Készült: 2021.07.31.23:14:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

37. ülésnap (2006.11.24.), 208. felszólalás
Felszólaló Dr. Mikola István (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:19


Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Órák óta itt ülünk, magam is nagy figyelemmel követtem a felszólalásokat, és most már azon gondolkodom, hogy ki csinálta ezt a költségvetést, mert úgy látom, hogy minden oldalról, kormányoldalról is felvetődik a kérdés, hogy az ÁNTSZ-nek, a Vöröskeresztnek, a koraszülöttmentésnek, a civil szervezeteknek, a kamaráknak - és nem folytatom tovább - talán több pénzt kellene adni, másképp kellene őket kezelni. Mintha nem is tudnák tisztelt kormányoldali képviselőtársaim, hogy itt mi történik. Ezt csak azért említem, mert nem tudom, hogy a módosító indítványainknak mi lesz a sorsuk, fognak-e arról tudni az itt felszólalók, hogy mi történik a kormányzati műhelyekben, valóban érdemes-e itt ülnünk, érdemes-e beszélnünk, helyt fognak-e adni a kéréseinknek.

Ha röviden össze kellene foglalnom a véleményem erről a költségvetésről - és nagy tisztelettel teszem ezt -, azt mondanám, hogy ezzel egy dolgot lehet csinálni: azonnal vissza kell vonni. Az egészségügy és a betegek számára tragikus, a gyógyulási esély elvesztését jelentheti, ezért mi ezt nem tudjuk támogatni. Ugyanakkor látom ezt a helyzetet és röstellem, de belekényszerülünk abba, hogy módosító javaslatokat tegyünk, amitől egy dolgot várunk: valamiféle kármentést.

Miközben órák hosszú során keresztül itt ültem, végiggondoltam, hogy mi történt 2002-től az MSZP-SZDSZ-koalíció tevékenysége során, és visszaemlékszem az 50 százalékos nem rossz, hanem jó szándékú béremelésre, ami régen elolvadt, közben tönkretette az intézményeket, hiszen ahogy megtörtént, utána a dologi növekmények teljesen kimaradtak az intézményrendszerből, 2004-ben a költségvetés már nem tudta finanszírozni a bérfejlesztést, ezért beépítette a hbcs-be, a homogén betegcsoport rendszerbe, továbbra sem voltak dologi támogatások. Nem tudom, hogy mondjam-e végig, talán nem is érdemes. 2005-ben már a kórházak 50 százaléka súlyos likviditási zavarokkal küszködött, most még nagyobb hányada, létszámleépítések történtek, szerencsétlen kórházigazgatók csak a bér és bizonyos szakmai anyagok, a gyógyszer terhére tudtak valamiféle elviselhető működőképességet fenntartani. 2006-ban már nem is leplezett újabb nagy forráskivonások történtek, kasszaösszevonás volt, amikor a járó- és a fekvőbetegkasszát összevonták, kis kasszák létesültek, újabb létszámleépítések voltak, majd jött ez év derekán a 43. számú kormányrendelet módosítása, ami teljesen ellehetetlenítette az intézményeket, a volumenkorlát felett a degresszió eltörlése, a progresszív betegellátás csúcsintézményei ellehetetlenültek.

És most itt van előttünk a 2007. évi költségvetés, amelyben megint borzasztó dolgok vannak, több ezer fős létszámleépítés. De nem is ez a legnagyobb gond, hanem az, hogy nem látjuk megalapozottnak, hiszen még nem születtek meg azok a törvények, amelyekre ezeket a számokat alapozni lehetne. A parlament előtt még vita van az egészségügyi reform törvénytervezeteiben. Nem hitelesek azok a számok, amelyek a költségvetésben szerepelnek. Éppen most hallom, itt vár a televízió, amíg mi itt ülünk, bejelentették, hogy január 1-jén mégsem vezetik be a vizitdíjat, holott ez is szerepel a költségvetésben tételesen. Tehát lóg minden a levegőben, nem tudom, hogy mire alapozta a Pénzügyminisztérium ennek a költségvetésnek az irányszámait. Mi legalábbis bízunk abban, hogy ha kármentő jelleggel is, de azokon az egészségügyi törvénytervezeteken, amelyek megkurtítják, tönkreteszik az egészségügyet, valamit még javítani tudunk. Ez pedig meg fogja változtatni a költségvetést nyilván az irányszámaiban is.

A módosító indítványokat, mint az előbb jeleztem, beadtuk, több helyre beadtuk, képviselőtársaim ezek nagy részét már felemlegették, én most csak végigfutok ezeken. 1427 fő elbocsátásáról van szó az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól, ami elképesztő. Ha valami jó volt ebben az országban, akkor a járványügy és annak a biztonsága Európa-szerte nagy elismerésnek örvendett. De említhetem az élelmiszer-biztonságot, 14 százalékos elvonást látunk a költségvetésben akkor, amikor az élelmiszer-biztonság európai topprioritás, kiemelt kérdés egész Európában, de úgy látszik, nálunk ez nem fontos. Azt javasoljuk - anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, és számításokon alapul a javaslatunk -, hogy az ÁNTSZ-nek 4 milliárd 240 millió forinttal többet adjunk, ezzel legalább el tud vegetálni, legalább az alapvető feladatainak eleget tud tenni.

Szó volt az Országos Mentőszolgálatról. Állítólag új mentőállomások, mentőgépkocsik lesznek, ugyanakkor azt látom, hogy 160 millió forintos elvonás történik. Szó volt a Koraszülöttmentő Alapítvány jogutód nélküli felszámolásáról, tehát megszüntetik azt az alapítványt, amelyik évente négyszáz kis súlyú és koraszülött gyermeknek adja vissza a teljes egészséges életét, arról már nem is beszélve, ha ezek a szerencsétlen, testileg-lelkileg károsodott gyermekek itt maradnak a társadalomban, megérik a felnőtt kort, akkor számítások szerint évente több mint 10 milliárd forintot kell rájuk költeni. Az egész koraszülöttmentő rendszer, amit annak idején a polgári kormány segítségével hoztak létre a szakemberek, évente 360 millió forintba kerül. Ne tessék már nekem mondani, hogy ez egy logikus, magyarázható és épeszű emberek által hozott döntése vagy előterjesztése a költségvetésnek! Azt javasoljuk - megint csak számításokon alapulnak a javaslataink -, hogy 1 milliárd 150 millió forinttal, kármentő jelleggel toldjuk meg az Országos Mentőszolgálat költségvetését.

A Vöröskeresztről már szó volt. Az előbb nagyon meghatódtam. A szünetben kimentem és láttam, hogy ahol ebédelni szoktunk, ott osztották ki a sokszoros véradóknak járó díjakat. Amikor bementem, akkor éppen egy kétszázszoros véradó kapott elismerést. Ott ült a köztársasági elnök, nagy méltóságok, a parlament alelnöke. Elcsodálkoztam azon, hogy valaki kétszázszoros véradó, mi meg folytatjuk a költségvetési vitát, miközben ott ülnek mellettünk a nemzeti hőstettet véghezvivő emberek, a véradók, akiknek a szervezőjét, a nagy ernyőszervezetét, a Magyar Vöröskeresztet közel 50 százalékban kurtítják meg a költségvetését illetően.

(15.50)

De továbbmehetek: ma kevesebb szó volt az Egészségbiztosítási Alap kiadásairól, tervezett irányszámairól, több tíz milliárddal kevesebb, mint az ez évben várható kiadások. Viselhetetlen! Úgy vissza van most már vágva az ellátórendszer, hogy ez viselhetetlen. Tudomásul kell venni, hogy ha ez így megtörténik, akkor betegek veszítik el gyógyulási esélyeiket. Már nem mondom azt, hogy meghalnak, mert tegnap többen nekem rontottak a Világgazdaság fórumán, hogy hülyeségeket ne mondjak. Bár ezt is mondhatnám, elvesztik a gyógyulási esélyeiket, és ennek következtében tragédiák történnek; már történnek, ha ezt életbe léptetjük, akkor itt elviselhetetlen helyzet lesz.

Sajnos, azt is látjuk, hogy számol a költségvetés a teljesítményvolumen-korlát fenntartásával, ami különösen aggasztó akkor, amikor az egész progresszív ellátás rendje átalakul. Ma úgy tudjuk, hogy 31 kiemelt kórház lesz, azért még reménykedünk abban, hogy több lesz, hiszen miközben itt ültem, nyolcszor csöngött a telefonom, Soprontól egészen a Semmelweis Egyetemig, hogy álljunk ki mellettük, kétségbe vannak esve, a Semmelweis Egyetemnek 800 aktív ágyat kell megszüntetnie. Borzalmas, ilyen az egészségügyben soha nem történt. Reméljük, hogy több lesz, de a progresszív ellátás csúcsintézményei nem fogják tudni gyógyítani a beteget, mert nagyon gyorsan be fog telni az a volumenkorlát, ami felett már nem finanszírozzák az ellátást számukra. Az igazgató pedig, ha tovább vállalja az ellátást, akkor azt lehet mondani, hogy a költségvetésével nem jól gazdálkodik, pénzügyi szabályokat szeg meg. Egyszerűen nincs kiút ebből a helyzetből, a volumenkorlátot meg kellene szüntetni. Azt reméltük az idei költségvetéstől, hogy ez a szörnyűség nem fog benne szerepelni.

Összességében úgy látjuk, hogy a költségvetés-tervezet körülbelül 35 milliárd forintot von el a kórházaktól. Ezt már nem tudják elviselni az intézmények, és teljes illúzió az, ha az ágyak számát csökkentjük, az ágylábakat visszavágjuk, akkor abból pénz lesz. Szó sincs róla! Az egészségügyben a teljesítménymérés alapelve az eset, nem az ágy meg az ágyláb. Egyszer már bebizonyosodott, hogy ebből nemhogy pluszpénz nem lesz, hanem mindenféle betegirányítási, ellátási gondok származhatnak belőle.

A gyógyászati segédeszközökről szó volt. Nagyon örülök, hogy a kormányoldali képviselők is mintha először látnák, hogy itt 27,5 százalékos kurtítás történik, támogatják a javaslatunkat, hogy adjunk ide több pénzt. Senki nem fogja a mankóját eldobni, senki nem fogja nélkülözni a gyógycipőt, kerekes széket és más gyógyászati segédeszközöket azért, mert a költségvetés alkotói most úgy döntenek, hogy elvesznek 27,5 százalékot, tehát több mint negyedével csökkentik a gyógyászati segédeszközök ráfordítását.

Az anyatejellátásról is volt szó, ezekről már részletesen nem beszélek, aki ezen akar spórolni, az nagyon nagy bűnt követ el. Szóltak előttem a rákbeteg-szervezetek támogatásáról, ott is óriási visszavágás van, a kamarákról, a Gézengúz Alapítványról, ezeket már nem részletezem.

Arra kérem nagyon nagy tisztelettel - és talán mondhatom, hogy alázattal - a pénzügyi törvénytervezetet készítőket, hogy gondolják végig még egyszer ezt a történetet. Az egészségügy ezt nem fogja tudni elviselni. Óriási felbolydulás van a társadalomban, oda kell erre figyelni, ezt így nem lehet megcsinálni az egészségüggyel, ahol most már negyedik-ötödik éve folyik ez a megszorítás. És főleg nem lehet reformot csinálni egy ilyen elvonáspolitika mellett.

Akinek nincs pénze, az ne csináljon reformot, mert mindenféle strukturális és működésbeli átalakítás primer invesztíciót igényel. Ez a nagy rendszerek tervezésének alaptétele. Nem lehet pénzt elvonni, és nem lehet azt várni a fiskális megszorításoktól, hogy majd a kényszerhelyzet racionális struktúrát fog szülni, gazdasági hatékonyságot és egy gazdasági racionalitást fog eredményezni. Nem fog eredményezni, nyomorúsághoz fog vezetni. Nagyon nagy tisztelettel kérem, hogy ezt a költségvetést, ennek egészségügyi vonatkozásait még egyszer gondolják át. Erre talán még van mód, hiszen, ismétlem, meg sem születtek még azok a törvények, amelyeknek a számaira alapozni lehetett volna ezt a költségvetést. Ez a rohanás sehová nem vezet, ebből csak baj származhat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai