra, ezért a tárca a 2004. és a 2005. évi gyakorlatnak megfelelően kereskedelmi bankok közreműködésével történő előfinanszírozásra kényszerül. Ez azt jelenti, hogy a tárgyévi kötelezettségeket nem tárgyévre tervezett előirányzatok finanszírozzák, hanem ezek a következő évek költségvetését terhelik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül feltehetjük a kérdést: mennyiben hiteles az uniós források felhasználása kapcsán a jövő évi költségvetés? De úgy is kérdezhetnénk: vajon mennyiben garantálja a 2006-os költségvetés a korábbi problémák orvoslását, a pályázók helyzetének a javítását, ami egy közös ügye az Országgyűlésnek? Úgy hiszem, a választ könnyen megkaphatjuk, akár Brüsszelt kérdezzük, akár az érintett hazai szervezeteket, önkormányzatokat, vállalkozókat, egyáltalán az uniós pénzekre pályázókat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 194 2005.11.14. 1:47  191-201

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy hallottuk, az elmúlt héten sajnos a tisztelt Ház kormánypárti többsége leszavazta a Hargitai János, Kovács Zoltán, Ódor Ferenc képviselőtársammal együtt benyújtott önálló indítványunkat a postatörvény módosításáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szerettük volna módosítani a törvényt, mert az elmúlt év során a kistelepüléseken élő, főleg idősebb korú polgárok nagyon-nagyon sok gonddal, problémával élték meg a kisposták bezárását és a mobilposták bevezetését. Nem véletlen, hogy közel 700 település önkormányzata, több civil szervezet - köztük a kezdeményező Zempléni Településszövetség - ennek hangot adott.

 

(18.50)

És magam is azt tapasztaltam szűkebb pátriámban, a Zemplénben vagy Abaúj apró településein, ahol mintegy újabb csapásként éppen ezekben a hetekben akar a Volán közel több tucat autóbuszjáratot megszüntetni. Hát bizony ez szerintünk nem más, mint az apró településeken élők esélyegyenlőségének a megcsorbítása. Egyébként erre hívta fel a tisztelt Ház és a kormány figyelmét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is úgy gondoljuk, hogy ezen változtatni kell. Sajnos az elmúlt héten a változtatás lehetőségét elszalasztotta a tisztelt Ház, de most itt van a Ház asztalán a Magyar Demokrata Fórum javaslata, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség arra kéri a képviselőcsoportokat, hogy támogassák ezt a javaslatot. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
276 190 2005.12.05. 2:13  189-192

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 228 éves történetének talán a legsúlyosabb válságát éli át ezekben a hetekben a Hollóházi Porcelán Manufaktúra Rt. Jóllehet, az elmúlt 15 év során sokszor került már nehéz helyzetbe, a rendszerváltás óta a kormányok mindig fontosnak tartották, hogy segítsenek Magyarország egyik legrégebbi állami tulajdonú gyárán. Ma azonban úgy tűnik, hogy az ÁPV Rt., a tulajdonos magára hagyta azt; egy olyan, 228 éve azonos helyen működő ipari hungarikumot, amely jelenleg is 370 családnak ad szerény, de mégis biztos megélhetést, egy olyan térségben, ahol közel 20 százalékos a munkanélküliség.

A nagyobb gondok a Horn-kormány részprivatizációja után jelentkeztek, aminek eredményeképpen sajnos ’98-ra 220-an kerültek az utcára. Majd a 2002-es kormányváltás után kezdődött a gyár valódi vesszőfutása, amikor rákerült a privatizációs listára, és így komoly vevő hiányában ennek pedig az lett az eredménye, hogy sikerült elbizonytalanítani a gyár menedzsmentjét a dolgozókkal együtt. Ráadásul az igazgatótanács sem állt hivatása magaslatán. Így tehát a cég vezérigazgatója valójában magára maradt a gondokkal. Ezek bizony tovább rontották a gyár esélyeit a kiélezett európai porcelánpiac versenyében. Mindezt most azzal tetézte az ÁPV Rt., hogy a gyár történetében példa nélkül állóan olyan embereket ültetett a cég élére, akik porcelánt eddig csak a kirakatban láttak.

Szomorú történet ez, államtitkár úr, és gyanítható, hogy nincs vége. Éppen ezért kérdezem az államtitkár urat, hogy mi a szándéka a tulajdonos ÁPV Rt.-nek Hollóházával. Igaz-e az, hogy újabb 120 főt akarnak elbocsátani most, decemberben, majd a háromhetes téli karbantartás helyett három hónapra vagy annál is hosszabb időre akarnak leállni, és ezzel sajnos megpecsételődhet Hollóháza sorsa? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 370 kétségbe esett ember kérdezi, vajon megmarad-e a munkájuk.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 24 2005.12.13. 5:14  21-34

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Bizottság jogalkotásáról beszélni vagy éppen vitatkozni nem egy olyan dolog, ami lázba hozná a polgárokat. Ugyanis nem könnyű az emberek figyelmét felkelteni a brüsszeli jogszabályok iránt, történetesen arról győzködni őket, hogy a mindennapi életünk és a brüsszeli jogszabályok között mennyire sok a kapcsolat, mennyire sok az összefüggés. Pedig a valóság éppen ezt mutatja, hogy több és évente egyre több, mondhatni: nagyon is zsebbe vágó szál fűz bennünket szinte az élet minden területén az Európai Unióhoz.

2004. május 1-je óta bizony nagyot fordult a világ ebben a tekintetben is. Immáron az Európai Unió teljes tagjaként mi is az Európai Unióban születendő jogszabályok aktív formálói vagyunk. Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy a hétköznapjainkat befolyásoló jogszabályok immáron több mint 70 százaléka nem itt, ebben a Házban, hanem Brüsszelben születik. Úgy vélem, hogy ezért fontos tudatosítani például az idősebb generációval, akik még mind a mai napig egy kicsit furcsán tekintenek az Unióra, hogy Brüsszel nem Moszkva, amely ránk kényszeríti az akaratát. A fiataloknak pedig talán azt érdemes hangsúlyozni, hogy Brüsszelben igenis van, illetve lenne lehetőségünk a nemzeti érdekeink határozott képviseletére, ebben senki nem akadályoz meg bennünket, csak rajtunk áll.

Ezért fontos annak tudatosítása, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Unió kormánya, a Bizottság jogalkotási menetének szoros nyomon követése nem felesleges munka, nem kidobott idő, hanem igenis a nemzeti érdekek érvényesítésének egy fontos csatornája, mondhatni, egy biztos eszköze, amiről Eörsi képviselőtársam is beszélt. Az uniós tagságunk elmúlt rövid ideje alatt ez hol rosszul vagy kevésbé sikeredett, úgy vélem, hogy van mit tanulnia elsősorban a kormánynak, és a parlamentnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A hatékony nemzeti érdekérvényesítés elősegítése reményében a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség üdvözli ezt a kezdeményezést, hogy itt a Magyar Országgyűlésben évente tárgyaljuk meg az Európai Bizottság jogalkotási tervét, amit magam is megszavaztam a COSAC ülésén. Amikor ezt tesszük, akkor valójában ezzel mi is hozzájárulunk a manapság Európában olyan divatos úgynevezett demokráciadeficit csökkentéséhez. Igenis, hozzájárulunk ahhoz, hogy a hazai közvélemény számára közelebb hozzuk, hogy tegyük érthetővé az uniós döntéshozói folyamatokat, hogy a magyar választópolgárok érezzék és tudják, hogy van beleszólásuk, még ha olyan hihetetlennek tűnik is, a brüsszeli jogszabályok alakításába.

 

(Béki Gabriellát a jegyzői székben dr. Kis Zoltán váltja fel.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Felvetődik a kérdés, az, hogy miért fontos erről beszélni, miért fontos ezt hangsúlyozni. Azért, mert véleményem szerint az öreg kontinens egyfajta válságot él át, azt látjuk, hogy nemcsak itthon, hanem Európa-szerte is egyre többen fordulnak el az Európai Uniótól. Sok oka van ennek. Itthon például említhetném azt, hogy a vállalkozók, az önkormányzatok egyre inkább azt mondják, hogy elegük van az uniós pénzek lassúsága, a nem időben történő kifizetése és egyáltalán az uniós pályázatok átláthatatlansága miatt.

 

(9.00)

Európában pedig az alkotmányos szerződés elutasítása, a 2007-13. évi költségvetési tárgyalások megfeneklése miatt a polgárok elbizonytalanodása tapasztalható. Ezért van jelentősége ennek az egyhangúnak tűnő papírmunkának, képviselőtársaim, mert véleményem szerint ezzel tudjuk közelebb hozni a magyar választópolgárokat az Európai Unióhoz, és úgy vélem, ez mindnyájunk feladata.

Ebben a folyamatos munkában arra is emlékeztetni kell a közvéleményt, hogy mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az Országgyűlésnek már most is rendelkezésére állnak olyan eszközök, amelyek az előbb elmondottakat segítik elő, csak ezt jobban kellene használni, ezért nem árt egy kicsit mindig a saját házunk táján is sepregetni. Itt van például a sokat emlegetett 2004. évi LIII. törvény, ami a kormány és az Országgyűlés uniós ügyekben történő együttműködését szabályozza.

Másfél éves uniós gyakorlatunkra visszatekintve számomra úgy tűnik, ezen van mit javítani, úgy tűnik, sokszor a kormány, sőt maga a miniszterelnök úr sem veszi ezt igazán komolyan. Tehát mindnyájunk feladata ennek a törvénynek a betartása.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
286 210 2006.02.07. 5:23  209-212

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Százharminckét évvel ezelőtt, 1874-ben adták át teljes hosszában a forgalom számára az első magyar-gácsországi vagy galíciai vasútvonalat. Ez az esemény az akkori Osztrák-Magyar Monarchia keleti csücskében egy stratégiai jelentőséggel bíró esemény volt, hiszen Bécset, Budapestet kötötte össze Sátoraljaújhelyen keresztül a galíciai Przemysl városával, ahol a Monarchia legnagyobb erődje emelkedett. E vasútvonalnak köszönhetően végre megindult egyfajta ütemes fejlődés, gazdasági fejlődés abban az egykori zempléni régióban, ahonnan akkorra már tízezrek vándoroltak ki a szegénység elől Amerikába. Az észak-déli vasút kiépülésével felfűzte egymásra Mezőlaborc, Homonna, Nagymihály, Terebes és az egykori vármegyei központot: Sátoraljaújhely városát, és bekapcsolta őket a Monarchia, és nyugodtan mondhatjuk, hogy az akkori Európa vérkeringésébe. Nem meglepő tehát, hogy az előbb említett városok szinte mindegyike nagyon impozáns épületeket emelt az állomás fogadóépületeként, mintegy ezzel is kifejezvén ragaszkodásukat a vasút iránt.

Aztán 1920-ban egyszerre minden megszakadt. A békeszerződések három, illetve négy ország területére szabdalták fel a vonalat, és mindez a második világháború után megismétlődve, előrevetítette a térség leszakadását mind a három országban. Ezen még a későbbi KGST-kooperáció sem tudott igazán segíteni, mert más vonalakra tevődött át a fejlődést jelentő forgalom.

Tisztelt Elnök Úr! Amikor 2004. május 1-jével a három ország együtt lépett az Európai Unióba, azok keleti régióinak civil szervezetei, köztük például a krosnói Portius Társaság, szinte egyszerre kezdtek el együtt, közösen gondolkodni: hogyan tudjuk kihasználni az uniós tagsággal előállt, annak keretei által biztosított új politikai és pénzügyi lehetőségeket a saját régiónk számára? Hiszen, mint új uniós tagországoknak, a kezükbe egy új lehetőség került a mára már bizony hátrányos helyzetű régióknak, a magyar és szlovák Zemplén-Zemplin és a lengyel kárpátaljai vajdaság együttműködésére. Ha egyszer már száz évvel ezelőtt fejlődést hozott az említett vasút, akkor miért ne próbálnánk éppen ezzel kezdeni a kooperációt, amely a vasút újjáélesztésével ismét egyfajta prosperitást hozna? Ezt mind a három országban felismerték, és azt is nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a régió uniós felzárkózásának egyik szimbólumává válhat a magyar-galíciai vasútvonal megújítása.

Tisztelt Elnök Úr! Az első lépésre a lengyelországi Krosno városában február 4-én, 5-én került sor egy nemzetközi konferencia megszervezésével, a "Portius Express nosztalgiavonat - a zemplén-gácsországi vasútvonal revitalizációjának gazdasági potenciálja" címmel. Ezt a kezdeményezést felkarolta mind a három ország nemzeti vasúttársasága, a MÁV Nosztalgiavonat Kft. és a Magyar Borok Háza. Ennek köszönhetően jött létre ez a nosztalgiavonat-utazás Sárospataktól Krosnóig, ami közel 200 kilométeres szakaszt jelentett, és hét órát tartott. Megjegyzem, hogy ha valaki helyi járatokkal utazott volna, akkor ötszörös átszállással tíz órát kellett volna utaznia, és mindez egyébként 1875-ben alig négy órát jelentett.

Tisztelt Elnök Úr! Úgy vélem, hogy uniós tagságunk második esztendejében éppen elérkezett az idő, hogy hozzálássunk jól felfogott gazdasági érdekek miatt is e vonal revitalizációjához; egyébként az Európai Unió 2007-es költségvetésében nagy lehetőségek vannak a vasút fejlesztéséhez. Ehhez kértük mind a lengyel, mind a szlovák kormány hathatós támogatását, amit egyebek mellett tegnap a Prága melletti Liberecben, a visegrádi négyek elnöki értekezletén alkalmam volt előterjeszteni. Ma pedig itt, a tisztelt Házban teszem ugyanezt, kérve a magyar kormány, államtitkár úr hathatós támogatását.

Engedjék meg, hogy végül idézzek a konferencia zárásaként elfogadott együttműködési nyilatkozatból, amit 36 polgármester, megyei vezető, vasúti szakemberek, köztük Devecz Miklós üzletág-igazgató és civil szervezetek írtak alá. Nos, a krosnói konferencián részt vevő, a zemplén-gácsországi vasút mentén fekvő városok országgyűlési képviselői és mások kívánatosnak tartják a három országot összekötő vasútvonal revitalizációját, és kifejezik készségüket az alábbiak elősegítésére:

1. A vasúti infrastruktúra fejlesztése és új beruházások, amelyek célja az állandó vasúti összeköttetés revitalizációja a lengyelországi kárpátaljai vajdaság, a szlovákiai Zemplin és a magyarországi Zemplén-Tokaj-Hegyalja régiók között.

2. A szervezési és promóciós tevékenységek, gyors és olcsó személyvonatok indítása.

3. S végül, tisztelt elnök úr, olyan szervezet létrehozásának kezdeményezése, amelynek feladata lesz a Portius Expressz nevű nosztalgiavonat mint turisztikai termék működtetése.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)