Készült: 2019.10.15.09:50:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2001.10.17.), 53. felszólalás
Felszólaló Dr. Hargitai János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó Emberi jogi bizottság
Felszólalás oka Ismerteti a bizottság véleményét
Videó/Felszólalás ideje 5:08


Felszólalások:  Előző  53  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az emberi jogi bizottság a büntetőeljárás módosításáról szóló törvényjavaslat megvitatása során végül is szavazatával arra az álláspontra jutott: 9 igen szavazattal a többség támogatta ezt a törvénymódosító javaslatot, 6 nem szavazat és 2 tartózkodás mellett. Nyilvánvalóan a kormánypárti oldal volt az, amely támogatta a módosító javaslatot, a 6 nem és a 2 tartózkodó álláspont úgy született meg, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak nemhogy kritikai megjegyzése, megjegyzése sem volt a törvénytervezetről. Zsigerből, reflexszerűen következett az, ami általában következik, hogy elutasították a törvénymódosító javaslatot.

Mi az, amit az emberi jogi bizottság vizsgált az általános vitára való alkalmasság során? Nyilvánvalóan nem mi vagyunk az a bizottság, amely szakmai kérdéseket feszeget az általános vita során, azt sokkal inkább az alkotmányügyi bizottság teszi. Az emberi jogi bizottságnak van egy más nézőpontja, és e más nézőpont érvényesítése során arra a következtetésre jutottunk, hogy a büntetőeljárás hatékonysága, amit nyilvánvalóan egy ilyen eljárási törvény érvényesíteni akar, és az emberi jogok érvényesítése nem egymást kizáró értékek, hanem sokkal inkább egymást erősítő értékek is. E nézőpontból néztük ezt a törvényt.

Az első, amire választ kellett kapjon a bizottság, az, hogy mi indokolja ezt a nagyszámú törvényszakaszt, ami megjelent előttünk, tehát ezt a nagyszámú módosítást. Az okot mi is abban találtuk, ami már itt elhangzott, hogy a törvény 1998. március 10-én lett elfogadva, azóta három és fél év telt el, úgyhogy a törvény csak öt év után lesz hatályos, és nyilvánvalóan maga az idő múlása is okozója annak, hogy itt most nagy számban találunk módosító szakaszokat.

Ugyanakkor, ha valamiféle rendet akarunk tenni ebben a látszatra nagy számú szakaszban, akkor azt látjuk, hogy három csomópont köré sorolhatók a módosítások. Az elsők kétségtelenül csak technikai jellegűek, de nem lényegtelenek, mert a technikai jellegű módosítások egy része ügyviteli jellegűnek tekinthető. Épp emberi jogi nézőpontból garanciálisak azok a szabályok, amelyek eddig csak igazságügy-miniszteri rendeletben vagy utasításokban voltak szabályozva, és most a törvény szintjére kerülnek.

Ugyancsak ebben a technikai jellegű körben lehet megtalálni azokat a módosításokat, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság büntetőjogi kollégiumai állásfoglalása alapján kerültek be a törvénybe. Erről azt lehet mondani, hogy a bírói gyakorlat mostantól kezdve a törvény erejére emelkedik.

Egy második csomópontot jelentenek azok a szakaszok, amelyek az időközben bekövetkezett, tehát a három és fél év alatt bekövetkezett törvénymódosítások miatt kerülnek most elő, és kerülnek gyakorlatilag visszavezetésre a büntetőeljárási törvénybe. Ez egy hosszú lista, mert majd' három oldalon vannak felsorolva a törvényben.

Az izgalmas kérdéseket a harmadik kérdéskör jelenti, és ezeket tekinthetjük tartalmi módosításoknak vagy koncepcionális korrekcióknak az eddigi elképzelésekhez képest. E kérdéskör tárgyában három említésre méltó dolog került elő az emberi jogi bizottság ülésén. Az első a már itt szintén szóba került bírósági tárgyaláson történő kihallgatás, kikérdezés rendszerében bekövetkező változások, amely változások alatt azt értjük, hogy a tanácselnöki kikérdezés, kihallgatás marad az elsődleges, és ennek alternatívájaként jelenik meg a felek általi kikérdezés mint lehetőség.

Az általános vitában el kell gondolkodnunk azon, hogy ez érvényesülni tud-e a megjelent módosításban, mert ha minden az ügyész jóváhagyásához van kötve, akkor ez az alternatíva csak egy elméleti alternatíva marad, és nem fog tudni érvényesülni. Tehát javasoljuk ennek az újragondolását.

A jogorvoslati rendszer kérdésköre kapcsán a hatályos jogorvoslati rendszert tartaná fenn a büntetőeljárási törvény, ezt mi nem gondoljuk aggályosnak, nincsen olyan szabály, amely arra késztetne minket, hogy térjünk el ettől. Ugyanakkor azt is érzékeltük, hogy még tovább szélesedik a jogorvoslati lehetőségnek az a köre, amely már egy jogerős bírói döntést tudna megváltoztatni - itt a perújítást, a felülvizsgálatot, a jogegységi döntés intézményét, és a törvényesség érdekében történő jogorvoslat intézményét lehet megemlíteni.

Ugyancsak vizsgálódásunk köré került a személyes szabadságot érintő kényszerintézkedések kapcsán történő változtatások kérdése, idő hiányában erre már nem térek ki.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  53  Következő    Ülésnap adatai