Készült: 2019.10.18.02:16:02 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 26-30 2004.11.22. 5:46  25-32

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum eddig sem és ezután sem fogja támogatni a kórházak eladását. A Magyar Demokrata Fórum mindent megtesz azért, hogy ne kelljen félnie egyetlen magyar embernek sem attól, hogy az egyik nap arra ébred, hogy egy értékes ingatlanon fekvő kórházat ledózeroltak, hogy helyére szállodát építsenek. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Ennek megakadályozása érdekében…

ELNÖK: Egy pillanatra a türelmét kérem, képviselő úr. Kérem képviselőtársaimat, hogy ne zavarják az ülés rendjét, az ülés folytatódik tovább! Folytassa, frakcióvezető-helyettes úr!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Ennek megakadályozása érdekében a Magyar Demokrata Fórum 2003 tavaszán aláírásgyűjtést kezdeményezett. Annak ellenére, hogy más politikai erők nem csatlakoztak ehhez az akcióhoz, több mint 60 ezren támogatták azt a kezdeményezést, hogy a Csehák Judit által előterjesztett, az MSZP-SZDSZ-kormánytöbbséggel később megszavaztatott, a kórházak magánosítását lehetővé tevő törvény visszavonásra kerüljön.

Mivel az MSZP-SZDSZ-többség támogatásával, a tiltakozó aláírások ellenére az Országgyűlés megszavazta a multinacionális szakmai befektetők profitérdekeltségét lehetővé tevő jogszabályt, így a Magyar Demokrata Fórum többekkel együtt az Alkotmánybírósághoz fordult ennek megsemmisítése érdekében. Az Alkotmánybíróság ezt a törvényt megsemmisítette. Annak érdekében, hogy a továbbiakban se lehessen a spekulációt is lehetővé tevő nagy értékű egészségügyi ingatlanokat eladni, a Magyar Demokrata Fórum az elmúlt héten önálló képviselői indítvánnyal az Országgyűléshez fordult. Arra kértük a parlamentet, határozzon arról, hogy mielőbb terjessze elő a kormány azon egészségügyi ingatlanok sorát, amelyeket tartós állami tulajdonban szükséges tartani. Ezzel megszűnne minden félelem és aggodalom a kórház-privatizációval kapcsolatosan.

A Magyar Demokrata Fórum nem támogatja a kórházak eladását, ám december 5-én a Munkáspárt által feltett kérdésre is nemmel válaszol, mivel ez a kérdés nem a kórházak eladásáról szól. A Munkáspárt által feltett kérdés a következő: “Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami vagy önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?ö Az erre a kérdésre adott igen válasz az egészségügyi közszolgáltatások magánosítását kívánja leállítani. Abban minden politikai párt egyetért, hogy az egészségügyi közszolgáltatás pedig nem más, mint a részben vagy egészben az államháztartás terhére finanszírozott egészségügyi szolgáltatás. Ha a Munkáspárt kérdésére igennel válaszolunk, ez jelenti a családorvosi ellátás magánosításának további leállításától kezdve a rendelőintézetekben vagy fekvőbeteg-ellátó intézetekben ma már gyakorlattá váló magánerő bevonásának megszüntetését. Olyan szolgáltatások további állami vagy önkormányzati ellátását kívánja megvalósítani a Munkáspárt, amellyel lehetetlenné tenné, hogy az egészségügyben dolgozók egzisztenciavállalkozást kezdjenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon rossz irányba haladnánk akkor, ha például a jól működő képalkotó diagnosztika - ilyen a röntgen, az ultrahang és a többi - magánerőből megvalósult fejlesztését például volt munkahelyemen, a kistarcsai kórházban leállítanák. A több mint hat éve jól működő szolgáltatás kiválóan példázza, hogyan lehet magánpénzeszközök bevonásával javítani az egyébként lassan katasztrofális helyzetben levő egészségügy állapotán anélkül, hogy többe kerülne a betegnek vagy a társadalombiztosításnak. A Munkáspárt kérdésére adott igen válasz megakadályozná, hogy nekem Gödöllőn lehetőségem legyen a közel 40 éves röntgengépek magánerőből történő cseréjére. Higgyék el, képviselőtársaim, hogy az önkormányzatok jelenlegi helyzetében még Gödöllőn sem tudunk 50 és 100 millió forintos röntgengépeket megvásárolni, és ezzel a betegellátás javítása érdekében kifejtett akaratunkat érvényesíteni.

A Magyar Demokrata Fórumnak a Munkáspárt kérdésével kapcsolatosan kialakított javaslata és az egészségügy magánosításával kapcsolatos véleménye teljes mértékben összhangban van a 2001-ben megalkotott, Mikola István által jegyzett CVII. törvénnyel, amelynek indokolásában azt olvashatjuk: “Az egészségügyi közintézmények átalakítása során a törvény nem állít akadályokat a jelenleg állami és önkormányzati tulajdonban lévő vagyon elidegenítése elé, de a nonprofit működést preferálja.ö Teljes mértékben összhangban van a nemzeti egészségügyi kerekasztal ez év szeptember 30-án egyhangúlag elfogadott határozatával.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum mindamellett, hogy a Munkáspárt által feltett kérdésre nemmel válaszol, felkéri az Országgyűlést, hogy a kórházak eladását megakadályozó önálló képviselői indítványában megfogalmazott parlamenti határozat megalkotását támogassa, és felszólítja a kormányt, hogy a fentiek értelmében adjon korrekt tájékoztatást a Munkáspárt által feltett kérdésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) adott lehetséges válaszok következményeiről, és fejezze be a politikai szempontokat elsődlegesnek tartó tájékoztatását. Az egészségügy ugyanis nem üzlet, de nem is lehet a politikai játszmák terepe…

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): …közös felelősségünk, hogy az emberek minőségi körülmények között gyógyulhassanak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 160 2004.11.22. 2:03  159-166

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! A Munkáspárt által feltett népszavazási kérdésre a Magyar Demokrata Fórum nemmel válaszol. Egészen egyszerűen azért válaszol nemmel, mert nem a kórházak privatizációjáról, hanem az egészségügyi közszolgáltatások magánosítási lehetőségeiről szól ez a kérdés, és azt állítaná le.

Pontosan azért, hogy világos és tiszta legyen a Magyar Demokrata Fórum álláspontja, a múlt héten egy olyan parlamenti határozati javaslatot tett az önök asztalára, mely szerint azok az értékes állami egészségügyi ingatlanok, kórházak, amelyekről szó van, amelyeket féltenek többen az eladástól, maradjanak tartós állami vagy önkormányzati tulajdonban. Ebben az indítványban arra kérjük az Országgyűlést, határozzon arról, és mielőbb terjessze elő a kormány azon egészségügyi ingatlanok sorát, melyeket tartós állami tulajdonban szükséges tartani. Ezzel megszűnne minden félelem és aggodalom a kórház-privatizációval kapcsolatosan, hiszen ez megakadályozná, hogy az egyik nap arra ébredjünk, egy értékes ingatlanon fekvő kórházat eldózerolnak, hogy helyére szállodát építsenek.

Sajnos, sokan azt hiszik, azért kell a Munkáspárt népszavazásra feltett kérdésére igennel válaszolni, hogy ne következzen be az egészségügyi ingatlanok spekulációs szándékot nem kizáró értékesítése. Az MDF-es képviselők által benyújtott indítvány elfogadása viszont kizárja a spekulációs ingatlanértékesítés lehetőségét.

Ezek után nyugodt szívvel lehet mindenkinek nemmel szavazni a Munkáspárt által feltett népszavazási kérdésre, hiszen az nem a kórház-privatizációról szól, hanem az egészségügyi közszolgáltatásokba ma is nagy hatékonysággal, többletköltség nélkül történő magánpénzeszközök bevonását szüntetné meg.

Kérdezem a miniszter urat, igaz-e az, hogy a kormány nem támogatja ezt az önálló képviselői indítvány formájában megfogalmazott parlamenti határozati javaslatot. Kérdezem a miniszter urat, van-e lehetőség december 5. előtt, amennyiben támogatják, ennek a lebonyolítására.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 164 2004.11.22. 1:07  159-166

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Miniszter úr, tekintettel arra, hogy tudomásom szerint a kormány új működési rendjében lehetőség van akár a miniszterelnöknek azonnal határozatot hozni, kormányülés nélkül, ez egy új működési rend, elég furcsa, de mindesetre ez most éppen lehetővé tette volna azt, hogy önök rendkívül gyorsan ezt a kérdést megtárgyalják, és ma már akár tájékoztassák is a közvéleményt, hogy az ingatlanok védelme érdekében, nagy értékű egészségügyi ingatlanok védelmében ennek az előterjesztésnek helyet adnak; hogy javasolják az Országgyűlésnek, hogy ezt a parlamenti határozatot fogadják el; és megkezdték volna már gyorsan annak a törvénynek az előkészítését, amely nyilván felsorolja azokat az ingatlanokat, amelyeket védeni kíván.

Érzem miniszter úr jó szándékát ebben a dologban, de semmiféleképpen nem tudom elfogadni ezt a lassúságot. Ebben a kérdésben fehéren-feketén kellene azonnal állást foglalni, és ezt a kezdeményezést vagy más hasonló tartalmú kezdeményezést támogatni.

Kérem, hogy minél előbb döntsenek ebben a kérdésben, mert akkor december 5-én valóban lesz lehetőség korrekt választ adni a kérdésre. Amúgy pedig valóban az a kérdés merül föl, hogy itt valami sanda szándékkal komoly ingatlanokat kívánnak értékesíteni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 90 2004.12.01. 2:20  23-201

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyakorlatilag itt most már lassan másfél-két órája megy a vita, és a középpontból, a vita lényegéből hiányzik a gyógyulni kívánó beteg, a biztonságot magának tudni akaró beteg. Politikai vita, politikai harc folyik azért, hogy kinek van igaza. Megítélésem szerint - és a Magyar Demokrata Fórum korábban ezt ki is nyilvánította - ez a kérdés nem politikai kérdés, hanem egy szakmai kérdés, amit nyilván teljes mértékben áthatott a politika. Kezdve attól, hogy a Csehák-féle törvény egy olyan irányba vitte volna el az egészségügyi finanszírozást és a külső források bevonását, ami mindenféleképpen a beteg kiszolgáltatott helyzetét jelentette volna. Ez a törvény ma nem él, de a Munkáspárt által feltett kérdés sem az, ami a végső megoldást jelentheti számunkra, hiszen az végül is mégiscsak egy ideológiai gondolkodás és alap alapján lett föltéve.

Mindenesetre egy biztos, egyet elért a Munkáspárt által feltett kérdés, hogy mi most itt vagyunk már másfél-két órája, és az elmúlt heteket és hónapokat olyan vitákkal töltöttük el, ami teljes mértékben parttalan, ami nem a megoldást keresi, és aminek a középpontjában nem a beteg van. Én magam 1980-ban esküdtem fel, orvosként többen vagyunk így egyébként ebben a Házban. Azt gondolom, hogy egy kicsit szégyelljük magunkat. Szégyelljük magunkat, hogy olyanról beszélünk, ami nem a lényeg, és aminek nem az van a központjában, hogy jobb legyen a betegnek, ne kerüljön neki többe, biztonságban legyen, mi, orvosok meg tudjuk gyógyítani őt, és minél kevesebbe kerüljön az államnak, illetve azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak, minél hatékonyabban lehessen felhasználni. Ehhez bevonni külső forrásokat, amit a Mikola-törvény is lehetővé tett volna olyan formában, amit bizony valóban nem olyan gazdasági profitorientált érdekeltség irányít, ami valóban kiszolgáltatott helyzetbe teszi a beteget, az orvost, a kórházat, és egyébként a magyar költségvetést is.

Azt hiszem, erről kellene beszélni, azokról a jobbító gondolatokról, ami ezt a vitát előrébb viszi, mert ami itt folyik, az egyébként egy iszapbirkózás, és próbáljuk megmagyarázni az igent is meg a nemet is. Mi azért nem válaszolunk igennel erre a kérdésre, mert ez a kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megválaszolhatatlan. Megválaszolhatatlan ez a kérdés, és ebből a dologból semmiféle pozitív nem fog következni, csak mindenféleképpen további vitákat fog generálni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van, így igaz!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 98 2004.12.06. 2:13  97-104

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon az olimpiai szereplés hosszú évtizedekre visszanyúlóan nemzeti ügy, fontos ügy, helyenként politikai ügy. “A Magyar Olimpiai Bizottság támogatása biztosan maradni fog.ö - mondta Gyurcsány Ferenc sportminiszter-jelölti meghallgatásán 2003 májusában.

Tisztelt Államtitkár Úr! Gyurcsány Ferenc szavai azt a reményt keltették a magyar sport világában, hogy jó képviselője lesz a magyar sportnak a kormányban. Végre lesz, aki nem politikai célokra kívánja felhasználni a sporttárca vezetését, lesz, aki a tradicionálisan eredményes magyar sport érdekeit valóban képviseli.

Mára már sajnos, nagy a csalódás. Nemcsak a sporttörvény tárgyalása során derült ki, hogy a megnyilvánulások és a nyilatkozatok ellenére a Magyar Olimpiai Bizottság már nem olyan fontos, mint ahogy azt Gyurcsány Ferenc korábban mondta. A sporttörvény megindította a magyar élsport és a Magyar Olimpiai Bizottság háttérbe szorítását.

Gyurcsány Ferenc miniszteri székéről való lemondása, majd a minisztérium megszüntetése után beigazolódtak a magyar sporttársadalom félelmei. Az ez évi költségvetés 50, azaz ötvenmillió forint támogatást irányoz elő az állami feladatokat is ellátó egyik legnagyobb köztestületnek, a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Ebből a pénzből nem lehet biztosítani a négyéves felkészülés biztonságos hátterét, de még a MOB működését sem. Tudja-e, államtitkár úr, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság milyen mértékben lát el állami feladatokat? Tudja-e, államtitkár úr, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság volt mindig szakmailag felelős a négyéves olimpiai felkészülésért? Tudja-e, államtitkár úr, hogy mibe kerül egy eredményes olimpiai felkészülés biztosítása? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelegét tehetném fel annak az elkeseredésnek az ismeretében, amit a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének múlt hét végi ülése után magamban rögzítettem.

Tisztelt Államtitkár úr! Döbbenten és értetlenül állunk a kialakult helyzet előtt, mert ilyen körülmények között nem biztosítható se szakmailag, se pénzügyileg egy olimpiai felkészülési program. Kérdezem államtitkár urat, hogy a kormány meddig folytatja a magyar sport kivéreztetését, és miként számít a Magyar Olimpiai Bizottság munkájára, felkészültségére a pekingi olimpiai felkészülésben.

Kérem válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 102 2004.12.06. 1:26  97-104

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Államtitkár úr, sajnos valószínűleg nem ugyanazt a költségvetést és nem ugyanazokat a történéseket ismerjük, amelyek az elmúlt időszakban tapasztalhatók voltak - sorolhatnám tovább én is úgy, ahogy az államtitkár úr mondta. A jövő esztendőben egyébként a sportra, az élsportra és a Magyar Olimpiai Bizottság által sportműködésre tett javaslatra a tavalyihoz és az ideihez képest 50 százaléka sem jut. De én nem erre kérdeztem rá. A MOB működésére 50 millió forintot biztosítanak, amiből egyébként valóban semmit nem lehet csinálni.

De vegyük a Nemzeti Sporttanácsot, ami bele lett erőltetve ebbe a sporttörvénybe. Ez a Nemzeti Sporttanács háromszor ülésezett. Az elmúlt alkalommal, amikor előterjesztették a költségvetéssel kapcsolatos gondolataikat, akkor államtitkár-kollégája idegesen és elég zaklatottan hagyta ott a termet, elfogadhatatlan stílusban és módon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a Nemzeti Sporttanács egyébként nem töltötte be küldetését, hiszen arról volt szó, hogy már a költségvetés kialakításának stádiumában a Nemzeti Sporttanács meg fogja tárgyalni a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket, és amikor a parlament már módosító javaslatokat tárgyalt, akkor sem jutott a költségvetéshez a Nemzeti Sporttanács. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tehát önök létrehoztak valamit, ami nem működik, és ennek következtében sajnos, úgy tűnik számomra, a Magyar Olimpiai Bizottság is ennek a háttérbe szorításnak a részese, ami a pekingi felkészülést mindenféleképpen befolyásolni fogja.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 70 2004.12.07. 11:16  17-311

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kivételesen nem az önkormányzatokkal kívánok foglalkozni, tekintettel arra, hogy Sisák Imre képviselőtársam elég részletesen elmondta, hogy az önkormányzatok helyzete sajnos tovább romlik, és bármilyen lojalitás hangzik el a kormánypárti képviselők részéről, a tény akkor is tény. Nincsenek meg az előírt feladathoz a megfelelő források, és a település szféra további kivéreztetése folyik; aminek ha nem is működésképtelenség lesz a vége, mert az önkormányzatok mindig igyekszenek védekező reakcióként megpróbálni a túlélés taktikáját alkalmazni, mégis azt gondolom, hogy eléggé szembetűnő az az adat, hogy most már tartósan forráshiányos az önkormányzatok egyharmada. Bizony ezen az sem fog változtatni, hogy a többcélú kistérségi társulások kezdeményezésével, ami eléggé nagy zsákutca megítélésem szerint, próbálkozik a Belügyminisztérium, a parlament törvényalkotással, hogy valamilyen formában ezeknek a helyzetét javítsa.

Ha nincs forrás egy rendszerben, és az folyamatosan kiürül, akkor nem fog működni, ennyire egyszerű ez a dolog. A feladatok ott vannak, a pluszfeladatok ott vannak, az ágazati törvények létszámokat írnak elő a feladatok ellátásához, és ennek a létszámfeltételnek a törvény miatt meg kell felelni a települési szférának. És nincs meg hozzá a pénz, miközben egyébként korábban 40, most már csak 25 milliárd forint van a létszámleépítésekhez szükséges végkielégítéshez; nevezzük ezt valóban nevén. Azért is érdekes ez a dolog, mert én magam a sportfejezettel kívánok néhány percig foglalkozni, hiszen az idő kevés a Magyar Demokrata Fórum számára.

Azért is érdekes ez a dolog, mert találtam egy megdöbbentő adatot a módosító javaslatok után. Ugye, nem mennék vissza miniszterelnök úrnak a Sportminisztériummal kapcsolatos döntésére, véleményére, amikor az olimpia előtt azt mondta, hogy a minisztérium megszüntetése hihetetlenül nagy baj lenne szakmailag is, és semmiképpen nem támogatja. Majd megszünteti a minisztériumot, majd létrejön egy Nemzeti Sporthivatal, államtitkárral együtt. Mi, sportolók azt gondoltuk, hogy netán itt a költségek csökkentése is szerepet játszott, és a lényeg az, hogy a miniszterelnök úr majd személyesen a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül felügyeli a sportot. Gondoltuk, hogy ebben talán van valami ráció, de nem így történt.

Az azóta megtörtént döntések, a költségvetés egyértelműen azt igazolja, hogy teljes mértékben le van degradálva a magyar sport, és ez nemcsak az élsportot jelenti, hanem a diáksportot, szabadidősportot, versenysportot, és sorolhatnám tovább. Találtam egy megdöbbentő adatot, államtitkár úr, és innentől kezdve nincs magyarázat ezekre a különböző költségtakarékos intézkedésekre. A Nemzeti Sporthivatal személyi jellegű kiadásaihoz az előzetes költségvetésben 250 millió forint volt előirányozva. Azt gondoltam én magam, hogy ez egy 20-30 fős hivatal, talán a feladatot el tudja látni. Hogy kik vannak ott, nem tudom, de nyilván elég, megítélésem szerint.

Majd megkérdeztem egy azonnali kérdésben az államtitkár urat, akkor még nem önt, hanem Mesterházy Attila sportállamtitkár urat, hiszen akkor még nem volt a minisztérium átszervezve, hogy hány fővel fog működni ez a Nemzeti Sporthivatal. Akkor ő mondott egy számot, amire fölkaptam a fejem, és nem akartam elhinni: 92 fővel, államtitkár úr. És akkor itt van egy módosító indítvány, ami már el van fogadva, és benne van a minisztérium költségvetésében, plusz 482 millió forint személyi jellegű kiadásokra, ahol a bér és járulékai 350 milliót jelentenek. Megdöbbentő! Én meg önkormányzati polgármesterként építsem le a települést!

Hogy gondolja ezt, tisztelt képviselőtársaim, a magyar kormány? A sport élére, vezetésére létrehozott sporthivatalnak módosító javaslattal - nem az eredeti költségvetésben van benne - 480 millió forintnál többet szánnak személyi kiadásokra, miközben egyébként - és itt jön a gondolataim másik része - a Magyar Olimpiai Bizottságnak az egész éves működésére 50 millió forintot adnak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az is sok.) Egy ilyen sikeres olimpia után, a sporttörvényben már jeleztem, nézze vissza a vitát, hogy mit mondtam, politikai kérdést csinálnak a magyar sportból.

(10.50)

Az Olimpiai Bizottság teljes mértékben való kiszolgáltatottsága történt meg akkor, amikor létrehozták a nemzeti sportszövetséget, azt a nemzeti sportszövetséget, amelyben én magam önkormányzati szövetségi képviselőként ott ülök, és amelyik egy nagy sóhivatal; és amelyik egyébként a törvényben előírt kötelezettségét nem tudta teljesíteni, mert önök nem adták át a költségvetésnek azt a fejezetét, amit tárgyalnia kellett volna a Nemzeti Sporttanácsnak. Tárgyalnia kellett volna még az előkészítés stádiumában. Most odatolják a költségvetést, egy héttel előtte, és benne van, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak 50 millió forintot adnak.

Nézze el, államtitkár úr, ezt az emocionális hozzáállást, mert én, aki több mint 35 évet töltöttem el a sportban, aki benne vagyok a Magyar Olimpiai Bizottságban, aki a Magyar Vívószövetség elnöke vagyok, egyszerűen elfogadhatatlannak tartom ezt! Miközben, ha megnézem a költségvetést, önök 482 millió forintos személyi jellegű többletet tesznek bele a Nemzeti Sporthivatal költségvetésébe - hogyan gondolják ezt, tisztelt államtitkár úr? (Varga Mihály: Szégyen!) Kinek lehet ezt eladni ebben az országban, ilyen előzmények után?

Ott voltam pénteken a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi ülésén - azt az elkeseredettséget, azt a kiszolgáltatottságot, ami ott az elnökségi ülésen volt, és ami felém megnyilvánult! Mert végül is parlamenti képviselőként én tudom közvetíteni ezeket az érzéseket. 50 millió forintot adnak, tisztelt államtitkár úr, akkor, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság négyéves ciklusban a felkészítésért felelős, a magyar olimpiai szereplés eredményességéért felelős. Nyolc aranyérem, 13. hely a nemzetek rangsorában - Magyarországon ez a leghúzóbb ágazat, és önök 4 milliárd forinttal kevesebbet tesznek le az asztalra!

Majd módosítjuk a költségvetést... Bakonyi Tibor képviselőtársam - tiszteletem a sportbizottság elnökének - javaslatára, nagy belső lobbik kapcsán, visszaadnak 1,5 milliárd forintot a 4-ből. Ez megint ugyanaz, mint az önkormányzatoknál, hogy meghúzom a gyeplőt, majd visszaadok egy picit, és akkor most ott tartunk, hogy a tavalyi pénzek 50 százalékát kapják meg a sportban a sportolók ahhoz, hogy fel tudjanak készülni majd Pekingre. Elfogadhatatlan, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, és nem lehet mit tenni, az ember szétteszi a kezét - ez egy koncepció. Ezek szerint nem szükséges ma Magyarországon az eredményes olimpia, és sorolhatnám tovább.

Ha csinálnánk Magyarországon egy közvélemény-kutatást, és megkérdeznénk a magyar állampolgárokat, hogy mondják meg, és rangsorolják azokat a prioritásokat, amiket fontosnak tartanak ebben az országban, akkor biztos vagyok benne, hogy az olimpiai eredményesség számukra fontos lenne. Ez nagyon fontos kérdés!

És egyébként ha most plusz 2,5 milliárdot lehetne betenni ebbe a költségvetésbe, akkor a tavalyi pénzünknél lennénk. 2,5 milliárd egy 7000-nél több milliárdos költségvetésnél, képviselőtársaim, aprópénz! Nem 37 milliárdos 13. havi bérekről van szó, ami egyébként szintén tragédia, hogy nincs benne a költségvetésben az önkormányzatoknak kötelező feladatként előírt 13. havi bér és béremelés fedezete - nem erről van szó. Arról van szó, hogy a teljes magyar sportmozgalom 2,5 milliárd forinttal a tavalyi összegnél lenne, és túl tudná élni ezt az esztendőt. Túl tudná élni ezt az esztendőt, és talán elindulhatna egy négyéves felkészülési program első fázisa.

Igen, tudja, tisztelt államtitkár úr vagy államtitkár urak, vagy kormány - nem tudom, kiknek mondom ezt én egyébként, mert szerintem a nagy levegőbe mondom (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Mi figyelünk!), de ez nem érdekes, legalább elmondom -, Magyarországon a leghúzóbb ágazat kivéreztetése, ami egyébként a magyar kulturális örökség része - talán a másik államtitkár úrnak is mondhatom -, egész egyszerűen bűn. (Dr. Pósán László: Falra hányt borsó!) Nemcsak hogy elfogadhatatlan - bűn!

A módosító javaslataink ezzel kapcsolatosan be voltak adva, lesöprésre kerültek. Én elismerem azt, hogy vannak ilyen típusú törekvések, elsősorban Bakonyi Tibor az, aki ebben a kérdésben nagyon keményen fellépett, mindenféle politikai összefüggés nélkül, nehogy ezt gondolják mögé! Mert van egy enyhe sportlobbi, amelyik azt mondja, hogy nem az elköltendő személyi jellegű juttatásokat szeretném növelni, mondjuk, a Nemzeti Sporthivatalon belül, hanem effektíve a sportnak adni a pénzt. Mert nemcsak arról van szó, hogy eredményesek legyenek Pekingben, hanem arról van szó, hogy tele vannak az uszodák, tele vannak a vívótermek, tele vannak a különböző pályák, mert szeretnének a gyerekek sportolni, egészséges életmódot folytatni. És akkor lehet, hogy nem arról kellene vitatkozni, hogy állami tulajdonban maradjanak a kórházak vagy nem, hanem arról kellene vitatkozni, hogy minél több tornatermet építsünk, vagy minél több lehetőséget biztosítsunk a gyerekeknek arra, hogy az egészségüket megvédjék. Egész egyszerűen ez van ebben a költségvetésben.

Benne van még két olyan fejezet, és ezzel fejezném be, amelyek megint elfogadhatatlanok a számomra. A módosító javaslataink arra irányulnak, hogy ott van 450 vagy 480 millió forint rendőrségi biztosításra. A Fradi-Dózsa-meccs után, amikor verekszenek majd a szurkolók, akkor a rendőrséget abból fizetjük ki - hát micsoda?! Miért a sportfejezetben van ez? Miért nem a belügyi fejezetben? A rendőrség miért nem egyértelműen a belügyi fejezetből kapja a feladatát és a finanszírozását? Mi köze a magyar sportnak ehhez? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) Az 500 millió forintot - a feladatot igenis szépen át kell rakni oda, ahol annak a helye van - tessék beleforgatni a sportba, nem személyi juttatásokra, mint ahogy ezt olvastuk, hanem mondjuk, a Magyar Olimpiai Bizottság működési költségeinek növelésére vagy a feladatellátása teljesítéséhez szükséges források biztosítására.

A másik a Hungaroring kérdése: szépen lassan - korábban egyébként, a Fidesz-kormány alatt nem így volt, a Gazdasági Minisztériumnál volt - visszacsúszott a Sportminisztériumhoz a 3 milliárd forint. És akkor azt mondjuk, hogy a sportra adott támogatás ugyanannyi, csak áttoltunk 3 milliárdot a Hungaroringre. Korábban átkerült a gazdasági tárcához, nem a sportfejezetben volt egyébként. Most itt van 3 milliárd forint. Tudom, Ecclestone úr azt mondta, hogy ha nem adjuk oda a 3 milliárdot, akkor elmegy a Hungaroring, és ennyi bevétel esik ki, annyi bevétel esik ki, és a többi, és a többi. Én ezt tudom, csak nem innen kellene ezt finanszírozni. A Hungaroring egy turisztikai, idegenforgalmi esemény - oda kell pakolni a pénzt, ahova az való. És ha az a 3 milliárd itt lenne, ha az az 500 millió itt lenne, akkor én most nem azt mondanám önöknek, hogy gyalázat, ami történt, hanem azt mondanám, amit Bakonyi Tibor törekvéseivel kapcsolatban, hogy köszönöm, hogy a sportot engedték a továbbiakban is életképesnek maradni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit tudtam hozzátenni. A Magyar Demokrata Fórum igyekszik a módosítóival ezeket a hibákat kiigazítani, de ez kormányzati szándék nélkül nyilván nem megy.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 86 2004.12.07. 2:13  17-311

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnézést kérek a vehemens hozzászólásért, és azért is nézze el nekem, mert egy szövetségi elnökből, aki a jövő év első három hónapjában nem tudja utaztatni a versenyzőit a világkupaversenyekre, ez az indulat fog kiváltódni, amikor meglát egy ilyen adatot.

És nincs igaza, államtitkár úr, hiszen az eredeti költségvetésben 250 millió forint volt a Nemzeti Sporthivatal bérköltségeire, és ezért nincs igaza. Amikor meglátom ezt az adatot, hogy közel 500 millióval megemelik ezt a bérköltséget, miközben az Olimpiai Bizottság működési költségeit leveszik 50 millió forintra - 50 millió forintra, államtitkár úr -, akkor ne haragudjon, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy az történik, van egy szakmailag alkalmas szervezet, amely kiválóan megcsinálta az elmúlt négy évben az olimpiai felkészítés minden egyes részletét, kiválóan alkalmas szakemberekkel, tizenhárom fővel, közben létrehozzuk a Nemzeti Sporthivatalt, megszüntetjük a minisztériumot, először kisebb létszámmal akarjuk létrehozni a hivatalt, majd a módosítók kapcsán odateszünk még nem tudom, hány embert - mert el kell őket helyezni -, 92 embert, akik egyébként megítélésem szerint nem tudják ellátni és átvenni a Magyar Olimpiai Bizottság szakmai feladatait.

Ma egyébként a MOB-hoz van telepítve a kötelezettség az olimpiai felkészülésért, a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, és ezt ellátja 13 emberrel, de létrehozzuk a Nemzeti Sporthivatalt több mint 700 millió forintos költségvetéssel, személyi bérekkel és működési költségvetéssel. Ezeknek a legnagyobb része személyi költség. Egyszerűen az ember nem tud mit mondani.

Én mint a Magyar Vívószövetség elnöke, nem tudom kiutaztatni a versenyzőket már január, február, márciusban, mert nincs pénz, 50 százalékra visszavették a pénzeinket. Nem az olimpia miatt voltak magasabbak az összegek, azokat leszámítva 50 százalékkal csökkennek a magyar élsport pénzei, márpedig enélkül nem lesz Pekingben eredményes olimpia.

Én egyébként emiatt voltam és vagyok elkeseredett, ezért vagyok emocionálisan érintett, mert kiüresítik az Olimpiai Bizottságot, megcsinálnak egy hivatalt, de nem lesz ellátva a feladat, és szépen megy vissza a magyar élsport.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 92 2004.12.07. 2:10  17-311

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt fölmerült néhány olyan kérdés, amely ugyan nem tartozik közvetlenül a költségvetési vitához, de engedjék meg - tekintettel arra, hogy elég sok helyen bent vagyok a magyar sportvezetésben -, hogy olyan információkat adjak képviselőtársamnak, amelynek feltehetően nincsen a birtokában, elsősorban a dopping területén.

A dopping megelőzése, a doppingvizsgálatok elvégeztetése, a doppingellenőrzés kizárólag állami feladat, törvényben rögzített állami feladat. (11.20)

Az olimpián kialakult helyzet felelőssége megítélésem szerint mindenféleképpen az államot terheli, mert úgy mentek ki a sportolók, igen tisztelt képviselőtársam, hogy nem volt megfelelő a kontroll. Ez az önök felelőssége. Azért, mert Schmitt Pál elnök úr kezet adott Gyurcsány Ferencnek az olimpián, és azt mondta, hogy ebből nem csinálunk politikai kérdést, és ő ezt be is tartotta, és nem lőtt a kormány és az állam irányába a tekintetben, hogy nem voltak megfelelőek ezek a munkálatok, ezért én ettől függetlenül elmondhatom, mert én nem ráztam kezet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrral, hogy itt kizárólag az államnak van kötelezettségmulasztása. A Magyar Olimpiai Bizottság költségvetésében nincsen ilyen tétel, viszont a Sportminisztérium költségvetésében tavaly egyébként közel 200 millió forint volt erre a fejezetre. Sajnálatos módon az ez évi költségvetésben egyébként visszaesett 142 millió forintra a doppinggal kapcsolatos költségek nagyságrendje.

Tisztelt Képviselőtársam! Mielőtt megszólal, legyen szíves körülnézni ezekben a dolgokban, mert a Magyar Olimpiai Bizottság nagyon szomorú azért, hogy megtörténtek ezek a dolgok. Kizárólag egyébként nyilván elsősorban a sportolót magát meg a környezetét terheli a felelősség, nem az államot, hogy egy ilyen vétségben benne volt. Mindent megtett a Magyar Olimpiai Bizottság, hogy ennek a körülményeit kivizsgálja, a szövetségek megtartották a megfelelő közgyűléseket, és meghozták a döntéseiket, de a dolog nem erről szól.

Az, hogy bekövetkezett az eset, hogy úgy ment ki a sportoló, hogy adott esetben nem volt megfelelő az előkészített vizsgálat, azért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kizárólag a minisztériumot terheli a felelősség. (Közbeszólás a Fidesz részéről: Úgy van! - Taps az ellenzéki képviselők soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 92 2004.12.13. 2:05  91-98

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az állattenyésztésnek évszázados hagyományai vannak. E tekintetben a különböző ágazatokban Magyarország nemzetközi megítélése kedvező, szerepe meghatározó. Sajnos, az elmúlt évtizedben több területen is elvesztettük vezető szerepünket, de még így is mindig méltán lehetünk büszkék például a lótenyésztésben és az ebtenyésztésben elért eredményeinkre. Ennek a sikernek a titka többek között a szakmai feltételeknek való megfelelés, és egy széles társadalmi alapon nyugvó szervezet, jó tagsági érdekképviselet.

A rendszerváltoztatás utáni évek bebizonyították, hogy az állam jól teszi, ha számít és támaszkodik a civil szervezetek munkájára. Különösen akkor van ennek jelentősége, ha egy nagy múltú és szakmailag is felkészült szerveződésről van szó. Európa egyetlen országában sem gyakorlat, hogy az állam beavatkozik a civil társadalom munkájába, inkább segíti azok törekvéseit. Ez lenne természetes a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete esetében is, mely által megrendezett nemzetközi kiállításon a hétvégén személyesen győződhettem meg annak szakmai sikeréről, amely méltán viszi jó hírünket határainkon túlra. Megismerhettem a 105 éves tradíciókkal rendelkező egyesület nemzetközi porondon elért kiváló eredményeit, és nyilván miniszter úrhoz is eljutnak a magyar ebtenyésztők világsikerei. Találkoztam a kiállításon megjelenő nemzetközi kutyás szövetség elnökével, aki nagy elismeréssel szólt a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének tevékenységéről. Tájékoztatott arról is, hogy Magyarország az egyesület szervezésében rendezheti meg 2006-ban a közép-kelet-európai kutyakiállítást, és 2008-ban az európai kiállításnak lehetünk házigazdái.

Tisztelt Miniszter Úr! Mindnyájunkat jó érzéssel és büszkeséggel töltenek el ezek a nagyszerű nemzetközi eredmények. Kérdezem ezért a miniszter urat: milyen tájékoztatást kapott a nemzetközi szövetségtől a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete képviseleti működésével kapcsolatban? Milyen a tárca kapcsolata ezzel az egyesülettel?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 96 2004.12.13. 1:18  91-98

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Miniszter úr, sajnálom, de azt kell mondanom, ön összevissza beszél. Nem ezt kérdeztem öntől, és szokásomtól eltérően egy kicsit keményebben fogok fogalmazni, mert a tegnap tapasztaltak és az ott begyűjtött információk alapján ön nem látja a fától az erdőt. Én azt kérdeztem öntől, hogy nemzetközi szinten a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete milyen tevékenységet fejt ki, milyen információi vannak önnek erről. Én tegnap beszéltem a nemzetközi szövetség elnökével, és nagyon nagy elismeréssel szólt erről a több mint 20 ezer taggal rendelkező, 105 éves tradicionális egyesületről. Ön egy olyan típusú lobbira ült fel, és egy olyan lovon ül, miniszter úr, ami ennek az egyesületnek a szétdarabolását, a tönkretételét akarja segíteni és kezdeményezni, mindenféle jogszabályi alapokra hivatkozva.

Önhöz fordultak, miniszter úr, ezek az emberek nemegyszer, és ön elutasította az ő kérésüket anélkül, hogy végignézte volna a mögöttes tevékenységet, és annak nemzetközi vonzatát, azt, hogy mit jelent Magyarország számára az a sok nemzetközi eredmény és elismerés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit ez az egyesület foglalhat magába, és tett az asztalra. Én azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel önnek mélyebben kellene foglalkoznia. Nyilván nem fogadom el a válaszát, és folytatni fogom a jövő héten is.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 148 2004.12.13. 1:48  147-156

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy évvel ezelőtt a sporttörvény módosítása, elfogadása azt eredményezte, hogy folyamatosan kerülnek vissza a sporttal kapcsolatos döntések az állam kezébe, miközben a jól működő és nem akármilyen szinten teljesítő tradicionális sportszervezetek háttérbe szorultak, mozgásterük leszűkült.

(16.20)

Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy 2005-ben, egy mindannyiunk által sikeresnek értékelt olimpia után a Magyar Olimpiai Bizottság az előzetes jelzések alapján 50 millió forint támogatásban részesül. De elmondhatnánk ezt a Nemzeti Sportszövetség, a Szabadidősport Szövetség vagy a Sportegyesületek Országos Szövetsége esetében is. A tavalyi állami pénzek a módosítások után is csak az ez évi támogatások 50 százalékát teszik ki.

Ezek után döbbenetet váltott ki az a felismerés, hogy egy módosító javaslat kapcsán - hangsúlyozom: módosító javaslat kapcsán - a megszűnt sportminisztérium utódjaként létrehozott Nemzeti Sporthivatal eredeti, 250 millió forintos személyi juttatásokat és béreket fedező kerete több mint 482 millió forinttal növekszik. Ebből a pénzből több mint kilencven embert alkalmaznak, ami ellentétes azzal a kormányzati szándékkal, mely szerint csökkenteni kell az államapparátus kiadásait. De ellentétes azzal a törekvéssel is, amely az önkormányzatok létszámleépítését írja elő.

Többek között ezért is a Nemzeti Sporttanács 17 tagja közül 11 támogatásával december 3-án egy ötpontos határozatot fogadtak el, melyben megfogalmazódtak a sport 2005. évi biztonságos működésével kapcsolatos kérdések.

Kérdezem az államtitkár urat, hogy eljutott-e önhöz hivatalosan ez a határozat, mit kíván tenni azzal kapcsolatosan. Olvasta-e az ennek kapcsán megfogalmazott nyílt levelet?

Várom a válaszát, államtitkár úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 152-154 2004.12.13. 1:25  147-156

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Ön nem érti azt, amit kérdezek, és nem válaszolt a kérdésemre. A Nemzeti Sporttanács egyébként akkor tudott a költségvetéssel foglalkozni, amikor már itt a módosítók tárgyalása megtörtént, és szavaztunk a parlamentben, azzal ellentétben, amit a törvény előír. Ez az egyik dolog.

A másik: valóban létrejött egy Nemzeti Sporthivatal, nem egy erős Nemzeti Sporthivatal, tisztelt államtitkár úr, hanem egy felduzzasztott Nemzeti Sporthivatal, sok kompetencia nélkül.

A harmadik pedig, hogy azt a levelet, amire én rákérdeztem, és ön nem válaszolt erre, nem én magam és nemcsak az Olimpiai Bizottság, hanem 11 olyan ember írta alá, mint Schmitt Pál, mint Berényi János, a Nemzeti Sportszövetség elnöke, Török Ferenc, a Wesselényi Közalapítvány kuratóriumának elnöke, Zsivótzky Gyula, a nemzet sportolója, Istvánfi Csaba, a Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnöke, Nébald György, a választott sportbíróság elnöke, Nádas Pál, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Vass Károly, a Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke, Wisinger János, a Magyar Szabadidősport Szövetség képviselője, Frenkl Róbert, a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke és jómagam. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, itt nemcsak az Olimpiai Bizottságról, hanem az egész magyar sportról van szó, amit önök egyértelműen háttérbe szorítottak, és a Nemzeti Sporthivatalba…

ELNÖK: Köszönjük szépen.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): …beépített költségvetésből osztogatnak majd ezeknek a szervezeteknek elég keveset. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 128 2004.12.20. 2:06  127-134

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt héten kérdést tettem fel önnek, ki képviseli a magyar ebtenyésztőket a nemzetközi kutyás szövetségben címmel. Megkérdeztem öntől, milyen a tárca kapcsolata a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetségével, és milyen tájékoztatást kapott a nemzetközi szövetségtől a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete képviseleti működésével kapcsolatosan.

Miniszter úr, ön akkor a feltett kérdéseimre nem válaszolt, viszont többek között azt állította, hogy az egyesület a nemzetközi szövetségben jogtalanul képviseli Magyarországot, jogszabályellenesen működik, és hogy ez a 105 éve megalakult, és a nemzetközi szövetségben alapítóként részt vevő, kiválóan működő, nagy hagyományokkal bíró egyesület semmiféle kompromisszumra nem hajlandó.

A tények viszont ezzel ellentétben arról tanúskodnak, hogy az egyesület elnöke a 2002-es választások után személyesen tárgyalt önnel, ahol tájékoztatta önt a kialakult helyzetről, és megfogalmazta az ön hatáskörébe tartozó miniszteri rendelet tarthatatlanságával kapcsolatos kérését. A miniszter úr sajnálatos módon, érdemben nem foglalkozott az ebtenyésztők e tárgykörben önnek benyújtott petíciójával, és nem volt ideje fogadni a nemzetközi kutyás szövetség elnökét sem, aki ennek ellenére levélben jelezte a nemzetközi szövetség álláspontját, mely szerint nem Magyarország, hanem a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete a tagja és a szerződéses partnere a nemzetközi szövetségnek.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön a barátságosnak nem nevezhető válaszlevelében perrel fenyegeti meg, nemzetközi bírósági eljárás megkezdéséről tájékoztatja a nemzetközi szövetség elnökét. Továbbra is érthetetlen számomra, hogy a legrégibb és legnagyobb magyar kutyás civil szervezet, annak ellenére, hogy 2006-ban megrendezheti Magyarországon a közép-kelet-európai kutyakiállítást, és 2008-ra megkapta az európai kiállítás rendezési lehetőségét, miért áll a miniszter úr útjában.

(14.20)

Ha három évvel ezelőtt jelezték a miniszter úrnak a korábban megalkotott miniszteri rendelettel kapcsolatos aggályaikat, miniszter úr miért nem helyezte azt hatályon kívül?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 132 2004.12.20. 1:09  127-134

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Miniszter Úr! Önt feltehetően bizonyos kérdésekben félretájékoztatják, mint ahogy ez történt akkor is, amikor az ön aláírásával kapott 2003 végén a Magyar Fekete Komondor Egyesület 400 ezer forintos támogatást a fekete komondor történetének feldolgozására, ami kutyás berkekben is enyhén szólva mosolyt fakasztott az arcokra, hiszen nem kell nagy tapasztalat és hozzáértés a kutyatenyésztés terén ahhoz, hogy valaki tudja, hogy ilyen nincs Magyarországon. (Derültség a Fidesz soraiban.) Bár az is lehet, miniszter úr, hogy ami fehér, tiszta és világos, ön feketére kívánja változtatni.

Pontosan azért, hogy a dolgok tiszták és fehérek legyenek, arra kérem, hogy helyezze hatályon kívül az ön hatáskörébe tartozó jogszabályt, amitől a miniszter úr a korábbi válaszában sem zárkózott el, és amivel feltehetően az ön által is ismert állampolgári jogok országgyűlési biztosa által adott 18 oldalas jelentés is egyetért.

Egyben felhívom minden e kérdéssel egyetértő ebtenyésztő és kutyabarát figyelmét, hogy a kedvenc kutyájáról készült fénykép január 5-ei, miniszter úrnak történő elküldésével a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba segítse a miniszter urat a jó döntés meghozatalában. (Derültség az ellenzék soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 72 2005.02.15. 10:07  53-73

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő 13673. számú törvényjavaslat előterjesztése a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről indokolt volt. Indokolt volt egyrészt azért, mert az 1996. évi XXI. törvény a '98-ban meghozott 35. számú országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozattal együtt határozta meg, hogy a budapesti agglomeráció térségét mint kiemelt térséget külön kell kezelni, és a területére területrendezési tervet kell készíteni.

A kérdés rögtön felmerül, hogy miért éppen most, miért nem eddig, hiszen az azóta eltelt kilenc esztendő számos olyan helyzetet alakított ki, ami a most előttünk fekvő területrendezési terv szerkezeti és övezeti tervét messzemenően befolyásolja és megvalósíthatatlanná teszi. Mindamellett, hogy a területrendezési terv elkészítése a budapesti agglomerációs övezetben maximálisan indokolt, hiszen lehetőséget ad ebben a térségben a fejlesztési elképzelések összehangolására, a késedelem több esetben károkat is okozott, de elsősorban nagy lehetőségektől fosztott meg bennünket. Mert 1996-ban lehetőség lett volna arra, hogy Budapest és a közvetlen környezete, azaz az agglomerációs övezetbe tartozó 80 település együttes, összehangolt munkájának eredményeképpen egy olyan rendezési tervet alkosson meg, amely a térségben meglevő természeti és egyéb értékek megtartása mellett lehetővé teszi, hogy mindenki egyaránt részesülhessen a rendezési tervből következő előnyökből, és a terheket is együttesen vállaljuk; mindezt úgy megvalósítva, hogy ne sérüljön az önkormányzati autonómia, azaz a települések egyenrangú partnerként kezeljék egymást. Gondolok ez alatt arra, hogy egy ilyen rendezési terv lehetővé teszi a befektetési lehetőségek együttes megjelenését, a települések megélhetési küzdelmében az egymás közötti verseny helyett a települési értékek, érdekek, fejlesztési lehetőségek együttes és ezáltal jóval hatékonyabb megjelenését.

Egy mindenki által elfogadott rendezési terv annak szerkezeti és övezeti besorolásával áttekinthető fejlesztési, befektetési irányokat mutat. Ennek elmulasztása sajnos azt eredményezte, hogy a jobb helyzetben levő települések, ahol például az infrastruktúra kiépítése sokkal jobb volt, a megélhetésért való küzdelemben azonnal éltek a befektetők különböző ajánlataival, igyekeztek mindent megtenni azok kiszolgálására anélkül, hogy sokszor a környezetük és a szomszéd települések ebből származó terheit figyelembe vették volna. Erre példa a mindannyiunk által ismert, rendkívül jó adottsággal rendelkező budaörsi térség befektetési és fejlesztési programjának vagy a Budakeszi és környéke, Telki nagyarányú lakóingatlan-fejlesztési programjának eredménye, aminek következtében ma a közlekedés helyzete ebben a térségben teljesen ellehetetlenült. De említhetném a gödöllői térség autópálya-díjasításának következményeit, ami szintén tragikus környezeti és forgalmi helyzetet jelent a települések számára, és a mai napig nincs megoldva.

Az összehangolt fejlesztési lehetőségek elmulasztása eredményezte azt is, hogy a fővárosból az agglomerációba rövid idő alatt kitelepülő több mint 300 ezer ember komoly kihívást jelent az övezet településeinek, hiszen az általuk igényelt és kötelezően biztosítandó szolgáltatások kapacitásbővüléseinek feltételei sem voltak adottak. A települések nagymértékben megvalósuló belterületbe-vonási programjai, az építési övezetek kialakítása, az ingatlanok értékesítése biztosította a letelepedés feltételeit, de azzal már kevésbé foglalkoztak az érintettek, hogy a kötelező feladatokat hogyan tudják teljesíteni a megnövekvő igények szerint. Az elkövetkezendő években ezzel a helyzettel is foglalkozni kell, hiszen egyre nagyobb nyomás nehezedik az agglomerációs települések oktatási, kulturális intézményeire, miközben az azok bővítéséhez szükséges financiális feltételrendszernek még a nyoma sincs meg.

Az elmulasztott kilenc esztendőben az is megtörtént, hogy a főváros sokszor erejével visszaélve saját problémáinak megoldására használta fel a rendezetlenség helyzetét, azaz a szennyvíziszap vagy a kommunális szemét, kommunális hulladék elhelyezését természetesen ebben az övezetben kívánta megoldani anélkül, hogy ezzel megoldotta volna az agglomerációs övezetben levő települések hasonló problémáit; illetve olyan feltételeket diktált például a kommunális hulladék elhelyezésének kérdésében, amelynek a települések nem tudtak megfelelni.

Bizonyos gazdasági érdekeltségek e kérdésben azt eredményezik ma is, hogy például a XVI. kerületben keletkező kommunális hulladék a Duna másik oldalán kerül elhelyezésre, ahelyett, hogy a közvetlen közelben levő lerakóhelyet használnák. A késedelem oka tehát nem feltétlenül szakmai mulasztás, hanem jelentős részben az ellenérdekeltségi rendszer által kialakult helyzet. E kérdésben az elmúlt kilenc esztendőben nem sikerült a törvényhozásnak a települések számára a konszenzuskeresési készséget erősítő, megfelelő hátteret biztosítani. Mind ez idáig a főváros a nagyobb gazdasági erő pozíciójából diktálta a feltételek egy jelentős részét. Ennek jó példája az agglomerációs övezetbe is átnyúló, BKV által biztosított közlekedési szolgáltatás is, hiszen több esetben a főváros megzsarolta az övezet településeit: amennyiben nem fizetnek, akár a szolgáltatást is megszüntetik, elfelejtve azt, hogy mit jelent számára a tulajdonosi kötelezettség, és elfelejtve azt is, hogy ezen szállítóeszközök az embereket két irányba szállítják, azaz az övezetből Budapestre, és nyilván fordítva is.

Az elmúlt években a munkahelyek száma jelentős mértékben nőtt az agglomerációs térségben, ahová a fővárosból is nagyon sokan utaznak. A főváros arról is megfeledkezett, hogy az elmúlt 15 esztendő önkormányzatisága az agglomerációs övezetben számos olyan értéket elevenített fel a települések életében, aminek következtében megszűnt a régi szocialista típusú elképzelés az övezet alvó településeinek kialakításával kapcsolatosan. Ezek az önkormányzatok újraélednek és élni akarnak. Képesek arra, hogy szerves részei legyenek egy térségnek, és igénylik azt, hogy egyenrangú partnerként kezeljék őket.

Az agglomerációs területrendezési tervnek akkor lenne igazán értelme, ha irányokat és javaslatokat dolgozna ki arra, hogy a főváros és a körülötte levő 80 település ebből a helyzetből együttesen kialakított még meglevő lehetőségeket hogyan tudja kiaknázni, ehhez milyen állami részvételre van szükség, és milyen uniós lehetőségeket nyit meg. Ez a törvényjavaslat sajnálatosan csak egy egyszerű szabályozásra terjed ki, aminek vannak az övezeti besorolás eredményeképpen valóban jó és elfogadható részei, de mindamellett, hogy rögzíti a jelenlegi állapotokat a szerkezeti terv részében és besorolja az övezeteket, sajnos lényeges előrelépést a kialakult problémák tekintetében nem jelent.

Összegezve: a budapesti agglomeráció Magyarország legerősebben urbanizált térsége, melyben mindenféle állami, önkormányzati intézkedésnek elsődlegesen azt a célt kellene szolgálni, hogy maga a térség és az itt élő lakosság számára valóban élhető lehessen, nemkülönben azt, hogy a gazdaság szereplői számára biztosított megfelelő jogi és gazdasági feltételek biztosításával a térség megőrizhesse rendkívüli gazdasági potenciálját. Megállapítható az is, hogy a javaslat szinte egyáltalán nem foglalkozik az agglomeráció urbanizált térségeivel, az agglomeráción belül 80 település kapcsolatrendszerével, a térségben betöltött sajátos szerepével, illetve e szerepek differenciálásával. A szerkezeti terv egyes elemei kivételével az anyag nem törődik a valós térszerkezettel, nem határozza meg az egyes települések szerepkörét, illetve az azokkal összefüggő sajátos elvárásokat, követelményeket.

Nem foglalkozik az anyag az urbanizálódás indokolatlan mértékének megfékezésével sem, lényegében egyetlen elemében sem intézkedik a hagyományosnak tekinthető települési struktúra megőrzéséről, illetve nem jelöli ki a fejlesztés kívánatos tendenciáit, sőt nem foglalkozik az övezetben ellehetetlenedő közlekedés kérdésével sem. A tervezet nem veszi tudomásul azt sem, hogy Budapest az agglomeráción belül is kiemelt szerepet kell hogy játsszon, ugyanakkor megérdemli, hogy e szerep betöltésével együtt a szükséges mértékben védelmet is élvezzen a már jelenleg is szinte elviselhetetlen urbanizációs terhelés csökkenése formájában.

A tervezet döntően a táji és természeti elemekre, védelmi és védő funkciókra koncentrál, így éppoly defenzív tartalmú, mint a hazai építésügyi jogrend szinte valamennyi eleme.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a javaslatnak sokkal progresszívebb tartalommal kellene foglalkoznia a térség meglevő adottságaival, és meghatározni azokat a kívánatos tendenciákat, amelyek figyelembevételével kijelölhetők a fejlődés, fejlesztés főbb irányai. A Magyar Demokrata Fórum szerint a budapesti agglomeráció területrendezési terve csak akkor töltheti be hivatását, ha a jogalkotó megtalálja azt a kényes egyensúlyi állapotot, amely az ökológiai, gazdasági és egyéb szempontok együttes mérlegelésével a szükséges mértékben alkalmazott korlátok között, de lehetőséget biztosít az agglomeráció ésszerű, környezetkímélő, fenntartható fejlődéséhez.

(15.10)

Mivel a javaslat mindezekkel lényegében adós maradt, a Magyar Demokrata Fórum álláspontja szerint a jogalkotó a kívánatosnak vélt célt nem éri el, és az agglomerációban lévő települések önkormányzatainak továbbra is azzal kell számolniuk, hogy nem az állam segítő közreműködésével, hanem defenzív politikájának korlátai között kell megfelelniük a velük szemben jogosan támasztott elvárásoknak.

Mindezek miatt a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot jelen állapotában általános vitára nem tartja alkalmasnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 57 2005.02.28. 3:36  56-62

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Decemberben két alkalommal is kérdést intéztem önhöz, melyekben szerettem volna megtudni, hogy ki képviselheti a magyar ebtenyésztőket a nemzetközi kutyás szövetségben, és miért nem rendezhet Magyarországon nemzetközi kutyakiállítást például a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, amelyik az idén 106 éves, és ehhez megfelelő felkészültséggel és nemzetközi tapasztalattal rendelkezik.

(15.10)

Ezekre a kérdésekre a mai napig nem kaptam választ. Ön viszont eközben megismerhette az állampolgári jogok országgyűlési biztosának ezzel kapcsolatos, december 14-én keltezett jelentését, melyben megállapítást nyertek szó szerint a következők: “A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter azon eljárásával, melynek során egy külföldi társadalmi szervezetet egy magyarországi tagjának kizárására, és helyette egy új magyarországi társadalmi szervezet tagként való felvételére kívánta rábírni, a társadalmi szervezetek autonómiáját megsértette, ezzel az egyesülési joggal összefüggő visszásságot okozott.ö

Megállapítást nyert az is, hogy az ezzel kapcsolatos, ön által módosított 64/98-as FVM-rendeletben meghatározott társadalmi szervezetnek, amely jelenleg a Magyar Ebtenyésztők Szervezeteinek Szövetsége, kizárólagos jogként adja oda a nemzetközi kutyás szövetségben lévő magyar képviselet lehetőségét; a kiállítások és egyéb, minősítést adó rendezvények összehangolását; a bírók képzésében és minősítésében való részvételt, rendezvényekre bírók delegálását; a rendezvényekkel kapcsolatos nemzetközi hitelű nyilvántartások vezetését; a kivitelre szánt ebek exportszármazási igazolásának kiállítását, nyilvántartását; valamint az őshonos ebfajták fenntartásának és megőrzésének irányítását és összehangolását, egységes nemzetközi képviseletét. Ismétlem, tisztelt miniszter úr, mindez egy szervezet kizárólagos joga.

Emellett ezen szervezet, a részére adott felhatalmazás alapján, e tárgykörben hatósági felügyeletet is ellát. A jelentésben ebből következően megállapítást nyer, hogy az ön által módosított rendelet jelen formájában a jogállamiság elvével, és az abból levezethető jogbiztonság következményeivel összefüggő visszásság közvetlen veszélyét okozza, továbbá hogy a hatósági jogkör ilyen delegálására önnek, miniszter úr, nem volt törvényi felhatalmazása, ezért a rendelet kibocsátásával a jogállamiság elvével és az abból levezethető jogbiztonság követelményeivel összefüggő visszásságot okozott.

Tisztelt Miniszter Úr! A 16 oldalas jelentés, ami itt van, számos más visszásságra is felhívja az ön figyelmét, és felszólítja, intézkedjen arról, hogy a jövőben egy miniszteri tanácsadó sem önállóan, sem a miniszteri kabinet nevében eljárva ne lépje túl a hatáskörét. És ön, miniszter úr, sem az engedélyező hatóság, sem pedig a szakhatóság hatáskörét ne vonja el; továbbá a jövőben tartózkodjon a magyarországi és külföldi társadalmi szervezetek autonómiájának megsértésétől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Tisztelt Miniszter Úr! Azért, hogy az állampolgári biztosi jelentésben megfogalmazott feltételeknek megfeleljen a 64/98-as rendelet, a rendelet jelentős módosítására van szükség. (Az elnök ismét csenget.)

Kérdezem öntől, miniszter úr, mit tett annak érdekében, hogy a december 14-én keltezett biztosi jelentésben megfogalmazott észrevételeknek a jelzett rendelet megfeleljen.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 61 2005.02.28. 1:27  56-62

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Miniszter Úr! Egyszerűen megdöbbenek, hogy az állampolgári jogok biztosának jelentését ön egyoldalú tájékoztatáson alapuló jelentésnek ítéli meg. Egész egyszerűen ez nem méltó a Magyar Országgyűléshez és azokhoz a biztosokhoz, akiket a Magyar Országgyűlés választ meg. Elfogadhatatlan ez a megközelítés.

Ön engem egyébként azzal vádol, hogy törvénytelenséghez asszisztálok, jogszabály-ellenességhez asszisztálok. Önök alkottak egy olyan jogszabályt, hogy egy civil szervezetet ki kell készíteni, el kell lehetetleníteni, meg kell büntetni. Nem az ebtenyésztés szabályairól van szó, hogy azok elfogadhatatlanok, miniszter úr, hanem ön egy olyan szervezet kezébe adta a lehetőséget, a kizárólagosságot, és törvény nélküli felhatalmazással adta oda a hatósági jogkört, mely szervezet vezetője, miniszter úr, főtitkára volt a MEOE-nak, bűnvádi eljárás folyt ellene, elítélték, majd egészségi állapota miatt nem hajtották azt végre. Ennek a szervezetnek, amelyiknek ön odaítélte ezt a jogosítványt, ő az elnöke.

Itt egy háborúról van szó, és önök ahhoz asszisztálnak, hogy a jogszabályok úgy legyenek megfogalmazva - a minisztérium által kialakított jogszabályok -, hogy a másik szervezetet tönkretegyék. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Elfogadhatatlan, és nem fogadom el a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás az MDF padsoraiból: Helyes! - Dr. Németh Imre: Jogállam!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
205 10 2005.03.08. 5:00  9-12

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar alkotmány az országgyűlési képviselők minősített többségével választandó állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladatáról a következőképp rendelkezik: “Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatosan tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.ö Mindezek mellett az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény egyértelműen kimondja, hogy az országgyűlési biztos eljárása során független, intézkedését kizárólag az alkotmány és a törvények alapján hozza meg.

Ezek tudatában megdöbbentő volt hallani Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez intézett interpellációmra adott válaszában - hogy szó szerint idézzem -: “Az ombudsmani jelentéssel kapcsolatban azt szeretném önnek elmondani, hogy az egyoldalú tájékoztatáson alapul.ö Történt ugyanis, hogy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult, mert a Németh Imre földművelésügyi miniszter által módosított 64/1998-as miniszteri rendelet számos esetben hátrányos megkülönböztetésben részesíti a nagy múltú egyesületet. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése hat esetben állapítja meg, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter rendeletének módosítása az egyesülési joggal, a jogállamiság elvével összefüggő, a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményeivel, a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott.

Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a hatósági jogkör jelzett rendeletben lévő delegálására a miniszternek nem volt törvényi felhatalmazása. Ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosa számos ajánlással, felhívással, javaslattal élt a miniszter felé. Ezekből a javaslatokból, felhívásokból és ajánlásokból a miniszter úr december 14-e óta semmit nem teljesített. Ebből tisztán látszik az a szándék, hogy Németh Imre miniszter úr nem tartja kívánatosnak a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének jelenlétét, és annak a közel 200 tagszervezetet is magában foglaló 106 éves egyesületnek a felszámolására törekszik, amely 2006-ra megnyerte a közép-kelet-európai, 2008-ra pedig az európai kutyakiállítás rendezésének jogát.

 

(9.30)

Annak az egyesületnek az ellehetetlenítésére törekszik, amelyik évente több mint 100 millió forint adót fizet az államnak, és amelyik alapító tagja a Nemzetközi Kinológiai Szövetségnek.

A fenti szándékot a miniszter úr azzal nyomatékosítja, hogy komoly büntetéseket, eddig összességében több mint 100 millió forintot rótt ki az egyesületre azért, mert szerinte jogszabályellenesen rendez kiállításokat. Bírósági döntés nélkül törvényellenesnek minősíti az egyesület működését, miközben ő maga törvényi felhatalmazás hiányában delegál hatósági jogkört egy olyan szervezetnek, amely szervezet kizárólagos lehetőséget kapott többek között nemzetközi kutyakiállítások megrendezésére, illetve engedélyeztetése tárgyában.

A miniszter úr által támogatott szövetség mindamellett több mint 10 millió forintos támogatásban is részesül, miközben az elnöke a korábbi főtitkára volt a miniszter úr által üldözött egyesületnek, és akkori tevékenysége eredményeképpen bűnvádi eljárást indítottak ellene, amelyet - az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint súlyos, gyógyíthatatlan betegsége miatt - az általa bizonyítottan elkövetett bűncselekmény vonatkozásában kegyelem okából megszüntettek.

A rövid és vázlatos történet tehát arról szól, hogy minden lehetséges eszközzel tönkre kell tenni egy nagy múltú, 106 éves, minden felkészültséggel bíró, nemzetközi elismertséggel rendelkező szervezetet azért, hogy egy, a miniszterhez lojális s közel álló, alig néhány tíz tagszervezetet magába foglaló, nemzetközi kapcsolatokkal, elismertséggel és jogosítványokkal nem rendelkező szövetséget hozzon helyzetbe. Ennek kapcsán az állampolgári jogok biztosának figyelmeztető jelentése sem volt akadály.

Az ombudsmanok hivatalát azért hozta létre az Országgyűlés, hogy az állampolgároknak lehetőséget biztosítson arra, hogy ha sérülnek jogaik, vagy hátrányos helyzetbe kerülnek bizonyos intézkedések kapcsán, akkor lehetőség legyen a panaszok minden befolyás nélküli kivizsgálására. A parlament kétharmados többségével megválasztott országgyűlési biztosok legitimitása megkérdőjelezhetetlen. Éppen ezért furcsa és elfogadhatatlan az MDF számára, hogy egy olyan esetben, amikor a megállapított visszásságok egy miniszter tevékenységére vonatkoznak, ő megteheti, hogy azt figyelmen kívül hagyja, mert véleménye szerint egyoldalú tájékoztatáson alapul, megkérdőjelezve ezzel a biztosi jelentés objektivitását. A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány egyik tagja ilyen formában járassa le a demokratikus intézményrendszer egyikét.

Az MDF felszólítja Németh Imre földművelésügyi minisztert, hogy vonja vissza ezt a kijelentését, és haladéktalanul tegyen intézkedéseket a jelentés felhívásaival, észrevételeivel, ajánlásaival és javaslataival kapcsolatosan, és ezzel állítsa helyre az állampolgári jogok biztosi hivatalának tekintélyét.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
206 20 2005.03.09. 11:44  1-127

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok minden hangzott el az előző néhány percben, és tulajdonképpen ha ezt kívülről hallgatja valaki, akkor valóban azt érzékelheti, mintha a különböző oldalakon vagy a két oldalon ülők nem értenék egymást.

Elhangzott a kormánynak a maga véleménye, és felmerült bennem a kérdés, hogy a kormány tagjai konzultáltak-e polgármesterekkel a beszédük elkészítése előtt, konzultáltak-e azokkal a képviselő-testületi tagokkal, akik a soraikban ülnek, és megbeszélték-e azt, hogy azokat, amikről ők beszélnek és amivel próbálják egy kicsit fényezni a kormányzati munkát, azok valóban a mindennapi életben, reálisan hogyan és mint tükröződnek vissza.

Lehet számokat mondani, lehet igazolni bizonyos cselekedeteket, lehet azt mondani, hogy ilyen és ilyen nagyságrendben növekedett az önkormányzatok támogatása, de egész egyszerűen nem kell mást csinálni, mint elolvasni az ÁSZ jelentését az elmúlt három esztendőben a költségvetéssel kapcsolatban, annak önkormányzati fejezetét érintően, és elég világosan láthatjuk azt, hogy mennyire csökkent az önkormányzatok támogatásában az állami részvétel reálértéke.

A 2002-es 50 százalékos béremelés - mindig menjünk oda vissza, nem mintha ezen változtatni lehetne, viszont az is igaz, hogy - egy nagyon komoly kormányzati propagandának volt a része. Ez az 50 százalékos béremelés szintén le van írva ebben az ÁSZ-jelentésben, ennek a fedezete az önkormányzati szférában az állami részről nem volt meg. Meg kell nézni az ez évi ÁSZ-jelentést, ebben is elég világosan látszik az, hogyan és mint vélekedik az ÁSZ az önkormányzati többletfeladatokhoz szükséges és adott források tekintetében.

És akkor én előveszem a saját magam kis költségvetését, és megnézem a számokat, amiben az van benne, hogy 2005-ben a többlet állami támogatás Gödöllő tekintetében 270 millió forint, a többlet állami feladat pedig 330 millió forint. Ehhez hozzáteszem azt a 119 millió forintot, amit a központi céltartalék képzése miatt nem kap meg az önkormányzat, és ennek következtében elég világos és elég szépen ki lehet számolni azt, hogy a felét sem kapja meg a többletfeladathoz Gödöllő város önkormányzata, amire azt szokták mondani, hogy egy nagy, jól működő és szép bevételekkel rendelkező önkormányzat.

Nem hiszem, hogy mások egyébként másképp vélekednének, ezeket a számokat kell egymás mellé rakni, és elég világosan látszik az, hogy a többletfeladathoz - a céltartalékképzés leszámításával - a felét sem vagy csak a felét kapják meg az önkormányzatok 2005-ben. Ez szépen rárakódik az előző évi terhekre, az előző évi előttünk görgetett terhekre, aminek nem volt meg a konszolidációja, aminek a konszolidációjáról volt szó; belügyminiszter asszony is ígéretet tett egy bizonyos 50 milliárdos nagyságrendre 2002-ben, nem láttuk ezt a pénzt, aztán a későbbiek során is volt erről szó. Inkább elment abba az irányba a megoldások kidolgozása, hogy próbáljuk az önkormányzatok feladatait közösen ellátni, erre jött létre a többcélú kistérségi társulási törvény, ami olyan, amilyen.

(10.30)

Megítélésem szerint ez egyébként alkalmatlan annak a szándéknak a megvalósítására, ami miatt létrejött, egészen egyszerűen azért, mert ha egy rendszert kivéreztetek, ha nincs benne a pénz, ha sok szegény van, és azokból összerakok csoportokba sok szegényt, az nem fog jobban működni. Legfeljebb a húzótelepülést húzza vissza, azt fogja levinni arra a szintre, amilyen a többi, a húzótelepülésnek meg nem lesz meg az a motivációja, hogy a feladatait úgy lássa el, ahogy eddig ellátta, hogy bevételeket csináljon, mert egész egyszerűen szétteszi a kezét: én miért csináljam? Én miért telepítsek oda cégeket, miért rongáljam az önkormányzat infrastruktúráját? Miért küzdjek, hogyha a kormányzaton lévők fogják magukat, és a költségvetési mutatók alapján egyrészt elveszik az adóerő-képesség formájában, másrészt odateszik azokat a terheket is, amelyek a környéken lévő települések évek óta felhalmozott pénzügyi és gazdasági terheit jelentik.

Nézzük meg a hitelállományt - ezek mind számok, tisztelt képviselőtársaim, és ezekkel vitatkozni nem lehet -, növekedett az elmúlt időszakban. Választókörzetemben Pécel közel 500 millió forintos hitelének a fele működési célú hitel, erről is volt szó. A polgármester és a képviselő-testület szétteszi a kezét: el akarom látni a feladatokat. Erre elhangzik a kormányzat részéről, hogy: igen, létszámot kell csökkenteni, ésszerűsíteni kell az intézményhálózat működését, és sorolhatnám tovább. Nincs lehetőség létszámcsökkentésre, igen tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, olyan törvények működnek ma az önkormányzati igazgatás és feladatellátás területén, amelyek olyan kötelező létszámokat írnak elő, amely létszámokból nem lehet már csökkenteni, mert ha csökkent az önkormányzat, vagy a feladatellátás sérül, vagy pedig törvényt fog sérteni.

Megítélésem szerint egyébként ma már nincs olyan önkormányzat, ahol nincs ilyen jellegű úgynevezett törvénysértés, ahol nem a kellő, törvényben előírt létszámmal látja el a feladatot. De meg lehet csinálni azt is, hogy fogjuk magunkat, és az óvodáknál - nem kell azokat bezárni, hanem - azt mondjuk, hogy nem 12 órát tart nyitva az az óvoda, hanem csak tíz órát. Meg lehet csinálni azt is, hogy a gyerekeket nem 3 éves kortól visszük az óvodába, hanem 5 éves kortól, hiszen ez a kötelező feladat. Meg lehet csinálni azt is, hogy az általános iskolákban nem fogjuk a nyelvoktatást csoportbontásban csinálni, nem fogunk tagozatokat csinálni, hanem csak a kötelező feladat ellátására törekszik a település, és akkor valóban ki lehet szedni azokat a „ tartalékokatö, amire egyébként a kormányzat utal, hogy igen, a hatékony feladatellátás tekintetében ezeknek az intézményeknek ilyen és ilyen formában ebből a pénzből ki kell jönniük. 55 és 60 százalékát sem fedezi ma már a közoktatási normatíva az önkormányzati feladatellátásban, a közoktatási feladat ellátásában.

Visszatérve erre a kérdésre: mondhatunk statisztikákat, mondhatunk számokat, tehetjük egyiket a másik mellé, de amikor odamegyünk a végrehajtás helyszínére, ahol az ott lévő polgármesterek a költségvetésüket a képviselő-testülettel megszavaztatják, akkor bizony szembesülnek azzal, hogy nincs lehetőség az olyan típusú megoldásokra, amit a kormányzat egyébként előír.

Itt csak zárójelben említem meg, hogy továbbra is úgy érzem: az önkormányzati szféra érdekei a kormányzattal szemben a képviselet szempontjából nem kerülnek meghallgatásra. Az önkormányzati érdekszövetségek vezetői zömében kormánypárti országgyűlési képviselők. A miniszterelnök úr tárgyalt polgármesterekkel - írta a sajtó -, de elfelejtettek tárgyalni olyan polgármesterekkel, akik netalán a patkó másik oldalán ülnek, vagy netalán nem is parlamenti képviselők, hanem otthon más színben indultak a választásokon. Csabai Lászlóné képviselőtársam egyébként, aki itt van, a megyei jogú városok képviseletében aláírta a bérmegállapodást; nem volt rá felhatalmazása, képviselő asszony, én magam a Magyar Önkormányzatok Szövetsége részéről nem adtam ilyen felhatalmazást. Mindamellett pedig olyan jellegű, gyors döntést és aláírást vitt véghez képviselőtársam, ami kimeríti a nem teljes mértékben korrekt eljárás folyamát és metódusát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincsenek tartalékok, az önkormányzati rendszer ki van vérezve. Panaszkodhatunk reggeltől estig, tarthatunk még öt-tíz ilyen önkormányzati vitanapot, nem lesz jobb a helyzet, mert nincs pénz a rendszerben. És ha egy kivéreztetett, legyengített önkormányzati szféra van, és azzal próbálunk valamilyen formában feladatokat ellátni, azzal próbálunk uniós versenyeknek megfelelni, nem fog menni. Hiányzik még egyébként egy csomó minden a korábbi ígéretekből akár a közigazgatási reformmal kapcsolatosan, akár a különböző társulások létrehozásával kapcsolatos, valóban korrekt folyamatok, korrekt és hatékony működést elősegítő háttérdöntések kapcsán. Az az igazság, hogy az elmúlt három esztendő e tekintetben valóban nem telt el hatékonyan, ezt kell kijelentenem, és nagyon nehezen tolerálható az, hogy a három esztendő tehetetlensége kapcsán a korábbi négy esztendő működésére utalunk vissza.

Néhány konkrét dolgot szeretnék még megemlíteni, ami igazolja azokat a gondolatokat, amelyeket elmondtam. Nagy lendülettel jelentette be még a miniszterelnök úr - egyébként erről a szószékről -, hogy most aztán az önkormányzati utak felújítása valóban meg fog oldódni a kátyúzással, hiszen 10 milliárdos keretet fog erre biztosítani, illetve ő azt mondta, hogy 1 forint plusz 1 forinttal próbálja ezt a helyzetet segíteni. Szeretnék egy konkrét adatot mondani, és akkor nyilván érzékelni fogják, mire gondolok: ebből a 10 milliárd forintos keretből - amire talán a belügyminiszter asszony vagy az államtitkár úr, nem tudom pontosan, azt mondta, hogy 30 százalékkal még megemelhető - a közép-magyarországi régió 4,8 milliárdot kapott: ebből a főváros egyébként 4,2 milliárdot, Pest megye pedig 600 milliót. Elég világosan látszik - ugyanúgy, mint a közlekedési normatíva tekintetében -, hogy itt nyilván politikai alku született a koalíciós partnerek között, ami egyáltalán nem az önkormányzati szféra feladatainak és problémáinak a kezelését, hanem a politikai alku formájában az együttműködés hatékony helyzetét eredményezte és jelentette. A közlekedési normatíva tekintetében ugyanígy érzékelhető a főváros dominanciája. A kistérségi, a kisvárosi feladatellátáshoz szükséges normatíva tekintetében hasonlóan nincsenek meg a feltételek a feladatok ellátásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok panasznapot tartani az önkormányzatok tekintetében, azt gondolom, elég világosan látja ezt a kormányzat; az egy másik kérdés, hogy önmagát nyilván igazolnia kell, hogy egy-egy ilyen vitanap alkalmával igazolnia kell az elmúlt három év működését. A Magyar Demokrata Fórumnak az lenne a javaslata, hogy valóban nézzen egy picit vissza a három esztendőre, és a következő egy vagy valamivel több mint egy esztendőben próbálja meg stabilizálni, próbálja meg valamilyen formában konszolidálni az önkormányzatok működését, és most már ne babráljon olyan kérdésekkel, amelyek egyébként ebben az időben nem valósíthatóak meg. Adjon egy picivel több pénzt az ígéretének megfelelően, hogy a települések nyugodtan és békességben el tudják látni a feladataikat, aztán majd meglátjuk, hogy kit igazol a 2006-os választás.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 118-120 2005.05.02. 2:08  117-126

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Elfogadom a miniszter urat, igen, köszönöm.

ELNÖK: Parancsoljon!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy odafigyeléssel hallgattuk a miniszterelnök úr által előterjesztett száz lépés programját a sikeres és büszke Magyarországért. A Magyar Demokrata Fórum ezzel kapcsolatos véleménye elhangzott, miszerint a miniszterelnök úr ebben a felszólalásában sem csinált mást, mint kommunikációs technikákkal igyekezte meggyőzni az őt figyelőket, figyelmen kívül hagyva a tényeket. Ezt a kommunikációt és kampányt láthatjuk most már hónapok óta, ami a lehangoló valóságról igyekszik elterelni a figyelmet.

Jó lenne tudni, hogy a nagy nyilvánosság előtt bejelentett kormányfői kampányprogram kommunikációjának a továbbiakban a miniszterelnök úr milyen formákat választ, és ennek érdekében folytatja-e a felsőoktatási intézményekben tett látogatásait. Annál is inkább szeretném tudni a választ, hogy megértsem, a miniszterelnök úr kedves felesége, dr. Dobrev Klára milyen valós célból mond beszédet a gödöllői Szent István Egyetemen május 12-én, délelőtt 11 órakor, munka- és tanítási időben. Szeretném hangsúlyozni: nem egy nemes cél ellen van kifogásom, hanem az esemény helyszíne, lebonyolítása és időpontja az, ami mellett szó nélkül nem mehetünk el.

Elfogadhatatlan ugyanis számomra, hogy az ÁNTSZ vezető munkatársai feladatul kapják, hogy találjanak ki olyan programot, ahol a miniszterelnököt vagy közvetlen környezetét szerepeltethetik. A köztisztviselők által nagy nehezen kitalált és eltervezett, izzadtságszagú esemény aztán lehetővé teszi, hogy a száz lépés programjának első néhány lépése Gödöllőn valósuljon meg a miniszterelnök feleségének vezetésével, aki a “Séta az egészségértö című rendezvényen a gödöllői Szent István Egyetemen munka- és tanítási időben sétálgat és sétára buzdít. Eszembe jutott a jól ismert mondóka: sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs. Abban már csak reménykedhetek, hogy ezt a kis dombocskát a miniszterelnök úr felesége nem Gödöllőn találja meg.

A fentiek értelmében kérdezem a miniszter úrtól, hogy miért nem hagyják dolgozni az embereket és tanulni a gyerekeket, amikor annak ideje van, hiszen az előbbihez hasonló kampányrendezvényeket munkaidő után vagy hétvégén illik tartani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 124 2005.05.02. 1:11  117-126

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Miniszter Úr! Van egy nagyon szép József Attila vers, a Thomas Mann üdvözlése, abban van benne az, hogy “Te jól tudod, a költő sose lódit: / az igazat mondd, ne csak a valóditö, és úgy érzem, hogy a valódit mondta a miniszter úr, de nem az igazat. És mindjárt megmondom, hogy miért. Mert én jól tudom ennek a rendezvénynek az előkészítését, hogy feladatul kapták az ÁNTSZ munkatársai azt, hogy szervezzenek programot, tehát nem megkeresték a miniszter asszonyt (Sic!), hanem feladatul kapták, hogy szervezzenek programot, miután a miniszterelnök úr is bejelentkezett az egyetemre, csak azon a napon nem tudták fogadni az egyetemen, amikor ő ráért volna.

Higgye el, hogy orvosként is és sportolóként is minden olyan programnak a hű támogatója vagyok, ami az egészség megőrzését elősegíti, és fogom a továbbiakban is támogatni. De én úgy érzem, hogy ez egy kampányrendezvény, egy előre leszervezett kampányrendezvény, amibe ha esetlegesen a város polgármesterét is bevonták volna, akkor semmi akadálya nem lett volna annak, hogy hétvégén - mondom még egyszer - vagy munkaidő után, akár közösen, az egészség megőrzéséért bármiféle olyan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) rendezvényhez segédkezzünk, asszisztáljunk, ami valóban, igazán ilyen céllal jön létre.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 10 2005.05.03. 4:17  9-12

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten több mint száz civil szervezet a petárdázás teljes betiltásáért indított népi kezdeményezés formájában aláírás-gyűjtési akciót Petárdastop címmel. A céljuk, hogy az Országgyűlés törvényben száműzze a közterületekről a hangos és veszélyes robbanószereket.

Mint tudjuk, soha nem okozott annyi vérző sebet és tüzet a felelőtlen petárdadurrogtatás, mint az idén. Történt mindez teljesen legálisan, hiszen az MSZP-SZDSZ-kormány érthetetlen okokból 2003-ban módosította a jól bevált és a biztonságot jobban garantáló jogszabályt, melynek három fő jellemzője van: betarthatatlan, ellenőrizhetetlen és életveszélyes.

Az új kormányrendelet működésképtelensége már december 31-e előtt bebizonyosodott. Szinte senki nem vette komolyan az árusítás megkezdésére megadott hivatalos kezdődátumot, ellenben a felelőtlen rendeletnek köszönhetően jóval több bizonytalan, kétes eredetű petárdát hoztak be az országba. A vámosoknak és a rendőröknek így bőven akadt dolga szilveszter előtt, hiszen komoly illegális petárdaszállítmányokat, raktárakat lepleztek le, a járőrök pedig számtalan magán-tűzijátékos ellen indítottak eljárást. Azonban mindezek ellenére nem történt érezhető változás, és országszerte fékezhetetlen durrogtatók szállták meg az utcákat és a tereket. A mentők szilveszterkor Budapesten hat, országosan tucatnyi olyan esethez vonultak ki, ahol szabadon felhasználható pirotechnikai termékek okoztak sérülést.

Az MSZP-SZDSZ-kormány rendeletének eddig tehát tizennyolc közvetlen áldozata volt. Soha ennyien nem sérültek meg korábban szilveszterkor. A közvetlenül a petárdától megsebesültek mellett pedig még ott vannak a rémült járókelők, a nyugodt, csendes ünneplésre vágyó idősek és a durranásoktól komoly sokkot kapó házi kedvenceink. Hála istennek, Gödöllőn személyi sérülés nem történt szilveszterkor, azonban több millió forintos kár keletkezett egy kapualj teljes kiégésekor.

A rémálomra emlékeztető szilveszter után maga a belügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy a petárdarendeletet szigorítani kell. A szigorítással a Magyar Demokrata Fórum egyetért, hiszen soha nem késő a hibákat belátni. Az ígérgetésből azonban nem lett semmi kézzelfogható, mert az utcai petárdázás szabályozása Lamperth Mónika belügyminiszter és Juhász Gábor politikai államtitkár nyílt színen folytatott vitájának esett áldozatul. A Belügyminisztériumban uralkodó puskaporos hangulatnak pedig egyelőre egy komoly vesztese van: a nyugalomra, a rendre és biztonságra vágyó állampolgár.

Sajnálatos, hogy a szabályozás felülvizsgálatával megbízott politikai államtitkár, Juhász Gábor felülbírálta felettesét, és látszatmegoldásokkal kívánta elintézni az ügyet. Az államtitkár javaslata szerint a 14-17 év közötti fiatalok csak szüleikkel vásárolhatnának pirotechnikai eszközöket. Ez a javaslat azzal az előfeltétellel él, hogy a baleseteket kizárólag tinédzserek okozzák. Aki járt az utcán szilveszterkor, az láthatta, hogy nem így van, korosztálytól függetlenül robbantgatnak. Mindamellett ez a látszatmegoldás is betarthatatlan, hiszen a sokszor féllegálisan vagy illegálisan árusított petárdák eladói nem fogják elkérni a személyi igazolványt a vásárlóktól, hogy vajon betöltötték-e már az adott életkort. A legálisan folyó cigarettaárusítások esetében sem sikerült elérni, hogy ne szolgáljanak ki 18 éven aluliakat dohánytermékekkel.

A Juhász-féle javaslat értelmetlenségét Lamperth Mónika is elismerte azzal, hogy Juhász tervezetét magánvéleménynek minősítette. Lamperth Mónika ráadásul azt is kijelentette, hogy nem győzték meg saját beosztottja érvei, és - idézem a belügyminisztert - a fényhatás nélküli, nagy hanghatással járó durrogó petárdák használatát ellenzi. De vajon csupán a fényhatás nélküli, nagy hanghatással járó durrogó petárdákkal lehet kilőni egy ártatlan járókelő szemét, vagy a hanghatás nélküli petárdák is alkalmasak erre?

A Magyar Demokrata Fórum szerint nem itt kell megtenni a különbséget, hanem teljesen be kell tiltani a közterületen történő petárdázást. Az MDF ugyanis addig nem nyugodhat meg, amíg nem születik egy betartható, ellenőrizhető és az állampolgárok biztonságát garantáló rendelet, ezért felszólítjuk a kormányt, vegye komolyan a több mint száz civil szervezet által kezdeményezett aláírás-gyűjtési akciót, és kezdje meg azonnal a jelenlegi petárdarendelet módosítását, ami a petárdázás közterületen való teljes betiltását eredményezi.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

 

(9.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 128 2005.06.20. 2:10  127-134

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A legutóbbi közoktatási törvénymódosítás alkalmával nem kevés vita kísérte az önök által előterjesztett módosítást, többek között azt, hogy az általános iskola alsó tagozatában csak a 4. osztály végeztével kapnak a gyerekek az eddigieknek megfelelően érdemjegyet, az 1., 2. és 3. évben pedig szöveges értékeléssel tájékoztatják a szülőket a gyermek felkészültségi állapotáról, ami annyit jelent, hogy ezekben az években nincs osztályzás. Távol álljon tőlem, hogy most a korábbi vitát generáljam kérdésfeltevésem kapcsán, viszont nem mehetünk el szó nélkül amellett, amiről az illetékesek gondoskodtak, illetve nem gondoskodtak; azokról a körülményekről, amelyek lehetővé tették volna a pedagógusok részére, hogy időben felkészülhessenek munkájuk elvégzésére.

Gödöllőn az oktatási intézményeket járva jutott tudomásomra, hogy az önök vezetése alatt álló minisztérium munkatársai mennyire vették komolyan, és hogyan látták el feladatukat. A pedagógusok tavaly szeptemberben annak rendje és módja szerint hivatalosan és várhatóan a végző elsős diákok számának megfelelően megkérték azokat a dokumentumokat, melyek az év végén a gyerekek értékeléséhez szükségeltettek. Gödöllőn kettő nappal az évzáró előtt érkezett meg a kissé bonyolult értékelőlap és a bizonyítvány. Már ez is túllépi azt a határt, ami ebben a helyzetben elfogadható, hiszen 400 gyermekről van szó és a pedagógusaikról, de kezembe véve a bizonyítványt és az értékelőlapot sajnos olyan megoldhatatlan feladat előtt álltam, amihez államtitkár úr segítségét szeretném kérni.

Mint ahogy látjuk, itt van ez a bizonyítvány az elsősöknek, és ennek a végén van ez a kis zseb, amibe az értékelőlapot bele kell helyezni. (Felmutatja.) Már az is egy nagy kérdés, hogy miért kell külön értékelőlapot ehhez a bizonyítványhoz adni, miért nem benne szerepel az értékelőlap. Sajnos, ebben három évnek az értékelőlap-mennyisége nem fér el, még egy is nehezen, viszont ahogy megpróbáltam összehajtani ezt a bizonyítványt, nem sikerült. Feltehetően államtitkár úr meg tudja itt az ország nyilvánossága előtt mutatni, hogy hogyan kell összehajtani ezt a bizonyítványt, és arra is választ kaphatok, hogy ki és mennyiért végezte el a munkát, milyen határidővel.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon. - Átadja a bizonyítványt és az értékelőlapot Arató Gergelynek. - Derültség.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 132 2005.06.20. 1:10  127-134

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Nagyon sajnálom, államtitkár úr, hogy ön mellébeszél ebben a kérdésben. Nem azt kérdeztem öntől, hogy mi a törvénynek a lényege, hiszen jómagam is tudom. Szeretném tájékoztatni az államtitkár urat, hogy Gödöllőn az iskolák 2004 szeptemberében megigényelték ezeket a bizonyítványokat; azt gondolom, ennél hamarabb nem nagyon lehet, hiszen akkor kezdenek a gyerekek iskolába járni. Sőt, a környékbeli iskoláktól is megkérdeztem; ők is időben igényelték, és két nappal előtte kapták meg.

Amikor nagy léptékben beszélünk a száz lépés programjáról és hatalmas projektekről, akkor ezekről a pici lépésekről is érdemes lenne beszélni, hisz 80 ezer diákot érint ez a kérdés, 80 ezer diák pedagógusait és szüleit, hiszen ezt a diákok bele kell tegyék a bizonyítványba, meg kell hogy őrizzék, be kell hogy hajtsák, és a következő esztendőben megint elő kell vegyék.

Sajnos, államtitkár úr, önök nem először kerültek pótvizsgára utalásra, hiszen az érettségi kapcsán már megbukott a minisztérium; úgy érzem, e tekintetben is pótvizsgára vannak utalva. Azt kérem, hogy a nyáron, a felkészülés időszakában legyenek szívesek megnézni, hogy a következő esztendőben hogy lehet ezt a kérdést megoldani, hiszen e rendkívül bonyolult kérdésre biztos, hogy van technikai megoldás.

Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 6 2005.06.21. 3:43  5-8

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma mindannyiunk számára a legtermészetesebb, hogy nincsenek Magyarország területén idegen, megszálló csapatok. 14 évvel ezelőtt 1991. június 19-én hagyta el hazánk területét az utolsó szovjet katona. Abban az esztendőben, június 30-án országos rendezvény keretein belül először adtunk helyet Gödöllőn a magyar szabadság napja ünnepi műsorának. Azóta is minden évben a magyar kultúra értékeinek bemutatásával emlékezünk arra, hogy Magyarország szabad, független állam.

Az évszázados vágy, amiért oly sokan áldozták életüket, egzisztenciájukat, családjukat, beteljesült, és vér nélkül ölünkbe hullott a magyar szabadság. Az a szabadság, ami ha nincs, rettenetesen hiányzik, és mindent megadnánk érte, és ha van, oly természetesnek tűnik; a szabadság, amely olyan egyértelműen hozzátartozik az emberi léthez, és hiánya egyéneket, közösségeket, társadalmakat, népeket tehet tönkre.

Magyarország az elmúlt évszázadokban alaposan megtapasztalhatta ezt a keserű leckét, és átérezhette azt, mit is jelent az idegen megszállás, elnyomás. Történelmünk legnagyobb alakjainak tettei összefonódtak a magyar szabadság megteremtésének sorskérdéseivel. Felmerül a kérdés, hogy 14 esztendővel a szovjet csapatok kivonulása után igazán mit jelent a magyar szabadság nemzetünk számára.

Eszébe jut-e bárkinek is, hogy 2000-ben az Országgyűlés törvényt fogadott el Salamon László, Orosházi György és jómagam kezdeményezésére, melyben június 19-ét, a kivonulás napját nemzeti emléknappá, június hónapjának utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította? Ennek értelmében hányan ünnepelnek ezeken a napokon? A pontos választ magam sem tudom, azt viszont igen, hogy évről évre tízezrek zarándokolnak ki Gödöllőre, ahol nem transzparensekkel és jelszavakkal, nem rossz emlékű propagandabeszédekkel, hanem kulturális értékeink bemutatásával igyekszünk megtalálni a magyar szabadság aktuális üzeneteit, melyek között mindig is kiemelten kap hangsúlyt a döntés szabadsága.

Erről a szabadságról sokszor mi magunk is többféleképpen gondolkodunk. Elég csak utalnom az elmúlt esztendőben lebonyolított december 5-ei népszavazásra, amely sajnos pártpolitikai csatározásoknak köszönhetően is azt eredményezte, hogy nem tudtunk élni azzal a lehetőséggel, hogy a magyar nemzetet lelkiekben újraegyesíthessük annak ellenére, hogy a kérdésről szabadon dönthettünk. Mint ahogy arról is, hogy részt veszünk-e az iraki háborúban a megszálló csapat oldalán, megfeledkezve arról, mit is jelentett számunkra az évszázados idegen megszállás. Politikai pártállástól függően vitatkozhatunk éjt nappallá téve ilyen és hasonló kérdésekről, és ahogy az eddigi példák mutatják, sajnos eredmény nélkül. Mégis, végiggondolva a magyar történelem során a szabadságért oly sokszor sikertelenül folytatott küzdelmeinket, az ünnep kapcsán újra lehetőség nyílik arra, hogy nemzeti sorskérdésekben közös nevezőre jussunk, megállapodásra törekedjünk. Csak így lehetünk méltóak a szabadságért folytatott küzdelemben kiemelkedő szerepet vállaló elődeinkhez.

Ebben az esztendőben június 25-én fél 9-kor, Magyarnak számkivetve címmel József Attila életútjáról írt zenés játék kerül bemutatásra Gödöllőn, az Alsó Parkban, Koltay Gábor rendezésében, Koltay Gergely és a Kormorán együttes zenéjével. Ezúton hívok és várok mindenkit politikai hovatartozástól függetlenül egy emelkedett, méltóságteljes ünneplésre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 44 2005.09.19. 4:03  43-46

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Már csak néhány nap választ el bennünket attól a történelmi dátumtól, amely 1990-ben az önkormányzatok megalakulását jelentette. Tíz esztendő elteltével, 2000-ben ezt a napot, szeptember 30-át, az első szabad önkormányzati választások időpontját az Országgyűlés az önkormányzatok napjává nyilvánította.

Bár az elmúlt tizenöt esztendő nem volt gondtalan a települések életében, az önkormányzatiság kiállta az idők próbáját. Köszönhető ez a közel 3200 településnek, amelyek túlnyomó többségében az önkormányzati törvényben rögzítettek, illetve annak szellemisége alapján végezték a dolgukat. Az elmúlt évek költségvetési megszorításai, az önkormányzatoknak elegendő finanszírozás nélkül átadott feladatok mára rendkívül nehéz helyzetbe sodorták a településeket. Ennek következménye többek között, hogy nem csökken az önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő települések száma. Mindamellett a korábban szabadon felhasználható önkormányzati bevételeknek csak töredékét tudják fejlesztésre fordítani. Késik, és egyre inkább hiányzik az önkormányzatok gazdálkodását és működését racionalizáló reform.

(14.40)

Egyre inkább fokozódik az önkormányzatok kiszolgáltatottsága és bizonytalan pénzügyi helyzete.

Mint ismeretes, a Belügyminisztérium szervezésében ez év október 1-jén az önkormányzati érdekszövetségekkel is egyeztetett, nagyszabású és látványos programokkal gazdagított megemlékezésre készülünk az önkormányzatiság 15 éves évfordulója alkalmából. Arról a 15 évről emlékezünk, ami nekem mint polgármesternek és polgármestertársaimmal együtt sokunknak csodálatos élményeket adott. Megtapasztalhattuk az önkormányzatiság lényegét, és igyekezett ki-ki a maga módján, az egyre nehezebb helyzet ellenére megfelelni feladatának. Erről a 15 esztendőről készült a Magyar Önkormányzatok Szövetségének kiadásában A magyar önkormányzatok tizenöt éve című könyv, melyben az önkormányzati érdekszövetségek, volt és jelenlegi miniszterek, szakemberek, polgármesterek beszélnek az elmúlt másfél évtizedről, a települések jelenlegi helyzetéről és a jövőről. Lamperth Mónika miniszter asszony írásában a következőket olvashatjuk: “A jövőbe tekintve első és legfontosabb teendőnk, hogy több forrást telepítsünk helyi szintre.ö Ezt mintha már hallottuk volna, tisztelt miniszter asszony, a 2002-es választási kampány során, szó szerint így: “Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!ö S hogy ez hogyan valósult meg, döntse el és minősítse a közel 3200 település.

Tisztelt Ház! Ezek után érthető, hogy a polgármesterek körében sokkhatást váltott ki Juhász Gábor politikai államtitkár úr nyilatkozata, miszerint 2006-ban mintegy 100 milliárd forinttal kevesebb jut az önkormányzatoknak. Ez annál is inkább megdöbbentő, mivel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr néhány hónappal ezelőtt a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének közgyűlésén kijelentette, hogy ha több pénz nem is, de az ideinél kevesebb sem lesz jövőre az önkormányzatok számára. A sajtóban megjelent írásokban olvashatjuk miniszter asszony részbeni cáfolatát és véleményét Juhász Gábor nyilatkozata kapcsán.

A Magyar Demokrata Fórum a hét végi, Neszmélyen tartott önkormányzati konferenciájának értelmében és egyetértve az országos érdekszövetségek álláspontjával kéri a miniszter asszonyt, hogy a jövő évi költségvetésben az önkormányzatok legalább az idei szinten jussanak a működésüket és feladatellátásukat biztosító állami forrásokhoz, beleértve ebbe a 2005-ben céltartalékképzés céljából központilag zárolt személyi jövedelemadó önkormányzatokat megillető hányadát is. Kérem miniszter asszonyt, nyugtasson meg, hogy államtitkár úr bejelentése a 100 milliárd forintos elvonásról nem állja meg a helyét, és minimum az idei szinten kapják meg pénzeiket a települések. Amennyiben államtitkár úr e bejelentése nem fedi a valóságot, az MDF felkéri a miniszterelnök urat, hogy vonja le a személyi konzekvenciáját, hiszen elfogadhatatlan, hogy egy kormánytag, egy politikai államtitkár ilyen nyilatkozatával rémisztgeti a településeket.

A Magyar Demokrata Fórum csak így tudja jó szívvel fogadni az ünneplést és az ünnepi hangulatot a 15 éves évforduló alkalmával.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 160 2005.09.26. 1:47  159-166

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Ebben az esztendőben nem vitathatja senki, hogy nem kellett az égiekhez fohászkodni az esőért, pusztító viharokról, felhőszakadásokról, árvizekről és belvizekről szóltak nap mint nap a hírek, úgy ömlött az eső, mint ha dézsából öntötték volna, és soha nem látott mennyiségű csapadék hullott le igen rövid idő alatt. Mondhatjuk azt is, hogy a fél ország menekült a víz elől, mentették az emberek, amit csak menthettek, a segítségnyújtásban sem volt hiány, mindenki igyekezett erejéhez képest segíteni a bajbajutottakon, nem téve különbséget ember és ember, település és település között.

Tisztelt Miniszter Asszony! A kormány ez év szeptember 9-én alkotott 181/2005. számú rendeletében arról döntött, hogy rendkívüli támogatást nyújt azoknak a károsult magánszemélyeknek, akiknek az ingatlanjában a 2005. augusztus 15. és 23. között lehullott nagy mennyiségű csapadék okozta a károkat. A rendelet felsorolja az érintett tizenkét megyét, és azt írja: ezekben a megyékben a 2005. augusztus 15. és 23. között, valamint Várvölgy településen 2005. július 17-én lehullott nagy mennyiségű csapadék következtében károsodott magántulajdonban lévő lakóingatlanok helyreállításának elősegítése érdekében nyújt támogatást a kormány.

Tisztelt Miniszter Asszony! Ön szerint csak az augusztus 15. és 23. között lehullott csapadék okozott maradandó károsodást a lakóingatlanokban?

 

(17.00)

Miért csak ők kapnak támogatást? Ki és milyen alapon döntötte el, hogy csak az ebben az időszakban lehullott csapadék károsultjain segít az állam? (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Úgy van!)

Tisztelt Miniszter Asszony! Miért nem mér egyenlő mércével a kormány? Miért nem segítenek egyformán minden károsult lakóingatlan tulajdonosán?

Várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 164 2005.09.26. 1:18  159-166

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Miniszter Asszony! Tényleg az a probléma, hogy ez az egész kárfelmérés és a különböző támogatások ezen a területen elég nagy összevisszaságot mutatnak. Ennek nyilván egyrészt az az oka, hogy elég nagy dömpingben jött a csapadék a különböző településekre. Tudnék említeni akár a saját településemen és a környékemen is olyan felhőszakadásokat, aminek hasonló következményei voltak, ki kellett lakoltatni embereket, ideiglenesen ingatlanokban kellett őket elhelyezni, a felújításhoz és a kármentéshez pedig komoly önkormányzati forrásokat kellett biztosítani, hiszen nagyon sok helyen a biztosító nem fedezte ezeket a költségeket.

Nagyon szépen kérem a Belügyminisztérium vezetőjeként a miniszter asszonyt, hogy tekintsék át, és utólag legyenek szívesek valóban egyenlő mércével mérni, és nem csak az önökhöz beérkezett vagy nem teljes mértékben megfelelő korrektséggel összeállított anyagok alapján dönteni ezekben a kérdésekben.

A nyári rendeletek, tehát amit nyáron hoztak kormányrendeletet, csak erről az időszakról rendelkeznek - kétségkívül nagy volt akkor a vihar, nagy volt az esőzés. Félreértés ne essék, nem azt kritizálom vagy nem azt véleményezem, hogy ott nem volt fontos a támogatás vagy akár Várvölgy településen, csak úgy érzem, nem mértek egyenlő mércével. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 34 2005.10.04. 8:55  17-179

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Minden hozzászólás, beszéd mögött nyilván az ember keresi a hitelességet, keresi azok között a mondatok és gondolatok mögött, ami elhangzik akár az egyéves működés vagy akár az aktualitások kapcsán.

Miniszterelnök úrral annak idején elég sokat vitatkoztunk a sportbizottságban; sportminiszterként vett részt több mint egy éven keresztül vagy közel egy éven keresztül a kormányban, és emlékszem arra a kijelentésére, amikor az athéni olimpia előtt még újságban is nyilatkozta, azt jelentette ki, hogy nagy hibát követ el- még talán azt is meg merem kockáztatni, hogy bűnt - a magyar sporttal kapcsolatosan az, aki abban gondolkodik, hogy meg kell szüntetni a Sportminisztériumot. Talán még az is benne volt, hogy végzetes károkozás.

 

(10.50)

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön, miután miniszterelnök lett, az első tevékenységével egyetlenegy tollvonással megszüntette a Sportminisztériumot, ezzel arra a szintre helyezve az egész sporttársadalmat, ahol azóta abba a kavalkádba került, amelyben most van, hiszen akkor még elhangzott az is, hogy ön a Miniszterelnöki Hivatalban lévő államtitkárságot külön figyelemmel fogja kísérni. Ez a külön figyelem abban valósult meg, hogy első körben 1,2 milliárddal csökkentette a sporttámogatást, aztán hatalmas lobbik indultak be politikai hovatartozástól függetlenül, és a miniszterelnök úr akkor belátta, hogy tévedett, hiszen korrigálta 1,2 milliárddal a sport költségvetését, és ezzel ezt az esztendőt túl lehetett élni.

Azért tettem ezt a felvezetést, mert amikor ön az önkormányzatokról beszélt a hét végén a Kossuth téren vagy akár most, akkor megint igyekeztem elhinni, amit mond. Annak ellenére, hogy 15 éve dolgozom abban a szférában, évről évre készítjük a költségvetéseket, látom a számokat, küszködünk a problémákkal; egy önkormányzati érdekszövetség elnöke vagyok 14 esztendeje, ismerem az önkormányzati érdekszövetségek kínlódását, küszködését, hogy hogyan tudják az érdekeiket érvényesíteni. Ön az előbbi felvezetésben azt mondta, hogy utánanézett számoknak, és három esztendőt emelt ki, ahol reálértékben csökkent az önkormányzati támogatás, ebből egy az önök kormányzása alatti időszak, kettő a korábbi kormány alatti időszak volt.

Miniszterelnök Úr! Nem tudom, milyen számokból dolgozik, de ha olyan hiteles számokból dolgozik, mint ahogy a Sportminisztériummal kapcsolatos hitelességét és számokat illetően történt, akkor feltehetően itt is tévedett, és nagyon szeretném, ha ebben az esztendőben ez a tévedés nem lenne hasonlóan végzetes, mint a Sportminisztériummal kapcsolatos tévedése. (Domokos László: Így van!)

Ugyanis néhány héttel ezelőtt Juhász Gábor államtitkár úr egy nyilvános fórumon bejelentette, hogy 100 milliárddal kevesebb lesz az önkormányzatok költségvetése 2006-ban. Majd ezt azonnal cáfolták, azóta Juhász Gábor államtitkár úr hallgat, de a számok ismertek. És Juhász Gábor államtitkár úr nem tévedett nagyon. Akkor lényegében azt hittem, hogy Juhász Gábor és ön nem egy kormányban ülnek, nem egy költségvetésről beszélnek. Amikor itt hallgattuk az ön szavait, és majd fogjuk hallgatni egyébként a különböző nyilatkozatokat, megint azt hiszem, hogy nem ugyanabban az országban élek, nem ugyanarról az önkormányzati rendszerről beszélünk. Ön azt mondta a Kossuth téren a hét végén, hogy az önkormányzatiság érték. Az itt lévő programjukban az van benne, hogy erősítjük az önkormányzatiságot.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Abban egyetértünk, amit ön a Kossuth téren elmondott a hét végén, hogy mit jelent az önkormányzatiság. Nyilván a törvény által megosztott központi és helyi hatalom működését, azt, hogy a helyi autonómia, a helyi aktivitás, kreativitás hogyan és mint valósul meg, hogyan adunk a településeknek és az önkormányzatoknak feladatokat, hogyan adunk ehhez forrásokat. Tudja a miniszterelnök úr, hogy 1990-93 között volt tisztességes az önkormányzatok finanszírozása, majd '94-ben visszalépés történt, '95-ben a Bokros-csomag nyakon vágta az egész önkormányzati rendszert? Erről ön nem beszélt. Nézze csak meg a számokat, miniszterelnök úr, hogy a feladatokhoz szükséges forrásokban reálértékben milyen változások voltak. Kétségkívül igaza van, 2001-2002-ben volt egy levegőhöz jutás (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Azon túl vagyunk!), majd azóta folyamatosan ürül ki a rendszer.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nyilván számokkal is tudom ezt igazolni. Az, amit ön mond, nem igaz. Itt van előttem a 2004. éves zárszámadásban elolvasott adathalmaz, az ÁSZ-jelentés táblázata (Felmutatja.), ami egyértelműen azt a trendet igazolja, hogy az állam vonul ki az önkormányzati finanszírozásból. Az önkormányzatok saját bevételei növekednek ebben a számadatban, az állami finanszírozás csökken. A saját bevételekben kétségkívül benne van az átengedett adó, mondjuk, a gépjárműadó formájában, benne van a helyi adók növekménye, de, tisztelt miniszterelnök úr, benne van a hitel, benne van a vagyoneladás, a saját erejének, saját ingatlanvagyonának felélése, amit már lassan működésbe fordít be. De az az adat ebből a jelentésből elég világosan látszik, hogy csökken az önkormányzati fejlesztések aránya. Az önök három éve alatt csökkent az önkormányzati fejlesztések aránya.

Ne menjünk bele abba a vitába - mert az ÁSZ ezt is igazolta -, hogy akár az 50 százalékos béremelésnek, akár más, önök által adott feladatnak megvolt-e az állami fedezete, vagy nem volt meg. Nem volt meg, miniszterelnök úr, nem volt meg! Nem én mondom, nem a szövetségek mondják, nem a politika mondja, hanem az ÁSZ mondja. El kell olvasni ezeket a jelentéseket, miniszterelnök úr. Nem tudom, milyen számadatokból vette ezt a reálértékkérdést, mert ezt én még ilyen szempontból nem tudtam átnézni. (Dr. Veres János egy iratot felmutatva: Itt van, Gyuri!) Valahol benne van; ha ilyen jellegű információja van, és eljuttatja hozzám, nagyon szívesen el fogom mondani.

Miniszterelnök Úr! Ön a Kossuth téren valóban az önkormányzatok mellett foglalt állást, majd az elmúlt héten kaptam egy telefont önkormányzati érdekszövetségi elnökként az egyik nap este hét órakor, hogy másnap ön fél tízkor rendelkezésre áll a pénzügyminiszter úrral egy érdekszövetségi egyeztetésre. Ez több mint udvariatlanság, miniszterelnök úr. Hét országos önkormányzati érdekszövetségi vezetőnek, akik közül négy parlamenti képviselő egyébként, elfoglalt, programokkal rendelkezik, ön azt mondja, hogy kipipálhatjuk az önkormányzatokkal való érdekegyeztetést, mert ön fél tízkor ráér. Előző este hét órakor tudják meg a szövetségek anyag és felkészülési lehetőség nélkül. Milyen egyeztetésben gondolkodik, miniszterelnök úr? A hét országos önkormányzati érdekszövetség egységesen írt levelet önnek, és kérte ezt a konzultációt (Dr. Veres János: Megtörtént, a többiek eljöttek!), mert tiszteli Magyarország miniszterelnökét annyira, hogy legalább tudjon ebben a kérdésben szót váltani. Ön kipipálhatta, hogy megtörtént az érdekegyeztetés, nem történt semmi. Ilyen komolyan veszi ön az önkormányzati kérdéseket, meg olyan komolyan, ahogy ezt a százalékos kérdést itt fölvezette. Nem csökkent az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések száma. (Dr. Veres János: Nem is nőtt!)

De mondok még egy dolgot, sajnos nem tudok minden egyes részlettel foglalkozni, és a költségvetési vita során nyilván ki fogok térni rá, de most ön itt van, és ezt azért köszönöm meg, mert legalább önnek tudom elmondani, és nem a kommunikációs szakembereinek, akik lefordítják önnek, és majd válaszol valamelyik sajtótermékben. Azt tudom elmondani önnek, hogy megszűnik a gyermekvédelmi támogatás, miniszterelnök úr, kétségen kívüli, az önkormányzati teher csökken, ebből megemelik a családi pótlékot. Önök verik a mellüket, hogy milyen hihetetlenül nagy dolgot hajtottak végre, elveszik az önkormányzatoktól ezt a több mint 40 milliárd forintot, majd ott marad nekünk a probléma. Ugyanis ebből a gyermekvédelmi támogatásból lehetőség volt direktben a közművállalatoknak átutalni a valóban nehéz helyzetben lévő családoknak a közműköltségeit, és sorolhatnám tovább, hogy miket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Önök erről teljes mértékben elfeledkeznek. Ott marad a 40 milliárdos hiány, és küszködjön az önkormányzati rendszer. De ez csak egyetlenegy példa, miniszterelnök úr, abból a kommunikációs színjátékból, amit ön és csapata ebben az országban előadott az elmúlt egy évben.

Sajnos, az időm lejárt, hiszen mások is szeretnének hozzászólni. Azt kérem, miniszterelnök úr, a szavahihetőség és a hitelesség jegyében, hogy amit ön a TÖOSZ-közgyűlésen három vagy négy hónappal ezelőtt kimondott, hogy az önkormányzati rendszer nem lesz rosszabb helyzetben, mint 2005-ben a 2006-os költségvetés kapcsán, hogy legalább ugyanazokat a forrásokat megkapjuk, ezt tartsa be. Ha ezt betartja, akkor a vitánk sem lesz ilyen éles hangnemű.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 97 2005.10.24. 1:40  96-103

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Elfogadom az államtitkár úr válaszát, bár a miniszter úrnál voltam személyesen ebben az ügyben, és ígéretet tett néhány dologra.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem első alkalommal fordulok a tárca vezetéséhez megoldás reményében a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének ügyében. Az ön által ismert 64/1998. számú miniszteri rendeletnek köszönhetően és annak ürügyén az egyesület működésének anyagi ellehetetlenítése folyik. Ennek kapcsán a Fővárosi Bíróságnál eljárás van folyamatban, amely remélhetőleg hamarosan döntési szakaszba érkezik.

(16.20)

Németh Imre miniszter úr arra tett ígéretet még minisztersége alatt, hogy mindaddig, amíg a bírósági eljárás nem zárul le, addig nem kezdeményez semmiféle eljárást az egyesülettel kapcsolatban. Nem így történt ez, hiszen önök beterjesztették a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény módosítását, amelyben érdekes módon helyet kapott a végén az állattenyésztésről szóló törvény módosítása is, amelyben jogszabályi hátteret teremtettek annak, hogy amennyiben a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete kiállítást szervez, akkor az jogszabály által is büntethető legyen.

Ennek eredménye az, hogy június 15. óta újabb 130 millió forint büntetést róttak ki arra az egyesületre, amely több mint százesztendős, és amelyik nagyon komoly nemzetközi tekintéllyel bír.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi az értelme annak, hogy ezt a nagy múltú egyesületet önök továbbra is tönkre akarják tenni, meg akarják szüntetni?

Illetve a másik kérdésem a miniszter úrhoz lett volna, így öntől kérdezem, hogy annak az ígéretnek, amit a miniszter úr tett szóban júniusban, hogy két héten belül rendeződik a dolog, mikor kívánnak helyt adni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból. - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 101 2005.10.24. 1:09  96-103

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Államtitkár úr, ön azt idézte az előbb, hogy ne legyen különbség kutya és eb között. Én szeretném, ha különbség lenne miniszter és miniszter között, hiszen Németh miniszter úr nem tartotta be a szavát a tekintetben, amit ígért, beterjesztett egy olyan törvényt, amely módosította a korábbi jogszabályt, és arra adott lehetőséget, hogy immáron jogszabályi alapja is legyen, hogy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületét tönkre lehessen tenni. Én azt kértem a miniszter úrtól, hogy ezt oldjuk fel. A miniszter úr azt mondta, hogy két héten belül erre a kérdésre választ ad. Itt van október vége lassan, szeretném azt tudni, hogy mikor tudjuk ezt a kérdést feloldani, és mikor lehet végre nyugodtan Magyarországon a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének kiállítást szervezni, hogy nem lebeg felettük az, hogy 100-200 millióval meg fogják őket büntetni azért, mert nemzetközi kiállítást rendeznek.

Végezetül engedje meg, hogy meghívjam önt és miniszterét hétvégén Tatára az Ebtenyésztők Országos Egyesületének kétnapos nemzetközi rendezvényére, ahová húsz országból érkeznek kiállítók, és ott világosan láthatja, hogy mi a probléma e területen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
258 6 2005.10.25. 4:50  5-8

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lassan fél éve hallgatjuk az Országgyűlésben is napirend előtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr nagyívű beszédeit a száz lépésben megvalósuló reformgondolatairól, az ország jól alakuló gazdasági helyzetéről, a gazdaság hihetetlen dübörgéséről és annak közel 4 százalékos növekedéséről.

Nincs olyan magyar ember, aki ne örülne, és ennek értelmében várja helyzete, körülményei javulását. Ugyan több helyen és több alkalommal hangzott el a miniszterelnök úréval ellentétes vélemény, de mintha a miniszterelnök urat nem zavarnák a tények. Továbbra is a kommunikáció eszközeivel és azokon keresztül igyekszik elhitetni mindenkivel, hogy a helyzete jobb a korábbinál.

Így van ez az önkormányzatok esetében is, hiszen a miniszterelnök úr néhány nappal ezelőtt itt a vitában ezen a grafikonon is (Felmutatja.) nagyon hihetően és látványosan mutatta be, hogy kormányzása idején nőtt az önkormányzatok támogatásának reálértéke. Személyesen kaptam tőle az ezt igazoló grafikont, amelyen sajnálatosan nem találtam, hogy ezek az adatok milyen forrásból, mi alapján kerültek kigyűjtésre. Így, bár nem feltételezem, hogy megrendelésre készült maga a grafikon, mégis meg kell állapítsam, hogy a hitelessége erőteljesen megkérdőjelezhető.

Ez annál is inkább igaz, hiszen magam polgármesterként 15 éve készítem és terjesztem elő Gödöllő város költségvetését, amelyben számszerűen kimutatható és érezhető, hogy az önkormányzatok kötelező feladatainak ellátására biztosított állami források egyre jobban szűkülnek. Ha bárki is elfogultsággal vádolna, kérem, vegye elő az Állami Számvevőszék 2003., 2004. évi költségvetési zárszámadással kapcsolatos fejezeteit, és meggyőződhet erről az igazságról.

A 2005. évi barbatrükk pedig az volt, hogy annak ellenére, hogy az Országgyűlés a költségvetést elfogadta, az önkormányzati fejezetből közel 30 milliárd forint kötelező céltartalékképzés címén kikerült, és ennek visszanyerésére semmi esély sincs. Tehát ahogy a mesében van, hozok is meg nem is, adok is meg nem is. A helyzet javítására azonban folyamatos biztatás hangzik el, hogy mindenki pályázzon a különböző tárcáknál kiírt célokra. Mindazonáltal, hogy ezekből a pályázatokból a települések működési költségei - bér, energia, felújítások, karbantartások - nem fizethetőek, mégis esélyt adnak kulturális, sportesemények, kisebb fejlesztések megvalósításához.

Éppen ezért a települések iszonyatos mennyiségű pályázattal lepik el azok kiíróit, magukra vállalva a pályázatírás költségeit, nehézségeit, buktatóit, abban a reményben, hogy pluszforráshoz juthatnak. Sajnos, megdöbbenéssel tapasztaltam, és erről győztek meg polgármester kollégáim is, hogy az ez évi programok megvalósítására elnyert pályázatok kifizetésére nagyon sok esetben csak jövőre kerül sor, amelynek eredményeképpen vagy a program marad el, vagy az önkormányzat máshonnan vonna el forrást, vagy akár hitelből is előfinanszírozza azt. Így van ez a Nemzeti Civil Alap esetében is, ahol az ez évi célok megvalósításához elnyert támogatásoknak csak 50 százalékát kapják meg az érintettek.

Gödöllőn számos kulturális rendezvény elnyert pályázatának kifizetése szintén csak jövőre történik meg, de hallani arról is, hogy nagy összegű elnyert fejlesztési források sem álltak rendelkezésre a munka elvégeztével, számos kínos helyzetet okozva ezzel. Erről tegnap egy interpelláció keretében is meggyőződhettünk.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A legmegdöbbentőbb pedig az, hogy vannak olyan elnyert pályázatok, amelyek lebonyolítása a törvényes előírások - különös tekintettel a közbeszerzési előírásokra - betartása esetében határidőn belül megvalósíthatatlan. A kezemben tartom azt a támogatási szerződést (Felmutatja.), amit a Pályázat-előkészítő Alap második fordulója kapcsán és ezen keresztül biztosít 30 millió forintos, alternatív energiaforrás kiépítéséhez szükséges uniós pályázat elkészítésére egy támogatási szerződést. Lebonyolítottuk a közbeszerzést, betartottuk a törvényes határidőket, mégsem juthattunk a pénzhez, mert azzal a megvalósítás előtt két hónappal el kell számolnia a Kincstárnak. Nincs apelláta, megkérdeztem: el kell számolnia a Kincstárnak.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja a tapasztalatok alapján is sok esetben érzékelhető, komolytalan hozzáállást a pályázatokhoz, melynek következtében tovább nő az önkormányzatok kiszolgáltatott helyzete. Az MDF felszólítja a kormányt, hogy ne a saját propagandáját folytassa, hanem ígéreteit betartva időben biztosítsa a szükséges, megítélt és elnyert forrásokat a programok megvalósításához.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 50 2005.11.03. 17:31  15-377

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kézbe véve a 2006. évi költségvetést, egy ellenzéki képviselőnek hihetetlen lehetőség arra, hogy megszólaljon az Országgyűlésben, hogy érdekeket védjen; hogy megjelenítse azokat a dolgokat, amelyek nem jelennek meg a költségvetésben. Tehát ellenzékiként folyamatos lehetőséget biztosít arra, hogy bírálja és kritizálja az érvényben és működésben lévő kormányt mint beterjesztőt.

Mégsem ebből a szempontból szeretném megközelíteni a 2006. évi költségvetés vitáját, hanem egészen más szempontból; valóban egy érdek megjelenítése szempontjából, egy értékrend megjelenítése szempontjából, ami azért eddig valahol, még ha nem is olyan erősen, de megjelent a költségvetés-tervezések és -megalkotások során, és ami ebből a költségvetésből, talán először a tizenöt - a tizenhatodik - esztendő alatt, nagyon erősen hiányzik.

Engedjék meg, hogy elöljáróban arra hivatkozzam, hogy a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének ünnepi közgyűlésén, ami ebben a Házban volt néhány hónappal ezelőtt, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr elég világosan és határozottan elmondta az ott lévő több száz polgármesternek, hogy 2006-ban, ha több pénz nem is lesz a településekre, de kevesebb semmiféleképpen nem.

Aztán itt, ebben a teremben, a Gyurcsány-kormány egyéves működését vitató parlamenti vitanapon a miniszterelnök úr felmutatta ezt a grafikont (Felmutatja.) - tőle kaptam egyébként, azóta is nagy tisztelettel és örömmel őrzöm -, amelyben kimutatta azt, hogy bizony ’98 óta megvizsgáltatta az önkormányzatok állami támogatásait, állami forrásait. És ebből a Fidesz-kormány alatt két esztendőben a támogatásoknál kevesebb volt a reálérték, majd egy esztendőben, 2004-ben az ő kormányzása alatt is, el kell ismerni, hogy kevesebb volt. Egyébként ezt szó szerint a következőképpen mondta: 1999-2000-ben volt a Fidesz-kormányban reálértékben kevesebb, és 2004-ben a Gyurcsány-kormány alatt. De itt is elmondta, ebben a vitában - szó szerint idézem -, hogy: “az idei évet követő, következő évet számítva azt tudom mondani, hogy a nemzeti forrásból az önkormányzatok támogatása 2-2,5 százalékkal növekszikö.

Olvassuk el a költségvetést, olvassuk el az ÁSZ jelentését, nézzük meg az ezzel kapcsolatos, eddig napvilágot látott írásokat! A tegnapi nap folyamán - engedjék meg, hogy szintén idézetet mondjak, tényekre szeretnék alapozni - Kuncze Gábor frakcióvezető úr a következőket jelezte a költségvetési vitában, szó szerint idézem megint: “Ha most aztán arra nézek, hogy a helyi önkormányzatok támogatásával mi a helyzet, bizony a helyi önkormányzatok támogatása csökken.ö Ez már ellentétben van a miniszterelnök úr korábbi nyilatkozatával. Szabó Lajos, a költségvetési bizottság alelnöke, a költségvetési bizottság többségi véleményét összefoglalva elmondta, ezek alapján a jövő évi költségvetés nyertesének ugyan nem mondható az önkormányzati szektor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek a tények. A miniszterelnök úr elmondja a TÖOSZ-közgyűlésen, hogy nem lesz kevesebb a pénz; majd elmondja, hogy itt 2-2,5 százalékkal növekszik a pénz; majd megnézzük Kuncze Gábor frakcióvezető, Szabó Lajos MSZP-s képviselőtársunk összegzett véleményét, aki azt mondja, hogy kevesebb a pénz.

Az eddigiek során az önkormányzati szféráról történő vitáknál mindig számokon vitatkoztunk. Nem kell vitatkozni a számokon - egyértelműen kevesebb. És amikor kezdtem a gondolataimat, és elmondtam, hogy én egy értékrendről szeretnék beszélni, amit nekem az önkormányzatiság jelent, és amiben eltöltöttem 15 esztendőt, akkor erre kívántam utalni.

Ezek után számomra nem furcsa, hogy a miniszterelnök úr az önkormányzati érdekszövetségekkel történő egyeztetés kapcsán mintha menekült volna az egyeztetési feladattól. A hét országos önkormányzati szövetség levélben fordult Magyarország miniszterelnökéhez, hogy szeretnének vele a költségvetésről tárgyalni. Majd egy előkészítetlen, anyag nélküli tárgyalás rohamléptekben úgy bonyolódott le, hogy előző este 7 órakor kapok egy telefont, hogy másnap fél kilencre menjünk a miniszterelnök úrhoz. Anyag nincsen, nincs miről tárgyalni, a miniszterelnök úr berendeli az egyébként választott önkormányzati tisztségviselőket, egyébként parlamenti képviselőket, hiszen ebből az Országgyűlésből Toller László, Wekler Ferenc, Balogh László MSZP-s képviselőtársunk egyébként önkormányzati érdekszövetségi vezető. Ezt a miniszterelnök úr sem teheti meg - nem teheti meg egy ilyen súlyú, nagyságrendű kérdésben!

De menjünk tovább ennek a gondolkodásnak a kapcsán, visszatérve a költségvetésre! A hét országos önkormányzati érdekszövetség - ennyi van ebben az országban, távol sem említhetők kormánypárti és ellenzéki képviselők kiegyenlített egyensúlyaként - képviselői: Magyar Levente, Jászberény polgármestere, SZDSZ; Wekler Ferenc, SZDSZ, parlamenti képviselő; Toller László, MSZP, parlamenti képviselő; Balogh László, MSZP, parlamenti képviselő; Dióssy László, SZDSZ, polgármester; Becze Lajos bácsi, ő független; és jómagam, aki a Magyar Demokrata Fórum frakciójában vagyok, készítettek egy anyagot, közösen aláírtuk. És ebből szeretnék majd önöknek idézni néhány mondatot, pontosan azért, mert talán az önök számára, az előterjesztő számára az előzmények és az általam felsoroltak után ez hiteles kérés. Huszonkét pontban - 22 pontban! - kérnek a Magyar Országgyűléstől az önkormányzati érdekszövetségek, amelyek lefedik a magyar önkormányzatok 80 százalékát, támogatást, segítséget.

A jövő évi forráslehetőség több mint 5 százalékkal kevesebb az ez évinél - erre utaltam -, ami ellentétben van a miniszterelnök úr gondolataival. 2006-ban az önkormányzatok finanszírozásából közel 48 milliárd forint kerül kivonásra.

(11.00)

A normatív állami hozzájárulások továbbra sem fedezik a személyi juttatások és azok járulékaival kapcsolatos kiadásokat. A törvényjavaslatban szereplő normatívák még a szinten tartáshoz sem nyújtanak fedezetet. A törvényjavaslat és így az önkormányzatok központi forrásai nem tartalmazzák a 2006. évi központi bérintézkedéseket, illetve azok pénzügyi fedezetét. Nem tartalmaz a törvényjavaslat teljes fedezetet a 2005. évi központi bérintézkedések 2006-ra áthúzódó hatására sem, és a bérhordozó normatívák egy része a 2005-ös összegnél alacsonyabb.

Az olcsóbb állam miatti forráskivonás, a 2005. évi központi bérintézkedések fedezetének részbeni hiánya, a 2006. évi központi bérintézkedések fedezetének biztosítása hiányában az önkormányzatok működőképessége 2006-ban veszélybe kerül. Nincs elfogadható szakmai és politikai érv amellett, hogy a nemzetgazdaság dinamikus, 4 százalékos növekedése ellenére az önkormányzati szférában a központi források összességükben csökkennek a 2005. évihez képest.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt abba is hagyhatnám a hozzászólásomat, mert ezek a mondatok önmagukért beszélnek, és parlamenti patkóoldaltól függetlenül azokat a véleményeket összegzik, amelyek az önkormányzati költségvetésben benne vannak, illetve nincsenek benne.

Engedjék meg, hogy egy picit tovább menjek az általános vita kapcsán néhány olyan dologra, ami megint konkrétum. A közoktatási feladatok képezik az önkormányzatok feladatainak legnagyobb részét, ezt mindenki tudja. A ’93-as közoktatási törvény a következőképpen rendelkezik: “A helyi önkormányzatok részére biztosított normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttes összegének el kell érnie az előző évi normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttes összegét.ö Hangsúlyozom még egyszer, aki számára nem világos, az 1993-as közoktatási törvény a finanszírozásról úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzatok részére biztosított normatív hozzájárulások és egyéb támogatások együttes összegének el kell érnie az előző évi normatív hozzájárulások és egyéb támogatások összegét.

Ez azt jelenti, hogy törvényellenes a 2006-os költségvetés, hiszen csak egy normatívára térjünk ki, ez a normatíva nem más, mint a művészeti iskolák számára biztosított normatíva, ami 2005-ben 105 ezer forint volt, és 2006-ban 80 ezer forint lesz. Azok számára, akik ezt nem tudják, ebből biztosítják a különböző néptánc-, zeneiskolai és egyéb képzéseket a fiatalok számára, az iskolai oktatás keretein, illetve annak rendszerén belül. Ezt azt jelenti, tisztelt Országgyűlés, hogy azt a 25 ezer forintot, amit nem tud a központi költségvetés biztosítani az eddigieknek megfelelően az önkormányzatok számára, törvény adta lehetőségein belül a település át fogja ruházni az érintettekre. Mi történik? Az történik, hogy ezt a 25 ezer forintot évente, tíz hónapos oktatási évet számolva, a gyerekeknek, a szülőknek be kell fizetni a kasszába, különben nem vehet részt az egyébként nem kötelező zeneiskolai oktatásban.

Ha azt vesszük, hogy ezek a gyerekek testvérként jelentkeznek, hiszen ha a tehetséges gyerekek, általában egy családból származva, a zeneiskolai és a művészeti oktatásban részt vesznek, akkor családonként ez jelenthet akár 50-75 ezer forint pluszköltséget évente, csak erre az egy feladatra. Akkor megint megkérdezem, hogy világos volt-e, amit az elején elmondtam, hogy nem abba a vitába szeretnék beszállni, hogy ennyi és annyi, és mi van benne, hanem érték-e, vagy nem érték-e a gyerek, érték-e, vagy nem érték-e a jövő, érték-e az önkormányzati rendszer, amely működteti ezeket az intézményeket, ellátja ezeket a feladatokat, amelyekre, azt gondolom, nagyon komoly szükség és igény van. Mit tehet a település? Áthárítja. Áthárítja a szemétszállítási díjban, áthárítja a közoktatási díjakban, a különböző más díjakban ezeket a terheket a lakosságra, mert nincs miből finanszírozni, nincs meg az önkormányzatok pufferolóképessége, nem tudja tompítani ezeket a költségvetési hiányokat.

Menjünk át egy másik területre, hiszen a közoktatás mint legnagyobb feladat mellett számos más feladatuk van a településeknek. Ez a szociális kérdés. Ebben az esztendőben itt, ebben a Házban számos esetben hallhattuk, kétszeresére emelkedik a családi pótlék. Óriási dolog, elismerésem. De nézzük meg, hogy miből és hogyan. Mi történik ezzel párhuzamosan? Megszűnik a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, az a pénzeszköz, amivel a települések helyben biztosítják a szociális feladatok ellátásának egy részét.

Mit csinál a parlament? Politikai erővel, politikai döntésként megemeli a családi pótlékot, egy hatalmas kommunikációs folyamat kapcsán azt mondja, hogy micsoda fantasztikus dolog. Egyébként valóban fantasztikus dolog, csak azt elfelejti hozzátenni, hogy ez a pénz nem másból van, mint abból, amit eddig egyébként is megkaptak, és a településeknél volt. Ebből a települések fizettek, mert természetbeni juttatásra is felhasználható volt a gyermekvédelmi támogatás, adott esetben közműdíjakat, adott esetben a települések, amelyek tudták pontosan, hogy melyek azok a családok, amelyek rászorultak, és nem képesek önmagukról gondoskodni, nem fizetik be ezeket a közműdíjakat. Kikapcsolják ezeket a szolgáltatásokat, és ezek helyett, ebből a pénzből befizette, és gondoskodott róluk. Alapvető települési feladat, értékrendbeli kérdés, van-e feladata az önkormányzatnak, vagy nincs feladata. Elveszem a pénzt, magamat a csúcsba emelem, fényezem magam, miközben egyébként ott marad a probléma. Ezek az emberek vissza fognak jönni a településekre, és azt fogják mondani a polgármesternek, az ügyintézőknek, hogy eddig át tetszettek utalni, most miért nem történik meg. Ők nem értik meg; ők azt értik, hogy valóban kétszeres a családi pótlék, de azt nem értik meg, hogy ez a pénz abból van, ami eddig másra volt.

Menjünk vissza még egy harmadik dologra, az infrastruktúrára, az utak kérdésére. A kormányprogram, szó szerint: “Az állam minden önkormányzati egy forinthoz hozzátesz még egyet utak építésére.ö Itt hangzott el, ott mondta a miniszterelnök úr. Az elmúlt évi költségvetésben, a 2005-ösben 10 milliárd volt. A szétosztásáról ne beszéljünk, mert ebből 4,2 volt csak a fővárosnak. Nyilván politikai alku volt az SZDSZ-MSZP között, hogy a nagy részét a fővárosnak kell adni. Utak azért máshol is vannak, tisztelt képviselőtársaim, ahogy tudjuk. Ebben az esztendőben ez lecsökken 5 milliárd forintra. Kormányprogram: egy forinthoz egyet teszek. Hol a másik forint, tisztelt képviselőtársaim?

Akkor még nem mondom azt, amit Lamperth Mónika miniszter asszony, aki minden alkalommal jó vitapartner ezekben a kérdésekben, hiszen felkészült politikus, pontosan jól tudja a rendszer hiányosságait, de egyet mindig el szokott mondani, hogy a megoldás a kistérség. Erről az ÁSZ a következőt mondja: a szervezeti rendszer, a feladatellátás felülvizsgálata nem hozott számottevő eredményt, annak ellenére, hogy a 2005. évi költségvetés jelentős támogatással ösztönözte. Magyarul, a kistérségi rendszer egy nagy lufi. Összeteszem a két szegény iskolát, a három szegény települést, aztán csináljátok meg, veszekedjetek, adok egy kis aprópénzt, közben elveszek sokkal többet. Tudják, képviselőtársaim, hogy az elmúlt két esztendőben hány forintot vett ki az önkormányzati rendszerből - ÁSZ-jelentés, és a TÖOSZ-jelentésben is benne van? Mennyit vett ki? 69 milliárd forintot; 69 milliárd forintot a működésből!

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzék el, hogy emocionálisan egy picit mindig hozzáteszek a gondolataimhoz, amikor az önkormányzatokról beszélek, mert én magam 15 éve vagyok polgármester, és küzdök közel 3200 polgármestertársammal a terepen. Tudom, hogy nagyon sok hiba van, tudom azt, hogy számos reformnak kellett volna történnie. Önök három és fél év alatt semmilyen reformot nem hajtottak végre. Ennek az az eredménye, hogy most egész egyszerűen fűnyíróelvszerűen levágják a települések pénzét, és aztán odamutogatnak, hogy ezt meg azt meg amazt ilyen formában emeltük, gondoskodunk az emberekről, megemeljük a családi pótlékot, a közoktatásban minden rendben van. Közben omlik össze a rendszer, és azt a szférát, amely az elmúlt időszakban a politikai harcok ellenére is vitte a szolgáltatások legnagyobb részét, azt a szférát, amely az elmúlt időszak hatalmas küzdelmei és problémái ellenére is biztosította a települési lakók számára az állandóságot, a biztonságot és a szolgáltatásokat, azt önök, képviselőtársaim, e költségvetés kapcsán tönkreverik.

(11.10)

Azt kérem, fontolják meg azt a 22 pontot, amelyet az önkormányzati érdekszövetségek kérnek - én számos ilyen módosító javaslatot fogok beadni -, és tárgyaljunk ennek a szférának legalább a túléléséről. Ahogy a miniszterelnök úr mondta: hogy ne legyen kevesebb 2006-ban a települések pénze, mint 2005-ben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
269 95 2005.11.22. 10:27  60-96

DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az országos területfejlesztési koncepció nagyon fontos alapelveket fogalmaz meg, ami hosszú távon határozza meg Magyarország és hazánk lakosságának jövőjét. Hosszú távú hatása miatt az országos területfejlesztési koncepcióval szemben támasztott alapvető követelmény a stabilitás, a változó világgazdasági helyzethez való alkalmazkodás, a rugalmasság. Jelen előterjesztésen, bár törekedett a fentiekre, határozottan kiérződik a mai kormánypolitika hatása. Tekintettel azonban arra, hogy egy 25 éves koncepció több választási cikluson keresztül valósul meg, így mindennemű politikai törekvéstől függetlennek kell lennie; elkerülhetetlennek tartom ebben a kérdésben is a nemzeti megegyezést, annak érdekében, hogy kormányváltás esetén ne váljon szükségessé újrafogalmazása. A koncepció tárgyalása újra felhívja a figyelmet a nemzeti minimum szükségességére.

A koncepció jelen formájában vágyak és álmok gyűjteménye, és mint ilyet, el is lehet fogadni, könnyen lehet vele azonosulni, megvalósítása azonban, elsősorban a finanszírozást tekintve, sok bizonytalanságot hordoz magában még középtávon is. A jelenlegi kormányzat elképzelései, szándékai ellentmondanak az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazott elveknek, és kérdés, hogy mindezek hogyan illeszthetőek be a koncepció által megfogalmazottakba, mivel esetenként jogszabályi feltéteket is biztosítani szükséges hozzá.

Nagyon lényeges a finanszírozás kérdése. A fejlesztési politika és az országos területfejlesztési koncepció is nagy reményeket fűz az uniós támogatásokhoz, nem vesz azonban tudomást arról, hogy az Európai Unióban komoly válságjelenségek érzékelhetőek. Itt elsősorban nem a sikertelen népszavazásra kell gondolni, bár az a leglátványosabb, sokkal inkább a nettó befizetők lázadására és a támogatás kontra fejlesztés ellentmondásaira. A 2005. év végén nincs még uniós költségvetés, nagyok a nézetkülönbségek, még a fő irányokban is tart a vita, ennek megfelelően bizonytalan a nemzeti támogatások rendszere is. Mindez nem jelenik meg az előterjesztésben, még a kísérőszövegben sem. Vitathatatlan, hogy ezek a problémák közvetlen kapcsolatban vannak az országos területfejlesztési koncepcióban megfogalmazottakkal, elsősorban a prioritásokkal. A nettó befizetők vonakodása, a tizedszázalékokkal kapcsolatos vita eurómilliárdokat jelent, ami ugyancsak közvetlenül befolyásolja a támogatások összegét.

Félidőben tart a lisszaboni stratégia végrehajtása is; már látszik, hogy az eredeti program nem tartható, szükséges a korrekció, ennek következményeként is várható a prioritások megváltozása, a támogatási rendszer módosítása. Válságjelenségek láthatók a nettó befizető államokban - Franciaország, Németország, Hollandia - is, belső gazdasági és identitásválsággal küzdenek, nagyok a belső ellentétek, ami hozzájárul a befizetések csökkentéséhez. Mindezeket elsősorban a koncepció megalkotásánál kell figyelembe venni, ami viszont közvetlenül hat az országos területfejlesztési koncepcióra is. A fentiek figyelmen kívül hagyása bizonytalanságot okoz már a koncepció bevezetése előtt.

Van néhány alapvető hiányossága az országos területfejlesztési koncepciónak, amit még hatályba léptetése előtt korrigálni kell. A koncepcióból teljes egészében hiányzik a klímaváltozással kapcsolatos elképzelés. Az Európai Parlament és az Unió tagországai kormányzati szinten már évek óta foglalkoznak a klímaváltozás jelenségével, annak hatásával, az ahhoz való alkalmazkodással. Ma már nem az a kérdés, hogy a klímaváltozás jelensége fennáll-e, az sem, hogy meg lehet-e akadályozni vagy késleltetni, hanem az, hogy hogyan lehet hozzá alkalmazkodni. A jelenlegi változások az elmúlt száz, százötven év emberi tevékenységének következményei, a mostani beavatkozások hatása ötvenéves távlatban fog megjelenni, addig azonban alkalmazkodni kell a változó helyzethez. Erre semmiféle utalás nincs sem a 2013-ig, sem a 2020-ig tartó elképzelésekben; ez alapvető hiányosság, amit feltétlenül pótolni kell, és lehet, hogy a prioritásokat is újra kell gondolni. Magyar viszonyok között elsősorban az aszály, a hőhullám, az árvizek, a viharos felhőszakadás és belvizek káros hatásainak mérséklésére, elhárítására kell koncentrálni.

A fenntartható fejlődéshez kapcsolódóan a másik az energia hosszú távú biztosításának kérdése. Az elkövetkező néhány tízéves időszakban megoldandó feladat az emberiség számára a csökkenő fosszilis energiahordozók pótlása, a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése, új és megújuló energia biztosítása lesz. A probléma alapvetően nem az, hogy elfogynak-e a fosszilis energiahordozók, hanem hogy a fogyó készletek kitermelése egyre drágább, és elér egy olyan szintet, ami már nemcsak a fejlődés gátja lesz, hanem a szinten tartást sem biztosítja. Mindezen hatások megelőzésére már ma kutatás-fejlesztési szinten jelentős befektetéseket kell tenni, amire halvány utalás sincs a koncepcióban. A megújuló energiák hasznosítására vonatkozó intézkedések nem elégségesek, felemásak, a mai formájukban nagy mennyiségben nem alkalmasak a fosszilis energiahordozók kiváltására.

Harmadik fontos kérdés az országos területfejlesztési koncepcióban a régiók helyzete. Van ugyan halvány utalás a regionális szint szerepének bővítésére, szemérmesen hallgat azonban az előterjesztés arról, hogy ahhoz, hogy a régiós rendszer megfelelőképpen működjön, először létre kellene hozni az önigazgatáson alapuló régiókat önálló költségvetéssel, önálló, választott, legitim testülettel. Ennek természetesen számos feltétele van: módosítani kell az alkotmányt, az önkormányzati és számos más, kapcsolódó törvényt, a központi kormányzatnak le kell mondania a bevételek egy részéről, át kell adni a feladatokat és a hatáskörök egy részét, és számolni kell a regionális és központi politika ellentétével is.

Ezzel egy időben, és nem hosszú távon, ahogy az országos területfejlesztési koncepcióban szerepel, meg kell határozni a megyék szerepét is, hosszú távon ugyanis finanszírozhatatlanná válik egy kiüresített megye, amely jelenleg szinte csak intézmények fenntartását végzi, önálló, szabadon felhasználható bevétele alig van; döntés kérdése, hogy a finanszírozással arányos feladatot kapjon, vagy szűnjön meg. Hasonló a helyzet a kistérségekkel - erről már volt itt az előzőekben szó. Jelenleg úgy ítéljük meg, hogy a kistérségek pénzügyi kényszer hatására létrejött társulások, igazán nincs meg a helyük a fejlesztésben, függetlenül attól, hogy törekvések vannak valóban arra, hogy egy fejlesztési központ legyen a települések által alakított szövetség.

Alapvetően újra kell gondolni az állam szerepét a regionális szervezetekben. Ma a regionális fejlesztési tanácsokban az államnak meghatározó szerepe van, vétójoga van, ami ellentmond a szubszidiaritás elvének, lehetetlenné teszi az önigazgatást és az önrendelkezést. Az önálló régió létrehozása automatikusan megszüntetné az állam osztogató szerepét, már csak ezért sem tartható a jelenlegi helyzet. Át kell gondolni a koncepció elképzeléseit a kistelepüléssel kapcsolatban is. Ma a tendencia a kistelepülések elsorvasztását eredményezi, bár a kormányzat nem ezt kommunikálja, mégis megtett intézkedések sorai erre utalnak.

A koncepció kétségkívül tartalmaz olyan elemeket, ami a kistelepülések megóvását eredményezheti, de a gazdaságosság és a hatékonyság mögé bújva számos olyan intézkedés szerepel az anyagban, ami ez ellen hat. Itt kell rögzíteni, hogy az emberi élet nem hatékonyság és gazdaságosság kérdése, ennek megfelelően az emberi élet feltételeit biztosító település fennmaradása sem lehet csak finanszírozási kérdés.

Minden település, kistelepülés érték, ezek megóvása, létfeltételeinek biztosítása a kormányzat alapvető feladata, ez alól a gazdaságosságra való hivatkozással nem lehet kibújni. Meg kell keresni és találni azokat a módszereket, amelyek segítségével a kistelepülések fennmaradása biztosítható.

A finanszírozásnál külön ki kell térni arra, hogy az országos területfejlesztési koncepció sikeres végrehajtásához módosítani kell az eddigi maradványelv-szemléletet. Ma a kormányzat által elhatározott intézkedések elsőbbséget élveznek, a regionális, de különösképpen a helyi kedvezményezések legfeljebb a maradékon osztozkodhatnak, függetlenül azok fontosságától és indokoltságától. Magyarország egyik alapvető problémája, ami történelmi okokra vezethető vissza, Budapest-központúsága, túlsúlya az élet minden területén. Az országnak, de Budapestnek is alapvető érdeke e tarthatatlan helyzet mérséklése, természetesen nem a főváros szerepének csökkentésével, hanem a potenciális területek igen erőteljes fejlesztésével. Vannak erre a koncepcióban bátortalan javaslatok és kezdeményezések, de inkább Budapest szerepének erőteljes növelése dominál.

 

(14.20)

 

Ezt a koncepció nemcsak a belső erőforrások felhasználásával és kiegészítésével kívánja elérni, hanem ehhez külső erőforrások elszívását, az agglomeráció potenciáljának kihasználását veszi igénybe. Erre számos példát lehet felhozni, ezektől viszont most eltekintenék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve: szükségesnek tartjuk a nemzetstratégiai kérdésekben, így az országos területfejlesztési koncepcióban is a politikai pártok közmegegyezését. Szükségesnek tartjuk a koncepcióban foglaltak kiemelését és kétharmados törvényekben biztosított garanciáját. Foglalkozni kell a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozásával és az energiakérdés koncepcionális megoldásának előkészítésével. Minél előbb meg kell alkotni az önálló költségvetéssel és választott testülettel rendelkező régiót. Ezzel egy időben döntést kell hozni a megyék szerepéről. Hatékonyabbá kell tenni a területfejlesztés egyenletességét, a települések finanszírozását a falvak, a községek, a városok és a főváros tekintetében.

A bemutatott koncepció jó alapanyag, megfelelő kiindulás, de elfogadásához további finomítások szükségesek, jelenlegi formájában elfogadásra országgyűlési határozatként sem támogatható. Mindezeket összegezve a Magyar Demokrata Fórum jelen előterjesztést ebben a formában általános vitára nem tartja alkalmasnak, annak újra kidolgozását javasolja. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
273 6 2005.11.29. 4:55  5-8

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Alig egy esztendeje, 2004. december 5-én szavazott az ország arról, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgárságát érintő kérdéssel foglalkozzon-e az Országgyűlés. Sokunkat hidegzuhanyként ért az a tény, hogy bár valamivel többen válaszoltak igennel, mégis a népszavazáson való részvétel nem érte el még a törvényes minimumot sem, így érvénytelennek minősült. A szavazás napját hangos, sokszor méltatlan politikai kampány előzte meg, ami előrevetítette árnyékát az eredménytelenségnek. Nem arról szólt a kampány, hogy a kérdés kapcsán hogyan találhatnánk meg a közös pontokat, hanem arról, hogy melyik politikai erő tudja legyűrni a másikat. Ma már józan fejjel végiggondolva az eseményeket, megállapítható, hogy nagyot hibáztunk, és ebben mindenkinek megvan a felelőssége, olyan mértékben, amilyen politikai erővel bír.

A népszavazás után eltelt egy esztendő viszont lehetőséget ad arra, hogy ennek távlatából újragondoljuk a történteket, higgadt fejjel, a napi pártpolitikán felülemelkedve és a magyarságnak mint nemzetnek a jövője iránti felelősséggel, azzal a felelősséggel, amivel a trianoni békediktátum után megfogalmazhatjuk kötelezettségeinket a határon túli magyarok felé. Azok felé, akik nem kevésbé magyarok, mint mi, és akikkel egyaránt összeköt a közös múlt, kultúránk, nyelvünk, hagyományaink. Számukra december 5-e egy újabb fájdalmas felismerése annak, hogy az anyaország magukra hagyta őket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én biztos vagyok abban, hogy ez nem így van, mert aki közülünk akár a Felvidéken, a Kárpátalján, a Vajdaságban vagy Erdélyben megfordult, és akár csak egy kis időt is eltöltött ott, nem tudja kitörölni lelkéből azokat az érzéseket és élményeket, amelyeket egy-egy ilyen alkalommal magába szívhatott. Talán sokan jártak önök közül Csíksomlyón is, ahol pünkösdkor évről évre a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról érkező félmillió magyar a felemelő együttlét során lélekben kapaszkodik egymásba, imádkozik aggódva, féltve a magyarság jövőjét. Sokaknak ez az együttlét ad erőt és hitet ahhoz, hogy elviseljék a kisebbségi magyar sorsot. És akkor mi az anyaországban ahelyett, hogy nekik kapaszkodót adva erőt sugároznánk, a magunk problémájával elfoglalva megfeledkezünk kötelezettségeinkről, ezzel gyengítve őket a fennmaradásért való küzdelemben. És arról se feledkezzünk meg, hogy az egyre inkább személytelenné és gyökértelenné váló világunkban az ő példájuk erősíthet bennünket meg abban, hogy ne felejtsük el, hogy hova tartozunk, és hová kötnek a gyökereink.

Hogy miért jutottunk ide, s hogy ki a felelős a történtekért, ne firtassuk, hanem reálisan értékelve a határon túli magyarokkal kapcsolatos, kialakult helyzetet, építő jelleggel dolgozzunk azon, hogy nemzeti együvé tartozásunk nekünk is és a következő generációnak is természetes legyen, keresve és megtalálva azokat a közös pontokat, amikkel hosszú távon meg tudunk felelni az ezzel kapcsolatos elvárásoknak. Építkezni kell a szívekben és a lelkekben, mert egy gyökértelenné váló, az összetartozást és a közös múltját elfeledő nemzetként versenyképtelenek leszünk Európában és a világban. A több mint ezer esztendő bizonyítja ennek az összetartozásnak a hihetetlen erejét. Ezért Lázár János polgármester- és képviselőtársammal együtt javaslom, hogy december 5-ét határozatban nyilvánítsa az Országgyűlés a nemzeti együvé tartozás napjává, mely napon többek között a kultúra, az oktatás, a tudomány és a sport területén szélesítsük kapcsolatainkat, és adjunk lehetőséget a magyarság összetartozásának elmélyítésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elsőéves évforduló alkalmával december 4-én Gödöllőn a Premontrei Gimnázium aulájában szeretnénk példát mutatni méltóságteljes, emelkedett együttlét formájában arra, hogy tudunk együtt és egymásért érzett felelősség tudatában örülni annak, hogy összetartozunk határon innen és határon túl. Ezen az estén Kárpát-medencei gyerekkórusok adnak hangversenyt, ezzel is utalva arra a felelősségünkre, ami a jövő lelki építkezését érinti. A rendezvény fővédnöke dr. Sólyom László köztársasági elnök, védnökei Kósa Ferenc MSZP-s, Lázár János fideszes, Mécs Imre SZDSZ-es és Sisák Imre MDF-es képviselőtársunk. Az est házigazdájaként szeretettel hívok és várok mindenkit Gödöllőre most vasárnap 16 órakor a Premontrei Gimnázium aulájába a nemzeti együvé tartozás napjának első megünneplésére. Másnap, december 5-én pedig Debrecenben a Magyar Demokrata Fórum Hajdú-Bihar megyei és debreceni szervezete hasonló nyitottsággal vár mindenkit a Református Nagytemplom előtti Kossuth térre, ahol az MDF elnöke mellett beszédet mond Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök és Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

 

(8.20)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 92-94 2005.12.06. 2:20  13-491

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): A költségvetésről szeretnék pár szót beszélni…

ELNÖK: Akkor öné a szó, parancsoljon!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): …arról a részről, amelyik a zárolást érinti, és az idetartozik, hiszen a központi zárolás nyilván nemcsak az önkormányzatokat, hanem más területet is érint. Két dologra szeretném a figyelmet felhívni, mindenféle érzelmi töltet nélkül. Az egyik az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mai napig nincs meg a bérmegállapodás, nincs meg a béralku az OKÉT-en. Azt hiszem, holnap lesz ülés. Ezzel kapcsolatban, ha tudják a képviselőtársaim, lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de azért elmondom, hogy a hét országos önkormányzati érdekszövetség úgy foglalt állást, hogy mindaddig nem vesz részt az OKÉT-ülésen, amíg nem biztosítja a központi költségvetés a béremeléshez szükséges forrásokat.

Most itt az előbb elhangzott, hogy a zárolás összegéből fogják biztosítani a 15 milliárd forintot. Ez egyébként körülbelül a jelenleg várható béremelés fele. Nincs miről beszélni, Szabó Zoltán képviselőtársam, és nem is beszéltünk még normatívákról, aminek nem növekedett a nominális értéke, most már nem tudom, van, amelyiknek régóta, van, amelyik csökken; egész egyszerűen arról a képtelen dologról, hogy önök beszélnek többletforrásokról az önkormányzatok részére, nem hallom a kormánypárti képviselők részéről, csak folyamatosan ezt, és azt a trükköt játsszák el, hogy megemelem akárhány forinttal, aztán lezárolom ugyanazt a megemelést.

(10.20)

Onnantól kezdve a pénz semmivel nem több, de lehet róla beszélni, hogy több. Ez egész egyszerűen hazugság, hadd nevezzem nevén! Ez egy olyan áltatás, egy olyan hazugság, amit nem kellene megcsinálni. Nem látom az értelmét. Akkor mondjuk az, hogy ennyivel kevesebb. Akkor vállalják föl képviselőtársaim, hogy ennyivel kevesebb, és akkor nem zárolják a pénzt, hanem akkor azt mondjuk, hogy ennyivel kevesebb jut jövőre a településeknek. Ennél sokkal kevesebb jut egyébként. Majd az önkormányzati fejezetnél szeretnék hozzászólni, csak ezt a képtelenséget szeretném újra hangsúlyozni.

Nem arról van szó, hogy az önkormányzatok e tekintetben valamiféle vészjósló dolgokat vetítenének előre, hanem önök egész egyszerűen becsapják őket, megemelik, úgy tesznek, mintha odaadnák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), aztán végül is nem. Erre alapozzák azt, hogy majd a még meg nem lévő közalkalmazotti bérekre a többletfedezetet biztosítják. Már most látható, hogy a felét sem fogják tudni biztosítani.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 132-134 2005.12.06. 2:23  13-491

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hasonlóan csatlakozva Béki Gabriella hozzászólásához és ahhoz a melléklethez, ami végül is a tárgyhoz tartozik, egy normatíváról beszélnék, ez a bölcsődei normatíva.

Ez a 36 ezer forintos csökkenés brutálisnak nevezhető. Annál is inkább, mert egyre inkább abba az irányba törekszünk - ilyen trendek vannak -, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás azok részére, akik viszonylag közel vannak a szülés időpontjához, igényli-e azt, hogy a gyerekeket elhelyezzék bölcsődében. 10 ezer feletti lakosnál kötelező a bölcsődei szolgáltatás és ellátás. Ráadásul ez is bérhordozó normatíva, tehát nyilván van ennek bérkövetkezménye.

Nagyon sok a csökkenés, tehát nemcsak arról van szó, hogy az inflációs hatás nincs kivédve, hanem arról, hogy így gyakorlatilag egy 36 ezer forintos csökkenést kell regisztrálnunk. Bízom abban, hogy még esetlegesen módosító javaslatok formájában ez megoldható, de ez a remény egyre inkább kezd elszállni, tekintettel arra, hogy a költségvetésnek olyan stádiumában vagyunk, amikor a pluszforrások már csak bizonyos belső átcsoportosításokkal hajthatók végre.

Nem véletlenül térünk vissza ellenzéki padsorokból a normatívák kérdésére. A többiről is beszélhetnék, ahol szintén a melléklet tartalmazza az oktatási normatívák változatlanul hagyását. Az előbb említettem: a bértárgyalásoknak nincs vége, pluszigények jelentkezhetnek. Elhangzott az is, hogy a bizonyos zárolt összegből ugyan lesz valami pótlása, valami támogatása ennek a bérmegállapodásnak, de gyakorlatilag annak sincs meg a fedezete - azért mondom ezt, mert feltehetően képviselőtársaim, sőt azok a képviselőtársaim, akik polgármesterek, pontosan jól tudják a koncepció készítése kapcsán, hogy milyen feladatoknak nincs meg a fedezetük.

Kérdezzék meg képviselőtársaim a szocialista padsorokban ülő polgármester kollégákat, hogy milyen helyi költségvetési hiánnyal vannak a koncepció tervezésének állapotában, most milyen helyi költségvetési hiány az, amit regisztrálnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindenütt hiánnyal számolnak, és ezek oka nyilván ilyen típusú problémák, mint a normatívák reálértékének nem növekvése, a normatívák nominálértéken maradnak…

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): …illetve van, ahol egyes normatívák csökkennek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

(11.00)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 166 2005.12.06. 2:11  13-491

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A 3. számú melléklet a normatívákat tartalmazza. Ekörül forog most itt a vita, és gyakorlatilag az is elég világosan látszik, hogy nemcsak ekörül, hanem az önkormányzati szféra körül, tekintettel arra, hogy talán ez a szféra a legnagyobb vesztese a 2006-os költségvetésnek. Egyébként nem véletlenül mondta Szabó Lajos annak idején még az általános vitában, a költségvetési bizottság alelnöke, hogy az önkormányzatok a vesztesei, nem véletlenül mondta Kuncze Gábor - nézzék vissza a szövegét - az általános vitában, nem véletlenül írták le az országos önkormányzati érdekszövetségek, akik 22 pontban fordultak az Országgyűléshez. 22 pontban, tisztelt képviselőtársaim! Ezeknek az országos önkormányzati érdekszövetségeknek az elnökei között van Wekler Ferenc, Balogh László szocialista képviselőtársunk, Toller László szocialista képviselőtársunk.

Tehát elég vészjóslóak voltak ezek a jelzések - ami most ebben a vitában is világosan látszik -, hogy az önkormányzati szféra bizony minden kommunikációs trükk és beszéd ellenére nagyon komoly vesztese a 2006-os költségvetésnek. Ez azért nagy baj, mert nem az történik, hogy átgondoltuk volna a települési feladatokat és a hozzá szükséges forrásokat a megfelelő létszámkontrollokkal együtt, nem az történt, hogy bármiféle reformgondolat hangzott volna el. Lassan három esztendeje - a negyedik költségvetést tárgyaljuk, a következő költségvetést már a következő parlament fogja tárgyalni - nem történt semmi ezen a területen. Vitatkozunk a normatívákon, az egyik azt mondja, hogy benne van, a másik azt mondja, hogy nincsen benne, és sorolhatnám tovább. Ez a fő probléma! Erre a kérdésre nem volt válasz az elmúlt négy esztendőben.

Ebbe bele lehet foglalni, hogy itt veszünk le, ott csípünk le, ide tesszük, oda tesszük. Ez az önök felelőssége, az, hogy nem történt egy korrekt, átfogó reformelképzelés, amiről tárgyalhattunk volna négy éven keresztül. Ennek az eredménye az, ami most van. Probléma van, nyakon vágjuk az önkormányzatokat, majd kibírják, most már sorozatosan. Itt egyébként ma majdhogynem csak az önkormányzatokról volt szó, és ez ennek az ékes bizonyítéka.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 88 2005.12.19. 2:14  87-94

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A kezemben van önnek az a megszüntető okirata, amelynek alapján a gödöllői Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézetet gyakorlatilag január elsejével megszünteti. Annál is inkább megdöbbentően ért ez a hír, mert néhány héttel ezelőtt együtt ültünk Gödöllőn, november 20-án egy méhészeti konferencián, ahol ön személyesen konzultált az intézmény igazgatójával, és erről a kérdésről mintha elfelejtette volna őt tájékoztatni.

Tisztelt Miniszter Úr! Ez a 13-ai döntése derült égből villámcsapásként érte az intézetet, tekintettel arra, hogy semmiféle egyeztetés nem előzte ezt meg az érintettekkel és az érdekeltekkel. Kezemben van a Tudományos Dolgozók Szakszervezetének levele, amelyet önhöz intéztek, amely szerint a dolgozók méltánytalannak, a demokratikus jogrenddel és az intézet szabályzataival összeegyeztethetetlennek tartják, hogy előzetes tárgyalások mellőzésével az itt dolgozók munkahelye, a szakmai tudományos tevékenység és az intézmény kezelésében lévő vagyon védelmének megszervezése nélkül megszüntetik Magyarország legrégebbi agrárkutató intézményét.

A megszüntetés ténye, módja, formája miatt tiltakozásukat jelentik be, és kérik miniszter urat, hogy az átszervezés ügyében haladéktalanul rendeljen el egyeztető tárgyalást a kutatókat, dolgozókat képviselő szakszervezetek és személyek bevonásával. Meggyőződésük, hogy az intézmény megszüntetése sem pénzügyi, sem szakmai érdekkel nem támasztható alá, a 108 éve különböző szervezeti formában, de mindvégig Gödöllőn működő és 15 éve az FVM-határozattal önállósított intézmény méltó módon szolgálja a magyar állattenyésztési kutatások ügyét, a géntartalékok és a szakmai hagyományok védelmét.

Tisztelt Miniszter Úr! Azt szeretném megkérdezni öntől, hogy milyen eljárás az, amikor átlép az érintettek jogain, és azok értesítése vagy megfelelő egyeztetés nélkül döntenek sorsukról. Nem gondolja-e, hogy a 70 ember egzisztenciáját érintő kérdést kicsit nagyobb körültekintéssel kellett volna kezelni?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 92 2005.12.19. 1:18  87-94

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Sajnálom, miniszter úr, hogy nem volt idejük tájékoztatni az érintetteket, és kérem, hogy csütörtökön 11-re a levelemnek megfelelően, amit önhöz írtam, legalább államtitkári szinten képviseltesse a tárca magát azon az egyeztetésen, amit a dolgozók kértek 70-en.

Másodszor: a válaszában sajnos nem igazán korrekt módon közelíti meg a kérdést, tekintettel arra, hogy ennek az intézménynek az állami támogatása ma 150 millió forint, ehhez pályáznak évente 150 millió forintot. Ebből tartják fenn az intézetet, és végzik azokat a kutatásokat, amelyeket rendkívül fontosnak ítélünk meg. Önök átviszik egy másik helyre, Herceghalomra, Gödöllőtől három órára, a kutatók utazhatnak három órát oda, három órát vissza, és 39 millió forint támogatást biztosítanak ehhez.

A kettő között nagyon komoly különbség van, és ez egyértelműen azt jelzi, miniszter úr, hogy önök ezt az intézményt szép fokozatosan le akarják építeni; annak ellenére, hogy ez az intézmény őrzi a magyar baromfigén-állományt, őshonos génállományt, amely egyébként ugyan hozamra nem olyan minőségű, mint a mostani hormonkezelt génállományok, de egy biztos, hogy sokkal ellenállóbb, és ez, gondolom, egy madárinfluenzás időszakban nem mellékes kérdés.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 128 2006.02.06. 2:01  127-134

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem mint az önkormányzatok szövetségének elnöke vagy önkormányzati szakpolitikus szeretnék most önhöz szólni, hanem egy, a tárca sportfelügyeletével kapcsolatos kérdést szeretnék feltenni. A Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén feltettem ezt Ábrahám Attila államtitkár úrnak, aki nem adott megnyugtató választ, és úgy gondoltam, hogy ezt a parlamentben meg kell kérdeznem öntől.

Nevezetesen arról van szó, hogy pontosan jól tudja az államtitkár úr is, hogy a magyar sport, a versenysport finanszírozása három évvel ezelőtti szinten van, és erről a szintről startolni Peking előtt elég nehéz a szakszövetségek számára.

(16.50)

Most készítette el a Magyar Olimpiai Bizottság a költségvetését, most készítették el a szakszövetségek a költségvetésüket, és szembesültek azokkal a nehézségekkel, amik rájuk várnak ebben az esztendőben.

Ennek a vitának a kapcsán jutott a kezembe egy olyan levél, amiben az önök helyettes államtitkára, Füleki András úr szó szerint a következőt írta a Magyar Olimpiai Bizottság igazgatójának: "A tervezet szerint a versenysportfeladatok finanszírozására felosztható szabad keret 2006-ban 2 milliárd 16 millió forint lesz." Ezen összeg úgy alakul ki, hogy a 2 milliárd 171 millió 800 ezer forint összegű előirányzatból levonásra kerül kommunikáció címén tervezett 135 millió 800 ezer forint. 135 millió 800 ezer forint!

Államtitkár úr, csak hab a tortán az, hogy a 17,9 milliárdos állami forrással bíró költségvetésben - hiszen a többi a Nemzeti Sporthivatal fejezetében bevételi előirányzat - 300 millió forintos kommunikációs költség van nevesítve. Azt szeretném megkérdezni öntől: mit tartalmaz ez a 300 millió forint? (Taps az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 132 2006.02.06. 1:11  127-134

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Sajnálom, államtitkár úr, hogy mellébeszélt ebben a kérdésben, mert ez a kommunikációs költség igen magas, 105 millió forint - akkor ne legyen 135 - a magyar versenysport terhére, a tárcánál lévő kommunikációs költségek meg megközelítik a 300 millió forintot. Ön ezt nem cáfolta, mint ahogy Ábrahám Attila sem cáfolta. Sajnálom, hogy nem tudott igazán válaszolni érdemben erre a kérdésre.

Csak tájékoztatom az államtitkár urat, hogy a Magyar Vívó Szövetség éves költségvetése 180 millió forint. Ebből két világbajnokságot, két Európa-bajnokságot kell felnőtteknek és a fiataloknak finanszírozni, plusz a világversenyeket és az egész szövetség működését. Ehhez tessék mellétenni a 105 millió forintot a versenysport terhére! Én nem azt mondtam, hogy a magyar versenysport milyen támogatásokból táplálkozik, hogy milyen forrásai vannak az utánpótlásnak és a különböző felnőtt- és szakszövetségi támogatásoknak, hanem azt mondtam - és erre nem kaptam konkrét választ -, hogy önök ezt a kommunikációs költségként elszámolható pénzt túlságosan bőre tervezték, és ez döbbentett meg engem. Egyébként pedig az 1 százalékos hirdetéseket - állam-titkár úr, ön is jól tudja - a közszolgálati médiák ingyenesen közzéteszik, úgyhogy ez egy kicsit gyenge válasz volt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 185 2006.02.13. 5:09  184-192

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a beadvány arról szól tulajdonképpen, hogy a nemrégiben elfogadott adókról és járulékokról szóló törvény azon módosító passzusát, ami beemelésre került, vegyük ki belőle, magyarul hogy az iparűzési adó beszedési lehetősége maradjon meg az önkormányzatok számára.

Mint ismeretes, 1992-ben került bevezetésre a települések számára az iparűzési adó intézménye, és ez lehetővé tette az elmúlt 13-14 esztendőben azt, hogy a települések valóban aktív szerepet játsszanak abban, hogy vállalkozásokat telepítsenek le, munkahelyeket teremtsenek, és olyan típusú bevétel formájában tudjanak terheket tenni ezekre a vállalkozásokra, amit szabadon használhatnak föl.

Ma már egyébként tudjuk, hogy ezeknek a bevételeknek 90-95 százaléka egyébként az önkormányzatok működési feltételeit biztosítja, ami annak az eredménye, hogy az elmúlt években szép lassan vonult ki a központi költségvetés, mondhatni: az állam az önkormányzati kötelező feladatok finanszírozásából.

A mintegy 350 milliárd forint közel 15 százaléka az önkormányzatok bevételeinek, és mint ahogy az előbb említettem, olyan működési feladatokat finanszíroznak belőle, hogy amennyiben nem tudják finanszírozni ezeket a feladatokat a bevétel elmaradása miatt, akkor komoly problémák lesznek.

A beadványunk azért született, mert bár kétségen kívüli, hogy a települések finanszírozása szempontjából vitatható ennek az adónemnek a teljes mértékben való arányossága, mégis úgy került bevezetésre, úgy került kivételre, úgy került be ebbe a törvényjavaslatba az adó beszedésének eltörlése, hogy nincsen alternatíva. Nem gondoskodik ma az állam arról, hogy 2007. december 31. után ez a 350 milliárd forint hogyan kerül be az önkormányzatok büdzséjébe - ezt nagyon felelőtlen magatartásnak tartjuk.

És annál is inkább érdekes ez a dolog, hogy amikor ez a törvény bevezetésre, elfogadásra került, kaptak ugyan az önkormányzati érdekszövetségek erről egy tájékoztatást, de igazi érdemi egyeztetés nem volt.

A javaslat arról szól, hogy kerüljön ki a törvényből ez a passzus, kerüljön vissza az iparűzési adó beszedésének lehetősége, és mindaddig maradjon benne, amíg nincsen olyan alternatíva, ami ezt a bevételt biztosítaná. Kezdetben egyébként arra hivatkozott a kormányzat és a Pénzügyminisztérium, hogy nem eurokonform ez az adónem, forgalmi típusú adóból csak egy formában lehet beszedni adót. A későbbiek során aztán igazolódott, hogy az égadta egy világon nincs problémája az Európai Uniónak ezzel az adónemmel. Ez már egyébként bizottsági ülésen is elhangzott a Pénzügyminisztérium képviselője részéről. Ott az hangzott el, hogy azért volt fontos ennek az eltörlése, hogy a vállalkozók terheit csökkentsék.

Még egyszer mondom, a Magyar Demokrata Fórum számára nem probléma az a folyamat, hogy a vállalkozók terheit csökkentsék, mégis felelőtlen magatartás előbb dönteni arról, hogy eltörlik ezt az adónemet, miközben nem döntünk arról vagy nem beszélünk arról, hogy mi ennek az alternatívája.

És még egy nagyon fontos problémát kell itt felvetni ennek a kérdésnek a kapcsán. Az önkormányzatok az elmúlt időszakban a hitelfelvételeiket, amelyek megtöbbszöröződtek az elmúlt időszakban az állami források kivonulása miatt, ennek az adóbevételnek a terhére tették meg, ez volt a hitel fedezete. Hovatovább az elmúlt esztendő végén döntöttünk arról is, hogy a gépjárműadó is lehet ilyen típusú hitelfelvételek fedezete, azaz forrásbővítési lehetőséget biztosítottak ezzel a településeknek. (Folyamatos zaj.)

Pontosan ellentétes ezzel az a döntés, hogy eltörlik az iparűzési adót, tekintettel arra, hogy ha hiteleket vettek föl az önkormányzatok erre - arra biztatjuk őket ezekkel a típusú döntésekkel, hogy bátran vegyenek föl hiteleket ezekre a típusú adónemekre -, akkor a másik oldalon, eltörölve ezt, lesz egy nagy űr, ami nem pótolja ezeket a forrásokat a települések számára.

Összességében arra szeretném kérni az Országgyűlést ezen beadvány kapcsán, hogy ha tárgysorozatba veszi az Országgyűlés ennek a beadványnak a kérdését, akkor biztosítson arra lehetőséget, hogy ezt tárgyalja az Országgyűlés, és döntsünk arról, hogy milyen alternatívák pótolhatják a településeknek ezt az adónemet.

Végezetül pedig még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Miután ez az adónem eltörlésre került, számos olyan településről érkezett jelzés, hogy nem akarnak fizetni helyi adót. Hiába csak 2007. december 31-ével törli el ez a törvény az iparűzési adót, már jelentkeznek a cégek az önkormányzatoknál, és azt mondják, hogy kivárjuk ezt az időt, nem fizetjük ezt az adót, és pereskedjetek.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy vegye tárgysorozatba ezt a beadványt, és döntsünk arról, hogy helyezzük vissza az iparűzési adót a törvénybe, és csak akkor kerüljön ki, hogyha megvan a megfelelő alternatíva.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
287 191 2006.02.13. 2:02  184-192

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Sajnálom, miniszter úr, hogy nem a kérdésre és nem a témára válaszolt. Én azt mondtam, és az a legborzasztóbb, hogy önök hoznak egy döntést politikai szempontokból, és nem hoznak egy alternatívát, hogy a kieső 350 milliárd forintot miből fogják az önkormányzatok beszedni, akkor egyébként, amikor 2005-ben - csak most tájékoztatásul, hogy tudja, miniszter úr - 53 százalékkal nőtt a településeken a gáz ára az intézményi szférában. És mondhatnám tovább azokat a terheket, amiket szépen lassan átnyomtak a településekre, majd megszüntetik ezt a bevételi lehetőséget, és ott állnak a települések gyakorlatilag hónapok múlva, és nem fogják tudni azt, hogy hogyan és mint tervezzenek a jövőben.

Az egy dolog, hogy önök csökkenteni akarják a vállalkozások terheit, és azt gondolom, ezzel mindenki egyetért, és mi nem is adóemelésről beszéltünk, csak arról, hogy gondolkodjanak felelősen az önkormányzati finanszírozásról.

Az önkormányzatok teljes mértékben kivéreztek erre az esztendőre. Nem mennék bele abba a vitába, amit lefolytattunk a költségvetési vita kapcsán, és azokba a kérdésekbe, hogy önök otthagyták gyakorlatilag a településeket a maguk kínjában kínlódni és szenvedni, közben elvesznek egy ilyen bevételi lehetőséget, és arra inspirálják őket, hogy vegyenek föl nyugodtan hiteleket a fejlesztésekre, mert majd ez lesz az a fedezet, amire fölvehetik a hiteleket. Bővítik a hitelfelvételi lehetőséget azzal is, hogy a gépjárműadó is lehet hitelfelvételi fedezet.

Ön teljes mértékben ellentétben van a mondanivalójával, illetve a válaszával azzal kapcsolatban, ami történik és ami történt. Itt egész egyszerűen egy kampányfogásról van szó, látszat-adócsökkentésről, közben egyébként nem foglalkozunk azzal, ami a felelősség, nemcsak a polgármesterek felelőssége, hanem a kormánynak és a kormánypárti többségnek is felelőssége a települések üzemeltetése és működtetése, a kötelező állami feladatok megfelelő finanszírozása és ellátása. Én erről beszéltem, miniszter úr.

Sajnálom, de ezt a válaszát nem tudom elfogadni, és kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a beadványt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)