Készült: 2024.03.28.14:37:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

71. ülésnap (2007.05.15.), 38. felszólalás
Felszólaló Dr. Csáky András (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:10


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Miniszter Urak! Az egységnyi területre jutó egészségügyi miniszterek száma felszaporodott. (Dr. Mikola István: A patológusokról nem is beszélve!) A patológusok most magányosak, mert Schvarcz képviselő úr kiment; tiszteletbeli patológusok vannak.

(11.30)

Tisztelt Kollégák! Béki Gabriella Horváth Zsoltnak azt mondta a beszédével kapcsolatban, hogy a kevesebb több lett volna. Úgy gondolom, hogy ez a jelző érvényes az egészségügyi kormányzatra, és a múlt év második felében megtett intézkedések kapcsán a kevesebb és átgondoltabb lépések többet jelenthettek volna, kevesebb zavart okoztak volna.

Ez a salátatörvény még abból a szempontból a jobbik fajta, hogy dunai hajózást meg villamos energiát nem hoz be, hanem egy adott körön belül marad, tehát az alkotmányossági feltételeknek megfelel. Azért bizonyíték arra, és gondolom, a kormánypárti oldalon is elismerik, hogy az az őszi törvénykezés, amelyet a miniszter úr nagy hősen végigvert a parlamenten, nem volt megfelelően előkészítve, nem történtek meg azok az egyeztetések, amelyek ilyenkor feltétlenül szükségesek, semmiféle hatástanulmány nem történt.

Amikor azt mondom, hogy a kevesebb több lett volna, ha például azt mondjuk, hogy ha politikai bosszúból nem verik szét a köztestületi kamarákat, akkor ebből a salátatörvényből vélhetően ami az etikai kérdéseket illeti vagy ami a nyilvántartás kérdéseit illeti, nem kerültek volna bele, hisz az egészségügyben működő kamarákban mindenhol szabályozott módon, jól működtek ezek a nyilvántartások, mindenki végezte a dolgát, és most látszik, hogy azért az államhatalom nem mindig feltétlenül jól végzi ebből a szempontból a dolgot.

Itt csak egy példára utalok, ami minket veszélyeztet. Ennek a törvényjavaslatnak a 3. §-a szabályozza azt, hogy a nyilvántartásból törölni kell azt, aki, mondjuk, nem kéri a megújítását ötévente. Erre lehet azt mondani, hogy figyeljenek oda, és mit tudom én, mi, de a Magyar Orvosi Kamara, ismerve a kollégákat és a szokásokat, felhívta előtte a figyelmet, hogy kedves kolléga, lejárt az ön "engedélye" ekkor és ekkor, és a nyilvántartással kapcsolatos folyamatokat indítsa el. Ezek apró, de nagyon lényeges dolgok. Úgy gondolom, hogy ha ez a mostani nyilvántartás ezt is bevezeti, akkor talán ebből a későbbiekben nem lesz probléma.

Továbbra sem oldódik meg az az etikai ügyekkel kapcsolatos párhuzamosság, hiszen hála istennek, az a kormányzati akarat, amely megsemmisítését a köztestületeknek célozta, nem valósult meg, az orvosok több mint háromnegyede csatlakozott az újjáalakult kamarához, illetve megújította a tagságát, viszont itt etikai ügyekben az a párhuzamossági probléma változatlanul fennáll, ami már az általános vitában e törvényjavaslat kapcsán felmerült.

Itt kell említést tenni arról, és örülök, hogy a miniszter asszony visszajött, hogy amikor az 52/2003-as miniszteri rendelet, amit decemberben módosítottak, kötelező jelleggel előírja az egészségügyben dolgozók számára a továbbképzést, a kreditpontok megszerzését, hisz ötévenként akkor újíthatja meg a működését, a tevékenységét, ennek a finanszírozása végképp nem megoldott, és ma már a kollégák nagyon jól tudják, egy kötelező továbbképzés esetenként egyhavi fizetésébe kerül az adott orvosnak. Ez mérhetetlenül igazságtalan, és alkotmányossági aggályokat is felvet, hogy ha egyszer valamit kötelezően előírok, annak a feltételeit is biztosítsam.

Korábban ezek a tanfolyamok nem díjfizetősek voltak, most már mindegyik díjfizetős, hihetetlen mértékben megnövekedtek az ezzel kapcsolatos költségek. Mondjuk, a fővárosban meg a nagyobb egyetemi centrumokban esetlegesen szállásköltségek nem merülnek fel, de egy vidéki kolléga számára bizony komoly anyagi megterhelést jelent, tehát erről mindenféleképpen gondoskodni kell.

Nagyon érdekes az Egészségbiztosítási Felügyelet témakörében, nem tudom, talán Nagy Kálmán mondta, hogy bújtatott politikai szervezet, valamelyik fideszes képviselő mondta. Ezt sértésnek fogják fel, de ha belegondolunk, hogy maga a jogszabály kimondja, hogy ez egy kormányszerv, maga a jogszabály összeférhetetlenségi szabályokat is felállít azzal, hogy politikai szervezetnek nem lehet tisztségviselője önkormányzati, tulajdonképpen tényleg az aktuális kormányzat egy szervéről van szó, tehát nem kell szégyellni, hogy bizony esetenként politikai szervezet, amikor ki is mondja a törvény azt, hogy független mindentől.

Ismerjük ezeket a függetlenségeket, amivel alapvetően nincs gond, semmiféle gond nincs, ha egy ilyen konstrukció jön létre. Azonban emlékeztetek mindenkit, hogy a kormányszervezetek átalakítása kapcsán az a két vastag kötetes törvényjavaslat, amiből a végén sok galiba keletkezett, hiszen a különböző elnevezések átvezetése nem minden esetben történt meg helyesen, ott a jogszabályalkotó úgy döntött, hogy kormányváltások esetén lényegében a garnitúra egy az egyben megy, tehát nemcsak hogy megszüntette a közigazgatási államtitkári posztot, hanem az államtitkárok munkaidejét vagy munkaviszonyát kormányzati ciklusokhoz kötötte.

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben is vagy ez lenne a helyes, hogy nem hat évre bebetonozni, és hangsúlyozom, elvről van szó, nem adott személyekről, hanem elvről van szó, tehát vagy kormányzati ciklusokhoz kötni a vezető kinevezését, vagy lehetővé tenni a törvény erejénél fogva, hogy ha kormányváltás történik, és valami miatt az aktuális kormány vagy tárcavezető úgy gondolja, cserélni tudjon ezen a poszton. Azért ez megfontolandó mindenféleképpen.

Nagyon érdekes, amit szintén felvetettek, hogy a felügyelet a szolgáltatások minőségét ellenőrzi. Milyen alapon? Egyéb jogszabályokba már lefektettük, hogy a kormánynak kötelessége meghatározni azokat az indikátorokat, amelyek alapján ezek az ellenőrzések folynak. Ezek nem történtek meg. Nem történtek meg, jogszabályban nem jelentek meg ezek az indikátorok. Ez azért merül fel nagy problémaként, hiszen a kormányoldalról, ugye, hétfőn a miniszterelnök úr, tegnap a miniszter asszony itt a parlamentben többször hozta szóba azt, említette, hogy ez a magyar egészségügy tulajdonképpen egy halálgyár, hisz nem tudom, honnan vették az adatokat, erre kíváncsi lennék, a klinikai adatok és a szekciós diagnosztikus adatok között több mint 20 százalékos eltérés van

(Dr. Schvarcz Tibor felé:) Vagyunk most már többen itt patológusok (Derültség.), igazolni tudjuk, hogy ez azért nem olyan egyszerű kérdés. Mert akkor én visszakérdezek a miniszter asszonytól, mert időközben az interneten hozzáférhetővé vált a legutóbbi lovasberényi meeting SZDSZ-es prezentációja, abban szerepel egy ilyen ábra, az, hogy több mint 20 százalék; akkor tessék nekem elmondani, hogy ez a halál közvetlen okára vonatkozik, az alapbetegségre vonatkozik vagy a kísérő betegségekre vonatkozik. A Sandritter szerinti felmérés vagy melyik nemzetközi felmérés alapján történik? Melyik intézményben? Ugyanis mindannyian tudjuk jól, hogy a rendszerváltoztatást követően sajnálatos módon - és most a szakmai sovinizmus beszél belőlem - a szekciók száma jelentős mértékben csökkent, 40 százalék alá csökkent országos szinten. Ez intézményenként 20 és 80 százalék között szóródik.

Ebből az következik elméletileg, hogy a szekciós anyagukba tulajdonképpen csak a problémás esetek kerülnek, mert a teljesen tisztázott esetek esetében lehet csak mellőzést elrendelni. Ha ebben a tekintetben veszem, hihetetlen mértékben megtévesztő és ijesztő a 20 százalék, mert az összes halálozásnak tulajdonképpen csak a töredékét jelenti. Kérem, miniszter asszony, hagyják abba ezt a kommunikációt. Hagyják, méltatlan! Méltatlan, megalázó az egészségügyi szolgáltatókkal kapcsolatosan, és igazságtalan. (Taps a Fidesz soraiból.)

(11.40)

Visszatérve, nagyon szépen kérem, határozzák meg vagy határozzuk meg az indikátorokat, hogy minek az alapján mérjük a különböző egészségügyi intézményeket, vezessük be, hagyjunk időt arra, hogy adatok keletkezzenek ezzel kapcsolatban, és akkor lehet bizonyos minőség-ellenőrzésről és összehasonlításról beszélni.

Szó volt itt már a várólista versus előjegyzés kérdésköréről. Vojnik Máriával teljesen egyetértek, az a magyarázat, először nem értettem, hogy hogyan lehet különbséget tenni a kettő között, miniszter asszony az expozéjában úgy vezette föl, hogy ha az előjegyzés kapcsán 30 napon túl, azt meghaladó időtartam lenne, akkor ott automatikusan várólistát kell létrehozni. Ez azonban abból a szempontból kezelhetetlen, hogy ezek a határidők mozgóak. Egy éven belül - Nagy Kálmán is mondta, mi is tapasztaljuk - az egészségügyhöz való fordulás bizonyos szezonalitást mutat, év elején, tavasszal, ősszel, télen nagyobb a szolgáltatással szembeni igény, nyáron ez lecsökken. Ebből következően az előjegyzések is mozognak, nem biztos, hogy mindig 30 napon túl, habár a volumenkorlátok miatt vélhetőleg ez az elkövetkező időszakban azért megmarad. Egyetértünk teljesen abban, hogy szerintünk elég egy várólista, vagy van várólista, vagy nincs várólista.

Habár a törvény előírja, ez megint egy olyan törvény, amit tudjuk jól, hogy nem lehet betartani; az eredeti törvény azt mondja, hogy interneten kell a szolgáltatónak közzétenni. Ezzel még olyan nagy baj nincs, azért a szolgáltatók túlnyomó többségének van internetes portálja. Hogy ráteszi-e, az egy másik kérdés, de meg fogja szervezni. No de a beteg oldaláról, akkor, amikor tudjuk, hogy az egészségügyi szolgáltatások 80 százalékát a lakosság 20 százaléka veszi igénybe, és ez általában az idősebb korosztályra jellemző, mindenki a saját környezetében el tudja képzelni, hogy egy idős vidéki hölgy vagy úr mennyire jártas az internet világában, van-e egyáltalán, hozzáférhető-e, hogy tudja követni. Ez elméletben nagyon jó, de megvalósíthatatlan dolog, és ez lesz, amit nem fognak tudni betartani. Ez egy gumiparagrafus volt.

Öröm, hogy a pro familiával rendelkezők beutalhatnak ugyanabban a körben, viszont a beutalás kapcsán ismételten szóba kell hoznom, ismételten fölhívom a miniszter asszony figyelmét, hogy a '97-es egészségügyi törvény végrehajtási rendelkezései között van egy sor, ami a tárcára kötelező. (Dr. Molnár Lajoshoz fordulva:) Miniszter úrnak is ezzel kapcsolatban már egyszer-kétszer tettem föl kérdést, kötelező feladatként írja elő a beutalás tartalmi elemeinek a meghatározását. Hihetetlenül fontos kérdés!

Talán ezek azok az apró lépések, amelyek jelentős mértékben javítanának az egészségügyi ellátáson, jelentős mértékben javítanának a kollégák közötti kooperáció kapcsán. Orvosok tudjuk jól, hogy milyen beutalók szoktak születni. Ez az ellenőrizhetőséget is sokkal könnyebbé tenné, és ez jobb lenne a szolgáltató számára is. Tehát, nagyon jó lenne, ha most már immár a tizedik évfordulóra, mondjuk, őszre a tárca ezt a kötelezően előírt rendeletét megalkotná.

Itt a vizitdíjhoz térünk. Egy dolgot, mert majd még, gondolom, lesz idő a későbbiek folyamán ezzel bőven foglalkozni. Megalázó, megalázó az egészségügyi dolgozók számára egyrészt az, hogy csak az aktív dolgozókra és csak a saját intézményükben egy olyan díjfizetési kötelezettség alóli mentességet kapnak, amely a munkáltatójuk számára olyan terhet jelent, hogy kénytelenek kérni azt, hogy ne vegyék igénybe, minthogy kafetéria-rendszer lenne. Kíváncsi vagyok, hogy most a rendvédelmi dolgozók kapcsán ugyanígy fölmerül-e, hogy az elengedett vizitdíj után a munkáltatónak járulékot és adót kell fizetni.

Ezt rendezni kell, mindenféleképpen rendezni kell most. Ez nem lehet akadálya annak, hogy élni tudjanak ezzel a kollégák, és nemcsak az aktív dolgozókra, hanem a nyugdíjasokra is ki kell terjeszteni, de majd ezt a vitában a későbbiek folyamán részletesebben ki fogom fejteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai