Készült: 2019.10.14.16:27:52 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 256 1998.09.08. 7:00  235-269

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem nem átlépni a kétperces időkeretet, bár én sem kétpercesre jelentkeztem. Egy mondat erejéig felidézném a kisebbségi biztosoknak az emberi jogi bizottságban tett azon állítását, ami gyakorlatilag összecsengett, mert mindegyik kisebbségi biztos megemlítette. Ez a következő volt. Ők örömmel tekintenek arra, hogy köztük és az általuk megszólított hatóságok között nem egy alá-fölérendeltségi viszony működik, hanem köztük és a hatóságok között egy érdemi párbeszéd alakul ki, ahol vagy elfogadják az álláspontjukat, vagy nem. Általában persze elfogadják, és magát a tényt, hogy egy ilyen viszony van a biztosok és más hatóságok között -  ezt Gönczöl Katalin fejtette ki elsősorban -, egy örömteli tényként kezelik.

 

 

(20.10)

 

Azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek ma, amikor érdemben foglalkozott ezekkel a biztosi jelentésekkel - amelyekről én azt mondtam a bizottsági ülésen, hogy szinte tankönyvszerűen lehetne használni őket, olyan színvonalasak -, nem elég itt megállnia. Tehát nem elég érdemben egy napot szentelnünk ezekre a jelentésekre, hanem nekünk, képviselőknek kell hogy legyen fülünk és hallásunk ahhoz, hogy megértsük és továbbgondoljuk azt, amit a biztosok itt nekünk sugallanak.

Ha van érdemi párbeszéd a hatóságok és a biztosok között, ez az érdemi párbeszéd ki kell hogy alakuljon az Országgyűlés és a biztosok között, mert különben az ő tevékenységük csak féloldalas lesz. Ez akkor is igaz, ha ezek a biztosok az Országgyűlés intézményei. Ezért is még inkább fontosnak tartom, hogy ez a párbeszéd kialakuljon köztünk. Hogy ezt az érdemi párbeszédet továbbvisszük-e, ez akkor fog eldőlni, amikor ezeket a napirendeket félretéve a napi törvényalkotási munkánkban elővesszük azokat a kérdéseket, amelyeket gyakorlatilag a kisebbségi biztosok sugallanak.

Most, hiszen Kaltenbach Jenő biztos úr jelentésénél tartunk, mindössze egy-két gondolatot hadd fejtsek ki röviden ezzel kapcsolatban. A biztos úr azzal kezdte a mondandóját, hogy ő egy olyan jogterületen vizsgálódik, dolgozik, amely nemzetközileg is kevésbé szabályozott, kevésbé kodifikált - kétségtelen, hogy ez így van. Nyilvánvalóan ebből is adódik az, hogy ez Magyarországon talán még inkább így van. Ha neki nehézségei vannak, vagy ha a társadalom a megszólalásait ellentmondásosan kezeli, ahogy ezt Bauer képviselő úr kifejtette, én többek között ezt ennek is tudom be. Azt gondolom, az ő mozgásterének a nehézségét - ez a jelentéséből is kiderül - az jelenti, hogy egy olyan területen dolgozik, amely szabályozatlan vagy hézagosan szabályozott. Van egy alaptörvény, amelyet kisebbségi törvénynek hívunk, és ez a kisebbségi törvény nyilvánvalóan csak egy parlamenti ciklus óta tudott működni; tehát belőlem nem az elégedetlenség munkál, amikor azt mondom, hogy hézagosan szabályoz ez a törvény. Amikor viszonylag sokszor szólítja meg a polgármesteri hivatalokat és a települési önkormányzatokat, az nem azért van, mert a települési önkormányzatok kisebbségellenesen működnek vagy így gondolkodnak, hanem egyszerűen a szabályozás ellentmondásosságából vagy az alulszabályozott helyzetből törvényszerűen adódnak konfliktusok, és ezért gondolom azt - sok képviselőtársammal egyetértésben -, hogy az első és legfontosabb feladatunk az kell legyen még itt az önkormányzati ciklus elején - sőt, Tabajdi Csaba képviselő úrral egyetértve mindjárt a kisebbségi önkormányzati választások után -, hogy ezzel az alaptörvénnyel szembenézzünk. Az alaptörvény módosítását valamelyest előkészítette az előző kormányzat, ezért én azt gondolom, ez egy jó kiindulási alap ahhoz, hogy ennek a kisebbségi törvénynek a módosításával érdemben foglalkozzunk.

Dávid Ibolya miniszter asszony említette azt - és ez szintén kitetszik Kaltenbach Jenő jelentéséből -, hogy nemcsak maga az alaptörvény szabályoz hézagosan, hanem az alaptörvény és más szaktörvények között sincsenek igazán jogi átvezetések. Kaltenbach úr egy pozitív példát említ, az oktatási törvény módosítása kapcsán említ pozitív példákat, és ugyanakkor azt mondja, hogy a kulturális törvényt úgy sikerült a parlamentnek megalkotnia, hogy köszönő viszonyban is alig van a kisebbségi törvénnyel. Azt gondolom, a dolgok logikája a következő lenne: először az alaptörvényt kell helyretennünk, módosítanunk szakmai konszenzus alapján, az érintettekkel való konzultáció alapján, és utána kellene a szaktörvények között ezeket az átfedéseket megteremtenünk.

Egy utolsó gondolatot hadd mondjak, erre már részben történt utalás. Azt gondolom, ebben a négyéves parlamenti ciklusban valamit kezdenünk kellene a kisebbségek parlamenti képviseletével; nem hiszem, hogy elég lenne a régi síneken való gondolkodás. Ezzel nem minősítem azokat a törekvéseket, amelyekkel az előző parlament megpróbálta kezelni ezeket a kérdéseket. Nem hiszem, hogy valamelyikünk is komolyan gondolhatja azt, hogy azokat egy az egyben előszedve most, a parlamenti ciklus ideje alatt, azok mentén való gondolkodás alapján megoldhatnánk a kisebbségi kérdést, ezért azt mondom, keressünk új megoldásokat. Új megoldás lehetne a kisebbségi törvény módosítása kapcsán - amit én alaptörvénynek mondtam ebben a gondolkodási körben - megteremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a kisebbségek képviseletét teljesebbé teszik a magyar parlamentben. Szándékosan nem mondok parlamenti képviseletet, hanem csak arra utalok, hogy a kisebbségi törvény módosításával és nyilvánvalóan egy, a Házszabályon való igazítás kapcsán keressünk olyan lehetőséget, amely teljesebbé teszi a kisebbségek képviseletét. És erre azért már megfogalmazódott számtalan lehetőség.

Örülök annak, hogy Kósáné Kovács Magda bizottsági elnök asszonytól ma megkaptam a holnapi bizottsági ülésre az invitálást. A napirendek között látom azt a gondolatot is, hogy az emberi jogi bizottság ebben a parlamenti ciklusban, sőt ebben a félévben próbáljon valamilyen szakmai muníciót adni a kisebbségi törvény módosítására. Még egyszer mondom: én hiszem azt, hogy legalább a gondolkodás síkján érdemes közösen végiggondolnunk azt, hogy ennek a törvénynek a módosítása kapcsán hogyan tehetnénk teljesebbé a kisebbségek parlamenti képviseletét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 30 1998.09.14. 3:20  27-64

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta az államháztartási törvény módosításáról szóló előterjesztést, azt az előterjesztést - ahogy a miniszteri expozéban is elhangzott -, amely elsősorban eljárásjogi határidőket változtatna a törvényben. Eljárásjogi határidő-változtatásnak tekintjük azt is - amit szintén a miniszter úr említett -, amikor a költségvetési törvénnyel együtt kerülne tárgyalásra a társadalombiztosítási alapok költségvetése, hiszen a napnál világosabb, hogy a két költségvetési jellegű törvény összefügg egymással. Eddig nem volt lehetőség ezek együttes vagy egyidejű tárgyalására.

Nyilvánvalóan a bizottságban hosszas vita zajlott arról, hogy van-e indoka az Áht. módosításának. A többségi álláspontot képviselő kormánypárti képviselők azon véleményüknek adtak hangot, hogy most már két kormányzati váltás tapasztalata alapján is azt kell mondanunk, hogy az Áht. módosítása indokolt, hiszen az Áht.-ben meglévő határidők a kormányváltás évében nem tarthatók. Teljesen természetes számunkra, hogy a hatalmon lévő új kormány azt a költségvetési koncepciót, amelyet még az előző kormány készített elő, újragondolja, és a saját politikájának megfelelően újrafogalmazza.

Azt gondoljuk, a polgári kormány nem folytathatja azt a gyakorlatot, amelyet az előző kormány időszakában tapasztaltunk. Ezt röviden úgy jellemezhetném, hogy pénzügyi jellegű törvényeket nagyon gyakran és sokszor módosítottak, nagy valószínűséggel az átgondolatlan vagy kapkodó törvénykezés miatt, ezért a költségvetési törvénynek és a hozzá kapcsolódó törvényeknek megalapozottaknak kell lenniük, hogy erre a sokszori korrekcióra ne kerüljön sor. Azt gondoljuk, hogy a kormánynak, az Országgyűlésnek és az Állami Számvevőszéknek az együttes munkájára van ahhoz szükség, hogy egy jó költségvetési törvény szülessen.

Nem fogadjuk el ellenzéki képviselőtársaink azon álláspontját, amikor képviselőtársaink úgy fogalmaztak, hogy ez az Áht. gyakorlatilag a kormány és az Országgyűlés viszonyát szabályozza, és ezt a viszonyt egyoldalúan az Országgyűlés hátrányára szabályozza. A másik érvelésük - amivel gyakorlatilag elutasították az Áht. módosítását - pedig az volt, hogy az ÁSZ-t is egy lehetetlen helyzetbe hozza ez a koncepció.

 

(16.00)

 

Az ÁSZ jelen lévő igazgatója is - aki a költségvetési és pénzügyi bizottsági ülésen ott volt - úgy nyilatkozott, lehetőséget lát arra, hogy az ÁSZ megfelelő határidőn belül véleményezze a költségvetési törvényt. Itt emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy az ÁSZ csak véleményezi a költségvetési törvényt, és nem jelentést készít róla, ami sokkal átfogóbb és nagyobb horderejű jogintézmény. Ezzel persze a vélemény intézményét sem kívánom degradálni.

Végezetül azt gondolom - és a költségvetési bizottság többségi álláspontjának adok hangot -, amikor arról tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a bizottság 14 igen szavazattal, 8 ellenében az államháztartási törvény módosítását indokoltnak látja, és a törvényt általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártoknál.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 42 1998.09.22. 4:10  17-51

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az a törvénytervezet, ami most a Ház asztalán van, szakmailag nagyon egyszerű és könnyen áttekinthető, ugyanakkor ha politizálunk e törvénytervezet kapcsán, az veszélyeket is rejt magában.

Egyetértek azzal az SZDSZ-es képviselőtársunkkal, aki azt mondta, ennek a törvénytervezetnek a sok módosítás után végre gyógyítania kellene. Nem szabad úgy elfogadni egy törvénytervezetet, hogy tudjuk, egy helyen még mindig pontatlan. Ezért javaslom, fontoljuk meg azokat a módosító indítványokat, amiket Wekler Ferenc, illetve szocialista és MIÉP-es képviselők nyújtottak be.

A törvénytervezet 10. §-a - amint az előttem szólók is elmondták - fogalmazza meg a kárpótlás gondolatát, ugyanakkor ennek a szakasznak a 4. pontja határozza meg azt az alanyi kört, akik kárpótlásban részesülhetnek. Ez az alanyi kör a volt hadiárvákra, a volt hadigyámoltakra és a volt hadigyámoltak családtagjaira terjed ki, illetve szűkül. Ezzel még nincs gond. Többen megemlítették, hogy a kör gyakorlatilag az Alkotmánybíróság határozatával bővült, és azok, akik az előző körben nem jutottak be az alanyi körbe, most ennek az alanyi körnek gyakorlatilag a részesévé válnak.

A módosító indítványt tevők egy dologra már felhívták a figyelmünket, amit mint a Fidesz képviselője szeretnék megerősíteni, nevezetesen, hogy a 10. § 4. pontjával még mindig gondok vannak. Gyimesi József, a Fidesz vezérszónoka, illetve első megszólalója azt mondta, hogy az 1933. évi VII. törvény hatvan-egynéhány évig hatályban volt, de politikai okból - vagy mindegy, milyen indokkal - agyonhallgatták és nem alkalmazták.

 

(11.10)

 

Ugyanakkor a 10. § 4. pontja ezt az alanyi kört egy eljárásjogi cselekményhez köti, és azt mondja: a felsoroltak közül azok lennének jogosultak erre az egyszeri jelképes kárpótlásra, akiket az 1933. évi VII. törvény alapján nyilvántartásba vettek. De ugyanakkor ő azt is hozzátette, hogy hatvan-egynéhány évig hatályban volt a törvény, mégsem alkalmazták, azaz sokak esetében ez a nyilvántartásba vétel sem történt meg.

Wekler képviselő úr hivatkozott egy olyan választási körzetre, ahol nagy számban élnek németek. Nyilvánvalóan nemcsak a németeket érintheti ez a törvény, hanem akik abban az időszakban megfélemlítve éltek, és nyilvánvalóan eszükbe sem jutott volna, hogy kezdeményezzék azt, hogy ők nyilvántartásba kerüljenek.

Ugyanakkor, azt gondolom, az akkori hatóságok is értesültek azokról a jogi tényekről, magáról a halálesetről vagy később esetleg a bíróság által holttá nyilvánítás tényéről, ami alapján, az 1933. évi törvény alapján őket nyilvántartásba kellett venni. Ez a nyilvántartásba vétel mégsem történt meg, egyszerűen azért, mondom, mert lehet, hogy nem is kezdeményezték az akkori lehetetlen állapotok miatt, és ezért, mivel ők ennek az eljárási aktusnak most nem felelnek meg, kizárnánk őket az alanyi körből.

Egyébként egy ilyen tartalmú módosító indítványt a magam nevében - remélem, ezt a fideszes képviselőtársaim is támogatni fogják - beterjesztettem, hogy demonstráljuk azt is, hogy a Ház két oldala támogatja - mivel látom, hogy a szándék ugyanaz -, esetleg ismeretek hiányában ne menjen félre megint ez a törvénytervezet. Ezért azt gondolom, hogy a már beküldött módosító indítványokat, amelyek mind-mind ezt a kérdéskört boncolgatják, amit én most magam is beterjesztettem, fontoljuk meg, gondoljuk át, mert csak így lesz ez a törvény gyógyító hatású és nem okoz újabb sérelmeket.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 28 1998.09.29. 5:30  21-48

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatását előirányzó törvénycsomagot, így az alkotmánymódosításra vonatkozó törvényt, az 1972. évi ügyészi törvényt és az ügyészségi szolgálati viszonyról és adatkezelésről szóló 1994. évi törvényt.

A bizottsági vita gyakorlatilag két kérdés köré csoportosítható; az egyik, hogy miért

időszerű és miért most időszerű az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatása. A másik kérdéskör - ami nyilvánvalóan ezzel szorosan összefügg -, hogy ez az alkotmányos változtatás adna-e a kormánynak olyan nemkívánt befolyásolási lehetőséget az ügyészség felett, ami nyilvánvalóan elkerülendő lenne. A továbbiakban ezekről a kérdésekről kívánom én a többség álláspontját az Országgyűléssel megosztani.

A vita során a bizottság előtt ismert volt nyilvánv

alóan, és most is ismert mindannyiunk előtt két tény. Az egyik tény az, hogy jelentősen nőtt az elmúlt években a bűnözés, és ez a bűnözés a lakosság anyagi és személyi biztonságát egyre inkább fenyegeti, ugyanakkor a bűnözés felfutása hátrányosan hat a társadalmi fejlődésre. A másik közismert tény, ami az alkotmány 35. §-ából kiolvasható volt számunkra, hogy ez a 35. § a kormány feladatává teszi - ahogy miniszter asszony expozéjában is idézte - az alkotmányos rend és az állampolgári jogok védelmét és a törvények végrehajtását. Ebből a kormányzati feladatból sajátos felelősség is hárul a büntetőpolitika megalkotására és annak végrehajtására.

Vizsgálta a bizottság, és érveltünk pro és kontra amellett, hogy van-e elég mozgási lehetősége a kormán

ynak ahhoz, hogy az alkotmány által ráruházott felelősségnek eredményesen megfeleljen. A többség álláspontja az volt, hogy ez a mozgástér ma kicsi - megint utalok a miniszter asszony expozéjára. Ő úgy fogalmazott - és ezt az Igazságügyi Minisztérium ott lévő képviselője is gyakorlatilag így fejtette ki -, hogy csak a büntetési eljárás két végpontján, az elején és a végén van érdemi befolyásolási lehetőség, és a köztes mezőben gyakorlatilag csak az ügyészségen keresztül fejthetne ki a kormányzat némi befolyásolást arra, hogy a büntetőpolitika úgy alakuljon, ahogy ezt a lakosság a kormányzattól elvárja. Ezt a mozgáslehetőséget szűknek ítéltük, és ezért indokoltnak véltük a változtatást.

Az ügyészség kormány alá rendelésében - ahogy fo

galmaztunk - a közjogi felelősség beágyazódna a végrehajtó hatalom tevékenységéért viselt alkotmányos felelősségi körbe. Fokozottabban érvényesülhetne a büntetőpolitika már a nyomozati szakaszban és a vádemelési gyakorlatban is.

Kitértünk a bizottsági vita során arra az ellentmondásos helyzetre, ami a miniszteri expozéban itt is megemlítésre került, hogy ma ellentmondásos helyzetet vé

lünk felfedezni a tekintetben, hogy az ügyészi törvény egyrészt tiltja az ügyészeknek a politikai tevékenységet, a legfőbb ügyész úr mégis szenvedő alanya volt sokszor az Országgyűlésben az elmúlt ciklusban annak, hogy egyfajta politikai felelősségre vonással vagy egyfajta nyomásgyakorlással az Országgyűlés nyilvánvalóan élhetett, amikor képviselők a legfőbb ügyészt interpellálták. Érveléseink között az is megfogalmazódott, hogy a magyar közjogi hagyományokhoz az a megoldás illeszkedik, amit ez a törvénytervezet, törvénycsomag most előterjeszt. Ez még akkor is igaz, ha az ellenzéki képviselők megfogalmazták azt, hogy amikor az 1800-as évek végén, 1871-ben megszületett az első ügyészségi törvény, csak egy minimális többséggel szavazta meg az akkori Országgyűlés azt a megoldást, amelyhez most visszatérnénk. Azt gondoljuk, hogy az a 78 év, ami a kormány alá rendelten telt el, gyakorlatilag megalapozza ezeket a közjogi hagyományokat.

Nyilvánvalóan vizsgáltuk azt is, hogy van-e vissza

élésre lehetőség. Azt láttuk, hogy a normatív utasítási rendszer erre nem ad lehetőséget, az egyedi utasítás pedig csak kivételes esetben alkalmazott megoldás ebben a törvénycsomagban, és az is rendkívül erősen körbe van bástyázva olyan jogintézményekkel, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a visszaélést.

Az ügyészség megtartaná egységes szakmai szervezetét, és nem igazodna bele a közigazgatásba. Nyilvánvalóan szóba került az, hogy az ügyész kijelölése kulcskérdés, de az eljáró ügyész kijelölése az ügyészi szervezeti rendben megmaradó kérdés, ezért nincs befo

lyásolásra lehetőség.

A mellette és az ellene szóló érvek alapján a bizottság többsége azt látta indokoltnak megfogalmazni, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetén változtatni indokolt,

és most indokolt változtatni. Ezért általános vitára a törvénycsomagot alkalmasnak tartottuk, és kérjük, hogy az Országgyűlés támogassa ezt a törvénycsomagot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 34 1998.10.28. 5:00  31-83

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénz

ügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság éjszakába nyúló maratoni ülésén nyilvánvalóan ezekkel a törvényjavaslatokkal is foglalkozott, ezeket megtárgyalta.

Röviden szeretnék tájékoztatást adni arról, ami a bizottsági ülésen elhangzott. A kormány álláspontját képviselő többségi álláspont kiemelte azt, hogy gyakorlatilag három dolgot fogalmaz meg a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény.

Az egyik - és erről itt nem sokat kell beszélni -: bizonyos fogalmi pontosításokat tesz ez a törvény. Olyan fogalmakat pontosít, amelyek a végrehajtásban problémaként vetődtek fel, és újszerűségének megfelelően nyilvánvalóan például az igazgatási szervek fogalmát kibővíti az adóhatósággal.

Egy ennél már lényegesebb pont - amelyről államtitkár úr itt részletesen szólt - megerősíti a biztosítási elvet, és ezzel a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait tartósan és megbízhatóan növeli. A törvénytervezet 15. §-ára utalok, hogy ne kelljen részleteznem.

Végül a harmadik és legfontosabb cél - amelyről néhány gondolatot kívánok csak elmondani - az a kardinális cél, amely a kormányprogramban is megfogalmazódott, amikor a kormány és a kormánypártok úgy foglaltak állást, hogy az élőmunkaterheket mindenképpen csökkenteni kívánatos. Csökkenteni kell azért, hogy a szürkegazdaságot és a feketegazdaságot, amennyire lehet, ezzel is igyekezzünk kifehéríteni, és ezzel újabb munkahelyek létesüljenek az országban.

Ahogy az előterjesztés is megfogalmazza, az utóbbi évtizedben vagy több mint egy évtizedben ilyen horderejű lépésre nem került sor. Hiszen a munkáltatók a két törvény együtthatásaként is 115 milliárd forint könnyebbséget kapnak, ennyi tehertől szabadulnak meg. Így a munkáltatók ezeket a forrásokat nyilvánvalóan újabb munkahelyek létesítésére tudják fordítani.

Érdemi vita - ha ezt egyáltalán vitának lehetett nevezni - csak a táblázatok körül alakult ki, és erre szeretnék itt röviden utalni. Keller képviselő úr a kisebbségi álláspont kapcsán, gondolom, majd szólni fog erről. Én szó szerint leírtam az ő mondatát, amelyet a törvénnyel kapcsolatban mondott. Azt mondta: "A törvényjavaslat döntő része elfogadható, jó szívvel azonban mégsem támogatható, mert a gyengékre ró terheket a kormány." Ezt az állítást akkor sem lehetett osztani, mert a táblázat alapján nem ez derül ki. A táblázat ugyanis az értelmező szöveggel együtt értelmezendő.

Az kétségtelen, hogy ahol a tíz fő felett foglalkoztatottak esetében minimálbér alatti jövedelmeket juttatnak az alkalmazottaiknak, bizonyos ágazatokban kimutatható, hogy hol jelentkezik tehernövekedés. Ahogy ő fogalmazott, például az egészségügyi és szociális ellátásban, egy kardinális ellátásban 14,7 százalék az érintett. Ha azonban társadalmi méretekben nézzük ezt a kérdést, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy durván mindössze 60 ezer ilyen foglalkoztatottról van szó, és ez az összes érintett vállalkozásnak csak 3,4 százalékát jelenti.

Ez sem lebecsülendő szám, de a kormány - ahogy az előterjesztés is szól - a szociális miniszter és a gazdasági miniszter rendeletével kívánja orvosolni ezeket a kérdéseket. Ezek a munkáltatók - amelyek ezekben a szférákban, mondom, minimálbér alatti összegen foglalkoztatják valamilyen oknál fogva munkavállalóikat - a Munkaerő-piaci Alapból juthatnak majd megfelelő feltételek esetén bizonyos kompenzációkhoz.

A táblázat másik részét a bizottságban megnyugvással nyugtáztuk. Az első táblázat kimutatja azt, hogyan változnak a közterhek minimálbérnél és a minimálbérnél nagyobb bérkifizetés esetén. Itt azt látjuk, amit szintén államtitkár úr már megfogalmazott, hogy még minimálbér esetén is - várhatóan 22 600 forint lesz a minimálbér - 1,84 százalékkal csökkennek a közterhek, és ez ennél nagyobb bér esetén akár 6 százalékra vagy többre is felmegy.

Az éjszakába nyúló vitában 14 igen szavazattal, 1 tartózkodással és 1 nem szavazattal a költségvetési bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta ezt az általunk nagy horderejűnek vélt törvényjavaslatot, és azt az Országgyűlésnek elfogadásra is javasoljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 35 1998.11.09. 3:20  32-52

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság két alkalommal is foglalkozott az előttünk lévő törvényekkel. Először koncepcionálisan hallgatott meg egy értékelést, egy előterjesztést azzal kapcsolatban, hogy hogyan fognak szabályozni ezek a törvények, majd egy második alkalommal - a bizottság utolsó ülésén - a konkrét törvénymódosításokkal foglalkozott.

A vita két kérdéskör köré csoportosítható. Elsősorban szocialista képviselők, egyébként színvonalas és szenvedélyes felszólalásaikkal, azon véleményüknek adtak hangot, hogy a Btk. módosításában azzal a szigorral, amelyet ez a törvénymódosítás megfogalmaz - látva más beterjesztett törvénymódosításokat is, ott is felfedezni vélték ezt a szigort, sőt, összekapcsolták az ügyészség kormány alá rendelésével ezeket a kérdésköröket -, itt a rend filozófiájának valamifajta törvényi megvalósulása kerül elénk, és ezt együtt látva, gyakorlatilag aggályosnak tartják ezeket a kérdéseket.

Egy másik kérdéskör, amelyet szabaddemokrata képviselőtársunk, Fodor Gábor fogalmazott meg, egy konkrét ponton vitatta és támadta a Btk. módosításának törvénytervezetét. Elsősorban a kábítószerrel kapcsolatos szabályozásokról szólt, és kritikájának megfogalmazása kapcsán odáig elment, hogy azt mondta, hogy egyfajta fiatalságellenesnek tartja ezt a szabályozást, és ebből a logikából levezetve vélte általános vitára alkalmatlannak ezt a törvénytervezetet.

 

 

(16.50)

 

A kormánypárti képviselők, mérlegelve azt, amit - még egyszer mondom - az ellenzékiek színvonalasan megfogalmaztak, mégis arra a következtetésre jutottak, jogos az, hogy ezek összefüggő törvénycsomagok, jogos az a megfogalmazás, hogy ezekben a törvényekben egyfajta szigor kétségtelenül megnyilvánul, mi azonban azt gondoljuk, hogy ez a szigor kívánatos. Kívánatos azért, mert olyan új jelenségekkel találkozunk szembe, amivel még öt-tíz évvel ezelőtt esetleg kevésbé találkozott a társadalom, és ez a bűnelkövetés szervezetszerű formája, ami veszélyezteti az emberek szabad önrendelkezését, az egészséges élethez való jogot, sőt a gazdasági és pénzügyi élet tisztaságát, és még más területet is felsorolhatnék; és ezek olyan új jelenségek, amelyek újfajta megközelítést is kívánnak a büntetőjogban és a büntetőjoggal szervesen összefüggő más jogterületeken.

A bizottság 11 igen szavazattal, 4 nemmel és 4 tartózkodással támogatta ezt a törvényjavaslatot, és általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 8 1998.11.12. 5:10  1-23

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta a T/272. számon benyújtott, a szervezett bűnözés, valamint az ezzel összefüggő egyes jelenségek elleni fellépésről szóló törvénytervezetet. A bizottságban egyetértés volt abban, hogy a törvényben megfogalmazott általános cél fontos cél, és ennek érdekében a mai - sajnos aktuális - időkben valamit nyilvánvalóan tenni kell. Tehát a szervezetszerűen fellépő bűnelkövetőkkel szemben újabb eszközöket, újabb jogintézményeket kell adni a bűnüldöző szervezeteknek.

Ugyanakkor a vita arról alakult ki - és ez az emberi jogi bizottság ülésén természetes -, hogy ha a célban egyet is értünk, hogy szükséges pluszeszközöket adni, vajon az itt megfogalmazott pluszlehetőségek, pluszeszközök átlépnek-e egy olyan határt, amire azt lehetne mondani, hogy az alapvető emberi és szabadságjogok, a jogállam megszokott alapintézményei sérülnek. Egyébként ezt a dilemmát a törvényalkotó az általános részben meg is fogalmazza, hogy gyakorlatilag ez az alapkérdés. Kiss Gábor képviselőtársam annak idején, a bizottsági ülésen pontosan idézte a törvény általános részének indoklásából ezeket a megfogalmazott mondatokat.

A többség álláspontja az volt, hogy kétségtelen, hogy valamelyest szűkülnek ezek a szabadságjogok, kétségtelen, hogy a jogállam alapvető elveinek érvényesülése bizonyos területeken megfoghatóan szűkül, ez a szűkülés azonban nem lépi át azokat a határokat, amire azt lehetne mondani, hogy itt már jogállami elvek sérülnek. Ennek indokaként a többség azt fogalmazta meg, hogy a jogállam többek között attól jogállam, hogy a bírói kontroll minden egyes intézkedés esetén továbbra is megmarad.

A bizottsági ülésen felvetődött, hogy vannak-e ebben a törvénycsomagban olyan intézkedési, eljárási lehetőségek, ahol ez a lehetőség nincs meg. Az ott lévő államtitkár úr megfogalmazta, hogy egyetlen ilyen esetet tudna felsorolni: ez az idegenrendészet területén található meg, ahol a panasztörvény nem biztosít bírói jogorvoslati lehetőséget, de más ilyen lehetőség a törvényben gyakorlatilag nincs, tehát a bírói kontroll mindenképp adott, és ezt a bizottság többsége megnyugtatónak tekintette.

A különös részben megfogalmazott hat problémakör közül három - azon belül is inkább kettő - az, ami a bizottság vizsgálódásának homlokterébe került, és ez a bűnmegelőzési ellenőrzés szabályai és a személyes adatvédelem. A bűnmegelőzési ellenőrzés kapcsán a bizottság számára nyilvánvaló volt, illetve ott tudatosodott mindenki számára, hogy nem új jogintézményről van szó, mert '94 óta működik ez a jogintézmény, csak ellentmondásosan vagy alig működött, mert nem volt kellően szabályozva. Ez a törvénytervezet ennek szabályozására tesz egy érdemleges kísérletet; sőt megfogalmazódott, hogy a rendőrség szerepét ezen a területen is gyakorlatilag a bíró veszi át.

A másik terület, amit érdemben vitattunk, a személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok területe. A vitát nyilvánvalóan az is segítette és élénkítette, hogy a bizottság ülésén részt vett az adatvédelmi biztos úr. Megnyugtatóan tapasztaltuk azt - a biztos úr is említette és a Belügyminisztérium képviselője is hangot adott ennek -, hogy a törvény előkészítése kapcsán az ombudsman és a Belügyminisztérium tevékenyen együttműködött, és ennek az érdemi együttműködésnek a nyomai meg is látszanak a törvényen, mert én legalábbis azt vettem ki az adatvédelmi biztos szavaiból, hogy az az álláspont, amit ő adatvédelem kapcsán képviselt, a törvénytervezetben többnyire érvényesül.

 

 

(10.00)

 

 

Azt mondta, hogy három területen vannak még valamelyest fenntartásai. Az egyik ilyen megfogalmazása gyakorlatilag az volt - amit már Mécs Imre is megfogalmazott -, hogy számára a szervezett bűnözés fogalomköre nem pontos ebben a törvénytervezetben. Az ott lévő államtitkár úr pedig hivatkozott arra, hogy az értelmező rendelkezések közül melyek azok a törvényszakaszok, amelyek egyértelműen behatárolják ezt a problémakört.

Azt is fontosnak tartottuk, hogy a sürgősségre, a sürgős és rendkívül gyors eljárásra lehetőség van ebben a törvénytervezetben, mert e nélkül nyilvánvalóan nem lehetne fellépni a szervezett bűnözés ellen.

A bizottság az álláspontját 11 igen szavazattal és 7 tartózkodással alakította ki - 11 igen szavazat volt a törvénytervezet támogatása mögött. Azt gondolom, a 7 tartózkodó voks - amit az ellenzékiek adtak le - is jelzi azt, hogy a törvény céljával egyetértettek, legfeljebb az eszközök tekintetében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) voltak fenntartásaik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 191 1998.11.16. 4:10  173-206

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Valószínűleg a bizottság is tehet arról, hogy ez így alakult, mert a bizottság csak ma tudta tárgyalni ezt a törvénymódosítási javaslatot, és talán ezért is maradtunk ki a forgatókönyvből.

Igyekszem tapasztalt képviselőtársam, Keller úr intelmeit megfontolni, és csak arról fogok szólni, ami bizottsági ülésen elhangzott. Nem biztos, hogy jó a kisebbségi álláspont megfogalmazóinak, ha tényszerűen el fogom mondani az okfejtésüket.

Három dolgot kell megemlítenem, ami a bizottsági ülésen szóba került. Az egyik dolog az, amit Wiener képviselő úr is megemlített, és az ott lévő kisebbségi önkormányzati vezetők is hangot adtak annak, hogy az a bizonyos egyeztetés, amelyet elméletileg a hatályos kisebbségi törvény alapján elvárhattak volna, elmaradt, és így nem tudták álláspontjukat megosztani a kormányzat képviselőivel e törvénytervezet kapcsán.

A másik: a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok sokaságát módosítja ez a törvénytervezet, ahogy miniszter úr említette, ezt a bizottság elnök asszonya kifogásolta.

A kifogása ott sem volt érthető, mert a törvény gyakorlatilag arról szól, hogy a miniszterek hatáskörének megváltozása miatt nyilvánvalóan szükséges azokat a törvényeket módosítani, amelyeket éppen módosítani kell, és ilyenek a foglalkoztatással kapcsolatos törvények, amelyeket magasabb szintű jogszabályban, tehát általában törvényben szabályoztak. Úgyhogy elkerülhetetlen volt sok törvénymódosítást beleiktatni ebbe a T/338. számú törvényjavaslatba.

A leginkább vitát vert kérdés, amelyről szintén Wiener képviselő úr szólt - és nyilvánvalóan a kisebbségi bizottság is érzékelte -, hogy itt egy ponton a kisebbségi törvényt is módosítaná ez a törvénytervezet, éspedig a Kisebbségi Közalapítvány kuratóriumi összetétele változna meg. Így pontos, ahogy előttem szóló képviselő úr fogalmazott, sehol le nem írt, de mégis valahol szándék volt az, hogy ebben a kuratóriumban a kisebbségek alkossák a többséget.

Tabajdi képviselő úr úgy fogalmazott, hogy ha ez az elv sérül, akkor a hatalmi ágak szétválasztásának jogállami elve sérül. Ez nyilvánvalóan egy olyan állítás, amelynek cáfolatára nem érdemes szót vesztegetni, mert az igazság közelében sincs ez az állítás. Mégis azt gondolom, hogy a kisebbségi bizottságnak is észlelnie kell azt, hogy talán nem kívánatos a Kisebbségi Közalapítvány kuratóriumának ilyetén való megváltoztatása. Ezért a kisebbségi bizottság fog módosító javaslattal élni, és ezt a problémát valamelyest kezelni szeretné. Tudva azt, hogy egy kétharmados törvényről van szó, amúgy sem tudnánk sikerre vinni más jellegű akaratunkat, hiszen nincs kétharmados többségünk.

Egy dolgot még a többi álláspont megfogalmazói ennek kapcsán megemlítettek a kisebbségi bizottság ülésén. A polgári törvénykönyv rendelkezéseit kell itt irányadónak tekinteni, és azt kell vizsgálnunk, hogy ha a közalapítvány kuratóriuma így változik meg, ahogy megváltozik, akkor a polgári törvénykönyvnek az alapítványokra és közalapítványokra megfogalmazott általános rendelkezései sérülnek-e. A polgári törvénykönyv úgy fogalmaz, hogy az alapító nem szerezhet meghatározó döntő befolyást a kuratóriumban. Én azt gondolom, és a bizottságban is elmondtam ezen véleményemet, hogy nem hiszem, hogy a Ptk.-nak ez az elve sérülne, mégis azt gondolom, hallgatólagos megállapodás miatt indokolt megtartani a kisebbségek többségét ebben a közalapítványban, és ezért a szocialistákkal valószínűleg megegyezően maga a kisebbségi bizottság is módosító indítvánnyal fog élni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 235 1998.11.17. 15:40  214-316

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! "A kormány költségvetése sajnos ismét nem lett az ország költségvetése. Ez kár, nagy kár, sőt hiba." Mielőtt azt gondolnák ellenzéki képviselőtársaim, hogy eltévesztettem, hogy miért jöttem föl ide a pulpitusra, közlöm önökkel, hogy egy idézetet olvastam föl az elmúlt évi költségvetés vitájából, és Kádár professzort idéztem. A Kádár professzor úr által mondottakhoz még többször hozzá szeretnék nyúlni. A tízpercesre tervezett mondandóm után arról szeretném meggyőzni önöket, hogy ma ennél a vitánál egy ilyen tartalmú mondatot megfogalmazni, mint amit Kádár professzor úr az elmúlt évi költségvetés kapcsán megtett, azt gondolom, csak demagógiával lehetne megfogalmazni.

Mondandómat három kérdéskör köré csoportosítom. Először a költségvetést általánosságaiban kívánom elemezni, elsősorban a költségvetés újszerűségeire szeretnék rámutatni. Egy második gondolatkörben az Állami Számvevőszék által tett megállapítások közül néhányat - amit izgalmasnak vélek - szeretnék szóba hozni és az álláspontomat kifejteni. Egy harmadik gondolatkörben a költségvetés politikai üzenetéről, a prioritásokról szeretnék szólni.

Általánosságban a költségvetésről:

Azt gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy tökéletes költségvetés nincs, a tökéletességet úgy értve, hogy egy olyan költségvetés, amely a társadalom minden rétege, minden érdekcsoportja számára azonos módon biztosítana minden lehetőséget. Ugyanakkor sokszor tapasztaltuk azt az elmúlt tíz évben, hogy volt törekvés ilyen költségvetések készítésére, hogy kicsit adni mindenkinek, vagy azonos módon elvenni mindenkitől valamit. Ez a gondolkodás az elmúlt tíz évben jellemző volt a költségvetés készítésére. Ez az első olyan év, amikor ezzel a gondolkodással a kormányzat radikálisan szakít. Egy olyan költségvetés van előttünk, ami természetes módon az előző kormány költségvetési irányelveire is épít, és ez nem baj, ezt teljesen normálisnak tekintem. Ugyanakkor már megfogalmazza ennek az új kormánynak azokat a prioritásait, amelyeket a kormányprogramban már lefektetett.

Más megközelítésben azt gondolom, hogy ez a költségvetés az első olyan költségvetés tíz éve, ami már nem az átmenet költségvetése. Szakít azzal a rövid távú gondolkodással, ami az elmúlt tíz év költségvetését jellemezte, elismerve azt, hogy az elmúlt tíz évben persze a kényszerek olyan nagyok voltak, hogy igazán szárnyaló költségvetéseket csinálni se lehetett. Ma a lehetőség más, elfogadom Bauer képviselő úrnak azt az állítását, hogy ez is az örökség része, csak azt tenném hozzá, hogy nem feltétlenül csak az elmúlt három év örökségének része, hanem az elmúlt tíz év örökségének része; mert azt gondolom, hogy így teljesebb ez az állítás.

Azt gondolom, hogy erre a költségvetésre az is jellemző, hogy nem sok kicsi költségvetés fekszik itt most előttünk. Először találkozunk azzal, hogy a költségvetést, az államháztartás teljes rendszerét egyszerre tárgyalhatjuk, és ez se fordulhatott elő az elmúlt tíz évben. Hisz itt van előttünk az ország költségvetése, a tb-alapok költségvetése, az elkülönített állami pénzalapok jó része be lett emelve a költségvetésbe, és láthatjuk az államháztartás egyik alrendszerének, az önkormányzatoknak a költségvetési mozgáslehetőségeit is. Úgy is megfogalmazhatnám ezt a gondolatsort, hogy először van arra lehetőség, hogy az államháztartás preambulumában megfogalmazott számviteli alapelvek érvényesüljenek, amit az államháztartási törvény megkíván a teljesség, az áttekinthetőség és így tovább, nem sorolom, hisz képviselőtársaim tudják, hogy mi van ott a preambulumban megfogalmazva.

 

(18.30)

 

Még mindig az általánosok között egy megjegyzés: azt gondolom, a politika most először következetes. Akkor, amikor számunkra felemelő módon megválasztottuk a miniszterelnököt - másoknak ez esetleg nem volt ilyen felemelő pillanat -, akkor a kormányprogram elfogadásáról is döntöttünk. Akkor a személy volt reflektorfényben, és akkor még nem gondoltuk volna, hogy a kormányprogram is hangsúlyossá válik.

Ebben a költségvetésben a kormányprogram aprópénzre váltása megkezdődik, de ez csak az első lépés. Ebben lesz még négy év és talán több időnk arra, hogy ezt a kormányprogramot megvalósítsuk.

Az ÁSZ-véleményeire néhány mondatos reagálás: Nyikos László ÁSZ-alelnök úr a költségvetési bizottság ülésén úgy fogalmazott, hogy valamifajta magyar szabadalomról van szó, amikor az ÁSZ a költségvetést véleményezi. Arra utalt, hogy ez Európa országaiban általában nem gyakorlat. Azt gondolom - és egy új képviselő számára biztosan gondolom, hogy így is van -, az ÁSZ véleménye sokat segít abban, hogy a költségvetést az ember reálisan értékelje. Tehát ha magyar szabadalom is, én ezt hasznos szabadalomnak tekintem.

Az ÁSZ megemlíti azt, hogy a központi költségvetésben kell jóváhagyni a hiány finanszírozásának módját. Utal az Áht. 8. §-ára, 27. és 28. §-ára. Kétségtelen, ez van megfogalmazva az Áht.-ban, és úgy tűnik, hogy a költségvetési tervezet 4. §-a ezt nem teljesen elégíti ki, mert csak annyit mond ez a 4. §, hogy a pénzügyminiszterre bízza a hiány finanszírozásának módját, és azt az Áht. keretei között teheti.

Én a Pénzügyminisztérium álláspontját osztom e tekintetben. Ha ennél többet tennénk be a költségvetésbe, akkor már költségvetési titkokat fecsegnénk ki, és ez lehetőséget biztosítana a pénzpiac manipulálására. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy az Áht. az én olvasatomban is ennél többet kívánna meg, csak életidegennek tűnik az Áht.-nek ez a megfogalmazása.

Az államháztartási törvény 36. §-a a kormány feladatává teszi, hogy terjessze be azokat a törvénymódosításokat is, amelyek megalapozzák a költségvetést. Harminckilenc ilyet sikerült beterjeszteni. Amikor felszólalásomra készültem, megnéztem, hogy a tavalyi költségvetésnél mennyi ilyen volt. Ott csak húsz-egynéhány volt. Tehát mi ezt sajnos - de más szempontból érthető módon - jelentősen túlteljesítettük. Tardos Mártont idézem, aki a költségvetési bizottsági vitában azt mondta, hogy sok dologba belekap ez a költségvetés. Nyilvánvalóan ennek is eredménye az, hogy sok helyen kellett törvényeket módosítani.

Nem osztom az ÁSZ azon véleményét, hogy ez önmagában jogbizonytalanságot eredményezne, vagy a törvények tekintélyét rontaná. Ez az állítás akkor lenne igaz, ha itt olyan módosítások történnének, amelyek a költségvetésnek csak a pillanatnyi érdekeit szolgálnák. Azt gondolom, ezek a törvénymódosítások nem ilyenek.

A költségvetés általános tartalékát az államháztartási törvény szerint a kiadási főösszeg 0,5 és 2 százalékában kell meghatározni. Ugye 19 milliárdot terveztünk, ez 0,54 százalék, és akkor itt a sokat vitatott 1,9-es zárolás kerül szóba, az ÁSZ véleménye kapcsán. Itt az ÁSZ úgy fogalmaz, hogy mivel az Országgyűlés rendeli el ezt a zárolást, a zárolás feloldásánál, ha úgy alakulnak majd a költségvetési elvárások, ahogy a kormány tervezte, akkor ezt az Országgyűlésnek kellene megtennie.

Óvatosan fogalmaz az ÁSZ, mert nem hivatkozik államháztartási törvényi helyre, hanem csak azt mondja, hogy így illene eljárni. A pontosság kedvéért itt azt azért el kell mondanunk, hogy az államháztartási törvény 38. §-a egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy az általános tartalék felett a kormány rendelkezik. Tehát az államháztartási törvénynek megfelelően járunk el akkor, ha ezt a feladatot a kormányra bízzuk, és nem vonjuk az Országgyűlés kompetenciájába.

A központi beruházások kapcsán egyről szeretnék csak szólni. Itt viszont az Állami Számvevőszék véleményét osztom. Egy olyan beruházásról van szó, konkrétan a 6-os út fejlesztése - baranyai képviselőként érthető, hogy ezt említem. Az Állami Számvevőszék úgy fogalmaz, hogy a tavalyi évi költségvetés áthúzódó beruházásként, illetve egy majdani beruházás megalapozásaként tervezett erre forrásokat. Most ebben a költségvetésben ezt nem említi meg a törvénytervezet, az indokolásban nem szól róla, sőt még a zárszámadási törvénytervezet sem említette.

Nem lehet azzal elintézni a kérdést, hogy bizonyos célelőirányzatokban majd lesznek erre források. Azt gondolom, ha a költségvetés egy politikai dokumentum, politikai üzenete is van - és van -, akkor fontos, hogy ezeket a pici gesztusokat megtegyük azoknak, akik ezt nagyon várják. Mivel nem pluszforrásokat szeretnénk erre a 6-os útra fordítani, realisták vagyunk, és tudjuk azt, hogy csak a beruházás megalapozásának van lehetősége, de nagyon fontosnak tartanánk, ha ez megfogalmazva meg is jelenne a költségvetésben; ezért ilyen tartalmú módosító indítványokat tenni fogunk.

Elismerve egyébként elsősorban a kelet-magyarországi képviselők óhaját, hogy ezeket a kelet-európai régiókat, megyéket célszerű és kell fejleszteni - mindig is támogatni fogom dél-dunántúli képviselőként is -, azonban azt kérem képviselőtársaimtól, és kérem a kormány képviselőitől, hogy azért minden második mondatunkban utaljunk arra is, hogy Dél-Dunántúl azért nem olyan, mint a Dunántúl. Dél-Dunántúlra került a legkevesebb működő tőke, még kevesebb, mint Kelet-Magyarországra. Tehát ha a külföldi tőke bizalmát néhány mondatos fogalmazással, a költségvetésben tett néhány mondattal erősíthetjük, akkor ezt tegyük meg a dél-dunántúli régió fejlesztése érdekében is.

A harmadik gondolatkörre térve: a költségvetési bizottsági ülésen azt mondtam, hogy sok mindent lehet állítani erről a költségvetésről. Egy biztos, hogy ennek a költségvetésnek van arca: ha a költségvetés vázát nézzük, és a váza alatt nyilvánvalóan azt értem, hogy 5 százalék gazdasági növekedéssel kalkulál a kormány, más számítások szerint egy kicsit óvatosabban, 4 százalék növekedéssel is kalkulál; ha az államháztartási hiány mértékét 3,95 százalékra kalkulálja - megjegyzem, az idei költségvetés még 4,9 százalékkal kalkulált - akkor, amikor tudtuk azt, hogy az idei évben is jelentősen nő a gazdaság dinamikája. Választások évében voltunk, önök nem akartak a 4,9-nél lejjebb menni. Mi is választhattuk volna ezt a kényelmes megoldást. A jövő érdekében nem ezt tettük, hanem radikálisan igyekszünk leszorítani ezt a hiányt. Akkor amikor 10-11 százalék inflációval kalkulálunk, amikor a reálbérek növekedésének 2-3 százalékával kalkulálunk, nagy eltérésekkel, amikor a költségvetési elvonást 47 százalékról 45 százalékra kívánjuk csökkenteni, ezeket a tételeket értem én a költségvetés váza alatt.

Azt gondolom, ezen a vázon - kormánypártiak vagy ellenzékiek - még összeveszni sem tudunk. Amikor már azt mérlegeljük, hogy teljesülni tudnak-e ezek a számok, akkor már lehet vita köztünk. Mi azt gondoljuk, feszített ugyan a költségvetés bevételi oldala, de az teljesíthető, és a kiadások is reálisan vannak megtervezve. Itt már lehet persze vita köztünk, volt is vita köztünk a költségvetési bizottsági ülésen.

Mondandóm elején mondtam azt, hogy Kádár Béla terminológiájához, fogalmaihoz szeretnék visszatérni, bár megjegyzem, más mértékadó képviselőtársaim tavalyi megszólalásait is áttanulmányoztam. Az SZDSZ soraiban Tardos Márton, Bauer képviselő úr, Burány Sándor, Varga Mihály - most államtitkár, akkor még képviselő - elmondott szavait is.

Tehát visszatérve Kádár Bélához: Kádár Béla úgy fogalmazott tavaly, és ma is azt gondolom, hogy egy általános érvényű igazság, ami történt, nem feltétlenül csak a Horn-kormány hibájából, tehát én nem ezt állítom, hanem azt mondom, az elmúlt tíz év örökségeként a pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében egy bizonyos társadalmi deficitet, ahogy ő fogalmaz, vagy nemzeti deficitet halmoztunk fel.

Mit értett ő ez alatt, és mit értünk mi ez alatt? Ez miben jelenik meg? Abban a tömeges elszegényedésben, térségek leszakadásában, soha nem látott népességfogyásban, a kultúra, az oktatás és az egészségügy drámai helyzetében; és az önök által is említett közbiztonság hiányát állapította meg a volt miniszter, tehát a közbiztonság nem létében mérhető ez a társadalmi deficit.

Mi az, amit csinálhat ez a kormány? Nyilvánvalóan ebben a szituációban, ha hosszú távon gondolkodik, ezt a deficitet, ezt a társadalmi deficitet megpróbálja oldani. Más módon fogalmazva, a jövő felélésének folyamatát kívánja megállítani akkor, amikor családokban gondolkodva alanyi jogúvá teszi a családi pótlékot, visszaállítja a gyest, gyermekek utáni adókedvezményt vezet be, a tandíjat eltörli, a tankönyvek áfáját csökkenti, a lakásépítés esetén bizonyos szituációban áfa-visszaigénylésre ad lehetőséget, illetékdolgok, és még sorolhatnám. De ebbe a körbe tartozik az is, amikor jelentősen növekednek az oktatás és a kultúra forrásai, s jelentősen növekednek a közbiztonság forrásai is.

Nincs idő itt részletekbe belemenni, ezért azt gondolom, ezek azok az állítások, és ezek azok a jelzések, ezek azok a konkrét tettek a költségvetésben, amelyekkel ezt a felhalmozott társadalmi deficitet akarjuk oldani és csökkenteni.

A nemzeti deficitről - megint Kádár Béla gondolkodásában maradva, és itt Tardos képviselő úr felszólalásához is visszanyúlok -: a költségvetési bizottsági ülésen azt mondtam, az elvitathatatlan, hogy a vállalati szektor jövedelmének növeléséről gondoskodik ez a költségvetés. Akkor, amikor a nemzeti deficitet oldani akarjuk, akkor ezt a módját választjuk. Mi hiszünk abban, hogy a vállalkozói szektorban, elsősorban a kis- és középvállalkozói szektorban ott hagyott több mint 100 milliárd forint beruházásokra fog fordítódni, tehát amit nem vontunk el a vállalatoktól. Itt a tb-járulék jelentős csökkentésére gondolok.

 

(18.40)

 

Vitatható persze, hogy ez beruházásokra fordítódik-e és ez szerkezetváltozást is eredményez. Mi hiszünk abban, hogy ez így fog történni, s ha ez így történik, akkor az a felhalmozott nemzeti deficit is csökkenni fog, ami szintén az elmúlt tíz év öröksége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy egy hosszú távon gondolkodó kormány első költségvetését tárgyaljuk. Ez az első költségvetés megalapozza a következő évek gazdaságpolitikai mozgáslehetőségeit. A társadalom egészének érdekeit képviseli ez a költségvetés, és ugyanakkor a társadalom mikrorégióiban ott lévő családok érdekeit is maximálisan szolgálja.

Azt gondolom, amikor elkövetkezik a költségvetési végszavazás pillanata, akkor ellenzéki képviselőtársaim is csak remegő kézzel fogják megtalálni a "nem" gombot, kormánypárti képviselőtársaim pedig biztos, hogy jó szívvel szavaznak a költségvetésre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 311 1998.11.17. 1:50  214-316

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy Sándor képviselőtársam hozzászólása váltotta ki belőlem, hogy most a vitanap végén még egyszer szóljak.

Végigültem ezt a mai vitanapot, s tudom, hogy Nagy Sándor is, mert végig itt láttam a teremben őt. Nem úgy emlékszem a mai vitára, mint ahogy Nagy Sándor ezt a rádióhallgatóknak most, az éjszakában összefoglalta. Megjegyzem: most, az utolsó pillanatokban is van annyi kormánypárti képviselő a teremben, mint ahány ellenzéki képviselő. (Dr. Nagy Sándor: Most már! Egy órával ezelőtt fele sem volt!) Egy órával ezelőtt is volt!

A rádióhallgatók talán azt is tudják, hogy itt viszonylag szűkre szabott, szigorú időkeretekben folytatjuk le ezt a vitát. A kormánypárti képviselők és az ellenzékiek nyilvánvalóan felváltva szólaltak meg, s ez nyilvánvalóan adta azt, hogy kormánypárti képviselők jelen voltak a vitánál.

Nagy Sándor úr úgy fogalmazott, hogy mi elsősorban a múlttal foglalkoztunk. Ez egyszerűen nem igaz! Egy költségvetési vita során - egyébként a gördülő költségvetési tervezésből is adódik - természetesen az ember valamelyest visszanéz a múltba. Nem érzékeltem azt, hogy a kormánypárti képviselők a múlttal foglalkoztak volna, elsősorban a kormányprogrammal és a költségvetéssel foglalkoztak.

Többen annak adtak hangot - többek között én is -, hogy a kormányprogram megvalósításának első üteme az, amit most tárgyalunk.

Hisszük, hogy az elkövetkezendő időszakokban lesz még lehetőségünk arra, hogy a kormányprogram végrehajtásán - több költségvetéssel - érdemi lépéseket is tegyünk. Tehát én másként emlékszem a vitára, mint Nagy Sándor képviselőtársam. Azok a rádióhallgatók, akik végighallgatták ezt a vitát, azt gondolom, az én álláspontomat fogják osztani.

Köszönöm. (Dr. Nagy Sándor: Nem feltétlenül! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 52 1998.11.18. 1:50  1-217

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Wekler képviselő úr átfogóan elemezte az önkormányzatok helyzetét. Van néhány állítása, amivel volt önkormányzati tisztségviselőként is egyet tudok érteni, azonban három állításával kapcsolatban nagyon röviden hadd fejthessem ki a Fidesz álláspontját.

Az egyik, amivel a mondandóját kezdte: az önkormányzatok megítélése. Úgy fogalmazott, hogy ez a kormány nem önkormányzatbarát. Én azt mondanám, ez kétségtelen, hogy a költségvetésben az önkormányzatok nem tudnak olyan prioritást élvezni, mint bizonyos más területek, mert egyszerűen nem jut mindenre forrás.

Amit Wekler képviselő úr mondott a kórházak kapcsán, miszerint azzal, hogy az Országgyűlés tegnap úgy szavazott, ahogy szavazott, most elindul a kórházak kapcsán egy önkormányzati csődhullám, ezzel messze nem tudok egyetérteni. Nincs ilyen probléma az önkormányzatoknál! Szeretném elmondani, hogy az előző kormány hozta azt a döntést, amely az önkormányzatokra hárította volna a kórházak gondját. Az önkormányzati intézményrendszer jelentősen átalakult az elmúlt időszakban, legkevésbé az egészségügyi intézményrendszerre igaz ez. Az egészségügyi intézményrendszer esetében van egy kétarcúság: az önkormányzatok és a társadalombiztosítás által fizetett egészségügy kicsit ellenérdekelt. Azt gondoljuk, hogy ezt a problémát együttesen és átfogóan kell rendezni, és nem azzal a technikával, ahogy ő előterjesztette.

A gázvagyon kapcsán nehéz szemrehányásokat tenni nekünk: ezt a döntést is az önök kormánya hozta, amit nekünk kell majd helyre tenni. Folyik az az elkészítő munka, amely alapján az önkormányzatok hozzá fognak jutni azokhoz a forrásokhoz, ami az Alkotmánybíróság döntése alapján megilleti őket, még akkor is, ha ez a költségvetés ebben az évben ezzel kalkulálni nem tudott.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 68 1998.11.18. 1:10  1-217

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Amit Jauernik képviselő úr mondott Gémesi úr tárgyszerű felszólalásával kapcsolatban, azt magam is osztom, kétségtelen, hogy ez a felszólalás ilyen volt, és azzal is egyetértek, hogy a tavalyi esztendő valamelyest eltért az önkormányzatok finanszírozását illetően, mert '95 óta a tavalyi esztendő volt az első olyan esztendő, amikor a költségvetési törvényben egyfajta reálérték-növekmény jelent meg az önkormányzatoknál. Ez a költségvetési törvényre igaz.

Azonban a tavalyi évben is történt olyan feladattelepítés az önkormányzatokhoz, amely már nem volt megfinanszírozott; ezt egyébként maga a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára ismerte el egy költségvetési munkabizottsági vitán. Itt elsősorban a gyermekvédelmi törvény hatásaira gondolok, amin keresztül, mivel nem finanszírozta meg a központi költségvetés ezeket a feladatokat, ezt a reálnövekményt el is vette. Tehát Gémesi Györgynek igaza van abban, hogy '95 óta minden év gyakorlatilag olyan, mint az idei év, hogy önkormányzati feladatnövekedés van, és ehhez nem párosulnak kellő források, de az alapvető értékelésével egyetértek, és gondolom, a Fidesz is osztja ezt a gondolkodást, amit Gémesi úr megfogalmazott. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 129 1998.11.19. 1:00  109-244

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, Balczó képviselő úr ellenzéki képviselőként is nagyon higgadt elemzését adta a költségvetésnek. A felsőoktatást érintő részekről ugyanabban a szellemben szólt, ahogyan megszólalt tegnap egy szocialista képviselő is; az ő felszólalását ugyanígy tudom minősíteni.

S itt utalok vissza a Veres János által elmondottakra, hogy ebben a költségvetésben csak egy fűnyíróelv érvényesül. Megengedte magának azt a csúsztatást, hogy hivatkozott egy olyan törvényszakaszra, amelyik alapján ezt a következtetést persze le lehetett vonni, csak elfelejti azt, hogy ha be is indul - nem várt gazdasági mozgások miatt - ez az 1,9 százalékos fűnyíró, ez akkor is másként érinti a felsőoktatást, másként a vidékfejlesztést, a közbiztonsági területet, magának az oktatásnak a területét.

Azt gondolom, hogy ha szakszerű vitát akarunk folytatni, akkor ezeket a tényeket is el kell ismernünk, főleg költségvetési bizottsági tagként - Veres János jól ismeri a költségvetést.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 153 1998.11.19. 2:00  109-244

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Két ellenzéki képviselő hozzászólását hallottuk, Horn Gáborét, aki döntően oktatási kérdésekkel foglalkozott, Németh Zoltán, az MSZP részéről, az agráriummal foglalkozott. (Közbeszólások: Imre!)

Németh képviselő úr hozzászólásának voltak olyan elemei, amelyeket én magam is megfontolandónak gondolok. Azt gondolom, higgadtan elemzett egy olyan területet, amire mi azt gondoljuk, hogy forrásnövekedés jellemző erre a területre ebben a költségvetésben. Ilyen az oktatás is.

Horn Gábor, persze, amikor hevesen érvelt és az oktatási koncepciónk kritikáját adta, nehéz helyzetben volt, ezért kellett is az a hevesség, aminek itt ő tanújelét adta, mert a tényekkel szemben nehéz vitatkozni. Ő azt mondta, hogy a felsőoktatás egy olyan terület, ahol talán nem verünk szét semmit. Ebből az is következik, hogy a közoktatás egy olyan terület, ahol ennek a szétverésnek tanújelét adjuk. Én egyetlen ilyen területet sem tudtam az ön mondandójában felfedezni, amiből ezt a következtetést levonhatta volna. Ugyan mondta, hogy talán minőségi elemeket kiveszünk az oktatásból, a modernizáció ellen dolgozunk, de én nem gondolom, hogy a Fidesz oktatási koncepciója, illetve ez a költségvetés ilyen lenne. Egyébként is, a közoktatás egy olyan nagy rendszer, megvan a jól felfogott tehetetlensége, hogy ha mi hibáznánk, sem tudnánk dolgokat szétverni ebben a költségvetésben.

Mindössze azt tesszük, hogy korrekciókat, hangsúlyos korrekciókat teszünk ebben a költségvetésben. Egyébként nem gondolom, hogy a Magyar miniszter által fémjelzett oktatási kormányzat szétvert volna valamit az oktatásban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem volt rá idő.) De még egyszer mondom, mi korrekciókat... Nem volt rá idő, igen, ahogy itt megfogalmazódik. Azért nem volt rá idő, mert egy ilyen nagy rendszerben nem lehet csak úgy szétverni dolgokat. És ez még akkor is igaz, ha - amikor az államtitkár úr érvel - Horn Gábor újságokba feledkezik, illetve újságokat néz. Akkor is tény, amit mondok, és kevésbé tény az, amivel ön érvelt. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 173 1998.11.19. 1:20  109-244

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pető Képviselőtársam! Mielőtt a három konkrét ügy elemzésére ön rátért, általános megjegyzéseket tett a kulturális területtel, annak költségvetési vonatkozásaival kapcsolatban, de először a miniszterelnök gondolatát idézte, hisz ez volt mondanivalójának gyakorlatilag első mondata. Így kezdte, én felírtam magamnak, hogy "a költségvetés is bizonyítja azt, hogy nem csak akarati tényezőkből áll a világ", idézte ön a miniszterelnök urat; ezért fogalmazott úgy egyébként a miniszterelnök, hogy részben akarati tényezőkön áll. (Dr. Pető Iván: Nagyobb részben.) Nagyobb részben. Én így írtam föl, hogy részben, nem vitatkozom, lehet, hogy ön másként mondta, tehát a miniszterelnök úr se állított szögesen mást, mint ön, csak azt mondta, hogy részben áll akarati tényezőkön a világ.

Mi nem gondoljuk azt, hogy amit a kultúra területén itt ebben az első költségvetésünkben tenni tudtunk, az úgy csodálatos, hogy az nem képezhetné kritika tárgyát. Ön azt mondja, hogy a nagy számokat vizsgálva közel sem olyan kedvező a kép, mint ahogy mi beállítjuk. Mi csak azt állítjuk, és én kormánypárti képviselőként csak azt állítom, hogy vannak itt is pozitív és kedvező elmozdulások. Nem tekintjük mi se csodálatosnak ezt a világot, még három-négy év költségvetése kell ahhoz, hogy odáig eljuttassuk, ahol azt mi szeretnénk látni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 213 1998.11.19. 1:20  109-244

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hegyi Gyula Képviselő Úr! Ön szóba hozta a társadalmi deficit problémáját, mint ahogy megemlítette ezt egy kétpercesben az én hozzászólásom után is. Én is azt gondolom, hogy ez a költségvetés messze nem tud annyit tenni, hogy ezt a társadalmi deficitet, ami felhalmozódott - nemcsak a Bokros-csomag miatt - egy költségvetéssel korrigálni lehetne. Ugyanakkor, gondolom, ön sem vitatja, hogy éppen azokon a területeken, ahol ez a deficit felhalmozódott - a családok problémája, az oktatás problematikája, az egészségügy, bár az egészségügyben nem különösen hangsúlyosan, de az összes többire és a közbiztonságra is igaz az -, van egy mérhető forrásbővülés, amellyel ezt a társadalmi deficitet csökkenteni akarjuk.

A másik: ön azt is tudja - hiszen itt volt, amikor az adó jellegű törvényeket elfogadtuk -, hogy a gazdasági miniszter és a szociális miniszter rendelete alapján a Munkaerő-piaci Alapból azok a foglalkoztatók, akik alacsony bérrel foglalkoztatják a munkavállalóikat, és a megemelt egészségügyi hozzájárulás gondokat jelentene, egy megfelelő technikával forrásokhoz fognak jutni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 120-122 1998.11.30. 2:30  39-697

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. A pedagógusok béremelésének vitája kapcsán - hogy van-e az önkormányzatoknak fedezetük vagy sem - eljutottunk odáig, hogy az olcsó vagy drága államról kezdtünk vitatkozni. Enne kapcsán legyen szabad leszögeznem, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt hatékony államban gondolkodik.

Az önök által működtetett állammal nem igazán az volt a baj, hogy drága volt vagy olcsó volt, mert azt gondolom, hogy ezek minőséget nem hordozó értékítéletek, ha csak ennyit mondunk. Mi hatékony államot szeretnénk működtetni. Az önmagában nem baj, ha a hatékony államot úgy tudjuk működtetni, hogy bizonyos központi igazgatási kiadásokat növelünk. Elhangzott példaként, hogy a titkosszolgálatok mennyivel nagyobb forrásokhoz jutnak. Ha ettől hatékonyabb lesz az állam, akkor ez egy jó döntés. Nem hiszem, hogy a központi igazgatást és az önkormányzati igazgatást szembe lehet állítani, amikor hatékony államban gondolkodunk.

A másik dolog: önöket szemmel láthatóan zavarja az a tény, hogy végre van egy olyan kormánya az országnak, amely kormányként gondolkodik. Mindig előjön az, hogy Pokorni miniszter úr nyilvánvalóan erős miniszter, ezért az oktatás prioritásokat élvez. (Dr. Géczi József Alajos: Melyik oldalról van szó?) Azt gondoljuk, hogy amikor a kormány kormányként viselkedik, akkor a kormányprogramot hajtja végre, és az ágazatok élén álló miniszterek nyilvánvalóan ennek a kormányprogramnak a végrehajtói.

Végül ahonnan a vita elindult: az önkormányzatoknak mire van vagy mire nincs forrása. Az általános vitában már kiegyeztünk körülbelül abban, hogy talán az idei év az első olyan év, hogy az önkormányzatok forrásai reálértékben növekedtek (Derültség és zaj az MSZP padsoraiban.), hisz az eddigiek nem ilyenek voltak. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ugyanakkor azt is mondta egy szocialista képviselő - és egyet lehet vele érteni -, hogy ha növekedett is egy évben az önkormányzatoknak juttatott források reálértéke, a gyermekvédelmi törvény által odatelepített plusz források gyakorlatilag el is vették ezt a reálérték-növekményt.

 

(14.20)

 

Mi az, amivel a következő évben találkozunk? Kétségtelen, hogy az ÁSZ-nak igaza van, amikor úgy fogalmaz, hogy az önkormányzatok nem kerülnek jobb pozícióba. Ez igaz akkor, ha a támogatási részt vizsgáljuk.

Ugyanakkor a tb-járulék jelentős csökkenésével - erre szintén a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára hivatkozott - egyfajta reálnövekmény mégis megjelenik az önkormányzatoknál, s ez fedezetet biztosíthat arra...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a két perc! (Dr. Kis Zoltán: Meg kell vonni a szót!)

 

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): ... hogy a betervezett bérnövekedésekre is forrás legyen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 136 1998.11.30. 1:20  39-697

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Azt gondolom, nem figyelünk kellően egymás mondandójára, és ezért vitatkozunk. Én elismertem, hogy volt egy olyan év, amikor az önkormányzatok támogatása reálértékben növekedett. Ezt már sokszor elmondtam itt a parlamentben. Ugyanakkor azt mondtam - és itt másokat idéztem -, hogy ezt a reálnövekmény-emelkedést gyakorlatilag elkoptatta az a feladattelepítés, ami források nélkül történt - itt utalok mindig a gyermekvédelmi törvényre. A következő mondatom az volt, hogy ha megnézzük az 1999. évi költségvetési tervezetet, akkor azt állapíthatjuk meg, amit Wekler Ferenc úr mondott, hogy inflációt is alig követő - de maradjon infláció alatt - az önkormányzatok költségvetése - ezt elismerem -, ugyanakkor hozzátettem, hogy az az 5 százalékpontnyi társadalombiztosítási járulékcsökkentés, tudva, hogy az önkormányzatok költségeinek nagyon nagy része - minél kisebb egy település, annál inkább igaz ez - bérjellegű költség; s ha ezt a kettőt együtt mérjük, akkor bizton állíthatom, hogy az önkormányzatok költségvetése - tehát a támogatás, plusz a tb-járulékcsökkenés miatti könnyítés - reálértékben megmarad, vagy nagyon enyhén emelkedik. Mindössze ennyit állítottam, és azt gondolom, hogy a számok nyelvén nem nagyon lehet vitatkozni.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 337 1998.11.30. 1:50  39-697

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen, én is azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy Lamperth Mónika jól teljesített, szemmel láthatóan a Ház túloldala hosszan kíván szólni minden egyes kérdésről. Tegyük nyilvánvalóvá: szívük joga, házszabályszerű mindaz, amit tesznek.

Mivel Lamperth Mónika a rádióhallgatókhoz is szólt, és ez sem kifogásolható, ezért mondandójának egy pontjához szeretnék kapcsolódni, mert itt pontatlanul tájékoztatta a rádióhallgatókat. Az 1,9 százalékos zárolás kapcsán Lamperth képviselő asszony azt mondta, hogy ha az a gyakorlat valósul meg, ami a költségvetési tervezetben tervezve van, vagyis hogy a kormány fog majd rendelkezni ennek a zárolásnak az esetleges feloldásáról, akkor - szó szerint szeretném idézni - ön azt mondta, hogy ez egy törvénysértő gyakorlat lenne. Nincsen olyan jogszabályi hely, amelyet Lamperth Mónika meg tudna hivatkozni arra, hogy ezt az állítását alátámassza, mert ha ez így lenne, akkor nyilvánvalóan ezt meg is tette volna. Lamperth Mónika jól tudja, hogy az államháztartási törvény rendelkezik erről a kérdésről, és az államháztartási törvény egyértelműen a költségvetés általános tartaléka feletti rendelkezést a kormány kompetenciájába teszi.

Szeretném meghivatkozni itt az Állami Számvevőszék mondatait is, amelyeket leírt a zárolás kapcsán. Az Állami Számvevőszék, amikor azt mondta, hogy szerencsésebbnek tartaná - tehát viszonylag puhán fogalmazott a Számvevőszék -, hogy ha már a zárolást az Országgyűlés teszi, akkor a zárolás feloldásáról is az Országgyűlés döntene. Az Állami Számvevőszék mindössze ennyit mond, és nem beszél törvénytelenségről. Megalapozottan ezt ön sem teheti, mert nincs olyan törvényhely, amelyet meg tudna hivatkozni.

Egyébként tartalmilag egyetértek azzal, én is szeretném, ha a kormány úgy nyilvánulna meg az 1,9 százalék kapcsán, ahogy azt ön is szeretné és Gémesi György is szeretné, de törvénytelenségről nincsen szó, ha ez nem így történik. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 345 1998.11.30. 1:10  39-697

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Újra csak a pontosság kedvéért Burány Sándor képviselő úrnak szeretném a következőket mondani; Gémesi György részben már utalt rá. Burány Sándor egyfajta érdekegyeztetési kötelezettséget keres a kormányon, amikor hiányolja, hogy ez nem történt meg a kormány és az önkormányzatok között.

Két jogszabály van, az önkormányzati törvény és a jogalkotási törvény, ami nagyon hézagosan szabályozza ezt a kérdést, mindkettő csak az országosnak minősülő szövetségeknek ad jogosítványt és mindössze annyi jogosítványt, hogy a véleményüket elmondhatják. Ezt a véleményt kell tőlük kikérni. Tehát szó nincs arról, hogy itt többfordulós érdekegyeztetést tartani kellene, jogszabállyal ezt - bármennyire mosolyog, képviselő úr - nem lehet alátámasztani. Tartalmilag persze ez egy igen gyenge jogosítvány, amivel én szintén egyetértenék, hogy maholnap szabályozzuk ezt, és egy erősebb kötelezettséggel találja szembe magát a kormány, hogy ez az érdekegyeztetés - ami, mondom, ma jogszabályban sincs definiálva - megtörténhessen és érdemi legyen, de ma ezen a kormányon nem lehet olyat számon kérni, amit jogszabály sem szabályoz. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 67 1998.12.22. 1:10  66-74

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Újságcikkekből, televíziós műsorokból, választók hozzánk intézett leveleiből vagy fogadóórán elhangzott kérdésekből mi, országgyűlési képviselők ismerhetjük azt, hogy a választópolgárok évek óta, nagy számban sérelmezik, hogy a locsolásra használt víz után is csatornadíjat kell fizetniük.

A vízellátásról és a csatornázásról szóló '95. évi kormányrendelet hatálybalépése óta a fogyasztók, különösen a kiskerttulajdonosok, számos esetben fordultak panaszaikkal - a rendelet módosítását is javasolva - a minisztériumhoz, és talán még többször a fogyasztók védelmére hivatott szervezetekhez, sőt, az utóbbi esetben már az állampolgári jogok országgyűlési biztosához is. Az ombudsman általános helyettese az általa lefolytatott vizsgálatok befejeztével javaslatot tett arra, hogy a rendelet mondja ki: meghatározott időszakban a fogyasztott víznek legalább 10 százalékát ne vegyék figyelembe a csatornadíj megállapításánál.

Kérdezem ezért a miniszter urat, hogy mikorra várhatjuk a kormányrendelet módosítását.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 71 1998.12.22. 0:40  66-74

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, miniszter úr, a válaszát. A jelenlegi helyzetben, úgy konstatálom, az ellentmondás gyakorlatilag abban van, hogy az el nem végzett szolgáltatásért is fizetniük kell a fogyasztóknak.

Amikor az országban a szennyvízrendszer kiépítése viszonylag lendületesen folyik - választótérségemre, a mohácsi térségre ez mindenképpen igaz, de gondolom, az egész országra is jellemző -, akkor a választópolgárok és a vidéki polgárok egyre nagyobb száma is találkozik ezzel a feszítő ellentmondással. Ezért megnyugtató számomra, hogy az ön által vezetett minisztérium a rendelet módosítását tervezi, s ezt javasolja a kormánynak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 10 1999.02.11. 5:10  3-111

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta a törvényt, és sok szempontból más álláspontra helyezkedett, más következtetésekre jutott, mint azt az előző képviselő asszony megfogalmazta.

Az ülés elején ebben a bizottságban is viszonylag élesek voltak a frontok, de a vita végére az ellentétes álláspontok összecsiszolódtak, és ez tükröződött a szavazásból, amit majd ismertetni fogok.

Már a preambulumot is, a törvényt is sokan kritizálták az indulásnál. Ennek kapcsán elmondhatom, hogy a törvény és a preambulum is egyértelműen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a nemdohányzóknak akar védelmet nyújtani, és olyan személyeknek, köröknek, akik életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt fokozott védelmet kell hogy kapjanak. Az ő védelmüket akarja a törvény biztosítani.

Ha az a kérdés, hogy ezt hogyan akarja megtenni, erre a válasz megint csak megfogalmazódik a preambulumban: a dohánytermékek fogyasztását szabályozza ez a jogszabály, és a forgalmazásukkal szemben részleges korlátozásokat állít fel. Lényeges, hogy csak részleges korlátozások vannak itt, mert sokan más jogtárgyak szabályozását is elvárták volna ettől a törvénytől.

Ugyanakkor a preambulum azt is megfogalmazza, hogy az ellentétes érdekekre is tekintettel akart lenni a jogalkotó, tehát tiszteletben tartja azok jogát, akik a dohányzás lehetőségével élni kívánnak. Ha a preambulumot és a törvényt elemezve megnézzük azt, hogy milyen általános céljai lehettek a jogalkotónak, akkor a bizottsági ülésen megfogalmazódott az, hogy az egészséges környezethez való jog az alkotmányban egyértelműen megfogalmazott jog. Ez egy olyan törvénytervezet, ami ennek az alapjognak az érvényesítését akarja direkt módon szolgálni. Közegészségügyi kérdéskör szabályozásáról van szó, és az európai jogharmonizációs tárgyalások során is izgalmas kérdés. Nyilvánvalóan erre is tekintettel akart lenni a jogalkotó.

Amint már mondtam, bizonyos jogtárgyak szabályozását - amit persze fel lehetne vetni a dohányzással összefüggésben - a jogalkotó nem akarta itt megtenni. A bizottság elismerte, és örömmel üdvözölte azt, amire a miniszter úr is utalt, hogy igen gazdag hatáselemzés kísérte ezt a törvénytervezetet. Ezt új képviselőként más törvények kapcsán még nem tapasztaltam a parlamentben.

A mi bizottságunk is vizsgálta azt, hogy hogyan változott a jogszabály ahhoz képest, amit már az előző parlament tárgyalt. Mi nem gondoljuk azt, hogy elszegényedett vagy kiüresedett a törvény, sőt szigorításokat is vélünk felfedezni. Ilyenek: a kiskorúakkal szembeni szabályozás egyértelműen szigorított, a vendéglőket érintő szabályozás egyértelműbb szabályokat fogalmaz meg, a szankciórendszer - ha úgy tetszik - változott, bővült. Nemcsak az elkövetői, az aktív magatartást szankcionálja a törvény, hanem a passzív magatartást is. Gondoljunk egy munkahelyi vezetőre, amikor nem érvényesíti azokat a szabályokat, melyeket a törvény megfogalmaz. A bírság is változott némileg, hisz nemcsak egészségvédelmi bírság kiszabására van lehetőség, hanem fogyasztóvédelmi bírságra is.

Igazán izgalmas vita két területen alakult ki a bizottságban. Magát a közforgalmú intézmény meghatározását kritizálták sokan a bizottsági ülésen. Felvetődött, hogy templomokban - mint egyfajta ilyen intézményben -, börtönökben, honvédelmi létesítményekben hogyan fognak érvényesülni ezek a szabályok. Nagyon sok kritikát kapott a kiskorúakat érintő szabályozás. Sokan úgy fogalmaztak, hogy életszerűtlen ez a szabályozás, amikor a közforgalmú intézményekben a 18 év alattiakra egyértelműen tiltó szabályokat állapítunk meg. Ezt akkor is sokan kritizálták, ha elismerték, és a háttéranyagból láthatták a képviselők, hogy elsősorban a 14-18 éves korosztály az, amely ilyen szempontból veszélyeztetett vagy hajlamos arra, hogy a dohány rabjává váljon.

A bizottság egyértelműen úgy ítélte meg, hogy életszerűtlen az a szabályozás, amikor a bolti eladótól várjuk el, hogy ismerje föl, hogy az illető 18 éves. Úgy fogalmaz a törvény, hogy ha benne kétség merül fel, akkor még igazoltathatja is azt a 18 éven alulit. Csak az az álláspontunk, hogy nem fog benne kétség felmerülni, mert ő abban érdekelt, hogy forgalma legyen, és nem abban, hogy felismerje azt, hogy itt egy 18 éven alulit szolgálna ki. Tehát nem tartottuk szerencsésnek ezt a szabályozási technikát, ugyanakkor persze jobbat a bizottság ülésén sem tudtunk megfogalmazni.

Felvetődött az - volt ilyen álláspont is -, hogy a nemdohányzók jogai nem kellően érvényesülnek a törvényben, de ez egyértelműen csak egy kisebbségi álláspont volt. Végül is a szavazás végeredménye az volt, hogy egy tartózkodás mellett támogatta a bizottság a törvény előterjesztését, és általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 69 1999.02.11. 2:00  3-111

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nyilvánvalóan Bauer képviselőtársam mondandójához szeretnék én is kapcsolódni. Bauer képviselő úr úgy fogalmazott, hogy ez egy olyan kormány - nem biztos, hogy szó szerint tudom idézni, de a mondat lényege ez volt -, hogy tilt, amikor azt tapasztalja, hogy valami társadalmi méretekben nem helyes, és azonnal a tiltás eszközéhez nyúl - fogalmazódott meg vádként.

Azt gondolom, hogy amikor a kormány egy törvénytervezettel jön a parlament elé, és a parlament ebből a tervezetből törvényt alkot - jelen esetben meggyőződésem, hogy jó törvényt fog alkotni -, akkor természetes, hogy a jogi norma, a törvény szankcionál és tilt. A társadalmilag elvárható magatartásszabályoknak ez a produktuma, amit törvénynek hívunk, természetes velejárója. Mi itt nem tudományos művet, publicisztikai terméket alkotunk - ezt megteszi Bauer képviselő úr, egyébként színvonalasan, nap mint nap a sajtó hasábjain és egyéb helyeken -, aminek nyilvánvalóan nincsenek tiltó rendelkezései. De a törvény másként viselkedő jogszabály, és ha nem lennének benne ilyen rendelkezések, ráadásul kiskorúaknál, akkor, azt gondolom, valahol irányt tévesztenénk.

A parlamenti képviselet kapcsán csak egy mondatot mondok. Azt gondolom, hogy erős csúsztatás azt mondani, hogy ne adj' isten, az új munkarendre való áttérést az is motiválta, hogy a nyilvánosságot a parlamenttől elzárjuk egy kicsit. (Vancsik Zoltán, tapsolva: Ez igen! Bravó! Gratulálok! Ez legalább őszinte volt.) Örülök. Nem azt mondtam, hogy ez motiválta, ezt állította Bauer képviselő úr. Félreértés ne essék, ezt nem osztom! Azt mondtam, hogy ez erős csúsztatás volt. (Vancsik Zoltán: Ez igen! Őszinte volt!) Hogy a parlament jó munkarendben ülésezik-e, hogy bevált-e vagy sem, ez termékeinken, a törvények hatékonyságán múlik majd, és azt gondolom, hogy az idő minket fog igazolni, hogy indokolt volt ezt az új munkarendet választanunk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 36 1999.03.02. 4:24  25-51

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a február 24-ei ülésen tárgyalta a szabálysértési törvény tervezetét. A bizottság először azt a kérdést vizsgálta, hogy mi indokolja és mi indokolja éppen most a szabálysértési törvény megalkotását, illetve újrafogalmazását. Nyilvánvalóan a bizottság ülésén is szóba került az a nemzetközi kötelezettség, amellyel az ország szembe találja magát; az előbb Hack Péter képviselő úr is hivatkozott erre. Magyarország '92-ben csak fenntartással tudta ratifikálni az emberi jogi egyezményt, mert akkor a szabálysértési ügyekben hozott közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát nem tudtuk volna biztosítani.

Ugyancsak elemeztük az Alkotmánybíróság döntését. A '97-es decemberi alkotmánybírósági döntés is kötelezi a jogalkotót a szabálysértési törvény újrafogalmazására. De legalább ilyen fontos vagy talán még fontosabb az a törvényalkotói cél, amelyet azzal nyilvánít ki, hogy az egész szabálysértési eljárást célszerű és kell hatékonyabbá tenni.

A vizsgálódásunk gyakorlatilag arra irányult, hogy e törvény elfogadásával vajon a szabálysértési eljárás az eddigieknél hatékonyabb lesz-e. Kétféle álláspont körvonalazódott, mint általában mindig az emberi jogi bizottság ülésén. Az ellenzéki képviselőtársaink hangot adtak azon véleményüknek, hogy nem tartják szerencsésnek, hogy erős büntetőjogias szabályozás felé tolta el az előkészítő a törvénytervezetet. Kritikaként fogalmazták meg azt, hogy nehéz úgy megítélni egy törvénynek az általános vitára való alkalmasságát, hogy a törvényhez szervesen tartozó kormányrendelet különös részi tényállási elemeinek sokaságát nem látja a bizottság. Az ellenzéki képviselők elmondták azt, hogy a bíróság helyzetét reménytelennek gondolják, arra célozva, hogy nagyon sok ügy fog a bíróságokra zúdulni. És mint mindig az emberi jogi bizottsági üléseken, újra megfogalmazódott az ellenzéki képviselők részéről az, hogy a büntetések szigorítása, amely nyomon követhető a törvényalkotásban, nem fog eredményre vezetni.

Ezzel szemben kormánypárti képviselők a törvényt épp amiatt dicsérték, hogy a szabálysértési eljárás ilyen büntetőjogias jelleget vesz fel, mert ezzel kiszámítható és áttekinthető lesz az eljárás. Fontosnak véljük azt, hogy például a bizonyítás elveit vagy a személyek ellen irányuló kényszerintézkedések alkalmazási feltételeit törvény rögzíti, hogy az ártatlanság vélelmét a büntetőeljárásból átemeljük a szabálysértési eljárásba is. Jónak tartottuk azt, hogy a szankciórendszer átalakítása mellett szélesedik a jogorvoslati lehetőségek köre, és még tovább sorolhatnám azokat az értékeket, amelyeket megfogalmaztunk a törvény mellett a bizottsági ülésen.

Örömét fejezte ki a bizottság azért, mert az adatvédelmi biztossal egyeztetés történt.

A bizottság részletesen foglalkozott az elzárással, a szabálysértési őrizettel és a külföldiekre vonatkozó szabályok rendszerével, és az emberi jogok védelme nézőpontjából ezt a szabályozást kielégítőnek találta.

A bizottság osztotta az ellenzéki képviselők véleményét, és megfogalmazta, hogy tényleg szerencsés lett volna, ha a kormányrendeletet - amely még nem készült el és a különös részi tényállási elemek sokaságát fogja szabályozni - a törvényalkotó, az Országgyűlés láthatta volna.

Végül is a két álláspont között, a kormánypártiak és az ellenzékiek álláspontja között, ha volt is jelentős hangsúlyeltolódás, a bizottság mégis 12 igen és 8 tartózkodás mellett fogadta el a törvénytervezetet; az ellenzéki képviselők nem kívántak előadót állítani, ezzel is jelezve, hogy nem olyan nagy a szakadék a két oldal között. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta ilyen arányban, és azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy támogassa e törvény elfogadását.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 69 1999.05.03. 3:03  66-76

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és egyhangúlag támogatásra ajánlja az Országgyűlésnek. Teszi ezt a következő indokkal: a bizottságunk többször is foglalkozott a kérdéssel, és egyetért a kisebbségi ombudsman azon álláspontjával, hogy a román országos önkormányzat meg nem alakulása alkotmányos jogokat sért, hiszen az alkotmány 68. §-a a kisebbségek számára biztosítja az országos önkormányzatok megalakításának lehetőségét is. Ehhez képest egy technikainak tekinthető eljárásjogi szabály az, amely megnehezítette az országos önkormányzat létrehozását, nevezetesen ez az eljárásjogi szabály 75 százalékban húzza meg az elektori ülések határozatképességét.

Nyilvánvalóan ezt a problémát orvosolni szükséges ahhoz, hogy a román önkormányzat is, a románság is gyakorolhassa az önkormányzati jogait. A bizottság azért is egyetért a nevezett törvény elfogadásával, mert a bizottság is osztja államtitkár úrnak azt a véleményét is, amit az előbb az expozéjában elmondott, hogy a pótválasztás egy olyan intézmény, amely ma már idejétmúlt, és ezért a törvényből kigyomlálandó. Nemcsak azért, mert költségvetési források sincsenek arra, hogy ezeket a pótválasztásokat novemberben megtartsuk, hanem azért is, mert ma már semmi nem indokolja ennek az egyébként is szokatlan intézménynek a fenntartását a kisebbségi joganyagban. A bizottság egyetért azzal is, hogy az időközi választás lehetőségét viszont a kisebbségek számára is meg kell teremteni. Ezért ennek a lehetősége törvényben szabályozandó. Nyilvánvalóan célszerűnek tartjuk azt is, hogy az eljárásjogi törvényt is változtassa meg a parlament, hiszen kisebbségi választások során nem szükséges ugyanazt az intézményrendszert működtetni, mint a települési önkormányzati választásokon, mert ez megdrágítaná az egész eljárást.

A kisebbségi bizottság keretein belül működő ad hoc bizottság a törvény átfogó módosítását is szükségesnek tartja, és minden előkészítő lépést megtesz ahhoz, hogy az Országgyűlést a következő év elejére olyan helyzetbe hozza, hogy a kisebbségi törvényt és a vele összefüggő más joganyagot, így a választási joganyagot is az Országgyűlés megváltoztathassa. Ettől a hosszú távú törvénymódosítástól eltekintve és ezzel is egyetértve a bizottság mégis szükségesnek tartja a törvény szinte azonnali módosítását. Ezért a bizottság egyhangúlag úgy döntött, hogy az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja ezt a törvénycsomagot.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 113 1999.06.14. 4:24  110-132

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság először átfogóan '99. május 18-ai ülésén tárgyalta a kisebbségi biztos beszámolóját. Azért fogalmaztam így, hogy átfogóan, mert a beszámolónak több részmozzanatát, lényeges fejezeteit már többször és több alkalommal tárgyaltuk. Ezzel arra is utalok, hogy az emberi jogi bizottság és a kisebbségi biztos között nem az a formális viszony van, amit az ombudsmantörvény megkíván, hogy az ombudsmanok jelentését egyszer tárgyalja a bizottság és azt követően az Országgyűlés, hanem a biztos úr és a bizottság között szinte rendszeres és napi a kapcsolat.

A bizottság könnyen állapította meg azt, hogy az alkotmány 32. § b) pontjának (6) bekezdésében foglaltaknak és a '93. évi keltezésű ombudsmantörvény 27. § (1) bekezdésében foglaltaknak mindenben megfelel a biztos úr beszámolója. Sőt, a bizottság azt is mondta, hogy az egy jól szerkesztett anyag, grafikonokkal, táblázattal, a téma iránt kevésbé érdeklődő képviselők számára is könnyen áttekinthető anyagot juttatott a tisztelt Ház elé a biztos úr.

Nyilvánvalóan az emberi jogi bizottság is részletesen szólt azokról a kérdésekről, azokról az anomáliákról, amik a választással függnek össze, hiszen ahogyan az előbb a kisebbségi biztos kiemelte, nyilvánvalóan a témának aktualitást adott az, hogy '98-ban kisebbségi és települési önkormányzati választások voltak.

Szintén átfogóan foglalkoztunk a foglalkoztatás terén megnyilvánuló diszkrimináció problémájával, és megnyugvással láttuk azt, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium, illetve az Igazságügyi Minisztérium azokra az ajánlásokra kellőképpen és megfelelő hatékonysággal reagált, amit a biztos úr a jelentésében felvetett.

Nyilvánvalóan a bizottság vizsgálódásának homlokterében volt mindaz, amit a kisebbségi joganyag felülvizsgálata kapcsán a beszámoló tartalmaz. Érdekes vitákat folytattunk - és nem csak az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban - általában a biztosok hatáskörét illetően. Sőt azt mondhatnám, hogy a legélesebb viták gyakorlatilag nem is a jelentés körül csúcsosodtak ki, hanem sokkal inkább az ombudsmanokra vonatkozó átfogó törvény sokféleképpen értelmezhető volta miatt adódtak viták.

Először fordult elő a Ház életében az, hogy a megszokott két bizottság mellett - az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság mellett a másik ilyen az alkotmányügyi bizottság, amelyik a kisebbségi biztos anyagát mindig is tárgyalta - két másik bizottság is napirendjére vette a kisebbségi biztos beszámolóját. Azt gondolom, más bizottságok érdeklődése a kisebbségi biztos tevékenysége iránt mindenképpen üdvözölhető. Azt a megállapítást tudtuk tenni, hogy a kisebbségi biztos úr más bizottságok ülésén is tudott az adott bizottság hatáskörébe és kompetenciájába tartozó kérdésekről, tehát aktualitásokról szólni.

(20.00)

Ahogy említettem, az emberi jogi bizottság, miután a maga ajánlását letette a Ház asztalára, az önálló indítványát is megfogalmazta az Országgyűlésnek, az önálló indítványát pedig annak tudatában fogalmazta meg, hogy az emberi jogi bizottság nyilvánvalóan nyomon követte azokat a vitákat, amelyek más bizottságokban lezajlottak, és ahogy említettem, a legélesebb vita nem a jelentés tartalma körül fogalmazódott meg egyes bizottságokban, hanem sokkal inkább az ombudsmantörvény kritikáját adták azok a megszólalók, akik ebben a vitában részt vettek.

Mindezek tükrében az emberi jogi bizottság egyhangúlag javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a biztos úr jelentését tárgyalja meg és fogadja el. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 117 1999.06.14. 19:11  110-132

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlési Biztosok, Államtitkár Urak, Képviselőtársaim! Egy alkotmánybírósági döntésből is tudhatjuk, hogy mi az, ami a jogállamot jellemzi. Nem lehet a kérdést elintézni azzal, hogy működnek-e egy adott államon belül azok az intézmények, amelyek nélkül nincs jogállam. A jogállamnak van egy másik aspektusa is, és ez tartozik most a tárgyunkhoz. Ahhoz, hogy jogállamról beszéljünk, a jognak, a jog uralmának a mindennapokban érvényesülnie is kell. Hogy ez így van-e és mennyire van így, erre az Országgyűlés, a társadalom számára mindig nagyszerű tükröt tartanak az országgyűlési biztosok beszámolói, így most Kaltenbach úr beszámolója is.

Ha azt nézzük, hogy milyen környezetben született a biztos úr '98. évi tevékenységéről az Országgyűlés számára ez a beszámoló, akkor megemlíthetjük azokat az állításokat és tényeket, amelyek a biztos úr anyaga elején szerepelnek. Jelesül ő úgy fogalmaz, hogy egy integráló Európával van dolgunk, és ez nemcsak az államok szintjén történik meg; nemcsak Közép-Kelet-Európa államai integrálódnak rohamléptekben a fejlett Európába, hanem ez az integrálódás bekövetkezik és zajlik a hétköznapok szintjén, a polgárok szintjén is. Sőt, talán az integrálódásnak ez ad nagyobb jelentőséget.

Ugyanakkor ez az anyag még nem szólhatott - most a biztos úr a kiegészítésében már szólt erről is - Koszovó árnyékáról, ami kétségtelen, hogy ezt a vitát, ezt a beszámolót körbelengi. Azt gondolom - tudva, hogy a közép-kelet-európai államok integrálódnak az Unióhoz, tudva azt, hogy Koszovó itt van a határaink közelében -, nem mindegy számunkra az, hogy a magyar kisebbségek milyen körülmények között élnek ebben az országban, vagy a magyar kisebbségi jog milyen körülményeket teremt a magyarországi kisebbségek számára. Elmondom itt, de más fórumokon is el szoktam mondani, hogy meggyőződésem, a nemzetközi jognak is egy olyan szegmenséről van szó, amely - jól tudjuk - nem átfogóan kodifikált, van még tennivaló, és az is meggyőződésem, hogy Közép-Kelet-Európának, jelesül Magyarországnak is van lehetősége arra, hogy a nemzetközi jogot befolyásoló impulzusokat adjon az Európai Közösség vagy a világ számára ezen a területen.

Célszerű talán a kisebbségi biztos úr beszámolójának tartalomjegyzékét fellapozni, mert idő hiányában nem lesz lehetőségem arra, hogy minden izgalmasnak tekinthető fejezetről szóljak. De ha csak fellapozom ezt a tartalomjegyzéket és megemlítem, hogy milyen tárgykörökbe csomagolja a biztos a mondanivalóját, már ez is jelzés értékű. A '98-as beszámolónak természetesen a választások is aktualitást adnak, erről szólni szeretnék. A biztos úr a II. fejezetben helyezi el a jellemző panaszok témakörét.

(20.20)

Jellemző panaszosok vagy bepanaszoltak a rendőrség és a rendvédelmi szervek, ezen belül külön foglalkozik a büntetés-végrehajtással, a vám- és pénzügyőrséggel a biztos jelentése. A másik nagy két témakört mindig jelentik az önkormányzatok. Ez érthető, hisz ők azok, akik a kisebbségi polgárok életviszonyait a döntéseikkel vagy a hallgatásukkal, a nem-döntéseikkel nap mint nap befolyásolják. Itt is tanulságos az önkormányzati témakörnek az a kibontása, ahogy ez történik. Jelesül vizsgálja a biztos azt a hatáskörmegosztást, ami település és kisebbségi önkormányzat között van, és az ebből adódó panaszos vagy vitás ügyek a polgármester hatáskörgyakorlásából adódó visszásságok, a jegyző hatósági tevékenységéből adódó visszás ügyek és végül az önkormányzat közszolgáltatási hatáskörében jelentkező diszkrimináció.

A biztos úr a szóbeli expozéjában kitért arra, és én magam a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében nagy jelentőséget tulajdonítok azoknak a vizsgálódásoknak, amelyeket a '98. évben a kisebbségi biztos tett a közszolgáltatás, a kereskedelmi és vendéglátás területén és a foglalkoztatás területén. Ezekre is szabadjon majd visszatérnem.

Két biztosnak - a kisebbségi biztosnak és az adatvédelmi biztosnak - együttes és összehangolt tevékenységét jelzi az a jelentés, az az állítássor, ami a származási igazolások kapcsán kettőjük együttes munkájának eredménye. Mindig aktuálisak a médiával kapcsolatos panaszügyek. A kisebbségi oktatás helyzetéről úgy szól a kisebbségi biztos úr, hogy ezek részben már hatályosultak, sőt, a jelenleg tárgyalás alatt lévő közoktatási törvény módosításával a biztos több megállapítása már törvényi erővel fog rendelkezni a mindennapokból. Ez egy nagyon fontos terület a kisebbségi autonómia gyakorlása szempontjából. Erről mégsem szólnék, mert a frakcióban lévő társaim, a vezérszónokok az oktatási törvény módosítása kapcsán szólhattak erről a kérdésről.

Végezetül van egy utolsó fejezete ennek a jelentéssornak. Erről is szólni szeretnék röviden. Ez a témakör a kisebbségeket érintő joganyag felülvizsgálatával foglalható össze. Érdekesek azok a statisztikai adatok, amelyekkel Kaltenbach úr a beszámolóját gyakorlatilag indítja. Azt mondja, hogy '98-ban 15 százalékkal növekedett a panaszos ügyek száma. Ha azt mondjuk, hogy '98 a választások éve is volt, és a választások jócskán termeltek panaszos ügyeket, akkor talán valamelyest magyarázatot is találhatunk erre a növekedésre.

Legalább ilyen érdekes, vagy még érdekesebb, vagy esetleg megdöbbentő az az adatsor, amely azt mondja, hogy Budapesten a panaszos ügyek 14 százaléka jelentkezett korábban, most 32 százalék. Tehát ez egy rendkívül nagy ugrás. Borsod megye tartja az előkelő helyét a maga 13 százalékával, ugyanez vonatkozik Pest megyére is a 7 százalékkal. Baranya viszont ellenkezőleg szolgáltat példát a maga 2 százalékával jelentkező panaszos ügyeivel. Az a Baranya, ahol minden negyedik vagy ötödik polgár valamelyik kisebbséghez sorolja magát, az a Baranya, amely a kisebbségek által leginkább lakott megye, produkálja ezt a nagyon szerény számot.

A cigányügyek száma 70 százalék, ahogy ezt Hende államtitkár úr is kiemelte. Azt gondolom, és remélem, hogy a kormánynak az a törekvése, amit cigányügyekben tenni tud és tenni fog, az fontos. Sőt, ha nem tudunk itt érdemi elmozdulást tenni, akkor azt gondolom, hogy az európai uniós csatlakozásainknak megnehezítője lesz mindaz, ami cigányügyek kapcsán Magyarországon, de általában Közép-Kelet-Európa csatlakozni kívánó országaiban is jelentkezik. A statisztikák továbbra is kimutatják azt, hogy az önkormányzati és rendőrségi ügyek uralják a panaszos ügyeket még akkor is, ha ezek összességében valamelyest visszaszorulóban vannak.

A választások éve alapján a választási rendszer problémáiról legyen szabad néhány mondatot mondanom. Igen szomorúan kell konstatálnunk azt, hogy a kisebbségi biztos előre jelezte azt, hogy a választások során problémák jelentkeznek, sőt, ez az anyag azt is jelzi, hogy az adminisztráció, elsősorban a belügyminiszter adminisztrációja, talán késve reagált ezekre a felvetésekre. Azóta talán meglódult a világ, legalábbis hiszem azt, hogy meglódult a világ, még ha események után is vagyunk, hisz előttünk van a törvénynek szinte egy azonnali módosítása, ami a legsürgetőbb dolgokat orvosolni fogja. Ilyeneknek sorolom én is a pótválasztás idejétmúlt intézményének az eltörlését, a hiányzó időközi választás meghonosítását a kisebbségi jogban, és legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb vagy mindenképpen fontos a román önkormányzat megalakításának lehetősége. Remélem, ezt a törvénymódosítást a Ház holnap egy pozitív szavazással nyugtázza, és ezek a kérdések utána törvényi erővel bírva rendeződnek.

Egy hosszabb távú módosításon is gondolkodunk. Egyöntetű volt a pártok állásfoglalása a tekintetben az emberi jogi bizottságon belül, hogy a kisebbségi joganyagot átfogóan kell módosítani, és ezért hozta létre azt az ad hoc bizottságot, amelynek tevékenységét az Igazságügyi Minisztérium apparátusa és a kisebbségi hivatal apparátusa, valamint a kisebbségi biztos adminisztrációja érdemben és tevékenyen segíti. Itt talán csak egy problémát emelnék ki a hosszabb távú módosítás kapcsán, amelyre egyébként az ad hoc bizottság reményei szerint már jövőre lehetőség lenne. Mi szeretnénk ezt a munkát úgy elvégezni, hogy a jövő év elején az Országgyűlés, ha politikai, szakmai akarata van e téren, akkor a kisebbségi törvényt és a vele összefüggő joganyagot átfogóan módosíthassa.

Az egyik vitatott kérdés a választójog kapcsán bontakozik ki. A jogi irodalomban és a sajtóban is tudott dolog, hogy a magyar kisebbségi rendszer a szabad identitásválasztás elvére épül. Azt gondolom, hogy ezt az elvet az elkövetkezendő időszakban sem indokolt, sőt, nehéz is lenne megkérdőjelezni. Ennyit talán az aktív választójogról.

A passzív választójog gyakorlásánál jelentkeztek azok a problémák, amelyekről Hende államtitkár úr és a kisebbségi biztos úr is szólt. Azt gondolom, hogy ha a bizottságban talán kikristályosodik már az az álláspont, amit követnünk kell, én egy más megközelítésben ugyanezeket az érveket elmondva hadd hivatkozzam az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményének 3. cikkelyére, és ezt igyekszem többé-kevésbé pontosan visszaadni. Ez a cikk azt mondja, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy kisebbségiként kezeljék, vagy sem, és az ebből való döntéséből nyilvánvalóan semmiféle hátrány nem érheti - mondtam már kissé szabadabban.

Ez a keretegyezmény megjegyzéseket is tartalmaz, és ehhez a bekezdéshez a következő megjegyzést tartalmazza - és itt jön a dolog lényege. Azt mondja, hogy az (1) bekezdésben foglaltak nem foglalja magában az egyén tetszés szerinti választási jogát valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozás vonatkozásában. Utána jön egy magyarázó mondat, hogy az egyén szubjektív választása elválaszthatatlanul kötődik a személyazonosság tudatát meghatározó lényeges, objektív kritériumokhoz. Európa boldogabbik felén valószínűleg nem jelent gondot az egyén döntésénél ezeknek az objektív kritériumoknak a mérlegelése, de itt a mi esetünkben volt erre jócskán példa, hogy ezek az objektív kritériumok, ehhez nem volt kötve az egyén, amikor a szubjektív döntését meghozta.

Azt gondolom, hogy a megoldást a körül kell keresnünk, és ebben többé-kevésbé egyetértés is van köztünk, hogy a szabad identitás választását nem feladva és nem megkérdőjelezve választástechnikai eljárásokkal kell elérnünk azt, hogy a magyar polgár, a magyar egyén, a magyar szubjektum, amikor ezt a döntését meghozza, akkor ezekhez az objektív kritériumokhoz valamelyest kötve legyen. Lehet erre, mondjuk, a jelölőgyűlés valamilyen módon szabályozott intézménye is egy megoldás.

Izgalmas kérdéseket vetett fel a kisebbségi biztos a kereskedelmi és a vendéglátóipari egységek vizsgálódása kapcsán. Izgalmas az az eszmefuttatása is, ahogy a vizsgálódást indítja, és azt mondja, hogy az ombudsmantörvény 29. §-a hatáskört állapít meg a biztosoknak. Nincs vita abban, hogy állami szervek tevékenységét, egyes hatóságokat vagy speciális közfeladatokat ellátók tevékenységét a biztos vizsgálhatja, de a vendéglátás már magánszféra, hogy kerül akkor a biztos ennek a tevékenységnek, a magánszférának a közelébe. Itt a biztos úr azt a megoldást találta és alkalmazta - álláspontom szerint helyesen -, hogy ez is egy olyan tevékenység, amely hatósági engedélyezéshez kötött, ezért nem lehet idegen, és nem lehet eltanácsolni a biztosok vizsgálódását ilyen területről.

(20.30)

Az már egy kicsit meglepőbb, illetve nem éppen örvendetes, hogy a települési jegyzők - amikor a biztos megkeresi őket egy ilyen vizsgálódás kapcsán - általában tartózkodók, míg a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vizsgálódása érdemi eredményeket hozott. Ma már nemcsak az elhíresült Góman-ügyről tudunk beszámolni, amit szintén a kisebbségi biztos jelentése tartalmaz, hanem a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségnek is, remélem, vannak olyan, jövőbe mutató vizsgálódásai, amelyek, remélem, elgondolásra késztetik a vendéglátóipari egységek tulajdonosait, vezetőit, hogy alkalmaznak-e valamifajta diszkriminációt az elkövetkezendő időszakban ezen a területen.

A foglalkoztatás talán egy még átfogóbb vizsgálódás volt, vagy a foglalkoztatás területén megnyilvánuló diszkrimináció. Érdemlegesek a biztos úrnak azok a megjegyzései, amikor a munkaügyi központoknak vagy azok kirendeltségeinek jelzését, szignalizálását várja arra vonatkozóan, ha diszkriminációt éreznek, hisz a napi gyakorlatban nyilvánvalóan mindannyian tudtuk azt, hogy létezik ilyen diszkrimináció, és ezért igaza van a biztosnak abban, amikor azt mondja, hogy mégse jelentkeztek ilyen ügyek vagy ilyen vizsgálódások, vagy nem születtek-e erre vonatkozó ítéletek. Nem csak az ügyféltől jöhet jelzés, és akkor is be kell indulnia ennek az eljárásnak, amire eddig nem volt példa. A bizonyítási teher megfordítása, hogy a munkaadó és a munkavállaló viszonyában ne a gyengébb fél, a munkavállaló bizonyítson, hanem a munkaadó terhe legyen annak bizonyítása, hogy ő nem volt diszkriminatív az eljárásban.

Hende államtitkár úr szintén kitért arra, hogy ezeknek a megállapításoknak, illetve a megállapításokból következő törvénymódosításnak vagy törvénymódosítási kezdeményezésnek már részben van hatálya - ezt én is megerősítem. A biztos úr kezdeményezte a polgári perrendtartás bizonyos szakaszainak újrafogalmazását január 1-jétől, ez részben idejét múlt, mert a diszkriminatív jogellenes magatartásból fakadó igény munkaügyi per keretében is érvényesíthető, nemcsak a polgári perben. Lényegesnek lehet tartani, és a biztos úr ezt szintén kiemeli, hogy a Pp. 349. §-ának (2) bekezdése kitágítja a munkaügyi per fogalmát, hisz az is nyilvánvaló volt számunkra, hogy nem a munkaviszony létrejötte után jelentkezik a diszkriminatív magatartás, ami kritika tárgyát képezheti, hanem a munkaszerződés létrejötte előtt. Tehát a munkaszerződés még létre se jött, és máris sérültek alkotmányos alapjogok, így egy kitágított munkaügyi per fogalma alá már az ilyenfajta diszkriminatív cselekmények megítélésére is lehetőség van.

Engedjék meg, hogy utolsó eszmefuttatásomban még a kisebbségi joganyag felülvizsgálatának fejezetéről szóljak röviden. Igen, a biztos úr jelentésében ez egy visszatérő téma, hogy szükség van-e valamilyen diszkriminációt megtiltó, átfogó törvényre, vagy ezek ellen a jelenségek ellen úgy kell védekezni, eredményesen fellépni, hogy egy-egy törvényben megfelelően szankcionáljuk az ilyen jelenségeket. Én azt érzékelem, hogy itt, nálunk, Magyarországon talán erre az utóbbira van késztetés, és talán kevésbé érett meg a helyzet arra, hogy egy ilyen átfogó törvényszabályozással éljünk.

A legizgalmasabb területe ennek az én nézőpontomban maga a kisebbségi joganyag, a kisebbségi törvény átfogó módosítása; az ad hoc bizottság, a mellénk rendelt szakértő adminisztrációval - itt hivatkozhatom a kisebbségi biztos hivatalára, az Igazságügyi Minisztériumra és a kisebbségi hivatal szakértőjére is az ott lévő politikusokkal - egyöntetűen úgy foglalt állást, hogy egy átfogó, kódexszerű szabályozásra van igény és szükség, és mi szeretnénk ennek az elvárásnak megfelelni, amikor ad hoc bizottságként - még egyszer mondom - a jövő év elejére szeretnénk az Országgyűlés asztalára egy ilyen átfogó szabályozási javaslatot letenni.

Azt gondolom, szólni kell a '93-as ombudsmantörvény módosításának igényéről is. Ha másért nem, azért, amiért vita alakult ki elsősorban az alkotmányügyi bizottságban, de más bizottságok is érintették ezeket a problémákat. Ha egy törvény olyan, hogy annak kétféle értelmezése is lehet - az egyik jelesül esetleg az éppen hivatalban lévő kisebbségi, adatvédelmi vagy állampolgári jogi biztosé, és egy másik értelmezés, néhány politikai szereplő értelmezése -, akkor ebből egy következtetést mindenesetre már leszűrhetünk, nevezetesen, hogy talán a törvény fogalmazása nem egyértelmű.

Ezzel én nem akarok igazságot osztani itt a hátralévő fél percben a pulpituson, mert ez nem tisztségem, de azt gondolom, hogy az Országgyűlés szakbizottságai - alkotmányügyi bizottság, emberi jogi bizottság - ennek a problémának az átbeszélésére kell hogy fordítsanak időt, mert a biztosok jelentése kapcsán, még a kisebbségi biztosi jelentések kapcsán is, ez a vita kiéleződött. Azt gondolom, hogy lesz módunk arra, hogy alkalmat kerítsünk ennek a vitának a lefolytatására.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, elnézést a késői órákban ezért az udvariatlanságért, hogy viszonylag hosszúra nyúlott az eszmefuttatásom.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt a kisebbségi biztos beszámolóját nagyra értékeli, és az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 42 1999.06.15. 5:11  27-63

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelen, a bizottság kormánypárti többsége az adott ülésen kisebbségben volt, de ez csak a létszámproblémákból adódott (Moraj és derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), és nem arról volt szó a költségvetési bizottsági ülésen, hogy a kormánypártok esetleg más álláspontot képviseltek volna.

A kormánypárti képviselők osztották Szaló Péter helyettes államtitkár úr azon tömör megállapítását, hogy itt egy kis terjedelmű, de nagy jelentőségű törvénymódosításról van szó. Mi is azt gondoljuk, hogy ennek a törvénymódosításnak a célja az, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeit megteremtse, és ennek a célnak eleget tesz. Európai elvárásként megfogalmazható az, hogy a magyar regionális intézményrendszer mindenképp megerősödjön - megjegyzem: ez, azt gondolom, vitathatatlanul magyar érdek is.

Azt gondolom, és azt gondolják a kormánypártiak, hogy ezeknek a régióknak kell ellátniuk a stratégiai tervezéssel és a programok alkotásával kapcsolatos feladatokat; ezek a régiók szerepet vállalhatnak a forrásszerzésben, és részesei lesznek az információszolgáltatásnak és a monitoringtevékenységnek. Megjegyzem: a hatályos költségvetési törvény a majd így felálló régiók működésének forrásait is biztosítja, sőt, a költségvetési törvény úgy fogalmazott, hogy ez a forrás akkor nyílik meg, ha a törvényt módosítjuk. Tehát, ahogy arra a miniszter úr is utalt, a kormányprogramból is következik a módosítás, az elfogadott költségvetési törvény volt a következő láncszem ebben a folyamatban, és most itt van előttünk a törvény módosítására vonatkozó javaslat.

Semmi más nem történik, tisztelt képviselőtársaim, mint az elmúlt három évben kialakult intézményrendszer korrekciója, továbbépítése. A kistérségi és a megyei intézményrendszer úgy-ahogy kialakult, országos szinten is kialakult az intézményrendszer, és ennek a láncszemnek a leggyengébb része volt a regionális intézményrendszer, hisz' - röviden azt mondhatnám - itt a szerveződés az önkéntességen alapult, ahogy erre a miniszter úr utalt is, és ezt az önkéntességet valamilyen szigorúbb és meghatározottabb törvényi rend váltja fel, amikor ez a törvénytervezet visszautal a 35/98. országgyűlési határozatra. Itt törvényben szabályozott régiók jönnek létre, amelyek már másképp fognak megfelelni az Európai Unióban megszokott NUTS-II. szintnek.

Kétségtelen, hogy volt vita abban a kérdésben, Veres János konkrétan és korrektül utalt erre, hogy az ő álláspontjuk szerint itt gyakorlatilag államosításról van szó, arról, hogy a régiókat megszállja az állam; a mi álláspontunk pedig az, hogy teljesen természetes, hogy a régiók szintjén már megjelenhet az állam dominanciája. Ne butítsuk egymást azzal, hogy az Európai Unióban elvárás lenne ilyen tekintetben valamifajta szubszidiaritás! Jelesül Portugália példáját hozta fel az államtitkár úr ennek bizonyítására: Portugáliában a regionális építkezés teljesen állami dominanciájú, mégsem vitatjuk azt, hogy az elmaradott Portugália nagyon sikeresen felelt meg az európai uniós csatlakozás során annak a területszervezésnek, annak a vidékfejlesztésnek, amit mi csak irigyelni - és remélem, majd megvalósítani is - tudunk ezen az intézményrendszeren keresztül.

A kormánypárti képviselők azzal is egyetértettek, hogy indokolt a regionális fejlesztési tanácsok elkülönítése az úgynevezett térségi tanácsoktól, szemben a most hatályos törvénnyel. Ennek kifejtésére az általános vitában talán majd lesz lehetőségem.

A költségvetési bizottság ülésén szóba került a regionális fejlesztési tanácsok és a megyei területfejlesztési tanácsok jogállásának problematikája is. Amikor az előző Országgyűlés elfogadta a törvényt, hosszas viták voltak arról, hogy mi legyen ennek a jogállásnak a tartalma. Itt sajátos jogi személyek jöttek létre, amelyek tekintetében a most hatályos törvény úgy fogalmaz: gazdálkodásukra a költségvetési szervek gazdálkodási szabályai vonatkoznak. Mérlegelés után végül is belenyugodtunk és nem is boncolgattuk ezt a kérdést, elfogadtuk azt az álláspontot, hogy nincs jobb megoldás, mint ahogy a jelenleg hatályos törvény szabályoz.

Abban sem volt vita köztünk, Veres János képviselő úr is egyetértett a költségvetési bizottság ülésén azzal, hogy törvényességi felügyeletük megteremtése és szabályozása mindenképp indokolt.

Egyszóval, az akkor kisebbségben maradt kormánypárti képviselők ezt a törvénytervezetet alkalmasnak tartották az általános vitára, és némi módosítások után, amire majd lépéseket teszünk, azt gondoljuk, eredményesen fog megfelelni ezt az átalakított intézményrendszer a területfejlesztés feladatainak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 36 1999.06.22. 2:04  25-99

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem szóló szocialista párti képviselők megjegyzései miatt érzem megszólítva magam, és teszem meg rövid megszólalásomat.

Gyakran elhangzik ebben a Házban az Európai Unióra való hivatkozás, ami sokszor nem is baj, de általában pontatlanul hivatkozunk erre az intézményrendszerre. Most is a képviselő úr úgy fogalmazott, hogy meg kell felelnünk egy olyan európai uniós elvárásnak, s a többi, s a többi. Ilyen elvárások nincsenek - más területen vannak. Az Európai Unióban a területfejlesztés intézményrendszere kapcsán nincs egy olyan zsinórmérték, amihez nekünk egyértelműen igazodnunk kellene. Az Európai Unió kényszerei persze működnek, az én olvasatomban ez elsősorban azt jelenti, hogy egy hatékony intézményrendszert kell kialakítanunk, ami az Unió számára garanciát jelent az általa is juttatott források hatékony felhasználására.

Nos, azt gondolom, hogy mivel egy hierarchikus intézményrendszert alakítunk ki - illetve már a törvény kialakította -, ahol alul ott vannak a kistérségek és fönn ott van valahol az Országos Területfejlesztési Tanács, azt kell zsinórmértéknek csak elfogadnunk, és ez körülbelül megfelel a szubszidiaritás elfogadott elvének is Európában, hogy egy kisebb rendszerben nyilvánvalóan a parciális érdekeket képviselő szereplők súlya nagyobb, míg egy magasabb rendszerben, a regionális rendszer vagy a megyei rendszer már egy olyan rendszer, ahol a kormányzat szereplőinek is meg kell jelenniük.

Akkor tesszük jól a dolgunkat és akkor hozunk létre egy eredményes intézményrendszert, ha az egyensúlyt ebben a rendszerben meg tudjuk teremteni. De még egyszer mondom, nincs egy olyan európai zsinórmérték, amit nekünk követnünk kellene. Portugáliára hivatkoztam akkor, amikor bizottsági előadóként szólaltam meg. Ott a regionális rendszer teljesen állami rendszer, mégis hatékonyan költi el ezeket a forrásokat. Bár mi is ilyen hatékonyan tennénk majd egy-két év múlva! (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 74 1999.06.22. 1:37  25-99

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Kis Zoltán képviselő úr problémáját megértem, már többször szóba került a Jászságnak az a gravitációja, amely sokkal inkább Budapest irányába viszi őket, mint Szabolcs megye irányába.

Ugyanakkor a törvény módosításánál azt is tudomásul kell vennünk, hogy egyelőre a megyehatárok foglyai vagyunk, amikor régiókat határolunk le. Azzal azonban nem értek egyet, hogy azért, mert a kistérség nem hozhat létre területi tanácsot - a törvény értelmében nyilvánvalóan nem hozhat létre. Ennek nyilvánvalóan az a logikája, hogy az a rendszer, ami itt kiépül, vagy ami most módosul, egy hierarchikus rendszer; még ha ezt a törvény így, expressis verbis nem is mondja ki, azért erről van szó.

Hiszen, amikor térségi tanácsot hozunk létre - akár a megyék, akár a régiók tegyék ezt -, akkor végül is megyei területfejlesztési tanácsok ellátására szerveződik ez a térség. Nyilván egy megye alatti térség, tehát egy kistérség nem szerveződhet arra, hogy megyei területfejlesztési feladatokat lásson el. Ugyanakkor a törvény 13. §-a azt is mondja, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok kötelesek együttműködni a településekkel. Ha annak a településcsokornak az az érdeke, hogy Pest felé mozduljon el, és egy ilyen térségi szerveződésben vegyen részt, akkor a megyei területfejlesztési tanácson keresztül nyilvánvalóan ennek lehetősége van, hogy egy más térség, egy más régióhoz sorolt megyei területfejlesztési tanáccsal ezt a térségi fejlesztési tanácsot létrehozzák.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 447 1999.06.22. 15:13  376-460

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy ilyen törvény módosítása kapcsán az általános vitában amellett, hogy az ember igyekszik megfogalmazni jól, vagy rosszul a saját gondolatait, ez az általános vita természetesen alkalmat ad arra is, hogy vitázzunk egymással. Ha ezt így tesszük, az a törvényt csak erősíteni fogja. Nyilvánvalóan alkalom kínálkozik arra is, hogy elsősorban ellenzéki vezérszónokokkal, akiknek mondandójára igyekeztem odafigyelni, és hogy valamelyest a késői órában vitatkozni lehessen, legalábbis az egyikkel, Baráth Etele képviselő úr itt van most is a teremben. A kisebbik volt kormánypárt vezérszónoka nincs itt, ezért az ő mondandóját csak marginálisan fogom... (Dr. Baráth Etele: A MIÉP? - Dr. Lamperth Mónika: Volt kormánypárt.) A volt kormánypártok közül mondtam a kisebbet, a MIÉP-et így nehéz ebbe a sorba sorolni. A volt kormánypártok közül a kisebbik vezérszónokáról beszélek. A mondanivalóm tartalmánál felsejlik majd, hogy kinek az állításaival vitatkozom. Nem lesz ezt nehéz kitalálni. (Dr. Torgyán József visszaérkezik az ülésterembe.)

Egyszóval az első kérdés az, hogy miért módosítjuk a területfejlesztési törvényt. Erre több indokot is találunk. Az egyik indok, ami ezt a módosítást - ha úgy tetszik - egyszerűen kikényszeríti, hogy van ennek a területfejlesztési törvénynek, ennek a '96 óta működő intézményrendszernek olyan és annyi fogyatékossága - most csak egyet említek, és ez a törvényességi felügyelet problémája -, amely miatt már indokolt lenne ezt a törvényt módosítani.

Egy másik, ennél nyomósabb indok, vagy legalább ilyen nyomós indok maga az a kényszer, ahogy Baráth Etele képviselő úr is fogalmazott, amit az Európai Unió megfogalmaz azokkal az elvárásokkal, amelyek arra sarkallnak minket, hogy ezt az intézményrendszert alakítsuk, ennek is a leggyengébb láncszemét, a regionális intézményrendszert, amely ad hoc jellegű. Összeálltak valamilyen módon régiók, és ha akarták, akkor másnap ezt a regionális szerveződést fel is bontották. Egy ilyen instabil intézményrendszer európai uniós forrásokkal történő finanszírozása nyilvánvalóan az Unióban is kétségeket hagyna. Megjegyzem: azt gondolom, hogy megérettek valamilyen módon a feltételei annak, hogy ezt az intézményrendszert ezen a szinten is - ha úgy tetszik - szilárdítsuk.

Egy másik indok, amit bizottsági elnöki megszólalóként elmondtam már, a költségvetési törvény elfogadásakor is előrevetítettük ennek a törvénynek a módosítását, hiszen a költségvetési törvényben forrásokat helyeztünk el arra, ha majd feláll ez az új regionális intézményrendszer, akkor a működésükhöz legyenek meg a források.

Ezek után azt gondolom, érdemes rátérni arra, hogy körülbelül mik azok a nagy csomópontok, amelyeket ez a törvénymódosítás megcéloz. Az egyik ilyen, amit már említettem, a törvényességi felügyelet problémája. Ha közpénzeket oszt el ez az intézményrendszer, és közpénzeket oszt el, ezzel életviszonyokat jócskán befolyásol, akkor egy ilyen intézményrendszerrel szemben a minimális elvárás az, hogy valamilyen szervezet törvényességi kontrollt gyakoroljon felette. Nem hiszem el egyébként, a törvénytervezet indoklásában ott van, hogy kevés jelzés érkezett el kormányzati szereplőkhöz arra vonatkozóan, hogy esetleg vannak törvénytelenül működő részei ennek az intézményrendszernek. Mégis szükséges a törvényességi felügyelet megteremtése.

Tudom, hogy vannak ennek a rendszernek olyan részei, ahol bizony törvénytelenségek előfordultak, és akkor itt hadd utaljak csak egyre. Van olyan regionális fejlesztési tanács ma Magyarországon, amelyik az első pillanattól kezdve illegitim, tehát illegitim szereplője is van ennek a tanácsnak, a törvény által nem oda tett szereplője. Nyilvánvalóan a kistérségek körül kell keresni az ilyenfajta szereplőket, mert ott lehet mozgáslehetőség, hogy ki az az adott kistérségi szereplő, vagy melyik az az adott kistérség, amely megjelenhet egy regionális fejlesztési tanácsban. Amikor valahol politikai szempontokat nagyon mérlegelni akartak a szereplők összeválogatásánál, akkor odáig elmentek X regionális fejlesztési tanács esetében, hogy az önkormányzati társulási törvény alapján létrejött kistérséget vittek be ebbe a regionális fejlesztési tanácsba, ami nyilvánvalóan köszönő viszonyban nincs a jelenleg hatályos területfejlesztési törvénnyel.

Tehát ahogy én tudok egy törvénytelenségi példát, úgy nyilvánvalóan másoknak is lehetnek ilyen tapasztalatai, ezért mindenképpen indokolt ennek a korrekciónak a megtétele. Hogy erős jogosítványai vannak a közigazgatási hivatalnak, vagy sem, ezen lehet vitatkozni. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy mondjuk a legerősebb, a legdurvább lépéssel éljen az adott közigazgatási hivatal vezetője, kellő garanciák vannak ebben a törvényben - csak ismételt, súlyos s a többi, hadd ne idézzem a törvény pontos szövegét. Tehát elhamarkodott és indokolatlan lépésre a törvényességi felügyeletet gyakorlónak nincsen lehetősége.

A másik ilyen jelentős csomópont, amit a törvénytervezet megcéloz, gyakorlatilag úgy fogalmazható meg, hogy valamelyest átrajzolja azt az intézményrendszert, amit a '96-os területfejlesztési törvény valamilyen szinten pályára állított. Nem gondolom én személy szerint azt, és nem hiszem, hogy a kormányzat azt gondolná, hogy az az intézményrendszer, amely most átalakul, az az idők végeztéig ilyen lesz, tehát az úgy tökéletes, és tíz-húsz évig módosítani nem kell ezt a törvényt. Nem, ez egy szükséges kicsi lépés, amelyet most teszünk, és ennél nem több. Ezért azt így kell értékelni. Amikor Baráth Etele egyébként számomra viszonylag szimpatikus megszólalására fogok kitérni, akkor az ő érvelésével szemben az az igazi érvem, hogy ahogy '96-ban nem volt lehetőség egy ideális rendszert a semmiből felvázolni, ma, három év működés után messze nem az ideális rendszert fogjuk megszavazni, amikor ezt a törvényt megszavazzuk, hanem csak a lehető legszükségesebb korrekciókat, de szükséges korrekciókat teszünk ezen az intézményrendszeren.

Amikor azt mondom, hogy valamelyest átalakítja ezt az intézményrendszert, akkor itt elsősorban nyilvánvalóan a regionális fejlesztési tanácsok szintjére gondolok, ahol legalább törvényben megjelöli azokat a régióhatárokat, amelyek ma teljesen elmosódottak és instabilak a jelenlegi törvénytervezetben. Ezt már pozitívumnak kell tekinteni. Nem állítom, hogy ez a lehatárolás, ami most megtörténik, ideális, és hosszú távon is ezek között a keretek között kell gondolkodni, de azt gondolom, hogy ma másra és jobbra nem látunk lehetőséget, és ezért visszanyúltunk ahhoz az országgyűlési határozati javaslathoz, amit valamikor a parlament elfogadott. Ha egy pécsi professzort, egy földrajztudóst idézhetek, Tóth József professzort, ő azt mondja nekem, amikor ilyen kérdésekről beszélünk, hogy régiók vannak, azokat nem kell kitalálni.

(22.10)

Eddig én egyetértek a professzor úrral. Amikor az a gond, hogy határoljuk be ennek a régiónak a széleit, határoljuk be az intézményrendszert, akkor persze kezdődhetnek viták. Így egy kicsit felesleges vitának érzem azt, hogy hét vagy öt vagy kettő régiót hozzunk létre, mert mindegyik mellett vannak érvek és ellenérvek. Nem hiszem, hogy a mostani az ideális. Még egyszer mondom, egyszerűen ma nem érettek meg másra a feltételek, ezért azt gondolom, hogy átmeneti ideig ezzel a régiószámmal, ezzel a lehatárolással és ezekkel a határokkal a területfejlesztési törvény operálni tud. Mindenképp előrelépés, hogy a törvényben rögzített határok lesznek, és így kiszámíthatóbbá teszi e rendszer működését az Európai Unió számára is.

A másik, az átrendezés során lényeges kérdés, amikor ez a törvénymódosítás létrehozza a térségi tanácsokat. Nyilvánvaló annak számára, aki gondolkodik, hogy amit a most hatályos törvény tartalmaz, hogy régiós lehatárolódásokat sugall, ugyanakkor lehetőséget teremt az úgynevezett programrégiók létrejöttére, és a kettő között nem tesz különbséget, ebben nem sok logikát lehet találni. Ha minden egyes infrastrukturális fejlesztésre, amely mondjuk, megyehatárokat lép át, a jelenlegi hatályos törvény szerint mindig lehet vagy indokolt csinálni egy úgynevezett programrégiót, ahogy a jelenlegi törvény gondolkodik - akkor ez az ország semmiből nem fog állni, mint állandóan változó programrégiók sokaságából. Ebben olyan sok fantáziát, azt gondolom, nem lehet találni!

Ezért azt gondolom, hogy indokolt különbséget tenni az érdemi régiók között - Zongor Gábor képviselő úrnak mondanám, ha itt lenne -, amelyek persze most csak megcélzottan tervezési és statisztikai régiók. Ezért volt érdekes azt az okfejtést hallani, hogy Lenártek képviselő úr a tervezési-statisztikai régiókról beszél, és utána Zongor Gábor képviselő úr előveszi az Európai Régiók Chartáját, és felolvassa nekünk azt, hogy az európai régiók mit gondolnak arról a régióról, amelyet mi is szeretnénk majd tíz-húsz év távlatában megteremteni, és felsorolja, hogy az a kormányzati szint alatti szint, választott önkormányzatisága van, és így tovább.

Amit megcélzunk, az ennek a fejlődési pályának az első állomása, és az első állomásaként mindössze ezeket a tervezési statisztikai régiókat akarjuk és tudjuk létrehozni, mert messze nem érettek meg arra a feltételek, hogy az általa és az európai régió által ideális régió fogalmát Magyarországon azonnal meghonosítsuk és ezt az intézményt megtelepítsük.

Tehát ugyanakkor azt gondolom, hogy pozitívum, hogy a térségi tanács intézményét elválasztja a regionális fejlesztési tanács intézményétől.

Egy harmadik ilyen gondolatkör, amelyet a törvény kapcsán meg lehet említeni, hogy valamelyest átrendezi az intézményrendszerben lévő szereplőket. Azonban azt gondolom, durva átrendeződés nem történik. Ennek kapcsán szokás hivatkozni sokszor szubszidiaritásra és egyéb dolgokra, ami persze rendkívül nehezen értelmezhető, mert amikor a szubszidiaritás fogalmáról beszélünk, akkor eléggé furcsa megközelítések is elő tudnak jönni. Mi az, ami ebben a törvénymódosítási tervezetben történik, és csak az történik?

A törvény továbbra is azzal kalkulál, hogy a legkisebb egység, a kistérség szintjén teljes az önkormányzati dominancia, hiszen más szereplők nincsenek ott. Ha a megyei szintet nézem, nyilvánvalóan az önkormányzati dominancia egyértelmű, ott vannak a gazdasági szereplők képviselői, ami számomra megint teljesen egyértelmű, és megjelenik a kormány egy képviselője, jelesül az FVM-miniszter oda delegált képviselője.

Ha a térségi tanácsot nézem, gyakorlatilag ugyanezt mondhatom, ugyanezek a szereplők ott vannak, azzal a kivétellel, hogy ha a térségi tanácsi szereplők akarják, akkor már több miniszter képviselője is megjelenhet e tanácsban, míg a regionális fejlesztési tanácsban nyilvánvalóan a kormányzat és a miniszterek szerepe már dominánsabb, már nagyobb súllyal vannak ott. De ezt azzal is meg lehet indokolni - számomra teljesen érthető ez az indokolás -, hogy a területfejlesztés sokszereplős játék, nyilvánvalóan a régiók szintjén a kormányzat szerepe erősen tetten érhető. Én azt tartanám aggályosnak, ha a kormányzat ilyen módon, a miniszterek képviselőin keresztül nem lenne ott ezekben a fejlesztési tanácsokban.

Tehát nem gondolom, hogy felborul a megszokott rend, nem gondolom, hogy kormányzati dominancia lenne általános ebben az intézményrendszerben. Mindössze azt gondolom, hogy ahogy egy-egy fejlesztési tanácsnak nő a területe, a hatásköre - tehát a kicsitől a nagy felé haladva -, egyre inkább megjelennek a miniszterek vagy a kormányzat szereplői, ami számomra természetes, és meggyőződésem, hogy a munka eredményességét is hozza. Nem gondolom, hogy ez valamiféle partnerségnek, vagy nem tudom én, milyen európai uniós elvárásoknak, jelesül például a szubszidiaritásnak ellent mondana, mert nem látok ilyen ellentmondást.

Végezetül már csak két kérdést szeretnék érinteni - Wiener képviselő úr még itt van a sorok között. Amikor Lenártek képviselő úr a munkaszervezetről szólt, jelesül a regionális intézményrendszer munkaszervezetéről, amelynek ez a törvénymódosítás jogi személyiséget adna, akkor a képviselő úr elmondta, hogy amikor az önkormányzati rendszert az Országgyűlés létrehozta, tudatosan nem adtak jogi személyiséget az önkormányzatok hivatalainak. Igen. A törvény nem adott nekik jogi személyiséget - ugyanakkor nem is zárja ki azt. A mai önkormányzati intézményrendszerben is van arra példa, hogy önkormányzat hivatalának jogi személyisége van, és ez teljesen törvényes. Miért ne lehetne ezt a regionális intézményrendszer kapcsán megtenni? Ez egészen biztos! Kételkedő arcokat látok, de ez ettől még ténykérdés, amit mondok.

Wekler képviselő úrnak pedig az az okfejtése, hogy pusztán azért, mert a regionális szint munkaszervezetének jogi személyisége lenne, ez a tanácsi rendszert idézi - az ilyenfajta szlogenszerű kijelentésekkel nehéz mit kezdeni. Mert ha arra gondol, hogy valamikor a tanácsi rendszerben a szakigazgatási szervnek jogi személyisége volt, igen, persze, hogy volt jogi személyisége, de a törvény által oda telepített feladata is volt, ami lehet, hogy sokszor bántotta a valamilyen módon választott tanács mandátumát.

Ebben az esetben nincs erről szó, mert ha egy önkormányzat a hivatalának jogi személyiséget ad, mivel az önkormányzat adja, megszabja annak mozgási lehetőségeit. Itt a törvény nem ad önállóan feladatokat a munkaszervezetnek, csak a lehetőségét adja meg (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ez a jogi személyiség megteremtődjön.

A másik kérdésről, amelyről szólni szerettem volna, arról nem szólok, mert az időm letelt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 61 1999.09.06. 5:10  46-104

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szóban forgó törvényjavaslatot az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is megtárgyalta, és először a Házszabály 101. §-ában foglaltaknak és az ott rögzítetteknek a szellemében, általánosságokban vizsgálta a törvényjavaslatot.

Az általános vizsgálódás során kritikát kapott az, hogy a képviselők viszonylag későn kapták meg azt a tájékoztató anyagot, amire itt már több képviselőtársam hivatkozott. Szelídebb kritikát, de kritikát kapott az, hogy sok törvény módosításra került gyakorlatilag ebben az egy törvényjavaslatban, ugyanakkor én is megerősítem azt, amit itt már az előttem szólók is megemlítettek, hogy nincs egy általános követendő norma, ami eltiltaná az Országgyűlést ettől a törvényalkotási technikától.

Szintén kritika tárgya volt az, hogy az általános vitára egyes képviselői megszólalók szerint kevés vitát szán az Országgyűlés; ezzel ellentétes véleményt is hallottunk itt ma, hiszen ismertetésre került, hogy ez a 20 óra az eddig tárgyaltak időtartamánál azért jóval több, mint amit megszoktunk az előttünk való években.

Ezek után ismertetném azokat a konkrétumokat vagy azokat a konkrét jogintézményeket, amelyek akár csak egy tisztázó kérdés vagy vita kapcsán szóba kerültek a bizottság ülésén. A személyi jövedelemadó törvény módosítása kapcsán a gyermekkedvezmény mellett időzött legtöbbet a bizottság. Itt két nézet ütközött, még ha csak kérdés formájában is. A kisebbség álláspontja az volt, hogy csak egyes családokat támogat a kormány ezekkel a rendelkezésekkel. Itt vannak olyan jövedelmi viszonyok között élő családok, akik nem rendelkeznek érdemleges jövedelemmel, és ezért ezt a kedvezményt nem tudják igénybe venni. Ezzel szemben a többség álláspontja lényegesnek tekinti azt, hogy 500, 700 és 800 forinttal nőnek azok a többletek, amelyeket egy-egy család kapna, tehát itt egy 30 százalékos növekedésről van szó.

A keresetpótló járadék, a hallgatói munkadíj az, ami még szóba került a bizottsági ülésen. A gyermekgondozási díjjal kapcsolatban kritika tárgya volt az, hogy egyes álláspontok szerint ez egy munkaviszonyhoz kötődő, biztosítási típusú ellátás, és ennek finanszírozása mégis a költségvetésből történne. Ahogy fogalmazott a bizottság elnök asszonya, ezért olyanok finanszírozzák ezt az ellátást, akik ebből nem részesednek.

A kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény kapcsán nyilvánvalóan az új táppénz-finanszírozási rendszer volt az, ami az elemzés tárgyát képezte. Egyes megszólalók szerint a munkavállalók ezután a szabályozás alapján még inkább kiszolgáltatottak lesznek, míg a többségi álláspont arra erősített rá, hogy lényeges az, hogy itt egy sokkal egyszerűbb szabályozásra tér át a törvényalkotó, ugyanakkor az egyszerű szabályozás mellett csökkennek a munkáltatókat érintő terhek 2 milliárd forinttal - derül ki a mellékletekből.

A bizottság ülésén, szintén a Bokros-csomag kapcsán szóba került alkotmánybírósági döntés is felidézésre került. Voltak olyan megszólalók, elsősorban - illetve döntően - az ellenzékiek közül, akik alkotmányos aggályokat fogalmaztak meg a szabályozás kapcsán. A társadalombiztosítási ellátásra és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló törvény módosítása kapcsán ennek a törvénynek a 26. §-át elemezte a bizottság. Ez a törvényszakasz az egyházakat érintő járulékfizetési változtatásokat célozza meg. Itt a bizottság abban maradt, hogy külön megszólítja az egyházakat, és az álláspontjukat itt a módosítás kapcsán még az általános vita alatt kikéri.

Az adózás rendjéről szóló törvény kapcsán az adatvédelmi biztossal történt egyeztetésekről váltottunk szót a bizottsági ülésen. Egyesek hangot adtak azon véleményüknek, hogy a kisvállalkozásokat hátrányosan érinti az áfaszabályozás, amit ez a törvény bevezetne. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvény módosítása kapcsán a bizottság megnyugvással látta, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának négy pontban megfogalmazott javaslata visszatükröződik ebben a törvényben.

Az első ilyen volt, hogy titkos információgyűjtés - az APEH szervezetén belül egyfajta engedélyezési eljárásra térnek át. A másik, amit a bűnügyi feltartóztatások során a nyomozó hivatal végez - jobban körülírja a törvény azt, hogy ki, miért és hol élhet ezzel a lehetőséggel. A másik két esetre, amit szintén elemzett a bizottság, idő hiányában már nincs lehetőségem kitérni.

Végül is a bizottság 9 igennel és 7 nemmel általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 204 1999.09.08. 5:34  163-309

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szabadjon abban a szellemben, legalábbis olyan formában hozzászólnom, ahogy ezt Baráth Etele tette, hogy nem hivatkozom konkrét módosító indítványokra. Gyakorlatilag ezt tette Kis Zoltán képviselő úr is.

Nem hiszem, hogy olyan egyszerű lenne a helyzet, hogy a saját felelősségünket azzal tolhatnánk részben félre, hogy önöket is megvezette az adminisztráció, és minket is megvezet. Ezt messze nem így látom, hogy a felelősséget egyszerűen az adminisztrációra lehetne tolni. (Dr. Kis Zoltán nevet.)

A régiólehatárolás problémája: amit Baráth Etele képviselő úr tett, amikor három régiót jelölt meg a módosító indítványában, egy pillanatig sem vettem úgy, hogy az egy komolytalan lehatárolás, mert tervezési és statisztikai egységként, kétségtelen, hogy így is szerepeltethetnénk a régiókat, és nem ezzel a nyolc régióval, mint amit most teszünk. Azt mondom tehát, hogy Baráth Etele képviselő úr módosító indítványa egy érdemi módosító indítvány azzal szemben, amit most itt tárgyalunk.

Mégis azt mondom, hogy semmivel sem szerencsétlenebb ezt a megoldási módot választani, amit a kormány választott, és visszanyúlt ahhoz az országgyűlési határozati javaslathoz, amihez éppen visszanyúlt. Nem hiszem, hogy ezzel évtizedekre bebetonozta volna ezt a kérdést, nem hiszem, hogy ezen ne lehetne változtatni.

Ön úgy fogalmazott, hogy az országgyűlési határozat annak idején úgy szólt, hogy 2000 végéig meg kell csinálni ezeket a hatásvizsgálatokat, hogy indokolt volt-e így szabályozni, vagy hol kell korrekciókat tenni. Azt gondolom, hogy erre a lehetőség ezután is meglesz. Egyet azonban tennünk kellett: ha 2000-től kezdve az európai uniós forrásokat fogadni akarjuk, akkor kell hogy legyen fülünk ahhoz a mondathoz, amit az Európai Unió megfogalmaz, hogy csak egy stabil intézményrendszeren keresztül hajlandó ezeket a forrásokat ide eljuttatni. Márpedig a jelenlegi intézményrendszerre minden mondható, csak az nem, hogy stabil. Legalábbis annak legfelsőbb szintje, a regionális lehatárolás az, ami igen instabilnak bizonyult. Ezért - még egyszer mondom - ezt a problémakört azzal zárnám le, hogy meg lehetne úgy is megfogalmazni, ahogy ön megfogalmazta, de nem látok abban gondot, hogy ilyen régiós elhatárolást teszünk, nem évtizedekre behatárolva ezt a kérdést.

Azt szerencsésnek tartanám, ha a megyehatárokat át lehetne lépni. Mindig hivatkozni szoktam épp Kis Zoltán képviselő úr megyéjére, térségére, ahol Jász-Nagykun-Szolnok megye bizonyos része mindig megfogalmazza azt, hogy sokkal inkább Budapesthez gravitálna, mint amerre gyakorlatilag most kényszerül. Elismerem, hogy ezek reális felvetések. Ugyanakkor nem hiszek abban, hogy ha egy ilyen alulról jövő építkezésbe kezdenénk bele, és azt mondanánk, hogy lám, kistérségek, szabad a gazda, szerveződjetek, és ti, kistérségek összefogva csináljatok régiókat, egyrészt ezt gyorsan meg lehetne csinálni - és itt az idő sürget -, a másik: abban sem hiszek, hogy ezek szerencsésebb régiólehatárolások lennének.

 

(15.20)

Azt gondolom, hogy - ha úgy tetszik, fentről - kezdő lépésként meg kell csinálni ezt a szabályozást így, ahogy mi ezt tervezzük, és ezen korrekciókat kell tenni akkor, amikor a két fél ebben egyetért, és nem a véglegesség igényével szabályoztuk így ezt a kérdést.

A másik kérdéskör, amit Baráth Etele képviselő úr érintett, a regionális fejlesztési tanács és a területi tanács problematikája. Azt gondolom, abban vita nincs köztünk, hogy a jelenlegi szabályozás nyilvánvalóan nem szerencsés. Ma programrégiókat - ahogy ezt az előző országgyűlési ciklusban önök sokszor fogalmazták, ezeket az anyagokat átolvasva - bármikor lehet szervezni. Ha ezt a lehetőséget továbbra is megadjuk, és ha ezek ugyanolyan súlyú régiók, mint most a törvényben rögzítendő régiók, akkor az egész szervezetet komolytalanná tesszük. Itt minden nagy infrastrukturális fejlesztésre, ami megyehatárokon átnyúlik, egy programrégiót - mai szóval persze ez csak egy területi tanács lenne - lehetne szervezni. Én ismerem azokat az aktuális gondokat, amelyek a 6-os út fejlesztése során létrejött programrégiók kapcsán jelentkeztek. Meggyőződéssel vallom, hogy infrastrukturális fejlesztésekre, egy-egy infrastrukturális fejlesztésre nem kell olyan intézményrendszert működtetni, mint általában a regionális intézményrendszer. Híve vagyok annak, hogy a két dolgot válasszuk el egymástól, és nem üdvözlöm azokat a módosító javaslatokat, amelyek szeretnék átkeresztelni a területi tanácsokat egyszerűen regionális fejlesztési tanácsokra, mert azt gondolom, hogy egész más jellegű problémákat oldanak meg.

Azt sem tartom szerencsésnek, hogy kistérségi tanácsok kapnának lehetőséget arra, hogy területi tanáccsá szerveződjenek, hiszen a törvény, az önök által még elfogadott törvény úgy szól, hogy ezek a most még programrégiók, a mi elképzeléseink szerinti területi tanácsok végül is megyei területfejlesztési tanácsokat látnak el, hiszen a jelenleg hatályos 13. §-ra hivatkozik vissza. Ha megyei feladatokat látnak el, akkor ne a kistérségi tanácsok döntsék el, hogy mikor kell egy megyei feladat ellátására szerveződni, hanem döntsék el ezt azok, akiknek ez a kompetenciája, többek között a megyei területfejlesztési tanácsok.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 218 1999.09.08. 2:06  163-309

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szili Katalin felszólalására kívánok reflektálni, előrebocsátva, hogy sok mindennel egyetértek, amit megfogalmazott. Azt gondolom, nem szentségtörés, ha a térségi tanácsok közül egyet, mondjuk, a Balaton Fejlesztési Tanácsot mint speciálisat külön kezeli a törvény. Ez számomra még elfogadható.

Ugyanakkor Szili Katalin módosító indítványában, amikor a térségi tanács tagjait jelöli meg, azt mondja, természetes az, hogy a területfejlesztést felügyelő kormánytag benn van ebben a tanácsban, ezen kívül pedig, ha a tanács felkér más minisztert, akkor az a miniszter vagy elfogadja ezt a felkérést, vagy nem fogadja el. Én sem tartom ezt szerencsés megoldásnak, ugyanis a megalakuló ilyen térségi tanácsok, azért, hogy rangot adjanak önmaguknak, megpróbálnak majd mindent megtenni azért, hogy a lehető legtöbb minisztert megszólítsák és a képviselőjét belopják ebbe a tanácsba. Szerintem is elfogadható lenne kompromisszumként egy olyan javaslat, hogy a mindenkori területfejlesztést felügyelő miniszter mellett az adott ügyre szerveződött térségi tanácsban megjelenjen az az ágazati miniszter, akinek a kompetenciájába tartozik az adott ügy.

A finanszírozás kérdésében nem látok ellentmondást. A területi tanács, ha úgy tetszik, a programrégiókat akarja valamelyest kiváltani vagy másként megfogalmazni. A programrégióknak sem járt deklaráltan pénz. Az más kérdés, hogy valamilyen fajta kapcsolatrendszerrel ezek a programrégiók vagy a működő programrégiók egyike esetleg kormányzati pénzhez hozzájutott. (Farkas Imre: Ja!) Itt végül is megyei feladatok ellátására szerveződik, bizonyos megyei területfejlesztési tanácsi feladatok ellátására szerveződik ez a térségi tanács.

Nyilvánvalóan a létrehozók, ha fontosnak vélték, forrásokkal is el fogják látni ezt a tanácsot. Egyébként csak a forrásszerzés reményében is alakulni fognak mindenféle területi tanácsok, ami indokolatlan lenne.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 242 1999.09.08. 1:56  163-309

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Farkas képviselő úr hozzászólása kapcsán a következőket mondom: a megállapodás a) pontjában van feltüntetve az, hogy a működési költségek fedezetéről megállapodik, s azon lehet vitatkozni, hogy ezt első helyre kell-e tenni, vagy sem - nem hiszem, hogy ez izgalmas kérdés.

Hogy a gazdálkodásról is megállapodjanak az alapítók, azt már nem tartom logikusnak. Egyébként csak a jelenleg is hatályos gyakorlatot viszi ilyen szempontból tovább a törvény, mert az alapítók most is csak a működés költségeinek a fedezetéről állapodnak meg, és más dolog a gazdálkodás. Jövőbe nyúló esemény, hogy tudnak-e forrást szerezni, nem tudnak forrást szerezni - ez az alapítótól elkülönülő jogi személynek, a tanácsnak a kompetenciája. Nem hiszem, hogy az alapítóknak valami olyanról kellene megállapodniuk, amit egyébként nem is lehet elvárni tőlük. Erről a problémafelvetésről ennyit.

Szabadjon visszatérnem még Jauernik képviselő úr egyik felvetésére, mert azt válasz nélkül hagytuk. Úgy fogalmazott, hogy a miniszterelnök úr valószínűleg a Balaton térségében kampányolt, amikor a fejlesztési tanácsnak pénzt ígért. Ha a jelenleg hatályos törvény szerint szólt a miniszterelnök, akkor sem kampányolt, mert a jelenleg hatályos törvény szerint a hatáskörébe kaphat forrásokat, és ezeknek a forrásoknak a felosztásáról a Balaton Fejlesztési Tanács dönt.

A módosítás ugyanezt a szövegszerű javaslatot továbbviszi, tehát nemcsak a szabályozás speciális a Balaton Fejlesztési Tanács tekintetében, hanem a finanszírozás tekintetében is másként szól a törvény, mint az egyéb térségi tanácsoknál. Az eltérés mindössze annyi, hogy a jelenleg hatályos törvényben a regionális tanácsokról szóló fejezetben szól ezekről a kérdésekről, és a módosítás majd a térségi tanács című fejezetben szól ugyanarról, de teljesen átveszi a jelenleg hatályos törvényt. Tehát nem egyszerű kampányfogás volt, hanem a miniszterelnök úr a jelenleg hatályos törvényre, majd a módosításra is hivatkozhatott, mert forrásokat ígér, ha úgy tetszik, a törvény ennek a tanácsnak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 250 1999.09.08. 0:55  163-309

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Farkas képviselő úr újbóli megszólalása késztetett újraszólásra, mert még mindig nem teljesen értjük egymást. Azt gondolom, hogy az alapítók természetes módon megállapodnak a működési költségek fedezetéről. Összejönnek valahol, pénzbe kerül az üdítő s a többi - de nem bagatellizálom el a kérdést.

A gazdálkodásról azért nem kell megállapodni, mert a törvény úgy kezeli ezt a sajátos jogi személyt, mint egy kvázi költségvetési szervet. Ez alatt azt érti, hogy nem költségvetési szerv, de a gazdálkodására és a beszámolási kötelezettségére a költségvetési szervekre vonatkozó gazdálkodási szabályok vonatkoznak. Márpedig ez az államháztartási törvény nem mellékleteként, folyományaként szinte évről évre szabályozott, ezért nem értem, hogy ön mit akar még szabályozni, amikor ez egy szabályozott viszony.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 27 1999.09.09. 1:20  1-136

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Ez az első olyan megszólalása önnek, amely számomra csalódást okozott. Valószínűleg a kormánypárti képviselők között nagy kisebbséget képviselek akkor, amikor azt mondom, hogy odafigyelek arra, amit ön mond, de ezúttal a tévészereplés volt a fontosabb önnek is, és nem a közgazdász professzor szólalt meg önből, hanem a tévészereplés erősen érződött ezen a felszólaláson, amit persze valahol természetesnek lehet elfogadni, de ez öntől furcsa volt!

Mádi képviselő úr már utalt rá: Keller képviselő úr volt az első és ön volt a második, aki választási kampánynak használta fel az adótörvények vitáját, olyannyira, hogy egyenesen üzent Siófokra és Székesfehérvárra. Kétségtelen, hogy nincs napirenden az, amiről ön beszél, nem tervezünk semmi olyat, amit ön megfogalmazott módosító indítványokkal - majd a választási kampány után. Ami viszont napirenden van a tavalyi év folyományaként és folytatásaként: azokat az aránytalanságokat, amelyek település és település között vannak, valamelyest tompítsuk. Ezt a tavalyi évben megtettük, és ezt az idei évben is tervezzük, csak ez van napirenden - az ön fenyegetéseivel ellentétben csak ez. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 105 1999.09.09. 17:21  1-136

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mostani megszólalásom során a törvénycsomag két törvényét kívánom érinteni, először a helyi adókról szóló, '90. évi C. törvény módosításáról szeretnék beszélni, azt követően pedig az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvényről, illetve az ezt érintő módosításokról.

A helyi adókról szóló törvény módosítása kapcsán - végighallgatva a mai vitát is - azt látom, hogy ha a beterjesztett törvénymódosításról beszélünk, és most az általános vitában ez a feladatunk, akkor olyan nagy véleményeltérés nincs a pártok megszólalói között. Vita akkor keletkezik, ha egyesek olyan témákat vetnek fel és elemeznek, ami a mostani törvénymódosításnak nem tárgya. Nyilván röviden ezekről is szólni fogok, már csak azért is, hogy reagálhassak az egyes ellenzéki képviselők által tett megfogalmazásokra vagy állításokra.

Ahhoz, hogy a helyiadótörvény módosításáról érdemben szólni lehessen, célszerű megvizsgálnunk azt a joganyagot, amelyik idestova tíz éve változatlan, hiszen a helyi adókról szóló törvényről elmondható, hogy alapjaiban nem változott a bevezetése óta. Ha azt vizsgáljuk, hogy mi jellemzi ezt a rendszert, ha azt nézzük, hogy a helyi adóknak mi a szerepe, hol van a helye az adózás rendszerében, akkor a következő megállapításokat tehetjük.

A központi adók mellett a helyi adók nyilván ennek a nagy rendszernek az egyik lábát, a gyengébb vagy kisebb volumenű lábát jelentik, ugyanakkor nem jelentéktelen a helyi adóztatás. Mindannyiunk által ismert, hogy az államháztartás egyik alrendszerének fontos finanszírozását jelentik a helyi adók és a helyi adóztatás. Azt is tudjuk, ahogy az előző kormányzati ciklusokban az önkormányzatok világából megindult és felerősödött a forráskivonás, a helyi adók egyre inkább szerepet kaptak az önkormányzatok finanszírozásában. Nem jelentéktelen az a 150 milliárdnyi forrás, ami egy évben ilyen szempontból gazdagítja a helyi önkormányzatokat. Ezen belül is a legnagyobb tétel, amit a módosítások során is érintünk valamelyest, a helyi iparűzési adó, amiből '98-ban 124 milliárd forint folyt be; igaz, hogy teljesen egyenetlen elosztásban, mert ennek 40 százaléka a fővárost gazdagította.

Azt is megemlíthetjük, ha tendenciákat vizsgálunk, hogy a tavalyi évre az önkormányzatok többsége már bevezette ezt az adót, sőt több mint 1800 önkormányzat élt ennek az adóztatásnak a lehetőségével, és valószínűleg az idei költségvetési évben további 10 százalékos növekedést regisztrálhatunk majd. Ugyan azt mondtam, hogy ez a kisebbik láb az adóztatás rendszerében - másként megfogalmazva, ez csak egy kisegítő adóztatás a központi adóztatás mellett -, de fontos azért, mert épp ez az az adóztatási forma, amelyik lehetőséget biztosít arra, hogy az ország eltérő térségeiben eltérő módon jelenjen meg az adóztatás. Tehát ez az az adóforma, amelyik lehetőséget biztosít az önkormányzati politikusoknak, az önkormányzatoknak arra, hogy helyi politikát, helyi gazdaságpolitikát valósítsanak meg.

Az önkormányzatiság lényegéhez is hozzátartozik a sajátforrás-szerzési képesség, a saját források szerzéséhez való jog. Ettől is van persze gondja a megyei önkormányzatoknak, mert a megyei önkormányzat olyan önkormányzat, amelyiknek ilyen szempontból az önkormányzatisága is megkérdőjelezhető, sőt Európában, az európai régiók gyűlésében ma már lehet olyan hangokat hallani, hogy meg is kérdőjelezik a megyei önkormányzatok önkormányzatiságát, mivel ez az egyetlen olyan önkormányzat, amelynek nincs sajátforrás-szerzési lehetősége, persze ha a saját forrás szerzésének lehetősége alatt az adóztatás lehetőségét értjük, mert ez az érdemi lehetőség. Intézményeket működtetnek, így nyilvánvalóan vannak valamennyire működési bevételeik, ez azonban távol áll az adóztatás lehetőségétől.

Általában abban is egyetértettek az ellenzéki és kormánypárti megszólalók, hogy a helyi adókat nem elsorvasztani kellene, hanem a helyi adók szerepét az elkövetkezendő időszakban növelni illik, és nemcsak azért, mert esetleg nagyobb az adózó polgár késztetése arra, hogy a helyi adóhatóság számára adózzon. Bár én ebben nem nagyon hiszek, de talán inkább látja annak az eredményét, hogy a helyi hatóság az ő adóforintjaival hogyan gazdálkodott, mint ahogy az a központi adók esetében érvényesül.

(14.50)

Ahhoz azonban, hogy a helyi adók mozgásterét növelni lehessen, ez egy érdemibb adófajtává válhasson, a központi adók területén nyilvánvalóan szükséges valamilyen fajta visszavonulás, mert erős központi adóztatás mellett illúzió azt gondolni, hogy a helyi adók kiteljesedhetnek. Előttem szóló kormánypárti képviselők már többször elmondták és indokolták, hogy erre a nagy átalakításra 2000-ben miért nem láttunk lehetőséget.

Mindannyiunk előtt ismert, hogy '99-ben egy új jogi fogalommal, egy új jogintézménnyel gazdagodott az adóztatás intézménye, ez pedig az adóerő-képesség fogalma. Ennek bevezetésére azért kényszerült a polgári kormány, mert érzékelte azokat a szédítő különbségeket, azokat az eltérő adóztatási lehetőségeket, amelyek település és település között vannak. Azt is tudjuk, hogy ezeket részben a személyi jövedelemadó-bevételnek a településen maradó része hozza, de sokkal inkább a helyi iparűzésiadó-bevétel az, ami eltéríti a települések lehetőségeit. Ezért indokoltnak láttuk az idei és az elkövetkezendő költségvetési évben is indokoltnak látjuk egy olyan mechanizmusnak a működtetését, amely ezt a rendkívül differenciált települési kört, ezeket a nagy eltéréseket valamelyest mérsékelni tudja. Ez az, ami megfogalmazódik a most beterjesztett anyagban, nem más.

Az anyag konkrétan úgy fogalmaz, hogy költségvetési kapcsolatokból származó források hogyan csoportosíthatók át az eddigieknél nagyobb mértékben a gyenge adóképességgel rendelkező települések javára. Ez az, amit vizsgál a Pénzügyminisztérium, és ennek a mechanizmusnak az eddigieknél erőteljesebb működtetésére kíván kísérletet tenni a költségvetési törvényben. Elhangzott az is, hogy 2,3 milliárd volt az a pénzmennyiség, ami a gazdag településektől a szegényebb települések irányába ment. Remélem, a költségvetési törvényben ennél nagyobb mértékben tudjuk ezt az átcsoportosítást teljesíteni. Egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik azt mondták, hogy ez még belefér a szolidaritás elvébe, ugyanakkor nem teszi érdektelenné a helyi adóztatásban a gazdag, jómódú településeket, amelyek ezt a szerencsés viszonyt sokszor még az elmúlt érából örökölték meg.

Megállnék még egy pillanatra az üzleti adónál, mert ez is szóba került ellenzéki képviselők felvetésében; sőt egyesek odáig mentek, hogy nyilvánvalóan majd a mostani időközi választások után gondolunk valami merészet, és megtesszük azokat a lépéseket, amelyeket egyelőre még elrejtve tartunk. Nem gondolunk semmi ilyen lépésre, nem gondolunk arra, hogy november 15-ével majd életbe lép egy helyiadótörvény, és utána - egy kicsit államháztartásitörvény-ellenesen - azt valamilyen oknál fogva mégis megváltoztatnánk. Ugyanakkor nem tartom szentségtörésnek azt, hogy akár az üzleti adó bevezetésének lehetőségéről is készülnek számítási anyagok egy pénzügyminisztériumban.

Azt is látni kell és azt is mindannyian tudjuk, hogy a helyiadórendszert nemcsak az előbb felhozott indokok miatt kell előbb-utóbb megváltoztatni, hanem a változtatást valamelyest indokolja az Európai Unióval történő jogharmonizáció is. A helyiadórendszerben működnek olyan támogatási lehetőségek, amelyek Európában testidegenek, és nem valószínű, hogy ezt az Európai Unió eltűri majd nekünk - tehát valami máson való gondolkodás mindenképp indokolt. Azt nem tartanám szerencsésnek, ha központi adóvá változna ez az adóforma, ezt megtartanám helyben, és inkább a költségvetésnek, illetve a pénzügyi kormányzatoknak azt a törekvéseit támogatnám, hogy más költségvetési kapcsolódási forrásokból keressük meg azokat a lehetőségeket, ahol ez az átcsoportosítás a gyengébb adóerő-képességgel rendelkező települések irányába megtehető, és nem a helyi iparűzési adó lehetőségét vinném központi adóba.

Ezek után nézzük meg azt, hogy milyen konkrét módosításokat fogalmaz meg most ez a törvény. Az adórendszer módosítása kapcsán a kormány többször is megfogalmazta célként - most ebben az anyagban is ismétli -, hogy ha egyszerűsítjük, egyértelműbbé tesszük a szabályrendszert, akkor ezzel nagy valószínűséggel részben megteremtjük egy hatékonyabb adóbehajtás feltételeit is. Azok a korrekciók, amelyek most történnek a helyi adókról szóló törvényben, gyakorlatilag ennek a célnak a szolgálatában állnak.

Fontosnak tartom azokat a pontosításokat, amelyeket a törvény megfogalmaz. Mindannyian tudjuk, hogy az adóalanyiságot a január 1-jei állapot keletkezteti a jelenleg hatályos törvények szerint, ugyanakkor majdan a változtatás után arra is lehetőség lesz, hogy ez egy év közbeni állapothoz kötődjön, hisz' teljesen indokolt, illetve életszerű, hogy az adott település évközben vezet be valamilyen adófajtát. Miért a január 1-jei állapothoz kötődne ilyenkor az adóalanyiság? A bevezetés pillanatához kell ezt kötni, tehát ez egy ésszerű változtatás. Ilyenkor nyilvánvalóan az adatszolgáltatási kötelezettség is, ami az adóalanyokat terheli, ehhez az időintervallumhoz kötődik.

Ennél érdemibb az a változtatás, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz, amikor bevezet egy különös adózási módot. Vállalkozók esetében a személyi jövedelemadó törvény eddig is lehetőséget biztosított tételes átalányadózásra, az ilyen adózóknak azonban gondot jelentett a helyi iparűzésiadó-alap kiszámítása, hisz' ez nyilvántartási kötelezettséggel, adminisztrációval járt, a költségeikről számlát kellett gyűjteniük, tehát ez a vállalkozásuktól mindenképp energiát vont el. Ezért a pénzügyi kormányzat és a kormánypártok indokoltnak látják azt, hogy itt egyszerűsítésekre legyen lehetőség. Ezért bevezeti ez a törvénymódosítás ezt a különös adózási módot, aminek a lényege egy egyösszegű adófizetési kötelezettséget, illetve lehetőséget jelent; azokon a településeken, ahol 1 százalék alatti az adómérték, 5 ezer forintos, ahol az 1 százalékot eléri vagy afelett van, ott 10 ezer forintos adófizetési kötelezettséget jelentene ez az adott vállalkozónak. Van egy olyan pontosítás is ebben a körben, hogy vagy a székhelyen, vagy a telephelyen adózna a vállalkozó. Az értelmező rendelkezésekre nem térek ki, bár az egyértelmű szabályok kapcsán ezek is fontosak lehetnek.

Hadd szóljak még röviden a második beharangozott témáról, az APEH-et érintő változásokról, és elsősorban a bűnügyi igazgatóság tevékenységét érintő változásokról. Ha van olyan jogintézmény, amelyet a magyar pénzügyi politikában vagy adópolitikában bevezettünk és iszonyatosan nagy vihart vert - mindannyian megéltük -, akkor ez az a változás volt, ami az APEH mozgásterét növelte, amikor az APEH nyomozó hivatalát létrehoztuk; ennél nagyobb vihart talán csak az APEH vezetőjének személye jelentett egy éven keresztül. Nem a vita tárgya, de engedjenek meg egy mondatot: bármennyire ellentmondásos is volt sok ember szemében az APEH vezetőjének személye, egy biztos, hogy maga az adóhatóság, az APEH szervezete ez alatt az egy év alatt többet produkált és többet profitált önmagának, mint az előző vezetők idején; sok mindent nem is mertek volna remélni az előző vezetők, amit Simicska úr idejében az APEH-nek sikerült elérnie. És meggyőződéssel hiszem, hogy az elkövetkezendő évek során ennek a hozadéka a költségvetést gazdagítani fogja; de ez messzire visz a témától, úgyhogy gyorsan visszatérek mondandóm lényegéhez.

Fontosnak tartom azokat a változásokat, amelyeket az ombudsman - az állampolgári jogok biztosa - jelzése kapcsán módosítunk a törvényben. Ha az ember az ombudsmanok beszámolóit olvassa vagy az emberi jogi bizottságban őket hallgatja, akkor a pénzügyi kormányzatot szokták olyannak megjelölni, akikkel általában gond van, vagy nehéz velük az együttműködés. Egy ellenkező példáról tudunk most számot adni, hisz' a kormányzat a biztos asszonynak mind a négy észrevételét respektálta, és módosításokat tesz a törvényen. Miért fontosak ezek?

Az első ilyen, hogy bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés esetén az APEH szervezetén belül is működne egy engedélyezési eljárás. Egy ilyen változtatásnak nyilvánvalóan garanciális jelentősége lehet az információgyűjtésnél.

(15.00)

A másik ilyen módosítás, hogy a szervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmények elkövetőivel vagy azokkal a személyekkel szemben, akik ilyennel alaposan gyanúsíthatók, működött és működik a továbbiakban is az úgynevezett feltartóztatás intézménye, amiről szintén nagyon éles vitákat folytattunk. A feltartóztatás intézménye megmaradna, de a biztos asszony javaslatára ennek célszerűségét, hogy milyen helyen, milyen időben és miért lehet valakit feltartóztatni, a törvény jobban körülírná; ennek is garanciális jelentősége van.

Fontosnak tartom azt a változtatást is, amit a törvényalkotó a jogorvoslat kapcsán módosít a törvényen. Ha egy ennyire ellentmondásos és sokat vitatott új jogintézményt vezetünk be egy törvényben, és ez működik a napi gyakorlatban, akkor jó, ha a törvény a jogorvoslat lehetőségét is pontosan, precízen, és amennyire lehet, körültekintően szabályozza. Ez az, ami most átfogóan megtörténik ebben a törvénymódosításban.

Végül az is fontos, az a módosítás, amikor a törvény hatalmazza most már fel a pénzügyminisztert arra, hogy az eljárási, s bizonyos magatartási szabályzatokat kisebb súlyú pénzügyminiszteri rendeletben szabályozzon.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok a módosítások, amik ebben a két törvényben történtek, olyan módosítások, amit indokolt volt megtenni, beleilleszkednek abba a célrendszerbe, hogy egy egyszerűbb, áttekinthetőbb és működőképesebb adórendszerünk legyen, és ez az adóbehajtás eredményességét is szolgálni fogja.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 143 1999.09.09. 4:40  136-180

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. A költségvetési bizottság is tárgyalta a T/1469. számon benyújtott törvényjavaslatot, és már most előrebocsátom, hogy 17 igen és 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

A vita vagy véleménycsere a költségvetési bizottság ülésén arról szólt, hogy mit várhatunk el egy ilyen jellegű törvénytől, és ezeket az elvárásokat mennyire teljesíti ez a törvény. A többségi álláspont azt hangsúlyozta, hogy a kormány programjával összhangban került beterjesztésre ez az egyébként kerettörvény, és természetes, hogy egy ilyen jellegű törvény kerettörvény, összehasonlítva más európai országok hasonló törvényeivel is. Szóba került, hogy hosszú ideje érlelődik ez a törvény, az államtitkár úr az expozéjában is utalt erre. Természetesnek tekintettük, és ezt ellenzéki képviselők is elismerték, hogy egy ilyen törvény deklaratív jellegű. Már a preambuluma is ilyen, amikor erre utal a törvényalkotó, felismerve a kis- és középvállalkozások szerepét a gazdasági növekedésben, az új munkahelyek létrehozásában, a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés megalapozásában, és ezekért az értékekért hozza létre ezt a törvényt.

A törvény a céljai között megjelöli a kis- és középvállalkozások fogalommeghatározását és az állami támogatások összehangolását. A többségi képviselők hangsúlyozták, hogy ez a fogalommeghatározás az Európai Unió mintáját veszi át, amikor e fogalmakat létszámhoz, nettó árbevételhez vagy mérlegfőösszeghez és tulajdonosi összetételhez köti.

Hangsúlyoztuk, hogy értékként kezelendő, hogy kötelező jelleggel célelőirányzatot hoz létre ennek a szektornak, rögzíti, hogy mely programok támogathatók ebből a célelőirányzatból, rögzíti a támogatás formáit, bevezet egy értékelési és adatszolgáltatási rendszert. Helyes az, hogy a kormányon belül gazdája van ennek a szektornak a gazdasági miniszter személyében, aki kétévenként a kormány elé terjeszti, majd a kormány az Országgyűlés elé terjeszti beszámolóját és értékelését. Vállalkozásfejlesztési Tanács jön létre az érintettek bevonásával.

(16.30)

Az ellenzéki kritika, ami megnyilvánult ezzel kapcsolatban, végül is mit takar? Bauer képviselő úr úgy fogalmazott, hogy kárt nem okoz, különösebb haszna sincs, de ugyanakkor ez egy jóindulatú törvény, a deklaratív része is fontos, de sok minden más, így a szabályozórendszer és a költségvetés függvénye az, hogy végül is ezekből a deklaratív célokból mi valósul meg. Igaza van persze.

Amit szintén hiányolt ő: nem szabályozza a törvény azt, hogy milyen feltételek mellett adjuk ezeket a támogatásokat, ez még egy kerettörvényben is az ő felfogása szerint szabályozandó lenne, mert nagy a korrupció veszélye, ahogy ő fogalmazott, múltbeli tapasztalatokra építve nyilvánvalóan.

Tardos képviselő úr, aki szintén jelen van itt, a törvény vitája során hiányolta azt, hogy nem fogalmazza meg a magyar törvény azt, hogy milyen szerepet szán a jogalkotó a kis- és középvállalkozási szektornak, elemezte a költségvetési bizottság ülésén az amerikai modellt és a német modellt, és hiányolta azt, hogy - mondom - a törvény nem rögzíti azt, hogy körülbelül milyen szerepet szán ennek a szektornak a jogalkotó.

Kritikát kapott az is, hogy a Vállalkozásfejlesztési Tanács összetétele, amit itt már megfogalmaztak, egy előttem szóló képviselő is megfogalmazott... - a határozatképesség határát máshol kellene meghúzni.

Végezetül szeretnék pontosan idézni egy másik ellenzéki képviselőt, Veres Jánost, ő úgy fogalmazott, hogy végső elfogadását illetően akár egyetértés is alakulhat ki a kormánypárti és a nem kormánypárti oldal között e törvény kacsán.

Azt hiszem, a beszédes számok, amit mondandóm elején mondtam, és ez az idézet, hűen tükrözi azt, hogy a pártok körülbelül ugyanazt gondolják erről a jogszabályról, és ezért a költségvetési bizottság is általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypártok és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 70 1999.10.18. 5:05  49-131

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, amiért a megengedettnél hosszabbra nyújtottam a szünetet. Természetesen az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta a 2000. évi költségvetés tervezetét, én itt a kisebbségi álláspontot hallva és a Házszabályt is betartva csak a többségi véleményt kívánom ismertetni.

A bizottság értelemszerűen csak azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a kompetenciájába tartoznak, így tárgyaltuk a hazai kisebbségek finanszírozási helyzetének változását; szóba kerültek a határon túli magyarok támogatási lehetőségei és érintőlegesen az egyházak finanszírozásának kérdései is; a központi költségvetési fejezeteket érintő részek közül a kisebbségi biztosok hivatalának költségvetését érintő kérdések, valamint a középtávú cigányprogram finanszírozása vagy finanszírozatlanságának kérdései; a cigányetnikumot érintően a Gandhi Gimnázium kérdései is.

A többségi álláspontot osztók véleménye az volt, hogy ez az első olyan költségvetés - legalábbis a mi bizottságunkban semmiféle kritikát nem kapott, és ezért mondom, hogy ez az első olyan költségvetési beterjesztés -, ahol az Áht. határidői minden tekintetben érvényesültek, mert kritika ezzel kapcsolatban nem hangzott el.

Azt is megállapítottuk, hogy egy olyan költségvetési tervezet van előttünk, ami minden eddigi költségvetéssel szemben a legtöbb információt tartalmazza a képviselőknek ahhoz, hogy a döntésüket meghozzák. Újként értékeltük is ezt, de ennek az értelme csak az elkövetkezendő költségvetésekben jön meg, amikor a költségvetés más metszetben is bemutatja, hogy egy-egy területen mennyit kíván költeni az állam az adófizetők pénzéből az adott területen - a funkcionális metszetről beszélek.

A hazai kisebbségek finanszírozása kapcsán nem tartjuk szerencsésnek azt az összevetést, amit egyébként sokszor meg szoktunk tenni, hogy megnézzük azt, hogyan változik ennek a területnek a finanszírozása, és ezt összevetjük a határokon kívüli magyar kisebbség támogatási kérdéseivel.

Pozitív számokat itt is lehet persze mondani, mert a költségvetés 16 százalékkal akarja növelni a hazai kisebbségek normatív támogatását. Ugyanakkor Tabajdi képviselő úrnak igaza van, hogy nagy az aránytalanság az országos önkormányzatok finanszírozási növekményét látva vagy a nemzeti kisebbségi közalapítvány finanszírozási növekményét látva. Ezért a többség álláspontja az, hogy itt valamifajta arányosítást kell tennünk, ennek hangot is adtunk a bizottságban. Nagy valószínűséggel ehhez az arányosításhoz egy módosító indítvány során a kisebbségben lévő képviselők is csatlakozni tudnak.

Annak is hangot adtunk, hogy a legnagyobb jelentősége annak van, hogy a települések közötti forrásátcsoportosítás kapcsán igazán azokat a településeket hozza helyzetbe a költségvetés, ahol feladatot ellátó települések vannak, azaz intézményekkel rendelkeznek, hiszen viszonylag kevés az szja, ami helyben marad, és a költségvetés helyből elvon valamennyi szja-t, ezt az oktatási normatívákon osztja újra.

Ez általában kedvezően érinti a hazai kisebbségeket, hisz a hazai kisebbségek tömbszerűen, általában kisebb településeken élnek, olyan településeken, amelyek azonban feladatot látnak el. Tehát ezeken a kicsi településeken, de intézményekkel rendelkező kicsi településeken valamelyest megfigyelhető az oktatási normatíván keresztül oda juttatott forrásbővülés, amit mi pozitívnak értékeltünk.

A bizottság kisebbségi és többségi álláspontja is tökéletesen megegyezett abban, hogy szerencsétlennek tartjuk azt, ami az ombudsmani hivatal finanszírozása kapcsán előállt. Mi ezt a hivatalt olyannak tekintjük, ami nehezen vagy egyáltalán nem fog tudni kijönni azokból a költségvetési forrásokból, amit a költségvetés neki szán, ezért módosító indítványokkal kívánjuk ezt korrigálni.

Ugyanilyen álláspontot fogadott el a többség a cigányprogram finanszírozatlanságát illetően. Nem látjuk egyértelműen megnyugtatónak azokat a költségvetési forrásokat, amivel az egyébként nagyon jó szándékú középtávú programokat a kormány finanszírozni tudná vagy finanszírozni akarná.

Mivel már sokadszor előkerült ennek a bizottságnak az ülésén a Gandhi Gimnázium problémája, a Gandhi Gimnázium kapcsán azt tartanánk szerencsésnek, ha az állami költségvetés, az állam valamilyen intézménye ezzel a közalapítvánnyal egy középtávú szerződésben szabályozná azt, hogy hogyan kíván forrásokat juttatni ennek a példaértékű intézménynek, hisz ez is illeszkedik a középtávú (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) cigányprogram finanszírozásába.

Köszönöm türelmüket. Még egyszer elnézést a késésért. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 337 1999.10.19. 0:36  330-344

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetés bizottság mint kijelölt bizottság megtárgyalta a H/1657. számú országgyűlési határozati javaslatot. A költségvetés őreként nyilvánvalóan azon a bizottsági ülésen azt az információt, amit most az államtitkár úr elmondott, még nem ismerhettük, ezért a módosító indítványokat támogattuk. Azt gondolom, ettől függetlenül a Háznak most megvan a lehetősége arra, hogy az eredeti javaslatot támogassa.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 178 1999.10.20. 7:34  172-363

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalásokra visszagondolva, a 2000. évi költségvetés kapcsán egy új fogalommal kellett megismerkednünk. Ezzel az új fogalommal az MSZP gazdagított minket, hiszen ők "alternatív költségvetés"-ről beszéltek. Ez egy olyan műfaj, amellyel az ember eddig nem találkozott, hiszen a költségvetés kimondottan a kormányhoz kötődő tétel. Alternatív költségvetést csak úgy lehet értelmezni - az én felfogásom szerint -, hogy ezzel az MSZP azt mondja, ha ők lennének kormányon, akkor ők ennyivel és ennyivel más költségvetést nyújtottak volna be. Ha ezt az értelmezést nézem, akkor azt kell mondanom, hogy az MSZP ebben az alternatív költségvetésben - ami persze PR-szempontból lehet egy hangzatos kifejezés, valójában csak néhány módosító indítványt jelent - igazán más alternatívákat nem tud mutatni, mint amit ez a költségvetés is megfogalmaz. Ez számomra megnyugtató.

A kormány nyilvánvalóan kiindulhatott és kiindult az 1999. évi költségvetésből, illetve annak teljesüléséből - mert hogy teljesül, ez ma már látszik. Meg fog állni a 4 százalékos növekedés, az államháztartás hiánya a tervezettnek megfelelően 4 százalék vagy esetleg 4 százalékot egy kicsit meghaladó mértékű lesz. Az infláció alakulása a vártnál is kedvezőbb, és ennek megfelelően a reálbérek alakulása és így a nyugdíjak reálértékének alakulása is a vártnál kedvezőbben alakul.

Nyilvánvalóan egy ilyen bázisra lehet építeni a 2000. évi költségvetést, amelyben megcélzunk egy 4-4,5 százalékos növekedést; az államháztartás hiányát tovább kívánjuk mérsékelni 3,5 százalékra, az inflációt - az önök megállapításaival ellentétben - 6 és 7 százalékra kívánjuk leszorítani. Persze ahhoz, hogy ez így legyen, az ellenzéktől sok segítséget nem remélhetünk, mert a parlamenti megszólalásaik is csak inflációs várakozásokat gerjesztenek. Az általunk tervezett inflációnak megfelelően és azzal szinkronban a reálbéreknek 2 százalékos növekedése várható, és ez igaz lesz a nyugdíjak értékének növekedésére is.

Mi az, ami a 2000. évi költségvetésről elmondható? Felfogásunk szerint az, hogy ez nem egy megszorító költségvetés, mint ahogy Szekeres képviselő úr jellemezte, ugyanakkor nem is egy költekező költségvetés; azt lehet erre mondani, hogy ez egy feszes, de teljesíthető költségvetés.

Ha igaz az az állításom, amit mondtam, hogy a magyar gazdaság kilátásait tekintve körülbelül az ellenzéki képviselők is ugyanazt mondják, mint amit a kormánypártiak, akkor érdekes megvizsgálni azt, hogy a költségvetés részleteit illetően mégis miért beszélnek ők másról, mint a kormánypárti képviselők.

Az igazi kérdés az, hogy milyen társadalompolitikai célokat kíván elérni a kormány a költségvetési források elosztása kapcsán. Erre ha röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a Bokros-csomag által előidézett társadalmi deficit mérséklésére törekszünk, immáron a második költségvetési évünkben; ez a folyamat, ugye, a tavalyi év óta folytatódik. Más megfogalmazásban azt gondolom, hogy a középrétegek helyzetén kívánunk érdemben javítani; ezeknek a középrétegeknek a mostoha éve az 1995-ös gazdasági év volt. Ugyanakkor hangsúlyosan erősítjük az esélyegyenlőségre való törekvést is; ezt költségvetési számokkal is alá akarjuk támasztani. Mindezeket a célokat persze a háttérben az motiválja, hogy szeretnénk, és azt gondolom, fogunk is, sikeresen csatlakozni az Európai Unióhoz.

Ha azt vizsgáljuk, hogy ezt a kormányzati filozófiát milyen konkrét költségvetési politikai hangsúlyelhelyezéssel kívánjuk megvalósítani, akkor mindenképp meg kell említeni a családpolitikai támogatási rendszert, ami tovább gazdagodik, az otthonteremtés programját, az agrár- és vidékfejlesztés gyorsítását, a kis- és középvállalkozások versenyképességének növekedését, és amit már említettem, az európai integrációhoz való felkészülési folyamat felgyorsítását.

Ez után a keret után a hátralévő rövid időmben én már csak az önkormányzatokat érintő forrásszabályozásról szólok. Ez eddig is rendkívül sok kritika tárgya volt, és biztosra veszem, hogy a mai nap folyamán is sok ellenzéki képviselő erre visszatér.

Tényként kell rögzítenünk, hogy az önkormányzatok költségvetési kapcsolataikból - és ebbe most mindent beleértek - 8,9 százalékkal több forrással fognak rendelkezni, mint amivel rendelkeztek az 1999. esztendőben. Ez nyilvánvalóan reálérték-növekedést jelent, ha teljesülnek azok az inflációs várakozások, amire mi építettük a költségvetésünket.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az önkormányzatokat illetően a személyi jövedelemadó belső szerkezetében jelentős változásokat tervezünk. A személyi jövedelemadó lakóhelyen maradó része 13,3 százalékról 5 százalékra csökken, és ugyanakkor a normatívan elosztásra kerülő rész 25 százalékról 35 százalékra nő. A kérdés az, hogy igaza van-e önöknek, amikor azt állítják, hogy az önkormányzatok önállóságát ezzel sértjük. Nyilvánvalóan önök, akik ezt állítják, is tudják, hogy ez nincs így. Azért nincs így, mert a normatívan juttatott állami hozzájárulások és a személyi jövedelemadó is a továbbiakban is alanyi jogon illeti meg az önkormányzatot; más szóval általában felhasználási kötöttség nélkül kapják ezeket a forrásaikat, és arra fordítják, amire éppen kívánják. Nyilvánvalóan a feladatellátási kötelezettségük persze megvan.

Ha megnézzük azt, hogy Budapest mennyire vesztese ennek a forráselosztásnak - mert nyilvánvalóan erről is szól a napi krónika -, akkor azt mondhatjuk, kétségtelen, hogy ez így van, mert a budapesti források növekménye csak 104,3 százalékos, míg például a községi települések növekménye 114,7 százalékos. De mielőtt valaki elsiratná a fővárost és a módosabb városokat, egy másik mondatot is mondanom kell. Ha azt nézem, hogy a 2000. évben az önkormányzatok, egyes önkormányzati szintek lakos/főre vetítve mennyi forrással rendelkeznek, akkor arról számolhatunk be, hogy egy fővárosi polgárra 83 ezer 860 forint jut, míg egy községi polgárra még ezen elosztás mellett is csak 46 ezer 470 forint, és az egyéb városok, a megyei jogú városok nyilvánvalóan a kettő között helyezkednek el.

 

(15.20)

 

Tehát nem igaz az, hogy önkormányzati jogok sérülnek, csak egyszerűen egy kiegyenlítés történik az önkormányzati szférán belül. Az önkormányzati szférát azért emeltem ki, mert az összes többi prioritás, amit a költségvetés megfogalmaz, az az önkormányzati szférában együtt is megjelenik.

Egyelőre köszönöm megtisztelő figyelmüket. A többi megszólalásom során egy-egy részterületről még részletesebben fogok szólni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 206 1999.10.20. 2:08  172-363

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Takács képviselő úr nagy ívűre tervezett, sok állítást tartalmazó megszólalása késztet egy gondolat kifejtésére. Csak arra kívánok reagálni, amit az önkormányzatokkal kapcsolatban mondott.

Ez pontosan az önök kormányára volt jellemző, hiszen az Antall-kormány ideje, mint ahogy ma ezt egy MDF-es megszólaló már el is mondta, az önkormányzatok világában a forrásgazdagság világa volt. Az önök kormányának idejében történt jócskán forráskivonás az önkormányzatok világából. Ennek objektív okai is voltak, én ezt elismerem, tehát nem kívánok demagóg lenni, de a tény ettől még tény marad. Ugyanakkor feladatok pluszban kerültek az önkormányzatokhoz, tehát egy kicsit lehetett azt mondani, hogy az állami költségvetést az önkormányzatok terhére szanálták.

Ha most ezt ennek a kormánynak az idejében megnézzük, akkor azt látjuk, hogy ebben a költségvetésben új feladatként jelentkezik az ezen önkormányzatoknál lévő okmányirodáknak a felállítása, amire címzetten biztosítja a forrásokat ez a költségvetés.

Tehát csak konkrétumokról érdemes beszélni, és nem a múltba gondolni és valamit mondani erről a költségvetésről.

Azt az állítását, amelyik már szintén többször elhangzott és ön megismételte, hogy attól, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó része csak 5 százalék, ettől az önkormányzatok bármiben is kevésbé érdekeltek, ahogy ön fogalmazott, a helyi bevételek beszedésében - ezt egyszerűen nem is értem. Ha ezt kifejtené nekünk, megköszönném. Én el nem tudok képzelni egy olyan polgármestert, akihez bekopogtat valaki, hogy létesítene ott - teszem azt - ezer fő részére munkahelyet, és a polgármester azt mondaná, hogy nem, köszönöm, ebben már nem vagyok érdekelt, mert csak 5 százalék lenne a helyben maradó személyi jövedelemadó. Nem fog olyan észérvet találni, amivel minket meg tudna erről győzni! A személyi jövedelemadó egyébként is központi adó, és egy településre akkor is jár az a személyi jövedelemadó, ha az illető polgár más településen dolgozik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Tehát nincs ilyen összefüggés személyi jövedelemadó-szabályozás tekintetében, mint amit ön itt megfogalmazott.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 236 1999.10.20. 2:03  172-363

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. T. Asztalos Ildikó előbbi megszólalására kívánok reagálni, két állítása kapcsán.

Az egyik: tett egy mesterkélt szembeállítást a tekintetben, hogy mennyi lesz az önkormányzatok forrásbővülése, és ezzel szemben a központi államigazgatás szerveinél milyen számokat látunk.

Én azt gondolom, hogy csak ezeknek a számoknak a felvillantása önmagában semmit nem mond, mert egy kicsit ön úgy kezeli ezzel az önkormányzatokat, mintha nem is az államháztartás részei lennének, nem is az államháztartás egyik alrendszere lennének. Ha a számok mögé néznénk, akkor lehet, hogy ön találna néhány észérvet arra, amivel azt mondja, hogy az önkormányzatok forrásbővülése kevés, a másik oldalon pedig túl sok van, de önmagában csak számokat emlegetni - ezzel ezt nem lehet indokolni.

A másik állítása pedig, amellyel azt sugallta, hogy ennek a kormánynak a 2000. évi költségvetésében sem fontos az infrastruktúrafejlesztés és az autópálya-építés, egyszerűen nem fedi a valóságot, mert ön tudja a legjobban, hogy a tavalyihoz képest 13,5 százalékkal nagyobb forrás áll ebben a költségvetésben rendelkezésre erre. 80 milliárdot tervez a kormány autópálya-, autóút-építésekre, ebből 20 milliárd önálló költségvetési tételként is megjelenik a költségvetésben, a többit pedig a már létrehozott részvénytársaságon keresztül kívánja a kormány finanszírozni.

Az ön szívéhez oly közel álló M3-as autópálya fejlesztése nyilvánvalóan tovább folytatódik a 2000. évben, ugyanígy az M7-es is, elkezdődik a szekszárdi híd építése, és végre történik valami a Mária Valéria híd területén. Egy-két nap múlva pedig a bajai hidat fogja átadni a kormány valamelyik képviselője, mert azt is nyugodtan tekinthetjük egy új és korszerű hídnak. Ez a fejlesztés az önök kormányának idejében kezdődött, és ez a kormány is lendületesen folytatta.

A tényszerűség, azt gondolom, engem igazol. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 260 1999.10.20. 1:50  172-363

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Én azok közé a kormánypárti képviselők közé tartozom, akik minden esetben elismerik, hogy a Bokros-csomagnak volt racionális magva. Tehát nem kell nekem címezni olyan mondatokat, amikor felhívja a figyelmemet arra, hogy önök helyzetbe hoztak minket, és most még a tehetetlenségünkkel, de az önök helyzetbe hozatala által valamelyest még pörög a helyzet. Ezzel az okfejtéssel természetesen nem értek egyet. Csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy én soha nem támadtam egyoldalúan a Bokros-csomagot, mindössze azt mondtam, hogy voltak annak olyan vadhajtásai, amiket nekünk kell most korrigálnunk, és ez a költségvetés is ezt teszi.

Amikor ön üresjáratról beszél, akkor arra szeretné felhívni a figyelmemet, hogy nem biztos, hogy ezt a magyar családok is így ítélik meg, hogy ez egyfajta üresjárat, amit ez a kormány csinál; ha a családtámogatási rendszerünk kiteljesedésére gondol, most a lakástámogatási rendszerünk beindítására és a vidékfejlesztés egyéb programjaira gondol, beleértve az autópályákat.

Egy másik dolog, ami nem a költségvetéshez tartozik: önért aggódó emberként figyelmeztetem arra, hogy akkor, amikor most már a jelenből a múltba visszanéz, azt az előző kormányt már jobb, ha szocialista-polgári liberális kormányként kezdi jellemezni, még ha ön ezzel a fordulattal nem is ért egyet, ami az SZDSZ-en belül bekövetkezett, de én a sajtóból azt látom, hogy itt nemcsak liberális gondolkodásról van szó, hanem valamifajta polgári liberális gondolkodásról, aminek persze mi nyomát sem látjuk, de keressük. Csak mondom: én figyelmeztetem önt arra, nehogy valami baja legyen azzal, hogy rosszul minősíti az SZDSZ-t. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 284 1999.10.20. 1:58  172-363

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Kálmán képviselő úr, az MSZP képviselője az előbb elég hangzatos kijelentésekre ragadtatta magát, és utána elcsomagolt és elment; sajnálom, hogy már nem hallja azt, amit mondanom kell.

A kormányt valami kézből etetéssel vádolta itt az önkormányzati forrásszabályozás kapcsán, az önkormányzatiságot már veszélyeztetve látja, sőt amikor minden érv elfogy, akkor már az alkotmányossági aggályok is felmerülnek. A kérdés az, hogy ez az új rendszer, amelyet az idei évi költségvetés bevezet, annyiban új, hogy 5 százalékra csökkenti a személyi jövedelemadó helyben maradó részét, és a megmaradó 35 százaléknyi részt a közoktatási normatívákon keresztül osztja újra. Veszélyeztet-e ez valami önkormányzatiságot?

(20.00)

Nyilvánvalóan erről szó sincs, ezt a képviselőtársaim is nagyon jól tudják, még ha az ellenkezőjét is állítják, hiszen az új források is alanyi jogon járnak a településeknek, a források nagy részét felhasználási kötöttség nélkül kapja az önkormányzat, ugyanúgy, ahogy egyébként az szja-t is kapta volna. Tehát az önkormányzat mozgáslehetősége önmagában ettől a ténytől, hogy valami más rendben kapják a forrásokat, nem változott.

Azt se felejtsék el a tisztelt képviselőtársaim a túloldalon, hogy mindezek után a forrásátcsoportosítások után egy fővárosi polgárra - csak a nagy számokat mondom - 83 ezer forint jut, egy községi polgárra 46 ezer forint jut, egy kisvárosi polgárra 59 ezer forint, és sorolhatnám tovább a számokat. Ezek se vetnek fel egyébként alkotmányossági aggályokat, de ha valahol keresni akarnék ilyen aggályokat, akkor azt sokkal inkább itt teszem. Látom, értetlenség van a szocialista sorok között. Sajtóhíradásokat is idézhetek, mert ezek a számok ott is megjelentek.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 302 1999.10.20. 2:06  172-363

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom a két utóbbi szocialista párti képviselő megszólalása kapcsán - Jauernik képviselőt értem ez alatt és most Kovács képviselő urat -, hogy amit elmondtak, az kétségtelenül lehetett vita alapja köztünk; én azt gondolom, szakmai érvelések voltak azok, amiket hallottam. Ezt nem tudtam volna elmondani Kálmán képviselő úr megszólalásáról.

Kétségtelen, hogy a PM táblázatára már kétszer hivatkoztam. Egy pillanatig sem akartam ezzel azt mondani, hogy ezek az eltérések, amelyek az önkormányzati szintek között vannak, csak a központi költségvetési kapcsolatokból adódnak. Az istentelenül szomorú lenne, ha ezekből adódhatnának ilyen eltérések! Persze, hogy a nagy eltéréseket a helyi forrásszerzés lehetőségének nagyon különböző volta jelenti!

Az egész vita onnan indult, amikor az első megfogalmazás a szocialisták szájából az volt - még a pulpitusról mondta el a képviselő úr -, hogy önmagában az a tény, hogy csak 5 százalék marad a helyben maradó személyi jövedelemadó-rész, az önkormányzatok érdekeltségét csökkenti a helyi forrásszerzésben, és ilyen szempontból indokolatlan lépés. Ebből indult el az a disputa, ami zajlik köztem és önök között, és én mindig azzal érvelek, hogy erre egyszerűen nem lehet ésszerű magyarázatot és indokot találni.

(20.40)

A másik vitapont az a forrásátcsoportosítás, ami történik település és település között. Meggyőződésem szerint ez indokolt. Nyilvánvalóan én a kevésbé tehetős települések nézőpontjából nézem a kérdést, és élem meg a mindennapjaimat, alkotmányos aggályokat pedig meggyőződésem, hogy nem vet fel. Nem hiszem egyébként, hogy a kormánypárti megszólalók között lehet úgy különbséget tenni, hogy a kisgazdák és az MDF-esek érzékenyebbek, és mi kevésbé vagyunk ilyenek. Én sem gondolom azt, hogy ideális az, ami az önkormányzati forrásszabályozás tekintetében van, de jobb, mint a tavalyi. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 112 1999.10.21. 1:47  1-301

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt látom, hogy a vita ma is ott folytatódik, ahol tegnap abbahagytuk. Nem meglepő ez számomra, mert nyilvánvalóan az államháztartás egyik alrendszere, az önkormányzat, ami az államháztartás mintegy egyharmadát öleli föl, persze hogy izgalmas kérdés a képviselők számára.

Abban mi mindannyian egyetértünk, akik az önkormányzatok fejével gondolkodunk, hogy az igazi megoldás egy nagy államháztartási reformon belül az lenne, ha a helyi adókat és a helyi forrásszerzés lehetőségét felértékelnénk, nyilvánvalóan a központi adók rovására. Az idei költségvetésben mi tettünk egy első kísérletet arra, hogy ezt az adóprést valamelyest mérsékeljük. Kétségtelen, hogy ez megtorpant ebben az évben, mert nem tudtuk továbbvinni ezt a folyamatot.

Így milyen lehetőség adódott a számunkra? Ha a nagy reformot nem tudjuk továbbvinni, akkor lehet-e változtatásokat csinálni külön az államháztartás egyik alrendszerében, az önkormányzatok világában? Én nyilvánvalóan azt gondolom, hogy nem lehet, csak akkor, ha az egészet lehetne megreformálni.

 

(12.20)

Ezért milyen változtatási lehetőség adódott a számunkra? Vagy konzerváljuk a jelenlegi finanszírozási rendszert, vagy belső átcsoportosításokkal hozunk létre bizonyos forrásátcsoportosítást a tehetősebb településektől a kevésbé tehetős települések irányába. Én nem azt gondolom, hogy ez ideális megoldás, de azt gondolom, hogy szükséges megoldás volt, mert közfeladatokat a kevésbé tehetős településeken is finanszírozni kell, ezért nem tudtunk mást csinálni, mint a személyi jövedelemadó mértékét csak 5 százalékban helyben hagyni, és 35 százalékot normatív alapon újraosztani. Ez fáj néhány településnek, de a települések többsége ettől jobban jár.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 60 1999.10.22. 1:38  1-193

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Az ön hozzászólása - mivel szakmai érveket nem nagyon sorakoztatott fel, csak politikai indulatokat küldött felénk (Dr. Kóródi Mária: Politikus vagyok!) - felhatalmaz engem arra, hogy esetleg hasonló stílusban válaszoljak, mégis ettől egy esetben majd visszafogom magam.

Ön nagyon hevesen támadta ezt a 4 milliárd forintot, amit országképformálásra kívánunk fordítani - ezen kívül persze érvei nem voltak mellette. Ezért azt mondom, hogy az önök országlása - csak az elmúlt négy évre gondolok - persze nagyban rontotta a magyar országképet, úgyhogy sokszor 4 milliárd forintra lenne szükségünk ahhoz, hogy más képet fessünk erről az országról, mint amilyen országképet önök ránk hagytak. (Dr. Juharos Róbert tapsol.)

Ezen kívül valójában hevesen támadja ön is - már sokadik képviselőként - azt az önkormányzati finanszírozási rendszert, amit mi kényszerből megkreáltunk ebben a költségvetésben.

 

(10.40)

 

Mohácson, Pécsváradon vagy Bólyban ugyan nem hiszik el az ön szavait, mert nagyon jól tudják ezek a települések, hogy ettől a belső átcsoportosítástól egyszerűen jobban járnak, mert több forráshoz jutnak, mintha ezt nem tettük volna.

Az meg egyszerűen ostobaság - és ezt ön nagyon jól tudja -, amikor azt állítja, hogy ezzel az önkormányzatok jogai csorbulnak, mivel csak 5 százalék személyi jövedelemadó marad helyben. De ön azt is nagyon jól tudja, hogy azok a normatívák, amelyeken keresztül ezeket a pluszforrásokat odajuttatjuk, azt is felhasználási kötöttség nélkül adjuk az önkormányzatoknak, tehát a belső átcsoportosítás nem jelent önállóság-megvonást.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 114 1999.10.22. 5:04  1-193

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló ötperces időkeretben a hazai kisebbségek finanszírozásáról kívánok szólni. Ennek keretében is két dolgot érdemes áttekinteni. Először érdemes szólni arról, hogy mi jellemzi ezt a finanszírozási rendszert, ezt a struktúrát, és egy második kérdéskörben esetleg arról szólnék - ha időm engedi -, hogy milyen finanszírozási változási lehetőségek vetődtek fel bennünk, amelyekre sort keríthetünk nyilvánvalóan a kisebbségi törvény módosításával és az azt követő költségvetésekben. (Keller László, dr. Katona Béla és Babák Mihály odamennek Varga Mihályhoz. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Arról volt szó, hogy az ülés után lehet megtekinteni!) Szólni lehetne és szólni kellene - de az öt percbe biztosan nem fog beleférni - a cigány középtávú felzárkóztatási program költségvetési számairól, azok megjelenéséről vagy nem megjelenéséről a költségvetésben.

Rátérve akkor az első kérdéskörre: mi az, ami jellemzi ezt a finanszírozási rendszert? Az első állításunk az lehet, hogy ez a rendszer a kilencvenes évek eleje óta alakul, változik évről évre és vette fel azt a formát, amit a mai költségvetés tükröz e tekintetben. Ez egy olyan finanszírozási rendszer, amelynek vannak normatív elemei; ilyennek tekinthetjük nyilvánvalóan az oktatási normatívákon keresztül a kisebbségeknek eljutott forrásokat, de ilyen normatív elemnek tekinthetjük azt az alapfinanszírozási összeget is, ami egy-egy helyben levő kisebbségi önkormányzatot megillet, sőt egy kis jóindulattal ez az országos önkormányzatok finanszírozásáról is elmondható. Ugyanakkor vannak ennek a rendszernek programfinanszírozási elemei, itt elsősorban a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány forrásait és a cigány-közalapítvány forrásait érdemes megemlíteni.

Azt is látjuk a költségvetésben, hogy nagyon sok fejezet tartalmaz számokat a kisebbségek finanszírozásáról, tehát azt mondhatom, hogy a költségvetésben nagyon sok gazdája van ennek a területnek. Így vannak források az Országgyűlés költségvetésében - itt vannak elhelyezve azok a források, amelyek a kisebbségi civil szervezeteket illetik -, vannak források az Igazságügyi Minisztérium költségvetésében, a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az oktatási, sőt a kulturális minisztérium költségvetésében is. Ha ezeket a számokat nézzük, illetve a növekményeket keressük, akkor rendkívül ellentmondásos képet látunk, mert látunk olyan tételeket, ahol a növekedés nagyon dinamikus, és vannak olyan tételek - hál'istennek kicsi számban -, ahol a növekedés meg sem jelenik, vagy esetleg valahol csökkenés is található.

Mi lehet ennek az ellentmondásos képnek az oka? Felfogásom szerint az, hogy az idei költségvetésben először a kormány meghatározta egy-egy fejezet sarokszámait, és utána a területgazda miniszter, illetve minisztérium megkapta a lehetőséget, hogy visszatervezzen és önmaga döntse el, hogy egy-egy területet mennyire preferál vagy mennyire nem preferál. Ebből adódhatott az, hogy rendkívül eltérő számok jelentek meg.

Az Országgyűlés költségvetésében egy viszonylag dinamikus növekedés szerepel a civil szervezeteket illetően, hiszen 86-ról 95 millióra emelkednek ezek a források. Még dinamikusabb a növekedés, amikor azt vizsgáljuk, hogy a helyi önkormányzatoknak mennyi forrás jut, hiszen itt 16,8 százalékkal nőnek a források. Sokkal kisebb a forrásnövekedés az országos önkormányzatok esetében, és még kisebb a programfinanszírozást szolgáló közalapítványok esetében. A Fidesz képviselőcsoportja lehetőséget lát arra és megkísérli azt, hogy némileg korrekciót tegyen ezek között a számok között.

Azt gondolom, hogy mégsem ezek a viszonylag örvendetes számok a fontosak. A kisebbségek finanszírozásában a legfontosabb kérdés az, amit már az önkormányzatok finanszírozása kapcsán oly sokat vitattunk - mi, kormánypártiak pozitívumként említjük ezt a kérdést, az ellenzékiek örökké kritizálják -, és ez az önkormányzati forrásszabályozásban meghonosított újdonság: a személyi jövedelemadó 5 százalékának helyben maradása és 35 százalékának a normatívákon keresztül történő újraosztása.

Ez azért fontos a kisebbségek számára, mert ez valamelyest az oktatást preferálja, a kulturális autonómia gyakorlásának pedig ez a legfontosabb szegmense. Nyilvánvalóan az átcsoportosítás során jól járnak a középvárosok, a kisvárosok és a községek, és a megyei jogú városok pozíciója is eltérő, tehát még ott sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy hátrányosan érintené őket. Ha a községeket helyzetbe hozzuk egy ilyen finanszírozással vagy jobb pozícióba hozzuk, akkor ezzel azt is mondhatom egyfajta általánosítással, hogy ezzel a kisebbségeket is támogatom, mert a kisebbségek elsősorban tömbszerűen ezeken a kicsi településeken élnek.

Idő hiányában a második kérdéskört, amit előrevetítettem, most nem tudom elmondani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 82 1999.11.29. 4:34  61-221

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A T/1517. számú törvényjavaslatot az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság is tárgyalta. Ezt azért tette, mert a sok törvénymódosítás kapcsán egy törvény az, amely a bizottság látókörébe került, és ez az egészségügyről szóló törvény.

A többségi álláspontot kifejtő képviselők két dologgal foglalkoztak: nyilvánvalóan a már szóba hozott egészségügyi törvénnyel - erről majd még szólni fogok -, és szóltak arról a jogtechnikáról, ahogy ez a törvény elénk került. Nyilvánvalóan a többségi álláspont képviselői is azon véleményüknek adtak hangot, hogy nem a legszerencsésebb törvényalkotási technika az, amellyel itt találkozunk, hogy részben vele össze nem függő területek kerülnek egy törvényjavaslatban módosításra.

A törvényjavaslat címe gazdagodott, mert az a képviselők elé valamikor úgy került, hogy "törvényjavaslat egyes törvények módosításáról". Ennél pontosabb a törvény jelenlegi címe, de igazat adok azoknak a képviselőtársaimnak, akik azt mondják, hogy egy törvény nem is szerepel a törvény címében: az egészségügyi törvény módosításáról hallgat a törvénycím. Az államszervezetre vonatkozó kérdések közé tartozik nyilvánvalóan a bányászati törvény, a mérésügyről szóló törvény módosítása és a találmányokról és szabadalmi oltalomról szóló törvény módosítása. De ide sorolható a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény módosítása is.

A törvénycím külön nevesíti az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény módosítását is és a halászatról és horgászatról szóló törvényt, sőt az utóbbi kettővel is - és elsősorban az utóbbival - viszonylag nagy terjedelemben foglalkozik ez a törvényjavaslat. A többségi álláspontot kifejtők azon véleményüknek adtak hangot, hogy ez a törvényalkotási technika kivételes eljárásként elfogadható. Sőt, megjegyzem, a Bokros-csomag kapcsán az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy itt szó nincs valamifajta alkotmányellenességről, ez kivételes eljárásként elfogadható. Én azonban osztom azon képviselőtársaim véleményét, akik azt mondják, hogy nem szerencsés ezt a gyakorlatot - legalábbis sokszor - folytatni, mert a jogalkalmazót nehéz helyzetbe hozzuk.

Ezek után hadd szóljak az egészségügyi törvényről. Nyilvánvalóan a bizottságunkat elsősorban ez a törvény érdekelte. Látni való, hogy amikor a törvényt a parlament 1997-ben megalkotta, adott magának határidőt arra vonatkozóan, hogy a dajkaterhesség intézményét majd életbe léptesse, és ezt 2000. január 1-jével határozza meg a törvény. Annak idején a jogalkotó azért hagyta ezt az intervallumot meg az életbeléptetésig, mert tudta jól, hogy a családjogi törvényt minimum sok ponton módosítani kell ahhoz, hogy a dajkaterhesség intézménye részese lehessen a magyar jognak. Ez mind a mai napig nem történt meg, ezért a többségi álláspont kifejtői azon véleményüknek adtak hangot, hogy nincs más megoldás ebben a pillanatban a jogalkotó előtt, mint a törvényt módosítani, és nem életbe léptetni a dajkaterhesség intézményét; nem azért, mert csak kevesek problémáját oldja meg, ami egyébként szerepel az általános indokolásban, mert azt mondom, hogy legyünk érzékenyek a kevesek problémájára is.

Sokkal inkább amiatt kell a törvényt módosítani, és az intézmény életbeléptetését elhalasztani, mert egyszerűen nincsenek meg azok a jogi fogódzók, amelyekkel ezt a kérdést rendezni lehetne. Nemcsak nálunk nincsenek meg, hanem nincsenek meg Európa más országaiban sem. Az általános indokolás erre is kitér, hogy általában az európai országok vagy kategorikusan tiltják ezt a megoldást, vagy hallgatnak az egészről. A magyar parlament sem tesz most mást. Azzal, hogy módosítja e törvényt, hallgatni fog erről a lehetőségről azért, mert a bölcsek kövét nem hordjuk a zsebünkben, és nem tudunk választ adni ezekre a nagy etikai kérdésekre, amit már Horváth Zsolt képviselőtársam felvetett.

Nem elég, hogy az orvostudomány van olyan fejlett, hogy orvosilag kezelni tudná ezt a problémát, ennek etikai és jogi vetületei ma még nemcsak Magyarországon, hanem Európa más országaiban is teljesen rendezetlenek, ezért más megoldást nem láttunk, mint a törvényjavaslat ez irányú módosítását. Ezért ezt támogattuk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 42 1999.12.07. 1:47  29-107

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az itt kibontakozó vitához szeretnék hozzászólni, mert azt gondolom, hogy a kormányzati oldal és az ellenzék a kistelepülések kapcsán nem képvisel egészen mást. A beterjesztett törvény kétségtelenül azzal foglalkozik még, hogy az igazán kicsi településeknél a minimálösszeg, ami ha úgy tetszik, alanyi jogon járna, csak 1 millió forint lenne, a Fidesz képviselőcsoportjának is van módosító javaslata ezen a területen. Egyetértünk mi is azzal, amit a képviselő urak mondtak, hogy az igazán kicsi települések továbbra is kapják meg ezt a 2 millió forintnyi támogatást szinte alanyi jogon. Azt gondolom, hogy ezt a kormányzat támogatni is fogja.

A másik, amit önök szintén jól tudnak és a kistelepülések megítélése kapcsán fontos elmondani, hogy ha azt mondjuk, hogy az önkormányzatok forrásnövekedése 8 százalék körüli, akkor ez differenciáltan oszlik el a különböző településkategóriák között, míg a fővárosnál szerényebb, addig a községeknél vagy kisvárosoknál ez nagyobb. Igazán nagy azoknál a településeknél, amelyek községek és feladatot ellátóak is, tehát van általános iskolájuk és óvodájuk, hisz az állami normatívákon keresztül növekedik meg a községek támogatása. Azoknál a településeknél, amelyek feladatellátással önmaguk a saját területükön nem foglalkoznak, mert nem rendelkeznek intézményekkel - nagyon sok ilyen település van Baranyában, Zalában, hisz ezek aprófalvas térségek, de Szabolcs-Szatmár megyét is mondhatnám -, ezek számára igazán fontos az, hogy ez az alanyi jogon járó 2 millió forintos községi alapnormatíva az ő esetükben se változzon.

És még egyszer mondom, azt gondolom, a két oldal törekvései itt eredményre fognak vezetni. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 48 1999.12.07. 2:04  29-107

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Jauernik képviselő úr módosító indítványai kapcsán szóba hozta az 1100 főnél kisebb településeknek járó normatívát, a 46 ezer forintot, abban az esetben, ha a felső tagozataikat majdan társulás útján fogják ellátni.

Én egyetértek egyébként azzal a gondolattal, s azt mondom kistelepülésen élő emberként, hogy igazán szerencsés lenne a mi nézőpontunkból is, ha ezek a kistelepülések ezt a viszonylag szép normatívát, ami az óvodára és az alsó tagozatra jár, akkor is megkaphatnák, ha nem társulnak a felső tagozataikkal. Igen ám, csak ez nyilván források kérdése!

Ha erre nincs lehetőség, akkor talán arra lehetőség van, amit egy módosító indítvány kapcsán beadtam a Háznak, s ez az emberi jogi bizottság módosító indítványaként fut, amit az oktatási bizottság is támogatott, ez pedig a következőkre vonatkozik. Azon kistelepülések, tehát 1100 főnél kisebb települések esetében, amelyek kisebbségi oktatással is foglalkoznak, rájuk ne vonatkozzon ez a társulási kényszer a felső tagozatban, s kapják meg a 46 ezer forintot akkor is, ha ők kisebbségi oktatást folytatnak.

Ennek a szakmai indoka egyszerűen az, hogy sokszor az adott környezetben nincs más olyan település, amelyik egy ilyen speciális kisebbségi programot folytat. Ha ezt egy iskola elindítja az alsó tagozatban és csinálja negyedik osztályig, de ha a felső tagozatba belép a társulási kényszer, nem tud társulni olyan településsel, amelyik ezt a programot végigvinné, mert a szomszédos települések ebben ellenérdekeltek, vagy egy más oktatási program alapján dolgoznak, így annak a négy évnek a kisebbségi oktatási munkája nyilvánvalóan kárba vész.

Tehát a rendszerből kivennénk legalább azokat a kicsi településeket, még egyszer mondom, amelyek 1100 főnél kisebbek és kisebbségi oktatást is folytatnak, mert az a szakmai program egyszerűen nem tűrné meg azt a társulást, amit végül is a kormányzat ezzel kapcsolatban sugall.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 86 1999.12.07. 3:04  29-107

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatva azt a gondolatsort, amit a képviselőtársam elindított, és gyakorlatilag Braun Márton képviselő úr kezdett a tegnapi költségvetési vitában, az a módosító indítvány, amit Mádi képviselőtársammal együtt beadtunk, a 6-os út fejlesztésére vonatkozik, illetve a majdani fejlesztés előkészítésére. Ez egy olyan tervezett beruházás, amely már az előző kormányzati ciklusban elindult, vagy elindulhatott. Ebben nagy érdemei vannak Lotz miniszter úrnak és a most elnöklő Wekler képviselő úrnak is.

Azt gondolom, fontos mindannyiunk számára, a dél-dunántúli régió számára mindenképp fontos, és a leszakadó Baranya megye számára fontos, hogy ennek a beruházásnak a lendületes előkészítése tovább folytatódjon. Egy ilyen beruházást indítani Nyugat-Európában az előkészítést illetően minimum tíz év. Azt gondolom, hogy Dél-Dunántúlnak és a leszakadni látszó Baranya megyének nincsen tíz éve arra, hogy kivárja ezt az időpontot. Ezért én azt gondolom, hogy tíz éven belül - '97-től mérve az időt, hisz '97-ben volt Helsinkiben az a döntés, ahol elhatározták ennek a fejlesztésnek a szükségességét - ennek a fejlesztésnek már meg kellene kezdődnie, a konkrét kivitelezést értve ez alatt. Ezért fontos az, hogy a kormány tízéves autópálya-fejlesztési koncepciójában szerepel ez a beruházás, és fontos az, hogy költségvetési források is rendelkezésre álljanak arra, hogy ezt a beruházást megalapozzuk. 1998-ban már 40 millió forint szerepelt a költségvetésben, a '99-es költségvetésben 180 millió forint. Ebből egyébként 133 milliót használt fel a kormány. Tehát ott maradt mintegy 46 millió forint, ami átjöhet az idei évre, és a betervezett 100 millió forinttal, plusz azzal a 10 millió forinttal, amivel emelni javaslom ezt a keretet, a 2000. évi költségvetésben is lenne 156 millió forint arra, hogy ennek a beruházásnak az előkészítése folytatódhasson.

Ha azokat a számokat is érzékeltetem, amelyek a hároméves költségvetési kitekintésben szerepelnek, akkor azt láthatjuk, hogy a 6-os út előkészítésére 2001-ben 500 milliót, 2002-ben pedig 695 milliót kíván fordítani a kormány. Tehát joggal számolhatunk azzal, hogy ebben a kormányzati ciklusban mintegy 1,5 milliárd, optimálisan számolva esetleg 2 milliárdnyi forrás is lesz arra, hogy ezt a beruházást előkészítsük.

Azt kérem a képviselőtársaimtól, függetlenül attól, hogy ki melyik pártban képviselő, és a kormánytól is, hogy értsenek egyet abban, hogy Dél-Dunántúlnak, beleértve nyilvánvalóan a Duna túlsó részét is... - hisz Bács-Kiskun megye számára ugyanolyan fontos ez a beruházás, mert ha a szekszárdi híd, a dunaújvárosi híd és majdan egyszer egy mohácsi híd is megépül, aminek van realitása, akkor a dél-alföldi térség számára is ez egy izgalmas közlekedési infrastruktúra. Ezért azt gondolom, fontos, hogy egyetértsünk e beruházás lendületes folytatásában. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 20 1999.12.08. 5:05  1-37,332-414

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A költségvetési bizottság is hosszas vitát folytatott a Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslatról. A vita három kérdéskör körül bontakozott ki: az elsőt úgy jellemezhetném, hogy a törvényről általában, annak szükségességéről és hasznosságáról; a második kérdéskörben törvényességi vagy alkotmányos aggályok és azok cáfolata fogalmazódott meg; és egy harmadik kérdéskör volt, amit elemeztünk, ezt úgy lehet jellemezni, hogy költségvetési szempontok kerültek a bizottságban mérlegelésre.

Az első kérdéskör kapcsán a költségvetési bizottság kormánypárti képviselői azon véleményüknek adtak hangot - ez itt a miniszteri expozéban is megfogalmazódott -, hogy mi, képviselők szerencséseknek érezhetjük magunkat, hogy egy ilyen törvény megalkotásának részesei lehetünk, szerencsések vagyunk azért, mert ezredfordulót ünnepelhetünk, és ez az ezredforduló egyben a magyar államalapítás évfordulója is. Maga ez a tény eldönti azt, hogy szükség van-e ilyenfajta emléktörvényre. Mi azt gondoljuk, hogy igen, és amikor ilyen emléktörvényt alkotunk - fogalmaztuk meg a bizottsági ülésen is -, az Országgyűlés követi azokat a hagyományokat, amelyeket követnie kell, mert gyakorlat volt az Országgyűlés életében, hogy jeles évfordulók kapcsán ilyen megemlékező törvénnyel tisztelgett az esemény előtt.

A második kérdéskör kapcsán, hogy fogalmazhatók-e meg alkotmányossági aggályok, a többségi képviselők álláspontja az volt, hogy nem. Nem sérül az alkotmánynak az a passzusa, amely a 29. §-ban van megfogalmazva, és amit az előbb Pető Iván is idézett. A köztársasági elnökről szóló szakaszban úgy szól a törvényszakasz, hogy a köztársasági elnök fejezi ki a nemzet egységét. Azt gondoljuk, hogy a preambulumnak nincsenek olyan állításai, amelyek ezt az alkotmányos tételt megkérdőjeleznék. Azt is gondoljuk, hogy közjogi jelentőséget a mai értelemben nem ad ez az emléktörvény a Szent Koronának, és az erről való vitatkozást is feleslegesnek gondoltuk.

Egyetértünk azzal a megállapítással, ami az expozéban szintén elhangzott, hogy itt csak arról van szó a Szent Koronával kapcsolatban, hogy egy törvény megadja a Szent Koronának a nemzet tudatában azt a szerepet, amit valójában a Szent Korona a nemzet tudatában eddig is betöltött. Én még csak azt sem gondolom, hogy most rehabilitáljuk ilyen szempontból a Szent Korona jelentőségét, mert azt gondolom, hogy az átlagember tudatában a Szent Korona jelentősége eddig is megvolt. A tárgyi valóságában is megkapja a Szent Korona a méltó elhelyezés lehetőségét, amikor az ország Házába hozzuk, és a sok muzeális tárgy egyikből kiemeljük, és más jelentőséget tudatunk ennek a muzeális tárgynak.

Azt is gondoljuk, és ennek is hangot adtunk álláspontunk kifejezése során, hogy a köztársasági elnöknek nem ad semmiféle hatáskört ez a törvény, az elnök úrnak személyében semmiképp, az kétségtelen, hogy a testület tagjává válik. A bizottsági ülésen elhangzott az is - kétségtelen, hogy ezt a kormánypárti többség is osztotta -, hogy azt a megoldást találnánk szerencsésebbnek, ha eleve a köztársasági elnök lenne ennek a testületnek vezetője. Azzal az állítással azonban nem értünk egyet, amit Pető Iván megfogalmazott, hogy egy más megoldás alkotmányosan aggályos lenne. Egy más megoldás is alkotmányos lenne, de elfogadom, hogy az lenne a szerencsés, amit ön megfogalmazott.

Végezetül hadd szóljak azokról a költségvetési szempontokról, amelyek szóba kerültek. Ezek úgy kerültek szóba, hogy vajon volt-e a kormánynak jogköre arra, hogy az Országgyűlés tudta nélkül bizonyos előkészítő lépéseket tegyen, és ha tett ilyen lépéseket, ezt vajon milyen költséghelyről fedezte. A többségi álláspont kifejtőinek az volt a véleménye, hogy az államháztartási törvény és a Magyar Köztársaság költségvetése számtalan olyan költséghelyet ismer, amiről a kormány úgy rendelkezik, hogy ehhez az Országgyűlés egyetértése és tudta sem kell. Egyre hivatkoztunk ott, mondjuk, a költségvetés általános tartaléka felett is a kormány rendelkezik, de még számtalan költséghelyet meg lehetett volna említeni.

A többségi álláspont képviselői azon véleményüknek is hangot adtak a bizottsági ülésen, hogy szerencsés lenne, ha az Országgyűlés megérezné a pillanat emelkedettségét, és ebből az emelkedettségből erőt merítve fogadná el ezt a törvényt, amelyet mi minden szempontból általános vitára alkalmasnak találtunk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 42 2000.01.31. 4:38  31-211

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság a mai ülésén megtárgyalta a T/2095. számon benyújtott törvényjavaslatot az önálló orvosi tevékenységről.

Viszonylag hosszasnak minősíthető az a vita, amelyet a költségvetési bizottság a törvényjavaslat kapcsán lefolytatott, és mintha a bizottság előtt két törvényjavaslat lett volna. Valamelyest érthetőek is a bizottság megszólaló képviselői: a kormánypártiak és az ellenzékiek is nyilvánvalóan visszanyúltak ahhoz a törvényjavaslathoz is, amelyik a Ház plénumán egy szavazat hiányában elbukott.

A kormánypárti megszólalók, a Házszabály rendelkezéseit követve, a következő dolgot vizsgálták a megszólalásaik során.

Először is a Házszabály szerint az általános vitára való alkalmasság során többek között vizsgálni kell, hogy szükség van-e ilyenfajta törvénytervezetre. Erre, azt gondolom, a válasz egyértelműen igen, legalábbis ezt az álláspontot képviselték a kormánypárti megszólalók. Miért igen a válaszunk? Azért, mert egyetértünk azzal, ami e törvény preambulumában is meg van fogalmazva, hogy az egészségügy átalakítása kapcsán ez egy első és szükségszerű lépés, amit ez a törvényjavaslat megcéloz, aminek az indokoltsága nem vitatható, de a folyamatot nyilvánvalóan folytatni szükséges. És erre is kitér a törvényjavaslat, amikor a szakellátás átalakításáról rendelkezik a működtetési jog kapcsán.

A másik, ami miatt igenlő választ kell adnunk arra, hogy szükséges-e ez a törvény, az az, hogy hosszú ideje húzódik az egészségügy átalakítása - szavakban és gondolatokban hiány sosem volt. Itt az idő, hogy az első érdemi lépést a parlament ezen a területen megtegye. Amióta erről a kérdésről beszélünk, most csak e törvénytervezet beterjesztése kapcsán, és ha volt bizonytalanság az egészségügyben, ez a bizonytalanság fokozódott, és az önkormányzatok olyan lépésekre is elszánják magukat, ami semmivel sem indokolható - ezt a bizonytalan helyzetet orvosolni kell.

A másik, amit vizsgáltunk: vannak-e alkotmányos aggályok, vagy esetleg olyan aggályok, hogy ez a törvénytervezet más jogszabályokkal ne lenne szinkronban? Erre a mi válaszunk az, hogy nincsenek ilyen aggályok. Ugyanakkor elfogadjuk az ellenzéki képviselők azon kritikáját, hogy ez a törvény sok szempontból pontosításra szorul, de a részletes vita során lehetőségünk lesz arra, hogy közös módosító javaslatokkal ilyen irányba vigyük a törvényt.

Ha az egésznek a folyamatát érzékeltetjük, akkor a következőkre tettük a hangsúlyt, és azokat az elmozdulásokat, amelyek ebben a törvénytervezetben most megfogalmazódnak, alapvetően pozitívnak értékeltük: ilyen a szakellátás kérdése, amiről az első beterjesztett törvényjavaslat nem szólt. Ez már megemlíti, hogy külön törvény fog erről a kérdésről rendelkezni.

Fontos dolognak tartjuk, hogy ez a törvény rendezi azon praxisok sorsát is, amelyek területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkeznek. Egyszerűen szólva: ez a törvényjavaslat a kétszáz kártyával rendelkező orvosok kérdését is rendezi.

A legfontosabb változás, és ez a legnagyobb horderejű változás, ami az öröklési jog kivételét jelenti végül is a rendszerből. Egyetértünk azzal, amit a miniszter úr is megfogalmazott az expozéjában, hogy az öröklési jog ebben az esetben nehezen működő jogintézmény lenne. Ezért szerencsés változtatásnak érezzük azt, amikor a törvényalkotó a magyar jogrendszerben eddig nem ismert folytathatóság vagy folytatás jogintézményét honosítja meg ebben a kérdéskörben. Toller képviselő úrnak az az álláspontja, hogy ez jogrendszeri bizonytalanságokat vet fel, ő is jogász, én is jogász vagyok, tehát tudjuk jól, hogy ez olyan állítás volt, aminek nincs igazán tartalma.

A kormánypárti többség egyöntetűen általános vitára alkalmasnak minősítette ezt a törvény, míg az ellenzék ebben a kérdésben megosztott volt, mert egy ellenzéki képviselő is ezt az álláspontot képviselte. Ezért nagy többséggel általános vitára alkalmasnak gondoljuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 182 2000.02.07. 8:41  149-193

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt rátérnék a mondandóm lényegére, legyen szabad összefoglalnom azt, ami itt a Házban történik a vita kapcsán.

Én azt gondolom, hogy a vitát Donáth képviselő úr mondatai indítják. Megjegyzem, az, amit ő itt hűen, mármint önmagához hűen képviselt, az az emberi jogi bizottságban, az ottani vitában indult. Ezt Keller úr - felfogásom szerint érezve, hogy Donáth képviselő úr logikája néhol sántít - továbbfűzi, másfelé viszi, és egészségügyi-betegellátási problémát kever, alappal vagy alap nélkül, ebbe a mai vitába.

Erkel Tibor képviselő úr kellően megindokolta - az én felfogásom szerint -, miért van, mondjuk, morális kötelezettsége az államnak egy irgalmas renddel szemben. Én azonban nem erről akarok beszélni. Még egy dolog: volt még egy ellenzéki képviselő, Bauer Tamás, aki szintén a két szocialista képviselőnek adott igazat, de az ő véleményformálása nem volt egy önálló érdemi vélemény; ő csak azt mondta, hogy a két előtte érvelő őt meggyőzte. Tehát igazán vitatkoznunk nekünk most Donáth képviselő úrral és Keller képviselő úrral kell.

Én visszatérek ahhoz, ami itt a kezemben van, hisz most a műemlékvédelemről szóló törvény módosítása van csak naprenden. Akkor, amikor ennek a törvénynek a módosítását és az eljárás jogszerűségét vitatjuk, két másik törvény is a vizsgálódásunk látószögébe kerül - egyébként a törvénymódosítás indokolása erre utal is. Az egyik: az egyházi ingatlanok tulajdonrendezéséről szóló törvény, ez '91-es keltezésű; a másik: egy '99-es keltezésű megállapodás, amit az Országgyűlés törvényerőre emelt azzal, hogy a kormány és az Apostoli Szentszék közötti megállapodást törvényben kihirdette.

Én azt mondom, hogy a műemlékvédelmi törvény módosításának - ami most itt napirenden van - a jogi alapját és egyben a kényszerét ez a másik két jogszabály alapozza meg. Mert '91-től kezdődően a katolikus egyháznak, irgalmas rendnek felfogásom szerint megvan a jogalapja arra - ő élt is ezzel a jogi lehetőséggel, ezzel a jogalappal -, hogy ezt az ominózus Hild-udvari ingatlant, ha úgy tetszik, újra érdemében a tulajdonába vegye. Ha valakinek ez a jogalap nem lenne elég, akkor említem azt, hogy a '99. évi LXX. törvény, ami az Apostoli Szentszék és a kormány közötti megállapodást emeli törvényerőre, szintén egy jogalap és egyben kényszer is az Országgyűlés számára arra, hogy a műemlékvédelmi törvényt megváltoztassa.

Ha eddig a logikám nem sérült, akkor a kérdés csak az, hogy most ez a törvénymódosítás jogszerű-e, illetve - Donáth képviselő úr mondatához visszatérve - a törvénymódosítás kezel-e minden problémát, vagy ahhoz, hogy a Hild-udvar az egyház tulajdonába kerüljön, itt a műemlékvédelmi törvénynek más szakaszaihoz is hozzá kell-e nyúlni. Ugyanis az ő állítása az, hogy más szakaszaihoz is hozzá kellene nyúlni, mert azzal, hogy a mellékletet módosítjuk, még mindig sértjük a műemlékvédelmi törvénynek a 35. §-át, és erre a 35. §-ra hivatkozott ő most a megszólalásában és hivatkozott az emberi jogi bizottság ülésén is, hiszen ez a 35. § adja meg azt a két jogcímet, hogy mikor kerülhet le a műemlékvédelmi listáról ingatlan.

Én azt gondolom, hogy amikor ezt a törvényt vizsgáljuk, akkor a 35. §-sal nincsen dolgunk. Ez egy téves feltételezés, hogy a 35. § bármire hivatkozási alap. Viszont hivatkozási alap ennek a törvénynek a 14. § (1) bekezdése. Ez a 14. (1) bekezdés sorolja fel azokat a kiemelt történeti vagy kulturális értékkel bíró műemlékeket, amelyeknek az állam fokozott védelmet ad, és azt mondja az 1. számú mellékletben, hogy ezeket megtartja kizárólagosan állami tulajdonban.

Hivatkozási alap egy másik törvényszakasz is, amit már többen sokszor idéztek, ez a 27. § (1) bekezdése e) pontja, ez pedig azt mondja, hogy ezt a mellékletet, amit a 14. § képezett gyakorlatilag, a kormány felülvizsgálhatja.

Donáth képviselő úr azt mondta, hogy ahhoz, hogy az Országgyűlés végül is ezt a mellékletet megváltoztassa, a 35. §-ban kell megtalálni azt a hivatkozási alapot, ami vagy megvan, és akkor megváltoztathatom ezt az 1-es mellékletet, vagy ha nincs meg ez a hivatkozási alap, akkor ezt nem tehetem.

(20.00)

Meggyőződésem, itt kerül Donáth képviselő úr tévedésbe, mert a 35. § nincs köszönő viszonyban az előző két szakasszal. A 35. § másról szól, és azt hiszem, az MDF-es képviselő úr előttem erre utalt. A 35. § arról szól, hogy milyen esetben kerülhet le egy műemlékké nyilvánított ingatlan egy műemléki listáról, nem az 1. mellékletről, hanem általában a műemlékek listájáról, függetlenül attól, hogy az az adott műemlék magántulajdonban, önkormányzati tulajdonban vagy esetleg állami tulajdonban van.

Ezt kezeli a 35. § is, és nagyon szigorú szabályokat állapít meg. Azt mondja ugyanis, hogy ha valamikor rákerül valami a műemlékek listájára, azaz műemléki védettséget élvez, onnan nem lehet ezt bármilyen indokkal levenni, csak két indokkal. Az egyik az, amire Donáth képviselő úr hivatkozott, vagyis megsemmisül az ingatlan, vagy olyan károsodás éri, amitől a műemléki értékeit elveszítené, és azt nem lehet helyreállítani. A másik hivatkozási alap a 35. §-ban az, ha azt lehetne igazolni, hogy ez egyébként is tévesen lett műemlékké nyilvánítva, mert nem bír műemléki értékekkel. Nincs más hivatkozási alap!

A képviselő úr azt mondja, hogy a 35. §-ban kellene még valami hivatkozási alapot most a törvénymódosításban megteremteni ahhoz, hogy utána az 1. mellékletről ezt le lehessen venni. Itt nincs a képviselő úrnak igaza, mert - mondom - összekever két dolgot, és az a két dolog nem összekeverendő. Az 1. melléklethez az állam, azaz az Országgyűlés - és csak az Országgyűlés - bármikor hozzányúlhat évente egyszer, a kormány előterjesztésére. Igaza van az MDF-es képviselő úrnak, hogy ez akár bővíthető is lenne, most szűkítésről van szó. Milyen jogcímmel teszi meg? Bármilyen jogcímmel. Az is jogszerű, mondok egy extrém példát, ha egy befektető jelentkezne, mert valamiért meg akarna venni egy ilyen típusú ingatlant, az állam eladná ezt az ingatlant, mert megtehetné, akkor is nyilvánvalóan le kellene venni erről a listáról. Ennek nem feltétele az, hogy a 35. §-ban bármifajta jogalapot teremtsen hozzá. Azért nem feltétele, mert ettől a műemléki érték jellege nem sérül az adott ingatlannak, függetlenül attól, hogy ki a tulajdonosa. Ugyanis a műemlékvédelmi törvény - amelynek módosításáról most beszélünk - 8. §-a elmondja azt, hogy a tulajdonos, a vagyon kezelője, a tulajdonosi jogok gyakorlója vagy az ingyenes használó is gyakorlatilag ugyanúgy köteles eljárni, amikor egy műemlék megóvásáról vagy fenntartásáról van szó.

Ezért indokolatlan a két dolgot összekeverni. Ezért én is azt mondom, hogy igaza van azoknak, és igaza van a miniszter úrnak, amikor úgy fogalmaz, hogy itt csak egy technikai jellegű módosításról van szó. Az más kérdés, hogy ehhez a technikai módosításhoz elég morális alapot ad az állam számára az, amit Erkel képviselő úr elmondott, de elég és szükséges jogi alapot ad hozzá az is, amit a '91. évi XXXII. és a '99. évi LXX. törvény mint jogalap is megteremt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 192 2000.02.07. 1:22  149-193

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Donáth Képviselő Úr! Az ön által meghivatkozott 14. § (1) bekezdését én is meghivatkoztam, nyilvánvalóan ezért ismerem, és ezért utaltam rá, de a 14. § (1) bekezdése mellett a 27. § (1) bekezdésének e) pontját is meghivatkoztam, mert a kettő csak egymás mellett értelmezhető. Ön joggal mondja azt, hogy a 14. § (1) bekezdésben kategorikusan fogalmaz a törvényhely, hogy "kell állami tulajdonban tartani", a 27. § (1) bekezdés e) pontja pedig azt mondja, hogy az 1. számú melléklet felülvizsgálatára a kormány javaslatára van lehetőség. A kettőt együtt kell látni, és ezért mondom, hogy már ez elég hivatkozási alap, hogy az Országgyűlés az 1. számú mellékletet módosítsa.

Ez volt az érvelésem lényege, és nem keverendő ide a 35. §, amelyet ön a gondolkodásba behoz. A 35. § nem támaszt feltételeket a tekintetben, hogy hozzá lehet-e nyúlni az 1. melléklethez vagy sem. Csak a 14. § (1) bekezdése a hivatkozási alap és a 27. § (1) bekezdés e) pontja, és felfogásom szerint ezt a kettőt együtt csak úgy lehet értelmezni, ahogy én értelmeztem - nem azért, mert én tettem, hanem mert meggyőződésem, hogy ez így védhető. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 98 2000.02.09. 1:59  1-142

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Három rövid megjegyzést tennék ahhoz, ami a kétpercesek során elhangzik. Örömmel konstatálom azt is, hogy nem pártok között látok különbségeket, hanem pártokon belül is van eltérő gondolkodás. A passzív választójog esetleges további korlátozásáról nem kívánok mást mondani, Toller képviselő úrnak tökéletesen igaza van. Meg kell állni ott, ami alkotmányosan nem aggályos, és ez valószínűleg az a mérték, akik direkt összefüggésben vannak önmagával a kinevező testülettel is. Ezt a törvény jól szabályozza, ennél tovább menni nem szabad, még akkor sem, ha másoknak is van befolyása esetleg a testület döntésére.

Hatályba léptetés: nyilvánvalóan kétharmados törvény, el fogja dönteni a Ház, hogy mikor lép életbe, csak azt kívánom itt rögzíteni, hogy meggyőződésem, hogy ha 2002 előtt léptetnénk hatályba - természetesen nem két percen belül, hanem, mondjuk, a következő év elején -, alkotmányos lenne, ebből semmi gond nem lenne. Szelektálva a tekintetben, hogy valamilyen szabályt életbe léptetni, másikat nem, inkább vet fel problémát.

Szimpatikus volt az, amit Keller képviselő úr elmondott, ő a felügyelőbizottságokat hozta szóba, hiszen a gazdasági összeférhetetlenségi szabályok szerint ezt a világot elfelejtettük, holott tudjuk jól, hogy ez egy jövedelemkiegészítés. Vagy ha komolyan gondoljuk, hogy a Gt.-nek a jogintézménye, a felügyelőbizottság tényleg felügyelőbizottságként működik, akkor mondjanak nekem egy olyan jogesetet Magyarországon, amikor a felügyelőbizottsági feladat nem ellátása miatt valakinek gondja lett volna.

Felvetek egy gondolatot: ha már a felügyelőbizottságokban ott akarjuk tartani az önkormányzati képviselőket - amit én sem helyeslek -, akkor ezért ne kapjanak tiszteletdíjat. Ugyan ennek a Gt. megint ellentmond, mert a Gt. azt mondja, hogy anyagi felelősséggel is tartoznak, csak ez nem tud érvényesülni. Ha azt mondanánk, hogy nem kapnak tiszteletdíjat, csak a költségeik megtérítésére tarthatnának igényt, a felügyelőbizottságok felé sem lenne nagy tülekedés, és mindjárt megoldanánk ezt a problémát is. Javaslom átgondolni azt, amit Keller képviselő úr felvetett.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 130 2000.02.09. 1:10  1-142

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ennél a problémánál maradok, amit Bauer képviselő úr felhozott, és most Toller képviselő úr is elemezte.

Én is azt gondolom, nem különösebben elegáns megoldás az, ami itt történik, főleg azzal összevetve, hogy az országgyűlési képviselőknél nincs ilyen szankció, az önkormányzati képviselőknél pedig ezt alkalmazzuk. Tehát ebben a megközelítésben azt mondom, hogy nem szerencsés ez a dolog, amit tennénk.

De azt az érvelést, amit Bauer képviselő úr mond, hogy van egy abszolút alapérték, a szabad mandátum, és ehhez képest gyakorlatilag nincsen semmi, ezt nem tudom elfogadni. Mert a szabad mandátum azért annyira nem szabad, hogy ezzel a mandátummal visszaéljen. Az önkormányzatok működőképessége legalább olyan fontos alapérték, mint a szabad mandátum értéke. Ha egy majdnem 400 fős testületben valaki hiányzik, attól nem dől össze a világ. De egy minimális kistelepülés testületében, ahol esetleg öt képviselő van, ezzel a szabad mandátummal visszaélve már az önkormányzat működőképességét veszélyeztetem, és erre gondol a jogalkotó, amikor ilyen szankciót alkalmaz.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 141 2000.02.09. 1:59  1-142

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kétperces felszólalásomban az előbb általam elmondottakat szeretném megvédeni és indokolni.

Az állításom az volt, hogy alkotmányosan nem lenne aggályos az, hogy ha egy éven belül az, aki nem jár testületi ülésre, gyakorlatilag elveszíti a mandátumát. Az érvelésem az volt, hogy a szabad mandátum, mondjuk, az önkormányzati megbízatástól, kétségtelen, nem lehet szabad. Én idézni szeretném az önkormányzati törvényt, amit itt egyfajta anyajogként tekinthetünk akkor, amikor ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat átgondoljuk.

Az önkormányzati törvény 19. § (1) bekezdése a települési képviselőről szól: "A települési képviselő a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választói érdekeit." Nyilvánvalóan ennek elsődleges módja az, hogy a képviselő a képviselő-testület döntéseiben részt vesz. Hogy mennyire így gondolja ezt a jogalkotó, a következőt mondja az utána következő mondatban: "Részt vehet - tehát részt vehet - a képviselőtestület döntéseinek előkészítésében, végrehajtásuk ellenőrzésében", de kihagyja magát a döntést.

Nyilvánvalóan a képviselőt azért választják meg, hogy a döntéseknél ott legyen, a döntéseket meghozza, és ezáltal képviseli a választóinak az akaratát. Azt gondolom, ha ezt a képviselő tartósan nem teszi, akkor csak a szabad mandátumra hivatkozva nem tekinthetünk el attól, hogy ezt ne szankcionáljuk.

Még egy érvem volt: kistelepülésen, ahol ötfős testület működik, egy-két ilyen képviselő gyakorlatilag le tudja bénítani a testület működését. Márpedig az önkormányzás, az önkormányzati testület működése legalább olyan fontos alapérték, mint a szabad mandátum értéke, ezért azt gondolom, hogy ez a szankció, amit a törvény itt bevezetne, felfogásom szerint nem lenne alkotmányosan aggályos.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 12 2000.02.11. 17:48  1-41

DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a vámtörvény módosítását tárgyaljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy egy folyamat közepén vagyunk. Ez a folyamat elkezdődött a '94. évi I. törvény megalkotásával, amikor is a magyar kormánynak az Európai Közösséggel kötött társulási megállapodását a Magyar Országgyűlés törvénybe iktatta.

Az is elhangzott már, hogy a csatlakozásra lesz meg a teljes harmonizáció, hisz ezt gazdasági érdekeink is így kívánják. Nagyon sok lépés van még vissza, amit e területen meg kell tennünk, így talán csak a legfontosabbakat említem.

Teljesen természetes, hogy a közösségi vámszabályokat teljes terjedelmében át kell vennünk; ez egy hatalmas joganyag. A közös kereskedelmi és agrárpolitikához kapcsolódó feladatok átvétele is ránk vár még. Az európai szabadkereskedelmi egyezményekből következő szabályok teljes átvétele is szükséges, az EU-nak ugyanis sokkal több ilyen egyezménye van, mint Magyarországnak. Teljes egészében át kell majd vennünk az integrált tarifát; ez nem lesz nehéz, hisz mi is azt a rendszert használjuk, illetve egy olyan bázisú rendszert használunk, mint az Európai Unió.

A polgári kormány és az előző kormány vámjogi harmonizáció tekintetében nem képvisel mást. Idézhetném én most az 1995. szeptember 20-án elhangzott expozéból Akar László pénzügyminisztériumi államtitkárt, aki az expozéjában többek között nyilvánvalóan erről a jogharmonizációról és erről a fokozatos harmonizációról is beszélt - az idő rövidsége miatt ezt nem teszem.

Ugyanúgy megerősíthetném önöket abban is, hogy amikor a Fidesz, illetve a kormány a maga programját az Országgyűlés asztalára letette, akkor hasonlóan nyilatkozott. Az idővel gazdálkodva ezt szintén nem fogom citálni. Mindkét megszólalásnak gyakorlatilag az a lényege, tehát amit az akkori előterjesztő és a mostani kormányprogram is mond, hogy a jogharmonizációt olyannak kell tekintenünk, aminek nem rendelhetjük alá a gazdasági felzárkózás esélyét.

Az ilyen lépéseknél, mármint a jogharmonizációnál, mindig mérlegelni szükséges, hogyan tudjuk erősíteni a gazdaságunkat, hogyan tudjuk erősíteni a gazdaság stabilitását. Hiszen ez az utóbbi két követelmény - a gazdaság fejlettsége vagy a gazdaság stabilitása is - csatlakozási feltétel. Tehát a csatlakozásra produkálnunk kell egy olyan magyar gazdaságot, ami képes állni az Unióban lévő versenyt és az Unióban lévő piaci szereplők nyomását.

Ha azt nézzük, hogy hol tartunk most itt a jogharmonizáció során, akkor nyilvánvalóan visszanyúlhatunk az első jeles lépéshez, az 1995. évi C. és CI. törvény megalkotásához, amivel gyakorlatilag a harmonizáció első jelentős lépéseit tettük meg. Csatlakoztunk a világkereskedelmi szervezet vámérték-egyezményéhez, ugyanazokat az egységes vámokmányokat használjuk, amit az Európai Unió. A vámbiztosítékokra vonatkozó szabályaink is hasonlóak; megjegyzendő, hogy nálunk szigorúbbak, de a mai körülmények között ez szerintem érthető is.

1996 óta csatlakoztunk a nemzetközi árutovábbítási, azaz tranzitegyezményhez, valamint a vámjogszabályok egyszerűsítéséről szóló egyezményhez. A vámtarifa-szerkezetünket teljes egészében az Európai Unió kombinált vámnómenklatúrájához igazítottuk. '97. január 1-jétől csatlakoztunk a 29 európai országot tömörítő egységes származási szabályrendszerhez, más néven a páneurópai kumulációs rendszerhez. Ez megkönnyíti a magyar áruk európai piacra történő jutását; ez nyilvánvalóan fordítva is igaz, hisz az EU-ból, az EFTA-ból vagy a CEFTA-ból is hasonló könnyítésekkel kerülnek, kerülhetnek áruk a magyar piacra. De a szabad kereskedelemnek éppen ez a lényege, hogy az áruk és a szolgáltatások korlátozások nélkül mérkőzhessenek egymással az adott ország piacán.

(9.40)

Egy következő fontos dátum, ami 1998 szeptemberében volt - és ez Európai Unió megfelelő bizottsága és a magyar bizottság között történt -, amikor is a bizottságok áttekintették azt a folyamatot, amelyről eddig szóltam, és gyakorlatilag megfogalmazták azt a követelményrendszert, amelyet az országnak teljesítenie kell az elkövetkezendő időszakban. Ezeken a csatlakozási tárgyalásokon, illetve a vámuniót megcélzó tárgyalásokon nyomatékosan megfogalmazódott a gazdasági vámeljárások mielőbbi harmonizálása, a kötelező áruosztályozási rendszerhez és a származási és felvilágosítási rendszerhez való csatlakozás, az egyszerűsített eljárások széles körű alkalmazásának követelménye, illetve a vámszabad-területi gazdálkodás mielőbbi megteremtése, mármint olyan értelmű megteremtése, ahogy azt az Európai Unió megkívánja.

Szólni fogok arról, hogy mi az, amit most megcéloz ez a vámtörvény. Nyilvánvalóan nem az összes követelménynek teszünk egyszerre eleget, mert ahogy már itt elhangzott bizottsági megszólalók szájából, ha ezt tennénk, nem szolgálná gazdasági érdekeinket. Egyébként a magyar küldöttséget a Pénzügyminisztérium főosztályvezető asszonya vezeti, és nemcsak imponáló felkészültséggel vezeti ezeket a nehéz tárgyalásokat, hanem azt is mondhatjuk, hogy kellően eredményesen, hiszen a magyar fél elérte - és az Unió ezt már elfogadja -, hogy vannak olyan költségvetési szempontból izgalmas lépések, amelyeknél az Unió is természetesnek tekinti, hogy azt csak a csatlakozáskor fogjuk meglépni. Ilyen szabályozások a vámfizetésre vonatkozó szabályok, a vámbeszedésre vonatkozó szabályok, a vámbiztosíték adására vonatkozó szabályok, az elévülés szabályai, és talán a legfontosabb, amiről, ha lesz idő, még fogok szólni, a vámszabad-területi gazdálkodásra vonatkozó szabályok.

Ugyanakkor a magyar delegációval az Európai Unió azért egyre inkább - megjegyzem, joggal - megpróbálja érvényesíteni, hogy a nemzeti programban és a jogharmonizációs programban teljesítésre ígért feltételeket a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés teljesítse. Ennek egy jelentős lépése a most beterjesztett törvényjavaslat, amely 97 szakaszból áll, a hatályos törvény pedig 212-ből, ez már önmagában érzékelteti, hogy ez jelentős törvénymódosítás. Szakmai körökben nem véletlenül mondják, hogy ez a vámtörvény II-nek is tekinthető. Ha azt nézzük, hogy melyek azok a jogterületek, ahol a legjelentősebb átrendezést hozza a most beterjesztett törvényjavaslat, akkor ezek mindenképp a gazdasági vámeljárások és az egyszerűsített vámeljárás kategóriája. A következőkben ezekről szeretnék nem túl hosszan szólni.

A gazdasági vámeljárások kapcsán elmondhatjuk, hogy e törvénymódosítással most már az összes olyan intézményt, jogintézményt alkalmazza a magyar vámjog is, amelyet az Európai Unióban ismerünk. Ez nem azt jelenti, hogy már minden intézményt az Európai Unió jogának megfelelően alkalmazunk, de tény, hogy az összeset alkalmazzuk. A vámraktárak az első ilyen jeles intézmény. Ezek kapcsán elmondható, hogy a beterjesztett törvénymódosítás során itt nem történik érdemi változás. Ennek az az oka, hogy az Európai Unió jelenleg alakítja át e tekintetben a maga szabályait, ezért nyilvánvalóan nincs még meg az a szabályrendszer, amelyhez célszerű lenne igazodnunk. Az Európai Unió hatféle vámraktárfajtát ismer, ebből mi kettőt használunk. Tehát az elkövetkezendő törvénymódosítások során várható, hogy a kormány, illetve az Országgyűlés itt is jogharmonizációs lépéseket tesz.

A másik ilyen intézmény a gazdasági vámeljárások körében az aktív feldolgozás intézménye. Ennek az újszerűsége, hogy egy újabb jogcímmel egészül ki a magyar eljárás; ez a vám-visszatérítéses eljárás - mert a felfüggesztő eljárást, a másik fajtáját gyakorlatilag a magyar jogrendszer eddig is ismerte. A passzív feldolgozásról elmondhatjuk, hogy itt a harmonizáció teljes. Ez a szabályrendszer teljesen olyan, mint amilyennek az Unió megköveteli, amilyet maga is alkalmaz.

Újdonság, amit most hozunk be a magyar vámjogi szabályozásba: a vámfelügyelet alatti feldolgozás. Ezzel most kiegészül a vámjog. Ennek röviden az a lényege, hogy nem az importált árut vámoljuk el, hanem az ebből készült feldolgozott és magyar piacra szánt terméket. Nyilvánvalóan ez engedélyköteles, banki biztosíték adása szükséges az ilyen tevékenységhez. Ezért azok, akik ezzel a jogintézménnyel kapcsolatban kritikát fogalmaznak meg, azt mondják, hogy ugyan azzal, hogy az importra nem kell megfizetni a vámot, gyakorlatilag egy halasztott vámfizetést érnek el, de mivel biztosítékadás szükséges hozzá, ezért az a kedvezmény valamelyest csökken - amiben nyilvánvalóan igazuk van.

A következő ilyen jogintézmény még mindig ebben a nagy kategóriában - tehát a gazdasági vámeljárásokban - az ideiglenes behozatal intézménye. Itt sem valósul meg teljes mértékben a jogharmonizáció az európai uniós joganyaghoz, mert nem szolgálná ez sem a gazdasági érdekeinket. Ezt az intézményt egyébként más néven, érthetőbben, talán használati célú gazdasági vámeljárásnak is hívhatjuk. Az Európai Unió érdekeltsége más ezzel az intézménnyel kapcsolatban. Ez abban is tükröződik, hogy a részleges vámmentesség havi díja ott 3 százalék, míg nálunk csak 2 százalék. Tehát majd az elkövetkezendő időkben itt is további jogharmonizációs lépésekre lesz szükség.

A másik nagy terület, amelyről szólni szerettem volna, és amit előrevetítettem, az egyszerűsített vámeljárások kérdésköre, amely legalább olyan fontos harmonizációs lépés, mint a gazdasági vámeljárások teljeskörűvé tétele. Meggyőződésem, hogy ezeknek az egyszerűsített vámeljárásoknak a széles körű alkalmazásával megteremtődnek azok a feltételek, hogy a megbízható gazdálkodóknak érdemi segítséget jelentsen a vámrendszer módosítása. Itt is háromféle jogintézményről lehet ezen belül beszélni. Az egyik a hiányos árunyilatkozat, a másik a helyettesítő kereskedelmi, és nem vámokmány használatával történő árubeléptetés, ami az országhatáron történne - ez nyilvánvalóan egyszerűsíti az árubeléptetést -, majd ezt követően 10 napon belül történne a kiegészítő árunyilatkozat, azaz a teljes vámnyilatkozat megadása, és esetlegesen a fizikai vámvizsgálat. Nyilvánvalóan magyarázni sem kell, hogy gyorsítja ez a vámeljárást.

Talán még fontosabb vagy legalább ilyen fontos intézmény a helyi vámkezelés, amely - ahogy az államtitkár úr is fogalmazott - vámosok nélkül folyik; mintha valamifajta önadózás történne adóhivatal nélkül. Itt az importőr végzi el a vámmal kapcsolatos adminisztrációt, bevezeti a könyveibe és fizeti meg a vámot. Nyilvánvalóan a törvénymódosítás során szükséges szabályozni azt is, hogy kik azok, akik ezeket az egyszerűsített eljárásokat igénybe vehetik. Hogy csak két feltételt említsek a több közül: akik a vám szempontjából megbízhatóak - ez teljesen érthető a magyar gazdaság körülményei között, és gondolom, máshol is -, vagy akiknek van tőkeerejük ahhoz, hogy biztosítékot tudnak nyújtani.

Egy következő ilyen terület, ahol a jogi rendezés lépését teszi meg a vámtörvény, ez a kötelező áruosztályozási információs rendszer, és a kötelező származási információs rendszer bevezetésének, jogi feltételeinek megteremtése. Itt másra azonnal nincs lehetőségünk, hiszen e törvényszakaszok 2001-től hatályosulnának. Lehetetlen előbb bevezetni, mert nyilvánvalóan informatikai fejlesztések állnak még a vámszervezet előtt, nem beszélve arról, hogy nyilvánvalóan ki is kell képezni a vámban dolgozókat arra, hogy ezt a rendszert használni tudják. Szintén részletesen szólt arról az államtitkár úr, hogy mi ennek az intézménynek az újszerűsége. A vámjogban részt vevő szereplőnek sokkal nagyobb jogbiztonságot ad, hiszen hat évre szólóan egy mindenki által elfogadott nyilatkozatot adna ki a vámhivatal, amelyet még a bíróságok is elfogadnának egy bírósági eljárásban.

A vámszabad-területi gazdálkodás nem része e törvénymódosításnak. Ezzel lehet egyébként a legjobban illusztrálni, hogy gyakorlatilag mennyire az előző kormány gondolkodását követi ilyen tekintetben az új kormány is, amikor azt mondja, hogy nem célszerű egy lépésben vagy gyors ütemben, minden tekintetben a saját gazdasági érdekeinket feladva a jogharmonizálást megtennünk. Ezt leginkább a vámszabad-területi gazdálkodással lehetne bizonyítani.

 

(9.50)

Az is meggyőződésem - sokféle háttéranyagot elolvasva, amit a sajtóban és a Pénzügyminisztérium anyagaiban felleltem -, hogy nem olyan nagy a vámszabad-területi gazdálkodás tekintetében a magyar és az európai uniós szabályozás közötti eltérés, mint ahogy azt az Unió bemutatja, bár kétségtelen, hogy egy területen jelentős eltérések vannak.

A vámszabad területi gazdálkodás az elmúlt mintegy fél évtizedben rendkívül nagy nemzetgazdasági jelentőségre tette szert. Jelentősége meghatározó a külkereskedelemben, az ipari, de általában mondhatom, a gazdasági növekedésben, bizonyos régiókban a foglalkoztatásban. Ez a tevékenység, a vámszabad-területi tevékenység jelentősen hatott a termelési és exportszerkezet átalakítására. Bizonyos magas színvonalú tevékenységek magyarországi meghonosításában nagy volt a szerepe: például a személygépkocsi-gyártásban. De azt is mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság jórészt a vámszabad-területi társaságokon keresztül kapcsolódott be a globalizációba, integrálódott a világkereskedelembe.

Eltekintek attól, hogy most jellemezzem, mik az azonosságok és mik az eltérések az uniós és a magyar jogrendszerben ebben az intézményben. Az megállapítható, hogy nyilvánvalóan van egy sarkalatos eltérés: az Európai Unió nem ismeri azt, hogy a termelési eszközök, melyek bekerülnek egy ilyen vámszabad területre, azok is vámmentesen kerüljenek oda be. Ettől az egy tételtől eltekintve azonban azt mondhatjuk, hogy a magyar szabályozás - még egyszer mondom, ettől eltekintve - nem torzítja a hazai versenyviszonyokat és az európai uniós versenyviszonyokat.

Már szóltam arról - és ezt megerősítve mondandóm érdemi részét le is zárom -, hogy az elkövetkezendő időszakban még jelentős lépések vannak hátra, még akkor is, ha most egy jelentős törvénymódosítást tettünk.

Hadd szóljak még egy dologról röviden. Ezek formai dolgok, de lényeges ezt megemlíteni. A jogalkotásról szóló törvény, azt hiszem, '93-as módosítása során a törvénybe bekerült az, hogy amikor egy ilyen törvény az Országgyűlés elé kerül, be kell mutatni - nyilvánvalóan, ha van ilyen konzekvenciája; ennek természetesen van - azokat a vetületeit, melyek gyakorlatilag a jogharmonizációt jelentik. Azt gondolom, hogy ez a beterjesztett törvénytervezet ennek tökéletesen eleget tesz. Ha akadozva is, de azt mondhatom, hogy nagyon értékes háttéranyagot kaptak meg a képviselők; ebből nem idéztem, mivel most került sok képviselő asztalára.

Végezetül annyit kívánok még elmondani és azt kívánom megerősíteni, hogy egy olyan jogharmonizációs lépéssorral van itt dolgunk, ahol a polgári kormány, ha lehet, még nagyobb nyomatékkal érvényesíti ezen a területen azokat a szabályokat egyébként, amit az előző kormány is képviselt, és azt gondolom, hogy ezt eredményesen is teszi, mert ez felel meg gazdasági érdekeinknek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 56 2000.03.03. 2:01  1-89

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azt látom, hogy ebben a vitában, ami itt kibontakozik, egyrészt úgy tűnik, mintha megbomlott volna az a konszenzus, amely a beterjesztéskor megvolt; bár nem gondolom, hogy így van, egyszerűen természetesnek tekintem, hogy attól, hogy több képviselő látja a törvényt, és kezd el gondolkodni a dolgokon, nyilvánvalóan az álláspontok is sokszínűbbé válnak.

Én osztom Perlaki Jenőnek azt a megjegyzését, amit tett, hogy a kistelepülések és a nagyobb települések között próbáljunk valami különbséget keresni akkor, amikor, Toller úr fogalmait használva, passzív választójogról beszél, bár ebben a megközelítésben, ahogy Bauer képviselő úr használja ezt a problémát, én vele értek egyet, és én is azt gondolom, hogy nem jelentkeznének problémák akkor, ha itt bizonyos korlátozások lépnének életbe.

A másik dolog, ahol a vitát látom: sokan azt mondják, hogy a gazdasági összeférhetetlenségi szabályoknál van mit tisztítani, a felügyelőbizottsági tagságok problémájára utalok. Itt Keller képviselő úr is úgy szólalt meg, biztatást adott a Szocialista Párt részéről, hogy ezt is vonjuk be ebbe a körbe. Én is azt gondolom, hogy ez szükséges lenne, és nyilvánvalóan lehetőségünk van elmenni egy újabb egyeztetés során arra, hogy ez meg is történjen.

Ahol itt a legtöbb gond látszik, az a hatálybalépés kérdése. Nem hiszem, hogy valaki megalapozottan tud érvelni azzal, hogy alkotmányos aggályokat lát akkor, ha a törvény némely szakaszát nem összevissza csemegézve, de valamilyen logikát belevive nem 2002-ben, hanem előbb léptetnénk életbe.

 

(10.20)

 

Azután azokat a szocialista megszólalásokat, hogy nincs erkölcsi lehetőségünk arra, hogy beavatkozzunk az önkormányzatok életébe, ezt egyszerűen nem is értem. Van egy sürgető késztetés bennünk, hogy egy átlátható közéletet produkáljunk, ezért igenis nem halasztható ez a beavatkozás az önkormányzat életében, és ez semmiféle gondot az önkormányzatok életében nem jelentene, úgyhogy tegyük meg. (Bauer Tamás és dr. Turi-Kovács Béla tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 88 2000.03.03. 1:09  1-89

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kapcsolatban, ami Bauer Tamás és Toller László megszólalása kapcsán Bauer képviselő úr felszólalásában előjött, én az ő álláspontját osztom. Tehát nemcsak arról van szó, hogy nyilvánvalóan a tulajdonost nem kell hogy a képviselő képviselje, hanem száz oknál fogva nem is szerencsés.

A hézagos szabályozás igaz azon a területen, amit Toller László szóba hozott. Közel voltam ehhez a gyakorlathoz önkormányzati emberként hosszú ideig, és azt látom, hogy egyszerűen az a helyzet alakul ki, hogy ha képviselő képviseli ezeket a tulajdonosi érdekeket, bár ezt tenné, de sokkal inkább lobbiérdekeket képvisel, és az adott cég érdekeit képviseli a tulajdonossal szemben. Mi, akik az önkormányzatok világában szocializálódtunk, nagyon jól tudjuk, hogy a világ sokkal inkább így működik, még ha ezt nem is mondjuk ki.

Ezért én is azt az álláspontot osztom, hogy szerencsés oda más egyéneket ültetni, és nem feltétlenül önkormányzati képviselőket.

Ezért én továbbra is arra biztatom a szocialista frakciót is, hogy gondolkodjunk azon, hogy itt szigorítsuk ezeket a szabályokat vagy terjesszük ki. (Szórványos taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 108 2000.03.03. 1:45  89-121

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden csak a költségtérítés felvetett problémájához kívánok hozzászólni.

A jelenlegi gyakorlatot az önkormányzati világból jött képviselők ismerik, és arról minimum azt mondhatjuk, hogy ellentmondásos; sok helyen meg egyenesen törvénysértő az a gyakorlat, amit ebben az ügyben folytatnak. Toller képviselő úr mondhatja azt, hogy Pécsen ez nem volt gyakorlat; abban a hivatalban lehet, hogy nem, ahol most ő van, de 100 méterrel odébb, egy másik hivatalban ma is ismerek egy rendkívül ellentmondásos gyakorlatot. Az előző ciklusban is igaz volt ez, amikor én is lakója voltam annak a háznak, de nem akarok itt demagóg megjegyzéseket tenni.

Igaza van a kisgazda képviselő úrnak, hogy a költségtérítés az költségtérítés; lehetnek olyan igazolt költségei egy polgármesternek, aminek a megtérítésére ő joggal tart igényt. A gond akkor jelentkezik, amikor ezeket a költségeket átalányszerűen, a költségtérítési elemeket egyfajta átalányként kezdjük folyósítani, mert ott jelenik meg a visszaélés lehetősége.

Egyébként az elmúlt ciklusban a közigazgatási hivatalok eltérően léptek fel az ilyen jelenségekkel kapcsolatban, semmiképpen sem volt egy országosan egységes gyakorlat, és ez a hatályos törvény ellentmondásos és többféleképpen értelmezhető voltából ered.

Ez a törvényi szabályozás, ami itt most előttünk van, valamelyest jobb, mint ami volt. Megfontolásra javaslom képviselőtársainknak, hogy a költségtérítés csak költségtérítésként, azaz utólagos megtérítésként illesse meg a polgármestert, és ennek átalányelemei - magyarán, hogy ez esetleg fél évre előre is meghatározható - kivételén gondolkodjon el az Országgyűlés, mert ezzel teljesen tisztává tennénk a rendszert.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 98 2000.03.24. 0:59  85-105

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A vita bármelyik szakaszában el tudtam volna mondani azt, amit mondok, de akkor most teszem.

Az indítványcsomagban, amit kétségtelen, hogy az én nevem jelez, az abban lévő indítványok mind a vámtanács ülésén fogalmazódtak meg. Tehát azok a szereplők fogalmazták meg ezeket az indítványokat - ha úgy tetszik -, akik leginkább érintettjei az egész eljárásnak.

Most is dolgozik még néhány képviselőtársam kapcsolódó módosító indítványokon, és nyilvánvalóan itt a vitában elhangzottak is arra inspirálnak minket, hogy esetleg valahol az álláspontunkat korrigáljuk. Ezért én azt kérem az elnök úrtól, hogy ha a mai vitaszakasz lezáródik, akkor legalább egy órányi időt adjon még ahhoz, hogy módosító indítványokat be lehessen nyújtani. Ha korán fejezzük be, akkor ezt meg lehetne határozni 15 órában, hogy ez egyértelmű legyen. Eddig is ezt a gyakorlatot követtük, csak ne legyen ebből gond később se.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 38 2000.05.24. 2:07  1-5,7,9-57

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valamelyik képviselőtársam azzal kezdte a megszólalását, hogy örül annak a konszenzusnak, ami a megszólalások kapcsán a Házban körülbelül megnyilvánul. Azt gondolom, ez az a pont - Bauer képviselő úr megszólalása -, amikor erre már muszáj reagálni.

Hegyi Gyula képviselő úr azt mondta, hogy esetleg bizonyos polgármesteri hivatalokból, ahol jobboldali politikus van a hivatal vagy az önkormányzat élén, ott a baloldali értékek felvállalása már olyan hőstett, mint húsz évvel ezelőtt a vallásos értékek felvállalása. Ezt még az ember elengedte a füle mellett (Dr. Hende Csaba: Kis mosollyal!), és úgy gondolta, hogy Hegyi Gyula újságíróként nyilvánult meg, amikor a pulpitusról szólt.

De ez az okfejtés, amit Bauer képviselő úr tett, hogy '90-től '98-ig volt a jogalkotásnak egy szépen fejlődő folyamata, ami semmi másról nem szólt, mint az emberi jogok mint értékek jogban való elhelyezéséről - és ez egy gazdag, fölfelé ívelő folyamat volt -, ezt én úgy fordítom le, hogy nyilvánvalóan egy jogintézmény kiépítése zajlott '90-től. Volt mit kiépíteni, és ez lehet hogy zajlott '98-ig - az ő felfogása szerint; az én felfogásom szerint ez ma is zajlik. De azt mondani, hogy '98-ban ebben törés állt volna be, és ráadásul az ombudsmanok jelentése alapján ezt a következtetést leszűrni, hát ez nagyon furcsa olvasata ezeknek a nagyon színvonalas anyagoknak.

Mert azt gondolom, amire Bauer képviselő úr céloz, amikor a büntető törvénykönyvről beszél, korrupciós jelenségek kezeléséről beszél, kábítószer-problémák kezeléséről beszél - és hadd ne folytassam -, akkor ez az Országgyűlés semmi mást nem tesz, mint reagál azokra a társadalmi kihívásokra, melyekre reagálnia kell.

 

 

(12.50)

 

 

Ezt úgy beállítani, hogy itt egy folyamat megtört, mert volt két, az emberi jogokat védő országgyűlési ciklus, és most ez a gondolat, ha úgy tetszik, a visszájára fordul... - ez enyhén szólva azért egy nagyon durva csúsztatás. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 52 2000.05.24. 1:11  1-5,7,9-57

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha van kritikai észrevétel, amit részben elfogadok, az Kósánénak az a megjegyzése, hogy stílus kérdése is az, amit mi csinálunk, és ilyen szempontból van javítanivaló, de ezt nyilvánvalóan mindkét oldalra értem, nem önmagunkra értem, és gondolom, Kósáné képviselő asszony is így értette.

 

(Dr. Szabó Erika helyét a jegyzői székben Németh Zsolt foglalja el.)

 

Azt az okfejtést újra megerősítem, amit én szándékosan tettem Bauer Tamásnak. Az ő mondandójából az volt kiolvasható felfogásom szerint, amit én elmondtam, hogy a '98 utáni jogalkotási folyamatot az emberi jogok nézőpontjából szembeállította egy korábbi folyamattal, és ezt ő szomorú tényként állapította meg. Én mindössze azt mondtam, hogy ezzel az okfejtéssel nem tudok egyetérteni, mert nem ez történik. Nem ez történik akkor, ha viszont történik az, hogy a hatóságok szerepét bizonyos eljárásokban felerősítjük és megerősítjük, mert ezzel reagálunk azokra a társadalmi problémákra, amelyekkel éppen szembetalálkozunk.

A hatóságok szerepének a növelését nem lehet szembeállítani azzal, hogy emberi jogokat védünk, vagy kevésbé tartunk fontosnak, képviselő úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 64 2000.05.24. 10:22  1,3,5-6,9-10,58-77

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Tisztelt Farkas Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kaltenbach Jenő kisebbségi biztos úr hét fejezetbe tagolta mondandóját az Országgyűlés számára, és - mint mindig - statisztikai adatokkal is érzékelteti éves tevékenységét. Ezúttal a statisztikai adatok értékelése rövid, ami érthető, mert a biztos úgy gyakorlatilag elintézi ezt a kérdést azzal, hogy a tendenciák és az arányok ugyanazok, amiket már az elmúlt években tapasztaltunk, ugyanazok a - hozzáteszem - szomorú arányok. A 435 eset közül 61 százalék foglalkozik a cigányság kérdésével, és ez nemcsak a cigányság létszámarányaira utal, hanem a cigányság országon belüli körülményeire is utal, hogy ilyen nagy ezeknek az eseteknek a száma, és ez az, ami nyilvánvalóan sajnálatos.

 

(13.40)

 

A 435 eset közül 114 megkeresés települési önkormányzatokat érint, szemben a rendőrséget érintő 25-tel. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert ha az ember a médiát figyeli, és ilyen médiaeseményekkel találkozik, akkor azt gondolná az ember, hogy a rendőrség negatív értelemben kitüntetett szerepe ennél jóval nagyobb. Meggyőződésem egyébként, hogy az igazi gondok nem a rendőrségen jelentkeznek; ott is jelentkeznek, de sokkal inkább jelentkeznek a települési önkormányzati világban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, amikor a statisztikának azt a részét nézzük, hogy a kisebbségi biztos hány esetben fordul kezdeményezéssel vagy ajánlással valamilyen intézmény felé, ezeknek a száma egyébként 36, ebből a 36-ból 20 települési önkormányzatok felé fordul.

Tehát ha a számok belső arányait nézem, akkor látszik az, hogy a kisebbségi biztos még az esetszámokat illetően is nagyobb számban fordul a települési önkormányzatok irányába. Tehát ez jelzi azt, hogy leginkább ott jelentkeznek igazán azok a gondok, amelyek a diszkriminációval vagy a kisebbségi jogsértésekkel jellemezhetők.

Fontosnak tartanék kiemelni még egy számot: 117 esetben a kisebbségi biztos tájékoztatóval fordul a megkereső felé. Én a biztosoknak ezt a tevékenységét sokra értékelem, amikor a folyamat azzal zárul, hogy megmagyarázza az illetőnek azt, hogy mi a tényleges jogi helyzet, hová kell fordulnia, vagy megnyugtatja a jogkereső állampolgárt.

Ha azt nézem, hogy ez a hét fejezet milyen gondolati síkon épül fel, akkor én is kiemelem azt, amit a kisebbségi biztos az expozéjában már megtett, mert jól kitapintható, hogy végül is két dologról szól ez az előterjesztés. Az egyik nyilvánvalóan a megkülönböztetés, a diszkrimináció problémája, a másik nagy kérdéskör pedig a kisebbségeknek a közéletben való részvétele. Az első a hangsúlyosabb felfogásom szerint, mert a diszkrimináció problémájából bontja ki gyakorlatilag a kisebbségi biztos a második témát is. Nézzük akkor ebben a sorrendben azokat a fontos megállapításokat, amivel, azt gondolom, egyetérthetünk, és amit a kisebbségi biztos tett!

Fontos megemlíteni még azt is, amit ő kiemelt - ennek én is hangsúlyt adok -, hogy egy olyan ügyes csomagolásban tálalja elénk ezt az anyagot, hogy mindkét problémakör mögé odatesz egy nemzetközi eseményt, aminek alapján egy ilyen gondolati háttérként számunkra megmutatja ezeket a jelenségeket. A diszkrimináció vagy a megkülönböztetés kapcsán ez az az Európai Unió intézményeiben formálódó tervezet, ami kibontaná a diszkrimináció problematikáját, és ebben a gondolati síkban mutatja meg a kisebbségi biztos a magyar jogintézményeket, és tesz javaslatot arra, hogy felfogása szerint hol és milyen irányban kellene korrekciót tenni ezen a joganyagon.

Érdekes az az eszmefuttatás, pontosabban: tanulságos az az eszmefuttatás, amikor a strasbourgi bíróság vagy a magyar Alkotmánybíróság a diszkrimináció fogalmát elemzi, sőt a kisebbségi biztos diszkriminációfogalmáról is képet kaphatnak az országgyűlési képviselők. Ezt követően kategorikusan a kisebbségi biztos gyakorlatilag arra az álláspontra jut - és ezzel alapozza meg a második témakört, amiről majd részletesebben szeretnék szólni -, hogy önmagában az a tény, hogy a kisebbségi joganyag néha csak formális jogokat biztosít a kisebbségeknek - vagy a kisebbségeknek tíz év óta nincsen parlamenti képviseletük -, önmagában ez a tény már diszkriminációra utaló tény, és itt az államnak kötelessége lépni ezekben a kérdésekben. A mérlegelés csak a tekintetben van, hogy hogyan töltse meg tartalommal ezeket a hiányzó jogintézményeket.

Akkor részletesebben szeretnék szólni a második témáról, és ez a kisebbségek közéletben való részvétele. Itt a kisebbségi biztos - ahogy azt említettem - egy másik nemzetközi eseményre építi fel az egész gondolkodásának menetét, illetve ebbe ágyazza, és ez a Lund-deklaráció.

Én is azt gondolom, hogy ez egy fontos nemzetközi jogi termék - lehet, hogy ez egy erős kifejezés -, egy ajánlás, ami nincsen még benne a magyar köztudatban, még azok tudatában sincsen benne, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, ezért ez izgalmas olvasmány a parlamenti képviselőknek. Izgalmas olvasmány akkor, amikor a kisebbségek megoldatlan parlamenti képviseletének megoldásán kísérletezünk, ezért javaslom képviselőtársaimnak, hogy csapják fel ennek a deklarációnak a (2) bekezdését, ami a döntésekben való részvételről szól, és ott is a központi kormányzati szintű megoldásokat kínálja fel ez a deklaráció.

Számomra ez is azt mondja, hogy van és lehet sokféle alkotmányos megoldás, csak a Magyar Országgyűlésnek végre el kellene már szánnia magát, amikor ennek a jogintézménynek a továbblépésén, illetve a megvalósításán gondolkodik.

A kisebbségi biztos a kisebbségek közéleti részvételének szerepvállalását vizsgálva gyakorlatilag két dolgot feszeget. Az egyik és legfontosabb a valós autonómia, ami felfogása szerint ma nem létezik a kisebbségek világában, és az összes többi ajánlási pont, amit gyakorlatilag megfogalmaz, arra ad valamiféle fogódzót, hogy hogyan lehet a kisebbségi autonómiát - ez gyakorlatilag a kisebbségi törvény jogintézményeit jelenti - valós tartalommal megtölteni.

Az ad hoc bizottság elnökeként én magam is megerősítem azt, amit Csapody képviselő úr a bizottság tagjaként és az MDF vezérszónokaként is megfogalmazott, magam is úgy értékelem, hogy a kisebbségi biztos és munkatársai az elvárhatónál is nagyobb segítséget nyújtanak az ad hoc bizottságnak ahhoz, hogy a feladataival megbirkózzon.

Hiszem azt, hogy az Országgyűlés őszi ülésszakán az Országgyűlés ezt a folyamatot befejezve, amit mi most már egy éve elkezdtünk, ezt a megújított kisebbségi törvényt meg fogja alkotni, és így a kisebbségek valós autonómiához is jutnak.

Bauer Tamás képviselő úr itt van már a teremben, hogy azt a rövid kis polémiát, amit az előző napirend kapcsán elkezdtünk, valamelyest is folytassuk. Én két példát hozok fel önmagam érvei mellett arra, hogy ha, mondjuk, a kisebbségi jog területén, ami azért az emberi jogoknak nyilvánvalóan egy szerves része, valahol korrekciókat teszünk - és ezt mondom én, hogy korrekciókat teszünk -, ez nem jelent feltétlenül visszalépést.

Az idő rövidsége miatt én csak utalok ezekre a törvényhelyekre, a kisebbségi törvény 7. § (1) bekezdése a kisebbségi önazonossággal foglalkozó tételeket fogalmazza meg, a kisebbségi törvény 7. § (2) bekezdése pedig a kettős vagy többes kötődés problematikájával foglalkozik. Erről eddig a kisebbségi törvény valamit állított. Mi, akik az ad hoc bizottságban ténykedünk, egyébként a kisebbségi vezetőkkel egyetértésben és a kisebbségi biztossal teljes egyetértésben, az eddig megfogalmazott tételeken korrekciókat tennénk, és megfogalmaznánk azt, hogy ennek az önazonossági jognak hol találjuk meg egyébként a korlátait. Ezek eddig is működtek, csak a törvény nem ezt deklarálta, és ugyanez igaz a kettős vagy többes kötődésre.

Idő hiányában ezt nem tudom kifejteni, de Bauer képviselő úr úgyis meg fogja találni ezeket a törvényhelyeket, és majd egy más fórumon akkor erről beszélni tudunk. De ugyanilyen fontosak a kisebbségi biztosnak azok a megfogalmazásai, amit a szószóló kapcsán megfogalmaz, a kisebbségi önkormányzati elnök jogállását illetően megfogalmaz, ezeket az ad hoc bizottság reményei szerint a kisebbségi törvény elfogadásával vagy a kisebbségi törvény módosításával be fogjuk építeni a készülő törvénybe.

Azt gondolom, hogy a legfontosabb azonban az, amit a kisebbségi biztos a kisebbségek intézményfenntartó joga kapcsán megfogalmaz, az egész törvénymódosításnak gyakorlatilag ez lesz a veleje, és ezen keresztül fogunk érdemi autonómiát biztosítani a kisebbségeknek. Hogy az időmet ne lépjem túl, fontos megemlíteni még egy tételt - és ez is a diszkriminációval függ össze -, ez pedig a hadigondozottak kárpótlása.

A kisebbségi biztos jelzi, hogy '96 óta fordul különböző minisztériumokhoz ebben a kérdéskörben, én hiszem azt, hogy a holnapi napon az Országgyűlés elkezdi érdemben tárgyalni ezt a kérdést, és ezt a több éve húzódó problémát úgy oldja meg, hogy az érintettek és a kisebbségi biztos igényeit is kielégíti majd ez a megoldás.

Köszönöm a figyelmüket, és javaslom a beszámoló elfogadását. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 183 2000.05.25. 9:57  174-224

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Wekler Alelnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a szóban forgó törvény vitája kapcsán jogi, morális és pénzügyi-költségvetési nézőpontú megközelítést is adhat az ember; én megkísérlem mind a hármat megtenni.

Az elsőt viszonylag rövidre foghatom, azért, mert az előterjesztő Wekler úr és az államtitkár úr is, amikor a kormány nevében megszólalt és a törvény elfogadására biztatást adott, akkor mindketten visszatekintettek a múltba, és gyakorlatilag a törvény hányatott sorsát '94 óta elemezték.

Ez a parlament, tehát az új összetételű parlament körülbelül egy évvel ezelőtt vagy valamivel több mint egy évvel ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel, és akkor a parlament a törvény jogi fogyatékosságait orvosolta, hisz akkor a parlament csak arra vállalkozott, amire az Alkotmánybíróság kötelezte. Ezzel felfogásom szerint lezárult ennek a törvénynek az a szakasza, ami még jogi fogyatékosságokat is hordozott, mert az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően korrigáltuk a törvényt.

Sokan gondoltuk egyébként azt - ezek közül jó néhány képviselő most itt is van a parlamentben -, hogy itt nem állhat meg az Országgyűlés, mert jogilag egy dolog orvosolni egy törvényt, de ha morálisan ez a törvény, ez a jogszabály száz oknál fogva kifogásolható, messze nem éri el azt a hatását a társadalomban, amit az Országgyűlés ezzel akart. Hisz valami kárpótlást akart azoknak a szerencsétlen sorsú embereknek juttatni, akik a háborúban szüleiket vagy valakit elveszítettek; nem kell érdemben boncolgatnom ezt a kérdést.

Ugyanakkor nem megbékélést hozott ez a jogszabály, hanem még inkább felszította a kedélyeket, az indulatokat, és érthetetlenséget váltott ki ez a törvény - erre is utalt Wekler alelnök úr -, és ezért érzi azt a jogalkotó és bármelyik képviselő, aki fontosnak véli ezt a dolgot, hogy továbbmenjünk egy lépéssel, és nézzük meg ennek a törvénynek a morális fogyatékosságait.

Ha a törvény 10. §-ának (1) bekezdését idézem fel, akkor azt mondom, hogy ez a szakasz az, amely felsorolja azoknak a körét, akik jogosultak erre a nem túl nagy ellátásra, amit a törvény megfogalmaz, és öt ilyen kategóriát fogalmaz meg: a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket, a volt hadiárvákat, a volt hadigyámoltakat és a volt hadigondozottak családtagjait. A 10. § (1) bekezdése az ellátást máshoz is köti, egy eljárási cselekményhez köti, és ugyanakkor ez a 10. § (1) bekezdés azt is rögzíti, hogy ezek az eljárási cselekmények, az akkor történt eljárási cselekmények politikailag motiváltak lehettek. És azt mondja, hogy történhetett ilyen, hogy valakinek az ellátását politikai okból megszüntették, politikai okból szüneteltették vagy politikai okból elutasították. Tehát maga a törvényalkotó ismeri el a politikai motiváltságát az egész eljárásnak.

Egy esetkörről azonban nem szól a 10. § (1) bekezdése: a legmostohább sorsúak kérdése egyik kategóriába se fér be, mert a legmostohább sorsúak meg sem kapták a lehetőséget, illetve úgy vélték, hogy nincs lehetőségük elmenni a hatóság elé. Itt szokás német származásúakra hivatkozni, akiknek meg sem volt a lehetőségük, hogy elmenjenek a hatóság elé, mert nyilvánvalóan politikai retorziótól féltek, és ezért elő sem terjesztették az ilyen fokú igényüket. Akkor tennénk igazán széppé és tökéletessé ezt a jogszabályt, ha a 10. § (1) bekezdésében ezt a politikai hibát - ha úgy tetszik - is megemlítenénk. Erre azonban most itt nincs lehetőség, mert nincs megnyitva ez a törvényi szakasz, de felfogásom szerint ez a kritérium a 10. § (1) bekezdéséhez kívánkozna; tehát azoknak a köre, akik politikai retorziótól tartva, bár erre igényjogosultak lehettek volna, elő sem terjesztették az igényüket.

A 10. § (4) bekezdése, amihez most hozzányúl az Országgyűlés, csak egy magyarázó szakasz; a 10. § (4) bekezdése magyarázza meg a jogkövetők számára azt, hogy ki a volt hadiárva, ki a volt hadigyámolt és ki a volt hadigondozott családtag. Eddig nyilvánvalóan - és itt utalok egy pillanat erejéig az ombudsman által tett megállapításokra, tegnap épp a kisebbségi biztos anyagát is tárgyaltunk, idő hiányában nem fogom tudni felolvasni azt, hogy mit mondott erről a problémakörről, de a dolog lényege az, hogy ő hibásnak tartja azt, hogy a jogosultság alapjaként egy eljárási cselekményt tekintünk, jogilag ez persze így tökéletes, és elismerjük, hogy ez az eljárási cselekmény politikailag motivált volt, és mégis ez a jogosultság alapja. Ő ezt kifogásolja, és azt mondja, hogy ki kellene mozdulni ebből a körből, ha morálisan nézzük ezt a kérdést, és az ellátás alapjául azt a ténybeliséget kellene figyelembe vennünk, hogy akkor megfelelt-e ezeknek az elméleti lehetőségeknek, hogy hozzájusson ehhez az ellátáshoz.

Nyilvánvalóan a Wekler képviselő úr által előterjesztett módosító indítvány a probléma nagyon nagy részét ilyen szempontból megoldja, amikor hozzáteszi a 10. § (4) bekezdéséhez azt a fordulatot, ami után az idő múlására is tekintettel most az érintetteknek egy viszonylag könnyű bizonyítási lehetőségük lesz. Jogászként azt mondom, akkor lenne szép, ha a 10. § (1) bekezdésében is megfogalmaznánk azt az esetkört, amire így nincsen lehetőségünk.

A másik dolog: ha már morális szempontokból mérjük a törvényt és akarjuk kiegészíteni - és most már túlléptünk a jog szűken vett világán -, akkor nem követhetünk el újra egy hibát. Ha megállunk ott, ahol Wekler képviselő úr megállt, akkor újra hibázni fogunk. Gyimesi képviselő úr felhozott egy példát, én is ezt ismétlem meg, ez a legkönnyebben áttekinthető: ez a hadigyámoltak esete, mert az 1933. évi VII. törvény itt nagyon szigorú szabályokat állapít meg. Elképzelhetetlen és irreális egy olyan gondolkodás, hogy valaki - egy édesapa - hadirokkanttá válik a háborúban, és ha két éven belül születik egy gyermeke, akkor azt most kárpótoljuk, idézőjelbe mondva, de ha három év múlva született az a gyerek, vagy ne adj' isten született egy évvel később is egy gyerek, ő már nem minősül hadigyámoltnak, tehát nem kap ellátást, holott nyilvánvalóan ugyanúgy kellene adnunk neki legalább egy gesztust, mert ő is egy rokkant apával nőtt fel egy családban, és ennek minden hátrányát elviselte. Ezért morális szempontokat mérlegelve nem szabad újra hibát elkövetnünk, és ezért tovább kell mennünk azon az úton, amit Wekler képviselő úr megnyitott, és gyakorlatilag a kormánypárti képviselők módosító indítványa ezt a lehetőséget villantja fel.

Persze azt is tökéletesen tudjuk, hogy így a törvény által érintett alanyi kör kiszélesedik, nem is kis mértékben fog kiszélesedni. Most azt gondolom, nem kell vitázni azon, hogy kinek a felmérése pontos, hogy 850 millió forintba kerül-e ez a plusz kárpótlási igény vagy valamivel többe. Én biztosnak gondolom, hogy a kormány 7 milliárdos várakozása, ami még egy évvel ezelőtt megfogalmazódott, az nyilvánvalóan túlzás, de nagy valószínűséggel azért jóval többe fog kerülni, mint 850 millió forint. Azt tudva, hogy mi szélesítjük ezt az alanyi kört, azért ennél az összegnél nagyságrendekkel nagyobb lesz, de akkor is végig kell mennünk ezen az úton.

És akkor az időm vége felé járva egy költségvetési megközelítés. Nyilvánvaló számomra az is - itt is ezt ki kell mondani -, hogy ez egy olyan költséghely a költségvetésben, ami úgy is túlteljesíthető, hogy nem módosítjuk ezt a költségvetési tételt. A költségvetésben 4,2 milliárd van ezen a költséghelyen, ami a hadigondozottak közalapítványának járna.

 

 

(16.50)

 

 

Ezt a kormány az árvízproblémák miatt 2,1 százalékkal, 88 millióval megkurtította. Ma már tudják a kormányzat pénzügyi emberei, hogy ez a költséghely 500 millió-1 milliárd forinttal túl fog teljesülni, tehát ennyivel túl fogjuk lépni azt a 4,2 milliárdos költséghelyet. Ugyanakkor a mi módosító indítványunk hatásaként, mivel szélesedik az alanyi kör, azzal kalkulálunk, hogy minimális számításokkal is ez további 1,3 milliárd forrást igényel. Ezért mondjuk azt, hogy ezeket a viszonylag nagyobb költségeket látva talán respektálható az a javaslatunk is, hogy csak a következő év január 1-jén léptetnénk hatályba ezt a törvényt.

Hozzáteszem azt, hogy elméletileg a költségvetés nézőpontjából nincs jogi akadálya annak - ismerve a költségvetési törvény 44. §-ának (1) bekezdése ikszedik pontját, és tudva, hogy ez egy ilyen átfolyó költséghely, ahogy a pénzügyi szakemberek mondják -, elméletileg ez a költséghely átléphető. De mi már nagyságrendekkel meghaladnánk a betervezett törvényt, amit én persze helyeslek, mert még egyszer mondom, morális érvek miatt azt mondom, hogy most már menjünk végig tisztességesen ezen az úton, és ahogy Gyimesi képviselő úr megfogalmazta, a Fidesz és a kormánypárti képviselők támogatják a beterjesztett törvénytervezetet.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 193 2000.05.25. 1:59  174-224

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Csak azért, mert a rádió közvetíti a parlamenti ülést, tehát nehogy a rádióhallgató számára úgy tűnjön, ahogy egyetértés van, azt is addig magyarázzuk, míg megint nem értünk egymással egyet.

Tisztelt Keller Képviselő Úr! Homoki államtitkár úr megszólalása szerintem teljesen egyértelmű volt, és ezen álláspontunknak adtunk mi is hangot. Nem arról van szó, hogy a Wekler képviselő úr által beterjesztett törvény tragikusan rossz, csak elindul egy olyan úton, amelyet én fogalmaztam meg, hogy végre morálisan is eleget teszünk valaminek, tágítjuk a törvény hatálya alá tartozó alanyi kört. De azt mondtuk, nem szabad itt megállnunk, mert megint károkat okozunk, mert ha már tágítjuk, akkor már nem találjuk meg azt a fogódzót, hogy egy rossz jogszabály keretei között mozogtunk eddig, és ez sok mindenre nem ad lehetőséget. Most végre kilépünk ebből a szorító gyűrűből, de akkor tegyük meg teljesen, tisztességesen és végérvényesen. Ezért a mi módosító indítványunk, amelyről szándékosan nem beszéltem részletesen, hiszen ez az általános vita, ezért csak utaltam arra, hogy e módosító indítvánnyal, amelyet a kormány támogatni fog, azt érjük el, hogy tovább tágul az a kör, amely előtt Wekler képviselő úr módosító indítványa, ha úgy tetszik, megnyitotta az utat.

Még egyszer a költségvetési kihatásokról: ezen a költséghelyen 4,2 milliárd van betervezve, ez várhatólag félmilliárd, de inkább egymilliárd forinttal túlteljesül. És akkor jön még ez a módosító javaslat, amelyről most beszélünk, amely Wekler úr szerint 850 millió, a mi becsléseink szerint valamivel több, de mivel mi még tovább tágítjuk a kört, ezért azt mondjuk, hogy minimum másfél milliárddal pluszban kalkulálni kell. Tehát ha azonnal életbe léptetjük a törvényt, akkor, mondjuk, 2,5 milliárd forintos túllépésnél vagyunk, és azt mondtam, hogy ennek sem lenne költségvetési jogi akadálya.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 205 2000.05.25. 1:47  174-224

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Lentner képviselő úr olyan elemeket hozott szintén be a beszélgetésbe, de én ezt nem kifogásolom, amelyek nyilvánvalóan a részletes vitába tartoznak, mert a saját módosító indítványát hozta szóba, vagy azt, amit meg akar fogalmazni, de ha már megtette, akkor erre reagálnék.

Mi azért nem tartottunk szükségesnek egy ilyen didaktikus körbeírást, amit a képviselő úr mond, mert azt gondoljuk, hogy a 10. § (1) bekezdésében ez egyébként így is körbe van írva. A legfontosabb mondat az, amit a képviselő úr a módosító indítványából felolvasott, hogy "a pénzellátás politikai okból történő megszüntetése, szüneteltetése, illetve elutasítása bizonyítására dokumentumok hiányában a kérelmezőnek a nyilatkozata is elfogadható", tehát ilyen szempontból nyitott kapukat dönget a képviselő úr. Ezt nem éreztük eddig elégségesnek, ezért terjesztett be Wekler képviselő úr módosító indítványt, mert ez még csak abban a körben mozgott, ahol volt valamikor egy politikai okokkal motivált eljárás.

Wekler képviselő úr tovább löki az egész ügyet, és ahol ez az eljárás nem volt, azok most egy okirattal igazolják, hogy például az édesapjukat elvesztették - ezt viszonylag egyszerű igazolni - a háború következtében, most számukra is megnyílik az ellátás, de még egyszer mondom, ez a körbeírás egy szakaszban azzal az egy fogyatékossággal, amit én említettem, felfogásom szerint megvan, és még egyszer mondom mindenki megnyugtatására, hogy a mi módosító indítványunk nem ezzel szembemegy, hanem ezt tovább kiegészíti, mert, még egyszer mondom, még mindig lenne egy olyan kör, aki morálisan joggal mondaná azt, hogy "rám is gondolnotok kellett volna ott a nagy vitában, a parlamentben".

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 213 2000.05.25. 1:52  174-224

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ígérem, hogy utoljára szólok hozzá, egészen biztos vagyok abban, hogy utoljára teszem. 1998. szeptember 22-én nyújtottam be módosító indítványt, tisztelt Lentner képviselő úr, nekem is módom volt ebbe a nagyon előkelő gyülekezetbe tartoznom, akik módosító indítvánnyal kívánták korrigálni a törvény fogyatékosságát. Tehát szó nincs arról, hogy csak ellenzéki képviselők terjesztették be.

Egyébként ha akkor azt megszavaztuk volna - most játsszunk el a gondolattal -, ha a kormány akkor nem azokkal a számokkal jön elő, amelyek miatt mi meghátráltunk... - megjegyzem, hogy akkor, '98 szeptemberében mi, új képviselők, olyanok voltunk, hogy alig találtunk be a Parlament épületébe, szemben azokkal, akik már ismerték a Ház mechanizmusát. Az első képviselő voltam, aki kormány-előterjesztéssel szemben fideszes képviselőként módosító indítványt nyújtottam be. Megijedtünk a nagy számoktól, meghátráltunk. De ha akkor azt elfogadtuk volna, akkor még mindig csak egy fél lépést tettünk volna, mert azt az alanyi kört, amit most jócskán kiterjesztünk Wekler képviselő úr indítványához képest, akkor nem is reméltük volna.

Egyszerűen ez az egy év vagy másfél év erjedése a dolgoknak. A levelek, amelyeket az ember kapott, a kormányzattal való kommunikálás a háttérben, a képviselők is másként látják a dolgot, a költségvetés más pozíciói lehetővé teszik számunkra azt, hogy most végre egyszer és mindenkorra tisztességesen lezárjuk ezt a folyamatot. Másfél évvel ezelőtt, mivel agyilag sem - legalábbis ezt magamra értem - fogtam volna így át a probléma lényegét, új képviselőként nem mentünk volna végig ezen a folyamaton. Értékeljük azt, hogy itt most többről van szó, mint amit másfél évvel ezelőtt reméltünk volna.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 128 2000.06.14. 10:51  125-138

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsősorban ahhoz a módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, amelyet a kormánypárti képviselők nyújtottak be, de nyilvánvalóan reflektálni kell arra is, amit most Jauernik képviselő úrtól hallottunk, azért, mert néhány helyen logikus az ő érvelése.

Elsősorban akkor logikus az érvelése, amikor a költségvetési törvényre hivatkozik, és azt mondja: ha az adott költségvetési hely úgy teljesülne, ez az előirányzat módosítása nélkül is megtörténhet, nem kell ehhez előirányzatot módosítani, ez így igaz. De amikor a képviselő úr azt mondja: gyakorlatilag az lenne a legszerencsésebb, ha a Ház egyetlen módosító javaslatot sem fogadna el, mert így a Házszabály értelmében gyorsabban juthatnánk el a törvényhez és ő ezt tekintené üdvösnek, ezzel az okfejtésével már nem érthetünk egyet. Abból a nézőpontból igen, hogy kívánatos lenne az eseményeket gyorsítani, hisz itt döntően idős emberekről van szó, és ha lehet, akkor egy napot se mulasszunk a továbbiakban a törvény meghozatalával.

Igen ám, csak a képviselő úr elfelejti azt, amit az általános vita során már elmondtunk, hogy ha ezt a törvényjavaslatot úgy fogadjuk el, ahogy az beterjesztésre került, akkor túllépünk azokon a jogi kereteken, amelyeket az Alkotmánybíróság a számunkra penzumként meghatározott, amit mindenképp teljesítenünk kellett - ez történt meg '98 végén. Én helyeslem, hogy ezeken a kereteken túlléptünk, hisz amikor az általános vita során a túllépés mellett érveltem, akkor azt mondtam: lehet, hogy ez a jogszabály most már az Alkotmánybíróság elvárásainak is megfelel - azt gondolom, megfelel -, de morálisan nagyon sebezhető. Ha úgy fogadjuk el a törvényt, ahogy az elénk van terjesztve, továbbra is lesznek olyanok, az érintetteknek lesz egy olyan része, amely ugyancsak bombázni fogja indítványaival az országgyűlési képviselőket, mert jogosan fogalmazzák meg elvárásaikat, hogy ők is kerüljenek be a törvény hatálya alá - és majd az érveléseim során kitérek a hadigyámoltak problémájára, amit már az általános vita során is elmondtam.

Az általános vitában ketten is voltunk, Gyimesi képviselőtársammal, akik amellett érveltünk, hogy valószínű, még egy más törvényhelyet is meg kell nyitni a módosító indítványok során, ez pedig gyakorlatilag a törvény 10. § (1) bekezdése. Wekler alelnök úr a 10. § (4) bekezdését nyitja meg. Ha önök megnézik a törvényt, a 10. § (4) bekezdése semmi más, mint egy magyarázó szöveg. Ez a (4) bekezdés magyarázza meg azt, hogy a törvény értelmében kik azok, akik hadiárvának minősülnek, kik a hadigyámoltak, tehát a 10. § (4) bekezdése egyszerűen egy fogalommagyarázat: kiket kell ilyennek tekinteni. Ugyanakkor a 10. § (1) bekezdése az a szakasz, amely meghatározza, hogy ezek közül kik azok, akik jogosultak erre az egyösszegű kárpótlásra.

Ahhoz, hogy teljesüljön az a cél, amit a törvény beterjesztője elérni óhajtott a 10. § (4) bekezdésében... - ugyanis ő arra gondolt, hogy van az alanyoknak egy olyan köre, amelyre a törvényalkotó nem gondolt a 10. § (1) bekezdése során, amikor maga minősíti úgy, hogy itt valamikor politikailag determinált eljárások zajlottak -, és fogyatékosságként most a törvényalkotó deklarálja azt, hogy voltak olyanok, akiknek a kérelmét politikai indokok alapján megszüntették, szüneteltették; és van egy harmadik fordulat, amely nem jön azonnal a nyelvemre, de a képviselő úr úgyis tudja mire gondolok; de van egy negyedik alanyi kör is, amelyről mi beszéltünk, és Wekler képviselő úr ezekre is gondol. Sőt utaltam a kisebbségi biztos jelentésére, amit most a Ház elé hozott, amely erre a negyedik körre is utal, azokra - és ilyenek nem kevesen vannak -, akik az akkori szomorú körülmények között, politikai okok miatt lehetőséget sem kaptak arra, hogy az eljárási kérelmüket egyszerűen megfogalmazták volna, ezt aggályosnak tartották, tehát nem fordultak a hatóságokhoz, holott a törvény feltételeinek megfeleltek volna.

Tehát akkor, amikor ezeket a politikai fogyatékosságokat mérjük az eljárás során, akkor felfogásom szerint ezt a negyedik problémacsoportot, ezt a negyedik alanyi kört is meg kell fogalmazni, hogy konzekvens legyen - még egyszer mondom - a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazott törekvés, amely csak egy fogalommagyarázat, az (1) bekezdéssel, mert ma a kettő nincs beszélő viszonyban, és mi erre is kísérletet teszünk.

 

(18.00)

 

Hogy ez házszabályszerű-e? Felfogásunk szerint házszabályszerű. A Házszabályt most is megvizsgáltuk e tekintetben, a Házszabálynak van egy olyan rendelkezése, hogy a törvényjavaslaton egy módosító javaslat nem terjeszkedhet túl - mondja a Házszabály egy újabb fordulattal -, kivéve akkor, ha ez nyilvánvalóan szükséges, mert nem érnénk el azt a célt, amit a jogalkotó akar. A mi esetünkben, azt gondoljuk, ez a helyzet fennáll, tehát ha a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazottakat el akarjuk érni, akkor az alapszakaszban, a 10. § (1) bekezdésében ezt az újabb fordulatot be kell venni a törvénybe, és ez a mondat így hangzana: "1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették, szüneteltették," - és az a harmadik fordulat, ami az előbb nem jutott az eszembe - "illetve az ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították," - ez az a három kategória, ami eddig is szerepelt, tennénk egy további fordulatot - "továbbá akik az ez irányú kérelmüket politikai okokból elő sem terjesztették." Tehát csak így érjük el azt, amit közösen akarunk mindkét oldalon. Ha ebben legalább egyetértünk, ez már indok arra, hogy nyilvánvalóan a beterjesztett törvényt módosítani szükség.

Más indok, és ez a hadigyámoltak ügye: a mi módosító indítványunk a 10. § (4) bekezdéséből kiveszi az alaptörvény mögöttes törvényre, az 1933. évi VII. törvényre való utalását. Ezt azért tesszük, mert az 1933. évi VII. törvény főleg a hadigyámoltak kapcsán nagyon szigorú szabályokat állapít meg, és a hadigyámoltak, akiket a köznyelv hadigyámoltnak tekint, egy részének kárpótlást ígér, más részének nem ígér kárpótlást, hogy idézzem megint azt, amit már az általános vitában mondtunk.

Az 1933. évi VII. törvény a következőket gondolja a hadigyámoltakról: az minősül hadigyámoltnak, akinek a háborús cselekményektől hadirokkanttá válik, mondjuk, az édesapja, két éven belül születik egy gyermeke - a két éven belül született gyermek hadigyámolt -, aki három év múlva születik, nem minősül hadigyámoltnak, holott az a plusz gyerek, aki - még egyszer mondom - esetleg a háborús sérüléstől számított három vagy további években születik, az is ezzel a fogyatékos sorsú édesapával éli le az életét. Esetleg visszautalhatok a törvény preambulumára: amikor az Országgyűlés 1994-ben megalkotta a törvényt, akkor azt mondta, hogy visszaemlékezve ezekre a háborús eseményekre, az ottani hősökre, legyenek ezek katonák vagy polgári áldozatok vagy azok családtagjai, a róluk való gondoskodás jegyében alkotja meg ezt a törvényt, akkor nekünk ezekre is gondolnunk kellene. Tehát amikor az eddigi jogi kereteken az Országgyűlés közös akarattal végre túllép, a törvény morális fogyatékosságait is helyre teszi, akkor újra hibákat hagy ebben a rendszerben; vagy nem szabad továbblépni, meg kell állni, ez elméletileg egy lehetséges megoldás lenne. Ezt én nem képviselem, szerintem tovább kell menni, de ha már továbblépünk, akkor egyszer és végérvényesen le kell zárni ezt a folyamatot.

Ha csak azt tesszük, ami be van terjesztve - még egyszer mondom -, újabb emberek érzik azt, hogy az ő problémáikat nem orvosoltuk. Mi azt gondoljuk, hogy a mi módosító indítványunk minden potenciálisan lehetséges alanyt bevesz ebbe a gondolkodási körbe, akik ennek az egyösszegű kárpótlásnak részesei lehetnek, de ehhez - még egyszer mondom - az kell, hogy az 1933. évi törvényre való utalást kivegyük, ezt eddig is megfogalmaztuk. Ahhoz, hogy a 10. § (4) bekezdése és a 10. § (1) bekezdése között megteremtsük azt az összhangot, amire a Házszabály lehetőséget ad, a 10. § (1) bekezdésében azt a már negyedik fordulatot is, amit az előbb idéztem, célszerű bevenni, mert azt gondolom, csak így lesz tökéletes ez a törvény, és remélhetőleg így az Országgyűlés egyszer és végérvényesen megcsinálja azt, amit a preambulumban ígért ezeknek a hadiárváknak, ez pedig az, hogy mindannyiukról az Országgyűlés gondoskodni akar mint egykori hősökről, ha ezt szerény anyagi eszközökkel is teszi.

Hadd érveljek amellett, hogy miért akarjuk január 1-jével életbe léptetni ezt a törvényt. Az a költséghely, amely rendelkezésre áll ezen a helyen, túl fog teljesülni - kaptuk az információt a Pénzügyminisztérium adminisztrációjától. Ez a túlteljesülés félmillió és egymilliárd forint között. Ha igaz az a felmérés, hogy azzal, hogy újabb alanyokat engedünk be a törvény hatálya alá, ehhez 850 millió vagy egymilliárd forint szükségeltetik, ez további összegeket igényelne.

A mi módosító indítványunk továbbtágítja ezt a kört, tehát ha a felmérés 850 milliója helyes, akkor amiben mi gondolkodunk, az legalább 1,3 milliárd, ha nem 1,5 milliárd, látva az idei túllépést, pluszt ezt az alanyi kört, ezért gondoltuk mi azt, hogy indokolt január 1-jével életbe léptetni.

Igaz az a jogi érv - mivel ez már egy jelentős túllépés, viszont egy költségvetési tervezésnek is van valamifajta logikája -, és ez ellen nem is kívánok szólni, amit Jauernik képviselő úr mondott, ha nem nyúlunk hozzá a költségvetési törvényhez, akkor is bármilyen túlteljesítést ezen a költséghelyen egyrészt jogilag elbír a költségvetés. Csak azt gondoljuk, nem szerencsés, ha ennyire pontatlanul tervezzük meg ezeket a költséghelyeket, és hogy az összhangot megteremtsük financiálisan a politikai szándékainkkal, ezért gondoljuk azt, hogy már nem okoz jelentős sérelmet az, ha január 1-jén léptetjük hatályba ezt a törvényt, de ezzel a teljes alanyi körrel, amit mi megcéloztunk.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz és az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 134 2000.06.14. 2:38  125-138

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hadd reagáljak röviden arra, amit Jauernik képviselő úr mondott, mert továbbra is amellett érvel, hogy szükségtelen ez a módosítás, amelyet beterjesztettünk. Szeretném kicsit részletesebben kifejtve, de röviden meggyőzni arról, hogy ezt mennyire rosszul látja.

Nézzük a 10. § (4) bekezdését, amely elénk került törvénymódosító javaslatként. Azt mondtam, ez semmi más, mint egy magyarázó szakasz, egy fogalommagyarázat, megmondja, hogy ki a volt hadiárva s a többi. Azzal fejeződik be a törvény érdemi állítása, hogy azok, akiket hadigondozásba vettek - ezzel van bajunk, hiszen vannak olyanok, akiket nem vettek hadigondozásba, és joggal tekintenek magukra úgy, hogy ők valójában hadiárvák. Ezért ebbe a 4. §-ba beépítjük ezt a fordulatot, amelyben azt mondanánk, hogy azok is volt hadiárvák s a többi, s a többi, ha nem is vették őket hadigondozásba, akik okirattal bizonyítják, hogy ezen ellátások valamelyike iránt az igényük fennállt. Ez az, ami elénk került a Házban. (Jauernik István közbeszólása.) Ez helyes, ez kibővíti ezt a magyarázó szakaszt ezzel az új fordulattal.

Nézzük meg, hogy ezek közül kik azok, akik egyösszegű kárpótlásra jogosultak. Ezt a 10. § (1) bekezdése határozza meg, és az nem azt mondja, hogy azok, akik a 10. § (4) bekezdése alapján ilyennek minősülnek, hanem azt mondja, hogy ezek közül azok kapnak egyösszegű kárpótlást - és utaltam erre -, akiknek a politikai okokból motivált eljárás során megszüntették az ilyen ellátását, szüneteltették vagy elutasították. Magyarán: ez a törvényszakasz abban gondolkodik, hogy az érintettekkel szemben elindult egy eljárási cselekmény, amely politikai okokból motivált lesz.

Mi úgy akarjuk bővíteni az egészet, és ehhez a 10. § (4) bekezdésében megtaláltuk a fogódzót, hogy olyanok is bekerülhessenek ebbe a körbe, akikre e három fordulat egyike sem igaz, mert nem volt eljárási cselekmény, hiszen ők elő se merték terjeszteni az igényüket. Tehát ahhoz, hogy a 10. § (4) bekezdésében megfogalmazott szándék teljesülhessen és a törvényszakasz paragrafusai között az összhang megteremtődjön, a 10. § (1) bekezdésébe ezt a fordulatot be kell építeni, mert csak így lesz a számunkra megnyugtató a dolog. Ezt gondolja meg és fontolja meg a képviselő úr, mert az érvelésünknek e tekintetben gyakorlatilag ez a lényege.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 40 2000.09.26. 3:02  23-83

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot 11 igen, 5 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Szeretném a tisztelt Országgyűléssel ismertetni azokat a kérdésköröket, pontosabban azt a két kérdéskört, ami az emberi jogi bizottság ülésén szóba került, és az általános vita szempontjából lényegesnek tartom.

A Házszabályunk értelmében az általános vitára való alkalmasság során vizsgálni kell, hogy a tárgyalt törvény az alkotmánnyal és más jogszabályokkal, törvényekkel összhangban van-e. Ennek kapcsán kérdés hangzott el a Számvevőszék ott jelen lévő képviselőjéhez. A képviselői kérdés azt firtatta, hogy a számviteli törvénynek és az államháztartási törvénynek mi a kapcsolata. Miután a képviselő úr számára világossá vált a két törvény eltérő volta, az ott lévő számvevőszéki előterjesztő kitért arra, hogy miért tartják fontosnak azt - és ez a dolog lényege -, hogy az államháztartásra vonatkozóan is elkészüljön a ma még nem létező számviteli törvény. Ez egyébként más bizottsági üléseken is hangsúlyt kapott. Elhangzott az is, hogy erre vonatkozóan a politikai szándék megvan, sőt az ilyen típusú törvény előkészítése megkezdődött.

A másik kérdéskör, ami vitát váltott ki a bizottság ülésén, államtitkár úr az expozéban is kitért erre, ellenzéki képviselők azon véleményüknek adtak hangot, illetve gyakorlatilag kérdés formájában fogalmazták meg: szerencsés-e, hogy egy zárszámadási törvény más törvényeket is módosít, jelesül az államháztartási törvényt, sőt a 2000. évi költségvetési törvényt és a társadalombiztosítás költségvetéséről szóló törvényt. Mivel a pótköltségvetés igénye, illetve az erre való hivatkozás is szóba került, a többségi képviselői álláspont kifejtőjeként elhangzott az, hogy az államháztartási törvény kategorikusan rögzíti azt, hogy mikor kell pótköltségvetést beterjesztenie a kormánynak. Ezeknek a feltételeknek egyike sem áll fenn, itt most csak egy költségvetési korrekció történik.

Az államháztartási törvényt pedig indokolt módosítani azért, hogy a költségvetési tervezést továbbfejleszthesse a kormány. A többségi álláspont képviselője ugyanis ezt így értékelte, tehát egyfajta továbbfejlesztésként értékeljük azt, hogy lehetőség van végre arra, hogy egy kétéves költségvetéssel találkozzunk szembe napokon belül és ugyanakkor egy egységes költségvetést is fogadjon el az Országgyűlés. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 383 2000.09.26. 0:11  380-412

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési bizottság támogatja az indítvány elfogadását.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 397 2000.09.26. 1:32  380-412

HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kuncze Gábornak nincs igaza, amikor Tállai képviselő úr javaslatát úgy minősíti, hogy az alig tér el attól a javaslattól, amit a szocialisták is beadtak. Kétségtelen, hogy csak egy mondatban tér el tőle, de ez egy nagyon lényeges mondat: a szocialisták javaslata visszaállította volna azt a gyakorlatot, amit Pokorni miniszter úr az előbb úgy jellemzett, hogy megélhetést biztosított azoknak, akik visszaéltek ezzel a jogszabállyal, és adómentesen cipelték be az országba a szeszt és a cigarettát.

Elhangzott Tállai képviselő úr megszólalásában, hogy ez csak a magyar és jugoszláv határon 3 milliárd forint adókiesést jelentett az országnak. Tállai képviselő úr és a mi javaslatunk ennek kíván gátat vetni. Mi elfogadjuk azt az állításukat, hogy nehéz a törvényt végrehajtani. Veres képviselő úr azt nem említette, hogy a Pénzügyminisztérium képviselője, aki a költségvetési bizottsági ülésen képviselte a kormányt, azon véleményének is hangot adott, hogy a VPOP meg fogja találni azt a megoldást, amely működőképessé teszi ennek a javaslatnak a gyakorlati végrehajtását, és azt gondolom, hogy ez szolgálja mindannyiunk érdekét, hogy a szükséges jövedékiadó-bevétele is teljesüljön a kormánynak és a feketegazdaság ellen is fellépjünk, amellett, hogy azt is fontosnak tartjuk, hogy ne zavarjuk a jó szándékú emberek turistaforgalmát.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 72 2000.09.27. 4:06  57-85

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik, hogy az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság egységesebben foglalt állást, és ezt jelzi az is, hogy azok a képviselők, akik végül is nem szavazták meg ennek a törvénynek az általános vitára való alkalmasságát, sem tartották indokoltnak, hogy az Országgyűlés plénumán előadót állítsanak.

Mi az, amit a bizottság vizsgált? A bizottság súlyos társadalmi gondként értékelte ezúttal is a növekvő bűnözést, amit nemcsak számokban lehet mérni, hanem sajnos meg kell barátkoznunk, vagy már meg kellett barátkoznunk egy új jelenséggel, és ez a bűnök szervezetszerű elkövetése. Erre az új jelenségre, azt gondoljuk, indokolt egy új intézmény felállításával, illetve az eddig használt intézmények átalakításával reagálni. Végül is ez a törvénytervezet ezt a célozza, és erre a kormányprogram is nagy hangsúlyt helyez.

A bizottság vizsgálta a jelenlegi helyzetet. Könnyű volt megállapítani, és itt is már több előttem szóló megfogalmazta azt, hogy jelenleg tíz olyan szervezet van, amely felderítő vagy nyomozó tevékenységet végez, az ügyészséget természetesen ebbe a körbe nem beleértve. Ezeket a szervezeteket egyébként a törvény 10. §-a rögzíti. Mi az, ami jellemző az ő együttműködésükre? Kétoldalú megállapodások alapján kapnak egymástól információkat, így előfordulhat az az abszurd helyzet is, hogy egy szervezetnek kilenc másikkal kell kapcsolatba lépnie ahhoz, hogy a munkáját eredményesen elláthassa. Ez nyilvánvalóan időigényes, munkaigényes, pénzbe kerül, és a szervezet mégsem működik kellően hatékonyan.

A másik, ami a jelenlegi helyzetet jellemzi, hogy nincs egy olyan egységes nyilvántartási rendszer, ahol ez a tíz szervezet egymás munkájáról információkat kapna, ahol adatokat kapna. Vagyis párhuzamosan folyik és folyhat felderítés, és ez nyilvánvalóan költséges. A kormány nem egy új nyomozó hivatalt kíván felállítani, hanem egy speciális adatbázist akar létrehozni. Mi az, ami ennek az új intézménynek - ami egyébként egy központi hivatal, a kormány irányítása alatt működik, és elsősorban egy támogató, koordináló hivatal jönne létre - a feladatát jelentené? A bizottsági ülésen megfogalmazódott, hogy kétfajta feladata is lesz ennek az új hivatalnak. Egyrészt van a hivatalnak operatív feladata, az operatív feladat alatt adatszolgáltatást értünk, olyan adatszolgáltatást, amivel a napi bűnüldöző munkát segíti majd elő ez a kicsit létszámú hivatal. Ugyanakkor, ami legalább ilyen fontos, hanem fontosabb, hogy bizonyos elemzések és értékelések elkészítésével alapozza meg vagy egészítse ki azt a kormányzati stratégiát, amit a kormányprogram megfogalmazott akkor, amikor a választóknak azt ígérte, hogy hatékonyan kíván fellépni a polgári kormány a bűnelkövetőkkel, a szervezett bűnelkövetőkkel szemben is.

 

 

(13.00)

 

Az adatvédelmi kérdések az emberi jogi bizottsági ülésen mindig frekventáltan vizsgált kérdések. A bizottság úgy foglalt állást, hogy nem tekinti aggályosnak a szabályozást, sőt körültekintőnek tekintjük azt a szabályozást, amit a törvényalkotó végül is az asztalunkra letett.

Mi is azt gondoljuk, hogy kellő garanciális szabályok írják körül az adatkezelés célját, idejét és az abban feladat- és hatáskörrel rendelkezők személyét. Mi is azt gondoljuk, hogy adatkezelésre való hivatkozás soha nem lehet gátja annak, hogy a társadalom egészséges többsége érdekében fellépjünk a szervezett bűnelkövetőkkel szemben.

Végül is az emberi jogi bizottság nagyon nagy többséggel a törvényt általános vitára alkalmasnak tartotta, és azt elfogadásra javasolja az Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 384 2000.11.07. 5:15  373-447

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság a T/3206. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága kapcsán két kérdéskört vizsgált. Az elsőt talán úgy lehet megfogalmazni, hogy szükség van-e egy ilyen típusú törvény megalkotására most. A másik kérdéskör pedig az, hogy az a megoldási mód, amit Perlaki képviselő úr választott, lehetséges megoldási mód-e, s ha itt igenlő a válaszunk, akkor ez egy szerencsés megoldási mód-e.

Az első kérdéskör, hogy szükséges-e egy ilyen típusú törvény. Azt érzékeltem, hogy ebben a költségvetési bizottságban egyetértés mutatkozott. Nem is lehetett más álláspontra helyezkedni, hisz a törvényjavaslat indokolásában megfogalmazott számok elég beszédesek. Közismert mindannyiunk előtt, hogy ez a címzett és céltámogatási rendszer, amit a '92. évi LXXXIX. törvény hívott életre, már indulásakor is döcögősen működött, mára meg, azt gondolom, hogy egy teljesen berozsdásodott rendszer. Már itt kitértünk arra és csak egy példát hozok: céltámogatási kör, szennyvízberuházás; rendkívül sok alapot kell sikeresen megcéloznia egy települési önkormányzatnak, hogy egy beruházást végig tudjon vinni. Nyilvánvalóan a legizgalmasabb, hogy megszerezze az e törvény alapján járó pénzeket, hogy a Környezetvédelmi Alaphoz sikeresen pályázzon, hogy a lehetséges vízügyialap-támogatást megszerezze, hogy sikeresen pályázzon most már a megyei területfejlesztési tanácsoknál vagy regionális alapoknál, de a lakosság is általában - kicsi településeken mindenképp - pénzt helyez a rendszerbe egy ilyen beruházás során, és ha ezek együtt összeállnak, akkor van remény arra, hogy ezeket az irdatlan nagy pénzigénnyel járó beruházásokat egy települési önkormányzat sikeresen végigmenedzselje. Egy sikertelen pályázat a rendszerből már ellehetetleníti a rendszert. Tehát egy kicsit törvényszerű egy így működő rendszerben, hogy ma már 144 olyan érintett települési önkormányzat van, amely valamelyest szenvedő alanya ennek a rendszernek. Ezt kell megmozdítani. Nem lehet senkinek érdeke az, hangzott el a költségvetési bizottság ülésén, hogy 3,5 milliárdnyi forrás meg nem mozdításával ennél sokkal nagyobb értékek vannak veszendőben, hisz sokkal nagyobb értékeket költöttek már el a települési önkormányzatok, az adott beruházás mégsem hasznosul. Tehát azt gondoljuk, hogy ez a törvény szükséges.

Hogy lehetséges-e ez a megoldás? Nyilvánvalóan egy képviselőnek joga van törvénymódosításra javaslatot tennie. Igazán más megoldást nem is látunk. Persze a kormány is benyújthatott volna egy ilyen típusú törvényjavaslatot, de hogy csak egy ilyen megoldás képzelhető el, ezt a többség képviselőjeként mi a bizottsági ülésen kifejtettük. Ugyanis ebben a törvényjavaslatban kellő garancia van arra, hogy indokolatlanul ne kapjanak majd pénzt azok a települések, ahol egy ilyen torzó létrejött, de azzal a rendszerrel, amit Perlaki képviselő úr megcéloz, hogy tárcaközi bizottság lenne gyakorlatilag az, amely áttekintené ezeket a beruházásokat, hivatalból menne utána ezeknek a beruházásoknak, és ha lehetőség adódik arra, akkor ezekkel a kisegítő forrásokkal ezeket a beruházásokat meglódítaná.

Igazán más megoldást elképzelni sem lehetne. Egy kicsit hasonló cipőben járunk, mint a gázközművagyon rendezése során. Ugyan ott egy törvénnyel rendezzük ezt a kérdést, itt most törvényi kényszer nincs, tehát mi lehetséges és szükségszerű megoldásnak tekintjük azt, hogy a tárcaközi bizottság előkészítése alapján a belügyminiszter dönthessen arról, hisz mindannyiunknak érdeke az, hogy gyorsan lerendeződjenek ezek a kérdések, mert legalább 144 településen már közhangulatot mérgező az a helyzet, ami ott évtizedek alatt kialakult egy elrozsdásodott rendszer eredményeként.

A két címzett támogatási döntést pedig azért lehetett most megelőlegezni az Országgyűlésnek, mert ezek kellően előkészítettek. Én a Baranya megyei kórház példáját hozom itt szóba; a pápai nyilvánvalóan ugyanilyen fontos. A Baranya megyei önkormányzat 200 millió forintos támogatása egy központi kormányzati beruházással is összefügg, mert önök bizonyára jól tudják, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat, ami egy félkatonai szervezet, az egész országban ma már kiépült, csak annak dél-dunántúli egysége nem működik, és ez a 200 millió forint a Baranya megyei kórház továbbépítése kapcsán azért kell, hogy egy ingatlan felszabaduljon, amit így a megyei önkormányzat fel tud szabadítani, és ebben az ingatlanban valósul meg majd a vérellátó szolgálat dél-dunántúli részlege.

Tehát a költségvetési bizottság többségi álláspontját képviselő képviselőként én azt tudom mondani, hogy nemcsak szükséges ez a törvényjavaslat, hanem csak így látunk lehetőséget arra, hogy gyorsan lerendezzük ezeket a kérdéseket.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 196 2000.11.08. 2:11  167-211

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy ennél merészebb és ideálisabb megoldást is el tudnék képzelni arra, hogy hatékonyabban lépjünk föl a bűnözés ellen.

 

(18.40)

 

Abban, amiért a kormány csak ezt a lépést lépi meg, én is azt gondolom, hogy benne van az, amit Nikolits képviselő úr mondott: a bizalmatlanság. Mi itt többször megtapasztaltuk azt, hogy mit jelent kétharmados törvényeket módosítani. Én személy szerint azt mondom, ebben a tárgykörben sincs meg a lehetősége annak, hogy ilyen kérdésekhez nyúljunk, és azt gondolom, hogy csinálunk egy félmegoldást, de ezt a félmegoldást én ettől függetlenül egy szükséges megoldásnak tekintem.

A 600 millió, amivel előjövünk, sok-e vagy kevés? Nyilvánvalón nem kevés pénz, de azt gondolom, hogy a jelenlegi szétaprózott rendszer, amikor párhuzamos nyomozások folynak, az is nagyon drága. Nem tudom persze számszerűsíteni azt, hogy ez mennyi fölösleges millió kidobását jelenti, de meggyőződésem, hogy igaza van az előterjesztőnek, amikor amellett érvel, hogy ez is egy drága megoldás; nemcsak az elfecsérelt energia miatt, bár ez sem lényegtelen.

Ugyanakkor azt gondolom, nem elég csak a számokról beszélni, elismerni, hogy valamelyest esetleg csökkentek ezek a bűnözési mutatók, de arra is fel kell hívni a figyelmet, amit mindannyian tudunk - és ez már hosszú ideje így van -, hogy szervezetszerű bűnözéssel van dolgunk, és ehhez az új típusú bűnözéshez, amit most már megszokhattunk, nem illeszkedett a magyar bűnüldöző apparátus; megmaradt olyannak, amikor ezek a jelenségek még nem voltak. Ez egy olyan kihívás, amellyel szembe kell nézni, ezért azt gondolom, nem felesleges majd ennek az adatbázisnak a létrehozása.

Nem beszélve arról, az is egy érv, ami az előterjesztésből szintén kiderül, hogy amellett, hogy operatív feladatokat fog végezni ez a viszonylag kicsi team, stratégiai feladatai is vannak. Szóval kell hogy legyen a kormányzat háta mögött egy olyan szervezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyik hosszú távon is megfogalmaz célokat - épp az adatok elemzése alapján -, és én azt gondolom, ez a központ erre alkalmas lesz. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 64 2000.12.04. 4:35  41-250

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitaszakaszban a normaszövegnek ahhoz a részéhez kívánok hozzászólni, amely az öt megyét érinti, azt az öt megyét, amelyek plusztámogatásra lennének jogosultak.

A tisztelt képviselőtársaim nagyon jól tudják azt, hogy először három-, majd négymegyés, mára pedig egy ötmegyés rendszerré bővült. Mi a jó része ennek az egésznek? Nyilvánvalóan elfogadjuk mindannyian, hogy sajnos vannak olyan megyék, amelyeknek a gazdasága a legkevésbé teljesít ebben az országban. Ha ezt meg akarjuk változtatni, akkor nyilvánvalóan az ilyen megyéket plusz költségvetési forrásokhoz kell juttatni. Tehát itt vita köztünk semmilyen mértékben nincs. Nem éppen dicsőség rákerülni erre a listára, tehát az öt megye közé kerülni.

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy vannak az országnak olyan kistérségei, statisztikai térségei, amelyek ugyanúgy rászorultak lennének ilyen típusú támogatásra, de nem tartoznak ebbe az öt megyébe. Másként megközelítve ezt a kérdést: kilenc-tíz olyan statisztikai kistérségről tudósítanak a híradások, amely kilenc-tíz statisztikai kistérség minden egyes településének hátrányos helyzetű a besorolása. Tehát az adott kistérségnek a székhelytelepülése és az összes települése a hátrányos települési körbe sorolt. A tisztelt képviselőtársaim nagyon jól tudják, hogy nagyon sok mutató összessége az, amely alapján települések kerülnek ebbe a körbe. A kilenc-tíz ilyen kistérség mindegyike abban az öt megyében található, amelyek ezt a plusztámogatást megkapják, de van egy kivétel. Ez az egyetlen kivétel Baranya megyében a sellyei kistérség.

Ha ezt a rendszert tartjuk fenn, amit eddig működtettünk, és még bővítjük is a megyék számát háromról ötre, akkor ugyan az ebben a megyében lévő statisztikai kistérségek, elmaradott térségek jutnak pluszforrásokhoz, de a Baranya megyei Sellye soha nem fogja élvezni ezeket a pluszforrásokat. Vagy azt kell mondanunk a Baranya megyei Sellyének és kistérségeinek, hogy meg kell várniuk, míg Baranya megye is leküzdi magát az öt leghátrányosabb helyzetű megye közé. Egyébként nagyon jó úton halad ezen az úton, mert tíz éve a mutatói minden szempontból romlanak, és ha felkerül erre a nem éppen dicsőséglistának nevezhető listára, akkor majd ő is jogosult lesz ezekre a támogatásokra.

Nyilvánvalóan az Országgyűlés nem adhat ilyen választ egy ilyen sanyarú sorsú kistérségnek, ezért a válasz ott keresendő, amit a módosító indítványban Kékkői Zoltánnal, kisgazda képviselővel, az adott térség országgyűlési képviselőjével közösen nyújtottunk be. Eszerint függetlenül attól, hogy Baranya megye nem tartozik az öt leghátrányosabb sorsú megye közé, ez a kistérség viszont elvitathatatlanul oda tartozik, ezért a sellyei kistérség kerülhessen be ebbe a rendszerbe.

Az első módosító indítványunk, amelyet a vita első szakaszában beadtunk, pontatlan volt. Ez kiderült egyébként a költségvetési bizottság ülésén, ahol kormánypárti és ellenzéki képviselők is felhívták erre a figyelmünket, ugyanakkor sokan voltak, akik támogatólag szólaltak meg a módosító indítvány kapcsán. Azt a hibát, amely abban a módosító indítványban volt, egy kapcsolódó módosító indítvánnyal helyre tettük, tehát az indítvány szakmailag jó. Ezért az Országgyűlés megkapja vagy megkaphatja azt a lehetőséget, hogy a Baranya megyei sellyei kistérséget plusztámogatásokkal is segítse, mert ennek a kistérségnek az infrastrukturális mutatói, a munkanélküliségi rátája - és még millió mutatót mondhatnék - olyanok, hogy sajnos erre a támogatásra minden szempontból rászorulnak.

Ha az Országgyűlés nem támogatja ezt a módosító indítványt, akkor a sellyei kistérség számára az egyetlen vigasz az marad, hogy hiszünk abban, hogy a megkezdett munka eredménye az lesz, hogy az egész tervezési rendszer nem a megyékre lesz adaptált, hanem sokkal inkább a kistérségekre, ez mihamarabb megvalósul, a sellyei kistérség is hozzájuthat azokhoz a forrásokhoz, amelyek nélkül a felzárkóztatására remény sincs.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 173 2000.12.04. 2:43  41-250

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a fejezetben két módosító indítványról kívánok szólni. Az első a 6-os út fejlesztésével kapcsolatos, ezt nagyon sok képviselőtársammal együtt nyújtottam be a tisztelt Ház elé, az indoka világos minden képviselő számára. A 6-os út épp Lotz Károly miniszter úr idejében vált az egyik helsinki folyosóvá. Ez egy olyan európai korridor, amely Lengyelország gdan ski kikötőjéből Lengyelországot, Szlovákiát átszelve Budapest, Szekszárd, országhatár, Eszék, Szarajevó, Ploc e irányában közelítené meg az Adriai-tengert. Nyilvánvaló ezeket a helységneveket említve ennek az útnak a fontossága.

Amikor én a kétéves költségvetésben, 2001-ben és 2002-ben némi pluszforrást kívántam a 6-os út fejlesztésének az előkészítésére biztosítani, többek között Braun Márton képviselőtársammal együtt, akkor annak adunk nyomatékot, hogy legalább azok a források, amelyek éves ütemezésben ennek a beruházásnak az előkészítésére eddig a kormány rendelkezésére álltak, a továbbiakban is meglegyenek. Egy pluszindok emellett az, hogy nemrég itt járt Magyarországon a Horvát Köztársaság elnöke, a társaságában volt a közlekedési miniszter, és Nógrádi miniszter urat épp arról tájékoztatták, hogy Bosznia-Hercegovina és Horvátország összehangoltan tesz lépéseket arra, hogy a 6-os útnak az ő országaikat érintő szakasza minél előbb megközelíthesse a magyar országhatárt.

A másik módosító indítványom, amely ebben a tárgykörben van, a mohácsi elkerülő út problematikája. Mohács viszonylag korán szerencsés helyzetbe került, mert az 1950-es években már megépült a várost elkerülő útnak a fele. Ez annak volt köszönhető, hogy akkor a dunaújvárosi vasművet Mohácsra tervezte az ország, de a Jugoszláviával fennálló, nem éppen barátságos viszonyunk miatt ez a beruházás máshova került, viszont a mohácsi elkerülő út másik fele azóta se épült meg. Ezért tartottam fontosnak azt, hogy ebben a költségvetési ciklusban Bánki Erik képviselőtársammal együtt forrásokat keressünk ahhoz, hogy a mohácsi elkerülő út második szakasza is megvalósulhasson. Amióta az udvari határátkelő újra működik, amióta a délszláv háború Baranya határai mellett befejeződött, nagymértékben megnövekedett a bosnyák határforgalom (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és ez indokolja a mohácsi elkerülő út befejezését.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 30 2001.02.13. 4:49  25-51

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság megtárgyalta a kormány jelentését a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről.

Az az országgyűlési határozat, amely jelentéstételi kötelezettséget ró a kormányra, a 106/1995. (XI. 1.) számú országgyűlési határozat. Erre a határozatra azért fogok még a későbbiek során kitérni, mert eddig egy március 31-ei határidőt szabott arra, hogy ez a jelentés mindig az Országgyűlés elé kerüljön. De logikai sorrendben először nézzük azt, hogy milyen megállapításokat tett a mi bizottságunk ennek az anyagnak a felépítéséről!

 

(9.50)

 

Jól érzékelhető volt a bizottság tagjainak számára, hogy az anyag egyrészt tartalmaz egy nemzetközi kitekintést, szemmel láthatólag keresi az európai kapcsolódási pontokat. Ez annál is inkább érthető, mert mindannyiunk előtt ismert, az anyag háttéranyagaiból is kiderül, hogy az Európai Unió országaiban hasonló tartalmú anyagok eddig is készültek és a jövőben is készülni fognak.

A másik ilyen állítás, amit megfogalmazhatunk: ez az anyag a felépítését illetően mindig kapcsolódási pontokat keres a gyermekek jogairól szóló New York-i egyezménnyel. Azt gondolom, hogy ez magyarázatot nem is kíván, tehát több megjegyzést erről nem kell tennem.

Lényegesnek tekintette a bizottság azt is, hogy az anyag olyan, hogy nemcsak kormányzati intézmények és szervek álláspontját tartalmazza, hanem az anyag készítői kikérték más intézmények, szervek véleményét, és így megemlítést érdemel többek között az egyházak álláspontja vagy a valamilyen fogyatékkal élők szervezeteinek álláspontja, nyilvánvalóan azoknak az álláspontja, akik ezzel a korosztállyal foglalkoznak.

A bizottság foglalkozott a határidő problémájával. Szemmel látható, hogy az Országgyűlés ezt képtelen minden év március 31-éig tárgyalni. Ez egyszerűen azért van, mert a kormány elő sem tudja terjeszteni erre a határidőre ezt az anyagot. Ennek pedig az az oka, hogy a Statisztikai Hivatal adatai egyszerűen ekkor még nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a kormány ezt a jelentését elkészítse erre a határidőre. Ezért a mi bizottságunk kezdeményezte azt, hogy a határidő módosuljon, ami az anyag mellett itt lévő határozati javaslatból most már ki is tűnik, és szeptember lesz az a határidő, amíg a kormány az Országgyűlés elé hozza ezt az anyagot. A bizottság azt gondolja, hogy ez egy átfogó, didaktikusan felépített anyag, minden fejezet azonos felépítésű, és ezért jól kezelhető ez az anyag.

Szeretnék még hivatkozni arra, hogy mi ennek az anyagnak a célja, miért készülnek ilyen típusú anyagok. Ez kiderül az országgyűlési határozati javaslatból, amit '95-ben megfogalmazott az Országgyűlés. Ez az a jelentés és ez az az adatbázis, amely mindig támpontul szolgál országgyűlési képviselőknek és a kormánynak ahhoz, hogy kormányzati intézkedéseket az adott évben tenni tudjon, illetve megtegyen.

Szemmel látható az is, hogy más ennek a jelentésnek a sorsa, mint az eddigi jelentések sorsa volt. Érdekes hallani a bizottsági elnök úr álláspontját, amikor ő a bizottság álláspontjaként azt mondja, hogy reméli, nem egy töltelékanyag lesz ez az Országgyűlés plénumán. Szeretném őt emlékeztetni arra, hogy ez a harmadik ilyen anyag, amely itt elkészült - nyilvánvalóan az első kettőt még az önök kormánya készítette. Az első 5 oldalasra sikeredett, nyilvánvalóan ennek megfelelően nem is volt egyenetlen, amit ő most kritikaként megfogalmazott (Gyürk András: Tölteléknek kevés!) egy 150 oldalas anyag kapcsán; a másik már 40 oldalasra sikeredett. Mindkettőről meg kell említeni azt, hogy sosem jutott el a Ház plénuma elé. Ez talán annak is betudható, hogy mindig más-más miniszter kísérletezett azzal, hogy a Ház elé vigye az anyagot. Az első ilyen típusú anyagot még az oktatási miniszter nyújtotta be az Országgyűlésnek, és eljutott a bizottsági tárgyalás stádiumába; a másodikat már a munkaügyi miniszter kísérelte meg az önök kormánya idején; és most végre a Ház plénuma is foglalkozni tud ezzel az anyaggal.

Nyilvánvaló számunkra is, és gondolom, az önök számára is az, hogy a kormány tevékenységi területének egy nagyon fontos és karakteres része mindaz, amit a gyermekek és az ifjúság helyzetének javításáért tenni kíván és tenni tud, és ennek valamilyen fajta szimbolikus megjelenése az is, hogy az ilyen típusú jelentéseket is a kormány komolyan veszi és a Ház elé hozza. Remélem, önök osztják a bizottságunk álláspontját. A bizottságunk úgy fogalmazott, hogy ezt a jó színvonalú anyagot általános vitára alkalmasnak tartja, és elfogadásra javasoljuk önöknek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 32 2001.02.14. 5:20  1-53

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai sajtót átlapozva azt látom, hogy az érdekképviseletek nagyon jól tudják, hogy ma kezdődik a köztisztviselői törvény vitája, de nem hangosak. Ezt ajánlom az önök figyelmébe is, mielőtt elhitetnék önmagukkal azt, hogy amit mi itt teszünk, valami rossz dolog lenne.

Ezek után a költségvetési bizottság álláspontjára térek rá. Azt gondolom, hogy négy kérdéskör körül alakult ki vita a költségvetési bizottságban, ez a négy kérdéskör a következő volt. Az egyik a köztisztviselők megbecsültségének kérdése, a másik a főtisztviselői kar problematikája, harmadikként a vagyonnyilatkozat kérdésköre, és a negyedik problémakör a köztisztviselői kar zártsága vagy annak nyitott volta.

Azt érzékeltem egyrészt a költségvetési bizottság vitájában is, és azt érzékelem mindig itt, a parlamentben is, hogy akkor van ellenzék és kormány között megfogható szakmai vita, ha az állam szerepvállalása kerül valamilyen szinten egy törvényben terítékre. Ez a köztisztviselői törvény pedig markánsan ilyen.

A kormányprogramban is érzékeltette már a polgári kormány azt, hogy mást gondol az állam szerepéről, mint azt tette az előző kormány. Azért a köztisztviselői törvényben is három eleme tetten érhető ennek az államról való másként gondolkodásnak, és ez nyilvánvalóan összefügg a megbecsültséggel - az államból egzisztenciálisan is élők megbecsültségének kérdése -, a másik az állam átláthatósága - a korrupció kérdésköre -, és a harmadik kérdéskör a központi állam szerepe, amikor erről a kiemelt köztisztviselői karról beszélünk.

A megbecsültség kérdéskörében egyébként érdemi hangsúlyeltolódás nem alakult ki a költségvetési bizottságban; azok is, akik végül nem támogatták az általános vitára való alkalmasságot, egyetértettek azzal, hogy kívánatos a köztisztviselők megbecsültségét fokozni, főleg abban a kitekintésben, amit itt a miniszter úr is megfogalmazott: a bírákat és az ügyészeket lássuk magunk előtt, és akkor nyilvánvalóan tudjuk, hogy a köztisztviselők javadalmazása ehhez képest jócskán elmarad. Indokolt ezen változtatni, hiszen a köztisztviselők mindig is ezekhez az emberekhez, a bírákhoz és az ügyészekhez mérték a saját életlehetőségeiket.

Helyes az, hogy az aránytalanságokat fel fogja számolni ez a törvény. Az aránytalanságok alatt azt értem, hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyek forráshiányosak, és nyilvánvalóan csak a minimális szinten tudták a köztisztviselőket javadalmazni, míg mások ennél jóval gazdagabb formában tették. Hogy helyi szinten kulcsszereplőnek minősíti, és végül is anyagilag is elismeri ezt a kulcsszereplői szerepet a jegyző esetében, ezt helyeselte mindkét oldal.

A főtisztviselői karról már más véleményt képviselt az ellenzék, de ezt majd Bauer képviselő úr elmondja. Mi mindenesetre helyeseljük, hogy a kormány kormányként fog gondolkodni - mint ahogy tette eddig is -, és nem valami ágazati érdekek halmaza jelenik meg kormányzati intézkedések kapcsán. Ezt eddig is bizonyította a polgári kormány azzal, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak egész más a szerepe ebben az összkormányzati működésben, és azt gondolom, hogy a főtisztviselői kar mint új jogintézmény is segíteni fogja ezt a gondolkodást, és ez helyeselhető.

A vagyonnyilatkozat kapcsán nem voltak nagyon éles ellentétek ellenzéki és kormánypárti képviselők megszólalásai között a tekintetben, hogy kormánypárti képviselők is megfogalmazták, hogy talán szűkíteni kellene azt a kört, amelyet vagyonnyilatkozat tételére köteleznénk, mert igazak azok a megfogalmazások, hogy tehetünk ilyet, de azt tudnunk kell, hogy itt alapjogokat korlátozunk, és az Alkotmánybíróság intelmei alapján e korlátoknak arányosnak kell lenniük azzal a céllal, amit ezzel el akarunk érni. Ha igazak azok a számok, hogy itt mintegy 30 ezer köztisztviselő, vagy a rendvédelmi szervek esetén mintegy 5 ezer köztisztviselő kerül be e körbe, plusz ezek családtagjai, ez talán túl nagy számnak látszik, talán csökkenthető ez a kör.

Utolsó problémakörként még szeretném szóba hozni a köztisztviselői kar zártságának problémáját. Felkészülten érvelt a költségvetési bizottság előtt az a köztisztviselő, aki megnyilatkozott, és azt mondta, hogy a magyar köztisztviselői jog végül is a kontinentális zárt rendszerre épül, de kellően rugalmas e mellett a zártsága mellett. A többséget képviselőként is azt mondtam, hogy találunk e köztisztviselői törvényben olyan pontokat, ahol ez a rugalmasság fokozható; tehát a zártság oldható, és a zártság mellett a rugalmasság mégis fokozható.

A költségvetési bizottságban természetesen szóba került a fedezet kérdésének problémája. Van-e fedezet a költségvetésben erre a fizetésemelésre?

 

 

(10.30)

 

Azt gondoljuk, erre a fizetésemelésre van, de az ott lévő köztisztviselő felkészült érvelésével sem tudta eloszlatni az ellenzék aggályait, amit majd az utánam szóló el is mond.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 150 2001.02.14. 5:16  147-273

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, ezt a miniszteri tárgyszerű expozét hallva, a jelen lévő országgyűlési képviselők leckéje az, hogy ilyen tárgyszerűség mellett folytassák le ennek a törvénynek az általános vitáját, nem megismételve azt a vitát az emberi jogi bizottságban, ami, azt gondolom, kevésbé volt tárgyszerű, és indulatokat gerjesztett. Mi, kormánypárti képviselők azt gondoljuk, hogy az 1990. évi IV. törvénynek, az alaptörvénynek a beterjesztett módosítása nem indokolja azt, hogy indulatok hatalmasodjanak el rajtunk. Nyilvánvalóan vitázni csak akkor fogunk tudni - és ezt kíséreltük meg az emberi jogi bizottságban is -, ha érvek érvekkel hadakozhatnak. Ha elbeszélünk egymás mellett, és erre is sokszor volt kísérlet, ott a bizottsági ülésen is, s a kormánypárti képviselőknek olyan érvek ellen kell hadakozniuk, amelyek nem fogalmazódnak meg ebben a törvénytervezetben, akkor biztos, hogy nem értünk szót egymással.

A kormánypárti képviselők elsősorban azt vizsgálták, hogy szükség van-e a törvény módosítására, hisz másik oldalról előszeretettel hallani azokat az érveket, hogy nincsenek bírósági precedensek, amelyek azt láttatnák velünk, hogy ezen a területen nagy a visszaélések lehetősége, s ezért árnyaltabb szabályozásra van szükség. Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy a szabályozás ma olyan, amit az 1990. évi IV. törvény hozott, azaz a nem szabályozott viszonyok adják, hogy itt gyakorlatilag bírósági precedenseket nem tudunk produkálni. Mi komolyan gondoljuk azt, hogy az állam ennél a törvénynél úgy járt el, amikor az egyházi jogállást szabályozta, hogy érdemben nem szabályozott semmit, csak eljárásjogi kérdéseket, és ezért nyilvánvalóan nincsenek is bírósági precedensek.

Mi az, amire most a törvényalkotó itt kísérletet tesz? Három problémakör köré csoportosíthatók azok a kérdéskörök, amiket a törvényalkotó itt megoldani akarna. Mi azt gondoljuk és azt valljuk, azt érzékeljük, hogy nem vallási tevékenységet folytató szervezetek is megkaphatják az egyházi jogállást, és ezt aggályosnak tartjuk. Nem a nagyegyházak, nem a történelmi egyházak védelme érdekében tartjuk aggályosnak, mert ők nem szorulnak védelemre, sokkal inkább a kicsik érdekében is aggályosnak tartjuk, amelyek erre a védelemre rászorulnak. A társadalom számára irritáló, ha azt látja, hogy egyházi jogállás alatt megnyilvánulhatnak - még egyszer mondom - olyan közösségek, amelyek elsődlegesen és bizonyíthatóan semmifajta vallási tevékenységet nem folytatnak, csak ezzel a védett jogi státussal visszaélnek. Ezeknek a kiszűrésére tenne kísérletet a törvényalkotó, amikor a törvény módosítását kezdeményezi, többek között azzal, hogy az ügyészségnek is némi szerepet adna ezen a területen, mert a jelenlegi jogszabályi keretek között az ügyészség álláspontja szerint is semmiféle lehetőséget számukra fellépésre nem adnak.

A második kérdéskör, és erről kevés vita volt az emberi jogi bizottságban, ezért én is csak megemlítem: az egyházi belső jogi személy problematikája, ami itt ma bizonyára előkerül az általános vitában, de ott csak jelzés értékkel került elő.

A harmadik kérdéskör - amely megint csak egy izgalmasabb kérdéskör - az egyházak egyenjogúsága, amit a törvény deklarál, és az a tény, amit mindannyian tudunk, hogy az egyházaknak, amellett, hogy deklaráljuk ezt az egyenjogúságát, nyilvánvalóan egészen más a társadalmi szerepük, és a társadalmi szerepükből adódó eltéréseket jó lenne, ha a törvényalkotó a törvényben is megfogalmazhatná - de törvényben.

 

(15.40)

 

Figyelmeztetjük az ellenzéki képviselőket arra - amit persze ők nagyon jól tudnak, és az emberi jogi bizottság vitájában is nyomatékot kapott az -, hogy ma egyház és egyház között különbség tehető, megjegyzem, alkotmányosan; erre alkotmánybírósági döntések is vannak, és ez a különbségtétel kormányrendeletben is megtörténik. Hiába ingatja Bauer képviselő úr a fejét, a klasszikus példát idézem. Tábori lelkészi szolgálat, egy kormányrendelet, megjárta az Alkotmánybíróságot, és alkotmányosnak bizonyult. A mi szabályozásunk - ha önök ezt elfogadnák - azzal járna, hogy ezt követően csak törvényben lehetne ezt a különbséget megtenni. Ilyen szempontból is védené a kicsi egyházakat.

Tehát én azt kérem az ellenzéki képviselő hölgyektől és uraktól, hogy egy tárgyszerű vitát folytassunk le, mint ahogy ezt megkíséreltük az emberi jogi bizottsági ülésen, mert ez lenne méltó az Országgyűléshez, és nem a jelszavak pufogtatása.

Az emberi jogi bizottság kormánypárti többsége és egyes ellenzéki képviselők (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) általános vitára alkalmasnak tartották a törvényjavaslatot. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 174 2001.02.14. 2:00  147-273

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két percre azért jelentkeztem szólásra, mert két képviselőtársam is idézett. Az egyik Kiss Gábor, nagyon pontosan, hiszen felolvasta a jegyzőkönyvet, a másik képviselő úr Fodor Gábor, helyzetéből adódóan ezt egy kicsit szabadabban tette, és azt gondolom, hogy ezzel elferdítette a valóságot.

Tehát a következő történt az emberi jogi bizottsági ülésen. Miután tudjuk jól, hogy a kormány minden számításba jöhető egyeztetést lefolytatott az egyházi szervezetekkel és a pártokkal is, mégis egy ponton az látszik - és ez a beterjesztéskor körülbelül látszott -, hogy valami váratlan történt, és az a körvonalazódó megegyezés, ami persze nem volt kimondva, de ezt mindannyian éreztük, legalábbis a Szocialista Pártot illetően, megbomlani látszott.

Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy ez a dolog a költségvetés elfogadásával történt. Fodor Gábor úr többször megszólította az ott jelen lévő köztisztviselőket, hogy mit akar a kormány ezzel demonstrálni, hogy beterjeszt egy kétharmados törvényt, amikor nyilvánvalóan nem lesz megegyezés, tehát nem lesz meg a kétharmad. Ezek a köztisztviselők erre nyilvánvalóan semmit nem mondtak, és miután ez már sokadszor elhangzott, ezért én kormánypárti képviselőként azt mondtam, hogy nyilvánvalóan azt gondoljuk, hogy ez a törvény átmehet. Egyébként itt emlékeztetem Fodor Gábort arra, hogy Semjén Zsoltnak volt egy ilyen mondata, hogy a remény hal meg utoljára. Tehát a kormány azzal a szándékkal terjesztette be ezt a törvényt, mert hiszi, hogy erre a módosításra szükség van, és a módosításra talán lehetőség is van, látva azt, hogy a szocialista képviselők is valamilyen részét elfogadják ennek a módosításnak.

Volt egy olyan mondatfüzérem is - ezt, még egyszer mondom, Kiss Gábor úr tökéletesen idézte -, hogy egyébként én azt is értéknek tekintem, ha demonstrálhatjuk egy ilyen vita során azt, hogy ki, mit képvisel ezekben a nagyon fontos kérdésekben.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 190 2001.02.14. 2:10  147-273

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miközben élvezettel hallgatom azt a vitát is, aminek nem sok köze van ahhoz, ami az asztalon van, dr. Kovács Magda képviselő asszony azonban előhozott egy olyan kérdést, ami már lényeges, mert megfogalmazta Isépy képviselő úrnak, illetve feltette azt a kérdést, miért gondoljuk mi azt, hogy ha ebben az országban megvannak az intézmények arra, hogy törvényesség ellen (sic!) fellépjenek (Bauer Tamás: Igen, igen, igen!), pont ezen a területen erre mégis kevésnek gondoljuk az eszközöket.

A képviselő asszony nagyon jól tudja, hogy az alkotmány szigorúan védi ezt az alapjogot - egyébként nagyon helyesen -, más kultúrállamokkal egyetemben megfogalmazza az alkotmány, hogy az állam az egyháztól elválasztva működik. Tehát a felsőoktatás példáját azért nem jó idehozni, mert az nem igaz, hogy a felsőoktatás, mondjuk, az államtól elválasztva működne ebben az országban. A másik az ügyészség szerepe, mert végül is az ügyészségnek adnánk... - nem jó kifejezés az, hogy erősebb jogosítványokat, megfogható jogosítványokat. Milyen jogosítványokat? Adatokat kérjen, betekinthessen valamibe, amibe eddig nem tudott betekinteni.

A képviselő asszony is jól tudja - feltételezem, hogy jól tudja; ha nem, akkor mi állítjuk, kormányoldaliak -, hogy annak a szervezetnek, annak az intézménynek, amely a törvényesség legfőbb őre - tekintsük ennek az ügyészséget -, az ügyészségnek nincsenek meg azok a jogosítványai az egyházak felett, amivel egyébként rendelkezik minden más szférában, de az egyházak esetében nem. És ezért gondoljuk azt, hogy ezek az eszközök nem elégségesek ahhoz, hogy az ügyészség bármilyen törvénysértés vagy alkotmánysértés esetén felléphessen. Egyébként a legfőbb ügyész fogalmazza meg ugyanezt, hogy nincsenek eszközeik ahhoz, hogy eljárjanak.

A képviselő asszony rendelt meg egy tanulmányt az emberi jogi bizottság nevében a legfőbb ügyésztől, amikor a Hit Gyülekezete körüli vita kulminált a bizottságban. Györgyi Kálmán ugyanezeket az állításokat, amelyeket én most hevenyészve teszek, megfogalmazta nekünk, hogy nincsenek elégséges eszközei az ügyészségnek ahhoz, hogy az egyházak világába ártsa magát bármilyen mértékben. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

(17.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 214 2001.02.14. 2:00  147-273

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Még az előbbi polémiához, ami Fodor Gábor és Csapody Miklós között alakult ki, hadd fűzzek egy adalékot. Idézzük itt ezeket az Európában megfogalmazott dokumentumokat, és következtetéseket akarunk levonni önmagunkra nézve, hogy most hogyan kell eljárnunk.

Csak egy ízelítő arra, hogy milyen sokszínű az európai világ, és hírforrásként azt a folyóiratot használom, amibe Hack Péter úr előszeretettel publikál, úgyhogy a hitelességét ennek a hírforrásnak én nem vonom kétségbe. Azt mondja, hogy a francia parlament felsőháza megkezdte egy Európában példátlan szigorú vallási közösségek elleni törvény tárgyalását, amelyet a nemzetgyűlés tavaly júliusban már el is fogadott, és ennek alapján a francia államhatalom minden különösebb indokolás nélkül betilthat bármely, a szövegben megnevezett vallási csoportot. Egyébként 173 vallási csoportra utal ez a törvény, köztük a baptistákra. Tehát ez is egy francia gyakorlat. A szenátus most tárgyalja ezt a törvényjavaslatot; használom - még egyszer mondom - hírforrásul ezt az újságot.

A másik, ezzel szögesen ellentétes példa Németországban: Németországban alkotmányellenesnek minősült a kormánynak az az intézkedése, amely alapján megtiltotta, hogy a Jehova tanúi egyházként legyenek nyilvántartásba véve.

Tehát azokból a dokumentumokból, amire mi itt előszeretettel hivatkozunk, nem következik egy kikövezett út, amit járnunk kellene, van a magyar jogalkotónak mozgásszabadságra. Az ezekre a példákra való hivatkozás egyébként az én mondanivalóba, amit majd a tíz percben kívánok elmondani, semmilyen szinten nem illik bele, mert azt gondolom, hogy amikor '90. évi IV. törvényt vizsgáljuk vagy most a módosítást, akkor ilyen kérdések fel se merülnek nálunk.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 234 2001.02.14. 10:12  147-273

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy a vita egy jelentős szakaszán már túljutva kényszeredetten tudomásul kell vennünk az SZDSZ álláspontját, hogy menthetetlenül rossznak tart mindent, ami előttünk van, és módosító indítványokkal sem javítható. Én hiszem azt, hogy a Szocialista Párt azért megkísérli módosító indítványokkal javítani ezt a törvényjavaslatot, mert azt gondolom, ezt a higgadt vitát hallva kompromisszumra juthat a két oldal egymás között.

Igaz-e az SZDSZ álláspontja - és legyen ez mondandóm kiindulópontja -, hogy ez olyan terület, ahol az állam tétlenségre van kárhoztatva? Az állam semlegességéből az következik, hogy nem tehet semmit - mert gyakorlatilag így lehet kisarkítani ezeket a véleményeket, amelyeket itt megfogalmaznak a szabad demokrata képviselők. Az Alkotmánybíróság nem ezt gondolja erről, a 4/93-as döntésében van ez a mondat, amit most idézek, hogy az állam semlegessége a vallásszabadsággal való joggal kapcsolatban nem tétlenséget jelent.

Áttérnék egy másik alkotmánybírósági döntésre, amire ma még senki nem hivatkozott, a 64/1991. (XII. 17.) számú alkotmánybírósági döntésre. Ez az alkotmánybírósági döntés a következőket mondja: az állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelme, és ezt a szót bontja tovább. Mit jelent az állam kötelezettsége a vallásszabadsággal kapcsolatban? Nem merül ki abban, hogy tartózkodik az állam az egyéni jogok megsértésétől, hanem - és itt a lényeg - gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, és a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek és élethelyzetek védelméről.

Azt gondolom, hogy amikor a jogalkotó elénk hozza ezt a törvénytervezetet, akkor a vallásszabadsággal kapcsolatos egyik értéket akarja védeni, és ez az érték az egyház. Amikor bizottsági előadóként megszólaltam, azt mondtam, hogy nem kellően védi az egyházat mint értéket ez a törvény, mert nem nagyon szabályoz, csak eljárásjogi kérdéseket fogalmaz meg, és én ezt keveselltem, vagy mi, kormánypárti képviselők ezt keveselljük. Ugyanakkor azt is nagyon jól tudjuk, hogy mozgáslehetőségünk az alkotmány és az Alkotmánybíróság döntése értelmében nem teljesen szabad, nem csinálhatunk azt, amit akarunk, egy nagyon szűk mezsgyén lehet szabályozni ezeket a kérdéseket.

 

 

(18.30)

 

Fodor Gábor úr már utalt az Alkotmánybíróságnak arra a mondatára, amit én szintén megismétlek, hogy vallásról és egyházról csak elvont, minden vallásra és egyházra egyaránt alkalmazható keretjogszabályokkal lehet fellépni. Ilyen volt a '90. évi IV. törvény, és meggyőződésem, hogy ez a törvénymódosítási javaslat, amivel előjöttünk, sem lép túl ezeken a kereteken. Továbbra is egy keretjogszabállyal van dolgunk. Nem akkor, amikor a vallásszabadságot definiáljuk, mert nem teszünk semmi ilyet - egyébként itt még kormánypárti képviselőkkel is vitatkozom -, illetve nem a vallásszabadságot, hanem a vallást; nem definiálja ez a törvény a vallást.

A törvényjavaslat 1. §-ában - amivel a régi törvény 8 §-ának (3) és (4) bekezdésébe nyúl bele - azt mondja, hogy szabályozni akarja a jogalkotó azt, hogy kit ismer majd el egyházi jogi személyiségnek, és csak ebből a nézőpontból tesz megkötéseket. Tehát az a sommás értékítélet, hogy mi a vallást definiálni akarjuk, az nem igaz, mert nem ezt tesszük. Egyébként ha erre tennénk kísérletet, ez reménytelen kísérlet lenne. Nyilvánvalóan én elfogadom azokat a nézeteket, hogy ez egy reménytelen kísérlet lenne, mert nem lehet megtenni. De a jogalkotónak jogában áll szabályozni azokat a kérdéseket, hogy az összes számításba jöhető vallás közül is mindegyiknek a szabad vallásgyakorláshoz való jogát elfogadjuk és nem vitatjuk, legyen az a nagy római katolikus egyház, s a lehető legkisebb - nem említem meg, mert nyilvánvalóan nem tudom, hogy melyik ez. Egyikkel sincs bajunk, mindegyiknek joga van létezni, s joga van az ahhoz tartozó közösségnek a vallásgyakorlását megélnie.

Mi csak egyet mondunk: egyházi jelszó alatt, egyházi jogi személyi státus alatt ne lehessen működni az olyan vallási közösségeknek, amelyek elsődlegesen és nyilvánvalóan más jellegű tevékenységet folytatnak. Minden egyház érdeke, hogy ez szabályozva legyen, mert a kisegyházak nagyon nagy része nyilvánvalóan tisztességes, és vallási tevékenységet folytat. Nem értékítélet, hogy sokan tartoznak a közösséghez, vagy a másik közösséghez meg kevésbé sokan tartoznak.

Én a tisztelt ellenzéki képviselők figyelmét arra hívom fel, hogy itt nem arról van szó, hogy mi a vallás fogalmát akarnánk megadni, hanem azt írjuk körül, hogy mikor adunk valamelyik vallási közösségnek egyházi jogi státust, s mikor nem, ez pedig a jogalkotó mérlegelési körébe tartozik, mint ahogy azt már képviselőtársaim is sokszor meghivatkozták.

Érthetetlen számomra, a vitában elő sem kerül az a lényeges módosítás, amikor pontosításokat tesz a kormányoldal a tekintetben, hogy egyház, egyházi belső jogi személy vagy az egyházi külső jogi személy kategóriáját pontosítja a törvényalkotó. Aki jelenleg megnézi a 13. §-t, azt is látja, hogy az tökéletesen össze van mosva és értelmezhetetlen. Nem értjük, hogy miért nem lehet ezt a törvényszakaszt támogatni, és a vitában - még egyszer mondom - elő sem kerül, csak önök kategorikusan tagadják, hogy ezt sem fogadják el. Egyébként a szocialisták módosító indítványában, illetve törvényjavaslatában sincs benne az erről való gondolkodás, s számomra érthetetlen, hogy hol sértünk ezzel vallásszabadságot, hol sértünk ezzel egyházakat, ha finomítjuk és tökéletessé tesszük a szabályokat.

A 6. pont, amiről önök előszeretettel egy kézlegyintéssel azt mondják, hogy alkotmányellenes: Salamon képviselő utalt arra, hogy mi mást nem teszünk, mint egy Alkotmánybíróság által megfogalmazott tételt akarnánk beemelni a törvénybe. Ez a tétel akkor is létezik a magyar jogi valóságban, ha mi ide nem fogalmazzuk be, mert az alkotmánybírósági döntések ilyen szempontból jogi erővel bírnak.

Az Alkotmánybíróság megfogalmazta azt, hogy egy dolog az egyházak egyenlősége, amikor a vallásszabadság szemszögéből mérem őket, s itt utaltam az első kérdéskör kapcsán kicsikre és nagyokra is. Azt még egyszer mondom, nem vitatjuk, s egy más dolog a társadalmi szerepvállalásukból adódó különbségtétel, ami alkotmányos. A tábori lelkészi szolgálat kapcsán utaltam arra, ráadásul az Alkotmánybíróság meg is vizsgálta ezt a kérdést és alkotmányosnak találta, hogy mi egy garanciát építenénk be ebbe a törvénybe, és önök ezt sem akarják észrevenni. Tehát a jelenlegi szabályozáshoz képest többet mond a 6. §, mert azt mondja, ha ezt önök el méltóztatnának fogadni, hogy ezt a különbségtételt, amit - még egyszer mondom - megtehet a jogalkotó jelenleg is, tizenegynéhány jogszabályi helyet lehet felsorolni arra, hogy hol tesz különbséget egyház és egyház között a jogalkotó, ezt a jövőben csak törvénnyel tehetné meg.

Ma - még egyszer mondom és utaltam arra, hogy Bauer képviselő úr fejingatása ellenére is igaz, amit állítok - kormányrendelet is különbséget tehet egyház és egyház között: gondoljanak a tábori lelkészi szolgálattal kapcsolatos szabályozásra. A jövőben, ha önök észrevennék végre, hogy mi van itt leírva, kormányrendelettel ez a különbségtétel már nem lenne megtehető, hanem csak törvénnyel. Ezért én azt gondolom, hogy ez is egy lényeges szabályozási elem. Mint ahogy lényeges szabályozási elemnek gondoljuk azt is, ha értékként kezeljük az egyházat, és egy olyanfajta érték, ami szorosan kapcsolódik a vallásszabadsághoz... - itt megint teszek egy gondolati kitérőt, és egy kicsit vitatkozom kormánypárti képviselőtársaimmal; én azt gondolom, hogy nem lehet egy vallási közösséget elzárni attól, hogy megszerezze az egyházi jogi státust. Tehát árnyaltabban fogalmazok, mint ahogy azt Isépy képviselő úr tette.

Mi nem azt kíséreljük meg, hogy legyenek olyan vallási közösségek, amelyeknek joguk van a szabad vallásgyakorlásra, de nem kaphatnak egyházi jogú státust. Tehát nem igaz az a beállítás, hogy mi különbséget akarunk tenni a történelmi egyházak között és az összes többi között is, és az összes többit ki akarjuk gyomlálni ebből a nyilvántartási rendszerből.

Azt mondjuk az összes többi védelme érdekében is, s elsősorban a kicsik védelme érdekében... - mert még egyszer mondom: a római katolikus egyház, a református egyház, az evangélikus ilyen szempontból nem szorul védelemre, de a kicsik talán védelemre szorulnak, azért, hogy a magyar társadalom tolerálja kicsiket, az újonnan megjelent kicsiket, de akkor fogja őket tolerálni - még egyszer mondom -, ha nem a piacra valókat viszont kigyomláljuk. A "nem a piacra valók" alatt én csak azokat értem, akik nyilvánvalóan visszaélnek az egyházi zászlóval, mert egész más jellegű tevékenységet folytatnak. És ezt ma megtehetik, ezt nagyon jól tudja Donáth képviselő úr is, mert mi százan - nem vagyunk sajnos annyian már itt a parlamentben -, ha közös hitelveink lennének, akkor holnaptól kezdve minket egyházként nyilvántartásba vennének, és ehhez a magyar államnak, a törvényalkotónak gyakorlatilag semmiféle szabályozás tekintetében köze nincs. Ránk van bízva a döntés. Ez a szabályozás felfogásunk szerint elhibázott.

Messze nem megyünk el odáig, megint utalok arra, amit már felolvastam a hetek cikke kapcsán, amit Franciaországban tesznek. Ez a módosító javaslat, ami előttünk van, nem enged előttünk ilyen távlatokat, és megjegyzem, hogy nincs is rá szükség. Donáth képviselő urat idézve, Párizs helyett mi Berlinre vetjük továbbra is szemünket, mert úgy tűnik, hogy ott a szabályozás közelebb áll a magyar viszonyokhoz, és ez így helyes. De még egyszer mondom: kövessenek minket ezen az úton, hogy Berlin szellemét kövessük Magyarországon is.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 242 2001.02.14. 2:20  147-273

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Képviselő Asszony! Azt gondolom, ha leckéztet vagy megró a vita során, azzal többre megyünk, mintha egymást feldicsérjük. Önt idézem, két éve tanulja ezt a dolgot, ahhoz képest elég magabiztosan teszi ezt a leckéztetést, de nem gond, sőt megtisztelő számomra, hogy így jár el.

Még egy érvet szerettem volna elmondani a tízperces felszólalásomban, ami nem fért bele az időbe. Nagyon jól tudjuk, hogy mi van leírva az alkotmányban, és ezért mi a törvénymódosítás során nem akarunk hitbéli kérdésekben igazságot tenni - a "mi" alatt nyilvánvalóan az államot értem.

A tudományos igazságban való igazságtétel kapcsán az alkotmány 70. § g) bekezdése kategorikusan azt mondja, hogy az csak a tudomány privilégiuma, hogy a tudomány kérdéseiben állást foglaljon. Vallási és lelkiismereti kérdésekben nem mondja ezt expressis verbis, de az alkotmánybírósági döntésekből levezethető megfoghatóan, hogy az államnak semlegesnek kell maradnia és tartózkodnia kell. Tehát ez még beleillett volna a mondandómba. Ezért mondom, hogy nem megyünk mi olyan pályára, ahol nekünk nem osztottak lapot - mármint az állam.

A másik: Fodor Gábor megerősítette, hogy őszintén gondolom azt, hogy védi az egyházakat ez a szabályozás; kicsiket és nagyokat egyaránt, csak védelemre a kicsik szorulnak jobban rá. A valódi egyházakat védi e szabályozás azoktól - még egyszer mondom -, akik az egyházi zászlót csak felhasználják, és mást csinálnak ezen a pályán, és ők nem ide valók ilyen szempontból, és ez minden egyház érdeke.

Azt gondolom - és ezt komolyan gondolom -, hogy a társadalom iszonyatos változásokon ment át ez alatt a tíz év alatt, és még ez tart egy darabig. Ezt a társadalmat morálisan is meg kell erősíteni, és ebben az egyházaknak - és minden egyháznak - nagyon nagy szerepe van. De ahhoz, hogy ezt a szerepüket betölthessék, az egyházaknak kell ezt a szerepet adni, és még egyszer mondom, óvnunk kell mindazokat, akik vissza akarnak élni ezzel az egyházi címkével. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ha ebben nem segítenek minket, akkor ez már olyan következtetések levonására juttat el engem, amiket kimondani se merek itt, a parlament plénuma előtt. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 6 2001.03.07. 4:09  1-39

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság is vizsgálta ülésén ezt a migrációs törvénycsomagot; előrebocsátva a bizottság döntését, a bizottság nagy többsége általános vitára alkalmasnak tartotta ezeket a jogszabálytervezeteket.

Talán három kérdéskört célszerű kiemelnem, ami a bizottsági vitában hatványozottan megvitatásra került. Az első ilyen kérdéskör mindjárt az, hogy szükség van-e most egy ilyen típusú harmonizációra az európai uniós joganyaggal vagy sem. A bizottságot komoly szakértők szakirodalommal is ellátták, és volt olyan álláspont, komoly szaktekintélyek azt fogalmazták meg írásban a bizottságnak, hogy mindez egy kicsit most értelmetlennek látszik. Ezt azzal indokolták, hogy az Európai Unió joganyaga változóban van - ahogy itt a miniszteri expozéban már elhangzott ez a joganyag -, az Unió harmadik pilléréből átkerül az első pillérébe; az amszterdami szerződés módosítása óta van ez így, 1999 márciusa óta. Ez a szerződés gyakorlatilag ötéves határidőt hagy az Uniónak, hogy ezeket az új jogszabályokat elkészítse. Ez a szerző úgy érvelt, hogy ebben a szituációban gyakorlatilag nem sok értelme van annak, amit a magyar kormány tesz.

A bizottság többsége nem ezt az álláspontot osztotta. A kormány ott lévő képviselője meggyőző érveléssel amellett szólt, hogy miért van szükség erre a harmonizációs lépésre, és a bizottsági ülésen szintén ott volt az ENSZ menekültügyi főbiztosa, aki a vitánkat most is érdeklődéssel figyeli, és aki ugyancsak annak az álláspontjának adott hangot, hogy szükség van erre a lépésre, és üdvözli azt, hogy az Országgyűlés elé kerül ez a törvénycsomag.

Egy másik kérdéskör, amit hatványozottan vitatott a bizottság, maga az intézményrendszer, illetve hogyan változna az az intézményrendszer, amely ezt a problémát kezelné. Kétfokúvá válik az államigazgatási eljárás, mert létrejönnének a központi intézmény területi szervei, és voltak olyan álláspontok képviselői, akik azt hangoztatták, hogy a területi szervek és a központi intézmény nem függetlenek egymástól, és ezért az egész jogorvoslati eljárás - ha úgy tetszik - csorbát szenved. Nyilvánvalóan ezt az álláspontot megint csak nem osztotta a többség, mert ez a gyakorlat megfelel a magyar államigazgatási törvénynek, és ott sem vetődnek fel ilyen problémák, nem beszélve arról, hogy az államigazgatási döntéseket bírói úton is támadni és megkérdőjelezni lehet.

Sokkal fontosabbnak tartottuk azt a kérdést, hogy ezzel az intézményi átrendezéssel nagyon nagy valószínűséggel legalább a felére fog csökkenni az az eljárás, ami alapján megnyugtatóan rendeződni tud egy-egy menedéket kérőnek a sorsa, és ez emberi jogi szempontból sokkal fontosabb, mint annak kritikája, hogy az intézményrendszer hogyan épül fel.

 

(9.20)

 

Nyilvánvalóan hosszasan elemeztük egy harmadik problémakör keretében a törvénycsomagnak azokat az intézményeit, amelyek emberi jogi nézőpontból fontosak lehetnek. A fideszes képviselők hosszasan érveltek amellett, hogy miért pozitív az az előrelépés, ami ebben a törvénycsomagban megtalálható.

Voltak olyan álláspontok, amelyek azt erősítették, hogy a törvénynek van egy olyan szakasza - Berglund úr is ennek a véleményének adott hangot -, ami a genfi egyezményen valamelyest túlterjeszkedne. A bizottsági vitában nem tudtuk eldönteni, hogy ez így van-e, az általános vita erre talán majd alkalmat ad.

A bizottság nagy többsége általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvénycsomagot. Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 96 2001.03.28. 3:04  89-266

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság az előttünk lévő törvénymódosítási javaslatot támogatta, és nyilvánvalóan érzékelte azt - ami egyébként az indokolásból is teljesen világosan kitűnik -, hogy két alkotmányosan védett alapjog összeütközéséről van szó, amikor ezt a kérdéskört boncolgatjuk, illetve összeütközhet ez a két alkotmányosan védett alapjog.

 

(15.10)

 

Az egyik ilyen alapjog a sajtószabadság és az ezzel összefüggő véleménynyilvánítás szabadsága, ami egy szigorúan védett alkotmányos alapjog. Ennek kapcsán hadd jegyezzem meg már itt, hogy egy alkotmánybírósági döntésre hivatkozom, amikor azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy ez egy olyan komolyan védett jog, hogy még akkor is védi, ha nincs igazságtartalma annak az adott állításnak. Ebből felfogásunk szerint nem az következik, hogy egy másik alapjogot is korlátozni lehetne ezzel az alkotmánybírósági állítással, indokolással, mert ez gyakran elhangzik, és a bizottsági vitában is szóba került.

Tehát a másik alapjog, ami legalább ilyen fontos vagy még fontosabb, az emberi méltósághoz való jog és az ember jó hírnévhez való joga. Mi azt gondoljuk, hogy az alkotmány és a magyar jogrend nem egyszerűen csak a véleménynyilvánítás szabadságát védi, hanem ezen belül egy kommunikációs folyamatot véd. Ez a kommunikációs folyamat csak akkor lehet védett és akkor lesz igazi kommunikáció, ha a két alapjog közül az egyik nem tudja, mondjuk, legyőzni a másikat. Felfogásunk szerint ehhez erősíteni kell az emberi méltóságot mint alapjogot és annak a jogvédelmét.

A Ptk. eddig is lehetőséget adott arra, hogy hamis tényközlés vagy a tények hamis színben való feltüntetése esetén nyilvánvalóan lehetett sajtó-helyreigazítási pert kezdeményezni, de felfogásunk szerint ez kevés. Osztjuk az előterjesztőknek azon álláspontját, hogy ilyenfajta sérelem érheti az embert akkor is, ha nincs hamis tényközlésről vagy tények hamis színben való feltüntetéséről szó, hanem egyszerűen azon az értékítéleten keresztül, amit az a sajtótermék megfogalmaz, sérül az embernek az emberi méltósághoz és a jó hírnévhez való joga.

Ezért mi, az emberi jogi bizottság többségi képviselői, a kormánypárti képviselők azon véleményünknek adtunk hangot, hogy az a kommunikációs folyamat, amire utaltam, akkor lenne társadalmilag sikeresebb, és kívánatos, hogy ez sikeres legyen, ha ezt a jogvédelmet kiegészítjük az előterjesztésben szereplő lehetőséggel, és a törvény módosítása után, ha erre a tisztelt Ház lehetőséget teremt, akkor vélemények közlése esetén is, ha ez sérti az emberi méltóságot, a jó hírnévhez való jogot, megnyílna a jogorvoslat lehetősége.

Mi a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartottuk és támogatandónak véljük. Köszönöm. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 16 2001.04.19. 5:23  1-39

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A költségvetési bizottság ülésén három kérdéskör vetődött fel, illetve három kérdéskört vizsgáltak a kormánypárti felszólalók. Én a mondandóm során csak ezekre térek ki, az ellenzéki képviselők álláspontját nem ismertetem, mert az ellenzék többszólamú volt a költségvetési bizottságban, és a kisebbségben maradottak úgy döntöttek, hogy a plénumon önálló képviselővel fognak megjelenni.

A három kérdéskör, amit a többség képviselői érintettek, a következő volt. Először az alkotmány felelősségi klauzuláját elemeztük, és ebből vontunk le következtetéseket. Egy második kérdéskör kapcsán arra kerestük a választ, hogy miért kell ezt a törvényt megalkotni, miért lehet most megalkotni, és miért éppen most alkotunk egy ilyen típusú törvényt. Egy harmadik kérdéskör kapcsán pedig azt vizsgáltuk, hogy mi lesz ennek a törvénynek a következménye, illetve mi lenne annak a következménye, ha most nem alkotnánk meg ezt a törvényt.

Először a felelősségi klauzuláról. Miniszter úr az expozéjában is érintette az alkotmány 6. § (3) bekezdését. Mindannyiunk által ismert, ez így szól: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívüli magyarok sorsáért, és előmozdítja Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Jól tudjuk, hogy ez a felelősségi klauzula, illetve ennek a normatív tartalma lehetett vitatott, mi azt gondoljuk azonban, hogy az a gyakorlat, ahogy eddig kezelte az Országgyűlés ezt a normatív tartalmat, nem volt kielégítő. Mi azt gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaságnak egy más típusú felelőssége van a határon túli magyarok iránt, mint amit eddig érvényesíteni tudott. Ugyanakkor elfogadom miniszter úrnak azt az érvelését, hogy az, amit itt ma teszünk, egy tízéves fejlődéssor betetőzése. Tehát nem az előző kormányok politikájának kritikája kapcsán mondom azt, amit itt éppen mondtam.

Annak a kérdéskörnek a vizsgálata kapcsán, hogy miért kell egy ilyen típusú törvényt alkotni, az érvünk az volt, hogy 150 jogszabály foglalkozik gyakorlatilag ezzel a kérdéskörrel, egy jogszabályi dzsungel veszi körül az egészet, kellően áttekinthetetlen, ezért szükséges egy ilyen típusú kerettörvény megalkotása.

Hogy miért lehet megalkotni most ezt a törvényt? Azt gondoljuk, hogy a magyar gazdaság az elmúlt tíz év alatt megteremtette azokat a forrásokat - és ezek a források a költségvetésben rendelkezésre állnak -, amely forrásokkal fedezetet is tudunk teremteni egy ilyen más típusú felelősségnek, mint amit mi érvényesíteni akarunk. Miért éppen most? Mert fontosnak gondoljuk azt, hogy az európai uniós csatlakozásunk előtt megszülessen ez a törvény, és eloszlassuk azokat a félelmeket, amelyek szemmel láthatóan érezhetők a határon túli magyarok között. Joggal gondolják az ott élő magyarok azt, hogy egy más típusú, egy új típusú vasfüggöny helyezkedhet el pár év múlva az Unió határán, Magyarország belül lesz az Unión, és sajnos, a szomszédos országok jó része még átmeneti ideig távol marad, távol maradni kényszerül az Uniótól.

 

(10.10)

 

A harmadik kérdéskör: mi lesz a következménye ennek a törvénynek? A mi érvelésünk az volt, hogy ez a törvény segíteni fogja azt, hogy a határon túli magyarok jó szívvel éljenek ott, ahová születtek, azaz a jelenlegi szülőföldjükön, és nem fogja ösztönözni azt, hogy az anyaországba, a majdani Európai Unió területére vonuljanak és itt keressenek életlehetőséget.

Érvelésünket azzal a vizsgálattal is alátámasztottuk, amit itt is ismertetni szeretnék: ha egy százas skálán helyeznénk el azokat az értékeket, amelyeket ez a törvény majd juttat a határon túli magyaroknak, akkor ebből 59 százaléknyi az olyan forrás, amit a határon túli magyarok ott, a szülőföldjükön vehetnek igénybe, és csak 10 százaléknyi az a forrás, amit itt az anyaországban vesznek igénybe. Tehát nem igazak azok az érvek, hogy költségvetési forrásokkal is azt ösztönözzük, hogy bejöjjenek az anyaországba.

Ha nem alkotnánk meg ezt a törvényt, nagy valószínűséggel - és itt az intézet felmérésére is hivatkozom - az lenne a következménye, hogy nagyobb számmal gondolnák azt, hogy a boldogulásukat az anyaországban kell keresniük, ami a határon túli magyar közösségeknek sem érdeke.

Az utolsó gondolatköröm kapcsán szeretném még elmondani önöknek azt, hogy mi fontosnak tartjuk, hogy létrejöjjön egy új típusú közjogi kapcsolat is a Magyar Köztársaság és a határon túli magyarok között, azaz az állampolgár és a külföldi jogállása között létrejöjjön ez a speciális, ez a sui generis jogállás, ami a határon túli magyarokat fogja ezután érinti itt a Magyar Köztársaságban.

Az ellenzék többszólamúságát azért említettem meg, mert a MIÉP-es képviselők támogatták ezt a törvényjavaslatot, az SZDSZ ellenezte, és általános vitára alkalmatlannak tartotta, a szocialista képviselők pedig tartózkodtak a költségvetési bizottságban az általános vitára való alkalmasság kérdésköre kapcsán.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 353 2001.05.09. 2:04  344-445

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy Molnár képviselő úr felszólalásának az volt az egyik érdemi vonulata, azt mutatta be nekünk, hogy a koncepció hogyan változott és hogyan szegényedett el. Eljutott odáig, hogy egy kolozsvári publicistát idézett, aki azt mondta, hogy nesze státus, és mögötte gyakorlatilag nincsen semmi.

Ezt a gondolkodást nem lehet elfogadni semmi szín alatt, mert ez a gondolkodás azt tükrözi, hogy az MSZP ugyan támogat valamit - ma már eljutott egyébként a támogatásig, korábban még másik álláspontot képviselt -, de valójában a semmiről beszélünk. Ez a gondolkodás azért nem igaz, mert Molnár képviselő úr arra gondol, hogy a státustörvény - és én nyugodtan használom ezt a kifejezést, akkor is, ha a törvénynek nem ez a címe - valamilyen értelemben másfajta státusba helyezi a külföldön élő magyarokat, mert eddig a külföldi jogállását élvezték Magyarországon. Ha valaki most nem akarja érzékelni azt, hogy ha létrejön egy közjogi kapcsolat a külföldön élő magyar és az anyaország között, ez minőségileg más kapcsolat, mintha a külföldi jogállását élvezné, az egyszerűen a homokba dugja a fejét. Lehet azt mondani, hogy a semmiről beszélünk. Meggyőződésem, hogy a határon túli magyarok nem így élik meg ezt a kérdést.

Arról lehet vitatkozni, hogy mi ennek a státusnak, mi ennek a speciális jogállásnak a tartalma, hogy ez mennyire hasonlít, mondjuk, a német idegenrendészeti törvénynek ahhoz a speciális jogállásához, amit ők is ismernek. Mert ott is ismerik a német állampolgárt, ismerik a külföldit, és ismerik az úgynevezett státus-deutsche jogállását, ami az én felfogásom szerint persze gazdagabb mint a miénk. De azt mondani, hogy a miénk, amiről beszélünk, az a semmi kategóriája, ez hamis beállítás.

Tehát nyugodtan merjük státustörvénynek nevezni, és legfeljebb arról vitatkozzunk, hogy mi ennek a jogállásnak a tartalma. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 396 2001.05.09. 9:40  344-445

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha időm engedi, a következő kérdések felvetését és átgondolását vázolnám fel. Egy első problémakör kapcsán vizsgálandónak gondolom ennek a törvénynek a hazai jogrendszerben való elhelyezkedését. Az alkotmánnyal való összevetéséről már sok képviselő szólt, ezt röviden fogom tenni, inkább egy másik törvény szellemiségével akarom összevetni, és ez az 1993. évi, hazai kisebbségekre vonatkozó törvény, mert annak fontos megállapításai vannak, amelyen keresztül egyfajta szellemi rokonságot látok a két törvény között, ami hivatkozási alapot adhat számunkra egy ilyen típusú törvény megalkotásához.

Érdemes ezt a törvényt vizsgálni nemzetközi jogi mezőben, megnézni azt, hogy amikor Magyarország, a Magyar Köztársaság ezt a törvényt megalkotja, akkor hogyan lép fel, és mi jogosítja fel erre. Ha még időm engedné, érdemes lenne egyfajta diszkriminációs metszetben vizsgálni ezt a kérdéskört, mert a sajtóban szabad demokrata képviselők gyakran felvetik - Bauer képviselő úr is utalt rá -, hogy valamifajta diszkriminatív szabályokat is sért ez a törvény, amikor nemzeti alapon tesz különbséget. Ezeket szeretném cáfolni, ha időm engedi.

Igaz az, amit Németh Zsolt államtitkár úr mondott, hogy a mainál nehezebb időkben is voltak politikusok - többek között az itt szóba hozott baloldali politikus -, akik a nemzetben való gondolkodás lehetőségét és szükségességét felvetették. Nyilvánvalóan említenem kell - már boldogabb időben - Antall miniszterelnök úr megnyilvánulását, amikor a széles közvélemény számára is érthetően kifejezte annak szükségességét, hogy célszerű és lehet itt Kelet-Közép-Európában nemzetben gondolkodni. Érdekes lenne - de ezt nem teszem, mert az időm nem engedi - az előző kormány politikáját elemezni ebből a nézőpontból, amikor a szomszéd államokkal megállapodások megkötésére törekedett, mert talán ez volt a gerince az ő politikai gondolkodásuknak.

Fontosnak tartom a MÁÉRT létrehozását, ami intézményes kapcsolatot teremt a Magyar Köztársaság és a határon túl élő nemzettestek között. Nagyon fontosnak gondolom ennek a törvénynek az elfogadását, ami minőségileg más kapcsolatot fog jelenteni a Magyar Köztársaság és a külföldön lévő magyar közösségek és egyedek között, mert létrehoz egy eddig hiányzó közjogi kapcsolatot - nem győzőm eleget hangsúlyozni ennek az érték voltát. Az a felelősségi klauzula, ami az alkotmányban megfogalmazódik, a 6. § (3) bekezdésben - aminek normatív tartalma eddig is vitatott volt, hiszen ez csak egy politikai deklaráció volt -, a törvény elfogadásától kezdődően megfogható normatív tartalmat, közjogi tartalmat kap. Ez ennek a törvénynek mindenképp egy értéke.

Ha a hazai kisebbségi törvénnyel összevetem ezt a törvényt, akkor ennek a kisebbségi törvénynek egy rendelkezését hadd idézzem a figyelmükbe. Amikor az alapvető rendelkezések között, a 4. § (3) bekezdés - csak az utolsó fordulatát mondom, bár a többi is szép és veretes, csak az időm nem engedi - utolsó fordulatában a szülőföldhöz való jogot szabályozza a kisebbségi törvény, akkor így szól: "az óhazához és annak kultúrájához, hagyományaihoz való kötődés szabadságát jelenti", és ami nagyon fontos, oltalmát is jelenti. Ennek az utolsó fordulatnak van jelentősége, mert ha nemzetközi kitekintést teszek, és megnézem, hogyan lép fel a Magyar Köztársaság mint a nemzetközi jog egyik alanya, amikor ezt a törvényt meghozza, akkor ha Dél-Tirollal előjött néhány képviselő, ez egész más környezet, egész más példa, Ausztriának sokkal nagyobb jogosítványai vannak, a nemzetközi jogban egyedülállóan egyfajta védőhatalomként, Schutzmachtként léphet fel. Nyilvánvalóan itt nincsen szó arról, amit lehetőségként a kétoldalú, Olaszország és Ausztria közötti egyezmény Ausztria számára megadott, de egyfajta oltalmazó hatalomként Magyarország is felléphet. Ezt teszi minden egyes kultúrország Európában, amikor az ilyen típusú törvényeit megalkotja.

Ez az igazi nézőpont. Nem az a kérdés, amit Bauer képviselő úr felvetett, hogy nézzük meg más típusú országok törvényeit, és a mi törvényünk melyik törvényekhez hasonlít. Ha kelet-közép-európai törvényekhez hasonlít, akkor ez nem igazi nézőpont - ezeket az országokat sorolta -, hanem nyugat-európai példákat szeretne látni. Németország példáját is hozhatom. Én Baranya megyei képviselő vagyok, nagyon jól tudom, hogy nincs Baranya megyében olyan település, ahol német közösség él, és Németországnak ezt a fajta oltalmazó áldását ne élvezné ez az adott baranyai közösség, mert Németország számtalan csatornán ezeknek a közösségeknek forrásokat juttat el, és ez így helyes. Ezt a magyar kisebbségi törvény helyesli, amikor egyfajta oltalmazó hatalomként, oltalmazó anyanemzetként elismeri Németországot, de mondhatnám Romániát, Horvátországot és az összes többi országot, hogy nyilvánuljon így meg a hozzátartozó kisebbségek irányában, a kisebbségek felé, amely kisebbségek tagjai nyilvánvalóan magyar állampolgárok.

Ez az igazi nézőpont. Ha ezt mi elismerjük, és elismertük 1993-ban a hazai kisebbségi törvény megalkotása során, akkor teljes joggal alkotunk egy ilyen típusú törvényt, amikor a Magyar Köztársaság és a Magyar Köztársaság határain kívül rekedt nemzettestek és az ahhoz tartozó magyar polgárok kapcsán szabályozzuk ezt a kérdést. Felfogásom szerint ez az igazi nézőpont.

 

 

(22.10)

 

 

Egy másik kérdéskör a diszkrimináció problémája. Jól tudjuk azt, hogy a nemzetközi jog általános szabályai - itt szokásjogi szabályokra kell utalnom -, a megkötött nemzetközi szerződéseink, az Európai Közösség joga és az Európai Unió joga szerint is nagyon fontos, alapvető érték mindenfajta diszkrimináció tiltása. Érhet-e minket olyan vád, hogy mi nemzeti alapon különbséget teszünk ember és ember között? - mint ahogy ez megfogalmazódott, legalábbis én ezt kiéreztem Bauer képviselő úr megszólalásából. Ha valahol ezt fel lehet vetni, akkor talán abban a mezőben, amikor alanyi jogon juttatunk valamit külföldön élő, magyar nemzethez tartozó nem magyar állampolgároknak. De azért szeretném jelezni a képviselőtársaimnak, hogy a forrásoknak, amit ennek a törvénynek szánunk, ez csak egy töredéke. Öt és fél-hatszorosa azoknak a forrásoknak a nagysága, amelyek nem ilyen címen juttatnak kedvezményeket, támogatásokat a határon túli magyaroknak, hanem pályázati rendszerben, közhasznú szervezet közbeiktatásával, azaz nem alanyi jogon juttatják ezeket a forrásokat. Ez a megoldás konform, és megfelel az Európai Unió jogának, mint ahogy a törvény általános indoklása erre hivatkozik is.

A diszkriminációs vádakkal szemben még milyen érveket hozhatunk fel? Felhozhatunk politikai érveket is. Ezek egyszerűen úgy hangzanak, hogy Románia, Szlovákia, Horvátország is hasonló típusú törvényeket alkotott meg. Ez persze csak egy politikai érv. A nemzetközi jogi vizsgálódás kapcsán ez nem egy hatásos érv, mert ezek a nemzetközi jogi dokumentumok, amelyeket Magyarország is aláírt, objektív jellegűek. Nekünk végre kell hajtanunk ezeket az egyezményeket, a benne foglalt elveket, és nem hivatkozhatunk egy másik ország megoldására.

De már talán hathatósabb érv a törvény 1. § (2) bekezdésére hivatkozni, amikor azt mondjuk, hogy nyilvánvalóan ezek a kedvezmények és juttatások járnak annak a házastársnak, aki nem magyar, vagy annak a gyereknek, aki nem magyar, de együtt él, családi közösségben él a magyar állampolgárral. Ez ott van benne a törvényben, tehát ez már egy, a diszkriminációs vádakat lerontó érvelés lehet.

Az igazi érv, amit a hazai kisebbségi törvénnyel való párhuzam kapcsán már megemlítettem: mi nemhogy a kölcsönösség lehetőségét vetjük fel ezeknek az országoknak, hanem azt tudjuk demonstrálni, hogy mi eddig is így tekintettünk a környező országokra, eddig is természetesnek tekintettük, hogy egyfajta oltalmazó anyaországként, egyfajta oltalmazó hatalomként - talán merész ezt a "hatalom" kifejezést használni az "oltalmazó" jelző után, de a dolog lényege végül is ez - lépjenek fel olyan magyar állampolgárok segítése és támogatása érdekében, akik a horvát nemzethez, a román nemzethez, a szlovák nemzethez tartozónak érzik magukat. Ez az igazi hivatkozási alap felfogásom szerint, amiért mi meghozhatunk egy ilyen típusú törvényt. Ennek szükségességét én fontosnak vélem, és meggyőződésem, hogy ez teljes mértékben illeszkedik az európai jogi gondolkodásba, és illeszkedik az európai kultúrállamok gondolkodásába.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 122 2001.09.24. 5:17  117-171

DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottságban a társadalombiztosítási alapok zárszámadásáról nyugodt vita zajlott. A következő megállapításokat tettük, amit itt most a többségi álláspont ismertetőjeként el kívánok mondani. A megállapításaink nagyrészt egyeznek egyébként az Állami Számvevőszék megállapításaival is; amelyeket kiemelek, abból ez az összecsengés érzékelhetővé válik.

Az első ilyen csomópont, amit bizottsági ülésen hangsúlyoztunk, az volt, hogy a társadalombiztosítás zárszámadásának adatai az alapok konszolidált költségvetési beszámolóinak adataiból levezethetőek. Az ÁSZ, ahogy itt az előbb az elnök úr kiegészítőjében is megfogalmazta, csak egyedi esetekben kényszerült rá arra, hogy számszaki ellenőrzési megállapításokat tegyen, és ezek is olyan súlyúak volt - és ezzel jellemezni is lehet az ÁSZ és a Pénzügyminisztérium együttműködését a törvénytervezet előkészítése kapcsán -, hogy vagy az alapkezelőkkel, vagy a Pénzügyminisztérium munkatársaival ezeket a kérdéseket már elhárították az ellenőrzések során. Az alapok költségvetési beszámolóit a független könyvvizsgálói jelentés is alátámasztotta.

Kiemeltük és mint pozitívumot emeltük ki a korábbi évekkel szemben, hogy a könyvvizsgálók ezúttal nem korlátozó záradékkal látták el az alapok jelentéseit, hanem azt teljeskörűen auditálták.

Szintén hangot adtunk annak a megállapításunknak is, hogy a kincstári finanszírozási rendszer és az alapok és az alapkezelők kapcsolatáról csak kedvezően lehet szólni, mert rendszeresek voltak közöttük, a Kincstár és az alapok és az alapkezelők között az egyeztetések. A pénzügyi folyamatok megfigyelése folyamatos volt, ennek eredményeként, ha finanszírozási gondok jelentkeztek, ezek időben felmerültek. Egyetérthetünk azzal a megállapítással is, hogy az év végi fizetési nehézségeknek a kincstári finanszírozás rendszeréhez nincsen köze, itt a problémát máshol kell keresnünk, amire majd még kitérek.

Fontosnak tartottuk azt a megállapításunkat is, ami az APEH munkáját illeti. Ismert mindannyiunk előtt, hogy 1999-től az alapok bevételeinek nagy részét az APEH szedi be. Ez a 2000. évben mintegy 1540 milliárd forintot tett ki. Az Állami Számvevőszék a maga jelentésében úgy fogalmaz, hogy a járulékok befizetése, nyilvántartása egyszerűsödött. A bevételek ezáltal áttekinthetőbbé váltak, és így az adóhatóság és a járulékfizetők feladatellátása is könnyebbé vált. Ezek, azt gondolom, fontos megállapítások. Akkor, amikor az APEH-nek ezeket a feladatokat adtuk, annak idején sok kritika érte ezt a döntésünket; az azóta eltelt időszak visszaigazolni látszik döntésünk helyességét.

Ami már nem örvendetes, az a következő számadattal idézhető: a költségvetésnek 151 milliárd forintjába került az az átadott pénz, amellyel az alapok működését különböző jogcímeken támogatni volt kénytelen. Ez egy irtózatos nagy, egyre növekvő összeg, amely nyilvánvalóan az alapok működőképességét nagyban befolyásolja. Ugyanakkor ezt a nagy összeget látva egy kicsit érthetetlen, és erre az Állami Számvevőszék hangsúlyt helyezett, hogy a vagyonból származó bevétel mindössze 10 milliárd forintot tett ki, és ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy az ÁPV Rt., a kincstári vagyonügynökség a vagyonértékesítési kötelezettségének, amit törvény előír, csak részben tett vagy részben tudott eleget tenni.

A még nagyobb gondot a következő számadatok jelzik: a tervezett hiányt kétszeresen meghaladta az a hiány, amelyről most számot kell adnunk. A nyugdíjalapnál ez 17 milliárd, az egészségügyi alapnál pedig 63 milliárd forint lett. A nyugdíjalapnál nyilvánvalóan az évközi és az év végi nyugdíj-kiegészítés hozta ezt a helyzetet, emögött többlet nyugdíjkifizetés is van; az Egészségügyi Alap esetében pedig a gyógyszerkiadások rendkívüli módon történt megemelkedése. Világos számunkra, és mindannyiunknak látni kell: önmagában az, hogy bizonyos alapoknak felső korlátot szabunk, a kérdés rendezését nem fogja elősegíteni.

A hiány rendezése az államháztartási törvény előírásának megfelelő módon történt, hiszen a 86. § (10) bekezdése előírja, hogy a hiányt a központi költségvetés terhére kell elszámolni. Ezt a zárszámadási törvény így is teszi.

Ez a zárszámadási törvény öt másik törvényt is módosít (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyből kettőnek hangsúlyt adtunk, kettőről részben ott beszéltünk (Az elnök ismét csenget.) - itt most nem teszem idő hiányában.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 48 2001.09.25. 4:03  23-115

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Az emberi jogi bizottság is feladatának megfelelően tárgyalta a 2000. évi zárszámadásról szóló törvényjavaslatot, és azt gondolom, érthető, hogy a zárszámadási törvénynek egyfajta más metszetét látta az emberi jogi bizottság mint szakmai bizottság, ellentétben, mondjuk, egy költségvetési vagy egy számvevőszéki bizottsággal, amely bizottságok e kérdés tekintetében szakbizottságoknak tekinthetők. Ezért viharos vagy érdemi vita nem is alakult ki a bizottság ülésén. Kérdések elhangzottak, és a kérdésekre a kormány képviselői válaszokat is adtak.

Azt gondolom, hogy az emberi jogi bizottság mint szakmai bizottság, elsősorban azokat a reálfolyamatokat értékelte, amely reálfolyamatokról a maga természetességének megfelelően ez a zárszámadási törvény egyfajta tükröt ad az országgyűlési képviselőknek. Akkor, amikor ezeket a reálfolyamatokat kutatta a bizottság, akkor azt látta - és ennek, gondolom, a bizottság ellenzéki és kormánypárti képviselői egyaránt örültek -, hogy 5,2 százalékkal nőtt a gazdaság ebben az évben; csökkent a munkanélküliség mintegy 6 százalékra; javult az ország külső és belső egyensúlya; a beruházások finanszírozhatóak voltak a hazai megtakarításokból; a háztartások fogyasztása növekedett. Ez a bizalom növekedését is jelzi. Vagyis a bizottság azt állapíthatta meg, hogy a gazdaság mutatói egyrészt megfeleltek a tervezettnek, másrészt bizonyos területeken még a tervezettnél kedvezőbben is alakultak.

A bizottság tagjai azt is láthatták, hogy a gyermekes családoknak juttatott támogatások - itt kell megemlíteni, hogy bizonyos támogatások alanyi jogúvá váltak, a gyermekgondozási díj bevezetésre került - és bizonyos adókedvezmények, amelyek ebben az évben, tehát a 2000. évben már éreztették hatásukat, nyilvánvalóan jó volt a családoknak. Ugyanúgy csak eredményességgel lehet szólni az otthonteremtés folyamatairól és a kis- és középvállalkozás-fejlesztésekről, hogy más metszeteit ne is említsem ennek a törvényjavaslatnak. Tehát azt gondolom, természetes az, hogy egy bizottság, amikor megnyilvánul vagy esetleg hallgat, akkor ezeket a folyamatokat értékeli elsősorban, és nem jogi kérdéseket feszeget, mert az emberi jogi bizottságnak talán nem ez a szakterülete.

Ugyanakkor két jogi kérdés is szóba került, ez a letéti számlák és a többletbevételek ügye. A bizottság tagjai előtt nyilvánvalóan ott volt az Állami Számvevőszék jelentése, amelyből világos volt számunkra, hogy ebben a két, joginak tekinthető kérdésben mit képvisel az Állami Számvevőszék, ugyanakkor a kormány képviselője ott, a bizottság ülésén szóban kifejtette a kormány álláspontját ebben a két vitatható jogi ügyben. Egyébként azóta ezeket az észrevételeket, a kormány észrevételeit írásban is megkapták a képviselőtársaim. A bizottság tagjai érzékelhették, hogy ezekben a kérdésekben, ami a sajtónyilvánosság előtt talán a legnagyobb vitát váltotta ki, az államháztartási törvény értelmezhető sokféleképpen, mert egy értelmezését adta az Állami Számvevőszék, és egy másik értelmezését elmondta a kormány, a maga igazát védendő. Tehát mi azt látjuk, hogy az államháztartási törvény így is meg úgy is értelmezhető ezekben a kérdésekben, ezért azt gondolom, hogy ennek a törvénynek, tehát az államháztartási törvénynek e szakaszai is pontosítást kívánnak.

Mindezek mérlegelésével az emberi jogi bizottság többsége a zárszámadási törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 53 2001.10.17. 5:08  46-68

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az emberi jogi bizottság a büntetőeljárás módosításáról szóló törvényjavaslat megvitatása során végül is szavazatával arra az álláspontra jutott: 9 igen szavazattal a többség támogatta ezt a törvénymódosító javaslatot, 6 nem szavazat és 2 tartózkodás mellett. Nyilvánvalóan a kormánypárti oldal volt az, amely támogatta a módosító javaslatot, a 6 nem és a 2 tartózkodó álláspont úgy született meg, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak nemhogy kritikai megjegyzése, megjegyzése sem volt a törvénytervezetről. Zsigerből, reflexszerűen következett az, ami általában következik, hogy elutasították a törvénymódosító javaslatot.

Mi az, amit az emberi jogi bizottság vizsgált az általános vitára való alkalmasság során? Nyilvánvalóan nem mi vagyunk az a bizottság, amely szakmai kérdéseket feszeget az általános vita során, azt sokkal inkább az alkotmányügyi bizottság teszi. Az emberi jogi bizottságnak van egy más nézőpontja, és e más nézőpont érvényesítése során arra a következtetésre jutottunk, hogy a büntetőeljárás hatékonysága, amit nyilvánvalóan egy ilyen eljárási törvény érvényesíteni akar, és az emberi jogok érvényesítése nem egymást kizáró értékek, hanem sokkal inkább egymást erősítő értékek is. E nézőpontból néztük ezt a törvényt.

Az első, amire választ kellett kapjon a bizottság, az, hogy mi indokolja ezt a nagyszámú törvényszakaszt, ami megjelent előttünk, tehát ezt a nagyszámú módosítást. Az okot mi is abban találtuk, ami már itt elhangzott, hogy a törvény 1998. március 10-én lett elfogadva, azóta három és fél év telt el, úgyhogy a törvény csak öt év után lesz hatályos, és nyilvánvalóan maga az idő múlása is okozója annak, hogy itt most nagy számban találunk módosító szakaszokat.

Ugyanakkor, ha valamiféle rendet akarunk tenni ebben a látszatra nagy számú szakaszban, akkor azt látjuk, hogy három csomópont köré sorolhatók a módosítások. Az elsők kétségtelenül csak technikai jellegűek, de nem lényegtelenek, mert a technikai jellegű módosítások egy része ügyviteli jellegűnek tekinthető. Épp emberi jogi nézőpontból garanciálisak azok a szabályok, amelyek eddig csak igazságügy-miniszteri rendeletben vagy utasításokban voltak szabályozva, és most a törvény szintjére kerülnek.

Ugyancsak ebben a technikai jellegű körben lehet megtalálni azokat a módosításokat, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság büntetőjogi kollégiumai állásfoglalása alapján kerültek be a törvénybe. Erről azt lehet mondani, hogy a bírói gyakorlat mostantól kezdve a törvény erejére emelkedik.

Egy második csomópontot jelentenek azok a szakaszok, amelyek az időközben bekövetkezett, tehát a három és fél év alatt bekövetkezett törvénymódosítások miatt kerülnek most elő, és kerülnek gyakorlatilag visszavezetésre a büntetőeljárási törvénybe. Ez egy hosszú lista, mert majd' három oldalon vannak felsorolva a törvényben.

Az izgalmas kérdéseket a harmadik kérdéskör jelenti, és ezeket tekinthetjük tartalmi módosításoknak vagy koncepcionális korrekcióknak az eddigi elképzelésekhez képest. E kérdéskör tárgyában három említésre méltó dolog került elő az emberi jogi bizottság ülésén. Az első a már itt szintén szóba került bírósági tárgyaláson történő kihallgatás, kikérdezés rendszerében bekövetkező változások, amely változások alatt azt értjük, hogy a tanácselnöki kikérdezés, kihallgatás marad az elsődleges, és ennek alternatívájaként jelenik meg a felek általi kikérdezés mint lehetőség.

Az általános vitában el kell gondolkodnunk azon, hogy ez érvényesülni tud-e a megjelent módosításban, mert ha minden az ügyész jóváhagyásához van kötve, akkor ez az alternatíva csak egy elméleti alternatíva marad, és nem fog tudni érvényesülni. Tehát javasoljuk ennek az újragondolását.

A jogorvoslati rendszer kérdésköre kapcsán a hatályos jogorvoslati rendszert tartaná fenn a büntetőeljárási törvény, ezt mi nem gondoljuk aggályosnak, nincsen olyan szabály, amely arra késztetne minket, hogy térjünk el ettől. Ugyanakkor azt is érzékeltük, hogy még tovább szélesedik a jogorvoslati lehetőségnek az a köre, amely már egy jogerős bírói döntést tudna megváltoztatni - itt a perújítást, a felülvizsgálatot, a jogegységi döntés intézményét, és a törvényesség érdekében történő jogorvoslat intézményét lehet megemlíteni.

Ugyancsak vizsgálódásunk köré került a személyes szabadságot érintő kényszerintézkedések kapcsán történő változtatások kérdése, idő hiányában erre már nem térek ki.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)