Készült: 2024.03.29.06:05:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

32. ülésnap (2014.11.25.), 166. felszólalás
Felszólaló Czunyiné Dr. Bertalan Judit (Fidesz)
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 13:00


Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Néhány gondolat, nem szeretnék most tételesen minden felvetésre válaszolni. Jó néhány olyan észrevétel, javaslat, módosítási szándék hangzott el, akár Pósán képviselőtársamtól, akár máshonnan, ami megfontolásra érdemes, és módosító javaslat formájában történő benyújtás esetén, azt gondolom, átvezetésre kerülhet.

Különösen gondolok azokra a jobbító szándékú módosító javaslatokra, amelyek felismerték a jelenleg a Ház előtt fekvő törvényjavaslatnak azt a célját, hogy a gyakorlat és a működés optimalizálása, hatékonyabbá, gyorsabbá tétele és egyébként az iskolai élet szervezése szempontjából készültek a javaslatok a tisztelt Ház elé; így akár az Oktatási Hivatalt érintően, az átszervezési döntést érintően, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az iskolai évhez, az iskola működéséhez igazodóan tudjuk kezelni ezeket a változásokat.

Tisztelettel köszönöm szószóló asszonynak is az észrevételeit és hozzászólásait is. Azt gondolom, megkezdtük a munkát, és a jövőben a nemzetiségi bizottság ülésén tett ígéretemnek megfelelően fogjuk az együttműködést a nemzetiségi iskolák, illetve a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott iskolák és intézmények tekintetében folytatni.

Nem reagálnék azokra a hozzászólásokra, amelyek alapvetően a törvény szakmai és tartalmi részeit pozitívan vagy egyetértően, támogatólag jegyezték, hiszen azt gondolom, ennek megismétlésére nincs szükség. Viszont engedjenek meg néhány visszautalást és néhány, mondjuk úgy, reakciót. Kiss László képviselőtársam hozzászólásában nagyban méltányolom mindazt az irodalmi mélységű ismeretet és azt a mennyiségű epitethon ornansként feltűnő, mondjuk úgy, hogy állandó eposzi kellékeket, amelyek hozzászólása elején elsősorban az MSZP, DK, Együtt-PM és társainak kommunikációs paneljeit felvirágoztatták és felsorakoztatták a köznevelési törvény tekintetében. (Korózs Lajos: Jaj, de szépen mondta! Mondja még egyszer!) Korózs képviselőtársamat is szívesen meghallgattam volna a vita során, amennyiben a köznevelési törvény módosításához fűzött volna véleményeket.

Tehát hallottam mindent az MSZP soraiból a tekintetben, hogy mit hogyan kellene csinálni vagy kellett volna, és ők mit gondolnak mögé. Ellenben nem hallottam szakmailag vagy tartalmilag megalapozott módosító javaslatot vagy indítványt.

(18.40)

Éppen ezért azt gondolom, hogy egyre mégiscsak hadd reagáljak ? és Czibere államtitkár úr itt ül mellettem -, a gyermekszegénység és a felzárkózás­politika, az esélyteremtés fogalmainak, mondjuk úgy, hogy iskolarendszerben történő megtámogatása vagy megerősítése szempontjából, azt gondolom, hogy az EMMI 2014-ben elfogadott társadalompolitikai célkitűzései pontosan hivatottak mindezeket a különbözőségeket, térségi eltéréseket az iskolarendszeren keresztül kezelni. Így a szegregációs probléma is ? igen, valóban, reagálunk a szegregációs kérdésekre, és elkötelezett a kormány a tekintetben, hogy ezeknek a tiltó szabályait, illetve részletszabályait az iskolai életben és mindenütt alkalmazni tudja.

Elkötelezett a tekintetben is mind a tárca, mind pedig valamennyi államtitkársága, hogy mindazokat az esélyteremtési eszközöket akár közös projektekben, közös programokban ? gondolok itt Vágó Sebestyén képviselőtársam hozzászólására -, államtitkár úr éppen a következő lépcsőben az ő államtitkársága által előterjesztendő feladatként súgta ide nekem a hozzászólása közben, miszerint ez az első lépés, amit a köznevelési törvényben szabályozunk, és ezt követően pedig az ágazatért felelős tárca a további szabályozást, ami őt érinti, ki fogja dolgozni.

Tehát egy olyan többcélú és több oldalról védett vagy védendő rendszernek tekintjük a gyermekeket és az iskolát, amely, azt gondolom, hogy csak a köznevelés oldaláról olyan módon a gyermekszegénységről, mondjuk úgy, hogy véleményt alkotni, akkor, amikor emlékeim szerint a gyermekszegénységre, és ha ezt iskolai vetületében fogalmazzuk meg, akkor erre igazán jó választ az elmúlt néhány esztendőben sikerült adnunk. Hiszen ha csak az ingyenes tankönyvellátásra gondolok ? és bátorkodnék ezt a gyermekszegénység oldaláról megközelíteni, ha ön már erről beszélt -, vagy arról beszélünk, hogy dupla annyi ingyenesen étkező gyermek van ma Magyarországon, mint volt korábban, akkor azt gondolom, hogy igenis az iskolarendszer reagált, kezelte, elindult ennek a kezelési útnak az irányába, ami azt gondolom, hogy helyes. És ha ehhez az iskolarendszer hozzá tud tenni, a fenntartó hozzá tud tenni, és összességében a többi ágazat ezt meg tudja támogatni, akkor jó úton járunk.

Tehát ne haragudjon, de üres lufinak és tényleg kommunikációs panelek durrogtatásának gondolom akkor, amikor a törvényjavaslat nem is kifejezetten erről szól, hanem egy optimalizációt, hatékonyabbá tételt és egy tartalmi, mindösszességében pedig a működési mechanizmusokat segítő és azokat jobbító szándékkal megfogalmazó törvényjavaslatként jön be a Ház elé.

Tehát azt gondolom, hogy minden olyan felvetés, amely azokhoz a tartalmi és szervezeti működést jobbító szándékokhoz érkezett és érkezik, ami valóban az iskolák megerősítését és az esélyteremtést tudja szolgálni a magyar iskolarendszerben, azt gondolom, érdemes átgondolni, megfontolni.

Még néhány dologra hadd utaljak. Valóban így van, a tanárhiányról, illetve a szakostanár-ellátottság hiányáról beszélt Pósán képviselőtársam. Itt is az első olyan érdemi beavatkozás a rendszerbe 2012 után történt a köznevelés átalakításával, amikor a Klebelsberg-ösztöndíjprogramon keresztül egyáltalán térségre a szükség és a megfelelő előkészítés után sikerül a hallgatókkal szerződést kötni annak érdekében, hogy egyrészt ott is maradjon, másrészt pedig a szakos ellátottság hiányát a jövőre nézve a kisiskolákban pótolni tudjuk.

Azt már nem is ismétlem meg, illetve megismétlem, hogy teljesen egyetértek Pósán képviselőtársammal, mind az iskolarendszerre, mind a pedagógusképzésre, mind egyáltalán az iskoláknál ma megjelenő humán erőforrással összefüggő pénzügyi és gazdálkodási problémákra a választ bizony Magyar Bálint munkássága idején kell keresni az akkori tanárképzés átalakításában és az akkori rendszer-átalakításban. Ezeket a problémákat ma pontosan jól látjuk, önök jó sokat kritizálták a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működését, na, az ő asztalára kerültek ezek a problémák tizenegynéhány esztendő után, és ezek a felszínre jőve jelzik és üzenik azt, hogy az a módszertan, az a fajta oktatáspolitikai módszertan, amivel akkor hozzányúltak, alkalmatlan volt mindazokra a feladatokra, amelyeket egy értékalapú, tudásalapú oktatási rendszernek, egy megbízható és kiszámítható életpályát kínáló iskolarendszernek adni kell ma Európában.

Azt gondolom, hogy ebből a szempontból is bátran mondhatom azt, hogy a köznevelési rendszer átalakításával, a köznevelési törvény elfogadásával és bizony azokkal a módosításokkal, amelyeket most a Ház elé terjesztettünk pontosítás, javítás és jobbítás szándékával, azt gondolom, hogy elindultunk azon az úton, hogy a gyermekeink számára egy olyan iskolarendszert kezdjünk el felépíteni, amelyben ? és itt reagálnék egy mondatban, bár ma olyannyiszor elhangzott a korai iskolaelhagyás; önök így használják. Ha egy picit beköltözünk az iskolába, beköltözünk a magyar családok gondolatvilágába, és igazán ennek a fogalomnak a szükségességét vagy ennek a fogalomnak az értelmét keressük, akkor a mi szempontunkból mint jogalkotó és mint oktatásirányítás, ezt úgy kell megfogalmazni, hogy végzettség nélküli iskolaelhagyás.

Pontosan arról beszélek, amiről Révész Máriusz képviselőtársam beszélt. Tehát a mi célunk az, hogy végzettsége legyen, amikor az iskolából kilép. A végzettség nélküli iskolaelhagyás megakadályozása a fontos és a cél. Azok a problémák és kezelendő esetek, amelyekről ennek a konkrét közoktatási határnak vagy iskolai korhatárnak a témáján beszélünk, az mindegyik máshova tartozik. Összefüggésben az oktatásirányítással, az oktatáspolitikával arról kell beszélnünk, hogy a 16 esztendő alatt a gyermek hozzájusson egy olyan tudáshoz, amellyel akár továbblép a középfokú oktatásba, akár pedig a felsőoktatásba, és az alap iskolai végzettség során az írni, olvasni tudást és az általános iskolai tudást elsajátítsa, mert a probléma ott van, amiről Révész Máriusz képviselőtársam beszélt.

Az ökoiskolák nem kikerülnek, nem szükséges a jogszabályi szintű rendezése, eddig is mentek, és projekt formájában tudnak menni. Csak lapozgatok most már néhány válasz tekintetében.

Azt gondolom, hogy a szaktanácsadási rendszer és egyáltalán az Oktatási Hivatalhoz való feladatátcsoportosítás tekintetében az ágazati irányítás, a szakma és a feladat-végrehajtás, a hatáskör és ezeknek az együtt szervezése minél inkább az iskolák és az iskolák munkájának a segítése érdekében tudjon megvalósulni, ezért kerül ilyen módon átszervezésre abban a rendben, ami egyébként, azt gondolom, hogy nagyon helyesen a pedagógiai munkát kell hogy segítse az iskolákban.

Nem térnék ki arra, hogy itt is mindenféle mumusokkal riogatott az egyik ellenzéki vezérszónok a tekintetben, hogy a tanfelügyelet és a szakfelügyelet mit jelent, meg nem tudom, valami hetvenes éveket idézett. Azt gondolom, hogy inkább lehet, hogy el kéne mélyedni és egy kicsit önvizsgálatot tartani, és a tekintetben is az iskolák történetében kutakodni, hogy jó néhány esztendeig a pedagógusok mindenféle pedagógiai programnak a választékában bővelkedtek, ugyanakkor valódi érdemi segítséget sem a tankönyvekhez, sem a módszertanokhoz nem kaptak.

Arról pedig hadd ne beszéljek, hogy a tanárképzésből pontosan szintén szocialista oktatáspolitikai irányítás idején vették ki a differenciált képzés módszertanának lehetőségét, ezzel egyébként pontosan ártva vagy pontosan konkrétan ártva azoknak az iskoláknak, ahol mondjuk, a differenciált módszertan eszközeivel a hátrányos helyzetű térségekben vagy olyan csoportokban a szegregáció ellen vagy pedig egyáltalán csak az SNI-s, vagy mondjuk úgy, hogy tanulási képességben akadályozott gyermekek oktatása során egy picit többet lehetett volna tenni.

Tehát olyan hibákat tetszenek felróni, amelyeknek a kezelésére, amelyeknek a megoldására mind a köznevelési törvény, mind az önök előtt fekvő javaslat választ ad, megoldást kínál. A módszerben, a kivitelezésben vitatkozhatunk, de az elvek, azt gondolom, hogy mindnyájunk számára egyértelműek. Az a cél, hogy az iskolarendszer átalakításával egy olyan esélyteremtést biztosító iskolarendszer tudjon Magyarországon megerősödni, ahol az iskolarendszer minden szakaszában van továbblépési lehetőség, és van, mondjuk úgy, hogy valamilyen pályakép annak érdekében, hogy akár szakmát tudjon tanulni, biztos szakmatudást tudjon szerezni, akár a továbbtanulás lehetőségét, akár azt, hogy egy kvázi szakmunkásvégzettséget követően tudjon egy közismereti továbblépéssel érettségit szerezni, és így továbblépni. A mondjuk úgy, hogy romjaiban itt hagyott oktatási rendszer 2010-ben nem nagyon volt képes erre.

Így azt gondolom, hogy az az építkezés, ami a köznevelési törvény megalkotásával és az intézményrendszer átszervezésével elkezdődött, és azok az alapok, amelyek valóban egy rend felé, egy kiszámítható oktatási intézményrendszer felé vitték el a magyar iskolarendszert, alkalmasak arra, hogy ezen a talajon továbbépítkezve valóban egy esélyteremtő, tudást adó és biztonságos jövőt jelentő iskolát tudjunk a gyermekeinknek építeni és itt hagyni annak érdekében, hogy nekik már erről ne kelljen vitatkozni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.50)




Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai