Felszólalás adatai

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődve hallgattam a szocialista képviselőtársak gondolkodását. Meglepő volt például Winkfein Csabának az a kijelentése, amely arról szólt, hogy a kézzelfogható eredményeket a következő kormánytól várja. Bár nem is volt annyira meglepő; az volt ebben a meglepő, hogy azt mondta, a következő szocialista kormánytól. Nyilvánvalóan erre viszonylag kevés esély van. (Winkfein Csaba: Képviselő úr, figyelni kellene!) Viszont az elmúlt 6-7 évben sajnos... (Dr. Lamperth Mónika: Mindenről ez jut az eszébe...) Az elmúlt 6-7 évben, Lamperth Mónika képviselő asszonynak is mondom, sajnos semmilyen kézzelfogható eredmény nem történt a fiatalok érdekében. Ez nagyon szomorú. El kellene olvasni az "Ifjúság 2008" kutatást, és ebből láthatnák azt, hogy nem kézzelfogható eredmények, de kézzelfogható drasztikus számok vannak ebben az anyagban, amelyek alapján azt láthatjuk, hogy a fiatalok saját bevallásuk szerint úgy érzik, hogy 80 százalékuknak romlott az életszínvonala, és mindössze 7 százalék beszél arról, hogy javulás következett be. Ez az anyag megemlíti azt is, hogy 420 ezer fiatal él a szegénységi küszöb alatt, és közel kétszer ennyien vannak, akiknek a mindennapi életszínvonala nem éri el a létminimumot.

Tehát semmifajta látványos javulás nem következett be az elmúlt 6-7 évben, semmifajta olyan történés, amire büszkék lehetnének. Most az utolsó pillanatban érkezett hozzánk ez az anyag, az utolsó pillanatban, annak ellenére, hogy erről már 2003-ban szó volt, már Jánosi György minisztersége alatt, Gyurcsány Ferenc minisztersége alatt végig arról beszéltek, hogy be fognak terjeszteni egy ifjúsági stratégiát, és nemcsak hogy ifjúsági stratégiát, de ifjúsági törvényt is. Aztán - de ezt már elmondtam a múlt héten is - ahogy ez lenni szokott, elköltöttek nagyon sok pénzt különböző tanulmányokra, az ifjúsági törvény esetében 330 millió forintot, ez az akkori anyagot nézve 14 millió forintot jelent paragrafusonként. Tehát látványosan úgy tűnt, hogy egy komoly munka zajlik, aztán ennek ellenére semmilyen, ugyancsak kézzelfogható eredmény nem született.

(12.30)

Ennek ellenére mi megpróbáltunk a stratégia kidolgozása kapcsán egyfajta konstruktív viselkedést, hozzáállást tanúsítani, és így számos javaslatot is megfogalmaztunk. Engedjék meg, hogy ezek közül egypárat ismertessek.

Mi úgy látjuk, hogy a gyermekvállalási kedv élénkítése lehet az egyedüli megoldás az évtizede húzódó demográfiai válságból történő kilábalásra. Elszomorító, hogy eközben önök a családi pótlékot csökkentik. Mi az egyeztetések során azt javasoltuk, elmondtuk azt a véleményünket, hogy az európai példák alapján a családi adózás opcionális bevezetése lehetne az egyik lehetséges megoldás a demográfiai válság csökkentésére.

A tanulás és a környezet című fejezet első mondata így szól: "Magyarországon túl sok gazdasági és társadalmi akadály áll a tanulás útjában." Mi továbbra is kiállunk a tanulás és a továbbtanulási esélyegyenlőség mellett. Ellenezzük a kistelepülések iskoláinak bezárását, mert az rombolja a helyi közösségeket, anyagi és fizikai terhet ró a kistelepüléseken élő családokra, és csökkenti a helyben boldogulás esélyét.

Ha már az oktatásnál tartunk, akkor ne felejtsük el azt a 2002-es szocialista ígéretet, amely szerint ingyenessé, díjmentessé teszik az utazást az otthontól az iskoláig közlekedő fiatalok számára. Akkor ez így volt, most már ez is elfelejtődött.

A köz- és a felsőoktatás minőségi javításának záloga a képzés és a munkaerő-piaci szereplők közötti hatékony kapcsolat. A pályakezdők versenyképessége az egész ország versenyképességének a fokmérője, éppen ezért minden külföldön élő fiatalt, külföldön dolgozó fiatalt arra kell bátorítani, meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy itthon próbáljon meg egzisztenciát teremteni magának. Bízunk benne, hogy ha megvalósul az, amit Winkfein Csabával közösen szeretnénk, akkor a stratégia is hozzájárul ehhez a célhoz.

A több évszázados, gazdag nevelési örökség birtokában a bölcs megújulás útjára lépve a mai magyar egyházi iskolarendszer hatékonynak, meggyőzőnek és időszerűnek mondható. Nem véletlen, hogy a magyar gimnazisták 17 százaléka választja az egyházi iskolák valamelyikét a tanulás színhelyéül. Éppen ezért javasoltuk az egyeztetések során, hogy az egyházi iskolák oktatásban, nevelésben betöltött megkerülhetetlen szerepéről érdemben vizsgálódjon a nemzeti ifjúsági stratégia.

Szólni kell a környezetvédelemről is. A környezeti nevelés célja a környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel elősegítése. Messzebb tekintve, a környezeti nevelés a bioszféra és benne az ember megőrzését, fenntartását célozza. Célja a természetet, az épített társadalmi környezetet, az embert tisztelő szokásrendszer érzelmi, értelmi, esztétikai és erkölcsi megalapozása. Alapelv, hogy a környezeti nevelés élethosszig tartó folyamat, amely a születéstől az élet végéig tart, éppen ezért a problémakör alaposabb vizsgálatát hiányoltuk a nemzeti ifjúsági stratégiából.

Elmondtuk azt is az egyeztetések során, hogy kormányzati szinten javasoljuk egy közösségi életre ösztönző rendszer bevezetését, amely a társadalmilag hasznos tevékenységeket díjazná. Annak idején mi ki is dolgoztunk erről egy programot, új nemzedék kártyának hívták ezt.

"Cselekedj lokálisan, gondolkodj globálisan" lehetne a mottó a következő gondolatmenethez. A világban megerősödött globalizációs folyamat kiváltotta a vele szemben ható folyamatokat is: a regionalizációt és a lokalitást. Ezek lényege, hogy az erőforrások és a döntések a helyi közösségek érdekeiben csoportosuljanak. A pályakezdő fiatal ebben a megújult rendszerben csak a helyi kultúra széles körű ismeretével válhat versenyképessé lokálisan is. A mi célunk 12 éve változatlan: teret és lehetőséget biztosítani az új nemzedéknek, hogy közösséggé formálódva tapasztalatot szerezzenek, megismerjék azokat a közösségeket, amelyekben saját maguk dolgoznak, a saját városukat, és egyben megismerkedjenek a politika világával is. Ne csak beleszólhassanak, hanem bele is szóljanak a jövő Magyarországának alakításába. Ezért javasoltuk azt, hogy indikátorként tüntessék fel a fiatalok közéletben való arányos reprezentációját.

Meg kell jegyezni, hogy a NIS egyetlen alkalommal sem utal a kistérségi szintre mint lehetséges cselekvési területre. Lehet, hogy ezzel kapcsolatban is érdemes lett volna valamifajta koncepciót felmutatni.

A területi egyenlőtlenségek és a problémák sokszínűsége miatt fontosnak tartjuk, hogy a helyi képzési igények és a helyi problémák minél markánsabban megfogalmazódjanak. Fontosnak tartjuk a regionális szolgáltató irodák módszertani és szakmai munkájának a megerősítését, hiszen a helyben megfogalmazott igények kielégítésére, a területi egyenlőtlenségek felszámolására képzési és fejlesztési programok további elindításával adhatnak hatékony választ az irodák.

S még egy utolsó kérdéskört is meg szeretnék említeni, a vitában ma is és a korábbi alkalommal is elhangzott, hogy tulajdonképpen melyik az a korosztály, amelyet lefed a nemzeti ifjúsági stratégia. Ez pontosan nincsen definiálva, viszonylag rugalmasan kezeli a hatálya alá tartozó fiatalok életkorát. Mi ezért azt javasoltuk, hogy a NIS-ben ezt az életkort 15-29 év közöttire korlátozzuk. Ennek indoklásaként elmondható, hogy a magyarországi nagymintás ifjúságkutatások ezt a korosztályt vizsgálják már 2000 óta. A NIS-ben megjelenő indikátorok előállítása is csak akkor lehetséges, ha a stratégia pontosan meghatározza, hogy az adatok kikre, milyen életkorra vonatkoznak.

Ezek voltak tehát azok az érdemi észrevételek, amelyeket az egyeztetések folyamán megfogalmaztunk. Mi is fontosnak és kiemelendőnek tartjuk azt, hogy helyes, hogy ebben a különböző pártok, a pártok ifjúsági szervezetei részt vettek, részt vettek a civilek, nagyon itt volt már az ideje ezen stratégia megszületésének. És ahogy Pettkó András is megfogalmazta, talán éppen az a legnagyobb értéke jelen pillanatban most, hogy egyáltalán itt van, az asztalunkon fekszik, annak ellenére, hogy ennek már évekkel korábban meg kellett volna születnie, már csak azért is, mert a legutóbbi alkalommal ennek a beterjesztését 2008. december 31-éig ígérték meg.

Ez nem történt meg, úgyhogy a kormánynak így nincsen mit megköszönni, viszont mindenképpen meg szeretném köszönni azoknak a szakmai, hozzáértő embereknek a munkáját, akik részt vettek ennek az anyagnak a kidolgozásában. Azt gondolom, hogy az alapgondolatokkal egyet tudunk érteni, és bízunk benne, hogy a cselekvési terv is hasznos és jó megoldásokat fog tudni adni.

Köszönöm.