Felszólalás adatai

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a külügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. A polgári koalíció kormánya a Fidesz gondolkodásával és elgondolásaival összhangban olyan költségvetést terjesztett elénk, mely elősegíti, hogy a gazdasági sikerek forrása ne az alacsony bérszínvonal, hanem a tehetség és a szorgalom legyen, a kormány a szegénypolitika helyett a bérpolitika, a béremelések útjára lépett, s mint kereszténydemokrata, különös örömmel észleltem, hogy a munkabérek emelkedésén túl, amely csak egyes ágazatokban függ közvetlenül a kormánytól, nagy teret kapott a gyermekes családok segítése.

Biztató, hogy jelentős források állnak a Széchenyi-terv rendelkezésére is. Ettől a magyar gazdaság további fejlődését, így a polgárok életszínvonalának további növekedését várjuk. De a súlypontok között nem lehetett ott minden ágazat, és nincsenek ott a külügyek sem.

A külügyi tárca mégsem vesztese a költségvetésnek. A külgazdasági többletfeladatok elvesznek vagy 1 milliárdnyit abból a 7,4 milliárdnyi többletből, amelyet a tárca kap, de ez a többlet tetemes, 28 százalék, a bevételekkel együtt 42 milliárddal lehet gazdálkodni. Mindemellett van egy külön nagyon nagy eredmény ebben a költségvetésben, nevezetesen az, hogy a devizában keletkező kiadások nem károsodnak a forint esetleges értékvesztése miatt.

Érdemi szakmai kifogást az ellenzék sem fogalmazott meg, ezért a külügyi bizottság ülésén valójában a költségvetési, de még inkább az alkotmányügyi bizottság elé tartozó kérdés élére állításával találkoztunk. Ugyanaz a papagájkommandó szólalt meg - Kuncze Gábor szavát idézve -, amit itt ma délután is hallhatunk a költségvetés jogi megalapozottságáról. Szerintük a kormánynak még nincs törvényi felhatalmazása a kétéves költségvetésre, ezért a tervezet nem tárgyalható. A bizottság többsége egy erre vonatkozó ügyrendi indítványt elvetett, s bár talán okosabb lenne a Külügyminisztérium költségvetésének részleteivel foglalkozni, magam is kénytelen vagyok a vitát követve erről szólni.

A koalíció a gazdasággal együtt örül a kétéves költségvetésnek. 1998 előtt szinte félévente jöttek a pótköltségvetések. A polgári koalíció sem 1990-ben, sem 2000-ben nem kényszerült benyújtani pótköltségvetést, holott szakmai érvekbe bújtatva erős ösztönzést kapott a viszonylag szelíd újságcikkektől egészen egy Orbán- vagy Chikán-csomag ötletének riogató felvetéséig. A kormány ellenállt ezeknek az ötleteknek, és az élet igazolta a döntést: elmúlt a félévente változó szabályozás réme. Ez biztat fel, hogy most kétszer egyéves költségvetést tárgyaljunk.

A költségvetés tervezetét ellenőrző és idén is igen alapos munkát végző számvevőszéki szakemberek javaslatai között nem szerepelt, hogy a költségvetést le kellene redukálni egy évre. A Számvevőszék szakértelmében jobban bízom, mint az ellenzékében.

A államháztartási törvény költségvetési törvényben való módosításának gyakorlatát a Horn-kormány vezette be. Először az 1995. évi költségvetési törvényben volt így, aztán a Bokros-csomag is, majd a '96. évi és a '97. évi költségvetésről szóló törvényben éltek ezzel a gyakorlattal.

A polgári kormány a kétéves költségvetésre a felhatalmazást ráadásul nem is a vonatkozó költségvetési törvényben akarja megszerezni, hanem a '99. évet lezáró törvényjavaslatban. Tehát előbbre hozza a döntést épp abba az irányba, amelyről az ellenzék beszél. Így az ez irányú ellenzéki kritikákra az a közmondás vonatkozik, hogy bagoly mondja a verébnek, hogy nagy a feje.

A bizottságban főleg a kormánypárti, elvétve az ellenzéki képviselők konkrét szakmai kérdéseket is feltettek. Ezekre korrekt, megnyugtató feleleteket kaptunk. A kormányoldalon a külügyi bizottság ülésén jó lélekkel szavaztunk igennel, hiszen meggyőződtünk arról, hogy Magyarország a 2001. és a 2002. év folyamán is eredményesen dolgozhat a közösen vállalt külpolitikai érdekek érvényesítésén, az európai integráció előmozdításán, a jószomszédi kapcsolatokon és a határon túli magyarság érdekeinek hathatós védelmén. Eközben itthon a szociális igazság jobban érvényesül, emelkednek a bérek, tovább nő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a kisgyermekes dolgozó családok életszínvonala, és a Széchenyi-terv révén hathatós gazdaságfejlesztés indul.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)