Készült: 2020.01.23.06:30:11 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 38 2002.05.24. 10:58  7-105

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogram önkormányzati fejezetéhez és sportfejezetéhez szeretnék néhány gondolatot fűzni; tekintettel arra, hogy az idő nyilván nem elegendő minden részletre, ezért csak néhány elemet szeretnék kiragadni.

Elsőként engedjék meg, hogy megjegyezzem - ismerve a kormánypártok programjait, meghallgatva két bizottságban is a miniszterjelölt hölgyet és urat -: a kormányprogram a kormánypártok programjaival, a miniszteri meghallgatás eredményével bennem valahogy nincs szinkronban. Úgy érzem egy picit, hogy ez a kormányprogram egy kicsit könnyűre, soványkára sikeredett ezekhez képest; mondhatnám pestiesen azt is, hogy "lájtos". (Derültség.)

Az önkormányzati fejezetben számos olyan érték van megemlítve, ami egy önkormányzati politikus számára szívet melengető és nagyon lényeges érték. Engedjék meg, hogy elsőképpen az önkormányzati autonómiát említsem meg: számos helyen ki van emelve az autonómia megkérdőjelezhetetlensége. De azért hadd mondjam el, hogy ez 1990 óta így van, hiszen az akkori önkormányzati törvényben ez garantált volt a települések számára.

Rendkívül jónak tartom az érdekegyeztetés, az érdemi érdekegyeztetés hangsúlyozását és kiemelését, annál is inkább, mert egy érdekszövetség elnökeként ehhez valóban csak gratulálhatok, bár azt is engedjék meg, hogy megemlítsem, hogy ez 1990 óta így kell vagy kellene hogy legyen.

A regionalitás kérdésében szintén pozitív elemeket látok, és azt gondolom, hogy ennek végleges kialakítása továbblépési lehetőség az önkormányzati rendszer működésének, a különböző szintek átgondolásának kérdése után. Azt is engedjék meg, hogy itt megemlítsem, hogy azért 1990-ben felálltak az akkori régiók szerinti közigazgatási hivatalok, tehát ennek elemei már akkor, '90-ben megvoltak a gondolkodásban. Itt egyébként az a kérdés a régiók tekintetében - és ezt annak idején a miniszterjelölt asszonynak is elmondtam a bizottsági meghallgatás során -, hogy ez milyen számú, milyen szintű feladat-, adott esetben forrásmegosztást jelent majd a jelenleg működő megyerendszerrel. Nyilván ennek részleteire nem tér ki a kormányprogram - ez egyébként nem is baj, mert ez a későbbi idők során tisztázandó.

Jónak tartom a közigazgatás további reformját. Itt sem új elemről van szó, hiszen az elmúlt időszakban ez megkezdődött, az elmúlt négy évben folytatódott, akár az egzisztenciális, akár a szakmai kérdéseket, feltételrendszereket vesszük. Ennek folytatása mindenféleképpen kívánatos, szükségszerű, ez kiemelve benne van a programban.

Nagyon sok mindenről nem szól a program, nyilván nem is szólhat részleteiben, de azért engedjék meg, hogy néhány kérdést e tekintetben is megemlítsek.

Nem szól a program arról, hogy kapnak-e több pénzt az önkormányzatok vagy nem kapnak. Ez az alapkérdés. Alapkérdés az elmúlt tizenkettő esztendő után: lesz-e több pénz a települési szférában vagy nem lesz? Bizonyos jelzések elhangzanak, elhangzanak ígéretek, elhangzottak konkrét ígéretek pártprogram szintjén is: 50 milliárd ebben az esztendőben, 50 milliárd a következő esztendőben a szabadon felhasználható keret - nem szól róla a kormányprogram.

Ezt azért fontos megjegyezni, mert a korábbi időkben pont a most kormányra kerülő ellenzéki politikusok jelezték azt, hogy mennyire kivérzett az önkormányzati rendszer, amivel én részben akkor sem értettem egyet, de nem szól erről a lényeges kérdésről. Holott van egy olyan fejezete a kormányprogramnak, hogy önkormányzatok finanszírozása, és ez a fejezet nem szól arról az önkormányzatok tekintetében, hogy kapnak-e több pénzt vagy nem kapnak több pénzt, nem szól arról, hogy a helyi adó tekintetében milyen jellegű forrástöbbletre számíthatnak az önkormányzatok, van-e valamilyen formában reformkezdeményezés az adórendszerben.

Kétségen kívül benne van a személyi jövedelemadó szabadon felhasználható keretének a módosítása, itt kétszer annyi szabadon felhasználható pénz várományosai a települések, mint korábban, de nem szól a helyiadó-rendszer adott esetben szükséges vagy nem szükséges reformjáról, nem szól azokról az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű településekről, amelyek ma egyharmados nagyságrendben érintik a települési szférát. És bizony a személyi jövedelemadó szabadon felhasználható részénél is megkérdőjeleződik ennek a hatékonysága, tekintettel arra, hogy bármennyire szabadon felhasználható a személyi jövedelemadó helyben maradó része, ezek ma is feladattal leterheltek. Tehát itt megint nincs pluszforrás.

A belső átcsoportosítás, akár a települési szintek közötti belső átcsoportosítás finanszírozása tekintetében vagy pedig a település által felhasználható belső átcsoportosítások esetében nincs pluszforrás a rendszerben. Számomra egyébként ez a leglényegesebb kérdés, mert amennyiben nincs pluszforrás, akkor lehet ide tenni, oda tenni a különböző normatívákat, lehet a normatívák számát csökkenteni, lehet annak belső tartalmát - idézve a kormányprogramból - korszerűsíteni - bár azt nem teljesen értem, hogy egy normatíva belső tartalmát hogyan lehet korszerűsíteni; az vagy van, vagy nincs, vagy arra a feladatra van, vagy nem arra a feladatra -, mégis azt mondom, hogy nem jelent pluszforrást a településeknek.

 

 

(15.50)

 

Tisztelt Ház! Számos kérdés felmerül még a kormányprogram olvasása kapcsán a települési szférát illetően. Hál' istennek nem láttam benne - máshol olvashattuk - az életképes települések kérdését, ami aztán finomítva volt a megfelelő méretű települések kérdésére. Nem szól külön a kistelepülési finanszírozásról, az önhikiről sem - az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került településekről - és nem szól a kistelepülések nehéz helyzetéről, bár talán kivehetjük esetleg néhány utalással az önkormányzati finanszírozási fejezetből, hogy ezek kérdését meg kell oldani, tekintettel arra, hogy ott nem képződnek olyan nagyságrendben saját bevételek. Nem látszik egyértelműen az, hogy mennyire érték a kormányprogram szerint a kormánypártoknak a kistelepülés, a kisközösség, a kisközösségben felhalmozott értékek, az ott lévő szándékok, az ott lévő felhajtóerő megerősítése, ami - meggyőződésem szerint - nemcsak a települési szférának fontos, hanem ennek a nemzetnek a sajátja, sajátossága.

Az elmúlt időszakban a Magyar Demokrata Fórum számos példával bizonyította, akár kormányon volt, akár ellenzékben, hogy igenis a közép- és kistelepülések érdekében minden formában felszólalni és hatékonyan segíteni kíván és akar.

Úgy érzem egy kicsit, hogy a kistérségi együttműködés erősítése esetleg okozhatja a kistelepülések hátrányba kerülését. Ez sem tisztázódik a kormányprogram olvasható fejezeteiből.

Azt kell mondjam, hogy amikor a miniszterjelölt asszony a bizottság előtt elmondta a szándékait, sokkal meggyőzőbb volt az önkormányzati programját illetően, ezért nem tudom pontosan, hogy illeszthető ez be abba a kormányprogramba, ami le van írva és ami számon kérhető, mert a kormányprogram kérhető számon és nem azok szándékok, vágyak és álmok, amelyeket egy felkészült önkormányzati politikus megfogalmaz miniszterjelölti vitája során. Ezzel pont azt szerettem volna kiemelni, azt nem látom, hogy lesz-e elég ereje az önkormányzati vonalnak érvényesülni a kormány belső működésén keresztül, lesz-e erő azt a programot végrehajtani, amit a miniszterjelölt asszony elmond és amire egyébként nagy szükség van. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a kormányprogramban ez nem olvasható, nem látható, és ezért nagyon komoly aggályok és kételyek merülnek fel bennem.

Van egy mondata ennek a programnak - engedjék meg, hogy hadd olvassam fel -, ami nagyon érdekes: "A kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, mely az autonóm önkormányzat feltétele." Az önkormányzatok sosem lesznek anyagilag függetlenek, tekintettel arra, hogy normatív finanszírozás, adóvisszaosztás van. Úgy érzem, hogy ez kicsit megint talán az önkormányzati rendszer kevésbé ismeretét tükrözi.

Végezetül engedjék meg, mert az időm nagyon kevés, hogy a sport fejezethez is hozzászóljak két gondolatot. Idézni szeretnék, mert megint elmegy az elhangzott viták és beszélgetések mellett ez a kormányprogram: "A kormány visszaállítja a sportmozgalom demokratikus rendjét és a sportszervezetek önállóságát." Nagyon szeretném megkérdezni, hogy itt a teremben vagy bárhol valahol van-e valaki, aki ismer olyan sportszervezetet, amely nem önálló, mert ha igen, akkor én is szeretnék róla tudni. Aki ezt írta, feltehetően nem tudja azt, hogy működik ma a magyar sportmozgalom.

A másik idézet ugyanebből a sportrészből: "A kormány hatékony, tervezhető, ösztönző és részrehajlás nélküli támogatást juttat a sportműhelyeknek, sportszakembereknek és a legjobbaknak." Aki ezt írta, megint nem tudja, hogy működik ma a finanszírozás. Én magam, aki a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségében ülök - most már hál' istennek bizalomból -, tudom pontosan azt, hogy decentralizált pénzeszközök vannak a Magyar Olimpiai Bizottságnál, a Nemzeti Sportszövetségnél, a Fogyatékosok Sportszövetségénél, és bizony az oda választott emberek döntenek arról, hogyan és mint kerül szétosztásra a megfelelő feladatokra az a pénzeszköz.

Azzal a két példával, amelyekkel a gondolataimat kezdtem, szerettem volna érzékeltetni, hogy a miniszterjelölti meghallgatások alatt felhalmozott optimizmusom nagyban csökkenni látszik a kormányprogram elolvasása után, mert nemcsak a kampányprogram, hanem a miniszteri meghallgatások alkalmával elmondottak is elég erősen elmennek az ott rögzítettektől.

Mindemellett azt szeretném jelezni, a Magyar Demokrata Fórum véleménye továbbra is az, hogy konstruktív ellenzékként minden olyan kérdést, ami akár a sportban vagy az önkormányzatok esetében egyetemes nemzeti érdekeket szolgál, természetesen támogat, és minden olyan értéket szeretne megvédeni, amit fontosnak tart.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 24 2002.06.11. 4:09  23-30

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kovács László úr, az MSZP elnöke az elmúlt héten adott egyik televíziós interjújában a főpolgármester-választással kapcsolatos kérdésekre is kitért. Ebben dr. Schmitt Pál jelölésével kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy szép, szép a sportmúlt, de egy igen lényeges kérdésben mégiscsak a szakmai képzettség alapján kell dönteni a választóknak, azaz, ha nem egy jó sportolót, hanem egy jó szakembert akarnak, akkor feltétlenül a Szocialista Párt jelöltjére szavazzanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban maximálisan egyetértek a pártelnök úrral, hogy a főváros vezetését végre egy jó szakemberre kell bízni. Lássuk és nézzük a két említett főpolgármester-jelöltet: a függetlenként induló Schmitt Pál, valamint a szocialista Gy. Németh Erzsébet szakmai múltját, természetesen minden bántó szándék nélkül. Érdekes lenne tudni, hogy Kovács László pártelnök szerint egy világváros vezetésére miért alkalmasabb szakmailag egy egyébként igen nagyra becsülendő tanítóképző főiskolai diplomával rendelkező és kulturális menedzseri szakot végzett személy egy közgazdász végzettségű címzetes egyetemi tanárnál. Ugyanezen logika mentén persze nyilván alkalmasabb az a jelölt, aki a francia nyelvet társalgási szinten beszéli, annál, amelyik ugyanígy áll az angollal, a franciával, a némettel és a spanyollal, azzal a különbséggel, hogy ő ezt tárgyalási szinten teszi.

De nézzük tovább a jelöltek szakmai múltját! Az életrajzok tanúsága szerint Gy. Németh Erzsébet '84 és '89 között az úttörőmozgalomban szerzett a világváros vezetésében is felhasználható értékes szakmai tapasztalatokat. (Derültség és taps az ellenzék soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az jó!) Nyilván ezzel nem lehet összemérni, miszerint ez időre dr. Schmitt Pál már maga mögött hagyott tizenhét évnyi gazdasági vezetői gyakorlatot budapesti cégek és intézmények igazgató-helyetteseként vagy főigazgatójaként. A pártelnök úr által végzett szakmai értékeléskor annak is többet kellett nyomnia a latban, hogy Gy. Németh Erzsébet '89 és '94 között a Baloldali Ifjúsági Társulás választási irodájának vezetőjeként képezte még ennél is tovább magát, míg dr. Schmitt Pál mindeközben csak a szép emlékű, a Baloldali Ifjúsági Társulással egy lapon nem említhető Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságában, tehát a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb sportszervezetében töltötte be a végrehajtó bizottsági tagságot.

A szakmai szakadék vélhetőleg tovább nőtt az utóbbi években, midőn Gy. Németh Erzsébet az MSZP fővárosi frakciójának titkári tisztéből egészen a frakcióvezetésig küzdötte fel magát, s ez idő alatt dr. Schmitt Pál csak két meghatározó európai fővárosban, Madridban és Bernben látta el hibátlanul a Magyar Köztársaság nagykövetének szerepét, s ezt akkori külügyminiszterként bizonyára Kovács László is megtapasztalhatta, hiszen nagyköveti munkája ellen kifogást nem emelt. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.) Mindamellett dr. Schmitt Pál feltehetően szakmai tevékenysége elismerése végett kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a spanyol Katolikus Izabella nagykeresztet és a japán Szent Hagyaték arany-ezüst csillagát.

Az igazat megvallva mégsem hinném, hogy a szocialista pártelnök a szakmaiság megítélésének tekintetében ekkorát tévedett volna. Sokkal inkább annak a szocialista beidegződésnek az újbóli megnyilvánulásáról van szó, amely ha a szakértelem szót használja, valójában kizárólag a Szocialista Párt iránti elkötelezettségre gondol. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Így van!) Nem kell túl messzire mennünk ennek az igazolásához, elég az elmúlt napokban történtekre, a kormányváltást kísérő tisztogatásokra gondolnunk.

Tisztelt Ház! A legtermészetesebb, hogy egy párt a saját politikai jelöltjét akarja a főváros élén látni, s azzal sincs semmi bajom, hogy a jelölt alapvetően pártpolitikus. Dr. Schmitt Pál ezzel szemben szakmailag felkészült, nagy tapasztalatokkal rendelkező, mindamellett integrálni képes személyiség, aki sem most, sem korábban nem volt semmilyen pártnak a tagja, és ilyenformán politikailag nem elkötelezett. Mindamellett engedtessék meg egy személyes megjegyzés: vívóként büszke vagyok arra, hogy egy volt olimpiai bajnok vívó vállalja a megmérettetést, mert mi, sportolók tudjuk, mi a különbség az önerőből szerzett és az odaítélt dicsőség, a valódi teljesítmény és a látszatmunka, a becsületes, szemből szembeni sportszerű küzdelem és a méltatlan, lejárató, sokszor hátulról támadó harcmodor között. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps és ováció az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 91 2002.06.12. 7:37  78-96

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! 2001 tavaszán a közigazgatás személyi állományát, a közvéleményt, a médiákat élénken foglalkoztatta a tisztelt Házban folyó vita a közszolgálati jogviszonyban állók helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslatról.

Alapvetően egyetértés volt abban, hogy az állami feladatokat megvalósító személyi állomány közszolgálati jogviszonya felülvizsgálatra szorul, és az akkor elfogadott törvény sok tekintetben jó és helyes szabályozást tartalmaz, ugyanakkor nem tagadható, hogy a közszolgálati törvények azóta is generálnak szakmai és politikai vitákat, a törvény bevezetésének elmúlt egyéves tapasztalatai is felvetnek újabb, rendezést igénylő kérdéseket és problémákat.

Az egy évvel ezelőtti törvényjavaslat egyik legvitatottabb új intézménye a főtisztviselői, főtiszti kar létrehozásának szándéka, feltételei voltak. Az akkori ellenzék egyik legfőbb támadási iránya a főtisztviselőkkel kapcsolatban abban nyilvánult meg, hogy ezt a klientúraépítés eszközének tartották, és egészen ez év áprilisáig ez a vélekedés tovább élt. A választási kampány során is először elhangzott ezzel az intézménnyel kapcsolatban a már említett vád. Mindezek után nehezen értelmezhető, hogy a megalakult új kormány az egyik elsődleges feladatai közé sorolta, hogy a főtisztviselői, főtiszti intézmény megtartását deklaráló törvényjavaslatot nyújtson be arra hivatkozással, hogy a kormányprogram kiemelt célkitűzésnek határozta meg a köztisztviselői tevékenység szakmai presztízsének növelését, illetőleg erősítését. Nehezen értelmezhető, hogy a kormányprogram ezen célkitűzése, úgy tűnik, nem terjed ki a közigazgatás személyi állományának egészére, hanem ebből egyedül a főtisztviselői, főtiszti kart emeli ki. Magától adódik a kérdés, hogy ezek szerint 300, illetve 150 fő az a személyi állomány, amelyen a szakmai presztízs múlik. Nehezen elfogadható indok, hogy azért kell azonnal rendezni ennek az állománynak a jogviszonyát és helyzetét, hogy ezáltal megszűnjön a politikai kinevezés lehetősége, hiszen a jogállamiság elvéből adódóan a törvényjavaslat új szabályozása nem terjed ki az eddig kinevezett főtisztviselői, főtiszti karra. Így gyakorlatilag az a kormányzati vélemény, hogy az előző kormány klientúra építésére használta ezt az intézményt, a jelenlegi törvényjavaslattal nem orvosolható. Miért tehát ez a sietség?

Ha komolyan vesszük a kormányprogram már említett célkitűzéseit, nem az lenne-e a felelős kormányzati magatartás, hogy átfogóan és ismételten végiggondolja a korszerű közszolgálati rendszer felépítésének feladatait, a jelenlegi törvényi szabályozás anomáliáit, és átfogó, koherens törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, amely valóban alkalmas lenne a kor követelményeinek megfelelő, közszolgálati személyi állomány megteremtésére?

Csak említeni szeretnék néhány olyan problémát, amely a jelenlegi törvényi szabályozáshoz képest változatlanul megoldatlan, illetve vitatható. Ilyen például a teljesítményértékelés és -mérés, ami az elmúlt egy évben számos gyakorlati kérdést vetett fel. Megítélésem szerint nem megoldott a teljesítmény mérhetőségének tartalma, módszertana; a teljesítménykövetelmények meghatározása a közigazgatási szervektől érkező információk szerint eléggé formális. Ugyanez mondható a teljesítménykövetelmények alapját képező célokról. Bizonyára számos megalapozott, a jelenlegi szabályozás módosítását, precízebbé tételét célzó javaslat érkezne e tárgykörben. Vagy említhetném tovább élő problémaként a vagyonnyilatkozat kérdését, amely a bevezetése óta is változatlanul vitatott, és önkormányzati körben például számos értelmezési kérdést vet fel, és meglepőnek is nevezhető helyi megoldások születtek például a vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek körének meghatározásáról.

Maradva az önkormányzati közszolgálat kérdéskörénél, jelenleg sem jutott nyugvópontra az a politikai és szakmai vita, amely arról folyik, hogy indokolatlan a megkülönböztetés az állami és az önkormányzati köztisztviselők illetményrendszere között, mint például hogy meghatározott esetekben nem állapítható meg az önkormányzati köztisztviselők számára illetménykiegészítés, vagy nem garantált ugyanaz az illetményrendszer és juttatás az önkormányzati köztisztviselők számára, mint az állami köztisztviselők számára. Holott ha egyetértünk az egységes közszolgálat elvével, ha elfogadjuk és természetesnek tartjuk, hogy a településen dolgozó köztisztviselővel szemben ugyanazok a követelmények érvényesek, mint az állami köztisztviselővel szemben, akkor ez a differenciálás nehezen indokolható.

Hosszan sorolhatnám még azokat a kérdéseket, amelyek a közszolgálati törvények felülvizsgálatát, korrekcióját indokolnák; sajnálattal kell megállapítanom, hogy jelenleg erről nem folytatható vita, hiszen a kormány, úgy tűnik, ezeket a kérdéseket jelenleg nem tekinti fontosnak. Pedig a korszerű, az Unióhoz alkalmazkodni képes közigazgatás nem teremthető meg jól fizetett, sokoldalúan képzett, az állami és társadalmi feladatokat ismerő és azokat értő módon kezelő közszolgálati személyi állomány nélkül. Szívesebben gondolkodnánk együtt a kormányzattal e feladat megoldásáról, semmint arról, hogy az esetleg jelenleg üres főtisztviselői, főtiszti álláshelyekre a miniszterelnök milyen szabályok szerint nevezzen ki új pályázókat.

Tisztelt Miniszter Asszony! Én végigolvastam az ön hozzászólásait, a köztisztviselői vita során elmondott véleményét, hozzászólásait, szép vastag anyagot gyűjtöttem össze. A tegnap délutáni olvasmányaim közül nagyon érdekes volt visszatekinteni a néhány hónappal ezelőtti elmélkedésre és gondolkodásra, amiben számos nagyon jó javaslat szerepelt, amelyben számos olyan kérdést vetett fel a miniszter asszony, amit még rendezni lehetne a törvényben, vagy esetleg módosítani kellene az akkor előterjesztett törvényjavaslatban. Ne kérje a miniszter asszony, hogy ebből idézzek, tekintettel arra, hogy az idő nyilván rövid ehhez, és feltehetően tudja a miniszter asszony, hogy akkor miket mondott ezzel kapcsolatosan.

Én azt szeretném jelezni, hogy véleményem szerint egy felkészült, valóban jó közigazgatási gyakorlattal is rendelkező önkormányzati politikus részéről miniszteri pozícióban fontos lett volna mindezen javaslatokat is, amelyek akkor elhangoztak, vélemények formájában, módosító javaslatok formájában talán egy ilyen módosítás alkalmával előhozni. Persze lehet erre indok az, hogy majd a későbbiek során visszajön a tisztelt Ház elé, mégis azt mondom, hogy ha egyszer ehhez a törvényhez hozzányúlunk, akkor átfogóan és részleteiben kellene kiértékelni az elmúlt időszakot, amit én még picit korainak tartanék, tekintettel arra, hogy nincs akkora tapasztalat a törvény működését illetően, mégis azt mondom, hogy ilyen formában kellene a tisztelt Ház elé hozni a módosítási javaslatot akkor, amikor ezek a tapasztalatok összegezhetőek, és akkor valóban nagyon komoly szakmai vita után tudnánk még pontosabbá, még precízebbé tenni a törvényt. Így sajnos csak azt a következtetést tudom levonni, hogy a politikai szándék megvalósításáról van szó, annak a politikai szándéknak, hogy miként és hogyan tudják az akkor nagyon kritizált klientúra kiépítését adott esetben más törvényi keretek között folytatni.

Nem arról van szó, hogy a törvényjavaslat néhány elemével nem ért egyet a Magyar Demokrata Fórum, hiszen a főtisztviselői kar szakmai kiválasztási rendszerével kapcsolatosan nagyon sok pozitív elemet tartalmaz, és ezzel nincs is gond, hiszen ezek elhangoztak a kritikákban, tehát folyamatosan következik a korábbi kritika megvalósítása kormányzati pozícióból, mégis azt mondom, hogy számos olyan kérdést nem kezel, amire igény lenne, és amit majd később a tapasztalatok alapján valóban pontosítani tudnánk. Tehát pontosan azért, mert itt egy politikai szándék megvalósításáról van szó, ebben a formában a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénymódosítást nem támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

 

(13.20)

 

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 2 2002.06.19. 3:53  1-2

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "Seregek jönnek az igével, híd épüljön emberek között, érjen össze a gondolat a gyűlölet fölött." A magyar szabadság napja ez évi bemutatójának mottója, amely idézet Koltay Gergely "A szeretet hídja" című dramatikus oratóriumából, mindannyiunk számára üzenet.

1991. június 30-án először Gödöllőn ünnepeltük egy országos megemlékezés keretein belül, hogy Magyarország területén nincsenek idegen megszálló csapatok. Bár június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarország területét, a hagyomány szerint június utolsó hétvégéjének szombatján adunk helyet minden esztendőben a magyar szabadság napja országos ünnepi megemlékezésének. Soha nem transzparensekkel, nem jelszavakkal, de még vurstlival és virslivel sem, hanem a magyar kultúra értékeinek bemutatásával ünnepeltük, hogy Magyarország szabad, független állam, és a több mint ezeréves magyar történelem során 1991. június 19-től, hosszú évszázadok után először nincsenek idegen megszálló csapatok.

Ma június 19-e van, nemzeti emléknap. Ezen a napon tisztelgünk mindazok előtt, akik valamilyen formában áldozatul estek az idegen megszállásnak, akik életüket, egzisztenciájukat nem kímélve, azt feláldozva küzdöttek azért, hogy megszállás nélküli, szabad országban élhessünk. És tisztelgünk azok előtt is, akik hittek és tettek is ezért. (Dr. Medgyessy Péter az ülésterembe lép.)

Az ünnep méltósága és öröme mellett nem lehet szótlanul hagyni azt a tényt, hogy miniszterelnök úr bejelentette, június 19-e, a nemzeti függetlenség napja egyben munkaszüneti nap legyen. A másodikkal maximálisan egyetértek, hiszen a munkaszüneti nappal csak nő az ünnep tekintélye és az ünneplés lehetősége, az elsőn viszont csodálkozom.

Csodálkozom, mert éppen egy évvel ezelőtt a Magyar Országgyűlés Salamon László, Orosházi György és jómagam előterjesztésében törvényt fogadott el 92 százalékos többséggel, tehát majdnem konszenzussal erről a napról. A törvény az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről, a magyar szabadság napjáról szól. E törvény szerint június 19-ét az utolsó idegen megszálló katona hazánkból történt eltávozásának emlékére nemzeti emléknappá nyilvánítja, június utolsó hétvégéjének szombatját pedig a magyar szabadság napjává.

Bízom abban, hogy feltehetően igen sűrű elfoglaltsága miatt elkerülte miniszterelnök úr figyelmét az a tény, hogy ebben a kérdésben már döntött a parlament, másrészt jó szándékának tulajdonítom, hogy az ünnepet munkaszüneti nappá téve, annak fényét kívánja emelni. Éppen ezért kérem, hogy támogassa azt a tegnapi nap folyamán beadott képviselői indítványomat, hogy június 19-e valóban munkaszüneti nap legyen, és legyen ez a nap a magyar szabadság napja. Így valóban méltóak leszünk arra a felelősségre, amellyel a magyar történelem minket ruházott fel, és amelyet magyar szabadságnak nevezünk.

Ezúton tisztelettel várok és hívok mindenkit június 29-én Gödöllőre, 8 óra 30-kor a Grassalkovich-kastély parkjába, ahol Koltay Gergely "A szeretet hídja" című dramatikus oratóriumát fogjuk bemutatni. Ünnepeljünk együtt, méltósággal, felemelkedéssel!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 256 2002.09.10. 10:03  243-283

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Amikor ezt a törvénytervezetet a kezembe kaptam, akkor először a méreg, aztán az elkeseredettség lett úrrá rajtam; és most sem igazán tudok magamhoz térni abból az elkeseredettségből, ami az előző hozzászólások alatt információképpen a birtokomba jutott, s amit hallottunk, és annak kapcsán lecsapódott bennem.

1991. június 30-án először Gödöllőn ünnepeltük meg, hogy nincsenek Magyarország területén idegen megszálló csapatok. Jó régen volt, nem láttam ott képviselőtársaimat ünnepelni; láttam viszont harmincezer embert ezen a csodálatos ünnepen, ahol nem transzparensekkel, nem jelszavakkal, nem mindenféle politikai beszéddel, hanem a magyar kultúra értékeinek bemutatásával emlékeztünk arról, hogy Magyarország szabad és független állam lett, egy ökumenikus istentisztelet keretein belül - hol tetszettek akkor lenni?

És hol tetszettek azóta lenni, amióta mi minden esztendőben, június utolsó hétvégéjének szombatján egy országos ünnepség keretein belül emlékezünk a magyar szabadságra; a magyar szabadságra, amely a miénk, s amely vér nélkül az ölünkbe hullott? S ami oly fontos számomra, az én édesapám számára is, aki fekete nyakkendőt hordott mindaddig, amíg orosz csapatok voltak Magyarország területén, és ott, nyilvánosan égette el, mert arra tett fogadalmat, hogy akkor fogja levenni először - hol tetszettek akkor lenni? Hol tetszettek lenni az elmúlt tíz esztendőben, ha ennyire fontos és ennyire nagy jelentőségű az önök számára, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ennek az ünnepnek, ennek a napnak a megünneplése?

Alapítványt hoztunk létre, én mentem a forintok, a fillérek után, mert nem volt benne állami pénz, hogy ünnepelni tudjunk - hol tetszettek akkor lenni? Hol tetszettek ’94-98 között lenni: akkor kormányon voltak, és akkor is szóba kerülhetett ez az ünnep, hiszen mi ünnepeltünk; nem virslivel és vurstlival, nem mindenféle vásári komédiával, hanem minden évben a magyar szabadságról, a magyar nép történelméről megfogalmazott zenés és irodalmi üzeneteken keresztül, az ország nyilvánossága előtt, a Magyar Televízió által közvetített ünnepségeken keresztül, több millió ember szeme láttára - talán látták a televízióban.

És talán látták azt, hogy igenis azt kerestük ez alatt a tíz vagy tizenegy esztendő alatt, ami összeköt bennünket. Avarkeszi képviselőtársam, egyetértek önnel: azt keressük, ami összeköt. Van valami, ami működik, ami szép, ami jó, amit elfogadtunk, több mint 90 százalékos többséggel - miért kell ebbe belerondítani? Miért kell ebbe belepiszkítani? Miért kell fitogtatni a politikai erővel való visszaélés tényét, miért? Tessék megmondani, miért?!

Nincs Magyarországon még egy olyan település és polgármester, aki ezt ennyire a szívén viselte az elmúlt időszakban. Mindenki kapott meghívót, hölgyeim és uraim, az elmúlt esztendőben is - öA szeretet hídjaö című zenés oratóriumon ki volt ott? Ki tartotta fontosnak ennek az ünnepnek a megünneplését?

Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, érzelmek dúlnak bennem, mert valami szépen elindult ’90. június 30-án, majd alapítványt hoztunk létre, az emberek adtak az alapítványba pénzt, hogy ünnepelni tudjunk ezen a napon. Díjat alapítottunk, a magyar szabadság napja díját; három éve az ünnep előtt ezt minden esztendőben átadjuk, méltósággal, a történelmi tényekre való emlékezés keretein belül, nem szélsőségekkel. Tessék mutatni nekem egyetlenegy szélsőséges mondatot az azon ünnepeken elhangzottakban, amelyek lezajlottak!

Törvényt hoztunk a tízéves évfordulóra: elfogadták. Én akkor boldog voltam, mert azt gondoltam, hogy önök megértik azt a szándékot, azt a valóban mély üzeneteket tartalmazó ünnepet, ünnepsorozatot, ünnepségsorozatot, ami mögöttünk volt. Tíz esztendő - önök elfogadták, támogatták, megköszöntük. Végre a helyére került a dolog; oda került, ahova kerülnie kellett, nemcsak itt, a parlamentben, hanem az országban, azoknak az embereknek a szívében, akik bármilyen tekintetben is szenvedtek attól, hogy idegen hatalom volt Magyarország területén.

Hosszú évszázadok után, lassan tizenkét esztendeje nincsenek idegen megszálló csapatok, és akkor, mikor végre minden a helyére kerül, közel konszenzus alapján, akkor bele kell valamibe nyúlni, mert meg tudjuk tenni ötfős parlamenti többséggel. Meg tudjuk tenni, teljesen természetes, hogy meg tudjuk tenni; csak ne kívánják azt, hogy ehhez jó szívvel asszisztáljunk - ne kívánják! Ne kívánják, mert olyanhoz nyúltak hozzá, olyanba piszkítottak bele, ami tisztességes, szent és sérthetetlen. Ennek a törvénynek a kapcsán nekem elsőként ezek az érzések jutottak az eszembe.

De még mindig van kompromisszumra lehetőség. Mindig van. Amikor megláttam a függetlenség napjával kapcsolatos bejelentést, rögtön beadtam az eredeti törvényhez egy képviselői önálló indítványt: legyen 19-e a magyar szabadság napja, hiszen valóban akkor mentek ki az oroszok, de tetszenek emlékezni rá, hogy 19-én mentek ki az oroszok, de 30-a volt bejelentve - előkészültünk ünnepekkel. Mécs Imre képviselőtársam, a főváros is készült, az SZDSZ is készült: elindította a Budapesti Búcsút!

 

(17.00)

 

Az egy dolog, hogy én ezzel egyetértek-e vagy nem, de ők is ünnepeltek, a maguk módján, virslivel és vurstlival; mi pedig másképp ünnepeltünk, üzeneteket fogalmaztunk meg, mert az is június 30-án volt. Kétségkívül ragaszkodni kell a történelmi tényekhez, azért került bele ebbe a törvénybe, ami a magyar szabadság napjáról szólt, a 19-ei emléknap, mert mindig más napra esik, hétköznapi napra esik. Nem tudunk igazán hétköznap ünnepelni. Legyen valóban nemzeti emléknap, ne felejtsük a történelmi tényeket, majd a magyar szabadság napja legyen, ami többről szól, az évszázados magyar szabadságvágyról szól, annak a megünnepléséről, június utolsó hétvégéjének szombatja, mert az mindig munkaszüneti nap. Nem kell az államnak pénzt fizetni érte, nem kell semmilyen pénzről lemondani, nem kell semmilyen döntést a Munkaügyi Tanácsban és nem tudom, hol meghozni, mert ünnepelni lehet szombaton, hiszen szabad szombat jár mindenkinek, és így lett bevezetve ez a gyakorlat; megvolt ennek a maga logikája. Amikor erről a parlamentben beszéltünk, akkor egyébként ezt meg is említettük.

Beadtam ezt a képviselői önálló indítványt, én ebben azt mondtam, ha munkaszüneti nap, tisztelt államtitkár úr, amiről nem győződtünk meg az előbb, mert még csak esetleg munkaszüneti nap lesz, nemzeti ünnep lesz, akkor legyen június 19-e a magyar szabadság napja. De hívjuk ezt “a magyar szabadság napjánakö, mert ez a magyar, ez a mienk, ez a kifejezés, ez a gondolatiság a mienk. A “szabadságö magyar szó, a magyar szabadságvágy mindenki számára, bárhol él a világon, egyformát jelent. Ez a “függetlenségö kicsit amerikai, kicsit nyugat-európai. Azt gondolom, hogy talán nem lenne e tekintetben sem rossz, ha ahhoz ragaszkodnánk, ami a sajátunk, ami több mint ezer esztendőn keresztül vágya volt ennek az országnak, ennek a népnek, és ami megvalósult akkor.

Konszenzusra kell törekedni, tisztelt képviselőtársaim; akkor törekedjünk konszenzusra, vonja vissza a kormány ezt a javaslatot, fogadja el ezt az önálló képviselői indítványt, és akkor június 19-e, ha munkaszüneti nap, lehet a magyar szabadság napja. Kompromisszumkész vagyok, mert ünnepelhetünk együtt akkor június 19-én egy munkaszüneti napon, a bevált gyakorlat alapján; mindenki örülni fog, ebben az esetben valóban azt a kívánságát, hogy ünnepet ünnepeljünk, hogy megfelelő tartalommal ünnepeljük, megfelelő méltósággal emlékezzünk, mindenki megtalálhatja a magáét benne, erőt meríthet belőle, üzeneteket fogalmazhat meg, minden településen ünnepelhetik. Hiszen azt is megfogalmaztuk 1993-ban, amikor Mohácson volt a 900 éves évforduló, és ott volt a magyar szabadság napjának központi ünnepsége, “Nekünk Mohács leszö címmel egy csodálatos zenés oratórium, megfogalmaztuk, minden évben legyen más településen az országos rendezvény. Semmi gond nincs ezzel, legyünk nyitottak, ünnepeljünk együtt, vezessük be úgy, ahogy ezt kell, de ne politikai erőfölénnyel való visszaélés formájában, mert nekünk most az jutott eszünkbe, hogy azt töröljük, ami abban van, mert mégiscsak kicsit kínos azért, ha a fasiszta diktatúra mellett meg van említve a kommunista diktatúra is.

Átírhatjuk a történelmet, tisztelt képviselőtársaim. Amíg van hozzá erő, addig át lehet írni; addig a kisebbség nyilván tudomásul fogja venni, hogy másról szól az, amiről önök beszélnek - és amit gondolnak, amit kimondanak, amögött más gondolatok és más politikai szándékok húzódnak meg.

Számomra elfogadhatatlan ennek a törvénynek a léte is. Először azt hittem és azt gondoltam, amikor a miniszterelnök úr bejelentette, hogy munkaszüneti nappá kívánjuk nyilvánítani és majd ünnepelni együtt ezen a napon, hogy nem tudja, hogy van egy másik. Ezért is nyújtottam be a képviselői önálló indítványt.

Hölgyeim és Uraim! Elnézést kérek, hogy kicsit nagyobb érzelemmel és emócióval mondtam el a gondolataimat. Tisztelettel kérem a kormányt, mindazok nevében, akik eddig ünnepeltek, méltósággal: vonja vissza ezt a törvényjavaslatot, és fogadja el a képviselői önálló indítványt kompromisszumos javaslatként.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 264 2002.09.10. 2:06  243-283

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Szabó képviselőtársam együttünneplési gondolatát, azt gondolom, nem új elemként kellene bejelenteni, vagy erről beszélni, hiszen én együttünneplésre hívtam őt is nem egy alkalommal az elmúlt időszakban. Remélem, megkapta azokat a meghívókat, amelyeket küldtem e nap kapcsán nemegyszer. Ha megtisztelt volna azzal, hogy eljön, számomra nagy örömet jelentett volna.

A tíz év, az tíz év vagy tizenegy év. Az a törvény, amely végül is a 10-11 éves szellemiség összefoglalójaként megjelent és elfogadta a parlament, ez a törvény most az utcára, a szemétkosárba kerül, tisztelt képviselőtársam. Ezzel a magyar szabadság napja is, az egész szellemiség, az egész gondolatiság, az egész mögöttes tartalom a szemétkosárba kerül.

 

 

(17.20)

 

Erről beszéljünk őszintén, mert erről van szó. Nem kell elkenni a dolgokat, nem kicsi módosításokról van szó, egy új törvényről van szó, ami mögött egészen más szándékok húzódnak meg. Ezt szögezzük le, mert ha ezt a törvényt… - és akkor tudnak meggyőzni arról, hogy ez nem így van, ha ezt a törvényt visszavonják, és azt mondják, hogy ilyen és olyan módosításokkal a korábbi törvénybe építsük be az új elemeket.

A harmadik, hogy Szabó képviselőtársam saját hozzászólásában is ellentmondások voltak tapasztalhatók, hiszen először pont az amerikai függetlenségre hivatkozott, a végén azt mondta, mégsem amerikai. Meg kell nézni a hanganyagot, én figyeltem, precízen jegyzeteltem. Ezt az ellentmondást nyilván önmagában föl tudja oldani, nekem nehéz volt az elmúlt hozzászólás kapcsán. Igenis ez nem magyar, igenis teljesen igaza van, ahogy kezdte a fölszólalását, ez abszolút az amerikai függetlenségre hasonlít, egész más okok miatt ünneplik ott a függetlenséget, és egész más okok miatt ünnepeljük mi a magyar szabadságot, azt a magyar szabadságot, amiről ez a nap szólna. Március 15. is másról szól, október 23. is, ez is egészen másról.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 2 2002.09.17. 4:01  1-4

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A korábbi ígérethez képest késve, az elmúlt héten értesülhettünk először a kistérségi megbízottak kinevezéséről. A Miniszterelnöki Hivatal közleménye tájékoztat bennünket arról, hogy 822 pályázatból választottak ki 150 nyertest, akik közül mintegy 250-et személyesen is meghallgattak.

Az elmúlt héten tiltakozások sora látott napvilágot, miszerint a Miniszterelnöki Hivatal nem szakmai felkészültség, hanem politikai kötődés alapján választotta ki a kistérségi megbízottak körét. Ezt erősítették meg az országos önkormányzati érdekszövetségek által is kiadott nyilatkozatok, amelyek szerint a kistérségi társulások mellett jól működő, nyelvet beszélő, szakmailag felkészült pályázók mellőzésével, a kormánypártokhoz kötődő, megfelelő végzettséggel nem rendelkező, tapasztalatlan pályázókat bíztak meg e munkakörök ellátásával.

Annál is inkább megdöbbentő ez a drasztikus döntéssorozat, mert korábban pont a Szocialista Párt padsoraiban ellenzéki képviselőként, jelenleg belügyminiszterként ülő képviselő asszony, dr. Lamperth Mónika határozottan tiltakozott 2000-ben, hogy véleménye szerint a kinevezett kistérségi megbízottak pályázat, az önkormányzati vezetők és a kistérségi társulások megkérdezése nélkül kerültek kinevezésre.

Amikor 2002 nyarán a Miniszterelnöki Hivatal kiírta a pályázatot a kistérségi megbízotti tisztség betöltésére, joggal reménykedhettünk abban, hogy valóban lesz lehetőség a korábban elvárt és megígért szakmai és felkészültségi szempontok figyelembevételére. Ezek után megdöbbentő és sokkoló volt az a 150 fős lista, amelynek kapcsán egyértelműen bebizonyosodott, hogy politikai döntésről és az MSZP-hez politikailag közel álló személyek helyzetbe hozásáról van szó, nagyrészt figyelmen kívül hagyva a pályázati feltételeket.

A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja a pártkatonák kistérségi megbízottként való foglalkoztatását, annál is inkább, mert 2000-ben dr. Horváth Balázs MDF-es képviselő módosító javaslatára került be a költségvetésbe az az 500 millió forintos keretösszeg, ami alapjául szolgált a kistérségi megbízotti rendszer felépítésének. A Magyar Demokrata Fórum provokatívnak minősíti a Miniszterelnöki Hivatal döntését, melynek következménye a felkészületlenség miatt súlyos milliók, akár milliárdok elvesztése is lehet a kistérségek számára.

Sajnálattal állapíthattuk meg, hogy a Miniszterelnöki Hivatal tiltakozásokra kiadott közleménye, amely szerint a kiválasztásnál szakmai szempontok játszottak szerepet, valótlanságot állít. Ennek ékes bizonyítéka többek között a sátoraljaújhelyi eset, ahol a kistérségi megbízott 2000 augusztusában pályázat útján nyert megbízást, akkor is és most is minden pályázati feltételnek megfelelt, és most két év kistérségi megbízotti gyakorlattal is rendelkezik; mindezek ellenére egy olyan jelentkező nyert megbízást, aki jelenleg érettségivel rendelkezik, nincs semmilyen nyelvtudása, és az államigazgatásban sincs semmilyen gyakorlata. De mondhatnám a gödöllői, a vasvári, a csurgói, az ajkai vagy netán a szombathelyi példát is.

A Miniszterelnöki Hivatalnak lehetősége lett volna két év tapasztalatait összegezve a pályázatok megismerésére, és ezután felkészült, szakirányú gyakorlattal rendelkező megbízottak kinevezésére.

A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciója nevében javaslom, hogy a Miniszterelnöki Hivatal mihamarabb vonja vissza a megbízásokat; munkatársai a hét országos önkormányzati érdekszövetség delegáltjaival és a kistérségi társulások véleményének kikérésével tekintsék át újra a pályázatokat, és kizárólag szakmai szempontok mérlegelésével sürgősen döntsenek a megbízások kérdésében és az újbóli kinevezések tárgyában. Amennyiben nem így történik, akkor újra a politikai erőfölénnyel való visszaélés jelenségét tapasztalhatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 326 2002.09.17. 4:51  313-332

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita jelentős része már gyakorlatilag majdnem lefolyt, mielőtt hozzászólásomat megkezdem. Az igazsághoz hozzátartozik az, amit Salamon képviselőtársunk elmondott, hogy az elmúlt héten, valószínűleg talán a hozzászólásom és a gödöllői példák fölsorolásának eredményeképpen történt meg az, hogy kompromisszumra voltak készek a kormánypártok soraiból azok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak.

Akkor valóban abban maradtunk, hogy egy politikai egyeztetés fog következni ebben a kérdésben, és úgymond technikai módosító javaslatot adjon be valaki. Én magamra vállaltam ezt, gyakorlatilag olyan technikai módosító javaslatot, ami átépíti a lényegi részeket ebbe a törvénybe, mert nem bíztunk teljes mértékben abban, hogy minden tekintetben ezt a kérdést közösen, kompromisszumos megoldásként rendezni tudjuk. Ez a történeti igazolása a dolognak.

A másik gondolatom ennek a résznek a tárgyalása kapcsán, hogy tulajdonképpen most ez a törvény abban különbözik az eredeti törvénytől, hogy más a száma, más az előterjesztője, és van két olyan momentuma, két olyan része, ami új benne: a név kérdése, amihez ragaszkodnak a kormánypártok soraiban ülő, hozzászóló politikusok. Akkor mondtuk, hogy legyen, végül is lehet a magyar szabadság és függetlenség napja, ezen aztán nem fogunk összeveszni. A másik pedig az, hogy ez nemzeti ünneppé nyilváníttatik június 19-én, bár számomra még mindig nem biztos, hogy ez munkaszüneti nap. Amikor hozzászóltam, abban voltam kompromisszumkész, hogy ha munkaszüneti nap június 19-e, ám legyen akkor, és nem június utolsó hétvégéjének szombatján, mert megérdemel ez az ünnep egy olyan napot, amikor nem kell dolgozni. Szombaton általában munkaszüneti nap van mindenki számára, és ezért alakult ki így korábban a gyakorlat.

A másik gondolatom ehhez - ugyan részletes vitáról van szó, de visszatérve ennek az egész törvénynek az eredetére -, hogy a tízéves évforduló kapcsán fogadtuk el ünnepi törvényként nagy százalékban, mondhatnám azt is, hogy konszenzussal ezt a magyar szabadság napjáról szóló törvényt. Ma is azt mondom, hogy nem volt szükséges a magyar függetlenség napjáról beadott törvénynek a beterjesztése, mert megvolt minden eleme, ami az új törvényben van, kivéve nyilván a preambulum, kivéve nyilván az, hogy ez a nap munkaszüneti nap legyen.

Tehát az a módosító javaslatom, illetve az a képviselői önálló indítvány, amit a korábbi törvényhez beadtam, hogy legyen 19-e munkaszüneti nap ugyanúgy, gyakorlatilag tárgyalható is lenne a parlamentben. Tehát teljesen felesleges volt ebbe a csatába belemenni. Olyan területekre eveztünk és mentünk ennek kapcsán - részünkről önhibánkon kívül, az idő és a beadott törvény tette ezt -, amire nem volt szükség. Nem volt szükség az ellenzék és a kormánypártok között egy ilyen újabb árok kiásására. Az egyébként abszolút pozitív megközelítés volt, hogy a kormánypártok részéről fogadókészség volt egy kompromisszumra.

Amikor beadtam ezeket a módosító javaslatokat, nem titkolt szándék volt az, hogy mentsem, ami menthető. Amennyiben valóban kikerül a törvények közül, tehát amennyiben valóban hatályát veszíti a korábbi törvény, akkor még mindig legyen lehetőség ezt a számomra személy szerint és a Magyar Demokrata Fórum számára is rendkívül fontos ünnepet megfelelő méltósággal és megfelelő körülmények között megünnepelni egy törvénykezési háttérrel, hogy a helyére kerüljön - ezért születtek meg ezek a módosító javaslatok.

Nyilván amennyiben a kormánypártok úgy döntenek, hogy ezen a területen nem tudnak tovább elmenni - egyrészt nyilván számomra pozitív, hogy elfogadták a módosító javaslatunkat és a javaslatomat -, akkor nem tudunk mit csinálni, fejet hajtunk ez előtt a dolog előtt, hiszen itt gyakorlatilag arról van szó, hogy ki az előterjesztője. Egy korábbi törvény - annak a három képviselőnek a neve által jegyzett törvény, akik ezt előkészítették - hatályon kívül kerül, és a jelenlegi kormány által beterjesztett törvény kerül elfogadásra.

Én azt mondom, hogy vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogy a korábbit hogy tudjuk esetleg egy módosítással rendezni. Nyilván amennyiben erre nincsen lehetőség, akkor nem tud az ember mit csinálni, meghajtja a fejét az erő előtt.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 30 2002.09.24. 2:47  29-35

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr, illetve Államtitkár Úr! A korábbi miniszteri biztost, Varga Kálmánt újra kinevezték, mint két minisztérium tagi képviselőjét a gödöllői Grassalkovich-kastélyt üzemeltető közhasznú társasághoz az állami tulajdon képviseletére. Eddigi működése alatt tett intézkedései és nyilatkozatai nyomán a következőkben fordulok az államtitkár úrhoz: Varga Kálmán több mint egy hónapon keresztül vizsgálódott a közhasznú társaságnál, erről a nyilvánosság előtt több ízben nyilatkozatot tett. A vizsgálat eredményéről az eddigiekben semmiféle tájékoztatást nem kaptak a közhasznú társaság tulajdonosai és a kht. ügyvezetése sem.

Varga Kálmán nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozatokat a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaságot terhelő 300 millió forint összegű visszafizetési kötelezettségről. Egyértelműen bizonyított tény, hogy a bírósági ítélettel megállapított kötelezettség közvetlen oka Varga Kálmán miniszteri biztosi működésének ideje alatt következett be. Az állami támogatást, melyre a visszafizetési kötelezettség vonatkozik, maradéktalanul a kastély helyreállítására fordították.

Miniszter úr tud erről, a hozzám írott tájékoztató levelében segítséget ígért az ügy rendezéséhez. Levelében tudatta velem, hogy ezzel Varga Kálmánt bízta meg, aki a kastély érdekeinek szem előtt tartásával kell hogy az ügyben eljárjon.

A miniszter úr a visszafizetési kötelezettség rendezését nem kötötte feltételekhez. Varga Kálmán azonban a nyilvánosság előtt tett nyilatkozataiban már feltételeket szabott ehhez. Ezek közül az egyik lényegében az ügyvezetés menesztése, a másik pedig a társasági tulajdonosi szerkezetének és döntési mechanizmusainak módosítása, ami nyilvánvalóan Gödöllő város tulajdonosi jogainak csorbításával jár.

A Népszabadságban közzé tették Varga Kálmán szakmai életrajzát annak kapcsán, hogy kinevezést kapott a KÖH élére. Ebben szerepel az a tájékoztatás, hogy rendelkezik kiállításrendezői, művészettörténeti végzettséggel is, valamint hogy a történelemtudomány kandidátusa.

Az előbbi felvetésekkel kapcsolatban az alábbiakat kérdezem:

Kapott-e a miniszter úr, illetve az államtitkár úr tájékoztatást a Gödöllői Királyi Kastély Kht.-nál folytatott vizsgálatról? Mi a véleménye arról, hogy Varga Kálmán ezek eredményéről nem tájékoztatta az ügyvezetést és a társaság többi tulajdonosát, miközben a vezetést alkalmatlannak minősítette? Kötötte-e a miniszter úr feltételekhez a 300 millió forintos visszafizetési kötelezettség rendezését? Mik ezek a feltételek? Varga Kálmán KÖH-elnöknek történt kinevezésekor meggyőződött-e a miniszter úr arról, hogy művészettörténész végzettséget szerzett, és elérte-e a történelemtudomány kandidátusa tudományos fokozatot? Ha igen, kérek tájékoztatást arról, hogy mikor és hol védte meg doktori disszertációját.

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 34 2002.09.24. 1:23  29-35

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Sajnálom, államtitkár úr, ön mellébeszélt ebben a kérdésben; tipikus példája és nagyszerű bemutatása volt annak, hogyan lehet konkrét kérdésekben mellébeszélni. Annál is inkább, mert említette a vizsgálatot: négy hónap ezek szerint nem elegendő arra, hogy az anomáliákat állapítson meg, és tájékoztassa az érintetteket arról, amiről egyébként nyilatkozik az ön támogatásával is bíró tulajdonosi képviselő.

 

(10.30)

 

Nagy nyilvánosság előtt nyilatkozik, és még nincs vizsgálat - akkor itt valami komoly anomália van, de nem a királyi kastélyban, igen tisztelt államtitkár úr, hanem az önök minisztériumában!

Ami a 300 millió forintos kérdést illeti, természetesen majd a miniszter asszonynak fogom feltenni - ezzel most kibekkeltek még egy hetet. Meg fogom tenni ezt, miniszter asszony, tekintettel arra, hogy abban az időpontban keletkezett ez a kötelezettség, amikor a jelzett tulajdonosi képviselő volt a miniszteri biztosa a környezetvédelmi tárcának, és ez bizony az ő hibás döntéséből következett.

A harmadik dolog pedig az, hogy ennek a kandidatúrának, ami ebben az újságban is le van írva (Felmutatja.), Varga Kálmán kandidátus, a minisztérium honlapján ennek a tudományos fokozatnak semmi nyoma nincsen. Én ezt szerettem volna megkérdezni, hogy megvan-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ez a védése az illető úrnak - ezek szerint nincs meg.

Köszönöm szépen, a válaszát természetesen nem tudom elfogadni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 228 2002.11.20. 12:29  1-263

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt három napban nagyon sok olyan téma volt, ami újra és újra visszakerült a tisztelt Ház elé, és talán nem azért, mert a téma nem súlyos és nem érdekes, vagy nem fontos, hanem azért - és ezen érdemes elgondolkodni -, mert talán olyan kérdéseket feszeget, amelyek ennek a költségvetésnek a kapcsán mindenféleképpen megoldást kívánnak.

Ezért is gondolom, hogy nem lesz unalmas az a néhány gondolat, amit a települési önkormányzatok 2003. évi finanszírozásáról szeretnék elmondani. Annál is inkább fontos ez a Magyar Demokrata Fórumnak, mert a Magyar Demokrata Fórum volt az a kormánypárt, amelyik 1990-ben azt az önkormányzati törvényt megalkotta, amely még ma is működteti az önkormányzatokat. A Magyar Demokrata Fórum volt az kormánypárt, amelyik komolyan vette az önkormányzati rendszert, tisztességgel kistafírozta. A Magyar Demokrata Fórum volt az a kormánypárt '90-94 között, amelyik 100 százalékkal indította el az szja-t, majd 50 százalékkal, majd 30 százalékkal -  '94-ben még mindig 30 százalék volt a szabadon felhasználható összeg.

Miért volt ez fontos a Magyar Demokrata Fórum számára? Azért volt fontos, mert fontosnak tartotta a hatalmi ágak megosztását; fontosnak tartotta a kisközösségeket; fontosnak tartotta a települési autonómiát; fontosnak tartotta a közösségeknek azt az erejét, amire támaszkodni kell, és amely erő az ott lévő döntések kapcsán, az oda telepített eszközökkel és pénzeszközökkel az elmúlt 12 esztendőben bizony nagyon hatékonyan dolgozott, teljesített, annak ellenére, hogy '94 után fokozatosan vonult ki az állami szféra erről a területről.

Ezért tartom fontos kérdésnek az önkormányzati finanszírozásról szólni néhány gondolatot, hiszen ebben a pár percben, a vita végén már nem sok mindent lehet mondani. Igaz, nagyon sok minden elhangzott, ilyen vagy olyan megközelítésből. Hölgyeim és Uraim! Mindenki megkapta az önkormányzati szövetségeknek azt az anyagát, amit ebben az esztendőben a költségvetéssel kapcsolatban az önkormányzati szövetségek, Jászberényben egyébként megalkottak. Nekem szerencsém volt, hiszen abban a szerencsében volt részem ebben az esztendőben is, hogy a költségvetéssel kapcsolatos anyag kidolgozásában, vitájában részt vehettem, és az elmúlt 11 esztendőben részt vettem. Soha ilyen gyorsan nem állapodtak meg az önkormányzati szövetségek azokban a gondolatokban, azokban az üzenetekben, amik ebben az anyagban meg vannak fogalmazva. Én azt szeretném közvetíteni mint az egyik önkormányzati szövetség elnöke, hogy vegye a tisztelt Ház az önkormányzati szövetségek részéről ezt az üzenetet segélykiáltásnak, mert párthovatartozástól függetlenül vettek részt ezen a megbeszélésen a települések.

Hölgyeim és Uraim! Nagyon sok mindennel természetesen a Magyar Demokrata Fórum is egyetért, hiszen ha a számokat nézzük, nominálértékben valóban jóval magasabb az önkormányzati szféra állami támogatása. És tudjuk, hogy a számok, ilyen vagy olyan megközelítésből, mindig nagyon szépen magyarázhatóak. Pontosan ezért nem a számokkal kezdeném a gondolataimat, hanem az önkormányzati szövetségek állásfoglalása mellé hadd tegyem oda Puszta Béla salgótarjáni szocialista polgármester önkormányzati bizottsági ülésen elmondott gondolatait: "A működési oldalon egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a tavalyi szinten az idén, ezzel a támogatottsággal, nem lehet a feladatokat megvalósítani, és ez még diszkrét megfogalmazása annak a helyzetnek, amilyen szituációba az önkormányzatok kerültek." Itt nem a társulásos, nemcsak a pici önkormányzatok, hanem a nagy, intézményfenntartó önkormányzatok azok, amelyek a legsúlyosabb problémát regisztrálják a saját részükre.

Még egy sort hadd olvassak fel, és azért teszem ezeket egymás mellé, mert így valószínűleg összeáll az a kép, ami a 2003. évi költségvetés mai állapotában az önkormányzati szféra tekintetében jelentkezik. Az ÁSZ-nak pedig azt a sorát olvasnám fel, hogy: "A mutatkozó allokációs feszültségek miatt egyes önkormányzatoknál a működőképességet veszélyeztető forráshiány keletkezett, illetve a forráshiányos önkormányzatok száma növekedni fog." Nem azt mondja, hogy növekedhet, hanem azt mondja, hogy növekedni fog.

Jauernik István képviselőtársam, aki kiváló önkormányzati szakember, vagy Kóródi Mária miniszter asszony, aki az elmúlt négy évben is és az előző esztendőkben is az önkormányzatokkal foglalkozott, pontosan tudják, miről van szó. És pontosan tudják azt, ha az elmúlt négy esztendőben nem növekedett az önhikis önkormányzatok száma, ebben az esztendőben valóban növekedni fog, nyilván attól függően, hogy a módosító javaslatok közül ki és mit fog támogatni, milyen formában fog majd előállni a költségvetés a települési szféra számára.

Lehet vitatkozni. Azt gondolom, abban egyetértünk, hogy, első tétel: a normatíva ezt nem fedezi. A második tétel: az 5 százalékos szja-növekmény, amit Lamperth Mónika igen büszkén mondott el, semmit nem jelent. Nincs szja-növekmény, ugyanúgy be lehetett volna tenni a normatívába, és akkor gyakorlatilag mondhattuk volna, hogy még magasabb a normatíva, de még mindig nem fedezi a bértöbbletet - igaz?

 

(15.40)

 

Azt mondjuk, hogy otthagytuk a gépjárműadót, ami eddig szintén szabadon felhasználható kerete volt a településeknek. Igen ám, csak ezt a gépjárműadót kötelezően is megemeljük ám 200 forinttal. Tehát a kiadott bértöbblet-növekmény, a feladatként áthárított, önkormányzatokra áthárított bértöbblet-növekmény kifizetését, akár azt is mondhatjuk konklúzióként, hogy bizonyos formában adónöveléssel, kötelező adónöveléssel, amit a településeknek kell beszedni, hiszen a 800 forintos szintre meg kell emelni a gépjárműadót, nemcsak hogy részben az önkormányzatokra hárítja, hanem a lakosságra is hárítja, tehát a bér egy részét vissza is szedi. Vagy visszaszedi a normatívában kiadott 50 százalékos növekményt a megfelelő járulékok formájában a központi költségvetés számára. Lehet játszani a számokkal.

Azt gondolom, hogy a normatívanövekmény, az szja-növekmény - amire akkor ne legyünk annyira büszkék, mert nem használható föl szabadon - és a gépjárműadó-növekmény még mindig nem fedezi ezt az összeget. Mire apellál a költségvetés? Arra apellál, hogy az eddig szintén szabadon felhasználható iparűzésiadó-növekményt beleforgatja ebbe a kötelezvénybe.

Miről van szó? Arról van szó, tisztelt Ház, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy valaki ígért valamit. Ez egy politikai döntés volt. Igen, az ellenzék padsoraiból támogatták ezt a politikai döntést, mert ugyan az MDF ennél a szavazásnál tartózkodott, de a bérpolitikai intézkedéseket megszavazta a részszavazásoknál. De ez egy politikai döntés, amely, mondjuk, 300 milliárd forint kiáramlását jelentette a költségvetésből, és bizony ennek a politikai döntésnek a politikai következményeit is vállalni kell. Ennek a politikai döntésnek a politikai következményei bizony most át vannak hárítva nagyon nagy mértékben a településekre, mert ígért a kormány, nem tartotta be azt.

Én ott voltam, képviselőtársam, képviselőtársam is ott volt, amikor Lamperth Mónika azt mondta, hogy a központi költségvetés az utolsó fillérig lefedezi a bértöbbletigényt. Ez megtörtént 2002. szeptember 1-jétől december 31-ig, most meg hoppá, a felét beletesszük a normatívába, a másik felét pedig az eddig szabadon felhasználható összeg terhére csoportosítjuk át, oda terheljük, úgy terheljük oda, hogy közben büszkén verjük a mellünket, hogy otthagytuk a gépjárműadót, tessék, látjátok, mit kaptok, otthagytuk az szja-növekményt nektek, látjátok, mit kaptok, önkormányzatok. Ha ezeket az összegeket összeadjuk, ami egyébként véleményem szerint még túlkalkulált is, mert az iparűzésiadó-növekményt 20 százalékra kalkulálja, szerintem nem lesz ennyi, ez kevesebb lesz, de ha ezeket is összeadjuk, még így sem elegendő az összeg.

Nemcsak a kormány ígért, hölgyeim és uraim, a polgármesterek is ígértek, a települések is ígértek, a települések is vállaltak felelősséget és feladatot, mert ezért kapták a bizalmat. Csakhogy a kormány megteheti azt, hogy az ő ígéretét áthárítja a településekre, hajtsátok végre, fizessétek ki a cechnek egy részét, ti meg majd meglátjátok, azt kezdtek, amit akartok, majd meglátjátok, hogy hogyan tudtok működni. Hiszen - mint ahogy az előbb említettem - nemcsak az ÁSZ, hanem a bizottsági ülésen szocialista képviselőtársaink részéről is nagyon határozott és markáns vélemény hangzott el a működőképesség tekintetében.

Nagyon sok olyan tétele van a költségvetésnek a béren kívül, ami korábban elhangzott. Én nem mennék bele Lamperth Mónika és Szita Károly vitájába az 50 milliárd, plusz 50 milliárd kérdésébe, mert ez sehol nincs benne a költségvetésben, hogy a bázisalap - itt van nálam a szocialista program, tudnám idézni -, nem ez a dolognak a lényege, mert ha a bér fedezetét megkapnák a települések, azt gondolom, meg tudnánk állapodni.

Egyébként az önkormányzati szövetségek anyagának is ez a fő tétele, a bérnövekmény korrekt fedezete, azaz a bérnövekmény egy központosított előirányzatban legyen biztosítva a települések részére, ha már a normatívában benne van a fele, a másik felét, mintegy 120 milliárd forintot tegye bele egy központosított előirányzatba, azt majd a települések kapják meg. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy majd ha jelentkeznek a települések, képezünk egy központi kis alapocskát, és akik adott esetben nem tudják kifizetni, mint a tisztelt elnök úr, Mecseknádasd polgármestere, tegnap a televíziós vitában elmondta, ugyan 20 millióval növekszik a településnek a költségvetése, de mégis 10 millióval kevesebb van - nyilván meg fogja pályázni, nyilván meg fogják ítélni.

De mi történik? És ez a gondolataimnak a leglényegesebb eleme, ez egy önkormányzati stratégiai kérdés, amit a Magyar Demokrata Fórum annak idején elindított, amihez a továbbiakban is lehetőség szerint ragaszkodik; ez pedig a települési autonómia, a gazdálkodási függetlenség kérdése, az oda telepített feladatokhoz a forrás biztosítása. Ezek voltak az alapelvek, és így is indultunk el ezen a területen. Ezek nemhogy nem történnek meg, hanem ebben az esztendőben az önállóság, a gazdálkodási önállóság drasztikus csökkenése történik. Én nem katasztrofálisnak nevezem ezt a kört, én nem katasztrófahelyzetnek nevezem ezt a költségvetést: kritikus helyzetet fog teremteni, és egy szorongató költségvetés. Nem takarékos költségvetés, az önkormányzatok szempontjából bizony ez egy szorongató költségvetés, és ezt higgyék el nekem, aki tizenkét éve polgármester vagyok, ezt tiszta szívemből és valóban őszintén mondom, kiemelt politikai, emocionális érzelmek nélkül.

Engedjék meg, hogy fölolvassam a belügyminiszter asszonynak azt a néhány sorát, amit akkor mondott ebben a Házban ellenzéki képviselőként, amikor 20 százalékkal emeltük, emelte a Fidesz-MDF-kisgazda-kormány a pedagógusbért: "De ami a valóságban még inkább problémát jelent, az az, hogy ha az önkormányzatok ki akarják fizetni ezt a béremelést, akkor máshonnan, más feladatoktól kell elvenni a forrásokat.

A dologi növekményre egy fillér sincs az önkormányzatok költségvetésében, ez azt jelenti, hogy a dologi feladatokra egy fillérrel sem kapnak több pénzt, mint ebben az évben. Tudjuk, hogy közben az energiaárak nőnek..." - és a többi, és a többi, mi lesz borzasztó nehéz, ezt akkor elmondta nagyon nagy emocionális töltettel Lamperth Mónika belügyminiszter asszony, aki kiváló önkormányzati politikus - nagyon kíváncsi lennék, hogy a BÖK elnökeként mit mondana most erre a költségvetésre.

Hölgyeim és Uraim! Az a pech és az a szerencse, hogy az ember tizenkét év óta van ebben a szférában, és bizony emlékszik dolgokra. Emlékszem olyanokra is, amivel én magam sem értettem egyet, ez kétségen kívüli, de higgyék el, hogy ez a drasztikus önállóságcsökkenés - és ez a kérdés lényege számomra mint önkormányzati politikus számára -, ez a drasztikus gazdálkodási szabadságcsökkenés, ez a feladatáthárítás elfogadhatatlan. Azt kérem - és ez a dolognak a legfontosabb része -, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak azt a javaslatát, amit a Fidesszel közösen adtunk be, hogy 120 milliárd forint központosított előirányzatból fedezzék a bérnövekmény, a bértöbblet pluszigényeit, támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 249 2002.11.26. 2:11  204-323,327-624

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ott folytatom, ahol Szita Károly polgármestertársam abbahagyta, azzal a megjegyzéssel, amit Toller Lászlónak szerettem volna adresszálni, de már elment: nem tudtuk mi, polgármesterek, hogy itt reformról van szó. Ezek szerint újraértékeljük a költségvetés önkormányzati fejezetét, önkormányzati reformként.

Nem azt szeretném elmondani, ami már itt elhangzott, hanem egy újabb szempontot szeretnék figyelmükbe ajánlani, ami talán megvilágítja azt, hogy még sincs minden rendben az ígéret terén, tekintettel arra, hogy az ígéret arról szólt, hogy minden egyes fillérét kifizeti az önkormányzatoknak a központi költségvetés a 2002-es béremelés 2003-as következményeinek, illetve annak a feltételeit biztosítja. Ennek egy része azt mondja, hogy ott hagyja a szabadon felhasználható bevételeket az önkormányzatoknál, a helyi költségvetésnél, egy része a helyi gépjárműadónak a növekménye.

Mi is ez a növekmény? Ez a növekmény egy kötelezően megemelt gépjárműadó, illetve lehetőség van a kötelező emelésen kívül további emelésre. Kérem szépen, ez nem más, mint tulajdonképpen a bérnövekmény egy részének az állampolgárra való áthárítása. Hiszen a kötelezően megemelt gépjárműadó is fedezete ennek a béremelésnek az elhangzottak szerint.

Szeretném még azt is elmondani, hogy talán elkerülte a figyelmüket az, hogy a következő esztendőben a katalizátoros kedvezmény megszűnik a gépjárműveknél, részben vagy teljesen megszűnik, így egy gépjármű, amelynél katalizátoros kedvezmény volt, a következő esztendőben 113 százalékkal fizet többet - 113 százalékkal fizet többet! -, mint az előző esztendőben, és a gépjárműre vonatkozó helyi adó pedig 33 százalékkal növekszik. Azt gondolom, nagyon óvatosan fogalmazzunk azzal, hogy ennek ott van minden fedezete az önkormányzatoknál; ennek egy része nagyon szépen és nagyon finoman át van hárítva a települési lakosokra.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 283 2002.11.26. 2:13  204-323,327-624

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a baj, amikor nincsenek fejezetek és tematikák, mert sajnos mindenki szeretné elmondani a véleményét, de az idő rövidsége és ez a technika ezt nem teszi lehetővé.

De Keller úr hozzászólásához szeretnék néhány gondolatot fűzni. Az egyik az, hogy én minden önkormányzati érdekszövetségi ülésen ott voltam, amikor a költségvetést tárgyalták az elmúlt tíz esztendőben. Ilyen gyorsan az önkormányzati szövetségek még nem állapodtak meg egymás között, mint ebben az esztendőben. Körülbelül másfél órát vett igénybe, hogy abban az észrevételsorban, amelyet megkapott a képviselőtársam, egyetértsenek.

Egyébként módosító indítvány kapcsán szólok, mert én is módosítottam, tettem be ilyen módosító indítványt, illetve Kovács Zoltán polgármestertársammal nyújtottunk be arra vonatkozóan, hogy ennek a bérnek a másik részét, az 50 százalékát, amit az önkormányzatokra hárítanak, hogy lehetne központi költségvetési forrásból biztosítani. De sajnos ez a bizottsági ülésen nem nyert támogatást. A kiéheztetett önkormányzatokkal kapcsolatosan, igen tisztelt képviselőtársam, csak jelzem, hogy 2001-ben 10,6 százalék, 2002-ben meg 12,6 százalék növekmény volt az önkormányzati fejezetben, és az inflációra nyilván emlékszik, hiszen gazdaságpolitikával foglalkozik.

Itt arról van szó egyébként, nem másról, csak el kellene ismerni, hogy volt egy ígéret, egy politikai ígéret, és a politikai ígéret nem került betartásra szó szerint. Azt, hogy mennyi pénz volt a kasszában és mennyi volt elígérve, már szeptemberben látni lehetett, igen tisztelt képviselőtársam. Akkor nem kellett volna olyan hazardírozásba belemenni, hogy még belevállalunk 300 milliárd forintot, kinyomjuk bérbe, és annak a következményeit már ígéretünknek megfelelően nem tudjuk betartani.

Az utolsó gondolat pedig az - az előbb a gépjárműadó kérdését elmondtam -, hogy ezen keresztül áthárítják a település lakóira a bérnövekmény kifizetésének egy részét. A másik a helyi adó kérdése, ahol egy 20 százalékos növekmény van. Nem biztos, hogy 20 százalékos növekmény lesz a helyi adón, másrészt azért megdolgoztak a települések. Gyakorlatilag elveszik azt a pénzt a településektől, amiért megdolgoztak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és amit tulajdonképpen saját fejlesztési programjaik végrehajtására tudnának befektetni.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 305 2002.11.26. 2:15  204-323,327-624

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Nagyon röviden három dologra szeretnék reagálni; a fogyatékosügy részleteibe nem kívánok belemenni.

Két dologra szeretném csak felhívni a figyelmet, szintén a költségvetés kapcsán. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezetében van két tétel, az egyik a fogyatékosok sportjára biztosított pénzösszeg, ami a tavalyinál jóval kisebb összegben van jelen. Ehhez beadtunk egy módosító indítványt, hogy ezt csak 50 millió forinttal emelje fel a költségvetés - ez nem került elfogadásra, még sportbizottsági szinten sem.

A másik pedig: a sportlétesítmények akadálymentesítésével kapcsolatos összeg is csökken. Ha ennyire koncentrált figyelmet fordít a kormány a fogyatékosok kérdésére, akkor nagyon szépen, tisztelettel kérem, hogy a költségvetésben ez a Sportminisztérium fejezetében legalább a tavalyi összeggel jelenjen meg, és ne csökkentett összeggel.

A másik kérdés: Keller képviselőtársam, igenis kell olyat mondani, hogy az ígéret nem került betartásra; a politikai döntés következményeinek egy részét akkor is az önkormányzatok viszik el, ha Keller képviselő úr ezt nem fogadja el, mert itt nem Keller képviselő úr mondja meg, hogy így van, vagy nem így van, hanem az objektív tények. Márpedig Keller képviselő úr, kérdezze meg azokat a polgármestereket, akik a saját pártjának a polgármesterei az ország különböző területein, és majd pontosan, számszerűen elmondják, hogyan és mint állnak ebben a kérdésben.

A harmadik dolog: amikor ma reggel kapjuk meg az 1500 módosító javaslat átszámozott anyagát, akkor ne kívánják képviselőtársaink, hogy fegyelmezett rendben, és ahhoz igazodva tartsuk be az egyébként is szűkített és korlátozott, részletes költségvetési vitával kapcsolatos hozzászólások sorát!

Ami pedig az adóerő-képességet illeti: igen tisztelt képviselőtársam, igen, engem mint polgármestert negatívan érintett, és nézze meg a tavalyi és az azelőtti hozzászólásaimat, hogy a költségvetés kapcsán mit mondtam - igenis egy belső szolidaritás működik a települések között. Páva Zoltán úr, Komló polgármestere, akit tisztelettel köszöntök, jó kapcsolatban vagyunk, el tudja mondani, képviselőtársam, hogy ez, mondjuk, Komló esetében hány forintot jelent, vagy Nyíregyháza polgármester asszonya, aki szintén szocialista, kiváló polgármester, el tudja mondani önnek, képviselőtársam, hogy a Fidesz-MDF-kormány alatt milyen formában támogattuk azokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a településeket, amelyek hátrányos helyzetben vannak.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 45 2002.11.27. 10:15  26-46

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/1219. törvényjavaslatról szeretném kifejteni a Magyar Demokrata Fórum álláspontját. Itt az elmúlt néhány percben több történeti visszatekintés hangzott el, azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban mindig, amikor egy olyan törvény kerül a Ház elé, aminek múltja van a tisztelt Házban, mindig fölelevenednek azok a viták, azok a kérdések, amelyek az adott törvény kapcsán a korábbiakban a Ház előtt vagy a bizottságokban lezajlottak.

Visszamehetünk odáig is, hogy ez a privatizáció, ami akkor, 1995-ben megtörtént, mennyire volt helyes, elsősorban a tulajdoni arányokat tekintve, hiszen 50 százaléknál nagyobb tulajdont adott ki egy nagy szolgáltató szférában a magyar állam a tulajdonából, ami nyilván azt a következményt vonta maga után, hogy ezen a területen elvesztette a döntési jogosítványait, vagy többségében elvesztette a döntési jogosítványait, és ha úgy tetszik, ezeken a területeken kiszolgáltatottá vált. Hiszen a nagy energiaszolgáltatók tekintetében, azt gondolom, a tulajdonos befolyása, a tulajdonos döntései mindenféleképpen a mindennapjainkban sokszor az árakban is megnyilvánulnak.

Az előbb elhangzott Göndör István képviselőtársunk részéről az előzménynek egy fölvázolása, egy típusú és egy szempontból való fölvázolása, amiben nyilván sok olyan konkrét tény is szerepel, amire hivatkozni lehet az elmúlt időszakot tekintve. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy amikor '95-ben ez a privatizáció megtörtént, akkor az önkormányzati érdekszövetségek e tekintetben megtárgyalták az akkori 40 százalékos ajánlatot, illetve az akkori döntésnek azt a hátterét, hogy 40 százalékot kapnak az önkormányzatok, és akkor több önkormányzati érdekszövetség azon a véleményen volt, hogy ez semmiféleképpen nem elfogadható - megfelelő indokokkal támasztották ezt alá -, és akkor történt meg tulajdonképpen igazán az Alkotmánybírósághoz való fordulás. Többen fordultak az Alkotmánybírósághoz, majd hosszú idő után, 1998-ban döntött az Alkotmánybíróság, hogy tulajdonképpen az önkormányzatoknak igazuk van, és a pluszjárandóság mindenféleképpen megilleti a településeket.

Ezt tartom az előzmény legfontosabb részének, hiszen egyrészt egy nagyon komoly önkormányzati aktivitás eredményezte ezt az alkotmánybírósági határozatot és ezt a döntést, másrészt pedig nyilván a települési szféra az őt megillető tulajdonhoz, vagyonhoz vagy adott esetben pénzhez jogosan juthatott ennek a döntésnek az alapján.

A másik nagyon lényeges reagálásom a képviselőtársam előbbi felszólalására, hogy 1990 óta forráshiánnyal küszködnek az önkormányzatok. Szó szerint felírtam ezt a mondatot. Én ezt azért nem tartom ilyen régi keletűnek, hiszen pontosan tudjuk, hogy 1990-től az első négy esztendőben, különösen az első három esztendőben voltak az önkormányzatok nagyon szépen kistafírozva, megkapták, vagy legalábbis döntő mértékben megkapták az ellátandó feladataikhoz szükséges forrásokat. Ha csak a személyi jövedelemadó visszaosztott hányadát nézem, azt a bizonyos sokszor vitatott személyi jövedelemadó visszaosztott hányadot, ami ma már csak szabadon felhasználhatóan 5 százalék, emlékezzünk, hogy 100 százalék volt először, majd 50, még '94-ben is 30 százalék volt az Antall-Boross-kormány ideje alatt.

 

 

(12.00)

 

Azért tartom ezt fontosnak, mert a Magyar Demokrata Fórumnak mindig is centrális kérdés volt az önkormányzati szféra, az önkormányzatok működése, a települési autonómia, az önállóság, az ott lévő közösségek megerősítése, nem csak feladatokkal ellátása, a feladatokhoz szükséges források biztosítása, tulajdonképpen a demokratikus berendezkedésű társadalom biztosítása. És igenis ez a kormány volt az, amelyik megalkotta azt a törvényt, ami alapján ma is működnek az önkormányzatok.

Ezt a bizonyos forráshiányt, amire utalt képviselőtársam felszólalásában, nem tudom igazán, valójában értelmezni, tekintettel arra, hogy abban a szerencsés helyzetben van részem, hogy 12 esztendeje viszek települést, foglalkozom településekkel, és érzékelem ezeket a típusú változásokat.

A harmadik reakcióm ugyanarra a gondolatsorra, amit képviselőtársam mondott, hogy mi lett volna akkor, ha az önkormányzatok nem készpénzt, nem valamilyen formában részvényeket, vagy másmilyen formában való kárpótlást kapnak a jogos tulajdonukért, hanem a tulajdont kapják meg, megkapják a szolgáltatóknak az őket illető részét - ha jól értelmeztem.

Ezt mint települési vezető, nem igazán gondolom, hogy komolyan lehetett volna értelmezni és gondolni, hiszen lehet, hogy a döntésekre rálátásuk lett volna a településeknek, lehet, hogy belekerülhettek volna a felügyelőbizottságokba és igazgatótanácsokba, de ennek az egész nagy szolgáltató rendszernek az üzemeltetési kérdései nem önkormányzati típusú feladatokat foglalnak magukba.

Amikor egy többségi tulajdonos van - és a másik vitatott pontja véleményem szerint ennek a dolognak -, aki minden tekintetben diktál, akkor egy kisebbségi tulajdonos csak tudomásul veheti a többségi tulajdonos döntéseit; akár azt is, hogy hosszú éveken keresztül nem fizet osztalékot, akár azt is, hogy adott esetben más kötelezettségeket vállal fel mint többségi tulajdonos. Ez egy nagyon komoly szemléletbeli megközelítési kérdés, egyrészt azért, mert az önkormányzatok maguk nem feltétlenül ezzel a feladattal vannak ellátva, hogy ezen a területen szakmailag jól tudjanak önkormányzati érdeket képviselni, másrészt pedig nyilván a többségi tulajdonosnak alá vannak rendelve.

A nagy hibás döntés, meggyőződésem, a '95-ös privatizációnak az a része volt, hogy 50 plusz 1 százalékban értékesítette a magyar állam az egész gázszolgáltató szférát. Ez volt a hibás döntés, és akkor a Magyar Demokrata Fórum ezt nem is tudta támogatni.

Hölgyeim és Uraim! Az előzmények után, engedjék meg, hogy néhány konkrét észrevételt tegyek a törvényjavaslattal kapcsolatosan, általános észrevételeket és a járandóság meghatározásával kapcsolatos észrevételeket.

Az előterjesztők egyetlen szempontot követnek javaslataikban, hogy a kormányzat számára a lehető legkisebb kötelezettségvállalással letudják a gázvagyonátadással kapcsolatos, még rendezetlen önkormányzati igényeket. Logikus megoldás lett volna, ha a járandóságok megállapításánál a törvényben már a gyakorlatilag korábban törvénybe iktatott számítási metódus kerül alkalmazásra. Ezt minden indoklás nélkül alkalmazhatatlannak minősítik, és csak azon elemeit kívánja átvenni, amelyek a járandóságot csökkentik, például a vagyoni érték 0,56 szorzóval való figyelembevétele, de nem részvényhozammal, hanem a Ptk. szerinti lehető legkisebb kamattal kombinálva.

Ez teljesen logikátlan, közgazdaságilag indokolatlan, az elemi igazságérzetet sértő megoldás. Hiszen eszerint amely település 1993. augusztus 3-án adta át a gázvagyonát, az 2-2,5-szer nagyobb kártalanításban részesült, mint amelyik ezt 1993. augusztus 4-én tette. Téves az az indoklás, amely szerint ez azért van így, mert a gázvagyon kötelező átadási ideje '93. augusztus 3-ával, az új gáztörvény életbe lépésével szűnt meg; hiszen már '92. november 17-től nem volt kötelező átadni a gázvagyont.

A Magyar Demokrata Fórum megállapítása szerint az Igazságügyi Minisztériumnak illene tudni, hogy '92. november 17-én az előző, a régi gáztörvényből a gázvagyon kötelező átadására vonatkozó paragrafus törölve lett, így a vagyonátadási kényszer szempontjából az 1993. augusztus 3-a teljesen közömbös időpont.

Újra meg kell állapítanunk, hogy az új számítási módszer kreálásánál csak a minél kevesebb járandóság megállapítása volt az egyetlen cél. Ez egyértelműen az önkormányzatok megrövidítését jelenti. Amennyiben a törvény szerinti, önkormányzatok számára legkedvezőbb számítási módszert nem kívánják alkalmazni, akkor ennek egyes, önkormányzati járandóságot csökkentő elemeit se alkalmazzák, hanem konzekvens logika szerinti számítást alkalmazzanak.

A járandóság feleljen meg a gázszolgáltatóknak átadott, majd az állam által 250-280 százalékos árfolyamon értékesített gázvagyon jelenlegi értékének. Ennek megfelelően a törvény szerint a törvénybe iktatott számítási módszer, vagy az átadottként elismert vagyoni érték 100 százaléka és a KSH-árindex szorzata adja az önkormányzatok számára elfogadható és közgazdaságilag is értelmezhető megoldást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszú hozzászólásra most nincs idő. Nyilván majd a részletes vita során fogunk még erről vitatkozni, hogyan legyen jobb és megfelelőbb akár a számítási módszer, akár maga a törvény megfogalmazása. Én is azt szeretném mondani, hogy a korábbi szocialista álláspont, miszerint készpénz formájában fizesse ki ezt a költségvetés, nem lenne rossz, ha konzekvensen, a jelenlegi időpontban is megfogalmazásra kerülne szocialista képviselőtársaink részéről.

A Magyar Demokrata Fórum, nyilván megfelelő igazításokkal, és azt a szempontot elsődlegesnek tekintve, hogy a településeknek pénzt juttat e szűkös időszakban, mindenféleképpen támogatni fogja ennek a törvénynek az elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 16 2002.12.03. 5:05  15-18

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Advent van, a várakozás, a készülődés, a belső szemlélődés karácsonyig tartó időszaka. Vasárnap meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját, hogy annak fényénél nyugalmat, belső harmóniát találjunk. Olyan nyugalmat és békességet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzet hosszú távú érdekeit szem előtt tartva felelősen tudjunk dönteni. Mind ez idáig ez jellemezte a Magyar Demokrata Fórum törekvéseit a magyar külpolitikával kapcsolatos kérdésekben; elsődlegesen a nemzet érdekét tekintve, felelősségteljes magatartással szolgáltuk azt.

A külpolitikában ezt a konszenzusra törekvő, együttműködést mutató folyamatot a magyar diplomácia durva és drasztikus, nemzeti érdekeinket sem kímélő cselekedete törte meg. December 1-jén Budapesten, a Kempinski Hotelben Adrian Na stase román kormányfő a magyar miniszterelnökkel és kormányának néhány tagjával ünnepelte és ünnepeltette Erdély 84 évvel ezelőtti Romániához történő csatolását, Erdély elvesztését, a románok nemzeti ünnepét, a magyarok gyásznapját. Azt a napot, amivel még a román hatalom is csínján bánt, hiszen a forradalom után tizenkét évvel merészkedett odáig, hogy a központi ünnepséget Csíkszeredában rendezze meg. Amikor is felszólították az erdélyi magyarságot, hogy vegyenek részt a csíkszeredai ünnepségen, a magyarok bojkottálták az ünnepet, aki pedig elment, az fekete gyászszalagot viselt.

A tavalyi, provokációnak is beillő ünneplést követte az idei, miután Na stase budapesti látogatása előtt, az általa is aláírt egyetértési nyilatkozatra fittyet hányva, Gyulafehérváron, az egyesülést 1918-ban kimondó nemzetgyűlés színhelyén, az ünnepségek nyitányán kijelentette, hogy a kedvezménytörvény szükségtelen, életbe léptetése esetén Románia ellenintézkedéseket foganatosít, ha annak Magyarország határán túl érvényesülő hatálya megmarad a módosítás után is. Az aradi Szabadság-emlékmű felállításával kapcsolatos korábbi ígéreteiben is visszalépést kezdeményez.

Na stase 1-jén délelőtt még Kolozsváron Funarral ünnepelt. Ott, ahol a miniszterelnök úr szülei éltek, és amivel kapcsolatosan május 27-én itt, a parlamentben így nyilatkozott: "Megkérdeztem az anyámat, hogy vajon hogy élte ő meg azt, amikor Erdély egy részét a negyvenes évek elején Magyarországhoz visszacsatolták. Nos, azt mondta édesanyám: nagyon örültem neki, nagyon jó érzés volt." Majd így folytatta: "Úgy vélem, tényleg nem kell megmagyarázni nekem sem, sem sokunknak, hogy mit jelent a kisebbségi lét Erdélyben, és nem kell megmagyarázni azt sem, hogy ez fontos mindannyiunk számára."

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ezek az ön szavai. A híradásokból megtudhattuk, részvételével azt kívánta jelezni, hogy a magyar kormány politikáját nem a múlt sérelmeire, hanem a jövő lehetőségeire építi. Milyen lehetőségekre gondolt? Talán arra, hogy a nagy nehezen kialkudott, később egyetértési nyilatkozattal megerősített kedvezménytörvény által biztosított lehetőségeket a határon túli testvéreinktől megvonja? Vagy talán arra, hogy pont a Magyar Demokrata Fórum elnök asszonya által szorgalmazott és komoly eredményként értékelhető aradi szoborcsoport felállításának elszabotálását elfogadja? Vagy netán arra, hogy jövőre megtekinti a katonai díszszemlét a bukaresti diadalívnél, amelyet annak idején az Erdélyre kiterjesztett Nagy-románia dicsőségére emeltek?

Önök, akik néhány hónappal a választási kampány előtt 23 millió román vendégmunkással riogattak, a megbékélésre hivatkozva csapják arcul mindazt, amit szívós, a magyar nemzeti érdekeket elsődlegesnek tartó diplomáciával elértünk. A félreértések elkerülése végett szeretném hangsúlyozni, hogy a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a kétoldalú megállapodás fenntartása közös érdekünk. Közös érdekünk, hogy Románia NATO-tag legyen, és közös érdekünk az Európai Unió további bővítése.

A Magyar Demokrata Fórum első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József, aki először mondta ki, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökeként kíván tevékenykedni, minden cselekedete, minden erőfeszítése a megbékélést, a közös Európában való gondolkodást szolgálta. A Magyar Demokrata Fórum azóta is következetesen képviseli a határon túl élő magyarok iránti nemzeti felelősség elvét. Ezért elfogadhatatlannak tartjuk és mélységesen elítéljük a történteket.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Látta-e azokat az arcokat és belenézett-e azoknak az embereknek a szemébe, akiket évtizedeken át nem tört meg a hatalom és a diktatúra? Gondolt-e ön arra, amikor koccintott miniszterelnöktársával, hogy ezeknek az embereknek december 1-je soha nem lesz ünnep? Ha egyszer is ott lett volna a csíksomlyói pünkösdi búcsúban, ahol az utóbbi időben félmillió magyar valóban tiszta szívvel ünnepel, akkor érezné, mire gondolok.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor meggyújtja vasárnap az adventi koszorú második gyertyáját, gondoljon azokra az erdélyi magyarokra, akik nem adták fel magyarságukat, megküzdöttek minden nehézségért, és joggal várják, hogy mindent megtegyünk azért, hogy együvé tartozásukat minél teljesebben megélhessék.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Gyürk András: Bravó!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 187 2003.02.11. 2:09  186-194

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Mindannyian tapasztalhattuk, hogy 2003. január 1-jétől egy indokolatlan, túlzott mértékű és átgondolatlan autópálya-használati díjemelés történt, amelynek mértéke jóval meghaladja az inflációval indokolható növekedést. Történt ez úgy, hogy jóval hosszabb autópálya-szakaszok kerültek a díjasítás körébe, amivel az M7-es autópálya teljes hossza új, díjasított szakasz. Ennek következtében többszörös lesz az autópálya-használók köre.

Már most, a téli alacsonyabb forgalmi időszakban is megnövekedett a településeken keresztül átmenő, alsóbb rendű utak forgalma. Mindamellett, hogy az M1, M3, M5 díjasításának következményeit az ígéretek ellenére nem oldották meg, újabb beláthatatlan következmények előtt állnak a mostani döntés után, különösen az M7-es melletti települések esetében.

A korábban már kialakult közlekedési helyzet különösen sújtja az agglomerációs településeket: Kerepes, Kistarcsa, Gödöllő, Vecsés, Dabas, és sorolhatnám tovább. A polgármesterek aggodalmukat már kifejezték, és tiltakoznak a várható katasztrofális közlekedési helyzet miatt.

Két héttel ezelőtt az önkormányzati autópálya-érdekegyeztető fórum szervezésében egy konferencia, érdekegyeztetés történt, ahol a tárca képviselője is ott volt. Ott volt az Autóklub képviselője, ott voltak a polgármesterek, ott voltak a fuvarozók képviselői.

Egy állásfoglalás szerint az önkormányzati autópálya-érdekegyeztető fórum egyetért azzal, hogy személygépkocsiknál legfeljebb 15 ezer forint, kisteherautóknál legfeljebb 50 ezer forint, kamionoknál legfeljebb 65 ezer forintos évi bruttó díjat állapítson meg a kormány. Ezzel egyébként a Magyar Demokrata Fórum teljes egészében egyetért. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Autóklub még 6-8 ezer forintos használati díjat javasolna személygépkocsik esetében.

Tisztelt Miniszter Úr! Készült-e a díjasítást és a díjasítás mértékét megalapozó hatástanulmány? Ha készült, mikor, és miért nem egyeztettek ennek ismeretében az országos érdekvédelmi önkormányzati szövetségekkel? Milyen lehetőséget lát az önkormányzati autópálya-érdekegyeztető fórum által megfogalmazott használatidíj-csökkentésre? Várom válaszát. (Közbeszólás: Az M5-ös meg skandalum.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 191 2003.02.11. 1:37  186-194

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Ön sajnos nem jól emlékszik, vagy a fölkészítői nem jól tájékoztatták. Az autópálya-használati díj bevezetéséről nem a Fidesz-MDF-kisgazda kormány döntött, hanem az előző, hiszen átadta a parlament a hatáskört a kormánynak, és ők döntötték el az autópálya-használati díj bevezetését.

Azt, hogy matrica lett, valóban a későbbi kormány döntötte el, annak a sok-sok tiltakozásnak a hatására, ami egyébként korábban még az én részvételemmel is történt. Ez az egyik észrevételem.

A másik, hogy az érdekeltek egy részének bevonásával volt miniszter úr jelen egy ilyen beszélgetésen, ami - megmondom őszintén - nem a teljes kört fedi le. Hiszen én azt kérdeztem, az országos önkormányzati érdekszövetségekkel egyeztettek-e, mert ez törvényben előírt kötelezettsége egyebek iránt a tárcának, amennyiben ezt figyelembe veszi.

 

 

(14.20)

 

A használati díjjal pedig az a probléma, hogy magas; egyszerűen drága az autópálya-használati díj. Nem említem külön az M5-öst, mert egy külön problémakör, 6200 forint ma Szeged és Budapest között egy oda-vissza út. Ígéret volt rá, hogy valamilyen formában változás lesz. Egyszerűen sok az autópályadíj, lemennek az autók az alsóbbrendű településre, és kaotikus állapot fog kialakulni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem utólag kell számolgatni a gépkocsikat, nem utólag kell hatástanulmányt végezni és annak következményeit megoldani, hanem előre, egyeztetés után megoldani ezt a kérdést, például azzal, hogy mérsékeltebb autópálya-használati díjat vezetünk be, vagy legalábbis mérsékeltebb autópálya-használati díj (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kerül alkalmazásra. Az M7-es esetében pedig többszörös lesz az autópálya-használati díj vagy matricavásárló, ezért jóval több bevételre számíthat a kormány.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 2 2003.02.18. 4:02  1-4

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem is olyan régen, az önkormányzati választások előtt úton és útfélen olvashattuk a képviselőtársam kezében lévő fényképen látható plakátokon (Dr. Csáky András felmutatja a fényképet.), hogy “Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!ö. Magam, aki 1990-től folyamatosan önkormányzatokkal foglalkozom, úgy gondoltam, hogy a plakáton olvasható írás komoly előrelépést jelenthet a magyar önkormányzatok életében. Annál is inkább fontosnak ítéltem meg a fenti ígéretet, mivel a Magyar Demokrata Fórum vezette kormány által 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény tette lehetővé, hogy megerősödjenek a településeken élő közösségek, és valóban megteremtődjenek azok a körülmények, amelyek alapján otthon érezhetik magukat a települések lakói.

Ez az ígéret nagyban hozzásegítette a Szocialista Párt képviselő- és polgármesterjelöltjeit az eredményes szerepléshez. Ehhez jött a beígért béremelés, amelyhez szükséges fedezet minden egyes forintjának központi költségvetésből való kifizetését annak idején a kormány és személy szerint Lamperth Mónika belügyminiszter is garantálta. Ez a múlt és a szépen hangzó szólamokkal beígért jövő. De mik a tények?

A 2002. évi megemelt közalkalmazotti bérekhez szükséges különbözet háromhavi fedezetét kapták meg a települések, a decemberi és a tizenharmadik havi bérhez szükséges különbözetet viszont nem. Ezzel a közel 20 milliárdos hiánnyal kezdődött a most is folyamatban lévő 2003. évi önkormányzati költségvetések megalkotása. Ma már hiába akarja elhitetni, miniszter asszony, hogy ott van a bérnövekmény fedezete a településeknél, nem az ön szavai, hanem a tények azok, amelyek alapján ítéletet mondhatunk. Talán nincs olyan település ma Magyarországon, amely ne hitelből oldaná meg költségvetési hiányát, mert lassan nincs mit eladni, nincs lehetőség növelni a bevételeket, csak tudomásul venni a rideg tényt, hogy nincs más választásuk az önkormányzatoknak, mint bezárni az iskolákat, összevonni a tanulócsoportokat, csökkenteni vagy megszüntetni a nem kötelező feladatokat, melyek következtében sérül az egészségügyi, szociális feladatok ellátása, az oktatás, a helyi sport, a helyi kultúra, a civil szervezetek támogatása és még nagyon sok minden, ami eddig hozzásegítette az embereket, hogy otthon és biztonságban érezzék magukat falujukban, községükben és városukban.

 

 

(9.10)

 

De van olyan település, amelyik még nehezebb helyzetben van, hiszen hitelt kell felvennie ahhoz, hogy ki tudja fizetni az intézmények fűtés-, világítási, víz- és csatornaszámláit. Ezeknek az önkormányzatoknak nincs más választásuk, mint tudomásul venni, hogy kiszolgáltatott helyzetükön csak az önök által felülről nyitott béralaphoz való pályázat benyújtása segíthet. Ez a helyzet már rég messze van attól, amit a Magyar Demokrata Fórum 1990-ben a települések autonómiájában, a közösségek megerősödésében megálmodott és elindított.

Tisztelt Ház! A kormány képviselője azt válaszolhatja ma erre, hogy a pénz ott van a településeknél.

Mi, polgármesterek pedig azt látjuk, hogy ez nem elegendő a kötelező feladatként jelentkező béremelés biztosítására sem. Ez a játszma olyan, mint amikor az “itt a piros, hol a piros?ö játék során a keverés után a piros lap úgy eltűnik, hogy azt sohasem látjuk.

Tisztelt Ház! Az MSZP választási plakátján az is szerepel, hogy “tartjuk a szavunkatö. A Magyar Demokrata Fórum azt mondja, ezt eddig nem sikerült bebizonyítani. Az MDF újra felszólítja a kormányt, hogy az ígéretének megfelelően biztosítson több pénzt az önkormányzatoknak. Ellenkező esetben meg kell állapítanunk, hogy igazuk van azoknak, akik ezen a választási plakáton, egy később ráragasztott szalaghirdetés formájában úgy nyilvánítottak véleményt, hogy azt írták rá: “Megint hazudtatok.ö

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 87 2003.03.03. 1:30  86-93

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Tavaly augusztusban nagy meglepetést okozott a közvéleményben, hogy Varga Kálmán, a Kulturális Örökség Hivatalának elnöke, a többségi tulajdonos állam képviselője bejelentette, hogy 300 millió forint adósság miatt lehet, hogy be kell zárni a gödöllői Grassalkovich-kastélyt.

Azóta kiderült, hogy az önkormányzati választások előtt egyesek számára politikailag fontosnak ítélt bejelentés alaptalan, sőt a környezetvédelmi tárca miniszter asszonyának objektív és korrekt hozzáállása eredményeképpen a helyzet a választások után rendeződött. A külvilág számára átmenetileg igen, de a színfalak mögött nem állt meg az áldatlan és sokszor kíméletlen, tisztességtelen elemeket is magában hordozó támadássorozat Varga Kálmán úr részéről. Ezért a kht. ügyvezető igazgatója Kocsi államtitkár úrtól őszinte és az igazságot feltáró beszélgetést kezdeményezett, remélve azt, hogy ez segít a tények objektív értékelésében, és megszünteti az ügyvezető igazgató személyét is sokszor gyalázó, őt emberi méltóságában megsértő viselkedést. Varga úr, a tárca képviselője részéről a lezajlott beszélgetés után rögtön levél érkezett, amelyben a következő áll: “Jelzem önnek, hogy az ön ügyvezető munkáját illetően a beszélgetés nem változtatott a kulturális tárca korábbi álláspontjában.ö

Kérdezem a miniszter urat: mi ez a meg nem változtatott álláspont? (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 91 2003.03.03. 1:09  86-93

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr, sajnos önt nem jól tájékoztatták. Egyrészt, a 300 millió forintos adósság nem most keletkezett, hanem Varga Kálmán idejében.

Másrészt, senki nem váltotta le az előző ügyvezető igazgatót, hanem lejárt a szerződése, és kinevezték Körösvölgyi urat.

Harmadrészt, 40 koncert, 5 időszaki kiállítás, barokk napok tízezer látogatóval, adventi ünnep egy hónapon keresztül, Liszt Ferenc-zongoraverseny, tavaszi fesztivál, nemzetközi hárfafesztivál évek óta jelzik az ügyvezető korrekt és felkészült munkáját. Mindemellett 1,3 milliárdos beruházás folyik, hibátlanul, az önök tárcaellenőrzésével. Ezért nem értem ezt a típusú kezdeményezést. Meggyőződésem, hogy kizárólag személyi és politikai okok játszanak közre abban, hogy Körösvölgyi László felkészült, alkalmas igazgatót folyamatosan, személyiségi jogait megsértve, a nyilvánosság előtt támadják. 300 ezer látogatója volt tavaly a Gödöllői Királyi Kastélynak, egyetlenegy panaszos levél nem volt az elmúlt időszakban.

 

(15.50)

 

Kérem a tisztelt miniszter urat, nézzen utána a dolgoknak, személyesen vegye kézbe az ügyet, és önmaga döntsön, ne azokra hallgasson, akik megírták neki ezt a választ.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 160 2003.03.10. 1:53  159-162

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten kérdést tettem fel önnek a gödöllői Grassalkovich-kastély ügyvezetője munkájának megítélése tárgyában, különös tekintettel arra, amit Varga Kálmán, a Kulturális Örökség Hivatalának elnöke az utóbbi időben ennek kapcsán sokszor durván, méltatlanul és indokolatlanul megállapított és kinyilvánított.

A miniszter úr válaszában többek között azt mondta - és innen pontosan idézem -: “Az előző kormányzat ennek ellenére úgy tartotta jónak, hogy leváltja az igazgatót, és akkor került a székbe Körösvölgyi László, az új igazgató.ö A második megállapítás 2. pontja: “Ma lényegében ott tartunk, mint 1998-ban, egy apró különbséggel, a kastélyt időközben 300 millió forinttal eladósították.ö A harmadik ilyen megállapítás volt: “A szakmai munka színvonala és a helyreállítás lendülete megtört.ö

Sajnálom, hogy a miniszter urat félretájékoztatták, mert az igazság az, hogy a korábbi ügyvezetőt nem az előző kormány váltotta le, hanem lejárt a szerződése. A 300 millió forintos kötelezettség 1998 tavaszán és az előtt keletkezett, ezt a pénzt akkor költötték el, amikor Varga Kálmán, a jelenlegi többségi tulajdonos képviselője, akkori miniszteri biztos felügyelte a kastély felújítási munkálatait, és a munka színvonalát jelenleg fémjelzi közel évi 50 kulturális rendezvény, köztük öt fesztivál és az 1,3 milliárd forintos, a minisztérium által is felügyelt Barokk Színház felújítása, ami ez év májusának végére elkészül.

Ezek a tények azt jelentik számomra, hogy önt, miniszter úr, félretájékoztatták. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ennek a félretájékoztatásnak a következtében az ország és szűkebb hazám, Gödöllő nyilvánossága előtt kínos helyzetbe hozták. Kérdezem a miniszter urat, hogy ki a felelős ezért, és milyen következményeket von maga után egy ilyen egyértelmű félretájékoztatás.

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 191 2003.03.17. 2:22  184-196

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ki kell igazítanom Jauernik István képviselőtársamat, mert nem kétezer önhikis önkormányzat volt tavaly, hanem 1200 - most kontrolláltuk pontosan -, és ő ezt jól tudja. Ezzel is azt szerettem volna érzékeltetni, hogy pont 2001-ben és 2002-ben volt reálértékében több az önkormányzatok támogatása, mint az infláció, és mint az előző évekhez képest való támogatás. Ebben az esztendőben is a dolog erről szól.

Legyen szíves megkérdezni, képviselőtársam, az MSZP-s polgármester-kollégáit itt, a parlamentben és kinn a terepen, hogy mennyire van meg annak a bérnövekménynek a fedezete, amivel kapcsolatban az az ígéret hangzott el, hogy 100 százalékig megkapják az önkormányzatok. Kérem szépen, a tavalyi esztendőben, 2002-ben a decemberi bérnövekmény fedezetét sem kapták meg! Szeptemberre, októberre, novemberre kapták meg az önkormányzatok 100 százalékig; a decemberi ugyan áthúzódott januárra, de ennek a növekménynek a fedezete már a 2003-as költségvetés normái szerint lett biztosítva, ami annyit jelent, hogy nem kapták meg a települések. A 13. havi bér növekményét sem kapták meg a települések, úgyhogy mínusszal indultak 2003-ban. 2003-ban pedig a bérnövekmény fedezetének körülbelül 20 százaléka nincs meg a települési büdzsékben. Ez így elfogadhatatlan!

Pontosan ezért Kovács Zoltán és Bóka polgármester úr indítványát a Magyar Demokrata Fórum nagyon támogatja, igenis tárgyalni kellene erről a dologról, mert az év közepétől kezdve nagyon komoly gondok lesznek, illetve a települések lakói tudomásul fogják venni, hogy nem lesz a sportra támogatás, nem lesz a kultúrára támogatás, nem lesz azokra a vállalt feladatokra támogatás, amely vállalt feladatok nem kötelezőek. Lecsökkentik a működésüket a kötelező feladatokra, és igen, majd hiányt fog szenvedni a települési szféra ezen szolgáltatások, ezen feladatok ellátása tekintetében.

 

 

(17.10)

 

Sajnos, az a helyzet, hogy ez a pénz hiányzik az önkormányzati költségvetésekből, és ezért kérem, hogy ezt a képviselői önálló indítványt mindenféleképpen vegyék tárgysorozatba. A polgármester-kollégákat tessék szíves lenni arra inspirálni, hogy támogassák, hogy tárgyaljunk újra a dologról.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólás az MDF soraiból: Úgy van!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 112 2003.03.24. 1:49  111-118

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! “Fórum a magyar sportsikerekértö címmel az elmúlt héten a Magyar Demokrata Fórum konferenciát tartott, melynek célja az volt, hogy hogyan működtethető, finanszírozható és irányítható a magyar sport hatékonyabban, és ez hogyan fogja segíteni a világszínvonalú magyar sport eredményességét, melyért a sportolók és a sportszakemberek ezrei dolgoznak nap mint nap. Ennek a munkának köszönhető, hogy a sydneyi olimpián sportolóink nyolcszor állhattak a dobogó legmagasabb fokán.

Az egész ország egy emberként izgult és drukkolt a magyar sportsikerekért. Az előttünk álló athéni olimpiára való felkészüléshez ez adhat erőt és muníciót, hogy az érintettek mindent megtegyenek azért, hogy minél eredményesebb legyen az olimpiai szereplés.

A Magyar Demokrata Fórum alapvetően fontosnak tartja, hogy az élsport támogatása kiemelt állami feladat legyen. Éppen ezért döbbentett meg az a tény, hogy az elmúlt hét végén még nem kapták meg a sportági szakszövetségek az ez évi felkészüléshez szükséges, a Magyar Olimpiai Bizottság által már megítélt időarányos részt sem, mert a költségvetésből az önök tárcáján keresztül ez a MOB részére nem került átutalásra.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere többször hangsúlyozta, hogy ebben az esztendőben a magyar sport támogatása kétszer annyi, mint az előző évben volt. Éppen ezért hogyan ítéli meg, hogy az év első negyedévének végén, az olimpiai felkészülés intenzív szakaszában jóval később kapják meg a sportágak és a sportolók a szükséges támogatást, ezzel veszélyeztetve a későbbi eredményességet? Nem érzi-e azt, hogy az athéni felkészülés emiatt nagyban sérülhet?

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit kíván azért tenni, hogy az ön minisztere által tett ígéretének megfelelően a sportágak a kétszer nagyobb támogatást kapják meg ebben az esztendőben? (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 116 2003.03.24. 1:31  111-118

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Feltehetően félretájékoztatták, vagy nem nézte meg pontosan a tavalyi évi költségvetést - nem 750 millió forint volt a Magyar Olimpiai Bizottság támogatása, hanem 1 milliárd 150 millió forint, azzal a 400 millióval kiegészítve, ami az előző esztendőben is megérkezett a Magyar Olimpiai Bizottság számára. Ha ezt az összeget én megszorzom kettővel, az pontosan 2,3 milliárd forint.

A mai napig az összes ígérettel és edzőtábori támogatásokkal együtt is 1,5 milliárd az, ami rendelkezésre áll. Tehát ezért kérdeztem az államtitkár urat, mit kíván tenni, hogy a miniszter úr többszöri ígéretének megfelelően a kétszer akkora támogatás érkezzen meg a Magyar Olimpiai Bizottsághoz.

A másik probléma pedig, valóban, hogy a tavalyi esztendőben hogyan került átutalásra, nem ezt kérdeztem, hanem hogy ebben az esztendőben mikor kapják meg a szükséges felkészülési pénzt a sportágak és a sportolók.

Csak tájékoztatom az államtitkár urat, hogy a hét végén, a Magyar Vívószövetség elnökeként jelentem, kiváló eredményt értek el a vívóink, négy döntős volt a világkupán Franciaországban kardvívásban, és női párbajtőrvívóink is döntőben voltak többen, és Hormai Adrienn nyert, Nemcsik Zsolt is nyert. Ezek a versenyzők saját zsebből vették meg az útiköltséghez szükséges jegyet, és ez azt jelenti, hogy nemcsak a Magyar Vívószövetség, de az összes többi szövetség kimerült, nincs több pénz, nem tudnak a sportolók utazni és felkészülni.

S a tavalyihoz képest még annyi különbség van (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy olimpiai felkészülési szakasz van, és ez még súlyosabbá teszi ezt a problémát. Kérem, tegyen meg mindent azért, hogy minden (Az elnök ismét jelez.) az ígéretnek megfelelően történjen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 4 2003.04.01. 4:28  3-6

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 2003. évi költségvetés tárgyalása során is nagy vitát váltott ki az, hogy a kormány ígérete ellenére sem biztosítja teljes egészében a megemelt közalkalmazotti bérek kifizetéséhez szükséges fedezetet az önkormányzatok számára. Az elmúlt három hónapban nem telt el olyan nap, amikor ne hallottuk volna a híradásokban, hogy kevés az önkormányzatok pénze, ezért leálltak a felújítások és fejlesztések, hogy óvodákat és iskolákat zárnak be és vonnak össze. A kormány tevékenységének elmúlt kilenc hónapjában 130 óvoda és iskola sorsa pecsételődött meg az önkormányzatok mint végrehajtók döntése alapján. A második Bokros-csomagként is felfogható önkormányzati megnyomorításnak bizony hosszú távú következményei is lesznek, hiszen a feladatelmaradások, a hitelfelvételek hatása akár az egész ciklusra is rányomhatják a bélyeget.

A Magyar Demokrata Fórum a településeken élő magyar emberek jogos igényeit kielégítő, működőképes, szolgáltató önkormányzatokat és az erős önkormányzati rendszert elengedhetetlennek tartja. Az 1990-es, a Magyar Demokrata Fórum által felállított modell akkor ezt jól bemutatta, hiszen tisztázott feladat- és hatáskörök és a feladatokhoz megfelelő források biztosítását valósította meg.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A jelenlegi helyzet tragikus. Mi, polgármesterek és az önkormányzatok küszködünk a feladatok ellátásával az állampolgárok jogos igényeinek kielégítése érdekében. Sajnos nem megoldás a kormány által a megemelt bérekhez biztosított felülről nyitott alap, hiszen a szigorú pályázati feltételek miatt a közel kétezer nagyon nehéz helyzetben lévő településből csak 181 adhatta be pályázatát. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem a közalkalmazottak béremelése ellen tiltakozik, hanem annak kifizetési módszere elfogadhatatlan számára, hiszen a szükséges források mintegy 20-25 százalékát kell a településeknek saját erőből biztosítani.

 

 

(9.10)

 

Így van ez a szocialista vezetésű kőbányai önkormányzat esetében is, amely pénzügyi nehézségekre hivatkozva több mint tíz oktatási intézmény bezárását és összevonását tervezi. Andó Sándor szocialista polgármester úr február 24-én az intézményvezetőkhöz írt levelében így fogalmaz: “Tájékoztatom, hogy az önkormányzat likviditásának biztosításához 2003. március 20-ig csak az esedékes béreket, közüzemi számlákat, valamint az alapfeladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges kiadásokat lehet csak elszámolni, illetve kifizetni.ö

Az öt hónapja működő, szocialista többségű testület szocialista vezetője intézkedésének indokoltságát nem vitatnám akkor, ha nem robbant volna bombaként az a hír, hogy 25 havi fizetést vehet fel a kőbányai polgármester 2003-ban. Tehát miközben takarékosságra int, iskolákat vonnak össze és zárnak be, ezzel bizonytalan helyzetbe hoz gyerekeket, szülőket és pedagógusokat, arra való hivatkozással, hogy nincs pénz, minden további nélkül szavaztatja meg magának a több mint 10 millió forintos évi fizetést, mindemellett a két szocialista alpolgármester plusz 12 havi fizetését, amelynek összesen 23 millió forint vonzata van.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tegnap többek között rendőrök is tüntettek a Parlament előtt, hogy havi 6 ezer forinttal emeljék meg a bérüket. Ez a 23 millió forint nem kevesebb, mint 320 rendőr fizetésemelési igényét elégítette volna ki. Gondolom, a X. kerületben sem elhanyagolandó szempont a közbiztonság kérdése.

Öt hónappal a testület és a polgármester beiktatása után engedjék meg, hogy elfogadhatatlannak, arcpirítónak nevezzem ezt a gátlástalan és mindent felülmúló, mohó viselkedést. Bár van erre példa, hiszen nemrég a szociálliberális többségű parlament a miniszterek fizetését 100 százalékkal emelte meg. Szégyellem magam mindazon polgármesterek nevében is, akik nem öt hónapja, hanem több cikluson keresztül, éjt nappallá téve, becsülettel szolgálták településüket, és még véletlenül sem jutott eszükbe, hogy ilyen megengedhetetlen módszerekkel lépjék át a törvényben szabályozott fizetési kategóriájukat.

A Magyar Demokrata Fórum felkéri a kormány illetékes miniszterét, hogy vizsgálja ki, hogyan fordulhatott elő ilyen mértékű túllépése a polgármesteri munka díjazásának, az eltelt öt hónapban milyen munka állt a kifizetett plusz tizenhárom havi bér mögött, és tájékoztassa erről az Országgyűlést és a közvéleményt, s tegyen meg mindent, hogy ilyen helyzet még egyszer ne forduljon elő.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 206 2003.04.14. 2:19  201-213

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem először van előttünk olyan javaslat, amely az önkormányzatok helyzetét kívánja javítani. Nem új számunkra, polgármesterek, önkormányzati érdekszövetségek számára az a helyzet, amibe sodorta a jelenlegi költségvetés a kormányzat és a parlament döntése után az önkormányzatokat, azokat az önkormányzatokat, amelyektől teljesítményt várunk, amelyeket szeretnénk megerősíteni, hogy az európai uniós csatlakozás során erős önkormányzati rendszer álljon szemben majd a verseny kihívásaival.

Tisztelt Ház! Sajnos nincs olyan nap, amikor ne érkezne akár hozzám vagy polgármestertársaimhoz is olyan igény, kérés, ami jogos lenne, civil szervezetek részéről, sportegyesületek részéről, támogatni az önkormányzat, a település büdzséjéből. Sajnos ezek a kérések, amelyek az elmúlt időszakban mozgásteret, lehetőséget adtak a civil szféra megerősödésére is, a települések számára ma már csak álom, ma már csak történelem. Nem akarom felsorolni azokat a - sajnos már leállított vagy megszűnt - terveket és vágyakat, amelyeket a települések nem tudtak az elmúlt időszakban pénz hiányában megvalósítani. Nem akarom azokat a kötelezően, törvényben előírt feladatokat felsorolni, amelyekhez forrás szükséges, akár a környezetvédelem vagy netán az akadálymentesítés terén. Egész egyszerűen tragikus a helyzet, és ezt, gondolom, nem nagyon kell hangsúlyozni.

Tisztelettel szeretném kérni kormánypárti polgármestertársaimat, hogy szólaljon meg a lelkiismeretük, szólaljon meg belülről az, amit vállaltak a településen, a közösség megerősítése, a közösség fejlesztése, a települések működőképességének biztosítása és a fejlesztések; jusson eszükbe, milyen kampányt folytattak otthon, és ennek megfelelően döntsenek egy olyan lehetőségről, ami nem akkora teher a központi költségvetés számára, ami mozgásteret ad annak a 600-700 önkormányzatnak, amely nagyon komoly és válságos helyzetbe került.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 124 2003.04.28. 1:54  123-130

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Április 15-éig nyújthatták be igényeiket a közalkalmazotti béremelést kifizetni nem képes önkormányzatok a költségvetésben elkülönített 3 milliárd forintos, felülről nyitott béralapra. A sajtóban olvashattuk: az országos önkormányzati érdekszövetségek egybehangzóan jelezték, hogy a pályázati feltételek túl szigorúak, ezért nagyon bekorlátozzák a lehetőségeket. A TÖOSZ képviselője, aki egyébként korábban MSZP-s országgyűlési képviselő volt, szó szerint a következőket nyilatkozta: több tucat önkormányzat jelezte, hogy nyomorult helyzete ellenére is kiszorul a támogatásból. A Kisvárosi Önkormányzatok Országos Szövetségének SZDSZ-es elnöke 1500 olyan önkormányzatról beszél, amelyeknek okuk lett volna pályázni.

Tisztelt Államtitkár Úr! A helyzet tragikus. Önök azt ígérték, hogy több pénzt adnak az önkormányzatoknak. A miniszter asszony személy szerint azt ígérte, hogy a közalkalmazotti béremelés minden egyes forintját központi költségvetés fedezi. Önök azt ígérték, hogy senki ne aggodalmaskodjon, mert aki a béremelés következtében rossz helyzetbe kerül, majd pályázat útján hozzájuthat a szükséges forrásokhoz. És a tragikus tény az, hogy nincs több pénz, nemcsak a fejlesztési és fejújítási pénzek, hanem működési források is nagymértékben hiányoznak, soha nem látott iskola- és óvodabezárási hullám indult meg.

Ön jól tudja, hogy a parlament előtt volt egy ellenzéki költségvetési módosító indítvány és egy 25 polgármester által aláírt, pályázati feltételeket megkönnyítő indítvány, amit az önök parlamenti többsége leszavazott. Ellenzéki képviselőként ezek után nincs más lehetőségem, mint újra megkérdezem öntől: mit kíván tenni, hogy a jelenlegi tragikus helyzet javuljon?

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 128 2003.04.28. 1:25  123-130

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Államtitkár Úr! Számomra az a szomorú, hogy ön elmegy azon önkormányzati érdekszövetségek véleménye mellett, amelyek politikai hovatartozástól függetlenül, egybehangzóan mondják azt, hogy nincs meg a megfelelő fedezete ezeknek a béremeléseknek, akik úgy nyilatkoztak, ahogy az előbb említettem. Nem véletlenül említettem ezeket a szövetségeket, hogy véletlenül se keveredjenek itt össze az ellenzéki és a kormánypárti vélemények a tekintetben, hogy netán ellenzéki orientációjú önkormányzati szövetségi vezető nyilatkozik így. Mind a kettő kormánypárti önkormányzati szövetségi vezető volt.

Ennek a béremelésnek sajnos 20-25 százaléka az, amit az önkormányzatoknak differenciáltan, nyilván saját forrásból kell kigazdálkodniuk.

Említettem az iskola- és óvodabezárási hullámot. Csak remélni merem azt, hogy például a 181 pályázó közül Csurgó városának 60 millió forintja, amit a TÁH visszadobott s nem fogadott el, nem politikai okokból, hanem azért, mert valóban szűkek a lehetőségek, nem került be az elfogadott pályázatok közé. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Végezetül pedig: Hatvan város önkormányzatának szocialista polgármestere bejelentette, hogy Hatvan város minden egyes intézményét, amit lehet, átad a megyének. (Az elnök ismét csenget.)

Itt olyan jellegű problémák vannak, amelyek igazolják, hogy a helyzet, államtitkár úr, tragikus, változtatni kell rajta. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 120 2003.06.02. 2:16  119-126

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt évben az önkormányzati választások előtt Varga Kálmán, a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, a kulturális minisztérium akkori tulajdonosi képviselője korábbi “kastély miniszteri biztosiö tevékenysége alatt keletkezett 300 millió forint visszafizetési kötelezettséggel zsarolta meg a gödöllői kastély vezetését: ha lemond az ügyvezetés, és a kisebbségi tulajdonosként jelen lévő Gödöllő városa visszaad jogosítványaiból, akkor az ő tevékenységi ideje alatt keletkezett 300 millió forintos kötelezettséget letudják, ellentétes esetben ellehetetlenítik a kastélyt. Ez akkor a környezetvédelmi miniszter bölcs döntésének eredményeképpen nem történt meg, mármint a kastély ellehetetlenítése.

Rövid idő után a hamu alatt a parázs újra izzani kezdett: Varga Kálmán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, a tárca korábbi képviselője nem nyugodott bele, hogy tervei a kastély vezetésének menesztése tárgyában nem valósultak meg. Taktikát váltott: egyrészt közreműködésével kastély a mai napig nem kapta meg az 53,9 millió forintnyi központi bérnövekményt, ami a kormány száznapos programjában végrehajtott béremelés szükséges fedezetét jelentette volna, és ezzel kínos helyzetbe hozta a kormányzatot az érintettek előtt; másrészt a tavaly októberben beterjesztett korrekt üzleti terv elfogadását nem támogatta, annak ellenére, hogy a tárca szakmailag felkészült és tapasztalatokkal rendelkező helyettes államtitkára annak elfogadását javasolta. Az indok az volt, hogy nincs még üzleti terv, az üzleti tervet viszont csak az ő közreműködésével tudjuk elfogadni. Tehát ez egy nagyon érdekes indok, és ennek következtében ez a forrás hiányzik a kastély működési költségeiből. Ez a döntéssorozat néhány héten belül pedig a kastély működésének ellehetetlenülését eredményezi.

Tisztelt Miniszter Úr! Tud-e a gödöllői kastély ellehetetlenítési folyamatáról? Megismerte-e Varga Kálmán azon nyilatkozatait, ahol a zsarolási folyamat tetten érhető? Mit kíván tenni, hogy a kastélyban a működőképesség biztosítva legyen, és mielőbb megkapja minimum az 53,9 millió forintos, béremeléshez szükséges fedezetet, illetve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a működéshez szükséges állami támogatást?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 124 2003.06.02. 1:07  119-126

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm, miniszter úr, azt a mondatát különösen, hogy kiemelt felelősséggel bír a Grassalkovich-kastély iránt, ezért feltehetően nem történhet meg az, hogy két vagy három héten belül a nyitvatartási időt korlátozni kell annak az állami forrásnak a hiányában, ami az eddigiek során nem került átutalásra. Bízom abban, hogy a következő két hét tárgyalásai eredményre fognak vezetni, és nem fog megtörténni a turisztikai, idegenforgalmi szezon előtt, hogy a gödöllői Grassalkovich-kastély nyitva tartását korlátozni kell.

A magam részéről akár a város képviselőjeként, akár a terület országgyűlési képviselőjeként is kompromisszumkész vagyok, hiszen nem lehet érdeke sem a kormányzatnak, semmilyen politikai erőnek az, hogy ez a kiemelt műemlék, amely egyébként az ország egyik leglátogatottabb műemléke és kastélya, bármilyen tekintetben is bárkinek politikai vagy netán más játékszere legyen. Ezért én szívesen állok rendelkezésre a tárgyalások tekintetében, szeretném, hogy a döntések minél hamarabb megszülessenek, és bízom abban, hogy a jövőben nem arról fogunk vitatkozni, mint az elmúlt egy évben, hogy ki, hogyan és mint kívánja önmagát megvalósítani egy ilyen program kapcsán, hanem arról, hogy milyen szépen és hogyan fejlődik ez a kiemelt műemlék.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 12 2003.06.04. 13:42  1-135

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azzal kezdem, hogy az önkormányzati törvény 1990-ben, a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat ideje alatt alkottatott meg, és ez a törvény tulajdonképpen a demokratikus berendezkedés egyik jelentős, a rendszerváltás egyik nagyon jelentős törvénye volt. Létrejöttek azok az önkormányzatok, amelyek az elmúlt 13 esztendő alatt bebizonyították, hogy a feladatnak meg tudnak felelni, bebizonyították azt, hogy megfelelnek azoknak az elveknek, amelyek alapján a törvény megalkottatott annak idején - a szubszidiaritás, az autonómia, az odatelepített vagyon működtetése -, a feladatok és a források megfelelő megosztását korrekt módon el tudták látni, és az ország működésének egy jelentős részét az önkormányzatok biztosították.

Azért fontos ezt leszögezni, mert feltehetően a vitát is nagyon sok polgármester, önkormányzati képviselő, vagy volt képviselő és polgármester hallgatja, és megítélésem szerint, amikor az önkormányzatok jelenlegi helyzetéről tárgyalunk, akkor nem baj, ha megállapítjuk, hogy a feladatot a lehetőségeikhez képest nyilván igyekeztek megoldani, és nagyon szép eredményeket értek el. Működött a rendszer, működik ma is, de nyilván vannak kérdések, amelyek felvetődnek akkor, amikor a hogyan továbbról beszélünk.

De ez a mai vita megítélésem szerint nem elsősorban a hogyan továbbról, hanem a most hogyanról kell hogy szóljon. Mert ugyan a miniszter asszony azt mondta, hogy a 13 éves folyamatot értékeljük, és abból próbáljuk meg meghatározni a következő lehetőségeket, az előrelépési lehetőségeket, nyilván szinkronba hozva az uniós csatlakozás jelenlegi folyamatával, mégis azt gondolom, hogy ez egy picit elkendőzése lenne annak a helyzetnek, ami kialakult az elmúlt egy esztendőben.

A kormány egyéves működése után értékelni kell az önkormányzatok helyzetét annak az ígéretsorozatnak a tükrében, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, annak az ígéretsorozatnak a tükrében, ami a kormányprogram vitája során elhangzott, és én pontosan jól emlékszem, miniszter asszony, amikor szó szerint azt mondtam: nagyon szépek az elképzelések, nagyon szimpatikusak az elképzelések, csak lesz-e ereje a belügyminiszternek, aki egyébként egy nagyon komoly önkormányzati lobbiember volt a korábbiakban, lesz-e ereje a kormányon belül érvényesíteni ezeket az elképzeléseket. És megítélésem szerint nemhogy nem volt ereje érvényesíteni, hanem alulmaradt ebben az érdekérvényesítő folyamatban, amit nagyon szomorúan szemléltek nemcsak az önkormányzati érdekszövetségek, hanem azok az önkormányzati politikusok, akik az elmúlt 13 esztendőben valóban elsősorban ezzel foglalkoztak, és elsősorban valóban az önkormányzati értékeket próbálták folyamatosan megjeleníteni a munkájuk során, és azért próbáltak küszködni.

Úgy ítélem meg, hogy jelentős visszalépés történt ezen a területen, úgy ítélem meg, hogy a kormányzat egyrészt nyilván nem teljesítette az ígéreteit, mert a több pénzről szó sincs; a több feladatról van szó, amit elfelejtettek leírni, hogy több feladat, adott esetben nem megfelelő pénzmennyiséggel, és nyilván ez kialakított egy válságos helyzetet az önkormányzati szférában. Én ma úgy ítélem meg, hogy ez egy nagyon komoly és nagyon súlyos helyzet, válságos, kritikus helyzet, mert lehet, hogy az év végéig egyetlenegy csődbe ment önkormányzat nem lesz Magyarországon, mert nem mehet csődbe az önkormányzat, mert valamilyen formában a központi költségvetés különböző technikákkal finanszírozza ezeket a problémákat, de a helyzet válságos az önkormányzatiság szempontjából.

Ma az önkormányzati rendszer jelentős része a kormány tenyeréből eszik. Ez egy kiszolgáltatott helyzetet jelent, és messze nem tudja már azt a mozgásterét, azt a gazdálkodási önállósági mozgásterét alkalmazni, ami 1990-ben a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat által megalkotott önkormányzati törvényben mint szándék megfogalmazódott és mint törvény leíródott. És ami egyébként sokáig működött, hiszen én magam is 13 éve vagyok polgármester, én magam nagyon szép élményekkel lettem gazdagabb e 13 év után, és ebben a teremben is nagyon sok olyan polgármester van, az itt levők jelentős része önkormányzati szakember, polgármester, akik ezeket az élményeket ugyanúgy átélték, mint jómagam, és ugyanúgy kínlódnak és szenvednek most ezekben a napokban, hetekben és hónapokban, mint jómagam.

És még egyszer azt mondom, nem arról van szó, hogy az önkormányzatok a finanszírozás tekintetében csődbe mennek vagy nem mennek csődbe, riogatjuk őket a csőddel vagy nem, hanem kialakult szépen egy olyan folyamat, ami azt a típusú önálló mozgásteret szűkítette be, amit megszoktunk, amit szerettünk volna, és amiért ezt az egész feladatot mindannyian elvállaltuk. És ebben az elvállalt feladatban nemcsak jobboldali polgármesterekről van szó, vagy jobboldali érzelmű polgármesterekről, igenis baloldali érzelmű polgármesterekről is van szó, tessenek végignézni az elmúlt évek, az elmúlt egy év nyilatkozatait az újságokban, tessenek megnézni azokat a polgármestereket, akik aláírták e válságos helyzetről fogalmazott levelet, és eljuttatták a miniszterelnöknek, hogy melyik pártokhoz tartoznak. És akkor pontosan fogják látni, hogy itt tényekről, reális tényekről van szó; mert lehet az íróasztal mellett számokat kiszámolni, lehet mondani, hogy a gépjárműadót odaadjuk, lehet mondani azt, hogy az iparűzési adó ez évi többletbevételéből kell fedezni majd a béremelések megfelelő összegét.

 

 

(9.30)

 

Ezt mind-mind ki lehet számolni, ki lehet mutatni számokat. A nem ebben a témában gyakorlattal rendelkező hallgató és néző már unja, és nem tudja pontosan, kinek van igaza, de tessék megkérdezni a polgármestereket! Arról volt szó egyébként, miniszter asszony, az érdekszövetségek megbeszélésén annak idején, hogy lesz egy ilyen jellegű polgármesteri meghallgatás február 16-án, aztán a miniszterelnök úr későbbre tette ezt az időpontot. Valóban, több mint ezer polgármester jött össze erre a találkozóra, és szomorúan tapasztaltam, hogy egész másról volt szó, mint amit megfogalmaztunk. Arról volt szó, hogy a polgármesterek elmondhatják a bánatukat. Arról volt szó, hogy megfogalmazhatják azokat a kéréseiket, és meghallgatja őket a kormányzat. Mit tapasztaltunk? Azt tapasztaltuk, hogy egy hihetetlen kormánypropaganda történt, uniós csatlakozással kapcsolatos kérdések lettek fölvetve, és igazán az érdekszövetség és én magam azért nem szólaltam föl, és nem vettem igénybe az öt percet, és el sem mentem, mert egész másról beszéltünk, mint ami a tény.

Ma is az az érzésem, hogy próbálunk elbeszélni megint egymás mellett, mert egy külön dolog a 13 év értékelése, és hogyan tovább abból - arról kell konferenciát, konferenciákat, érdekegyeztetéseket rendezni. Ma nem ezt a szándékot tükrözte ennek a vitanapnak a megtartása megítélésem szerint, hanem azt, hogyan tudjuk ezt a válságos helyzetet kezelni, van-e értelme önkormányzatiságról beszélni, van-e értelme a decentralizáció megfelelő formájáról beszélni, vagy pedig felejtsük el, mint néhány olyan nyilatkozatban elhangzott, hogy igen, itt már a kistelepülésekre nincsen szükség; volt szó itt korábban megfogalmazott életképtelen településekről, amikor azt mondtuk, hogy az életképtelen települések… - számomra hihetetlen, hogy ez leírásra került, de gondoltuk, hogy ez valóban félreértés, gondoltuk azt, hogy valóban csak elszólás. De úgy érzem, hogy itt azért finoman történik egy olyan típusú mozgás, ami ezeket a településeket lehetetlen helyzetbe hozza, ellehetetleníti. Vannak számok természetesen, amivel lehet pró és kontra érvelni, mégis azt mondom, hogy a polgármestereket kell megkérdezni.

Mi történt az elmúlt egy év alatt ezen a területen? Megtörtént egy béremelés, ami valóban jó, nagyon támogatandó, de azt gondolom, arra azért ne hivatkozzunk, hogy ezt X. Y. megszavazta, vagy nem szavazta meg. Nyilván arról van szó, ha megkérdeznek bárkit, hogy valakinek bért kell emelni vagy bért adunk, vagy az egzisztenciáját javítjuk, teljesen természetes, hogy pozitívan áll hozzá, de nyilván annak a felelőssége, aki a javaslatot előterjeszti, hogy ennek a feltételrendszerét meg tudja-e teremteni. Meg tudta-e teremteni, és kinek a vállára tette ennek a terheit, és hogyan gondolkodott távlatosan, mondjuk, középtávlatosan ebben a tekintetben, és hogyan tudta ezeket a feltételeket, ilyen megközelítésből a saját felelősségét is előtérbe helyezve biztosítani? Igen, akárhogy számolok, én legalábbis, nem tudom, polgármester kollégáim hogy vannak, nekem nem jött ki az, hogy ennek az utolsó fillérig a fedezetét a költségvetés biztosította. Nem biztosította, a tizenkettedik hónapban sem biztosította, miniszter asszony. Lehet persze mondani, hogy a tizenkettedik havi bért áttesszük már januárra, ott kell kifizetni, az már a 2003-as költségvetés része, háromhavi bérnövekményt kaptak a települések. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Így van!) Háromhavit; ez fehér és fekete. Tessék megnézni a számokat! És a tizenharmadik havi bér? És annak a bértöbblete, amit még ki kellett fizetni pluszban? Az sem volt sehol. És akkor innen kezdtük építkezni a 2003-as évet. Amikor a költségvetéseket készítették az önkormányzatok január és február tájékán, nézegették a papírjaikat, hogy hiába mondja a kormányzat és a miniszter asszony és mindenki azt, hogy ez a pénz megvan, nincs meg a pénz. Nincs meg! És akkor hitel, mit lehet még eladni, hogy lehet finanszírozni ezeket a pluszigényeket, hogy vesszük vissza a fejlesztéseket.

Miniszter asszony elismerte, hogy nyilván a fejlesztések, felújítások területén vissza kell fogni abban az egyébként leromlott intézményállományban, ami még ma sincs a helyén, és nem került valóban helyre 13 esztendő alatt, mert mindig mentünk az események után. Ezekben az intézményekben folyik a közoktatás, az önkormányzatok legnagyobb feladata, amit szeretnének megfelelő formában ellátni. Ezekben az intézményekben kell biztosítani az új taneszközöket, ezekben az intézményekben kell megfelelni a közoktatási törvény által előírt követelményeknek. Ezeken a településeken kell megfelelni a környezetvédelmi törvényben előírt feltételeknek és az uniós elvárásoknak. És akkor? Itt kell megfelelni, mondjuk, a mozgáskorlátozottak számára az akadálymentesítés feltételeinek. És akkor? Honnan és miből?

Erről kellene beszélni, hogy hogyan tudjuk megteremteni a feltételeit annak, hogy túléljük ezt a válságos helyzetet. Ha már előidézte valaki ezt a válságos helyzetet, megítélésem szerint illene segítenie abban, hogy túléljük. Voltak indítványok 60 milliárdra, 100 milliárdról 60-ra, 30 milliárdra, hogy próbáljuk esetleg ezt a bérhikimozgásteret kibővíteni. Semmit, semmit nem fogadtak el. Miért nem? Miért nem próbáltak legalább gesztust gyakorolni azok iránt a települések iránt, amely települések iránt - önök nagyon-nagyon hangosan mondják - felelősséget éreznek. És mi lesz azokkal, akik ezen a településen élnek? Ők a polgármestertől fogják számon kérni, a képviselő-testülettől fogják számon kérni azokat a jogos igényeiket, amelyeket az önkormányzat igyekszik megtenni vagy nem.

Igen tisztelt Ház! Szeretnék a kétpercesekben is majd részt venni, pontosan ezért nem húznám tovább a felvezető gondolataimat, mert az idő kevés, de egy dologra szeretnék még rávilágítani. A Magyar Demokrata Fórum, amikor az önkormányzati törvényt megalkotta, és amikor 1600 tanácsból létrejött közel 3200 önkormányzat, akkor nagyon fontos alapérték volt az, hogy ez a közel 3200 önkormányzati közösség, mely értéket ápol, teremt, alkot és közvetít, mely erőt ad az ott lévőknek, ahol otthont teremtenek az ott lévők, és akkor abból lesz az én utcám, az én iskolám, az én falum és a többi, és a többi… Különösen azért mondom ezt és hangsúlyozom, mert most az uniós csatlakozási folyamatban nagyon sokszor merülnek föl azok a kérdések, hogy ezek a gyökerek esetleg megszűnnek, talán egy életképtelen településpolitika folyamán.

Nekünk fontos továbbra is a kistelepülés, fontos a kisiskola, és igenis nem tudjuk elfogadni, hogy több mint száz azon iskoláknak, óvodáknak a száma, amelyeket összevontak, bezártak financiális okok miatt, talán az ez évi költségvetés hatására. Nem tudjuk elfogadni a közel 600 postahivatal bezárását. Nem arról van szó, hogy a valóban gazdaságtalan és kihasználatlan hivatalokkal valamit nem kellene kezdeni, de talán a 600 egy picit túl soknak tűnik, és szünteti meg ezeket a közösségi tereket ezeken a településeken. Vagy például a vasútvonalak megszüntetése, ami arra megy ki, hogy ne érjenek el megfelelő formában, nemcsak egy hangulatos közlekedési eszközzel, hanem valóban egy olyan megközelítési lehetőséget szüntetünk meg anélkül, hogy utakat építenénk egyébként, megfelelő utakat építenénk megfelelő formában; olyanokat szüntetünk meg, ami ezeknek a közösségeknek az elérhetési lehetőségét, a közlekedési lehetőségét csökkenti, kérdőjelezi meg. Igen, a Magyar Demokrata Fórum többször kimondta azt, hogy úgy tűnik számunkra, hogy ez egy indirekt faluromboló folyamat. Ehhez nem szeretnénk asszisztálni.

Tisztelettel kérjük a magyar kormányt, gondolja át: a költségvetés jelenlegi helyzetében hogy tudja kompenzálni az áttelepített feladatok finanszírozását. Közel 100 milliárd forintra van szükség, ezt egyébként Jauernik István egyik nyilatkozatában olvastam is, hogy jövőre ennyi pluszpénzt kellene adni az önkormányzatoknak, ha jól érzékeltem. (Közbeszólás: Már az idén!) De azt gondolom, hogy ennek a 100 milliárd forintnak az érdekszövetségek véleményével összhangban idén is meg kellene érkezni a településekhez.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 26 2003.06.04. 2:01  1-135

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Gy. Németh Erzsébet hozzászólására szeretnék reagálni, tekintettel arra, hogy Gödöllőt említette. Örülök neki, hogy a városunkkal ilyen behatóan foglalkozik. Nyilván akkor megnézte azt, hogy az 57 százalékos növekmény mellett milyen pluszfeladatok vannak, amiket teljesíteni kellett: hogy közel 30 intézményt működtetünk, hogy Gödöllő iskolaváros, és hogy milyen színvonalon látja el ezt a feladatot. Nyilván ezek magyarázzák az 57 százalékos növekményt, annál is inkább, mert ezek jelentős része nyilván béremelésre megy.

Összességében - én megmondom, és akkor nem kell utánanéznie igen tisztelt képviselőtársamnak - nekünk plusz 200 millió forintba került az önök igen tisztelt intézkedése, azon kívül, amit ehhez az államtól kaptunk.

A másik: én a kistelepülésekért szólaltam fel, igen tisztelt képviselőtársam, azokért a kistelepülésekért, amelyek egyébként valóban kiszolgáltatottan, nagy aggodalommal és félelemmel néznek a jövő elé. Elhangzott, hogy ötszáz azon települések száma, amelyek a bérhikit igénybe vették. Ha mellétesszük a közel ezerkétszáz első fordulós önhikis települést, ha hozzátesszük még azt az ötszázat-hatszázat, amelyek második fordulós önhikisek lesznek, ez azt jelenti, hogy több mint 2 500 település lesz, amelyik működési forrást igényel. Soha nem látott méreteket fog ölteni az év végére ez a szám - erre szerettem volna a figyelmet felhívni, és ennek a védelmében szólaltam fel.

A hatszáz postahivatal kapcsán egyetértek azzal, hogy nem minden postahivatal van kihasználva, ezt el is mondtam. Én csak érzékeltettem azt, hogy ezek a folyamatok a kistelepüléseken - a postahivatalok, a vasutak - igenis, egy indirekt faluromboló folyamatot indítottak el, amit meg kell állítani. Nem lehet egyetlen politikai párt érdeke sem, hogy az a színes önkormányzati rendszer és azok a települések, amelyek Magyarország nagy részét képezik, valamilyen formában életképtelenné válva megszűnjenek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 36 2003.06.04. 0:42  1-135

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Nagyon röviden, nem is két percben. A kistelepülési létszám, a lakosság létszáma nyilván azért is csökken, mert elmennek az emberek, mert bezár az iskola, mert nem lesz óvoda meg nem lesz majd postahivatal. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Gyakorlatilag az a felvetés, amit talán Veres képviselőtársunk mondott, hogy pazarló az önkormányzati rendszer: nem pazarló, lehet, hogy egy picit drágább ebben a szférában, de ez hosszú távon mindenféleképpen nagyon sokat hoz, és ez a dolognak a lényege, ez a megtartó ereje, hogy ha lesz iskola, lesz óvoda, lesz néhány olyan dolog a kistelepülésen, ami az esélyegyenlőséget biztosítja, akkor nem lesz ilyen drasztikus lakosságszám-csökkenés. És ezért küszködünk mi is, hogy ez megmaradjon.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 64 2003.06.04. 1:33  1-135

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Két dologra szeretnék reagálni, tisztelt Ház.

Az egyik az, hogy megtettek-e mindent a települések, hogy - idézve az államtitkár úr mondatát - ne pazarlóan működjenek. Szerintem megtettek mindent a települések, mert nem volt más lehetőségük; nem volt más lehetőségük, mint az, hogy racionalizálják a saját működésüket, hiszen ez az első lehetősége vagy az első lépése annak, hogy a forrásmegtakarítás megtörténjen. Nincs több tartalék a rendszerben. Éveken keresztül a költségvetésben, emlékezzünk vissza, 2-3 százalék létszámleépítés volt betervezve, és ebből kellett megteremteni bizonyos béremelések fedezetét. Ez az egyik dolog.

A másik a pályázatok kérdése. A polgármestertársam az előbb azt mondta, hogy a pályázatok nem voltak kihasználva. Nem lesz pályázati önrész; miről beszélünk pályázatról? Magyarországon a minisztériumok által kiírt pályázati önrészek sincsenek meg a kistelepüléseknek, nemhogy PHARE-pályázatokban gondolkodjanak! Egészen egyszerűen félrebeszélünk már megint, megint nem arról beszélünk, ami van: hogyan tudunk segíteni azon a helyzeten, ami az elmúlt egy esztendőben kialakult; hogyan tudunk azon a válságos, kritikus önkormányzati helyzeten segíteni, ami kialakult az elmúlt időszakban, és nem tetézni a bajt azzal, hogy olyan pluszfeladatokat teszünk még a vállukra, amikkel ezt a helyzetet nem áthidalni tudják, hanem egész egyszerűen az lesz, hogy valóban életképtelenné válnak a települések, és az életképtelenség státusából bedőlnek, ha úgy tetszik, és akkor majd létrejönnek valóban azok a járások, amelyekről beszéltünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 76 2003.06.04. 0:55  1-135

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden: kaptunk egy táblázatot Jauernik képviselőtársunktól, ahol le van írva, hogy melyik település hány százalékkal nagyobb forrást kapott 2003-ban. Akkor lenne korrekt ez a táblázat, ha mellé lenne téve, hogy mennyibe került a béremelés forintálisan helyben. (Babák Mihály: A másik oldal, a kiadás!) Gödöllő 57 százalékkal több forrást kapott 2003-ban, csak a helyzet az, hogy nekem 200 millióval többe került, mint amennyit kaptunk erre a feladatra. Ezért így nem korrekt ez a táblázat.

A másik: Horváth Csaba képviselőtársam nyilván azért, mert nem volt polgármester, nem emlékszik arra a tényre, elmondta Kontrát Károly képviselőtársunk ezzel kapcsolatos véleményét, én meg emlékeztetem a '90 és '94 közötti időszakra - ha nem emlékszik, kérdezze meg a mellette ülő polgármester kollégáját, és akkor el fogja mondani -, hogy voltak finanszírozva az önkormányzatok.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 118 2003.06.04. 2:42  1-135

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Igen, szeretném elhasználni az időt. Egyrészt, tisztelt képviselőtársaim, egy segélykiáltás hangzott el a mai vitanap előtt, a címben is megfogalmazva egy olyan segélykiáltás a települések részéről, ami arra szerette volna fölhívni a figyelmet, hogy 2003-ban igen nagy gond van, nagy baj van a települések gazdálkodásával, nagy baj van a települési önállósággal, nagy baj van a működéssel, a felújításokkal, fejlesztéssel. Ennek a bajnak az okozója nem más, mint az ez évi költségvetés, a 2003. évi költségvetés, aminek a számai azt igazolják, hogy az a pénz, amit meg kellett volna kapni az ígéreteknek megfelelően, nem érkezett meg az önkormányzatokhoz.

Kormánypárti képviselőtársaink igyekezték folyamatosan bizonygatni, hogy ez a pénz ott van, bár amikor otthon megnézik a büdzsét közülük a polgármesterek, akkor látják, hogy nincs ott, bár mégis azt mondják, hogy ott van. Elég érdekes érzés lehet itt azt mondani, hogy ott van a pénz, esetleg otthon pedig megnézni a költségvetést, és rájönni arra, hogy bizony nincs ott a pénz. Ez egy dolog persze, mert nyilván a lojalitás és a mundér védelme ezt kívánja tőlük. Mi igyekeztünk elmondani részünkről, hogy problémák vannak, gondok vannak, működési zavarok vannak, megoldást szeretnénk találni. Valami olyan kompromisszumos javaslatra gondoltam én - lehet, hogy még el fog hangzani, nem tudom, de nagyon kétlem, hogy nem -, hogy mik azok a lehetőségek 2003-ban az önkormányzati szféra irányába, amikkel legalább ezt a komoly problémát tűzoltásjellegűen meg lehetne oldani.

A Magyar Demokrata Fórum részéről megfogalmaztam, hogy 100 milliárd forint kellene; nem azért, mert hittem volna, hogy bármilyen formában is ennyi pénzt biztosítani lehetne. A korábbi, beadott fideszes módosító javaslatok egyértelműen arról győztek meg, hogy semmilyen szándék nincs arra, hogy ezt a problémát a kormányzat kezelje. Ezt természetesen a polgármesterek, önkormányzatok, érdekszövetségek tudomásul veszik, csak nehéz elfogadni. Azt szeretném jelezni, hogy tudomásul veszik, de nyilván nem fogják elfelejteni.

Még egy nagyon lényeges dolog: az elmúlt héten bejelentésre került a 2004. évi költségvetéssel kapcsolatban, hogy takarékos költségvetés lesz. Ha ez egy ilyen költségvetés volt, akkor ehhez képest nem tudom, mi lesz a takarékos költségvetés. Megítélésem szerint itt megszorítások várhatók. Elsősorban mi az a szféra, amihez hozzá lehet nyúlni? Az önkormányzatok, mert a polgármesterek tüntetni nem tudnak, sztrájkolni nem tudnak, és tudomásul kell vennünk, amit a politikai hatalmon lévő többség számunkra diktál.

Sajnálom, és nagyon szomorú vagyok, hogy gyakorlatilag azon kívül, hogy elmondtuk a bánatunkat, megoldást nem találtunk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 100 2003.09.22. 2:02  99-106

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, elfogadom. Tisztelt Államtitkár Úr! Ez év június 2-án kérdést intéztem az ön miniszteréhez; többek között megkérdeztem, mit kíván tenni miniszter úr azért, hogy a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaság mielőbb megkapja az 53,9 millió forintot, ami a korábbi parlamenti döntés következtében a közalkalmazotti bérek emelésének a fedezete. Miniszter úr akkor válaszában azt mondta, hogy elfogadott üzleti tervnek kell lennie ahhoz, hogy az egyébként a tárcánál rendelkezésre álló pénz átutalásra kerülhessen. Sajnos, a miniszter úr által delegált többségi tulajdonosi képviselő minden különösebb indok nélkül az üzleti terv elfogadását nem támogatta, annak ellenére, hogy a miniszter úr egyik helyettes államtitkára ez év januárjában írásban is úgy nyilatkozott - szó szerint idézem -: “összességében megállapítható, hogy a Gödöllői Királyi Kastély Kht. elkészített üzleti terve megalapozott.ö

Érthetetlen lenne számomra ez a viselkedés akkor, ha nem kaptam volna meg azt a megállapodástervezetet, amiben gyakorlatilag diktátumként miniszter úr a pénz átutalásának feltételéül a jelenleg funkcionáló ügyvezető igazgató közös kezdeményezéssel történő felmentését javasolja.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindamellett, hogy szakértői vélemények szerint nem szükséges elfogadott üzleti terv a törvényben előírt béremelés fedezetének átutalásához, megdöbbentő és felháborító, hogy miniszter úr ehhez a törvénysértő állapothoz asszisztál, annak feloldását személyi kérdés megoldásához köti. A miniszter úr politikai tanácsadójának nagy nyilvánosság előtt elhangzott kijelentése, miszerint dr. Kőrösvölgyi László igazgató úr munkájával szemben semmilyen szakmai kifogás nem merült fel, arra enged következtetni, hogy emögött politikai szándék és akarat húzódik meg.

Kérdezem államtitkár urat, hogy egyrészt milyen konkrét kifogása van az ügyvezető igazgató tevékenységével kapcsolatosan, illetve mikor kívánja a törvényes állapotot helyreállítani azzal, hogy a rendelkezésre álló közel 54 millió forint átutalását engedélyezi.

Várom szíves válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 104 2003.09.22. 1:14  99-106

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Sajnos, államtitkár úr, ez nagyon udvarias válasz volt, és ezt becsülöm önben, hiszen ismerjük egymást, és valóban találkoztunk a megnyitón, és korrekt volt a megnyitó ünnepség, csak a probléma az, hogy ez az üzleti terv megalapozott. Ezt leírta az ön helyettes államtitkára. Megalapozott az üzleti terv, január óta le van írva, azóta szórakoznak a Kastély Közhasznú Társaság taggyűlésén keresztül az önök által kinevezett emberek a felügyelőbizottságban, illetve az önök által kinevezett emberek a taggyűlés tulajdonosi képviselői körében.

Ez egy politikai játék. A cél az, hogy az ügyvezető igazgatót eltávolítsák, illetve a várost kiszorítsák a Kastély Közhasznú Társaság tulajdonosi köréből. Én ezt nem tudom támogatni. 2003-ban nem történhet meg az, hogy politikai okok miatt váltanak le valakit akkor, amikor az önök politikai tanácsadója a nagy nyilvánosság előtt többször elmondta, hogy semmiféle szakmai kifogás nincs az igazgató ellen. Márpedig ha szakmai kifogás nincs, akkor az üzleti tervnek is megalapozottnak kell lennie, hiszen ezt az önök államtitkára írta le.

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretném kérni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ebben a tekintetben hathatósan és gyorsan járjon el a tárca, mert a törvénytelen állapot feloldását csakis per útján tudjuk érvényesíteni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 8-10 2003.09.29. 2:23  1-14

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindig jó, ha bevétele van a költségvetésnek. A Magyar Demokrata Fórum azonban meg kívánja jegyezni azt, hogy ezzel a privatizációval az idegen kézben lévő bankok aránya 60 százalék. Tehát 40 százalék van állami tulajdonban, ami a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint nem túlságosan szerencsés. De egy százmilliárd forintos bevétel nagy bevétel, és nyilván tudja a költségvetés és a miniszter úr is, hogy mire javasolja ennek a felosztását.

 

 

(13.10)

 

Nyilván tudja miniszter úr azt is, hogy holnap van az önkormányzatok napja, és tisztában van az önkormányzatok helyzetével. Tisztában van miniszter úr azzal, és tudja, hogy közel 100 milliárd forinttal tartozik a településeknek az ez évi költségvetésben a költségvetés, illetve a kormány. Tisztában van vele, és tudja miniszter úr, hogy az elmúlt időszakban, kormányzásuk óta több mint száz óvoda- és iskolabezárás történt, a pénzügyi nehézségek voltak az elsődleges okok. Tisztában van miniszter úr azzal, hogy az életveszélyes tantermek és az életveszélyes egészségügyi intézmények száma soha nem látott méretet öltött az elmaradt felújítások és beruházások miatt. Tudja miniszter úr azt is, hogy 1188 önhibáján kívül hátrányos település és 500 bérhikis település van ma már - és önhikis település még csak az első fordulón van túl...

Azt is tudja miniszter úr, hogy az önkormányzati szféra hitelállománya soha nem látott méreteket öltött, és ugyanígy soha nem csökkent ilyen alacsonyra az önkormányzati vagyon. És emlékszik miniszter úr arra, hogy abban a programban, amit ön is támogatott, több pénzt ígértek az önkormányzatoknak. Ismeri miniszter úr a 2004. évi költségvetés önkormányzati kondícióit, és csak két részt említenék ebből, azt, hogy első alkalommal történik meg az, hogy csökken a normatívák mértéke, hogy csökken a közoktatási normatíva.

Láttam, itt van előttem, miniszter úr, ne rázza a fejét, az önkormányzati szövetségek megkapták ezt az anyagot. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A közoktatási normatívák minden egyes része csökken, a kötelezettségek pedig nőnek, elsősorban az áfanövekménnyel. Engedje meg, miniszter úr, hogy javasoljam azt…

 

ELNÖK: Képviselő úr, két perc áll az ön rendelkezésére.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): …hogy ez a 100 milliárd forint az önkormányzati szférának legyen szétosztva, és ezzel is Medgyessy Péter miniszter úr ígéretét… (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 6 2003.09.30. 4:37  5-8

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormánykoalíció 1990-ben megalkotta a magyar önkormányzatokról szóló törvényt, melynek eredményeképpen a közel 1600 tanácsból megalakult körülbelül 3200 önkormányzat; 3200 közösség, mely azóta bebizonyította, hogy tud tenni és alkotni azért, hogy az a település, ahol él, az otthona legyen. Mint ahogy Tamási Áron is írja: “Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.ö Mi magyarok szeretünk tartozni valahova. Tartozni családunkhoz, szeretteinkhez, közösségeinkhez. Szeretünk hazatérni, és örülünk annak, ha valami szebb lett és jobb lett ott, ahol élünk.

Fontos számunkra az is, hogy a környezetünk alakulásába, annak sorsába beleszólhassunk. Ennek lehetőségét teremtette meg az 1990. évi önkormányzati törvény; megosztotta a hatalmat a központi irányítás és a települések között. A települések bebizonyították, hogy tudnak élni a lehetőségükkel, és ezt tapasztalhatjuk a mindennapjainkban.

Ezek után a Magyar Országgyűlés tíz évvel az önkormányzatok megalakulását követően, 2000-ben törvényt alkotott arról, hogy szeptember 30-a legyen a magyar önkormányzatok napja. Ezzel is jelzéssel kívánt élni, hogy fontos számára a helyi demokrácia. Ennek látható jelét adta a 2001-2002. évi költségvetésben.

A 2002-es kormányváltás után joggal reménykedhettek a települések abban, hogy folytatódik az önkormányzatok helyzetbe hozása, hiszen az MSZP választási ígéreteiben - és ezt plakátok is hirdették - egyértelműen kifejezte, hogy több pénzt kíván adni az önkormányzatoknak.

Tisztelt Országgyűlés! Aki végigkövette az elmúlt év felszólalásait, és figyelte a sajtóban megjelent írásokat, azt tapasztalhatta, hogy nem volt olyan hét, amikor ne hangzott volna el az önkormányzatok válságos helyzetével kapcsolatos figyelemfelhívás. Ebben az évben - mindannyian tudjuk - közel 100 milliárd forinttal kevesebbet kaptak az önkormányzatok, melynek oka a kormány ígéretének újabb megszegése, melynek eredményeképpen a közalkalmazotti bérnövekmény kifizetésének egy részét az önkormányzatokra terhelte.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem erről volt szó. Ott voltam Lamperth Mónika miniszterjelölti meghallgatásán, ismerem korábbi, önkormányzatokkal kapcsolatos tevékenységét és felszólalásait, és fülemben cseng azon mondata, hogy a közalkalmazotti béremelés minden egyes forintját a költségvetés biztosítja. Mint tudjuk, ez már 2002-ben nem valósult meg, hiszen a decemberi bérek kifizetését áttolták 2003-ra, illetve a tizenharmadik havi bérek tekintetében a nagy hallgatáson kívül nem kaptunk semmit.

Ennek eredménye, hogy ebben az esztendőben az önkormányzatoknál vagyoneladás, hitelfelvétel, a feladatellátást veszélyeztető működési visszafogások, a fejlesztések és beruházások nagymértékű csökkenése következett be. A sorozatos óvoda- és iskolabezárási hullám, életveszélyessé nyilvánított iskolák és orvosi rendelők sora bizonyítja, hogy megtört az önkormányzatok fejlődési lendülete, és mélyült a válság.

A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja, hogy a 2003. évi költségvetés növelte az önkormányzatok kiszolgáltatottságát, gazdasági függőségét, és minimálisra csökkentette gazdálkodási önállóságát. Ennek következményeiért súlyos felelősség terheli a kormányt és az őt támogató koalíciós pártokat.

A 2004-es költségvetést megismerve az MDF megállapítja, hogy folytatódik a kormány önkormányzat-ellenes, azok ellehetetlenítésére irányuló finanszírozási politikája. Az MDF visszautasítja, hogy az önkormányzatoknál dolgozó közalkalmazotti és köztisztviselői elbocsátási hullámmal riogassák az ott dolgozókat, és felhívja a tisztelt kormány figyelmét, hogy nincs több tartalék a dolgozói létszámban, hiszen a kötelező feladatok biztosításához szükséges létszám csökkenése a feladatellátás minőségében nagyfokú romlást, mindamellett törvénytelen állapotot idéz elő.

Tisztelt Országgyűlés! Jó lett volna ezen a napon ünnepelni, ünnepi hangvételben beszélni azokról az élményekről, amelyeket az önkormányzati rendszer létrehozásával tapasztalhattunk. De akár én is - mint 13 éve gyakorló polgármester - szomorúan és megdöbbenve állok a lesújtó tények előtt, és azt mondom, hogy 2003-ban és feltehetően minden jel szerint 2004-ben az önkormányzati rendszer - ha a folyamatok így haladnak - a végóráit éli.

A Magyar Demokrata Fórum nevében tisztelettel felszólítom a kormányt, hogy jövőre biztosítsa a települések normális működéséhez szükséges pénzt, amely a hat országos önkormányzati érdekszövetség által aláírt dokumentumban mintegy 200-250 milliárd forintnyi többletet jelent az ez évihez képest. Amennyiben ezt nem teszi, az MDF minden törvényes eszközt megragad ahhoz, hogy kikényszerítse a biztonságos működéshez szükséges feltételeket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 14 2003.10.15. 11:09  1-201

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lamperth Mónika mondta a hozzászólásában, hogy próbáljunk meg higgadtak lenni és objektívek; igyekszem az lenni, tisztelt miniszter asszony, tisztelt kormánytagok.

Tekintettel arra, hogy valóban ebben az esztendőben már második alkalommal van vitanap a parlamentben önkormányzatokról, és az elmúlt tíz hónapban soha nem látott mennyiségű, közel száz, csak önkormányzatokkal kapcsolatos felszólalás, interpelláció, napirend előtti hozzászólás hangzott el a Házban, és arra való tekintettel is, hogy a sajtóban megjelent, hogy polgármesterek éhségsztrájkkal próbálkoznak felhívni a figyelmet a problémájukra, az, hogy Dióssy László veszprémi SZDSZ-es polgármester korábban tüntetéseket, felvonulásokat helyezett kilátásba, és sorolhatnám tovább azokat a tényeket, amelyek tudatában is igyekszem higgadt maradni, 13 éve polgármesterként, és egy olyan politikusként, aki szívügyének kezeli az önkormányzatiságot, egy olyan MDF-es politikusként, amelynek a kormánya alkotta meg az önkormányzati törvényt 1990-ben, és hozta helyzetbe a településeket, ha vitatkozunk is, akkor is abban, azt gondolom, egyetérthetünk, hogy 1993-ig az önkormányzatok ki voltak stafírozva, megkapták a feladatokhoz szükséges forrást, és az indításnál megkapták az ellátáshoz szükséges vagyont, sőt annál jóval többet: lehetőséget arra, hogy önállósodjanak, arra, hogy gazdálkodjanak, arra, hogy valóban a közösséget erősítsék, és sorolhatnám tovább - tehát higgadtan szeretném felolvasni a miniszterelnök úrnak 2002. január 8-án mondott két mondatát: “Megerősítjük az önkormányzatok pénzügyi, gazdasági önállóságát. Szavamat adom, hogy betartom, amit vállaltam.ö Azt gondolom, ez is teljes mértékben tényszerű és objektív.

Az is tényszerű és objektív, és menjünk egy picit a probléma gyökerére vissza, megítélésem szerint a mostani probléma gyökerére vissza, a 2002. évi költségvetési módosítás során a közalkalmazotti bérek megemelésére, hogy a Magyar Demokrata Fórum volt az egyetlen párt, amely tartózkodott ennél a szavazásnál. Tartózkodott ennél a szavazásnál, nem azért, mert nem ért egyet azzal, hogy a közszférában dolgozók egzisztenciális helyzetét javítani kell, és továbbra is javítani kell, nem azért, mintha nem értett volna egyet azzal, hogy a pedagógusok bérét meg kell emelni, hanem azért, mert ez egy nagyon előkészítetlen, felelőtlen, a választási kampányígéreteknek megfelelően szóló döntése volt az akkori kormánynak.

 

(10.30)

 

Az a döntése volt, amivel az önkormányzati választási kampány előtt próbálta újra helyzetbe hozni saját magát.

Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert ma már teljes mértékben látszik, hogy egy olyan nagyságrendű béremelést vállalt magára a költségvetés, ami ha hosszú távon tartható is, annak nagyon komoly ára van. Nem véletlenül kell a 2004-es költségvetés során az akkor kiadott bért, az akkor kiadott egzisztenciális feltételeket javító helyzetet rontani, azaz szépen visszavenni ezeket a forintokat. Ezeket a forintokat visszavenni az önkormányzatokon keresztül, ezeket a forintokat visszavenni az adón keresztül, magyarul: gyakorlatilag annyi történt, hogy odaadtuk a karácsonyi ajándékot 2003-ra, 2002 őszére, 2002 karácsonyára, majd 2003-ban, és most 2004-ben ezt szépen visszavesszük az emberektől. A probléma gyökere megítélésem szerint innen származtatható.

Számos példát lehet felsorolni arra, hogy hogyan s mint, milyen formában kívánja visszavenni a kormány 2004-ben is a költségvetés tervezetében ezeket a forrásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Lamperth Mónika miniszter asszony az önkormányzati érdekszövetségekkel való nagyon jó kapcsolatra utalt. Ezt igazolhatom önöknek, én magam is többször ott voltam ezeken az egyeztetéseken, nagyon jó hangulatú, valóban kulturált körülmények között történt megbeszélésekről volt szó, de ez nem azt jelenti, hogy ünneplésre van okunk. Annál is inkább nincs okunk ünneplésre, mert itt néminemű csúszda is volt miniszter asszony felszólalásában, aki azt mondta, hogy vannak még problémák, de számos problémát megoldottunk, például azt, hogy a költségvetés tárgyalása előtt már komoly módosítások történtek az önkormányzati finanszírozásban. (Dr. Lamperth Mónika: Érdemi változás!) Ez nem így van, tisztelt miniszter asszony, ugyanis én viszont 13 éve ülök ott az érdekegyeztetésen (Dr. Lamperth Mónika: Nem ezt mondtam!), és tudok mondani erre konkrét példákat, akár normatívakiigazításokat, akár tízmilliárdos nagyságrendű növekményeket az önkormányzati finanszírozásban, ami adott esetben az érdekegyeztetés hatására történt meg.

Tehát nem kell azért annyira ünnepelni saját magunkat akkor, amikor ilyen jellegű változtatások történnek. Egyébként speciel nemcsak az önkormányzati érdekszövetségek véleménye hatására, hanem az MSZP-s és az SZDSZ-es polgármesterek nyomására is, mert nekem is elmondták, hogy tűrhetetlen az, hogy 2004-ben normatívacsökkenés fog bekövetkezni; itt a parlamentben az ön pártjához tartozó polgármesterek mondták el. Nyilván ezt a nyomást nem kibírva, gyorsan változtattak néhány milliárd forinttal a normatívák növekményén a 2004-es költségvetés tervezetében, ami azt a bizonyos tízmilliárd forintot jelentette, de még így is összességében egyébként van normatívacsökkenés a költségvetésben azokra a feladatokra, amely kötelezően ellátandó feladatokra jóval több kiadás hárul jövőre. Ha csak az áfanövekményt értem ide, akkor ön jól tudja, miniszter asszony azt, hogy az iskolákat, egészségügyi intézményeket, óvodákat fűteni kell, itt a gáz és a villamos energia tekintetében a növekmény jóval több, mint amennyit adott esetben realizálhatna ez a normatívanövekmény, amit ön az előbb említett, de nem növekményről, hanem csökkenésről van szó.

Szeretnék az önkormányzati érdekszövetségek önhöz is eljuttatott, a költségvetési vita előtti anyagából egypár mondatot idézni, ami nagyon is önmagáért beszél, és amit aláírtak egyébként országgyűlési képviselőtársaink is, önkormányzati szövetségi vezetők. Ebben az van benne - és ez nem a 2004-es költségvetés vitája, szeretném hangsúlyozni, hanem a költségvetés előtti elkészült anyag, az igénylista -, hogy ahhoz, hogy tartani tudjuk a 2003-as pozícióinkat, arra van szükség, hogy 2004-ben a plusz 200-250 milliárd forintot az önkormányzatok jogosan várják el a bruttó hazai termékből való osztozkodás során, az eddigi forráselvonások megszüntetése jeleként. 200-250 milliárd, ön nagyon jól tudja ezt, miniszter asszony, úgyhogy annyira nem kell ünnepelni, amikor arról beszélünk, hogy a növekmény 150 milliárd forint sincs ebben a költségvetésben, és ha azt vesszük hozzá, hogy a hozzá társuló kiadási nagyságrendek, kiadási terhek jóval nagyobbak a korábbinál, akkor itt bizony nagyon-nagyon nagy baj várható.

De ez a vita - és ez a dolog lényege - nem a 2004-es költségvetésről szól, annak még előtte vagyunk, arról még fogunk beszélni, hanem arról szól, hogy 2003-ban milyen helyzetbe hozta a településeket a költségvetés, és nyilván az ön által is képviselt kormányzat.

A közalkalmazotti bér fedezete, ha szám szerint benne is volt a költségvetésben - megítélésünk szerint nem volt benne a 2003-as költségvetésben -, akkor sem volt lehetőség dologi növekményre, akkor sem volt lehetőség fejlesztési pénzekre. Az országos önkormányzati érdekszövetségek akkor is leírták, itt elhangzott, ha nem hangzott el százszor, akkor elhangzott ötvenszer, ön is megkapta ezt az anyagot, miniszter asszony, 100-110 milliárd forint hiányzik az önkormányzati büdzséből, az önkormányzati fejezetből. 100-110 milliárd forint hendikeppel indul a 2004-es év. Ezt senki nem pótolta, és ezek után az önök kormánya, tisztelt miniszter asszony, augusztus 1-jén az elektromos áram 9 százalékos díjemelését hajtotta végre; 9 százalékos emelést, ami sehol nem volt tervezve. Ha tetszett nézni a különböző interjúkat, nyilatkozatokat, a polgármesterek elmondták, hogy nem tudunk mást csinálni, mint hogy az éjszakai közvilágítást levesszük egy órával, két órával, három órával. Ezzel aztán az a nagyon szépen és korrektül elkészített bűnmegelőzési program egyik nagyon komoly feltételrendszerét csökkentjük a települési szinten.

Arról kell beszélni, hogy milyen problémák vannak 2003-ban, hogy hány iskolát és óvodát zártak be financiális okok miatt, hány iskolát és óvodát vontak össze financiális okok miatt a kistelepüléseken.

Itt van előttem egy másik anyag, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége a kistelepülések megmentésének érdekében írt egy levelet, nem tudom, eljuttatták-e önhöz, miniszter asszony. Sajnos, az idő nagyon kevés, és szeretnénk a Magyar Demokrata Fórum részéről még hozzászólásokat is eszközölni, és a kétpercesekben is nyilván reagálni dolgokra, mert feltehetően ön is fog, miniszter asszony, és az időm lejárt. Nagyon-nagyon sok minden van ide felírva, összességében csak azt szeretném jelezni, hogy nagy baj van az önkormányzati finanszírozás területén már 2003-ban, nagy baj van a feladatellátás szintjén, és nem azért, mert a települések nem akarnak alkalmazkodni. Igaza van Kuncze Gábornak, nem fog csődbe menni egy önkormányzat sem, mert inkább feláldozza a saját összes vagyonát, erejét ahhoz, hogy teljesítse a feladatát, mintsem hogy csődöt jelentsen egy település.

Mi választott emberek vagyunk, miniszter asszony, nekünk az a feladatunk, hogy teljesítsük a törvényben előírt kötelezettségeinket. (Dr. Lamperth Mónika: Nekünk is!) Az a feladatunk, hogy az embereknek normális körülményeket varázsoljunk oda, hogy otthon érezzék magukat. De az önök kormánya 2003-ban ezt a feltételrendszert nagyon keményen rontotta. Elmondtam önnek, miniszter asszony a Belügyminisztériumban, hogy az önkormányzatok pozícióvesztése történt meg 2003-ban. Én nem fekete évről beszélek, nem csődökről beszélek, hanem nagyon kemény pozícióvesztésről. Mondom ezt 13 éves tapasztalattal, polgármesteri tapasztalattal, olyan polgármesterként, aki számos kontaktussal rendelkezik, aki részt vettem az összes érdekegyeztetésen, és gyalázatosan alulfinanszírozott települési szférával állunk szemben 2003-ban, és 2004-ben semmiféle optimista előrejelzést nem látok.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 48 2003.10.15. 1:56  1-201

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Szeretnék továbbra is a higgadtságnál és a tényeknél maradni. Három dologra szeretnék reagálni. Balogh polgármestertársam, képviselőtársam és Toller polgármester- és képviselőtársam is azt mondta, hogy 13 éve. Jeleztem a felszólalásomban is, kérdezzék meg azokat a polgármestereket, ő polgármester volt 13 évvel ezelőtt is, ha jól tudom, Balogh úr, nem 13 évről van szó, kérem szépen. A Magyar Demokrata Fórum volt az a kormány, ami kistafírozta az önkormányzatokat, a feladatokhoz pénzt adott, és vagyont adott az önkormányzatoknak. (Kuncze Gábor: A törvény adta!) Lehet vitatkozni a '94-es évről, a '94-es évről lehet vitatkozni, de '91-92-93-ról nem, tehát nem 13 évről van szó.

Másodszor: az étkeztetéssel kapcsolatos hozzászólás. Kiszámoltam, ez Gödöllő esetében mit jelent. Tehát itt megint a tények és a számok beszélnek a jövőt illetően. Bővült az étkeztetési kedvezményben részesülők köre, és ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a hozzárendelt normatíva ennek még 70 százalékát sem fedezi; 70 százalékát sem fedezi, csak 68,8 százalékát. Ezek megint számok. Tehát mit mond? A kormány azt mondja, ingyen étkeztetek, önkormányzat, fizesd ki a 32 százalékát! A kormány azt mondja, bért emelek, fizesd ki az x százalékát! Itt van a probléma.

A harmadik az érdekegyeztetés kérdése. Az érdekegyeztetésen ilyenek nem hangzanak el, az érdekegyeztetésen elhangzik nagyon szépen sok minden az önkormányzatokról, beszélgethetünk stratégiai kérdésekről, de érdemi előrelépés nem történt igazán. Toller László azt mondta, hogy 60 milliárd elmozdulás történt. Szeretném ezt a 60 milliárdot részletezve látni, nem láttam, én 10, maximum 15 milliárdot láttam, ami az SZDSZ-es polgármestereknek is kevés, akár Demszkynek, akár Dióssynak, akár Balogh László MSZP-s közgyűlési elnöknek is. Tehát szeretném hangsúlyozni, nagyon jó lenne, ha részleteznénk ezt a 60 milliárdot, mert nincs meg ennek per pillanat a reális, számokban leírható, valóságos képe.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 112 2003.10.15. 2:06  1-201

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kicsit elméláztam Toller László képviselő- és polgármestertársam gondolatain, amikor azt mondta, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, hogy hogyan. Bocsánatot kérek szépen: ki ígérte? Önök tetszettek ígérni. Hadd ne hozzam és ne mutassam meg azt a tacepaót, amit el is tettem emlékbe, hogy mit ígértek: több pénzt az önkormányzatoknak, és több pénzt az embereknek. (Dr. Toller László: Több is van. - Közbeszólások az MSZP soraiból.) Akkor kellett volna végiggondolni, amikor ezzel kampányoltak, amikor azt mondták, hogy ennyi és ennyi bért adunk, amikor azt mondták, hogy ennek az utolsó fillérét is le fogjuk fedezni, ami egyébként nem igaz. Tehát ennek az a következménye, hogy nem mondtak igazat, ezt ki kell jelenteni. Nincsen semmi gond, én el tudom azt is hinni, hogy nem jó a gazdaság, hogy problémák vannak, hogy nem láttunk át dolgokat, de akkor azt kell mondani tisztességgel és becsülettel: igen tisztelt hölgyeim és uraim, eltévesztettük, nem tudtuk, hogy ennek nincs meg így, úgy meg amúgy a fedezete.

 

(12.30)

 

De egyébként nem ezért kértem szót, hanem azért, mert Gy. Németh Erzsébet már a második alkalommal emlegeti Gödöllőt. Egynéhány hónappal ezelőtti vitában ugyanígy kigyűjtötte az adatokat - nem tudom, miért pont a mi településünk szúrja a szemét. (Gy. Németh Erzsébet Lendvai Ildikóval beszélget.) Ahhoz a többletfinanszírozáshoz, amit kapott a település - igen tisztelt képviselőtársam, remélem, figyel -, akkor is elmondtam, és szeretném nem zavarni a beszélgetését, de még egyszer szeretném elmondani: többletfeladat jár, jóval több többletfeladat, mint amennyi a többletbevétel. Még egyszer megismétlem: a többletbevételhez többletfeladat jár, jóval több kötelezően előírt többletfeladat, mint amennyi a bevétel.

Szerintem Csabai Lászlóné ugyanígy látja és gondolja ezt Nyíregyháza esetében, még akkor is, ha ezt nem mondta ki - lehet, hogy neki sokkal több forrása van, nyilván erről majd tájékoztat bennünket. De pontosan tudom, hogy nekem a béremelés ebben a városban - ezt akkor is elmondtam - 200 millió forint többletkiadással jár.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 182 2003.10.15. 3:07  1-201

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Ha lehetőség van, 3 perc 47 másodpercet használnék el, tekintettel arra, hogy vége van most már lassan, és még egy percet, ami megmaradt, azt megkapná képviselőtársam.

Jauernik István Képviselőtársam! Itt van (Felmutat egy iratot.) a megyei jogú városok által elkészített anyag, én ezt végigtanulmányoztam, ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy rosszabb pozícióban vannak a megyei jogú városok és tíz kisváros. Majd ezt megbeszéljük egyébként. Tehát van ilyen vizsgálati eredmény, csak ezt szerettem volna mondani.

Nagyon kevés arra az idő, hogy összegezzen mondjuk valaki egy ilyen vitát, de azért én egyet hadd utasítsak vissza. Kárpáti Zsuzsa, aki közben kiment (Közbeszólások az MSZP soraiból: Itt van! Csak nem a helyén ül. - Kárpáti Zsuzsa: Itt vagyok, nem jól lát, képviselő úr!), azért aki nincs itt, az nem a zsebét tömögeti, tisztelt képviselőtársam, bent van, nem a zsebét tömögeti, aki nincs itt, és ezt minden olyan képviselőtársam nevében, legyen az szocialista is, aki nem volt itt, visszautasítom - egyszer.

Másodszor: három vagy négy dolgot szeretnék csak mondatszerűen. Egyértelmű számomra - és ez többször elhangzott, szeretném helyretenni újra -, hogy '90 és '93 között az önkormányzatok pozíciói rendben voltak. Nem '91-ben kezdődtek az önkormányzati pozícióromlások, '94-ben volt egy pici visszalépés. Hozzá kell tenni, igaz, hogy a vagyon kérdésében akkor az MSZP, az MDF és az SZDSZ kétharmados alku alapján döntött a települési kérdésekben, tehát ezt azért hozzá kell tenni, legyünk reálisak.

Egyértelműen igazolható, hogy 2001-ben és 2002-ben reálérték-növekmény volt, reálérték-növekmény volt az önkormányzatok finanszírozásában, utána jött újra a pluszfeladat, és a feladathoz rendelt kevesebb pénz 2003-ban. Egyértelmű az is, hogy az ez évi és a jövő évi többletkiadások mögött messze nincsen olyan állami támogatás, állami finanszírozási rendszer, ami ezt pótolná, tehát az önkormányzatok saját bevételei, szabadon felhasználható forrásai szűkültek, vagy szűntek meg teljesen.

Ez az önkormányzatisággal teljes mértékben ellentétes viselkedés, finanszírozási szisztéma. Nem akarom az önhikis, bérhikis kérdést mondani, de még egy információt hadd mondjak, és nagyon szeretném tudni: valóban Tiszaújváros, valóban Székesfehérvár is kapott a bérhikiből? Valóban ezek a települések rászorultak erre az állami támogatásra? (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Igen!) Mert akkor nagyon érdekes kérdéseket szeretnék majd föltenni, hogy hogyan lett végül is összerakva ez a jogszabály, illetve ez a típusú finanszírozás.

És végül pedig még két gondolat: említettem, nem azért tartózkodott a Magyar Demokrata Fórum a tavalyi béremelések kapcsán, hogy ne legyen több pénzük az embereknek, hanem a felelőtlen, előre nem látó kampánygondolkodás miatt. Egyébként nagyon sokan ennek a levét meg fogják inni, mert visszaveszi áfa, ilyen, olyan meg amolyan adó, ilyen meg amolyan emelések formájában a költségvetés.

És végezetül: ígéretek hangoztak el. Az ellenzék dolga, és a Magyar Demokrata Fórum dolga is, hogy ezt a tükröt önök elé tartsa: ezeket ígérték, szeretnénk látni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 22 2003.10.29. 19:25  1-277

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomban két témával szeretnék foglalkozni a költségvetést illetően: az egyik természetesen az önkormányzatok kérdésköre; a másik pedig Magyarország költségvetésének sport fejezete.

Elsőként az önkormányzatok fejezetéhez: az önkormányzatok jövő évi gazdálkodásával kapcsolatban itt már bemelegíthettünk az előző felszólalás és kétperces hozzászólás kapcsán azzal a helyzettel, ami jelenleg ma az önkormányzati szférában érvényes és uralkodik. Nem szeretnék azzal a most már talán közhelynek is nevezhető mondattal kezdeni egy ilyen felszólalást, hogy a választási kampány során a “Több pénzt az önkormányzatoknak!ö című választási plakátra mindenki emlékezik. Mindenki emlékezik az elmúlt másfél év különböző bejelentéseire, különböző vitáira, vitanapjára, ami néhány héttel ezelőtt volt itt, a parlamentben az önkormányzatok kapcsán, a különböző egyeztetésekre és a különböző látszategyeztetésekre. Talán soha ennyi írás az önkormányzati szférával kapcsolatosan a sajtóban nem jelent meg, mint ami az elmúlt másfél esztendőben, de különösen az elmúlt egy és fél esztendőben.

Nyilván ez nem azért jelent meg, mert az aggodalmak látszataggodalmak lettek volna, hanem azért, mert azok az aggodalmak, amelyek az önkormányzatokkal kapcsolatosan ezekben az írásokban, felszólalásokban, vitákban megjelentek, azok feltehetően valamilyen ok miatt jelentkeztek, és az ok miatt történtek meg. Mindamellett, hogy a költségvetés parlamenti vitáján vagyunk, és itt azért a politika teljesen természetesen nagy szerepet kell hogy játsszon, igyekszem azoknál a tényeknél és azoknál a számoknál maradni, ami ma az önkormányzati szférát jellemzi, és ami az elmúlt másfél év e területen való mozgásterét illette. Utána nyilván majd mindenki levonja azt a következtetést, hogy való igaz-e az, hogy a helyzet az önkormányzatokkal kapcsolatosan válságos - megítélésem szerint a költségvetés jelenlegi ismeretében kritikussá válhat az elkövetkező esztendőben.

Az egyik tény az, hogy amikor itt, ebben a Házban tárgyaltuk a tavalyi költségvetést, akkor mindenkinek az asztalán ott volt a hét országos önkormányzati érdekszövetség által aláírt nyilatkozat, ami szerint 110 milliárd hiányzik - 110 milliárd hiányzik - a 2003-as költségvetésből, a 2003-as költségvetés önkormányzati fejezetéből. Erre mindenki emlékszik. Erre a válasz az volt, hogy lesz egy felülről nyitott béralap, 3 milliárdos béralap. 110 milliárd az egyik oldalon igényként, a másik oldalon 3 milliárd, amiből 7 milliárd lett aztán az igények alapján. Tehát gyakorlatilag az önkormányzati érdekszövetségek szakmailag alátámasztott anyagával szemben, egy 110 milliárdos megfogalmazott igénnyel szemben gyakorlatilag 7 milliárd forint állt.

Mit jelentett, mit eredményezett ez a helyzet? Ez a helyzet eredményezte azt, hogy a települési szférában a maradék tartalék is kiürült, gyakorlatilag a maradék mozgástér is leszűkült, az elmúlt esztendőben visszaestek a fejlesztések, visszaestek a felújítások, csökkentek a beruházások - ha kívánják, ennek a számait is föl lehetne sorolni. Gyakorlatilag a települések megpróbálták ezt a 110 milliárd forintot abból a mozgástérből kompenzálni, ami számukra adatott, tehát fejlesztés, felújítás maradt el, és azok a beruházások, amiket esetleg terveztek vagy a saját választási kampányaik során megálmodtak és szerettek volna megvalósítani.

Ebben az esztendőben is - folytassuk ugyanezen logikai elv alapján a gondolkodást - megjelent a hét országos önkormányzati érdekszövetség - itt van nálam aláírva mind a két dokumentum - által aláírt dokumentum, miszerint még nem ismerték a költségvetés sarokszámait, de azt mondták, ahhoz, hogy a 2003-as szintet tartani tudjuk, 200-250 milliárd forintra van szükség - ugye, ez a másik sarokszáma ennek a menetnek -, ezt minden önkormányzati érdekszövetség aláírta. Egyébként azért mondom el, mert akik - feltehetően kívülről - nem ismerik ezt a csoportosulást, el kell mondani, hogy ebből a hét országos önkormányzati szövetségből ötnek kifejezetten kormánypárti - kifejezetten kormánypárti - parlamenti politikus elnöke van, tehát ha aláírták, akkor feltehetően reális adatokat írtak alá. Aláírták, hogy 200-250 milliárd.

Ezek után megérkezik a költségvetés első olvasata, ahol még normatívacsökkenésről is olvashattunk, és messze nem 200-250 milliárd: mintegy 70 milliárd az, ami növekményként jelentkezett ebben a költségvetésben. Akkor összeülnek az országos önkormányzati érdekszövetségek, találkoznak a miniszterelnök úrral, a miniszterelnök úr azt mondja, hogy majd megvizsgálják, megnézik, hogy mi történhet és a többi, és a többi, majd bejelentés érkezik az elmúlt héten vagy pár nappal ezelőtt, hogy 30 milliárddal emelkedik az önkormányzatok állami finanszírozása. Közben lezajlik egy önkormányzati vitanap, közben hihetetlen mennyiségű újabb írás jelenik meg, viták jelennek meg, hogy mi kell, mi nem elég - a számokat már nem lehet követni egyébként, mert van, aki innen, a másik meg onnan közelíti meg a kérdéseket. Bejelenti a miniszterelnök, hogy 30 milliárd, és most már aztán sajtótájékoztató, a szocialista polgármesterek is azt mondják, hogy éljen, az önkormányzatok meg vannak mentve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tetszenek tudni, számomra ez tulajdonképpen nem más, mint amikor meghúzzuk a nadrágszíjat hat lyukkal beljebb, már a gyomor és a tüdő fönt van, már levegőt nem kap, már fulladozik az illető, és erre egyet visszaengedünk, hogy egy pici levegőt kapjon, egy pici levegőt, ezt is olyan körülmények között játsszuk le, ami méltatlan a korábbi egyeztetési folyamathoz. (Gyürk András: Így van!) Hiszen a hét országos önkormányzati szövetséggel kialakult egy egyeztetési folyamat, majd összeülnek a szocialista polgármesterek, SZDSZ-es polgármesterek, találkoznak a miniszterelnök úrral, aki gyorsan 30 milliárdot talál a költségvetésben.

No, innentől kezdve a külső szemlélő számára talán az fogalmazódhat meg, hogy kormánypárti polgármesterek összeülnek a miniszterelnök úrral, és lemutyiznak 30 milliárd forintot. Én ezt a következtetést tudom levonni ebből, mert én magam, aki korrekt módon igyekeztem ebben az egyeztetési folyamatban részt venni, ebből a mutyiból - idézőjelben - kimaradtam. Most mondhatják persze azt, hogy azért mondom ezt, mert kimaradtam - nem azért mondom, hanem azért, mert ez az egész magyar önkormányzati szféra számára méltatlan helyzet volt, mert nemcsak szocialista és SZDSZ-es polgármesterek vannak, hanem van nagyon sok független - a legtöbb független egyébként -, és vannak aztán talán ellenzéki polgármesterek is.

Összességében - ezt a gondolatot és ezt a ténysorozatot folytatva - azt tudom megállapítani, hogy az önkormányzati finanszírozás és annak a korrekciós technikája egy nagy, látványos színjátékként került elénk, aminek eredményeképpen az alapkérdés nem változott, hiszen a korábbi igények töredéke sincs kielégítve. Nem mennék bele annak a beltartalmába - mert nem szeretném az önkormányzati szféra egyes szintjeit egymás ellen ugrasztani -, hogy mondjuk a nagyvárosi tömegközlekedés 10 milliárd forintja ebben az ígérvényben gyakorlatilag néhány várost érint, még akkor is, ha normatíva formájában jelentkezik, mert a nagy részét elviszi a főváros és a többi.

(9.00)

Ami esetleg megjelenik pozitívumként ebben a korrekciós folyamatban, az a normatívanövekedésre való igény, de ebben sem tudjuk azt pontosan, hogy milyen formában, hogy fog megvalósulni, mert nem kaptunk róla tájékoztatást. Ma mi azt a költségvetést tárgyaljuk, amiben még ezek a számok nincsenek benne, ez a sajtóból ismert mindannyiunk számára. No, aztán nem megyek még arra a másik 5 milliárd forintra, ami egyértelműen azt jelzi, hogy építsük le a köztisztviselői garnitúrát 5 milliárd forinttal, a közigazgatási rendszer szerkezetátalakítására szükséges 5 milliárd forint. Rákérdeztünk az önkormányzati bizottságban, az hangzott el, hogy ez nem más gyakorlatilag, mint a létszámleépítésnek az a bizonyos fedezete, amit az állam biztosít a települések számára. No, innentől kezdve érdekessé kezd megint a folyamat válni, hogy ez a plusz harminc vagy huszonvalahány milliárd igazán mire használható, és mennyire szolgálja az önkormányzati rendszer érdekeit. Mert azért - csak a létszámleépítéshez egy mondatként hozzátéve, a gondolatmenethez -, azért nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzatok feladatellátását ágazati törvények is szabályozzák. Az ágazati törvények alapján megvannak a megfelelő létszámok, amivel kötelező ellátni ezeket a feladatokat. Itt létszámleépítés gyakorlatilag már nem történhet meg, annál is inkább, mert éveken keresztül úgy volt a költségvetés előterjesztve, hogy 2-3 százalék létszámleépítés bele volt építve annak a folyamatnak a részébe, bele volt építve a költségvetésbe, tehát nekünk abból kellett bizonyos összegeket előteremteni. Nincs mozgástér ezen a területen.

Ez megint azt jelenti, és ez a konklúzióm ma, az általános vita elején - aztán majd a részletes vitában nyilván nagyon sok mindenről fogunk vitatkozni -, hogy gyakorlatilag az önkormányzati szféra hihetetlen legyengítési folyamatát láthatjuk. Ez a legyengítési folyamat, bizony, a demokratikus átalakulást, a '90-ben meghozott törvény következtében kialakult demokratikus átalakulást, a hatalommegosztást egyértelműen gyengíti. Egyértelműen gyengíti az önállóság kérdését, a gazdasági önállóság kérdését, függő rendszerbe kerül az önkormányzati rendszer, aminek az egyik következménye nyilván az, hogy kiszolgáltatottá válik magyarul a költségvetés, a kormány számára az önhikis, bérhikis támogatások, ilyen pályázatok, olyan pályázatok következtében gyakorlatilag kiszolgáltatottá válik, és annak a tenyeréből eszik. A másik pedig, hogy az az autonómia, amibe beleszülettünk, '90-ben megválasztott polgármesterek, az az önállóság, az az aktivitási, az a kreativitási lehetőség, ami magában az önkormányzati rendszerben és szférában benne van, az az erő, az a felhajtó erő, ami éveken keresztül hihetetlenül jól működött, no, ez kerül gyakorlatilag válságos helyzetbe. Itt nem lesz érdemes polgármesternek lenni, itt nem lesz érdemes a szó nemes értelmében vállalni azokat az áldozatokat, amiket sokan tettek az elmúlt évtizedben vagy több mint egy évtizedben azért, hogy a környezetüket, településüket alakítsák, mert kialakul egy olyan rendszer, ami átláthatatlanná válik, gazdálkodás szempontjából bizonytalanná válik, tervezhetetlenné válik, és teljes mértékben abba az irányba hat, hogy megyünk a szolgáltatások ellátása felé, kétszer annyi a hitelállománya az önkormányzatoknak, eladtak minden vagyont, és gyakorlatilag a létszámleépítés mint tartalék sincs már meg. A következő esztendő ilyen nehéz pozícióból fog indulni.

A gondolatmenetem másik része Magyarország költségvetésének sportfejezete, a sportminisztérium fejezete. Itt, ha átkötnék az egyik témából a másikba, szeretném hangsúlyozni, ebben a költségvetésben sincs meg a sportnormatíva. Száz forinttal indultunk az előző kormány idején, nagy nehezen a sportlobbi és mindenki, aki ebben a kérdésben komolyan és felelősen gondolkodik, azt mondta, hogy fontos. Az Antall-kormány idején indult el, aztán a Bokros-csomag után megszűnt, s aztán újra elindult a Fidesz-MDF-kisgazda-kormány idején, és megszűnt a tavalyi esztendőben. Most újra nincs benne a sportnormatíva még jelzés értékűen sem, mondjuk lakosonként száz forinttal. Ez nagy baj, mert megítélésem szerint ez azt jelenti, hogy ez a feladat önkormányzati feladat. Ugyan megvan a sporttörvényben, megvan gyakorlatilag, igény szerint jelentkezik a mindennapokban, de ehhez semmiféle állami forrás még normatíva formájában sincs.

És még egy az önkormányzati fejezettel kapcsolatban. Összesen 2510 milliárd, kétezerötszáz-akárhány milliárd, majd meglátjuk, hogy mennyit ad a miniszterelnök úr - azért nézek Jauernik Istvánra, mert még nem bólogat, de ha bólogat, akkor biztos, hogy így van -, hogy mennyit ad a miniszterelnök úr az önkormányzatoknak. Ennek valamivel több mint a fele kerül állami büdzséből, tehát átengedett bevétel normatíva formájában. 720-730 milliárd körüli a normatív finanszírozás arra a feladatrendszerre, amit a törvény előír nekünk. Tragikusan kevés.

A számok önmagukért beszélnek. Ezt lehet kozmetikázni, benne van, nincs benne, ez van benne, amaz van benne. A törvény garantálja az önkormányzatoknak vagy korábban garantálta az önkormányzatoknak, hogy állami feladat vagy plusz állami feladat ellátásához százszázalékos finanszírozást kell adni. Mi történt az ingyenes tankönyv kapcsán? Mi történt az ingyenes étkeztetés kapcsán? Tessék kiszámolni! Bővül az ellátandók köre, még 70 százalékát sem finanszírozza a kormány ígéretének teljesítése, amit törvény szerint az önkormányzatokra telepít. Kiszámoltam: ezek önmagukért beszélnek. Ugyanaz a játék folytatódik, csak kisebben: megígérjük a bért, fizessétek ki egy részét; megígérjük az ingyenes tankönyvet, fizessétek ki egy részét; megígérjük az ingyenes étkeztetést, fizessétek ki egy részét - és sorolhatnám tovább. Nemhogy leállt ez a folyamat, durvább eszközökkel igyekszik az önkormányzatokat ebből a kiszolgáltatott helyzetből a feladat ellátására kötelezni. Nem tudok mást mondani. Nekem, aki tizenhárom éve ennek a feladatnak az ellátásával igyekszem foglalkozni, vérzik a szívem, amikor ilyen dolgokat kell gyakorlatilag újra és újra elmondani és ezzel szembesülni.

Visszatérve a sport részére: nincs sportnormatíva. Két dolgot említenék meg a költségvetésnek ebből a fejezetéből. Az egyik a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetése. Tavaly 1,3 milliárd forint volt az Olimpiai Bizottság költségvetésére, amit önállóan osztott el a bizottság. A bizottság elnöksége egy nagyon jól kidolgozott pontrendszer alapján igazságosan, tisztességesen és becsületesen - mindenki egymást kontrollálhatta még ebben a folyamatban - osztotta szét a pénzt. Egy hangos szó nem volt az elmúlt időszakban. Ezt a 2000-ben megalkotott sporttörvény tette lehetővé, ami gyakorlatilag decentralizálta a döntést és decentralizálta hozzá a pénzeszközöket. Szerintem egy nagyon jó folyamat. Mi történik? Ebben az esztendőben 100 millió forintot kap, az olimpia évében - jövőre olimpia van - 100 millió forintot kap az Olimpiai Bizottság, felkészülési stádium, hadd ne mondjam, meg kvalifikációs versenyek és a többi, majd a minisztérium különböző fejezeteiben megtalálhatjuk az összegeket. Ugyan emelt összegeket - mondják, nem tudhatjuk ma még -: a fejezetekben, ha összeszedi valaki, akkor ez az 1,3 milliárd valóban növekszik. De nyilván a feladatok is, hiszen a kvalifikációs versenyek rendkívül nagy költséget jelentenek, meg maga az olimpiai részvétel is 2-300 millió forintot pluszköltségként jelent az olimpiai résztvevők számára.

Kérem szépen, el kell dönteni: kell vagy nem kell? Kell a nyolc himnusz 3,2 milliárd ember előtt vagy nem kell? Boldog-e a 3,2 milliárd közt az a tizenvalahány millió magyar, a határon túliakkal együtt 15 millió magyar? Boldog-e, amikor a Himnuszt hallgatja, mikor ott állnak a dobogó tetején vagy nem? Olcsó országpropaganda vagy nem? Jó prevenciós folyamat vagy nem jó prevenciós folyamat? Milliárdokat költünk prevencióra - kontroll nélkül, meg kell mondjam, nagyon sok helyen, ifjúsági feladatokra, mégis azt gondolom, hogy maga a sport, az élsport, a tradicionálisan, hagyományosan erős élsport mindig is egy nagyon jó országpropaganda volt, nagyon olcsó országpropaganda, és megítélésem szerint mindenki számára egy nagyon-nagyon jó nemzeti összetartó erő. Ezt most szépen elkezdjük a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetésének átalakításával, szerkezetátalakításával megbontani. Kérem szépen, nem tudok e mögött mást sejteni, mint azt, hogy tavaly óta a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a Fidesz alelnöke. Nem védem, nem támadom, személyes jó kapcsolatom van Schmitt Pállal. Schmitt Pállal dolgozom mint alelnök a Magyar Olimpiai Bizottságban, eddig egyetlenegy alkalommal nem használta ki ezt a pozíciót semmiféle politikai feladat ellátására. Tisztességgel, becsülettel dolgozott az elnökség. Önök ezzel a költségvetéssel ezt az elnökséget, azt a legnagyobb magyar sporttársadalmi szervezetet degradálják, amelyik egyébként, ha összeadjuk, hogy hány érmet hozott a Magyar Olimpiai Bizottság teljes tagsága ennek az országnak, és milyen sikerekkel és élményekkel tette gazdagabbá a magyar embereket és a nemzeti kultúra részét képező magyar sportot, akkor a mai délelőtt nem lenne elegendő. Ezt elfogadhatatlannak tartom.

És még egyet ebben a fejezetben - ezzel zárnám a gondolataimat -, ami szerintem szintén politikai kérdés. Hat sportágfejlesztési program indult el: korábban elindítottuk a labdarúgást, az atlétikát, aztán ez bővült a kosárlabdával, és most ebben az esztendőben bővül a kézilabdával - amivel én egyetértek, hiszen erről a bizottság döntött -, bővül a tenisszel, és bővül a kajak-kenuval. A kajak-kenuval is egyetértek, hiszen a kajak-kenu, az úszás és a vívás hozza az olimpiai pontok kétharmadát évek óta, a három legeredményesebb magyar sportág mindenféleképpen. A kajak-kenu ilyen formában, az úszás megítélésem szerint olyan formában, hogy az Európa-bajnoksághoz szépen ki lett stafírozva uszodával és a többivel - ugyanakkor a magyar vívás sehol nincs megemlítve. A magyar vívás ma 120 millió forintból gazdálkodik évente. Kigyűjtöttem, a magyar vívás 78 érmet hozott ennek az országnak és 33 arany olimpiai érmet. Nem világbajnoki, olimpiai aranyérmet. A következő sportág az úszás, 22 aranyéremmel.

(9.10)

A 90 éves Magyar Vívó Szövetség teljes ledegradálásának tartom azt - feltehetően azért, mert én vagyok az elnöke - ellenzéki politikusként, hogy sportágfejlesztési programmal nem jelenik meg abban a fejezetben.

Nem szeretném, ha adott esetben még elfogultsággal vádolnának, de ha nem lennék vívó, akkor is felháborítónak tartanám azt, nem azért, mert a tenisszel semmi bajom nincs, és más sportággal sincs semmi bajom, de sportágakat ugrasztanak egymásnak azzal, hogy sportágfejlesztési program címén ilyen meg olyan pluszjuttatásokat adnak. Tessenek szívesek megnézni a pontokat, tessék megnézni az eredményt! A sport nagyon szépen mérhető, pontokkal mérhető, érmekkel mérhető, teljesítménnyel mérhető. Semmi mást nem kérek, csak hogy teljesítményarányosan osszák szét a pénzt. (Gyürk András: Így van!) Ne a minisztérium, hanem az Olimpiai Bizottság döntsön erről a kérdésről, amelyik egy társadalmi szervezet, és amelyben minden sportág, amely olimpián részt vesz, képviselve van. Önök ezt a nagyon korrekt, tisztességes decentralizálási elvet borítják újra fel - ugyanúgy, mint az önkormányzatoknál -, azt, hogy a társadalmi szervezet önmaga döntsön saját sorsáról.

Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek a felszólalásom második felében tanúsított emocionális hozzáállásért, de nem tudok másként beszélni erről, amikor olyan dolgok kerülnek elém, amelyekről tudom, hogy mögötte milyen munka van, milyen felkészültség van, mennyi elkötelezettség van. Egészen egyszerűen tollvonással írnak át fejezetekből pénzeket ide és oda, és teszik kiszolgáltatottá azt a szférát, amelyik akár az önkormányzatok területén, lent a terepen dolgozik, a mindennapok problémáit kívánja megoldani, vagy akár a sport területén ennek az országnak az értékét, az eddigi nemzeti tradicionális hagyatékát kívánja növelni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 30 2003.10.29. 1:28  1-277

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Nagyon röviden reagálnék Jauernik István képviselőtársam hozzászólására, aki szintén korrekt számokat mondott. De azért hadd mondjam el, kiemeltem a beszédemben is, hogy például az ingyenes étkeztetés tekintetében új feladat jelentkezik - nincs 70 százalék az állami finanszírozás. Új feladat az ingyenes tankönyv - nincs 70 százalék az állami finanszírozás. Tehát a többletfeladathoz nincs meg a forrás.

Amikor azt mondjuk, hogy növekszik az önkormányzatoknak adott pénz a 2004-es költségvetésben, mondjuk, 7,9 százalékkal, akkor azt hozzá kell tenni, hogy bizony többletfeladat is van. Mindamellett van itt infláció meg áfa is. Úgyhogy inkább ne menjünk ennek a mélyébe, hogy október 15-től 40 százalékos lesz az intézményeknél az áfa, és még nem tudjuk a kompenzációt. Augusztus 1-től már van 9 százalékos villamosenergia-emelkedés emelt áfával, amihez semmiféle kompenzációt nem kaptunk, és gondolom, majd jövőre is lesz ilyen.

Keller László képviselőtársam feltehetően nem értette, amit mondtam, persze, ezen nem csodálkozom. Nem azt mondtam, hogy kevesebb az Olimpiai Bizottság pénze, azt is mondtam, hogy több, hiszen olimpia van, többletfeladat van, azt mondtam, hogy a tárca fejezeténél jelennek meg, és az Olimpiai Bizottságnál csak százmillió forint. Ez annyit jelent számomra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak megkezdődött a felszámolása; ezt jelenti számomra, igen tisztelt képviselőtársam, és ezt nem tudja megcáfolni, mert már kezemben van a sporttörvény tervezete, amelyben ugyanezek a tendenciák láthatók. (Gyürk András: Úgy van!) Én erről beszéltem, és ez politikai kérdés.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 52 2003.11.11. 17:37  19-427

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A módosító javaslatok száma a kormánypárti frakciók részéről lehet egy kritikát illető pont, de megítélésem szerint inkább jelzés és segélykiáltás azokból a szférákból, ahol valószínűleg gond van és gond lesz 2004-ben akkor, ha nem lesz meg a megfelelő finanszírozás, nem lesz meg a megfelelő pénzeszköz az odarendelt feladatokhoz. Én ezt így fognám fel és így kezelném, nem úgy, ahogy kicsit becsmérlően és lekicsinylően, kritizálva az ellenzéket, különböző megjegyzéseket tesznek ehhez.

Tessék szíves lenni elgondolkozni azon, hogy a különböző szférák pénzigénye, és nem elsősorban és nem csak az ígéretek, amelyek elhangzottak, annak kielégítésének a fedezete, hanem azok a helyzetek, amelyek a különböző szektorokban kialakultak, milyen finanszírozást igényelnek 2004-ben ahhoz, hogy a 2003-as vagy a 2002-es szintet tartani tudják. No, ilyen az önkormányzati szféra.

(10.20)

Azt gondolom, hogy az nem kétséges, elhangzott többször, kormánypárti képviselők részéről is, hogy nagyon komoly gond van és gond lesz. Részemről egyébként minden, önkormányzatokat érintő módosító javaslatot támogatni tudok, és azt gondolom, hogy ez is jelzés értékű a tekintetben, hogy nagyon komoly problémák várhatóak. Lehetne ezzel a kérdéssel elmenni egészen a demagógia irányába, hogy az önkormányzatok csődsorozata, a szolgáltatások színvonalának sorozatos csökkenése, az iskolabezárások és az óvodabezárások folyamatos jelenléte és folytatása következik, mégis azt mondom, hogy próbáljunk meg picit szintén leszállni a realitások színterére.

Amikor az általános vita volt, akkor azt mondtam, hogy az önkormányzati érdekszövetségek már a 2003-as költségvetés kapcsán is 110 milliárd forintot hiányoltak az önkormányzati büdzséből. Ehhez kaptak 3 milliárdot, majd később 7 milliárd lett a felülről nyitott béralapban, majd most, még a költségvetés előtt 200-250 milliárdot jelöltek meg; nem vagyunk ma 100 körül sem ahhoz képest, ami kell ahhoz, hogy az előző évi működést biztosítani tudjuk. Igenis komoly, egyesek szerint 100, mások szerint 120, megint mások szerint 150 milliárdos hiány van az önkormányzati rendszerben; ez az összeg ahhoz kellene, hogy a működőképességet biztosítani tudjuk. Nem ahhoz kell, hogy most különböző vágyaikat valósítsák meg a települések és a polgármesterek, hanem ahhoz, hogy a működést biztosítani tudjuk, amiben benne van az iskola, benne van az óvoda, benne van az egészségügy, benne van a szociális szektor, benne van a település üzemeltetése, a szemétszállítástól a közvilágításig, és sorolhatnám tovább, többek között az ivóvíz-szolgáltatás, a csatorna és minden, ami az önkormányzatokhoz telepítve van. Erről kell beszélni, tisztán, világosan és őszintén.

Amikor a módosító javaslatokról beszélünk, akkor valóban úgy kellene összegyűjteni őket, és úgy kellene támogatni majd a kormány részéről, hogy adott esetben, amikor ezek a kérdések merülnek fel, akkor próbáljunk valóban egyezségre törekedni, nem úgy, hogy az ellenzék beadott ennyit; azért adott be ennyit, mert ott is ülnek polgármesterek, ott is ülnek önkormányzati képviselők, és ők is szeretnék azt, hogy ez a szektor jobban legyen finanszírozva 2004-ben. Nem arról van szó, hogy ki mire és milyen irányba mutogat vissza, hanem hogy 2004-ben mi lesz ebben a szektorban (Közbeszólás: Így van!), és ez a dolog lényege, ne beszéljünk mellé!

A Magyar Demokrata Fórum pontosan ezért - és nem akarom elmondani az itt már többször elmondott indokrendszeremet, hogy miért fontos az önkormányzati szektor, miért fontos a helyi közösség, miért fontos a település és a kötődések, és a többi - egy olyan módosító javaslatot adott be, amely minden normatívát 10 százalékkal megnövel. Mert bármilyen szépen hangzik a 9 százalékos növekmény az önkormányzati szektorban, messze nem elegendő az odatelepített feladatokra! Az új feladatok közül is csak kettőt említek, az ingyenes étkezést és az ingyenes tankönyvet, aminek a fedezete nincs meg még 70 százalékban sem. Ezek új feladatok, erről kell beszélni, nem arról, hogy kilenc… Jó, 9 százalék nagyon jó, csak azt nézzük meg, hogy milyen új feladatok vannak, mire van ez a 9 százalék. Például a 9,5 milliárd a kistérségekre, amiről azt sem tudjuk, hogy hogyan lesz szétosztva, nincs meg a közigazgatási reform, ott áll a költségvetésben 9,5 milliárd, és mindenki veri a mellét, hogy milyen jó dolog, hogy van 9,5 milliárd. Nagyon jó dolog, csak közben működni kell, a szemetet el kell szállítani - nem tudom, hogy tetszenek-e tudni. Azt gondolom, ahhoz, hogy ezek a működési szolgáltatások meglegyenek 2004-ben, minimum 10 százalék normatívanövekményre szükség van.

Igen, tudom, azon a bizonyos polgármesteri találkozón a miniszterelnöknél, ami csak a kormánypárti polgármestereknek jutott ki, mély tisztelettel jelzem, nekünk már nem jutott ki, ott állítólag közel 30 milliárd került beígérésre, ami talán módosító javaslatokon keresztül fog realizálódni, amiből elmegy 10 milliárd tömegközlekedésre, a másik 10 milliárd állítólag normatívára, feltehetően közoktatásra vagy valami ilyesmire fog bekerülni. És ha azt vesszük, hogy a normatívák nagyságrendje körülbelül 730 milliárd, ennek a 10 százaléka 73 milliárd, akkor a 10 milliárd nem több, mint 1,2-1,3 százalék - na, ez kevés! Ez gesztusnak megfelel, de a lényegi kérdést nem kezeli, ez a pénz kevés, ide 10 százalékot nem lehet nélkülözni, és még ha 10 százalékkal ez növekedne, akkor sem biztos, hogy lehetne biztosítani jövőre például a közalkalmazottaknak helyben béremelést.

Arról is beszélni kell, a jelenlegi kondíciókkal megcsináltuk otthon a koncepciót, nem egy rossz városról van szó: nem tudunk bért emelni 2004-ben. Miből, tessék mondani, miből lesz a béremelés? Miből lesz a köztisztviselők tizenharmadik havi jutalma 2004-ben, ha annak a terhére már tervezünk, és próbáljuk 2005-re kitolni ennek a kifizetését? Tetszettek ezeken gondolkodni, hogy kik azok otthon, akik ezekkel az emberekkel beszélgetnek, és kik azok, akik ezeknek az embereknek az egzisztenciáját biztosítják, és akik egyébként együtt dolgoznak velük, és akik számon kérik a munkát? Azt mondják, hogy 6-8 százalék létszámleépítés? Honnan? Az ágazati törvények a különböző szektorokban előírják a kötelező létszámokat és a kötelező feladatokhoz biztosított kötelező szakembert!

Én azt mondom, és arra kérem a képviselőtársaimat, gondolják át a Magyar Demokrata Fórumnak azt a javaslatát, hogy 10 százalékkal növelik a normatívát, mert akkor az egy 73 milliárd forintos nagyságrendet kitesz, ezzel még meg lehet állapodni kormány és ellenzék, önkormányzatok és kormányzat között. Ennél kevesebb dolog a pótcselekvés, az lehet gesztus, arról beszélhetünk, de azért a mellünket ne verjük, szép csöndben mondjuk meg, hogy még egy pici pénzt kiszorítottunk, de sajnos nincs több pénz az önkormányzatoknak, az ígéretek ellenére.

A másik négy módosító javaslat, amiről szeretnék még beszélni ebben a pár percben, mindegyik olyan, amihez nem kell pénz; egyik módosító javaslat sem kér külön forrást. Mikről van szó?

Annak idején sokszor támadták az előző kormányt is, nem tudom, hányszor hangzott el, hogy a kormánypártok polgármesterei és az általuk képviselt különböző szektorok előnyt élveznek, oda mennek a pénzek, a másik oldalra nem mennek.

Kérem szépen, szeretnék egy olyan kérdésről beszélni, amelyet ha így fogad el a parlament, akkor megítélésem szerint bűnt követ el; bűnt követ el azzal a szektorral szemben, amely évtizedeken keresztül letette ennek az országnak az asztalára az eredményeket, az elismertséget ország és világ előtt, ez pedig nem más, mint a sport világa. A Magyar Olimpiai Bizottság finanszírozásáról van szó, ami a korábbi törvénynek, a 2000-ben elfogadott sporttörvénynek megfelelően szépen elkezdett olyan formában a sportágakkal foglalkozni, hogy a hozzájuk rendelt sportágaknak az odatelepített pénzt, egymás között átlátva, megbeszélve, korrekt módon, pontrendszer alapján osztották fel. Tökéletesen működött a decentralizált pénzeszközhöz rendelt decentralizált döntési mechanizmus. Így volt ez a Nemzeti Sportszövetségnél, így volt ez a Fogyatékosok Szövetségénél, és sorolhatnám tovább. Sok kritika érheti az előző sportkormányzatot, ebből nem szeretnék vitát nyitni, abból a vitából viszont megítélésem szerint senki nem jönne jól ki, ha azt kezdené kritizálni, hogy ez a típusú mechanizmus decentralizálja a demokratikusan választott és komoly felkészültséggel bíró sporttestületekhez rendelt döntést, és a hozzátett forrást is és az arról való döntést is odatelepíti.

Kérem szépen, ebben a költségvetésben, az előzőekhez képest ellentétesen, a Sportminisztérium fejezeténél jelennek meg a Magyar Olimpiai Bizottság különböző költségei. Jelzem, olimpia előtti évben vagyunk, olimpia előtt néhány hónappal, mondhatnám ezt is, a felkészülés megfelelő stádiumában, az egész magyar nemzet azt várja, hogy újabb aranyakkal legyen gazdagabb a magyar sporttársadalom és Magyarország, önök pedig megcsinálják azt, megítélésem szerint politikai megközelítésből és politikai szándékból, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak 2004-ben 100 millió forintot adnak! Erről fog a Magyar Olimpiai Bizottság dönteni, tavaly 1,3 milliárdról döntött, ez most 100 millió, és beteszik a Sportminisztériumnak a költségvetésébe az összes többi pénzt, olimpiai utazás, sportfelszerelések - különböző fejezetekben található ez meg. Nekem sem volt egyszerű egyébként összeszedni azokat a pénzeket, amelyek elvileg az olimpiai felkészüléshez, az olimpiai mozgalom és az oda tartozó szövetségek finanszírozásához szükségeltetnek. Hamarosan jön egyébként a sporttörvény vitája, ami ugyanennek ágyaz meg.

Olyan centralizáció történik a magyar sportban, ami egész egyszerűen felháborító és elfogadhatatlan. Önök nem veszik komolyan azokat az embereket, sportágakat és szövetségeket, amelyek közel százévesek, hosszú évtizedeken keresztül ennek az országnak az asztalára letették az eredményt, tudnak önállóan működni, felelősen gazdálkodni, még nem is vitatkoznak annyit, mint mi, és önök fogják magukat, és odatelepítik a minisztériumhoz a pénzt, hogy na, most akkor a minisztérium egycsatornás finanszírozásán keresztül, a tárca politikai vezetése döntésének hatására annak tenyeréből egyenek! Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan!

Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák azt a módosító javaslatot, ami alapján a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetése 1,950 milliárd forint; ez az a pénzeszköz, amely az olimpiai felkészítést, az olimpiára készülő szövetségeknek a támogatását, a felszereléseket, a gyógyszereket és egyéb kérdéseket jelenti.

 

(10.30)

Telepítsék szépen vissza a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, és annak elnöksége, annak közgyűlése, amely több mint 160 vagy 150 fős, teljesen tisztességgel, becsülettel és korrekten el fogja dönteni, hogyan és milyen formában kerüljenek ezek oda, ahol azt felhasználják.

Kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a döntést. Nem kerül pénzbe, nem kerülünk most bele abba a helyzetbe, hogy azt mondják, nade miből fizessük ezt ki. Nem kell több pénz, azt a pénzt telepítsék a Magyar Olimpiai Bizottsághoz. Ezzel tudják szolgálni a magyar nemzet és a magyar sporttársadalom olimpiai felkészülését, és ezzel lehetünk büszkék azokra a hagyományokra, amelyek abból a szektorból, abból a szférából évtizedeken keresztül érkeztek hozzánk. Nagyon kérem képviselőtársaimat, ezt a módosító javaslatot támogassák, mert nem lesz méltó hozzánk, ha nem így történik, és ezzel tudják bizonyítani, hogy nem politikai kérdést csinálnak a dologból. Nem akarom kifejteni a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének a hovatartozását s a többi.

Ugyanez a bizonyíték, itt van a kezemben, szintén nem kell pénz hozzá; a módosító javaslat arról szól, hogy azoknak a sportágaknak a száma, amelyek sportágfejlesztési támogatást kapnak, bővüljön ki két olyan sportággal, amelyek tradicionálisan is és eredmény szempontjából is odavalók. Miről van szó? Arról van szó, hogy már korábban, a korábbi sportkormányzat részéről elindult a sportágfejlesztési támogatás. Ez a labdarúgással és az atlétikával kezdődött, ezzel a két sportággal. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Igen tisztelt képviselőtársam, kíván mondani valamit? Szívesen válaszolok. A harmadik, a kosárlabda bekerült; teljesen jó labdajáték, népszerű. Negyedikként, ötödikként és hatodikként ebben az esztendőben bekerül a kézilabda, egyetértek vele, labdajáték, eredményes. Bekerül a kajak-kenu, egyetértek, olimpiai sportág, rendkívül eredményes, és bekerül a tenisz 52 millió forinttal, amely szerintem egy kicsit érdekes, annál is inkább, mert ez abszolút az üzleti szektor sportága, de ha ez a döntés, akkor legyen benne a tenisz is.

Nincs benne az úszás. Igaz, az úszás Európa-bajnokságra készül, 2,6 milliárdot már kap uszodára, ki lesz stafírozva az úszás az Európa-bajnokságig, el tudom fogadni.

Hol a vízilabda és hol a vívás? Hol van ez a két sportág? Mind a kettő olimpiai aranyérmet hozott, mind a kettő mögött hihetetlen sporterőtér van, és egyébként tradicionálisan is odavalók. Nem véletlenül mondtam a vízilabdát és a vívást - a vívás személyesen érint -, és nem véletlenül mondtam a politikai kérdést. Azt is tudom, hogy az előkészítések során benne volt a vívás, ezek után kikerült; azt tessék megmagyarázni, hogy miért. Én olyan módosító javaslatot készítettem el, hogy ez az 1,2 milliárd forint, amely rendelkezésre áll a sportágfejlesztési programokban, úgy legyen felosztva, hogy abban a vízilabda és a vívás is helyet kapjon, nem átrendezve, nem elvéve nagy pénzeket más sportágaktól. Mind a hatnak és ennek a két sportágnak a sportágfejlesztése e tekintetben megoldható lenne. Hadd ne mondjam el, hogy ha az eredményességet szeretnénk tekinteni, akkor mind a két sportágnak rendkívül nagy szüksége van erre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van itt még más is, szintén politikai kérdés, és azért mondom, mert itt politizálunk. Lehet szakmai vitákat is folytatni, jó lenne szakmai vitákat folytatni a sportról, nagyon jó lenne ebben a teremben. Majd a sporttörvény kapcsán lesz, de megítélésem szerint ott is néhány politikai döntést fog hozni a kormánypárti többség annak érdekében, hogy akaratát végbevigye, holott megítélésem szerint ez szakmailag nagyon rossz lesz. Itt is, ezek is rossz szakmai döntések politikai megközelítésből.

Engedjék meg, hogy végül abszolút személyesen a Grassalkovich-kastélyról két mondatot szóljak. Ez a nemzeti műemlékegyüttes nem az enyém, még csak nem is Gödöllő városáé. Gödöllő városa nélkül nem lett volna bepörgetve az a lendület, amely alapján egyébként elindult a felújítási folyamat. Az előző években voltak felújítási és fejlesztési pénzek, ebben az esztendőben furcsa módon nincs megjelölve a gödöllői Grassalkovich-kastély a fejlesztések terén nevesítve; nem kell több pénz. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 3,2 milliárdjából néhány száz millió forint belefér a gödöllői Grassalkovich-kastélyra, amely egyébként kiemelt műemlék, amelynek a fejlesztése nem saját, nem egyéni, hanem össztársadalmi érdek és a magyar nemzet érdeke. Annál is inkább, ha arra gondolok, hogy, mondjuk, pont egy héttel ezelőtt a négy visegrádi köztársasági elnök találkozott ott, korábban négy miniszterelnöki találkozó volt, a visegrádi belügyminiszterek találkoztak, és állítólag tervezik a kultuszminiszterek találkozóját is a Grassalkovich-kastélyban. Azt gondolom, ez az országnak olyan jellegű reprezentatív színhelye, amelynek a további fejlesztése nem gigantikus méretekben, hanem lépésről lépésre, ahogyan eddig történt, mindenféleképpen méltányolandó, különösen akkor, ha ez a módosító javaslat arról szól, hogy a belső keretek felosztásánál egy ilyen tétellel szerepeljen a gödöllői Grassalkovich-kastély.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számos más módosító javaslatról is lehetne beszélni. Ezek egy része semmi pénzt nem igényel, csak a politikai korrektséget kívánja el önöktől, hogy segítsék azokat a szektorokat, azokat a szférákat, amelyek egyébként per pillanat most nem feltétlenül kormánypárti vezetésűek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 58 2003.11.11. 1:30  19-427

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Nem kívánom nyújtani az önkormányzatokról szóló vitát. Azért ha az áfabevétel jövőre - ha jól tudom - közel 400 milliárddal növekszik, ahhoz keményen hozzájárulnak az önkormányzatok is azzal, hogy megemelték igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim az áfát, s nemcsak azoknak a termékeknek az áfáját, amelyek a mindennapi életben szükségesek, hanem az energia árának is elég komoly áfaemelkedése van, és az önkormányzatok nagyon komoly energiafogyasztók. Csak arra gondoltam, ha már mi komoly energiafogyasztóként befizetünk egy elég komoly áfát, akkor annak bizonyos részét talán vissza lehetne csorgatni oda, ahol a felhasználás keletkezett. Ez az egyik dolog.

A másik: Tóth képviselőtársam, én nem azt jeleztem, hogy nincs pénz a tankönyvre és az ingyenes étkezésre, mert van központi támogatás, csak azt mondtam, hogy az az oda telepített feladatnak még a 70 százalékát sem fedezi. Tehát bővül az ingyenes étkezési ellátásban részt vevők köre, de ki van számolva, hogy ez a pénz csak 68-70 százalékra elegendő.

Végül Szabó képviselőtársam cinikus megjegyzésére mondom, nem szerencsés ezt olyan jellegű példával illusztrálni, ami nem méltó az önkormányzati rendszerhez. 3200 település várja jövőre, hogy túl tudja élni a következő esztendőt. Azt kérem, képviselőtársam, hogy megfelelő méltósággal kezelje a 3200 települést, még ha nem is polgármester. Én még az vagyok, és dolgozom ezzel a 3200 településsel.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 238 2003.11.11. 2:05  19-427

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Folytatva Kovács Zoltán képviselőtársam hozzászólását, a 30 milliárd minek a terhére 30 milliárd, ha egyáltalán 30, mert nem annyi, az előbb elhangzott.

A köztisztviselők tizenharmadik havi bére a fedezete ennek, ez egy virtuális pénz, ez nincs, ez csak egy átcsoportosítás, és arról van szó, hogy 2004-ben, és tessék szíves lenni ezzel számolni, a köztisztviselők nem kapnak tizenharmadik havi bért - mert 2005-ben majd kétszer fognak fizetni nekik? Törvényt kell módosítani ahhoz, hogy 2004-ben az esedékes tizenharmadik havi bért ne fizessék ki, ne úgy tervezzenek az önkormányzatok, hogy ezt ki kelljen fizetni, kifizethetik 2005-ben - csakhogy 2005-ben esedékes a következő, ami majd 2006-ban lesz. Tehát egy évi köztisztviselői tizenharmadik havi bér terhére van ez a virtuális pénzeszköz, ami olyan céllal kerül felhasználásra, ahogy azt előbb Kovács Zoltán képviselőtársam mondta.

A másik kérdés a normatíva kérdése. Volt olyan idő ebben a 13 esztendőben, amikor már majdnem a 80 százalékot érte el a közoktatási normatívában az állami részvétel, a közoktatási feladatok finanszírozásában normatív formában az állami részvétel; most alig éri el az 50 százalékot. Azért ez egy hihetetlen nagy visszalépés, és ugyanazok a települések ugyanazzal az intézményhálózattal látják el ezt a kötelező feladatot! Azért szeretném hangsúlyozni ezt, mert a Magyar Demokrata Fórum is beadott egy olyan módosító javaslatot, hogy az önkormányzati rendszer, kétségkívül nem reformját, de következő évi túlélési esélyét akkor adjuk meg, ha a normatívákban, a normatív finanszírozáson keresztül igyekszünk a feladatellátást segíteni. Ezt egy 10 százalékos növekménnyel el lehet érni, el lehet érni, hogy 2004-ben ne dőljön össze az önkormányzati rendszer kötelező ellátási feladatrésze.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 180-186 2003.11.17. 2:02  179-187

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Durva hibát vétett, ami méltatlan a parlamenti demokráciához. Egy ellenzéki… (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Máris megvontam a szót. Önnek nincsen joga (Közbeszólás az MSZP soraiból: Haha!) az elnök ülésvezetését bírálni, ezért most figyelmeztetés nélkül megvontam a szót, miután ügyrendi felszólalásra jelentkezett, és ezt az elnök bírálatára kívánja felhasználni. (Dr. Gémesi György: Tehát nem adja meg a szót, elnök úr? Szeretném elmondani!) Ha ezt tovább folytatja, akkor nem adom meg a szót. Ha ügyrendi javaslatot kíván tenni, akkor adok szót önnek. (Dr. Gémesi György: Ügyrendi hozzászólásra, elnök úr!) Az ügyrendi hozzászólás szabályait a képviselő úr ismeri, elég régóta van az Országgyűlésben, tehát arra kérem, hogy térjen rá az ügyrendi javaslatára. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Az azonnali kérdések és válaszok órájára pontosan egy óra áll rendelkezésre. Az azonnali kérdések és válaszok órája 15 óra 13 perckor kezdődött és 16 óra 8 perckor ért véget; több mint négy perc volt hátra, és az én kérdésem nem került előterjesztésre. Ön nem adta meg a lehetőséget, hogy az időn belül a kérdésem elhangozzék. Sajnálkozva vettem ezt tudomásul, tekintettel arra, hogy egy nagyon lényeges és fontos kérdést szerettem volna az ifjúsági és sportminiszternek feltenni a sajnos alulfinanszírozott és kivéreztetett magyar vívás ügyében, ami nyilván…

ELNÖK: Képviselő úr, mi az ügyrendi javaslata?

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): A javaslatom az lett volna, elnök úr (Moraj és közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.), ha szót adott volna, hogy elmondhassam ezt a kérdést.

ELNÖK: Képviselő Úr! Ön a választ is megadta a felvetésére. Ön azt mondja, hogy négy perc volt vissza. Egy azonnali kérdés időtartama minimum hat perc; két perc a kérdésre, két perc a válaszra, egy-egy viszontválasz, úgyhogy a hatperces időkeretet nem tudtam négy perc alatt megadni. (Dr. Kovács Zoltán: Nem biztos, hogy maximálisan kihasználja az időt!)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Elnök úr, ez nem volt gyakorlat eddig!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 101 2003.11.19. 20:31  76-102

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Urak! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a másik teremben ma délelőtt fél tíztől a Magyar Országgyűlés gyermek-, ifjúsági és sportbizottsága nyílt napot tartott, és meg is hallgattuk, de találkozni lehetett a magyar sport különböző érdekszféráinak képviselőivel, a nemzeti szövetségek vezetőivel, illetve összességében a magyar sport reprezentánsaival. A sporttörvény módosítása volt a téma, és a módosítás kapcsán elhangoztak az érintettek, az érdekeltek hozzászólásai.

Ennek a négy és fél órának, ami lassan véget ér odaát, az összefoglalóját majd el lehet olvasni, és akkor gyakorlatilag a hozzászólásom vagy a vezérszónoklatom is értelmetlenné válhat, hiszen minden olyan eleme a sporttörvény tervezett módosításának, ami bármilyen formában kritikával vagy dicsérettel illethető, elhangzott. De nyilván a vezérszónoklat arra van, hogy a Magyar Demokrata Fórum véleményét foglaljam össze a sporttörvény-módosítás kapcsán, és nyilván ezt fogom tenni.

Mindenesetre azok az impressziók, amelyek a másik teremben mindannyiunkra hatottak, megítélésem szerint nem igazolták miniszter úr gondolatait és mindazokat, akik az előterjesztés mögött állnak, hiszen rendkívül sok sebből vérzik ez a törvénymódosítás-tervezet.

Az első kérdésem az, hogy mi volt a célja az előterjesztőnek. Az volt-e a célja, hogy egy átfogó törvénymódosítást terjesszen a Magyar Országgyűlés elé, vagy bizonyos technikai módosítások mellé, ne adj' isten, politikai szándékok megvalósításának érdekében erőtereket és döntéshozó fórumokat rendez át, aminek nyilván akár a költségvetésben is már - mint ahogy láthattuk - következménye van?

Igen, ennek a sporttörvénynek az egyik célja megítélésem szerint egy dereguláció, amit a Magyar Demokrata Fórum támogat, a szabályozás egyszerűbbé tétele, amit támogatni tudunk, és ami gyakorló sportemberként és sportvezetőként is mindenféleképpen üdvözlendő. Még egy pontja van ennek a törvénynek, ami jó folyamatokat indít el. Ez pedig az egyesületek támogatásának biztonságosabbá tétele.

(15.10)

Nyilván nem egy végleges állapot, hiszen ehhez sok pénz kell, de mindenesetre egy olyan folyamatot indít el, ami az igazi műhelymunka központját, az igazi műhelymunka erőtereit erősíti meg, és indít el egy ilyen folyamatot, ami aztán végül is feltehetően hosszú távon is lehetőséget biztosít ezek újraélesztésére. És akkor itt lezárul az a sor, amit én magam igazán ennek a törvénymódosításnak a tervezete során támogatni, illetve pozitív véleménnyel illetni tudok.

Ugyanis az átfogó törvénymódosítás hiányzik ebből az anyagból. Talán az előterjesztőnek nem is volt a szándékában átfogó törvénymódosítást az Országgyűlés asztalára letenni. Akkor pedig az a kérdésem, hogy miért kellett most, az olimpia évében, a felkészülés utolsó fázisában olyan zavarokat kelteni a különböző grémiumok között, a szakemberek között, a sportolók között, ami már lelkileg is zavarhatja a felkészülést. Ugyanis megítélésem szerint - és a Magyar Demokrata Fórum abban lenne partner - ebben a törvényben nem láthatjuk azokat a koncepcionális, stratégiai elemeket, amelyek nélkülözhetetlenek egy ilyen törvénymódosítás előkészítésénél és benyújtásánál. Nem látom, és a tárca elmúlt másfél éves működésében sem láttam egy olyan határozott stratégiai irány megjelölését, amire azt mondhatjuk, igen, ebben a kérdésben akár nemcsak társadalmi, hanem politikai konszenzus is elérhető, mert a cél az, hogy a következő generáció fizikai, egészségi állapota helyzetbe kerüljön; a cél az, hogy Magyarország a sport minél több fórumán eredményes legyen, a világversenyeken és a küzdelmek színterein; a cél az, hogy egyre több és szebb sikert hozzunk a tradícióknak, a hagyományoknak megfelelően Magyarország sporttörténelmének.

Tehát nincs egy ilyen jellegű stratégiai, koncepcionális gondolkodás, ennek következtében a meglévő módosítások nyilván értelmezési zavarokat kelthetnek, és nyilván aggodalmat és félelmet az érintettek részéről. Így történt ez a Magyar Olimpiai Bizottság tekintetében is, hiszen az a két törvénymódosítási tervezet, amely napvilágot látott, a kezemben van, és amely tulajdonképpen magában a törvénytervezetben is értelmezési zavarokat okozhatott, hiszen az első, amely széles körű társadalmi egyeztetésre volt bocsátva, mást tartalmaz az Olimpiai Bizottság tekintetében, mint a második. Sejthető ebben egy olyan szándékosság, ami a Magyar Olimpiai Bizottság mozgásterét, működési lehetőségeit, döntési jogosítványait csorbítja; egy olyan grémiumét, amely nagy tekintélyű, komoly szakmai felkészültséggel rendelkezik, tradíciók, hagyományok bírója, egy olyan köztestület, amely Magyarországon, meg merem kockáztatni, talán a legnagyobb civil szervezet, és amely olyan szakmai felkészültséggel rendelkezik az olimpiai felkészítés tekintetében, amivel senki más ebben az országban.

A két tervezet olvasása közben még egy költségvetési törvény is benyújtásra került, ami megerősített ebben a gondolatomban, és megerősítette a Magyar Demokrata Fórumnak is azt a félelmét, hogy netán más erőterek, más szándékok is, elsősorban politikai szándékok is érvényesülnek ebben az előterjesztésben. Bizonyos tekintetben megnyugtató az a megállapodástervezet és megállapodás, amely a tegnapi nap során a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Sportegyesületek Országos Szövetsége részéről aláírásra került a 2004-es finanszírozás tekintetében, amiben, úgy tűnik, biztosítva látszik a 2004-es athéni olimpiára való felkészülés anyagi és finanszírozási háttere.

De térjünk vissza a törvénymódosítás tervezetére! Tehát megítélésem szerint nem láthatók azok a stratégiai és koncepcionális erővonalak, amelyek szerint valóban egy átfogó törvénymódosítást lehetne tárgyalni. Miért ez a sietség? Miért kell most ennek itt lenni az asztalon, ha ezt a néhány módosítást - nyilván nem figyelmen kívül hagyva a szabályozási kérdéseket - kezdjük el tárgyalni, és nem egy olyan átfogó, valóban koncepcionális, stratégiai alapelveket is magában foglaló törvénytervezetet, amire valóban az összefogást akár a civil, akár a politikai erők részéről is meg lehetne teremteni?

Milyen stratégiai kérdés az, amit a legfontosabbnak tart a Magyar Demokrata Fórum? Mi az állam szerepe a magyar sport... - legyen ez akár élsport, legyen ez akár a szabadidősport, legyen ez akár fogyatékossport, és minden más olyan terület, diáksport, iskolai sport kérdése. Mi az állam szerepe ezekben a kérdésekben? Mi az állam szerepe, és mi az állam felelőssége? Korántsem azt gondolom, hogy minden tekintetben csak az államnak van felelőssége és szerepe, de megítélésem szerint ez a szerepkör, ami megítélésem szerint nemcsak szerep, hanem felelősség is, nem tisztázódik ennek a törvénynek a kapcsán. Ha azt mondjuk, hogy a magyar sport, és ezen belül az élsport a magyar kultúra része, akkor ez megítélésem szerint egy nagy hagyományokkal, tradíciókkal bíró magyar kulturális közegben, és egy ugyanilyen hagyományokkal, tradíciókkal bíró sportközegben elengedhetetlen, tisztázandó kérdés.

Valóban hiányoznak olyan módosítások, olyan garanciák a törvénymódosítás-tervezetből, amelyek választ adnak arra, hogy kívánja-e az állam hosszú távon a következő generáció, az ifjúság, a diáksport, az egyetemi sport hosszú távú működését finanszírozni. A mai finanszírozási jelek egyáltalán nem ezt mutatják. Nincs benne ebben a törvénymódosítás-tervezetben az évek, lassan évtized óta visszatérő mindennapos testnevelés kérdésére való utalás, hogyan és mint kívánja az önkormányzatok szerepét erősíteni - nyilván itt kétharmados törvények is szóba kerülnek, mégis szándékában sem látszik, talán még egy kicsit vissza is vonul erről a területről, függetlenül attól, hogy jelenleg az önkormányzatok helyzete és állapota elég rossz, a 2004-es költségvetés-tervezet kapcsán ez elég világosan látszik -; hogyan kívánja finanszírozni hosszú távon a szabadidősport kérdését. Hiszen itt a Wesselényi Alapítvány financiális kuratóriumi átalakulásánál ugyan személycserékben gondolkodik, és kuratóriumban gondolkodik, mégsem látjuk biztonságban azt a forrásmennyiséget vagy azt a biztos hátteret, ami arról gondoskodik, hogy most már a több mint egy évtizede valamilyen formában a költségvetés által támogatott, helyi sporttal foglalkozó, a helyi szabadidősport eltöltésével foglalkozó közösségek pályázat útján megkaphattak.

Nem látszik ebben a törvénytervezetben a létesítmények biztonságával kapcsolatos kérdés kibontása. Tetszenek tudni, hogy hány pályát adtak el benzinkútnak és különböző kereskedelmi egységnek? Ezerre rúg már a számuk az országban. És akkor nem beszéltem arról a stratégiai kérdésről, hogy kívánja a létesítmények tekintetében biztosítani hosszú távon a következő generáció a sport, a szabadidőport, az élsport létesítményhátterét a sportkormányzat, illetve a kormányzat. Értek itt olyan eretnek gondolatokat is, amelyek korábban pont a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat tekintetében több mint 500 tornaterem felépítését határozták el, és uszodákat is építettek ez alatt az idő alatt. Ez a program kifújt. Látható valami a költségvetési tervezet kapcsán, nem tudjuk milyen formában. Stratégiai döntéseket kell hozni, a létesítményeket biztosítani kell. Leromlott a létesítményállomány, leromlott az állaga is és a technikája, a műszaki állaga; ott energiaköltségek és bizony nagyon komoly más költségek merülnek fel, hogyan oszlik meg a teher a helyi és a központi kormányzat, a civil szervezetek között. Nincsenek megválaszolva ezek a kérdések.

A sportfórum arról győzött meg - amit egyébként a Magyar Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága szervezett -, hogy ha, mondjuk, már egy évvel ezelőtt ilyen széles körben tudtunk volna több alkalommal visszatérni ezekre a kérdésekre, olyan hihetetlen mennyiségű információ jutott volna el a döntés-előkészítők asztalára, hogy nem merték volna ezt a sporttörvénytervezetet előterjeszteni.

(15.20)

Olyan iszonyatos elemi erővel törtek fel az igények, a kérdések a különböző szférák részéről, amire nem ad választ ez a törvénymódosítás-tervezet. Valóban, a következő egy-két hét arra ad alkalmat, hogy ezeket a kérdéseket kifejtsük, talán módosító indítványok kapcsán is, de meg kell mondanom, végiggondolva talán lehetetlen az egész törvénytervezetet módosító indítványokkal abba az irányba terelni, ami arra a sok kérdésre, amiből én csak néhány gondolatot említettem, választ adna.

Hozzászólás volt az elmúlt néhány órában a Testnevelési Egyetem részéről is. Nem ad választ ez a törvénytervezet a sportszakemberképzés kérdésére, nem ad választ ez a törvénytervezet arra, hogyan és mint kap kiegészítő forrásokat a sportszakemberképzés és -utánképzés. Sajnos ez a törvénymódosítás-tervezet visszavet abból a lehetőségből, amit korábban a Testnevelési Egyetem financiális kiegészítésként kapott törvényi garanciával.

Sorolhatnám tovább azt a rengeteg-rengeteg olyan problémát, ami után nem merek arra vállalkozni, hogy mondjuk, egy módosító javaslatsorral a Magyar Demokrata Fórum ebben a törvénytervezetben látja azt a lehetőséget, hogy netán valamikor itt a következő néhány hét során elfogadható lesz, bár nyilván meg fogjuk próbálni ezeket a módosító javaslatokat beadni.

Ez a törvénymódosítás megítélésem szerint - és itt jön a gondolatsornak a politikai része - valóban egy politikai szándékot valósít meg. Azt mondja, deregulál, azt mondja, decentralizál. Megítélésem szerint - és a Magyar Demokrata Fórum ebben a véleményében elég határozott - itt egy komoly, szépen lappangó centralizációs folyamat indult el, elsősorban a Magyar Olimpiai Bizottság finanszírozása tekintetében, amit magához rendelt a költségvetésben a minisztérium, és ez igazolta; mondom ezt annak ellenére, hogy tegnap tényleg született egy megállapodás, hogy 2004-ben, az athéni olimpia évében ez a finanszírozás a korábbinak megfelelő lesz, de ott van a félsz és ott van az aggodalom: és aztán a 2005-ös költségvetésben mi fog történni az olimpia után?

Akkor, amikor olyan helyre telepítik a döntési jogosítványokat, ahol számos más érdek jelenik meg, amikor működik egy nagyon jól bevált, önálló, felkészült, szakmailag felkészült döntéshozó grémium, amely három éven keresztül kiválóan biztosította az olimpiai felkészülést, tisztességgel és becsülettel biztosította a forrásokat a szakszövetségek részére és sorolhatnám tovább, és ettől kerülnek el a jogosítványok azzal, hogy e tekintetben már csak közreműködik, illetve arról a pénzről dönthet csak, ami közvetlenül az ő fejezetében jelenik meg a költségvetés során, és tudjuk, hogy itt bizony ilyen tendenciák érvényesültek, hogy a központi költségvetésben, a tárca költségvetésében jelentkeznek a nagyobb összegek.

És itt van a Wesselényi Alapítvány kérdése, amely eddig automatikusan, a sportösztöndíjak tekintetében segítette a sportolók és a sportvezetők egzisztenciális, felkészülési körülményeinek javítását. Ez a Wesselényi Alapítvány ma úgy alakul át, hogy egy hétfős kuratórium fog dönteni, amibe két főt delegál a Magyar Olimpiai Bizottság, a másik öt főt más irányból fogják delegálni. Ez a hétfős kuratórium fog dönteni a pénzekről. Vannak jelek és vélemények a kormányzat részéről, hogy bizonyos garanciákat adnak, hogy az Olimpiai Bizottság fog dönteni az ösztöndíjak odaítéléséről, de ez ma még nincs leírva; tehát megint ott van az aggodalom, a félelem, hogy nem az fog dönteni, aki ebben a legnagyobb felkészültséggel rendelkezik, és aki pontosan, föntről lefelé, lentről fölfelé, oldalról oldalra pontosan látja az egész olimpiai felkészülés minden egyes strukturális elemét és az emögött rejlő munkákat.

Azt kell mondanom, és arra szeretném felhívni az itt levő kormányzati tisztviselők figyelmét, hogy közvetítsék a tárca felé: ne felejtsék el, hogy a magyar olimpiai mozgalom tulajdonképpen valahol valóban csúcsa a sportmozgalomnak, de ha kiszámoljuk azt, hogy a sportszergyáraknak, a magyarországi sportkereskedelmi egységeknek az általuk értékesített sporteszközökből befolyt állami bevétele mekkora, akkor elgondolkodtató adatokhoz jutunk, és ha azt mondjuk, hogy ennek elsősorban akkor van igazán reklámja, ha az élsport, az olimpiai mozgalom megfelelő szinten, a tradícióknak megfelelően hozza az eredményeket, akkor megítélésem szerint talán megközelítésben is kicsit más lesz ennek a szférának a véleményezése és nyilván a törvényben való mozgásterének a meghatározása.

Ha azt vesszük, hogy a következő generáció a magyar sporton, élsportolókon keresztül kereshet és talál magának példaképeket, ha ebben, mondjuk, a média megfelelő módon segít, akkor megint érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az az állami szerepvállalás és kötelezettség, amit itt teljesíteni kell, és amihez törvényi garanciákat kell vagy kellene feltétlenül adni. Ha azt vesszük, hogy egy sikeres olimpia után hányan jelennek meg az edzőtermekben, a vívótermekben, az uszodákban, a kajak-kenu sportpályákon, és sorolhatnám tovább, akkor megint érdemes elgondolkodni azon, hogy ha ez rendben lenne, akkor nem milliárdokat kellene például már réges-régóta a drognak nem a megelőzésére, hanem a kezelésére fölhasználni, hanem adott esetben ezek a milliárdok ebbe a szférába belecsorgatva megelőzik minden egyes területen, vagy legalábbis lehetőség szerint megelőzik a kialakulandó problémákat az ifjúsági területen.

És akkor nem beszéltem arról a nemzeti érzésről, ami egy-egy ilyen nagy világverseny kapcsán mindannyiunkban, megítélésem szerint a magyar társadalom minden egyes tagjában megpendül, és ami alapján tudjuk azt, hogy hova tartozunk, tudjuk azt, hogy ez a mienk, és azt, hogy a világ előtt milyen formában tudunk megnyilatkozni a sport területén.

Kérem azt a kormányzattól - és a Magyar Demokrata Fórumnak ez az álláspontja -, hogy a sportszabályozási részét megtartva, annak módosításában partnerek vagyunk, de az összes többi kérdésben vonja vissza a törvénytervezetet, és térjünk vissza erre az olimpia után, egy valóban átfogó, jó törvénytervezet megtárgyalása formájában.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 2 2003.11.25. 4:28  1-6

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy sportoló számára nemes küzdelemben jobbnak lenni mindig kitűzött cél, amit ha sikerül elérni, joggal lehet büszke rá. Mi, magyarok számtalanszor bebizonyítottuk, hogy a sportban is ott a helyünk a világ élvonalában.

Ahhoz, hogy valaki a dobogó legmagasabb fokára kerüljön, kemény utat kell megtennie, de mi, sportolók azt is tudjuk, hogy leírhatatlan örömöt jelent számunkra, ha sikerül győzni, és ezzel öregbíteni ennek a kis nemzetnek az elismertségét. Bizony kevés szem marad szárazon, amikor egy-egy világversenyen győztes sportolóink tiszteletére elhúzzák a magyar himnuszt. Mintha az élet néhány másodpercre megállna, miközben az egész világ ránk figyel. Mindannyian ismerjük ezt az érzést, és ilyenkor büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk.

Valahogy így lehetett ötven évvel ezelőtt is, november 25-én, amikor a Wembley stadionban 15 óra 15 perckor kezdődő angol-magyar találkozó előtt szinte eggyé forrva énekelte minden magyar nemzeti imánk csodálatos sorait. Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás és Czibor 90 perces, nagyszerű küzdelemben 6:3-ra legyőzte az angol labdarúgó-válogatottat, ott, ahol ez 90 évig nem sikerült senkinek. Nem volt tudományos felkészítés, számítógépes játékelemzés, táplálkozás-módszertani tanácsadás. Egy megnyomorított, megfélemlített, bűnösnek titulált, porig alázott szegény ország fiaiként győzték le a világ legjobbjait, és ezzel egy elkeseredett, szívósan küzdő magyar nemzetnek szereztek felejthetetlen pillanatokat. Ők győzni tudtak, mert akartak, tudtak játszani, volt hozzá szívük és lelkük. Tudták, hogy miért és kiért küzdenek.

Azóta is évről évre emlékezünk a sikerre, amelyre az egész világ odafigyelt, mint ahogy odafigyelt az ötvenes évek kommunista diktatúrájára, az 1956-os levert és megtorolt forradalomra és szabadságharcra, amelyik ha nem is győzött, mégis történelmet írt ebben az országban. Hősök voltak ők mindannyian, akik megmutatták a világnak, hogy mire képes a magyar nemzet. Azon kell lennünk, hogy ezek az évek ne csak nosztalgiát jelentsenek, hanem útmutatást adjanak nekünk és a következő generációk számára a győzni akarásban, a hitben, a nemzeti együvé tartozásban, az egymásba kapaszkodásban.

Tisztelt Ház! Amikor az ötven évvel ezelőtti sikerre emlékezünk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, amit ma nap mint nap látunk és tapasztalunk: küzdelmes hétköznapok, egyre kilátástalanabb jövő, átláthatatlan és agresszív világ, érdekközpontú társadalom és háború a nagyvilágban. Sorolhatnám tovább az életünket átitató, elkeserítő jelenségeket, amelyek közül a leginkább kétségbe ejtő az az erkölcsi válság, ami egyre inkább jellemzi az élet minden mozzanatát. Ez a terep valóban egyre kevésbé alkalmas az ötven évvel ezelőtti siker újrakovácsolásához. Hiába a maroknyi elkötelezett ember gigászi küzdelme, a nagyszerű, sokszor világra szóló teljesítmények és eredmények, ha nincs mögötte egy egymásba kapaszkodni, a kis sikereknek is örülni tudó, dolgos, a mindennapjait hittel és reménnyel élők sokasága. A botrányokkal, hazugságokkal és korrupcióval, emberi méltóságot sértő vádaskodással teli közéletünk egyre inkább rányomja a bélyegét mindennapjainkra.

Tisztelt Ház! Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás és Czibor 1953-ban aratott 6:3-as győzelme legyen mindannyiunknak példa, amiből hitet és erőt meríthetünk egy olyan ország kialakításához, amely újra kivívja Európa és a világ tiszteletét, egy olyan országéhoz, ahol békességben, tisztességben, méltóságban és becsületben lehet élni.

A Magyar Demokrata Fórum eddig is mindent megtett, és ezután is mindent megtesz azért, hogy ez így legyen. Az MDF ezzel a lelkülettel emlékezik a nagy nemzeti tizenegy már nem élő játékosaira, és innen kíván jó egészséget és hosszú életet Puskás Öcsi bácsinak, Grosics Gyulának és Buzánszky Jenőnek.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 74 2003.11.26. 2:12  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Kétségkívül van néhány olyan dolog ebben a sporttörvényben, ami sokkal egyszerűbbé teszi a különböző feladatok megvalósítását. Tehát egyszerűsít, a túlszabályozottságon rendkívül sokat oldott, és ez előnye. De azért nem lennék ennyire optimista e tekintetben, különösen azért, mert bizony valóban - ahogy képviselőtársam mondta - átalakítja a sportfinanszírozás rendszerét.

Én az egycsatornás finanszírozás híve vagyok kétségkívül, de nem annak a típusú megoldásnak, ami a döntéseket áthárítja olyan grémiumokra, ahol gyakorlatilag olyan ellenérdekelt felek vesznek részt, és az adott témában nem tájékozódott felek, mint például a nemzeti sporttanácsban olyan döntések születhetnek, hogy a magyar sport finanszírozása miképpen valósuljon meg, miközben ebben valóban benne vannak az önkormányzatok, benne vannak minisztériumok, benne vannak szponzorok, támogatók, akik esetleg egy olimpiai felkészülési programban abszolút nincsenek képben.

Tehát amikor meghatározzák az arányokat a sporttanács tagjai, nagy valószínűséggel nem lesznek olyan felkészültek és tájékozottak, mint azok, akik adott esetben az olimpiai mozgalomban, felkészülésben, versenyeztetésben és az egész olimpiai kérdésben otthon vannak. Nagyon rossznak tartjuk ezt a nemzeti sporttanácsot, megítélésünk szerint ennek valóban van helye, de úgy van helye, hogy a miniszter tanácsadó testületeként működjön. Igenis, döntenie kell a minisztériumnak, mert fel kell vállalnia a döntéseket, hogy milyen részvétele legyen a sportfinanszírozásban, melyik grémium, melyik sportszervezet milyen nagyságú támogatást kapjon. Nyilván ezt az illető szervezetekkel való konzultáció, előkészítés alapján kell megtennie, de azt nagyon-nagyon rossznak tartom, hogyha az egycsatornás finanszírozásra való hivatkozással próbálunk meg úgy döntéseket hozni, hogy aztán ennek átláthatatlan következményei legyenek.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 78 2003.11.26. 2:01  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Arató képviselőtársam, nyilván nagy lelkesedéssel és felkészültséggel szólt, és tette meg hozzászólását. Engedje meg, képviselőtársam: körülbelül 30 éve élek ebben a folyamatban, és az aggodalmaimat és az aggályaimat nyilván ebből a megközelítésből kívánom megfogalmazni. Hogy van-e vagy nincs félnivalója az Olimpiai Bizottságnak, nyilván mindenki az alapján állapítja meg, hogy pontosan az olimpia előtti esztendőben került asztalra egy megállapodás a Nemzeti Sportszövetség, az Olimpiai Bizottság és a Sportegyesületek Országos Szövetsége részéről, mert ezt az aggályunkat fejeztük ki, hogy itt valóban esetleg előbb-utóbb az olimpiai felkészülés is veszélybe kerülhet a finanszírozás bizonytalansága miatt.

Miről van szó? Arról van szó, hogy létrejön egy sporttörvénytervezet, majd ezzel a sporttörvénytervezettel még az Olimpiai Bizottság is nagyrészt egyetért, majd létrejön a költségvetés, és létrejön a sporttörvénytervezetnek egy módosított változata, ami bekerül a kormány elé. Na, itt van a bizonytalanság, és itt van az a bizalmatlanság, tisztelt képviselőtársam, ami igazol bennünket, hiszen a két törvénytervezet különbözik, más az, amit egyeztettek az Olimpiai Bizottsággal, és más az, amit benyújtottak a kormányhoz. A kettő között egy olyan költségvetés születik meg, mely költségvetésben szépen minden pénz bent van a tárcánál. Tehát a korábbi gyakorlattal ellentétben nem az Olimpiai Bizottság fejezeténél jelenik meg az a valóban szép summa, ami az olimpiai felkészülés évében biztosítja a felkészülést, hanem a tárcánál.

Miért volt szükség a törvénytervezet módosítására? Miért volt szükség arra, hogy amit az Olimpiai Bizottsággal egyeztettek, utána azt megváltoztassák az Olimpiai Bizottságot érintően? Erre adjon képviselőtársam választ, mert ha erre választ ad, akkor lehet, hogy a bizalmatlanságom is oldódni fog.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 82 2003.11.26. 2:09  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Az Olimpiai Bizottság nem a kormánnyal kötött megállapodást, hanem az Olimpiai Bizottság, a SOSZ és a Nemzeti Sportszövetség kötött egy megállapodást, amit a minisztérium tudomásul vett és támogatott.

Visszatérve az ön által felvetettekre, mondom még egyszer: számomra az a szomorú, tisztelt képviselőtársam, hogy két törvénytervezet között különbség van, és innentől kezdve vagyunk bizalmatlanok. Az, hogy a megállapodás megszületett, pont e bizalmatlanság kapcsán kialakult ellenállásnak és felzúdulásnak volt az eredménye. Hogy ki milyen dologra költi az adófizetők pénzét - (Arató Gergely Urbán Árpáddal beszélget.) szeretném, ha képviselőtársam figyelne, mert szeretném, ha válaszolna rá -, szeretnék a törvényre hivatkozni néhány dologban. Én azt mondtam, és a Magyar Demokrata Fórum egyértelműen azt jelezte, hogy centralizál ez a törvény nagyon sok tekintetben.

Van a törvénynek néhány olyan része, ami nagyon érdekes felvetéseket és gondolatokat ébreszt bennem. A minisztérium hatáskörébe vonja a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának, a sorsolásos játékok játékadójának és a totó játékadójának a 2000. évi sporttörvény 67. §-ában meghatározott százalékát. Tehát elvonja a korábban megjelölt szervezetektől; minden pénz elosztását, az olimpiai központok sportszakmai felügyeletét, szakmai programokat, állami többségi tulajdonú részesedéssel működő gazdasági társaságok szponzor- és reklámszerződéseit és a sportingatlanok értékesítését. Ha azt mondjuk, hogy decentralizálás, akkor ez nem ezt jelenti számomra, a döntések decentralizálását. Ez egy nagyon kemény centralizálása a pénzeszközöknek, nagyon kemény centralizálása az ingatlanokkal kapcsolatos tulajdonosi jogok gyakorlásának, ami eddig egyébként nem így volt, ez átalakult.

Mindemellett pedig kérdezem, hogy ha ezek a hatalmas nagy játékadók a minisztérium tárcájának bevételi oldalát jelentik, akkor milyen formában kerülnek majd ezek a valóban, áttételesen adóforintok visszacsorgatásra a sportra. Nagyon kérdés egyébként, hogy ezzel a pénzzel mi lesz, kinek a döntése lesz erről rendelkezni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 88 2003.11.26. 1:11  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Sajnos, nem kaptam választ a képviselőtársamtól arra a kérdésre, hogy mi lesz azzal a sok pénzzel, amiről maga a miniszter fog dönteni. Ez most nem érinti a Wesselényi Közalapítvány kérdését, amit szépen kiüresítettek. Gyakorlatilag egy kuratórium lesz felállítva, ami majd dönt a korábbi Gerevich-pénzekről a sportolók részére. Ma is úgy van, hogy ő dönt róla, és nyilván nem az olimpiai bizottság, de ez egy külön kérdés és külön téma.

Tudom azt, hogy vannak bizonyos törvények, amelyeket be kell tartani, a döntési mechanizmus e tekintetében a törvénymódosítás biztos, hogy korrektebb megfogalmazású, mégis bele lehet tenni olyan jellegű módosításokat majd - és ezt javasoltuk is, a részletes vita során ki fogunk rá térni, hogy milyen formában -, amelyek a Gerevich-pénzek, tehát a sportolók és sportvezetők sportösztöndíj-támogatását biztosítják.

Elmondtam, hogy milyen hatalmas pénzek kerülnek a miniszter hatáskörébe. Azt szeretném csak megkérdezni, képviselőtársam, ha egycsatornás a finanszírozás, ha mindenkinek csak egy csatornán érkezhet a pénz, akkor a miniszter úr mit kezd azzal a hatalmas nagy pénzzel, amiről saját hatáskörben fog dönteni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 92 2003.11.26. 2:06  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Úgy tűnik, nincs rá válasz, amit szerettem volna megkérdezni. Tudjuk, hogy a lottó kapcsán milyen hihetetlenül nagy bevétele van most a költségvetésnek ezekből a különböző adókból, és automatikusan mi került a Wesselényi Alapítványhoz. A Wesselényi Alapítvány kuratóriuma, nyilván megfelelő kontrollal, pályázatokat írt ki - amiről Birkás Tivadar beszélt - kisegyesületek, kisközösségek, elsősorban nyilván a vidék Magyarországán megjelenő sportaktivitások támogatására, amin belül jelentős helyet és fejezetet kapott a szabadidősport kérdése. Erről van szó, nem arról, hogy a tárcában van-e - tudjuk, hogy a tárca költségvetésében is van a szabadidősportnak támogatása.

Most ezeket a Wesselényitől elvonja, mint ahogy említettem volt az előbb, a minisztérium hatáskörébe vonja a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának, a sorsolásos játékok játékadójának és a totó játékadójának korábban egyébként meghatározott százalékát, elvonja a korábban megjelölt szervezetektől. Itt van egy nagyon komoly finanszírozási átcsoportosítás bevételi oldalon. Tudjuk, hogy ezek a pénzek változóak, tervezhetőek. Egy átlagos esztendőben, mondjuk, átlagos nagyságrendben, de amikor 14-15 hete nincsen ötös találat, az hihetetlenül megemelkedik. Ez fáj most a döntéshozóknak, hogy a Wesselényi Alapítvány most egyébként közel 900 millió forintot oszt szét pályázat formájában anélkül, hogy a politika és a miniszter úr ráhatással bírna. Ez fáj, és tulajdonképpen ebben a törvényben lelhetjük meg a gyökerét ennek a fájdalomnak, mert a megoldás akkor az, hogy ez kerüljön át a tárcához, és majd mi fogunk dönteni róla.

Nekem ez elfogadhatatlan, amikor egycsatornás finanszírozásról beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy kiszámítható legyen a sport, legyen az bármelyik része, a diáksporttól a főiskolai sportig, a versenysportig, bármelyik finanszírozása, akkor közben van itt egy olyan terület, ami bizony komoly pluszbevételeket fog jelenteni, és amiről a tárca fog saját maga dönteni a miniszter úr javaslatára vagy más politikai befolyások javaslatára.

Itt, kérem szépen, tetten érhető az, hogy nagyon komoly pénzeszközök elköltéséhez (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) adunk törvényes garanciát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 100 2003.11.26. 2:13  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon örülök, ha egy döntés társadalmasodik, tehát ha minél több szereplője van a döntésnek. Én egy picit úgy érzem, hogy talán a döntés-előkészítésben kellene minél több szereplőnek részt vennie, mert a döntésnek mindig van felelőssége. Miről beszélek?

Arról beszélek, hogy a magyar olimpiai mozgalom egy olyan tradicionális, a magyar értékek között talán a legmagasabbra helyezhető mozgalom, amihez nem fér kétség, hogy igen sokat tett le a nemzet asztalára, és a jövőben is nagyon sokan számítanak arra, hogy ez nagyon sok örömet és megbecsülést fog okozni, és nagyon sok lehetőséget fog adni arra, hogy az ország a világ előtt ott legyen a legmagasabb helyen. De ha egy olyan grémiumnak adjuk a döntés lehetőségét, ahol szponzorok vannak, egy érdekrendszert képviselnek - a maguk területén felkészült, de más szakterületet képviselő, mozgáskorlátozott, Paralimpiai Bizottság képviselője, önkormányzatok és a többi -, ezek fognak dönteni arról, hogy milyen arányok legyenek a megosztásban, akkor nagyon komolyan felmerül a veszélye annak, hogy az egyetemes és az egész magyar kultúra részét képező olimpiai mozgalom háttérbe szorul, mert azt fogják mondani, hogy sokba kerül, de mindig relatív, hogy mi a sok.

Tisztelt Képviselőtársam! Ezért kérem én azt, hogy a törvényben garanciák legyenek arról, hogy az olimpiai mozgalomról való döntések az olimpiai mozgalom döntései alapján történjenek, és ne csak közreműködő szerepet játsszon a működése biztosításában. Ne legyenek ebben a döntésben más szereplők; egyetlenegy szereplő igen, a politika, mert van felelőssége, hogy egyetemesen és hosszú távon mit akar ebben az országban; hogy akarja-e, hogy legyen élsport, vagy nem akarja; akarja-e, hogy a magyar kultúra részét képező Magyar Olimpiai Bizottság és annak a részét képező sportágak (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a megfelelő szinten képviseljék Magyarországot. Ha akarja, akkor a felelősség az övé a döntésről, és nem mindenféle más szervezeteké.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 108 2003.11.26. 2:06  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Nem egyszerű követni ezt a vitát, tekintettel arra, hogy nagyon sok téma kerül szóba, de megítélésem szerint nem haszontalan a dolog, és ha Urbán Árpád képviselőtársamon múlna az, hogy az Olimpiai Bizottság mennyit kap, akkor nem lennék ennyire adott esetben aggályos, mint amennyire vagyok most. Viszont nem rajta múlik, hanem múlik és fog múlni egy olyan rendszeren, ahol iszonyatos sok más érdek fog bekanalizálódni, és két percen belül, ha kevés a pénz, márpedig kevés lesz a pénz, akkor egy olyan jellegű “húzd meg, ereszd megö indul meg, aminek eredményeképpen bizony - egy fővel képviselteti magát ebben a nemzeti sporttanácsban a Magyar Olimpiai Bizottság - sérülni fognak a Magyar Olimpiai Bizottság érdekei, és ezért sajnos az a helyzet, hogy az aggályom továbbra sem oszlott el.

Az 1200 forinttal kapcsolatosan, képviselőtársam, lehet, hogy nem növekedett, és az önkormányzatok finanszírozása e tekintetben nem javult, de a pénzfelhasználás biztonsága garantált volt. A 2000-es törvényben jött be az, hogy az 1200 forintot kötelező erre fordítani. Előtte nem volt kötelező, bekerült a nagy kalapba, kevés volt az önkormányzatnak a pénze, másra költötték. Tehát 2000-től jött be az, hogy az önök által valóban korrekt módon meghatározott normatíva kötelezően arra lett fölhasználva, amire az volt, és nagyon nagy javulást eredményezett egyébként a diáksportban, tehát a tanórán kívüli sportolási lehetőségek feltételrendszerének biztosításában.

Senki nem arról beszél, hogy lenyúlja a pénzt, a többletbevételt bárki is. Arról szól a történet, hogy a politika dönt róla. Tehát egy olyan többletbevétel keletkezik a minisztériumnál, a tárcánál, amiről a miniszter rendelkezik a saját maga hatáskörében, és ez akár milliárdos nagyságrendű is lehet. És akkor, amikor arról beszélünk, hogy egycsatornás finanszírozás, átlátható dolog, ezeket senki nem fogja átlátni, ez egészen más szabály szerint lesz szétosztva. Remélem, hogy olyan optikával, ahogy Urbán Árpád képviselőtársam mondja, hogy ebből mindenki pályázhat majd (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mindenki kap, de gyanítom, hogy ez nem így lesz.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 120 2003.11.26. 2:14  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tekintettel arra, hogy ennek a gondolatkörnek a végére jutunk, ez jó hír; a helyzet az, hogy nem kötelezően felhasználható normatíva, tehát majdnem biztos, hogy nem a sportba fog menni, de legalább jelzésértékűen ott van. Ezt én pozitívan értékelem, ugyanis nem kezdünk bele az önkormányzatok finanszírozásába, azt gondolom, hosszú ideig tartana, és nem értenénk egyet, de komoly gond van ott még, bármennyire is növekszik az önkormányzatoknak néhány forinttal a bevétele.

Urbán képviselőtársamnak mondom, hogy az 1600 forint sem kötelező, átkerült a szabadon felhasználható kategóriába. Ezt csak azért jelzem, hogy az 1200 kötelezően felhasználható lehet, hogy több volt, mint az 1600 szabadon fölhasználható. Ez egy más kérdés, ez is jelzés értékű, tehát ezt is pozitívan értékelem, hiszen ebben a dologban megítélésem szerint abszolút egyetértünk, csakhogy nem kötelező.

A harmadik gondolat pedig, hogy valóban, ma körülbelül az önkormányzatok mintegy 40 milliárd forintot fordítanak sportra. Ha az önkormányzati finanszírozás tekintetében problémák vannak, akkor a nem kötelező feladatok szűkítése irányába mennek el a települések.

(14.50)

Márpedig a sportnak mint olyannak a támogatása nem törvényben előírt kötelezettsége az önkormányzatoknak, és ennek következtében a másik probléma az, hogy a finanszírozás önkormányzati része mindenféleképpen szűkülni fog. És akkor megint visszautalok arra a gondolatra, hogy egy olyan grémium fog dönteni a Magyar Olimpiai Bizottság, mint az Olimpiai Bizottság működési terében megfogalmazott értékek, a nemzeti kultúra részét képező értékrendszer fölött meglevő és afölött őrködő legnagyobb civil szervezet, olyan grémium fog dönteni az ő dolgairól, amelyikben benne van az önkormányzat, benne van az az önkormányzat, amelyik finanszírozás tekintetében padlón van, és sorolhatnám tovább.

Tehát csorbát fog szenvedni a MOB működési, felkészülési és minden egyes őt érintő mozgástere. Erre szeretnék utalni, és arra szeretnék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) törvényes garanciát a törvényben kapni, hogy ez ne így legyen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 132 2003.11.26. 2:11  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Képviselőtársam! Hozzászólásom a képviselőtársam gondolatait érinti - nem fog beleférni két percbe, majd fogok még néhányat hozzátenni. Nem az a vita közöttünk, hogy egycsatornás vagy nem egycsatornás, képviselőtársam, egy kicsit komplexebben próbáljuk a kérdést átnézni és áttekinteni. Az a kérdésem, és ezt feltettem a bizottsági ülésen, feltettem az általános vita során is, mi volt a célja ennek a törvénymódosítási javaslatnak. Mert ha az volt a célja, hogy egyszerűsítsük a túlszabályozottságot, ezzel egyetértek, ez meg is történik benne. Ha az volt a célja, hogy egy átfogó rendszerét alakítsa ki a sportirányításnak és a finanszírozásnak, ez viszont nem történt meg, ez csak egy részleges átrendeződés, az erőterek átrendeződése, a döntési mechanizmusok átrendeződése, amely mögött megítélésem szerint komoly politika van, és ennek következtében nem teljesíti azt az igényt, amit én magam elvárok egy sporttörvény-módosítástól: nincsenek megfogalmazva stratégiai kérdések, nincs konkrétan és határozottan megfogalmazva benne az állam szerepvállalása.

Márpedig, ha sportról beszélünk, a sport komplexitásáról, kezdve a diáksporttól az élsportig, akkor megítélésem szerint itt kezdődik a történet, hogy rögzítjük és garantáljuk bizonyos szinteken az állam részvételét, szerepvállalását a magyar sport finanszírozásában, és megpróbáljuk azt a szerkezetet, azt a struktúrát kialakítani, ami ezt legmegfelelőbben tudja biztosítani.

Ma az érzés a törvény elolvasása után az, hogy itt egészen másról van szó, és ennek következtében én magam féltem a magyar nemzeti kultúra értékeit képező magyar olimpiai mozgalmat attól, hogy kitesszük olyan típusú érdekrendszer-ütközésnek, ami semmiféleképpen nem azt fogja eredményezni, hogy a biztonságos felkészülést segítse.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 136 2003.11.26. 2:11  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Folytatnám az előző gondolatmenetet. Tisztelt Képviselőtársam! A Magyar Olimpiai Bizottság soha nem is félt a nyilvánosságtól, és nem is fog félni. Ez egy elég érdekes megállapítás, hogy miért fél a Magyar Olimpiai Bizottság a nyilvánosságtól. Soha nem félt, felkészült, mindenre kiterjedően, a működési, szakmai területét illetően meg tudja mondani a válaszokat, legyen ez finanszírozási kérdés, legyen felkészültségi kérdés, és sorolhatnám tovább.

 

(15.20)

A Magyar Olimpiai Bizottság valóban az olimpiai mozgalmat félti, képviselőtársam.

A nemzeti sporttanácsra visszatérve: gondolja el, képviselőtársam, ha mondjuk, a művészetek terén nem a kultuszminisztérium és nem a parlament döntene arról, hogy a filmszakma, a színházi szakma, a zene, a képzőművészetek a megfelelő csatornákon keresztül milyen arányban kapnak állami támogatást. Ha azt mondjuk, hogy a sport, az élsport és az olimpiai mozgalom a nemzeti kultúra része, akkor megítélésem szerint a garanciákat is az államnak kell vállalnia azért, hogy ez biztonságosan működhet. Nem lehet kitenni más érdekek képviselői döntésének.

Nem az a baj, hogy az önkormányzatok nem értenek hozzá - értenek hozzá. Nem az a baj, hogy a Fonesz nem ért hozzá. Nem az a baj, hogy a Szabadidősport Szövetség nem ért a maga területéhez. Az a probléma, hogy ellentétes érdekekről van szó, és itt a magyar nemzeti kultúra részét képező - és ebben egyetértünk, egyet is értettünk - dologról van szó, amivel kapcsolatosan az államnak kell vállalnia a garanciákat Nem másnak: az államnak, és nem a Fonesznek, nem a szabadidősportnak, nem az önkormányzatoknak és a többi. Ha én félek a döntéstől, ha ettől félek, és nem vállalom ezeket a garanciákat, akkor valljam be - akkor nem vagyok rá alkalmas. Megítélésem szerint az államnak kell ezzel kapcsolatban garanciát vállalnia, nyilván minden más kérdésben is, de én most erről beszélek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és e tekintetben kívántam az aggodalmamat újra megfogalmazni.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 142 2003.11.26. 2:14  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Nem az a baj, képviselőtársam, hogy ellentétes a véleménye - az érdek ellentétes. A szabadidősport másban érdekelt, mint az olimpiai mozgalom.

A Fonesz, a fogyatékosok országos szövetségének sportszövetsége másban érdekelt, mint a szabadidő, mint az olimpiai mozgalom és sorolhatnám tovább. Persze, a sportszakemberek leülnek, és döntünk, csak kevés a pénz - mindig kevés a pénz, ki van vérezve a magyar sport. Ki vannak vérezve a létesítmények, le vannak robbanva. Itt mindenki azért küzd, hogy ha már ott vagyok, próbáljak többet elhozni. Ennek például nagyon jó példája a Nemzeti Sportszövetségen belüli ellentét az olimpiai sportágak és a nem olimpiai sportágak között.

Én konkrét példák alapján alakítom ki a véleményemet, én nem felnéztem, és azt mondtam, hogy most politikailag hozzászólok. Látszik, hogy nagyon kemény ellentét van. Ezért lenne jó kettéválasztani az olimpiai sportágakat: tartozzanak a MOB-hoz, ez lett volna a törvénynek egy jó stratégiai húzása; és a nem olimpiai sportágakat, hogy egyértelműen tartozzanak a Nemzeti Sportszövetséghez. És ez az ellentét egy pillanat alatt megszűnik, és egészen más optikával tudjuk a dolgot kezelni.

Arató képviselőtársamnak azt tudom mondani, picit úgy érzem, hogy ebbe a nemzeti sporttanácsba bedobja a gyeplőt a miniszter. Pont ebből a tapasztalatból és példából okulva, ha már van arra példa, hogy nem tudnak az olimpiai sportágak és a nem olimpiai sportágak bizonyos tekintetben megegyezni, akkor ezt a húrt ne feszítsük, hanem válasszuk ketté, és mondjuk meg azt, hogy az olimpiai mozgalom ezért fontos, ilyen formában kell finanszírozni, hosszú távon adja meg az eredményesség biztonságát; a nem olimpiai sportágak szintén fontosak, ilyen formában kell finanszírozni, az pedig egy másik területen képviselje a magyar nemzeti érdekeket, és sorolhatnám tovább. És egészen másról szól a szabadidősport, másról szól a diáksport, és másról szól a fogyatékosok sportja. De egyszer már ezen kellene túljutnunk, hogy azt igazoljuk, hogy ez nagyon jó döntés, hogy bedobjuk a gyeplőt, és aztán döntsetek arról a pénzről, mert azt akkor mindenki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) látja. Csakhogy annak semmilyen tekintetben nem lesz jó vége!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 150 2003.11.26. 2:09  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem arról van szó, hogy megosztjuk a sportágakat, hanem a célokat határozzuk meg. Ez a bajom ezzel az egész sporttörvénnyel, hogy nincs benne stratégia. Nincs benne stratégia, nincsenek meg azok a célok, amelyek fontosak, nincsenek prioritások.

Az olimpia nézettsége ma a legmagasabb a világon, 3-3,2 milliárd ember nézi a döntőket és az eredményhirdetéseket. Amikor nyolcszor eljátsszák a magyar Himnuszt, az annyit jelent, hogy nyolcszor annyi másodpercet nézik a magyar versenyzőt, lobog a magyar zászló és gondolnak Magyarországra. Ez a legolcsóbb országpropaganda. Megítélésem szerint pontosan ezért kell prioritásokat kezelni, hiszen ez hihetetlenül visszaforoghat akár a gazdasági életbe, de a belpolitikába, a belpolitikai helyzetben olyan kérdésekre, amit például az ifjúságpolitika jelent, a következő generáció kérdését jelenti. Tehát számos olyan vonzata van, ami miatt az olimpiai mozgalom mint olyan más, mint a strandröplabda; most elnézést kérek, az egy üzlet, vagy más, mint a tenisz, és sorolhatnám tovább.

Ezért kértem azt és ezért javasolta a Magyar Demokrata Fórum, hogy kezeljük külön a magyar kultúra részét képező olimpiai mozgalmat és annak eredményességét, hiszen ez fontos az ország számára, de ebbe pénzt kell beletölteni. S ha megfigyeljük azt, hogy gyakorlatilag ma már tíz olyan sportág van csak Magyarországon, amely ebben az esztendőben akár egy olimpiai pontot is szerzett, akkor ez valami hihetetlen segélykiáltás és vészkiáltás minden sportvezető felé, hogy akarjuk-e azt, hogy nyolcszor, tízszer, tizenkétszer játsszák a Himnuszt a magyaroknak, és nézzen minket 3,2 milliárd ember, vagy nem akarjuk. Akarjuk-e, hogy az ifjúság úgy nézzen fel ezekre a sportolókra, ahogy fel kell nézni, és ne a schwarzeneggereket nézzék a filmekben, és sorolhatnám tovább, vagy nem akarjuk? Akarjuk-e, hogy az aluljáróban legyenek a fiatalok, vagy nem akarjuk? Ez a kérdés dől el, hiszen az olimpiai eredményesség, az olimpiai mozgalom az az országimázs, annak ilyen hihetetlen nagy következménye, vetülete van az ifjúság számára is.

Tehát erről szól ez a kérdés, ezért kell külön kezelni a magyar olimpiai mozgalmat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 158 2003.11.26. 2:15  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Feltehetően, ha Urbán Árpád képviselőtársammal együtt dolgoznánk ebben a kérdésben, és más nem szólna bele, biztos, hogy nagyon gyorsan meg tudnánk állapodni, és jól működne. Csakhogy - visszatérve azokra a kérdésekre, amit említett - egy sikeres olimpia után azoknál a sportágaknál, amelyek nyertek, dobogón voltak, szerepeltek a televízióban és magyar sikereket hoztak, megtöbbszöröződik a sportágat elkezdő sportolók száma. A gyerekek özönlenek a vívótermekbe, mennek az uszodába, és sorolhatnám tovább. Hihetetlen húzóereje van az olimpiai mozgalomnak, az olimpiának, hiszen nagyon sok gyermek álma ott szerepelni a csúcson. Három héten keresztül iszonyatos erővel közvetítik a médiák a versenyeket, ezt jól is teszik, és ennek következménye van, hatása van a magyar gyerekekre. Megítélésem szerint ezt a húzóerőt csökkentjük akkor, ha nem kezeljük valóban a magyar kultúra részét képező olimpiai mozgalmat egészen másképpen, mint másokat, és ez nem ellentét kérdése. Itt valóban alapérdekek különböznek. Még egyszer mondom: nemcsak arról van szó, hogy Nemzeti Sportszövetség, Fonesz, fogyatékosok szövetsége, önkormányzat, szponzor; más érdekek jelennek meg egy ilyen döntéshozó grémiumban.

Fel kell vállalnia a politikának azt, hogy milyen prioritásokat határoz meg, és ezen belül milyen arányokat. Ezt a politikának kell felvállalnia, hiszen az övé a felelősség! Nem a fogyatékosszövetségé lesz a felelősség, ha szétesik az olimpiai mozgalom! Nem az önkormányzatoké lesz a felelősség, ha nem lesz megfelelő eredményesség az olimpián! Ez a politika felelőssége, hogy biztosította-e a feltételeket vagy nem biztosította a nyugalmas felkészüléshez, akarja-e az eredményességet vagy nem akarja. Jelzem, tíz sportág van ma már csak, amelyik ebben az esztendőben olimpiai pontot szerzett. Az egész eredményesség mozgástere szűkül. Ez a mi felelősségünk, és igen, egy parlamenti kontrollal működő demokráciában megítélésem szerint ez jó dolog.

Nem azt jelenti ez, hogy bárhonnan pénzeket kell elvenni, bárminek a jelentőségét csökkenteni kell. Nagyon szeretném hangsúlyozni: a diáksporttól kezdve a szabadidősportig minden olyan kérdésben, ami a sportot érinti, én magam elkötelezett vagyok, csak szeretném ettől a feszültségtől, ettől a belső ellentmondástól feloldani az Olimpiai Bizottságot, pontosabban az olimpiai mozgalmat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 162 2003.11.26. 2:13  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Még egy gondolatot szeretnék. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor azt mondom, hogy prioritásokat és stratégiai célokat nem fogalmaz meg törvény, és amikor azt mondom, hogy itt egészen más szándékokat vélünk felfedezni az indíttatásban, hogy miért került most a parlament asztalára ez a törvénytervezet, akkor arra is célzok, hogy igenis abban a kérdésben, hogy egy új sporttörvényt alkossunk meg, alkosson meg a Magyar Országgyűlés, partner a Magyar Demokrata Fórum. Csak abban meg kell határozni a stratégiai célokat, a prioritásokat, nem ilyen kapkodó módon, hogy kikerül, mondjuk, egy nemzeti sporttanácsból a diáksport kérdése. Hihetetlen! Ez kapkodás! Helyesírási hibák, és mondhatnám tovább. Kapkodva nem lehet hosszú távú célokat megfogalmazni, nem lehet garanciákat adni nemcsak az olimpiai mozgalomra, hanem mindannyiunk számára.

Egy csomó minden hiányzik ebből a törvényből. Hol van a mindennapos testnevelés kérdése, képviselőtársam, amiért küzdöttünk az elmúlt négy esztendőben, és aminek megjelentek a kezdeményei az elmúlt időszakban? Mert ha a diáksportról beszélünk, akkor beszéljünk erről is! Hol van ennek a garanciája? Hol van például a sporttörvénytervezetben a sportnormatíva garanciája, hogy arra kell felhasználni? Hol van a sportösztöndíj-rendszer kiszélesítésének kérdése? Hol vannak a tornatermek, uszodák, sportlétesítmények? Nemcsak az, hogy a sportlétesítményeket ne szántsák be vagy ne bontsák le, és ne csináljanak rajta benzinkutat meg nem tudom, milyen piacot, hanem amit a Magyar Demokrata Fórum elindított korábban, tornaterem-, uszodaépítési program: négy év alatt ötszáz tornatermet építettünk föl. Ennek a folytatása legalább a szándékban, hogy fontos a létesítmény kérdése - ennek hol vannak a garanciái? Sorolhatnám tovább azokat a stratégiai kérdéseket, amiket nem fogalmaz meg a törvény, és ami miatt elfogadhatatlan számunkra.

Ugyan beadtunk vagy negyven módosító javaslatot, de az csak ezt próbálja valamilyen szinten korrigálni. El kell döntenie az államnak, hogy mit akar ezen a területen, ha már sporttörvény-módosításhoz nyúlt. Mert egyébként speciel elműködött volna a magyar sport a korábbi módon, semmi baja nem volt az Olimpiai Bizottságnak; ha ugyanúgy kapta volna a finanszírozást, akkor megítélésem szerint nem hallatta volna a hangját, hanem szépen csendben, megfelelő méltósággal készültek volna az olimpiára. De ilyen bezavaró repülések eredményeképp történt, ami történt, és történik, ami történik.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 166 2003.11.26. 2:17  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Egyetértek képviselőtársammal abban a kérdésben, hogy addig lehet nyújtózni, ameddig a takaró ér. Nem is erről beszélek. Nem is azt kérem, hogy holnaptól kezdve tornaterem-építési program induljon el, de ha stratégiai kérdéseket fogalmazunk meg, törvényt alkotunk, amire azt mondjuk, hogy jó, és nemcsak átmeneti, nemcsak egy pillanatnyi érdekrendszert szolgál ki, akkor egy ilyen törvénytervezetben ezt meg kell fogalmazni.

Én ott voltam azokon a vitákon 2000-ben, amikor a törvényt módosítottuk, amikor pont szocialista képviselőtársaim mondták, mondták a mindennapos testnevelés kérdését. Fogékony volt rá a kormányzat, fogékony volt rá a sportbizottság és az összes sportember, és megpróbáltuk megteremteni az alapjait. De törvényi garanciákat, feladatkijelölést és prioritásrendszert kellene ebben a kérdésben megjelölni - ez nincs benne.

Működik a sport, képviselőtársam. Én a Vívószövetség elnökeként azt gondolom, hogy működünk. Az egy más kérdés, hogy kevés a pénzünk; működünk, igyekszünk felkészülni a lehetőségekhez képest. A Magyar Olimpiai Bizottság alelnökeként azt mondom, hogy működünk, nem volt probléma. (Urbán Árpád közbeszól.) Szerintem a Magyar Olimpiai Bizottság kiválóan működik. Másfél éve vagyok az elnökség tagja, alelnökként ott ülök az elnökségi ülésen, a közgyűléseken, kiválóan működik. Egy hatalmas társadalmi szervezet, és nagyon demokratikusan hozza meg a döntéseit. Működik!

Azt mondom, hogy van egy jól működő rendszer. Miért kell azon változtatni? Pillanatnyi érdekek miatt? Valami más politikai szándék miatt? Ezt kérdeztem, és nem kapom meg ma a választ erre, hogy miért kellett most behozni a törvénymódosítás tervezetét a parlament elé, mi igényelte az olimpia előtt néhány hónappal, ilyen gazdasági helyzetben, hogy nem tudjuk előre, hogy egy vagy másfél-két év múlva mi lesz. Majd lesz talán, majd akkor csináljunk törvénymódosítást, és abba tegyük be a garanciákat! Ebben is partner a Magyar Demokrata Fórum. Abban nem partner, hogy valamit gyorsan kell csinálni, mert föl kell mutatni, hogy ahogy van a tárcának egy vezetője, máris módosítja a törvényt. Csakhogy ez nem olyan, mint a karácsonyfa, hogy köré teszem a kisvonatot, és játszom vele. Ez nem játékszer, ez nagyon komoly dolog.

Több tízezer, százezer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ember munkája, sportolónak a felkészülése múlhat azon, hogy belepiszkálunk-e a dolgaikba valamilyen formában vagy nem. A politika hagyja (Az elnök ismét csenget.) őket, működnek ők nagyon szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 170 2003.11.26. 2:10  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Valóban, igen, de minek a hatására mondta el a miniszter úr? Idejött a parlament elé a költségvetés tervezete, és többen leestek a székről, amikor meglátták, képviselőtársam. Itt a probléma, hogy akkor milyen szándékok fogalmazódnak meg, amikor valaki egy ilyet előterjeszt. Itt ez a fő probléma. Tudom, hogy mi nagyon sok mindenben egyetértünk, és a kormányzati politikusok felelőssége az, amit adott esetben jóváhagynak vagy adott esetben módosítót tesznek hozzá, és sorolhatnám tovább. Én csak azt mondom, hogy miért kellett belenyúlni ebbe a dologba most, ilyen gyorsan, ilyen hirtelen, itt az év végén, amikor a költségvetéssel vagyunk elfoglalva, és ötszáz sebből vérzik nagyon sok minden. Akkor miért kell nekünk most belepiszkálni ebbe?

Az egyébként számomra valóban örömhír, és ezt el kell mondani, hogy sikerült ezt a megállapodást valóban a tiltakozások, a felszólalások hatására megtenni, és ez adhat reményt arra, hogy a továbbiakban a sporttörvény tekintetében is meglesznek ezek a módosítások. Mégis azt mondom, hogy összességében nem nyúl teljesen átfogóan a sport kérdéséhez és helyzetéhez, ami hiányérzetet kelt bennem, aggodalmat és bizonytalanságot teremt.

Ezért gondolja azt a Magyar Demokrata Fórum, hogy azt a részét a törvénynek, amely egyszerűsíti a dolgokat, és ami valóban egy deregulációt jelent mindannyiunk számára, valóban gyorsan hagyjuk jóvá, azzal senkinek az égvilágon semmi baja nincs, szerintem százszázalékos támogatottsággal átmehet a parlamenten. De az összes többi kapcsán üljünk le, beszéljünk a dolgokról, mint ahogy egyébként ezen a sportfórumon elmondták a civil szervezetek résztvevői, hogy miért nem egy évvel ezelőtt kezdtük ezt a beszélgetést, miért most kell nekünk már a kész tervezet kapcsán látnunk azokat a kérdéseket, amelyek komoly sérelmet jelenthetnek a mi mozgásterünknek, gondolkodásunknak és tevékenységünknek.

Én ma is azt mondom, még van mód arra, hogy vegyük ki az egész másik részt a törvényből, hagyjuk békén, és térjünk vissza jó egy esztendő múlva az olimpia után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nyugodt körülmények között ennek a megbeszélésére és eldöntésére.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 174 2003.11.26. 2:21  71-175

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden: Pichler Imre MDF-es képviselőtársam felszólalása egyértelműen azt igazolja, még ha bárkinek más is lenne a véleménye, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem kizárólag a Magyar Olimpiai Bizottság kérdését tartja kiemeltnek, hanem kiemeltnek tartja a diáksportot, kiemeltnek és fontosnak tartja azt, hogy a településeken milyen formában tudnak a gyerekek sportolásra helyszínt találni.

Megemlíteném azt a nagyon riasztó adatot, hogy gyakorlatilag az ifjúság és a fiatalság az iskolai órák után csak mintegy 20 százalékban vesz részt szervezett sportfoglalkozáson. Amikor ilyenről beszélünk, akkor a közös felelősségünkre szeretném felhívni a figyelmet, nemcsak a különböző létesítményfejlesztési programok kérdésében, amit szintén nem tartalmaz a törvény, még szándékában sem, hogy milyen stratégiát választ a magyar állam ezen a területen, hanem azoknak a feltételeknek a biztosításában, ami ezt lehetővé teszi; így, ahogy említettük az előbb az úgynevezett diáksport-normatívát, amivel kapcsolatosan el kell mondanom azt, hogy bizony szabadon felhasználható pénzforrássá válik, és az önkormányzatok jelenlegi hezitált finanszírozási rendszere és nehéz helyzete bizony azt fogja eredményezni, hogy ennek egy jelentős része nem oda megy, ahova szántuk.

De beszélhetnék a felsőoktatási, egyetemi, főiskolai sport kérdéséről is, ahol a normatíva nagyságrendje nem változott, alig 900 forint, és ebből már az egyetemeken, főiskolákon a kulturális programokat is finanszírozni kell. Tehát van mit tenni. A költségvetés mindenféleképpen alkalmas arra, hogy ezeket a prioritásokat is kezelje, és a Magyar Demokrata Fórum egyrészt érdekelt abban nyilván, hogy az olimpiai sportágak külön kezelést kapjanak, a nem olimpiai sportágak a Nemzeti Sportszövetséghez tartozva megint más formában tudjanak megnyilvánulni, de természetesen a diák- és a felsőoktatási, egyetemi (Az elnök jelzi az idő leteltét.) oktatási intézményekben részt vevő hallgatók sportjára is megfelelő feltételrendszert tudjunk biztosítani, nem az egyik és a másik kárára, hanem együttesen és párhuzamosan. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 20 2003.12.01. 4:11  19-22

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Megdöbbenve értesültünk a híradásokból a hét végén, hogy újabb országok kerültek az iraki halállistára. A spanyol titkosszolgálat héttagú különítménye, valamint két japán diplomata halt meg támadás következtében Irakban. Az utóbbi egy-másfél hónapnak nem ez a teljes veszteséglistája. Csak novemberben 79 amerikai katonát lőttek le. A földdel tették egyenlővé az olasz csendőrkontingens táborhelyét. Ebbe a képbe illeszkedik az is, hogy a magyar alakulatokat - hála istennek, egyelőre emberéletet nem követelő, de mégis - folyamatos atrocitások érik. Július 31-én aknavetőből lőttek gránátokat az al-hillahi magyar tábor területére, október 23-án a Bagdadból hazatérő magyar konvojra adtak le több lövést gépkarabélyból.

A nemzetközi közösség is egyre jobban aggódik amiatt, hogy válságosra fordult a háborús helyzet. Hogy háborús a helyzet, azt alátámasztja Kovács László külügyminiszter úr múlt heti, Balogh László képviselőtársam kérdésére adott válasza, melyben egyértelműen háborús övezetnek minősítette az iraki térséget. Ez számunkra is egyértelműen igazolja azt, hogy ma már nem békefenntartásról, hanem egy háborús övezetben végrehajtott katonai akcióról van szó.

Nézzük meg azokat az előzményeket, amelyek után a békefenntartó magyar kontingens részvételét megszavazta az Országgyűlés, és ami után belesodródtunk ebbe a háborúba. Az MDF nehéz szívvel, de támogatta 2003. július 2-án a H/4149. számú, az iraki válság rendezése érdekében tett erőfeszítésekhez történő magyar katonai hozzájárulásról címet viselő országgyűlési határozati javaslatot, azzal az indokkal, amit Karsai Péter képviselőtársam akkor úgy fogalmazott meg, hogy az iraki rendezés nézetünk szerint már nem katonapolitikai kérdés, hanem emberiesség és szolidaritásvállalás kérdése. Ehhez jött a kormány sokatmondó ígérete az újjáépítésben való részvételről. Az iraki kontingens kinttartózkodásának meghosszabbításáról döntő határozati javaslatnál ez év októberében az MDF képviselőcsoportja immár tartózkodott, ezzel is kifejezve a megváltozott és háborús helyzetet öltött iraki helyzethez való viszonyulását.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A hét végi események, a kilenc külföldi diplomata erőszakos halála volt az utolsó csepp a pohárban. Mert, hölgyeim és uraim, nem erről volt szó. Irakban háború folyik. Magyarország NATO-ban vállalt védelmi szövetségesi kötelezettségének eleget tett a békefenntartásra meghívott katonai kontingens kiküldésével. A szerződéses kötelezettségeink közé nem tartozik egy beavatkozó háborúban való részvétel. Nincs az a pénz, az újjáépítésben való részvételi lehetőség, ami megváltoztatná a Magyar Demokrata Fórumnak azt a véleményét, hogy idegen érdekeket szolgáló katonai beavatkozásban nem veszünk részt. Nincs semmi közünk hozzá! Mert nem arról van szó, hogy megtámadták valamelyik szövetségesünket, hanem egy, még a mai napig tisztázatlan hátterű esemény miatt történő katonai beavatkozás részeseivé váltunk.

Az MDF mint a keresztény értékek alapján szerveződő politikai erő, nem tudja a továbbiakban elfogadni a magyar katonák ily módon megvalósuló külföldi szerepvállalását. Mert azon túl, hogy aggódunk elsősorban a haza védelmezésére szerveződő Magyar Honvédség katonáiért, semmi közünk nincs egy idegen érdekekért vívott háborúhoz. Mindemellett fontos hangsúlyozni, hogy az isztambuli robbantások, merényletek után Magyarország is célpontjává válhat a terrorizmus formájában megnyilvánuló ellencsapásoknak.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum felszólítja a magyar kormányt, hogy azonnal kezdeményezze a magyar katonák Irakból való hazahozatalát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 188 2003.12.02. 2:17  27-425

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég nehéz követni ezt a vitát, megmondom őszintén, mert egész egyszerűen egyikből kapunk a másik témába, és azzal, hogy gyakorlatilag szocialista képviselőtársaink nem jelentkeztek hosszabb hozzászólásra, csak kétpercesekre, ez valóban azt jelenti, hogy itt kialakul egy adok-kapok, oda-vissza, aminek igazán sok értelme nincsen. A dolgok lényegéről nem tudunk beszélni, illetve az az igazság, hogy megítélésem szerint képviselőtársaink mellébeszélnek.

Toller képviselőtársam mondott két számot, amihez szeretnék hozzászólni, csak pontosítás végett, hiszen nagy lelkesedéssel mondta a kistérségi pályázati önrészekhez kapcsolódó forrás 9,4 milliárd forintját, ami már régen nem annyi, hanem 4,4 milliárd, hiszen abban a módosító javaslatban, amit képviselőtársaink elfogadtak - itt van leírva, majd megmutatom, hogyha kíváncsi rá -, 5 milliárd forinttal kevesebb van. Abból a pénzből, amit olyan nagy mellénnyel... (Közbeszólások.) - lehet, hogy másikról beszélt, de akkor is egy olyan pénzből, amit korábban nagy mellénnyel bejelentett a miniszterelnök, ott voltunk vidéken egy polgármesteri hivatalban, ahol miniszterelnök úr azt mondta, hogy ekkora nagy pénz lesz majd pályázati önrészhez, abból már csak 4,4 milliárd van.

A másik észrevételem pedig ugyanehhez a metódushoz, hogy bizonyos módosító javaslatainkat azzal utasították el a vitában a bizottsági ülésen a kormány részéről a tisztviselők, hogy a személyi jövedelemadóra nem lehet tervezni. Itt van szó szerint az indok, módosító indítványt nem lehetett az szja-ra tervezni. Most ebben az önök által elfogadott módosítóban egyébként azt látom, hogy mintegy 8 milliárddal megnövekszik az szja, és arra tervezték a kiadásokat.

Csak arra szerettem volna utalni, hogy összevissza beszélünk. Egyszer ezt mondjuk, egyszer pedig azt mondjuk, és ez az egész költségvetésre jellemző. Kivéreztetett szektorok vannak, kevés a pénz, védekeznek, védekező álláspontba vonulnak ahelyett, hogy adott esetben valóban egy érdemi vitában vehetnénk részt a tekintetben, hogy melyik feladatra milyen forrásokat, hogyan lehetne ebben a nehéz helyzetben biztosítani.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 374 2003.12.08. 4:14  369-411

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három módosító javaslathoz szeretnék csak egész rövid indoklást fűzni, tekintettel arra, hogy elég késői órában tárgyaljuk ezt a törvényt, ami megítélésem szerint méltatlan ehhez a törvényhez és a magyar sporthoz, de ha így döntöttek, akkor így döntöttek.

Az egyik a 17. módosító indítvány, aminek csak egyetlenegy fogalom a lényege, a rajtengedély bevezeti ezt a fogalmat. Tekintettel arra, hogy számos olyan verseny van ma Magyarországon, ahol egyszeri indulást szeretnének elérni sportolók, és nem feltétlen igazolt versenyengedéllyel kell hogy rendelkezzenek ahhoz, hogy ezeken a versenyeken részt vegyenek, ezt fontos szabályozni ebben a törvényben, mert adott esetben ez problémákat jelenthet.

(23.40)

A másik két módosítóhoz, amelyeket a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja adott be, nagyon röviden még hozzá szeretnék szólni. Az egyik a 17. számú - ez volt a 17-es -, a másik a 40. számú módosító indítvány. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, és ez szerintünk törvényi szabályozást igényel, ha a sportoló sérelmére történik valamilyen károkozás, akkor ott kártérítésre jogosult a sportoló. Számos példa van arra, amikor a sportoló a sporttevékenység végzése vagy az edzés során olyan sérülést szenved, amely abból következik, hogy adott esetben gondatlanul készítették elő a sportolásra biztosított terepet, vagy magát a sportolási tevékenységet nem biztosították megfelelő módon. A sportoló kiszolgáltatottá válik egy ilyen helyzetben, és mindenféleképpen az a véleményünk, hogy ebben a kérdésben legalább fájdalomdíjként megilleti a kártérítés.

A harmadik módosító indítvány, amelyhez hozzá szeretnék szólni ebben a szakaszban, a 48. számú. Ez is nagyon lényeges kérdés, szintén olyan területet feszeget, amely a felelősség kérdését veti fel. Egyébként ugyanez megjelenik majd egy későbbi módosító indítvány kapcsán, amikor is arról van szó, hogy a szakosztály kötelezettségéért adott esetben a sportegyesület kezesi felelősséggel tartozik, ez benne van a törvénymódosítási javaslatban.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy számos olyan helyzet adódhat abban a konstrukcióban, ahogyan ma a szakosztályok és az egyesületek működnek, az egyesület háta mögött olyan jellegű elkötelezettségek, vállalások történnek - be nem fizetett társadalombiztosítási járulékok, és sorolhatnám tovább -, amelyek az ilyen jellegű kezesi felelősség esetében akár bedönthetik az egész sportegyesületet. Ez a módosító egyébként a későbbiek során visszatér ugyanígy a szövetségek tekintetében is, ami szintén komoly veszéllyel járhat. Viszont ha ezt nem vesszük figyelembe, és még keményebben szabályozzuk a belső szabályozási rendszeren keresztül, mondjuk, a szakosztály és az egyesület együttműködését, akkor pedig a szakosztályok autonómiája szenved csorbát.

Megítélésünk szerint a kezesi felelősség túl erős, nyilván felelősséggel kell bírni valamilyen formában egy egyesületben a szakosztályok tekintetében, de a kezesi felelősség azt jelenti, hogy minden egyes olyan dologért, amelynek anyagi vagy bármilyen más vonzata van, maga a sportegyesület tartozik felelősséggel. Ezt javasoljuk kivenni ebből a részből, ebből a szakaszból, ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg ezt más formában nem lenne szerencsés szabályozni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 380 2003.12.08. 5:09  369-411

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénymódosításnak ez az a szakasza, ahol a legkeményebb felvetések voltak az elmúlt időszakban, és ami megítélésem szerint a mai napig nem került megválaszolásra. Én magam egyébként a 83., 86., 91. és 101., majd a 114. és a 119. pontokhoz szeretnék hozzászólni. Két problémakörről van szó.

Az első négy módosító javaslat gyakorlatilag azt a problémát feszegeti, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság a korábbiakkal ellentétben azokról a pénzekről, amikről az eddigiek során önmaga döntött, ezek után nem így fog tenni. Létrehozza a nemzeti sporttanácsot, a nemzeti sporttanács alá sorolja be a különböző szövetségeket - három tárca képviselőjét, a Nemzeti Sportszövetséget, az Olimpiai Bizottságot, a Fogyatékosok Szövetségét és a többit -, és ezek a szövetségek egy ilyen ernyőszervezet részeiként döntenek azokról a pénzekről és azokról a felhasználható anyagi forrásokról, ami biztosítja az ő működésüket és a felkészülést a különböző speciális feladatokra. Így az Olimpiai Bizottság által eddig ellátott állami feladatokra is ezen keresztül érkezik a pénz.

Ami a vita alapja, hogy itt egy nagyon komoly érdekellentét alakulhat ki ebben a körben, különösen akkor, ha a pénzeszközök nem elegendők, ha kevés a pénzeszköz. Hiszen a Fogyatékosok Országos Szövetsége vagy a parlamenti bizottság vagy a Szabadidősport Szövetség fog majd véleményt mondani a Magyar Olimpiai Bizottság felkészülési és versenyeztetési programjáról - sorolhatnám tovább a nagyon keményen előkészített szakmai kérdések sorozatát -, és ennek eredményeképpen sérül egyrészt az autonómia, másrészt sérülhet nagyon keményen az olimpiai felkészülés és eredményesség. Persze, egy stratégiai döntés kérdése, hogy kinek mi fontos ebben az országban.

Ezek a módosító javaslatok arra irányulnak, hogy a Nemzeti Sportszövetség legyen a miniszter tanácsadó testülete, semmiféleképpen ne egy ilyen jellegű, hatalmas nagy, stratégiai döntéseket meghozó testület. Mint tanácsadó testület a miniszternek tanácsokat adhat, és nyilván eme tanácsok alapján a miniszter vállalja fel a politikai döntést. Tehát nem lehet azt megcsinálni a sportban sem, és más szakterületen sem, például a művészeteknél, hogy a zene, a filmművészet, a képzőművészet szakterületéről összehozzuk a csúcsszervezeteket, odatesszük a pénzt, és azt mondjuk nekik, hogy döntsetek róla. Ez így elfogadhatatlan.

Ezek a módosító javaslatok szeretnék visszaállítani a Magyar Olimpiai Bizottságnak mint a legnagyobb befolyással rendelkező, nemzetközileg elismert köztestületnek az autonómiáját. A Magyar Tudományos Akadémia mellett egyébként az egyetlenegy kiemelten közhasznú köztestület a Magyar Olimpiai Bizottság. Más súlyú testület, mint, mondjuk, a Szabadidősport Szövetség és társai, s ezzel nem degradálni szeretnénk ezeket a szövetségeket, csak jelezni azt, hogy sokkal nagyobb a súlya, tekintélye, hagyományai, tradíciói, mindamellett pedig az elvárások és a teljesítmények is, az elmúlt időszakbeli és a jövőbeni teljesítményi igények. Ebben nem sikerült az eddigiek során egyezségre jutni az előterjesztő részéről. A módosító javaslatainkkal azt szeretnénk mindenféleképpen visszaállítani, ami az eddigiek során is működött: decentralizált feladatrendszereket, decentralizált forrást biztosítani magára az olimpiai felkészülésre, és teljesen természetesen a többi ilyen típusú nemzeti szövetség számára.

A másik módosító javaslat pedig a Nemzeti Sportszövetséggel kapcsolatos kötelező tagságról szól, ami azt jelenti, hogy a korábbi előterjesztésben, ami egyeztetésre került, nem volt kötelező a Nemzeti Sportszövetség tagjának lenni, ha támogatást kíván bármelyik sportág onnan kapni, a mostaniban ez van. Mi azt irányozzuk elő, hogy ez a kötelező tagság ne legyen, a Nemzeti Sportszövetség ennek ellenére tudjon támogatásokat adni, ami annyit jelent, hogy ez szinkronban van a Magyar Olimpiai Bizottság hét végi közgyűlésének döntésével, ami alapján azt kéri az előterjesztőtől - levélben megérkezett -, és a mi módosító javaslatunk ezzel kapcsolatban azt kéri, hogy ne legyen a Nemzeti Sportszövetség támogatásához kötelező tagság rendelve.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 384 2003.12.08. 2:15  369-411

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Az a vita nem zárult le, ami közöttünk van, hiszen a 83. módosító javaslat pont arra vonatkozik, amiről beszéltem. Arató képviselőtársam is jól tudja, hogy a mostani javaslatban a Magyar Olimpiai Bizottság közreműködik abban, hogy az olimpiai mozgalom céljaira biztosított állami támogatások felhasználására vonatkozó döntés hogyan és mint születik meg. Korábban döntött erről a pénzről, sőt a törvénytervezet első olvasatában még javaslattevő joggal rendelkezett, az egyeztetés megtörtént, a Magyar Olimpiai Bizottság egyetértett ezzel, majd amikor a parlament elé került, akkor már ez a “közreműködőö szó került bele, amire mi azt javasoljuk a 83. módosító javaslatban, hogy kerüljön ki a törvényből. Bőségesen elegendő az a 83. javaslat alapján, hogy az olimpiai mozgalom feladataira biztosított állami támogatás felhasználásáról szóló döntés legyen az, ami a MOB hatáskörébe tartozik. Ez az egyik nagyon lényeges dolog. Ma sem értem egyébként, hogy ez miért indokolt, de ezt most már nem fogjuk folytatni, az általános vita során nagyon sokat beszéltünk róla.

A másik a Wesselényi Alapítvány kérdése. Örülök, hogy Arató képviselőtársam azt mondja, hogy van támogatottsága annak, hogy a Wesselényi Alapítványnak legyenek újra pályázati lehetőségei, tehát a Wesselényi Alapítványnál lehessen újra pályázni diáksport, szabadidősport tekintetében, de szeretném felhívni a figyelmet az előbbi indok kapcsán, miszerint egycsatornás finanszírozás lesz a sportban, hogy nem lesz soha egycsatornás finanszírozás, mert pont a pályázati rendszer lesz az, ami egy perc alatt föl fogja ezt borítani; ami egyébként nem baj, de a szabadidősportnak megvan a külön fejezete a tárcánál, meglesz a Wesselényi Alapítványnál, és még meglesz máshol is, az olimpiai sportágak egy részénél jelenleg megvan a MOB-nál, megvan a Nemzeti Sportszövetségnél. Messze nem vagyunk az egycsatornás finanszírozásnál.

A mi javaslatunk pont arról szól, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság alá az olimpiai sportágak tartozzanak, a Nemzeti Sportszövetség alá pedig az összes többi sportág. Ez a törvénytervezet vagy módosító javaslat ezt nem mutatja nekünk, tehát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nincs egycsatornás finanszírozás.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 388 2003.12.08. 2:16  369-411

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Sajnálom, hogy ebben nem fogunk tudni egyetérteni, tekintettel arra, hogy van felelősség is a világon, tisztelt képviselőtársam. Márpedig azért a hagyományokkal rendelkező, a magyar kultúra értékeit és részét képező magyar olimpiai mozgalom, annak fenntartása, továbbéltetése - különösen akkor, ha tulajdonképpen az olimpiai mozgalom az, amelyik az egész média és a szponzori világ legnagyobb figyelmét váltja ki, mindamellett, hogy Magyarországon igen komoly eredményeket tett le az elmúlt időszakban, nem kis munka kapcsán - nem a Szabadidősport Szövetség elnökének döntése, nem a Fogyatékosok Szövetségének a döntése, nem a Paralimpiai Bizottság elnökének a döntésétől kell hogy függjön, hanem föl kell vállalnia az államnak azt, hogy milyen formában, milyen szerepet vállal ebben a finanszírozásban.

És ha ezt nem tudja fölvállalni az állam - lehet azt is mondani, hogy nem vállalja föl, jelenleg abba az irányba hatunk, hogy nem vállalja föl -, akkor tudomásul kell venni, hogy ezt a szektort a magyar állam, a magyar sportkormányzat leírja. Mert ne áltassuk magunkat, képviselőtársam: a magyar élsport ki van vérezve. Ma 10, maximum 12 olyan sportág van, amelyik világversenyen pontot tud szerezni, és ez köszönhető az edzőknek, a sportolóknak azért, mert elkötelezettek, és mindenféle különösebb egyéni érdek nélkül a presztízs és a nemzeti érzés az, ami hajtja őket, hogy jobb és jobb eredményeket érjenek el - akkor ezt tulajdonképpen leírjuk.

(0.10)

Ha nézzük az eredményességet, évek óta bizony szűkül a mozgástér. Márpedig ehhez forrásokra van szükség. Ez egy kulturális érték, ez egy örökség, ebbe pénzt kell tennie a magyar államnak. Nem teheti meg azt, hogy kitegye egy olyan vitának, amelyben ezen kívül körülbelül még 600 más érdek jelenik meg, és majd ők meg fognak egyezni - mintegy bedobva a gyeplőt - arról, hogy hogyan fogják majd finanszírozni a magyar élsportot, és amitől elvárja egyébként a magyar társadalom, a magyar adófizető majd egyébként Athénban jövő év augusztusában, hogy aranyérmeket hozzon, érmeket hozzon, és jól szórakoztassa és gazdagítsa a magyar embereket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 398 2003.12.08. 5:13  369-411

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. A 144. módosító javaslat, amit többen jegyzünk, a nemzeti sporttanáccsal foglalkozik, és vissza kell térnünk a kérdésre, tekintettel arra, hogy Arató képviselőtársunk nagyon nagy optimizmussal beszélt az ismeretlen testületről, felállítása előtt - illetve a munkája ismeretlen, feladatokat adunk, és nyilván a munkája ismeretlen. Én elhiszem azt, képviselőtársam, hogy optimista, és nagyon szép reményeket fűz ennek a testületnek azon munkája elé, hogy a sport mindenkié, a sport egységes s a többi. A magyar sportban többen évtizedeket húztak le olyanok, akik élsportban dolgoztak, és olyanok is, akik a diáksportban dolgoztak, olyanok is, akik más területen az egészséges testneveléssel foglalkoztak.

Azt gondolom, ha van egy jól működő rendszer, és van egy jól működő finanszírozási rendszer, amely az elmúlt időszakban a korábbi törvény kapcsán egyre célirányosabban helyezte el a megfelelő forrásokat a megfelelő szervezetek, illetve egyesületek és szövetségek felé, akkor nem értem, a mai napig sem értem egyébként, hogy mi indokolja azt, hogy egy ilyen ernyőszervezetbe betéve minden egyes érdeket megjelenítő... - és itt nagyon szeretném hangsúlyozni, érdeket megjelenítő, mert ha kevés a pénz, akkor az érdekek fognak dominálni a döntések meghozatalában. Ez egyébként teljesen normális és logikus következtetés.

Mi indokolja azt, hogy különböző felelősséggel bíró, különböző felkészültséggel bíró, különböző érdekeket képviselő emberek döntsenek a magyar sport stratégiai kérdéseiről? Megítélésem szerint a sportstratégiát annak kell eldönteni, akit arra a feladatra küldtek és választottak, vagy annak a testületnek. Semmi akadálya nincs, és a módosító javaslatunk is azzal foglalkozik, hogy ez a nemzeti sporttanács legyen a miniszter, a mindenkori sportminiszter tanácsadó testülete. Adhat tanácsot stratégiai kérdésekben, felkészítheti a minisztert, megjelenhetnek az érdekek, de a döntést nem lehet átadni. Nem lehet átadni, mert nagyobb kárt tudunk okozni ezzel, mint amilyen hasznot azzal, hogy megítélésem szerint áldemokratikusan, a gyeplőt bedobva döntenek majd ebben a grémiumban.

A másik, ehhez a fejezethez tartozó módosító javaslat, amiről szeretnék még szólni, nem más, mint a 160-as módosító, ami nagyon érdekes felvetéseket indukál bennem. Szó szerint arról van szó, hogy az eddigiek során az a pénz és az a bevétel, ami a Wesselényi Alapítványhoz került, nevezetesen a sorsolás és szerencsejátékok játékadójának 12 százaléka, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának 50 százaléka, valamint a sportfogadás, totó játékadója a minisztérium költségvetési fejezetében legyen megtervezve, és majd egy külön jogszabály szerint kerül ez a forrás valamilyen formában felosztásra.

Ez a pénz nem kevés pénz. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi, megítélésem szerint milliárdos nagyságrend.

(0.30)

Megítélésem szerint ez a pénzeszköz a miniszter úr saját döntése alapján lesz felosztva. Akkor hogy vagyunk az egycsatornás finanszírozással? Mert feltehetően sportra kívánja a miniszter úr ezt a pénzt költeni. Miért nem lehet akkor valóban azt a rendszert megvalósítani, amiről beszéltünk, és ami egyébként valóban közelít az egycsatornás finanszírozáshoz, hogy egyik szövetséghez az egyik sportágrendszer, a másikhoz a másik sportágrendszer tartozik, és megkapják a működésükhöz és a feladatukhoz, az állami feladatukhoz... - a Magyar Olimpiai Bizottság állami feladatokat lát el, állami feladatokat, benne van. Ahhoz a feladatellátáshoz, mint az önkormányzatok is az oktatáshoz, megkapják a pénzt. A Magyar Olimpiai Bizottság a feladathoz, amit odatesznek, meg kell kapja a pénzt. És ne az egyik, vagy a másik, vagy a harmadik érdek döntsön erről.

És mi van ezzel a pénzzel, ami egyébként, mondom még egyszer, megítélésem szerint milliárdos nagyságrendű, különösen akkor, ha ilyen sokáig nincsen ötös találat, amiből meg kell tervezni, és valamilyen formában a minisztérium költekezésének egyik fő forrása lehet? Megítélésem szerint, ha külön jogszabály rendelkezik róla, akkor ez miniszteri keret lesz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 402 2003.12.08. 2:11  369-411

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Sajnálom, képviselőtársam, én körülbelül három éve ülök a Magyar Olimpiai Bizottságban, és teljesen világos, hogy minden pénz és minden forint hova megy, és nagyon komoly ellenőrzési rendszer működik. Úgyhogy nem tudom, hogy a képviselőtársam mire gondol, amikor azt mondja, hogy nem volt világos és nem volt látható. Világos volt, látható volt, és ma is látható.

Viszont mondanék egy olyan adatot, amit megítélésem szerint megint nem tud a képviselőtársam. Mondjuk, a Magyar Vívószövetség 2004-ben, az olimpia évében feltehetően ugyanannyi pénzt fog kapni, mint 2001-ben, mondom még egyszer: mint 2001-ben. Hát ennyi az a hatalmas pénz, amiről beszélünk egyébként, és többletfinanszírozás, ugyanis többletfeladatok vannak, a költségek növekedtek, és a források meg gyakorlatilag nem növekedtek hozzá megfelelő mértékben. De ez az egyik része; nem akarom a saját sportágammal a példákat hozni, de nagyon sok példát tudnék hozni arra, képviselőtársam nem feltétlenül van minden információ birtokában.

Visszatérve a nemzeti sporttanács kérdésére, nem arról van szó, hogy én nem bízom a Fogyatékosok Országos Szövetségében, nem bízom a Szabadidősport Szövetség vezetésében, a Nemzeti Sportszövetség vezetésében és az általa delegált emberben. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy átvett állami feladat, és a feladathoz szükséges forrást biztosítani kell, és ezt az átvett, odatelepített feladatot valakinek ki kell fizetnie. Ezt nem a Nemzeti Sportszövetség vagy a Szabadidősport Szövetség fogja eldönteni, az állami feladatról való finanszírozási feltételrendszert a kormánynak és a kormány képviselőinek kell eldönteni. Erről szól a történet, semmi másról. Utánpótlás-nevelés, sportágfejlesztési kérdések, olimpiai felkészülés, olimpiai részvétel, és sorolhatnám tovább ezeknek a szakszövetségeknek a feladatrendszerét, amihez a forrást biztosítani kell, vagy legalábbis részben biztosítani kell. Erről van szó.

Én nem a Szabadidősport Szövetséget, meg a másikat, meg a harmadikat kívánom minősíteni. Kiváló emberek vannak ott. Csak a helyzet egészen más, és más az elvárás a teljesítménnyel kapcsolatosan. Más a beszámolási kötelezettség, és sorolhatnám tovább. Elmesélem nagyon szívesen, hiszen egy jó pár éve csinálom ezt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 6 2003.12.09. 2:09  1-6

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Nagyra értékeli a Magyar Demokrata Fórum azt a törekvést, hogy a közigazgatás korszerűsítési programja kapcsán valóban nagyon sok előzetes tárgyalás, tudományos konferencia, konzultáció történt, még sincs igazán - egyelőre - olyan eredménye, ami tárgyalási alapot képezne arra, hogyan lehet a továbbiakban ezen a területen előrébb lépni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint nincs semmilyen olyan kényszer, különösen a pályázatok és a pénzelnyerési lehetőségek tekintetében, ami olyan jellegű sürgető tényező lenne, hogy félkész vagy adott esetben csak részben egyeztetett formában kerüljenek elénk anyagok.

Az a nyilatkozat, amit egyébként most megkaptunk, és amit a polgármesterek is megkaptak, nagyon jó, mert ez csak egy szándék annak az irányában, hogy mindenki szeretne valóban korszerű közigazgatás keretei között dolgozni, és szeretné, ha az állampolgárok ilyen formában kapnák meg a különböző szolgáltatásokat, de ez kevés ahhoz, hogy egy valóban átfogó reform kereteiről tárgyaljunk.

Abban a szerencsés helyzetben van részem, illetve munkatársaimnak, hogy az önkormányzati érdekszövetségek egyeztetésén is részt tudunk venni. A legutóbbi egyeztetésen is hangsúlyoztuk, hogy az önkormányzatok is abban érdekeltek - és ebben egyezik a Magyar Demokrata Fórum véleményével az elképzelés -, hogy erős és önkéntes társulások jöjjenek létre. Itt van egy nagyon komoly koncepcionális különbség közöttünk, hiszen Kiss Péter ezen a megbeszélésen úgy beszélt, hogy ki kell kényszeríteni a konszenzust.

Tisztelt Miniszter Asszony! Le van írva pontosan, szó szerint ez hangzott el ezen az érdekszövetségi egyeztetésen. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a konszenzust ne kényszerítse ki senki, engedjék az autonóm és jól működő önkormányzatokat, önmaguk aktvitásával és együttműködési szándékával, aktívan bevonni ebbe a folyamatba, ne nyilatkozat formájában, ne kikényszerített konszenzus formájában, hanem valóban az önkéntességre és az önállóságra alapozott társulási elképzelések formájában.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 28 2004.02.16. 4:56  27-30

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A közel kettő esztendő kormányzása eredményeképpen mára már világossá vált, hogy az ország gazdasági állapota egyre nehezebb, és kilátástalanabb helyzetet jelent mindannyiunk számára. A Magyar Demokrata Fórumtól sosem állt távol, hogy ilyen helyzetben minél többször felvesse az összefogás szükségességét, és kezdeményezze azoknak a fórumoknak a megalakítását (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), ahol lehetővé válik egyfajta közös munkálkodás a válságos helyzetben lévő ágazatok tekintetében.

Ilyen volt az MDF által kezdeményezett nemzeti agrárkerekasztal összehívása is, amit sajnálatos módon fel kellett függeszteni, mert a kormány nem volt hajlandó foglalkozni aktuális agrárpolitikai kérdésekkel. (Dr. Németh Imre: Nincs felfüggesztve!) A gazdák mai tüntetése egyértelműen bizonyítja azt, hogy nem bújhat ki a kormány a felelősség alól, és mielőbb választ kell adjon az ágazatot érintő időszerű kérdésekre. A Magyar Demokrata Fórum továbbra is nyitott arra, hogy a szükséges nemzeti összefogásban kezdeményező és partner legyen.

Ezt a gondolkodásmódot törte meg az elmúlt héten az a Teleki Pál-szobor állítása körül kialakult, megítélésünk szerint provokált vita, ami megdöbbentő alulinformáltság és tömeghisztéria-keltés talaján keletkezett. Mert ugye Nagy Imre történelmi jelentőségét sem egy életéből kiragadott példa alapján ítéljük meg. Mint ismeretes, beszolgáltatási minisztersége ideje alatt padlások ezreit söpörték le, ami számtalan család tragédiáját okozta. Nem, őt történelmi tettei hitelesítik előttünk, hiszen szembefordult az elnyomó diktatúrával, és életét áldozta az ország függetlenségéért és szabadságáért. Az 1989. június 16-ai újratemetése egyfajta össznemzeti megbékélést szimbolizált.

Így voltunk mi sokan Gödöllőn ezzel 1991. április 3-án is, amikor Antall József miniszterelnök, Göncz Árpád köztársasági elnök, valamint Szabad György, az Országgyűlés akkori elnöke együttesen emlékeztek és koszorúztak Teleki Pál halálának 50 éves évfordulója alkalmából sírjánál; annál a sírnál, amit évtizedeken keresztül nem volt ajánlott látogatni. Ennek ellenére ezen a síron mindig volt virág, felnőttek és fiatalok ezrei zarándokoltak minden esztendőben ide. Gödöllőn Teleki Pál Egyesület alakult, amelynek célja a néhai miniszterelnök emlékének ápolása volt. A millenniumi év tiszteletére az egyesület kezdeményezésére széles társadalmi összefogással Gödöllőn állítottuk fel az első köztéri Teleki-szobrot. Később örömmel nyugtáztuk, hogy 1999-ben Göncz Árpád fővédnöksége alatt Teleki Pál történelmi emlékbizottság alakult számos közismert személyiség, történészek, egyetemi tanárok, művészek részvételével.

Úgy tűnt, ez esetben is körvonalazódik egy nemzeti közmegegyezés Teleki Pál történelmi megítélését illetően. Bizonyíték erre az is, hogy a bizottság által kezdeményezett köztéri szobor felállítását a teljes egyetértés jegyében a főváros kulturális, valamint városképvédelmi bizottsága egyhangúlag támogatta. Ezek után megdöbbentő, hogy Demszky Gábor főpolgármester, megváltoztatva korábbi álláspontját, bejelentette, hogy felfüggeszti a szobor állítására vonatkozó engedélyezési eljárást (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), és azt javasolja a Teleki-emlékbizottságnak, hogy vonja vissza a Teleki-szobor felállítására vonatkozó kérelmét.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Teleki Pál miniszterelnök, amellett, hogy geográfiai és geopolitikai tudományos munkájával nemzetközi tekintélyt vívott ki, a magyar cserkészmozgalom megalapításának meghatározó alakja volt, rendkívül nehéz történelmi helyzetben vezette az országot, a legtöbbet adta és tette, életét áldozta becsületéért és hazájáért.

(14.40)

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök, akik ebben a Házban többször elmondták a megbékélés politikájának szükségességét, hogyan értékelik az MSZP-SZDSZ-vezetésű Fővárosi Önkormányzat első emberének e tárgyban hozott döntését? Önök szerint kinek áll érdekében egy közel 14 esztendeje nyugvópontra került kérdésben újra álvitát provokálni, és ezzel az országot érintő aktuális, sokszor tragikusnak ítélt helyzetről elterelni a figyelmet? Önök szerint miért csak most, néhány héttel a szoborállítás előtt jutott eszükbe az érintetteknek ilyen döntést hozni? Ki és milyen vitát akar lefolytatni ebben az országban? Önök szerint az ország jelenlegi vezető politikusainak történelmi megítélése életük melyik szakaszában végzett tevékenységük alapján történik majd?

Úgy tűnik, a fenti kérdésekre nincsenek egyértelmű és világos válaszok. A Magyar Demokrata Fórum mint eddig is, továbbra is elutasítja a történelmi tények hamis színben való feltüntetését, és felszólítja a kormányt, hogy határolódjon el a Teleki Pál-szobor felállítását ürügyként, méltatlanul felhasználó, a magyar társadalmat megosztó törekvésektől.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 201 2004.02.16. 1:40  198-202

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden, tekintettel arra, hogy ezek szerint igen nagy izgalmat nem váltott ki a Magyar Demokrata Fórum javaslata a tisztelt Házból, még azt a figyelmet sem, hogy legalább csöndben hallgatta volna végig, hogy Magyarország egy kontingenssel részt vesz egy olyan akcióban, ahol már egészen más a helyzet, mint akkor, amikor oda kimentünk, és amiről a parlamenti döntés szólt. Mondanék néhány számot, amelyek érzékeltetik azt, hogy a helyzet semmit sem változott azóta, amióta beadtuk ezt a javaslatot: 20 ezer halálos áldozata van ennek a katonai beavatkozásnak, és azóta is nap mint nap látjuk az eseményeket, azokat a véres robbantásokat és veszélyes helyzeteket, amelyek semmiképpen nem egy békés humanitárius tevékenység környezetét vagy hátterét jelentik, legalábbis a Magyar Demokrata Fórum számára nem.

Úgy ítéljük meg, hogy továbbra sincs semmi keresnivalónk Irakban. Úgy ítéljük meg, hogy a magyar kontingensnek a csehekhez hasonlóan - hiszen ők hazajöttek - haza kellene jönnie, annál is inkább, mert Dél-Korea arról döntött, hogy 3 ezer katonát küld Irakba, és Japán a jelenlegi száz főt hatszázra fogja felemelni.

Itt háború folyik, tisztelt képviselőtársaim, véres és gyilkos háború, amihez nekünk, magyaroknak a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint semmi közünk. Továbbra is azt kérjük képviselőtársainktól, hogy támogassák a Magyar Demokrata Fórum javaslatát, amely szerint a katonákat hozzuk haza Irakból.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 158 2004.02.24. 10:18  135-191

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem, nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr nincs jelen. Azt gondolom, a gyermek-, ifjúsági és sportminiszternek a két fő területe, a gyermek, az ifjúság és a sport ritkán van átfogó és tartalmilag is mély témával a Magyar Országgyűlés előtt. Megítélésem szerint a miniszter úrnak ebben a kérdésben nemcsak szépen elmondott kormánypropagandát kell a tisztelt Ház előtt bemutatni, elmondani, majd eltávozni, hanem végig kell hallgatni mindent, minden bizottság véleményét és azoknak a képviselőknek a véleményét, akik ehhez a kérdéshez valóban tisztán és őszintén, az előremutatás szándékával szeretnének hozzászólni.

Egy olyan anyag van előttünk, amely egy átfogó jelentés - most már évek óta egyre jobb szerkezetben - a magyar ifjúság helyzetéről, amelynek alapvető kérdései mellett nem mehetünk el szótlanul, megállapításai és a tények mellett nem mehetünk el szótlanul, ha felelős politikusként gondolkodunk. A Magyar Demokrata Fórum több alkalommal elmondta az elmúlt időszakban is, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nem pártpolitikai megközelítésből kellene megvizsgálni dolgokat, hanem valóban egy nemzeti összefogás, nemzeti együttműködés szemszögéből. Megítélésem szerint ez a terület is azt kell hogy jelentse mindannyiunk számára, ha komolyan gondolkodunk a jövőt illetően magyarság kérdésében, nemzeti kérdésekben, európai uniós kérdésekben, hogy a megállapításokat és a tényeket igen komolyan kell venni - mert az anyag jó: a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, tragikus.

Ne menjünk el szép szólamokkal a tragikus helyzet mellett, mert nagyon szép az a sok-sok dolog, ami az elmúlt másfél-két esztendőben történt, ami persze nem oldotta meg a magyar ifjúság helyzetét és kérdését, a jövő generációjának helyzetbe hozását. Részletintézkedéseket tett, de ha itt vitába szállnánk az elmúlt év történéseivel a gazdasági, pénzügyi döntései után, akkor lehet, hogy azok az intézkedések, amelyek indulásként megszülettek, valóban a tavalyi havat jelentik mindannyiunk számára, és messze nem érték el azt a célt, amit megítélésem szerint, és közelítsük meg a kérdést jó szándékúan, a döntéshozók, az előterjesztők ezzel szerettek volna.

Egy nagyon átfogó anyag minden részletére kiterjedő véleményt, hozzászólást tíz perc alatt nem könnyű összeszedni. Engedjék meg, hogy én magam - MDF-es képviselőtársaim majd más területeket is fognak érinti - két területet érintsek: nyilván mint sportember a sport, a mozgás kérdését szeretném picit kifejteni, illetve nem tudok elmenni szó nélkül édesapaként sem és felelősen gondolkodó polgármesterként sem az alkohol, a drog és a dohányzás kérdése mellett, ami egyértelműen összefügg az egészséges életmóddal.

 

(16.40)

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy lehet a legszebb hozzászólás, lehet a legszebb gondolatmenet és együttműködés, akár még összefogás is a kérdésekben, de amennyiben a gyermekek és az ifjúság előtt lévő példák olyanok, amilyenek ma, akkor ne csodálkozzunk, hogy a helyzet is olyan, amilyen ma az ifjúság tekintetében. Értem ezt a morális kérdések tekintetében, hiszen nem kell nagyon taglalni a mai közélet helyzetét, és azokat a morális kérdéseket, amelyek mindennapjainkban jelen vannak. Értem ez alatt a szemléletbeli kérdéseket, azokat a szemléletbeli kérdéseket, amelyek akár az egészséges életmódot érintik, akár az egyén érvényesülését a mindennapokban. Értem ez alatt azokat a példákat, amelyeket a következő generáció és a gyermekek látnak maguk előtt a médiákon keresztül, a mindennapokban, a szüleiken keresztül, szintén az élet minden részére kiterjedve.

Összességében tehát, ha a példa olyan, amilyen, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a helyzet is olyan, amilyen. Persze minden mindennel összefügg, és azt gondolom, hogy ha ezek a hétköznapban tapasztalható, gyermekek mindennapjaiban zajló példák javulnak majd, akkor lehet, hogy a helyzet is jobb lesz.

Nem olyan régen tárgyalta a Magyar Országgyűlés a sporttörvény módosítását, amely kapcsán komoly vitába keveredtünk több alkalommal a miniszter úrral, a kormánypárti képviselőtársaimmal, és az első kérdésem az volt ennek a törvénynek a vitája kapcsán, hogy miért volt szükség a módosításra. A mai napig nem tudom. A sporttörvény tárgyalása során az volt az első kérdésem, hogy hol vannak azok a stratégiai megállapítások, útvonal-kijelölések, amelyek alapján azt tudom mondani, hogy van értelme egy törvényt módosítani.

Amikor ezt a jelentést olvastam, akkor visszaigazolva láttam az akkori gondolatmenetemet, hiszen tragikus helyzetben van a mai ifjúság. Az, hogy a gyerekek több mint 40 százaléka hetente két óránál kevesebbet mozog, önmagáért beszél. Miért mozog hetente két óránál kevesebbet? Azért, mert ilyenek az előtte lévő példák, azért, mert nem világítjuk meg nekik a lehetőségeket, amelyek ennek a mozgásszegény életmódnak a következményei lehetnek, azért feltehetően, mert nem mutatjuk be azokat a pozitív példákat, amelyek egyébként itt vannak mindannyiunk előtt. Értem ez alatt az elektronikus médiákon keresztül özönlő akciófilmek helyett, mondjuk, a valóban életmódot és életet bemutató sorozatokat élsportolókról, amit lehetne példaként emlegetni, akár még példaképként is, és hadd ne mondjak itt neveket, mert hála istennek, bőven lehetne említenivaló, és sorolhatnám tovább. Azért, mert nincsenek meg azok a fizikális lehetőségek, amelyek ezt lehetővé teszik.

Szeretném megemlíteni ennél a gondolatmenetnél, hogy a Magyar Demokrata Fórumé volt az a kormányzat, amely 500 tornatermet épített ebben az országban, az ország különböző pontjain, lehetővé téve ezzel a kulturált, felkészült mozgáslehetőségeket mindannyiunk számára. A sporttörvény tárgyalása során említettem meg a mindennapos testnevelés kérdését; azt, hogy legalább el kellene indítani vagy stratégiailag kijelölni. Ha most nincs pénz rá, majd 2006-ban vagy 2007-ben, vagy 2008-ban lesz, de induljon el egy gondolkodás ezen a területen, ne menjünk el hanyag eleganciával amellett, hogy a gyerekek több mint 40 százaléka két óránál kevesebbet mozog egy héten, és itt értem a 14-18 éves korig terjedő korosztályt.

Ezek a megállapítások akkor is süket fülekre találtak, és ezek a megállapítások kijelölendő stratégiai programként nem jelentkeznek az előttünk lévő határozati javaslatban. Nagyon sok gondolat van előttem még a sport kapcsán, amit idő hiányában nem részleteznék, talán a vita során majd még érdemes lesz rá visszatérni. Valóban csak jelzésértékűen szeretném jelezni a másik megállapítássorozatot a dohányzással, az alkohollal, a droggal kapcsolatban, az életkorokat is tekintve, hogy akik először találkoznak ezekkel, milyen formában, hogy szokássá válik az alkoholfogyasztás, a dohányzás, és igen magas százalékban a gyerekek előtt - ez egész egyszerűen tragikus. Ne csodálkozzunk, hogy 15-20 vagy 30 esztendő múlva nem lesz elegendő a társadalombiztosításra fordított összeg. Ma sem elegendő, hát majd akkor, ha ezek az egészségügyi állapotok vagy ezek következményei egészségileg is jelentkezni fognak majd a jövőben.

És igen, itt mindannyiunké a felelősség, elsősorban a szülőké, nyilván adott esetben a döntéshozóké, akár helyi döntéshozók, akár országos szinten döntenek a különböző ezzel kapcsolatos megelőzési programokról, lehetőségekről. De semmi nem fogja pótolni a család kérdését. Azok a döntések, amelyekről itt nagy előszeretettel beszéltek kormánypárti képviselőtársaim, messze nem segítik a családnak mint közösségnek a megerősítését. Sokkal mélyebb, sokkal perspektivikusabb és sokkal nagyobb stratégiai kérdésről van szó, és nemcsak stratégiai kérdésről, hanem értékrendbeli kérdésről. Csak beszélünk, és a tettek elmaradnak.

Ezért a Magyar Demokrata Fórum a következő időszakban több olyan javaslattal fog élni, akár a gyedet tekintve, amelyet kettőről három esztendőre szeretne kibővíteni, akár a gyed összegének növelését, amit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 50 százalékkal szeretne emelni, ami mind azt fogja szolgálni, hogy a család mint közösség legyen erős, mert ha ez így történik, akkor van esély arra, hogy ezek a mutatók valamivel jobbak lesznek a következő időszakban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 154 2004.03.01. 2:12  153-160

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tavaly októberben a gödöllői Grassalkovich-kastély körül kialakult áldatlan állapot rendezésére szóban megállapodtunk abban, hogy egy olyan szerződést készítünk elő, amit mindketten aláírunk, mindketten aláírunk arról, hogy hogyan lehet a továbbiakban a kérdést rendezni.

Az elmúlt esztendőben, ön azt mondta természetesen, hogy ez törvényes, én meg azt mondtam itt a parlament előtt is több alkalommal, hogy törvénytelenül nem kapták meg a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaságban azt az 54 millió forintot, ami az 50 százalékos közalkalmazotti bérnövekménynek a 2003-ra jutó fedezete volt. Önök akkor azt mondták, hogy ez azért nem történt meg, mert az üzleti tervet nem fogadta el, nincs érvényes üzleti terve a kht.-nak. Üzleti terve volt, de nyilván nem volt elfogadva, hiszen a többségi tulajdonos állam képviselője folyamatosan leszavazta az üzleti terv elfogadását annak ellenére, hogy Ács Tamás helyettes államtitkár úr tavasszal azt mondta, hogy megalapozott az üzleti terv.

Megállapodtunk miniszter úrral abban, hogy egy olyan átvilágítást, egy olyan gazdasági vizsgálatot fogunk javasolni egy közösen kiválasztott céggel, amely gazdasági vizsgálat megállapítja elsősorban valóban az üzleti terv megalapozottságát vagy megalapozatlanságát. Meg is állapodtunk egy tervezetben, ez a szerződéstervezet itt van a kezemben, Hiller István, Persányi Miklós, Gémesi György, Magyar László, a tulajdonosok aláírásával lett volna aláírva.

Ön, miniszter úr, elküldette államtitkár úrral hozzám, én visszaküldtem, mert megállapodtunk a vizsgálat tárgyában, miket fognak átvilágítani. Majd január 16-án megérkezik egy másik megállapodás, melyet ön írt, illetve Szilvási államtitkár úr írt alá, miniszter úr, a kinevezett, a kiválasztott céggel, és amely megállapodásban már én csak tudomásulvételre voltam fölírva, hogy vegyem tudomásul azt, hogy önök megállapodtak ezzel a céggel, és a vizsgálat tartalma átalakult, egészen más irányba vitte a vizsgálatot ez a második szerződés.

Azt kérdezem miniszter úrtól, hogy miért változtatta meg nekem adott szavát, illetve miért változott meg a két szerződés tartalma.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 158 2004.03.01. 1:08  153-160

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Miniszter úr, sajnálom, hogy mellébeszél. Én egyet kérdeztem öntől: miért változott a két szerződés tartalma? Megállapodtunk, a megállapodás után egy másik tartalmú szerződést küldött vissza. Én elmondom önnek, hogy miért változott a szerződés tartalma: ugyanis írtam önnek egy levelet, erre nem válaszolt, megkérdeztem a múlt héten szóban, azt mondta, majd utánanéz, nem válaszolt. Azért változott a szerződés tartalma, mert Varga Kálmánnal találkozott a cég, és Varga Kálmántól kapott instrukciókat, hogy miket vizsgálgassanak, és miket ne vizsgálgassanak. Azzal a Varga Kálmánnal találkozott, akit Görgey miniszter úr egyébként leváltott tulajdonosi képviselői pozíciójából, ön pedig most visszahelyezett. És azzal a Varga Kálmánnal, aki leírta 2002 novemberében egy vizsgálatban, ami az ön asztalán van, hogy ki kell használni, hogy a kht. egyre nehezebb anyagi és közjogi helyzetbe kerül, a 2003-ban esedékes működési támogatás folyósítását nem szabad indítani, az év végi kötelező beszámolókat, majd pedig a mérleget el kell utasítani.

Hát ez történt az elmúlt egy-másfél esztendőben, és ezek után nem igazán tudok hinni és bízni abban, miniszter úr, hogy ön ezzel a Varga Kálmánnal korrekt formában fogja képviseltetni az állam tulajdonosi érdekeit.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Le kell váltani!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 58 2004.03.17. 20:11  19-191

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Polgármester Hölgyek, Urak! Vendégek! Nagyon sok minden elhangzott az elmúlt lassan három órában ilyen és olyan megközelítésből, és ennek kapcsán szeretnék néhány dolgot leszögezni: elsősorban azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum érdekelt abban, hogy egy jól működő közigazgatás legyen Magyarországon. A Magyar Demokrata Fórum érdekelt abban, hogy hatékonyan legyenek a pénzeszközök felhasználva. A Magyar Demokrata Fórum érdekelt abban, hogy minél jobb szolgáltatásokat tudjunk és tudjanak biztosítani a települések. Érdekelt abban is, hogy a településen élők, lakók komfortérzése és elemi jogaik minden tekintetben ki legyenek elégítve, mert, tisztelt képviselőtársaim, mindenkinek joga van megfelelő iskolához, mindenkinek joga van megfelelő szolgáltatásokhoz ebben az országban, és mindenkinek joga van a megfelelő szinten elérni mindent, ami ahhoz kell, hogy az igényeit a mai elvárásnak megfelelően kielégítse.

Ebben az önkormányzati szféra igen nagy szerepet vállalt az elmúlt tizennégy esztendőben, az oda telepített feladatok ellátásának biztosításával. Az önkormányzati szféra vitte a hátán az elmúlt tizennégy esztendőben ennek az országnak a működését vagy a működés egy jelentős részét. Az, hogy kormányok jöttek és mentek, önkormányzatok működtek, az önkormányzatok és a települések ellátták azokat a feladatokat, amiket oda telepítettek, és amikor egy-egy településen baj volt, az nem azért volt - legalábbis elsősorban és nagyon sokszor nem azért volt -, mert a település nem akarta ellátni a feladatát, hanem nem tudta a megfelelő financiális vagy adott esetben vagyoni háttér biztosítása, csökkenése vagy megváltozása miatt.

Tisztelt Miniszter Asszony! Expozéjában néhány olyan dolgot mondott, amit szeretnék kiigazítani. Bár korrektül mondta az érdekszövetségek álláspontját, de ezek a tárgyalások most már több hónapja történtek, és azért vannak különböző módosítások, illetve nem történtek meg azok a módosítások, amit az érdekszövetségi tárgyalások kapcsán említettünk. De ez nem érdekes, hiszen a törvényről tárgyalni megítélésünk szerint jó és kell is, csak nyilván az előkészítés és a hivatkozás e tekintetben nem teljes mértékben fedi a valóságot. Az a 700 polgármester, akit miniszter asszony említett, aki visszaigazolta, hogy érdekelt a reformban, én magam is visszaigazolhattam volna miniszter asszonynak, hogy érdekelt vagyok a reformban, mert ha valaki ezt a levelet elolvassa végig, behelyettesíti egy egész más szóval azt a szósorrendet, ami abban van, bizonyára emlékszik, akkor akár a sporttörvényről is lehetett volna szó. Tehát abban a levélben semmi olyan nem volt azon kívül, hogy a szándékot fejezték ki a települések és a polgármesterek, hogy valamit változtatni kell. Ügyesen volt megfogalmazva, ehhez gratulálok. (Dr. Lamperth Mónika: Köszönöm szépen.) Ez azonban nem hivatkozási alap arra, miniszter asszony, hogy ez a törvény, ami egyébként nem elégíti ki az igényeket, legalábbis a Magyar Demokrata Fórum szempontjából nem, és erről majd fogok nyilván említést tenni, hogy miért... - hogy most akkor a polgármesterek leveleit, az önkormányzatok testületi határozatait ide behozva ilyen hatalmas nagy lendülettel, megfelelő indokkal alátámasszuk.

Kétségkívül egy nagyon széles társadalmi vita folyt, és kellene még folyjon szerintem, hiszen korai ennek a törvénynek - nem érett meg ez a törvény erre - ilyeténformán való parlament elé kerülése, mert egy nagy csomó minden nyilván kikerült belőle, és egy nagy csomó minden pedig nem került bele. Ennyit általánosságban arról, ami elhangzott.

(12.20)

Valóban ez egy lehet a nemzeti ügyek közül, ha kiforrja magát ez a vita, amiben akár négypárti konszenzus is lehet. Ma megítélésem szerint ez nincs meg. Megvan ennek a megfelelő súlyos oka és indoka, viszont megítélésem szerint van rá esély, hogy a jövőben majd megfelelő formában ide kerüljön, és elfogadható is legyen mindannyiunk számára.

Nem volt véletlen az, hogy az alkotmánnyal együtt kétharmados törvényként került be az önkormányzati törvény. Emlékezzünk vissza a ’90-es évekre, azokra a vitákra, az akkor az SZDSZ - hiszen a legnagyobb ellenzéki párt volt - és az MDF által kötött megállapodásokra, ami az alkotmányt, az önkormányzati törvényt illette, hiszen működnie kellett az országnak, de nyilván ebbe nagyon sok olyan szándék épült bele, ami az egyik vagy a másik pártnak nem volt a sajátja, mégis a kompromisszum és a megegyezés miatt történt. Amikor le kellett tenni a törvényt az asztalra annak idején, akkor az le is került, és ennek megfelelően meg is kezdték az önkormányzatok a működésüket, megítélésem szerint nem is olyan rosszul.

Tehát ha majd lesz ennek egy megfelelő kényszer-szituációja, hogy az idő már valóban túlnőtte a rendszert annyira, hogy nem működik, akkor meg fog történni ez a megállapodás, de ehhez még sokkal, de sokkal többet kell ezen a területen dolgozni, és a tervezettnél egy kicsit gyorsabban is a parlament elé hozni azért, hogy bizonyos dátumok előtt itt föl tudjunk mutatni valamit. Ugyanis nem kell a pályázatokhoz, nem kell feltétlen az uniós források eléréséhez egy ilyen típusú reform vagy korszerűsítésnek nevezett törvénycsomag, és nem oldja meg az alapproblémát. Tehát nem oldja meg azt az alapproblémát, ami mindannyiunknak, polgármestereknek, önkormányzati embereknek probléma: nem kerül a rendszerbe több pénz. Márpedig ha nem kerül a rendszerbe több pénz, akkor igazgathatjuk jobbra, igazgathatjuk balra, nem fog úgy működni, ahogy mi azt szeretnénk és ahogy elvárnánk. Íróasztal mellől persze nagyon sok mindent nagyon szépen meg lehet oldani, lehet tollvonásokkal ide tenni dolgokat, oda tenni feladatokat - nem fog az életben működni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném fölhívni a figyelmet, aki nem tudná: van Magyarországon közel 3200 önkormányzat, ami többé-kevésbé jól működik a megcsorbított és gazdasági oldalról csökkentett mozgástere ellenére, és ez egy hihetetlen nagy érték. Van egy olyan települési szerkezet Magyarországon, ami talán - és a Magyar Demokrata Fórum számára ez nagyon fontos, mások számára bármennyire is nem, és íróasztal mellől nem dönthető el - azt jelenti, hogy annak a közösségnek, a közösség együttélésének, az ott teremtődő értékeknek, azoknak a hagyományoknak az ápolása, azoknak a mindennapi életben megélt, a nemzeti hovatartozásunkat is erősítő kérdéseknek és dolgoknak a mindennapokban való megjelenése rendkívül fontos ahhoz, hogy egyáltalán Magyarországon nemzetben tudjunk gondolkodni.

Ugyanígy fontos az iskola is, hiszen az a település - és most ne az 50 fős településeket vegyük, mert van nyilván ilyen is -, ami már az ezerfős kategória, bizony jogosult arra, hogy ott ezek az értékek hosszú távon biztosítva legyenek, mert ezek összessége alkotja egyébként egy nemzetnek a saját maga identitását és hovatartozását. Lehet ezen vitatkozni, lehet másképp is látni, lehet fogni egy nagy térképet, és szépen lesöpörni néhány olyan dolgot, ami sokba kerül... (Közbeszólásra:) Igen, sokba kerül. Bizonyos tekintetben lehet, hogy sokba kerül, csak nézzük meg, hogy több mint ezer esztendőn keresztül mi tartott össze bennünket, és nézzük meg azt, mi fog összetartani bennünket majd a következő 5-10 esztendőben, ha beléptünk az Európai Unióba. Ezeken is végig kell ám menni, ezeket is végig kell gondolni.

A tisztelt polgármester hölgyek és urak pontosan tudják azt, hogy mit végeztek el 14 év alatt, ami ezt erősítette, ami az összetartozást, a közösséget erősítette, hogy a gyerek az iskolában milyen biztonságban volt autonóm településen, és milyen biztonságban van a gyerekgyárakban. Ezek mind-mind hozzátartoznak ehhez. Egy ezerfős iskola nagyon hatékonyan tud működni, mert tudjuk azt, hogy ennyi, annyi, amannyi, ennyi pénzbe kerül, mégis nézzük meg, hogy ezekből a közösségekből, nevelőműhelyekből hogy kerülnek ki a gyerekek, mert nemcsak feltétlenül a szakmai tudás és a felkészültség az, ami meghatározza az ő jövőjüket, hanem az oktatás mellett a nevelés.

Ilyen értékekről lehetne beszélni órákon keresztül, és ezekben nem lenne közöttünk nagy különbség, de amikor arról beszélünk, hogy reformfolyamatok, amikor csak arról beszélünk, hogy a finanszírozás és a pénzügyi feltételek fogják majd biztosítani - vagy kell hogy biztosítsák - a jövőben a hatékony pénzfelhasználást, az önkormányzatok és a települések működését, akkor egy kicsit szomorú vagyok, mert 14 év megélt önkormányzatisága és polgármestersége számomra nem ezt adja - sokkal többet. Megítélésem szerint a rendszerváltás legnagyobb és legnagyszerűbb törvénye az önkormányzati törvény volt, ami lehetővé tette közel 3200 közösség önálló életének megkezdését, ami korábban nem volt teljes mértékben így, hiszen bizonyos politikai központokban dőltek el dolgok, és onnan adtak utasítást. Akkor az önállóság eredményeképpen elkezdett az ország fejlődni, és amikor a ’90-94 közötti kormányzat pénzt is pakolt a rendszerbe, a feladatokhoz forrásokat is biztosított, akkor látványosan megindult az ország fejlődése.

Azóta folyamatosan kerül ki a rendszerből a pénz. Ez a fő probléma. Nem az a fő probléma, hogy most ennyi vagy annyi ilyen és olyan hivatalt kell biztosítanom, hanem az, hogy kikerült a rendszerből a pénz. Ennyire egyszerű ez a dolog. Ha látnám ebben a törvényben azokat a garanciákat egyébként, amikkel, ha a finanszírozás oldalán a dolgok rendben vannak, több pénz kerül a rendszerbe, vagy pedig lenne olyan hatástanulmány, ami azt mutatná, hogy eddig a közoktatás ennyibe került, ezentúl, ha ez kistérségi rendszerben fog majd működni, meg ilyen formában, ennyibe fog kerülni, és bizony ennyivel teszünk majd többet hozzá.

Számoljuk ki, hogy ma a közoktatás finanszírozásában mennyi kötelező önkormányzati feladat és állami feladat van áttelepítve a településekre, hány százalékkal járul hozzá ma a központi költségvetés. Mindenki nézzen a saját településére! Ha nagyon sokat mondok, akkor 60 százalék, a többi saját forrásból van kitermelve. Akkor miről beszélünk? Ott, helyben teremtődik meg ez a saját forrás. Ha az állam nem tesz több pénzt a rendszerbe, nem fog jobban működni. Arra viszont lehetőséget ad, hogy átrendezzük a struktúránkat, és aztán egy olyan jellegű, kaotikus állapot keletkezzen, ami az úgynevezett bedobott gyeplőhöz hasonlít, hogy: döntsétek el ti. Tetszik tudni, hogy mire gondolok; ha nem, akkor mindenki nézze végig az ezzel kapcsolatos eddigi történelmet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát nem véletlen, hogy kétharmados törvény az alkotmányban az önkormányzati feladatok kérdése, és mindenek előtti az önkormányzati autonómia. Itt térek rá az első törvénnyel, a legrövidebbel, az alkotmánnyal kapcsolatos kérdéskörre, a kötelező vagy önkéntes társulás kérdésére. Akkor semmi gond nem lesz az önkéntességgel, ha meglesz ennek az érdekrendszere. Azt kell kiépíteni, ennyire egyszerű ez, nem lehet másképp. Ez egy régi szemlélet. Wiener György kiváló előadást tartott - meg kell mondanom őszintén, rendkívül tetszett -, csak egy kis szemléletbeli probléma van az íróasztal, a tudomány és a gyakorlat között.

Az önkormányzatitörvény-módosítással kapcsolatban három megjegyzésem van. Szó volt itt a jegyző személyéről. Elfogadhatatlan számomra, hogy bárki is abba beleszóljon, hogy az én településemen ki a jegyző. Ha van szakmai érdekvédelmi szervezet, mondjuk, kamara - bár per pillanat nincs jegyzői kamara -, az egy másik kérdés, hogy véleményez. Az orvosoknál ugyanígy van, hogy az Orvosi Kamara véleményezhet, de egyébként senki más. Ez nagyon keményen csorbítja az önkormányzati autonómiát. Vagy akkor egészen másban kell gondolkodnunk, egészen más hivatalban - mert lehet -, és akkor legyen egy egészen a településig lenyúló dekoncentrált szervezetrendszer, ahová odatelepítjük a dolgokat, de amíg ez így működik, addig számomra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan az, hogy az önkormányzati vagyon szempontjából hogyan és mint fog a feladatellátáshoz a szükséges feltételrendszer összeállni, nem csak finanszírozás szempontjából, vagyon szempontjából.

 

(12.30)

Egy példát mondok: hiteleket vesz fel az önkormányzat, hogy felújítsa az iskoláját, majd szépen megkapja a feladatot, hogy tegye be a közösbe. Ki fogja a hiteleket kifizetni? Tetszettek például ilyen apró kérdésekre gondolni? - ami nem is olyan apró. Sorolhatnám tovább az ezzel kapcsolatos aggályokat és problémákat a társulásban való részvétel kapcsán.

Pontosan ezért fontos az önkéntesség kérdése, mert ha önkéntesen megyek, akkor tudom, hogy az milyen következményekkel jár. Ha azt mondom, hogy neked holnaptól kezdve kötelező, onnantól kezdve az összes ilyen probléma újabb feszültségeket és problémákat fog generálni a kistérségi társulás tekintetében. Tehát nagyon óvatosan bánnék ezekkel a kérdésekkel. Azt mondom, igenis, vannak olyan felnőttek az önkormányzatok és a települések, hogy ezekben a dolgokban önállóan eldöntsék, hogy hogyan és mint tudnak társulni. Az egy másik kérdés, hogy lehet útmutatókat adni, lehet ajánlásokat készíteni, van ennek kifinomult és megfelelő módszere, a megfelelő feladatfinanszírozási háttér garanciáival. A garanciák hiányoznak ebből a törvényből.

Én egyébként tisztelem a szakma próbálkozását, de nem látom, mondjuk, a Pénzügyminisztérium mögöttes szándékát ehhez. Ez nagyon lényeges kérdés, és abszolút nem politikai megközelítés. Pontosan jól tudjuk, hogy ha a Pénzügyminisztérium vagy a pénzügy azt gondolja, hogy holnaptól kezdve ez így lesz, akkor úgy lesz, ha ezt az adót ide teszem, akkor oda teszem.

És mi kiállhattunk itt az elmúlt tizennégy esztendőben vagy tíz esztendőben, vegyük a '90-94 évet, nem azért, mert Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormányzat volt akkor, hanem azért, mert akkor valóban ki voltak stafírozva az önkormányzatok, de az elmúlt tíz esztendőben kiállhattunk mi, ha problémánk volt - és ki hallgatta azt meg? Időnként kaptunk kegyes mozdulatokat, mint ahogy ezt egyébként az idei költségvetésnél tisztán lehetett látni. Nem akarok visszamenni a költségvetési vitának a részleteibe, megvitattuk már ezt, és még vissza fogunk térni jó párszor rá, hiszen majd az év közepén megnézzük, hogy mennyi pénz lesz a működésre - problémák lesznek.

Tehát visszatérve: nincs több pénz a rendszerben, és ha nincs több pénz a rendszerben, akkor bizony lehet kereteket csinálni, meg különböző feladatokat ide-oda tenni, nem fog jobban működni megítélésem szerint, legalábbis átfogóan nem fog jobban működni.

Maga a kistérségi társulással kapcsolatos törvénytervezet is számos kérdést vet fel, így például a szavazati jogok kérdését, lehetőség így szavazni, lehetőség a tagdíjbefizetés vagy a lakosságszám alapján, lehetőség van arra is, hogy válasszák ki a települések, hogy akkor mindenkinek egy szavazata van. Ez mind-mind sok problémát vet ám föl, és mint lehetőség, bent hagyva, a döntéshozó testületben bizony megint vitákat és működésképtelenséget okozhat - működésképtelenséget okozhat.

Aki tudja azt, hogy amikor a polgármesterek leülnek, és elkezdenek vitatkozni dolgokról, akkor mindenki egyet tud: ha nincs több pénz, akkor én védem a saját magam kis kuckóját, azt védem, oda nekem senki ne nyúljon bele. Ez a mai rendszer, ez a mai szemlélet és gondolkodás. Nem lehet ebbe erőszakkal belenyúlni, akkor is védeni fogja - illetve bele lehet nyúlni erőszakkal, de az újabb feszültségeket generál. Sokkal, de sokkal diplomatikusabban, sokkal, de sokkal inkább önkormányzati, gyakorlati szemlélettel előkészítve gondolom én ezt az egész reformot működőképesnek - ha egyáltalán ezt reformnak lehet nevezni: nevezzük ezt reformtörekvésnek.

Aztán mondok még dolgokat. Mitől fog jobban működni települési szinten vagy kistérségi szinten, mondjuk, a logopédia, a nevelési tanácsadó, a gyógytestnevelés, amikor eddig sem működött, hiszen egy csomó minden megyei feladat volt? Tessék már megnézni, hogy nem voltak ellátva ezek a feladatok! Most oda van téve a kistérségekhez. És? Működni fog? Ki teszi hozzá a pénzt? A településektől összeszedjük? Eddig sem tudták biztosítani! Számos ilyen jellegű, átgondolatlan és előkészítetlen dolog van, amit én most nem elsősorban negatív kritikaként jelzek, mert szerintem jó, hogy erről beszélünk. Miért ne beszéljünk?

Per pillanat ebben a formájában ez részünkről abszolút nem támogatható, és nem azért, mert Gulyás képviselőtársam azt mondta, hogy az ellenzék bebújik a maga kis vackába, és azt mondja, hogy nem - azért, mert nem jó. Egész egyszerűen nem jó, nem működik, nem fog működni tőle. De beszéljünk róla, nincs azzal semmi probléma! Végig kell gondolni, többször neki kell futni. Egy ilyen dolog, ami tizennégy éve működik, egy önkormányzati rendszer, egy ilyen dologba való belenyúlás a jelenlegi érdekrendszer mellett, a jelenlegi finanszírozás mellett, a jelenlegi feladatellátás mellett rendkívül nagy feladat. Ezzel most nem sikerült megbirkózni, legalábbis olyan szinten nem sikerült megbirkózni. Nincs ezzel az égadta világon semmi probléma.

Vissza kell rá térni, és sokat-sokat kell futni azokat a köröket, ami után a végleges megoldást meg lehet találni. Mert az nem lehet az ok, vagy csak az nem lehet az ok, hogy nincs elég pénz, ezért most rendezzük át a sorokat. Egy olyan értékrendszert, egy olyan jellegű szellemiséget, ami kialakult, egy olyan jellegű történetet, ami az autonómiáról szól, az önállóságról, arról a felhajtóerőről, ami a településeken jelentkezett, és az ország működtetését és a fejlődésnek egy jelentős részét biztosította, arról most úgy beszélünk, mint egy drága, ócska, kidobandó dologról. Ez egyszerűen elfogadhatatlan - elfogadhatatlan!

Azt kérem a tisztelt belügyminiszter asszonytól, hogy nyilván ha ez a kérdés a döntéshozatal után visszakerül az asztalára, ezeket vegye figyelembe, és ezeket tárgyalja meg a polgármesterekkel. És ha leveleket küldözget a polgármestereknek, akkor ne ilyen általánosságban küldözgesse, hanem konkrétan jelölje meg, hogy mit akar, mert abban nem volt benne, hogy mit akarunk. Általánosságok voltak abban a levélben, és pontosan ezért megkapta a megfelelő pozitív válaszokat, amit egyébként speciel én is küldhettem volna, és mondhatta volna, belügyminiszter asszony, hogy Gödöllő polgármestere is ellenzéki polgármesterként támogatja a törekvéseket, mert támogatja a törekvéseket. Mert a Magyar Demokrata Fórum minden olyan törekvésben, ami ilyen jellegű reformokat, átgondolt és átfogó reformokat takar, abban partner.

A pénzügyi kérdések: bekerül ide az adó, a helyi adó kérdése, ami egyébként a legnagyobb bánatom, mert abban a pillanatban, ha ezeket a pénzeszközöket, ami a helyi bevételt és a helyi fejlődést, a helyi felhajtóerőt gazdasági téren biztosítja, kivesszük a rendszerből, akkor megint jön az egyenlősdi - az már valóban tanácsrendszer. Akkor az fog történni, kérem szépen, hogy speciel én miért menjek befektetők után. Miért? Miért hozzam oda a nyakamra a forgalmat, miért hozzam oda a nyakamra azokat a problémákat, amit, mondjuk, egy nagy ipartelep letelepítése jelent? Miért hozzam? Vigye a másik!

Hihetetlen nagy koncepcionális és stratégiai kérdések átgondolatlanok, nincsenek kidolgozva ezek a stratégiai kérdések, anélkül pedig egy ilyen jellegű előterjesztés szerintem alkalmatlan arra, hogy a szándékokat tükrözze. A Magyar Demokrata Fórum pontosan ezért - és nagyon sok minden másért, amit képviselőtársaim az MDF padsoraiból el fognak mondani - ezt ma még, valóban, általános vitára sem tartja alkalmasnak, nem fog módosító javaslatokat beterjeszteni, mert ab start visszautasítja ezt a törvénytervezetet átdolgozásra. Miniszter asszony, jó munkát hozzá! Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 72 2004.03.17. 2:22  19-191

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör Képviselőtársam! Az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések szabályozási rendszerében ma már nincsen 5-7 fős iskolához támogatás. Ha a település nem tudja finanszírozni, nem kap önhikis támogatást, úgyhogy kicsit mellényúlt a képviselő úr. Átlagosan 16-18 fős osztályokra van kialakítva a finanszírozási rész. De nem erről szerettem volna szólni a két percben.

Szintén Göndör képviselőtársamnak még egyszer: nem lehet csak financiális szempontból megközelíteni értékeket. Ha a kultúrát az alapján finanszíroznánk, hogy mi az, amit visszahoz, akkor nagyon komoly gondban lennénk, ugye? (Dr. Lamperth Mónika: Ez így van! - Göndör István: Így van!) Vagy ha a sportot az alapján finanszíroznánk, hogy mi az, amit forintban visszahoz, vagy hogyan tudjuk esetleg a pénzeket másképpen felhasználni, nagyon komoly gondban lennénk. (Göndör István: De ne magyarázzunk már olyasmit, amit nem mondtam!) Az önkormányzati rendszernél is nagyon komoly értékek vannak, amiket nem kellene a fürdővízzel kiönteni. Lehet, hogy van 150 fős településen jegyző, akkor azt kell szabályozni. Lehet, hogy van 5 és 6 fős iskola, akkor azt kell szabályozni. Ám vannak ágazati törvények is, amelyek nagyon szépen tudják kezelni ezeket a helyzeteket.

Tehát azt szeretném kérni, hogy a pénzeszközök felhasználásának hatékonysága ne elsősorban a parlament szemüvegén keresztül, hanem helyben kerüljön megvizsgálásra, mondjuk, egy hatástanulmány alapján. Az önkormányzatoknál kerül a leghatékonyabban felhasználásra a pénz, ott van a legtöbb helyi kontroll. Ha én rosszul döntök települési képviselőként vagy polgármesterként, ott lesznek az emberek az ajtó előtt, és azt fogják mondani, hogy na, állj meg, ez így nem jó. Ha látják, hogy folyik ki a pénz, ők a legjobb kontrollok. A nagy állami büdzsékből pedig folyik ki adott esetben a pénz. Ezt is meg lehetne vizsgálni. Nekem ez a véleményem a helyi hatékony felhasználásról.

Végül pedig a normatíva kérdése. Amíg nincs garancia a normatívára, addig én miért higgyek abban, hogy lesz majd települési normatíva? És még mondok valamit: mitől lesz jobb a kistelepülések önálló feladatvállalása, ha nincs több pénz, ha elkerül tőlük például az iskola? Hát nem marad ott a pénz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azzal az elmegy! Semmijük nem lesz! Gyakorlatilag (Az elnök ismét csenget.) megválasztják őket, és majd ülnek, nézik egymást szépen.

Úgyhogy ez egy alapvető politikai, de értékrendbeli különbség közöttünk megítélésem szerint.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 12 2004.03.22. 5:01  11-14

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Már csak 39 nap van addig, amikor Magyarország hivatalosan is az Unió tagja lesz. A várakozás és az izgalom nagy, mindamellett sokan vannak azok is, akik aggodalommal és a bizonytalanság érzésével tekintenek e történelmi esemény elé.

Tűnhet véletlennek, de az élet úgy hozta, hogy az uniós taggá válásunk utáni első nap anyák napja, amikor is természetességgel, igazi érzésekkel, a magyar hagyományoknak megfelelően köszöntjük az édesanyákat, azokat, akik nélkül nincs magyar jövő, akik nélkül nincsenek családok, akik nap mint nap életükkel, áldozatvállalásukkal adnak tanúbizonyságot az igazi, önzetlen szeretetről.

Az uniós csatlakozás egyfajta jövőképet és biztonságot kínál hosszú távon a több mint ezeréves magyar nemzetnek. Ennek a biztonságnak nélkülözhetetlen és elengedhetetlen részét képezi az anyai szeretettel összefogott család, önzetlen áldozatvállalással felnevelt gyermek. Ennek hiánya többek között csökkenti a fiatalok, a következő generáció felkészülését az uniós tagság eredményeképpen egyre nagyobb igénnyel jelentkező kihívásokra.

A Magyar Demokrata Fórum meghirdette “A normális Magyarországértö programját, melyben kiemelt jelentőséggel bír a családok és a gyermekek védelme. Ennek érdekében több, sajnos a kormányzópártok által nem támogatott törvénymódosító javaslatot tettünk az Országgyűlés asztalára. Tettük ezt azért, mert az MDF megalakulása óta, keresztényszociális értékrendszeréből következően is, kiemelt feladatának tekinti a népességfogyás megállítását, a családok védelmét és az abban megfogant élet hosszú távú biztonságát.

A Magyar Demokrata Fórum megdöbbentőnek és elfogadhatatlannak tartja, hogy egy országos kereskedelmi csatorna a nagyobb nézettség reményében Anyacsavar címmel olyan műsort indított útjára, ahol gyermekes családokban édesanyák kicserélésével több napon keresztül, élesben, szituációs játékot játszanak, sugallva ezzel azt, hogy teljesen mindegy, ki az édesanya, az bármikor lecserélhető egy másikra.

Tisztelt Országgyűlés! Sok mindent láthattunk már ellenünkre, amit a nagyobb nézettség reményében anyagi haszon növelésével magyaráztak. Sok minden belefér egy demokratikus működésű ország színes mindennapjaiba, még akkor is, ha vannak, akiket ez megbotránkoztat. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint azonban egy dolog biztos nem: az édesanyában megfogant és a világra hozott élet, az anyai szeretet, gondoskodás által felnevelt jövő és az édesanya által összefogott családdal való játszadozás. Az előbb felsorolt alapértékek tiszteletben tartása, védelme is a normális Magyarország egyik elengedhetetlen feltétele. Mint ahogy elengedhetetlen feltétele egy normális Magyarországnak a biztonság a mindennapokban. Ezért is fontos, hogy mielőbb egy olyan nemzeti minimum megalkotása történjen meg, melynek szükségességét a Magyar Demokrata Fórum több éve hangsúlyozza, s melynek kapcsán hangzatos jelszavakon kívül sajnos eddig minden próbálkozásunk ellenére nem történt semmi.

Mert az sem normális, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben az uniós csatlakozás során nagy versenyekre készülünk, csökkentjük a kötelező tanórák számát, vagy hogy 10-18 év közötti fiatalok 60-70 százaléka mindössze kétszer 40 percet mozog egy héten, és ez alatt egy civil szervezet közel egy esztendeje, pontosan anyák napján a light drog használata mellett demonstrál neves közéleti személyek és egyes politikai erők asszisztálásával.

A napokban tárgyalta az Országgyűlés az ifjúság helyzetével foglalkozó ez évi előterjesztést, ahol megdöbbentő adatokkal szembesülhettünk. A jelenlegi közállapotok ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy az ifjúság helyzetének megítélése az alkoholfogyasztás, a drogfogyasztás, a dohányzás, a mentális és fizikai állapota tekintetében az egyre nagyobb mértékű megelőző programok ellenére évről évre romlik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minek kell még történnie ahhoz, hogy rádöbbenjünk: a felelősség közös, legyen az akár az ifjúság helyzete, a médiaszabályozás kérdése vagy az iraki háborúban való részvétel, és sorolhatnám tovább? A Magyar Demokrata Fórum szerint sürgős tennivalók szükségesek mindegyik esetben, így feltétlenül meg kell állítani az ifjúság fejlődését veszélyeztető, a minél nagyobb haszonszerzés diktálta lélek- és családromboló műsorok további terjedését a médiában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elég volt! A Magyar Demokrata Fórum négypárti egyeztetést kezdeményez egy olyan médiatörvény-módosítás szándékával, aminek eredményeképpen azonnal megszűnnének a gyermeket, a családot és a jövőt bármilyen formában is veszélyeztető műsorok. A Magyar Demokrata Fórum felszólítja a kormányt, hogy addig is saját hatáskörében mindent tegyen meg e tarthatatlan helyzet felszámolására.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 4 2004.06.21. 3:48  3-4

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Minden esztendő júniusa utolsó hétvégéjére nagy örömmel és izgalommal készülünk Gödöllőn, akkor, amikor már mindenki a nyári szabadságára gondol, és túl vagyunk az első félév nagy izgalmain. Az Országgyűlés is bezárja kapuit, a politika szabadságra megy, és egy kicsit megnyugszunk mindannyian.

Ebben az esztendőben egy sok feszültséggel, izgalommal teli választáson is túl vagyunk. Az Unió tagjaként elmondhatjuk, hogy öröm és bánat, siker és kudarc, küszködés és kínlódás jellemezte ellentmondásokkal teli, feszült hétköznapjainkat. Eközben Gödöllőn 14. alkalommal készülünk a magyar szabadság napja megünneplésére. Ezen a napon emlékezünk arra, hogy Magyarország területén nincsenek idegen megszálló csapatok. 1991. június 19-én az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánk területét. A tartósra sikerült ideiglenes állomásozás valójában igazi megszállást jelentett, Magyarország földjén a világ egyik legnagyobb és leggonoszabb hatalmának fegyveresei tartózkodtak.

Mégsem célom, hogy felsoroljam az általuk közvetlenül elkövetett bűnöket, és mindazokat a tetteket, amelyeket az ittlétük által hatalomra kerülők elkövettek, mert mindez már a hátunk mögött van, és a magyar kibontakozáshoz előre kell nézni. Ezért is annak idején, 1991. június 30-án egy nagyszabású kulturális rendezvény keretein belül először ünnepeltük, hogy Magyarország független, szabad állam. Azóta minden esztendő júniusa utolsó hétvégéjének szombatján több tízezren zarándokolnak el Gödöllőre, hogy együtt ünnepelhessenek velünk. Az együttléteket szélsőségmentes, méltóságteljes, emelkedett hangulat jellemezte. Nem transzparensekkel, jelszavakkal és rossz emlékű felvonulással, hanem a magyar kultúra értékeinek bemutatásával emlékeztünk arra, hogy Magyarország független, szabad állam.

A tízéves évfordulóra 2000-ben a Magyar Országgyűlés törvényt alkotott arról, hogy június 19-ét nemzeti emléknappá és június utolsó hétvégéjének szombatját a magyar szabadság napjává nyilvánítja. A több mint 90 százalékos többséggel megszavazott törvény azt is jelenti az MDF számára, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nagy többségben egyet tudunk érteni. Ez képezheti a Magyar Demokrata Fórum által többször megfogalmazott nemzeti minimum alapját, azt, hogy egy normális országban vannak olyan kérdések, amelyekben egyetértés van, és ezek a kérdések nem képezhetik politikai csatározások tárgyát.

Ebben az esztendőben június 26-án, szombaton Koltay Gábor rendezésében és a Koltay Gergely vezette Kormorán együttes zenéjével kerül bemutatásra a Válaszúton című oratórium. A Válaszúton egy erdélyi település neve. Ez a név üzeni számunkra 2004-ben, hogy sok tekintetben válaszúton van a magyar nemzet is, mert ha képes lesz a több mint ezeresztendős történelemből erőt merítve, az ahhoz kötődő gyökerekbe kapaszkodva felülemelkedni önmaga legyűrésén, akkor és csak akkor van esélye arra, hogy az előttünk álló, az uniós csatlakozás után kialakuló kőkemény versenyhelyzeten úrrá tud lenni. Ehhez szükséges, hogy a jelenleginél jóval többször tudjunk együtt ünnepelni, mert az igazi ünnepek tartalma, jelentősége kimagasló, ilyenkor azok az alapvető értékek kerülnek előtérbe, amelyek létünk legfontosabb határait jelölik ki, mert megszabják az erkölcsi határokat, mert elfogadásuk, illetve elutasításuk mentén szétválik a jó és a rossz, a fekete és a fehér.

Legyen ilyen ünnep ebben az esztendőben is a magyar szabadság napja június 26-án este fél 9-kor Gödöllőn a Világfa előtt az Alsóparkban. Képviselőtársaim az elküldött meghívó után most szóban is engedjék meg, hogy erre a felülemelkedett együttlétre mindenkit szeretettel hívjak Gödöllőre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 42 2004.09.07. 11:38  17-43

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő T/10527. számú törvényjavaslat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól egy nagy jelentőségű törvényjavaslat, a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint ennek valóban aktuális a tárgyalása. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy nagyon széles körű előkészítés, egyeztetés előzte meg, mielőtt az Országgyűlés asztalára került.

Tisztelt Ház! Amikor elmegyek valamely országba, akkor nem azt vizsgálom, hogy jók-e ott a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket - mondta Montesquieu, akinek e gondolata alighanem időszerű. Ha a polgár nem tapasztal következetes jogérvényesítést, ha nem érzi jogai védelmét, ha azt látja, hogy nincs következménye a mulasztásnak, a jogsértésnek, ha szabadon lehet dönteni arról, hogy teljesítjük-e a kötelezettségeinket vagy sem, akkor romlik az emberek jogtudata, nő a jogbizonytalanság, és végső soron sérül a jogállamiság elve. A jogállam megvalósítása folyamat, és ebbe a folyamatba tartozik a demokratikus jogállam közigazgatásának megteremtése is.

Kétségtelen, hogy a közigazgatás helye, szerepe, funkciói, feladatai, szervrendszere a megváltozott gazdasági-társadalmi rendben napjainkban politikailag nagyobb jelentőséggel bírhatnak, mint a közigazgatás eljárási rendjének átfogó felülvizsgálata és megfelelő újraszabályozása. Az eljárási reformhoz nem kötődnek hangzatos jelszavak, ám jelentőségük mégsem csekély. A lakosság szinte naponta találkozik a közigazgatással a különböző ügyek intézése során, így a szakszerűség igénye, az eljárás egyszerűsítése, az ügyfél kiszolgáltatottságának csökkentése, a jogorvoslati rend reformja, a végrehajtás korszerű szabályozása fontosságában cseppet sem marad el a szervezeti reform mellett. Sőt, könnyen belátható, hogy a közigazgatás javítása érdekében tett eljárási szabályok korszerűsítése a polgárok jelentős részét érinti, mindennapjainkban joggyakorlatát segíti, így a szabályok tökéletesítése elemi érdekünk.

A társadalmi viszonyok változása következtében mára már gyökeresen átalakult a közigazgatás intézményrendszere, ám az eljárási rend változatlan maradt. A közigazgatási eljárás korszerűsítésére 1992 óta voltak kormányzati törekvések, és elmondható, hogy a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat nem rohammunkában készült, kellő idő volt az úgynevezett minőségi jogalkotás jegyében a közigazgatási eljárás teljes körű felülvizsgálatát és újraszabályozását elvégezni.

Gyakorló polgármesterként is támogatom azt a törekvést, amely olyan eljárásjogi szabályok megoldásának kidolgozására irányult, melyek kiszámíthatók, stabilak, és elkerülik a folyamatos módosítást. El kell ismerni, hogy a jelenlegi törvényjavaslat kidolgozása széles körű szakmai, társadalmi előkészítéssel zajlott. Konferenciák, szakmai viták, publikációk sokasága, jogtudósok, jogalkotó, jogalkalmazó szakemberek sokasága működött közre a törvényjavaslat megalapozásában.

Általánosságban elmondható a törvényjavaslatról, érzékelhető az a törekvés, hogy megfelelően ötvözze a két alapvető érdeket, az ügyfelek és a hatóságok érdekeit. A közigazgatási hatósági eljárás minden szakaszában, az alapeljárásban, a jogorvoslati eljárásban, a végrehajtási eljárásban a közigazgatási hatóság végső soron erőfölényben van az ügyfélhez képest, ami a jogszabály által meghatározott és kijelölt közérdek védelme és érvényesítése szempontjából helyénvaló dolog. Ugyanakkor nemzetközi kitekintésben is vizsgálva el kell azon gondolkodni, hogy ez a hatósági erőfölény megengedhetné és elbírhatná az ügyfeleknek a jelenleginél szélesebb körű jogait és az ezt szolgáló hatósági kötelezettségek nagyobb körét.

Az európai közigazgatási térben több tagállam eljárási törvénye, valamint az EU-apparátus saját közigazgatási eljárására készülő jogszabálytervezetek az ügyféli pozíció radikálisabb megerősítésének lehetséges módjait vázolják fel. A jó ügyintézéshez való alapjog már nem ismeretlen fogalom a tagállami uniós jogalkotásban. Magyarul szólván, mindenkinek legyen joga ahhoz, hogy ügyeit a közigazgatás intézményei, szervei, hivatalai, ügynökségei részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Ez a jog magában foglalja mindenkinek azt a jogát, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések előtt meghallgassák, a személyére vonatkozó nyilvántartásba betekinthessen, hogy az őt érintő döntéseket indokolják, hogy a megfelelő nyelven írásban fordulhasson a közigazgatási szervekhez.

Lényeges elem, hogy az ügyfeleket megillető jogok és szabadságok gyakorlása csak törvényben legyen korlátozható azokban az esetekben, amikor a közérdek és mások jogainak védelme érdekében szükséges. Ezért szükséges hangsúlyozni, hogy csak kivételesen, csak törvényben lehet eltérni ezektől az eljárási szabályoktól.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat 189 paragrafusból áll, amiből nyilvánvaló, hogy az általános vitában nem lehet minden részletre kiterjedően minősíteni az egyes szabályozási javaslatokat, erről a részletes vitában és a módosító indítványok kapcsán érdemes szólni.

Tudom, hogy a többéves előkészítő munkában a közigazgatás-tudomány és a jogtudomány neves szaktekintéllyel rendelkező tudósai, művelői vettek részt, és a jogalkotásban jártas szakemberek is számtalan javaslattal gazdagították a törvénytervezetet. Magam is mint gyakorló polgármester és a helyi közigazgatás vezetője sokrétű tapasztalattal rendelkezem a közigazgatási hatóság és az ügyfél kapcsolatának problémáiról, a kölcsönösnek mondható bizalomról vagy éppen ennek hiányáról. Sokszor kérik számon rajtam a harmincnapos határidőt, akkor is, amikor nem ezek az eljárási határidők érvényesek. Sokszor kérik tőlem, hogy bíráljam felül a hatósági döntést, hiszen én vagyok a polgármester, és nem értik, miért nem tehetem, illetve miért nem teszem. Sokszor nem értik meg a jogkövető polgárok, hogy miért tart például hat-nyolc hónapig a parlagfű irtására való kötelezettség végrehajtása. Hozzáteszem, én sem értem, hiszen régen okafogyottá válik az intézkedés, mire az végrehajtható lenne.

Sokszor kapunk jogosnak mondható kritikát azért, mert a jelenlegi ellentmondásos szabályozás miatt nem tudunk törvényes döntéseknek érvényt szerezni, és nem tudjuk megakadályozni, vagy csak hosszas jogi procedúrával tudjuk bizonyítani a joggal való visszaélést. Vagy: magam is vagyok mint önkormányzat képviselője ügyféli pozícióban. S higgyék el, nem értem, hogy az általam benyújtott engedélyezési kérelemre több mint egy éve miért nem nyilatkozik az egyik szakhatóság, ezért az önkormányzati beruházás megkezdéséhez szükséges hatósági engedélyeket nem tudjuk megszerezni. S lehetne tovább sorolni a példákat.

Ezért is, de a demokratikus jogállam értékeinek védelme érvényesülése érdekében is fontosnak tartjuk, hogy az alkotmányos alapjogoknak és a jogállami alapelveknek megfelelő, azt tiszteletben tartó és érvényesítő közigazgatási eljárásjogi törvény szülessen. Vagyis érvényesüljön a törvényesség, az elfogulatlanság, a tisztességes eljárás, az ésszerű határidőn belüli döntés, az ügyfélnek okozott károk megtérítéséhez való jog, az objektivitás, az arányosság, a szerzett jogok védelme, a nyitottság, a tisztesség, az udvariasság. Legyen tilos és szankcionálható a joggal való visszaélés, a hatáskörrel való visszaélés, az adatok jogosulatlan felhasználása, a titoksértés, és sorolhatnám tovább.

A most tárgyalt törvényjavaslat ezen elvárásoknak és követelményeknek alapvetően megfelelő megoldási javaslatokat tartalmaz, melyek - a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint - tovább finomíthatók és pontosíthatók. Csak jelzésszerűen említeném: az ügyintézési határidők szabályozásánál a nem vitathatóan jogosnak tűnő, a kiskorú ügyfél esetén soron kívüli, de legkésőbb tizenöt napon belüli döntéshozatal felveti, hogy a jogalkalmazó szervnél megvan-e ennek a személyi feltétele, illetve az anyagi jogi szabályokkal harmonizál-e; biztos, hogy létszámbővítéssel jár. Vagy: a jogalkalmazói pozícióból felvethető, hogy a szakhatósági közreműködés felügyeleti szervnél való feljelentés általi kikényszerítése mennyire életszerű, és a valóságban nem jár-e az elsőfokú hatóság pozícióinak, a társszervként való együttműködésnek a negatív hatásaival. Hogy érthető legyen, például az építési engedélyezési eljárásban több szakhatóság is közreműködik. A törvényjavaslat 45. §-a szerint, ha a szakhatóság a számára meghatározott határidőn belül nem nyilatkozik, a felügyeleti szervhez kell fordulni. Kérdés, hogy az így feljelentett szakhatósági ügyintéző milyen retorziókat fog a többi ügyben egyébként jogszerűen eljáró elsőfokú közigazgatási szervvel szemben alkalmazni. Érdemes lenne megfontolni, hogy a jelenlegi szabály maradjon érvényben, vagyis ha a szakhatóság az előírt határidőben nem nyilatkozik, a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.

Kritikus pontnak tekinthető a törvényjavaslat VIII. fejezete, amely a végrehajtásról szól. Most nem is elsősorban a szabályozási megoldásokról szólnék, hanem arról, hogy a majdan létrehozandó végrehajtó szervezet - a 131. §-ban van - személyi állománya, létszámszükséglete, pénzügyi és infrastrukturális forrása ismeretlen. A törvényjavaslat ugyan ezt 2008-tól kívánja bevezetni, de addig is valakinek, például az önkormányzati hatóságoknak a végrehajtást működtetni kell, másrészt, ha ehhez megint nem lesz módjuk, nem lesz 2007-ben állami forrás, akkor megint elhalasztjuk, teszem fel a kérdést.

 

(11.40)

Ismételten azt fogjuk mondani, mit tettünk eddig, hogy az egyébként jellemzően elsőfokú hatáskört gyakorló polgármesteri hivatalok hogyan oldják meg, milyen formában tudják ezt megvalósítani.

Végezetül ugyancsak az erőforrások, a feltételek biztosíthatósága szempontjából alapos megfontolást igényel a X. fejezetben szabályozott, az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos rendelkezések gyakorlati alkalmazhatósága - ki fogja finanszírozni ennek a rendszernek a kiépítését? Ismereteink szerint az egyes minisztériumok igen eltérő informatikai fejlesztési elképzelésekkel rendelkeznek. Külön szeretnék említést tenni arról, hogy amennyiben a tisztelt Ház a törvényjavaslatot elfogadja, felelősséget kell vállalnia a törvény bevezetéséért és annak költségeiért, hiszen a közigazgatásban dolgozó köztisztviselők tízezreit kell felkészíteni, kiképezni az új törvény alkalmazására. Ez nagyon sok pénzbe kerül, s legalább ilyen fontos az ügyfelek tájékoztatása, felkészítése, az új törvény ismertetése. Ez is pénzbe kerül. Kérdés, hogy számolnak-e ezekkel a költségekkel a 2005. évi költségvetés előkészítése során.

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum tartózkodott ennek a törvénynek az általános vitára való alkalmasságának eldöntésekor. Úgy látjuk, hogy ha módosító javaslataink tárgyalásra kerülnek, tudjuk jobbítani a törvény minőségét, akkor elképzelhető, hogy a későbbiek során ezt a Magyar Demokrata Fórum még támogatni is fogja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 10 2004.09.28. 5:13  9-12

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés, követve hazánk haladó önkormányzati hagyományait, továbbá az Európai Önkormányzati Charta alapkövetelményeit, elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogait. “A helyi önkormányzás lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége közvetlenül, illetőleg a választott helyi önkormányzata útján önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeit.ö

 

(9.20)

Tisztelt Ház! Az előbbi idézet a helyi önkormányzatokról szóló, '90-ben elfogadott törvény első néhány sora. Az akkori MDF-es többségű parlament által elfogadott kétharmados törvény eredményeképpen alakult meg a közel 1600 tanácsból több mint 3100 önkormányzat. Ennyi közösség kezdte meg a működését e törvény hatására, mely hosszú idő után újra lehetőséget adott az önállósági törekvéseik megvalósítására.

Ennek eredményeképpen indult meg a települések, egyben a magyarországi vidék nagy ütemű fejlődése. Az önkormányzatok a törvényben rögzített feladatok ellátásához akkor megfelelő mennyiségű pénzt kaptak. A Magyar Demokrata Fórum által vezetett koalíciós kormány idejére mint felhőtlen önkormányzati időszakra emlékeznek a polgármesterek, politikai hovatartozástól függetlenül. A nagyfokú önállóság pluszenergiákat szabadított fel, melyek erősítették a települést mint közösséget, miközben látványos fejlődést tapasztalhattunk.

Az 1995-ös Bokros-csomag volt az első roggyantó ütés az önkormányzatok számára. Ennek egyik legjellemzőbb mutatója, hogy 428-ról 822-re, azaz kétszeresére nőtt az önhibáján kívüli hátrányos helyzetű települések száma. Soha ilyen méretű visszaesést a későbbiek során nem láthattunk, és tény, hogy minden ellenkező próbálkozástól függetlenül az önkormányzatok költségvetési pozíciói folyamatosan romlottak, és állandósult, hogy többletfeladatok megfelelő finanszírozási háttér nélkül kerültek a településekhez, melynek eredményeképpen kiürültek a tartalékok, és a helyhatóságok felélték vagyonuk legnagyobb részét.

A második roggyantó ütés a 2002-es esztendőben a kormányváltás után átgondolatlanul megszavazott száznapos program keretein belül megvalósított közalkalmazotti béremelés, melynek fedezetét az ígéretek ellenére csak részben biztosította a költségvetés a települések számára. A legjóindulatúbb számítások szerint is mintegy 120-150 milliárdos, fedezet nélküli újabb teher nehezedett az önkormányzatokra. Ennek eredményeképpen a fejlesztések visszaestek, és számos település működési zavarokkal küszködik.

Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Önök több pénzt ígértek az önkormányzatoknak, ami joggal tette bizakodóvá a települések vezetőit. A több pénz valóban igaz volt, de a többletterhek nagymértékben meghaladták az ehhez biztosított pénzeszközöket. Hiába döntött 2000-ben az Országgyűlés arról, hogy a helyi önkormányzati rendszer létrejöttének tizedik évfordulója tiszteletére szeptember 30-át, az első helyhatósági választások napját a helyi önkormányzatok napjává nyilvánítja, sajnos az ismert okok miatt az ünnepi hangulatot beárnyékolja a lassan kialakuló válságos helyzet. A 2003-as zárszámadásból világosan kiderül az önkormányzati pozíciók további romlása. Az önkormányzatok bevételei nem nőttek a szokott ütemben, csökkent a befolyt iparűzési adó, s nyilván ennek eredménye, hogy az előzetesen tervezett 11 milliárd forint helyett 63 milliárd forint hitelt vettek fel a helyhatóságok. Nem csökkent, sőt enyhén emelkedett az önhibáján kívüli hátrányos helyzetű települések száma, és nagymértékben visszaestek a fejlesztésre fordított pénzeszközök.

A Magyar Demokrata Fórum összességében megállapítja, hogy a tizennégy éve megalakult önkormányzati rendszer vergődik, és nemhogy több pénzt kapnának a települések, hanem késik az átfogó finanszírozási reform. Mára kiderült, hogy a különös agresszivitással végigvert többcélú kistérségi társulások létrehozásáról szóló törvény és az ahhoz meghozott kormányrendelet önkormányzati alapjogokat sértve alkotmányellenes. Sajnos, a néhány órája kezünkbe került új kormányprogram sem ad megoldást a kivérzett önkormányzati rendszer újjáélesztésére, hiszen továbbra is megfelelő finanszírozási háttér nélkül halmozza az ígéreteket.

Tisztelt Ház! Nem többletfeladatra, többletteherre és ígérgetésekre, hanem korrekt finanszírozásra van szükség. Az elmúlt időszakban a rendszerből kikerülő több száz milliárd forint, illetve az ugyanilyen nagyságrendű többletfeladat megfelelő finanszírozásának a biztosítása nélkül minden törekvés csak látszatmegoldást eredményezhet.

Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Az önök kormánya az elmúlt több mint két esztendőben nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1990-ben oly nagy reményekkel elindult önkormányzati rendszer szétessen. A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja ezt a folyamatot, és felszólítja önt és a kormányát, hogy állítsa helyre a települések feladatarányos finanszírozását, és a jövőben az alkotmánynak megfelelően csak úgy adjon többletfeladatot az önkormányzatok számára, hogy annak minden egyes forintját biztosítja.

Tisztelt Belügyminiszter Asszony! Tisztelt Ház! Jó lett volna ezen a napon ünnepi hangulatot megütni, hiszen 30-án, az önkormányzatok napja alkalmából ilyen lenne elvárható, mégis kénytelen voltam ezeket az összegzéseket, megállapításokat megtenni, tekintettel arra, hogy küszködnek a települések, a képviselő-testületek és a polgármesterek, és ehhez igazán korrekt, a finanszírozáson keresztül is látható segítséget a kormányzat nem ad.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 46 2004.09.29. 9:58  1-321

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! (Dr. Magda Sándor: Hogy lehettek ilyenek! Felháborító!) Csillag miniszter úr előző felszólalásában egy növényvédő szert említett; “derű, dinamika, türelemö szójátékkal egészítette ki felszólalását. Én csak mint orvos, szeretném figyelmeztetni a miniszter urat is és a tisztelt Házat is, hogy ez a növényvédő szer, ez a DDT egy rendkívül agresszív növényvédő szer volt, amit egyébként meg is állítottak és kitiltottak, egész egyszerűen azért, mert rákkeltő hatású volt. Úgyhogy bízom abban, hogy ez a növényvédő szer a továbbiakban még szójátékként sem kerül elénk.

A kormányprogram vitájában az önkormányzati fejezethez kívánok néhány gondolatot hozzátenni, és ha még marad majd idő, a sporthoz. Tekintettel arra, hogy kevés az idő, és sok lenne a megbeszélnivaló ezen a területen, csak néhány gondolatot engedjenek megjegyeznem.

Az előző kormányprogram előtt, és magában a kormányprogramban is többször hangzott el a “Több pénzt az önkormányzatoknakö ígéret, ami aztán később ebben a teremben számon lett kérve az ellenzék részéről, és igazán meggyőző válaszokat erről a több pénzről nem kaptunk, függetlenül attól, hogy a több pénz, ami megjelent az önkormányzatok költségvetésében, az állami finanszírozásban, amögé jóval több feladatot kaptak az önkormányzatok. De ez az elhíresült, hírhedté vált mondat most háttérbe szorul, és egy újabb mondat kerül elő ebből a kormányprogramból - négyszer van megismételve a kormányprogramban -, az pedig nem más, mint hogy erősítsük az önkormányzatokat… - önkormányzatiságot, bocsánat; és ez a lényege: “Erősítsük az önkormányzatiságotö.

Először azt hittem, hogy nem értem jól a kormányprogramnak ezt a mondatát, hogy “Erősítsük az önkormányzatiságotö, hiszen 1990-ben, tudjuk, a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormánykoalíció és az akkori parlament alkotta meg az önkormányzati törvényt, ami megteremtette az önkormányzatiság alapjait. Az azóta eltelt lassan 14 esztendőben az önkormányzati rendszer valóban háttérbe szorult, kivéreztetett állapotban van, és az elmúlt két esztendő sem erősítette, csak gyengítette a települési szféra mozgásterét, függőségét.

Ha azt jelenti ez a mondat, hogy “Erősítsük az önkormányzatiságotö, hogy ezt a függőségi rendszert feloldjuk, és megállítsuk ezt a típusú folyamatot, akkor ezzel egyet lehet érteni, csak ehhez megfelelő pénzeket kellene rendelni. Azt gondolom, hogy az lett volna korrekt és számon kérhető, ha azt írjuk ebbe a kormányprogramba, hogy erősítsük az önkormányzatokat, mert ez egy olyan típusú értékrend - nem véletlen, hogy az első ciklusban megalkotott törvény alapján közel 3200 települési közösség kezdte el a munkát, a települések fejlesztését, a vidéki Magyarország fejlődése látványosan beindult -, a települések, az önkormányzatiság, a közösség, ami, azt gondolom, a demokrácia egyik alapértékrendjéhez tartozik. Tehát azzal egyet lehet érteni, hogy erősítsük az önkormányzatiságot, de ez így semmit nem mond, különösen nem mond semmit az elmúlt két esztendő tükrében és ismeretében.

Hiszen mi ma a helyzet? A helyzet nagyon egyszerűen szólva egy kivéreztetett önkormányzati rendszer, többletfeladatok jelennek meg megfelelő finanszírozás nélkül, fejlesztések állnak le a településeknél, felújítások szorulnak háttérbe, működési zavarokkal küszködik az önkormányzati rendszer, 11 milliárd tervezett hitel helyett 63 milliárdot vettek fel az önkormányzatok 2003-ban, és sorolhatnám tovább azokat a konkrét tényeket, amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy egy legyengült önkormányzati rendszerrel állunk szemben. Egy legyengült önkormányzati rendszer az, amelyhez a többletfeladatok vagy a feladatok ellátását telepíti ma számos törvény.

Tisztelt Országgyűlés! Csak idézni szeretném a korábbi kormányprogram egy mondatát, amire egyébként utaltak is a vezérszónoklatban kormánypárti képviselők, hogy “A jövőben új vagy többletfeladat előírásakor a teljes fedezetet biztosítani fogjuk az önkormányzatok részére.ö Hányszor hangzott el ebben a Házban ez az elmúlt időszakban? Ugyanennek a korábbi programnak egy másik mondata: “A kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, amely az autonóm önkormányzatok feltétele.ö Igen, ezekkel megint egyet lehet érteni, csak azzal a történettel áll ez egy picit szemben, ami az elmúlt két esztendőben történt. Hiszen az első intézkedése a korábbi, most leköszönő kormányzatnak a száznapos program keretein belül az volt, hogy az 50 százalékos közalkalmazotti bér fedezetéhez nem biztosította a megfelelő összeget; annak ellenére, hogy magában a kormányprogramban is benne volt, annak ellenére, hogy akkor már Lamperth Mónika belügyminiszter asszony is a bizottsági ülésen egyértelműen azt mondta, hogy minden egyes fillérjét megkapják az önkormányzatok. Nem kapták meg, és az elmúlt időszakban elénk került ÁSZ-jelentések ezt igazolják, úgyhogy ezen nincs vita közöttünk, hogy nem kapták meg a települések, nem volt meg a reális fedezete az önkormányzatoknál a közalkalmazotti béremelésnek.

Újra arra kell visszatérnünk, hogy nem azzal nem ért egyet a Magyar Demokrata Fórum, hogy a közalkalmazottak egzisztenciális helyzetét javítani kellett és javítani kell a továbbiakban, hanem egész egyszerűen azzal a folyamattal és trenddel, ami a korábbi kormányprogram ellenére, az ígéretek ellenére, a mostani ígéretek ellenére is azt a folyamatot erősíti, hogy feladatokat telepítünk az önkormányzatokhoz, megfelelő forrás nélkül.

De ha nem a közalkalmazotti béreket vesszük, két olyan pontot mondok még az elmúlt időszakból, aminek nem kapták meg a fedezetét a települések. Ilyen az ingyenes tankönyv kérdése. Rendelünk, a kormány azt mondja - kampányszövegként ma is elhangzott egyébként -, hogy majd a középiskolások kapnak ingyenes tankönyvet rászorultsági alapon. Ennek az ingyenes tankönyv programnak csak a 70 százalékát kapták meg a települések. Tehát a korábbi és a mostani kormányprogrammal is ellentétes a cselekedet, és megítélésem szerint a következő, az ingyenes tankönyv rendszer átrendezése is ezt fogja eredményezni. Az ingyenes étkeztetés kérdésében szintén csak 70 százalékot kaptak meg a települések.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Ez így abszolút hiteltelen. Én nem minősítem a negyven oldalt meg a kormányprogram stilisztikai kérdéseit, tartalmi kérdéseit, csak egész egyszerűen abba a rendszerbe, abba a folyamatba szeretném beállítani a magam gondolkodása szerint, ami 1990 óta a Magyar Demokrata Fórum által rendkívül fontosnak tartott és megalkotott önkormányzati rendszer sorsát jelenti a jövőben. Ebben a kérdésben nem erősíteni kellene az önkormányzatiságot, hanem erősíteni kellene az önkormányzatokat, és a biztonságos működés néhány garanciáját kellett volna ebbe a kormányprogramba beleírni. Ezt sajnos nem láthatjuk, nem tapasztalhatjuk.

Tisztelt Miniszter Asszony! Azt nem tudom, hogy ön miniszter asszony lesz-e a továbbiakban, mert ez el van titkolva. (Dr. Lamperth Mónika nevet.) Lehet, hogy pénteken, a miniszteri meghallgatáson találkozni fogunk. Újra meg fogom kérdezni majd öntől, ön volt annyira büszke az érdekszövetségekkel való kapcsolatra; az önkormányzati érdekszövetségekkel együttesen, közösen... - és sorolhatnám tovább azokat a mondatait, idézhetném az ön anyagaiból, hogy mennyire demokratikusan és az előkészítésben mennyire széleskörűen tájékozódik az érintettek részéről.

Tisztelt Miniszter Asszony! Ebben az esztendőben úgy lett benyújtva a kormány elé a költségvetés, és úgy lesz benyújtva a parlament elé, hogy egyetlenegy sorát nem látták az önkormányzatok. Vajon miért? Vajon mi van ebben az önkormányzati fejezetben, vagy vajon mi van ebben a költségvetésben? A háttérből, a sajtóból, esetleg beszélgetésekből tudhatjuk, mintha csak valami 40 milliárd forintos többlet lenne az önkormányzati fejezetben. Miért nem tárgyaltak az önkormányzati érdekszövetségekkel? Ön, miniszter asszony, akitől én megkérdeztem, hogy lesz-e önkormányzati érdekszövetségekről szóló törvény, ön akkor azt mondta nekem, hogy igen, meglátjuk, tárgyaljunk róla. Ön, aki ott volt több önkormányzati érdekszövetségi egyeztetésen, mondta, mondta, mondta a magáét, és nem láttunk belőle semmit.

Végül a többcélú kistérségi társulások kérdéséről: alkotmányellenes, ugye. Úgy ítélem meg, hogy elég agresszív módon lett végigerőltetve a Magyar Országgyűlésen. Kiosztottak 7,7 milliárd forintot, és mai megítélésem szerint kontroll nélkül, hiszen miközben az Alkotmánybíróság döntött, már a pénzek ki lettek osztva azért, hogy inspirálják a településeket arra, hogy társuljanak.

(11.00)

Olyan dologra inspirálják a településeket egyébként, amiket maguktól is megtettek és meg tudnak tenni. Ez az utca, ez a törvény, amit alkotmányellenesnek ítélt meg az Alkotmánybíróság, nem járható úr. Ugyanis kikerült a rendszerből több mint 500 és 1000 milliárd forint közötti nagyságrendű összeg. Ennyivel több feladatot kaptak a települések megfelelő finanszírozás nélkül. Amíg a rendszerbe nem töltjük vissza a pénzt, addig nem fog működni. Bűvészkedhet, miniszter asszony, csinálhat ilyen törvényt, olyan törvényt, amolyan törvényt, nem fog sikerülni anélkül életet lehelni az önkormányzati rendszerbe, hogy a pénzt nem tesszük vissza. Márpedig úgy tűnik számomra, hogy ezek a források nem lesznek ott, ahol kellene hogy legyenek.

Még a sportról szerettem volna néhány mondatot mondani. Örülök, hogy itt van a miniszter úr, illetve miniszterelnök-jelölt úr, aki nyilván az elmúlt egy esztendőben rendkívül nagy aktivitással dolgozott a Sportminisztérium élén. Úgy ítélem meg - és csak egyetlenegy mondatot mondanék miniszter vagy talán miniszterelnök-jelölt úrnak -, hogy az a miniszter, aki a magyar sport legnagyobb megmérettetése előtt néhány nappal, bedobva a törölközőt, azt mondja, hogy ő nem vállalja ennek a tárcának a vezetését, az megítélésem szerint ebben az országban ne akarjon miniszterelnök lenni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 23 2004.10.04. 4:46  22-25

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Még fülünkbe csengenek a nemrég véget ért athéni olimpia magyar győzelmei után eljátszott Himnusz hangjai. Fel-feltűnnek emlékeinkben a nagyszerű pillanatok, újra és újra végignéznénk és átélnénk a küzdelmek minden percét, mert jóérzéssel tölt el mindannyiunkat, hogy mi, magyarok újra megmutattuk a világnak, hogy a legjobbak között vagyunk, és a legélesebb küzdelmekben is megálljuk a helyünket.

Jó visszanézni eredményes sportolóink csillogó szemét, elhivatottságát és az eredményhirdetések alkalmából látott örömkönnyeket. És jó volt nekünk, magyaroknak együtt átélni ezeket a pillanatokat, melyek, ha rövid időre is, de újra eggyé kovácsolták e csodálatos élményeken keresztül határon innen és határon túl a magyar nemzetet. Köszönet érte mindenkinek, aki bármit is tett ezért.

Az olimpia utáni politikai zűrzavarban üdítő pillanatok voltak olimpikonjaink, edzők és szakemberek visszaemlékezései, beszélgetései. Szeptembertől több ezren, talán több tízezren kezdtek el kajakozni vagy kenuzni, úszni, vívni, vízilabdázni, és sorolhatnám tovább.

Ebben az örömteli, emelkedett, sokszor euforikus hangulatban hidegzuhanyként érte a magyar sportszerető és sportolói társadalmat, hogy az új miniszterelnök meg kívánja szüntetni a Sportminisztériumot, és egy címzetes államtitkár által irányított hivatallá alakítja át. Teszi ezt annak ellenére, hogy az olimpia előtt szó szerint a következőket nyilatkozta: “A minisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne. A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban, de az élet más területén, például az üzleti tárgyalások során is. Nemcsak hiba lenne a minisztérium megszüntetése, hanem végzetes kárt okozna.ö

Ezek után teljességgel érthetetlen a miniszterelnöki döntés, mellyel Gyurcsány Ferenc másodszor lökte el magától a legsikeresebb ágazatként működő magyar sportot. Először, mikor két héttel az olimpia előtt, talán politikai karrierjének építése okán, nem törődve azzal, hogy milyen hatást vált ki a legnagyobb nemzetközi megmérettetésre készülő magyar sportdelegáció eredményességében, benyújtotta lemondását az akkori miniszterelnöknek; majd most, második alkalommal, amikor korábbi nyilatkozatai ellenére megszüntetni kívánja előző munkahelyét, arról bizonyítványt kiállítva, és ezzel a sport képviseletét egy államigazgatási feladatokat ellátó hivatalba helyezi.

És hiába az elhangzott miniszterelnöki magyarázkodások, hogy “majd rajta tartom a kezem a magyar sportonö, vagy hogy “ezzel miniszterelnöki rangra emelem a sportképviseletetö! Ismétlem, hiába az elhangzott miniszterelnöki magyarázkodások, hogy “majd rajta tartom a kezem, a szemem a magyar sportonö, vagy hogy ezzel miniszterelnöki rangra emeli a sportképviseletet. Mindannyian tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc ezen döntésével a magyar sport - kezdve a diáksporttól, a szabadidősporton át, a fogyatékossporton keresztül egészen az élsportig - leértékelődött.

Sokakkal együtt jómagam sem értem, aki lassan négy évtizede tevékenykedem a sport különböző területein, miért zavarta miniszterelnök urat a legeredményesebb húzóágazat miniszteriális képviselete. Miért akar áterőltetni egy korábbi véleménye szerint szakmailag és politikailag is hibás döntést, és miért okoz ezzel, saját szavaival élve is, végzetes kárt a magyar sportnak? Nem tudom, miért nem érdemlik meg az elhivatott, a jövőt építő és a magyar nemzetnek oly sok dicsőséget szerző sportolók, sportszakemberek, hogy egy csak értük, csak velük foglalkozó miniszter ülhessen a magyar kormányban?!

Nehéz lesz elmagyarázni a sportot oly mértékben támogató szponzoroknak, hogy mi, sportolók nem vagyunk már olyan fontosak a magyar kormánynak. És majd nehéz lesz azt is tudomásul venni, hogy a nemzetközi szakmai fórumokon, konferenciákon és tárgyalásokon a magyar sportot nem a kormány minisztere képviseli. És fel kell hagynunk ezentúl azzal is, hogy a hazai rendezésű nemzetközi viadalok után nem a magyar kormány sportminiszterétől vehetik át versenyzőik a díjakat.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! E folyamatot végignézve Magyarország miniszterelnökének szavahihetősége kérdőjeleződik meg e döntése kapcsán, melyet a Magyar Demokrata Fórum meggondolatlannak és felelőtlennek tart. Ezzel a tradicionálisan eredményes, oly sok nagyszerű, világraszóló sikert arató magyar sportot méltatlan helyzetbe hozza.

Az MDF elfogadhatatlannak tartja a Sportminisztérium megszüntetésével kapcsolatos miniszterelnöki törekvéseket, és felszólítja Gyurcsány Ferencet, hogy állítsa le ebbéli aktivitását, vonja vissza a Sportminisztérium megszüntetésével kapcsolatos javaslatát, és nevezzen meg egy olyan, a sportban - hangsúlyozom: a sportban, és nem a politikában - szerzett érdemeiben is elismert, közmegbecsült miniszterjelöltet, aki erre a posztra méltó és alkalmas lenne.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 302 2004.10.11. 10:20  293-309

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem is gondoltam, hogy én leszek a második felszólaló, ezért kicsit sajnálatomat is fejezem ki, hogy ebben a kérdésben, ami a következő 20 hónap igazgatásával kapcsolatos, talán kevés felszólalás is lesz, talán nem érdeklődnek annyira a képviselőtársak azok iránt a kérdések iránt, ami itt most a szerkezetváltozásnál megváltozik.

Egy struktúraváltoztatás megítélésem szerint minősít egy gondolkodásmódot, hiszen minősíti azt a prioritásrendszert, amiben gondolkodik a feladattal megbízott, a feladatot ellátó; és minősíti, hiszen mit tart fontosnak, mit tart kevésbé fontosnak, mit milyen szerkezeti formában kíván megoldani. Ez történik itt, ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, előterjesztése kapcsán a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium tekintetében is, aminek végül is az a része, ami a gyermek- és ifjúsági feladatokat illeti, talán jobb megoldásnak is található, hiszen egy másik struktúrában kívánja ezeket a valóban kiemelt feladatokat megvalósítani.

A történet második része, a Sportminisztérium megszüntetése, illetve a feladatnak a Miniszterelnöki Hivatalba való integrálása sokakat megdöbbentett. Megdöbbentett annál is inkább, mert újra és újra el fogom olvasni a miniszterelnök úrnak azt a néhány sorát, amit az olimpia előtt nyilatkozott ama Nemzeti Sportnak adott interjújában, és amivel kapcsolatosan egyébként már többször kapott kérdést, de még sosem kaptunk választ, hogy miért változott meg a véleménye ebben a tekintetben.

“A minisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne. A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban, de az élet más területén: például az üzleti tárgyalások során is. Nemcsak hiba lenne a minisztérium megszüntetése, hanem végzetes kárt okozna. Ismétlem: végzetes kárt okozna.ö Ezt mondja Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke, aki egyébként ezzel második alkalommal lökte el magától a sportot, hiszen emlékezzünk, hogy az olimpia előtt két héttel sportminiszterként - ha úgy tetszik - bedobta a törölközőt, tehát nem kellettünk neki. Mondom én magam, aki közel 40 esztendeje vagyok ebben a világban, élem a mindennapok életét sportolóként, sportorvosként, sportvezetőként, és most második alkalommal is, bár ugyan ő azt mondja, hogy közelebb emelte magához a sportot, mégis úgy érzem, hogy távolabb lökött bennünket.

(21.50)

Érzem ezt annak a nem a mai napirendi pont tárgyához tartozó, mégis megemlítendő költségvetési tervezetnek a tudatában, amit most már ismerünk.

Tehát az a kommunikációs válaszsor, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy “most ezzel magamhoz közelebb emelem a magyar sportotö, amit az államtitkár úr is említett, hogy nemhogy távolabb, hanem még közelebb, közvetlen felügyelete alá rendeli a magyar sportot, ez egészen egyszerűen nem igaz. Annál is inkább nem igaz, mert az államtitkár úr pontosan jól tudja, hogy annak a minisztériumnak a szerkezetében, munkájában, ahol most megítélésem szerint egy főosztályvezetői, főosztályi szintre értékelődik le az egész magyar sport képviselete, annak ugyan Miniszterelnöki Hivatal a neve, de azt külön miniszter és megfelelő államtitkári struktúra és garnitúra felügyeli és irányítja. Tehát messze nem erről szól ez a történet. Arról szól a történet, hogy Gyurcsány Ferencnek, a miniszterelnöknek nem kellett a sport. Magam sem értem, miért döntött így, miért terjesztett ilyen törvényjavaslatot elénk.

Nagyon sok mindent lehetne elmondani ennek az estének a folyamán, ennek a napirendnek a tárgyalása folyamán, ami az emberből emocionálisan jönne ki, hiszen aki valóban több évtizedet eltöltött ebben a világban, az pontosan jól ismeri a sportolók és a sportvezetők lelki világát, azt a hihetetlen szolgálatkészséget és teljesítményre törekvést, amit Magyarországon kevés ágazat valósít meg. Ezt a néhány héttel ezelőtt véget ért olimpia eredményei is egyértelműen bizonyítják. Az az öröm, amivel letették ezek a versenyzők az asztalra ezeket az eredményeket, az az öröm, amivel az edzők hozzájárultak Magyarország tradicionális sportsikereihez, az az öröm, amit láthattunk a szurkolókon, a sportrajongókon az elmúlt hetekben az olimpia kapcsán, vissza nem térő pillanatokat idéz fel újra és újra. Az, hogy egy olimpiai aranyérem kapcsán 3-3,5 milliárd ember nézi a magyar sportolókat, azt gondolom, válasz lehetne vagy indoklás lehetne mindarra, amit én most szeretnék pár percben érzékeltetni önnel, államtitkár úr, vagy önökkel, tisztelt képviselőtársaim. Kevés vagyok és az idő is kevés ahhoz, hogy ennek minden egyes részletét itt el tudjam mesélni. El tudjam mesélni azokat a csúcsokat és azokat a csodálatos érzéseket, amit egy-egy győzelem kapcsán egy-egy sportoló hozzátesz az egészhez, és azokat a negatív élményeket, ami egy-egy kudarc kapcsán testesül meg egy-egy ilyen magyar lélekben.

Azt gondolom, hogy ennek a húzóágazatnak, amelyik letette ennek a nemzetnek az asztalára azt a fantasztikus eredménysorozatot, amivel a világ élvonalába tartozunk - ezen az olimpián is tizenharmadikok voltunk, vagy ha csak népességre osztjuk vissza, harmadikok vagyunk a világban -, ennek a képviseletét visszadegradálni, leértékelni egy ilyen szintre, elfogadhatatlan, egész egyszerűen elfogadhatatlan és visszautasítandó döntés vagy javaslat, vagy tervezet. Visszalépés, és ezt a visszalépést én magam már érzékeltem a sporttörvény tárgyalása kapcsán, amikor a miniszterelnök úr, akkori miniszter úr egy kicsit összekavarta a dolgokat, mintha bedobta volna a gyeplőt a különböző szervezetek közé - Magyar Olimpiai Bizottság, Nemzeti Sportszövetség, Fogyatékosok Szövetsége, Szabadidősport Szövetség és sorolhatnám tovább -, amikor azt mondta, hogy persze, tegyük ki az asztalra a pénzt - szó szerint idézem -, amiből aztán mindenki egyaránt vehet.

Nagyon - akkor még úgy ítéltem meg - naiv miniszterként, ma már úgy ítélem, hogy tudatosan készítette elő azt a döntést, ami egyébként ma itt van az asztalunkon, hiszen annyira szétstrukturálta, szétszedte a sport megfelelő döntési mechanizmusát, a sport megfelelő képviseletét, ami aztán nyilván egy második döntésben, ami most előttünk van, megtestesül.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy nincs a magyar sportnak miniszteriális képviselete, visszalépés az érdekérvényesítés kapcsán a magyar kormányban; ez visszalépés a különböző - mint ahogy a miniszterelnök úr is mondta nyilatkozatában - üzleti tárgyalások során, hiszen ebben a nagyon szorult helyzetben a szövetségek elnökei, akik az önök padsoraiban is ott ülnek, tisztelt szocialista képviselőtársaim, megyünk, megyünk pluszforrásokat szerezni, de azt fogják mondani ezek a szponzorok az üzleti tárgyalások során, hogy ha nem kelletek a kormánynak, akkor igazán máshova fogjuk a pénzünket fektetni; vagy nem mindegy, hogy egy magyar versenyző egy nemzetközi versenyen kitől veszi át azt a díjat. És sorolhatnám tovább azokat a hátrányos szituációkat és helyzeteket, amit ez a döntés előkészít.

És nem értem, hogy miért. Nem értem, hogy miért nem lehet egy kis létszámú sportminisztérium. Nem értem, hogy miért nem lehet az, amit már 1998-ban a minisztérium létrehozásával az akkori sportszerető parlamenti képviselők közösen akartak. Tisztelt Államtitkár Úr! Csak önnek mondom, kérdezze meg Bakonyi Tibor képviselő kollégáját és Páva Zoltánt, hogy '94 és '98 között mit harcoltak azért, hogy sportalbizottság legyen ennek az Országgyűlésnek a munkacsoportjai között, és mit harcoltak azért és készítettek elő annak a döntésnek az előzményeképpen, amikor aztán végül is a Fidesz-MDF-kisgazda-kormány megalakította a Sportminisztériumot, és mennyire örültünk abban a bizottságban, ahol lassan már ott ülünk hat esztendeje, hogy végre van előrelépés, érvényesül a sportlobbi, tudunk beszélni arról, ami fontos, hiszen aki sportban gondolkodik, az jövőben gondolkodik, tradícióban, múltban és egyben jövőben is gondolkodik, ennek az országnak az építésében gondolkodik, és semmiféleképpen nem abban, hogy netán ezen a területen toljuk vissza az érdekérvényesítés minden lehetőségét.

Az a költségvetési tervezet, ami előttünk van, egyértelmű bizonyíték arra, amit önök ezzel a döntéssel előkészítenek és meg kívánnak valósítani.

Az Antall-kormány volt 1990 és 1994 között, amelyik egyébként 500 tornatermet épített. Ugyan nem volt minisztérium, de a kormány kiemelt formában foglalkozott a sporttal. Az önök kormányában, a Horn-kormányban, mondtam - Páva Zoltán, Bakonyi Tibor -, a sportlobbi érvényesült, és mentünk szépen előre. Az Orbán-kormány megalakította a minisztériumot. Számos olyan döntés van, nem akarom felsorolni, felírtam ide, kevés az idő, mindjárt vége van a tíz percnek, elmondhatnám, amivel léptünk előre. Önök ezt visszafejlesztik - elfogadhatatlan!

A módosító javaslataink arra irányulnak, hogy egy kis létszámú sportminisztériumot hozzunk létre. Gondolják végig ezt a döntést! Biztos, hogy partnerre találnak az ellenzéki sorokban sportszerető képviselő kollégák között, és tudnánk egy olyan típusú megoldást találni, egy olyan típusú előrelépési lehetőséget találni ezen a területen, ami mindenféleképpen a magyar nemzet egy nagyon fontos húzóágazatának további erősítését és további központban tartását szolgálná.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 8 2004.10.12. 5:21  7-10

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap a Házszabálytól való eltéréssel kezdte tárgyalni az Országgyûlés gyorsított eljárás formájában a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvény módosítását, amelynek része a Sportminisztérium megszüntetése is, annak a minisztériumnak a megszüntetése, amelyért oly sokat tettek ebben a Házban ellenzéki és kormánypárti képviselők is, politikai hovatartozástól függetlenül.

Ha erre emlékezünk egy picit, emlékezzünk vissza arra az 1990 és 1994 között a sportról hozott határozatra, amit az akkori Országgyûlés az MDF vezette kormányzat előterjesztése kapcsán elfogadott, arra az ötszáz tornateremre, amelyet az akkor államtitkárságként működő, de a sportot mégis prioritásként kezelő Sporthivatal épített. 1994 és 1998 között Bakonyi Tibor és Páva Zoltán képviselőtársaink rendkívül nagy aktivitása eredményeképpen sport albizottság jött létre a Magyar Országgyűlésben először, és amely kapcsán 1990 után megszületett az első sporttörvény, majd 1998-ban létrejött a Sportminisztérium; az Országgyûlés nagy többséggel szavazta meg a minisztérium megalakítását - majd újra sporttörvény-módosítás.

Azt szeretném érzékeltetni, egy folyamat része volt az, hogy a sport a különböző kormányok gondolkodásában, szemléletében központi szerepet kapott. Majd 2002-ben is így láthattuk, bár a 2002. évi kormányalakításnál felmerült a Sportminisztérium megszüntetése, de ez végül is nem került a parlament elé. Amikor 2004 augusztusában, az olimpia előtt a magyar kormány miniszterelnöke, Magyarország miniszterelnöke egy nyilatkozatban még miniszterként úgy nyilatkozott, hogy kifejezett kárt jelentene ennek a minisztériumnak a megszüntetése, akkor többen megnyugodhattak. Szó szerint ez a nyilatkozat egyébként úgy hangzik: “A minisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne. A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban, de az élet más területén is, például az üzleti tárgyalások során is. Nemcsak hiba lenne a minisztérium megszüntetése, hanem végzetes kárt okozna.ö Szeretném megismételni: végzetes kárt okozna a minisztérium megszüntetése, és úgy tűnik, most már megakadályozhatatlan folyamat részeként tárgyalja az Országgyûlés ennek a tárcának a megszüntetését.

Azért vagy szomorú és nagyon csalódott ebben az egész kérdésben, mert én magam, aki több mint negyven esztendeje vagyok a sport különböző területein sportolóként, sportvezetőként, sportaktivistaként, bíztam abban, hogy ebben a megalakult új kormányban is prioritás lesz a magyar sport, hiszen aki sportban gondolkodik, az a jövőben gondolkodik, az ifjúságban gondolkodik, az mindenféleképpen olyan dolgokban gondolkodik, ami ennek a nemzetnek a hasznára válik, ami ezt a nemzetet a továbbiakban is építeni kívánja.

Nem így történik, a miniszterelnöki nyilatkozat ellenére nem így történik. Sajnos, az elmúlt időszakban bármikor olvastuk fel, bármikor mondtuk el ezt a nyilatkozatot, a miniszterelnök úr erre a nyilatkozatra nem válaszolt, miért tette azt, hogy néhány héttel ezelőtt azt mondta, végzetes kárt okozna a minisztérium megszüntetése, most pedig a kormánya olyan előterjesztéssel él az Országgyûlés felé, hogy a minisztérium szûnjön meg.

Tisztelt Képviselõtársaim! Nemcsak élsportról, nemcsak versenysportról, diáksportról, szabadidõsportról, fogyatékossportról van szó, amelyek a mostani tervezett kormányzati struktúrában midnenféleképpen leértékelt helyen foglalnak majd helyet a Miniszterelnöki Hivatalban. Erre az elmúlt idõszakban azok voltak a válaszok, hogy a miniszterelnök úr majd különös figyelmet fordít a magyar sportra, rajta tartja a szemét és a kezét. Én azt gondolom, aki eddig kételkedett abban, hogy ez nem így van, azt akár meggyõzheti a mai Népszabadság “Se tárca, se pénzö címû cikke, a jövõ évi költségvetés néhány elemét taglalva, vagy az a tény, hogy 3,5 milliárd forint helyett jövõre 1,5 milliárd jut a versenysport finanszírozására, amely egyértelmûen ennek a folyamatnak a részeként, mintegy befejezéseként talán a teljes magyar sport leértékelését eredményezi.

Tisztelt Képviselõtársaim! Egy ilyen sikeres olimpia után, amikor a legnagyobb, legerõsebb húzóágazatról van szó, amikor ilyen döntések kerülnek az Országgyûlés elé, akkor kifejezetten szomorúak lehetünk. Számunkra ez nem elfogadható. A Magyar Demokrata Fórum még mindig lát esélyt arra, hogy ez ne így történjen. A törvénytervezet kapcsán olyan módosító javaslattal élt, hogy egy kis létszámú Sportminisztérium kezdje meg a mûködését, és a cselekvõ kormányzás részeként ne a Sportminisztérium eltörlése, ne a magyar sport leértékelése, hanem annak újra az elõtérbe helyezése történjen meg ezáltal.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 26 2004.10.29. 20:09  5-227

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Herényi Károly képviselőtársam általánosságban felvázolta a Magyar Demokrata Fórum költségvetéssel kapcsolatos álláspontját, ami nyilván nem teszi lehetővé a költségvetés támogatását.

Engedjék meg, hogy két fejezethez szóljak hozzá, annál is inkább, mert mind a két fejezet rendkívül fontos a Magyar Demokrata Fórum számára. Ebből az egyik nyilván az önkormányzat, aminek csak egy kisebb szeletét említeném, és szeretnék rávilágítani arra a folyamatra, ami ma is érzékelhető ebben a költségvetésben, és a korábbiak után is hozza magával ez a költségvetés is azokat a nehézségeket és terheket, amit korábbi döntések kapcsán az önkormányzatok vállára tettek.

Az önkormányzati fejezetnél 4 százalékos növekmény van. Ez nominálisan több, mint amennyi tavaly volt, de mindjárt hozzá kell tennem, hogy még ki sem hevertük a 2002-es 50 százalékos béremelés önkormányzati hatását, aminek a teljes fedezetét nem kaptuk meg. Jövőre újabb teherként jelentkezik a béremelés, nagyobb százalékban, mint amennyi forrást kap ehhez az önkormányzati szféra. Tegnap jutott a kezembe az az anyag, amelyben az van, hogy január 1-jétől 8 százalékos közalkalmazotti béremelést kell megvalósítani, szeptembertől pedig plusz 4 százalékosat. Tehát januártól 8 százalékot kell az önkormányzatoknak letenni az asztalra, szeptembertől pedig 4 százalékot. A mai nap van az ezzel kapcsolatos érdekegyeztetés. Amikor ezt láttam, megdöbbentem, és azt mondom, hogy innentől kezdve nincs miről beszélni, mert miközben bizonyos normatívák nem követik az inflációt, bizonyos normatívák csökkennek, lásd művészeti oktatásra fordított normatíva, közben pedig olyan terheket kapnak az önkormányzatok, amivel valóban - nem általánosságban szeretném mondani, hanem konkrétan jegyzem meg és hangsúlyozom - a működésképtelenség határára fognak jutni.

Ez egy koncepció része, az önkormányzati szféra kivéreztetése folyik a szemünk előtt, és hiába csinálunk többcélú kistérségi társulásokat, hiába teszem ide-oda a feladatot, ha a rendszerből hiányzik a pénz, működésképtelen lesz akkor is, ha összerakok 10-15-20-30-40 önkormányzatot, és megpróbálom pénzügyi eszközökkel arra presszionálni, hogy bizonyos feladatokat közösen lássanak el.

Egy másik folyamatra szeretnék rávilágítani, amikor adócsökkentésről beszél a kormányzat, ami nyilván nagyon helyes, nagyon jó: a személyi jövedelemadó csökkenése, számokat láthattunk a különböző megnyilatkozásokban, hogy hány forinttal visz haza majd az illető család többet, eközben, mondjuk, a művészeti oktatásokra fordított normatíva 10 százalékkal csökken, és ennek a 10 százalékos csökkenésnek a beszedését az önkormányzatoknak olyan formában kell megvalósítani a törvény alapján, hogy a lakosságra, az érintettekre terheli rá.

Ez egy nagy “kész átverés showö, ha azt mondjuk, hogy kormányzati szinten csökkentjük az adót, a másik oldalon pedig, tisztelt, kedves önkormányzat, amennyiben igénybe veszi ezt a szolgáltatást nálad az érintett állampolgár, akkor szedd be, még törvényi felhatalmazást is kapsz rá. Innentől kezdve, mondom még egyszer, nem érdemes ennek teljes részleteit végigtárgyalni, a részletes vita lehetőséget fog adni ezen anomáliák megvilágítására.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a Magyar Demokrata Fórum programját, gondolatait, a költségvetés kapcsán megfogalmazott véleményét is egy értékrend alapján alakítja ki, és ennek az értékrendnek a jelentős, nagyon fontos része az önkormányzati autonómia. Az, ami ma történik az önkormányzati autonómiával, amit láthattunk az elmúlt időszakban, az egész egyszerűen elfogadhatatlan és megcsúfolása ma már az önkormányzati autonómiának, az önkormányzatiságnak Magyarországon. Ha a cél az, hogy ezt a rendszert bedöntsük, ha a cél az, hogy pénzügyi eszközökkel az autonómiát, az önállóságát, a szubszidiaritást és egy csomó mindent, ami értéket hordoz magában a település, a település mint közösség, hogy ezt mindenféleképpen legyengítsük - ne csak kivéreztessük -, aztán majd bedől oda, amit mentőövként bedobunk neki, akkor nyilván ez egy érthető folyamat. Ha pedig nem ez a cél, akkor pedig felhívnám rá a figyelmet, hogy ezen a folyamaton sürgősen változtatni kell.

Számomra a másik nagyon lényeges terület, amivel ritkán foglalkozik az Országgyűlés, egy sokkal kisebb szeletét érinti a költségvetésnek, ez tulajdonképpen a sport. Mindjárt azt mondhatják, hogy persze, mert ilyen nehéz helyzetben a versenysportra biztosítandó forrásokat is szűkíteni kell. Én nem a versenysportról beszélek, hanem az egész magyar sportról, arról az értékrendről, amit ez jelent, amit ez üzen a számunkra, egy valóban olyan országban, amelyik tradicionálisan, hagyományosan a világ élvonalában van ezen a területen, mondhatni, húzóágazat a magyar sport a teljes vertikumában.

(14.00)

Akkor, amikor a költségvetés számait megnézzük, és azt a folyamatot, ami az elmúlt egy esztendőben különösen jelentkezett és látható volt, akkor azt mondom, hogy nem tragikus, hanem drámai. Drámai. Mondom ezt annak tükrében, hogy mindannyian láthattuk a nemrég befejeződött olimpiai játékokat, azt az eredményességet, azt a sok-sok szép magyar sikert, amivel sportolóink, az edzők, a sport körül dolgozók letették az ország asztalára az eredményt. Ezen eredmény után joggal lehetne elvárni azt, hogy legalább az ágazat mozgásterét és keretrendszerét meghagyjuk, de sajnos úgy tűnik számomra - és ebben szeretném megosztani önökkel a Magyar Demokrata Fórum gondolatait -, nemhogy meghagyjuk, hanem drasztikusan csökkentjük. Annak ellenére csökkentjük drasztikusan ezeket a mozgástereket, hogy a miniszterelnök úr még miniszter korában néhány gondolatával nem ebbe az irányba gondolkodott, és nem ebbe az irányba jelzett a magyar sport számára.

Azt gondolom, hogy a sokat emlegetett 0,3 százalék körüli költségvetési részesedést több lépcsőben emelni kell - mondja Gyurcsány Ferenc akkori miniszter. Aztán azt mondja egy másik nyilatkozatában miniszterként: ha majd azért rónak meg engem, ha én leszek akkor még a miniszter, mondjuk, 2006 elején - hát ez már nyilván nem így van -, hogy uram, ebből csak 8 százalék lett, mármint az emelésből, emiatt összevonják a szemöldöküket, állni fogom szigorú tekintetüket. Hát szeretném miniszterelnök úrnak a gondolataimat elmondani személyesen is, és a szemébe nézni, az ígéretei ellenére benyújtott költségvetési kondíciók ismeretében. Kétségtelen, és ez a dolog lényege, kétségtelen, évi 5-10 milliárd forintos tempóban legalább növelni kellene ennek a fejezetnek a részesedését. A miniszterelnök úr azt mondta, 5-10 milliárd forintos tempóban kellene növelni, ezt ő világosan látta miniszterként, majd miniszterelnökként asszisztált ahhoz, hogy egy olyan költségvetés legyen benyújtva, hogy 4 milliárd forinttal kevesebb van a fejezetben.

És ha megnézzük ennek a 13 milliárdnak a belső tartalmát, akkor képedünk el, akkor kezdünk rácsodálkozni, hogy itt még miről van szó, hiszen ennek a fejezetnek a belső tartalmában van olyan rész, ami például a sportrendezvények biztosítására, a kiemelt kockázatú sportrendezvények biztosítására van elkülönítve, 450 millió forintos nagyságrendben. Ha nem tudná valaki, hogy miről van szó, arról van szó, hogy ha mondjuk, két vezető klubcsapatunk játszik egymással, és utána randalíroznak és szétverik a buszokat, autókat és az utcát és a metrót, akkor ebből a pénzből biztosítjuk a rendőri jelenlétet. Amikor arról volt szó, hogy megszűnik a Sportminisztérium, akkor azt mondtuk, hogy a sport érdekérvényesítő ereje nagymértékben csökkent. A miniszterelnök úr sportminiszter volt, majd kilépett ebből a pozíciójából, átlépett egy másik pozícióba, s otthagyta magára ezt a területet. A sport érdekérvényesítő ereje csökkent, mert ha ez nem így lenne, akkor ez a pénz, mondjuk, a Belügyminisztérium fejezetébe lenne beleírva.

De mondhatnék más hasonló eseteket is. Például bent van ebben a 13 milliárd forintban - hangsúlyozom, 13 milliárd forintban - a Hungaroring támogatása. Igaz, ez tavaly is benne volt, meg korábban is. 3 milliárd forint, közel 3 milliárd forint a Hungaroring autóverseny támogatása, ami egyébként szerintem nagyon jól nézne ki a Gazdasági Minisztérium költségvetésében, mondjuk, a turisztikai fejezetnél, hiszen idegenforgalmi jelentősége van, és nem a magyar sporttól venné el a mozgásteret. Mi történik? Megint csökken a sport érdekérvényesítő ereje.

Tehát amikor a miniszter úr azt mondta - ő maga mondta egyébként az olimpia nyitónapján -, hogy nagy kárt okoz az, aki a Sportminisztérium megszüntetésében gondolkodik, nagy kárt okoz az, és ez sportszakmailag, politikailag is vállalhatatlan lenne; akkor ő erre gondolt, hogy valóban a sport érdekérvényesítő ereje is csökkenni fog, sok minden mással együtt. Majd néhány héttel ezután megszünteti a Sportminisztériumot, majd egy olyan költségvetést nyújt be egyébként az Országgyűlés elé, ahol 4 milliárddal kevesebb van a tavalyi összegnél, és ebben a 13 milliárdban benne van a Hungaroring, benne van a kiemelt kockázatú sporteseményeknek ez a biztosítása, és benne van, szépen bele van csempészve 1 milliárd forint a 2006-os úszó Európa-bajnokság sportlétesítményeinek fejlesztésére, ami nem közvetlen sporttámogatás. Azaz azt szerettem volna csak érzékeltetni, hogy nincs 8 milliárd a korábbi 18 milliárddal szemben a magyar sport finanszírozására. Kérem szépen, ez tragikus!

És még egy számot mondani kell önöknek, tisztelt képviselőtársaim. Tudják-e önök, hogy az önkormányzatok ebben a kivéreztetett állapotban hány forintot költenek ma a sport támogatására? 18 milliárd forintot. 18 milliárd forintot sajtolnak, préselnek ki a helyi lakosság komfortérzésének növelésére, a helyi lakosság közösségteremtő erejének növelésére az önkormányzatok magukból, miközben egyébként az állam a versenysporttal együtt, a diáksportig bezárólag, hiszen az egész vertikumban 8 milliárd forintot biztosít direkt sportfinanszírozásra a költségvetésben. Önmagáért beszél ez a dolog, és amikor értékekről beszélünk, és arról beszélünk, hogy fontos-e a következő generáció, amikor értékekről beszélünk - és a Magyar Demokrata Fórum megengedheti magának, hogy nem kampányjellegű, hanem értékorientált gondolkodásmódban és szellemiségben terjessze elő a költségvetéssel kapcsolatos gondolatait -, akkor arra gondolok, akkor arra gondolunk, hogy aki nem gondolkodik a jövő generáció fizikai, szellemi, lelki állapotának fejlesztésében, az valóban hibát, mondhatnám, súlyosabb hibát követ el. Másképp is jellemezhetném ezt, talán úgy is, hogy kárt okoz a jövő tekintetében.

És miről van szó, képviselőtársaim? 4 milliárd forintról, mert ez a 4 milliárd forint biztosítaná a magyar sport működőképességét, mondjuk, a tavalyi szinten. Ha nehéz a helyzet, nem abban kell gondolkodni, hogy előremenjünk, hanem azt az értékrendet, azt a sok-sok eredményt, amit ez az ágazat, ez a húzóágazat ma Magyarországon letesz az asztalra, azt mentsük át ezen a helyzeten. Ha azt mondom nagyon slágvortosan, hogy 7000 milliárdos a költségvetés, tessék megnézni, hogy annak ez a 4 milliárd forint hány százaléka. És nem akarom hasonlítani más ágazatokhoz, nem akarok minősíteni és egymás mellé tenni különböző problémákat, csak azt mondom, hogy ez nem arról szól, hogy jut-e az X. szövetségnek elég működési támogatás vagy nem jut, hanem a diáksporttól a szabadidősporton keresztül a fogyatékossporton át egészen a versenysportig az egésznek a működőképessége biztosított legyen, illetve hozza meg azokat az eredményeket az ország számára, amelyeket eddig is letett az asztalra. Mert jó dolog miniszterként odaállni az olimpián az első helyet nyert versenyző mellé, jó érzés velük kezet fogni; én ott voltam, láttam több ilyen jelenetet. És ez így van rendjén, ez az egészséges, hogy a miniszter odaáll, kezet fog, gratulál és drukkol az eredményekért. De akkor, amikor hazajövünk, és letesszük az eredményt az asztalra, akkor pedig ilyen költségvetéssel megpróbáljuk teljes mértékben elfeledtetni az előző néhány hónapot, azt a tevékenységet, amit csináltunk vagy nem csináltunk ebben a pozícióban - ez elfogadhatatlan, képviselőtársaim!

És ebben a gondolkodásmódban a Magyar Demokrata Fórum és jómagam szellemisége, értékrendje és elmúlt 30-40 éves munkája, amit ezen a területen kifejtettem, benne van. Elfogadhatatlan, nemcsak azért, mert a miniszterelnök, az ország miniszterelnöke homlokegyenest mást csinál, mint amit mondott néhány hónappal vagy héttel ezelőtt - és aki ebben meg tud cáfolni, cáfoljon, itt vannak a dokumentumok: homlokegyenest mást csinál -, emellett szétveri, elengedi, szétesni engedi azt a hihetetlen erőteret, amiben Magyarország mindenféleképpen a nemzeti érzéseiben, a szellemiségében, az eredményességében, a nemzetközi megmérettetésében hihetetlent tett le az asztalra. És valóban, az önkormányzatok még mindig 18 milliárdot tesznek oda, még mindig odateszik az utolsó pénzüket, hitelből működnek, eladják a vagyonukat, de még mindig azt mondják, hogy igen, a helyi közösségteremtés szempontjából fontos, miközben az állam egyébként ezt az összeget, ezt a mozgásteret lecsökkenti olyan mértékben, ami valóban azt fogja jelenteni a következő időszakban, hogy a magyar sport bizony válságos helyzetbe kerül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor polgármester lettem - és engedjék meg, hogy megosszam önökkel ezeket a gondolataimat -, akkor '92 körül az jutott eszembe, hogy minél hatékonyabban, gazdasági szemlélettel, a költségvetés megfaragásával próbáljam működtetni a települést. És akkor megnéztem a költségvetést, voltam néhány európai országban, megnéztem az ott levő működéseket, és megnéztem Gödöllő város költségvetését, és azt láttam benne, hogy a közétkeztetés rengeteg pénzt visz el. Van normatív finanszírozás, de az önkormányzat is saját bevételből hozzá kell tegye a maga részét, az energiát, a rezsit, az étkezés előállításához szükséges költségeket a település biztosítja, és ahogy néztem, se Németországban, se Hollandiában, ahol jártak képviselőtársaim, nincs iskolai órák után való közétkeztetés. Viszik a kis elemózsiát, szétbontják, megeszik, mint ahogy annak idején sokan mi is még így csináltuk.

És akkor azt mondtam, hogy ez teljesen felesleges dolog, tudunk néhány száz millió forintot spórolni, húzzuk le, mert racionálisan tudunk működni. És amikor a munkatársaimmal végigbeszéltem ezt a dolgot, akkor eljutottunk odáig, és ezt szeretném önökkel megosztani, eljutottunk odáig, hogy miben gondolkodunk. Mi a felelőssége egy településnek? Hogyan és mint gondolkodik? Választási ciklusokban gondolkodik, négy években gondolkodik, gazdaságban gondolkodik, vagy emberben gondolkodik, vagy közösségben gondolkodik, vagy értékrendet oszt meg azokkal, akik bizalmából vezeti a települést? És abban maradtunk, hogy prioritásokat kell meghatározni, és ebben az egész rendszerben a prioritás nyilván a gyermek és a család, a gyermek biztonsága, nem fék nélkül és kontroll nélkül, de mindenféleképpen az ő biztonságos napközbeni időtöltése, biológiai, fizikai, szellemi fejlődése.

(14.10)

És nem húztuk le ezt a költséget, és jól döntöttünk, hogy nem húztuk le. Azóta egyébként saját céggel jól látjuk el, és valóban növekedett a közoktatási intézményekben az étkezést igénybe vevők száma. És ráteszi az önkormányzat a pénzt, és két kilométerrel kevesebb utat építünk meg, és kátyúsak az utak, és sorolhatnám tovább, ami miatt a vádakat az önkormányzat irányába, a polgármester irányába fogalmazzák meg. Mégis azt mondjuk, hogy egy olyan érték, amit a gyermek jelent, amit a jövő jelent, amit a mikroközösségben való szellemi, lelki, fizikai fejlődése jelent, nem lehet politikai, gazdasági kérdés. Nem lehet politikai és gazdasági kérdés, és megítélésem szerint ebben a Házban mindenféleképpen közösen kellene gondolkodnunk.

Azért térek vissza a sportra ezen a példán keresztül, mert úgy tűnik számomra, hogy semmi más nem számít ma a jelenlegi kormányzatnak, mint az, hogy hol lehet valamit megtakarítani. Teljesen mindegy, hogy az értéket termel, évtizedes, netán esetleg százéves értéke ennek az országnak, nem érdekes, hogy húzóágazat, vonjuk vissza szépen azokat a pénzeket, tegyük el, majd abból tudunk esetleg egy vagy két kilométerrel több autópályát építeni. Meg lehet engem vetni ezért, hogy nem abban gondolkodom, hogy csak autópálya-építés van, hogy ott gazdasági erőteret hozzunk létre, és majd tíz év múlva talán annak a gazdasági erőtérnek a hatására fog kialakulni olyan gazdasági helyzet, amiből ezt finanszírozni tudom.

Csak a helyzet az, hogy ha tönkremegy, ha megszűnik ez a dolog, akkor bizony újraépíteni nem igazán fogjuk tudni, mindamellett pedig hiába költünk milliárdokat drogprevencióra, hiába költünk milliárdokat megelőzésre, közösségépítésre, gyermekfejlődésre s a többi, nem lesz hatékony.

Még egy példát hadd mondjak el önöknek, és akkor ezzel zárnám majd a gondolataimat. Számos esetben nézünk meg filmeket, akciófilmeket a különböző csatornákon. Nagyon népszerűek ezek a gyerekek körében; hogy ez jó vagy nem jó, egy másik kérdés. De látjuk a hőst, aki 30-40-50-100 embert tesz el láb alól, fantasztikus, és nagyon pozitívan jön ki a film végén, ő a pozitív hős. Majd vége a filmnek, és ott a nagy üresség. És ezt látjuk egyébként, gyermekeink is nézik. És amikor ezt mondom, eszembe jut az, hogy vannak Magyarországon olyanok, mint Nagy Tímea vagy Egerszegi Krisztina, vagy sorolhatnám tovább azokat a sportolókat, akiket példaképként lehet állítani, akiket ilyen formában kellene az ország nyilvánossága előtt minél többször bemutatni; ami azért keletkezett, mert volt egy magyar sport, mert volt egy tradicionálisan, hagyományosan magából táplálkozó és szakmai felkészültségekre épülő magyar sport, ami letette a világ elé a maga eredményességét. Vannak ilyen sportolóink, ott egy vízilabdacsapat, és mondhatnám az összes többit, aki most olimpiai aranyérmet szerzett.

Akkor nekünk, azt gondolom, ezen el kell gondolkodni, hogy nem filmeket kell nézni, hanem ezeket a példákat bemutatva lehetne hihetetlenül hatékonyan preventív programokat megvalósítani, és sorolhatnám tovább. De ha kivesszük alóla a talajt, ha kihúzzuk alóla a szőnyeget, ha nem adjuk hozzá a finanszírozást, akkor bizony sajnos sok reményünk nem lehet ebben a tekintetben. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nemcsak a versenysportról van szó, hanem a diáksport, szabadidősport, fogyatékossport és a versenysport teljes vertikumáról. Mert ha egy olimpia jól sikerül, tele vannak az uszodák, a vívótermek, mindenki kajakozni, kenuzni szeretne és vízilabdázni, ott vannak a gyerekek és nem az aluljáróban, ha egy olimpia jól sikerül, akkor többen kezdenek szabadidőruhában futni, sportolni, a település különböző lehetőségeit kihasználva. Akkor ezek az emberek sportszereket fognak vásárolni, és nem cigarettára költik a pénzüket, és sorolhatnám tovább azt a gazdaságélénkítő hatást, ami másodlagosan jelentkezik egy-egy ilyen eredmény és egy-egy ilyen program kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen dolgokról kell beszélni az Országgyűlésben, hogy az nem természetes mindenki számára, hogy a következő generáció lelki, testi, fizikai, szellemi építkezésének kiváló lehetősége a sport; ha nem 13, hanem 18 milliárd, netán 20 milliárd forint lenne erre, és ez lehetővé tenné azokat az értékeket megmenteni, azokat a programokat megvalósítani, amelyek hatékonyan, nagyban segítenék ebben az országban a következő generáció helyzetbe hozását és mindannyiunk testi, lelki, fizikai és szellemi építkezését. Talán akkor nem lennének ilyen kegyetlen viták a politikában, talán akkor sokkal, de sokkal több értéket tudnánk magunk előtt preferálni, előtérbe helyezni, és az alapján gondolkodni és dönteni.

Kérem, fontolják meg önök, és a végső döntésnél támogassák azokat a módosító javaslatokat, amelyek ezzel kapcsolatosak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 238 2004.11.02. 5:51  229-253

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Sajnos, hogy visszakerült a törvény a parlament elé, mert akkor is jeleztük valóban az alkotmányossági aggályokat. Elég világosan és tisztán leírta az Alkotmánybíróság a véleményét, és ezt megismerhettük. Ma sem oldódott fel ez a kérdés. Nem ehhez kívánnék hozzászólni, hiszen ez elhangzott, és ezzel ugyanúgy egyetértünk, hanem ahhoz, amit miniszter asszony mondott, hogy ez tulajdonképpen egy sikertörténet. Azt gondolom, lassan két és fél évvel a kormányzás után ennek a törvénynek az ilyetén formában való másodszori tárgyalása nem a sikertörténet jellemzője, hanem inkább egy végigerőltetett folyamat, aminek nekifutunk néhányszor, aztán vagy átvisszük a lécet, vagy nem.

Nem mennék vissza a törvénytervezettel és a törvénnyel kapcsolatos vitára és az abban elhangzottakra, de újra el kell mondani, hogy mi volt az eredeti cél. Az eredeti cél az volt nyilván, hogy hatékonyabban tudjuk a feladatot ellátni. Ezzel, azt gondolom, mindenki egyetért; mindenki, aki az önkormányzati rendszerben dolgozik lassan most már 10-15 esztendeje, hiszen tudjuk azt, hogy nagyon sok kérdésben valóban jó lenne a hatékonyságot fokozni. De semmiféleképpen nem ez a törvény lesz, ami ezt a hatékonyságot segíteni fogja. Önök ebben a törvényben olyan feladatokat, együttműködési javaslatokat tesznek le az asztalra, és olyan finanszírozási háttérrel biztosítanák ezeknek a feladatoknak a megvalósítását, ami jelen formában, az önkormányzati rendszer jelen állapotában, az együttműködési szándékok jelen stádiumában elég nehezen végrehajtható.

Az igaz, amit a miniszter asszony mondott, szép számokat, hogy hányan álltak már össze az elmúlt időszakban többcélú kistérségi társulásként. Nagyon megnézném, és jó lenne azt kiértékelni, hogy az elmúlt időszakban mik azok az együttműködési formák, amelyek gyakorlattá váltak. Hogyan tudtak megállapodni néhány valóban aktuális feladatellátással kapcsolatos kivétellel általánosan az önkormányzatok? Mert megítélésem szerint nem nagyon tudtak igazán a hatékonyság tekintetében eredményeket felmutatni az elmúlt időszakban.

Tisztelt Miniszter Asszony! 7,7 milliárdot osztottak szét törvény nélkül. Azok az önkormányzatok, amelyek nem társultak, mert látták, hogy a törvény az Alkotmánybíróság előtt van, akik törvényesen jártak el, azok ebből a pénzből nem kaptak. Önök szétosztottak 7,7 milliárd forintot, és olyan formában osztották szét ezt a 7,7 milliárd forintot, amit, kérem, miniszter asszony, engedje meg, hogy ne jellemezzek. És nagyon kíváncsi vagyok majd arra, hogy önök milyen formában fogják kontrollálni ennek a 7,7 milliárd forintnak a felhasználását. Azért azzal eléggé tisztában van az egész önkormányzati szféra, és nem kérdés számunkra, hogy az elmúlt 2-2,5 esztendő milyen finanszírozási hátrányt jelentett az önkormányzatok számára, milyen kivéreztetési folyamat részesei voltak a települések.

Itt 100-150-200 milliárdos nagyságrendek hangoztak el. Ebben az esztendőben, a költségvetés ismeretében is tudjuk azt, hogy milyen mínuszok vannak az önkormányzati források tekintetében. Önök 7,7 milliárd forinttal csodát próbálnak tenni. Ez a kettő abszolút nincs arányban. Nem lehet csodát várni abban a működési szándékban, amiben már nincs tartalék. Hiszen a létszámleépítéseken túl vagyunk, hiszen túl vagyunk azon is, hogy az önhibájukon kívül hátrányos településeknél az osztályok száma, az átlaglétszámok már szabályozva vannak.

(21.20)

Ahhoz, hogy egyáltalán egy település kiegészítő működési forrást kapjon, már az osztálylétszámok egy bizonyos számot el kell érjenek, tehát gyakorlatilag a belső tartalékok minimálisak. Az elmúlt időszak iskola-, óvodabezárásai is abba az irányba hatottak, hogy gazdasági és pénzügyi kényszerek miatt a települések megléptek bizonyos jellegű lépéseket. Nagyon sok kérdőjel van az önkormányzati szférában, jómagam és az önkormányzatok számára is, hogy mi az, ami tartalékként még felmutatható. Nem azt jelenti ez a dolog, hogy a Magyar Demokrata Fórum ellene van a települések együttműködésének; a települések ésszerű együttműködésére, a törvényben kereteket biztosító együttműködésre nyilván a Magyar Demokrata Fórum a jövő tekintetében kitörési lehetőséget, előrelépési lehetőséget lát.

De azért mondom el a gondolataimat, mert egész egyszerűen számomra hihetetlen, hogy miniszter asszony egy sikertörténetnek mondja ezt a háromszor megbukott vagy negyedszer majd megbukandó dolgot, ami egyébként semmi más formában nem volt lehető, nem történt volna meg, ha bizonyos jellegű, viszonylag olcsó pénzeket nem juttattak volna oda településeknek. Hány ilyen alakuló ülésen volt ott, miniszter asszony? Én egypáron ott voltam, amikor semmi más nem volt a cél, mint az, hogy hogyan lehet lehívni az ingyen állami pénzt. Na, ez nem jó megoldás! Miniszter asszony, ez nem jó megoldás, ez hibás döntés, ez rossz irány. Tehát az együttműködés, a hatékonyság kérdése, a tartalékok kihasználása mindenféleképpen jó irány lenne, de ez semmiféleképpen nem abba az irányba hat és hatott az elmúlt időszakban, hogy az eredeti célokat megvalósítsa.

Ezért sem tudja a Magyar Demokrata Fórum ezt az újra elénk kerülő törvényt és módosító javaslatokat támogatni. Abban mindenféleképpen partnerek vagyunk, hogy a pénzeket, az állami pénzeket hogyan lehet hatékonyabban felhasználni, de ez nem sikertörténet, igen tisztelt miniszter asszony, hanem ebben a formában egy zsákutca.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 204 2004.11.15. 5:00  199-207

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Polgármestertársam! Tisztelt Országgyűlés! Amikor egy képviselő-testület feloszlatására kerül sor, azt gondolom, senkinek nem azon típusú döntései közé tartozik, amit szívesen és örömmel vállal. Hiszen polgármester úr az előbb elmondta, hogy tarthatatlan az a helyzet és állapot, ami Tápiószelén kialakult, az önkormányzat működésképtelenné vált. Mi magunk egyébként a Magyar Demokrata Fórum részéről természetesen ezt tudomásul vesszük, és támogatjuk ennek a miniszteri előterjesztésnek a meghozatalát.

Mégis föl kell tenni azt a kérdést, mi vezetett oda, hogy ez a helyzet kialakult. Hiszen az alapkérdés az volt, hogy amikor megalakult a képviselő-testület, emlékezzünk vissza, két orvos került ebbe a képviselő-testületbe, a korábbi képviselői összeférhetetlenségi törvény alapján a bíróság úgy döntött, hogy ez a két képviselő nem rendelkezik mandátummal a képviselő-testületben, majd a következő két képviselő bekerült a testületbe. Közben kialakult egy olyan lehetőség, hogy felülvizsgálati kérelemmel éltek a Legfelsőbb Bíróságnál, és ez a legfelsőbb bírósági döntés pozitívan ért véget, tehát a korábbi képviselő is képviselő-testületi taggá vált, miközben már két képviselő letette az esküt, és dolgozott a testületben. Egy ilyen feloldhatatlan helyzet eredményezte azt, hogy gyakorlatilag nem tudtak megállapodni ebben a képviselő-testületben arról, hogy akkor végül is most ki rendelkezik valóban érvényes és jogos mandátummal.

Azért érdekes ez a helyzet, mert korábban, 2000-ben, amikor ezt az önkormányzati képviselői összeférhetetlenségről szóló törvényt az Országgyűlés megalkotta, magam adtam be egy olyan módosító javaslatot, hogy a családorvosok, a körzeti orvosok lehessenek tagjai a képviselő-testületnek. Miért zárjuk ki őket akkor, amikor pedig az intézményvezetőket nem zárjuk ki a döntési jogosítványokból, a képviselő-testületi tagságból? Ugye, az indok az volt, elsősorban a vállalkozó orvosokra vonatkozóan, hogy ha valamilyen szerződés van az önkormányzat és a vállalkozó orvos között vagy bárki más között, akkor az valóban összeférhetetlen, hogy képviselői jogosítvánnyal rendelkezzen az önkormányzati testületben.

Igen, de ugyanilyen probléma lehet az intézményvezetői kérdéskör is. Nagy vita volt ez akkor, és kompromisszumos javaslatként került elfogadásra az a variáció, hogy egy későbbi megoldásként, a közalkalmazotti törvény tárgyalása során térjünk majd vissza az intézményvezetőkre. Ez elmaradt. Aztán 2002-ben Bóka István, Selmeczi Gabriella és Bartha László képviselőtársunk fordult egy beadvánnyal az Országgyűléshez, hogy oldjuk föl ezt a problémát, mert számos esetben gondot okoz a képviselő-testületek működése szempontjából. Ezt az Országgyűlés nem fogadta el. Majd Vojnik Máriának is volt egy ilyen beadványa, hiszen a Szocialista Párt megígérte a programjában, hogy ezt a kérdést rendezi. Ennek megfelelően a beadvány megérkezett, majd ezt visszavonatták képviselőtársunkkal.

Ebből a sok beadványból és problémából is látszik az, hogy ez a kérdés nincs megoldva, és ma is problémát okozhat a testületekben. Csak egy példát mondanék képviselőtársaimnak. Veresegyházon, nagyon érdekes, ugyanez a probléma azt a helyzetet eredményezte, hogy az orvost visszahelyezték képviselő-testületi tagnak, közben bekerült egy másik képviselő, és eggyel több képviselő van Veresegyházon.

Ezt a polgármester úr megoldotta. Hogy ez mennyire törvényes vagy nem, azt mindenki döntse el, de semmiféleképpen nem jó megoldás. És számos más helyen lehet ilyen probléma.

Az a módosító javaslat, amit Csáky András képviselőtársam adott be az MDF nevében, pont ezt a problémát kívánja feloldani. Térjünk vissza erre a kérdésre, és december 31-ig zárjuk le ezt a problémát. Hozzon az Országgyűlés egy olyan határozatot, hogy ebben a kérdésben mindenféleképpen olyan törvényi megoldást talál, hogy föloldja ezt a típusú összeférhetetlenséget.

(18.40)

Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják ezt végig, mert az előbbi példa is azt jelzi, hogy működésképtelenné válhatnak testületek, holott lehet, hogy jó szándékkal látnak a település gondjaihoz, de az a személyi konfliktusrendszer, ami ez alapján kialakulhat, mindenféleképpen eredményezheti egy nagyközség működésképtelenségét. És hogy aztán Tápiószele ebből hogyan és mint fog kijönni, azt gondolom, nem kell nagyon nagy jóstehetség ahhoz, hogy ezt előre láthassuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot. Kérem, gondoljuk át ezt a helyzetet, és a belügyminiszter asszony előterjesztésére minél hamarabb érkezzen egy olyan javaslat, hogyha ez nem fogadható el, vagy ennek alapján egy olyan javaslat, ami erre a kérdésre megoldást talál.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 224 2004.11.15. 4:46  217-227

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása tulajdonképpen követi az előző törvény megszavazását, aminek eredményeképpen néhány módosítás került megszavazásra ezen a területen. Kettőhöz szólnék hozzá, ami elég érdekes, hiszen az egészségügyi és a családügyi minisztérium összevonására került sor a 2002-es választások után az új kormány felállása alkalmából, és lám, lám, két év múlva ezek a területek újra szétválnak, tehát nem is volt azért annyira rossz az a korábbi négy év alatt ilyen formában működtetett két minisztérium.

Nagyon nagy a felelőssége a kormánynak abban is, hogy egy-egy ilyen változás, ami két év után következik be, milyen hatással van a mögöttes intézményi struktúra, hiszen nemcsak a felső szinten, a miniszter feladat- és hatásköre vagy a minisztériumban meglévő feladat- és hatáskörök változnak, hanem nyilván ennek megfelelően az egész mögöttes intézményi struktúra komoly munkában van, és komoly feladat elé van állítva akkor, amikor egy ilyen változás bekövetkezik.

A Magyar Demokrata Fórum számára az egyik legfájóbb dolog a Sportminisztérium megszűnése - ezt korábban is elmondtuk -, mert egész egyszerűen érhetetlen számunkra az, hogy a miniszterelnök úr miniszter korában azt mondta, hogy ennek a minisztériumnak a megszüntetése kifejezetten káros az egész magyar sportra, politikailag is hibás döntés lenne. Mondta ezt egyébként az olimpia nyitónapján; majd utána, az olimpia végeztével, miniszterelnökké megválasztása után egy ilyen előterjesztéshez asszisztál.

Egész egyszerűen elfogadhatatlan, érthetetlen számunkra ez a 180 fokos fordulat, annál is inkább, mert nemcsak a miniszterelnök szavahihetősége kérdőjeleződik meg, hanem egész egyszerűen leértékelődik az egész magyar sport, leértékelődik államtitkári szintre. Nem mintha Ábrahám Attila államtitkár úrral mint volt sportolóval bármiféle gond lenne, mégis gondolják el azokat a sportolókat, akiknek a sportágát, az egyik legerősebb és húzóágazatot Magyarországon eddig miniszteri rangban képviselte valaki a kormányban! Egyébként elég szépen látszik a most tárgyalandó költségvetés kapcsán ennek a területnek a leértékelődése, a visszalépése, hiszen 4 milliárd forinttal kevesebb állami támogatásban részesül a magyar sport, és ott tartunk már, hogy a lekopasztott, kivéreztetett önkormányzati szféra többet szán a magyar sportra, kétszer annyit szán a magyar sportra, mint a megítélésünk szerint azért felelős magyar kormányzat. Nem jó ez, mert amikor a befektetőkkel, illetve a szponzorokkal való tárgyalás során megjegyzik azt, hogy nem kelletek ti a kormánynak sem, nagyon nehéz indokot találni arra, hogy miért és milyen formában támogassák a magyar sportot. Az sem jó érzés a magyar sportolóknak, hogy amikor egy-egy versenyen a miniszterelnök, illetve a sportminiszter adta át az eddigiek során a díjakat egy-egy nagy nemzetközi megmérettetés után, ma már nem ez fog történni. Igenis van ennek egy erkölcsi vonzata is, aminek az üzenete nagyon rossz az egész magyar sporttársadalomban.

Nem tudjuk már megakadályozni ezt a dolgot, hiszen eldőltek ezek a kérdések. Az elmúlt két-három hétben számos olyan negatív élményem volt, ami ennek a döntésnek a következménye. Elkeseredett és kifáradt az egész magyar sporttársadalom. Nemcsak pénzügyileg van háttérbe szorítva, és ha úgy tetszik, megkopasztva, hanem egész egyszerűen nem érdekel senkit a kommunikáción, a reklámon, a propagandán kívül. Én személyesen ott voltam az athéni olimpián, a miniszterelnök úr is ott volt. Akkor úgy véltem egyébként, mint ha a szemében is csillogott volna valami, amikor a magyar sportolók eredményeit láttuk és tapasztalhattuk. Aztán ez a 180 fokos fordulat hidegzuhanyként érte az egész magyar sporttársadalmat.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ezért - függetlenül attól, hogy ez egy szakmai javaslat, függetlenül attól, hogy itt a feladat- és hatáskörök szétosztása valóban egy technikai módosítást jelent -, engedjék meg, hogy a Magyar Demokrata Fórum ragaszkodjon ahhoz, hogy nem támogatjuk, nem fogjuk támogatni ennek a törvénynek a megalkotását, mert egész egyszerűen olyan mély sebeket, fájdalmat és olyan károkat okozott bizonyos területeken - maga a miniszterelnök úr mondta egyébként miniszter korában, hogy károkat okoz -, hogy azt gondolom, nem lenne illő és nem lenne korrekt egy ellenzéki pártként ennek a törvénynek a módosítását támogatni. Egyébként valóban a kormány felelőssége, hogyan osztja meg a feladatokat és a hatásköröket, lelke rajta, nyilván neki kell majd elszámolni ezzel kapcsolatosan az érintett területekkel, illetve nyilván a választópolgárok előtt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 68 2004.11.16. 13:12  17-328

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum törvénymódosító javaslatai - több mint száz ilyen javaslat van bent - igyekeztek egy olyan koncepciónak megfelelni, ami mindenféleképpen abban korrekt igyekezett lenni, hogy a megfelelő források megtalálásánál valóban lehetősége legyen a kormánynak valós és reális döntést hoznia.

Miért beszélek erről? Azért beszélek erről, mert az a terület, amelyről már részben volt itt szó ma délelőtt, ez az önkormányzati terület, közel 3000 milliárdos nagyságrendben gazdálkodik forrásokkal - és jelentős állami részvétel van ebben a gazdálkodásban -, ebben az esztendőben a kivéreztetés további fázisába került. Még ma sem éltük túl az 50 százalékos béremelés önkormányzati hatásait, jól tudjuk, hogy ennek jelentős részét vagy egy nagyon komoly részét az önkormányzatoknak kellett állniuk, és ennek pótlására nem került sor, azóta is jelentkeztek további terhek. Jogos igény lenne 2005-ben az, hogy az állami részvétel legalább inflációarányosan növekedjen. Azt gondolom, hogy ha valaki egy költségvetést tervez, akkor úgy gondolja, hogy ha ugyanazokat a feladatokat kell ellátni, ugyanolyan szinten - elvárja tőlünk a települési lakosság -, akkor az a részvétel, akár az állam, akár az önkormányzat, akár a privát szféra részéről ugyanolyan nagyságrendű legyen.

Annál is inkább fontos ez, mert általában nyilván olyan állami feladatokat látnak el az önkormányzatok, amelyekben az állami részvétel elengedhetetlenül fontos. Nyilván elsősorban ilyen az oktatás, és itt térnék rá az oktatási normatívák kérdésére, kezdve az óvodától, az iskoláig, a középiskoláig, a gimnáziumig és nyilván a művészeti alapoktatásig, mert ha ezen normatívákat megnézzük, akkor a tavalyi összeghez képest egyáltalán nem látszik az inflációkövetés, és nyilván a művészeti oktatásnál fordul először elő az önkormányzati finanszírozás tekintetében, hogy egy normatíva csökken. A módosító javaslataink a tervezett infláció mértékében emelik meg ezeket a normatívákat azért, hogy a megfelelő szolgáltatást tudják nyújtani a települések.

Nagyon fontos arról beszélni egyébként, és egy nagyon rossz helyzet az önkormányzatoknak, polgármestereknek, képviselő-testületeknek, ha nem tudják a szolgáltatást az előző évi szinten biztosítani. Semmiféleképpen nem direkt a kormányt vagy a parlamentet, vagy a költségvetést fogják okolni, hanem a település vezetését. A település vezetése meg már többet nem tud kifacsarni azokból a területekből, ahonnan eddig a pluszforrásokat a normatívákhoz biztosította, hiszen ma már az oktatási normatívák körülbelül az 50 százalékát vagy sok helyen talán azt sem fedezik a feladatok ellátásához szükséges forrásoknak - jobb esetben 60 százalékát, ez településtől függ. Az összes többit helyben kell kitermelni vagy önkormányzati bevétel formájában, vagy át kell hárítani a lakosságra.

Ennek a második fázisnak, a lakosságra való áthárításnak jó példáját látjuk a művészeti oktatásnál, hiszen nemcsak hogy 10 százalékkal csökken a normatíva, hanem törvényi kötelezettséget biztosít a településnek, hogy ezt a 10 százalékot az emberektől szedje be, miközben egyébként azt mondjuk nagy általánosságban, hogy csökkentjük a személyi jövedelemadót. Ez egy elég álságos politika, mert megint ránk dől vissza, településekre, polgármesterekre. Kérem a kormánypárti képviselőtársaim közül az önkormányzati képviselőket, a polgármestereket, hogy szólaljanak fel ez ellen, hiszen ez őrájuk is visszadől, hogy a művészeti oktatás, a zeneiskola, a tánciskola, ami a településen működik, és egy nagyon komoly értéket képvisel, hogy ezeknek a forrásoknak a csökkenését törvényben garantáltan az önkormányzat áthárítja a lakosságra és az emberekre. Mit fognak mondani a többgyermekesek, akiknek a zeneiskolába jár a gyerekük, és kétszer annyit kell majd fizetni a zeneiskoladíjért vagy netán esetleg ezért a táncoktatásért, és sorolhatnám tovább? Nagyon nehéz helyzetbe kerül a település, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek az emberek ennek a döntésnek a következtében.

Ilyen normatíva a településüzemeltetési normatíva, ami szintén csökken 1107 forintjával a korábbi 1600 forintos nagyságrendről. Ez is elfogadhatatlan. A mi módosító javaslatunk azt mondja, hogy a korábbihoz tegyük vissza. Ebben a szemétszállítástól kezdve az összes olyan településüzemeltetési kérdés benne van, amit joggal várnak el a lakosok. Holnaptól kezdve nem tehetjük meg azt, hogy három helyett kétszer viszik el a szemetet, vagy majd karácsony után ott maradnak a tízemeletes házakból kidobott vagy kirakott karácsonyfák az utcán, mert nincs már pénz az év végén elszállítani ezeket.

Bármennyire is általánosnak tűnik ez, bármennyire is populárisnak tűnik, mégis konkrét történetek és konkrét tények állnak e módosító javaslatok mögött, ami egyébként számos más módosító javaslatból is visszaköszön. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a Magyar Demokrata Fórum aggódik az önkormányzati szféráért, ugyanígy polgármestertársaim is - elsősorban nyilván ellenzékiek, kormánypárti polgármesterek ezt csak szóban ismerik el - igyekeznek javítani ezen a helyzeten.

És itt van a 13. havi bér kérdése. Ebben az esztendőben a köztisztviselők az önkormányzati szférában nem kaptak 13. havi bért. Arról volt szó, hogy áttolódik a 2005-ös költségvetésre, és a 2005-ös költségvetés sem biztosítja a köztisztviselőknek a 13. havi bért. Ez 36 milliárd forint, ha jól tudom, vagy legalábbis ekkora nagyságrend. Nem mondott igazat az, aki akkor azt mondta, hogy majd 2005-ben biztosítjuk; nem mondott igazat, átverte a településeket. Itt szeretném megjegyezni, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel két héttel ezelőtt volt egy látszategyeztetés. Azt mondta a miniszter asszony, hogy az önkormányzati érdekszövetségek bevonásával. Volt olyan, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök úrral találkoztak a szövetségi vezetők, direkt el tudták mondani a problémájukat, majd utána az történt, hogy a kormánypárti polgármestereket hívta össze a miniszterelnök úr, és megbeszélte velük, hogy hogyan és milyen formában fogják az önkormányzati költségvetést előterjeszteni, és mi lesz majd adott esetben az ő jó helyzetük ebben. Elfogadhatatlan! Kormánypárti polgármesterek lehajtják a fejüket, amikor a költségvetésről van szó. Az lehet, hogy más forrásból, más csatornán megkapják azt, amiért lehajtják a fejüket.

Elfogadhatatlan, képviselőtársaim, hogy az önkormányzati finanszírozásnál eljutunk abba a fázisba, hogy innentől kezdve ki hol ül, annak a településnek lesz jobb vagy rosszabb. Elfogadhatatlan! (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) Nemcsak a normatív finanszírozásról van szó, mert tudomásul vesszük a normatív finanszírozás csökkentését, a településüzemeltetési normatíva csökkentését, a 13. havi bér hiányát és a többit, ami a tavalyi szinthez képest csökken. Én nem azt kérem, hogy emelkedjen, én azt kérem, hogy a tavalyi szinten adjuk meg a pénzeket, miközben egyébként esetleg más forrásokból... - hadd ne mondjak példákat, mert tudok példát mondani, kevés az időm rá. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, tudok rá példát mondani, hogy milyen jellegű kompenzálások történhetnek meg. Visszatérve: ahhoz, hogy az önkormányzati szféra működjön, a tavalyi szinten kell finanszírozni. Ezt meg egyik kormánypárti képviselő sem tudja igazolni, hogy az önkormányzati szféra a tavalyi szinten van finanszírozva.

Még egy jó dolog van egyébként ebben a költségvetésben, hogy jót is mondjak, mert még végül azt mondják, hogy ellenzéki mivoltomból adódóan csak az önkormányzati szféra válságos helyzetét próbálom elemezni. Van egy jó dolog, ez a 10 milliárd forintos útkeret, ami belterületi utak javításához használható fel, és decentralizálva ott lesz a regionális fejlesztési tanácsoknál. Nem jó a felosztása, már innentől kezdve bizalmatlan vagyok. Innentől kezdve vagyok bizalmatlan, mert nem arról szól a történet, amiről egyébként a Gyurcsány-kormány programja szólt, hogy egy forinthoz egy forintot teszünk. Azt mondtam, na végre, valami olyat látok, ami ezen a területen előrelépést jelenthet. Kérem szépen, nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy odatesszük, és onnantól kezdve már nem látom az útját, vagy legalábbis eléggé átláthatatlan az útja a döntéshozó mechanizmus alapján.

Ha azt mondjuk, hogy egy forinthoz egy forintot teszek, akkor tessék betenni a céltámogatási dologba, mint ahogy egyébként a csatornázásnál vagy máshol is ott van, és akkor látjuk azt, hogy bent van ennyi, ennyire futja. A Magyar Demokrata Fórum beadott egy olyan módosító javaslatot, hogy tegyük ezt az alapot nyitottá. Olyan szép volt tavaly a bérkeret, a bérnövekményekhez a felülről nyitott alap, és nagy büszkeséggel mondták kormánypárti képviselőtársaink, aztán láttuk, hogy milyen érdekesen alakult ennek a helyzete és az élete, de ebbe most ne menjünk bele. Tegyük felülről nyitottá, ahány település leteszi az egy forintot a belterületi út javítására, netán belterületi utak építésére, ha összeszedi magát és a lakosságot, tegyük nyitottá felülről. Én még azt is el tudnám fogadni egyébként, hogy nem feltétlenül egy forinthoz egy forint, hanem legyen ugyanúgy, mint a szennyvízfejlesztésnél, hogy 40 százalékot az állam, 30-at a település, 30-at a lakosság. Miért ne lehetne ezt megcsinálni? Miért ne lehetne előrébb menni? Egy jó gondolat van ebben a dologban, az is rosszul van megcsinálva - szerintem.

És még egy fejezethez szeretnék hozzászólni - ezt nyilván fogják tudni -, ez pedig a sport, amiről legalább ennyit tudnék beszélni, és amelyik egyébként a legfájdalmasabb ebben a költségvetésben. A módosító javaslataink ezt a fájdalmat kívánják orvosolni, hiszen itt nem 36 milliárd 13. havi fizetésről van szó, meg 10 milliárdos normatívanövekményekről, itt összesen 4 milliárdról van szó, ami kikerült a rendszerből.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar sport, kezdve a diáksporttal, a szabadidősporton át a fogyatékossporton keresztül egészen az élsportig, a versenysportig, 4 milliárd forinttal kap kevesebbet, és ez a 4 milliárd forint, ami a 7000 milliárdos nagyságrendű költségvetésnél gyakorlatilag elenyésző, agyonvágja, padlóra fekteti az egész magyar sportot.

(10.50)

És erre nem gyógyír az, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy 1-1,5 milliárddal növelhetjük ezt az összeget. Meghúzzuk a gyeplőt, levesszük 4 milliárddal, majd visszaengedünk egy picit, és akkor örülünk annak, hogy adtunk pénzt. Ez elfogadhatatlan egy ilyen sikeres olimpia után, hogy gyakorlatilag a magyar sport kivéreztetésének fázisa kezdődik meg.

Egyébként nem furcsa számomra, nem új dolog ez, hiszen a sporttörvény kapcsán már láttuk, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság visszaszorítása, háttérbe szorítása történik meg. Itt politikai kérdéseket is fel lehet vetni Schmitt Pál személye miatt, ami elfogadhatatlan. Már látszott az olimpia előtt, az akkor még miniszter úr bedobta a törölközőt, azt mondta, nem kell nekem a sport, hagyjatok engem ezzel békén. Majd azért szépen csillogott-villogott az olimpián - én magam ott voltam egyébként, láttam -, örült a sikereknek. Ez jó volt, reménnyel töltött el, majd úgy meghúzta a költségvetést, hogy nyakon vágta az egész magyar sportot.

Akár a Magyar Olimpiai Bizottság támogatása, akár a szabadidősport tekintetében az 500 millió forint plusztámogatás, ami nem nagy támogatás, segítene ezen a helyzeten - ezt a 4 milliárd forintot vissza kell a rendszerbe tenni. Vissza kell tenni, mert nem tud működni ez az ágazat a megszokott szinten. Elvárják az emberek Magyarországon, hogy a magyar sport teljesítsen - akkor pedig ezt a pici pénzt oda kell tenni.

Mondok egy számot, képviselőtársaim: 18 milliárddal vesz részt az önkormányzati szféra - ez a kivéreztetett önkormányzati szféra 18 milliárd forinttal vesz részt - a magyar sport finanszírozásában. Önök, tisztelt képviselőtársaim, előterjesztenek egy olyan költségvetést, ahol az egész fejezeti részen 13 milliárd van. Ebből 3 milliárd a Hungaroring, 500 millió forint pedig a sportrendezvények biztosítása, amikor, mondjuk, a Fradi-Dózsa meccs után összeverekszenek az emberek, és oda kell rendelni a rendőröket. Miért nem a belügynél van egyébként ez a pénz? Miért nem a belügy látja el ezt a feladatot, a rendőrség költségeit miért nem oda teszik, miért a sportnak kell ezt kifizetni, azoknak az olimpikonoknak, akik hozzák az eredményt? 850 millió forint van az élsportra, és 445 millió forint erre a rendőrségi dologra - elfogadhatatlan! Miért ott van?

Az ezekkel kapcsolatos módosító javaslataimat kérem, hogy támogassák, bár bizottsági ülésen nem sikerült átpasszírozni, mégis azt kérem képviselőtársaimtól, hogy gondolják át a magyar sport kérdését, gondolják át a magyar sport finanszírozását, mert szégyenkezve kell majd a következő esztendőben erről újra és újra beszélni, ezt a kérdést újra és újra feszegetni, mert nincs lehetőség arra, hogy ezt az évi szintet adjuk oda.

És végezetül pedig: van olyan kérdés, ami nem kerül pénzbe, ez az iskolai testnevelés osztályozása. Hogy a csudába kerül be a költségvetési törvénybe az, hogy nem kell osztályozni a testnevelést az iskolában? Miért nem a közoktatási törvény kapcsán, miért nem szakemberek vitatják ezt meg? Miért költségvetési vonzata van ennek? Egy: magyarázza már meg nekem valaki, hogy nem kell osztályozni! Kettő: leértékelem az egész iskolai testnevelést, az egész közoktatás egyik jelentős fejezetét, ami feltétlenül fontos ahhoz, hogy a következő generáció megfelelő fizikai, szellemi és lelkiállapotba kerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez értékrend kérdése. Aki fontosnak tartja a következő generáció fizikai, lelki, szellemi állapotának fejlődését, az nem tud asszisztálni ahhoz, hogy az iskolai testnevelést ne osztályozzák.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 82 2004.11.16. 1:18  17-328

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány dologban talán megnyugtatott minket Jauernik képviselőtársunk, de azért a mosolygás erről az oldalról nem azért volt, mert rajta vagy bárki máson nevettünk, hanem a nyomorúságos helyzetünkön nevetünk, amikor valaki azt mondja, hogy jobb lesz, és nem érezzük, vagy amikor az orvos azt mondja, hogy nem fog fájni, aztán belénk nyomja a nagy injekciót. Tehát ezt körülbelül így kell venni, és ilyen volt emögött az indíttatás.

Én most sem vagyok meggyőződve arról, hogy a jövő esztendőben, függetlenül az ön által elmondott 8 százalékos növekménytől, jobb lesz a helyzetünk, annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy a feladatokkal a feladatnövekményhez hozzárendelt pénz nincs arányban, ennek következtében kevesebb lesz arra a feladatra - ezt próbáltam kibontani -, amire eddig bizonyos összeg volt. És ebben nem fog tudni meggyőzni, mert ez a pár mondat sem győzött meg, meg a számok sem győznek meg. Talán a módosítók után valamit javul a helyzet, de ugyanaz, amit mondtam, hogy a miniszterelnök úr, illetve a kormány jól meghúzza a gyeplőt, majd visszaenged egy picit, 10 százalékot, és akkor azt mondja, jaj, de jó, nem kaptam levegőt, most egy picit kapok, egy picit jobban fogom érezni magam. Ez a folyamat van minden területen, azon a kettőn, amiről én beszéltem, mindenféleképpen.

Szeretnék ahhoz drukkolni, hogy minél több ilyen módosító menjen át a mieinkből is, ne csak az önökéből, mert akkor talán valóban lehet ezen a helyzeten egy picit javítani. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)