Készült: 2021.08.05.02:58:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2005.12.14.), 136. felszólalás
Felszólaló Korózs Lajos (MSZP)
Beosztás ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 11:35


Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az elmúlt öt óra is megerősített abban, hogy a kormány jó úton jár a gyermekek biztonsága és igazságossága érdekében tett intézkedésekkel. Mindarról, amit elértünk ebben az országban, az emberek azt gondolják, hogy ez érték, ezt meg fogjuk őrizni - e szellemben fogalmazódott meg az új családtámogatási rendszer is.

Az előző ciklus családtámogatása véleményünk szerint igazságtalan volt, méghozzá azért, mert konzerválta, állandósította a társadalom régóta meglévő igazságtalanságait, például azt, hogy aki szegénynek született, az is marad. Jó példa erre az adókedvezmények rendszere, hiszen nem volt olyan képviselő, aki ezt ne hozta volna szóba. Az ugyanis annak adott többet, akinek eleve több jutott. Könnyű ezt belátni: az adókedvezménnyel az járt jól, akinek magas az adója, az adója pedig annak magas, akinek magas a fizetése.

És mi van azokkal, akik nem vagy csak részben tudták igénybe venni ezeket az adókedvezményeket? Néhányan említették ezt a tételt. Kedves Képviselőtársaim! A magyar társadalomban a gyermektársadalom egyharmadáról van szó. Hiszen a családok közel egyharmada csak részben vagy egyáltalán nem tudta az adókedvezményt igénybe venni. Én azt gondolom, hogy egy ilyen társadalmi berendezkedés, egy ilyen elosztási rendszer igazságtalan.

Szeretnék néhány mondatot szánni az otthonteremtéssel kapcsolatosan felvetett problémákra. Azt kérte Soltész képviselőtársam, hogy adjunk választ arra, hogy miért vertük szét az otthonteremtési támogatást. Szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy egyáltalán nem verte szét ez a kormány a lakásépítési, otthonteremtési támogatásokat, hanem kigyomlálta a rendszerből azokat a téves és hibás intézkedéseket, amelyekkel mi nem értettünk egyet.

Szeretném elmondani azt is - persze itt a számok bűvöletében mindenfélék elhangzottak -, Áder János képviselőtársam azt említette, hogy 270 ezer család vett fel valamilyen hitelt abban az otthonteremtési támogatási rendszerben, amelyet önök alakítottak ki. Ezt csupán azzal szeretném megtoldani, hogy 270 ezer hitelkérelmet bíráltak el, és ez nem azt jelenti, hogy 270 ezer család kapott abból a támogatási rendszerből, hiszen nem volt ritka az, aki háromszor-négyszer-ötször is felvette azokat a támogatott hiteleket, amelyeket önök állítottak rendszerbe.

Én nem gondolom azt, hogy mindenki adóforintjából olyan otthontámogatási rendszert kellene ebben az országban finanszírozni - mindenki adóforintjából -, akik csupán csak befektetési célzattal vásárolnak ingatlanokat, és a befektetési célzatból gazdagszanak meg.

 

(14.10)

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a szociálliberális kormány duplájára emelte a szociálpolitikai támogatást az elmúlt három és fél év alatt: 1,2 millió forintról a kétgyermekes családoknál 2,4 millióra emelte. Nagyon büszke vagyok arra, hogy elindítottuk azt az adócsökkentési programot, amely az áfa csökkentése révén 2006-tól kezdve egy 15 millió forint körüli lakás áránál 600-700 ezer forinttal olcsóbbá tudja tenni a lakás megvásárlásának összegét. Ezek mind olyan pozitív intézkedések, amelyeket néhány héten, néhány hónapon belül az emberek pontosan érzékelni fognak.

Néhány mondatot hadd mondjak, visszakanyarodva a családtámogatási rendszer átalakítása kapcsán. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az egységes családtámogatási rendszerbe beépül a 13. havi családi pótlék, beépül a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, és beépül a családi pótlék összege. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendekkel több juttatást fognak kapni a családok január 1-jétől; azt jelenti, hogy ez a kormány kiemelten kívánja támogatni a gyermekét egyedül nevelő szülőket, és kiemelten kívánja támogatni azokat a szülőket, akik tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket gondoznak, ápolnak. Azt gondolom, hogy egy szociálliberális kormány erre büszke lehet, joggal büszke lehet, hogy a legrászorultabbak irányába tesz nagyon komoly intézkedéseket.

Egyszer folytattunk már vitát arról, mi motivált bennünket abban, hogy lehetőség szerint lefelé, a legszegényebb rétegek felé célozzuk a támogatásokat. Elsősorban az, hogy megvizsgálván Magyarországon a jövedelmi viszonyokat, az látszik, hogy a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező egyharmadban él az összes gyermek fele. Ez azt jelenti számunkra, hogy oda kell a támogatásokat irányítani, ahol a legnagyobb a szükség. Ha a társadalom legalacsonyabb jövedelmű deciliseiben, a három legalacsonyabb jövedelmi decilisében él a gyermekek több mint a fele, akkor az az irány, amelyik céloz, lefelé célozzon, és azokat segítse, akiknek a lehető legnagyobb szükségük van arra; éppen azért, mert a gyermekeknek nem mindegy, hogy milyen körülmények között nőnek fel, nem mindegy a családoknak, hogy az anyagi segítségen túl van-e olyan intézményrendszer, van-e olyan szolgáltatási rendszer, amely segíti őket abban, hogy elsősorban munkajövedelemre tegyenek szert.

Többen beszéltünk a demográfiai helyzetről és a kilátásokról, többek között Harrach Péter képviselőtársam is, Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársam is. Igen, erősítenünk kell a gyermekvállalási kedvet, és erősítenünk kell a foglalkoztatást. Éppen ezért a statisztikai adatokat, a foglalkoztatási rátát kell idecitálnom. 57 százalékos foglalkoztatási szintről 60 százalék fölé kell emelkednünk az elkövetkezendő öt-tíz évben, mert ez lesz a legjobb szociálpolitika. Az lesz a legjobb szociálpolitika, ha nem 50 százalék alatti rátával foglalkoztatottak a nők.

Ez nem mond ellent annak, amikor azt kérik számon a kormányon, mivel támogatjuk az anyákat abban, hogy otthon tudjanak maradni a gyerekekkel, mert milyen fontos a gyerekek mentális fejlődése szempontjából, hogy az édesanyával otthon maradjanak. Mi ezt nem vitatjuk, de azt mondjuk, igenis szükség van arra, hogy a munkaerőpiacon legális jövedelemmel rendelkező édesanyák legyenek, mert ez fogja megteremteni nemcsak a család egzisztenciáját, hanem később ez teremti meg majd annak az asszonynak, annak a nőnek a nyugdíját, és ez fogja megteremteni a gyermek boldogulásához az anyagi kondíciókat, nem csak és kizárólag a segélyből élés.

Azt hiszem, azt a megfogalmazást vagy azt az utalást, hogy mi csupán szegénypolitikáról beszélünk, vissza kell utasítanom. Ezek az intézkedések, amelyeket akár a szociális törvény kapcsán, akár a családtámogatás átalakítása kapcsán meghoztunk, éppen abba az irányba mozdulnak el, hogy megérje az embereknek munkát vállalni, de segítsünk nekik abban, hogy ne legyen törés aközött, amikor kiestek a munkaerőpiacról, és csak transzfer jövedelemből éltek, valamilyen társadalmi juttatást kaptak, illetve a munkából eredő jövedelem között, hanem legyen lehetőség arra, hogy néhány hónapig tovább folyósítsuk a társadalmi támogatásokat, annak érdekében, hogy meg tudjanak erősödni, tartósan ott tudjanak maradni a munkaerőpiacon.

Meg nem mondom, de talán Szalay Ferenc képviselőtársam - aki sajnos már nincs itt - hozta szóba az egészséges életmódot és a sportot. Itt egyetlenegy mondatot szeretnék megjegyezni. Nem igaz az, hogy nincs a kormánynak ebben az irányban elképzelése, hogy a gyerekek egészséges életmódját és a sportolás lehetőségeit támogassuk. Jelenleg is futnak olyan pályázataink, amelyek pontosan ezt a célt szolgálják. Ebben az évben 465 millió forint értékben írtunk ki olyan pályázatot, amely az ifjúsági közösségi terek létrehozására és működtetésére teremt lehetőséget a civil szervezeteknek, az intézményeknek és a települési önkormányzatoknak. Ebből az összegből több mint 100 millió forint értékben írtunk ki pályázatot a játszóterek létrehozására, a játszótéri rekonstrukciókra, éppen annak érdekében, hogy a gyerekek szabadidő-eltöltéséhez komoly segítséget nyújtsunk.

A harmadik nagyobb volumenű megjegyzésem - itt szintén majdnem minden felszólaló érintette - a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos, és azokkal a támogatásokkal, amelyeket az elmúlt években évről évre erősítettünk. Ezek közül messze a legbüszkébbek arra lehetünk és vagyunk is, amit a gyermekétkeztetés terén tettünk: két évvel ezelőtt lehetővé tettük az óvodában a rászoruló gyermekek számára az ingyenes, illetve támogatott étkeztetést; két évvel ezelőtt lehetővé tettük azt, hogy ezt kiterjesszük a bölcsődékre, és ettől az évtől kezdve kiterjesztettük az általános iskola alsó négy osztályában azon gyermekek számára, akik rászorultak erre az étkezésre. A települési önkormányzatok polgármesterei tucatjával mondják el, hogy ennek a kormánynak ez volt a legjobb húzása, mert a gyerekek bementek az iskolába, azok is, akik régebben bizony hanyagolták az iskolába járást, éppen azért, mert meleg ételt kapnak.

Nekem, baloldali politikusnak különösen - hogyan mondjam önöknek - fontos az, hogy ebben az országban az elkövetkezendő években ne legyen éhező gyerek, ne legyen ebben az országban egyetlenegy olyan gyerek sem, aki korgó gyomorral megy el az iskolába, de ha mégis így adódott a szerencsétlennek, akkor legalább az iskolában, legalább a nappali intézményben, ahol a napközbeni ellátásáról gondoskodnak, teremtődjék meg a feltétele annak, hogy étkezést kap, ennivalót kap.

Egyszer egy konferencián zárszóként, összefoglaló mondatként azt mondtam, amit itt most megismétlek: én a szegények államtitkára vagyok, az is szeretnék maradni, mindent el is fogok követni ennek érdekében. Azt tudja a magyar társadalom, hogy számíthat a szociálliberális kormányra, és számíthat az államtitkárra is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai