Felszólalás adatai

POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy is fogalmazhatnék, hogy lenyűgözve hallgattam önt (Kiss Péter: Köszönjük szépen!), amikor ezt a bizonyos szerződést szembesítette Hoffmann képviselő asszonnyal. A csodálatom tárgya az, hogy én éppen tanúja voltam, talán múlt vasárnap este, amikor a tv-stúdióban szintén előhúzta ezt a papírt, és elmondta, hogy támogatják a hallgatók is a tandíjat. Ott volt a Hallgatói Önkormányzatok elnöke is, Miskolczi Norbert, és végül már nekünk volt kínos - ott is hagytuk önöket kiabálni a folyosón, talán túlzás, hogy üvöltve (Horn Gábor: Na!), de elég indignáltam kérte ki ezt a fajta értelmezést, amit ön adott ennek az aláírásnak. A többiekért nem tudok kezeskedni, nem ismerem az Akadémia elnökének, a többieknek az észrevételét, tudniillik ebben a papírban nem az van, amit ön mond. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem fejti ki az igazság minden oldalát (Derültség a Fidesz soraiból.) ezzel a papírral kapcsolatban - de hagyjuk ezt.

Én egy dologról szeretnék beszélni a tandíjjal kapcsolatban, és ezt meghatározóan fontosnak tartom: azt nem tudjuk, hogy az önök által bevezetni szándékozott 400-800 eurós tandíj hány gyereket kényszerít majd arra, hogy abbahagyja a tanulmányait, ezt nem tudjuk megjósolni. Feltehetően lesznek ilyenek, bízunk benne, hogy nem sokan - talán munkát vállalnak a szüleik, pluszállást vállalnak, hitelt vesznek fel, eladósodnak. Talán valahogyan megoldják. Ezek feltételezések; tartunk tőle, hogy lesznek ilyenek.

De hogy most hányakat rettent el, hány családot, hány gyereket tart távol a jelentkezéstől, itt már adatok, számok vannak a birtokunkban. Ön ezeket ismeri, de talán nem mindenki. 2002-ben 165 ezer fiatal adta be a jelentkezési lapját egyetemre, főiskolára, ha úgy tetszik, a polgári kormány utolsó évében. 2006-ra ez a szám 133 ezerre csökkent - jelentős a csökkenés. Nem róttuk ezt fel sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-kormánynak (Közbeszólások az MSZP soraiból.), mert részben magyarázható azzal, amit itt a bekiabálók mondanak, demográfiai okokkal, részben magyarázható azzal, hogy a polgári kormány által tömegessé tett felsőoktatás lassan felszívta a korábban fel nem vett, föltorlódott korosztályokat, az érettségizők száma is változott, de azért könyveljük el, itt volt egy elég jelentős, 165-ről 133-ra történő csökkenés.

De ami a tandíj évében történt tavaly, 2007-ben, hogy 25 ezer fővel csökkent egyik évről a másikra, 133-ról 108 ezerre, az nem magyarázható az előző okokkal, abban meghatározóan egy ok a domináns, az, hogy önök a tandíjat bevezetik, és ez elrettenti, távol tartja, visszahőkölteti a családok egy jelentős részét.

(14.40)

Hallottam az ön magyarázatát több esetben, hogy nem igaz, hiszen az érettségiző korosztálynál ez nem csökkent, csak a második, többedik diplomát szerezni kívánó idősebb korosztályoknál. Nos, az ön magyarázata - vagy magyarázkodása, hogy ezt a szót válasszam - nem helytálló, ugyanolyan arányban csökkent az érettségizőknél, mint a magasabb korosztályoknál. Ez történt tavaly.

Azt, hogy idén mi történt, azt nem tudjuk, mert noha már február 25-én nyilvánosságra kellett volna kerülniük az idei adatoknak, a minisztérium ezt nem hajlandó nyilvánosságra hozni, ha úgy tetszik, eltagadja ezt az adatot, nyilván azzal, hogy őrült bonyolult földolgozni azt, amit korábban meg tudtak tenni, vagy elromlottak a gépek. Nem kell túl bátor jósnak lenni, felteszem, március 9-éig nem is fognak megjavulni ezek a számítógépek, csak utána hajlandók nyilvánosságra hozni ezeket az adatokat.

Érdeklődtünk persze korábbi kollégáinknál, barátainknál, hogy mégis, úgy szemre a kupacok, a zsákok nagyságát illetően hogyan ítélik meg, hány jelentkező lehet idén, és a volt barátaink, kollégáink azt mondják, hogy sajnos attól tartanak, hogy ebben az évben minden korábbinál kevesebb, alig valamivel több mint 80 ezer jelentkezőre számítanak. Meglátjuk persze - ön nyilván már tudja, csak nem hajlandó elárulni -, hogy mennyi a jelentkezők száma, én mégis attól tartok, hogy soha ilyen kevés fiatal ember nem próbálkozott egyetemre, főiskolára jutni, és ez bűn. Az összes többi szakmai részletkérdés, megoldható és vitatható. De azt, hogy önök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) családok tízezreit tartják távol a felsőoktatástól és így a társadalmi felemelkedéstől, én ezt őrült bűnnek tartom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)