Készült: 2019.10.14.11:17:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

285. ülésnap (2006.02.06.), 12. felszólalás
Felszólaló Gyurcsány Ferenc
Beosztás miniszterelnök
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 13:08


Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Mélyen tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Igazi nagy kérdés, hogy miként tekintünk az országra, és miként tekintünk a közügyekre, benne a politikára. Ha jól emlékszem, kampánytanácsadók mondták sok évvel ezelőtt - akkor sem hittem, ma még kevésbé hiszem -, hogy a politika is végső soron olyan, mint a mosópor: úgy kell reklámozni és úgy kell eladni. Én ezt nem hiszem, nem hiszem, hogy ez így lenne. Nem hiszem, hogy elegendő akként tekinteni a választókra, hogy sulykolni kell nekik a végletekig leegyszerűsített féligazságokat (Moraj a Fidesz soraiban.), és azt mondani, hogy a végén majdcsak elhiszik. Szerintem nekünk ennél több a dolgunk: megpróbálni árnyaltan fogalmazni, megpróbálni gondokat, bajokat a maguk összefüggésében bemutatni. Hiába kiabálnak be nekem az ellenzéki képviselők, azt gondolom, példának okáért megérne (Dr. Áder János: Senki nem szólt egy szót sem! - Derültség a Fidesz soraiban.), például megér egy bővített mondatot négy év után, hogy aki elmondja, hogy növekszik a munkanélküliség, az hozzátegye: és növekszik a foglalkoztatás. Aki érez némi felelősséget a választók iránt, akik nem úgy gondolják, hogy a választók pusztán tárgyai a politikának, hanem hogy cselekvő, önállóan ítélő alanyai, akiknek nem az az egyetlenegy céljuk van, hogy hátha valamilyen módon el tudom fogadtatni vele mindazt, amit én féligaz-ságként üzenni akarok, hanem megmutatom neki a problémákat, ha el lehet fogadni, hogy ez a hiteles és felelős politikai magatartás, akkor már közelebb jutottunk egymáshoz.

(14.00)

Áder frakcióvezető úr ebben az ügyben a korábbi hagyományokat folytatja, azt a hagyományt, amelyben nem értékelést és elemzést ad, hanem egyoldalú állításokat tesz. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Vegyünk akkor tényeket, frakcióvezető úr, ha ön szerint ön tényeket mond. Az egyik tény például az, amire felhívta a figyelmünket Kuncze Gábor, hogy miközben a növekedés, a növekvő gazdaság bajnokának mutatta be magát a mai ellenzék nagyobbik pártja kormányon, aközben valóban az a helyzet állt elő, hogy a kormányzásuk utolsó másfél éve egy folyamatos vesszőfutás, mert más nem történik, mint folyamatosan csökken a növekedés.

Áder úr, ezek az oszlopok a növekedés nagyságát mutatják (Felmutat egy grafikont. - Podolák György: Bizony, bizony.), azt a növekedést, amely 6,6 százalékról a választás időszakában 3 százalékig süllyed le. Azt a növekedést mutatják, amelynek a végeredménye az, hogy ezzel lényegében egy időben elkezd a foglalkoztatottság növekedése megállni. Ha olyan egyszerű lenne, mint ahogy ezt a mai ellenzék állítja, és ma már könnyű a dolgunk, kormányoztak ők is, kormányzunk mi is, hogy nem kell mást tenni, csak csökkenteni a járulékokat, és növekszik a foglalkoztatás, akkor erre lenne bizonyítékunk. Ehhez képest mire van bizonyítékunk? Mert van egy táblám, hogy pontos számot mondjak önnek. Arra van bizonyítékunk, hogy 2000 második felétől hiába csökkentik tovább a társadalombiztosítási járulékokat, mert valóban csökkentik, nemcsak hogy nem növekszik a foglalkoztatás, hanem tovább csökken.

Tehát van egy nagyon világos tény: 2000 második felétől önök tovább csökkentik a társadalombiztosítási járulékokat még további 4 százalékkal, ehhez képest a foglalkoztatás mintha nem akarná észrevenni, hogy mit döntött a kormány, egyetlenegy fővel sem növekszik a munkában lévők száma, hanem tovább csökken. Ez a tendencia tart lényegében 2003-ig. Most az a kérdés, elhisszük-e, hogy a választók ezt megértik, vagy azt hisszük, hogy semmi mást nem kell tenni, azt kell mondani nekik, hogy tudják mit, csökkentjük mindenkinek 10 százalékkal, ha kell, ha nem. Nem vagyunk hajlandóak belemenni, számokról vitatkozni, miközben az egész országot akarjuk irányítani, és három hete senki nem válaszol arra semmit, hogy hogyan fogják kipótolni a nyugdíjalapból hiányzó 650 milliárd forintot. Egy szót nem mond erről senki; azt mondják, hogy majd a növekvő foglalkoztatás.

De látjuk, a saját kormányzati időszakukban sem növekszik a foglalkoztatás, miközben valóban folytatják a társadalombiztosítási terhek csökkentését 2001. január 1-jétől és 2002. január 1-jétől is. Kormányozni persze nyilvánvalóan nagyszerű víziók megfogalmazását jelenti. E tekintetben lelkesültség kérdése is, de végső soron, bár tudom, hogy ezzel nagyon sokszor éppen ellenben szoktak pörölni, hogy kinek mennyi szakértelme van, kormányzási tapasztalata van, érdemes már ránézni egyszer a számokra. Érdemes már komolyan venni az országot; érdemes már felelősen gazdálkodni azzal, ami itt közösen van.

Nem lehet kihajítani az országban 650 milliárd forintot, miközben pontosan tudjuk, hogy ezek a kedvezmények nagyrészt olyan vállalatokat érnek el, amelyek ettől egyetleneggyel több embert nem fognak foglalkoztatni. Ami megtörténhet, hogy növekszik a tulajdonos eredménye. Azt is mondhatják erre, hogy jó, hát ebből az eredményből majd aztán beruházás lesz, beruházásból majd talán még foglalkoztatás, azaz lehet érvelést előadni, ami aztán vagy igaz, vagy nem. De nem lehetne mást tenni, és komolyan venni az országot?

Hölgyeim és Uraim! Itt van ez az ország. Olyan ország, amelyet 2002-ben a mai kormánykoalíció egy csökkenő gazdasági növekedéssel és egy csökkenő foglalkoztatással vett át. És 2003-ig tartott, amíg ezt az ütemet meg tudta fordítani. 2003 közepétől növekszik az ország gazdaságának növekedési üteme, egyre gyorsabb ütemben növekedett, és egyre és másra új munkahelyek keletkeznek. Több a munkahely, mint bármikor korábban, 360 ezer munkahelyet teremtettünk. Hogy közben egy nagyon mély szerkezetváltással megszűnt több mint 280 ezer? Ez csak arra ösztönzött bennünket, hogy még többet és még többet kelljen cselekedni.

A kormányzásunk időszaka egyik oldalról leírható mint azoknak az erőfeszítéseknek a sorozata, hogy valóban visszaadjuk azt a lendületét az országnak, amelyet 2001-ben és 2002-ben elveszített, hogy egy csökkenő foglalkoztatási trendet megfordítsunk. Ebben a kormányzati ciklusban legalább három dolgot csinálunk ennek érdekében.

Egy: folyamatosan csökkentjük az adókat. Tudom, hogy kampányban egyszerű azt hangoztatni, hogy nem tudom, ki hányszor emelt adót, de soha egyetlenegyszer azt a számot nem mondta még el az ellenzék, hogy az összes jövedelmünkre vetítve növekedett vagy csökkent-e az adóterhelés Magyarországon. Azért nem használják ezt a számot, mert tudják, hogy kiderülne, hogy éveken keresztül félrevezetik Magyarországot azzal a meglehetősen buta állítással, hogy hányszor változott az adójogszabály, kerülve azt, hogy több adót szedtünk be vagy kevesebbet. '98 és 2002 között 39 forintot szedett be az akkori kormány minden 100 forint jövedelméből az országnak. Ma 36-ot. A matematika jelenlegi, nem túl bonyolult szabályai szerint a 36 kisebb, mint a 39, azaz az adók csökkentek. Ez volt az egyik cél. Ez nyilvánvalóan ösztönözte a gazdaságot.

A másik: a beruházási hányad az országban jelentős részben éppen autópálya-építések kapcsán, városreha-bi-li-tációk kapcsán, szennyvízvezetékek építése kapcsán soha nem volt ilyen magas. Ez egy beruházó állam lett. Az önök 7 kilométer autópályájával szemben ebben az időszakban megdupláztuk az autópályák építésének mennyiségét. Igen, új piacot, új lehetőséget, új munkát teremtettünk. Ez a beruházó és a fejlesztő állam. Ez a másik eszköz.

S van egy harmadik eszköz: a specifikus, közvetlen munkahelyteremtő intézkedések és támogatások. Sokadszor mondja el Herényi frakcióvezető úr a kis- és középvállalkozások támogatását. Én meg sokadszor mondok számokat, és erre nekem valahogy senki nem akar válaszolni, mert mihelyst számokhoz érünk, elakad az ellenzék hangja, és úgy általában beszélünk Magyarországról. Akkor most elmondom újra fejből; nagyságrendileg pontos számokat mondok. '98 és 2002 között összesen 18 ezer kis- és közepes hazai vállalkozást értek el a támogatások - 18-at! 2002 és 2006 között összesen 61 ezret - több mint háromszor annyit! Aki kis- és középvállalkozás-fejlesztésért kiált, annak azt kell mondani a mai kormánynak, hogy örülünk annak, hogy az önök teljesítményéhez képest, a Fidesz-MDF-kormány teljesítményéhez képest háromszor több hazai kis- és középvállalkozást értek el.

Aztán használhatunk még egy számot, mennyi pénz jutott el a kis- és középvállalkozásokhoz. Önök erről sem szoktak beszélni. Akkor beszéljünk róla! Négy év alatt összesen 71 milliárd forint jutott el tőke, garancia és hitel formájában. 71! 2002 és 2006 között 421-422. Ez hatszor annyi. Ha jól értem, akkor azt mondják, hogy ez a jó út, így teremtődik munkahely. Áder képviselő úr - bocsánatot kérek, Áder frakcióvezető úr - engem szembesíthet a január 1-jétől általunk hozott rendelkezéssel, hogy a 250 fő alatti kis- és közepes vállalkozásoknak van kedvezménye. De, frakcióvezető úr, ha már ön akar engem kioktatni, akkor legalább ismerje a jogszabályt, legyen olyan kedves! Tudja, abban van még egy mondat, el kell olvasni rendesen. Erre szerintem mindegyikünk alkalmas, hogy csak munkahelybővítő beruházás esetén. A Start Extrában és a Start Pluszban ez a feltétel nincs benne.

Tehát azt tudom mondani, hogy a Start Extra és a Start Plusz olyan, korábban nem látott széles és célzott támogatást nyújt, amelynek feltételei kifejezetten azokra vannak szabva, akik ma a legnehezebb helyzetben vannak. Teljesen világosan meg tudom mondani, nem lehet kidobni 650 milliárd forintot az ablakon. Nem lehet! És azért nem lehet, mert ennek kevesebb mint harmada érne célba. Az nem jó megoldás! Nem lehet igent mondani egy rossz megoldásra; arra a megoldásra, amely oda adja a támogatást, ahol már ma is csak azért van foglalkoztatás, mert külföldieket foglalkoztatnak. Hát ki képzeli el, hogy ez normális megoldás?! Nem lehet oda nyújtani támogatást, ahol a nyújtott állami támogatásból csak osztalék lesz és eredmény lesz, nem pedig munkahelyteremtés.

Ez a támogatás, amit önök javasolnak, kérem szépen, van, ahol nem jelent semmit, csak pénzkidobást, máshol pedig többet kellene adni. Azért, mert Magyarország ilyen sokszínű lett; azért, mert csak azt lehet csinálni, hogy tudomásul veszem, hogy van, ahol sokkal több támogatást kell nyújtani, van, ahol pedig már egyáltalán nem kell támogatást nyújtani, mert így is munkaerőhiány van. Hozzáteszem, ez bonyolultabb magyarázat, mint egy választási nagygyűlésen azt mondani, hogy 10 százalékkal csökkentünk mindent. De nem ér ennyit, kérem szépen, a népszerűség, mert ebben tönkremegy a gazdaság, tönkremegy a szociális rendszer, tönkremennek a nyugdíjalapok. Úgy kell munkahelyet teremteni, hogy az olcsó, hatékony és célzott legyen. Erről szól a Start Plusz, és erről szól a Start Extra.

Arra kérem még magunkat, merthogy itt van előttünk a választási időszak bevezető kampánya, tekintsük Magyarország polgárait felnőttnek.

(14.10)

Mutassuk be mindazokat a gondokat és bajokat, amelyekkel Magyarország küzd, minden oldalról! Vázoljuk az ezzel kapcsolatos problémákat, vázoljuk az ezzel kapcsolatos megfontolásokat! És mondjuk azt, hogy az a felelősségünk nekünk, politikusoknak, hogy megosztjuk veletek mindezt, és nem az a felelősségünk tizenöt-tizenhat évvel a rendszerváltás után, hogy időnként butaságokat írjunk plakátokra, és azokat eljátszassuk statisztákkal! Ennél picivel több! Szerintem Magyarország ennél többet érdemel - talán mondtam már -: liberálisok és szociáldemokraták, vagy fordítva, szociáldemokraták és liberálisok koalícióját.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)




Felszólalások:  Előző  12  Következő    Ülésnap adatai