Készült: 2024.04.26.00:08:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2013.03.12.), 242. felszólalás
Felszólaló Ivády Gábor (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:18


Felszólalások:  Előző  242  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

IVÁDY GÁBOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kővári János képviselő úrnak van egy módosító indítványa, engedjék meg, hogy abból is a c) pontnál ezt azért elmondjam, hogy - a lényegi részt mondom - érvényesítse a keretstratégia elveit és javaslatait, különös tekintettel az idevonatkozó EU-javaslatokra, különítsen el ezen pénzalapokból a fenntartható településmodellek kialakítását szolgáló pilotprojektekre. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni, hogy a településeknek, helyi önkormányzatoknak milyen jelentősége van, és milyen szerepe lehet ennek a keretstratégiának a megvalósításában.

Mindenekelőtt, mivel az általános vitában erre nem volt alkalmam, szeretném elmondani, hogy a nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiának a készítői büszkék lehetnek magukra, hiszen egy minden szempontból alaposan átgondolt, követhető, véleményem szerint a szakmai elvárásoknak is megfelelő, elismerést érdemlő tanulmányt, javaslatot készítettek el.

Akkor most engedjék meg azt, hogy polgármesteri szemmel is megnézzem, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez a keretstratégia a mindennapokban is megvalósulhasson majd.

Az a mondat, hogy gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, itt aztán igazán megállja a helyét, hiszen a jövő generációival szemben érzett felelősség kialakításában kiemelkedő szerepe van a helyi közösségeknek. Ha sikerül elvetni az öngondoskodás, a fenntarthatóság, a személyes felelősségvállalás magjait, akkor idővel ez gyökeret ereszt, és ha megfelelő gondoskodást kap - és itt értem a gondoskodás alatt például azt, hogy az önkormányzatok milyen infrastruktúrát biztosítanak például ehhez -, akkor ez gyümölcsözővé válik.

No, nézzük meg, milyen infrastruktúrákra gondolok! Beszéljünk először az emberi erőforrásokról, annak is a fejlesztéséről. Ez ugye teljesen elképzelhetetlen közösségi terek, közművelődési intézmények, könyvtárak működtetése nélkül. Ezen intézmények a helyi közösségekkel összefogva, öntevékenyen, viszont az önkormányzat hathatós támogatásával kell hogy programokat indítsanak, hogy kulturális projekteket szervezzenek. Az új ismeretek, a tudás kiszélesítésén túl - azon kívül, hogy új ismereteket szereznek, és hogy kiszélesítik a tudást - ez kiemelten azért fontos, mert társadalmi kapcsolatokat tudnak itt építeni a lakosok, illetve megismerik azon intézményi lehetőségeket, amelyeket megragadva továbbszélesíthetik a saját lehetőségeiket.

Maradjunk még egy kicsit az emberi erőforrásoknál! Ha az egészségügyi prevenciós programról beszélünk, akkor ki lenne alkalmasabb arra - főleg egy kistelepülésnél -, illetve máshogy fogalmazok, az önkormányzat aktív szerepvállalása nélkül hogyan lehetne ezt az egészségügyi prevenciós programot hatékonyan elvégezni? Úgy gondolom, sehogy. Ugyanis az önkormányzattal, természetesen megfelelő állami támogatással és finanszírozással, civil szervezetekkel való szoros együttműködéssel, egyszóval: közösen lehet csak sikert elérni.

Az egészséges életmódhoz köthető projektek pedig csak akkor működhetnek igazán, ha az nemcsak az oktatásban jelennek meg, hanem mondjuk, rendezvények szervezésében. Sőt, a közösség aktív közreműködésével - és itt megint csak azt mondom, hogy az önkormányzat ösztönzésére és folyamatos támogatásával - akár például közös mezőgazdasági programokat lehet létrehozni, amelyek összekapcsolhatók az élelmiszer-biztonság, az egészséges élelmiszer alapismereteinek az átadásával. Kistelepülésen ez az önkormányzat szerepvállalása nélkül szinte elképzelhetetlen, nagyvárosban pedig az ezzel foglalkozó civil szervezetek önkormányzati támogatása a legfinomabban szólva is illő dolog.

Folytassuk egy kicsit azzal, hogy milyen családokat és gyermekvállalást segítő intézkedésekben lehet közreműködő egy önkormányzat. Eltérőek a vélemények arról, hogy mennyi ideig kell egy szülőnek a gyermekével lennie, hogy milyen érvek szólnak ellene és mellette, ráadásul mindezt megvizsgálhatjuk nagyon sok szempontból. Megvizsgálhatjuk a gyermek szempontjából, a szülő szempontjából, de akár a társadalom vagy a gazdaság szempontjából is. Egy 2010-ben készült tanulmány szerint az anya korai visszatérése a munkájához önmagában nem növeli a gyerekeinél sem a későbbi tanulási, sem a viselkedési problémák esélyeit.

(21.00)

A mi feladatunk azonban jelen pillanatban nem az, hogy ezt eldöntsük, hanem azt kell átgondolnunk, hogy nekünk, önkormányzatnak mi lehet a feladatunk ebben. Nem lehet más a feladatunk, mint az, hogy olyan bölcsődei hálózatot üzemeltessünk, amely lehetővé teszi a szülő számára egyáltalán a választást. A választás lehetősége nyilvánvalóan akkor hozzájárul a gyermekvállalási kedv javulásához, hiszen a családot érintő anyagi teher is csökkenhet, természetesen akkor, hogyha mind a két szülő dolgozni tud, ráadásul az elsődleges munkaerőpiacra való visszatérés is nagyban függ attól, hogy mennyi ideig van távol valaki a szakmájától. Tehát azt azért hangsúlyoznám, hogy most nem szociológiai kérdést akarok tenni abból, hogy mennyi ideig kell egy szülőnek otthon maradnia a gyereke mellett, hanem arról beszélek, közös felelősségünk az, hogy olyan bölcsődei hálózatot alakítsunk ki, az államnak, a kormánynak a finanszírozást kell biztosítania, az önkormányzatnak pedig az intézményi működést, a szülőknek pedig el kell tudniuk dönteni, hogy mit is választanak.

Azután ezzel párhuzamosan gondolkodnunk kell a stabil és kiszámítható családtámogatási rendszeren is. Sajnos, megszokottá vált most Magyarországon, ha akár, mondjuk, az elmúlt tíz évet nézem, hogy olyan sokszor és néha alapjaiban változik meg ez a fajta jóléti transzfer, hogy a tervezhetetlenség miatt ez is negatív hatást gyakorol a gyermekvállalási kedvre. Aki gyakorló polgármester, vagy esetleg a szakmában dolgozik, az nagyon jól tudja, össze sem tudjuk számolni szinte már, hogy különböző módon, illetve ugyanaz a juttatás hányfajta nevet kapott az elmúlt időszakban. És akkor kistelepülési polgármesterként itt megint azt mondom, ha a szociális juttatásokról beszélek, miért is van kiemelkedő szerepe a polgármesternek, illetve az önkormányzatnak. Azért, kérem szépen, merthogy a kisebb közösségekben sokkal könnyebb feltérképezni azt, hogy mik a valós igények és mik a valós jogosultságok, hamarabb be lehet avatkozni azokon a területeken, ahol szükséges. A gyermekszegénység, illetve az abból adódó hátrányok csökkentése érdekében az önkormányzat hathatósan tud segíteni a szülőknek. Milyen területeken? Ilyen például az egészségügyi, gondozási, fejlesztési, szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

És akkor itt tegyünk rá még egy kicsit a munkahelyteremtés kérdésére is, ami nemcsak azért fontos, hogy több pénzből gazdálkodhasson egy család, hanem azért is, hogy a jövő generációinak milyen példát mutat egy szülő, tehát a szocializációs kérdésről, a társadalmi hatásáról is beszélni kell egy kicsit. Nyilván az önkormányzat szempontjából nem beszélhetünk másról, mint a közmunkáról, és akkor beszéljünk arról, hogyan éri el a közmunka azt a hatást, ami kívánatos lenne. Csak akkor, hogyha ez megfelelően át van gondolva. Nekem meggyőződésem az, hogyha ez értékteremtő, sőt az lenne a kívánatos, hogyha még termelő tevékenység is lenne, ugyanis ez biztosítja azt, hogy a dolgozó a társadalom hasznos tagjának érzi magát, sikerélményekben lehessen része, a gyermekeket pedig úgy illeti pozitív példával, hogy egy általános életvitelmodellt mutat, ami azt jelenti, hogy akkor fenntartható egy társadalom, ha a gyerek azt látja, hogy a szülő reggel felkel, hogyha a szülő elmegy munkába, hogyha felelősség van a vállán, hogyha be tudja mutatni azt, hogy ő munkát végzett, esetleg kézzelfogható hatása van ennek.

S engedjék meg, hogy még egyszer kiemeljem: önmagában az, hogy nekünk lesz egy keretstratégiánk, amelyet elfogad remélhetőleg mindenki, és amely szerintem elég nagy támogatottságot élvez - talán néhány nagyon zöld képviselőtársunk fogalmazott meg kritikát ezzel szemben. Tehát ha megvan a keretstratégiánk, akkor a cél talán az lenne, hogy minden egyes állampolgár tudatába beleépüljön az, hogy hogyan lehet fenntartható a világunk, hogyan lehet fenntartható fejlődést produkálni, beleértve itt az összes olyan dolgot, mint az emberi erőforrástól elkezdve egyébként a környezeti kérdéseket, a természetvédelmi kérdéseket, és önmagában hogyan lehet egy rendszer fenntartható. Az pedig nem fog az emberek fejébe jutni, csak akkor, ha a helyi önkormányzatok olyan szerepet vállalnak ebben a tevékenységben, ami a lehetőségeikhez mérten adott, és ebben az esetben, hogyha ezt a gondolatot végigvive, nekünk itt, a fejünkben, a parlamentben rend van, a következő lépésnek annak kellene lennie, hogy a helyi önkormányzatoknál és a polgármestereknél rend legyen ezen a téren a fejben. Ha ott is rend van, az át fog szivárogni a lakosokra is.

Nagyon szépen köszönöm a megtisztelő figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  242  Következő    Ülésnap adatai