Felszólalás adatai

Az általános vitában is elmondtam az aggályainkat a törvénytervezettel kapcsolatosan, engedje meg, hogy ezzel kezdjem. Úgy gondoljuk, hogy elhamarkodott a javaslat abban a tekintetben, hogy mindössze néhány hetet ad a munkáltatóknak, hogy felkészüljenek az előttük álló változásokra. Ilyen rövid idő alatt nem képesek, úgy gondoljuk, átállni a cégek, hiszen a nagyobb cégek esetében a jövő évi költségvetés már elkészült, és nagyon sok kifutó képzés is van, ezért szükségesnek tartanánk egy átmeneti időszakot.

Az ajánlás 5. pontjában jómagam nyújtottam be egy módosító javaslatot, amely lényegében két részből áll. Egyrészt a szakképzési hozzájárulás összegét két részre bontaná, két lehetőséget adna a cégek számára, hogy 50 százalékát ennek az összegnek konkrétan, közvetlenül a NAV felé utalhassák, a másik felét pedig azoknak a szakképző iskoláknak, tiszkeknek, amelyek konkrétan fogadó alanyai ezeknek a szakképzési járulékoknak. Nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy azok a régóta meglévő jó kapcsolatok a cégek, illetőleg a képzőintézmények között, a továbbiakban is élni tudjanak, és érdekeltek legyenek mind a cégek, mind pedig a képző intézmények abban, hogy keressék egymással a kapcsolatokat.

Itt szeretném megemlíteni, hogy jómagam is mintegy évtizeden át egy szakközépiskolában tanítottam, ahol rengeteg szakmacsoport képzésével, tanításával foglalkoztunk, és gyakorlati tapasztalatból elmondhatom, hogy az iskola vezetése érdekelt volt abban, hogy minél több munkáltatót megkeressen, hogy az iskola kapcsolatrendszerét bővítse, különböző forrásokat tudjon találni ezeknek a szakmacsoportoknak a finanszírozásához, mert abban biztosan egyetért, hogy a finanszírozási oldallal gondok voltak az elmúlt évtizedben. Mindazonáltal nem vagyok egyáltalán abban biztos, hogy ezek a térségi integrált szakképző központok lennének a megfelelő képzési központok a szakképzés területén, sajnos elég sok negatív tapasztalat van az elmúlt évekből.

2008 óta a holland mintára megvalósuló tiszkek lényegében pénznyelőként, mintegy feneketlen kútként funkcionáltak, ahol szakértők, menedzserek 500-600 ezer forintokat is felvettek havonta, sok esetben azért, hogy hetente egyszer ellátogattak az iskolába. Ezért is, mivel magával a tiszkrendszerrel nem értünk egyet, ezért sem tudjuk támogatni magát a javaslatot, hiszen magának a szakképzési hozzájárulásnak a fogadó alanya nem a megfelelő intézmény, úgy gondoljuk.

(1.10)

Mindazonáltal talán javíthat ezen a helyzeten, hogyha részint a nappali, részint pedig közvetlenül az iskolába, a szakképző központhoz juttathatják el ezek a cégek a szakképzési hozzájárulást.

A módosító javaslatom másik fele azt célozza, hogy azok a cégek, amelyek eddig is a saját dolgozóikat különböző képzésekre járatják, számítástechnikai képzésekre, olyan különböző tanfolyamokra, amelyek a munkakörükhöz kapcsolódtak, illetőleg itt a legnagyobb szegmenset a nyelvi képzések adják, a javaslatom szerint ezek a képzések a továbbiakban is részben leírhatóak lennének a szakképzési hozzájárulás keretösszegéből. Nem mertem túl sokat kérni a módosítómban, 20 százalékot jelöltem meg az eddigi 60, illetőleg 33 százalék helyett. A kis cégek 60 százalékot, a nagyok pedig 33 százalékot írhatnak le a jelenleg hatályos törvény szerint. A bizottság ezt a javaslatomat lényegében egy bizottsági módosító javaslat formájában támogatná, azzal a módosítással, hogy a kisebb cégek 20 százalékot, a nagyobb cégek pedig 10 százalékot tudnának leírni.

Innen folytatnám. Köszönöm.