Készült: 2019.10.24.00:29:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

285. ülésnap (2006.02.06.), 2. felszólalás
Felszólaló Gyurcsány Ferenc
Beosztás miniszterelnök
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 25:35


Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ahogy látom, a választók örülnek is meg nem is, hogy közeledik a választási kampány, vagy hát sokak szerint itt vagyunk a közepén; úgy vannak vele, hogy az egyik szemük sír, a másik meg nevet. Mert továbbra sem változik az a helyzet, amelyikben nem könnyű eligazodni Magyarországon az egymással vetélkedő álláspontok küzdelmében, miközben teljesen világos, hogy fontos dolgok fognak eldőlni a következő hónapokban.

Mi, politikusok segíthetjük az ő dolgukat, meg hát nehezíthetjük is. Rajtunk áll. Hogyan tudunk nekik segíteni? Hát elsősorban úgy, hogy ebben a sok bonyolult kérdésben, amelyből összeáll egy ország, a családtámogatástól a munkahelyteremtésig, megpróbálunk nem egyszerűen csak jelszavakat mondani. A jelszavakat már ismerik, tudják. Mi időnként talán a szükségesnél többet is teszünk azért, hogy jól meg tudják ezeket jegyezni. De kinek van igaza? Honnan lehet tudni, hogy amikor vitatkoznak egymással pártok és politikusok, akkor hol is van az igazság? Gyanítom, hogy van nekünk ebben felelősségünk, hogy segítsünk. Talán úgy tudunk segíteni, hogy lejjebb megyünk a jelszavak világánál, hogy részleteket is elmondunk, hogy beavatjuk őket, hogy megfogalmazzuk a dilemmáinkat. Mert hát, bár sokszor ezt nem érzik a választók, sok esetben majdnem annyi kétely gyötri a politikust, mint amennyi magabiztossággal mondja, hogy merre van az út.

Én továbbra is rendíthetetlenül abban hiszek, hogy egy darab nagy titok, egy darab megoldás, ami máról holnapra mindent megváltoztat, csak csettinteni kell egyet, és akkor minden szebb lesz, ilyen nincsen. Ha lenne ilyen nagy titok, akkor nyilvánvalóan már alkalmazták volna. Inkább az az igazság, hogy nagyon bonyolult dolog egy országot együtt tartani és segíteni, hogy élhesse a maga életét, és ezt sok egymásba kapaszkodó lépéssel lehet megtenni. Például úgy, ahogyan ezt a száz lépés politikájában tettük. Nem egy nagy reformmal, hanem sok egymást kiegészítő lépéssel. Családtámogatásban igazságot tenni, munkahelyteremtésben új eszközöket alkalmazni, új földosztást hirdetni, elindulni az egészségügyi reform előszobájába, megmozdítani az országot. Szerintem ez a helyes út.

Na persze ahhoz, hogy legyen közöttünk megállapodás, hogy mit kell tenni, például tudni kell, hogy milyen helyzetben is van Magyarország. Hát ebben sem túlságosan könnyű megállapodni! Ahogyan látom a plakátokat országszerte, ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy kinek is van igaza. Márpedig a legtöbb kérdés, amelyről mi, politikusok beszélünk, lényegesen összetettebb, mint ahogyan ezt a plakátok nekünk üzenik. Bár hát van olyan ügy - ilyen például a munkahelyteremtés kérdése -, amelyben legalább annyiban van egyetértés közöttünk kormánypárti és ellenzéki képviselők között, hogy ez egy fontos kérdés; hogy egy ország akkor élhet nyugalomban, egy ország akkor élheti azt meg, hogy jól mennek a dolgai, hogy ha aki akar, az tud dolgozni, és nemcsak tud dolgozni, de a jövedelmei a maga számára, a családja számára elfogadhatóak és kielégítőek.

Ezen túl persze már van vita ellenzék és kormány között. Van abban vita, hogy mi is történt az elmúlt években. Nem akarok nagyon mélyre menni, túlságosan messze vezetne ez a kérdés. Csak azért fogalmazom meg mindezt, hogy érzékeltessem, nem egyszerűen a képviselőknek - mert ők, ha időnként úgy is tesznek, mint ha nem tudnák, ők nagyon is pontosan tudják, hogy mennyire bonyolultak itt a háttérben lévő folyamatok -, hanem inkább a nézőknek, a rádióhallgatóknak. Egy példát említve, jól lehet látni, hogy 1998 és 2000 közepe között folyamatosan növekedett a foglalkoztatás. Ez 2000 közepéig igaz, '98 és 2000 közepe között. Ott meg megállt. Egész egyszerűen 2000 második felétől - nyilván az akkori kormány is megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy ez ne így legyen - nemcsak hogy nem növekedett a foglalkoztatottság, hanem elkezdett csökkenni. Egy hosszú, hároméves időszak történik Magyarországon, ami eltart 2003 elejéig. Két kormány időszaka; jó két év az előző kormányé, egy év a mi kormányzási ciklusunk. És bármennyire is tesznek a kormányok ezt vagy azt, nem növekszik a foglalkoztatás, sőt csökken.

2003 elejétől elindul egy másik folyamat: növekszik a foglalkoztatottság. Egyre többen indulnak neki azok közül, akik már lemondtak arról, hogy lesz munkájuk, és elkezdenek munkát keresni. 150 ezer ember azok között, akik már lemondtak arról, hogy lesz munkájuk, elindul. 150 ezer! Ennek több mint fele aztán munkát talál; 76 ezren. 76 ezerrel dolgoznak ma többen, mint 2002-ben. A másik fele - picivel kevesebb, mint a fele -, 74 ezer ember nem találta a munkáját, de keresi, nem adja fel, regisztráltatja magát, sorban áll. Állásinterjúkra jelentkezik, pályázatot küld, és hát újra és újra látja, hogy a pályázatának nincs eredménye. Bizony 150 ezerrel több ember aktív ma munkahelykeresésben vagy már éppen munkában, mint korábban. Éppen azért, mert sokan keresnek munkát, de még nem találtak, hát sajnos ők gyarapítják a munkanélküli-statisztikában kimutatottak számát.

Azzal egyetértek, hogy ilyen helyzetben újra és újra erőfeszítést kell tenni, hogy hogyan lehetne még több embernek munkát adni. Hosszú összeállításban tudnék csak önöknek beszámolni arról, hogy az elmúlt három-négy évben hány olyan kezdeményezése volt Medgyessy Péter kormányának és a mi kormányunknak, ami arról szólt, hogy segítsünk munkát találni, segítsünk új munkahelyet teremteni. Az eszközök rendkívül változatosak. Amikor én ezt összeszedem, akkor három oldalt töltenek meg ezek a lépések.

(13.10)

Van ezek között adócsökkentés, társaságiadó-csökkentés, egészségügyi hozzájárulás-csökkentés, a helyi iparűzési adó elszámolhatósága, van ebben fejlesztési adókedvezmény, van ebben nagyon-nagyon jelentős, szakképzést átalakító lépéssorozat, olyan járulékkedvezmény, amely csak célzott csoportoknak nyújt segítséget, szóval, hosszú a sor. Nyilván ennek is köze van ahhoz, hogy mára többen dolgoznak, mint korábban.

Azt nem vitatom, hogy akkor jár el helyesen a kormány, mint ahogyan mi is ezt tettük, a száz lépés részeként mindjárt a legelején, tavaly májusban-júniusban, majd azt követően idén januárban, hogy újabb és újabb kezdeményezéseket kell tenni annak érdekében, hogy találnak még többen munkát. Én ezeket a kezdeményezéseket, amelyeket az elmúlt időszakban tettünk, eredményesnek látom. Eredményesnek, mert - mondom még egyszer - két év óta újra növekszik azoknak a száma, akiknek van munkája. Ez nagyon fontos. És nagyon fontos, hogy több embernek van munkája, mint korábban.

Na persze, balgaság lenne elégedettnek lenni. Miért lennénk elégedettek? Amíg egyetlenegy ember van, aki munkát keres és nem talál, addig nem szabad elégedettnek lenni. Hozzáteszem: kell lépéseket tenni, hogy akinek meg van munkája, az meg biztonságban érezze magát, ilyen a munkabér-biztosítási rendszer, amit az elmúlt hetekben ismertettük. Vagy kell lépéseket tenni annak érdekében, hogy a vállalkozók könnyebben érjék el az egyébként nagyon nagy számú vállalkozásélénkítő eszközöket, ilyen a vállalkozások bankjának a megszervezése.

Az elmúlt hetek egyik legizgalmasabb belpolitikai vitája volt - amiről itt a parlamentben aztán nem beszéltünk, és sok esetben elbeszél egymás mellett ellenzék és kormány - az ellenzéknek egy javaslata. Én meg azt gondolom, hogy arra való a parlament, hogy ezeket okosan megbeszéljük egymással, mire jó és mire nem jó ez a javaslat, mire használható és mire nem használható ez a javaslat.

Ha egyszerűen akarom megfogalmazni, akkor nagyjából azt mondja az ellenzék nagyobbik pártja, hogy csökkentsük a társadalombiztosítási járulékot, amelyet a munkáltató fizet, 29-ről 19 százalékra - abba most ne menjünk bele, hogy nem összesen 29 százalék a munkáltató terhe, hanem 33,5 százalék, úgyhogy gyaníthatóan itt 23,5 százalékról van szó, mert ez a lényegen nem változtat -, azzal az érveléssel, hogy ez majd munkahelyeket fog teremteni, és hogy elegendő munkahelyet teremt.

Amikor az ember előveszi a papírt és a ceruzát, elkezd számolni, mert ez a dolga egy felelős kormánynak, azt látja, hogy annyi bizonyos, hogy ha ennyivel csökken a társadalombiztosítási befizetés, akkor ez 650 milliárd forintba fog kerülni. Ezen nagyon nagy vita nincs is, hozzáteszem, nem is nagyon lehet, mert ez egy egyszerű szorzási művelet összességében, fel kell ütni a kimutatásokat, és el kell végezni egy szorzást.

De itt már érdemes megállni egy pillanatra. Tudniillik az elmúlt tizenöt évben mások mellett attól is szenvedünk, hogy nagyon sokfajta lett, sokarcú lett Magyarország, növekedett a távolság család és család között, Budapest és távoli vidékek között, növekedett például abban is, hogy van, ahol van munkahely, van, ahol keresnek munkásembert, munkáskezet, van, ahol pedig a munkáskéz keres magának munkahelyet, és nem találnak egymásra.

Biztosan tudják az itt, a parlamentben ülő képviselők - a nézők nem feltétlenül vagy a rádióhallgatók -, hogy a tavalyi év végén százezer olyan munkahely volt, ahol a munkáltatók kerestek alkalmas munkást, alkalmazottakat, de nem találtak. Hiába keresnek, nem találnak. Sőt, talán azt is tudják nagyon sokan, hogy közel százezer külföldi munkavállaló van az országban, olyan munkavállalók, akik itt találnak munkát, akik itt dolgoznak; nagyon sok esetben délután, újra átlépve a határt, hazamennek. Komáromban, Esztergomban nagyon sok ilyet lehet látni. Nem egy olyan munkahely van, ahol ha az ember azt szeretné, hogy reggel visszaköszönjenek neki, akkor szlovákul kell jó reggelt mondani.

Azaz elválnak az utak: egyszerre van Magyarországon munkaerőhiány, és egyszerre van munkanélküliség. Na igen ám, de hát akkor mi van ezzel a javaslattal? Mi fog történni akkor, hogyha mindenkinek egyformán adunk kedvezményt? Lesz olyan helye Magyarországnak, ahol ez a kedvezmény azt fogja jelenteni, hogy még több külföldi munkavállalót fognak tudni alkalmazni, ez lesz az egyetlen hatása. Meg lesz nagyon sok olyan hely, ahol ez a kedvezmény semmi mást nem fog érni, mint hogy a munkáltatónak és a munkáltató mögött ott lévő tulajdonosnak növekedni fog az eredménye. Hiszen nem azért nem foglalkoztat többet például, merthogy drága az alkalmazás, hanem azért, mert ha még akarna sem tudna többet foglalkoztatni, mert nincsen több munkaerőre szüksége. Nem kell több vízóra-leolvasó az országban, csak azért, mert kisebb lesz a tb-teher, nem kell több banki ügyintéző az országban, mert kisebb lesz a tb-teher, egészen biztos vagyok benne, hogy nem kell több postás attól, hogy kisebb lesz a tb-teher.

Azaz mit fogunk elérni egy ilyen esetben 650 milliárd forintért? Hogy növekszik a külföldiek magyarországi munkavállalása azokon a helyeken, ahol már ma sincsen elegendő magyar munkaerő, és növekszik a tulajdonosoknak a profitja: 650 milliárd. Ez a 650 milliárd egyébként, jegyzem meg, éppen tízszer annyi, mint amennyi az egész elektromos energiarendszernek az összes jövedelme, amelynek csak egyetlenegy részét - nekem nem tetsző módon, és azt hiszem, hogy nem is nagyon elegáns és szakmailag nem korrekt módon - luxus-profitnak hívta vagy hívja az ellenzék. Szóval, egyik oldalról lemondani 650 milliárd forintról, másik oldalról pedig látni és tudni, hogy ennek legfeljebb egészen kicsike töredéke tud majd munkahelyet teremteni, én ezt nem tartom egy felelős lépésnek. Ráadásul ez a magyar nyugdíjasoknak a pénze.

Jól van-e ez így? Azt mondják nagyon sokan, hogy de hát itt megoldások vannak és nem ígéretek. Lehet ezt így is felfogni. De, tudják, vannak jó megoldások, meg vannak rossz megoldások. A jó megoldást a rossz megoldástól a végeredmény különbözteti meg. A rossz megoldás az a megoldás, amelyik nem azt a célt hozza, amit szeretnénk. Az a megoldás, ami a külföldiek magyar-országi munkavállalását erősíti, az a megoldás, amelyik a tulajdonosoknak a profitját növeli, és mindezt az adófizetők pénzéből, sőt a nyugdíjasok pénzéből, szerintem ez egy rossz megoldás, sőt mondhatnám, hogy ez egy felelőtlen megoldás.

Az elmúlt hetekben sokszor elhangzott, hogy még ha el is fogadnánk egyébként, hogy ez máról holnapra munkahelyet teremt, mondjuk, 200 ezret, amit mond az ellenzék, hogyha el is fogadnánk, hogy ezután minden adófizetés megtörténik, ahogy mondja az ellenzék, mert hát ne vitatkozzunk ezzel, akkor jó esetben bejön 150 milliárd forint a kasszába. Mi lesz a maradék 500-zal? Mi fog történni ezzel az 500 milliárd forinttal?

Én úgy látom - és miniszterelnökként, közgazdászként felelősségem teljes tudatában mondom -, hogy ez a javaslat Magyarország szociális biztonságát és pénzügyi egyensúlyát alapvetően veszélyezteti és kockáztatja. (Dr. Géczi József Alajos: Úgy van!) Ez a javaslat, azt hiszem, hogy nem végiggondolt, nem felelős, drága és nem hatékony javaslat, és ezt el kell mondani Magyar-országnak. (Taps az MSZP soraiban.)

Persze, ezzel még nem vagyunk kint a vízből, mert abban nincsen vitánk, hogy olyan megoldásokat kell keresni, amelyek az alapproblémára, hogy hogyan lehet több munkahelyet teremteni, arra válaszolnak. Azért, mert az ellenzéknek rossz megoldása van, szerintem felelőtlen megoldása van, ez nem azt jelenti, hogy nem kell keresni jó megoldást. Például ajánljon Magyarországnak egy jobb megoldást, mint amit az ellenzék mond, és akkor végre okos vita van az országban, akkor azt fogják mondani a választók, azok is, akik itt most közöttünk vannak, hogy világos megoldási javaslatok vannak Magyarországon, van egy megoldási javaslata az ellenzéknek, meg van egy kormánypártoknak, össze lehet ezeket vetni.

Én, amikor a megoldást keresem, akkor azt mondom, hogy induljunk ki például abból, ami ma már sikeres. Emlékezhetnek rá önök is, és emlékezhetnek rá a nézők és a hallgatók is, hogy tavaly bevezettük a pályakezdőket segítő Start-kártyát. Ez olyannyira sikeres, hogy szeptembertől decemberig a pályakezdő munkanélküliek száma tízezerrel csökkent. Ez egy nagyon nagy dolog! (Taps az MSZP soraiban.)

A konstrukciónak az a lényege, hogy a pályakezdő, aki el akar helyezkedni, kivált egy Start-kártyát, és akinek ilyen kártyája van, a 33,5 százalék - nem a 29, hanem a 33,5 százalék - helyett az ő alkalmazójának csak 15 szá-zalék társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie, kevesebbet, mint amit a Fidesz ma javasol; mert a Fidesz ma 19 plusz 4,5 százalékot javasol, ha jól értem, majd a második évben is csak 25-öt. És mi derült ki? Az derült ki, hogy bizony ezzel megindult a pályakezdők foglalkoztatása. És mi derült még ki? Hogy csak az kapja meg ezt a kedvezményt, csak az a munkáltató kapja meg, aki tényleg pályakezdőt foglalkoztat.

(13.20)

Nem azt jelenti, hogy mindenkinek adunk, aztán meglátjuk, hogy ebből lesz-e foglalkoztatás vagy sem, nem céltalanul osztunk ki 650 milliárd forintot a nyugdíjasok pénzéből, amiből aztán külföldiek foglalkoztatása és nyereségnövelés lesz, hanem azt mondjuk: tudjátok mit, nagyon tisztességes és garantált az a javaslat, amit a kormány tesz (Zaj. - Elnök csenget.), ha pályakezdőt foglalkoztatsz, akkor nagyon alacsony lesz a társadalombiztosítási fizetési kötelezettséged. És csak ott adunk kedvezményt, ahol az elérni kívánt hatás bekövetkezik, azaz van foglalkoztatás, merthogy őrizzük a pénzt, az adófizetők pénzét meg a nyugdíjasok pénzét. Ennek lett az eredménye, hogy tízezerrel csökkent a pályakezdő-munka-nélküliség.

De ha ez ilyen jó program, és ennek eredménye van, akkor ezt a programot kell azokra is alkalmazni, akik hasonlóan nehéz helyzetben vannak, akik nem elhelyezkedni, hanem újra elhelyezkedni akarnak; újra elhelyezkedni, mondom, mert korábban már dolgoztak. Erre mondja azt a kormány - és teszek erre most itt javaslatot -, hogy vezessük be a Start Plusz programot az újrafoglalkoztatásra, újra foglalkoztatni hasonló módon a gyesről, gyedről visszatérő édesanyákat és az édesapákat. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps az SZDSZ soraiból.) Tudjuk, hogy ez az egyik legnagyobb nehézség, gyesről, gyedről visszatérve, pár évig nem dolgozva nagyon sok munkáltató nem üdvözli azt, aki bekopog nála. Mi mondjuk azt: tudjátok mit, nem 10 százalékkal, hanem összesen - fejben számolok, remélem, nem tévesztem el - 18,5 százalékkal csökkentjük a terhet, 33,5-ről 15-re, mert bizony az első év nem lesz könnyű, hiszen már az édesanya, az édesapa elszokott a mindennapi munkába járástól, időnként baj lesz a gyerekkel is, haza kell majd rohanni. De azt mondom, hogy igen, terjesszük ki a Start programot Start Pluszként valamennyi gyesről, gyedről visszatérőnek - nagyobb támogatás, de célzottan.

Sőt, azt mondom, ha ez egy jó konstrukció, akkor annak a másik csoportnak is adjunk ilyen lehetőséget, amelyik tartósan munkanélküliként, egyre inkább reményt vesztve keres munkát. Ezért azt mondom, hogy a Start Plusz legyen azoknak a programja - célozottan és nagyobb támogatást nyújtva, mint amit ma az ellenzéki párt javasol, 10 helyett 18,5 százalék kedvezményt javasolva -, akik vissza akarnak illeszkedni a munka világába, akik valóban munkát keresnek, és meg is találják. Nem mindenki kap kedvezményt, csak az, aki foglalkoztat, és miután csak az kapja a kedvezményt, aki foglalkoztat, ezért többet is lehet neki adni. Ez lenne tehát a Start Plusz.

Erre nekem nyilván azt mondják, hogy igaza lehet, miniszterelnök úr, de itt vannak olyanok, akiknek ennél még nehezebb elhelyezkedni. Mi lesz velük, mi lesz például azokkal, akik már 50 felettiek és tartósan munkanélküliek? Igazuk van, akik ezt mondják, hiszen ott még ez a kedvezmény is kevés lehet. Azt mondom, hogy rendben van, akkor csináljunk még egy csomagot, ha már ennyire belejöttünk, akkor a Start Plusz után ez legyen a Start Extra. A Start Extrába pedig két csoport tartozzon bele, az 50 feletti tartósan munkanélküliek, akiket ha valaki újra foglalkoztat, akkor egyáltalán nem kell az első évben társadalombiztosítási terhet fizetni, azaz többet adni csak célzottan, nem 10 százalékkal csökkenteni a terhet, hanem 33,5-del. (Taps az MSZP soraiból.)

És van még egy nagy csoport, sajnos igen nagy csoport. Magyarországot - a korábbi járásokhoz kicsikét hasonlóan - kistérségekre osztottuk fel. 48 rendkívül hátrányos kistérségünk van - minden harmadik kistérség -, ahol jóval nehezebb az élet, kevesebb a munkahely, kevesebb a munkáltató, hát bizony ezekben a kistérségekben nagyon alacsony a foglalkoztatottság és magas a munkanélküliség. Ide csak átlagos támogatást adni nem lesz elegendő, kérem szépen, az elmúlt tizenöt év megmutatta. Az Ormánságtól Békésig, Szabolcs jó néhány területéig, hát bizony, itt csak 10 százalékot adni nem elég, és mondom tovább, felesleges annak adni, ahol meg nem lesz ebből foglalkoztatottság.

Ezért a másik javaslatunk, hogy ehhez a 48 kistérséghez tartozó településen, illetve azon a több mint kétszáz településen, amelyik nem tartozik ide, de ugyancsak rendkívül hátrányos helyzetű - ez egyébként az országnak közel a harmada -, ha valaki tartósan munkanélkülit foglalkoztat, függetlenül attól, hogy mi az életkora a foglalkoztatott személynek, azaz ez nem csak az 50 felettiekre terjed ki, legyen ugyanaz igaz a Start Extrában, mint az 50 feletti munkanélkülieknél, azaz, hogy egyáltalán nem kell fizetni társadalombiztosítási hozzájárulást az első évben, és a második évben is csak 15 százalékot. Ez a Start Extra. (Taps az MSZP soraiból.)

Azaz, ha igaz az, amit a képviselők nekem állandóan mondanak, hogy vegyük már észre, hogy Magyarországon sokfajta valóság van jelen, akkor az az igazi kormányzás, hogy egy olyan országban, ahol Komáromban és Esztergomban külföldiek dolgoznak, mert annyira nincsen magyar munkaerő, sőt az alkalmazók túlnyomó többségének nincs is ilyenfajta igénye, mert nincsen hozzá piaca például, ott nem mindenkinek ugyanazt a támogatást kell adni rendkívül drágán, 650 milliárd forintért. Ennyi pénz a földön nincsen, magunk között szólva, 650 milliárd forint, az háromhavi nyugdíj - ha ebből még egyhavi vissza is jön, mi lesz a többivel? Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség, mást kell csinálni, azt kell mondani, hogy oda kell beavatkozni célzottan, csak ott jóval nagyobb mértékben, oda kell nyújtani támogatást, ahol igazából nagy baj van.

A céltalanul szórt pénz helyett a célzott és hatékony támogatás politikáját javaslom. Az erősek Magyarországa helyett azt az erős Magyarországot, ahol pontosan tudjuk, hogy más a dolgunk a gyengével, mint az erőssel, más a dolgunk a multinacionális céggel, illetve azokkal a kis- és közepes hazai vállalatokkal, amelyek munkát tudnak adni ezekben a térségekben. Így kapaszkodik össze ugyanaz az igazságosság a foglalkoztatáspolitikával, mint amilyen elvet gyakorlunk a családtámogatásban, és amilyen elvet gyakorlunk például a nyugdíjkorrekciós programban.

Mert mit mondtak szocialisták és liberálisok? Hogy a kormányzásuk arról szól, hogy az örökölt igazságtalanságokat megszüntetik - nem mindenkinek egyformán. Azt mondjuk a nyugdíjrendszer átalakításában, hogy többet kell adni annak, aki elmaradt saját korosztályától, akár több mint egyhavi nyugdíjat kell neki még pluszban adni, erről szól a nyugdíjkorrekciós program, és nem kell annak adni, aki egyébként az átlagnál érdemben nagyobb és méltányosnak tekinthető nyugdíjat kap, még akkor sem, ha persze a nyugdíjból soha nem elég, ha még egyszer annyi lenne, az se lenne elég természetesen. Azaz én az igazságosság politikáját javaslom. Ez egy nehezebb út, bevallom. Sokkal nehezebb ezt a konstrukciót elkészíteni, mint azt mondani, hogy tudják mit, legyen kevesebb ennyivel vagy annyival. De ha egyetértünk abban, hogy ez az ország tele van igazságtalansággal, akkor azt kell kezelni.

Ezért hát a Start Plusz és a Start Extra az újrakezdés programja, a felelős munkahelyteremtés programja, a visszatérő remény programja. Ezt javasoljuk Magyar-országnak, kevesebbért többet, céltalanság helyett célzott támogatást a hazai kis- és középvállalkozóknak, és nem a külföldieket foglalkoztatóknak és nem a multinacionális cégek tulajdonosainak; Magyarországért, a köztársaságért, több és jobb munkahelyért.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  2  Következő    Ülésnap adatai