Készült: 2019.11.15.04:29:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

152. ülésnap (2011.12.12.), 246. felszólalás
Felszólaló Hegmanné Nemes Sára
Beosztás Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 12:18


Felszólalások:  Előző  246  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HEGMANNÉ NEMES SÁRA nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány politikájának legfontosabb küldetése, hogy Magyarországot erős és hatékony állammá tegye. Az erős és hatékony állam a köz érdekében vállalt feladatait magas színvonalon végzi, a társadalom optimális működéséhez kapcsolódó feladatok ellátását zökkenőmentesen kell biztosítania. Ennek egyik első számú feltétele a közösség vagyona. Az erős állam nem csupán használja a nemzeti vagyont, hanem őrködik is felette, és szem előtt tartja, hogy e vagyon közös örökségünk, amelynek megtartása és gyarapítása a mindenkori kormány felelőssége.

Az országnak és a nemzetnek rendkívül hátrányos volt, hogy az elmúlt időszak kormányai az állam tulajdonosi szerepének gyengítésére törekedtek. Az állam tulajdonában megmaradt vállalati portfólió szerkezetében nem lehet fellelni a tudatosság jeleit sem, és úgy tűnik, kizárólag a költségvetés bevételi terve befolyásolta a privatizációs döntéseket akkoron. A vagyonfelélés politikájának elhibázottságát azonban több területen is jól láthatjuk. Az egyszeri bevételt eredményező privatizációs döntésekkel ugyan lehetett a költségvetést kozmetikázni, javítani, de a privatizáció valójában vagyonvesztés, ami hosszú távú veszteséget jelentett a közösségnek.

Az állam és az önkormányzatok vagyonával a kormányváltásig széttagolt módon, egységes működési elveket nélkülöző gazdálkodás folyt, az előző kormányok ad hoc intézkedései pedig lehetőséget adtak a szabályok laza kezelésére, a kiskapuk keresésére és a törvények megkerülésére is.

(20.20)

Emiatt a vagyon közfeladatok ellátása érdekében való működtetése, a változó környezethez igazodó, feladatkövető hozzárendelés nem valósulhatott meg. Ez egyszerre okozott a közfeladatot ellátó szervezetek némelyikénél részleges eszköztöbbletet, míg más szervezeteknél olyan hiányt, amely miatt vagy maga a feladatellátás veszélybe került, vagy csak jelentős költségvetési források árán, a piacról szerezték be a feladatokhoz szükséges eszközöket.

Az, hogy a kormány számtalan problémát örökölt, a nemzetközi pénzügyi válság mellett nem kis részben annak az önfeladó, önfelszámoló állami vagyonpolitikának is köszönhető, amit az előző kormányok követtek. A kormányváltás óta éppen azért küzdünk, hogy azokat az eszközöket, amelyekről az elődeink tudatosan vagy akár öntudatlanul lemondtak, visszaszerezzük. Meggyőződésünk, hogy egy erős állam a válsághelyzeteket könnyebben tudja kezelni, hiszen több eszközzel rendelkezik a problémák megoldására, mint a gyenge állam. A hatékony állam, a jó kormány a közösség vagyonával úgy gazdálkodik, hogy annak értékét nem csupán megőrzi, de lehetőség szerint annak gyarapítására is törekszik. Aki a rábízott örökséggel az elődök érdemei iránti tiszteletből és az utódok iránt érzett felelősségtől vezérelve felelős gazda módjára gondoskodik, az nemcsak a rábízott vagyont, de a társadalom életének fenntarthatóságát megteremtve jó példát mutat a jövő nemzedékei számára.

Egy hatékonyan működő, gazdasági erejét folyamatosan növelő állami vállalat jelentősen képes növelni az állam mozgásterét, ezért arra törekszünk, hogy a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű ágazatokban és vállalatokban helyreállítsuk és megerősítsük az állam tulajdonosi szerepét. Ennek érdekében a vagyonpolitikában valódi szemléletváltást vittünk véghez. Ez olyan intézkedésekben is megtestesül, mint az egységes vagyongazdálkodás feltételrendszere vagy a felelős vagyongazdálkodás alaptörvénybe foglalása.

Az egységes vagyongazdálkodás koncepcióját megvalósítva megszüntettük a funkció nélküli és tisztázatlan felelősségi viszonyokat teremtő vagyontanácsot kormányra kerülésünk után. A széttöredezett vagyonkezelési struktúrát felváltottuk egy világos struktúrájú centrális elrendezési struktúrával, amelyben a tulajdonosi jogokat a nemzeti fejlesztési miniszter gyakorolja, a vagyonkezelői feladatokat pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Magyar Fejlesztési Bank.

A nemzeti vagyongazdálkodás fő céljai között szerepel az elmúlt időszak pazarló, átgondolatlan gazdálkodásának lezárása, az egyértelmű és átlátható felelősségi viszonyok biztosítása, a tulajdonosi jogok gyakorlása a mindenkori társadalmi érdek szerint, az állami közbeszerzés tisztaságának és gazdaságosságának biztosítása a központi irányításon és felügyeleten keresztül. E célok érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jelen sarkalatos törvény elfogadását követően Magyarország középtávú nemzeti vagyongazdálkodási irányelveiről szóló határozati javaslatot is benyújt majd az Országgyűlésnek, amely sorvezetőként fog szolgálni a mindenkori kormányoknak és a nyilvánosságnak az állami tulajdonnal kapcsolatos stratégiai döntések meghozatalakor.

Tisztelt Országgyűlés! A megújuló vagyonpolitikával, az egységes vagyongazdálkodás elvének meghatározásával és az annak mentén tett kormányzati intézkedésekkel egy gazdaságosabb, átláthatóbb, a vagyon megőrzésére, széles körű hasznosítására, költségtakarékos kezelésére összpontosító rendszer kiépítése kezdődött meg. A nemzet vagyonával való felelős és hatékony gazdálkodás kormányzati célkitűzései mentén és a közvagyon megőrzésére vonatkozó egyértelmű társadalmi elvárások teljesítése érdekében a kormány a nemzeti vagyon védelmét a jogi normák terén is a legmagasabb szinten kívánja biztosítani. Erre való tekintettel Magyarország alaptörvénye rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. Az alaptörvény a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a követelményeit, továbbá az állam kizárólagos tulajdonának és kizárólagos gazdasági tevékenységének körét, illetve a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon elidegenítésének korlátait és feltételeinek meghatározását sarkalatos törvény hatókörébe utalja. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által előkészített és a kormány által az Országgyűlésnek benyújtott sarkalatos törvény javaslata a nemzeti vagyon körébe tartozó állami és helyi önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás egységes szabályozási környezetét teremti meg az egységes vagyongazdálkodási alapelvek rögzítésével ezen kerettörvényben.

Az országgyűlési képviselők kétharmadának támogatását igénylő törvényjavaslat négy kategóriába sorolja a nemzeti vagyont, meghatározva ezzel a vagyon védelmének fő vonalait. A legszigorúbban védett kategória a kizárólagos állami tulajdonba, illetőleg kizárólagos önkormányzati tulajdonba tartozó vagyoni kör, amit a törvényjavaslat taxatíve felsorol. Ezek a vagyonelemek nagyon szigorú védelem alá esnek, hasznosításuk kizárólag százszázalékos állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet által, illetve csak koncesszióban történhet. E vagyoni körbe tartozik többek között a Szent Korona, az országos közutak, az országos törzshálózati vasúti pályák és folyók, a természetes tavak, így természetesen például a Balaton, Fertő tó, Velencei-tó vagy Hévízi-tó, bizonyos műemlékek és a nemzeti emlékhelyek is. Ezek a vagyonelemek egyébként forgalomképtelenek, nem idegeníthetők el, nem terhelhetők meg, és osztott tulajdon sem létesíthető rajtuk.

Az alaptörvény alapján új kategóriaként megjelenik az állami és önkormányzati körben a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon fogalma, amely vagyon szintén forgalomképtelen, hasznosítása csak törvényben meghatározott szigorú feltételek alapján történhet. A törvényjavaslat ebbe a kategóriába sorolja többek között a stratégiai jelentőségű többségi tulajdonú állami társaságok üzletrészét és a közszolgáltató állami és önkormányzati gazdasági társaságok üzletrészét is, kifejezetten azzal a céllal, hogy e társaságok privatizálásának gátat szabjon.

A harmadik kör a korlátozottan forgalomképes vagyontárgyakat tartalmazza, amely vagyonelemek elidegeníthetőek a külön jogszabályban meghatározott engedélyek és feltételek teljesülése esetén.

És végül van egy negyedik vagyoni csoport, az üzleti vagyon, amely hasznosítható, elidegeníthető, de fontos megjegyezni, hogy a negyedik vagyoni kör esetén is minden esetben a felelős és a stratégiai célokhoz igazodó hasznosítás a legfőbb szempont az alaptörvény szellemében.

A javaslat sarkalatos vagyongazdálkodási alapelveket is rögzít. Így például, hogy a nemzeti vagyon ingyenesen kizárólag közfeladat ellátása céljából adható használatba; forgalomképes nemzeti vagyon tulajdonjogát csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet átruházni.

A nemzeti vagyonnal való gazdálkodás törvényben meghatározott alapelvei közé tartozik továbbá a társadalmi elvárásokra és a vagyonkezelési, gazdálkodási érdekekre figyelemmel a nemzeti vagyon naprakész nyilvántartásának kötelezettsége is. A jogszabály a felelős gazdálkodás jegyében törvényi szinten támogatja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél megindult egységes vagyonnyilvántartás kialakítását.

Mindezek mellett a törvényjavaslat meghatározza azt a személyi kört is, amelynek a nemzeti vagyon vagyonkezelésbe adható. A korábbi szabályozáshoz képest jelentős mértékben szűkül a nemzeti vagyon kezelésére jogosultak köre, gyakorlatilag az állam és a helyi önkormányzat szerveire, intézményeire, valamint ezek százszázalékos tulajdonában álló gazdálkodó szervezetekre korlátozódik. Ezt az indokolja, hogy a vagyonkezelői jog rendkívül széles körű, kvázi tulajdonosi jogkört jelent, amely gyakorlását kizárólag állami és önkormányzati szereplők részére célszerű biztosítani a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében és a vagyon megőrzésének céljából.

A nemzeti vagyonról szóló törvényjavaslat meghatározza az állam és a helyi önkormányzatok kizárólagos gazdasági tevékenységének körét is, például a vezetékes termékszállítást vagy a szerencsejáték-szervezést, amelyek gyakorlása fő szabályként csak koncesszióval engedhető át. Az állam kizárólagos tulajdonába tartozó forgalomképtelen vagyonelemek létrehozásával és működtetésével kapcsolatos gazdasági tevékenységeket is ebbe a körbe utalja a törvény.

(20.30)

A törvényjavaslat mindezeken túl az alaptörvény szellemében kizárja az off-shore társaságok útján megvalósított visszaélések lehetőségét is. A nemzeti vagyon hasznosítását, értékesítését, az állam és az önkormányzati cégalapítást kizárólag átlátható szervezetek bevonásával engedi meg a törvény, kizárva a lehetőségét annak, hogy bármilyen módon lehetőség legyen a közösség vagyonának elszivárgására.

Tisztelt Ház! A közfeladatok ellátásához és a gazdasági növekedéshez szükséges alapok megteremtéséhez erős garanciákat adó sarkalatos törvényt kellett alkotnunk. A nemzeti vagyon védelmét és gyarapítását hosszú távon biztosító törvény megfelelő hátteret jelent a további építkezéshez, amire nagy szüksége van Magyarországnak.

Arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondottak megfontolása mellett a T/5161. számú, a nemzeti vagyonról szóló törvényjavaslat vitájában építő kritikákkal és észrevételekkel segítsék a törvény tökéletesítését és támogassák a kormány törekvéseit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  246  Következő    Ülésnap adatai