Készült: 2020.09.29.16:42:12 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 30 2002.07.09. 5:30  29-32

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Július 4-én néhány száz, majd néhány ezer ember be nem jelentett, tehát jogszabályellenes demonstrációt tartott, tiltakozván a szavazócédulák megsemmisítése ellen, miután a szavazatok újraszámlálására irányuló minden törvényes kísérletet zátonyra futtatott az MSZP-SZDSZ-koalíció.

A tüntetést rendőri erőszak követte. A rendőrök főkapitánya, az a Salgó László, akiről kiderült, hogy a rendszerváltozást megelőzően a III-as főcsoportfőnökség tisztjeként olyan ellenzékiekről írt jelentéseket, mint a Tiszatáj köre, Lezsák Sándor, Csoóri Sándor és mások; Salgó László attól a miniszterelnöktől kapta a kinevezését, akiről kiderült, hogy D-209-es fedőszámon a kommunista titkosrendőrség szigorúan titkos állományú tisztjeként jelentgetett feljebbvalóinak.

Politikai tisztogatás az egész államigazgatásban, politikai megrendelésre törvénytelenségeket elkövető rendőrség, támadások a jogállam alapintézményei és a közszolgálati médiumok, valamint az írott sajtó függetlensége ellen (Közbeszólások az MSZP soraiból.), egy, a hazájára idegen zsoldban fegyvert emelő pufajkás előterjesztése arra a kitüntetésre (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.), melyet először az '56-osok nevében Wittner Mária vehetett át - mintha mindez egy abszurd dráma eseménysora lenne, pedig nem az. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ami manapság velünk történik, az - egy, az ötvenes évekbeli bugyuta film címével élve - a selejt bosszúja. (Derültség a Fidesz soraiban.) Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, nem azokra az emberszabásúakhoz megtévesztésig hasonlatos lényekre gondolok, akik azután, hogy egy koncepciós perben kirótt tizenkét év börtönnel derékba törték egy fiatal ember, Pokorni János életét (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.), és azután, hogy a le nem töltött kilenc évvel zsarolva erkölcsi értelemben rabszolgaként bántak vele több mint harminc éven át, most, tizenkét évvel a rendszerváltozás kezdete után - csak mert politikai érdekeik így kívánják - harmadszor sem haboznak tönkretenni mindazt, ami áldozatuk megtaposott életéből még megmaradt.

Nem, nem a Meruk József-féle emberi selejtekre gondolok, és nem is a D-209-es ügynökre mint politikai selejtre, James Bond és Münchhausen báró ezen szánalmasan, nevetségesen kisszerű, sajátosan kádárista keverékére, aki látszólag főszereplője s egyben rendezője a körülöttünk zajló tragikomédiának. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Dr. Csákabonyi Balázs: Tessék megvonni a szót!) Nem, a Meruk-féle és a D-209-es ügynökökhöz hasonló lények tobzódása annak a selejtnek a bosszúja, amit rendszerváltozásnak gúnyolunk, amely rendszerváltozás 1990-ben, az első szabadon választott Országgyűlés által megalkotott első törvényében önmagát büszkén 1956. október 23-a forradalmának és szabadságharcának örököseként határozta meg, de amely mind a mai napig képtelen volt a november 4-ei ellenforradalom örökségével és örököseivel leszámolni.

Bibó István szerint a politikában hazudni nem lehet (Közbeszólások az MSZP soraiból.), pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni. A rendszerváltozás nagy hazugsága, hogy a diktatúra fenntartóival és haszonélvezőivel, a KB- és PB-tagokkal, a karhatalmistákkal, cenzorokkal és szt-tisztekkel lehet valódi demokráciát építeni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyelld magad!)

Pokorni Zoltánnak helye van a közéletben - mondja vérlázító cinizmussal a D-209-es elvtárs. De gondoljátok meg, proletárok, a Pokorni Jánosok életét a Medgyessy Péter-félék tették és teszik tönkre mind a mai napig (Taps az ellenzéki padsorokból.), ezért aztán nekünk ki kell mondanunk, kicsi ez a közélet ahhoz, hogy Pokorni Zoltán és a D-209-es elvtárs is elférjen benne. Érdekes módon ezt az őszintébb szocialisták is hasonlóképpen gondolják, persze nem lényegtelen különbséggel, ezért jönnek ki a szájukon ilyen mondatok a Fideszről, a polgári politikusokról szólván: "Ha veszett kutyákkal állunk szemben, nem szabad hátrálni." - idézet Vitányi Ivántól. És hogy a veszett kutyáknak minősített politikai ellenfelekkel szemben mi a teendő, azt megtudhatjuk például a Szabad Nép 1949. szeptember 22-ei számának (Derültség a Fidesz soraiban. - Kiss Péter: Ezt szoktad olvasni?) vezércikkéből: "Veszett kutyákkal szemben a védekezésnek egy módja van, agyonverni őket." (Dr. Kóródi Mária: A kötél után ez jól hangzik!)

Tisztelt Ház! A magyar demokrácia válságban van. Kétségkívül nem alkotmányos válságról van szó, hiszen közjogi értelemben a kormánykoalíció szilárd, összetartja a közös gyökérzet, a közös bűnök, a közös konc. A magyar demokrácia nem közjogi, hanem annál sokkal mélyebb erkölcsi válságban van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezen válság megoldásának első lépése pedig nem lehet más, mint hogy Medgyessynek mennie kell, a D-209-esnek nincs helye a közéletben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Hosszan tartó taps az ellenzéki padsorokban. - Füttyszó a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 39 2003.02.17. 3:12  38-46

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az ön utasítására Király László György, az adóhatóság elnöke, sutba vágva a magyar alkotmányosságot és törvényességet, 2002 nyarán, több héttel a kormányváltás után lemásoltatta, mágneslemezekre vitette az APEH teljes adatbázisát, azaz kivonta az APEH informatikai rendszerének szigorú ellenőrzése alól több millió magyar adófizető és több százezer magyar gazdasági vállalkozás adótitkot képező gazdasági adatait. A rendkívüli, eddig példa nélküli eseményre Király úr mind a mai napig nem tudott ésszerű és elfogadható magyarázatot adni.

Ugyanakkor Király elnök úr, szakítva az előző kormány nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe vevő, szigorú gyakorlatával egy külső céget, egy komoly referenciákkal nem rendelkező, hárommillió forintos alaptőkéjű családi vállalkozást bízott meg, hogy vizsgálják meg az APEH informatikai rendszerét. E kis kft. máig ismeretlen munkatársai vizsgálódásaik során megismerkedhettek az APEH egész informatikai adatbázisával, ennek rendszerével és a rendszer működésével.

A magyar törvények szerint mindez államtitok. A nemzetbiztonsági törvény értelmében pedig az államtitkot megismerő személyeknek B típusú nemzetbiztonsági átvilágításon kellett volna átesniük. A Hunaudit Kft. esetében erre nem került sor. Vagyis ezek az emberek nemcsak indokolatlanul, de illetéktelenül is jutottak államtitkok birtokába. Ezzel mintegy nem mellékesen erkölcsi értelemben értéktelenné vált az APEH teljes informatikai rendszere, amelynek újjáépítése milliárdos költséget jelent majd.

Figyelemre méltó, hogy a közszolgálati televízió riporterének azon kérdésére, mely szerint tudja-e minden kétséget kizáróan igazolni, hogy nem kerülhettek ki adatok az APEH-ből, Király László György elnök úr azt válaszolta, hogy minden kétséget kizáróan nem lehet ilyen dolgokat igazolni, minden kétséget kizáróan nem lehet ilyen állítást tenni.

 

 

(15.10)

 

Tisztelt Miniszter Úr! Szakmai indokok híján miért másolták le és emelték ki több millió magyar állampolgár és több százezer gazdasági vállalkozás teljes adatállományát az informatikai rendszer ellenőrzése alól? Miért adott ön erre utasítást? Tudott-e a miniszterelnök erről a lépésről? Tudott-e róla a belügyminiszter, a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító kancelláriaminiszter, s mi volt a véleményük? Kíván-e a kormány nemzetbiztonsági vizsgálatot indítani annak kiderítésére, hogy mely idegen titkosszolgálatok, nemzetközi vagy magyar szervezett bűnözői csoportok, gazdasági érdekkörök vagy magát vallási köntösbe bújtató, valójában a pszichobiznisz kategóriája alá tartozó nemzetközi szekta érdekei szerint történt az adatmásolás? Indít-e az ügyben a belügyminiszter felügyelete alatt működő rendőrség hivatalból nyomozást? Történt-e máshol is hasonló adatmásolás, miniszter úr? Miért van még mindig az APEH élén Király László György, aki ezt a törvénytelen akciót végrehajtotta? És miért van még mindig a székében ön, aki erre utasítást adott? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 45 2003.02.17. 0:51  38-46

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Ön csúsztat, mellébeszél, és mintegy mellékesen még szemtelenkedik is (Derültség a kormánypártok soraiban.), ami igazán nem helyénvaló egy olyan helyzetben, amelyre nem volt eddig példa az elmúlt tizenkét esztendőben. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Önök erkölcsileg és anyagilag óriási károkat okoztak az APEH-nek, erkölcsileg és anyagilag óriási károkat okoztak a magyar gazdaságnak, mert kérem tisztelettel, vajon melyik befektető hozza a pénzét Magyarországra, ahol az APEH elnöke azt nyilatkozza, hogy minden kétséget kizáróan nem lehet azt mondani, hogy onnan nem kerültek ki adatok.

Tisztelt Miniszter Úr! Jobb lenne, ha még egyszer átgondolná a választ. Legközelebb megkísérelheti, hogy a helyes válaszokat megadja a költségvetési bizottság ülésén.

Nem fogadom el a válaszait. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 217 2003.06.02. 3:03  194-220

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz frakciója nem kis vívódások és viták közepette - örömét kifejezve, hogy végre megszületett egy olyan nemzetközi döntés, amely lehetővé teszi, hogy ne pusztán csatlósként vegyünk részt egy katonai akcióban - elhatározta, hogy egy kompromisszumot köt, és támogatja az önök által előterjesztett javaslatot.

Ha Eörsi Mátyás képviselő úr - szokásához híven - azért állt fel, hogy az utolsó pillanatban megakadályozza, hogy ez a kompromisszum megszülessék, akkor azt kell mondanom, jó úton halad. (Taps az ellenzék soraiból.) Arcára kiült az öröm, amikor a Fidesz-frakció tagjainak jogos méltatlankodását hallhatta, mert úgy érezte kis Luciferként, hogy közelebb jutott az általa kitűzött célhoz.

Azt tudom önnek mondani, képviselő úr, hogy '56-ra hivatkozni egy olyan frakció tagjaként, amelyik egy koalícióban ül például azzal a Horn Gyulával, aki maga se bírta az ön szövegét és menet közben kiment… (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Most kellene leülni!) Tehát '56-ra hivatkozni, tisztelt képviselő úr, egy ilyen frakció tagjaként legalábbis jobb érzésű emberekben szégyenérzetet keltett volna - önt persze nem soroltam ebbe a körbe.

Ami a lényeget illeti: szeretném a Fidesz-frakció azon tagjainak a véleményét is tolmácsolni, akik úgy érzik, hogy talán ők indultak a legmesszebbről ennek a kompromisszumnak a megkötésében. Az a háború, amelyiknek most a rendteremtési fázisában vagyunk, tisztelt hölgyeim és uraim, mindenféle nemzetközi felhatalmazást nélkülözött; ez a háború egy egyoldalú háború volt, egyoldalúan kikényszerített ürügyek alapján, még akkor is, ha senki nem akarja védelmébe venni azt a rendszert, amelynek hál' istennek most már a végnapjai után vagyunk. De ez a háború valóban egy új világrendet teremtett: az ököljog világrendjét nyitja meg előttünk, mint perspektívát.

(18.30)

 

Ebben a magunk részéről nem szerettünk volna semmilyen módon közreműködni. Ha önök ezt lelkes kiskutyaként, csaholva a gazdi lába után jónak tartották idáig (Dr. Géczi József Alajos: Eldobtad a kalapácsot!), akkor szeretném közölni önökkel a Fidesz álláspontját. Mi arra a felhatalmazásra vártunk, amely kiemeli ebből a szégyenteljes keretből ezt az egész problémát. Ez megtörtént, ezért adjuk Eörsi Mátyás felszólalása ellenére is a szavazatunkat ehhez az ügyhöz. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 145 2004.11.17. 18:20  134-240

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végighallgatva a köztársaság miniszterelnökének, minisztereinek és pártja vezérszónokának a mondókáját, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ennek a vitanapnak már a címe sem igaz. A kezdeményező MSZP új nemzetpolitika meghirdetését ígérte, amit - valljunk be - akár sokat ígérő címnek is tekinthettünk volna.

Az elhangzottak fényében azonban zavarba esünk, mi ebben az új. Talán az, hogy akik milliárdosként még mindig az éhes proletárokat kívánják végső harcra bírni, hogy nemzetközivé váljék a világ, azok most fennhangon nemzetről kezdenek el szónokolni? (Derültség és zaj az MSZP soraiban.) Az, hogy az MSZP-nek egyáltalán van nemzetpolitikája? Vagy az, hogy ezt - szemben az alapszerződések megkötésének időszakával - nem a határon kívüliekkel szemben kívánják meghirdetni? Vagy tán az a nagy újdonság, hogy egy egész milliárd forinttal kívánja megtoldani a kormány az általa benyújtott költségvetés szerény előirányzatait? Vagy tán az, hogy a hangzatos szülőföldprogram elnevezéssel a határon túliak otthonmaradását, magyarként való boldogulását kívánja elősegíteni?

Nézzük a lehetőségeket egyenként! Ami a szülőföldön maradást, magyarként való boldogulás elősegítését illeti, ebben semmi új nincs, senki, sem a Fidesz, sem az MDF, sem a határon túli magyar szervezetek nem akarnak mást. E célból hoztuk létre a Magyar Állandó Értekezletet, hogy - szemben az alapszerződések megkötésének időszakával - ne lehessen a határon túli magyarokról nélkülük itthon döntést hozni. Nagyon sajnálom, hogy ma ebben a vitában ismételten - mint annak idején - nem vehetnek részt. E célból hoztuk létre a határon túli intézményrendszert, fogadtuk el a státustörvényt, hoztuk létre, illetve támogattuk az erdélyi Sapientia Egyetemet, a felvidéki Selye Egyetemet és a kárpátaljai Rákóczi Tanárképző Főiskolát. Ezért támogatjuk a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit, ezért támogatjuk azokat a szervezeteket, amelyek eltökéltek az európai gyakorlatnak megfelelő autonómiaformák kiküzdése iránt; és szemben az MSZP-vel, többek között ezért nem támogatjuk azokat a magukat magyarnak valló személyeket és szervezeteket, akik például a Kárpátalján hallani sem kívánnak az önálló magyar közigazgatási terület létrehozásáról. Ezért támogatjuk, szemben a kormánnyal, a határon túliak igényét a szülőföld elhagyása nélkül elnyerhető magyar állampolgárság vonatkozásában is.

Ami pedig az összeg nagyságát, a szédítően, meghökkentően bátor elszántságról tanúbizonyságot tévő 1 milliárdot illeti: tisztelt hölgyeim és uraim, 1998-ban, amikor a polgári kormány először átvette önöktől a nemzet ügyeinek intézését, mindössze 2,4 milliárd forint szerepelt az itt tárgyalt célokra, majd ezt emeltük fokozatosan 2002-re 12,6 milliárd forintra. Önök ebből 2003-ra 9,7, 2004-re 9,3 milliárdot hagytak, azaz nem számolva az önök által újra felfelé tornázott inflációval, két év alatt elvettek a határon túliaktól 6,2 milliárd forintot. Most ebből a 6,2 milliárdból akarnak visszaadni 1-et - egyet! - úgy, hogy még ezzel az úgymond többletpénzzel együtt is csak ott járnak a jövő évi költségvetés számait nézve, ahol a polgári kormány tartott 2002-ben.

Ami tehát ebben az úgymond új nemzetpolitikai koncepcióban jó, a határon túli magyarok és az ellenzék által is támogatható, az nem új, ami pedig új, az nem jó. Új, de nem jó a nemzetpolgárság fogalma, már ha egyáltalán újnak tekinthetjük a státustörvény által adott magyarigazolványhoz képest. Új, de nem jó az útlevél megadásának ötlete az állampolgárság megadása nélkül. Ilyen állat a nemzetközi jogban, tisztelt hölgyeim és uraim, nincs. Kiindulópontnak, tárgyalási alapnak jó, megoldásnak nem. Amúgy pedig még az a bökkenő is itt áll, hogy a népszavazás úgy mellékesen nem erről szól.

Új, de jónak egyáltalán nem mondható jellemvonása ennek a koncepciónak, hogy álságos, nem arról szól, ami a célja. Mert, tisztelt hölgyeim és uraim, ennek az úgynevezett koncepciónak, amint a róla szóló vitanapnak is a figyelemelterelés, az emberek megtévesztése a célja. Gyurcsány Ferenc, Hiller István és az MSZP arról szeretné elterelni a figyelmet, hogy a határon túl élő magyarok számára a szülőföld elhagyása nélkül megadható magyar állampolgárság kérdésében nem csupán az ellenzékkel, nem csupán a határon túli magyar közösségeket képviselő összes szervezettel, hanem nagyon sok nemzetét szerető, határon túli barátokkal, rokonokkal kapcsolatot tartó baloldali érzelmű emberrel is szembekerültek. Olyanokkal, akik nem nagyon szeretnék, ha holnaptól nemzetközivé lenne a világ; akkor sem, ha azt immár a világforradalomban hívő bolsevikok helyett a globalizációban hívő milliárdos világproletárok vagy inkább világfiak ígérik.

Olyanokkal is szembekerültek, akik azt gondolják, ha a baloldal valóban védeni, óvni akarja az emberi méltóságot, a kisemberek érdekeit, akkor egyre inkább közelítenie kell a hagyományos, hogy ne mondjam, konzervatív értékekhez, az embereket összetartó, védő, számukra biztonságot nyújtó közösségekhez, a családhoz, a nemzethez, s erősíteni, nem pedig gyengítenie kell ezeket. Miként az őket védő államot is inkább erősíteni, valóban hatékonnyá kellene tennie, semmint egyre gyengítenie, eszköztelenítenie, semmint más államokkal, más nemzetek érdekeivel szemben, s más nemzetek érdekeit a nemzetek feletti bürokráciák és a nemzetek feletti tőke érdekeivel vegyesen képviselő nemzetközi szervezetekkel szemben kiszolgáltatottá tennie.

 

(14.40)

Igen, tisztelt képviselőtársaim, a Gyurcsány-Hiller álompáros menteni igyekszik a renomét, elterelni a figyelmet arról, hogy ez a kormány a törvényeket is lábbal tiporva, alantas, uszító kampányt folytat a határon túli magyarokkal szemben. A kormány, az MSZP, Gyurcsány Ferenc és Hiller István megosztják a nemzetet (Derültség a kormánypártok soraiban.), amely pedig ebben az ügyben, a népszavazás ügyében december 5-én megtapasztalhatná akár az összetartozás erőit, az összetartozás erőt adó érzését is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársaság miniszterelnöke szerint ész és lélek konfliktusáról beszélhetünk az állampolgárság problémáját vizsgálva. Nos, politikusként szeretném nyomatékosítani, hogy politikusként nem érdekel Gyurcsány Ferenc lelke. Felebarátjaként, egykor volt iskolatársaként szívesen segítenék a lelki problémájának feloldásában, ha megtisztelő módon néhány barátságos tanácsért hozzám fordulna. Magánemberként van véleményem róla, de politikusként nem kívánom semmilyen ítélőszék elé vonni, ez nem a mi műfajunk. (Derültség az MSZP soraiban.) Hanem hát az önöké. Az a bajszos úriember ott hátul talán ismerős önöknek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki? - Ki az? - Ő a bajuszos, nem?)

Hanem hát mit kezdjünk a konfliktus másik szereplőjével, Gyurcsány Ferenc eszével? Gyurcsány Ferenc üzletember, ahogy magáról tartja, sikeres üzletember. Jókor szokott jó helyen lenni, jól szokott kalkulálni. Nem is az a mi bajunk vele ebben az ügyben, hogy itt is csak üzleti kalkulációkat tud végezni, s e kalkulációk eredményeképpen a Gyurcsány Ferencben küzdő lélek két vállra kerül, úgymond, az ész érveinek súlya alatt. Hanem az a bökkenő, hogy a saját ügyeiben mindig jól kalkuláló üzletember, Gyurcsány Ferenc, ha a nemzet ügyeiben kezd el számolni, akkor valahogy mindig mi, nem üzletemberek húzzuk a rövidebbet. Valahogy mintha Gyurcsány Ferenc a köztársaság miniszterelnökeként már nem kalkulálna olyan jól, mint üzletemberként.

A miniszterelnök és pártja, illetve kormánya, annak Pénzügyminisztériuma, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor 800 ezer Magyarországra özönlő áttelepülő által okozott 537,4 milliárdos költségvetési többletteherrel riogatja az adófizetőket, akkor nem mond igazat. Ezt nemcsak a Magyarok Világszövetsége, nemcsak az ellenzék, nem csupán a határon túli magyar szervezetek látják így, hanem például a FigyelőNet című internetes gazdasági szaklap is, amely “PM-ferdítés a kettős állampolgárságrólö címmel rántja le a leplet a turpisságról, bemutatva az úgynevezett kalkulációk abszurditását. Tessék mondani, kedves szocialisták! Aztán az a 800 ezer áttelepülő magyar magával hozza-e azt a 23 millió románt, aki még 2001 karácsonyán indult el önök szerint, hogy elárassza Magyarországot, akik aztán valahol nyilván eltévedhettek menet közben, mert eddig még egy sem érkezett meg közülük? (Derültség a Fidesz soraiban.) S tessék mondani, kedves szocialisták, két-három év múlva, 2007-ben, amikorra Románia európai uniós tagságát ígérik, amikor nemcsak az erdélyi magyarok, hanem a románok, sőt nemcsak a romániai románok, de az a több mint félmillió moldáviai román is, akiknek Románia kedvezményes állampolgárságot adott, szabadon jöhetnek Magyarországra munkát vállalni, letelepedni, akkor önök mit fognak mondani? Kivel, mivel fognak riogatni? Kilépésünket fogják javasolni az Európai Unióból? (Zaj.) Kedves Szocialisták! Feltűnt önöknek, hogy május 1-je óta a felvidéki magyarok Szlovákia európai uniós tagságának bekövetkeztével bármikor áttelepülhetnek Magyarországra? Nem zavarja önöket, hogy az egyetlen valóságos szituációban mért eredmény cáfolja az önök riogatásait, mivelhogy a lehetőségek ellenére a felvidéki magyarok nem kezdték meg a tömeges áttelepülést? Nem zavarja önöket, hogy ugyanerről szól az az adat is, amely szerint a státustörvény elfogadása óta nem nőtt, hanem jelentősen visszaesett az áttelepülni kívánók száma?

Kedves Szocialisták! Ha már az üzletember miniszterelnökük úgy érzi, hogy neki kötelessége kalkulálni, akkor miért nem kalkulál korrektül? Miért nem beszél arról, hogy mit adtak azok az emberek a szűkebb, a trianoni határok közé szorított kis hazának, akik a most hatályos állampolgársági szabályozás mellett hozták meg az áttelepülésről szóló nehéz, sokuk lelkében örök sebet ejtő döntést? Tudják önök, hogy 1990 óta csak Erdélyből 4800 orvos települt át? El tudják képzelni, mi lenne a magyar egészségügyi ellátással nélkülük? Tudják önök, hogy egy orvos felnevelése, kiképzése az általános iskolai és középiskolai normatívákat is beleszámítva körülbelül 20 millió forintjába kerül az adófizetőknek? Tehát csak ez a 4800 orvos 96 milliárd forinttal tette gazdagabbá az anyaországot. A nem kalkulálható dolgokról ne is beszéljünk! Erről miért nem szólnak az üzleti kalkulációk? Lehet, hogy nem csak a lélek került két vállra, de az ész is dobott egy hátast? (Derültség és taps az ellenzék soraiban.) Tudják önök, hogy az ENSZ szakosított intézményének európai demográfiai tanulmánya szerint Magyarország népessége 2050-re 7,5 milliónyira fog fogyni? Tudják önök, hogy ennek a megfogyatkozott népességnek is a fele ötven évnél idősebb lesz? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha már tágabb nemzetpolitikáról beszélünk, ki fog itt majd a mi nyugdíjas korú gyerekeinkről gondoskodni, ki fizet majd akkor adót, járulékot, ki fog itt dolgozni? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Majd te! - Ti!) Ki elégíti ki a remélhetőleg növekvő magyar gazdaság növekvő munkaerőigényét? Majd az afrikaiak, a pakisztániak, mint Nagy-Britanniában? Vagy az arabok, mint Franciaországban? Vagy a törökök, mint Németországban? Vagy tán a kínaiak? S majd az ő idetelepülésükkel nem lesz problémája a Magyar Szocialista Pártnak? Ők majd nem jelentenek akkor több száz milliárd forintos többletterhet? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez aztán EU-konform! - Jó ez a beszéd!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A határon túli magyarokban folyamatosan csak problémát, terhet láttató szocialista gondolkodással nem az a baj, hogy e szűkkeblű szemlélet múltba vetítésével eljuthatnánk oda, hogy mondjuk, Arany János, Kölcsey, Ady ma már nem kaphatna állampolgárságot, hogy Hunyadi Jánost át kéne engednünk az őt nagy román királyként aposztrofáló Funar-féle sovinisztáknak, hogy a tizenhárom aradi vértanúból mindössze kettő maradna meg nekünk. Nem csak az a baj, hogy e szerint a gondolkodás szerint rendjén lévőnek tetszik, hogy ma egy bretonnak, egy dánnak, egy holland állampolgárságú suriname-inak, egy francia állampolgárságú algériainak, egy német állampolgárságú töröknek, egy szlovák állampolgárságú szlováknak több joga van Magyarországon, mint egy beregszászi, egy csíkszeredai vagy egy zentai magyarnak. Hanem az, hogy ahelyett, hogy erőforrásként, lehetőségként, a magyar gazdaság erejét növelő, kiterjeszteni segítő tényezőként venné számításba a határon túli magyar nemzetrészeket, ehelyett elidegeníti tőlünk. Megoszt, szembeállít magyart a magyarral. Határon innenit a határon túlival. A szociális biztonságát féltőt a nemzetét féltővel. Hogy roncsolja a nemzeti közösséget összefűző, éppen hogy újra megerősödni tudó szöveteket, hogy mindennél mélyebb árkokat ás, immár szinte az utolsó olyan kérdésből is pártpolitikai versengést kreálva, amelyben talán tényleg össze lehetne fogni. Mert Gyurcsányéknak, úgy látszik, elemi érdekük fűződik ahhoz, hogy a pocsék kormányzásukból kiábrándult, egzisztenciálisan kiszolgáltatott, nehéz körülmények között élő szavazók tömegeinek elégedetlenségből fakadó indulatát saját politikai céljaik szolgálatába tudják állítani. S ha az ellenzék, a Fidesz mint fenyegető rém felfestéséhez az kell, hogy az egész határon túli magyarsággal szembeforduljanak, potenciális bűnbakká téve őket az anyaországi magyarok azon tömegei számára, akik sanyarú sorsukban hiába reménykedtek a szocialisták e világi materialista megváltásában, akkor hát megteszik.

Csakhogy, tisztelt hölgyeim és uraim! A Bácsfi Diána főszereplésével bohózatba fulladt, dilettánsul rendezett rémdráma után most egy valódi tragédia van kibontakozóban, amelyben a főszerepet a gyurcsányi méregkeverő kommunikációs kampánymacherek, a Werberek a határon túli magyarokra osztották. S munkájuknak mérgezett gyümölcse már be is érett. Íme, ezt a szórólapot terjesztik, persze név nélkül, Budapest több kerületében. (Felmutat egy papírt.) “Ne fizessünk rá a kettős állampolgárságra! Ne fizessünk havi 20 ezer forintot családunk pénzéből! Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat! Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt! Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet.ö (Zaj. - Közbeszólások mindkét oldalon.) Kedves Szocialisták! Tisztelt Kósa Ferenc! Tisztelt Géczi József Alajos! Tisztelt Molnár Gyula! Tisztelt Nagy Sándor! Tisztelt Szili Katalin! Tisztelt Érsek Zsolt! Tisztelt Kocsi László! Mondják, hogy nincs közük ehhez a borzalomhoz! Önök imádják az elhatárolósdi nevezetű társasjátékot, hát mondják, hogy elhatárolódnak ettől! Mondják, hogy bocsánat, nem ezt akarták! Nem ezt akarták elérni! Még nem késő, még nem jóvátehetetlenek azok a sebek, amelyeket nem a Fidesz testén, hanem a nemzet lelkén ejtettek.

(14.50)

Fogadják el, hogy az igennek, amelyet szíve szerint ennek az országnak a többsége mondana, talán az MSZP-frakciója többségének is ez az álláspontja, az igennek nincs valódi kockázata, hiszen ha érvényes és sikeres lesz is a népszavazás, nemzeti konszenzus nélkül, a pártok megegyezése nélkül nem lehet a jelenlegi törvényen változtatni. Kétharmados többséget igénylő törvényhozási tárgyról lévén szó, egyik fél sincs abban a helyzetben, hogy egyoldalúan rákényszerítse akaratát másokra.

Miért utasítják akkor el eleve a megegyezés esélyét? Miért utasítják el a MÁÉRT nyilatkozatában foglalt kérést? Miért utasítják el a köztársasági elnök úr nemzeti egységet célzó kérését? Miért nem fogadják meg Tempfli József, Sütő András, Püski Sándor, Kallós Zoltán, Schöpflin György, Bodor Pál, Habsburg György, Tőkés László és más neves személyiségek kérését? Miért nem ér önöknek semmit Bánffy György, Bitskey Tibor, Buzánszky Jenő, Cseh Tamás, Egerszegi Krisztina, Fábry Sándor (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Jaj!), Gyarmati Dezső, Pitti Katalin és más kiváló értelmiségiek, művészek, a nemzetnek dicsőséget hozó sportolók szava? Gondolják meg, még nem késő!

Amúgy pedig, tisztelt szocialista képviselő hölgyek és urak, persze, lesz, ami lesz. Ahogy Cseh Tamás énekli: túléltem mindeneket, féldecis rezsimeket. Így lesz ez ezután is. Mert erőt, hitet ad mindannyiunknak a Belgrád alatti Hertelendifalván élő, bukovinai székely származású Borsos Tamás tanító bácsinak a legreménytelenebbnek tetsző helyzetekben is lelki békét sugárzó hitvallása, amely így szól - és ezzel kívánok önöknek bölcsességet, jóindulatot -: nekünk jó, mert rájöttünk, hogy a világ szebb velünk, mint nélkülünk.

Amikor döntenek az igenről vagy a nemről, akkor jusson eszükbe Borsos Tamás. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 151 2004.11.17. 2:08  134-240

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy ismét igénybe veszem az önök idejét, de szükségét érzem a megszólalásnak Eörsi Mátyás után, először és utoljára a mai vitanapon. Egy vitához vitaalap kell, tehát valami minimum megegyezés lehetősége. Azt gondolom, hogy ma ebben a teremben az MSZP és az ellenzék között lehetséges ilyen vitaalapot létrehozni. Ezért is foglalkoztam beszédemben az MSZP-vel, és ezért nem foglalkoztam a Szabad Demokraták Szövetségével, ha ez föltűnt önöknek. Szeretném bejelenteni, hogy ezentúl sem kívánunk, kívánok Eörsi Mátyás semmilyen provokációjára reagálni a továbbiakban, azért, mert azt gondolom, velük kapcsolatban ennek a közös vitaalapnak a lehetősége nincs meg. Hogy miért gondolom, hogy ez így van, amit egyébként sajnálatosnak tartok, arra a számos lehetséges példa közül hadd hozzak csak kettőt.

1996-ban Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, akkor belügyminisztere megtagadta Wass Alberttől a magyar állampolgárságot, aki aztán nem sokkal ezután önkezével vetett véget az életének. Eörsi Mátyás a határon túli magyarok területi autonómiaköveteléseire utalva azt mondta: “valljuk be őszintén, Magyarország sem ad területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek.ö

Tisztelt MSZP-s Képviselő Hölgyek és Urak! Én nem kívánom minősíteni a Szabad Demokraták Szövetségét, Eörsi Mátyást; azt gondolom, amit tettek az elmúlt tíz-egynéhány évben, amit mondtak, amilyen gesztusokat tettek a magyar nemzet ügyeiben, azzal önmagukat minősítik, és ebben a vitában nem is érdemes rá több szót vesztegetni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 22-26 2005.02.22. 5:40  17-43

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Hadd kérdezzem meg, nem lehet-e egyszerre a két…

ELNÖK: Természetesen, igen. Utána folytathatja képviselő úr, utána újabb öt percre megadom a szót. Tehát összesen tíz perc áll az ön rendelkezésére.

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: De külön-külön vagyok kénytelen elmondani?

ELNÖK: Igen.

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a nemzetbiztonsági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Az meglehetősen abszurd, mert hiszen az előterjesztő is elmondta, hogy a két törvényjavaslat csak egyben értelmezhető. A törvényjavaslat az alkotmány módosítása nélkül - az előterjesztő véleménye szerint - nem állja ki az alkotmányosság próbáját, ezzel egyébként egyetértünk. Mindegy, akkor megpróbálom.

A törvényjavaslat esetében valóban, a nemzetbiztonsági bizottság többsége a kormánypárti képviselők szavazatával általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényt, amelynek megítélésünk szerint három célt kellene elérnie. Nem arról szeretnék beszélni, amelyről az előterjesztő úr, mert azt gondolom, azt ő sem gondolja teljesen komolyan, hogy az, hogy a múltat le kell zárni, lehetséges. Hogy a múltat be kell vallani, ezzel egyetértünk, de akkor talán nem itt kellene kezdeni, hanem példának okáért meg kellene kérdezni, hogy amikor a Gorenje-turizmus zajlott Magyarországról kifelé, és százmillió számra hordták ki dollárban számolva a valutát Magyarországról, akkor hogyan jött ez ki, a kinti magyar titkos ügynökökön keresztül hogyan jött vissza ebbe az országba, és hogyan alapozta meg egyesek gazdagságát a rendszerváltozás kezdetén.

Tehát kezdjük a tisztánlátást valahol ezen a környéken, és ne a szerencsétlen ügynökökkel foglalkozzunk! Tehát, ha már itt tartunk, akkor az első célt, hogy ez egy erkölcsös javaslat legyen, nem éri el. Ez egy velejéig erkölcstelen javaslat, mint ahogy erkölcstelen az MSZP múlthoz való viszonya úgy, ahogy van, tokkal-vonóval együtt.

Politikai célját sem éri el. Az előterjesztő úr azt mondta, hogy ennek az előterjesztésnek az a politikai célja, hogy lezárja azt az időszakot, amikor ilyen-olyan-amolyan ügynökbombák robbantak. Természetesen ezt azért nem tudja lezárni, mert azok a papírok, amelyek elő fognak kerülni majd a jövőben is, nincsenek ott, ahol most önök keresgélik, és ahonnan majd önök nyilvánosságra fogják hozni ezeket. Töredékesek ezek a papírok, mint azt ön is tudja, előterjesztő úr, egy részüket kilopták még annak idején, 1989 végén. Megint ott kellene érdeklődni a miniszterelnök úr környékén, ahol az előbb említett kérdést is lehetne tisztázni, hogy hol vannak ezek a papírok. Az érintett főelvtárs, aki akkor magas beosztásban volt, és állítólag az ő íróasztalán gyűltek össze az szt-tisztek dokumentumai, pontosan meg tudná mondani, hogy ezek a papírok hol vannak.

Tehát ez a cél sem teljesül. Sajnos, ezentúl is így fog ez majd működni, ráadásul még csak nem is politikai megfontolások alapján. Egész egyszerűen az úgynevezett bulvársajtó a maga szempontjai szerint fogja majd földobálni különböző emberek, nem is politikai életben szereplők, sőt nem is közszereplők különböző adatait, mint ahogy eddig is ez történt.

Jogállaminak kellene lenni ennek a törvényjavaslatnak. Erre hadd idézzem az adatvédelmi biztos úrnak, Péterfalvi Attilának a nyilván önök számára is hozzáférhető véleményét erről a javaslatról legalább egy mondat erejéig: “Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található iratok teljes körű megismerhetősége, nyilvánosságra hozatala alkotmányosan nem oldható meg.ö Lehet ezzel az állásponttal vitatkozni, lehet talán ezt cáfolni is, de akkor egy olyan előterjesztést kell tenni, amely előterjesztés ezt valóban a gyakorlatban is cáfolja.

Két újítása van ennek a törvényjavaslatnak. Az egyik az, hogy nem kell közszereplőnek lenni ahhoz, hogy valakinek az adatait nyilvánosságra hozzák, kiteregessék. Én azt gondolom, hogy aki találkozott már olyan emberrel legalább egy név nélküli levél erejéig, aki megszenvedte azt, hogy őt ügynökként '56 után szabadon bocsátása fejében alkalmazták, talán tudja, hogy ezeknek az embereknek a lelkében nehéz kőként ott van a múlt, és nem fogják úgy lerázni magukról, mint kutya a vizet azt a szégyenlistát, amit önök ki akarnak rakni az internetre, mint mondjuk Horn Gyula a maga “na ésö-ével. Nem úgy fognak majd viszonyulni ehhez a múlthoz, mint az önök elvtársai, akik mind a mai napig ott ülnek a patkóban, akik ezt a mocskos, erkölcstelen rendszert fölépítették, működtették, a hasznait nap mint nap szedték. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És közöttetek nem ülnek?) Képviselő úr, majd lesz módja hozzászólni, ha kíván.

A másik újítás pedig az, hogy fel fognak rakni az internetre mindenféle adatokat válogatás nélkül. Szemben az alkotmányügyi bizottsággal mi kíváncsiak voltunk az érintettek véleményére, akiknek végre kell hajtani ezt a törvényt. Elmondták, hogy az adatok töredékesek, a jelenlegi kapacitással ez a munka nem végezhető el, hozzákezdeni se nagyon érdemes, az iratok egy jelentős részének a digitalizációja nem lehetséges a jelenlegi technikai feltételek mellett. Nem beszélve arról, hogy az információk összefüggenek, tehát valószínű, hogy emberek tömege fog majd úgy gyanúba keveredni, hogy valójában nem lesz módja megvédeni magát, mint ahogy egyébként az átvilágító bírák előtt még volt jogorvoslati lehetőség arra, hogy az ember vitassa azt, hogy aktív érintettje volt-e a törvénynek.

 

(10.10)

Tehát summa summarum, a törvény azon túl, hogy erkölcstelen, politikai célját nem éri el, jogállami normáknak nem felel meg; azon túl nem is végrehajtható. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
201 34 2005.02.22. 5:10  17-43

DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a nemzetbiztonsági bizottság előadója: Köszönöm szépen, akkor elnézést, valahol félreértettük egymást. Az alkotmánymódosításról valóban nem mondtam el még a többségi véleményt, ugyanis ezt a javaslatot a nemzetbiztonsági bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

Egy alkotmány szövegéről nem lehet azt mondani, szemben egy törvény szövegével, hogy alkotmányba ütköző lenne, tehát ami ide le vagyon írva, amit önök esetleg elfogadnak, az onnantól kezdve meghatározza az összes többi törvénynek az értelmezési kereteit. Ehhez képest ebbe a kétmondatos alkotmánymódosításba rengeteg bizonytalansági tényezőt sikerült belefogalmazni, hogy így mondjam. A 2. § így szól: az 1990. február 15-e előtt az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő, valamint e szervek alkalmazásában álló személyek törvényben meghatározott személyes adatai nyilvánosak.

Milyen állambiztonsági szolgálatok? A Moszad, a CIA, a KGB? Nyilvánosságra hozzuk azokat a ma egyébként velünk szövetséges viszonyban levő állami diplomaták neveit is, akik annak idején még '90 előtt ebben az országban állomásoztak mint az ellenérdeket titkosszolgálatok ügynökei? Valóban ezt akarjuk?

Kik az együttműködők? Együttműködő volt, tisztelettel, mindenki, aki valamilyen bizonyos pozíciót elért, köteles volt információt szolgáltatni. Lehet, hogy nem rendszeresen, nem írásban, nem beszervezési nyilatkozat alapján, de köteles volt egy kultúrház-igazgató is együttműködni, ha megkeresték.

Alkalmazásában álló személy. - Ki? A sofőr? A takarítónő? Vagy kire tetszenek pontosan gondolni?

Törvényben meghatározott személyes adatai. - A “törvényben meghatározott személyes adataiö kitétel nem a személyekre vonatkozik. Tehát eszerint csak olyan törvény alkotható alkotmányosan, mely törvény minden, mindenfajta információt vagy mindenkiről szóló információt nyilvánosságra hoz, aki 1990. február 15-e előtt alkalmazásban volt, együttműködött s a többi. Nincs korlátozásra lehetőség, tisztelt hölgyeim és uraim. Ezt akarják? Biztos? Biztos ezt akarják?

Tisztelt Donáth Képviselő Úr! Persze, a mundér becsülete meg a lojalitás, az szükséges erény egyébként, azt gondolom, különösen ezeknél a szervezeteknél, de nem a jogelődöket védik, hanem a mai működési feltételeiket. Ha önök válogatás nélkül mindenkinek az adatait nyilvánosságra hozzák holnap az interneten, lesz olyan ostoba ember ebben az országban, aki, mondjuk, közbiztonsági érdekből hajlandó együttműködni a rendőrséggel, hogy ne a titkosszolgálatokról, nemzetbiztonsági szolgálatokról beszéljünk? Lesz olyan eszement ember, még ha fizetnek is érte? Hogy aztán majd jön egy kormány, aztán holnap kirakja az ő nevét az internetre? És esetleg akikről információkat szolgáltat, mondjuk, a szervezett bűnözés, valahol térdig betonban belehajítja a Dunába? Hát most komolyan gondolják ezt, képviselő úr? Komolyan tetszenek ezt gondolni?

Szóval, önök azt a játékot játsszák, amit amerikai párbajnak hívnak. Valójában nem a cél a cél. A cél az, hogy az ellenzékre lehessen mutogatni: megakadályozta az alkotmánymódosítást, ergo megakadályozta, hogy a törvény alkotmányosan elfogadható legyen, ők nem akarják föltárni a múltat.

Közlöm önökkel, tisztelt képviselőtársaim, nem az ellenzéknek van félnivalója ettől. Ha önök becsengetnek a Külügyminisztériumba, nincs olyan messze, falfehér arcokat látnak ott, élőhalottakat kódorogni a folyosón. Meg tudnám önöknek mondani, hogy hány vezető beosztású munkatárs kerül ki, beleértve politikusokat is, holnaptól kezdve a Külügyminisztérium apparátusából erre a listára. Ezt akarják? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Honnan tudod?) Megvan az oka, hogy én honnan tudom, volt hozzá jogom, meg információs bázisom, legyen elég ennyi, de én nem teregettem ezt ki, szemben másokkal. Mert azt gondolom, hogy van államérdek, amely független attól, hogy ki van kormányon, és ki van ellenzékben. Van államérdek, tisztelt hölgyeim és uraim, mert ez az állam akkor is működik, amikor kellene hogy működjön, amikor önök vannak kormányon, meg akkor is kellene hogy működjön, amikor nem önök vannak kormányon. Ezért nem kéne szétverni a tetőt a fejünk fölül, tisztelt hölgyeim és uraim!

Szóval, ha azt gondolják, hogy majd mi fogjuk elrántani az utolsó pillanatban a kormányt, akkor nagyon tévednek. Ez a különbség, vagy ez az oka a különbségnek a nemzetbiztonsági bizottság meg a kulturális bizottság szavazati aránya között, mert én ezt a javaslatot soha életemben nem fogom megszavazni, mert 15 éves tevékenységemet tagadnám meg. De nem fogom a frakciótársaimat arra rávenni, hogy ugyanígy cselekedjenek. Cselekedjenek úgy, ahogy ők akarják, a felelősség meg önöké, Isten és ember előtt, ahogy Donáth képviselő úr mondta. (Taps az ellenzéki padsorokban.)