Készült: 2021.06.16.22:04:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

93. ülésnap (2003.10.07.), 469. felszólalás
Felszólaló Kékkői Zoltán József (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:15


Felszólalások:  Előző  469  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elénk tárt törvényjavaslat kapcsán kizárólag annak agrárvonatkozásaira kívánok reflektálni.

Agrárterületen a kormány adópolitikájában egyértelmű szemléletváltás következett be. Ugyanis a kormány szakított a piacgazdaságban honos adópolitikával, ahol az elvonások a termeléssel összefüggésben történnek. Az alapfelélésre kényszerített, kizsigerelt agrártermelésre az előttünk fekvő tervezet szerint 2004-ben egy gyarmati szemléletű adóstratégia lesz rákényszerítve, ahol az adókivetés nem a termelésre alapozottan, hanem a országból potenciálisan kinyerhető tőke szempontjából lett megállapítva.

A jelenlegi kormánypolitikusoktól és kormányzati tisztviselőktől ez a gyarmati szemlélet nem idegen. Mondhatjuk, egy gyarmati rendszer kiszolgálóiként ezt tanulták, a mostani előterjesztés tanúsága szerint kiváló gyarmati tisztviselőkké váltak. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ez a mezőgazdasági adóztatás leginkább még a dézsmarendszerrel asszociálható, ami a török, labanc, szovjet időkben még csak-csak értelmezhető volt, de hogy a magát nemzeti közép kormányának nevező grémium is ezt teszi, ez elgondolkodtatja az embert a kormány küldetését illetően.

 

(22.10)

 

Persze nemcsak az a baj ezzel az adópolitikával, hogy sem a termelők, sem a feldolgozók, sem a kereskedők, sem a fogyasztók javát nem szolgálja. A baj ott van, hogy a mezőgazdasági dézsma vagy a kormány nyelvezetével: bevételi előirányzat célja ugyanúgy az agráriumból és az országból történő tőkekivitel, mint ahogy a korábbi megszálló elődök tették. A félreértés elkerülése végett azért, mert mi ezzel az agráriumból és az országból tőkét kivonó adópolitikával nem tudunk egyetérteni, attól még el kell ismerni, hogy a kormány a maga gyarmati célját az ebben az előterjesztésben foglaltakkal tökéletesen megvalósítja. Ezeknek az elvonásoknak a hatásai már januárban fognak jelentkezni a termelőknél költségnövekedés, a feldolgozóknál beszállítói és felvásárlási gondok, a kereskedőknél hazai árualaphiány, a fogyasztóknál pedig drasztikus élelmiszer-áremelkedés és inflációnövekedés formájában.

Érdekes, de egyben árulkodó jel, hogy az előterjesztő eltekint az előterjesztés tényleges indoklásától, hiszen a valós céljainak a feltárásához nem volt bátorsága a kormánynak. Ezért indokolási kötelezettségének csak formailag tesz eleget. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennél még az MSZP jogelődpártjai, az MKP, az MDP, az MSZMP is becsületesebbek voltak, hiszen ők az ország kirablását a párt nemzetközi elkötelezettségeivel indokolták. A jogutód kormány mostani előterjesztésében indoklásként ez a sztereotip mondat ismétlődik: “Adójának emelésére a jövő évi költségvetés bevételi előirányzatának megalapozása érdekében kerül sor.ö Ezt az álindoklást még a kormánypárti képviselők is kifogásolták. Példaként idézhetem az országos hírhedtségű szocialista Karsai József képviselő urat, aki a bizottsági ülésen így fakadt ki: “Várnánk mi is, kormánypárti képviselők, hogy ha valamit megteszünk, azért legyen mögötte indoklás, ne csak az, hogy kell-e a költségvetésnek.ö

Egy pillanatig sem feltételezzük, hogy a kormány ne lenne tudatában, hogy a mezőgazdasági termelés ekkora adóterhet és ekkora tőkekivitelt nem bír el. Viszont ezekkel az elvonásokkal a kormány egyidejűleg teljesítheti kettős célját: a hazai termelés ellehetetlenítését és a külföldi vállalkozások magyarországi helyzetbe hozását. Ezt a kettős, külön-külön is alávaló célt zseniálisan szolgálja az adók, a járulékok és egyben befizetések szisztematikus emelése. Szó sincs már a tűrési határig történő teheremelésről. Nem, ugyanis az Európai Unió előszobájában most a hazai agrárvállalkozások megroppantása és az ebből adódó következmények által élelmiszer-áremelés, infláció, az ország teljes gyarmati kifosztása a cél.

Ha a gazdaság tűrési határának figyelembevétele szóba jött volna, akkor hozzávetőleges háttérszámításoknak is a rendelkezésünkre kellene állnia. Nos, a hatásvizsgálatoknak, elemző számításoknak nyoma sincs. Csupán a dézsmamilliárdok összesítése szerepel az anyagban. A kormány ugyanúgy tudja, mint mi, mezőgazdászok, hogy az eszközhiányos, tőkehiányos, rendezetlen tulajdonviszonyok közötti, piacra jutási gondokkal küszködő, egyenlőtlen versenyhelyzetnek kitett mezőgazdasági vállalkozások, ráadásul egy ilyen jövedelem nélküli, de inkább ráfizetéses év után semmiféle többletterhet nem bírnak el. Ezt az EU-csatlakozásos történelmi esélyt használja ki az állítólagos nemzeti közép, de inkább jogutódpárt kormánya, és most, a csatlakozási évben fosztja ki végérvényesen a magyar mezőgazdaságot, hogy majd az EU-csatlakozásra fogja a veszteséget. Ugye, mindegyikünknek emlékezetes és emlékeket ébreszt ez a módszer, hiszen ezt a tőkekivitelt csinálták ugyanők az elődpárt színeiben az 1990 előtti években is, és azt követően a rendszerváltozásra fogták a mezőgazdaság tönkretételét. Ennek a kormánynak az agrárstratégiája nagyban hasonlít a jogelődpártok azon agrárstratégiájához is, amikor az agrárpolitika kizárólagosan adózást és beszolgáltatást jelentett, no meg földvételt némi járadékért. Ugye, ma is ismerős dolgok ezek?

A forgalmi adó emelése kapcsán nem lehet a kormányt diszkriminációval vádolni, ugyanis mindenkit sújt, de a mezőgazdaságot és a bérből élő lakosságot kiváltképp. Mivel az agrártermékek szinte teljes körét érinti a forgalmi adó emelése - hústermékek, tejtermékek, zöldség-, gyümölcstermékek, malomipari termékek, s a többi -, és mivel napi nélkülözhetetlen fogyasztási cikkekről van szó, ezért az ezzel járó élelmiszer-áremelkedés és inflációnövekedés ismert terhe mellett egyidejűleg az olcsóbb külföldi termékek versenyelőnye megsokszorozódik, a magyar agrártermékek piaci forgalma és piacra jutása pedig tovább romlik. A megemelkedő fogyasztói árak miatt a lakosság legnagyobb hányada kalóriavásárlásra kényszerül, és ezáltal a silány minőségű, olcsó külföldi termékek elsődleges támogatójává válik a kormány. Ugyanis a kormány részéről indifferens, hogy áfabevételi előirányzatát milyen relációjú árak által teljesíti. Azt, hogy az agrártermékeknél a 3 százalékos adóemelés népélelmezési hatása folytán milyen nagyságrendű terhet, a kormány számára bevételt jelent, bizonyítja, hogy jövőre a kormány költségvetési áfabevétele 20 százalékkal haladja meg az idei áfabevételt. Ez azt is jelenti, hogy jövőre kétszer indukál a kormány nagyarányú élelmiszer-áremelkedést, januártól a mostani bejelentett emelést, és a májusi EU-csatlakozáskor egy újabb hasonlót. Nos, ez az a gyarmati szemlélet, aminek következtében az ország gyógyszerét kiváltani nem tudó nyugdíjasok, hiányosan táplálkozó gyermekek és az agyondolgoztatott, agyonadóztatott középnemzedék országává válik.

Az áfa emelésének közvélemény felé történő publikálása élő bizonysága az elődpárti kommunikáció továbbélésének. Először az áfa csökkentéséről szólt a híradás. Amikor mindenki látta, hogy az emelés aránytalanul nagyobb a csökkentésnél, akkor következett az elhallgatás. Ezt követően történt a jövedékiadó-emelés beadagolása a nyilvánosság felé, a felső áfakulcs 23 százalékra csökkentésének kompenzálására történő hivatkozással. És most itt a kezünkben a végeredmény, amiben már szó sincs a felső áfakulcs csökkentéséről. Ezt a folyamatot tényleg nem lehet másnak nevezni, mint a kifosztás és a hazudozás píárjának. Az előterjesztésben még a bornak az a 140 százalékos jövedékiadó-emelése is benne marad a 25 százalékos áfa mellett, amely ellen minden szakmai szervezet és mindegyik frakció előzetesen tiltakozott. Ilyen adóteher nemhogy az EU-ban nincs, ahol a bor jövedéki adója nulla százalék, de a világon egyedülálló. Ez ugyanúgy a szakmailag indokolhatatlan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) dézsmakörbe tartozik, ráadásul a termelőszférát sújtó kormány ezzel az intézkedésével a borhamisítóknak nyújt egyértelmű segédkezést. (Az elnök ismét csenget.)

Köszönöm szépen, elnök úr.

 




Felszólalások:  Előző  469  Következő    Ülésnap adatai