Készült: 2019.10.19.23:04:23 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
4 141 2010.05.20. 0:50  107-174

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy szóljak, bár nem terveztem, hogy hozzászólok, hiszen azt gondolom sok más képviselőtársammal együtt is, hogy ez a törvényjavaslat talán szavakban el sem mondható érzelmeket vált ki, de szocialista képviselőtársaim mégis rávettek erre.

Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Nagy érdeklődéssel hallgatjuk az önök fölszólalásait e törvény kapcsán. Viszont azt gondolom, hogy az ország nagy része és a határon túli magyarság egyetlenegy mondatot nagyon hiányol önöktől. Azt, hogy elnézést és bocsánat, mert ezt még nem hallottuk önöktől.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 52 2010.05.26. 6:19  1-192

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A most előttünk fekvő, most tárgyalandó kormányprogram a saját bevallása szerint is egy korszakváltó kormányprogram, és nemcsak korszakváltó, hanem új társadalmi szerződés megkötésére irányul. Mint vállalkozó tudom, és sokan közülünk tudják, hogy egy jó szerződés alapeleme az, hogy koherens legyen. Tehát a szerződésben lévő pontok egymáshoz való viszonya egy irányba mutasson, az egyes pontjai ne egymás kioltására irányuljanak, illetve, hogy valami olyan alappal bírjon ez a szerződés, amelyre a többi elem aztán ráépül.

Azt gondolom, ennek az új kormányprogramnak a gazdasági része megfelelő alapot biztosít a főbb célok megvalósításához. Ez az alap pedig nem más, mint a gazdaság újjáélesztése és a munkaközpontú társadalom megteremtése. Hiszen talán mindannyian tudjuk, hogy nincs sem család, sem otthon a munka biztonsága nélkül, az egészség és a rend sem képzelhető el hosszú távon, ha egy állam, ha az államban élő vállalkozók nem tudnak az embereknek munkát adni. Azt is jól tudjuk, és erről majd még részletesebben beszélnék, hogy ma Magyarországon - illetve az elmúlt időszakban is - a hazai vállalkozások azok, amelyek leginkább munkát tudnak adni az embereknek.

De van egy másik szempont is ebben a kormányprogramban - már ennek a gazdasági részében -, amire érdemes felhívni az Országgyűlés figyelmét. Ez az az érdekes esemény, hogy ez a magyar gazdasági paradigmaváltás, ami ebben a kormányprogramban van, egybeesik egy európai szintű gazdasági paradigmaváltással is. Tehát azok a kihívások, amelyek Magyarországon vannak - pontosan a világgazdasági válság kapcsán -, a világban is hasonló problémákat vetnek fel. Ez pontosan az az irány, hogy az értékteremtő munkán alapuló gazdaság húzhatja ki Magyarországot, és húzhatja ki egész Európát és talán a világgazdaságot is abból a válságból, amiben benne van. Ezt nyugodtan nevezhetjük a szabadpiac újrafogalmazásának is, és ha itt kicsit lehet gazdaságtörténeti húrokat is pendíteni, akkor a kapitalizmusnak egy új, weberi alapokra helyezését is jelentheti, amely talán válasz arra is, hogy valóban nyugodtan nevezhetjük bizonyos szempontból forradalminak a kormányprogramban szereplő gazdasági elveket.

De miben is áll a rendszerszintű különbség ebben a kormányprogramban, a gazdaságot illetőleg? Ugyanis az elmúlt időszakban az volt a probléma, hogy sokan hangoztatták: munkát kell adni az embereknek, csak éppen azt felejtették el megtenni, hogy azokat kell támogatni, akik munkát tudnak adni az embereknek. És nem akármilyen munkát, hiszen az állam is sok esetben sok százezer embernek ad munkát, hanem itt annak a munkának a fontosságáról beszélünk, amely valóban a vállalkozókból, piaci alapon szerveződik, és ilyen módon tud megélhetést adni az embereknek.

Pontosan tudjuk - mint említettem, mind a magyar, mind nemzetközi példák alapján -, hogy a legtöbb munkát ma Magyarországon és egész Európában a hazai kötődésű kis- és közepes vállalkozások tudják adni. Ezért értelemszerűen ennek a kormányprogramnak a gazdasági központjában a hazai vállalkozások megerősítése nem öncélként szerepel, hanem azért, mert ők tudják a valós munkát adni az embereknek. Ők azok, akik egyébként ma is a foglalkoztatottak kétharmadát foglalkoztatják, ők azok, akik nem szaladnak tovább egy gazdasági válság kapcsán, ők azok a vállalkozók, akik a legkisebb faluban is tudnak munkát adni, és akik a profitjuk nagy részét nem off-shore cégeken keresztül viszik külföldre. Tehát munkát kell adni az embereknek, és a munkát adókat kell támogatni, és erre vállalkozik ez a kormányprogram.

Egyetlen példát engedjenek csak meg a szemléletváltozás szükségességére: ezelőtt másfél évvel itt a parlamentben még azért kellett küzdenünk, hogy az akkori kormány a napi standolást és a készpénzforgalom megszüntetését ne tudja átvinni az Országgyűlésben. Ehhez képest valóban lehet azt mondani, hogy forradalmi változások vannak a kormányprogramban.

Az idő előrehaladtával csak néhány nagyon fontos dolgot hadd mondjak a kormányprogramból. A kormányprogram célul tűzte ki az adók számának és mértékének csökkentését, a hivatali bürokrácia leépítését, az állami hivatalok büntetésben való érdekeltségének megszüntetését - ez nagyon régi kérése a vállalkozóknak -, az engedélyek egyszerűsítését, a vállalkozói érdekképviseletek megerősítését, a fizetési fegyelem megerősítését, a körbetartozások visszaszorítását, az alacsony vállalkozói hitelkamatok kikényszerítését, a bírósági eljárások felgyorsítását, a kereskedelmi monopóliumok felszámolását, a hazai termelők és kiskereskedők megerősítését, a túlbürokratizált és a korrupció melegágyának számító közbeszerzési rendszer átszabását, a tisztességes vállalkozások megerősítését, az uniós források rendszerének átalakítását, a források többségének vállalkozásfejlesztési célra való fordítását, a pályázatok egyszerűsítését és végül, de nem utolsósorban egy új Széchenyi-terv beindítását.

(12.20)

Én azt tudom mondani, mindenkinek közös érdeke, hogy ezek a célok minél előbb megvalósuljanak, és ezt a programot a magyar vállalkozók nevében a magyar vállalkozók programjának is tudjuk tekinteni, és bízom abban, hogy mindenki erejéhez mérten támogatni fogja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 56 2010.05.26. 1:25  1-192

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Göndör képviselőtársam felszólalása késztetett arra, hogy akkor egypár kiegészítést mondjak az előzőekben elmondottakhoz.

Tisztelt Képviselőtársam! A magyar vállalkozók az elmúlt nyolc évben egy dolognak örültek: annak, hogy elmúlt. Az a helyzet, amit önök a magyar vállalkozások között a magyar vállalkozók megtizedelése érdekében tettek, mondhatni, majdnem hogy sikerült. A felszámolások tucatjai, végelszámolások, családok tragédiái vezettek oda, hogy az önök törvényhozási munkája nem volt elegendő ahhoz, hogy szabályozza a gazdaságot, és kellő ösztönzést adjon.

Az önök által beterjesztett Új Magyarország fejlesztési terv, amit önök a gazdaság élénkítésére szántak, két célt fogalmazott meg. Az egyik volt a foglalkoztatás bővítése, a másik a bővülés. Csak ez a kettő nem sikerült, képviselőtársam. Tehát engedje meg, hogy azt mondjam, a különbség alapvetően a most beterjesztett kormányprogramban az, hogy ez végrehajtható, és a beterjesztők megfelelő parlamenti háttérrel rendelkeznek ahhoz, hogy ezt a programot végigvigyék. Azt gondolom, ez a kormányprogram kellő garancia lesz a hazai vállalkozások számára, hogy az elmúlt időszak viharai után egy fejlődő pályára tudjanak állni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 271 2010.06.14. 0:12  266-292

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden arról szeretném tájékozatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a bizottság megtárgyalta és egyhangúlag támogatta a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 38 2010.06.15. 4:12  19-137

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálom az ötperces keretet betartani. Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést, hogy a tegnapi nap folyamán a gazdasági bizottság a benyújtott T/336-os javaslatot megtárgyalta, és 21 igen szavazattal, 4 ellenszavazattal a bizottság mind a tárgysorozatba-vételt, mind pedig az általános vitára való alkalmasságot támogatta.

A többség, a jelentős többség azért támogatta ezt a javaslatot, mert két szempontot vett figyelembe. Az egyik az, hogy egy kényszerhelyzet van ma az alkalmi munkavállalói piacon, vagyis minden résztvevő, maguk azok, akik a korábbi törvényt áterőltették az Országgyűlésen, ők is elismerték, mint ahogy itt elhangzott, hogy ez a törvény jelen formájában két problémával küzd. Az egyik az, hogy betarthatatlan adminisztratív szabályokat ír elő a munkaadók számára. Ez persze jó bírságolási lehetőséget biztosít az államnak, de nem gondoljuk, hogy ez cél és szempont lenne egy szabály kialakításánál, illetve magát a közterheket olyan mértékben határozta meg a korábbiakhoz képest az alkalmi munkavállalók körében, ami lényegében jelentős részben kiürítette ezt a foglalkoztatási lehetőséget.

Hogy miért beszélünk kényszerhelyzetről? Valóban azért beszélünk, mert egyrészről nem használható a rendszer, másrészről pedig, mint ahogy itt elhangzott, az nyilvánvaló volt, hogy valamit a lehető leggyorsabban lépni kell. Sajnálatos módon azt a lehetőséget viszont a kormányzat felszámolta, hogy a korábbi kiskönyv rendszerét akár ideiglenesen vissza lehessen állítani, hiszen itt a határidők miatt a könyvek visszaadása és a bélyegek bezúzása miatt nem volt lehetőség arra, hogy egy hosszabb, sok tekintetben részletekbe menő szabályozás kerüljön a Ház elé, hiszen hirtelen kellett lépni, de az a korábban működő - lehet, hogy nem túl jó, de alkalmazható - rendszer viszont nem állt rendelkezésre, hogy visszatérjen ehhez az alkalmi munkavállalói kör.

További problémát jelent, ami a bizottságban egyébként elhangzott, hogy ami ezt a törvényt lehet, hogy módosító indítványok benyújtásával teszi csak alkalmazhatóvá, az az, hogy az elmúlt héten derült ki, hogy lényegében nem elég az, hogy a kormány az elmúlt időszakban fölszámolta a korábbi rendszert, de azt a törvényi szabályok által kötelezően kiépítendő informatikai rendszert, amit egyébként a most hatályban lévő törvény előír, aminek például az SMS tekintetében július 1-jével kéne hatályba lépnie, ha nem módosul a törvény, ezt el sem kezdte kidolgozni az államigazgatás. Tehát két szék közül az a helyzet van, hogy a régi megszűnt, fölszámolásra került, a jelenlegi nem alkalmazható, és azok, az egyébként a mostani törvényben benne lévő, esetleg fejlesztés után használható rendszerek pedig nem épültek ki, amelyekkel július 1-je után bármiféle egyszerűsítést lehetett volna véghezvinni.

Én azt gondolom, hogy ebben a keretben értelmezhető az előterjesztők javaslata, és azt gondolom, hogy a lehető legjobb megoldást választották a törvény módosítására mind a közterhek, mind az egyszerűsítés tekintetében. A bizottság annak tudatában javasolta lényegében ezzel a 21 igen és 4 ellenszavazattal az Országgyűlésnek mind tárgysorozatba-vételre, mind általános vitára, hogy ezt a régi adósságát, amit az előző kormány az alkalmi munkavállalói piacon teremtett, ezt a lehető leggyorsabban megoldja, és a gazdasági bizottság nevében is kérjük, hogy a tisztelt Ház támogassa a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 66 2010.06.15. 0:15  19-137

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Nekem egy ügyrendi javaslatom lenne az előterjesztőkkel részben egyeztetve, hogy adjon lehetőséget a Ház, hogy a módosító indítványok benyújtására ne a vita lezárásáig, hanem a mai nap végéig legyen lehetőség. (Simon Gábor és Gúr Nándor: Egyetértünk.)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 221 2010.06.21. 8:35  220-294

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálom - bár a téma fontosságát ismerve - nagyjából rövidebb idő alatt ezt az expozét elmondani. Hadd kezdjem azzal, tisztelt képviselőtársaim: az elmúlt egy hónapban sokan és sokféleképpen említették azt a tényt Magyarországon, hogy az elmúlt időszak egyik legnagyobb vesztese és részben a gazdasági válság oka is az, hogy a hazai kis- és középvállalkozások az elmúlt időszakban nem tudták azt a szerepet betölteni, ami egy normális gazdaságban a szerepük lenne, vagyis azt, hogy a gazdaság gerincét adják, hogy a munkaadók, munkavállalók többségének munkát adnak, és mindennapi munkájukkal, áldozatvállalásukkal segítik az ország építését.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezt az elmúlt években fölhalmozott hiányt próbálta jó néhány javaslat, ami már ide a parlament elé került, javítani. Ebbe a sorba illeszkedik az a javaslat is, amit ma tárgyal az Országgyűlés. Nagy örömömre egyébként a bizottsági üléseken nagy többséggel még az ellenzék is támogatta a javaslatot.

Tehát régi adósság törlesztése lehet az, amiről pár héten belül tud az Országgyűlés dönteni. De hogy konkrétan tudjuk kötni a törvényjavaslatot, elég, ha annyit megemlítek, hogy A nemzeti együttműködés programjában, vagyis a kormányprogramban szerepel egy külön pont, amely egyértelműen fogalmaz, idézem: meg kell szüntetni a vállalkozások működését felügyelő állami szervek büntetésben való érdekeltségét.

Aki vállalkozók között mozog, ismeri mindenapjaikat, jól tudja, hogy milyen életszerű problémák voltak az elmúlt időszakban, elég csak arra gondolni, hogy sokszor a vállalkozók úgy érezték, lényegében a bírság egy rejtett adóforma, hiszen az ellenőrök addig-addig járnak vissza hozzájuk, addig csűrik-csavarják a be nem tartható jogszabályok ellenőrzését, amíg ilyen vagy olyan módon meg nem bírságolják őket.

Azt gondolom, azon túl, hogy ez egy rossz szokása volt az államigazgatásnak, ez ennél egy mélyebb társadalmi problémára is rámutat, vagyis arra, hogy milyen viszonyban van egymással a mindenkori államhatalom a mindenkori vállalkozókkal, vagyis azzal a réteggel, amely igazából a hátán viszi ezt az országot. És azt gondolom, hogy nagyon rossz volt az a korábbi gyakorlat, hogy az állam nem partnerként, nem segítő jelleggel és nem olyan kapcsolatot ápolt a vállalkozókkal, ami egy közös együttműködés alapja lehet, hanem - ahogy szokták mondani - alapvetően csak fejőstehénnek nézték a vállalkozókat, és azt gondolták róluk, hogy a lehető legtöbb bőrt akár bírságok útján is róluk le lehet húzni.

Ha komolyan gondoljuk azt, hogy fontos és forradalmi változások kell hogy az országban végbemenjenek, akkor azt gondolom, hogy ezen a rossz szokáson is változtatnia kell a mindenkori államhatalomnak, és ezért készült el ez a törvényjavaslat, ezért került benyújtásra. Ez a törvényjavaslat viszonylag rövid, és bevallott módon alapvetően első lépésben egy szimbolikus döntést tudunk hozni, vagyis két ponton érinti ez a módosítás a vállalkozásokat ellenőrző szerveket. Egyrészt kimondja azt egyértelműen, hogy a vállalkozókkal szemben kiszabott bírságok a hatóság bírságkiszabásban való érdekeltségének megszüntetése érdekében a hatóság működési és egyéb költségeire nem használhatók fel, illetve a szakhatósági eljárást végző szervezetek tekintetében az első alkalommal - az adó- és vámeljárások ez alól kivételt képeznek - a bírság kiszabása helyett figyelmeztetést kell alkalmazniuk.

(19.40)

Tehát az a gyakorlat, hogy korábban a legkisebb adminisztrációs hibáért is egyből a bírságolási maximumot ki lehetett szabni, ezzel a törvénytervezettel megszűnik.

Azért azt is el kell mondani, ha reálisan akarjuk ezt a törvényjavaslatot értékelni, hogy ettől máról holnapra nem fog megváltozni valószínűleg az államigazgatás összes szervének a működése. Ez reményeink szerint egy hosszabb folyamatnak az első lépése, ezt követnie kell több olyan lépésnek, ami a gyakorlatban pontosan rendezi a vállalkozók és a szakhatóságok viszonyát.

Mire gondolok ez alatt? Két területre utalnék. Egyrészt, ha ezzel párhuzamosan a vállalkozások adminisztrációs terhei nem csökkennek, akkor hiába fogadunk el egy ilyen jó szándékú törvényt, mivel a vállalkozóknak továbbra is életszerűtlen és betarthatatlan szabályokat kell követniük. Nem kell ahhoz bírságban érdekelt ellenőröket feltételeznünk, hogy ha jóhiszeműen járnak el, akkor mindenképpen büntetniük kell. Tehát ez a törvény akkor ér valamit középtávon, ha ezzel párhuzamosan azok az adminisztrációs tehercsökkentések, amelyeket régen igényelnek a vállalkozások, és amelyekre a kormány ígéretet tett, folyamatosan beépülnek a magyar jogrendbe, tehát egyrészről nem lesznek kötelezettek az ellenőrök minél nagyobb bírságok kiszabásában, másrészről pedig egyszerűsödnek a szabályok, vagyis betarthatóvá válnak.

Még egyszer hadd kérjem azt mindenkitől, a túlzott elvárások végett, hogy ettől nem fog megváltozni augusztus elsejétől a bírságolási gyakorlat alapvetően. Én abban bízom, hogy ezzel a törvénnyel elindul egy folyamat, amelynek a végén normalizálódhat a magyar vállalkozások és az állam kapcsolata, ami az ellenőrzésen keresztül testesül meg.

Annyit hadd mondjak, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez a törvényjavaslat elég komoly indulatokat, jó értelemben vett indulatokat hozott felszínre. Nagyon sok köszönő levelet kaptunk - és ezt már bizottsági ülésen is mondtam -, nem csak a vállalkozók örülnek ennek a javaslatnak; az APEH névtelen képviselőitől is kaptam olyan telefonokat, amiben megköszönik ezt a törvényjavaslatot, mert a saját elmondásuk szerint az elmúlt időszakban sokan közülük, jó szándékú magyar emberek, rossz lelkiismerettel bírságoltak, rossz lelkiismerettel végezték a munkájukat, hiszen arra voltak kötelezve, hogy a bevételek maximalizálása érdekében a lehető legkisebb hibát is pénzbírsággal sújtsák. Én azt gondolom, hogy jó úton járunk, ha egy ilyen viszonyrendszerben mind a két fél érdekelt a kapcsolat normalizálásában.

Én azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot, amennyiben módosító indítványaik lennének hozzá, a költségvetési helyzet figyelembevételével ezt nyújtsák be, és próbálják jobbá tenni a törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy egy jó törvényt alkothatunk meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 231 2010.06.21. 2:02  220-294

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Csak nagyon röviden. Göndör képviselőtársammal az előző négy évben még sokszor a saját kormánypártja ellen is módosító javaslatokat nyújtottunk be a kkv-k védelmében, ezért sok mindenkitől számíthattam volna kritikára, de tőle kevésbé.

Úgy látom, egy dolgot tisztázni kell az elején, a "szimbolikus" szó jelentését. A "szimbolikus" szót én nem szocialista módon használom, nem úgy, hogy az a szimbolikus, hogy csinálok valamit, és utána nincs semmi, hanem úgy értettem, hogy ez egy első lépés, s attól, hogy itt van a papíron, abból a valóságban csak akkor lesz valami, ha továbbvisszük, ha elfogadjuk hozzá a végrehajtási rendeletet, és az állami szerveket kötelezzük arra, hogy betartsák. Tehát én nem úgy értettem szimbolikusnak ezt a javaslatot, hogy elfogadjuk, és utána hátradőlünk, mintha csináltunk volna valamit. Az elmúlt négy vagy nyolc évből jó néhány példát tudnék mondani, hogy a kkv-k segítését a zászlajukra tűzve hoztak különböző szabályokat, amikből aztán semmi nem lett a gyakorlatban.

Itt nem erről van szó. Én úgy értettem, hogy itt elfogadunk egy iránytűt, amit utána a minisztériumnál - államtitkár úr válasza ebben optimistává tett - és a végrehajtási rendeleten keresztül az összes államigazgatási szervnél kikényszerítünk. Csak tisztázni akartam volna, itt nem arról van szó, hogy ezt most letudjuk, hanem tovább kell vinni, és ahogy említettem, jó néhány lába lesz ennek a javaslatnak.

Próbálom nem a visszamutogatásra korlátozni ezt a felvetést, de kicsit méltánytalannak éreztem képviselő úrnak azt a kritikáját, mert végre elkezdünk valamit, és ön is tudja, hogy jól. Az elmúlt évben hány olyan példa volt, hogy elindultunk egy úton, és az első lépés után megálltunk! Ez nem ilyen lesz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 245 2010.06.21. 4:35  220-294

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden hadd tisztázzam, bár szerintem ez mindenki számára egyértelmű volt, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem a bírságot mint intézményt szüntetjük meg, hanem a bírság eszközrendszerét módosítjuk. Bírságra, azt gondolom, szükség volt, van és lesz is, mindenhol szükség van, ahol nem csak jóhiszemű vállalkozók vannak, viszont a bírság kiszabásának rendszerét kell oly módon megváltoztatni, hogy a bírság ne egy sarc legyen az egyébként jóhiszemű vállalkozókkal szemben, hanem a bírság büntetés legyen a rosszhiszemű vállalkozók ellen.

Azt gondolom, hogy ha használom azt a szót, hogy szimbolikus, azért használom - már megindokoltam, hogy mennyiben látom itt a különbséget mások által használtan -, de valóban, ha komolyan gondoljuk és jó néhányan vagyunk, akik komolyan gondolják, hogy egy újfajta - idézőjelben - társadalmi szerződésre van szükség egyrészt az állam és az állampolgárok között, de nem spórolható meg egy újfajta kvázi szerződés az állam és a vállalkozók között sem.

(20.30)

Ennek az újfajta szemléletnek, ennek az újfajta egymásra utaltságnak valóban egy kis lépése az, hogy elindulunk egy olyan úton, amikor egyébként próbáljuk reformálni azt a viszonyrendszert, ami eddig elég rosszul működött.

Még a korábbi vitában elhangzottakról: a nyelvtani hibákért elnézést kérek. Amennyiben módosító indítványok vannak, azokat nagyon szívesen meg fogjuk vizsgálni. Egyébként innen kérem az elnök urat, amennyiben lehetséges, a módosító indítványok leadására ne a vita lezárásáig, hanem a nap végéig lehessen módot találni, hogy amennyiben még itt a vitában elhangzottakra valaki módosítót kívánna benyújtani, arra lehetősége legyen.

Visszatérve, annyiban vitatkoznék: azt hiszem, úgy történt a megfogalmazás, hogy "szabad szemmel nem látható lépés", de én ezt annyiban nem nevezném helyénvalónak. Valóban, ahogyan az egyik képviselőtársam mondta, elég sok felmérés készült a vállalkozók között az elmúlt időszakban, hogy mik is azok a rendszerek az életükben, amelyekkel nagyon elégedetlenek, amelyek a vállalkozásuknak a legnagyobb problémát okozzák, és az elmúlt időszakban valóban a túlzott adóteher volt, főleg az élőmunkát figyelembe véve a legtöbbször említett probléma - még egy hosszú felsorolás van utána -, a második helyen a bírságolási rendszer anomáliái és problémái szerepeltek. Azt gondolom, ha ezen próbálunk változtatni... - és itt a minisztériumnak és a kormánynak valóban fontos feladata lesz, ugyanis ennek a törvénynek a szellemiségét, merem azt mondani, nekik kell kikényszeríteniük minimum középtávon az államigazgatás szerveitől, hogy ezt valóban be is tartsák; de ha azt mondjuk, ez egy fontos probléma volt, akkor szerintem jó úton járunk, és ez nem csak egy kevésbé érzékelhető változás lesz a vállalkozások életében.

Ugyancsak a kritikákról annyit, hogy mindent viszont nem is lehet szabályozni a törvényben. Mint minden törvény, egy kicsit ez is keretjellegű, tehát mi irányt tudunk mutatni az államigazgatásnak, a kormánynak, és majd a végrehajtási rendeletekben, a különböző utasításokban tud a minisztérium érvényt szerezni e törvény szellemiségének.

Összességében köszönöm mindenkinek a támogatását. Úgy érzem, ez egy olyan törvényjavaslat lehet, amely talán az összes parlamenti párt támogatottságát tudja élvezni. Ennek mentén merem azt mondani, talán kicsit túl is értékelve a törvényjavaslatot, de ha itt 29 pontról beszéltünk a gazdasági akcióterv kapcsán, akkor, ha ezen az úton végig tudunk menni, és a bírságolási rendszert emberközelibbé vagy vállalkozóközelibbé tudjuk tenni, akkor ez lehet a plusz egyedik pont is. Tehát bízom benne, hogy a jobbító javaslatok után a parlament egységesen tudja támogatni.

Azt gondolom, ezt igazából nem is nekem kell megköszönnöm, ezt a magyar kis- és közepes vállalkozók mindegyike meg fogja nekünk köszönni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 72 2010.06.22. 5:31  71-103

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom gyorsan összefoglalni ennek a nem túl hosszú, kétparagrafusos törvénymódosításnak a lényegét.

Hadd kezdjem azzal, hogy talán jól látszik, hogy az elmúlt időszakban a parlament alapvetően két típusú törvényjavaslatot tárgyalt. Az egyik egy koncepcionális elképzelésen alapuló, egy új társadalmi működést feltételező törvényjavaslat, illetve a másik, az előző időszakból itt maradt, mondhatnám azt is, hogy aknák hatástalanítása, és egy ilyen előző kormány által elfogadott javaslatnak a nagyon sürgős hatástalanítását kell ezzel a törvényjavaslattal megtennünk.

Egy évvel ezelőtt, 2009-ben az adózás rendjéről szóló törvény módosításakor egy paragrafust illesztettek a törvénybe, amely arról rendelkezett, hogy a közbeszerzési fővállalkozónak, ha 200 ezer forintnál nagyobb összeggel tartozik az alvállalkozója, akkor azt csak akkor fizetheti ki a fővállalkozó az alvállalkozónak, ha a cég 30 napnál nem régebbi nemleges adóigazolást tud bemutatni, vagy pedig szerepel az APEH köztartozásmentes adózói listáján.

A javaslat egy normálisan működő gazdaság és egy normálisan működő állam keretében még értelmezhető és jó javaslat is lenne. Csak sajnos a magyar valóság egy évvel ezelőtt sem olyan volt, hogy ez a törvényjavaslat találkozott volna a valós élet igényeivel és kihívásaival. Ezt már akkor - egyébként többek között ellenzéki javaslatra - az akkori kormánypárt is érezte, hogy egy olyan javaslatot kíván beemelni a törvények sorába, amelynek alkalmazása nagyon megnehezítené a hazai kis- és középvállalkozók tízezreinek életét.

(10.00)

Azért merjük azt mondani, hogy megnehezítené, ugyanis a mindennapi életben az a gyakorlat, hogy egyrészt ez a nullás adóigazolás akár egy-két ezer forintos adótartozás esetén sem kapható meg, illetve az APEH nyilvántartási rendszere is olyan sajnos, hogy ha valaki fölkerül a belső listára a tekintetben, hogy nem adható ki neki adóigazolás, hiába egyenlíti ki egyébként az adótartozását, jó néhány nap eltelik addig, amíg ezt az igazolást ő megkaphatja.

Elképzelhető ezek alapján, hogy milyen hátrányt jelenthet sok tízezer vállalkozónak az, főleg ebben a likviditási körbetartozásoktól terhelt időszakban, hogy ha ő egy komolyabb számláját a fővállalkozójától azért nem kapja meg, mert az APEH rendszerében vagy néhány ezer forintos tartozása van, vagy azért, mert például pár nappal később veszik le erről a listáról.

Sajnálatosan a gazdasági válság pontosan igazolja, hogy a vállalkozások jelentős részének vagy önhibából, vagy egyébként is, de az APEH-nál jelentkezik időről időre adótartozása. Az akkori törvényhozók ezt látva ezt a paragrafust nem léptették hatályba a jogszabály többi paragrafusával együtt, hanem ez év július 1-jei határidőt szabtak meg. Nos, azóta az élet sajnos a gazdasági válság tekintetében sokat nem változott, tehát ugyanúgy nem időszerű ennek a javaslatnak az életbe léptetése.

Annyi igaz, hogy ezt a javaslatot elegánsabb lett volna egy nagyobb adókoncepció keretében tárgyalni, de sajnálatos módon a parlament nem fog tudni komoly adótörvényeket tárgyalni vagy elfogadni jobban mondva a július 1-jei időpontig, és ezért volt szükség arra, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtsuk a tekintetben, hogy ez a szabály december 31-éig tolódjon ki.

Az előzetes kérdéseket megelőzve azért döntöttünk amellett, hogy nem a paragrafus kivételét javasoljuk a törvényből, hanem csak a hatályba léptetésnek az eltolását, ugyanis a tervek szerint a kormányzat egy átfogó adókoncepció keretében ezt a problémát is kezelni fogja. De ez sajnos nem elegendő ahhoz, hogy ne hozzunk több ezer vállalkozást nehéz helyzetbe július 2-ával, ha ezt a törvényt az eredeti formában július 1-jével életbe léptetnénk.

Tehát én kérném a parlamentet - és azt gondolom, hogy ebben talán az ellenzéki pártok támogatását is bírhatjuk -, hogy ezt a törvényjavaslatot mindenképpen minél sürgősebben fogadjuk el, és ne nehezítsük tovább az elmúlt időszak örökségeként a hazai vállalkozások helyzetét.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 170 2010.06.22. 1:23  165-170

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Két megjegyzésre szeretnék reagálni.

Józsa úr megjegyzését a legjobb indulattal sem tudom tényszerűnek minősíteni, ugyanis csak a parlamenti képviselők kedvéért: a Versenytanács elnökének mandátuma lejár most ősszel, tehát szó sincs arról, hogy itt bármiféle felmentés vagy lefejezés lenne. Egy 12 évet felölelő, két ciklust betöltött elnöknek a mandátuma jár le, és ehhez van egy hozzáigazított javaslat. Egyébként csak annyit, hogy Nagy Zoltán, a jelenlegi elnök a bizottsági ülésen elfogadhatónak tartotta az alelnöki és az elnöki rendszer ilyen irányú átalakítását, tehát szó sincs diktátumról.

Egyébként valóban, ahogy az LMP felszólalója, Schiffer úr mondta, van befogadott ellenzéki módosító indítvány mind az MSZP, mind az LMP részéről. Biztatom egyébként, hogy további kapcsolódó módosítókat nyújtsunk be; úgy tudom, hogy már került benyújtásra ilyen. Azt gondolom, hogy ha van jobbító szándék, ezt az előterjesztők nevében támogatni tudom, és a Ház előtt a végszavazásnál tudjuk korrigálni a jogszabályt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 41 2010.06.28. 3:04  40-45

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előző kormány 2002 óta folyamatos sikerpropagandát folytatott az Új Magyarország fejlesztési terv kapcsán. Büszkén hangoztatták, hogy mindenben elsők vagyunk: először adtuk be az Unióhoz a fejlesztési tervet, 1000 milliárd forint körüli nagyprojektet nyújtottunk be, mi vagyunk az elsők a felhasználásban. A sikerpropaganda mögött azonban a valóság kudarc. Erre egy példát hadd mondjak: az Új Magyarország fejlesztési terv címe bővülés és foglalkoztatottság (Sic!) - csak ez a kettő nem sikerült az elmúlt négy évben.

A hangoztatott sikerekkel azonban más probléma is van. A pályázók ezeket a kiemelkedő eredményeket nem érzékelik. Panaszkodnak a résztvevők a pályázati rendszer lassúságára, sérelmezik a bürokratikus akadályokat, a kifizetések pedig folyamatosan csúsznak.

Egy példát engedjen meg, ami sajnos, nem egy egyedi eset: amikor a pályázónak hitelt kell felvenni annak érdekében, hogy a projektet finanszírozni tudja, tekintettel arra, hogy a kifizetés késik, a hitelfelvétel eredményeképpen pedig a kamatokkal együtt a végén több pénzt kell visszafizetni, mint amennyit a pályázatban elnyert. Ez a helyzet tarthatatlan, ahogy az is, hogy a vállalkozói érdekképviseletek, szervezetek évek óta hangsúlyozzák azt, hogy a 7000 milliárd forint értékű EU-támogatáshoz mérten nagyon alacsony az a 10 százalék, ami a közvetlen vállalkozásfejlesztés számára elérhető. Az előző kormány ezeket az észrevételeket nem vette figyelembe.

Külön problémát jelent a kis- és középvállalkozások részvételi lehetősége a pályázaton. A pályázati feltételekben túl alacsony a támogatási arány. Az az 50 százalék, amit ki lehetne használni, sajnos az elmúlt években csak 20-25-30 százalékos támogatási intenzitásban nyilvánult meg. Ezen feltételek mellett sajnos nagyon kevés mikro-, kis- és középvállalkozás tud a pályázatokon részt venni.

Tisztelt Államtitkár Úr! A 2007 és 2013 közötti költségvetés félidején túl érdemes újraértékelni az EU-s támogatási rendszert, és lényegi változásokat bevezetni, a források felhasználását hatékonyabbá tenni. Időszerű áttekinteni, hogy megfelelő módon működik-e az intézményrendszer, érdemes megvizsgálni, a kifizetések milyen szinten állnak. Tekintettel arra, hogy félidőhöz értünk, lényegében a kifizetéseknek is nagyjából a felénél kéne tartanunk. Sajnálatosan tapasztaljuk azt, hogy csak 13 százalékos a mai napig is a kifizetési intenzitás.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mennyi kifizetés teljesült a 2007-2013-as programozási időszak eddigi szakaszában? Mikorra várható a kifizetések megugrása? Várható-e gyorsítás a kifizetések területén? Fennáll-e a forrásvesztés esélye - ha igen, akkor mekkora összegről van szó -, és egyáltalán: a nemzeti fejlesztési terv forrásai mikor fogják végre a gazdaság élénkülését szolgálni?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 304 2010.06.28. 0:40  299-321

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Az idő későre járta miatt csak röviden: a gazdasági bizottság ma megtárgyalta az előterjesztést, és nagy többséggel, 2 ellenszavazattal támogatta azt. Én nem is ismételném meg, amit az előterjesztő mondott, lényegében a bizottság is úgy látta, hogy azok a szigorú szabályok, amelyek az elmúlt időszakban jöttek a költségvetést illetőleg, azok a mai bizonytalan gazdasági helyzetben indokolatlanul korlátozzák a kormány mozgásterét, és egy frakció kivételével minden frakció úgy látta, hogy ez a módosítás a jelen kihívások elvégzéséhez szükséges, és ezért a bizottság a javaslatot támogatta. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 72 2010.07.06. 1:40  19-152

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Burány Képviselőtársam! Egyszerűen amit ön mondott... - ön itt vastag bőrt emlegetett, én azzal kapcsolatban, amit ön mondott, egyszerűen azt mondom, hogy pofátlanság. Ne haragudjon, képviselőtársam, ön párhuzamot von az önök nyolcéves kormányzásának eredményeképpen a gazdasági válság szélére jutott ország és a mostani kormány másfél hónapos működése között!

Nem tudom, valószínűleg az a probléma (Közbeszólások az MSZP soraiból, többek között Gőgös Zoltán: Katasztrofális! Meg kell nézni!), hogy önök ugyanazon az úton járnak, kedves képviselőtársaim, amivel Gyurcsány Ferenc önöket 2006-ban megetette. Ugyanis egyetlenegy példát hadd mondjak, képviselőtársam: a gazdasági válság 2006 őszén még sehol nem volt a világon, amikor az önök kormánya fél évvel azután, hogy öt évre törvénybe iktatta az adócsökkentést, 500 milliárdot vont el a vállalkozásoktól. Innentől kezdődik az a hazugságspirál, amibe belevitték ezt az országot, és önök most másfél hónapos kormányzáson kérik ezt számon.

Kedves Képviselőtársam! Én nem is tudom, ha valószínűleg önök akarják ezt a fajta hozzáállást folytatni, akkor ehhez sok sikert kívánok önöknek, mert teljesen természetesen, mondjuk, a Jobbiktól meg az LMP-től jövő észrevételek, azt mondom, hogy hitelesek, őnekik nincs közük ahhoz az elmúlt nyolc évhez, ami itt az országban történt, de hogy az önök frakciójából jönnek ilyen észrevételek ehhez a törvényhez, ez valóban a pofátlanság kategóriája! Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 88 2010.07.06. 9:27  19-152

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott az előttünk lévő törvénytervezetről. Én hadd szóljak hozzá két részben: egyrészt általánosságban a vitában itt elhangzottakhoz, illetve konkrétan egy pontot emelnék ki és annak jelentőségét próbálnám a mi szempontunkból megvilágítani, ez pedig a kedvezményes 10 százalékos társasági adókulcs bevezetése.

Hadd kezdjem azzal, hogy az ellenzéki kritikákat én alapvetően két csoportba sorolnám. Én nem kívánnék újra reagálni szocialista képviselőtársaimnak a vitában elhangzott kritikáira, egyetlenegy dolgot mégis hadd szögezzek le, amire előbb utaltam, hogy azért egy lényeges különbség van a mostani kormány és az előző, már a 2006-os kormány első száz napja között. Akkor ugyanis egy olyan megszorító csomag került elfogadásra, amely, mint említettem, éves szinten 500-600 milliárd forintot vont ki a gazdaságból.

Még egy lényeges különbség, és azt gondolom, ez mindenki számára egyértelmű, hogy ma egy olyan csomag fekszik előttünk, ami alapvetően a gazdaságban hagy pénzt, a vállalkozókat hagyja levegőhöz jutni az elmúlt 4-8 év elég szűkös esztendei után, és egy komoly adócsökkentést hajt végre.

És itt talán reagálnék kicsit jobbikos képviselőtársaim felszólalására is. Én azt gondolom, abban talán egyetérthetünk, hogy nem feltétlenül elégséges, de a mostani gazdasági helyzetben a költségvetés bevételi oldalának csökkentésének lehetséges határait ez a javaslat mindenképpen eléri. Tehát az a támogatás, amit a vállalkozók most, ennek a javaslatnak a kapcsán kapnak, az a mostani költségvetési helyzetben, azt gondolom, a maximum. Valóban úgy gondolom, hogy hosszú távon tovább kell javítani a hazai vállalkozások versenyfeltételeit, de például ez a 10 százalékos társasági adókulcs egy olyan jelentős, és ebben az esetben nem egy szimbolikus döntés, amely érezhetően javítja a vállalkozások versenyhelyzetét.

A Lehet Más a Politika képviselőinek felszólalásaiból egyet emelnék ki. Nem vitatkoznék, kicsit talán elbeszéltünk egymás mellett, vagy másképp gondolkozunk. A fenntartható fejlődés szerintem ebben a törvénycsomagban nem sérül, sőt én azt gondolom, hogy amennyiben ez a törvénycsomag a helyben működő, a lokális gazdaságba beépült vállalkozásokat kívánja a versenyhelyzetükben javítani, abban a tekintetben ez a fenntartható fejlődést nem gátolja, hanem segíti, bár természetesen azokat a kritikákat részben lehet értelmezni, hogy itt egy viszonylag gyors törvényalkotás van, és a jobbító szándékú módosító javaslatokat a kormány valószínűleg meg is fogja fontolni.

Amire külön ki szeretnék térni - és ez megint csak talán válasz is egyben a vitában elhangzott kritikákra -, ez pedig az, hogy merem állítani, hogy az elmúlt öt évben a vállalkozásokat tekintve ez a legjelentősebb adócsökkentés, és igenis van adócsökkentés, igen komoly adócsökkentés ebben a csomagban, aminek az elsődleges haszonélvezői a hazai kis- és középvállalkozások.

(12.30)

Engedjék meg, hogy néhány számot elmondjak, hogy alátámasszam azt, hogy nem egy szimbolikus jelentőségű adócsökkentésről van szó. Ugyanis, mint a törvényből kiderül, az 50 millió forintos adóalapról 500 millió forintra változik a 10 százalékos adókulcs, és megszűnnek az igénybevételhez támasztott korábbi feltételek. Ez éves szinten körülbelül 140 milliárd forintot hagy a hazai kis- és középvállalkozásoknál, tehát azt tudom mondani, és erre merem azt mondani, hogy a legjelentősebb adócsökkentés, ami az elmúlt öt évben a vállalkozásokat érintette. Hogy más oldalról közelítsem meg a számokat, ez a társaságiadó-mértéket érintő módosítás közel 260 ezer pozitív adóalappal rendelkező társas vállalkozás számára jelent könnyebbséget, ez az összes pozitív adóalappal rendelkező társaság 73 százaléka a mostani felmérés szerint. Ennek jelentőségét persze lehet úgy beállítani, hogy csekély, de azt gondolom, hogy a több mint 260 ezer vállalkozás számára ez igenis kézzelfogható, érezhető, a mindennapi tevékenységben megjelenő adócsökkentés lesz.

Ugyancsak érinti ez a javaslat az egyéni vállalkozókat is. Itt az előzetes számítások szerint, illetve az általunk elvégzett számítások szerint 2010-ben, itt egy fél évről van szó, 1,3 milliárddal, 2011-ben pedig 5 milliárd forinttal csökken az egyéni vállalkozók által a társasági adózás szempontjából befizetendő összeg. Ez a 155 ezer nyereséget kimutató egyéni vállalkozónak körülbelül az 59 százalékát érinti. Elhangzott a kritika, hogy a társaságok nagy része nem rendelkezik pozitív adóalappal. Tudjuk jól, hogy a magyar gazdaság helyzete, pontosan az elmúlt 4-8 év gazdasági válságának köszönhetően jó néhány vállalkozást hozott olyan helyzetbe, hogy nem képes pozitív adóalapot teremteni, de egyébként az ebben a csomagban lévő javaslatoknak az a céljuk, hogy beindítsák a gazdaságot. Ez az alacsonyabb kulcs a gazdaság kifehérítésén keresztül, mert megéri talán 10 százalékkal adózni, arra sarkallhatja a cégek, a kis-, mikrovállalkozások jelentős részét, hogy igenis a pozitív adóalapba kerüljenek. Azt gondolom, hogy talán ez az egyik legfontosabb, nem a konkrét számok nyelvére lefordítható, hanem a vállalkozók mindennapjaiban irányszerűen fontos fejlemény, hogy azt üzenjük a vállalkozóknak, hogy megéri dolgozni, az állam nem fogja az utolsó kimutatott forintjaikat is elvinni. Azt gondolom, ez hosszú távon sokkal pozitívabb hatást tud elérni, mint az itt elmondott százmilliárdok, amelyek közvetlenül érintik a vállalkozásokat az első ponttól kezdve.

Még egy fontos dolgot hadd emeljek ki, ez a hazai vállalkozásoknak a környező országokhoz képesti versenyhelyzetének javítása. Abban egyetértek jobbikos képviselőtársammal, azt hiszem, most nincs bent a teremben, aki azt mondta, hogy természetesen a vállalkozásoknak nemcsak társasági adót kell fizetni, hanem iparűzési adót is és más tételeket, de azt is tegyük hozzá, hogy más országokban is van az iparűzési adóhoz hasonló fizetési kötelezettség. Ezért csak jelent valamit a társasági adóra vonatkozó szabály. Azt kell mondani, és ezt nem elég hangsúlyozni, mert ennek is a konkrét számokon túl van hatása, hogy ezzel a mikro- és kisvállalkozások Európában a legalacsonyabb társasági adókulccsal fognak adózni Magyarországon. Összesen két másik ország van az Európai Unióban, ahol, ha nem is alacsonyabb, de ezzel egyenértékű adókulcs van, Bulgária és Ciprus, ahol ugyancsak 10 százalékos az adókulcs. S ami a lényeg, hogy ezzel az 500 milliós adóalappal lényegében a hazai kkv-szektor 99,9 százaléka az alsó sávban fog adózni.

A környező versenytársak kis- és középvállalkozói, akik régóta versenyelőnyben vannak Magyarországhoz képest, magasabb adókulccsal adóznak saját országukban. Csehországban például 20 százalék, Lengyelországban 19 százalék, Romániában 16 százalék, Szlovákiában 19 százalék és Szlovéniában 21 százalék, még az alacsony adóról híres Írországban is 12,5 százalék ez a társasági adókulcs. Tehát azt gondolom, hogy ez üzenet is, azon túl, hogy ez egy érezhető javulás a hazai vállalkozások versenyhelyzetében, üzenet mind a hazai vállalkozók, mind a nemzetközi cégek számára. Itt most alapvetően azokat a cégeket értem, amelyek ez alatt az adóalap alatt vannak, hogy érdemes Magyarországra jönni. Mondhatnánk azt is, hogy ha négy évvel ezelőtt érdemes volt elmenni ebből az országból az adózás miatt, most érdemes hazajönni. Tehát, ha másért nem, akkor ezért mindenképpen ez a törvényjavaslat támogatható.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 104 2010.07.06. 1:57  19-152

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy gyors hozzászólást jobbikos képviselőtársam felszólalásához, mert azzal kezdte, hogy itt a fiatalsága kapcsán kapott kritikákat korábban, megmondom őszintén, én azt gondolom, ennek a felszólalásának nincs köze ahhoz, maximum a tájékozatlanságának. Tehát ezt a törvényjavaslatot sokféle támadás érte, de azt, hogy nem a kkv helyzetbe hozása lenne a cél, még senki nem mondta.

Az ominózus pont arra vonatkozik, képviselőtársam, hogy eddig ez az egyszerűsített engedélymegadás tényleg csak a nagyberuházóknak volt lehetősége, tehát valóban a több száz milliós, milliárdos beruházásoknak lehetett ilyen egyszerűsített eljárást csinálni, ez ma is élő törvény volt. A mostani javaslatnak pont az a lényege, hogy ezt az egyszerűbb eljárást terjeszti ki.

Abban vitatkozhatunk, hogy a 90 millió forintos értékhatár elegendő-e vagy nem, de mindenképpen a kis- és közepes vállalkozások beruházásait teszi ugyanolyan könnyű feltételekkel lehetővé, mint eddig csak a nagyoknak meglévő beruházást. Tehát ezt semmiképpen nem nyilvánítanám egy, a kkv-szektor számára rossz javaslatnak.

Egyébként meg igazából, ha belegondol abba, hogy ma már egy néhány főt foglalkoztató fűrészüzem vagy bútorgyár beruházása is sajnos jóval meghaladja a 90 millió forintot, ez egy elég alacsony határ ahhoz, hogy valóban a hazai beruházni képes vállalkozások számára nyújtson ugyanolyan előnyöket, mint ami előnyök eddig csak a nagyoknak voltak meg. Tehát kérném, hogy gondolja végig, hogy ez a javaslat mennyiben káros a hazai kkv számára.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 138 2010.07.06. 0:15  19-152

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Én csak egy technikai észrevételt tennék. Kérem a Ház vezetését, hogy a módosító indítványok beadására ne a napirendi pont végéig, 6 óráig, hanem az ülésnap végéig legyen lehetőség az adott törvény kapcsán. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 164 2010.07.06. 13:35  153-210

SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalandó, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosítása fontos része a nemzeti együttműködés programjának, egy kiemelkedő része. Az ottani célokat, ígéreteket kívánja ez a törvényjavaslat lényegében törvényi formába önteni. Talán akik ezzel a területtel foglalkoznak, pontosan tudják, hogy a közbeszerzések elhúzódását okozó rugalmatlan szabályok miatt sokszor eredménytelenül zárulnak az eljárások, amelyek újabb erőforrás- és költségráfordítást igényelnek az ajánlattevőktől. Tudjuk jól az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy a kis- és középvállalkozások közbeszerzésben való részvétele is hagy kivetnivalót maga után. Tehát jogos az az igény, amit a nemzeti együttműködés programja megfogalmazott, hogy egy átlátható, egyszerű, gyors és a hazai vállalkozások számára könnyen elérhető rendszert biztosítson a közbeszerzések területén az ezzel foglalkozó törvény. Erre tesz kísérletet, erre tesz javaslatot a most előttünk lévő törvényjavaslat.

A nemzeti együttműködés programjában ezért is kiemelten szerepel a közbeszerzések eddigi gyakorlatának felülvizsgálata, többek között az építőipari helyzet javításának érdekében. A program felhívja a figyelmet, hogy a revízió nemcsak gazdasági, hanem politikai érdeksérelmeket is okozhat, felvállalva azonban ezeket a tekintetben, hogy mindenképpen elkerülhetetlenek. Az ágazat jelenlegi állapotának kialakulásáért, már ami az építőipart illeti, három alapvető tényezőt emel ki a kormányprogram. Ebből az egyik a hitelforrások szűkössége, a megrendelések visszaesése és a lánctartozások problémaköre, amelyre egyébként a maga módján a most benyújtott javaslat megpróbál valamiféle, ha nem is teljes körű, de kis lépésekben megoldást kínálni.

A program feladataként tűzi ki a közbeszerzési rendszernek a fedezetkezelő intézményen keresztül való alkalmassá tételét a mostani kihívások tekintetében.

(15.30)

Ugyancsak a nemzeti együttműködés programja külön pontban foglalkozik az úgymond közbeszerzési fordulat elérésével. Szomorúan állapítja meg a kormányprogram, hogy az Európai Unió országaiban a hazai és a külföldi cégek aránya az elnyert közbeszerzési pályázatoknál éppen fordítottja a magyar arányoknak. Míg az Unió tagállamaiban - ez már többször elhangzott - talán 70 százalékos a hazai cégek érték szerinti részesedése a közbeszerzésekből, addig ez Magyarországon csak 40 százalékos. Az állami intézkedési program következtében és közvetett eszközökkel egyaránt segíteni kell azt, hogy az Európai Unióból érkező uniós pénzek normák szerinti elosztási rendszerében a közeljövőben a magyar cégek ezt a nyugat-európai 70 százalékos arányt elérjék.

Ugyancsak a kormányprogram felhívja a figyelmet arra, hogy a hazai átfogó válság magában foglalja az irányítási válságot is, amely többek között a közbeszerzésekkel kapcsolatos komplex problémarendszereket veszi sorba. Túl drága, túl lassú, korrupt, túlszabályozott, és a szakmai kérdéseket háttérbe szorítja, s néha pótcselekvéseket szervez be a működésébe, amely a szakmai munka rovására megy.

A kormányprogramból végül kiemelném a mellékleteként szereplő, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségével kötött megállapodást, amely Magyarország gazdasági és társadalmi felemelkedéséért született, és ennek is a 4. pontját, amely "piacot a magyarországi vállalkozásoknak" tartalommal bír. Eszerint 2012-re a hazai beszerzésekben a többségi magyar tulajdonban lévő vállalkozások ugyanolyan arányban kell hogy nyertesek legyenek, mint a német, francia hasonló rendszerekben.

Ezek alapján tehát a kormányprogram egyértelműen elkötelezett a tekintetben, hogy a közbeszerzési törvényt módosítani szükséges, és a kormány, mint ahogy itt a kezünkben lévő törvényjavaslatból kiderül, a lehető leghamarabb és a lehető legátfogóbban hozzá is nyúlt ehhez a törvényjavaslathoz.

Négy olyan fő területe van ennek a törvénymódosításnak, amely, azt gondolom, hogy céljait tekintve legalábbis minden parlamenti párt számára elfogadható, ha a gyakorlatban egyébként vannak vitás kérdések is, ez majd a vitában úgyis valószínűleg napvilágra kerül. Az egyik ilyen, ami mindenképpen a közbeszerzési törvény módosítását igényli, a korrupció visszaszorítása, a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása, a közbeszerzési eljárások egyszerűsítése, olcsóbbá, gyorsabbá tétele, illetve a körbetartozások rendszerének enyhítése.

Hadd kezdjem itt a felszólalást e sorozatban a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozásával. Itt hadd utaljak arra, hogy nem előzmények nélküli a javaslat, ami itt szerepel, hiszen a Közbeszerzések Tanácsának tapasztalatai, a korábbi évek jelentései egyértelműen fogalmaznak a tekintetben, hogy a kis- és középvállalkozások alapvetően a kisebb értékű közbeszerzési eljárások tekintetében érnek el jó pozíciókat, a nagy értékű beruházások tekintetében alapvetően csak alvállalkozóként tudnak eredményesek lenni, az alvállalkozói szférában pedig ismert, hogy a körbetartozások és egyéb gondok a kis- és középvállalkozók pozícióját jelentős mértékben gyengítik.

A javaslat emiatt korlátozza az esélyegyenlőséget sértő ajánlatkérői előírások lehetőségét a kis- és középvállalkozások ajánlattételi, nyerési esélyeinek növelését szolgáló módosításokkal, így például abban, hogy könnyítik a nemrég megalakult vállalkozások részvételét. Két évben korlátozza visszamenőleg az ajánlatkérők pénzügyi alkalmassága körében a bankszámlával összefüggő alkalmassági feltételeket. Nagyon lényeges része, hogy a jövőben az ajánlatkérő a mostaninál is szigorúbb feltételek mellett köteles lesz a részajánlattétel kiírására. Ez biztosítja azt, hogy kisebb értékűek legyenek a közbeszerzések, tehát a hazai kis- és középvállalkozók nagyobb eséllyel tudjanak ezen részt venni, továbbá a javaslat egyfelől megtiltja, hogy az ajánlatkérő a 10 százalék feletti alvállalkozókra az ajánlatkérőnél szigorúbb alkalmassági feltételeket írjon elő. Emellett kötelezővé teszi, hogy az ajánlattevő a 10 százalék feletti alvállalkozóval, sőt akár a 10 százalék alatti alvállalkozóval együtt is megfelelhessen az alkalmassági feltételeknek.

Ugyancsak a Közbeszerzések Tanácsának 2007. évi beszámolójára utalhatunk, amely egyértelmű a tekintetben, hogy mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők véleménye abban egyetértésben van, hogy a jelenlegi közbeszerzési törvény túlságosan bonyolult, helyenként nehezen lehet azt alkalmazni. A hatályos Kbt. bonyolult eljárási szabálya és a nehéz jogalkalmazása miatt a kis- és középvállalkozások a kívánatoshoz képest sokkal nehezebben képesek pályázni, nyerni pedig különösen. A késedelmes fizetések száma és a körbetartozások mértéke az utóbbi évben növekvő tendenciát mutat, visszaszorításuk érdekében meg kell próbálni a Kbt. eszközeivel is ösztönözni az ajánlattevőket, hogy határidőben fizessenek az alvállalkozóknak.

Fontos eleme az eredménytelen közbeszerzési eljárások, illetve az érvénytelen ajánlatok számának csökkentése. Ugyancsak visszautalnék, a Közbeszerzések Tanácsának beszámolójából megtudhatjuk, hogy a Tanácshoz beérkezett és az ellenőrzésre került hirdetmények száma a 2008. évben meghaladta a 22 ezret. A jelenlegi közbeszerzési gyakorlat alapján a megküldött hirdetmények több mint kétharmadát kell visszaküldeni formai, illetve tartalmi okok miatt. A közbeszerzésről szóló törvény által kevésbé tárgyalt ajánlattevőkkel kapcsolatos módosítások előnyeit fontos továbbá kiemelni, rávilágítva az ajánlattétel elősegítésének javítására.

Az e körbe tartozó módosítások az elsődleges célon kívül a fentiekhez hasonlóan a kis- és középvállalkozók közbeszerzési eljárásban való részvételét is segítik, ugyanis a kis- és középvállalkozások kevesebb pénzt és munkaidőt tudnak az ajánlatuk készítésére fordítani, így ennek következtében nagyobb eséllyel is rontják el azokat. A módosítás sok olyan szabályt tartalmaz, amik csökkentik az ajánlatban elkövetett nem jelentős hibák jogkövetkezményeit, korlátozzák az emiatti kizárások lehetőségeit, ezzel segítve a kis- és középvállalkozásokat ugyancsak a közbeszerzésekben való aktív részvételben.

E célt segíti a hamis adatszolgáltatás definíciójának, illetve az érvényességi okok pontosítása, a hiánypótlással kapcsolatos számítási hibák javítását érintő, illetve az ajánlatokkal kapcsolatos felvilágosításkérés lehetőségének körét bővítő módosítások.

Azt gondolom, a körbetartozások enyhítésére mindenképpen e törvény kapcsán érdemes utalni, és ezt meg is teszi a törvény. A körbetartozási helyzet persze nem csak a Kbt.-vel oldható meg, de amit lehet, azt a Kbt.-ben is meg kell tenni, hiszen ez a törvény szól a közpénzekből kötött szerződések teljesítésének egyes kérdéseiről, így többek között a javaslatban szerepel, hogy a késve vagy egyáltalán nem fizető cégeket ki lehet zárni a közbeszerzések rendszeréből.

Fontos szempont volt a közbeszerzési eljárások lefolytatásának olcsóbbá és gyorsabbá tétele. Szintén a közérdeket szolgálja, hogy a Kbt. olcsóbban teszi lehetővé a közbeszerzési eljárások megtartását az ajánlatkérők számára. A módosítás tartalmazza az átláthatósági biztosra vonatkozó szabályok pontosítását, külön az erre vonatkozó kormányrendelet is majd valószínűleg e tekintetben pontosításokkal fog szolgálni mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők számára.

Nagyon lényeges, és azt gondolom, közös érdek az Országgyűlésben a korrupcióellenes intézkedések megtétele. A Közbeszerzések Tanácsának beszámolója is egyértelmű, hogy a jogalkalmazás során visszatérő problémaként szerepel a jogkerülő magatartásra való hajlandóság, kiskapuk keresése, a tervszerűség hiánya a közbeszerzésekben, a pályázatok testre szabása és egyéb jogsértések gyakorisága, illetve az ajánlattevők és ajánlatkérők közötti nagyfokú bizalmatlanság.

A közbeszerzési szabályozás további szigorítását ugyanakkor e tekintetben is szükségesnek tartjuk, a jogkövető magatartás nemcsak a közbeszerzési eljárásban részt vevőkkel szembeni követelmény, a döntéshozatal minden szintjére kiterjedő következményeket fogalmaz meg. Fontosnak tartjuk, hogy a helyzet javításáért mind az ajánlattevők, mind az ajánlatkérők érezzenek felelősséget.

Jó néhány olyan apróbb módosítás is szerepel a javaslatban, ami a 17 végrehajtási rendelethez kapcsolódik, illetve uniós szabályokat is érintő javaslatok vannak.

(15.40)

A Fidesz parlamenti frakciójának nevében összességében azt tudom mondani, hogy a közbeszerzések éves szinten ezermilliárdnál nagyobb összegre vonatkozó forrásokat felügyelnek, ami az éves magyar GDP közel 6 százalékát teszi ki, ezért mindenképpen kiemelkedően fontosnak tartjuk - a kormányprogram alapján is -, hogy a közbeszerzések rendszerében az átláthatóság, az egyszerűség, a hazai vállalkozások helyzetbe hozása, illetve a körbetartozás és a korrupció visszaszorítása megjelenjen. Azt gondolom, hogy a kormány által most benyújtott javaslat ez irányba tesz lépéseket, ezért mi a magunk részéről ezt támogatjuk, és erre kérjük az Országgyűlést is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 282 2010.07.06. 4:29  275-283

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden, mert nem kívánnám az általános vitát lefolytatni. Nagyon örülök, hogy a képviselőtársaim fontosnak tartják a benyújtott törvényjavaslatot. Én magam is úgy gondolom, és nemcsak kincstári optimizmusból, hogy ez valóban egy, a vállalkozások mindennapjaiban érezhető nagyon komoly problémára, ha nem is azonnal, de egy megnyugtató, mondhatni, forradalmi változás a hatóságokkal való kapcsolattartásban.

Viszont konkrétan a módosító indítványokkal kapcsolatban két módosító indítvány érkezett. Bencsik képviselőtársamé teljesen egyértelműen pozitívan terjeszti ki a bírságban való érdekeltség megszüntetését nemcsak intézményes szinten, hanem magát az ellenőrzést végző hatósági személyt sem lehet érdekeltté tenni abban, hogy a bírságokat minél nagyobb összegben kirója. Azt gondolom, ez pozitív értelemben terjeszti ki a törvényjavaslatot.

A második módosító javaslat kapcsán viszont van egy jó és egy rossz hírem, ha lehet így mondani, ugyanis a minisztériummal egyeztetve valószínűleg a holnapi bizottsági ülésen be fogunk nyújtani egy módosító indítványt, amely egyrészt Kepli úr javaslatát kiterjeszti olyan tekintetben, hogy a közigazgatási hatósági eljárásra tesz egy hivatkozást a törvényben, amelyből ön egyébként szó szerint átemelte a javaslatot, viszont ott vannak más feltételek is felsorolva. Tehát ez nem az a szokásos mód lesz, hogy csak azért, mert a bizottságban támogattuk az önét, de értelemszerűen ha lesz egy kapcsolódó módosító indítvány, akkor bizottsági szinten abban feloldódik az ön javaslata. Ezt ne érezze annak a technikának, hogy mi ezt csak azért csináljuk, hogy ne az ön javaslata legyen bent, hanem azért, mert ön is abból a törvényből vette át ezt a részt, mi értelemszerűen utalunk erre a törvényre. Ez a rossz hír.

A jó hír az egyébként, hogy sikerült az államigazgatással elfogadtatni azt, és ez nagyon lényeges módosítás lesz, ennek talán túlmutató hatása is van, és talán eredményt is elért ez a kezdeményezés, és az pedig az, hogy a 12/a pontban, amely arról szól az elején, hogy ez a lehetőség, hogy a hatósági érdekeltséget megszüntetjük, ez a kis- és középvállalkozásokra vonatkozik a törvény szerint. Szövegszerűen is úgy hangzott, hogy a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos ellenőrzésekben nem lehet ezeket. Most meggyőztük, úgy néz ki, a javaslatunkkal, és főleg ebben köszönöm az ellenzéki képviselőtársaimnak is, hogy itt egy egységes elképzelés van, és azt a korábbi rendszert, hogy mind a hatóságok, mind a személyek érdekeltté voltak téve a bírságolási rendszerben, ezt kitágítjuk nemcsak a kis- és középvállalkozásokra, hanem minden magánszeméllyel és vállalkozással szemben, tehát minden hatósági jogviszonyban megszüntetjük az érdekeltséget.

Azt gondolom, hogy ez egy előremutató javaslat. Úgy néz ki, sikerült ezt a közigazgatással elfogadtatni. Azt gondolom, hogy ez például a magánszemélyek tekintetében is már egy továbbgyűrűző hatása a mi közös javaslatunknak. Bízom benne, hogy a holnapi bizottsági módosítóval még jobbá tudjuk tenni, és bízom benne, hogy ennek egyetlenegy hátulütője van, hogy ez a rendelkezés valószínűleg nem azonnal tud életbe lépni, hiszen jó néhány olyan törvény van egyébként, amely másként rendelkezik, tehát ősszel vissza kell hozni egy olyan törvénycsomagot, amely rendezi más törvényekben, az Áht.-ban, egyebekben az ezzel ellentétes jogszabályokat. Tehát ez csak január 1-jétől fog tudni életbe lépni. Azt gondolom, ez egy vállalható hátrány azért, hogy egy kiterjesztett körben fogja ezt a korábbi rossz gyakorlatot megszüntetni, és nemcsak a vállalkozások, hanem a magánszemélyek tekintetében sem lesz az a fenyegetettség az ellenőrzöttek részéről, hogy a hatóság érdekeltté van téve akár intézményesen, akár személy szerint abban, hogy minél nagyobb bírságot szabjon ki.

Azt gondolom, hogy ez egy jó javaslat. Köszönjük egyébként az ellenzék javaslatait. Bízunk benne, hogy egy jó törvényt fogunk tudni alkotni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 58 2010.07.07. 2:00  1-152

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Hadd kezdjem Szekeres képviselőtársammal: nem azért születik ez a 29 pont, hanem azért születik, mert önöknek nagyon eredményesen sikerült az elmúlt 4-8 évben a gazdaságot olyan helyzetbe hozniuk, ahova hozták, egyébként nagyon örülök, hogy folyamatosan a formáról vitatkozunk.

(11.20)

Azt gondolom egyébként e vitaszakasz kapcsán is, hogy kapcsolódjak konkrétan ehhez, hogy van olyan ellenzéki módosító javaslat, amelyet a bizottság mai ülésén támogatott, tehát nem érhet minket az a vád, hogy nem fogadunk be ellenzéki javaslatokat. Egyébként ez a sietség, amelyet kritikailag részben én is tudok értelmezni, mert valóban sokkal jobb lenne az, ha sokkal több idő maradna ilyen fontos törvények meghozatalára, azt gondolom, ebben nincs különbség az álláspontjaink között, de egyetlenegy alaphelyzetbeli különbség van az önök világszemléletében, illetve a mienkben, az egyik az, hogy milyen az ország gazdasági helyzete, lehet-e várni ezekkel a törvényekkel, lehet-e azt mondanunk, hogy nincs szükség változásra, és a normál parlamenti metódusban, annak módja szerint kiérlelve hosszan, hatástanulmányokkal együtt, amely normál esetben valóban szükséges is, tudjuk az ország helyzetét kezelni.

Önök azt gondolják, hogy igen, önök azt gondolják, hogy az elmúlt évek kormányzati politikája helyes volt, nem is értik, hogy a választók egyébként miért szavazták le önöket - idézőjelben -, mi meg másként gondoljuk. Úgy gondoljuk, az ország olyan helyzetben van, hogy nagyon gyors megoldásokra van szükség, még akkor is, ha - hozzáteszem - nem feltétlenül szerencsés, hogy ilyen gyorsan tárgyalunk. Ez a helyzetbeli különbség, és ez megmagyarázza azt a formát, amit önök nem értenek. Egyébként pedig tartalmilag azt gondolom, hogy e 29 pont jó része olyan, amit egyébként a társadalom nagy része tud támogatni, persze javítani lehet, erre valók a módosító indítványok.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 70 2010.07.07. 2:04  1-152

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Nem visszaélve a Ház szabályaival én is a 87. pontra, arra a támogatott módosításra utalnék, amit egyébként a bizottságban támogattunk - csak annak jeleként, hogy egyébként fogadunk módosító indítványokat.

De alapvetően Józsa képviselőtársam felszólalására most már többedszer szeretnék visszautalni. Itt valami nagyon furcsa képzavarral küszködnek szocialista képviselőtársaim. Amikor Magyarország gazdasági helyzetéről beszélgetünk, és annak önök szerint néha jó, néha jó állapotáról, akkor önök összehasonlítják az egyik képviselőtársunk egy nyilatkozatának a hatását az önök négyéves kormányzásával.

Tehát ne haragudjon, képviselőtársam, ez azért nálam legalábbis a vicc kategóriájába tartozik, hogy a magyar gazdaság helyzetét önök azért tartják rossznak, mert Kósa képviselőtársunk nyilatkozott valamit, nem azért, mert egyébként önök az összes nemzetközi mutatóban az elmúlt négy-nyolc évben oda juttatták az országot, ahova juttatták.

Tehát lehet, hogy ezt önök elhiszik, vagy legalábbis kommunikációs szinten jó, de szerintem ez még vitaalapnak is elég gyenge. Csak arra hadd utaljak, hogy ez a 29 pont nem - mint ahogy itt volt egy ilyen áthallás, hogy esetleg - azért lett benyújtva ilyen sebtében, hogy reagáljon a kormány Kósa képviselőtársunk kijelentésére. Erre csak egyetlenegy cáfolatot tudnék hozni, hogy egyébként a benyújtott kormányprogramban, ami már korábban egyébként az Országgyűlés által tárgyalható volt, abban jó néhány elem utal azokra a javaslatokra, amik ebben vannak. Tehát az a 29 pont, ami itt van, nem a Kósa képviselőtársunk kijelentésére reakció, hanem próbál egy olyan rapid megoldást legalább részben az ország gondjaira válaszolva adni, amit önök az elmúlt négy-nyolc évben elrontottak.

Ezt persze meg lehet próbálni összekeverni, de nem hiszem, hogy a valóság próbáját túlságosan kiállná. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 112 2010.07.19. 1:12  107-114

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszter úr, én azt gondolom, hogy a válaszával itt az Országgyűlésben teljes mértékben egyetérthetünk: nem épülhet szemétégető Heiligenkreuzban, a magyar határtól, Szentgotthárd belvárosától kevesebb mint egy kilométerre. Én azt gondolom, hogy a nemzeti együttműködés kormányának olyan hatékony lépéseket kell tennie, vagyis a különböző tárcáknak - a Külügy-, a Fejlesztési Minisztériumnak, illetve a környezetvédelmi tárcának - úgy kell megfogalmazni az akciótervet arra, hogy ezt megakadályozza, hogy ne csússzanak el egymás mellett a tervek, tehát hogy összehangolt legyen ez az akció.

Én azt gondolom, tudva azt, hogy az osztrák fél eddig nem hallgatta meg a magyar tiltakozásokat - jó néhány fórumon próbálták mind a szentgotthárdiak, mind a környékbeliek ezt megakadályozni -, hogy ilyen, mondhatni azt, hogy arrogáns osztrák fellépésre megfelelően határozott és drasztikus magyar választ kell adni, ha annak az az ára, hogy a nemzeti park, illetve a szentgotthárdiak jövője, környezete biztosítva legyen. Mindenben a minisztérium támogatására lesz, úgy gondolom, az Országgyűlés.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 225 2010.10.18. 6:46  198-233

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Megígérem, hogy megpróbálok röviden néhány kiegészítő gondolatot a törvényjavaslat kapcsán elmondani. Először is hadd szögezzem le, hogy a Fidesz-frakció természetesen egységesen fogja támogatni a második akciótervet és annak az oszlopos pillérét képező különadókról szóló törvényjavaslatot. Teszi ezt azért, mert egyébként a benyújtott törvényjavaslat azzal a nem könnyű feladattal próbál megbirkózni, hogy úgy hajtson végre egyébként jelentős adócsökkentést, illetve adóátrendezést, hogy az egyszerre biztosítsa a gazdaság növekedését és a költségvetési egyensúly fönntartását.

Teszi mindezt egyébként úgy, hogy nem a legkiszolgáltatottabbakra, a magyar gazdaság szempontjából a legnehezebb helyzetben levő kis- és középvállalkozásokra, illetve nem az adófizetőkre kívánja ezeknek az átalakításoknak a terheit helyezni. De azért is teheti, hogy a Fidesz-frakció támogatja ezt a törvényjavaslatot, hiszen mint itt elhangzott, a szakmai szervezetek nagy része, egyébként az ágazatot tömörítő szakmai szervezetek nagy része is támogatja, és ha nem is támogatja, de tudomásul veszi a benyújtott javaslatot.

A most benyújtott második akcióterv egyébként olyan komoly átalakításokat, adóátrendezéseket tartalmaz, amelyekre a hazai kis- és középvállalkozások évek óta várnak, sajnos az elmúlt nyolc évben hiába, ugyanis ez a javaslatcsomag egyszerre teremti meg a gazdasági növekedés lehetőségeit, de nem lehetetleníti el a legnehezebb helyzetben levő vállalkozásokat.

Abban is alapvetően különbözik a korábbi korszakok Bokros-, Gyurcsány-csomagjaitól, hogy nem fűnyíróelvszerűen próbálja a terheket - a különböző társadalmi rétegek terhelhetőségét figyelembe nem véve - szétteríteni, hanem igenis ágazatspecifikusan keresi meg azokat a szereplőit a magyar gazdaságnak, amelyek rendelkeznek akkora profittal vagy rendelkezhetnek akkora profittal az elmúlt évek alapján, hogy különösebb működési nehézségek nélkül képesek hozzájárulni a második akcióterv által fölvázolt jövőhöz. Ebbe beletartozik természetesen ennek a tehernek másik oldalaként egy nagyon komoly adócsökkentés, főképpen a bérből és fizetésből élők tekintetében, ami tudjuk jól, az elmúlt évek egyik legnagyobb adósságaként a munkára terhelendő adók szempontjából komoly segítséget jelent a magyar gazdaságnak.

Abban is különbözik a mostani kormány akcióterve, hogy ellentétben a korábbi gazdaságpolitikai lépésekkel, ahol a korábbi kormány mindig a legkisebb ellenállással rendelkezőkre kívánta a legnagyobb terheket rátenni, ez az akcióterv elég bátor ahhoz, hogy azokkal a nemzetközi nagy cégekkel szemben fogalmazzon meg adóelvárásokat, amelyeknek, tudjuk jól, az érdekérvényesítő képessége jóval erősebb a hazai vállalkozásoknál. És ebben a munkában természetesen szükség lenne az ellenzéki képviselő uraknak és hölgyeknek a támogatására is. Mint ezt itt hallottuk, néhányan erről biztosították a kormányt, illetve a Fidesz-frakciót, de néhány olyan kritika is elhangzott, amire részben érdemes talán reagálni, részben nem, de úgy is össze lehetne foglalni, hogy folytatódik az a gondolkodás, többek között a szocialista képviselőtársaim azt próbálják magyarázni, hogy egyébként mit miért nem lehet megcsinálni, de leginkább az látszik, hogy sajnálják azt, hogy nekik nem volt elég bátorságuk és erejük ahhoz, hogy ne a lakosságra és a kisvállalkozásokra terheljék a korábbi ilyen jellegű adókat, hanem a nagy nemzetközi cégekkel szemben fogalmazzák meg ezeket az igényeket.

Egyébként, mint mondtam, a hazai gazdaság szereplői tisztában vannak azzal, hogy ha van a gazdasági szektornak olyan része, amely képes elviselni ezt az adót, azok igenis ennek a három szektornak a képviselői, és ezért is láthatjuk azt, hogy a reprezentatív gazdasági szervezetek nagy része, ha nem is örül, mert persze azt nem lehet senkitől sem várni, hogy örüljön egy adónak, de elfogadja és tudomásul veszi ezt az adót. Teszi ezt azért, mert egyébként a nagy gazdasági szervezeteknek is érdekük az, hogy Magyarország a költségvetési hiányát tudja tartani, hiszen ezen cégek magyarországi leányainak az értékébe belejátszik az is, hogy Magyarország a külvilág, a gazdaság, a nemzetközi gazdaság szempontjából egy stabil ország-e, vagy sem. Illetve azért is érdeke lehet ezeknek a vállalkozásoknak ezeket az adókat elfogadniuk, hiszen ha ezen intézkedések folyamán a gazdasági fejlődés beindul Magyarországon, a belső fogyasztás növekszik, akkor könnyen és gyorsan tudják egyébként ezek a cégek is saját profitjukban megjeleníteni a belső gazdasági erő növekedését és a belső fogyasztást.

Tehát azt tudjuk mondani, hogy a Fidesz-frakció részéről mindenképpen támogatni fogjuk a különadóval kapcsolatos javaslatokat, figyelembe véve azt, hogy egy nagy csomagnak, az szja-csökkentésnek és jó néhány más fontos intézkedésnek az együttes hatása az, ami lényeges egyébként a gazdaság szempontjából. És úgy gondolom, valóban talán azt érdemes még egyszer hangsúlyozni, hogy ezek az intézkedések egyrészről megalapozhatják a gazdasági növekedést, másrészről biztosítják a magyar gazdaság stabilitását a költségvetési hiány tartása szempontjából. Tehát azt gondolom, hogy mind a nagy, mind a kis cégek számára támogatható ez a javaslat, és kérjük a többi frakciót is, hogy a Fidesz-frakció mellett támogassa ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 36 2010.10.20. 4:34  23-79

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A tegnapi nap folyamán a gazdasági és informatikai bizottság együttes vitában megtárgyalta a két törvényjavaslatot, és 25 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül támogatta az előterjesztések általános vitáját.

A vitában még egyébként az általános vitát ellenzők között is elhangzottak olyan érvek, amelyeket talán itt fontos elmondani, és leszögezni ennek a vitának az elején, ez pedig az, hogy még a magán-nyugdíjpénztári rendszert megalkotók vagy azok egy része számára is kudarc a magán-nyugdíjpénztári rendszer 12 éves működése, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem hozta azokat a hozamokat, amivel kalkulálva ezeket a nyugdíjpénztári rendszereket létrehozták.

Az is egyértelműen elhangzott a vitában - és ez is az általános vita melletti érvként hangzott el -, hogy amellett, hogy a magánnyugdíjpénztárak rendszere nem váltotta be a hozamokat, igazából kevés állami kontroll mellett és nagyon magas díjakkal, mondhatni, az emberek pénzének pazarló kezelésével működik. Európai viszonylatban, de akár az állami nyugdíjrendszerhez viszonyítva is az az 5 százalékos kezelési költség, ami éves szinten 15 milliárd forint hasznot, jövedelmet jelent a magánnyugdíjpénztárak menedzsmentjeinek, példátlan és pazarló ahhoz képest, hogy ezt az emberek a 8 százalékos adójukból fizetik be. Egyértelművé vált tehát a vitában, hogy ez egy rosszul működő rendszer, ehhez a rendszerhez hozzá kell nyúlni, mert az emberek pénze nincs jó helyen.

Egyébként az elhangzottak kapcsán annyit hadd tegyek hozzá, hogy nagyon érdekes az az érvelés, amikor itt az emberek pénzét féltik a mostani lépéstől, az emberek pénzének lenyúlásáról beszélnek, mert aki ez ellen a javaslat ellen van, és a mostani nyugdíjrendszer fenntartását támogatja, az pontosan azt támogatja, hogy ezek a nyugdíjbiztosítók továbbra is évi több tíz milliárd forintot tegyenek zsebre egyébként az adófizetők pénzéből, jóval többet, jóval nagyobb költséggel működve, mint ahogy azt az állam képes egyébként működtetni.

(10.20)

Ezen túl az is elhangzott a vitában, és ezért is támogatta több frakció is, egyértelművé vált, hogy itt nem arról van szó, hogy ezt a pénzt máshová kívánja tenni a kormány vagy az előterjesztés, nem arról van szó, hogy máshová akarja felhasználni, hanem pontosan arról van szó, hogy sajnos azt kell mondani, hogy egy jobban működő rendszerbe kívánja átirányítani az évi 360 milliárd forintot.

Egyébként a vitában az is elhangzott, és erről is érdemes azért beszélni, hogy ez az egész magánnyugdíjrendszer azon túl, hogy rosszul, hatékonytalanul működik, uniós szinten Magyarországnak kárt okoz. Erről itt szó volt a vitában. Sajnos, annak idején ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer úgy lett megalkotva nyugat-európai minták hiányában, hogy egyébként ezeket a befizetéseket az állami költségvetés hiánya szempontjából nem lehet elszámolni. Tehát Magyarországot rosszabb helyzetbe hozzák. Egyébként ez is része az egésznek.

Elhangzott az is egyébként, vannak, akik azzal riogatnak, hogy ez esetleg nem Unió-konform és nem engedné az Unió ennek a lépésnek a meghozatalát, elhangzott a kormány részéről a bizottságban - egyébként van erre uniós példa - többek között Észtország példája, amely nemhogy egy ilyen lépésben, hanem az euró bevezetésének kritériumai teljesítése miatt hozott egy ilyen döntést, ugyanilyen hosszabb időszakra vonatkozóan, és az Unió ezt számukra teljes mértékben jóváírta. Tehát van olyan példa Magyarország előtt, amit az Unió is jóváhagyott, tehát azok az érvek sem igazak.

Összességében tehát a bizottság arra az álláspontra jutott 20 igen szavazattal, 5 ellenében, hogy egy rosszul működő rendszerről van szó, egy olyan rendszerről, amit meg kell reformálni. Van egy aktuális helyzet, ami az uniós elszámolás miatt ezt sürgetővé teszi, és ennek a folyamatnak az első és meghatározó lépése az a törvényjavaslat, ami itt most előttünk fekszik, és alapvetően az emberek pénzének védelme érdekében.

Ezért a Fidesz-frakció és a gazdasági bizottság is támogatta ezeket a javaslatokat, és kérjük a képviselőket is, hogy támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 44 2010.10.20. 10:06  23-79

SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy teljesen jogosan egy nagyon fontos és egy nagy rendszerhez kapcsolódó két törvényjavaslat általános vitájára kerül most sor, ami, szögezzük le az elején, csak egy részét érinti ennek az átalakításnak, és valószínűsíthetően további lépések szükségesek ahhoz, hogy ezt az egész rendszert átalakítsuk. S ha már erről a rendszerről beszélünk, akkor hadd említsük meg azt, hogy ez a rendszer talán az egyik olyan utolsó nagy rendszer, amit lehetne akár az MSZP hagyatékának, a gyurcsányi szellemiség hagyatékának is nevezni. És nem ok nélkül lehetne így nevezni, mert ez a rendszer magán viseli azokat a jegyeket, amelyekkel többek között az elmúlt nyolc évben is kormányoztak.

Mik azok a jegyek, amelyek fölismerhetők a magán-nyugdíjpénztári rendszeren? Az egyik az, hogy rosszul működik; ez elhangzott már korábbi felszólalásokban is. Több nemzetközi példát lehet hozni arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer, az akkori megalkotók elmondása vagy szándékai szerint is, akkor lenne jobb az állami nyugdíjrendszernél, ha minimálisan 2,3 százalék fölött lenne az éves hozama. Amit itt érdemes ezzel szembeállítani, az mondjuk, az állampapírkötvények hozama, ami nagyjából az állami nyugdíjrendszer hozadékaként, mérőszámként elővehető. Ehhez a 3,2-hez képest az elmúlt 12 évben, írd és mondd, összességében 1 százalék... 1 százalék alatt volt a magán-nyugdíjpénztári befizetések hozadéka. (Kiss Péter, Puch László: Reálhozama. Az infláció felett.)

Nem elég az, hogy ilyen alacsony volt ezeknek a hozadéka, a rendszer úgy lett kialakítva, hogy azok a menedzsmentek, amelyek ezeket a portfóliókat kezelik, európai szinten is és az állami pénztárhoz képest is jóval nagyobb költséggel működnek, az éves befizetések közel 5 százalékát fordítják saját működésükre. Ez az 5 százalék azt jelenti, hogy annak a 3 millió néhány százezer embernek a pénzéből, a ki a magánnyugdíjpénztárakban van, és évente befizet 360 milliárd forintot, az ő pénzükből több mint 15 milliárdot használnak föl, ahelyett egyébként, hogy ezt az 5 százalékot beszámítanák a hozadékba. Teszik ezt úgy, összehasonlításként, hogy 2 százalék alatt van a működési költsége az állami nyugdíjrendszernek, és Ausztriában egyébként, ahol sokkal jobban szabályozzák a magánnyugdíjpénztárakat, 1 százalék körül van.

Tehát ki lehet azt mondani, hogy ha a magánnyugdíjpénztár-tagok nem is járnak jól a magán-nyugdíjpénztári befizetéseik után, vagy rosszabbul járnak, mint ha az államiba fizetnék, valakik igenis jól járnak ezzel, mert valakiknek, ha nyereség van, ha nem tud kimutatni nagy hozadékot, akkor is megkapja az éves 5 százalékos működési költségét. Ezért fölhívnám azon képviselőtársaim figyelmét, akik ezt a rendszert úgy egészében próbálják védeni, hogy nem a 3,2 millió befizető érdekeit védik elsősorban, hanem annak a szűk menedzsmentnek az érdekeit, amely a magán-nyugdíjpénztári befizetések után évi több tíz milliárd forintot zsebre tesz. És azt el kell dönteni mindenkinek a parlamentben, hogy kinek az érdekeit védi, a 3,5 millió magán-nyugdíjpénztári tagnak, akik egyszer nyugdíjat fognak kapni, vagy azok érdekeit, akik ezeket a pénzeket kezelik.

Egyébként, ha már itt tartunk, elhangzott itt más fölszólalásban is, hogy kísérlet volt arra az előző kormánynál - és meg lehet nézni a szavazási eredményt, ha valaki esetleg nem emlékezne rá -, önök, az önök kormánya, a Bajnai-kormány másfél évvel ezelőtt beterjesztett egy olyan javaslatot, ami lényegében úgy, ahogy van, magánkézbe juttatta volna, magánzsebekbe juttatta volna azt a 2700 milliárd forintot, amit ez a 3 millió ember az elmúlt 12 évben befizetett. Önöknek nem nagyon lehet reklamálni azért, mert most a 30 milliárdot ezektől a cégektől a garantált állami rendszerbe teszik be, amikor az önök szavazatával, ha átment volna a köztársasági elnöknél, ez a 2700 milliárd forint már a menedzsment zsebében lenne. Önöknek egy szavuk nem lehet arra, hogy ki hogyan akarja ezt a pénzt eltenni. (Taps a kormánypárti padsorokban és Jobbik soraiban.)

Visszatérve, szerintem a Ház nagy részében, még azoknál is, akik esetleg ellenzik ezt a rendszert, a Ház egyik vagy másik frakciója tekintetében abban egyetértettünk nagyjából, hogy ez a mostani rendszer nem jó. Ez a mostani rendszer pazarló, az emberek pénzét nem jól kezeli. Innentől kezdve értelemszerűen több lépésnek kell következnie, és a most előttünk fekvő két törvényjavaslat valószínűleg a lépések első sorába tartozik. Ezt követnie kell mindenképpen annak - és ebben teljes egyetértés van -, biztosítani kell azt, hogy aki az állami rendszerbe most a pénzét átteszi, az jóvá lesz írva, az emberek számára, a nyugdíjasok számára ez nem fog elveszni. Úgy gondolom, ez közös felelősség, és közös célja a Fidesz-frakciónak is.

Ki kell dolgozni azt a rendszert, teljesen egyértelműen, hogyan lehet törvényes keretek között a magán-nyugdíjpénztári tagok útját átvezetni vagy megkönnyíteni az állami nyugdíjalapba olyan módon, hogy senki nem járhat rosszabbul. Tehát azt a rendszert kell kidolgoznunk, azt a rendszert kell támogatnunk, amely lehetőséget ad minden egyes magán-nyugdíjpénztári tag számára, túl azon, hogy ezt a 14 hónapot mindenki számára jóváírják, de aki nem akar benn maradni a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, annak úgy fogjuk tudni biztosítani az átmenetelét az állami alapokba, hogy ne járjon rosszabbul. És nem utolsósorban, ugye, arra is kell majd időt szakítani, hogy aki ott akar maradni önszántából, és úgy gondolja, hogy ez a nyugdíjtőzsde vagy az a pénzkezelés, ami a nyugdíjbiztosítóknál folyik, az megfelelő, akkor is szükséges lesz az egész rendszer szabályozására, akár a menedzsmentdíjak, akár az egész működés átláthatóságának tisztázására.

(10.40)

Tehát amikor számon kérik azokat a kérdéseket, amelyek értelemszerűen ebben az egy törvényjavaslatban nincsenek benne, akkor értelemszerűen ezekről a kérdésekről mi is gondolkodunk, és ezeket a kérdéseket úgy kell megoldani, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok közül senki ne járjon rosszul.

Egyébként két dolgot azért itt érdemes még egyszer elmondani. Az egyik az, hogy értelemszerűen ennek az egész ügynek van egy másik vetülete is azon kívül, hogy látjuk, hogy ezen rendszerek nem működnek jól. Erre már utaltam itt a bizottsági beszámolóban is. Az egyik az, hogy egyébként Magyarországon sajnos pontosan amiatt, mert a magán-nyugdíjpénztári rendszerek ilyen formája ismeretlen az Európai Unió régi tagjai között, és egy teljesen új rendszer van, ezért az Európai Unió régi tagállamai nem is akarnak hallani arról, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetések összegét a költségvetési hiány tekintetében beszámítsák, ami Magyarországot egy különösen nehéz helyzetbe hozza az elkövetkező években, hiszen közös cél - és egyébként az egész második gazdasági akcióterv is arról szól -, hogy Magyarország elmúlt években elvesztett gazdaságpolitikai hitelét visszaállítsa a 2009-es és 2010-es hiánycélok tekintetében.

Még egyszer megemlíteném, létezik egyébként példa, többi európai példa is létezik, én egyet említettem, az észtek példáját. Ez azért érdekes egyébként, mert ott maga az Unió a maastrichti kritériumok szempontjából fogadta el a magán-nyugdíjpénztári átvezetések ilyen módon való megvalósulását, tehát semmi okunk azt eltételezni, hogy ezek a mostani törvényben szereplő lépések nem lennének EU-konformok.

Még egyszer, végezetül, a Fidesz-frakció részéről teljes mértékben támogatjuk a most benyújtott javaslatokat, értelemszerűen ehhez fognak kapcsolódni további jogszabályok, amik az egész rendszert kezelik, de összességében megállapítható, hogy egy olyan rendszerről, egy olyan örökségről van szó, ami rosszul működik, az emberek pénzét nem jól kezeli, az emberek pénzét ezzel a tervezettel egy biztonságosabb helyre irányítjuk, és egyébként meg költségvetési szempontból Magyarország kedvezőbb helyzetbe kerül. Ezért is kéri a Fidesz-frakció és egyértelműen kiáll amellett, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 181 2010.10.25. 5:05  178-228

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság a mai ülésén megtárgyalta a T/1425. számú törvényjavaslatot a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról, és a bizottság nagy többséggel, 21 igen és 5 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

A vitában sok érv egyébként elhangzott, részben azok, amelyeket az előterjesztő az imént ismertetett. Én hadd emeljek ebből ki valóban csak néhányat. Nagyjából egyetértésben volt a bizottság a tekintetben, még azok is, akik egyébként nem szavazták meg - vagy azok egy része -, hogy a jelenlegi magán-nyugdíjpénztári rendszer nem jó.

(17.20)

Nem jól lett kitalálva, nem jól működik, és az abban részt vevő állampolgároknak az elmúlt 12 évben kevesebb hozadékot hozott, mint amit az állami nyugdíjrendszer adott volna. Erre valóban - ahogy az előterjesztő említette - egyetlen számítással vagy példával lehetne élni, hogy az éves szinten befizetett 360 milliárd forintból lényegében közel 40 milliárd forint az, amit a magán-nyugdíjpénztári menedzsment költségekként, különböző jogcímek alapján elszámolt. Ez jóval magasabb egyébként annál egyrészt, amit a nyugat-európai hasonló intézmények vagy más európai intézmények felszámolnak, és jóval magasabb annál is egyébként, mint amit az állami nyugdíjpénztár ilyen irányú tevékenységre felszámít.

Egyetlen számítás szerint lehetne úgy is mondani, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer a mai, rosszul működő hatékonyságával lényegében egyhavi nyugdíjbefizetést vesz el az emberektől, több mint egyhavi befizetésbe kerül a magyar állampolgároknak az, hogy magán-nyugdíjpénztári rendszerben működtetik a nyugdíjukat. Ez egy igazságtalan rendszer, annak idején nem kérdezték meg az ebbe belekerült állampolgárok nagy részét, hogy kívánnak-e ebben a magán-nyugdíjpénztári rendszerben működni, avagy sem. Tehát az az előterjesztés, amely most a Ház előtt van, amely visszaadja az állampolgároknak azt a jogát, hogy eldöntsék, hogy a saját nyugdíjukat ebben a rendszerben vagy egy hatékonyabb rendszerben kívánják működtetni, mindenképpen a Magyar Országgyűlés támogatását kell hogy élvezze.

Sok érv elhangzott egyébként ezen túl is, lényegében - itt főleg a szocialista képviselőtársaimnak mondanám - az elmúlt időszakban egyébként ezzel kapcsolatban két törvény is elfogadásra került a parlamentben az önök beterjesztésében. Egyrészt már korábban az 52 év felettiek részére ezt engedélyezték, tehát pontosan látszódott korábban is, hogy ez a rendszer nem működik jól, különben nem tették volna ezt meg korábban, és ahogy az előterjesztő említette, sajnálatos módon egyébként másfél évvel ezelőtt megpróbálták a magán-nyugdíjpénztári vagyon nagy részét egy ügyes húzással átadni a menedzsment tagjainak. Ha ez akkor sikerült volna, akkor ma sajnos nem lenne miről tárgyalni az Országgyűlésben, ugyanis az emberek elmúlt 12 évben befizetett pénze a rendelkezési jog szerint átkerült volna azokhoz a menedzsmentekhez, amelyek jól látható módon egyébként érdekeltek ennek a rendszernek a fenntartásában.

Jó néhány más érv is elhangzott, többek között az, hogy valóban van az egész nyugdíjpénztári rendszernek olyan eleme, amely kidolgozást érdemel, vagy jobb megtárgyalást igényel. A mostani döntés viszont arról szól - és ebben mondom, nagy többséget kapott a bizottságban az előterjesztés -, hogy adjuk vissza az embereknek azt a jogát, hogy szabadon döntsék el, hol kívánják a jövendőbeli nyugdíjukat fialtatni, hova kívánják ezt a pénzt fektetni: egy ma rosszul működő magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, vagy pedig az elmúlt évek alapján kimondható, hogy ehhez képest viszonylag jól működő állami nyugdíjpénztári rendszerben.

És valóban, végezetül azt ki kell azért emelni, hogy látszott a bizottságban, hogy a legtöbb frakció egyébként támogatta ezt, illetve azoknál is, akik nem támogatták, megfogalmazódott, hogy nem a jelenlegi rendszert kívánják fenntartani, hanem csak bizonyos kérdésekre még nem kaptak választ. Összességében csak az az álláspont nehezen méltányolható, akik azt mondják, hogy ez a rendszer maradjon úgy fönn, ahogy van, mert ez a rendszer nem jó, ez a rendszer pénzt vesz el az emberektől. Aki ezt mondja ma, az csak a magán-nyugdíjpénztári menedzsmentek érdekeit védi.

Ennek tükrében a bizottság - még egyszer mondom - 21 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, nagy többséggel támogatta az előterjesztést, és erre kéri a parlamentet is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 194 2010.11.16. 6:25  119-335

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 2011-es költségvetést a gazdasági és a hazai vállalkozások szempontjából szeretném a rendelkezésemre álló rövid időtartamban némileg elemezni.

Hadd kezdjem azzal, ha már a hazai vállalkozásoknál tartunk, és itt az ellenzéki képviselőtársaim korábbi fölszólalására annyiban hadd reagáljak, hogy ha ez a jövő évi költségvetés semmi mást nem tartalmazna a hazai vállalkozások szempontjából, csak azt, hogy nem nőnek a terheik adminisztráció és adó szempontjából, akkor már óriásit lépnénk előre az elmúlt tíz év vagy az elmúlt nyolc év vállalkozásokat érintő, az előző kormányok által elfogadott szabályozásokkal kapcsolatban.

Hadd emlékeztessem képviselőtársaimat, hogy ebben a parlamentben másfél évvel ezelőtt még azon kellett küzdenünk, hogy az önök kormánya ne tiltsa be a vállalkozások számára a készpénzfizetést vagy a napi standolást ne vezessék be, és sorolhatnám azokat az adminisztrációt növelő terheket és egyéb dolgokat (Göndör István: Azt mondta Matolcsy, hogy fejlődik a gazdaság.), amit egyébként önök kívántak volna az elmúlt időszakban bevezetni. Tehát ha ez a költségvetés semmi mást nem tartalmazna, csak szinten tartaná a vállalkozások terheit, akkor már nagy előrelépést éreznének a vállalkozások az önök nyolcéves kormányzása után. De ez a költségvetés nemcsak arról szól, hogy szinten tartja a hazai vállalkozások esélyeit, hanem jó néhány olyan, nagyon komoly intézkedést tartalmaz, amire szerintem teljesen nyugodtan mondhatjuk azt, hogy egy paradigmaváltás vagy egy trendfordító a hazai vállalkozások, elsősorban a hazai kis- és közepes vállalkozások tekintetében.

Mondhatnám azt, hogy abban is újdonság ez a költségvetés az elmúlt nyolc évhez képest, hogy nem elsősorban a legkisebbeken, a legkiszolgáltatottabbakon, a legkevésbé érdekérvényesítő képességgel rendelkezőkön kívánja egyébként a strukturális átalakítások költségét megfizettetni, hanem volt ennek a kormánynak olyan bátorsága, hogy különadókkal azokat a szektorokat terhelte meg adófizetéssel, amely szektorok az elmúlt években igen komoly nyereségre tettek szert, és egyébként amely szektorok nyereségessége lehetővé teszi ezt. Egyébként ezen szektorok sem a termelőszférába tartoznak. Tehát egy olyan új költségvetési struktúrát alakított ki bevételi oldalon, amely nem nehezíti tovább a hazai vállalkozások helyzetét, sőt a társasági adózás területén vagy az adó év végi feltöltésére vonatkozó szabályok változásával, az adófajták csökkentésével, a kommunális adó és az építményadó vagy az idegenforgalmi adó megszüntetésével, illetve az ideiglenes jellegű iparűzésiadó-kötelezettséggel összefüggő adminisztráció csökkentésével - de még lehetne sorolni egyébként az intézkedéseket - jó néhány olyan lépést tesz, ami a hazai kis- és közepes vállalkozások helyzetét javítja.

Természetesen egy költségvetésen sok mindent számon lehet kérni, de egy költségvetés kapcsán mindig érdemes elmondani, hogy egy költségvetés természetesen nem fogja tudni önmagában egy ország gazdasági növekedését beindítani, amire a legnagyobb szüksége van ma Magyarországnak. Ez a költségvetés arra vállalkozik, ami nem kis dolog, hogy lehetőséget ad a hazai vállalkozások számára, lehetőséget ad arra, hogy a munkájukkal, tehetségükkel, hozzáértésükkel egy olyan úton induljanak el, ami a saját maguk és az ország gyarapodását is segíti. Ehhez pedig az az adórendszer, amit ez a költségvetés tartalmaz, vagyis arra vonatkozólag, hogy alapvetően a munkát, az értékteremtő munkát kívánja segíteni itt az adórendszer egészének figyelembevételével, azt gondolom, mindenképpen arrafelé mutat, hogy a következő év nagyon sok magyar vállalkozás számára a kilábalás éve lehet, vagy a hét vagy nyolc szűk esztendő után egy olyan év, amikor valóban elkezdhetik a növekedést.

Természetesen korábban is voltak próbálkozások különböző gazdaságélénkítő programokkal. Mindig az volt a baj, hogy úgy tették föl a kérdést a korábbi költségvetés készítői, hogy gazdasági növekedés vagy pénzügyi stabilitás. Ebben is új ez a költségvetés, hogy nem "vagy" van, hanem "és". Ez a költségvetés egyszerre tartalmaz (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) a gazdaság pénzügyi stabilitására vagy a költségvetés pénzügyi stabilitására vonatkozó nagyon-nagyon komoly kritériumokat, amit talán ellenzéki képviselőtársaim is elismernek, hogy végre nyolc év után először sikerül egyébként az államháztartás hiányát 3 százalék alatt tartani, hosszú idő után először sikerül az államadósság mértékét csökkenteni. Ez úgy kapcsolódik a hazai vállalkozásokhoz, hogy természetesen egy ország belső piaca úgy működik, hogy akkor van a piacban bizalom, akkor fognak a vállalkozások beruházni, ha nemcsak gazdaságélénkítő programokat kínál neki egy költségvetés, hanem másik oldalról a költségvetés a pénzügyi stabilitást is biztosítja.

Ez a költségvetés - még egyszer azt tudom mondani - példaértékű, teljesen új alapokat, új szemléletet hoz az elmúlt nyolc évhez képest, a vállalkozások számára lehetőséget, adókönnyítéseket, adminisztrációcsökkentési javaslatokat hoz, és egyben biztosítja az ország pénzügyi-gazdasági stabilitását, ami a jövőbe vetett hit és bizalom kérdése.

Én azt hiszem, ha egyetlenegy gondolattal kellene ennek a költségvetésnek a gazdasági vállalkozási oldalát megvilágítani, hogy ez a költségvetés végre azt a kérését teljesíti a vállalkozásoknak, sőt túl is megy azon, hogy hagyják őket végre dolgozni. Ez a költségvetés arra irányul és támogatja azt, hogy a magyar vállalkozók akarjanak és tudjanak dolgozni mindannyiunk és az egész ország gyarapodásáért. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 220 2010.12.20. 1:02  217-225

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden a felvetéssel kapcsolatban. Valóban volt vita frakción és kormányzaton belül is ennek a módosítónak a támogatásáról. Azért került az utolsó pillanatban ide, mert ennek a módosítónak a támogatása pont annak a kormányzati filozófiának a mentén született meg végül, ami arról szól, hogy ha két állami szerv egymás közötti adatcseréjében esetleg vannak is kérdések, ez nem jelentheti azt, hogy ennek az árát a magyar vállalkozókkal fizettetjük meg. Ez azt jelenti, hogy ennek az adatlapnak az újbóli kitöltése felesleges, mert ezt az adatlapot egyszer már minden vállalkozó minden hónapban elküldi az APEH-nek. Arról van szó, hogy ne kelljen kétszer ugyanazt az adatot elküldeni. Ez éves szinten körülbelül 2-3 milliárd forintot jelent adminisztrációs költségben, és ezért döntött úgy, szerintem bölcsen a frakció, hogy végül támogatja ezt, hiszen ez a pénz így a magyar kis- és középvállalkozásoknál marad, a két állami szerv pedig megoldja egymás között az adatcserét.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 224 2010.12.20. 0:39  217-225

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, csak nagyon röviden. Senkinek a nyugdíja nem lesz veszélyben e miatt a döntés miatt. Ez lényegében egy 2009-es döntés. Az APEH állásfoglalása szerint egyébként minden adat, ami később a nyugdíj kiszámításához kell, az APEH rendelkezésére áll. Mi arról beszélünk, hogy azért, mert két állami szerv egymás közötti információcseréjében lehetnek kérdések, és nem arról van szó, hogy az adatok nem állnak rendelkezésre, az APEH-nél rendelkezésre állnak most is, a jövőben is, ezért ne fizettessünk a vállalkozókkal éves szinten 2-3 milliárd forintot. Azt gondolom, a javaslat jó, és kérek mindenkit, hogy támogasson.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 152 2011.02.14. 2:08  149-156

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Hadd kezdjem azzal a választ, hogy valóban igen fontos kérdésre hívta fel a figyelmet, ez abból is látszik, hogy miniszterelnök úr ezzel a témával már a parlament mai ülésén foglalkozott, és részletesen kitért ennek az ügynek a problémájára.

Hadd kezdjem azzal a felszólalást, hogy természetesen vannak rövid és hosszú távú megoldások ezen probléma kezelésére, mert nem szerencsés, nagyon rossz, amikor ennyi magyar állampolgár, ennyi magyar család van kitéve valamifajta ilyen létbizonytalanságnak. Azt is hadd mondjam el, hogy a hosszú távú megoldás természetesen az, hogy egy ország olyan gazdaságpolitikát folytat, amely munkát ad az embereknek, olyan munkát, amiből, a munkabérből tudják fizetni ezeket a törlesztőrészleteket. Természetesen ez jó néhány, százezer embernek, több tízezer családnak jelen pillanatban nem ad megoldást, hiszen már annyira eladósodtak, hogy nem tudnak fizetni.

Azért utalnék arra, hogy az talán kicsit igazságtalan, hogy ebben az ügyben nem születtek döntések az elmúlt időszakban, én csak két példát hadd mondjak. Tehát a kilakoltatási moratóriummal lényegében a legfontosabb és a legnehezebb problémát orvosolta a kormányzat, tudjuk, hogy ideiglenes jelleggel és nem végleges megoldással.

(17.30)

De hadd emlékeztessek arra is, hogy egyébként születtek itt, éppen az őszi ülésszak végén, a lakáshitelesek megsegítéséről szóló törvény keretében olyan javaslatok az ország házában, amelyek egyébként segítették a törlesztőrészletekben elvesző családokat egy korrektebb, a bankok számára visszaszorulást jelentő rendszerben. Ennek ellenére valóban előttünk áll az eszközkezelő megteremtése.

Ezzel kapcsolatban egy elvet kell leszögeznünk: csak olyan elv fogadható el, amelyikben az állam, a bank és az adós egyaránt felelős a törlesztőrészletért. Úgy gondolom, hogy ennek a kidolgozása, ahogy a miniszterelnök úr is elmondta, bizonyos tárgyalásokat igényel. Jelen pillanatban, leszögezem, senkit nem fenyeget a kilakoltatás veszélye.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 156 2011.02.14. 1:15  149-156

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Természetesen nem áll módomban a rendelkezésemre álló egy perc alatt felsorolni azokat az intézkedéseket, amelyek az ősszel elfogadott, a nehéz helyzetbe került lakáshitelesek megsegítéséről szóló törvényben benne vannak. Ez jó néhány olyan problémára egyébként válasz, amit ön most felvetett.

Én hadd említsek meg annyit, hogy az az eszközkezelő, amit ön hiányol, és amit a kormány szeretne minél rövidebb időn belül felállítani, három lépcsőben gondolkodik a lakáshitelesek megsegítésén. Az első lépcsőben természetesen a bankokat kell érdekeltté tenni különböző szigorításokkal abban, hogy próbálják meg ezeket a hiteleket valami módon, akár a saját hasznuk rovására is, átütemezni. A második lépcsőfok akkor jön be, amikor ez sem segít egy lakáshitelesen - ekkor jöhet szóba az állami garancia kérdése, valamifajta költségek átvállalása tekintetében. És a harmadik lépcsőfok az, amikor a lakás esetleg valamifajta bérlakássá alakul át. De ezen feltételek kialakítását, még egyszer, ahogy a miniszterelnök úr is mondta, egy hosszú tárgyalás előzi meg.

Jelen pillanatban senkit nem veszélyeztet a kilakoltatás, és remélem, hogy hamarosan az eszközkezelő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) teljes arzenáljával tudunk a lakáshitelesek segítségére sietni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 160 2011.02.14. 2:08  157-164

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Azzal kezdeném, hogy itt pár szám elhangzott az elején, és hadd reagáljak legalábbis arra, amire tudok elsőként. Nagyon sok kérdés elhangzott, amelyekre valószínűleg ez alatt a két perc alatt nem fogok tudni válaszolni, a többire megpróbálok majd esetleg írásban válaszolni.

Tehát egyrészt azt szeretném mondani, hogy a győri beruházás közvetve 15 ezer munkahely teremtését célozza meg, tehát ez a beszállítói körrel együtt értendő. Én azt gondolom, hogy ez ma Európa legnagyobb autóipari beruházása, a térségben mindenképpen listavezető ilyen szempontból. Közvetlenül valóban 1800 munkahely jön létre, ahogy ön is említette, az előzetes számítások szerint, de itt mindenképpen érdemes azt a 15 ezer főt számba venni, amikor ennek a beruházásnak a munkaerő-piaci hatását számoljuk.

Ha csak a GDP-re utalunk, akkor azt lehet mondani, hogy közel 2 százalékkal növeli a magyar nemzeti összterméket ez a beruházás. Tehát ha van Magyarországon olyan beruházás, amikor a kormányzat, a város és az egész ország érdekelt abban, hogy egy speciális eljárásban próbáljuk ezt a beruházást segíteni, akkor azt gondolom, az Audi győri beruházása ilyen.

Egyébként azok a felvetések, amiket említett itt: egy olyan brüsszeli döntésre várt a kormányzat, ami pontosan a Natura 2000 területet érintette. Brüsszeltől egyébként ez az engedély megérkezett, hozzájárult a terület átminősítéséhez. Itt Magyarország 2,5-szeres kompenzációt vállalt egyébként, amit a kormányzat be is akar tartani. Ha egész pontos akarok lenni, akkor 343 hektár új terület kerül kijelölésre, tehát azok a zöldszempontok, azok a környezetvédelmi szempontok, azt gondolom, jócskán kompenzálva vannak ennek a megállapodásnak a keretében, amelyek itt az Audi-beruházás kapcsán esetlegesen felmerülnek.

Én azt gondolom, közös érdek, hogy ez egy gyors eljárás keretében minél hamarabb megvalósuljon. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 164 2011.02.14. 0:54  157-164

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, csak nagyon röviden. Én annyiban reagálnék, az, hogy egy kiemelt beruházást ilyen módon támogat a kormány, tehát a gyorsaság tekintetében, mert ez nemzetgazdasági szempontból nagyon fontos, az nem a beruházás átláthatóságát fogja megkérdőjelezni.

Tehát amikor a döntés megvan, hogy pontosan milyen összegben kerül támogatásra ez a beruházás, akkor ez mindenki számára elérhető és nyilvános lesz, és ebből egyébként mindenki, akár 1800, akár 15 ezer főről beszélünk, a kalkulációkat el tudja végezni.

Én azt gondolom, egy fontos lépésen vagyunk túl, hiszen az egész beruházás függött a brüsszeli döntéstől. Ez a döntés január 25-én megszületett, tehát környezetvédelmi szempontból ez a beruházás, úgy gondolom, többé-kevésbé ezzel a kompenzációval rendben van. Innentől kezdve pedig az elkövetkező hetek-hónapok kérdése, hogy a pontos szerződést és a pontos részleteket tisztázzuk az Audival.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

(17.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 44 2011.02.16. 12:14  1-117

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az alkotmánykoncepció egyik talán legvitatottabb és nem is az eredeti koncepcióban lévő kérdéséhez, a gyermekek esetleges szavazati jogának megadásához, vagy ami más kérdésként fölmerült, a nyugdíjellátásoknak a felnevelt gyermekek számához való kötéséhez szeretnék hozzászólni.

Valóban, a születés pillanatától járó emberi alapjogként megjelenő szavazati jog intézménye forradalmi gondolatnak látszik mind az európai, de talán az egész világ jogrendszerében. Nem szeretném itt részletesen fejtegetni azokat a jogászi véleményeket, bár mindenképpen elgondolkoztatónak tartom, amelyek ezt a lépést a szavazati jog kiterjesztésének több évszázados küzdelmeként fogják föl, és annak egyik betetőzésének vagy befejező momentumának tekintenék e szavazati jog alkotmányban való deklarálását.

Tagadhatatlan logikának tűnik a gyermekek után járó szavazati jognak a rabszolgák szavazati jogának megadása, a vagyoni és egyéb cenzusok eltörlése és a nők politikába való bevonásával egy fejlődési sorba való állítása. Mindezen jogelvek tisztázása mellett a magam részéről legalább ennyire fontosnak tartom két másik kérdésnek a tisztázását is ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy mi és milyen folyamat kényszerítheti ki azt, hogy a gyermekvállalás támogatásának ilyen drasztikus, az alkotmányban is megjeleníteni kívánt eszközéről beszélhetünk ma. A másik kérdés pedig az, hogy a mai tudásunk szerint mit várhatunk ettől a lépéstől, van-e értelme egyáltalán e kérdés bármiféle alkotmányos megjelenítésének.

A gyermekvállalás fontosságát elismerő alkotmányos passzusnak az én felfogásomban akkor van értelme, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy valami nagyon nagy társadalmi problémával állunk szemben, és olyan társadalmi problémával, ami tekintetében az államnak van bizonyos intézkedésen keresztül befolyásolási képessége. Tisztázni kell tehát, mekkora demográfiai krízisről beszélünk, és megoldás-e az államnak jelen esetben az alkotmányban való bármilyen jellegű intézkedése.

A lehangoló magyar és európai demográfiai helyzetet mindenki ismeri talán a Házban: egyre jobban elöregedő társadalom, évente egy kisváros lakosságával fogyatkozó ország, az egy anyára eső, minimálisan kívánatos 2,1 gyerek helyett mindössze 1,3. A legtöbb becslés szerint is, az optimisták szerint is 40 év múlva Magyarország területén jó, ha 8,5 millió ember él. Felmerül a kérdés: megőrizhető-e egy társadalom és annak jellege, karaktere, mikor több évtizedes távlatban képtelen az egyszerű reprodukciós szint elérésére? Természetesen nem csak hazánk szenved ettől a kérdéstől. Európa gazdasági és népességi gerincét adó államai közül jó néhány, Németország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország mind az 1,5-ös termékenységi arányszámot sem elérő országok közé tartozik.

A várható élettartam emelkedése, a bevándorlás képes ugyan némiképpen árnyalni és elodázni a válságot, de mindkét jelenség csak átmeneti, könnyen belátható módon csak tüneti kezelést jelent a problémákra. A krízisre adandó társadalmi és politikai válasz viszont késik. Késik, mivel a probléma negatív hatásai csak évtizedekkel később jelentkeznek, rövid távon ugyanis a csökkenő gyermeklétszám még pozitív gazdasági hatásokkal is járhat. Közép- és hosszú távon viszont beláthatatlan következményei vannak. Olyannyira beláthatatlanok, hogy még a társadalom és maga a társadalmi véleményformálók egy része sem akar róla tudomást venni. Engedjék meg, hogy direkt ne magyar példát hozzak ide, és a német parlament demográfiai változásokkal foglalkozó különbizottságának közel tíz évvel ezelőtti egyik megállapítását idézzem: "Vannak olyan dolgok, amelyek annyira elképzelhetetlenek, hogy az emberek legszívesebben nem is vesznek róla tudomást. Ilyen az az előrejelzés is, mely szerint a németek néhány évtized múlva kisebbségben lesznek Németországban. A német nép, amelyről azt állítja az alkotmány, hogy tőle ered minden hatalom, már nem is fog létezni."

A népesedési válság kezelését a véleményformálók egy része azzal utasítja el egyébként itthon és szerte Európában, hogy a demográfiai válság kezelése nem politikai, hanem a magánszféra kompetenciájába tartozik. Ezzel szemben véleményem szerint, ha vesszük magunknak a bátorságot, hogy a válsággal szembenézzünk, jól láthatjuk, hogy az egyes európai országokat sújtó népesedési krízis jegyeként jelentkező csökkenő gyermekszám, elöregedő társadalom, népességfogyás mind-mind politikai kérdéseket vet fel.

A társadalom és az egészségbiztosítási rendszer a jelenlegi struktúrájában 40-50 év távlatában fenntarthatatlan. Az időskorúak aránya a jelenlegi tendenciákkal számolva Európában a jelenlegi hozzávetőlegesen 20 százalékról 35 százalékra emelkedik a század közepére. A 100 aktív foglalkoztatottra jutó időskorúak aránya 40-ről 80-90-re emelkedik. A gazdasági számítások szerint a nyugdíj-biztosítási hozzájárulást 60-80 százalékkal, az idősek nagyobb egészségügyi számlája miatt az egészségbiztosítási hozzájárulást 40-50 százalékkal kell emelni Európában és benne valószínűleg Magyarországon is a század közepére, ha a jelenlegi tendenciák nem változnak.

A gazdasági konzekvenciák okozta problémákhoz egyébként speciális társadalmi következmények is társulnak. A sok közül az egyik ilyen a gyermekvállalási hajlandóság erőteljes differenciálódása. Az egyik oldalon az egész életükben szándékoltan gyermektelen férfiak és nők, a másikon pedig a kettő vagy több gyermeket nevelők. Európában, így Magyarországon is az egy nőre eső átlagos gyermekszám mindenekelőtt az egész életükben gyermektelen nők és férfiak növekvő aránya miatt csökken. Németországban - ugyancsak nem magyar példa - ez a szám egyes korcsoportokban a 30 százalékot eléri.

Ez természetesen azonnal felveti az egyetemleges társadalmi közteherviselés kérdését, vagyis hogy hogyan kárpótolja, illetve hogyan szankcionálhatja egy hosszú távon fennmaradni kívánó társadalom a jövő gazdaságának és társadalmának alapjait jelentő gyermek vállalását, illetve ennek tudatos elhárítását. Ennyi adat talán elegendő annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy mekkora társadalmi feszültség is rejlik azon kérdés mögött, hogy célszerű-e és fontos-e minden adódó lehetőséget, így akár az alkotmányt is kihasználni a felelős gyermekvállalás támogatására, ösztönzésére és társadalmi elismertségének növelésére.

A másik alapkérdéssel kapcsolatban, vagyis hogy célszerű-e és van-e bármi hatása az állami beavatkozásnak a családpolitikában, ma már lényegében a szakértők között egyetértés van a tekintetben legalábbis, hogy a politikai és gazdasági intézkedésekkel igenis lehet a gyermekvállalás mértékét befolyásolni. Elég itt talán csak azon magyarországi tendenciákra utalni, hogy mily mértékben emelkedett a gyermekvállalások száma a '67-es, a '73-74-es, illetve '85-ös családpolitikai intézkedések következtében. Becslések szerint egyébként Magyarországon a család- és népesedéspolitikai intézkedések sorozata legalább 25 százalékkal növelte a befejezett termékenységet. Ma már tudjuk, hogy egyébként ezzel ellentétes folyamatként hatott a gyermekvállalásra az 1995-ös Bokros- és a 2006-os Gyurcsány-csomag a gyermekvállalásokat tekintve.

Belátható tehát, hogy rövid és középtávon a politika, a gazdasági, társadalmi környezet közvetetten igenis befolyásolja a gyermekvállalást. Az viszont sajnos korántsem egyértelmű, hogy egy ilyen jellegű, kizárólag közvetlen gazdasági ösztönzőkre épülő család- és népesedéspolitikának hol vannak a korlátai, és hogy ez önmagában képes-e megoldani az egész problémakört.

Korábbi felfogás szerint a gyermekvállalás teljes egészében magánügy, az alacsony gyermekvállalás és a fogyatkozó népesség pedig olyan tendencia, amely a fejlett nyugati világban szinte elkerülhetetlen, és nem is lehet tenni semmit ellene. Ez a megközelítés egyébként ma már több szempontból is kevésbé vagy egyáltalán nem tartható. Csak magyar példát hadd említsek: rossz Magyarországon a demográfiai helyzet, ám a társadalom számára, a kutatások alapján tudjuk, továbbra is fontos a gyermek és a gyermekvállalás.

(11.50)

A legtöbb felmérés szerint a mai fiatalok átlagosan ma is két-három gyereket szeretnének, a valóságban azonban maximum egyet vagy kettőt vállalnak. Ez a tény azt jelenti vagy inkább jelentheti, hogy egy jó és megfelelő családpolitikával vagy még inkább népesedéspolitikával van remény ezen negatív folyamatok megállítására.

Az utóbbi időben az a korábban közkedvelt tény is egyébként megdőlni látszik, hogy a fejlett világot jellemző magas szintű jólét egyenes következménye kell hogy legyen az alacsony gyermekvállalási hajlandóságnak. Épp a közelmúltban jelent meg egyébként a Nature magazinban egy nagy nemzetközi visszhangot kiváltó tanulmány, amely szerint a fejlettség növekedése és a csökkenő termékenység megfordítható, és sok ország esetében egyébként ez a folyamat meg is fordult. Az utóbbi tíz év adatai alapján Franciaországban, Nagy-Britanniában, Skandináviában vagy Írországban - Írországban egyébként 2008-ban 112 éves pozitív rekord dőlt meg a gyermekvállalásokat tekintve - megfordult ez az általánosnak vélt állítás, miszerint elkerülhetetlen a gazdag országokban a gyermekvállalás csökkenése.

Az utóbbi években több mint két tucat fejlett állam jutott el arra a fejlettségi szintre, hogy a növekvő jólét nem kevesebb, hanem több gyermek születésével jár együtt. Nem kell tehát beletörődni az elkerülhetetlenbe. A pozitív tendenciák azonban sajnos nem egységesen figyelhetők meg. Ma még nincs egyértelmű válasz arra, hogy Olaszország, Ausztria, Németország társadalmában mi is hiányzik egy francia, angol vagy svéd modellhez képest a nők gyermekvállalását vizsgálva. A kérdés egyébként már csak azért is izgalmas, hiszen a jóval konzervatívabb családmodellel rendelkező olasz vagy spanyol termékenység jelentősen elmarad a nyitottabb társadalmú skandináv vagy francia területek adataitól.

Ma nagy bizonyossággal az jelenthető ki a legtöbb elemző szerint, hogy a gazdasági ösztönzők mellett - és utalok most itt arra, amiért jöttünk, az alkotmányra - a nők és a sok gyermeket vállaló családok helyzetének javítása, minél nagyobb és sokrétűbb társadalmi elismertsége kulcsfontosságú abban, hogy melyik ország képes megfordítani a demográfiai trendeket.

Ezek alapján kérem képviselőtársaimat, hogy itt és most az alkotmány vitájában tényleg vegyünk komolyan minden olyan javaslatot, ami az új magyar alkotmányba beépítve, ideértve legalábbis deklarálási szinten a születéstől járó szavazati jogot vagy az időskori nyugellátásnak a felnevelt gyerekek számához való kötését, fontoljuk meg annak tekintetében, hogy véleményünk szerint minden ilyen lépéssel, ha csak egy kicsit is, segíthetünk ezen folyamatok helyreállításában, és egy közép-, hosszú távú szinten a magyar társadalom fenntartásában. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 118 2011.02.21. 2:10  115-122

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Néhány dologban hadd reagáljak. Természetesen abból, amit kérdezett, amit mondott, néhány dologgal teljesen egyetértünk, néhány dologban azonban nézetkülönbség van a kormányzat és az ön által felvetett kérdések megítélésében.

Az első, hogy valóban nagyon-nagyon sok magyar embert, magyar családot érint az a probléma, ami az elmúlt években a lakáshitel-törlesztőrészletek növekedésével alakult ki, vagyis az, hogy több százezer - maradjunk ennél a számnál - család, lakos van olyan helyzetben, hogy elbizonytalanodott a lakhatása. Tehát ebben a tekintetben mindenképpen olyan problémára utal, amit kezelni kell.

Azzal már nem értek egyet, hogy ez a kormányzat ne kezelte volna ezt a problémát. Tökéletes megoldást nem talált erre a problémára, de nehéz azt elvitatni, hogy a kilakoltatási moratóriummal lényegében, nem egy jó megoldásként, de a családok fölül a legnagyobb veszély, vagyis az, hogy utcára kerüljenek, ez elhárult.

(15.40)

Hogy mi a tökéletes megoldás, azt gondolom, erre egy kicsit utalhatnék analógiával, a nyugdíjrendszer problémájával, hogy tudjuk jól, a nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán sem az a megoldás, tehát a végleges megoldás ott is az, ha több gyerek születik Magyarországon, és a jövő generációi lesznek azok, akik a mostani generációk nyugdíját fizetik. A lakásproblémánál is az a megoldás, hogy ha sikerül a gazdaságot úgy felpörgetni, hogy azok az adósok, akik nem tudják fizetni a mai fizetésükből a lakást, tudják.

Természetesen ez nem megoldás a mostani akut problémákra, ezért a kormányzat továbbra is tárgyalásokat folytat egy eszközkezelő felállításáról. Itt van azonban néhány olyan elv, amelyet azt hiszem, mindannyiunk számára tisztázni kell. Csak olyan eszközkezelő megoldás jó tehát, amely a hármas felelősség elvét érvényesíti, tehát nem tolja rá sem kizárólag a hitelintézetekre, sem kizárólag az adósokra, sem kizárólag a kormányzatra ennek az ügynek a megoldását. Ez időt igényel. Ameddig ez nem áll össze, addig azt meg tudom erősíteni, hogy a kilakoltatási moratórium meg lesz hosszabbítva, és senki nem fog az utcára kerülni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 122 2011.02.21. 1:15  115-122

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Képviselő úr, nem akarnék olyan vitába bonyolódni, amit nem fogunk tudni itt eldönteni. Azt hadd említsem meg, hogy a kilakoltatási moratórium jelenlegi rendszere és meghosszabbítása leginkább a kereskedelmi bankoknak probléma. Amikor arról beszélünk, hogy kinek a nehéz helyzetét fokozza az, ha a moratórium megmarad, azok a kereskedelmi bankok. Tehát azokkal a praktikákkal szemben, amelyeket ön mond, a leghatásosabb módszer egyébként, még ha nem is jó, hangsúlyozom még egyszer, a kilakoltatási moratórium.

A kilakoltatási moratóriumról még annyit hadd mondjak, hogy egyébként folynak folyamatosan a tárgyalások, hogy április 15-e után hogyan fog működni a rendszer. Itt az a lényeg, hogy kilakoltatás, amíg más, jobb megoldás és eszközkezelő nincs, nem lesz. Azokat a problémákat viszont meg kell oldani, amelyek a mai rendszerben nem megoldhatók. Tehát ha néhány adósnak például megoldás az, hogy ő maga el tudja adni a lakást, kisebbe költözik és kifizeti, ezeket a mai rendszer nem teszi lehetővé. Ezeknek a rugalmassá tétele egyébként mindenkinek az érdeke.

Tehát én azt kérem, hogy elismerve a probléma súlyosságát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azt ne állítsuk, hogy a kormány nem tesz meg mindent, a jó megoldás valóban még várat magára. A kormány ebből a szempontból kezeli a kilakoltatás kérdését.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 142 2011.02.21. 2:03  139-142

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a fogyasztóvédelmet dicsérő szavait, és hadd tájékoztassam arról, hogy a fogyasztóvédelem területén a hatósági tevékenység valóban az elmúlt év második felében jelentős változáson esett át, de ez a változás nem a jól működő rendszer megszületését jelenti, hanem olyan új elemekkel való kiegészítését foglalja magában, amelyek reményeink szerint növelni tudják a munka hatékonyságát.

A téli ellenőrzések egyébként, mert rákérdezett, megmutatták, hogy egy olyan hatósági ellenőrzési rendszer, amely nem tekinti a vállalkozókat ellenségnek, ugyanolyan hatékony tud lenni, mint a korábbi években megszokott razziák. A téli ellenőrzések piacfelügyeleti vizsgálódásai alapján, amelyek során 1054-féle, 13 808 darab termék ellenőrzésére került sor, a biztonsági problémák aránya 21 százalék volt. Ez a szám mutatja egyébként az ellenőrzések fokozott jelenlétét és hatékonyságát. Ahol a kifogásolási arány továbbra is magas, mint például a karácsonyi szezonális termékek biztonsága vagy az akciós termékek árfeltüntetésének köre, ott a hatósági fellépés továbbra is intenzív marad. A fogyasztóvédelmi hatósági munkának tehát új iránnyal kell kiegészülnie, ez az új irány pedig a prevenció. Általános tapasztalat, hogy a hatósági kötelezés mellett vagy ahelyett az információ, a tudás átadása a vállalkozóknak ugyanolyan hatékonyan tudja javítani a fogyasztóvédelem helyzetét, mint a korábbi eszközök.

A képviselő úr által kérdezett másik konkrét dologra annyit tudok válaszolni, hogy az ön által említett területeket a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság évek óta egyébként kiemelten vizsgálja, tehát ezeknek az újszerűsége nem mondható igazából el, a hatóság idei évi terveit bemutató 2011. évi ellenőrzési és vizsgálati programot jóváhagyták, és ahogy ön is mondta, ez egyébként a korábbi évek gyakorlatának megfelelően a nemzeti fogyasztóvédelmi hivatal honlapján elérhető és megismerhető.

Kérem a válaszom elfogadását, illetve tudomásulvételét. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 22 2011.03.07. 5:01  19-22

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, házelnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az elején szeretnék egy dolgot tisztázni a felvetéssel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy az a gazdaságpolitika, amit a Széll Kálmán-terv is tartalmaz, arról szól, hogy munkahelyet, a nemzetgazdaság számára fontos munkahelyet csak a magánszektor, csak a gazdaság tud létesíteni. Azt gondolom, hibás az a politika, amely az elmúlt nyolc évben volt, amely azt gondolja, hogy a gazdaság helyett majd az állam fog tudni olyan munkahelyeket létesíteni, amiket egyébként az adófizetők pénzéből tartanak fenn.

Tehát azok az intézkedések, amelyek születtek az elmúlt időszakban, mind az irányba mutatnak, hogy a magyar gazdaság képes legyen munkahelyeket teremteni. Egyébként csak a számok kedvéért hadd mondjam el itt a felszólalás kapcsán, hogy az elmúlt két kormányzati ciklus nyolc évében nem nőtt Magyarországon a foglalkoztatás. A KSH munkaerő-felmérésének adatai szerint 2002 és 2010 között százezerrel csökkent a foglalkoztatásban állók száma, amelynek eredményeképpen a hazai foglalkoztatási szint az Európai Unió 27 tagállama közül az utolsó előtti helyen van, Máltát magunk mögött tudva.

Nemhogy nem sikerült a munkahelyek számát gyarapítani az elmúlt nyolc évben, de a hibás gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai lépések elég komoly egyensúlyi zavarokhoz is vezettek. A munkanélküliségi ráta egyébként majdnem megduplázódott. Tehát egyértelműen látszik, hogy az a foglalkoztatáspolitika, ami a munka helyett a segélyezést helyezi előtérbe, az elmúlt nyolc évben megbukott.

A mostani kormány és a Széll Kálmán-terv is elsősorban nem rövid távon ható intézkedésekkel, hanem szerkezeti reformokkal kívánja a munkaerőpiacnak azon tartós problémáit kezelni, amelyek ma a foglalkoztatás bővítésének útjába állnak. A gazdaságpolitika eszközeivel, a szabályozási környezet és az adórendszer alakításával, valamint a támogatási rendszeren keresztül a vállalkozásokat kívánjuk olyan helyzetbe hozni, hogy több embernek tudjanak munkát adni. Valóban a kormányprogram ambiciózusan tíz év alatt egymillió munkahely létesítésével számol, ehhez azonban először a gazdaság talpra állítását kell elvégeznünk, a növekedést kell tudnunk beindítani.

Egyébként azzal vitatkoznék, hogy nem történtek konkrét intézkedések a munkahelyteremtésre. Csak hadd említsem épp a március hónap folyamán az Új Széchenyi-terv foglalkoztatásbővítő programját, ami pontosan azon a filozófián keresztül van, hogy a vállalkozásokon keresztül tudunk az embereknek munkát adni. Jól tudjuk azokat a statisztikai számokat, hogy a hazai foglalkoztatottak kétharmadát a kis- és közepes vállalkozások foglalkoztatják. Tehát a Széchenyi-terv forrásain keresztül azokat a vállalkozásokat kívánjuk nem kevés pénzzel támogatni, akik újabb munkahelyeket tudnak biztosítani.

Egyébként a strukturális reformok vagy a gondolkodásmód változását jelzi a személyi jövedelemadó változásának az iránya is, vagyis az arányos közteherviselés is a munkára ösztönöz, vagyis az ország gazdasági talpra állítását nem szociális juttatásokkal, hanem a munkára való ösztönzéssel kívánja megoldani, és ebben a 16 százalékos személyi jövedelemadó, azt gondolom egyébként, egy nagyon fontos lépés hosszú távon a munkahelyek és a munka megbecsülése érdekében.

De egyébként közvetlen munkahelyteremtéssel kapcsolatos pályázatok is épp a közelmúltban jelentek meg, a korábbi 2 helyett 5 milliárd forint értékben. Egyébként az új közfoglalkoztatási rendszer - amelynek egyébként az alapjai most kerülnek lefektetésre - is épp az irányba mutat, hogy az államtól kapott szociális juttatások ne váltsák ki a munkát, azok értelemszerűen próbáljanak biztosítani egy tisztességes megélhetést azok számára, akik nem kapnak munkát, de hosszú távon a gazdaság élénkítésével, a vállalkozások helyzetbe hozásával kívánja a kormányzat megoldani azt a nagyon-nagyon rossz foglalkoztatási helyzetet, amit egyébként ön is említett.

Azt gondolom, ez vezet oda vissza, hogy azokat a szociális feszültségeket, amelyekre ön utalt, középtávon vagy rövid távon, ahogy az elmúlt időszakban, meg lehet próbálni különböző szociális juttatással megoldani, de ez hosszú távon nem fogja a problémát megoldani. Hosszú távon csak a strukturális reformok, a munka megbecsülése és a vállalkozások támogatása - amit egyébként a Széll Kálmán-terv is támogat - fogja tudni ezeket a problémákat megoldani, és kérem, hogy ezen keresztül vizsgálja ezt a problémát. Úgy gondolom, hogy ilyen szempontból a Széll Kálmán-terv középtávon megoldást kínál erre a programra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 28 2011.03.07. 4:59  23-28

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetlenegy megjegyzést engedjen meg előtte, mielőtt a részletekre térnék. Ön említette az Orbán-kormány lakáspolitikáját, arra egyet tudok jelzésként mondani, hogy akkor évi 40 ezer új lakás épült. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Tóbiás József: 1600 milliárdért, tényleg.) Önök legfeljebb Fapál lakásvásárlásával tudnak az elmúlt időszakban fölmutatni valamit. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Tehát a két kormánynak a lakáspolitikája kapcsán azért van némi különbség.

De egyébként visszatérve az államadósság kérdésére, az elmúlt 8 évben valóban a szocialista kormányok a legnagyobb bűnt követték el Magyarországgal és a magyar néppel szemben, vagyis véglegekig eladósították hazánkat. Csak a számok kedvéért, 2002 és 2010 között két és félszeresére növelték Magyarország államadósságát: 8000 ezer milliárd forintról 20 000 milliárd forintra. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Szégyen! Erről beszélj!) A bruttó hazai termék GDP-hez viszonyítva 2002-ben 53 százalék volt úgy, hogy egyébként az előtte levő 4 évben ez csökkent, ezután minden évben növekedett, eredményezve azt, hogy a tavalyi évben ez 82 százalékra emelkedett. Ez több mint bűn, frakcióvezető úr!

Az adóssághegy kis híján maga alá temette Magyarországot, ma a befizetett személyi jövedelemadó kétharmadát kell adósságtörlesztésre fordítani. A Széll Kálmán-terv, amit ön ily hevesen ostorozott, az nem más, mint ezen adósságcsapda, adósság elleni támadás, annak a célnak a szem előtt tartásával, hogy szeretnénk Magyarország gazdasági és pénzügyi mozgásterét visszaadni azzal, hogy a magyar államadósságot 50 százalék alá csökkentjük.

Ahhoz, hogy le tudjuk győzni az adósságot, sok mindenre szükség van, de leginkább arra van szükség, hogy aki tud, dolgozzon ebben az országban. Ennek érdekében a munkát vonzóbb választássá kell tenni, mint a segélyeken való élést. Ennek érdekében jelentősen csökkentettük egyébként a vállalkozások terheit, idéntől pedig sok ember munkáját igénylő közmunkaprogramokat irányoz elő a Széll Kálmán-terv. De valóban, át kell tekinteni a rokkanttá nyilvánítás rendszerét is.

Az államadósság legyőzéséhez az is kell, hogy az életerős, erejük teljében levő emberek ne vonuljanak nyugdíjba. Ez egyébként egyensúlyba hozza a nyugdíjkasszát is, vagyis az államadósság újratermelése helyett a járulékbefizetésekből teljes egészében fedezhetők lesznek a nyugdíjak.

Az államadósság legyőzéséhez, amiről a Széll Kálmán-terv szól: ebben a közösségi közlekedés is benne van, ön nem említette, de nem árt erről tudni, ugyanis az államadósság nemcsak ez a 82 százalék, hanem az elmúlt 8 évben fölhalmozott közel 300 milliárd forint, amit a MÁV halmozott föl, és 80 milliárd forint körül a Budapesti Közlekedési Vállalat. A Széll Kálmán-terv ezeket az adósságokat is kvázi szanálni kívánja, ezek is az önök adósságai, amit ma kell sajnos a mostani kormánynak rendbe hozni.

Valóban, az oktatási rendszerről is itt már szó esett, az oktatási rendszerünket is át kell alakítani a tekintetben, hogy azok a fiatalok, akik diplomát szereznek, olyan diplomát szerezzenek, amivel el tudnak helyezkedni a munkában, illetve azok, akiknek olyan diplomájuk van, ami a munkaerőpiacon jó, azok viszont ne távozzanak külföldre, és ne ott váljanak adófizetővé.

Természetesen a gyógyszerkasszát - fontos kérdés - át kell alakítani, hiszen a gyógyszergyárak profitját hizlaló korrupt, átláthatatlan gyógyszer-támogatási rendszer, azt gondolom, önöknek sem célja, így a mostani kormánynak is ezen rendszer megváltoztatása a feladata.

És önökkel szemben mi úgy gondoljuk, hogy az adósság legyőzésére szolgáló Széll Kálmán-terv jelentősen fogja növelni az ország iránti bizalmat, csökkenteni fogja a kockázati felárakat, a kamatokat, ezzel pedig a gazdaság esélyeit fogja javítani. Bízunk benne, hogy a strukturális reformokkal, amelyekkel önök 8 évig adósak voltak, 2014-re a bruttó hazai termékhez képest az államadósság szintjét 65-70 százalékos szintre csökkenthetjük.

Végezetül annyit engedjen meg, csak nagyon szerényen és halkan megjegyezve, hogy azoktól, akik az államadósság felhalmozásáért felelősek, illetve az elmúlt 4 évben asszisztáltak ehhez az adósságnöveléshez, a magyar emberek nevében annyit minimálisan elvárhatunk, hogy legalább ne gátolják ezt a munkát, hanem próbálják meg segíteni azokat, akik az önök által elrontott helyzetet próbálják rendbe hozni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 62 2011.03.07. 4:04  59-65

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Ez a kérdés hétről hétre itt szerepel a parlament napirendjén, és egyébként azt gondolom, ez így helyes is, hiszen egy család, egy egyén létbiztonságának az egyik legfontosabb alapja a lakás, a lakhatás, és nem lehetünk nyugodtak addig, amíg több tíz- vagy több százezer magyar honfitársunk fölött lebeg egyfajta ilyen nehéz helyzet a törlesztőrészletek magas volta és a lakás elvesztésének réme képében.

Tehát ennek súlyával és tudatában próbálok meg önnek válaszolni, és egyből az elején hadd nyugtassam meg önt is és a nehéz helyzetbe került lakókat is, hogy az a szociális válság, hogy utcára kerülnek, nem áll fönn, hiszen az a kilakoltatási moratórium, amit a kormány már többször meghosszabbított, és tudom, hogy nemsokára lejár ennek az ideje, de mindenkit biztosíthatok, hogy ha addig nem sikerül átfogó megoldást eszközölni, akkor ez a moratórium meghosszabbításra fog kerülni, tehát senki nem fog olyan szociális helyzetbe kerülni, hogy jelzáloghitele miatt az utcára kerüljön. Mondom ezt annak tekintetében is, hogy tudjuk jól - ahogy ön is mondta -, ez a kilakoltatási moratórium nem a tökéletes és nem a jó megoldás hosszú távon, de annyit engedjen meg, hadd mondjam azt, hogy még egy ilyen ideiglenes megoldás is jobb annál, mint egy elkapkodott, túl gyors és nem pontosan körülírt intézkedési csomag egy eszközkelő tekintetében, mert ott egy csomó minden más elvre is kell figyelni.

Egyébként ha már itt az elvek tisztázásánál tartunk, hogy ennek a lényegében kilakoltatási moratórium után életbe lépő intézménynek melyek a legfontosabb mérföldkövei, amelyek mentén egyébként ezek a tárgyalások folynak a mai nap is: ezek egyrészt a terhek megoszlása, tehát fő elvnek kell lenni, hogy minden fél, az állam, a bank és az adós egyaránt vállaljon a terhekből, hiszen nem jó az, ha bármelyik fél úgy érzi, hogy kikerül a felelősség terhe alól, sem a bankok, sem azok, akik a hitelt felvették, sem pedig az állam, az elmúlt időszak hibás politikájának lényegében ez a következménye. Célzott segítségre van szükség, nem általánosságban tudjuk kezelni a problémát, hiszen különbség van a forint, a devizahitel, illetve már a hitelszerződésüket elvesztő lakosok tekintetében. Egy külön probléma azok, akik még tudnak fizetni, de egyébként már a fizetési képességüknek a határán vannak. Korlátozott pénzügyi keretek között a leginkább kiszolgáltatottakat, a legnagyobb veszélyben lévőket kell elsősorban segíteni.

Nagyon fontos része egyébként ennek az intézkedésnek, amit ön is említett, hogy ezt olyan módon kell megoldani, hogy maga a lakáspiac éledjen újjá, hiszen nem jó az, ha egyébként egy felvett hitel tekintetében a lakás értéke csökken, és elválik egymástól a hitel összege és a lakás értéke. Tehát ilyen komplex megoldásokat kell keresni, és azt tudom mondani, hogy ezek a tárgyalások folyamatban vannak. Ha április 15-éig nem áll össze ez az úgymond eszközkezelő, akkor a kilakoltatási moratórium meghosszabbításra kerül, tehát még egyszer: senki nem lesz április 16-án kitéve az utcára a kormány keretei között adható lehetőségek mentén.

Egyébként annyit hadd tegyek hozzá általánosságban, hogy ezek egyébként mind tüneti kezelések, és a gazdaság helyreállítása, a munkahelyek teremtése az, amely hosszú távon ezt megoldja. Tudom, hogy ez nem - hogy mondjam - segíti a most nehéz helyzetben lévőket, de az összes intézkedés, amit a kormány hozott, ez irányba megy. Kérem, fogadja el válaszomat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 114 2011.03.07. 2:05  111-118

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztérium államtitkár: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha röviden kéne válaszolnom az ön által feltett kérdésre, vagyis arra, hogy fennmaradhatnak-e a kisüzemi sörfőzdék hazánkban, akkor nemcsak a kincstári optimizmus, hanem a meggyőződés mondatja velem, velünk, hogy természetesen abban vagyunk érdekeltek, és azt támogatjuk, hogy ezek a kisüzemi sörfőzdék fennmaradhassanak.

Azt gondolom, hogy azok az intézkedések, amelyek eddig történtek a kormány részéről a kis- és középvállalkozások segítése tekintetében, szintén azt támasztják alá, hogy nem feltétlenül egy szakmaspecifikus válasz, amit én adok önnek, hanem valóban így is van, hiszen van is példa arra, hogy a kormányzat speciális, a korábbitól eltérő szabályozásokat alkalmaz ilyen élelmiszer-ipari jellegű szakmáknál. Utalhatnék itt a házi pálinkafőzés intézményére vagy házi pálinkafőzés szabadságának a visszaadására.

Hozzánk is eljutottak egyébként a kisüzemi sörfőzdék érdekvédelmi és érdek-képviseleti egyesülete által javasolt adó- és egyéb javaslatok, és azt tudom mondani itt egy előzetes konzultáció alapján, hogy az adómérték csökkenésére vonatkozó, továbbá a bizonyos adminisztratív terhek könnyítésére vonatkozó javaslatok támogathatónak tűnnek. Értelemszerűen ezeket bele kell illeszteni egy általános adórendszerbe és egyébbe, és természetesen a módosításnak olyannak kell lennie, hogy továbbra is biztosított legyen, hogy az előállításra kerülő jövedéki termék mennyiségének és a keletkező adófizetési kötelezettség teljesítésének nyomon követése megvalósuljon, és az ellenőrizhetőség is biztosított legyen.

Én úgy gondolom, hogy igazából ezek a sörfőzdék hasonló intézményei a magyar élelmiszeriparnak, mint a pálinkafőzés, tehát innen kezdve azt gondolom, hogy megértő fülekre talál a kezdeményezés, és ezeknek a könnyítéseknek a vizsgálata folyamatban van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 118 2011.03.07. 0:21  111-118

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nem ismételném meg, csak azt az egy részét, hogy ismerjük a javaslatot. A minisztériumban dolgoznak rajta, és a jövő évi adótörvények és egyebek kapcsán, azt gondolom, hogy ezek a javaslatok orvosolhatók, és támogatjuk a hazai kisüzemi sörfőzdék javaslatait.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 168 2011.03.07. 2:02  165-168

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Ez a téma már többször szóba került ma a parlamentben. Én hadd kezdjem ott, ahol ön befejezte: szó sincs arról, hogy a kormány ne kívánna tenni a foglalkoztatási helyzet javításáért. Az összes intézkedés, amit a kormány az elmúlt időszakban hozott, az egykulcsos adótól kezdve a Széchenyi-tervben meghirdetett munkahely-támogató pályázatokon keresztül, egyébként a közvetlen munkahely-támogatást segítő pályázatokon át mind az irányba mutat, hogy ezen a nagyon rossz foglalkoztatási szerkezeten módosítson.

Én azt tudom mondani - igazából ön itt több mindent kérdezett, nem hiszem, hogy két percben mindenre tudok válaszolni, de - például a társasági adó csökkentésének az elhalasztását összekötni a kis- és középvállalkozások fejlesztésének hiányával, azért az némileg számomra képzavar, hiszen itt az 500 millió forint feletti árbevétellel rendelkező vállalkozások esetében marad 19 százalék, és nem lesz 10 százalék. A kis- és közepes vállalkozások támogatása kiemelt feladata a kormánynak, és ez ügyben egyébként nagyon komoly lépések is történtek. Valóban, mi is úgy gondoljuk, hogy a kis- és közepes vállalkozások azok, amelyek képesek munkát teremteni.

Én annyiban vitatkoznék önnel, hogy ezek a lépések pont nem álmegoldások, hiszen mi abban hiszünk, amit már elmondtam, hogy munkát elsősorban nem az államnak kell teremtenie, és a munkát nem válthatja ki a szociális juttatás, hanem olyan gazdasági feltételeket kell teremteni, ahol megindul a gazdaság, ahol képesek a kis- és közepes vállalkozások fejleszteni, a fejlesztéssel ehhez hozzáadunk egyébként támogatási formákat, és a fejlesztés révén a piacon keletkezik munkahely, mert csak ez képes hosszú távon fenntartani a magyar gazdaságot, úgyhogy minden intézkedés, amit meghoztunk, ez irányba mutat.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 176 2011.03.07. 2:00  173-176

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Megpróbálok válaszolni, bár a kérdésnek van egy általános része, amire mint nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár tudok válaszolni, és van egy büntetőjogi része, ami nem az én kategóriámba tartozik.

Annyit tudok mondani, hogy általánosságban természetesen a szakszervezetek nagyon fontos munkát végeznek Magyarországon, és mint ilyennek a vezetője, a kereskedelemben is fontos feladatot lát el, tehát ha ilyen ügyek vannak, az nem jó senkinek. Én egyébként azt gondolom, hogy Magyarországon a jog tekintetében e vonatkozásban viszonylag rend van, hiszen jó néhány jogszabály rendelkezik erről garanciális szabályok tekintetében. Felsorolhatnám itt a nemzetközi munkaügyi szervezetek szabadságára vonatkozó, a kollektív tárgyalásokra, az Európai Szociális Charta, az Európai Unió alapdokumentumait, ezek mind-mind egyébként rendelkezésre állnak.

A konkrét ügyet általánosságban fogalmazta meg, ezért én is csak általánosságban fogok tudni válaszolni, hogy igazából áttételesen van információnk az ügyről; valóban úgy, hogy a nemzetközi kereskedelmi lánc esetében a legfelsőbb ügyészség nyomozást indított. Ebben az ügyben, ha jól tudom, egy rendőr a gyanúsított, aki ha nem is pontosan úgy, ahogy ön mondta, tehát nem titkosszolgálati eszközöket használt, hanem szolgálati kötelmeit megszegve adott ki adatokat. A nyomozás lezárultával az ügyészség saját hatáskörben vélhetőleg tájékoztatni fogja a közvéleményt az adott ügyről.

Azt gondolom, hogy ha valóban itt a magyar jogrend szerint megállapítódik - csúnya magyarsággal - ennek az ügynek a jogszabály-ellenessége, az nagyon szomorú és sajnálatos példa lesz Magyarországon. Azt gondolom, hogy egyik piaci szereplő sem engedheti meg magának, hogy a szakszervezetekkel szemben ilyen magatartást folytasson, de lényegében a konkrét ügy lezárta után fogunk tudni erre a kérdésre érdemben válaszolni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 254 2011.03.07. 1:19  253-283

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nagyon rövid leszek. Az előterjesztés a vendéglátás keretében, üzletben, nem nyilvánosan meghirdetett családi esemény, baráti rendezvény keretében, zárt körben, illetve belépődíj nélkül tartott, a zenés, táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről szóló kormányrendelet hatálya alá nem tartozó közösségi rendezvények keretében, előadóművész személyes közreműködésével nyújtott hangszeres élőzenei szolgáltatások 5 százalékos kedvezményes áfakulcs körébe való sorolásáról szól.

Azt gondolom, hogy mind Európában, mind Magyarországon nagy hagyományai vannak a vendéglátóhelyeken és az egyéb ilyen rendezvényeken ezeknek az élőzenei szolgáltatásoknak, repertoárjuk széles a hangszerek tekintetében. Azt gondolom, hogy az a kezdeményezés, amely segíteni kívánja ezeknek a régi tradícióknak a minél szélesebb körű elterjedését vagy az újra elterjedését a magyar vendéglátásban, támogatandó, és ezért kérem az Országgyűlést is, hogy támogassa a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 282 2011.03.07. 1:01  253-283

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Nagyon röviden az idő előrehaladtára tekintettel. Annak azért örülök, hogy a kritikák mellett talán a többség az iránnyal vagy a szándékkal egyetért, még ha a csomagolással nem is mindenki ért egyet.

Egyetlenegy dolgot emelnék ki, hogy valóban, nekem most e törvényjavaslat kapcsán se jogom, se felhatalmazásom nincs arra, hogy az áfakör más területeinek kapcsán, élelmiszeráfa és más problémákra válaszoljak. Viszont egyet tudnék mondani. Az Artisjus kérdésében én is úgy gondolom, hogy ezt előbb-utóbb át kell tekinteni, ez egy óriási probléma. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) De ez egyébként nem jelenti azt, hogy ez a szándék, ami előttünk van, rossz lenne, mert a kettő, ha össze is függ, azért külön úton megy. Ennek tükrében bízom benne, hogy ha egyébként van a nem túl hosszú szöveghez érdemi módosítás, azt jobbá tevő módosítás, akkor azt meg fogjuk kapni az ellenzék részéről. Kérem azt, hogy a szándékot legalább továbbra is támogassák.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 328 2011.03.07. 1:25  327-343

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, csak nagyon röviden. A törvényjavaslat a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi törvény egy technikai jellegű módosítását tartalmazza annak érdekében, hogy a kormány által a második akcióterv keretében meghirdetett agrár Széchenyi-kártya folyószámlahitel 2011 tavaszán elindulhasson.

Az agrár Széchenyi-kártya konstrukciójához szükséges támogatás forrása a Széchenyi-kártya program támogatásait tartalmazó, gazdaságfejlesztést szolgáló célelőirányzatból biztosítható. A célelőirányzat felhasználását azonban a kkv-törvény szabályozza. A törvénymódosításra azért van szükség, mert a gazdaságfejlesztést szolgáló célelőirányzatból adható támogatások alanyi köre eltér az agrár Széchenyi-kártya folyószámlahitel által megcélzott alanyi körtől. A kormány és a Gazdasági Minisztérium arra törekszik, hogy az új agrár Széchenyi-kártya folyószámlahitel lehetőleg minél előbb elinduljon, és elérhetővé váljon az agrárvállalkozások számára. Ennek leggyorsabb útja az, hogy a kkv-törvény alanyi körét a támogatások vonatkozásában kiterjeszti a mezőgazdasági tevékenységeket végző természetes személyekre.

Azt gondolom, a cél nemes, kérem, hogy a parlament támogassa a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 342 2011.03.07. 2:26  327-343

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden annyiban reagálnék az elhangzottakra, hogy azzal vitatkoznék, hogy itt közérzetjavító intézkedésről lenne szó, hiszen aki ismeri a normál Széchenyi-kártya működését, az pontosan tudhatja, hogy az elmúlt tíz év legsikeresebb vállalkozásfinanszírozási rendszeréről van szó. Több mint 100 ezer kártya, közel 100 milliárd forintos kihelyezéssel, tehát van alap arra, amire azt mondhatjuk, hogy ha ezt a kártyát vagy ezt a struktúrát bevinnénk a mezőgazdaságba, nagy reményeket fűzünk hozzá, hogy hasonlóan sikeres lesz a vállalkozások között. Tehát én ezt nem minősíteném egyébként közérzetjavítónak, hiszen ettől valós eredményeket várunk a mezőgazdaságban.

Arra a felvetésre, hogy minél hamarabb, azt tudnám válaszolni, hogy azért választottuk egyébként ezt a módját a program elindításának, hiszen lehetett volna cizelláltabban is ezt a pénzt áttenni egyik kézből a másikba, mert a leggyorsabb út ahhoz, hogy elindítsuk, ez a törvénymódosítás volt, hogy módosítottuk a kis- és közepes vállalkozásokról szóló törvényt.

A harmadik észrevételem pedig annyi Schiffer frakcióvezető úr megjegyzésére, és itt is csak a működő Széchenyi-kártya programot ismerem én jobban, és abból tudok következtetni nagyjából az agrár Széchenyi-kártyára is, hogy a Széchenyi-kártya sem akarta megmondani feltétlenül a vállalkozóknak, hogy az e termék keretében felvehető hitelt mire költsék, mert én azért azt gondolom, hogy bizonyos keretek között ezt legjobban a vállalkozók tudják. Tehát ezt a döntést, hogy ezt az agrár Széchenyi-kártyával felvehető hitelt hogyan hasznosítsák a legjobban a vállalkozók, úgy gondolom, hogy ők maguk tudják a legjobban. Természetesen azzal, hogy egyébként kell rendelkezni stratégiával, egyetértek.

Összességében azt gondolom, és köszönöm, hogy az elhangzottak alapján, ha jól érzem, akkor az ellenzéki frakciók is támogatják a javaslatot, a kormány pedig azon lesz, hogy valóban minél előbb ez a forrás az agrárvállalkozások rendelkezésére álljon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 12 2011.03.08. 5:07  9-12

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Némileg igazságtalannak éreztem azokat a jelzőket, amit mondott, mert bár sok mindenben egyetértünk, azért azt hadd tisztázzuk, hogy a gazdasági önrendelkezés visszaszerzésének a végleges megoldása az, ha Magyarország államadósságát csökkenteni tudjuk. Ebben talán közös nevezőre tudunk jutni. És amit ön megszorításnak nevez, az nem más - a Széll Kálmán-terv alapján -, mint hogy ennek az elmúlt húsz évnek az adósságát is megpróbáljuk csökkenteni.

Csak szemléletesen hadd jegyezzem meg azt, hogy míg 2001 végén egy magyarországi lakosra 816 ezer forint államadósság jutott, a 2009. év végén ez az egy főre eső államadósság meghaladta a kétmillió forintot. Tehát ha az ország jövőjéről beszélünk, akkor nem mehetünk el amellett, hogy ezt az államadósságot a mostani kormánynak minden lehető eszközzel csökkentenie kell. Ennek keretében született meg az új adórendszerünk, amely a munkára épül, a munkára serkenti az állampolgárokat, és szakítani kíván - ellentétben azzal, amit ön mond - a korábbi szocialista kormányok megszorító és a jövőt felélő politikájával.

A kormány által hozott intézkedések valóban kívánnak többletáldozatot, de ezt a többletáldozatot azoktól kívánja elsősorban, akiknek van - és itt a különadóra gondolok -, hiszen a bankadó, a kereskedelmi láncok és a többi különadó olyanoktól van elvéve vagy beszedve, akiknek van forrása; illetve az új Széll Kálmán-tervben olyanoktól kér többletvállalást, ha lehet így fogalmazni, akik viszont nem veszik ki egyenlő részben a szerepüket a nemzet felemelkedéséből. A 2010. és '11. évi pénzügyi célok - pontosan ezeknek a korábbi intézkedéseknek a hatására - nagyjából stabilnak tekinthetők. Azokkal az egyszeri rendkívüli intézkedésekkel, mint a bankadó, a válságadó, a magán-nyugdíjpénztári befizetések átirányításával és a magán-nyugdíjpénztári vagyon egy részének állami kasszába történő átirányításával a kormány a 2011. és '12. évi gazdasági stabilitást megteremtette.

Viszont míg 2012-ben ez a stabilitás ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően megvan, 2013-ra és 2014-re más intézkedéseket is kell hozni a kormánynak. Itt három lehetséges változat állt a kormány előtt, hogy mit tesz. Az egyik lehetséges forgatókönyv az volt, hogy Magyarország a 2013-14 közötti időszakban a korábbi politikának megfelelően 3 százalék felett hagyja az államháztartás deficitjét. A magas államadósság, ugyancsak a magas külső kitettség miatt ez az út járhatatlan. Ez az út valóban odavezetett volna, hogy a kormánynak előbb-utóbb mindenki számára - a korábbi éveknek megfelelően -megszorító intézkedést kell hoznia. Volt egy másik forgatókönyv is. Ez arról szólt volna, hogy Magyarország ugyan tartja a 3 százalék alatti deficit mértékét, de ennek a költségét lényegében a strukturális reformok elodázásával és a nyugdíjkasszából befolyó pénzekkel pótolja. Én azt gondolom, hogy ez sem út, ez is pont az elmúlt nyolc év útja lett volna, hogy nem hajtunk végre valódi reformokat, hanem elodázzuk azokat, és ezeknek lényegében az ára a jövő felélése lett volna.

Ezzel szemben ez a mostani kormány és ez a mostani kormánykoalíció a lehető legbátrabb lépést hozta az én véleményem szerint - és ellentétben azzal, amit ön mond -, és egyszerre vállalta a Széll Kálmán-tervvel azt, hogy Magyarország hiányát Európa egyik legalacsonyabb szintjén tartja, ezzel együtt megpróbálja beindítani a magyar gazdaságot, és egyébként az új adórendszerrel, amely ellentétben azzal, amit ön mond, igenis családbarát, hiszen úgy oldottuk meg az egykulcsos adót, hogy egyébként a családok gyereknevelési költségeit elismerjük, ezeket mind figyelembe véve pont olyan utat választott, ami nem folytatása az elmúlt nyolc év hol megszorító, hogy a jövőt felélő politikájának, hanem egy olyan út, ami, azt gondolom, az egyetlen út ahhoz, hogy Magyarország középtávon egy fenntartható gazdasággá váljon és egy olyan országgá, amelyben - merem mondani itt mindannyiunk nevében - mindenki szeretne az elkövetkező időszakban élni. Én ehhez kérem mindenkinek a támogatását, és bízom, hogy önök is megértik ezen intézkedések szükségességét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 54 2011.03.08. 2:06  23-133

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden szeretnék néhány felvetésre reagálni, ami a gazdaság és a demográfia összefüggésével kapcsolatos. Először is egy tévhitet szeretnék eloszlatni, vagyis kettőt. Az egyik, hogy igenis, sajnos vagy szerencsére, közvetlen gazdasági intézkedéseknek nagyon jól követhető nyoma van a demográfiai folyamatokban. Amikor képviselőtársam a Bokros-csomagot említette, igenis kimutatható, tudományosan kimutatható hatása volt, ellenben tudok pozitív példát is mondani. Tehát a 70-es években bevezetett gyes, gyed rendszerének a szocialista rendszer alatt 1974-75-ben pont ellenkező irányú hatással volt. Tehát hatása van pozitívan és negatívan is. Tehát ezért azt gondolom, hogy egy kormánynak nagyon nagy felelőssége van abban, hogy milyen gazdasági környezetet teremt. Az, hogy egyébként egy családi adózásra ráállt az ország, persze ez nem oldja meg hosszú távon a tendenciákat, de rövid és középtávon mindenképpen képes pozitívan befolyásolni.

Még egy másik tévhitet is szeretnék eloszlatni, ami arra vonatkozik, hogy Magyarország egységesen halad Európában egy demográfiai folyamban, és ez abból a szemléletből következik, hogy egy ország minél gazdagabb, annál kevesebb gyerek születik benne. Ezen a paradigmán már túl van Európa. Pontosan tudjuk azt, hogy vannak Európában országok, Franciaország, a skandináv országok, ahol igenis magas a gyermekvállalás száma, és vannak olyan országok, amik egyébként érdekes módon tradicionálisabb országoknak minősülnek, mint Lengyelország, Olaszország vagy Spanyolország, ahol a magyarhoz hasonlóan alacsony a termelékenység. Termelékenység...! Az is, de sajnos a gyermekvállalás. Ebből az következik, hogy valóban csak komplex megoldások léteznek erre a problémára, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi megoldások, de mehetnénk itt orvosi megoldások felé is, amiben van mozgástér.

Tehát én azt tudom mondani, hogy igen, fontos a gazdasági rész, ez alapozza meg egyébként, de csomó olyan más területtel kell foglalkozni egy népesedési stratégiának, amely segíti a gyermekvállalást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 74 2011.03.16. 4:11  69-77

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Hétről hétre visszatér ez a kérdés a parlamentben, ez teljesen jogos, hiszen több tízezer magyar háztartás van nagyon nehéz helyzetben, akikkel, akik helyzetével nekünk a parlamentben foglalkozni kell. A korábbi válaszaimban is elmondtam, hogy végleges és jó megoldást nagyon nehéz hozni ebben az ügyben.

Ön itt kizárólag a kereskedelmi bankok felelősségét firtatta. Azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban a parlament már hozott döntéseket. Ugyanis a tavalyi évben módosításra kerültek az egyes pénzügyi tárgyú törvények, ahol azt az évtizedes hiányt pótolta a magyar parlament, ami a bankok és az ügyfelek közötti rendezetlen jogviszonyok miatt a hitelfelvevők kárára ment sokszor. Az akkori törvényben, mint ön is tudja, többek között az egyoldalú szerződésmódosítást az ügyfelek számára hátrányos esetekben, az önkényes költség-, díj- és kamatemelést megszüntette, illetve, hogy az adóst indokolatlanul előtörlesztésben, futamidő-csökkentésben ne lehessen gátolni.

Azt gondolom, hogy sok lépést tettünk már. Valóban, ebben a helyzetben legalább három szereplő között oszlik meg ennek a dolognak a rendezése. Egyrészt valóban a bankok felelőtlen hitelpolitikáját figyelembe véve a bankoknak, a pénzügyi szektornak is szerepet kell ebben vállalni. Ugyanakkor egy normálisan működő országban az a rend normális, hogy ha valaki hitelt vesz föl, azt a hitelt visszafizeti. Ez az alaphelyzet. Tehát a hitelfelvevőket sem lehet teljesen a felelősség alól kivenni, hiszen akkor a feje tetejére állítanánk a normális menetet. És ugyanúgy sajnos az elmúlt időszakban főleg a devizahitelek megakadályozására semmi nem történt, tehát magának a kormányzatnak is van felelőssége. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)

(15.20)

Tehát ha megoldást keresünk (Z. Kárpát Dániel tapsol.), akkor olyan megoldást kell találnunk, ahol mind a három szereplő kiveszi a részét. Ez nem egy egyszerű tárgyalás, hiszen itt, ha minden költséget a pénzügyi szektorra terhelnénk, akkor könnyen egy írországi esetbe juthatnánk, ahol a gazdasági válságnál nagyobb költsége csak a hitelt nyújtó bankok megmentésének volt. Tehát olyan megoldást kell találnia a kormányzatnak, és erre folynak tárgyalások is, amely a bankokat is érdekeltté teszi, és elviselhető költség mellett teszi érdekeltté ebben a rendszerben.

Amit mi tudtunk vállalni, és amire ön is utalt, az az, hogy benyújtásra került fideszes képviselők által a T/2605. számú törvényjavaslat, amelynek célja - ahogy ön mondta - a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása. Ez arról szól, hogy ameddig ez a végleges megoldás nem születik meg, addig se kerüljenek utcára azok a magyar családok, amelyek valóban önhibájukon kívül kerültek ilyen nehéz törlesztési helyzetbe. Ez a törvény, hadd mondjam most, garantálja ezt a lehetőséget.

Hozzá kell tenni azonban azt, hogy előzetes tervek szerint - a Ház ma fogja tárgyalni - ehhez fog érkezni egy módosító indítvány, ami csak július 1-jéig fogja ezt a kilakoltatási moratóriumot fönntartani, pontosan azért, mert tudjuk mi is azt, hogy ez egy ideiglenes megoldás. Ugyanakkor, mint mondtam, itt egy nagyon komoly, a pénzügyi rendszer stabilitását is érintő megállapodás van előkészületben. Terveink szerint ez záros határidőn belül, tehát legkésőbb július 1-jéig meg kell hogy szülessen, ami hosszú távon kvázi kivezeti a moratórium rendszerét ebből az egész viszonyrendszerből.

Tehát azt tudom mondani, hogy dolgozunk rajta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a mostani törvényjavaslat pedig biztosítja azt, hogy senki nem kerülhet április 15-e után sem az utcára.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 104 2011.03.16. 2:02  101-108

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Két szempontból hadd kezdjem a választ. Az egyik: a gazdasági kormányzat természetesen mindent megtesz azért, hogy a gazdaságot kifehérítse. E tekintetben kiemelt feladatnak tekintjük az áfacsalások visszaszorítását. Ezzel kapcsolatban egyébként már korábban is születtek intézkedések. A másik: kiemelt feladatnak tekintjük a Makón és környékén gazdálkodók, az ottani termelési értékeink megvédését.

Ennek kapcsán arról tudom tájékoztatni képviselő asszonyt, hogy mind az áfaelkerülés, mind a feketekereskedelem, mind a számlagyárak tekintetében kiemelt ellenőrzés volt már az elmúlt év második félévében, és ebben az évben is ez várható. A zöldség- és gyümölcs-nagykereskedelmet kiemelten át kell vizsgálni, hiszen az elmúlt időszakban napvilágot is látott egy-két nagy értékre elkövetett áfacsalás.

(15.50)

Az ellenőrzési irányelv értelmében a zöldség- és gyümölcskereskedelemmel foglalkozó vállalkozások bevétel- és költségszámláinak valóságtartalmát, nyilvántartásainak teljeskörűségét, az alvállalkozói és egyéb szerződési kapcsolataik dokumentáltságát és a foglalkoztatottjaik jogviszonyát vizsgálja, illetve az adó- és járulékfizetési kötelezettséget, valamint ezek teljesítését. Egyébként tavaly is több ilyen ellenőrzés volt, mint említettem, és tártak is fel egyébként országos szinten több ilyen áfacsalást.

Azzal kapcsolatban pedig, amit kérdezett az őstermelőkkel kapcsolatban: ez részben tartozik hozzánk, de itt egyeztetve azt tudjuk mondani, az őstermelői igazolványok rendszerét valóban át kell tekinteni a közeljövőben, tehát e tekintetben is várható változás.

Köszönöm a kérdését.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 108 2011.03.16. 0:36  101-108

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Természetesen a hozzánk eljuttatott javaslatokat egyébként vizsgálják a minisztériumban, tehát azokkal a módosítási kérelmekkel, amelyeket ön is megfogalmazott, érdemben foglalkozik mind a Vidékfejlesztési, mind pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium.

Természetesen minden olyat, ami az adminisztrációcsökkentés irányába mutat, de egyébként a gazdaság kifehérítése, akár a mezőgazdaság kifehérítése felé való lépést jelenti, mind támogatni fogjuk mind a két minisztérium részéről. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 128 2011.03.16. 2:01  125-132

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hadd kezdjem azzal, hogy az államháztartás uniós módszertan szerinti 2011. évi hiánycélja az ön által is említett GDP-hez viszonyított 2,94 százalék. A kormány elkötelezett, és kívánja magát tartani a kitűzött államháztartási hiányhoz.

A kormány - valóban, ahogy ön is említette - február elején meghozott határozatában és a 2011. évi költségvetési törvényt módosító javaslatában az államháztartási egyensúly megőrzéséhez szükséges intézkedésekről döntött, amelyek megvédhetik a magyar költségvetést akár az európai pénzügyi rendszer egyes hullámveréseitől, akár bármely más, előre nem látható természeti vagy más csapásoktól. Ezért volt szükség ennek a 250 milliárdnak a korrigálására.

A GDP-arányos 3 százalék alatti 2011. évi államháztartási hiánycél tartása egyébként több szempontból is kiemelt prioritást élvez. Egyrészt a kitűzött hiánycél biztosítása alapozza meg az államadósság csökkentésének a középtávú céljait, másrészről pedig nagyon lényeges a nemzetközi szervezetek és hitelminősítők, pénzügyi piacok megnyugtatása végett is, hiszen annak a kamatfelárnak, amit a korábbi évek felelőtlen politikája miatt fizet az ország, az alacsonyan tartása forintmilliárdokat jelenthet. Az államháztartási törvény alapján a mintegy 250 milliárd forint nagyságú megtakarítási intézkedések biztosítják egyébként szükség esetén, hogy a hiány 3 százalék alatt maradjon.

Tehát a konkrét kérdésre válaszolva: véleményünk szerint a költségvetés idei évi hiánya fenntartható, és azt gondolom, hogy az országnak és mindenkinek az az érdeke, hogy valóban 3 százalék alatti hiány maradjon akár a zárolások, akár az ön által említett egyszeri, befolyó költségek mellett is.

Köszönöm szépen a kérdését.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 132 2011.03.16. 1:07  125-132

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Hadd igazítsam ki önt annyival, hogy egyébként az a hiány, amit ha az egyszeri költségekkel számol, a korábbi évekhez viszonyítja, akkor alacsonyabb, mint a korábbi éveknek az adott időszakra vonatkozó hiánya, tehát ebből a szempontból nem tudjuk osztani az ön álláspontját, miszerint emiatt a költségvetés idei 3 százalék alatti hiánya veszélyben lenne. Egyébként azt gondolom, hogy minden olyan intézkedés, amit hozott a kormányzat - kezdve az adórendszertől, amit ön kritizált -, mind arra vonatkozik, azon alapul, hogy valóban ennek az egésznek a kulcsa a gazdasági növekedés. Tehát akkor lesz tartható ez a költségvetési hiány is, amennyiben a gazdaság a tervezett beruházásai révén megindul, és azok az adóbevételek, amelyeket a gazdaság növekedéséből várunk, realizálódnak a költségvetésben.

Tehát ennyiben egyet tudunk érteni, hogy itt az alfája és az ómegája egyébként egész Magyarország kilábalásának az, hogy a gazdasági növekedést elindítsuk Magyarországon, ez fogja biztosítani hosszú távon a költségvetési hiányt, és egyébként azoknak a problémáknak a megoldását, amire ön is utalt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 144 2011.03.16. 2:13  141-148

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Mi korábban egy bizottságban ültünk, és eddig a beszélgetéseink, szakmai vitáink megpróbáltak bizonyos szakmai alapot teremteni a beszélgetéshez. Én azokkal az észrevételeivel, amelyek az adórendszerre vonatkozóan azt mondják, hogy az új adórendszer a munkavállalók 90 százalékának rosszat hozott, nem tudok mit kezdeni, mert ez önmagában így nem igaz. Azért is érzem egy kicsit igazságtalannak az ön felvetéseit, hiszen pontosan az új adórendszernek az az eleme, amely a munkára ösztönzi az embereket és arra, hogy természetesen aki többet keres, az annyival többet is fizessen, és minden olyan intézkedés, amely a gazdaság beindítását és a tisztességes munkát megbecsüli, eddig úgy gondoltam, hogy az ön vagy az önök elképzeléseibe is beleillik, és az adórendszernek az a részével, amely a gyermeket vállalókat a munkából megkeresett pénzükkel támogatja, ez meg aztán végképp, úgy gondolom, hogy közös elképzelés az ország gazdaságának a rendbetételére. De mint most hallom, ez nem így van.

Innentől kezdve azzal sem tudok igazából már csak terminológiailag mit kezdeni, hogy ön a megszorítást mint fogalmat úgy kezeli, ami teljesen ellentétes azzal, amit mi gondolunk. A megszorítás az elmúlt időszakban arról szólt, hogy bizonyos alrendszerekből ad hoc a költségvetés foltozására vesznek ki pénzeket fűnyíróelvszerűen. A Széll Kálmán-terv pont nem illeszkedik ebbe a sorba, és pont arról szól, hogy azt a legfőbb problémát próbáljuk megoldani, ami gúzsba köti a magyar gazdaságot az elmúlt tíz évben, és a jövő kilátásait is föléli, vagyis az államadósságot kell csökkenteni. Ön is pontosan tudja, ahhoz, hogy Magyarország gazdasága elinduljon fölfelé, először a rendkívül magas államadósságot kell csökkenteni strukturális reformok révén, ami azt jelenti, hogy fenntarthatóvá kell tenni ezeket a rendszereket. Erről szól a Széll Kálmán-terv, és bíztam volna abban, hogy ennyiben méltányos, hogy elismeri, hogy ezt a célt kívánják követni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 148 2011.03.16. 1:06  141-148

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ezen utóbbi felvetésével az a problémám, hogy ön azt mondta az első két percben, hogy alapvetően a bevételek és a kiadások kapcsán van probléma. Itt azt kell mondani, hogy az az adórendszer, ami bevezetésre került, éppen arról szól, hogy megpróbálja az embereknél ott hagyni a pénzt. Azt mondani, hogy ennek az árát fizetik meg az emberek a költségvetésben, logikailag azért nem áll össze számomra, hiszen ezzel az új adórendszerrel, ahogy ön is mondta, ez a pénz ott marad az embereknél, alapvetően fogyasztásra, alapvetően a gazdaság beindítására. És azoknál marad ott, akik dolgoznak. Tehát erről szól az összes olyan program, amit említettem, hogy a magyar gazdaság hosszú távú fejlődésének alapjait tegyük le. És ha ebből az adórendszerből, amit ön csak részeiben kritizált, a gyermekek támogatásának az elemét kiemelné, az már nem ez az adórendszer lenne. Tehát ezt az adórendszert egészben kell kezelni, ez az adórendszer szerintem alkalmas a gazdaság beindítására, és egyébként biztosítja a költségvetés hosszú távú egyensúlyát is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 172 2011.03.16. 2:16  169-173

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön felszólalásának komolyságára azért egy dolgot hadd idézzek. Ön azt mondja, hogy az új adórendszer nem hatékony és nem ösztönzi a gyermekvállalást. Erre mondhatnék komoly példákat is arra, hogy egyébként nemzetközi viszonylatban milyen adórendszerek vannak tőlünk fejlettebb országokban, ahol sikerült a termékenységi mutatókat megfordítani, de egy adórendszertől, ami január 1-jétől lett bevezetve, márciusban azt elvárni, hogy már megjelenik a születések számában az adórendszer hatása, ez azért némileg problémás egyébként, azt gondolom.

De ettől függetlenül komolyra fordítva a szót, tudom, rengeteg felmérést, sokfélét lehet hozni, én csak arra az anomáliára utaltam, hogy ettől az adórendszertől természetesen azt várjuk, hogy ösztönözni fogja a gyermekvállalást, de valószínűleg nem három hónapon belül fog ez bekövetkezni.

Egyébként az adórendszerrel kapcsolatban ön azt a korábban lévő adórendszert kéri rajtunk számon és nevezi igazságosnak a mostanihoz képest, amely adórendszer egyébként az önök révén még a 2010-es évben sem tette lehetővé az egy- és kétgyermekesek számára a családi adókedvezmény igénybevételét; azt az adórendszert, ami egyébként a pluszteljesítményt büntette; azt az adórendszert, amely egyébként a feketegazdaság felé tolta el az embereket, és a bérminimalizálásban volt érdekeltté téve mindenki, aki ebben az adórendszerben volt, és ez az az adórendszer, amely nem ösztönözte munkára az embereket, nem ösztönözte a munka bevallására az embereket.

Ezzel szemben mi azt gondoljuk, hogy az egykulcsos arányos személyi jövedelemadózás elismeri a magasabb teljesítményt, így a gazdaság fejlődése szempontjából fontos teljesítménynövekedésre ösztönöz, átláthatóbb, az egyes jövedelemfajták közötti trükközést minimalizálja, illetve érdemi egyszerűsítést jelent, elismeri és nem adóztatja a gyermeknevelés költségeit, továbbá számottevő tehermentesítésben többletforrásokat biztosít a lakosság nagy része számára, tehát sokkal igazságosabbnak tartjuk, mint a korábbi rendszert.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 94 2011.03.23. 10:52  1-177

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény általános vitájánál azzal a gondolattal szeretnék hozzájárulni ehhez a vitához, hogy meggyőződésünk, hogy ez az alaptörvény egyrészt a magyar múltban gyökerezik, értelemszerűen választ kíván adni a jelen kihívásaira, és sok tekintetben a jövőbe vetett hitünket próbálja hirdetni.

Ez a kontinuitás lényegében abból fakad, hogy egy olyan alaptörvényt szeretnénk itt, azt gondolom, mindannyian, akik ebben a vitában részt veszünk, elfogadni, amely a fenntarthatóság, a magyar nemzet fenntarthatóságának a kérdéseit rendezi. Ez az alaptörvény-tervezet értelemszerűen illeszkedik abba a több száz vagy ezeréves történeti alkotmányba, aminek, bízunk benne, ez az alaptörvény is része, sarokpontja lesz. Bízunk abban, hogy ez az alaptörvény olyan elveket fektet le, amelyek akár több száz év múlva is a magyar nemzet meghatározó kérdéseire adnak választ.

De van egy nagyon fontos része ennek az alkotmánynak, amely e fenntarthatóság tekintetében a jelen problémáira próbál utalni, és ez nagyban meghatározza a jövőt is. Ezek az alaptörvény-tervezet azon részei, amelyek a gyermekvállalás kérdését segítik, támogatják. Sok vita volt, sok kétség van az alaptörvényünk egyes pontjai tekintetében. Ez azt jelenti, hogy foglalkozik ezzel az alaptörvény több ponton is. Ennek a legvitatottabb része a XXI. cikkely, amely az új magyar alaptörvényben kimondja azt lényegében, hogy a választójogot "sarkalatos törvény kiskorúaknak is biztosíthatja. A kiskorú szavazati jogát - sarkalatos törvény által meghatározott módon - anyja vagy más törvényes képviselője gyakorolja úgy, hogy saját szavazatán felül legfeljebb egy szavazatot adhat le." Ez az az ominózus rész, ami sok vitát megért, és valószínűleg még az általános és a részletes vita során is boncolás tárgyát fogja képezni.

Én azt gondolom egyébként, hogy ez a szöveg így mindenképpen módosításra szorul, akár pró, akár kontra, hiszen egyértelmű az, hogy az (1) bekezdésben leírt, választó és választható joga tekintetében csak a választás joga értelmezhető a kiskorúak tekintetében, a választhatóság joga nem. Tehát ezt mindenképpen korrigálni kell. De egyébként az is kérdés, hogy ha a végleges alaptörvényünk elég bátor lesz ahhoz, hogy elismerje a kiskorúak szavazati jogát, akkor e tekintetben mindenképpen korlátozó ezt egy szavazatra levetíteni.

De ne ragadjunk le ennél az egy pontnál, hiszen az alaptörvény előremutató módon más helyen is foglalkozik egyébként a gyermekvállalás támogatásának és társadalmi fontosságának kérdésével. Így megtaláljuk az erre vonatkozó utalásokat a K. cikk (1) és (2) bekezdésében is, ahol az alaptörvény nevesíti a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját, illetve a (2) bekezdésében teljesen egyértelműen úgy fogalmaz: "Magyarország támogatja a gyermekvállalást."

Az alaptörvény azonban nemcsak elvi alapon foglalkozik pozitív módon a gyermekvállalással és az ebből következő népesedési kérdésekkel, hanem más társadalmi alrendszerek tekintetében is. Az alaptörvény Szabadság és felelősség fejezet XXVIII. cikkelye kimondja: "Minden ember, valamint törvény alapján létrehozott jogalany teherbíró képességének megfelelően hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez. A közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulás mértékét a gyermeket nevelők esetében a gyermeknevelés kiadásainak figyelembevételével kell megállapítani."

Ez a néhány sor önmagában is forradalminak nevezhető, ugyanis alkotmányos szinten, még ha áttételesen és indirekt módon is, állást foglal abban a régóta húzódó vitában, hogy lehet-e, és ha lehet, akkor kell-e akár adópolitikai eszközökkel a gyermekvállalást segíteni és támogatni.

Viszont hadd mondjam el, hogy van az alaptörvény XVIII. cikke, amely a nyugellátással kapcsolatban fogalmaz meg elveket. Innen viszont szerintem hiányzik az a rész, amelyik a gyermekvállalás elismerését jelentené. Ezt arra alapozom, hogy a legtöbb mostani kutatás egyébként alátámasztja, hogy közvetett, de jól kimutatható összefüggés van a nyugat-európai országok gyermekvállalása és a teljes körű nyugellátás rendszere között, márpedig abból az alaptézisből kiindulva, hogy az elmúlt évszázadokban az öregkori ellátást természetes módon a felnevelt gyermekek biztosították. És egyébként azokban az országokban, ahol ma sincs általános nyugdíjrendszer, többek között azért magas a gyermekszám, mert időskorban az embereket a saját gyermekeik, unokáik látják el, gondozzák, tőlük várhatják a megélhetést időskorban az adott személyek, az adott szülők. Abban a tekintetben tehát, hogy az általános nyugellátási rendszert próbáljuk a gyermekvállalással összekötni, ahhoz az kell, hogy megpróbáljuk a nyugellátási rendszerben valamilyen módon preferálni a felnövekvő, felnevelt gyermekek számát, mert ez biztosíthatja azt az alapgondolatot egyébként, hogy ilyen összefüggések tekintetében hosszú távon is fenntartható legyen egy társadalom.

Tehát összességében - nagyon pozitív és nagyon helyes módon - jó néhány helyen foglalkozik az alkotmány- vagy az alaptörvény-tervezetünk a népesedéspolitika nagyon aktuális kérdésével. Valószínűleg nem az alaptörvény vitája az, ahol részletesen kellene azokat a demográfiai tendenciákat elemezni, amelyek rákényszerítenek, rávezetnek egy adott társadalmat arra, hogy a lehető legtöbb eszközzel próbálja ezt segíteni. De azért az mindenképpen figyelemre méltó, hogy ma már nagyjából túl vagyunk azokon a vitákon, ezt Európa-szinten értem, amely viták azok voltak az elmúlt időszakban, hogy egyáltalán a gyermekvállalás kérdésével mennyire foglalkozhat a politikum, vagy ez mennyire kizárólag személyes ügy. Ma már tudjuk, és én is azért merek ebben a tekintetben hozzászólni, mert ez nem pusztán magánügy, hiszen egy társadalom fenntarthatóságának az alapját képezi a felnövekvő generáció. És ha ezzel egy törvényhozó, egy döntéshozó nem szembesül, akkor a jövő terelése tekintetében valószínűleg nagy hibát követ el.

Sok számadat van arról egyébként, hogy ha az a demográfiai folyamat, ami Magyarországon megvan, nem fordul meg, akkor mennyire válik fenntarthatóvá vagy inkább fenntarthatatlanná egyébként a nyugdíjrendszer, az egészségbiztosítás és a többi olyan társadalmi alrendszer, amelynek fontosságát egyébként az alaptörvény más pontjain hangsúlyozza.

Természetesen annak a kérdésnek az eldöntésén, hogy rövid és hosszú távon itt milyen eszközökkel élhetünk, természetesen egy jó adópolitika, egy jó társadalombiztosítási politika sokat segíthet. Azonban annyit még engedjenek meg, hogy elmondjak itt, hogy ha ma európai szinten próbáljuk a mi alaptörvényünket és az abban erre vonatkozó részeket elhelyezni, azt kell látni, hogy nem egységesen jelentkezik ma már az a demográfiai válság, amiben Magyarország szenved. Öt-tíz éve, most már azt lehet mondani: hosszú távon bizonyítást nyert, hogy jó néhány ország a fejlett nyugat-európai országok közül képes olyan szinten támogatni, olyan szinten segíteni a gyermekvállalást, hogy ez lényegében nem probléma. Nem probléma ma már Angliában, Franciaországban, meg a skandináv országokban. Ugyanakkor probléma a hasonló fejlettséggel bíró Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, és sorolhatnám. Ez pontosan arra irányítja rá a figyelmet, hogy amikor egyesével végigvesszük, hogy az alaptörvényünkben mely pontokon próbálunk segíteni a családoknak, próbálunk segíteni a nőknek abban, hogy a gyermekvállalásukat segítsük, akkor jól kell látni, hogy két út van ma Európában. Az egyik út valóban egy általános társadalompolitikai, általános népesedéspolitikai koncepció felvállalása, amely jelen szinten akár az alkotmányban is megjelenhet, ami biztosíthatja egy adott ország számára, még Európában is azt, hogy megfelelő számú gyermek szülessen; vagy pedig nem szembesül ezekkel a problémákkal, és hiába a gazdasági fejlődés, hiába a gazdagság, az ország hosszú távon fenntarthatatlan pályára kerül.

(14.20)

Meggyőződésem az, hogy az új alaptörvény egyébként meghatározó módon fogja segíteni a gyermekvállalást Magyarországon, és ennek tükrében biztatni tudom és kérni képviselőtársaimat, hogy a fenntartható magyar gazdaság, a fenntartható magyar társadalom szempontjából támogasson minden olyan alaptörvényi módosítást, amely a gyermekek vállalását, a magyar családok gyarapítását segíti.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 166 2011.04.11. 2:11  163-166

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a kormányt lehet szidni, csak el kellene dönteni, hogy melyiket, vagyis hogy ki felelős alapvetően azért (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), hogy mekkora a benzin jövedéki adója.

Csak emlékeztetném a képviselő urat, de szerintem pontosan olyan jól tudja, mint én, hogy a nemzeti együttműködés kormánya nemhogy emelte volna az üzemanyagok jövedéki adóját, ellenben egy olyan megállapodást kötött (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Csökkentsétek!) 2011. január 1-jétől a kereskedelmi gázolajak tekintetében, amely lehetőséget adott arra, hogy 6 és fél forintot egyébként a fuvarozók vissza tudjanak igényelni a jövedéki adóból.

Ezzel szemben az önök kormánya az elmúlt másfél évben kétszer emelte a jövedéki adót: 2009. július 1-jén (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között Szűcs Erika: Akkor se volt ilyen drága! - Az elnök csenget.) a benzint 6, a gázolajat 5, 2010. január 1-jétől 11 és a gázolajat 7 forinttal emelte. Tehát abban, hogy kinek milyen felelőssége van egyébként a jövedéki adó tekintetében, egy kicsi önmérsékletet lehetne elvárni a szocialista képviselőtársaimtól.

De egyébként hadd mondjam el a válasz érdemi részét illetően, hogy sajnos annyiban korrigálnom magamat, vagy annyiban ki kell egészítenem magamat, hogy sajnos a benzin árának növekedése most elsősorban nem a jövedéki adó mértékétől függ, hiszen ön is tudja azt, hogy az elmúlt fél évben az olaj ára közel 50 százalékkal, 80 dollárról közel 120 dollárra növekedett. Tehát alapvetően sajnálatosan azt kell mondani, hogy a jövedéki adó mértékének csökkentése egyáltalán nem garantálja jelen pillanatban azt, hogy a benzin ára csökkenhet. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Ne mondjál már ilyet!)

(17.20)

Valószínűleg nem vigasztal senkit az, hogy a környező országok közül egyébként van, ahol magasabb még a magyarnál is a benzin ára. De egy sajnos mindenképpen kimondható, hogy míg önök emelték a jövedéki adó mértékét a benzinnél (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.), a mostani kormány ezt csökkentette. (Szűcs Erika: Nem csökkentette. Nem igaz, nem csökkentette.) Sajnos a világpiaci árak a benzin ára csökkentésének jelentős mértékére nem adnak lehetőséget.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 170 2011.04.11. 2:08  167-170

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt hónapok során hozott valamennyi kormányzati intézkedés azt a célt szolgálta egyébként, hogy mind a vállalkozások, mind a lakossági hitelfelvevők stabilabb, kiszámíthatóbb helyzetbe kerüljenek. A kormány kiemelt célja a versenyképesség, továbbá a munkaerőpiac helyzetének javítása, mindez pedig a foglalkoztatás bővítését és a munkanélküliség csökkentését eredményezheti, amely által végső soron minél több ember számára biztosítható legyen a rendszeres jövedelem, amely alapvetően hosszú távon javíthatja a törlesztőképességüket.

A törlesztőrészlet megemelkedése ugyanakkor sok korábbi hibás döntésből adódóan jelenleg is rengeteg családnak okoz problémát. Épp ezért vezettük be - én nem nevezném unszolásnak, hiszen egy kategorikus lépés volt - a kilakoltatási és árverési moratóriumot addig, amíg egyébként más eszközökkel az érdekeltek érdekében lehet lépni. Az Országgyűlés által elfogadott törvénymódosítás szerint a lakáscélú hitelek közé tartozik bármely olyan hitel, akár szabad felhasználású hitel is, amelyet az adós azon célból vett fel, hogy ingatlant vásároljon, építsen, bővítsen, korszerűsítsen vagy felújítson, így akár az ön által is példaként felhozott hitelkártya-tartozás is lehet lakáscélú, ha egyébként azt a felek az okiratban előzetesen rögzítették.

A kormány - azt gondolom, a korábbi intézkedések alapján is látható -alapvetően a megoldást keresi, és együtt érez azokkal, akik ilyen nehéz helyzetbe kerültek. Ugyanakkor szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a követelés behajthatósága egy csomó más területre nagyon érzékeny terület, és a pénzügyi hitelezési rendszer egyik alapköve. Tehát amíg nem szükséges, addig ezt a dolgot lehetőleg nem szabad bolygatni. Két szempont alapján jutott oda a kormányzat, hogy az Országgyűlés a moratórium lakáscélú hitelekre vonatkozó fenntartásáról döntött csak. Ez egy átmeneti fenntartás, hosszabb távon a kormány által hamarosan véglegesítendő komplex megoldás biztosítja azt, hogy - az ön szavaival élve - senkit ne lehessen tömegesen (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) kilakoltatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 174 2011.04.11. 2:09  171-174

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, a Széchenyi-pihenőkártya - vagy leánykori nevén SZÉP-kártya - épp azt a célt szolgálja, hogy az utóbbi években visszaesett, illetve stagnáló turisztikai forgalmat élénkítse. A kártya bevezetése terveink szerint 3-5 éves viszonylatban a belföldi turizmus akár 35 százalékos növekedését is eredményezheti. A multiplikátor hatásokat figyelembe véve ez akár a GDP 0,6 százalékát is elérheti, illetve a költségvetési egyenlegen is érezhetően javít.

A kártya megítélésünk szerint az üdülési csekknél korszerűbb és olcsóbb megoldást kínál. A kártya funkciói a későbbiekben szabadon fejleszthetők lesznek a kezdeti tapasztalatok figyelembevételével. További előnye, hogy alacsonyabb jutalékrendszer kapcsolódik hozzá, így a szolgáltatók számára is kedvezőbb megoldást kínál. A kártyarendszer további célja a használat költségeinek minimalizálása. A kártya kibocsátásával és használatával kapcsolatban a munkáltatóknak és a munkavállalóknak kibocsátói intézményi díjat, illetve egyéb költséget semmilyen jogcímen nem számíthatnak fel. A kibocsátó intézmény által az elfogadóhelyek felé felszámított jutalék mértéke a rendelet szerint nem lehet magasabb, mint a fizetési forgalom másfél százaléka. Ez egyébként - aki ismeri az üdülési csekket, tudja - jóval alacsonyabb az üdülési csekknek ugyanezen számarányánál, ott ez elérte a 6-8 százalékot is.

A kártya felhasználási köre az üdülési csekknél fókuszáltabb, alapvetően a belföldi szálláshely igénybevételével együtt vehető igénybe a többi vendéglátó, illetve egyéb gyógyászati szolgáltatás is. A SZÉP-kártyához az üdülési csekkhez hasonlóan, adókedvezmény kötődik, utána csak 16 százalékos szja-t kell fizetni a munkaadóknak, egyébként közteher nem terheli. Annyiban viszont különbség van, hogy míg az üdülési csekk csak a korábbi minimálbér összegéig volt adható, addig a SZÉP-kártya 300 ezer forintig adható; véleményünk szerint egy új, hatékony, olcsóbb eszköz lesz a turizmus fejlesztésére.

Köszönöm szépen.

(17.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 167 2011.04.18. 3:30  164-167

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Csak nagyon röviden válaszolnék a felvetett kérdésre, kihámozva a felszólalásból azt a részt, ami a magyar viszonyokra igaz, hogy valóban, Magyarországon az elmúlt időszakban egy nagyon sajátos kettős gazdaság alakult ki. Erről az a kép rajzolódott ki, hogy egy nagyon jól működő nemzetközi céghálózat viszonylag jól prosperált Magyarországon, és ezzel szemben a hazai kis- és középvállalkozói szektor jóval az uniós átlag alatti teljesítményt nyújtott, rossz kondíciókkal, rossz versenyképességgel.

Azt gondolom, mindannyiunknak, a kormánynak is az a szándéka, hogy ezen változtasson. Az elmúlt időszakban, nem sorolnám föl, a Széchenyi-tervtől kezdve jó néhány gazdaságélénkítő, kifejezetten a hazai vállalkozásokat, a helyi beágyazottságú vállalkozásokat segítő intézkedés történt, amelyek célunk szerint ezen a rossz arányon, ezen az aránytalanságon kívánnak változtatni. Azonban az is hiba, azt gondolom, ha az összes olyan céget, amely külföldi székhellyel rendelkezik, egy kalap alá vonjuk, és az ő tevékenységüket összességében rossznak ítéljük meg.

Az elmúlt 20 év modernizációjához Magyarországon, a szocialista időszakhoz képest, nagyon sokban hozzájárult az a munkakultúra, az a technológia, amit jó néhány külföldi termelővállalat például Magyarországra hozott. Tehát, egyetértve azzal, hogy a nemzeti kormánynak elsődleges célja kell legyen a hazai vállalkozások fejlesztése, európai színvonalra hozása, emellett fontosnak tartom azt a különbséget kiemelni, hogy létezik olyan külföldi működő tőke, amely nagyban hozzájárul Magyarország gazdaságának fejlesztéséhez, a technológai, a munkakultúra és sorolhatnám, sok más területen.

Egyébként pedig azzal kapcsolatban, hogy a mostani magyar kormány milyen úton jár, azt gondolom, elég, ha csak a bankadót idézem ide, amelyet Európában elsőként vezettünk be, és ma már jó néhány ország követ. Mi voltunk elég bátrak ahhoz, hogy ezt a szektort, amit korábban szinte senki nem mert különösebben megadóztatni, a magyar kormány a strukturális átalakítások miatt különadó alá vonta. Azt gondolom, azt az irányt, amit ön számon kér a kormányon, hogy hogyan viszonyulunk a különböző tőkés társaságok megítéléséhez, ez jól példázza.

Tehát összességében az ön által felvetett kérdésre azt tudom mondani, hogy a nemzeti együttműködés kormánya elkötelezett a tekintetben, hogy támogassa a hazai kötődésű cégeket, a hazai kötődésű vállalkozásokat, ugyanakkor eltökélt abban is, hogy a termelő, a pluszértéket adó nemzetközi cégek magyarországi megjelenését is támogassa. Azt gondolom, ez a közös érdek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 158 2011.04.26. 2:16  155-158

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem a végével, és hadd mondjam: gondolom, azt ön sem gondolja komolyan, hogy az arányos adózás rendszere bevezetésének, amely még párosul a családok támogatásával, bármi köze lenne a hitelkárosultak nagyon nehéz helyzetének a kialakulásához, mert azt gondolom, a kettőt - ezt már tisztáztuk párszor - alapvető különbség választja el egymástól.

A kérdésére válaszolva: ön is tudja, hiszen ezt a beszélgetést szinte minden héten lefolytatjuk, hogy a kormány folyamatosan dolgozik a devizahitelesek problémáinak megoldásán. Egyébként jó néhány intézkedés már született, amelynek az utolsó lépése az a formálódó koncepció, amely egy többelemű konstrukciót tartalmaz, megpróbál differenciáltan segíteni a bajba jutott hiteleseknek. A fő elv, hogy minden fél, az adós, a bankszektor és az állam is vállaljon részt a terhekből, ne legyen kellően érdekelt a helyzet nem kezelésében, tehát sem a bankok, sem más tekintetében. Egyébként csak jelezném, hogy a moratórium leginkább a bankoknak probléma, lévén, hogy nem tudják a hiteleiket likviddé tenni, ezért tehát az idő leginkább őket sürgeti.

Az arányos tehermegosztás elve érdekében szakmai konzultációkat folytatunk a bankszektor képviselőivel, és törekszünk arra, hogy ez a megállapodás minél előbb a parlament elé kerülhessen. Ez a megállapodás egy komplex megállapodás, amely többek között a kis- és közepes vállalkozások hitelezését is remélhetőleg segíteni fogja. Nagyon fontos, hogy a segítség célzottsága jól legyen meghatározva, ugyanis korlátozottak a pénzügyi keretek, mint ahogyan ön is tudja, ebben a tekintetben, és a legnagyobb veszélyben lévők segítségnyújtásával kell kezdeni, nekik kell prioritást kapniuk. A cél, hogy komplex megoldás révén kiszámítható törlesztőrészletek kerüljenek megállapításra, valamint az, hogy valóban egyetlen család se kerüljön az utcára. Most hadd tegyem hozzá: az a szerencsétlen eset, amit ön felhozott, tudja, nem ezzel a rendelettel van összefüggésben - ez itt már korábban elhangzott -, itt tehát egy teljesen más irány volt. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) Dolgozunk tehát a javaslaton, s gondolom, ebben önök is partnerek lesznek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 174 2011.04.26. 2:16  171-174

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Örülök, hogy a vasárnapot szóba hozta, mert az eredeti kérdése kicsit aktualitását vesztette. Gondolom, ezért is keverte bele, persze nem házszabályszerűen, az előre elküldött kérdéséhez képest a vasárnapot. De visszatérve az alapkérdésére: természetesen a kormányzat a nagyon sajnálatos West-Balkán-os tragédia után kénytelen volt felülvizsgálni a 2009 októbere óta hatályban lévő szabályozást a kereskedelmi egységek tevékenységének megkezdésével kapcsolatban.

Itt nem az adminisztrációs terhek visszaállítása volt a cél, ez talán ön előtt is ismert, hanem azoknak a tragédiáknak az elkerülése, amely sajnos rávilágított arra, hogy az EU-s irányelv átvételével kapcsolatban maradtak olyan joghézagok, amelyeket igenis egy ilyenfajta szigorítással reményeink szerint meg lehet előzni. Ebben, úgy gondolom, az önök frakciója is meg a közvélemény is támogatta a kormányzatot, vagyis azt, hogy a zenés-táncos szórakozóhelyeknél szigorúbb nyitás legyen az összes többi kereskedelmi egységnél. Ez azt jelenti, az eredeti kérdésére visszatérve, hogy a vállalkozások 99 százalékánál, aki nem tartozik a zenés-táncos helyekről szóló rendelet hatálya alá, nem változik az adminisztrációs teher, a többieknél pedig a biztonság és a tragédiák elkerülése miatt van szükség erre.

De hogy válaszoljak arra a kérdésére is, amit itt most azonnali kérdés gyanánt tett föl, valóban, a KDNP javaslata a vasárnapi zárva tartással kapcsolatban vizsgálódás alatt van. A Nemzetgazdasági Minisztérium több aspektusból vizsgálja a javaslatot. Alapvetően el kell különíteni egymástól, hogy a foglalkoztatottak szempontjából milyen hatással jár, a gazdaság szempontjából milyen hatással jár, és a fogyasztók szempontjából milyen hatással jár. Azt tudom mondani, hogy a legérzékenyebb kérdés az, hogy a fogyasztók szempontjából hogyan viszonyul ehhez a kormányzat. Azt tudom mondani, hogy a hatástanulmányok nem készültek még el. Amikor elkészülnek, akkor a kérdéssel kapcsolatban a kormányzat és a frakció, amelyik ezt a javaslatot megtette, le fog ülni tárgyalni. A téma napirenden van.

Köszönöm szépen a kérdését.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 217 2011.04.26. 3:11  216-258

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat alapvetően technikai volta miatt megpróbálom röviden felvezetni és kérni az Országgyűlés támogatását.

A törvényjavaslatban szereplő törvények módosításának célja a magánnyugdíjpénztárakból visszalépő tagok vagyona átadásának és a reálhozamok kifizetésének zavartalan végrehajtása. A magánnyugdíjpénztáraknak 2011. május 31-ei fordulónappal meg kell állapítaniuk a visszalépő tagokat megillető portfólió mértékét, és 2011. július 12-éig a portfóliót képező eszközöket a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapnak át kell adni, azzal, hogy ha valamely eszköz átadása nem lehetséges, akkor az eszköz értékét pénzben kell átadni. Az átadást követően az alap a magyar állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat térítésmentesen átadja a magyar államnak, amelyek az átadást követően bevonásra kerülnek, azok további forgalom tárgyai nem lehetnek.

Tekintettel arra, hogy a magánnyugdíjpénztárak 2011. július 20-áig visszaigényelhetik az alapból a visszalépett tagokat megillető reálhozamot, ezért a törvényjavaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy a kincstári egységes számla terhére kamatmentes megelőlegezési kölcsönt lehessen nyújtani az alapnak arra az esetre, ha addig nem sikerült a portfólióba tartozó eszközöket értékesítenie.

A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak hogyan kell kiszámítaniuk a hozamgarantált tőkét. A hozamgarantált tőke számításának fordulónapja a visszalépő tagi kifizetések meghatározása során 2011. május 31-e. Figyelemmel a számítások időben történő elvégzésére, célszerű a KSH által 2011. június 12-éig közzéteendő, 2011. május hónapra vonatkozó inflációs adat helyett az áprilisi inflációs értéket alkalmazni. Mivel az áprilisi adat 2011. május 31-én már rendelkezésre áll, a magánnyugdíjpénztárak a visszalépő tagi kifizetések megállapításához szükséges számításokat gyakorlatilag július 1-jéig meg tudják kezdeni, biztosítva ezzel a határidőben történő elszámolást. A kifizetések zavartalan végrehajtása érdekében a törvényjavaslat megteremti a lehetőséget arra, hogy a magánnyugdíjpénztárak működésének fedezete biztosított legyen. Erre azért van szükség, mert 2011 során a pénztáraknak nincs tagdíjbevételük, és a hozamból történő költségérvényesítés sem lehetséges, illetve csak kisszámú maradandó tag vagyonára korlátozódik.

A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy az alap részére átadott eszközök felett az átadással tulajdonjogot szerez, továbbá az alap irányító testületének tagjaira vonatkozó összeférhetetlenségi előírásokat állapít meg.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy szíveskedjenek a javaslatot az általános vitára való alkalmasság tekintetében támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 257 2011.04.26. 1:54  216-258

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden reagálnék, és szerencsére alapvetően csak szocialista képviselőtársaim hozzászólására kell reagálnom.

Azt kell mondanom, hogy sajnos szocialista képviselőtársaim mindent elfelejtettek, amit nem kellett volna, és semmit nem tanultak, amit kellett volna.

(18.50)

Mindent elfelejtettek, mert önök kérik rajtunk számon a magán-nyugdíjpénztári vagyon sorsát (Göndör István közbeszól.), amikor önök másfél évvel ezelőtt olyan javaslattal éltek a parlamentben, amelyben az egész magán-nyugdíjpénztári vagyont átjátszották volna a menedzsmentnek. (Dr. Józsa István: Biztosítási jogviszony.) Önök kérik számon ma ezen a kormányon, amikor, ha önökön múlik (Dr. Józsa István: Ez a demagógia! Ez a demagógia, Pálffy úr!), ma már nem lenne min vitatkozni, képviselőtársaim. Önök nem tanultak semmit sajnos egy év alatt, mert ugyanúgy továbbra is kizárólag a menedzsment érdekeit nézik, amikor fölszólalnak, semmit sem változtattak az álláspontjukon (Dr. Józsa István közbeszól.), és az sem érdekli egyébként önöket, hogy az emberek a döntésükkel lényegében választottak. Hárommillió ember döntött arról, hogy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe. Önöket ez sem zavarja, úgy látszik, a vitában. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Megismétlem még egyszer, önök, amit kellett volna, azt sajnos elfelejtették, amit meg nem kellett volna, abból meg nem tanultak.

Visszatérve a vitára, azt gondolom, hogy az érdemi hozzászólásokból kiderült, hogy egyébként ez a javaslat egy befejező lépése az elmúlt egy év egyik legfontosabb kormányzati döntésének, vagyis a nyugdíjak megvédésének, és annak az új nyugdíjrendszernek, ami hosszú távon garantálja a magyar nyugdíjasok nyugdíját.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 124 2011.05.02. 2:04  121-128

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Igazából bajban vagyok, mert nem tudják vagy nem akarják a kérdés lényegét érteni. Most úgy érzem, hogy a 8 év gazdaságpolitikáját, amit már azért néha önök is elismernek, hogy rettentő sok hibával lényegében a szakadék szélére sodorta az országot, azt azért csak az önök kormánya idézte elő, és az az államadósság, amely egyébként megbénítja jelen pillanatban is - sajnos - bizonyos tekintetben a magyar gazdaság mozgásterét, azt is az önök kormánya hozta össze jelentősen. Némileg furcsának tartom, hogy ön - csak az első két tételt tudtam hirtelen fölírni, amit mondott - a lakástámogatási rendszert teszi ezért felelőssé, amit önök bontottak le 2003-ban egyébként, tehát nem is működött. Többek között a lakosság devizában való eladósodásának is az egyik oka, ami egyébként visszahat más tekintetben az eladósodottságra, tehát ezt önök fölszámolták lényegében az elmúlt 8 évben. Tehát ez nem lehet az oka annak az államadósság-növekedésnek.

Továbbá a magánnyugdíjpénztárat idehozni - hát tényleg bajban vagyok, mert épp a mostani kormány döntött arról, hogy azt a hibás korábbi magán-nyugdíjpénztári kötelező tagsági rendszert fölszámolja, amivel éppen az önök által előidézett államadósság csökkenthető. Tehát a kérdését úgy értem, csak megérteni nem tudom, hogy ezt miért pont nekünk teszi föl. Valóban abban egyetértünk, hogy az az államadóssági szint, amit Magyarországon sikerült 2010-re elérni, óriási gondot okoz mind az embereknek, mind pedig a magyar gazdaságpolitikának. Azt gondoltam, hogy ezt önök is ma már látják, és minden olyan intézkedést, amely ezen államadósság csökkentését elősegíti, támogatják, de úgy látom, ehhez még nem értünk oda.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 128 2011.05.02. 1:11  121-128

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ha egyetlen mondattal akarnék arra a kérdésére válaszolni, hogy miért is sikeresebb a kötvénykibocsátás, egyetlenegy példát hadd mondjak. Önöknek 2008-ban az IMF-hez kellett szaladni hitelért ahhoz, hogy Magyarországot megmentsék a szakadék széléről. Nagyon magas kamatfelárral (Közbeszólások az MSZP soraiból: Mennyi?) és olyan gazdaságpolitikával, amit rákényszerítettek az országra.

Ehhez képest az elmúlt egyéves gazdaságpolitikának az az eredménye, hogy Magyarország a piacról is finanszírozható. (Göndör István közbeszól.) Ha ez nem siker az ön számára, akkor ön ugyanabban a gazdaságpolitikában gondolkodik, amiben az elmúlt 8 évben gondolkodtak, és ami a tönk szélére vitte Magyarországot. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból: Számokat! Számokat!) Magyarország egy év alatt elérte azt egy gazdaságpolitikával, hogy sikerült Magyarországot nem IMF-kegyből finanszírozni, hanem a piacról.

Egyetlenegy utolsó adat csak a számok kedvéért. 2001-ben Magyarországon az egy főre eső államadósság 800 ezer forint alatt volt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 2010-ben ez több mint 2 millió forint volt. (Göndör István: És folyamatosan növekszik!) A számok önmagukért beszélnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 140 2011.05.02. 2:03  137-144

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, az ön által feltett kérdésekre hosszan lehetne válaszolni, mert különböző területeket érintett. Hadd utaljak vissza arra, hogy közel egy évvel ezelőtt vagy tavaly nyár végén, amikor a magyar kormány nem hosszabbította meg az IMF-fel való megállapodás kereteit, akkor úgy emlékszem, talán önök is ezt elég aggályosnak tartották, vagy legalábbis a parlamenti ellenzék egyes részei ezt a magyar gazdaság - hogy is mondjam - elárulásával tették egyenlővé. Mi pontosan ugyanazt mondtuk, amit most is mondunk, hogy Magyarországon a pénzügyi stabilitás mellett, amit az IMF mindig is kért, a versenyképesség megőrzése és javítása az elsődleges célja a magyar gazdaságnak. Amennyiben bizonyos intézkedések egyébként - jöjjenek akár az IMF-től vagy bárkitől - a magyar versenyképesség javítására irányulnak, akkor azt mindig is meg fogja hallgatni és a lehetőségekhez képest érvényesíteni is fogja a gazdaságpolitikában a magyar kormányzat.

Azt gondolom, abban egyetértünk egyébként gazdaságpolitikailag, hogy a magyar gazdaság válságából első helyen a munkahelyteremtéssel... - és a munkahelyteremtést pedig elsősorban a versenyképesség javításával tudjuk elérni. Tudjuk jól, hogy a pénzügyi stabilitás fenntartásához az általam korábban említett versenyképesség javítása mellett értelemszerűen az államadósság újratermelődésének vagy újraképződésének a lehetőségét is meg kell szüntetni, és ezeket tartalmazza lényegében az ön által itt részben említett Széll Kálmán-terv, amely nem az IMF miatt került elfogadásra, hanem amiatt, mert az államadósság csökkentésén keresztül annak újratermelődésének megakadályozása az egyetlen lehetőség arra, hogy a magyar gazdaságot hosszú távon fejlődő pályára állítsuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 144 2011.05.02. 1:05  137-144

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársam! Csak nagyon röviden, felsorolásjelleggel a minket hallgatók számára, hogy mi lett volna akkor, ha a magyar kormány az IMF tanácsait követi. Akkor valószínűleg nem lett volna az szja 16 százalékra csökkentése, nem lehetett volna a tavalyi meghatározás alapján egyébként a gyermekek nevelésének költségeit elismerni az adórendszerben, nem lett volna bankadó, nem lett volna különadó, és a társasági adó csökkentését sem támogatta még tavaly az IMF. Ellenben lett volna olyan, amit más IMF-megállapodással rendelkező országokban bevezettek, vagyis mint Írországban a tandíj visszaállítása és emelése, Görögországban az áfa és a jövedéki adó emelése megtörtént, vagy az ágyszámcsökkentés az egészségügyben, mint Románia esetében az IMF előírta. Na, ez a különbség egyébként aközött, hogy egy ország korlátok nélkül végigviszi azt, amit az IMF mond, vagy pedig egy jól meghatározott gazdaságpolitika mellett, egyébként a megszorításokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elutasítva egy jó gazdaságpolitikát folytat.

Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 164 2011.05.02. 2:03  161-164

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem azzal, hogy természetesen a kormány érdekelt az élelmiszeráraknak a kordában tartásában, ez az alapkérdése volt. Arról is hadd tájékoztassam, hogy azzal a formával, amit ön említett mint hamburgeradó, új adó bevezetését nem tervezi a kormányzat. Viszont azt gondolom, hogy abban egy közös konzultáció és egy közös véleményformálás elindulhat, hogy bármilyen módon az adórendszeren belül az egészséges élelmiszerek, az egészséges táplálkozás támogatása milyen módon és hogyan valósítható meg, mert azt gondolom, hogy a magyar társadalom egészségügyi helyzetét figyelembe véve erre van igény. De visszatérve még egyszer (Gőgös Zoltán: Csak pénz nincs!): én értem a kérdését, tehát azzal kapcsolatban, amiről itt sajtóhírek is megjelentek, ilyet, mint hamburgeradó, nem tervezünk bevezetni.

Ami az élelmiszerek áfacsökkentését illeti, abban a tekintetben is folynak egyébként egyeztetések. Egyetlenegy dolgot szeretnénk elkerülni, tanulva az önök hibájából, ugyanis amikor utoljára nagyarányú áfacsökkentés volt többek között az élelmiszerek terén és más területen is, akkor sajnos az volt megfigyelhető, hogy ugyan az államkasszából az áfa összege eltűnt, ugyanakkor a vásárlóknál nem jelent meg, mert nem tudott a kormányzat olyan kereskedelmi rendszert, egy szabályozási rendszert hozzáépíteni, ami biztosította volna azt, hogy egyébként, ha az állam lemond az áfabevétel egy részéről, az valóban a termelőknél marad, vagy legalábbis a fogyasztók nem fizetnek többet vagy kevesebbet fogyasztanak érte.

Tehát csak nagyon óvatosan bánnánk és nagyon jól körülhatároltan, egyébként gondolkodunk valóban a hazai termelés és a hazai áruk tekintetében áfacsökkentésben. De kérem megértő türelmét, ez egy nagyon összetett és nagyon bonyolult kérdés, főleg azért, mert szeretnénk tanulni a múlt hibáiból.

Köszönöm megtisztelő kérdését. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 176 2011.05.02. 2:09  173-176

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Megpróbálok Fónagy úr helyett is számokkal szolgálni önnek. Előzetesen azonban engedjen meg két dolgot a pályázatokkal kapcsolatban. Az örökséget nem fogom hosszan emlegetni, de azért hadd mondjam el, úgy vette át a kormányzat az ez irányú pályázatokat, hogy 14 milliárd forint hiányzott a korábbi kötelezettségvállalásból. Az az 500 milliárd forint, amit ön emleget, értelemszerűen négyéves időtartamra vonatkozott, ezért az egészet egy év után nem célszerű számon kérni.

De a számok nyelvén: a zöldberuházási rendszer panel alprogram első szakasza keretében az idén több mint 4 milliárd forintot utalt ki 213 nyertes pályázó részére, akik a beruházásokat már sikeresen befejezték, a beszámolóikat benyújtották. További 6,5 milliárd forint kiutalása történik meg az év hátralévő részében. A panel alprogram második szakasza keretében a pályázatok elbírálását végző bizottság a rendelkezésre álló keret erejéig 244 pályázatot javasolt támogatásra, április első felében 228 pályázatról született támogatói döntés, mintegy 12,5 milliárd forint értékben. Ez a támogatási összeg számításaink szerint 27 milliárd forintnyi építőipari beruházást generál. A klímabarát otthonteremtési alprogram keretében októberben lezárult kiírásra 857 támogatói döntés született, majdnem 1,3 milliárd forint odaítélése és 100 millió forint kiutalása már megtörtént 102 nyertes pályázó részére, s eddig további 201 pályázatot javasolt a szakértői bizottság 378 millió forint értékben támogatásra.

Ezeken a számokon túl azt kell mondanom, hogy alapvetően az államadósság csökkentésével és a strukturális reformok révén fölszabaduló összegek lesznek azok a nagyon nagy összegek, amelyek az ágazat problémáját hosszú távon valószínűleg megoldják.

Köszönöm a figyelmét és köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 180 2011.05.03. 6:17  179-313

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, nem fogom ezt a 20 percet kihasználni, ezt azért is mondom, mert bízom benne, hogy olyan törvényjavaslat fekszik itt most a parlament előtt, amely talán két okból is kevesebb vitát vált ki, mint az előző, egyrészt azért, mert egy olyan közös céllal szemben fogalmazódik meg, amit a magyar államadósság jelent, ennek a leküzdésére született vagy ennek a leküzdésének a segítésére született ez a javaslat. Másrészt talán azért is vélelmezhetően kevesebb vitát kiváltó anyagról van szó, ugyanis egy civil kezdeményezést kíván szabályozni, egy civil kezdeményezésnek kívánja megadni a törvényi kereteit ez a javaslat.

A kormány célja egy új gazdasági rendszer kialakítása, amely javítja Magyarország versenyképességét, és egy fenntartható fejlődési pályára állítja azt. Jelenleg, ma Magyarország gazdasági fejlődésének egyik fő akadálya a rendkívül magas államadósság, ezért a kormány célul tűzte ki ennek csökkentését. Ennek a küzdelemnek az egyik lába, ami a strukturális reformokat illeti, a Széll Kálmán-tervben van, és egy másik eszköze, amely civil kezdeményezés alapján jött létre, ez az itt lévő törvényjavaslat Összefogás az Államadósság Ellen Alap nevet viseli, amely lehetőséget biztosít természetes jogi személyek számára, valamint a jogi személyiség nélküli szervezeteknek, hogy önkéntes befizetéseikkel, adományaikkal hozzájáruljanak az államadósság csökkentéséhez.

Az alapba történő befizetések ösztönzése érdekében szükségessé vált olyan adózást érintő szabályok megalkotása, amelyek ösztönzőleg hatnak ezen befizetésekre. Szükséges továbbá az alap létrehozásával kapcsolatban azon törvények módosítása is, amelyek lehetővé teszik az alap részére érkező adományoknak a nyugdíjreform és az államadósság-csökkentő alap útján az államadósság csökkentésére történő felhasználásának lehetőségét ellenőrizni a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal számára. Az új szabályozás és a szükséges törvénymódosítások együttesen egy új, önálló, az önök előtt fekvő törvényjavaslatban kerültek megfogalmazásra.

A benyújtott törvényjavaslat szerint az államadósság csökkentése céljából magánszemélyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek által az alap számára történő befizetéseik ösztönzése érdekében ezen befizetéseik csökkentik az egyes adózók adóalapját. A személyi jövedelemadóban az alap számlájára az adóévben befizetett összeg után adóalap-kedvezmény érvényesíthető a befizetésről szóló bizonylat alapján. A befizetett támogatás összege csökkenti a magánszemély adóévi összes személyi jövedelemadó-bevallás alá eső adóalapját, így csökkenthető az összevont adóalap, és az elkülönülten adózó adóalap is. Amennyiben a magánszemély adóévi összes személyi jövedelemadó-alapja nem éri el az általa befizetett támogatás összegét, így a kedvezmény teljes összegére nem nyújt fedezetet, abban az esetben az adóalap-kedvezmény nem érvényesített összege a befizetést követő 4 év adóalapjával szemben is érvényesíthető.

Az ekhós jövedelemmel rendelkező magánszemély az ekho alapját az általa az alapnak teljesített befizetés után általános esetben 63,3 százalékkal csökkentheti, amennyiben azonban a befizetett összeg nagysága meghaladja az adott évi ekho-alapot, akkor a nem érvényesített kedvezményi rész a következő, legfeljebb 4 év ekho-alapjával szemben is érvényesíthető. A magánszemély ugyanazon befizetésére tekintettel csak egyszer, döntése szerinti jövedelem az adóalapját csökkentheti.

A társaságiadó-alap: az alap részére támogatásként befizetett összeg a vállalkozás érdekében elismert költségnek minősül a jövőben. Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozóknál, jogi személyiséggel rendelkező és nem rendelkező vállalkozásoknál nem képezi az eva alapját az alapba befizetett összeg az arról szóló igazolás alapján.

Az előzőkön túlmenően a javaslat lehetőséget kínál a magánszemélyek számára arra, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott részének az alapba történő utalásáról rendelkezzenek.

(14.30)

Az Összefogás az Államadósság Ellen Alap a törvényben meghatározott közintézményekkel esik azonos elbírálás alá, tehát az úgynevezett első civil egy százalék terhére lehet rendelkezni, valamint a kedvezményezetté váláshoz nem szükséges a nyilvántartásba-vételtől számított két év.

A törvényjavaslat a Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentő Alap lehetséges bevételeként határozza meg az Összefogás az Államadósság Ellen Alapból átutalt, valamint a megszűnése estén átkerülő vagyonból származó bevételeket, amit kizárólag az államadósság csökkentésére lehet fordítani.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal feladatköre kiegészül az alapra vonatkozó ellenőrzéssel is, amely egyúttal lehetővé teszi a törvény által védett titokfajtáknak a kormányzati hivatal általi megismerhetőségét az alap vonatkozásában is.

Tisztelt Országgyűlés! Még ha tudjuk, hogy ez az alap, ez a civil kezdeményezés nem is oldja meg egymagában a magyar államadósság problémáját, mégis egy olyan civil kezdeményezésről van szó, amelyet, azt gondolom, közösen, minden erőnkkel, így jelen pillanatban a törvény kereteinek megteremtésével támogatnunk kell. Kérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy az Összefogás az Államadósság Ellen Alapra történő befizetéshez kapcsolódó kedvezmények megalkotásáról és az alap létrehozásával kapcsolatos törvénymódosításról szóló javaslatot támogatni szíveskedjenek.

Végezetül annyit, hogy itt köszönném meg azoknak a civil kezdeményezőknek, akik egyáltalán ennek az alapnak az ötletét felvetették, és befizetéseikkel kívánják támogatni a magyar államadósságot és a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémáját; köszönet számukra erről a helyről is.

Köszönöm figyelmüket is. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 74 2011.05.16. 3:28  71-79

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által elmondott interpelláció címével ellentétben a kormány elkötelezett a fogyasztóvédelmi feladatok magas szintű ellátása érdekében, meggyőződésünk ugyanis, hogy a fogyasztóvédelem a gazdaságpolitika egy kiemelt területe, mivel elégedett fogyasztók nélkül elképzelhetetlen egy jól működő gazdaság.

Azzal kapcsolatban meg tudom nyugtatni önt, hogy minisztériumi szintű elhelyezés valósult meg a fogyasztóvédelemben, hiszen a Nemzetgazdasági Minisztérium új szervezeti és működési szabályzata szerint a kereskedelmi és fogyasztóvédelmi főosztály látja el ezt a feladatot. Azok után, hogy egy helyettes államtitkári felmentés történt, május 1-jétől új osztályvezetője van a fogyasztóvédelmi területnek, egyébként meg a belgazdasági államtitkárság keretében minden olyan képviseletet ellátunk, ami minisztériumi szinten a fogyasztóvédelemhez kapcsolódik. Ennek jó példája - és az interpellációjától független -, hogy az elmúlt héten a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapjára három nagy koncepció került fel, és ehhez fog csatlakozni napokon belül a fogyasztóvédelem területének a koncepciója, amelyet egy több hónapos társadalmi vitára szeretnénk bocsátani, és reméljük, hogy az ősz folyamán egy megfelelő társadalmi vita után be is érik ez a koncepció.

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően egyébként a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek tevékenységének támogatására vonatkozó pályázati felhívás a tárca költségvetési fejezetéhez tartozó kezelésben van, és az elmúlt nyolc évtől eltérően próbálunk a szakmaiság, az objektivitás és a valódi fogyasztóvédelmi munka előtérbe helyezésével pályázatokat kiírni. A civil szervezetek részére szóló pályázati felhívás elkészült, a fogyasztóvédelmi civil szervezetek pályázati támogatására az idei év folyamán közel 134 millió forint áll rendelkezésre. Ami pedig a pályázati felhívás megjelenését illeti: tájékoztatom képviselő urat, hogy 2007-ben június 11-én, 2008-ban június 26-án, 2009-ben valóban április 25-én jelent meg a felhívás. A 2010. év talán azért nem mérvadó ebből a szempontból, mert önök ebből a kormányváltásig lényegében minden pénzt kiosztottak, ehhez tehát ne mérjék a mostani pályázati kiírást, de a korábbi éveknek megfelelően meg fognak jelenni ezek a pályázatok.

Az utolsó kérdésére válaszolva: a kormány természetesen együttműködő partnernek tekinti a civil szervezeteket, amelyeknek fontos szerepük van a hatékony fogyasztóvédelemben. A kormány elkötelezett a fogyasztóvédelmi civil szervezetek aktív szerepvállalásában és támogatásában. Végezetül: azért is fontosnak tartjuk ezt, mert - mint említettem - az a célunk, hogy a honlapon nemsokára közzéteendő fogyasztóvédelmi koncepció végeredményeként az év második felében majd a fogyasztóvédelmi törvényt is módosítjuk, és mindazokat az aktuális kérdéseket, amelyeket a fogyasztóvédelemben rendezni kell és a szakma is kíván, az ősz folyamán el kívánjuk érni.

Tisztelettel kérem, hogy fogadja el a válaszomat, mert az ön által sugallt kérdésekkel ellentétben a fogyasztóvédelem jó helyen van, kiemelkedő területnek tekintjük, és elkötelezettek vagyunk ennek továbbvitelében.

Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 194 2011.05.16. 2:12  191-195

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Jogosnak lehet nevezni azt a kérdést, amit ön fölvet, és valóban valószínűleg az a két perc, ami most rendelkezésemre áll, nem lesz elég idő arra, hogy az egész kafetériarendszer lényegét itt, a parlament színe előtt önnel is megosszam.

Ami a kórházak célja egyértelműen, az egy átlátható, mérhető kafetériarendszer kialakítása, pontosan a múlt hibáiból tanulva, hiszen nem akarnám most idehozni a parlament elé azokat az anomáliákat, amelyek az üdülési csekk korábbi kiadása kapcsán fölmerültek. Most nem is az állami vagyon elkótyavetyélésére gondolok elsősorban, bár azt is említhetném, hanem pontosan arra, hogy azok a tapasztalatok, hogy ha túl szélesre tárjuk egy-egy ilyen kafetériaelem fölhasználhatóságát, az sok tekintetben rontja azokat a jó szándékokat, amelyek ebben a kafetériarendszerben benne vannak.

Ezért a kafetériarendszer elemzésekor azt érdemes látni, hogy itt több lépcsőről van szó. Az első lépcsőben a legneuralgikusabb ponton próbáltuk a kafetériarendszert átalakítani, és az üdülési csekk helyett a jövőben a SZÉP-kártyát tudjuk ajánlani a munkaadóknak és a munkavállalóknak, ami egy sokkal kedvezőbb konstrukció a korábbiakhoz képest. Most csak legyen itt elég: a szolgáltatók számára korábban 6-6,5 százalék plusz áfa volt a kezelési költség, ez itt most jóval kevesebb lesz, de ezt fókuszáltan a szálláshelyek fejlesztésére szeretnénk fordítani.

Ez a rendelet ma úgy szól, hogy az összes többi - egyébként a vendéglátást is ideértve - szolgáltatás csak a szálláshelyekkel együtt vehető igénybe most, jelen pillanatban. Ez egy rövid, középtávú megoldás. Hosszú távon vagy legalábbis középtávon azt szeretnénk, hogy áttekintve a többi kafetériaelemet is, olyan speciális kafetéria legyen, ami külön jó a vendéglátásnak, külön, egyébként az egészséggel kapcsolatos kafetériaelem, amibe belefér a gyógyfürdés.

Tehát jelen pillanatban a válaszom az, hogy most csak szállással együtt vehető igénybe, ott igénybe vehető, de hosszú távon az a cél, hogy külön is igénybe vehető legyen, ha nem is ennek a keretében, de egy más kafetéria keretében legyen állami támogatás erre.

Fogadja el a válaszomat, dolgozunk a problémán. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 150 2011.05.17. 4:59  149-159

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ígérem, hogy nem fogom kihasználni a rendelkezésemre álló időt, már csak azért sem, mert ez a törvényjavaslat lényegében egy korábban a társasházakról szóló törvényjavaslatnak a lakásszövetkezetekre való lefordításáról, átvezetéséről szól.

Engedjék meg, hogy hadd kezdjem azzal a felszólalást, hogy kicsit helyre teszem mind a parlamenti képviselők, mind az esetleges érdeklődők számára, mert sokan nem tudják, hogy mi is a különbség a lakásszövetkezetek és a társasházak között.

A társasházak és a lakásszövetkezetek között alapvetően a tulajdoni helyzetük alapján van különbség. Az épület közös részei és a telek a lakásszövetkezet tulajdonában van, a társasház esetén ugyanezek a részek a tulajdonostársak közös tulajdonában vannak. A lakásszövetkezet nemcsak az épület fenntartásával kapcsolatos feladatokat látja el, hanem külső vállalkozói tevékenységet is végezhet, például elláthatja a társasházak üzletszerű kezelését.

Ismeretes talán, hogy a társasházi lakóépületek és a bennük lévő lakások aránya az ország összes magántulajdonú lakóingatlanának mintegy 30-35 százaléka. Ez az arány a lakásszövetkezetek tekintetében 7 százalékra tehető, ami a KSH 2010. évi januári jelentése szerint 1270 lakásszövetkezetben 282 ezer lakást tesz ki. A kétféle ingatlan között a működésük, együttélési jogviszonyok kérdésében azonban számos hasonlóság áll fenn, ennek tekintetében mindkét ingatlanra meg kell teremteni a kellő jogbiztonságot nyújtó törvényi rendelkezéseket.

A 2003-ban elfogadott társasházi törvény az elmúlt időszakban módosításra került. A legutóbb január 2-án hatályba lépett új rendelkezések eredményesek voltak, amelyeket az elmúlt időszak is bizonyít, amelyeket egyébként ennek alapján indokolt a lakásszövetkezetekre is kiterjeszteni.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat egyik alapvető célja, hogy a lakásszövetkezetek fenntartását és működését a társasházakéhoz hasonló belső jogviszonyok kérdésében a társasházi törvény hatálybalépése szerinti új rendelkezésekhez igazítsuk.

A másik alapvető cél, hogy a lakásszövetkezeti törvény 2005. januári hatálybalépése óta gyakorlati alkalmazásában jogvitákat előidéző egyes törvényi szabályokat egyértelműbbé tegyük, egyes nem kellően szabályozott, részletes szabályokat hozzunk a korábbi rendelkezésekhez képest.

A törvénymódosítás harmadik célja, hogy mindkét törvényt kiegészítsük a lakóépületekben és közös területeken a személyiségi jogokat, illetve a magánszférát sértő módon elhelyezett kamerarendszerek megfelelő létesítésének és üzemeltetésének szabályaival. Az új rendelkezés bevezetésével az ilyen rendszerek alkalmasak lesznek a közös használatú területeken elkövetett jogellenes cselekmények rögzítésére, a személyiségi jog tiszteletben tartása mellett.

A törvényjavaslattal megállapított rendelkezések közül szeretném kiemelni a vállalkozások segítését szolgáló és a társasházakra az ez év január 2-án bevezetett új rendelkezéseknek a lakásszövetkezetekre való kiterjesztését is. Ezáltal a lakásszövetkezeti épületben lévő, nem lakás céljára szolgáló helyiségekre is irányadó lesz az, hogy új fő szabályként nem kell kérni a közgyűlés hozzájárulását a vállalkozói tevékenység megváltoztatásához vagy új tevékenység megkezdéséhez. A javaslat szerint a lakásszövetkezeti célra nem szükséges helyiségek a lakásszövetkezeti tag vagy nem tag tulajdonosok tulajdonába is átadhatóak lesznek, ami újabb segítséget ad a vállalkozások tevékenységének megkezdéséhez és folytatásához.

A törvényjavaslat határidőt szab az üdülő-, nyugdíjasházi szövetkezetekben a használati jogviszony megszüntetése után a lakás, illetve üdülőegység kiürítésére; a mielőbbi hasznosításának ez a lehetősége is segíti a vállalkozásokat, ami különösen az üdülőszövetkezetek részére eredményezhet reményeink szerint többletbevételt.

A törvényjavaslat a lakásszövetkezetre is meghatározza a fenntartási költségek megfizetését célzó új rendelkezéseket. A lakásszövetkezetekre is irányadó lesz a korábbi 6 helyett 3 havi hátralék esetén a jelzálogjog bevezethetősége és az első bírósági tárgyalás 30 napon belüli kitűzése.

Ennek tükrében, tisztelt Országgyűlés, összességében elmondható, hogy a módosítások és az új rendelkezések a jogbiztonságot, a jobb és szakszerűbb működtetést, a peres eljárások megelőzését szolgálják. Ennek tükrében kérem önöket, hogy a beterjesztett javaslatot támogassák.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 157 2011.06.14. 2:08  154-161

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Van, amivel egyetértünk, van, amiben nem az ön által felvetett kérdésekben. Abban mindenképpen egyetértünk, hogy a turizmus a nemzetgazdaság szempontjából egy kiemelkedő ágazat, és mint ilyet, a kormányzat a lehető legtöbb eszközzel segíti, és ez nemcsak öncél, hanem pontosan tudjuk azt, hogy Magyarország foglalkoztatási szerkezetében éppen az az egyik probléma, hogy nem a magasan képzett, hanem az alacsonyan és közepesen képzett munkaerőben van jelentős olyan réteg, amelyik nem tud elhelyezkedni.

A világgazdasági tankönyvek szerint három ágazat van, ami ezt képes felszívni: a mezőgazdaság, az építőipar és a turizmus. Tehát ebből a szempontból is, amikor a turizmusfejlesztésről beszélünk, akkor nemcsak egy ágazatról beszélünk, hanem a munkahelyteremtés szempontjából fontos ágazatról beszélünk.

Abban már kevésbé értünk egyet, hogy egyébként ez az ágazat mennyire van válságban. Ha megnézi, természetesen nagyon nehéz időszakot élt túl a magyar szállodaipar is a 2008-as válság után, viszont a júniusi KSH-adatok megerősítik azt, hogy azon kevés ágazatok egyike a turizmus, amely már jól látható módon egyébként túl van a mélyponton, túl volt a mélyponton már 2010-ben is, de a 2011-es időszak első félévében jól látszik, hogy a vendégéjszakák 8 százalékkal, az árbevétel pedig 9 százalékkal nőtt az első negyedévben, 2011-ben.

Abban sem értünk egyet, hogy mi a megfelelő eszköz egyébként a turizmus fejlesztésére. Nem tartjuk jó megoldásnak - voltak az előző kormánynak különböző áfacsökkentési próbálkozásai más szektorokban, amelyek nem hozták meg azt az eredményt, amit vártak. Mi sokkal inkább a belföldi turizmus és a belpiac élénkülésében látjuk a hazai turizmus fejlesztésének a lehetőségét, és mint ilyenben - erre majd visszatérek a második egy percben -, pontosan a Széchenyi-pihenőkártya az a rendszer, amelyen keresztül az állam próbálja segíteni a turizmust. Tehát fontosnak (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) tartjuk az ágazatot, túl vagyunk a nehezén, és további fejlesztéseket is tervezünk, de nem olyan módon, ahogyan ön mondta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 161 2011.06.14. 1:07  154-161

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Továbbra is azt tudom mondani, hogy egyetértünk az ágazat és többek között a Balaton térségének turisztikai fejlesztésében is, de fönntartom azt az álláspontomat, hogy például a kafetériaelemeken keresztüli támogatás, ami a SZÉP-kártyánál kifejezetten, például a Balaton számára nagy előny, hiszen szálláshelyhez kötött a korábbi üdülési csekkhez képest, tehát nem akárhol költhető el; a mi számításaink szerint a Széchenyi-pihenőkártya 3-5 éves viszonylatban 35 százalékkal növelheti egyébként a belföldi turizmust, arról nem beszélve, hogy a korábbi üdülési csekk körülbelül 10 százalékos kezelési költségéhez képest 1,5 százalékos kezelési költsége van.

Tehát összességében fontosnak tartjuk az ágazat fejlesztését, a kormányzat elkötelezett, de nem a legjobb megoldásnak tartjuk, vagy van jobb megoldás, így fogalmazok, az áfacsökkentéshez képest a kormányzati eszköztárban. Ezzel élni is fogunk, és bízunk benne, hogy ezek már a turizmus számaiban is (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) megjelennek az elkövetkező időszakban.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 229 2011.06.15. 12:29  164-230

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a tegnapi hosszú maratoni napot is beszámítva megengednek egy szóviccet az elején, akkor azt tudom mondani: igaz, hogy ez egy salátatörvény, de azért itt jó néhány felszólalásban az érdemi észrevételek mellett sok zöldséget is hallottunk. Hadd reagáljak ezekre néhány mondatban.

Szocialista képviselőtársaim említették, részletek nélkül, hogy e javaslat kapcsán a kormányzat befektetői bizalomvesztéssel szembesül. Nos, tőlük hallani ezt a bizalomvesztést a befektetők tükrében, elég érdekes. Tény és való, hogy év közben nem szerencsés adótörvényt módosítani - ebben egyetértünk -, de az a fajta gazdasági irány, és ez vonatkozik más kérdésre is, hogy egyáltalán tudjuk, mit akarunk tenni, nos, azt gondolom, a törvényjavaslat alapvetően teljesen egyértelmű szándékokat tartalmaz, tehát egyrészt lényeges eleme bizonyos adók és jól célzott adók növelésének, s a regisztrációs adó kapcsán is egyértelmű, hogy mit akar a kormányzat, illetve az adminisztrációcsökkentés kapcsán is nagyon világos a kormányzat politikája. Úgyhogy nem gondolnám, hogy ez bármi módon a hazánk iránt érdeklődő befektetők vagy a Magyarországon működő cégek tekintetében bármilyen bizalomvesztést okozhatna.

Ugyancsak nehezen értelmezhetőnek gondolom azokat az észrevételeket, hogy - azt hiszem, ezt Volner képviselőtársam vetette fel - ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán az egész elmúlt egyéves gazdaságpolitika hibás lenne. Ezt a költői túlzáson túl azért sem tartom elfogadható kritikának, mert ha azt vesszük, hogy több mint egy évvel ezelőtt az ország milyen helyzetben volt, csak az IMF köldökzsinórján keresztül volt képes finanszírozni saját magát, egy év alatt lényegében az ország költségvetési és gazdasági helyzetét sikerült úgy stabilizálni, hogy az egyik legstabilabb költségvetéssel rendelkező ország ma az Európai Unióban, amely az egy évvel ezelőtti állapotához képest lényegében a piacról képes magát finanszírozni. Ha ez nem egy jó gazdaságpolitika mérőeszköze, akkor nem tudom, hogy mi lehetne ennél jobb, egyébként nem egy szubjektív elemként értelmezhető dolog.

Úgy gondolom, azért is méltánytalan volt néhány felszólalás, mert az egykulcsos adó kapcsán többen utaltak a hibás gazdaságpolitikára. Jobbikos képviselőtársaim részéről ezt nehezen tudom értelmezni, mert lehet, hogy sok mindenben vitatkozunk, de abban talán nem, hogy egy olyan adórendszer által működtetett országban szeretnénk élni, ahol az egyéni felelősségvállalás és a gyermekvállalás elismert eleme az adórendszernek.

(17.00)

Azt gondolom, ez is talán egy kicsit méltatlan kritika volt.

A konkrétumokkal kapcsolatban a javaslatok figyelembevételével azt is vissza kell utasítanom a javaslat kapcsán, hogy itt bármiféle megszorítást emlegetnek. Valóban van két adóemelési része a javaslatnak, de pontosan azért más a mostani kormány gazdaságpolitikája, mert nem egy fűnyíróelvszerű behajtást vagy bármiféle megszorítást eszközöl, hanem jól célzott - akár a különadók példáját tudnám felhozni - területeken emel, ha kell emelni bizonyos adókon.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, az egyik tekintetében, az E85-ös üzemanyag kapcsán az a megnyugtató, itt az LMP-s képviselőtársaim is elismerték, akik köztudottan a parlamentben talán a legradikálisabban képviselik a zöldelképzeléseket, ők maguk is azt mondták, hogy ennek az üzemanyagnak az adóemelésével alapvetően egyet tudnak érteni.

Azt gondolom, nem mennék bele a dohánytermékek vitájába, hiszen ezt korábban épp a nemdohányzók védelméről szóló törvény kapcsán lefolytattuk. Azt gondolom, egyébként tarthatatlan az az állapot, amikor ekkora különbség van ma a normál dohánytermék és a vágott dohány jövedéki adója között. Ezt semmiféle, sem egészségügyi, sem közgazdasági álláspont nem támasztja alá, tehát itt alapvetően egy kiegyenlítődésről van szó.

A regisztrációs adó is elhangzott. Azt gondolom, egyet tudok érteni azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondják, hogy a regisztrációs adóval hosszú távon, komplexen kell foglalkozni, komplexen kell kezelni. Ezen az úton itt egy lépést tettünk, hiszen alapvetően csökkentek a kereskedőknek a környező országokhoz viszonyított terhei, de alapvetően ennek a módosításnak, a regisztrációs adónak a célja vagy az igénye nem egy átfogó és végleges rendezés, hanem alapvetően az európai uniós eljárás adta feladatok elvégzése volt, és ennek tükrében kérek mindenkitől megértést, hogyha nem kezeli most, jelen pillanatban a regisztrációs adóhoz benyújtott módosító indítvány az e témakör kapcsán felmerülő minden kérdést.

Amiben viszont - nem azt mondom, hogy szomorú, mert ez egy furcsa kijelentés lenne - a legtávolabb állnak az elképzeléseink, és merem azt mondani, hogy itt a különböző oldalról elhangzott vélemények az én olvasatomban eléggé álszentnek tűnnek: ezek az adminisztrációcsökkentésre vonatkozó észrevételek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam, talán tudják, a gazdasági érdekképviseletek világából jöttem, és amióta ott felnőtt fejjel vagyok, minden kormány a zászlajára tűzte a vállalkozásokat terhelő adminisztrációs terhek csökkentését, csak éppen az égvilágon semmi nem történt - legalábbis az elmúlt 8 évben - érdemben a vállalkozások adminisztrációs terheinek a csökkentésére. Jól emlékszem, és szocialista képviselőtársaimat is tudom arra emlékeztetni, hogy néhány évvel ezelőtt még azon vitatkoztunk, hogy a napi standolást akarták önök meghonosítani, és megtiltani mindenféle készpénzfizetési gyakorlatot. Meg is lett volna annak a jó következménye, sikerült volna kiterjeszteni egyébként a körbetartozást azokra a szektorokra is, amelyek még nagyjából megmenekültek ez alól a probléma elől.

Tehát itt nagyon határozottan azt tudom képviselni, hogy végre van egy olyan kormányzat Magyarországon, amelyik nem csak beszél arról, hogy adminisztrációs terhet csökkent, még ha azt is tudomásul vesszük, ezt önök is tudják, ezt nem lehet egy vágással megoldani, ez nem egy gordiuszi csomó, hogy hozok egy jogszabályt, utána azután az a különbség, ami a magyar adminisztrációs terhek és az uniós adminisztrációs terhek között van. Az Unióban a GDP 3 százaléka az adminisztrációs teher, Magyarországon ez 7 és 10 százalék, attól függően, hogyan számoljuk. (Göndör István: Az áfabevételekről is szólj, államtitkár úr!) Az áfabevételekről is futtatunk egy kört, de most maradnék az adminisztrációs problémánál.

Tehát azt szeretném mondani, hogy végre van egy olyan kormány Magyarországon, amelyik komolyan veszi, apró lépésenként próbálja meg - mert csak így lehet - lefejteni a hosszú évek alatt a vállalkozókra rakódott, az államigazgatásból jövő adminisztrációs terheket, amelyeket a magyar vállalkozói szektor nyög, ezt merem így mondani, mert ez nagyon komoly terhet jelent.

Nem állítom, hogy akár a napi egy standolás megszüntetése, akár a könyvvizsgálói díj emelése, mint mondom, egy csapásra megoldja ezt a problémát, de lépésenként fontos jelzőkövei lehetnek a kormányzat politikájának ezek az intézkedések. Azt is tudomásul kell venni, hogy adminisztrációcsökkentés, ami a vállalkozóknak egyrészt nyereség, másrészt valóban bizonyos érdekeket sért, hiszen már piacok épültek ki - most nem feltétlenül a könyvvizsgálókra gondolok -, és tudunk jó néhány más olyan adminisztrációs terhet is, amelyre iparágak épültek rá, hogy a vállalkozóknak bizonyos éves szintű összegekért végeznek el bizonyos dolgokat.

Ami a könyvvizsgálókról szól, ezt a vitát az elnök úrral a gazdasági bizottságban lefolytattuk, tehát itt azért egyet tisztázni kell: ez a javaslat nem a könyvvizsgálók ellen van, nem is lehetne, nem is ez a szándéka. Itt egyszerűen arról van szó, magam is azt gondolom, hogy egyébként a könyvvizsgálók nagyon fontos szerepet töltenek be a magyar gazdaságban, fontos az a precizitás, az a gazdasági biztonság, amit ők adnak. Itt egyszerűen arról van szó, és az elnök úrral pont a skót példáról beszélgettünk, erről folyt egy kisebb diskurzus a bizottsági ülésen, tehát ott sem arról van szó, hogy kötelező, hanem olyan a vállalkozói kultúra, hogy igényli a könyvvizsgálatot. Azt gondolom, ez egy jó irány. Mi csak azt nem szeretnénk, hogy ez egy kötelező eleme legyen a gazdasági életnek.

Támogatjuk egyébként azt, ha a cégek a saját maguk bemutatása, a saját maguk biztonsága végett könyvvizsgálókhoz fordulnak a könyvelők helyett, de azt semmiképpen sem tartjuk indokoltnak, hogy egy kötelező állami segédlettel vagy egy kötelező állami szabállyal tartsuk ezt a rendszert olyan stabilitásban, ahol van, hiszen, bár itt a számokban különbség van, a mi számításaink szerint körülbelül 13-15 ezer céget érint, de nem arról van szó, hogy ennyi cég biztosan fel fogja mondani a könyvvizsgálóval a szerződését, hiszen ezek közül jó néhány olyan cég lehet, amelyek pontosan az üzleti partnerek bizalma miatt továbbra is igényelni fogják a könyvvizsgálót, de az uniós példák alapján nem indokolt az az alacsony értékhatár, ami ma Magyarországon a többi, akár a régiós országok átlagában, akár az európai uniós átlagban már az emelés tekintetében megmutatkozik. Egyébként ezek az emelések semmi mást nem jelentenek, mint a magyar könyvvizsgálói díjak közelítését az uniós átlaghoz.

Tehát összességében azt kérem képviselőtársaimtól, hogy amikor az adminisztrációs tehercsökkentésről beszélünk, akkor azért azt vegyék figyelembe, hogy van egy olyan kormány, amelyik elkötelezett ebben, még érdeksérelmek ellenére is végigmegy ezen az úton. Most egyébként említhetném a termékdíjtörvényt, ami ugyancsak a parlament előtt van, ott is nagyon komoly adminisztrációcsökkentési javaslattal bír az anyag, és ezen az úton végig kívánunk menni, még akkor is, mondom, ha ezzel kapcsolatban vannak érdekellentétek.

Azt gondolom, hogy elérkeztünk 8 vagy akár 20 év után a magyar gazdaságban oda, hogy valóban nem - ez most furcsán hangzik - a minisztérium ikszedik emeletéről akarjuk egyébként kitalálni, hogy mi jó a vállalkozásoknak, hanem a vállalkozóktól jövő észrevételek alapján próbáljuk megnézni azt, hogy mi a reális, és azt beépíteni a törvényi szabályozásba, hiszen ezt azért mondom, mert úgy a mindennapi standolás megszüntetése, mint pedig a könyvvizsgálói díj felemelésére vonatkozó javaslat nem a minisztériumból jött, hanem a vállalkozók érdekképviselete részéről.

Összességében egyébként úgy gondolom, hogy az itt megfogalmazott, a salátatörvényben összerakott javaslatok alapvetően a gazdaság érdekeit szolgálják, ezért bízom benne, hogy az ellenzéki képviselők is részben vagy egészben meggyőzhetők a javaslat támogatásáról.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 243 2011.06.15. 7:16  242-354

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ígérem, nem fogom kitölteni a 20 percet. Hadd kezdjem e törvényjavaslat, a T/3359. számú, a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsról szóló expozé bevezetőjét egy idézettel a nemzeti együttműködés programjából. Az idézet úgy szól, hogy egy közösség csak úgy épülhet újjá, úgy emelkedhet fel, ha érvényre jut benne a társadalommá szerveződés alapvető értelme és célja, az együttműködés. Én azt gondolom, a most benyújtott törvényjavaslat lényege és tartalma, fő irányvonala levezethető a nemzeti együttműködés programja e részéből is.

Az együttműködésnek több területe van, a most itt előttünk fekvő alapvetően a munka világához, a gazdasághoz, a társadalmi folyamatokhoz kötődő együttműködést tartalmazza. Nem vitatható, hogy a munka világának meghatározó, uniós és egyéb nemzetközi elvárások által körülhatárolt eleme a társadalmi párbeszéd, ezen belül az érdekegyeztetés rendszere. A társadalmi párbeszédre szükség van, de meggyőződésünk, a jelenleginél sokkal hatékonyabb keretek közt kell azt működtetni.

Ennek megfelelően a társadalmi egyeztetés központi fórumait is meg kell újítani, oly sok más területhez hasonlóan. A javaslat ezért arra irányul, hogy az eddig széttagolt, jelenleg párhuzamosan működő és sok esetben egymás feladatköreit illetően is átfedő központi koordinációs egyeztetési fórumok helyett a társadalom egészét érintő, általános gazdaság- és társadalompolitikai kérdéseket megvitató, konzultatív jogkörű tanácsadó testület jöjjön létre.

Az új testület javaslataival, állásfoglalásaival, elemzéseivel, véleményeivel segítené a legfontosabb gazdasági és társadalmi döntések meghozatalát. Az új típusú társadalmi párbeszéd fórum létrehozására azért is szükség van, mert az Országos Érdekegyeztető Tanácsban az érdekképviseletek elsősorban a kormánytól várják, várták érdekeik megfelelő révbe juttatását, miközben a konszenzusra való törekvés az elmúlt időszakban nem igazán érvényesült. A gyakorlati tapasztalatok alapján alig érzékelhető a munkáltatói és munkavállalói oldal kezdeményező, javaslattevő szerepe az OÉT-ben. Jellemző viszont az OÉT-re, hogy szinte kizárólag a kormányzati oldal által készített előterjesztések képezik a plenáris ülés és a bizottságok ülésének napirendjét.

A másik két oldal önálló előterjesztést a legritkább esetben sem tett. Sok esetben az oldalak az előterjesztésekkel kapcsolatban nem alakítottak ki egységes álláspontot, egyes tagszervezetek nem is képviseltették magukat a bizottsági üléseken. Megállapítható sajnos, hogy a bizottsági munka színvonala a kívánatosnál is alacsonyabb annak ellenére egyébként, hogy a 2010. évben az előző kormányzat döntése alapján az OÉT közvetlen költségvetési támogatása közel 2 milliárd forintra, 1,7 milliárd forintra emelkedett. Nem hagyható figyelmen kívül, amikor a rendszer átalakításáról van szó, hogy az OÉT tagjainak legitimációja folyamatosan napirenden van, az összetételére és a működésére vonatkozó kritikák mind munkáltatói, mind pedig munkavállalói oldalról fennmaradtak, a legtöbb résztvevő ezért egyébként elismeri, hogy az OÉT mindenképpen reformra szorul. A mikéntben természetesen már vannak véleménykülönbségek.

Viszont azt is ki kell emelni, hogy az Alkotmánybíróság 2008-ban a kormányzati felelősség elvének érvényesítése okán az OÉT-nek biztosított egyetértési jogokat alkotmányellenesnek minősítette. Mindezek ismeretében a gazdasági és társadalmi párbeszéd új intézményrendszerének kialakítása keretében a jelenleg párhuzamosan és sok esetben egymás feladatkörét illetően is átfedő központi koordinációs egyeztetési fórumok összevonása mellett jelentősen ki kell szélesíteni az egyeztetésben részt vevők körét, a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseleteken túl elsősorban a gazdasági kamarák, a civil társadalom, a tudományos élet és a határon túliak képviseletével, valamint a történelmi egyházak bevonásával.

Az új keret lehetőséget teremt a gazdaságot és társadalmat érintő nemzetpolitikai irányokról, azok aspektusairól a jelenleginél jóval szélesebb és sokoldalúbb konzultációs mechanizmus működtetésére. A felállítandó testület küldetése a gazdaság és a társadalom átfogó fejlődését érintő országos ügyek és ezekben kialakítandó, kormányzati cikluson átívelő nemzeti stratégiák megvitatása, a harmonikus és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés és az ehhez illeszkedő társadalmi modell kidolgozásának megvalósítása és előmozdítása, a szervezett civil társadalom, a gazdasági szféra, a tudomány, a történelmi egyházak képviselőinek bevonásával, az uniós gyakorlat figyelembevétele mellett.

A társadalmi egyeztetés új keretei között ennek megfelelően az egyeztetések fő szereplői a testület tagjait delegáló szervezetek lesznek, annak munkájában az állam, vagyis a kormányzat képviselői csak állandó meghívottként, a társadalmi partnerség elvének mentén vesznek részt. Az oldalak igényeinek összehangolásával a partnerség elve mentén egységes álláspont kialakítására kell törekedniük, a mindenkori kormánynak viszont kötelessége a tanács álláspontját konzultációs lehetőség biztosítása mellett meghallgatni és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe venni a jogszabályi környezet kialakításáról. Lényeges elem, hogy ennek érvényesülése érdekében a javaslat szerint a kormány minden évben köteles beszámolni az Országgyűlésnek a tanács iránymutatásainak, állásfoglalásainak hasznosulásáról és hasznosításáról.

(17.40)

Fontos kiemelni: a létrejövő testület teljes autonómiával rendelkezik, amelynek biztosítéka, hogy a javaslat csak a szervezet kereteit jelöli ki a működés tekintetében, nem kívánja részletesen szabályozni a tanács működését, ezzel is a résztvevőknek biztosítva önállóságot a tanács kialakítása kapcsán.

A javaslat nem érinti egyébként a bipartit módon működő ágazati középszintű egyeztetési fórumokat, amelyek egyébként változatlan formában a továbbiakban is működnek. A kormány úgy tartja, hogy a társadalmi párbeszéd megújuló rendszere alkalmat adhat arra, hogy a tanácsban részt vevő szervezetek képviselői kezdeményezőképességüket bebizonyítsák, a társadalmi konzultáció hasznosságát a kormány vagy az Országgyűlés részére nemzetstratégiai kérdésekben széles körű társadalmi konszenzuson alapuló közös javaslatok megfogalmazásában testesítsék meg.

Mindezek alapján kérem önöket, hogy a beterjesztett javaslatot támogassák.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 257 2011.06.15. 1:48  242-354

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akartam volna a vitában hozzászólni, de Gúr Nándor képviselőtársam tett egy rövid kitérőt a konkrét előterjesztésen túl. Az adórendszerrel és a foglalkoztatással kapcsolatos észrevételeit értem ez alatt.

Csak nagyon halkan és csendben jegyezném meg, hogy természetesen lehet kritikával illetni az elmúlt egy év foglalkoztatási és adóügyi lépéseit, de azért jelezném, hogy önöknek nyolc évük volt a foglalkoztatás bővítésére Magyarországon, és nyolc év alatt nem bővült a foglalkoztatás Magyarországon. Önök elfogadtak 2004-ben egy Új Magyarország fejlesztési tervet, aminek az volt a címe, hogy "Foglalkoztatás és növekedés". Na, ez a kettő nem sikerült önöknek négy év alatt, több tízmilliárd forint uniós forrás bevonásával sem.

(18.20)

Azt meg végképp visszautasítom, hogy önök az egykulcsos adó kapcsán próbálják úgy feltüntetni, hogy itt valamifajta, a gazdagoknak kedvező adórendszer jött volna létre. Önök azok, akik különbséget tesznek a szegények és a középosztály között, és önök azok, akik ellentétet szítanak a fizetésből élők és a szociális segélyből élők között ezekkel a megnyilvánulásaikkal. Teszik ezt azért, mert meggyőződésem - s ez kiderült az ön mondanivalójából is -, nagyjából semmilyen elképzelésük, víziójuk nincs arról, hogy Magyarországot merre kéne vinni gazdaságilag. Pontosan ennek a politikának a következménye az a nyolc év, amit önök végigvittek Magyarországon. Ebből próbáljuk mi kivinni Magyarországot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 261 2011.06.15. 0:55  242-354

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Józsa Képviselőtársam! Próbálok finoman fogalmazni, de olyan magas labdákat adott, amikre kénytelen vagyok válaszolni, még a napirendtől kicsit eltérően is. Az, hogy önök nem látják az utat, nem azt jelenti, hogy nincs út - csak önök nem látják.

A második észrevételem: az önök hozzáállását az elmúlt időszakhoz önnek az a kijelentése jellemzi, hogy sikeres volt az első négy év, mert nyertünk; ez nagyjából le is írja az önök gondolkodását. Mert ennyiben valóban, az önök szempontjából a 2002-2006 közötti időszak sikeres volt, hogy önök nyertek, csak éppen az ország fizetett meg érte. Erre az őszödi beszéd a legjobb példa. Azt gondolom, önmagáért beszél az önök gazdaság- és társadalompolitikájának a fölfogása: sikeres volt az az időszak, mert nyertek. Hát, köszönjük szépen - csak az árát meg most fizetjük. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 4 2011.06.21. 4:57  1-4

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdaság minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Sok minden elhangzott a kérdésében, megpróbálok egy kicsit időrendileg is válaszolni az ott elhangzottakra.

A 2008-2009 folyamán elmélyülő gazdasági és pénzügyi válság fiskális hatásai a görög költségvetési problémák következtében az Európai Unió tagállamaiban nagyon fontos lépéseket eszközöltek. Az Európai Unióban megállapodtak, hogy gazdaságpolitikájukat a jövőben összehangolják, vagyis megújítják az Unió gazdasági kormányzását.

A magyar elnökség egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel szorosan együttműködve a Bizottság által beterjesztett hat jogszabályjavaslatról szóló tanácsi vitát továbbvigye, és 2011 nyarára, vagyis az EU magyar elnökségének időszakában lezárja. Az állam- és kormányfőket tömörítő Európa Tanács 2010 közepén hozott létre egy miniszteri szintű ad hoc munkacsoportot, azzal a céllal, hogy a javaslatokat dolgozza ki a gazdaságpolitikai koordinációnak a válság következtében elengedhetetlenné vált megerősítésére. Az állandó elnök által vezetett csoport elképzeléseit az Európai Bizottság 2010. szeptember 29-én bemutatott jogszabálycsomagja is figyelembe vette.

A Bizottság által javasolt hat jogszabály célja, hogy az új gazdaságpolitikai együttműködés s a hozzá kapcsolódó szankciók konkrét jogszabályok mentén automatikusan működjenek. A javaslat megerősíti a meglévő eszközöket, és kiterjeszti a gazdasági koordinációra és a költségvetési politikára gyakorolt hatásukat. Az Európai Tanács 2010. október 28-29-ei ülése elfogadta a Tax Course jelentését, 2010 novemberében felállítottak egy ad hoc tanácsi munkacsoportot, azzal a céllal, hogy dolgozzon ki egységes tanácsi álláspontot a hat jogszabályról. Ez az álláspont jelenti a mandátumot az Európai Parlamenttel való tárgyalásokon. Az ad hoc munkacsoport elnökségét 2011. január 1-jétől Magyarország vette át, az üléseket és a tárgyalásokat Kármán András államtitkár úr vezette.

A magyar elnökség első sikereként 2011. március 15-én az eredeti terveknek megfelelően, viszonylag kemény tárgyalások nyomán megszületett az egységes tanácsi álláspont, amelyet az európai gazdasági és pénzügyminiszterekből álló Ecofin tanácsi formáció fogadott el. A hat jogszabály többségénél az Európai Parlament társjogalkotó a Tanács mellett. A jogszabálytervezetekhez az európai parlamenti képviselők kétezernél több módosító indítványt terjesztettek be. 2011 áprilisában az Európai Parlament illetékes szakbizottsága, az ECON szavazott a módosító indítványokról, és egyben elfogadta a tárgyalási álláspontját. Már a szavazást követő napon megindultak a tárgyalások, úgymond a dialógus a Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság részvételével, amelyeken ugyancsak Kármán András államtitkár úr képviselte a Tanácsot.

Rendkívül intenzív háttérmunka és emellett hat hét alatt több mint 70 órányi tárgyalássorozat eredményeként a jogszabályok szövegében sikerült megállapodni, egy-két nyitott kérdés kivételével. Kompromisszumos szövegjavaslatot javítottak az eredeti tervezetekben, alapjaiban változott meg, és erősítették meg az európai eddigi gazdasági kormányzást. A témával foglalkoztak a gazdasági és pénzügyminiszterek június 20-án.

A magyar elnökség mindent megtett a kérdés lezárása érdekében, a Tanács döntését követően az Európai Parlament végső álláspontjára várunk.

(8.10)

Az Európai Parlament illetékes szakbizottsága, az ECON június 21-én, vagyis a mai napon szavaz a szövegről, szerdán plenáris ülésen vitatja meg, ezt követően csütörtökön lesz a végső szavazás. Ha a Parlament első olvasatban a tanácsi javaslattal azonos szöveget szavaz meg, a gazdasági kormányzás új rendszere hamarosan megvalósulhat a gazdasági válságra adott átfogó európai válasz egyik elemeként.

Azt gondolom, hogy ebben a munkában és ezen történelmi időkben az egy kitüntetett szerep, hogy Magyarország az EU soros elnöksége, és valóban, ahogy ön is mondta, nagyon sok magyar szakember és kint dolgozó diplomata dolgozott ezen. Bízunk benne, hogy Magyarország ezekben a történelmi, gazdaságtörténeti időkben helytáll az EU elnökségeként, és ez a javaslat végül abban a formában elfogadásra kerül, ami megerősíti az európai kormányzást. Itt a mai nap folyamán nagyjából a kérdések eldőlnek. Ha a jövő héten teszi föl ezt a kérdést, akkor már a végleges választ is meg tudjuk adni a kérdésére.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 14 2011.06.21. 5:03  11-14

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Csak röviden szeretnék annyiban válaszolni Kiss Péter felvetésére, hogy természetesen van az általa elmondottakban, akármilyen meglepő is, olyan, amivel egyetértek.

Alapvetően azt gondolom, hogy minden kormány, így a nemzeti együttműködés kormánya is elkötelezett a gazdasági élet szereplőivel való konzultációban, és elkötelezett az érdekegyeztetésben is, hiszen nem működhet jól semmilyen kormányzás, amely a társadalmi alrendszer különböző szereplőivel nem tart gyakori, hatékony együttműködést, és nem próbálja meg a döntéseit, illetve a társadalom legfontosabb folyamatait ezekkel a szereplőkkel egyeztetni. Tehát e tekintetben, azt gondolom, egyetértünk, hogy nagyon fontos a társadalmi párbeszéd ezen része.

Abban már komoly vita van közöttünk, hogy az OÉT - amely, ahogy ön is említette, több évtizedre visszatekintő intézmény - mennyiben hatékony eszköze ennek a konzultációnak, ennek a tripartit érdekegyeztetésnek, hiszen talán abban egyetértünk, hogy az OÉT kapcsán nagyon-nagyon sok kérdés és probléma merült fel az elmúlt időszakban, egyébként maguk az OÉT-ben részt vevő tagok is ezeket a problémákat elmondták. Az egyik ilyen legfőbb probléma a passzivitás volt.

Lényegében a nyugat-európai példákhoz képest Magyarországon egy olyan rendszer alakult ki, amelyben a kormányoldal előterjesztésein kívül a másik két oldal előterjesztése nem volt jelen a háromoldalú egyeztetésen. Nem volt többek között oldalálláspont, sem kötelezően kialakítandó technika az OÉT-ben, tehát nem alakultak ki az oldalak között konkrétan álláspontok egy-egy ügy kapcsán.

Nagyon sok kritika érte egyébként - és nem kizárólag a mostani kormányoldal részéről - az OÉT-ben ma részt vevő szervezetek legitimitási kérdését, hogy akár a munkaadók, akár a munkavállalók részéről valójában is akkora területet képviselnek, amekkorát egyébként az OÉT-ben viselnek. A legjobb példa egyébként az OÉT passzivitására az a bizottsági munka, ahol lényegében érdektelenség miatt ezek a bizottságok szinte nem is működtek. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy több mint egymilliárd forintos költségvetési összegből működött az OÉT még a korábbi döntés alapján 2010-ben, akkor igazából elvárható vagy megérthető az, hogy a kormányzat próbál egy hatékonyabb, szélesebb alapokra helyezett társadalmi érdekegyeztetést folytatni.

De hivatkozhatnék az OÉT működésének problémáinál arra, hogy az Alkotmánybíróságnak is volt egy döntése, amely kétségbe vonta azt, hogy egyébként az OÉT-nek van-e olyan jogosultsága, amely például a minimálbér kapcsán kötelező erejű döntést hoz. De a legutolsó időkben az OÉT problémáira lehet egy jó példa a tavalyi bérmegállapodás is, amelyben a munkavállalói oldal vállalt egy bizony, a minimálbéren kívüli béremelést, amelyet lényegében a munkaadói oldal reprezentativitásának problémái miatt a munkaadók nagy része nem hajtott végre.

Tehát nagyon-nagyon sok probléma egy több mint húszéves rendszert, az idő bizonyos tekintetben meghaladt, és ezért döntött úgy a kormány, hogy egy új alapokra helyezett, új tagokkal, bizonyos tekintetben szélesebb konzultációs, a nagy, kvázi nemzeti ügyekkel kapcsolatos állásfoglalást és társadalmi párbeszédet biztosító új intézményt hoz létre. Bízunk abban, hogy egy hatékony - a függetlenségét jó néhány jogszabály biztosítja - és olyan nemzeti párbeszédre alkalmas intézmény jöhet létre az egyébként nagyon sok sebből vérző OÉT helyett, amely az ön által is elvárt konzultáció és érdekegyeztetés rendszerét hatékonyan lesz képes képviselni. Tehát bízunk abban, hogy egy rosszul, sok hibával működő OÉT helyett egy jobb, szélesebb, modernebb, független érdekegyeztetést tudunk létrehozni Magyarországon, és abban bízom, hogy ez közös érdek.

Kérem azt, hogy ezekhez az elképzelésekhez, ha lehet, támogatólag és a hibák kijavításának tekintetében álljanak hozzá.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 34 2011.06.27. 5:09  31-35

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Frakcióvezető úr! Az az igazság, hogy egy picit nehéz helyzetbe hozott, mert egyetlen felszólalása alatt Alföldi Róbertet és Hitler csodafegyverét emlegetni, valóban talán meghaladja azt a lehetőséget, amit lehet válaszolni önnek, mégis az elején egy kicsit tanakodtam is, hogy miről fog szólni az ön felszólalása. Nem eltérve a tárgytól, de mivel ön is eléggé csapongott itt különböző szimbólumok és nevek között, azzal hadd kezdjem, hogy azért Jókait és Alföldit ne említse lehetőleg egy szinten, mert ez valóban egy kicsit olyan lenne, mint a GDP-adatokat és a Föld forgását együtt emlegetni.

De a konkrét kérdésére vonatkozólag, vagyis arra, hogy a kormány elmúlt egyéves gazdasági teljesítménye milyen is, azért ebben nagyon komoly nézeteltéréseink vannak. Ön itt jó néhány olyan intézkedést említett, amelyről ön is elismerte, hogy jó kezdeményezések voltak, abban viszont abszolút nem értünk egyet, hogy ennek volt-e eredménye vagy nem volt eredménye.

Akár a bankadók, akár a különadók területét nézem, azt gondolom, hogy a magyar gazdaság tavalyi évi és az államháztartás tavalyi évi stabilitását az a különadórendszer adta meg, amit a kormány elfogadott. Tette mindezt úgy, hogy szakított az elődeinek az általános fűnyíróelv-megszorításaival, és nem azokat a társadalmi rétegeket kívánta terhelni, amelyeket amúgy is az elmúlt időszakban, az elmúlt nyolcéves szocialista kormány nagyon nehéz helyzetbe hozott.

Azt gondolom, hogy a költségek átháríthatóságának tekintetében sincs önnek igaza, hiszen ha megnézi éppen a mai napi híreket, a bankok tavalyi évi nyeresége jelentősen csökkent egy korábbi időszakhoz viszonyítva, amelyet a legtöbb gazdasági elemző azzal indokol, hogy egyébként a bankadót nem tudták, ha meg is próbálták, de nem tudták alapvetően áthárítani a lakosságra.

Ami a kkv-t illeti, először is, mivelhogy én lennék a felelős a kkv-kért a kormányban, ezt szeretném visszautasítani, hogy ennek nincs gazdája, és azt gondolom, hogy pont egy olyan szemlélet van ma a minisztériumban, amely a vállalkozók szemszögéből nézi a kormányzati intézkedéseket. Most hosszan sorolhatnám önnek egyébként, hogy milyen adminisztrációcsökkentő javaslatok történtek, most az adócsökkentésről nem beszélek a társasági adó tekintetében, de a napi standolás megszüntetésétől kezdve a társasházi törvény módosításán át, ami például az üzlethelyiségek funkcióváltását eredményezi, jó néhány apró dolog egyébként történt. Abban viszont kérem, hogy ismerje el, hogy ez megint egy olyan kérdés, amiben a hazai kkv-helyzetet nem lehet egy gordiuszi csomó átvágásával megoldani, hanem sok apró lépés van. Ez a kormányzat igenis eltökélt abban, hogy a magyar gazdaság gerincét adó hazai kis- és középvállalkozói réteget támogassa, próbálja meg a gazdaságélénkítésen, a Széchenyi-terven keresztül helyzetbe hozni. Ha helyzetbe tudjuk hozni a hazai kis- és középvállalkozói szektort, akkor ő lesz képes majd valóban azokat a munkahelyeket leginkább megteremteni, amelyek a magyar gazdaság fejlődésének alapjait képezik.

Tehát bár mondom, valószínűleg az összes részére nem fogok tudni kitérni (Általános zaj. - Az elnök csenget.), a magán-nyugdíjpénztári átalakításon keresztül válaszolni, amit ön felhozott, összességében azt tudom mondani, hogy az önmagában jelzi az elmúlt egy év gazdaságpolitikáját, hogy közel egy éve, amikor Magyarországon új kormány alakult, a magyar gazdaság, a magyar államháztartás a csőd szélén állt. Lényegében, ahogy miniszterelnök úr mai mondanivalójában is benne volt, egy nemzetközi szervezet által diktált feltételek mellett volt képes csak az egyensúlyát fenntartani az államháztartásnak. Ezt sikerült egy év alatt az adórendszer átalakításával, a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításával, adócsökkentésekkel egy olyan gazdasággá erősíteni, ami ma képes a piacról finanszírozni önmagát, képes arra, hogy beindítson különböző vállalkozásfejlesztési programokat, és azt gondolom, hogy ez a legjobb példája annak, vagy a legjobb lakmuszpapírja annak, hogy igenis az elmúlt egy év gazdaságpolitikája alapvetően a hazai kis- és középvállalkozásokra, a hazai emberekre fókuszált, és minden reményünk megvan arra, hogy ez a gazdaságpolitika egy belátható időn belül elérje az eredményét, a hazai kis- és középvállalkozók (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a lakosság számára is.

Köszönöm figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 158 2011.06.27. 2:07  155-162

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ahogy ön is elmondta, a kormányzat egy új - és bízom benne, abban közösen egyetértünk -, olcsóbb, hatékonyabb és bár tény és való, hogy elfogadási körét tekintve más hangsúlyokat figyelembe vevő kafetériaelemet kíván bevezetni, de jövő héttől lényegében az új SZÉP-kártya fizikai valójában elérhető lesz. Mint ahogy ön is tudja, a cégek általában a következő évi kafetériajuttatásaikat az év végén és év elején határozzák meg. Tehát, ha mi azt szeretnénk, hogy valójában az új, modernebb, olcsóbb, mindenki számára olcsóbb SZÉP-kártya minél előbb betöltse azt a szerepet, amit neki a kormányzat szánt és amiben többé-kevésbé, azt gondolom, hogy egyetértenek a turizmus képviselői is, akkor már a jövő évre vonatkozó, de az idei év végén adandó lehetőségnél már csak a SZÉP-kártyát kívánjuk fönntartani adózási szempontból a munkavállalók és a munkaadók számára. Ez az oka annak a sietségnek, hogy nem várjuk meg a január 1-jét, hanem már javasoljuk egy korábbi időpontban az üdülési csekk adókedvezményének megszüntetését.

Tehát ez egy technikai jellegű módosító, ha úgy tetszik, a cél az, hogy minél előbb - bár egy év párhuzamosság mellett - a SZÉP-kártya a jobb, kedvezőbb konstrukcióval beépüljön a magyar turizmus piacára, az üdülési csekk pedig egy tervezett és lehetőleg minél kisebb megrázkódtatást jelentő módon kivezetésre kerüljön a piacról.

A hátralévő egy percben majd megpróbálok arra válaszolni, hogy egyébként ez kapcsolódik az egész kafetéria-rendszer átalakításához. Tehát azok az elemek, amelyek ma kiszorulnak az üdülési csekkhez képest a piacról, azoknak is lesz megoldás az év második felében. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 162 2011.06.27. 1:08  155-162

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! A kormányzat épp azért döntött az egész kafetéria-rendszer átalakítása keretében első lépésként az üdülési csekk átalakításáról, mert ami ön által is jelzett probléma volt, az üdülési csekk bruttó értéken 10 százaléknál magasabb kezelési költséget vett le a piac különböző szereplőitől, ez a SZÉP-kártyánál 1,5 százalék. Nagyon nagy a különbség egyébként a szolgáltatók szempontjából a két rendszer alkalmazásában, és én azt gondolom, hogy pontosan az Üdülési Alapítványnál lévő, egyébként a vagyon... Nem akarom minősíteni, mert ez egy nyomozati szakaszban van, vagy nem is tudom, hogy áll ennek a bírósági része, de nagyon komoly visszaélések történtek.

Azt gondolom, hogy nem szabad keverni a szociális és egyéb szempontokat. Mi egy jó kafetéria-rendszert szeretnénk, a szociális jellegű üdültetést pedig egy másik terület látná el; nem kívánjuk feladni egyébként a szociális üdültetés rendszerét, de azt más módon kell megoldani. Azt tudom megerősíteni, hogy az üdülési csekkhez képest a SZÉP-kártya egy sokkal hatékonyabb, modernebb és olcsóbb eszköz lesz a piac minden szereplője számára.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 194 2011.06.27. 2:14  191-194

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, képviselőtársam nagyon fontos témát említett. Talán Pokol tanár úr nemrégiben itt a Parlamentben kiosztott könyvét ön is olvasta: valóban, ez a könyv is vizionál olyanfajta problémákat, amiről itt ön korábban beszélt. Én azt gondolom, hogy a kormányzat alapvetően eltökélt abban, hogy Magyarországot e negatív vízió alól mentesítse, és ezt több úton is próbálja elérni. Én azt gondolom, hogy a magyar fiatalok itthon tartása több mint nemzetpolitikai cél; egy olyan ország képe, amely nem tudja itthon tartani a fiatalokat, azt gondolom, hogy nem képes hosszú távon fennmaradni.

Azt gondolom, részben visszadobva a labdát, hogy sajnos néhány olyan intézkedést, amiről mi gondoljuk, hogy pont a fiatalok itthon tartását segíti, önök nem támogattak. Gondolok itt például az egykulcsos adórendszerre, a "többet dolgozol, ez megéri" elv érvényesülésére vagy az adórendszerben a gyermekek elismerésének kérdésére, és a munkahelyteremtésben is egyébként fontos lépéseket tett a kormányzat, és kíván tenni a jövőben is, hiszen eltökéltek vagyunk - ellenben a korábbi szocialista-liberális kormányzással -, hogy nem elküldeni, hanem hazahívni szeretnénk a fiatalokat.

Értelemszerűen a rezidensek kérdését is meg kell oldani. Az nem az én feladatom, itt arra vannak mások, de egyébként, ha figyelik például népegészségügyi szempontból néhány javaslatunkat, ezt a megoldást is lehet, hogy részben abból lehet finanszírozni.

(17.40)

Egy dolgot azért a figyelmébe ajánlanék: Magyarország még mindig sokkal jobb helyzetben van a környező országokhoz képest, hiszen például Romániából vagy Lengyelországból milliók mentek ki külföldre. Magyarországról még mindig az egyik legalacsonyabb volt az elvándorlási arány az elmúlt időszakban, bár ez Ausztria és Németország belépésével természetesen változhat. Ismerjük a problémát, és megpróbáljuk kezelni, mert nem az a célunk, hogy bárki is elmenjen tőlünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 208 2011.09.19. 2:07  205-263

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány természetesen támogatja az előterjesztést. Támogatja azért is, mert ez az előterjesztés illeszkedik azon javaslatok közé, amennyiben egy bizonyos tekintetben korszakváltáshoz értünk, a tekintetben, hogy sajnos az elmúlt nyolc évben Magyarország polgárai megszokták azt, hogy ha válság van, akkor a válság árát mindig a kisemberek, mindig a magyar családok fizették meg. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van ez most is.)

Ez a javaslat pont arról szól, hogy egy válságot úgy is lehet kezelni, hogy a felelősség megoszlik azok között, akik ezt a válságot előidézték.

(18.00)

Azt gondolom, ez a javaslat természetesen minden egyes, devizában eladósodott háztartáson nem fog segíteni, de azt gondolom, minden olyan javaslatot, amely akár egy családon is segít, támogatni kell.

Ez a javaslat, ahogy a képviselő úr is elmondta, több tízezer, akár több százezer magyar családot is kisegíthet abból az ördögi körből, amelybe az előző kormány és kormányzati szervek felelőtlen pénzügypolitikája belekergette őket.

Azt gondolom, hogy a javaslat támogathatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezen javaslat ellen bizonyos körök részéről igen heves támadások, igen heves reakciók érkeztek. Ez pontosan azt jelzi, hogy ez a javaslat sért bizonyos érdekeket. Sért olyan érdekeket, amelyek az előző időszakban extraprofitra tettek szert a magyar háztartásokkal, a magyar családokkal szemben.

Azt gondolom, hogy ez a javaslat azért is támogatandó, mert vannak ennek a javaslatnak nyertesei, és vannak vesztesei. Ennek a javaslatnak egyértelműen nyertese lehet az a több tízezer, több százezer magyar család, amelyik ki tud kerülni ezáltal a devizában való eladósodottság és a törlesztőrészletek csapdájából. Ezért is, ahogy képviselőtársunk mondta, kérjük a parlamentet, hogy támogassa a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 264 2011.09.19. 3:40  263-285

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Egy igen fontos, a vállalkozói világ számára lényeges törvényjavaslat fekszik itt előttünk. Talán sokak számára ismert, hogy az Európai Unió Bírósága 2011. július 28-án közzétett ítéletében megállapította, hogy a magyar áfaszabályozásnak az áfa-visszatérítések esetén alkalmazott megfizetettségi feltétele ellentétes a közös hozzáadottérték-adó rendszeréről szóló irányelvvel. A döntéssel a bíróság Magyarországgal szemben a több mint 4 évvel ezelőtt indított eljárást zárta le. A kormány természetesen tudomásul vette az ítéletet, és megteszi ezzel a törvényjavaslattal a szükséges intézkedéseket.

A benyújtott törvényjavaslat ennek értelmében hatályon kívül helyezi az általános forgalmiadó-törvény érintett rendelkezéseit, valamint biztosítja, hogy az adózóknak visszatérítésre kerüljön a már korábban a szabályok miatt vissza nem igényelhető áfa, amely összege a legújabb bírósági ítélet kihirdetése napján 255 milliárd forintot tett ki.

Az Európai Bíróság döntésének minél hamarabbi végrehajtása érdekében, valamint különös tekintettel arra, hogy az ítélet kapcsán szükséges intézkedésekkel jelentősen javítható az érintett vállalkozások likviditási pozíciója, a kormány gyors és rugalmas eljárási szabályokat dolgozott ki. Az adózó választása szerint 2011. október 20-áig benyújtható kérelemben vagy a határidőtől függetlenül a rá vonatkozó szabályok szerinti előterjesztett bevallásban érvényesítheti a visszaigénylés jogát. Az ügy mihamarabbi lezárása érdekében javasolta a kormány, hogy a törvényjavaslatot az Országgyűlés a Házszabálytól való eltéréssel tárgyalja meg, és ezt kivételes sürgősséggel fogadja el.

A törvényjavaslat szerint a mikro-, kis- és középvállalkozások számára - ugyanis e vállalatok sérülékenysége közismert a nagy cégekkel szemben - az 1 millió forintig terjedő visszatérítési igényeket az adóhatóságnak 30 napon belül teljesítenie kell. Az áfa visszaigénylésére vonatkozó szabályokon túlmenően a törvényjavaslat tartalmazza azt is, hogy kérelemre az adózóknak visszatérítésre kerüljön az adóbírság és késedelmi pótlék, amennyiben erre a korábbi bírósági döntés alapján jogosultság keletkezett. Az adóbevételek biztosítása érdekében az adóhatóság természetesen minden esetben élhet visszatartási jogával, ha az adózónak fennálló köztartozása van, valamint a visszaélések elkerülése érdekében a törvényjavaslat kifejezetten kizárja a visszatérítési igény kétszeres érvényesítését.

A törvényjavaslat biztosítja azt is, hogy a folyamatban lévő és a törvény hatálybalépése után indult ügyekben az adóhatóság az e törvényjavaslatnak és az Unió Bírósága ítéletének megfelelően döntést hozzon, vagyis a továbbiakban az áfa-visszaigényléseknek ne legyen akadálya a számlák meg nem fizetése.

Azt gondolom, egy hosszú vitára és a vállalkozók számára kedvező végkifejlettel zárulhatna ez az ügy. Még egyszer hangsúlyozom: a magyar vállalkozásokhoz ezen döntés következtében 255 milliárd forint kerül visszautalásra. Azt gondolom, hogy ez az elmúlt időszak közvetlenül a vállalkozásokat érintő tőkepozícióját a legjobban segítő lépés lesz. Ennek tükrében kérem az Országgyűlést, támogassa a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 284 2011.09.19. 4:26  263-285

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden reagálnék a vitában elhangzottakra, először is Göndör képviselőtársamnak arra a felvetésére, hogy ez a javaslat hogyan kezeli a múltat. Emlékeztetném képviselőtársaimat, az előző ciklusban a gazdasági bizottságban született ellenzéki javaslat arra vonatkozóan - még 2007-ben, tehát a válság előtt, amikor a kormánynak még lett volna mozgástere az ügy kezelésére -, hogy a magyarországi körbetartozások miatt fontolja meg, és változtasson az akkori eljárásrenden, miszerint is a ki nem fizetett számlák utáni áfatartalmat a vállalkozók visszakaphatják-e, vagy sem. Az akkori ellenzéki javaslatokra a kormánypártok nem reagáltak pozitívan. Az addigra felgyülemlett tartozás részben kezelhető lett volna akkor, ha az említett ellenzéki elképzeléseket a kormánypárti képviselők 2007-ben egyébként támogatják.

Sajnos valóban, ahogy képviselőtársam említette, amikor arról beszélünk, hogy miért kell a kormányzatnak többek között a költségvetéshez vagy - valóban nem szerencsés módon - év közben az adótörvényekhez hozzányúlnia, akkor el kell mondani, hogy pontosan a jelen költségvetésben meglévő úgynevezett csontvázak miatt, amelyek jelen esetben 255 milliárd forinttal terhelik a költségvetést.

Vágó képviselő úr felvetéséről az a régi vicc jut eszembe, hogy egy kicsit keverik az osztogatást és a fosztogatást. Lényeges különbség van itt a most megszavazott és a devizahiteleseket segítő javaslat és az eddigiek között, még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos ellenérdekelt felek az Európai Unióhoz fognak fordulni. Arról van szó, hogy a pénzt szeretnénk kedvezményezettként az emberek oldalára állítani, az előző javaslat szerint meg az állam elvette a pénzt a vállalkozóktól.

(20.40)

Tehát lényeges különbség van a két javaslat megítélése kapcsán, még akkor is, ha mind a kettő esetleg valamilyen bírósági úton az Európai Unióban megtámadtatik. Tehát kérem nem összehasonlítani a kettőt, mert itt arról van szó, hogy itt valamit elvettek, jogos pénzt korábban a vállalkozóktól, míg a másiknál arról van szó, hogy most itt a lakosságot próbálja a kormányzat egy begyűrűzött, nagyon nehéz devizaválságban megsegíteni.

Azzal kapcsolatban, hogy ki hogyan segít a vállalkozókon, valóban nem volt egyszerű helyzetben a költségvetés. A jobbikos képviselőtársaim biztosan tudják: sem 2010 második félévében, sem 2011-ben, de ettől függetlenül még egyszer azt tudom mondani, hogy most - és ez válasz részben Veres képviselőtársam felvetésére is - a magyar költségvetés fogja kigazdálkodni ezt a 255 milliárd forintos, vállalkozóknak való visszatérítést úgy, hogy egyébként a vállalt hiánycélok nem változnak.

Azt gondolom, hogy ez egy gesztusértékű lépés a magyar vállalkozások felé. Még egyszer azt tudom mondani, hogy annak ellenére, hogy Magyarországgal szemben negatív döntést hozó bírósági eljárásról van szó, itt mégis azt kell mondanom a gazdaságért felelős államtitkárként, hogy örülünk annak bizonyos szempontból, hogy ezt a korábban nem jogosan elvett pénzt most jogosan visszaadjuk azoknak a magyar gazdálkodó szervezeteknek, amelyeknek - még egyszer mondom - jelentős, az elmúlt években példátlan mértékű likviditási segítséget jelenthet ez a 255 milliárd forint, amit említettünk két megkülönböztetésben, tehát a 30 napon belül az 1 millió forint alattiakat és 45 napon belül az afölöttiek kifizetését vállalta a magyar kormányzat.

Bízunk benne, hogy ezzel a döntéssel nagyon-nagyon sok hazai kis- és középvállalkozáson segítünk, és ami nagyon fontos, a jövőre nézve is egy olyan rendszert próbálunk érvényesíteni, amely nem bünteti azokat a vállalkozókat, akik nem kapják meg valamilyen úton-módon a jogosan kiállított számláik ellenértékét, hanem valóban legalább az állam nem bünteti őket kétszer.

Ezek alapján nagyon szépen köszönöm, és kérem az Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 286 2011.09.19. 2:58  285-305

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nem fogom kihasználni a tíz percet. Részben az előző törvényjavaslat kapcsán is felmerült, hogy viszonylag a manapság rapid törvénykezés kapcsán került ez a javaslat az Országgyűlés elé. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy fizetési kötelezettségre, a fizetésre kötelezettek körére, a fizetési kötelezettség mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább 45 nap, az országgyűlési képviselők általános választásának évében legalább 40 napnak kell eltelnie. A fő szabály alól kivételt jelent az a körülmény, ha a törvény mérsékli a kötelezettséget és a fizetési kötelezettséget, valamint a fizetésre kötelezettek körét nem bővíti. Leggyakrabban az adótörvények parlamenti tárgyalása során találkozik az Országgyűlés ezzel a törvényhellyel.

Közismert, hogy szinte minden évben úgy kell az adótörvények országgyűlési tárgyalását megkezdeni és a zárószavazásig elvinni, hogy az azok kihirdetése és hatálybalépése között megkövetelt 45 napos határidőt az év végéig tartani lehessen, hiszen egy csúszás veszélyeztetné az adótörvények kötelező, év január 1-jén történő végrehajthatóságát, ami a gazdasági kiszámíthatóság és tervezhetőség szempontjából nehezen nélkülözhető.

A kormány által beterjesztett módosító javaslatnak az a célja, hogy a fizetési kötelezettségre vonatkozó törvények hatálybalépésével kapcsolatos törvényi követelmény igazodjon a mostanában rendkívüli idő alatt változó világgazdasági helyzet okozta kedvezőtlen költségvetési folyamatok lehetőleg gyors befolyásolásának igényéhez. A tervezett módosítás lehetővé teszi, hogy az adójogi jogalkotás a gazdasági, költségvetési változásokra gyorsabban, hatékonyabban reagáljon. A jogbiztonság követelményeiről sem feledkezik meg, mert a rugalmasabb reagálást biztosító határidő-módosítás nem jár a fizetési kötelezettségek alanyainak sérelmével. Számukra továbbra is biztosítjuk azt az időt, amely a jogszabályi változások megismeréséhez, az alkalmazásra való felkészüléshez, a szükséges szervezeti és gazdasági döntések meghozatalához szükséges.

Az adótörvények sok esetben havi bevallási, illetve adófizetési kötelezettséget állapítanak meg, a javaslat erre tekintettel állapítja meg a 30 napban a hatálybalépés legkorábbi időpontját. Szeretném felhívni a figyelmüket még azon fontos körülményre, hogy a javaslatban foglalt előírás továbbra is csak a kihirdetés és a hatálybalépés közötti időtartam legkisebb mértékét állapítja meg; a 30 napos határidő nem tenné lehetővé a kellő felkészülést, illetve a hónapon belüli módosítás is elkerülendő, a törvényhozóknak természetesen lehetőségük van bármely későbbi időpontban is meghatározni a hatálybalépés időpontját. Ezek alapján, tisztelt Országgyűlés, kérem, hogy a fentiek szellemében a törvényjavaslatot támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 304 2011.09.19. 2:56  285-305

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden, a vitában elhangzottakra. Szerintem szakmailag kétfelé kell választani a problémát. Az egyik kérdés az, hogy mennyire szerencsés, és azt kell mondanom, nem szerencsés az, ha bármelyik kormányzat év közben adótörvényt módosít. Ezt korábban is elmondtuk, a vállalkozók jogbiztonsága, jogkövetése, gazdasági tervezhetősége azt kívánná meg ideális esetben, hogy az adótörvényeket, az összes jogszabályt egy évben egyszer, január 1-jén módosítják. Ez az egyik dolog. Sajnos, minden kormányzat, így a mostani kormányzat sem tudja azt megtenni a világgazdasági hatások következtében, hogy egyáltalán ne nyúljon hozzá év közben az adózást érintő törvényekhez.

Csakhogy van egy óriási különbség, és nem arról szól a vita, hogy jó-e az, ha év közben adót módosítunk vagy nem, hanem arról van szó, hogy ha már hozzá kell nyúlni, akkor szükséges-e az a 45 nap vagy nem szükséges. Ez természetesen szakmailag szerintem fontos kérdés, hogy a 45 vagy a 30 nap jobb-e a vállalkozók számára, de nem ez az alapprobléma. És egyetlenegy példát hadd mondjak csak a szemléletbeli különbségre! Most próbáltam számolgatni, kértem is, úgymond telefonos segítséget, mert magamnak sem hittem el a számokat, de a szocialista kormány 2009-ben, az utolsó olyan évben, amikor kormányzott, az szja-törvényt 9-szer, az evatörvényt 6-szor és az adózás rendjéről szóló törvényt 15-ször módosította év közben. Na, ez veszélyezteti a jogbiztonságot, nem az, hogy 45 vagy 30 nap az alkalmazkodás határideje.

Ehhez képest természetesen most is van az adózás rendjéről szóló törvénynek 4-5 módosítása év közben, de ez eltörpül ahhoz a számhoz képest, amelyet a korábbi kormányzat megtett. Azt gondolom, hogy valóban van egy szakmai vita. Az a legszerencsésebb, ha minél kevesebbszer módosul az adózás rendjéről szóló törvény, minél kevesebbszer változik a vállalkozók számára fizetési kötelezettséget előíró törvény, de azt gondolom, hogy ez az elsődleges szempont, és csak másodlagos kérdés az, hogy valóban 45, 40 vagy 30 nap az a reagálási idő, ami alatt egyébként a vállalkozás vagy a gazdasági szféra tud alkalmazkodni a változó adótörvényekhez.

Ennek tükrében és ezek ismeretében a kormányzat valóban abban elkötelezett, hogy minél kevesebbszer nyúljon hozzá az adózást érintő törvényekhez, de figyelembe véve azt, hogy most sajnos gyakran kell, lásd például a 255 milliárdos rendkívüli kiadást is figyelembe véve, hozzányúlni, nagyobb rugalmasságot ad a kormány számára és a problémák kezelésére, ha ez az idő lecsökken úgy egyébként, hogy a módosítások száma jelentősen csökkent az elmúlt időszakhoz képest. Ezek tükrében kérném az Országgyűlést, hogy támogassa a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 148 2011.09.26. 2:14  145-148

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Az az igazság, hogy az ön által elmondott felszólalásban annyi önellentmondás volt, hogy ha csak azokra világítanék rá, akkor ez a két perc nem lenne elegendő.

Tehát onnantól kezdve nehezen tudom értelmezni az ön felszólalását, hogy egyszer azt mondja: a Fidesz a gazdagok pártja, de azért mindenki rosszul jár. Tehát ez önmagában nem tudom, hogy jön össze, hogy valaki valakinek a pártján állna. Egyébként az intézkedések, amelyeket a Fidesz hozott az elmúlt időszakban, mind a munkára épülők, a munkából élők helyzetének javítására szolgáltak.

Azt is nehezen tudom értelmezni, hogy csődbe vittük az országot. Csak jelezném, hogy 2008 után - szabadon - a magyar gazdaság van olyan erős az önök minden negatív előző tevékenységéhez képest, hogy képes önállóan a piacon a saját államkötvényeit eladni, és nem szorul különböző nemzetközi szervezetek azon segélyeire, amelyek nélkül az önök tevékenysége miatt valóban csődbe ment volna az ország. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Azt is nehezen tudom értelmezni, hogy ön arról beszél, egyszer azt mondják, ostoroznak minket, hogy az egykulcsos adó milyen rossz, most meg azt mondják, hogy milyen baj, hogy megbukott az egykulcsos adó. Jelezném, hogy egyik állítás sem igaz. A kormány elkötelezett az egykulcsos adó bevezetése mellett, és nincs ellentmondás a korábbi nyilatkozatok alapján sem. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ez egy folyamat, ahogy folyamat volt a tavalyi évben is, ahogy változtak az adók, ahogy egy kulcs lett. Ma ez tovább változik, és azoknál a keresetűeknél, akiknél az adójóváírás megszüntetése miatt lenne adóbevétel-kiesés, ott valóban csökken is az adó a legvégső, tehát 16 százalékra. Annál a jövedelemsávnál pedig, ahol az adójóváírás mértékének a megszüntetése kevésbé problémás, ott két lépcsőben fog megszűnni a szuperbruttósítás, vagyis egy átmeneti időszak erejéig érvényben marad (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a magasabb adó, és így a végén mindenkinek egykulcsos adója lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 166 2011.09.26. 2:09  163-166

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Pár dolgot hadd tegyek hozzá! Már a címe is legalábbis megmosolyogtató, mert talán kevés olyan parlamenti politikai erő van, amely valóban elmondhatja, hogy egyszerre foglalkozott tervgazdálkodással és teljesen tervezetlen gazdaságpolitikával, de az éppen önök voltak hosszú cikluson keresztül. Azt gondolom egyébként, hogy ami többit kérdezett, valóban vitatkozhatunk azon, hogy gazdaságfilozófiai szempontból egy gazdaságpolitikának, a kormány gazdaságpolitikájának hol vannak a határai, de azt gondolom, hogy nem fogunk egymás mellett elbeszélni, ha azt mondjuk és belátjuk azt, hogy valóban egy kormányzat sok mindent tud tenni, de figyelmen kívül hagyni a nemzetközi folyamatokat nem tudja.

Egyébként meg azt gondolom, hogy ön két fogalmat kever - véletlenül vagy szándékosan - a felvetésében. Azt gondolom, különbséget kell tenni aközött, hogy egy gazdaságpolitika koherens-e attól, hogy egy gazdaságpolitika kizárólag már korábban be nem vált, avítt eszközökkel operál, ami önökre egyébként jellemző volt. Azt gondolom, hogy a mostani gazdaságpolitika koherens, ugyanakkor valóban elmondható róla az, hogy nem csupa olyan eszköztárral él, amely már valahol kipróbálásra kerül, és amely látható módon nem kezeli a válságot.

Felhozhatnám, hogy valóban nem avítt gazdaságpolitikánk van a tekintetben, hogy bevezettük a bankadót, amit ma már tíz európai ország vezetett be, valóban ágazati különadókat vezettünk be, valóban adókat vontunk össze, és valóban az emberek pártján mertünk beavatkozni bizonyos jogi kategóriákba. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy koherens a gazdaságpolitika, mert továbbra is a munkát támogatja az adórendszerében, átlátható, egyszerű adórendszert szeretne, és nem hagyja továbbra sem kiszolgáltatni az embereket, a kis- és közepes vállalkozásokat, és valóban koherens, mert a nemzeti érdekeket tekinti elsőrendűnek minden más érdek helyett.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 257 2011.09.26. 0:20  194-258

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, csak nagyon röviden a vita elhúzódása miatt. Azt hiszem, nagyon sok minden elhangzott a vitában. Azt hadd tolmácsoljam, hogy a benyújtott módosító indítványokat - a visszavontak értelemszerű kivételével - az előterjesztő támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 188 2011.09.27. 9:35  185-207

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, hogy egy igen fontos és a magyar kereskedelem, a magyar településfejlesztés szempontjából lényeges kérdéshez, lényeges ügyhöz érkeztünk, és ezért is van ez a javaslat itt ma a parlament előtt. Lévén, hogy ez egy ellenzéki frakció, ellenzéki képviselő javaslata, de a kormány - pontosan érezve az ebben a javaslatban megfogalmazott célok szükségességét - úgy döntött, hogy általános vitára alkalmasnak találja. A kormány nevében is tudom mondani, hogy valóban az a cél, amit ez a törvényjavaslat megcéloz, vagyis ahhoz, hogy a magyar kereskedelem elmúlt húsz évében bekövetkezett változásokat valami módon kezelni tudja a kormányzat, a korábbi intézkedések, a korábbi eszköztár, ami a kormányzat kezében volt, nem elégséges.

Valóban fogalmazhatnék úgy is, hogy az elmúlt húsz év egyik legnagyobb bűne a magyar kereskedelemnek és a magyar kereskedelmi infrastruktúrának a teljes átalakulása, az ebben való, alapvetően külföldi dominancia megjelenése, amely nagyon-nagyon súlyos hatással van mind a magyar mezőgazdasági termelésre, mind a különböző területfejlesztési, városfejlesztési elképzelésekre. A képviselő asszony is említett olyan példákat, amelyek jól mutatják azt, hogy a bizonyos kontroll, bizonyos koncepció nélküli kereskedelemfejlesztés - ami Budapest esetében jól nyomon követhető sajnos az elmúlt húsz évben - odavezetett, hogy az egykor híres "bevásárolóutcák" vagy üzletekkel teli utcák ma egymás utáni üres üzlethelyiségeket mutathatnak azért, mert valóban, az elmúlt húsz évben senki nem volt elég erős például a fővárosban, aki meg tudta volna akadályozni azt, hogy ezek a koncepció és elképzelés híján gombamódra szaporodó bevásárlóközpontok elszívják a vásárlóerőt a hagyományos kiskereskedelmi egységektől.

Van ennek a folyamatnak más problémája is, ezt is említette a képviselő asszony: ez a magyar kereskedelem szerkezetére gyakorolt hatás is igen negatív. Jól tudjuk azt, hogy abban a helyzetben, amikor a foglalkoztatottság növelése egy kiemelt szempontja egy gazdaságpolitikának, akkor látni kell azt is, hogy persze egy üzemméreti hatékonyság bizonyos szempontból egy vállalkozás számára előny, de lehet, hogy nemzetgazdasági szinten hátrány. Gondolok itt arra, hogy jól tudjuk, hogy bizonyos nagy négyzetméter feletti bevásárlóközpontoknál jóval kevesebb, drasztikusan kevesebb foglalkoztatott kell, mint a belvárosi kisebb üzlethelyiségek esetében. De ez probléma egyébként a közlekedéstől leszámítva nagyon sok területen, hogy azok a hagyományos közeli boltelérhetőségek egy egészen más vásárlói kultúrával a város szélére települt, nagy alapterületű bevásárlóközpontokkal mozgásnak indultak, növelve az amúgy sem túl jó közlekedési infrastruktúrát.

Hosszan lehetne sorolni a problémákat, ezért is gondolja úgy a kormányzat, hogy valami módon meg kell próbálni ebbe az elmúlt húsz évben szabályozatlan területbe beleavatkoznia. Persze, az ügy nem egyszerű, és ezért is - lényegében három-négy hónapja már a képviselő asszonnyal is egyeztetve - próbáljuk megtalálni a megfelelő megoldást erre vonatkozóan. Ahogy említette a képviselő asszony, valóban vannak nemzetközi példák, vannak jó nemzetközi példák, amelyeket meg kell próbálni átvenni. Az ügy annyiból komplexebb, hogy ugye, a jogrend teljesen más Angliában is, Spanyolországban, Belgiumban - példákat említek -, mint Magyarországon. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy a kormányzat elkötelezett a bürokrácia leépítésében is, tehát amikor mi új eljárásokat, új egyeztetéseket akarunk előírni a vállalkozások számára, a célt ismerve is, lehetőleg olyan megoldást kell azért találni, hogy általánosságban a vállalkozók adminisztrációs terhét ne növeljük.

Még a nemzetközi példáknál: valóban sok nemzetközi példa van, de azt is kell látni, hogy itt a nemzetközi példáknál is szűk keresztmetszetet adnak a brüsszeli, vagyis uniós versenyjogi szabályok. Talán a képviselő asszony is ismeri, hogy jó néhány, egyébként külföldi példát, talán legutoljára a katalán példát az Unió megfelelő bizottsága helyre is tette, tehát nem találta helyénvalónak, módosításokat írt elő. Meg kell próbálnunk - ha lehet így fogalmazni - olyan szabályt hozni, ami a saját érdekeinket, nemzeti érdekeinket maximálisan szolgálja, ugyanakkor lehetőség szerint, hogy mondjam, a brüsszeli rosszallást próbálja minimalizálni - és akkor próbáltam ezt ilyen szépen megfogalmazni, de azt gondolom, a célt mindenképpen értjük.

Valóban lehet különbség aközött - és ez is egy koncepcionális különbség -, hogy milyen szinten, milyen erősséggel próbáljuk ezt a szervezetet elhelyezni az államigazgatási vagy az engedélyezési rendszerben; ugye, lehetne példa egyébként valamilyen módon a tervtanácsok rendszere. Ismerjük, aki az önkormányzati világban dolgozik, valamifajta olyan módon, hogy véleményez egy-egy ilyen nagyobb bevásárlóközpontot, és az alapján az adott hatóság eldönti, hogy ezt figyelembe veszi vagy nem. Ennél van egy drasztikusabb megoldás is, amikor konkrétan hatósági, szakhatósági szintre emeljük ezt az ügyet, és valóban behelyezünk az építési engedélyezési eljárásba egy olyan szereplőt, aki azt tudja mondani bizonyos hatástanulmányok alapján, bizonyos szintterületi mutatók alapján - értem itt ez alatt például az egy adott településre eső kereskedelmi helyek, a település lélekszámához viszonyított arány alapján -, hogy egyszerűen nem épülhet, és akkor nincs helye mérlegelésnek, egy bizonyos építési engedélyt vissza kell utasítani.

Azt gondolom, azok a javaslatok egyébként, amelyek itt elhangzottak parkolóhelyekre és egyebekre, ezek mind-mind jó ötletek és meg kell vizsgálni, aztán esetleg kérdés, hogy ezt törvényi szinten kell-e kezelni, lehet-e törvényi szinten már az egyes hatástanulmányi paramétereket beemelni, vagy csak utalni kell rá, és alacsonyabb szintű jogszabályokban kell ezt rögzíteni.

Valóban kérdés az is a javaslat kapcsán - és ebben is lehet egy közös gondolkodás -, hogy azok a négyzetméterek, amelyek a javaslatban szerepelnek, megfelelőek-e vagy sem. Amennyire meg tudtuk vizsgálni, itt a 400 négyzetméterhez közeli vagy talán még annál alacsonyabb négyzetméternél szükséges meghúzni ezt a határt, hiszen a mai kereskedelmi struktúrákat, folyamatokat figyelembe véve a hipermarketek építése szinte leállt vagy nagyon alacsony. Ami nagyon rossz hatással van jelen pillanatban a kereskedelem struktúrájára, az az, hogy bizonyos, egyébként alapvetően nagy alapterületű bevásárlóközpontokat üzemeltető kereskedelmi egységek próbálnak lefelé menni négyzetméterben, és azokban a struktúrákban is megjelenni, ahol egyébként korábban nem vettek részt. Emiatt egy külön kérdés az, hogy valóban a 800-400 négyzetméternél vagy ennél esetleg még alacsonyabb szinten érdemes ezt meghúzni.

Azt gondolom, hogy sok kérdés van, és ebben közös gondolkodást kérnék a parlament pártjaitól, képviselőitől. Ezért is a mai nap nem zárul le az általános vita, a jövő héten folytatódik, tehát az esetleges módosító indítványok benyújtására lesz még idő, úgy gondolom, hogy a kormánypártok is ehhez a megfelelő módosító indítványt be fogják nyújtani.

(17.50)

Összességében azt tudom mondani, örülök, hogy ez a kérdés végre idekerült a parlament elé. Azt gondolom, hogy a céljaiban talán mindenki egyetért, nem akarom az elkövetkező felszólalásokat, csak a korábbi folyosói beszélgetéseket tudom tolmácsolni, nagyjából mindenki egyetért. A megvalósítás módjában nagyon óvatosnak kell lenni, nagyon komplex módon kell megközelíteni, persze a nemzeti érdekek alapvető figyelembevételével, és a lehető legjobb megoldást kell megtalálnunk mind a kereskedelem, mind az önkormányzat, mind a területfejlesztés és nem utolsósorban a fenntarthatóság szempontjából. Én ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a kormányzat támogatja a célokat, és a konkrét módosító indítványok remélhetőleg egy komplex anyagot fognak a végén eredményezni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 196 2011.09.27. 1:54  185-207

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden: Szabó képviselőtársam, miniszter úr felszólalását én azért tartom... - legalábbis kérném tőle, hogy óvatosan fogalmazzunk, mert még az a képzet alakul ki, hogy az ellenzéki kritikánál a nemzeti érdekek kritikája fogalmazódik meg, amit nem szeretnék még az MSZP-s képviselőtársaimnak sem javasolni, hogy a kettőt összekeverjék.

Én mindig abból indulok ki, ha bizonyos újságcikkekben valakik egy javaslatot nevesítetten bizonyos körülhatárolt csoportok lobbiérdekének állítanak be, az valószínűleg azért inspirálódott, mert egy másik csoportnak más az érdeke, és ez azt vetné fel, hogy aki ezeket az érveket itt egy parlamenti vitában felhozza, az egy másik lobbicsoport érdekeit képviseli, amit nem gondolok egyébként Szabó képviselőtársamról, de azt kérném még, szocialista képviselőtársaim, hogy vigyázzunk azzal, hogy miket mondunk. Egy törvényjavaslatot, amivel, úgy gondolom, mindenki egyetért, hogy ilyen irányba mozduljunk el, azt úgy dedikálni, úgy idehozni, és abba a vájatba vinni, hogy ez egy kifejezett cégekre lebontott csoport érdeke, nagyon veszélyesnek tartom, mert ez szembemegy mindazzal, amit itt, azt hiszem, közösen próbálunk összerakni, még akkor is, hogyha nehéz.

Én pontosan ezért utaltam erre nagyon finoman a felszólalásban, hogy ez egy nemzeti ügy. A Belvárosban üresen álló üzlethelyiségektől kezdve a magyar kereskedelem problémájáig nemzeti ügy, nem kettő, három, négy cég problémája, ha csak az lenne, az egyszerű lenne, de ez egy sokkal fontosabb ügy, és mindenkit kérek arra, hogy ezt ne próbálja beállítani valamifajta ilyen szembenállássá, mert ezzel a közös ügy megvalósítását nehezíti meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 48 2011.10.03. 3:42  45-50

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos és napjainkban is kezelendő kérdéssel állunk szemben. Azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi politikának - ahogy ez bizottsági ülésen is elhangzott - az egyik kiemelt területe azon fogyasztói csoportok védelme, amelyek bizonyos sérülékenységet mutatnak, ilyenek akár a gyermekek, akár az időskorúak. Azt gondolom, hogy ez a fajta probléma alapvetően az időskorúaknál jelentkezik.

Tehát összességében: a kormánynak tudomása van a problémáról, a téma egyébként, ahogy említettem, szerepelt a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén is, és erre való tekintettel Magyarország IV. középtávú fogyasztóvédelmi politikájában is esik róla szó. Figyelemmel arra, ahogy ön is elmondta, ez egy sokrétű probléma, a lehetséges válaszokat és a megoldást is több irányban kell keresni. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság éves ellenőrzési és vizsgálati programjában kijelölt célterületek meghatározásakor számos szempontot vesz figyelembe. A kiemelt területek között szerepelnek azok a témakörök, amelyek vonatkozásában a panaszok száma, valamint a kifogásolási arány nem csökken vagy legalábbis olyan magas, mint ahogy ön említette.

A termékbemutatókkal egybekötött kirándulások során lefolytatott ellenőrzések ebbe a kategóriába tartoznak. A hatóság a tavalyi és az idei évben is kiemelten szerepeltette a vizsgálati programjában az ideirányuló ellenőrzéseket. Az ellenőrzések során a hatóság munkatársai nem csupán a vállalkozás által kiadott tájékoztató anyagokat, szerződésmintákat vagy az általános szerződési feltételek jogszabályi megfelelőségét vizsgálják, hanem próbavásárlóként is részt vesznek ilyen rendezvényeken. A felvett jegyzőkönyvek alapján pedig a szóban elhangzott, rossz értelemben vett marketingmódszerek kifogásolására és szankcionálásra is természetesen lehetőség van.

A folyamatos és következetes ellenőrzések mellett rendkívül fontos, azt gondolom, a prevenció. Ebben mindig kiemelt szerepe van a fogyasztók minél szélesebb körben való tájékoztatásának az esetleges veszélyekről, kockázatokról vagy egy jogvita esetén a rendelkezésre álló fórumokról és lehetőségekről.

A harmadik pedig - talán ez a leglényegesebb, és ezért is hangzott el ma ez a kérdés -, ezekkel párhuzamosan a jogszabályi környezet folyamatos felülvizsgálata is napirenden van. Az előírások és tilalmak erőteljesebb megfogalmazására találunk egyébként olyan külföldi példákat, amelyeket esetleg érdemes átvenni, érdemes megnézni ezek magyar jogrendbe való beillesztését. Azt gondolom, hogy ez a munka folyik, képviselő úr is tudja, hogy elméletileg az idei évben, tehát az őszi jogalkotási programban, illetve a jövő tavaszi programban szerepel a fogyasztóvédelmi törvény felülvizsgálata. Azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi hivatal által lefolytatott vizsgálatok eredményeit, az ezekből következő jogszabályi módosításokat alapvetően az időskorúak fogyasztóvédelmi védelmének megerősítése szempontjából ebbe a törvénybe kell beletenni, és valóban ezeket az ügyeket, ha nincs más, az ellenőrzés mellett jogszabályi módon is kezelni kell.

Tehát a kormány nyomon követi, ismeri, a Fogyasztóvédelmi Hatóságon keresztül pedig mindennap találkozik ezekkel az ügyekkel, és amennyiben erre érkezik javaslat, és úgy látjuk szükségesnek, akkor ezt jogszabályi módon is kezelni fogjuk.

Köszönöm szépen a kérdését, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.30)